hitélet

Szabadulás a Truman show-ból, avagy ébredés a mátrixból

Medveczky László Bibliai témák ,,,,,,

26 És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim.2,26)

18 Hogy megnyisd szemeiket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, (ApCsel.26,18a)

1 Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef.2,1-2)

34 Ébredjetek fel az igazságra és ne vétkezzetek, (1Kor.15,34a)

Van két igen komoly üzenettel rendelkező film. Az egyik a Truman show, a másik az első Mátrix film. Mindkettő arról szól, hogy valaki egy olyan világban él, amely nem igaz, hanem csak elé “vetítik”. És mindkét film ebből a hamis világból való felébredést mutatja be. A Truman show-ban is, amikor Truman elkezd gondolkodni és felébredni, akkor körülötte mindenki ellene fordul, hiszen rajta kívül mindenki szeretné fenntartani Truman tudatlan állapotát. A Mátrixban ez úgy jelenik meg, hogy mindenki azonnal ügynökké válhat, és szembe fordulhat még a családjával is annak érdekében, hogy fenntartsa a mátrixba vetett hitet.

A mai világban egyre inkább megtapasztalható, hogy ha valaki elkezdi megkérdőjelezni a hivatalos kommunikációt, vagy a többségi nézeteket, akkor szinte azonnal ellene fordulnak, és megbélyegzik olyan jelzőkkel, hogy “elment az eszed”, “összeesküvés elméleteket gyártasz”, “félreinformálsz”, “rémhíreket terjesztesz”, stb. és még sokszor a családja és a legjobb barátai is szembe fordulnak az emberrel.

Ez lett mára az elitnek is a meghirdetett legfontosabb harca, hogy felvegye a küzdelmet a félretájékoztatás és a rémhírterjesztés ellen. Ezt tűzte a zászlajára a WHO (Nemzetközi Egészségügyi Szervezet) is, hogy ne lehessen az általuk kiadott hivatalos narratívával nem egyező véleményt hangoztatni.

Az egyszerűség kedvéért, kezdjük egy friss témával. Előadást tartottam a klímaváltozással kapcsolatos témában. Nagyrészt azt mondtam el, amit a blogon is leírtam. Vagyis igen, látszik, hogy változik a klíma, de egyrészről az nem teljesen új keletű jelenség, mert ilyen volt korábban is, másrészről pedig nem kizárólag az emberi tevékenység eredménye az, hogy különösen az egyenlítőtől északra lévő terület melegszik. Csak a modellek és a narratíva az, ami most új. És a vége az lett, hogy azt mondták, hogy tagadom a klímaváltozást, és megkérdezték, hogy hiszek-e az összeesküvés elméletekben. Persze aki nem néz utána a témának, hanem csak a hivatalos közleményeket olvassa, annak ez mind úgy tűnhet, hogy tagadom mindazt, ami nyilvánvaló az elérhető nyilatkozatokból. És valóban, azokat nem tudom teljesen elfogadni, de ezzel nem vagyok egyedül. Sok komoly szaktekintéllyel rendelkező tudós sem ért ezzel egyet, de őket mesterségesen elnémítják, és megvonják tőlük a nyilvánosságot, sokszor ellehetetlenítve a munkájukat is.

Ezt tapasztaltuk meg a legutóbbi járvány idején is, hogy amelyik orvos egyáltalán kérdezni mert, azt már több esetben azzal büntették, hogy bevonták az orvosi engedélyét is. Igen komoly megfélemlítésnek voltak kitéve azok, akik mást mertek mondani, mint a hivatalos álláspont. A propaganda pedig rögtön meg is bélyegezte ezeket az embereket, hogy oltás ellenesek. Pedig csak a megfelelő teszteket hiányolták, és a vakcinától eltérő kezelések elmaradását kérdőjelezték meg. De ha az ember megnézte, hogy mit mond még a hivatalos kommunikáció is, akkor is látni lehetett, hogy valami nincs rendben ekörül a járványkezelés körül. Ajánlom Robert Kennedy Jr. könyvét azoknak, akik többet szeretnének megtudni a helyzet hátteréről. A könyv tele van nevekkel és forrásokkal, hogy ne adhasson támadási felületet azoknak, akikről ír. Minden tényekkel és bizonyítékokkal van alátámasztva. Látszik, hogy még Fauchi sem perelte be becsületsértésért.

Szóval ebben az esetben is, aki szembe ment a hivatalos narratívával, azt megpróbálták minden eszközzel elnémítani. (Ekkor váltunk le a Google blog oldaláról, hogy ne töröljék a mi bejegyzésünket sem rémhírterjesztés miatt.)

