Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak aki őt kárhoztassa: a beszéd amelyet szóltam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.(Jn.12,48)

Megszárad a fű, elhullik a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Ésa.40,8)

Hogyan tudná Isten, vagyis Jézus számon kérni az embertől, hogy miért nem engedelmeskedett az ő beszédeinek, ha nem tudná az ember, hogy mik Isten beszédei? Egy igazságos Isten hogyan tehetné ezt?

De kérdezzük másképp: Ha van egy Isten, aki mindeneket teremtett, és tudjuk, hogy van, akkor ha kijelentést ad valakinek, és azt nem csak annak a konkrét embernek szánja akihez éppen szól, akkor mit érne az a beszéd, ha nem őrizné meg azt mindvégig? Hogyan hivatkozhatna arra, hogy nézzétek meg, előre megmondtam nektek?

Pedig a világ most éppen ebben a helyzetben van. Egy friss hír alapján a mesterséges intelligencia fog segíteni abban, hogy végre megtudjuk, hogy kik és mikor írták a Bibliát. HVG, 2025.06.10.

Újra kell írni a történelmet: már csak egy lépés kell, hogy kiderüljön, kik írták a Bibliát

A cikket nem is igazán kell elolvasni, mert maga a tény, hogy ezt leírták, már sok mindent leleplez. Egyrészt, hogy a hitetlenek az egész Bibliát emberinek tekintik, minden isteni rész nélkül. Másrészt, hogy a zsidók nem hiszik el a saját történelmüket, amely a Bibliában van megörökítve. Ugyanis ezt a vizsgálatot egy izraeli egyetem kezdeményezte. Ebből is látszik, hogy mennyire igaz Isten Igéje, amikor ezt mondja róluk:

14 De megtompultak az ő elméik: mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül, amely a Krisztus által vétetik el; 15 Sőt, mindmáig, amikor Mózest olvassák, lepel borul a szívükre. 16 Mihelyt pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. (2Kor.3,14-16)

Nem hiszik el azt sem, hogy az adott könyveket azok írták le, akiknek a neve ott szerepel, vagyis Ésaiás, Jeremiás, Dániel, Dávid, stb. Arról már nem is beszélek, hogy a Mindenható, örök Isten évszázadnyi idők elteltével is tud a korábbi kijelentéséhez hasonló stílusban szólni, illetve egyik napról a másikra is tud teljesen eltérő stílusban fogalmazni.

És itt foglalkoznunk kell a Biblia szövegeinek a megőrzéséről, vagyis hogy ma tényleg ugyanazt olvassuk-e, amint amit Isten eredetileg el akart mondani az embereknek. A válasz erre egy egyértelmű igen! Visszatérve az első gondolathoz, hogy ha Isten vette a fáradságot, hogy ihlessen embereket arra, hogy leírják azt, amit ő mondani akart, akkor ennek mi értelme lett volna, ha nem őrzik meg az utókor számára. De nem is az emberek őrizték meg, hanem maga Isten mondta, hogy megőrzi a beszédeit.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt.24,35)

Jól tudjuk, hogy az anyag, amire leírjuk a szövegeket, azok nem tartanak örökké, és ezért szükség van arra, hogy bizonyos időnként másolatokat készítsünk. De ez igaz arra az esetre is, amikor egy üzenetet többfelé szeretnénk szétküldeni egyidőben. Akkor is szükség van arra, hogy másolatokat készítsünk az üzenetről, amit minden érintetthez eljuttatunk. Ha logikusan gondolkodunk, akkor a másolatok már az eredeti szövegek keletkezésével szinte egyidőben megszülettek. Ahogyan Pál felszólítja, mondjuk a Kolosséban lévő gyülekezetet, hogy a levelét olvassák fel Laodíceában is, akkor nagyon valószínű, hogy mielőtt továbbvitték a levelét Kolosséból Laodíceába, akkor lemásolták, hogy nekik is meg legyen. De Péter első levele is egy egész régióhoz szól. Ezért vagy már az eredeti üzenetet másolták le minden címzettnek, vagy ahogyan körbejárt a levele, úgy másolhatták le maguknak az egyes gyülekezetek. A másolatok biztosították, hogy Isten beszédei mindvégig fennmaradjanak.

