Vulgata és a mai protestáns fordítások avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat – SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata – KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás – RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás – EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza,  ezt mondja:

„Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”

Illetve a 14. kánon szerint:

„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”

Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan.  A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez”

(Előszó – xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hornak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.”

(Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti.

Mideddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.”

(Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex – fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea”, CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

“Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd cél volt a görög és héber szövegek összhangba hozása is. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

Nestle-Aland és a United Bible Society

1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

„A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”

Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alpelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

– – – –

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;

– – – –

jegyzet

Erről kifejezetten ír H.C.Hoskier, az Újszövetség verzióinak keletkezéséről szóló könyvében (H.C.Hoskier – Concerning the genesis of the versions of New Testament, 1910).

A hazugságoknak ma már akkora fellege vesz körül minket, hogy az igazságért nem elég csak egy kicsit kutatni, mert akkor még bőven hazugságot talál az ember, amire azt hiheti, hogy az az igazság. Csak ha valaki az Úr segítségét kérve valóban addig kutat, amíg fel nem tár egy-egy területet, akkor mondhatja, hogy elment az igazságért. A felületes kutatások ma már nem vezetnek eredményre, mert a hazugságokat már túl régóta ismételgetik, és azt hihetjük, hogy az az igazság.

1981 book The Westcott and Hort Greek New Testament–Yesterday and Today, Metzger makes the following plain admission: “The International committee that produced the United Bible Societies’ Greek New Testament, NOT ONLY ADOPTED THE WESTCOTT AND HORT EDITION AS ITS BASIC TEXT, BUT FOLLOWED THEIR METHODOLOGY IN GIVING ATTENTION TO BOTH EXTERNAL AND INTERNAL CONSIDERATION” (Metzger, cited by James Brooks, Bible Interpreters of the 20th Century, p. 264)

“Thus THE TEXT, BUILT UP ON THE WORK OF THE 19TH CENTURY, HAS REMAINED AS A WHOLE UNCHANGED, particularly since the research of recent years has not yet led to the establishment of a generally acknowledged N.T. text” (Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62).

“THE DEAD HAND OF FENTON JOHN ANTHONY HORT LIES HEAVY UPON US. In the early years of this century Kirsopp Lake described Hort’s work as a failure, though a glorious one. But HORT DID NOT FAIL TO REACH HIS MAJOR GOAL. HE DETHRONED THE TEXTUS RECEPTUS. … Hort’s success in this task and the cogency of his tightly reasoned theory shaped—AND STILL SHAPES—the thinking of those who approach the textual criticism of the NT through the English language” (emphasis added) (Ernest Cadman Colwell, “Scribal Habits in Early Papyri: A Study in the Corruption of the Text,” The Bible in Modern Scholarship, ed. J.P. Hyatt, New York: Abingdon Press, 1965, p. 370).

Zsid.9,10

Káldi

és külömbféle mosakodásokban, és a testnek igazságaiban melyek a megjobbításnak idejéig voltak rendelve.

KNB

10  hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve. (Zsid 9,10)

SZIT

10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart. (Zsid 9,10)

1Tim 3,16

Káldi

És nyilván nagy az Isten kegyességének titka, mely kinyilatkoztatott a testben, megigazíttatott a lélekben, megjelent az Angyaloknak, prédikáltatott a Pogányoknak, mellyek elhittek a világon, mely felvitetett dicsőségbe.

KNB

16  Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely ​testben kinyilvánította magát, ​a Lélek által igazolást nyert, ​bemutatták az angyaloknak, ​a nemzetek között hirdették, ​világszerte hittek benne, ​s fölment a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

SZIT

16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Jn.3,13

Káldi

És senki fel nem ment mennybe, hanem csak az aki leszállott mennyből, az ember Fia, ki mennyben vagyon.

Jn.6,69

Káldi(6,70)

és mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus az Isten fia.

Jn.9,35

Káldi

Meghallá Jézus hogy kivetették őtet: és midőn találta volna őtet, monda neki: hisz-e te az Isten Fiában:

Jn.1,18

Káldi

Az Istent soha senki nem látta: az egyetlen-egy született fiú, aki az Atyának kebelében vagyon, ő beszéllette meg.

