A klímahiszti kapcsán – enyhe telek Magyarországon

Újabban egyre nagyobb hangsúlyt kap mindenhol a klímahelyzet. Szinte pánikhangulat uralkodik, és már kilátásba helyezték, hogy a járványügyi lezárásokhoz hasonlóan, klíma-lezárások lehetnek a jövőben, hogy a szén-dioxid-kibocsátást csökkentsük. Bár a járványügyi lezárások alatt, amikor szinte mindenki otthon volt, legalábbis az USA-ban, akkor Bill Gates is meglepetten írta a blogján, hogy a lecsökkent forgalom ellenére, úgy, hogy a légi közlekedés is állt, a széndioxid kibocsátás 90%-a a normál helyzetnek megfelelőnek.

Ha valaki szeretne egy józan hangot is hallani erről, annak ajánlom Björn Lomborg írásait, aki sokáig az ENSZ klímaügyi tanácsadója volt (lehet, hogy még mindig az). Az oldalán angolul lehet olvasni az írásait és a nyilatkozatait. (lomborg.com) Bár látjuk, hogy az elit csak minket, kis embereket akar korlátozni. A Világ Gazdasági Fórum gyűlésére Davosba, több mint 140 magángéppel érkeztek a meghívottak. De most az energiaárak emelkedése is olyan döntésekre sarkallta a kormányokat, hogy indítsanak be széntüzelésű erőműveket. Már nem olyan érdekes, hogy a gyerekeink jövőjét égetjük el.

De nemrég a kezembe akadt egy igazi kincs. A Magvető kiadó 1986-ban megjelent könyve, melynek címe Hasznos tudnivalók. Ebben van egy írás, amely azt a címet viseli, hogy Enyhe telek Magyarországon. Olyan eseteket ír le, amilyenhez hasonlót még csak nem is hallottunk az elmúlt száz évben. Érdemes elgondolkodni, hogy akkor a mai helyzet mennyire súlyos is.

És most álljon itt az írás, amely önmagáért beszél:

ENYHE TELEK MAGYARORSZÁGON. Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölccsel; 1186-ban februárban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt. 1289-ben a falusi leányok karácsony és vízkereszt napján búzavirágból, violából és más virágokból fontak koszorút, januárban a fák virágoztak, a madarak tojtak, februárban a szőlőnövések már nagyok voltak. 1332-ben vízkeresztkor már szántottak. 1397-ben májusban már learattak. 1421-ben a fák mártiusban, a szőlők áprilban virágoztak; ugyan ekkor érett cseresnyét, májusban érett szőlőt lehetett találni, mely június 24-re mindenütt teljesen megérett. 1424-ben karácsonykor és vízkeresztkor elég virágot lehetett találni. 1473-ban a gyümölcsfák októberben másodszor virágoztak, és Márton napkor érett cseresnyét lehetett enni. Különösen enyhe tél volt 1530, 1538, és 1572 is, még melegebb 1607-8-i, amikor februárban a legkésőbbi virágok is kinyíltak… Az 1707, 1722 és 1759-i egész tél valóságos nyár számba mehet, olyan meleg volt, hogy 1722-ben februárban a gyümölcs fák és növények virágoztak; 1759-ben február 12-én a legyek széltében röpdöstek; a szilvásokban Szt. György nap előtt két héttel lekaszálták a füvet, a fák oly levelesek voltak, mint nyáron, s a kánikulai meleg szinte meg ölte az embert; a szárazság olyan nagy, hogy tavak, folyók, kutak kiszáradtak… 1778-79-ben Pál forduláskor a gyermekek a szabadban fürödtek, őszkor pedig Szilágyban némely gyümölcs nem csak 2-szor ért meg, hanem a somlyai magas hegyeken több gyümölcsfa 3-szor is virágzott. 1787-ben decz. 3-áig olyan szép idő járt, hogy a rozs sok helyen kihányta a fejét, s 1788 januárban az egész hónapban szántottak, s a fák levelezni kezdtek. 1790-91 decz. és jan. hóban elég vadsalátát, szegfűgombát, ibolyát hordtak a mezőről, s 1792. febr. 19-én a bodzafák levelesek voltak, árnyat tartottak, az eperfa levele ezüstgaras nagyságú volt. 2-szor 25-én fakadtak ki a fák, s szept. eleje olyan meleg, melyhez hasonlót nem említ a krónika. 1795-96 januárban több helyen 2-szori alma termést szedtek a fáról, mely sem színben, sem ízben nem különbözött a nyári terméstől, s egész hónapban olyan meleg volt, hogy a méhek, legyek, szúnyogok széltében röpdöstek.