Vádak a Textus Receptus hiteltelenítésére 2.rész

A következő vád, amivel támadják a Textus Receptust, hogy Erasmus csak egy pár kéziratból állította össze az Új Szövetség görög szövegét, ezért megbízhatatlannak kellene tekintenünk.

Erről így ír Bruce Metzger:

Mivel Erasmus nem talált egy olyan kéziratot, amely egyben tartalmazta volna az egész görög Új Szövetséget, ezért néhány olyat használt, amelyekben egyes részek voltak. A szöveg nagy részét tekintve két, jelentéktelenebb kéziratra támaszkodott a bázeli könyvtárból. Egyikben az evangéliumok voltak, a másikban a Cselekedetek és a levelek, mindkettő a 12.századra datálható. Erasmus összehasonlította őket két vagy három másikkal, amelyek ugyanazokat a könyveket tartalmazták, és helyenként javításokat írt a margóra, vagy a sorok közé a nyomdásznak. A Jelenések könyvéből egy kézirata volt a 12.századból, amelyet barátjától, Reuchlintól kért kölcsön.” (Forrás: Bruce Metzger: The Text of The New Testament, 4. kiadás, 144-145.oldal)

És még egy idézet D.A. Carsontól:

Bár Erasmus kiadta a negyedik és ötödik kiadását, nem szükséges azokról itt többet szólnunk. Erasmus görög Új Szövetsége áll a King James fordítás mögött; mely fél tucat kéziraton nyugszik, egyik sem korábbi mint a tizedik század…a Textus Receptus szövegének alapja egy kis számú véletlenszerű és késői kézirat.” (Forrás: D.A. Carson: The King James Version Debate (Baker Book House, 1979), 35-36. oldal)

A kijelentés, hogy Erasmus kevés és késői kéziratból készítette elő a Görög Új Szövetség első kiadását, csak részben állja meg a helyét. Az igazságnak egy része el van hallgatva.

Erasmus korának egyik legismertebb kutatója volt. Több egyetemen tanított, és bejárta Európát. Neve minden tudós körben ismert volt, és nem csak egyházi berkekben. Több helyen évekig tanított, és ismert volt a kéziratok iránti érdeklődése is. Amerre csak járt, ott mindenütt kutatta őket, és gyűjtötte a variációkat.

Aki mélyebben szeretne megismerkedni Erasmus életével, azoknak itt van néhány további olvasnivaló:

Erasmus, T. A. Dorey, London: Kegan Paul, 1970.
Erasmus of Christendom, by Roland H. Bainton, New York: Scribner’s, 1969.
Principles and Problems of Translation, by W. Schwarz, Cambridge: University Press, 1955, pp. 92-166.
Erasmus, by Preserved Smith, New York: Harper, 1923.
NSHE, Article, “Erasmus,” by Ephraim Emerton.

Erasmus munkájának az igazolására álljon itt egy idézet a Tizenhatodik századi reformáció története című könyvből:

Semmi sem volt fontosabb a reformáció hajnalán, mint Jézus Krisztus Szövetségének a kiadása az eredeti nyelven. Erasmus sohasem dolgozott ilyen körültekintéssel, ‘Ha elmondanám, hogy mennyi verejtékembe került, senki sem hinné el.’ Sok görög kéziratot gyűjtött össze az Új Szövetségből, és körbe volt véve a kommentárokkal és fordításokkal, amelyeket Origenész, Ciprián, Ambrose, Basil, Kriszosztom, Cirill, Jeromos és Ágoston írtak. […] Megvizsgálta a szövegeket a szent kritika elvei szerint. Amikor héber tudásra volt szükség, akkor konzultált Capitoval, pontosabban Cecolampadius-szal.”
(Forrás: J.H. Merle D’Aubigne: History of the Reformation of the Sixteenth Century (William Collins, Publisher & Queen’s Printer, 1862), Vol. 5, 141. oldal)

Egy olyan időszakban, amikor könyv csak pápai engedéllyel jelenhetett meg, akkor igenis nagyon nagy súlya volt annak, hogy ki az adott könyv szerzője. Már nem is beszélve arról, hogy a Biblia szövegét kiadhassa valaki. Hiszen ebben az időben a Vulgata volt “A Biblia”, és azt nem lehetett semmilyen formában sem bírálni. Szóval pápai támogatás nélkül nem jöhetett volna létre egy ilyen kiadvány. Ez is igazolja, hogy mennyire elismert tudós volt Erasmus a maga korában, hogy megkaphatta a pápai engedélyt az Új Szövetség latin és görög nyelvű kiadására.