Jn.7,8

Káldi

Ti mennyetek fel ez ünnepnapra, és pedig fel nem megyek ez ünnepnapra: mert az én időm még be nem tellyesedett.

1Kor.12,3

Káldi

Azért tudtotokra adom, hogy senki az Isten Lelke által szólván, nem mond átkot a Jézusnak. És senki nem mondhattya, Úr Jézus, hanem csak a Szent Lélek által.

1Kor.15,47

Káldi

Az első ember a földből, földi: a második ember mennyből, mennyei.

ApCsel 2,30

Káldi

Holott azért Próféta volna, és tudná hogy esküvéssel eskütt volna meg néki az Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcsét ültetné az ő székére:

1Jn.4,3

Káldi

és valamely lélek megosztya Jézust, Istentől nincsen, és ez Antikrisztus,

kiről hallottátok hogy eljött, és már most e világon vagyon.

Ef.3,9

Káldi

és megvilágosítani mindeneket, mi légyen sáfárlása az öröktől fogva elrejtetett titoknak Istenben, aki mindeneket teremtett.

Fil.4,13

Káldi

mindeneket megcselekedhetem az által, aki engem megerősít

Gal 3,17

Káldi

Ezt mondom pedig, hogy az Istentől megerősíttetett testamentom: a Törvény, mely négyszáz és harminc esztendő után lött, nem teszi erőtlenné az igéretnek eltörlésére.

Róm.14,10

Káldi

Te pedig miért ítéled az atyádfiát? avagy te miért utálod meg atyádfiát? Mert minnyájan a Krisztus itélőszéke eleibe fogunk állani.

Jézus vagy Úr nem szerepel

Mt.13,51

Káldi

Értettétek-e mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Mk.9,24

Káldi

És midőn látná Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a fertelmes lelket, mondván néki: Siket és néma lélek, én parancsolom néked, menny ki belőle: és többé beléje ne menny.

Lk.23,42

Káldi

És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor országodba jutsz.

Jn.4,42

Káldi

És mongyák vala az asszonynak; Hogy már nem a te beszédedért hiszünk: mert mi magunk hallottuk, és tudgyuk, hogy ez bizonyára e világ Üdvözítője.

Jézus nem szerepel

Mt.8,29

Káldi

És ímé kiáltának, mondván: Mi közünk veled Jézus Istennek fia? idő előtt jöttél ide minket gyötörni?

Mt.13,51

Káldi

Értettétek mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Lk.10,41

Káldi

És felevén néki az Úr: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokakban törődöl.

Jn.4,46

Káldi

Jöve azért ismét a Galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És egy királyi ember vala, kinek fia beteg vala Kafernaumban.

– – –

Lk.24,36

Káldi

Midőn ezeket beszélik, megálla Jézus közöttük, és mond nékik: Békesség néktek: én vagyok, ne féllyetek.

Lk.24,40

Káldi

És mikor ezt mondotta volna, megmutatá nékik kezeit, és lábait.

Lk.24,51

Káldi

És lőn, midőn őket áldaná, elválék tőlök, és menybe vitetik vala.

Mk.16,19

Káldi

Az Úr Jézus pedig minek utánna szóla nékik, felvéteték menybe, és ül Istennek jobjára.

Jn.16,16

Káldi

Egy kevéssé, és már nem láttok engem: és ismét egy kevéssé és nem láttok engem: mert az Atyához megyek.

Lk.9,56

Káldi

Az ember Fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más kastélyba menének.

Kol.1,14

Káldi

kiben váltságunk vagyon az ő vére által, a bűneinknek bocsánatyja.

Jn.6,47

Káldi

Bizony, bizony mondom néktek: Aki hiszen énbennem, örök élete vagyon.

Mk.10,24

Káldi

A tanítványok pedig álmélkodnak vala az ő igéin. Jézus pedig ismét felelvén monda nékik: Fiacskáim, vaj melly nehéz a pénzbe bízóknak Isten országába menni!

