7 És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)
Isten eredetileg az ember élő lélekké teremtette. Ez azt jelenti, hogy a lelkünk volt a lényünk „vezére”, a lelkünk volt a legerősebb. Ezért mondja az ige élő léleknek az embert, mert a lelke határozta meg. Az ige is, amikor megszámlálták az embereket, akkor azt mondja, hogy hány lélek lett megszámlálva (pl. 1Móz.46,27), a lélek tulajdonságai különböztetnek meg minket egymástól, az tesz minket egyénekké, egyéniségekké. Ez volt a bűnbeesés előtti állapot, amikor az ember lelke volt az életének meghatározója. Sajnos a bűnbeesés miatt a lélek elvesztette vezető szerepét, és az embernek része lett a bűn.
3 És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)
Azután, hogy az angyalok lejöttek, és ember feleséget vettek maguknak, és az ember nem tudott megállni a bűnnel szemben, és hússá, vagyis a szöveg szerint hústestté lett. Ha megnézzük az özönvízzel kapcsolatos igéket (1Móz.6,17, 1Móz.7,15; 1Móz.9,17; stb.), ott sokszor elhangzik, hogy Noé vigyen be a bárkába minden olyan hústetet (vagy húst), akiben élő szellem van. Ebből láthatjuk, hogy az ember „lecsúszott” ugyanabba a kategóriába, mint az állatok, vagyis ő is hústest lett. Ez azt jelenti, hogy az ember élete, ahogyan az állatoké is, a test szükségleteinek a kielégítésére irányul, és a lélek a testet, pontosabban a húst szolgálja ki. Ezért lett a hús a vezető szereplő a lényünkben, és nem a lélek. Ez az állatoknál nem probléma, mert nekik ez adatott, hogy a létfenntartásukért éljenek. Viszont az embernek Isten nem ezt szánta. A léleknek kellett volna, vagyis még mindig a léleknek kellene tudnia választani az isteni, szellemi dolgok és a testi lét dolgai között. Ahogyan Jézus is azt mondja, hogy az az Ő eledele, hogy annak az akaratát cselekedje, aki őt elküldte (Jn.4,34), és nem elsősorban a testi éhség kielégítése. A testi szükségletek vágyainak legyőzésére a lélek azonban önmagában már képtelen, mert a hús a bűn miatt erősebb lett a léleknél.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. (Róm 7,18-23)
A hústest hatalma az ember lelkén olyan erős lett, hogy Isten azt mondja, hogy ez már törvény. Pál ezt az „élményt” írja le. A lelke gyönyörködik az Isten törvényében, de a hústeste nem engedelmeskedik, és végül legyőzi a lelket, és az ember azt teszi, amit nem szeretne. Az elmém törvénye erkölcsös lenne, de a bűn törvénye a tagjaimban legyőzi az elmém törvényét. Ezért a nem újjászületett embernek reménytelen a helyzete, mert a lelke sohasem fog tudni győzni a hústestben lakó bűn felett. Ideig-óráig elfojthatja, de legyőzni nem tudja.
Ezért kell szétválasztani az igében is a test és a hús, vagyis a hústest fogalmakat, hogy érthető legyen az ember helyzete, mert a test önmagában nem tartalmazza a bűnt.
18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)
26 Mert amiképpen holt a test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül. (Jak 2,26)
Ha nem különböztetjük meg a test szót a hústest szótól, és összevetjük Pál Rómabeliekhez írt levelét a Korinthusbeliekhez írt levelével, akkor azt látjuk, hogy ellentmond önmagának, mert sok fordításban mind a hústestet, mind a testet egyszerűen testnek fordítják. És akkor egyszer Pál azt írja, hogy a bűn a testében lakozik (Róm.7.), majd azt mondja, hogy minden bűn a testen kívül van (1Kor.6,18). Jakab viszont megerősíti, hogy a test önmagában csak egy „edény”, ezért a bűn nem lakhat a sejtjeinkben, hanem az valósággal a bukott lelkünkben van, amelyet a Biblia húsnak, itt hústestnek mond. Ezért elengedhetetlen az újjászületés, mert önmagában a lelkünk nem képes legyőzni a hústestet. Pontosabban, a hústest kívánságainak kiszolgálására figyelő lélek, nem képes ezt a törekvését legyőzni, és a harcban mindig alul marad. Erről szól a Róma levél 7. fejezete.
7 Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)
Én hiába olvasom Isten törvényét, és gyönyörködöm benne, a végrehajtás nem megy saját erőből. A hústest, ahogyan az állatoknál, mindig önző, parázna, irigykedő, stb (Gal.5,19-21), más szóval az önző érdekeket képviseli, mert szépen mondva túl akar élni másokat. Ezért bukik bele a lélekelemzésbe az Isten nélküli pszichológia, és ezért keverhetik bele az ember jellemébe a „fajfenntartás” és az „életbenmaradás versenyének” látszata alapján azt, hogy az ember az állati sorból emelkedett ki. De ez nincs így! Ez a bűn következménye, és ez része lett a születésünkkel „kapott” jellemünknek.
24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? (Róm 7,24)
2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm 8,2)
A bűn a törvény erejével van bennünk. Ha itt megállunk egy kicsit, és elgondolkodunk a keleti vallások ma oly felmagasztalt meditációs technikáin, és türelmességet tanító tanain, akkor meg kell látnunk, hogy azok csak az elfojtás módszerét tudják érvényesíteni. Ez pedig két dolgot jelent. Az egyik, hogy ez addig tud érvényben lenni, amíg én kontrollálom a helyzetet, és nem veszítem el az önuralmam. Ha pedig egyszer „kihoznak a sodromból”, akkor reménytelenül visszaesek. A másik, hogy ezek az elfojtott érzelmek, kívánságok és indulatok máshol, más formában törnek elő. Ha pedig nem elégíttetnek ki, akkor depresszióba sodorják az egyént. Ezért kell még ma is oly sok ilyen technikát követőnek „én időt” félretenni, hogy tudjon magával foglalkozni, és a hústestének kedvezni, hogy a hústest elfojtott indulatai és kívánságai, vagyis az ego kapjon „valamit” és újra elcsendesedjen. Ahogyan látjuk, a hústestben lévő törvényt csak egy erősebb törvény tudja legyőzni. A bűn törvényét csak Isten életének törvénye tudja legyőzni. Ez az egyetlen olyan törvény, amely erősebb a bennünk lakozó bűn törvényétől. Isten életének törvénye nélkül minden harcunk hiábavaló. Isten életének törvényszerűsége, hogy nem cselekedhet bűnt, és mivel Isten maga az élet, ezért a Tőle származó élet törvénye a legerősebb törvénnyel rendelkező élet. Ez az egyetlen élet, amely legyőzheti a mi bűnös hústetünkben lévő törvényt. Ezért kell újjászületnünk víztől és Szellemtől.
6 Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)
11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 6,11)
A víztől való újjászületés során megerőtlenül a bűnnek hústeste, és a szellem újjászületésével pedig részünkké válik az az isteni erő, amellyel a továbbiakban a hústest kívánságait meg tudjuk öldökölni.
13 Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)
A hústest cselekedeteinek egy útja lehet, ha az ember valósággal Isten felé törekszik. Ez az út pedig a halál. Nem az elfojtás, hanem a halál. A kettő között az a különbség, hogy ha valami meghalt bennem, akkor az már nem követel semmit sem magának. Vagyis egyszerűen nincs jelen, nem nyomja a lelkem, mint az elfojtásnál. Az elfojtással a felgyülemlett indulatokat valahová el kell vezetnem, de a halál esetében nem kell ilyet tennem, mert „meg sem érint” az a bizonyos dolog. De ahogyan láttuk, mi önmagunkban képtelenek vagyunk megölni a hústestet. A hústest mindig legyőzné a lelkünket. Ezt csak és kizárólag Isten Szellemének ereje tudja bennünk megtenni.
2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róm 12,2)
10 Ezért ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem. (Zsid 8,10)
11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; (1Pt 2,11)
Az Úr segít azzal, hogy beírja az ő törvényét a mi elménkbe és szívünkbe. Ezzel képesek leszünk arra, hogy a jót felismerjük, amikor odafordulunk az Úr felé. És ezért kell a Szent Szellem az életünkbe, hogy legyen erőnk a hústesttel szemben megcselekedni azt, amiről látjuk, hogy jó. Csak a Szent Szellemtől átitatott szellemünkkel összefogásban képes a lelkünk a hústesttel szemben eredményes harcra.
Most sokan kérdezhetik, hogy jó-jó, ez így szép, de hogyan néz ki ez a gyakorlatban. A valóság az, hogy mi nem látjuk magunkat tisztán. Mindenki sokkal engedékenyebb önmagával szemben, mint másokkal.
