Úgy érzem, hogy Isten kegyelméből egy kis világosságot kaptam a hatodik pecsét időszakának megértéséhez, melyet szeretnék megosztani mindenkivel. Az Úr elmondja két prófétán keresztül is, hogy „az Úr napján” mi fog történni, és mint tudjuk, két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1).
Jelenések:
Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; (Jel 6,12) És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; (Jel 6,15)És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: (Jel 6,16)Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)
Zakariás:
És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (Zak 14,6)De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején. (Zak 14,7)És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, fele részük a napkeleti tenger felé, fele részük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. (Zak 14,8)És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lesz, és a neve is egy. (Zak 14,9)Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. (Zak 14,10)És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban laknak Jeruzsálemben. (Zak 14,11)
A hatodik pecsét felnyitása olyan eseményeket ír le, amelyek után már nem igazán marad hely és idő a hetedik pecsét eseményeire. Ezért feltételezhetjük, hogy ez a pecsét lesz az utolsó, a végrehajtásban, és ez zárja le a végidők eseményeit, nem pedig a hetedik pecsét. De miért is merem ezt kimondani? Ahogyan a teremtés történetében, az 1Mózes 1. és 2. fejezetében leírtak sem követik a fizikai, emberileg logikus menetet, hanem amit az Úr szellemben megalkotott, az egy későbbi időpontban jelent meg (vagy jelenhetett meg). Ugyanezen az elven, Krisztus áldozata is a világ teremtése előtt el volt rendelve, de nem jelent meg az idők végezetéig (1Pét.1,20; Zsid.9,26), ahogyan az elpecsételés titka sem lett nyilvánvaló egészen Krisztus megdicsőüléséig (Ef.1,9; Ef.3,9-10), amelyet a gyülekezeten keresztül jelentett ki Isten (Kol.1,26). Ezt a titkot még a Sátán sem ismerte, hiszen akkor bármit megtett volna, hogy Jézus ne haljon meg. A tekercs pecséteinek titka sem lehetett nyilvánvaló, amíg nem lett a felnyitásukra méltó a mi Urunk Jézus Krisztus (Jel.5,4-7). A pecsétekben lévő „határozatok” már rég megvoltak és mindvégig igazak voltak – ahogyan Krisztus áldozatának igazsága is a teremtés elöttről már igazság volt, – de nem ismerhette meg senki Krisztus idejéig, hogy mit tartalmaznak. A pecsétek felnyitásának sorrendje adott, de a végrahajásuk ideje, illetve az életbe lépésük közötti idő nincs leírva. A Jelenések könyvének 6. fejezetében csak a pecsétek tartalmát tudjuk meg, de nem tudjuk meg a bekövetkezésük idejét a világban. Ezért a hatodik pecsét felnyitását akár azonnal is követheti a hetedik pecsét felnyitása, és a hetedik pecsétben leírt események elkezdődhetnek a hatodik pecsét eseményei előtt is. Más szempontból mondva, a mi Mindenható Urunk és Atyánk, a haragját a történelem legvégére visszatartotta, hogy valósággal, akinek csak lehet kegyelmezhessen. A harag nem az Ő legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a szeretet (1Jn.4,8). Ezért van fél óráig a mennyben is csend (Jel.8,1), mert Isten haragját még nem látták ilyen mértékben kiáradni, és ha megindul az Úr az ő haragjában, akkor az igen rettenetes (Ézs.64,1-3; Ámós.9,5; Náh.1,5; 2Pét.3,10-12; Jel.20,11).
Ahogyan a bevezető igéből látjuk, a pecsétek felbontásával kezdődik el az események sorozata. Erről a napról, amely nem naptári napot jelent, azért beszél úgy, mint egy nap, mert az időszak kezdetét jelőli meg.
Zakariás könyvének 12. 13. 14. fejezete tárja fel az Úr napjának eseményeit a földről nézve, míg a Jelenések könyvében a mennyből látjuk ugyanezt. Zakariás leírásából is látszik, hogy nem egy nap eseményeiről van szó, hiszen az is időbe telik, míg minden pogányok felsorakoznak Jeruzsálem előtt (Zak.12,3). Ez a csata az armageddoni csata. A Jelenések könyvében két csata van megemlítve, az első az armageddoni csata, amely Jézus ezer éves uralkodása előtt lesz, amely a hatodik pecsét eseményei közé tartozik, és a Góg és Magóg csatája, amely az ezer éves királyság után lesz. Mindkét csatának más és más jellemzői vannak, ezért jól elkülöníthetőek egymástól. Az Úr napjának csatája az armageddoni csata, amellyel Zakariásnál is találkozunk.
Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott: (Zak 12,1)Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júda is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. (Zak 12,2)És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya. (Zak 12,3)Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. (Zak 12,4)
És itt kezd az idővonal érdekessé válni, mert ezt a sereggyűjtést, a Jelenések könyvében, a harag poharainak kitöltésénél találjuk.
A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen.(Jel 16,12) És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat;(Jel 16,13) Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.(Jel 16,14) (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)(Jel 16,15) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.(Jel 16,16)
Az események összetartozását a történtek „méretéből” lehet felismerni, mert ilyen csak egyszer lesz a föld történetében. A nap és hold elsötétedése, az Eufrátesz kiszáradása, hogy „minden pogány népek” jönnek össze, nem csak a szomszédos népek.