Róm.5,2

Káldi

ki által vagyon járulásunk is a hit által e kegyelemre, amelyben állunk, és dicsekedünk az Isten fiai dicsőségének reménységében

Mk.2,17

Káldi

Ezt halván Jézus monda nékik: Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem akik betegek: mert nem jötem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket.

Mk.10,21

Káldi

Jézus rá tekintvén szereté őtet, és mondá néki: Egy hijával vagy: menj el, valamid van add el, és add a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben, és jöjj el, és kövess engem

Mt.6,1

Káldi

Óvjátok magatokat, hogy igazságotokat ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok azoktól: mert egyéb képpen jutalmatok nem lészen a ti Atyátoknál, aki a mennyben vagyon

Zsid.10,34

Káldi

Mert a foglyokon szánakoztatok, és marhátoknak elragadozását örömmel vettétek, tudván hogy néktek jobb és megmaradandó jószágotok vagyon.

1Jn.4,19

Káldi

Mi azért szeressük az Istent, mert az Isten szeretett minket először.

Mt.6,13

Káldi

És ne vígy minket a kisértésbe. De szabadíts minket a gonosztól. Ámen.

Lk.11,2

Káldi

És monda nékik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod.

1Kor.11,24

Káldi

és hálákat adván megszegé, és monda: Vegyétek és egyétek; ez az én testem, mely tiértetek adatik: ezt az én emlékezetemre cselekedjétek.

1Kor.11,29

Káldi

Mert aki iszik méltatlanul, ítéletet eszik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét.

Ef.5,30

Káldi

mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából ls csontjából.

Mk.9,29

Káldi (9,28)

És monda nékik: Ez a nem semmivel ki nem mehet, hanem csak imádsággal és böjttel.

1Kor.7,5

Káldi

Meg ne csaljátok egymást, hanem ha egyenlő akaratból ideig, hogy foglalatosak legyetek az imádságban: és ismét ugyanazokra térjetek. hogy ne kisértsen titeket a Sátán a ti megtartóztathatatlanságotokért.

ApCsel.10,30

Káldi

És monda Kornélius: Negyed napja ez óráiglan, imádkozom vala kilenc órakor az én házamban, és ímé egy férfiú előmbe álla fehér ruhában, és monda:

Jel.2,15

Káldi

Úgy vannak nálad is a Nikolaiták tudományát tartói.

Gal.3,1

Káldi

Oh esztelen Galátziaiak, ki igézett meg titaket, hogy ne engednétek az igazságnak, kinek szemük eleibe irattatott a Jézus Krisztus, közöttetek megfeszítvén.

Róm.1,16

Káldi

Mert nem szégyenlem az Evangéliumot. Mert Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére, a zisdóknak először, és a görögnek.

1Kor.9,18

Káldi

Micsoda azért az én jutalmam? Hogy az Evangéliomot prédikálván, fizetés nélkül munkálkodjam az Evangéliomban, hogy mód kívül ne éljek az én hatalmammal az Evangéliomban.

1Tim.6,5

Káldi

megveszett elméjű embereknek vetekedései, és akik az igazságtól megfosztattak, az Isteni szolgálatot kereskedésnek állítván.

Mk.3,29

Káldi

aki pedig a Szent Lélek ellen káromkodik, örökké nem lészen bocsánatja, hanem köteles lészen örök vétekre.

Mk.9,44,46

Káldi

ahol az ő férgük meg nem hal és tüzük meg nem oltatik.

2Pét.2,17

Káldi

Ezek víz nélkül való kutak, és a forgószéltől hányattatott ködök, akiknek a sötétségnek homálya tartatik.

1Jn.3,5

Káldi

És tudjátok meg, hogy ő megjelent, hogy a mi bűneinket elvenné: és bűn benne nincsen.

