A kérdés valójában nem az, hogy Boáz vagy Boóz áll-e itt helyesen, hanem az, hogy hozzá merek-e nyúlni az Igéhez úgy, hogy én azt gondolom, hogy itt valami rosszul lett leírva.
Veszem-e a bátorságot arra, hogy kijavítsam az Igét.
A hagyományos szövegek, mint a Textus Receptus és a Többségi szövegek, amelyeket ma Bizánci szövegcsaládnak neveznek, mind megtartotta ezen a helyen a Boóz kifejezést, mert a Boáz görögül helyesen Boóz, de a Nestle-Aland féle görög Újszövetségben azonban átírták βοες-ra. Gondolom azt nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy mindenki tudta, hogy az Ószövetségben Ruth férjét Boáznak hívták.
Sálmón pedig nemzette Boázt, és Boáz nemzette Obedet; (Ruth 4,21)
És a neve megegyezett a templom egyik oszlopának a nevével:
És felállította az oszlopokat a templom tornácában; és felállította a jobb oszlopot, és annak nevét Jákinnak nevezte, és felállította a bal oszlopot, és annak nevét Boáznak nevezte. (1Kir 7,21)
A Ruth 2,1 után, ahol először előfordul Boáz neve, a King James Biblia is megjegyzi fordítói megjegyzésben, hogy görögül Boóznak nevezik.
και és Σαλμών Salmon εγέννησε nemzette τον Βοόζ Boózt, και és Βοόζ Boóz εγέννησε nemzette τον Ωβήδ Obedet, (Ruth 4,21 – Apostolic Bible Polyglot – saját fordítás)
Ahogyan látjuk, a Septuagintában is Boózt írnak, és nem Boázt.
Van egy irányzat a szövegkritika területén, amely nem tiszteli a ránk maradt szövegeket abban a formában, ahogyan megőrizték hittársaink, hanem hibákat vélve felfedezni benne, korrigálják. Más szóval, harmonizálják a szöveget. Amit az egyik helyen az egyik írásmóddal látnak leírva, akkor ahhoz igazítják a többi előfordulást is. Felülbírálják a szöveget, és saját döntéseik alapján egy új szöveget készítenek.
Ennek egyik nagy példája Tischendorf, aki miután megtalálta a Sinai kódexet, a saját Új Szövetség kiadásán, amely már addig hét kiadás élt meg, Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 8. kiadásra 3572 helyen változtatott a szövegen. Egyedül, saját elhatározásra, egyetlen „bizonyíték” hatására.
De még Máté első fejezeténél maradva, a kéziratok többsége „Mariam”-ot ír „Maria” helyett, ami a latin szövegekből származik. De hogyan kezelték ezt a görög kéziratok? „Maria”-val a kódexekben találkozunk, az Alexandriai (A), Vatikáni (B), Sinai (Aef), Ephraimi (C) és Beza (D).
Ellenőrizve ezt az igehelyet az Egyesült Bibliatársaság görög Új Szövetségének 5. verziójában (UBS 5), a Mt.1,20 versnél azt látjuk, hogy minden variáció nélkül a „Maria” változat szerepel.
Holott a „Mariam” változat lenne a helyes, hiszen Máriát ugyanúgy hívták, mint Mózes nővérét, aki mi Miriamként ismerünk, és ezt megőrizték a görög kéziratok is, kivéve a régi kódexeket, amelyet felsoroltam.
De nézzük tovább, ezeket a harmonizálásokat.
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, a mennyei angyalok sem, hanem csak az én Atyám egyedül. (Mt 24,36 – Váradi-Károli biblia 2021)
Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (Mt 24,36 – Revideált Új Fordítás)
Ezzel a betoldással összhangba akarták hozni Mt.24,36-ot a Mrk.13,32-vel.
Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem a mennyei angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. (Mk 13,32)
Az Egyesült Bibliatársaság fentebb is hivatkozott görög szövegében ez az igehely úgy szerepel, „hogy nem egészen biztosak benne, hogy ennek kell ott állnia” (Ezt a szövegben így jelölik: {B}. Ahol teljesen biztosak benne, hogy melyik variációnak kell lennie, ott „A” szerepel a kapcsos zárójelben.) Egyébként felsorolják a figyelembe vett kéziratokat, amelyekben benne van a szövegben ez a betoldás, és azokat is, amelyekben nincs benne. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbiak vannak többségben.
Újra és újra elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy azt kell látnunk, hogy a kéziratok bizonyságának a túlnyomó többségét figyelmen kívül hagyják a szöveggondozó bizottság tagjai, és néhány általuk preferált kézirat bizonyságát veszik tényként.
A 19. században élt racionalista szövegkritikus, Karl Lachmann, úgy kezelte a Biblia szövegét, mint bármely más ókori írást. Nézete szerint ugyanazt az elbánást kell alkalmazni a Biblia szövegét illetően is, mint mondjuk Homérosz Iliászával kapcsolatban. Ennek megfelelően készítette el saját Új Szövetségét, amelyben önkényes válogatás alapján vette figyelembe az egyes kéziratokat, és hagyott el más bizonyítékokat. Az ő módszerének megfelelően dolgozott Westcott és Hort is, de őt követi Kurt Aland is és sok más mai szövegkritikus is.
A Biblia szövegének vizsgálata nem alapulhat tisztán világi módszereken, mivel egy olyan könyvről van szó, amelyet maga Isten adott az embereknek. Emiatt a Bibliát olyan behatások és támadások érték és érik, amelyek más világi műveket nem. Hitetlenül és racionalistán nem lehet kezelni a Bibliát. Az újszövetségi írások keletkezését követő rövid időszakon belül, már olyan támadások érték az írásokat, amilyen más írások esetében nem fordult elő. Itt van mindjárt a Krisztus utáni első és második században élt Markión, akit ki is kiáltottak eretneknek. Ő elutasította a komplett Ószövetséget, és az Újszövetségből is csak Pál leveleit tartotta elfogadhatónak. Az evangéliumokból egyedül Lukács evangéliumát fogadta el, mivel ő pogányként írta. De még abból is húzott ki részeket, amelyeket oda nem illőnek talált.
Így lett ebből:
2 Mondta pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, akik nekünk adósok. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. (Lk 11,2-4 – Váradi-Károli Biblia 2021)
ez (a vastag betűs részek az új változatban el lettek hagyva):
2 Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.” (Lk 11,2-4 – Revideált Új Fordítás)
A Biblia szövegének a vizsgálata kizárólag bizonyítékokon alapulhat. Itt nincs helye feltételezéseknek, benyomásoknak. Annak a feltételezésnek semmi alapja nincs, hogy a Sinai és a Vatikáni kódexek, illetve a ma Alexandriainak nevezett szövegcsalád őrizte meg az eredeti szövegekhez legközelebb álló variációt. Sokszor csak egy bizonyíték alapján mondják ki, hogy egy-egy igehelyen mit kell látnunk. Ez pedig nem tudomány. Ha nem ismerem az eredetit, és csak egy bizonyítékom van, akkor honnan tudom, hogy az van az eredetihez legközelebb?
Ezért fontos bizonyítékok azok az elhagyások is, amelyek a Hagyományos szövegben (Textus Receptus, Bizánci-Többségi szövegekben) nem szerepelnek, de az Alexandriai kéziratokban szerepelnek. Hogyan lehet, hogy a világon mindenütt ugyanazt hagyták el a szövegből, ráadásul ugyanazon a helyen (Lásd fentebb Mt.24,36)? Minden másoló ugyanazt a hibát követte el, egymásról mit sem tudva?
Azt próbálják megmagyarázni, hogy a Többségi szövegek tele vannak betoldásokkal, bár ezt sem lehet bizonyítani, mert a világ elszigetelt pontjain lévő másolóknak pont ugyanazokat a részeket kellett volna hozzáadni a szöveghez. (Erről szóltam már a Két Biblia – két vallás írásban) Egy másolás során könnyebb elhagyni a szövegből, mint hozzáírni. Ezt bárki maga is kipróbálhatja.
De az már teljesen lehetetlen, hogy egymástól független másolók csak pont ugyanazt a részt hagyják ki a szövegből, és pont ugyanazon a helyen (Lásd fentebb a Mt.24,36-ot). Ez is mutatja, hogy az Igének két különálló vonaláról beszélünk. A Többségi szövegek bizonyítékai visszanyúlnak egészen a legkorábbi időkig.
Az Igéből valóban több változat forgott közkézen, de az elfogadott írások tiszta vonala maradt fenn egészen a 19. századig, amikor a szövegkritikusok visszanyúltak ahhoz a vonalhoz, amelyet az egyház a tisztátalansága miatt már a 4.-5. században elhagyott.
Egy korábban élt szövegkritikus mondta, hogy Isten Igéjének tiszta változata nem egy-két kéziratban maradt fenn, hanem mindegyikben. Ezért kell a bizonyítékok teljes skáláját kell figyelembe venni, és nem elég kiragadni egy-egy általunk preferált kéziratot, azt állítva, hogy azok a legjobb minőségűek. És mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy hogyan lehet a legjobb bizonyíték olyan, hogy alig van két-két igehely, ahol megegyeznek? Akkor melyiknek van igaza? Ha ennyire nem egyeznek egymással az Alexandriai vonal kéziratai, akkor hogyan döntjük el, hogy melyik a helyes? Akkor figyelembe kellene venni az Egyházatyák, a verziók (fordítások) és másolatok összességét, hogy megítélhessük kizárásos alapon, hogy melyik a helyes változat.
