Sinai kódex – 5.rész – Összefoglaló

Ebben az írásban összegezzük mindazt, amit az eddigi információkból bizonyosan leszűrhetünk. A történetet időrendben állítottam össze, mert így jobban kitűnik, hogy az események hogyan követhették egymást, és melyik beszámolónak lehet nagyobb hitele.

Történetünk szempontjából az első esemény, amely említést érdemel, az egy bizonyos Burkhardt utazásairól szóló feljegyzés, amely szerint a Sinai hegyen lévő Szent Katalin kolostorban egyetlen említésre méltó antik kéziratot őriztek, amely az evangéliumot tartalmazta. Ő 1816-ban látta ezt a kéziratot, amelyet 1837-ben egy bizonyos Lindsay is látott, aki Burkhardt utazásait is megemlítette. Vagyis a bibliai kéziratok szempontjából a Sinai hegyen lévő Szent Katalin kolostor nem játszott fontos szerepet. Sokkal jelentősebb volt a mai Görögország területén lévő Athos hegyen található kolostor.

Konstantin Simonides elmondása szerint, Benedikt nagybátyja az orosz cárnak egy hozzá méltó ajándékot szeretett volna előkészíteni, hogy a cár talán megajándékozná a kolostort egy nyomdagéppel. Arra gondoltak, hogy egy a régi stílus szerint írt Bibliával ajándékoznák meg, és erre a célra egy ott lévő üres kódexet használtak fel. Nagybátyja kérésére 1839 és 1841 között Konstantin Simonides elvégezte a kódex másolását, amelyet azonban nem fejezett be, mert Hermász pásztor könyvének a végét nem írta le, illetve a javításokat még nem vezette át. A kódexben több helyre jeleket helyezett el, amelyek vagy hivatkozásokat, vagy más egyéni azonosítókat tartalmaztak. A régi pergamen használatát igazolja, hogy a pergamen hibáit a kódex másolója kikerülte, és a szöveget a már meglévő sérülések köré írta. Amennyiben ez valóban egy negyedik századi kódex lenne, és egy friss pergamenre írták volna, akkor a szöveg is sérült volna a pergamennel együtt. Így azonban azt látjuk, hogy a pergamen már kezdett hibás lenni, amikor a másoló elkezdett írni rá. Ez Simonides történetét igazolja.

Lambros, aki maga is tudós volt, 1895-ben összeállított egy kiadványt az Athos hegyen lévő kéziratokról. Ebben megemlíti mind Simonides, mind Benedikt, mind pedig a történetünkben később felbukkanó Kallinikos testvér nevét, akik a kérdéses időszakban, mármint 1839 és 1841 között valóban ott tartózkodtak az Athos hegyén, és kéziratokon dolgoztak. Ezzel ő is igazolja Simonides történetét.

1841-ben a Konstantinápolyban lévő Konstantinus rendfőnök levelet írt Simonidesnek, hogy mennyire tetszik neki a kódex, és elküldi azt javításra a Szent Katalin kolostorba a Sinai hegyre, hogy összevessék az ott lévő másik három antik kézirattal. Ezt az információt igazolja Pophirius Uspensky bíboros is, aki 1845-ben járt a kolostorban, és arról tesz bizonyságot, hogy négy antik kódexet, vagy kéziratot őriznek a Szent Katalin kolostorban. Ahogyan Konstatntinus leveléből látjuk, három már 1841-ben ott volt, és ahhoz érkezett Simonides kódexe, mint negyedik.

1843-ban Konstantin Simonides publikálta Barnabás levelét egy olyan görög szöveggel, amely addig ismeretlen volt Európa nyugati felén. A kiadás érdekessége, hogy az sehol máshol nem található meg ugyanebben a formában. A szöveg egy kritikai összeállítása Barnabás levelének, amely a Sinai kódex szövegét tartalmazza, a margóra írt javításokkal együtt. Amennyiben a Sinai hegyen el volt temetve a kolostorban az egyetlen olyan kódex, amely tartalmazta ezt a szöveget, akkor kérdés, hogy hogyan publikálhatta Simonides ezt az ismeretlen szöveget. A szöveggel kapcsolatban azt is láthattuk, hogy ez igen nagy valószínűséggel egy 19. századi görög fordítás, amelyet a korai latin szövegekről fordítottak vissza görögre. Ez a körülmény ismét Simonidest igazolja.

1844-ben eljut Konstantin Tischendorf is a Sinai hegyen lévő kolostorba. Akkor az ő elmondása szerint, egy szemeteskosárban talált rá a kódexre, amelyből elégették a kéziratokat. Állítása szerint, ekkor ő felismerte, hogy milyen nagy értékűek ezek az antik kéziratok, és meghagyta a szerzeteseknek, hogy vigyázzanak rájuk, mert felbecsülhetetlen értékűek. Ahogyan elmondja, odaadtak neki több ívet, amelyet el is hozott magával. Ezt privát levelezésében úgy írja le, hogy a “tulajdonába került” néhány értékes kézirat. Amikor később könyvben ír erről, akkor már úgy fogalmaz, hogy ezeket ajándékba kapta a szerzetesektől.

Ezt a történetét cáfolja, hogy nem égettek pergameneket, mert az állati bőr rosszul és büdösen ég. Továbbá Kallinikos szerzetes, akit tanúként hozott fel Simonides, azt mondja el l a The Guardian újságban megjelent levelében, hogy Tischendorf ellopta azokat a pergameneket, mert a kolostor könyvtárosa éppen akkor súlyos beteg volt, és már nem állt fel a betegágyából, hanem el is hunyt.

A Tischendorf által elhozott íveket ajándékképpen odaajándékozta a Szász fejedelemnek, amelyet ma úgy ismerünk, mint Kódex Frederico-Agustanus. Ahogyan az erről a szakaszról készült képeken láttuk, ezek mind fehér pergamenen vannak, ellentétben a kódex többi részével, amelyek erősen sárgásak. Erről bővebben szóltunk a sorozat első részében. De még 1845-ben és 1850-ben is, amikor Porphirius Uspensky ott járt a Sinai hegyen, arról tesz bizonyságot, hogy a kódex lapjai fehérek.

Simonides 1852-ben látta viszont a kódexet, amelyet ő írt, de akkor már erősen megrongált állapotban. Vagyis 1850 és 1852 között az addig szép fehér kódexet valaki mesterségesen “öregítette”, hogy hihetőbb legyen, hogy egy antik darabról van szó.

1855-ben Simonides elhozza Lipcsébe Hermász pásztor levelét görög nyelvű kéziraton, amely előtte ismeretlen volt a nyugati kutatók és régészek körében. Ezt az egyetem két professzora ki is adta 1856-ban. A kiadványt Tischendorf is kommentálta, és azt állította róla, hogy egy késői visszafordítása a latin szövegnek görögre. Ezt mások is megerősítették, akik nyelvészeti szempontból vizsgálták Hermász pásztor levelét. Megint az a helyzet mint Barnabás levelével kapcsolatban, hogy ez a görög szöveg, amely egyébként megegyezik a Sinai kódexben található szöveggel, ismét egyedül Simonides közvetítésével kerül először a nyilvánosságra. Tischendorf, amikor 1859-ben elhozza a Sinai kódex további részeit, akkor visszakozott arról az álláspontjáról, hogy Hermász pásztorának a szövege egy késői fordítás lenne, hiszen akkor a kódex nem lehetne a negyedik századból való, ahogyan ő azt szeretné.

1859-ben Tischendorf orosz diplomáciai segítséggel elhozza a Sinai kódex többi részét is a kolostorból, azzal az ígérettel, hogy miután feldolgozták a szöveget, visszajuttatja azt oda. Erre azonban nem került sor. A kódexet Szentpétervárra vitték, és a következő tíz évben Tischendorf elkészítette róla a fakszimile kiadást. Ebből ismerhette meg a világ is, hogy mi a tartalma a Sinai kódexnek.

Ezek után 1863-ban kezdődik meg a nyilvánosság előtt is a vita arról, hogy valójában mi az eredete a kódexnek, és mikor és hogyan készült.

Ha átgondoljuk az eseményeket, és a tanúk elmondásait, akkor azt vesszük észre, hogy Tischendorf állításai nem állnak meg, viszont Simonides története egyre több megerősítést nyer. Aki ma a legnépszerűbb video megosztó oldalon megnézi a kódexről készült felvételeket, akkor láthatja, hogy nem vigyáznak arra, hogy nehogy eltörjön egy oldal, vagy valamilyen módon kárt ne okozzanak a lapokban.

Amikor megvették az angolok Sztálintól: (sajnos a beágyazott video nem minden esetben látszik – dolgozunk a javításon)

és ma:

Egyes antik kódexeket még kesztyűben sem lehet megérinteni, mert érintésre leválnak a betűk a papírról. Egyébként is a lapjaik elszíneződöttek és besötétültek, ellentétben a Sinai kódex lapjaival. Az is feltűnő, hogy míg egy-egy lapon a fakulás és az idő nyomai olyan feltűnőek, hogy alig olvasható az írás, addig ugyanannak az ívnek a másik oldala teljesen ép, és éles, harsogó az írás (pl.Q35_F1_r és Q35_f1_v).

A Lipcsében őrzött Frederico-Agustanus Kódex is, még 1913-ban teljesen ép fehér pergamenként van leírva. De a kódex többi részéről is azt olvashattuk Uspensky bíborostól, hogy fehérek a lapok. Azóta azonban a lipcsei lapok is több romlott oldalt tartalmaznak. Például az M_Q48_F8_v oldal olyan, mintha ott ki akartak volna törölni egy bejegyzést a lap aljáról. Egyébként pedig az egész kódexnek erősen elszíneződöttnek kellene lennie az eltelt 1700 miatt.

Ahogyan az első részben megvizsgáltuk, sok esetben az írás kikerülte a lapokon lévő sérüléseket. Ez ismét arra enged következtetni, hogy az ívek jóval korábbiak, mint az írás, amely rákerült. Tischendorf és társai megvádolták Simonidest, hogy ő több mint 2 millió oldalnyi anyagot hamisított meg, és ez számukra hihetőbb, mint amikor Simonides azt mondja, hogy ő csak ezt az egy kódexet másolta két éven keresztül. Ez sokak számára lehetetlennek tűnik.

A korabeli nyugati tudósok azt is állítják, hogy a Vatikáni és a Sinai kódex annak az 50 kódexnek a része, amelyet Nagy Konstantin megrendelésére készítettek. Ez már csak azért is gyanús, mert a szövegben több olyan hiba is van, amely nem lenne méltó a császár megrendeléséhez, aki a legjobb minőséget kérte a másolóktól. És ismét, a pergamen is már hibás volt, amikor elkezdtek rá másolni. A császár megrendeléséhez és parancsához nem lett volna méltó egy hibás pergamen használata.

Vagy az olyan hiba, mint a szövegből való tetemes elhagyás. A Q35_F4_v oldalon, az 1Krón.19,17 után minden jelzés és megszakítás nélkül a 2Ezsdrás 8,8 következik.

(jobbszélső oszlopban jelöltem)

Ez milyen másolói minőségre és felelősségre utal? Könnyebb elfogadni, hogy egy fiatalember másolta nagy sietséggel, mint azt, hogy egy császár megrendelésére dolgozó gondos másoló írta volna.

Egyébként pedig, ha mindkettő ugyanannak az 50 megrendelt másolatnak a része lenne, akkor hogyan lehet, hogy ennyi eltérés van közöttük? Ahogyan John William Burgon mondta, hogy könnyebb két olyan egymást követő verset találni, amelyek eltérnek egymástól, mint két olyat, amelyek megegyeznek egymással a két kódexben. Ez hogyan lehetne méltó a nagy császári megrendeléshez? Ez még egy normál másolói munkának is rossz.

A Sinai kódexet egyébként mind a mai napig nem vetették alá kémiai kormeghatározásnak, és más laborvizsgálatnak. Megelégedtek a paleográfiai vizsgálattal, de ahogyan láttuk, hiszen a mi vizsgálatunk is a szöveggel és a lehetséges külső jegyekkel foglalkozott, már az is elegendő bizonyítékot ad legalább a kételkedésre. Az viszont az egész tudományos társadalomra rossz vényt vetne, ha kiderülne, hogy rossz következtetéseket vontak le, vagy felültek egy Tischendorf által előadott hazug történetnek, és ezért nem mernek visszakozni az álláspontjukról, hanem inkább figyelmen kívül hagyják a nyilvánvalót.

Bár itt azért meg kell állnunk egy pillanatra. XVI. György pápa különösen ellenséges volt azokkal szemben, akik nem voltak részei a katolikus egyháznak. Az ő pápasága alatt igen aktív volt az inkvizíció, és erről még Garibaldi is beszámolt, amikor elfoglalták a Vatikánt. 1844-ben ugyanez a pápa kiadott egy enciklikát, amelyben átkozza a bibliatársaságokat, és szörnyű bűnnek tartja, ha valaki csatlakozik hozzájuk. Ez a pápa fogadta Tischendorfot egy magánkihallgatáson, aki ezután indult útjára kéziratokat keresni. Az is szembeötlő, hogy később is, az Egyiptomból származó bibliai leletek egy jezsuita szerzetes közvetítésével kerültek Európába. Ahogyan korábban is írtam, az is feltűnő, hogy egy addig ismeretlen német kutató csak úgy ki és be járhat az ortodox egyház kolostoraiba, és kéziratokat gyűjthet magának. Ezt támogatás nélkül nem tudta volna megtenni.

Érdekes időzítés az is, hogy a Vatikáni kódex fakszimile kiadása is 1857-ben jelent meg. Ugyanis a reformáció kezdete óta a protestáns körökből senki sem fogadta el a Vatikáni kódexet, mint Isten Igéjének a hiteles képviselőjét. Azzal azonban, hogy megjelent a Sinai kódex, már egy a katolikus egyháztól független forrás is elérhető volt a protestáns világnak, amely szövegében meglehetősen nagy hasonlóságot mutat a Vatikáni kódex-szel, vagyis a Katolikus egyház által is használt Vulgata-val. A Sinai kódex érdekessége, hogy bár több fontos igeszakasz hiányzik, a katolikusok által elfogadott apokrif írások hiánytalanul megvannak benne.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy az a Katolikus egyház, amely mindeddig ellene állt a Vulgatatól eltérő bibliák kiadásának és elfogadásának, a mai kritikus szövegeken alapuló kiadásokat már elfogadja, sőt, azokat már a magáévá is tette, és azok latin fordítását tette meg az egyház hivatalos Bibliájának. Ennek alapja ugyanis a Vatikáni és a Sinai kódexek. Nem érdekes?

Tischendorf és Hort is azon volt, hogy letörje a Textus Receptus egyeduralmát a Biblia szövegét illetően, és céljaikat remekül szolgálta mind a Sinai, mind a Vatikáni kódex. Ezzel azonban elindítottak egy olyan kételkedési hullámot az egyházon belül, amelyre korábban nem volt példa. Azóta egyre több keresztény kérdezi meg, hogy “Valóban ez lett megírva? “Valóban ezt mondta Isten?” Mindkét kódex aláássa Isten Igéjének a tekintélyét. De továbbmenve, a Sinai kódex nyomán keletkezett új Bibliák már az okkult közösség számára is “jó” bibliának számítottak. Erről maga Helena Blavatsky, a teozófiai társaság alapítója, és több szabadkőműves is bizonyságot tettek.

Úgy tűnik, hogy a Sinai kódex több kárt okozott a kereszténységnek, mint hasznot hozott.

Sinai kódex – 4.rész – Simonides története

A Sinai kódex történetét elsősorban Tischendorf előadásából és értékeléséből ismerte meg a kortárs tudományos kör. A kódexet magát pedig senki sem láthatta igazán, mert azt Szentpéterváron őrizték, és csak a Tischendorf által előkészített fakszimile kiadást olvashatták. Konstantin Simonides neve sem volt ismert a nagy nyilvánosság előtt, hiszen ő is csak azokkal tartotta a kapcsolatot, akiket érdekeltek azok az ókori görög kéziratok, amelyeket ő szállított Görögországból. 1862-ben azonban a The Guardian újságban megjelent egy írás Tregelles-től, aki Hort-tal levelezett az 1881-ben kiadott revideált Új Szövetség kapcsán. Ebben jegyzi meg Tregelles, hogy képtelenség, hogy Simonides írhatta volna a Sinai kódexet. Ettől a levéltől számítva kezdett el az újsággal levelezni Konstantin Simonides is, és jelentek meg sorra azok az írások, amelyek vagy az ő történetét próbálták meg cáfolni, vagy ő és az általa megnevezett források adtak több és több bizonyítékot arra, hogy mi is történt valójában a Sinai kódex körül.

Tragelles megjegyzésére adott választ Konstantin Simonides egy nyílt levélben, amelyet 1863 január 21-én szintén a The Guardian közölt le, és amelynek a mása megjelent az 1863-as The Christian Remembracer 45.kötetében is. Ennek tanúsága szerint Simonides másolta 1840 környékén a Sinai kódexet nagybátyja, Benedikt kérésére, aki az Athos hegyen lévő kolostor egyik professzora volt. Simonides elmondja, hogy 1852-ben a Sinai kolostorban látta újra a munkáját, amelyet előszeretettel nevez Simonides Kódexnek, de akkor már nagy meglepetésére antikolt, elhasznált kinézetben.

Simonides kijelenti, hogy a Sinai kódex az ő keze munkája, és ha jól megnézik a kódexet, akkor mindenki láthatja, hogy semmiképpen sem lehet egy antik darab. Képtelenségnek tartja, hogy bárki is elhiheti azt, amit Tischendorf híresztel róla, hogy ő pergameneket készített, ő írta egy egyiptomi lexikon 10.000 oldalát, az Alexandriai Filológiai katalógus 7.000 oldalát, Uranius 10.000 oldalát, vagyis 8.800.000 oldalt különböző antik íróktól különböző témákban. Kijavított szövegeket, sérült papiruszokat, kitöltött üresen maradt helyeket, stb. amelyek elkészítéséhez Simonides szerint több mint kétezer év emberi élet sem lenne elég. Azt azonban csodának és hihetetlennek tartják, hogy ő másolhatott volna egy Ó és Új Szövetséget. Simonides mindvégig kitartott amellett, hogy ő egyetlen más antik görög írást sem hamisított, hanem egyedül a Sinai kódexet másolta, és az sem megtévesztési szándékkal készült.

Simonides állítását, hogy ő ott tartózkodott a kérdéses időszakban az Athos hegyen, bizonyítja Lambros kiadványa, aki 1895-ben két kötetben kiadta az Athos hegyen lévő kolostor könyvtárában található kéziratok leltárát. Erről a kiadványról nem tudhatta Simonides, hogy őt fogja igazolni, és nem csak őt, hanem az általa megnevezett tanúkat is, mint nagybátyját Benediktet, és egy Kallinikos nevezetű szerzetest. Simonides, Kallinikos személyére hivatkozik mint tanúra, aki részese is volt a kódex elkészítésének, és egy teljesen megbízható, szavahihető, hiteles embernek mondja el.

Lambros kiadványában ezek a személyek így szerepelnek:

(zárójelben a kötet : oldalszám)

Benedikt:

5999. 23 (φ. 161a). Ακολουθια της Ζωοδοχου πηγης Επιδιωρθωθη παρα του διδασκαλου Βενεδικτου. (2:301).

6118. (magyarázat): Μετα διαφορων σημειωσεων, προσθηκων και αφειρεσιων του διδασκαλου Βενεδικτου (2:404).

6194. (magyarázat): Εγραφη δια χειρος του διδασκαλου Βενεδικτου ιεροδιακονου – Bejegyezve Benedikt főesperes saját kezével. (2:414).

6360.8: … διδασκαλου κυριου Βενεδικτου (2:445).

6362. … ελλογιμοου κυρ Βενεδικτου (2:445).

6393. Διδασκαλου κυριου Βενεδικτου ιεροδιακονου (2:452).

Kallinikos:

6387. Χειρ Καλλινικου και εν μοναχοις ελακιστου. (2:451)

6389. `Ο κωδιξ εγραφη δια χειρος Καλλινικου μοναχου. (2:451)

6406. Εν τελει Χειρ Καλλινικου μοναχου. – Kallinikos szerzetes kezében. (2:454).

6407. Δια χειρος του αυτου Καλλινικου μοναχου. – Kallinikos szerzetes saját kezében. (2:454).

Simonides:

643. `Ερμα Ποιμην [Hermász pásztor]. Το λοιπον μερος της συγγραφης πλην του τηλους, σωζομενου μοννον εν λατινικη μεταφρασει, ευρισκεται εν τρισι φυλλοις εν τη πανεπιστημιακη βιβλιοθηκη της Λειψιας, ωνησαμενη αυτα παρα του περιβοητου Κωνσταντινου Σιμωνιδου. (1:56).

6405. Εν τελει Χειρ Κωνσταντινου Σιμωνιδου. 1841. Μαρτιου 27. – Konstantin Simonides kezében (dátum) 1841 március 27. (2:454)

(Forrás: https://archive.org/details/cataloguegreekm01lampgoog/page/n7/mode/2up – Lambros: Catalogue of the Greek manuscripts on Mount Athos – a fenti kigyűjtés Bill Cooper munkája)

De térjünk vissza a kódex történetéhez. Simonides elmondása alapján, a kódexet a nagybátyja I. Miklós cárnak készítette elő, hogy kifejezze háláját az addigi támogatásokért, és hogy talán megajándékozná a kolostort egy saját nyomdagéppel. Méltó ajándékul a cárnak egy régi stílusban írt kódexet gondoltak. Abban az időben ugyanis alig volt nyomdagép Görögországban, és még az athéniak is Franciaországban rendelték meg a nyomdai munkákat. Nagybátyja kérésére 1839-ben Simonides visszatért Athénből az Athos hegyére, és kicsivel érkezése után meg is kezdte a másolási munkát. Elmondja azt is, hogy a szöveg, amelyet elkezdett másolni, egy másik célra volt korábban előkészítve. Volt a kolostorban egy régi, de nem használt kódex, amelynek a lapjai üresek voltak. Ennek a fa borítását levette Simonides a munkája során, mivel azt tervezték, hogy úgyis újra kötik a könyvet a cárnak.

Simonides 1863-as levelében azt mondja Tragellesről, hogy ő egy nyilvánvaló hazugságot és hamisítást véd, és lenyel mindent, amit Tischendorf mond. De rákérdez Tragellesre, hogy milyen tudományos bizonyítékot tud felhozni a kódex eredetiségének a védelmére? Kérdését meg is válaszolja: semmilyen bizonyítékot. És ő nem vár sem tőle, sem Tischendorftól semmi ilyet, mivel azt állítja, hogy szemben vele, ők nem jártasak a paleográfia igazi tudományában.

1863 január 28-án, szintén a The Guardian újságban Mr Bradshaw rékérdez, hogy ha ezt a kötetet nem a csalás szándékával készítették 1840-ben, akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen antiknak néz ki?

Erre válaszul Simonides elmondja, hogy ahogyan ő 1852-ben viszontlátta a kódexet, azt akkorra szisztematikusan megrongálták, hogy egy sokkal régebbinek tűnő kinézete legyen, mint amilyennek eredetileg szánták.

példák a rongálásra:

Codex Sinaiticus – M_Q11_F2_r

Codex Sinaiticus – M_Q12_F1_r

Simonides tanúként hozza fel Kallinikos szerzetest, aki a kódex másolása idején szintén az Athos hegyen tartózkodott:

“Athoson lakott, amikor én a Sinai kódexet írtam (amely 1840 körül volt); ő felügyelt engem a munka során, szemtanúja volt annak. Ezért értékesnek tekinthetjük az ő bizonyságát.” – Simonides, 1862 dec.3. (Forrás: a legtöbb idézet a “The journal of sacred literature and biblical record” VOL.III. 1863 kiadásából származnak.)

Bár Simonides tanúként nevezte meg Kallinikos szerzetest, az nem is Simonidesnek válaszolt, hanem közvetlenül Angliába küldte el a válaszát:

“Mindezeket a dolgokat tudom, mert ott voltam a helyszínen. És most nyilvánosan is kijelentem az igazság érdekében. Továbbá kijelentem, hogy a kódex, amelyet dr. Tischendorf megszerzett, azonos azzal a kódex-szel, amelyet Simonides írt mintegy huszonkét évvel ezelőtt, és nem más, mivelhogy láttam azt Tischendorf kezében, és felismertem a munkát. Először informáltam Simonidest, aki korábban nem tudott erről, hogy a kódexét elhozták a Sinai kolostor könyvtárából. És eredetileg láttam ezt a fél sort benne – Σιμωvíδον tò δλον ěργον – de két nappal később eltűnt ez az oldal, amely tartalmazta ezt a művészien írt sort, de nem tudom, hogy ki által. De még azt is tudom, hogy a kódex lapjait bevallottan citromlével tisztították, de valójában azért, hogy halványítsák a betűk frissességét, mert tulajdonképpen ez volt a helyzet.”

“És ezeket a dolgokat, szerkesztő úr, magamtól ítéltem meg, kérés nélkül, hogy elmondhassam önnek a halálom előtt, mivel öreg ember vagyok és naponta várom a halált. És ön, az ön részéről nagy szolgálatot tesz az igazságnak és jót tesz, ha ezt a levelemet a pontos tartalmával nyilvánosságra hozza. Őszinte szolgája, stb.” – Kallinikos Hiermonachos – Alexandria 1862 október 15.

Simonides elmondja, hogy a kódexet nagybátyja halála után elküldte Konstantinus elöljárónak Konstantinápolyba, aki mivelhogy korában a Sinai kolostor püspöke volt, azt kérte Simonidestől, hogy vigye tovább a kódexet a Sinai hegyre. Mivel azonban Simonides látogatása idején Konstantinus nem volt ott Antigonus szigetén, ezért Simonides egy levél kíséretében ott hagyta a kódexet. Konstantinus 1841. augusztus 13.-án írt levelet Simonidesnek, melyben kifejezi, hogy mennyire tetszik neki a kódex, és sürgeti Simonidest, hogy térjen vissza Athos hegyére és fejezze be a többi kézirat másolását. (ugyanis a kódexben Hermász pásztorának csak az első fele van meg)

Simonides még több személyt nevez meg, akik mind bizonyságai lehetnek mindannak, amit ő elmond. Még azonban ekkor visszatartja azokat a bizonyítékokat, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy ő írta a kódexet.

Simonides személyével és történetével szemben egy bizonyos W.A.Wright írt az újságban, aki a történetből több dolgot is elferdített, és hazugnak állította be Simonidest, és kitalált személynek nevezte Kallinikost. Vele szemben már nem is csak Simonides lépett fel, hanem egy Frederick Field nevű úr is, aki kifogásolta Kallinikos és Simonides leveleinek a fordítási hibáit, és azokat az állításokat, amelyeket Wright nem is olvashatott ki a levelekből. Szintén Simonides mellett állt ki az a John Eliot Hodgkin is, akinél ott voltak Kallinikos eredeti görögül írt levelei, és akinél Simonides először látta a Frederico-Agustanus kódex fakszimile kiadását. Állítása szerint mindaz, aminek ő tanúja volt, mentesíti Simonidest az ellene felhozott vádak alól.

Smyrna postabélyegzőjével ellátott levelet küldött Simonides az újság szerkesztőjének, amelyet Kallinikos írt neki még 1858.augusztus 5-én. Ebben a levelében Kallinikos arról ír Simonidesnek, hogy 1845 július havában a Sinai kolostorban kezében tartotta a kódexet, de az igencsak hibás volt és megváltozott. Erre Gabriel, a kolostor akkori könyvtárosa azt mondta neki, hogy egy németnek adták oda a kódexet, aki titokban kivett belőle néhány ívet, és amíg beteg volt a könyvtáros, addig “meglépett” a szerzeményével.

Simonides azt mondja, hogy a Sinai kódex felfedezéséről először 1859.május 23-án szerzett tudomást az újságból, és akkor rögtön írt Kallinikosnak, aki 1861.november 9-én válaszolt neki részletesen.

Részletek Kallinikos leveléből:

“Minden ravaszságnak és gonoszságnak a mestere és tanítványa, az a német Tischendorf, váratlanul beleszaladt a hálódba; hogy megvizsgálták a könyvtárban (ahol megtalálható volt röviddel korábban, ahol elhelyezte a te szellemi atyád, Kallistratus, amikor elment Alexandriába) a kódexet, amelyet te írtál az Athos hegyen úgy huszonkét évvel ezelőtt, mint egy ajándékot az orosz birodalom uralkodójának, az elhunyt I. Miklós cárnak. A bölcs és nagyra becsült Benedikt nagybátyádnak kérésére, és ezután a halálát követően elmentél Konstantinápolyba, és átadtad a még befejezetlen műved Konstantinus pátriárkának, aki azt a sinai kolostorból való Germanus szerzetes által a Sinai hegyre küldte, akit te is ismersz. Amelyet később átadtak Hiermonachus Kallistratusnak, hogy összehasonlítsa a Szentírás három másik régi kódexével (amelyeket te is ismersz, amelyek a kincstárban vannak őrizet alatt). És ezt a munkát nem folytatták, mivel te nem mentél el a megfelelő időben a Sinai kolostorba, hogy elvégezd a másolást, a pátriárkák kívánsága szerint. [Tischendorf] kihirdette mint eredetit, és mint Európában minden ismert kódexek között a legrégebbi Ó és Új Szövetséget.”

“Nem csodálkozom a körülményeken, csak azon a tényen, hogy ez a kódex mai amennyire mai, és a te kezed munkája, negyedik századbelinek lett kikiáltva. Valóban egy csoda történt, és az emberek gúnyos mosollyal néznek ránk, hogy hiszünk a csodákban. Ezt a kódexet, fiam, többször is láttam, és kifejezetten hármat azok közül a rövidítések közül, amelyeket az Athos hegyen mutattál nekem, amikor rád néztem az irodádban a munkád közben. Az elsőt így olvastam- Κ. Σιμωνίδου χεὶρ ἐπεραίωσέ με ; a második- Κ . Α . Φ . Σιμωνίδου Μακεδόνος ἔργον θεάρεστον εἰμί ; és a harmadik-Zuwvidov тd 8λov épyov. Láttam a negyediket és ötödiket is, de most nem emlékszem rájuk. Szintén láttam a kalligráfiai szimbólumokat is, és a számos javítást, és ezek javítását, és a jegyzeteket tőled és nagybátyádtól, amelyek által felismertem a te munkádat, de nem szóltam senkinek, és nem is fogok, amíg te nem kéred tőlem; ezért is siettem elmondani neked ezeket az információkat ebben a levélben.”

“A kérdéses kódexet, ahogyan már bizonyosak vagyunk, elszállították Szentpétervárra, hogy kiadják, és az ókori eredetét az ottani tanult [tudósok] megalapozták. Most meglátjuk, hogy ők elismerik-e Tischendorf hiábavaló beszédét, akit jómagam négyszer láttam és beszéltem vele, aki kiváló minden dologban, és egészen tudatlan halhatatlan őseink nyelvét illetően. Csak mechanikusan mondja az igeverseket, és a latin verzió szerint érti a jelentésüket, nem ránézésre. Szóval minden régi görög munka, amely nincs lefordítva, azt nehezen érthetőnek kiáltja ki, és úgy állítja be mint közönséges görög nyelvet, amelyet a bolond kritikusok rómainak kereszteltek. És a kérdések, amelyek a leginkább megállapodottak (a görög paleográfiát illetően), számára teljesen ismeretlenek. Egyszerűen mondva: elhitette a világot a hírneve által, ahogyan ezt te is megállapítottad korábban. Most ez már a te dolgod, hogy bebizonyítsd és kihirdesd ennek az embernek az igazi karakterét, és megmutasd, hogy mennyire eltér attól aminek látszik.”

“ugyanez az ember eljött egy másik alkalommal is a Sinai hegyre 1844. május havában, és látta a kódexet, és titokban kivett belőle néhány ívet (ahogyan már régen megírtam neked), és zavartalanul eltávozott, mert sajnos a könyvtáros, aki megdorgálta és felfedte a gonoszságát, súlyos betegségben feküdt, és röviddel ezután el is távozott az ő nyughelyére a mennyben.”