Zsid.1,3

Káldi

ki mivelhogy az ő dicsőségének fényessége és állatjának (testének) ábrázatja, és mindeneket visel az ő erejének igéjével, megtisztítván a bűnökből, úl a felségnek jobbján a magasságban:

Kol.3,6

Káldi

amelyekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira

Jel.21,24

Káldi

És a nemzetségek annak világosságánál járnak: és a földnek királyai, az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.

Ef.3,14

Káldi

E dolog kedvéért hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt

Jel.22,21

Káldi

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájtokkal. Ámen.

Mt.1,25 (Mt.13,55-56)

Káldi

És nem ismeri vala őtet míg az ő elsőszülött fiát szülé: és hív

 annak nevét JÉZUSnak.

ApCsel.8,37

Lk.2,33

Káldi

És az ő atyja és anyja csodálkoztak vala azokon, melyek mondatnak vala őfelőle.

Jn.12,47

Káldi

És ha ki az én igémet hallja, és meg nem tartja: én meg nem itélem őtet. mert nem jöttem hogy megiltéjem e világot, hanem hogy üdvözítsem e világot.

Ferenc pápa: „a kereszténységnek vége”

A blog nem azért indult, hogy katolikus és más egyházak témájával foglalkozzon. A legutóbbi cikk is már túlnyomórészt a pápai megnyilvánulásokkal és Vatikánnal foglalkozott, de sajnos olyan dolgok történnek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és ahogyan a magyar katolikus oldalakat néztem, ezek a hírek nem jelentek meg úgy, ahogyan azt a nemzetközi részen bemutatják. Ezért szükségét éreztem, hogy erről ismét tájékoztatást adjak. Két olyan hír indult el, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Először a kisebb súlyúval kezdem.

Ferenc pápa látogatást tett egy római középiskolában, ahol egy diák kérdésére, hogy mit mondjon egy ateistának, azt a választ kapta, hogy:

„Egy hitetlen előtt, az utolsó dolog, amit meg kell próbálnom az az, hogy megpróbáljam megtéríteni. Soha. Az utolsó dolog, amit tennem kell, az a beszéd.”

A pápa ugyan továbbmegy, és azt mondja, hogy az életünkkel kell bizonyságot tennünk. Ezt megemlíti már a hivatalos magyar nyelvű vatikáni hír is, de arról hallgat, hogy azt mondta Ferenc pápa, hogy egy szót sem szóljunk egy hitetlen előtt.

És még azt is hozzátette, hogy

„nem a kereszteshadjáratok korában élünk”.

Prozelitizmusnak nevezi azt, ha valaki szól egy másik embernek, hogy térjen meg. Ha pedig szól, akkor már nem Jézus tanítványa.

Ezzel nyíltan ellentmond Jézus nagy parancsolatának, hogy menjünk, és tanítsunk minden népeket (Mt.28.19). Nyíltabb már nem is lehetne. Az egész Apostolok Cselekedetei erről szól, hogy hogyan mentek ki a tanítványok, és hirdették az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, és felszólítottak a megtérésre.

Azt már tudjuk, hogy Ferenc pápa minden embert Isten gyermekének tekint, ezért nem kell senkinek sem megtérnie. Ennek adta újabb bizonyítékát. Megtagadva ezzel a kereszténység lényegét, hogy mindannyiunknak szüksége van Jézus megváltására.

Forrás:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-12/ferenc-papa-latogatas-romai-gimnazium-albertelli.html

https://www.breitbart.com/faith/2019/12/22/pope-francis-tells-christians-not-to-try-to-convert-nonbelievers/

A másik hír ettől még durvább. 2019. december 21.-i hír. Ferenc pápa kijelentette:

„A kereszténység nem létezik többé”

Úgy írta körül a pápa ezt a mondatát, hogy ma már nem létezik egy olyan világ, mint az apostolok korában, hogy vannak a keresztények, és van a nem keresztény világ. Azt mondja, hogy a kultúrát már nem csak a keresztények készítik, és nem is az elsők, akiket meghallgatnak, és nem is ők azok, akiket a legtöbben meghallgatnak.

A fenti idézet az angolnyelvű hír szó szerinti fordítása (lásd lenn a linkeket). A magyar fordítás mást mond: „Nem vagyunk a kereszténységben, többé nem!” Ez ugye nagyon más.

