új biblia

Ma mindenki megcsinálhatja a saját Bibliáját?

Medveczky László Bibliai témák ,,,,,

A címbeli kérdést másképp feltéve:

Ma tényleg mindenki olyan Bibliát csinál, amilyet akar?

A válasz egyszerűen: Igen.

Ámbár szeretném elmondani, hogy a kérdésemben elsősorban nem magánszemélyekre gondoltam, hanem mondjuk egyházakra, akár nemzeti Bibliatársulatokra, felekezetekre, stb.

De nézzük meg közelebbről a mai helyzetet. Általános értelemben is, de a hittudományok művelői körében is az a nézet, hogy a reformáció korában összeállított új szövetségi Textus Receptus, és a Ben Hajjim féle Ószövetség – amely a reformáció idején minden protestáns fordításnak az alapját képezte, nem tekinthető a Biblia hiteles alapjának, ezért egy új, tudományosan kidolgozott héber és görög szövegre van szükség.

A jelen korra hatással lévő munkák, különösen az Új Szövetség tekintetében, már a 18.században elkezdődtek. Számos, főként racionalista nézetű tudós vette fel a kihívást, hogy megalkossa az Új Szövetségnek az általa a lehető leghitelesebbnek tekintett görög szövegét.

Néhány fontosabb név:

18.század
Johan Albrech Bengel
Johann Jakob Griesbach

19.század
Karl Lachmann
Samuel Tregelles
Konstantin von Tischendorf
Richard Francis Weymouth
Bernhard Weiss
Westcott és Hort
Eberhard Nestle

20.század
Erwin Nestle (Eberhard Nestle fia)
Kurt és Barbara Aland

Itt kezd a történetünk érdekessé válni. A fenti kutatók mindegyike kiadott legalább egy-egy görög Új Szövetséget, amelyek nem egyeznek meg egymással. Vagyis, mivel az ő szövegkritikai módszereik és a szöveget illető véleményük eltért egymástól, ezért az általuk elkészített szövegek sem egyeznek meg egymással. Egyedül Tischendorf 8 féle Új Szövetséget adott ki, amelyek mind különböztek egymástól. Eberhard Nestle szerint Tischendorf 7. és 8. kiadású Új Szövetsége között 3572 eltérés van. Ez is remekül példázza, hogy mennyire “képlékeny” számukra a szöveg, és ha egy általuk értékesnek talált új bizonyíték kerül elő, akkor minden gond nélkül átírják a szöveget. Ennek következtében az általuk szerkesztett Új Szövetség sohasem tekinthető véglegesnek.

A fentebb felsorolt nevek abban mind megegyeztek, hogy állításuk szerint az Új Szövetség eredeti szövege nem maradt fenn, ezért azt fáradságos munkával helyre kell állítani.

Ez az állítás egy puszta feltételezés!

Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az egyház ne őrizte volna meg Isten igéjét hitelesen, ugyanis az eredeti kéziratok elvesztek. Vagyis ma senki sem mondhatja, hogy az Új Szövetségnek az egyház által megőrzött szövege nem egyezik meg az apostolok által eredetileg leírt szöveggel!

Ezzel szemben azonban azt találjuk az egyháztörténelemben, hogy a 4.században történt egy elszakadás a ma alexandriai szövegcsoportnak nevezett szövegektől, és kizárólag az akkor antiókhiainak, ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték el használni. Szintén nem áll meg Hortnak az az állítása, miszerint a bizáncinak nevezett szöveg a kor szövegtípusainak összemosásából keletkezett. Erre egyik bizonyíték az, hogy egyetlen egyházi írás sem, és egyetlen egyházatya sem említ semmi ehhez fogható eseményt. Nem méltatják, hogy milyen jó vagy rossz az új szöveg. Egyszerűen elhagyták az általuk elítélt alexandriai változatokat, és csak a tiszta másolatokat használták tovább. Ezek a másolatok maradtak fenn az egyház használatában, és kerültek át nyugatra, majd ezekből a kéziratokból állította össze Erasmus a maga Új Szövetségét.

És itt van egy igen jelentős különbség a reformáció korának hittudósai és a mai hittudósok között. A reformáció korában senki sem kérdőjelezte meg, hogy az Új Szövetség görög egyházi másolatai a hiteles szöveget tartalmazzák. Ők egyszerűen egy kötetbe szerették volna összeállítani a külön-külön létező kéziratokat. Igen, figyelembe vették a szövegvariációkat, és azon igyekeztek, hogy minél jobb minőségű másolatokból állítsák össze a szöveget. De egyikük sem kérdőjelezte meg, hogy a hiteles szöveg megmaradt-e vagy sem. Ezért is helytelen ma a kéziratoknak ezt a kategóriáját akár bizánci, akár többségi szövegeknek nevezni, mert a helyes megnevezés a hagyományos szöveg. Ez a szöveg maradt ránk az egyház gondozásában.

Látjuk is, hogy a helyes eredeti szövegeken alapuló fordítások milyen megújulást hoztak el a nyugati egyház területére. Ez a megújulás az, amely mára az ellenkezőjére fordult, és az egyház nem megújul, hanem hanyatlik. Ennek egyik okozója a rossz Biblia, amelyet ma az egyházak használnak. A protestáns egyházak meghasonlottak önmagukkal, és ahogyan Jézus is mondja, hogy amelyik ház, vagy amelyik ország meghasonlik önmagával, az nem marad meg. Ahogy már más cikkben is írtam, a protestáns egyházak szépen visszatértek a katolikus Bibliához. Elhagyták azt az alapot, amely megkülönböztette őket, amely világosságot hozott az egyházba, amely valósággal elhozta a reformot az egyháznak. Ma, a “tudomány vallása” visszatérítette a protestáns egyházakat a világosság útjáról.

De maradjunk a témánál. Ma valóban mindenki megcsinálja a saját Bibliáját?

Az 1950-es évektől kezdve, illetve amikor a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat átalakult a nemzeti bibliatársulatokká, akkor elindult egy közös munka. A szakemberek krémje összeült, és elkezdte megvizsgálni a bibliai szövegekből rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezek alapján, fáradságos munkával összeállították az Új Szövetség általuk immár “az eredetihez legközelebb álló” görög szövegét. Ez a csoport a legfelkészültebb, az ő rendelkezésükre áll a legkiterjedtebb háttértámogatás. Munkájukat még a pápa is elfogadta, és a katolikus Biblia alapjává tette. A Nemzetközi Bibliatársulat munkáját teszi semmivé minden egyes egyház, kiadó, vagy nemzeti bibliatársulat, amelyik nem azt a szöveget használja, amelyet ők hivatalosan kiadnak. Ugyanis ha nem pontosan azt a szöveget használják, akkor azzal azt mondják ki, hogy “ők jobban tudják, hogy azon a helyen mit kell mondania az igének”. Felülbírálják a szöveggondozó bizottságok munkáját, és a saját Új Szövetségüket alkotják meg. Pontosan úgy, ahogyan a 18., 19.században a felsorolt hittudósok tették. Ezzel azonban újra egy újabb Új Szövetséget alkotnak, amely nem egyezik meg a világban egyetlen másik Új Szövetséggel sem.

Nézzünk erre egy konkrét példát:

Az 1990-es kiadású Revideált Új Fordításban (RÚF), amelyet a Magyar Bibliatársulat állított össze, zárójellel jelzi azokat az igehelyeket, amelyek kétségesek, hogy részei voltak az eredeti apostoli írásoknak.

Az Apostolok Cselekedetei 8.fejezet 37.vers zárójelben van:

(Ezt mondta neki Fülöp: “Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

A lábjegyzetben pedig a következő megjegyzés szerepel ehhez a vershez:

Ez a vers a régi kéziratokban nem található.

Ezt a verset nem közli sem a katolikus Biblia, sem az Egyszerű Fordítás, mivel ők is azt állítják, hogy nem volt része az eredeti kéziratoknak. Így adják ki a Nemzetközi Bibliatársulat görög új szövetségét is, hogy ez a vers nem része az eredeti kéziratoknak. Még csak említést sem tesznek róla, olyan, mintha nem is létezett volna. Mutatom:

A 37.vers ki van hagyva, és a lábjegyzetben sem mondanak róla semmit. Vagyis, olyan, mintha sohasem létezett volna. De akkor el vagyunk veszve, mert ha nem az apostolok írták, akkor ki tette bele és mikor? Mégis azt mondja nekünk a Magyar Bibliatársulat, hogy ez hiteles része az igének, csak néhány kézirat nem tartalmazza. Akkor hogy került bele a szövegbe?

A Magyar Bibliatársulat szöveggondozó bizottsága azonban felülbírálva a hatalmas tekintéllyel rendelkező Nemzetközi Bibliatársulatot, és a Nestle-Aland szöveggondozó bizottságot is, leközli ezt a verset.

Ők úgy gondolják, hogy bár ez nem része a régi kéziratoknak, mégis helye van az Új Szövetségben.

Akkor megkérdezem, hogy ők mit tudnak, amit a többiek nem? Szerintük miért része ez a vers a szövegnek, ha mindenki más szerint nem volt része a szövegnek? Ha van erre bizonyítékuk, akkor azt miért nem bocsátják a többiek rendelkezésére, hogy ők is beírhassák a szövegükbe, mint az Új Szövetség részét?

De a probléma itt még nem ér véget. Ugyanis ennél a versnél ezt a jelölést és lábjegyzetet olvashattuk egészen 2015-ig, amikor megjelent a legfrissebb revíziója a Revideált Új Fordításnak.

Ott ugyanis megváltozott mind a jelölés, mind a lábjegyzet. Elmaradt a zárójel, és csak egy kis jel mutatja, hogy van lábjegyzet a vershez. Az pedig ezt mondja: Ez a vers egyes kéziratokban nem található.

Akkor ez azt jelenti, hogy a magyar Bibliatársulatnak mindvégig igaza volt, hogy bennhagyta ezt a verset a szövegben? A többiek miért veszik ki akkor még mindig? És miért változott meg a lábjegyzet, most már régi kéziratokban is megtalálták ezt a verset? És ha csak egyes kéziratokban nincs benne, akkor miért kell ezt külön jelezni? Vagy még nem biztosak benne, hogy valóban része volt az eredeti írásnak? És lehetne folytatni a kérdéseket.

