Minden nyelvnek megvannak a sajátosságai, és ez nincs másképpen a héber nyelvvel sem. Sok szónak több jelentése van, vannak a jelentések között árnyalatnyi különbségek, hangulati különbségek, stb. Ezek között különbséget tenni azok tudnak igazán, akik művelik azt az adott nyelvet, de leginkább azok, akik anyanyelvüknek mondhatják az adott nyelvet. Mi, magyarok, ezt nagyon jól tudjuk a saját nyelvünk példájából. Ezért kiemelkedően fontos a Septuaginta[i], más néven a „Hetven” (LXX), mert héber írástudó emberek fordították le a más nyelvre az írásokat. Ezzel eldöntve sok olyan kérdéses esetet, ahol például egy szónak több jeletése van, de mikor épp melyiket kellene használni, azt ők tudták a legjobban. Hasonló jelentőséggel bír, mint a holt-tengeri tekercsek, mert egy adott időpontban „pillanatképet” ad, az írásokról. Tehát a készítésük idejét követő írásokban az eltéréseket könnyebben meg lehet találni. A Septuaginta terjedt el igazán az akkori birodalom területén, és sok prozelitus (zsidő hitre tért pogány) is ezt tudta olvasni, mivel héberül nem beszéltek. Ennek a fordításnak az idézetei szövik át túlnyomórészt az Újszövetség írásait is, ahol az Ószövetség egyes részeire hivatkoznak.
(megjegyzés: Jelen írásomban nem tárgyalom a szövegkritika, és egyéb szöveg elemzési metódusok módszereit, illetve az eltérések lehetséges okainak feltárását.Szimplán arra szeretnék koncentrálni, hogy a Septuaginta szövege mely jelentős helyeken tér el a héber Ószövetséghez képest. )
A Septuaginta története dióhéjban
Kb. Kr.e. 350-325 körül, II. Ptolemaiosz megrendelésére Alexandriában készült. Valójában hetvenkét rabbi dolgozott a fordításon, és a fordítás — Flavius Josephus tanúsága szerint is[ii] — jól sikerült, ezért ez lett a hellenista zsidóság elfogadott Ószövetsége, amelyet elterjedten használtak a zsinagógákban, mivel az akkori időben a görög volt az általánosan beszélt nyelv, és sok zsidó nem is héberül beszélt, hanem görögül.
Számunkra a jelentőségét emeli, hogy nagyon sok újszövetségi idézet a Septuagintának megfelelő, és nem a héber nyelvű Ószövetség szerinti. Ezekből szeretnék itt most néhányat áttekinteni, amelyek új világoságot adhatnak az ige, Isten üdvrendje és a valóság megértéséhez.
| Új Szövetség igehely | Septuaginta Ó Szövetség – 1851 Brenton’s English Septuagint | Milyen próféciára vonatkozik | a héber Ó Szövetség szerint |
| Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, (Zsid 10:5) | Sacrifice and offering thou wouldest not; but a body hast thou prepared me: whole-burnt-offering and sacrifice for sin thou didst not require. (Zsolt 40:6) – A vastag betűs rész fordítása: de testet alkottál nekem | Jézus megszületése | Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. (Zsolt 40:7) |
| Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttjét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. (Zsid 1:6) | Rejoice, ye heavens, with him, and let all the angels of God worship him; rejoice ye Gentiles, with his people, and let all the sons of God strengthen themselves in him; for he will avenge the blood of his sons, and he will render vengeance, and recompense justice to his enemies, and will reward them that hate him; and the Lord shall purge the land of his people. (5Móz 32:43) Ujjongjatok ti mennyek Ővele, és Isten minden angyalai imádják Őt; ujjongjatok ti nemzetek az ő népével, és erősítse meg magát Benne Isten minden fia; mert ő megtorolja gyermekei vérét és bosszút áll az ő ellenségein, és megfizet az őt gyűlölőknek; és az Úr megtisztítja az övéinek földjét. | Krisztus istensége | Nem mond semmit az angyalok imádásáról –Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát! (5Móz 32:43) |
| Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, (Lk 4:18) | The Spirit of the Lord is upon me, because he has anointed me; he has sent me to preach glad tidings to the poor, to heal the broken in heart, to proclaim liberty to the captives, and recovery of sight to the blind; (Ézs 61:1) – A vastag betűs rész fordítása: visszaadjam a vakok látását | Jézus meggyógyítja a vakokat | Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; (Ézs 61:1) Nem mond semmit a vakok szemeinek megnyitásáról |
| Mondták azért neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondta nekik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (Jn 20:25) | For many dogs have compassed me: the assembly of the wicked doers has beset me round: they pierced my hands and my feet. (Zsolt 22:16) – A vastag betűs rész fordítása: átszúrták kezeimet és lábaimat. | A megfeszítésről | For dogs have encompassed me; A company of evil-doers have inclosed me; Like a lion, they are at my hands and my feet. (Zsolt 22:16 – Tanakh 1917 szerint) – a kezeimnél és lábaimnál vannak |
| És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. (Mt 12:21) | He shall shine out, and shall not be discouraged, until he have set judgement on the earth: and in his name shall the Gentiles trust. (Ézs 42:4) – A vastag betűs rész fordítása: és az ő nevében bíznak a pogányok | A pogányok Jézus nevében reménykednek | Nem gyengül el és nem törik meg, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ézs 42:4) |
Mint a táblázatban[iii] megemlített eltérésekből is látszik, sok olyan hely van, ahol egyértelmű lesz a Jézus Krisztusról szóló prófécia és annak beteljesedése.
