Az asszony magvának és a kígyó magvának harcát tárgyalva, már tisztáztuk, hogy kik az emberek, és az emberek fiai. Röviden, akik férfiú indulatából, és asszonytól születnek, azok az emberek, másként mondva, az asszony magva.
Isten fiai pedig azok, akik közvetlen Isten által lettek megalkotva, vagyis Istentől születtek. Ezért lehetett Jézus egyszerre ember Fia és Isten Fia, mert Ő Istentől fogant, és asszonytól született (Jn.1,18; Gal.4,4; 1Tim.2,5).
13 [Isten fiai azok,] Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,13)
Ahogyan korábban láttuk, ha mindkét szülő ember, akkor ember lesz az utód. Ha az egyik szülő Isten, és a másik ember, mint Jézusnál, akkor az utód egyszerre lesz ember Fia és Isten Fia. Ezért azok, akiket Isten közvetlenül megteremtett, azok az Isten fiai. Így lehetnek az Isten fiaivá azok, akik újjászületnek Szellemtől és víztől, mert egyrészről meghal a vízsírban mindaz, ami a hústesttől született, másrészről pedig újjászületnek Istentől, és lesznek új teremtményekké (Gal.6,15). Az Ószövetség és az Újszövetség éles különbséget tesz az Isten fiai meghatározásban.
Lett pedig egy napon, hogy eljöttek az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljött a Sátán is közöttük.(Jób 1,6)
Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak? (Jób 38,7)
Az Ószövetségben egyetlen embert sem nevez a Biblia Isten fiának. Jób könyvének verséből látjuk, hogy az Isten előtti tanácsba bemehetett a Sátán is, de ott ember nem járhatott, különösen nem Jézus megdicsőülése és feltámadása előtt nem. De a föld megteremtésénél sem lehetett jelen az ember, mert őt utoljára teremtette meg Isten. Még Dániel is, amikor bepillantást nyer a mennybe, akkor egyetlen Ember Fiát (Dán.7,13) lát. Egyértelműen látja a különbséget az angyalok és az ember között. Mikor látja az angyalokat is, akkor is egyértelműen tisztában van azzal, hogy nem embereket lát. Amikor pedig Gábriel az egyik látomását magyarázza el Dánielnek, akkor ember fiának szólítja őt (Dán.8,17). De Ezékielnek is azt mondja az Úr, hogy embernek fia (Ezék.7,2). Még a zsidó népet sem nevezi az Ószövetség Isten fiainak.
Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok eloldozva járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.(Dán 3,25)
Ebben a versben úgy is fordítják az „Isten fiáé” kifejezést, hogy „istenek fiáé”, „egy isten fiáé”, „egy az istenek közül”, „egy isten”. A reformkori héber szövegekből fordítók (nemzetközi fordításokat is figyelembe véve) pedig határozott névelővel fordítják „az Isten fiáé” és nem úgy, mint „egy” az Isten vagy istenek fiai közül, valamint egyesszámban nevezik meg az Istent, és nem isteneket írnak. A történetből is azt olvassuk ki, hogy Dánielék ekkor már többször bizonyságot tettek arról, hogy Izrael Istene AZ Isten. Ezért Nabukodonozor helyesen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „az Isten fiáé”. Ebben a helyzetben is egyértelmű, hogy az Isten fia kifejezés egy angyalra vonatkozik, hiszen három embert dobtak a tűzbe, és négyen voltak benn. A negyedik pedig szemre is különbözött az emberektől. Ez a megnevezés Jézus eljövetelével változik meg.
És felelve az angyal, mondta neki: A Szent Szellem száll te rád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Lk 1,35)
Máriának azt mondja az angyal, hogy aki benne megfogan, az lesz az Isten Fia. Több helyen is mondja az Ige, hogy ami testtől született, test az (Jn.3,6; Róm.8,5; Gal.4,29; Jn.1,13). Emberi magból nem születhet Isten fia, csak ember születhet. Ezért jól behatárolható, hogy az Ószövetségben senki sem lehetett Isten fia. Jézusról még a gonosz szellemek is bizonyságot tettek(Mt.8,29), hogy Ő, az első olyan ember, aki Isten Fiaként lehet megnevezve.