Ha csak egyes kéziratokban nincs benne, és ezt azért külön megemlítik, akkor a Róma 8,1-et miért nem említik meg?

A RÚF-ban így olvashatjuk:
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,

Károlinál pedig így:
Nincs azért most már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Itt miért nem írják oda, hogy “egyes kéziratok hozzáteszik”, vagy valamilyen más megjegyzéssel?

Az ApCsel.8,37-et beleteszik a szövegbe, annak ellenére, hogy a saját nemzetközi szervezetük meg sem említi, hogy létezett az a vers, a Róm.8,1-hez pedig nem tesznek ki semmilyen megjegyzést. A Mt.6,13-nál például kiírják, hogy “a vers második fele egyes kéziratokban hiányzik”. Hogyan lehet valami ennyire következetlen? De ez a következetlenség jellemző az egész kritikus szöveget használó tudósok táborára. És nekünk azt mondják, hogy ez a tudomány. Gyalázat.

Az írás címéhez visszakanyarodva, ez a példa jól szemlélteti, hogy mi zajlik ma a Bibliák körül. Az a csoport, akik azt mondják, hogy a Biblia szövegét helyre kell állítani, a kezdetektől egészen a mai napig részekre van osztva, és mindenki a maga meggyőződését követi. Emiatt minden egyes újabb kiadású Biblia el fog térni az előző kiadásoktól, mert közben változni fog a szöveg. Emiatt van, hogy a Márk evangéliuma sem kezdődik egységesen. 1975-ben, az Új Fordítás kiadásakor még így volt:

Jézus Krisztus evangéliumának kezdete,

Közben kiderült, hogy ez mégiscsak úgy van, ahogyan a Károli fordításban mindig is olvashattuk:

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,

És mindezt minden megjegyzés nélkül. Aki 1975-ben olvasta, az úgy olvasta, hogy Isten Szent Szelleme így adta meg Márk evangéliuma első versét. De azután szembesülnie kellett vele, hogy hiába hitte mindvégig, hogy úgy kezdődik az evangélium, 1990-ben már másképp kezdődik, és most már erről a változatról mondja a Bibliatársulat, hogy meg van róla győződve, hogy ez az eredeti szöveg. 1975-ben még a korábbi változatról volt meggyőződve. A “tudományos” szövegkritika ma ilyen szinten van. Csupa feltételezésre alapozva, sokszor egymásnak ellentmondó érvekkel és szempontokkal vizsgálva a szöveget, szinte minden esetben különböző eredményre jut.

Ezzel szemben látunk egy homlokegyenest más álláspontot:

Mégpedig azt, amely a bizonyítékokon alapul. Az eredeti kéziratok valóban elvesztek. Az egyház azonban, különösen keleten, ahol a görög nyelv használata megmaradt, hűséggel másolta tovább a birtokában lévő kéziratokat, és őrizte meg számunkra a szöveget. Azonban az elsődleges szempont az, hogy ez a szöveg lett áthagyományozva ránk, ezt őrizte meg az egyház. Ennek bizonyítékai egészen a második századig visszanyúlnak, és bizonyítják, hogy a szöveg nem változott. A Biblia szövegéből készült egyházi tanításokat tartalmazó írások, valamint az egyházatyák idézetei mutatják a mai szöveg minőségét, amelyet a reformáció korának hittudósai örökítettek ránk. Ez a szöveg nem változott, mert mindenki, aki ezzel foglalkozott, hitte, hogy ez Isten beszédének a ránk hagyományozott Igéje. Nem kételkedtek abban, hogy ezt az egyház jól őrizte meg.

Ezért kellett újra egy olyan Biblia, amely a mai magyar nyelven adja minden Krisztust kereső ember kezébe az egyház által ránk hagyományozott szöveget, amelyet Károli és társai fordítottak le számunkra, és kiállta a revíziók sorát. A Bibliatársulatok többé már nem fognak ilyen Bibliát kiadni.

Keresse mindenki a régi, reformáció korabeli Bibliákat, és olvassa azokat, ezek 1873-ig jók voltak. Az 1908-as már sok helyen eltér a helyes szövegtől, de még az valamennyire használható. Vagy olvassa a Váradi-Károlit, amely már mai nyelven szól, és több fogalmat helyre tesz.

A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal?

admin Bibliai témák,Hitélet ,,,

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”
Watchman Nee

Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni a „törvényszegés titkos bűnének”[i] valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[ii],

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.

A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[iii]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is munkálkodik Isten igéje ellen[iv].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv.

Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[v] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[vi], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[vii] Ezzel elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.

A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[viii].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[ix] néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as  oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv, mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.

Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia előszavában, 1590-ben:

„[…] De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, […]De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: […]Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. […]Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. […]”

De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.

A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai, amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek. Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.

Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák szövege közel 400 évig.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[x]. Ez az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott.

És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[xi] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[xii].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[xiii]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[xiv]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[xv]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[xvi] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen a mai korig.

Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[xvii]

„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[xviii]

„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[xix]

Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.

Krisztus Istenségéről:

„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[xx]

Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.

A megváltásról:

„Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[xxi]

Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[xxii])

A pokolról és kárhozatról:

„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[xxiii]

Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá[xxiv] (talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

„De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[xxv]

„Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”[xxvi]

Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől kapott kijelentésnek.

De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az alapító tagok között voltak.

„Két másik társaság …lett elindítva…úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak” neveznek…A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[xxvii]

Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen. 

Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió során:

– Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért használhatatlanok

– A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen kizárták őket a revízióból

– A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget, ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre

– A régebbi szöveg a jobb

– A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a másolók betoldásának bélyegezték

De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak erről.

„(12) Az elsődleges unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti szöveget adják vissza.” (Előszó – lxiv.oldal)

A sínai kódexről (א – ’alef’)

„Nagy részeket tartalmaz a Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó – xx.oldal)

A Vatikáni kódexről (B)

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó – xxvi.oldal)

A szabályok alkalmazásáról

„Ezeknek a kritikus szabályoknak az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek azóta kerültek napvilágra.” (Előszó – lxiv.oldal)

Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben. A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi, vagy  sokat másolt szövegek eleve hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:

„Nem kevésbé igaz, mint amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről származnak:”[xxviii]

Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus (C) és  Bezae (D). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.

A Vatikáni kódex (Codex Vaticanus B)

A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle. Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.

A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban 1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.

„A legfrissebb értekezés, amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem publikálták.”[xxix]

Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.

A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.

A Sínai kódex (Codex Sinaiticus א)

A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből, és részeket az Ószövetségből is.

Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul meg van.

De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine Simonides, egy görög származású  paleografikus, azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában már akkor?

„Simonides kinyomtatott egy kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[xxx]

The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

„Simonides úgy tűnik, hogy beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library).[xxxi] Elliott p. 26

De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében, egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[xxxii]

Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás között is 3572 eltérés van.[xxxiii]

Egyik kódexnek sem ismert a pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:

„…Az egésznek az alapja egy csomó feltételezés; […] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles, ismert története […] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. […] Tischendorf maga sem volt képes kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. […] A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva…”[xxxiv] (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal)

És mégis hozzájuk, különösen a Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:

„Íme az oltár, amin durván feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: …ahol kiejtik kódex B nevét. […] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell adnia Kódex B-nek. (202.oldal) […azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán el is kell utasítani (202-5. oldal) – ha úgy találják, hogy ellentmondanak kódex B-nek! (171.odal).”[xxxv] – J.W. Burgon: The revision revised, 301.oldal

„Mindezt természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B abszolút kiválóságáról – amely” – Dr Hort saját szavaival elmondva (23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg semlegességében,  azzal, hogy valóban mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[xxxvi] – J.W.burgon – The revision revised, 396.oldal

Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.

Az Újszövetség görög revíziójának végeredményéről Westcott és Hort ezt mondta:

„… az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. […] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[xxxvii] [kiemelés hozzáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Ahogyan a Biblia mondja:

Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)

Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Ő volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz.[xxxviii] A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[xxxix]

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás, ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)

Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[xl]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót.

Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben…

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 – Váradi-Károli Biblia)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

vagy az 1Tim.3,16-ban

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 – Váradi-Károli Biblia)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:

És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4,3 – Váradi-Károli Biblia)

 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)

Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[xli] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[xlii]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[xliii] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[xliv] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[xlv]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[xlvi], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[xlvii]

Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

„Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[xlviii]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[xlix], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne vannak.

„Amikor az Újszövetség pseudonymus[l] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[li]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

„Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[lii]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

„az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal…[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[liii]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ideadja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alapját.

Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28. kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies) görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.

A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II. vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az ökumenizmusra.

Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992 között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták, hogy megegyezzen a Novum Testamentum Graece-vel.

Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap” Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!

Nova-Vulgata

1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.

A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.

1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.

Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata, mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk, mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.

Bibliafordítások

A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:

„Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha — eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja — különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[liv]

A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a 2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.

32. […]„Mivel a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”

Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia olvasóját, nem Isten keresése felé.

38. […]Ha újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán; inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg puszta betűszerűségében.”

Ezzel utat nyit a betűtől elváló magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal, hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:

44. […] a fundamentalista olvasat által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit terjesztve. […]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták meg.

Nem a szellemi, vagyis értelmezett olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a fundamentalista olvasatnál.

46. […]II. János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.

A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.

De mi is ez a szövegkritika?

„A bibliakritika mint tudományág az újkor szülötte. […] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712) francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia – Biblikaritika)

A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy „helyes” szöveg helyreállításához.[lv]

Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott, és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a „dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a fordításokban.

„[a dinamikus megegyezés] a fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti fogadóké.”[lvi]

„Nida és Lawrence Venuti bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük, hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre – összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást, amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[lvii] (forrás:Wikipedia)

Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:

„inkább túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont

Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének, hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés” fordítási elméletével összhangban ment végbe.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási irányelvekbe:

„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült Protestáns Bibliatársaságok között.


Megjegyzés:

1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.


