Akik a Bibliát olvassuk, előbb-utóbb mindannyian szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy hogyan kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Az értelmezések három fő irányt képviselnek. Van a szó szerinti értelmezés, a szöveg által közvetített üzenetet értelmező, és a szimbolikusan értelmező irányzat. A teljesség igénye nélkül, nézzük meg, hogy mit mondanak egyes értelmezések képviselői, mert ezek az értelmezési irányvonalak hatással vannak a bibliafordítások szövegére is.
Idézet a szeretetvár.net oldalról:
„A Biblia imádói Isten elé helyezik az írásokat. Ahelyett például, hogy Isten tetteit értelmeznék a természet alapján, a Biblia fényében értelmezik a természetet. A természet szerint a kő sok millió éves, a könyv azonban mást mond, így – bár a könyvet emberek írták, míg a követ Isten alkotta, aki értelmet adott számunkra, hogy meghatározhassuk a korát – mi inkább a Bibliának hiszünk.” – Sheri S. Tepper
Vannak persze, akik tudni vélik, hogy a Biblia – szöges ellentétben a fentiekkel – teljes egészében Isten műve. […] Azzal az elterjedt nézettel, hogy a Biblia minden egyes szava igaz
[…]
Mindezeken túl a Bibliában nyilvánvalóan vannak ellentmondások. A teremtés története mindjárt a legelején kétféle változatban szerepel, amelyek egyszerre nem lehetnek igazak. Júdás haláláról is másként emlékezik meg Máté és az Apostolok cselekedeteit jegyző Lukács. Ami nem feltétlenül baj – hacsak nem abban hiszünk, hogy a Biblia minden mondatát szó szerint kell venni.
[…]
A keresztényeknek nyilvánvalóan nem kell szó szerint venni mindent, amit a Bibliában olvasnak – már csak azért sem, mert a Biblia egyes passzusai már azelőtt léteztek, hogy Krisztus és a követői egyáltalán megjelentek volna. (forrás: https://szeretetvar.net/valaszok/amiben-nem-kell-hinned/szo-szerint-vegyuk-a-bibliat/)
Idézet a Jeromos Bibliakommentár 1990-es kiadásának előszavából, amelyet Carlo Maria Martini bíboros írt, aki tagja volt az 1950-es években a Nestle-Aland szöveggondozó bizottságnak is:
Ezt az utat ajánlja a II. Vatikáni Zsinat is mindenekelőtt, nehogy a Biblia keresztény olvasójának léptei a kicsinyes szó szerinti olvasat gyilkos ösvényére (vö. 2Kor 3,6) vagy az általánosított spirituális magyarázat útveszőjére tévedjenek.
Idézet a velünk az Isten honlapról:
4. elv: szövegösszefüggés (kontextus) törvénye
Egy szöveg a környezete nélkül csak ürügy valami más magyarázására (mint amit a szöveg tartalmaz)
Kinek íródott, akkor mit jelentett – figyelembe venni (forrás: https://velunkazisten.hu/a_biblia_ertelmezesenek_szabalyai)
Idézet a gotquestions.org oldal magyar nyelvű részéről:
A költészet pedig mind a fikciótól, mind a szakkönyvektől merőben eltérő kategóriát képvisel, így más hozzáállást kíván olvasójától. A helyes bibliai írásértelmezés (idegen szóval: exegézis) mindig figyelembe fogja venni a könyv, vagy adott igerész keletkezésének szándékát, stílusát, etc… Mivel egyes kijelentések jelképes, vagy metaforikus jellegűek, azaz nem szó szerint értendőek, így az adott írás stílusának helyes meghatározása nagyban hozzásegít bennünket a jelképes kijelentések helyes kibontásához. Ha helytelenül határozzuk meg egy bibliai könyv zsánerét, vagy nem is ügyelünk az effajta finomságokra, akkor szinte elkerülhetetlenül a helytelen értelmezések zsákutcájába futunk be. (forrás: https://www.gotquestions.org/Magyar/Biblia-zsanerei.html)
És álljon itt egy olyan szabály, amelyet a velünk az Isten oldalon olvashatunk, amellyel e cikk írója is egyetért:
1. Interpretáció (értelmezés) aranyszabálya
Az Írás szó szerinti jelentése normális értelmet mutat, ne keress más jelentést,
hanem használj minden szót a természetes megszokott jelentésében,
hacsak a közvetlen szövegösszefüggés, vagy az alapvető igazságok,
más kapcsolódó ide vonatkozó bibliai szakaszok fényében nem mutatnak világosan más irányba.
