Hónap: szeptember 2025

Honnan legyen hitünk?

Medveczky László Hitélet ,,,,

Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. (Róm.10,17)

Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek; (1Pt.2,2)

… Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt.4,4)

A keresztény hit elválaszthatatlan a Bibliától. Mivel már jóval azután élünk, hogy akik élő szóban bizonyságot tehettek arról amit a saját szemükkel is láthattak (1Jn.1,1-4), már rég elmentek az Úrhoz, ezért a Biblia az egyetlen bizonyos forrása a hitünknek. Amit ma mi Bibliának nevezünk, az azoknak az írásoknak a gyűjteménye, amelyről Isten bizonyságot tett, hogy Ő ihlette azok megírását, annak minden szavát. Ahogyan erről maga az Írás is bizonyságot tesz:

31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy ezt híve életetek legyen az Ő neve által. (Jn.20,31)

1 Mivelhogy sokan kezdték rendben megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését amelyek nálunk beteljesedtek, 2 Ahogyan nekünk átadták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett nekem is, aki elejétől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendben írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk.1,1-4)

5 Hogy a ti hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején álljon. (1Kor.2,5)

A hitünket a személyes beszélgetések és igehirdetések hallgatása mellett az Ige olvasásából tudjuk tovább építeni, mert maga az Ige tesz róla bizonyságot, hogy az egész földön ez az egyetlen olyan írás, amely szellem és élet:

… a beszédek amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. (Jn.6,63)

De a bevezető igék is arról tesznek bizonyságot, hogy Isten Igéje által növekedünk. Nem csak hitben, de az új életben és szellemben is. Az Ige olvasása során tovább erősödünk az igazság ismeretében, és megismerjük Istent, és a körülöttünk lévő világot. Elsősorban ez ad nekünk vezetést ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz között.

Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. (Zsid.5,14)

Ugyanis ha gazdagon él bennünk Isten Igéje, akkor az ad egy olyan biztos támpontot az életben, hogy meg tudjuk ítélni a világ eseményeit az Ige tükrében. Ehhez pedig nem kell külső segítség, sokszor elég, ha ismerjük az igét, és akkor már ez magában sok kérdést letisztáz. De ha kérjük, akkor az Úr is megnyitja előttünk az Igét, hogy ne legyünk tudatlanok. Hasonlóan, mint ahogyan Jézus tette a tanítványaival.

Akkor megnyitotta az elméjüket, hogy értsék az írásokat. (Lk.24,45)

Nézzük meg, hogy hogyan is állunk bibliaolvasás tekintetében.

“Magyarországon a fiataloknak kevesebb mint 10 százalékát érdekli egyáltalán a Biblia. “

“Nagyon kevesen olvasnak Bibliát. ” (forrás: https://777blog.hu/2025/05/20/uj-kozos-biblia-szuletik-interju-dr-pecsuk-ottoval-az-okumenikus-bibliarol/)

“Az Ige egyháza vagyunk, a reformátusoknak mégis mindössze egyötöde veszi kezébe bármilyen rendszerességgel a Szentírást.”

“A Biblia évében, 2008-ban volt egy felmérés, amelyből kiderült, hogy az ország lakosságának 5 százaléka olvassa bármilyen rendszerességgel a Bibliát, akár havonta egyszer. Naponta pedig 100 emberből kb. 2-en olvassák a Bibliát. Ez az arány természetesen magasabb a templomba járóknál, de a református egyháztagok körében sem megy 20 százalék fölé. Ez már meglepő adat. ” (forrás: https://www.parokia.hu/v/tegyuk-az-iget-az-elso-helyre/ )

Ezek után nem csodálkozunk azon, hogy ilyen siralmas állapotban van a kereszténység. Így nem lehet felismerni a tévtanításokat sem, mert ha nem ismerem az Igét, amitől eltér egy-egy tanítás, akkor nem tudom megítélni, hogy amit tanítanak nekem, az igaz vagy sem.

Itt csak megemlítem, hogy mindezek mellett, az sem mindegy, hogy melyik Bibliát olvasom, ugyanis nem mindegyik tartalmazza Isten szavait tisztán, de erről itt most nem szólok többet, mert erről szól az egész blog, hogy bemutassa a Biblia körüli állapotokat. Hitünk egyik alapköve a Biblia, ezért nagyon fontos, hogy rendszeresen, lehetőleg naponta olvassuk. Ezért életbevágó, hogy mit olvasunk a Bibliában.