De vajon megbízhatóak ezek a másolatok?

Ha egy mai teológust, vagy bibliakutatót, vagy szövegkritikust kérdezünk, akkor a válasz egyértelmű nem. Verejtékes munkára van szükség ahhoz, hogy az eredetihez legalább közelítő szöveget kaphassanak.

De mit látunk a másolatokkal kapcsolatban az Igében?

16 És Názáretbe ment ahol felneveltetett, és szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. 17 És Ésaiás próféta könyvét adták neki; és a könyvet feltárva arra a helyre nyitotta, ahol ez volt írva: 18 Az Úr Szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, 19 Hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét. 20 És behajtva a könyvet, átadta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenkinek a szeme rá volt függesztve. 21 Ő pedig szólni kezdett hozzájuk: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. (Lk.4,16-21)

Jézus gondolkodás nélkül elfogadta, hogy mi van megírva. Vagyis elfogadta, hogy Ésaiás írta le azt a szöveget, és hogy amit a kezében tart, és az hű másolata annak, amit Isten mondani akart Ésaiáson keresztül. És azt is látjuk, hogy az az üzenet nem csak egyedül Ésaiásnak szólt, hanem egy jóval későbbi generációnak. Éppen azoknak, akiknek Jézus felolvasta. A szöveg leírásához képest kb.700 évvel később volt szükség rá, és a zsidó nép megőrizte azt! De nézzünk egy másik példát is:

45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek az én beszédeimnek? (Jn.5,45-47)

Ismét két erős bizonyságát látjuk annak, hogy Jézus teljesen elhitte, hogy Mózes írta Mózes öt könyvét, másrészről pedig azok tökéletesen fennmaradtak Jézus idejéig. Pedig egyértelmű, hogy másolatokról van szó!

És itt minden Biblia ismerőhöz szólok: Jézus tudatlan volt, mert nem tudta, hogy azokat nem Mózes írta? Vagy nem volt vele tisztában, hogy azok a másolatok nem helyesen őrizték meg Mózes szavait? Akkor Jézus nem Isten? Mert ha Isten, akkor erről tudnia kellett volna! Akkor hogyan kérheti számon a zsidókon, hogy miért nem hisznek Mózesnek? Ha elfogadjuk, hogy Jézus egy az Atyával és sohasem hazudott, akkor azt is el kell fogadnunk, amit az Igéről mond! Vagy ezt az újszövetségi szakaszt sem fogadjuk el hitelesnek? Mert akkor már csak ez az egy lehetőség marad, hogy az Új Szövetség sem tesz igaz bizonyságot egy Jézus nevű emberről, akiről többen azt állítják, hogy Isten Fia, sőt, maga az Isten jött el benne (Fil.2,6; 2Kor.5,19; Kol.2,9).

De nézzük meg, hogy mi mindenről tesz bizonyságot Jézus maga:

Jézus pedig felelt neki, ezt mondva: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével. (Lk.4,4)

Felelve pedig Jézus, mondta neki: Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: A te Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. (Lk.4,8)

Felelve pedig Jézus, mondta neki: Meg van mondva: Ne kísértsd a te Uradat Istenedet. (Lk.4,12)

Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot amelyről Dániel próféta szólt, ott állni ahol nem kellene (aki olvassa értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; (Mk.13,14)

Mert ahogyan Jónás jelül volt a ninivebelieknek, úgy lesz az ember Fia is ennek a nemzetségnek. (Lk.11,30)

Ő pedig felelve, mondta nekik: E gonosz és parázna nemzetség jelet kíván, és nem adatik neki jel, hanem csak a Jónás próféta jele. (Mt.12,39)

Kutassátok az írásokat; mert hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek: és ezek azok amelyek bizonyságot tesznek rólam; (Jn.5,39)

17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, mint a törvényből egy pontocskának elesni. (Lk.16,17)

A Sátántól való megkísértése alatt is arra hivatkozik, hogy mi van megírva. Isten beszédének egy fizikai bizonyságára. És azt mondja, hogy ezekből az írásokból még egy vesszőcske sem fog elveszni. Fentebb már említettem, hogy Mózes írásait is Mózesnek tulajdonította, de ugyanígy Dániel könyvét is Dánielnek tulajdonítja. Jónás könyvét sem legendának tartja, hanem igaz történetnek.