De hogy munkája mennyire nem katolikus volt, azt az is igazolja, hogy milyen mélységes felháborodást keltett az egyházon belül, mert Erasmus a kommentárjaiban élesen bírálta az akkori klérust és egyházi hagyományokat. De erről majd máskor.

Erasmus valóban egy pár kéziratot használt a teljes szöveg összeállításához, de ott volt mellette a kiterjedt jegyzete, amely a variációkat tartalmazta. Így elegendő volt számára azokat külön hozzászámítani az előtte lévő szöveghez, nem volt szükséges minden egyes kéziratot egyszerre egyidőben maga előtt tartania.

Ebben a kérdéskörben még felhozzák munkája hiányosságának, hogy nem ismerte a Vatikáni kódex tartalmát. Ez az állítás sem igaz. A Vatikáni könyvtárban volt egy kapcsolattartó személy, aki elküldte számára a Vatikáni kódex olvasatát. Éppen azért támogatta őt ez a személy ebben a munkában, hogy a Vatikáni kódex szövege bekerülhessen a készülő új görög Új Szövetségbe.

Tragelles erről így ír:

Nem volt szükséges, hogy Erasmus előtt ott legyen a [Vatikáni kódexben lévő] szöveg, mert kapcsolatban állt Rómában Paulus Bombasius professzorral, aki elküldte részére a variációkat, amelyeket kért” (Forrás: S.P. Tregelles, On the Printed Text of the Greek Testament, p. 22)

Ahogy látjuk Erasmus minden segítséget megkapott a munkájához, és véleményem szerint maga sem tudta, hogy amit csinál, annak később milyen következménye lesz a világ kereszténységére nézve. Szerintem ezt Luther sem tudta előre, hanem ő is csak kiállt a hite mellett, nem gondolva, hogy egy mozgalmat indít el.

De vajon tényleg elegendő volt az a pár kézirat egy jó szöveg összeállításához? A válasz igen. Erről tesz bizonyságot Ellicott püspök is, aki maga is tagja volt a Westcott-Hort-féle revíziós bizottságnak:

A kéziratok, amelyeket Erasmus használt, túlnyomórészt csak kicsi és jelentéktelen részletekben különbözik a ‘kisbetűs’ kéziratok többségétől, […] A Fogadott Szöveg [Textus Receptus] eredete túlnyúlik az egyes kéziratok származásán, amelyekre Erasmusnak szüksége volt… A származása visszanyúlik a távoli régmúltba. A Fogadott Szöveg első őse legalább kortársa volt a ma birtokunkban lévő legrégebbi kéziratnak, ha nem régebbi mint bármelyikük.”
(Forrás: The Revisers and the Greek Text of the N.T. by two members of the N.T. Company, 11-12. oldal)

Ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a ma bizánci szövegeknek ismert kézirat család nagy egyezőséget mutat a kéziratok között. Ez ismét bizonysága annak, hogy a görög területen nagy gonddal és pontossággal másolták a kéziratokat.

Erről maga Hort így ír:

A létező késői görög kéziratok alapszövege általánosságban minden kétséget kizáróan megegyezik a negyedik század második felének domináns antiókhiai és görög-szíriai szövegével.” (Forrás: Westcott-Hort: New Testament in the original greek, 1882, Introduction and appendix, 92.oldal; 130.bekezdés)

Vagyis elismeri, hogy a Textus Receptus szövege szinte teljesen megegyezik a többségben fennmaradt Bizánci szövegekkel. Egyikük sem tagadhatja a nyilvánvaló tényt, hogy bár Erasmus kevés kéziratot használt a görög szövege összeállításához, az mégis igen nagy egyezőséget mutat a fennmaradt és később előkerült korai kéziratokkal.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a vád ismét Erasmus kiadásának az első változatára hivatkozik! Ahogyan az előző cikkben már írtam, ebből a kiadásból egyetlen fordítás sem készült! Akik a Textus Receptus ellen szólnak, azok figyelmen kívül hagyják azt a számos későbbi revíziót és vizsgálatot, amelyet a szövegen végeztek. Úgy hivatkoznak az első verzió általuk vélt hiányosságaira, mintha a későbbi kiadások meg sem történtek volna, és azt állítják, hogy azok szinte csak újranyomtatott változatai az elsőnek. Nem véletlen, hogy 1633-ban az Elzevir testvérek kiadásában elnevezték a szöveget “Textus Receptus”-nak, mert addigra, közel 100 évvel Erasmus első kiadása után, már ez volt a protestáns egyházak által elfogadott szövege az Új Szövetségnek.

