Az elragadtatás(ok) – a nagy nyomorúság előtt, alatt, vagy után lesz(nek)?

„A királyságról adott kiejelentés mellett, az Úr adott Watchmann Nee-nek kijelentést az elragadtatással kapcsolatban is. Az aktuális fundamentalista teológia szerint, a keresztényeknek azt mondják, hogy amíg meg vannak mentve [üdvösségük van], az Úr visszajövetelekor ők is mindannyian részesei lesznek egy általános elragadtatásnak az egész egyházzal együtt, a  nyomorúság előtt. De Watchmann Nee meglátta, hogy nem egy időben lesz elragadtatva minden hívő. Néhány hívő érett győztes lesz a nyomorúság előtt; ezért elsőként lesznek elragadtatva. A hívők többsége viszont később válik éretté, ezért később lesz elragadtatva. A királyság az egy jutalom, de az elragadtatás érettség kérdése. Az elragadtatást az aratáshoz hasonlíthatjuk. A termést nem aratják le és takarítják be, amíg még éretlen. Először meg kell érnie. Minden kereszténynek érettnek kell lennie az életben. Amikor mind érettek, akkor az Úr learatja őket és beviszi a mennyei csűrbe. Ennek a két pontnak tisztának kell lennie az elménkben: 1.) A királyság az egy jutalom a győztes hívőknek, és 2.) az elragadtatás megkívánja a győztesek érettségét.”

(Witness Lee – Watchmann Nee-ről)

Szokatlan, hogy egy idézettel kezdem az írásom, és nem egy igével. Az elragadtatás kérdése sokakat foglalkoztat a hívő körökben, és az álláspontok kezdenek „megmerevedni”. Mint tudjuk, az elragadtatás idejének több „elmélete” létezik. Van, aki azt mondja, hogy a nyomorúság előtt ragadtatik el az egyház; van aki azt mondja, hogy az utolsó hét év közepén, vagyis a nyomorúság és a nagy nyomorúság „határán”; és vannak akik azt mondják, hogy a nagy nyomorúság végén, közvetlen az Úr visszajövetele előtt. Mindezek a megállapítások kiolvashatók a Bibliából, ezért most nem is ezzel fogunk foglalkozni, hogy melyik a helyes, hanem a részleges elragadtatással fogunk foglalkozni.

Hogyan is kerülhet szóba a részleges elragadtatás? Az Ige azt mutatja, hogy csak a nagy nyomorúság végén lesz teljes elragadtatás. A többi esetben mindig lesz „maradék” a földön.

39 És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,39-42)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,5-6)

Az elragadtatásról írt korábbi írásomban már foglalkoztam azzal, hogy ki a fiú és ki az asszony, úgyhogy erre most nem térek ki külön. Máténál látjuk, hogy nem mindenki vétetik fel, hanem csak „egyesek”. A Jel.12-ben látható asszony is megszül egy fiú magzatot, és csak a fiú ragadtatik fel Isten királyi székéhez, de az asszony – vagyis az egyház nagyobb része – itt marad. Ma sok nézet van az egyházakban, hogy ki számít bele Krisztus testébe, vagyis kik alkotják az egyházat. Azokban az egyházakban, ahol nem hírdetik az újjászületést, ott azok, akik elhiszik, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Ott nincs más megkötés. Azután vannak azok az egyházak, akik a Jn.3.fejezete alapján, ezt már az újjászületéshez kötik. De a valóság az még egy ennél is szűkebb kör. Ezt maga Jézus mondja el:

35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. (Mk 3,35)

21 Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Mt 7,21-22)

Ennek megfelelően, van a hívőknek egy külön csoportja, akiket nevezhetünk a menyasszonynak, vagy a győzteseknek. Nekik nagyobb igéretük van az Úrtól, mint a hívők nagyobb csoportjának. A teljes egyháznak, ahogyan Pál is írja, egy reménysége van (Ef.4,4), ez pedig az örök élet. Ez van megígérve azoknak, akik hisznek az Úr megváltásában (Mk.16,16). Viszont azoknak, akik győznek az életükben, azoknak egy jutalom van megígérve.