3 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? 4 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? 5 Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! (Mt 7,3-5)
Másoknál rögtön látjuk, hogy mi a probléma. A saját életünkben azonban igencsak elnézőek, és sokszor vakok vagyunk. Ezért mondhatja Jézus, hogy a szemünkben lévő gerendát nem látjuk, de a másik életében a szálkát is észrevesszük. Az Úr sok dolgot megmutat az életünkben, hogy mik azok, amik nem tetszenek neki. Ilyenkor „kezeli” a hústesti életünk, más szóval az óemberi életünk egy adott részét. Ettől a ponttól van reményünk a változásra is, mert ha az Úr rámutat valamire, akkor megadja hozzá az erőt is, hogy azt elhagyjuk az életünkből. Csak így lehetséges. Arra is figyelnünk kell, hogy az Úr nem fog egyikünk életében sem mindent egyszerre „lerombolni” és egyik napról a másikra új életet kezdeni velünk. Ő nem akarja, hogy lelkileg összeomoljunk. A lelkünkön végzett igen precíz munkájából is látszik, hogy Ő az Isten, mert ezt más nem tudná így megcsinálni. Miközben éljük az életünket, Ő úgy hozza elénk azokat a dolgokat, amiket el kell hagynunk, és közben dolgozunk, tanulunk, családunk van. Akkor mutat rá egy-egy dologra, mikor azt képesek vagyunk elhordozni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb dolgokkal kezdi az Úr, és a legsúlyosabbak maradnak a legvégére. Ennek az az oka, hogy azokat a dolgokat a legnehezebb letenni, amelyek a lényünk meghatározó elemei. Ezekhez kell a legerősebben az Úrban lennünk, és ehhez kell számunkra a legtöbb erő, mert ezekhez kötődünk a legerősebben. Ha ezekkel kezdené az Úr, akkor hirtelen nem tudnánk, hogy kik vagyunk.
7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. (1Kor 12,7)
10 Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; (1Kor 12,10)
A Szellem kijelenti, hogy az Úr szerint merre kell tovább haladnunk az életünkkel. Ez mindenkinek haszonra adatik, nem „csak úgy”. Ha valamit kijelent az Úr, akkor azzal célja van. A Szent Szellem ajándékai között ott van a „csodatévő erők”, amely a görög „dunamis” szó. Ennek egyik jelentése valóban a csodatévő erő, de az egyik legfontosabb jelentését keveset forgatják. Ez pedig az erkölcsi erő, és a lélek kiválósága. Tehát a Szent Szellem adja meg azt az erkölcsi és szellemi erőt, amellyel a hústest cselekedeteivel, indulataival és kívánságaival szemben megállhatunk, és legyőzhetjük.
Ahogyan az 1Pt.2,11-ben látjuk, a hústest a lélek ellen harcol. Vagyis az elménkben meg vagyunk győződve az isteni törvények helyességéről, és azokat akarjuk követni, de az óemberünk, a hústest ezeknek nem engedelmeskedik.
11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve a hústesti bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; (Kol 2,11)
Amikor a szívünk körül van metélve, akkor jön el a lelkünkben az a fajta szabadság, hogy ne legyen kényszer bennünk a hústest cselekedeteinek megcselekvésére. A szív a döntéshozó „szervünk”, és ez a Bibliában nem esik egybe a fizikai szívvel, de funkcióját tekintve ugyanaz. A szívben mérlegeljük adott helyzetben a körülményeket, és vetjük egybe a korábbi véleményekkel, tapasztalatokkal, hittel, meggyőződéssel. Akkor van a szívünk körülmetélve, ha már tud a hústest „kényszerítésétől” függetlenül, a hústest ellenére is döntést hozni. Ehhez adja meg utána a Szent Szellem az erőt, hogy legyőzzünk a cselekedet szintjén is a hústestet, más szóval megöldököljük a hústest cselekedeteit.
Ez a hústest, a lélek és a szellem harca az emberben. A hústestben lakó bűn törvényét csak és kizárólag Isten Szellemének törvénye képes maga alá gyűrni. Ezért lehetnek azok az Isten Fiai, akik a hústest cselekedeteit képesek megöldökölni Szellem által, mert csak így van esélyük Isten parancsolatait betölteniük, és Szellem szerint élni. Erre az ember önmagában képtelen.
hústest
„Szövétnekeitek meggyújtva” – a 10 szűz példája, azaz élet a Róma 8.
Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; (Lk 12,35)
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia. (Mt 24,42-44)
Jézus többször figyelmeztet bennünket, hogy folyamatosan legyünk készen az Ő visszajövetelére, mert nem fogjuk tudni a pontos idejét. Ezek a példázatok azoknak szólnak, akik szeretnének készen állni az Ő eljövetelekor. Hogy az övéi közül ki hová tartozik (okos vagy bolond szűz, hű vagy hűtlen szolga), azt mindenkinek magának kell megkérdeznie az Úrtól. Ezt csak és kizárólag Ő tudja megmondani, és el is fogom mondani, hogy miért.
Ha valóban az Úrhoz készülünk, akkor Lk.12,35 két nagyon fontos dolgot árul el arról, hogy hogyan kellene nekünk itt a földön élnünk. „Legyenek derekaitok felövezve,” – vagyis ne rendezkedjünk be ebben a világban. Számos ige foglalkozik azzal, hogy ne szeressük ezt a világot (pl. 1Jn.2,15; Jak.4,4). Ha valóban várjuk Isten országát, hogy elköltözhessünk Hozzá, akkor legyünk állandóan útra készek. Ahogyan Ábrahám is sátorokban lakott, mert valami jobbra várt (Zsid.11,9-10). De ettől fontosabb, hogy mit jelent az, hogy „szövétnekeitek meggyújtva”. Ehhez meg kell néznünk, hogy mit jelent a szövétnek.
Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. (Péld 20,27)
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító-feddések. (Péld 6,23)
Ezzel be is lépünk az újszövetség lényegébe. Az Úrtól való szövétnek, vagyis lámpás, az ember szelleme. Amikor újjászületünk, akkor Isten megeleveníti az ember szellemét, és onnan kezdve a szellemén keresztül újra közösségben lehet Vele. Az értelmünket a szellemünk világosítja meg, amikor Istentől kap kijelentést, és bölcsességet (fentebb: Péld.20,27). Az újjászületett szellemünkben Isten Szent Szelleme lakozást vesz (2Kor.1,22; Ef.4,30), kicseréli a szívünket (hogy ez mit jelent, arról kicsit később), és megtölt minket a Tőle jövő világossággal. A tíz szűz példájában (Mt.25.) a szűzeknek mindvégig megmarad a lámpásuk, mert az újjászületett szellemet az Úr többé már nem veszi el. Viszont a lámpás fénye ki tud aludni, és erre figyelmeztet a bevezető igében Jézus, hogy legyenek a lámpásaink meggyújtva. A lámpásba, vagyis a szellemünkbe bekerülő isteni világosság két fő részből áll.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. (Zsolt 119,105)
Ismét szólt azért hozzájuk Jézus, mondva: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. (Jn 8,12)
Jézus maga Isten világossága (Jn.1,1-5; Jn.1,9-10), aki teljes az Atyával, és akivel teljes a Szent Szellem is (Jn.16,14-15). Egyrészről Isten írott igéje ad az értelmünknek világosságot, amikor a Szent Szellem megértést ad egy-egy szakaszról. Másrészről az Úr követése ad világosságot, azaz a Szent Szellem egy-egy élethelyzetre adott kijelentése. A szellemünkön keresztül a Szent Szellem világosságot hoz az értelmünkbe (Zsolt.18,29), és csak ez a közösség hozhat fényt az életünkbe. Csak akkor tudjuk a lámpásunkat meggyújtva tartani, ha az Úrral való közösségen keresztül folyamatosan vesszük a Szent Szellem kijelentéseit, és engedelmeskedünk neki. Ezt úgy tudjuk megtenni, ahogyan az apostolok is megtették a kezdeti időkben:
És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)
Tehát az ige tanulmányozásával, az úrvacsorával, az imádkozással, és a szentekkel való közösséggel tudjuk a szellemünket, vagyis a lámpásunkat meggyújtva tartani. Ha az ember hármas felépítését, összevetjük a szent sátor felépítésével (test-udvar; szentély-lélek; szentek szentje-szellem), akkor látjuk, hogy a szentek szentje sötétben volt. Vagyis a mi szellemünk sem tudja elsőre eldönteni, hogy amit kapott, az az Isten Szent Szellemétől jött, vagy más szellemi befolyásra érkezett hozzánk. Ezt meg kell vizsgálnunk a lelkünkben, vagyis a tudatos gondolkodásunkkal. Ezt példázza a szentélyben álló, világosságot adó gyertyatartó. Az értelmünk ad világosságot a szellemi dolgokra. A szellemi kijelentéseket össze kell vetnünk az írott igével, és el kell bírálnunk, hogy az Úrtól kaptunk-e kijelentést, vagy más szellemtől (2kor.11,4; 1Kor.14,30; 1Th.5,21). Az ige mellett még figyelnünk kell egy belső „érzetre”, amely két részből tevődik össze. Az egyik a lelkiismeret, amely mint egy erkölcsi bíró, rögtön szól, ha valami Isten törvényével ellenkezik (Ef.4,18-19). A másik pedig a szellemi békesség (Róm.8,6). Ha az, amit a szellemtől kaptunk ezt a két próbát is kiállja, akkor az szinte bizonyosan az Úrtól kaptuk. Ez az újszövetség egyik alappillére, hogy „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek” (Jn.6,45, Jer.31,34; Ézs.54,13). Ezt nem tudja senki senkinek átadni, mert a lelkünk legmélyén mindannyian másképpen érezzük a szellemi kijelentéseket. Másképp gondolkodunk, másképp működik a lelkünk. Mindenkihez egyénileg szól az Úr, és ezt mindenki másképp „hallja” a saját szellemében. Ezért hibás minden módszer, ami ezt általánosan át akarja adni! Ezt mindenkinek magának kell befelé figyeléssel megtanulnia. De ahogyan az ember elkezd járni az Úrral, és Isten Szelleme folyamatosan szól benne, akkor a tapasztalatok útján egyre határozottabban fel fogja ismerni az Úr hangját a szellemében, és egyre könnyebben megérti az Úr akaratát. Így folyamatosan tanít minket az Úr az Ő útjaira, és ezzel együtt a mi saját bölcsességünk is gyarapodni fog. Egyre inkább meg tud telni a lényünk Isten világosságával és ismeretével (Kol.1,9). A tíz szűz példájában ezért nem tudnak az okos szűzek olajat adni a bolond szűzeknek, mert az egyéni vezetést nem lehet átadni. Hogy kinek mikor mit mond az Úr, milyen cselekedeteket készített elő, azt mindenkinek magának kell az Úrtól elkérnie. De ez még csak az első lépés, mert még csak ott tartunk, hogy megértettük, hogy mit mondott az Úr. Amiről eddig írtam, az a belső folyamata annak, ahogyan a lámpásunkat megvilágítja az Úr. És ha már világít a lámpásunk, akkor annak kifelé is látszania kell.
