Hónap: szeptember 2022

Melyik a régebbi? A Textus Receptus vagy az alexandriai szövegek?

Medveczky László Bibliai témák ,,,,,,

Westcott és Hort, amikor elkészítették az új Új Szövetség görög szövegét, akkor azzal érveltek, hogy a többségi szövegek, amelyeket ők „szíriai szövegeknek” neveztek, csak sokkal később készültek, mint az általuk preferált alexandriai szövegek. Ezért elutasították az addig használt Textus Receptust, és megalkották az új görög Új Szövetséget.

Aki nem osztotta Westcott és Hort nézeteit, de szívügye volt a Biblia, azok is azt mondták, hogy igen, nézzük meg, hogy valóban melyik szöveg az, amelyik a leghitelesebb hordozója Isten üzenetének. Mert például ha valóban nem része Isten igéjének a Márk 16.9-20 versek, akkor ne is legyen benne. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár a mai tudományos világ azt állítja, hogy nem része az eredeti szövegnek ez a szakasz, de azért nem meri egyik sem kivenni a Bibliából. De ha szerintük nem része, akkor miért tartják benn? Akkor miért nincs bátorságuk kihúzni az összes olyan részt, amely szerintük nem volt benne az eredeti szövegben? Egyébként része az eredeti szövegnek, és erről a Márk 16,9-20 kérdése írásban foglalkozom. Arról már nem is beszélve, hogy a nemzeti Bibliatársaságok a maguk döntése szerint hagynak benne olyan verseket a szövegben, amelyet a Nestle-Aland -féle kritikai kiadás nem tartalmaz, de amelyet minden Bibliatársaság és a katolikus egyház is elfogad? A magyar szakemberek felülbírálják a központi szöveget, és akkor ők döntik el, hogy mi mit is olvassunk. De akkor a más országbeli hívők más szöveget fognak hitelesnek tartani, és máris ott tartunk, hogy ahány kiadás, annyi szöveg. Ez csak rombolja az Isten Igéjébe vetett hitet.

Most azonban nézzük meg, hogy igaz volt-e Westcott és Hort állítása, hogy a többségi szövegek csak jóval az alexandriai szövegek után alakultak ki, vagy nem mondtak igazat.

Sajnos lehetőségeim és képességeim behatárolják ennek a kutatásnak a kereteit, de hála az Úrnak, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a kérdéssel. Több elismert szakember is megkérdezte ugyanezt, ráadásul Westcott és Hort kortársai, és ők még akkor birtokában voltak mind a szükséges ismeretnek, mind a szükséges forrásoknak, amelyek ahhoz kellettek, hogy megpróbálják ezt az elméletet.

Westcott és Hort elméletét a „The New Testament in the original greek – Introduction and appendix” című könyv tartalmazza (magyarul: Az Új Szövetség az eredeti görög nyelven – bemutatás és kiegészítés). Ebben kifejtik a dokumentum örökítési elméletüket, mely szerint minden kézirat dokumentum hordozza az elődje jegyeit, és hozzáadja a saját változtatásait (toldásokat, elhagyásokat, hibákat). Ezért a dokumentumok mind besorolhatók egy-egy családba, amelynek hordozzák a jegyeit.

Mivel ők az elméletükről egy egész könyvet írtak, ezért nem vállalkozhatok az elmélet teljes ismertetésére. Azt állítják, hogy Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szent János) után, aki a IV. században élt, már mindenki a szíriai szöveget használta, és nem az alexandriai változatot. Igazából az elnevezések, hogy szíriai, alexandriai, western (nyugati) szövegcsoportok, tőlük származik, és az ő elméletük alapján kezdték el használni. Én is azért alkalmazom, mert ma már mindenki így ismeri őket, de igazából nem léteznek ezek a kategóriák. Elméletükben azt állítják, hogy a legrégebbi és „legsemlegesebb” szöveg, vagyis amelyik mentes minden más behatástól, a Vatikáni és a Sinai kódex, és ezért használták az Új Szövetség szövegének rekonstruálásához, mint ennek a szövegcsaládnak a két legrégebbi tanúját.

Az azonban kétségtelen, hogy a semlegesnek tartott Vatikáni és Sinai kódexek az alexandriai szövegekkel mutatják a legnagyobb egybeesést, ezért a semlegességük is erősen megkérdőjelezhető, mert mind a kéziratok, mind az egyházatyák, akik az alexandriai szöveget használták, azok a mai Egyiptom területéhez köthetők. Ezért nehéz elfogadni, hogy ez lett volna a semleges szöveg, ha csak itt fordul elő, és nem terjedt tovább a világ más pontjaira. Míg a szíriai szövegről azt mondják, hogy abban megtalálható mind a western (nyugati), mind az alexandriai, mind a szíriai olvasat. Tehát pont azt várnánk el egy semleges szövegtől, amit a szíriai szövegcsaládról mondanak, hogy abban megvan mindegyik, és attól tértek el később a többiek. De ők ezt pont fordítva magyarázzák, hogy a szíriaiban ötvözték a korábban több irányzatban lévő szövegeket, és egybeolvasztották, szintetizálták a szöveget.

Westcott és Hort fent említett könyvének a 243. pontjában választ adnak a szövegek eredetére, és azt írják, hogy a semleges szövegekre a legnagyobb hatást a nyugati és az alexandriai változatok gyakorolták, de az alexandriai változtatások elhanyagolhatók, és leginkább kis korrekciók, amelyek érintetlenül hagyták a semleges szöveget. Szerintük a három szövegváltozat (nyugati, alexandriai, szíriai) a harmadik század második felében kezdett el különböző mértékben keveredni, és ezért kezdtek kihalni a negyedik századra a semleges szövegek. Ők erre a századra, vagyis a negyedik századra teszik a szíriai szöveg formálódását, ahogy átvette a többi irányzatból a szövegeket, és ötvözte önmagában.