De menjünk át más témára. Az egyik legfrissebb nemzeti vonatkozású hír, hogy van magyar űrhajós. Élő adásban interjút készített vele a miniszterelnök is. Ezt bárki megnézheti a legnagyobb videó megosztó oldalon is. Felhívnám a figyelmet egy apró problémára. (Fontos, hogy élő interjúról van szó, tehát nem felvételről megy, ezért nem összevágott beszélgetést hallunk!) Szóval még a közelben lévő űrállomással történő kapcsolat is csak úgy lehetséges, hogy van némi fáziskésés, amivel egymást hallják.

Ezzel a témával foglalkoztam ebben a videóban:

Hazudnak nekünk! – durva hazugságok a nemzetközi űrállomáson

Ehhez képest, a magyar élő(!) interjúban nincs fáziskésés! Akkor valami nem stimmel. De ezt már a holdon lévő űrhajósok és Nixon elnök telefonos interjújában is meg lehetett figyelni. Minden más esetben volt fáziskésés! Hogyan lehet ez? Amikor a politikai vezetőkkel beszélnek, akkor a fizika is engedelmeskedik, és nem veti be a rádióhullámok utazásához szükséges időt, hanem felgyorsítja magát, hogy a fontos embernek ne kelljen várni? Ezt leleplezi az is, hogy a tapasztalatlan magyar pilóta már idő előtt bólogat és reagál arra, amit csak később hallhatna, és a kérdező mondata után azonnal válaszolni kezd.

Ha ez a fáziskésés így ki- és bekapcsolható, akkor ez mennyire valóságos? Akkor ez úgy igaz ahogy látjuk? Akkor ez az egész nem egy színjáték? Mármint az egész, és nem csak ez a kis interjú. Mert akkor hol van az űrhajós? Ha nincs fáziskésés, akkor nem lehet fenn a magasban, és akkor el akarnak minket hitetni, hogy mégis ott van. Akkor valami céljuk van azzal, hogy mi azt higgyük, hogy ő ott van, és igaz ez az egész történet.

De keresztényeknek fel kellene tűnnie, hogy az űrprogramok nevei is mennyire okkultak. (Gemini, Apollo, Dragon, stb.) Akkor ez milyen szellemi háttérből jön? És mi a célja az emberrel?

A világtörténelem is egy kitalált dolog.

Aki az evolúciót hirdeti, az is csak elhiszi azt, amit mondtak neki, anélkül hogy utána járt volna. Azt mondják, hogy a világegyetem 6,4 milliárd éves. Persze keresztényként tudjuk, hogy Isten teremtett mindent, de sokan a keresztény körökben is elhiszik, hogy az ősrobbanás hozta létre mindezt, és tényleg ilyen idős a föld (réselmélet). Ha Jób könyvének a végét elolvassuk, akkor Isten megkérdezi Jóbot, hogy ott volt-e amikor alkotta a földet, és tudja-e, hogy annak mik a határai? Persze nem tudja, és ezért Jób bölcsen be is fogja a száját. A hitetlen tudósok honnan tudhatják, hogy hogyan keletkezett a föld és mennyi idős? Az Ige azt mondja a hitetlenekről:

Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Íme, megvetették az ÚR szavát: micsoda bölcsesség van hát bennük? (Jer.8,9)

Aki megveti az Úr szavát, abban nincs bölcsesség! Egy világi tudósban sem lehet bölcsesség! Akkor a bevezető ige szerint, csak a világ fejedelmének az akaratát cselekedheti, mást nem. Ha pedig én félreteszem a Biblia igazságát, és elhiszem a világi tudósnak amit mond, akkor sárba tapostam az igazmondó Isten szavát.

A világi kozmológia nem egyeztethető össze a bibliai világképpel! Ez nem lehet kérdés.

De térjünk vissza a történelemhez, amelyet szintén mesterségesen elzárva tartanak az átlagembertől, aki ráadásul, ha nem kezdi el megkérdőjelezni azt amit tanítottak neki, akkor ellene fordul mindazoknak, akik elgondolkodnak ezen.

Peruban különösen sok nyújtott koponyát, és nyújtott koponyával rendelkező maradványt találtak. Most az ún. nazca maradványokról szeretnék röviden írni, a bibliai és a hivatalos történelem eltérése kapcsán. A blogon megjelent cikkek kapcsán már többször megkaptuk, hogy ne írjunk olyat, ami nem úgy van, még a biblia szerint sem (leginkább a Noé napjai sorozattal összefüggésben). Azt mondják, hogy itt nem jöttek le semmiféle angyalok, és nem párosodtak az emberrel, hanem a hívők fiai vették el az istentelen Káin leszármazottait.

