Lucifer és a Strong szótár

Amikor valaki komolyan foglalkozik az igével, akkor könnyen előkerül a Strong szótár és konkordancia, hogy azon a helyen pontosan mit is ír az ige az eredeti nyelven. Ha nem szépen akarom kifejezni magam, akkor a Strong szótár a biblia 67.könyve. Sajnos kevesen tudjuk, hogy ez a forrás egyidős a Westcott-Hort féle revízióval, és James Strong tagja volt mind az angol, mind az amerikai revíziós bizottságnak. Együtt dolgozott Westcottal és Horttal azon az Új Szövetségen, amelyet ma Westcott-Hort illetve Nestle-Aland Új Szövetsgéként ismerünk. Ez gondolom önmagáért beszél James Strong nézeteit illetően a Bibliáról.

Munkája a Biblia történetének megint egy olyan területe, amelyről a nagy nyilvánosság előtt ma már nem esik szó, és kutatás nélkül nem is lepleződik le, hogy milyen is a Strong szótár, és mi a háttere.

Ézs.14,12 kapcsán nézzük meg, hogy kis vizsgálódás után mit találunk a Lucifer szó és a Strong szótár kapcsolatában. Erről a versről már írtunk a megvátoztatott versek kapcsán, hogy visszatettük a Lucifer szót a „fényes csillag” kifejezés helyett.

az 1908-as változat szerinti vers:

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

(Ézs 14,12 – KAR 1908)

és a Váradi-Károli szerinti változat:

Miként estél alá az égről, Lucifer, hajnal fia!? a földhöz verettél, aki népeket erőtlenné tettél!

(Ézs 14,12 – Váradi-Károli)

A Strong szótárban az 1966-os szám alatt találjuk a Lucifer szót. Ez a szó egyetlen egy helyen fordul elő a Bibliában, mégpedig pontosan itt, az Ézs.14,12-ben.

Strong szótár elektronikus változat – H1966:

– Original: הילל

– Transliteration: heylel

– Phonetic: hay-lale’

– Definition: Lucifer = “light-bearer”

1. shining one, morning star, Lucifer

a. of the king of Babylon and Satan (fig.)

2. (TWOT) ‘Helel’ describing the king of Babylon

magyarra fordítva:

– Eredeti: הילל

– Transliteráció: heylel

– Fonetikusan: hay-lale’

– Definíció: Lucifer = “fényhozó”

1. ragyogó, reggeli csillag (hajnalcsillag), Lucifer

a. Babilon királya és a Sátán (képletesen)

2. (TWOT) ‘Helel’ leírja Babilon királyát

Ma már szinte mindenki az elektronikus változatát használja a Strong szótárnak, aminek van egy nagyon nagy hátránya az eredeti nyomtatott változattal szemben. Mégpedig az, hogy abban olyan jelölések vannak, amelyek már nem jelennek meg az elektronikus változatban, ezért elvész sok kulcsfontosságú információ. Nézzük meg, hogy a Lucifer szó jelentésével kapcsolatban mit találunk.

Strong konkordanciájának és szótárának címlapja:

A konkordanciában ezt találjuk:

Könyve bevezető szövegének az alján, ahol az alkalmazott jelöléseket magyarázza,  van számunkra egy igen fontos kis szakasz:

Ez azt mondja, a jobb alsó sarokban, hogy ahol döltbetűs meghatározást látunk, ott a jelentés eltér a szokásos formától.

És most nézzük meg, hogy mit mond a „heylel” szóra, ami csak ezen az egy helyen fordul elő:

A fenti „kis” kiegésztítés tudatában azt látjuk, hogy a „morning-star” jelentés, az eltér a megszokott jelentéstől, és a megszokott jelentés lucifer.

És mit mond a szó gyökeréről, a H1984 szóról:

Ez a meghatározás is tele van dőltbetűs szavakkal, amelyek mint most már tudjuk, új jelentést hordoznak. De a megszokott jelentések között olyanokat találunk, mint: ünnepelni, felfuvalkodni, bolond, bolondozni, dicsőség, fényt adni, őrültnek lenni, megházasodni, dicsőíteni, harag, ismertség, ragyogás.

Sehol sem találunk csillagra utaló kifejezést! Egyet sem!

Hogy kiderítsük, hogy mi történt, ahhoz elő kell vennünk Gesensius (1786-1842) szótárát is, mert ahogyan korábban említettem, James Strong a munkájához nagyrészt a német Gesensius munkáját használta, aki már új jelentéseket adott bizonyos szavaknak.

Gesensius szótárának 140.oldalán ezt találjuk:

majd a 252.oldalon, a „heylel” szó jelentésénél:

és az 1052.oldalon:

Azt mondja, hogy költői kifejezéssel magyarázva a szó jelentését, nála már „hajnalcsillagot” is és lucifert is jelent. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, meg kell néznünk egy Gesensiustól független szótárt, amely még a Strong szótár előtt készült. Ilyen Joseph Samuel Frey szótára, 1842-ből.

Az előszó tanúsága szerint könyve első kiadása 1815-ben volt, és az általam megtalált második kiadás 1839-ben jelent meg, amelynek újranyomása az 1842-es kiadás. Nézzük meg, hogy nála mit jelent ez a szó

26.oldal

342.oldal

Ezek szerint, nála a „heylel” szó azt jelenti, hogy „amikor felragyog”., illetve luciferként jelöli ő is.

