…Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, (Jel 1,5)
Az Úrral kötött szövetségeknek egy igen fontos eleme a vér. Ahogyan a fenti igéből is látjuk, ez a bizonyságtétel az egyik legfontosabb számunkra, hogy Jézus a vére által megmosott minket a mi bűneinkből. Jézus azok számára menedék az ítélet elől, akiket megmosott a vérével a bűneiktől. Hogy pontosabban értsük, hogy mit is jelent a szövetség vére, nézzük meg az ószövetségi példákat.
És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentel a hústest tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalva az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsid 9,12-15)
Az áldozatok vérének minősége különböző erővel bír. Egy állat vére nem képes megváltani egy embert a bűneiből, mert alacsonyabb rendű élet, mint az emberé. Ahogyan tudjuk, egy ember sem halhat meg egy másikért váltságul (Zsolt.49,8), tehát az egyes emberek élete olyan drága, hogy az én áldozatom nem elég kettőért. A bűneim miatt elsősorban magamért kellene az életem odaadnom, ezért az „értékéből” már nem maradna a másik ember hasonlóan drága életének a megmentésére.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. (Zsid 10,1-4)
Lehetetlen, hogy az állatok vére eltörölje a bűnt. Az áldozatokra tekintve Isten csak elnézte a korábbi bűnöket (Róm.3,25), de azok nem voltak képesek a bűnök bocsánatát is megadni. Ráadásul a lelkiismeretet sem tudták megtisztítani a bűntudattól. A Zsid.9,13 kimondja, hogy a bakok és bikák vére a tisztátalanokra hintve megszentel a hústest tisztaságára. Mondandónk szempontjából a fő hangsúly most a „tisztátalanokra hintve” kifejezésen van. Vizsgáljuk meg ennek az ószövetségi párját.
Mózes pedig vette a vért, és ráhintette a népre, és mondta: Íme a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mind ama beszédek szerint. (2Móz 24,8)
Ha végigolvassuk ezt az ószövetségi történetet, akkor láthatjuk, hogy a nép, akit meghintettek a szövetség vérével, nem ment át egy megtisztulási folyamaton. Ők kijelentették, hogy az Úr törvényei szerint akarnak élni, és készek a szövetség megkötésére. Ezek után hintette meg őket Mózes a szövetség vérével, amely állatok vére volt. Ettől fogva Isten a szövetségeseinek tekintette a népet. Tehát nem a nép cselekedetei voltak azok, amelyek feljogosították őket erre a szövetségre, hanem a vér. Ugyanez vonatkozik ma ránk, Krisztus vére által.
Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7)
Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; (Kol 1,14)
Jézus vére által van váltságunk és a bűneink bocsánata. Ennyivel kiválóbb Jézus vére, mint akármely más teremtmény vére. Ha a mi áldozatunk nem elég két embernek, akkor mennyivel drágább Jézus vére és áldozata, ha az egész teremtést megválthatta! Az Atya eleve ismerte azokat, akik fiaivá lesznek (Róm.8,29; Ef.1,5), és előre tudta, hogy mekkora áldozatra lesz szükség, hogy mindeneket megválthasson a halálból. Ahogyan a zsidó népet is Ő választotta magának, úgy ma sincs másképp az Újszövetség idején.
Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pét 1,2)
Az övéi ki vannak választva a Jézus vérével való meghintésre. De jól figyeljünk, nem csak a meghintésre, hanem az engedelmességre is! Amikor kijelentjük, hogy szövetségre akarunk lépni Istennel, akkor úgy jöhetünk az Úrhoz ahogy vagyunk, és nem kell előtte semmilyen megtisztuláson átmennünk. Ahogyan az ószövetségi példából is láttuk, a vérrel való meghintéssel nyerjük meg a szövetséget és megtisztulást, nem a mi cselekedeteinkkel.
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. (Róm 5,8-10)
Ismét azt látjuk, hogy Isten megelőlegezte mindezt Krisztusban. Krisztus vére tart meg minket ebben a szövetségben, s nem a magunk erőfeszítései. Ez a vér hoz nekünk megbékélést az Atyával és megigazulást előtte. Ez a vér pedig egy örökké tartó szövetségnek az erejét hordozza. Az áldozat vérének a bemutatásával kell az áldozatot „hitelesíteni”, ezért Jézus közbenjár értünk folyamatosan.
