apostoli kor gyülekezetei

Énok könyve – miért foglalkozom vele?

admin Hitélet ,,,,

24 És mivel Énókh Istennel járt; eltűnt, mert Isten magához vette. (1Móz 5,24)

14 Ezekről is prófétált pedig Énokh, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondva: íme eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, (Júd 1,14)

8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. 9 És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. 10 Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. (3Móz 16,8-10)

Egyre többen róják fel nekem, hogy miért használtam Énok könyvét referenciaként, amikor az nem része a Bibliának, sőt mi több, nem is hiteles. Ahogyan a Váradi-Károli Biblia előszavában is írom:

„Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, – ahogyan az 1660-as Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is (Júd.14.). Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.”

Tehát nem állítom, hogy egyenértékű a kanonizált könyvekkel, hanem azt állítom, hogy tartalmának ismerete hasznos a mai keresztény hívők számára. Nincs erősebb bizonyíték az ihletettségére, mint Jób könyvének, vagyis idézi a Szent Szellem.

Szeretném kifejteni, hogy ezt a témát én hogyan látom. Itt a blogon már több írás foglalkozott azzal, hogy milyen földet ír le a Biblia. (A föld ahol élünk; Kiterjesztett erősség; Mikor megnyílik az ég) Ezeknek megfelelően, a Biblia elejétől fogva más világképet tár elénk az „univerzumról”, mint amit ma az iskolában tanítanak. De akkor miért is hiszi el a keresztények túlnyomó többsége az iskolai, és az ún. tudományos világképet, ha az nem egyezik meg a bibliai világképpel? Vagy Biblián kívüli forrásokat használnak erre? A világ leírására elfogadható Biblián kívüli könyveket használni, a történetekre nem?

De itt van Dániel könyvében a következő prófécia:

1 Én is a méd Dárius első esztendejében mellette álltam, hogy őt támogassam és segítségére legyek. 2 És most igazságot jelentek neked: Íme, még három király támad Perzsiában, és a negyedik meggazdagszik nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékaira, és nem az ő hatalma szerint, amellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kívül. (Dán 11,1-4)

Honnan tudjuk, hogy ez igaz vagy sem, amikor Dániel idejében ennek még semmi nyoma nem volt, és a Biblia sem ír többet erről a próféciáról? Onnan, hogy a történelemkönyvek elmondják, hogy ez a Görög uralkodó Nagy Sándor volt, és amilyen fiatalon és gyorsan nagy hatalomra tett szert, olyan gyorsan bukott el, és a birodalma négy vezére között lett szétosztva. Ismét egy Biblián kívüli forrásból tudunk meg egy bibliai eseményről többet. Vagy inkább állnunk kellene bután, és azt mondani, hogy nem tudjuk, mert nincs benne a Bibliában?

Ezért most visszakérdezek mindazoktól, akik nem értenek egyet Énok könyvének a használatával. Ők is elutasítják a világi csillagászati könyveket és iskolai tananyagot a világképükkel kapcsolatban? Ők is elvetik a történelemkönyveket, amelyek leírják Nagy Sándor történetét, amely igazolja a Bibliát? Vagy nem vetik el?

Énok könyve pedig ha valaki szemében nem több ennél, akkor tekintheti úgy, mint egy történelmi leírást azokból az időkből. Se többnek, se kevesebbnek nem kell tartani. Egyébként pedig azt lehet vele tenni, amit minden Biblián kívüli könyvvel. Vagy elfogadom, vagy nem. Vagy olvasok egy könyvet, vagy nem. Így lehet kezelni a Biblián kívüli próféciákat is – vagy elfogadom, vagy nem. Azok nem szentírás. Bár lehet, hogy Istentől vannak, ahogyan lehet, hogy az Énok könyve is az, aminek mondja magát. Erről mindenkinek magának kell meggyőződnie, mint a próféciákról.