Sokszor felróják Erasmus szövegével kapcsolatban, hogy kevés kéziratból dolgozott, amikor összeállította a Textus Receptus első kiadásait. Ezen azonban akkor nem kell meglepődnünk, ha valaki olyan adta a kezébe ezeket a másolatokat, aki olyan háttérből érkezett, ahol nagyon jól tudták, hogy mely kéziratok őrzik a legtisztábban az Új Szövetség szövegét. Magyarul melyik másolatok a helyes másolatok. Keleten ugyanis töretlen volt a görög kéziratok megőrzésének vonala, ellentétben a Nyugattal, ahol a latin szövegek vették át a főszerepet.
Ezért állunk ki újra és újra a Károli Biblia vonala mellett, mert ő azokból a kéziratokból készült összeállítást fordította le (Textus Receptus), amely ebből a tiszta vonalból származik. Ez a vonal szakadt meg részben 1908-ban, majd később teljesen, és már nem készül mai magyar nyelvű fordítás a Hagyományos szövegeken alapulva. Ezért nyúltunk vissza az 1908 előtti Károli Bibliákhoz, és készítettük el a Váradi-Károli kiadást. Azért ez a legrégebbi új Károli Biblia, mert tartalmilag a szövege a legrégebbi Károli hagyományokat őrzi, de nyelvében a mai beszélt nyelven szólal meg.
Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem (Káldi György Vulgata fordítása 1626)
S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat – SZIT)
De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata – KNB)
ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás – RÚF)
Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás – EFO)
Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)
Ellenpélda:
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)
Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.
Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza, ezt mondja:
„Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”
Illetve a 14. kánon szerint:
„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”
Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?
Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.
(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)
A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.
De hogyan is jutott ide a Vulgata?
A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.
A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.
1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.
Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.
A Vatikáni kódex
És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.
A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan. A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.
A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.
De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.
Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.
Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.
Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?
A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.
Az Oxford mozgalom
1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.
Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.
Westcott és Hort
Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.
A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.
A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:
„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez”
A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.
Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.
„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hornak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.”
(Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)
„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.
Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti.
Mideddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.
Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.”
(Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)
Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.
Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:
„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex – fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea”, CT X, 471.o. 13-14. sor.)
Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:
“Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is“
Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd cél volt a görög és héber szövegek összhangba hozása is. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.
Nestle-Aland és a United Bible Society
1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy
„A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”
Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:
„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”
(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)
Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.
A protestáns Bibliák katolikussá válása
Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:
„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:
A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”
Összegzésül
Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.
Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!
Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.
Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.
Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.
Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.
A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.
A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alpelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!
Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!
„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)
– – – –
UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.
Erről kifejezetten ír H.C.Hoskier, az Újszövetség verzióinak keletkezéséről szóló könyvében (H.C.Hoskier – Concerning the genesis of the versions of New Testament, 1910).
A hazugságoknak ma már akkora fellege vesz körül minket, hogy az igazságért nem elég csak egy kicsit kutatni, mert akkor még bőven hazugságot talál az ember, amire azt hiheti, hogy az az igazság. Csak ha valaki az Úr segítségét kérve valóban addig kutat, amíg fel nem tár egy-egy területet, akkor mondhatja, hogy elment az igazságért. A felületes kutatások ma már nem vezetnek eredményre, mert a hazugságokat már túl régóta ismételgetik, és azt hihetjük, hogy az az igazság.
1981 book The Westcott and Hort Greek New Testament–Yesterday and Today, Metzger makes the following plain admission: “The International committee that produced the United Bible Societies’ Greek New Testament, NOT ONLY ADOPTED THE WESTCOTT AND HORT EDITION AS ITS BASIC TEXT, BUT FOLLOWED THEIR METHODOLOGY IN GIVING ATTENTION TO BOTH EXTERNAL AND INTERNAL CONSIDERATION” (Metzger, cited by James Brooks, Bible Interpreters of the 20th Century, p. 264)
“Thus THE TEXT, BUILT UP ON THE WORK OF THE 19TH CENTURY, HAS REMAINED AS A WHOLE UNCHANGED, particularly since the research of recent years has not yet led to the establishment of a generally acknowledged N.T. text” (Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62).
“THE DEAD HAND OF FENTON JOHN ANTHONY HORT LIES HEAVY UPON US. In the early years of this century Kirsopp Lake described Hort’s work as a failure, though a glorious one. But HORT DID NOT FAIL TO REACH HIS MAJOR GOAL. HE DETHRONED THE TEXTUS RECEPTUS. … Hort’s success in this task and the cogency of his tightly reasoned theory shaped—AND STILL SHAPES—the thinking of those who approach the textual criticism of the NT through the English language” (emphasis added) (Ernest Cadman Colwell, “Scribal Habits in Early Papyri: A Study in the Corruption of the Text,” The Bible in Modern Scholarship, ed. J.P. Hyatt, New York: Abingdon Press, 1965, p. 370).
Zsid.9,10
Káldi
és külömbféle mosakodásokban, és a testnek igazságaiban melyek a megjobbításnak idejéig voltak rendelve.
KNB
10 hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve. (Zsid 9,10)
SZIT
10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart. (Zsid 9,10)
1Tim 3,16
Káldi
És nyilván nagy az Isten kegyességének titka, mely kinyilatkoztatott a testben, megigazíttatott a lélekben, megjelent az Angyaloknak, prédikáltatott a Pogányoknak, mellyek elhittek a világon, mely felvitetett dicsőségbe.
KNB
16 Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely testben kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az angyaloknak, a nemzetek között hirdették, világszerte hittek benne, s fölment a dicsőségbe. (1Tim 3,16)
SZIT
16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe. (1Tim 3,16)
Jn.3,13
Káldi
És senki fel nem ment mennybe, hanem csak az aki leszállott mennyből, az ember Fia, ki mennyben vagyon.
Jn.6,69
Káldi(6,70)
és mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus az Isten fia.
Jn.9,35
Káldi
Meghallá Jézus hogy kivetették őtet: és midőn találta volna őtet, monda neki: hisz-e te az Isten Fiában:
Jn.1,18
Káldi
Az Istent soha senki nem látta: az egyetlen-egy született fiú, aki az Atyának kebelében vagyon, ő beszéllette meg.
Jn.7,8
Káldi
Ti mennyetek fel ez ünnepnapra, és pedig fel nem megyek ez ünnepnapra: mert az én időm még be nem tellyesedett.
1Kor.12,3
Káldi
Azért tudtotokra adom, hogy senki az Isten Lelke által szólván, nem mond átkot a Jézusnak. És senki nem mondhattya, Úr Jézus, hanem csak a Szent Lélek által.
1Kor.15,47
Káldi
Az első ember a földből, földi: a második ember mennyből, mennyei.
ApCsel 2,30
Káldi
Holott azért Próféta volna, és tudná hogy esküvéssel eskütt volna meg néki az Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcsét ültetné az ő székére:
1Jn.4,3
Káldi
és valamely lélek megosztya Jézust, Istentől nincsen, és ez Antikrisztus,
kiről hallottátok hogy eljött, és már most e világon vagyon.
Ef.3,9
Káldi
és megvilágosítani mindeneket, mi légyen sáfárlása az öröktől fogva elrejtetett titoknak Istenben, aki mindeneket teremtett.
Fil.4,13
Káldi
mindeneket megcselekedhetem az által, aki engem megerősít
Gal 3,17
Káldi
Ezt mondom pedig, hogy az Istentől megerősíttetett testamentom: a Törvény, mely négyszáz és harminc esztendő után lött, nem teszi erőtlenné az igéretnek eltörlésére.
Róm.14,10
Káldi
Te pedig miért ítéled az atyádfiát? avagy te miért utálod meg atyádfiát? Mert minnyájan a Krisztus itélőszéke eleibe fogunk állani.
Jézus vagy Úr nem szerepel
Mt.13,51
Káldi
Értettétek-e mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.
Mk.9,24
Káldi
És midőn látná Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a fertelmes lelket, mondván néki: Siket és néma lélek, én parancsolom néked, menny ki belőle: és többé beléje ne menny.
Lk.23,42
Káldi
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor országodba jutsz.
Jn.4,42
Káldi
És mongyák vala az asszonynak; Hogy már nem a te beszédedért hiszünk: mert mi magunk hallottuk, és tudgyuk, hogy ez bizonyára e világ Üdvözítője.
Jézus nem szerepel
Mt.8,29
Káldi
És ímé kiáltának, mondván: Mi közünk veled Jézus Istennek fia? idő előtt jöttél ide minket gyötörni?
Mt.13,51
Káldi
Értettétek mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.
Lk.10,41
Káldi
És felevén néki az Úr: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokakban törődöl.
Jn.4,46
Káldi
Jöve azért ismét a Galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És egy királyi ember vala, kinek fia beteg vala Kafernaumban.
– – –
Lk.24,36
Káldi
Midőn ezeket beszélik, megálla Jézus közöttük, és mond nékik: Békesség néktek: én vagyok, ne féllyetek.
Lk.24,40
Káldi
És mikor ezt mondotta volna, megmutatá nékik kezeit, és lábait.
Lk.24,51
Káldi
És lőn, midőn őket áldaná, elválék tőlök, és menybe vitetik vala.
Mk.16,19
Káldi
Az Úr Jézus pedig minek utánna szóla nékik, felvéteték menybe, és ül Istennek jobjára.
Jn.16,16
Káldi
Egy kevéssé, és már nem láttok engem: és ismét egy kevéssé és nem láttok engem: mert az Atyához megyek.
Lk.9,56
Káldi
Az ember Fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más kastélyba menének.