Ezek után Simonides még részletesen leírja az élete történetét, és beszél a kódex másolás munkájáról. Azt mondja, hogy ő könnyedén ír napi 5 oldalt ebben a stílusban, és 1205 oldalt írt nyolc hónap alatt. Csak azért hagyta félbe a munkát, mert a hártya hibás volt. Egyébként még Tischendorf is elismeri róla, hogy kora gyermeksége óta ott tanult az Athos hegyen lévő kolostorban, és járatos volt a régi írások tanulmányozásában.

Majd Simonides megadta azokat az oldalakat, ahol elhelyezte a saját monogramját, vagy más jeleket, amelyek bizonyítanák, hogy ő volt a másolója a kódexnek. Ahogyan azonban megvizsgálták a megadott oldalakat, pont azok voltak annyira sérültek vagy hiányoztak, hogy nem találták rajuk a megadott jeleket. De akkor ez ismét felveti a kérdést, hogy Simonides honnan tudta, hogy melyik oldalakat kell megneveznie?

A két oldal állításait többen is próbálták kommentálni, és további információkat is hozzátenni a történethez. Egy Lindsay nevű úr például idéz egy bizonyos Burkhardt utazásaiból, aki 1816-ban járt a Szent Katalin kolostorban a Sinai hegyen, és csak egyetlen antik evangéliumi írást említ meg, amelyet 1837 márciusában maga Lindsay is látott. Ezen kívül állításuk szerint nem volt más antik bibliai kézirat a kolostorban.

Silvester Davies, aki 1862 végén Alexandriában volt lelkész, 1863 februárjában arról írt, hogy Alexandriában nem találja a nyomát Kallinikos Hirermonachosnak, de úgy hallotta, hogy a Sinai hegyen van egy ilyen nevű idős és tisztelt szerzetes.

Szintén ő írt 1863-ban egy levelet a Sinai kolostorba, hogy létezik-e egy Kallinikos Hiermonachos, és ha igen, akkor ő ismeri-e Simonidest. Levelére válasz is érkezett egy bizonyos Kallinikos Hiermonachostól, aki elmondja, hogy ilyen néven nem ismer mást, és nem ismeri Simonidest, sőt, a társai közül senki sem emlékszik arra, hogy egy Simonides nevű ember járt volna a kolostorban, bár ő maga nem volt ott 1838 és 1855 között. Egyik társa látta 1852-ben Simonidest Alexandriában. Azt is állítja, hogy a kolostor könyvtárosa szerint, aki 1841 és 1858 között volt könyvtáros, a kódexet 1841-ben találták, és ezért nem lehet Simonides munkája. Nehezményezi azt is, hogy visszaéltek a nevével. A levelét pedig úgy írta alá, hogy “a Sinai Kallinikos Hiermondachos”

A Sinai kolostorban lévő Kallinikos levelére reagált Simonides és elmondja, hogy ő egy Athos hegyén lévő Kallinikos szerzetesről beszélt mindvégig. Csodálkozik, hogy azonnal elfogadják azt a kijelentést, hogy nem létezik másik Kallinikos. Szerinte egy másik Kallinikosnak írtak, és nem annak, akire ő mindig is hivatkozott. Majd részletesen leírja, hogy ő pontosan melyik Kallinikosról beszélt, és részletesen elmondja annak a személynek az életét. Majd elmondja, hogy a Kallinikos név nem ritka, és a Sinai hegyen lévő kolostor püspökét is Kallinikosnak hívják, Alexandria pátriárkáját is Kallinikosnak hívják, és még az Athos hegyen is több Kallinikos létezik. Az, hogy ez a Sinai kolostorban lévő Kallinikos nem ismeri őt, az nem bizonyít semmit sem.

(megjegyzés: Lambros kiadványa egyértelműen bizonyítja egy bizonyos Kallinikos létezését az Athos hegyen, aki a régi kéziratokkal dolgozott, és pont abban az időben volt ott, amikor Simonides is.)

Ezen túlmenően, Simonides bizonyítékokat ad arra, hogy a Mr. Davies által Kallinikosnak tulajdonított levél miért nem lehet egy igazi kolostori szerzetes levele. A szerzeteseknek tilos mindenféle közvetlen kapcsolattartás a külvilággal, még a szüleikkel sem tarthatnak kapcsolatot. Ha pedig mégis engedélyeznek egy levélváltást, akkor ott kell lennie a kolostorból jövő válaszlevélen a rendfőnök ellenjegyzésének, bizonyítékul, hogy ő is látta és engedélyezte a kimenő levelet. Ez pedig nincs rajta a válaszlevélen. Valamint a levél elköszönő része olyan formulát tartalmaz, amely idegen a görög egyházi személyeknél, és az egész görög levél olyan benyomást kelt, mintha egy idegen nyelvről fordították volna görögre.

Mr. Bardshaw, aki kiállt Simonides mellett, maga is csak a Tischendorf által kiadott fakszimile kiadást látta, és nem látta az eredeti Sinai kódexet. Ahogyan a vitában részt vevők többsége sem.

1863-ban Tregelles szintén nyilatkozott az újságnak, és arról tesz bizonyságot, hogy ő összevetette az eredeti kódexet a fakszimile kiadással, és részéről antiknak tartja a Sinai kódexet, mert “hogyan lehetne annyi javítást eszközölni a szövegen, amelyek -ahogyan a tinta is mutatja- különböző időszakokban kerültek oda”. Azt is állítja, hogy a megtévesztésen kívül mi más lehetne a célja egy olyan írás készítésének, amely megtévesztésig hasonlít az ókori írásokra? Kifogásolja azt is, hogy ha Simonides és Kallinikos görög leveleinek a fordítása ennyire nem sikerült, akkor miért nem közlik le Simonides leveleit is eredeti nyelven? Mert így úgy tűnik, hogy senki sem tudja, hogy Simonides mit is mond igazán.

Egy bizonyos Mr Vaux arról ír, hogy Mr Wright bemutatta Kallinikos eredeti görög levelét, és mellé tette Simonides írásait is, és a két kézírás megegyezett. Erről bizonyságot tett Liverpoolból Nikolaides tiszteletes is, akinél Simonides ott tartózkodása alatt lakott. Mr Bradshaw, aki a pártatlanság mellett állt ki, azt nyilatkozta, hogy a Mr Wright által szervezett összejövetelen tisztességtelenül és egyoldalúan jártak el. A leveleket egy postai alkalmazott vizsgálta meg, aki szerint azok egy kézírást mutattak. Ő szeretne egy alapos vizsgálatot a levelekről, és ezért átadja azokat a Litrerary Churchman egyik munkatársának.

Simonides történetének valóságtartalmát illetően igen fontos, hogy ő mikor is született, és hány évesen másolhatta a kódexet. De több ellentmondó kijelentés is volt, hogy mikor született valójában Konstantin Simonides, ezért egy Decaches nevezetű úr elküldte Simonidesnek a Symi szigetéről származó születési anyakönyvi kivonatát, két tanúval hitelesítve, az osztrák alkonzul kézbesítése által.

1863 májusában Konstantin Simonides még mindig várta Tischendorf megjelenését a kódex-szel Angliában, hogy egy nyilvános közös beszélgetésben bizonyítsa be, hogy Tischendorf mennyire téved. Erre a találkozóra azonban sohasem került sor.

A következő írásban összegezni fogjuk az eddig megismert információkat.

Sinai kódex 3.rész – A kódex szövege

Hermász pásztor

A Sinai kódex az összes olyan apokrif írást tartalmazza, amely nem része a protestáns kánonnak, csak a katolikus kánonnak. Mint például Sirák könyve, Salamon bölcsességek könyve, Tóbit, Judit könyve, stb. Az Új Szövetségben is ott találjuk Hermász pásztort és Barnabás levelét.

Hermász pásztor könyvének a görög szövege először 1856-ban lett kiadva Lipcsében. Ennek a kiadásnak számunkra igen érdekes a története, ugyanis 1855-ben Konstantin Simonides hozta magával az a görög szöveget, amelyet addig még senki sem látott. Azt tudjuk, hogy Simonides dolgozott az Athos hegyen lévő kolostorban, és igen tájékozott volt a görög kéziratok tekintetében. Az ő felbukkanása előtt még senki sem látta Hermász pásztor könyvét görög kéziratban. Több latin változatban fennmaradt, de görögül addig a pillanatig nem látta senki. Az volt az általános vélekedés, hogy eredetileg görögül íródott, de a görög kézirat addig még „nem került elő”. Két lipcsei professzor, Rudolf Anger és Wilhelm Dindorf azonnal nekilátott a munkának, hogy mielőbb kiadhassák ezt az értékes kéziratot, amelynek a Codex Lipsiensis – vagyis Lipcsei kódex nevet adták.

Lévén, hogy maga Konstantin Tischendorf is Lipcsében székelt, ő maga is találkozott a frissen nyomtatott változattal, azonban a kiadás megjelenéséig Tischendorf sem tudta, hogy milyen minőségű a görög szöveg. Tischendorf leleplezte, hogy ez a kézirat nem lehet az eredeti ősi görög szöveg, hanem egy kései latin szöveg visszafordítása görögre. Ő maga igencsak tisztában volt az ilyen munka sajátosságaival, mert ő Jeromos Vulgátáját fordította vissza görögre, ezért rögtön szemet szúrt neki a sok latinizmus és a sok latin kifejezés belekeverése a görög szövegbe. Észrevételeiről részletesen írt az 1857-ben megjelent Patrum Apostolicorum Opera kiadványban, a xxxix-lv oldalakon. Sajnos a latin szöveget csak a Google-fordítóval tudtam „bogarászni”, de ebből is kiderült néhány érdekesség. A szöveget Simonides fabrikálásának tartja, és a kiadást előkészítő két professzor véleményével szemben, azt állítja – hogy ez egy kései latin tolmács fordítása. A görög szöveg forrásáról pedig senki más nem tudott nyilatkozni, egyedül Simonides.

Konstantin Simonides három eredeti kódex lapot hozott magával a szöveggel, és a könyv többi részét másolatban hozta. Azonban ezeket sem adta el a Lipcsei Egyetemnek, hanem csak ezeknek a másolatát.

Tischendorf maga nem tartotta hamisítványnak a szöveget, de leszögezte, hogy ez egy latin szöveg fordítása.

Donaldson Apostoli Atyák című könyvében idézi Tischendorf záró szavait a fentebb idézett könyvből, mind a latin eredetit, mind annak angol fordítását, mely szerint Tischendorf ezt írta Hermász pásztor szövegéről:

„Kétség nélkül lesznek olyanok, akik még ilyen sok összefüggő érvet is el tudnak téríteni, azaz azok, akiknek nincs természetes érzékük arra, hogy mit lehet bizonyítani és mi a bizonyos, vagy akik elvesztették ezt az érzéküket a részrehajló érzelmeik miatt, és akik inkább elutasítják az igazságot, mintha az lenne az ellensége a részrehajlás nélküli elmének, hogy megtalálja azt [az igazságot].” (James Donaldson – The Apostolical Fathers, 1874 – 384.oldal)

Donaldson is úgy összegzi Tischendorf értekezését, hogy „ez a görög, bár nem hamisítvány, egy latin szöveg visszafordításának kell lennie” (384.oldal)

Donaldson egyébként felismeri ugyanazokat a jegyeket a szövegben, amelyeket Tischendorf is, amelyek ismeretlenek voltak az ókori görög nyelvet használóknak. Donaldson írását egyébként egy újságban név nélkül megpróbálták lejáratni, természetesen egyetlen egy konkrét hivatkozás nélkül, hogy miért nem áll meg a szöveg általa írt elemzése. Az ő személye tele van elismerésekkel és kitüntetésekkel, valamint számos könyvet is írt a korai egyházatyákkal és írásaikkal összefüggésben. Munkásságának értékelésére itt nem térek ki, hogy az írásom ne legyen elviselhetetlenül hosszú, és történetünk szempontjából nincs is a fókuszban.

Donaldson így összegzi vizsgálatának eredményét:

„A görög késői eredetét jelzi azoknak a szavaknak a nagy száma, amelyek ismeretlenek voltak a klasszikus időszakban, de megszokottak a későbbi vagy modern görög nyelvben.” (388.oldal)

„Nincs egyetlen olyan írott dokumentum sem, amelyet ebben az időszakban írtak, amely feleannyi neo-hellén formát használna oldalról-oldalra, mint a Hermász pásztornak ez a görög szövege.” (390.oldal)

Azonban Tischendorf maga igen komoly dilemma elé került. Ugyanis amikor 1859-ben elhozta a Sinai kódexet a kolostorból, akkor gyakorlatilag ugyanaz a görög szöveg volt benne Hermász pásztoránál, amely megjelent a Lipcsei kódexben, amelyről ő maga rántotta le a leplet, hogy az késő középkori visszafordítása a latin változatoknak. El kellett döntenie, hogy az a Hermász pásztor, amelynek a szövege megegyezett a Lipcsei és a Sinai kódexekben, akkor mit is jelent. A Sinai kódexet szerette volna a 3-4.századra datálni, de ő maga írta le, hogy a Hermász pásztor görög szövege nem lehet régebbi mind a késői középkor. Vagyis, akkor a Sinai kódex sem lehetne olyan öreg, mint szerette volna.

Nem látott más kiutat, mint azt, hogy elismerte, hogy a Simonides által Lipcsébe hozott kézirat mégiscsak ősi formája a szövegnek, meglehet, hogy akár ez az eredeti változata is – annak ellenére, hogy nagyon modern a karaktere, és kínosan sok benne a középkori latinizmus. A Sinai kódexben találták, ezért nem lehet modern, még akkor sem, ha tele van modern nyelvtannal, szókinccsel, kifejezésekkel, amelyek mind azt kiáltják, hogy egy mai, és nem egy ókori görög nyelven írták.

További kérdés, hogy hogyan kerülhetett ez az elveszett és egyedi szöveg Simonides birtokába, mielőtt Tischendorf felfedezte az egyetlen létező görög példányt a Sinai Szent Katalin kolostor mélyén? De ahogy később is látni fogjuk, Simonides személye egyébként sem lesz megkerülhető a Sinai kódex körül.

Barnabás levele

Barnabás könyvét a Sinai kódexben „A írnok” keze munkájának tulajdonítják, aki szinte az egész Sinai kódexet írta. A Sinai kódexben lévő Barnabás levél is tele van modern görög kifejezésekkel, éppen úgy, mint a Hermász pásztor szövege. Szintén számos benne az árulkodó latin hangzású kifejezés, éppen úgy, mint a Hermász pásztorban.

És itt is van egy érdekes körülmény a görög szöveg kapcsán. Simonides 1843 július 22.-én publikálta Barnabás levelét egy szmirnai folyóiratban, ugyanabban a formában, mint ahogyan a Sinai kódexben olvasható. Eszerint Simonides birtokában volt az a görög szöveg, amely szintén – ahogyan a Hermász pásztor is – csak a Sinai kódexben található meg. Ebben az esetben 13 évvel azelőtt publikálta a szöveget, hogy Tischendorf megtalálta volna a teljes Sinai kódexet. Ez hogyan lehetséges?

Az, hogy Simonides 13 évvel korábban folyóiratban publikálta a szöveget, kizárja annak lehetőségét, hogy ő a kódex felfedezése után fabrikálta volna a saját verzióját.

De ahogyan Donaldson nem maradt éles kritika nélkül, úgy Simonides sem. Még azzal is megvádolták Simonidest, hogy a saját költségén nyomtattatott egy nem létező újságot, csak azért, hogy a csalását leplezze, és olyan kitalált személyeket írt oda szerkesztőknek, akik soha nem is léteztek. Mindezt csak azért, hogy mindenkit elhitessen, hogy neki már azelőtt meg volt Barnabás levelének a szövege, mielőtt Tischendorf megtalálta volna a Sinai kódexet.

Egyébként ez ekkor már nem az első eset, hogy Tischendorf és mások megvádolják Simonidest, hogy meghamisított „papiruszokat, és [írt] 10.000 oldalt egy egyiptomi lexikonból, 7.000 oldalt az Alexandriai Filológiai katalógusban, 10.000 oldalt Uraniustól! 8.800.000 oldalt különböző ókori íróktól különböző témákban! .. [és] javította néhány klasszikus író hibás szövegeit, kitöltötte több sérült kézirat hiányzó részeit, és írt és előkészített papiruszokat!” (forrás: Bill Cooper szerint: The Guardian 1862.Szept.3. kiadása)

Donaldson szintén leleplezi Barnabás levelének mai görög mivoltát. Csak egy rövid részt idézek itt tőle:

„Egy szó, ἐкσφεvδovᾶv, amely a második fejezetben található, Suidas-nál is megtalálható, mindenféle jelentés nélkül, kivéve egyetlen kéziratot. Ő notóriusan teljesen magától hozzáad a szöveghez. [ez a szó] szintén megtalálható az erotikus írónál, Eusthathiusnál vagy Eumathiusnál, aki olyan későn munkálkodott, mint a 12.század, aki használja ezt a szót, de olyan értelemben, ahogyan egy leány leszáll a hajóról. Tischendorf görög szövege is használja ezt a szót, az „elfordulni valamitől” értelemben, amely jelentés ismeretlen az ókorban, de ma teljesen hétköznapi a görög emberek között.

[…]

Ezek a furcsaságok arra a gyanúra vezetnek, hogy a görög, amely a Sinai kódexben van, az Barnabás levelének egy nagyon megromlott kézirata, vagy egy fordítás a latinról.” (316.oldal)

Vagyis ismét ott tartunk, hogy a szöveg egy mai görög fordítása a latin szövegeknek.

Márk evangéliumának vége

Márk evangéliumának ma létező 620 görög kézirat bizonyítékából, összesen 618-ban benne van Márk evangéliumának a hosszabb vége, vagyis a 9-20.versek. Csak két görög kézirat nem tartalmazza ezt a szakaszt, ezek pedig a Vatikáni és a Sinai kódexek.

De ebben a két kódexben is van elég furcsaság e körül a szakasz körül. Márk evangéliumának végét tartalmazó nyomdai ívet javították. A kéziratoknál egy ilyen javítást nem lehet csak egy oldalon elvégezni, hanem a teljes ívet újra kell írni. A rontott ívet ki kell emelni a könyvből, majd a javított ívet (mind a 16 oldalával) újra be kell illeszteni. (megjegyzés: 1 nyomdai ív 16 oldal – és ezek az ívek vannak összefogva a kötésnél, hogy egyenletes legyen a könyv. Ilyen felbontásban hivatkozik a hivatalos Sinai kódex weboldal is az egyes oldalakra. Ahogyan az első részben is, az oldal neve egy „Q” betűvel kezdődik, ami az ív angol megfelelőjének „quire” a rövidítése” – Az komplett ív javítása csak akkor kerülhető el, ha az ív belső négy oldalának egyikén kell javítani, mert akkor elég azt az egy lapot kiemelni és újraírni.)

Szóval az említett ív Mrk.14,54-Lk.1,56 tartalmazza a verseket. A javításhoz először kimérte a Lukácshoz szükséges helyet, és leírta azokat, hogy azok utána megegyezzenek a következő nem javított szöveg kezdetével. Majd a fennmaradt helyen elkezdte másolni Márk evangéliumát, de nem tudta pontosan, hogy mennyi helyre lesz szüksége, ezért egy nagyon sűrűn írt szöveggel kezdte meg a másolást.

A javított oldalak jelölése: Q77_F1_r –tól tart Q77_F8_v – magyarul: A 77.ív (Q) első lapjának (F1) jobb oldalától (r-recto), ugyanennek az ívnek (Q77) a nyolcadik lapjának (F8) a hátoldaláig (v-verso).

Q76_F8_v átlag betűszám oszloponként 13, enyhe variáció 12-15 között (a javítás előtti oldal)

Q77_F5_r átlag betűszám oszloponként 15, és a leggyakrabban 15

Q77_F4_v 17 olyan sor van, ahol egy szó áll egy sorban, nem ritkán 3 betűből

A javított oldalak is szép egyenletes szöveggel indulnak Márk evangéliumában, de utána, amikor már látta a másoló, hogy túl sok hely fog maradni, akkor elkezdett szellősebben írni. A második oldal (F2) jobb oldalán már felbukkan 3 olyan sor, amibe csak egy-egy szót írt. A negyedik oldal jobb oldalán már 14 ilyen sor van, és a sorok betűszáma is inkább a 10-12 felé tolódik el. Nyilvánvaló, hogy a hely, ahová írnia kellett, tartalmazta a komplett Márk evangéliumot, és ennek megfelelően nagyobb volt a hely, mint amire neki a rövidebb változathoz szüksége volt. Ezért bár olyan soronkénti betűszámmal kezdte a másolást, ahogyan az előző javítatlan oldal, később meglátta, hogy így túl sok hely fog üresen maradni, ezért elkezdett szellősebben írni, de már későn, mert így is maradt üres hely.

Láthatóan a másolónak nem volt kedvére amit csinálnia kell, vagy időbeli nyomás alatt volt, mert például Lk.1,26-ban az angyal Máriának nem Galileában jelent meg, hanem Júdeában. Ez a világon egy más Bibliában sem szerepel így.

Márk evangéliumának utolsó oldala:

https://codexsinaiticus.org/en/manuscript.aspx?__VIEWSTATEGENERATOR=01FB804F&book=34&chapter=16&lid=en&side=r&verse=8&zoomSlider=0

James Rendel Harris Stichomerty című könyvében tudósít minket a javításról, és arról, hogy Tischendorf erről hogyan vélekedik (J. Rendel Harris: Stichometry, 1893 London).

Könyvének 71.oldalától, ír arról, hogy Tischendorf szerint a Sinai kódex tartalmaz 6 javított ívet, amelyet nem az a kéz írt, mint a kódex többi részét, hanem az, aki a Vatikáni kódex Új Szövetségét is írta. „Erre a bizonyíték Tischendorf szeme és Tischendorf megítélése.” Megjegyzi, hogy ebben a kérdésben Tischendorf megítélése a legsúlyosabb. Megjegyzem, hogy a nagyvilág nem is láthatta a Sinai kódexet, hanem csak Tischendorf fakszimile kiadását, úgyhogy nem rendelkezhettek olyan mély betekintéssel, mint Tischendorf maga.

Emiatt az állítás miatt, hogy ugyanaz a kéz írta a Sinai kódex javított oldalait, mint a Vatikáni kódex Új Szövetség részét, többen azt mondják, hogy ugyanott készült mind a két kódex. Így vélekedik maga Hort is, és feltételezi továbbá, hogy akkor a keletkezésük helye Róma.

Összegezzük amit eddig láttunk Márk evangéliuma kapcsán:

Úgy tűnik, hogy eredetileg része volt a Sinai kódexnek Márk evangéliuma 16. fejezetének 9-20.versei. Valakinek ez nem tetszett, és kivette azt az ívet, ahol ez benne volt, és újraíratta. Ennek az embernek azonban vagy nagyon kellett sietnie, vagy nem tetszett a dolog, és emiatt nem figyelt annyira, amennyire kellett volna. És végül nem sikerült nyomtalanul eltüntetni a Márk evangéliumából kihagyott részt, és ott maradt az üres helye. De az nem teljesen bizonyított, hogy ez a személy valóban ugyanaz volt-e.

Összegezve amit találtunk mindhárom résszel kapcsolatban (Hermász pásztor, Barnabás levele, Márk evangéliumának a vége):

Hermász pásztorának és Barnabás levelének a szövegei a Sinai kódex megjelenése előtt Constantin Simonides kezelésében, vagy saját kiadásában megjelentek. Ezek a görög szövegek előtte a nyugati világban nem voltak ismertek. Mindkét szöveg arra utal, még Tischendorf első becsületes elemzése után is, hogy egy mai fordítása a latin szövegeknek. Ezt erősíti meg számunkra Donaldson is. Na mármost, ha ezek modern fordítások, és csak a Sinai kódexben vannak benne, akkor az egész Sinai kódex nem lehet a 4.századból. Ehhez járul még az a tény, hogy a Márk evangéliumában lévő javított íveket ugyanaz írta, mint aki a Vatikáni kódex Új Szövetségét is. Azt pedig többen vallják, még maga Erasmus is, hogy a Vatikáni kódex keletkezése is az 1400-as évekre tehető.

Ebből az esetből is láthatjuk, hogy a kémiai elemzések hiányában mennyi találgatásnak ad helyet a paleográfia elégtelen módszere.

Simonides története adhat választ a Sinai kódex valódi korára és eredetére, mert ahogyan látjuk, a személye megkerülhetetlen a kódex-szel kapcsolatban. Ezzel fogunk foglalkozni legközelebb.

Sinai kódex 2.rész – Paleográfia

A Sinai kódex vizsgálatát egy speciális szakterülettel kell folytatnunk. Ez a szakterület a paleográfia. Közérthetően, a paleográfia azzal foglalkozik, hogy dokumentumokat szemrevételezéssel, vagyis azok külső jegyeinek értelmezésével megpróbálja egy adott korba elhelyezni.

Az 1964-es ELTE jegyzet szerint a paleográfia definíciója:

A paleográfia a régi írásokkal foglalkozik. Megtanít ezek olvasására, átírására, jellegzetességeik megállapítására, használatuk koráról, történeti fejlődésükről és földrajzi elterjedésükről szól.

[…]

A paleográfia a külső, vagy helyesebben általános ismertető jegyek vizsgálatával foglalkozik, melyek mindenféle írás (könyv, levél, oklevél) számára közösek. Az írásoknak, kézírásoknak és kéziratoknak ezek a külső ismertető jegyei: maga az írás, rövidítések, központozás, helyesírás, íróanyag, nyelv, stílus, titkos írások, diplomáciai rejtjelek, számjegy.” (Mezey László: Paleográfia, Tankönyvkiadó, 1964)

A paleográfia története a bencés szerzetesekhez kötődik:

Az első paleográfiai tárgyú kutatásokat egy francia bencés szerzetes, Jean Mabillon végezte, Párizsban, 1681-ben adta ki De re diplomatica libri című munkáját. Rendtársa, Bernard de Montfaucon folytatta az ilyen irányú kutatásokat kódexek vizsgálatával. (Palaeographia graeca sive de ortu et progressu litterarum, Párizs, 1708.) Scipione Maffei eredeti 510. századi kéziratok tanulmányozása révén jutott arra a következtetésre, hogy a latin írás egységes, és az úgynevezett nemzeti írások a latin írás regionális változatai. Ennek alapján vázolta fel, hogy a paleográfia fiatal tudományának a latin írás fejlődéstörténetét kell vizsgálnia.” (forrás: Wikipedia – Paleográfia szócikk)

1941-ben James Westfall Thompson amerikai történész írt egy értekezést Mabillon és Montfaucon kora címmel, mely halála után, 1942-ben jelent meg. Ebben részletesen taglalja a bencés rend kialakulását, és a kort, amelyben Mabillon és Montfaucon tevékenykedett. Munkásságuk folyománya egy új világtörténelem leírása volt, melyhez a paleográfiát hívták segítségül, hogy a történelmi dokumentumokat egy adott korban el tudják helyezni.

A reformáció következményeként sok felkelés volt az akkori arisztokráciával és a katolikus egyházzal szemben, aminek következményeként sok könyvtár és levéltár is nyilvánosságra került. Ezek sok, addig ismeretlen tényt tártak a nyilvánosság elé.

Itt egy megjegyzést szeretnék tenni, hogy a reformáció korában már nyilvánvalóvá vált a katolikus egyház irathamisító gyakorlata is, amely visszanyúlik a 9. századig. Hogy csak egy példát említsek, a Róma földjét az egyháznak adományozó levél is egy ilyen később írt irat, melyet a 4. századra datáltak vissza. Többen foglalkoznak, foglalkoztak már a hamisításokkal, itthon talán az egyik legismertebb név Heribert Illig neve, akinek Kitalált középkor című könyve magyarul is megjelent. Az írásbeliség korát végigkíséri a hamisítások sorozata is, ebben nincs semmi új.

A paleográfia létjogosultságát nem lehetett vitatni a középkorban, amikor nem álltak rendelkezésre olyan anyagvizsgálati lehetőségek, amelyek ma (pl.: szénizotópos vizsgálat, különféle kémiai anyagvizsgálatok, mikroszkóp, stb.) már elérhetők. Ebben a környezetben az egyetlen lehetőség abban állt, hogy az adott írások stílusjegyeit, és külső jellemzőit vegyék vizsgálat alá. De pontosan ez a képesség, mármint adott dokumentumok korának jellegzetességei nyitottak utat a hamisításoknak is.

Ha csak egyszerűen körülnézünk a mai világban, akkor mit látunk? A hamisítások tömegét. Sportszereket, márkás ruházati termékeket, műszaki cikkeket, különböző alkatrészeket, de még élelmiszereket is gyártanak a megszólalásig ugyanolyan külsővel, mint az eredetiek. De a használatuk során hamar kiderül, hogy azok csak olcsó másolatok. Ezért nem meglepő, ha a régi írások is félrevezethetnek sok-sok embert. Hiszen ha csak külsőre vizsgálok egy adott dokumentumot, akkor egy jó hamisítás nem lepleződik le.

Ez történt a szövegkritikával foglalkozó tudós társadalommal is.

Az “archaikus Márk”, vagyis a 2427 kódex, vagy “minuscule 2427” története

Egy kis formátumú könyvről beszélünk, mely Márk evangéliumát tartalmazza, mérete 11,5 x 8,5 cm. Kézzel írt görög szövege van, miniatúrákkal díszítve. Egy görög gyűjtő tulajdonában volt 1917-ig, és a halála után, 1937-ben került a chicagói múzeumba, ahol ma is őrzik.

Az 1950-es években Kurt Aland kategória I.-es kéziratként kezelte, így is hivatkozott rá . Ez a kategória a kéziratok legmagasabb létező kategóriája az Új szövetség eredeti szövegének a meghatározásánál.

“Kategória I: Igen különleges minőségű kézirat, amelyet mindig figyelembe kell venni az eredeti szöveg megalapozásánál (pl.: az Alexandriai szövegek tartoznak ide). Szinte automatikusan ide tartoznak a papiruszok és unciális [nagybetűvel írt görög] kéziratok a 3. vagy 4. századig, mert a korai időszak szövegét képviselik…” (Kurt és Barbara Aland: Az Új Szövetség szövege)

Mindenki csodálta, hogy milyen értékes leletről van szó, és a paleográfia eszközeivel kifejezetten a 13.-18.század közé helyezték a keletkezését. Szövege szinte teljesen megegyezik a Vatikáni kódex szövegével, ezért is tartotta ilyen nagyra maga Kurt Aland is.

Éppen a szövege miatt lett gyanús, mert túl nagynak látszott az egyezősége a Nestle-Aland-féle kritikai szöveggel. Az egyetem könyvtára végül 2005-ben elkezdte szervezni a kézirat tudományos vizsgálatát, amelyet 2009-ben el is végeztek. A vizsgálat kiderítette, hogy egy 19. századi hamisítványról van szó.

A vizsgálat során vizsgálták a könyv anyagát, az illusztrációk anyagát, a tintát. Mikroszkópos vizsgálattal megállapították, hogy a képek eredetiek, vagyis a kézirat keletkezésével egyidőben kerültek a papiruszra. A tinta kémiai vizsgálata azonban megállapította, hogy ún. porosz kék festéket használtak hozzá, amely nem létezett 1720 előtt. Továbbá szintetikus tengeri kéket találtak, amely nem volt kereskedelmi forgalomban 1820 előtt. Ezen túlmenően fluoreszkáló cinket és más anyagokat találtak, amelyek nem voltak elérhetőek a 19. század második fele, vagyis 1874 előtt. Röviden: nem keletkezhetett korábban, mint 1874.

De ekkor még nem derült fény a szöveg forrására. A szövegből hiányzó részek, amelyeket a másolók tipikusan elkövetnek (például, hogy egy sort véletlen kihagynak), egy olyan szövegre utaltak, amely nem volt elterjedt. Stephen Carlson-t nem hagyta nyugodni ez a rejtély, és végül megtalálta azt a szöveget, amelyből másolták a könyvet. Philipp Buttmann 1860-as Új Szövetség kiadását másolta a másoló. Buttmann 85 egyéni szövegvariációjából 81-et bele is másolt a szövegbe, amelyet egyetlen más kiadvány sem tartalmaz. Carlson 2006-ban publikálta kutatásai eredményét.

