Az apostoli kor gyülekezetei – a mai kor gyülekezetei 2.rész

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Az előző részben már elkezdtük megvizsgálni, hogy milyen volt a gyülekezeti élet az apostolok korában. Szeretnénk ebből a gyakorlatias szempontból tovább tárgyalni ennek az életnek további apsektusait.

A gyülekezeti érettség (ifjak és vének)

Az apostolok idejében más volt a gyülekezeti hierarchia, mint ma. Az idők múlásával a gyülekezeti életnek ez a része is megváltozott, ahogyan sok minden más. Sok ilyen változás hátterében az intézményesülés áll, amelyről szó sincs az Apostolok Cselekedeteiben. De nézzük meg, hogy a „korosztályok” hogyan lettek felosztva.

Az ifjak pedig felkelve, begöngyölték őt, és kivíve eltemették. (ApCsel 5,6)

Miután pedig választottak nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva böjtölésekkel együtt, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. (ApCsel 14,23)

A jeruzsálemi gyülekezetben az ifjak kifejezés nem feltétlenül korban fiatalt jelent. A szó, ami itt áll, a Neos, amely ma egyikünknek sem ismeretlen, a neo, vagyis új kifejezés. Tehát Ananiás és Zafira testét a gyülekezetben a „frissek” vitték ki. Ez teljesen helytálló is, hiszen az ő ismeretük még kicsi az Úrról, ezért olyan feladatokat láthatnak el, amelyhez nem kell igei és szellemi tapasztalat. Ahogyan például az adományok elosztása igenis nagyfokú szellemi érettséghez volt kötve:

Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak, támadt a görög zsidók közt panaszkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban. Annak okáért a tizenkettő egybegyűjtve a tanítványok sokaságát, mondták: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. (ApCsel 6,1-3)

Az adományok nem megfelelő elosztása igen nagy vihart tud kavarni az emberek között, ezért ahhoz a szolgálathoz nagy tapasztalat és a Szent Szellem erős vezetése szükséges. A gyülekezetben az ifjak mellett, látjuk a véneket, akik a gyülekezet dolgaiban döntöttek.

Miután pedig választottak nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva böjtölésekkel együtt, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. (ApCsel 14,23)

Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadták őket, és ők elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük. (ApCsel 15,4)

Egybegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. (ApCsel 15,6)

A vének, akik szellemi érettség szerint. és nem életkor szerint számítottak véneknek, hozták meg a döntéseket. Azt is látjuk, hogy az apostolokat külön nevezi meg az ige. Ezzel is mutatva, hogy ahogyan már az előző cikkben is tárgyaltuk, annak a kornak az egyik egyedi sajátossága az volt, hogy a testben megjelent Jézussal ők együtt éltek a földi szolgálata alatt. Ezért nekik különleges státuszuk volt, de ők is a vének közé sorolták magukat:

A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek. (3Ján 1,1)

A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; (1Pét 5,1)

A presbiter vént jelent, a presbitérium pedig a vének csoportját. A helyi gyülekezetekben is azt a szempontot kell követnünk, hogy azok legyenek a vének, akiknek a legnagyobb a tapasztalatuk az Úrral való együtt járásban. Nem az életkornak kell ebben az esetben számítania, hanem az Úr ismeretének a mértékének. Az éretteknek kell segítenie a többieket, akik már az Úr szerint tudnak döntéseket hozni (Zsid.5,14; Ef.4,13).

A gyülekezeti szolgálatok

Ma sok helyen úgy megy a szolgálók kiválasztása, hogy a friss megtérőt máris hagyják szolgálni. Sokszor a világi szakmáját használja a gyülekezetben, természetesen világi szemlélettel, mert aki frissen  tér meg (a megtérésről később részletesen szólok), annak nincs semmi tapasztalata az Úrral való együtt járásról, ezért nem is tud másként szolgálni, mint világi, emberi felfogással. De a friss emberek szolgálatának nincs sok gyümölcse.

És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben: És nagy bátorsággal tanítva az Úr Jézusnak nevében, beszélt, sőt vetekedett a görög zsidókkal; azok pedig igyekeztek őt megölni. Megtudva azonban az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték őt Tárzusba. (ApCsel 9,28-30)

Pál, mint tudjuk, járatos volt az igében és a törvényekben (ApCsel.22,3), de amikor friss megtérése után elkezdte hírdetni az evangéliumot, akkor többfelé is meg akarták őt ölni. Ezért inkább hazaküldte őt a gyülekezet. És most jól figyeljük meg, hogy ki hogyan kezdte el a szolgálatát. Nem önkéntesek mentek és futottak szolgálni, hanem azok, akiket az Úr kiválaszott, és ezek a vének Szent Szellem áltai döntését követve kezdtek el szolgálni.

Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendezett; és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. Mert jámbor és Szent Szellemmel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Elment pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálva, elvitte őt Antiókhiába. És lett, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. (ApCsel 11,22-26)

A gyülekezet által kiválasztott és kiküldött Barnabás, elment, és szolgálatra hívta Pált. Pál nem önként döntött úgy, hogy most már elég érett vagyok, és elkezdem a szolgálatom. Ez nagyon fontos. De miután Antiókhiában szolgáltak, a missziós útjaikra sem maguktól mentek el, hanem a Szent Szellem választotta ki őket, és adott erről a kiválasztásról bizonyságot a gyülekezet véneinek, akik kiküldték őket megfelelő szellemi támogatással.

Voltak pedig Antiókhiában az ott lévő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatott Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus. Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket rájuk vetették, elbocsátották őket. Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szent Szellemtől, lementek Szeleuciába; és onnan eleveztek Ciprusba. (ApCsel 13,1-4)

A Szent Szellem által vezetett gyülekezetekben ezért történnek látszólag lassan a dolgok, mert meg kell várni az Úr vezetését, és még ki is kell próbálni a testvéreket, hogy kinek mi a szolgálati ajándéka. Ezeknek ki kell derülnie, hogy jó bizonysággal lehessen valakit szolgálatba állítani. Egy emberi módon végzett gyülekezet vezetés a külsőségekre nézve ezt gyorsan meg tudja tenni, akár önkéntesekkel is. De lássuk meg, hogy Krisztus teste nem így működik.

És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. (Zsid 5,4-5)

Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. (2Kor 10,18)

Még meg kell jegyeznem, hogy a püspökség és a diakónia nem tartoznak a gyülekezet szellemi vezetéséhez. A püspökség az összejövetelek rendezett levezetésést volt hivatott írányítani, a diakónia pedig a nem szellemi szolgálatokat végezte, mint például Fébé, aki elvitte Pál levelét Rómába (Róm.16,1). De a Timótheushoz írt levelekből láthatjuk, hogy mennyire fontos volt ezekben a pozíciókban is a megbízhatóság és tisztaság!

Az apostoli korban hírdetett evangélium

Most arra kérnék mindenkit, hogy gondolkodjon el, hogy hogyan hallotta az evangéliumot. Biztosan megemlítették, hogy Jézus szereti. Talán még azt is, hogy meg fog gyógyulni, jobban lesz, rendeződni fog az élete, stb. Igyekeztem csokorba szedni az apostolok által hírdetett evangéliumokat. Ezek két fő részre oszthatóak. A zsidók felé, akiket mi ma úgy kezelhetünk, mint olyanokat, akik már tudják, hogy kicsoda Jézus és még talán Istenben hívőknek is mondják magukat. A másik csoport, a pogányok, akik még nem ismerik az Istent. Nézzük először, hogy mit hírdettek a zsidőság felé.

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte és intette őket, mondva: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! (ApCsel 2,38-40)

De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míg újjá teremtetnek mindenek, amikről szólt az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szól nektek. Lesz pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztva, elküldte őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből. (ApCsel 3,17-26)

Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essen, amit a próféták megmondtak: Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én olyan dolgot cselekszem a ti időtökben, olyan dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek. (ApCsel 13,38-41)

Ők már tudták, hogy mi van megírva, ezért hivatkozhatott mind Péter, mind Pál arra, ami az igében áll. Az ige alapján mutatták be, hogy kicsoda volt Jézus, és mit jelent az Ő személye illetve a halálán keresztüli váltsága. De látunk itt valamilyen utalást arra, hogy Isten szeret? Hogy minden jó lesz ha hiszek? Én nem találtam. A pogányoknak másképp kellett hírdetni az evangéliumot, hiszen ők nem ismerték a mi Atyánkat.

Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködne, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonló az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézve az Isten, most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot téve mindenkinek, az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból. (ApCsel 17,24-31)

Mit is mond Pál a pogányoknak? Hogy Isten szeret és tárt karokkal vár? Nem, hanem azt, hogy parancsolja az embereknek, hogy térjenek meg! Akkor mi is az örömhír? Mi az evangélium? Az, hogy ha megtérünk, megbánjuk a bűneinket, hiszünk Jézusban és engedelmeskedünk neki, akkor nem kell meghalnunk a bűneink következményeként. Hogy Isten annyira szerette az embert, hogy valóban odaáldozta önmagát a bűneink váltságáért, hogy egyáltalán lehetőségünk legyen az igazi életre. Ez az örömhír! Mivel az embernek lehetetlen üdvözülni (Mt.19,26), ezért Isten ezt lehetővé tette. De a megtérés után igenis Isten „szabályai” szerint kell élni, hogy lehetséges legyen az élet. A megtéréssel és a hitre jutással csak elindulunk egy úton, amelynek a vége az örök élet lehet, ha szabályosan megyünk végig ezen az úton (2Tim.2,5). Csak a győztesek kapják meg az örökséget.