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen építtetett város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,14-16)
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtettünk a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. (Ef 2,10)
Kifelé az Úr által előkészített cselekedetekben kell ennek a belső világosságnak megnyilvánulnia. Ezzel hozzuk el a világosságot a világba. A Lk.12,35 után Jézus rögtön azoknak a szolgáknak a példáját meséli el, akiket megbíz az uruk a tennivalókkal, és azok hűségesen megmaradnak abban még akkor is, amikor késik az ő uruk (Lk.12,36-44). Ezzel azt üzeni Jézus, hogy azoknak fog égni a lámpásuk, akik folyamatosan az Úr elé járulnak, kérik a Szelleme vezetését, és megmaradnak azokban a cselekedetekben, amiket nekik parancsol. Azok lesznek a boldog szolgák (Mt.24,45-47), akik bemennek az ő uruk örömébe (Mt.25,21). A hűtlen szolgák pedig azok, akik megfáradnak az Úr keresésében, és más cselekedeteket keresnek. Ezzel kialszik a lámpásuk, és ők lesznek a bolond szűzek, akik végül nem tudnak bemenni a menyegzőre.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,4-6)
Az Úrban kell maradnunk, hogy Ő is bennünk maradjon. Ha nem tudunk benne megmaradni, akkor nem lesznek olyan „világító” cselekedeteink, amelyek a lámpásunkat meggyújtva tartják, és használhatatlanok leszünk az Úr számára. Ahogyan fentebb említettem, itt beszélnünk kell az új szív jelentéséről.
És hintek rátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítalak titeket. És adok nektek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet hústestetekből, és adok nektek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. (Ezék 36,25-27)
Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondva: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. (Jer 31,33-34)
Ez a két igeszakasz leírja az új szövetségben végbemenő eseményeket. A megtérés megtisztít minket, és az újjászületéssel új szívet és új szellemet kapunk. Majd az új szívbe beírja az Úr az Ő törvényeit, és mindenkit személyesen tanít (ahogyan ezt fentebb leírtam). A szívünkkel két fontos dolog történik. Kapunk egy új, hússzívet, és abba beleíródik Isten törvénye. De mi ez a szív bennünk? A megtérés adja meg ehhez az egyik kulcsot. A megtérés előtt egy Isten nélküli világképpel rendelkezünk, emberi mérték szerint éljük az életünk (Ef.2,1-2), ez határozza meg a gondolkodásunkat is. Amikor az Atya elkezd vonni minket, és hitre juttatt, akkor felismerjük, hogy Ő létezik, és szükségünk van a bűneink bocsánatára. Ez a világnézeti változás a szívünkben megy végbe (Róm.10,10). A szív, a lelkünk, vagy helyesebben mondva a lényünk legmélye, ahol a meggyőződésünk van. Az összes korábbi tapasztalatunkat a szívünkben raktározzuk, és helyzetről-helyzetre hozzuk elő a meggyőződésünk szerinti döntéseket. A szívben bíráljuk el a hozzánk érkező ingereket, és a szívben döntjük el, hogy hogyan „kezeljük” azokat. Ahogyan gondolkodunk az életünkben elénk kerülő dolgokról, úgy fog a szívünkben ez elraktározódni. Ezért nagyon fontos, hogy miről, és hogyan gondolkodunk (Fil.4,8). Emiatt olyan nagy horderejű a megtérés és a hitre jutás – (már ha nem csak elméleti hitről beszélünk, amikor csak elhiszi valaki, hogy Jézus az Isten fia), mert a világ megítélése onnantól kezdve más alapokon nyugszik, mégpedig egy Isten által írt új szabály szerint.
Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsd azt. (5Móz 30,14)
Ezért van hozzánk olyan közel Isten igéje. Mindkettő, az írott és a kijelentett (logosz és rhéma) ige is a szívünkbe tud íródni, és azt immár benn hordozzuk magunkban. Így ismerhetjük fel a kemény szív jelentését is:
Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük; (Ef 4,18)
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg volt keményedve. (Mrk 6,52)
Jézus pedig észrevéve ezt, mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-e be és nem értitek-e? Mégis kemény-e a szívetek? Szemeitek lévén, nem láttok-e? és füleitek lévén, nem hallotok-e? és nem emlékeztek-e? (Mrk 8,17-18)
Azok tudnak elidegenülni az isteni élettől, akiknek kemény a szívük. Jézus is a tanítványok szemére veti, hogy kemény a szívük. Látták és hallották Isten csodáit Jézuson keresztül, és mégsem értik. Akkor keményedik meg a szívünk, ha nem az új, Istentől kapott „normák” és „törvények” szerint élünk, hanem a régi emberi normák szerint hozzuk meg a döntéseinket, vagy azok szerint cselekszünk. Ahogyan Jézus mondja, hogy „nem emlékeztek-e?”. A tanítványok szívében már benne volt a sok bizonyság Jézusról, és a mennyek országáról, de még olykor a régi, Isten nélküli gondolkodásmóddal ítéltek meg egy-egy helyzetet. Amikor visszatérünk az újjászületés előtti gondolkodásmódunkhoz, akkor keményítjük meg a szívünket. Mert akkor hiába ad az új szívünkbe Isten bármilyen cselekedetet, vagy kijelentést, mert olyankor azt elvetjük, és a régi „mérték” szerint ítéljük meg. Ugyanez a viselkedés a hitetlenség alapja is, amikor a régi ítélőképességünk szerint próbálunk meg egy helyzetet kezelni, és nem az új szívünk szerint. Ezért lehet éles különbséget tenni a régi és az új szívből kijövő dolgok között:
Amik pedig a szájból jönnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Mt 15,18-20)
És itt érjük tetten a régi, kőszív dolgait, amelyek szinte teljesen ugyanazok, mint a hústest cselekedetei (Gal.5,19-21). Ezek az óember cselekedetei. Az óember, vagyis másik bibliai kifejezéssel a hústest, az újjászületett és immár szabad lélek ellen törekszik.
Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az lelki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; (Kol 2,11)
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; (1Pét 2,11)
Ahogyan a Péter leveléből vett idézetből láthatjuk, bennünk van az óemberi (hústesti) bukott lelkünk is, amelyik az újjászületett lelkünk ellen törekszik. Az újjászületett lelkem az, amely immár szabad a hústesti bűnök erejétől (Róm.6,6). Rajtam áll – mivel szabad akaratom van – hogy mit cselekszem. A lelkemben hozom meg a döntést, hogy engedek-e a régi óembernek, vagyis kemény szívvel élek, vagy a Szent Szellemtől kapott új világosság által előkészített cselekedeteket cselekszem.