Ez a történet is remekül bemutatja, hogy a ránézésre történő kormeghatározás elégtelen a pontos kormeghatározáshoz. Ennek ellenére, a Sinai kódexet mégsem vetik alá semmilyen kémiai vagy más egyéb fizikai kormeghatározásnak, hanem marad a szemrevételezés. Bár ahogyan az első részben is láttuk, az is sok kérdést felvet.

A következő részben megnézzük a kódex szövegének a jellemzőit.

Sinai kódex 1.rész – Első benyomások

A Codex Sinaiticus, azaz Sinai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor” című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban:א vagy S, illetve 01.
346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.
(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Codex_Sinaiticus)

A Sinai kódex az egyik legjelentősebb kézirat, amely hatással van a mai Bibliák szövegére. Ugyanis ha a Vatikáni kódex, amelyet 1475-ben említ először a Vatikáni könyvtár leltára, egyedüli bizonyság lenne (lett volna) az úgynevezett “legrégebbi és legjobb” bibliai szövegekre, akkor a protestáns világ nem fordult volna ennyire az alexandriai szövegek felé, mint ahogyan ezt ma látjuk. Ezért ennek a kódexnek, a Sinai kódexnek a mai napig meghatározó szerepe van abban, hogy milyen Bibliát adnak a kezünkbe a bibliatársulatok. Nem változtattak volna adott verseken, ha azt a Sinai kódex másképp nem írta volna, mint ahogyan a Textus Receptus szövegén alapuló Bibliákban találjuk.

Szeretném egy kicsit körbejárni a kódex körüli helyzetet, hogy egy teljesebb képet kaphassunk az eredetéről, majd azokról a jellemzőiről, amelyek számunkra pontosabban meghatározhatják a kódex valódi értékét és korát. A magát kereszténynek valló teológiai “tudományos” világ számára nem kérdés a kódex eredete, kora és meghatározó szerepe a mai modern szövegkritikán belül. Bár az egyetlen módszer, amellyel a korára és minőségére kutatás történt, az a paleográfia.

A keresztény bibliai lexikon szerint:

Paleográfia: A régi írásokkal foglalkozó tudomány. Alapja az a fölismerés, hogy az írás képe, vonalvezetése (duktusza) egyénenként és koronként változik. Számos apró részlet összevetésével meg lehet határozni, hogy több írást ugyanaz a kéz írta-e, illetve, hogy közülük melyik a régebbi és melyik az újabb.
(forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/p-CA415/paleografia-CA421/)

A paleográfia eredetéről máskor fogok szólni. Számunkra a mostani témánkhoz elegendő annyit tudnunk, hogy a paleográfia szemrevételezéssel állapítja meg egy-egy dokumentum lehetséges eredetét és korát. Vagyis a Sinai kódex korát is ezzel a módszerrel határozták meg, és a felfedezése óta egyszer sem vetették alá sem kémiai, sem más anyagvizsgálatnak. Ezek a vizsgálatok már többször be voltak tervezve, legutóbb 2015-ben, de ahogyan korábban, úgy 2015-ben is elhalasztották. A cikk írásának idején nincs tudomásom róla, hogy mikor tervezik ezt megtenni.

Szóljunk pár szót a kódex felfedezéséről, és Tischendorfról magáról. Igen lelkes volt a hozzáállása, hogy megfelelően régi bibliai kéziratokat találjon, hogy az általa a 16. századig rosszul másoltnak tartott szövegeket kijavíthassa. Ő maga erről így szól:

Minden kétségen túlmutat, hogy ahogyan az apostolok eredeti szövegeinek az írásait másolták, újra másolták, és sokszorosították tizenöt évszázadon át, akár görög vagy latin vagy más nyelveken, sok helyen a jelentés olyan súlyos módosításokon ment keresztül, hogy fájdalmas bizonytalanságban hagy minket afelől, hogy az apostolok mit is írtak valójában. Tanult emberek újra és újra megkísérelték megtisztítani a szent szöveget ezektől a plusz elemektől, de most végre egy ettől jobb tervre csaptunk el, hogy a textus receptus-t mindenestől félre tudjuk állítani, és egy friss szöveget alkothassunk, amely közvetlenül a legrégebbi és leghitelesebb forrásokból származik.
(forrás: Tischendorf: When were our gospels written, 1866, “Mikor íródtak az evangéliumaink” angol fordítása alapján – 21.-22.oldal)

Ő is, ahogyan Westcott is, Hort is, a jezsuiták is, mind azon dolgoztak, hogy eltörölhessék a Textus Receptus-t, és egy általuk készített új görög Új Szövetséget készítsenek helyette. Azt nem tudjuk, hogy kiket ért a “mi” alatt, akikkel együtt “csaptunk le” egy jobb tervre. De ezek szerint nem egyedül volt azzal a törekvésével, hogy egy új Új Szövetséget készítsen. Felfedező útjához, amelyre azzal a céllal indult, hogy további régi kéziratokat fedezzen fel, különleges módon még a pápa támogatását is elnyerte. Protestáns bibliakutató révén egy ilyen magas szintű katolikus támogatás nem természetes.

Nézzük meg saját elmondásában, hogy hogyan is találta meg a Sinai kódexet:

A kolostor könyvtárának látogatása közben, 1844 májusában, egy nagy terem közepén észrevettem egy nagy és széles kosarat, amely tele volt régi pergamenekkel; és a könyvtáros, aki jól informált volt, azt mondta nekem, hogy két ilyen halmot mint ez, amelyek idővel szétmállottak, már a tűzre vetettek. Meglepetésemre ebben a halomban jelentős számú ívet találtam az Ó Szövetség görög másolatából, amely nekem olyan ősinek tűnt, amilyet még soha nem láttam. A kolostor vezetősége megengedte, hogy ezeknek a pergameneknek a harmadát a tulajdonomba vegyem, kb. negyvenöt ívet, a többivel együtt, amelyek már a tűzre voltak szánva. Bár a többi részét nem tudtam a tulajdonomba venni. Az igen eleven elégedettség, amelyet mutattam, gyanút keltett bennük a kézirat értékét illetően. Lemásoltam Ésaiás és Jeremiás szövegének egy-egy oldalát, és megparancsoltam a szerzeteseknek, hogy különös gonddal vigyázzanak az ilyen maradványokra, amelyek az kezükbe kerülnek.” (28.-29.oldal)

Tischendorf a könyvében felsorolja, hogy milyen könyvtárakban és kolostorokban járt 1841 és 1845 között. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az akkori Oszmán birodalomban lévő örmény, szír, görög kolostorokba bemegy egy addig sohasem látott európai idegen, aki magát tudósnak mondja, és ilyen mélyen “beleáshatja” magát a kolostorok életébe és könyvtárába, majd minden gond nélkül elviszi magával azokat a kéziratokat, amelyeket gondol. Ehhez valószínűleg szüksége volt a katolikus egyház közbenjárására, és más felsőbb politikai körök támogatására is, amelyekről Tischendorf leírása nem tesz említést. Egyébként is ki az a “mi” a korábbi idézetből, akikkel egy terve volta arra, hogy a Textus Receptus-t kimozdítsák a helyéről?

Könyvében azt írja, hogy 50 kéziratot adott át a lipcsei könyvtárnak, amelyeket a szász uralkodónak ajándékozott, és így tett a Sinai kódexből származó oldalakkal is, amelyeket Codex Frederico Agustanus-nak nevezett el.

Tischendorf visszatér a Sinai kolostorba 1853-ban, ekkor üres kézzel távozik, majd ismét odautazik 1859-ben, amikor elhozza a Sinai kódex többi részét. Ez alatt az idő alatt, 1844 és 1859 között más is látta a kódexet, akik erről szóltak is. 1845-ben és 1850-ben Porphirius Uspensky bíboros ellátogatott a Sinai kolostorba, és látta a kódexet, amelyről ezt mondta:

A legjobb görög kéziratok az elöljárók celláiban vannak tárolva. Csak négy van belőlük, de ezek nagyon értékesek a koruk, ritkaságuk, kézírási jellemzőik, tartalmuk, a szentek és más rajzok elegáns és gyönyörű képe miatt. Az első kézirat tartalmazza az Ó Szövetséget, amely hiányos, és az egész Új Szövetséget Barnabás levelével és Hermász könyvével, amely a legfinomabb fehér pergamenre lett írva, egy hosszú és széles ív negyed részén.”
(forrás: az eredeti ó slavón nyelvű szövegnek John Spillman és egy meg nem nevezett ukrán fordító angol változatának felhasználásával – http://textus-receptus.com/wiki/Porfiry_Uspensky, továbbá: https://nlr.ru/eng_old/exib/CodexSinaiticus/)

A bíboros is elhozott belőle három töredéket, amelyet 1883 óta az Orosz Nemzeti Könyvtár őriz.

De nézzük az első problémát Tischendorf történetével. A pergameneket ugyanis nem égették el. Mivel nagyon finom állati bőrből készültek, és igen drágák voltak, ezért azokat ha kellett, akkor lemosták és újra felhasználták. Ezt még Bruce Metzger is megerősíti a könyvében. A másik ok, hogy miért nem tüzelték el, az az, hogy igen rosszul égnek, és borzalmasan büdösek ahogyan égnek. Nem úgy ég, mint a papír.

A másik probléma a pergamen színével van. A sinai kódex két színben létezik. Azok a lapok, amelyeket 1844-ben Tischendorf elhozott az első látogatás alkalmával, azok mind fehérek, az 1859-ben elhozott többi oldal azonban sárga. Ahogyan Uspensky bíboros mondja 1845-ben, akkor még a maradék is fehér volt. Ez azt feltételezi, hogy 1845 és 1859 között valaki “öregítette” a kódexet.

Nézzük meg annak a két oldalnak a hivatalos képét egymás mellett, ahol a Frederico Agustanus kódex (CFA) végződik, és mellette van a Sinai kódex következő oldala. A szöveg pedig folyamatos, mert Tobit könyvének 2 fejezetének második verséig tart a Lipcsében őrzött részlet, és Tobit könyve 2.fejezetének második versétől kezdődik a következő oldal, amelyet a British Library-ben őriznek. A lipcsei oldal része az 1844-ben elhozott oldalaknak, a következő oldal pedig az 1859-es elhozatallal került Tischendorf birtokába.

( a hivatalos képeken az összeillesztést követően egyedül egy kontraszt lett változtatva, hogy kis képernyőkön is jobban látható legyen az eltérés)

A CFA oldalai fehérek, és a tinta is egyenletes. A következő oldal sokkal sárgásabb, sokkal öregebb kinézetű, és a tinta is megkopott, bár nem egyenletesen. Ez a színbeli különbség igaz minden egyes oldalra. Az egész CFA fehér, és a szemtanúk szerint is igen jó állapotban van.

Egészen eltérően a tényektől, hogy a 43 pergament a szemetes kosárból mentette ki, feltűnően jó állapotban vannak, [és] a felettébb gyanús körülmények, amelyek között Tischendorf elhozta a Sinai kódexet a szerzetesektől 1859-ben, (ahogyan látjuk) kétségbeesetté tette őt, hogy bebizonyítsa, hogy a kézirat eredeti tulajdonosai alkalmatlanok a megőrzésére.
(forrás: James H. Charlesworth, előszó, Secrets of Mount Sinai: the Story of the World’s Oldest Bible – Codex Sinaiticus, by James Bentley (Garden City, New York: Doubleday, 1986), 87-88.oldal)

Amit ma láthatunk a képeken, az csak 2009 után vált lehetségessé, amikor elindult a Codex Sinaiticus Project, amely kontrollált körülmények között lefotózta a Sinai kódex mind a négy jelenlegi tárolási helyén (Szt. Pétervár, Lipcse, British Múzeum, Sinai kolostor) lévő összes oldalt, és egy helyen közzétette. Ezt korábban soha senki nem tehette meg. Tischendorf 1862-ben egy fakszimile kiadást tett közzé, és az eredeti oldalakat elzárva tartották, így a színbeli különbségek nem látszottak.

Ezek a színárnyalat különbségek pontosan illeszkednek az ívekhez, amelyeket Tischendorf a két utazása során két részletben hozott el. Ahogyan a bemutatott kép is mutatja, a szöveg folyamatos, és a másoló személyét is azonosnak jelölik meg a szakemberek, vagyis valaki folyamatában írta a szöveget, és nem később lettek összeillesztve a lapok.

Tischendorf sem említi, hogy amikor kivette a 43 ívet, amelyeket később a szász fejedelemnek ajándékozott, akkor azokat úgy vette magához, hogy a színben eltérő íveket vette ki a kódexből. Tischendorf egyébként is szinte teljesen hallgat a kódex színeiről. 2011-ben a Hendrickson Academic kiadó kiadott egy fakszimile kiadást a kódexről, de ebben a kiadásban az ívek közötti színbeli eltérését megszüntették, azt a hatást keltve, mintha az egész kódex ugyanúgy nézne ki. Annak ellenére, hogy a codexsinaiticus.org oldalon a hivatalos képeken jól látható az lapok árnyalatai közötti eltérés. De egy időre lépjünk túl a színeken, és nézzünk meg egy másik, szemre jól látható körülményt.

1863-ban, egy keresztény folyóiratban, a következő kérdés lett feltéve a Sinai kódex-szel kapcsolatban:

Vannak olyan féreg rágta lyukak, amelyek átmennek a betűkön, vagy a betűk elkerülik ezeket a lyukakat?
(forrás: The Christian remembrancer or The Church… vol45, 1863 – 398.oldal)

Ez egy igen jó kérdés. Amennyiben egy újonnan előállított pergamenre lett írva a kódex szövege, akkor ahogyan a férgek megrágták, úgy átrágták a szöveget is, tekintet nélkül arra, hogy ott éppen milyen szöveg volt. Ha viszont a szöveg “kikerüli” ezeket a hibákat, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy egy régi pergamenre sokkal később írt rá valaki, és önkéntelenül is kihagyta a pergamen már meglévő hibáit.

Itt van mindjárt egy olyan részlet, ahol a másoló összetömörítette az utolsó három sor végét, hogy elkerülje a lyukat a pergamenen. Q12-F6r, a negyedik oszlop utolsó három soránál.

A lyuk már ott kellett, hogy legyen, mielőtt elkezdte használni a másoló. De nem csak a férgek rágtak lyukakat a pergamenbe, hanem a gyertyákról lefolyó viasz is sérülést okozott rajtuk. Az egyik ilyen, a Q38-F1v oldal, ahol a másoló a hiba miatt előbb befejezte a sort, és kezdte meg a következőt.

De ugyanennek az ívnek a másik oldalán, a másoló “kettévágta” az “otan” szót. A hiba előtt ott van az “o”, és a hiba után folytatódik a “tan”.

De talán a legszembetűnőbb a Q42-F6v oldalon lévő elkerülés.

A “pegon” szó első betűjét, a pi-t, teljesen külön írta a szó további részétől, és a szöveget teljes természetességgel folytatta, tudomást sem véve az “ugrásról”.

Ez a pár példa jól mutatja, hogy a pergamen már régi volt, amikor a szöveget ráírták. Nem együtt öregedtek, és a hibák már megvoltak a pergamenen, amikor a másoló elkezdte ráírni a szöveget. Vagyis, mondjuk ki: A szöveg nem egyidős a pergamennel. Sokkal később került a szöveg a pergamenre, amely akkor már több sérülést is magán viselt a kora miatt.

Ezeken a sérüléseken kívül még problémát okoz az a komoly “elázás”, amely során a Q12-F1r-től a Q12-F2v-ig terjed. Hogyan ázhatott el ez a pár oldal úgy, hogy a szomszédos oldalakon nincs nyoma a víznek?

Folytatása következik…

Ma mindenki megcsinálhatja a saját Bibliáját?

A címbeli kérdést másképp feltéve:

Ma tényleg mindenki olyan Bibliát csinál, amilyet akar?

A válasz egyszerűen: Igen.

Ámbár szeretném elmondani, hogy a kérdésemben elsősorban nem magánszemélyekre gondoltam, hanem mondjuk egyházakra, akár nemzeti Bibliatársulatokra, felekezetekre, stb.

De nézzük meg közelebbről a mai helyzetet. Általános értelemben is, de a hittudományok művelői körében is az a nézet, hogy a reformáció korában összeállított új szövetségi Textus Receptus, és a Ben Hajjim féle Ószövetség – amely a reformáció idején minden protestáns fordításnak az alapját képezte, nem tekinthető a Biblia hiteles alapjának, ezért egy új, tudományosan kidolgozott héber és görög szövegre van szükség.

A jelen korra hatással lévő munkák, különösen az Új Szövetség tekintetében, már a 18.században elkezdődtek. Számos, főként racionalista nézetű tudós vette fel a kihívást, hogy megalkossa az Új Szövetségnek az általa a lehető leghitelesebbnek tekintett görög szövegét.

Néhány fontosabb név:

18.század
Johan Albrech Bengel
Johann Jakob Griesbach

19.század
Karl Lachmann
Samuel Tregelles
Konstantin von Tischendorf
Richard Francis Weymouth
Bernhard Weiss
Westcott és Hort
Eberhard Nestle

20.század
Erwin Nestle (Eberhard Nestle fia)
Kurt és Barbara Aland

Itt kezd a történetünk érdekessé válni. A fenti kutatók mindegyike kiadott legalább egy-egy görög Új Szövetséget, amelyek nem egyeznek meg egymással. Vagyis, mivel az ő szövegkritikai módszereik és a szöveget illető véleményük eltért egymástól, ezért az általuk elkészített szövegek sem egyeznek meg egymással. Egyedül Tischendorf 8 féle Új Szövetséget adott ki, amelyek mind különböztek egymástól. Eberhard Nestle szerint Tischendorf 7. és 8. kiadású Új Szövetsége között 3572 eltérés van. Ez is remekül példázza, hogy mennyire “képlékeny” számukra a szöveg, és ha egy általuk értékesnek talált új bizonyíték kerül elő, akkor minden gond nélkül átírják a szöveget. Ennek következtében az általuk szerkesztett Új Szövetség sohasem tekinthető véglegesnek.

A fentebb felsorolt nevek abban mind megegyeztek, hogy állításuk szerint az Új Szövetség eredeti szövege nem maradt fenn, ezért azt fáradságos munkával helyre kell állítani.

Ez az állítás egy puszta feltételezés!

Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az egyház ne őrizte volna meg Isten igéjét hitelesen, ugyanis az eredeti kéziratok elvesztek. Vagyis ma senki sem mondhatja, hogy az Új Szövetségnek az egyház által megőrzött szövege nem egyezik meg az apostolok által eredetileg leírt szöveggel!

Ezzel szemben azonban azt találjuk az egyháztörténelemben, hogy a 4.században történt egy elszakadás a ma alexandriai szövegcsoportnak nevezett szövegektől, és kizárólag az akkor antiókhiainak, ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték el használni. Szintén nem áll meg Hortnak az az állítása, miszerint a bizáncinak nevezett szöveg a kor szövegtípusainak összemosásából keletkezett. Erre egyik bizonyíték az, hogy egyetlen egyházi írás sem, és egyetlen egyházatya sem említ semmi ehhez fogható eseményt. Nem méltatják, hogy milyen jó vagy rossz az új szöveg. Egyszerűen elhagyták az általuk elítélt alexandriai változatokat, és csak a tiszta másolatokat használták tovább. Ezek a másolatok maradtak fenn az egyház használatában, és kerültek át nyugatra, majd ezekből a kéziratokból állította össze Erasmus a maga Új Szövetségét.

És itt van egy igen jelentős különbség a reformáció korának hittudósai és a mai hittudósok között. A reformáció korában senki sem kérdőjelezte meg, hogy az Új Szövetség görög egyházi másolatai a hiteles szöveget tartalmazzák. Ők egyszerűen egy kötetbe szerették volna összeállítani a külön-külön létező kéziratokat. Igen, figyelembe vették a szövegvariációkat, és azon igyekeztek, hogy minél jobb minőségű másolatokból állítsák össze a szöveget. De egyikük sem kérdőjelezte meg, hogy a hiteles szöveg megmaradt-e vagy sem. Ezért is helytelen ma a kéziratoknak ezt a kategóriáját akár bizánci, akár többségi szövegeknek nevezni, mert a helyes megnevezés a hagyományos szöveg. Ez a szöveg maradt ránk az egyház gondozásában.

Látjuk is, hogy a helyes eredeti szövegeken alapuló fordítások milyen megújulást hoztak el a nyugati egyház területére. Ez a megújulás az, amely mára az ellenkezőjére fordult, és az egyház nem megújul, hanem hanyatlik. Ennek egyik okozója a rossz Biblia, amelyet ma az egyházak használnak. A protestáns egyházak meghasonlottak önmagukkal, és ahogyan Jézus is mondja, hogy amelyik ház, vagy amelyik ország meghasonlik önmagával, az nem marad meg. Ahogy már más cikkben is írtam, a protestáns egyházak szépen visszatértek a katolikus Bibliához. Elhagyták azt az alapot, amely megkülönböztette őket, amely világosságot hozott az egyházba, amely valósággal elhozta a reformot az egyháznak. Ma, a “tudomány vallása” visszatérítette a protestáns egyházakat a világosság útjáról.

De maradjunk a témánál. Ma valóban mindenki megcsinálja a saját Bibliáját?

Az 1950-es évektől kezdve, illetve amikor a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat átalakult a nemzeti bibliatársulatokká, akkor elindult egy közös munka. A szakemberek krémje összeült, és elkezdte megvizsgálni a bibliai szövegekből rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezek alapján, fáradságos munkával összeállították az Új Szövetség általuk immár “az eredetihez legközelebb álló” görög szövegét. Ez a csoport a legfelkészültebb, az ő rendelkezésükre áll a legkiterjedtebb háttértámogatás. Munkájukat még a pápa is elfogadta, és a katolikus Biblia alapjává tette. A Nemzetközi Bibliatársulat munkáját teszi semmivé minden egyes egyház, kiadó, vagy nemzeti bibliatársulat, amelyik nem azt a szöveget használja, amelyet ők hivatalosan kiadnak. Ugyanis ha nem pontosan azt a szöveget használják, akkor azzal azt mondják ki, hogy “ők jobban tudják, hogy azon a helyen mit kell mondania az igének”. Felülbírálják a szöveggondozó bizottságok munkáját, és a saját Új Szövetségüket alkotják meg. Pontosan úgy, ahogyan a 18., 19.században a felsorolt hittudósok tették. Ezzel azonban újra egy újabb Új Szövetséget alkotnak, amely nem egyezik meg a világban egyetlen másik Új Szövetséggel sem.

Nézzünk erre egy konkrét példát:

Az 1990-es kiadású Revideált Új Fordításban (RÚF), amelyet a Magyar Bibliatársulat állított össze, zárójellel jelzi azokat az igehelyeket, amelyek kétségesek, hogy részei voltak az eredeti apostoli írásoknak.

Az Apostolok Cselekedetei 8.fejezet 37.vers zárójelben van:

(Ezt mondta neki Fülöp: “Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

A lábjegyzetben pedig a következő megjegyzés szerepel ehhez a vershez:

Ez a vers a régi kéziratokban nem található.

Ezt a verset nem közli sem a katolikus Biblia, sem az Egyszerű Fordítás, mivel ők is azt állítják, hogy nem volt része az eredeti kéziratoknak. Így adják ki a Nemzetközi Bibliatársulat görög új szövetségét is, hogy ez a vers nem része az eredeti kéziratoknak. Még csak említést sem tesznek róla, olyan, mintha nem is létezett volna. Mutatom:

A 37.vers ki van hagyva, és a lábjegyzetben sem mondanak róla semmit. Vagyis, olyan, mintha sohasem létezett volna. De akkor el vagyunk veszve, mert ha nem az apostolok írták, akkor ki tette bele és mikor? Mégis azt mondja nekünk a Magyar Bibliatársulat, hogy ez hiteles része az igének, csak néhány kézirat nem tartalmazza. Akkor hogy került bele a szövegbe?

A Magyar Bibliatársulat szöveggondozó bizottsága azonban felülbírálva a hatalmas tekintéllyel rendelkező Nemzetközi Bibliatársulatot, és a Nestle-Aland szöveggondozó bizottságot is, leközli ezt a verset.

Ők úgy gondolják, hogy bár ez nem része a régi kéziratoknak, mégis helye van az Új Szövetségben.

Akkor megkérdezem, hogy ők mit tudnak, amit a többiek nem? Szerintük miért része ez a vers a szövegnek, ha mindenki más szerint nem volt része a szövegnek? Ha van erre bizonyítékuk, akkor azt miért nem bocsátják a többiek rendelkezésére, hogy ők is beírhassák a szövegükbe, mint az Új Szövetség részét?

De a probléma itt még nem ér véget. Ugyanis ennél a versnél ezt a jelölést és lábjegyzetet olvashattuk egészen 2015-ig, amikor megjelent a legfrissebb revíziója a Revideált Új Fordításnak.

Ott ugyanis megváltozott mind a jelölés, mind a lábjegyzet. Elmaradt a zárójel, és csak egy kis jel mutatja, hogy van lábjegyzet a vershez. Az pedig ezt mondja: Ez a vers egyes kéziratokban nem található.

Akkor ez azt jelenti, hogy a magyar Bibliatársulatnak mindvégig igaza volt, hogy bennhagyta ezt a verset a szövegben? A többiek miért veszik ki akkor még mindig? És miért változott meg a lábjegyzet, most már régi kéziratokban is megtalálták ezt a verset? És ha csak egyes kéziratokban nincs benne, akkor miért kell ezt külön jelezni? Vagy még nem biztosak benne, hogy valóban része volt az eredeti írásnak? És lehetne folytatni a kérdéseket.

Ha csak egyes kéziratokban nincs benne, és ezt azért külön megemlítik, akkor a Róma 8,1-et miért nem említik meg?

A RÚF-ban így olvashatjuk:
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,

Károlinál pedig így:
Nincs azért most már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Itt miért nem írják oda, hogy “egyes kéziratok hozzáteszik”, vagy valamilyen más megjegyzéssel?

Az ApCsel.8,37-et beleteszik a szövegbe, annak ellenére, hogy a saját nemzetközi szervezetük meg sem említi, hogy létezett az a vers, a Róm.8,1-hez pedig nem tesznek ki semmilyen megjegyzést. A Mt.6,13-nál például kiírják, hogy “a vers második fele egyes kéziratokban hiányzik”. Hogyan lehet valami ennyire következetlen? De ez a következetlenség jellemző az egész kritikus szöveget használó tudósok táborára. És nekünk azt mondják, hogy ez a tudomány. Gyalázat.

Az írás címéhez visszakanyarodva, ez a példa jól szemlélteti, hogy mi zajlik ma a Bibliák körül. Az a csoport, akik azt mondják, hogy a Biblia szövegét helyre kell állítani, a kezdetektől egészen a mai napig részekre van osztva, és mindenki a maga meggyőződését követi. Emiatt minden egyes újabb kiadású Biblia el fog térni az előző kiadásoktól, mert közben változni fog a szöveg. Emiatt van, hogy a Márk evangéliuma sem kezdődik egységesen. 1975-ben, az Új Fordítás kiadásakor még így volt:

Jézus Krisztus evangéliumának kezdete,

Közben kiderült, hogy ez mégiscsak úgy van, ahogyan a Károli fordításban mindig is olvashattuk:

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,

És mindezt minden megjegyzés nélkül. Aki 1975-ben olvasta, az úgy olvasta, hogy Isten Szent Szelleme így adta meg Márk evangéliuma első versét. De azután szembesülnie kellett vele, hogy hiába hitte mindvégig, hogy úgy kezdődik az evangélium, 1990-ben már másképp kezdődik, és most már erről a változatról mondja a Bibliatársulat, hogy meg van róla győződve, hogy ez az eredeti szöveg. 1975-ben még a korábbi változatról volt meggyőződve. A “tudományos” szövegkritika ma ilyen szinten van. Csupa feltételezésre alapozva, sokszor egymásnak ellentmondó érvekkel és szempontokkal vizsgálva a szöveget, szinte minden esetben különböző eredményre jut.

Ezzel szemben látunk egy homlokegyenest más álláspontot:

Mégpedig azt, amely a bizonyítékokon alapul. Az eredeti kéziratok valóban elvesztek. Az egyház azonban, különösen keleten, ahol a görög nyelv használata megmaradt, hűséggel másolta tovább a birtokában lévő kéziratokat, és őrizte meg számunkra a szöveget. Azonban az elsődleges szempont az, hogy ez a szöveg lett áthagyományozva ránk, ezt őrizte meg az egyház. Ennek bizonyítékai egészen a második századig visszanyúlnak, és bizonyítják, hogy a szöveg nem változott. A Biblia szövegéből készült egyházi tanításokat tartalmazó írások, valamint az egyházatyák idézetei mutatják a mai szöveg minőségét, amelyet a reformáció korának hittudósai örökítettek ránk. Ez a szöveg nem változott, mert mindenki, aki ezzel foglalkozott, hitte, hogy ez Isten beszédének a ránk hagyományozott Igéje. Nem kételkedtek abban, hogy ezt az egyház jól őrizte meg.

Ezért kellett újra egy olyan Biblia, amely a mai magyar nyelven adja minden Krisztust kereső ember kezébe az egyház által ránk hagyományozott szöveget, amelyet Károli és társai fordítottak le számunkra, és kiállta a revíziók sorát. A Bibliatársulatok többé már nem fognak ilyen Bibliát kiadni.

Keresse mindenki a régi, reformáció korabeli Bibliákat, és olvassa azokat, ezek 1873-ig jók voltak. Az 1908-as már sok helyen eltér a helyes szövegtől, de még az valamennyire használható. Vagy olvassa a Váradi-Károlit, amely már mai nyelven szól, és több fogalmat helyre tesz.

Jóel és a sáskák

A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. (Jóel 1,4 – 1908-as Károli)

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. (Jóel 1,4 – RÚF)

Ebben a mostani cikkben ismét egy fordítói helyzettel fogunk foglalkozni. Jóel próféta könyvében szó van bizonyos élőlényekről, amelyeket különböző rovarokkal fordítanak a fordítók. Azt szeretnénk most körbejárni, hogy melyik megoldás állhat a legközelebb a helyes használathoz.

Ahogyan fentebb látjuk, az 1908-as Károli kiadás, és a mai Revideált Új Fordítás más sorrendben nevezi meg a rovarokat ebben a versben. Akkor melyik szónak melyik a helyes fordítása? A probléma azonban sokkal szélesebb körben létezik, mint gondolnánk. De mielőtt belemélyedünk a témába, nézzünk meg még néhány megoldást, hogy melyik milyen kifejezéseket használ ebben a versben.

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska. Amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, és amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. (Jóel 1,4 – Revideált Károli kiadás 2011)

Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott. (Jóel 1,4 – Szent István Társulat kiadása)

Amit a szöcske meghagyott, megette a sáska, és amit a sáska meghagyott, megette a prücsök, és amit a prücsök meghagyott, megette a tücsök. (Jóel 1,4 – Kecskeméthy István fordítása)

A hernyó maradékját megette a sáska, és a sáska maradékját megette a szöcskő, és a szöcskő maradékját megette a cserebogár. (Jóel 1,4 – Komáromi Csipkés György 1685)

A hernyó maradékját megette a sáska, és a sáska maradékját megette a cserebogár, és a cserebogár maradékját megette a ragya. (Jóel 1,4 – Káldi György 1685)

Hogy ami megmarad a hernyótól, megeszi a sáska: és ami megmarad a sáskától, megeszi a csereboly, és ami megmarad a cserebolytól, megeszi a féreg. (Jóel 1,4 – Heltai Gáspár 1552)

Az mi megmaradott vala az sáskától, megevé a cserebogár, és az mi az cserebogártól megmaradott vala, megevé az hernyó, az mi az hernyótól megmaradott vala, el sütte az ragya. (Jóel 1,4 – Vizsolyi Biblia 1590)

A’ mi megmaradott vala a’ sáskától, megévé a’ tserebogár, és a’mi a’ tserebogártól megmaradott vala, megévé a’ hernyó, és a’ mi a’ hernyótól megmaradott vala elsüté a’ ragya. (Jóel 1,4 – Aranyas 1685)

Ahogyan látjuk, a négy rovar több sorrendben fordul elő ugyanabban a versben. Ez azt mutatja számunkra, hogy nincs egyértelmű fordítása ezeknek a kifejezéseknek. De még úgy sem, hogy Káldi György a latinból fordította magyarra a szöveget, és ő is mást talált, mint akik a héberből fordítottak. A külföldi fordításoknál is hasonló a sokféleség ebben a versben.

