Az óriások ( özönvíz előtt)
Az óriások első megjelenése az özönvíz elöttre tehető. Az első generáció, az Úr büntetésének megfelelően kiírtotta egymást. Az ő leszármazottaik azonban még megmaradtak, és azok az özönvízben pusztultak el. Az özönvíz előtti óriások hatalmasak voltak.
Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek*, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. (1Énokh. 7,3)
Egy könyök, az kb. fél méter. Énokh leírása alapján egy óriás lehetett akár másfél kilométer magas is. Ez ma hihetetlennek tűnik. Ajánlom mindenkinek Kent Hovind és Walter Veith előadásait a youtube-on (magyar felirattal), akik kifejtik, hogy teljesen más volt a légkör a földön az özönvíz előtti időben. Egy Brachiosaurus, — amely több mint 30 tonnát nyomhatott, napi 180kg zölddel táplálkozott, és olyan orrlyukai lehettek, mint egy mai lónak — a föld mai viszonyai mellett nem maradhatott volna életben. De a nagy szén-, és köolaj mezök is mind egy sokkal gazdagabb bioszféráról árulkodnak, mint amit ma láthatunk. Ennek megfelelően, az óriásoknak is megvolt a megfelelő élettér. Noé idejére magasságuk csökkenhetett, mivel a víz a hegyek fölé 7,5m-rel emelkedett, s ez elegendő volt arra, hogy senki se meneküljön meg.
Tizenöt singgel növekedtek a vizek feljebb, minek után a hegyek elboríttattak. (1Móz 7,20)
Ebből feltételezhetjük, hogy az özönvíz idejére (a teremtéstől számítva kb.1600 évvel), már kisebbek lettek. Elszaporodásuk következtében így is kevésnek bizonyult a föld eltartó ereje, ezért elvették az emberektől a termésüket, illetve az embereket is enni kezdték.
Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. (1Énokh. 7,4-5)
Ádám teremtésétől számítva az időt Járed napjaiig (1Énokh 6,6), amikor az angyalok lejöttek az emberek lányaihoz, kb. 500 körül járhattunk. Mivel az angyalok, akik először lejöttek, végignézték az első generációs óriások, azaz a gyermekeik halálát, mielőtt megkötözték volna őket (1Énokh 10,12), akkor az első generációs óriások legkésőbb kb. 1000-re kiírtották egymást (1Énokh 10,10), és innentől, már az ő utódaik, és a keresztezett fajok pusztítottak a földön az özönvízig.
Az hivatkozott írásokból látjuk, hogy az első generáció pusztulásától az özönvízig tartó kb. 500-600 év elegendő volt arra, hogy az egész föld élővilágát megrontsák. Mivel azonban olyan lényekről van szó, akik nem szerepeltek Isten teremtésében, ezért nincs is helyük az üdvtörténetben. Az özönvízben elveszett a testük, de a szellemük még meg van.
És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek nevezve a földön, és a föld lesz lakhelyük. Gonosz szellemek hagyták el testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. És az óriások szellemei gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. És ezek a szellemek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert maguk is azoktól származnak. (1Énokh. 15,8-12)
Mivel a testük elveszett, akik pedig még életk az özönvíz idején, azok vízbe fúltak, mai lakhelyük is a vízben van. Ezzel helyére kerül amit Jézus mond róluk, hogy…
Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: (Mt 12,43)
A tudatos részük még megvan, és munkálkodik a mai világban is. Őket nevezzük ma démonoknak. Ma is sokan foglalkoznak olyan szellemek „hazajuttatásával”, akik itt rekedtek a mi világunkban, és kísértenek. Igazán nem tudom őket halott emberek szellemeinek tekinteni, hanem azoknak, akik itt az ítéleben elvesztették a testüket. De nem csoda, ha egy adott földrajzi helyen lévő démon oly sokat tud az ott élők életéből, hiszen az özönvíz óta azon a helyen van, és tud mindent, ami ott történt.
Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó ártószellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik a Virrasztók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.” (1Énokh. 16,1)
Ezt tudva kerülnek olyan versek a helyükre, ahol a kiűzés előtt lévő gonosz szellem kéri Jézust, hogy ne veszítse el őket idő előtt.