Isten a cselekedeteink szerint fog megítélni minket, és nem a hitünk szerint. Nem elég azt mondani majd az Úr előtt, hogy én hittem benned. A hit cselekedeteit fogja számonkérni az Úr! Mert a hit cselekedetek nélkül halott.

Ezt az evangéliumot kellene ma is hallanunk és hírdetnünk, hogy ne hamis alapokon és elvárásokon alapuljon a hitünk.

Az apostoli kor gyülekezetei – a mai kor gyülekezetei 1.rész

És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,46)

Ezen a blogon keresztül is érezhető, hogy az az Úr üzenete Krisztus testéhez a mostani időszakban, hogy térjenek vissza az apostoli kor gyülekezési formáihoz. Számtalan módon nyilvánvalóvá kellett már válnia, hogy a mai egyházi és gyülekezeti formák már nem azt a célt szolgálják, mint amire egykor az Úr életre hívta. Viszont az eredeti modell sokakban nem elképzelhető, és mivel ma igen kevés példa van rá, ezért nem tűnik járható útnak. Erről szeretnék az Úr segítségével most írni, mint aki jómagam is családommal ebben a modellben élünk, igen szoros kapcsolatban az Úrral.

Az összejövetelek

A bevezető ige azt mutatja, hogy nem csak házanként jöttek össze, hanem a templomban is. Minkét gyülekezést naponta végezték. A templomi összejövetel akkor egy különleges időszakban történt. Jézus bizonyságai még igen kevés számban voltak jelen akkoriban. Az apostolokon kívül másnál nem volt meg a teljes kijelentés az Úrról. Ők voltak a „belső kör” tanítványai, bár mindvégig sokkal többen követték az Urat:

Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, (ApCsel 1,21)

Még Náthánáel is (Jn.1,46; Jn.21,2) mindvégig velük volt, sőt, egyike volt azoknak, akik a kezdeteknél csatlakoztak Jézushoz. De ennek a nagyobb körnek nem volt meg mindaz a bizonysága, mint a 11 apostolnak. Ezért kellett naponta összejönni a templomban, hogy őket hallgatva épüljenek. Ezt ma úgy lehet elképzelni, hogy egy-egy régió házi gyülekezetei összegyülekeznek egy tanító meghallgatására, amikor az meglátogatja őket, hiszen egy-egy család otthona kicsi olyan sok ember vendégül látására.

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (ApCsel 20,20)

Ezért tanított Pál is akár zsinagógákban, színházban, de otthonokban is. Mára az otthoni összejövetelek elsorvadtak teljesen, és maradt a templomi összejövetel. A családfőknek kellene otthon az összejöveteleket vezetniük, és együtt úrvacsorát venni az egész családnak. Ha tanításról van szó, akkor pedig a településen, vagy a szűkebb környezetben összejönni egy-egy olyan háznál, amelyet az Úr megnyit az ilyen alkalmakra.

Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt. (1Kor 16,19)

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál lévő gyülekezetnek: (Filem. 1,2)

Köszönt titeket Gájus, aki nekem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi. (Róm 16,23)

Csak azok felé lehet igazán szolgálni, akiket ismerünk, mert akkor tudjuk, hogy milyen szükségeik vannak. Amikor megismerjük egymást, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy kinek milyen szolgálati ajándékot adott az Úr. A mai gyülekezeti életben van egy pár szolgáló, a többiek pedig „fogyasztók”, akik ezeknek a szolgálóknak az ajándékait „használják”, holott az ige szerint mindannyiunknak megvannak a magunk ajándékai a test építésére.

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: (Ef 4,11-12)

Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmassággal; a könyörülő vidámsággal művelje. (Róm 12,4-8)

Vissza kellene térnünk az apostoli kor gyülekezési formájához, hogy az Úr Szelleme valósággal épülésére legyen az egész testnek, és minden tag „beleadja” a maga ajándékait a test építésébe. Ez egyébként mindenkinek sokkal nagyobb öröm, mert akkor senki sem áll úgy, hogy: „Én nem kaptam semmit az Úrtól, mert én nem vagyok olyan nagy pásztor.” Hanem valósággal mindenki megélheti a maga ajándékainak kiteljesedését az összejöveteleken, de a mindennapi életben is. Hiszen a kis helyi közösségekben az összejárás is sokkal könnyebb.