De mit találunk, ha mondjuk megnézzük a Septuaginta fordítást. Ha a hivatalos álláspontot nézzük, akkor azt 70 rabbi fordította héberből görögre, kb. 250 évvel Krisztus előtt, és csodás módon egyforma szöveget kaptak. De az általam képviselt álláspont szerint, mely szerint Krisztus után pár száz évvel keletkezett, akkor is közelebb állt a zsidó közösség a szavak eredeti jelentésének megítélésében, mint mondjuk a reformáció korának tudósai.

A görög szöveg valóban egységes, de az egyes görög kifejezések jelentése már a 19. századra homályba veszett.

3 τα G3588 T-APN καταλοιπα G2645 A-APN της G3588 T-GSF καμπης N-GSF κατεφαγεν G2719 V-AAI-3S η G3588 T-NSF ακρις G200 N-NSF και G2532 CONJ τα G3588 T-APN καταλοιπα G2645 A-APN της G3588 T-GSF ακριδος G200 N-GSF κατεφαγεν G2719 V-AAI-3S ο G3588 T-NSM βρουχος N-NSM και G2532 CONJ τα G3588 T-APN καταλοιπα G2645 A-APN του G3588 T-GSM βρουχου N-GSM κατεφαγεν G2719 V-AAI-3S η G3588 T-NSF ερυσιβη N-NSF (Jóel 1,3 – Septuaginta)

Az általunk vizsgált négy rovar az alábbi kifejezésekkel van görögre fordítva:

καμπης lárva
ακριδος sáska
βρουχος hurokερυσιβη penész
(a szavak jelentését a google fordítóban kerestem ki.)

Most nézzük meg, hogy ezt ki hogyan fordította:

Brenton angol fordítás:

The leavings of the caterpillar has the locust eaten, and the leavings of the locust has the palmerworm eaten, and the leavings of the palmerworm has the cankerworm eaten. (Jóel 1,4)

caterpillar hernyó
locust sáska
palmerworm pálmaféreg (ezt a szót nem ismeri az internetes angol-magyar szótár)
cankerworm kártevő hernyó

Brenton megjegyzi az első szó előfordulásánál, hogy “Nehéz egy pontos jelentést párosítani a görög kifejezéshez.”

Apostolic Bible Polyglot:

4 τα The things κατάλοιπα remaining της of the κάμπης caterpillar κατέφαγεν [3 devoured η 1 the ακρίς 2 locust]; και and τα the things κατάλοιπα remaining της of the ακρίδος locust κατέφαγεν [3 devoured ο 1 the βρούχος 2 grasshopper]; και and τα the things κατάλοιπα remaining του of the βρούχου grasshopper κατέφαγεν [3 devoured η 1 the ερυσίβη 2 blight]. (Jóel 1,4)

caterpillar hernyó
locust sáska
grasshopper szöcske
blight penész

Ahogyan látjuk, például a negyedik megnevezésnél az egyiküknek az penész, a másikuknak ugyanaz hernyó, de nem olyan hernyó, mint az első hernyó kifejezés.

A Strong és Thayer szótárak is dőlt betűvel adnak megfelelőt ezekre a héber szavakra, vagyis megváltoztatták a jelentésüket, illetve ők maguk sem biztosak benne, hogy mit jelentenek ezek a kifejezések.

Tremellus, aki zsidó lévén Károli kortársaként latinra fordította a héber Ószövetséget, ezt a szakaszt 1603-ban így fordítja:

Reliquum erucae comedit locusta, & reliquum locustae comedit melolontha; ac reliquum melolonthae comedit bruchus.

Az interneten megtalálható latin-magyar szótár szerint (Tinta kiadó: http://www.tintakiado.hu/cgi-bin/e-szotar/lat/search.cgi) az erucae és a melolontha szavak nincsenek benne. A bruchus pedig a szótár szerint hernyót jelent. A locust kifejezés az angolból visszafejthető mint sáska.

Szóval Tremellus fordítása nem egyezik a magyar fordításokkal, mert ők a végére vagy penészt, vagy cserebogarat, vagy ragyát, vagy tücsköt tesznek.

Egyébként hasonló a helyzet a 3Móz.11,22 esetében is, ahol már a zsidók sem tudták, hogy milyen állatról szól a vers:

Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. (3Móz 11,22)

Károli megjegyzi, hogy nem lehet kikövetkeztetni sem, hogy milyen állatokról ír ez a vers. Az arbé-sáskát több helyen is használja a Biblia, de a többiről nem tudják. (Ezért is írtuk dőlt betűvel a Váradi-Károli kiadásban.) Hasonló a helyzet Jóel esetében is. Van egy általános vélekedés, amit a fordítói közösség elfogad, de nem tudják igazán, hogy mit fordítanak.

A Strong és a Thayer szótár alapján kikerestem a Jóel.1,4-ben szereplő héber szavakat:

1. sáska – GAZAM – nem használt gyökérből, megemésztő, felemésztő

2. szöcske – ARBE – rabah gyökérből, ami azt jelenti, hogy elszaporodó, sokasodó
sáskaraj, szöcske, sáska, rajzó-sáska

3. cserebogár – JEKEK – nem használt gyökérből, jelentése valamit felnyalni
fiatal sáska, cserebogár, hernyó

4. hernyó – KHASIL – felemészt, elfogyaszt gyökérből, pusztító
hernyó

Másképp összeállítva:

Leírás: Héber szó – angol jelentés – magyar jelentés
felemésztő-sáska: gazam – devour – megemésztő, felemésztő
rajzó-sáska: arbe – swarm – rajzó
nyalogató-sáska: jekek – licking – nyalogató
pusztító-sáska: khasil – ravager – pusztító

Több kutató és kommentár azt mondja, hogy ez a négy kifejezés a sáskák négy fejlődési szakaszát mutatják be. Ezzel az a gond, hogy a sáskáknak három fejlődési szakasza van.

Akik megpróbálták rovarokkal fordítani ezeket a szavakat, azok már magyarázták ezeket a szavakat, és nem a jelentésüket nézték elsősorban. De mindezek tükrében, úgy tűnik, hogy helyesebb lenne a szavak jelentésének megfelelően, mint tulajdonságokat beilleszteni a szövegbe, és nem egy állat nevét behelyettesítve fordítani. Ez jobban illeszkedik Jóel próféta könyvének az egészébe is, mivel nem egy hétköznapi seregről beszél az első és második fejezetben, és a világtörténelem egy igen jól behatárolt és speciális korszákáról szól.

A fenti következtetések alapján ezt a fordítást javasoljuk, mint lehetséges megoldást:

Jóel 1,4:

Amit a rágcsáló meghagyott, megette a sokaság; amit a sokaság meghagyott, megette a felnyaló; és amit a felnyaló meghagyott, megette a megemésztő.

Jóel 2,25:

És kipótolom nektek az esztendőket, amelyeket megevett a sokaság, a felnyaló és a megemésztő és a rágcsáló; az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem.

Most akkor valóban vasárnap a feltámadás napja, vagy ez csak hagyomány

Visszatérve pedig készítettek fűszereket és keneteket. 57 És szombaton nyugodtak a parancsolat szerint. (Lk 23,56-57)

A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vitték az elkészített drága keneteket és némely más asszonyok is velük. (Lk 24,1)

Ismét egy fordítási kérdést szeretnék megvizsgálni. Egy görög jövevényszó fordítását szeretném egy kicsit körbejárni. Ez a szó szinte minden nyelvben vitathatatlanul jövevényszó a héberből. A szombatról, vagyis a shabbatról, görögül a szabbaton (σάββατον – Strong: G4521) szóról van szó.

A fordításokat átvizsgálva úgy tűnik, hogy ennek a szónak két egymással egyenértékű fordítása létezett. Szombatként, illetve (naptári) hétként is fordították.

Ha logikusan gondolkodunk, akkor a mai nyelvhasználatban is ugyanazzal a jelentéstartalommal bír, ha egy keddi napon azt mondom, hogy valami jövő hét kedden lesz, vagy azt, hogy egy hét múlva. A két kedd közötti idő az egy hét. Ugyanezzel az analógiával, a szombattól szombatig tartó időtartam is pont egy hét. Ha azt mondom, hogy szombathoz egy hétre, az ugyanazt jelenti, mintha azt mondanám, hogy a következő szombaton.

Most nézzük meg, hogy a görög „szabbaton” szónak milyen jelentése van:

A Thayer -féle görög szótár szerint:

– Definíció:

1. minden hét hetedik napja, szent nyugalmi nap, amelyen az egész világtól elvárt, hogy tartsa magát távol minden világi munkától

a. a szabbat intézménye, a törvény, hogy tartsák szentnek a hetek napjai közül minden hetedik napot

b. egy (darab) szombat, szombatnap

2. hét nap, egy hét

– Eredete: héber eredetű H7676 (szabbat)

A Strong szótár szerint:

Héber eredetű szó, a szabbat – vagy a heti pihenőnap napja, amelyen távol tartják magukat a világi tevékenységektől (szintén jelenti ennek a napnak a megfigyelését, vagy magát a szombat intézményét is); kiterjedtebben két szabbat közötti időszak; és ehhez hasonlóan mindezeknek a jelentéseknek a többszörösét is jelenti: szabbat (nap) hét

Egyértelműen összefügg a jelentése a szombattal, a szombatnappal. Még amikor hetet jelent is a szó, akkor is a szombatok közötti hétről van szó. A fenti analógiát használva, ha a szombat szóval fejezem ki, hogy egy hét időtartamra utalok, és azt mondom, hogy két szombat múlva, akkor a a mostani szombathoz képest a második szombatra vonatkozik. Tehát ha még időtartam jelentéssel használom is a kifejezést, akkor is kötődik a hét egy adott napjához, és nem helyettesíthetem be oda a hét egy másik napját.

Nézzük meg, hogy héber nyelven van-e más szavuk a naptári hétre, vagy kizárólag a szabbat kifejezést használják.

Töltsd ki ennek a hetét, azután neked adjuk ezt is a szolgálatodért, amellyel szolgálsz nálam még hét esztendeig. (1Móz 29,27)

Itt az első hét a „shabua” (H7620), amely egy „hetes” periódust jelent, hét évet vagy egy naptári hetet.

Tudd meg azért és értsd meg: A visszatérésről és Jeruzsálem újjáépítéséről való beszéd keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van, és újra megépülnek az utcák és a kerítések, mégpedig viszontagságos időkben. (Dán 9,25)

Ebben a versben is ugyanazt a héber szót találjuk, és hetet jelent. Angol fordításban a naptári hétnapos hét szavával fordították (week) a hetet. A Váradi-Károli Bibliában megtalálható Károli Gáspárnak ehhez a szakaszhoz írt magyarázata, mely szerint:

Mivel azt mondja, hogy Isten mindezeknek hetven hetet rendelt, meg kell látnunk mennyi időt tesz az ki. A Szentírásban kétféle hét van. Az első rendbeli hét, a napi szám szerint való hét, amelyek hét napból állnak, mint az 5Móz.6,9.-ben, mikor azt mondja Mózes, hogy a húsvét után pünkösdig hét hetet számoljanak. Másodrendbeli hetek, az év szám szerinti való hét, amely hetek, hét évből állnak, mint a 3Móz.25,8., ahol megmondja Isten Mózesnek, hogy hét évi hetet számoljon, amelyek hét-hét évet foglalnak egybe.”

Egyértelművé teszi számunkra, hogy amikor a szombattól független hét napos, vagy hét éves periódusról beszél az ige, akkor ezt a szót használja, és nem a szabbat szót.

A görög nyelvben hasonló elvet találunk. Az Új Szövetségben nem találjuk meg a hét napos hétre vonatkozó görög szót, ezért a Septuagintához fordulunk.

Dániel könyvénél maradva, a Septuaginta a héber „shabua” kifejezést nem „szabbaton”-nal fordítja, hanem a görög „evdomáda” (εβδομάδα) kifejezéssel, amely egy hetes periódust jelent. Vagyis a görög nyelvnek is meg van a maga szava a naptári hétre, melyet nem a héber szabbat jövevényszóval fejez ki.

A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. (3Móz 23,15)

Emellett a Septuaginta a fentebb idézett Dán.9,24-27 szakaszban sem a szabbaton szót használja, hanem az evdomáda kifejezést. Ezzel is megerősítve, hogy ott nem a szombatnaphoz kötött jelentés a fontos, hanem az egy hetes periódus a lényeges.

(A blog jellege nem alkalmas arra, hogy egy teljesen kimerítő elemzést írjak, ezért nem foglalkozom minden egyes előfordulással, hanem igyekszem az idézett igék körét leszűkíteni a szükséges minimumra, hogy az olvasó türelmét ne tegyem próbára.)

Ezek után nézzük meg a szabbat szó előfordulását (Strong száma: H7676). Ezt a szót mindenki szombatként fordítja, akár egyes- akár többesszámban fordul elő. Vagyis magyarul a szombat, szombatnap, szombatok szavakkal. Csak egy példa:

Ezenfelül számlálj hét szombat esztendőt, hétszer hét esztendőt úgy, hogy a hét szombat esztendő ideje negyvenkilenc esztendő legyen. (3Móz 25,8)

Nem fordítják naptári hétnek egyszer sem, arra ott van a másik héber szó, amelyet fentebb vizsgáltunk. Ennek a logikának kellene átjönnie az Új Szövetség fordításához is. A hét napos periódusnak más megfelelőjének kellene lennie, mint a „szabbaton” fordításának. Ennek ellenére azonban itt már feltűnik a „nap”, „hét” értelmezés is, a „szombat” mellett. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem a fordítóra lenne rábízva, hogy mikor melyik jelentést használja.

A fordításokat megfigyelve azt látni, hogy amíg a reformáció idején két egyenrangú fordításként volt jelen a „hét” és a „szombat”, addig ma adott helyeken szinte csak a „hét” szóval fordítják a „szabbaton” görög kifejezést. Hogy ezt miért látom problémának, arra mindjárt kitérek.

Nézzünk meg egy pár fordítást, ahol a „szabbaton” görög kifejezés előfordul.

1Kor.16,2

A’ hétnek minden elsö napján magánál mindenitek tegye el, a’mit az Istennek ajándékából el akar tenni, hogy ne légyen akkor annak kiszedése mikor oda mégyek. (1Kor 16,2 – Aranyas 1685)

A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek. (1Kor 16,2 – Károli 1908)

Heltai (1561): A hétnek első napján…

Vizsolyi (1590): A hétnek minden első napján…

Komáromi Csipkés György: A Szombatoknak egyikén, ki-ki közületek magánál tegye el kincsül letévén azt, amit jó szándékából akar, hogy amikor oda megyek, ne legyenek akkor kiszedések.

Az első szombaton mindegyitek tegye félre magának és rakja össze, amit sikerül, nehogy akkor legyenek gyűjtések, amikor (oda)megyek, (1Kor 16,2 – Vida)

Mai fordítások kivétel nélkül: a hét első napjának fordítják a „szabbaton” kifejezést (EFO, RÚF, Rev.Károli, Katolikus fordítások, stb.)

Efogadom, hogy többségben van a hét első napjaként való fordítás, de elgondolkodtató, hogy ha egy szombat szóval fordított verset olvasunk, hogy miről is szól ez az ige.

Jn.20,1

A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Jn 20,1 – Károli 1908)

Vizsolyi (1590): Az hétnek első napján

Komáromi Csipkés György: A Szombatnak pedig egyik napján… (Jn.20,1)

Huszita 4 evangélium (1466): A szombatnak pedig elő napján jövő …

Sylvester János (1541): Az ünnepnek első napján…

Káldi: A Szombatnak első napján pedig Mária…

1 A szombatoknak (a hét) első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária a sírbolthoz ment és látta, hogy a kő el van véve a sírboltról. (Jn 20,1 – Vida)

A mai fordítások kivétel nélkül a hét első napjával fordítják ezt a verset.

A görög nyelvnek a naptári napra van külön szava, amely a „hemera”. Ezekben a versekben, amelyeket itt idéztem, kivétel nélkül a „szabbaton” kifejezés áll. Tehát valami olyasmi áll itt, hogy a „szombatok közül az elsőn”. Ez meg is állja a helyét, hiszen a páskha hete az egy „szombathét” volt, vagyis egész héten nyugalomban voltak. Mivel a zsidó nép is naptári napokkal jelölte meg az ünnepeket, ahogyan ma mi is, pl. aug.20, márc.15., stb. ezért náluk is egy-egy ünnep a hétnek más és más napjára esett. Az ünnepnap miatt lett egy-egy nap szombat.

Szólj Izrael fiainak, ezt mondva: A hetedik hónapban, a hónap első napján szombat ünnepetek legyen nektek, a kürtök zengése emlékezetére szent gyülekezés. (3Móz 23,24)

De e hetedik hónap tizenötödik napján, amikor a föld gyümölcsét betakarítjátok, az ÚRnak ünnepét ünnepeljétek hét napon, az első napon a nyugalom szombatja legyen, a nyolcadik napon is a nyugalom szombatja legyen. (3Móz 23,39)

A hetedik hónap első és 15. napja munka nélküli ünnepnap legyen, essen a hét bármely napjára, és az a nap szombattá lett nyilvánítva az Úr által.

Egy-egy szombat napja pedig mindig estétől estig tartott.

Nyugalom szombatja legyen ez nektek, ezért sanyargassátok meg lelketeket: annak a hónapnak kilencedik napja estéjén, a kilencedik nap estéjétől fogva a másik estéig szenteljétek a ti szombatotokat. (3Móz 23,32)

Ezt a logikát követve, a szövegkörnyezetnek kell meghatároznia, hogy éppen melyik kifejezéssel fordítsuk a görög „szabbaton” szót.

A zsidók kivonulása Egyiptomból a teremtést követő 2513. esztendőben volt. Akkor változtatta meg az Úr a naptárat, és jelölte meg a hetedik hónapot, mint első hónapot az évből. Ekkortól számítják a zsidók a naptárukban a holdév/napév kombinációját. Mivel a holdév rövidebb 11 nappal, mint a napév, ezért minden harmadik évben hozzáadnak plusz egy hónapot az évhez, hogy összhangba kerüljön a holdév a napévvel. Minden hónapjuk újholddal kezdődik, a hónap közepén van telihold, és a hónap végére fogy el a hold.

Ezek miatt a korrekciók miatt, 15 évenként kerülnek a hét napjai ugyanarra a naptári napra. Vagyis 15 évenként lesz az első hónap első napja vasárnap, és első szombatja 7.-e.

Számításaim szerint Jézus megfeszítése a teremtéstől számított 3997. esztendőben történt. Ez a 15 éves ciklus 11. éve. Ennek megfelelően, Jézus megfeszítése az első hónap 13.napja, vagyis szerda.

(Jézus megfeszítésének és születésének idejével részletesebben egy másik cikkben foglalkozom:

Húsvét apropóján – Jézus születésének, halálának és feltámadásának idejéről )

Az első hónap 14. napjának estéjén ették meg a páskhabárányt, ez csütörtök. Hahn István: Naptári rendszerek könyve szerint (43.oldal) Pészah csak vasárnap, kedd, csütörtök és szombat napra eshetnek. Ez éppen egybevág a mi számításainkkal. Megették 14.-én este a páskhabárányt, másnap ismét szombatnap volt, amikor gyülekezés napja volt, 15.-e péntek. Ezt követően mentek ki az asszonyok, 16.-án kora reggel a sírhoz, vagyis szombatnapon, amely ekkor a nyugalom napja volt, de már nem volt ünnepnap, hanem az ünnepi hét első nem ünneppel töltött napja. Nézzük meg, hogy a bevezető igeszakaszt hogyan fordították:

Lk.23,56-57, 24,1

Heltai Gáspár: És megtévén drága fűszereket és keneteket szerzének, és szombaton ugyan veszteg lőnek a törvény szerint. A hétnek első napján pedig, jó reggel menének a koporsóhoz.

Huszita négy evangélium: És megfordolván készejtének aromatákat és keneteket és bizony az parancsolat szerént veszteglének az szombaton. A szombatnak előnapján igen holval jövének a koporsóhoz…

Sylvester János: Megtérnek pediglen és drága szereket és kenetet szerzének és azon szombaton veszteg lőnek az parancsolat szerint. Egy szombat napon pediglen sötit hajnalban az koporsóhoz meninek…

Megtérvén pedig, készítének drága árómákat és keneteket; és Szombaton nyugovának a’ parantsolat szerint.A’ hétnek pedig elsö napján, igen jó reggel menének a’koporsóhoz, vivén a’drága keneteket, mellyeket készítettek vala és némelly egyéb aszszonyi-állatokis valának ö vélek. (Aranyas 1685)

visszatérőben pedig illatszereket és keneteket készítettek elő, és a szombaton pihentek a parancsolat szerint, de a szombatok első napján (a hét első napján) kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is, (Vida)

A mai korra teljesen eltűnt ennek a szövegnek a szombattal való „összekötése”, és már csak a hét első napjaként fordítják, amely ma a keresztény körökben vasárnap. Erre a napra teszik Jézus feltámadását is. A hagyomány olyan erős – hogy ne mondjam a katolikus hagyomány, – hogy az 1908-as revízió során már „pénteket” írnak a megfeszítés napjául.

A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket. (Jn 19,31 – 1908-as Károli)

Pedig az a nap helyesen az ünnepre való előkészület napja:

31 A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, mivel ünnep estéje volt, (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt) kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárait és vegyék le őket. (Jn 19,31 – Váradi-Károli Biblia – a hagyományos fordítást követve)

Manapság a fordítók természetesnek veszik ezt a hagyományt, hogy Jézus a hét első napján támadt fel, vagyis vasárnap. Ez annyira erős hagyomány, hogy már a reformáció korában is sokaknak „egyértelmű volt”, hogy Jézus feltámadásának napja a hét első napja. Aki nem vizsgálja meg tüzetesebben, hogy mit is mond pontosan az ige, és messzemenő következtetéseket von le a vasárnap szerepéből, akkor az igen könnyen tévútra tévedhet. Sajnálatos, hogy a mai fordítások Jézus feltámadásának körülményeit már csak a hagyományos nézetnek megfelelően fordítják.

Pedig úgy tűnik, hogy Jézus vasárnapra eső feltámadása nem annyira biztos, hogy vasárnapra esett, mint ahogyan a keresztény hagyomány tartja. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy hogyan lett a szombatból vasárnap, mint az istentisztelet napja, és kinek az érdeke, hogy a vasárnapot (idegen nyelveken a napistenre utaló névvel – Sonntag, Sunday) tegye az istentisztelet napjává.

Lélek vagy Szellem? Hagyomány vagy korrektség?

Egy olyan témába vágom a fejszémet, amely már régóta foglalkoztatja a magyar keresztyén társadalmat. Szent Lélek vagy Szent Szellem? Melyik a helyes, és miért az a helyes? Engedjünk-e inkább a hagyományoknak, vagy fontosabb lenne, hogy pontosan fordítsuk ezeket a kifejezéseket?

Úgy érzem, hogy meg kell szólalnom ebben a témában, mivel a Váradi-Károli Biblia határozott állást foglal ebben a témában, és ráadásul nem a többségi megoldást hordozva. Ebben az írásban szeretném a Szent Szellem kifejezés használatának indoklását kifejteni.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hústest és test közötti különbségtételről már szóltunk a blogon:
A hústest fogalmának magyarázata
A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség írásokban.)

Az interneten egy rövid kutatást végezve, a következő megállapításokat találtam:

Mind az Ószövetség héber nyelve, mind pedig az Újszövetség görög nyelve két különböző kifejezést használ az ember anyagtalan részére. Ezek a héberben a nefes és a rúah, a görögben pedig a pszükhé és a pneuma. A Biblia mégis sok esetben egymás szinonimájaként használja őket, jelezve ezzel, hogy éles különbséget nem tehetünk a kettő között” (Tóth-Simon Károly: Lélek és Szellem)

Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. […] az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.” (Háló Sándor: Melyiket mondjuk? A lélek és szellem szavak jelentése a Bibliában)

Világos tehát, hogy az Istenre, vagy az Isten Lelkére a Szentírás egyaránt használja mindkét szóalakot, így nem igaz, hogy szükségszerűen más és más valóságot jelöl a két szó.” (Szász Péter: Szentlélek vagy Szent Szellem?)

a Szentírás görög szövege (mind az Ó-, mind az Újszövetség) legtöbbször következetlenül, mintegy szinonimaként használja a pneuma és pszüché szavakat.” (Margit nővér: Pártoskodás a Pártfogó körül, avagy Szentlélek vs. Szent Szellem 2. rész; )

A Biblia párhuzamosan használja a Lélek és a Szellem kifejezést ugyanarra a dologra.
Ha fellapozunk egy görög szótárt és megnézzük a lélek (görögül pszüché) vagy a szellem (pneuma) szavak jelentését hasonló, vagy megegyező meghatározásokat találunk.” (Demeter Géza: Szent Lélek vagy Szent Szellem )

Ezek szerint a megállapítások szerint, a görög pneuma és psüché szavaknak a jelentése összemosható, és szinte nincs is különbség a jelentéseik között. Kezdjük is ezért a vizsgálódásunkat a témában a szótárak körül. Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk, nem a magyar szótárakat fogom használni, hiszen itt már megvan a jelentések közötti zűrzavar, ezért ők nem adhatnak helyes magyarázatot. Hogy van-e zűrzavar a szavak jelentése körül? Ezt többen is kimondják (kiemelések tőlem):

ebben a kérdésben helye van a vitának, de nem úgy, hogy az évszázados magyar bibliafordítási hagyomány bevett kifejezéseit (amelyek valóban magyarázatra és pontosításra szorulnak, hiszen a négy görög kifejezésre csak két magyar szót használnak), lecseréljük azért, mert az angolban vagy a németben képesek vagyunk megkülönböztetni ezeket a kifejezéseket.” (Dr Pecsuk Ottó: Egy ökumenikus bibliafordítás felé, 60.oldal)

Legújabb időkig a köz és irodalmi nyelven mind a spiritus [szerk. latin: szellem], mind az anima [szerk. latin: lélek] kifejezésére, a fogalmak nem kis öszvezavarásával, a ,lélek’ szó divatozott” Czuczor-Fogarassy: A magyar nyelv szótára 1862, a szellem szó definíciójában)

Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.” (Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Tehát mind a hivatalos teológiai körökben, mind nyelvészeti körökben is elismert, hogy ennek a két fogalomnak a keverése zavart okoz. Különösen az okoz zavart, hogy a magyar források azt állítják, hogy e két szónak a jelentése egymás szinonimája. Nézzük meg az Új Szövetség angol nyelvű szótárait, hogy a két szónak milyen megfelelést mondanak:

A Psüché jelentése, amely a G5590 Strong számon szerepel:

Thayer szótár szerinti definíció: lehelet, élet, a lélek

Strong szótár szerinti definíció: lehelet, lélek.

A pneuma szó jelentése, amely a G4151 Strong számon szerepel:

Thayer szótár szerinti definíció: Isten harmadik személye, a Szent Szellem, szellem, a lelket irányító befolyás, szél

Strong szótár szerinti definíció: szellem(ghost), élet, szellem(spirit), szellemi, szellemileg, elme.

Nézzük meg, hogy a hivatalos United Bible Societies (Nemzetközi Bibliatársulat) által kiadott görög Új Szövetségben, az 5. kiadásban, a fordítóknak kiadott változatban, a kötet végén lévő szótár mit mond a pneuma szó jelentésére.

Pneuma: Szellem (Istené); szellem, belső élet, az én; irányítás, az elme állapota; szellem, szellemi lény vagy erő, erő (gyakran gonosz szellemeké); élet (Mt.27,50); szél (Zsid.1,7; talán Jn.3,8); lehelet (2Thessz.2,8); kísértet, jelenés (Lk.24,37.39)

Ahogyan látjuk, a légmozgást leíró jelentés (lehelet – szél), valamint az élet szó kivételével nincs igazán közös definíciójuk. A Nemzetközi Bibliatársulat szótára egyáltalán nem említi a lélek szót, mint lehetséges fordítási opciót a pneuma szóra. Ezzel úgy érzem, hogy kizárhatjuk azt a megállapítást, hogy a két szó egymás szinonimája lenne, vagy felcserélhető a használatuk.

De nézzük meg a fordítói gyakorlatot, és vegyünk elő egy konkordanicát, hogy a pneuma szót milyen szavakkal fordították angolra, akkor ezt találjuk:

A King James Biblia esetében (a leggyakoribb előfordulás elől):
szellem(spirit), szellem(ghost), szellemek, szellemi, élet,

Majd nézzünk meg egy mai fordítást, a New American Standard Bibliát (szintén az előfordulás gyakorisága szerint):
szellem(spirit), szellem(ghost), szellemek, szellemi, szél, élet

Ahogyan látjuk, a gyakorlat azt mutatja, hogy a pneuma szót egyetlen egy alkalommal sem fordították léleknek.

Nézzük meg, hogy a psüché szót hogyan fordították.

A King James Biblia esetében (a leggyakoribb előfordulás elől):
lélek, lelkek, élet, életek, szív, szívből, elme, elmék

A New American Standard Biblia szerint (szintén az előfordulás gyakorisága szerint):
lélek, lelkek, élet, életek, szív, szívből, elme, elmék

A psüchét egy alkalommal sem fordították szellemként.

A magyar bibliafordítások is úgy indultak, hogy különbséget tegyenek e két fogalom között. Az első ilyen magyar bibliafordítás, a huszita fordítás 1466-ból, amely több kódexben maradt ránk. Ebben a fordításban a fordítók már kísérletet tettek arra, hogy két külön szóval fordítsák a pneuma és psüché szavakat. Akkoriban azonban még nem létezett a „szellem” szó, ezért a „szellet” szót használták a két fogalom megkülönböztetésére (a következő idézetek Korompay Klára: Ómagyar szókészlettani és jelentéstani kérdések az Apor-kódex alapján: lélek, szellet, Szentlélek című írásából valók)

„Ereszd ki te szelletedet, és meg teremtetnek”
(Zsolt 104,30: „Emittes spiritum tuum, et creabuntur”),

„Hová megyek te szelletedtől, és hová fussak te orcádtól?”
(Zsolt 139,7: „Quo ibo a spiritu tuo? et quo a facie tua fugiam?”),

„Te jó szelleted viszen engemet az igaz földbe”
(Zsolt 143,11: „Spiritus tuus bonus deducet me in terram rectam”).

A szellet eredete egyértelmű: ez a szél alapszó származéka. (Az ún. Huszita biblia összes spiritus hátterű adatát lásd: Büky 1986: 85–93.) Igen általános az a vélemény, hogy e szót a bibliafordítók vezették be a nyelvi tudatosság jegyében, arra törekedve, hogy a latin forrásszöveg spiritus – anima párja mindkét elemének legyen pontos magyar megfelelője (vö. Hadrovics 1994: 101–103). Ezt a nézetet tökéletesen osztom; az alábbiakban néhány gondolatot meg is fogalmazok vele kapcsolatban.
Fontos kimondani, hogy ez a szó – minden szótörténeti előzmény nélkül – először az ún. Huszita bibliában bukkan fel, annak következetesen használt, jellegzetes elemeként. Ez valószínűvé teszi, hogy keletkezése is összefügg a bibliafordítás keletkezésével.”

Néhány példa a huszita fordítás evangéliumaiból a Szellet használatára:

Máté 4,1
Tahát Jézsus viteték az kietlenbe Szellettől, hogy késértetnék ördögtől.

Máté 8,16
Estve levén kedig hozának neki sok ördög vallókat, és kiveti vala az szelleteket igével, és menden gonoszol vallókat megvigasztott.

Márk 1,12
És legottan az Szellet kiűzé őtet az kietlenbe.

Márk 2,8
Kit legottan Jézsus ő szent Szellete miatt megesmervén, mert így gondolnának önbennek, mondá őnekik: E mit gondoltok tü szüvtekben?

Márk 12,36
Kinek Dávid mond Szent Szelletben: Monda Úr én uramnak: Ülj én jogom felől, míglen vessem te ellenségeidet te lábaidnak zsámolya alá.

