És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mt.10,22)
Akinek van füle, hallja mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győztesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepén van. (Jel.2,7)
Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én Atyám előtt, aki a mennyben van. (Mt.10,33)
Ennek a mostani írásnak az apropója, hogy egy Todd Phillips nevű pásztor, több mint 20 év után elhagyta a kereszténységet, és fennen hirdeti a csalódottságát. Ez az esemény újra felhozta bennem az „egyszer megmentve, örökké megmentve” témát. Vajon ennek az embernek megmarad-e Krisztus megmentése azután, hogy elhagyta a hitet az Úr Jézus Krisztusban, és nyilvánosan megtagadja Őt?
Csak dióhéjban említve a téma lényegét: Keresztény körökben igen sarkalatos kérdés az, hogy ha egyszer megtértem és újjászülettem, akkor elveszíthetem-e az üdvösségem vagy sem. Protestáns körökben igen erősen tartja magát az a nézet, hogy ha már egyszer újjászülettem és bennem él a Szent Szellem, akkor már nem veszíthetem el az üdvösségem, bármi történjen is.
Katolikus körökben azonban az egész életemen végig kell mennie a cselekedeteimnek, amelyek a halálom után Isten előtt bizonyságot tesznek a hitben megélt életemről, és azok által nyerek bebocsátást a mennybe.
Chuck Missler is hangot adott annak, hogy mennyire nem érti Pált, aki leírta a Róma levélben, hogy örök üdvösséget nyerünk, de élete végén mégis azt mondja, hogy nem tudja, hogy megnyerte-e (Fil.3,11-14) az örök üdvösséget. Chuck Missler nem értette, hogy ez hogyan lehetséges. Pálnak azonban nyilvánvalóan tiszta igei ismerete volt. De próbáljuk meg mi is megérteni, hogy hogyan van ez.
Ennek az örök bizonyosságnak a tana a reformáció idején kezdett el teret nyerni Kálvinnak az eleve elrendelés tanát követően. Valójában a 20 században kezdett el újra népszerűvé válni, és a kálvinizmus ismételt térhódításával együtt terjed.
Mi szól mellette?
Az igében vannak „nyomok” arra, hogy igen, ha megtérek és új életet kezdek Krisztusban, mert ugye az Ő nevébe keresztelkedek bele, és a Szent Szellem lakozást vesz bennem, akkor már nem halhatok meg, hiszen az életem immár „összeforrt” a halhatatlan isteni élettel.
Akik a megváltás bizonyosságában hisznek, azoknak több igéje is van, amelyre támaszkodnak, például:
30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. 31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? 32 Aki a tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; 34 Kicsoda az aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk: (Róm.8,30-34)
Nem az igazság cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által, (Tit.3,5)
De ti nem vagytok hústestben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. (Róm.8,9)
Hogy valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn.3,15)
És valóban, semmi kétség nem fér hozzá, hogy aki hisz, az üdvözül. Nem a mi cselekedeteink vívják ki a nekünk adott kegyelmet, hanem Jézus Krisztus kereszten elvégzett áldozata, ahol magára vette a mi összes bűnünket, és Ő hordozta el az Atya haragját, amelyet nekünk kellett volna elhordoznunk a saját bűneinkért.
Ezért is mondja az Ige, hogy
És várjátok az Ő Fiát a mennyekből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket attól az eljövendő haragtól. (1Th.1,10)
Akkor ha már egyszer megkeresztelkedtem, vagy még jobbat mondok, ha már egyszer csecsemőként megkereszteltek, akkor nyugodtan hátra dőlhetek, mert meg van az örök életem, és kegyelmet kaptam Istentől. El fogom kerülni a haragját, ami kiárad mindazokra, akik nem hisznek benne. Semmi aggodalomnak nincs helye az életemben, mert az isteni életet nem lehet elveszíteni.
De akkor nem értem, hogy miért van tele figyelmeztetéssel az Ige? Hiszen nyugodtam hátradőlhetek, mert egyszer már megmentést nyertem, és azt nem veszíthetem el. Ez logikus is lenne, de nézzük meg, hogy valóban elmondhatjuk-e mindezeket.
Mi szól ez ellen?