2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”

                                                                           (forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)

A szövegről

„Új szövetség: A tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös erőfeszítésével jött létre.”

Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.

Az exegézis

„Egyes fordító bizottságok számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek, mert a különbségeket hangsúlyozza;”

Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség a katolikus és a protestáns értelmezések között.

A fordítók kiválasztásáról

„A fordítókat rendesen egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”

Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által képviselt szándéknak.

Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.

A világvallás mutatkozó jelei

A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.

De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)

Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)

Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.

Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény társadalomnak.

De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét lekicsinyítve.

1Jn.3,5

VKB — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Zsid.1,3

VKB — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

1Jn.4,3

VKB — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.

Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.

Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.

Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével

Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől

Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!

A magyarországi helyzet

A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[lviii], amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[lix] gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.

Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.

Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[lx].

Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek, és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.

A Váradi-Károli Biblia

Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes, és a sok változtatás, ­- ami többször volt hátrányára, mint előnyére, – indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.

Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[lxi], valamint a test és hús(test)[lxii] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

Jn.1,9

Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Váradi-Károli 2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.

Zsid.1,3

Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Váradi-Károli 2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz hittől való „szakadásig”[lxiii], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[lxiv], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek teljesen feledésbe.

„Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)

[i] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: …

[ii] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[iii] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[iv] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[v] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[vi] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[vii] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[viii] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[ix] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[x] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[xi] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[xii] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[xiii] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[xiv] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[xv] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[xvi] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[xvii] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[xviii] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[xix] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[xx] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[xxi] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[xxii] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[xxiii] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[xxiv] Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. (Mrk 9,44)

[xxv] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[xxvi] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[xxvii] “Two other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.’ The object was to collect and classify authenticated instances of what are now called ‘psychical phenomena’…the ‘Bogie Club’ as scoffers called it, aroused a certain amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon.” 21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan & Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.

[xxviii] „Scrivener (Introduction, p. 453)) […] ‘ It is no least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317

[xxix] „The latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. – The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet

[xxx] “Simonides also printed an edition of the entire text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date is 1843, and the place of publication Smyrna.” – The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

[xxxi] Simonides seems to have spoken about the date of Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p. 26

[xxxii] Tischendorf levele: Alexandria, 17 January 1859 p. 281

The Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on to his goal.

[xxxiii] Nestle, Eberhard (1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New Testament. William Edie (trans). New York: G.P. Putnam’s Sons. p. 20.

According to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh edition in 3,572 places.

[xxxiv] „… the grand foundation of the whole is a bundle of conjenctures…” „None of these codices have a continuous, authentic, known history…” „This charge is eminently true concerning the age which they are pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most venerable…” „… the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No documentary external evidence exists as to the names of the copyists who transcribed them…” „… the date, or the place of their writing.” „Nobody knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been there…” „… Tischendorf himself was unable to trace the presence of his favourite codex, in the monastery of St. Catherine…” „… by external witnesses higher than the twelfth century…” „Their early date is confessedly assigned then by conjecture…” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal

[xxxv] „Behold then the altar at which Copies, Fathers, Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt, resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where the name has been pronounced of–codex B. One is reminded of an enigmatical epitaph on the floor of the Chapel of St. John’s College, ‘ Verbum non amplius-Fisher’ ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ‘ requires critical sifting ‘ (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be found to contradict Cod. B ! ‘B very far exceeds all other documents in neutrality of Text.’—(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.

[xxxvi] „All this is followed, of course, by the weak fable of the ‘Neutral’ Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is ” stated in Dr. Hort’s own words :”(pp.23-4) ‘-viz . ” B very far exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or nearly always, neutral.” (The fact being that codex B is demonstrably one of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision revised, p.396

[xxxvii] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[xxxviii] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte – Stuttgart, 1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.

[xxxix] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated 1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex, against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day. According to its colophon, the codex was copied in Cairo[3  – Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). “The Leningrad Codex”. Librarian’s Lobby. Retrieved 13 October 2014.

[xl] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[xli] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlii] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[xliii] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[xliv] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlv] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[xlvi] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[xlvii] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[xlviii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[xlix] Luther antilegomenája 1522-ből.

[l] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[li] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[lii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[liii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[liv] http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=11#DV22

[lv] Biblical criticism, defined as the treatment of biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their original or “correct” readings. – forrás: wikipedia- biblical criticism

[lvi] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation in which the message of the original text has been so transported into the receptor language that the response of the receptor is essentially like that of the original receptors”. – Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible Translating, 200. Leiden: Brill.

[lvii] Nida and Lawrence Venuti have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first appear, with the translator having to look beyond the text itself to deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what words mean in a given context, but also recreates the impact of the original text within the limits of the translator’s own language system (forrás: Wikipedia)

[lviii] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[lix] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[lx] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[lxi] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxii]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxiii] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[lxiv] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)

Bepillantás a Váradi-Károli Bibliába

admin Váradi-Károli Biblia ,

A magyar nyelvű teljes Biblia kiadások története Magyarországon a Károli Biblia megjelenésével indult útjára. Azt megelőzően is készültek már nyelvünkön fordítások, de azok csak egy-egy részt tartalmaztak. Ezért volt és van ma is nagy jeletősége a Károli Bibliának, hiszen ez volt az első teljes magyar Biblia. Ezt követte a Hanau Biblia, amelyet Szenczi Molnár Albert neve fémjelez. Ennek a Bibliának sajátossága, hogy már javításokat tartalmaz a Károli kiadáshoz képest, és már megjelentek benne a kereszthivatkozások is. A sorban a harmadik jelentős kiadás a Váradi Biblia, amely még tovább megy, és Köleséri Sámuel által írott magyarázatokkal látta el az igét. Szerettük volna a Váradi Biblia szellemiségét tovább vinni, és bár egyenlőre a versek melletti magyarázatokat nem állt módunkban beszerkeszteni, azért több szempontból is a Váradi Biblia örökösének tekintjük ezt a kiadást. A Váradi Biblia magyarázatait pótolandó beírtuk a fejezetek és a könyvek előtti összefoglalókat, amelyek sok esteben segítenek a megértésben. Emellett több magyarázó függeléket csatoltunk, és az 1908-as Károli verzióhoz képest több kereszthivatkozást (20.000+) szerkesztettünk a szövegbe.

A szövegszerkesztés szempontjai

Követni szerettük volna a Váradi Biblia kiadóinak szellemiségét, ezért használtuk az 1908-as Károli Biblia szövegét, mint alapot, ahogyan a Váradi Biblia is a korábbi Károli fordítást használta alapul és javította ahol szükségét érezte. Valamint megtartottuk a Váradi Biblia könyvek és fejezetek előtti magyarázatait, és a Váradi Biblia végén megjelent nevek magyarázatait.

 A mai magyar nyelv azonban sok nyelvtani megoldást (például a több múlt idő formát) már nem használ és a beszélt nyelvben eltűntek.

A szöveg átdolgozásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a lehető legkisebb változtatással, a szöveg a lehető legközelebb kerüljön az 1908-as revízió előtti szöveghez, az Új Szövetség esetében tisztán a Fogadott szövegen (Textus Receptus) alapuló, többszörösen ellenőrzött és elfogadott Károli fordítású Bibliák szövegéhez.

Ezért talán azoknak, akik a régi változat verseit tanulták meg, nem lesz nehéz úgy megtalálni a régi „ízeket”, ahogyan azt ők ma mondanák, a mai beszélt nyelven. Legtöbbet a lőn, tőn, vőn igék formája fordul elő a régies múlt idő mellett. Ezeket az igéket a lett, tett, vett alakra írtuk át. Sok vers az 1908-as verzióban úgy kezdődik, hogy „lőn pedig”. Ez kicsit furcsán hangzik most a „lett pedig” alakban, de nem szerettünk volna a szórenden változtatni, és átírni még kevésbé, hiszen nem új fordításról van szó.

Változtatások a szövegben

Több olyan dolgot kellett érintenünk, amelyekről az idők folyamán már bebizonyosodott, hogy „lehetne másképpen” is.

Lélek – Szellem

Egyik ilyen sarkalatos pont, a szellem és lélek szó helyes alkalmazása. Ez ma Magyarországon vízválasztó a keresztyén társadalomban. Bár a téma nem új keletű. Az 1466-ban megjelent müncheni kódexben található négy evangélium, helyesen fordította a görög pneuma és psyche szavakat, azok akkori magyar megfelelőjével. Ez akkor nagy vihart kavart, és a hivatalos egyház a következő álláspontra helyezkedett- Szalkay Balázs krónikája szerint:

„Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja… mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet”

(A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old. – Európa Könyvkiadó 1985)

Hála a nyelvújítók munkájának, ma már van a szellet helyett egy teljesen szalonképes szavunk, a szellem, melyet nyugodtan lehetne használni. Ezt mégis kerülik a mai fordítások is. Egy európai nyelv sem keveri ezt a két szót. Sok félreértésre és félremagyarázásra ad okot, ha nem vagyunk tisztában e két szó eltérő jelentésével. De például az 1908-as Károli verzió is az 1Kor.15,45-ben „felvállalja” a szellem szót bár csak ezen az egy helyen: „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

Enélkül a szétválasztás nélkül például könnyen összezavarhat minket a világi pszichológia (lélektan) és a bibliai lélek fogalma, hiszen akkor mi különbözteti meg őket egymástól? Hol kezdődik az egyik és hol a másik? Van-e különbség, és ha van, akkor mi az? Szükségét éreztük, hogy ez a két fogalom el legyen egymástól választva, ha már az eredetiben is két külön fogalmat jelöl.

Csia Lajos mondta a következőket:

„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”  

(Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Ebben a témában, mivel ma már nincs ellenérzés a szellem szó tiszteletlensége miatt, ahol az eredeti nyelvben a megfelelője szerepel (héb. rúah, gör. pneuma), ott mi is ezt alkalmaztuk.

Test – Hústest

A másik hasonló szó, amit nem különböztetnek meg a magyar bibliafordítások, a test szó.

Csia Lajos írja:

„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”

(Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Mivel ez is két különböző jelentésű szó, két külön szóval jeleztük a szövegben. Hogy megmaradjon a testre utalás, ezért a hústest kifejezést alkalmaztuk a héber bászár és a görög sarx szó helyett.

