Már foglalkoztunk a témával, hogy miért is fontos különbséget tenni a test és a hústest között. Most azonban egy másik szemszögből nézzük meg, hogy magamon belül, vagyis egy élő személyen belül miért is fontos tudni, hogy hol van a bűn. Ha nem tudom, hogy én hogyan épülök fel, akkor nem is tudom helyesen kezelni az életem, és akkor rossz fronton harcolok a gonosszal, persze akkor eredménytelenül.
A régi, 1908-as Károli fordítás szerint idézve:
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Róm 7,18)
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)
Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: (Róm 6,12)
Ezek szerint az igehelyek szerint, a testemben lakik a bűn, illetve mégsem, hiszen Pál ellentmond saját magának a Róma levél és a Korinthusi levél alapján, mert egyszer azt mondja, hogy a testében van a bűn, utána meg azt, hogy nincs bűn a testben, kivéve a paráznaságot. Majd megint azt írja, hogy a teste a bűnnek teste, és a bűn a testünkben uralkodik. Így valami nagyon zavaros, ezért szükséges, hogy szétválasszunk dolgokat.
A magyar bibliák, két kivétellel, a Csia Lajos féle és a Vida Sándor féle fordításoktól eltekintve, nem tettek különbséget két-két testre használt fogalom között. Ez a két fogalom a test és a hús. Minkét fogalmat testtel fordították. Ez két két fogalom, ahogyan a hétköznapi életben is, két teljesen más dolgot jelöl. De ezzel tisztában volt Károli is, mert például az Ézs.31,3-ban, de több más helyen is a húst, húsnak fordítja helyesen, nem tudni, hogy miért használta más helyen a test szót, a hús helyett. A Váradi-Károli kiadásban, a hústest szót használjuk, mert így könnyebb megtalálni azokat a helyeket, ahol régebben csak a test szó állt. Ezért itt is most ezt a kifejezést használom, és nem a hús szót, amely igazából helyes lenne.
Az ember eredetileg nem volt hústest, hanem azzá lett.
És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)
Eredetileg tahát élő lélekké lett az ember, ahogyan Isten megteremtette, és nem hústest volt. Hústestté a bűnbeesés után lett.
És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)
De ez igaz az állatok egy csoportjára is, akik először élő lélek voltak — „A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett.”(1Móz 1,30) — De a bűnbeesés után, az állakot is, akik korábban élő lelkek voltak, hústestté lettek, és ők is megromlottak. — „Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön.”(1Móz 6,12) Tehát a bűn, részévé lett az embernek. Ha megfigyeljük, a Bibliában a halott test, az többé nem hústestnek van írva, hanem testnek. Tehát a test szó jelentése, ha sarkítjuk a jobb megérthetőség kedvéért, akkor alakot jelent. Formát, amelyről megismerjük az adott élőlények csoportját. Ahogyan Ezékielnél olvasunk a kérubokról, akiknek testük van, és nem hústestük. De ugyanígy Jézus halála után, a testét viszik el és nem a húsát, holott a hús lenne a logikus. Tehát a hústest, az valami élőt jelent, a test pedig az alakot (formát), amelyben vagyunk. Nagyon röviden és nagyon tömören azt mondhatjuk, hogy a hústest, a testkívánságaira figyelő és a test kívánságait kielégíteni vágyó lélek.
Ha innen közelítjük a következő igét, akkor mindjárt kézenfekvő lesz a magyarázat is:
Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a hústest miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátva bűn hústestének hasonlóságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a hústestben.
(Róm 8,3)
Tehát a törvény, mint minden az emberen kívül lévő dolog, erőtlen, mert nem hoz el belső változást az ember szívében, jellemében, karakterében. És innen érthető meg, hogy Jézus, a bűn hústestének hasonlatosságában jött el. Mert egyébként ember volt, mint mi, tehát az alak emberi volt. Viszont a bűn hústestének hasonlatossága volt csak benne, nem olyan, mint a mi hústestünk, mivel bűntelen volt. Tehát a személyisége nem a test kívánságainak kielégítését tartotta szem előtt, hanem az Isten dolgait cselekedte. Gondoljunk itt a Jn.4.-ben a samáriai asszonnyal való beszélgetésére, amikor is éppen arra várt, hogy hozzanak neki valamit enni, de nem azzal törődött, hogy éhes. De ugyanezt figyelhetjük meg akkor, amikor nem pihent, hanem a sokaság igényeit elégítette ki, vagy amikor Péter azt mondja neki, hogy nem szenvedhet, és ezért Pétert kárhoztatja, hogy ő csak az emberi dolgokat tartja szem előtt. Ezért tudott bűntelenül élni. Ha megfigyeljük, egy szavát sem vonta vissza, nem kért elnézést senkitől azért amit tett vagy mondott, mert az Atyából cselekedett mintent. Az egyenes és tiszta beszéd pedig isteni tulajdonság (Zsolt 89,35).