Normális olvasás és megértés, a szövegből kiderül a jelképes beszéd:
Próféciákra is igaz ez!
Mi számít szó szerint és mi átvitt értelemben (nyelvi képességeink alapján rájövünk erre)
(forrás: https://velunkazisten.hu/a_biblia_ertelmezesenek_szabalyai)
Nemrég egy levélváltásom kapcsán szóba került, hogy vajon a zsoltárok könyvét azt úgy kell-e olvasnunk, hogy nem kell szó szerint értenünk azt, ami oda van írva. Arról már nem is beszélve, hogy “kiragadunk” egy-egy olyan részletet, amelyre szükségünk van egy-egy magyarázathoz. A fenti idézetben Martini bíboros kimondottan gyilkos ösvénynek nevezi a szó szerinti olvasatot. Úgy tűnik, hogy a mai korban egyre inkább el kell bizonytalanodnunk a saját nyelvi képességeinkben, hogy meg tudjuk érteni amit mondanak nekünk. Igen pozitív “aranyszabálynak” látom azt az idézetet, amely a fenti idézetek sorában az utolsó helyen áll. Ad egyfajta magabiztosságot, hogy ahogyan a hétköznapi életben is megértjük, ha valaki beszél hozzánk, és a beszéde közben szimbólumokat használ, vagy csak egy-egy szó normális jelentését használja.
Hiszem és vallom, hogy nem kell Istent sem misztifikálnunk, azzal a kijelentéssel, hogy nem érthetjük, hogy mit akart mondani. Isten pontosan tudja, hogy mit akar mondani. Isten azt mondja amit gondol, és komolyan gondolja amit mond. Amikor példázatot mond, vagy amikor szimbólumot használ, akkor azt úgy mondja el, hogy értsük, hogy abban az esetben példázatban beszél.
Vajon nem cselekedtem-e veletek úgy mint ez a fazekas, óh Izrael háza? ezt mondja az ÚR. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, óh Izrael háza! (Jer 18,6)
Bárki, aki olvassa ezt a verset, tudja, hogy Izrael valójában nem agyag, csak olyan Isten kezében, mint a fazekas kezében az agyag. Vagy olyan, Izrael, mint az elvetett edény:
Elnyeletett Izrael! Olyan immár a pogányok közt, mint az elvetett edény. (Hós 8,8)
Tudjuk, hogy egy nép az valójában nem úgy néz ki mint egy elvetett edény, de mégis olyan mint az elvetett edény.
De Isten magáról is mond olyat, hogy értjük, hogy szimbolikusan beszél:
Mert olyan leszek Efraimnak mint az oroszlán, és Júda házának mint az oroszlánkölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz aki megszabadítsa! (Hós 5,14)
Olyanná leszek Izraelnek mint a harmat. Virágozni fog mint a liliom, és gyökeret ver mint a Libanon. (Hós 14,6)
Ez így gondolom elég hétköznapi, és elég közérthető. A mai korban igen nagy teret nyert az ún. magasabb szövegkritika. Ez azt jelenti, hogy nem “csak úgy” olvasom a szöveget, és megértem azt, ami oda van írva, a normál beszélt nyelv szabályai szerint, hanem több dologba bele kell magam helyezni. Meg kell vizsgálnom, hogy aki leírta az igét, annak a korában ezt hogyan kellett értelmezni, mi a szövegkörnyezet, a szövegkörnyezet mit mond, mit akart üzenni az író (nem is Isten, hanem az író!), stb. Röviden, először történelmet, kultúrtörténelmet kell tanulnom, majd valamilyen forrásból megpróbálni összeszedni, hogy mit is akart az író mondani, és csak utána kezdhetek le gondolkodni azon, hogy mit is értettem meg ebből. De a saját megértésem valószínűleg korrigálnom kell a nálam tudósabb igemagyarázók értelmezésével, mert ugye kis emberként mit is tudhatok én. Pont erről szól Martini bíboros előszava is Jeromos magyarázataihoz, hogy veszélyes dolog egyedül olvasni az igét, mert még azt találom érteni, ami oda van írva.
Sok beszédnek sok az alja. Nézzük meg, hogy mit mond maga a Biblia.
Jézus nem sokat gondolkodott, hogy Jónás vajon tényleg egy hal gyomrában volt-e, és azt csak szimbolikusan kell-e értelmeznünk. Ő úgy értelmezte, ahogyan ott volt.