21 Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Th 5,21)

Hiszem, hogy jobb, ha az Úrnak többször kell szólnia, hogy valami Tőle van, mintha mindenre ráugrunk, és azonnal elfogadjuk. Különösen a mai időben, még a legtisztább tanítók tanításaiban is lehetnek tévedések, ezért különösen fontos, hogy mindent megpróbáljunk.

Visszatérve Énok könyvére. Sok látomást ír le, amiknek az elképzelésével mindenki megküzd, aki nem élte át azokat a látomásokat, vagy legalább hasonló kijelentést nem kapott. Ezek a szellemi leírások mindig is sok kételyt támasztottak a többségben. A Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk, melyeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában. A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon, és sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat, amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például: 4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai – amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában – Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.)

Már Jézus idejében is volt olyan zsidó közösség, a szadduceusok, akik tagadták az angyalokat és a szellemet is (Ap.Csel.23,8). Tehát ha csak a hivatalos körökre hagyatkozunk (1Tessz.5,21), akkor itt maradhatunk minden olyan kijelentés nélkül, amely a szellemvilágra vonatkozik. De az Úr nem akarta, hogy ezekről ne legyen tudomásunk. Két egyház például ma is a kánonja részének tekinti Énok első könyvét, és mindig is annak tekintette. Az Újszövetség írásának idején pedig nem volt olyan szigorúan összeállított ószövetségi kánon, mint ma. Szabadabban olvasták ezeket az írásokat, hiszen még sokszor az írányzatokon belül sem volt egység. (forrás: Michael Barber, Loose Canons: The development of the old testament -2006; Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Henok könyvei -15.old.)

Az Újszövetség is tartalmaz több olyan hivatkozást, amelyek ma apokrifnak számító írásokból származnak. Pl. Mt.27,9; Csel.7,38; 1Kor.2,9; Ef.5,14; 2Tim.3,8. De vannak olyanok is, amelyek ismeretlen forrásra mutatnak. Pl. Jn.7,38; Lk.11,49; Júd.1,9. (a felsorolt igehelyek hivatkozásai részben Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A Holt-tengeri tekercsek között a Zsoltárok (39 másolat), és az 5.Mózes (33 másolat) után a harmadik

leggyakrabban megtalált tekercs az Énok könyve (25 másolat). Ezek mellet sok olyan írást is találtak, amelyek ma apokrifnak számítanak, mint például Sirák, Tóbiás (Tobit), Jubileumok. Az sem tisztázott, hogy a Zsoltárokban mely zsoltárok szerepeltek. De például Sirák könyve mint isteni ihletésű van idézve a Talmudban. Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták – Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (–Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited)

Krisztus után a zsidóság hozzáállása megváltozott Énok könyvéhez, mert egyértelműen beszél az ember Fiáról, vagyis Jézusról. A Krisztus utáni második századtól kezdték mellőzni Énok könyvét. Egyébként akkor erősödött fel a júdaizmusban az egy istenhit hangsúlyozása is, de ez egy más téma. Krisztus megjelenése felforgatta az akkori zsidóságot, és akik nem fogadták el Őt, mint Messiást, azok igyekeztek eltüntetni minden közvetett vagy közvetlen utalást arra, hogy Jézus lehetett a Messiás. Ez történt Énok könyvével is. Hasonló a helyzet István bizonysága kapcsán is:

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vett, hogy nekünk adja; (ApCsel 7,38)

Ha elolvassuk Mózes második könyvéből az ide vonatkozó részt, akkor azt látjuk, hogy végig Istennel beszélget Mózes, és nincs ott egy angyal sem. Akkor István miről beszélhetett?