Ez jelenti igazán az új szövetség megélését. Amikor benn, az újjászületett szellemünkben Isten megadja az Ő vezetését, és azt megértve megcselekedjük. Ez a Róma 8. szerinti élet, amikor nem a hústest szerint (vagyis nem az óember normái és gondolkodásmódja szerint), hanem a szellemtől kapott új meggyőződésből végrehajtott cselekedeteket tesszük. Ha ebben életünk végéig megállunk, akkor okos szűzek leszünk, akiknek a lámpása mindvégig meggyújtva marad.
Ahogyan fentebb írtam, a lámpásunk, az újjászületett szellemünk, melyet már nem veszi vissza az Úr. Viszont ezt a lámpást, nekünk kell olajjal „megtöltenünk”, a Vele való közösségen keresztül. Minél többet és gyakrabban vagyunk az Úrral, illetve maradunk Őbenne, annál több olajunk lesz, amely kitarthat arra az időre is, amikor késik a vőlegény. Így tudunk olajat „raktározni”. Mivel figyelmeztet minket az Úr, hogy nem tudjuk mikor jön el, ezért nem szabad felhagynunk az Ő keresésével, és az általa adott cselekedetek megcselekvésével. Csak akkor tudunk elég olajjal rendelkezni a visszajövetelekor. (Sok tanítás az olajra figyel, de a lényeg nem igazán az olaj, hanem az, hogy a lámpásunk életünk végéig égjen.) Akkor alszik ki a lámpásunk, ha az Úr keresését és az engedelmességet elhanyagoljuk, és újra a hústest cselekedeteit kezdjük el megcselekedni. Ha nem keressük az Urat, akkor automatikusan a hústestből, vagyis az óemberből élünk. Mivel elfordulunk az istenitől, ezért onnan nem is kapunk új életet. Ilyenkor felerősödik az óemberünk, és visszaesünk a szellemi fejlődésben.
Ha ebben a szellemi világosságban járunk, akkor általa változunk el belülről egyre inkább Krisztus hasonlatosságára, és jön el az Isten országa a mi szívünkbe. Mindvégig keressük az Úr akaratát az életünkben, és annak engedelmeskedve járjunk, hogy legyen elég olajunk a lámpásunkba. Ehhez a szívünkben szükség van az Isten iránti szeretetre, és egy élő reménységre, hogy mindaz, amit Ő mondott, az igaz. Csak ez a hit tud minket végigvinni egy ilyen életen, mert közben még meg is fog próbálni minket az Úr, hogy valóban tiszta szívből követjük-e Őt.
És emlékezz meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-e az ő parancsolatait vagy nem? (5Móz 8,2)
Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtasson a Jézus Krisztus megjelenésekor; (1Pét 1,7)
Hatalmas örökség vár azokra, akik végül az Úr menyasszonyai lehetnek. Ne gondolja senki, hogy ez olcsó lesz. Aki inkább választja a földi élet a gyönyöreit és kényelmét, és él a hústest kívánságai szerint, az ne várja, hogy megkapja a teljes örökséget, amit csak a menyasszony fog megkapni. Balgaság elcserélni 70-80 év jólétére egy örökkévalóság csalódását, mert az örökkévaló jót dobja el az, aki nem az Isten Szent Szelleme szerinti életet választja. Attól nincs semmi csodálatosabb, mint amit az Úr megígért az Őt félőknek.
Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. (Jel 21,7)
Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)
A hústest fogalmának magyarázata
A hústest szó alkalmazása a Váradi-Károli Bibliában nem az első a Bibliák között. Vida Sándor fordításában, és Csia Lajosnál is megjelenik, bár ő teljesen helyesen a hús szót használja. Lényeges különbség van az egyszerű test szó és a hús, vagyis a hústest szó jelentése között, ezért fontos megértenünk a jelentését. A szó igazi jelentése hús, de a Váradi-Károli Bibliában a hústest kifejezést alkalmaztuk, hogy felismerhetőek legyenek azok az igehelyek, ahol korábban az egyszerű test szó állt. Ez a fajta megkülönböztetés jelen van a német és angol Bibliákban, a body és flesh, valamint a Leib és Fleisch szavakkal.
A magyar Bibliákban két-két szót fordítanak testként, melyek jelentése jelentősen eltér.
TEST
görög Soma (G4983), héber Govijja (H1472) jelentése:
1. Emberek és állatok teste
– halott test, vagy holttest
– az állatok élő teste
2. Égitestek
3. Emberek kis vagy nagyszámú testületbe való tömörülése, mintha egy család lennének; társadalmi, etikai, misztikus test, mint az Újszövetségben a gyülekezet
4. Valami, ami árnyékot vet, de maga tisztán elkülöníthető az árnyéktól
HÚS/HÚSTEST
görög Sarx (G4561), héber Bászár (H1320) jelentése:
1. Hús (az élő test lágy részei), mind az embernél, mind az állatnál
2. A test
– ember teste
– természetes vagy fizikai származásra használt, generáció vagy kapcsolat, egy természetes generációból született
– az ember érzéki természete, az „állati természet”
– minden negatív szinezet nélkül
– az állati természet vágyakozásai, amelyek bűnre visznek
– az ember fizikai természete, amely ki van téve a szenvedésnek
3. Élő teremtmény (akinek húsból való teste van), legyen az ember vagy állat
4. A hús jelöli az ember földi természetét, amely nélkülözi az isteni befolyást, ezért elmerül a bűnben és ellenáll Istennek
Jól látható, hogy a test szó, az inkább az alakra, formára, megjelenésre vonatkozik, mint a megtestesülő dolog természetére. A hús, viszont inkább a fizikai megjelenés természetére utal.
Remek példa a test jelentésére a kérubok leírása Ezékielnél:
És ezek az ő orcáik. És szárnyaik felül kiterjesztve voltak, mindegyiknél két szárny összeért, kettő pedig fedezte testüket. (Ezék 1,11)
A kéruboknak szellemi testük van, mert ők szellemi lények. Ezért a testüket nem a hússal nevezi meg a Biblia, hanem a test szóval. De a test szót találjuk Jézus halála után is, amikor az Arimathiából való József elkérte Jézus halott testét:
Ez odamenve Pilátushoz, elkérte a Jézus testét. (Lk 23,52)
A lélek nélkül a test „csak” az emberi forma, alak, ezért ezzel fejezi ki a Biblia holttestet is.
Az ember kezdetben élő lélekként lett megalkotva (1Móz.2,7), és csak később lett a testi vágyait beteljesíteni akaró lélekké, vagyis hústestté, másként mondva hússá (1Móz.6,3). Kezdetben a bűnbe esett ember nem élt ilyen életet, ez csak Noé idejére teljesedett ki, amikor azt mondja az ige, hogy az ember szívének minden gondolata kizárólag gonosz (1Móz.6,5).
Sajnos csak a szövegkörnyezetből látszik, hogy a hústestnek éppen melyik jelentését kell értenünk, ezért nézzük meg konkrét példákon keresztül, hogy mikor melyik jelentésével találkozunk.
1. Hús, a test lágy részei
Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van: (Róm 2,28)
És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16)
És az Ige hústestté lett és lakott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14)
A felavatási kost pedig vedd, és főzd meg annak húsát szent helyen. (2Móz 29,31)
A körülmetélés egyértelműen a húson van végrehajtva külsőképpen. Krisztus is húsban született meg, nem más anyagban, és ebben a jelentésben elsősorban az anyag megjelenése a fontos, ahogyan a 2Móz 29,31-ben látjuk, ott szintén húsnak van fordítva.
Ma már fontos megjegyezni, hogy Jézus egy teljesen emberi testben (hús-vér testben) jött el. Az ige hússá lett, vagyis teljesen emberivé, anyagivá. Ezt támadja a gnosztikus és New Age irányzat. Ezért ez ma kulcsfontosságú az igazság szempontjából. (Erről szól egy korábbi irás: A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség)
2. Az egész test
Én vagyok az az élő kenyér, aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ életéért. (Jn 6,51)
Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55)
Minkét héber (bászár-govijja) és görög (sarx-soma) szó jelentheti a teljes emberi testet is, csak annyi a különbség, hogy a hús elsődleges jelentése nem az egész testre vonatkozik, hanem az anyagra. Jézus a tömegek előtt a hús (vagy hústest, ahogyan a Váradi-Károli Bibliában szerepel) kifejezést használja, de egyértelműen az Ő egész testére utal, mert amikor a tanítványokkal van együtt (Mt.26,26; Mrk 14,22; Lk.22,19), akkor a test szóval fejezi ki a mondanivalóját, és ott érthetjük meg, hogy Ő az egész testét odaadta váltságul miértünk. Ebben az esetben tehát a sarx (hústest, a megjelenési forma anyaga) és a soma (test, a megjelenési forma) jelentése megegyezik. A tömegből akik ezt nem így értették, azok sokan mondták, hogy ez már kemény beszéd, és többen nem is követték tovább.
