Sinai kódex 3.rész – A kódex szövege

Hermász pásztor

A Sinai kódex az összes olyan apokrif írást tartalmazza, amely nem része a protestáns kánonnak, csak a katolikus kánonnak. Mint például Sirák könyve, Salamon bölcsességek könyve, Tóbit, Judit könyve, stb. Az Új Szövetségben is ott találjuk Hermász pásztort és Barnabás levelét.

Hermász pásztor könyvének a görög szövege először 1856-ban lett kiadva Lipcsében. Ennek a kiadásnak számunkra igen érdekes a története, ugyanis 1855-ben Konstantin Simonides hozta magával az a görög szöveget, amelyet addig még senki sem látott. Azt tudjuk, hogy Simonides dolgozott az Athos hegyen lévő kolostorban, és igen tájékozott volt a görög kéziratok tekintetében. Az ő felbukkanása előtt még senki sem látta Hermász pásztor könyvét görög kéziratban. Több latin változatban fennmaradt, de görögül addig a pillanatig nem látta senki. Az volt az általános vélekedés, hogy eredetileg görögül íródott, de a görög kézirat addig még „nem került elő”. Két lipcsei professzor, Rudolf Anger és Wilhelm Dindorf azonnal nekilátott a munkának, hogy mielőbb kiadhassák ezt az értékes kéziratot, amelynek a Codex Lipsiensis – vagyis Lipcsei kódex nevet adták.

Lévén, hogy maga Konstantin Tischendorf is Lipcsében székelt, ő maga is találkozott a frissen nyomtatott változattal, azonban a kiadás megjelenéséig Tischendorf sem tudta, hogy milyen minőségű a görög szöveg. Tischendorf leleplezte, hogy ez a kézirat nem lehet az eredeti ősi görög szöveg, hanem egy kései latin szöveg visszafordítása görögre. Ő maga igencsak tisztában volt az ilyen munka sajátosságaival, mert ő Jeromos Vulgátáját fordította vissza görögre, ezért rögtön szemet szúrt neki a sok latinizmus és a sok latin kifejezés belekeverése a görög szövegbe. Észrevételeiről részletesen írt az 1857-ben megjelent Patrum Apostolicorum Opera kiadványban, a xxxix-lv oldalakon. Sajnos a latin szöveget csak a Google-fordítóval tudtam „bogarászni”, de ebből is kiderült néhány érdekesség. A szöveget Simonides fabrikálásának tartja, és a kiadást előkészítő két professzor véleményével szemben, azt állítja – hogy ez egy kései latin tolmács fordítása. A görög szöveg forrásáról pedig senki más nem tudott nyilatkozni, egyedül Simonides.

Konstantin Simonides három eredeti kódex lapot hozott magával a szöveggel, és a könyv többi részét másolatban hozta. Azonban ezeket sem adta el a Lipcsei Egyetemnek, hanem csak ezeknek a másolatát.

Tischendorf maga nem tartotta hamisítványnak a szöveget, de leszögezte, hogy ez egy latin szöveg fordítása.

Donaldson Apostoli Atyák című könyvében idézi Tischendorf záró szavait a fentebb idézett könyvből, mind a latin eredetit, mind annak angol fordítását, mely szerint Tischendorf ezt írta Hermász pásztor szövegéről:

„Kétség nélkül lesznek olyanok, akik még ilyen sok összefüggő érvet is el tudnak téríteni, azaz azok, akiknek nincs természetes érzékük arra, hogy mit lehet bizonyítani és mi a bizonyos, vagy akik elvesztették ezt az érzéküket a részrehajló érzelmeik miatt, és akik inkább elutasítják az igazságot, mintha az lenne az ellensége a részrehajlás nélküli elmének, hogy megtalálja azt [az igazságot].” (James Donaldson – The Apostolical Fathers, 1874 – 384.oldal)

Donaldson is úgy összegzi Tischendorf értekezését, hogy „ez a görög, bár nem hamisítvány, egy latin szöveg visszafordításának kell lennie” (384.oldal)

Donaldson egyébként felismeri ugyanazokat a jegyeket a szövegben, amelyeket Tischendorf is, amelyek ismeretlenek voltak az ókori görög nyelvet használóknak. Donaldson írását egyébként egy újságban név nélkül megpróbálták lejáratni, természetesen egyetlen egy konkrét hivatkozás nélkül, hogy miért nem áll meg a szöveg általa írt elemzése. Az ő személye tele van elismerésekkel és kitüntetésekkel, valamint számos könyvet is írt a korai egyházatyákkal és írásaikkal összefüggésben. Munkásságának értékelésére itt nem térek ki, hogy az írásom ne legyen elviselhetetlenül hosszú, és történetünk szempontjából nincs is a fókuszban.

Donaldson így összegzi vizsgálatának eredményét:

„A görög késői eredetét jelzi azoknak a szavaknak a nagy száma, amelyek ismeretlenek voltak a klasszikus időszakban, de megszokottak a későbbi vagy modern görög nyelvben.” (388.oldal)

„Nincs egyetlen olyan írott dokumentum sem, amelyet ebben az időszakban írtak, amely feleannyi neo-hellén formát használna oldalról-oldalra, mint a Hermász pásztornak ez a görög szövege.” (390.oldal)

Azonban Tischendorf maga igen komoly dilemma elé került. Ugyanis amikor 1859-ben elhozta a Sinai kódexet a kolostorból, akkor gyakorlatilag ugyanaz a görög szöveg volt benne Hermász pásztoránál, amely megjelent a Lipcsei kódexben, amelyről ő maga rántotta le a leplet, hogy az késő középkori visszafordítása a latin változatoknak. El kellett döntenie, hogy az a Hermász pásztor, amelynek a szövege megegyezett a Lipcsei és a Sinai kódexekben, akkor mit is jelent. A Sinai kódexet szerette volna a 3-4.századra datálni, de ő maga írta le, hogy a Hermász pásztor görög szövege nem lehet régebbi mind a késői középkor. Vagyis, akkor a Sinai kódex sem lehetne olyan öreg, mint szerette volna.

Nem látott más kiutat, mint azt, hogy elismerte, hogy a Simonides által Lipcsébe hozott kézirat mégiscsak ősi formája a szövegnek, meglehet, hogy akár ez az eredeti változata is – annak ellenére, hogy nagyon modern a karaktere, és kínosan sok benne a középkori latinizmus. A Sinai kódexben találták, ezért nem lehet modern, még akkor sem, ha tele van modern nyelvtannal, szókinccsel, kifejezésekkel, amelyek mind azt kiáltják, hogy egy mai, és nem egy ókori görög nyelven írták.

További kérdés, hogy hogyan kerülhetett ez az elveszett és egyedi szöveg Simonides birtokába, mielőtt Tischendorf felfedezte az egyetlen létező görög példányt a Sinai Szent Katalin kolostor mélyén? De ahogy később is látni fogjuk, Simonides személye egyébként sem lesz megkerülhető a Sinai kódex körül.

Barnabás levele

Barnabás könyvét a Sinai kódexben „A írnok” keze munkájának tulajdonítják, aki szinte az egész Sinai kódexet írta. A Sinai kódexben lévő Barnabás levél is tele van modern görög kifejezésekkel, éppen úgy, mint a Hermász pásztor szövege. Szintén számos benne az árulkodó latin hangzású kifejezés, éppen úgy, mint a Hermász pásztorban.

És itt is van egy érdekes körülmény a görög szöveg kapcsán. Simonides 1843 július 22.-én publikálta Barnabás levelét egy szmirnai folyóiratban, ugyanabban a formában, mint ahogyan a Sinai kódexben olvasható. Eszerint Simonides birtokában volt az a görög szöveg, amely szintén – ahogyan a Hermász pásztor is – csak a Sinai kódexben található meg. Ebben az esetben 13 évvel azelőtt publikálta a szöveget, hogy Tischendorf megtalálta volna a teljes Sinai kódexet. Ez hogyan lehetséges?

Az, hogy Simonides 13 évvel korábban folyóiratban publikálta a szöveget, kizárja annak lehetőségét, hogy ő a kódex felfedezése után fabrikálta volna a saját verzióját.

De ahogyan Donaldson nem maradt éles kritika nélkül, úgy Simonides sem. Még azzal is megvádolták Simonidest, hogy a saját költségén nyomtattatott egy nem létező újságot, csak azért, hogy a csalását leplezze, és olyan kitalált személyeket írt oda szerkesztőknek, akik soha nem is léteztek. Mindezt csak azért, hogy mindenkit elhitessen, hogy neki már azelőtt meg volt Barnabás levelének a szövege, mielőtt Tischendorf megtalálta volna a Sinai kódexet.

Egyébként ez ekkor már nem az első eset, hogy Tischendorf és mások megvádolják Simonidest, hogy meghamisított „papiruszokat, és [írt] 10.000 oldalt egy egyiptomi lexikonból, 7.000 oldalt az Alexandriai Filológiai katalógusban, 10.000 oldalt Uraniustól! 8.800.000 oldalt különböző ókori íróktól különböző témákban! .. [és] javította néhány klasszikus író hibás szövegeit, kitöltötte több sérült kézirat hiányzó részeit, és írt és előkészített papiruszokat!” (forrás: Bill Cooper szerint: The Guardian 1862.Szept.3. kiadása)

Donaldson szintén leleplezi Barnabás levelének mai görög mivoltát. Csak egy rövid részt idézek itt tőle:

„Egy szó, ἐкσφεvδovᾶv, amely a második fejezetben található, Suidas-nál is megtalálható, mindenféle jelentés nélkül, kivéve egyetlen kéziratot. Ő notóriusan teljesen magától hozzáad a szöveghez. [ez a szó] szintén megtalálható az erotikus írónál, Eusthathiusnál vagy Eumathiusnál, aki olyan későn munkálkodott, mint a 12.század, aki használja ezt a szót, de olyan értelemben, ahogyan egy leány leszáll a hajóról. Tischendorf görög szövege is használja ezt a szót, az „elfordulni valamitől” értelemben, amely jelentés ismeretlen az ókorban, de ma teljesen hétköznapi a görög emberek között.

[…]

Ezek a furcsaságok arra a gyanúra vezetnek, hogy a görög, amely a Sinai kódexben van, az Barnabás levelének egy nagyon megromlott kézirata, vagy egy fordítás a latinról.” (316.oldal)

Vagyis ismét ott tartunk, hogy a szöveg egy mai görög fordítása a latin szövegeknek.

Márk evangéliumának vége

Márk evangéliumának ma létező 620 görög kézirat bizonyítékából, összesen 618-ban benne van Márk evangéliumának a hosszabb vége, vagyis a 9-20.versek. Csak két görög kézirat nem tartalmazza ezt a szakaszt, ezek pedig a Vatikáni és a Sinai kódexek.

De ebben a két kódexben is van elég furcsaság e körül a szakasz körül. Márk evangéliumának végét tartalmazó nyomdai ívet javították. A kéziratoknál egy ilyen javítást nem lehet csak egy oldalon elvégezni, hanem a teljes ívet újra kell írni. A rontott ívet ki kell emelni a könyvből, majd a javított ívet (mind a 16 oldalával) újra be kell illeszteni. (megjegyzés: 1 nyomdai ív 16 oldal – és ezek az ívek vannak összefogva a kötésnél, hogy egyenletes legyen a könyv. Ilyen felbontásban hivatkozik a hivatalos Sinai kódex weboldal is az egyes oldalakra. Ahogyan az első részben is, az oldal neve egy „Q” betűvel kezdődik, ami az ív angol megfelelőjének „quire” a rövidítése” – Az komplett ív javítása csak akkor kerülhető el, ha az ív belső négy oldalának egyikén kell javítani, mert akkor elég azt az egy lapot kiemelni és újraírni.)

Szóval az említett ív Mrk.14,54-Lk.1,56 tartalmazza a verseket. A javításhoz először kimérte a Lukácshoz szükséges helyet, és leírta azokat, hogy azok utána megegyezzenek a következő nem javított szöveg kezdetével. Majd a fennmaradt helyen elkezdte másolni Márk evangéliumát, de nem tudta pontosan, hogy mennyi helyre lesz szüksége, ezért egy nagyon sűrűn írt szöveggel kezdte meg a másolást.

A javított oldalak jelölése: Q77_F1_r –tól tart Q77_F8_v – magyarul: A 77.ív (Q) első lapjának (F1) jobb oldalától (r-recto), ugyanennek az ívnek (Q77) a nyolcadik lapjának (F8) a hátoldaláig (v-verso).

Q76_F8_v átlag betűszám oszloponként 13, enyhe variáció 12-15 között (a javítás előtti oldal)

Q77_F5_r átlag betűszám oszloponként 15, és a leggyakrabban 15

Q77_F4_v 17 olyan sor van, ahol egy szó áll egy sorban, nem ritkán 3 betűből

A javított oldalak is szép egyenletes szöveggel indulnak Márk evangéliumában, de utána, amikor már látta a másoló, hogy túl sok hely fog maradni, akkor elkezdett szellősebben írni. A második oldal (F2) jobb oldalán már felbukkan 3 olyan sor, amibe csak egy-egy szót írt. A negyedik oldal jobb oldalán már 14 ilyen sor van, és a sorok betűszáma is inkább a 10-12 felé tolódik el. Nyilvánvaló, hogy a hely, ahová írnia kellett, tartalmazta a komplett Márk evangéliumot, és ennek megfelelően nagyobb volt a hely, mint amire neki a rövidebb változathoz szüksége volt. Ezért bár olyan soronkénti betűszámmal kezdte a másolást, ahogyan az előző javítatlan oldal, később meglátta, hogy így túl sok hely fog üresen maradni, ezért elkezdett szellősebben írni, de már későn, mert így is maradt üres hely.

Láthatóan a másolónak nem volt kedvére amit csinálnia kell, vagy időbeli nyomás alatt volt, mert például Lk.1,26-ban az angyal Máriának nem Galileában jelent meg, hanem Júdeában. Ez a világon egy más Bibliában sem szerepel így.

Márk evangéliumának utolsó oldala:

https://codexsinaiticus.org/en/manuscript.aspx?__VIEWSTATEGENERATOR=01FB804F&book=34&chapter=16&lid=en&side=r&verse=8&zoomSlider=0

James Rendel Harris Stichomerty című könyvében tudósít minket a javításról, és arról, hogy Tischendorf erről hogyan vélekedik (J. Rendel Harris: Stichometry, 1893 London).

Könyvének 71.oldalától, ír arról, hogy Tischendorf szerint a Sinai kódex tartalmaz 6 javított ívet, amelyet nem az a kéz írt, mint a kódex többi részét, hanem az, aki a Vatikáni kódex Új Szövetségét is írta. „Erre a bizonyíték Tischendorf szeme és Tischendorf megítélése.” Megjegyzi, hogy ebben a kérdésben Tischendorf megítélése a legsúlyosabb. Megjegyzem, hogy a nagyvilág nem is láthatta a Sinai kódexet, hanem csak Tischendorf fakszimile kiadását, úgyhogy nem rendelkezhettek olyan mély betekintéssel, mint Tischendorf maga.

Emiatt az állítás miatt, hogy ugyanaz a kéz írta a Sinai kódex javított oldalait, mint a Vatikáni kódex Új Szövetség részét, többen azt mondják, hogy ugyanott készült mind a két kódex. Így vélekedik maga Hort is, és feltételezi továbbá, hogy akkor a keletkezésük helye Róma.

Összegezzük amit eddig láttunk Márk evangéliuma kapcsán:

Úgy tűnik, hogy eredetileg része volt a Sinai kódexnek Márk evangéliuma 16. fejezetének 9-20.versei. Valakinek ez nem tetszett, és kivette azt az ívet, ahol ez benne volt, és újraíratta. Ennek az embernek azonban vagy nagyon kellett sietnie, vagy nem tetszett a dolog, és emiatt nem figyelt annyira, amennyire kellett volna. És végül nem sikerült nyomtalanul eltüntetni a Márk evangéliumából kihagyott részt, és ott maradt az üres helye. De az nem teljesen bizonyított, hogy ez a személy valóban ugyanaz volt-e.

Összegezve amit találtunk mindhárom résszel kapcsolatban (Hermász pásztor, Barnabás levele, Márk evangéliumának a vége):

Hermász pásztorának és Barnabás levelének a szövegei a Sinai kódex megjelenése előtt Constantin Simonides kezelésében, vagy saját kiadásában megjelentek. Ezek a görög szövegek előtte a nyugati világban nem voltak ismertek. Mindkét szöveg arra utal, még Tischendorf első becsületes elemzése után is, hogy egy mai fordítása a latin szövegeknek. Ezt erősíti meg számunkra Donaldson is. Na mármost, ha ezek modern fordítások, és csak a Sinai kódexben vannak benne, akkor az egész Sinai kódex nem lehet a 4.századból. Ehhez járul még az a tény, hogy a Márk evangéliumában lévő javított íveket ugyanaz írta, mint aki a Vatikáni kódex Új Szövetségét is. Azt pedig többen vallják, még maga Erasmus is, hogy a Vatikáni kódex keletkezése is az 1400-as évekre tehető.

Ebből az esetből is láthatjuk, hogy a kémiai elemzések hiányában mennyi találgatásnak ad helyet a paleográfia elégtelen módszere.

Simonides története adhat választ a Sinai kódex valódi korára és eredetére, mert ahogyan látjuk, a személye megkerülhetetlen a kódex-szel kapcsolatban. Ezzel fogunk foglalkozni legközelebb.

Sinai kódex 2.rész

A Sinai kódex vizsgálatát egy speciális szakterülettel kell folytatnunk. Ez a szakterület a paleográfia. Közérthetően, a paleográfia azzal foglalkozik, hogy dokumentumokat szemrevételezéssel, vagyis azok külső jegyeinek értelmezésével megpróbálja egy adott korba elhelyezni.

Az 1964-es ELTE jegyzet szerint a paleográfia definíciója:

A paleográfia a régi írásokkal foglalkozik. Megtanít ezek olvasására, átírására, jellegzetességeik megállapítására, használatuk koráról, történeti fejlődésükről és földrajzi elterjedésükről szól.

[…]

A paleográfia a külső, vagy helyesebben általános ismertető jegyek vizsgálatával foglalkozik, melyek mindenféle írás (könyv, levél, oklevél) számára közösek. Az írásoknak, kézírásoknak és kéziratoknak ezek a külső ismertető jegyei: maga az írás, rövidítések, központozás, helyesírás, íróanyag, nyelv, stílus, titkos írások, diplomáciai rejtjelek, számjegy.” (Mezey László: Paleográfia, Tankönyvkiadó, 1964)

A paleográfia története a bencés szerzetesekhez kötődik:

Az első paleográfiai tárgyú kutatásokat egy francia bencés szerzetes, Jean Mabillon végezte, Párizsban, 1681-ben adta ki De re diplomatica libri című munkáját. Rendtársa, Bernard de Montfaucon folytatta az ilyen irányú kutatásokat kódexek vizsgálatával. (Palaeographia graeca sive de ortu et progressu litterarum, Párizs, 1708.) Scipione Maffei eredeti 510. századi kéziratok tanulmányozása révén jutott arra a következtetésre, hogy a latin írás egységes, és az úgynevezett nemzeti írások a latin írás regionális változatai. Ennek alapján vázolta fel, hogy a paleográfia fiatal tudományának a latin írás fejlődéstörténetét kell vizsgálnia.” (forrás: Wikipedia – Paleográfia szócikk)

1941-ben James Westfall Thompson amerikai történész írt egy értekezést Mabillon és Montfaucon kora címmel, mely halála után, 1942-ben jelent meg. Ebben részletesen taglalja a bencés rend kialakulását, és a kort, amelyben Mabillon és Montfaucon tevékenykedett. Munkásságuk folyománya egy új világtörténelem leírása volt, melyhez a paleográfiát hívták segítségül, hogy a történelmi dokumentumokat egy adott korban el tudják helyezni.

A reformáció következményeként sok felkelés volt az akkori arisztokráciával és a katolikus egyházzal szemben, aminek következményeként sok könyvtár és levéltár is nyilvánosságra került. Ezek sok, addig ismeretlen tényt tártak a nyilvánosság elé.

Itt egy megjegyzést szeretnék tenni, hogy a reformáció korában már nyilvánvalóvá vált a katolikus egyház irathamisító gyakorlata is, amely visszanyúlik a 9. századig. Hogy csak egy példát említsek, a Róma földjét az egyháznak adományozó levél is egy ilyen később írt irat, melyet a 4. századra datáltak vissza. Többen foglalkoznak, foglalkoztak már a hamisításokkal, itthon talán az egyik legismertebb név Heribert Illig neve, akinek Kitalált középkor című könyve magyarul is megjelent. Az írásbeliség korát végigkíséri a hamisítások sorozata is, ebben nincs semmi új.

A paleográfia létjogosultságát nem lehetett vitatni a középkorban, amikor nem álltak rendelkezésre olyan anyagvizsgálati lehetőségek, amelyek ma (pl.: szénizotópos vizsgálat, különféle kémiai anyagvizsgálatok, mikroszkóp, stb.) már elérhetők. Ebben a környezetben az egyetlen lehetőség abban állt, hogy az adott írások stílusjegyeit, és külső jellemzőit vegyék vizsgálat alá. De pontosan ez a képesség, mármint adott dokumentumok korának jellegzetességei nyitottak utat a hamisításoknak is.

Ha csak egyszerűen körülnézünk a mai világban, akkor mit látunk? A hamisítások tömegét. Sportszereket, márkás ruházati termékeket, műszaki cikkeket, különböző alkatrészeket, de még élelmiszereket is gyártanak a megszólalásig ugyanolyan külsővel, mint az eredetiek. De a használatuk során hamar kiderül, hogy azok csak olcsó másolatok. Ezért nem meglepő, ha a régi írások is félrevezethetnek sok-sok embert. Hiszen ha csak külsőre vizsgálok egy adott dokumentumot, akkor egy jó hamisítás nem lepleződik le.

Ez történt a szövegkritikával foglalkozó tudós társadalommal is.

Az “archaikus Márk”, vagyis a 2427 kódex, vagy “minuscule 2427” története

Egy kis formátumú könyvről beszélünk, mely Márk evangéliumát tartalmazza, mérete 11,5 x 8,5 cm. Kézzel írt görög szövege van, miniatúrákkal díszítve. Egy görög gyűjtő tulajdonában volt 1917-ig, és a halála után, 1937-ben került a chicagói múzeumba, ahol ma is őrzik.

Az 1950-es években Kurt Aland kategória I.-es kéziratként kezelte, így is hivatkozott rá . Ez a kategória a kéziratok legmagasabb létező kategóriája az Új szövetség eredeti szövegének a meghatározásánál.

“Kategória I: Igen különleges minőségű kézirat, amelyet mindig figyelembe kell venni az eredeti szöveg megalapozásánál (pl.: az Alexandriai szövegek tartoznak ide). Szinte automatikusan ide tartoznak a papiruszok és unciális [nagybetűvel írt görög] kéziratok a 3. vagy 4. századig, mert a korai időszak szövegét képviselik…” (Kurt és Barbara Aland: Az Új Szövetség szövege)

Mindenki csodálta, hogy milyen értékes leletről van szó, és a paleográfia eszközeivel kifejezetten a 13.-18.század közé helyezték a keletkezését. Szövege szinte teljesen megegyezik a Vatikáni kódex szövegével, ezért is tartotta ilyen nagyra maga Kurt Aland is.

Éppen a szövege miatt lett gyanús, mert túl nagynak látszott az egyezősége a Nestle-Aland-féle kritikai szöveggel. Az egyetem könyvtára végül 2005-ben elkezdte szervezni a kézirat tudományos vizsgálatát, amelyet 2009-ben el is végeztek. A vizsgálat kiderítette, hogy egy 19. századi hamisítványról van szó.

A vizsgálat során vizsgálták a könyv anyagát, az illusztrációk anyagát, a tintát. Mikroszkópos vizsgálattal megállapították, hogy a képek eredetiek, vagyis a kézirat keletkezésével egyidőben kerültek a papiruszra. A tinta kémiai vizsgálata azonban megállapította, hogy ún. porosz kék festéket használtak hozzá, amely nem létezett 1720 előtt. Továbbá szintetikus tengeri kéket találtak, amely nem volt kereskedelmi forgalomban 1820 előtt. Ezen túlmenően fluoreszkáló cinket és más anyagokat találtak, amelyek nem voltak elérhetőek a 19. század második fele, vagyis 1874 előtt. Röviden: nem keletkezhetett korábban, mint 1874.

De ekkor még nem derült fény a szöveg forrására. A szövegből hiányzó részek, amelyeket a másolók tipikusan elkövetnek (például, hogy egy sort véletlen kihagynak), egy olyan szövegre utaltak, amely nem volt elterjedt. Stephen Carlson-t nem hagyta nyugodni ez a rejtély, és végül megtalálta azt a szöveget, amelyből másolták a könyvet. Philipp Buttmann 1860-as Új Szövetség kiadását másolta a másoló. Buttmann 85 egyéni szövegvariációjából 81-et bele is másolt a szövegbe, amelyet egyetlen más kiadvány sem tartalmaz. Carlson 2006-ban publikálta kutatásai eredményét.

Ez a történet is remekül bemutatja, hogy a ránézésre történő kormeghatározás elégtelen a pontos kormeghatározáshoz. Ennek ellenére, a Sinai kódexet mégsem vetik alá semmilyen kémiai vagy más egyéb fizikai kormeghatározásnak, hanem marad a szemrevételezés. Bár ahogyan az első részben is láttuk, az is sok kérdést felvet.

A következő részben megnézzük a kódex szövegének a jellemzőit.

Sinai kódex 1.rész

A Codex Sinaiticus, azaz Sinai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor” című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban:א vagy S, illetve 01.
346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.
(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Codex_Sinaiticus)

A Sinai kódex az egyik legjelentősebb kézirat, amely hatással van a mai Bibliák szövegére. Ugyanis ha a Vatikáni kódex, amelyet 1475-ben említ először a Vatikáni könyvtár leltára, egyedüli bizonyság lenne (lett volna) az úgynevezett “legrégebbi és legjobb” bibliai szövegekre, akkor a protestáns világ nem fordult volna ennyire az alexandriai szövegek felé, mint ahogyan ezt ma látjuk. Ezért ennek a kódexnek, a Sinai kódexnek a mai napig meghatározó szerepe van abban, hogy milyen Bibliát adnak a kezünkbe a bibliatársulatok. Nem változtattak volna adott verseken, ha azt a Sinai kódex másképp nem írta volna, mint ahogyan a Textus Receptus szövegén alapuló Bibliákban találjuk.

Szeretném egy kicsit körbejárni a kódex körüli helyzetet, hogy egy teljesebb képet kaphassunk az eredetéről, majd azokról a jellemzőiről, amelyek számunkra pontosabban meghatározhatják a kódex valódi értékét és korát. A magát kereszténynek valló teológiai “tudományos” világ számára nem kérdés a kódex eredete, kora és meghatározó szerepe a mai modern szövegkritikán belül. Bár az egyetlen módszer, amellyel a korára és minőségére kutatás történt, az a paleográfia.

A keresztény bibliai lexikon szerint:

Paleográfia: A régi írásokkal foglalkozó tudomány. Alapja az a fölismerés, hogy az írás képe, vonalvezetése (duktusza) egyénenként és koronként változik. Számos apró részlet összevetésével meg lehet határozni, hogy több írást ugyanaz a kéz írta-e, illetve, hogy közülük melyik a régebbi és melyik az újabb.
(forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/p-CA415/paleografia-CA421/)

A paleográfia eredetéről máskor fogok szólni. Számunkra a mostani témánkhoz elegendő annyit tudnunk, hogy a paleográfia szemrevételezéssel állapítja meg egy-egy dokumentum lehetséges eredetét és korát. Vagyis a Sinai kódex korát is ezzel a módszerrel határozták meg, és a felfedezése óta egyszer sem vetették alá sem kémiai, sem más anyagvizsgálatnak. Ezek a vizsgálatok már többször be voltak tervezve, legutóbb 2015-ben, de ahogyan korábban, úgy 2015-ben is elhalasztották. A cikk írásának idején nincs tudomásom róla, hogy mikor tervezik ezt megtenni.

Szóljunk pár szót a kódex felfedezéséről, és Tischendorfról magáról. Igen lelkes volt a hozzáállása, hogy megfelelően régi bibliai kéziratokat találjon, hogy az általa a 16. századig rosszul másoltnak tartott szövegeket kijavíthassa. Ő maga erről így szól:

Minden kétségen túlmutat, hogy ahogyan az apostolok eredeti szövegeinek az írásait másolták, újra másolták, és sokszorosították tizenöt évszázadon át, akár görög vagy latin vagy más nyelveken, sok helyen a jelentés olyan súlyos módosításokon ment keresztül, hogy fájdalmas bizonytalanságban hagy minket afelől, hogy az apostolok mit is írtak valójában. Tanult emberek újra és újra megkísérelték megtisztítani a szent szöveget ezektől a plusz elemektől, de most végre egy ettől jobb tervre csaptunk el, hogy a textus receptus-t mindenestől félre tudjuk állítani, és egy friss szöveget alkothassunk, amely közvetlenül a legrégebbi és leghitelesebb forrásokból származik.
(forrás: Tischendorf: When were our gospels written, 1866, “Mikor íródtak az evangéliumaink” angol fordítása alapján – 21.-22.oldal)

Ő is, ahogyan Westcott is, Hort is, a jezsuiták is, mind azon dolgoztak, hogy eltörölhessék a Textus Receptus-t, és egy általuk készített új görög Új Szövetséget készítsenek helyette. Azt nem tudjuk, hogy kiket ért a “mi” alatt, akikkel együtt “csaptunk le” egy jobb tervre. De ezek szerint nem egyedül volt azzal a törekvésével, hogy egy új Új Szövetséget készítsen. Felfedező útjához, amelyre azzal a céllal indult, hogy további régi kéziratokat fedezzen fel, különleges módon még a pápa támogatását is elnyerte. Protestáns bibliakutató révén egy ilyen magas szintű katolikus támogatás nem természetes.

Nézzük meg saját elmondásában, hogy hogyan is találta meg a Sinai kódexet:

A kolostor könyvtárának látogatása közben, 1844 májusában, egy nagy terem közepén észrevettem egy nagy és széles kosarat, amely tele volt régi pergamenekkel; és a könyvtáros, aki jól informált volt, azt mondta nekem, hogy két ilyen halmot mint ez, amelyek idővel szétmállottak, már a tűzre vetettek. Meglepetésemre ebben a halomban jelentős számú ívet találtam az Ó Szövetség görög másolatából, amely nekem olyan ősinek tűnt, amilyet még soha nem láttam. A kolostor vezetősége megengedte, hogy ezeknek a pergameneknek a harmadát a tulajdonomba vegyem, kb. negyvenöt ívet, a többivel együtt, amelyek már a tűzre voltak szánva. Bár a többi részét nem tudtam a tulajdonomba venni. Az igen eleven elégedettség, amelyet mutattam, gyanút keltett bennük a kézirat értékét illetően. Lemásoltam Ésaiás és Jeremiás szövegének egy-egy oldalát, és megparancsoltam a szerzeteseknek, hogy különös gonddal vigyázzanak az ilyen maradványokra, amelyek az kezükbe kerülnek.” (28.-29.oldal)

Tischendorf a könyvében felsorolja, hogy milyen könyvtárakban és kolostorokban járt 1841 és 1845 között. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az akkori Oszmán birodalomban lévő örmény, szír, görög kolostorokba bemegy egy addig sohasem látott európai idegen, aki magát tudósnak mondja, és ilyen mélyen “beleáshatja” magát a kolostorok életébe és könyvtárába, majd minden gond nélkül elviszi magával azokat a kéziratokat, amelyeket gondol. Ehhez valószínűleg szüksége volt a katolikus egyház közbenjárására, és más felsőbb politikai körök támogatására is, amelyekről Tischendorf leírása nem tesz említést. Egyébként is ki az a “mi” a korábbi idézetből, akikkel egy terve volta arra, hogy a Textus Receptus-t kimozdítsák a helyéről?

Könyvében azt írja, hogy 50 kéziratot adott át a lipcsei könyvtárnak, amelyeket a szász uralkodónak ajándékozott, és így tett a Sinai kódexből származó oldalakkal is, amelyeket Codex Frederico Agustanus-nak nevezett el.

Tischendorf visszatér a Sinai kolostorba 1853-ban, ekkor üres kézzel távozik, majd ismét odautazik 1859-ben, amikor elhozza a Sinai kódex többi részét. Ez alatt az idő alatt, 1844 és 1859 között más is látta a kódexet, akik erről szóltak is. 1845-ben és 1850-ben Porphirius Uspensky bíboros ellátogatott a Sinai kolostorba, és látta a kódexet, amelyről ezt mondta:

A legjobb görög kéziratok az elöljárók celláiban vannak tárolva. Csak négy van belőlük, de ezek nagyon értékesek a koruk, ritkaságuk, kézírási jellemzőik, tartalmuk, a szentek és más rajzok elegáns és gyönyörű képe miatt. Az első kézirat tartalmazza az Ó Szövetséget, amely hiányos, és az egész Új Szövetséget Barnabás levelével és Hermász könyvével, amely a legfinomabb fehér pergamenre lett írva, egy hosszú és széles ív negyed részén.”
(forrás: az eredeti ó slavón nyelvű szövegnek John Spillman és egy meg nem nevezett ukrán fordító angol változatának felhasználásával – http://textus-receptus.com/wiki/Porfiry_Uspensky, továbbá: https://nlr.ru/eng_old/exib/CodexSinaiticus/)

A bíboros is elhozott belőle három töredéket, amelyet 1883 óta az Orosz Nemzeti Könyvtár őriz.

De nézzük az első problémát Tischendorf történetével. A pergameneket ugyanis nem égették el. Mivel nagyon finom állati bőrből készültek, és igen drágák voltak, ezért azokat ha kellett, akkor lemosták és újra felhasználták. Ezt még Bruce Metzger is megerősíti a könyvében. A másik ok, hogy miért nem tüzelték el, az az, hogy igen rosszul égnek, és borzalmasan büdösek ahogyan égnek. Nem úgy ég, mint a papír.

A másik probléma a pergamen színével van. A sinai kódex két színben létezik. Azok a lapok, amelyeket 1844-ben Tischendorf elhozott az első látogatás alkalmával, azok mind fehérek, az 1859-ben elhozott többi oldal azonban sárga. Ahogyan Uspensky bíboros mondja 1845-ben, akkor még a maradék is fehér volt. Ez azt feltételezi, hogy 1845 és 1859 között valaki “öregítette” a kódexet.

Nézzük meg annak a két oldalnak a hivatalos képét egymás mellett, ahol a Frederico Agustanus kódex (CFA) végződik, és mellette van a Sinai kódex következő oldala. A szöveg pedig folyamatos, mert Tobit könyvének 2 fejezetének második verséig tart a Lipcsében őrzött részlet, és Tobit könyve 2.fejezetének második versétől kezdődik a következő oldal, amelyet a British Library-ben őriznek. A lipcsei oldal része az 1844-ben elhozott oldalaknak, a következő oldal pedig az 1859-es elhozatallal került Tischendorf birtokába.

( a hivatalos képeken az összeillesztést követően egyedül egy kontraszt lett változtatva, hogy kis képernyőkön is jobban látható legyen az eltérés)

A CFA oldalai fehérek, és a tinta is egyenletes. A következő oldal sokkal sárgásabb, sokkal öregebb kinézetű, és a tinta is megkopott, bár nem egyenletesen. Ez a színbeli különbség igaz minden egyes oldalra. Az egész CFA fehér, és a szemtanúk szerint is igen jó állapotban van.