Kol.1,14
Káldi
kiben váltságunk vagyon az ő vére által, a bűneinknek bocsánatyja.
Jn.6,47
Káldi
Bizony, bizony mondom néktek: Aki hiszen énbennem, örök élete vagyon.
Mk.10,24
Káldi
A tanítványok pedig álmélkodnak vala az ő igéin. Jézus pedig ismét felelvén monda nékik: Fiacskáim, vaj melly nehéz a pénzbe bízóknak Isten országába menni!
Róm.5,2
Káldi
ki által vagyon járulásunk is a hit által e kegyelemre, amelyben állunk, és dicsekedünk az Isten fiai dicsőségének reménységében
Mk.2,17
Káldi
Ezt halván Jézus monda nékik: Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem akik betegek: mert nem jötem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket.
Mk.10,21
Káldi
Jézus rá tekintvén szereté őtet, és mondá néki: Egy hijával vagy: menj el, valamid van add el, és add a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben, és jöjj el, és kövess engem
Mt.6,1
Káldi
Óvjátok magatokat, hogy igazságotokat ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok azoktól: mert egyéb képpen jutalmatok nem lészen a ti Atyátoknál, aki a mennyben vagyon
Zsid.10,34
Káldi
Mert a foglyokon szánakoztatok, és marhátoknak elragadozását örömmel vettétek, tudván hogy néktek jobb és megmaradandó jószágotok vagyon.
1Jn.4,19
Káldi
Mi azért szeressük az Istent, mert az Isten szeretett minket először.
Mt.6,13
Káldi
És ne vígy minket a kisértésbe. De szabadíts minket a gonosztól. Ámen.
Lk.11,2
Káldi
És monda nékik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod.
1Kor.11,24
Káldi
és hálákat adván megszegé, és monda: Vegyétek és egyétek; ez az én testem, mely tiértetek adatik: ezt az én emlékezetemre cselekedjétek.
1Kor.11,29
Káldi
Mert aki iszik méltatlanul, ítéletet eszik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét.
Ef.5,30
Káldi
mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából ls csontjából.
Mk.9,29
Káldi (9,28)
És monda nékik: Ez a nem semmivel ki nem mehet, hanem csak imádsággal és böjttel.
1Kor.7,5
Káldi
Meg ne csaljátok egymást, hanem ha egyenlő akaratból ideig, hogy foglalatosak legyetek az imádságban: és ismét ugyanazokra térjetek. hogy ne kisértsen titeket a Sátán a ti megtartóztathatatlanságotokért.
ApCsel.10,30
Káldi
És monda Kornélius: Negyed napja ez óráiglan, imádkozom vala kilenc órakor az én házamban, és ímé egy férfiú előmbe álla fehér ruhában, és monda:
Jel.2,15
Káldi
Úgy vannak nálad is a Nikolaiták tudományát tartói.
Gal.3,1
Káldi
Oh esztelen Galátziaiak, ki igézett meg titaket, hogy ne engednétek az igazságnak, kinek szemük eleibe irattatott a Jézus Krisztus, közöttetek megfeszítvén.
Róm.1,16
Káldi
Mert nem szégyenlem az Evangéliumot. Mert Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére, a zisdóknak először, és a görögnek.
1Kor.9,18
Káldi
Micsoda azért az én jutalmam? Hogy az Evangéliomot prédikálván, fizetés nélkül munkálkodjam az Evangéliomban, hogy mód kívül ne éljek az én hatalmammal az Evangéliomban.
1Tim.6,5
Káldi
megveszett elméjű embereknek vetekedései, és akik az igazságtól megfosztattak, az Isteni szolgálatot kereskedésnek állítván.
Mk.3,29
Káldi
aki pedig a Szent Lélek ellen káromkodik, örökké nem lészen bocsánatja, hanem köteles lészen örök vétekre.
Mk.9,44,46
Káldi
ahol az ő férgük meg nem hal és tüzük meg nem oltatik.
2Pét.2,17
Káldi
Ezek víz nélkül való kutak, és a forgószéltől hányattatott ködök, akiknek a sötétségnek homálya tartatik.
1Jn.3,5
Káldi
És tudjátok meg, hogy ő megjelent, hogy a mi bűneinket elvenné: és bűn benne nincsen.
Zsid.1,3
Káldi
ki mivelhogy az ő dicsőségének fényessége és állatjának (testének) ábrázatja, és mindeneket visel az ő erejének igéjével, megtisztítván a bűnökből, úl a felségnek jobbján a magasságban:
Kol.3,6
Káldi
amelyekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira
Jel.21,24
Káldi
És a nemzetségek annak világosságánál járnak: és a földnek királyai, az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.
Ef.3,14
Káldi
E dolog kedvéért hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt
Jel.22,21
Káldi
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájtokkal. Ámen.
Mt.1,25 (Mt.13,55-56)
Káldi
És nem ismeri vala őtet míg az ő elsőszülött fiát szülé: és hív
annak nevét JÉZUSnak.
ApCsel.8,37
Lk.2,33
Káldi
És az ő atyja és anyja csodálkoztak vala azokon, melyek mondatnak vala őfelőle.
Jn.12,47
Káldi
És ha ki az én igémet hallja, és meg nem tartja: én meg nem itélem őtet. mert nem jöttem hogy megiltéjem e világot, hanem hogy üdvözítsem e világot.
Előhívattak azért a király írnokai az első hónap tizenharmadik napján, és minden úgy íratott meg, ahogy Hámán parancsolt, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében íratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.
(Eszt 3,12 – kiemelés tőlem)
Hívattattak azért a király írnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és ahogyan Márdokeus parancsolt, úgy írták meg a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Etiópiáig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írásuk és az ő nyelvük szerint. (Eszt 8,9 – kiemelés tőlem)
Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen! (Dán 6,25 – kiemelés tőlem)
Így szól az ÚR: (1Sám 2,27)
Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4 – kiemelés tőlem)
Mióta Bábelnél Isten összezavarta a népek nyelveit, azóta minden nép a saját nyelvén beszél. Ezért ha Isten szól valakihez, akkor az valamilyen nyelven fogja leírni, vagy elmondani mindazt, amit Isten mondott neki. Ha pedig más népek is tudni akarják, hogy Isten mit mondott, akkor ha nem beszélik a másik nép nyelvét, akkor le kell fordítaniuk a saját nyelvükre.
Ez a világi életben is így van. A nemzetközi kapcsolatokban is mindenütt jelen van a fordítás. Minden nemzetközi szerződést le szoktak fordítani a résztvevő országok nyelvére, hogy mindenki pontosan érthesse a megállapodás szövegét. Így értesülünk például az Európai Bíróság ítéleteiről is, amiket minden tagállam nyelvére lefordítanak, hogy minden tagország állampolgára a saját nyelvén olvashassa azt.
Ez pedig felveti a fordítások kérdését. Egy fordítás sem olyan fontos, mint Isten szavának a fordítása, mert mindenkinek pontosan kellene tudnia, hogy mit mondott Isten. Sokan az életünket tesszük arra, hogy mit mondott Isten, és aszerint élünk, amit mondott. Hogy úgy mondjam, ez élet halál kérdése, mert végül mindenkinek meg kell állnia Isten előtt, hogy megítélje az életét, és ennek következményeként dől el, hogy örök élet, vagy örök kárhozat lesz a sorsa (ApCsel.17,31; Jel.20,12).
A Biblia két, vagy inkább három nyelven íródott. Az Ószövetség héberül és arámi nyelven, az Újszövetség pedig görögül. Ezért ha valaki nem beszéli ezeket a nyelveket, akkor annak egy fordításra van szüksége, hogy a saját nyelvén is elolvashassa, hogy mit mondott Isten a Bibliában. Most nem kifejezetten a bibliafordítások történetével szeretnék foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy bizalommal olvashatjuk-e ezeket a fordításokat, vagy jobb lenne, ha az eredeti nyelveken olvasnánk.
Van-e jó fordítás? Vagy jobban mondva, lehet-e egy fordítás ihletett?
Ma sajnos több irányzat van a fordítások kérdéskörében, amelyek igencsak megosztják a mai fordítókat, és az általuk készített fordítások minőségét is. Egy biztos, hogy Isten évezredek alatt adta oda az embernek a kinyilatkoztatását (Mózestől Jánosig kb. 2000 év telt el), és miután ezt „lezárta”, azóta nem emelt egy ilyen üzenetet sem a Bibliában található írások szintjére.
Csak az autográf kéziratok az ihletettek?
Van egy olyan irányzat, amely azt mondja, hogy csak az eredeti kéziratok voltak ihletettek, és sem a másolatok, sem a fordítások nem ihletettek. Ezt idegen szóval úgy mondják, hogy csak az autográf kéziratok voltak ihletettek. A másolatok és a fordítások már nem. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon nagy bajban lenne az emberiség, mert akkor ma már tényleg nem tudhatnánk, hogy Isten valóban mit is mondott, és nem bízhatnánk meg egy írásban sem. De mit is mond az írás?
14 Mikor pedig kihozták azok a pénzt, amely az ÚR házában gyűlt össze: megtalálta Hilkia pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 15 Hilkia pedig szólt, és mondta Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkia a könyvet Sáfánnak adta. (2Kr 34,14-15)
Izrael annyira elhagyta az Úr követését, hogy senki sem gondolt már a mózesi törvényekre, ezért nem gondozták a törvénykönyvet sem. Jósiás idejében, amikor megtalálták a törvénykönyvet, akkor az a törvény leírása után 879 évvel történt. És egy példányt találtak belőle. Nagy valószínűséggel, ez már nem az eredeti kézirat volt, amelyet Mózes írt le, hanem annak egy másolata. Erről a másolatról készültek utána további másolatok, amelyek eljutottak hozzánk is. Érdemes megfigyelni, hogy Jósiás, és Izrael nem vonta kétségbe a másolat hitelességét, és elkezdtek aszerint élni, ami meg volt írva.