Később elmondják (268.pont a könyvükben), hogy a szíriai szövegeket teljes mértékben kihagyták a szövegek értékelésénél, mert azokat egy keverék szövegnek ítélték, és nem tiszta szövegnek. Egyébként már a szíriai kifejezés is helytelen, mert azt mondják, hogy ebben a szövegcsaládban nagyon nagy a nyugati eredetű szövegek befolyása, és csak később, Konstantinápolyban „tisztázták” ezt a változatot.

Edward Miller folytatta és fejezte be azt a munkát, amelyet John William Burgon kezdett el, és adta ki könyvben, melynek címe „The traditional text of the holy gospels vindicated and establised” (magyarul: A szent evangéliumok hagyományos szövege, tisztázva és megalapozva). Ő is, mint John William Burgon, azt szerette volna tudni, hogy valójában mi lett megírva. Ezért tárgyi bizonyítékokat keresett arra, hogy melyik szöveg is valójában a legrégebbi, és a legtisztább.

Mivel az első századokból igen kevés kézirat maradt fenn, ezért nagyon fontos szerepet töltenek be az egyházatyák idézetei, amelyben a Szentírást idézik. Ahogyan Westcott és Hort húzott egy vonalat a szövegek értékelésénél a negyedik századnál, ezért mi is úgy vizsgáljuk meg az egyházatyák idézeteit, hogy Khrüszosztomosz legyen a határvonal. Nézzük meg, hogy a hagyományos szövegből, vagyis a Textus Receptusnak megfelelő szövegből hány idézetet találunk a negyedik század előtti időkből.

76 Egyházatya idézeteit végignézve, szemben azzal az állítással, hogy a hagyományos szöveg nem létezett a negyedik század előtt, több mint megnyugtató számban megtaláljuk az idézetekben. Ezek a bizonyítékok nagy jelentőséggel bírnak, mert az első századból nem maradt ránk újszövetségi kézirat, és olyan számosan léteznek, hogy az 1000 előtti évekből több van belőlük, mint bármilyen más ma létező kéziratból.

A negyedik század közepétől egészen a nyolcadik századig egyre erősödik a hagyományos szöveg (amit ma többségi szövegnek hívunk) elfogadottsága, amíg domináns szöveggé vált a kereszténységben. Ezzel szemben a Vatikáni és a Sinai kódexekkel megegyező szövegek összehasonlíthatatlanul kisebb számban maradtak meg. Nem a hagyományos szöveg hibátlanságát akarjuk itt bizonyítani, hanem a hagyományos szöveg korát. Vagyis azt, hogy az a legkorábbi korból származik, ahonnan írásos emlékünk van. Erasmus nagyon kevés kéziratból készítette el az első kiadását az Új Szövetségnek, amelyet latinra fordított. De annak szövege jelentősen megegyezik azzal, amely korszakokon át meg lett őrizve, és méltán kapta a Többségi szöveg elnevezést, illetve a Textus Receptus, vagyis a Fogadott Szöveg nevet.

Ellentétben Westcott és Hort állításával, egy tizennegyedik századi másolat lehet kiválóbb hordozója az igaz evangéliumnak, mint egy negyedik századi másolat, amely egy fabrikált szöveget hordoz. Mindvégig az Úr felügyelete alatt készültek a hiteles másolatok, és elutasítjuk, hogy 995 másolatból csak 1, 2 vagy három őrizte volna meg a hiteles szöveget, amelyek ráadásul egészen a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak az egyház előtt. Nem tudjuk elfogadni, hogy Isten ígérete, hogy megőrzi az Igéjét, annyira kudarcot vallott volna, hogy az 1800-as évek végén egy német kritikusra lett volna szükség, hogy megmentse az igaz evangéliumot egy szemeteskosárból.

Álljon itt egy táblázat, amely felsorolja, hogy melyik egyházatya melyik szövegből idézett. A hagyományos szöveg mutatja azt, amely megegyezik a mai Textus Receptus szövegével, és az „Újítás” kifejezés alatt pedig azok az idézetek vannak, amelyek az áthagyományozott szövegtől eltérő idézetet tartalmaznak. Az egyházatyák neveit meghagytam az angol változat szerint, mert ezeknek a magyar megfelelőjének a felkutatása aránytalanul sok időt vett volna el, és a munka lényegét tekintve nem olyan horderejű a nevek magyar megfelelőinek az ismerete, hogy érthetetlenné tenné a mondanivalómat. Csak az evangéliumokból vett idézeteket tartalmazza a táblázat, nem az adott egyházatya minden újszövetségi idézetét!