István ismerte a Jubileumok könyvét, és azt a tanúbizonysága alapján igaznak hitte. A Jubileumok könyvét is Mózes írta. Abban azt találjuk, hogy a negyven nap alatt, amíg fenn volt a Sínai hegyen, a Jelenlét angyala elmondta neki dátumra pontosan, hogy mikor mi történt. Ezért a zsidók a Jubileumok könyvét kis Genesis-nek mondják. De gondolkodjunk el István bizonyságán. A hallgatóságból mindenki úgy ismerte ezt a történetet, ahogyan István. Mindenki ismerte a Jubileumok könyvét. Ha pedig – kijelentés nélkül – tovább gondolkodunk, akkor megérthetjük, hogy miért ilyen szűkszavú az 1Mózes. Hiszen mindenki elolvashatta a részletes leírást a Jubileumok könyvéből, ezért elég volt utalni azokra az eseményekre. De akkor még itt a Jásár könyve is, amelyik szintén más szemszögből mondja el ugyanazokat a történeteket. Szóval a történelmet meg lehet ismerni ezekből a Biblián kívüli könyvekből, amelyekre ráadásul még a Biblia is hivatkozik, mint Énok, és Jásár, ha azokat nem is olvasom el, ami a Bibliában nincs megemlítve. Például a Jásár könyvében le van írva, hogy hogyan lett az első fáraó, és hogy Osiris élő személy volt. Innentől az összes olyan bálványimádás lelepleződik, amelyik Osirist istenként imádja – beleértve a szabadkőműves hitvallást is. Nem érdekes? Az egész Orion, Apolló, Osiris, kultusztól hangos ma a világ, elég megnéznünk a naposzlopokat, és az űrporgramokban használt neveket. Ugyanígy lepleződik le Nimród is, akit különösen itthon figyelni kell. Róla is írtam már „az EGY” című írásomban. De az ő történetét igazán a Jásár könyvéből ismerhetjük meg. Onnan kiderül, hogy milyen birodalma is volt igazán. De kell, hogy ezek a könyvek a Bibliával egyenértékűek legyenek? Nem, viszont  az ismeretük sok dolgot leleplez, ami ma fontos lehet.

Már többször foglalkoztam az óriások témával is, mert ma igenis látszik egy tendencia a világban, ami az óriásokat „jó fejeknek” akarja beállítani. De aki ismeri ezeket az írásokat, az tudja, hogy (1) a visszatérésük veszélye fennáll, (2) az emberek semmi jót ne várjanak tőlük. Az óriások szellemei, vagyis a démonok vissza akarnak jönni testben. Erről szól az egész világűrrel, az értelmes civilizációkkal, és a nem humanoid lényekkel kapcsolatos összes világi téma. Azért, hogy az emberek nyitottak legyenek arra, hogy más testben eljövő lények, azok a földön kívülről érkeznek. Viszont ha valaki erősen gyökerezik a bibliai világképben, akkor azt nem lehet elhitetni. A kiterjesztett erősség alatt, egy zárt világban nincs végtelen univerzum, hanem csak az, amit Isten beletett. Ezt könnyebb megérteni az Énok, Jubileumok és Jásár könyvének ismeretében. Jézus korában, ahogyan István történetéből is láttuk, ezeket az írásokat széles körben szabadon olvasták. A kereszténység eljövetelével azonban a Sátán el akarta tüntetni a „nyomokat”, hogy az emberek ne is tudjanak ezekről a dolgokról. Énok könyve leleplezi a nagy UFÓ hitetést is.

Itt a blogon sokat foglalkoztam a Biblia változtatásaival. Ha a gonosz képes belenyúlni az Igébe olyan szinten, hogy az már teljesen más evangéliumot hirdessen, akkor miért gondolnánk, hogy nem tünteti el azokat a nyomokat is, amelyek leleplezik őt. Ahogyan „beletesz az igébe”, ugyanúgy el is tüntet más írásokat.

6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. (Hós 4,6)

A tudatlanság mellett az emberiség legnagyobb ellensége a nem Istentől származó tudás.