7 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. (Jel 2,7)

11 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jel 2,11)

17 Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak aki azt elveszi. (Jel 2,17)

26 És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; 27 És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: 28 És adom annak a hajnalcsillagot. (Jel 2,26-28)

5 Aki győz, az fehér ruhákba öltöztetik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. (Jel 3,5)

10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, ezért én is megszabadítalak téged a megpróbáltatás idejéből, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. 11 Íme eljövök hamar: tartsd meg azt ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jön; és felírom ő rá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. (Jel 3,10-12)

21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. (Jel 3,21)

A győztes kifejezés mindig egyéneket jelöl, és ha így gondolkodunk tovább, akkor megállapíthatjuk, hogy Filadelfia azért lehet győztes, mert győztesekből áll. Ahogyan látjuk, az egyes hívőkön kívül csak egyetlen győztes egyháznak van megígérve, hogy nem lesz része a „megpróbáltatás idejéből”, ami az egész világra eljön. Ez a megpróbáltatás egyértelműen a végidők nyomorúságára vonatkozik, mert a történelem során az összes eddigi nyomorúság – az özönvizet kivéve – nem súlytotta az egész földet. Ez a jutalom volt a reménysége már néhány ószövetségi szentnek is:

35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. (Zsid 11,35)

a szabadulás (G629) szó jelentése – megváltás, kiváltás, felszabadulás

26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. (Zsid 11,26)

Az ige szerint van egy ”becsesebb feltámadás” is. Dániel könyvének végén olvassuk még a feltámadást konkrétan, de ott nem látható, hogy lenne különbség a feltámadások között. Bár 1Korinthus levél 15. fejezete sem ír különbséget a feltámadások között, de van különbség a feltámadások között. Mózes is a megjutalmazásra tekintett, és nem egyszerűen a feltámadásra. Az ő személye azért érdekes még, mert ő a törvények és a próféták előtt élt, ezért kellett lennie valami ismeretnek benne, amiért egy megjutalmazásra tudott tekinteni. Ezek az igék is azt mutatják, hogy a szentek feltámadása eltér az ítéletre való feltámadástól (Dán.7,10; Jel.20,12). A győzteseknek más a jutalma, mint a nem győzteseknek. De az igazat megvallva, az Úrhoz csak győztesek kerülhetnek, mert ha valaki nem győz az életében, akkor az azt jelenti, hogy elbukott a hit harcában. Ahogyan Derek Prince is tanítja, hogy nincs igéret azoknak, akik nem győznek.

14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. (1Kor 3,14)

17 Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. (1Kor 9,17)

18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára. (1Tim 5,18)

8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. (2Jn 1,8)

24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9,24-27)

Azoké a jutalom, akik önként munkálkodnak, ahogyan Pál is írja az 1Kor.9,17-ben. Akik az akaratukat odaállítják az Úr akarata mellé, leteszik a saját akaratukat és azt cselekszik, amit az Úr akar az életükben. Akik megsanyargatják magukat, hogy elnyerjék az Urat.

A győzteseknek adott ígéret még kiegészül Jézusnak azzal a végidők próféciájának elmondása után tett kijelentésével, amikor arra buzdít, hogy kérjük a mennyei Atyánkat, hogy tegyen méltóvá arra, hogy elkerüljük mindazt, ami erre a földre következik.