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Patres Apostolici and Didache . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . .4
Epistle to Diognetus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 . . . . . . . . . . . 0
Justin Martyr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 . . . . . . . .. . .20
Heracleon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 7
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .2. . . . . . . . . . .0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . .0
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 3. . . . . . .. . . . .1
Irenaeus (Latin és görög). . . . . . . . . . . . . . . . . . 63. . . . . . . . . .41
Hegesippus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 2. . . . . .. . . . . .0
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .2. . . . . . . . . . .4
Ábrahám testamentuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . .. . . . . . .0
EpistolaViennensium et Lugdunensium. . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Clement of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 82. . . .. . . . . . .72
Tertullian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .74. . . . . . . . . .65
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 18. . . . . . . . . . . 7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .26. . . . . . . . . . 11
Callixtus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 1. . . . . . . . . . . 0
Pontianus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 2
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .460 . . . . . . . . 491
Julius Africanus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
Gregory Thaumaturgus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 3
Novatian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. . . . . . . . . . . 4
Cornelius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Cyprian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100. .. . . . . . . . 96
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . 4
Dionysius of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 12. . . . . . . . . . .5
Synodus Ahtiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . .1
Acta Pilati . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..5. . . . . . . . . . .1
Theognostus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . .1
Archelaus (Manes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .2
Pamphilus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 5. . . . . . . . . . .1
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 14. . . . . . . . . . 8
Peter of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . 0
Lactantius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . .1
Juvencus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .1. . . . . . . . . . 2
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..2. . . . . . . . . . .1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 . . . . . . . . . . 1
Apostoli kánonok és alkotmányok . . . . . . . . . .61. . . . . . . . . .28
Eusebius (Caesarea) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . .214
Theodorus Heracleensis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . .. 0
Athanasius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179. . . . . . . . 119
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . .. . . 1
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 . . . . . . .. . . .2
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 . . . . . . . . . . .1
Eustathius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7. . . . . . . . . . . 2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . .36. . . . . . . . . 17
Hilary (Poictiers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . .. . . 39
Candidus Arianus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .0. . . . . . . . . . . 1
Eunomius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . 0
Didymus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . .36
Victorinus of Pettau . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .4. . . . . . . . . . . 3
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 0
Zeno. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 5
Basil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272. . . . . . . . . 105
Victorinus Afer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . 20
Titus of Bostra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44. . . . . . .. . . 24
Cyril of Jerusalem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Quaestiones ex Utroque Test. . . . . . . . . . . . . 13. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nyssa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91. . . . . . . . . .28
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nazianzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . 4
Amphilochius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27. . . . . . . . . . 10
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . .0
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . .. . . . . . . 0
Esaias Abbas. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . .0
Nemesius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . 1
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. . . . . . . . . . 2

Összesen:. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2630. . .. . . . 1753

Ez az összehasonlítás kiválóan mutatja, hogy a hagyományos szöveg 3:2 arányban többször használt, mint a hagyományostól eltérő szövegek. Hort állításával ellentétben, aki azt mondja, hogy a harmadik századig nem létezett idézet a hagyományos szövegből, nem ezt találjuk. Még Origenész is, aki nek a bizonyságát többre tarják, mint az összes többi egyházatyáét, még ő is majdnem fele-fele arányban idézi a hagyományos szöveget, és a megújított szöveget. Bár Horték elutasítják az egyházatyák bizonyítékait, azzal a felkiáltással, hogy azok kizárólag külső bizonyítékok, és nem bibliai szövegeket tartalmazó kéziratok.

Emeljük ki a régi egyházatyák közül azokat, akiket alexandriainak szoktak jegyezni, és nézzük meg, hogy ők milyen arányban is idéztek a szövegekből a kérdéses időszakban:

A korai egyházatyákat többször csoportokra osztják, a bizonyságaik színezete szerint, a munkásságuk helye szerint, és a kor szerint, amelyben működtek. Ennek megfelelően, korai-hagyományos, késői-hagymoányos, szír-alsó latin, alexandriai csoport tagjai lehetnek, és annak, amelyet talán úgy hívunk, hogy cézáreai.

I. Korai hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Didaké – Apostoli Atyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 4
Levél Diognetusnak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
EpistolaViennensium et Lugdunensium . . . . . 1 . . . . . . . . . . 0
Hegesippus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Justin. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17. . . . . . . . . . 20
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 0
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Ábrahám testamentuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Irenaeus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63. . . . . . . . . . 41
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . .7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. . . . . . . . . . .11
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .151. . . . . . . . . . 84

II. Késői hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Gregory Thaumaturgus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .3
Cornelius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . .1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . .1. . . . . . . . . . . . 2
Archelaus (Manes). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .2
Apostoli Alkotmányok és kánonok. . . . . . . . . . 61. . . . . . . . . . 28
Synodus Antiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 1
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . .4
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . . . . . . . . . 8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 0
Theodorus Heracleensis. . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 2. . . . . . . . . . . 0
Titus of Bostra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 . . . . . . . . . .24
Athanasius( except Contra Arianos). . . . . . .122. . . . . . . . . . .63
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Basil. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .272. . . . . . . . . 105
Eunomius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Cyril of Jerusalem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 . . . . . . . . . . .1
Victorinus of Pettau. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 3
Gregory of Nazianzus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . 4
Hilary of Poictiers. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . . . . . 39
Eustathius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 . . . . . . . . . . .2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . . 36. . . . . . . . . . 17
Didymus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . . 36
Victorinus Afer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Gregory of Nyssa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91. . . . . . . . . . 28
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 6
Amphilochius (Iconium). . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. . . . . . . . . . 10
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Acta Pilati. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . 1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2. . . . . . . . . . . 1
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Quaestiones ex Utroque Testamento. . . . . . 13. . . . . . . . . . 6
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 . . . . . . . . . . 0
Esaias Abbas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .9 . . . . . . . . . . 2
Összesen. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 1332. . . . . . . . 609

III. Nyugati, vagy Szír-alsó latin

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 4
Callixtus and Pontiarius (Popes). . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Tertullian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 . . . . . . . . . .65
Novatian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .6. . . . . . . . . . . 4
Cyprian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100. . . . . . . . . . 96
Zeno, Bishop of Verona. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 5
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . . .20
Lactantius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . .1
Juvencus (Spain) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Candidus Arianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Nemesius (Emesa). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .205. . . . . . . . . 203

IV. Alexandriai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Heracleon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 7
Clement of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82. . . . . . . . . . 72
Dionysius of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . 12. . . . . . . . . . . 5
Theognostus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 1
Peter of Alexandria. . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 8
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 . . . . . . . . . . 1
Athanasius (Orat. c. Arianos). . . . . . . . . . . . .57. . . . . . . . . .56
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .161. . . . . . . . .150

V. Palesztín vagy cézáreai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Julius Africanus (Emmaus). . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . .1
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .460. . . . . . . . . .491
Pamphilus of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Eusebius of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . . 214
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .781. . . . . . . . . 707

A hagyományos szöveg dominanciája már be lett mutatva az első táblázatban. A korai egyházatyák feljegyzései jól mutatják, hogy bár a szöveg megromlása már korán felütötte a fejét, de a tiszta egyházatyák általában felülkerekedtek ezen.