A táblázatban felsorolt újszövetségi hivatkozásokon kívül még egy eltérésre szeretném a figyelmet felhívni.
5Móz 32,8[iv]
Héber (Maszoréta) szöveg szerinti fordítás
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint,
Septuaginta – Brenton´s English Septuagint fordítás után
Mikor a Felséges szétválasztotta a népeket, mikor szétválasztotta Ádám fiait, megszabta a népek határait Isten fiainak száma szerint.
Mózes búcsúéneke sok vita tárgyát képezi, pontosan abból az okból, hogy a Septuaginta mást ír, mint a héber Maszoréta szövegek. Az egyik legtöbbet a fenti verssel foglalkoznak a bibliakutatók, miszerint „Izrael fiainak száma szerint” vagy „Isten fiainak száma szerint” osztotta fel Isten a népeket. A Septuaginta szövegét két kumráni szöveg is alátámasztja. Amennyiben elfogadjuk a Septuaginta szövegét, akkor értelmet nyer a 82. zsoltár szövege, ahol is ez áll:
Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. (Zsolt 82:1)
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. (Zsolt 82:2)
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! (Zsolt 82:3)
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. (Zsolt 82:4)
Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. (Zsolt 82:5)
Én mondtam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: (Zsolt 82:6)
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. (Zsolt 82:7)
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82:8)
Ebben a zsoltárban akkor jogosan kéri számon az Atya, hogy hogyan ítélik a fiai a népeket és bűnük miatt már inog a föld fundamentuma. A 82. zsoltárral külön, egy másik írásomban foglalkozom, ezért ennek magyarázatát itt most nem folytatom.
Ez a szakasz sok olyan hellyel függ össze, ahol Isten trónja körül egy tanács áll, mint ennek egyik legjobb példája, amikor Mikeás elmondja Izrael királyának, hogy mi is történt a prófétákkal:
És mondta Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Láttam az Urat az ő székében ülni,
és az egész mennyei sereget az ő jobb- és bal keze felől mellette állni. (1Kir 22:19) És mondta
az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet,
ki mást szólt hozzá. (1Kir 22:20) Akkor előjött egy szellem, aki az Úr elé állt, és mondta: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig mondta neki: Miképpen? (1Kir 22:21) És felelt: Kimegyek és hazug szellem
leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor mondta az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedj úgy. (1Kir 22:22) Íme az Úr a hazugságnak szellemét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólt veszedelmes dolgot ellened. (1Kir 22:23)
Isten trónjánál, az Atya trónjánál, ahogyan még Jób könyvének elején is látjuk, történnek események, és oda többen bejáratosak.
Lett pedig egy napon, hogy eljöttek az Istennek fiai, hogy
udvaroljanak az Úr előtt; és eljött a Sátán is közöttük. (Jób 1:6)
Továbbmenve ezen a nyomon, de még az Ószövetségben maradva, eljutunk Dániel könyvéhez, ahol maga az angyal mondja ki, hogy a népek fölött szellemi hatalmasságok állnak:
És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa
fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10:20) De
megjelentem neked, ami fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincs, aki én
velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek. (Dán 10:21)
Ezeknek a népek fölött álló szellemi hatalmasságoknak az Újszövetségben már konkrét hivatkozásait találjuk. Az egyik helyen írja Pál:
Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6:12)
A héber szöveg szerint, Mózes mondata csak az izraeli népre vonatkozik, hogy mi legyen a földjük határa (4Móz 34. fejezet).
Az eltérésekből jól látható, hogy jelentős különbségek vannak a Septuaginta és a Maszoréta szövegek között. Az Új Szövetség írói ezt idézték többet, mert valószínű, hogy ez volt a pogányoknak is hozzáférhetőbb, és ezzel a Szent Szellem is bizonyságot tett róla, hogy jó ez a fordítás. Homályosabb részek magyarázatához érdemes egy pillantást vetni a Septuagintára is, mert ott megtalálhatjuk a választ.
[i] Felhasznált irodalom: Wikipedia – Septuagint; Septuaginta szócikkek
[ii] „A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták, hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe, vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó 1980 – 121.old.
[iii] theorthodoxlife.wordpress.com
[iv] Michael S. Heiser: Deuteronomy 32:8 and the Sons of God