A Sinai kódex történetét elsősorban Tischendorf előadásából és értékeléséből ismerte meg a kortárs tudományos kör. A kódexet magát pedig senki sem láthatta igazán, mert azt Szentpéterváron őrizték, és csak a Tischendorf által előkészített fakszimile kiadást olvashatták. Konstantin Simonides neve sem volt ismert a nagy nyilvánosság előtt, hiszen ő is csak azokkal tartotta a kapcsolatot, akiket érdekeltek azok az ókori görög kéziratok, amelyeket ő szállított Görögországból. 1862-ben azonban a The Guardian újságban megjelent egy írás Tregelles-től, aki Hort-tal levelezett az 1881-ben kiadott revideált Új Szövetség kapcsán. Ebben jegyzi meg Tregelles, hogy képtelenség, hogy Simonides írhatta volna a Sinai kódexet. Ettől a levéltől számítva kezdett el az újsággal levelezni Konstantin Simonides is, és jelentek meg sorra azok az írások, amelyek vagy az ő történetét próbálták meg cáfolni, vagy ő és az általa megnevezett források adtak több és több bizonyítékot arra, hogy mi is történt valójában a Sinai kódex körül.
Tragelles megjegyzésére adott választ Konstantin Simonides egy nyílt levélben, amelyet 1863 január 21-én szintén a The Guardian közölt le, és amelynek a mása megjelent az 1863-as The Christian Remembracer 45.kötetében is. Ennek tanúsága szerint Simonides másolta 1840 környékén a Sinai kódexet nagybátyja, Benedikt kérésére, aki az Athos hegyen lévő kolostor egyik professzora volt. Simonides elmondja, hogy 1852-ben a Sinai kolostorban látta újra a munkáját, amelyet előszeretettel nevez Simonides Kódexnek, de akkor már nagy meglepetésére antikolt, elhasznált kinézetben.
Simonides kijelenti, hogy a Sinai kódex az ő keze munkája, és ha jól megnézik a kódexet, akkor mindenki láthatja, hogy semmiképpen sem lehet egy antik darab. Képtelenségnek tartja, hogy bárki is elhiheti azt, amit Tischendorf híresztel róla, hogy ő pergameneket készített, ő írta egy egyiptomi lexikon 10.000 oldalát, az Alexandriai Filológiai katalógus 7.000 oldalát, Uranius 10.000 oldalát, vagyis 8.800.000 oldalt különböző antik íróktól különböző témákban. Kijavított szövegeket, sérült papiruszokat, kitöltött üresen maradt helyeket, stb. amelyek elkészítéséhez Simonides szerint több mint kétezer év emberi élet sem lenne elég. Azt azonban csodának és hihetetlennek tartják, hogy ő másolhatott volna egy Ó és Új Szövetséget. Simonides mindvégig kitartott amellett, hogy ő egyetlen más antik görög írást sem hamisított, hanem egyedül a Sinai kódexet másolta, és az sem megtévesztési szándékkal készült.
Simonides állítását, hogy ő ott tartózkodott a kérdéses időszakban az Athos hegyen, bizonyítja Lambros kiadványa, aki 1895-ben két kötetben kiadta az Athos hegyen lévő kolostor könyvtárában található kéziratok leltárát. Erről a kiadványról nem tudhatta Simonides, hogy őt fogja igazolni, és nem csak őt, hanem az általa megnevezett tanúkat is, mint nagybátyját Benediktet, és egy Kallinikos nevezetű szerzetest. Simonides, Kallinikos személyére hivatkozik mint tanúra, aki részese is volt a kódex elkészítésének, és egy teljesen megbízható, szavahihető, hiteles embernek mondja el.
Lambros kiadványában ezek a személyek így szerepelnek:
(zárójelben a kötet : oldalszám)
Benedikt:
5999. 23 (φ. 161a). Ακολουθια της Ζωοδοχου πηγης Επιδιωρθωθη παρα του διδασκαλου Βενεδικτου. (2:301).
6118. (magyarázat): Μετα διαφορων σημειωσεων, προσθηκων και αφειρεσιων του διδασκαλου Βενεδικτου (2:404).
