Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve. (Róm 7,14)
Amikor olvassuk az ószövetségi törvényeket, akkor sokszor elgondolkodunk, hogy miért is vannak ennyire precízen leírva az eljárások. Miért vannak egyes állatok a tiszták, és mások a tisztátalanok közé sorolva. A kulcsot a Róma levélben találjuk, ahol a Szent Szellem elárulja, hogy a törvény szellemi, vagyis amit a törvény testi betegségekkel és állatokkal ír le, az nekünk az Új Szövetségben már szellemi jelentéssel bír.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; (Zsid 10,1)
Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. (Kol 2,17)
A törvényben leírt szertartások és áldozatok szimbolikus jelentéssel bírnak, és nem önmagukban a tényleges cselekmények számítanak. Ezért kell mögé néznünk az ott leírtaknak, mert Krisztusban is ugyanolyan jelentőséggel bírnak. A törvényben nem maga a szövetség, vagy annak szimbóluma van meg, hanem a szövetség megtartásának feltételei. Egy szövetségbe mindkét fél beviszi mindenét fenntartás nélkül, ezért az Úr úgy tekint erre, mint egy halálig tartó házassági szövetségre. Ezt Ő nyiltan ki is mondja, hogy „férjük maradtam”(Jer.31,32). Ahogyan olvasunk az igében a házastársak viszonyáról, úgy képzeljük el az Úrral való életünk szövetségét is. Ő a legdrágábbat adta azokért, akik szövetségre lépnek Vele, ezért semmit nem tart vissza tőlük (Róm.8,32), és ezt várja el a szövetségesétől is.
Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; (Ef 5,22-25)
Az Úr szempontjából a szövetség mindig ugyanazt jelentette, mindegy hogy Krisztus előtt vagy után keletkezik a szövetségi viszony. Mi, pogányok, ugyanúgy az Úr népének részei vagyunk, mint a zsidó nép az Ószövetség idején. Úgy várja el az Úr az engedelmességet, hogy Ő közben az életét adja értünk. Egyszer megáldozta magát a Golgota keresztjén, és azóta naponta közbenjár és harcol értünk, hogy valamiképpen el ne vesszünk. Mit jelentene ez mást, mint hogy folyamatosan odaáldozza magát, más szóval szolgál értünk. A törvények az ószövetség idején nem magyarázták el a szellemi világ jellemzőit és működését, mert Krisztus előtt a Szent Szellem még nem tudta az embereket belülről átváltoztatni és tanítani (Jn.14,26; 1Jn.2,27). Ezért csak annyit tehetett, hogy aki betartotta, az élt általa (3Móz.18,5).
Mivel mi emberek nem ismerjük teljeskörűen a szellemvilág működését, ezért hogy minket védjen, a törvényekben az Úr lefektette a biztonságos és tiszta élethez vezető út szabályait. Emiatt ne csak a testi szabályokat lássuk benne, hanem a szellemi részét is próbáljuk meg megérteni.
Például az emberölés sem csak egy cselekedetben elkövetett bűn, hanem igen jelentős szellemi háttere van az elkövetőre nézve, amelyet Jézus mutatott meg. Nem magasabb szintre emelte a törvényt, hanem felfedte annak teljes szellemi mélységét és hátterét (Mt.5,21-22), megmutatva, hogy a lélek károsodása nélkül nem lehet bűnt elkövetni. Mielőtt eljutunk a cselekedetig, a szívünkben már meg van a döntés (Mt.12,34-35; 15,18-19), amelyből tisztán látszik, hogy milyen indulattal rendelkezünk. Mindennek szellemi következményei vannak, ezért nem lehet „csak úgy” megtenni semmit. El kell felejteni azokat a mondatokat, hogy „csináljuk, mert nincs abban semmi” vagy „mi bajunk lehet belőle”. Ezután a kis bevezető után nézzük meg a törvényeket közelebbről.
A vétekért való áldozatoknál egyértelműen látszik a vér bemutatásának helyéből, és az áldozati állatból, hogy kinek mekkora súlyú a vétke.