Ha valaki megnézi a nyújtott koponyákat, akkor egyértelműen látszik, hogy nem emberi koponyát lát, amelyet megnyújtottak, mert más a lemezek elrendeződése. Pontosabban a nyújtott koponyákon nincsenek meg a felső lemezek, ahogyan az embernél. A csont tömegéről már nem is beszélve, mert miért nőne sokkal nagyobbra mint egy emberi koponya, ha csak a formáját változtatták. Máshol van a gerinc bemeneti nyílása is, ezért nem lehetséges, hogy ezek divatból megnyújtott emberi koponyák. Igen, van arra is példa, hogy az emberek elkezdték deformálni a koponyákat, mert az emberek utánozni akarták azokat akiknek ilyen volt, mert az ősi társadalmakban ők voltak az uralkodók.

De nem akarom hosszúra nyújtani a mondandómat. Bevizsgálták a nazca testeket, mert ezek a szó szoros értelmében nem múmiák, hanem összeszáradt tetemek. Azt találták, hogy 30%-ban emberi a DNS, és a többi az nem emberi DNS. Van benne állati is, ami ráadásul afrikai eredetű, és olyan állattól van, amely nincs Dél-Amerikában. Szóval ki tudta a géneket ilyen mértékben módosítani? Kinek állt érdekében ilyen hibrideket létrehozni? Vagy ők egy özönvíz előtti esemény leszármazottai? Ha egykor történt ilyen, akkor vajon ma is történik-e ilyen? Igaz-e a Biblia?

Egy sokkoló videót már készítettem ezzel kapcsolatban:

Az UFÓ-ember hibrid programról – Dr David Jacobs

Vagy egy másik összeállítás ebben a témában:

Egy új világ hajnalán – ufók és hibridek

De érdemes utána nézni annak is, hogy milyen Göbekli Tepe, a ma ismert legrégebbi város régészeti lelete. És még sorolhatnám, hogy mi minden megy szembe a mai hivatalos világtörténelemmel, és egyezik a Bibliával. Nemrég hatalmas építményeket találtak a piramisok alatt, ami az egész “temetkezési hely” narratívát romba dönti, az összes elmélettel, hogy hogyan építhették. Igazolja a Bibliát, hogy egy hatalmas globális társadalom volt, amelyet Isten elmosott az özönvízzel az ő istentelensége miatt.

Ha egy magát kereszténynek valló ember mégis azt mondja, hogy a Biblia írói nem tudták, hogy mit írnak, hogy csak költeményeket írtak, vagy éppen csak úgy írták le Isten üzenetét, ahogy megértették, akkor nem fog tudni a hazugságtengerből kikászálódni. A gyülekezetnek kellene lennie az igazság forrásának, és nem csak Jézus személyét tekintve:

De ha késnék, hogy tudd meg, hogyan kell forgolódni az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erőssége. (1Tim.3,15)

Pálon keresztül a Szent Szellem azt mondja, hogy az Isten egyházának kellene lennie az igazság erősségének és oszlopának!! De ha már ott tartunk, hogy a paráznaságot, vagyis a házasságon kívüli nemi életet sem tartja bűnnek sok keresztény, amikor gondolkodás nélkül elhiszik a “tudósok” állításait, amelyek szembe mennek a Bibliával, amikor meg sem kérdőjelezik, hogy amit a kormányok mondanak, az vajon igaz-e, amikor sok bűnt elfedeznek, és nem intik egymást a szent életre, akkor ne is csodálkozzunk, hogy itt tart a kereszténység. Nincs semmi súlya a világban, mert hitelét vesztette, és meghasonlott önmagával.

Jézus pedig tudva az ő gondolataikat, mondta nekik: Minden ország amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. (Mt.12,25)

Ha megpróbálom a Bibliát ráhúzni a világi “tudományok” által elénk tárt képre, akkor meghasonlok a hitem lényegével. Mármint azzal, hogy a Biblia Isten szava az emberhez, és az valóban Isten tiszta és igaz beszédét tartalmazza, amit Ő akart elmondani az embereknek. (5Móz.29,29)

A blogon folyamatosan megpróbáljuk megerősíteni azt a tényt, hogy a világban egyedül a Biblia tartalmazza az igazságot minden kérdésben, és a hagyományos szövegeken alapuló Biblia az, amelyet ma is olvashatunk – magyarul a Károli fordításban, 1908 előttről. A teljes írás Istentől ihletett!

Ezért kutattuk, hogy melyik Biblia az igazi, mert egymásnak ellenmondó szövegek nem lehetnek egyszerre hitelesek. Ma már sajnos mindenben keresni kell, hogy mi abból az igazság, amit mondanak nekünk. Kutatni kell az igazságot, és az igazságnak egyetlen mércéje lehet: A Biblia.