Ismét tetten érjük a kritikai szöveget előállítók és a követőik problémáját az Új Szövetség 19.századig használt szövegével szemben. Erasmus görög Új Szövetsége bizonyság arra, hogy az évszázadokon át másolt kéziratok pontosak, és azokat használta az egyház.

A negyedik században valóban történt valami, mégpedig az, hogy az egyház egyértelműen elszakadt a ma Alexandriai szövegtípusnak mondott változatoktól, és azt száműzte az egyházi használatból. A Hort által kitalált revízió, mármint az, hogy Szíriában “összefésülték” a szövegváltozatokat, és ez lett a későbbi “kibővített” bizánci szövegtípus, nem létezett, azt egyetlen egy helyen sem említi egyetlen egyházi forrás sem. Azt viszont lépten-nyomon tetten érjük, hogy a többségi szövegek, más néven a hagyományos szövegek, mindvégig jelen voltak az egyház történelmében és azokat használták egészen a 19.századig.

A Trinitárius Bibliatársulat erről így ír:

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a vita nem egy ősi és egy friss [szöveg] között zajlik, hanem a szövegnek két igen régi változatáról. Az egyik el lett utasítva, a másikat pedig elfogadta és megőrizte az egyház, mint egy egészet, és általános használatban volt több mint tizenöt évszázadon keresztül. A modern szövegkritika feltételezései az elutasított szövegnek a feledésből mostanában előkerült néhány példányán alapulnak, amelyet szándékosan és bölcsen elhagytak a negyedik században.” (Forrás: The Divine Original, TBS article No. 13 – https://www.tbsbibles.org/page/TheDivineOriginal?srsltid=AfmBOoqzMzkhaaDdDu_1BitPvoqyNFQ1wwzlJ9fhtyQX3AA_Bs29Em2E)

Szóval a bizánci szövegek is ugyanolyan régiek, mint az alexandriai szövegek, csak az alexandriai szövegeket a korai egyház “kitisztította” a használatból, és a bizánci szövegeket használták. Ezeket később is hűséggel másolták tovább, és jó minőségben érkeztek meg hozzánk. Vagyis aki ma egy a hagyományos szövegeken alapuló Bibliát olvas, akkor az bizonyos lehet benne, hogy annak a szövege az, amelyet az egyház az évszázadok alatt megőrzött. Erasmus pedig, és akik őt követték és revideálták a Textus Receptus szövegét, nem tettek mást, mint ezt a szöveget “porolták le”, amikor Európa nyugati felén a katolikus latin Bibliával szembe állították.

De tovább boncolgatva a kritikai szöveg védelmezőinek az álláspontját, feltehetjük a kérdést, hogy jogos-e azt állítani, hogy a Textus Receptus szövege gyenge minőségű, és ezért meg kell válni tőle?

Ellenmondásba kerül az, aki ma az Új Szövetség kritikai szövege mellett harcol, mert ha az eltérés jelentéktelen, akkor miért kell kidobni az egészet? Miért kell akkor egy komplett újat készíteni? Igazolni akarják, hogy mennyire jól megőrizte az egyház az Új Szövetség szövegét, hogy elfogadjuk azt az általuk “jelentéktelennek” beállított változtatásokat, amelyet a kezünkbe adnak.

De a kérdésre hadd adjam meg a választ Westcott szájából:

A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.” (Forrás: Westcott: Some lessons of the Revised Version of the New Testament, 1897. 184.oldal)

Ezek a kis változtatások szinte észrevétlenné teszik a gyanútlan olvasó előtt, hogy már egy másik evangéliumot, és egy másik Krisztust tesznek elé, és nem azt, amelyet az egyház mindvégig megőrzött.

Hogy ezek a kis változtatások mennyire “kicsik”, arról már több írásban is foglalkoztam.