Mivel a huszitákra is ellenségként tekintett a katolikus egyház, ezért nem csoda, hogy a fordítókat több hittársukkal együtt száműzték, és a „Szent Szellet” kifejezést pedig ki akarták törölni az emlékekből is.

A hivatalos egyház a következő álláspontra helyezkedett- Szalkay Balázs, ferences rendfőnök krónikája szerint:

Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja… mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet” (idézve: A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old. – Európa Könyvkiadó 1985)

Tettükkel elérték, hogy a későbbi fordítók már kerülték a Szellet kifejezést, csak azért, hogy egyáltalán megjelenhessen magyar nyelven is a Biblia.

Ezzel elérték, hogy a lélek szó használata mindkét helyen, mármint a pneuma és a psüché helyén is, még a katolikus tanokat is alátámasztotta:

az emberek esetében sem tesz egyértelmű tartalmi különbséget a két szóalak között a Szentírás. Ráadásul a trichotómiát, vagyis azt a tant, miszerint az ember három nem-teljes állagból (úm. szellemből, lélekből és testből) áll a VIII. Egyetemes Zsinat (IV. Konstantinápolyi Zsinat, 869–870.) mint tévtant tévedhetetlenül elítélte, azaz dogmaként kihirdette a dichotómiát. Ez a döntvény kötelezi a katolikust, hogy elvesse az emberi természet hármasságának fentebb vázolt tanát.” (Szász Péter: Szentlélek vagy Szent Szellem)

Később sem válogatott az eszközökben a katolikus egyház, hogy megakadályozza az igaz Biblia terjedését. Ezért is kerülhetett sor arra, hogy Komáromi Csipkés György fordítását az egri érsek elzáratta, elégette és nem engedte a nyilvánosságra, mert a Mt.28,19 versben a „nevére” szó szerepelt a „nevébe” helyett.

Hála az Úrnak, hogy azért a Szent Lélek kifejezéssel készülhettek fordítások. Mert jobb volt így, mintha nem is készülhettek volna magyar nyelven fordítások. Viszont mostanra elérkezett az idő, hogy e két fogalom helyes használata körül rend legyen, mert minél tovább húzódik ez a probléma, annál nagyobb lesz.

Térjünk vissza még Pecsuk Ottó megjegyzéséhez a témával kapcsolatban. A fentebb idézett írásában azt mondja, hogy nem járható út a szavak egyszerű lecserélése (lásd a fenti idézetet). Mármint az, hogy ahol a szöveg pneuma szót tartalmaz, azt átírjuk szellem szóra. Továbbá úgy fogalmaz, hogy a helyes megértést zavarná a pneuma és a psüché szavak két külön szóval történő fordítása:

az újonnan bevezetendő kifejezések (például „hústest” vagy „Szellem”) már olyan konnotációkat (mészárszék, kísértetjárás, szellemtudományok stb.) hordoznak a magyar nyelvben, amelyet az olvasó nem tud figyelmen kívül hagyni az olvasásuk közben, így amennyivel a „következetesebb” használatuk segítené, annyival hátráltatná is a helyes megértést. 3. A „helyes megértés” felvet egy újabb kérdést: a dichotomikus vagy a trichotomikus emberkép a helyes biblikus szempontból? A test–lélek–szellem trichotomikus megkülönböztetése nem tűnik járható útnak, főleg ószövetségi, de újszövetségi szempontból sem. Az ószövetségi emberképet komolyan véve az lehet az érzésünk, hogy még a dichotomikus (test-lélek) emberkép is veszélyesen feldarabolja az embert mint Isten előtt álló teremtett egységet. 4. Ha bevezetünk új, „következetesebb” kifejezéseket a páli kifejezésekre, mennyiben lesz ez segítségünkre a többi újszövetségi könyv fordításánál, amelyeknél a sarx, sóma, psyché és pneuma kifejezéseknek megint csak a pálitól eltérő használatával kell számolnunk?” (Dr Pecsuk Ottó: Egy ökumenikus bibliafordítás felé, 60.-61.oldal)

Ha a szöveget úgy mérlegelnénk ahogy ő mondja, akkor ezzel ismét abba a hibába esnénk, hogy a fordító értelmezi az igét, és nem a tanító vagy prédikátor, akinek ez a feladata. A fordítónak nem az a feladata, hogy eldöntse, hogy az ember két vagy három részből áll, és ehhez képest fordítsa le a szavakat, amelyek előtte állnak. Vegyük észre, hogy a katolikus egyház úgy jutott el az ember két részre történő osztására, hogy két külön szót használ a pneuma és a psüché szavakra, úgy mint spiritus és anima. Szóval nem zavarta össze őket, hogy a szöveg három szóval fejezi ki az ember részeit, ennek ellenére ők ezt két résznek értették.

Érdekes azonban, hogy ez fordítva lehetséges, mármint az összes pneuma szó lélekkel való megfeleltetése. Ami Pecsuk Ottó szerint nem működik az egyik irányba, az működik a másik irányba, tovább rontva a helyzeten. Ezt tették a Revideált Károli Biblia szerkesztői is, amikor revideálták az 1908-as kiadást, és az egyetlen helyet, ahol a szellem szó szerepelt (1Kor.15,45), ott simán átírták lélekre.

A fordítások vizsgálata során pedig azt látjuk, hogy helyenként megküzdöttek a fordítók azzal, hogy ezt a jelentésében is különböző két fogalmat hogyan fordítsák, amikor egy mondatban vannak. Látható, hogy a megoldást csak a kényszer szülhette, hogy elkerüljék a „szellet” szó használatát. Az 1908-as revízió óta azonban nincs mentség arra, hogy ne rendezhették volna a fordítók ezt a problémát. És ott tartunk, hogy még ma is csak elismerik, hogy ez a helyzet zavart okoz. De akkor kérdezem, hogy kinek jó ez?

Miért kell még mindig fenntartani ezt az állapotot? Sőt, ha jók az információim, akkor Vida Sándornak is felajánlotta az egyház, hogy kiadják a fordítását, ha a szellemet átírja lélekre. De Csia Lajost is emiatt nem engedték megjelenni. Bottyán János, A magyar biblia évszázadai című könyvében úgy fogalmaz Csia Lajos fordításáról, hogy „érdekes kísérlet” a szellem szó használata. Kecskeméthy fordítása, amely szintén Szent Szellemet használ, azért jelenhetett meg, mert nem Magyarországról finanszírozták, hanem a Skót Bibliatársulat.

Nem érezzük a helyzet fonákságát, hogy külföldön vagy magánkiadásban kell megjelennie a helyes szóhasználatú Bibliáknak, mert itthon még mindig üldözik őket? És az is szomorú, hogy a protestáns egyházak, de főként a történelmi egyházak, már maguk védik a katolikus álláspontot a témában, és nem akarják rendezni ezt a helyzetet.

A héber, görög és magyar szavak eredete és alkata tehát pontosan megfelel egymásnak. Éppen ez a körülmény még súlyosabb vádat emel azok ellen a teológusok ellen, akik nem „tudják” megtalálni a psükhének és pneumának megfelelő magyar szavakat.” (Csia Lajos – Bibliai Lélektan, 183.oldal)

A helyzet további történeti áttekintéséről korábban A szellem eltűnése a magyar Bibliákból írásban már foglalkoztam.

1862 óta nincs mentség a két-két szónak ugyanazzal a szóval történő fordítására. Akkor jelent meg ugyanis a Czuczor-Fogarassy -féle Magyar nyelv szótára, amely a következő definíciót tartalmazza a szellem szónál:

SZELLEM szó jelentése

(szell-em v. szél-el-em) fn. tt. szellem-et, harm. szr. ~e. Korunkban alkotott, s hirtelen elterjedt új szó a hellén pneuma, latin spiritus, német Geist kifejezésére, különböztetésül a lélek-től, melynek szabatosan a hellén psyüché, latin anima, s német Seele felelnek meg. Legújabb időkig a köz és irodalmi nyelven mind a spiritus, mind az anima kifejezésére, a fogalmak nem kis öszvezavarásával, a ,lélek’ szó divatozott, noha már a tatrosi bibliai másolók a nép nyelvén sem ismeretlen szellet (spiritus) szóval éltek.

Egyértelműen meghatározza, hogy mely görög, latin, angol és német szavakat kell a szellem szóval fordítani, és melyek jelentése a lélek. Ez alól egy fordítónak, vagy annak aki a Biblia szövegével foglalkozik, igen nehéz kibújni. Már több mint 160 éve ismert a szavaknak ez a jelentése és fordítási elve, amelyet a világi irodalom át is vett, de a keresztény körökben ahol még kritikusabb a fordítás kérdése, ott nem.

A Czuczor-Fogarassy szótár azt írja, hogy a szellem szó használata gyorsan elterjedt, de ennek ellenére az 1908-as revíziót készítők nem használták, pedig már akkor elkezdhették volna rendbe tenni a helyzetet.

A Váradi-Károli Biblia esetében szakítottunk azzal a hagyománnyal amelyet a kényszer szült, mivel magunk is megtapasztaltuk azt a zűrzavart a jelentések között, amelyre mindenki más is hivatkozik, és úgy adtuk vissza a szavak jelentését, ahogyan azt a fordítási irányelvek és szótárak megadták. Nem titkolt célunk volt vele, hogy a probléma görgetéséből kiszálljunk, és a két fogalom közötti, illetve a test-hústest megkülönböztetésével együtt a négy fogalom közötti különbséget a szövegben a megfelelő szó használatával jelöljük, és az értelmezést a Szent Szellemre, az olvasóra, valamint Isten szolgáira hagyjuk.

Kell-e egy hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával?

7 Az ÚR beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megpróbált és hétszer megtisztított ezüst. 8 Te URam, tartsd meg őket; és őrizd meg őket ettől a nemzetségtől mindörökké. (Zsolt 12,7-8)

Alcímnek talán azt is adhatnám, hogy: „Vajon van-e hatása a szövegkritikának a hitéletre?” Sok hívő nincs is tisztában azzal, hogy mit is jelent a szövegkritika, vagy hogy egyáltalán létezik ilyesmi. De miért is kellene ezzel egy átlagos hívőnek foglalkoznia? Ez nem egy tudósoknak, teológusoknak való feladat? Ők teszik a dolgukat, és mi, az átlagos hívők pedig megtudhatjuk tőlük, hogy mit találtak, mi a munkájuk eredménye, és megmagyarázzák nekünk, hogy miért az a jó megoldás, amelyet ők adnak a kezünkbe.

Ez sajnos nincs így, és azt kell, hogy mondjam, minden hívőnek tudnia kellene arról, hogy mivel is foglalkozik a szövegkritika, az miért fontos, és milyen hatással van a hívő életre.

Írásaimban korábban már megpróbáltam több bizonyítékot is felmutatni, hogy a szövegkritika „tudományos” eredményei hová is vezettek mostanra. A Váradi-Károli Bibliával nem titkolt célunk az volt, hogy kiiktassuk a mai modern szövegkritika változtatásait a Károli Bibliából, és mai nyelven is érthető és olvasható olyan Károli Bibliát olvashassunk, amely mentes a modern liberális teológia és szövegkritika hatásától. Kikutatva Károli fordításának miértjeit, és helyre téve néhány olyan kifejezést, amelyet Károliék még nem tehettek meg.

Honnan is kezdjem a mondandóm. A bibliai szövegkritika alapvetően azzal a problémával foglalkozik, hogy a Biblia eredeti szövege elveszett, és azt amennyire lehet, a ma még fellelhető leletekből fáradságos munkával helyre kell helyreállítani. Bár mint már nyíltan kimondják, annak az esélye nélkül, hogy valaha is a kezünkben lesz az a szöveg, amelyet Isten Szent Szelleme eredetileg leíratott a prófétákkal és apostolokkal. Ez jól hangzik, de gondolkodjunk el együtt azon, hogy akkor emögött a kijelentés mögött mi is áll.

Tény, hogy egyetlen eredeti kézirat sem maradt ránk, amelyet valamelyik apostol írt volna. Ezzel szemben azonban olyan sok új szövetségi kézirat áll a rendelkezésünkre, több mint 5700 darab, amennyi egyetlen más ókori írás esetében sem.

Az is történelmi tény, amelyet senki sem vitat, hogy sohasem létezett központi irányítás a kéziratok másolását illetően. Azt mindenki szabadon másolhatta, és vihette a világ bármely pontjára. Ezt fontos volt leszögezni, mert ennek később még látni fogjuk a jelentőségét.

Az első és legfontosabb probléma a szövegkritikával, hogy feltételezi, hogy Isten nem őrizte meg az Igéjét számunkra. Azért van szükség a szövegkritikára, mert Isten nem volt hajlandó, vagy még durvábban mondva, nem tudta megőrizni azt. Ehhez a kijelentéshez kapcsolható sok egyház hitvallásában az a kitétel, hogy ők az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek. Vagyis, akkor a mai Biblia amit olvasnak, az már nem Istentől ihletett, mert ugye egyetlen eredeti kézirat sem maradt fenn. Akkor ők egy emberek által összeállított szöveggyűjteményt lapozgatnak, minden isteni ihletettség nélkül. Akik ilyen gyülekezetekben ülnek, ahol kimondják, hogy csak az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek, ott el kell gondolkodnia az egyszerű hívőnek is, hogy akkor ki az ő Istene, aki nem képes megőrizni a beszédét. Mennyire mindenható és menyire uralkodik mindenek felett? Annak ellenére, hogy többször is azt mondja, hogy megőrzi az igéjét.

A szövegkritikára akkor van szükség, amikor a kézirat bizonyítékok nem egyeznek meg adott helyen egymással, ezért valahogyan el kell dönteni, hogy melyik a helyes szöveg. A szövegkritika ma is használatos szempontjait egy Jakob Griesbach nevű német racionalista tudós fektette le, melynek fő pontjai a következők:

– a rövidebb olvasat a preferálandó, mert úgymond „a másolók előszeretettel írtak hozzá a szövegekhez”

– a nehezebb olvasat a preferálandó, mert „a másolók hajlamosak voltak a nehezebb szöveget átírni olyanra, amelyet könnyebben megértettek”

-az az olvasat a preferálandó, amelyik jobban kifejezi más kéziratok eredetét

– azt az olvasatot kell preferálni, amelyik ellentmondásos más idézetekkel vagy párhuzamos helyekkel

Figyeljük meg, hogy mesterségesen tesz bele a szövegbe ellentmondásokat, és nehéz érthetőséget. Amikor egy igehelynél variációk vannak és több lehetőség közül kell választani, hogy melyik lehet a helyes, akkor a legrövidebbet, a legnehezebbet, és a legellentmondásosabbat kell választani. Egyik ismert 20. századi szövegkritikus, Bruce Metzger is ugyanezeket a pontokat jelölte meg a szövegkritikai szempontjainál, ami azt jelenti, hogy ugyanezek a pontok, amiket egy hitetlen racionalista tudós állított össze, még ma is meghatározza a szövegkritika alapjait.

Alapjaiban határozza meg egy szövegkritikai munka sikerességét, hogy valaki hívőként, vagy hitetlenül végzi. A Bibliával nem lehet Istenre való tekintet nélkül, és a szellemi világra való tekintet nélkül foglalkozni. Ezt maga a Biblia mondja el. Csak néhány ige a sok közül:

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket: csak ha valaki istenfélő és az Ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. (Jn 9,31)

Csak azoknak jelenti ki a titkát, akik vele járnak:

Az ÚR titka azoké, akik Őt félik: és az Ő szövetségét megjelenti nekik. (Zsolt 25,14)

Isten távol van a hitetlenektől, ezért nem is kaphatnak tőle vezetést. A Biblia konkrétan beszél a Sátánról mint személyről, és Jézus még beszél is vele (Lk.4,1-13). Ő a világ fejedelme, és mindazok akik nem Krisztusban vannak, azok a Sátán uralma alatt vannak. Ezért akik istentelenül próbálják meg a Biblia szövegét rekonstruálni, azok a világ fejedelmének a szolgálatában állnak. Ezt nem lehet másképp mondani, mert

1Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Amelyekben forgolódtunk egykor mi is mindnyájan, a hústestünk kívánságaiban, cselekedve a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint harag fiai voltunk mint mások is: (Ef 2,1-3)

Akik nincsenek Krisztusban újjászületve, azok a világ fejedelmének a szolgái, és Isten szemében a harag fiai. Vagyis ha egy ilyen ember közelít a Biblia szövegéhez, akkor az eredmény nem is lehet kétséges. Csak rossz eredmény születhet, mivel a Sátán nem akarja, hogy jó és helyes Biblia kerüljön ki a kezük közül. Ma is, mint a történelem során mindig, Isten igéjének a megrontásán dolgozik, és azon fáradozik, hogy az emberek kételkedjenek Isten szavában (1Móz.3,1). Hol nyíltabban, hol burkoltabban, de a szolgái mindig ott voltak Isten igéje környékén, hogy megrontsák.

De mit mond maga Kurt Aland, aki a nevével fémjelzett Nestle-Aland kritikai Új Szövetség szöveggondozója, és a szövegkritikai munkák vezetője volt:

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg — feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak — akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, Dr Kurt Aland: A History of Christianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – kiemelés hozzáadva]”

Nem csak, hogy kétségbe vonja, hogy valóban azok az apostolok írták a leveleket, akiknek a nevét viseli, hanem még azt is állítja, hogy maga a Szent Szellem sugallta a hamis íróknak, hogy egy apostol nevét írják alá az írásuknak:

Amikor az Újszövetség pseudonymus irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak — de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – kiemelés hozzáadva]”

(megj.: pseudomymus írás az, amikor a szerző valójában ismeretlen, és nem az, akinek az írást tulajdonítják. Vagyis szerinte Péter levelét csak Péternek tulajdonítjuk, de valójában nem Péter írta.)

Szóval a mai szövegkritika atyja, Kurt Aland hitetlen és istenkáromló volt. Akkor ahogyan az Efézus levél második fejezetében olvastuk, nem lehetett Isten vezetése alatt, aminkor a munkáját végezte. Ha pedig nem Isten vezetése alatt volt, akkor csak a Sátán vezetése alatt lehetett, szintén az Efézus levél második fejezete alapján. Egyébként pedig miért érdekel egy hitetlen embert, hogy mi van a Bibliában? Miért foglalkozik olyasmivel, amiben amúgy sem hisz?

De most az egyházakat kérdezem, jobban mondva a hívő keresztényeket, hogy hogyan fogadhatják el egy ilyen ember munkáját hitelesnek? Amikor teljesen nyilvánvalóan nem Isten vezetése alatt cselekedett? Fentebb idéztem azt a verset, amely egyértelműen kimondja, hogy az Úr a titkát az őt félőknek jelenti ki (Zsolt 25,14). Egy hitetlen csak „valamit” csinál, de biztosan nem Isten vezetése alatt cselekszik.

Ez látszik a mai Bibliák által kiváltott hatásból is. Ma a gyülekezeteket elhagyó fiatalok nagy része nem hiszi, hogy a Biblia igaz, nem hiszi, hogy hibátlan, hanem azt hiszi, hogy ellentmondások vannak benne, hibák vannak benne és nem ihletett.

Ezért kell minden egyes hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával, mert egyértelműen aláássa a bibliai hitet.

Több szövegkritikai állítás pedig egyszerűen nem igaz, de ma is ugyanúgy hangoztatják, mint száz évvel ezelőtt. Az egyik ilyen, hogy az egyházatyák nem idéztek a többségi szövegekből a negyedik század előtt.(Erről korábban már írtam a blogon.) Ott vannak a bizonyítékok, és ma már nem néz utána senki, hanem csak szajkózzák Westcott és Hort állításait, amelyeknek nincs bizonyított alapja.

Egyébként az ő dokumentum eredet elméletük sincs bizonyítékokkal alátámasztva. A könyvükben csak leírják az elméletüket, de nem támasztják alá bizonyítékokkal. És itt térnék vissza a cikk elején említett fontos tényre, hogy sohasem volt a kéziratok felett egy központi irányítás. Ez azért fontos, mert a bizonyítékokból az látszik, hogy a negyedik századra lett egyértelmű az egyház számára, hogy melyek a helyes másolatok, és ekkor elhagyták a ma alexandriainak nevezett szövegtípust, és a ma bizánci néven ismert szövegeket kezdték el szerte a világban használni. Ezért is lettek ezek a többségi szövegek. Ha igaz lenne, amit Westcott és Hort mond, hogy az eredeti kéziratok szövegéhez közelebb állnak az alexandriai kéziratok, akkor hogyan lehet, hogy az összes területen elhagyták azok használatát, és a ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték másolni? Nem volt központi határozat, hogy melyiket kell használni. A gyülekezetek szabadon választották a bizánci szövegeket, és azokat sokszorosították.

De mivel a bizáncinak mondott szövegek már egészen korán felbukkannak az egyházatyák írásaiban, akkor azt kell mondanunk, hogy már akkor létezniük kellett. A ma hangoztatott elmélet szerint, a papiruszok sok új bizonyítékot tártak fel, és megerősítették az alexandriai szövegek elsőségét. De arról már nem beszélnek, hogy a papiruszok is több mint 80%-ban a bizánci szövegekkel egyező szövegeket tartalmaznak. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy Westcott és Hort állításával ellentétben az nem a kilencedik, tizedik században alakult ki, hanem már a kezdetektől jelen volt, hiszen akkor nem tudnák a régi papíruszok azt a szöveget tartalmazni.

De mindez miért fontos a mai hívő számára? Azért, mert ma a bibliatársaságok ilyen elméletek alapján, hitetlen emberek által összeállított szöveget adnak a kezünkbe, és most már szinte kizárólag ezekből a szövegekből készítenek bibliafordításokat. Ha egy ilyen Bibliát veszek a kezembe, akkor ne csodálkozzak, hogy abban ellentmondások, hibák vannak, és helyenként érthetetlen a szöveg. Már nem is beszélve arról, hogy elhalványítják Jézus Istenségét. Erről sokat írtam a Bibliák közötti eltérések kapcsán, de mindenki maga is megvizsgálhatja a Bibliákat, és összehasonlíthatja azokat. Az igazság kiállja a próbát, sőt, szereti ha meg van próbálva!

A szövegkritika a hitünkkel szembeni támadási felületeknek csak az egyik ága. Azzal szembe megy a geológia, a csillagászat, a történelem, az egész iskolai tananyag, a kultúra, a társadalom, és a bűnös emberek maguk is, akik talán nem is tudják, hogy mit tesznek.

Az Úr megőrizte a beszédeit, hogy minden korban elérhető legyen mindazok számára akik az igazságot keresik! Az nem veszett el, azt nem kell helyreállítani! Ezért is lett megírva, hogy bizonyosságunk legyen a hitünk felől, ahogy Lukács megerősíti Theofilust a hitében:

1 Mivelhogy sokan kezdték rendben megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek, 2 Ahogyan nekünk átadták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett nekem is, aki elejétől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendben írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

A szövegkritika állításával szemben Isten megőrizte az Igéjét, és azt nem kell helyreállítani. Magyarul a Károli Biblia őrzi immár 1590 óta.

Melyik a régebbi? A Textus Receptus vagy az alexandriai szövegek?

Westcott és Hort, amikor elkészítették az új Új Szövetség görög szövegét, akkor azzal érveltek, hogy a többségi szövegek, amelyeket ők „szíriai szövegeknek” neveztek, csak sokkal később készültek, mint az általuk preferált alexandriai szövegek. Ezért elutasították az addig használt Textus Receptust, és megalkották az új görög Új Szövetséget.

Aki nem osztotta Westcott és Hort nézeteit, de szívügye volt a Biblia, azok is azt mondták, hogy igen, nézzük meg, hogy valóban melyik szöveg az, amelyik a leghitelesebb hordozója Isten üzenetének. Mert például ha valóban nem része Isten igéjének a Márk 16.9-20 versek, akkor ne is legyen benne. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár a mai tudományos világ azt állítja, hogy nem része az eredeti szövegnek ez a szakasz, de azért nem meri egyik sem kivenni a Bibliából. De ha szerintük nem része, akkor miért tartják benn? Akkor miért nincs bátorságuk kihúzni az összes olyan részt, amely szerintük nem volt benne az eredeti szövegben? Egyébként része az eredeti szövegnek, és erről a Márk 16,9-20 kérdése írásban foglalkozom. Arról már nem is beszélve, hogy a nemzeti Bibliatársaságok a maguk döntése szerint hagynak benne olyan verseket a szövegben, amelyet a Nestle-Aland -féle kritikai kiadás nem tartalmaz, de amelyet minden Bibliatársaság és a katolikus egyház is elfogad? A magyar szakemberek felülbírálják a központi szöveget, és akkor ők döntik el, hogy mi mit is olvassunk. De akkor a más országbeli hívők más szöveget fognak hitelesnek tartani, és máris ott tartunk, hogy ahány kiadás, annyi szöveg. Ez csak rombolja az Isten Igéjébe vetett hitet.

Most azonban nézzük meg, hogy igaz volt-e Westcott és Hort állítása, hogy a többségi szövegek csak jóval az alexandriai szövegek után alakultak ki, vagy nem mondtak igazat.

Sajnos lehetőségeim és képességeim behatárolják ennek a kutatásnak a kereteit, de hála az Úrnak, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a kérdéssel. Több elismert szakember is megkérdezte ugyanezt, ráadásul Westcott és Hort kortársai, és ők még akkor birtokában voltak mind a szükséges ismeretnek, mind a szükséges forrásoknak, amelyek ahhoz kellettek, hogy megpróbálják ezt az elméletet.

Westcott és Hort elméletét a „The New Testament in the original greek – Introduction and appendix” című könyv tartalmazza (magyarul: Az Új Szövetség az eredeti görög nyelven – bemutatás és kiegészítés). Ebben kifejtik a dokumentum örökítési elméletüket, mely szerint minden kézirat dokumentum hordozza az elődje jegyeit, és hozzáadja a saját változtatásait (toldásokat, elhagyásokat, hibákat). Ezért a dokumentumok mind besorolhatók egy-egy családba, amelynek hordozzák a jegyeit.

Mivel ők az elméletükről egy egész könyvet írtak, ezért nem vállalkozhatok az elmélet teljes ismertetésére. Azt állítják, hogy Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szent János) után, aki a IV. században élt, már mindenki a szíriai szöveget használta, és nem az alexandriai változatot. Igazából az elnevezések, hogy szíriai, alexandriai, western (nyugati) szövegcsoportok, tőlük származik, és az ő elméletük alapján kezdték el használni. Én is azért alkalmazom, mert ma már mindenki így ismeri őket, de igazából nem léteznek ezek a kategóriák. Elméletükben azt állítják, hogy a legrégebbi és „legsemlegesebb” szöveg, vagyis amelyik mentes minden más behatástól, a Vatikáni és a Sinai kódex, és ezért használták az Új Szövetség szövegének rekonstruálásához, mint ennek a szövegcsaládnak a két legrégebbi tanúját.

Az azonban kétségtelen, hogy a semlegesnek tartott Vatikáni és Sinai kódexek az alexandriai szövegekkel mutatják a legnagyobb egybeesést, ezért a semlegességük is erősen megkérdőjelezhető, mert mind a kéziratok, mind az egyházatyák, akik az alexandriai szöveget használták, azok a mai Egyiptom területéhez köthetők. Ezért nehéz elfogadni, hogy ez lett volna a semleges szöveg, ha csak itt fordul elő, és nem terjedt tovább a világ más pontjaira. Míg a szíriai szövegről azt mondják, hogy abban megtalálható mind a western (nyugati), mind az alexandriai, mind a szíriai olvasat. Tehát pont azt várnánk el egy semleges szövegtől, amit a szíriai szövegcsaládról mondanak, hogy abban megvan mindegyik, és attól tértek el később a többiek. De ők ezt pont fordítva magyarázzák, hogy a szíriaiban ötvözték a korábban több irányzatban lévő szövegeket, és egybeolvasztották, szintetizálták a szöveget.

Westcott és Hort fent említett könyvének a 243. pontjában választ adnak a szövegek eredetére, és azt írják, hogy a semleges szövegekre a legnagyobb hatást a nyugati és az alexandriai változatok gyakorolták, de az alexandriai változtatások elhanyagolhatók, és leginkább kis korrekciók, amelyek érintetlenül hagyták a semleges szöveget. Szerintük a három szövegváltozat (nyugati, alexandriai, szíriai) a harmadik század második felében kezdett el különböző mértékben keveredni, és ezért kezdtek kihalni a negyedik századra a semleges szövegek. Ők erre a századra, vagyis a negyedik századra teszik a szíriai szöveg formálódását, ahogy átvette a többi irányzatból a szövegeket, és ötvözte önmagában.

Később elmondják (268.pont a könyvükben), hogy a szíriai szövegeket teljes mértékben kihagyták a szövegek értékelésénél, mert azokat egy keverék szövegnek ítélték, és nem tiszta szövegnek. Egyébként már a szíriai kifejezés is helytelen, mert azt mondják, hogy ebben a szövegcsaládban nagyon nagy a nyugati eredetű szövegek befolyása, és csak később, Konstantinápolyban „tisztázták” ezt a változatot.

Edward Miller folytatta és fejezte be azt a munkát, amelyet John William Burgon kezdett el, és adta ki könyvben, melynek címe „The traditional text of the holy gospels vindicated and establised” (magyarul: A szent evangéliumok hagyományos szövege, tisztázva és megalapozva). Ő is, mint John William Burgon, azt szerette volna tudni, hogy valójában mi lett megírva. Ezért tárgyi bizonyítékokat keresett arra, hogy melyik szöveg is valójában a legrégebbi, és a legtisztább.

Mivel az első századokból igen kevés kézirat maradt fenn, ezért nagyon fontos szerepet töltenek be az egyházatyák idézetei, amelyben a Szentírást idézik. Ahogyan Westcott és Hort húzott egy vonalat a szövegek értékelésénél a negyedik századnál, ezért mi is úgy vizsgáljuk meg az egyházatyák idézeteit, hogy Khrüszosztomosz legyen a határvonal. Nézzük meg, hogy a hagyományos szövegből, vagyis a Textus Receptusnak megfelelő szövegből hány idézetet találunk a negyedik század előtti időkből.

76 Egyházatya idézeteit végignézve, szemben azzal az állítással, hogy a hagyományos szöveg nem létezett a negyedik század előtt, több mint megnyugtató számban megtaláljuk az idézetekben. Ezek a bizonyítékok nagy jelentőséggel bírnak, mert az első századból nem maradt ránk újszövetségi kézirat, és olyan számosan léteznek, hogy az 1000 előtti évekből több van belőlük, mint bármilyen más ma létező kéziratból.

A negyedik század közepétől egészen a nyolcadik századig egyre erősödik a hagyományos szöveg (amit ma többségi szövegnek hívunk) elfogadottsága, amíg domináns szöveggé vált a kereszténységben. Ezzel szemben a Vatikáni és a Sinai kódexekkel megegyező szövegek összehasonlíthatatlanul kisebb számban maradtak meg. Nem a hagyományos szöveg hibátlanságát akarjuk itt bizonyítani, hanem a hagyományos szöveg korát. Vagyis azt, hogy az a legkorábbi korból származik, ahonnan írásos emlékünk van. Erasmus nagyon kevés kéziratból készítette el az első kiadását az Új Szövetségnek, amelyet latinra fordított. De annak szövege jelentősen megegyezik azzal, amely korszakokon át meg lett őrizve, és méltán kapta a Többségi szöveg elnevezést, illetve a Textus Receptus, vagyis a Fogadott Szöveg nevet.

Ellentétben Westcott és Hort állításával, egy tizennegyedik századi másolat lehet kiválóbb hordozója az igaz evangéliumnak, mint egy negyedik századi másolat, amely egy fabrikált szöveget hordoz. Mindvégig az Úr felügyelete alatt készültek a hiteles másolatok, és elutasítjuk, hogy 995 másolatból csak 1, 2 vagy három őrizte volna meg a hiteles szöveget, amelyek ráadásul egészen a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak az egyház előtt. Nem tudjuk elfogadni, hogy Isten ígérete, hogy megőrzi az Igéjét, annyira kudarcot vallott volna, hogy az 1800-as évek végén egy német kritikusra lett volna szükség, hogy megmentse az igaz evangéliumot egy szemeteskosárból.

