14 És mondta nekem az ÚR: A próféták hazugságot prófétálnak az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, jövendölést, hiábavalóságot és az ő szívük hamisságát jövendölik nektek. (Jer.14,14)
16 Ezt mondja a Seregek URa: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait akik nektek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívük látását szólják, nem az ÚR szájából valót. (Jer.23,16)
22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? (Mt.7,22)
16 A föld széléről hallottuk: az igaz ékessége a hálaadó éneklés! De ezt mondtam: Megsoványodtam, megsoványodtam! Jaj nekem, a hitetlenek hitetlenül cselekszenek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekszenek. (Ésa.24,16)
31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok ajándékokat vesznek, és az én népemnek pedig ezek tetszenek! De mit cselekednétek végül?! (Jer.5,31)
A fenti igék elsősorban azokról a prófétákról szól, akiket nem az Úr küldött, és akik a maguk szíve szerint beszéltek, és nem az Úr szavait szólták. Látszólag ennek nem sok köze van a Bibliák szövegéhez, de hadd magyarázzam meg. Korábban a témában már foglalkoztam vele, hogy nincs két út az ember előtt, és maga Jézus is azt mondja, hogy nincs semlegesség, hanem vagy a világ fejedelmének a szellemiségét szolgálom, vagy Isten Szent Szelleme vezet. Nem lehet semlegesnek maradni. Szintén Jézus mondja, hogy aki nincs vele, az ellene van. De visszakanyarodva a fenti versekhez, Isten határozottan ellene áll azoknak a beszédeknek, amelyet neki tulajdonítanak, de nem Tőle származnak. Azokkal nem vállal közösséget, sőt, azt mondja, hogy azokat megbünteti, akik ezt cselekszik.
A Nemzetközi Bibliatársaság (UBS) gondozza az Új Szövetség kiadásait, amelyet a Német Bibliatársaság ad ki. Ebből nézzünk meg egy oldalt, hogy mit mutat a kép.
A felső részen látható az Új Szövetség szövege görögül, amelyet a szerkesztők a véleményük szerint legjobb minőségű szövegnek tartanak. Ez alatt az oldalakon látszik egy vonal, és a vonal alatt vannak az úgynevezett variációk. Adott versekhez felsorolják, hogy hol szerepel úgy, ahogyan ők is írják, majd ezt követően a variációk, vagyis máshol milyen eltérésekkel szerepel az adott vers, vagy annak egy-egy része.
Gondolom James White nevét többen ismerik. Ő egy kálvinista apologéta, aki sok nyilvános vitán vesz részt, és bár elsősorban muszlimokkal, és más hitbeliekkel vitázik az Új Szövetség és a kereszténység hitelességét védendően, több esetben azonban a Kritikai szöveg védelmében, a hagyományos szövegek védelmezőivel szemben. Sokat vitázik a King James Biblia védelmezőivel. Az egyik ilyen vitában, a következőket mondta:
KJV Debate: James White & Thomas Ross: King James Bible Only & Textus Receptus Modern Versions & LSB
A vitában a hivatkozott rész a következő időpontban hallható: 2:43:20 – 2:44:13
(Nem szó szerinti fordítás, a videóból kivett eredeti “transcript” a cikk végén található)
…egyetlen UBS görög szöveg sem tartalmaz olyan saját “feltételezett javítást”, amely nem található meg egyetlen kéziratban sem. Tudtommal nincs egyetlen feltételezett javításuk sem, amely a szövegben lenne, mint a tényleges szöveg része…Hiszek a szöveg megállapodottságában, hogy meg van az eredeti szöveg, és csodálatos dolog, hogy ezt nem kell elfogadnom, elutasíthatom az ő érvelésüket, és elutasíthatom a szövegüket. Nem vagyok egyik szerkesztőnek sem a szolgája, vagy bármi ahhoz hasonló. És amikor az idő nagy része azzal telik el, hogy támadják ezeket a személyeket [megj.: mármint a szerkesztőket], messzemenően irreleváns, akár részemről, akár az LSB szerkesztői részéről, mert nekik is meg van a szabadságuk arra, hogy ezeket a döntéseket maguk hozzák meg. Véleményem szerint ez a kulcs….
Mit mond ki ezzel? Pontosan azt, amiről már a harmadik cikket írom, hogy ma mindenki megcsinálhatja azt a Bibliát, amit gondol!! Hiába van a Nemzetközi Bibliatársaság legjobbnak tartott szövege a kezében, ő azt bármikor felülbírálhatja, és ezt mondja ki minden bibliafordítóról. Senki sem kötött a Biblia szövegéhez! Ezt mondja a szövegkritika tudománya!! Akkor kérdezem én, hogy ez milyen tudomány? Akkor ez anarchia, és hitetés.