A Textus Receptusszal szemben felhozott vádhoz hozzá kell számítanunk, hogy pont a kritikus szöveg az, amelyik nem a kézirat bizonyítékok többségén alapul. Sokszor előfordul, hogy csak egy helyen van meg az a szövegváltozat, amelyet beépítenek a szövegbe. Arról nem is beszélve, hogy munkájukat a fellelhető görög kéziratok elenyésző kisebbségére alapítják. A görög nyelvű kézirat hagyatékból, amely kb.5800, mindösszesen 30 tartozik az ún. Alexandriai szövegtípushoz. (forrás: Wikipedia). Más források szerint ez a szám 45 körül van. De Westcott és Hort munkája során leginkább 5 kódexre támaszkodott, és ezek közül is kettőt részesített előnyben, nevezetesen a Vatikáni és a Sinai kódexeket. Szóval ők még kevesebb bizonyítékot vettek figyelembe a munkájuk során, mint Erasmus, akinek a szövegéről ők maguk mondják el, hogy nagy egyezőséget mutat a legkorábbi kéziratokkal. Ugyanez az egyezőség nem mondható el az Alexandriai típusba sorolt kéziratoknál. Ott alig találni két olyat, amelyek megegyeznek egymással. A Vatikáni és a Sinai kódexek csak az evangéliumokban több ezer helyen térnek el egymástól. Akkor nem is igazán beszélhetünk “Alexandriai szövegtípusról”, mert nincs a bizonyítékoknak egyetlen olyan csoportja sem, amely egységet mutatna. Ráadásul egyiküknek sem bizonyított a kora, mert kémiai kormeghatározásnak egyiket sem vetették alá, hanem csak ránézésre állapították meg a korukat. Ezekre mondják azt, hogy az úgynevezett “legrégebbi és legjobb” kódexek. És ez a “tudomány”. Nem látunk itt valami szándékosságot? És még a Textus Receptus van támadva, hogy kevés kézirat bizonyítékon nyugszik…Micsoda képmutatás.

Ha pedig azt állítják, hogy alig kellett változtatni a szövegen, akkor miért van 8000 eltérés a Textus Receptus és a mai kritikai Nestle-Aland görög szöveg között? Nyilvánvaló, hogy Westcott és Hort idején azért próbálták kicsinyíteni a változtatások jelentőségét, hogy elfogadják az emberek az új Bibliát. Mára már általános nézett lett a szövegkritikai körökben, hogy elutasítják a Textus Receptust, és a kritikai szöveget részesítik előnyben. Viszont ez a kettős kommunikáció megmaradt. Egyszerre mondják, hogy alig van eltérés a szövegek között, mégis elfogadhatatlannak tartják a hagyományos szöveg görög kéziratait. Ez pedig így nem áll meg, mert vagy az egyik kijelentés igaz, vagy a másik. Kutatásaink azt bizonyítják, hogy igenis jelentősek a változtatások a szövegen, és igenis komoly hittételi változtatásokat tartalmaznak!

Ahogyan láttuk, a vád nem áll meg, hogy Erasmus kevés és rossz kéziraton alapuló szöveget készített. Mert bár valóban a szerkesztés idején kevés kézirat volt előtte, de egy nagy kéziratbázisból dolgozott a szöveg összeállítását tekintve, amelyek nagy egyezőséget mutatnak a legkorábbi kéziratokkal.

Melyik a régebbi? A Textus Receptus vagy az alexandriai szövegek?

Westcott és Hort, amikor elkészítették az új Új Szövetség görög szövegét, akkor azzal érveltek, hogy a többségi szövegek, amelyeket ők „szíriai szövegeknek” neveztek, csak sokkal később készültek, mint az általuk preferált alexandriai szövegek. Ezért elutasították az addig használt Textus Receptust, és megalkották az új görög Új Szövetséget.

Aki nem osztotta Westcott és Hort nézeteit, de szívügye volt a Biblia, azok is azt mondták, hogy igen, nézzük meg, hogy valóban melyik szöveg az, amelyik a leghitelesebb hordozója Isten üzenetének. Mert például ha valóban nem része Isten igéjének a Márk 16.9-20 versek, akkor ne is legyen benne. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár a mai tudományos világ azt állítja, hogy nem része az eredeti szövegnek ez a szakasz, de azért nem meri egyik sem kivenni a Bibliából. De ha szerintük nem része, akkor miért tartják benn? Akkor miért nincs bátorságuk kihúzni az összes olyan részt, amely szerintük nem volt benne az eredeti szövegben? Egyébként része az eredeti szövegnek, és erről a Márk 16,9-20 kérdése írásban foglalkozom. Arról már nem is beszélve, hogy a nemzeti Bibliatársaságok a maguk döntése szerint hagynak benne olyan verseket a szövegben, amelyet a Nestle-Aland -féle kritikai kiadás nem tartalmaz, de amelyet minden Bibliatársaság és a katolikus egyház is elfogad? A magyar szakemberek felülbírálják a központi szöveget, és akkor ők döntik el, hogy mi mit is olvassunk. De akkor a más országbeli hívők más szöveget fognak hitelesnek tartani, és máris ott tartunk, hogy ahány kiadás, annyi szöveg. Ez csak rombolja az Isten Igéjébe vetett hitet.