De menjünk vissza az időben. Nézzük meg a latin vulgata fordítást, hogy Jeromos hogyan fordította:

Quomodo cecidisti de cælo, Lucifer, qui mane oriebaris? corruisti in terram, qui vulnerabas gentes? (Ézs 14,12 – Vulgata)

Ő is Lucifernek, vagyis fényhozónak fordította.

latin szótár 1970:

Brown-Driver-Briggs lexicon:

A Hebrew & Chaldee lexicon to the Old Testament

by Fürst, Julius, 1805-1873; Davidson, Samuel, 1806-1898, tr

1370.oldal

De nézzük meg, hogy az 1660-as Váradi bibliában található szótár szerint mit jelent a lucifer szó (ez egyébként megtalálható a Váradi-Károli Biblia függelékében is):

lucifer, Világhozó, Naphozó

Egy Gesensiust és Strong-ot megelőző szótár sem említi a hajnalcsillag jelentést!

Sajnos James Strong munkája nyomán, ma már olyan Bibliák készülnek, ahol a lucifer szó jelentése összemosódik az egyedül és kizárólag Jézusra használt hajnalcsillag névvel.

Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa!  (Ézs 14,12 – EFO 2015)

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! (Ézs 14,12 – RÚF 2005)

Hogyan hullottál le az égből, ​te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? ​Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! (Ézs 14,12 – KNB 1997)

Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője.

(Ézs 14,12 – Kecskemethy 1935)

Ma már úgy tűnik, hogy szinte minden fordító beleesik abba a hibába, hogy a Strong szótár szerinti jelentést elfogadja hiteles jelentésnek, és ezért ez a káromlás, hogy Lucifert Jézussal egyforma néven említik meg, már egyre elterjedtebb a modern kiadásokban. Ezért helytelen az 1908-as kiadásban szereplő „fényes csillag” kifejezés is, mert itt csillagról szó nincs. A csillag szó héberül „kokab”, és semmilyen kapcsolatban nem áll a „heylel” szóval.

Ne fogadjuk el egy-egy szó jelentését csak azért, mert a Strong szótár ezt, vagy azt mondja. Strong nyomtatott konkordanciája még külön megjelöli azokat a szavakat, ahol a Westcott-Hort féle bizottság döntése alapján megváltoztatták a szavak jelentését!

Azt írja, hogy ahol *-ot látunk, ott a Revideált Új Szövetségben (Westcott-Hort Új Szövetség 1881)megváltoztatták a szó jelentését. Ahol †-et látunk, ott csak az angol revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését, és ahol ‡-et látunk, ott csak az amerikai revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését.

Ahogyan a Két Biblia cikkben is írtam, a mai Bibliák NEM EGYFORMÁK! Nem csak apró fordítási különbségek vannak, hanem igen fontos jelentésbeli, tartalmi különbségek is! Ha valakinek számít az igazság, és az hogy hol tölti el az örök életet, akkor jól  válassza meg, hogy melyik Bibliát olvassa. Istennek egy pontocska is számít az igéjében (Mt.5,18), akkor nekünk is számítania kell, hogy milyen könyvet olvasunk úgy, mint Isten igéjét!

Megszárad a fű, elhullik a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

(Ézs 40,8 – Váradi-Károli Biblia) Ezért dolgozunk egy olyan Biblián, amely kiszűri mindezeket a modern változatokat!

Alfa és Omega, a kezdet és a vég – Krisztus személye

Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. (Jel 22,13)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Ha Krisztus személyét kutatjuk, akkor szinte véget nem érő utazásra indulunk, hiszen annyira gazdag a személyigése, hogy ahogyan János csak a földi cselekedeteiről azt mondja, hogy ha mind megirattak volna, akkor nem fogadhatnák be a könyvek (Jn.21,25). És ezek csak a földi itt tartózkodásának a cselekedetei.

Jézus többször is egyértelműen kijelentette magáról, hogy ő egy az Atyával, és ő az Atya egyszülött Fia. Sőt ezt még maga az Atya is kijelentette többször, hogy nekünk, embereknek ne legyen efelől semmi kétségünk (a vízkeresztégénél – Mk.1,11 és a megdicsőülés hegyén – Mt.17,5).

Maga az Atya is kijelentette magáról már az Ószövetségben, hogy Ő a kezdet és a vég.

Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincs Isten. (Ézs 44,6)

Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok, én vagyok az első és én az utolsó. (Ézs 48,12)

Ha Ő a kezdet, akkor mindenek előtt már léteznie kellett, hiszen vele kezdődött minden. Ezért is mondjuk, hogy Ő örökkévaló (Zsolt.90,2). Mózes első könyve a teremtéssel kezdődik. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a teremtés, lennie kell egy személynek, aki által elkezdődhet. És a teremtés kezdetével kezdődött el az idő is. Mindannyian szinte kívülről tudjuk ezt a verset, hogy „ Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”(1Móz.1,1)

Az az Isten, aki a kezdetekben mindet alkotott, az Jézus személyében kimondja, hogy Ő megegyezik azzal, mert Ő az Alfa és Omega. Képzeljük el, hogy mit érezhetett János, mikor Jézus ezt mondta neki. Akkor már nem a mestere volt, hanem a mindenség Ura! Ahogyan megjelent Jézus Jánosnak, az is mind azt mutatta, hogy Ő (Jézus) a hatalommal és dicsőséggel teljes Isten. Ezért János pontosan tudhatta, hogy Jézus miről beszél. De hogyan is mondhatja ezt Jézus magáról? Úgy, hogy Ő és az Atya egyek.

Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (Kol 1,15)

Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő rá nézve teremtettek; (Kol 1,16)

Jézus mindenek előtt született, és minden Őbenne teremtetett. Ha Őbenne lakozik az Istenség teljessége testileg (Kol.2,9), akkor az azt jelenti számunkra, hogy minden anyagi (akár szellemi akár fizikai) megnyilvánulás Krisztusban van. Ezzel bizonyságát adja annak, hogy valóban Ő a kezdet.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni, mert úgy érzem, mintha az arianizmus újra kezdené bontogatni a szárnyait. (megjegyzés: Az arianizmus lényege, hogy a Fiú nem örkötől való.) Egyre több helyről hallani, hogy a „szentháromság” az egy tan, mert Isten csak egy van. Ezt hordozza az Unitárius egyház is, hogy Jézus csak egy jó ember volt. Bár Jézus többször maga mondja el, hogy milyen a viszonya az Atyához. Ha egy személy, esetünkben Jézus, csak és kizárólag azt mondja, amit az Atya mond, és kizárólag azt teszi, amit az Atya tesz, akkor az a két személy, bár különállók, de mégis egyek. Hiszen a Fiú személye nem különül el az Atyáétól, hiszen a maga akarata szerint semmit, de valósággal semmit nem cselekszik. Másképp mondva, ha a Fiúval kapcsolatba kerülünk, akkor nem Őt találjuk, hanem az Atyát, hiszen minden amit mond és tesz, az nem Ő, hanem az Atya rajta keresztül. Nem tudjuk Jézus személyét különválasztani az Atyáétól. Nincs olyan, hogy Jézus ilyen vagy olyan, mert minden tulajdonsága megegyezik az Atyáéval. És a Szent Szellem is ugyanezt képviseli. Ő sem szól és tesz mást, mint az Atya (Jn.8,28). Nincs olyan, hogy Ő magától tenne vagy szólna bármit is.

A Szent Szellem megértéséhez hadd hozzak egy példát. Az egész Istenség olyan hatalmas, hogy mi, kis emberek nem tudnánk Őt befogadni. Jézusban testesül meg az Isten (Kol.1,17; Kol.2,9). A Szent Szellemen kereszül pedig munkálkodik a szellemvilág szintjén (Mt.12,28; Róm.15,19). Ezért – csak a példa kedvéért, képzeljünk el egy nagy görögdinnyét. Ezt a dinnyét egyikünk sem tudja egyben megenni, mert túl nagy ahhoz. Ha azonban felvágjuk kis darabokra, akkor bárki lenyelheti. Pontosan így működik irányunkban a Szent Szellem. Az Atya olyan hatalmas, hogy nem fogadhatja be egy ilyen kis teremtmény, mint az ember. Egyáltalán egy teremtmény sem. Ezért a Szent Szellemén keeresztül, magát „felaprózva”, mindannyiunkban lakozást vehet. És mértéke velünk együtt növekedhet. Ahogyan képesek vagyunk többet befogadni Belőle, úgy lehet bennünk egyre több az Istenből. És még egy fontos dolog. Ezzel mindannyiunkban ugyanaz az egy Isten lesz, ha egy Szellemet veszünk. Ezért Isten bármelyik személyével kerülünk kapcsolatba, akkor magával, az EGY Istennel, a mi Atyánkkal kerülünk kapcsolatba, a Biblia Istenével, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, aki a Vagyok.

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8)

Most, hogy már tisztáztuk, hogy Jézus egy az Atyával, és Ő a kezdet és a vég, a Mindenható. Nézzük meg, hogy ez milyen „új” érdekességet tár még elénk.

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, (Zsid 1,2)

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Jn 1,3)

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Jn 1,10)

Pálon, és Jánoson keresztül is bizonyságot tesz a Szent Szellem, hogy Krisztuson keresztül lett minden megalkotva az egész teremtésben. (megjegyzés: ahogyan a Szent Szellem szellemben képviseli az Atyát a teremtésben, úgy Jézus a „megtestesülés” – legyen az fizikai vagy szellemi megtestesülés szintjén – képviseli.)

Itt még egy fogalmat tisztáznunk kell. Mégpedig mit jelent az, hogy „által”. A legegyszerűbben talán egy népdallal tudnám elmondani. Biztosan sokan megtanultuk az iskolában az „Által mennék én a Tiszán ladikon” dalt. Ebben tisztán látszik, hogy át szeretnék menni a Tisza túlsó partjára. Keresztül szeretnék menni rajta. Szóval az által kifejezés azt mondja, hogy valamin, vagy valakin keresztül. Tahát ha mindeneket Jézus által teremtett, akkor Jézuson keresztül teremtette az Atya.

A teremtés elején azt olvassuk, hogy az Atya szólt, és lett. Egészen addig, amíg az embert nem alkotta.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Az embert nem csak a szavával teremtette, hanem itt azt olvassuk, hogy formálta. Amennyiben Jézuson keresztül teremtett mindent, akkor itt azt kell látnunk, hogy Jézus formálta meg az első embert, és Jézus volt az, aki belelehellte az életnek lehelletét az orrába. És ennek egyenes következménye, hogy Ádám először Jézust pillantotta meg.

Innen ugorjunk pár ezer évet. Egészen Krisztus feltámadásának idejéig. Az Isten, aki teremtett mindent, eljött, hogy megmentse az Ő teremtményét, akit a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Azért, hogy végre eggyé válhasson vele. Önmagát adta váltságul a bűnökért, hogy megmenekülhessünk a haláltól. Ha visszaemlékezünk, akkor az éden kertjében nem volt tilos az embernek az élet fája, csak a jó és gonosz tudásának fájától tiltotta el Isten az embert. És ma nekünk Jézus Krisztus, a messiás áldozatán keresztül ugyanaz az örök élet van megígérve, mint amire szánt bennünket a mi Istenünk és alkotónk. És mit tett a mi teremtőnk, miután eljött, odaadta magát a bűneinkért váltságul, elszenvedte a kínhalált és a mi ítéletünket:

Ismét mondta azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet: (Jn 20,21-22)

Már nem az orrába lehellt, hanem rájuk lehellt, de most már a Szent Szellemet lehellte az emberbe. Ugyanaz, aki az első emberbe lehellt, mindezek után újra lehellt az emberre, hogy immár vegye azt a Szellemet, amellyel egyesülni tud Vele egy örök életre. Milyen csodálatos! És milyen csodálatos lehetett ez Jézusnak, aki ezt mindkét alkalommal megtette!