Egészen eltérően a tényektől, hogy a 43 pergament a szemetes kosárból mentette ki, feltűnően jó állapotban vannak, [és] a felettébb gyanús körülmények, amelyek között Tischendorf elhozta a Sinai kódexet a szerzetesektől 1859-ben, (ahogyan látjuk) kétségbeesetté tette őt, hogy bebizonyítsa, hogy a kézirat eredeti tulajdonosai alkalmatlanok a megőrzésére.
(forrás: James H. Charlesworth, előszó, Secrets of Mount Sinai: the Story of the World’s Oldest Bible – Codex Sinaiticus, by James Bentley (Garden City, New York: Doubleday, 1986), 87-88.oldal)

Amit ma láthatunk a képeken, az csak 2009 után vált lehetségessé, amikor elindult a Codex Sinaiticus Project, amely kontrollált körülmények között lefotózta a Sinai kódex mind a négy jelenlegi tárolási helyén (Szt. Pétervár, Lipcse, British Múzeum, Sinai kolostor) lévő összes oldalt, és egy helyen közzétette. Ezt korábban soha senki nem tehette meg. Tischendorf 1862-ben egy fakszimile kiadást tett közzé, és az eredeti oldalakat elzárva tartották, így a színbeli különbségek nem látszottak.

Ezek a színárnyalat különbségek pontosan illeszkednek az ívekhez, amelyeket Tischendorf a két utazása során két részletben hozott el. Ahogyan a bemutatott kép is mutatja, a szöveg folyamatos, és a másoló személyét is azonosnak jelölik meg a szakemberek, vagyis valaki folyamatában írta a szöveget, és nem később lettek összeillesztve a lapok.

Tischendorf sem említi, hogy amikor kivette a 43 ívet, amelyeket később a szász fejedelemnek ajándékozott, akkor azokat úgy vette magához, hogy a színben eltérő íveket vette ki a kódexből. Tischendorf egyébként is szinte teljesen hallgat a kódex színeiről. 2011-ben a Hendrickson Academic kiadó kiadott egy fakszimile kiadást a kódexről, de ebben a kiadásban az ívek közötti színbeli eltérését megszüntették, azt a hatást keltve, mintha az egész kódex ugyanúgy nézne ki. Annak ellenére, hogy a codexsinaiticus.org oldalon a hivatalos képeken jól látható az lapok árnyalatai közötti eltérés. De egy időre lépjünk túl a színeken, és nézzünk meg egy másik, szemre jól látható körülményt.

1863-ban, egy keresztény folyóiratban, a következő kérdés lett feltéve a Sinai kódex-szel kapcsolatban:

Vannak olyan féreg rágta lyukak, amelyek átmennek a betűkön, vagy a betűk elkerülik ezeket a lyukakat?
(forrás: The Christian remembrancer or The Church… vol45, 1863 – 398.oldal)

Ez egy igen jó kérdés. Amennyiben egy újonnan előállított pergamenre lett írva a kódex szövege, akkor ahogyan a férgek megrágták, úgy átrágták a szöveget is, tekintet nélkül arra, hogy ott éppen milyen szöveg volt. Ha viszont a szöveg “kikerüli” ezeket a hibákat, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy egy régi pergamenre sokkal később írt rá valaki, és önkéntelenül is kihagyta a pergamen már meglévő hibáit.

Itt van mindjárt egy olyan részlet, ahol a másoló összetömörítette az utolsó három sor végét, hogy elkerülje a lyukat a pergamenen. Q12-F6r, a negyedik oszlop utolsó három soránál.

A lyuk már ott kellett, hogy legyen, mielőtt elkezdte használni a másoló. De nem csak a férgek rágtak lyukakat a pergamenbe, hanem a gyertyákról lefolyó viasz is sérülést okozott rajtuk. Az egyik ilyen, a Q38-F1v oldal, ahol a másoló a hiba miatt előbb befejezte a sort, és kezdte meg a következőt.

De ugyanennek az ívnek a másik oldalán, a másoló “kettévágta” az “otan” szót. A hiba előtt ott van az “o”, és a hiba után folytatódik a “tan”.

De talán a legszembetűnőbb a Q42-F6v oldalon lévő elkerülés.

A “pegon” szó első betűjét, a pi-t, teljesen külön írta a szó további részétől, és a szöveget teljes természetességgel folytatta, tudomást sem véve az “ugrásról”.

Ez a pár példa jól mutatja, hogy a pergamen már régi volt, amikor a szöveget ráírták. Nem együtt öregedtek, és a hibák már megvoltak a pergamenen, amikor a másoló elkezdte ráírni a szöveget. Vagyis, mondjuk ki: A szöveg nem egyidős a pergamennel. Sokkal később került a szöveg a pergamenre, amely akkor már több sérülést is magán viselt a kora miatt.

Ezeken a sérüléseken kívül még problémát okoz az a komoly “elázás”, amely során a Q12-F1r-től a Q12-F2v-ig terjed. Hogyan ázhatott el ez a pár oldal úgy, hogy a szomszédos oldalakon nincs nyoma a víznek?

Folytatása következik…

Ma mindenki megcsinálhatja a saját Bibliáját?

A címbeli kérdést másképp feltéve:

Ma tényleg mindenki olyan Bibliát csinál, amilyet akar?

A válasz egyszerűen: Igen.

Ámbár szeretném elmondani, hogy a kérdésemben elsősorban nem magánszemélyekre gondoltam, hanem mondjuk egyházakra, akár nemzeti Bibliatársulatokra, felekezetekre, stb.

De nézzük meg közelebbről a mai helyzetet. Általános értelemben is, de a hittudományok művelői körében is az a nézet, hogy a reformáció korában összeállított új szövetségi Textus Receptus, és a Ben Hajjim féle Ószövetség – amely a reformáció idején minden protestáns fordításnak az alapját képezte, nem tekinthető a Biblia hiteles alapjának, ezért egy új, tudományosan kidolgozott héber és görög szövegre van szükség.

A jelen korra hatással lévő munkák, különösen az Új Szövetség tekintetében, már a 18.században elkezdődtek. Számos, főként racionalista nézetű tudós vette fel a kihívást, hogy megalkossa az Új Szövetségnek az általa a lehető leghitelesebbnek tekintett görög szövegét.

Néhány fontosabb név:

18.század
Johan Albrech Bengel
Johann Jakob Griesbach

19.század
Karl Lachmann
Samuel Tregelles
Konstantin von Tischendorf
Richard Francis Weymouth
Bernhard Weiss
Westcott és Hort
Eberhard Nestle

20.század
Erwin Nestle (Eberhard Nestle fia)
Kurt és Barbara Aland

Itt kezd a történetünk érdekessé válni. A fenti kutatók mindegyike kiadott legalább egy-egy görög Új Szövetséget, amelyek nem egyeznek meg egymással. Vagyis, mivel az ő szövegkritikai módszereik és a szöveget illető véleményük eltért egymástól, ezért az általuk elkészített szövegek sem egyeznek meg egymással. Egyedül Tischendorf 8 féle Új Szövetséget adott ki, amelyek mind különböztek egymástól. Eberhard Nestle szerint Tischendorf 7. és 8. kiadású Új Szövetsége között 3572 eltérés van. Ez is remekül példázza, hogy mennyire “képlékeny” számukra a szöveg, és ha egy általuk értékesnek talált új bizonyíték kerül elő, akkor minden gond nélkül átírják a szöveget. Ennek következtében az általuk szerkesztett Új Szövetség sohasem tekinthető véglegesnek.

A fentebb felsorolt nevek abban mind megegyeztek, hogy állításuk szerint az Új Szövetség eredeti szövege nem maradt fenn, ezért azt fáradságos munkával helyre kell állítani.

Ez az állítás egy puszta feltételezés!

Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az egyház ne őrizte volna meg Isten igéjét hitelesen, ugyanis az eredeti kéziratok elvesztek. Vagyis ma senki sem mondhatja, hogy az Új Szövetségnek az egyház által megőrzött szövege nem egyezik meg az apostolok által eredetileg leírt szöveggel!

Ezzel szemben azonban azt találjuk az egyháztörténelemben, hogy a 4.században történt egy elszakadás a ma alexandriai szövegcsoportnak nevezett szövegektől, és kizárólag az akkor antiókhiainak, ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték el használni. Szintén nem áll meg Hortnak az az állítása, miszerint a bizáncinak nevezett szöveg a kor szövegtípusainak összemosásából keletkezett. Erre egyik bizonyíték az, hogy egyetlen egyházi írás sem, és egyetlen egyházatya sem említ semmi ehhez fogható eseményt. Nem méltatják, hogy milyen jó vagy rossz az új szöveg. Egyszerűen elhagyták az általuk elítélt alexandriai változatokat, és csak a tiszta másolatokat használták tovább. Ezek a másolatok maradtak fenn az egyház használatában, és kerültek át nyugatra, majd ezekből a kéziratokból állította össze Erasmus a maga Új Szövetségét.

És itt van egy igen jelentős különbség a reformáció korának hittudósai és a mai hittudósok között. A reformáció korában senki sem kérdőjelezte meg, hogy az Új Szövetség görög egyházi másolatai a hiteles szöveget tartalmazzák. Ők egyszerűen egy kötetbe szerették volna összeállítani a külön-külön létező kéziratokat. Igen, figyelembe vették a szövegvariációkat, és azon igyekeztek, hogy minél jobb minőségű másolatokból állítsák össze a szöveget. De egyikük sem kérdőjelezte meg, hogy a hiteles szöveg megmaradt-e vagy sem. Ezért is helytelen ma a kéziratoknak ezt a kategóriáját akár bizánci, akár többségi szövegeknek nevezni, mert a helyes megnevezés a hagyományos szöveg. Ez a szöveg maradt ránk az egyház gondozásában.

Látjuk is, hogy a helyes eredeti szövegeken alapuló fordítások milyen megújulást hoztak el a nyugati egyház területére. Ez a megújulás az, amely mára az ellenkezőjére fordult, és az egyház nem megújul, hanem hanyatlik. Ennek egyik okozója a rossz Biblia, amelyet ma az egyházak használnak. A protestáns egyházak meghasonlottak önmagukkal, és ahogyan Jézus is mondja, hogy amelyik ház, vagy amelyik ország meghasonlik önmagával, az nem marad meg. Ahogy már más cikkben is írtam, a protestáns egyházak szépen visszatértek a katolikus Bibliához. Elhagyták azt az alapot, amely megkülönböztette őket, amely világosságot hozott az egyházba, amely valósággal elhozta a reformot az egyháznak. Ma, a “tudomány vallása” visszatérítette a protestáns egyházakat a világosság útjáról.

De maradjunk a témánál. Ma valóban mindenki megcsinálja a saját Bibliáját?

Az 1950-es évektől kezdve, illetve amikor a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat átalakult a nemzeti bibliatársulatokká, akkor elindult egy közös munka. A szakemberek krémje összeült, és elkezdte megvizsgálni a bibliai szövegekből rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezek alapján, fáradságos munkával összeállították az Új Szövetség általuk immár “az eredetihez legközelebb álló” görög szövegét. Ez a csoport a legfelkészültebb, az ő rendelkezésükre áll a legkiterjedtebb háttértámogatás. Munkájukat még a pápa is elfogadta, és a katolikus Biblia alapjává tette. A Nemzetközi Bibliatársulat munkáját teszi semmivé minden egyes egyház, kiadó, vagy nemzeti bibliatársulat, amelyik nem azt a szöveget használja, amelyet ők hivatalosan kiadnak. Ugyanis ha nem pontosan azt a szöveget használják, akkor azzal azt mondják ki, hogy “ők jobban tudják, hogy azon a helyen mit kell mondania az igének”. Felülbírálják a szöveggondozó bizottságok munkáját, és a saját Új Szövetségüket alkotják meg. Pontosan úgy, ahogyan a 18., 19.században a felsorolt hittudósok tették. Ezzel azonban újra egy újabb Új Szövetséget alkotnak, amely nem egyezik meg a világban egyetlen másik Új Szövetséggel sem.

Nézzünk erre egy konkrét példát:

Az 1990-es kiadású Revideált Új Fordításban (RÚF), amelyet a Magyar Bibliatársulat állított össze, zárójellel jelzi azokat az igehelyeket, amelyek kétségesek, hogy részei voltak az eredeti apostoli írásoknak.

Az Apostolok Cselekedetei 8.fejezet 37.vers zárójelben van:

(Ezt mondta neki Fülöp: “Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

A lábjegyzetben pedig a következő megjegyzés szerepel ehhez a vershez:

Ez a vers a régi kéziratokban nem található.

Ezt a verset nem közli sem a katolikus Biblia, sem az Egyszerű Fordítás, mivel ők is azt állítják, hogy nem volt része az eredeti kéziratoknak. Így adják ki a Nemzetközi Bibliatársulat görög új szövetségét is, hogy ez a vers nem része az eredeti kéziratoknak. Még csak említést sem tesznek róla, olyan, mintha nem is létezett volna. Mutatom:

A 37.vers ki van hagyva, és a lábjegyzetben sem mondanak róla semmit. Vagyis, olyan, mintha sohasem létezett volna. De akkor el vagyunk veszve, mert ha nem az apostolok írták, akkor ki tette bele és mikor? Mégis azt mondja nekünk a Magyar Bibliatársulat, hogy ez hiteles része az igének, csak néhány kézirat nem tartalmazza. Akkor hogy került bele a szövegbe?

A Magyar Bibliatársulat szöveggondozó bizottsága azonban felülbírálva a hatalmas tekintéllyel rendelkező Nemzetközi Bibliatársulatot, és a Nestle-Aland szöveggondozó bizottságot is, leközli ezt a verset.

Ők úgy gondolják, hogy bár ez nem része a régi kéziratoknak, mégis helye van az Új Szövetségben.

Akkor megkérdezem, hogy ők mit tudnak, amit a többiek nem? Szerintük miért része ez a vers a szövegnek, ha mindenki más szerint nem volt része a szövegnek? Ha van erre bizonyítékuk, akkor azt miért nem bocsátják a többiek rendelkezésére, hogy ők is beírhassák a szövegükbe, mint az Új Szövetség részét?

De a probléma itt még nem ér véget. Ugyanis ennél a versnél ezt a jelölést és lábjegyzetet olvashattuk egészen 2015-ig, amikor megjelent a legfrissebb revíziója a Revideált Új Fordításnak.

Ott ugyanis megváltozott mind a jelölés, mind a lábjegyzet. Elmaradt a zárójel, és csak egy kis jel mutatja, hogy van lábjegyzet a vershez. Az pedig ezt mondja: Ez a vers egyes kéziratokban nem található.

Akkor ez azt jelenti, hogy a magyar Bibliatársulatnak mindvégig igaza volt, hogy bennhagyta ezt a verset a szövegben? A többiek miért veszik ki akkor még mindig? És miért változott meg a lábjegyzet, most már régi kéziratokban is megtalálták ezt a verset? És ha csak egyes kéziratokban nincs benne, akkor miért kell ezt külön jelezni? Vagy még nem biztosak benne, hogy valóban része volt az eredeti írásnak? És lehetne folytatni a kérdéseket.

Ha csak egyes kéziratokban nincs benne, és ezt azért külön megemlítik, akkor a Róma 8,1-et miért nem említik meg?

A RÚF-ban így olvashatjuk:
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,

Károlinál pedig így:
Nincs azért most már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Itt miért nem írják oda, hogy “egyes kéziratok hozzáteszik”, vagy valamilyen más megjegyzéssel?

Az ApCsel.8,37-et beleteszik a szövegbe, annak ellenére, hogy a saját nemzetközi szervezetük meg sem említi, hogy létezett az a vers, a Róm.8,1-hez pedig nem tesznek ki semmilyen megjegyzést. A Mt.6,13-nál például kiírják, hogy “a vers második fele egyes kéziratokban hiányzik”. Hogyan lehet valami ennyire következetlen? De ez a következetlenség jellemző az egész kritikus szöveget használó tudósok táborára. És nekünk azt mondják, hogy ez a tudomány. Gyalázat.

Az írás címéhez visszakanyarodva, ez a példa jól szemlélteti, hogy mi zajlik ma a Bibliák körül. Az a csoport, akik azt mondják, hogy a Biblia szövegét helyre kell állítani, a kezdetektől egészen a mai napig részekre van osztva, és mindenki a maga meggyőződését követi. Emiatt minden egyes újabb kiadású Biblia el fog térni az előző kiadásoktól, mert közben változni fog a szöveg. Emiatt van, hogy a Márk evangéliuma sem kezdődik egységesen. 1975-ben, az Új Fordítás kiadásakor még így volt:

Jézus Krisztus evangéliumának kezdete,

Közben kiderült, hogy ez mégiscsak úgy van, ahogyan a Károli fordításban mindig is olvashattuk:

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,

És mindezt minden megjegyzés nélkül. Aki 1975-ben olvasta, az úgy olvasta, hogy Isten Szent Szelleme így adta meg Márk evangéliuma első versét. De azután szembesülnie kellett vele, hogy hiába hitte mindvégig, hogy úgy kezdődik az evangélium, 1990-ben már másképp kezdődik, és most már erről a változatról mondja a Bibliatársulat, hogy meg van róla győződve, hogy ez az eredeti szöveg. 1975-ben még a korábbi változatról volt meggyőződve. A “tudományos” szövegkritika ma ilyen szinten van. Csupa feltételezésre alapozva, sokszor egymásnak ellentmondó érvekkel és szempontokkal vizsgálva a szöveget, szinte minden esetben különböző eredményre jut.

Ezzel szemben látunk egy homlokegyenest más álláspontot:

Mégpedig azt, amely a bizonyítékokon alapul. Az eredeti kéziratok valóban elvesztek. Az egyház azonban, különösen keleten, ahol a görög nyelv használata megmaradt, hűséggel másolta tovább a birtokában lévő kéziratokat, és őrizte meg számunkra a szöveget. Azonban az elsődleges szempont az, hogy ez a szöveg lett áthagyományozva ránk, ezt őrizte meg az egyház. Ennek bizonyítékai egészen a második századig visszanyúlnak, és bizonyítják, hogy a szöveg nem változott. A Biblia szövegéből készült egyházi tanításokat tartalmazó írások, valamint az egyházatyák idézetei mutatják a mai szöveg minőségét, amelyet a reformáció korának hittudósai örökítettek ránk. Ez a szöveg nem változott, mert mindenki, aki ezzel foglalkozott, hitte, hogy ez Isten beszédének a ránk hagyományozott Igéje. Nem kételkedtek abban, hogy ezt az egyház jól őrizte meg.

Ezért kellett újra egy olyan Biblia, amely a mai magyar nyelven adja minden Krisztust kereső ember kezébe az egyház által ránk hagyományozott szöveget, amelyet Károli és társai fordítottak le számunkra, és kiállta a revíziók sorát. A Bibliatársulatok többé már nem fognak ilyen Bibliát kiadni.

Keresse mindenki a régi, reformáció korabeli Bibliákat, és olvassa azokat, ezek 1873-ig jók voltak. Az 1908-as már sok helyen eltér a helyes szövegtől, de még az valamennyire használható. Vagy olvassa a Váradi-Károlit, amely már mai nyelven szól, és több fogalmat helyre tesz.

Jóel és a sáskák

A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. (Jóel 1,4 – 1908-as Károli)

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. (Jóel 1,4 – RÚF)

Ebben a mostani cikkben ismét egy fordítói helyzettel fogunk foglalkozni. Jóel próféta könyvében szó van bizonyos élőlényekről, amelyeket különböző rovarokkal fordítanak a fordítók. Azt szeretnénk most körbejárni, hogy melyik megoldás állhat a legközelebb a helyes használathoz.

Ahogyan fentebb látjuk, az 1908-as Károli kiadás, és a mai Revideált Új Fordítás más sorrendben nevezi meg a rovarokat ebben a versben. Akkor melyik szónak melyik a helyes fordítása? A probléma azonban sokkal szélesebb körben létezik, mint gondolnánk. De mielőtt belemélyedünk a témába, nézzünk meg még néhány megoldást, hogy melyik milyen kifejezéseket használ ebben a versben.

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska. Amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, és amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. (Jóel 1,4 – Revideált Károli kiadás 2011)

Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott. (Jóel 1,4 – Szent István Társulat kiadása)

Amit a szöcske meghagyott, megette a sáska, és amit a sáska meghagyott, megette a prücsök, és amit a prücsök meghagyott, megette a tücsök. (Jóel 1,4 – Kecskeméthy István fordítása)

A hernyó maradékját megette a sáska, és a sáska maradékját megette a szöcskő, és a szöcskő maradékját megette a cserebogár. (Jóel 1,4 – Komáromi Csipkés György 1685)

A hernyó maradékját megette a sáska, és a sáska maradékját megette a cserebogár, és a cserebogár maradékját megette a ragya. (Jóel 1,4 – Káldi György 1685)

Hogy ami megmarad a hernyótól, megeszi a sáska: és ami megmarad a sáskától, megeszi a csereboly, és ami megmarad a cserebolytól, megeszi a féreg. (Jóel 1,4 – Heltai Gáspár 1552)

Az mi megmaradott vala az sáskától, megevé a cserebogár, és az mi az cserebogártól megmaradott vala, megevé az hernyó, az mi az hernyótól megmaradott vala, el sütte az ragya. (Jóel 1,4 – Vizsolyi Biblia 1590)

A’ mi megmaradott vala a’ sáskától, megévé a’ tserebogár, és a’mi a’ tserebogártól megmaradott vala, megévé a’ hernyó, és a’ mi a’ hernyótól megmaradott vala elsüté a’ ragya. (Jóel 1,4 – Aranyas 1685)

Ahogyan látjuk, a négy rovar több sorrendben fordul elő ugyanabban a versben. Ez azt mutatja számunkra, hogy nincs egyértelmű fordítása ezeknek a kifejezéseknek. De még úgy sem, hogy Káldi György a latinból fordította magyarra a szöveget, és ő is mást talált, mint akik a héberből fordítottak. A külföldi fordításoknál is hasonló a sokféleség ebben a versben.

De mit találunk, ha mondjuk megnézzük a Septuaginta fordítást. Ha a hivatalos álláspontot nézzük, akkor azt 70 rabbi fordította héberből görögre, kb. 250 évvel Krisztus előtt, és csodás módon egyforma szöveget kaptak. De az általam képviselt álláspont szerint, mely szerint Krisztus után pár száz évvel keletkezett, akkor is közelebb állt a zsidó közösség a szavak eredeti jelentésének megítélésében, mint mondjuk a reformáció korának tudósai.

A görög szöveg valóban egységes, de az egyes görög kifejezések jelentése már a 19. századra homályba veszett.

3 τα G3588 T-APN καταλοιπα G2645 A-APN της G3588 T-GSF καμπης N-GSF κατεφαγεν G2719 V-AAI-3S η G3588 T-NSF ακρις G200 N-NSF και G2532 CONJ τα G3588 T-APN καταλοιπα G2645 A-APN της G3588 T-GSF ακριδος G200 N-GSF κατεφαγεν G2719 V-AAI-3S ο G3588 T-NSM βρουχος N-NSM και G2532 CONJ τα G3588 T-APN καταλοιπα G2645 A-APN του G3588 T-GSM βρουχου N-GSM κατεφαγεν G2719 V-AAI-3S η G3588 T-NSF ερυσιβη N-NSF (Jóel 1,3 – Septuaginta)

Az általunk vizsgált négy rovar az alábbi kifejezésekkel van görögre fordítva:

καμπης lárva
ακριδος sáska
βρουχος hurokερυσιβη penész
(a szavak jelentését a google fordítóban kerestem ki.)

Most nézzük meg, hogy ezt ki hogyan fordította:

Brenton angol fordítás:

The leavings of the caterpillar has the locust eaten, and the leavings of the locust has the palmerworm eaten, and the leavings of the palmerworm has the cankerworm eaten. (Jóel 1,4)

caterpillar hernyó
locust sáska
palmerworm pálmaféreg (ezt a szót nem ismeri az internetes angol-magyar szótár)
cankerworm kártevő hernyó

Brenton megjegyzi az első szó előfordulásánál, hogy “Nehéz egy pontos jelentést párosítani a görög kifejezéshez.”

Apostolic Bible Polyglot:

4 τα The things κατάλοιπα remaining της of the κάμπης caterpillar κατέφαγεν [3 devoured η 1 the ακρίς 2 locust]; και and τα the things κατάλοιπα remaining της of the ακρίδος locust κατέφαγεν [3 devoured ο 1 the βρούχος 2 grasshopper]; και and τα the things κατάλοιπα remaining του of the βρούχου grasshopper κατέφαγεν [3 devoured η 1 the ερυσίβη 2 blight]. (Jóel 1,4)

caterpillar hernyó
locust sáska
grasshopper szöcske
blight penész

Ahogyan látjuk, például a negyedik megnevezésnél az egyiküknek az penész, a másikuknak ugyanaz hernyó, de nem olyan hernyó, mint az első hernyó kifejezés.

A Strong és Thayer szótárak is dőlt betűvel adnak megfelelőt ezekre a héber szavakra, vagyis megváltoztatták a jelentésüket, illetve ők maguk sem biztosak benne, hogy mit jelentenek ezek a kifejezések.

Tremellus, aki zsidó lévén Károli kortársaként latinra fordította a héber Ószövetséget, ezt a szakaszt 1603-ban így fordítja:

Reliquum erucae comedit locusta, & reliquum locustae comedit melolontha; ac reliquum melolonthae comedit bruchus.

Az interneten megtalálható latin-magyar szótár szerint (Tinta kiadó: http://www.tintakiado.hu/cgi-bin/e-szotar/lat/search.cgi) az erucae és a melolontha szavak nincsenek benne. A bruchus pedig a szótár szerint hernyót jelent. A locust kifejezés az angolból visszafejthető mint sáska.

Szóval Tremellus fordítása nem egyezik a magyar fordításokkal, mert ők a végére vagy penészt, vagy cserebogarat, vagy ragyát, vagy tücsköt tesznek.

Egyébként hasonló a helyzet a 3Móz.11,22 esetében is, ahol már a zsidók sem tudták, hogy milyen állatról szól a vers:

Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. (3Móz 11,22)

Károli megjegyzi, hogy nem lehet kikövetkeztetni sem, hogy milyen állatokról ír ez a vers. Az arbé-sáskát több helyen is használja a Biblia, de a többiről nem tudják. (Ezért is írtuk dőlt betűvel a Váradi-Károli kiadásban.) Hasonló a helyzet Jóel esetében is. Van egy általános vélekedés, amit a fordítói közösség elfogad, de nem tudják igazán, hogy mit fordítanak.

A Strong és a Thayer szótár alapján kikerestem a Jóel.1,4-ben szereplő héber szavakat:

1. sáska – GAZAM – nem használt gyökérből, megemésztő, felemésztő

2. szöcske – ARBE – rabah gyökérből, ami azt jelenti, hogy elszaporodó, sokasodó
sáskaraj, szöcske, sáska, rajzó-sáska

3. cserebogár – JEKEK – nem használt gyökérből, jelentése valamit felnyalni
fiatal sáska, cserebogár, hernyó

4. hernyó – KHASIL – felemészt, elfogyaszt gyökérből, pusztító
hernyó

Másképp összeállítva:

Leírás: Héber szó – angol jelentés – magyar jelentés
felemésztő-sáska: gazam – devour – megemésztő, felemésztő
rajzó-sáska: arbe – swarm – rajzó
nyalogató-sáska: jekek – licking – nyalogató
pusztító-sáska: khasil – ravager – pusztító

Több kutató és kommentár azt mondja, hogy ez a négy kifejezés a sáskák négy fejlődési szakaszát mutatják be. Ezzel az a gond, hogy a sáskáknak három fejlődési szakasza van.

Akik megpróbálták rovarokkal fordítani ezeket a szavakat, azok már magyarázták ezeket a szavakat, és nem a jelentésüket nézték elsősorban. De mindezek tükrében, úgy tűnik, hogy helyesebb lenne a szavak jelentésének megfelelően, mint tulajdonságokat beilleszteni a szövegbe, és nem egy állat nevét behelyettesítve fordítani. Ez jobban illeszkedik Jóel próféta könyvének az egészébe is, mivel nem egy hétköznapi seregről beszél az első és második fejezetben, és a világtörténelem egy igen jól behatárolt és speciális korszákáról szól.

A fenti következtetések alapján ezt a fordítást javasoljuk, mint lehetséges megoldást:

Jóel 1,4:

Amit a rágcsáló meghagyott, megette a sokaság; amit a sokaság meghagyott, megette a felnyaló; és amit a felnyaló meghagyott, megette a megemésztő.

Jóel 2,25:

És kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket megevett a sokaság, a felnyaló és a megemésztő és a rágcsáló; az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem.

Most akkor valóban vasárnap a feltámadás napja, vagy ez csak hagyomány

Visszatérve pedig készítettek fűszereket és keneteket. 57 És szombaton nyugodtak a parancsolat szerint. (Lk 23,56-57)

A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vitték az elkészített drága keneteket és némely más asszonyok is velük. (Lk 24,1)

Ismét egy fordítási kérdést szeretnék megvizsgálni. Egy görög jövevényszó fordítását szeretném egy kicsit körbejárni. Ez a szó szinte minden nyelvben vitathatatlanul jövevényszó a héberből. A szombatról, vagyis a shabbatról, görögül a szabbaton (σάββατον – Strong: G4521) szóról van szó.

A fordításokat átvizsgálva úgy tűnik, hogy ennek a szónak két egymással egyenértékű fordítása létezett. Szombatként, illetve (naptári) hétként is fordították.

Ha logikusan gondolkodunk, akkor a mai nyelvhasználatban is ugyanazzal a jelentéstartalommal bír, ha egy keddi napon azt mondom, hogy valami jövő hét kedden lesz, vagy azt, hogy egy hét múlva. A két kedd közötti idő az egy hét. Ugyanezzel az analógiával, a szombattól szombatig tartó időtartam is pont egy hét. Ha azt mondom, hogy szombathoz egy hétre, az ugyanazt jelenti, mintha azt mondanám, hogy a következő szombaton.

Most nézzük meg, hogy a görög „szabbaton” szónak milyen jelentése van:

A Thayer -féle görög szótár szerint:

– Definíció:

1. minden hét hetedik napja, szent nyugalmi nap, amelyen az egész világtól elvárt, hogy tartsa magát távol minden világi munkától

a. a szabbat intézménye, a törvény, hogy tartsák szentnek a hetek napjai közül minden hetedik napot

b. egy (darab) szombat, szombatnap

2. hét nap, egy hét

– Eredete: héber eredetű H7676 (szabbat)

A Strong szótár szerint:

Héber eredetű szó, a szabbat – vagy a heti pihenőnap napja, amelyen távol tartják magukat a világi tevékenységektől (szintén jelenti ennek a napnak a megfigyelését, vagy magát a szombat intézményét is); kiterjedtebben két szabbat közötti időszak; és ehhez hasonlóan mindezeknek a jelentéseknek a többszörösét is jelenti: szabbat (nap) hét

Egyértelműen összefügg a jelentése a szombattal, a szombatnappal. Még amikor hetet jelent is a szó, akkor is a szombatok közötti hétről van szó. A fenti analógiát használva, ha a szombat szóval fejezem ki, hogy egy hét időtartamra utalok, és azt mondom, hogy két szombat múlva, akkor a a mostani szombathoz képest a második szombatra vonatkozik. Tehát ha még időtartam jelentéssel használom is a kifejezést, akkor is kötődik a hét egy adott napjához, és nem helyettesíthetem be oda a hét egy másik napját.

Nézzük meg, hogy héber nyelven van-e más szavuk a naptári hétre, vagy kizárólag a szabbat kifejezést használják.

Töltsd ki ennek a hetét, azután neked adjuk ezt is a szolgálatodért, amellyel szolgálsz nálam még hét esztendeig. (1Móz 29,27)

Itt az első hét a „shabua” (H7620), amely egy „hetes” periódust jelent, hét évet vagy egy naptári hetet.

Tudd meg azért és értsd meg: A visszatérésről és Jeruzsálem újjáépítéséről való beszéd keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van, és újra megépülnek az utcák és a kerítések, mégpedig viszontagságos időkben. (Dán 9,25)

Ebben a versben is ugyanazt a héber szót találjuk, és hetet jelent. Angol fordításban a naptári hétnapos hét szavával fordították (week) a hetet. A Váradi-Károli Bibliában megtalálható Károli Gáspárnak ehhez a szakaszhoz írt magyarázata, mely szerint:

Mivel azt mondja, hogy Isten mindezeknek hetven hetet rendelt, meg kell látnunk mennyi időt tesz az ki. A Szentírásban kétféle hét van. Az első rendbeli hét, a napi szám szerint való hét, amelyek hét napból állnak, mint az 5Móz.6,9.-ben, mikor azt mondja Mózes, hogy a húsvét után pünkösdig hét hetet számoljanak. Másodrendbeli hetek, az év szám szerinti való hét, amely hetek, hét évből állnak, mint a 3Móz.25,8., ahol megmondja Isten Mózesnek, hogy hét évi hetet számoljon, amelyek hét-hét évet foglalnak egybe.”

Egyértelművé teszi számunkra, hogy amikor a szombattól független hét napos, vagy hét éves periódusról beszél az ige, akkor ezt a szót használja, és nem a szabbat szót.

A görög nyelvben hasonló elvet találunk. Az Új Szövetségben nem találjuk meg a hét napos hétre vonatkozó görög szót, ezért a Septuagintához fordulunk.

Dániel könyvénél maradva, a Septuaginta a héber „shabua” kifejezést nem „szabbaton”-nal fordítja, hanem a görög „evdomáda” (εβδομάδα) kifejezéssel, amely egy hetes periódust jelent. Vagyis a görög nyelvnek is meg van a maga szava a naptári hétre, melyet nem a héber szabbat jövevényszóval fejez ki.

A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. (3Móz 23,15)

Emellett a Septuaginta a fentebb idézett Dán.9,24-27 szakaszban sem a szabbaton szót használja, hanem az evdomáda kifejezést. Ezzel is megerősítve, hogy ott nem a szombatnaphoz kötött jelentés a fontos, hanem az egy hetes periódus a lényeges.

(A blog jellege nem alkalmas arra, hogy egy teljesen kimerítő elemzést írjak, ezért nem foglalkozom minden egyes előfordulással, hanem igyekszem az idézett igék körét leszűkíteni a szükséges minimumra, hogy az olvasó türelmét ne tegyem próbára.)

Ezek után nézzük meg a szabbat szó előfordulását (Strong száma: H7676). Ezt a szót mindenki szombatként fordítja, akár egyes- akár többesszámban fordul elő. Vagyis magyarul a szombat, szombatnap, szombatok szavakkal. Csak egy példa:

Ezenfelül számlálj hét szombat esztendőt, hétszer hét esztendőt úgy, hogy a hét szombat esztendő ideje negyvenkilenc esztendő legyen. (3Móz 25,8)

Nem fordítják naptári hétnek egyszer sem, arra ott van a másik héber szó, amelyet fentebb vizsgáltunk. Ennek a logikának kellene átjönnie az Új Szövetség fordításához is. A hét napos periódusnak más megfelelőjének kellene lennie, mint a „szabbaton” fordításának. Ennek ellenére azonban itt már feltűnik a „nap”, „hét” értelmezés is, a „szombat” mellett. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem a fordítóra lenne rábízva, hogy mikor melyik jelentést használja.

A fordításokat megfigyelve azt látni, hogy amíg a reformáció idején két egyenrangú fordításként volt jelen a „hét” és a „szombat”, addig ma adott helyeken szinte csak a „hét” szóval fordítják a „szabbaton” görög kifejezést. Hogy ezt miért látom problémának, arra mindjárt kitérek.

Nézzünk meg egy pár fordítást, ahol a „szabbaton” görög kifejezés előfordul.