És lám, Isten velük volt, pedig „csak egy másolat” alapján kezdtek el úgy élni.
De a probléma ugyanúgy fennáll az Újszövetség idején is, hiszen Pál ezt mondja Timótheusnak:
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. (2Tim 3,15)
Pál bizonyosan tudta, hogy Timótheus nem az eredeti, Mózes által írt írásokat forgatta, és mégis, tudomást sem vesz a másolások tényéről, hanem teljes meggyőződéssel mondja Timótheusnak, hogy azok az írások, amiket gyermekségétől fogva olvasott, azok Isten beszédei, és azok bölccsé teszik őt.
Pálnak ehhez a kijelentéséhez még hozzá kell számítanunk, hogy a Szent Szellem ihlette azt, amit írt. Tehát a Szent Szellem is megerősítette Pál kijelentését az írásokról. Amik köztudottan másolatok voltak. Ráadásul Timótheus nem is Izrael földjén élt, és mégis megismerhette Istent a másolt írásokból. A Biblia maga mond ellent annak az elméletnek, hogy csak az eredeti kéziratok lehetnek ihletettek!
Lehetnek-e ihletettek a fordítások?
Hadd kezdjem egy idézettel, Nemeskürty Istvántól, amelyet kifejezetten a bibliafordítások kapcsán állít:
„A fordítás tehát: változtatás. (Erősebb kifejezéssel: hamístás) De mindenképpen eltérés az eredetitől.” (12.oldal – Nemeskürty István: Magyar Bibliafordítások, Szépirodalmi könyvkiadó, 1990)
Nemeskürty nincs egyedül a véleményével, mármint azzal, hogy többen azt állítják, hogy nincs tökéletes fordítás. Hívjuk segítségül a Bibliát, hogy megláthassuk, hogy ezt az igen erős kijelentést valóban kimondhatjuk-e.
Dániel könyve két nyelven íródott. Arámi, és héber nyelven. Sőt, van benne egy fejezet, amit nem is Dániel írt, hanem maga Nabukodonozor.
Én Nabukodonozor békében voltam a házamban, és virágzó a palotámban. (Dán 4,1)
Szóval a 4. fejezetet Nabukodonozor írta, és arámi nyelven írta. Ezt fordították le később héber nyelvre. De a bevezető igéket pont azért hoztam fel, mert ott Ahasvérus perzsa király ír a birodalmában lévő minden nyelvnek és népnek a saját nyelvén, és lepecsételték a király pecsétjével, vagyis elfogadta hiteles fordításnak. De Ezsdrás könyvében is találunk fordítást, amely nem héberül írt levelek fordítása (Ezsd.4,11, Ezsd.5,6), de mégis úgy olvassuk, mint Isten igéjének szerves részét.
De ne maradjunk meg az Ószövetségnél, hanem nézzük meg, hogy van-e fordítás az Újszövetsgében.
Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltott Jézus, mondva: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem? (Mt 27,46)
Nem más, mint Jézus szavai vannak lefordítva görögre. Ha a mai bibiliakutatók, vagy Nemeskürty álláspontját követnénk, akkor ki kellene mondanunk, hogy a Szent Szellem nem tudta tökéletesen lefordítani azt, amit Jézus mondott, mivel nincs tökéletes fordítás.
De ugye már sejtjük, hogy az ő állápontjuk nem tartható. De ott van Pál beszéde is, amely szintén görögül lett leírva, de az írásból egyértelműen kiderül, hogy zsidóul mondta el (ApCsel.22,2). De Jézus főpapi imáját sem görögül mondta el, és mégis görögül lett leírva, ahogyan az összes ószövetségi igevers hivatkozás is görögül lett leírva, és nem a héber eredetiben.
Ha azt mondanánk ki, hogy nincs tökéletes fordítás, akkor azt mondanánk ki, hogy a tökéletes, mindenható és mindent tudó Isten sem képes lefordítani egy szöveget az egyik nyelvről egy másikra. Ez pedig egyenes megkérdőjelezése Isten istenségének.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, (2Tim 3,16)
20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,20-21)
Egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy minden írás ihletett. Nem lehet azt mondani, hogy Dániel könyvének negyedik fejezete nem ihletett, mert fordítás, vagy ugyanígy nem ihletett Pál beszédének leírása, mert nem héberül lett leírva.
Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni (Zsid.11,6), de hinnük kell, hogy Ő őrizte meg számunkra a saját beszédét, hogy az emberek minden korban üdvösséget nyerhessenek belőle. Isten mindenkor tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért nem használ olyan módszereket, mint a gonosz erők, akik „csatornázással” adják át a mondanivalójukat. Isten Szent Szelleme ihletést ad (Jób.32,8), és sohasem veszi át az ember felett az irányítást – csúnyán mondva, nem szállja meg az embert. De attól még az üzenetét pontosan átadja.
Hadd mutassak be egy példát a Beszélgetések Istennel című könyvből:
„1992 tavaszán – Húsvét táján – váratlan, döbbenetes jelenség következett be az életemben. Isten beszélgetni kezdett veletek. Rajtam keresztül.Hadd magyarázzam meg. Abban az időszakban emberileg, szakmailag, érzelmileg is mélyponton voltam, és minden szinten elhibázottnak éreztem az életem. Mivel évek óta szokásom volt el nem küldött levelek formájában rögzíteni a gondolataimat, nyomban felkaptam a jegyzetfüzetemet és papírra vetettem áradó érzelmeimet. […] Meglepetésemre, alighogy odafírkantottam utolsó keserű kérdésemet is, és már-már félrehajítottam a tollat, a kezem megállt a papír fölött, mintha láthatatlan erő tartaná ott. És váratlanul megmozdult a toll, nem azért, mert megmozdítottam, ellenkezőleg, valósággal magával ragadta a kezemet. Halvány fogalmam sem volt róla, mit kezdek írni, de lassanként kirajzolódott egy elképzelés, így elhatároztam, hogy hagyom magam sodortatni.”
(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel, Édesvíz kiadó 2018)
Ezt automatikus írásnak mondják, és az igazi Istennel, vagyis a Biblia Istenével való kapcsolatban ez a módszer ismeretlen. Mert mit is mond Jeremiásnak?
Ezt mondja az Izrael URa Istene, ezt mondva: Mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked, írd meg magadnak könyvben; (Jer 30,2)
Az összes csatornázott és automatikus írással érkező üzenet mind tisztátalan szellemektől érkezik!
Szóval a mi Atyánk, az Úr Jézus Krisztus Atyja, és az Úr Jézus nem használ sem csatornázást, sem automatikus írást, mégis megőrizte a mondanivalóját számunkra, akik Krisztus után már több mint 2000 évvel élünk. Erről már a blogon több cikkben is írtam, hogy a többségi szövegek kéziratai megőrizték számunkra az Újszövetséget, és a maszoréta szövegek pedig az Ószövetséget. Maga az Írás mondja ki, hogy Isten megőrzi a beszédeit.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35)
Nem csak megőrizte, hanem tisztán őrizte meg.
Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)
És most térjünk vissza a fordításokhoz. Ahogyan magából a Bibliából láttuk, Isten tud ihletet adni a fordításokhoz, és hogy úgy mondjam, ő is „több nyelven beszél”. Hiszen az arámi írást, vagy Pál héber beszédét is lefordította Isten Szent Szelleme, és egy másik nyelven adja tudtunkra. De hit nélkül ez sem megy, hogy elhiggyük neki, hogy ha odaadta a Fiát értünk, akkor megőrzi a beszédeit is, hogy eljuthassunk az igazság megismerésére, és átmenjünk a halálból az életre.
1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)
Lukács leírja mindazt, aminek a végére járt, hogy Theofilus bizonyos lehessen mindazokban, amikre megtanították! Ezért lett megírva a Biblia, hogy bizonyosak lehessünk Isten felől. Gondolom senki sem kételkedne a hamisításban, ha a négy evangélium szóról-szóra megegyezne, mert akkor egyértelmű lenne mindenki számára, hogy másolták egymást. Egy „csatornázott” üzenet pedig ilyen lett volna. De évezredek alatt, aki Isten beszédével foglalkozott, az mind különös gonddal tette, mert tudta, hogy mi van a kezében. Ezért őrizték meg, mert fontos volt, hogy mit mondott az Úr. Sokszor még az életük árán is. Mindig voltak olyan irányzatok, amelyek megpróbálták az írásokat elferdíteni, ahogyan először a gnosztikusok a 3. században, vagy a 19. században a német racionalisták, vagy éppen Westcott és Hort. De a Biblia esetében egyértelműen látszik az írásoknak az a vonala, amelyet Isten megőrzött. Még akkor is, ha manapság éppen ez a legtámadottabb vonala a kéziratoknak.
Igen, az eredeti kéziratok elvesztek. Ezért hitből kell megközelítenünk a Bibliát is, hogy a mindenható Isten megőrizte azt úgy, ahogy eredetileg elmondta. Sajnos ma már azok a bibliatudósok is, akik konzervatívnak tekinthetők, már egy igen liberális álláspontot képviselnek, és már nem beszélnek „eredeti” szövegről, hanem kiinduló szövegről. Már nem hiszik el, hogy Isten sok-sok másolatban megőrizte a beszédét az évezredek során. Bár állításaik túlnyomórészt feltételezéseken alapulnak.