Megváltoztatott versek

Több olyan versre bukkantunk, amelyek az 1908-as kiadásban már eltérnek az eredeti Károli szövegtől, és megváltozásuk befolyással van a keresztény hit tanaira is. Ahol olyan eltérést találtunk, amely hatással van a keresztény életre és nem csak a fordító szabadsága, hogy ezt vagy azt a kifejezést alkalmazza, az ott azt javítottuk. (a változtatásokat a függelékben listázzuk) Van, ahol bár volt eltérés, de azt nem javítottuk.

A vátoztatásokat összevetettük az 1590-es Károli kiadással, az 1661-es Váradi Bibliával, az 1685-ös Aranyos Bibliával, egy 1852-es Károli kiadással, a német nyelvű Schlachter és az angol King James verzióval, valamint a Vida Sándor és Csia Lajos fordításokkal is. Igyekeztünk olyan Bibliákat kiválasztani az összehasonlításhoz, amelyek a 19.században megjelent kisebbségi szöveg helyett még a Textus Receptust használták, illetve a Vida és Csia Biblia esetében értékeltük, hogy ők a szó szerinti fordításra törekedtek.

A Biblia könyvei – a kánon

A Biblia nem az anyagi világ leírására törekszik, hanem a teremtésnek a szellemi világhoz tartozó részéről közöl több információt. Ha az anyagi szinten akarjuk megragadni a lényegét, akkor nem fogjuk tudni Istent sem megragadni, hiszen „Isten szellem” (Jn.4,24), és velünk is szellemét közli (Róm.8,9). A szellemvilág uralkodik az anyagi világ felett. Bizonyítékként elég csak a bibliai csodákat végignéznünk.

Ezért sok olyan írás küzd az elismerésért, amelyek túlnyomórészt a szellemvilág leírásával foglalkoznak, hiszen azt a természeti ember szemével fel nem lehet fogni.  „Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.” (1Kor.2,14)

Ezért a Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk. És ezeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában.

A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon. Sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat. Amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például:  4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai – amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában –  Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

Ószövetség

Az Ószövetség írásainak kanonizációs folyamata három fő szakaszra tehető. Először a törvények, vagyis Mózes öt könyve lett kanonizálva, kb. kr.e. 400-ban. A második rész, a próféták, kb. kr.e. 200 körül, majd az írások kb. kr.u.90 körül. A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.) Ezek a könyvek alkotják a maszoréta szövegeket, amelyek ma is az Ószövetség könyveit képezik.

A kanonizáció folyamatáról keveset tudunk, mivel igen kevés információ áll rendelkezésre ezekből az időkből. Talán az első konkrét példa a törvények ilyen jellegű meglétére Ezsdrás könyvében található, amikor Artaxerxes elbocsátja Ezsdrást Jeruzsálembe (Ezsd.7,7-16), valamint amikor felolvasták a törvényt a nép előtt (Neh.8.-10.fejezet).

A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim szerkesztésében. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelyet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Daniel Bomberg volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagyis Ószövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz. A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

A Septuaginta (LXX), melynek fordítása Aristeas levelének bizonysága szerint Kr.e. 3.században készült. Sir Lancelot C.L. Brenton állítása szerint, aki angolra fordította a Septuagintát, jelentős minőségi különbségek vannak az egyes könyvek görög szövegeiben. Úgy tűnik, hogy a legjobb minőségben Mózes öt könyvét fordították. Alexandriai Philón lehetett az, akinek anyagi forrása és érdeke is fűződhetett a mózesi törvények görögre fordításához, de más könyveket nem fordíttatott le. Történet szerint az ószövetség görög fordítása elterjedt volt a szétszórt zsidóság körében, mégsem találkozunk számos kézirat maradvánnyal. Ez éppen ellentmond az általános nézetnek, hogy Jézus idejében a görög fordítást olvasták volna szerte a világban.

Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták ­– Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (-Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited) Flavius Josephus Apión ellen című könyvében 22 könyvet nevez meg, mint az írások részei. Ezek pontosan megegyeznek a mai protestáns Ószövetség kanonizált könyveivel.

„Mindössze 22 kötet az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekintünk hitelesnek. A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történeti hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az ő haláláig. Ez az idő csaknem 3000 évet foglal magába. Mózes halálától Artaxerxésznek, Xerxész utódának, a perzsák idejéig Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korunkban történt eseményeket 13 könyvben. A további négy könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjára vonatkozó intelmeket tartalmaz. Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek – ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata.” (Flavius Josephus Apión ellen 5.oldal)

A Károli biblia első kiadása, mivel követte a latin Vulgata szerkezetét, tartalmaz sok olyan könyvet, amelyek az apokrif iratok közé tartoznak, úgymint Ezsdrás 3.-4., Tóbiás (Tobit), Judit, Bölcsességek, Sirák, Báruk, Makkabeusok 1.-3. könyvét, Manasse imáját, valamint Dániel könyvének 13.-14. fejezetét, melyek részei a Septuagintának, de nem részei a héber kánonnak. Ezek közül maga Károli is több könyv mellé jegyzetben odaírja az aggályait, hogy sok olyan ellentmondást tartalmaznak, amelyeket a kanonizált könyvek nem. Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) szerkezetében már külön szedte az apokrif írásokat, és a következő megjegyzést fűzte hozzájuk az intő beszédben:

„Ez apokríphus könyvek minden időben el voltanak választván azoktól a könyvektől, az mellyek minden ellentmondás nélkül Szent Írásnak tartatnak. […] Ez könyvek között és az Szentlélektől származott Szentírás között oly külömbség vagyon, mint az nyilván való közönséges tanubizonyságlevél között, amelyet bizonyos, választott és esküdt nótárius szerzett és megpecsétlett, és az oly cédula és levél között, az melyet valamely köz és esmeretlen ember szerzett. […] De igaz és méltó dolog az, hogy az mi az Istennek lelkétől adatott, feljebb és nagyobbra becsültessék, hogy nem az mi emberektől szereztetik.”

Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, – ahogyan a Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is. Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.

Jézus maga figyelmeztet bennünket, hogy az ő napja úgy lesz „miként a Noé napjaiban” (Lk.17,26-30). Noé napjai sok egyedi vonást hordoznak.

Újszövetség

A reformkor Bibliái mind az ún. Textus Receptus görög szövegén alapultak. Konstantinápoly 1453-as eleste előtt sok bizánci tudós menekült át Európába, magával hozva a saját bibliai írásait. A nyugati világ akkor szinte kizárólag a katolikus latin Bibliát használhatta, még egyházi berkeken belül is. Ezért volt nagy horderejű olyan kéziratok olvasása, amelyek mást mondtak, mint a korabeli latin „hivatalos” Biblia. Ez lett azért az alapja Luther fordításának, a King James verziónak, vagy a Károli Bibliának is. Károli maga is említést tesz a latin Ige másságáról az 1590-es kiadás előszavában. Jóval később elterjedt, a 19. század második felétől az ún. Kritikus Szöveg, amely más forrásokra támaszkodik (más néven először a Westcott-Hort verzió 1881-ből, majd a Nestlé-Aland verzió 1898-tól). Sokan ma ezt használják, mint alapot az Újszövetség fordításához. A Textus Receptus és a Nestle-Aland verziók közötti eltérésekről bővebben a függelékben foglalkozunk.

Mi szerettük volna megtartani a Károli fordítás alapjául szolgáló Textus Receptus vers-szerkezetét, ezért nem hagytunk ki verseket a Nestlé-Aland verziónak megfelelően. Az Újszövetség mai fordításaival már sokszor nem is csak az a gond, hogy melyik görög szöveget használják, hanem a szavak fordítása tér el a régitől, hivatkozva arra, hogy egyes szavak ma mást jelentenek. Vagy ami még rosszabb, új teológiai eredményekre hivatkozva változtatnak a szövegen. De ezzel elvész sok olyan jelentés, amire a mai korszakban talán még nagyobb szükségünk van, mint korábban.

Komoly hitetés jön a világra. Olyan, hogy ha lehet még Isten választottait is elhitesse (Mt.24,24). Ezen a hitetésen sokan dolgoznak, és fel kell ismernünk, hogy ezen a hitetésen, embereken kívül mások, szellemi lények, is dolgoznak. Ezért fel kell vérteznünk magunkat mind Isten ismeretével (Jn.17,3), mind ismerettel (Hós.4,6), mind Isten Igéjének kijelentéseivel, hogy megfeleljünk Jézus figyelmeztetésének: „Amiket nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk.13,37)

Károli eredeti munkája vitathatatlan érdemeket szerzett, lévén az első teljes Biblia amit magyarul lehetett olvasni. Azonban a készítés körülményei illetve más kűlső indokok miatt, nem lett teljesen olyan, mint amilyen lehetett volna.  Ezért lett kicsit más a Hanau Biblia és a Váradi Biblia is vagy az 1908-as kiadás, és ezért más ez is kicsit. Reményeink szerint a Váradi Biblia méltó utódra lel ebben a kiadásban.

Az Úr mindent megadott ahhoz, hogy jól sikerüljön ez a munka, ezért övé minden dicsőség. Ami fogyatékosság van benne, az tőlünk van.„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak az Atyja”.

Megváltoztatott versek listája (bevezető)

admin Váradi-Károli Biblia ,,

Bibliakiadásokat figyelve, egy hagyományokkal rendelkező kiadásban sem láttunk olyat, ahol leírták volna, hogy az előző verzióhoz képest melyik verseket változtattak meg. Különösen nem úgy, hogy meg is lenne indokolva, hogy azokat miért változtatták meg. (Például a Magyar Bibliatársulat 1975-ös verziójához képest, a 2015-ös kiadás eltér, de csak végigböngészve lehet megtudni, hogy hol és miért. De ez igaz minden több kiadást megért más Bibliára is, mint például a Revideált Károli, mint a Károli Biblia kimondott utódja, a Katolikus Biblia, a Krisztus Szeretete egyház kiadása, de nemzetközi viszonylatban is például a Luther Biblia, vagy az Elberfeldi Biblia, stb.)