A fenti bevezető igék Jézus szájából hangzanak el. Különösen érdekesek a Jelenések könyvének gyülekezeti levelei, mert ott Jézus megfedd gyülekezeteket, és azt mondja, hogy ha nem térnek meg, akkor kimozdítja a lámpatartójukat, vagyis eltörli őket arról a helyről. Ez hogyan lehet, ha nem veszhet el a gyülekezet, és nem eshet ki a kegyelemből? Hmmm. Az Ó Szövetségben is azt látjuk, hogy amikor megépítette Salamon a templomot, akkor az Úr azt mondta, hogy lakozást vesz ott, és mindörökké ott lesz a neve:
Most választottam és megszenteltem ezt a házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor. (2Kr.7,16)
De mit olvasunk később?
És felszállt az ÚR dicsősége a város közepéből, és a hegyre állt, mely a várostól keletre van. (Ezék.11,23)
Mivel Izrael nem gondolt az Istennel kötött szövetségére, ezért Isten is elhagyta őket, és elhagyta a Szentek Szentjét. Annyira elhagyta, hogy engedte Jeruzsálem teljes elpusztítását is. Salamonnak is azt mondta az Úr, hogy vele lesz, ha megtartja Isten parancsolatait (2Krón.7,17).
Az Úrral kötött szövetségnek mindig van egy feltétele: Mégpedig az, hogy mi, emberek is tartsuk meg a ránk vonatkozó részt. Isten hű marad önmagához és az ígéreteihez, de elvárja, hogy mi is legyünk hűek a szövetséghez, amelyet vele kötünk.
De térjünk vissza a gyülekezeti levelekhez:
Aki győz, azt fehér ruhákba öltöztetik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt. (Jel.3,5)
Hogyan? Ki lehet egy gyülekezeti tagnak a nevét törölni az élet könyvéből? Hiszen gyülekezetnek írja Jézus ezt a levelet, nem az egyszerű földi halandóknak. Vagyis olyanoknak, akik hittek benne, és nagy valószínűséggel megtettek minden „formalitást” ahhoz, hogy tagjai lehessenek a gyülekezetnek. Vagyis bemerítkeztek, és nyilvánosan is bizonyságot tettek a Jézus Krisztusban való hitükről. Akkor hogyan törölhetné ki a nevüket az Úr az élet könyvéből?
Nézzük tovább, hogy mit találunk:
22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. (Mt.7,222-3)
Itt is mit látunk? Azt hogy gyülekezeti szolgálatokat végző személyeknek mondja Jézus, hogy nem ismerlek benneteket! A gyülekezeti szolgálathoz pedig ugye teljesíteni kell a vízkeresztséget, és a hit megvallását. Legalább ezt a két dolgot. (Itt most lényegtelen, hogy gyerek vagy felnőtt keresztségről van szó.) Ha pedig valaki automatikusan kapná meg a Szent Szellem keresztséget a vízkeresztség alkalmával, és attól a pillanattól fogva egy szellem lenne az Úrral, akkor utána már valóban bármit megtehetne, mert az isteni örök életnek benne kellene lennie, aki pedig halhatatlan.
Azt is tudjuk az Igéből, hogy a démonok kiűzése is csak Isten Szent Szelleme által lehetséges (Mt.12,28), de mégis azt mondja róluk Jézus, hogy sohasem ismerte őket. Tehát sem a démonűzés, sem a prófétálás nem mutatja meg egyértelműen, hogy valaki valóban az Úré vagy sem. Hiába van megkeresztelve, az nem garancia semmire sem.
És most nézzük is meg, hogy a gyerekkeresztség valóban megtarthat-e. Mert mit mond Isten az embernek?
És adok nektek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet hústestetekből, és adok nektek hússzívet. (Ezék.36,26)
Ha igaz az, hogy a vízkeresztségben az ember automatikusan újjászületik, és megkapja az új szívet, akkor azt kellene látnunk, hogy a gyermekként megkereszteltek mind krisztusi életet élnének, és nem lenne bennük semmi gonoszság. De ezt látjuk? Kérdezem itt a szülőket, hogy valóban ezt látják a gyermekeiken ahogy felnőnek? Ez a szakasz azt mondja, hogy elveszi Isten a kőszívet, és hússzívet ad belénk. Vagy két szíve van az embereknek? Ez a szakasz elénk tárja két részből álló ember (lélek-test) tanításának problémáját is, szemben a három részből álló ember (test-lélek- szellem) tanításával. De erre most itt nem térünk ki külön.