Ha a felkent pap vétkezik, a népnek romlására: hozzon az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy tulkot, fiatal ép marhát az Úrnak bűnáldozatul. (3Móz 4,3) [saját kiemelés]
Hogyha pedig az Izrael fiainak egész közönsége megtéved, és a gyülekezet előtt rejtve marad e dolog; és valami olyat cselekszenek az Úrnak valamelyik parancsolata ellen, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnösökké lesznek: Mikor kitudódik a bűn, amelyet elkövettek: akkor áldozzon a gyülekezet egy tulkot, fiatal marhát a bűnért, és vigye azt a gyülekezetnek sátra elé. (3Móz 4,13-14) [saját kiemelés]
Ha fejedelem vétkezik, és cselekszik valamit az Úrnak, az ő Istenének parancsolata ellen, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz tévedésből: Ha tudtára esik neki a bűne, amelyet elkövetett, akkor vigyen áldozatul egy ép kecskebakot, (3Móz 4,22-23) [saját kiemelés]
Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolata ellen olyat cselekszik, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz; Ha tudtára esik neki az ő bűne, amelyet elkövetett: vigyen áldozatul az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy ép nőstény kecskét. (3Móz 4,27-28) [saját kiemelés]
A pap vétke a legsúlyosabb, mert akkor ő már nem tud közbenjárni Istennél. Nélküle megszűnik a közbenjárás a bűnösökért, és az Úr nem tud kegyelmet gyakorolni. Ezért volt Mózes vétke a versengés vizénél súlyosabb Áron vétkénél, mert bár ő nem volt pap, de ő vezette a népet, és még a papságot is rajta keresztül „helyezte hivatalába” az Úr. Sokszor ő járt közben a népért, és ért el kegyelmet az Úrnál. A pap vétke után az egész népé következik, majd a fejedelmeké és végül az „egyszerű” halandóké. Az áldozati állatok értékéből is látjuk, hogy mekkora „jóvátétel” kell egy-egy vétek elsimítására. Szellemileg ez azt mondja nekünk, hogy ha az Úr embere vétkezik, akkor elválasztja az egész népet az Úrral való közösségtől, mivel nem tud az Úr elé járulni és közbenjárni. Ma mindnyájan Krisztusban vagyunk, és Ő mindenkit papnak hívott el (1Pét.2,9). Ezért ha ma valaki a vétkei miatt el van választva az Úrtól és úgy tanít, akkor olyan lesz, mint a farizeusok vagy egy bűnös pap, aki nem élte meg azt, amit tanított. Ezért annak súlyosabb ítélete lesz, mint annak, akit rosszra tanítantak és emiatt nem képes úgy élni, ahogyan kellene (Mt.23,3). Ezért feddte meg Jézus is, és Keresztelő János is kíméletlenül a farizeusokat és az írástudókat, mivel ők maguk nem tudtak az Úr elé járulni, a népnek sem tudtak az Úrtól jövő tiszta tanítást adni.
De jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. (Mt 23,13)
Mondta nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad. (Jn 9,41)
Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lesz. (Jak 3,1)
Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)
A vér bemutatásának helye is a vétek súlyát mutatja. Míg a pap, vagy az egész nép vétkéért való áldozat véréből be kellett vinni a szentélybe, és ott a szentek szentje előtti függönyre kellett hinteni, addig a többiek áldozatának vérét az oltárra kellett kenni. Minden vétkünk nagy súllyal nehezedik ránk, és csak az Úr áldozatán keresztül, közvetlenül elé járulva tudjuk annak bocsánatát kérni. Az ilyen bűnbánati imákkal és könyörgéssel el kell jutnunk a „szentek szentjébe”, az Atya elé, amelyet Jézus véréből beszélve tudunk megtenni tiszta szívvel.
A két vesét is, és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, és a májon lévő hártyát a vesékkel együtt vegye el, (3Móz 4,9) [saját kiemelés]
Le kellett szedni a májon lévő hártyát. Ez azt jelképezi, hogy semmivel ne takarjuk el az indulatainkat, hanem őszinte szívvel járuljunk az Úr elé. Ne szépítsük a viselt dolgainkat, és ne akarjuk takargatni előtte azt, ami igazán a szívünkben van! Ha nem vagyunk őszinték, akkor hazudunk Neki.
Hasonlóan szellemiek a fekéllyel, poklossággal kapcsolatos szabályok (3Móz.13.-14.fejezetek). Az egyes testrészek az élet egy-egy területét szimbolizálják, bemutatva, hogy az életünk minden területére érvényesek ezek a szabályok. Szellemi értelemben, amikor bűn (fekély) van az életemben, és az már nem terjed tovább, vagyis megszűntem azt tovább cselekedni, akkor mehetek és kérhetem a bűnömért a megbocsátást. Amíg azonban jelen van az életemben, addig az Úr nem fog tudni megtisztítani, hiszen folyamatosan visszaesek, és újra „megfertőzöm” magam. Ennek megfelelően, a ház példázatán át ugyanez igaz az egész családomra is. Ahogyan a törvény mondja, hogy a poklos téglákat vegyék ki és vigyék el a városon kívülre, úgy nekünk is, a bűnben élő családtagot, ha nem hajlandó változtatni az életvitelén, akkor legvégső esetben el kell távolítani a családból, mielőtt az egész családot megfertőzi és romlásba dönti.