8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, e világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)

A világi ismeretek nem az Úrtól vannak. A tudományról is egyre több területen derül ki, hogy olyan szinten van, mint egy vallás, vagyis bizonyítékok nélküli állítások halmaza. Ez különösen igaz a fizika, azon belül a csillagászat, és a lélektan területére. Ha elfogadjuk ezeket a Biblián kívüli forrásokat a történelemre, a fizikára, biológiára, stb., akkor miért nem tudjuk elfogadni az Írásokkal kapcsolatos „háttérinformációt”? Ehhez senkinek sem kell elfogadnia a Biblián kívüli írásokat, mint isteni ihletettségű, ahogyan a próféciákat, vagy más tanításokat sem, csak „adalékok” lehetnek az ige jobb megértéséhez.

Az apostoli kor gyülekezetei – a mai kor gyülekezetei 2.rész

admin Hitélet ,,

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Az előző részben már elkezdtük megvizsgálni, hogy milyen volt a gyülekezeti élet az apostolok korában. Szeretnénk ebből a gyakorlatias szempontból tovább tárgyalni ennek az életnek további apsektusait.

A gyülekezeti érettség (ifjak és vének)

Az apostolok idejében más volt a gyülekezeti hierarchia, mint ma. Az idők múlásával a gyülekezeti életnek ez a része is megváltozott, ahogyan sok minden más. Sok ilyen változás hátterében az intézményesülés áll, amelyről szó sincs az Apostolok Cselekedeteiben. De nézzük meg, hogy a „korosztályok” hogyan lettek felosztva.

Az ifjak pedig felkelve, begöngyölték őt, és kivíve eltemették. (ApCsel 5,6)

Miután pedig választottak nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva böjtölésekkel együtt, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. (ApCsel 14,23)

A jeruzsálemi gyülekezetben az ifjak kifejezés nem feltétlenül korban fiatalt jelent. A szó, ami itt áll, a Neos, amely ma egyikünknek sem ismeretlen, a neo, vagyis új kifejezés. Tehát Ananiás és Zafira testét a gyülekezetben a „frissek” vitték ki. Ez teljesen helytálló is, hiszen az ő ismeretük még kicsi az Úrról, ezért olyan feladatokat láthatnak el, amelyhez nem kell igei és szellemi tapasztalat. Ahogyan például az adományok elosztása igenis nagyfokú szellemi érettséghez volt kötve:

Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak, támadt a görög zsidók közt panaszkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban. Annak okáért a tizenkettő egybegyűjtve a tanítványok sokaságát, mondták: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. (ApCsel 6,1-3)

Az adományok nem megfelelő elosztása igen nagy vihart tud kavarni az emberek között, ezért ahhoz a szolgálathoz nagy tapasztalat és a Szent Szellem erős vezetése szükséges. A gyülekezetben az ifjak mellett, látjuk a véneket, akik a gyülekezet dolgaiban döntöttek.

Miután pedig választottak nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva böjtölésekkel együtt, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. (ApCsel 14,23)

Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadták őket, és ők elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük. (ApCsel 15,4)

Egybegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. (ApCsel 15,6)

A vének, akik szellemi érettség szerint. és nem életkor szerint számítottak véneknek, hozták meg a döntéseket. Azt is látjuk, hogy az apostolokat külön nevezi meg az ige. Ezzel is mutatva, hogy ahogyan már az előző cikkben is tárgyaltuk, annak a kornak az egyik egyedi sajátossága az volt, hogy a testben megjelent Jézussal ők együtt éltek a földi szolgálata alatt. Ezért nekik különleges státuszuk volt, de ők is a vének közé sorolták magukat:

A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek. (3Ján 1,1)

A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; (1Pét 5,1)

A presbiter vént jelent, a presbitérium pedig a vének csoportját. A helyi gyülekezetekben is azt a szempontot kell követnünk, hogy azok legyenek a vének, akiknek a legnagyobb a tapasztalatuk az Úrral való együtt járásban. Nem az életkornak kell ebben az esetben számítania, hanem az Úr ismeretének a mértékének. Az éretteknek kell segítenie a többieket, akik már az Úr szerint tudnak döntéseket hozni (Zsid.5,14; Ef.4,13).

