Noé idejének jellemzői
Mielőtt a témába belekezdenénk, néhány dolgot tisztázni kell, mert a téma csak egy bizonyos szemszögből lesz érthető. Az írásom alapja a Biblia és annak kijelentései. A Bibliát, mint isten kijelentését fogadom el, és nem mint kultúrtörténeti szöveggyűjteményt. Péter és Pál apostol szavaival élve:
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, (2Tim 3,16)
Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pét 1,20-21)
A bibliai világkép is más, mint amit ma tanítanak az iskolában. Ez a világkép azonban az írások körén belül teljesen egységes. Onnan indul, hogy Isten teremtette ezt a földet, és mindent, amit magunk körül látunk. De nem csak ezeket, hanem az írásokban szereplő más helyszíneket is (pl. mennyet), és más lényeket is (pl. angyalokat). A teremtés leírása is egységes. Egyes részek szűkszavúbbak az egyik írásban, míg más írásokban más részek a részletesebbek, úgy hogy kiegészítik egymást. Ha arra gondolunk, hogy Mózes írta a Jubileumok könyvét, és a Teremtés könyvét (1Mózes) is, akkor érthető, hogy miért nem írta le többször ugyanazt a történetet.
Ezért érthető okokból az özönvíz történetét, a Teremtés könyve (1Mózes) nem taglalja olyan részletességgel, mint más írások —Jubileumok, Jásár és Énokh könyvei —, hiszen ott részletesen le vannak írva. Sőt, Énokh könyve tartalmaz egy szakaszt, mint Noé könyvét is.
A mai kanonizált bibliai könyvek idéznek több olyan könyvből, amelyek nem részei a kanonizált könyveknek, de hivatkoznak rá. A kanonizálás folyamata előtt, nem voltak ilyen szigorú szabályok, hogy mely írásokat lehet kijelentésként olvasni és melyeket nem. Ezért az írások sokkal szélesebb körben ismertek voltak. Például hivatkozik Péter is és Júdás is Énokh könyvére. Jézus idejében ezek a könyvek mind szabadon olvasottak voltak. De ha a fenti hivatkozások mintáját követve megnézzük, hogy Isten Szelleme bizonyságot tesz Jób történetének igazságáról, hiszen a Jak.5,11 és Ezékiel könyvének 14. fejezete is hivatkozik rá, akkor ez alapján Énokh könyvének is meg kell állnia. De van hivatkozás Jásár könyvére is. Ahol azonban a nem kanonizált írások ellent mondanak egymásnak vagy a Bibliának, ott természetesen a Biblia könyveit tekintjük mértékadónak.
A Bibliából kiindulva Noé idejének jellemző vonásait, más forrásokkal összevetve, elég részletesen megérthetjük, hogy mi is történt akkoriban. De miért is szeretnénk ezzel foglalkozni? Jézus mondja, hogy az Ő visszajövetele idején olyan lesz a világ, mint Noé napjaiban. De ennek a kijelentésnek két oldala van. Az egyik, hogy akik nem az Úrral járnak, azok nem vesznek észre semmit, ahogyan ezt Jézus is kifejti, hogy adnak-vesznek, házasodnak, élik a mindennapi életüket, és az Úr napja számukra úgy jön el, mint a tolvaj (Mt.24,39; 1Thessz.5,2; 2Pét.3,10). De a másik oldalról, a föld Noé napjaiban teljesen — hangsúlyozom teljesen — megtelt erőszakossággal és gonoszsággal.
És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (1Móz 6:5) [saját kiemelés]
Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön. (1Móz 6:12) [saját kiemelés]
Nem csak egyszerűen létezett gonoszság is a földön, mint ma, hanem minden és mindenki megromlott. Sokan felróják Istennek, hogy a fajtalankodás, és egyéb bűnök miatt kiírtotta az egész földön az életet, kivéve Noét, és a bárkában lévő embereket és állatokat. De ez így nem fedi a valóságot. Isten nem írtja ki a teremtményeit csak úgy. Szereti őket, és mivel igazságosságban és jogosságban uralkodik, ezért minden teremtményének megvan előtte az esélye egy teljes életre. Ezért szeretnénk jobban megvizsgálni, hogy mi is történt akkoriban valójában.