3. Az egész ember, mint élő teremtmény, a lélekkel együtt
Mert soha senki az ő tulajdon hústestét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók. Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy hústestté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Ef 5,29-32)
Ahogyan látjuk, az Ő testének vagyunk a tagjai, amely a test szó 3. jelentése, vagyis nem a hústestének, mert itt a test jelentése az emberek tömörülésére, társulására (egyház, házasság) vonatkozik. De az Ő húsából és csontjából valók vagyunk, mert a testvérei vagyunk Krisztusnak az újjászületés és az úrvacsora révén.
Mind a házasság példájában, mind Krisztus és az egyház példájában a teljes ember, vagyis az emberek testi-lelki egyesülése látható. Krisztus testében is, és a házasságban is fontos a lelki egyezőség, fontos, hogy ugyanazok legyenek a testi szövetséget alkotók lelki vágyai is, mert enélkül nem járhatnak egy úton (Ámós 3,3). Krisztus testében ez azt jelenti, hogy Krisztusnak, mint a fej vágyainak kell átjárnia az egész testét, vagyis a földi egyházát. Egyesülve vele az Ő vágyaiban, látásában, érzéseiben, céljaiban, munkájában, ítéleteiben, stb.
Hasonlóan a házastársaknál meglévő testi-lelki egyesüléshez, a parázna testi kapcsolat sem marad meg testi szinten, hanem a lélek is részt vesz benne.
Avagy nem tudjátok-e, hogy aki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy hústestté. (1Kor 6,16)
A paráznaság bűne ezért más, mint a többi bűn, mert abban az ember az egész lényével vesz részt, és emiatt egy kis része sem marad bűntelen.
4. A bűntől megrontott gyenge, ferde ember, elmerülve a bűnben
A hústest jelentései közül a bűntől megrontott gyenge ember a leggyakoribb előfordulás a Bibliában, abban az értelemben, hogy a lélek nem a szellemi dolgok felé fordul, hanem az anyagi világ felé, és a testnek (a földi tagjainknak) kívánságait akarja kielégíteni. Ebben a jelentésében mondhatjuk, hogy a hústest, a test (földi tagjaink) felé forduló lelket jelenti, és semmilyen anyagi tartalma nincs ebben a jelentésében. Csak a test és a hústest fogalmának a különválasztásával lehet megérteni helyesen a Róma levél üzenetét.
Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve. (Róm 7,14)
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Róm 7,18)
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de hústestemmel a bűn törvényének szolgálok. (Róm 7,25)
Hogy testben (soma, govijjá, body, Leib) vagyunk, azzal szemben nem tehetünk semmit, mert ebbe az anyagi világba testben érkezünk és az anyagi létezésünkhöz szükségszerű, hogy anyagi testünk legyen. De ettől még nem kellene hústestinek lennünk, vagyis a lelkemnek nem kellene a testi kívánságokat kielégíteni. A hústestiség fő jellemzője, hogy a bűn szolgálata alatt van, ezért nincs a hústestben semmi jó, mert az nem az Isten dolgaira figyel, hanem az anyagiakra. Ha pedig azokra figyel, és azoknak szolgál, akkor a világ fejedelmének uralma alatt van és a bűnös test kívánságainak szolgál, semmiképpen sem Istennek. Ezért volt lehetetlen a törvénynek lelkiismeret szerint megváltoztatnia az embert, mert nem érinthette meg a belsőnket, a lelkünket, és nem tudta kezelni a hústest problémáját.
Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a hústest miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátva bűn hústestének hasonlóságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a hústestben. (Róm 8,3)
Mivel Jézus Istentől született, és nem volt meg benne a bukott természet, ezért jelenti ki a Szent Szellem, hogy „a bűn hústestének hasonlatosságában” jött el. Teljesen emberi lelke volt (1Tim.2,5), de bűntelen, vagyis Ő nem élt hústestben, ezért tudta megtenni, hogy nem a test kívánságait szolgálta ki, hanem az Atyának szolgált. Így tudta megtenni, hogy nem zavarta ha éppen nem evett (Jn.4.fej.), vagy éppen nem volt otthona (Lk.9,58, Mt.8,20). De még a tanítványok hústesti kívánságait sem volt hajlandó kielégíteni, mert a bűn a kívánságban van (Mrk 10,37). Ezért forog a Róma levél a kívánságok körül, és nem szükségletek körül. Éles különbség van a test szükségletei és kívánságai között. Az Úr ígéretet tesz azoknak, akik őt követik, hogy betölti a szükségleteiket (Mt.6,25-26; Lk.12,29-31; Zsolt.37,25). A kívánságban van a romlottság (2Pét.1,4; 2Pét.2,10) ebben a világban, ráadásul a világ kívánságai (hatalom, hírnév, gazdagság, stb.) és a földi tagjaink kívánságai (lustálkodás, tobzódás, kényelem keresés, stb.) tudják eltéríteni az embert az Úr követésétől.
Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)
Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk:
(Róm 8,12)
Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)
Ha a test (földi tagjaink) kívánságainak élünk, akkor az a halálra vezet, mert a hústest (a testi kívánságokra figyelő lélek) csak a test kívánságaira figyel, és nem törődik az isteni, szellemi dolgokkal. Ezért ha a testi kívánságoknak élünk, akkor meghalunk (Róm.8,13), mert annak vége bűn, és a bűn zsoldja halál. A Róm.8,13-ban látszik tisztán, hogy a test cselekedeteit kell megölnünk szellemmel, és nem a hústestet kell megölnünk, mert a test halott a bűn miatt. Ebből az igéből is látható, hogy a hústest jelentése nem az anyagra vonatkozik, hanem a test kivánságait kielégíteni vágyó lélekre, más szóval az óember.
Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)
Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjon tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban: (Róm 6,11-12)
Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. (Róm 2,29)
Elérve hitetek célját, a lélek üdvösségét. (1Pét 1,9)
A keresztségben nem a lélek hal meg, hanem az óember, vagyis a hústest. A test (soma, govijja, Body, Leib) már amúgy is halott a bűn miatt, mert akik igazak voltak, azok is meghaltak ebben a testben, hiába nem vétkeztek (Róm.5,14). A lelkünk mindvégig élő, és a hitünk célja is a lelkünk, vagyis a személyiségünk üdvössége (1Pét.1,9). Ezért metéli körül Isten a mi szívünket, hogy az többé ne legyen a test (földi tagjaink) kívánságainak rabságában, hanem szabad legyen arra, hogy ismét a Szellem vezetése felé forduljon, és a szellemen keresztül valósággal uralkodhassunk a test kívánságain. Nekünk magunknak kell elfordulnunk a test (földi tagjaink) kívánságaitól, ezért figyelmeztet bennünket az írás, hogy ne éljünk hústest szerint, mert azt továbbra is megtehetjük.
Sajnos sok mai Biblia levágja a Róm.8,1 vers végét, hogy kiknek nincs kárhoztatásuk Isten előtt. Ez ismét a világvallás felé vezető antikrisztusi propaganda egyik építőköve, hogy levegye az emberek válláról a bűntudatot, és meghagyja őket a bűnükben. De el kell fordulnunk a testi élettől, mert az nem lehet kedves Isten előtt (Mal.1,3).
Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8,1)
A test szenvedései
Károli Biblia 1908:
Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pét 4,1) [saját kiemelés]
Váradi-Károli Biblia 2016:
Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pét 4,1) [saját kiemelés]
Ez a vers az egyik igen fontos példája annak, hogy miért kellett a test és hústest közötti különbséget jelezni a Biblia szövegében. Ugyanis nem mindegy, hogy én fizikailag szenvedek a testemben, vagy a hústestem szenved. Elevenítsük fel, hogy mit jelent a hústest. Röviden: A test kívánságait kielégíteni vágyó lélek, amelyet több helyen óembernek nevez a Biblia.
Ezért kellett rendet tenni a test és hústest között, és ezért nagy a felelőssége mindazoknak a Biblia kiadóknak, akik ezt eddig nem tették meg, mert enélkül könnyen félreérthetőek ezek a helyek.