Most azonban nézzük meg, hogy igaz volt-e Westcott és Hort állítása, hogy a többségi szövegek csak jóval az alexandriai szövegek után alakultak ki, vagy nem mondtak igazat.

Sajnos lehetőségeim és képességeim behatárolják ennek a kutatásnak a kereteit, de hála az Úrnak, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a kérdéssel. Több elismert szakember is megkérdezte ugyanezt, ráadásul Westcott és Hort kortársai, és ők még akkor birtokában voltak mind a szükséges ismeretnek, mind a szükséges forrásoknak, amelyek ahhoz kellettek, hogy megpróbálják ezt az elméletet.

Westcott és Hort elméletét a „The New Testament in the original greek – Introduction and appendix” című könyv tartalmazza (magyarul: Az Új Szövetség az eredeti görög nyelven – bemutatás és kiegészítés). Ebben kifejtik a dokumentum örökítési elméletüket, mely szerint minden kézirat dokumentum hordozza az elődje jegyeit, és hozzáadja a saját változtatásait (toldásokat, elhagyásokat, hibákat). Ezért a dokumentumok mind besorolhatók egy-egy családba, amelynek hordozzák a jegyeit.

Mivel ők az elméletükről egy egész könyvet írtak, ezért nem vállalkozhatok az elmélet teljes ismertetésére. Azt állítják, hogy Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szent János) után, aki a IV. században élt, már mindenki a szíriai szöveget használta, és nem az alexandriai változatot. Igazából az elnevezések, hogy szíriai, alexandriai, western (nyugati) szövegcsoportok, tőlük származik, és az ő elméletük alapján kezdték el használni. Én is azért alkalmazom, mert ma már mindenki így ismeri őket, de igazából nem léteznek ezek a kategóriák. Elméletükben azt állítják, hogy a legrégebbi és „legsemlegesebb” szöveg, vagyis amelyik mentes minden más behatástól, a Vatikáni és a Sinai kódex, és ezért használták az Új Szövetség szövegének rekonstruálásához, mint ennek a szövegcsaládnak a két legrégebbi tanúját.

Az azonban kétségtelen, hogy a semlegesnek tartott Vatikáni és Sinai kódexek az alexandriai szövegekkel mutatják a legnagyobb egybeesést, ezért a semlegességük is erősen megkérdőjelezhető, mert mind a kéziratok, mind az egyházatyák, akik az alexandriai szöveget használták, azok a mai Egyiptom területéhez köthetők. Ezért nehéz elfogadni, hogy ez lett volna a semleges szöveg, ha csak itt fordul elő, és nem terjedt tovább a világ más pontjaira. Míg a szíriai szövegről azt mondják, hogy abban megtalálható mind a western (nyugati), mind az alexandriai, mind a szíriai olvasat. Tehát pont azt várnánk el egy semleges szövegtől, amit a szíriai szövegcsaládról mondanak, hogy abban megvan mindegyik, és attól tértek el később a többiek. De ők ezt pont fordítva magyarázzák, hogy a szíriaiban ötvözték a korábban több irányzatban lévő szövegeket, és egybeolvasztották, szintetizálták a szöveget.

Westcott és Hort fent említett könyvének a 243. pontjában választ adnak a szövegek eredetére, és azt írják, hogy a semleges szövegekre a legnagyobb hatást a nyugati és az alexandriai változatok gyakorolták, de az alexandriai változtatások elhanyagolhatók, és leginkább kis korrekciók, amelyek érintetlenül hagyták a semleges szöveget. Szerintük a három szövegváltozat (nyugati, alexandriai, szíriai) a harmadik század második felében kezdett el különböző mértékben keveredni, és ezért kezdtek kihalni a negyedik századra a semleges szövegek. Ők erre a századra, vagyis a negyedik századra teszik a szíriai szöveg formálódását, ahogy átvette a többi irányzatból a szövegeket, és ötvözte önmagában.

Később elmondják (268.pont a könyvükben), hogy a szíriai szövegeket teljes mértékben kihagyták a szövegek értékelésénél, mert azokat egy keverék szövegnek ítélték, és nem tiszta szövegnek. Egyébként már a szíriai kifejezés is helytelen, mert azt mondják, hogy ebben a szövegcsaládban nagyon nagy a nyugati eredetű szövegek befolyása, és csak később, Konstantinápolyban „tisztázták” ezt a változatot.

Edward Miller folytatta és fejezte be azt a munkát, amelyet John William Burgon kezdett el, és adta ki könyvben, melynek címe „The traditional text of the holy gospels vindicated and establised” (magyarul: A szent evangéliumok hagyományos szövege, tisztázva és megalapozva). Ő is, mint John William Burgon, azt szerette volna tudni, hogy valójában mi lett megírva. Ezért tárgyi bizonyítékokat keresett arra, hogy melyik szöveg is valójában a legrégebbi, és a legtisztább.