Hogyan kezdődött?
A teremtéstől számítva, a Mózes első könyve alapján előrehaladva az időben, Járed idejéig, folyt az élet a maga rendjében a földön. Akkor, amikor elkezdtek sokasodni az emberek, akkor a felügyeletükkel megbízott angyalok, akiknek jóra kellett volna tanítani az embereket, elkezdtek „gyönyörködni” az emberek lányaiban, és elkezdtek vágyakozni utánuk, majd eljöttek hozzájuk. Nem simán történt meg ez közöttük, mert előre féltek az Úr büntetésétől, ezért a vezetőjük megeskette a többieket is, hogy együtt fognak ezért a bűnért felelősséget vállalni. Ez valamikor a teremtéstől számítva kb. 600-800 között kezdődhetett. Az időszámítástól visszaszámolva, kr.e. 3400-3200 között, bibliai kronlógiát követve.
És látták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek. (1Móz 6,2)
Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami a Hermon hegyének csúcsa. Azt a hegyet azért Hermonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. (1Énokh. 6,6)
És Mahalalel feleségül vette Dinah-t a tizedik jubileum második (év)hetében, Barakiel lányát az apja fitestvérének a lányát, és szült neki fiút a harmadik hét hatodik évében, és Járednek nevezte, mert az ő napjaiban szálltak le az Úr angyalai a földre, azok akiket Vigyázóknak hívnak, akiknek az emberek gyermekeit kellett volna tanítani, és ítéletet és egyenességet gyakorolni a földön. (Jub. 4,15)
Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)
Ezek azok az angyalok, akikről Júdás így ír: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket,”(Júd 1,6) Júdás sem tudhatna ezekről a dolgokról, ha kizárólag a mai kanonizált könyveket olvasta volna. De szerencsénkre Júdás levelét a Szent Szellem „beválogattatta” az ihletett könyvek közé. Régebben az „Istennek fiai” kifejezést Seth leszármazottaira vonatkoztatták, de ez nem állja meg a helyét. Mert azt a kérdést nem tudja megválaszolni, hogy akkor honnan jöttek az óriások. És miért terjedt volna el a gonoszság olyan gyors ütemben és mértékben. Az óriások létezésére azonban a világszerte feltárt számtalan régészeti lelet a bizonyság. Ha Seth leszármazottai, mint Isten gyermekei, vettek volna feleséget Káin leszármazottai közül, akkor az még nem eredményezne óriásokat, mivel Isten a szabályokat a teremtéskor megszabta, hogy minden mag csak a maga fajtáját szaporítsa:
Azután mondta az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lett. Teremtette tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látta Isten, hogy jó. (1Móz 1,24-25)
Emellett a keveredés mellett, a leszállt angyalok, elkezdtek nekik mennyei titkokat feltárni, és mindenféle gonosz dologra buzdították az embereket.
És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes drágakövek (megmunkálását), és minden színeknek festéshez való keverését. És a világ megváltozott. (1Énokh. 8,1)
Erre nem kizárólag Énokh könyvéből találunk magyarázatot, hanem a Bibliában is. Ha megfigyeljük az 1Móz.4. és 5. fejezetében lévő két külön családfát, akkor látszik, hogy Káin ágán indulnak meg a világi cselekedetek, míg Ádám és Séth ágán semmi ilyen cselekedetre való utalás nincs.
És ismerte Kain az ő feleségét, az pedig fogadott méhében, és szülte Hánókhot. És épített várost, és nevezte azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzette Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzette Methusáelt, és Methusáel nemzette Lámekhet. Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. És szülte Háda Jábált. Ez volt atyjuk a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. Az ő atyjafiának pedig Jubál volt neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. Czilla pedig szülte Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain húgát, Nahamát. Akkor mondta Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szavamra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. (1Móz 4,17-23)
Úgy tűnik, hogy azoknak az embereknek, akik Isten nélkül képzelték el az életüket, volt szükségük védelemre, szórakozásra, más munkákra is. Ezzel szemben Ádám családfájájánál csak anyi van, hogy élt ennyi és ennyi évet, majd nemzette ezt és ezt, utána még élt ennyi évet, majd meghalt. Ez két dologra engedhet következtetni. Az egyik, hogy Istennél a mi emberi tevékenységünk valóban semmit nem számít. A másik, hogy akik az Úrral járnak, azoknak Ő a teljesség, és minden más csak sokadrangú kérdés. Úgy látszik, hogy Istennél az élet maga a fontos, és annak kioltása ezért különlegesen nagy bűn.