(A mostani írás kapcsolódik Soós Péternek a Szenvedés mennyei értéke c. tanításához, amely a következő linken érhető el. https://plus.google.com/100049993115518529563/posts/gPjbaAL85aw)
Mielőtt továbbmegyünk, nézzük meg, hogyan folytatódik Péter levele:
Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt. Mert elég nekünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járva feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, tobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. (1Pét 4,1-3)
Egyértelműen látszik, hogy nem a fizikai testről beszél a továbbiakban, hanem a lélek cselekedeteiről. Ne azokat a cselekedeteket cselekedjük tovább, amelyeket megtérésünk előtt tettünk az újjá nem született hústestben, vagyis ó ember szerint, hanem valósággal új, krisztusi életet éljünk. Ha most már tisztában vagyunk azzal, hogy mi a hústest, akkor meg fogunk sok más igét is érteni, amelyek eddig homályosak lehettek.
Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. (Mt 5,4)
Miért boldogok azok, akik sírnak? Mert a hústest szenved. Mikor szenved a hústest? Amikor nem tudja kielégíteni a testi kívánságokat. Sok felsorolás van, amelyek az óember cselekedeteit mutatják be (pl. Róm.13,13; 2Kor 12,20; Gal.5,19-21). Amikor ezeket cselekedjük, akkor a hústestünk nyugodt, sőt boldog, hiszen a testi kívánságokat maradéktalanul kielégítjük. Ilyenkor kell megijednünk, mert akkor a hústest kívánságaiban élünk. Ez pedig Isten akarata ellen cselekszik.
Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)
Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)
Ennek megfelelően az ilyen élet csak elvihet Istentől, és nem élhetek az Úrnak kedves életet. Ezért gyötröm a lelkem a böjttel is, mert a lelkem szeretné kielégíteni a test kívánságát, hogy egyen mert éhes, de nem teheti. A hústest ilyen viselkedése nem csak újszövetségi felismerés, hanem már az ószövetségben is figyelmeztette az Úr azokat, akik így éltek.
Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: És citera, lant, dob, síp és bor van lakodalmukban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét. (Ézs 5,11-12)
Jaj annak, aki már kora reggel azon gondolkodik, hogy hogyan szerezzen örömet a testének, hogyan érezze jól magát ebben a világban. Az ilyenekre mondja az ige, hogy „a hasuk az istenük” (Fil 3,19). Bármi, amit imádok, még ha nem is vallom be ezzel a szóval, hogy imádom, de a cselekedeteim ezt mutatják, az bálványimádás. Bálványt imádni pedig nem lehet önmagában, szellemi következmények nélkül. Minden ilyen cselekedetnek szellemi háttere van. Meg kell figyelnünk, hogy ma már ritkábbak a megszállottságot mutató démoni befolyásos esetek. Ez régebben, mondjuk a 19. század előtt gyakoribb volt, de ma már nem igen látható. Ennek az az oka, hogy a démonok ma már inkább az ember együttműködésére játszanak, és nem az „erőszakos” megszállásra. Olyan irányba terelgetik az emberek kívánságait, hogy a maguk „örömét” kiélhessék. Ezért problémás mai világ, ahol azt súlykolják bele az emberbe, hogy tedd meg, mert „megérdemled”. Például a 2015-ös karácsonyi áruházi szórólapok között volt már olyan, amelyik úgy hirdette a termékeket, hogy melyikkel tudod MAGADAT meglepni! Ezért lett divat a „szelfi” (mobiltelefon kép magamról) is, mert a világ fejedelmének szelleme (Ef 2,1-3) ezt folyamatos ismétlésekkel bevési az emberek fejébe! Észre kell vennünk, hogy mindennek szellemi háttere van! Egyrészről ezért nehéz ma megszentelődni az Úrban, másrészről, ezért nehéz felismerni a világi dolgokról a maguk igazi lényegét, mert ebben növünk fel.
Az Úr nem szeretné, hogy egy ember is elvesszen (Ezék 33,11). Ezért az, hogy hogyan élem az életem, az mindig az egyén döntése! Vagy jól akarok itt élni, vagy megsanyargatom a testem, hogy valami mást elérjek. Egyszer hallottam valakitől, hogy az Úrral való élet, és a megszentelődés, az már „természetellenes” élet. És ez így is van, hiszen a hústestem csak a világi kívánságokban érzi jól magát. Ezért jár ez az élet oly sok gyötrelemmel és szenvedéssel, mert a saját lelkemet kell naponta megölnöm (Kol 3,5).
Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert íme a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. De jaj nektek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalásotokat. Jaj nektek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. (Lk 6,21-25)
Ezért boldog az, aki most sír, mert a lelke ugyan gyötrődik, de tudja, hogy valami nagyobb ígéret és örökség várja. Ha nem lennének benne a Bibliában az ígéretek és az örökségek, akkor nem is lehetne megmagyarázni az olyan életet, amely szakít ezzel a világgal, és nem itt keresi a boldogságát. De mit mond Jézus: a mennyben gyűjtsünk kincseket (Mt 6,19-20). Ezért kellett leírnia Pálnak is, hogy…
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. (1Kor 15,19)
Esztelen dolognak látszik az ilyen élet, hogy szándékosan szenvedtetem a lelkem. Ha nem lenne ott egy nagy bizonyság, Krisztusról, hogy feltámadt a halálból, és ezért minden más is igaz, amit a Bibliában olvasunk. Ezért forduljunk el a világtól, és vele együtt a világ fejedelmétől is, hogy valami módon el ne veszítsük az ígéretünket.
Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. (1Ján 2,15-16)
Ahogyan Jakab is megfogalmazza, a világ szeretete ellenségeskedés Istennel (Jak 4,4). Ahogyan már korábban írtam, Krisztus kiszabadított minket a világból (Gal 1,4), ezért hatalmunkban áll a világ uralma alól kijönnünk. A bűnös hústestnek pedig nem vagyunk adósok, mert ha az ő cselekdeteit cselekdjük, akkor bizonyosan meghalunk.
Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,12-13)
Ezért jó dolog a hústesti szenvedés, mert egy nagyobb ígéret betöltésének ígérete van benne. Ezért már képes vagyok arra, hogy megsanyargassam a testem, és ne töltsem be a kívánságait.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9:27)
Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)
Ezt jelenti az 1Pét 4,1-ben lévő hústesti szenvedés. Ezért szűnik meg a bűntől az, aki hústestben szenved, mert nem a test bűnös kívánságai szerint él, hanem a Szent Szellem vezetése alatt, ami a hústestnek szenvedés.
Ha már azonban a testi szevedésekről is szó esett, röviden nézzük át, hogy milyen okokból lehetnek testi szenvedések. De tényleg, csak távirati stílusban. Ha beteg vagyok, vagy fizikai, testi szenvedésen megyek át, akkor annak 3 oka lehet:
1. bűn következménye (2Kró 21,12-19)
2. Isten eszköze, hogy tanítson, megpróbáljon, figyelmeztessen (Jób)
3. Valamilyen fizikai baleset (pl. ha tűzbe teszem a kezem, akkor megég) – bár ezek háttere is sok esetben szellemi
A testi szenvedéseknek két kimenetele is lehet. Az egyik, hogy megalázom magam az Úr előtt, és megszabadulok belőle. Vagy megkeseredek az Úr felé, hogy hogyan történhetett ez meg velem, és elfordulok az Úrtól. Ezért volt ez a próbája Jóbnak, és mondta neki a felesége, hogy átkozza meg Istent és haljon meg(Jób 2,9). De nem ezt tette, és a hite így megpróbálva még drágább lett. Ezért legyen előttünk sok hívő társunk mártírhalála is megerősítő példa, hogy valami jobbra és nagyobbra vágyunk, mint e világi élet. És aki mindvégig megáll, az megtartatik (Mt 10,22).
Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
(Zsid 11,33-35)
Hol lakik bennem a bűn?
Már foglalkoztunk a témával, hogy miért is fontos különbséget tenni a test és a hústest között. Most azonban egy másik szemszögből nézzük meg, hogy magamon belül, vagyis egy élő személyen belül miért is fontos tudni, hogy hol van a bűn. Ha nem tudom, hogy én hogyan épülök fel, akkor nem is tudom helyesen kezelni az életem, és akkor rossz fronton harcolok a gonosszal, persze akkor eredménytelenül.
A régi, 1908-as Károli fordítás szerint idézve:
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Róm 7,18)
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)
Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: (Róm 6,12)
Ezek szerint az igehelyek szerint, a testemben lakik a bűn, illetve mégsem, hiszen Pál ellentmond saját magának a Róma levél és a Korinthusi levél alapján, mert egyszer azt mondja, hogy a testében van a bűn, utána meg azt, hogy nincs bűn a testben, kivéve a paráznaságot. Majd megint azt írja, hogy a teste a bűnnek teste, és a bűn a testünkben uralkodik. Így valami nagyon zavaros, ezért szükséges, hogy szétválasszunk dolgokat.