1Kor.16,2

A’ hétnek minden elsö napján magánál mindenitek tegye el, a’mit az Istennek ajándékából el akar tenni, hogy ne légyen akkor annak kiszedése mikor oda mégyek. (1Kor 16,2 – Aranyas 1685)

A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek. (1Kor 16,2 – Károli 1908)

Heltai (1561): A hétnek első napján…

Vizsolyi (1590): A hétnek minden első napján…

Komáromi Csipkés György: A Szombatoknak egyikén, ki-ki közületek magánál tegye el kincsül letévén azt, amit jó szándékából akar, hogy amikor oda megyek, ne legyenek akkor kiszedések.

Az első szombaton mindegyitek tegye félre magának és rakja össze, amit sikerül, nehogy akkor legyenek gyűjtések, amikor (oda)megyek, (1Kor 16,2 – Vida)

Mai fordítások kivétel nélkül: a hét első napjának fordítják a „szabbaton” kifejezést (EFO, RÚF, Rev.Károli, Katolikus fordítások, stb.)

Efogadom, hogy többségben van a hét első napjaként való fordítás, de elgondolkodtató, hogy ha egy szombat szóval fordított verset olvasunk, hogy miről is szól ez az ige.

Jn.20,1

A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Jn 20,1 – Károli 1908)

Vizsolyi (1590): Az hétnek első napján

Komáromi Csipkés György: A Szombatnak pedig egyik napján… (Jn.20,1)

Huszita 4 evangélium (1466): A szombatnak pedig elő napján jövő …

Sylvester János (1541): Az ünnepnek első napján…

Káldi: A Szombatnak első napján pedig Mária…

1 A szombatoknak (a hét) első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária a sírbolthoz ment és látta, hogy a kő el van véve a sírboltról. (Jn 20,1 – Vida)

A mai fordítások kivétel nélkül a hét első napjával fordítják ezt a verset.

A görög nyelvnek a naptári napra van külön szava, amely a „hemera”. Ezekben a versekben, amelyeket itt idéztem, kivétel nélkül a „szabbaton” kifejezés áll. Tehát valami olyasmi áll itt, hogy a „szombatok közül az elsőn”. Ez meg is állja a helyét, hiszen a páskha hete az egy „szombathét” volt, vagyis egész héten nyugalomban voltak. Mivel a zsidó nép is naptári napokkal jelölte meg az ünnepeket, ahogyan ma mi is, pl. aug.20, márc.15., stb. ezért náluk is egy-egy ünnep a hétnek más és más napjára esett. Az ünnepnap miatt lett egy-egy nap szombat.

Szólj Izrael fiainak, ezt mondva: A hetedik hónapban, a hónap első napján szombat ünnepetek legyen nektek, a kürtök zengése emlékezetére szent gyülekezés. (3Móz 23,24)

De e hetedik hónap tizenötödik napján, amikor a föld gyümölcsét betakarítjátok, az ÚRnak ünnepét ünnepeljétek hét napon, az első napon a nyugalom szombatja legyen, a nyolcadik napon is a nyugalom szombatja legyen. (3Móz 23,39)

A hetedik hónap első és 15. napja munka nélküli ünnepnap legyen, essen a hét bármely napjára, és az a nap szombattá lett nyilvánítva az Úr által.

Egy-egy szombat napja pedig mindig estétől estig tartott.

Nyugalom szombatja legyen ez nektek, ezért sanyargassátok meg lelketeket: annak a hónapnak kilencedik napja estéjén, a kilencedik nap estéjétől fogva a másik estéig szenteljétek a ti szombatotokat. (3Móz 23,32)

Ezt a logikát követve, a szövegkörnyezetnek kell meghatároznia, hogy éppen melyik kifejezéssel fordítsuk a görög „szabbaton” szót.

A zsidók kivonulása Egyiptomból a teremtést követő 2513. esztendőben volt. Akkor változtatta meg az Úr a naptárat, és jelölte meg a hetedik hónapot, mint első hónapot az évből. Ekkortól számítják a zsidók a naptárukban a holdév/napév kombinációját. Mivel a holdév rövidebb 11 nappal, mint a napév, ezért minden harmadik évben hozzáadnak plusz egy hónapot az évhez, hogy összhangba kerüljön a holdév a napévvel. Minden hónapjuk újholddal kezdődik, a hónap közepén van telihold, és a hónap végére fogy el a hold.

Ezek miatt a korrekciók miatt, 15 évenként kerülnek a hét napjai ugyanarra a naptári napra. Vagyis 15 évenként lesz az első hónap első napja vasárnap, és első szombatja 7.-e.

Számításaim szerint Jézus megfeszítése a teremtéstől számított 3997. esztendőben történt. Ez a 15 éves ciklus 11. éve. Ennek megfelelően, Jézus megfeszítése az első hónap 13.napja, vagyis szerda.

(Jézus megfeszítésének és születésének idejével részletesebben egy másik cikkben foglalkozom:

Húsvét apropóján – Jézus születésének, halálának és feltámadásának idejéről )

Az első hónap 14. napjának estéjén ették meg a páskhabárányt, ez csütörtök. Hahn István: Naptári rendszerek könyve szerint (43.oldal) Pészah csak vasárnap, kedd, csütörtök és szombat napra eshetnek. Ez éppen egybevág a mi számításainkkal. Megették 14.-én este a páskhabárányt, másnap ismét szombatnap volt, amikor gyülekezés napja volt, 15.-e péntek. Ezt követően mentek ki az asszonyok, 16.-án kora reggel a sírhoz, vagyis szombatnapon, amely ekkor a nyugalom napja volt, de már nem volt ünnepnap, hanem az ünnepi hét első nem ünneppel töltött napja. Nézzük meg, hogy a bevezető igeszakaszt hogyan fordították:

Lk.23,56-57, 24,1

Heltai Gáspár: És megtévén drága fűszereket és keneteket szerzének, és szombaton ugyan veszteg lőnek a törvény szerint. A hétnek első napján pedig, jó reggel menének a koporsóhoz.

Huszita négy evangélium: És megfordolván készejtének aromatákat és keneteket és bizony az parancsolat szerént veszteglének az szombaton. A szombatnak előnapján igen holval jövének a koporsóhoz…

Sylvester János: Megtérnek pediglen és drága szereket és kenetet szerzének és azon szombaton veszteg lőnek az parancsolat szerint. Egy szombat napon pediglen sötit hajnalban az koporsóhoz meninek…

Megtérvén pedig, készítének drága árómákat és keneteket; és Szombaton nyugovának a’ parantsolat szerint.A’ hétnek pedig elsö napján, igen jó reggel menének a’koporsóhoz, vivén a’drága keneteket, mellyeket készítettek vala és némelly egyéb aszszonyi-állatokis valának ö vélek. (Aranyas 1685)

visszatérőben pedig illatszereket és keneteket készítettek elő, és a szombaton pihentek a parancsolat szerint, de a szombatok első napján (a hét első napján) kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is, (Vida)

A mai korra teljesen eltűnt ennek a szövegnek a szombattal való „összekötése”, és már csak a hét első napjaként fordítják, amely ma a keresztény körökben vasárnap. Erre a napra teszik Jézus feltámadását is. A hagyomány olyan erős – hogy ne mondjam a katolikus hagyomány, – hogy az 1908-as revízió során már „pénteket” írnak a megfeszítés napjául.

A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket. (Jn 19,31 – 1908-as Károli)

Pedig az a nap helyesen az ünnepre való előkészület napja:

31 A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, mivel ünnep estéje volt, (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt) kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárait és vegyék le őket. (Jn 19,31 – Váradi-Károli Biblia – a hagyományos fordítást követve)

Manapság a fordítók természetesnek veszik ezt a hagyományt, hogy Jézus a hét első napján támadt fel, vagyis vasárnap. Ez annyira erős hagyomány, hogy már a reformáció korában is sokaknak „egyértelmű volt”, hogy Jézus feltámadásának napja a hét első napja. Aki nem vizsgálja meg tüzetesebben, hogy mit is mond pontosan az ige, és messzemenő következtetéseket von le a vasárnap szerepéből, akkor az igen könnyen tévútra tévedhet. Sajnálatos, hogy a mai fordítások Jézus feltámadásának körülményeit már csak a hagyományos nézetnek megfelelően fordítják.

Pedig úgy tűnik, hogy Jézus vasárnapra eső feltámadása nem annyira biztos, hogy vasárnapra esett, mint ahogyan a keresztény hagyomány tartja. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy hogyan lett a szombatból vasárnap, mint az istentisztelet napja, és kinek az érdeke, hogy a vasárnapot (idegen nyelveken a napistenre utaló névvel – Sonntag, Sunday) tegye az istentisztelet napjává.

Most akkor angyalok jöttek le és párosodtak az emberekkel, vagy Séth fiai vettek feleséget Káin lányaiból?

Az 1Móz.6.fejezetben történtek tisztázása.

1 Mikor pedig az emberek szaporodni kezdtek a föld színén, és azok lányokat nemzettek: 2 Látták az Isten fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedveltek. 3 Ezért azt mondta az ÚR: Soha többé nem küzd az én szellemem az emberrel, merthogy ő hústest; és az ő napjai százhúsz esztendő lesz. 4 Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is, mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,1-4)

Korábban foglalkoztam már a témával a Noé napjai sorozatban. Akkor magyarázkodtam, hogy miért használtam olyan írásokat mint például Énokh első könyve, amelyek nem részei a Bibliának, vagyis nem számítanak Istentől ihletett szövegeknek. Most azért térek vissza a témához, mert azok nélkül az írások nélkül is egyértelműen megmagyarázható, hogy mi is történt akkor. Két fő magyarázat létezik erre az igeszakaszra. Az egyik az, hogy az itt szereplő Isten fiai kifejezés angyalokra utal; a másik pedig az, hogy Séth fiai vettek feleséget Káin lányai közül. A reformáció korában is elterjedt volt a Séth vonal magyarázata, ezért először nézzük meg röviden, hogy mit találunk ennek a magyarázatnak a kapcsán.

A Séth vonal magyarázat

1. A szöveg maga mit mond

Az Ószövetség sohasem használja emberekre az „Isten fiai” kifejezést. Ez a kifejezés mindig kimondottan Istentől közvetlenül teremtett lényekre, vagyis elsősorban angyalokra vonatkozik. A szöveg nem jelenti ki egyszer sem, hogy Séth isten lett volna, és Kainról sem mondja külön, hogy Ádám lett volna, vagy egyedül őt nevezte volna külön embernek. A szöveg nem említi „Elohim lányait” sehol sem. Ugyanis akkor ennek kellene valahogyan párban állnia az „Isten fiai” kifejezéssel. A Séth vonal elfogadásához a 82.zsoltár (Zsolt.82,1-7) magyarázatát is teljesen figyelmen kívül kell hagyni.

2. „Isten fiai” – Séth leszármazottainak vezető szerepe?

Az özönvíz idején az emberiség még nem volt több csoportra osztva, és ez a megosztás csak Izsák és Ismáel idején jelenik meg először, amikor az Úr kijelöli Izsákot, mint az ígéret szerinti örököst. Eddig a pontig azonban az emberek Isten szemében – legalábbis az ige alapján – nem voltak megosztva. Az özönvíz előtt azt mondja Isten, hogy az ember szívének minden gondolata és indulata szüntelen csak gonosz. Ez egy nagyon erős kifejezés, és azt jelenti, hogy semmi jó sem maradt az egész emberiségben. Már nem lehet különbséget tenni Séth és Kain családja között, mert mindannyian egyformán gonoszul éltek. Séth nemzetségéből is csak ketten bizonyultak igaznak, Énokh, akit elragadott az Úr, és Noé, akit megmentett az özönvízből. Egyébként pedig ha Séth fiai mások lettek volna, akkor Isten nem pusztította volna el őket a gonoszokkal együtt. Az özönvíz egy olyan globális probléma miatt kellett, amelyre más megoldás már nem maradt.

3. „Ádám lányai” – „Kain lányai”?

Isten fiai házasodtak az emberek lányaival. Csak ezt az egyirányú házasodást emeli ki az ige, és nem szól Ádám lányairól, sem arról, hogy Kain fiai Ádám lányaiból, vagy Séth lányaiból vettek volna feleséget maguknak. Arról sem ír az ige, hogy sokkal több férfi lett volna Séth vonalán, és emiatt kellett volna feleséget venniük a „bűnös” vonalból. Bár Kain nemzetségtábláját külön kezeli az ige, de azt nem mondja ki, hogy nem számít Ádám nemzetségéhez. A bűne miatt, vagyis hogy megölte Ábelt, Isten kivette őt Ádám nemzetségtáblájából (meg sem említi), de ez még nem jelenti azt, hogy „Isten fiai” lennének az Ádám nemzetségéből születettek, és a Kain vonalán születettek lennének csak az emberek. Bár az tény, hogy a Séth vonalán megnevezettek közül egyedül Noé és családja maradt életben az özönvíz idejére, de az ige azt mondja, hogy az özönvíz minden embert elpusztított. Vagyis akkor azt kellene feltételeznünk, hogy a Mózes első könyvének 5. fejezetében felsorolt neveken kívül, Séth vonalán is mindenki megfertőzte magát Kain lányaival, és már senki más nem maradt, csak Noé, aki megőrizte volna magát Kain lányaitól. Ha ez a gondolatmenet helyes lenne, akkor az özönvíz után már nem emberekről beszélne az ige, hanem Isten fiairól, és akkor nem emberölésről kellene Istennek közvetlen az özönvíz után rendelkeznie (1Móz.9,5-6), hanem arról, hogy Isten fiai ne keveredjenek újra az emberek fiaival. Ez azért értelmezhetetlen, mert akkor Istennek számítania kellett volna arra, hogy a „fiai”, újra el fognak tőle szakadni, és „emberek fiai és lányai” lesznek belőlük. Akkor meg kellett volna tiltania, hogy többé ne vegyenek az ő „fiai” feleségeket a bukott, bűnös emberek lányai közül, de nem ezt tette. Az özönvíz után Noénak csak emberekről beszél, és nincs külön „Isten fiai” kategória. Még Izrael népét sem nevezi sehol Isten fiainak. Emiatt el kell vetnünk ezt a lehetőséget, hogy kizárólag Kain lányai lettek volna az „emberek lányai”.

4. A házasodással kapcsolatos bűn kérdése

Amennyiben ennyire fontos volt, hogy ki kivel házasodik, akkor Séth fiainak, vagyis „Isten fiainak”, mindvégig meg kellett volna tartaniuk az elkülönült státuszukat Kain leszármazottjaitól, hogy tiszták maradhassanak. Akkor meg kell kérdeznünk, hogy nem voltak szépek az „Isten lányai”? Vagy valami más okból vonzódtak az „emberek lányaihoz”? Vagy nem volt elég nő Séth nemzetségében? Azt sem mondhatjuk, hogy Séth fiai bűntelenek lettek volna, mert a Rómabeliekhez írt levél erről így ír:

12 Azért ahogy egy ember által jött be e világra a bűn, és a bűn által a halál, és úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett; 13 Mert a törvényig volt a bűn e világon; a bűn azonban nincs beszámítva, ha nincs törvény. 14 De a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki annak az elkövetkezőnek előképe volt. (Róm 5,12-14)

Ezek szerint bűnös volt Séth nemzetsége is, hiszen ők is meghaltak. Ráadásul ez az igeszakasz azt mondja, hogy a törvény előtti időben nem számíttatott be a bűn, mivel nem volt törvény ami ellen vétkezhettek volna. Isten pedig Noénak mondja el először újra, hogy mi számít bűnnek a szemében.

5. A nefilimek és az óriások kérdése

Amennyiben ember emberrel házasodott, vagyis Séth fiai Kain lányait vették el, akkor az még nem magyarázná meg, hogy miért születtek óriások ebből a kapcsolatból. Az ide vonatkozó vers pontosan így hangzik:

Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is, mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak.(1Móz 6,4)

Annyit mond az ige, hogy az emberek lányai szültek nekik. Sok fordítás csak betoldja a szövegbe, hogy gyermekeket szültek nekik, mint például az 1908-as Revideált Károli Biblia is:

Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.(1Móz 6,4 – 1908-as Károli)

Két ember házassága Isten szerint való, mert Ő azt parancsolta, hogy sokasodjanak, és meghatározta azt is, hogy minden mag a maga nemében fog sokasodni, ahogyan a Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezetében is olvassuk. A földi, fizikai hústest, ugyanolyan hústestet fog nemzeni. Két ember egyesüléséből lehetetlen, hogy óriás szülessen. Ennek más okának kell lennie.

6. Az állatok elvesztése

Attól, hogy az emberek emberekkel keveredtek, még nem kellett volna Istennek minden hústestet kiirtania a földről. Azonban az ige úgy fogalmaz, hogy minden hústest megromlott.

Tekintett azért Isten a földre, és íme az fertőzött lett, mert minden hústest megfertőzte az ő útját a földön. (1Móz 6,12)

Itt valami nagyobb dologról kell, hogy szó legyen, mert az állatok önmagukban hogyan tudták megrontani magukat? Erről nem szól a Biblia, és nem lehet rá más magyarázat, mint hogy valaki tett valamit az állatokkal, hogy ők is megromlottak. Emberként egy okot lehetne találni, mégpedig azt, hogy közösültek az állatokkal. Mózes harmadik könyvében olvashatunk arról, hogy amelyik állat az emberrel közösült, azt is meg kellett ölni (3Móz.20,15-16). Akkor viszont erről kellene szólnia itt az igének, és nem arról, hogy emberek lányait vették el. Vagy kifejezetten arról kellene szólnia, hogy az ember megrontotta az állatokat is, de nem ezt mondja.

7. Az özönvíz előtti hatalmas épületek

Ha az Isten fiainak és az emberek lányainak leszármazottai csak emberek, akkor ki építette azokat a hatalmas ősi építményeket, amelyeket még a mai technológiával sem lenne lehetséges? Mint például

– Piramisok

– Stonhenge

– Puma Punku

– Heliopolisz alsó szintje

– Gilgal Refaim

– Baalbek

Mindenütt azt látni, hogy minél régebbi egy építmény, annál hatalmasabb kövekből épült, és olyan technológiával, amelyet még ma sem tud az ember megvalósítani.

A Séth vonal magyarázat eredete

Julius Africanus (Kr.u. 160-240) megírta a Világ története című művét, amely csak töredékekben és későbbi szerzők idézeteiben maradt fenn. Ebben egyik helyen így ír:

Amikor az emberek sokasodtak a földön, a menny angyalai összegyülekeztek az emberek lányaival. Néhány másolatban az „Isten fiait” találtam. Véleményem szerint a Szellem itt azt értette, hogy Séth leszármazottait nevezi Isten fiainak amiatt, hogy az igaz emberek és a pátriárkák származtak tőle, egészen magáig a Megváltóig; és Kain leszármazottait azért nevezi az ember magjának, mert semmi isteni nincs bennük…” (Forrás: The ancient exegesis of Genesis 6.1-2 and 4 by Robert C. Newman)

Mivel Julius Africanus munkájának nem ismerjük a körülményeit, arra gondolhatunk, hogy egyedül jutott erre a következtetésre. Később Ágoston (Kr.u. 354-430) felkarolta a „Séth vonal” elméletet. Az Isten városa művében beszél az 1Móz.6,1-4 versekről:

Ez volt az eredménye ennek a szeretetnek, hogy akkor ez a jótékonyság, vagy odaadás, amely megzavarta Isten fiait, amikor elhagyták Istent, és megszerették az emberek lányait. És ezzel a két névvel (Isten fiai és az emberek lányai) a két város (Isten városa és az emberek városa) megfelelően meg volt különböztetve. Mert bár az előbbiek természetüknél fogva emberek gyermekei voltak, de kegyelemből egy másik nevet kaptak.” (Forrás: The ancient exegesis of Genesis 6.1-2 and 4 by Robert C. Newman)

Ágoston befolyása elért egészen a középkorig, és a reformáció tanítói is átvették. Még ma is általánosan tanított magyarázat.

Összefoglalás

A Séth vonal magyarázat problémái:

– A szöveg maga nem támasztja alá

– Séth és Kain vonalának bizonyítatlan elkülönülése

– Séth egész nemzetségének bizonyítatlan istenfélelme

– Káin leszármazottjainak bizonyítatlan megkülönböztetése Ádámtól

– A természetellenes leszármazottak indokolatlan felbukkanása (nefilimek, óriások)

– Az Újszövetség nem erősíti meg egyértelműen

– Özönvíz utáni és prófétai problémák

Nem is szeretnék ezen a vonalon tovább gondolkodni, hanem nézzük meg, hogy milyen magyarázatot találunk az Igében arra, hogy valóban angyalok jöttek le a földre és párosodtak az emberek lányaival.


Az angyal nézet magyarázata

1. Mit mutat a szöveg maga

A szöveg egyértelműen Isten fiairól beszél, amelyek az egész Ószövetségben angyalokat jelent. Ugyanígy, amikor a szöveg emberekről, vagy Ádám leszármazottairól szól, akkor azok külön megkülönböztetés nélkül mind az egész emberiségre vonatkoznak.

Nézzük meg konkrétan az 1Móz.6,4 verset:

A szöveg egyértelműen „Bene ha-Elohim” kifejezést használ, amely nem jelenthet mást, mint Isten Fiait. Emiatt ezt a szöveget valóban csak belemagyarázva lehet úgy érteni, mint az embereknek azok a fiai, akik Istennel jártak, mert maga a szöveg egyértelműen fogalmaz.

Egy másik érdekesség, a Nefilim szó használata. Ezt az Ószövetség csak két helyen használja. Itt, és a 4Móz.13,34-ben (Ez a versszám Károli fordításokra igaz. Máshol ez a vers a 4Móz.13,33). Ugyanis az óriás szóra van egy héber szó, a refaim. A nefilim szó az egy átvett szó az arámi nyelvből, amely óriást jelent, de úgy tűnik, hogy az óriásoknak csak kifejezetten egy bizonyos „fajtájára” használták. Csak azokra az óriásokra használták, akiket ki kellett irtaniuk Kánaán földjéről. A későbbi óriások már a refaim, illetve a gibborim szóval vannak megemlítve.

Ez a szóhasználat is megmagyarázza, hogy miért vonta maga után ez a tisztátalan kapcsolat Istennek az ennyire súlyos ítéletét. A későbbi óriások miatt már nem volt Istennek ilyen súlyos ítélete a földön, bár azok az óriások is mindenképpen olyan kapcsolatból származhattak, amelyekben nem tiszta emberi gének működtek közre.

2. Flavius Josephus

Flavius Josephus tanult rabbi volt. Számunkra ez azt jelenti, hogy tisztában volt az Ige magyarázatával, korának rabbinikus nézetével. A Zsidók története című művében így ír:

Most Istennek sok angyala érintkezett a földi asszonyokkal, gőgös fiakat nemzettek, akik erejükben bizakodva minden jót megvetettek, és éppen úgy, mint ahogy a görögök gigászairól mondják, gonosztettekben jeleskedtek.” (A zsidók története, 7.oldal)

3. Igei megerősítés

Ettől a ponttól kedve szeretnék részletesebben foglalkozni azzal, hogy más igerészeken keresztül maga a Biblia hogyan utal erre az időszakra. Az igében angyalok különböző csoportjait találjuk. Vannak Isten szent angyalai, akik nem estek bűnbe, és megtartották eredeti helyüket a teremtésben. Azután vannak azok, akik fellázadtak Istennel szemben, és elhagyták az Istentől kijelölt helyüket. Ez a csoport több részre oszlik, és ez adja meg számunkra az igazi magyarázatot ehhez az igeszakaszhoz.

a) Léteznek azok, akik a Sátánnal együtt fellázadtak Isten ellen, de nincsenek megkötözve

7 És az égben viaskodás lett: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal, és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai, 8 De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. 9 És vettetett a nagy sárkány, az a régi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki elhiteti az egész föld kerekségét, vettetett a földre, és az ő angyalai is levettetnek vele. (Jel 12,7-9)

Csak akkor tudnak a Sátán oldalán részt venni ebben a harcban az őt szolgáló angyalok, ha nincsenek megkötözve, nincsenek rabságban. Ez nekünk azt mondja, hogy az Isten elleni lázadásnak nem volt egyenes következménye, hogy a lázadókat Isten úgy bünteti, hogy megkötözi őket az ítélet idejéig. Ezt bizonyítja a következő igeszakasz is:

4 És az első hónap huszonnegyedik napján, íme a nagy folyóvíz, azaz a Hiddekel partján voltam. 5 És felemeltem szemeimet és láttam: Íme egy férfi gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskő, és arca olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek; karjai és lába tájéka mint az izzó érc színe, és beszédének szava olyan mint a sokaság zúgása. 7 És egyedül én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak pedig akik velem voltak, nem látták a látomást, hanem nagy rettegés szállt rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek. 8 És egyedül hagytak, és láttam ezt a nagy látomást, és semmi erő nem maradt bennem, arcom eltorzult, és odalett minden erőm. 9 És hallottam beszédének szavát; és mikor hallottam a beszédének szavát, ájultan arcomra estem, és pedig arcommal a földre. 10 És íme egy kéz érintett engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; 11 És mondta nekem: Dániel, kedves férfi! Értsd meg a beszédeket amelyeket szólok neked, és állj helyedre, mert most hozzád küldtek! És mikor ezt a szót szólta velem, felálltam reszketve. 12 És mondta nekem: Ne félj Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet megértésre és sanyargatásra adtad Istened előtt, meghallgattattak a beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Perzsia fejedelme ellenem állt huszonegy napig, és íme Mihály, egyike a fő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ottmaradtam a perzsa királyoknál; (Dán 10,4-13)

20 És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10,20)

Egy angyal arról számol be, hogy más „szellemi lényekkel”, vagyis angyalokkal kellett megküzdenie, hogy elhozhassa az üzenetet Dánielnek. Ebből a szakaszból azt is kiolvashatjuk, hogy az egyes országok felett szellemi lények is uralkodnak, akiket fejedelmeknek nevez az angyal. Az Új Szövetség is megerősíti ezt a hierarchiát, amikor azt mondja, hogy:

Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, e világ sötét urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amik a magasságban vannak. (Ef 6,12)

Szellemi fejedelemségek segítik a Sátán uralkodását, akik területek felett uralkodnak. A szellemi világ felépítése az egy külön téma, amelyre most nem térek ki külön. Mostani témánk szempontjából azt fontos megállapítanunk, hogy mindezek a gonosz szellemi lények szabadon vannak, és egészen az utolsó ítélet idejéig kifejthetik ártó tevékenységüket.

Volt amikor maga az Úr használta azokat a gonosz angyalokat, akik szintén nincsenek megkötözve:

Rájuk bocsátotta az Ő haragjának tüzét, a felgerjedt haragot és szorongatást, és rájuk bocsátotta a gonosz angyalok seregét. (Zsolt 78,49)

Egyiptomban az elsőszülötteket a gonosz angyalok sokasága ölte meg. Nem tudjuk pontosan, hogy ez előtt meg voltak-e kötözve, vagy ez után a cselekedetük után meg lettek-e kötözve, de az bizonyos, hogy ezt a mészárlást ők hajtották végre, tehát nem voltak bilincsekben.

b) Léteznek azok, akik egy bizonyos ideig vannak megkötözve, de nem a végítélet idejéig

13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy szózatot az aranyoltár négy szarvától, amely az Isten előtt van, 14 Ezt mondva a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél vannak megkötve. 15 Eloldatott azért a négy angyal, aki el volt készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét. (Jel 9,13-15)

Ez a négy angyal is „bukott” angyal, akik elhagyták az Isten igaz szolgálatát, és ezért meg vannak kötözve egy bizonyos napra és órára. Ezeknek az angyaloknak súlyosabb az ítélete, mint az előbb említett angyaloknak, mert Isten őket már megkötözte.

c) Létezik a bukott angyaloknak az a csoportja, akik az örök ítélet idejéig meg vannak kötözve

És az angyalokat is, akik nem tartották meg az ő eredetüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja. (Júd 1,6)

Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítva, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; (2Pt 2,4)

Ezek az angyalok valami olyan szörnyű dolgot tettek, ami miatt igen súlyos ítéletet hoztak a saját fejükre. Isten teljesen megkötözte őket, hogy még véletlenül se tudják megismételni azt, amit tettek. Olyan gonoszságot tettek, amelyet Isten igen szigorúan büntetett meg. Júdás leveléből érthetjük meg pontosabban, hogy mit is tettek.

A lakóhely kifejezés a Júdás levél 6. versén kívül egyetlen más helyen fordul elő, mégpedig a 2Kor.5,2-ben:

1 Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. 2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtva felöltözni erre a mi mennyei házunkat; (2Kor 5,1-2)

Itt az ige a mi testünkről szól, mint a házunkról. Ebben a földi „házunkban” sóhajtozunk, és szeretnénk felöltözni a mennyei „házunkat”. Az itt lévő görög szó az „oiketerion”, amely lakóhelyet, lakást jelent, de ez a test is, mint a mi szellemi lényünk „lakása” is. Így válik érthetővé ez a vers, hogy Isten azokat az angyalokat büntette ilyen súlyosan, akik elhagyták az ő angyali testüket és fizikai testet öltöttek magukra, hogy az emberek lányaihoz bemehessenek, hogy azok utódokat szüljenek nekik.

Ezen a gondolatmeneten megy tovább Júdás levele is, amikor Szodoma és Gomora bűnéről ír:

Ahogy Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak és idegen hústest után jártak, például vannak előttünk, örök tűz büntetését szenvedve. (Júd 1,7)

Nem jelenthet mást az „idegen hústest után jártak” kifejezés, mint azt, hogy itt nem egyszerűen homoszexualitásról van szó. Azt addig sem, és azután sem büntette Isten ilyen súlyosan, mint ahogyan Szodomát és Gomorát büntette. Az ókori kultúrákban elterjedt volt a bűnnek ez a formája, és sehol nem látjuk azt, hogy Isten kiirtotta volna azokat a népeket, ahol ez felbukkant. Ezért az idegen test után való járásnak valami sokkal, de sokkal súlyosabb dolognak kell lennie.

4. Magyarázatot ad a természetellenes lények megjelenésére

Amikor Isten megteremtette az életet, akkor azt mondta, hogy minden a maga „neme” szerint szaporodjon (1Móz.1.fejezet). Amennyiben ez így maradt volna, akkor nem lett volna szabad megjelennie az óriásoknak a földön. Egyértelműen látszik, hogy az ember minden tekintetben alul marad az óriásokkal szemben, az emberi külsejük pedig arra enged következtetni, hogy az embernek van valami köze a származásukhoz. A teremtés történetében nem találkozunk egyetlen más olyan teremtménnyel, aki Isten képére és hasonlatosságára lett volna teremtve, kizárólag az ember ilyen. Az angyaloknak hasonló a külseje az emberéhez, ahogyan Dániel könyvében is úgy fogalmaz, hogy „És felemeltem szemeimet és láttam: Íme egy férfi gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve.” De ők Isten teremtményei. Ha pedig megjelent más olyan lény, aki hasonlít ránk, emberekre, de nem Isten teremtette, akkor az valamilyen más, illegális módon jött létre.

Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is, mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Annyit mond az Isten fiai és az emberek lányai közötti kapcsolatról, hogy az emberek lányai szültek nekik. Nem mondja ki, hogy mit szültek nekik! Vagyis „valakiket” szültek nekik. Nem emberi gyermeket, hanem valami mást. Mivel az angyalok kinézetre hasonlóak az emberekhez (Zsid.13,2; Dán.10,5), ezért lehetséges, hogy az angyalok és emberek házasságából olyan külsejű lények szülessenek, akik kinézetre emberszerűek, de igazából nem emberek.

Összefoglalva

Az Igéből azt látjuk, hogy Isten ilyen súlyosan csak a „magok” keveredését büntette. Az özönvíz után pedig csak azokat a népeket, ahol felbukkantak az óriások.

Pedig én irtottam ki előlük az emoreusokat, akik magasak voltak mint a cédrusok, erősek mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul. (Ámós 2,9)

Ezért kellett a Kánaán földjén lévő népeket olyan alapossággal kiirtani, ahogyan egy másik népet sem. A Kánaán földjén lévő népekre azt mondja az Úr, hogy mindenestől ki kell irtani, de később, amikor arról beszél, hogy hogyan viselkedjenek háborúban, ott kifejezetten eltiltja őket attól, hogy mindenkit kiirtsanak.

10 Mikor valamilyen város alá mész, hogy bevedd azt, először kínálj neki békét. 11 Ha békével felel neked és megnyitja neked a kaput, akkor az egész nép amely a városban van, adófizetők legyenek és szolgáljanak neked. 12 Ha pedig nem köt békét veled, hanem harcol veled, vedd körül azt: 13 És a te URad Istened kezedbe adja azt: akkor vágj le abban a városban minden férfit fegyver élével. 14 De az asszonyokat és a kicsinyeket, és az állatokat, és minden ami a városban lesz, minden vagyonát magadnak prédáld: és edd a te ellenségedtől zsákmányoltat, amit neked ad a te URad Istened. 15 Így cselekedj minden várossal, amik tőled igen messze vannak, amik nem ennek a népnek városai közül valók. 16 De ezeknek a népeknek városaiban, amiket a te URad Istened ad neked örökségül, ne hagyj élni egy lelket sem; 17 Hanem mindenestől veszítsd el őket: a hitteust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a hivveust és a jebuzeust, ahogy megparancsolta neked a te URad Istened. 18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amiket ők cselekszenek az ő isteneiknek, hogy ne vétkezzetek a ti URatok Istenetek ellen. (5Móz 20,10-18)

Még a Jordánon való átkelés előtt megvívtak Izrael gyermekei Szihonnal és Óggal, akik mindketten óriások voltak:

Mert csak Óg, a Básán királya maradt meg a többi óriás közül: Íme, az ő ágya vaságy, és nem itt Rabbátban az Ammon fiainál van? Aminek kilenc sing a hosszúsága és négy sing a szélessége, a férfi könyök mértéke szerint. (5Móz 3,11)

Óg ágya kilenc sing volt, vagyis kb. 4 és fél méter hosszú volt, és két méter széles. Az Úr meghagyta az Ammon fiainak földjét is, és Ézsau leszármazottainak földjét is a saját birtokukban, mert azok kiirtották azoknak a földeknek az óriásait, és úgy laktak ott.

19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket: mert nem adok neked az Ammon fiainak földjéből semmi örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 (Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régen, akiket az ammoniták zanzummimoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és magas mint az anákok, de kivesztette őket az ÚR előlük, és birtokukba vették őket, és az ő helyükben laknak; 22 Ahogy az Ézsau fiaival is cselekedett akik Szeir hegyén laknak, akik elől kivesztette a horeusokat, hogy birtokolják azok örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az aveusokat pedig akik Házerimben laktak egészen Gázáig, a káftoreusok akik kijöttek Káftorból, kivesztették és azok helyén laknak.) 24 Keljetek fel azért, induljatok és költözzetek át az Arnon patakján; Nézd: kezedbe adtam Szihont, Hesbon királyát, az emoreust és annak földjét; foglald el és harcolj ellene. (5Móz 2,19-24)

Azzal, hogy Izrael nem irtott ki minden népet Kánaán földjén, ahogyan az Úr parancsolta neki, „meghagyta” ezt a magot a földön, de Isten már nem büntette még egyszer a földet olyan súlyosan, mint az özönvíz idején. Ha a Séth vonal magyarázat lenne az igaz, akkor Istennek többször el kellett volna törölnie az emberiséget a földön, mert Isten népe újra és újra keveredett az „istentelen” népekkel. Ahogyan ezt Ezsdrás és Nehémiás könyvében is olvashatjuk. Ez igaz lehetne a gyülekezet korára is, amikor hívők házasodnak nem hívőkkel. De még csak fel sem merül az Igében, hogy egy ilyen globális méretű büntetést tervezne Isten ezekre az esetekre.