A vagyoni közösség

A történelem során sok próbálkozás volt, hogy olyan életközösségeket alakítsanak ki, ahol nincs magántulajdon, hanem minden közös. Ez nem a bibliai közösség mintája.

Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt; És jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,44-46)

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. (ApCsel 4,32)

Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. (ApCsel 4,34-35)

Általában ezek azok az igék, amelyek a félreértéseket okozák. Az előző szakaszban láttuk, hogy házanként is összejöttek. Ez azt jelenti, hogy a saját házukat, amiben éltek, azt nem adták el. Nem költöztek össze! A vagyonukból adtak el. Abból, ami az életszükségre nem volt feltétlen szükséges. Tehát a telkeket, a több házat, stb. Vegyük észre a többesszámot – földek, házak, jószágok, marháik (vagyonuk). De nem csak a házankénti összejövetelek bizonyítják ugyanezt, hanem a szolgálók kiválasztásának szempontjai is:

Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?) (1Tim 3,4-5)

A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. (1Tim 3,12)

Ha kommunában laktak volna, akkor nem lehetne ilyen feltételt támasztani a szolgálók felé, hogy a saját házukat jól igazgassák. De van még más példa is:

Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél. (1Tim 5,8)

Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessen meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. (1Tim 5,16)

Felszólít, hogy a saját házunk népéről és a rokonságunkról is gondot viseljünk. De akkor hogyan lehet mindenük közös? Úgy hogy ha a testvéremnek szüksége van télikabátra, és nekem van olyan, ami felesleges, akkor azt adjam oda neki. Ha nekem bőségem van ételből, és a testvérem szükségben van, akkor adjam oda neki. De legyen szó bármiről, ha nekem valamiben bőségem van, akkor azt adjam oda annak, aki szükségben van. Ne vonjam meg azt a testvéremtől. Legyen olyan, mintha mindannyiunké volna.

Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.  Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,12-15)

Ennek megfelelően, a bőségéből adjon mindenki. De természetesen a Szent Szellem vezetése ezt bármikor felülírhatja. Ha az Úr elkéri tőlem az utolsót is, akkor oda kell adnom. Ő az ura mindenemnek. Ezért (is) nagyon fontos tudnom, hogy ki a testvérem. Ezért kell a szeretetünknek is értelmesnek lennie:

a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben; (Fil 1,9)

Más kategória a testvérem, mint bárki más. Ezért nagyon fontos a szoros kapcsolat a testvérek között. Ez ismét egy olyan terület, amit nem lehet a nagy gyülekezetekben úgy megélni, ahogyan annak Krisztus testében műkönie kellene. Sokkal kisebb a hatásfoka, hiszen még a szervezetet is fenn kell tartani, illetve az igazán szükségben lévők nem kapják meg azt, amit a többiek a segítségére adni tudnának. Nem is beszélve a hamis külső diakóniai szolálgatokról, amikor a világiak felé tesznek jót a gyülekezet vagyonából, és a gyülekezet meg tele van rászorulókkal. Nem kellene ennek így lennie.

A gyülekezetek kapcsolatai

Ez egy másik olyan tévedés, amely nem állja meg a helyét. Ma azt hisszük, hogy a szervezet (apparátus) nélkül nem találjuk meg Krisztus testének többi tagját. Az apostoli gyülekezetek között igen aktív kapcsolat zajlott. Nem csak az apostolok és tanítók járták a gyülekezeteket.

Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. (1Kor 16,17)

Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója: Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nekem magamnak is. (Róm 16,1-2)

Minden én dolgaimat megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hű szolga és szolgatárs az Úrban; Akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvigasztalja a ti szíveteket, Onézimussal együtt, a hű és szeretett atyafival, ki ti közületek való; minden itt való dolgot megismertetnek ők veletek. (Kol 4,7-9)

Igyekezz hozzám jönni hamar. Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodva, és elment Thessalonikába: Krescens Galáciába, Titusz Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz véve, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra. Tikhikust pedig Efézusba küldtem. A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat. (2Tim 4,9-13)

De szükségesnek tartottam, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; (Fil 2,25)

Ezekből az igehelyekből láthatjuk, hogy mekkora „forgalom” volt a gyülekezetek között. De egymást is megtalálták, amikor egy-egy olyan helyre értek, ahol még nem jártak (ApCsel.18,2; ApCsel.19,1; ApCsel.21,4; ApCsel.28,14). A hálózatok korában ma már tudjuk, hogy az ismeretségeken keresztül nagyon gyorsan terjednek a kapcsolatok és a hírek. Ezért ne engedjük, hogy az elszigetelődés veszélye megállítson minket abban, hogy merjünk kijönni a hamis egyházakból, és ha az Úr felindít, akkor inkább maradjunk „egyedül”, amíg a testvérek igazi közösségébe el nem visz az Úr.

