elragadtatás

Az elragadtatás(ok) – a nagy nyomorúság előtt, alatt, vagy után lesz(nek)?

admin Hitélet ,,,

„A királyságról adott kiejelentés mellett, az Úr adott Watchmann Nee-nek kijelentést az elragadtatással kapcsolatban is. Az aktuális fundamentalista teológia szerint, a keresztényeknek azt mondják, hogy amíg meg vannak mentve [üdvösségük van], az Úr visszajövetelekor ők is mindannyian részesei lesznek egy általános elragadtatásnak az egész egyházzal együtt, a  nyomorúság előtt. De Watchmann Nee meglátta, hogy nem egy időben lesz elragadtatva minden hívő. Néhány hívő érett győztes lesz a nyomorúság előtt; ezért elsőként lesznek elragadtatva. A hívők többsége viszont később válik éretté, ezért később lesz elragadtatva. A királyság az egy jutalom, de az elragadtatás érettség kérdése. Az elragadtatást az aratáshoz hasonlíthatjuk. A termést nem aratják le és takarítják be, amíg még éretlen. Először meg kell érnie. Minden kereszténynek érettnek kell lennie az életben. Amikor mind érettek, akkor az Úr learatja őket és beviszi a mennyei csűrbe. Ennek a két pontnak tisztának kell lennie az elménkben: 1.) A királyság az egy jutalom a győztes hívőknek, és 2.) az elragadtatás megkívánja a győztesek érettségét.”

(Witness Lee – Watchmann Nee-ről)

Szokatlan, hogy egy idézettel kezdem az írásom, és nem egy igével. Az elragadtatás kérdése sokakat foglalkoztat a hívő körökben, és az álláspontok kezdenek „megmerevedni”. Mint tudjuk, az elragadtatás idejének több „elmélete” létezik. Van, aki azt mondja, hogy a nyomorúság előtt ragadtatik el az egyház; van aki azt mondja, hogy az utolsó hét év közepén, vagyis a nyomorúság és a nagy nyomorúság „határán”; és vannak akik azt mondják, hogy a nagy nyomorúság végén, közvetlen az Úr visszajövetele előtt. Mindezek a megállapítások kiolvashatók a Bibliából, ezért most nem is ezzel fogunk foglalkozni, hogy melyik a helyes, hanem a részleges elragadtatással fogunk foglalkozni.

Hogyan is kerülhet szóba a részleges elragadtatás? Az Ige azt mutatja, hogy csak a nagy nyomorúság végén lesz teljes elragadtatás. A többi esetben mindig lesz „maradék” a földön.

39 És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,39-42)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,5-6)

Az elragadtatásról írt korábbi írásomban már foglalkoztam azzal, hogy ki a fiú és ki az asszony, úgyhogy erre most nem térek ki külön. Máténál látjuk, hogy nem mindenki vétetik fel, hanem csak „egyesek”. A Jel.12-ben látható asszony is megszül egy fiú magzatot, és csak a fiú ragadtatik fel Isten királyi székéhez, de az asszony – vagyis az egyház nagyobb része – itt marad. Ma sok nézet van az egyházakban, hogy ki számít bele Krisztus testébe, vagyis kik alkotják az egyházat. Azokban az egyházakban, ahol nem hírdetik az újjászületést, ott azok, akik elhiszik, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Ott nincs más megkötés. Azután vannak azok az egyházak, akik a Jn.3.fejezete alapján, ezt már az újjászületéshez kötik. De a valóság az még egy ennél is szűkebb kör. Ezt maga Jézus mondja el:

35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. (Mk 3,35)

21 Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Mt 7,21-22)

Ennek megfelelően, van a hívőknek egy külön csoportja, akiket nevezhetünk a menyasszonynak, vagy a győzteseknek. Nekik nagyobb igéretük van az Úrtól, mint a hívők nagyobb csoportjának. A teljes egyháznak, ahogyan Pál is írja, egy reménysége van (Ef.4,4), ez pedig az örök élet. Ez van megígérve azoknak, akik hisznek az Úr megváltásában (Mk.16,16). Viszont azoknak, akik győznek az életükben, azoknak egy jutalom van megígérve.

7 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. (Jel 2,7)

11 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jel 2,11)

17 Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak aki azt elveszi. (Jel 2,17)

26 És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; 27 És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: 28 És adom annak a hajnalcsillagot. (Jel 2,26-28)

5 Aki győz, az fehér ruhákba öltöztetik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. (Jel 3,5)

10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, ezért én is megszabadítalak téged a megpróbáltatás idejéből, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. 11 Íme eljövök hamar: tartsd meg azt ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jön; és felírom ő rá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. (Jel 3,10-12)

21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. (Jel 3,21)

A győztes kifejezés mindig egyéneket jelöl, és ha így gondolkodunk tovább, akkor megállapíthatjuk, hogy Filadelfia azért lehet győztes, mert győztesekből áll. Ahogyan látjuk, az egyes hívőkön kívül csak egyetlen győztes egyháznak van megígérve, hogy nem lesz része a „megpróbáltatás idejéből”, ami az egész világra eljön. Ez a megpróbáltatás egyértelműen a végidők nyomorúságára vonatkozik, mert a történelem során az összes eddigi nyomorúság – az özönvizet kivéve – nem súlytotta az egész földet. Ez a jutalom volt a reménysége már néhány ószövetségi szentnek is:

35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. (Zsid 11,35)

a szabadulás (G629) szó jelentése – megváltás, kiváltás, felszabadulás

26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. (Zsid 11,26)