Nem tudom megállni, hogy ne legyen itt legalább egy idézet a legfrissebb RÚF kiadás kapcsán, attól a személytől, aki a Biblia ügyének a magyarországi legfőbb gondviselője:

“Azt azonban kimondtuk, hogy szövegtöbblet vagy szöveghiány nem lesz az 1990-eshez képest, még akkor sem, ha ez indokolt lenne a legújabb tudományos szövegkiadások álláspontja szerint. “

“A munkában a Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága vesz részt, amely a tagegyházak biblikus tanszékvezetőiből áll. Nem mindenki dolgozik a szövegen, a folyamatos revíziós munkát egy szűkebb bizottság – Kustár Zoltán a debreceni, Vladár Gábor a pápai református, Bácskai Károly az evangélikus teológiáról, Tokics Imre az adventista főiskoláról – végzi. Vitás kérdésekben, nehezebben megoldható esetekben a Szöveggondozó Bizottság ülésein születik döntés, illetve a nemzetközi szervezetünk (United Bible Societies) fordítói konzultánsa, a nyelvi lektor valamint fordítói szakkönyvek és számítógépes programok is segítik a revíziós munkát. ” (forrás: http://www.refdunantul.hu/hir/mutat/2517/ – Pecsuk Ottó szavai)

Mit olvastunk itt? Azt, hogy elszakadnak a saját maguk alkotta és választott tudományos úttól, és ők döntik el, hogy mi legyen benne az általuk kiadott Bibliában. Valamint azt is, hogy nem Isten kijelentése alapján készítik a fordítást, hanem emberi és gépi erőt vesznek igénybe. Westcott és Hort idejétől fogva nem változott a módszer. Összeülnek az emberek, és eldöntik, hogy mi Isten igéje, és mi nem.

Ez a két idézet bőven megállja a helyét a “Ma mindenki megcsinálhatja a saját Bibliáját” sorozatban is, és az Isten nélküli kereszténység írásban is.

De menjünk még egy lépéssel tovább, hogy mit mondanak a saját Bibliájukról:

“Aki a szöveg jól érthetőségét helyezi előtérbe, annak érdemes az új fordítású bibliát forgatnia, aki pedig hagyományos szöveget akar olvasni, ami egy mai művelt ember számára érthető, az bátran vegye kézbe a Károli-bibliát! A rendszeres bibliaolvasók számára mindkettőt javasolnám, mert nagyon szépen kiegészítik egymást. Aki nem ismeri az eredeti nyelveket, azok számára a két magyar kiadás együtt panorámafelvételként világítja meg a szöveg eredeti üzenetét. ” (forrás: https://www.parokia.hu/v/tegyuk-az-iget-az-elso-helyre/ )

Szóval akkor kapok teljes képet az Igéből, ha együtt olvasom az 1908-as kiadást a Revideált Új Fordítással.

Hogy is van ez? Azért kellett egy új fordítás, mert az 1908-as nem érthető igazán, és a tudomány is elvetette a Textus Receptust, amely az 1908-as Új Szövtsgégének az alapja. Most mégis azt mondja, hogy olvassam azt is. Akkor az mégis jó? De kérdezem, hogy akkor mit gondoljon az olvasó, amikor összevet ilyen igehelyeket, mint mondjuk:

Róm.8,1

RÚF
1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, (Róm.8,1)

1908-as
1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. (Róm.8,1)

Mire gondoljak amikor ezt olvasom? Azt mondják, hogy egy teljesebb képet kapok, ha együtt olvasom a kettőt. De a modern változatból hiányzik a vers fele. Akkor az már nem része Isten Igéjének? Vagy mivel hiányzik a RÚF-ból, akkor a RÚF van megcsonkítva? Ha az 1908-as tudománytalan, akkor pedig miért biztat még annak olvasására? Vagy ha mégis jó az 1908-as, akkor miért nem tették bele a mostani RÚF-ba is? Ez nem csak összezavarja az olvasót?

1Kor.15,45

RÚF
45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor.15,45)

1908-as
45 Így is van megírva: “Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” (1Kor.15,45)

Ha az együtt olvasásból egy teljesebb képet kapok, akkor megint azt a következtetést kell levonnom, hogy a RÚF az egy csonka fordítás. Többet mond az 1908-as. Sokkal kifejezőbb, mint a RÚF.

1Tim.3,16

RÚF
16 Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim.3,16)

1908-as
16 És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim.3,16) (saját kiemelés)

Itt megint a RÚF fogyatékossága érhető tetten. De akkor megint csak az a kérdés marad, hogy az olvasónak kell versenként elemeznie a két kiadás közötti különbségeket, hogy meglássa, hogy a RÚF mennyire fogyatékos az 1908-ashoz képest? Miért kell nekem akkor mindkettőt olvasnom? Nem elég akkor az 1908-ast olvasnom, ha abban több van, más szóval az teljesebb?

De nézhetnénk még például az Jn.1,18; 1Jn.5,7; Kol.1,14; stb. helyeket is, hogy csak néhányat említsek.