36 Vigyázzatok azért minden időben, kérve, hogy méltókká tettessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (Lk 21,36)

Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik méltókká lesznek arra, hogy elkerüljék a nyomorúságot, és lesznek, akik nem. Lesznek olyanok, akik már nem lesznek itt a földön, amikor bekövetkezik a nyomorúság, és lesznek olyanok, akik átmennek a nyomorúságon. És az igéből valóban ki lehet olvasni mindezeket az eseteket, ahogyan már a bevezetőben is írtam, hogy megtalálható mind a nyomorúság előtti, alatti és végén lévő elragadtatás. Ezért is okozott ez zavart az egyházban. A nyomorúság előtt elragadtatott hívők az a fiúmagzat, akit megszül a asszony. Péter leveléből tudhatjuk, hogy az asszony gyengébb, mint a férfi (1Pt.3,7). Tehát a fiú magzat erősebb, mint az asszony, aki megszüli, és ez a magzat valami olyat tud tenni, amit az asszony nem tud megtenni.

11 És ők legyőzték azt a Bárány vére által, és az ő bizonyságtételük beszéde által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. (Jel 12,11)

Ez a fiú nem kímélte az életét mindhalálig. Ez a különbség. Ők már legyőzték a fenevadat, amikor az asszony még nem. Ez azt jelenti, hogy ők már elkészültek a földi életük során, azzal, hogy nem kímélték az életüket mindhalálig. Teljesen odaadták magukat az Úrnak. Erről a szülésről ír Pál is:

19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek Krisztus. (Gal 4,19)

Olyanoknak kell megszületnie az egyházban, akikben kiábrázolódik a Krisztus. Ők, és csak ők fognak elragadtatni a nyomorúság elől, vagyis az utolsó hét év elől, amikor az Antikrisztus uralma alatt lesz a föld. Őket példázza a tíz szűz példázatában is (Mt.25,1-13) az okos szűzek csoportja. Öt szűz okos volt, és ők készen álltak a vőlegény megérkezésekor, és bemehettek vele a menyegzőre. A másik öt azonban kívül maradt. A menyegzőről lemaradtak, de attól még szűzek voltak és később elkészültek, mert az olajuk is meglett.

Ők az a csoport, akik a nyomorúság alatt készülnek el. A Jelenések könyvének hetedik fejezete ír róluk.

9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)

14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És mondta nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)

Ennek a leírásnak a helye nagyon fontos. Már szintén korábban foglalkoztam a pecsétek időrendjével Jézus elmondása alapján (Mt.24.; Lk.21; Mk.13). A pecsétek sorrendjében a hetedik pecsét eseményei megelőzik a hatodik pecsét eseményeit. Ez a jelenet pedig az ötödik pecsét után, és a hetedik pecsét előtt történik. Ez azt jelenti, hogy azok, akik addig elkészülnek, elragadtatnak az Úrhoz, és nem érik meg a földön a nagy nyomorúság idejét, amely a haragpoharak kitöltésének ideje. Az utolsó elragadtatás pedig Jézus közvetlen visszajövetele előtt lesz, amikor magához vesz mindenkit, aki az övé (Jel.16,15). Ez közvetlen az armageddoni csata előtt lesz.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra támadnak fel az asszony magvából valók közül azok, akik az Úrban haltak meg, és azok, akik még itt a földön élnek és az eddigi elragadtatásokban nem részelülhettek.

Most nézzük meg, hogy mindez hogyan kapcsolódik az ünnepekhez, és az aratásokhoz, a Bibliában. A bevezető idézet is ír az aratásról. Sokat elmond nekünk a három fő ünnep, amelyet az Úr a zsidó népnek adott.

14 Háromszor szentelj nekem ünnepet esztendőnként. 15 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Egyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjen meg színem előtt. 16 És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, amelyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítod a mezőről. (2Móz 23,14-16)

A három ünnep, és a hozzájuk tartozó aratás (betakarítás):

Páska (Húsvét)

3Móz.23,5-8

március/április

kovásztalan kenyerek ünnepe

árpa

Hetek ünnepe, az első zsenge ünnepe és Pünkösd

3Móz.23,9-14; 15-22;

augusztus/szeptember

búza

kovászos kenyér

Engesztelés és Sátoros ünnep

3Móz.23,27-32; 34-44

szeptember/október

szőlő szüret ideje

A világ vége is az aratáshoz van hasonlítva:

38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. 39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. (Mt 13,38-40)

A páska ünnepén volt a tavaszi árpa aratása. Az első zsenge ünnepe, a pünkösd, az ószövetség idején nem akkor volt mint ma, hanem amikor elkezdődtek az aratások, főként a búza aratása. A sátoros ünnep pedig ezután, a szőlő érésének idején volt.