Az ige szerint van egy ”becsesebb feltámadás” is. Dániel könyvének végén olvassuk még a feltámadást konkrétan, de ott nem látható, hogy lenne különbség a feltámadások között. Bár 1Korinthus levél 15. fejezete sem ír különbséget a feltámadások között, de van különbség a feltámadások között. Mózes is a megjutalmazásra tekintett, és nem egyszerűen a feltámadásra. Az ő személye azért érdekes még, mert ő a törvények és a próféták előtt élt, ezért kellett lennie valami ismeretnek benne, amiért egy megjutalmazásra tudott tekinteni. Ezek az igék is azt mutatják, hogy a szentek feltámadása eltér az ítéletre való feltámadástól (Dán.7,10; Jel.20,12). A győzteseknek más a jutalma, mint a nem győzteseknek. De az igazat megvallva, az Úrhoz csak győztesek kerülhetnek, mert ha valaki nem győz az életében, akkor az azt jelenti, hogy elbukott a hit harcában. Ahogyan Derek Prince is tanítja, hogy nincs igéret azoknak, akik nem győznek.

14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. (1Kor 3,14)

17 Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. (1Kor 9,17)

18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára. (1Tim 5,18)

8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. (2Jn 1,8)

24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9,24-27)

Azoké a jutalom, akik önként munkálkodnak, ahogyan Pál is írja az 1Kor.9,17-ben. Akik az akaratukat odaállítják az Úr akarata mellé, leteszik a saját akaratukat és azt cselekszik, amit az Úr akar az életükben. Akik megsanyargatják magukat, hogy elnyerjék az Urat.

A győzteseknek adott ígéret még kiegészül Jézusnak azzal a végidők próféciájának elmondása után tett kijelentésével, amikor arra buzdít, hogy kérjük a mennyei Atyánkat, hogy tegyen méltóvá arra, hogy elkerüljük mindazt, ami erre a földre következik.

36 Vigyázzatok azért minden időben, kérve, hogy méltókká tettessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (Lk 21,36)

Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik méltókká lesznek arra, hogy elkerüljék a nyomorúságot, és lesznek, akik nem. Lesznek olyanok, akik már nem lesznek itt a földön, amikor bekövetkezik a nyomorúság, és lesznek olyanok, akik átmennek a nyomorúságon. És az igéből valóban ki lehet olvasni mindezeket az eseteket, ahogyan már a bevezetőben is írtam, hogy megtalálható mind a nyomorúság előtti, alatti és végén lévő elragadtatás. Ezért is okozott ez zavart az egyházban. A nyomorúság előtt elragadtatott hívők az a fiúmagzat, akit megszül a asszony. Péter leveléből tudhatjuk, hogy az asszony gyengébb, mint a férfi (1Pt.3,7). Tehát a fiú magzat erősebb, mint az asszony, aki megszüli, és ez a magzat valami olyat tud tenni, amit az asszony nem tud megtenni.

11 És ők legyőzték azt a Bárány vére által, és az ő bizonyságtételük beszéde által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. (Jel 12,11)

Ez a fiú nem kímélte az életét mindhalálig. Ez a különbség. Ők már legyőzték a fenevadat, amikor az asszony még nem. Ez azt jelenti, hogy ők már elkészültek a földi életük során, azzal, hogy nem kímélték az életüket mindhalálig. Teljesen odaadták magukat az Úrnak. Erről a szülésről ír Pál is:

19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek Krisztus. (Gal 4,19)

Olyanoknak kell megszületnie az egyházban, akikben kiábrázolódik a Krisztus. Ők, és csak ők fognak elragadtatni a nyomorúság elől, vagyis az utolsó hét év elől, amikor az Antikrisztus uralma alatt lesz a föld. Őket példázza a tíz szűz példázatában is (Mt.25,1-13) az okos szűzek csoportja. Öt szűz okos volt, és ők készen álltak a vőlegény megérkezésekor, és bemehettek vele a menyegzőre. A másik öt azonban kívül maradt. A menyegzőről lemaradtak, de attól még szűzek voltak és később elkészültek, mert az olajuk is meglett.

Ők az a csoport, akik a nyomorúság alatt készülnek el. A Jelenések könyvének hetedik fejezete ír róluk.

9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)

14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És mondta nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)

Ennek a leírásnak a helye nagyon fontos. Már szintén korábban foglalkoztam a pecsétek időrendjével Jézus elmondása alapján (Mt.24.; Lk.21; Mk.13). A pecsétek sorrendjében a hetedik pecsét eseményei megelőzik a hatodik pecsét eseményeit. Ez a jelenet pedig az ötödik pecsét után, és a hetedik pecsét előtt történik. Ez azt jelenti, hogy azok, akik addig elkészülnek, elragadtatnak az Úrhoz, és nem érik meg a földön a nagy nyomorúság idejét, amely a haragpoharak kitöltésének ideje. Az utolsó elragadtatás pedig Jézus közvetlen visszajövetele előtt lesz, amikor magához vesz mindenkit, aki az övé (Jel.16,15). Ez közvetlen az armageddoni csata előtt lesz.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra támadnak fel az asszony magvából valók közül azok, akik az Úrban haltak meg, és azok, akik még itt a földön élnek és az eddigi elragadtatásokban nem részelülhettek.

Most nézzük meg, hogy mindez hogyan kapcsolódik az ünnepekhez, és az aratásokhoz, a Bibliában. A bevezető idézet is ír az aratásról. Sokat elmond nekünk a három fő ünnep, amelyet az Úr a zsidó népnek adott.