Álljon itt egy táblázat, amely felsorolja, hogy melyik egyházatya melyik szövegből idézett. A hagyományos szöveg mutatja azt, amely megegyezik a mai Textus Receptus szövegével, és az „Újítás” kifejezés alatt pedig azok az idézetek vannak, amelyek az áthagyományozott szövegtől eltérő idézetet tartalmaznak. Az egyházatyák neveit meghagytam az angol változat szerint, mert ezeknek a magyar megfelelőjének a felkutatása aránytalanul sok időt vett volna el, és a munka lényegét tekintve nem olyan horderejű a nevek magyar megfelelőinek az ismerete, hogy érthetetlenné tenné a mondanivalómat. Csak az evangéliumokból vett idézeteket tartalmazza a táblázat, nem az adott egyházatya minden újszövetségi idézetét!

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Patres Apostolici and Didache . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . .4
Epistle to Diognetus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 . . . . . . . . . . . 0
Justin Martyr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 . . . . . . . .. . .20
Heracleon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 7
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . .2. . . . . . . . . . .0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . .0
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 3. . . . . . .. . . . .1
Irenaeus (Latin és görög). . . . . . . . . . . . . . . . . . 63. . . . . . . . . .41
Hegesippus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 2. . . . . .. . . . . .0
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .2. . . . . . . . . . .4
Ábrahám testamentuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . .. . . . . . .0
EpistolaViennensium et Lugdunensium. . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Clement of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 82. . . .. . . . . . .72
Tertullian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . .74. . . . . . . . . .65
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 18. . . . . . . . . . . 7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .26. . . . . . . . . . 11
Callixtus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 1. . . . . . . . . . . 0
Pontianus (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 2
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .460 . . . . . . . . 491
Julius Africanus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
Gregory Thaumaturgus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 3
Novatian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. . . . . . . . . . . 4
Cornelius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Cyprian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100. .. . . . . . . . 96
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . 4
Dionysius of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 12. . . . . . . . . . .5
Synodus Ahtiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . .1
Acta Pilati . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..5. . . . . . . . . . .1
Theognostus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . .1
Archelaus (Manes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .2
Pamphilus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 5. . . . . . . . . . .1
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . 14. . . . . . . . . . 8
Peter of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . 0
Lactantius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . .1
Juvencus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .1. . . . . . . . . . 2
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..2. . . . . . . . . . .1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 . . . . . . . . . . 1
Apostoli kánonok és alkotmányok . . . . . . . . . .61. . . . . . . . . .28
Eusebius (Caesarea) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . .214
Theodorus Heracleensis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . .. 0
Athanasius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179. . . . . . . . 119
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . .. . . 1
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 . . . . . . .. . . .2
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 . . . . . . . . . . .1
Eustathius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7. . . . . . . . . . . 2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . .36. . . . . . . . . 17
Hilary (Poictiers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . .. . . 39
Candidus Arianus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .0. . . . . . . . . . . 1
Eunomius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . 0
Didymus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . .36
Victorinus of Pettau . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .4. . . . . . . . . . . 3
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 0
Zeno. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 5
Basil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272. . . . . . . . . 105
Victorinus Afer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . 20
Titus of Bostra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44. . . . . . .. . . 24
Cyril of Jerusalem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Quaestiones ex Utroque Test. . . . . . . . . . . . . 13. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nyssa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91. . . . . . . . . .28
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . .6
Gregory of Nazianzus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . 4
Amphilochius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27. . . . . . . . . . 10
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . .0
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . .. . . . . . . 0
Esaias Abbas. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . .0
Nemesius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . 1
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. . . . . . . . . . 2

Összesen:. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2630. . .. . . . 1753

Ez az összehasonlítás kiválóan mutatja, hogy a hagyományos szöveg 3:2 arányban többször használt, mint a hagyományostól eltérő szövegek. Hort állításával ellentétben, aki azt mondja, hogy a harmadik századig nem létezett idézet a hagyományos szövegből, nem ezt találjuk. Még Origenész is, aki nek a bizonyságát többre tarják, mint az összes többi egyházatyáét, még ő is majdnem fele-fele arányban idézi a hagyományos szöveget, és a megújított szöveget. Bár Horték elutasítják az egyházatyák bizonyítékait, azzal a felkiáltással, hogy azok kizárólag külső bizonyítékok, és nem bibliai szövegeket tartalmazó kéziratok.

Emeljük ki a régi egyházatyák közül azokat, akiket alexandriainak szoktak jegyezni, és nézzük meg, hogy ők milyen arányban is idéztek a szövegekből a kérdéses időszakban:

A korai egyházatyákat többször csoportokra osztják, a bizonyságaik színezete szerint, a munkásságuk helye szerint, és a kor szerint, amelyben működtek. Ennek megfelelően, korai-hagyományos, késői-hagymoányos, szír-alsó latin, alexandriai csoport tagjai lehetnek, és annak, amelyet talán úgy hívunk, hogy cézáreai.

I. Korai hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Didaké – Apostoli Atyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11. . . . . . . . . . . 4
Levél Diognetusnak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Papias. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 1
EpistolaViennensium et Lugdunensium . . . . . 1 . . . . . . . . . . 0
Hegesippus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Seniores apud Irenaeum. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Justin. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17. . . . . . . . . . 20
Athenagoras. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 0
Péter evangéliuma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 0
Ábrahám testamentuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Irenaeus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63. . . . . . . . . . 41
Clementines. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . .7
Hippolytus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. . . . . . . . . . .11
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .151. . . . . . . . . . 84

II. Késői hagyományos csoport

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Gregory Thaumaturgus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .3
Cornelius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . .1
Synodical Letter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . .1. . . . . . . . . . . . 2
Archelaus (Manes). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . . .2
Apostoli Alkotmányok és kánonok. . . . . . . . . . 61. . . . . . . . . . 28
Synodus Antiochena. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. . . . . . . . . . . 1
Concilia Carthaginiensia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8. . . . . . . . . . . .4
Methodius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. . . . . . . . . . . 8
Alexander Alexandrinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. . . . . . . . . . . 0
Theodorus Heracleensis. . . . . . . . . . . . . . . . . .. . 2. . . . . . . . . . . 0
Titus of Bostra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 . . . . . . . . . .24
Athanasius( except Contra Arianos). . . . . . .122. . . . . . . . . . .63
Serapion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Basil. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .272. . . . . . . . . 105
Eunomius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 0
Cyril of Jerusalem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. . . . . . . . . . 32
Firmicus Maternus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 . . . . . . . . . . .1
Victorinus of Pettau. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 4. . . . . . . . . . . 3
Gregory of Nazianzus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. . . . . . . . . . . 4
Hilary of Poictiers. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73. . . . . . . . . . 39
Eustathius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 . . . . . . . . . . .2
Macarius Aegyptius or Magnus. . . . . . . . . . . . 36. . . . . . . . . . 17
Didymus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81. . . . . . . . . . 36
Victorinus Afer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. . . . . . . . . . 14
Gregory of Nyssa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91. . . . . . . . . . 28
Faustinus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 . . . . . . . . . . .0
Optatus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. . . . . . . . . . . 3
Pacianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 2
Philastrius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 6
Amphilochius (Iconium). . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. . . . . . . . . . 10
Ambrose. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169. . . . . . . . . . 77
Diodorus of Tarsus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Epiphanius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123. . . . . . . . . . 78
Acta Pilati. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . 1
Acta Philippi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2. . . . . . . . . . . 1
Macarius Magnes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. . . . . . . . . . .5
Quaestiones ex Utroque Testamento. . . . . . 13. . . . . . . . . . 6
Evagrius Ponticus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 . . . . . . . . . . 0
Esaias Abbas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . .0
Philo of Carpasus. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . .9 . . . . . . . . . . 2
Összesen. . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 1332. . . . . . . . 609

III. Nyugati, vagy Szír-alsó latin

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Theophilus Antiochenus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. . . . . . . . . . . 4
Callixtus and Pontiarius (Popes). . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . 2
Tertullian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 . . . . . . . . . .65
Novatian . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . .6. . . . . . . . . . . 4
Cyprian. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100. . . . . . . . . . 96
Zeno, Bishop of Verona. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3. . . . . . . . . . . 5
Lucifer of Cagliari . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. . . . . . . . . . .20
Lactantius. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . .1
Juvencus (Spain) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Julius (Pope) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 2
Candidus Arianus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Nemesius (Emesa). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0. . . . . . . . . . . 1
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .205. . . . . . . . . 203

IV. Alexandriai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos szöveg Újítás
Heracleon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1. . . . . . . . . . . 7
Clement of Alexandria . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82. . . . . . . . . . 72
Dionysius of Alexandria. . . . . . . . . . . . . . . . . 12. . . . . . . . . . . 5
Theognostus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0. . . . . . . . . . . 1
Peter of Alexandria. . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . 7. . . . . . . . . . . 8
Arius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 . . . . . . . . . . 1
Athanasius (Orat. c. Arianos). . . . . . . . . . . . .57. . . . . . . . . .56
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .161. . . . . . . . .150

V. Palesztín vagy cézáreai

Egyházatyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Hagyományos szöveg Újítás
Julius Africanus (Emmaus). . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. . . . . . . . . . . .1
Origen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .460. . . . . . . . . .491
Pamphilus of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. . . . . . . . . . . .1
Eusebius of Caesarea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315. . . . . . . . . 214
Összesen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .781. . . . . . . . . 707

A hagyományos szöveg dominanciája már be lett mutatva az első táblázatban. A korai egyházatyák feljegyzései jól mutatják, hogy bár a szöveg megromlása már korán felütötte a fejét, de a tiszta egyházatyák általában felülkerekedtek ezen.

A hagyomány tovább őrződött az egyházatyák többségénél, akik követték a korai tiszta tanítókat. Nincs szünet, vagy megszakadás a bizonyságok sorában. Hort állításának a legkisebb nyoma sincs. A hagyományos szöveg mindvégig velünk volt, és nem csak a harmadik század második felében kezdett el kialakulni az a szövegváltozat, amit ma Többségi szövegként, vagy Textus Receptusként is ismerünk. A hagyományos szöveg megállta a helyét a megrontással szemben, és végül a nyolcadik, kilencedik századra általánosan elfogadottá vált.

Az egyházatyák bizonyítják azt is, hogy nem volt egy általánosan „nyugati” szövegcsoport, ahogyan azt Horték állították. A nyugati egyházatyáknak volt kapcsolata a szír atyákkal, de legalábbis Szíria bizonyos részeivel. A szövegromlások egyik fő forrása Alexandria, és az itt elterjedt szövegek később Origenész révén kerültek Palesztinába. Origenész híres a „szövegjavító” változtatásairól, ezért nem meglepő, hogy a keze nyomát Palesztinában is megtalálhatjuk.

Számomra elképesztő, hogy Westcott és Hort állításai hogyan állhattak meg ennyi éven át anélkül, hogy ezeket bárki leellenőrizte volna. Ebből a pár egyszerű táblázatból látszik, hogy amit a szövegekről állítottak, az egyszerűen nem igaz. Ezért a munkájuk sem lehet elfogadható. Még ha feltételezzük is, hogy nem szándékos amit tettek, de a tévedésük akkor is olyan horderejű, hogy el kellene vetni mindazt, amit csináltak, és új alapokról kellene indítani az egész szövegkritikai munkát.

De nem mondhatunk mást, mint azt, hogy itt ismét azt kell látnunk, hogy nem egyszerű emberi mulasztásokról van szó, hanem igen komoly gonosz szellemi erők által megtámogatott kampány folyik Isten igéjének a megrontására. Sok éven át tartó sorozatos hazugságra és titkolózásra építve adta ki munkáját Westcott és Hort. Majd utánuk a Nestle-Aland bizottság is Westcott és Hort Új Szövetségére alapozta a munkát, ezzel biztosítva a megrontott szöveg továbbvitelét, szinte teljesen kiirtva a világból a hagyományos szövegekre épülő Bibliákat.

Sajnos mára magyarul is csak az 1908-as revízió előtti Károli Biblia maradt tiszta, és mai magyar nyelvezettel egyedül a Váradi-Károli Biblia viszi tovább a hagyományos szövegre épülő Bibliát.

Néhány szó az Ószövetség héber szövegeiről

16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim 3,16-17)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Isten szent emberei. (2Pt 1,20-21)

46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek az én beszédeimnek? (Jn 5,46-47)

A blogon elég sokat foglalkoztam az Új Szövetség görög szövegeinek történetével, de annál kevesebbet az Ó Szövetség héber szövegeivel. Ez abból a szempontból indokolt, hogy a világban Jézus Krisztus személye az, amely megosztó. Ő a „botránykő”, Ő az, akinek a személyében fennakadnak a hitetlenek, és akinek a személyét a gonosz szellemi erők mindenáron el akarják „maszatolni”. Elhitetve az emberiséget, hogy Ő csak egy vallásalapító, és legjobb esetben is csak olyan mint a többi tanító, és emiatt változtatták meg az Új Szövetség szövegeit is.

Most azonban szeretnék egy picit a Biblia ószövetségi részének történetével foglalkozni. Egy rövid gondolat erejéig ellátogattam már ide, „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” írásban és videóban, illetve a „Kell-e nekünk az Ószövetség” írásban. Történetileg azonban most egy picit tovább kutattam. Sajnos most is azt kell mondanom, hogy a teljesség igénye nélkül, mert az anyag hatalmas, mint mindig, ezért csak azt a kis szeletet mutatom be, amely fontos a mai kereszténység szempontjából. Addig mentem el a kutatásban, hogy bizonyossággal ki merjem jelenteni, hogy a reformáció korának héber szövege a lehető legjobb, amit a keresztény világ valaha használt. Mára azonban azt látni, mint az Új Szövetség esetében is, hogy ettől a szövegtől egyre messzebb kerülünk.

Természetesen a héber szövegekből is maradtak fenn kéziratok, de a reformációval majdnem egyidős könyvnyomtatás segítette a maszoréta szövegek elterjedését. A maszoréta szó jelentése a hagyományra utal, mert a „maszoréták”, a hagyományőrző zsidó írástudók őrizték meg a Biblia szövegét, amelyet ma maszoréta szövegként emlegetünk. Keresztény körökben ezt tekintették az elfogadott héber Ó Szövetségnek, amikor Luther azt mondta, hogy csak erről hajlandó lefordítani az Ó Szövetséget, és nem a görög, illetve latin írásokból. Írásomban a kereszténység szempontjából leglényegesebb kiadásokat vizsgálom meg közelebbről.

Az Első Rabbinikus Biblia, Velence, 1516-17

Mire elkészült az Első Rabbinikus Biblia, addigra már más nyomtatott változat is megjelent, hogy csak az egyik jelentősebbet említsem, a Complutensian Polyglot, 1514-17 között. A Polyglot készítése során azonban még nem volt elterjedt, hogy valaki a forrásanyagot is olyan pontossággal megnevezze, mint azt ma szokás. Ezért nem lehet tudni, hogy a Spanyolországban megjelent Polyglot héber szövege melyik héber kéziratból, vagy melyik más, esetleg több forrásból származik. Spanyolroszággal ellentétban azonban Velence, és az olasz föld azonban már ez előtt az idő előtt is több héber Bibliát adott ki, Nápolyban, Pesaroban, Soncinoban. Daniel Bomberg is, aki egy velencei könyvnyomtató, maga is beleszeretett a Kabbala rejtélyeibe, és Antwerpenből Velencébe áttelepülve nyomdát nyitott. Maga mellé tudta állítani az egyház püspökeit és bíborosait, hogy engedélyt is szerezzen a könyvek kiadására, mert ebben az időben csak pápai engedéllyel lehetett könyvet kiadni. Az ő nyomdájából került ki Felix Pratensis szerkesztésében az Első Rabbinikus Biblia. Felix Pratensis nevéhez fűződik, hogy ő már elkezdte a szöveg mellett a variációk listázását, amelyet az utána következő szerkesztők is átvettek. Felix Pratensis született zsidó volt, aki kb. 1506-bn keresztény hitre tért, de Daniel Bombergnek nem volt problémája, hogy megtért zsidókat foglalkoztasson a nyomdájában. Emiatt azonban, hogy Felix Pratensis megtért a keresztény hitre, később a munkája a zsidók számára „használhatatlanná” vált, és ezért nem folytatta tovább a munkáját a Biblia körül. Ezért zsidó körökben nem is igazán fogadták el az Első Rabbinikus bibliát, mivel nemhogy egy kereszténnyé lett zsidó készítette, hanem még az előszóban a pápának is volt ajánlva. Daniel Bomberg pedig félrevezetően adta ennek a könyvnek az Első Rabbinikus biblia címet, mintha szándékosan tudomást sem vett volna a korábban elkészült kiadásokról. Megtévesztve ezzel X.Leo pápát is, aki kiadta az engedélyt a nyomtatásra. Egyébként pedig a Biblia szövege arról árulkodik, hogy Felix Pratensis több korábbi kiadás szövegét ismerte, és több verziót beépített a szövegébe.

A Második Rabbinikus Biblia, Velence, 1524-25

1516-17 környékén kerül Jakob Ben Chajim Ibn Adonijah Daniel Bomberg nyomdájába dolgozni. 1527 után azonban eltűnik a neve minden kiadványról, ezért nem tudni pontosan, hogy mi történt vele az után, hogy megjelent a neve alatt a Második Rabbinikus Biblia. 1525-ben, Elija Levita, aki az utószót írta a Második Rabbinikus Bibliához, még elismerően szól róla, de 1527 után, még a Második Rabbinikus Biblia későbbi kiadásairól is eltűnt Jakob Ben Chajim neve.

Jakob Ben Chajim családja Spanyolországból emigrált Tuniszba, 1412 vagy 1492 környékén, ahol rabbinikus iskolába járt. 1510 és 1517 között a szegénységben élő Jakob Ben Chajim városról városra vándorolt Itália területén, amíg el nem szegődött Daniel Bomberg nyomdájába, ahol megnyugvást és munkát talált. Valószínű, hogy miután keresztény hitre tért, azután már nem szívesen dolgoztak vele a hitüket megtartó zsidóságból valók. Elképzelhető, hogy 1543 és 1547 között Daniel Bomberg több kiadványának a szerkesztői munkáját még ő végezhette – több kommentárnak és midrasimnak – de a neve már nem szerepelt sehol sem, mert Daniel Bomberg el szerette volna fogadtatni a kiadványait a zsidóságban is, nem csak a keresztények között.

Annyi bizonyos, hogy 1517 és 1527 között Jakob Ben Chajim egy igazán hatalmas munkát végzett el. Megszerkesztette a Babiloni Talmudot tizenkét kötetben, a Jeruzsálemi Talmudot, Natan rabbi konkordanciáját és Maimonides „Misne Torah”-ját. És ezalatt az idő alatt folyamatosan utazott, gyűjtötte és rendszerezte a kódexeket, amelyekkel előkészült a nagy Rabbinikus Bibliára, amelyet több mint 400 éven keresztül úgy kezeltek, mint a héber Textus Receptust. Ezt nevezték zsidó körökben a Mikraot Gedolot verziónak. Azóta a Mikraot Gedolot verzió is eltért már ettől, mert ma az Aleppo kódex az alapja. Érdemes megjegyeznünk, hogy mára elszakad egymástól az Ó Szövetség zsidó és keresztény olvasata, de a két verzió ismét közelít egymáshoz a Holt Tengeri tekercsek megtalálása óta. Sőt, azóta egyes zsidó bibliakutatók azt szorgalmazzák, hogy igazítsák a zsidó bibliát a Vatikáni kódexhez, mint az egyik legrégebbi szövegtanúhoz. Erről bővebben az Ismét a Septuagintáról írásban szóltam.

Ben Chajim nem volt elégedett Felix Pratensis munkájával, és nem esett nehezére, hogy meggyőzze Daniel Bomberget, hogy valami jobbat kell készíteni. Daniel Bomberg pedig semmi költséget nem sajnált. Nincs semmi feljegyzés, hogy melyik kézirat honnan érkezett, mikor keletkezett, mi a története. Ahogyan fentebb írtam, ezeknek az adatoknak a feljegyzése abban a korban nem volt jellemző. Jakob Ben Chajim egész Európa területéről gyűjtötte a szövegeket, és maga végezte el azok elemzését, és kategorizálását. Erről ő maga így ír az előszóban:

Volt, amikor megváltoztattam a Masszora egy bizonyos kódexében lévő szöveg állítását, mert nem harmonizált a Masszora kódexek többségével, miközben kevesekkel megegyezett, vagy amikor önmagának mondott ellent, akkor körültekintően addig kutattam, amíg megtaláltam az igazságot, az én szerény tudásom szerint.

Jakob Ben Chajim a tőle telhető legjobbat adta, hiszen úttörő volt ezen a területen. Daniel Ginsburg, 19.századi bibliakutató, helyesen mondja, hogy Ben Chajim „megmentette a masszorát az enyészettől”.

A Második Rabbinikus Biblia szövege, melyet Jakob Ben Chajim szerkesztett, megkapta azt az elismerést, hogy ez az igazi maszoréta szöveg. Erről a szövegről készült nagyon sok reformáció korabeli nemzeti nyelvi fordítás, és ennek a szövege terjedt el keresztény körökben is.

Daniel Ginsburg A Massoretico-critical kiadásának bemutató kötetében így ír a szövegkritikusok és a Második Rabbinikus Biblia viszonyáról (964.oldal):

„[…] ez az egyetlen elfogadott, ellenőrzött Maszoréta szöveg. A modern kor egyetlen szerkesztője sem, aki a héber szöveget a Masszora szerint szerkeszti, nem térhet el tőle anélkül, hogy következetesen megindokolja, hogy miért teszi.

Minden ezt követő kiadás annyira maszoréta, amennyire követi Jakob Ben Chajim standard szövegét. A szerkesztőnek, aki a szövegét maszoréta szövegnek mondja, minden ettől való eltérését el kell magyaráznia, és igazolnia kell a masszora és olyan kéziratok nyomán, amelyek bemutatják a szövegnek az elfogadott maszoréta olvasatát.” (976.oldal)

Jakob Ben Chajim úgy ír a munkájáról az előszóban, hogy ő ezt a népe javára, és Isten dicsőségére, Isten kegyelméből végezte. Jobb kezekben nem is lehetett volna a héber maszoréta szöveg. Ez a szöveg mutatja a legtöbb egyezést a rabbinikus iskolákban található szövegekkel. Ezt úgy is nevezik később, mint a Ben Naftali szöveget, szemben a később megtalált Ben Asher szöveggel, amelyet a Leningrádi kódex tartalmaz. A Leningrádi kódexről később fogunk szólni, a Biblia Hebraica kiadások kapcsán.

Biblia Hebraica, Rudolf Kittel 1906

A 19.században a tudományos világ új utat tört magának a bibliakutatás vonalán is. Különösen Németországban volt erős hatása a racionalizmusnak a Biblia kutatására is. Rudolf Kittel is tudósnak számított, és nem egyházi embernek. Először nézzük meg, hogy mit mond az ő ószövetségi kiadásáról a Német Bibliatársaság hivatalos honlapja:

„1901 környékén, a lipcsei Ó Szövetség kutató, Rudolf Kittel (1853-1929), kidolgozott egy tervet a héber Biblia kritikai kiadására. Kittel Biblia Hebraica (BHK) kötete 1906-ban lett kiadva két kötetben, a lipcsei Verlagsbuchhandlung J.C. Hinrichs által. Alapjául Kittel az ún. héber »Textus Receptus«-t vette, amelyet Jakob ben Chajim szerkesztett. Ez volt a maszoréta szövegnek Daniel Bomberg által 1524/1525-ben kiadott változata. Az első kiadása után évszázadokon keresztül ez vált az általánosan elfogadott és meghatározó szövegévé a héber Bibliának. Kittel a hangsúlyokkal és a magánhangzókkal együtt adta ki, de elhagyta a szöveg körül lévő maszoréta kommentárokat és jegyzeteket (a Masszora Magnát és Masszora Parvát). Az oldalak lábjegyzékébe feljegyezte a kritikai apparátust a szövegvariációkkal más ismert maszoréta kéziratokból és régi fordításokból (elsősorban a görög Septuagintából).”

(forrás: https://www.academic-bible.com/bible-society-and-biblical-studies/scholarly-editions/hebrew-bible/bhk/ )

Másképp megfogalmazva, amit a zsidó hagyományok őriztek a szövegek variációiról, azt ő egyszerűen levágta a szövegről, és ezek helyett odatette a Septuagintát és a Vulgátát, más kéziratok magyarázataival együtt.Ezzel kidobta azt, amit a zsidók féltve őriztek, és mindig a szöveg mellé tették, nem felülbírálva azt, ami a szövegben van, de feljegyezve az esetleges olvasatbeli és írásbeli eltéréseket.

Egyébként ma igen keveset tudunk Rudolf Kittelről, a hitéről és a munkájának a fő szempontjairól. Ahogyan Westcott és Hort hitét és világnézetét leginkább a levelezésük mutatja be, úgy Rudolf Kittel hitéről és meggyőződéséről a Zsidók története című könyve árulja el számunkra, hogy ki is volt ő valójában, és milyen szempontok vezették a munkájában, amikor összeállította a Biblia Hebraicát.

Ebből a könyvéből idézek néhány olyan szakaszt, amelyek egyértelművé teszik, hogy milyen háttérből dolgozta fel az Ó Szövetséget.

Először is nézzük meg, hogy mit mond Jézusról:

„A názáreti Jézus vallása, vagy inkább amit elért, az élet és a világ az ő mindent átfogó munkájában, nem egyedül Júdea és a vallásos izraeli földből nőtt ki: a keresztény vallás alapítója az ő lényében, és főként az ő tanításában mélyen gyökerezik a népe távoli múltjában és az Ó Szövetség által kínált gondolatkörökben.”

Szóval számára Jézus nem az Isten Fia, hanem egy olyan vallásalapító, aki mélyen gyökerezik népe hagyományaiban. Ezzel egyértelműen kimondja a hitetlenségét. És ez rá is nyomja a bélyegét a munkájára, mert akkor azt sem hiszi, hogy az Ó Szövetséget Isten adta a zsidó népnek (Róm.3,2).

Ennek fényében dolgozta fel a szöveget. Nem is csoda, hogy Mózes öt könyvét nem tartja Mózes által írt könyveknek, hanem később összeállított könyveknek. De ne szaladjunk előre. Nézzük mit mond Izraelről:

„A Mózes utáni időkben Kánaánban letelepedett nép, akinek a történetének szentelt ez a könyv, magát Izrael fiainak nevezi. A felvetés azon alapszik, hogy a név – Izrael fiai, mint a történeti időben még sokáig az északi törzseket jelentette, akik eredetileg egyetlen jelentős törzzsé lettek. Ugyanennek [a törzsnek] a jelentősége miatt lett az ezt követő időkben a neve az összes északi törzseknek, majd kölcsönözte a nevét az egész népnek. Hasonló előzmények sok más törzsi nevet jeleznek, melyek idővel népek neveivé lettek. Így lett ez utána Izrael atyáinak történetében a későbbi nevük, amelyet eredetileg a nép Jákobnak nevezett ősatyját jelölte. Így leszögezhetjük, hogy egy Jákob törzs létezett, amelyik Izrael egyik rokon törzsével összeolvadt, és annak nevét felvette.”

Szóval legendának tartja Mózes első könyvét, és meg sem említi, hogy Jákob élt valaha, hanem „volt egy Jákobnak nevezett törzs”, aki beleolvadt Izrael törzsébe. Ugyanitt ezt írja: „Nem tudja az ember másképp elképzelni a szent földön Izrael néven ismert nép nevének az eredetét.”

Nem ad semmi valóságtartalmat az Ó Szövetségnek, és még a legkisebb jele sincs annak, hogy ezt valóban Istentől ihletettnek tekintse.

Ahogyan Kurt Alandtól, úgy tőle sem idegen, hogy meggyanúsítson valakit azzal, hogy álnéven írta az egyik könyvet. Szerinte Mózes ötödik könyvét Hilkiás pap írta Mózes álnév alatt még Manassé idejében, hogy Manassé elhagyja a bálványimádást.

A Zsidók története könyvének 58.oldalán ezt írja:

„A keletkezését legegyszerűbben a következőképpen lehet elképzelni. A könyvet Manassé uralkodása alatt, egy Jahvéhoz hű prófétai ember írta, Hilkiás reformkísérlete és Manassé bálványimádása elhagyásakor.”

Meggyanúsítja Hilkiást, hogy ő vagy egy névtelen prófétai ember írta Mózes ötödik könyvét, hogy visszatérítse a népet a mózesi törvényekhez.

Ez a hangvétel végighúzódik a könyvén. Ebből láthatjuk, hogy mennyire hitetlen ember volt, és nem Istentől jövő írásnak kezelte a Bibliát, hanem a saját erkölcsi normáihoz igazította annak keletkezését. Ne is várjunk akkor tőle olyan munkát, mint például Jakob Ben Chajimtól, aki hitből kereste Isten igéjét, és aszerint állította össze.

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Az ige mondja maga, hogy az istentelen emberektől messze van az Úr. Ezért akkor ne is várjuk el, hogy egy hitetlen ember össze tud állítani egy jó Bibliát. Mindannyian tudjuk, hogy sok olvasatbeli variáció létezik, és abban csak az Isten tud eligazítani, hogy melyik a helyes, és melyik nem.

Szóval ő adta kezünkbe azt a héber Bibliát, amelyet már ő látott el olyan jegyzetekkel, amelyek elsősorban a Septuagintából származtak.

De megint ott járunk, hogy csak egy versről-versre történő elemzés mutathatná meg, hogy a szövegben valójában mennyi változtatást eszközölt. Ha csak a lábjegyzeteket nézzük, akkor is 20-30000 változtatással állunk szemben.

Biblia Hebraica könyve második kiadása szinte megegyezik az elsővel, azzal a különbséggel, hogy tartalmaz egy hibalistát.

Biblia Hebraica 3

1937-ben jelent meg, és ez a kiadás már a Leningrádi kódex szövegét tartalmazza. A Leningrádi kódex volt a Holt-tengeri tekercsek megtalálásáig a legrégebbi teljes Ó Szövetség.

Christian Ginsburg úgy ír a Leningrádi kódexről, hogy az sokszor egyedi szöveget tartalmaz Jakob Ben Chajim Második Rabbinikus bibliájához képest, amely a rabbinikus iskolák által a legszélesebb körben használt szövegre támaszkodott. A Leningrádi kódex szövegét Ban Asher szövegnek is nevezik, amely valóban eltér a többségi héber maszoréta szövegektől.

Ahogyan az Új Szövetség esetében is, itt is azzal a szemponttal találkozunk, hogy a tudományos világ egyszerűen azt mondja ki, hogy a régebbi a jobb. Minden más szempont csak másodlagos. Valahogy olyannak tűnik a helyzet ebben az esetben is, mint az Új Szövetség esetében is, hogy azok a szövegek maradtak fenn, amelyeket nem használtak. Így maradhatott fenn a Leningrádi kódex is.

1958 decemberében, a Concordia Theological Monthly folyóiratban, bizonyos Frederick W. Danker ezt írja:

„Kittel harmadik kiadásának az előnye, amelyre ezután BH-ként fogunk hivatkozni, hogy túlmegy a 13. 14. századi kéziratokon, amelyeket Jakob Ben Chajim szerkesztett, és 1524-25-ben Daniel Bomberg adott ki Velencében. Jakob Ben Chajim szövege gyakorlatilag az Ó Szövetség Textus Receptus-a, amelyet Kittel is használt az első két kiadásában. A harmadik kiadás, a Leningrádi kódexen alapul, amely egy 1008-ban kéziratokról készült másolat, melyet Áron Ben Moshe Ben Asher készített. A harmadik kiadás jelentős revíziója óta, a Biblia Hebraica gyakori korrekciókon és javításokon ment át.”

Szóval a nagy szövegbeli változtatás az 1937-ben megjelent 3.kiadásnál jött. Ezt Rudolf Kittel csak előkészíteni tudta, de befejezni nem, mert közben elhunyt.

Biblia Hebraica Stuttgartensia

Ez az utódja Kittel héber bibliáinak. Eddig ez az első kutatók által teljesen kidolgozott változata a Leningrádi kódexnek. Itt már nyíltan kimondja a Német Bibliatársaság, hogy nem céljuk az Ó Szövetség eredeti szövegének a rekonstruálása, mert az lehetetlen. Csak a fennmaradt szövegek alapján, a Septuaginta, a Vulgata, a Peshitta figyelembevételével állítják össze a szöveget.