A hagyomány tovább őrződött az egyházatyák többségénél, akik követték a korai tiszta tanítókat. Nincs szünet, vagy megszakadás a bizonyságok sorában. Hort állításának a legkisebb nyoma sincs. A hagyományos szöveg mindvégig velünk volt, és nem csak a harmadik század második felében kezdett el kialakulni az a szövegváltozat, amit ma Többségi szövegként, vagy Textus Receptusként is ismerünk. A hagyományos szöveg megállta a helyét a megrontással szemben, és végül a nyolcadik, kilencedik századra általánosan elfogadottá vált.

Az egyházatyák bizonyítják azt is, hogy nem volt egy általánosan „nyugati” szövegcsoport, ahogyan azt Horték állították. A nyugati egyházatyáknak volt kapcsolata a szír atyákkal, de legalábbis Szíria bizonyos részeivel. A szövegromlások egyik fő forrása Alexandria, és az itt elterjedt szövegek később Origenész révén kerültek Palesztinába. Origenész híres a „szövegjavító” változtatásairól, ezért nem meglepő, hogy a keze nyomát Palesztinában is megtalálhatjuk.

Számomra elképesztő, hogy Westcott és Hort állításai hogyan állhattak meg ennyi éven át anélkül, hogy ezeket bárki leellenőrizte volna. Ebből a pár egyszerű táblázatból látszik, hogy amit a szövegekről állítottak, az egyszerűen nem igaz. Ezért a munkájuk sem lehet elfogadható. Még ha feltételezzük is, hogy nem szándékos amit tettek, de a tévedésük akkor is olyan horderejű, hogy el kellene vetni mindazt, amit csináltak, és új alapokról kellene indítani az egész szövegkritikai munkát.

De nem mondhatunk mást, mint azt, hogy itt ismét azt kell látnunk, hogy nem egyszerű emberi mulasztásokról van szó, hanem igen komoly gonosz szellemi erők által megtámogatott kampány folyik Isten igéjének a megrontására. Sok éven át tartó sorozatos hazugságra és titkolózásra építve adta ki munkáját Westcott és Hort. Majd utánuk a Nestle-Aland bizottság is Westcott és Hort Új Szövetségére alapozta a munkát, ezzel biztosítva a megrontott szöveg továbbvitelét, szinte teljesen kiirtva a világból a hagyományos szövegekre épülő Bibliákat.

Sajnos mára magyarul is csak az 1908-as revízió előtti Károli Biblia maradt tiszta, és mai magyar nyelvezettel egyedül a Váradi-Károli Biblia viszi tovább a hagyományos szövegre épülő Bibliát.

Néhány szó az Ószövetség héber szövegeiről

Medveczky László Bibliai témák ,,,,

16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim 3,16-17)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Isten szent emberei. (2Pt 1,20-21)

46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek az én beszédeimnek? (Jn 5,46-47)

A blogon elég sokat foglalkoztam az Új Szövetség görög szövegeinek történetével, de annál kevesebbet az Ó Szövetség héber szövegeivel. Ez abból a szempontból indokolt, hogy a világban Jézus Krisztus személye az, amely megosztó. Ő a „botránykő”, Ő az, akinek a személyében fennakadnak a hitetlenek, és akinek a személyét a gonosz szellemi erők mindenáron el akarják „maszatolni”. Elhitetve az emberiséget, hogy Ő csak egy vallásalapító, és legjobb esetben is csak olyan mint a többi tanító, és emiatt változtatták meg az Új Szövetség szövegeit is.

Most azonban szeretnék egy picit a Biblia ószövetségi részének történetével foglalkozni. Egy rövid gondolat erejéig ellátogattam már ide, „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” írásban és videóban, illetve a „Kell-e nekünk az Ószövetség” írásban. Történetileg azonban most egy picit tovább kutattam. Sajnos most is azt kell mondanom, hogy a teljesség igénye nélkül, mert az anyag hatalmas, mint mindig, ezért csak azt a kis szeletet mutatom be, amely fontos a mai kereszténység szempontjából. Addig mentem el a kutatásban, hogy bizonyossággal ki merjem jelenteni, hogy a reformáció korának héber szövege a lehető legjobb, amit a keresztény világ valaha használt. Mára azonban azt látni, mint az Új Szövetség esetében is, hogy ettől a szövegtől egyre messzebb kerülünk.

Természetesen a héber szövegekből is maradtak fenn kéziratok, de a reformációval majdnem egyidős könyvnyomtatás segítette a maszoréta szövegek elterjedését. A maszoréta szó jelentése a hagyományra utal, mert a „maszoréták”, a hagyományőrző zsidó írástudók őrizték meg a Biblia szövegét, amelyet ma maszoréta szövegként emlegetünk. Keresztény körökben ezt tekintették az elfogadott héber Ó Szövetségnek, amikor Luther azt mondta, hogy csak erről hajlandó lefordítani az Ó Szövetséget, és nem a görög, illetve latin írásokból. Írásomban a kereszténység szempontjából leglényegesebb kiadásokat vizsgálom meg közelebbről.