A Jelenések könyvének 19. fejezetében, már fenn látjuk a mennyben a menyegzőre hivatalos menyasszonyt, akik az Úr szentjeiként vannak megnevezve, amikor visszajön a második, dicsőséges eljövetelével. A kulcsot az adja meg, hogy az Úr seregében lévők tiszta gyolcsba vannak öltözve, amely emberekre vonatkozik, – És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.(Jel 19,8) Velük együtt indul le a földre az Úr:
És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 19,11)És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Jel 19,12)És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. (Jel 19,13)És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel 19,14)És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 19,15)És az ő ruháján és tomporán oda volt írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel 19,16)És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. (Jel 19,18)És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült és az ő serege ellen. (Jel 19,19)
Ezt a mennyből látott leírást egészíti ki Zakariás a földi események leírásával, hogy mi történik, amikor Jézus leér a földre:
Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. (Zak 14,1)Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,2)Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. (Zak 14,3)És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (Zak 14,4)És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,5)
Az 5. versből látjuk, hogy eljön az Úr, és minden szent vele. Ezért egyezik a leírás a Jelenések könyvében talált mennyei jelenettel, majd a „csata” leírása következik.
És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. (Zak 14,12)És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. (Zak 14,13)Sőt még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. (Zak 14,14)És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, amelyek e táborban lesznek, amilyen ez a csapás. (Zak 14,15)
A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jött ki; és a madarak mind megelégedtek azoknak húsával. (Jel 19,21)
Látható, hogy a seregek tagjai egymást fogják megölni, és a madarak fogják megenni a maradványokat. Góg és Magóg csatájánál nem lesznek tetemek, hanem mindent tűz emészt meg, ebből látható a különbség a két csata között. Ezzel a „harci cselekmények” végére is értünk, de ezt a napot természeti jelenségek is kísérik.
Íme az Úrnak napja jön kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszítse arról. (Ézs 13,9)Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10)És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. (Ézs 13,11)Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12)Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedt haragjának napján, (Ézs 13,13)És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, ki-ki népéhez tér meg, és ki-ki az ő földjére fut; (Ézs 13,14)Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el, (Ézs 13,15)
Ézsaiás földrengésről szól, és azt is megemlíti, hogy aki még időben elmenekül Armageddonból, azok haza jutnak, de aki ott marad az mind meghal.
Zakariás leírása még tovább összefonódik a Jelenések könyvével, ezért érdemes folytatni az események összefésülését a csata utáni történésekkel.
És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. (Jel 20,1)És megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte azt ezer esztendőre, (Jel 20,2)És vetette őt a mélységbe, és bezárta azt és bepecsételte ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell neki oldoztatni egy kevés időre. (Jel 20,3)És láttam királyi székeket, és leülnek azokra, és adatott nekik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. (Jel 20,4)A többi halottak pedig meg nem elevenednek, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. (Jel 20,5)Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. (Jel 20,6)
Armageddon után kezdődik Jézus ezer éves földi uralkodása, amelyet Zakariásnál így olvashatunk.
És lesz, hogy akik megmaradnak mind ama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. (Zak 14,16)És lesz, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lesz azokra eső. (Zak 14,17)És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az egyiptomi nemzetség, ő rájuk sem lesz; de lesz az a csapás, amellyel megcsapkodja az Úr a népeket, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,18)Ez lesz Egyiptomnak büntetése, és mind ama népek büntetése, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,19)Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medencék. (Zak 14,20)És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljönnek mind, akik áldozni akarnak, és választanak közülük és főznek azokban; és nem lesz többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon. (Zak 14,21)
Érdekes, hogy Krisztus uralkodása idején is lesznek engedetlenek. Lesznek olyan népek, akik nem mennek fel Jeruzsálembe a sátorok ünnepére, különben nem említené meg az ige ezt a lehetőséget. Jézus még a földi uralkodása idején sem kényszerít senkit, hogy elfogadja, hanem hív és mi szabad akaratból eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk vagy sem. A királysága után azonban elengedi a Sátánt, hogy újra megpróbálja az embereket.
És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. (Jel 20,7)És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. (Jel 20,8)És feljönnek a föld szélességére, és körülveszik a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és megemészti azokat. (Jel 20,9)
Szomorú, de lesznek, akik elmennek Jézus ellen, hogy megtörjék az uralmát. Szomorú látni, hogy a szelíd és igazságos Jézus uralkodása sem elég jó mindenkinek. Ezer év uralkodás után még lesz olyan ember, akinek ez nem elég bizonyíték arra, hogy kicsoda a mi Istenünk, és képes lesz lázadni ellene. A hitetlenségnek és lázadásnak ez a mértéke végképp felgerjeszti az Úr haragját, és akkor már a mennyből jön le a csapás. Ez Góg és Magóg csatája, ahonnan már senki sem menekül meg, de még a föld sem éli túl ilyen formában, ahogyan ma ismerjük.
Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. (Zof 1,18)
Ezzel hirtelen vége minden földi életnek, és elkezdődik a nagy ítélet.
És láttam egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem találtatik. (Jel 20,11)És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,12)És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)
A ítélet után megláthatjuk az új eget és földet (Jel.21.fej.) Ezzel ér véget ennek a földnek a jelenlegi korszaka és megszűnik az idő. Az események több részletére most nem tértem ki, mint a Jeruzsálemben elpecsételtek (Ezék.9.fej.), a menyasszony elragadtatása, a világkormány kialakulása, ki vezényli a népeket Jeruzsálemhez, stb. Nagyon nagy a téma, amely feldolgozására egy könyv lenne alkalmas.