Emlékezve azonban azokra a hírekre, amelyeket egy hónappal ezelőtt szedtem csokorba, már nem csoda, hogy azt mondja a pápa, hogy a kereszténység nem létezik többé. Ahogyan Kenneth Copeland kijelentette, hogy a protestálásnak vége, most a pápa kijelentette, hogy nincs többé kereszténység.

Hivatalos hír:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-12/papa-biboros-testulet-karacsony-reform-kuria-valtozas-megteres.html

https://www.vaticannews.va/en/church/news/2019-12/proclaiming-gospel-secularized-world.html

National Catholic Reporter:

https://www.ncronline.org/news/vatican/christendom-no-longer-exists-pope-says-explaining-need-revamp-curia

Tudomásom van róla, hogy nemzetközi szinten, a katolikus körökben egyre nagyobb ellenállással kezdik egyesíteni az erőiket Ferenc pápa és a hivatalos egyházi irányvonal ellen. Még nem látszik, hogy ennek mi lesz a következménye, és természetesen az sem, hogy mi lesz az eredménye.

Nem tudni, hogy Isten mikor és hogyan fog közbelépni, vagy már annyira a végén járunk az időknek, hogy nem fog közbelépni, és innen egyenesen belemegyünk az antikrisztusi világkormányba és világvallásba.

Ha van az időkhöz valóban valami köze annak, hogy 6000 év a földi történelem, és ezer évig fog uralkodni Jézus, akkor a 6000 év eléréséhez (saját számításaim szerint: Rövidesen itt az ítélet ideje cikkben), akkor még  2030 előtt elérjük a 6000 év végét. Ennek riasztónak és ébresztőnek kellene lennie mindannyiunk számára. De akárhonnan is nézzük, ebből a világból már nincs sok hátra.

Isten irgalmazzon mindannyiunknak.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16 )

Megtörtént a hittől való elszakadás (!?)

2 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. 3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, (2Th 2,2-3 – Váradi-Károli 2018)

Már többször foglalkoztunk itt a blogon a vatikáni eseményekkel, mint amelyek mostanság meghatározzák a kereszténység irányvonalát. Attól kezdve, hogy a protestáns egyházak egyezményeket írtak alá a katolikus egyházzal, mindegyik „betagozódott” a katolikus egyház alá, és elismerte a katolikus egyház vezető szerepét. Ezt még a kisebb, „független” pünkösdi egyházak is megtették, amikor vezetőik mind ellátogattak a Vatikánba. (lásd: Jön az “ébredés” cikket) És volt aki kimondta, hogy a protestálásnak vége (videó itt).

Nemrég írtam arról, hogy a világvallás elérése érdekében milyen lépések történtek (lásd: A fehér lovas, a Vatikán, a világvallás, Ábrahám hitének családja, Noé Fiainak Törvénye írást.)

Most ismét olyan események történtek, amelyek már egyértelművé teszik, hogy bekövetkezett a hittől való szakadás. Most már nem csak a „törvényszegés titkos bűnéről” beszélhetünk, hanem a hittől való nyílt szakadásról. És ezt már nem csak én, egy protestáns ember mondom, hanem maguk a katolikus egyház tagjai. Több püspök is felszólalt már az ellen, ami a Vatikánban zajlik. De nézzük meg, hogy mi is történt, ami miatt ezt az igen bátor kijelentést meg merem tenni.

