Az előző cikk kiváltott egy kis visszhangot. Ezen nem is csodálkozom, hiszen keresztény körökben ez a két nézet „verseng” egymással. Egyik tábor szerint nem veszíthetem el az üdvösségem, a másik tábor szerint pedig igen. Ahogy az előző cikk írása óta forgatom az Igét, azóta folyamatosan jönnek elém azok a helyek, amelyek azt a nézetet látszanak igazolni, amelyeket az előző írásban is felhoztam.
Nem szeretnék „hivatalosan” állást foglalni, hogy melyik nézet a helyes. Ezt szeretném előre bocsátani. Egyszerűen a magam gondolatait szeretném leírni a témával kapcsolatban.
Teljesen egyetértek azzal az Igével, amely azt mondja, hogy:
Hogy valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:15)
Ez teljesen egyértelmű! Viszont ott van például a Jakab levél is, amelyről maga Luther mondta, hogy nem is kellene benne lennie az Új Szövetségben. Valóban, enélkül a levél nélkül sokkal könnyebben félreérthetnénk a fenti verset.
Aki hisz Őbenne el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Jn 3:18)
Ez ismét teljesen egyértelmű. Aki hisz, az el nem kárhozik. És itt akár hátra is lehetne dőlni, mert a hit, az ugye nem cselekedet, mert nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hit által (Róm.3,22-24) és kegyelemből (Róm.11,6), különben ahogyan ez a vers is mondja, a cselekedet többé nem volna cselekedet.
És itt jön a de… De Jakab felnyitja a szemünket arra, hogy a hit cselekedetek nélkül halott:
Mert ahogy halott a test szellem nélkül, úgy halott a hit is cselekedetek nélkül. (Jak 2:26)
És én közvetlen e mellé a vers mellé odatenném még ezt is:
Hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. A démonok is hiszik, és rettegnek. (Jak 2:19)
Vagyis az, hogy tudom, hogy Isten létezik, másképp fogalmazva, hogy ha hiszek Jézus Krisztusban, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy megmenekültem az örök kárhozattól. Többször is kijelentették a démonok Jézusról, hogy Ő kicsoda (Mk.5,7; Mk.3,11-12), de ez nem jelentette azt, hogy kegyelmet nyernek a hitük miatt. Ezért fontos Jakab levele:
Így a hit is, ha nincsenek cselekedetei, meghalt önmagában. De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet a te cselekedeteidből, és meg fogom neked mutatni a cselekedeteimből az én hitemet. (Jak 2:17-18)
Ez után a kis bevezető után, térjünk vissza Todd Phillips esetére. Elgondolkodtató, hogy 20 év után azt tudja mondani, hogy nem tudja, hogy Jézusban van-e az egyetlen igaz út Istenhez. Meg kell kérdezni, hogy akkor min alapult a hite. Akkor ez egy elméleti, hústesti hit volt? Milyen bizonyságai vannak akkor Jézus Krisztus valóságáról? Szíven ütött a következő ige:
Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelve a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, És megízlelték az Isten jó beszédét és a jövendő világ erőit, Hogy ha elesnek, ismét megújíttassanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítsék meg az Isten Fiát, és meggyalázzák Őt. Mert a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt és hasznos füvet terem azoknak akik művelik, áldást nyer Istentől; De amelyik töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, akiknek vége megégetés. (Zsid 6:4-8)
Azt mondja a levél írója, hogy LEHETETLEN DOLOG, hogy ha valaki megízlelte az Isten jó beszédét és a Szent Szellem erejét, majd elhagyja a hitet, akkor az ismét megtérjen. Még azt is mondja, hogy aki nem terem jó gyümölcsöket, annak vége megégetés. Figyeljünk fel rá, hogy a földdel kezdi a példáját, de a végén azt mondja, hogy akiknek a vége megégetés! Vagyis ismét azt mondja, hogy akinek a hitét nem követik jó gyümölcsök, annak vége megégetés lesz. Lehet ezt másképp érteni?
De itt a következő szakasz, ami szintén mostanában állított meg:
Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiai az evangéliumot amit hirdettem nektek, melyet be is fogadtatok, melyben álltok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok amilyen beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába hittetek. (1Kor 15:1-2)
Hívőknek ír Pál a korinthusi gyülekezetben, és azt mondja, hogy üdvözültök, ha megtartjátok az evangéliumba vetett hiteteket. És nem is akárhogyan tartják meg, hanem abban a formában, ahogyan Pál hirdette nekik. Vagyis itt még azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha nem a tiszta evangéliumban hiszünk, akkor az sem tart meg minket. De a Zsidókhoz írt levél tele van olyan utalással, hogy csak az marad meg, aki megmarad a hitben.