Amikor valaki keresztényként felébred az igazságra, hogy valóban csak az az igaz, ami meg van írva, akkor sokan jönnek vele szembe, és mint egy ügynök, vissza akarják terelni a mátrixba. Ebben a helyzetben csak az tartja meg az embert, ha belekapaszkodik Isten Igéjének a tekintélyébe! Ha elveszti az abba vetett hitét, akkor nem fog tudni megállni a vele szembe jövő nyomásnak, mert akkor minden megkérdőjelezhetővé válik. Ezért sok világi is, aki Isten kegyelméből felébred, akik meglátják a sok hazugságot a világban, odafordulnak az igazsághoz, ami a Bibliában meg van írva. Ne feledjük, hogy ez az a Biblia, amely bizonyságot tesz Jézus Krisztus személyéről és isteni mivoltáról is.

Mindent megpróbáljatok: ami jó, azt megtartsátok! (1Th.5,21)

Lehet, hogy sokszor nem szeretjük az igazságot, de attól még az az igazság!

31 Mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim lesztek; 32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. (Jn.8,31-32)

Ezt a hazugságvilágot remekül összefoglalja ez a rövid idézet:

"A Mátrix mindenhol ott van. Körülöttünk van. Még most is, ebben a szobában. Láthatod, amikor kinézel az ablakodon, vagy amikor bekapcsolod a tévédet. Érezheted, amikor munkába mész, amikor templomba mész, amikor adót fizetsz. Ez a világ, amit a szemedre húztak, hogy elvakítsanak az igazságtól. Milyen igazság? Hogy rabszolga vagy, Neo. Mint mindenki más, te is rabságban születtél, egy olyan börtönbe, amit nem érzel, nem ízlelsz, nem érinthetsz. Egy börtönbe... az elmédnek. Sajnos senkinek sem lehet megmondani, mi a Mátrix. Magadnak kell látnod. Ez az utolsó esélyed. Ezután nincs visszaút. Beveszed a kék pirulát, a történet véget ér. Felébredsz az ágyadban, és azt hiszel, amit akarsz. Beveszed a piros pirulát, és Csodaországban maradsz. És megmutatom, milyen mélyre nyúlik a nyúl ürege. Ne feledd... Csak az igazságot kínálom, semmi többet."

Matrix – A ‘piros pirula és az igazság, amit saját szemeddel kell látnod’

Az igaz is alig tartatik meg

admin Hitélet ,,,

És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? (1Pét 4,18)

Az előző két írásban sokszor szerepelt a puszta, mint kifejezés. Ennek a kifejezésnek egy keresztény életében sem szabad ismeretlennek lennie. Láttuk, hogy milyen nehéz a pusztán végigmenni olyanokkal, akik visszavágynak a korábbi élet után. Ők könnyen belebuknak a pusztába, és nem tudják elvenni az ígéretet. Majd láttuk azt, hogy egy nagy sokaságból, egy egész népből, csak ketten tudtak bemenni az ígéret földjére. De ők sem egyformán élték meg az út végét. Józsuénak sokszor mondta az Úr, hogy ne féljen, hanem legyen bátor és erős (Józs.1,6-9). Kálebnek azonban nem kellett már semmi más megerősítés. Szilárdan állt az Úr ígéretében, és nem lankadt el egy kicsit sem. Sőt, azt mondta, hogy adják oda neki azt a területet, ahol félelmetes Anák fiak vannak, azok közül is a legnagyobb óriás, és megerősített városok.

Most pedig, íme megtartott engem az Úr életben, amint szólt; most negyvenöt esztendeje, amióta szólt az Úr e dologról Mózesnek, ami alatt Izrael a pusztában bolyongott; és most íme, nyolcvanöt esztendős vagyok! Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre. Most azért add nekem ezt a hegyet, amelyről szólt az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondta az Úr. És megáldotta őt Józsué, és odaadta Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül. Azért lett Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, amiért hogy tökéletesen követte az Urat, Izraelnek Istenét. A Hebron neve pedig annak előtte Kirjáth-Arba volt; aki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harctól. (Józs 14,10-15)

Kettőjük sorsa azt példázza, hogy többféleképpen is át lehet menni az Úr pusztáján sikerrel. Mindkettőjüket megtartotta az Úr. Bár Józsuét bíztatnia kellett , de Józsué nagyobb felelősséget is kapott, mint Káleb. Józsuénak az egész nép örökségének terhét kellett továbbvinnie Mózes halála után. És ebben látszik körvonalazódni a bevezető igénk lényege. Mindenkinek külön-külön adja az Úr a feladatokat az életben, és Ő tudja, hogy kitől mit várhat el (Zsid.4,13), hiszen mindannyiunkat Ő alkotott. Akinek tíz talentumot ad, attól többet vár el, mint akinek egyet (Mt.25,14-30).

Mózes különleges kapcsolatban állt az Úrral. Sok könyörgését csak azért hallgatta meg, mert ő kérte. Személyesen beszélt vele. Meg is védte, ha kellett.

Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlóságát látja. Miért nem féltetek hát szólni az én szolgám ellen, Mózes ellen? (4Móz 12,8)

Azt mondta róla az Úr, hogy minden embernél szelídebb (4Móz.12,3). Most már ugye tudjuk, hogy milyen a szelíd ember. Olyan, aki nem keményíti meg magát az Úr előtt, hanem lágyan befogad mindent amit az Úr mond neki. Ez a szelídség vezet az igaz szív felé is. Lágy az Úr felé a tiszta szív.

Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessen meg a bűnnek csalárdsága által: (Zsid 3,12-13)

Ha az Úr rámutat valami bűnre az életemben, és én nem fogadom el, hogy az bűn volt, hanem védem az igazam az Úrral szemben, akkor rögtön megkeményedik a szívem. Ez pedig azonnal engedetlenségbe visz engem, vagyis tovább szaporítom a bűneim. Ami még rosszabb, hogy egyiket sem tudja az Úr megbocsátani, mert még magamnak sem vallom be, hogy az bűn. Ezért annak terhe nyomni fogja az életem. Hasonló hatása van a keserűségnek is. Ha engedek a hústestem kívánságainak, és azokat nem tudom kielégíteni, mert az Úr éppen nem engedi, akkor könnyen megkeseredhetek.

Vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedve, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (Zsid 12,15)

A keserűség pedig megzavarhat, mert könnyen elégedetlenségbe visz, majd annak a vége engedetlenség, szeretetlenség lehet, mert önző módon már csak a ki nem elégített vágyamra gondolok, és azt akarom minden más előtt betölteni. Ahogyan a fenti vers is mondja, ez már elszakít a kegyelemtől, mert az ilyen szív már nem igaz.

De hogy jön mindez ide, az igaz ember megtartásához? Úgy, hogy ezekben az esetekben már nagyon könnyen el lehet menni az Úrtól. Ő biztosan szólni fog, ha nem jó úton járunk, de ha mi megkeményítjük magunkat, akkor már a kegyelemből is kieshetünk. Ennyire könnyű az igaz státuszból kiesni. Megint nem lehet erre szabályt felállítani, mert mint egyének, mindenkinek a Krisztus testében végzett szolgálatához mérten kell megállnia. Ahogyan a tálentumok példájából látjuk.

Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. (Lk 12,48)

Ha valaki tudatlanul vétkezik, de megtér, annak kevesebb a büntetése. De akinek többet ad, attól többet is vár az Úr. Ezért is istentelen a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszó. Egy állami vezetőnek sokkal nagyobb a felelőssége, mint egy egyszerű nyugdíjasnak. Ugyanígy, egy frissen megtért testvérnek kisebb a felelőssége, mint egy olyan testvérnek, akinek a szolgálatának a minőségén sok ember élete múlik. Neki kisebb szabadsága van arra, hogy mit tehet meg, mert példát kell mutatnia a többieknek (1Pét.5,3). És minél közelebb van valaki az Úrhoz, annál kisebb a mozgástere, hogy a saját akarata szerint éljen. Ezt tapasztalta meg az Úrnak sok prófétája, akik szenvedtek a népért, hogy az Úr üzenete csorbát ne szenvedjen.

És lett az Úr beszéde hozzám, mondva: Embernek fia! íme, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon. Fohászkodj csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességed kösd fel, és saruid vedd lábaidra, s ne fedezd be felső ajkad, és az emberek kenyerét ne egyed. És szóltam reggel a néphez, és estére meghalt feleségem, és úgy cselekedtem reggel, amint meg volt hagyva nekem. (Ezék 24,15-18)

Ezékieltől elvette az Úr a feleségét egyik napról a másikra, és még nem is gyászolhatta. Mert ebben volt az Úr üzenete a népéhez. Ma biztosan nem olvasnánk Ezékiel nevét, ha nem engedelmeskedett volna az Úrnak. Ahogyan egy nagy próféta engedetlenség miatt meghalt, és a nevét sem tudjuk. Pedig előtte hatalmasan prófétált Baál prófétái ellen, és megprófétálta Jósiás király cselekedeteit (1Kir.13,1-24). A prófétálás alatt meg is védte az Úr, mert még a király keze is elszáradt, amellyel ellene mutatott. De az engedetlenségében már nem tudta megvédeni az Úr. Ma a nevét sem tudjuk. Vele szemben van egy olyan próféta, akinek csak egy rövid epizód a története, de a neve meg van őrizve. Ahija prófétáról van szó (1Kir.11,29). Ő megprófétálta Jeroboámnak az uralkodását, és többet nem hallottunk felőle. De mivel ennyit bízott rá az Úr, és azt hűséggel teljesítette, ezért megmaradt az emlékezete.