6194. (magyarázat): Εγραφη δια χειρος του διδασκαλου Βενεδικτου ιεροδιακονου – Bejegyezve Benedikt főesperes saját kezével. (2:414).
6360.8: … διδασκαλου κυριου Βενεδικτου (2:445).
6362. … ελλογιμοου κυρ Βενεδικτου (2:445).
6393. Διδασκαλου κυριου Βενεδικτου ιεροδιακονου (2:452).
Kallinikos:
6387. Χειρ Καλλινικου και εν μοναχοις ελακιστου. (2:451)
6389. `Ο κωδιξ εγραφη δια χειρος Καλλινικου μοναχου. (2:451)
6406. Εν τελει Χειρ Καλλινικου μοναχου. – Kallinikos szerzetes kezében. (2:454).
6407. Δια χειρος του αυτου Καλλινικου μοναχου. – Kallinikos szerzetes saját kezében. (2:454).
Simonides:
643. `Ερμα Ποιμην [Hermász pásztor]. Το λοιπον μερος της συγγραφης πλην του τηλους, σωζομενου μοννον εν λατινικη μεταφρασει, ευρισκεται εν τρισι φυλλοις εν τη πανεπιστημιακη βιβλιοθηκη της Λειψιας, ωνησαμενη αυτα παρα του περιβοητου Κωνσταντινου Σιμωνιδου. (1:56).
6405. Εν τελει Χειρ Κωνσταντινου Σιμωνιδου. 1841. Μαρτιου 27. – Konstantin Simonides kezében (dátum) 1841 március 27. (2:454)
(Forrás: https://archive.org/details/cataloguegreekm01lampgoog/page/n7/mode/2up – Lambros: Catalogue of the Greek manuscripts on Mount Athos – a fenti kigyűjtés Bill Cooper munkája)
De térjünk vissza a kódex történetéhez. Simonides elmondása alapján, a kódexet a nagybátyja I. Miklós cárnak készítette elő, hogy kifejezze háláját az addigi támogatásokért, és hogy talán megajándékozná a kolostort egy saját nyomdagéppel. Méltó ajándékul a cárnak egy régi stílusban írt kódexet gondoltak. Abban az időben ugyanis alig volt nyomdagép Görögországban, és még az athéniak is Franciaországban rendelték meg a nyomdai munkákat. Nagybátyja kérésére 1839-ben Simonides visszatért Athénből az Athos hegyére, és kicsivel érkezése után meg is kezdte a másolási munkát. Elmondja azt is, hogy a szöveg, amelyet elkezdett másolni, egy másik célra volt korábban előkészítve. Volt a kolostorban egy régi, de nem használt kódex, amelynek a lapjai üresek voltak. Ennek a fa borítását levette Simonides a munkája során, mivel azt tervezték, hogy úgyis újra kötik a könyvet a cárnak.
Simonides 1863-as levelében azt mondja Tragellesről, hogy ő egy nyilvánvaló hazugságot és hamisítást véd, és lenyel mindent, amit Tischendorf mond. De rákérdez Tragellesre, hogy milyen tudományos bizonyítékot tud felhozni a kódex eredetiségének a védelmére? Kérdését meg is válaszolja: semmilyen bizonyítékot. És ő nem vár sem tőle, sem Tischendorftól semmi ilyet, mivel azt állítja, hogy szemben vele, ők nem jártasak a paleográfia igazi tudományában.
1863 január 28-án, szintén a The Guardian újságban Mr Bradshaw rékérdez, hogy ha ezt a kötetet nem a csalás szándékával készítették 1840-ben, akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen antiknak néz ki?
Erre válaszul Simonides elmondja, hogy ahogyan ő 1852-ben viszontlátta a kódexet, azt akkorra szisztematikusan megrongálták, hogy egy sokkal régebbinek tűnő kinézete legyen, mint amilyennek eredetileg szánták.
példák a rongálásra:
Codex Sinaiticus – M_Q11_F2_r
Codex Sinaiticus – M_Q12_F1_r
Simonides tanúként hozza fel Kallinikos szerzetest, aki a kódex másolása idején szintén az Athos hegyen tartózkodott:
“Athoson lakott, amikor én a Sinai kódexet írtam (amely 1840 körül volt); ő felügyelt engem a munka során, szemtanúja volt annak. Ezért értékesnek tekinthetjük az ő bizonyságát.” – Simonides, 1862 dec.3. (Forrás: a legtöbb idézet a “The journal of sacred literature and biblical record” VOL.III. 1863 kiadásából származnak.)