Az árpát nem szabad erősen csépelni. Fa eszközökkel hántolják, és finoman bánnak vele. Ez az első ünnep példázza azokat a győzteseket, akik önként odaadják az életüket az Úrnak, és nem kell kényszeríteni őket az Úrnak arra, hogy a tanítványai legyenek.

24 Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Mt 16,24)

Őket nem kell az Úrnak erősen megszorítania, hogy Vele járjanak. Ők azok, akikben nincs kovász. Igyekeznek megszentelni az életüket, azt cselekedni, ami kedves az Úrnak. Ők az Urat keresik és Őt akarják, nincs más vágy a szívükben, ezért „kovásztalanok”. Belőlük lesz a menyasszony – ahogyan Pál is azt írja, hogy megsanyargatta a testét (1Kor.9,27). Ők az első elragadtatás részesei, más néven ők a győztesek, akik együtt fognak uralkodni az Úrral.

A hetek ünnepe a fő betakarításra a búza aratásának idejére esik. A búzát már keményebben kell kezelni, mint az árpát. Azt nagy hengerekkel csépelték, és hajtották rajta az állatokat. Ezek azok, akik keményebbek, és ezért nehezebben adják fel magukat az Úrért. Ők is szeretik az Urat, de nekik nagyobb nyomás kell, hogy le tudják tenni az életüket. Ennek az ünnepnek a végén pedig a pap kovászos kenyeret vitt az Úr elé. Ez azt jelenti, hogy ők már nem tudtak teljesen tiszták lenni, de a kegyelmük megmarad, és ők is ugyanúgy az Úréi. Mivel ez a fő aratás ideje, ebbe a csoportba fognak a legtöbben tartozni, itt ragadtatnak el a legtöbben majd.

A harmadik ünnep ideje a szőlő betakarításának idejére esik. Ez a két aratás közel esik egymáshoz. A szőlőt kezelik a legkeményebben. Azt darálják, majd préselik. Akinek még nagyobb nyomás kell, hogy oda tudják adni magukat az Úrnak, azok a földön maradnak egészen a legvégső időkig.

(megjegyzés: az Igében azok az események, amikor az Úr begyűjti az övéit, mind az aratás szóval vannak jelölve, és az igazakkal kapcsolatban egyszer sem említi a szüretet. A leírás a Jel.14,15-ben azt mondja „eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni valója megszáradt”, és a Mt.13,39-ben is „az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok”. Csak a gonoszokkal kapcsolatban említi a Jel.14,18-ban a szüretet. A szőlőérés csak azt példázza, hogy az Úr gyermekei közül lesznek, akiknek nagy nyomás kell, hogy odaadják magukat az Úrnak „darálás”, „préselés”, ezért át kell menniük a nagy nyomorúságon.)

 Erre az időre esik az engesztelés és a sátoros ünnep. Ne feledjük el, hogy az Úr mindent azért tesz, hogy az ember üdvösségre jusson. Ő nem gyönyörködik a mi szenvedéseinkben. De ha valakinek szenvedés kell, hogy feladja az életét, és az Úrnak tudja adni magát, akkor az Úr ezt fogja tenni az életében. Csak megmeneküljön a haláltól és az örök szenvedéstől.