Figyelem! Nem a cikk írója mondja, hogy olvasni kell az 1908-as kiadást is a teljesebb bibliai kép megszerzéséhez! Ezt maga a Magyar Bibliatársulat főtitkára mondja.

De akkor talán mégsem volt olyan elvetendő dolog, hogy az 1908-as kiadást vettük alapul a munkánkhoz, és az 1908-as kiadás előtti Károli fordításhoz igazítottuk a Váradi-Károlit, mert már az 1908-as is elvett a korábbi kiadások teljességéből. Vagyis ahogy haladunk előre az időben, úgy egyre fogy Isten Igéjének a teljessége. A hit hallásból van, a halás pedig Isten Igéje által. De ha már nem Isten Igéjét hallgatom (olvasom), akkor az nem fog hitet adni, mert csak akkor lesz életté bennem, ha Isten Szent Szelleme megeleveníti bennem amit olvastam. Ha valami nem az Ő beszéde, akkor arról már nem fog bizonyságot tenni.

Jézus, amikor imádkozni tanít minket, akkor azt mondja, hogy kérjük a mindennapi kenyerünket az Úrtól. És mivel nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével is, ezért vegyük magunkhoz Isten igéjét is naponta! Ez tud segíteni minket abban, hogy a hitünk erősödjön, és megállhassunk ebben a gonosz világban.

A Krisztus beszéde lakjon bennetek gazdagon minden bölcsességben; tanítva és intve egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával énekelve a ti szívetekben az Úrnak. (Kol.3,16)

9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg imádkozni értetek és kérni, hogy legyetek betöltve az Isten akaratának értelmével, minden bölcsességgel és szellemi értelemmel, 10 Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, minden engedelmességre, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremve és növekedve az Isten ismeretére; (Kol.1,9-10)

Isten nélküli kereszténység

Medveczky László Hitélet ,,,,,,,,,,

Mivelhogy a fundamentumok is elrontatnak: az igaz mit cselekedhet? (Zsolt.11,3)

….Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved hogy élsz, pedig halott vagy. (Jel.3,1)

Jézus pedig tudva az ő gondolataikat, mondta nekik: Minden ország amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. (Mt.12,25)

Igen megszomorodtam az elmúlt napokban hozzám eljutott hírek miatt. Megpróbálom elmondani mindazt, ami ilyen mély elkeseredést hozott a szívembe.

A pápa újabb nyilatkozata

Egészen friss, augusztus 27-én a pápa a következőket nyilatkozta ministráns fiataloknak:

“A pap kezében, és szavaira: „Ez az én testem, ez az én vérem”, Jézus ma is életét adja az oltáron, ma is vérét ontja értünk. Kedves ministránsok, „oltárszolgák”, a szentmise ünneplése ma is megvált minket! Üdvözíti a világot ma is! Ez a legfontosabb esemény a keresztény életében és az Egyház életében, mert ez az a találkozás, amelyben Isten szeretetből, újra és újra odaadja magát nekünk. “

(Forrás: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2025-08/papa-francia-ministransok-zarandoklat-szentmise-szolgalat-oltar.html)

Vagyis felzárkózott az új pápa Ferenc pápa mögé, aki azt mondta, hogy minden vallás Istenhez vezet. Megtagadva ezzel a Szentírás kijelentését (Jn.14,6), hogy egyedül Jézusban van a megváltás, és nincs más út Istenhez. Most elhomályosítva Jézus egyszeri és tökéletes áldozatát, azt mondja a pápa, hogy az eukarisztia (oltáriszentség, úrvacsora) és a szent mise váltja meg a világot. A szentmise ünneplése vált meg minket! Nem tudom, hogy mit kellene még mondania a katolikus egyháznak, hogy a protestáns egyházak felháborodjanak, és ismét elforduljanak a katolikus egyháztól, mint nem keresztény egyháztól!

De már nem kell csodálkozni azon, hogy nem tesznek semmit, amikor a protestáns egyházak, beleértve a szabadegyházak képviselőit is, mind behódoltak a katolikus egyháznak, és elfogadták mindazt, amit tesznek és nyilatkoznak. Itt van például a református világszövetség nyilatkozata: https://azeloigeeve.reformatus.hu/documents/1043/JDDJ_csatlakozasi_nyilatkozat_HU_FIN.pdf

Számomra az ökumenizmus egyébként is érthetetlen, hiszen a katolikus egyház sohasem vonta vissza egyetlen korábbi hittételét sem. Lásd például a Tridenti zsinat nyilatkozatát, amely kiátkozza azokat, akik azt mondják, hogy az oltáriszentség nem közvetít kegyelmet. Ugyanez a zsinat az, amely isteni ihletettségre emelte az apokrif írásokat is, amelyeket a protestánsok nem fogadtak el isteni ihletésűnek (erről még később szólunk). Emiatt is kiközösítést, kiátkozást (anathema) mondtak ki rájuk.