Az Első Rabbinikus Biblia, Velence, 1516-17

Mire elkészült az Első Rabbinikus Biblia, addigra már más nyomtatott változat is megjelent, hogy csak az egyik jelentősebbet említsem, a Complutensian Polyglot, 1514-17 között. A Polyglot készítése során azonban még nem volt elterjedt, hogy valaki a forrásanyagot is olyan pontossággal megnevezze, mint azt ma szokás. Ezért nem lehet tudni, hogy a Spanyolországban megjelent Polyglot héber szövege melyik héber kéziratból, vagy melyik más, esetleg több forrásból származik. Spanyolroszággal ellentétban azonban Velence, és az olasz föld azonban már ez előtt az idő előtt is több héber Bibliát adott ki, Nápolyban, Pesaroban, Soncinoban. Daniel Bomberg is, aki egy velencei könyvnyomtató, maga is beleszeretett a Kabbala rejtélyeibe, és Antwerpenből Velencébe áttelepülve nyomdát nyitott. Maga mellé tudta állítani az egyház püspökeit és bíborosait, hogy engedélyt is szerezzen a könyvek kiadására, mert ebben az időben csak pápai engedéllyel lehetett könyvet kiadni. Az ő nyomdájából került ki Felix Pratensis szerkesztésében az Első Rabbinikus Biblia. Felix Pratensis nevéhez fűződik, hogy ő már elkezdte a szöveg mellett a variációk listázását, amelyet az utána következő szerkesztők is átvettek. Felix Pratensis született zsidó volt, aki kb. 1506-bn keresztény hitre tért, de Daniel Bombergnek nem volt problémája, hogy megtért zsidókat foglalkoztasson a nyomdájában. Emiatt azonban, hogy Felix Pratensis megtért a keresztény hitre, később a munkája a zsidók számára „használhatatlanná” vált, és ezért nem folytatta tovább a munkáját a Biblia körül. Ezért zsidó körökben nem is igazán fogadták el az Első Rabbinikus bibliát, mivel nemhogy egy kereszténnyé lett zsidó készítette, hanem még az előszóban a pápának is volt ajánlva. Daniel Bomberg pedig félrevezetően adta ennek a könyvnek az Első Rabbinikus biblia címet, mintha szándékosan tudomást sem vett volna a korábban elkészült kiadásokról. Megtévesztve ezzel X.Leo pápát is, aki kiadta az engedélyt a nyomtatásra. Egyébként pedig a Biblia szövege arról árulkodik, hogy Felix Pratensis több korábbi kiadás szövegét ismerte, és több verziót beépített a szövegébe.

A Második Rabbinikus Biblia, Velence, 1524-25

1516-17 környékén kerül Jakob Ben Chajim Ibn Adonijah Daniel Bomberg nyomdájába dolgozni. 1527 után azonban eltűnik a neve minden kiadványról, ezért nem tudni pontosan, hogy mi történt vele az után, hogy megjelent a neve alatt a Második Rabbinikus Biblia. 1525-ben, Elija Levita, aki az utószót írta a Második Rabbinikus Bibliához, még elismerően szól róla, de 1527 után, még a Második Rabbinikus Biblia későbbi kiadásairól is eltűnt Jakob Ben Chajim neve.

Jakob Ben Chajim családja Spanyolországból emigrált Tuniszba, 1412 vagy 1492 környékén, ahol rabbinikus iskolába járt. 1510 és 1517 között a szegénységben élő Jakob Ben Chajim városról városra vándorolt Itália területén, amíg el nem szegődött Daniel Bomberg nyomdájába, ahol megnyugvást és munkát talált. Valószínű, hogy miután keresztény hitre tért, azután már nem szívesen dolgoztak vele a hitüket megtartó zsidóságból valók. Elképzelhető, hogy 1543 és 1547 között Daniel Bomberg több kiadványának a szerkesztői munkáját még ő végezhette – több kommentárnak és midrasimnak – de a neve már nem szerepelt sehol sem, mert Daniel Bomberg el szerette volna fogadtatni a kiadványait a zsidóságban is, nem csak a keresztények között.

Annyi bizonyos, hogy 1517 és 1527 között Jakob Ben Chajim egy igazán hatalmas munkát végzett el. Megszerkesztette a Babiloni Talmudot tizenkét kötetben, a Jeruzsálemi Talmudot, Natan rabbi konkordanciáját és Maimonides „Misne Torah”-ját. És ezalatt az idő alatt folyamatosan utazott, gyűjtötte és rendszerezte a kódexeket, amelyekkel előkészült a nagy Rabbinikus Bibliára, amelyet több mint 400 éven keresztül úgy kezeltek, mint a héber Textus Receptust. Ezt nevezték zsidó körökben a Mikraot Gedolot verziónak. Azóta a Mikraot Gedolot verzió is eltért már ettől, mert ma az Aleppo kódex az alapja. Érdemes megjegyeznünk, hogy mára elszakad egymástól az Ó Szövetség zsidó és keresztény olvasata, de a két verzió ismét közelít egymáshoz a Holt Tengeri tekercsek megtalálása óta. Sőt, azóta egyes zsidó bibliakutatók azt szorgalmazzák, hogy igazítsák a zsidó bibliát a Vatikáni kódexhez, mint az egyik legrégebbi szövegtanúhoz. Erről bővebben az Ismét a Septuagintáról írásban szóltam.