Az Úr áldjon meg minden otthont, ahol összegyűlnek az övéi, hogy Őt igazán keressék és imádják!

Helyi gyülekezetek, házi gyülekezetek és az elkövetkezendő hitetés

A Kolosséban lévő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (Kol 1,2)

Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt. (1Kor 16,19)

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál lévő gyülekezetnek: (Fil 1,2)

Talán még nem írtam olyan fontos cikket, mint a mostani. A körülöttünk lévő világ olyan tempóban változik, amit nagyon nehéz követni, ép ésszel feldolgozni pedig még nehezebb. A cikkekből korábban is kiderülhetett, hogy a házi gyülekezetek felé orientálódunk, ahogyan Soós Péter tanításaiban is ezt az irányt mutatja az Úr. De miért is olyan fontos ez? A világ változásaiból nem lehet előre megmondani, hogy hol milyen változások fognak egyik napról a másikra bekövetkezni. Még maga a pápa is azt mondja, hogy a legkiszámíthatatlanabb időkben élünk. És ez így igaz.

Különösen a nagyvárosokban igaz ez a két fontos dolog:

1. A nagy gyülekezetekben sok az ismeretlen arc, és gyakran ezek az arcok még változnak is. Egy-egy Istentiszteleten ott vannak, másikon más arcokkal találkozunk. El lehet menni egy Istentiszteletre, hogy senkivel sem beszél az ember. Csak bemegy, és utána kijön, úgy, hogy egy szót is szólt volna hozzá bárki. Kisebb településeken, vagy kis létszámú, hogy úgy mondjam családias gyülekezetekben ezt nem lehet megtenni. Ahogyan egy kis faluba sem mehet be úgy egy idegen, hogy ne tudná a falu, hogy ott járt.

2. A nagy városokban egy pillanat alatt lekorlátozhatják a szabad mozgást. Budapesten egy-egy rendezvény, film forgatás, külföldi delegáció fogadása vagy sportesemény miatt egyik napról a másikra az ember helyhez kötötten marad és csak gyalogosan közlekedhet. Ez akkor érdekes, ha otthon épp csak aznapra való élelem van, és a „zónámon belül” nincs nyitva bolt, vagy ha van is, akkor nem ér el oda az áruszállító a „blokád” miatt.

Ebből a két tényből kiindulva, láthatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra ott maradhatok, hogy nem ismerem a közelben lakó testvéreim, és nincs semmi készletem sem, hogy napokat, vagy akár hosszabb időt kihúzzak. Ez még természetesen nincs így, és nem akarok senkit azzal riogatni, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Csak gondolkodjunk el a helyzeten, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva.

És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,46)

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (ApCsel 20,20)

És betelt az egész város háborúsággal; és egy akarattal a színházba rohantak, megfogva Gájust és Aristárkhust, kik Macedóniából valók és Pálnak útitársai voltak. (ApCsel 19,29)

Köszöntsétek az atyafiakat, akik Laodiceában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van. (Kol 4,15)

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Az apostolok idején két fő gyülekezése volt a hívőknek. Házanként megtörték a kenyeret, közösségben voltak és imádkoztak. Ezen felül, összejöttek tanításokat hallgatni, de ott nincs utalás, hogy olyan Istentisztelet lett volna, mint amelyet ma gyakorlunk a gyülekezetekben. A televízió előtti időkben a templomok voltak azok a helyek, ahol meghatározták a közösség gondolkodását, és irányt mutattak a világi dolgok értelmezésében is. Ezért volt sokáig a katolikus egyházban halálos bűn a misétől való távolmaradás, mert ez az ellenőrzésnek és a véleményformálásnak egyfajta eszköze lehet.