Szóval ezek az egyházi határozatok nincsenek visszavonva, ahogyan Mária társmegváltó rangra emelése sem keltett felháborodást a protestáns körökben. Emiatt merem állítani, hogy a megigazulásról szóló nyilatkozathoz való csatlakozás szellemi köteléket is létrehozott a protestáns és katolikus egyházak között, mégpedig úgy, hogy a protestáns egyházak alárendeltjei lettek a katolikus egyháznak. Ez logikus is lehet, hiszen a katolikus egyház semmit sem vont vissza abból, ami miatt kiszakadtak onnan a protestánsok. Vagyis azzal, hogy elismerik a katolikus egyház tevékenységét, mint az övékével megegyezőt, akkor részesei lettek a bűnének.

10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, azt ne fogadjátok be házatokba, és azt semmiképpen ne köszöntsétek; 11 Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. (2Jn.1,10-11)

Ezért lett igaz a protestáns egyházakra a fent idézett vers, amelyet Jézus mond, hogy amelyik ház meghasonlik önmagával, az nem állhat meg. Vagyis a szemünk előtt fog még tovább gyengülni mind a kereszténység, mind azon belül a protestáns és szabad egyházak vonala. Feladták a hitvallásukat, és ezzel maguk mondták ki magukra az ítéletet. “az a neved, hogy élsz, de halott vagy.”

Ökumenikus bibliafordítás

Egy újabb példája annak, hogy hogyan bontja le saját magát a protestáns egyházközösség. Elindult Magyarországon is az ökumenikus bibliafordítás. Ez egy újabb lépés afelé, hogy megtagadja a múltját a protestáns egyházi közösség. A reformáció idején nem volt kérdés, hogy az apokrif írások nem Istentől ihletettek. A fentebb is említett Tridenti zsinat azonban az ihletett könyvekkel egy szinte emelte ezeket, és azt mondta, hogy legyen anathema, aki nem fogadja el ezeket az apokrif írásokat is mint a Szentírás részeit. A katolikus egyház pedig kijelentette, hogy csak olyan Bibliák kiadásában vesz részt, amelyek tartalmazzák ezeket a könyveket, ráadásul minden megjegyzés nélkül. Szóval itt is megtagadják magukat a protestáns egyházak. Legalábbis a múltjukat. Nem tudom, hogy mennyire lehet még eltávolodni attól, amiben kezdetben hittek. De már talán nem is érdekes. Hiszen itt is csak emberek döntik el, hogy mit csináljanak, és nem Isten parancsát követik. Korábbi írásaimban bemutattam, hogy már mindenki olyan Bibliát csinál, amilyet akar. A két biblia két vallás írásban pedig megmutattam, hogy az új Bibliák milyen irányba vitték el a tiszta keresztény hitet. Fenntartom, hogy aki egy modern fordítást olvas, az már egy másik evangéliumot olvas, és más vallásban hisz, mint a korábbi egyházi emberek a reformáció idején.

Ezt már nem lehet kimagyarázni. Az Ige pedig azt mondja, hogy mindentől őrizkedjünk, ami tisztátalannak látszik (1Thessz.5,22).

(forrás: https://szemlelek.net/martos-levente-balazs-es-pecsuk-otto-az-okumenikus-bibliaforditasrol/)

Jézus vére

Megjelent egy tanítás, amely arról szól, hogy Jézus vére, mint minden normál ember vére, kb. 5 liter volt. Ennyi vér pedig nem elég annyi ember meghintésére, amennyien a földön élünk. Állítása szerint Jézus vére nem elég, hogy legalább egy csepp jusson mindannyiunknak, hogy “meghintsen a vérével”, és ezáltal megtisztítson minket. Amellett, hogy ez egy teljes tévtanítás, még ostobaság is.

Hová lehet még süllyedni? Az bizonyos, hogy nem Isten Szent Szelleme sugallta neki ezt a tanítást. Újabb példája az egyház jelenlegi tévelygésének, és az Isten nélküli kereszténységnek.

Jentezen Franklin videója:

The Blood, The Water and the Name

Keresztények és a Mesterséges Intelligencia

Közvetlen közelemben is egyre többen fordulnak a Mesterséges Intelligenciához (továbbiakban: MI), hogy egy-egy kérdésre választ kapjanak. Nemrég tanulmányokat folytattam, és az iskolatársaim is a MI-t kérdezték meg, hogy milyen témát ajánlana nekik a dolgozatukhoz, és írja meg a vázlatot is. Az látszik, hogy a világban most megy a “beetetés” időszaka, hogy mindenki megszeresse és bízzon a MI-ban.

A másik oldalon pedig az látszik, hogy a MI “nem ismer lehetetlent”. Nincs olyan, hogy azt mondaná, hogy ezt nem tudom, vagy valami már túl van a képességein. Vagyis egy mindent tudó képében jelenik meg.