Ezért amikor azt olvassuk, hogy az Isten fiai feleséget vettek maguknak az emberek lányaiból, akkor nem lehet szó Séth fiairól, hanem angyalokról kell beszélnünk. Ezt mindjárt részletesen meg is vizsgáljuk.
Isten fiai, akik elbuktak
A teremtéstől számítva, Mózes első könyve alapján előrehaladva az időben, Járed idejéig, folyt az élet a maga rendjében a földön. Akkor, amikor elkezdtek sokasodni az emberek, akkor a felügyeletükkel megbízott angyalok, akiknek jóra kellett volna tanítani az embereket, elkezdtek „gyönyörködni” az emberek lányaiban, és elkezdtek vágyakozni utánuk, majd eljöttek hozzájuk. Ez valamikor a teremtéstől számítva kb. 600-800 között kezdődhetett. Az időszámítástól visszaszámolva, kr.e. 3400-3200 között, a bibliai kronológiát követve.
És látták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek.(1Móz 6,2)
A Nefilimek, óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.(1Móz 6,4)
Ezek azok az angyalok, akikről Júdás így ír: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket,”(Júd1,6)A lakóhely kifejezést közelebbről is meg kell vizsgálnunk, hogy pontosan értsük, hogy mit mond az Írás. Ez a lakóhely szó – Oiketerion – ugyanis csak kétszer fordul elő az egész Újszövetségben. A másik igehely az, ahol Pál arról ír, hogy mi is sóhajtozunk, hogy végre felvehessük a mennyei hajlékunkat, vagyis a romolhatatlan testet (2Kor.5,1-2). Tehát amikor azt írja, hogy az angyalok elhagyták lakóhelyüket, akkor az azt is jelenti, hogy elhagyták a tisztán szellemi testüket, és olyan testet vettek magukra, amelyben képesek voltak az emberek lányaival házasodni, és azok szültek nekik. A Júd.7-ben azt olvassuk, hogy Szodoma és Gomorra ezekhez az angyalokhoz hasonlóan „idegen hústest után jártak”. Ez azt jelenti, hogy az angyalitól idegen hústest után vágyakoztak. Ez igazolja a 6. vers magyarázatát, hogy elhagyták eredeti lakóhelyüket, vagyis testüket, csak azért, hogy az emberek lányaival együtt lehessenek.
A Mózes első könyvében lévő igeszakaszt sokáig úgy magyarázták, hogy Séth fiai vettek feleséget maguknak Káin lányai közül.
Ez az elmélet azonban több okból sem állja meg a helyét, arról nem is beszélve, hogy a héber magyarázatok szerint sem az történt itt, hanem valósággal angyalok jöttek le. Vizsgáljuk meg, hogy a „Séth vonal” elmélete mennyire állja meg a helyét.
A „Séth vonal” nézet
1. „Isten fiai” – Séth leszármazottainak vezető szerepe?
Az Ige sehol sem mondja, hogy Séth gyermekei valamilyen szempontból másképp számítottak volna, mint Káin leszármazottai. Ha végigolvassuk az 1Mózes.5.fejezetében lévő nemzetségtáblát, akkor azt látjuk, hogy „egy vonalat” emel ki az Úr, de a többi leszármazott meg sincs külön említve. Sem előtte, sem utána nincs egy olyan rész sem az igében, amely hangsúlyozná Káin leszármazottainak bűneit, vagy Séth vonalának tisztaságát. Sem később nem említi meg az ige azt, hogy Séth itt meg nem említett gyermekei valamilyen formában kimagaslottak volna a többi ember közül. És ahogyan már fentebb kifejtettem, embereket sehol sem nevez az Ószövetség Isten Fiainak.
2. „Ádám lányai” – Káin lányai?