Ahogyan látjuk, a fő ünnepek és az aratások is egybecsengenek az elragadtatásokkal, és azok szellemi jelentésével. Az Úr napja úgy jön el, mint tolvaj (1Th.5,2; 2Pt.3,10; Jel.3,3 Jel.16,15). Ez a jellemző köti össze az elragadtatásokat, és ezért lehet azt több helyen kiolvasni. A Jelenések könyvében is, a mennyben felűnő sokaság, vagyis a megváltottak, nem úgy vannak leírva, hogy folyamatosan érkeznek a mennybe, hanem egyszer csak sokan vannak. A Jel.7,9-ben, a hetedik pecsét ideje előtt látjuk a nagy sokaságot. Ebből látszik, hogy a „második” elragadtatás lesz a legnépesebb. Az első elragadtatáshoz kapcsolódóan, a Jel.12-ben szereplő fiúmagzat születéséről pedig csak hárman tudnak: Az Úr, az asszony, és a sárkány; ez a világ előtt rejtve marad. De mivel az asszony, vagyis a keresztény közösség erről tudni fog, hiszen a vajúdás már elkezdődött (más néven a rostálás), ezért az első elragadtatás után nagyon sokan meg fognak térni. Ahogyan a tíz szűz példájából látjuk, az öt bolond szűz is aktív lesz, és keresi az olajat, hogy méltó lehessen a menyegzőre.

Még tisztáznunk kell, hogy az elragadtatás kapcsán nem külön kiváltságról van szó. Az Úr minden egyes ilyen alkalommal elviszi mindazokat, akik készen állnak az Ő érkezésének idején. Ezt csak úgy tudjuk megérteni, ha nem szervezett egyházakban és azok tagságában gondolkodunk, hanem a szenteket egyen-egyenként tekintjük az Úr gyermekeinek, ahogyan ezt látjuk a győztesek ismérveinek felsorolásánál is. Ott is több egyházból csak azok az „egyének” lesznek győztesek, akik engedelmeskednek az Úr figyelmeztetésének, és aszerint élik az életüket. Még azokban az egyházakban sem automatikusan mindenki az Úré, ahol az újjászületést prédikálják, mert ezekről az egyházakról Jézus maga mondja: „az a neved, hogy élsz, mégis halott vagy” (Jel.3,1). Tehát az egész egyházra nem igaz az, hogy mindannyian élnének. Be kell látnunk, hogy igazán csak az Úr tudja, hogy kik az övéi, és ők szét vannak szórva az egyházakban, gyülekezetekben, otthonokban.

Ismét azt kell meglátnunk, hogy amit mi a mai korban „felfedezünk”, vagyis jobban mondva az Úrnak újra ki kell jelentenie, az a 19.században már az egyházban megvolt. A „részleges elragadtatás” a testvér gyülekezetekben jelent meg, akiknek sok és mély kijelentésük volt az Úrtól. Sajnos Darby miatt a nevük ma már nem cseng olyan jól, de az tkevesen tudják, hogy őt kizárták maguk közül, mert annyira eltávolodott attól, aminek a kezdetében jelentős szerepe volt. A részleges elragadtatásokat képviselte többek között: Robert Govett (1813-1901); Gordon Lindsay (1903-1973); Watchmann Nee (1903-1972); Witness Lee (1905-1997). Közülük Magyarországon talán Watchmann Nee neve ismertebb szélesebb körben, és őt senki sem tartja tévtanítónak. A Sátán „agyonhallgatta” ezt a kijelentést, ahogyan több más kijelentést is, ami nem egyezik az ő programjával. Ennek az lett a vége, hogy a mai keresztény közösség, már emiatt tévtanítóknak nevez sokakat, akik az igéből ezt meglátják. Természetesen az egyház fogalmának és a tanítványság folgamának az elferdítése is kellett ahhoz, hogy ezek az elragadtatás körüli tanok megosszák a kereszténységet. Csak remélni tudom, hogy ez az írásom legalább a téma kutatására buzdítja az olvasót.

A részleges elragadtatás témája egy könyvet igényelne, nem egy ilyen kis cikket. De buzdítok mindenkit, hogy kutasson utána.

12 És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. 14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,12-14)