Az egyik első lépés ebben a történetben, nem is a Vatikánból indul ki, de köze van Rómához. A Római Klub készített egy tanulmányt „Az első globális forradalom” címmel (The first global revolution, 1991). Ebben ezt olvashatjuk:

Egy új közös ellenség keresésében, aki ellen egyesülhetünk, azzal az ötlettel álltunk elő, hogy a környezetszennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhezés, és az ehhez hasonlók betöltenék ezt a szerepet. Összességükben és a hatásaikban ezek a jelenségek egy olyan közös fenyegetéssé állnak össze, amellyel mindenkinek együtt kell szembenéznie. De hogy ezeket a veszélyeket, mint ellenséget nevezzük meg, egy csapdába kerülünk, amelyről már figyelmeztettük az olvasókat, nevezetesen összekeverni a jelenségeket az okokkal. Mindezeket a veszélyeket az emberi tevékenységnek a természeti folyamatokba való beavatkozása okozza, és ezért ezeket csak megváltozott hozzáállással és magatartással lehet legyőzni. Az igazi ellenség akkor az emberiség maga.” (75.oldal)

Az ma már „köztudott”, hogy a Római klub a világ vezető elitjének az „agytrösztje”. Ez a szervezet a nagy gondolkodó, aki előre meghatározza a világ folyásának útját, amerre azt a titkos társaságok és a világ valóban vezető pár százas csoportjának az érdekei vezetni akarják. Az idézet felnyitja a szemünket arra, hogy ami most zajlik a nyilvános propaganda szintjén, Greta Thunberggel együtt, csak azt a célt szolgálja, hogy általános pánikot keltsen, és az emberek készen legyenek mindent megtenni annak érdekében, hogy a földet megmentsék, önként lemondjanak a szabadságukról, és a kormányok is „környezetvédelmi” törvényeket hozzanak, hogy megmentsük az otthonunkat. Erre a „veszélyre” válaszul dolgozta ki az ENSZ, az Agenda 21 programját.

De hová is tart ez a dolog, és mi köze ennek a hithez?

2015-ben Ferenc pápa kiadta a Laudato Si (ingyenesen letölthető: itt) enciklikáját, amely a pontosan a környezetvédelemmel foglalkozik. Ezzel a világ összefogására hív fel minket a pápa, hogy „mentsük meg közös otthonunkat”.

Néhány idézet:

12.oldal: „Közös otthonunk megvédésének sürgetô kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében

13.oldal: „Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek.”

Erre hivatkozott a pápa az idei felhívásában, amikor a világ vezetőit és befolyásos embereit szólította fel a globális összefogásra, hogy a jövő generációját ennek szellemében oktassák (lásd a fentebb hivatkozott korábbi írásban). Világszerte egy közös tananyagot készítenének elő, hogy mindenütt környezettudatos ifjúságot neveljenek.

És ennek kapcsán jutunk el a hittől való szakadás nyilvános megtételéhez. 2018 februárban a pápa már kimondta, hogy a sokféle vallás Istentől van, és mindannyian testvérek vagyunk itt a földön. Ezzel sárba tiporta a Bibliának azt a kijelentését, hogy az Úr Jézus Krisztus az egyetlen út az Atyához, és nincs üdvösség más névben.

 És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12 – Váradi-Károli 2018)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam. (Jn 14,6 – Váradi-Károli 2018)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Jn 2,23 – Váradi-Károli 2018)

Ha azt mondja ki a pápa, hogy a többi vallás is egyenértékű a kereszténységgel, akkor elutasítja hitünk egyik legalapvetőbb kijelentését! Kimondja, hogy más úton is el lehet jutni Istenhez, és más vallásból is üdvösséget lehet nyerni. De egy más vallás sem adja meg a bűnökből való szabadulást, csak az, aki Jézus Krisztusban hisz.

Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7 – Váradi-Károli 2018)

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatsz. (Róm 10,9 – Váradi-Károli 2018)

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, (1Tim 2,5 – Váradi-Károli 2018)

De ha ez még nem volna elég egyértelmű, akkor nézzük meg, hogy milyen események történtek még.