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Jézus által lett az ember számára elérhető az örök élet, és a megelevenített kapcsolat Istennel. Ezért lett Ő a megelevenítő szellem, mert a Benne való hit és engedelmesség nélkül nem kaphatjuk meg a megelevenítő szellemet. Megint azt a szót kell használnunk, hogy általa.

Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. (Ef 2,18)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. (Jn 14,6)

Az Atyánkkal csak a Krisztus Jézuson keresztül (Jézus Krisztus által) lehet kapcsolatunk. Nincs más út. Egyedül a megtérésen, bemerítkezésen és az engedelmességen át mehetünk be végül az Isten országába. Jézus az út, és Ő az ajtó is (Jn.10,9). Kizárólag rajta keresztül lehet igazi életünk, immár Istennel együtt. Ő megtette mindenkiért azt, amit megtehetett. Innen már mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy mit választ.

És mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. (Jel 21,6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54) Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55) Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. (Jn 6,56) Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57) Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,58)

És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)

Jézus vére – 1.rész (a kulcs a keresztény élethez)

Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?! Ez az, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (1Ján 5,5-6)

Az Újszövetség valósággal egy új szövetség Isten és az ember között, Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. Ami korábban lehetetlen volt, mert Isten nem tudott ennyire közel jönni az emberhez a bűnök miatt, az Krisztusban lehetségessé vált. Valósággal Benne lett teljessé az ember megváltása, és visszatérése Isten jelenlétébe. Minden tanítás és bizonyságtétel, ami nem így tesz bizonyságot Krisztusról, az hamis, de legalább hiányos. Ezért nem lehet elfogadni azokat a tanításokat, amelyek arra mutatnak, hogy igazából egy az ó és az új szövetség. Ma sok irányzat van, amelyek a törvények, vagy az Ószövetség iránti lelkesedésből visszafordulnak az ószövetség felé. Erősítve a törvények, az ünnepek és más szokások betartását. Újra fontosságot adnak ezeknek a szokásoknak, holott az Új Szövetség ezekről már másképp tanít. Van olyan is, aki azt mondta, hogy a Bibliájából kitépte azokat a lapokat, amik az Ó és Új Szövetség között voltak, mert a kettő tulajdonképpen egy. De egyre erősödik a „zsidó gyökerek” mozgalom is, amely szintén az Ószövetség felé tereli a keresztényeket. Ezeket semmi sem támasztja alá az Új Szövetség írásaiban. Krisztusban valósággal egy új szövetséget kötött Isten, az Atya, az emberrel. De ezt az új szövetségkötést maga az ószövetség is kijelenti több helyen (Jer.31,31-34; Jer.24,7;).

Az új szövetségnek Jézus Krisztus, az egy élő Istennek a Fia a kulcsa. Egyedül az Ő személye az, akiben ez az új szövetség megköttetett. Nélküle minden bizonyság egy más evangéliumhoz, egy más hithez, és végső soron egy más szellemhez vezet (2Kor.11,4).

Ezek után nézzük meg, hogy ebben az ÚJ szövetségben milyen kulcsfontosságú Jézus vére, és általában a vér (minden hústest vére) milyen tartalmat hordoz itt a földön.

Jézus vére az élet:

Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,12-13)

Azt minden gyakorló keresztény tudja, hogy a mi testi életünket a Biblia nem tartja igazi életnek. Ahogyan megszületünk, már bűnben születünk meg, és ezért a meg nem tért és újjá nem született embernek csak egy sorsa lehet, mégpedig a biztos halál (Zsolt.51,7; Préd.3,19). Az ószövetség idején azok is a Seolba szálltak alá, akik igazak voltak az Úr szemében. Még Jób is arra vágyott, hogy ott lehessen, hogy megnyugodjon a földi szenvedésektől (Jób.3,16-22). Az ószövetségi igazak is csak Jézus halála után kerülhettek fel a mennybe.

Tehát akik befogadták Jézus Krisztust, azoknak van egyáltalán lehetősége arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Ők azok az emberek, akiknek immár nem a hústesti szüleiktől való származását tekinti Isten a származásuknak, hanem Krisztus életét tulajdonítja nekik. Hiszen Krisztusban van az élet.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága; (Jn 1,1-4)

Ezt maga Jézus erősíti meg, amikor az úrvacsoráról tanít. Ő maga az élet!

Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. (Jn 6,53)

Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57)

Aki eszi Jézus testét és issza Jézus vérét, abban van igazán az élet. Ezért kulcsfontosságú az úrvacsora. Az újjászületéssel a Szent Szellem valósággal megelevenít bennünket, ahogyan ezt az Ige is mondja:

A szellem az, ami megelevenít, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. (Jn 6,63)

De a Szellemtől való újjászületés „csak” a kezdetet adja meg az új élethez. Ezt az új életet, vagy szebben mondva ezt az újjászületett életet csak az úrvacsorával együtt tudjuk igazán táplálni. Így tud Jézuson keresztül az isteni élet a részünkké válni, és életet adni.