Azt állítják, hogy a Biblia lehető legjobb szövegét adják a kezünkbe, de akkor ez messze nincs így, és nem Isten döntötte el, hogy ő mit is mondott, hanem a szövegkritikus. De még igazán ő sem, hanem a kiadó és a fordító, aki végül maga dönti el, hogy melyik szöveget gondolja hitelesnek, akármilyen szempontok szerint is gondolkodjon. Megdöbbentő!
Ez a módszer, és ez a hozzáállás is bizonyítja, hogy ez a kutató, fordító, kiadó, vagy szövegkritikus csoport nem Isten vezetésével és nem Isten szerint adja a kezünkbe a Bibliát, mint Isten szavát. Ha a hivatalos mai görög Új Szövetséget nézem, akkor nem lehet egyszerre igaza annak, aki a “törzs szöveget” használja, és annak, aki a maga szájíze szerint válogat a verziókból.
Azt a mai szövegkritikusok is bevallják, hogy a 18. századtól megváltozott a hozzáállás a Biblia szövegéhez.
Robert J. Hull különbséget tesz a Pre-kritikai kor, és a modern kor között, amelyet az Optimizmus korának nevez. A következő megállapítást teszi:
“A tizennyolcadik század végétől a tizenkilencedik század végéig tartó periódus elhozta az új korszakot az Új Szövetség görög szövegeinek szövegkritikájában, mely alapvető fejlődést jelez a módszerben is, és a megerősödött elhatározásban is, hogy elszakadjon a Textus Receptustól” (forrás: Robert J. Hull, The Story of the New Testament Text: Movers, Materials, Motives, Methods, and Models (Atlanta: SBL, 2010: 71. oldal)
Bruce Metzger és Bart Ehrmann is különbséget tesz a szövegkritika két időszaka között. A könyvük harmadik fejezetének “A pre-kritikai periódus: A Textus Receptus eredete és dominanciája” címet adták, negyedik fejezetének pedig “A modern kritikai periódus: Griesbachtól a jelen korig” címet adták. Metzger és Ehrmann szerint Griesbach tette le az alapját a görög Új Szövetségen végzett munkának, és Griesbach volt az, aki megfogalmazta a szövegkritika 15 pontos szabályát, mely szerint a “rövidebb szöveg a jó”, és “a nehezebb olvasat a jó”. Kijelentik, hogy nem lehet túlértékelni Griesbach személyének a fontosságát, hiszen ő volt az első német tudós, aki vállalkozott arra, hogy elszakadjon a Textus Receptustól. (forrás: Metzger-Ehrman: The text of the New Testament, 167.oldal)
Daniel B Wallace, egy szintén ismert tudós, a következőket mondta: “Nem tartom a megőrzés doktrináját. Azt a doktrinát, amelyet először a Westminsteri hitvallásban (1646) fogalmaztak meg, mert gyenge bibliai alapja van. Nem gondolom, hogy ez a doktrina védhető –sem exegetikailag, sem empirikusan”. (forrás: Daniel B. Wallace, “Mark 16:8 as the Conclusion to the Second Gospel,” in David Alan Black, Ed., Perspectives on the Ending of Mark: 4 Views (Nashville: B & H Academic, 2008): 7.oldal)
Vagyis kijelenti, hogy nem hiszi el, hogy Isten megőrizte az Igéjét.
Tommy Wasserman 2019-ben írta egy megjegyzésbe az Evangelical Textual Criticism blogra: “Nem áll szándékomban, hogy megpróbáljam bizonyítani, hogy ez a szövegváltozat Isten Igéjének az eredeti formája. Hogy úgy mondjam, úgy szeretnék dolgozni mint szövegkritikus, mintha Isten nem is létezne.” (idézve: https://www.textandtranslation.org/jeff-riddle-review-of-timothy-deckers-article-on-william-perkins/)
Daniel Wallace írta egy könyv előszavába:
“Nincs meg – sem a kritikai szövegünkben, sem egy fordításban – pontosan mit írtak az Új Szövetség szerzői. Ha meg is lenne, nem tudnánk róla.” (forrás: Daniel B. Wallace, “Foreword,” in Elijah Hixson and Peter J. Gurry, Eds., Myths and Mistakes of New Testament Textual Criticism (Downers Grove, Ill: IVP Academic, 2019): xii. )
Mit mond Jézus?