Ugyanennek a felelősségnek a súlyát látjuk Mózes életén is. Ő sem mehetett be Kánaán földjére, a versengések vizénél történtek miatt (4Móz.20,12; 4Móz.27,14). Ez az egy hibája volt a százhúsz éves élete alatt. Neki ennyit sem engedett az Úr. De ezért kellett Jézusnak mindent pontosan úgy csinálnia, ahogyan az Atya mondta neki, vagy ahogyan meg volt írva. Ő nem hibázhatott, mert Ő maga volt az Isten.

Ezek a példák mind azt mutatják nekünk, hogy az igaz ember is hamar el tud bukni, és ha a bukásából nem tud megtérni, akkor könnyen elvész. Itt jelenik meg az Úr hatalmas kegyelme, hogy hív a megtérésre újra és újra. De ehhez magunkat is meg kell ítélni. Az igazakat pedig még a gonosz szellemi lények is erősebben támadják. Mert rajtuk vannak a szellemi hatalmi jelek. (Erről írtam bővebben a Krisztus ábrázatára elváltozunk írásban https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2016/09/krisztus-abrazatara-elvaltozunk.html)

Van egy nagyon érdekes szakasz Jeremiás könyvében, ahol a nép bűneit sorolja fel az Úr (Jer.5,20-31). végül ezt mondja:

Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekszenek majd utoljára?! (Jer 5,30-31)

De mit cselekszenek utoljára? Ezért hoztam fel a próféta történetét, akinek ma nem is tudjuk a nevét. Ezért hoztam fel Káleb, Mózes, Jézus történetét. De mit cselekszenek utoljára. Tudjuk, hogy az Úr nem gyönyörködik a gonosz elveszésében (Ezék.33,11). Ezért fontos a szív állapota, ezért veszélyes a keserűség a szívben, mert kiejt a kegyelemből. Mert az számít, hogy mit cselekszem utoljára. De miért is ez számít? Azért, mert a szívnek az állapota abban a pillanatban számít, amikor az Úr magához vesz. Ennek idejét pedig senki sem tudja előre.

Mondta pedig neki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? (Lk 12,20)

Ezért bolond az, aki a földi dolgokra készül, és nem a mennyei életre. Ezért kell mindenkor készen állnunk, mert egyikünk sem tudja, hogy mikor veszi magához az életét az Úr.

Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. (Ezék 33,12)

Ezt szeretném egy másik szempontból megvilágítani. Ha tisztában vagyok azzal, hogy mit tett értem Jézus. Ha tudom, hogy a kegyelme tart meg. Ha tudom, hogy mindent az Úrtól kaptam, ami ehhez az élethez kell. Ha tudom, hogy milyen drága árat fizetett értem. Ha tudom, hogy Ő elevenít meg a belém oltott Szent Szellemével. Elmondta, hogy milyen ígéretek várnak, és ezt meg tudom taposni azzal, hogy elfordulok Tőle, és mégis ennek a világnak a dolgai, vagy a hústest kívánságai felé fordulok, akkor minden addigi tettemet semmissé teszem. Azért, mert azzal azt mondom ki, hogy ami eddig történt, az mégsem elég jó ahhoz, hogy az egész életem oda tudjam érte áldozni. Nem érdekel, hogy merre akar tovább vinni, én itt megállok. Hatalmas súlya van az ilyen cselekedetnek. Ha bármikor visszafordulok a világi kívánságok felé, akkor abban a pillanatban azt mondom, hogy az többet ér, mint amit az Úr ígért nekem.

Ezért számít az, amit utoljára tettem. Mert ez igaz a bűnösre is. Amint megtér, akkor a szívében azt mondja ki, hogy nem kell a korábbi élete, hanem az Urat választotta. Ha ilyenkor veszi magához az Úr, ahogyan a latort is, akkor „jól jön ki” a helyzetből, és megmenekül. Ezért figyelmeztet minket lépten-nyomon az Új Szövetség, hogy ragaszkodjunk a hitünkhöz, és tartsunk ki mindvégig. Ez egy folyamatos harc egy háború kellős közepén.

Háború idején nem engednek szabadságra senkit, és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette. (Zsid 3,14 – RÚF)

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. (Zsid 3,14)

Az igaznak az ösvénye pedig igen keskeny, és ahogyan megy előre, úgy szűkül az út. Jézust kell követni. Az ösvény pedig egy lábnyom széles, az ő lábnyomának a szélessége.