14 Háromszor szentelj nekem ünnepet esztendőnként. 15 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Egyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjen meg színem előtt. 16 És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, amelyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítod a mezőről. (2Móz 23,14-16)

A három ünnep, és a hozzájuk tartozó aratás (betakarítás):

Páska (Húsvét)

3Móz.23,5-8

március/április

kovásztalan kenyerek ünnepe

árpa

Hetek ünnepe, az első zsenge ünnepe és Pünkösd

3Móz.23,9-14; 15-22;

augusztus/szeptember

búza

kovászos kenyér

Engesztelés és Sátoros ünnep

3Móz.23,27-32; 34-44

szeptember/október

szőlő szüret ideje

A világ vége is az aratáshoz van hasonlítva:

38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. 39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. (Mt 13,38-40)

A páska ünnepén volt a tavaszi árpa aratása. Az első zsenge ünnepe, a pünkösd, az ószövetség idején nem akkor volt mint ma, hanem amikor elkezdődtek az aratások, főként a búza aratása. A sátoros ünnep pedig ezután, a szőlő érésének idején volt.

Az árpát nem szabad erősen csépelni. Fa eszközökkel hántolják, és finoman bánnak vele. Ez az első ünnep példázza azokat a győzteseket, akik önként odaadják az életüket az Úrnak, és nem kell kényszeríteni őket az Úrnak arra, hogy a tanítványai legyenek.

24 Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Mt 16,24)

Őket nem kell az Úrnak erősen megszorítania, hogy Vele járjanak. Ők azok, akikben nincs kovász. Igyekeznek megszentelni az életüket, azt cselekedni, ami kedves az Úrnak. Ők az Urat keresik és Őt akarják, nincs más vágy a szívükben, ezért „kovásztalanok”. Belőlük lesz a menyasszony – ahogyan Pál is azt írja, hogy megsanyargatta a testét (1Kor.9,27). Ők az első elragadtatás részesei, más néven ők a győztesek, akik együtt fognak uralkodni az Úrral.

A hetek ünnepe a fő betakarításra a búza aratásának idejére esik. A búzát már keményebben kell kezelni, mint az árpát. Azt nagy hengerekkel csépelték, és hajtották rajta az állatokat. Ezek azok, akik keményebbek, és ezért nehezebben adják fel magukat az Úrért. Ők is szeretik az Urat, de nekik nagyobb nyomás kell, hogy le tudják tenni az életüket. Ennek az ünnepnek a végén pedig a pap kovászos kenyeret vitt az Úr elé. Ez azt jelenti, hogy ők már nem tudtak teljesen tiszták lenni, de a kegyelmük megmarad, és ők is ugyanúgy az Úréi. Mivel ez a fő aratás ideje, ebbe a csoportba fognak a legtöbben tartozni, itt ragadtatnak el a legtöbben majd.

A harmadik ünnep ideje a szőlő betakarításának idejére esik. Ez a két aratás közel esik egymáshoz. A szőlőt kezelik a legkeményebben. Azt darálják, majd préselik. Akinek még nagyobb nyomás kell, hogy oda tudják adni magukat az Úrnak, azok a földön maradnak egészen a legvégső időkig.

(megjegyzés: az Igében azok az események, amikor az Úr begyűjti az övéit, mind az aratás szóval vannak jelölve, és az igazakkal kapcsolatban egyszer sem említi a szüretet. A leírás a Jel.14,15-ben azt mondja „eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni valója megszáradt”, és a Mt.13,39-ben is „az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok”. Csak a gonoszokkal kapcsolatban említi a Jel.14,18-ban a szüretet. A szőlőérés csak azt példázza, hogy az Úr gyermekei közül lesznek, akiknek nagy nyomás kell, hogy odaadják magukat az Úrnak „darálás”, „préselés”, ezért át kell menniük a nagy nyomorúságon.)

 Erre az időre esik az engesztelés és a sátoros ünnep. Ne feledjük el, hogy az Úr mindent azért tesz, hogy az ember üdvösségre jusson. Ő nem gyönyörködik a mi szenvedéseinkben. De ha valakinek szenvedés kell, hogy feladja az életét, és az Úrnak tudja adni magát, akkor az Úr ezt fogja tenni az életében. Csak megmeneküljön a haláltól és az örök szenvedéstől.

Ahogyan látjuk, a fő ünnepek és az aratások is egybecsengenek az elragadtatásokkal, és azok szellemi jelentésével. Az Úr napja úgy jön el, mint tolvaj (1Th.5,2; 2Pt.3,10; Jel.3,3 Jel.16,15). Ez a jellemző köti össze az elragadtatásokat, és ezért lehet azt több helyen kiolvasni. A Jelenések könyvében is, a mennyben felűnő sokaság, vagyis a megváltottak, nem úgy vannak leírva, hogy folyamatosan érkeznek a mennybe, hanem egyszer csak sokan vannak. A Jel.7,9-ben, a hetedik pecsét ideje előtt látjuk a nagy sokaságot. Ebből látszik, hogy a „második” elragadtatás lesz a legnépesebb. Az első elragadtatáshoz kapcsolódóan, a Jel.12-ben szereplő fiúmagzat születéséről pedig csak hárman tudnak: Az Úr, az asszony, és a sárkány; ez a világ előtt rejtve marad. De mivel az asszony, vagyis a keresztény közösség erről tudni fog, hiszen a vajúdás már elkezdődött (más néven a rostálás), ezért az első elragadtatás után nagyon sokan meg fognak térni. Ahogyan a tíz szűz példájából látjuk, az öt bolond szűz is aktív lesz, és keresi az olajat, hogy méltó lehessen a menyegzőre.