Az, hogy a bukott angyaloknak a büntetése többszintű, bizonyítja azt, hogy a Sátán lázadásában való részvétel még nem vonta maga után az ítéletükig tartó megkötözöttséget a mélységben. Ahhoz az így megbüntetett angyaloknak valami sokkal nagyobb gonoszságot kellett elkövetniük, hogy ilyen komoly ítéletet kapjanak Istentől.

Lélek vagy Szellem? Hagyomány vagy korrektség?

Egy olyan témába vágom a fejszémet, amely már régóta foglalkoztatja a magyar keresztyén társadalmat. Szent Lélek vagy Szent Szellem? Melyik a helyes, és miért az a helyes? Engedjünk-e inkább a hagyományoknak, vagy fontosabb lenne, hogy pontosan fordítsuk ezeket a kifejezéseket?

Úgy érzem, hogy meg kell szólalnom ebben a témában, mivel a Váradi-Károli Biblia határozott állást foglal ebben a témában, és ráadásul nem a többségi megoldást hordozva. Ebben az írásban szeretném a Szent Szellem kifejezés használatának indoklását kifejteni.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hústest és test közötti különbségtételről már szóltunk a blogon:
A hústest fogalmának magyarázata
A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség írásokban.)

Az interneten egy rövid kutatást végezve, a következő megállapításokat találtam:

Mind az Ószövetség héber nyelve, mind pedig az Újszövetség görög nyelve két különböző kifejezést használ az ember anyagtalan részére. Ezek a héberben a nefes és a rúah, a görögben pedig a pszükhé és a pneuma. A Biblia mégis sok esetben egymás szinonimájaként használja őket, jelezve ezzel, hogy éles különbséget nem tehetünk a kettő között” (Tóth-Simon Károly: Lélek és Szellem)

Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. […] az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.” (Háló Sándor: Melyiket mondjuk? A lélek és szellem szavak jelentése a Bibliában)

Világos tehát, hogy az Istenre, vagy az Isten Lelkére a Szentírás egyaránt használja mindkét szóalakot, így nem igaz, hogy szükségszerűen más és más valóságot jelöl a két szó.” (Szász Péter: Szentlélek vagy Szent Szellem?)

a Szentírás görög szövege (mind az Ó-, mind az Újszövetség) legtöbbször következetlenül, mintegy szinonimaként használja a pneuma és pszüché szavakat.” (Margit nővér: Pártoskodás a Pártfogó körül, avagy Szentlélek vs. Szent Szellem 2. rész; )

A Biblia párhuzamosan használja a Lélek és a Szellem kifejezést ugyanarra a dologra.
Ha fellapozunk egy görög szótárt és megnézzük a lélek (görögül pszüché) vagy a szellem (pneuma) szavak jelentését hasonló, vagy megegyező meghatározásokat találunk.” (Demeter Géza: Szent Lélek vagy Szent Szellem )

Ezek szerint a megállapítások szerint, a görög pneuma és psüché szavaknak a jelentése összemosható, és szinte nincs is különbség a jelentéseik között. Kezdjük is ezért a vizsgálódásunkat a témában a szótárak körül. Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk, nem a magyar szótárakat fogom használni, hiszen itt már megvan a jelentések közötti zűrzavar, ezért ők nem adhatnak helyes magyarázatot. Hogy van-e zűrzavar a szavak jelentése körül? Ezt többen is kimondják (kiemelések tőlem):

ebben a kérdésben helye van a vitának, de nem úgy, hogy az évszázados magyar bibliafordítási hagyomány bevett kifejezéseit (amelyek valóban magyarázatra és pontosításra szorulnak, hiszen a négy görög kifejezésre csak két magyar szót használnak), lecseréljük azért, mert az angolban vagy a németben képesek vagyunk megkülönböztetni ezeket a kifejezéseket.” (Dr Pecsuk Ottó: Egy ökumenikus bibliafordítás felé, 60.oldal)

Legújabb időkig a köz és irodalmi nyelven mind a spiritus [szerk. latin: szellem], mind az anima [szerk. latin: lélek] kifejezésére, a fogalmak nem kis öszvezavarásával, a ,lélek’ szó divatozott” Czuczor-Fogarassy: A magyar nyelv szótára 1862, a szellem szó definíciójában)

Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.” (Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Tehát mind a hivatalos teológiai körökben, mind nyelvészeti körökben is elismert, hogy ennek a két fogalomnak a keverése zavart okoz. Különösen az okoz zavart, hogy a magyar források azt állítják, hogy e két szónak a jelentése egymás szinonimája. Nézzük meg az Új Szövetség angol nyelvű szótárait, hogy a két szónak milyen megfelelést mondanak:

A Psüché jelentése, amely a G5590 Strong számon szerepel:

Thayer szótár szerinti definíció: lehelet, élet, a lélek

Strong szótár szerinti definíció: lehelet, lélek.

A pneuma szó jelentése, amely a G4151 Strong számon szerepel:

Thayer szótár szerinti definíció: Isten harmadik személye, a Szent Szellem, szellem, a lelket irányító befolyás, szél

Strong szótár szerinti definíció: szellem(ghost), élet, szellem(spirit), szellemi, szellemileg, elme.

Nézzük meg, hogy a hivatalos United Bible Societies (Nemzetközi Bibliatársulat) által kiadott görög Új Szövetségben, az 5. kiadásban, a fordítóknak kiadott változatban, a kötet végén lévő szótár mit mond a pneuma szó jelentésére.

Pneuma: Szellem (Istené); szellem, belső élet, az én; irányítás, az elme állapota; szellem, szellemi lény vagy erő, erő (gyakran gonosz szellemeké); élet (Mt.27,50); szél (Zsid.1,7; talán Jn.3,8); lehelet (2Thessz.2,8); kísértet, jelenés (Lk.24,37.39)

Ahogyan látjuk, a légmozgást leíró jelentés (lehelet – szél), valamint az élet szó kivételével nincs igazán közös definíciójuk. A Nemzetközi Bibliatársulat szótára egyáltalán nem említi a lélek szót, mint lehetséges fordítási opciót a pneuma szóra. Ezzel úgy érzem, hogy kizárhatjuk azt a megállapítást, hogy a két szó egymás szinonimája lenne, vagy felcserélhető a használatuk.

De nézzük meg a fordítói gyakorlatot, és vegyünk elő egy konkordanicát, hogy a pneuma szót milyen szavakkal fordították angolra, akkor ezt találjuk:

A King James Biblia esetében (a leggyakoribb előfordulás elől):
szellem(spirit), szellem(ghost), szellemek, szellemi, élet,

Majd nézzünk meg egy mai fordítást, a New American Standard Bibliát (szintén az előfordulás gyakorisága szerint):
szellem(spirit), szellem(ghost), szellemek, szellemi, szél, élet

Ahogyan látjuk, a gyakorlat azt mutatja, hogy a pneuma szót egyetlen egy alkalommal sem fordították léleknek.

Nézzük meg, hogy a psüché szót hogyan fordították.

A King James Biblia esetében (a leggyakoribb előfordulás elől):
lélek, lelkek, élet, életek, szív, szívből, elme, elmék

A New American Standard Biblia szerint (szintén az előfordulás gyakorisága szerint):
lélek, lelkek, élet, életek, szív, szívből, elme, elmék

A psüchét egy alkalommal sem fordították szellemként.

A magyar bibliafordítások is úgy indultak, hogy különbséget tegyenek e két fogalom között. Az első ilyen magyar bibliafordítás, a huszita fordítás 1466-ból, amely több kódexben maradt ránk. Ebben a fordításban a fordítók már kísérletet tettek arra, hogy két külön szóval fordítsák a pneuma és psüché szavakat. Akkoriban azonban még nem létezett a „szellem” szó, ezért a „szellet” szót használták a két fogalom megkülönböztetésére (a következő idézetek Korompay Klára: Ómagyar szókészlettani és jelentéstani kérdések az Apor-kódex alapján: lélek, szellet, Szentlélek című írásából valók)

„Ereszd ki te szelletedet, és meg teremtetnek”
(Zsolt 104,30: „Emittes spiritum tuum, et creabuntur”),

„Hová megyek te szelletedtől, és hová fussak te orcádtól?”
(Zsolt 139,7: „Quo ibo a spiritu tuo? et quo a facie tua fugiam?”),

„Te jó szelleted viszen engemet az igaz földbe”
(Zsolt 143,11: „Spiritus tuus bonus deducet me in terram rectam”).

A szellet eredete egyértelmű: ez a szél alapszó származéka. (Az ún. Huszita biblia összes spiritus hátterű adatát lásd: Büky 1986: 85–93.) Igen általános az a vélemény, hogy e szót a bibliafordítók vezették be a nyelvi tudatosság jegyében, arra törekedve, hogy a latin forrásszöveg spiritus – anima párja mindkét elemének legyen pontos magyar megfelelője (vö. Hadrovics 1994: 101–103). Ezt a nézetet tökéletesen osztom; az alábbiakban néhány gondolatot meg is fogalmazok vele kapcsolatban.
Fontos kimondani, hogy ez a szó – minden szótörténeti előzmény nélkül – először az ún. Huszita bibliában bukkan fel, annak következetesen használt, jellegzetes elemeként. Ez valószínűvé teszi, hogy keletkezése is összefügg a bibliafordítás keletkezésével.”

Néhány példa a huszita fordítás evangéliumaiból a Szellet használatára:

Máté 4,1
Tahát Jézsus viteték az kietlenbe Szellettől, hogy késértetnék ördögtől.

Máté 8,16
Estve levén kedig hozának neki sok ördög vallókat, és kiveti vala az szelleteket igével, és menden gonoszol vallókat megvigasztott.

Márk 1,12
És legottan az Szellet kiűzé őtet az kietlenbe.

Márk 2,8
Kit legottan Jézsus ő szent Szellete miatt megesmervén, mert így gondolnának önbennek, mondá őnekik: E mit gondoltok tü szüvtekben?

Márk 12,36
Kinek Dávid mond Szent Szelletben: Monda Úr én uramnak: Ülj én jogom felől, míglen vessem te ellenségeidet te lábaidnak zsámolya alá.

Mivel a huszitákra is ellenségként tekintett a katolikus egyház, ezért nem csoda, hogy a fordítókat több hittársukkal együtt száműzték, és a „Szent Szellet” kifejezést pedig ki akarták törölni az emlékekből is.

A hivatalos egyház a következő álláspontra helyezkedett- Szalkay Balázs, ferences rendfőnök krónikája szerint:

Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja… mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet” (idézve: A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old. – Európa Könyvkiadó 1985)

Tettükkel elérték, hogy a későbbi fordítók már kerülték a Szellet kifejezést, csak azért, hogy egyáltalán megjelenhessen magyar nyelven is a Biblia.

Ezzel elérték, hogy a lélek szó használata mindkét helyen, mármint a pneuma és a psüché helyén is, még a katolikus tanokat is alátámasztotta:

az emberek esetében sem tesz egyértelmű tartalmi különbséget a két szóalak között a Szentírás. Ráadásul a trichotómiát, vagyis azt a tant, miszerint az ember három nem-teljes állagból (úm. szellemből, lélekből és testből) áll a VIII. Egyetemes Zsinat (IV. Konstantinápolyi Zsinat, 869–870.) mint tévtant tévedhetetlenül elítélte, azaz dogmaként kihirdette a dichotómiát. Ez a döntvény kötelezi a katolikust, hogy elvesse az emberi természet hármasságának fentebb vázolt tanát.” (Szász Péter: Szentlélek vagy Szent Szellem)

Később sem válogatott az eszközökben a katolikus egyház, hogy megakadályozza az igaz Biblia terjedését. Ezért is kerülhetett sor arra, hogy Komáromi Csipkés György fordítását az egri érsek elzáratta, elégette és nem engedte a nyilvánosságra, mert a Mt.28,19 versben a „nevére” szó szerepelt a „nevébe” helyett.

Hála az Úrnak, hogy azért a Szent Lélek kifejezéssel készülhettek fordítások. Mert jobb volt így, mintha nem is készülhettek volna magyar nyelven fordítások. Viszont mostanra elérkezett az idő, hogy e két fogalom helyes használata körül rend legyen, mert minél tovább húzódik ez a probléma, annál nagyobb lesz.

Térjünk vissza még Pecsuk Ottó megjegyzéséhez a témával kapcsolatban. A fentebb idézett írásában azt mondja, hogy nem járható út a szavak egyszerű lecserélése (lásd a fenti idézetet). Mármint az, hogy ahol a szöveg pneuma szót tartalmaz, azt átírjuk szellem szóra. Továbbá úgy fogalmaz, hogy a helyes megértést zavarná a pneuma és a psüché szavak két külön szóval történő fordítása:

az újonnan bevezetendő kifejezések (például „hústest” vagy „Szellem”) már olyan konnotációkat (mészárszék, kísértetjárás, szellemtudományok stb.) hordoznak a magyar nyelvben, amelyet az olvasó nem tud figyelmen kívül hagyni az olvasásuk közben, így amennyivel a „következetesebb” használatuk segítené, annyival hátráltatná is a helyes megértést. 3. A „helyes megértés” felvet egy újabb kérdést: a dichotomikus vagy a trichotomikus emberkép a helyes biblikus szempontból? A test–lélek–szellem trichotomikus megkülönböztetése nem tűnik járható útnak, főleg ószövetségi, de újszövetségi szempontból sem. Az ószövetségi emberképet komolyan véve az lehet az érzésünk, hogy még a dichotomikus (test-lélek) emberkép is veszélyesen feldarabolja az embert mint Isten előtt álló teremtett egységet. 4. Ha bevezetünk új, „következetesebb” kifejezéseket a páli kifejezésekre, mennyiben lesz ez segítségünkre a többi újszövetségi könyv fordításánál, amelyeknél a sarx, sóma, psyché és pneuma kifejezéseknek megint csak a pálitól eltérő használatával kell számolnunk?” (Dr Pecsuk Ottó: Egy ökumenikus bibliafordítás felé, 60.-61.oldal)

Ha a szöveget úgy mérlegelnénk ahogy ő mondja, akkor ezzel ismét abba a hibába esnénk, hogy a fordító értelmezi az igét, és nem a tanító vagy prédikátor, akinek ez a feladata. A fordítónak nem az a feladata, hogy eldöntse, hogy az ember két vagy három részből áll, és ehhez képest fordítsa le a szavakat, amelyek előtte állnak. Vegyük észre, hogy a katolikus egyház úgy jutott el az ember két részre történő osztására, hogy két külön szót használ a pneuma és a psüché szavakra, úgy mint spiritus és anima. Szóval nem zavarta össze őket, hogy a szöveg három szóval fejezi ki az ember részeit, ennek ellenére ők ezt két résznek értették.

Érdekes azonban, hogy ez fordítva lehetséges, mármint az összes pneuma szó lélekkel való megfeleltetése. Ami Pecsuk Ottó szerint nem működik az egyik irányba, az működik a másik irányba, tovább rontva a helyzeten. Ezt tették a Revideált Károli Biblia szerkesztői is, amikor revideálták az 1908-as kiadást, és az egyetlen helyet, ahol a szellem szó szerepelt (1Kor.15,45), ott simán átírták lélekre.

A fordítások vizsgálata során pedig azt látjuk, hogy helyenként megküzdöttek a fordítók azzal, hogy ezt a jelentésében is különböző két fogalmat hogyan fordítsák, amikor egy mondatban vannak. Látható, hogy a megoldást csak a kényszer szülhette, hogy elkerüljék a „szellet” szó használatát. Az 1908-as revízió óta azonban nincs mentség arra, hogy ne rendezhették volna a fordítók ezt a problémát. És ott tartunk, hogy még ma is csak elismerik, hogy ez a helyzet zavart okoz. De akkor kérdezem, hogy kinek jó ez?

Miért kell még mindig fenntartani ezt az állapotot? Sőt, ha jók az információim, akkor Vida Sándornak is felajánlotta az egyház, hogy kiadják a fordítását, ha a szellemet átírja lélekre. De Csia Lajost is emiatt nem engedték megjelenni. Bottyán János, A magyar biblia évszázadai című könyvében úgy fogalmaz Csia Lajos fordításáról, hogy „érdekes kísérlet” a szellem szó használata. Kecskeméthy fordítása, amely szintén Szent Szellemet használ, azért jelenhetett meg, mert nem Magyarországról finanszírozták, hanem a Skót Bibliatársulat.

Nem érezzük a helyzet fonákságát, hogy külföldön vagy magánkiadásban kell megjelennie a helyes szóhasználatú Bibliáknak, mert itthon még mindig üldözik őket? És az is szomorú, hogy a protestáns egyházak, de főként a történelmi egyházak, már maguk védik a katolikus álláspontot a témában, és nem akarják rendezni ezt a helyzetet.

A héber, görög és magyar szavak eredete és alkata tehát pontosan megfelel egymásnak. Éppen ez a körülmény még súlyosabb vádat emel azok ellen a teológusok ellen, akik nem „tudják” megtalálni a psükhének és pneumának megfelelő magyar szavakat.” (Csia Lajos – Bibliai Lélektan, 183.oldal)

A helyzet további történeti áttekintéséről korábban A szellem eltűnése a magyar Bibliákból írásban már foglalkoztam.

1862 óta nincs mentség a két-két szónak ugyanazzal a szóval történő fordítására. Akkor jelent meg ugyanis a Czuczor-Fogarassy -féle Magyar nyelv szótára, amely a következő definíciót tartalmazza a szellem szónál:

SZELLEM szó jelentése

(szell-em v. szél-el-em) fn. tt. szellem-et, harm. szr. ~e. Korunkban alkotott, s hirtelen elterjedt új szó a hellén pneuma, latin spiritus, német Geist kifejezésére, különböztetésül a lélek-től, melynek szabatosan a hellén psyüché, latin anima, s német Seele felelnek meg. Legújabb időkig a köz és irodalmi nyelven mind a spiritus, mind az anima kifejezésére, a fogalmak nem kis öszvezavarásával, a ,lélek’ szó divatozott, noha már a tatrosi bibliai másolók a nép nyelvén sem ismeretlen szellet (spiritus) szóval éltek.

Egyértelműen meghatározza, hogy mely görög, latin, angol és német szavakat kell a szellem szóval fordítani, és melyek jelentése a lélek. Ez alól egy fordítónak, vagy annak aki a Biblia szövegével foglalkozik, igen nehéz kibújni. Már több mint 160 éve ismert a szavaknak ez a jelentése és fordítási elve, amelyet a világi irodalom át is vett, de a keresztény körökben ahol még kritikusabb a fordítás kérdése, ott nem.

A Czuczor-Fogarassy szótár azt írja, hogy a szellem szó használata gyorsan elterjedt, de ennek ellenére az 1908-as revíziót készítők nem használták, pedig már akkor elkezdhették volna rendbe tenni a helyzetet.

A Váradi-Károli Biblia esetében szakítottunk azzal a hagyománnyal amelyet a kényszer szült, mivel magunk is megtapasztaltuk azt a zűrzavart a jelentések között, amelyre mindenki más is hivatkozik, és úgy adtuk vissza a szavak jelentését, ahogyan azt a fordítási irányelvek és szótárak megadták. Nem titkolt célunk volt vele, hogy a probléma görgetéséből kiszálljunk, és a két fogalom közötti, illetve a test-hústest megkülönböztetésével együtt a négy fogalom közötti különbséget a szövegben a megfelelő szó használatával jelöljük, és az értelmezést a Szent Szellemre, az olvasóra, valamint Isten szolgáira hagyjuk.

Felekezetben vagy Krisztusban?

10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyformán szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 12 Azt értem pedig, hogy mindegyikőtök ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13 Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? (1Kor 1,10-13a)

A protestáns egyházak nagyon sok felekezetre oszlottak. Ha jól emlékszem, akkor a legutóbb azt hallottam, hogy több mint 30.000 felekezet van, akik úgymond mint külön-külön egyházat képviselnek. A római katolikus egyház is, bár egységesnek látszik, mégis részekre oszlik, mert másképp éli meg a hitét egy ferences, és másképp egy dominikánus, vagy éppen egy jezsuita. Csak ők mind elfogadják a pápa főségét, és alávetik magukat a rendeleteinek. Ez a fajta központi irányítás nincs meg a protestáns egyházakban, és ezért lehet ennyi felekezet és egyház a protestáns gyűjtőnév alatt. Félreértés ne essék, ez a mostani cikk nem az ökumenizmusról fog szólni, hanem arról, hogy mi is az igazán fontos a hitéletben.

Arról szeretnék beszélni, hogy ezeknek a felekezeteknek a kialakulása általában úgy történt, hogy jött egy Istentől felkent ember, aki kapott egy kijelentést az Úrtól, hogy mi a fontos az igében, vagy egy bizonyos részt hogyan is kell értelmezni, és akkor akik egyetértettek vele, azok köré gyűltek, majd külön csoportba szerveződtek, mert nekik ennek a tanítónak a meglátásai voltak a legfontosabbak, és emiatt nem tudtak immár olyanokkal együtt gyülekezni, akiknek ez nem volt annyira fontos, vagy éppen más volt fontosabb.

Hogy egy példával illusztráljam. Luther köré gyűltek azok, akiket ma evangélikusoknak nevezünk. Majd jött Kálvin, aki mást látott fontosabbnak az Igéből, ezért akik az ő tanait követték, már inkább köré gyűltek, és lettek belőlük a kálvinisták, vagyis a mai református egyház. De azután ott voltak azok, akiknek fontosabb volt a felnőtt keresztség, mert felismerték ennek igazságát az Igéből, de mivel ezt nem vallották sem az evangélikusok, sem a kálvinisták, ezért ők külön szerveződtek, és ők lettek a baptisták. Később jöttek azok, akiknek a Szent Szellem munkája még ezeknél is fontosabb lett, és ők lettek a pünkösdiek. De így láthatjuk a Testvér gyülekezetek kialakulását, akik az összejöveteleket és a szolgálatok módját látták másképp. Ezek mellett vannak azok a gyülekezetek, akiket egy-egy tanító indított el, és köréjük gyűltek azok, akik őket akarták követni. A mai napig is alakulnak így gyülekezetek.

Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy akkor melyik a helyes irány, és hol találom meg az Urat, ha a maga teljességében akarom vele megélni a közösséget, a hívő életemet. Azt kell mondanom, hogy mindenütt, és sehol. Mindegyik felekezetben, vagy gyülekezetben meg van a lehetőségem arra, hogy teljes hitéletet éljek az Úrral. És az is igaz, hogy mivel az adott felekezetek egy-egy tanításra helyezik a hangsúlyt, ezért ha a felekezet keretein belül maradok, akkor egyik sem adja meg a hitélet teljességét, mert kizárja a hitéletnek azon részeit, amelyeket nem fogadnak el a másik felekezet tanítása szerint. Sőt, adott esetben nem csak nem bátorítják azoknak a tanoknak a követését amellyel nem értenek egyet, hanem el is zárják azokat a hívők elől. Rosszabb esetben ki is zárják azokat, akik olyan tanokat is elfogadnak, amellyel a felekezet nem ért egyet.

Ezen gondolkodva, ki kell mondanunk néhány olyan alapigazságot, amely ennek az egész felekezetiségnek az alapjait rendíti meg. Egyik ilyen alapigazság, hogy nem mondhatom ki egyik felekezet tagjára sem, hogy nincs üdvössége, mert abba a felekezetbe tartozik. A másik, hogy nem mondhatom ki, hogy csak azok üdvözülnek, akik ebbe és ebbe a felekezetbe tartoznak. Ha pedig ezeket nem mondhatom ki, akkor ez azt jelenti, hogy bár mindegyik megadja az üdvösség lehetőségét, de a tanításaiban egyik sem ad teljességet. Egyik felekezet sem birtokolja a teljes igazságot, és egyiknek a tanai sem lehetnek kizárólagosak a többivel szemben.

Nem mondhatom ki, hogy Kálvin tanai annyira teljesek és tökéletesek, hogy ha valaki nem ezek szerint éli meg a hitéletét, akkor nem lesz üdvössége. Ugyanígy nem mondhatom, hogy ha valaki nem baptista, akkor nem lehet üdvössége. Ebben az esetben azonban akkor el kell gondolkodnunk, hogy mi is az igazán fontos Isten előtt.

Amikor Jézus arról beszél, hogy kik nem mennek be az Ő országába, akkor úgy fogalmaz, hogy akiket nem ismer:

11 Később pedig a többi szüzek is megjöttek, ezt mondva: Uram! Uram! nyisd meg nekünk. 12 Ő pedig felelve mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. (Mt 25,11-12)

21 Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. (Mt 7,21-23)

Viszont azokról, akik bemennek Hozzá, így szól:

14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, (Jn 10,14)

27 Az én juhaim hallják a szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28 És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket a kezemből. 29 Az én Atyám aki nekem adta azokat, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyám kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,27-30)

Vagyis azokat nem engedi be az Ő országába, akiket nem ismer, és azok mehetnek be, akiket ismer. Pál is megemlíti, hogy Isten ismeri az övéit, sőt, az övéi megismerték Őt:

19 Azonban megáll az Isten erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja. (2Tim 2,19)

9 De most, hogy megismertétek az Istent, sőt, inkább megismert titeket az Isten, hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek újra szolgálni akartok? (Gal 4,9)

Vagyis aki megtér az Istenhez az Úr Jézus Krisztusban, akkor azt megismeri az Isten, és az is megismerheti az Istent. Mert azt mondja, hogy minden nemzetben kedves előtte az aki Őt féli, és igazságot cselekszik (ApCsel.10.35).

Jézus elmondja, hogy csak Benne lehetnek cselekedeteink, nélküle semmit sem cselekedhetünk (Jn.15.5). A Krisztus nélküli cselekedeteink nem számítanak semmit sem, mert azok nem Belőle, a Szent Szellem által vannak. Ha pedig nem Belőle, akkor azok mind hústesti cselekedetek, amelyek nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Csak úgy tudunk örök életre való gyümölcsöket teremni, ha Benne maradunk, és az általa előkészített cselekedeteket cselekedjük. Az mondja Pálnál is az Ige, hogy

16 Vallják, hogy az Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és hitetlenek, és minden jó cselekedetre megvetettek. (Tit 1,16)

Ezért fontos a hitéletben a hitből való cselekedet. Ha ugyanis vallom, hogy ismerem Jézust, de az életem nem azt mutatja, akkor a hitem halott a hit cselekedetei nélkül. Ezért igen fontos része az Új Szövetségnek Jakab levele. Az ugyanis megmutatja, hogy ha csak szájjal hiszünk, akkor annak semmi gyümölcse nem lesz Jézus előtt. Ahogyan fentebb is idéztem, Jézust követik a juhai. Ezt a parancsot adja a tanítványainak is, hogy tagadják meg magukat, vegyék fel a keresztjüket, és kövessék Őt mindennap. Vagyis akik a Krisztuséi, azok megfeszítették a hústestet minden indulatával és kívánságával együtt (Gal.5,24) – ez az önmegtagadás része. A kereszt felvétele az, amikor nem a magunk akaratát cselekedjük, hanem azt, amit az Úr parancsol nekünk. Valamint követnünk kell Jézust mindennap.

Azt mondja Jézus, hogy aki szereti Őt, az megtartja a parancsolatait (Jn.15,9-10). Ezzel megerősíti azt, hogy akik vele akarnak járni és szeretik Őt, azok az Ő parancsolataiban járnak, és akkor ismerni fogják Őt, és Ő is ismerni fogja őket.

3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3)

20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. (1Jn 5,20)

És most ezt kapcsoljuk össze a felekezetekkel. Hogyan jön össze egy témába ez a két dolog? Mi köze van a felekezeteknek Krisztus ismeretéhez? Az, hogy minden gyülekezetben vannak olyanok, akik ismerik Őt, és Jézus is ismeri őket. Ezt bizonyítja a jelenések könyvében a gyülekezeteknek írt üzenetek. Minden gyülekezetben van olyan, akit ismer az Úr, és akik győzni fognak.

Efézusban az győz, aki visszatér az első szeretethez, és a korábbi cselekedeteit is folytatja. Szmirnában az, aki végig kitart az üldöztetésben. Pergámumban azok, akik megtérnek a paráznaságból és a nikolaiták tanításaiból. Thiatirában azok Jézuséi, akik nem ismerik a Sátán mélységeit, és megtartják azt amijük van. Szárdiszban vannak azok, akik nem fertőzték meg a ruhájukat, és fehérben járnak az Úrral. Filadelfiában azok, akik mindvégig megtartják a koronájukat. Laodiceában azok, akik tőle vesznek tűzben megpróbált aranyat, fehér ruhát és megkenik a szemeiket, hogy lássanak.

Minden gyülekezetben ott vannak az Úréi. Ezek azok, akik ismerik Őt, és Jézus is ismeri őket. Ezek azok, akik vele járnak. Akik valósággal megismerik Őt. Ezért lehet az, hogy egy evangélikus, egy református, egy baptista gyülekezetben is meg lehet ismerni az Istent, de ehhez minden helyen arra van szükség, hogy a hívő az Úrral járjon. Nem a tanok a legfontosabbak, hanem az Isten ismerete. Valóban ez az örök élet.

Ezért lehet kimondani, hogy bárhol is legyen valaki, ha szereti az Urat, és az Úr Szellemének cselekedeteit cselekszi, akkor bármelyik gyülekezetben van is, akkor is az Úré, mert ismeri Őt és Vele jár. De ha valaki túlságosan is a tanokra, az adott felekezet tanításaira összpontosít, akkor nagyon könnyen lehet, hogy elmulasztja az Úrral való együtt járást.

11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: 12 A szentek tökéletesítése céljából, a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: 13 Amíg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia ismeretének egységére, teljes férfiasságra, a Krisztussal beteljesedő kor mértékére: 14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide-oda dobál a hab és hajt a tudománynak akármi szele az emberek álnoksága által, a hitetés ravaszságának megtévesztése által; 15 Hanem az igazságot követve szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban aki a fej, a Krisztusban; 16 Akiből az egész test szép renddel egyberakatva és egybeszerkesztetve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tag a mérték szerinti munkásságával teljesíti a test növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Ef 4,11-16)

Az Új Szövetségben szereplő gyülekezetek nem tanok köré csoportosultak, ezért olvashatja minden keresztyén az Új Szövetség írásait, mert azok a tartalmazzák a hitélet teljességéhez szükséges mindegyik tanítást. Ezért is tudja mindegyik felekezet kiolvasni a maga tanításait a Bibliából, mert abban mindegyik benne van. Viszont ha már kiragadunk valamit, akkor elveszítjük a teljességet. Mindent meg lehet élni abból ami meg van írva, viszont ha elhagyunk belőle valamit, akkor csorbítjuk a hitéletünket. Ezért a nekünk adott kegyelem mértéke szerint felül kell emelkednünk a felekezetek tanításain, és Krisztust kell keresnünk és megélnünk a Vele való közösséget. Nem szabad megállnunk egy-egy felekezet tanításainál, hanem Krisztust kell keresnünk, és ne idegenkedjünk semmitől sem ami meg van írva.

Watchmann Nee ismerte fel, hogy az Új Szövetség gyülekezetei kizárólag földrajzilag voltak megosztva. Helyi gyülekezetek voltak, amely teljesen logikus is. Nem a tanok osztották meg őket, hanem a távolság. Ha valaki figyelmesen olvassa az Új Szövetség írásait, különösen Pál leveleit, akkor megláthatja, hogy a gyülekezetek között igen nagy volt a forgalom, és a testvérek felkerestek több más helységben lévő gyülekezetet is. Ezért is lepleződtek le hamar a hamis tanítók és hazug szolgák, amelyekről már Júdás is ír.

Mindezekről azért írtam, hogy mindenki az Urat keresse, és ne elégedjen meg az adott gyülekezete vagy egyháza tanításaival. Egy élő Istenben, egy élő személyben hiszünk, és nem tanokban! Ez az élő személy, az Úr Jézus Krisztus! Ő szeretne velünk együtt élni, és akik szeretik, azok pedig nem kímélve a saját életüket szeretnének vele élni. Ne kötelezzük el magunkat a felekezetek mellett, hanem Krisztus mellett! Őt keressük! Őt kövessük!

Kell-e egy hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával?

7 Az ÚR beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megpróbált és hétszer megtisztított ezüst. 8 Te URam, tartsd meg őket; és őrizd meg őket ettől a nemzetségtől mindörökké. (Zsolt 12,7-8)

Alcímnek talán azt is adhatnám, hogy: „Vajon van-e hatása a szövegkritikának a hitéletre?” Sok hívő nincs is tisztában azzal, hogy mit is jelent a szövegkritika, vagy hogy egyáltalán létezik ilyesmi. De miért is kellene ezzel egy átlagos hívőnek foglalkoznia? Ez nem egy tudósoknak, teológusoknak való feladat? Ők teszik a dolgukat, és mi, az átlagos hívők pedig megtudhatjuk tőlük, hogy mit találtak, mi a munkájuk eredménye, és megmagyarázzák nekünk, hogy miért az a jó megoldás, amelyet ők adnak a kezünkbe.

Ez sajnos nincs így, és azt kell, hogy mondjam, minden hívőnek tudnia kellene arról, hogy mivel is foglalkozik a szövegkritika, az miért fontos, és milyen hatással van a hívő életre.

Írásaimban korábban már megpróbáltam több bizonyítékot is felmutatni, hogy a szövegkritika „tudományos” eredményei hová is vezettek mostanra. A Váradi-Károli Bibliával nem titkolt célunk az volt, hogy kiiktassuk a mai modern szövegkritika változtatásait a Károli Bibliából, és mai nyelven is érthető és olvasható olyan Károli Bibliát olvashassunk, amely mentes a modern liberális teológia és szövegkritika hatásától. Kikutatva Károli fordításának miértjeit, és helyre téve néhány olyan kifejezést, amelyet Károliék még nem tehettek meg.

Honnan is kezdjem a mondandóm. A bibliai szövegkritika alapvetően azzal a problémával foglalkozik, hogy a Biblia eredeti szövege elveszett, és azt amennyire lehet, a ma még fellelhető leletekből fáradságos munkával helyre kell helyreállítani. Bár mint már nyíltan kimondják, annak az esélye nélkül, hogy valaha is a kezünkben lesz az a szöveg, amelyet Isten Szent Szelleme eredetileg leíratott a prófétákkal és apostolokkal. Ez jól hangzik, de gondolkodjunk el együtt azon, hogy akkor emögött a kijelentés mögött mi is áll.

Tény, hogy egyetlen eredeti kézirat sem maradt ránk, amelyet valamelyik apostol írt volna. Ezzel szemben azonban olyan sok új szövetségi kézirat áll a rendelkezésünkre, több mint 5700 darab, amennyi egyetlen más ókori írás esetében sem.

Az is történelmi tény, amelyet senki sem vitat, hogy sohasem létezett központi irányítás a kéziratok másolását illetően. Azt mindenki szabadon másolhatta, és vihette a világ bármely pontjára. Ezt fontos volt leszögezni, mert ennek később még látni fogjuk a jelentőségét.