Ezt még talán le is nyelhettem volna, de utána jött, ami “kiverte a biztosítékot”.

Egy keresztény a MI-val tart együtt bibliaórát. Vele beszéli meg az igehelyeket. Ez a vége a kereszténységnek. Isten Szent Szelleme helyett egy gép mondja meg, hogy hogyan kell értelmezni Isten Szavát. Szinte egészen biztosak lehetünk benne, hogy lelkészek és pásztorok is használják a MI-t, hogy felkészüljenek egy-egy igehirdetésre. Túl könnyű használni, és csábító.

Egy kis kitérő gondolatot szeretnék itt tenni. Egy nálam sokkal okosabb személy, elgondolkodva, hogy hová vezethet a MI használata, oda jutott, hogy ezzel az eszközzel az emberiség kiengedi a kezéből az alkotást. Egészen a legújabb korig az alkotás jellemezte az emberi nemet. Most azonban már egyre többen a MI-t kérik meg, hogy írjon helyettük könyvet, dolgozatot az iskolába, készítsen képet, filmet, stb. És kérdezik meg a legalapvetőbb dolgokban. Le fognak szokni az emberek mind az alkotásról, mind a gondolkodásról, és nem fognak tudni enélkül a mankó nélkül élni.

De visszatérve a kereszténységhez. Ez már nem a hústesti, Isten nélküli ember szintje az egyházban, hanem Isten teljes kizárása az életből. Ez a folyamat vége, amikor valóban nem Istent, Jézust kéri meg majd az ember, hogy segítsen neki, hanem a gépet. A gép fogja tanítani, és nem az alkotója. Itt fordul vissza a kereszténység a varázslás, boszorkányság, jóslások bűneihez, amikor nem azt keresem, hogy mi az Isten akarata, hanem az én kicsinyes emberi kérdéseimmel és problémáimmal kapcsolatban a gépet kérdezem, és úgy tekintek rá, mint aki mindent tud. Nem elég, hogy mára már az egyházakban a szentség felé vezető utat nem hirdetik és nem beszélnek a megtérésről, a bűnbánatról, hogy egy felvizezett evangéliumot hirdetnek, hogy szinte csak Isten szeretetét emlegetik, meg azt, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagy, stb. Hanem már valóban és a szó szoros értelmében is kikerül Isten a kereszténységből.

Nem is beszélve azokról, akik akár a politikai elitben, akár a “művészvilágban” magukat keresztényeknek mondják, de sokuk olyan gonoszságban leledzik, hogy leírni sem merem. (Tit.1,16) Ma már az istenkáromlás a művészet. És még sokan kereszténynek mondják magukat.

Ez már rég nem kereszténység, rég nem keresztényi. És a mocskos titkok egyre csak jönnek fel a felszínre. Hol van ennek a vége? Vajon tényleg talál még hitet Jézus amikor visszajön? Remegve kérdezem.

Ebben csak az a vigaszunk lehet, hogy Isten ismeri az övéit, és mindig van “maradék”, aki Őt keresi és az Övé. Ahogy Illés is azt hitte, hogy egyedül van, de Isten megnyugtatta, hogy nem, vannak még rajta kívül. Így hisszük mi is, hogy ahogyan Isten nem hagyta elveszni a tiszta Igéjét, úgy Krisztus teste sem fog elfogyni a világból egészen addig, amíg ki nem veszi Jézus az övéit innen a földről. De az biztosnak látszik, hogy Krisztus testét már nem a szervezet egyházban találjuk, ahol Isten nélküli kereszténység van.

Egyre inkább látszik, hogy Krisztus valódi teste kezd egyre jobban eltűnni a nyilvánosság elől. Ha még ehhez hozzászámítjuk, hogy lassan már az internetet sem lehet használni a kontroll, cenzúra és mocsok miatt, akkor valóban egyre inkább el fog tűnni a hívek közössége a világ szemei elől. Maradni fog a személyes evangelizáció, amikor a hívők környezete látni fogja a különbséget, és rákérdez az okokra. Jézus azt mondta, hogy addig munkálkodjunk, amíg világosság van, mert eljön a sötétség, amikor már senki sem munkálkodhat. Akkor mindenki magára lesz hagyva, és egyedül a Szent Szellemmel lehet közössége.

Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem, amíg nappal van; eljön az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat. (Jn.9,4)

17 És azon a napon, azt mondja a Seregek URa, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, ahogyan ki-ki kedvez a maga fiának, aki engedelmes neki.18 Akkor megtérve meglátjátok, hogy különbség van az igaz és az istentelen között, aközött aki szolgál Istennek és aki nem szolgál neki. (Mal.3,17-18)

Melyik a régebbi? A Textus Receptus vagy az Alexandriai szövegek? – 2. rész

Medveczky László Bibliai témák ,,,,,,,,,,

Korábban már foglalkoztam a témával, hogy vajon melyik szövegtípus lehet a régebbi. A többségi szövegek, amelyeket a ma fellelhető új szövetségi kéziratok többsége őriz, vagy a tudósok által régebbinek mondott kisebbségi szövegek, más néven az alexandriai szövegcsalád. Az előzmény cikket itt lehet megtalálni:

Melyik a régebbi? A Textus Receptus vagy az alexandriai szövegek?

Azért kell ezzel a témával foglalkoznunk, mert a mai szövegkritikai társadalom még mindig azon fáradozik, hogy megpróbálja megtalálni az Új Szövetség eredeti szövegét – mintha az elveszett lenne. Ezt a munkát leginkább a fennmaradt szövegek kora alapján végzik, kimondva, hogy szerintük a legrégebbi szövegek állnak a legközelebb a lehetséges eredeti kéziratokhoz.

Annak ellenére, hogy Westcott és Hort idejét (1881) követően is kerültek elő régi kéziratok, amelyek ellent mondanak az ő elméletüknek, mármint annak, hogy a hagyományos szöveget a 4.század után egységesítették, és tették tele kiegészítésekkel, a mai kutatók mégsem változtattak a módszerükön, és nem korrigálták az általuk gondozott szöveget ezeknek az új eredményeknek megfelelően.

Egy kicsit azt is mondhatnánk, hogy a Westcott-Hort féle Új Szövetség lett az ő “fogadott szövegük”, mert nem mernek eltérni attól. Ezért mondja Kurt Aland is az ő Új Szövetség kiadásuk előszavában, hogy munkájuk 80%-ban megegyezik a Westcott-Hort féle Új Szövetséggel. Westcott és Hort elméletéről többen többször bebizonyították, hogy nem tartható. Kezdve a kortársaikkal, de még jóval utánuk is. Mégis, valamilyen oknál fogva a mai napig tartja magát a Biblia szövegeihez az a hozzáállás, amelyet ők tanúsítottak. Mi ez, ha nem egy szellemi irányzat? De ha csak emberileg nézem is a dolgot, akkor is azt mondhatnám, hogy mivel birtokunkban van az Új Szövetség, már nem lenne szükség a szövegkritikusokra, hogy “megtalálják” számunkra az eredeti Új Szövetséget. Ez a munkájuk és “tudományos” fokozatuk feleslegessé válását jelentené, amelynek érthető emberi okokból ellenállnak.

Az eklekticizmus Westcott és Hort módszereiből nőtte ki magát. Egyébként a módszereikre, mármint arra, hogy egy eklektikus (eklektikus definíciója: különféle rendszerek elemeiből, jegyeiből önkényesen válogató ‹irányzat, stílus›) szöveget állítsanak össze, ma sincs jellemzőbb, mint az, hogy ugyanaz a szöveggondozó bizottság, aki elkészítette az 1968-as Nestle-Aland Új Szövetséget, a saját munkáját a következő kiadásra több mint 500 helyen felülbírálta. Ebből látszik, hogy mennyire szubjektív ez a módszer. Egy szöveget egyszer így látok, majd később átértékelem, és máshogy ítélem meg.

Ez a lényege is az eklekticizmusnak, hogy szemezgetek az írások között, és egy olyan változatot állítok össze, amelyik nekem tetszik. Ezért is hívják a mai kritikus szöveget, amit a bibliatársaságok használnak, eklektikus szövegnek. Ezekben nagyon sok olyan olvasat van, ami ilyen formában egy kéziratban sem található meg. (A munkamódszerüket többször taglaltam a “Ma mindenki megcsinálhatja a saját Bibliáját?” sorozatban.)

Nem tekintik ihletett szövegnek a Biblia szövegét, és ez a szemlélet áthatja a módszereiket is, amelyekkel a szövegekhez közelítenek. Ezért merte azt mondani később Kurt Aland is, hogy a szerzők neveit ráhamisították egy-egy levélre, mint mondjuk a Péter levélre, hogy többen olvassák. Ez a szemlélet járja át a mai modern szöveggondozó munkát is. És eszükbe sem jut, hogy azt valaki szándékosan rontotta volna.

Hort: “Itt különösen helyénvaló kifejezni a határozott hitünket, hogy még az Új Szövetség számos nyilvánvalóan hamis olvasatai között sincs jele a szöveg szándékos hamisításnak dogmatikai [hittani] céllal.” (forrás: Westcott and Hort, the new testament in original greek II, “Introduction and appendix” 282.oldal)

Ahogyan a blog előző cikkében (Isten igéje) megemlítettem Markion munkásságát a Lukács evangéliumon, mint az egyetlen olyan evangéliumon, amelyet elismert az egyik legjelentősebb okkultista, H.P. Blavatsky is, aki a mondandóját csatornázva kapta egy tisztátalan szellemtől, akkor ki kell mondanunk, hogy igenis szándékos megrontáson is átment a Biblia szövege. Ehhez képest kellene kezelniük a szövegkritikusoknak is a fellelhető szövegbeli különbségeket.