Még tisztáznunk kell, hogy az elragadtatás kapcsán nem külön kiváltságról van szó. Az Úr minden egyes ilyen alkalommal elviszi mindazokat, akik készen állnak az Ő érkezésének idején. Ezt csak úgy tudjuk megérteni, ha nem szervezett egyházakban és azok tagságában gondolkodunk, hanem a szenteket egyen-egyenként tekintjük az Úr gyermekeinek, ahogyan ezt látjuk a győztesek ismérveinek felsorolásánál is. Ott is több egyházból csak azok az „egyének” lesznek győztesek, akik engedelmeskednek az Úr figyelmeztetésének, és aszerint élik az életüket. Még azokban az egyházakban sem automatikusan mindenki az Úré, ahol az újjászületést prédikálják, mert ezekről az egyházakról Jézus maga mondja: „az a neved, hogy élsz, mégis halott vagy” (Jel.3,1). Tehát az egész egyházra nem igaz az, hogy mindannyian élnének. Be kell látnunk, hogy igazán csak az Úr tudja, hogy kik az övéi, és ők szét vannak szórva az egyházakban, gyülekezetekben, otthonokban.

Ismét azt kell meglátnunk, hogy amit mi a mai korban „felfedezünk”, vagyis jobban mondva az Úrnak újra ki kell jelentenie, az a 19.században már az egyházban megvolt. A „részleges elragadtatás” a testvér gyülekezetekben jelent meg, akiknek sok és mély kijelentésük volt az Úrtól. Sajnos Darby miatt a nevük ma már nem cseng olyan jól, de az tkevesen tudják, hogy őt kizárták maguk közül, mert annyira eltávolodott attól, aminek a kezdetében jelentős szerepe volt. A részleges elragadtatásokat képviselte többek között: Robert Govett (1813-1901); Gordon Lindsay (1903-1973); Watchmann Nee (1903-1972); Witness Lee (1905-1997). Közülük Magyarországon talán Watchmann Nee neve ismertebb szélesebb körben, és őt senki sem tartja tévtanítónak. A Sátán „agyonhallgatta” ezt a kijelentést, ahogyan több más kijelentést is, ami nem egyezik az ő programjával. Ennek az lett a vége, hogy a mai keresztény közösség, már emiatt tévtanítóknak nevez sokakat, akik az igéből ezt meglátják. Természetesen az egyház fogalmának és a tanítványság folgamának az elferdítése is kellett ahhoz, hogy ezek az elragadtatás körüli tanok megosszák a kereszténységet. Csak remélni tudom, hogy ez az írásom legalább a téma kutatására buzdítja az olvasót.

A részleges elragadtatás témája egy könyvet igényelne, nem egy ilyen kis cikket. De buzdítok mindenkit, hogy kutasson utána.

12 És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. 14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,12-14)

Aki azt visszatartja…

admin Hitélet ,,

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: (Jak 5,17)

Krisztus testének, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Isten népének, fontos szerepe van az emberiség történetében. Amikor Jézus itt járt, akkor bizonyságot tett arról, hogy eljött az Isten országa (Mt.9,35; Mt.12,28). Nem csak beszéddel, hanem bemutatva az Isten országának erejét és hatalmát.

Bár az írások nem sokat árulnak el a mindennapi keresztény élet gyakorlatáról, hanem inkább az útmutatásról, hogy hogyan éljük meg a hitünket, az Új Szövetség írásai mégis kifejezetten erős támaszt adhatnak nekünk, hogy hogyan éljük meg a hitünket. Nem szó szerint idézve, Gerhard Eberling írta, hogy a keresztény egyház története virtuálisan szinomímája a Biblia értelmezés történetének. Ez azt jelenti, hogy a korszakok egyházi élete tükrözte a Biblia értelmezésének állapotát. Ez a megállapítás teljesen helytálló. Ma, amellett, hogy már sokan nem tartják tévedhetetlennek Isten igéjét, már abban sem biztosak, hogy van-e abszolút igazság. Ha nem tudjuk elfogadni, hogy az igazmondó Isten ihlette a Bibliában lévő írásokat, és az mind igaz, ami meg van írva, akkor sohasem fogjuk tudni az életünk „horgonyát” Istenbe vetni. Nem lesz szilárd alapja az életünknek. Mit is mond Jézus,

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mrk 13,31)

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Mt 7,24-27)

Azt mondja, hogy még ha a körülöttünk lévő világ elmúlik is, amit mond, az örökké megáll. Azért alapozhatjuk rá az életünk, mert az Isten semmilyen körülmények között nem vonja vissza a szavát. Ahogyan Jézus mondja, hogy az a bölcs ember, aki nem csak hallgatja, hanem meg is tartja az Ő beszédeit. De mit is jelent ez? Azt, hogy aszerint él. Alkalmazza az életében. Az vezeti az élete döntéseit. Az Isten igéjébe vetett hit alapján áll az élete, és elenged minden mást maga körül.

Ne ijedjünk meg, nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra mindent megváltoztat az életében. Nem erről van szó. Erre nincs konkrét szabály, csak egy. Az a szabály, hogy az Úr vezetését kell követnünk ebben is. Ha valakit hív, és többet akar neki adni, akkor a legbölcsebb dolog, hogy megyünk vele, és az Ő kijelentéseire alapozzuk az életünket.

Ezután a kis kitérő után, térjünk vissza az egyházhoz. Már sokan nem is tudják, hogy az egyház, azt jelenti eredetileg, hogy a „kihívottak”, vagyis a világból kihívottak. Ennek sok oldala, területe van. Például, hogy ne a világ normái szerint éljen a gyülekezet, vagy ne a világ erkölcsei szerint éljen, vagy gyűlölje a gonoszt, stb. Emberként Jézusnak is meg kellett tanulnia gyűlölni a gonoszt (Ézs.7,15).