Mondta pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Lk 9,23-25)

Át a pusztán

admin Hitélet ,,,

Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engem immár tízszer, és nem engedtek az én szavamnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más szellem volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva. (4Móz 14,22-24)

Az Úr mindenkinek megadta és megadja a lehetőséget az örök életre. Az ószövetségi idők pogány népei között is, akinek olyan volt a szíve, azok bizonyosan az Úrhoz kerültek (Róm.2,14-15). Hogy ki számít igaznak az Úr előtt, az önmagában is egy nagy téma, ezért ezt itt most nem tudom megtárgyalni. De az ószövetség idején is, ugyanúgy, ahogyan ma is, a szív és a hit igazságát számítja be Isten az embernek, és nem a törvények betartását. Mivel ez teljesen az egyén felelőssége, ezért mondhatjuk, hogy Jézus áldozatának van egy objektív és egy szubjektív oldala. Az objektív oldal az, hogy Ő az áldozatával valóban megváltott mindenkit a bűneiból, és az Ő áldozata valóban olyan súlyú, ahogyan meg van írva. Ez azonban nem válik szubjektív megtapasztalássá, amíg én magam oda nem megyek Hozzá, és kérem a saját bűneim bocsánatát. Akkor lesz az Ő áldozata számomra megmentéssé, vagy ahogyan magyarul mondjuk, üdvösségem lesz Általa. Az ószövetséghez képest van egy új feltétel. Aki nem fogadja el Jézus bizonyságát, az nem üdvözülhet.

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Mt 22,14)

Isten mindenkit meghívott az örök életre, de ezt a meghívást nem mindenki fogadja el. Ezért vannak sokan a hivatalosok. A választottak ellenben kevesen vannak, akikről azt mondja az Úr, hogy „választott edényem” (ApCsel.9,15), mint az apostolok is.

Így volt ez a zsidó néppel is, ahogyan ma a keresztény társadalommal is. Aki akkor ott élt Egyiptomban, az mindenki hivatalos volt az ígéret földjére. Egységesen mindenkinek szólt a szabadítás. Együtt is indultak el. Akkor még mindenki úgy gondolta, hogy végigmegy ezen az úton, egészen a célig. De nem így történt.

Voltak mindnyájan a megszámláltattak: hatszázháromezer és ötszáz ötven. (4Móz 1,46)

A léviták egyáltalán nem voltak megszámlálva, sem a nők, sem a gyermekek. Ehhez jöttek még a gyülvész népek, akik nem is zsidók voltak. Becslések szerint kb. 1-3 millió főt számláló csoportról beszélhetünk. Ahogyan a tegnapi bejegyzésben is taglaltam, sokféleképpen élték meg az emberek ezt az utat. Sokan vissza akartak fordulni. Az Úr azonban többször megkegyelmezett a zúgolódó népnek, de egyszer ennek a türelemnek vége lett.

Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szóltatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. (4Móz 14,28-30)

Istennek majdnem minden tulajdonságáról úgy tudjuk, hogy végtelen. Egyet kivéve. Ez pedig a türelem. A türelmének egyszer vége van (2pét 3,9). Különben nem lenne vége a világnak, mert végtelen ideig várna az ítélettel, végtelen türelemmel elnézve a hitetlenséget és engedetlenséget.

Pont emiatt, a kegyelem időszakának egyszer vége lesz. Többször figyelmeztet Jézus, hogy egyszer becsukják az ajtót (Mt.25,10-11; Lk.13,25). Jézusnak, a földön van hatalma megbocsátani a bűnöket (Mt9,6; Mrk 2,10; Lk.5,24). A halál után, amikor már mindent színről-színre lehet látni, akkor már csak az marad mindenkinek, amit itt a földön gyűjtött. A cselekedetei szerint fog mindenkit megítélni (Jel.20,12).

Pál apostol, akihez a mai hívő közösségben kevesen mérhetik magukat, azt merte csak mondani magáról, hogy:

Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: (Fil 3,11-13)

Ha valaki példaképet keres a mai keresztény világban, akkor nehezen fog olyat találni, akit példaképül választhat magának. Amiket olvasunk az Új Szövetségben, azokat csak hírből ismerjük. Itt most nem elsősorban a csodákra gondolok, hanem az odaszánt életekre. Hogyan lehetett olyan tiszta a gyülekezet, hogy a hazugnak meg kellett hania (ApCsel.5.fej.). Hogy az apostolok még egymást is megintették, ha nem az Úr szerint jártak (Gal.2,11). Ezekhez az életekhez, még az Úr is bizonyságát tudta adni, jelekkel, csodákkal és olyan kijelentésekkel, amelyekről ma csak álmodunk. Nagyon kevés az Úr tanítványa manapság, pedig erre kellene törekednünk mindannyiunknak, hogy utána újabb tanítványokat tudjunk nevelni (Mt.28,19). Ezért van kevés atya a gyülekezetekben (1Jn.2,13-14), mert csak az tud atyává lenni, aki megismerte az igazi Atyát, aki átment már a maga pusztáján! Az tud másoknak utat mutatni, az tudja az életét felmutatni. Ahogyan Pál is a sok szenvedését tárta a gyülekezetek elé, de mellé mindig azt mondta, hogy megéri végigcsinálni!

