10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyformán szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 12 Azt értem pedig, hogy mindegyikőtök ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13 Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? (1Kor 1,10-13a)
A protestáns egyházak nagyon sok felekezetre oszlottak. Ha jól emlékszem, akkor a legutóbb azt hallottam, hogy több mint 30.000 felekezet van, akik úgymond mint külön-külön egyházat képviselnek. A római katolikus egyház is, bár egységesnek látszik, mégis részekre oszlik, mert másképp éli meg a hitét egy ferences, és másképp egy dominikánus, vagy éppen egy jezsuita. Csak ők mind elfogadják a pápa főségét, és alávetik magukat a rendeleteinek. Ez a fajta központi irányítás nincs meg a protestáns egyházakban, és ezért lehet ennyi felekezet és egyház a protestáns gyűjtőnév alatt. Félreértés ne essék, ez a mostani cikk nem az ökumenizmusról fog szólni, hanem arról, hogy mi is az igazán fontos a hitéletben.
Arról szeretnék beszélni, hogy ezeknek a felekezeteknek a kialakulása általában úgy történt, hogy jött egy Istentől felkent ember, aki kapott egy kijelentést az Úrtól, hogy mi a fontos az igében, vagy egy bizonyos részt hogyan is kell értelmezni, és akkor akik egyetértettek vele, azok köré gyűltek, majd külön csoportba szerveződtek, mert nekik ennek a tanítónak a meglátásai voltak a legfontosabbak, és emiatt nem tudtak immár olyanokkal együtt gyülekezni, akiknek ez nem volt annyira fontos, vagy éppen más volt fontosabb.
Hogy egy példával illusztráljam. Luther köré gyűltek azok, akiket ma evangélikusoknak nevezünk. Majd jött Kálvin, aki mást látott fontosabbnak az Igéből, ezért akik az ő tanait követték, már inkább köré gyűltek, és lettek belőlük a kálvinisták, vagyis a mai református egyház. De azután ott voltak azok, akiknek fontosabb volt a felnőtt keresztség, mert felismerték ennek igazságát az Igéből, de mivel ezt nem vallották sem az evangélikusok, sem a kálvinisták, ezért ők külön szerveződtek, és ők lettek a baptisták. Később jöttek azok, akiknek a Szent Szellem munkája még ezeknél is fontosabb lett, és ők lettek a pünkösdiek. De így láthatjuk a Testvér gyülekezetek kialakulását, akik az összejöveteleket és a szolgálatok módját látták másképp. Ezek mellett vannak azok a gyülekezetek, akiket egy-egy tanító indított el, és köréjük gyűltek azok, akik őket akarták követni. A mai napig is alakulnak így gyülekezetek.
Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy akkor melyik a helyes irány, és hol találom meg az Urat, ha a maga teljességében akarom vele megélni a közösséget, a hívő életemet. Azt kell mondanom, hogy mindenütt, és sehol. Mindegyik felekezetben, vagy gyülekezetben meg van a lehetőségem arra, hogy teljes hitéletet éljek az Úrral. És az is igaz, hogy mivel az adott felekezetek egy-egy tanításra helyezik a hangsúlyt, ezért ha a felekezet keretein belül maradok, akkor egyik sem adja meg a hitélet teljességét, mert kizárja a hitéletnek azon részeit, amelyeket nem fogadnak el a másik felekezet tanítása szerint. Sőt, adott esetben nem csak nem bátorítják azoknak a tanoknak a követését amellyel nem értenek egyet, hanem el is zárják azokat a hívők elől. Rosszabb esetben ki is zárják azokat, akik olyan tanokat is elfogadnak, amellyel a felekezet nem ért egyet.
Ezen gondolkodva, ki kell mondanunk néhány olyan alapigazságot, amely ennek az egész felekezetiségnek az alapjait rendíti meg. Egyik ilyen alapigazság, hogy nem mondhatom ki egyik felekezet tagjára sem, hogy nincs üdvössége, mert abba a felekezetbe tartozik. A másik, hogy nem mondhatom ki, hogy csak azok üdvözülnek, akik ebbe és ebbe a felekezetbe tartoznak. Ha pedig ezeket nem mondhatom ki, akkor ez azt jelenti, hogy bár mindegyik megadja az üdvösség lehetőségét, de a tanításaiban egyik sem ad teljességet. Egyik felekezet sem birtokolja a teljes igazságot, és egyiknek a tanai sem lehetnek kizárólagosak a többivel szemben.