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; (Péld 8,13)

Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! (Zsolt 97,10)

Ha megnézzük, hogy a szolgálata idején Jézus milyen példát adott a tanítványainak, és milyen utasításokkal küldte ki őket, akkor megláthatjuk, hogy a tanítványoknak mi a dolga.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Mt 10,8)

Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mt 28,19-20)

Nem olyan példát ad elénk, amelyben csak tétlenül nézzük, hogy mi zajlik a világban. A gonosz tevékenységét kell egyértelműen visszaszorítani, azzal, hogy kiszabadítsuk az embereket a gonosz hatalma és befolyása alól. És ami talán még fontosabb, arra szólítja fel a tanítványokat, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt nekik. Itt persze most könnyen mondhatja valaki, hogy ezt teszi, hogy hírdeti az evangéliumot, és arra nincs hatása, hogy valaki azt elfogadja vagy sem. A probléma ezzel azonban az, hogy legtöbb esetben nem tanítványokká tesszük az újakat, hanem csak hívőkké. Elhitetjük őket, hitetők vagyunk (1Thessz.2,3-4). Hiszen ha valaki maga nem gyakorolja a halottak feltámasztását, a betegek gyógyítását, és a démonok kiűzését, akkor az nem tudja erre megtanítani a másikat. Ahogyan egy mesterember is csak arra tudja megtanítani a tanítványát, amit maga is tud és csinál. Ha nincs tapasztalatom a szellemi világban, akkor nem tudok arra másokat megtanítani. Ha nem ismerem az Urat, akkor nem tudok másokat az Úr ismeretére megtanítani.

valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)

Az Úr azt értékeli, ha valaki nem csak hallgatója az igének és a parancsolatoknak (Jak.1,23), hanem cselekvője is. Ezért nagy a felelőssége a tanítóknak (Jak.3,1). Csak beszél Isten országáról, vagy jó példát mutat (1Pét.5,3). Ha konkrétabban akarunk a nyitó igéről beszélni, akkor azt kell észrevennünk, hogy Krisztus teste az, aki vissza tudja tartani a gonoszságot a földön. Krisztus menyasszonya az, akin keresztül az Úr uralkodik a gonosz fölött. Ezzel át is térhetünk arra, hogy mit mond az írás a hívő harcáról.

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,10-12)

Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, (2Kor 10,3-5)

Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. (Zsid 12,4)

A Szent Szellem ajándékai között ott szerepel a szellemek megítélése. Ez nagyobb kincs, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az Efézus levélből a fenti idézet azt mondja, hogy nem hús és vér ellen küzdünk, hanem szellemi hatalmasságok ellen. Ezért nagyon fontos, mondhatnám elengedhetetlen, hogy egy adott helyzetben felismerjük, hogy milyen szellemi erők állnak velünk szemben. Ismét Jézus példájával élve, amikor Péter kijelenti az Atyától, hogy Jézus az Isten fia, akkor azt a Szent Szellemtől kapja (Mt.16,17), de pár perccel később, amikor Péter szól, akkor a Sátánt dorgálja meg Péterben (Mt.16,23). Ilyen gyorsan változhat egy emberben a szellem, aki szól rajta keresztül. Ez még akár egy mondaton belül is megtörténhet. Ha ennyire gyorsan változik a szellemvilág, akkor nem teheti meg egyikünk sem, hogy kivonja magát a szellemi harcból, mert azzal rögtön áldozattá teszi magát. Ezért nem lehet feltenni a szemellenzőt, és azt mondani, hogy én szeretem az Urat, békében élem a magam kis életét, és nem veszek tudomást a világ szörnyűségeiről, illetve nem akarok tudni a szellemi dolgokról.

Ha nem akarom meglátni, hogy a világban milyen erők, mit tesznek, akkor ezzel szabad utat adok a gonosz terjedésének.  Az Úrral erősebbek vagyunk a gonosz erőknél. Ezért lett a második ige a cikk elején Illés példája, aki imádkozott, és nem esett eső három és fél évig. Igenis egy ember imája is jelentős erőt képvisel Isten országában.

És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. (3Móz 26,8)

Az Apostolok cselekedeteinek leírásában is észre kell vennünk, hogy egész tájegységeket, egész régiókat tudott egy ember szellemileg befolyásolni. De az evangélium hírdetésének egyenes következménye, hogy a hitre jutással, az ember már tudatosan is belép ebbe a szellemi harcba, és szükséges, hogy Isten országának erejét megtapasztalja, hogy megszabadulhasson a gonosz erők befolyása alól.

Hát ezt, az Ábrahám lányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombat napon? (Lk 13,16)

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Mt 12,29)

És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,26)

És Filep lemenve Samária városába, prédikálta nekik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallva és látva a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. (ApCsel 8,5-7)

A magvető példája is remekül bemutatja ezt a szellemi harcot (Mk.4,14-20). Két fő területe van ennek a harcnak. Magunkban, a bukott önmagunk ellen, önmagunkért, illetve kifelé, másokért és a teremtett világért. A belső harc egyfajta befelé fordulással, az Úr Szellemének vezetése alatt zajlik, ahol először meg kell tanulnunk megismerni a különböző szellemi hangokat. Különbséget kell tudnunk tenni a saját, a démonok vagy gonosz erők, és az Úr hangja között. Ha ez megvan, akkor lehet utána már harcról beszélni. Amíg ez nincs meg, addig az ember nem tudja, hogy miért is gondolt vagy tett bizonyos dolgokat. De a Szent Szellem egyik ajándéka, a szellemek megítélése (1Kor.12,10), amely segít ennek elsajátításában és kezelésében.

Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. (Gal 5,24)

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9,23)

Az óember (Ef.4,22; Kol.3,9) mindig a Szent Szellem munkája ellen törekszik, ezért küzdenünk kell ellene, hogy ne tudja a cselekedeteit véghezvinni. Ez egy belső harc, a hívő életének végéig. A külső harcok kicsit mások. Ott kijelentés nélkül egy tapodtat sem tehetünk, mert különben nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Szeretném leszögezni, hogy itt nem a közbenjáró imákról van szó. Annak természetesen van helye, még akkor is, ha az Úr nem adott külön kijelentést a másik személyről (1Jn.5,16; Jak.5,13-15).