Szintén a Német Bibliatársaság írja az internetes oldalán, hogy „A maszoréta szöveg nem minden esetben reprodukálja az eredeti bibliai szöveget.”

Köszönhető ez annak, hogy már nem azt a szöveget használják, amelyet megőriztek a rabbinikus iskolák, amelyből Jakob Ben Chajim maszoréta szövege is összeállt, hanem egy-egy kéziratra támaszkodnak, és sok olyan régészeti leletre, amelyek keletkezése és eredete ismeretlen. Hozzá kell tennünk, hogy a Holt-Tengeri tekercsek tekintetében mindig a variációk sokaságáról hallunk, de arról nem, hogy hány tekercs szövege egyezik meg az Ó Szövetség szövegével.

Biblia Hebraica Quinta

2004 óta ez a legújabb verziója a kritikai héber ószövetségi szövegeknek. Ebben prezentálják a Leningrádi kódexből a szöveg körüli jegyzeteket (Masora Magna, Masora Parva). Már a szövegbe kombináltan megjelenik a Qumráni tekercsek szövege, figyelembe lett véve az Aleppo kódexet is, amely a legrégebbi, de nem teljes héber kódex.

Még egy kis magyar vonatkozású adalékot szeretnék hozzátenni a végére. Az 1908-as revízió egyik célja az volt, hogy az Ó Szövetséget a héber szöveg alapján revideálják. Ezt a revizorok az első körben meg is tették, de a munkájukat ellenőrző kollégáik már más szempontokat vettek figyelembe. Erről így ír az egyik revizor, Csengey Gusztáv:

Én Ezékielt nemcsak revideáltam, hanem elejétől végig a héber eredetiből, a Hebraica veritasból fordítottam le magyarra, még pedig a lehető legnagyobb gonddal, figyelemmel és lelkiismeretességgel, mindenütt egybevetve Károlyi fordításával, hogy a megállapodott s igy megtartandónak itélt bibliai nyelvet megtartsam. A hol a fordítás megkövetelte a változtatást, nem sajnáltam a fáradságot régi codexeink nyelvét segítségül hívni, hogy az ódon biblikus nyelvet is megtarthassam, s hű fordítást is adhassak. A nagy mértékben rongált eredeti szöveg nehéz homályos helyeit a traditionalis egyházi felfogás alapján próbáltam visszaadni, figyelembe vévén a legkitűnőbb exegeták tanulmányait, de sehol me-rész újításokba nem bocsátkozva, vagy subjectiv felfogások által meg nem vesztegetve. És e nagy szorgalommal végzett munkámnak mi lett az eredménye? Az, hogy a superrevisióból hozzám viszszakerült éktelenül össze-vissza korrigált kéziratomban nem ismertem rá a saját munkámra. Szó nélkül visszaküldte, mert hiszen teljesen kiforgatták a maga eredeti valóságából s erre kár lett volna egy szót is vesztegetnem. El is dicsekedett vele a superrevisor úr, hogy a dolgozatot bátran már most egészen a maga munkájának, sót még azt is hozzátette, hogy ezt a nyilatkozatot én is meg fogom engedni neki. Oh nagyon szívesen megengedem! Csakhogy aztán a felelősséget is tessék elvállalni érte. Legyen az övé a Septuagintával való rokonság is, mert az én eredeti munkámnak a Septuagintához semmi köze sem volt.

Nos hát ilyenforma sorsa volt nem egynek a revisorok közül, ha tehát a kiadás rossz, legalább minket ne érjen az a gúnyos hang, a melyIyel Venetianer a hibák lajstromát bevezette.

(forrás: Evangélikus Egyházi Iskola 1900 – 311-314.oldal)

– – – – – – – – – –

további források:

INTRODUCTION TO THE MASSORETICO-CRITICAL EDITION of the HEBREW BIBLE – by CHRISTIAN D. GINSBURG, L. L. D. (1897, London, Trinitarian Bible Society)

Jacob Ben Chajim Ibn Adonijah´s INTRODUCTION to THE RABBINIC BIBLE, Hebrew and English – Christian Ginsburg előszó- Norman H. Snaith)

Rudolf Kittel: Die Geschichte der Hebräer, 1888

A próféciai ídők táblázata

Most a Jelenések könyvének a tanulmányozásánál járunk a bibliaóráinkban, és ehhez egy nagyon jól áttekinthető táblázatot találtunk. G.H.Pember-nek, a Nagy Próféciák című könyvének a második kiadásában található ez a táblázat, amely a zsidók babiloni fogságától számítva tekinti át az időket az új ég és új föld megteremtéséig.

Mivel ez a könyve nem jelent meg magyar fordításban, ezért arra gondoltunk, hogy ezt a táblázatot közkinccsé tesszük.

Húsvét apropóján – Jézus születésének, halálának és feltámadásának idejéről

mert hiszen a mi páskhabárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. (1Kor 5,7b)

Húsvét közeledtével szeretném közelebbről is megvizsgálni, Jézus születésének, halálának és feltámadásának a körülményeit. Ezek az események több evangéliumban vannak leírva úgy, hogy azokat csak akkor érthetjük meg pontosan, ha a történetek leírásait összevetjük egymással. Gondolom azt ma már senkinek sem kell elmondani, hogy egyik fő keresztény ünnepnek sincs igazán köze ahhoz az időponthoz, amikor az események valójában megtörténtek, de ennek okaira és magyarázatára most nem is térek ki külön. Azt azonban nézzük meg, hogy vajon az Igéből megállapítható-e ezeknek az eseményeknek a valós ideje.

Jézus születése

Most csak Jézus születésének az idejéről szeretnék bővebben beszélni, és itt nem vállalkozom arra, hogy akár Jézus nemzetségtáblázatait Máté és Lukács evangéliumai szerint összehasonlítsam, vagy más, a születésével kapcsolatos körülményt vizsgáljak. József és Mária Názáretben éltek, de mielőtt Mária megszülte volna Jézust, el kellett menniük Bethlehembe, ahol az elrendelt összeírás volt. Józsefnek a saját nemzetségéhez kellett mennie, és nem a lakóhelyük szerint írták össze az embereket. Így teljesedhettek be a próféciák, amelyek előre elmondták, hogy hol kell megszületnie a megváltónak(Mik.5,2).

1 És azokban a napokban Augustus császár parancsot adott ki, hogy mind az egész földet összeírják. 2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Azért mindenki ment, hogy beírják, ki-ki a maga városába. 4 Felment pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek, mert a Dávid házából és háznépe közül való volt; 5 Hogy beírják Máriával, akit neki jegyeztek feleségül, és várandós volt. (Lk 2,1-5)

A zsidókon kívül volt egy másik csoport, aki tudta, hogy egy új király fog megszületni Izraelben. Ők a csillagokat figyelték, és látták, hogy a király csillaga megjelent Izrael fölött. A keleti bölcsek, mivel látták ezt a csillagot, ezért elindultak, hogy tiszteletüket tegyék az új király előtt. Nyilvánvaló okokból, először a királyi udvarban érdeklődtek, hogy hol találják az új királyt, akinek látták a csillagát. Meglepetésükre azonban ott nem találták meg az újszülött királyt, de megkérdezték Heródest, hogy hol találják Izrael most született királyát.

1 Amikor pedig Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondva: 2 Hol van a zsidók királya aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy imádjuk Őt. (Mt 2,1-2)

A kérdésüket hallva egész Jeruzsálem felkavarodott. Érthető módon Heródes is felkavarodott, hiszen ő volt az uralkodó abban az időben, és semmit sem tudott egy új király születéséről. Főleg nem egy olyan király születéséről, aki nem az ő nemzetségéből való volt. Mivel nem volt zsidó, hanem edomita, ezért meg kellett kérdeznie a bölcseket, hogy hol várható a király születése.

4 És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? 5 Azok pedig mondták neki: Júdeának Betlehemében; mert így van megírva a prófétánál: 6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izraelt. (Mt 2,4-6)

Érdekes, hogy nem egy egyszerű királyról kérdezte az írástudókat, hanem a messiás királyról. Sejthette, hogy itt többről lehet szó, és nem csak egy királyi gyermekről a sok közül, hiszen a keleti bölcsek látták az égi jelet is a gyermek megszületésével kapcsolatban, és azért állnak előtte, hogy elmenjenek hozzá a tiszteletüket tenni.

Heródes aljas szándékkal kifaggatta a bölcseket, és azt kérte tőlük, hogy jelentsék meg neki, hogy ki az új király, és hol van. A bölcsek viszont álomban meg lettek intve, hogy ne menjenek vissza hozzá, és így is tettek. Ezért szánta rá magát Heródes arra a kegyetlen cselekedetre, hogy Bethlehem környékén kiirtson minden gyermeket két éves kor alatt.

Az Úr azonban álomban figyelmeztette Józsefet, hogy vegye a gyermeket, és menjen el vele és Máriával Egyiptomba, mert Heródes halálra fogja kerestetni őket. Ekkor József fogta a családját, és Egyiptomba menekült. Amikor Nagy Heródes meghalt, akkor szólt Józsefnek az angyal, hogy most menjen vissza Izraelbe, mert meghaltak azok, akik halálra keresték az életüket (Mt.2,19-20). Ők azonban nem mertek Jeruzsálembe menni, hanem Galileába mentek, mert Arkhelaus, Heródes fia, éppen akkor kegyetlenkedett Jeruzsálemben a templomban (Mt.2,22), megöletve azokat, akik odamentek húsvétra. Lukács evangéliumából pedig megtudjuk, hogy amikor leteltek Mária tisztulásának a napjai, vagyis a szülést követő 40 nap után (3Móz.12,2-6), akkor elmentek Jeruzsálembe bemutatni a törvényben előírt áldozatot.

Heródes Kr.e. 74/73-ban született, és Kr.e. 4 márciusáig élt. Közvetlenül utána kezdett el uralkodni Arkhelaus Kr.e.4-től, Kr.u.6-ig. Arkhelaus, Heródes halálának az évében kerül uralomra, és még annak az évnek a húsvétján kegyetlenkedik a templomban, és megölet 3000 embert. Minderről Josephus Flavius ír, a Zsidók történetének 17 kötetében, a 9.3 fejezetben. Ez igazolja, hogy Jézus ugyanabban az évben született, amikor Heródes meghalt.

Így most már minden részletet ismerünk ahhoz, hogy megállapíthassuk Jézus születésének az idejét. Ha összeállítjuk az eseményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy Jézus kevéssel húsvét előtt születhetett. Akkor meglátogatták őket a bölcsek és a pásztorok, majd rögtön Egyiptomba menekült József Máriával és a kis Jézussal. Ott voltak amíg meghalt Heródes, és lezajlott a húsvéti vérengzés. Onnan Názáretbe utaztak, és mire letelt Máriának a szüléstől számított 40 nap tisztulási idő, akkor elmentek Jeruzsálembe, hogy bemutassák az áldozatot, amelyet a törvény előírt. Vagyis Jézus semmiképpen sem karácsonykor született, de nem is ősszel, ahogy többen mondják, a szolgálatának 3 és fél éves idejéből visszaszámolva, hanem páska előtt kevéssel. Ez a zsidó egyházi naptárnak az első hónapja, amely a mai időszámítás szerint március.

Jézus halálának az ideje

Az bizonyos az igéből, hogy Jézus halála páska ünnepen volt, de nem feltétlenül péteken, ahogyan a hagyományok mondják. Jézus kereszthalálát tekintve olyan erős a hagyomány, hogy ez még a bibliafordításokra is hatással van. Az 1908-as Károli Biblia is átveszi a katolikus nagypénteket a fordításba:

Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, (Mt 27,62)

53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. (Lk 23,53-54)

Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! (Jn 19,14)

Az 1908-as fordítást megelőzően a Károli kiadások mind úgy fordították ezt a napot, mint az ünnepre való készülődés napja. És valóban ez a helyes meghatározás, mert akkor ugyanis nem péntek volt.

A szinoptikus evangéliumokban, vagyis Máténál, Márknál, és Lukácsnál, mind hasonló leírást találunk az utolsó vacsora idejét tekintve:

És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a páskhabárányt vágták, mondták neki a tanítványai: Hol akarod, hogy elmenve elkészítsük ételedül a páskhabárányt? (Mk 14,12)

7 Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kellett ölni a páskhabárányt; 8 És elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: Elmenve készítsétek el nekünk a páskhabárányt, hogy megegyük. (Lk 22,7-8)

Amikor őket olvassuk, akkor az a meggyőződésünk, hogy a páska ünnepének első napján ették meg a páskabárányt. Viszont Jánosnál más leírást találunk, egy sokkal részletesebbet. Ráadásul az igében megtaláljuk az utolsó hét eseményeinek teljes időrendi leírását.

páska előtt 6 nappal

Jézus azért hat nappal a páskha előtt ment Bethániába, ahol a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott a halálból. (Jn 12,1)

Jézus elmegy vendégségbe Mártához, Máriához és Lázárhoz. Úgy tűnik, hogy az egész hetet ott töltötte, egészen az elfogatásáig. Erről a vacsoráról János úgy tudósít, hogy ott kente meg Mária Jézus lábait:

Mária azért elővéve egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábait és megtörölte annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelt a kenet illatával. (Jn 12,3)

páska előtt 5 nappal

Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe:

12 Másnap a nagy sokaság amely az ünnepre jött, hallva hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 Pálmaágakat vett és kiment elé, és kiáltott: Hozsanna: Áldott az Izrael királya, aki az Úr nevében jön! 14 Jézus pedig találva egy szamarat, felült arra ahogy meg van írva: (Jn 12,12-14)

páska előtt 2 nappal

Jézus megjelenti, hogy ezen az ünnepen fogják őt megfogni és megölni:

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte Jézus, mondta a tanítványainak: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva a páskha ünnepe lesz, és az ember Fiát elárulják, hogy megfeszítsék. (Mt 26,1-2)

páska előtt 1 nappal

Ekkor készítteti el Jézus a tanítványaival az utolsó vacsoráját. János evangéliumának 13. 14. 15. 16. 17. fejezete részletesen elmondja, hogy mi történt ezen a vacsorán.

A páskha ünnepe előtt pedig tudva Jézus, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)

Bár ez a vacsora az ünnep előtt egy nappal volt, mégis akkor ették meg együtt a páskabárányt:

És mondta nekik: Kívánva kívántam ezt a páskhabárányt megenni veletek, mielőtt szenvednék: (Lk 22,15)

A vacsorán szólt Jézus Júdásnak, hogy amit meg akar tenni, azt tegye meg. Erre a többi tanítvány úgy értette, hogy hátha elküldte őt Jézus valamiért, amire az ünnepen lesz szükségük:

Némelyek ugyanis állították, mivelhogy az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: Vedd meg amikre szükségünk van az ünnepre; vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. (Jn 13,29)

Több olyan konkrét vers is van, amely azt bizonyítja, hogy Jézust az ünnep előtt fogták el, és az ünnep előtti napon halt kereszthalált. Még a nép vezetői, a farizeusok sem akarták őt az ünnepen megfogni.

3 Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, 4 És tanácsot tartottak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5 De azt mondták: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. (Mt 26,3-5)

A nép nem akart megfertőződni azzal, hogy bemegy egy római házába, mert meg akarták enni a páskabárányt:

Vitték azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Reggel volt. És ők nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőződjenek, hanem megehessék a páskhabárányt. (Jn 18,28)

Pilátus maga is úgy beszél az ünnepről, mint ami előttük áll:

Szokás pedig nálatok, hogy elbocsássak nektek egyet a páskha ünnepen: akarjátok azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? (Jn 18,39)

13 Pilátus azért mikor hallotta e beszédet, kihozta Jézust és a törvénytevő székbe ült azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának. 14 A páskhára készülés napja volt, és mintegy hat óra. És mondta a zsidóknak: Íme a királyotok! (Jn 19,13-14)

Mindezek az igék teljes bizonyságot adnak arról, hogy Jézus az első hónap 13. napján, vagyis a páska előkészületének a napján halt kereszthalált.

A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, mivel ünnep estéje volt, (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt) kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárait és vegyék le őket.(Jn 19,31)

40 Vették azért Jézus testét és lepedőkbe göngyölték azt illatos szerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen pedig ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír amelybe még senkit sem helyeztek. 42 A zsidók készülődésének napja miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezte Jézust. (Jn 19,40-42)

Akkor most már csak azt kell bizonyítanunk, hogy ez nem péntek volt, ahogyan a katolikus hagyományok állítják.

A zsidó napok mindig este kezdődnek Tehát 13.-a, az este kezdődik, és „14.-én”, vagyis a következő nap nappali részén végződik. Az események leírása segít ennek a megértésében:

13. este Megeszi Jézus a tanítványokkal a páskabárányt, majd elfogják
nappal Reggel elviszik Pilátushoz, majd a kínzások után megfeszítik, még sötétedés előtt meghal a kereszten, és eltemetik

14. este Ez a páska ünnepe, amikor az egész nép vette a páskabárányt (3Móz.23,5)
nappal szent gyülekezés volt (3Móz.23,7)

15. este nyugodtak az ünnep miatt
nappal szent gyülekezés volt (4Móz.28,16-17)

16. este nyugodtak az ünnep miatt
nappal az Úr feltámadásának napja, a hét első napja, ezen a napon mentek a sírhoz, de az már üres volt

Ha így nézzük ezt az időszakot, akkor azt kell látnunk, hogy Jézus a Jónás próféta jele alapján, pontosan három nap és három éjjel volt a sírban. 13.-án, 14.-én és 15.-én nappal, 14.-én, 15.-én és 16.-án este. Ez pontosan három nap és három éjjel, mert 16.-án már napkeltekor feltámadt. De ha úgy értjük az Emmaus felé menő tanítványok beszédét, ahogyan mondják, hogy „ma van harmadnapja, hogy ezek lettek” (Lk.24,21), akkor a számításunk, és az írások is igazolják azt, hogy nem pénteken lett megfeszítve és támadt fel vasárnap Jézus. Ha ez vasárnap lett volna, és pénteken feszítették volna meg Jézust, akkor azt mondták volna, hogy tegnapelőtt vagy azt, hogy két napja.

Ha tovább gondolkodunk a feltámadás napján, akkor az ige a hét első napját említi, amikor az asszonyok a sírhoz mennek, de ez nem feltétlenül a naptári hét első napját jelenti, hanem arra is lehet gondolni, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepi hetének szombat utáni első napján, amely akkor nem feltétlen vasárnapra esik. Ugyanis a zsidó naptárban is változtak a napok, vagyis nem mindig ugyanarra a napra esett az első hónap 14. napja, mert a hold és a nap állását együtt vették figyelembe.

Jézus feltámadása utáni események

Először folyamatában nézzük az eseményeket:

Kora reggel, mikor még sötétes volt, akkor Jézus feltámadt, és elhagyta a sírt. Mária Magdaléna, Máriával, a Jakab anyjával és Saloméval együtt elmentek a sírhoz, hogy megkenjék Jézus testét. Útközben azon gondolkodtak, hogy ki fog nekik segíteni elgördíteni a nagy követ, ami a sír száján volt. Egy angyal elhengerítette a követ és ráült, majd szólt nekik, hogy menjenek be a sírba, és nézzék meg, hogy Jézus már nincs ott. Ekkor Mária Magdaléna elfutott, hogy értesítse Pétert és Jánost arról, hogy az Úr nincs már a sírban. Mária pedig, a Jakab anyja és Salomé, bementek a sírba, és ott látták az angyalokat, akik azt mondták nekik, hogy menjenek el, és értesítsék a tanítványokat és Pétert arról, hogy az Úr előttük megy Galileába. Kisvártatva megérkezett János, aki nem ment be a sírba, hanem megvárta amíg Péter is odaér. Akkor bementek, és látták, hogy a kendők ott vannak összegöngyölítve. Ezután ők elmentek, de Mária ott állt a sír előtt, és beszélt Jézussal. Majd az asszonyok mind elmentek a tanítványokhoz, és bizonyságot tettek arról, amit láttak, de azok nem hittek nekik. Este felé pedig közülük két tanítvány ment Emmaus felé, amikor megjelent nekik az Úr. Ők, miután elváltak Jézustól, visszamentek Jeruzsálembe, és szintén bizonyságot tettek a tanítványoknak.

Így összegezhetjük az eseményeket, és többek állításával ellentétben a leírásban nincs semmi ellentmondás, csak más-más részletek más-más helyen vannak leírva.

Az igék, amelyek elmondják ezeket az eseményeket, időrendbe állítva így következnek:

1 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásároltak, hogy elmenve megkenjék Őt. 2 És korán reggel, a hét első napján a sírbolthoz mentek napfelkeltekor. 3 És mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? 4 És odatekintve látták, hogy a kő el van hengerítve, mert igen nagy volt. (Mk 16,1-4)

2 És íme nagy földindulás lett, mert az Úr angyala leszállt a mennyből és odament, és elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra. 3 A tekintete pedig olyan volt mint a villámlás, és a ruhája fehér mint a hó. 4 Az őrzők pedig tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek mint a holtak. (Mt 28,2-4)

1 A hét első napján pedig jó reggel, amikor még sötét volt, odament Mária Magdaléna a sírhoz és látta, hogy elvették a követ a sírról. 2 Futott azért, és Simon Péterhez és a másik tanítványhoz ment akit Jézus szeretett, és mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk hová tették Őt. (Jn 20,1-2)

5 És bemenve a sírboltba, láttak egy ifjút jobb felől ülni, fehér ruhába öltözve; és megrémültek. 6 Az pedig mondta nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek; feltámadt, nincs itt; Íme, a hely ahová helyezték Őt. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Őt, ahogy megmondta nektek. 8 És nagyon hamar kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek. (Mk 16,5-8)

3 Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz mentek. 4 Együtt futottak pedig mindketten: de az a másik tanítvány hamar megelőzte Pétert és előbb ért a sírhoz; 5 És lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők; de nem ment be. 6 Megjött azután Simon Péter is nyomban utána, és bement a sírba: és látta, hogy a lepedők ott vannak. 7 És a kendő amely a fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Jn 20,3-7)

11 Mária pedig kinn állt a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozott, behajolt a sírba; 12 És látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. 13 És mondták azok neki: Asszony mit sírsz? Mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették Őt. (Jn 20,11-13)

13 És íme, azok közül ketten mentek ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira volt, melynek Emmaus volt a neve. 14 És beszélgettek maguk közt mindazokról amik történtek. 15 És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk menve, velük együtt ment az úton. (Lk 24,13-15)

Reméljük, hogy ezzel a rövid kis összefoglalóval mindenki számára egyértelművé vált, hogy az ige mennyire egyértelmű és tiszta leírást ad ezekről az eseményekről. Hogy valaki megtartja-e ezeket az ünnepeket, mármint a húsvétot és a karácsonyt, azt mindenki a saját hite és lelkiismerete szerint döntse el, ebben szabadságot adott az Úr:

5 Némely az egyik napot különbnek tartja a másiknál: a másik pedig minden napot egyformának tart. Mindenki a maga értelme felől legyen meggyőződve. 6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: (Róm 14,5-7)

Azt viszont nehéz megmagyarázni, hogy miért kellett elszakítani ezeket az időket a valós naptári napoktól, és áttenni pogány ünnepek napjaira. Miért ne lehetne a zsidó páskával egy időben megtartani a húsvétot, ha már tudjuk, hogy akkor halt meg a Megváltónk? A húsvéti kereskedői készülődésből is tisztán látszik, hogy ez Istár termékenység ünnepe, és nincs köze a páska ünnepéhez. Vagy miért kellett Jézus születésének az idejét is áttenni Mithras (vagy Tammuz), vagy másképp mondva a napisten újjászületésének az idejére? De ma már szinte nincs olyan, aki emlékezzen arra, hogy a második világháború előtt Magyarországon a protestánsok nem állítottak karácsonyfát, hanem csak a katolikusok. Csupa-csupa pogány szokás, amire ma keresztény köntöst adtak, de a „szertartások” és az ünnepek körülményei megmaradtak az ősi pogány formában. Szomorú.

Boáz vagy Boóz – Máté 1,5

Naásson nemzé Sálmont. Sálmon nemzé Boózt Ráhábtól: Boóz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Jessét. (Mt 1,5 – Károli Bibliák 1873-ig)

Sálmón nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Jessét; (Mt 1,5 – Váradi Károli Biblia 2021)

Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; (Mt 1,5 – 1908-as Károli biblia)

Melyik a helyes változat, Boáz vagy Boóz?

A kérdés valójában nem az, hogy Boáz vagy Boóz áll-e itt helyesen, hanem az, hogy hozzá merek-e nyúlni az Igéhez úgy, hogy én azt gondolom, hogy itt valami rosszul lett leírva.

Veszem-e a bátorságot arra, hogy kijavítsam az Igét.

A hagyományos szövegek, mint a Textus Receptus és a Többségi szövegek, amelyeket ma Bizánci szövegcsaládnak neveznek, mind megtartotta ezen a helyen a Boóz kifejezést, mert a Boáz görögül helyesen Boóz, de a Nestle-Aland féle görög Újszövetségben azonban átírták βοες-ra. Gondolom azt nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy mindenki tudta, hogy az Ószövetségben Ruth férjét Boáznak hívták.

Sálmón pedig nemzette Boázt, és Boáz nemzette Obedet; (Ruth 4,21)

És a neve megegyezett a templom egyik oszlopának a nevével:

És felállította az oszlopokat a templom tornácában; és felállította a jobb oszlopot, és annak nevét Jákinnak nevezte, és felállította a bal oszlopot, és annak nevét Boáznak nevezte. (1Kir 7,21)

A Ruth 2,1 után, ahol először előfordul Boáz neve, a King James Biblia is megjegyzi fordítói megjegyzésben, hogy görögül Boóznak nevezik.

και és Σαλμών Salmon εγέννησε nemzette τον Βοόζ Boózt, και és Βοόζ Boóz εγέννησε nemzette τον Ωβήδ Obedet, (Ruth 4,21 – Apostolic Bible Polyglot – saját fordítás)

Ahogyan látjuk, a Septuagintában is Boózt írnak, és nem Boázt.

Van egy irányzat a szövegkritika területén, amely nem tiszteli a ránk maradt szövegeket abban a formában, ahogyan megőrizték hittársaink, hanem hibákat vélve felfedezni benne, korrigálják. Más szóval, harmonizálják a szöveget. Amit az egyik helyen az egyik írásmóddal látnak leírva, akkor ahhoz igazítják a többi előfordulást is. Felülbírálják a szöveget, és saját döntéseik alapján egy új szöveget készítenek.

Ennek egyik nagy példája Tischendorf, aki miután megtalálta a Sinai kódexet, a saját Új Szövetség kiadásán, amely már addig hét kiadás élt meg, Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 8. kiadásra 3572 helyen változtatott a szövegen. Egyedül, saját elhatározásra, egyetlen „bizonyíték” hatására.

De még Máté első fejezeténél maradva, a kéziratok többsége „Mariam”-ot ír „Maria” helyett, ami a latin szövegekből származik. De hogyan kezelték ezt a görög kéziratok? „Maria”-val a kódexekben találkozunk, az Alexandriai (A), Vatikáni (B), Sinai (Aef), Ephraimi (C) és Beza (D).

Ellenőrizve ezt az igehelyet az Egyesült Bibliatársaság görög Új Szövetségének 5. verziójában (UBS 5), a Mt.1,20 versnél azt látjuk, hogy minden variáció nélkül a „Maria” változat szerepel.

Holott a „Mariam” változat lenne a helyes, hiszen Máriát ugyanúgy hívták, mint Mózes nővérét, aki mi Miriamként ismerünk, és ezt megőrizték a görög kéziratok is, kivéve a régi kódexeket, amelyet felsoroltam.

De nézzük tovább, ezeket a harmonizálásokat.

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, a mennyei angyalok sem, hanem csak az én Atyám egyedül. (Mt 24,36 – Váradi-Károli biblia 2021)

Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (Mt 24,36 – Revideált Új Fordítás)

Ezzel a betoldással összhangba akarták hozni Mt.24,36-ot a Mrk.13,32-vel.

Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem a mennyei angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. (Mk 13,32)

Az Egyesült Bibliatársaság fentebb is hivatkozott görög szövegében ez az igehely úgy szerepel, „hogy nem egészen biztosak benne, hogy ennek kell ott állnia” (Ezt a szövegben így jelölik: {B}. Ahol teljesen biztosak benne, hogy melyik variációnak kell lennie, ott „A” szerepel a kapcsos zárójelben.) Egyébként felsorolják a figyelembe vett kéziratokat, amelyekben benne van a szövegben ez a betoldás, és azokat is, amelyekben nincs benne. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbiak vannak többségben.

Újra és újra elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy azt kell látnunk, hogy a kéziratok bizonyságának a túlnyomó többségét figyelmen kívül hagyják a szöveggondozó bizottság tagjai, és néhány általuk preferált kézirat bizonyságát veszik tényként.

A 19. században élt racionalista szövegkritikus, Karl Lachmann, úgy kezelte a Biblia szövegét, mint bármely más ókori írást. Nézete szerint ugyanazt az elbánást kell alkalmazni a Biblia szövegét illetően is, mint mondjuk Homérosz Iliászával kapcsolatban. Ennek megfelelően készítette el saját Új Szövetségét, amelyben önkényes válogatás alapján vette figyelembe az egyes kéziratokat, és hagyott el más bizonyítékokat. Az ő módszerének megfelelően dolgozott Westcott és Hort is, de őt követi Kurt Aland is és sok más mai szövegkritikus is.

A Biblia szövegének vizsgálata nem alapulhat tisztán világi módszereken, mivel egy olyan könyvről van szó, amelyet maga Isten adott az embereknek. Emiatt a Bibliát olyan behatások és támadások érték és érik, amelyek más világi műveket nem. Hitetlenül és racionalistán nem lehet kezelni a Bibliát. Az újszövetségi írások keletkezését követő rövid időszakon belül, már olyan támadások érték az írásokat, amilyen más írások esetében nem fordult elő. Itt van mindjárt a Krisztus utáni első és második században élt Markión, akit ki is kiáltottak eretneknek. Ő elutasította a komplett Ószövetséget, és az Újszövetségből is csak Pál leveleit tartotta elfogadhatónak. Az evangéliumokból egyedül Lukács evangéliumát fogadta el, mivel ő pogányként írta. De még abból is húzott ki részeket, amelyeket oda nem illőnek talált.

Így lett ebből:

2 Mondta pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, akik nekünk adósok. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. (Lk 11,2-4 – Váradi-Károli Biblia 2021)

ez (a vastag betűs részek az új változatban el lettek hagyva):

2 Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.” (Lk 11,2-4 – Revideált Új Fordítás)

A Biblia szövegének a vizsgálata kizárólag bizonyítékokon alapulhat. Itt nincs helye feltételezéseknek, benyomásoknak. Annak a feltételezésnek semmi alapja nincs, hogy a Sinai és a Vatikáni kódexek, illetve a ma Alexandriainak nevezett szövegcsalád őrizte meg az eredeti szövegekhez legközelebb álló variációt. Sokszor csak egy bizonyíték alapján mondják ki, hogy egy-egy igehelyen mit kell látnunk. Ez pedig nem tudomány. Ha nem ismerem az eredetit, és csak egy bizonyítékom van, akkor honnan tudom, hogy az van az eredetihez legközelebb?

Ezért fontos bizonyítékok azok az elhagyások is, amelyek a Hagyományos szövegben (Textus Receptus, Bizánci-Többségi szövegekben) nem szerepelnek, de az Alexandriai kéziratokban szerepelnek. Hogyan lehet, hogy a világon mindenütt ugyanazt hagyták el a szövegből, ráadásul ugyanazon a helyen (Lásd fentebb Mt.24,36)? Minden másoló ugyanazt a hibát követte el, egymásról mit sem tudva?

Azt próbálják megmagyarázni, hogy a Többségi szövegek tele vannak betoldásokkal, bár ezt sem lehet bizonyítani, mert a világ elszigetelt pontjain lévő másolóknak pont ugyanazokat a részeket kellett volna hozzáadni a szöveghez. (Erről szóltam már a Két Biblia – két vallás írásban) Egy másolás során könnyebb elhagyni a szövegből, mint hozzáírni. Ezt bárki maga is kipróbálhatja.