2019 szeptemberében Ferenc pápa egy sajtótájékoztatót adott egy repülőgépen, Dél-Amerikából való utazása közben. (Ennek hivatalos anyaga itt olvasható.) Ebben a pápa nyiltan kimondja, hogy engedelmeskednünk kell az ENSZ-nek, és a nemzetközi szervezeteknek:

Amikor elfogadjuk a nemzetközi szervezeteket és elismerjük a képességüket arra, hogy globális szinten ítéletet tehessenek – például a nemzetközi bíróság Hágában, vagy az ENSZ. Ha magunkat tekintjük az emberiségnek, akkor amikor ők bejelentéseket tesznek, az a dolgunk, hogy engedelmeskedjünk. Az igaz, hogy nem minden, ami helyesnek tűnik az emberiség egészére nézve, az a zsebünknek is jó lesz, de akkor is engedelmeskednünk kell a nemzetközi intézményeknek. Ezért hozták létre az ENSZ-t. Ezért hozták létre a nemzetközi bíróságokat.” [kiemelés tőlem]

Az a keresztény egyház, aki most már maga alatt tudja a protestáns egyházak nagy többségét is, egyszerűen kijelenti, hogy nem Istennek kell engedelmeskedni, hanem az ENSZ-nek. Ezzel nyíltan elszakad Istentől (immár sokadik esetben), és az egyházat emberek hatósága alá helyezi. Ezzel kijelenti, hogy az egyház számára nem Isten a legfőbb hatóság, hanem az ENSZ. És itt kapcsolódik a Laudato Si az ENSZ-hez, mert abban szinte ugyanazt találjuk, mint az ENSZ „Agenda 21” programját. Ez a program magába foglalja az emberi élet szinte minden területét annak érdekében, hogy egy „fenntartható fejlődést” tegyen lehetővé az emberiség számára. Erőforrások elosztását, népességszabályozást, környezetvédelmet, termelés szabályozást, stb.

De a történet még van tovább is. 2019 szeptemberében nagy vihart kavart, hogy egy bizonyos Dr Eugenio Scalfari nevezetű 95 éves újságíró azt írta, hogy a pápa azt mondta neki egyik privát beszélgetésük alkalmával, hogy „Krisztus, mint názáretbeli Jézus, egy ember, és nem testben megszületett Isten”. Ez az újságíró régóta és rendszeresen beszélget négyszemközt a pápával, de már az is érdekes, hogy a pápa ilyen témákról beszélget egy világi újságíróval a magánbeszélgetések alatt. Egyáltalán miért is vannak ezek a magánbeszélgetések egy világi emberrel? De maga a pápa nem cáfolta meg ezt a hírt, nem erősítette meg hitvallását, hogy ő hisz abban, hogy Jézus Krisztus Isten volt akkor is, amikor emberi testben megszületett. A vatikáni sajtóiroda kiadott egy magyarázatot, amelyben azt mondják, hogy ennek az újságírónak a szavai nem vehetők szó szerinti idézetnek. De csak ennyi volt a magyarázat, egy ilyen súlyos kérdésben.

De még mindig nem vagyunk az események végén. Nem tudom, hogy hányan tudják, de volt a Vatikánban egy zsinat 2019 októberében, az Amazonas zsinat. Már a zsinat előtt több hithű katolikus felszólalt, és még Athanasius Schneider püspök és Raymond Burke bíboros is, hogy az Amazonas zsinat munkaanyaga istenkáromlást tartalmaz.

A zsinat munkaanyagának néhány pontja nem csak nincs összhangban az egyház hagyományos tanításával, hanem egyenesen ellentétes vele.”

az igazság, hogy Isten kinyilatkoztatta magát teljesen és tökéletesen a Megváltónak, az Isten FIának megszületésének titkán keresztül, el van homályosítva, ha meg nincs tagadva.”

zavaró ajánlások a munkadokumentumban előre vetítenek egy hitehagyást a katolikus hittől”. (mindhárom idézet: Burke bíroros, 2019.09.05. itt olvasható)

A munkaanyag egyébként azt mondja, hogy Isten minden élőben benne benne van, és minden élő kommunikál az egész kozmoszban. Ezzel elszakad a keresztény hittől, amely azt mondja, hogy Isten nem része a teremtésnek, és kívül áll a teremtésen. Ami itt le van írva, az a panteizmus jellemzője, hogy minden élő része a mindent átjáró istennek. Ez a keleti vallások és a természeti népek vallása, de nem a kereszténységé.