De nem csak a másolatok, hanem a fordítások is lehetnek ihletettek, ha a fordítókat a Szent Szellem vezeti. Nekik azonban ma már arra is figyelniük kell, hogy milyen forrásból származó szöveget fordítanak, mert ha a forrás nem tiszta, akkor a végeredmény sem lehet tiszta. Ezért például hiába tartják szép fordításnak Káldi György Bibliáját, az nem lehet jó, mert nem jó alapokról indul. Ugyanígy, hiába lehetne mai nyelven jó az Egyszerű Fordítás, az nem a megfelelő szöveg fordítása, ezért nem lehet jó. De a fordítások összehasonlításával már szintén foglalkoztam a blogon.
Csak ismételni tudom magam, hogy nem mindegy, hogy melyik Bibliát olvassuk, mert nem egyformák, és nem csak nyelvi különbségek vannak. Hitből kell a fordítások felé is közelíteni, és igenis vannak olyan fordítások, amelyekben a Szent Szellem is részt vesz, és van olyan, amelyekben nem.
Az igazság előttünk van, csak meg kell találnunk. Nem szabad elhinnünk valamit azért, mert egy tudós mondja. Mindent meg kell próbálnunk, és ami jó, azt kell megtartanunk (1Th.5,21)
Végül legyen itt egy idézet 1550-ből Heltai Gáspártól, fordításának előszavából, amely elmondja a fordítók szempontjából a Szent Szellem vezetését:
„Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, miképpen nékik vélik: hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni. Mert ha a Szentírásba valami együtt homályosan vagyon, másutt ugyanazon dolog nyilvánvalóbban vagyon megírván. Ezért kell az Írást nem annyira a grammatikából, mennyire az Írásból magyarázni, miképpen Szent Ágoston is mondja és vallja.”
11 És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; 12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. 13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem megszentelésében és az igazság hitében; (2Th 2,11-13 – saját kiemelés)
A címben szereplő kérdésre a rövid válasz a modern Biblia. Pontosabban a modern fordítású és a mai „tudományos” eredeti szövegeken alapuló Biblia.
A hosszabb választ megpróbálom szintén rövidre fogni, hiszen erről itt már nagyon sokat írtam, de újabb és újabb bizonyítékokra lelek, amelyek egyre több oldalról erősítik meg a korábbi kijelentéseket, hogy a mai bibliakiadások, amelyek nem a reformkori eredeti (héber és görög) szövegeken alapulnak, azok nem megbízhatóak. Jézus azt mondja, hogy a gyümölcséről ismerjük meg a fát. Ma már több mint 100 évvel vagyunk az első újonnan összerakott „eredeti” (héber és görög) nyelvű szövegek kiadásain, és már látszanak a gyümölcsök is.
A következő néhány információ HATÁSSAL lesz a bibliaverziókkal kapcsolatos megértésedről. Ez a leírás segítséget szeretne nyújtani abban, hogy tisztábban láss, és megállapítsd, hogy melyek a helyes források.
A feladat azért nehéz, mert néhány, vagy akár sok olyan kiadása is van az Új Szövetségnek, amely nem pontos, nem megbízhatóan lett lefordítva, vagy megbízhatatlan. Akkor melyik Új Szövetség kiadások azok, amelyek pontosak és megbízhatók?
Melyik verziók 1.) pontosak; 2.) vannak használatban és 3.) elfogadottak a korai egyház által?
A pontosság mércéje a megbízhatóság szempontjából ugyanaz mindvégig és minden nyelven:
Azok a pontos kiadásai az Új Szövetségnek, amelyeket használt az egyház, amelyek vagy az Új Szövetség kéziratai, amelyeket koine görög nyelven írtak, vagy azok pontos fordításai, amelyeket azokról a kéziratokról készítettek más nyelveken.
Nem nehéz megérteni. Ma több olyan kézirata van az Új Szövetségnek, amelyeket 1900 után fedeztek fel, mint az összes ezt megelőző évszázadban összesen. De amit ezek a kéziratok mutatnak és elénk tárnak az az, hogy a régebbi fordítások, mint például (magyar nyelven) a Vizsolyi (1590), Váradi (1660); Aranyos (1685), a legszöveghűbb fordítások. Ezek a fordítások vannak a legközelebb a görög kéziratokhoz, amelyek a Római birodalom idejéből származnak.
Ahogyan az idő és a régészet előre halad, úgy mutatják meg a régebbi kiadások pontosságát, és a modern kiadások pontatlanságát. A régebbi kiadások az eredeti nyelvek több évtizedes komoly tanulmányozásán, előkészületen és mély ismeretén alapultak, valamint egy-egy hűséges odaszánáson, hogy a fordítás pontos és szöveghű legyen.
A korábbi fordítók, (különösen az 1200-as és 1600-as évek közöttiek) egy pontos fordítást AKARTAK kiadni, mert számukra a megváltás függött ettől :
18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. (Jel 22,18-19)
Munkájukat úgy készítették, hogy az bemutatta a személyes kapcsolatukat közöttük és Isten között Jézus Krisztus által. Mivel ennyi minden függött a pontosságon, ezért a fordítói munkájukat nagy komolysággal és odaszánással végezték (olvassa el valaki Károli életrajzát, vagy legalább a Vizsolyi Biblia előszavát).
A modern fordítások egy másik történetet mesélnek el. Nem látjuk az elköteleződést sem a kereszténység, sem Isten, és még csak az olvasók felé sem, akik egy-egy ilyen modern fordítást olvasnak. A mai kor legtöbb fordítójának elsődleges célja a saját anyagi biztonsága és a saját akadémiai karrierjének előmozdítása. Sok új fordítás keletkezik világszerte, szinte minden új szájíz szerint van egy újabb fordítás. Majdnem minden fordítás egy csoport munkája, gyakran szponzorált kiadók és cégek által, és nem egyházak és felekezetek által.
Gyakorlatilag a bibliafordítások világában nincs felügyelet és nincs számonkérés sem. A mai fordítók túlnyomó többsége sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek a régi nyelvekről, mint a korábbi verziók fordítói. A mai fordítók a munkájukat olyan kéziratokra alapozzák, amelyeket a korai fordítók elutasítottak. Ez tervszerű és szándékos:
A modern fordítókban nagyon kevés a közös a korai autentikus keresztényekkel vagy kereszténységgel. A kereszténység felé végzett szolgálat nevében a legtöbb fordító valójában a kereszténység ellen dolgozik. A fordítók, a kiadók, és a főiskolák és egyetemek értik ezt. Ők csak abban reménykednek, hogy ez az információ nem kerül nyilvánosságra, mert akkor ez kisebb eladásban nyilvánul meg, és elhomályosítja a képességüket, hogy embereket tereljenek el a történelmi kereszténységtől.
A modern fordítók gyakran olyan messzire mennek, hogy tagadják azt az Ó és Új Szövetséget, amelyet fordítanak. Nem hisznek a bibliai szöveg ihletettségében, és nem fogadják el az eredetiségére vonatkozó állításait. Erről tesz bizonyságot Csia Lajos is és id.Zimányi József is, amikor az önéletrajzukat mondják el. Már az ő korukban hitetlen professzorok tanították őket!
A legtöbb (úgynevezett) kutatót ma a fordításában a hírnév, a biztonság (kereset), és további esetleges karrier lehetőségek érdeklik. Nemzetközi szinten az egyetemek gyakran együttműködnek kiadókkal egy-egy jól fizető kiadói szerződés eléréséért. A pontosság a legutolsó követelmény a modern verziók felé, és a legtöbb fordító nem csak NEM keresztény, hanem nyiltan ellenséges az Ó és Új Szövetség felé, és azok felé, akik azokat követik. Mégis, az ő hamis fordításuk van még mindig nyomtatásban, és a pásztorok többsége szándékosan tudatlan, vagy tudatlanul is cinkos abban, hogy a gyülekezetüket félrevezesse az igazságtól, pontosságtól és tisztaságtól.
Ez különösen igaz a nagyobb gyülekezetekre és felekezetekre, akik boldogan elszakadtak a saját hitüktől. Boldogan csábítanak gyülekezeteket elalvásra és az örökkévaló következmények szándékos figyelmen kívül hagyására. Örülnek a pásztorok döntéseinek, akik hazugságba és hamis tanításokba visznek gyülekezeteket. Ennek az az eredménye, hogy nehéz, hacsak nem lehetetlen a legtöbb gyülekezetbe járó embernek, hogy az igazán tudja és megértse, hogy mi az örök élet, és megtanulja, hogy ezt hogyan érheti el. Ne csapd be magad, ma sok pásztort nem érdekel az örökkévaló lelked. …Ezt forgasd egy kicsit…. Próbáld megérteni, hogy ez számodra mit jelent.
Hogy ez mennyire volt igaz, nézzünk meg pár bizonyítékot. Filó Lajos írt Pallagi Mórról, aki egyike volt az 1908-as Károli Bibliát revideáló csoportnak:
„[Filó Lajos] Liberalizmusa azonban nem volt annyira negatív, mint a Ballagi Mór által szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap köré tömörült pesti, pataki és nagyenyedi tanárok nevével fémjelzett liberális teológusoké. […] A liberalizmus szélsőséges, a leglényegesebb keresztyén hittételt, a feltámadást támadó kritikai irányzata azonban Filót szembeállította a liberalizmus teológiájával. Amikor Ballagi Mór 1862-ben a Krisztus feltámadását tagadta egy cikkében, akkor tollat fogott Filó Lajos a liberális teológia ellen.”