A másik személyén túlmenően, lehet bizonyos helyekért vagy területekért is imádkozni. Helyért imádkozva gondolhatunk itt Salamonra, amikor a templomszentelési imát mondja a Királyok Első könyvének 8. fejezetében. Azt a 82.-es és a 96-os zsoltárokból tudjuk, hogy Isten a népeket szellemi lényekre bízta. De a világ ura, a Sátán maga is szellemi lény. Ahogyan korábban olvashattuk az efézusbeliekhez írt levélből „nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen”. Ennek megfelelően a világ eseményeit is csak kétféle erő irányíthatja. Vagy az Úr áll a dolgok mögött, vagy a gonosz. Ahogyan Jézus is mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni (Lk.16,13). Nincs több, csak kettő. Minden olyan esetben, amikor nem az Úrnak szolgálunk, akkor közvetve, vagy közvetlenül a gonoszt szolgáljuk. Ha befolyással szeretnénk lenni a körülöttünk lévő világ eseményeire, akkor imádkoznunk kell.

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érte az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. (Jer 29,7)

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban lévőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 2,1-2)

Az imáinkkal tudunk befolyást gyakorolni a világ történelmére. Az imáinkat, könyörgéseinket még nyomatékosabbá tehetjük böjtöléssel. Akár egy démon kiűzése érdekében (Mt.17,21), vagy bármely más könyörgésünk megerősítéséért az Atya felé, ahogyan a niniveiek is könyörögtek a bűnbocsánatért (Jón.3,5). Igenis lassíthatjuk a gonosz terjedését, de még az Úr által elvégzett dolgok bekövetkezésének idejét is befolyásolhatjuk, mint például itt:

Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallottad az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Íme én téged a te atyáid közé takarítalak, és tetetsz a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak. (2Krón 34,27-28)

Egy egész nép életére, hogy ne mondjam egy egész generáció életére hatással volt a király cselekedete, mert nem az ő életében jött el a veszedelem, hanem csak utána. Ugyanígy, amikor a világ gonoszságának erői ellen imádkozunk és könyörgünk, akkor a világ sorsára vagyunk hatással. Ne higgyük, hogy ha nem veszünk tudomást a gonosz erők munkájáról, akkor elkerülnek minket a gonosz tevékenységének hatásai. De akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem is értjük miért történhet meg velünk a rossz. Akkor nem irányítóivá, hanem elszenvedőivé válunk a környezetünknek. A bevető ige, a 2Thessz.2,7-ben szereplő erő, aki visszatartja a veszedelem fiát, az nem más, mint Krisztus teste, aki igenis imában és böjtben ellene megy a világi erőknek, és ezzel késlelteti a gonosz kiteljesedését. Ha a menyasszony, vagy más néven a győztesek, ahogyan a Jelenések könyve nevezi őket, elragadtatnak a földről, akkor már nem lesz itt az az erő, amely visszatartja a gonosz kiteljesedését, és el tud jönni a veszedelem (máshol: a kárhozat) embere.

Ha valaki hívőként mégis felteszi ezt a szemellenzőt, és nem hajlandó harcba bocsátkozni a világban lévő gonoszság ellen, akkor azzal kiszolgáltatja nemcsak a saját, hanem mások életét is a gonosznak. Ne várja senki, hogy ha nem harcol, akkor őt sem éri támadás. Ha a Sátán a Bibliát is támadja, akkor az élő embereket méginkább. Már csak abból is észre kellen vennünk, hogy harc van, hogy a gonosz támadásai nem állnak le. Sőt, ha valaki felveszi a harcot, akkor még nyilvánvalóbbá válnak ezek a támadások. Lássuk meg, hogy Pál mi mindent kapott egy-egy városban, azért, mert a gonosz szellemi erők felindították a lakosságot, hogy megakadályozza az evangélium hírdetését. Az Úr nem jólétet ígér a földi életre, és nem a világ szerinti békességet ígéri.

Jézus pedig felelve, mondta: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én értem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mrk 10,29-30)

Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, se ne féljen! (Jn 14,27)

Meg kell döbbennünk, hogy amint a menyasszony elragadtatik a földről, eltűnik az az erő, amely képes a gonosz kiteljesedését megakadályozni, pedig maradnak még itt vallásos emberek, hívő keresztények.

Hogy mennyire nem szereti a Sátán, ha a végidőkre való felkészülést prédikálják, álljon itt példának id.Zimányi József prédikációjának egy részlete (12 perc). Amikor a fenevad bélyegének felvételénél arról tanít, hogy a hívők milyen szívvel adják oda az életüket. Lélekben igenis fel kell készülnünk arra, hogy az Úrért oda merjük adni az életünket! De ez a Sátánnak sohasem fog tetszeni, mert azt akarja, hogy felkészületlenül érjen minket az az idő.

https://drive.google.com/open?id=0B6DmKQsRQhfJODF3ZWl4a0JSa2c

Az elragadtatásról

admin Hitélet ,,

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Az elragadtatás mindig is nagy téma volt az egyházakban. A Péter tanítása nagyon jól körbehatárolja az időt. Ahogyan mondja is, a napot és az órát nem tudhatjuk, de az időszakot, azt igen. Ehhez szeretnék egy kis adalékot adni.

