A pápa megtagadta a Bibliát és Jézus Istenségét – az ember bukásainak sorozata

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,(1Tim 2,5)

Ezért Ő mindenestől üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert örökké él, hogy esedezzen értük.(Zsid 7,25)

Én és az Atya egy vagyunk.(Jn 10,30)

19 Mert az Isten Krisztusban volt,… (2Kor 5,19)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.(Jn 14,6)

10Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról.11És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten: és ez az élet az Ő Fiában van.12Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs az Isten Fia, az élet sincs abban.(1Jn 5,10-12)

Csak egy pár igét hoztam fel példaképpen, hogy megmutassam, hogy mennyire egyértelmű a Biblia annak tekintetében, hogy egyedül Jézus Krisztusban van üdvössége az embernek. Egyedül Jézus az, akiről az Atya bizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból. Egyedül Jézus az, … (és még sorolhatnám)

Ezt a Jézust tagadta meg a pápa 2024 szeptemberében. Ezzel nem csak Jézust tagadta meg, hanem a Bibliát is, amely bizonyságot tesz arról, hogy nem adatott az embereknek más név a földön, egyedül Jézus Krisztus neve, hogy megbékéljenek az Atyával, és megmeneküljenek az örök szenvedéstől.

De nézzük meg, hogy a hivatalos vatikáni hírek szerint mit is mondott a pápa a szingapúri vallások közötti ifjúsági találkozón:

“Isten mindenkinek Isten, és ha Isten mindenkinek Istene, akkor mi mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. […] Mi mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. […] Minden vallás út Isten eléréséhez, olyanok – hogy egy példát mondjunk – mint a különböző nyelvek, különböző nyelvjárások, hogy elérjünk oda. De Isten mindenkinek Isten.”

“Az én vallásom fontosabb, mint a tiéd…” vagy “az enyém az igaz, a tiéd nem igaz…”, hová vezet ez? Valaki mondja meg [egy fiatal ember válaszolt: “Pusztuláshoz.”] Így van. Minden vallás út Istenhez. […] Egy Isten van, és a vallások olyanok mint a nyelvek, utak, hogy elérjük Istent. Van aki szik, van aki muszlim, van aki hindu, van aki keresztény. Megértettük?”

“Kedves testvéreim, “a vallási harmónia előmozdítása az emberiség érdekében”, ez az az út, amelynek a követésére vagyunk elhívva.”

“engedjük magunkat vezetni az isteni ihletettségtől, amely minden hitben benne van” (linkek és az angol verziók a cikk végén)

A Biblia ismeretében valóban kimondhatjuk, hogy minden vallás Istenhez vezet?

Gondolkodjunk el egy picit ezeken a mondatokon. Milyen lehet az az isten, aki egyszer azt mondja, hogy szeressem az ellenségemet is, és másoknak meg azt mondja, hogy aki nem tér át arra a vallásra, azt öld meg. Vagy ugyanaz az Isten egyszer azt mondja, hogy ne csináljunk róla semmilyen képet, mások meg sokszorosan és sokféleképpen ábrázolhatják. Az egyiknek azt mondja, hogy nem tudsz a cselekedeteidből igazzá lenni előtte, a másiknak meg azt mondja, hogy a cselekedetei alapján lesz üdvössége. Az egyiknek azt mondja, hogy utálatos az emberáldozat, a másiktól pedig pont ezt kéri. Egyiknek azt mondja, hogy csak Jézus Krisztusban lehet megbékélni Vele, a másiknak meg sem említi Jézust. Nem lenne skizofrén az ilyen isten? (direkt kisbetűvel írtam az isten kifejezést, mert ez nem lehet a Teremtő Isten, akiről a Biblia bizonyságot tesz)

Ferenc pápa ezzel a kijelentésével megtagadta Jézus Krisztust, mint az Isten Fiát, akiről a Teremtő Isten bizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból az írások szerint. Megtagadta azt is, hogy a Biblia Isten kijelentése, mert akkor nem igaz ami ott le van írva. Szerinte nem igaz, hogy Isten maga jött el Jézus Krisztusban, hogy megmentse az egész emberiséget.

A másik oldalát nézve a kijelentéseinek, akkor igaznak mondja azt, hogy nekem magamnak kell eljutnom az üdvösségre, mint a buddhizmusban. Vagy az is, hogy akkor isten mindenben és mindenekben benne van, és mindannyian részei vagyunk az istennek (panteizmus). Szerinte az is igaz, hogy akkor gyermek áldozatokat kell vinnem az “istenhez”, hogy kiengeszteljem. Vagy az, hogy újra és újra születek addig, amíg meg nem változom és tökéletessé nem leszek.