(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 132-133.oldal)
Egy idézet Kiss Ádám prédikációjából:
„Nem létezett olyan Krisztus, ki mint Istennek Fia, mint a Szentháromság második személye, az égből a földre szállott alá, Mária méhében emberré lett, mint Isten-ember szenvedett, meghalt, föltámadott és ismét égbeszállt. Jézus istenségét a görög és római műveltség, a dogmaalkotó zsinatok idejében korszerű lehetett vallani. Az antik pogány világ, mely az emberek között élő istenekhez, félistenekhez volt szokva, jobban hitt Krisztusban, ha istenképpen magasztalták előtte. A mai világ viszont jobban megnyerhető Krisztusnak, ha ő mint ember állíttatik elébe, s ha a róla terjesztett túlcsigázott fogalmak által az Isten egységéről alkotott képzet meg nem zavartatik. Ha elveszett is a legendák Krisztusa, helyette a keresztyén nemzetek egész történelmében élő krisztusi szellemet nyertük meg.” – [kiemelés tőlem]
(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 136.oldal)
Milyen az olyan egyház, ahol nyiltan lehet tagadni, hogy Isten megjelent testben, és feltámadott? Az Ige szerint ez az antikrisztus szelleme:
2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, az Istentől van; 3 És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Jn 4,2-3)
Ha egy egyház megtűr ilyen prédikációkat, akkor az az egyház nem Istent szolgálja már! Ha nyiltan szólhat benne az antikrisztus szelleme, akkor ott nagy baj van! Onnan mindenkinek el kell szaladnia, aki Istent igazán keresi!
És ha te egy vagy a gyülekezetben azok közül, akik pszichológiailag le vannak bénítva, reménytelenül össze vannak zavarva, aki nem érti, hogy az imája miért nem megy a plafontól feljebb, akkor ez azt jelenti, hogy egy vagy azok közül, akik nem tudják, hogy melyik kérdést tegyék fel; akik nem elég bátrak, hogy megtudják; és egy vagy azok közül a bárányok közül, akik egyszerűen ott ülnek a padsorokban, és egyre több zűrzavart „nyelnek be”, miközben nem tesznek semmit azért, hogy megállítsák a saját lecsúszásukat a reménytelenségbe!
Abban az esetben azonban, ha te keresed a TÉNYSZERŰ igazságot, és ismered Isten igazi igéjét, akkor talán úgy teszed magadnak a legnagyobb szivességet ebben az életben, ha elkezdesz olvasni és memorizálni és RÉGI fordítást (szerk: magyar nyelven egy 1908 előtti Károli kiadást). Miközben vitatkozhatsz, hogy vajon létezik-e más opció (és valójában létezik), a kérdés marad:
A saját örök végzetetből és örök célodból mennyit akarsz a szerencsére bízni?
Amennyiben most boldog vagy, akkor bocsánat, hogy megzavartam ezt a lassan-felforrósodó-vízben-megfő-a-gyanútlan-béka állapotot, mert vannak olyanok, akik csak jól akarják érezni magukat. Ők nem keresik az igazságot, és nem érdekeltek Istenben, vagy hogy ismerjék Őt. Ők csak jól akarják érezni magukat, és a vallást használják arra, hogy ebben megtartsa őket. Nem értik meg a lelkük állapotát, és nem is érdekli őket igazán. Az ötlet fel sem merül bennük, hogy ez az időszak, amelyben most létezel, az egy lehetőség arra, hogy felkészülj a túlvilágra, ahol igazából örökké létezni fogsz. Azoknak, akik nem veszik komolyan Istent, nem szabad csodálkozniuk, ha Isten sem veszi őket komolyan. Egy kapcsolat mindig kétirányú.
De ha egyszer úgy döntesz, hogy fel akarsz ébredni, és a komoly imán kívül még valamit tenni, akkor az első lépés az lehet, hogy elolvasol egy igazi Új Szövetséget, amit azok fordítottak, akik hűségesek voltak. A modern verziókkal ellentétben, amit politikailag korrektek fordítottak.
Ha ezek a tények igazak (márpedig igazak), akkor inkább azt szeretnéd, hogy ne mondják el neked, és légy inkább a hitedben megtévesztve? Nem lenne jobb esélyed arra, hogy kiengeszteld magad Istennel, ha tudnád, hogy mennyire rosszul bántak az emberiségre bízott könyvekkel, hála a hazug vezetőknek? Nem szeretnéd, hogy valaki elmondaná, hogy hol találhatsz pontos verziókat az Ó és Új Szövetségből, hogy kapcsolatba kezdhess kerülni Istennel, úgy, ahogyan Ő meghatározta? Az igazság itt van kinn azoknak, akiknek van bátorságuk és elszántságuk, hogy keressék.
Sokan mondták nekem, hogy a mai Bibliákban is benne van a lényeg. Tényleg? Nem lesz késő, megvárni azt, hogy az Úr előtt szembesülj ennek a kérdésnek a válaszával? A kérdést csak egy versről-versre való elemzés tudja megválaszolni, amelyet mindenkinek magának kell megtennie. Rám se hallgasson senki, hanem nézze meg magának, mert mindenkinek magának kell döntenie a maga sorsa felől. És abba is érdemes belegondolni, hogy az Igazság Szelleme az igazság mellett tesz bizonyságot. Ezért ha hamis a Biblia, akkor a Szent Szellem sem tesz mellette bizonyságot, és nem fogja magát kijelenteni belőle. Akkor a Biblia csak egy könyv marad, és nem lesz mögötte a Szent Szellem ereje, és életet sem fog adni az olvasójának.
Az emberek egyszerűen azt akarják hinni, hogy a bibliatársulatok a fordításokat becsületesen és hűséggel végezték, mind a kereszténység felé, mind az Úr Jézus Krisztus felé. Minannyian ezt szeretnénk hinni, de a tények egyszerűen nem támogatják ezt a következtetést. Ez a hitet az emberekbe veti, ahelyett, hogy Istenbe vetné. Az iskolákban és a bibliatársulatokban lévő legtöbb ember el van csábítva.
Nem szabad meglepődnünk. Ha Isten igéje segít az embereknek, bátorítja az embereket, válaszokat ad, és kapcsolatba hoz Istennel egy pontos fordításon keresztül, akkor nem szabad meglepődnünk, hogy bizonyos erők akadályozni akarják az emberiséget, hogy kapcsolódjon a Termető Úr Istenhez.
Meg lett mondva, hogy a kéziratok, amelyeket Westcott és Hort használt, azok NEM pontosak. Először is azok szándékos eltérések a történelmi görög kéziratoktól, amelyeket a keresztény egyházak használtak 2000 évig, gyakorlatilag 1882-ig.
EZ ÍGY VAN! Minden keresztény addig az ideig egy MÁSIK görög szöveget használt, amelynek más volt a tartalma. A történelmileg régebbi Bibliák a történelmi görög szövegen alapultak, mint a Luther Biblia (1545), Károli (1590), King James (1611). Az Új Szövetségben a 27 könyv ugyanaz a 27 könyv mint ma, de a modern verziók megváltoztatták azoknak a könyveknek a belső tartalmát. És igen, azok a változtatások SZÁMÍTANAK, és hatással vanak a TANOKRA és a TARTALOMRA.
————
Visszatérve a címben szereplő kérdésre, mi lehet közös a mai kereszténységben, az okkultizmusban, az ezotériában, a Jehova tanúiban és a mormonokban? Az, hogy a mai Bibliák, már annyi változtatást tartalmaznak a pontos szövegekhez képest, hogy az már nekik is jó! Ma már gond nélkül tudják használni,
– mert egyre inkább el van véve Jézus Istensége, és csak emberként akaják bemutatni
– mert egyre inkább szétválasztják Jézus személyét a krisztusi mívoljától, és a krisztusságot mint hivatalt állítják be
– mert hangsúlyozzák a cselekedetek fontosságát, mintha azokból lenne a megigazulás
(Bővebben ezekről az igehelyekről a Váradi-Károli Biblia Függelék részében lehet olvasni, illetve a kiemelt írások között több cikk foglalkozik a témával. Valamint a 2018 júniusi cikkek a változtatásokkal részletesen foglalkoznak.)
Több csoportnak ugyanis ugyanaz a világnézete:
Felvilágosodottak / racionalisták
Szabadkőművesek / titkos társaságok
Ezoterikusok / gnosztikusok
Okkult mozgalmak
Az ő világképükben az ember felemelkedik az istenségbe. Ehhez csatlakoznak a keresztényeknek és a szektáknak azoka az irányzatai, ahol a hit mellé még cselekedetek is kellenek az üdvösséghez, mint például a Jehova tanúinál.
Ezeknek a csoportoknak a reformkori Bibliák használhatatlanok, mert egyértelmű bizonyságot tettek arról, hogy
Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,11)
Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,31)
Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. (1Jn 2,22)
Ezekből az új Bibliákból már többször idéznek az ezoterikusoknak szánt angyali vagy egyenesen az ő Jézusuk – aki nem egyenlő a bibliai Jézussal –, vagy más tanítók által csatornázott üzenetekben. A modern bibliák a „legújab tudományos eredmények” miatt már annyira el vannak változtatva, hogy minden irányzatnak „belefér” a tanaiba. Talán már csak egy végső változat lesz, szintén a legújabb tudományos eredményekre hivatkozva, amikor is már teljesen ki fogják venni Jézus Istenségét és a megváltást, hogy mindenki elfogadja majd az eljövő antikrisztust. Talán be is fogják tiltani a korábbi verziókat, mert azok nem lesznek politikailag korrektek, a gyűlöletbeszéd miatt, ami bennük van.
Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire fontos a saját életében!
Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:
Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.
Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.
Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.
El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.
Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.
Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.
Itt egy link egy 1873-as Károli verzióhoz, vagyis egy az 1908-as revízió előtti Károli Bibliához. Vigyázat a kattintással, mert 122MB, szóval nagy!
Ez adhat egy jó összehasonlítási alapot arról, amit mi csinálunk a Váradi-Károli Biblia kapcsán.
1908-ban megtört az Ige folytonossága, és ezt állítjuk vissza a Váradi-Károli Bibliával, amikor elkészül.
Ezért is tesszük bele még a munkaverziókba is a megváltoztatott verseket, hogy mindenki maga győződhessen meg arról, amit csinálunk! Nem újat csinálunk, hanem visszaállítjuk a régit a helyére!
Ma már nincs egy olyan könnyen elérhető, és mai magyar nyelvű Biblia, amely a pontos szövegeken alapulna. Ez a láncolat 1875-ben megszakadt.
Ahogyan Jézust is a írástudók és a farizeusok adták a halálba, úgy ma sincs ez másképp. A hivatásos bibliakutatók és professzorok változtatják meg az igét, és viszik el a hívő (és elhitetett) tömegeket az Isten ismeretétől, és fordítják el az Istenhez vezető úttól!
Hermász pásztor könyvében Jézus tisztán adoptálva lett Isten fiaként a keresztségnél, ezért beleillik a fenti csoportok világnézetébe
A gnoszticizmus szintén arról szól, hogy az ember istenné lesz
A gnosztikus újszövetségi írások szintén emberré alacsonyították Jézust
Ha a Bibliát újraírják a gnosztikus szöveggel, akkor azt tanítaná, hogy az ember istenségbe emelkedhet, ahogyan a szabadkőműveseknél, a felvilágosultaknál és a forradalmi gondolkodóknál.
Ez készíti elő az antikrisztus elkövetkező elfogadását, birodalmát, valamint az új világvallást
———–
Ma körülbelül 25,000 régi másolata és töredéke van az Új Szövetségnek, amelyet megtaláltak és feltártak. Ezek koine görög nyleven íródtak, amelyet Jézus idejében beszéltek az első globális Római birodalom napjaiban. Az Új Szövetség a legtöbbet másolt könyv a világ történetében.
Westcott és Hort az 1800-as években élt, és egyházi pozíciójuk volt Angliában. ŐK megromlott Anglikán tudósok voltak, akik átadtak az Anglikán egyháznak új hamis módszerekkel összeállított görög szöveget, majd kiadták az új ROSSZ fordításukat az egész egyházban. Mindezt úgy beállítva, mintha a verziójuk egy javítás lett volna, de nem az volt. Ez a szövegek megrontása volt, de sokakat meg tudtak győzni, beleértve Tragelles-t (aki Nestle egyik társa volt) és a Biblia Társaságokat, hogy kezdjék el használni az ő Nestle-Westcott-Hort rossz görög Új Szövetségüket, és ezt használják a Biblia fordításához más nyelvekre. Végul a legtöbb felekezet hagyta magát elhitetni és „beszálltak”, a Luteránusoktól kezdve egészen a Baptistákig.
Az Amerikai Bibliatársulatnál a hivatalos változás 1904-ben történt, a Brit és Nemzetközi bibliatársulatnál is 1904-ben, ezért ezt használták már a Károli 1908-as revíziójához is. A Brit és Nemzetközi Bibliatársiulat a nemzeti nyelvekre való fordításoknál 1910 után kezdte el felgyorsítani az alkalmazását, azzal hogy 1905-ben kiadták és ezt adták oda mint „alap” görög szöveget a fordítóknak.
Ez ma már történelem. Ezek az események nem egyik napról a másikra történtek. Sok feljegyzés van ahogyan a Bibliatársulatok egymás között leveleztek, ahogyan egymásról írtak, azért, hogy a nyilvánosság elé tárják a tényeket és a részleteket.Voltak szerzők, mint például John Burgon, Ebenezer Henderson, akik bátran cselekedtek, és nyilvánosságra hozták – mint a francia verzió esetében is – a bibliatársulatokon belül lévők munkájának hamisságait. Tény, hogy ma a legtöbb fordítás, ha modern, akkor pontatlan és hiányzik belőle a szellemi erő. Ahogyan ennek nyomai már tettenérhetők az 1908-as Károli Biblia esetében is.
A Westcott és Hort által produkált verzió legalább két szempontból pontatlan:
a) a források, amelyeket kiválasztottak a fordításra
b) A megromlott és pontatlan fordítás, amelyet ők szándékosan készítettek
A kéziratok, amelyekből Westcott és Hort a fordítást készítette, önmagában is pontatlan és ellentmondásos. Ezek a kéziratok elsősorban a Vatikáni Kódex és a Sínai Kódex. Ez a két kódex ellenmond az Új Szövetség többi koine görög kézirata 99%-ának. Még egymásnak is ellentmondanak több mint 2000 helyen.
A mai olvasónak lehetetlen feladat, hogy egy lefordított szövegből (mint a magyar), meg tudja állapítani, hogy a versek melyik szakasza pontos, és melyik szakasza NEM pontos, még akkor sem, ha kizárólag a Vatikáni és Sínai kódexen alapul a szöveg. Csak ha egymás mellett szinkronban olvasnánk, akkor látszana közöttük az eltérés. Egy sorrol-sorra történő összevetést csinált Hoskier professzor, és John Burgon is.
A legtöbb modern Új Szövetség verzió (a 20. században magyarul mindegyik!!, még részben az 1908-as Károli is!), a Westcott és Hort által összegyűjtött szövegen alapul. Ezt bizonyítja mindegyik kiadás előszava, ahol leírják, hogy a szöveget a Nestle-Aland görög szöveg alapján fordították. A Nestle-Aland görög szövegek kiadásaiban pedig ők maguk mondják el, hogy a Westcott/Hort/Tischendorf szövegeket vették alapul.
Sajnálom, ha ez túl technikai azoknak, akik még csak kezdők a témában. Egy egyszerűbb magyarázat talán:
1.) Vatikáni Kódex + Sínai Kódex = a hamis görög alapja a Westcott-Hort szövegnek
2.) Westcott-Hort + Tischendorf 8. kiadás (Sínai kódex) = a Nestle-Aland görög szöveg
3.) Nestle hamis görög szövege = hamis Nestle-Aland görög szöveg = majdnem minden modern Új Szövetség fordítás alapja
A Westcott és Hort hibái, hamisságai és félrefordításai már több munkában is ki lettek tárgyalva.
Nem szabad meglepődnünk azon, hogy sokan találtak megelégedést a hamis Ó és Új Szövetségek számtalan verzióiban. Végül is ha megnézzük a részleteket, sokan, akik kiadják ezeket a Bibliákat, ők maguk nem Jézus Krisztus követői. Nekik nem szempont, hogy téged ne vezessenek félre. Nekik nem szempont a bibliai pontosság. Nemzetközi szinten a Biblia vezeti az eladási listákat, ezért minden kiadó hatalmas profitot termel egy-egy újabb verzióval.
Jehova tanúi és a kereszténység közeledése
JT – eredet
Charles Taze Russell által vezetett bibliatanulmányozó csoportként Pennsylvaniában indult útjára 1870-ben. 1931-től nevezik magukat Jehova Tanúinak
A modern korban egyre inkább el akarják hitetni velünk, hogy az Írások nem adják vissza az Istentől való ihletettséget, sok emberi elemet és hibát tartalmaznak. Sajnos a modern teológia is ebbe az irányba halad. Bár ennek cáfolatára számtalan bizonyíték van, most szeretnék egy olyan racionális, objektív bizonyítékot bemutatni, amely azt bizonyítja, hogy az írások valóban teljesen a Szent Szellem vezetése alatt íródtak. Ehhez hívjuk segítségül Jézus nemzetségtábláját, amely a Máté evangélium elején olvasható. Ennek első 11 versét.
Egy játékra is felhívnám az olvasót, hogy próbálja meg utánozni a nemzetségtábla írását. Írjon össze egy hasonló nemzetségtáblát, amely 42 nevet tartalmaz, ahogyan Máté evangéliumában le van írva.
Eddig nem látszik nagyon nehéznek, amíg el nem kezdünk szabályokat felállítani, amelyek mind igazak a Máté evangéliumában leírt nemzetségtáblára. Természetesen a görögül megírt eredeti szöveg szerint végezzük el az elemzést.
Főszabályként vegyük a hetes számot. Tudjuk, hogy a 7-nek fontos szerepe van Istennél. Hogy mást ne mondjunk, hat nap alatt teremtette az eget, a földet és mindent ami abban van, és a hetedik napon megpihent. Azóta is hetekre osztja az ember a naptárat, de több példát most nem is hoznék fel. Térjünk vissza a nemzetségtáblára.
Ez a nemzetségtábla a 17.-es vers szerint három tizennégyes részre oszlik. 14 nemzetség Ábrahámtól Dávidig, tizennégy nemzetség Dávidtól a fogságra vitelig, majd megint tizennégy nemzetség a fogságra viteltől Jézusig. 3 x 14, vagy 3 x 2 x 7. Ezek a nemzetségek oszthatóak héttel.