Valószínűnek tartom, hogy ezért is vette ki a Sátán a katolikus úrvacsorából a bort, vagyis a vért, mert ezzel egészen legyengítette az úrvacsorát, és ha egyáltalán maradt benne valami élet, akkor az is csak csonkán. De eddig akárhány bizonyságot hallottunk az úrvacsoráról, annak a valósága mindig csak akkor nyilvánult meg, ha valaki azt szívében teljes hittel úgy vette magához, mintha valósággal Jézus testét és vérét venné magához. (Vigyázat! Nem azt mondom, hogy a kenyér átalakul Jézus húsává, és a bor vérré, ahogyan a katolikus egyházban. Az mindig kenyér és bor marad, de tudjuk, hogy sok szimbólumnak valóságos szellemi jelentése van. Úgy ennek is!)

Jézus vére megmos és megtisztít:

Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van Vele, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Ján 1,7)

A bűneinkből való megtisztulás egyik fontos kelléke a vér, hiszen vérontás nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid.9,22). Ahogyan megvalljuk a bűneinket, és kérjük az Atyától a bűnbocsánatot, úgy kérjük, hogy Jézus vérével mossa le a mi bűneinket rólunk, és tisztítson meg bennünket a bűneinktől:

[…] Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)

Ez szintén az úrvacsora keretein belül történik. Mielőtt vesszük a kenyeret és a bort, bűnmegvallást tartunk, és kérjük, hogy ahogyan isszuk a bort, mint Jézus vérét, úgy mosson meg minket Jézus vére az Atya előtt. (megj.: ezzel részletesebben foglalkozom a Harcosok, papok, harcos papok – a végidők szolgálata c. írásban: https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2017/07/harcosok-papok-harcos-papok-vegidok.html)

Ma már nincs szükség az állatáldozatokra, mert Jézus vére az, ami megtisztít. A törvényt ugyanúgy be kell töltenünk (nem betartanunk!!), mint az ószövetség idején, de most már Krisztusban töltjük be.

[…] Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, (Jel 1,5)

Jézus vére megszentel:

Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentel a hústest tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. (Zsid 9,13-14)

Jézus vére a megszentelődés vére. Sok újszövetségi levél kezdődik a szentek megszólításával (Róm.1,7; 1Kor.1,2), és általában is a testvérek közösségének egy másik általános megszólítása a szentek megnevezés (ApCsel.9,32; 9,41; 26,10). Szintén az úrvacsorához köthető a megszentelődés is, hiszen csak az mondhatja el, hogy rajta van a megszentelődés vére, aki veszi Jézus vérét az úrvacsorával.

Látnunk kell a sorrendet Jézus vérének a munkájában! Először életet ad, majd megmos, majd megszentel. De itt ismét figyelmeztetni kell magunkat, hogy csak akkor, ha minden egyes úrvacsora részét képezi a bűnvallás, bűnbocsánat kérése, és az őszinte megtérés. Mert akkor Jézus vére először is lemossa a mi bűneinket, majd rajtunk marad, mint a megszentelődés vére.

Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. (Zsid 13,11-12)

Ebből a lelkületből, és csak ebből a lelkületből mondhatja ránk, hívőkre az Ige, hogy Istennek szentjei vagyunk, ha és amennyiben Jézus vére rajtunk van. Ha már lelkiismeret szerint megtisztítottuk magunkat a bűneinktől az Úr előtt, akkor Jézus vére megszentel minket.

Jézus vére a szövetség vére:

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? (Zsid 10,29)

Ha Jézus vérének az első három aspektusa már jelen van az életünkben, akkor egy újabb jelentését nyerjük el. Mégpedig ez lesz rajtunk a szövetség vére. Isten a szövetségek kötéséhez is vért használt. Még Czippora is a vérre hivatkozott, mikor maga az Úr állt elé, és akarta őket megölni. Akkor gyorsan körülmetélte a fiait, és a vérjegyességre hivatkozott (2Móz.4,25). Ábrahámmal is a vérét adta a szövetség jeléül közte, és Isten között.

Egy kis kitérőt tennék itt a szövetségekről. A szövetségkötéshez a férfinak kellett a vérét adnia (1Móz.17,9-14), a nőknek nem. Ez mutatja az Istennél lévő hierarchiát is. A férfi feje a Krisztus, és az asszony feje a férje (Ef.5,23). Tehát ha a család „feje” szövetségben van Istennel, akkor az ő háza népe is szövetségben van Istennel. Egy hajadon az apja házánál az apja tekintélye alatt részese mindazoknak a szövetségeknek, amelyet az apja kötött. Ha férjhez megy, akkor a férje által kötött szövetségek részese lesz. Ahogyan ezt a papok családjánál is leírja az Ige, a pap lányával kapcsolatban (3Móz.22,12-13).

Ugyanígy, Krisztus is a vérét adta ezért a szövetségért az Atyával. Mi, férfiak és nők egyaránt, akik Nála lakozunk, és az Ő uralma alatt vagyunk, meg vagyunk hintve a szövetségnek ezzel a vérével, ahogyan az ószövetségben a nép (2Móz.26,6-8).

A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, (Zsid 13,20)

És megint itt vagyunk az úrvacsoránál. Aki veszi Jézus vérét, azon rajta van a szövetség vére. Aki nem, azon nincs rajta. Látjuk, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy a katolikus egyházban nincs ott Jézus vére?

Jézus vére Krisztus részévé teszi a fiakat:

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. (Zsid 3,14)

Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, Mondva: Hirdetem a te neved az én atyámfiainak, az egyháznak közepette dicséretet mondok neked. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Itt vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, (Zsid 2,11-14)

Tovább menve a vér útján, azt látjuk, hogy a megszenteltek lesznek Krisztus atyjafiaivá, vagyis testvéreivé. Ahogyan a hústesti (földi) atyáinknak a gyermekei voltunk, mert az ő vérükből születtünk, ugyanúgy, Krisztus vérén keresztül az Isten fiaivá leszünk.