A gyülekezeti szolgálatok

Ma sok helyen úgy megy a szolgálók kiválasztása, hogy a friss megtérőt máris hagyják szolgálni. Sokszor a világi szakmáját használja a gyülekezetben, természetesen világi szemlélettel, mert aki frissen  tér meg (a megtérésről később részletesen szólok), annak nincs semmi tapasztalata az Úrral való együtt járásról, ezért nem is tud másként szolgálni, mint világi, emberi felfogással. De a friss emberek szolgálatának nincs sok gyümölcse.

És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben: És nagy bátorsággal tanítva az Úr Jézusnak nevében, beszélt, sőt vetekedett a görög zsidókkal; azok pedig igyekeztek őt megölni. Megtudva azonban az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték őt Tárzusba. (ApCsel 9,28-30)

Pál, mint tudjuk, járatos volt az igében és a törvényekben (ApCsel.22,3), de amikor friss megtérése után elkezdte hírdetni az evangéliumot, akkor többfelé is meg akarták őt ölni. Ezért inkább hazaküldte őt a gyülekezet. És most jól figyeljük meg, hogy ki hogyan kezdte el a szolgálatát. Nem önkéntesek mentek és futottak szolgálni, hanem azok, akiket az Úr kiválaszott, és ezek a vének Szent Szellem áltai döntését követve kezdtek el szolgálni.

Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendezett; és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. Mert jámbor és Szent Szellemmel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Elment pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálva, elvitte őt Antiókhiába. És lett, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. (ApCsel 11,22-26)

A gyülekezet által kiválasztott és kiküldött Barnabás, elment, és szolgálatra hívta Pált. Pál nem önként döntött úgy, hogy most már elég érett vagyok, és elkezdem a szolgálatom. Ez nagyon fontos. De miután Antiókhiában szolgáltak, a missziós útjaikra sem maguktól mentek el, hanem a Szent Szellem választotta ki őket, és adott erről a kiválasztásról bizonyságot a gyülekezet véneinek, akik kiküldték őket megfelelő szellemi támogatással.

Voltak pedig Antiókhiában az ott lévő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatott Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus. Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket rájuk vetették, elbocsátották őket. Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szent Szellemtől, lementek Szeleuciába; és onnan eleveztek Ciprusba. (ApCsel 13,1-4)

A Szent Szellem által vezetett gyülekezetekben ezért történnek látszólag lassan a dolgok, mert meg kell várni az Úr vezetését, és még ki is kell próbálni a testvéreket, hogy kinek mi a szolgálati ajándéka. Ezeknek ki kell derülnie, hogy jó bizonysággal lehessen valakit szolgálatba állítani. Egy emberi módon végzett gyülekezet vezetés a külsőségekre nézve ezt gyorsan meg tudja tenni, akár önkéntesekkel is. De lássuk meg, hogy Krisztus teste nem így működik.

És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. (Zsid 5,4-5)

Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. (2Kor 10,18)

Még meg kell jegyeznem, hogy a püspökség és a diakónia nem tartoznak a gyülekezet szellemi vezetéséhez. A püspökség az összejövetelek rendezett levezetésést volt hivatott írányítani, a diakónia pedig a nem szellemi szolgálatokat végezte, mint például Fébé, aki elvitte Pál levelét Rómába (Róm.16,1). De a Timótheushoz írt levelekből láthatjuk, hogy mennyire fontos volt ezekben a pozíciókban is a megbízhatóság és tisztaság!

Az apostoli korban hírdetett evangélium

Most arra kérnék mindenkit, hogy gondolkodjon el, hogy hogyan hallotta az evangéliumot. Biztosan megemlítették, hogy Jézus szereti. Talán még azt is, hogy meg fog gyógyulni, jobban lesz, rendeződni fog az élete, stb. Igyekeztem csokorba szedni az apostolok által hírdetett evangéliumokat. Ezek két fő részre oszthatóak. A zsidók felé, akiket mi ma úgy kezelhetünk, mint olyanokat, akik már tudják, hogy kicsoda Jézus és még talán Istenben hívőknek is mondják magukat. A másik csoport, a pogányok, akik még nem ismerik az Istent. Nézzük először, hogy mit hírdettek a zsidőság felé.