Mivel a jelenlegi kiadással nem tagadott célunk az volt, hogy ellenőrizhető és követhető legyen minden változtatás, amit tettünk, ezért itt versről-versre felsoroljuk azokat. Az Biblia előszavában ismertetett változtatások itt (szellem-lélek, test-hústest és a mai nyelvtanra átültetés) nem szerepelnek, csak az ettől eltérőek. Ahogyan már a Biblia előszavában is említettük, az eredeti Károlihoz képest nem az összes eltérést javítottuk!

Szeretnénk azonban kiemelni néhányat, hogy érzékeltethessük a változtatások okát.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

1Kr.28,12

Károli 1908: És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): És mindennek formáját, amelyeket a Szellem adott neki, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamrák felől.

Filem.1,6

Károli 1908: Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Hogy a te vagyonodnak hitböl való közlése nyilvánvaló legyen, hogy megismertessen ami jó Krisztus Jézus által ti bennetek van.

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Van két olyan vers, ahol a változtatás nincs benne a fordításban, viszont olyan súlyú jelentést hordoz, amelyet ma tudnunk kell. Mindkettő úgy lett beillesztve, mint fordítói szó, amely nem szerepel az eredeti szövegben. Ezzel is jelölve, hogy külön lett hozzáadva.

5Móz 32,8

Károli 1908: Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait: megszabta a népek határait, (Isten) Izrael fiainak száma szerint,

A Septuaginta szerint itt „Isten fiainak száma szerint” áll. De a kumráni tekercsek között és az Aquilai kódexben is ez az olvasat található.

Ézs 14,12

Károli 1908: Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Miként estél alá az égről, Lucifer, fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

Bár a Lucifer név latin, és nincs keresnivalója a héber szövegből készült fordításban, de kiadványunk jellegét tekintve indokolható a beszúrása, hogy sok kérdést eloszlasson. Mivel a Sátánnak ez a neve latinul terjedt el, ezért ezzel egyértelművé tesszük, hogy itt kiről van szó, és az eredeti Károli fordításban is benne van.

Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának? (2016)

admin Váradi-Károli Biblia ,,,

A 2016-os Váradi-Károli Biblia[1] egy hosszú út végállomása az életünkben. Szeretném ezt az utat bemutatni, hogy hogyan is hozott ezen az úton végig minket az Úr, és miért.

Az egész ott kezdődött, amikor az Úr kezdte feltárni előttünk a világ rejtett dolgait, különös tekintettel a keresztény hitvilágunk és egyházi életünk elemeinek eredetére és mai állapotára. Ezek sok embernek nem új dolgok, hiszen mindezek a tények nyiltak és jól lekövethetőek, de ahogyan mások is kevesen járnak utána dolgoknak, mi sem tettük korábban ilyen alapossággal. Megláttuk a valóságát a „törvényszegés titkos bűnének”[2] és szomorúan láttuk, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[3], mert amiket már kiskorunk óta mondanak és tanítanak nekünk szüleink és tanáraink, valamint hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor az ember hajlamos arra, hogy azt egyszerűen elfogadja.

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az mindig jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs így, de ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken nincs így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik ez a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni. A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

Véleményem szerint Istenhit nélkül nem érdemes a Bibliával, annak tanításaival, annak jelentőségével foglalkozni, mert akkor legjobb esetben is csak egy nép (a zsidó nép) történeti írásai, amelyhez hasonlóval más népek is büszkélkednek[4], valamint történetek egy Jézus nevű emberről, és az ő tanításainak a továbbmagyarázásai állhatnak benne, amely nem egyedülálló az egyetemes emberi történelemben. Tehát mostani értekezésem azon alapul, hogy Isten létezik, Jézus valósággal Isten és ember egyszerre, aki meghalt a kereszten a mi bűneink váltságáért, majd feltámadt testben a harmadik napon és ült az Atya jobbjára, valamint a Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[5]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy az emberek mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy nem csak emberek foglalkoznak a Bibliával, hanem a gonosz erői is. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk[6].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv. Ebben az írásban nem térek ki külön arra, hogy ezek a fő részek milyen további részekből állnak, és ezek a részek hogyan alakultak ki abba a formába, ahogyan ma használatosak, más szóval, a kanonizáció folyamatát most nem tekintem át. Tehát megszülettek az eredeti írások, amelyeket először Isten emberei őriztek[7], amíg nem beszélhetünk népről, majd később a zsidó nép kialakulásával, ez a nép gondozott. Az Újszövetség írásait pedig a gyülekezet kezdte el másolni nagy számban. Mivel a magyar nép egyik bibliai nyelvet sem anyanyelvén beszéli és szükséges a magyar nyelvre való átültetése, ezért érdekes számunkra, hogy más népek fordításai is hogyan alakultak.

Az Ószövetség első fordítása a Septuaginta (LXX – „Hetvenes”), mely kb. Kr.e. 350-325 körül, II. Ptolemaiosz megrendelésére Alexandriában készült. Mivel az akkori időben a görög volt az általánosan beszélt nyelv, és sok zsidó nem is héberül beszélt, hanem görögül, ezért gyorsan terjedt a szórvány zsidóság körében, és a prozelitusok (a zsidó hitre tért pogányok között) is. Valójában hetvenkét rabbi dolgozott a fordításon, és a fordítás — Flavius Josephus tanúsága szerint is[8]— jól sikerült, ezért ez lett a hellenista zsidóság elfogadott Ószövetsége, amelyet elterjedten használtak a zsinagógákban. Tehát a kor sajátosságai miatt, a görög nyelvnek volt kimelten fontos szerepe. De ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[9] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el a legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[10], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[11] Ezzel megindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Kutatásunkban most ugrunk egy nagyot két fontos időszakhoz. Ez a két időszak pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora. Mivel a múltban talán a reformáció és a felvilágosodás hatott a Bibliák tartalmára olyan nagy erővel, amellyel csak a mai kor vetekedik, a maga szabadosságával és toleranciájával.

A reformáció Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Erasmus[12].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan a görög eredeti szöveg is. Igazából a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a kiadvány teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[13] néven terjedt el. A szövegek a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[14]. Az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott. Ennek kapcsán új tudományok is létrejöttek. És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[15] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[16].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[17]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[18]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[19]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[20] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározta az irányvonalát az Újszövetségnek egészen a mai korig. Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[21]

„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[22]

„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[23]

Ezek alapján a kijelentéseik alapján, nem hitték, hogy Isten kijelentése lenne a Biblia (— és úgy is kezelték), hanem látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba. Ez történt a Textus Receptus kiadásánál is, csak épp az ellenkező előjellel. Akkor mindenki szembesülhetett a latin Biblia hibáival, és olvashatta a megőrzött igét.

Krisztus Istenségéről:

„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[24]

Úgy tűnik, hogy amikor Jézus mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak. Ez a megállapítás vezethetett oda, hogy hangsúlyozták Jézus emberi mívoltát és elhomályosították Istenségét.

A megváltásról:

„Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[25]

Tehát nem az Atyának mutatta be Jézus az áldozatát (Jn 20,17; Zsid 9,24[26]), és akkor ezzel nem is az Atyánál van szükségünk az engesztelésre, hanem véleményük szerint valami másról van itt szó.

A pokolról:

„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[27]

A katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá ezzel. Ha azonban lett volna, vagy lenne más mód a mi megváltásunkra, akkor Jézusnak nem kellett volna ezt a szörnyű ítéletet elhordoznia a mi vétkeinkért, hanem akkor egyszerűen egy bizonyos időszak után, ki-ki a bűne súlyának megfelelő idő után, levezekelve a bűneit mehetne az Atyához. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá (talán csak néhány újabb fordítás, amely ezeken a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

„De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[28]

„Feltételezem, hogy ma már senki sem tartja, például,Mózes első könyvének első három fejezetét szó szerinti történelemnek.”[29]

Teológia professzorok, akik közül az egyik ráadásul egyházi szolgálatot is ellát, nem hiszi el az Isten teremtéséről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszi Istentől kapott kijelentésnek. Nem utasítja el Darwint, azzal a felkiáltással, hogy „Isten teremtette a földet és minden rajta lévő dolgot”, hanem lelkesedik Darwin elméletéért.

Amint látható, mint teológia professzorok, hitüket nem teljesen igei alapokra helyezték. Ebből kiindulva tették meg a módosításokat is az átdolgozott Újszövetségben. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amlyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen.  Három fő részt szeretnék kiemelni.

  • A megváltás egyszeri, a múltban lezajlott és bevégeztetett, teljes és tökéletes voltának áltültetése egy állandóan ismétlődő folyamattá
  • Krisztus személyének emberibbé tétele és Istenségének elhomályosítása
  • A lábjegyzet jelentősége

A további idézetek tőlük, az átdolgozást magyarázó könyvükből származnak.[30]

„Más helyeken a (Become) „valamivé válni” értelmezése (használata) őrzi meg az Isteni tanács hatalmas alapelvének a kifejezését. Egy „törvény” teljesedik be a dolgok folyamata során, amely homályos marad a Hivatalos Verzió túlságosan is speciális fordításában, az „azzá tette” (is made) kifejezésben. Az Úr kijelenti, hogy „ő eljött a világba”, hogy akik látnak azok vakká váljanak (nem vakká tétetnek) (Jn.9,39), azok által az erők által, amelyek már bennük munkálnak. És a hit központi tényének a kijelentésénél érezzük a jelenlétét annak a célnak, amely kimunkálódott Benne, amikor olvassuk, hogy az Ige testté lett (nem testté lett téve) (Jn.1,12); és újra, Az első ember Ádám élő lélekké lett: az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett (1Kor.15,45) A gondolat fontossága látszik egy másik kapcsolatban is, a 2Kor.5,21-ben, ahol „valamivé tett” és a „valamivé vált” lett kontrasztba állítva, bár a különbség a Hivatalos Verzióban elveszett: Őt, aki bűnt nem ismert bűnné vált értünk; hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. A hívő átalakulása a Krisztusban az Istennel való élő egységéből következik.”[31]

Magyarban nehéz visszaadni az angol „egyszerű” vagy „befejezett” múlt idő, és az úgynevezett „perfect” múlt idő közötti eltérést. Jelen helyzetben talán „perfect” igeidőnek az a használata fontos, amikor egy múltbeli cselekedet még a jelenben is tart illetve annak eredménye ma is látszik.  Későbbi idézetekből látni fogjuk, hogy pontosan ebbe az irányba vitték el az egész üdvtörténetet. Jézus áldozata egyszeri, teljes és tökéletes volt a Golgota keresztjénél (Zsid 9,24-28; Jn 19,30[32]).