A tiszta és tisztátalan állatok körét is sokan fizikailag magyarázzák, de itt is szellemi jelentést kell keresnünk, és nem az állatok testének részleteivel kell foglalkoznunk.
Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által. (1Tim 4,4-5)
Ha meghalva a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga választotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a hústest hizlalására valók. (Kol 2,20-23)
Mindazt, aminek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző a barmok közt, megehetitek. (3Móz 11,3)
Ahogyan a Szent Szellem mondja, minden állat jó, és megszentelődik könyörgés és hálaadás által. Ezért nem kell a testük minőségével foglalkoznunk, hanem ismét a szellemi jelentés után kell kutatnunk. Mit jelent a hasadt köröm, a kérődzés, a puha talpak és a pata szellemben? A kemény köröm azt jelenti, hogy az ember minden elé kerülő dolgot keményen megítél. Legyen szó az élet bármely területéről, a „patájával keményen rálép”, hogy annak lényegét meglássa és megítélje. Azért kell teljesen kettéhasadt körmének lennie, hogy különbséget tudjon tenni az isteni és az istentelen között. Akinek csak egy körme van (mint például a ló patája), az lecsap mindenre, de nincs meg benne az isteni ítélőképesség, hogy helyesen szétválassza az elékerülő dolgokat. Ha pedig egyszer már megítéltem azt, ami elém került, akkor meg kell rágnom, vagyis „kérődznöm” kell rajta és nem egyből lenyelnem. Vigyem az Úr elé, szellemben forgassam meg az Úr előtt, és csak ami jó, azt nyeljem le (1Thessz 5,21). Aki nem kérődzik, az rögtön „benyel” mindent, és nem tudja, hogy mi arról az Úr véleménye. Lehet, hogy elsőre jónak látszik, de könnyen a halálba vihet, ha tévesen ítéltem meg (Péld.16,25).
Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, amelynek lábain felül szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig utálatos legyen nektek. (3Móz 11,21-23)
Hasonló a jelentése az ugrólábakkal bíró rovaroknak is. Azért tiszta az ilyen állat, mert minden helyzetből „egy ugrással” kiszabadul. Ilyeneknek kell lennünk nekünk is. Azokat a helyeket és helyzeteket „egy ugrással” ott kell hagynunk, ahol bűnre csábítanak, vagy szellemileg veszélyeztetve érezzük magunkat. Legyen ez akár egy vendégtanító hamis tanítása, vagy egy rendezvény, amit meglátogatunk, vagy egy másik „testvéri” közösség, ahol nem az Úrral találkozunk. Ott kell hagynunk. Mindezek a hamissággal való keveredés elkerülésére utalnak.
És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, aki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estig. Mindaz pedig, aki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estig. (3Móz 11,24-25)
És minden, amire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bőr, vagy zsák; akármely eszköz, amivel dolgozni szoktak, vízbe tetessen, és tisztátalan legyen estig, ezután tiszta legyen. Akármely cserépedény pedig, amelybe beleesik valami azokból, mindazzal együtt, ami benne van, tisztátalan legyen, és az edényt törjétek el. Minden megehető eledel, amelyhez az ilyen edényből víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden ilyen edényben tisztátalan legyen. És minden, amire azoknak holttestéből esik valami, tisztátalan; kemence és tűzhely lerontasson; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek nektek. (3Móz 11,32-35)
Ha tisztátalant érintek, akkor magam is tiszátalan leszek, és a tisztátalan dolgok még a haláluk után is tisztátalanná tesznek. Miután már nem „működnek”, akkor is ami hozzájuk ér, az tisztátalanná válik. Ha olyan szokásokat, tanításokat, közösségeket veszünk elő, amelyeket már egyszer tisztátalannak ítélt az Úr és elhagytunk, akkor azok ismét meg fognak minket fertőzni. Ha csak elgondolkodunk arról, hogy milyen jó is lenne újra elővenni valamit azok közül, akkor már „megfertőzzük” vele magunkat. Ilyen alapanyagból nem lehet tisztát „főzni”. Felejtsük el, hogy megváltoztatjuk vagy átértékeljük ezeket. Ha már egyszer elhagytuk, akkor maradjon is „halott” számunkra.
Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön. Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, amely megehető, és az olyan állat között, amely meg nem ehető. (3Móz 11,46-47) [saját kiemelés]
Mindezek ma is arra tanítanak bennünket, hogy ne keveredjen újra bűn az életünkbe, hanem egyre megszenteltebb életet tudjunk élni. Valósággal az visz az életre, ha Isten igéjén gondolkodunk mindenkor (Józs.1,8).