Ebben a megváltozott világban azonban elindult az események egy visszafordíthatatlan folyamata.
Mi is történt
A Káinnal és Lámekkel kezdődött emberölések egyre nagyobb méreteket öltöttek, és ehhez hozzájárult még az angyal-ember kereszteződésből születettek, a Nefilimek, elszaporodása és sajátságos életvitele. Isten eredeti tervében nem volt benne az ember és angyal kereszteződése. Ennek a kereszteződésnek az eredménye fokozódó erőszak lett, mely nemcsak az óriásokat és embereket érintette, hanem minden élőlényt.
És elhatalmasodott a törvénytelenség a földön, minden test megrontotta a maga útját, az emberek, és a háziállatok, és a vadállatok, és a madarak, és minden ami a földön jár elhagyta az adott rendjét s minden élő romlottá lett, és még egymást is enni kezdték, és igazságtalanság hatalmasodott el a földön, és az emberiség minden képzelete és minden cselekedete állandóan a gonoszság volt. És az Isten letekintett a földre és íme, az romlottá vált, és minden test megronotta a maga rendjét, és minden ami a földön volt gonoszságot cselekedett mindenben az Ő színe előtt.. És ezért azt mondta, hogy minden embert és minden testet elpusztít a föld színéről, amelyeket megteremtett. (Jub. 5,2-4) [saját kiemelés]
És fiakat szültek, a Nefilimet, és azok mind különböztek egymástól, és felették egymást: az óriások ölték a Nefilt, és a Nefil ölte az Eljót, és az Eljó az embereket, és egyik ember a másikat. És mind odaadta magát a gonoszság munkájára, hogy sok vért ontson, és a föld bűnnel telt meg. Majd ezek után vétkeztek a vadállatok, a madarak és minden mozgó ellen a földön: és a sok vér betöltötte a földet, és az ember minden gondolata, képzelete és vágya folyton csak gonosz volt. (Jub. 7,22-24) [saját kiemelés]
És azokban a napokban, miközben megsokasodtak a földön fiakkal és lányokkal, az emberek fiai mindannyian elhagyták az Úrnak az útjait és megtanították egymásnak a gonosz gyakorlataikat és tovább vétkeztek az Úr ellen. És minden ember készített magának istent és megrabolták és kifosztották az emberek a felebarátjaikat és a rokonaikat is és megrontották a földet, és megtelt a föld erőszakkal. És a bíráik és uradalmaik bementek az emberek leányaihoz és kedvük szerint feleségeket vettek magukhoz, elragadva azokat a férjeiktől, és azokban a napokban az emberek fiai vették a föld állatait, a mezők vadjait, az egek madarait, megtanulva annak módját, hogy miként keverhetik az állatok egyik faját a másikkal, hogy azáltal felingereljék az Urat; és Isten látta, hogy az egész föld romlottá lett, mert minden test romlottá vált a földön, minden ember és minden állat. (Jás. 4,16-18) [saját kiemelés]
Ők, és a velük lévő többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit választott magának, elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak. És megtanították őket varázslatokra (mágiára), bűvöletekre és a gyökereket vágni (oltani), és megismertették velük a növényeket. Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és megitták a vért. A föld pedig vádat emelt a törvénytelenek ellen. (1Énokh. 7,1-6)
Látjuk, hogy az angyalok, semmi jót nem hoztak az akkori földi lakosságnak. Sok tudást átadtak, de mind istentelen volt. Büntetésük is kivételes volt, amelyre még a legerősebb angyal, Mikháel (Mihály) is megilletődve reagál:
És azon a napon Mikháel válaszolt Rafaelnek, mondván: „A szellem ereje hatalmába kerít és remegésre késztet engem a titkok büntetésének súlyossága miatt, az angyalok büntetése miatt. Ki tudja elviselni az ítélet szigorát, amit végrehajtottak, és amitől azok olvadoznak?” És ismét szólt Mikháel, és mondta Rafaelnek: Ki az, akinek szíve nem olvad meg ettől, és akinek bensője nem nyugtalankodik az ítéletnek e szavai miatt, (amely) kimondatott rájuk azok miatt, akik így kivitték őket? (1Énokh. 68,2-3)
Ez a büntetés pedig úgy kezdődött, hogy végig kellett nézniük, ahogyan a gyermekeik kiírtják egymást. Csak ezután lettek megkötözve hetven nemzedék idejéig (1Énokh.10,12), majd akkor el lettek engedve a végső ítéletig. Erre a hetven nemzedéknyi időre még később visszatérünk.