– 49 szót használ a leírásra (7*7)
– 28 szó kezdődik magánhangzóval (4*7); a maradék 21 szó kezdődik mássalhangzóval (3*7)
– 7 szó végződik magánhangzóra (1*7); 42 végződik mássalhangzóra (6*7)
– a 49 szóban 266 betűből áll (38*7); a karakterek összege a 266-ból 6+6+2=14 (2*7)
– a 266 betűből 140 magánhangzó (20*7); 126 pedig mássalhangzó (18*7)
– A 49 szóból 7 fordul elő több formában (1*7); 42 egyetlen változatban (6*7)
– 14 szó egyszer fordul elő (2*7); 35 többször fordul elő, mint egyszer (5*7)
– 42 szó főnév (6*7), 7 nem főnév; a 42 főnévből 35 személynév (5*7), a másik 7 nem (1*7)
– Ez a maradék 7 főnév pontosan 49 betűből áll (7*7)
– A 35 személynévből 28 férfi előd neve (4*7), 7 nem
– A férfinevek mindösszesen 56-szor fordulnak elő (8*7)
– 3 női név szerepel ebben a részben, és a neveket alkotó görög betűk száma 14 (2*7)
– Egyetlen város neve szerepel a listában, Babilon, amely pontosan 7 betűből áll
Ha valaki ezekkel a szabályokkal akar írni egy ilyen névsort, akkor a véletlen esélye 600 milliárd az egyhez! 13 szabályt írtunk itt fel. Egy-egy újabb szabály, meghatványozza a variációk lehetőségét. 2 szabályteljesítéséhez a variációk száma 7*7, vagyis 49. 3 szabály teljesítéséhez a variációk száma már 7*7*7, vagyis 343. A 13 szabály teljesítéséhez ennyi variációs lehetőség van:
2 = 7*7 49
3 = 7*7*7 343
4 = 7*7*7*7 2.401
5 16.807
6 117.649
7 823.543
8 5.764.801
9 40.353.607
10 282.475.249
11 1.977.326.743
12 13.841.287.201
13 96.859.010.047
És mindezt számítógép nélkül, hiszen az apostolok idejében ez a lehetőség még nem létezett. Több szabályszerűséget nem is említettünk meg, amelyek még további tanulmányozás után kerülnek napfényre. Máténak több hónapig kellett volna napi 8 órában dolgoznia, hogy egy ilyen névsort összeállítson, már ha ez lehetséges lenne, hiszen a nevek már azelőtt megvoltak, MIELŐTT MÁTÉ MEGSZÜLETETT VOLNA!
De ezek a minták természetesen nem korlátozódnak a nemzetségtáblákra. A Biblia összes könyve, fejezete szakasza hasonlóan csodás szerkezetet mutat, ami azt jelenti, hogy emberileg egy ilyen szöveg összeállítása legalább ezer éveket venne igénybe, ami teljességgel lehetetlen. Csak abba gondoljunk bele, hogy a szöveg írása közben, ahogyan egyre több szót írunk le, úgy nehezedik hatványozottan a feladat.
A mai Bibliák sokszor egy megjegyzést tesznek Márk evangéliumának utolsó szakasza elé, a Mk.16,9-20 versekhez, hogy ez nincs benne a legrégebbi kéziratokban. Ez kizárólag azt jelenti, hogy nincs benne a Vatikáni és Sínai kódexekben. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk, felér-e az Újszövetség szövegének mércéjéhez a számok alapján, akkor mit találunk?
– A felhasznált szavak száma – 175 (25*7)
– A szövegből adódó természetes tagozódás szerint, a 9-11 versek 35 szóból állnak (5*7), a 19-20 versek ugyanígy
– Formulák száma – 133 (19*7); melyek összege 1+3+3=7
– Ezekből a formulákból 112 egyszer fordul elő (16*7); 21 többször fordul elő (3*7)
– 98 szóból áll ez a rész (14*7)
– Krisztus 42 szót használ ezekből (6*7); 56 szó marad (8*7)
– Magánhangzók száma – 294 (42*7); mássalhangzók száma 259 (37*7)
és így tovább…
Máté második fejezete Jézus gyermekkoráról szól. Ez 161 szót tartalmaz, vagyis 23*7 szót. Ezek a szavak 896 betűből állnak, amely 128*7. Ez a fejezet négy logikai egységből áll, és mind a négy egyenként hasonló jelenségeket mutat, mint az egész fejezet. Az első hat vers 56 szót tartalmaz, amely 8*7. És itt ráadásul beszél Heródes, a bölcsek, és angyal is. Próbáljon meg valaki ilyen szabályokkal egy ennyire gördülékeny szöveget írni, ahogyan Máté ezt megtette. Máté evangéliumának minden része ugyanilyen!
Iván Panin 75 ilyen szabályszerűséget talált az Újszövetségben! Nevetséges a statisztikai esélye annak, hogy ez véletlenül történt. Márk, mivel a rómaiaknak írta, egy teljesen más szókészletet használt, mint Máté. Lukács és János is eltérő stílusban írtak, de az ő írásaikra is igaz ez a minta.
Egy másik, talán még fontosabb tény! Azok a szavak, amelyek csak Máté evangéliumában fordulnak elő, és sehol máshol az Újszövetségben, azok szintén megfelelnek ennek a hetes szabálynak. Az Újszövetség 7 másik szerzője nem használta ezeket a szavakat. Ez csak úgy lenne lehetséges, hogy összebeszéltek volna, hogy melyik szavakat ne használják a többiek. Vagy Máté írja meg utoljára az írását.
Márk egy másik csoda, mert azokat a szavakat, amelyeket senki más nem használt az Újszövetségben, hanem csak ő, ugyanezt a szabályszerűséget mutatja. Akkor Márknak kellett volna utolsónak írnia a maga könyvét. Így kölcsönösen azt bizonyítják, hogy a másik volt utolsónak írva. De ugyanez igaz Lukácsra és Jánosra is. Sőt! Jakabra, Pálra, Péterre és Júdásra is! Ezért már nem csak két matematikai zseniről van szó, hanem mindegyik újszövetségi íróról!
Milyen szoros együttműködés kellett a tanítványoknak ahhoz, hogy ilyen eredményre jussanak számítógép nélkül? Hogyan tudott egy adószedő, és halászemberek ilyen csodálatos struktúrában dolgozni? Egyetlen ember sem lett volna képes ilyen könyveket írni külső segítség nélkül! Az objektív bizonyíték elsöprő!
A héber Ószövetség is hasonlóan csodálatos jelenséget mutat. Például a Biblia legelső verse, amely szintén sok kritikát kap, hihetetlen mintákat rejt magában.
1Móz.1,1 – „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”
– 7 szóból áll, amelyek összesen 28 betűt tartalmaznak (4*7)
– 3 főnév van benne (Isten, ég, föld) melyek gematriája pontosan 777 (111*7)
(gematria: a betűk számértéke a héber Ábécében)
– Az első 3 szó tartalmazza az állítmányt, és pontosan 14 betűből állnak; a többi 4 szó
tartalmazza a tárgyat, és szintén 14 betűből állnak
– A két tárgy (ég és föld)pontosan 7 betűből áll; és ezek első, középső és utolsó
betűjének számértéke 133 (19*7)
– A vers első és utolsó szavának a számértéke 1393 (199*7)
– A vers első és utolsó betűje összegének a számértéke 497 (71*7)
– az összes szó első és utolsó betűe összegének értéke 896 (128*7)
– A héber „at” vagyis a tárgyrag kétszer szerepel, összértéke 406 (58*7)
– Az első és utolsó szó utolsó betűjeinek összértéke 490 (70*7)
Több mint 30 hasonló számtani szabályszerűséget lehet találni ebben az egy versben. Ha csak az első 16 feltétel véletlenszerűségét számítjuk, akkor az egy a 33 trillióhoz. Valaki próbálja meg a nyilvánvaló tényt másképp megmagyarázni, mint hogy – ISTEN írta azt a könyvet, amely a nevét viseli.
Ezek a szabályszerűségek csak a Biblia 66 könyvére igazak. Egy más emberi könyv, egy más nyelven sem hordozza ezt a fajta struktúrát, mint a Biblia. Azok, akik valaha megpróbáltak hasonló számrendszer szerint verseket vagy más irodalmi múveket írni, azok csak siralmas eredményeket produkáltak, amelyek az összehasonlításban egyértelműen szembetűnőek.
TOVÁBBRA IS TÉNY MARAD: Csak egy végtelen személy tudta a Biblia könyveit kidolgozni. A Biblia minden kétséget kizáóan Istentől van! Ezért hallgassuk meg, hogy személyesen nekünk mit akar mondani!
Egy megjegyzés az olvasóhoz:
Ezek a számtani szabályok egy egyszerű oknál fogva nincsenek semmi kapcsolatban a számmisztikával. Ezek mechanikus számolások, és a számolásokból nincs semmilyen következtetés levonva a nyilvánvalót leszámítva, hogy ilyet ember egyedül nem tud írni. Ezeknek a számoknak nincs további jelentősége, ezekkel a számokkal nem magyarázunk semmmi mást! Ez tisztán statisztikai összegzés, ezeknek a számoknak nincs mögöttes jelentés adva, ezért nincs köze az okkult praktikákhoz!
– – – – – – – – * A mostani írás Ivan Panin (1855-1942) munkásságából vett elemeken alapul.