Vigyázzatok atyámfiai, hogy ne legyen közületek valakinek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást mindennap, amíg mai napnak nevezik, hogy egyikőtök se keményedjen meg a bűn hitetése által: Mert Krisztus részeseivé lettünk, ha ugyan az elkezdett bizalmat mindvégig erősen megtartjuk. (Zsid 3:12-14)
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt aki szól; mert ha azok nem menekültek meg, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól aki a mennyekből van, (Zsid.12,25)
Kövessétek a békességet mindenkivel, és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől ne szakadjon el senki; nehogy a keserűség bármely gyökere felnövekedve megzavarjon, és ez által sokan megfertőződjenek. Ne legyen senki parázna vagy istentelen mint Ézsau, aki egy ételért eladta az ő elsőszülöttségi jogát. (Zsid.12,14-16)
Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanú bizonyságára irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, hogy mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mellyel megszenteltetett, semmibe veszi és a kegyelem Szellemét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. (Zsid.10,28-30)
Nem véletlen, hogy Isten mindvégig azt mondja, hogy a cselekedeteink alapján ítél meg minket, és nem a hitünk alapján.
Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztasson aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. (2Kor.5,10)
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. (Jak.2,12)
A Róma levél is arról tesz bizonyságot, hogy a kegyelem miatt ne cselekedjünk bűnt:
Mit is tehát? Vétkezzünk, mert nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt? Távol legyen. (Róm.6,15)
Ha elégséges lenne a hit cselekedetek nélkül, akkor nem tenne az Ige újra és újra bizonyságot arról, hogy a hitünk mellé ragasszunk cselekedetet is (2Pét.1,5). Jézus is azt mondja, hogy aki szereti Őt, az engedelmeskedik neki. Vagyis a hitéből fakadóan megcselekszi azokat, amiket az ÚR parancsol neki. Emiatt háborodott fel Jézus is, amikor azt mondta, hogy miért hívtok engem úrnak, ha nem teszitek azt, amit mondok (Lk.6,46).
És ismét. Jézus is arról tesz bizonyságot, hogy azok maradnak meg, akik gyümölcsöt teremnek Őbenne! Aki terem, azt megtisztítja az Atya. De aki nem terem gyümölcsöt, azt kimetszi és a végén megégeti:
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok a beszéd által amelyet szóltam nektek. Maradjatok bennem, és én is bennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; úgy ti sem, csak ha bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik mint a szőlővesszőt, és megszárad; és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek. (Jn.15,1-6)
Az előző írásomban is hivatkoztam arra, hogy amikor az ÚR szövetséget köt az emberrel, akkor abban mindig van egy „ha”. Ha az ember is teljesíti a szövetség rá eső részét, akkor marad meg Isten is vele a szövetségben:
Mert dorgálva őket, így szól: Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr, és az Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök. Nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, ezért én megvetettem őket, mondja az Úr. (Zsid.8,8-9)
Azt mondja az Úr, hogy megvetette azokat, akik nem maradtak meg a vele kötött szövetségben. És tudjuk, hogy ez a megvetés a vesztüket okozta. Azt is tudjuk, hogy Isten soha meg nem változik (Zsolt.102,28; Zsid.1,12; Zsid.13,8; stb)
Mindezekből a fejtegetésekből láthatjuk, hogy a szabad akarat az, amely elviheti az embert Istentől és a vele kötött szövetségtől, amely a Jézus Krisztusban való hit által köttetett az emberrel.
Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. (1Jn.2,19)
Istenen nem múlik a mi üdvösségünk, hanem egyedül rajtunk múlik, és mivel Isten mindörökké ugyanaz, és rajta a változásnak az árnyéka sincs, ezért ha az Ó Szövetségben is elvesztette azokat akik elhagyták őt, akkor ez az Új Szövetségben sem lehet másképp. Ő hű marad önmagához.
Visszatérve Todd Phillips esetére. Ha ő megtagadta Jézus Krisztust, és elfordult tőle (keményebben szólva – megtaposta a szövetség vérét), akkor Jézus sem fog róla bizonyságot tenni az Atya és az ő angyalai előtt. Nem tudom, hogy ha esetleg ez az ember megtér ebből, akkor az minek fog számítani Isten előtt. Úgy fog számítani, mint első megtérés, vagy úgy, mint aki vissza akar térni, de már nem kap kegyelmet? Vagy visszatér és kegyelmet kap? Ezt csak az Úr tudja.
Igaz beszéd ez: Mert ha vele meghaltunk, vele fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket; Ha nem hiszünk, Ő hű marad: Ő nem tagadhatja meg magát. (2Tim.2,11-13)
Pál igazán bizonyos lehetett volna abban, hogy miután megtért és kegyelmet kapott Istentől, akkor már nyugodt lehet és hátra dőlhet, mert már elérte az örök élet ajándékát, de mégsem erről tesz bizonyságot élete vége felé:
Ha valahogy eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna, De egyet cselekszem: azokat amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nekidőlve, a cél felé igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívása jutalmára. Ahányan azért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni nektek: (Fil.3,11-15)
Tartsuk meg a hitünket, és a hitünknek megfelelő cselekedetekben gyakoroljuk magunkat.
Amiért imádkozunk is mindenkor értetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és betöltse az Ő jóvoltának minden jó akaratát, és a hit cselekedeteit az Ő ereje által. (2Th.1,11)