És íme kiáltottak mondva: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Mt 8,29)
Ajánlom Peter Wagner – Területi Szellemek című könyvét mindenkinek. Ebben történetek vannak a világ minden tájáról, hogy adott helyeken, adott szellemi hatalmasságok gyakorolják az uralmat, amíg Jézus nevében ezt meg nem törik. Sok egyház és felekezet tagja mesélte el a történetét, ezért nem mondanám, hogy pünkösdi benyomása van. Ez sajnos a mai valóság! Ahogyan Dánielnél is le van írva (Dán.10,13; Dán.10,20) vagy ahogyan Pál is felsorolja a hatalmi szinteket (Ef.6,12; Kol.2,15).
De még egy hely van, ahol e nélkül az ismeret nélkül, csak Isten kijelentéséből tudhatnánk meg, hogy miért mondja ez a vers, hogy…
És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)
Nem logikus, hogy akik a vízben halnak meg, azok más helyre kerüljenek, mint akik a szárazföldön halnak meg. Ha ez a vers kizárólag átlagos emberi halállal meghaltakról szólna, akkor a felsorolásnak még nem szabadna véget érnie, mert akkor például a tűznek is, és a földnek is ki kellene adnia a halottait, de nem ezt látjuk.
Összefoglalva. Az özönvíz előtti óriások hatalmasak voltak, és számban messze meghaladták az özönvíz utáni óriások számát. Az első generáció utániak már méretben kisebbek voltak, de számban sokkal többen lehettek. Amíg az özönvíz el nem pusztította őket, addig folyamatosan pusztították mind az embereket, mind az emberek élelmét. Ezen kívül még keresztezték is a fajokat, amellyel megrontottak minden testet a földön. A görög mitológiában felismerhetjük őket, mint a titánokat. Ezért is van olyan sok „emberi” vonásuk. Ez egyébként általában is jellemző az eredet történetekre, hogy néhány fő istenség, egy vagy kettő, megalkotja a földet, majd jön több kisebb, akiknek generációról-generációra rosszabb az erkölcse, és egymással harcolnak a hatalomért, miközben igazságtalanul bánnak az emberekkel.
Az óriások ( özönvíz után)
Van egy olyan nézet a kutatók körében, hogy az angyalok többször is lejöttek a földre, és ezért voltak újra óriások a földön. De ahogyan Énokh könyvéből láttuk, az ítélet súlyossága miatt, ezt egy angyal sem próbálja meg mégegyszer. Az ige sem támasztja alá. Azt azonban igen, hogy Kánaán utódai között voltak óriások. Khám családfája visz el minket a kánaáni népekhez.
Khámnak pedig fiai: Khús, Micráim, Pút és Kánaán. (1Móz 10,6)
Kánaán pedig nemzette Szidont, az ő elsőszülöttjét, és Khétet. Jebuzeust, Emoreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineust. Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledtek a Kananeusok nemzetségei. (1Móz 10,15-18)
Óriásokkal pedig már Ábrahám idejében találkozunk, amikor a környék királyai összefogtak, és végigrabolták a vidéket, Szodomából még Lótot is elvitték.
A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Khédorlaomer, és a királyok, akik ő vele voltak, és megverték az Óriásokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-Kirjáthajimban. (1Móz 14,5)
Később az ammoniták írtottak óriásokat azon a földön.
(Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régen, akiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
(5Móz 2,20-21)
Az Úr a saját népét használta arra, hogy az óriásokat kiírtsa a földről, miután újra megjelentek. Egy olyan faj földjét adta oda a saját népének, amelynek a létezése nem Tőle származik. Az özönvíz előtti hibás génállományból származó népeket kellett a zsidóknak elpusztítani.
De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened; Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekszenek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
(5Móz 20,16-18)
Isten ítélete csak ezeket a népeket sújtotta, teljes pusztulással, hogy az embert védje a földön egy újabb óriás uralomtól. A következő versek egyértelműen mutatják, hogy ez a „különös kegyetlenség” csak ezeknek a népeknek szólt, de a többi néppel kapcsolatban a zsidóknak már nem engedte meg a hasonló elbánást. Csak a harcoló férfiakat ölhették meg, senki mást.
Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fiúneműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáld; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked az Úr, a te Istened. Így cselekedj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. (5Móz 20,10-15) Az özönvíz utáni óriások még Dávid idejében is feltűnnek, de utána már nem. Ezzel az özönvíz utáni óriások története megszelidült azokra az esetekre, amelyekről azóta olvashattunk. Érdemes elgondolkodni, hogy a mondákban szereplő óriások, valóban azok is voltak.