„Semmi sem lehet természetesebb, minthogy egy kritikus kárhoztatja a szellem leírását, amelyet Isten adott nekünk, és amely az „erőnek és szeretetnek és önfegyelemnek” (2Tim.1,7, Hivatalos Verzió szerint, és józanságnak), amíg felismeri, hogy az a sajátos szó, amit Pál használ, az nem egy eredményt ír le, hanem egy folyamatot.”[33]

Pontosan alátámasztják, amit korábban kifejtettem. A megigazulás nem egy egyszeri, hit általi esemény, amely a megtérés és újjászületés idején megtörténik, hanem egy folyamat, amely igényli az ember aktív cselekedeteit. Ezzel elveszi Jézustól, amit tett értünk. Ide mutat a józanság szó lecserélése is önfegyelemre, mivel ez egy emberi erőfeszítést fejez ki.

„Amikor olvassuk a Hivatalos Verzióban: a keresztről való beszéd…nekünk, kik megtartatunk…Istennek ereje(1Kor.1,18), szinte lehetetlen, hogy ne tekintsük a megváltást teljesnek; de az apostol fő célja az, hogy megértesse az olvasóival a gondolatát egy fejlődési munkának, amely az evangélium élő erejével van kimunkálva: A kereszt beszéde az elveszőknek bolondság; de nekünk, megmenekülőknek Istennek hatalma. És ismét, a 2Kor.2,15, Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind a megmenekülők, mind az elveszők között. Ugyanez az értelmezés az ApCsel.2,47-nél, Az Úr pedig minden napon adott a gyülekezethez megmenekülőket, nem kétséges, hogy ebből hiányzik a kecsesség, de elkerüli a Hivatalos Verzió hamis javaslatát, mint a megmentettekkel, és egy szokványos kifejezés értelmezését harmóniába hozza a többi hely értelmezésével.”[34]

Ezt az új gondolatot igyekeznek azután tovább magyarázni, és újabb változtatásokkal alátámasztani a saját magunk megváltását. Aki meg van mentve, az egy külső segítséggel éri el azt. Aki azonban megmenekül, az saját erőből is megteheti ugyanazt. Ezzel azt sugallják, mintha lenne esélyünk arra, hogy mi magunk is megmenthetnénk magunkat.

„Már foglalkoztunk a hívő életével „Krisztusban”, akivel rejtélyesen egyesült. Krisztus távoli  képének legfőbb embersége tisztázza az Ő ellenségének a személyét is. Mint hívők, mi „Krisztusban” vagyunk, tehát az egész világ a rossz személyében nyugszik (1Jn.5,19, Hivatalos verzió, gonoszságban). „A rosszban” – megj.: magyarul hangsúlyosabb: a rossz személyében – (1Jn.2,13-14; Mt.13,19,38; Hivatalos verzió „a gonoszban”) „e világ fejedelme” valóban legyőzetett, de Krisztus győzelmének gyümölcseit még mindig be kell gyűjteni. Ezért látjuk teljes erejében az Úr imájában a közbenjárást, amiben kérjük a szabadulást a „gonosztól” (Mt.6,13) Könyöröghetünk teljes bizalommal az Atya szeretetéhez (ne vígy minket a kísértésbe), de van egy ellenség, az Ő ellensége a mi ellenségünk is, akinek a csapdáitól Ő képes minket egyedül megvédeni. A mi konfliktusunk nem elvont dolgokra irányul, hanem személyes ellenfeleink vannak. (Ef.6,12)”[35]

Elveszi a gonoszság felelősségét az emberről, azzal, hogy nincs bennünk gonosz, hanem a világ vesztegel a gonosz személye alatt. Ismét az ember felelősségét és bűnösségét csökkenti. Szépíti az állapotát az embernek, mintha nem is lenne szüksége a megváltásra a gonosz mívoltából, hanem csak a világ befolyásától kellene magát távol tartania.

„A hangsúly, amit itt Jézus emberi nevére fektettünk, rögzíti a figyelmet az Úr emberi mívoltának tényére, magával vont sok más szakaszt is, ahol a másolók figyelmetlensége az egyszerű név megváltozásához vezetett. Például, az 1Jn 1,7: Jézusnak, az ő Fiának vére (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztusnak,); 1Jn 4,3: minden szellem aki nem vallja meg Jézust (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztust); Zsid 3,1: figyeljetek a mi vallásunk Apostolára és Főpapjára, Jézusra (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusra); Lk 23,42: És mondta, Jézus (Hivatalos Verzió: És mondta Jézusnak, Uram) emlékezz meg rólam, mikor eljössz a királyságodban. ApCsel 16,31: Higgy az Úr Jézusban (Hivatalos Verzió hozzáteszi Krisztusban). ApCsel.19,4: abban higgyenek, aki utána jön el, a Jézusban (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusban).”[36]

Jézusnak, mint megváltónknak és Isten egyszülött fiának lekicsinyítését érjük tetten. Az írásokban az sem mindegy, hogy Jézus Krisztus áll egy helyen, vagy Krisztus Jézus; de ők elhagyják a Krisztust, hogy emberibbé tegyék. Ezzel le lehetne húzni Jézus személyét a többi vallásalapító szintjére, akik valósággal csak emberek voltak, és így a kereszténység sem lehetne különb a többi vallástól. Egy nagy, mindenki számára elfogadható világvallás előhirnöke ez a változtatás.

„Timótheushoz szóló írásában Szt. Pál mondja: Ellentmondás nélküli az istenfélelem titka; Aki (Hivatalos Verzió: Isten) megjelent testben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdették a nemzeteknek (Hivatalos Verzió: a pogányoknak), hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben (Hivatalos Verzió: dicsőségbe)(1Tim.3,16). Az olvasó könnyen elvétheti az igazi jellegét ennek a mély tanulságos változtatásnak. A szakasz most már az evangélium lényegi karakterének leíró részévé válik, és nem csak történelmi események egyszerű sorozatának megállapítása.”[37]

Az evangélium valóban csak történeti események leírása kell, hogy legyen, mert már minden „elvégeztetett”. És itt ismét elveszik Jézustól az isteniségét, valamint megkérdőjelezik azt a helyet, ahol most van (Róm 8,34; Kol 3,1; 1Pét 3,22), mert nem hová? – dicsőségbe – ragadtatott el, hanem hogyan? – dicsőségben – ragadtatott el.

„De további megvilágítás meg fogja mutatni, hogy mekkorát nyerünk a kijelentés feljegyzésének tényéből, mert még a kijelentés maga is, egy emberi élet útján jön felénk, minden emberi erő kihasználásával, és az egész természet szolgálatának megszentelésével. A ténye, amikor szembesülünk vele, akkor a vallásos fegyelmünk részének látszik. És az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. Mikor Othman kalifa rögzítette a Korán szövegét és elpusztította az összes régi másolatot, amelyek különböztek az ő szabványától, ő gondoskodott az egységességről és a tolmácsolásáról a következő kéziratoknak, azok történelmi alapjának hiánya miatt. Egy klasszikus szöveg, amely végül csak egyetlen ős példányon nyugszik, a legnyitottabb a komoly gyanakvásra. Egy könyv, amely mentes a kétértelműségektől, nehezen tudja kezelni a emberi tapasztalat végső problémáit, vagy nehezen tud természetes magyarázatot adni az emberi érzésekre és benyomásokra. Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Vesion (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[38] [kiemelés hozáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Más fordítások sem nélkülözték az értelmezésbeli vitákat, de ha ott van a Szent Szellem vezetése, akkor egy megoldás a jó megoldás, és nem a „mindenki döntse el maga” hozzáállás a követendő. Pontosan erről szól John William Burgon is a lentebb ídézett írásában.

„Az elhagyások, amelyeket felsorolunk, általában jól ismertek. Mt.1,25: elsőszülött; 5,22: ok nélkül; 6,13: tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen; Jn.5,3: várva a víznek megmozdulását; 5,4: betegségben szenvedett; 7,53: és mentek…; 8,11: ne vétkezz többé; 1Jn.5,7: hárnam vannak…és ez a három egy; együtt a 8. versben: és … a földön; És néhány kevésbé ismert változtatás – Mrk.9,25: könnyhullatással; 9,29: és böjtöléssel (hasonlítsd össze ApCsel.10,30); Lk.9,55: és mondta nem tudjátok minémű.. van bennetek; Lk.11,2: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.; ApCsel.8,37: És Fülöp mondta…Isten Fia.; Róm.16,24: kegyelme…Ámen; 1Kor.6,20: és szellemetekben, amelyek az Istenéi; Ef.5,30: az ő húsából és csontjából valók; Jel.21,24: akik megtartatnak;

Ezek az elhagyások különféle bizonyítékokkal vannak alátámasztva, de mindegyik döntő a maga esetében; És a változtatás „Isten”-ről, „Aki”-re az 1Tim.3,16-ban sem kevésbé bizonyos. Más kifejezések és szakaszok, amelyek mint kétségesek vannak megjelölve (Mrk.16,9-20; Lk.22,19-20; 22,43; 23,17; 23,34; 24,12; 24,36; 24,40; 24,51-52) talán töredékei az apostoli hagyományoknak, ezért nem részei az evangéliumi szövegnek.”[39]

Ahogyan a Krisztus szó elvétele, más elvéltelek a szövegből ugyanúgy csorbítják Isten kijelentésének a teljességét, és rontják a megérthetőséget, elvesznek a bizonyságokból.