39 Ő pedig felelve, mondta nekik: E gonosz és parázna nemzetség jelet kíván, és nem adatik neki jel, hanem csak a Jónás próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, úgy az ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Mt 12,39-40)
Jézus úgy értette a szöveget, hogy Jónás valóban három napot és három éjjelt volt a cet gyomrában, de most ez az esemény azt fogja szimbolizálni, ahogyan majd ő lesz három napot a sírban. Nem igazán érdekelte a történet kontextusa, és hogy ezzel Jónás mit is akart elmondani, vagy mit akart ezzel Jónás üzenni. Mit jelentett ez Jónás korában a többi embernek, hogy a cethal gyomrában volt. Egyáltalán nem érdekelte Jézust mindez. Egyszerűen kiragadott egy igehelyet, aminek a hitelességét meg sem kérdőjelezte, és a maga magyarázatára használta.
Mennyire nem szimbólumokban beszélt Jézus, azt a János evangélium 6. fejezete remekül bemutatja:
51 Én vagyok az az élő kenyér aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig amelyet én adok, az én hústestem amelyet én e világ életéért adok. 52 Tusakodtak azért a zsidók egymás között, ezt mondva: Hogyan adhatja ez nekünk a hústestét, hogy azt együk? 53 Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. 54 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak és én feltámasztom azt az utolsó napon. 55 Mert az én hústestem valóban étel, és az én vérem valóban ital. 56 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az bennem lakozik és én is abban. 57 Ahogyan elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: úgy az is aki engem eszik, él általam. (Jn 6,51-57)
60 Sokan azért akik hallották ezeket a tanítványai közül, mondták: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja Őt? 61 Tudva pedig Jézus magában, hogy emiatt zúgolódnak a tanítványai, mondta nekik: Titeket ez megbotránkoztat? 62 Hát ha meglátjátok az ember Fiát felszállni oda ahol előbb volt?! 63 A szellem az aki megelevenít, a hústest nem használ semmit: a beszédek amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. 64 De vannak némelyek közöttetek akik nem hisznek. Mert elejétől fogva tudta Jézus, kik azok akik nem hisznek, és ki az aki elárulja Őt. 65 És mondta: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az én Atyámtól van megadva neki. 66 Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és nem jártak többé vele. 67 Mondta azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok menni? 68 Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. 69 És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Jn 6,60-69)
Az eredeti szövegben még hangsúlyosabb amit Jézus mond, mert a hústest helyett a hús szó szerepel igazán. Tehát ez a rész úgy van az 53. versben, hogy “Ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én húsomat és issza az én véremet, örök élete van annak”. A hallgatóságból is mindenki szó szerint értette ezeket a szavakat, mert Jézus nem szimbólumokban beszélt, hanem nyilvánvalóan. Ahogy egyik ember beszél a másikkal. Szándékosan meg akarta botránkoztatni a hallgatóságát, mert tudta, hogy sokan nem őszinte szívvel keresik őt. El is mentek a tanítványai közül sokan, és nem követték többé. De mit mond Péter ezután a jelenet után? “Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad.” Nem valószínű, hogy ekkor értette, hogy mit is akart Jézus mondani, de azt tudta, hogy ennie kellene Jézus testét és innia Jézus vérét. De akkor sem tágított mellőle. Ma itt könnyen okoskodunk, hogy ezt Jézus szimbolikusan mondta, de a tanítványok sem tudták ezt egészen az utolsó vacsora idejéig, amikor elmagyarázta nekik Jézus, hogy a bort és a kenyeret egyék úgy, mint az ő testét és vérét.
Ez a szakasz is egyértelműen mutatja, hogy Isten azt mondja amit gondol, komolyan gondolja amit mond, és pontosan fejezi ki magát.
De menjünk át a Zsoltárok vizére. Egyértelműen állítja az Ige, hogy Dávid Szent Szellem által írta a dalait.