Az első és legfontosabb probléma a szövegkritikával, hogy feltételezi, hogy Isten nem őrizte meg az Igéjét számunkra. Azért van szükség a szövegkritikára, mert Isten nem volt hajlandó, vagy még durvábban mondva, nem tudta megőrizni azt. Ehhez a kijelentéshez kapcsolható sok egyház hitvallásában az a kitétel, hogy ők az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek. Vagyis, akkor a mai Biblia amit olvasnak, az már nem Istentől ihletett, mert ugye egyetlen eredeti kézirat sem maradt fenn. Akkor ők egy emberek által összeállított szöveggyűjteményt lapozgatnak, minden isteni ihletettség nélkül. Akik ilyen gyülekezetekben ülnek, ahol kimondják, hogy csak az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek, ott el kell gondolkodnia az egyszerű hívőnek is, hogy akkor ki az ő Istene, aki nem képes megőrizni a beszédét. Mennyire mindenható és menyire uralkodik mindenek felett? Annak ellenére, hogy többször is azt mondja, hogy megőrzi az igéjét.

A szövegkritikára akkor van szükség, amikor a kézirat bizonyítékok nem egyeznek meg adott helyen egymással, ezért valahogyan el kell dönteni, hogy melyik a helyes szöveg. A szövegkritika ma is használatos szempontjait egy Jakob Griesbach nevű német racionalista tudós fektette le, melynek fő pontjai a következők:

– a rövidebb olvasat a preferálandó, mert úgymond „a másolók előszeretettel írtak hozzá a szövegekhez”

– a nehezebb olvasat a preferálandó, mert „a másolók hajlamosak voltak a nehezebb szöveget átírni olyanra, amelyet könnyebben megértettek”

-az az olvasat a preferálandó, amelyik jobban kifejezi más kéziratok eredetét

– azt az olvasatot kell preferálni, amelyik ellentmondásos más idézetekkel vagy párhuzamos helyekkel

Figyeljük meg, hogy mesterségesen tesz bele a szövegbe ellentmondásokat, és nehéz érthetőséget. Amikor egy igehelynél variációk vannak és több lehetőség közül kell választani, hogy melyik lehet a helyes, akkor a legrövidebbet, a legnehezebbet, és a legellentmondásosabbat kell választani. Egyik ismert 20. századi szövegkritikus, Bruce Metzger is ugyanezeket a pontokat jelölte meg a szövegkritikai szempontjainál, ami azt jelenti, hogy ugyanezek a pontok, amiket egy hitetlen racionalista tudós állított össze, még ma is meghatározza a szövegkritika alapjait.

Alapjaiban határozza meg egy szövegkritikai munka sikerességét, hogy valaki hívőként, vagy hitetlenül végzi. A Bibliával nem lehet Istenre való tekintet nélkül, és a szellemi világra való tekintet nélkül foglalkozni. Ezt maga a Biblia mondja el. Csak néhány ige a sok közül:

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket: csak ha valaki istenfélő és az Ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. (Jn 9,31)

Csak azoknak jelenti ki a titkát, akik vele járnak:

Az ÚR titka azoké, akik Őt félik: és az Ő szövetségét megjelenti nekik. (Zsolt 25,14)

Isten távol van a hitetlenektől, ezért nem is kaphatnak tőle vezetést. A Biblia konkrétan beszél a Sátánról mint személyről, és Jézus még beszél is vele (Lk.4,1-13). Ő a világ fejedelme, és mindazok akik nem Krisztusban vannak, azok a Sátán uralma alatt vannak. Ezért akik istentelenül próbálják meg a Biblia szövegét rekonstruálni, azok a világ fejedelmének a szolgálatában állnak. Ezt nem lehet másképp mondani, mert

1Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Amelyekben forgolódtunk egykor mi is mindnyájan, a hústestünk kívánságaiban, cselekedve a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint harag fiai voltunk mint mások is: (Ef 2,1-3)

Akik nincsenek Krisztusban újjászületve, azok a világ fejedelmének a szolgái, és Isten szemében a harag fiai. Vagyis ha egy ilyen ember közelít a Biblia szövegéhez, akkor az eredmény nem is lehet kétséges. Csak rossz eredmény születhet, mivel a Sátán nem akarja, hogy jó és helyes Biblia kerüljön ki a kezük közül. Ma is, mint a történelem során mindig, Isten igéjének a megrontásán dolgozik, és azon fáradozik, hogy az emberek kételkedjenek Isten szavában (1Móz.3,1). Hol nyíltabban, hol burkoltabban, de a szolgái mindig ott voltak Isten igéje környékén, hogy megrontsák.

De mit mond maga Kurt Aland, aki a nevével fémjelzett Nestle-Aland kritikai Új Szövetség szöveggondozója, és a szövegkritikai munkák vezetője volt:

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg — feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak — akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, Dr Kurt Aland: A History of Christianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – kiemelés hozzáadva]”

Nem csak, hogy kétségbe vonja, hogy valóban azok az apostolok írták a leveleket, akiknek a nevét viseli, hanem még azt is állítja, hogy maga a Szent Szellem sugallta a hamis íróknak, hogy egy apostol nevét írják alá az írásuknak:

Amikor az Újszövetség pseudonymus irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak — de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – kiemelés hozzáadva]”

(megj.: pseudomymus írás az, amikor a szerző valójában ismeretlen, és nem az, akinek az írást tulajdonítják. Vagyis szerinte Péter levelét csak Péternek tulajdonítjuk, de valójában nem Péter írta.)

Szóval a mai szövegkritika atyja, Kurt Aland hitetlen és istenkáromló volt. Akkor ahogyan az Efézus levél második fejezetében olvastuk, nem lehetett Isten vezetése alatt, aminkor a munkáját végezte. Ha pedig nem Isten vezetése alatt volt, akkor csak a Sátán vezetése alatt lehetett, szintén az Efézus levél második fejezete alapján. Egyébként pedig miért érdekel egy hitetlen embert, hogy mi van a Bibliában? Miért foglalkozik olyasmivel, amiben amúgy sem hisz?

De most az egyházakat kérdezem, jobban mondva a hívő keresztényeket, hogy hogyan fogadhatják el egy ilyen ember munkáját hitelesnek? Amikor teljesen nyilvánvalóan nem Isten vezetése alatt cselekedett? Fentebb idéztem azt a verset, amely egyértelműen kimondja, hogy az Úr a titkát az őt félőknek jelenti ki (Zsolt 25,14). Egy hitetlen csak „valamit” csinál, de biztosan nem Isten vezetése alatt cselekszik.

Ez látszik a mai Bibliák által kiváltott hatásból is. Ma a gyülekezeteket elhagyó fiatalok nagy része nem hiszi, hogy a Biblia igaz, nem hiszi, hogy hibátlan, hanem azt hiszi, hogy ellentmondások vannak benne, hibák vannak benne és nem ihletett.

Ezért kell minden egyes hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával, mert egyértelműen aláássa a bibliai hitet.

Több szövegkritikai állítás pedig egyszerűen nem igaz, de ma is ugyanúgy hangoztatják, mint száz évvel ezelőtt. Az egyik ilyen, hogy az egyházatyák nem idéztek a többségi szövegekből a negyedik század előtt.(Erről korábban már írtam a blogon.) Ott vannak a bizonyítékok, és ma már nem néz utána senki, hanem csak szajkózzák Westcott és Hort állításait, amelyeknek nincs bizonyított alapja.

Egyébként az ő dokumentum eredet elméletük sincs bizonyítékokkal alátámasztva. A könyvükben csak leírják az elméletüket, de nem támasztják alá bizonyítékokkal. És itt térnék vissza a cikk elején említett fontos tényre, hogy sohasem volt a kéziratok felett egy központi irányítás. Ez azért fontos, mert a bizonyítékokból az látszik, hogy a negyedik századra lett egyértelmű az egyház számára, hogy melyek a helyes másolatok, és ekkor elhagyták a ma alexandriainak nevezett szövegtípust, és a ma bizánci néven ismert szövegeket kezdték el szerte a világban használni. Ezért is lettek ezek a többségi szövegek. Ha igaz lenne, amit Westcott és Hort mond, hogy az eredeti kéziratok szövegéhez közelebb állnak az alexandriai kéziratok, akkor hogyan lehet, hogy az összes területen elhagyták azok használatát, és a ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték másolni? Nem volt központi határozat, hogy melyiket kell használni. A gyülekezetek szabadon választották a bizánci szövegeket, és azokat sokszorosították.

De mivel a bizáncinak mondott szövegek már egészen korán felbukkannak az egyházatyák írásaiban, akkor azt kell mondanunk, hogy már akkor létezniük kellett. A ma hangoztatott elmélet szerint, a papiruszok sok új bizonyítékot tártak fel, és megerősítették az alexandriai szövegek elsőségét. De arról már nem beszélnek, hogy a papiruszok is több mint 80%-ban a bizánci szövegekkel egyező szövegeket tartalmaznak. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy Westcott és Hort állításával ellentétben az nem a kilencedik, tizedik században alakult ki, hanem már a kezdetektől jelen volt, hiszen akkor nem tudnák a régi papíruszok azt a szöveget tartalmazni.

De mindez miért fontos a mai hívő számára? Azért, mert ma a bibliatársaságok ilyen elméletek alapján, hitetlen emberek által összeállított szöveget adnak a kezünkbe, és most már szinte kizárólag ezekből a szövegekből készítenek bibliafordításokat. Ha egy ilyen Bibliát veszek a kezembe, akkor ne csodálkozzak, hogy abban ellentmondások, hibák vannak, és helyenként érthetetlen a szöveg. Már nem is beszélve arról, hogy elhalványítják Jézus Istenségét. Erről sokat írtam a Bibliák közötti eltérések kapcsán, de mindenki maga is megvizsgálhatja a Bibliákat, és összehasonlíthatja azokat. Az igazság kiállja a próbát, sőt, szereti ha meg van próbálva!

A szövegkritika a hitünkkel szembeni támadási felületeknek csak az egyik ága. Azzal szembe megy a geológia, a csillagászat, a történelem, az egész iskolai tananyag, a kultúra, a társadalom, és a bűnös emberek maguk is, akik talán nem is tudják, hogy mit tesznek.

Az Úr megőrizte a beszédeit, hogy minden korban elérhető legyen mindazok számára akik az igazságot keresik! Az nem veszett el, azt nem kell helyreállítani! Ezért is lett megírva, hogy bizonyosságunk legyen a hitünk felől, ahogy Lukács megerősíti Theofilust a hitében:

1 Mivelhogy sokan kezdték rendben megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek, 2 Ahogyan nekünk átadták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett nekem is, aki elejétől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendben írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

A szövegkritika állításával szemben Isten megőrizte az Igéjét, és azt nem kell helyreállítani. Magyarul a Károli Biblia őrzi immár 1590 óta.

Melyik a régebbi? A Textus Receptus vagy az alexandriai szövegek?

Westcott és Hort, amikor elkészítették az új Új Szövetség görög szövegét, akkor azzal érveltek, hogy a többségi szövegek, amelyeket ők „szíriai szövegeknek” neveztek, csak sokkal később készültek, mint az általuk preferált alexandriai szövegek. Ezért elutasították az addig használt Textus Receptust, és megalkották az új görög Új Szövetséget.

Aki nem osztotta Westcott és Hort nézeteit, de szívügye volt a Biblia, azok is azt mondták, hogy igen, nézzük meg, hogy valóban melyik szöveg az, amelyik a leghitelesebb hordozója Isten üzenetének. Mert például ha valóban nem része Isten igéjének a Márk 16.9-20 versek, akkor ne is legyen benne. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár a mai tudományos világ azt állítja, hogy nem része az eredeti szövegnek ez a szakasz, de azért nem meri egyik sem kivenni a Bibliából. De ha szerintük nem része, akkor miért tartják benn? Akkor miért nincs bátorságuk kihúzni az összes olyan részt, amely szerintük nem volt benne az eredeti szövegben? Egyébként része az eredeti szövegnek, és erről a Márk 16,9-20 kérdése írásban foglalkozom. Arról már nem is beszélve, hogy a nemzeti Bibliatársaságok a maguk döntése szerint hagynak benne olyan verseket a szövegben, amelyet a Nestle-Aland -féle kritikai kiadás nem tartalmaz, de amelyet minden Bibliatársaság és a katolikus egyház is elfogad? A magyar szakemberek felülbírálják a központi szöveget, és akkor ők döntik el, hogy mi mit is olvassunk. De akkor a más országbeli hívők más szöveget fognak hitelesnek tartani, és máris ott tartunk, hogy ahány kiadás, annyi szöveg. Ez csak rombolja az Isten Igéjébe vetett hitet.

Most azonban nézzük meg, hogy igaz volt-e Westcott és Hort állítása, hogy a többségi szövegek csak jóval az alexandriai szövegek után alakultak ki, vagy nem mondtak igazat.

Sajnos lehetőségeim és képességeim behatárolják ennek a kutatásnak a kereteit, de hála az Úrnak, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a kérdéssel. Több elismert szakember is megkérdezte ugyanezt, ráadásul Westcott és Hort kortársai, és ők még akkor birtokában voltak mind a szükséges ismeretnek, mind a szükséges forrásoknak, amelyek ahhoz kellettek, hogy megpróbálják ezt az elméletet.

Westcott és Hort elméletét a „The New Testament in the original greek – Introduction and appendix” című könyv tartalmazza (magyarul: Az Új Szövetség az eredeti görög nyelven – bemutatás és kiegészítés). Ebben kifejtik a dokumentum örökítési elméletüket, mely szerint minden kézirat dokumentum hordozza az elődje jegyeit, és hozzáadja a saját változtatásait (toldásokat, elhagyásokat, hibákat). Ezért a dokumentumok mind besorolhatók egy-egy családba, amelynek hordozzák a jegyeit.

Mivel ők az elméletükről egy egész könyvet írtak, ezért nem vállalkozhatok az elmélet teljes ismertetésére. Azt állítják, hogy Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szent János) után, aki a IV. században élt, már mindenki a szíriai szöveget használta, és nem az alexandriai változatot. Igazából az elnevezések, hogy szíriai, alexandriai, western (nyugati) szövegcsoportok, tőlük származik, és az ő elméletük alapján kezdték el használni. Én is azért alkalmazom, mert ma már mindenki így ismeri őket, de igazából nem léteznek ezek a kategóriák. Elméletükben azt állítják, hogy a legrégebbi és „legsemlegesebb” szöveg, vagyis amelyik mentes minden más behatástól, a Vatikáni és a Sinai kódex, és ezért használták az Új Szövetség szövegének rekonstruálásához, mint ennek a szövegcsaládnak a két legrégebbi tanúját.

Az azonban kétségtelen, hogy a semlegesnek tartott Vatikáni és Sinai kódexek az alexandriai szövegekkel mutatják a legnagyobb egybeesést, ezért a semlegességük is erősen megkérdőjelezhető, mert mind a kéziratok, mind az egyházatyák, akik az alexandriai szöveget használták, azok a mai Egyiptom területéhez köthetők. Ezért nehéz elfogadni, hogy ez lett volna a semleges szöveg, ha csak itt fordul elő, és nem terjedt tovább a világ más pontjaira. Míg a szíriai szövegről azt mondják, hogy abban megtalálható mind a western (nyugati), mind az alexandriai, mind a szíriai olvasat. Tehát pont azt várnánk el egy semleges szövegtől, amit a szíriai szövegcsaládról mondanak, hogy abban megvan mindegyik, és attól tértek el később a többiek. De ők ezt pont fordítva magyarázzák, hogy a szíriaiban ötvözték a korábban több irányzatban lévő szövegeket, és egybeolvasztották, szintetizálták a szöveget.

Westcott és Hort fent említett könyvének a 243. pontjában választ adnak a szövegek eredetére, és azt írják, hogy a semleges szövegekre a legnagyobb hatást a nyugati és az alexandriai változatok gyakorolták, de az alexandriai változtatások elhanyagolhatók, és leginkább kis korrekciók, amelyek érintetlenül hagyták a semleges szöveget. Szerintük a három szövegváltozat (nyugati, alexandriai, szíriai) a harmadik század második felében kezdett el különböző mértékben keveredni, és ezért kezdtek kihalni a negyedik századra a semleges szövegek. Ők erre a századra, vagyis a negyedik századra teszik a szíriai szöveg formálódását, ahogy átvette a többi irányzatból a szövegeket, és ötvözte önmagában.

Később elmondják (268.pont a könyvükben), hogy a szíriai szövegeket teljes mértékben kihagyták a szövegek értékelésénél, mert azokat egy keverék szövegnek ítélték, és nem tiszta szövegnek. Egyébként már a szíriai kifejezés is helytelen, mert azt mondják, hogy ebben a szövegcsaládban nagyon nagy a nyugati eredetű szövegek befolyása, és csak később, Konstantinápolyban „tisztázták” ezt a változatot.

Edward Miller folytatta és fejezte be azt a munkát, amelyet John William Burgon kezdett el, és adta ki könyvben, melynek címe „The traditional text of the holy gospels vindicated and establised” (magyarul: A szent evangéliumok hagyományos szövege, tisztázva és megalapozva). Ő is, mint John William Burgon, azt szerette volna tudni, hogy valójában mi lett megírva. Ezért tárgyi bizonyítékokat keresett arra, hogy melyik szöveg is valójában a legrégebbi, és a legtisztább.

Mivel az első századokból igen kevés kézirat maradt fenn, ezért nagyon fontos szerepet töltenek be az egyházatyák idézetei, amelyben a Szentírást idézik. Ahogyan Westcott és Hort húzott egy vonalat a szövegek értékelésénél a negyedik századnál, ezért mi is úgy vizsgáljuk meg az egyházatyák idézeteit, hogy Khrüszosztomosz legyen a határvonal. Nézzük meg, hogy a hagyományos szövegből, vagyis a Textus Receptusnak megfelelő szövegből hány idézetet találunk a negyedik század előtti időkből.

76 Egyházatya idézeteit végignézve, szemben azzal az állítással, hogy a hagyományos szöveg nem létezett a negyedik század előtt, több mint megnyugtató számban megtaláljuk az idézetekben. Ezek a bizonyítékok nagy jelentőséggel bírnak, mert az első századból nem maradt ránk újszövetségi kézirat, és olyan számosan léteznek, hogy az 1000 előtti évekből több van belőlük, mint bármilyen más ma létező kéziratból.

A negyedik század közepétől egészen a nyolcadik századig egyre erősödik a hagyományos szöveg (amit ma többségi szövegnek hívunk) elfogadottsága, amíg domináns szöveggé vált a kereszténységben. Ezzel szemben a Vatikáni és a Sinai kódexekkel megegyező szövegek összehasonlíthatatlanul kisebb számban maradtak meg. Nem a hagyományos szöveg hibátlanságát akarjuk itt bizonyítani, hanem a hagyományos szöveg korát. Vagyis azt, hogy az a legkorábbi korból származik, ahonnan írásos emlékünk van. Erasmus nagyon kevés kéziratból készítette el az első kiadását az Új Szövetségnek, amelyet latinra fordított. De annak szövege jelentősen megegyezik azzal, amely korszakokon át meg lett őrizve, és méltán kapta a Többségi szöveg elnevezést, illetve a Textus Receptus, vagyis a Fogadott Szöveg nevet.

Ellentétben Westcott és Hort állításával, egy tizennegyedik századi másolat lehet kiválóbb hordozója az igaz evangéliumnak, mint egy negyedik századi másolat, amely egy fabrikált szöveget hordoz. Mindvégig az Úr felügyelete alatt készültek a hiteles másolatok, és elutasítjuk, hogy 995 másolatból csak 1, 2 vagy három őrizte volna meg a hiteles szöveget, amelyek ráadásul egészen a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak az egyház előtt. Nem tudjuk elfogadni, hogy Isten ígérete, hogy megőrzi az Igéjét, annyira kudarcot vallott volna, hogy az 1800-as évek végén egy német kritikusra lett volna szükség, hogy megmentse az igaz evangéliumot egy szemeteskosárból.

Álljon itt egy táblázat, amely felsorolja, hogy melyik egyházatya melyik szövegből idézett. A hagyományos szöveg mutatja azt, amely megegyezik a mai Textus Receptus szövegével, és az „Újítás” kifejezés alatt pedig azok az idézetek vannak, amelyek az áthagyományozott szövegtől eltérő idézetet tartalmaznak. Az egyházatyák neveit meghagytam az angol változat szerint, mert ezeknek a magyar megfelelőjének a felkutatása aránytalanul sok időt vett volna el, és a munka lényegét tekintve nem olyan horderejű a nevek magyar megfelelőinek az ismerete, hogy érthetetlenné tenné a mondanivalómat. Csak az evangéliumokból vett idézeteket tartalmazza a táblázat, nem az adott egyházatya minden újszövetségi idézetét!

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Patres Apostolici and Didache . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . .4
Epistle to Diognetus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 . . . . . . . . . . . 0
Justin Martyr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 . . . . . . . .. . .20
Heracleon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 7
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .2. . . . . . . . . . .0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . .0
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 3. . . . . . .. . . . .1
Irenaeus (Latin és görög). . . . . . . . . . . . . . . . . . 63. . . . . . . . . .41
Hegesippus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 2. . . . . .. . . . . .0
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .2. . . . . . . . . . .4
Ábrahám testamentuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . .. . . . . . .0
EpistolaViennensium et Lugdunensium. . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Clement of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 82. . . .. . . . . . .72
Tertullian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .74. . . . . . . . . .65
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 18. . . . . . . . . . . 7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .26. . . . . . . . . . 11
Callixtus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 1. . . . . . . . . . . 0
Pontianus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 2
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .460 . . . . . . . . 491
Julius Africanus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
Gregory Thaumaturgus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 3
Novatian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. . . . . . . . . . . 4
Cornelius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Cyprian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100. .. . . . . . . . 96
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . 4
Dionysius of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 12. . . . . . . . . . .5
Synodus Ahtiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . .1
Acta Pilati . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..5. . . . . . . . . . .1
Theognostus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . .1
Archelaus (Manes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .2
Pamphilus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 5. . . . . . . . . . .1
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 14. . . . . . . . . . 8
Peter of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . 0
Lactantius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . .1
Juvencus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .1. . . . . . . . . . 2
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..2. . . . . . . . . . .1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 . . . . . . . . . . 1
Apostoli kánonok és alkotmányok . . . . . . . . . .61. . . . . . . . . .28
Eusebius (Caesarea) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . .214
Theodorus Heracleensis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . .. 0
Athanasius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179. . . . . . . . 119
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . .. . . 1
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 . . . . . . .. . . .2
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 . . . . . . . . . . .1
Eustathius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7. . . . . . . . . . . 2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . .36. . . . . . . . . 17
Hilary (Poictiers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . .. . . 39
Candidus Arianus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .0. . . . . . . . . . . 1
Eunomius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . 0
Didymus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . .36
Victorinus of Pettau . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .4. . . . . . . . . . . 3
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 0
Zeno. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 5
Basil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272. . . . . . . . . 105
Victorinus Afer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . 20
Titus of Bostra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44. . . . . . .. . . 24
Cyril of Jerusalem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Quaestiones ex Utroque Test. . . . . . . . . . . . . 13. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nyssa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91. . . . . . . . . .28
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nazianzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . 4
Amphilochius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27. . . . . . . . . . 10
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . .0
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . .. . . . . . . 0
Esaias Abbas. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . .0
Nemesius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . 1
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. . . . . . . . . . 2

Összesen:. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2630. . .. . . . 1753

Ez az összehasonlítás kiválóan mutatja, hogy a hagyományos szöveg 3:2 arányban többször használt, mint a hagyományostól eltérő szövegek. Hort állításával ellentétben, aki azt mondja, hogy a harmadik századig nem létezett idézet a hagyományos szövegből, nem ezt találjuk. Még Origenész is, aki nek a bizonyságát többre tarják, mint az összes többi egyházatyáét, még ő is majdnem fele-fele arányban idézi a hagyományos szöveget, és a megújított szöveget. Bár Horték elutasítják az egyházatyák bizonyítékait, azzal a felkiáltással, hogy azok kizárólag külső bizonyítékok, és nem bibliai szövegeket tartalmazó kéziratok.

Emeljük ki a régi egyházatyák közül azokat, akiket alexandriainak szoktak jegyezni, és nézzük meg, hogy ők milyen arányban is idéztek a szövegekből a kérdéses időszakban:

A korai egyházatyákat többször csoportokra osztják, a bizonyságaik színezete szerint, a munkásságuk helye szerint, és a kor szerint, amelyben működtek. Ennek megfelelően, korai-hagyományos, késői-hagymoányos, szír-alsó latin, alexandriai csoport tagjai lehetnek, és annak, amelyet talán úgy hívunk, hogy cézáreai.

I. Korai hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Didaké – Apostoli Atyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 4
Levél Diognetusnak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
EpistolaViennensium et Lugdunensium . . . . . 1 . . . . . . . . . . 0
Hegesippus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Justin. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17. . . . . . . . . . 20
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 0
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Ábrahám testamentuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Irenaeus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63. . . . . . . . . . 41
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . .7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. . . . . . . . . . .11
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .151. . . . . . . . . . 84

II. Késői hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Gregory Thaumaturgus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .3
Cornelius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . .1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . .1. . . . . . . . . . . . 2
Archelaus (Manes). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .2
Apostoli Alkotmányok és kánonok. . . . . . . . . . 61. . . . . . . . . . 28
Synodus Antiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 1
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . .4
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . . . . . . . . . 8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 0
Theodorus Heracleensis. . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 2. . . . . . . . . . . 0
Titus of Bostra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 . . . . . . . . . .24
Athanasius( except Contra Arianos). . . . . . .122. . . . . . . . . . .63
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Basil. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .272. . . . . . . . . 105
Eunomius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Cyril of Jerusalem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 . . . . . . . . . . .1
Victorinus of Pettau. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 3
Gregory of Nazianzus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . 4
Hilary of Poictiers. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . . . . . 39
Eustathius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 . . . . . . . . . . .2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . . 36. . . . . . . . . . 17
Didymus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . . 36
Victorinus Afer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Gregory of Nyssa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91. . . . . . . . . . 28
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 6
Amphilochius (Iconium). . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. . . . . . . . . . 10
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Acta Pilati. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . 1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2. . . . . . . . . . . 1
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Quaestiones ex Utroque Testamento. . . . . . 13. . . . . . . . . . 6
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 . . . . . . . . . . 0
Esaias Abbas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .9 . . . . . . . . . . 2
Összesen. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 1332. . . . . . . . 609

III. Nyugati, vagy Szír-alsó latin

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 4
Callixtus and Pontiarius (Popes). . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Tertullian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 . . . . . . . . . .65
Novatian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .6. . . . . . . . . . . 4
Cyprian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100. . . . . . . . . . 96
Zeno, Bishop of Verona. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 5
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . . .20
Lactantius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . .1
Juvencus (Spain) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Candidus Arianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Nemesius (Emesa). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .205. . . . . . . . . 203

IV. Alexandriai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Heracleon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 7
Clement of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82. . . . . . . . . . 72
Dionysius of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . 12. . . . . . . . . . . 5
Theognostus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 1
Peter of Alexandria. . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 8
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 . . . . . . . . . . 1
Athanasius (Orat. c. Arianos). . . . . . . . . . . . .57. . . . . . . . . .56
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .161. . . . . . . . .150

V. Palesztín vagy cézáreai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Julius Africanus (Emmaus). . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . .1
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .460. . . . . . . . . .491
Pamphilus of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Eusebius of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . . 214
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .781. . . . . . . . . 707

A hagyományos szöveg dominanciája már be lett mutatva az első táblázatban. A korai egyházatyák feljegyzései jól mutatják, hogy bár a szöveg megromlása már korán felütötte a fejét, de a tiszta egyházatyák általában felülkerekedtek ezen.

A hagyomány tovább őrződött az egyházatyák többségénél, akik követték a korai tiszta tanítókat. Nincs szünet, vagy megszakadás a bizonyságok sorában. Hort állításának a legkisebb nyoma sincs. A hagyományos szöveg mindvégig velünk volt, és nem csak a harmadik század második felében kezdett el kialakulni az a szövegváltozat, amit ma Többségi szövegként, vagy Textus Receptusként is ismerünk. A hagyományos szöveg megállta a helyét a megrontással szemben, és végül a nyolcadik, kilencedik századra általánosan elfogadottá vált.

Az egyházatyák bizonyítják azt is, hogy nem volt egy általánosan „nyugati” szövegcsoport, ahogyan azt Horték állították. A nyugati egyházatyáknak volt kapcsolata a szír atyákkal, de legalábbis Szíria bizonyos részeivel. A szövegromlások egyik fő forrása Alexandria, és az itt elterjedt szövegek később Origenész révén kerültek Palesztinába. Origenész híres a „szövegjavító” változtatásairól, ezért nem meglepő, hogy a keze nyomát Palesztinában is megtalálhatjuk.

Számomra elképesztő, hogy Westcott és Hort állításai hogyan állhattak meg ennyi éven át anélkül, hogy ezeket bárki leellenőrizte volna. Ebből a pár egyszerű táblázatból látszik, hogy amit a szövegekről állítottak, az egyszerűen nem igaz. Ezért a munkájuk sem lehet elfogadható. Még ha feltételezzük is, hogy nem szándékos amit tettek, de a tévedésük akkor is olyan horderejű, hogy el kellene vetni mindazt, amit csináltak, és új alapokról kellene indítani az egész szövegkritikai munkát.

De nem mondhatunk mást, mint azt, hogy itt ismét azt kell látnunk, hogy nem egyszerű emberi mulasztásokról van szó, hanem igen komoly gonosz szellemi erők által megtámogatott kampány folyik Isten igéjének a megrontására. Sok éven át tartó sorozatos hazugságra és titkolózásra építve adta ki munkáját Westcott és Hort. Majd utánuk a Nestle-Aland bizottság is Westcott és Hort Új Szövetségére alapozta a munkát, ezzel biztosítva a megrontott szöveg továbbvitelét, szinte teljesen kiirtva a világból a hagyományos szövegekre épülő Bibliákat.

Sajnos mára magyarul is csak az 1908-as revízió előtti Károli Biblia maradt tiszta, és mai magyar nyelvezettel egyedül a Váradi-Károli Biblia viszi tovább a hagyományos szövegre épülő Bibliát.

Néhány szó az Ószövetség héber szövegeiről

16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim 3,16-17)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Isten szent emberei. (2Pt 1,20-21)

46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek az én beszédeimnek? (Jn 5,46-47)

A blogon elég sokat foglalkoztam az Új Szövetség görög szövegeinek történetével, de annál kevesebbet az Ó Szövetség héber szövegeivel. Ez abból a szempontból indokolt, hogy a világban Jézus Krisztus személye az, amely megosztó. Ő a „botránykő”, Ő az, akinek a személyében fennakadnak a hitetlenek, és akinek a személyét a gonosz szellemi erők mindenáron el akarják „maszatolni”. Elhitetve az emberiséget, hogy Ő csak egy vallásalapító, és legjobb esetben is csak olyan mint a többi tanító, és emiatt változtatták meg az Új Szövetség szövegeit is.

Most azonban szeretnék egy picit a Biblia ószövetségi részének történetével foglalkozni. Egy rövid gondolat erejéig ellátogattam már ide, „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” írásban és videóban, illetve a „Kell-e nekünk az Ószövetség” írásban. Történetileg azonban most egy picit tovább kutattam. Sajnos most is azt kell mondanom, hogy a teljesség igénye nélkül, mert az anyag hatalmas, mint mindig, ezért csak azt a kis szeletet mutatom be, amely fontos a mai kereszténység szempontjából. Addig mentem el a kutatásban, hogy bizonyossággal ki merjem jelenteni, hogy a reformáció korának héber szövege a lehető legjobb, amit a keresztény világ valaha használt. Mára azonban azt látni, mint az Új Szövetség esetében is, hogy ettől a szövegtől egyre messzebb kerülünk.

Természetesen a héber szövegekből is maradtak fenn kéziratok, de a reformációval majdnem egyidős könyvnyomtatás segítette a maszoréta szövegek elterjedését. A maszoréta szó jelentése a hagyományra utal, mert a „maszoréták”, a hagyományőrző zsidó írástudók őrizték meg a Biblia szövegét, amelyet ma maszoréta szövegként emlegetünk. Keresztény körökben ezt tekintették az elfogadott héber Ó Szövetségnek, amikor Luther azt mondta, hogy csak erről hajlandó lefordítani az Ó Szövetséget, és nem a görög, illetve latin írásokból. Írásomban a kereszténység szempontjából leglényegesebb kiadásokat vizsgálom meg közelebbről.

Az Első Rabbinikus Biblia, Velence, 1516-17

Mire elkészült az Első Rabbinikus Biblia, addigra már más nyomtatott változat is megjelent, hogy csak az egyik jelentősebbet említsem, a Complutensian Polyglot, 1514-17 között. A Polyglot készítése során azonban még nem volt elterjedt, hogy valaki a forrásanyagot is olyan pontossággal megnevezze, mint azt ma szokás. Ezért nem lehet tudni, hogy a Spanyolországban megjelent Polyglot héber szövege melyik héber kéziratból, vagy melyik más, esetleg több forrásból származik. Spanyolroszággal ellentétban azonban Velence, és az olasz föld azonban már ez előtt az idő előtt is több héber Bibliát adott ki, Nápolyban, Pesaroban, Soncinoban. Daniel Bomberg is, aki egy velencei könyvnyomtató, maga is beleszeretett a Kabbala rejtélyeibe, és Antwerpenből Velencébe áttelepülve nyomdát nyitott. Maga mellé tudta állítani az egyház püspökeit és bíborosait, hogy engedélyt is szerezzen a könyvek kiadására, mert ebben az időben csak pápai engedéllyel lehetett könyvet kiadni. Az ő nyomdájából került ki Felix Pratensis szerkesztésében az Első Rabbinikus Biblia. Felix Pratensis nevéhez fűződik, hogy ő már elkezdte a szöveg mellett a variációk listázását, amelyet az utána következő szerkesztők is átvettek. Felix Pratensis született zsidó volt, aki kb. 1506-bn keresztény hitre tért, de Daniel Bombergnek nem volt problémája, hogy megtért zsidókat foglalkoztasson a nyomdájában. Emiatt azonban, hogy Felix Pratensis megtért a keresztény hitre, később a munkája a zsidók számára „használhatatlanná” vált, és ezért nem folytatta tovább a munkáját a Biblia körül. Ezért zsidó körökben nem is igazán fogadták el az Első Rabbinikus bibliát, mivel nemhogy egy kereszténnyé lett zsidó készítette, hanem még az előszóban a pápának is volt ajánlva. Daniel Bomberg pedig félrevezetően adta ennek a könyvnek az Első Rabbinikus biblia címet, mintha szándékosan tudomást sem vett volna a korábban elkészült kiadásokról. Megtévesztve ezzel X.Leo pápát is, aki kiadta az engedélyt a nyomtatásra. Egyébként pedig a Biblia szövege arról árulkodik, hogy Felix Pratensis több korábbi kiadás szövegét ismerte, és több verziót beépített a szövegébe.

A Második Rabbinikus Biblia, Velence, 1524-25

1516-17 környékén kerül Jakob Ben Chajim Ibn Adonijah Daniel Bomberg nyomdájába dolgozni. 1527 után azonban eltűnik a neve minden kiadványról, ezért nem tudni pontosan, hogy mi történt vele az után, hogy megjelent a neve alatt a Második Rabbinikus Biblia. 1525-ben, Elija Levita, aki az utószót írta a Második Rabbinikus Bibliához, még elismerően szól róla, de 1527 után, még a Második Rabbinikus Biblia későbbi kiadásairól is eltűnt Jakob Ben Chajim neve.

Jakob Ben Chajim családja Spanyolországból emigrált Tuniszba, 1412 vagy 1492 környékén, ahol rabbinikus iskolába járt. 1510 és 1517 között a szegénységben élő Jakob Ben Chajim városról városra vándorolt Itália területén, amíg el nem szegődött Daniel Bomberg nyomdájába, ahol megnyugvást és munkát talált. Valószínű, hogy miután keresztény hitre tért, azután már nem szívesen dolgoztak vele a hitüket megtartó zsidóságból valók. Elképzelhető, hogy 1543 és 1547 között Daniel Bomberg több kiadványának a szerkesztői munkáját még ő végezhette – több kommentárnak és midrasimnak – de a neve már nem szerepelt sehol sem, mert Daniel Bomberg el szerette volna fogadtatni a kiadványait a zsidóságban is, nem csak a keresztények között.