Az igében sehol sem szerepel olyan kifejezés, hogy „Ádám lányai”. Amennyiben Séth fiai az Isten fiai lennének, akkor valahol találkoznunk kellene azzal a kifejezéssel, hogy Ádám lányai. De kifejezetten emberek lányairól van szó, akik mind egy vérből valók, ahogyan erről még az Újszövetség is bizonyságot tesz – És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; (ApCsel 17,26)
Egyébként pedig ez olyan, mintha nem lettek volna lányai Séth nemzetségének, akikkel házasodhattak volna. Egyébként Káin leszármazottainál is a nevek sok esetben összecsengenek Séth leszármazottainak neveivel, tehát nem mindenki volt istentelen közülük sem.
3. A bűn – nem tudták magukat elkülönítve tartani?
Ez akkor azt jelentené, hogy nem tudta Séth nemzetsége magát a bűntől elkülönítve tartani. Pedig éppen ennek az ellenkezője látszik Énokh személyében, aki annyira együtt járt az Úrral, hogy még életében magához vette az Úr. De Noé is erről tesz bizonyságot, aki méltó lett arra, hogy átmenjen az új világkorszakba. Ebben a korszakban már „minden hústest megrontotta az ő útját” – 1Móz.6,12.
4. Nefilim?
Az ember-ember házasságából születettek nem lennének „nefilimeknek”, magyarul óriásoknak, bukottaknak, zaklatóknak, zsarnokoknak nevezve. Az ember ember magot tud vetni, és abból ember lesz. Ezt részletesebben tárgyaltuk az asszony magvának és a kígyó magvának a harcánál. Egy más szakaszban sem említi az ige, hogy az igaz ember és a gonosz ember házasságából óriások születtek volna. A Séth vonal magyarázata erre nem ad kielégítő választ. Nincs ami indokolná a természetfeletti leszármazottakat. Illetve akkor mi tenné Noé származását olyan különlegessé?
A Séth vonal magyarázata az 5.sz-ból ered. Celsus és Julianus az”Apostata” használta a hagyományos hiedelmet, hogy támadja a kereszténységet. Julius Africanus visszahátrált a „Seth vonal” elméletbe, mint egy kényelmesebb területre. Alexandriai Cyril használta, hogy elutasítsa az ortodox álláspontot. Ágoston felkarolta a „Seth vonal” elméletet, mely eljutott a középkorig, de még ma is általánosan tanított nézet. Ahogyan a fenti képen látjuk, még a mai Bibliákban is sokszor ezt találjuk magyarázatként.
A szöveg maga
Az„Isten fiai” kifejezés sohasem használt az Ószövetségben a hívőkre. Séth nem volt Isten, és Káin nem volt Ádám. A szöveg sehol sem említi „Elohim lányait”. Az 1Móz.6,4 vers pedig kifejezetten nem azt írja, hogy születtek fiaik és lányaik, ahogyan ezt az 5. fejezetben olvashatjuk, hanem csak annyit ír, hogy „és szültek nekik”. A „gyermekeket” szó már fordítói beszúrás. Ezek szerint az Ige nem mondja el, hogy mik születtek ezekből a házasságokból, de akárki is született, azok nem fiak és leányok voltak.
Az elkülönülés bizonysága
A vérvonalak az 1Móz.11-ben különülnek el, amikor megkezdődik az elválasztás Izsákkal. Izsák elfogadott Istennél, Ismáel nem. Ahogyan Ábrahám Keturáhtól született gyermekeit sem fogadta el Isten.
Még a Targumok, vagyis Mózes öt könyvének arámi fordítású magyarázatos könyvei, is erről tesznek bizonyságot.
2. Flavius Josephus
Flavius Josephus tanult rabbi volt, és úgy lett később hadvezér, majd történetíró. Ő azt írta le, amit az Igéből megtanult, és amiben hitt. A Zsidók történetében egyértelműen leírja, hogy angyalok párosodtak az emberek lányaival.
„Most Istennek sok angyala érintkezett a földi asszonyokkal, gőgös fiakat nemzettek, akik erejükben bizakodva minden jót megvetettek, és éppen úgy, mint ahogy a görögök gigászairól mondják, gonosz tettekben jeleskedtek.” (Flavius Josephus – A zsidók története, 7.oldal)
3. Énok könyve
Énokh könyve részletes leírást ad ezekről az eseményekről, amelyet úgy tűnik, hogy a rabbinikus irodalom igazolása szerint is elfogadott nézet volt még a második templom – vagyis Jézus – idejében is.