36 Hiszen Dávid maga mondta a Szent Szellem által: Mondta az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, amíg a Te ellenségeidet zsámolyul vetem lábaid alá. (Mk 12,36)
43 Mondta nekik: Hogyan hívja tehát Őt Dávid szellemben Urának, ezt mondva: (Mt 22,43)
Annál becsesebb, amit Isten mondani akart rajta keresztül, hogy mindezt költeményben tette meg. De szabad-e nekünk kiragadni egyes igéket, hogy megmagyarázzuk amit el szeretnénk mondani. Nézzük meg, hogy mit tesz Péter, még mielőtt betelt volna Szent Szellemmel:
15 És azokban a napokban felkelve Péter a tanítványok között, mondta (ott pedig mintegy százhúsz főnyi sokaság volt együtt): 16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak akik megfogták Jézust. 17 Mert közénk számláltatott és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. 18 (Ő mezőt szerzett hamissága béréből; és lezuhanva elhasadt középen, és minden belső része kiomlott. 19 És ez tudtára lett mindazoknak akik Jeruzsálemben laknak; úgyhogy azt a mezőt tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el.) 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el. (ApCsel 1,15-20)
Egyenesen két különböző zsoltárból is kiragad egy-egy igét. Teljesen figyelmen kívül hagyja az igeértelmezési szabályokat. A 69-es és a 109-es zsoltárból idéz töredékeket, amiket ráadásul összevon.
Itt most gondolkodóba kell esnünk, mert ez a helyzet felrúgja a szabályokat. A 109-es zsoltárt olvasva úgy tűnik, hogy Dávidról szól, de itt Péter már Júdásra vonatkoztatva idézi. Hogy meri! Nem gondolkodott el róla, hogy ezt Dávid a maga helyzetére vonatkoztatva mondta? Ebbe nem lehet belelátni az eljövendő Messiás árulójának a személyét. Vagy akkor most mi a helyzet?
De ha magáról ír Dávid a 22.zsoltárban, akkor azt mondja meg valaki, hogy hogyan értette azt a költemény írója, Dávid? Szükségszerű, hogy a Szent Szellemtől legyen!
Én nem látok más magyarázatot, mint amit az Ige is kijelent magáról:
20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. (2Pt 1,20)
16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre az igazságban, (2Tim 3,16)
És Isten mindenek fölé felmagasztalta a nevét és az igéjét:
2 Imádlak a Te szentséges templomodnál, és dicsérem a Te nevedet a Te kegyelmedért és igazságodért, mert felmagasztaltad mindenek fölé a Te nevedet és a Te igédet. (Zsolt 138,2)
Ha belegondolunk abba, hogy Jézus maga az Isten Igéje, aki testté lett, akkor lehet benne valami tökéletlen? Isten nem csak a nevét, de az igéjét is mindenek fölé magasztalta. Akkor hogyan mondhatnám ki azt, hogy nem kell azt szó szerint olvasni (megj: gondolok itt a normál emberi beszéd szerinti értelmezésre)? Akkor hol van ennek a szemléletnek a vége? Akkor mi az ahová tényleg az van írva amit értenem kell, és hol van az, amit nem úgy kell értenem? Az egész értelmezés egy szubjektív valami lesz, és mindenki azt olvashatná ki belőle, amit akar. Akkor nem számítana az, hogy mit mond a Szentírás.
A szimbolikus értelmezés egyik legismertebb alakja Origenész, aki azt mondta, hogy minden vers mögött ott van az igazi szellemi jelentés, amit a tanulatlanok nem értenek meg. Ezt a nézetet vallja az okkult felfogás is, hogy az egyszerű olvasó nem értheti meg a Bibliát, mert annak van egy mélyebb spirituális jelentése. Mindkét vonal, Origenész is, és az okkult világ is, lelkesedett Platón írásaiért, ahogyan Hort is, aki elkészítette a revideált görög új szövetséget, amit ma használnak a fordításokhoz. Hort lefordította Platón műveit, és lelkesedett a nézeteiért. Mondjuk a Bibliában nem is hitt:
„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”i
„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”ii
„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”iii
Ahogyan a kollégája, Westcott sem hitt benne:
„Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”iv
És ez a kifejezett célja a katolikus egyháznak is, hogy ne úgy értse az olvasó a Bibliát, ahogyan írva van. A tudományos fokozattal rendelkező professzorok is ezen az úton haladnak, mert ha nem így lenne, akkor nem lenne szükség az elméleteikre.
Vallom, hogy Isten kijelenti az Igéjét azoknak, akik őszinte szívvel keresik őt. Merjük bátran olvasni a Bibliát, de a Szent Szellemnek ott kell lennie mindenkiben, aki helyesen akarja érteni a Bibliát.
14 Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mert szellemileg ítéltetnek meg. (1Kor 2,14)
Idézetek forrásai:
i“I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)
ii“Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)
iii“Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, 400. oldal)
iv“No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)