Folytassuk az Ige vizsgálatát:
18 Gyermekek, itt az utolsó idő; és ahogy hallottátok, hogy az antikrisztus eljön, így most sok antikrisztus támadt, ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó idő. 19 Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. (1Jn.2,118-9)
János állítása szerint a megjelenő antikrisztusok a gyülekezetekből váltak ki! Különösen János idejében még nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a gyülekezeti tagság alapkövetelményeit mindenkinek teljesítenie kellett. Vagyis mindenkinek meg volt a vízkeresztsége, és megvallotta Jézus Krisztust, mint megváltóját. De János ezekre azt mondja, hogy nem közülük valók voltak, mert ha azok lettek volna, akkor sohasem váltak volna külön. Ha ez a Todd Phillips is, akiről fentebb szóltam, ha ő maga lenne később az antikrisztus maga, akkor is örök élete lenne Krisztusban? A vízkeresztsége bizonyosan megvan? Te, aki ezt olvasod, mit mondasz erre?
Ha egyszer valaki megmentést nyert, és valóban örök váltságot szerez, akkor miért figyelmeztet minket oly sok helyen az ige, hogy vigyázzunk?
14 Mert Krisztus részeseivé lettünk, ha ugyan az elkezdett bizalmat mindvégig erősen megtartjuk. 15 Amíg ezt mondják: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket mint a bosszantáskor. 16 Mert néhányan mikor ezt hallották, felbosszantották: de nem mindenki aki kijött Egyiptomból Mózes által. 17 Kikre haragudott pedig meg negyven esztendeig? vajon nem azokra-e akik vétkeztek, akiknek testei elhullottak a pusztában? 18 Kiknek esküdött meg pedig, hogy nem mennek be az Ő nyugalmába, ha nem az engedetleneknek? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be az ő hitetlenségük miatt. (Zsid.3,14-19)
Pál maga mondja máshol, hogy az egész nép átment a vízen, és tűzben is meg lett keresztelve (1Kor.10,1-5). Akkor ők nem menekülhettek meg? Miért figyelmeztet minket Pál, hogy „az elkezdett bizalmat mindvégig erősen megtartsuk”?
Miért figyelmeztet, hogy ne cselekedjük a hústest cselekedeteit, ha már egyszer megtértünk?
Mert ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megölitek, éltek. (Róm.8,13)
Itt újra el kell gondolkodnunk, hogy ha újjászülettem, és a szívem ki lett cserélve, akkor hogyan lehetne az, hogy ha hústest szerint élek akkor meghalok? Nem tudja Pál, hogy már nem veszthetem el az üdvösségem, akármit is cselekszem? Szeretném hangsúlyozni, hogy hívőknek írja ezt Pál!!! Akik már megkeresztelkedtek és vallást tettek a Jézus Krisztusban való hitükről, vagyis újjászületetteknek kell lenniük.
De mit mond kicsivel később?
8 Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Istennek. 9 De ti nem vagytok hústestben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. (Róm.8,8-9)
Figyeljük meg, hogy több mondatában benne van a feltételes mód – „ha”. „ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek”, „de ha Krisztus bennetek van”, ’ha annak Szelleme lakik bennetek”
Nem tudja Pál, hogy a hívőkben benne van Jézus? Hogy automatikusan újjászületnek a keresztségben? Úgy tűnik, hogy nem így látja a dolgokat. Szerinte lehet valaki gyülekezeti tag, és nem lakik benne Krisztus Szelleme. Hmmm.
De még Péter is arra int, hogy vigyázzunk:
15 Hanem ahogy szent az, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek teljes életetekben; 16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 17 És ha Atyának hívjátok Őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek jövevénységetek idejét: (1Pt.1,15-17)
Ha már egyszer újjászülettem, akkor szent vagyok, vagy nem? Miért kell külön odafigyelnem arra, hogy szent életet éljek? Miért kellene „félelemmel töltenem a jövevénységem idejét”, ha már egyszer elveszíthetetlen örök életem van? Vagy ezek szerint mégis elveszíthető az üdvösség?