A magyar bibliák, két kivétellel, a Csia Lajos féle és a Vida Sándor féle fordításoktól eltekintve, nem tettek különbséget két-két testre használt fogalom között. Ez a két fogalom a test és a hús. Minkét fogalmat testtel fordították. Ez két két fogalom, ahogyan a hétköznapi életben is, két teljesen más dolgot jelöl. De ezzel tisztában volt Károli is, mert például az Ézs.31,3-ban, de több más helyen is a húst, húsnak fordítja helyesen, nem tudni, hogy miért használta más helyen a test szót, a hús helyett. A Váradi-Károli kiadásban, a hústest szót használjuk, mert így könnyebb megtalálni azokat a helyeket, ahol régebben csak a test szó állt. Ezért itt is most ezt a kifejezést használom, és nem a hús szót, amely igazából helyes lenne.
Az ember eredetileg nem volt hústest, hanem azzá lett.
És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)
Eredetileg tahát élő lélekké lett az ember, ahogyan Isten megteremtette, és nem hústest volt. Hústestté a bűnbeesés után lett.
És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)
De ez igaz az állatok egy csoportjára is, akik először élő lélek voltak — „A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett.”(1Móz 1,30) — De a bűnbeesés után, az állakot is, akik korábban élő lelkek voltak, hústestté lettek, és ők is megromlottak. — „Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön.”(1Móz 6,12) Tehát a bűn, részévé lett az embernek. Ha megfigyeljük, a Bibliában a halott test, az többé nem hústestnek van írva, hanem testnek. Tehát a test szó jelentése, ha sarkítjuk a jobb megérthetőség kedvéért, akkor alakot jelent. Formát, amelyről megismerjük az adott élőlények csoportját. Ahogyan Ezékielnél olvasunk a kérubokról, akiknek testük van, és nem hústestük. De ugyanígy Jézus halála után, a testét viszik el és nem a húsát, holott a hús lenne a logikus. Tehát a hústest, az valami élőt jelent, a test pedig az alakot (formát), amelyben vagyunk. Nagyon röviden és nagyon tömören azt mondhatjuk, hogy a hústest, a testkívánságaira figyelő és a test kívánságait kielégíteni vágyó lélek.
Ha innen közelítjük a következő igét, akkor mindjárt kézenfekvő lesz a magyarázat is:
Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a hústest miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátva bűn hústestének hasonlóságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a hústestben.
(Róm 8,3)
Tehát a törvény, mint minden az emberen kívül lévő dolog, erőtlen, mert nem hoz el belső változást az ember szívében, jellemében, karakterében. És innen érthető meg, hogy Jézus, a bűn hústestének hasonlatosságában jött el. Mert egyébként ember volt, mint mi, tehát az alak emberi volt. Viszont a bűn hústestének hasonlatossága volt csak benne, nem olyan, mint a mi hústestünk, mivel bűntelen volt. Tehát a személyisége nem a test kívánságainak kielégítését tartotta szem előtt, hanem az Isten dolgait cselekedte. Gondoljunk itt a Jn.4.-ben a samáriai asszonnyal való beszélgetésére, amikor is éppen arra várt, hogy hozzanak neki valamit enni, de nem azzal törődött, hogy éhes. De ugyanezt figyelhetjük meg akkor, amikor nem pihent, hanem a sokaság igényeit elégítette ki, vagy amikor Péter azt mondja neki, hogy nem szenvedhet, és ezért Pétert kárhoztatja, hogy ő csak az emberi dolgokat tartja szem előtt. Ezért tudott bűntelenül élni. Ha megfigyeljük, egy szavát sem vonta vissza, nem kért elnézést senkitől azért amit tett vagy mondott, mert az Atyából cselekedett mintent. Az egyenes és tiszta beszéd pedig isteni tulajdonság (Zsolt 89,35).
Innen már értjük, hogy miért nem lakik bennünk, a hústestünkben jó. Azért, mert az csak a testi kívánságokat és indulatokat akarja kielégíteni. Ezért nehéz a mai jóléti társadalomban a világi embereknek, akiknek a hústeste teljes erejében munkál, hogy elszakadjanak a világ által kínált örömöktől, mert a lelkük azon dolgozik, hogy a kívánságokat mielőbb kielégítse.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.(Róm 7,18)
Megállapíthatjuk, hogy minden bűn a lélekben — a testre figyelő hústestben — van, kivéve a paráznaságot.
Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.(1Kor 6,18)
A paráznaságba az ember egész testét bele beleadja, ezért azzal az egész lelket és testet bűnbe viszi. Ha megnézzük, hogy a szexualitás szabadossága milyen méreteket ölt, és ezzel arányosan növekednek a társadalmon belül a bűnök is (nem feltétlenül csak a köztörvényes bűnök), akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy amikor az angyalok estek ilyen bűnbe az emberekkel, akkor az a bűnt milyen gyorsan és milyen mértékben terjesztette el. „Paráznaság, bor és must elveszi az észt!”(Hós 4,11) A minimum, amit megállapíthatunk, hogy a paráznaság rögtön a teljes embert lerántja a testiségbe, a bűn mélységeibe és megvakít más bűnökre, és „felkorbácsolja” a testi vágyakat, ami által még nehezebb ellenállni a hústest kívánságainak.
A hústest uralma alól egyedül nem is lehet megszabadulni. Erre csak Jézus Szellemének erejével van esély, de akkor is napi küzdelmet jelent (az elején mindenképp). Ezért elengedhetetlenül fontos a szív körülmetélése, amely igen gyakran előforduló kifejezés a Bibliában.
És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket,(Kol 2,13)
Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az lelki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;(Kol 2,11)
Először azt írja, hogy akiknek a hústeste nincs körülmetélve, azok halottak. Ez igaz is, mert a hústest a maga erejének teljében uralkodik az emberen, a bűnnel („Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek.”(Róm 8,13)), és ha engedünk neki, akkor az halálra visz. Akkor mit is jelent szív körülmetélése? A szívben vannak az ember lelkének indulatai, tehát ott jön fel először amit cselekedni szeretnénk, és azokból lesz a végrehajtott tevékenység. Ha szívem körül van metélve, akkor az azt jelenti, hogy a lelkem szabad arra, hogy ne a test vágyait akarja kielégíteni, mert le lett választva a test kívánságairól, és immár hatalmam van azokon uralkodni és Isten akaratát cselekedni. Ez pedig csak a Krisztusban való újjászületéssel lehetséges.
Ez egy küzdelmet fog bennem eredményezni, mert a hústestem továbbra is a régi reflexeknek megfelelően, küldeni fogja a testi vágyak kielégítésére vonatkozó ingereit, de immár, ha szellemben járok, akkor lesz erőm azoknak leuralására, és Isten akaratát cselekedni. Erről Péter így ír:
Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt.(1Pét 4,1-2)
Emiatt hibás minden olyan Biblia, amelyik itt testi szenvedésről ír. Mert nem fizikailag kell gyötörni magam, nem kínozni kell a testem, hanem az óemberem fog szenvedni, mert nem elégítheti ki a régi kívánságaimat. (de itt ne csak kifejezetten testi kívánságokra gondoljunk, mint evés, ivás, kényelem, pihenés, hanem a lelkiekre is, mint önzés, csalás, szórakozás, stb.) Ezért gyötri a lelkét az ember a böjttel, mert a lelke szeretné kielégíteni a test éhségét, de nem teheti.
A címben szereplő kérdésre tahát a válasz az, hogy az újjá nem született lelkemben van a bűn, amit a Biblia hústestnek nevez. Ezért van sok olyan felsorolás (pl. 1Kor.3,3; Róm.1,29-31; 1Kor.6,9-10; Gal.5,19-21;), hogy melyek a hústest cselekedetei. És ez mind lelki dolog. Óriási fegyelmeztetésnek kell lennie minden magát kereszténynek valló embernek, ha nincs küzdelme a hústestben (a régi lélekben), mert akkor az azt jelenti, hogy test szerint él! Fontos észrevennünk, hogy vannak olyan testi cselekedetek is, amelyek nem bűnök, példaul egy finomat enni, de ha azok körül forog az életem, akkor már bűnné lehetnek. Minden emberi cselekedetnek alá kell vetnie magát a Szent Szellem vezetésének (Róm.8,13). Csak akkor van esély az isteni életre és a szabadságra Krisztusban. Különben az Úr nem mondaná, hogy:
Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.(Lk 9,23)
A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség
1Tim.3,16. És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (Váradi-Károli kiadás szerint – ahol nem jelöljük külön, ott ezt a Bibliát használjuk az idézetekben)
REV 2011 „…aki megjelent testben,…”
EFO 2003 „…Jézus Krisztus emberi formában jelent meg közöttünk,…”
Katolikus „…Aki megjelent testben,…”
RÚF Új 2005 „…aki megjelent testben,…”
Egy olyan korban élünk, amikor már nem elég egyszerűen mondanunk, hogy ki az Isten és ki Jézus, hanem egyre pontosabban meg kell fogalmaznunk. Ma, az úrhajózás korában, már nem idegen kifejezés a földönkívüli és nem szokatlan vagy elképzelhetetlen a többféle megjelenési forma (test) sem. Ha valakivel élőlényekről beszélgetünk, akkor már nem csak a mi fizikai megjelenésünket érthetjük test alatt, hanem egy sokkal szélesebb spektrumot.