Ben Chajim nem volt elégedett Felix Pratensis munkájával, és nem esett nehezére, hogy meggyőzze Daniel Bomberget, hogy valami jobbat kell készíteni. Daniel Bomberg pedig semmi költséget nem sajnált. Nincs semmi feljegyzés, hogy melyik kézirat honnan érkezett, mikor keletkezett, mi a története. Ahogyan fentebb írtam, ezeknek az adatoknak a feljegyzése abban a korban nem volt jellemző. Jakob Ben Chajim egész Európa területéről gyűjtötte a szövegeket, és maga végezte el azok elemzését, és kategorizálását. Erről ő maga így ír az előszóban:

„Volt, amikor megváltoztattam a Masszora egy bizonyos kódexében lévő szöveg állítását, mert nem harmonizált a Masszora kódexek többségével, miközben kevesekkel megegyezett, vagy amikor önmagának mondott ellent, akkor körültekintően addig kutattam, amíg megtaláltam az igazságot, az én szerény tudásom szerint.”

Jakob Ben Chajim a tőle telhető legjobbat adta, hiszen úttörő volt ezen a területen. Daniel Ginsburg, 19.századi bibliakutató, helyesen mondja, hogy Ben Chajim „megmentette a masszorát az enyészettől”.

A Második Rabbinikus Biblia szövege, melyet Jakob Ben Chajim szerkesztett, megkapta azt az elismerést, hogy ez az igazi maszoréta szöveg. Erről a szövegről készült nagyon sok reformáció korabeli nemzeti nyelvi fordítás, és ennek a szövege terjedt el keresztény körökben is.

Daniel Ginsburg A Massoretico-critical kiadásának bemutató kötetében így ír a szövegkritikusok és a Második Rabbinikus Biblia viszonyáról (964.oldal):

„[…] ez az egyetlen elfogadott, ellenőrzött Maszoréta szöveg. A modern kor egyetlen szerkesztője sem, aki a héber szöveget a Masszora szerint szerkeszti, nem térhet el tőle anélkül, hogy következetesen megindokolja, hogy miért teszi.”

„Minden ezt követő kiadás annyira maszoréta, amennyire követi Jakob Ben Chajim standard szövegét. A szerkesztőnek, aki a szövegét maszoréta szövegnek mondja, minden ettől való eltérését el kell magyaráznia, és igazolnia kell a masszora és olyan kéziratok nyomán, amelyek bemutatják a szövegnek az elfogadott maszoréta olvasatát.” (976.oldal)

Jakob Ben Chajim úgy ír a munkájáról az előszóban, hogy ő ezt a népe javára, és Isten dicsőségére, Isten kegyelméből végezte. Jobb kezekben nem is lehetett volna a héber maszoréta szöveg. Ez a szöveg mutatja a legtöbb egyezést a rabbinikus iskolákban található szövegekkel. Ezt úgy is nevezik később, mint a Ben Naftali szöveget, szemben a később megtalált Ben Asher szöveggel, amelyet a Leningrádi kódex tartalmaz. A Leningrádi kódexről később fogunk szólni, a Biblia Hebraica kiadások kapcsán.

Biblia Hebraica, Rudolf Kittel 1906

A 19.században a tudományos világ új utat tört magának a bibliakutatás vonalán is. Különösen Németországban volt erős hatása a racionalizmusnak a Biblia kutatására is. Rudolf Kittel is tudósnak számított, és nem egyházi embernek. Először nézzük meg, hogy mit mond az ő ószövetségi kiadásáról a Német Bibliatársaság hivatalos honlapja:

„1901 környékén, a lipcsei Ó Szövetség kutató, Rudolf Kittel (1853-1929), kidolgozott egy tervet a héber Biblia kritikai kiadására. Kittel Biblia Hebraica (BHK) kötete 1906-ban lett kiadva két kötetben, a lipcsei Verlagsbuchhandlung J.C. Hinrichs által. Alapjául Kittel az ún. héber »Textus Receptus«-t vette, amelyet Jakob ben Chajim szerkesztett. Ez volt a maszoréta szövegnek Daniel Bomberg által 1524/1525-ben kiadott változata. Az első kiadása után évszázadokon keresztül ez vált az általánosan elfogadott és meghatározó szövegévé a héber Bibliának. Kittel a hangsúlyokkal és a magánhangzókkal együtt adta ki, de elhagyta a szöveg körül lévő maszoréta kommentárokat és jegyzeteket (a Masszora Magnát és Masszora Parvát). Az oldalak lábjegyzékébe feljegyezte a kritikai apparátust a szövegvariációkkal más ismert maszoréta kéziratokból és régi fordításokból (elsősorban a görög Septuagintából).”

(forrás: https://www.academic-bible.com/bible-society-and-biblical-studies/scholarly-editions/hebrew-bible/bhk/ )

Másképp megfogalmazva, amit a zsidó hagyományok őriztek a szövegek variációiról, azt ő egyszerűen levágta a szövegről, és ezek helyett odatette a Septuagintát és a Vulgátát, más kéziratok magyarázataival együtt.Ezzel kidobta azt, amit a zsidók féltve őriztek, és mindig a szöveg mellé tették, nem felülbírálva azt, ami a szövegben van, de feljegyezve az esetleges olvasatbeli és írásbeli eltéréseket.

Egyébként ma igen keveset tudunk Rudolf Kittelről, a hitéről és a munkájának a fő szempontjairól. Ahogyan Westcott és Hort hitét és világnézetét leginkább a levelezésük mutatja be, úgy Rudolf Kittel hitéről és meggyőződéséről a Zsidók története című könyve árulja el számunkra, hogy ki is volt ő valójában, és milyen szempontok vezették a munkájában, amikor összeállította a Biblia Hebraicát.

Ebből a könyvéből idézek néhány olyan szakaszt, amelyek egyértelművé teszik, hogy milyen háttérből dolgozta fel az Ó Szövetséget.