4. Septuaginta
A Septuaginta fordítások is ezt a nézetet adják vissza a szóhasználatukban.
5. Özönvíz utáni Nefilimek
„…sőt még azután is…” – 1Móz.6,4 szerint, ezek az óriások, még az özönvíz után is felbukkantak, sőt egész népekké szaporodtak. Refaim, Zuzeus, Emeus, Zanzum; Arba, Anák és 7 fia; Óg, Básán királya; Góliáth és 4 testvére.
34És láttunk ott nefilimeket, óriásokat is, a nefilim óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk. (4Móz 13,34)
Angyal nézet képviselői az egyházatyáknál
– Alexandriai Philo
– Justin Martyr
– Irenaeus
– Athenagoras
– Tertullian
– Lactantius
– Amrose
– Julian
Ahogyan látjuk több bizonyíték szól amellett, hogy Isten fiai az angyalok, akik lejöttek és az emberek lányaival házasodtak. Ők azok, akik fogságban vannak egészen az ítélet napjáig.
4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítva, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; (2Pt 2,4)
A Isten fiai közül a bukottak és az ő leszármazottaik azok, akik ma gyötrik az embereket. Őket nevezi az Írás az Ördög angyalainak (Mt.25,41), akiknek a tűznek tava van fenntartva.
Ahogyan látjuk, Isten Fiai az Ószövetségben egyszer sem emberek, hanem angyalok, mivel Isten közvetlenül teremtette őket. A bukott angyalok számára pedig nincs kegyelem, hiszen ők színről-színre láthatták Istent és a Sátán bukását is, és előttük nem volt elrejtve, hogy kicsoda Isten valójában, és hogy Isten teremtett mindent. Ezért számukra nincs kegyelem.
A többi angyal, aki megtartotta a helyét és a szolgálatát, azok még mindig Isten igaz fiai, akiknek az élén Jézus vissza fog jönni az Ő dicsőséges eljövetelével.
7 Nektek pedig, akik nyomorgattok, nyugalommal velünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. (2Th 1,7)
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2Tim 3,16-17)
Gyakran kérdés, hogy a Biblia az egy kultúrtöténeti írás vagy valóban Isten szava. A hitetlenek körében ez csak egy nép vallásos irata, amely nem különbözik más népek hasonló irataitól. De nekünk, akik hiszünk Istenben és hisszük, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a mi megváltónk, nekünk valóban Isten szava. De akkor mint keresztények, akik elfogadjuk Jézus Istenségét, kell-e foglalkoznunk az Ószövetséggel, amely a zsidó népnek adatott. Sok művelődéstörténész, akik kereszténynek is vallják magukat, arra bíztatnak, hogy ne olvassuk az Ószövetséget, mert az teljesen más istenképet ad elénk, mint az Új Szövetség kegyelmes Istene. Hogyan lehet, hogy ez a két szövetség ilyen különböző istenképet fest elénk? Lehet, hogy mégis ugyanaz az Isten szerepel mindkét szövetségben?
Ha valaki azt állítja, hogy megismerte Istent Jézusban, mint megváltó és szerető Istent, akkor el kell hinnie, hogy Ő az, akinek mondja magát. Mindenek előtt azt kell elhinnie, hogy Ő valóban bűntelen életet élt, és emiatt adhatta magát váltságul sokak bűnéért, mert különben a saját bűneiért kellett volna meghalnia. Ha pedig bűntelen életet élt, akkor nem is hazudhatott. De honnan tudhatjuk, hogy amit leírtak róla, az úgy is volt?
Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.Ama vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek. (Jn 14,25-26)
Jézus maga mondja, hogy a beszédeket, amiket Ő mondott, azokat a Szent Szellem eszünkbe fogja juttatni. Ezért amit az apostolok írtak, az a Szent Szellem vezetése alatt íródott, és Ő mondta el Jézus szavait. Még azokat is, amelyeket egyedül, a tanítványok jelenléte nélkül szólt. Ennek megfelelően hitelesnek kell elfogadnunk, amit az Új Szövetségben olvasunk. Ráadásul nem csak Jézus tesz bizonyságot erről, hanem Pál is, ahogyan látjuk a bevezető igében. Két vagy három tanú vallomására pedig minden megáll (2Kor 13,1). Mit is mond Jézus az írásokról?