De ez esküvéssel, az által, aki azt mondta neki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint: Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak: De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert minden ha él, hogy esedezzen értük. (Zsid 7,21-25)
Mindezek bizonyítékai annak, hogy Jézus áldozata mennyivel kiválóbb bármi másnál a teremtett világban, és ezért volt elegendő egyszer bemutatnia a vérét a mennyei szentélyben (Zsid.9,24). Hogy tisztában legyünk azzal, hogy kik vagyunk az Úrban és milyen alapon állunk meg az Ő szövetségében, kulcsfontosságú, hogy lássuk a vérrel való meghintés fontosságát. Újra szeretném hangsúlyozni, hogy Jézus vére által vagyunk szentek:
Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. (Zsid 13,12)
Ezért nagyon fontos, hogy megfelelően tiszteljük Jézus vérét:
Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. (Zsid 10,28-31)
Ha komolyan megtértem az Úrhoz, és komolyan kértem a bűneim bocsánatát és komolyan akartam, hogy Jézus vére tisztítson meg és legyek az Ővé, akkor nagyon nagy ára van annak, ha utána én mégis meggondolom magam. Ahogyan láttuk Jézus vérével meghintve lenni az egyik legnagyobb megtiszteltetés a teremtésben, és ha én ezt a szövetséget megtaposom azok után hogy megtapasztaltam annak ajándékait, akkor valami rettenetestől kell félnem (Zsid.6,4-6).
A kegyelem és a váltság nem úgy adatik, hogy a szövetség megkötése után folytassuk a korábbi bűnös életünket (Róm.6,19-23), hanem kezdjünk új életet Istennel. Ez a megtérés lényege. Isten azoknak ad kegyelmet, akik nem élnek vissza azzal. Ha a kegyelmet arra használom, hogy a bűnös életem kívánságait elégítsem ki a továbbiakban is, akkor elvesztem ezt a kegyelmet. Ha nincs bennem a törekvés a megszentelődés és az isteni élet után, akkor elvesztem ezt a kegyelmet, és még ítéletet is hozok magamra. Csak akkor maradok meg ebben a szövetségben, ha a szövetség megkötése után az Úr parancsolatainak engedelmességében járok.
És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)
Az engedelemsek kapják meg az örök üdvösséget. Mivel ez a vér biztosítja számomra a szövetség elérhetőségét, ezért ahogyan az Ószövetség idején vitték a napi égőáldozatot, amelynek része volt egy bárány, olajjal kevert liszt és bor (2Móz.29,38-42). Naponta meg kellett emlékezni a szövetségről. Ahogyan látjuk, a mai úrvacsorában is mindezek az „elemek” megvannak. A bárány, a feláldozott Jézus; liszt és olaj a Szent Szellemtől kijelentett Isten igéje (5Móz.8,3); valamint a bor, amely a szövetség vérének jelképe, ahogyan Jézus az úrvacsorát szerezte nekünk (Mt.26,26-28). Tudjuk, hogy az Ószövetségben, a szellemi dolgoknak csak az árnyékai vannak meg (Zsid.10,1), de a valóság mindig Krisztusban és szellemben van. Azért, hogy a szövetség vére rajtunk legyen, nekünk is naponta magunkhoz kell vennünk az úrvacsorát!
Mivel Jézus áldozata hozta el nekünk ezt a szövetséget és láttuk, hogy szenvedés nélkül sem áldozatot hozni, sem szeretni nem lehet, ezért készüljünk fel mi is, hogy ezen az úton szenvednünk kell majd.
Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,8-9)
Jézus is a szenvedésekből tanulta meg az engedelmességet. Tapasztalatból mondhatom, hogy a szenvedés sohasem öröm, viszont az engedelmesség igen nagy öröm, mert kiváltja az Úr és a Szent Szellem örömét is bennünk, mert az Atya akarata kerül végrehajtásra általa. Jézus is, és az apostolok is az engedelmességük révén tudtak olyan sok csodát és a Szent Szellem erejét megtapasztalni. Ez engedetlenséggel lehetetlen.
Az ígéretek hatalmasak azoknak, akik mindvégig kitartanak ebben a szövetségben. Azért szólít fel oly sok helyen az ige, hogy meg kell őriznünk a hitet és a bizalmat mindvégig (Zsid.3,6; 3,14; 10,35).
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki, Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi lelkünk üdvösségére. (Zsid 10,32-39)
Tiszteljük Jézus értünk ontott vérét, amely minket is megszentel. Tartsunk ki ebben a szövetségben, mert ha meghátrálunk, akkor elveszünk. Amint feladjuk az új életünket ebben a szövetségben, abban a pillanatban lemondunk a hitünkről is, és megtapossuk ezt a szent vért. Maradjunk meg ebben a szövetségben, amelynek nagy jutalma van!
Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert miután megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. (Jak 1,12)