Érezzük a súlyát Ferenc pápa kijelentéseinek?

Már korábban is foglalkoztunk Ferenc pápa kijelentéseivel, de ezzel a mostani nyilatkozatával egyértelművé tette a hitehagyását. A magát kereszténynek valló legnagyobb szervezett egyház feje nyíltan megtagadta a hitét.

A kereszténység két útja cikkben foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy egyre élesebben ketté fog válni a kereszténység. Lesznek azok, akik egyre nagyobb hitehagyásba és eretnekségbe fognak fordulni, és lesznek azok, akik egyre “radikálisabb” hívőkké lesznek. Isten meg fogja rostálni a népét.

Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek köztetek. (1Kor 11,19)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások legyenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. (Mt 18,7)

Végül a kereszténység, mint intézmény, meg fogja tagadni Jézust, és ezt egyre nyilvánvalóbban látjuk. Az Úr napja előtt bekövetkezik a hittől való szakadás (2Thessz.2,2-3). Az ember bukásainak egy újabb állomása.

Mondandóm kapcsán előre bocsátom, hogy nem vagyok diszpenzacionalista. Azt azonban meg kell látnunk, hogy Isten milyen állomásokon keresztül viszi végig az emberiséget, annak reményében, hogy minél több embert megtarthasson, és elkerüljék az örök kárhozatot. Az ember egyre súlyosabb bukásainak sorozata szépen kirajzolódik az Igéből, amely végül a szemtől szemben látott Isten ellen való nyílt lázadásba torkollik.

A bukások sorozata:

1. Ádám és Éva bukása

Ádámnak és Évának egyetlen egy szabályt adott az Isten. Nem ehettek a jó és a rossz tudásának fájáról. Minden más szabad volt számukra, és Isten velük sétált alkonyatonként. Nem kellett aggódniuk, hogy milyen szabályok szerint lehetnek kedvesek Isten előtt, mert megtapasztalhatták, hogy kevesek Neki, hiszen naponta velük volt. Ők azonban nem Istennek hittek, hanem a kígyó szavait hitték el, hogy Isten kizárja őket valami nagyon jóból. Nem a saját tapasztalatuknak hittek, hanem a kígyónak. Ezzel bűnbe estek, és elszakadtak Isten közvetlen közelségétől.

2. A törvények nélküli élet bukása

Ádám és Éva bűnbe esése egy újabb körülményt hozott. Mégpedig azt, hogy attól fogva az ember nem láthatta színről színre Istent. Isten nem adott újabb törvényeket, vagy szabályokat, hanem “visszavonult” az ember közvetlen társaságától. Ennek a törvények nélküli életnek lett a következménye az özönvíz, amikor már Isten Noén kívül senkit sem talált, aki ne lett volna gonosszá. Minden hústest megrontotta a maga útját, és Isten ítélete lett a földön.

3. Nimród és az emberiség bukása

Noénak Isten már adott új szabályokat. Ő már ehetett húst, de nem engedte meg Isten az ölést, és azt mondta, hogy az ember vérét még az állatoktól is számon fogja kérni. Ekkor kezdett Nimród hatalmassá lenni a földön, és kiépítette a birodalmát. Majd az ember azt mondta, hogy építsünk olyan tornyot, amely az égig ér, hogy maguknak nevet szerezzenek. Ehhez az építkezéshez nem csak a büszkeség adta a motivációt, hanem ahogyan más írásokból megtudhattuk, az ember le akarta dönteni Istent az égből. Ekkor Isten összezavarta a népek nyelveit, hogy ne tudjanak még egyszer így összefogni ellene.

4.A zsidó nép bukása Isten törvényeinek birtokában

A nimródi lázadás után hívta el Isten Ábrahámot, hogy egy új, hívő népet hívjon elő magának. Hatalmasan megjelent a zsidó népnek, és azt mondta nekik, hogy aki betartja a törvényeit, az élni fog általa. Ebben is elbukott az emberiség. Először annyira bálványimádó lett, hogy Isten elvitte ezt a népet a babiloni fogságba. A fogság után meg olyan vallásos lett ez a nép, hogy a megjelent Messiást is megfeszítették hitetlenségből. Bár ezt Isten előre látta, és előre megmondta, hogy higgyünk Benne.