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot.48 Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak aki őt kárhoztassa: a beszéd amelyet szóltam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. (Jn.12,47-48)
Az utolsó napon, vagyis az ítélet napján fogja kárhoztatni az ő beszéde azokat, akik nem hittek. Ez akkor tényleg csak azokra vonatkozna, akik őt élőben pont akkor hallották? Ránk már nem? Hiszen hogyan vonatkozhatna ránk, ha már nincs meg, hogy Ő mit is mondott pontosan?
Vagy mégis meg van, hogy pontosan mit mondott? Akkor melyik Bibliában? Melyik Bibliában vannak az emberek beszédei, és melyikben van az Isten beszéde?
Aki legalább ezt a blogot olvassa ebben a témában, az már tudhatja a választ.
———————————————–
Jegyzet:
A fenti fordítás eredeti szövege:
no UBS Greek texts contain their own conjectural emendations found in zero manuscripts
2:43:20 um so uh well again there is only one uh conjectural
2:43:27 emanation that I’m aware of that is actually adopted as the text reading and I reject that I do not believe there’s I
2:43:33 believe in the tenacity of the text we have all the original readings um and that’s the wonderful thing is is
2:43:38 I don’t have to accept that I can reject the reasoning that’s used for it and reject the text reading I’m not a slave
2:43:45 to any of these editors or anything like that and so all the time and it was the majority of the time it was spent
2:43:50 attacking those individuals utterly irrelevant to either me or the uh editors of the LSB because they have the
2:43:56 exact same Freedom uh to make those types of decisions uh themselves and so
2:44:01 I think that’s that’s key so I think you need to look at Revelation 16 5 you need to look at at all of them and ask it
2:44:08 within the parameters of what did the apostles write what did they intend to communicate that’s the only thing that
2:44:13 matters
In Robert J. Hull’s survey of the history of textual criticism he makes a distinction between “The Precritical Age,” as he puts it, and the modern age (which he calls “The Age of Optimism”).[8] Of the latter, Hull says, “the period from the late eighteenth to the late nineteenth century introduced a new era in textual criticism of the Greek New Testament, marked by fundamental advances in methodology as well as strengthened determination to break free from the Textus Receptus.”[9]
[8] Robert J. Hull, The Story of the New Testament Text: Movers, Materials, Motives, Methods, and Models (Atlanta: SBL, 2010: 23-38, 71-85.
[9] Hull, The Story of the New Testament Text, 71.
Bruce Metzger and Bart Ehrman in their survey of the history of textual criticism, titled chapter 3 of that work, “The Precritical Period: The Origin and Dominance of the Textus Receptus”; whereas, chapter 4 is titled, “The Modern Critical Period: From Griesback to the Present.”[4] For Metzger and Erhman, J. J. Griesbach “laid the foundations for all subsequent work on the Greek text of the New Testament” (165).[5] It was Griesbach who articulated “15 canons of textual criticism” including preferences for the “shorter reading” and the “more difficult reading.”[6] They add, “The importance of Griesbach for New Testament textual criticism can scarcely be overestimated. For the first time in Germany a scholar ventured to abandon the Textus Receptus at many places and to print the text of the New Testament in the form to which his investigation had brought him.”[7]
[7] Metzger and Erhman, The Text of the New Testament, 167.
Wallace declared, “I don’t hold to the doctrine of preservation. That doctrine, first formulated in the Westminster Confession (1646), has a poor Biblical base. I do not think that the doctrine is defensible—either exegetically or empirically.”[13]
[13] Daniel B. Wallace, “Mark 16:8 as the Conclusion to the Second Gospel,” in David Alan Black, Ed., Perspectives on the Ending of Mark: 4 Views (Nashville: B & H Academic, 2008): 7.
Tommy Wasserman who wrote in a 2019 comment posted to the Evangelical Textual Criticism blog: “I have no intention of trying to prove this or that textual variant is the original word of God. I would like to work as a text critic as if God didn’t exist, so to speak.”
idézve: https://www.textandtranslation.org/jeff-riddle-review-of-timothy-deckers-article-on-william-perkins/
Daniel Wallace who in a recent foreword to a book famously wrote, “We do not have now—in our critical Greek texts or any translations—exactly what the authors of the New Testament wrote. Even if we did, we would not know it.”[14]
[14] Daniel B. Wallace, “Foreword,” in Elijah Hixson and Peter J. Gurry, Eds., Myths and Mistakes of New Testament Textual Criticism (Downers Grove, Ill: IVP Academic, 2019): xii.