Mivel az első századokból igen kevés kézirat maradt fenn, ezért nagyon fontos szerepet töltenek be az egyházatyák idézetei, amelyben a Szentírást idézik. Ahogyan Westcott és Hort húzott egy vonalat a szövegek értékelésénél a negyedik századnál, ezért mi is úgy vizsgáljuk meg az egyházatyák idézeteit, hogy Khrüszosztomosz legyen a határvonal. Nézzük meg, hogy a hagyományos szövegből, vagyis a Textus Receptusnak megfelelő szövegből hány idézetet találunk a negyedik század előtti időkből.

76 Egyházatya idézeteit végignézve, szemben azzal az állítással, hogy a hagyományos szöveg nem létezett a negyedik század előtt, több mint megnyugtató számban megtaláljuk az idézetekben. Ezek a bizonyítékok nagy jelentőséggel bírnak, mert az első századból nem maradt ránk újszövetségi kézirat, és olyan számosan léteznek, hogy az 1000 előtti évekből több van belőlük, mint bármilyen más ma létező kéziratból.

A negyedik század közepétől egészen a nyolcadik századig egyre erősödik a hagyományos szöveg (amit ma többségi szövegnek hívunk) elfogadottsága, amíg domináns szöveggé vált a kereszténységben. Ezzel szemben a Vatikáni és a Sinai kódexekkel megegyező szövegek összehasonlíthatatlanul kisebb számban maradtak meg. Nem a hagyományos szöveg hibátlanságát akarjuk itt bizonyítani, hanem a hagyományos szöveg korát. Vagyis azt, hogy az a legkorábbi korból származik, ahonnan írásos emlékünk van. Erasmus nagyon kevés kéziratból készítette el az első kiadását az Új Szövetségnek, amelyet latinra fordított. De annak szövege jelentősen megegyezik azzal, amely korszakokon át meg lett őrizve, és méltán kapta a Többségi szöveg elnevezést, illetve a Textus Receptus, vagyis a Fogadott Szöveg nevet.

Ellentétben Westcott és Hort állításával, egy tizennegyedik századi másolat lehet kiválóbb hordozója az igaz evangéliumnak, mint egy negyedik századi másolat, amely egy fabrikált szöveget hordoz. Mindvégig az Úr felügyelete alatt készültek a hiteles másolatok, és elutasítjuk, hogy 995 másolatból csak 1, 2 vagy három őrizte volna meg a hiteles szöveget, amelyek ráadásul egészen a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak az egyház előtt. Nem tudjuk elfogadni, hogy Isten ígérete, hogy megőrzi az Igéjét, annyira kudarcot vallott volna, hogy az 1800-as évek végén egy német kritikusra lett volna szükség, hogy megmentse az igaz evangéliumot egy szemeteskosárból.

Álljon itt egy táblázat, amely felsorolja, hogy melyik egyházatya melyik szövegből idézett. A hagyományos szöveg mutatja azt, amely megegyezik a mai Textus Receptus szövegével, és az „Újítás” kifejezés alatt pedig azok az idézetek vannak, amelyek az áthagyományozott szövegtől eltérő idézetet tartalmaznak. Az egyházatyák neveit meghagytam az angol változat szerint, mert ezeknek a magyar megfelelőjének a felkutatása aránytalanul sok időt vett volna el, és a munka lényegét tekintve nem olyan horderejű a nevek magyar megfelelőinek az ismerete, hogy érthetetlenné tenné a mondanivalómat. Csak az evangéliumokból vett idézeteket tartalmazza a táblázat, nem az adott egyházatya minden újszövetségi idézetét!