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; (Jn 5,39)
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert én rólam írt ő.Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek? (Jn 5,46-47)
A farizeusok szemére veti, hogy olvassák ugyan az ószövetségi írásokat, de nem ismerik fel, hogy azok róla tesznek bizonyságot. Ezzel Jézus elismeri, hogy a Messiásra vonatkozó részek mind róla szólnak, és már Mózestől kezdődően szerepel a kijelentés az írásokban. Ezzel nem csak azt árulja el számunkra, hogy megtalálható az Ószövetségben, hanem azt is igazolja, hogy azok az írások Istentől ihletettek, mert Ő valóban betölti a róla szóló próféciákat. De Jézus még konkrétabban állást foglal az Ószövetség írásai mellett.
Naponta nálatok voltam, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. (Mrk 14,49)
Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. (Lk 21,22)
Jézus ismerte az írásokat, és tudta, hogy az élete be fogja teljesíteni az írásokat. Máté evangéliuma, amely a zsidóknak tett bizonyságot Jézusról, sokszor a történetekhez odateszi a próféciát is, amely azzal az eseménnyel beteljesedett. Csak néhány példa:
És ott volt egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. (Mt 2,15)
Hogy beteljesedjen, amit Ésaiás próféta mondott, így szólva: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Mt 8,17)
Hogy beteljesedjen amit a próféta szólt, mondva: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve voltak. (Mt 13,35)
Ezek az igehelyek nem csak azt bizonyítják, hogy az Ószövetség ígéretei Jézussal beteljesedtek, hanem az isteni ihletettségről is, hiszen ha valaki azt állítja magáról, hogy Ő az Isten fia, és az élete bizonyság erről, akkor akik korábban róla prófétáltak, azoknak is Istenből kellett szólniuk. Jézus halála után már „könnyű” meglátni az istenségét, de ezek az írások még mind a feltámadása előtti cselekedeteiről szólnak, amikor még mindez kérdéses lehetett volna. Ma már ismerjük a nevének és szavainak erejét, de a születése előtt írt próféciák csak kijelentés útján tudhatták meg mindezeket a Szent Szellemtől.
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor 2,10)
Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az előbb megírtam röviden,Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: (Ef 3,3-5)
És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;Azért, hogy megismertettessen most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, (Ef 3,9-10)
Még a mennyei fejedelemségek sem tudhatták meg közvetlenül Istentől, hogy kicsoda Jézus, és mi az Atya közös terve Jézussal, hanem csak embereknek jelentetett ki a Szent Szellem által. Ebből is láthatjuk, hogy az ember mennyire különleges helyen van Istennél. Egyedül az ember képes az Istennel eggyé válni, és a szellemen keresztül bensőséges kapcsolatban lenni az Atyával. Ez egészen csodálatos!
De Jézus még messzebbre megy az Ószövetség hitelességét tekintve. Nem csak a róla szóló próféciákat akarta teljesíteni azáltal, hogy megélte azokat, hanem konkrétan állást foglal az írásokról.