A magyar bibliafordítások, a test szót nem egyértelműen fordítják, hanem két fogalmat egy szóval adnak vissza. „A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.” (Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35. oldal – Százszorszép Kiadó 1994)
Hinnünk kell abban, hogy az egész írás Istentől ihletett (2Tim.3,16; 2Pét.1,20), és az igén belül is számít, hogy két tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1). Akkor jelentősége van annak is, hogy a Szent Szellem nem szinonimaként használja ezt a két szót, hanem igenis eltér a jelentésük. A két-két szó jelentése test, illetve hús.
De miért is fontos ez ma? (megj.: Mielőtt bárki istenkáromlást kiáltana, meg kell jegyeznem, hogy ebben a szakaszban nem a mi Urunk Jézus Krisztusról lesz szó, hanem egy másik személyről, akivel csak – nem véletlenül – név hasonlóság áll fenn.) Ehhez el kell indulnunk egy másik vallás, a New Age, illetve a Teozófia felé. A teozófia alapjait egy Helena Blavatsky nevű asszony „csatornán” (channelling) kapott kijelentései alapozták meg. (megj.: éles különbséget kell tennünk Isten prófétákon keresztül adott kijelentései és a médiumok csatornáin keresztül érkező kijelentései között. Itt most ennek a különbségnek a kifejtésére nincs mód, egy másik írásban fogunk ezzel foglalkozni.) Az ő egyik követője volt Alice Bailey, aki szintén „csatornaként” kapta a kijelentéseit. Alice Bailey nevezte meg először a Mester Jézust, aki Sanandra néven is ismert ezekben a körökben. A Mester Jézus többször is reinkarnálódott már a földön, kétszer mint Atlantisz uralkodója, de (szerintük) ő volt Józsué és a főpap Jósua (Zak.3,1) is. Egy másik teozófus szerint, a feltámadása után vette fel a Sanandra nevet. A feltámadása után már nem „ebben a koszos földi testben” volt (van), hanem egy magasabb szinten. És azóta már – szerintük – reinkarnálódott Tianai Apolloniusként is. Mások szerint, szintén ebből a körből, a Mester Jézus, az Asthar rendszerből származik, és földi születése előtt költözött a Vénusz bolygóra. A galaktikus rend őreként az úrhajóján tart őrjáratot. De ha elhagyjuk a teozófiai köröket, akkor is találkozunk olyan „megváltókkal”, akik nem fizikai testben vannak, vagy nem fizikai testben jönnek el, és még a bennük hívők is „fényemberekké” válhatnak.
Ezért fontos ma már különbséget tenni, hogy Isten milyen testben jött el, milyen testben van, és milyen testben fog eljönni.
A fent idézett igevers csak az egyik hely, ahol tisztán olvashatjuk azt, hogy Jézus (a mi Megváltónk és Urunk – Mt.16,16; 1Jn.4,2), az emberhez hasonlóan húsban jelent meg. És ebben a húsban támadt fel. Felszólította a tanítványait, hogy fogják meg és adjanak neki enni, mert ők is először szellemnek nézték, de Ő maga mondja, hogy a szellemnek nincs húsa, de nekem van (Lk.24,37-43). Tehát igen hangsúlyos, hogy a bűn hústestének hasonlatosságában jött el (Róm.8,3) és ahogyan látták őt elmenni a mennybe – azaz hústestben, úgy is fog eljönni. Sajnos a felsorolt bibliai idézetek, már a szinkretizmus (a vallások összemosása) jegyeit hordozzák magukon, hiszen az „aki testben megjelent” kifejezés nem elég konkrét arra nézve, hogy ki jelent meg és milyen testben. A „Jézus Krisztus emberi formában” sem kielégítő, mert ugyan Jézust Krisztusnak vallja, de az emberi forma még nem határozza meg a test milyenségét. A teozófiai Jézusok is emberi formában vannak, de most nem húsban léteznek, hanem más testben vannak.
A Biblia szerint a szellemi lényeknek is van teste. Az angyalok teste például a govijja és görög soma test szóval van jelezve, amely inkább a megjelenésre utal, mint a test anyagára. A bűnbe esett emberről mondja az ige, hogy hússá lett (1Móz.6,3). Ha nagyon röviden akarnám megfogalmazni, hogy mi a hústest lényege a Biblia szerint, akkor azt mondanám, hogy a testi kívánságok felé fordult lélek, amely a test szükségleteinek kielégítéséért él, ahogyan az állatok, az a hústest. Ahogyan az állatokat is hústestnek nevezi a Biblia – persze nem negatívan. Az embernél ez negatív, hiszen neki Istent kellene keresnie, és nem a test kívánságait. Ezért szólít fel annyiszor az ige, hogy a test kívánságait ne cselekedjük meg, mert azok Isten ellen törekszenek. A hústest nem képes Istennek tetsző életre.
Egy kicsit menjünk tovább a két test fogalom magyarázásában. Jézus, az úrvacsora szerzésénél a görög soma – azaz test szót használja, amikor a kenyérről beszél, mint a saját testéről (Mt.26,26; Mrk.14,22; Lk.22,19). Ami teljesen helyénvaló. Hiszen az nem hús, és szimbolizálja az ő testét. Ahogyan az egyház sem lehet vele egy hússá, hanem egy testté. Ha a test egy a fejjel, Jézussal, akkor ez egy olyan test (soma), amely nem egyenlő a hústesttel, mert több hústest alkotja ezt a testet (alakot). Ráadásul nem vagyunk egy földrajzi helyen, és nincs fizikai kötelék a test tagjai között. Ezért helyes itt a soma – azaz test szó használata.
Amikor azonban Jézus a János evangélium 6. fejezetében magáról beszél, mint az élet kenyeréről, akkor a görög sarx – azaz hús, hústest – szót használja. De ez a kijelentés oda vezet, ahonnan az 1Móz.2,23 indul az asszony teremtésénél „ És mondta az ember: Ez már csontomból való csont, és hústestemből való hústest: ez asszonyembernek neveztessen, mert emberből vetetett.” Ha Jézus hústestét vesszük magunkhoz az úrvacsoránál, akkor mi is elmondhatjuk, hogy Jézus húsából való hús vagyunk, vagyis a testvérei vagyunk (Zsid.2,14). A vér nem csak a bűnök lemosását jelenti számunkra, hanem mint az élet hordozója, válik részünkké. Így leszünk testvérei Jézusnak. Hála az Úrnak, mert Isten nem csak egy módon köt össze bennünket magával, hanem sok szállal. Ezért ha újjászülettünk víz és szellem által, valamint vesszük magunkhoz az Úr húsát és vérét, akkor valósággal Jézus testvérei is leszünk Isten és az egész szellemvilág részére (Róm.8,29).
A hústestnek van még egy jelentősége Krisztus testében. „Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté.”(1Móz.2,24) Itt fontos, hogy nem egy testté, hanem egy hústestté lesznek. A hústestről már tudjuk, hogy az a kívánságok körül forgolódik. Tehát két ember a házasságban egy hústestté lesz és nem egy „alakká”. A két test nem válik eggyé, hanem a két személy lelki vágyai válnak eggyé. A kívánságokban válnak eggyé. „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámosz.3,3) Tehát, ha Isten Szelleme tölt be bennünket és a Szellem vezetése szerint járunk, akkor előbb-utóbb elváltozik a szívünk is, és egy hússá tudunk lenni az Úrral, mivel minket is ugyanazok a kívánságok fognak eltölteni. Így lesz Krisztus teste egy hústestté ugyanazokkal az indulatokkal.
„Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok beteljesedve,” (Kol.2,9-10) Tehát ha egy test vagyunk Krisztussal és ugyanaz az indulat van bennünk is, akkor Őbenne vagyunk beteljesedve és egyek vagyunk Ővele, de nem csak Ővele, hanem az egész Istenséggel, hiszen Őbenne lakozik az egész Istenség.
Az ApCsel.1,11 szerint úgy jön el Jézus Krisztus, ahogyan látták elmenni, azaz hústestben. És most is hústestben van fenn a mennyben. És ugyanabban a hústestben fog újra eljönni. Ma már nem elég azt mondanunk, hogy testben megjelent a Megváltónk, vagy Jézus testben feltámadt, hanem pontosan meg kell fogalmaznunk, hogy hústestben (húsban). Ezért volt szükséges egy olyan Biblia kiadása, amely most már magyarul is különbséget tesz test és test között.