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte és intette őket, mondva: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! (ApCsel 2,38-40)

De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míg újjá teremtetnek mindenek, amikről szólt az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szól nektek. Lesz pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztva, elküldte őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből. (ApCsel 3,17-26)

Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essen, amit a próféták megmondtak: Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én olyan dolgot cselekszem a ti időtökben, olyan dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek. (ApCsel 13,38-41)

Ők már tudták, hogy mi van megírva, ezért hivatkozhatott mind Péter, mind Pál arra, ami az igében áll. Az ige alapján mutatták be, hogy kicsoda volt Jézus, és mit jelent az Ő személye illetve a halálán keresztüli váltsága. De látunk itt valamilyen utalást arra, hogy Isten szeret? Hogy minden jó lesz ha hiszek? Én nem találtam. A pogányoknak másképp kellett hírdetni az evangéliumot, hiszen ők nem ismerték a mi Atyánkat.

Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködne, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonló az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézve az Isten, most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot téve mindenkinek, az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból. (ApCsel 17,24-31)

Mit is mond Pál a pogányoknak? Hogy Isten szeret és tárt karokkal vár? Nem, hanem azt, hogy parancsolja az embereknek, hogy térjenek meg! Akkor mi is az örömhír? Mi az evangélium? Az, hogy ha megtérünk, megbánjuk a bűneinket, hiszünk Jézusban és engedelmeskedünk neki, akkor nem kell meghalnunk a bűneink következményeként. Hogy Isten annyira szerette az embert, hogy valóban odaáldozta önmagát a bűneink váltságáért, hogy egyáltalán lehetőségünk legyen az igazi életre. Ez az örömhír! Mivel az embernek lehetetlen üdvözülni (Mt.19,26), ezért Isten ezt lehetővé tette. De a megtérés után igenis Isten „szabályai” szerint kell élni, hogy lehetséges legyen az élet. A megtéréssel és a hitre jutással csak elindulunk egy úton, amelynek a vége az örök élet lehet, ha szabályosan megyünk végig ezen az úton (2Tim.2,5). Csak a győztesek kapják meg az örökséget.

Isten a cselekedeteink szerint fog megítélni minket, és nem a hitünk szerint. Nem elég azt mondani majd az Úr előtt, hogy én hittem benned. A hit cselekedeteit fogja számonkérni az Úr! Mert a hit cselekedetek nélkül halott.

Ezt az evangéliumot kellene ma is hallanunk és hírdetnünk, hogy ne hamis alapokon és elvárásokon alapuljon a hitünk.

Az apostoli kor gyülekezetei – a mai kor gyülekezetei 1.rész

admin Hitélet ,,

És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,46)

Ezen a blogon keresztül is érezhető, hogy az az Úr üzenete Krisztus testéhez a mostani időszakban, hogy térjenek vissza az apostoli kor gyülekezési formáihoz. Számtalan módon nyilvánvalóvá kellett már válnia, hogy a mai egyházi és gyülekezeti formák már nem azt a célt szolgálják, mint amire egykor az Úr életre hívta. Viszont az eredeti modell sokakban nem elképzelhető, és mivel ma igen kevés példa van rá, ezért nem tűnik járható útnak. Erről szeretnék az Úr segítségével most írni, mint aki jómagam is családommal ebben a modellben élünk, igen szoros kapcsolatban az Úrral.

