A szövegkritika szellemi háttere

Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, és hazugság atyja. (Jn 8,44)

5 Majd felvitte Őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta neki a föld minden országait egy szempillantásban, 6 És mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert át van nekem adva, és annak adom akinek akarom; (Lk 4,5-6)

Ha a Biblia csak egy olyan írás, amely egy régmúlt emberi hagyományt, és kitalált hitvilágot ismertető írás, akkor csak kulturális szempontból lehet jelentősége, de más értéket nem képviselhet. Ebben az esetben azonban érthetetlen, hogy miért foglalkoznak vele olyan emberek, tudósok, akik nem hisznek sem Istenben, sem pedig abban, hogy a Biblia Istentől ihletett. Ebben az esetben ugyanis csak egy érdekesség lehet a zsidó nép szempontjából, hogy az ő hagyományaik milyen legendákat és mítoszokat őriztek meg. Nem is olyan régen láttam egy dokumentumfilmet arról, hogy valószínűleg megtalálták azt a helyet Izraelben, ahol Józsué a népet két részre osztotta az Ebál és a Garizim hegyek között, és oltárt épített Mózes utasítása szerint (Józs.8,30). Jó volt azt látni, hogy addig hitetlen izraeli tudósok, akik csak legendának tartották Józsué történetét, most rádöbbentek arra, hogy valós történeti eseményeket ír le a Biblia. Remélhetőleg ez a hitüket is felébreszti majd az egy élő Isten felé.

Sajnos ugyanez tapasztalható az Új Szövetség szövegkritikai tudományos köreiben is. Sokan nem hisznek sem Jézus istenségében, sem az Új Szövetség ihletettségében. Egyáltalán a 18.századi racionalista irányzat megjelenése óta a szellemi világ részvétele az emberiség történetéből kimarad. Mindent csak emberi hibának, tévedésnek, stb. tulajdonítanak, nem is gondolva arra, hogy van egy, az emberi, földi létre igen komoly hatással rendelkező szellemi világ is, amely sohasem szűnt meg aktívnak lenni, és befolyásolni az eseményeket.

Ennek okáért, ha valaki úgy fog neki a bibliai szövegek kritikai elemzéséhez, hogy nem vesz tudomást a szellemi világ hatásáról, akkor csak és kizárólag hibás következtetésekre juthat. Miért mondom ezt? Azért, mert Jézus maga mondja:

13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13)

23 Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol. (Lk 11,23)

A földi életben nem lehet semlegesnek maradni! Ha nem adtam oda az életemet tudatosan Jézusnak, akkor csak egy lehetőség marad, mégpedig az, hogy a Sátánnak szolgálok. Nyilvánvalóan vagy burkoltan, de neki szolgálok. Lásd a bevezető igét, ahol a Sátán elmondja, hogy neki lett átadva a minden hatalom a földön. Erről tesz bizonyságot más helyeken is az Ige:

1 Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,1-2)

25 Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket, ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére, 26 És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,25-26)

19 Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonoszságban vesztegel. (1Jn 5,19)

13 Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

Akiket Jézus nem szabadított ki a Sátán hatalma alól, azok a Sátán által fogva vannak tartva az ő akaratának teljesítésére. Talán nem ide illő, de a Mátrix film jut eszembe, ahol mindenki, aki nem lett felszabadítva a mátrixból, az bármikor ügynökké válhatott. Hát így van ez a világi emberek között is, hogy aki nem Jézusé, hanem a maga akarata szerint él, az bármikor a Sátán ügynöke lehet, az ő akaratának a végrehajtására. Így mindjárt megértjük az újjászületés fontosságát, és hogy miért fontos annak a meghatározása, hogy kik az Isten fiai.

Ez hogyan vetül a szövegkritikára? Úgy, hogy a Sátán az emberiség történetének a kezdete óta megpróbálja Isten beszédét meghamisítani.

1 A kígyó pedig minden mezei vadnál ravaszabb volt, melyet az ÚR Isten teremtett, és ez mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten, hogy e kert fáinak egyik gyümölcséből se egyetek? (1Móz 3,1)

A bevezető igéből is azt olvassuk, hogy a Sátán kezdetektől emberölő volt, és nincs benne semmi igazság. Istenről ellenben azt olvassuk, hogy nem tud hazudni (Tit.1,2). Erről a pontról kell kiindulni, amikor valaki elkezd Isten Igéjével foglalkozni. Ha nem egy Krisztusban újjászületett, igaz hívő teszi azt, akkor szinte bizonyos, hogy a Sátán eszközévé válhat a saját akarata ellenére is, és a szövegek megrontásán fog dolgozni. Azt nem szükséges külön taglalni, hogy minden hitetés és hazugság úgy hat a legjobban, ha sok igazság közé becsempészünk egy kis hazugságot. Akkor a hallgatók a sok igazság láttán azt gondolják, hogy az a hamis rész is igaz kell, hogy legyen, mert a többi rész is igaz. De erre is figyelmeztet a Szent Szellem, hogy

9 Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti. (Gal 5,9)

Ha egy kicsit is romlott, az a munka ami kikerül a hitetlen szövegkritikus kezéből, akkor az az egész munkát romlottá teszi, és leginkább a hallgatóságban okoz károkat, akik nem jártasak a szövegkritikában, és nem lepleződik le előttük rögtön a gonoszság.