Jézus maga mondja:
de aki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mt.10,22)
Ezek szerint meg kell állnom életem végéig, és igenis törekednem kell a szent életre, mert csak az tartatik meg, aki mindvégig megáll. Ezért mondja Pál is:
38 Az igaz pedig hit által él: És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. 39 De mi nem olyanok vagyunk akik meghátrálunk, hogy elvesszünk, hanem olyanok akik hiszünk a lelkünk üdvösségére. (Zsid.10,38-39)
Eszerint az Ige szerint, aki meghátrál a hitéletben, az elvész. Ez elég egyértelmű. De máshol is egyértelműen fogalmaz:
4 Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelve a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, 5 És megízlelték az Isten jó beszédét és a jövendő világ erőit, 6 Hogy ha elesnek, ismét megújíttassanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítsék meg az Isten Fiát, és meggyalázzák Őt. 7 Mert a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt és hasznos füvet terem azoknak akik művelik, áldást nyer Istentől; 8 De amelyik töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, akiknek vége megégetés. (Zsid.6,4-8)
Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik mint a szőlővesszőt, és megszárad; és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek. (Jn.15,6)
Ha valaki nem terem jó gyümölcsöt Krisztusban, akkor annak vége megégetés. Aki nem marad meg Benne, azt kivetik. Jézus beszéde összecseng János levelével, aki azt mondta, hogy közülünk váltak ki. Jézus is megerősíti, hogy „ki lehet menni belőle”. El lehet hagyni Őt, és akkor azoknak a vége a megégetés. Nem azt mondja, hogy aki egyszer hozzám jött, az már örökre úgy is marad. De azt mondja, hogy ha valaki Őbenne van, akkor onnan nem szakíthatja ki senki sem. Ez azt jelenti, hogy csak én magam, a magam döntése alapján mehetek el Krisztusból, a magam akaratából hagyhatom el őt. De elhagyhatom. Azokra pedig akik ezt megteszik, azokra igen kemény ítélet vár! Isten senkit sem köt magához az akarata ellenére! Nem tesz olyat, hogy aki hátat fordít neki, azt annak akarata ellenére is a vele együtt való örök létre kötelezze.
Így tett Jézus Iskariotes Júdással is. Őt sem kötötte magához, nem figyelmeztette, hogy amit tenni fog, annak igen súlyos következménye lesz. De a tanítványokat is többször megkérdezte, hogy akarnak-e még vele járni. A Jn.6.fejezet után nagyon sokan elhagyták, és Jézus nem futott utánuk. Legyen ez figyelmeztetés mindannyiunknak.
Összegzésül álljon itt pár igehely, amely a gyümölcsök terméséről szól:
A fejsze pedig most már a fák gyökerére van vetve. Azért minden fát amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. (Mt.3,10)
Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. (Mt.7,19)
Minden szőlővesszőt amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Jn.15,2)
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. (Jn.15,5)
Vagyis aki nem terem gyümölcsöt, azt kivágják, és a tűzre vetik. Gyümölcsöt pedig csak Krisztusban lehet teremni.
Én úgy látom, hogy ha valóban a megtérés után hátra lehetne dőlni, mert nem veszthetem el az üdvösségem, akkor erről tenne bizonyságot az Ige. Akkor egyértelmű lenne, ennek a megerősítése, és a gyülekezetek munkája is ott véget érne, hogy evangelizálnak, és a ki már egyszer megtért, az mehetne tovább a dolgára, mert meg van mentve az örök kárhozattól. Aki pedig úgy gondolná, hogy kötődik a gyülekezethez, akkor az csatlakozhatna. Akkor azt kellene látnunk, hogy a világ egyre jobbá válik, különösen azokban az országokban, ahol már gyerekként megkeresztelnek szinte mindenkit.
Arra is figyelnünk kell, hogy nem mondhat ellent az Új Szövetség az Ó Szövetségnek. Ott is az áll, hogy aki megtér és engedelmes Istennek, az élni fog. Aki pedig bűnbe fordul, az elvész. Jézus is azt mondja, hogy aki elhagyja Őt, aki nem marad meg benne, az a tűzre lesz vetve.
21 És ha a hitetlen megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolataimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élve él, és meg nem hal. 22 Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, nem lesz emlékezés: az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. 23 Hát kívánva kívánom-e én a hitetlen halálát? ezt mondja az Úr ISTEN! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? 24 És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden utálatosság szerint cselekszik, melyeket a hitetlen cselekedett, éljen-e? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lesz: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, mellyel vétkezett, ezekért kell meghalnia. (Ezék.18,21-24)
Nem véletlen, hogy az apostolok idején mindenki naponta megtörte a kenyeret (ApCsel.2,46), hogy naponta kegyelmet kapjon a bűneire.