Az összejövetelek

A bevezető ige azt mutatja, hogy nem csak házanként jöttek össze, hanem a templomban is. Minkét gyülekezést naponta végezték. A templomi összejövetel akkor egy különleges időszakban történt. Jézus bizonyságai még igen kevés számban voltak jelen akkoriban. Az apostolokon kívül másnál nem volt meg a teljes kijelentés az Úrról. Ők voltak a „belső kör” tanítványai, bár mindvégig sokkal többen követték az Urat:

Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, (ApCsel 1,21)

Még Náthánáel is (Jn.1,46; Jn.21,2) mindvégig velük volt, sőt, egyike volt azoknak, akik a kezdeteknél csatlakoztak Jézushoz. De ennek a nagyobb körnek nem volt meg mindaz a bizonysága, mint a 11 apostolnak. Ezért kellett naponta összejönni a templomban, hogy őket hallgatva épüljenek. Ezt ma úgy lehet elképzelni, hogy egy-egy régió házi gyülekezetei összegyülekeznek egy tanító meghallgatására, amikor az meglátogatja őket, hiszen egy-egy család otthona kicsi olyan sok ember vendégül látására.

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (ApCsel 20,20)

Ezért tanított Pál is akár zsinagógákban, színházban, de otthonokban is. Mára az otthoni összejövetelek elsorvadtak teljesen, és maradt a templomi összejövetel. A családfőknek kellene otthon az összejöveteleket vezetniük, és együtt úrvacsorát venni az egész családnak. Ha tanításról van szó, akkor pedig a településen, vagy a szűkebb környezetben összejönni egy-egy olyan háznál, amelyet az Úr megnyit az ilyen alkalmakra.

Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt. (1Kor 16,19)

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál lévő gyülekezetnek: (Filem. 1,2)

Köszönt titeket Gájus, aki nekem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi. (Róm 16,23)

Csak azok felé lehet igazán szolgálni, akiket ismerünk, mert akkor tudjuk, hogy milyen szükségeik vannak. Amikor megismerjük egymást, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy kinek milyen szolgálati ajándékot adott az Úr. A mai gyülekezeti életben van egy pár szolgáló, a többiek pedig „fogyasztók”, akik ezeknek a szolgálóknak az ajándékait „használják”, holott az ige szerint mindannyiunknak megvannak a magunk ajándékai a test építésére.

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: (Ef 4,11-12)

Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmassággal; a könyörülő vidámsággal művelje. (Róm 12,4-8)

Vissza kellene térnünk az apostoli kor gyülekezési formájához, hogy az Úr Szelleme valósággal épülésére legyen az egész testnek, és minden tag „beleadja” a maga ajándékait a test építésébe. Ez egyébként mindenkinek sokkal nagyobb öröm, mert akkor senki sem áll úgy, hogy: „Én nem kaptam semmit az Úrtól, mert én nem vagyok olyan nagy pásztor.” Hanem valósággal mindenki megélheti a maga ajándékainak kiteljesedését az összejöveteleken, de a mindennapi életben is. Hiszen a kis helyi közösségekben az összejárás is sokkal könnyebb.

A vagyoni közösség

A történelem során sok próbálkozás volt, hogy olyan életközösségeket alakítsanak ki, ahol nincs magántulajdon, hanem minden közös. Ez nem a bibliai közösség mintája.

Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt; És jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,44-46)

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. (ApCsel 4,32)

Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. (ApCsel 4,34-35)

Általában ezek azok az igék, amelyek a félreértéseket okozák. Az előző szakaszban láttuk, hogy házanként is összejöttek. Ez azt jelenti, hogy a saját házukat, amiben éltek, azt nem adták el. Nem költöztek össze! A vagyonukból adtak el. Abból, ami az életszükségre nem volt feltétlen szükséges. Tehát a telkeket, a több házat, stb. Vegyük észre a többesszámot – földek, házak, jószágok, marháik (vagyonuk). De nem csak a házankénti összejövetelek bizonyítják ugyanezt, hanem a szolgálók kiválasztásának szempontjai is:

Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?) (1Tim 3,4-5)

A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. (1Tim 3,12)