Bár Simonides tanúként nevezte meg Kallinikos szerzetest, az nem is Simonidesnek válaszolt, hanem közvetlenül Angliába küldte el a válaszát:
“Mindezeket a dolgokat tudom, mert ott voltam a helyszínen. És most nyilvánosan is kijelentem az igazság érdekében. Továbbá kijelentem, hogy a kódex, amelyet dr. Tischendorf megszerzett, azonos azzal a kódex-szel, amelyet Simonides írt mintegy huszonkét évvel ezelőtt, és nem más, mivelhogy láttam azt Tischendorf kezében, és felismertem a munkát. Először informáltam Simonidest, aki korábban nem tudott erről, hogy a kódexét elhozták a Sinai kolostor könyvtárából. És eredetileg láttam ezt a fél sort benne – Σιμωvíδον tò δλον ěργον – de két nappal később eltűnt ez az oldal, amely tartalmazta ezt a művészien írt sort, de nem tudom, hogy ki által. De még azt is tudom, hogy a kódex lapjait bevallottan citromlével tisztították, de valójában azért, hogy halványítsák a betűk frissességét, mert tulajdonképpen ez volt a helyzet.”
“És ezeket a dolgokat, szerkesztő úr, magamtól ítéltem meg, kérés nélkül, hogy elmondhassam önnek a halálom előtt, mivel öreg ember vagyok és naponta várom a halált. És ön, az ön részéről nagy szolgálatot tesz az igazságnak és jót tesz, ha ezt a levelemet a pontos tartalmával nyilvánosságra hozza. Őszinte szolgája, stb.” – Kallinikos Hiermonachos – Alexandria 1862 október 15.
Simonides elmondja, hogy a kódexet nagybátyja halála után elküldte Konstantinus elöljárónak Konstantinápolyba, aki mivelhogy korában a Sinai kolostor püspöke volt, azt kérte Simonidestől, hogy vigye tovább a kódexet a Sinai hegyre. Mivel azonban Simonides látogatása idején Konstantinus nem volt ott Antigonus szigetén, ezért Simonides egy levél kíséretében ott hagyta a kódexet. Konstantinus 1841. augusztus 13.-án írt levelet Simonidesnek, melyben kifejezi, hogy mennyire tetszik neki a kódex, és sürgeti Simonidest, hogy térjen vissza Athos hegyére és fejezze be a többi kézirat másolását. (ugyanis a kódexben Hermász pásztorának csak az első fele van meg)
Simonides még több személyt nevez meg, akik mind bizonyságai lehetnek mindannak, amit ő elmond. Még azonban ekkor visszatartja azokat a bizonyítékokat, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy ő írta a kódexet.
Simonides személyével és történetével szemben egy bizonyos W.A.Wright írt az újságban, aki a történetből több dolgot is elferdített, és hazugnak állította be Simonidest, és kitalált személynek nevezte Kallinikost. Vele szemben már nem is csak Simonides lépett fel, hanem egy Frederick Field nevű úr is, aki kifogásolta Kallinikos és Simonides leveleinek a fordítási hibáit, és azokat az állításokat, amelyeket Wright nem is olvashatott ki a levelekből. Szintén Simonides mellett állt ki az a John Eliot Hodgkin is, akinél ott voltak Kallinikos eredeti görögül írt levelei, és akinél Simonides először látta a Frederico-Agustanus kódex fakszimile kiadását. Állítása szerint mindaz, aminek ő tanúja volt, mentesíti Simonidest az ellene felhozott vádak alól.