Az úrvacsorával magunkhoz vett kenyérrel és borral leszünk Kriszus részeivé. Nincs más út!

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,56-58)

Az úrvacsorával leszünk a húsából való hús, és a véréből való vér. Ezzel szakadunk el a mi földi atyáinktól, és leszünk Isten gyermekeivé! Ezzel teljesedik be a földön a testünk megújulásása előtt az újjászületésünk (1Kor.15,39-54). Ez azért kulcsfontosságú, mert csak a fiak mehetnek be az Atyához.

Csak azok lehetnek fiak, akik az ígéret gyermekei. Akik elutasítják az ígéretet, amely Jézus Krisztusban lett valósággá (pl.iszlám, júdaizmus, hitetlenek, más vallások hívői), azok nem az ígéret gyermekei, és ezért nem is kapnak semmi örökséget a krisztusi örökségből.

Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. […] De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi. (Gal 4,28-31)

A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. (Jn 8,35)

Egyedül Jézus vére és élete vihet be minket az örökségbe.

Mert nem kaptátok a szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (Róm 8,15-17)

Ha megvalljuk hústesti atyáink korábbi bűneit, mint a saját bűneinket, akkor Jézus vérével az úrvacsorában el tudunk szakadni ezektől a bűnöktől. Ha nem szakadunk el azoktól, akkor jogosan lehet rajtunk az ítélet az ő bűneikért (2Móz.20,5-6). Ahogyan ez a farizeusokra is igaz volt:

És ezt mondjátok: Ha a mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. (Mt 23,30-31)

Ők nem vallották meg atyáik bűnét, és nem tértek meg azokból. Ezért azok a bűnök rajtuk maradtak. Így maradhat sok generációs átok és családi démon még a hívők életében is jelen, mert nem szakítják el magukat azoktól. Erre az elszakadásra ad lehetőséget Jézus vére az úrvacsorában.

Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk hústest szerint; sőt ha ismertük is Krisztust hústest szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (2Kor 5,16-17)

Így akkor valóban eltűnik már minden nemzetség, mert mindenki Krisztus részévé válik. Új vér, Jézus vére ad nekünk új származást.

És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázata szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetéletlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. (Kol 3,10-11)

Minden és mindenekben Krisztus! Ámen!

Jézus vére a páskabárány vére:

Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. (1Kor 5,7)

Eddig azon az úton haladtunk, amely bevitt minket Krisztusba az úrvacsorán keresztül. Láttuk, hogy csak Jézus vérén keresztül kapunk meg nagyon sok jogosultságot Isten királyságában. Jézus vére azonban kifelé, a szellemvilág felé is hordoz üzenetet, mint a páskabárány vére.

Ahogyan az első páskát látjuk, a bárány vére nem az emberek megtisztulására volt szánva, hanem a pusztító távol tartására.

És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. (2Móz 12,7)

És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földjét. (2Móz 12,13)

Mikor átmegy az Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. (2Móz 12,23)

Krisztus vére az, ami az Atya számára is megmutatja, hogy mi az ővéi vagyunk, ahogyan a páskabárány vére is védelmet adott azoknak, akik „mögötte” voltak. De ez egyben felszólítás is számunkra, ahogyan az 1Kor.5,7-ben olvassuk, hogy tisztítsuk ki a régi kovászt az életünkből. Vagyis a korábbi bűnös életünk, az óember és a világ dolgait tisztítsuk ki magunkból, és legyünk kovász nélküliek, vagyis tisztán krisztusi jelleműek. Csak akkor lehet joga Istennek, hogy Jézus vére megvédjen a gonosztól, ha a gonosznak nincs bennünk semmije. Ha vannak meg nem bánt bűneink, vagy életvitelszerűen bűnben élünk, akkor nem tud megvédeni minket a vér. De még arra is figyeljünk, hogy az örömünk, ünnepünk se a régi, óemberi szokások szerint történjen, hanem az Úrban, tisztán (1kor.5,8).

A mindennapi úrvacsora az, ami megadhatja nekünk mindazt, ami Jézus vérében el van rejtve. Nem hiába vették az apostolok idején is naponta (ApCsel.2,46). Így tudunk csatlakozni azokhoz, akik be vannak írva az élet könyvébe, az elsőszülöttek egyházához.

Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak szellemeihez, És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből van, (Zsid 12,22-25)

Aki megmarad ebben hűséggel és alázattal, az méltán remélheti, hogy mindvégig megtartja az Úr. Ő hűséges marad mindvégig az igéreteihez és az Igéjéhez, de legfőképpen soha nem fog elszakadni a Fiútól, és akik a Fiúban vannak!

Jézus vére – 2.rész (a vér szerepe a földön)

És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Szellem, a víz és a vér; és ez a három is egy. (1Ján 5,8)

Nagyon fontos vers az 1Jn.5,8. Fontosabb, mint elsőre gondolnánk. A vérről szóló első részben végig vettük, hogy Krisztus vérének milyen bizonyságai vannak itt a földön a hívők életében. Most pedig egy lépéssel továbbmenve megnézzük, hogy a vérnek magának milyen fontos szerepe van a földön. Ezt megismerve megváltozhat a gondolkodásunk az úrvacsorával kapcsolatban. Fel fogjuk ismerni, hogy nem csak szimbólumokat hordoz a vér, hanem megismerhetjük, hogy mi a vér valódi jelentése és tartalma. Azt is meg kell látnunk, hogy a szimbólumoknak is valóságos szellemi jelentése van. Ahogyan a bemerítkezésnek (vízkeresztségnek) is minden jelentése szellemi valóság, és a fizikai világban is csak az jelképes benne, hogy aki bemerítkezik, az nem hal meg ténylegesen, hanem kijön a vízből. Úgyanígy a vér is nem csak szimbolikusan, hanem valóságosan is nagyon sok dolgot hordoz. Az úrvacsorának valóságos jeletősége van.