A sok üldözés miatt, a korai egyház életében szó szerint életbevágó volt ismerni a testvéreket. Nem is beszélve a mára újra kialakult hivatali rendszerre, amely akkor nem létezett. Nem kellett a gyülekezetnek eltartania a szervezetet, hanem valósággal a testvérek szükségeire adakozhattak. Ennek meg volt az az előnye is, hogy a szolgálatokra a Szent Szellem által kijelölteket meg tudták próbálni és ítélni, ahogyan erre Pál is felszólítja Timótheust (1Tim.3,10), hogy próbálja meg a szolgálókat. Ilyen gyülekezeti struktúrában két dolgot könnyebb megtenni, mint a maiban:

1. Tudom, hogy melyik testvérem miben szűkölködik, és ezért célirányos lehet a segítség egymás szükségeire. Közvetlen ahhoz jut el az adomány, akinek szüksége van rá.

Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,12-15)

Ma sokszor az „átlagos” gyülekezeti tag erőn felül ad, és akik kapják, azok pedig bővölködnek. De nem kellene ennek így lennie. (ApCsel.4,32-35)

2. Helyben, utazás nélkül is kapcsolatban lenni a testvérekkel, és részesülni Krisztus testének minden áldásában. Mivel mindannyiunknak szüksége van a test többi tagjára, ezért a helyi közösség szinte bármikor össze tud jönni, hogy szolgáljon egymás felé. De ezt csak helyben lehet megtenni, ahol ismerem minden testvérem. Ha pedig az üldözések miatt nem lehet utazni, akkor is könnyebb összejönni, mert ismerem az enyéim, és tudom, hogy kit engedek be a házamba. Ehhez viszont idő kell, hogy a szükséges bizalom és ismeretség kialakuljon. (Ajánlom Soós Péter blogjáról a Fussatok ki én népem és a Hová fussak Babilonból cikkeket.) Ahogyan ezekben a cikkekben is le van írva, akik elkezdik gyakorolni a házi gyülekezetek keretein belül az úrvacsorát és az Istentiszteletet, azoknak az Úr vezetésével maguknak kell megtalálniuk a formát és a tartalmat. De tanúsíthatom, mint egy házi gyülekezet tagja, hogy ebben nagyon segít az Úr. Röviden összegezve, még nincs itt a pánik ideje, de az Úr már hívja az övéit Babilonból.

És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. (Jn 10,4-5)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. (Mrk 13,22)

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8)

Életbevágó minden Krisztusban hívő embernek, hogy közvetlen kapcsolata legyen az Úrral, vagyis ismerje az Ő hangját és határozottan tudja, hogy mit és mikor mondott az Úr. Nem szabad, hogy külső forrásokra szoruljon rá. Mindenkor tudnia kell a Szent Szellem vezetését követni. Az előttünk álló időszakban ez valósággal életbevágó lesz. Nem szabad, hogy emberi bölcsesség vezessen minket, hanem az Úr vezetésére van szükségünk. Ha rászorulunk a külső magyarázatokra, és nem tudjuk mi magunk megkérdezni a Szent Szellemen keresztül az Urat, akkor nagyon könnyen elveszünk, mert semmi védelmünk nem lesz az eljövendő hitetéssel szemben.

Ha valaki figyeli a tudományos világ híreit, akkor három fő irányt vehet észre. A génmanipuláció, DNS térképészet, fajok keresztezése, stb. az egyik fő irány. A másik, a mesterséges intelligencia. Ebbe is hatalmas propagandát, tőkét és energiát fektetnek. A harmadik irányvonal pedig az űrkutatás. Szinte hetente vannak újabb fontos bejelentések, egyre közelebb viszik a közvéleményt ahhoz, hogy egy földön kívüli életformát fogadjon el. Ha valaki olvasta a blogon a Noé napjai napjainkban 1. rész; Noé napjai napjainkban 2. rész ; Noé napjai napjainkban 3. rész írásokat, akkor elmékezhet rá, hogy milyen jellemzői voltak akkor ennek az időszaknak, és azok a jellemzők kezdenek ma is ugyanúgy felbukkanni. Hogy csak egy rövid kitérőt tegyek. A 3. részben megemlítetem az emberek feláldozását. A mai művészvilágban már megjelent a „spirit cooking”, vagyis a „szellem főzés”. Ha erre valaki rákeres, akkor felkavaró  képeket találhat. Egy blogon most megjelent erről egy tudósítás is, hogy már 2011-ben ezt nyilvánosan is megtették, és ahogyan a „művész” maga elmondja, az alkotásoknak „több szintű jelentésének kell lennie”. Az összeállítás itt látható is Végidőfigyelő – hajszálra a kannibalizmustól. (Vigyázat, felkavaró!) Ebből mindenki vonja le maga a következtetést.