Smyrna postabélyegzőjével ellátott levelet küldött Simonides az újság szerkesztőjének, amelyet Kallinikos írt neki még 1858.augusztus 5-én. Ebben a levelében Kallinikos arról ír Simonidesnek, hogy 1845 július havában a Sinai kolostorban kezében tartotta a kódexet, de az igencsak hibás volt és megváltozott. Erre Gabriel, a kolostor akkori könyvtárosa azt mondta neki, hogy egy németnek adták oda a kódexet, aki titokban kivett belőle néhány ívet, és amíg beteg volt a könyvtáros, addig “meglépett” a szerzeményével.
Simonides azt mondja, hogy a Sinai kódex felfedezéséről először 1859.május 23-án szerzett tudomást az újságból, és akkor rögtön írt Kallinikosnak, aki 1861.november 9-én válaszolt neki részletesen.
Részletek Kallinikos leveléből:
“Minden ravaszságnak és gonoszságnak a mestere és tanítványa, az a német Tischendorf, váratlanul beleszaladt a hálódba; hogy megvizsgálták a könyvtárban (ahol megtalálható volt röviddel korábban, ahol elhelyezte a te szellemi atyád, Kallistratus, amikor elment Alexandriába) a kódexet, amelyet te írtál az Athos hegyen úgy huszonkét évvel ezelőtt, mint egy ajándékot az orosz birodalom uralkodójának, az elhunyt I. Miklós cárnak. A bölcs és nagyra becsült Benedikt nagybátyádnak kérésére, és ezután a halálát követően elmentél Konstantinápolyba, és átadtad a még befejezetlen műved Konstantinus pátriárkának, aki azt a sinai kolostorból való Germanus szerzetes által a Sinai hegyre küldte, akit te is ismersz. Amelyet később átadtak Hiermonachus Kallistratusnak, hogy összehasonlítsa a Szentírás három másik régi kódexével (amelyeket te is ismersz, amelyek a kincstárban vannak őrizet alatt). És ezt a munkát nem folytatták, mivel te nem mentél el a megfelelő időben a Sinai kolostorba, hogy elvégezd a másolást, a pátriárkák kívánsága szerint. [Tischendorf] kihirdette mint eredetit, és mint Európában minden ismert kódexek között a legrégebbi Ó és Új Szövetséget.”
“Nem csodálkozom a körülményeken, csak azon a tényen, hogy ez a kódex mai amennyire mai, és a te kezed munkája, negyedik századbelinek lett kikiáltva. Valóban egy csoda történt, és az emberek gúnyos mosollyal néznek ránk, hogy hiszünk a csodákban. Ezt a kódexet, fiam, többször is láttam, és kifejezetten hármat azok közül a rövidítések közül, amelyeket az Athos hegyen mutattál nekem, amikor rád néztem az irodádban a munkád közben. Az elsőt így olvastam- Κ. Σιμωνίδου χεὶρ ἐπεραίωσέ με ; a második- Κ . Α . Φ . Σιμωνίδου Μακεδόνος ἔργον θεάρεστον εἰμί ; és a harmadik-Zuwvidov тd 8λov épyov. Láttam a negyediket és ötödiket is, de most nem emlékszem rájuk. Szintén láttam a kalligráfiai szimbólumokat is, és a számos javítást, és ezek javítását, és a jegyzeteket tőled és nagybátyádtól, amelyek által felismertem a te munkádat, de nem szóltam senkinek, és nem is fogok, amíg te nem kéred tőlem; ezért is siettem elmondani neked ezeket az információkat ebben a levélben.”
“A kérdéses kódexet, ahogyan már bizonyosak vagyunk, elszállították Szentpétervárra, hogy kiadják, és az ókori eredetét az ottani tanult [tudósok] megalapozták. Most meglátjuk, hogy ők elismerik-e Tischendorf hiábavaló beszédét, akit jómagam négyszer láttam és beszéltem vele, aki kiváló minden dologban, és egészen tudatlan halhatatlan őseink nyelvét illetően. Csak mechanikusan mondja az igeverseket, és a latin verzió szerint érti a jelentésüket, nem ránézésre. Szóval minden régi görög munka, amely nincs lefordítva, azt nehezen érthetőnek kiáltja ki, és úgy állítja be mint közönséges görög nyelvet, amelyet a bolond kritikusok rómainak kereszteltek. És a kérdések, amelyek a leginkább megállapodottak (a görög paleográfiát illetően), számára teljesen ismeretlenek. Egyszerűen mondva: elhitette a világot a hírneve által, ahogyan ezt te is megállapítottad korábban. Most ez már a te dolgod, hogy bebizonyítsd és kihirdesd ennek az embernek az igazi karakterét, és megmutasd, hogy mennyire eltér attól aminek látszik.”