5. Isten szelleme az emberrel van

Jézus Krisztus eljövetelével lehetősége lett az emberiségnek arra, hogy Isten Szellemével együtt éljen. Isten lakozást vesz az emberben, és a lénye legmélyéről tanítja Isten ismeretére és Isten útjaira. Elhozta Isten a kegyelmét is az embernek, hogy esélye legyen Vele élni, és Hozzá menni. De ahogyan látjuk a világ állapotát, és maga az Ige is bizonyságot tesz, ez is végül bukáshoz vezet. A 2Thessz.2,2-3 szerint mielőtt eljön az Antikrisztus, eljön a hittől való szakadás. Azok, akikben benne kellene, hogy éljen Isten Szelleme, megtagadják majd. Bár nem mindenki, ahogy mindig voltak, vannak és lesznek kivételek. Mindig van maradék, akik hűek az Istenhez. Sokan fogják követni az Antikrisztust, nyíltan megtagadják majd Istent, és nem akarnak megtérni a bűneikből. Ez az az idő, amikor Jézus vissza fog jönni, és megítéli a sok istentelenséget.

6. Isten maga fog uralkodni a földön, de ekkor is fellázad ellene az ember

Miután Jézus visszajön, beül Dávid trónjára, és uralkodni fog a szentjeivel együtt. Ekkor Isten maga jön le a földre, és mutatja meg az embernek, hogy kicsoda Ő. Jézus 1000 éven át fog uralkodni a földön, és az ezer év végén eloldozzák a Sátánt, aki ismét Isten elleni lázadásra fogja csábítani az emberiséget. Ekkor azonban Isten tűzzel felégeti a földet, és elhozza a végső ítéletét. Ez az ember végső bukása, amikor szemtől szemben látja Istent, és megtapasztalhatja az Ő igazságos és kegyelmes uralkodását, és mégis fellázad ellene. Erre Isten kimondja, hogy elég!

Nem mondhatja az ember, hogy Isten nem türelmes vele! Nem mondhatja, hogy nem adott esélyt neki az életre! De a történelmen keresztül is láthatjuk, hogy hogyan degradálódik le az egész emberiség egészen addig a szintig, hogy ellene fordul annak az Istennek, aki végül személyesen is megmutatja magát a földön, és uralkodik 1000 éven át. Annak az Istennek, aki nem csak megteremtette, hanem fel is áldozta a legdrágábbat érte, hogy megmenthesse. Önmagát adta áldozatul, hogy megmentse az embert, mert ennyire szereti a teremtményét, akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett.

Az ember gonoszsága olyan mértékű, hogy a mai korban sem elég, hogy Isten Szelleme együtt lakozik az emberrel, mert ennek a kornak is az a vége, hogy az ember megtapossa Isten Szellemét, és fellázad ellene. Hazugnak mondja Istent, és elszakad tőle. Ennek az útnak a nyomait látjuk egyre nyilvánvalóbban.

… de Isten meg fogja menteni az övéit, mielőtt elhozza az ítéletét a hitetlenekre.

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

A cikkek eredeti szövege és linkjei

https://www.vaticannews.va/en/pope/news/2024-09/pope-calls-singapore-youth-unity-during-interreligous-dialogue1.html

God for all

“God is God for all, and if God is God for all,” he said, “then we are all sons and daughters of God.”

“We are all sons and daughters of God.”

“All religions are paths to reach God,” said Pope Francis. “They are—to make a comparison—like different languages, different dialects, to get there. But God is God for everyone.”

https://www.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2024/september/documents/20240913-singapore-giovani.html

“My religion is more important than yours…,” or “Mine is the true one, yours is not true….,” where does this lead? Somebody answer. [A young person answers, “Destruction”.] That is correct. All religions are paths to God. I will use an analogy, they are like different languages that express the divine. But God is for everyone, and therefore, we are all God’s children. “But my God is more important than yours!”. Is this true? There is only one God, and religions are like languages, paths to reach God. Some Sikh, some Muslim, some Hindu, some Christian. Understood?

https://www.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2024/september/documents/20240905-indonesia-incontro-interreligioso.html

Dear brothers and sisters, “fostering religious harmony for the sake of humanity” is the path that we are called to follow.

https://www.vatican.va/content/francesco/en/messages/pont-messages/2024/documents/20240917-messaggio-pace-parigi.html

It is against this backdrop that the title of this Paris Meeting – “Imagine Peace” – is most eloquent. We need to keep meeting, to weave bonds of fraternity and to allow ourselves to be guided by the divine inspiration present in every faith, in order to join in “imagining peace” among all peoples.