Ugyanígy meg van a szerepe a mesterséges intelligenciának is a következő egyre egységesedő világtársadalomban, mégpedig az emberek „lelketlen” ellenőrzése. Hiszen egy gép nem fog mérlegelni, hanem végrehajtja a programját. De ha a DNS és gén programozásba gondolunk bele, akkor felismerhetjük, hogy a Noé előtti kor test nélkül maradt lényei próbálnak meg kétségbeesetten újra fizikai testet kapni. De a hitvilághoz legszorosabban mégis az űrkutatás kapcsolódik, méghozzá több szállal. Ha megfigyeljük a Vatikán kommunikációit az idegenekkel kapcsolatban, akkor egy hatalmas változást fogunk látni. Míg évtizedekkel ezelőtt azt mondták, hogy megkeresztelnének egy földönkívülit, addigra ez ma már oda jutott, hogy ők nem buktak el, mint mi, ezért nekik nincs szükségük a megváltásra. Tanulhatunk majd tőlük hit dolgában. És ezt ráadásul ki is olvassák a Bibliából. Tegyünk próbát. Itt most végigvezetek egy gondolatmenetet, amely ezen megy végig, és egy mai Bibliát használok az idézetekhez. (Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs ellenérzésem ennek a Bibliának a készítőivel szemben.) (Figyelem, ez nem az én véleményem, csak példa!)

Szóval a hit és az UFÓk

A katolikus egyház azt mondja, hogy lekorlátozzuk Isten teremtő erejét, ha azt mondjuk, hogy csak a földön van élet. Ezért is aktív ez az egyház abban, hogy UFÓ konferenciákat tartson, és mélyen beleássa magát a földönkívüli életformák tanulmányozásába. Sajnos az eredeti nyilatkozatokat nem sikerült megtalálnom, csak egy könyvben idézett változatukat:

„Ez magába foglalja Dr Christopher Corbally-t is, aki 2012-ig a Vatikán Obszervatórium Kutató Csoportjának alelnöke volt a Graham hegyen, aki hiszi, hogy az istenképünk meg fog változni, ha a tudósok hamarosan nyilvánosságra hozzák az idegen életet (beleértve a szükségét egy emberszerű Istenről egy „tágabb lénnyé”). A jelenlegi igazgató, Jose Funes, ugyanilyen messzire ment, sugallva, hogy az idegen élet nem csak létezik az univerzumban, hanem „testvéreink”. Amikor megjelennek, jóváhaggyák a kereszténység „igaz” hitét és Róma uralmát. Amikor a L’Osservatore Romano újságban, amely nem közöl semmi olyat, amelyet a Vatikán nem engedélyez, megkérdezte, hogy ez alatt mit ért, akkor így válaszolt: „Hogyan zárhatjuk ki, hogy máshol nem fejlődött élet? Ahogyan a földi teremtményeket „testvéreinknek” tekintjük, miért nem beszélünk „földönkívüli testvérekről”? Ez még mindig a teremtés része lenne” és hinni a létezésében nem ellentmondásos a katolikus tanoknak.”

(Tom Horn – Chris Putman: Exo-Vaticana, 2.fejezet)

Tehát, létezik más bolygón élet, amelyről tudomásunk is van, és ez teljesen alá is támasztható a Bibliából:

De vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egy nyáj, egyetlen pásztorral. (Jn 10,16 – Egyszerű fordítás)

Jézus így folytatta: „Ti lentről származtok, én fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok. de én nem. (Jn 8,23 – Egyszerű fordítás)

Jézus maga mondja, hogy más bolygókon is van élet, és ők majd hallgatnak a szavára, nem úgy, mint az emberek. Ráadásul még azt is mondja, hogy Ő fentről származik, az űrből, az univerzumból. Azt tudjuk, hogy akiket mi láttunk mint angyalok, azok UFÓK valójában, és Énokot is UFÓK vitték el más bolygóra, magukhoz.

Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? (Jób 38,2-7 – Katolikus Biblia) (saját kiemelés)

Jól láthatjuk, hogy amikor Isten a földet megteremtette, akkor a más világokon lévő gyermekei már bőven megvoltak, és újjongtak a mi földünk megalkotásán. Ugyanők azok, akik az 1Móz.6. fejezetében már itt jártak, és próbáltak velünk nem csak kapcsolatot tartani, hanem tanítottak is minket mindarra az isteni bölcsességre, amelyet ők már ismertek. Ugyanígy, rajtuk keresztül született meg Jézus is. Máriát ugyanis elvitték az UFÓk, és úgy termékenyítették meg, ahogyan az ige is mondja, hogy nem férfitól született:

Mária erre így szólt: „Hogyan történhet meg mindez? Hiszen én még soha nem voltam férfival.” Az angyal így válaszolt neki: „Eljön hozzád a Szent Szellem, és a Mindenható Isten hatalma takar be. Ezért a szent gyermeket is, amely születni fog, Isten Fiának nevezik majd. (Lk 1,34-35 – Egyszerű fordítás)