Nem mondhatom ki, hogy Kálvin tanai annyira teljesek és tökéletesek, hogy ha valaki nem ezek szerint éli meg a hitéletét, akkor nem lesz üdvössége. Ugyanígy nem mondhatom, hogy ha valaki nem baptista, akkor nem lehet üdvössége. Ebben az esetben azonban akkor el kell gondolkodnunk, hogy mi is az igazán fontos Isten előtt.
Amikor Jézus arról beszél, hogy kik nem mennek be az Ő országába, akkor úgy fogalmaz, hogy akiket nem ismer:
11 Később pedig a többi szüzek is megjöttek, ezt mondva: Uram! Uram! nyisd meg nekünk. 12 Ő pedig felelve mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. (Mt 25,11-12)
21 Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. (Mt 7,21-23)
Viszont azokról, akik bemennek Hozzá, így szól:
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, (Jn 10,14)
27 Az én juhaim hallják a szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28 És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket a kezemből. 29 Az én Atyám aki nekem adta azokat, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyám kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,27-30)
Vagyis azokat nem engedi be az Ő országába, akiket nem ismer, és azok mehetnek be, akiket ismer. Pál is megemlíti, hogy Isten ismeri az övéit, sőt, az övéi megismerték Őt:
19 Azonban megáll az Isten erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja. (2Tim 2,19)
9 De most, hogy megismertétek az Istent, sőt, inkább megismert titeket az Isten, hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek újra szolgálni akartok? (Gal 4,9)
Vagyis aki megtér az Istenhez az Úr Jézus Krisztusban, akkor azt megismeri az Isten, és az is megismerheti az Istent. Mert azt mondja, hogy minden nemzetben kedves előtte az aki Őt féli, és igazságot cselekszik (ApCsel.10.35).
Jézus elmondja, hogy csak Benne lehetnek cselekedeteink, nélküle semmit sem cselekedhetünk (Jn.15.5). A Krisztus nélküli cselekedeteink nem számítanak semmit sem, mert azok nem Belőle, a Szent Szellem által vannak. Ha pedig nem Belőle, akkor azok mind hústesti cselekedetek, amelyek nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Csak úgy tudunk örök életre való gyümölcsöket teremni, ha Benne maradunk, és az általa előkészített cselekedeteket cselekedjük. Az mondja Pálnál is az Ige, hogy
16 Vallják, hogy az Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és hitetlenek, és minden jó cselekedetre megvetettek. (Tit 1,16)
Ezért fontos a hitéletben a hitből való cselekedet. Ha ugyanis vallom, hogy ismerem Jézust, de az életem nem azt mutatja, akkor a hitem halott a hit cselekedetei nélkül. Ezért igen fontos része az Új Szövetségnek Jakab levele. Az ugyanis megmutatja, hogy ha csak szájjal hiszünk, akkor annak semmi gyümölcse nem lesz Jézus előtt. Ahogyan fentebb is idéztem, Jézust követik a juhai. Ezt a parancsot adja a tanítványainak is, hogy tagadják meg magukat, vegyék fel a keresztjüket, és kövessék Őt mindennap. Vagyis akik a Krisztuséi, azok megfeszítették a hústestet minden indulatával és kívánságával együtt (Gal.5,24) – ez az önmegtagadás része. A kereszt felvétele az, amikor nem a magunk akaratát cselekedjük, hanem azt, amit az Úr parancsol nekünk. Valamint követnünk kell Jézust mindennap.
Azt mondja Jézus, hogy aki szereti Őt, az megtartja a parancsolatait (Jn.15,9-10). Ezzel megerősíti azt, hogy akik vele akarnak járni és szeretik Őt, azok az Ő parancsolataiban járnak, és akkor ismerni fogják Őt, és Ő is ismerni fogja őket.
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3)
20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. (1Jn 5,20)
És most ezt kapcsoljuk össze a felekezetekkel. Hogyan jön össze egy témába ez a két dolog? Mi köze van a felekezeteknek Krisztus ismeretéhez? Az, hogy minden gyülekezetben vannak olyanok, akik ismerik Őt, és Jézus is ismeri őket. Ezt bizonyítja a jelenések könyvében a gyülekezeteknek írt üzenetek. Minden gyülekezetben van olyan, akit ismer az Úr, és akik győzni fognak.