Sajnos ma már sok egyházban is hajlanak arra, hogy elutasítsák a szellemi erők létezését, egyenesen azt vallják, hogy a Sátán mint személy nem létezik. Sok egyház tagadja a démonok létét is. A szellemi világ figyelmen kívül hagyásához hozzájárult még a materialista világnézet is, itt Európa keletibb felén pedig a kommunizmus, a maga istentelen filozófiájával. Az összes „izmus” ebbe az irányba mutat, a humanizmussal az élen.

Ha a szövegkritika fő elmélete egy hazugságon alapszik, mint Westcott és Hort munkájának az alapja, akkor az egész ráépülő munka csak hazugság lehet, és nem adhat jó eredményt. A blogon már idéztem Kurt Alandot is, aki miután követője a Westcott-Hort irányzatnak, már egyenesen káromlást szól Isten Szent Szelleméről, és becsmérli Isten Igéjét. Kiveszi Isten kezéből az Igéjét, és azt mondja, hogy majd mi tudósok fogjuk nektek megmutatni, hogy Isten mit is akart pontosan mondani. Ezzel szemben az Igében a hazudni nem tudó Isten azt mondta, hogy Ő őrzi meg az ő igéjét. Akkor kinek is fogunk hinni? Kurt Alandnak és társainak, vagy Istennek?

Az, hogy Európa nyugati felén a katolikus egyház miatt elveszett a tiszta Ige, az nem jelentette azt, hogy teljesen elveszett a hiteles Ige. Ugyanis éppen az történt, hogy Bizáncból az iszlám megszállás elől menekülők magukkal hozták a rajtuk keresztül megőrzött Igét, és akkor látták meg itt nyugaton, hogy mennyire nem az van már náluk, mint ami eredetileg a Biblia volt. Ezt a momentumot ragadta meg a reformáció is, elfordulva a katolikus bibliától, odafordult az eredeti nyelveken íródott szövegekhez, hogy azokból készítsenek immár helyes és tiszta Bibliát.

Összegezve. Az ember a földi élete során nem maradhat semleges a szellemi világ tekintetében. Vagy lázadó lesz Isten ellen, vagy megtér a Teremtőjéhez, aki Jézus Krisztus megváltásán keresztül utána magához fogadja. Ha azonban nem ezt az utat választja, akkor Isten szemében lázadó lesz, aki azon a kegyelmen kívül, hogy őt is hívja a Krisztusban való megtéréshez, más jót nem várhat, hiszen Isten nem erőszakolja rá magát senkire sem. Ha pedig Istennek nemet mond, akkor a Sátán királyságában marad a sötétségben (Ésa.60,2). Ne is várjunk jó gyümölcsöket az ilyen forrásból. Így, több mint száz év elteltével, már láthatók a Westcott-Hort féle bibliai szövegkritika gyümölcsei. Egyre nő a hitetlenség, egyre kevesebben tartják hibátlannak a Bibliát, egyre kevesebben hiszik el, hogy azt Isten ihlette, egyre kevesebben hiszik el, hogy azt Isten az ígéretéhez híven megőrizte. A gyülekezetek erkölcsi tisztasága egyre mélyebben van, egyre több báránybőrbe bújt farkas szolgál a gyülekezetekben, és egyre több a hústesti keresztény.

Ez a szellemi háttér igaz a fordítókra is, ezért lehet olyan hatalmas különbség a fordítások között. Ha valaki egy olyan nézetet vall, amely önmagában is hazugság, akkor az erre a hazugságra épülő munka sem lehet tiszta, hiszen ezen a hazugságon keresztül egy hatalmas kapu van nyitva a gonosz erőinek, amelyen keresztül szabadon járnak ki és be, olyan ihletést adva, amely elviszi az embert az igazságtól, és a munkája tele lesz hamissággal. Megint mondom, hogy szellemileg nem lehet semlegesnek maradni!

A világban a sötétség pedig egyre nő, és előttünk áll az az idő, amikor olyan sötétség fog a földre jönni, hogy már senki sem tehet semmit:

4 Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem, amíg nappal van; eljön az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat. (Jn 9,4)

Hiszen ha azokban is sötétség van, akikben világosságnak kellene lenni, akkor mekkora a sötétség?

Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! (Mt 6,23)