Egyedül Máté evangéliumát olvasva is azt láthatjuk, hogy mennyi és mennyi ószövetségi írás teljesedett be Jézus eljövetelével. Vagyis mennyire tisztán fennmaradt Isten Igéje, hiszen Máté bizonyságul idézi azokat a verseket, amelyek igazolják a történeteket! Egy újszövetségi apostol sem kérdőjelezte meg az írások hitelességét.

15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim.3,15-17)

Csak mellékesen, Pál sem vesz tudomást arról, hogy Timótheus csak az Igének másolatait olvashatta, vagy hallhatta a zsinagógákban.

És ebben a fenti igeszakaszban van még egy fontos dolog. Azt jelenti ki ugyanis, hogy minden írás Istentől ihletett. Ezt forgatja ki több mai fordítás is úgy, hogy ezt mondják:

Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, (Szent István Társulat Bibliája)

Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságosság oktatására, (Káldi Neovulgáta)

minden írás, amely Istentől ihletett jól használható (hasznos) tanításra, meggyőzésre, helyreigazításra, az igazságosságban való nevelésre, (Vida Sándor fordítása)

Vagyis azt mondják, hogy nem minden írás ihletett az Istentől, és csak azok az írások alkalmasak a tanításra, stb., amelyek ihletettek. Azt pedig, hogy melyik írások ihletettek, azt a mai tudósoknak kell kikutatniuk, mert nem lehet tudni. Hozzájuk csatlakoznak azok a gyülekezetek, amelyek bátran hirdetik, hogy ők márpedig csak az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek. Ez csak a hitetlenség terjesztésére jó! Arra, hogy ne bízzunk Isten Igéjében!

A bevezető Igében Jézus azt mondja, hogy aki nincs tekintettel az ő beszédeire, és nem hisz neki, azt kárhoztatni fogja az a beszéd az utolsó napon. Ezzel is bizonyságot tesz arról, hogy az Isten beszéde mindvégig hitelesen megmarad a földön. Ez pedig az egyház által is ránk hagyományozott szöveg, amelyet ma az Ószövetség tekintetében a Ben Hajjim-féle Második Rabbinikus Biblia, Újszövetség tekintetében pedig az ún. Textus Receptus őrzött meg. Ezek fordítását magyarul pedig a Károli Biblia őrizte meg számunkra. Hogy a teológiai részen mennyire hitetlenül állnak a kérdéshez, azt leírtam a Ma mindenki megcsinálhatja a saját Bibliáját? című cikkben. Ebben a körben mindenki azt tekinti hitelesnek, amit gondol. Semmi köze ahhoz, hogy Isten mit is mondott, hanem a szövegkritikus dönti el, hogy Isten mit akart mondani!

Nekünk azonban meggyőződésünk, hogy Isten hitelesen és tisztán megőrizte a beszédeit a mi generációnk számára is. Az Ésaiás 40,8 versről pedig a Szent Szellem is megerősítést ad Péteren keresztül:

De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet nektek hirdettek. (1Pt.1,25)

Vagyis kétezer évvel ezelőtt még a fennmaradt írásokból az Úr beszédét tisztán hirdették. De tovább megyek a gondolattal. Pál, amikor igét hirdetett, tudta, hogy Isten beszédét szólja:

Ezért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti az általunk hirdetett Istennek szavát befogadtátok, nem úgy fogadtátok mint emberek szavát, hanem mint Isten szavát (minthogy valósággal az is), aki munkálkodik is bennetek akik hisztek. (1Th.2,13)

Vagyis Pál maga is tudta, hogy amikor beszél, vagy levelet ír, akkor az a Szent Szellem által adott kijelentés, vagyis Isten szava! Pálról pedig Péter is bizonyságot tesz, hogy isteni kijelentéseket ír (2Pét.3,16).

A mai “tudósokkal” ellentétben megnyugodhatunk, hogy Isten tisztán megőrizte a beszédeit, hogy mi is épülhessünk azok által. De ez a tiszta beszéd sajnos nincs meg minden Bibliában.

Az ÚR beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megpróbált és hétszer megtisztított ezüst. (Zsolt.12,7)