Bár Hortról, elmondják, hogy nem az Új Szövetség eredeti formáját kereste, hanem meg akart szabadulni a Textus Receptustól.

G,D, Fee maga írta: “emlékeznünk kell rá, hogy Hort a származási elméletét nem azért használta, hogy felfedezze az Új Szövetség eredeti szövegét. Akár jogosan, akár nem, de Hort a származási elméletet egyedül arra használta, hogy megszabaduljon a Szír (Bizánci) szövegtől.” (idézve: Pickering – Identity of the New Testament, 8.oldal)

Bruce Metzger is elismeri, hogy igenis hittani okokból változtatták az Új Szövetség szövegét:

“Iréneusz, Alexandriai Kelemen, Tertullian, Euszebiosz, és sok más egyházatya az eretnekeket okolta, hogy megrontották az Írásokat azért, hogy megtámogassák a saját nézetüket. A második század közepén, Markion kitörölte az ő Lukács evangéliumának másolataiból Jézusnak az összes zsidó háttérre vonatkozó hivatkozását. Tatián evangéliumi harmonizációja tartalmaz néhány olyan szövegváltoztatást, amelyek az aszkéta vagy enkratita nézeteket mutatják.” (forrás: Bruce Metzger, The Text, 201.oldal)

Westcott és Hort azt vallotta, hogy a 4. században volt egy olyan egyházi konferencia, vagy összeült egy tanács, akik harmonizálták az Új Szövetség szövegét, és a változatokat összevonták egy olvasatba, amelynek az eredménye a mai Bizánci Szövegtípus. De erre nincs semmi bizonyíték.

“Kenyon (1912) rég megfigyelte, hogy nincs történelmi bizonyíték arra, hogy a Hagyományos Szöveget az ősi egyházatyák egy tanácsa vagy konferenciája készítette volna. A történelem hallgat bármiféle ilyen összejövetelről. “Tudjuk” – jegyzi meg – “a Szeptuaginta és a Vulgáta néhány revizorának a nevét, és furcsa lenne, ha történészek és egyházi írók mind elhallgatták volna a feljegyzését vagy megemlítését egy ilyen eseménynek, mint az Új Szövetség eredeti görög szövegének a revízióját.” (forrás: (The text of the Greek Bible, student’s handbook, Kenyon, 302.oldal)

“Miller [akinek a munkáját a sorozat előző cikkében ismertettem] számai pontosan reprezentálják amit állított, vagyis “az ügy valós állapotát”, hogy a Hagyományos Szöveg (“bizánci”) több támogatást kap a korai egyházatyáktól, mint a kritikus szöveg (lényegében a Westcott-Hort), amelyet az angol revizorok használtak.” (forrás: Pickering – Identity of the New Testament, 36.oldal)

Egy másik bibliakutató szerint:

“Az egyházatyák itt különösen hasznosak, a legtöbb korai kézirattal szemben, ugyanis ők lehetővé teszik, hogy egy-egy olvasat pontosan hol és melyik időpontban volt forgalomban.” (forrás: Brent Nongbri : A Very Brief Introduction to the Critical Apparatus of the Nestle-Aland (revised 2006), 4.oldal)

Logikailag is helytálló, hogy megvizsgáljuk, hogy egy-egy egyházatya hogyan használta a bibliai idézeteket. Ugyanis ezek nem “légből kapott” idézetek, hiszen mindenki könnyen leellenőrizhette, hogy mit mond az író, aki a bibliai kommentárt írja. Nem volt könnyű egy kitalált idézetet beleírni egy tanulmányba, hiszen akkor mindenki rögtön támadhatta volna az adott írást, hogy nem azt mondja a szöveg amit a szerző állít. Ezért érdekesek a 4. század előtti fordítások is, hiszen azt valamiről lefordították, hiába nem az eredeti görög nyelven tartalmazzák az Igét.

Arra a következtetésre jutott egy saját bevallása szerint ateista teológiai hallgató is, hogy az egyházatyák idézeteit vizsgálva, rábukkanhat az Új Szövetség eredeti szövegére.