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[40]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más evangéliumot olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót. Tetten érhető még annak a folyamatnak az elültetése (ha a teljes könyvüket elolvassuk), hogy tenni kell valamit azért, hogy megigazuljunk. Igazán nem mi és ez a világ vagyunk a rosszak, hanem a gonosz személye a rossz, és mi csak jót vagy rosszat teszünk.  A lábjegyzetek használatának is van két veszélye. Az egyik, hogy egy idő után, ahogyan erre van már példa is, a lábjegyzet eltűnik, és nem jelzi többé, hogy ott változtatva lett a szöveg. Másodsorban a lábjegyzetek intenzív használata pedig elülteti az olvasóban a gondolatot, hogy a szöveg maga megbízhatatlan, és „nem lehet tudni”, hogy mit is írtak eredetileg. Bizalmatlanságot szül. Példának okáért álljon itt egy idézet egy munkából, amely tételesen minden változtatást, és a változtatások mögött álltó elméletet is megcáfolta a Westcott-Hort féle átdolgozott Újszövetségből.

„A szemem megáll a „Bethesda” szón (a Jn. 5,2-ben); amelyhez ott áll a lábjegyzetben — „Néhány antik forrás Bethsaida-ként olvassa, mások Bethzatha-ként.” Akkor ezt úgy kell értelmeznem, hogy a felülvizsgálók megítélése szerint nem biztos, hogy a három közül melyik olvasat a helyes? … Nem túl professzionális, akinél áthallani a moralizálást az eset jelenségét illetően ’egy nem túl ünnepélyes módon’. — „Bethsaida” Igen, a régi Latin és a Vulgata, egy kézirattal alátámasztva, ahol rossz az a betű, ezért „Bethzatha” áll ott! Igen, a hiba két kéziratban van, mindkettőben hibás ott a betű. Miért nem jön, és mondja el nekünk, hogy egy másik kéziratban „Belzetha” áll? – egy másikban (amelyet Eusebius és [egy helyen] Cyrill támogat), „Bezatha”? Nem, és miért nem mondja el nyiltan, hogy több mint harminc példányát lehet megtalálni ugyanennek a szónak; de hogy „Bethesda” – (az olvasata tizenhat ’unciális’ kéziratban és az összes ’curzív’ kéziratban[41], a Peschitta és Cureton szíriaiban, az Örmény, Grúz, Szláv verziókban, Didymusnál, Krisostomnál és Cyrillnél),- az egyetlen ésszerű módja az olvasatának?”[42]

Amikor John William Burgon átnézte tételesen az átdolgozott Új Szövetséget,[43] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[44]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[45] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie, de nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[46] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[47]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat, fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet Dr Kurt Alandtól magától is, hogy kicsit megismerjük, hogy ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[48], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[49]

Ezzel elismeri, hogy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

„Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[50]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a kanonizáció során a korai egyházban a mai Új Szövetség írásai. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[51], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Új Szövetségben, de mégis benne vannak. Szerencsére eddig még nem vették ki őket.

„Az bizonyos, hogy sok közösségben szintén használatban volt a négyből egy vagy több evangélium mellett,  több apokrif evangélium is, néha hét is a hivatalos használatban. Ezért a kiindulópont általában egy evangélium, amelyik AZ evangélium; néhány evangélium együttes használata (csak most lettek egymástól megkülönböztetve a szerzők nevei által, stb.) egy későbbi szakaszt reprezentál…[19.oldal, kiemelés hozzáadva]”[52]

Véleménye szerint az evangéliumokat sem azok írták, akiknek a nevén ma ismerjük őket, hanem volt EGY evangélium, amit jóval később kezdtek el rámondott szerzőknek tulajdonítani.

„Amikor az Újszövetség pseudonymus[53] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[54]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

„Sokkal nehezebb megválaszolni néhány más kérdést, amelyeket a pásztori és a 2Péter levelek illusztrálnak. Emlékezzünk a feltevésre, amelyet fenn mutattunk be: egy író, önmaga semmi, hanem csak egy eszköze a Szent Szellemnek, ezen az alapon állítja egy apostol szerzőségét a saját írásaira. Elképzelhető, hogy egy ilyen író annyira kiterjeszti a személyazonosságát, hogy még adatokat is szolgáltat egy adott helyzetről, ahogyan ezt tették a pásztori leveleknél, vagy mint a 2Péter írója, ő csak hivatkozik az 1Péter-re?…De az információ a munkatársak tartózkodási helyéről a 2Timótheus negyedik fejezetében, Pál első tárgyalásánál, a megcímzési utasításoknál, ugyanúgy mint a Titusz levél befejezésénél, bizonyíték egy ilyen mély ismeretre, micsoda gerjesztett nézőpont, és egy olyan rekonstrukciója Pál ügyeinek, hogy nem kerülhetjük ki a szándékos hamisítás feltételezését…[9.oldalon írja – kiemelés hozzáadva]”[55]

A „hamisítókat” azzal is megvádolja, hogy képzelt adatokat írtak bele az írásaikba, hogy azok hihetőbbek legyenek.

„Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[56]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

„Csak meg kell figyelnünk az egyháztörténelem menetét a legutóbbi századokban, és tisztán látni fogjuk a pusztító következményeit az elégtelen [kiválasztási] feltételek használatának. [105.oldal]

Az elégtelen feltételrendszer az orthodoxia idején kezdődött, majd megismételte magát a 19. században, és folytatódik napjainkban: az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal…[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[57]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ide adja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alap iratát. Érezzük ennek a morbid fonákságát? Valaki, akinek ez hamisított iratok összessége, minden isteni tekintély nélkül, az adja oda nekünk, hogy olvassuk, mint Isten ígéjét! És a keresztény társadalom ezt teszi ma! Olvassa, mint a legjobb „tudományos” eredményekkel elért legjobb szöveggyűjteményt, olyan emberek kezétől, akik ezt egészen máshová rakják a saját világnézetükben. De mindezek mellett is ki kellett mondania, hogy a jelenlegi újszövetségi írások más szinvonalon vannak, mint bármely más keresztény írás.

„Minden elvtelenség és önkényesség ellenére, minden hiba ellenére — amit az egyház az Új Szövetségben kapott, az egy összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, mint minden más a korai keresztény irodalomban— Az apostoli atyák egyetlen írása sem jöhet még távolról sem a közelébe azoknak, amelyek az Új Szövetségben vannak…[113.-114.odal, kiemelés hozzáadva]”[58]

Tehát a mai bibliafordítások, amelyek nem a Textus Receptus görög szövegét használják fel kiindulási alapként, hanem vagy a Westcott-Hort, vagy a Nestle-Aland szöveget, akkor ilyen emberek munkájának adnak hitelt, akik ilyen szellemiséggel készítették el azt. Mára sajnos csak egy-egy olyan kiadás maradt, amely a Textus Receptus szövegét tartalmazza. Még a Luther Biblia is, 1912 óta az úgynevezett kritikus szöveget[59] használja és nem a Textus Receptust.

Ezeken a műveken keresztül eljutottunk a mai korhoz, amikor Magyarországon is a Biblia már sok kiadást megért. A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[60] is, amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagában már visszatükrözi a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[61] gondozásában egy Károli kiadás, de az nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben, például a szellem szót sem említi, pedig a saját fordításukban így használják.

De ez a tény maga még nem is indolkolná egy új kiadás szükségességét. Az igazi meglepetés akkor éri az embert, amikor összehasonlítja az 1590-es vizsolyi Biblia szövegét az 1908-as átdolgozott[62] Károli Biblia szövegével. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[63]. Az 1590-es kiadást már javította Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) kiadásában. Minőségét tovább emelte a Váradi Biblia (1661), mely még több új magyarázatot[64] tartalmazott a nehezebben érthető részekhez. Ezért is választottuk a Váradi Bibliát  kiadványunk „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeit könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket. Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás függelékében található lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

1Kr.28,12

Károli 1908: És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.

Váradi-Károli 2016: És mindennek formáját, amelyeket a Szellem adott neki, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamrák felől.

Filem.1,6

Károli 1908: Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Váradi-Károli 2016: Hogy a te vagyonodnak hitböl való közlése nyilvánvaló legyen, hogy ami jó Krisztus Jézus által ti bennetek van, megismertessen.

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[65], valamint a test és hús(test)[66] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen az írásom elején idézett versben szereplő „törvényszegés titkos bűne” elmegy az igaz hittől való „szakadásig”[67], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[68], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek feledésbe.

„Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)

Medveczky László

Vonyarcvashegy, 2016. június

[1] Váradi-Károli Biblia kiadás, 2016. Ha másként nincs jelezve, akkor az írásban idézett bibliai versek ebből a kiadásból származnak.

[2] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: …

[3] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[4] mint például a babilóni Gilgames eposz, vagy a maja Popol Wuh

[5] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[6] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[7] Jubileumok könyve 4,17 És ő volt a földön született emberek közül az első, aki megtanulta az írást, a tudományt és a bölcsességet és aki leírta az ég jeleit a hónapjaik rendje szerint egy könyvbe, hogy az emberek megismerhessék az évszakokat a hónapjaik rendje szerint.; 8,20 „És a huszonnyolcadik jubileumban Noé felírta a fiai fiainak a rendeléseket és parancsolatokat, és minden ítéletet, amit megismert…”; (forrás: churchofgod.hu oldalról, a Könyvtár részből lett felhasználva.)

Énokh könyve 82,1 Most, fiam, Matuzsálem, mindezeket elbeszélem és felírom neked. Igen, mindent feltártam előtted, és könyveket adtam neked mindezekre vonatkozólag. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem, az atyád kezéből származó könyveket, hogy átadhasd őket a világ (többi) nemzedékének (Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Hénok könyvei – PPKE 2009.)

[8] „A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták, hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe, vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó 1980 – 121.old.