Először is nézzük meg, hogy mit mond Jézusról:

„A názáreti Jézus vallása, vagy inkább amit elért, az élet és a világ az ő mindent átfogó munkájában, nem egyedül Júdea és a vallásos izraeli földből nőtt ki: a keresztény vallás alapítója az ő lényében, és főként az ő tanításában mélyen gyökerezik a népe távoli múltjában és az Ó Szövetség által kínált gondolatkörökben.”

Szóval számára Jézus nem az Isten Fia, hanem egy olyan vallásalapító, aki mélyen gyökerezik népe hagyományaiban. Ezzel egyértelműen kimondja a hitetlenségét. És ez rá is nyomja a bélyegét a munkájára, mert akkor azt sem hiszi, hogy az Ó Szövetséget Isten adta a zsidó népnek (Róm.3,2).

Ennek fényében dolgozta fel a szöveget. Nem is csoda, hogy Mózes öt könyvét nem tartja Mózes által írt könyveknek, hanem később összeállított könyveknek. De ne szaladjunk előre. Nézzük mit mond Izraelről:

„A Mózes utáni időkben Kánaánban letelepedett nép, akinek a történetének szentelt ez a könyv, magát Izrael fiainak nevezi. A felvetés azon alapszik, hogy a név – Izrael fiai, mint a történeti időben még sokáig az északi törzseket jelentette, akik eredetileg egyetlen jelentős törzzsé lettek. Ugyanennek [a törzsnek] a jelentősége miatt lett az ezt követő időkben a neve az összes északi törzseknek, majd kölcsönözte a nevét az egész népnek. Hasonló előzmények sok más törzsi nevet jeleznek, melyek idővel népek neveivé lettek. Így lett ez utána Izrael atyáinak történetében a későbbi nevük, amelyet eredetileg a nép Jákobnak nevezett ősatyját jelölte. Így leszögezhetjük, hogy egy Jákob törzs létezett, amelyik Izrael egyik rokon törzsével összeolvadt, és annak nevét felvette.”

Szóval legendának tartja Mózes első könyvét, és meg sem említi, hogy Jákob élt valaha, hanem „volt egy Jákobnak nevezett törzs”, aki beleolvadt Izrael törzsébe. Ugyanitt ezt írja: „Nem tudja az ember másképp elképzelni a szent földön Izrael néven ismert nép nevének az eredetét.”

Nem ad semmi valóságtartalmat az Ó Szövetségnek, és még a legkisebb jele sincs annak, hogy ezt valóban Istentől ihletettnek tekintse.

Ahogyan Kurt Alandtól, úgy tőle sem idegen, hogy meggyanúsítson valakit azzal, hogy álnéven írta az egyik könyvet. Szerinte Mózes ötödik könyvét Hilkiás pap írta Mózes álnév alatt még Manassé idejében, hogy Manassé elhagyja a bálványimádást.

A Zsidók története könyvének 58.oldalán ezt írja:

„A keletkezését legegyszerűbben a következőképpen lehet elképzelni. A könyvet Manassé uralkodása alatt, egy Jahvéhoz hű prófétai ember írta, Hilkiás reformkísérlete és Manassé bálványimádása elhagyásakor.”

Meggyanúsítja Hilkiást, hogy ő vagy egy névtelen prófétai ember írta Mózes ötödik könyvét, hogy visszatérítse a népet a mózesi törvényekhez.

Ez a hangvétel végighúzódik a könyvén. Ebből láthatjuk, hogy mennyire hitetlen ember volt, és nem Istentől jövő írásnak kezelte a Bibliát, hanem a saját erkölcsi normáihoz igazította annak keletkezését. Ne is várjunk akkor tőle olyan munkát, mint például Jakob Ben Chajimtól, aki hitből kereste Isten igéjét, és aszerint állította össze.

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Az ige mondja maga, hogy az istentelen emberektől messze van az Úr. Ezért akkor ne is várjuk el, hogy egy hitetlen ember össze tud állítani egy jó Bibliát. Mindannyian tudjuk, hogy sok olvasatbeli variáció létezik, és abban csak az Isten tud eligazítani, hogy melyik a helyes, és melyik nem.

Szóval ő adta kezünkbe azt a héber Bibliát, amelyet már ő látott el olyan jegyzetekkel, amelyek elsősorban a Septuagintából származtak.

De megint ott járunk, hogy csak egy versről-versre történő elemzés mutathatná meg, hogy a szövegben valójában mennyi változtatást eszközölt. Ha csak a lábjegyzeteket nézzük, akkor is 20-30000 változtatással állunk szemben.

Biblia Hebraica könyve második kiadása szinte megegyezik az elsővel, azzal a különbséggel, hogy tartalmaz egy hibalistát.

Biblia Hebraica 3

1937-ben jelent meg, és ez a kiadás már a Leningrádi kódex szövegét tartalmazza. A Leningrádi kódex volt a Holt-tengeri tekercsek megtalálásáig a legrégebbi teljes Ó Szövetség.

Christian Ginsburg úgy ír a Leningrádi kódexről, hogy az sokszor egyedi szöveget tartalmaz Jakob Ben Chajim Második Rabbinikus bibliájához képest, amely a rabbinikus iskolák által a legszélesebb körben használt szövegre támaszkodott. A Leningrádi kódex szövegét Ban Asher szövegnek is nevezik, amely valóban eltér a többségi héber maszoréta szövegektől.

Ahogyan az Új Szövetség esetében is, itt is azzal a szemponttal találkozunk, hogy a tudományos világ egyszerűen azt mondja ki, hogy a régebbi a jobb. Minden más szempont csak másodlagos. Valahogy olyannak tűnik a helyzet ebben az esetben is, mint az Új Szövetség esetében is, hogy azok a szövegek maradtak fenn, amelyeket nem használtak. Így maradhatott fenn a Leningrádi kódex is.