Jézus, Isten fia lett, ahogyan a hajnalcsillagok, vagy ahogyan az 1Mózes 6.-ban lévő Isten fiak. Ezt támasztja alá az ige másutt is, hogy csak a formája volt emberi Jézusnak:

Kétségtelenül nagy a titka az istenfélő életnek, amelyet Isten kijelentett nekünk: Jézus Krisztus emberi formában jelent meg közöttünk, a Szent Szellem bizonyította, hogy igaz volt, és látták őt az angyalok. Hirdették a népeknek, szerte a világon hittek benne, és felment dicsőségben a Mennybe. (1Tim 3,16 – Egyszerű fordítás) (saját kiemelés)

Egészen bizonyos, hogy csak külsőre volt emberi a formája, hiszen vízen is járt, amit élő ember nem tud megtenni. Péter is csak úgy tudta megtenni, hogy Jézus adott az ő isteni erejéből. De minden más csodája is, azt bizonyítja, hogy egy másik világból kellett jönnie, mert e világ fölött teljes uralomról tett bizonyságot. A földi szolgálata végeztével elment, felemelkedett az égbe.

Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett az égbe, majd egy felhő eltakarta. (ApCsel 1,9 – Egyszerű fordítás)

Nekünk, akik itt vagyunk, elég ha hisszük, hogy ő itt járt, és máris tárt karokkal vár bennünket. Akik pedig még itt lesznek a földön, amikor visszatér, azok örömkönnyeket fognak ontani, hogy vége a szenvedésüknek.

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen! (Jel 1,7 – Egyszerű fordítás)

Ki vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! (Róm 8,33 – Egyszerű fordítás)

Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn. (1Ján 3,5 – Egyszerű fordítás)

A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3 – Egyszerű fordítás)

Ez maga az örömhír! Jézus eltörölte a bűnöket, és senki sem vádolhatja az embereket, akiket Isten kiválasztott, mert felmentette őket minden vád alól! Jézus félretett minden bűnt, és megtisztította az embereket a bűntől. És ahogyan az utolsó idézetből is látjuk, Ő tartja össze a világmindenséget. Tehát a Biblia szerint nem egyedül vagyunk. Így még a multiverzumokra is nagy az esély, és mindez a Bibliából.

– Eddig tart a gondolatmenet a vatikáni közlemények alapján. (Újra hangsúlyozom, hogy ez nem az én saját meggyőződésem!)

Látjuk, hogy milyen messze el lehet menni a következtetésekkel? Csak a megfelelő Bibliát kell elővenni. A régi Bibliák ezt a fajta világnézetet, és Istenképet nem támasztják alá! Jézus nem véletlen tett olyan nagy hangsúlyt a figyelmeztetésre, hogy vigyázzunk, mert szinte mindenkit el fognak hitetni. Mondhatnám, hogy ilyet még nem látott a világ. Az modern Bibliák már készen állnak erre a hitetésre. Idézet Dr. Drábik János Uzsoracivilizáció című könyvéből:

„Dr.Richard Day előadásából, 1969.márc.20. …

… Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmû a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idő múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kis árnyalattal eltérő jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme.”

Ezért foglalkozom sokat a körülöttünk lévő világgal is, mert ha az arról alkotott képünk hamis, akkor minden más hamis lesz, ami arra épül. Igenis fontos, hogy a föld csak egy a sok lakható bolygó közül, vagy nincs világűr, nincsenek bolygók, nincs univerzum, hanem egyedül mi, és az egek (mennyek). Hitre, vallásra, felekezetre való tekintet nélkül minden ember jól felfogott érdeke, hogy tudja az igazságot erről is. Ezért kell ezzel foglalkozni. Nagyon nagy az esélye a hitetésben a földönkívüliek szerepének. Nagyon sok űr és csillagászati bejelentés kerül napvilágra mostanában. Nagyon nagy a tempó. Valószínűleg, a fajok keresztezése is a célegyenesben jár, amikor ezek a lények megjelenhetnek testben is. És akkor fog elkezdődni…

Ezért minden igaz Krisztusban hívő életbevágó érdeke, hogy megtalálja az „övéit” a lakókörnyezetében, és igazi, élő kapcsolata legyen az Úrral. Ehhez újjá kell születni víztől és vértől, valamint rendszeresen, naponta úrvacsorát kell venni, hogy Jézus élete és a Szent Szellem vezetése valóság lehessen az életünkben!