Annyi bizonyos, hogy 1517 és 1527 között Jakob Ben Chajim egy igazán hatalmas munkát végzett el. Megszerkesztette a Babiloni Talmudot tizenkét kötetben, a Jeruzsálemi Talmudot, Natan rabbi konkordanciáját és Maimonides „Misne Torah”-ját. És ezalatt az idő alatt folyamatosan utazott, gyűjtötte és rendszerezte a kódexeket, amelyekkel előkészült a nagy Rabbinikus Bibliára, amelyet több mint 400 éven keresztül úgy kezeltek, mint a héber Textus Receptust. Ezt nevezték zsidó körökben a Mikraot Gedolot verziónak. Azóta a Mikraot Gedolot verzió is eltért már ettől, mert ma az Aleppo kódex az alapja. Érdemes megjegyeznünk, hogy mára elszakad egymástól az Ó Szövetség zsidó és keresztény olvasata, de a két verzió ismét közelít egymáshoz a Holt Tengeri tekercsek megtalálása óta. Sőt, azóta egyes zsidó bibliakutatók azt szorgalmazzák, hogy igazítsák a zsidó bibliát a Vatikáni kódexhez, mint az egyik legrégebbi szövegtanúhoz. Erről bővebben az Ismét a Septuagintáról írásban szóltam.

Ben Chajim nem volt elégedett Felix Pratensis munkájával, és nem esett nehezére, hogy meggyőzze Daniel Bomberget, hogy valami jobbat kell készíteni. Daniel Bomberg pedig semmi költséget nem sajnált. Nincs semmi feljegyzés, hogy melyik kézirat honnan érkezett, mikor keletkezett, mi a története. Ahogyan fentebb írtam, ezeknek az adatoknak a feljegyzése abban a korban nem volt jellemző. Jakob Ben Chajim egész Európa területéről gyűjtötte a szövegeket, és maga végezte el azok elemzését, és kategorizálását. Erről ő maga így ír az előszóban:

Volt, amikor megváltoztattam a Masszora egy bizonyos kódexében lévő szöveg állítását, mert nem harmonizált a Masszora kódexek többségével, miközben kevesekkel megegyezett, vagy amikor önmagának mondott ellent, akkor körültekintően addig kutattam, amíg megtaláltam az igazságot, az én szerény tudásom szerint.

Jakob Ben Chajim a tőle telhető legjobbat adta, hiszen úttörő volt ezen a területen. Daniel Ginsburg, 19.századi bibliakutató, helyesen mondja, hogy Ben Chajim „megmentette a masszorát az enyészettől”.

A Második Rabbinikus Biblia szövege, melyet Jakob Ben Chajim szerkesztett, megkapta azt az elismerést, hogy ez az igazi maszoréta szöveg. Erről a szövegről készült nagyon sok reformáció korabeli nemzeti nyelvi fordítás, és ennek a szövege terjedt el keresztény körökben is.

Daniel Ginsburg A Massoretico-critical kiadásának bemutató kötetében így ír a szövegkritikusok és a Második Rabbinikus Biblia viszonyáról (964.oldal):

„[…] ez az egyetlen elfogadott, ellenőrzött Maszoréta szöveg. A modern kor egyetlen szerkesztője sem, aki a héber szöveget a Masszora szerint szerkeszti, nem térhet el tőle anélkül, hogy következetesen megindokolja, hogy miért teszi.

Minden ezt követő kiadás annyira maszoréta, amennyire követi Jakob Ben Chajim standard szövegét. A szerkesztőnek, aki a szövegét maszoréta szövegnek mondja, minden ettől való eltérését el kell magyaráznia, és igazolnia kell a masszora és olyan kéziratok nyomán, amelyek bemutatják a szövegnek az elfogadott maszoréta olvasatát.” (976.oldal)

Jakob Ben Chajim úgy ír a munkájáról az előszóban, hogy ő ezt a népe javára, és Isten dicsőségére, Isten kegyelméből végezte. Jobb kezekben nem is lehetett volna a héber maszoréta szöveg. Ez a szöveg mutatja a legtöbb egyezést a rabbinikus iskolákban található szövegekkel. Ezt úgy is nevezik később, mint a Ben Naftali szöveget, szemben a később megtalált Ben Asher szöveggel, amelyet a Leningrádi kódex tartalmaz. A Leningrádi kódexről később fogunk szólni, a Biblia Hebraica kiadások kapcsán.

Biblia Hebraica, Rudolf Kittel 1906

A 19.században a tudományos világ új utat tört magának a bibliakutatás vonalán is. Különösen Németországban volt erős hatása a racionalizmusnak a Biblia kutatására is. Rudolf Kittel is tudósnak számított, és nem egyházi embernek. Először nézzük meg, hogy mit mond az ő ószövetségi kiadásáról a Német Bibliatársaság hivatalos honlapja:

„1901 környékén, a lipcsei Ó Szövetség kutató, Rudolf Kittel (1853-1929), kidolgozott egy tervet a héber Biblia kritikai kiadására. Kittel Biblia Hebraica (BHK) kötete 1906-ban lett kiadva két kötetben, a lipcsei Verlagsbuchhandlung J.C. Hinrichs által. Alapjául Kittel az ún. héber »Textus Receptus«-t vette, amelyet Jakob ben Chajim szerkesztett. Ez volt a maszoréta szövegnek Daniel Bomberg által 1524/1525-ben kiadott változata. Az első kiadása után évszázadokon keresztül ez vált az általánosan elfogadott és meghatározó szövegévé a héber Bibliának. Kittel a hangsúlyokkal és a magánhangzókkal együtt adta ki, de elhagyta a szöveg körül lévő maszoréta kommentárokat és jegyzeteket (a Masszora Magnát és Masszora Parvát). Az oldalak lábjegyzékébe feljegyezte a kritikai apparátust a szövegvariációkkal más ismert maszoréta kéziratokból és régi fordításokból (elsősorban a görög Septuagintából).”

(forrás: https://www.academic-bible.com/bible-society-and-biblical-studies/scholarly-editions/hebrew-bible/bhk/ )

Másképp megfogalmazva, amit a zsidó hagyományok őriztek a szövegek variációiról, azt ő egyszerűen levágta a szövegről, és ezek helyett odatette a Septuagintát és a Vulgátát, más kéziratok magyarázataival együtt.Ezzel kidobta azt, amit a zsidók féltve őriztek, és mindig a szöveg mellé tették, nem felülbírálva azt, ami a szövegben van, de feljegyezve az esetleges olvasatbeli és írásbeli eltéréseket.

Egyébként ma igen keveset tudunk Rudolf Kittelről, a hitéről és a munkájának a fő szempontjairól. Ahogyan Westcott és Hort hitét és világnézetét leginkább a levelezésük mutatja be, úgy Rudolf Kittel hitéről és meggyőződéséről a Zsidók története című könyve árulja el számunkra, hogy ki is volt ő valójában, és milyen szempontok vezették a munkájában, amikor összeállította a Biblia Hebraicát.

Ebből a könyvéből idézek néhány olyan szakaszt, amelyek egyértelművé teszik, hogy milyen háttérből dolgozta fel az Ó Szövetséget.

Először is nézzük meg, hogy mit mond Jézusról:

„A názáreti Jézus vallása, vagy inkább amit elért, az élet és a világ az ő mindent átfogó munkájában, nem egyedül Júdea és a vallásos izraeli földből nőtt ki: a keresztény vallás alapítója az ő lényében, és főként az ő tanításában mélyen gyökerezik a népe távoli múltjában és az Ó Szövetség által kínált gondolatkörökben.”

Szóval számára Jézus nem az Isten Fia, hanem egy olyan vallásalapító, aki mélyen gyökerezik népe hagyományaiban. Ezzel egyértelműen kimondja a hitetlenségét. És ez rá is nyomja a bélyegét a munkájára, mert akkor azt sem hiszi, hogy az Ó Szövetséget Isten adta a zsidó népnek (Róm.3,2).

Ennek fényében dolgozta fel a szöveget. Nem is csoda, hogy Mózes öt könyvét nem tartja Mózes által írt könyveknek, hanem később összeállított könyveknek. De ne szaladjunk előre. Nézzük mit mond Izraelről:

„A Mózes utáni időkben Kánaánban letelepedett nép, akinek a történetének szentelt ez a könyv, magát Izrael fiainak nevezi. A felvetés azon alapszik, hogy a név – Izrael fiai, mint a történeti időben még sokáig az északi törzseket jelentette, akik eredetileg egyetlen jelentős törzzsé lettek. Ugyanennek [a törzsnek] a jelentősége miatt lett az ezt követő időkben a neve az összes északi törzseknek, majd kölcsönözte a nevét az egész népnek. Hasonló előzmények sok más törzsi nevet jeleznek, melyek idővel népek neveivé lettek. Így lett ez utána Izrael atyáinak történetében a későbbi nevük, amelyet eredetileg a nép Jákobnak nevezett ősatyját jelölte. Így leszögezhetjük, hogy egy Jákob törzs létezett, amelyik Izrael egyik rokon törzsével összeolvadt, és annak nevét felvette.”

Szóval legendának tartja Mózes első könyvét, és meg sem említi, hogy Jákob élt valaha, hanem „volt egy Jákobnak nevezett törzs”, aki beleolvadt Izrael törzsébe. Ugyanitt ezt írja: „Nem tudja az ember másképp elképzelni a szent földön Izrael néven ismert nép nevének az eredetét.”

Nem ad semmi valóságtartalmat az Ó Szövetségnek, és még a legkisebb jele sincs annak, hogy ezt valóban Istentől ihletettnek tekintse.

Ahogyan Kurt Alandtól, úgy tőle sem idegen, hogy meggyanúsítson valakit azzal, hogy álnéven írta az egyik könyvet. Szerinte Mózes ötödik könyvét Hilkiás pap írta Mózes álnév alatt még Manassé idejében, hogy Manassé elhagyja a bálványimádást.

A Zsidók története könyvének 58.oldalán ezt írja:

„A keletkezését legegyszerűbben a következőképpen lehet elképzelni. A könyvet Manassé uralkodása alatt, egy Jahvéhoz hű prófétai ember írta, Hilkiás reformkísérlete és Manassé bálványimádása elhagyásakor.”

Meggyanúsítja Hilkiást, hogy ő vagy egy névtelen prófétai ember írta Mózes ötödik könyvét, hogy visszatérítse a népet a mózesi törvényekhez.

Ez a hangvétel végighúzódik a könyvén. Ebből láthatjuk, hogy mennyire hitetlen ember volt, és nem Istentől jövő írásnak kezelte a Bibliát, hanem a saját erkölcsi normáihoz igazította annak keletkezését. Ne is várjunk akkor tőle olyan munkát, mint például Jakob Ben Chajimtól, aki hitből kereste Isten igéjét, és aszerint állította össze.

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Az ige mondja maga, hogy az istentelen emberektől messze van az Úr. Ezért akkor ne is várjuk el, hogy egy hitetlen ember össze tud állítani egy jó Bibliát. Mindannyian tudjuk, hogy sok olvasatbeli variáció létezik, és abban csak az Isten tud eligazítani, hogy melyik a helyes, és melyik nem.

Szóval ő adta kezünkbe azt a héber Bibliát, amelyet már ő látott el olyan jegyzetekkel, amelyek elsősorban a Septuagintából származtak.

De megint ott járunk, hogy csak egy versről-versre történő elemzés mutathatná meg, hogy a szövegben valójában mennyi változtatást eszközölt. Ha csak a lábjegyzeteket nézzük, akkor is 20-30000 változtatással állunk szemben.

Biblia Hebraica könyve második kiadása szinte megegyezik az elsővel, azzal a különbséggel, hogy tartalmaz egy hibalistát.

Biblia Hebraica 3

1937-ben jelent meg, és ez a kiadás már a Leningrádi kódex szövegét tartalmazza. A Leningrádi kódex volt a Holt-tengeri tekercsek megtalálásáig a legrégebbi teljes Ó Szövetség.

Christian Ginsburg úgy ír a Leningrádi kódexről, hogy az sokszor egyedi szöveget tartalmaz Jakob Ben Chajim Második Rabbinikus bibliájához képest, amely a rabbinikus iskolák által a legszélesebb körben használt szövegre támaszkodott. A Leningrádi kódex szövegét Ban Asher szövegnek is nevezik, amely valóban eltér a többségi héber maszoréta szövegektől.

Ahogyan az Új Szövetség esetében is, itt is azzal a szemponttal találkozunk, hogy a tudományos világ egyszerűen azt mondja ki, hogy a régebbi a jobb. Minden más szempont csak másodlagos. Valahogy olyannak tűnik a helyzet ebben az esetben is, mint az Új Szövetség esetében is, hogy azok a szövegek maradtak fenn, amelyeket nem használtak. Így maradhatott fenn a Leningrádi kódex is.

1958 decemberében, a Concordia Theological Monthly folyóiratban, bizonyos Frederick W. Danker ezt írja:

„Kittel harmadik kiadásának az előnye, amelyre ezután BH-ként fogunk hivatkozni, hogy túlmegy a 13. 14. századi kéziratokon, amelyeket Jakob Ben Chajim szerkesztett, és 1524-25-ben Daniel Bomberg adott ki Velencében. Jakob Ben Chajim szövege gyakorlatilag az Ó Szövetség Textus Receptus-a, amelyet Kittel is használt az első két kiadásában. A harmadik kiadás, a Leningrádi kódexen alapul, amely egy 1008-ban kéziratokról készült másolat, melyet Áron Ben Moshe Ben Asher készített. A harmadik kiadás jelentős revíziója óta, a Biblia Hebraica gyakori korrekciókon és javításokon ment át.”

Szóval a nagy szövegbeli változtatás az 1937-ben megjelent 3.kiadásnál jött. Ezt Rudolf Kittel csak előkészíteni tudta, de befejezni nem, mert közben elhunyt.

Biblia Hebraica Stuttgartensia

Ez az utódja Kittel héber bibliáinak. Eddig ez az első kutatók által teljesen kidolgozott változata a Leningrádi kódexnek. Itt már nyíltan kimondja a Német Bibliatársaság, hogy nem céljuk az Ó Szövetség eredeti szövegének a rekonstruálása, mert az lehetetlen. Csak a fennmaradt szövegek alapján, a Septuaginta, a Vulgata, a Peshitta figyelembevételével állítják össze a szöveget.

Szintén a Német Bibliatársaság írja az internetes oldalán, hogy „A maszoréta szöveg nem minden esetben reprodukálja az eredeti bibliai szöveget.”

Köszönhető ez annak, hogy már nem azt a szöveget használják, amelyet megőriztek a rabbinikus iskolák, amelyből Jakob Ben Chajim maszoréta szövege is összeállt, hanem egy-egy kéziratra támaszkodnak, és sok olyan régészeti leletre, amelyek keletkezése és eredete ismeretlen. Hozzá kell tennünk, hogy a Holt-Tengeri tekercsek tekintetében mindig a variációk sokaságáról hallunk, de arról nem, hogy hány tekercs szövege egyezik meg az Ó Szövetség szövegével.

Biblia Hebraica Quinta

2004 óta ez a legújabb verziója a kritikai héber ószövetségi szövegeknek. Ebben prezentálják a Leningrádi kódexből a szöveg körüli jegyzeteket (Masora Magna, Masora Parva). Már a szövegbe kombináltan megjelenik a Qumráni tekercsek szövege, figyelembe lett véve az Aleppo kódexet is, amely a legrégebbi, de nem teljes héber kódex.

Még egy kis magyar vonatkozású adalékot szeretnék hozzátenni a végére. Az 1908-as revízió egyik célja az volt, hogy az Ó Szövetséget a héber szöveg alapján revideálják. Ezt a revizorok az első körben meg is tették, de a munkájukat ellenőrző kollégáik már más szempontokat vettek figyelembe. Erről így ír az egyik revizor, Csengey Gusztáv:

Én Ezékielt nemcsak revideáltam, hanem elejétől végig a héber eredetiből, a Hebraica veritasból fordítottam le magyarra, még pedig a lehető legnagyobb gonddal, figyelemmel és lelkiismeretességgel, mindenütt egybevetve Károlyi fordításával, hogy a megállapodott s igy megtartandónak itélt bibliai nyelvet megtartsam. A hol a fordítás megkövetelte a változtatást, nem sajnáltam a fáradságot régi codexeink nyelvét segítségül hívni, hogy az ódon biblikus nyelvet is megtarthassam, s hű fordítást is adhassak. A nagy mértékben rongált eredeti szöveg nehéz homályos helyeit a traditionalis egyházi felfogás alapján próbáltam visszaadni, figyelembe vévén a legkitűnőbb exegeták tanulmányait, de sehol me-rész újításokba nem bocsátkozva, vagy subjectiv felfogások által meg nem vesztegetve. És e nagy szorgalommal végzett munkámnak mi lett az eredménye? Az, hogy a superrevisióból hozzám viszszakerült éktelenül össze-vissza korrigált kéziratomban nem ismertem rá a saját munkámra. Szó nélkül visszaküldte, mert hiszen teljesen kiforgatták a maga eredeti valóságából s erre kár lett volna egy szót is vesztegetnem. El is dicsekedett vele a superrevisor úr, hogy a dolgozatot bátran már most egészen a maga munkájának, sót még azt is hozzátette, hogy ezt a nyilatkozatot én is meg fogom engedni neki. Oh nagyon szívesen megengedem! Csakhogy aztán a felelősséget is tessék elvállalni érte. Legyen az övé a Septuagintával való rokonság is, mert az én eredeti munkámnak a Septuagintához semmi köze sem volt.

Nos hát ilyenforma sorsa volt nem egynek a revisorok közül, ha tehát a kiadás rossz, legalább minket ne érjen az a gúnyos hang, a melyIyel Venetianer a hibák lajstromát bevezette.

(forrás: Evangélikus Egyházi Iskola 1900 – 311-314.oldal)

– – – – – – – – – –

további források:

INTRODUCTION TO THE MASSORETICO-CRITICAL EDITION of the HEBREW BIBLE – by CHRISTIAN D. GINSBURG, L. L. D. (1897, London, Trinitarian Bible Society)

Jacob Ben Chajim Ibn Adonijah´s INTRODUCTION to THE RABBINIC BIBLE, Hebrew and English – Christian Ginsburg előszó- Norman H. Snaith)

Rudolf Kittel: Die Geschichte der Hebräer, 1888

A klímahiszti kapcsán – enyhe telek Magyarországon

Újabban egyre nagyobb hangsúlyt kap mindenhol a klímahelyzet. Szinte pánikhangulat uralkodik, és már kilátásba helyezték, hogy a járványügyi lezárásokhoz hasonlóan, klíma-lezárások lehetnek a jövőben, hogy a szén-dioxid-kibocsátást csökkentsük. Bár a járványügyi lezárások alatt, amikor szinte mindenki otthon volt, legalábbis az USA-ban, akkor Bill Gates is meglepetten írta a blogján, hogy a lecsökkent forgalom ellenére, úgy, hogy a légi közlekedés is állt, a széndioxid kibocsátás 90%-a a normál helyzetnek megfelelőnek.

Ha valaki szeretne egy józan hangot is hallani erről, annak ajánlom Björn Lomborg írásait, aki sokáig az ENSZ klímaügyi tanácsadója volt (lehet, hogy még mindig az). Az oldalán angolul lehet olvasni az írásait és a nyilatkozatait. (lomborg.com) Bár látjuk, hogy az elit csak minket, kis embereket akar korlátozni. A Világ Gazdasági Fórum gyűlésére Davosba, több mint 140 magángéppel érkeztek a meghívottak. De most az energiaárak emelkedése is olyan döntésekre sarkallta a kormányokat, hogy indítsanak be széntüzelésű erőműveket. Már nem olyan érdekes, hogy a gyerekeink jövőjét égetjük el.

De nemrég a kezembe akadt egy igazi kincs. A Magvető kiadó 1986-ban megjelent könyve, melynek címe Hasznos tudnivalók. Ebben van egy írás, amely azt a címet viseli, hogy Enyhe telek Magyarországon. Olyan eseteket ír le, amilyenhez hasonlót még csak nem is hallottunk az elmúlt száz évben. Érdemes elgondolkodni, hogy akkor a mai helyzet mennyire súlyos is.

És most álljon itt az írás, amely önmagáért beszél:

ENYHE TELEK MAGYARORSZÁGON. Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölccsel; 1186-ban februárban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt. 1289-ben a falusi leányok karácsony és vízkereszt napján búzavirágból, violából és más virágokból fontak koszorút, januárban a fák virágoztak, a madarak tojtak, februárban a szőlőnövések már nagyok voltak. 1332-ben vízkeresztkor már szántottak. 1397-ben májusban már learattak. 1421-ben a fák mártiusban, a szőlők áprilban virágoztak; ugyan ekkor érett cseresnyét, májusban érett szőlőt lehetett találni, mely június 24-re mindenütt teljesen megérett. 1424-ben karácsonykor és vízkeresztkor elég virágot lehetett találni. 1473-ban a gyümölcsfák októberben másodszor virágoztak, és Márton napkor érett cseresnyét lehetett enni. Különösen enyhe tél volt 1530, 1538, és 1572 is, még melegebb 1607-8-i, amikor februárban a legkésőbbi virágok is kinyíltak… Az 1707, 1722 és 1759-i egész tél valóságos nyár számba mehet, olyan meleg volt, hogy 1722-ben februárban a gyümölcs fák és növények virágoztak; 1759-ben február 12-én a legyek széltében röpdöstek; a szilvásokban Szt. György nap előtt két héttel lekaszálták a füvet, a fák oly levelesek voltak, mint nyáron, s a kánikulai meleg szinte meg ölte az embert; a szárazság olyan nagy, hogy tavak, folyók, kutak kiszáradtak… 1778-79-ben Pál forduláskor a gyermekek a szabadban fürödtek, őszkor pedig Szilágyban némely gyümölcs nem csak 2-szor ért meg, hanem a somlyai magas hegyeken több gyümölcsfa 3-szor is virágzott. 1787-ben decz. 3-áig olyan szép idő járt, hogy a rozs sok helyen kihányta a fejét, s 1788 januárban az egész hónapban szántottak, s a fák levelezni kezdtek. 1790-91 decz. és jan. hóban elég vadsalátát, szegfűgombát, ibolyát hordtak a mezőről, s 1792. febr. 19-én a bodzafák levelesek voltak, árnyat tartottak, az eperfa levele ezüstgaras nagyságú volt. 2-szor 25-én fakadtak ki a fák, s szept. eleje olyan meleg, melyhez hasonlót nem említ a krónika. 1795-96 januárban több helyen 2-szori alma termést szedtek a fáról, mely sem színben, sem ízben nem különbözött a nyári terméstől, s egész hónapban olyan meleg volt, hogy a méhek, legyek, szúnyogok széltében röpdöstek.

A próféciai ídők táblázata

Most a Jelenések könyvének a tanulmányozásánál járunk a bibliaóráinkban, és ehhez egy nagyon jól áttekinthető táblázatot találtunk. G.H.Pember-nek, a Nagy Próféciák című könyvének a második kiadásában található ez a táblázat, amely a zsidók babiloni fogságától számítva tekinti át az időket az új ég és új föld megteremtéséig.

Mivel ez a könyve nem jelent meg magyar fordításban, ezért arra gondoltunk, hogy ezt a táblázatot közkinccsé tesszük.

Húsvét apropóján – Jézus születésének, halálának és feltámadásának idejéről

mert hiszen a mi páskhabárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. (1Kor 5,7b)

Húsvét közeledtével szeretném közelebbről is megvizsgálni, Jézus születésének, halálának és feltámadásának a körülményeit. Ezek az események több evangéliumban vannak leírva úgy, hogy azokat csak akkor érthetjük meg pontosan, ha a történetek leírásait összevetjük egymással. Gondolom azt ma már senkinek sem kell elmondani, hogy egyik fő keresztény ünnepnek sincs igazán köze ahhoz az időponthoz, amikor az események valójában megtörténtek, de ennek okaira és magyarázatára most nem is térek ki külön. Azt azonban nézzük meg, hogy vajon az Igéből megállapítható-e ezeknek az eseményeknek a valós ideje.

Jézus születése

Most csak Jézus születésének az idejéről szeretnék bővebben beszélni, és itt nem vállalkozom arra, hogy akár Jézus nemzetségtáblázatait Máté és Lukács evangéliumai szerint összehasonlítsam, vagy más, a születésével kapcsolatos körülményt vizsgáljak. József és Mária Názáretben éltek, de mielőtt Mária megszülte volna Jézust, el kellett menniük Bethlehembe, ahol az elrendelt összeírás volt. Józsefnek a saját nemzetségéhez kellett mennie, és nem a lakóhelyük szerint írták össze az embereket. Így teljesedhettek be a próféciák, amelyek előre elmondták, hogy hol kell megszületnie a megváltónak(Mik.5,2).

1 És azokban a napokban Augustus császár parancsot adott ki, hogy mind az egész földet összeírják. 2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Azért mindenki ment, hogy beírják, ki-ki a maga városába. 4 Felment pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek, mert a Dávid házából és háznépe közül való volt; 5 Hogy beírják Máriával, akit neki jegyeztek feleségül, és várandós volt. (Lk 2,1-5)

A zsidókon kívül volt egy másik csoport, aki tudta, hogy egy új király fog megszületni Izraelben. Ők a csillagokat figyelték, és látták, hogy a király csillaga megjelent Izrael fölött. A keleti bölcsek, mivel látták ezt a csillagot, ezért elindultak, hogy tiszteletüket tegyék az új király előtt. Nyilvánvaló okokból, először a királyi udvarban érdeklődtek, hogy hol találják az új királyt, akinek látták a csillagát. Meglepetésükre azonban ott nem találták meg az újszülött királyt, de megkérdezték Heródest, hogy hol találják Izrael most született királyát.

1 Amikor pedig Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondva: 2 Hol van a zsidók királya aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy imádjuk Őt. (Mt 2,1-2)

A kérdésüket hallva egész Jeruzsálem felkavarodott. Érthető módon Heródes is felkavarodott, hiszen ő volt az uralkodó abban az időben, és semmit sem tudott egy új király születéséről. Főleg nem egy olyan király születéséről, aki nem az ő nemzetségéből való volt. Mivel nem volt zsidó, hanem edomita, ezért meg kellett kérdeznie a bölcseket, hogy hol várható a király születése.

4 És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? 5 Azok pedig mondták neki: Júdeának Betlehemében; mert így van megírva a prófétánál: 6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izraelt. (Mt 2,4-6)

Érdekes, hogy nem egy egyszerű királyról kérdezte az írástudókat, hanem a messiás királyról. Sejthette, hogy itt többről lehet szó, és nem csak egy királyi gyermekről a sok közül, hiszen a keleti bölcsek látták az égi jelet is a gyermek megszületésével kapcsolatban, és azért állnak előtte, hogy elmenjenek hozzá a tiszteletüket tenni.

Heródes aljas szándékkal kifaggatta a bölcseket, és azt kérte tőlük, hogy jelentsék meg neki, hogy ki az új király, és hol van. A bölcsek viszont álomban meg lettek intve, hogy ne menjenek vissza hozzá, és így is tettek. Ezért szánta rá magát Heródes arra a kegyetlen cselekedetre, hogy Bethlehem környékén kiirtson minden gyermeket két éves kor alatt.

Az Úr azonban álomban figyelmeztette Józsefet, hogy vegye a gyermeket, és menjen el vele és Máriával Egyiptomba, mert Heródes halálra fogja kerestetni őket. Ekkor József fogta a családját, és Egyiptomba menekült. Amikor Nagy Heródes meghalt, akkor szólt Józsefnek az angyal, hogy most menjen vissza Izraelbe, mert meghaltak azok, akik halálra keresték az életüket (Mt.2,19-20). Ők azonban nem mertek Jeruzsálembe menni, hanem Galileába mentek, mert Arkhelaus, Heródes fia, éppen akkor kegyetlenkedett Jeruzsálemben a templomban (Mt.2,22), megöletve azokat, akik odamentek húsvétra. Lukács evangéliumából pedig megtudjuk, hogy amikor leteltek Mária tisztulásának a napjai, vagyis a szülést követő 40 nap után (3Móz.12,2-6), akkor elmentek Jeruzsálembe bemutatni a törvényben előírt áldozatot.

Heródes Kr.e. 74/73-ban született, és Kr.e. 4 márciusáig élt. Közvetlenül utána kezdett el uralkodni Arkhelaus Kr.e.4-től, Kr.u.6-ig. Arkhelaus, Heródes halálának az évében kerül uralomra, és még annak az évnek a húsvétján kegyetlenkedik a templomban, és megölet 3000 embert. Minderről Josephus Flavius ír, a Zsidók történetének 17 kötetében, a 9.3 fejezetben. Ez igazolja, hogy Jézus ugyanabban az évben született, amikor Heródes meghalt.

Így most már minden részletet ismerünk ahhoz, hogy megállapíthassuk Jézus születésének az idejét. Ha összeállítjuk az eseményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy Jézus kevéssel húsvét előtt születhetett. Akkor meglátogatták őket a bölcsek és a pásztorok, majd rögtön Egyiptomba menekült József Máriával és a kis Jézussal. Ott voltak amíg meghalt Heródes, és lezajlott a húsvéti vérengzés. Onnan Názáretbe utaztak, és mire letelt Máriának a szüléstől számított 40 nap tisztulási idő, akkor elmentek Jeruzsálembe, hogy bemutassák az áldozatot, amelyet a törvény előírt. Vagyis Jézus semmiképpen sem karácsonykor született, de nem is ősszel, ahogy többen mondják, a szolgálatának 3 és fél éves idejéből visszaszámolva, hanem páska előtt kevéssel. Ez a zsidó egyházi naptárnak az első hónapja, amely a mai időszámítás szerint március.

Jézus halálának az ideje

Az bizonyos az igéből, hogy Jézus halála páska ünnepen volt, de nem feltétlenül péteken, ahogyan a hagyományok mondják. Jézus kereszthalálát tekintve olyan erős a hagyomány, hogy ez még a bibliafordításokra is hatással van. Az 1908-as Károli Biblia is átveszi a katolikus nagypénteket a fordításba:

Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, (Mt 27,62)

53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. (Lk 23,53-54)

Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! (Jn 19,14)

Az 1908-as fordítást megelőzően a Károli kiadások mind úgy fordították ezt a napot, mint az ünnepre való készülődés napja. És valóban ez a helyes meghatározás, mert akkor ugyanis nem péntek volt.

A szinoptikus evangéliumokban, vagyis Máténál, Márknál, és Lukácsnál, mind hasonló leírást találunk az utolsó vacsora idejét tekintve:

És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a páskhabárányt vágták, mondták neki a tanítványai: Hol akarod, hogy elmenve elkészítsük ételedül a páskhabárányt? (Mk 14,12)

7 Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kellett ölni a páskhabárányt; 8 És elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: Elmenve készítsétek el nekünk a páskhabárányt, hogy megegyük. (Lk 22,7-8)

Amikor őket olvassuk, akkor az a meggyőződésünk, hogy a páska ünnepének első napján ették meg a páskabárányt. Viszont Jánosnál más leírást találunk, egy sokkal részletesebbet. Ráadásul az igében megtaláljuk az utolsó hét eseményeinek teljes időrendi leírását.

páska előtt 6 nappal

Jézus azért hat nappal a páskha előtt ment Bethániába, ahol a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott a halálból. (Jn 12,1)

Jézus elmegy vendégségbe Mártához, Máriához és Lázárhoz. Úgy tűnik, hogy az egész hetet ott töltötte, egészen az elfogatásáig. Erről a vacsoráról János úgy tudósít, hogy ott kente meg Mária Jézus lábait:

Mária azért elővéve egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábait és megtörölte annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelt a kenet illatával. (Jn 12,3)

páska előtt 5 nappal

Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe:

12 Másnap a nagy sokaság amely az ünnepre jött, hallva hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 Pálmaágakat vett és kiment elé, és kiáltott: Hozsanna: Áldott az Izrael királya, aki az Úr nevében jön! 14 Jézus pedig találva egy szamarat, felült arra ahogy meg van írva: (Jn 12,12-14)

páska előtt 2 nappal

Jézus megjelenti, hogy ezen az ünnepen fogják őt megfogni és megölni:

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte Jézus, mondta a tanítványainak: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva a páskha ünnepe lesz, és az ember Fiát elárulják, hogy megfeszítsék. (Mt 26,1-2)

páska előtt 1 nappal

Ekkor készítteti el Jézus a tanítványaival az utolsó vacsoráját. János evangéliumának 13. 14. 15. 16. 17. fejezete részletesen elmondja, hogy mi történt ezen a vacsorán.

A páskha ünnepe előtt pedig tudva Jézus, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)

Bár ez a vacsora az ünnep előtt egy nappal volt, mégis akkor ették meg együtt a páskabárányt:

És mondta nekik: Kívánva kívántam ezt a páskhabárányt megenni veletek, mielőtt szenvednék: (Lk 22,15)

A vacsorán szólt Jézus Júdásnak, hogy amit meg akar tenni, azt tegye meg. Erre a többi tanítvány úgy értette, hogy hátha elküldte őt Jézus valamiért, amire az ünnepen lesz szükségük:

Némelyek ugyanis állították, mivelhogy az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: Vedd meg amikre szükségünk van az ünnepre; vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. (Jn 13,29)

Több olyan konkrét vers is van, amely azt bizonyítja, hogy Jézust az ünnep előtt fogták el, és az ünnep előtti napon halt kereszthalált. Még a nép vezetői, a farizeusok sem akarták őt az ünnepen megfogni.

3 Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, 4 És tanácsot tartottak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5 De azt mondták: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. (Mt 26,3-5)

A nép nem akart megfertőződni azzal, hogy bemegy egy római házába, mert meg akarták enni a páskabárányt:

Vitték azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Reggel volt. És ők nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőződjenek, hanem megehessék a páskhabárányt. (Jn 18,28)

Pilátus maga is úgy beszél az ünnepről, mint ami előttük áll:

Szokás pedig nálatok, hogy elbocsássak nektek egyet a páskha ünnepen: akarjátok azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? (Jn 18,39)

13 Pilátus azért mikor hallotta e beszédet, kihozta Jézust és a törvénytevő székbe ült azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának. 14 A páskhára készülés napja volt, és mintegy hat óra. És mondta a zsidóknak: Íme a királyotok! (Jn 19,13-14)

Mindezek az igék teljes bizonyságot adnak arról, hogy Jézus az első hónap 13. napján, vagyis a páska előkészületének a napján halt kereszthalált.

A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, mivel ünnep estéje volt, (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt) kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárait és vegyék le őket.(Jn 19,31)

40 Vették azért Jézus testét és lepedőkbe göngyölték azt illatos szerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen pedig ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír amelybe még senkit sem helyeztek. 42 A zsidók készülődésének napja miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezte Jézust. (Jn 19,40-42)

Akkor most már csak azt kell bizonyítanunk, hogy ez nem péntek volt, ahogyan a katolikus hagyományok állítják.