1958 decemberében, a Concordia Theological Monthly folyóiratban, bizonyos Frederick W. Danker ezt írja:

„Kittel harmadik kiadásának az előnye, amelyre ezután BH-ként fogunk hivatkozni, hogy túlmegy a 13. 14. századi kéziratokon, amelyeket Jakob Ben Chajim szerkesztett, és 1524-25-ben Daniel Bomberg adott ki Velencében. Jakob Ben Chajim szövege gyakorlatilag az Ó Szövetség Textus Receptus-a, amelyet Kittel is használt az első két kiadásában. A harmadik kiadás, a Leningrádi kódexen alapul, amely egy 1008-ban kéziratokról készült másolat, melyet Áron Ben Moshe Ben Asher készített. A harmadik kiadás jelentős revíziója óta, a Biblia Hebraica gyakori korrekciókon és javításokon ment át.”

Szóval a nagy szövegbeli változtatás az 1937-ben megjelent 3.kiadásnál jött. Ezt Rudolf Kittel csak előkészíteni tudta, de befejezni nem, mert közben elhunyt.

Biblia Hebraica Stuttgartensia

Ez az utódja Kittel héber bibliáinak. Eddig ez az első kutatók által teljesen kidolgozott változata a Leningrádi kódexnek. Itt már nyíltan kimondja a Német Bibliatársaság, hogy nem céljuk az Ó Szövetség eredeti szövegének a rekonstruálása, mert az lehetetlen. Csak a fennmaradt szövegek alapján, a Septuaginta, a Vulgata, a Peshitta figyelembevételével állítják össze a szöveget.

Szintén a Német Bibliatársaság írja az internetes oldalán, hogy „A maszoréta szöveg nem minden esetben reprodukálja az eredeti bibliai szöveget.”

Köszönhető ez annak, hogy már nem azt a szöveget használják, amelyet megőriztek a rabbinikus iskolák, amelyből Jakob Ben Chajim maszoréta szövege is összeállt, hanem egy-egy kéziratra támaszkodnak, és sok olyan régészeti leletre, amelyek keletkezése és eredete ismeretlen. Hozzá kell tennünk, hogy a Holt-Tengeri tekercsek tekintetében mindig a variációk sokaságáról hallunk, de arról nem, hogy hány tekercs szövege egyezik meg az Ó Szövetség szövegével.

Biblia Hebraica Quinta

2004 óta ez a legújabb verziója a kritikai héber ószövetségi szövegeknek. Ebben prezentálják a Leningrádi kódexből a szöveg körüli jegyzeteket (Masora Magna, Masora Parva). Már a szövegbe kombináltan megjelenik a Qumráni tekercsek szövege, figyelembe lett véve az Aleppo kódexet is, amely a legrégebbi, de nem teljes héber kódex.

Még egy kis magyar vonatkozású adalékot szeretnék hozzátenni a végére. Az 1908-as revízió egyik célja az volt, hogy az Ó Szövetséget a héber szöveg alapján revideálják. Ezt a revizorok az első körben meg is tették, de a munkájukat ellenőrző kollégáik már más szempontokat vettek figyelembe. Erről így ír az egyik revizor, Csengey Gusztáv:

“Én Ezékielt nemcsak revideáltam, hanem elejétől végig a héber eredetiből, a Hebraica veritasból fordítottam le magyarra, még pedig a lehető legnagyobb gonddal, figyelemmel és lelkiismeretességgel, mindenütt egybevetve Károlyi fordításával, hogy a megállapodott s igy megtartandónak itélt bibliai nyelvet megtartsam. A hol a fordítás megkövetelte a változtatást, nem sajnáltam a fáradságot régi codexeink nyelvét segítségül hívni, hogy az ódon biblikus nyelvet is megtarthassam, s hű fordítást is adhassak. A nagy mértékben rongált eredeti szöveg nehéz homályos helyeit a traditionalis egyházi felfogás alapján próbáltam visszaadni, figyelembe vévén a legkitűnőbb exegeták tanulmányait, de sehol me-rész újításokba nem bocsátkozva, vagy subjectiv felfogások által meg nem vesztegetve. És e nagy szorgalommal végzett munkámnak mi lett az eredménye? Az, hogy a superrevisióból hozzám viszszakerült éktelenül össze-vissza korrigált kéziratomban nem ismertem rá a saját munkámra. Szó nélkül visszaküldte, mert hiszen teljesen kiforgatták a maga eredeti valóságából s erre kár lett volna egy szót is vesztegetnem. El is dicsekedett vele a superrevisor úr, hogy a dolgozatot bátran már most egészen a maga munkájának, sót még azt is hozzátette, hogy ezt a nyilatkozatot én is meg fogom engedni neki. Oh nagyon szívesen megengedem! Csakhogy aztán a felelősséget is tessék elvállalni érte. Legyen az övé a Septuagintával való rokonság is, mert az én eredeti munkámnak a Septuagintához semmi köze sem volt.

Nos hát ilyenforma sorsa volt nem egynek a revisorok közül, ha tehát a kiadás rossz, legalább minket ne érjen az a gúnyos hang, a melyIyel Venetianer a hibák lajstromát bevezette.“

(forrás: Evangélikus Egyházi Iskola 1900 – 311-314.oldal)

– – – – – – – – – –

további források:

INTRODUCTION TO THE MASSORETICO-CRITICAL EDITION of the HEBREW BIBLE – by CHRISTIAN D. GINSBURG, L. L. D. (1897, London, Trinitarian Bible Society)

Jacob Ben Chajim Ibn Adonijah´s INTRODUCTION to THE RABBINIC BIBLE, Hebrew and English – Christian Ginsburg előszó- Norman H. Snaith)

Rudolf Kittel: Die Geschichte der Hebräer, 1888