És láttatott nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba volt felöltözve, és lábai alatt volt a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; (Jel 12,1)

És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. (Jel 12,5)

Az asszony leírása ezen kívül még egy helyen van meg a Bibliában, mégpedig ahogyan József álmodik, és a leírás a családját jelképezi. Meg is botránkoznak rajta, még Jákob is, hogy hogyan mondhat ilyet, hogy ők majd leborulnak a lábai elé (1Móz.37,9-10). Izrael népe a mai gyülekezet. Akik beleolvastak a Váradi-Károli Biblia Ószövetség részébe, ott a fejezetek előtti magyarázatokban sokszor találkoznak ezzel a kijelentéssel, hogy a zsidó néppel történt események példázzák az egyház mai történetét. De ha arra is gondolunk, hogy Jézus menyasszonya az egyház, akkor látjuk, hogy  női szerepben van. De akivel az Úr szövetséget köt, azzal ő férj-feleség viszonyban van.

Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéből, de akik megrontották az én szövetségem, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. (Jer 31,32) [saját kiemelés]

Megállapíthatjuk, hogy az egyház az asszony, aki szüli a fiút. Korábban a kérdésre, hogy ki ez a fiú, Jézust adták meg válaszul. De ez sántít, mert a 12. és 13. fejezet egybe tartoznak, és olyan rövid időszakokat ír le, amelyeknek már vége kellett volna, hogy legyen. Bár ezt az adventista tanítás más időszámítással számítja, mert tanításuk szerint, a leírásban szereplő egy nap, egy-egy évnek megfelelő. Ha el is fogadnám az ő megközelítésüket, akkor sem tudom beleilleszteni a gondolatmenetbe a következő verseket:

Az is adatott neki, hogy a szentek ellen hadakozzon, és őket legyőzze; és adatott neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta. (Jel 13,7-8) [saját kiemelés]

Akkor már lennie kellett volna egy olyan birodalomnak, amely ma is tartana, és a föld minden lakosa a fenevadat imádná. Ez még ma nem teljesedett be. Még ma is több vallás van, és nem mindenki hisz ugyanabban. Ezek szerint, az itt leírt napok, azok valóban 24 órás napok. Ezért az asszony, nem az Izrael, hanem a gyülekezet, és akkor a gyülekezetből fog megszületni egy fiú. Hányszor is írja az ige, hogy fiak vagyunk:

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. (Gal 4,6-7)

És elfeledkeztetek-e az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. (Zsid 12,5-8)

Ezek szerint, mi, akik Krisztusban élünk, fiak vagyunk. Eddig úgy tűnik, hogy jó nyomon járunk. Az asszony az egyház, és a fiak azok, akik az Úrban élnek. De itt a Jel.12,5 szerint, ennek a fiúnak van egy ismérve, amely megegyezik Jézus ismérvével — „vasvesszővel legeltet”. Jézusról mondja konkrétan a Zsolt.2,9, hogy összetöri a népeket vasvesszővel. De a gyülekezeti fiakról, így szól:

És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: (Jel 2,26-27)

A győztesek magyarázata most a témánk, az elragadtatás, szempontjából nem lényeges, ezért arra nem térek ki. De látjuk, hogy a gyülekezeten belül, a győzteseknek adja meg az Úr, hogy uralkodjanak a népeken vasvesszővel.

Eddig tisztáztuk, hogy ki az asszony, és ki a fiú, aki vasvesszővel uralkodik. Most nézzük meg, hogy ez a végidők eseményeiben hol fontos. Az Úr napjának megjelenése eseményekhez van kötve.

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. Nem emlékeztek-e, hogy megmondtam nektek ezeket, amikor még ti nálatok voltam? És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az lelepleződni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog lelepleződni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; (2Thessz 2,2-8)

Krisztus napja nem jön el addig, amíg be nem következik a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, aki istenként imádatja magát. De ő csak akkor tud megjelenni, ha előbb félre lesz tolva az útjából az, ami őt visszatartja. Gondolkodjunk el együtt, hogy ki képes ezt visszatartani. Az Atya, és Jézus a mennyben vannak, onnan gyakorolják a hatalmat (Zsolt.103,19). Jézus teste, az egyház van itt a földön, aki befolyással lehet és van is a világ eseményeire, az imáival.

Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. (Mt 18,18)

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessen az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. (Jn 14,13-14)

Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lk 10,19)

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen. (Jn 16,23-24)

Krisztus teste az egyedüli hatalom a földön, amely Isten szerint, emberként a világ egészének menetére hatással lehet. Nagyon fontos ma már ez a kitétel, hogy Krisztus teste. Nem valamilyen egyház vagy gyülekezet, nem hívők vagy vallásosak, nem újjászületettek és megkeresztelkedettek, hanem Krisztus teste. Ma már bárki bárhol ennek része lehet, ha az Úrban van. De nem része a testnek attól, hogy valamelyik egyház vagy gyülekezet tagja. Mivel az Úr tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért azt tudja megtenni, amire őt imában kérjük. Minden más a gonosz erőinek és más embereknek a döntései alapján történik meg. Azt már azonban láttuk, hogy akik nem az Úréi, azok nem szabadok, hanem a világ szolgái, tehát vésgő soron a gonosz erők akarata teljesedik be az emberi társadalmon. Kivéve, ha a vasvesszővel uralkodó fiú, másképp nem tereli az imáival az eseményeket.

Ennek a vasvesszős fiúnak kell az útból félretolatnia, hogy meg tudjon jelenni a „veszedelemnek fia”. Mert amíg a fiú uralkodik a földön, addig a lelepleződött gonosz munkáját megkötözi, és az nem tud teljes egészében kibontakozni.

Emiatt szükségszerű, hogy két elragadtatás legyen. Egyszer a fiú, és egyszer az asszony. Amikor Pál arról ír, hogy …

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Ez a hetedik, azaz az utolsó trombitaszó, amely már közvetlen a harag poharainak kitöltése előtt van. Ekkor jelenik meg az Úr, és lesz látható a jele az égen. Olyan események előzik meg, amelyek egyértelművé teszik az Ő eljövetelének közeledtét. Ekkor már a fenevad birodalma, világbirodalomként lesz jelen a földön, ekkor már túl vagyunk azon, hogy beül Isten templomába (Mt 24,15; 2Thessz 2,4). Láthatjuk, hogy aki a megjelenését visszatartotta, az már félre van tolva az útból.