Mark McCabe – On the Early Christians and Bible Quotes (2014)

Ebben a tanulmányában megvizsgálta földrajzi és koronkénti felbontásban az egyházatyák idézeteit, a latin idézeteket visszafordította görögre, hogy összevesse a Westcott-Hort görög Új Szövetség szövegeivel. A részletes tanulmánya letölthető az internetről. Itt most csak a végkövetkeztetést idézem:

“az eredmények össze lettek vonva, hogy megformáljanak egy erős következtetést. Úgy találtam, hogy ez a módszer egy tiszta bizonyíték alapú következtetést szolgáltat […] A szövegek földrajzi szóródásának a vizsgálata után, kizárásos alapon működő eljárással, a Bizánci Szöveg bizonyult az eredeti kéziratok szövegének. Ezek az eredmények, bár nem konvencionálisak, jelentős következményekkel járhatnak a jövőbeli fordításokra, és az Új Szövetség értelmezésére és fordítására.”

Vagyis tisztán az elé került bizonyítékok alapján azt mondja ki, hogy a Bizánci (Többségi, Hagyományos) Szövegek hordozzák az Új Szövetség eredeti szövegét.

Az elé tárult bizonyítékok arra a gondolatmenetre ösztönözték, hogy egyedül a Többségi Szövegek azok, amelyek minden korban és minden földrajzi helyen egymástól függetlenül előfordulnak. Csak a 4. századot megelőzően tapasztalható, hogy az Alexandriai szövegváltozatok egyre nagyobb teret kapnak az idézetekben, majd a 4. századtól ezek eltűntek a szövegekből.

Úgy érvel, hogy az eredeti kéziratok terjedtek el a legkorábban a Földközi-tenger környékén, és ezt követően, ahogy az Alexandriai változatok megjelentek, azok a kereskedelmi utak mentén elkezdtek terjedni. Majd a 4. században elhagyták az egyházatyák az Alexandriai változatok használatát. Ezt mutatják a szövegek által ma a rendelkezésünkre álló bizonyítékok. Itt meg kell jegyeznünk, hogy nincs egyetlen “tisztán” alexandriai szöveg sem! Mindegyik kézirat, amelyik ebbe a csoportba tartozik, nagy egyezőséget mutat a Bizánci szövegekkel. Nagyobbat, mint más alexandriai csoportba tartozó kézirattal. Példának okáért lásd a Sinai és Vatikáni kódexek közötti eltéréseket.

Úgy tűnik, hogy a 4. században olyan méreteket öltött az Alexandriai szövegek használata, hogy az egyház valóban úgy dönthetett, hogy megtisztítja magát ezektől a megromlott változatoktól, és elfordul a használatuktól. De nem hozzátettek a szövegekhez, ahogyan Westcott és hort állítja, hanem kitisztították azokat az alexandriai hatástól. Mivel nincs nyoma egy külön az erre a célra összehívott tanácsnak, vagy konferenciának, általános lehetett a nézet, hogy az Alexandriai szövegek nem helyesek, és nem kellett külön megindokolni, hogy miért nem használják többé azokat a másolatokat, amelyek azokat a szövegeket hordozták. Jeromos is elmondja, hogy amikor ő a Közel-Keleten járt, akkor a könyvtárban még megvolt Máté evangéliumának eredeti kézirata (382-392 között).

Úgy hiszem, hogy már elég bizonyítékát tártam fel annak, hogy az Alexandriai szövegek másolói ugyanúgy szabatosan kezelték az Új Szövetség szövegeit, mint a mai szövegkritikusok. Vagyis bátran belenyúltak, és ott változtatták meg, ahol gondolták. Azok pedig, akik valóban úgy tekintettek ezekre az írásokra, mint Isten Igéjére, azok pedig tőlük telhetően hűséggel kezelték, és nem akartak rajta változtatni, hanem meg akarták azt őrizni olyan hitelesen, amilyen hitelesen csak tudták.

Még egy adalék:

Ellicott püspök, aki tagja volt a Westcott-Hort féle revíziós bizottságnak, a következőket mondta:

“A Fogadott Szöveg [Textus Receptus] eredete túlnyúlik az egyes kéziratok származásán, amelyekre Erasmusnak szüksége volt… A származása visszanyúlik a távoli régmúltba. A Fogadott Szöveg első őse legalább kortársa volt a ma birtokunkban lévő legrégebbi kéziratnak, ha nem régebbi mint bármelyikük.”(idézve: Burgon: The revision revised, 390.oldal)

Úgy tűnik, hogy nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a Bizánci szövegeknek mondott Többségi vagy Hagyományos Szövegek a legrégebbi szövegei a görög Új Szövetségnek. Csak ha valaki szándékosan ellenáll a bizonyítékoknak, és valóban azon munkálkodik, hogy elvesse a Textus Receptust, akkor jut arra a következtetésre, amely ma elterjedt a “tudományos” körökben.

Magyar vonatkozásban pedig az 1908 előtti Károli fordítás az, amelyik tartalmazza számunkra a Textus Receptus elérhető leghitelesebb magyar fordítását. Ezt próbáltuk meg visszaadni a magyar népnek a Váradi-Károli kiadással.