[9] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[10] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[11] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[12] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[13] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[14] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberi s felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[15] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[16] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[17] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[18] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[19] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[20] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[21] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[22] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[23] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[24] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[25] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[26] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[27] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[28] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[29] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[30] Brooke Foss Westcott : Some lessons of the revised version of the new testament, 1897, London

[31] „In other passages the same form of rendering (‘ become ‘) guards the expression of the great principle of a Divine counsel, a ‘ law,’ fulfilled in the course of things, which had been obscured by the too specific translation (‘ is made’) of the Authorised Version. Thus the Lord declares that He ‘came into the world’ that they which see may become (not be made) blind (John ix. 39) by the action of forces already at work within them. And in the announcement of the central fact of the faith, we feel the presence of an eternal purpose wrought out in Him when we read the Word became flesh (for was made flesh) (John i. 12); and again, the first man Adam became a living soul: the last Adam became a life-giving spirit. (I Cor. XV. 45).i The importance of the thought thus indicated is seen in another connection in 2 Cor, V. 21, where ‘ being made’ and ‘ becoming ‘ are set in contrast, though the difference was lost in the Authorised Version : Him who knew no sin He made to be sin on our behalf; that we might become (not be made) the righteousness of God in Him. The transformation of the believer follows from his vital union with God in Christ.” 99-100. oldal

[32] Zsid 9:24-28 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatva sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.; Jn 19:30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett! És lehajtva fejét, kibocsátotta szellemét.

[33] „Nothing could be more natural than that a critic should condemn the change in the description of the spirit which God has given us as being ‘of power and love and discipline ‘ (2 Tim. i. 7 ; Authorised Version, and of a sound mind), till he realised that the peculiar word used by St. Paul describes not a result, but a process” 141.oldal

[34] „When we read in the Authorised Version the preaching of the cross . . . (is) unto us which are saved . . . the power of God (i Cor. i. i8), it is almost impossible not to regard salvation as complete ; but the very aim of the Apostle is to press home upon his readers the thought of a progressive work wrought out under the living power of the gospel: The word of the cross is to them that are perishing foolishness; but unto us which are being saved it is the power of God. And so again in 2 Cor. ii. 15, We are a sweet savour of Christ unto God, in them that are being saved, and in them that are perishing. . . . The same rendering in Acts ii. 47, ‘ The Lord added to them day by day those that were being saved, ‘ no doubt lacks neatness, but it avoids the false suggestion of the Authorised Version, such as should be saved, and brings the rendering of an unusual phrase into harmony with the rendering in other places.” 162.oldal

[35] „We have already dwelt on the life of the believer  ‘in Christ,’ with whom he is mystically united (ch. v. § 5). The distinct image of Christ’s sovereign humanity gives clearness to the personality of His adversary. As believers are ‘ in Christ,’ so the whole world lieth in the evil one (i John v. 19, Authorised Version, in wickedness). ‘The evil one’ (i John ii. 13, 14; Matt. xiii. 19, 38, Authorised Version, ‘the wicked one’; iii. 12; v. 18, Authorised Version, that wicked one ; John xvii. 15, Authorised Version, the evil; Eph. vi. 16, Authorised Version, the wicked ; 2 Thess. ii. 3, Authorised Version, evil), ‘the prince of this world ‘ has, indeed, been finally defeated, but the fruits of Christ’s victory have still to be gathered. Hence we can see the full force of the petition in the Lord’s Prayer in which we pray for deliverance from ‘the evil one’ (Matt. vi. 13, Authorised Version, evil). We can appeal with confidence to the Father’s love (bring us not into temptation), but there is an enemy, His enemy and ours, from whose snares He alone can preserve us. Our conflict is not with abstractions but with personal foes (comp. Eph. vi. 12 ff).” 205-206.oldal

[36] „The emphasis which is here laid on the human name Jesus, which fixes attention on the fact of the true humanity of the Lord, is implied in many other passages where the inattention of scribes has led to the alteration of the simple name. For example, we read — I John i. 7 : the blood of Jesus (Authorised Version, Jesus Christ) his Son cleanseth us from all sin. I John iv. 3 : every spirit which confesseth not Jesus (Authorised Version, Jesus Christ ; comp. marg.). Heb. iii. i : consider the Apostle and High Priest of our confession, even Jesus (Authorised Version, Christ Jesus). Luke xxiii. 42 : he said, Jesus (Authorised Version, said unto Jesus, Lord) remember me when thou comest in thy kingdom. Acts xvi. 31 : believe on the Lord Jesus (Authorised Version adds Christ). Acts xix. 4 : that they should believe on him which should come after him, that is, on Jesus (Authorised Version, Christ Jesus).” 204-205. oldal

[37] „Writing to Timothy St. Paul says : Without controversy great is the mystery of godliness ; He who was (Authorised Version, God was) manifested in the fleshy justified in the spirit, seen of angels, preached among the nations (Authorised Version, unto the Gentiles), believed on in the world, received up in (Authorised Version, into) glory (i Tim. iii. 16). The reader may easily miss the real character of this deeply instructive change. The passage now becomes a description of the essential character of the gospel, and not simply a series of historical statements.” 198.oldal

[38] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[39] „The omissions to which reference has been made are generally well known. Matt. i. 25 : firstborn ; v. 22 : without a cause ; vi. 13: For thine is the kingdom and the power and the glory, for ever. Amen. John V. 3 : waitingfor the moving ofthe water ; verse 4: for . . . disease he had. John vii. 53 : and they went . . . ; viii. 11…sin no more. I John V. 7 : there are three . . . these  three are one ; with and . . . in earth in verse 8), and some others less familiar  — Mark ix. 25 : with tears. Mark ix. 29 : and fasting (comp. Acts x. 30). Luke ix. 55 : and said ye know . . . are of. Luke xi. 2 : Our, which art in heaven, Thy will be done, as in heaven, so in earth. Acts viii. 37 : And Philip said . . . Son of God. Rom. xvi. 24: The grace . . . Amen. I Cor. vi. 20 : and in your spirit which are Gods. Eph. V. 30 : of his flesh and of his bones. Apoc. xxi. 24 : of them which are saved. These omissions are justified by evidence different in kind, but absolutely decisive in each case ; and the change of God into He who, in I Tim. iii. 16, is not less certain. Other phrases and passages which are marked as doubtful (Mark xvi. 9-20 ; Luke xxii. 19, 20 ; 43/; xxiii. 17, 34; xxiv. 12, 36,40; 51, 52) are probably fragments of apostolic tradition, though not parts of the evangelic text.” 210-211. oldal

[40] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[41] Az unciális és a kurzív megjelőlések a kéziratoknak különféle csoportjait jelöli. Az unciális iratok, amelyek pergamenre vannak írva, a kurzív irások pedig a mai kézírásnak megfelelő írásmóddal írt könyvek, amelyek felváltották a korábbi unciális írásokat.

[42] „My eye happens to alight on “Bethesda” (in S. John v. 2) ; against which I find in the margin,-„ Some ancient authorities read Belhsaida, others Bethzatha.” Am I then to understand that in the judgment of the Revisionists it is uncertain which of those three names is right ? ‘ . . Not so the expert, who is overheard to moralize concerning the phenomena of the case ‘ after a less ceremonious fashion :-‘ ” Bethsaida ” Yea, the old Latin and the Vulgate, countenanced by one manuscript of bad character, so reads. ” Bethzatha ” ! Yes, the blunder is found in two manuscripts, both of bad character. Why do ,you not go on to tell us that another manuscript exhibits ” Belzetha ” ?-another (supported by Eusebius and [in one place] by Cyril), ” Bezatha ” ? Nay, why not say plainly that there are found to exist upwards of thirty blundering representations of this same word; but that ” Bethesda”-(the reading of sixteen uncials and the whole body of the cursives, besides the Peschito and Cureton’s Syriac, the Armenian, Georgian and Slavonic Versions,-Didymus,Chrysostom, and Cyril),-is the only reasonable way of exhibiting it?” – John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London 5.oldal

[43] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[44] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[45] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[46] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[47] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[48] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[49] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[50] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[51] Luther antilegomenája 1522-ből.

[52] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testamen canon, 1962 – It is certain that in many communities there were, besides one or more of the four Gospels, also apocryphal gospels in use, sometimes even in official use. The starting point must, however, generally have lain with one Gospel, which was the Gospel; the use of several Gospels together (only now are they distinguished from each other by the names of authors, etc.) represents a later stage…[p. 19, emphasis added]

[53] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyen név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[54] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[55] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – So, he says on page 9: It is much more difficult to answer some other questions which may be illustrated by the Pastorals and 2 Peter. Let us remember the hypothesis we proposed above: viz. a writer, being nothing but the tool of the Holy Spirit, on this account claims the authorship of an apostle for his writings. Is it conceivable that such a writer extends the identification so far that he even furnishes data on the concrete situation as is done in the Pastorals, or that, like the writer of 2 Peter, he can casually use references from 1 Peter?… But the information about the sojourn of the various coworkers in the fourth chapter of 2 Timothy, the first trial of Paul, the instructions for the addresses, as well as the end of the epistle to Titus to evince such a thorough knowledge, such a stimulated perspective, and such a reconstruction of Paul’s affairs, that we cannot avoid assuming an intended forgery [sic]…[emphasis added]

[56] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[57] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[58] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – Despite all the lack of principles, despite all the arbitrariness, despite all the errors—what the church has received in the New Testament stands on an incomparably higher level than all the other early Christian literature. None of the writings of the Apostolic Fathers can even remotely compare with those of the New Testament…’ [pp. 113–114, emphasis added]

[59] A kritikus szöveg elsősorban az Alexandriai szövegekre épít, amelyet más néven kisebbségi szövegeknek is neveznek, mert a fennmaradt kéziratoknak csak kb. 20%-a származik innen. A többségi szövegek, a bizánci szövegek, amelyek ugyan későbbre datálódnak, de a kéziratok kb. 80%-a ebből a forrásból maradt fenn. A szövegkritika elutasítóbb a bizánci szövegekkel szemben, mert nem olyan régiek, mint az alexandriaiak, de ez érthető, ahogyan korábban az írásomban is említettem, a bizánci egyház ezeket folyamatosan használta, ezért gyorsabban elhasználódtak, ami indokolta a gyakoribb másolást.

[60] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[61] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[62] A Magyar Bibliatársulat és az Angol (Brit) Bibliatársulat kiadványa 1908-ból, ahol az első kiadásokon még szerepel: „Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás” jelölés, mely a későbbi kiadásokról eltűnik.

[63] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[64] Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből – 1500–1955, 22.oldal

[65] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[66]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[67] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[68] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)