A zsidó napok mindig este kezdődnek Tehát 13.-a, az este kezdődik, és „14.-én”, vagyis a következő nap nappali részén végződik. Az események leírása segít ennek a megértésében:

13. este Megeszi Jézus a tanítványokkal a páskabárányt, majd elfogják
nappal Reggel elviszik Pilátushoz, majd a kínzások után megfeszítik, még sötétedés előtt meghal a kereszten, és eltemetik

14. este Ez a páska ünnepe, amikor az egész nép vette a páskabárányt (3Móz.23,5)
nappal szent gyülekezés volt (3Móz.23,7)

15. este nyugodtak az ünnep miatt
nappal szent gyülekezés volt (4Móz.28,16-17)

16. este nyugodtak az ünnep miatt
nappal az Úr feltámadásának napja, a hét első napja, ezen a napon mentek a sírhoz, de az már üres volt

Ha így nézzük ezt az időszakot, akkor azt kell látnunk, hogy Jézus a Jónás próféta jele alapján, pontosan három nap és három éjjel volt a sírban. 13.-án, 14.-én és 15.-én nappal, 14.-én, 15.-én és 16.-án este. Ez pontosan három nap és három éjjel, mert 16.-án már napkeltekor feltámadt. De ha úgy értjük az Emmaus felé menő tanítványok beszédét, ahogyan mondják, hogy „ma van harmadnapja, hogy ezek lettek” (Lk.24,21), akkor a számításunk, és az írások is igazolják azt, hogy nem pénteken lett megfeszítve és támadt fel vasárnap Jézus. Ha ez vasárnap lett volna, és pénteken feszítették volna meg Jézust, akkor azt mondták volna, hogy tegnapelőtt vagy azt, hogy két napja.

Ha tovább gondolkodunk a feltámadás napján, akkor az ige a hét első napját említi, amikor az asszonyok a sírhoz mennek, de ez nem feltétlenül a naptári hét első napját jelenti, hanem arra is lehet gondolni, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepi hetének szombat utáni első napján, amely akkor nem feltétlen vasárnapra esik. Ugyanis a zsidó naptárban is változtak a napok, vagyis nem mindig ugyanarra a napra esett az első hónap 14. napja, mert a hold és a nap állását együtt vették figyelembe.

Jézus feltámadása utáni események

Először folyamatában nézzük az eseményeket:

Kora reggel, mikor még sötétes volt, akkor Jézus feltámadt, és elhagyta a sírt. Mária Magdaléna, Máriával, a Jakab anyjával és Saloméval együtt elmentek a sírhoz, hogy megkenjék Jézus testét. Útközben azon gondolkodtak, hogy ki fog nekik segíteni elgördíteni a nagy követ, ami a sír száján volt. Egy angyal elhengerítette a követ és ráült, majd szólt nekik, hogy menjenek be a sírba, és nézzék meg, hogy Jézus már nincs ott. Ekkor Mária Magdaléna elfutott, hogy értesítse Pétert és Jánost arról, hogy az Úr nincs már a sírban. Mária pedig, a Jakab anyja és Salomé, bementek a sírba, és ott látták az angyalokat, akik azt mondták nekik, hogy menjenek el, és értesítsék a tanítványokat és Pétert arról, hogy az Úr előttük megy Galileába. Kisvártatva megérkezett János, aki nem ment be a sírba, hanem megvárta amíg Péter is odaér. Akkor bementek, és látták, hogy a kendők ott vannak összegöngyölítve. Ezután ők elmentek, de Mária ott állt a sír előtt, és beszélt Jézussal. Majd az asszonyok mind elmentek a tanítványokhoz, és bizonyságot tettek arról, amit láttak, de azok nem hittek nekik. Este felé pedig közülük két tanítvány ment Emmaus felé, amikor megjelent nekik az Úr. Ők, miután elváltak Jézustól, visszamentek Jeruzsálembe, és szintén bizonyságot tettek a tanítványoknak.

Így összegezhetjük az eseményeket, és többek állításával ellentétben a leírásban nincs semmi ellentmondás, csak más-más részletek más-más helyen vannak leírva.

Az igék, amelyek elmondják ezeket az eseményeket, időrendbe állítva így következnek:

1 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásároltak, hogy elmenve megkenjék Őt. 2 És korán reggel, a hét első napján a sírbolthoz mentek napfelkeltekor. 3 És mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? 4 És odatekintve látták, hogy a kő el van hengerítve, mert igen nagy volt. (Mk 16,1-4)

2 És íme nagy földindulás lett, mert az Úr angyala leszállt a mennyből és odament, és elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra. 3 A tekintete pedig olyan volt mint a villámlás, és a ruhája fehér mint a hó. 4 Az őrzők pedig tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek mint a holtak. (Mt 28,2-4)

1 A hét első napján pedig jó reggel, amikor még sötét volt, odament Mária Magdaléna a sírhoz és látta, hogy elvették a követ a sírról. 2 Futott azért, és Simon Péterhez és a másik tanítványhoz ment akit Jézus szeretett, és mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk hová tették Őt. (Jn 20,1-2)

5 És bemenve a sírboltba, láttak egy ifjút jobb felől ülni, fehér ruhába öltözve; és megrémültek. 6 Az pedig mondta nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek; feltámadt, nincs itt; Íme, a hely ahová helyezték Őt. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Őt, ahogy megmondta nektek. 8 És nagyon hamar kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek. (Mk 16,5-8)

3 Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz mentek. 4 Együtt futottak pedig mindketten: de az a másik tanítvány hamar megelőzte Pétert és előbb ért a sírhoz; 5 És lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők; de nem ment be. 6 Megjött azután Simon Péter is nyomban utána, és bement a sírba: és látta, hogy a lepedők ott vannak. 7 És a kendő amely a fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Jn 20,3-7)

11 Mária pedig kinn állt a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozott, behajolt a sírba; 12 És látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. 13 És mondták azok neki: Asszony mit sírsz? Mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették Őt. (Jn 20,11-13)

13 És íme, azok közül ketten mentek ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira volt, melynek Emmaus volt a neve. 14 És beszélgettek maguk közt mindazokról amik történtek. 15 És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk menve, velük együtt ment az úton. (Lk 24,13-15)

Reméljük, hogy ezzel a rövid kis összefoglalóval mindenki számára egyértelművé vált, hogy az ige mennyire egyértelmű és tiszta leírást ad ezekről az eseményekről. Hogy valaki megtartja-e ezeket az ünnepeket, mármint a húsvétot és a karácsonyt, azt mindenki a saját hite és lelkiismerete szerint döntse el, ebben szabadságot adott az Úr:

5 Némely az egyik napot különbnek tartja a másiknál: a másik pedig minden napot egyformának tart. Mindenki a maga értelme felől legyen meggyőződve. 6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: (Róm 14,5-7)

Azt viszont nehéz megmagyarázni, hogy miért kellett elszakítani ezeket az időket a valós naptári napoktól, és áttenni pogány ünnepek napjaira. Miért ne lehetne a zsidó páskával egy időben megtartani a húsvétot, ha már tudjuk, hogy akkor halt meg a Megváltónk? A húsvéti kereskedői készülődésből is tisztán látszik, hogy ez Istár termékenység ünnepe, és nincs köze a páska ünnepéhez. Vagy miért kellett Jézus születésének az idejét is áttenni Mithras (vagy Tammuz), vagy másképp mondva a napisten újjászületésének az idejére? De ma már szinte nincs olyan, aki emlékezzen arra, hogy a második világháború előtt Magyarországon a protestánsok nem állítottak karácsonyfát, hanem csak a katolikusok. Csupa-csupa pogány szokás, amire ma keresztény köntöst adtak, de a „szertartások” és az ünnepek körülményei megmaradtak az ősi pogány formában. Szomorú.

Váradi-Károli Biblia – Ó Szövetség

Megjelent és letölthető PDF és Epub formátumban a végleges Váradi-Károli Biblia – Ó Szövetség.

Mindenkinek az Úr áldását kívánjuk az olvasáshoz, és reméljük, hogy igazzá válik minden olvasó életében amit Jézus mondott, hogy

“a beszédek amelyeket én szólok nektek, szellem és élet” (Jn.6,63)


PDF formátum:


ePub formátumban:

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 1 – Előszó, Mózes öt könyve.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 2 – Józsué, Bírák, Ruth.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 3 – Sámuel 1-2, Királyok 1-2.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 4 – 1Krónika – Jób.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 5 – Zsoltárok.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 6 – Példabeszédek – Énekek éneke.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 7 – Ésaiás – Ezékiel.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 8 – Dániel – Malakiás.epub

Váradi-Károli Biblia – Új Szövetség

Megjelent és letölthető PDF és Epub formátumban a végleges Váradi-Károli Biblia – Új Szövetség.

Mindenkinek az Úr áldását kívánjuk az olvasáshoz, és reméljük, hogy igazzá válik minden olvasó életében amit Jézus mondott, hogy

“a beszédek amelyeket én szólok nektek, szellem és élet” (Jn.6,63)

A függelékben egy átdolgozott változat található

“Az Újszövetség görög szövegeinek variánsai, és az ebből adódó különbségek”

című írásból, amely máshol nem volt olvasható.


PDF formátum:



Epub formátumban (5 részletben):

Új Szövetség 1 – A négy evangélium:

Új Szövetség 2 – Apostolok Cselekedetei

Új Szövetség 3 – Pál apostol levelei

Új Szövetség 4 – A Zsidókhoz írt levéltől – Jelenések könyvéig

Új Szövetség 5 – Függelék

A keresztény világ két útja a végidőkig

4 De senki ne feddje és ne oktassa az embert; hiszen a te néped olyan mint azok akik a pappal civódnak. 5 De elveszel nappal, és elvész veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. 6 Elvész a népem, mert tudomány nélkül van. Mivel megvetetted az igaz tudományt, én is megvetlek téged, hogy ne legyél papom. És mert elfeledkeztél Istened törvényéről, én is elfeledkezem fiaidról. 7 Minél több jóval voltam hozzájuk, annál inkább vétkeztek ellenem, de gyalázatra fordítom dicsőségüket! 8 Népem bűnéből élősködnek, és bűneik után áhítozik lelkük. 9 De úgy jár a pap is mint a nép: megbüntetem őket az útjaikért, és megfizetek nekik a cselekedeteikért. 10 Esznek majd, de nem elégednek meg; paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elszakadtak az ÚR szolgálatától. 11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt! 12 Népem faistenétől kér tanácsot, hogy pálcája feleljen neki, mert a paráznaság szelleme megtévesztette őt, hogy Istenüktől elfordulva paráználkodjanak. 13 A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a hársfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért lesznek lányaitok paráznák, és menyeitek házasságtörők. (Hós 4,4-13)

Az új világ című írásban arról szóltam, hogy milyen is az a világ, ami előttünk áll. De most arról szeretnék szólni, hogy milyen lesz a kereszténység addig, amíg vissza nem jön az Úr. Két út áll a kereszténység előtt. Az egyik a romlás felé tart, és ezen sokan járnak. A másik pedig a győztesek útja, akik az Úr menyegzőjére tartanak, és ezen az úton igen kevesen vannak. Ezt a két utat szeretném leírni.

A hittől való távolodás útja

2 Hogy ne tántorítsanak el egyhamar az értelmetektől, se ne háborítsanak meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak az a napja. 3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen: mert nem jön az el addig, amíg be nem következik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelem fia, (2Th 2,2-3)

8 Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. De amikor az ember Fia eljön, vajon talál-e hitet e földön? (Lk 18,8b)

Nyíltan mondja az Ige, hogy olyan állapotban lesz az egyház, hogy vajon talál-e Jézus hitet amikor visszajön. Krisztus napja akkor jön el, amikor az egyház elszakad a hittől, és ezzel utat ad az Antikrisztusnak. Ez az elszakadás ebben a versben egy egyszeri cselekedetet ír le, amikor az egyház megtagadja Jézus Krisztust. Bár ez egy egyszeri esemény, de mindenképpen egy folyamat lezárása lesz. Ahogy olvassuk az Új Szövetséget, úgy látjuk, hogy a végidők felé közeledve egyre súlyosabb gyülekezeti problémákat tár elénk a Szent Szellem.

1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban kegyetlen idők állnak be. 2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, 3 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. 4 Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. 5 Akiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét; ezektől fordulj el. 6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, 7 Akik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha nem juthatnak el. 8 Ahogy pedig Jánnes és Jámbres ellenálltak Mózesnek, úgy ezek is ellenállnak az igazságnak; megromlott elméjű emberek, a hitre nézve megvetettek. (2Tim 3,1-8)

Arról ír, hogy a felsorolt embereknél megvan ugyan az istenfélelem látszata, de annak erejét megtagadják. Vagyis nem hisznek a hit erejében, nem hiszik, hogy úgy kellene élniük, ahogy meg van írva. Ha ma megnézzük a tanításokat a gyülekezetek nagy többségében, akkor az arról szól, hogy fogadd el magad, szeresd magad, ápold a lelked. Ettől az önmegvalósítástól hangos a világ is. A pénzsóvárgásról már nem is beszélve, amikor a bővölködés evangéliumát hirdetik sok helyen, különösen a szabad egyházakban. Ha eléggé hiszel, akkor egészséges leszel, sikeres az üzleti életben, és gazdag leszel, mert ez Isten akarata az életedre. Ezért adakozz is jó sokat, hogy mindezt megkapd, mert persze a jószívű adakozót szereti az Isten. Zsarolják az embereket úgy, hogy közben nekik nincs felelősségük, mert ha nem kapom meg amire vágyom, akkor persze én vagyok a hibás, mert nem volt elég hitem. Ma már nagyon nehéz megkülönböztetni a magukat hívőknek, keresztényeknek vallókat a világiaktól. Nem is csoda, mert az életük nem üt el a világi élettől.

Gyülekezeti szinten is erről szól az Ige. Amit Laodicea gyülekezetéről mond az Ige, az ma a legtöbb felekezetre igaz. Sok olyan kereszténnyel beszéltünk, aki már jól tudja a hittel kapcsolatos dolgokat, és nincs szüksége arra, hogy valaki oktassa, vagy megmondja neki, hogy mit kellene másképp csinálnia. Ha meg mer valaki kérdezni egy pásztort, hogy a tanítását hallgatva az igéből mást olvasok ki, és ezt a tanításával hogyan tudom összeegyeztetni, akkor mindjárt támadom a szolgálatát, és a gonosz ügynöke vagyok. Arra biztatnak, hogy szeretetben hordozzuk el egymást, de ezzel igazán azt támogatják, hogy mindenki maradjon meg a bűnében. Senki ne merjen szólni a másiknak, mert ő is ugyanolyan bűnös, és ezzel minden marad úgy, ahogy van. Ezt jelenti Laodicea. A gyülekezetben lévő hitetlenek és megtérni nem akarók mondják meg, hogy merre menjen a gyülekezet.

14 A laodiceabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: 15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem forró; bárcsak hideg volnál, vagy forró. 16 Ezért mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek téged az én számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te nyomorult és nyavalyás és szegény és vak és meztelen vagy. (Jel 3,14-17)

Laodicea szó azt jelenti, hogy népítélet. A nép dönti el, hogy merre menjen a gyülekezet, és nem Isten. Nem a Szent Szellem vezet. A pásztorok pedig nem szólnak a tagoknak, mert akkor elveszítik a gyülekezeti tagokat. Így marad az, hogy a hitetlen, bűnben járó többség irányítja a gyülekezeti életet, Jézus pedig már kinn van a gyülekezeten kívül.

De menjünk tovább, mert nagyon sok ige foglalkozik a hívők állapotával a végidőkben.

9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. 10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. 11 És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. 12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. (Mt 24,10-12)

Amikor üldözés támad a hitünk miatt, akkor nagyon sok addigi jó keresztényről ki fog derülni, hogy igazából mennyire féltik az életüket, és még a másikat is képesek odadobni azért, hogy megmentsék a bőrüket. Ezek a leírások mind egyértelműek. Nem feltételes módban vannak megírva, hogy talán ilyenek lesznek a keresztények, hanem konkrétan kimondja, hogy márpedig ezt fogják cselekedni. Ezért nincs és nem is lehet kétségünk afelől, hogy milyen lesz a kereszténység állapota az idők végén.

Nézzük meg röviden, hogy mit mondanak magukról ma a keresztények. Nézzük meg, hogy amit az Ige mond az utolsó idők keresztényeiről, az ma valóban így van-e. Egy kutatás eredményeit nézem végig, hogy 2018-ban Amerikában mit mondtak magukról a magukat keresztényeknek valló emberek.

A megkérdezettek 69%-a mondta magát kereszténynek, ebből 35% mondta magát újjászületettnek, 28% azoknak a száma, akik teológiailag is újjászületettnek számítanak, és 6% azoknak a száma, akik tanítványként élnek, vagyis a bibliai világnézetet beépítették a hétköznapi életükbe. Konkrét számokkal kifejezve, 176 millió ember számít kereszténynek, és ebből 15 millió számít tanítványnak.

Ezek a csoportok sok mindenben egyet értenek. Egyetértenek például abban, hogy Istennek mindennel célja van az ember életében, hogy mindannyian egy egyedi szolgálatot kaptunk Istentől, hogy nem akarnak szándékosan bűnt elkövetni, mert tudják, hogy az bántja Istent. Megegyeznek abban, hogy az univerzumot Isten teremtette, tervezte és Ő tartja fenn, és 61% hiszi, hogy Isten mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlévő, tökéletes és igaz, aki igazsággal uralkodik az univerzum fölött.

Ezek mind jól hangzanak, de mik azok a téves perspektívák, amikben hisznek.

72% azt mondja, hogy az ember alapjában véve jó.

71% az érzéseket, tapasztalatot vagy a barátok és a család véleményét veszi figyelembe mint a legmegbízhatóbb forrást az erkölcsi döntésekben.

66% azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy miben hiszel, hanem a hit maga.

64% azt mondja, hogy a vallásos hitek mind egyenértékűek.

58% hiszi, hogy ha valaki elég jó cselekedetet tesz, akkor bejut a mennybe.

58% hiszi, hogy a Szent Szellem nem egy valós személy, hanem inkább egy szimbóluma Isten erejének és tisztaságának.

57% hisz a karmában.

52% azt állítja, hogy az erkölcsi döntés az egyénen múlik, és nincs olyan abszolút erkölcsi mérce, ami mindenkire igaz lenne.

Vagyis erkölcsi kérdésekben már nem Isten dönt, hanem jobb megkérdezni, hogy a többiek mit gondolnak. Már nincs olyan kérdés, hogy „Mi van megírva?”.

A Biblia bemutatásával ellentétesen többségük azt gondolja, hogy az ember alapjában véve jó. Ez homlokegyenest ellentétes a Biblia állításával, amely azt mondja, hogy nincs egy jó sem, csak az Isten.

A többség szerint minden hit Istenhez vezethet, még akkor is, amikor Jézus azt mondja, hogy egyedül Ő a megváltás és az út az Atyához.

A magukat kereszténynek nevezőknek több mint a fele hisz a karmában, vagyis ez előző életből hozott cselekedetek jó vagy rossz hatásában a jelenlegi életre.

Ezek lesújtó téves hitek! Ezek nagy részének semmi köze már a Bibliához, és a Biblia kijelentéseihez. Ezek egyenként is, de ilyen nagy tömegeben együtt egy nagyon súlyos, bibliától eltérő világnézetet mutatnak. Nem is csoda hát, ha Jézus nem tudja, hogy talál-e igaz hitet, amikor visszajön.

Nem részletezem tovább az egyes csoportok által vallott téves perspektívákat, de azért nézzük meg azt a csoportot, amelyik tanítványnak számít, vagyis a bibliai világképet a leginkább integrálja az életébe. Ebből a csoportból még mindig

25% azt mondja, hogy nincs abszolút erkölcsi igazság,

33% hisz a karmában,

39% szerint a Szent Szellem nem egy valós személy,

42% szerint fontosabb a hit, mint az, hogy miben hiszek. És a Biblia állításával szemben, amely azt mondja, hogy nincs egy jó ember sem,

52% kiáll amellett, hogy az ember alapjában véve jó.

Sokkoló statisztika! A bibliai világkép már csak nyomokban található meg a magukat keresztényeknek vallók között. A tanulmány szerint az utóbbi 25 évben 50%-kal csökkent azoknak az amerikai felnőtteknek a száma, akiknek bibliai világképe van. A hanyatlás rohamos és drámai! A tendencia mind a Biblia kijelentéseit igazolja! A keresztények nagy tömege halad a hittől való szakadás felé.

Ennek a csoportnak a legszomorúbb a helyzete. Ugyanis ők azt hiszik, hogy sínen van az életük, és a mennybe mennek, mert hisznek az Úrban. De mit mond róluk Jézus:

Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. (Mk 8,38)

22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. (Mt 7,22-23)

Ők nem fognak bemenni Isten országába! A kereszténységnek ezt az irányvonalát lehet látni nyilvánosan a gyülekezetekben és a felekezetekben, a szervezett egyházban. Leginkább a történelmi egyházakra jellemzően.

Van egy példázat, amely segít a helyzet teljes megértésében, és még reményt adhat mindenkinek. Ez pedig a tíz szűz példázata:

1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. 2 Öt pedig eszes volt közülük, és öt bolond. 3 Akik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat; 4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek az edényeikben. 5 Késve pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadtak és aludtak. 6 Éjfélkor pedig kiáltás lett: Itt jön a vőlegény! Menjetek ki elé! 7 Akkor felkeltek azok a szüzek mind, és elkészítették a lámpásaikat. 8 A bolondok pedig mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a mi lámpásaink kialszanak. 9 Az eszesek pedig feleltek, ezt mondva: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 10 Mikor pedig venni jártak, megérkezett a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőbe, és bezárult az ajtó. 11 Később pedig a többi szüzek is megjöttek, ezt mondva: Uram! Uram! nyisd meg nekünk. 12 Ő pedig felelve mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az ember Fia eljön. (Mt 25,1-13)

Amikor az Úr eljön a menyasszonyáért, vagyis amikor az elragadtatás megtörténik, akkor mindenki fel fog ébredni, bár a felébredtek közül nem lesz mindenki készen arra, hogy elmehessen az Úrral, de még számukra is lesz remény, amelyre később még visszatérünk.

De most nézzük meg azokat a „szüzeket”, akik a menyasszonyság felé tartanak.

A győztesek útja

De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. (Mt 24,13)

Egy komoly feltétel kell ahhoz, hogy valaki bemehessen az Isten országába. A földön mindvégig állhatatosan ki kell állnia a hite mellett, bármi történjen is a világban. Az előző csoportnál azt látjuk, hogy a világi értékrend már meghatározza a hitüket. A győztesek csoportjára azonban ez nem igaz, és nem is lehet igaz! Ha igaz lenne, akkor már nem ide tartoznának, hanem az előző csoporthoz.

Az egyháznak komoly ígéretet tett Jézus:

Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején: és semmi sem árthat nektek. (Lk 10,19)

Vagyis az egyháznak joga és hatalma van az ellenség minden seregén taposni. Ezt a jogot sohasem vette és veszi vissza az Úr. Ezért amikor az Antikrisztusnak hatalmat ad arra, hogy a szentek életét is elvehesse, akkor az igazi egyház, Krisztus teste, Krisztus menyasszonya már nem lehet itt a földön, mert különben az Antikrisztus nem tudná érvényesíteni rajtuk a hatalmát. Ebből következik, hogy ők el lesznek ragadtatva, mielőtt az Antikrisztus megkezdi az egyház üldözését, és a bélyegét felveteti az emberiséggel.

6 És most tudjátok mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az lelepleződni. 7 Mert működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. 8 És akkor fog lelepleződni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az Ő szájának Szellemével és megsemmisít az Ő dicsőséges eljövetelével; (2Th 2,6-8)

1 És látszott nagy jel az égben: egy asszony felöltözve a napba, és lábai alatt a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; 2 Aki terhes volt, és akarva szülni, kiáltott, és kínlódott a szülésben. 3 Látszott pedig más jel is az égben, és íme egy nagy vörös sárkány, hét fejjel és tíz szarvval, és az ő fejeiben hét korona; 4 Aki a farka után vonszolta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat; és állt az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. 5 És szült fiúmagzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és annak fia Istenhez és az Ő királyi székéhez ragadtatott. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,1-6)

40 Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik elragadtatik, a másik otthagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban: az egyik elragadtatik, a másik otthagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,40-42)

Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja, hogy a veszedelem elől veszik el az igazat; (Ésa 57,1)

Aki visszatartja a gonosz kiteljesedését, az az Úrral járó egyház, aki közbenjár, és akinek az imáit meghallgatja az Atya és Jézus. Ők nem engedik kiteljesedni a gonoszt, és őket kell elvinnie az Úrnak, mielőtt megkezdődik az keresztényüldözés. Több tanító is azt tanítja, hogy a Szent Szellemre vonatkozik az a rész, amikor azt mondja, hogy „aki még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia”, de ez több okból sem lehetséges magyarázat. Egyrészről akkor el kellene vennie a hívőktől a Szent Szellem erejét, és akkor mindannyian elvesznének, mert ma is csak a Szent Szellem segítségével állunk meg a világban, a gonosszal szemben. Másrészről pedig azt kell meglátnunk, hogy a nagy nyomorúságban is lesznek megtérők.

Azok a hívők, akik már akkor készen lesznek, amikor jön az Úr, azok bemennek a menyegzőre. Azok azonban, akik nem állnak készen, hanem még elmennek olajat vásárolni, azokról azt olvassuk, hogy vettek olajat, de a menyegzőre már nem tudnak bemenni. Azt tudjuk, hogy az olaj sok esetben a Szent Szellemet példázza, és akkor az elragadtatás után is itt kell lennie a Szent Szellemnek a földön. De ezt bizonyítja a pecsétek felbontásának sorrendje is.

4 És Jézus felelve mondta nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket, 5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. 6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De ez még nem a vég. 7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. 8 Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete. 9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. (Mt 24,4-9)

Az első pecsét felbontásával indul el a nagy hitetés, amelynek eredményeként az itt maradt kereszténységből nagy tömeg meg fogja tagadni Jézust, és követni kezdi az Antikrisztust. A negyedik pecsét felbontása után kezdődik a nagy nyomorúság, ami az Antikrisztus uralmát jelenti. Az ötödik pecsét pedig leleplezi, hogy még a nagy nyomorúságban is lesznek olyanok, akik az életüket adják a Jézus Krisztust megvalló hitükért.

9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkeit, akiket megöltek az Isten szaváért és a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És nagy szóval kiáltottak, ezt mondva: Uram, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz még és nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon akik a földön laknak? 11 Akkor azoknak egyenként fehér ruhákat adtak; és mondták nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjukfiainak száma, akiknek meg kell öletniük, ahogyan őket is megölték. (Jel 6,9-11)

A mártírok megnyugtatására azt mondták, hogy még be kell teljesedni a testvéreik és szolgatársaik számának. Vagyis ők is mártírhalált fognak szenvedni a hitükért, ahogyan azok akik már az oltár alatt voltak.

Isten dicsőségére legyen, hogy még a nagy nyomorúságban is sokan fogják Őt választani a Sátán helyett. Inkább meghalnak, mint hogy a Sátánt és az Antikrisztust imádják.

Sok olyan keresztény lesz, aki akkor fog felébredni, amikor megtörténik a menyasszony elragadtatása. Ők akkor fognak észbe kapni, hogy az addigi életük csak langyos kereszténység volt. De mivel hittek az Úrban, és felismerték, hogy akikről tudták, hogy igazán az Úrban vannak, azok elragadtattak, akkor átszakad a szívükben egy gát, és azután már készek lesznek akár az életüket is adni a hitükért. De számukra akkor már csak a mártíromság marad, hogy bemehessenek az Isten országába.

9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és a kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)

14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És mondta nekem: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták a ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. 15 Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az Ő templomában, és aki a királyi székben ül, velük lakik. (Jel 7,14-15)

Azt az igét nem lehet megkerülni, amely azt mondja, hogy megszámlálhatatlan sokaság meg be a mennybe a nagy nyomorúságból, és az ő mártíromságukhoz is kell a Szent Szellem ereje. Ezért nem lehetséges, hogy ne legyen itt velük a Szent Szellem. Ezért nem helyes az a magyarázat a 2Th.2,7-re, hogy a Szent Szellemnek kell az útból félretolatnia.

Viszont ez egy igazi örömhír mindenkinek, hogy még a nagy nyomorúság idején is lesz lehetőség a megtérésre, és az örök élet elnyerésére. Ez igazi vigaszt kell, hogy adjon nekünk. Azok a „szüzek”, akik nem álltak készen, amikor az Úr elragadta a menyasszonyt, még kapnak esélyt arra, hogy bemenjenek az Isten országába. Ha megtérnek, és az Urat választják, akkor ott lehetnek, bár ezért mártírhalált kell halniuk.

Ez a két út áll a mai kereszténység előtt. A világ jelei már nem lehetnének egyértelműbbek.

32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: 33 Így ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtó előtt. (Mt 24,32-33)

Még most kellene a nagy többségnek is megtérnie, hogy készen álljon Krisztus napjára, de maga az Ige mondja, hogy ez nem így fog történni. Valóban nagyon keskeny az út és kevesen járnak rajta. A végidők gyülekezete, Laodicea, pedig túl büszke arra, hogy megtérjen.

Egy új világ hajnalán – egy új normális

És mondta Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az ÚR kezébe, mert nagy az Ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe. (2Sám 24,14)

10 Megtisztítanak, megfehérítenek és megpróbálnak sokakat; az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik, (Dán 12,10)

Az elmúlt időben átestünk a Covid-on. A Delta elkapott minket, és ahogyan a háziorvos kezelt bennünket, ez a helyzet elgondolkodtatott azon, hogy milyen is lett a világ. Annyi ellentmondás vesz körbe minket, hogy valóban azt kell kimondanunk, hogy egy új világ hajnalán vagyunk. Ma már nem szabad az emberektől ugyanazt elvárni, helyesebben mondva, nem szabad ugyanarra számítani, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.

A világ rohamosan változik, és itt, a nyugati társadalmakban is olyan helyzet állt elő, amelyre már nagyon régen nem volt példa.

De mire is gondolok. A járványkezelés rámutatott arra, hogy a kormányok szinte egyöntetűen készek arra, hogy mindannyiunk szabadságát egy pillanat alatt lekorlátozzák, és a saját akaratuk szerint vezessenek minket. Erre felhasználva a kezük ügyébe kerülő minden lehetséges eszközt. Ki kell mondani, hogy egy nagyot lépett a világ a teljes kontroll bevezetése felé. Például több országban bevezették a kontakt megfigyelést mobiltelefon alkalmazásokon keresztül. Azokra pedig, akik bírálták a kormányok propagandáját, enyhébb esetben cenzúra várt, komolyabb esetben pedig fogság.

A tech-óriások egyértelműen beálltak a globális narratíva mögé, és úgy megszabdalták a szólásszabadságot, amire itt nyugaton az úgynevezett „fejlett demokráciákban” még nem volt példa. Ezeknél a cégeknél nyilvánvalóan látszik, hogy milyen világ felé terelik az emberiséget. A Youtube-on fenn lehet mindenféle mocsok, de a vírushelyzet kezelését azt nem lehetett bírálni.

Nekem is letöröltek egy videót a feltöltés után pár perccel, pedig az angol változat a mai napig fenn van.

Ezért át kellett tenni a Rumble-re.

Ebben Robert F Kennedy Jr elmondja, hogy korábban milyen tapasztalatuk volt a mostanihoz hasonló SARS típusú oltásokkal:

https://rumble.com/vlm8fk-robert-f-kennedy-jr-az-oltsokrl.html

Több keresztény csatornát törölt a Google, mert fel mertek szólalni a kormányok intézkedési ellen, és legalább kérdéseket tettek fel a járványkezeléssel kapcsolatban.

Üde színfolt egy-egy olyan műsor, ami a kormányzati hangok és média narratíva mellett meg mernek fogalmazni olyan kérdéseket, amelyek minden józanul gondolkodó ember fejében megfogalmazódhatnak. Amelyek nem azért születnek, mert az ember ellenséges, hanem azért, mert keresi a magyarázatot azokra az eseményekre, amelyek meghatározzák az életét:

Vita a koronavírus morális dilemmáiról (egyetem tv csatorna):

De a világ járványkezelése is megkérdőjelezhető, hogy miért kellett az egészségeseket is bezárni egy olyan vírus esetén, amely a föld népességéből, vagyis 7,9 milliárd emberből, 5 millió számára volt végzetes, vagyis 0,1% számára. És ez úgy, hogy minden olyan esetet covid halálnak írtak fel, amikor az elhunytnak pozitív volt a tesztje, tekintet nélkül a halál okára. Vagyis ha bevittek egy autó balesetest, és pozitív volt a tesztje, akkor ő covid halottnak számított, annak ellenére, hogy a gázolásba halt bele. Így lett 5 millió a covid halálozások száma! Mi lett volna, ha rendesen számolják az eseteket.

Miért ez a pánikszerű lezárás, amikor például a a TBC évente elvisz 1,4 millió embert, és a halálozási aránya 10%., de erről senki sem beszél. (forrás: https://www.tballiance.org/why-new-tb-drugs/global-pandemic)

Vagy olyan kérdések, hogy hogyan lehet, hogy egy olyan ország, mint mondjuk Nigéria, ahol az átoltottság 8,75%, az összes halálozás egy 200 milliós országban csak 3095, miközben nálunk több mint 40.000.

(forrás: https://graphics.reuters.com/world-coronavirus-tracker-and-maps/countries-and-territories/nigeria/ )

Tudva azt, hogy ott más az egészségügyi ellátás színvonala, és mások a higiéniai feltételek. Ma már nem mondhatom, hogy náluk rosszabb mint Magyarországon. Könnyen lehet, hogy itt már rosszabb az ellátás, mint ott.

De egy hozzánk közelebbi országban, Líbiában, ahol a népesség közel 7 millió, az átoltottság 18%, az összes halálozás 5828.

A fejlett orvosi ellátással rendelkező országokban miért lett ennyivel több halott?

De mindenki szabadon megnézheti, hogy hol mi történt:

https://www.worldometers.info/coronavirus/

Hogyan lehet az, hogy Nigériában nem oltották az embereket, és mégsem haltak meg tömegesen?

Az is egy érdekes narratíva, hogy mindenki azért oltassa be magát, hogy megvédje az embertársait. Ilyen sem volt még a világban. Aki Afrikába, vagy Ázsiába utazik, egy sem azért oltatja be magát malária ellen, hogy az ott élőket meg ne fertőzze. Vagy nem azért oltatjuk be magunkat Hepatitis ellen, hogy a családunk ne kapja el ezt a betegséget, hanem azért, hogy mi, akiket beoltanak, mi ne kapjuk el.

Hogyan mondhatja egy nyílt levélben valaki, hogy

arra gondolok, csak arra tudok gondolni, hogy a lányom ovijába és a fiam iskolájába együtt járó gyerekek szülei között ott vannak az igazi élet alanyai. Igazi oltástagadók, akik fel vannak háborodva, hogy őket korlátozzák. Ezek ugyanazok, akiket az előbb még analizáltam volna kínomban, de potenciális biológiai fegyverként ma is beküldik a mi közösségünkbe a gyerekeiket.”

(forrás: https://noivalto.hu/ezvan/meghal-covid-level-negyedik-hullam-oltas/ )

Amikor már rég köztudott, hogy az oltottak még inkább terjesztik a fertőzést, mint az oltatlanok, mert náluk sokkal magasabb a vírustelítettség, és mire észreveszik, hogy elkapták, már többszörösen megfertőzték a környezetüket, – és sokkal inkább fertőznek mint az oltatlanok, akiknél hamarabb jelentkeznek a tünetek és ezért hamarabb is reagálnak.