A földön a testi lét életét a vér hordozza:

Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, amelyben van a ti életetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. (1Móz 9,4-5)

Mert minden hústestnek élete az ő vére a benne lévő élettel. Azért mondom Izrael fiainak: Semmiféle hústestnek a vérét meg ne egyétek, mert minden hústestnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtasson ki. (3Móz 17,14)

A hústest élete a vérben van. Ezt minden ember tudja, ehhez nem kell ismerni a Bibliát. Ha valaki balesetben, vagy valamilyen más módon  elvérzik, akkor annak a földi élete véget ér. A test nem képes vér nélkül élni. Azt azonban már csak az Igéből lehet megtudni, hogy a vér valósággal hordozza a test tulajdonosának életét. A vér tartalmazza személyiségének jegyeit, és a személy szellemi karakterét is. Ezt mindjárt be is bizonyítjuk az igén keresztül.

Mert a hústestnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést. (3Móz 17,11)

Egyértelműen kimondja az Ige, hogy a vérben benne van az élet. A mózesi törvényekben az egyik ember életéért élettel kellett fizetni (2Móz.21,23). És a vér csak a benne lévő élet által tud engesztelést szerezni. Ebből érthetjük meg a tiszta és a tisztátalan állatok közötti különbséget is.

Minden tiszta baromból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. (1Móz 7,2)

És oltárt épített Noé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozott égőáldozattal az oltáron. (1Móz 8,20)

Már Noé különbséget tett tiszta és tisztátalan állatok között. Az özönvíz előtt nem ehette meg az állatokat, de a tisztákból mégis hetet-hetet kellett magával vinnie a bárkába. A fajok fenntartásához elég lett volna kettőt-kettőt magával vinnie, ahogyan a tisztátalan állatokból ennyi is elegendő volt. Ezekből a tiszta állatokból tudott utána áldozatot bemutatni Istennek. Ha egy állat nem tiszta, akkor azzal nem lehet elvégezni a megszentelést és a megtisztítást sem. Minden istentiszteleti eszközt vérrel kellett megtisztítani, de erre a megtisztításra kizárólag a tiszta állatok vére volt alkalmas.

Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő ujjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izrael fiainak tisztátalanságaitól. (3Móz 16,18-19)

A tiszta állatokra jellemző, hogy erőszakmentesek, illetve nem táplálkoznak sem hulladékkal, sem dögökkel.

Minden barom, amelynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérődzik, tisztátalan legyen nektek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen. Minden állat, amely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen nektek; mindaz, aki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estig. (3Móz 11,26-27)

Ezért volt fontos, hogy az ószövetségi szertartásokhoz, olyan állatokat használjanak, akik nem hordoznak magukban – akár a táplálkozásuk, akár a viselkedésük miatt – tisztátalanságot a lelkükben. Az ószövetség idején még nem hivatkozhattak Jézus áldozatára, ezért kellett kizárniuk az életükből és az igaz Istentiszteletükből minden olyan dolgot, amely tisztátalan volt. De ahogyan az állatok vére rákerülve az emberre és az istentiszteleti eszközökre, megtisztították azokat a vérben lévő élet miatt, úgy Krisztus vére is megtisztítja azokat, akikre „rákerül”.

És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentel a hústest tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. (Zsid 9,12-14)

A vér valósággal beszél (1Móz.4,10; Zsid.12,24; 4Móz.35,33; Zsolt.9,13), ezért tud engesztelést szerezni az Atyánál, illetve ugyanígy kárhoztatja az ártatlan vér azokat, akik azt kiontották.

A földi léthez elengedhetetlen a vér. A mennyei léthez már nincs szükség a vérre, és ezért fontos, hogy Jézus vére itt a földön tesz bizonyságot. Itt, az anyagi világban kell a vérnek hírdetnie a tulajdonosának a lelki állapotát. Mivel a vér hordozza a tulajdonosa karakterét, ezért meg kell vizsgálnunk, hogy ez a jellemző hogyan megy tovább a vérrel.

A tisztátalan állatok is azért tudnak az új szövetségben megtisztulni hálaadás és könyörgés által (1Tim.4,4-5), mert Jézus áldozata meg tudja azokat tisztítani. Erre az ószövetség idején még nem volt lehetőség, hiszen Jézus még nem áldoztatott meg. Ezért nem kell ma már csak tiszta állatokat ennünk, mert Krisztus áldozata által megtisztulhat mindaz, amit magunkhoz veszünk.

A vér átörökíti annak a tuljadonságait, akitől származik:

Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondva: Ez a bűnért való áldozat törvénye: amely helyen meg szokták ölni az egészen égőáldozatot, azon a helyen öljék meg a bűnért való áldozatot az Úr előtt; igen szentséges az. Amely pap megáldozza azt a bűnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátrának pitvarában. Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak véréből valami a ruhájára esik valakinek, azt, amire a vér esett, mosd meg szenthelyen. (3Móz 6,25-27)

A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az. Valamely bűnért való áldozat véréből bevisznek a gyülekezet sátrába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehető: tűzzel égettessen meg. (3Móz 6,29-30)

Szent helyen öltek meg tiszta állatot, és ezért a tiszta állat átvette a szent hely szentségét. A tiszta állat azért tiszta, mert nem hordoz magában semmi tisztátalanságot (ezért mondta ki rájuk Isten is, hogy tiszták, mert nincs bennük bűn, útálatosság, tisztátalanság). Ezért a vére, hordozhat más jellemzőket. Mint ebben az esetben a szentséget. Ahogyan az oltárral érintkezett az áldozati állat vére, úgy megszentelődött, és immár a vér hordozta ezt a szentséget. És ráadásul nem csak a vér, hanem az állat húsa is. Viszont a bűnért való áldozat meg nem ehető, mert előtte kézrátétellel ráhelyezték a bűnöket.

Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátra elé, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a tulok fejére. (2Móz 29,10)

A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül. (4Móz 8,12)

A kézrátétellel az ember lelkének tulajdonságai a bűnök megvallásával, vagy a hálaáldozat bemutatásánál a hála kifejezéseként áthelyeződött a tiszta állatra, és az onnantól hordozta azt. Minden állattal kapcsolatos áldozatnál láthatjuk a kézrátételt:

3Móz.1,4; 3,2; 3,8; 4,4; 4,7; 4,15; 4,18; 4,24; 4,29; 4,33; 16,21,

Ezért fontos az új szövetség idején is, hogy a kézrátételt ne hamarkodjuk el (1Tim.5,22), mert a kézrátétellel átadhatunk más szellemi erőket is (ApCsel.8,18; 1Tim.4,14). Ez a szellemvilágban törvényszerű. Vigyázzunk arra is, hogy ki imádkozik értünk kézrátétellel, hogy ne kapjunk ezáltal valamilyen tisztátalan szellemet. A kézrátétel után a földön a vér hordozni fogja mindezeket a szellemi tulajdonságokat. De nézzünk meg egy egyértelmű helyzetet, amikor ez tisztán látszik.

Vedd a másik kost is, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a kos fejére. Azután vágd le a kost, és vegyél annak véréből, és hintsd meg azzal Áron füle cimpáját és az ő fiai jobb fülének cimpáját, és az ő jobb kezük hüvelykét és jobb lábuk hüvelykét; a többi vért pedig hintsd az oltárra köröskörül. Azután vegyél a vérből, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az ő ruháira, s vele együtt az ő fiaira és az ő fiainak ruháira, hogy szent legyen ő és az ő ruhái, s vele együtt az ő fiai és az ő fiainak ruhái. (2Móz 29,19-21)

Áron és fiai rátették a kezüket a kosra. Ezzel átadták a személyük lényegét az állatra. Azután levágták a kost, és a vérével megkenték Áronékat. Vagyis a kos vére, ami már hordozta Áronék életének szellemi jellemzőit, most visszakerült Áronékra. Ez olyan, mintha a kos és Áronék élete egyesült volna egy vérszerződésben. Azután ebből a vérből megkenték az oltárt, ezért az megszentelődött. De úgy, mintha Áron és a fiai lettek volna feláldozva, hiszen a vér hordozta az életük jellmezőit. Majd ebből a szent oltárt érintett vérből kentek vissza Áronékra. Ezzel tulajdonképpen Áronék vére lett megszentelve úgy, mintha maguk mentek volna végig ezen a szertartáson a saját vérükkel. Egyedül a vér képes erre itt a földön. A víz hordozhat szellemeket és szellemiséget, de életet nem tud hordozni. Ezt csak a vér tudja megtenni.

Ez mutatja meg az okkult véráldozatok hatalmas problémáját. Egyrészről az ott alkalmazott véráldozatok valóságosan jelentést hordoznak, de minden tisztátalan állattal, vagy akár emberrel elkövetett véráldozat csak még több bűnt tesz arra, aki azt megáldozza. A magyar táltos áldozat fehér lova sem tiszta állat, ezért ha valaki azt utána magára veszi, akkor annak az embernek még nagyobb tisztátalansága lesz. Az ártatlan vér kiontása is ítéletet hoz arra, aki azt megteszi. Ezzel a Sátán fogságban és egyre nagyobb bűnökben tartja azokat, akik ezeket megteszik. Egyedül Jézus vére az, ami el tudja fordítani a bűnök és a tisztátalanságok ítéletét az emberekről! Nem adatott más!

Jézus vére – a kulcs

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? (Zsid 10,29)

Ez az, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (1Ján 5,6)

Az első részben végignéztük, hogy Jézus vére mi mindent hordoz magában, és mi mindent jelent azok számára, akik megtérve, hitből veszik azt magukhoz. Az előbbi szakaszból most már megérthetjük, hogy mennyire valóságos itt a földön Jézus vérének az ereje azokon, akik azt az úrvacsorában magukhoz veszik. Ezért fontos, hogy Ő nem csak vízzel, vagyis Szent Szellemmel, hanem vérrel is eljött. Az Ő vére hordozza az Ő áldozatát és megszentelődését itt a földön.  Akiken rajta van Jézus vére, és akikben benne van Jézus vére, azok valósággal hordozzák az Ő életének a karakterét, és az Ő életének a szentségét. Így tudják legyőzni a Sátánt is Jézus vérével:

És ők legyőzték azt a Bárány vérével, és az ő bizonyságtételüknek beszédével; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. (Jel 12,11)

Ezért próbálta meg a Sátán kivenni a keresztény életből az úrvacsorát, mert Jézus vérének az erejével nem tud megbírkózni. A mi oldalunkról pedig hatalmas a felelősség, hogy méltatlanul ne vegyük az úrvacsorát:

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyen abból a kenyérből, és úgy igyon abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alszanak sokan. (1Kor 11,27-30)

Az úrvacsora valóság! Kristus életének a valósága itt a földön! Most már teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy akiben nincs meg a Fiú, élet sincs abban (1Jn.5,12). Az életét pedig nem csak a Szellem hordozza, hanem Jézus vére is. Csak a vérével együtt lehet teljes az életünk Benne.

Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pét 1,2)