Felelt nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde lett (és az írás fel nem bontható), (Jn 10,34-35)
Idézi a 82. zsoltárt, és meg sem kérdőjelezi azt, ami ott van megírva. Ma már ugye próbálják lágyítani ezt a részt, azzal, hogy ott nem kifejezetten istenek szerepelnek, hanem bírák és vének. De Jézus maga mondja el nekünk, hogy ott bizony istenek szerepelnek. Ezzel megerősít egy másik igen fontos tényt is, mégpedig azt, hogy a népek felett igenis szellemi fejedelemségek és hatalmasságok állnak, akik Isten fiai, vagyis angyalok. És még egy fontos kijelentést tesz: „az írás fel nem bontható”. Ezzel elmondja, hogy ami meg van írva, az úgy ahogy van Istentől van, és meg sem kérdőjelezi az írások hitelességét. Még azt sem kérdőjelezi meg, hogy amikor Isten szavát idézi a zsoltár, akkor azt hitelesen teszi. Egyébként is úgy tanított, hogy az írások mély ismeretéről tett bizonyságot, de mivel Ő Szent Szellemtől teljesen átitatva értelmezte, ezért magyarázhatta azokat hatalommal (Mk 1,22; Mt 7,29). Máshol pedig az egész ma Ószövetségnek ismert gyűjteményről tesz bizonyságot:
Hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. (Mt 23,35)
Zakariás a 2Krónika 24. fejezetében szerepel. A zsidó Ószövetség ugyanazokból az írásokból áll, mint a keresztény, csak a sorrend más. Ott a Krónikák könyvei állnak a végén, nem úgy mint a mi keresztény Bibliánkban Malakiás. Ezzel a kijelentésével Jézus az összes, ma Ószövetségként ismert írásról bizonyságot tesz, kivétel nélkül.
De ha ennyi bizonyság valakinek nem lenne elég, akkor nézzünk meg egy másik személyt, aki bizonyságot tesz az Ószövetség írásainak isteni eredetéről. Jézus párbeszédbe elegyedik valakivel, aki először neki idézi az írást, majd erre Jézus is idézettel válaszol:
Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; (Lk 4,10)
Mondta neki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. (Mt 4,7)
Felelve pedig Jézus, mondta neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. (Lk 4,8)
A Sátán maga idézi az írásokat, és Jézus is az írásokkal válaszol neki. Amit ebből meg kell látnunk az az, hogy még a Sátán sem vonja kétségbe az írások hitelességét, forrását és erejét! Amikor Jézus az írásokból válaszol neki, akkor arra nem tud mit mondani. Isten igéje elnémítja az Sátánt! Ezzel bizonyságot tesz róla a Sátán, hogy az 5Mózes isteni ihletettségű. Nem csak Jézus neve készteti visszavonulásra, hanem a teljes írás. Mivel Istentől származik, ezért hiteles és erő árad ki belőle amikor a szánkra vesszük. Ezért kell mindannyiunknak forgatni Isten igéjét, mert ez az egyetlen támadófegyverünk a Sátán minden erőivel szemben, amikor idézzük az írásokat.
a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: (Ef 6,17)
Isten beszéde megáll minden körülmények között. hisszük, hogy ezért is kellett a Váradi-Károli Bibliának elkészülnie, hogy az egyetlen „mérőzsinórunk” hiteles maradhasson, minden modern lágyítás nélküli, a korszellemtől mentes legyen.
Mindezek fényében van még egy dolog, amelyet az írások tisztáznak. Ez pedig Jézus származása. Magyarországon kedvelt eljátszani a gondolattal, hogy Jézus magyar, jobban mondva párthus lehetett. De a Biblia mást mond. Itt most nem is Jézus családfájára hivatkoznék, bár mivel azok is részei az írásoknak, ezért mindenképpen igazak, hanem Jézus szavaira, Akit ez a mozgalom is igaznak és Isten Fiának mond.
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. (Jn 4,22)[saját kiemelés]
Jézus ezzel kimondja, hogy Ő mint a mi megváltónk, zsidó. Ezt nem tudom, hogy hogyan lehet másképp magyarázni. Ahogyan láttuk, az igazmondó Isten Fia, maga tesz bizonyságot az Ószövetség hitelességéről is. Ezért nagy kárt okoz az, aki az Ószövetség olvasásától távol tartja az embereket. Ha már Lukács (Filem.24; Kol 4,4; 2Tim 4,11) kivételével, aki egy zsidó ember közelében ismerkedett meg az evangéliummal, más népen keresztül Isten nem tudósít Jézusról, és Jézus bizonyságot tesz az Ószövetségről — hangsúlyoznám, hogy más, idegen írásról nem tesz bizonyságot — akkor jobban tesszük, ha mi is elfogadjuk, mint Isten szavának hiteles gyűjteményét.
Az Úr adjon mindnyájunknak kijelentéseket belőle gazdagon!
Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pét 1,20-21)