Végre a sok mellébeszélés után, az amerikai járványügyi hivatal elismerte, hogy a természetes védettség sokkal jobb, mint az oltással elért. (forrás: https://www.msn.com/en-us/health/medical/natural-immunity-superior-to-vaccines-against-delta-variant-cdc-study-finds/ar-AAT2Nxa )

Mi is, – a családunkban négyen,- egy egészen pontosan beazonosítható forrásból kaptuk meg a vírust, ahol mindenki kétszeresen volt beoltva. Az ő nézetük is megváltozott az oltással kapcsolatban; nem akarnak több oltást, mert nem védte meg őket a betegségtől.

És még nem is beszéltünk arról, hogy Európában, mindegyik oltás csak vészhelyzeti engedélyt kapott, ami azt jelenti, hogy mindenki a saját felelősségére vesz részt az oltás-kísérletben. Mert ez bizony egy kísérlet. Arról nem is beszélve, hogy ezért kell fenntartani a vészhelyzetet is, mert ha nincs vészhelyzet, akkor az oltásnak is fuccs. Akkor nem lehet az embereket rákényszeríteni arra, hogy oltassák be magukat. És a munkahelyek sem követelhetnék meg az oltás felvételét.

Az emberiség történetében még nem volt ekkora méretű egészségügyi kísérlet, amit ennyi emberen végeztek volna el egyszerre! Az oltások mellékhatásairól van egy magyar FB csoport, ahol az emberek őszintén leírják, hogy kivel mi történt az oltás után. Azonban hivatalosan egyetlen olyan esetről sem készül jelentés, amely az oltott emberen jelentkező tüneteket összekötné az oltásokkal.

Amerikában, a VAERS jelentés (Vaccine Adverse Event Reporting System) hivatott erre a feladatra. Magyarul is van ilyen, de ott egyetlen olyan jelentést sem találtam, amely a covid oltással összefüggésbe került volna. Szóval a VAERS számai így néznek ki:

A piros oszlop jelöli a 2021-es jelentéseket. 1990 óta, az oltásokkal kapcsolatos halálesetről szóló jelentések száma nem érte el a kétezret sem, egészen addig, amíg elkezdték tömegesen beadni a covid oltásokat. 2021-ben az oltásokkal kapcsolatosan jelentett halálozások száma meghaladta a tizennégyezret!

Ha jól tudom, akkor egy-egy oltást akkor vonnak be a forgalomból, amikor az oltással összefüggésbe hozható halálesetek száma eléri az 50-et. Emiatt lett majdnem vége a H1N1 oltás karrierjének is, mert abból 49 esetet jelentettek az orvosok a VAERS-be.

Ezeket az adatokat látva ismét azt kell mondanom, mint a címben, hogy egy új világ hajnalán vagyunk. Ilyen még nem volt, hogy egy ennyire veszélyes oltást forgalomban hagyjanak. SŐT, még arra beszélik rá az emberiséget, hogy ebből 3x – 4x oltassa be magát. Különös az a megszállottság, amivel mindenkit be akarnak oltatni. Az a cél, hogy minél több emberben benne legyen ez az oltóanyag. Erre nem lehet mást mondani. Különösen azután nem, hogy tudjuk, hogy nem véd meg a megbetegedéstől. Joe Biden az egész világot be akarja oltatni. (forrás: https://www.npr.org/2021/09/22/1039800001/biden-announces-a-new-goal-to-vaccinate-70-of-the-worlds-population-within-a-yea?t=1642928068720 )

Mire ez a nagy erőfeszítés egy olyan járvány esetén, ami normális országokban (nem Magyarországon) alig szed áldozatot?

Mi azt mondtuk, ami a bevezető igében is áll, hogy inkább essünk Isten kezébe, és ne az emberek kezébe.

Az új valóságra segített felébredni az is, ahogyan a háziorvos kezelt minket. Először is megjósolta, hogy ennek kórházba kerülés lesz a vége, mert nem vagyunk oltva. Azután annyit mondott, hogy C-vitamint kell szedni. Ebben merült ki egy fertőző beteg kezelése az orvosnál. Semmit nem tesz addig, amíg valaki kórházba nem kerül. Semmit. Ez globálisan is hatalmas probléma, hogy figyelmen kívül hagyják a megbetegedés korai kezelésének a lehetőségét. Mintha semmit sem lehetne tenni, csak várni, hogy mi lesz a beteggel.

Az orvos viselkedése számunkra egy új valóság volt Európa közepén. De ahogyan a hírekben szerepel, szinte minden országban ez az orvosi protokoll, hogy nem tesznek semmit a beteggel a karanténba záráson kívül, amíg kórházba nem kerül. Nem próbálják meg megakadályozni, hogy olyan súlyos legyen a betegség, hogy ne kelljen kórházba kerülnie, hanem ölbe tett kézzel várják, hogy hogyan sikerül az egyénnek megküzdenie ezzel a vírussal.

Olyan pedig nem szerepel a hírekben, hogy egy indiai tagállamban, ahol rohamosan nőtt a halálozási arány, ott a kormány kiosztott egy csomagot az embereknek, és pár napon belül 80%-kal esett ha halálozási arány.

Vagy hogy Spanyolországban egy komplett idősotthonban kezelték az ott lakókat is és a teljes személyzetet is, és senki sem halt meg, és nem is került kórházba. Ezek miért nincsenek benne a hírekben?

És most itt van a gyermekek kérdése is.

Itt van egy Brit kutatás, a gyermekekről, a covid esetében:

https://www.researchsquare.com/article/rs-689684/v1

Idézem az eredmények közül:

„99·995% of CYP with a positive SARS-CoV-2 test survived”

„99,995% gyermek és fiatal személy (CYP), pozitív SARS-COV-2 teszttel, túlélte”

Számomra érthetetlen, hogy miért kell akkor a gyermekeket beoltani egy olyan vírus ellen, amelynek a túlélési esélye számukra 99,995%. Csak olyan gyermek halt meg ettől, akinek volt már valami korábbi súlyosabb betegsége. Ezért érthetetlen számomra az olyan nyilatkozat, amelyet fentebb idéztem egy orvos férjétől: „potenciális biológiai fegyverként ma is beküldik a mi közösségünkbe a gyerekeiket”. Az oltások mellékhatásaitól azonban egyre több gyermek szenved, vagy hal meg.

Az is érthetetlen, hogy pedagógusok hogyan tudnak megalázni gyerekeket a társaik előtt, azzal, hogy nincsenek beoltva. Úgy érzem, hogy egy pedagógusnak jobban kellene a gyermek mentális egészségére vigyázni, és nem rátenni ilyen terheket, amellyel megalázza a társai előtt. Ez normális viselkedés?

Nem ettől kellene a pedagógusnak megvédenie a gyerekeket? Pontosan tudva, hogy egyrészről rájuk nézve ez a járvány nem veszélyes olyan mértékben mint a felnőttekre; másrészről pedig tudva azt, hogy nem a kiskorú dönti el, hogy beoltatja-e magát vagy sem.

De ha már szóba került az oltások hatékonysága, essen szó Gibraltárról. Gibraltárban 100% az átoltottság, és karácsony előtt már ebből is 40% háromszor volt beoltva, és ennek ellenére beszüntettek minden karácsonyi rendezvényt, mert annyian kapták el a vírust. Itthon erről úgy vélekedett egy újságíró, hogy a gyerekek miatt lehet ez, hogy ők nincsenek beoltva. (forrás: https://24.hu/tudomany/2021/11/19/koronavirus-gyerekek-negyedik-hullam-gibraltar/ )

Azonban elolvasva az eredeti gibraltári kormány nyilatkozatot, ott szót sem ejtenek a beoltatlan gyerekekről, hanem a munkahelyekről szólnak, hogy ott adják át egymásnak az emberek.

De ugyanígy nem ajánlják a vendégek és a személyzet 100% beoltottsága mellett sem a nyaralóhajók (Cruise Ships) látogatását.

Jogos akkor a kérdés, hogy mennyire védenek meg azok az oltások, amikből már lassan 4 kell, hogy a testemben legyen? De újra arra kell gondolni, hogy mennyire halálos ez a vírus, ha 7,9 milliárd emberből 5 millió hal meg? Vagy mennyire számít az oltás, amikor egy 25 milliós országban 286-an halnak meg a betegségben? Akkor nem inkább a helyzet kezelése a kérdés, hogy például Magyarországon hogyan halhattak meg ennyien?

Látva a jelentéseket, nagyobb az oltás kockázata, mint a covid kockázata. Egy frissen végzett orvos, aki Izraelben végzett, a covid első hulláma után hazatért az USA-ba, és jobb dolga nem lévén, kielemezte a teljes VAERS adatbázist. (forrás:https://live.childrenshealthdefense.org/shows/the-defender-show/aBUamhY3g3 )

Azt találta, hogy az ott szereplő adatokat meg kell szorozni legalább 30-cal, de bármilyen szám jó 30 és 100 között, hogy a valós adatokat kapjuk. Azt tudjuk, hogy alul jelentettek az oltásokkal kapcsolatos rendellenességek. Egy ápolónő nyilatkozott, hogy a kórházában nem is ismerik a VAERS rendszert, ezért senki sem jelentett semmit. És a környező kórházak is így vannak. Ha tehát megnézzük a fenti grafikonon, hogy a jelentett halálozások száma 14000+, akkor a valós szám 31*14000 (legalább), vagyis 434000, és ez csak a halálozások száma. Másképp fogalmazva, majdnem annyian halnak meg az oltástól, mint a vírustól.

Nem csoda, hogy Bill Gates már 2010-ben erre számított. Ő már akkor arról beszélt, hogy hogyan fogják szabályozni a népességet. Nézz bele ebbe a videóba 4 és 5 perc között. (van hivatalos magyar felirat hozzá): https://youtu.be/JaF-fq2Zn7I

De itt van amit mond:

Itt van a jobb oldalon a CO2, amit le akarunk nullázni, és ennek az alapja az emberek száma, az egy ember által felhasznált szolgáltatások, az egyes szolgáltatásokra eső átlagos energia, és az egységnyi energiához kellő CO2 lesz. Nézzük meg ezek mindegyikét, és meglátjuk, hogy tudjuk lenullázni. Valószínűleg ezen számok közül az egyiket megközelítőleg nulláig kell levinni. Ezt tudjuk a gimnáziumi algebrából, de vegyünk rá egy pillantást. Először vegyük a népességet. Ma a Földön 6,8 milliárd ember él. Ez 9 milliárd körül fog tetőzni. Ha igazán sikeresek lesznek új oltásaink, az egészségügyi ellátásunk, a népesedés-egészségügyi szolgálatunk, akkor ezt talán 10 – 15 százalékkal tudjuk csökkenteni, de 1,3 körüli növekedést fogunk látni.

Hadd emeljem ki a lényeget. Ha sikeresek lesznek az oltásaik, az egészségügyi ellátás, és a népesedés-egészségügyi szolgálata, akkor CSÖKKENTENI tudja a népességet!!

Szóval a sikeres egészségügyi ellátás olyan, amitől csökken a népesség! És ilyen a sikeres oltási program is!

A népesedés-egészségügy pedig nem jelent mást, mint az abortuszt és a fogamzásgátlást. Ettől várja azt a sikert, hogy csökken a világ népessége.

Ennek tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy a kormányok miért üldözik azokat, akik nem akarják beoltatni magukat. Macron pokollá akarja tenni az oltatlanok életét (forrás: https://index.hu/kulfold/2022/01/05/megkeseriti-pokolla-teszi-az-oltatlanok-eletet-macron/ )

Franciaországban majdnem 80% az oltottság. De a szomszédban, Ausztriában még rosszabb a helyzet, mert ott mindenki részére kötelezővé tették az oltást.

Ha józanul gondolkodunk, akkor mire gondolunk? Egy ennyire nem halálos vírus (emlékezzünk 5 millió halott a 7,9 milliárdból) mellett, egy ennyire veszélyes oltást kell magának beadatnia mindenkinek, ami ráadásul kísérleti stádiumban van. Ez valóban a nép érdekeit szolgálja?

De ha már szóba került Bill Gates. Kevesen hallottak két katasztrófahelyzet szimulációról, amelyben érdekes módon egy elszabadult koronavírus játssza a főszerepet.

Event 201 (forrás: https://www.centerforhealthsecurity.org/event201/ )

Ezt főszponzorként a Bill és Melinda Gates Alapítvány finanszírozta. Eljátszották, hogy mi történne egy világméretű koronavírus járvány kitörése esetén. Ki nem tudnánk találni, hogy mikor zajlott ez a kísérlet. 2019. október 18.-án.

Vagy a CLADEX szimuláció, 2018. május 18.-án, ami hasonló esetet dolgoz fel.

(forrás: https://www.centerforhealthsecurity.org/our-work/events/2018_clade_x_exercise/ )

Amit érdemes megemlíteni, az az, hogy a talált hiányosságokból egyet sem próbáltak meg megoldani az ezt követő időszakban. Egyszerűen felmérték, hogy hol lesz probléma egy járvány idején, mint például az egészségügyi ellátásban, de semmi nem történt, hogy ezt a problémát orvosolják.

A Rockefeller Alapítvány is készített 2010-ben egy kiadványt, amelyben egy segédanyagot ad a járványkezeléshez, melyben ezt írják:

Egy szigorúbb felülről lefelé történő kormányzati irányítás és még autoritáriusabb világ, korlátozott innovációval és erősödő polgári ellenállással

[…]

Kína kormánya nem az egyetlen volt, amelyik extrém intézkedéseket vezetett be, hogy védje a polgárait a kockázatoktól és a kitettségtől. A járvány alatt a világ nemzeti vezetői megerősítették hatalmukat, és bombabiztos szabályokat és korlátozásokat vezettek be, az előírt maszkviseléstől kezdve, a szupermarketek és vasútállomások bejáratainál végzett testhőmérséklet ellenőrzésekig. Még a járvány gyengülése után is, az állampolgárok cselekedeteinek ezek az autoriterebb kontrollja és felügyelete megmaradt, és még erősödött is.” (Scenarios for the Future of Technology and International Development 18-19. oldal)

(forrás: https://www.nommeraadio.ee/meedia/pdf/RRS/Rockefeller%20Foundation.pdf )

De most térjünk vissza a lezárásokhoz, mert abból is sok olyan dolog kiderül, amelyet mindegyikünknek mérlegelnie kellene. Az otthon maradás meghatározza, hogy kitől milyen információhoz jutok. Szinte csak a tömegtájékoztatás marad számomra, mint forrás. Amennyiben a nagy cégek, mint Google, Facebook, Instagram, Twitter, szűrik az információt, akkor az Internetes kereséseim már nem azt fogják mutatni, amit ténylegesen elérhetek, hanem azt, amit ők engedélyeznek. Mivel kimondták, hogy csak és kizárólag azt fogadják el, amit a WHO és az amerikai CDC (Amerikai járványügyi hivatal) mond, akkor otthon esélyem sincs arra, hogy más emberekkel találkozva megbeszélhessük, hogy hol, kivel mi történt. Arról már nem is beszélve, hogy Magyarországon a kórházakban teljes hírzárlat van, és nem mehet be egyetlen média sem.

A hivatalos szervek morognak amiatt, hogy van egy pesszimizmus a helyzet kezelésével, és az oltásokkal kapcsolatban, de pont a helyzet komolyságát tárná fel, hogy ha láthatnák az emberek, hogy milyen súlyos járványról van szó, és láthatnák, hogy mi a helyzet a kórházakban. De éppen a bizalmatlanságot növeli az, hogy hírzárlat van, manipulált statisztikákat kapunk, és megy a titkolózás.

Ezt hivatott elősegíteni a cenzúra, hogy csak az tudjuk, ahogyan központilag kommentálják az eseményeket. Magyarán szólva, visszatértünk a kommunista eszközökhöz, hogy csak egy irányított propagandát kapunk, mert a világon mindenütt elnémítják azokat, akik nem ugyanazt gondolják és mondják, amit a központi irányítás.

Fontos azonban észrevenni, hogy ennek ellenére olyan emberek is megszólalnak már, mint Geert Vanden Brossche, aki többek között a Bill és Melinda Gates Alapítványnál volt oltási program vezető, és a LinkedIn oldalán felszólalt az jelenlegi oltási stratégia ellen. Azt mondta, hogy azonnal be kell fejezni ezt az oltási programot. Ez az ember több tíz éve foglalkozik oltások fejlesztésével, és járványok kezelésével. De most már őt is kizárják, és támadják.

Ahogyan Schiffer András is megírta már az Indexen, már nem a politika irányít, hanem a cégek. Ha emlékszünk még, akkor a TTIP szerződést is úgy adták át az EU parlamenti képviselőknek, hogy ki voltak feketítve olyan részek, amiket nem láthattak, és úgy kellett szavazniuk róla. Most ugyanúgy kifeketített szerződéseket adtak nekik az oltóanyagokkal kapcsolatban. Akkor már nem a nép, a tömegek érdekeit képviselik, hanem a cégek érdekeinek megfelelően cselekszenek.

Nemrég az USA-ban egy biztosító cég kiadta az életbiztosítással kapcsolatos adatait, 2020-ról. Arról számoltak be, hogy 40%-kal nőtt az olyan halálozások és maradandó károsodások száma, amely olyan ügyfeleken történt, akiknek nem volt orvosi múltja.

Hogy tudjuk, hogy mit jelent a 40% növekedés: Ha egy természeti katasztrófa elpusztít 200 emberből 1-et, akkor az 10% növekedés lenne. Ilyen 40%-os növekedés egy év alatt még nem volt a biztosítók történetében!

Hasonló esetről írtak nálunk is, Homonnay Gergely ügyében. A cikkek szerint szív és keringési leállás okozta a halálát. Ilyen esetekről írnak a biztosítók is. Életerős emberek szív és keringési zavarban hirtelen meghalnak. Dr Robert Melone szerint, aki az egyik atyja az mRNA vakcinák szabadalmának, ilyen esetekben az első gyanúsított az oltás.

A bezártságból, a régi életbe való visszatérést pedig egy olyan termékhez kötik a kormányok, amelyre eddig még nem volt példa. Egy kereskedelmi termék (az oltás) használatától függ, hogy én elmehetek-e rendezvényekre, más csoportos összejövetelekre, és rosszabb esetben dolgozni. Ha használom a kormány által előírt terméket, akkor szabad utat kapok. Ha nem, akkor maradok bezárva, és ahogy fentebb hivatkoztam Macron nyilatkozatára, még arra is számíthatok, hogy mesterségesen tovább fogják rontani a helyzetem. Természetesen a termék használatát igazolnom kell. Ha nem tudom igazolni, akkor kiestem a hétköznapi életből, ráadásul még több orvosi vagy más az élethez szükséges ellátást sem kaphatok meg.

Az oltási kártya pedig egyenesen oda vezet, hogy két részre szakítja a társadalmat. Az oltottakra és az oltatlanokra. A média és a propaganda pedig gondoskodik arról, hogy az oltatlanokat mint lázadókat, közellenséget állítsa be, akik nincsenek tekintettel embertársaikra. Annak ellenére, hogy számos oka lehet annak, hogy valaki miért nincs beoltva. Az egyik leggyakoribb, hogy már átesett a betegségen, és kialakult a védettsége, amely erősebb az oltás által adott védettségnél. Akkor nem arra gondolunk, hogy az a fontos nekik, hogy az oltóanyag bármi áron bekerüljön a szervezetünkbe, hogy Bill Gates ezzel a népességet tudja szabályozni? És a még a vallási, lelkiismereti kifogást sem fogadják el, holott az oltóanyagban abortuszból származó részek vannak.

Egyébként pedig aki fél, az nyugodtan beoltathatja magát, akár már 4x is, hogy megnyugodjon, hogy védve van. De még ők is, félelmükben rászállnak az oltatlanokra, mert azt hiszik, hogy veszélyt jelentenek számukra. Pedig ez a harmadik és a negyedik hullám után kiderült, hogy ez épp ellenkező irányban igaz.

Szóval az oltási igazolvány egy nagyon aggályos dolog. Ez korlátozza az egyének szabadságát, és a kormány határozza meg, hogy ki, mikor, mit csinálhat. Ezt pedig később már akármihez hozzáköthetik, hogy csak ennek és ennek a feltételnek az együttes meglétével lehet majd ezt és ezt csinálni. Szóval aki „jó kisfiú” és azt teszi, amit mondanak neki, az megkapja a csokiadagját (Orwell 1984), aki nem, azt pedig kiszekáljuk a világból.

Emlékszünk? A korlátozások azért indultak, hogy az egészségügy ne legyen túlterhelt. Ma már ki emlékszik erre? Már rég nem erről van szó.

Az oltási kártya emlékeztet erre az igére:

16 Azt is teszi mindenkivel, kicsikkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma. (Jel 13,16-17)

Ha kötelező lesz az oltási igazolvány, akkor pár év, pár járvány, és megszokják az emberek, különösen a gyerekek. Ezt utána össze lehet kötni más kötelezően előírt dokumentummal, majd végül a testre kell tenni, hogy nehogy elveszítsük, vagy más ne tudjon a nevünkben eljárni.

Ez van ma már Kínában, a szociális pontrendszerrel. Ezt érdemes itt nyugaton is tanulmányozni, mert itt is erre mennek a dolgok. Aki ott nem a párt iránymutatása szerint él, akkor attól megvonnak szociális pontokat, és máris nem utazhat, nem vehet meg bizonyos dolgokat, nem kap hitelt, stb.

Elfogadjuk ezt itt is?

Egy új világ, egy új valóság hajnalán vagyunk. Ugyanis az emberek többsége világszerte nem tesz semmit, egyszerűen elfogadja amit mondanak neki. Ebben az új világban káprázatos a kormányok intézkedései közötti összhang. Mindenütt lezárások, az egészségesek bezárása, kijárási tilalom, oltási kényszer, stb.

Ez az ami a legaggasztóbb az egészben, hogy már nem maradt egy olyan hely sem, ahol mást csináltak volna, vagy másképp csinálnák. Akkor pedig ez egy új világ, egy új norma.

Egy korábbi írásomban foglalkoztam a Great Reset-tel (Nagy Újraindítás), és a Build Back Better (Jobban Építjük Újjá) jelenséggel. Csak megerősíteni tudom, hogy a World Economics Forum és támogatói, vagyis a világelit, valósággal arra használja a jelenlegi helyzetet, hogy a gazdaságot átformálja, és bevigye az új világrendbe, vagy legalábbis közelítsen hozzá. Nem titkos dolgokról van már szó, mert ezt nyíltan megírta egy könyvében Klaus Schwab, a World Economics Forum alapítója a COVIS-19: The Great Reset című könyvében (forrás: http://reparti.free.fr/schwab2020.pdf ). Nincs itt már titok, nyíltan végignézhetjük, hogy milyen törekvések mentén formálódik a világ, és kik vannak mellette és kik állnak szembe vele.

Mindebből egyetlen út maradt, amelyen biztosan tudjuk, hogy a javunkat akarják.

Isten már előbb kimutatta a szeretetét felénk, minthogy mi azt megtettük volna:

Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket! (1Jn 4,19)

Azzal, hogy a legdrágábbat, az Ő egyetlen Fiát adta értünk, hogy megmeneküljünk az örök szenvedéstől, már megmutatta, hogy mennyire szeret minket. Egyedül Isten Igéjében van meg az abszolút igazság. Egyedül az Ő kijelentéseire támaszkodhatunk úgy, hogy tudhatjuk, hogy azt kapjuk, amit előre megígért!

Ha odaadjuk Neki az életünket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy örök életre megőrizzük. Csak merjük elengedni ezt a rövid földi életet, hogy Tőle egy örök életet nyerhessünk.

Azt, hogy a Biblia igaz, ma már talán senkinek sem kell bizonygatni, mert a világ eseményei számtalanszor beigazolták azt, ami már rég le lett írva benne. Ez a mostani helyzet sem új a Bibliát ismerők számára, és az ez után következők is le vannak írva. Nincs más ilyen vallási írás, amely ilyen pontossággal előre kinyilatkoztatná az eseményeket. Egyedül Isten tudta, hogy hogyan fog lefolyni a világ történelme, és ezt le is írta nekünk. Az idők végezetéről pedig többet mond, mint bármelyik másik időszakról.

Mindenki, aki jót akar magának, térjen meg Istenhez, és adja át neki az életét!

24 Az Isten, aki teremtette e világot és mindazt ami abban van, mivelhogy Ő mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. 25 Sem emberek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködne, holott Ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; 26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a föld egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuk határait; 27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatják Őt és megtalálhatják, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: 28 Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; ahogyan a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az Ő nemzetsége is vagyunk. 29 Mivelhogy azért az Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonló az Istenség. 30 E tudatlanság idejét azért elnézi az Isten, de most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy térjenek meg: 31 Mivelhogy rendelt egy napot, amelyen megítéli majd e föld kerekségét igazságban egy férfi által, akit arra rendelt; bizonyságot téve mindenkinek azáltal, hogy feltámasztotta Őt halottaiból. (ApCsel 17,24-31)

Boáz vagy Boóz – Máté 1,5

Naásson nemzé Sálmont. Sálmon nemzé Boózt Ráhábtól: Boóz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Jessét. (Mt 1,5 – Károli Bibliák 1873-ig)

Sálmón nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Jessét; (Mt 1,5 – Váradi Károli Biblia 2021)

Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; (Mt 1,5 – 1908-as Károli biblia)

Melyik a helyes változat, Boáz vagy Boóz?

A kérdés valójában nem az, hogy Boáz vagy Boóz áll-e itt helyesen, hanem az, hogy hozzá merek-e nyúlni az Igéhez úgy, hogy én azt gondolom, hogy itt valami rosszul lett leírva.

Veszem-e a bátorságot arra, hogy kijavítsam az Igét.

A hagyományos szövegek, mint a Textus Receptus és a Többségi szövegek, amelyeket ma Bizánci szövegcsaládnak neveznek, mind megtartotta ezen a helyen a Boóz kifejezést, mert a Boáz görögül helyesen Boóz, de a Nestle-Aland féle görög Újszövetségben azonban átírták βοες-ra. Gondolom azt nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy mindenki tudta, hogy az Ószövetségben Ruth férjét Boáznak hívták.

Sálmón pedig nemzette Boázt, és Boáz nemzette Obedet; (Ruth 4,21)

És a neve megegyezett a templom egyik oszlopának a nevével:

És felállította az oszlopokat a templom tornácában; és felállította a jobb oszlopot, és annak nevét Jákinnak nevezte, és felállította a bal oszlopot, és annak nevét Boáznak nevezte. (1Kir 7,21)

A Ruth 2,1 után, ahol először előfordul Boáz neve, a King James Biblia is megjegyzi fordítói megjegyzésben, hogy görögül Boóznak nevezik.

και és Σαλμών Salmon εγέννησε nemzette τον Βοόζ Boózt, και és Βοόζ Boóz εγέννησε nemzette τον Ωβήδ Obedet, (Ruth 4,21 – Apostolic Bible Polyglot – saját fordítás)

Ahogyan látjuk, a Septuagintában is Boózt írnak, és nem Boázt.

Van egy irányzat a szövegkritika területén, amely nem tiszteli a ránk maradt szövegeket abban a formában, ahogyan megőrizték hittársaink, hanem hibákat vélve felfedezni benne, korrigálják. Más szóval, harmonizálják a szöveget. Amit az egyik helyen az egyik írásmóddal látnak leírva, akkor ahhoz igazítják a többi előfordulást is. Felülbírálják a szöveget, és saját döntéseik alapján egy új szöveget készítenek.

Ennek egyik nagy példája Tischendorf, aki miután megtalálta a Sinai kódexet, a saját Új Szövetség kiadásán, amely már addig hét kiadás élt meg, Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 8. kiadásra 3572 helyen változtatott a szövegen. Egyedül, saját elhatározásra, egyetlen „bizonyíték” hatására.

De még Máté első fejezeténél maradva, a kéziratok többsége „Mariam”-ot ír „Maria” helyett, ami a latin szövegekből származik. De hogyan kezelték ezt a görög kéziratok? „Maria”-val a kódexekben találkozunk, az Alexandriai (A), Vatikáni (B), Sinai (Aef), Ephraimi (C) és Beza (D).

Ellenőrizve ezt az igehelyet az Egyesült Bibliatársaság görög Új Szövetségének 5. verziójában (UBS 5), a Mt.1,20 versnél azt látjuk, hogy minden variáció nélkül a „Maria” változat szerepel.

Holott a „Mariam” változat lenne a helyes, hiszen Máriát ugyanúgy hívták, mint Mózes nővérét, aki mi Miriamként ismerünk, és ezt megőrizték a görög kéziratok is, kivéve a régi kódexeket, amelyet felsoroltam.

De nézzük tovább, ezeket a harmonizálásokat.

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, a mennyei angyalok sem, hanem csak az én Atyám egyedül. (Mt 24,36 – Váradi-Károli biblia 2021)

Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (Mt 24,36 – Revideált Új Fordítás)

Ezzel a betoldással összhangba akarták hozni Mt.24,36-ot a Mrk.13,32-vel.

Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem a mennyei angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. (Mk 13,32)

Az Egyesült Bibliatársaság fentebb is hivatkozott görög szövegében ez az igehely úgy szerepel, „hogy nem egészen biztosak benne, hogy ennek kell ott állnia” (Ezt a szövegben így jelölik: {B}. Ahol teljesen biztosak benne, hogy melyik variációnak kell lennie, ott „A” szerepel a kapcsos zárójelben.) Egyébként felsorolják a figyelembe vett kéziratokat, amelyekben benne van a szövegben ez a betoldás, és azokat is, amelyekben nincs benne. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbiak vannak többségben.

Újra és újra elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy azt kell látnunk, hogy a kéziratok bizonyságának a túlnyomó többségét figyelmen kívül hagyják a szöveggondozó bizottság tagjai, és néhány általuk preferált kézirat bizonyságát veszik tényként.

A 19. században élt racionalista szövegkritikus, Karl Lachmann, úgy kezelte a Biblia szövegét, mint bármely más ókori írást. Nézete szerint ugyanazt az elbánást kell alkalmazni a Biblia szövegét illetően is, mint mondjuk Homérosz Iliászával kapcsolatban. Ennek megfelelően készítette el saját Új Szövetségét, amelyben önkényes válogatás alapján vette figyelembe az egyes kéziratokat, és hagyott el más bizonyítékokat. Az ő módszerének megfelelően dolgozott Westcott és Hort is, de őt követi Kurt Aland is és sok más mai szövegkritikus is.

A Biblia szövegének vizsgálata nem alapulhat tisztán világi módszereken, mivel egy olyan könyvről van szó, amelyet maga Isten adott az embereknek. Emiatt a Bibliát olyan behatások és támadások érték és érik, amelyek más világi műveket nem. Hitetlenül és racionalistán nem lehet kezelni a Bibliát. Az újszövetségi írások keletkezését követő rövid időszakon belül, már olyan támadások érték az írásokat, amilyen más írások esetében nem fordult elő. Itt van mindjárt a Krisztus utáni első és második században élt Markión, akit ki is kiáltottak eretneknek. Ő elutasította a komplett Ószövetséget, és az Újszövetségből is csak Pál leveleit tartotta elfogadhatónak. Az evangéliumokból egyedül Lukács evangéliumát fogadta el, mivel ő pogányként írta. De még abból is húzott ki részeket, amelyeket oda nem illőnek talált.

Így lett ebből:

2 Mondta pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, akik nekünk adósok. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. (Lk 11,2-4 – Váradi-Károli Biblia 2021)

ez (a vastag betűs részek az új változatban el lettek hagyva):

2 Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.” (Lk 11,2-4 – Revideált Új Fordítás)

A Biblia szövegének a vizsgálata kizárólag bizonyítékokon alapulhat. Itt nincs helye feltételezéseknek, benyomásoknak. Annak a feltételezésnek semmi alapja nincs, hogy a Sinai és a Vatikáni kódexek, illetve a ma Alexandriainak nevezett szövegcsalád őrizte meg az eredeti szövegekhez legközelebb álló variációt. Sokszor csak egy bizonyíték alapján mondják ki, hogy egy-egy igehelyen mit kell látnunk. Ez pedig nem tudomány. Ha nem ismerem az eredetit, és csak egy bizonyítékom van, akkor honnan tudom, hogy az van az eredetihez legközelebb?

Ezért fontos bizonyítékok azok az elhagyások is, amelyek a Hagyományos szövegben (Textus Receptus, Bizánci-Többségi szövegekben) nem szerepelnek, de az Alexandriai kéziratokban szerepelnek. Hogyan lehet, hogy a világon mindenütt ugyanazt hagyták el a szövegből, ráadásul ugyanazon a helyen (Lásd fentebb Mt.24,36)? Minden másoló ugyanazt a hibát követte el, egymásról mit sem tudva?

Azt próbálják megmagyarázni, hogy a Többségi szövegek tele vannak betoldásokkal, bár ezt sem lehet bizonyítani, mert a világ elszigetelt pontjain lévő másolóknak pont ugyanazokat a részeket kellett volna hozzáadni a szöveghez. (Erről szóltam már a Két Biblia – két vallás írásban) Egy másolás során könnyebb elhagyni a szövegből, mint hozzáírni. Ezt bárki maga is kipróbálhatja.

De az már teljesen lehetetlen, hogy egymástól független másolók csak pont ugyanazt a részt hagyják ki a szövegből, és pont ugyanazon a helyen (Lásd fentebb a Mt.24,36-ot). Ez is mutatja, hogy az Igének két különálló vonaláról beszélünk. A Többségi szövegek bizonyítékai visszanyúlnak egészen a legkorábbi időkig.

Az Igéből valóban több változat forgott közkézen, de az elfogadott írások tiszta vonala maradt fenn egészen a 19. századig, amikor a szövegkritikusok visszanyúltak ahhoz a vonalhoz, amelyet az egyház a tisztátalansága miatt már a 4.-5. században elhagyott.

Egy korábban élt szövegkritikus mondta, hogy Isten Igéjének tiszta változata nem egy-két kéziratban maradt fenn, hanem mindegyikben. Ezért kell a bizonyítékok teljes skáláját kell figyelembe venni, és nem elég kiragadni egy-egy általunk preferált kéziratot, azt állítva, hogy azok a legjobb minőségűek. És mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy hogyan lehet a legjobb bizonyíték olyan, hogy alig van két-két igehely, ahol megegyeznek? Akkor melyiknek van igaza? Ha ennyire nem egyeznek egymással az Alexandriai vonal kéziratai, akkor hogyan döntjük el, hogy melyik a helyes? Akkor figyelembe kellene venni az Egyházatyák, a verziók (fordítások) és másolatok összességét, hogy megítélhessük kizárásos alapon, hogy melyik a helyes változat.

Sokszor felróják Erasmus szövegével kapcsolatban, hogy kevés kéziratból dolgozott, amikor összeállította a Textus Receptus első kiadásait. Ezen azonban akkor nem kell meglepődnünk, ha valaki olyan adta a kezébe ezeket a másolatokat, aki olyan háttérből érkezett, ahol nagyon jól tudták, hogy mely kéziratok őrzik a legtisztábban az Új Szövetség szövegét. Magyarul melyik másolatok a helyes másolatok. Keleten ugyanis töretlen volt a görög kéziratok megőrzésének vonala, ellentétben a Nyugattal, ahol a latin szövegek vették át a főszerepet.

Ezért állunk ki újra és újra a Károli Biblia vonala mellett, mert ő azokból a kéziratokból készült összeállítást fordította le (Textus Receptus), amely ebből a tiszta vonalból származik. Ez a vonal szakadt meg részben 1908-ban, majd később teljesen, és már nem készül mai magyar nyelvű fordítás a Hagyományos szövegeken alapulva. Ezért nyúltunk vissza az 1908 előtti Károli Bibliákhoz, és készítettük el a Váradi-Károli kiadást. Azért ez a legrégebbi új Károli Biblia, mert tartalmilag a szövege a legrégebbi Károli hagyományokat őrzi, de nyelvében a mai beszélt nyelven szólal meg.