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Patres Apostolici and Didache . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . .4
Epistle to Diognetus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 . . . . . . . . . . . 0
Justin Martyr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 . . . . . . . .. . .20
Heracleon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 7
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .2. . . . . . . . . . .0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . .0
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 3. . . . . . .. . . . .1
Irenaeus (Latin és görög). . . . . . . . . . . . . . . . . . 63. . . . . . . . . .41
Hegesippus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 2. . . . . .. . . . . .0
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .2. . . . . . . . . . .4
Ábrahám testamentuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . .. . . . . . .0
EpistolaViennensium et Lugdunensium. . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Clement of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 82. . . .. . . . . . .72
Tertullian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .74. . . . . . . . . .65
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 18. . . . . . . . . . . 7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .26. . . . . . . . . . 11
Callixtus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 1. . . . . . . . . . . 0
Pontianus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 2
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .460 . . . . . . . . 491
Julius Africanus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
Gregory Thaumaturgus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 3
Novatian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. . . . . . . . . . . 4
Cornelius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Cyprian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100. .. . . . . . . . 96
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . 4
Dionysius of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 12. . . . . . . . . . .5
Synodus Ahtiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . .1
Acta Pilati . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..5. . . . . . . . . . .1
Theognostus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . .1
Archelaus (Manes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .2
Pamphilus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 5. . . . . . . . . . .1
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 14. . . . . . . . . . 8
Peter of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . 0
Lactantius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . .1
Juvencus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .1. . . . . . . . . . 2
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..2. . . . . . . . . . .1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 . . . . . . . . . . 1
Apostoli kánonok és alkotmányok . . . . . . . . . .61. . . . . . . . . .28
Eusebius (Caesarea) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . .214
Theodorus Heracleensis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . .. 0
Athanasius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179. . . . . . . . 119
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . .. . . 1
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 . . . . . . .. . . .2
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 . . . . . . . . . . .1
Eustathius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7. . . . . . . . . . . 2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . .36. . . . . . . . . 17
Hilary (Poictiers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . .. . . 39
Candidus Arianus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .0. . . . . . . . . . . 1
Eunomius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . 0
Didymus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . .36
Victorinus of Pettau . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .4. . . . . . . . . . . 3
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 0
Zeno. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 5
Basil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272. . . . . . . . . 105
Victorinus Afer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . 20
Titus of Bostra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44. . . . . . .. . . 24
Cyril of Jerusalem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Quaestiones ex Utroque Test. . . . . . . . . . . . . 13. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nyssa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91. . . . . . . . . .28
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nazianzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . 4
Amphilochius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27. . . . . . . . . . 10
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . .0
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . .. . . . . . . 0
Esaias Abbas. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . .0
Nemesius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . 1
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. . . . . . . . . . 2

Összesen:. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2630. . .. . . . 1753

Ez az összehasonlítás kiválóan mutatja, hogy a hagyományos szöveg 3:2 arányban többször használt, mint a hagyományostól eltérő szövegek. Hort állításával ellentétben, aki azt mondja, hogy a harmadik századig nem létezett idézet a hagyományos szövegből, nem ezt találjuk. Még Origenész is, aki nek a bizonyságát többre tarják, mint az összes többi egyházatyáét, még ő is majdnem fele-fele arányban idézi a hagyományos szöveget, és a megújított szöveget. Bár Horték elutasítják az egyházatyák bizonyítékait, azzal a felkiáltással, hogy azok kizárólag külső bizonyítékok, és nem bibliai szövegeket tartalmazó kéziratok.

Emeljük ki a régi egyházatyák közül azokat, akiket alexandriainak szoktak jegyezni, és nézzük meg, hogy ők milyen arányban is idéztek a szövegekből a kérdéses időszakban:

A korai egyházatyákat többször csoportokra osztják, a bizonyságaik színezete szerint, a munkásságuk helye szerint, és a kor szerint, amelyben működtek. Ennek megfelelően, korai-hagyományos, késői-hagymoányos, szír-alsó latin, alexandriai csoport tagjai lehetnek, és annak, amelyet talán úgy hívunk, hogy cézáreai.

I. Korai hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Didaké – Apostoli Atyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 4
Levél Diognetusnak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
EpistolaViennensium et Lugdunensium . . . . . 1 . . . . . . . . . . 0
Hegesippus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Justin. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17. . . . . . . . . . 20
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 0
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Ábrahám testamentuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Irenaeus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63. . . . . . . . . . 41
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . .7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. . . . . . . . . . .11
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .151. . . . . . . . . . 84

II. Késői hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Gregory Thaumaturgus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .3
Cornelius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . .1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . .1. . . . . . . . . . . . 2
Archelaus (Manes). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .2
Apostoli Alkotmányok és kánonok. . . . . . . . . . 61. . . . . . . . . . 28
Synodus Antiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 1
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . .4
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . . . . . . . . . 8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 0
Theodorus Heracleensis. . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 2. . . . . . . . . . . 0
Titus of Bostra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 . . . . . . . . . .24
Athanasius( except Contra Arianos). . . . . . .122. . . . . . . . . . .63
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Basil. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .272. . . . . . . . . 105
Eunomius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Cyril of Jerusalem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 . . . . . . . . . . .1
Victorinus of Pettau. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 3
Gregory of Nazianzus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . 4
Hilary of Poictiers. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . . . . . 39
Eustathius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 . . . . . . . . . . .2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . . 36. . . . . . . . . . 17
Didymus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . . 36
Victorinus Afer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Gregory of Nyssa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91. . . . . . . . . . 28
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 6
Amphilochius (Iconium). . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. . . . . . . . . . 10
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Acta Pilati. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . 1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2. . . . . . . . . . . 1
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Quaestiones ex Utroque Testamento. . . . . . 13. . . . . . . . . . 6
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 . . . . . . . . . . 0
Esaias Abbas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .9 . . . . . . . . . . 2
Összesen. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 1332. . . . . . . . 609