Folyamatosan úgy kell élnünk, hogy a hitünk és az Istenbe vetett bizalmunk vezérelje a cselekedeteinket. Ma is az a probléma, hogy attól félünk, akitől nem kellene, és attól nem félünk, akitől kellene (Lk.12,4-5).

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre! (Ézs 51,7-8)

Az emberektől félünk, és nem az Istentől. Ezért fontos ismerni Isten bizonyságait, cselekedeteit és ígéreteit. Ha nem tudom, hogy Ő kicsoda, akkor nem is fogok tudni bízni benne. Ha viszont tudom, akkor pedig ne hagyjam magam megfélemlíteni emberektől. Istent, magunkat, testvéreinket és a családunkat megismerni a pusztában lehet legjobban.

Visszatérve a zsidó nép történetéhez. Ott álltak Kánaán bejáratánál, és megtapasztalták Isten hatalmas csodáit és tetteit, de mindezek után mégis megijedtek az emberektől és óriásoktól. Még mindig nem hitték el, hogy ki az ő Istenük. Ezzel elfogyott Isten türelme irántuk, és kimondta az ítéletét, hogy Józsuét és Kálebet kivéve, mindenkinek, aki húsz év feletti, a pusztában kell meghalnia. Egy több mint egymilliós népből, csak két ember mehetett be az ígéret földjére. Döbbenjünk meg! Az elveszőket nem tartotta meg az, hogy átélték a csodákat, hogy látták Isten munkáját, hogy elvitte őket egészen az ígéret földjéig. A szívük nem került Istenhez közelebb. Hiába vagyok jó gyülekezeti tag, és vagyok aktív a gyülekezeti munkában, ha a szívem közben nem telik meg Isten ismeretével, és nem ismerem meg Őt bensőségesen. Nem számít, hogy milyen tanítást hallok, hogy látom a gyógyulásokat és más csodákat a gyülekezetben, ha nekem nincs személyes megtapasztalásom az Úr hatalmáról és valóságáról a saját életemben! Semmi nem számít, csak az új teremtés (2kor.5,17; Gal.5,17), és az abban való növekedés.

Emiatt buzdít sokszor és sokféleképpen a Szent Szellem az Új Szövetségben is, hogy maradjunk meg a hitben. Más nem téphet ki minket Isten kezéből (Róm.8,38-39), de mi elengedhetjük (2Tim.3,13) a kezét.

Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává. (Kol 1,23)

Ha visszatérünk Józsué és Káleb példájára, akkor láthatjuk, hogy a negyven év pusztai vándorlás semmit nem vett el az erejükből. Mint mond Káleb:

Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre. (Józs 14,11)

Nemhogy belefáradt volna a pusztai életbe, hanem még talán meg is erősödött. Amikor ezt mondta, már nyolcvan éves volt. Azért adhatta meg nekik az Úr előre azt a bizonyságot, hogy ők bemennek az ígéret földjére, mert látta a szívüket, hogy mindvégig megállnak mellette. A Jelenések könyvének gyülekezeti levelei arról tesznek bizonyságot, hogy minden gyülekezetben lehetnek olyanok, akik győzedelmes életet tudnak élni. De ők mindig csak a kisebbség, ahogyan az Egyiptomból kijött zsidók közül is csak ketten mehettek be az ígéret földjére. Az Úr mindig számon tartja az övéit (1Kir.19,18; Róm.11,4), ezért nem kell félnie senkinek, hogy megfeledkezik róla az Úr, akárhol legyen is. De nekünk sem szabad egy percre sem lankadnunk, hogy elnyerjük az életnek koronáját (Jak.1,12).

Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdő tért. Nézve a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte lévő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélva. Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. És elfeledkeztetek-e az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. (Zsid 12,1-6)

Ne féljünk a pusztán átmenni, ha arra visz az Úr! Ott mindennek kiderül a maga valója, és ott ismerhetjük meg magunkat is igazán, illetve azt, hogy mi fontos az életünkben. Ott elfogy minden, amit Egyiptomból, vagyis a világból hoztunk magunkkal. Semmi nem maradhat abból mire bemegyünk az ígéret földjére. Csak az maradhat, amit az Úr ad. A nagy többség nem tud átmenni a pusztán sikerrel. Látjuk, hogy Mózes sem mehetett be az ígéret földjére. De aki átmegy, annak nagy ígérete van. Ma is, mint a zsidó nép vándorlása idején, a győztesek (ahogyan a Jelenések könyve is nevezi őket) viszik előbbre Isten országának ügyét, ők harcolják meg a nehéz harcokat az egész gyülekezetért. Merjük elengedni azokat, akik nem akarnak a pusztán átjönni velünk. Csak kövessük az Úr vezetését, és higgyük el, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk. Ha bevisz a pusztába, akkor bízzunk Benne, hogy ki is hoz onnan. Ne adjuk fel!

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. (Róm 8,28)