De az Úr még ekkor sem azonnal hozta el az ítéletet, hanem adott Noénak és Matuzsálemnek 120 évet, hogy hirdessék a megtérést az embereknek.
És miután sok év telt el, Noé életének négyszáznyolcvanadik évében, amikor mindazok az emberek, akik követték Istent meghaltak az emberek fiai közül, csak Matuzsálem volt az, aki maradt, Isten szólt Noénak és Matuzsálemnek, mondva: Szóljatok, és hirdessétek az emberek fiainak, mondva: Így szól az Úr, térjetek vissza gonosz útjaitokról és hagyjátok el műveiteket, és az Úr megbánja majd a veszedelmet, amelyet kijelentett, hogy megteszi veletek, így nem fog az megtörténni. Mert így szól az Úr: Íme, adok nektek időt, százhúsz évet; ha visszatértek hozzám és elhagyjátok gonosz útjaitokat, akkor én is elfordulok a veszedelemtől, amelyet mondtam, és akkor nem lesz az, mondja az Úr. És Noé és Matuzsálem elmondta az Úr minden szavát az emberek fiainak, nap nap után, folyamatosan mondták nekik. De az emberek fiai nem hallgattak rájuk, sem nem hajtották fülüket szavaikra, és keménnyakúak voltak. És az Úr adott nekik százhúsz évnyi időszakot, mondva: Ha visszatértek, akkor az Isten is megbánja a gonoszt, hogy így ne pusztuljon el a föld. (Jás. 5,6-11)
Ezután jött el az özönvíz, melynek történetét a Biblia is leírja. Az özönvíz után nem maradt életben egy óriás sem, egy keresztezett faj sem, és egy ember sem, aki nem volt a bárkában. Csak azok az állatok maradtak meg, amelyek eredetileg is Isten teremtésének a részét képezték. Az állatokkal rendben mentek tovább a dolgok, de az embereknél ez nem így történt.
Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé. (1Móz 6,9)
Az itt szereplő tökéletes szó, nem csak erkölcsi tökéletességre vonatkozik, hanem testi tökéletességre is. Az áldozati állatokat is ugyanezzel a szóval írja le a Biblia: A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; (2Móz 12,5) A versben szereplő ép szó, az ugyanaz, mint a tökéletes szó az 1Móz.6,9-ben. Mivel csak Noé családja volt tiszta, ezért a fiainak feleségei között lennie kellett olyannak, aki nem volt genetikailag tiszta. Ez a tisztátalanság külsőleg nem látszódhatott, mert emberként vették el feleségül azokat Noé fiai. Hordozói lehettek a rossz géneknek. Ezért lehetett az utódaik között óriás, de nem minden utódjuk lett óriás.
Összefoglalva. Angyalok elhagyták a helyüket, mert látták az emberek lányait, és közülük feleségeket vettek. Az ő angyal-ember leszármazottaik lettek az óriások, akik, mivel nem volt elég élelmük, ezért pusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Emellett, az emberek gátlástalanul ölték egymást, és mindent elvettek a másiktól, amit csak megkívántak. A bukottak leszármazottai megtanították az embereket a fajok keresztezésére, amely által nem maradt érintetlen az állatvilág sem, és még azok is egymást ölték. Mai nyelven szólva, a génmanipuláció is mindennapos volt. Ilyen állandó erőszak és éhinség közepette csak Noé és családja maradt tiszta az Úr előtt, ezért kapott kegyelmet, hogy átmenekülhessen az ép állatokkal az özönvízen. De mint később látni fogjuk, a fiai feleségei közül nem volt mindenki genetikailag tiszta.