De a fiú felvételének körülményei sincsenek teljesen rejtve előttünk. Amikor Jézus erről beszél, akkor látható, hogy az élet még a maga — ki merem mondani — talán mainak megfelelő rendjében zajlik.

Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Lk 17,34-36)

Ez nem mondható el arról az időről, amikor Jézus jele megjelenik az égen, és az ég eltakarodik:

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,12-14)

Ezért kell lennie egy titkos elragadtatásnak, amelyben elragadtatik a fiú. A tíz szűz példázata ezt mondja el (Mt. 25.1-12). A szűzek egyértelműen a hívők közössége. Mindannyian elmennek várni a vőlegényt, de a vőlegény késik. Ezért mindenki bealszik. Még az okos szűzek is bealszanak a várakozás közepette. Egyszer azonban kiáltás szól, hogy jön a vőlegény, de azok, akiknek a lámpásával nincs plusz olaj, azoknak nem gyullad meg újra a lámpása, és el kell menniük szerezni, mert az okosok nem tudnak nekik adni. Közben megjön a vőlegény, és akik készen vannak, azokat beengedi a menyegzőre. A többiek kinn maradnak. Akik kinn maradnak, azok az asszony a Jelenések könyvében. Ők itt kell, hogy maradjanak a nyomorúság idején, mert nem álltak készen amikor eljött a vőlegény. Figyeljük meg, hogy amíg olajért vannak, addig nem tudnak ott lenni, ahol megérkezik a vőlegény. Csak akik abban a pillanatban, amikor megérkezik a vőlegény, készen állnak, azok mehetnek be. Ez pedig csak azoknak lehetséges, akik állandó és szoros kapcsolatban vannak az Úrral, és a szellemben élnek, a Szellem vezetése alatt, más szóval, a győzteseknek, akik legyőzték a hústestüket, a bűnt, a világot. Aki ma nem hall az Úrtól, és nem tudja, hogy milyen az Úr vezetése az életében, az igyekezzen, hogy eljuthasson a Szellem vezetésére, mert enélkül nem tud az Úrral járni, és nem tud fiú lenni. Ha olyan helyen van most, ahol eddig nem tanították ezt, vagy nem is tudják, hogy ez mit jelent, akkor keressen egy olyan helyet, ahol ezt megkapja, mert ez életbevágó! Soós Péter tanításai is megadják ezt a fajta segítséget, hogy hogyan kell ilyen életet élni.

Tisztában vagyok vele, hogy a Jezsuiták is elterjesztettek egy titkos elragadtatás elméletet, melyet később Darby és Scofield terjesztett el a Scofield féle magyarázatos Bibliával, amelyet Rockefellerék támogattak. De ez megint csak arra mutat, hogy zavar legyen a téma körül, mert akkor nem tudunk készülni rá, ha nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Ez is része a hitetésnek, illetve a tudatlanságban tartásnak. Ahogyan Pál idejében már hirdették, hogy megtörtént a feltámadás (2Tim.2,18). Tudatlanság miatt vész el a nép (Hós.4,6). Ez a taktika egybevág a Biblia szövege körül keltett mesterséges bizonytalansággal. Arra megy ki, hogy ne legyünk biztosak az igazságban. De ebben az a hamis, hogy az egész egyházról beszél a titkos elragadtatás kapcsán.

Sokat beszéltem már a világban ma zajló eseményekről és azok hátteréről. Ha körülnézünk, akkor számos olyan média megjelenés van, amely az elragadtatásról szól (pl.”Left Behind” Nicolas Cage főszereplésével, 2014; „The remaining” – filmek; „Everybody’s gone to the rapture” – játék; „Blue Beam rapture”). Tudnunk kell, hogy minden, ami megjelenhet a fő sodrású médiában, az ma már csak a titkos társaságok engedélyével lehetséges, akiknek Lucifer az istene, ezért nyilvávaló, hogy melyik szellemiség vezérli őket. Ennek megfelelően a Sátán a titkos elragadtatást is fel akarja használni a végső nagy hitetésében, hogy mindenkit az elközelgő Antikrisztus mellé állítson. De az is könnyen lehet, hogy erőszakkal fognak embereket elragadni, csinálva egy hamis elragadtatást, azt állítva, hogy az elragadtatás már megtörtént, és ezzel félelmet és kétségbeesést keltsenek azokban, akik itt maradtak. Ezért erre is lehet készülni, hogy egy olyan „elragadtatás” lesz, amely megtévesztésig hasonló lehet az igazihoz, de a halálba vezet, és nem Jézushoz. Ezt támogatná az a sok média megjelenés a téma körül, előre beprogramozva az embereket, hogy ha látom a fényt, akkor menjek felé. De ez hamis fény is lehet.

Ezeket az időket valóban csak azok élhetik túl, akik az Úrral járnak. Mert olyan hitetés előtt állunk, amelyre még nem volt példa. Összegezve, hogy mikor lesz az elragadtatás, azt mondom, hogy két elragadtatás lesz. A fiú, az még a veszedelem fiának megjelenése előtt, még a keresztény egyházaknak a hittől való szakadása előtt fog elragadtatni. Közelebbit nem lehet mondani. Addigra lesz-e már egységes világkormány, vagy sem, azt nem tudom. De nem lesz egyértelmű, az sem, hogy ki a veszedelem fia. Az asszonynak, a nyomorúság idején itt maradt Krisztus testének, elragadtatása pedig az utolsó trombitaszóra fog megtörténni.