“ugyanez az ember eljött egy másik alkalommal is a Sinai hegyre 1844. május havában, és látta a kódexet, és titokban kivett belőle néhány ívet (ahogyan már régen megírtam neked), és zavartalanul eltávozott, mert sajnos a könyvtáros, aki megdorgálta és felfedte a gonoszságát, súlyos betegségben feküdt, és röviddel ezután el is távozott az ő nyughelyére a mennyben.”
Ezek után Simonides még részletesen leírja az élete történetét, és beszél a kódex másolás munkájáról. Azt mondja, hogy ő könnyedén ír napi 5 oldalt ebben a stílusban, és 1205 oldalt írt nyolc hónap alatt. Csak azért hagyta félbe a munkát, mert a hártya hibás volt. Egyébként még Tischendorf is elismeri róla, hogy kora gyermeksége óta ott tanult az Athos hegyen lévő kolostorban, és járatos volt a régi írások tanulmányozásában.
Majd Simonides megadta azokat az oldalakat, ahol elhelyezte a saját monogramját, vagy más jeleket, amelyek bizonyítanák, hogy ő volt a másolója a kódexnek. Ahogyan azonban megvizsgálták a megadott oldalakat, pont azok voltak annyira sérültek vagy hiányoztak, hogy nem találták rajuk a megadott jeleket. De akkor ez ismét felveti a kérdést, hogy Simonides honnan tudta, hogy melyik oldalakat kell megneveznie?
A két oldal állításait többen is próbálták kommentálni, és további információkat is hozzátenni a történethez. Egy Lindsay nevű úr például idéz egy bizonyos Burkhardt utazásaiból, aki 1816-ban járt a Szent Katalin kolostorban a Sinai hegyen, és csak egyetlen antik evangéliumi írást említ meg, amelyet 1837 márciusában maga Lindsay is látott. Ezen kívül állításuk szerint nem volt más antik bibliai kézirat a kolostorban.
Silvester Davies, aki 1862 végén Alexandriában volt lelkész, 1863 februárjában arról írt, hogy Alexandriában nem találja a nyomát Kallinikos Hirermonachosnak, de úgy hallotta, hogy a Sinai hegyen van egy ilyen nevű idős és tisztelt szerzetes.
Szintén ő írt 1863-ban egy levelet a Sinai kolostorba, hogy létezik-e egy Kallinikos Hiermonachos, és ha igen, akkor ő ismeri-e Simonidest. Levelére válasz is érkezett egy bizonyos Kallinikos Hiermonachostól, aki elmondja, hogy ilyen néven nem ismer mást, és nem ismeri Simonidest, sőt, a társai közül senki sem emlékszik arra, hogy egy Simonides nevű ember járt volna a kolostorban, bár ő maga nem volt ott 1838 és 1855 között. Egyik társa látta 1852-ben Simonidest Alexandriában. Azt is állítja, hogy a kolostor könyvtárosa szerint, aki 1841 és 1858 között volt könyvtáros, a kódexet 1841-ben találták, és ezért nem lehet Simonides munkája. Nehezményezi azt is, hogy visszaéltek a nevével. A levelét pedig úgy írta alá, hogy “a Sinai Kallinikos Hiermondachos”
A Sinai kolostorban lévő Kallinikos levelére reagált Simonides és elmondja, hogy ő egy Athos hegyén lévő Kallinikos szerzetesről beszélt mindvégig. Csodálkozik, hogy azonnal elfogadják azt a kijelentést, hogy nem létezik másik Kallinikos. Szerinte egy másik Kallinikosnak írtak, és nem annak, akire ő mindig is hivatkozott. Majd részletesen leírja, hogy ő pontosan melyik Kallinikosról beszélt, és részletesen elmondja annak a személynek az életét. Majd elmondja, hogy a Kallinikos név nem ritka, és a Sinai hegyen lévő kolostor püspökét is Kallinikosnak hívják, Alexandria pátriárkáját is Kallinikosnak hívják, és még az Athos hegyen is több Kallinikos létezik. Az, hogy ez a Sinai kolostorban lévő Kallinikos nem ismeri őt, az nem bizonyít semmit sem.