Efézusban az győz, aki visszatér az első szeretethez, és a korábbi cselekedeteit is folytatja. Szmirnában az, aki végig kitart az üldöztetésben. Pergámumban azok, akik megtérnek a paráznaságból és a nikolaiták tanításaiból. Thiatirában azok Jézuséi, akik nem ismerik a Sátán mélységeit, és megtartják azt amijük van. Szárdiszban vannak azok, akik nem fertőzték meg a ruhájukat, és fehérben járnak az Úrral. Filadelfiában azok, akik mindvégig megtartják a koronájukat. Laodiceában azok, akik tőle vesznek tűzben megpróbált aranyat, fehér ruhát és megkenik a szemeiket, hogy lássanak.
Minden gyülekezetben ott vannak az Úréi. Ezek azok, akik ismerik Őt, és Jézus is ismeri őket. Ezek azok, akik vele járnak. Akik valósággal megismerik Őt. Ezért lehet az, hogy egy evangélikus, egy református, egy baptista gyülekezetben is meg lehet ismerni az Istent, de ehhez minden helyen arra van szükség, hogy a hívő az Úrral járjon. Nem a tanok a legfontosabbak, hanem az Isten ismerete. Valóban ez az örök élet.
Ezért lehet kimondani, hogy bárhol is legyen valaki, ha szereti az Urat, és az Úr Szellemének cselekedeteit cselekszi, akkor bármelyik gyülekezetben van is, akkor is az Úré, mert ismeri Őt és Vele jár. De ha valaki túlságosan is a tanokra, az adott felekezet tanításaira összpontosít, akkor nagyon könnyen lehet, hogy elmulasztja az Úrral való együtt járást.
11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: 12 A szentek tökéletesítése céljából, a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: 13 Amíg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia ismeretének egységére, teljes férfiasságra, a Krisztussal beteljesedő kor mértékére: 14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide-oda dobál a hab és hajt a tudománynak akármi szele az emberek álnoksága által, a hitetés ravaszságának megtévesztése által; 15 Hanem az igazságot követve szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban aki a fej, a Krisztusban; 16 Akiből az egész test szép renddel egyberakatva és egybeszerkesztetve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tag a mérték szerinti munkásságával teljesíti a test növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Ef 4,11-16)
Az Új Szövetségben szereplő gyülekezetek nem tanok köré csoportosultak, ezért olvashatja minden keresztyén az Új Szövetség írásait, mert azok a tartalmazzák a hitélet teljességéhez szükséges mindegyik tanítást. Ezért is tudja mindegyik felekezet kiolvasni a maga tanításait a Bibliából, mert abban mindegyik benne van. Viszont ha már kiragadunk valamit, akkor elveszítjük a teljességet. Mindent meg lehet élni abból ami meg van írva, viszont ha elhagyunk belőle valamit, akkor csorbítjuk a hitéletünket. Ezért a nekünk adott kegyelem mértéke szerint felül kell emelkednünk a felekezetek tanításain, és Krisztust kell keresnünk és megélnünk a Vele való közösséget. Nem szabad megállnunk egy-egy felekezet tanításainál, hanem Krisztust kell keresnünk, és ne idegenkedjünk semmitől sem ami meg van írva.
Watchmann Nee ismerte fel, hogy az Új Szövetség gyülekezetei kizárólag földrajzilag voltak megosztva. Helyi gyülekezetek voltak, amely teljesen logikus is. Nem a tanok osztották meg őket, hanem a távolság. Ha valaki figyelmesen olvassa az Új Szövetség írásait, különösen Pál leveleit, akkor megláthatja, hogy a gyülekezetek között igen nagy volt a forgalom, és a testvérek felkerestek több más helységben lévő gyülekezetet is. Ezért is lepleződtek le hamar a hamis tanítók és hazug szolgák, amelyekről már Júdás is ír.
Mindezekről azért írtam, hogy mindenki az Urat keresse, és ne elégedjen meg az adott gyülekezete vagy egyháza tanításaival. Egy élő Istenben, egy élő személyben hiszünk, és nem tanokban! Ez az élő személy, az Úr Jézus Krisztus! Ő szeretne velünk együtt élni, és akik szeretik, azok pedig nem kímélve a saját életüket szeretnének vele élni. Ne kötelezzük el magunkat a felekezetek mellett, hanem Krisztus mellett! Őt keressük! Őt kövessük!