A munkadokumentum 86. pontja azt is kimondja, hogy az indiánok szertartásai elengedhetetlenek a belső egészség fenntartása érdekében, amelyek átjárják az élet és a természet körforgását, és ezek tartják távol a gonosz szellemeket és a betegségeket. Hol marad akkor az, hogy Isten a gyógyító, és Jézus Krisztus az Úr mindenek felett, és az Ő sebei által gyógyultunk meg? Amikor Jézus azt mondja, hogy tanítsunk minden népeket? Ugyanis ezzel azt mondja ki, hogy hagyni kell a pogány rituálékat, mert abban van az embereknek egészsége és az szabadít meg a gonosztól, nem a mi Urunk Jézus Krisztus és a mi Atyánk! Ez nyílt hitehagyás!

Fundamentalista katolikus körökben nagy felzúdulást keltett már az a tény is, hogy a zsinat megnyitója egy amazonasi indián pogány szertartás volt a Vatikánban. Letettek egy pogány szimbólumot is, amit „átkereszteltek” kereszténnyé.

Később, ezt a két Pachamama szobrocskát, munkásoknak öltözött hívők elvitték a templomból, ahol ki volt állítva, és a Tiberiszbe dobták (a szobrokról több magyar hírt is lehet olvasni). A zsinat munkaanyaga pedig többek között azt mondja, hogy meg kell kérdeznünk az indiánokat, hogy hogyan kell együtt élnünk a természettel. A hitüket is tiszteletben kell tartanunk, mert a hitüket átszövi a természettel való szoros kapcsolatuk. Már nem az a cél, hogy Jézus Krisztust prédikáljuk a pogány népeknek, hanem az, hogy mi, keresztények, tanuljunk a pogány népektől!

Ennek a zsinatnak volt több olyan pontja is, ami az egyház megreformálását célozza. Arról nem beszélve, hogy az ott élő indiánok, már ugyanúgy városokban laknak, mint mi itt Európában, és csak a zsinat kedvéért öltöztek jelmezbe. Ezzel akartak nagyobb nyomatékot adni, hogy szegény indiánoktól a gonosz kapitalisták elveszik az élőhelyüket. A másik fő hangsúly azon volt, hogy annyira kevés ott a férfi pap, hogy engedélyezni kell a női papokat és a házasságot a papoknak, mert annyira kevesen vannak arrafelé, hogy így lehetne orvosolni a paphiányt.

Összefoglalva

Ferenc pápa többször olyan kijelentéseket tett, amelyek már nem egyeztethetőek össze a keresztény hittel. Nyíltan a globalista eszmék mögé áll, és a világ megmentéséért képes olyan egyezményeket kötni, amik már nem egyeztethetőek össze a keresztény hittel. A többi vallást is ugyanolyan Istentől valónak tekinti, mint a kereszténységet. Ez sem egyeztethető össze a keresztény hittel.

Nyíltan támogatja az ENSZ emberiség ellenes Agenda 21 programját, amely egy globális kommunista rendszert akar bevezetni a föld megmentése érdekében, a fenntartható fejlődés szlogenje mögé bújtatva. Ugyanis annak érdekében, hogy a gyermekeinknek legyen jövője, az ENSZ központilag akarja meghatározni, hogy kinek lehet gyereke, és kinek nem. Kinek mit kell termelnie, és ki az, aki nem termelhet. Ők fogják megmondani, hogy hol kell élniük az embereknek, mert akkor fogják tudni biztosítani az ellátást. De láttuk, hogy a klímaváltozás az egy kitalált közös ellenség, amellyel szemben az egész emberiséget össze akarják terelni egy világkormány alá. Amikor ez megvalósul, akkor az lesz az emberi szabadság vége. Már nem vagyunk messze tőle. Ahogyan a bevezető ige is mondta, hogy az egyház hitehagyása után nem sokkal meg fog jelenni a bűn embere, a veszedelem fia. És ezzel elérkezünk a végidők legvégéhez.

Mert belopóztak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat és Istent, és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják. (Júd 4 – Váradi-Károli 2018)