(megjegyzés: Lambros kiadványa egyértelműen bizonyítja egy bizonyos Kallinikos létezését az Athos hegyen, aki a régi kéziratokkal dolgozott, és pont abban az időben volt ott, amikor Simonides is.)
Ezen túlmenően, Simonides bizonyítékokat ad arra, hogy a Mr. Davies által Kallinikosnak tulajdonított levél miért nem lehet egy igazi kolostori szerzetes levele. A szerzeteseknek tilos mindenféle közvetlen kapcsolattartás a külvilággal, még a szüleikkel sem tarthatnak kapcsolatot. Ha pedig mégis engedélyeznek egy levélváltást, akkor ott kell lennie a kolostorból jövő válaszlevélen a rendfőnök ellenjegyzésének, bizonyítékul, hogy ő is látta és engedélyezte a kimenő levelet. Ez pedig nincs rajta a válaszlevélen. Valamint a levél elköszönő része olyan formulát tartalmaz, amely idegen a görög egyházi személyeknél, és az egész görög levél olyan benyomást kelt, mintha egy idegen nyelvről fordították volna görögre.
Mr. Bardshaw, aki kiállt Simonides mellett, maga is csak a Tischendorf által kiadott fakszimile kiadást látta, és nem látta az eredeti Sinai kódexet. Ahogyan a vitában részt vevők többsége sem.
1863-ban Tregelles szintén nyilatkozott az újságnak, és arról tesz bizonyságot, hogy ő összevetette az eredeti kódexet a fakszimile kiadással, és részéről antiknak tartja a Sinai kódexet, mert “hogyan lehetne annyi javítást eszközölni a szövegen, amelyek -ahogyan a tinta is mutatja- különböző időszakokban kerültek oda”. Azt is állítja, hogy a megtévesztésen kívül mi más lehetne a célja egy olyan írás készítésének, amely megtévesztésig hasonlít az ókori írásokra? Kifogásolja azt is, hogy ha Simonides és Kallinikos görög leveleinek a fordítása ennyire nem sikerült, akkor miért nem közlik le Simonides leveleit is eredeti nyelven? Mert így úgy tűnik, hogy senki sem tudja, hogy Simonides mit is mond igazán.
Egy bizonyos Mr Vaux arról ír, hogy Mr Wright bemutatta Kallinikos eredeti görög levelét, és mellé tette Simonides írásait is, és a két kézírás megegyezett. Erről bizonyságot tett Liverpoolból Nikolaides tiszteletes is, akinél Simonides ott tartózkodása alatt lakott. Mr Bradshaw, aki a pártatlanság mellett állt ki, azt nyilatkozta, hogy a Mr Wright által szervezett összejövetelen tisztességtelenül és egyoldalúan jártak el. A leveleket egy postai alkalmazott vizsgálta meg, aki szerint azok egy kézírást mutattak. Ő szeretne egy alapos vizsgálatot a levelekről, és ezért átadja azokat a Litrerary Churchman egyik munkatársának.
Simonides történetének valóságtartalmát illetően igen fontos, hogy ő mikor is született, és hány évesen másolhatta a kódexet. De több ellentmondó kijelentés is volt, hogy mikor született valójában Konstantin Simonides, ezért egy Decaches nevezetű úr elküldte Simonidesnek a Symi szigetéről származó születési anyakönyvi kivonatát, két tanúval hitelesítve, az osztrák alkonzul kézbesítése által.
1863 májusában Konstantin Simonides még mindig várta Tischendorf megjelenését a kódex-szel Angliában, hogy egy nyilvános közös beszélgetésben bizonyítsa be, hogy Tischendorf mennyire téved. Erre a találkozóra azonban sohasem került sor.
A következő írásban összegezni fogjuk az eddig megismert információkat.