Innen már értjük, hogy miért nem lakik bennünk, a hústestünkben jó. Azért, mert az csak a testi kívánságokat és indulatokat akarja kielégíteni. Ezért nehéz a mai jóléti társadalomban a világi embereknek, akiknek a hústeste teljes erejében munkál, hogy elszakadjanak a világ által kínált örömöktől, mert a lelkük azon dolgozik, hogy a kívánságokat mielőbb kielégítse.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.(Róm 7,18)
Megállapíthatjuk, hogy minden bűn a lélekben — a testre figyelő hústestben — van, kivéve a paráznaságot.
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.(1Kor 6,18)
A paráznaságba az ember egész testét bele beleadja, ezért azzal az egész lelket és testet bűnbe viszi. Ha megnézzük, hogy a szexualitás szabadossága milyen méreteket ölt, és ezzel arányosan növekednek a társadalmon belül a bűnök is (nem feltétlenül csak a köztörvényes bűnök), akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy amikor az angyalok estek ilyen bűnbe az emberekkel, akkor az a bűnt milyen gyorsan és milyen mértékben terjesztette el. „Paráznaság, bor és must elveszi az észt!”(Hós 4,11) A minimum, amit megállapíthatunk, hogy a paráznaság rögtön a teljes embert lerántja a testiségbe, a bűn mélységeibe és megvakít más bűnökre, és „felkorbácsolja” a testi vágyakat, ami által még nehezebb ellenállni a hústest kívánságainak.
A hústest uralma alól egyedül nem is lehet megszabadulni. Erre csak Jézus Szellemének erejével van esély, de akkor is napi küzdelmet jelent (az elején mindenképp). Ezért elengedhetetlenül fontos a szív körülmetélése, amely igen gyakran előforduló kifejezés a Bibliában.
És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket,(Kol 2,13)
Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az lelki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;(Kol 2,11)
Először azt írja, hogy akiknek a hústeste nincs körülmetélve, azok halottak. Ez igaz is, mert a hústest a maga erejének teljében uralkodik az emberen, a bűnnel („Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek.”(Róm 8,13)), és ha engedünk neki, akkor az halálra visz. Akkor mit is jelent szív körülmetélése? A szívben vannak az ember lelkének indulatai, tehát ott jön fel először amit cselekedni szeretnénk, és azokból lesz a végrehajtott tevékenység. Ha szívem körül van metélve, akkor az azt jelenti, hogy a lelkem szabad arra, hogy ne a test vágyait akarja kielégíteni, mert le lett választva a test kívánságairól, és immár hatalmam van azokon uralkodni és Isten akaratát cselekedni. Ez pedig csak a Krisztusban való újjászületéssel lehetséges.
Ez egy küzdelmet fog bennem eredményezni, mert a hústestem továbbra is a régi reflexeknek megfelelően, küldeni fogja a testi vágyak kielégítésére vonatkozó ingereit, de immár, ha szellemben járok, akkor lesz erőm azoknak leuralására, és Isten akaratát cselekedni. Erről Péter így ír:
Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt.(1Pét 4,1-2)
Emiatt hibás minden olyan Biblia, amelyik itt testi szenvedésről ír. Mert nem fizikailag kell gyötörni magam, nem kínozni kell a testem, hanem az óemberem fog szenvedni, mert nem elégítheti ki a régi kívánságaimat. (de itt ne csak kifejezetten testi kívánságokra gondoljunk, mint evés, ivás, kényelem, pihenés, hanem a lelkiekre is, mint önzés, csalás, szórakozás, stb.) Ezért gyötri a lelkét az ember a böjttel, mert a lelke szeretné kielégíteni a test éhségét, de nem teheti.
A címben szereplő kérdésre tahát a válasz az, hogy az újjá nem született lelkemben van a bűn, amit a Biblia hústestnek nevez. Ezért van sok olyan felsorolás (pl. 1Kor.3,3; Róm.1,29-31; 1Kor.6,9-10; Gal.5,19-21;), hogy melyek a hústest cselekedetei. És ez mind lelki dolog. Óriási fegyelmeztetésnek kell lennie minden magát kereszténynek valló embernek, ha nincs küzdelme a hústestben (a régi lélekben), mert akkor az azt jelenti, hogy test szerint él! Fontos észrevennünk, hogy vannak olyan testi cselekedetek is, amelyek nem bűnök, példaul egy finomat enni, de ha azok körül forog az életem, akkor már bűnné lehetnek. Minden emberi cselekedetnek alá kell vetnie magát a Szent Szellem vezetésének (Róm.8,13). Csak akkor van esély az isteni életre és a szabadságra Krisztusban. Különben az Úr nem mondaná, hogy:
Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.(Lk 9,23)