Ha kommunában laktak volna, akkor nem lehetne ilyen feltételt támasztani a szolgálók felé, hogy a saját házukat jól igazgassák. De van még más példa is:

Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél. (1Tim 5,8)

Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessen meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. (1Tim 5,16)

Felszólít, hogy a saját házunk népéről és a rokonságunkról is gondot viseljünk. De akkor hogyan lehet mindenük közös? Úgy hogy ha a testvéremnek szüksége van télikabátra, és nekem van olyan, ami felesleges, akkor azt adjam oda neki. Ha nekem bőségem van ételből, és a testvérem szükségben van, akkor adjam oda neki. De legyen szó bármiről, ha nekem valamiben bőségem van, akkor azt adjam oda annak, aki szükségben van. Ne vonjam meg azt a testvéremtől. Legyen olyan, mintha mindannyiunké volna.

Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.  Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,12-15)

Ennek megfelelően, a bőségéből adjon mindenki. De természetesen a Szent Szellem vezetése ezt bármikor felülírhatja. Ha az Úr elkéri tőlem az utolsót is, akkor oda kell adnom. Ő az ura mindenemnek. Ezért (is) nagyon fontos tudnom, hogy ki a testvérem. Ezért kell a szeretetünknek is értelmesnek lennie:

a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben; (Fil 1,9)

Más kategória a testvérem, mint bárki más. Ezért nagyon fontos a szoros kapcsolat a testvérek között. Ez ismét egy olyan terület, amit nem lehet a nagy gyülekezetekben úgy megélni, ahogyan annak Krisztus testében műkönie kellene. Sokkal kisebb a hatásfoka, hiszen még a szervezetet is fenn kell tartani, illetve az igazán szükségben lévők nem kapják meg azt, amit a többiek a segítségére adni tudnának. Nem is beszélve a hamis külső diakóniai szolálgatokról, amikor a világiak felé tesznek jót a gyülekezet vagyonából, és a gyülekezet meg tele van rászorulókkal. Nem kellene ennek így lennie.

A gyülekezetek kapcsolatai

Ez egy másik olyan tévedés, amely nem állja meg a helyét. Ma azt hisszük, hogy a szervezet (apparátus) nélkül nem találjuk meg Krisztus testének többi tagját. Az apostoli gyülekezetek között igen aktív kapcsolat zajlott. Nem csak az apostolok és tanítók járták a gyülekezeteket.

Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. (1Kor 16,17)

Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója: Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nekem magamnak is. (Róm 16,1-2)

Minden én dolgaimat megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hű szolga és szolgatárs az Úrban; Akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvigasztalja a ti szíveteket, Onézimussal együtt, a hű és szeretett atyafival, ki ti közületek való; minden itt való dolgot megismertetnek ők veletek. (Kol 4,7-9)

Igyekezz hozzám jönni hamar. Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodva, és elment Thessalonikába: Krescens Galáciába, Titusz Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz véve, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra. Tikhikust pedig Efézusba küldtem. A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat. (2Tim 4,9-13)

De szükségesnek tartottam, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; (Fil 2,25)

Ezekből az igehelyekből láthatjuk, hogy mekkora „forgalom” volt a gyülekezetek között. De egymást is megtalálták, amikor egy-egy olyan helyre értek, ahol még nem jártak (ApCsel.18,2; ApCsel.19,1; ApCsel.21,4; ApCsel.28,14). A hálózatok korában ma már tudjuk, hogy az ismeretségeken keresztül nagyon gyorsan terjednek a kapcsolatok és a hírek. Ezért ne engedjük, hogy az elszigetelődés veszélye megállítson minket abban, hogy merjünk kijönni a hamis egyházakból, és ha az Úr felindít, akkor inkább maradjunk „egyedül”, amíg a testvérek igazi közösségébe el nem visz az Úr.

Az Úr áldjon meg minden otthont, ahol összegyűlnek az övéi, hogy Őt igazán keressék és imádják!