III. Nyugati, vagy Szír-alsó latin

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 4
Callixtus and Pontiarius (Popes). . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Tertullian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 . . . . . . . . . .65
Novatian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .6. . . . . . . . . . . 4
Cyprian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100. . . . . . . . . . 96
Zeno, Bishop of Verona. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 5
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . . .20
Lactantius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . .1
Juvencus (Spain) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Candidus Arianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Nemesius (Emesa). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .205. . . . . . . . . 203

IV. Alexandriai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Heracleon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 7
Clement of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82. . . . . . . . . . 72
Dionysius of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . 12. . . . . . . . . . . 5
Theognostus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 1
Peter of Alexandria. . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 8
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 . . . . . . . . . . 1
Athanasius (Orat. c. Arianos). . . . . . . . . . . . .57. . . . . . . . . .56
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .161. . . . . . . . .150

V. Palesztín vagy cézáreai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Julius Africanus (Emmaus). . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . .1
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .460. . . . . . . . . .491
Pamphilus of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Eusebius of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . . 214
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .781. . . . . . . . . 707

A hagyományos szöveg dominanciája már be lett mutatva az első táblázatban. A korai egyházatyák feljegyzései jól mutatják, hogy bár a szöveg megromlása már korán felütötte a fejét, de a tiszta egyházatyák általában felülkerekedtek ezen.

A hagyomány tovább őrződött az egyházatyák többségénél, akik követték a korai tiszta tanítókat. Nincs szünet, vagy megszakadás a bizonyságok sorában. Hort állításának a legkisebb nyoma sincs. A hagyományos szöveg mindvégig velünk volt, és nem csak a harmadik század második felében kezdett el kialakulni az a szövegváltozat, amit ma Többségi szövegként, vagy Textus Receptusként is ismerünk. A hagyományos szöveg megállta a helyét a megrontással szemben, és végül a nyolcadik, kilencedik századra általánosan elfogadottá vált.

Az egyházatyák bizonyítják azt is, hogy nem volt egy általánosan „nyugati” szövegcsoport, ahogyan azt Horték állították. A nyugati egyházatyáknak volt kapcsolata a szír atyákkal, de legalábbis Szíria bizonyos részeivel. A szövegromlások egyik fő forrása Alexandria, és az itt elterjedt szövegek később Origenész révén kerültek Palesztinába. Origenész híres a „szövegjavító” változtatásairól, ezért nem meglepő, hogy a keze nyomát Palesztinában is megtalálhatjuk.

Számomra elképesztő, hogy Westcott és Hort állításai hogyan állhattak meg ennyi éven át anélkül, hogy ezeket bárki leellenőrizte volna. Ebből a pár egyszerű táblázatból látszik, hogy amit a szövegekről állítottak, az egyszerűen nem igaz. Ezért a munkájuk sem lehet elfogadható. Még ha feltételezzük is, hogy nem szándékos amit tettek, de a tévedésük akkor is olyan horderejű, hogy el kellene vetni mindazt, amit csináltak, és új alapokról kellene indítani az egész szövegkritikai munkát.

De nem mondhatunk mást, mint azt, hogy itt ismét azt kell látnunk, hogy nem egyszerű emberi mulasztásokról van szó, hanem igen komoly gonosz szellemi erők által megtámogatott kampány folyik Isten igéjének a megrontására. Sok éven át tartó sorozatos hazugságra és titkolózásra építve adta ki munkáját Westcott és Hort. Majd utánuk a Nestle-Aland bizottság is Westcott és Hort Új Szövetségére alapozta a munkát, ezzel biztosítva a megrontott szöveg továbbvitelét, szinte teljesen kiirtva a világból a hagyományos szövegekre épülő Bibliákat.

Sajnos mára magyarul is csak az 1908-as revízió előtti Károli Biblia maradt tiszta, és mai magyar nyelvezettel egyedül a Váradi-Károli Biblia viszi tovább a hagyományos szövegre épülő Bibliát.