De az már teljesen lehetetlen, hogy egymástól független másolók csak pont ugyanazt a részt hagyják ki a szövegből, és pont ugyanazon a helyen (Lásd fentebb a Mt.24,36-ot). Ez is mutatja, hogy az Igének két különálló vonaláról beszélünk. A Többségi szövegek bizonyítékai visszanyúlnak egészen a legkorábbi időkig.

Az Igéből valóban több változat forgott közkézen, de az elfogadott írások tiszta vonala maradt fenn egészen a 19. századig, amikor a szövegkritikusok visszanyúltak ahhoz a vonalhoz, amelyet az egyház a tisztátalansága miatt már a 4.-5. században elhagyott.

Egy korábban élt szövegkritikus mondta, hogy Isten Igéjének tiszta változata nem egy-két kéziratban maradt fenn, hanem mindegyikben. Ezért kell a bizonyítékok teljes skáláját kell figyelembe venni, és nem elég kiragadni egy-egy általunk preferált kéziratot, azt állítva, hogy azok a legjobb minőségűek. És mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy hogyan lehet a legjobb bizonyíték olyan, hogy alig van két-két igehely, ahol megegyeznek? Akkor melyiknek van igaza? Ha ennyire nem egyeznek egymással az Alexandriai vonal kéziratai, akkor hogyan döntjük el, hogy melyik a helyes? Akkor figyelembe kellene venni az Egyházatyák, a verziók (fordítások) és másolatok összességét, hogy megítélhessük kizárásos alapon, hogy melyik a helyes változat.

Sokszor felróják Erasmus szövegével kapcsolatban, hogy kevés kéziratból dolgozott, amikor összeállította a Textus Receptus első kiadásait. Ezen azonban akkor nem kell meglepődnünk, ha valaki olyan adta a kezébe ezeket a másolatokat, aki olyan háttérből érkezett, ahol nagyon jól tudták, hogy mely kéziratok őrzik a legtisztábban az Új Szövetség szövegét. Magyarul melyik másolatok a helyes másolatok. Keleten ugyanis töretlen volt a görög kéziratok megőrzésének vonala, ellentétben a Nyugattal, ahol a latin szövegek vették át a főszerepet.

Ezért állunk ki újra és újra a Károli Biblia vonala mellett, mert ő azokból a kéziratokból készült összeállítást fordította le (Textus Receptus), amely ebből a tiszta vonalból származik. Ez a vonal szakadt meg részben 1908-ban, majd később teljesen, és már nem készül mai magyar nyelvű fordítás a Hagyományos szövegeken alapulva. Ezért nyúltunk vissza az 1908 előtti Károli Bibliákhoz, és készítettük el a Váradi-Károli kiadást. Azért ez a legrégebbi új Károli Biblia, mert tartalmilag a szövege a legrégebbi Károli hagyományokat őrzi, de nyelvében a mai beszélt nyelven szólal meg.

Ismét a Septuagintáról

A blog írásának kezdetén magam is lelkesedtem a Biblia Septuaginta kiadásáért. Nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, a szó pozitív értelmében. (A cikk végén ott a link az előző íráshoz.) Magasztaltam a fordítás jelentőségét, és elfogadtam azt a nézőpontot, amelyet akkor ismer meg az ember, amikor még nem kutat utána egy adott témának. Nagyon örültem, hogy van egy olyan fordítása is a Septuagintának, mint az Apostolic Bible Polyglot (https://www.apostolicbible.com/), amelyben a fordítás mellett ott látszik a görög szöveg is, és még a Strong számok is ott vannak a szavak mellett. Ahogy a neve is elárulja, ennek a kiadásnak a fordítója is meg van győződve róla, hogy mint Ószövetséget, a Septuagintát használták az apostolok idejében.

Azóta sajnos ki kellett ábrándulnom a Septuaginta iránt érzett lelkesedésemből. De ez ugyanígy történt az 1908-as Károli Bibliával kapcsolatban is, amelyről kezdetben azt hittem, hogy egy szöveghű fordítás, és egy jó revíziója volt a Károli Bibliának. De miután utánanéztem, hogy kik és milyen körülmények között készítették, és milyen lett a revízió előtti kiadáshoz képest, csalódott lettem. Bár még mindig le kell szögeznem, hogy a ma rendszeres nyomtatásban lévő Károli Bibliák közül még mindig ez a legjobb. De reméljük, hogy nem sokára megjelenhet már a Váradi-Károli kiadás is.

Visszatérve a Septuagintához, tudományos körökben még mindig igen nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, sőt, egy izraeli egyetemi professzor, Emanuel Tov, odáig is elmerészkedik, hogy a Septuagintához kellene igazítani a héber Ószövetséget, a kumráni tekercsek között talált bizonyítékok alapján. Később még meglátjuk, hogy ez hová is vezethet.

Ahogyan sok más keresztény is, én is beleestem abba a hibába, hogy Flavius Josephus leírásának hitelt adtam. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ő is meg lett tévesztve az ún. Ariszteász levelével, amely alapján leírja, hogy hogyan keletkezett a Septuaginta Tóra része, vagyis Mózes öt könyvének a görög fordítása. Én is nagy súllyal kezeltem Josephust, mint forrást ebben a vonatkozásban, de bizalmam elhamarkodott volt. Mára többen is bebizonyították, hogy sok probléma van Ariszteász levelével.

Ariszteász levele

Ma már általánosan elfogadott tény, hogy ezt a levelet nem annak a személynek tulajdonítják aki aláírta, vagyis nem Ariszteásznak magának. Ezért is ma már inkább „pszeudo-Ariszteász” levelének mondják. Azért fontos ez az írás, mert ebből ered az összes mai Septuaginta hagyomány.

Ez a levél arról tudósít minket, hogy a tudós rabbik egymástól függetlenül olyan csodálatosan fordították le a Tóra szövegét, hogy az egyes rabbik által elszigetelten elkészített szöveg az szóról-szóra megegyezett. Bár itt hangsúlyoznom kell, hogy a fordítást nem az eredeti szöveggel vetették egybe, hanem a külön-külön elkészített fordításokat egymással.

A levéllel kapcsolatos problémák sora ott kezdődik, hogy már az alexandriai könyvtáros sincs helyesen megnevezve. Démétriosz valóban létezett, de ő nem könyvtáros volt Alexandriában, és nem II.Ptolemaios idejében, hanem I.Ptolemaios idejében élt, és a királynak volt tanácsadója. Menedémos is korábban élt, mint amikor a levél cselekménye zajlik. Szóval Ariszteász nem lehetett tanúja ezeknek az eseményeknek.

A levél arról is megpróbál minket meggyőzni, hogy a görög szöveg jobb mint a héber eredeti, mert a héber szöveget pontatlanul másolták.

Ezeket héber betűkkel, héber nyelven olvassák, s hanyagul és nem kellő pontossággal vannak lemásolva, miként a hozzáértők állítják” (fordítás 30.szakasz)

A zsidó források, amelyek megemlítik a Tóra görög fordítását, ők csak 5 fordítóról beszélnek, és nem 72-ről. Ha igazán szigorúan nézzük, akkor a levélből semmit sem tekinthetünk igaznak. Az egyetlen dolog, amit helyesen megállapít, hogy készült egy görög fordítás a Tóra 5 könyvéről.

A levél fordítása itt elérhető:

https://www.academia.edu/33516938/Aristeas_levele_Philokrat%C3%A9shez

Azt azonban meg kell vizsgálnunk, hogy kinek állt az érdekében, hogy akár egy ilyen fabrikált levél elkészítése árán is bizonygassa, hogy már régóta létezett a héber Tórának egy görög fordítása. Nagyon valószínű, hogy a Tóra görög fordítása Alexandriában készült.

Alexandriai Philónnak volt indoka is és a forrása is arra, hogy a héber törvényeket lefordíttassa görögre. Ő előszeretettel alkalmazta a görög filozófiát, és számos vitairatot is írt. El szerette volna mondani, hogy a mózesi törvények is vannak olyan szinten bölcseletben, mint a görög filozófia, és ehhez a munkájához szüksége volt a Tóra görög fordítására. Egyébként érvelt is a fordítás isteni sugallatáról. Talán fordítása igazolására készült a levél, hogy a fordítás isteni sugallatát és „régiségét” is igazolja. Ezzel a nevétől is megfelelő távolságra került a fordítás, hogy ne hozzák személyével kapcsolatba. Philón kb. Kr.e. 13-ban született, és Kr.u. 45/50-ben halt meg.

Részleteiben létezett ugyan görög fordítás Mózes könyveiből időszámításunk kezdete előttről, de egészében nincs régészetileg feltárt nyoma a Krisztus előtti korból. A kumráni tekercsek között is találtak görög fordítás töredékeket, amelyek Kr.e. 200 körülre datálhatók, de Philón volt az akinek érdekében állt és lehetősége is volt arra, hogy elkészíttesse a törvények görög fordítását.

A Septuaginta szövege

Az általános mai nézet szerint, Krisztus korában a Septuaginta volt a diaszpórában élő zsidóság Bibliája. Azonban több érv is ellene szól ennek a kijelentésnek. A zsinagógákban nem használtak fordításokat az ige felolvasásánál, hanem mindig eredeti héber nyelven olvasták fel azokat, ugyanis nem fogadták el a zsidók, hogy helyesen lehetne idézni az írásokat egy fordításból.

Többen azt mondják, hogy a kereszténnyé lett zsidók kezdeményezték a görög fordítást, és ők állnak mögötte a Krisztus utáni első és második században. Azonban a kumráni tekercsek között talált fordítások miatt azt állítják (többek között Vanyó László is), hogy a ma ismert Maszoréta szöveget megelőző héber szövegváltozat alapján készült, emiatt nem egyszerű fordításnak, hanem szövegtanúnak kell tekinteni a Septuagintát. Ezért azt hangoztatják, hogy nem lehet a Septuagintára azt mondani, hogy elvesz, hozzáad, változtat a szövegen, hanem azt kell látnunk, hogy más szöveg alapján készült ez a fordítás.

Pontosan erre hivatkozva jelenti ki a fentebb hivatkozott Emanuel Tov professor is, hogy az Ószövetség szövegét a Septuagintához kellene közelíteni. A szövegek történetében azonban van egy elég nagy szakadás, és a ma legrégebbinek tartott Septuaginta változat a Vatikáni kódex és a Sínai kódex, melyek keletkezését a Kr.u. 4. századra teszik. Ezzel a két kódex-szel itt részletesen nem foglalkozom, mivel történetükről már bővebben szóltam A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal? című írásban, illetve videóban. Tény azonban, hogy keletkezésük idejéről csak a szemlélődés alapján (ránézésre) megállapított kormeghatározással jelentették ki, hogy a 4. 5. század. Semmilyen kémiai, vagy más fizikai kormeghatározásnak nem vetették alá egyik kódexet sem.

A reformáció korának egyik elismert teológusa, William Whitaker (1548–1595) egyik könyvében, az Egy vita a Szentírásokról címűben (A disputation on Holy scriptures, 1588), részletesebben taglalja a Septuaginta szövegének problémáit. Ő is ismeri Ariszteasz levelét, de már akkor megállapítja, hogy Ludovicus Vives is kitalációnak tartja a történetet, de mindemellett elismeri, hogy létezett ókori fordítása az Ószövetségnek.

Megemlíti, hogy Epiphanius és Ágoston is arról beszél, hogy ez a Krisztus előtt készült fordítást egyenesen isteni eredetűnek tartják, és az egész egyházban igen nagy tiszteletnek örvendett. Jeromos azonban már mesének titulálja a fordítás körülményeit.

Whitaker azt mondja, hogy bármekkora tekintélye is legyen ennek a fordításnak, az nem lehet nagyobb, mint a mi héber Ószövetségünknek. Azt mondja, hogy ha létezett is egy olyan változata a görög fordításnak, amelyet a hetven tudós készített, akkor mára, vagyis már az ő korára teljesen elveszett, és ami maradt, az egy vegyes és szánalmasan megromlott szöveg.

Amennyiben Ariszteász állítása igaz is lenne, és a fordítás megegyezett a héber szöveggel, és azt elfogadták a legtekintélyesebb héber írástudók is, sőt, az egész zsidó közösség is, akkor is ez a mára ránk maradt változat elképesztően eltér a héber másolatoktól. A reformáció korában még katolikus körökben sem állították, hogy a görög fordítás jobb lenne mint a héber, ugyanis a Vulgata is közelebb állt a héber szöveghez, mint a Septuagintához.

A görög fordítás hibái akkorák, hogy arra nincs mentség. A legszembetűnőbb példa erre, hogy míg a héber Ószövetség szerint, Ádámtól a vízözönig 1656 és telik el, addig a Septuaginta szerint 2242 év, vagyis 586 évvel több. De a görög fordítás szerint Matuzsálem 14 évvel túléli a vízözönt is. Ő hol bújt el a vízözön idején, vagy hogyan menekült meg? Bizonyára nem volt Noéval a bárkában, mert maga az ige tesz bizonyságot, hogy csak nyolcan voltak benne.

Jeromos is többször megemlíti a kommentárjaiban, hogy a nála lévő görög fordítás mennyire hibás és romlott.

Az evangélium terjedésével kezdtek el terjedni az Ószövetség fordításai is. A gyülekezeti korban már több fordítással találkozunk. Aquila, Szümmakhosz, Theodotion készítettek fordításokat, de mindegyikük ellensége volt az igaz keresztény hitnek, és nem becsületesen fordították le az Igét. Az ő fordításaikból csak részletek maradtak fenn.

Ekkor érkezünk el Origenészhez. Ő nehéz munkával összeállította az akkori fordításokat az ún. Tetraplá-ba. Ez egy négy hasábos szöveg, amelyben ott volt  Aquila, Szümmakhosz, Theodotion és a Hetvenes fordítás egymás mellett. Később ezt bővítette ki a héber szöveggel, és annak görög betűs átiratával, amelyet ma Hexaplá-nak, vagyis hathasábosnak ismerünk. Egyik változat sem maradt fenn egészében.

Origenész személye megkerülhetetlen a mai Septuaginta történetében. Személye és filozófiája rányomta a bélyegét az általa készített munkákra is. A hexaplá-ban lévő általa Hetvenes fordításnak nevezett oszlop valószínűleg az ő saját fordítása. Mosheim Origenészről azt mondja, hogy „a kereszténység megrontója volt, akitől a Biblia sokat szenvedett”. Nem hitt az Ige ihletettségében és tévedhetetlenségében. Pogány nézetei miatt száműzték az egyházból, és így Alexandriába menekült. Munkássága főként arról szólt, hogy a kereszténységet a pogány filozófiával összhangba hozza. Szimbolikusan kezelte a Biblia szövegét, és azt tanította, hogy a szavak mögötti szimbolikus jelentést kell megtalálni, amit csak megvilágosodottak tudnak elérni. Ezzel a gnosztikus filozófiával akarta magyarázni az Igét is.

Többször korrigálta az Újszövetség szövegét is, a Septuaginta olvasásából feltételezett iránymutatásból. Néhány nehéz szövegrészt, amelyet nem tudott feloldani, a szöveg hitelességére hivatkozva megváltoztatott, akár el is hagyott. Cézáreában, a bibliaiskolában olyan tisztelettel övezték a munkáját, hogy a változtatásait kérdés nélkül elfogadták, ezért a szöveg romlása elkerülhetetlen lett. Valószínűleg sok mai tudós pedig az éppen általa megváltoztatott szöveget tekintik az eredeti szövegnek, de ha az igazság kiderülne, akkor éppen ő lenne a szöveg eredeti megrontója.

Mindezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy Kr.u. a 3. században készült el a ma ismert Septuaginta, amelynek „összeszerkesztője” és korrektora Origenész volt. Bár vannak papírusz leletek, amelyek megelőzik őt, de azok mind töredékesek. A Vatikáni és a Sínai kódexen kívül még az Alexandriai kódex őrzi a görög Ószövetséget. Nyomtatásban először a Complutensian poliglot Bibliában jelent meg.

Összegzésül azt tudom mondani a Bibliai Tudomány Keresztény kézikönyvével egyetértésben, hogy Origenész felbukkanásáig nem létezett a Septuaginta, hanem Origenész és három társa, Aquila, Szümmakosz és Theodotion írták. A magát kereszténynek valló Zondervan kiadó szerint is, a ma megjelenő Septuaginta kiadások mind rámutatnak, hogy a Septuaginta Krisztus előtti elkészülésére és létezésére utaló történetek mind csak mesék.

A Septuaginta, Jézus és az apostolok

Mivel nem rendelkezünk semmilyen bizonyossággal, hogy milyen minőségű és milyen kiterjedésű volt az Ószövetség görög fordítása Jézus idejében, de bizton állíthatjuk, hogy a Septuagintából nem idéztek, és nem használták. Amennyiben volt is az alexandriai zsidóság birtokában egy jó fordítás, Júdeában egyáltalán nem használták. Ott továbbra is a héber Ószövetséget és írásokat használták, nem a görög fordítást.

Amennyiben létezett is Mózes 5 könyvének jó fordítása Jézus idejében, akkor az nem a Kr.e. 3. században készült, hanem Jézus kortársa, Alexandriai Philón közreműködése révén jött létre. Emiatt tehát bizonyos, hogy Jézus és az apostolok nem idéztek a Septuagintából.

Az már azonban látszik, hogy mivel a görög fordítások a Kr.u. 3. századból származnak, a helyzet fordítottja az igaz. Az Újszövetségben lévő idézeteket tették bele a Septuaginta szövegébe. Amikor az apostolok nem pontosan idéztek a héber Ószövetségből, akkor a Septuaginta fordítói az Újszövetségből azt változatlanul átemelték a Septuagintába, mintha pontosan idéztek volna. Jézus és az apostolok pedig nem görögül beszéltek egymás közt, hanem héberül és arámi nyelven. Csak később, amikor már az evangéliumok és más újszövetségi írások terjedni kezdtek, akkor terjedt el az a görög szöveg, amit ma is mint Újszövetséget ismerünk.

Mivel a ma ránk maradt Septuaginta ilyen minőségű, ezért nem is csoda, hogy a reformáció korában a héber eredeti szövegekhez nyúltak vissza. Bár Károli és más fordítók is megemlítik, hogy bele-bele néztek az Ószövetség görög fordításába, de munkájuk alapja mégis a héber Ószövetség volt.

A Septuaginta jövője

Emanuel Tov, és a hozzá hasonló nézeteket valló teológus tudósok szerint, a héber Ószövetséget kell a Septuagintához igazítani, mert az egy régebbi szövegtanú, mint a maszoréta szövegek.

Sokat cikkeznek ma arról, hogy a Holt-tengeri tekercsek között mennyi szövegvariáció van, és ezek közül mennyi eltérés van a ma ismert maszoréta szövegekhez képest. Arról azonban nem cikkeznek, hogy olyan tekercseket is találtak, amelyek megegyeznek a mai maszoréta szövegekkel. A különbségeken van a hangsúly, és ezeknek a különbségeknek az igazolását a Septuagintában találják meg.

A ma létező Septuaginta verziók közül a Vatikáni kódex az esélyes arra, hogy módosítások alapjául szolgáljon, mivel a Sínai kódex csak hiányosan tartalmazza az Ószövetséget. Ezzel azonban a Vatikáni kódex egy olyan pozícióba kerül, amire korábban még nem volt példa, hogy egyetlen kézirat adja a világban a Bibliák alapját mind az Ószövetség, mind az Újszövetség tekintetében.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan, annyi bizonyos, hogy 1475-ban bukkant fel először a vatikáni könyvtárban. Hogy milyen szövegek alapján, és kik készítették, az a mai napig ismeretlen. Egy bizonyos, hogy az egyházban nem használták sohasem. Klasszikus görög nyelven íródott, és nem az Újszövetség által is használt koine görög nyelven, amely a hétköznapi görög nyelv volt. A kódex anyaga is arról tanúskodik, hogy nem egyházi használatra szánták, ugyanis igen drága bőrből készült. Vagyis amikor a kódex szövege bekerül az Ószövetség helyére, akkor ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint az Újszövetség esetében is. Egy olyan szövegváltozat kerül a ma használatos szöveg helyére, amelyet korábban soha nem használt senki. Nem ezt olvasták, olvassák a zsinagógákban.

Ez lenne az Úr által megőrzött Ige? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy Isten elrejtette volna a beszédét az ember elől, amikor azt mondja, hogy azt állandóan forgassuk és gondolkodjunk róla éjjel-nappal. Ráadásul nem olyan emberek fordításában, akiknek a hite is megkérdőjelezhető. Azt pedig tudjuk, hogy Isten nem jelenti ki magát azoknak, akik nem szeretik őt. Akkor pedig a fordításuk sem lehet helyes. A fordítás alapjául szolgáló szövegről is csak feltételezések vannak, semmi bizonyosat nem tudunk, azon kívül, hogy nem volt használatban. Ez pedig sajnos ma tipikus az ún. tudományos világra, hogy olyan állítások mentén mennek előre, amelyek inkább feltételezéseken alapulnak, mint tényeken. Ez pedig a tudományizmus, amikor hitből kell elfogadnunk azt, amit állítanak.

Kutatásaim a Septuagintáról oda vezettek, hogy a korábbi álláspontommal egyáltalán nem tudok egyet érteni, és elutasítom a Septuaginta jelentőségét. Korábban egyszerűen elfogadtam, amit a tudomány állított, de meg kellett látnom, hogy az igazság nem ott van.

Az előző írásom ebben a témában (még Septuaginta rajongóként):

A Septuaginta jelentősége a Bibliák történetében

néhány forrás a kutatáshoz:

Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története

Tarjányi Béla: A Vatikáni kódex

Dr Szalai András: Septuaginta, Deuterokanonikus iratok

Ariszteász levele

William Whitaker: A disputation on Holy Scripture, against the papists, especially Bellarmine and Stapleton

Les Garrett: Which Bible can we trust?

Encyclopedia Britannica – Septuagint; The Version of Aquila; The revision of Theodotion; The translation of Symmachus; Origen Hexapla;

Gail Riplinger: New Age Bible Version

Sidney Collett: The Scipture of Truth

Christian Handbook of Biblical Scholarship

Gleason Archer: Survey of the Old Testament

Kyle Dunham: When and where was the Septuagint written?

Tim Miller: Letter of Aristeas part 1 and 2

Vulgata és a mai protestáns fordítások avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat – SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata – KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás – RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás – EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza,  ezt mondja:

„Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”

Illetve a 14. kánon szerint:

„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”

Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan.  A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez”

(Előszó – xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hornak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.”

(Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti.

Mideddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.”

(Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex – fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea”, CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

“Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd cél volt a görög és héber szövegek összhangba hozása is. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

Nestle-Aland és a United Bible Society

1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

„A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”

Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alpelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

– – – –

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;

– – – –

jegyzet

Erről kifejezetten ír H.C.Hoskier, az Újszövetség verzióinak keletkezéséről szóló könyvében (H.C.Hoskier – Concerning the genesis of the versions of New Testament, 1910).

A hazugságoknak ma már akkora fellege vesz körül minket, hogy az igazságért nem elég csak egy kicsit kutatni, mert akkor még bőven hazugságot talál az ember, amire azt hiheti, hogy az az igazság. Csak ha valaki az Úr segítségét kérve valóban addig kutat, amíg fel nem tár egy-egy területet, akkor mondhatja, hogy elment az igazságért. A felületes kutatások ma már nem vezetnek eredményre, mert a hazugságokat már túl régóta ismételgetik, és azt hihetjük, hogy az az igazság.

1981 book The Westcott and Hort Greek New Testament–Yesterday and Today, Metzger makes the following plain admission: “The International committee that produced the United Bible Societies’ Greek New Testament, NOT ONLY ADOPTED THE WESTCOTT AND HORT EDITION AS ITS BASIC TEXT, BUT FOLLOWED THEIR METHODOLOGY IN GIVING ATTENTION TO BOTH EXTERNAL AND INTERNAL CONSIDERATION” (Metzger, cited by James Brooks, Bible Interpreters of the 20th Century, p. 264)

“Thus THE TEXT, BUILT UP ON THE WORK OF THE 19TH CENTURY, HAS REMAINED AS A WHOLE UNCHANGED, particularly since the research of recent years has not yet led to the establishment of a generally acknowledged N.T. text” (Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62).

“THE DEAD HAND OF FENTON JOHN ANTHONY HORT LIES HEAVY UPON US. In the early years of this century Kirsopp Lake described Hort’s work as a failure, though a glorious one. But HORT DID NOT FAIL TO REACH HIS MAJOR GOAL. HE DETHRONED THE TEXTUS RECEPTUS. … Hort’s success in this task and the cogency of his tightly reasoned theory shaped—AND STILL SHAPES—the thinking of those who approach the textual criticism of the NT through the English language” (emphasis added) (Ernest Cadman Colwell, “Scribal Habits in Early Papyri: A Study in the Corruption of the Text,” The Bible in Modern Scholarship, ed. J.P. Hyatt, New York: Abingdon Press, 1965, p. 370).

Zsid.9,10

Káldi

és külömbféle mosakodásokban, és a testnek igazságaiban melyek a megjobbításnak idejéig voltak rendelve.

KNB

10  hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve. (Zsid 9,10)

SZIT

10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart. (Zsid 9,10)

1Tim 3,16

Káldi

És nyilván nagy az Isten kegyességének titka, mely kinyilatkoztatott a testben, megigazíttatott a lélekben, megjelent az Angyaloknak, prédikáltatott a Pogányoknak, mellyek elhittek a világon, mely felvitetett dicsőségbe.

KNB

16  Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely ​testben kinyilvánította magát, ​a Lélek által igazolást nyert, ​bemutatták az angyaloknak, ​a nemzetek között hirdették, ​világszerte hittek benne, ​s fölment a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

SZIT

16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Jn.3,13

Káldi

És senki fel nem ment mennybe, hanem csak az aki leszállott mennyből, az ember Fia, ki mennyben vagyon.

Jn.6,69

Káldi(6,70)

és mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus az Isten fia.

Jn.9,35

Káldi

Meghallá Jézus hogy kivetették őtet: és midőn találta volna őtet, monda neki: hisz-e te az Isten Fiában:

Jn.1,18

Káldi

Az Istent soha senki nem látta: az egyetlen-egy született fiú, aki az Atyának kebelében vagyon, ő beszéllette meg.

Jn.7,8

Káldi

Ti mennyetek fel ez ünnepnapra, és pedig fel nem megyek ez ünnepnapra: mert az én időm még be nem tellyesedett.

1Kor.12,3

Káldi

Azért tudtotokra adom, hogy senki az Isten Lelke által szólván, nem mond átkot a Jézusnak. És senki nem mondhattya, Úr Jézus, hanem csak a Szent Lélek által.

1Kor.15,47

Káldi

Az első ember a földből, földi: a második ember mennyből, mennyei.

ApCsel 2,30

Káldi

Holott azért Próféta volna, és tudná hogy esküvéssel eskütt volna meg néki az Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcsét ültetné az ő székére:

1Jn.4,3

Káldi

és valamely lélek megosztya Jézust, Istentől nincsen, és ez Antikrisztus,

kiről hallottátok hogy eljött, és már most e világon vagyon.

Ef.3,9

Káldi

és megvilágosítani mindeneket, mi légyen sáfárlása az öröktől fogva elrejtetett titoknak Istenben, aki mindeneket teremtett.

Fil.4,13

Káldi

mindeneket megcselekedhetem az által, aki engem megerősít

Gal 3,17

Káldi

Ezt mondom pedig, hogy az Istentől megerősíttetett testamentom: a Törvény, mely négyszáz és harminc esztendő után lött, nem teszi erőtlenné az igéretnek eltörlésére.

Róm.14,10

Káldi

Te pedig miért ítéled az atyádfiát? avagy te miért utálod meg atyádfiát? Mert minnyájan a Krisztus itélőszéke eleibe fogunk állani.

Jézus vagy Úr nem szerepel

Mt.13,51

Káldi

Értettétek-e mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Mk.9,24

Káldi

És midőn látná Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a fertelmes lelket, mondván néki: Siket és néma lélek, én parancsolom néked, menny ki belőle: és többé beléje ne menny.

Lk.23,42

Káldi

És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor országodba jutsz.

Jn.4,42

Káldi

És mongyák vala az asszonynak; Hogy már nem a te beszédedért hiszünk: mert mi magunk hallottuk, és tudgyuk, hogy ez bizonyára e világ Üdvözítője.

Jézus nem szerepel

Mt.8,29

Káldi

És ímé kiáltának, mondván: Mi közünk veled Jézus Istennek fia? idő előtt jöttél ide minket gyötörni?

Mt.13,51

Káldi

Értettétek mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Lk.10,41

Káldi

És felevén néki az Úr: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokakban törődöl.

Jn.4,46

Káldi

Jöve azért ismét a Galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És egy királyi ember vala, kinek fia beteg vala Kafernaumban.

– – –

Lk.24,36

Káldi

Midőn ezeket beszélik, megálla Jézus közöttük, és mond nékik: Békesség néktek: én vagyok, ne féllyetek.

Lk.24,40

Káldi

És mikor ezt mondotta volna, megmutatá nékik kezeit, és lábait.

Lk.24,51

Káldi

És lőn, midőn őket áldaná, elválék tőlök, és menybe vitetik vala.

Mk.16,19

Káldi

Az Úr Jézus pedig minek utánna szóla nékik, felvéteték menybe, és ül Istennek jobjára.

Jn.16,16

Káldi

Egy kevéssé, és már nem láttok engem: és ismét egy kevéssé és nem láttok engem: mert az Atyához megyek.

Lk.9,56

Káldi

Az ember Fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más kastélyba menének.

Kol.1,14

Káldi

kiben váltságunk vagyon az ő vére által, a bűneinknek bocsánatyja.

Jn.6,47

Káldi

Bizony, bizony mondom néktek: Aki hiszen énbennem, örök élete vagyon.

Mk.10,24

Káldi

A tanítványok pedig álmélkodnak vala az ő igéin. Jézus pedig ismét felelvén monda nékik: Fiacskáim, vaj melly nehéz a pénzbe bízóknak Isten országába menni!

Róm.5,2

Káldi

ki által vagyon járulásunk is a hit által e kegyelemre, amelyben állunk, és dicsekedünk az Isten fiai dicsőségének reménységében

Mk.2,17

Káldi

Ezt halván Jézus monda nékik: Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem akik betegek: mert nem jötem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket.

Mk.10,21

Káldi

Jézus rá tekintvén szereté őtet, és mondá néki: Egy hijával vagy: menj el, valamid van add el, és add a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben, és jöjj el, és kövess engem

Mt.6,1

Káldi

Óvjátok magatokat, hogy igazságotokat ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok azoktól: mert egyéb képpen jutalmatok nem lészen a ti Atyátoknál, aki a mennyben vagyon

Zsid.10,34

Káldi

Mert a foglyokon szánakoztatok, és marhátoknak elragadozását örömmel vettétek, tudván hogy néktek jobb és megmaradandó jószágotok vagyon.

1Jn.4,19

Káldi

Mi azért szeressük az Istent, mert az Isten szeretett minket először.

Mt.6,13

Káldi

És ne vígy minket a kisértésbe. De szabadíts minket a gonosztól. Ámen.

Lk.11,2

Káldi

És monda nékik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod.

1Kor.11,24

Káldi

és hálákat adván megszegé, és monda: Vegyétek és egyétek; ez az én testem, mely tiértetek adatik: ezt az én emlékezetemre cselekedjétek.

1Kor.11,29

Káldi

Mert aki iszik méltatlanul, ítéletet eszik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét.

Ef.5,30

Káldi

mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából ls csontjából.

Mk.9,29

Káldi (9,28)

És monda nékik: Ez a nem semmivel ki nem mehet, hanem csak imádsággal és böjttel.

1Kor.7,5

Káldi

Meg ne csaljátok egymást, hanem ha egyenlő akaratból ideig, hogy foglalatosak legyetek az imádságban: és ismét ugyanazokra térjetek. hogy ne kisértsen titeket a Sátán a ti megtartóztathatatlanságotokért.

ApCsel.10,30

Káldi

És monda Kornélius: Negyed napja ez óráiglan, imádkozom vala kilenc órakor az én házamban, és ímé egy férfiú előmbe álla fehér ruhában, és monda:

Jel.2,15

Káldi

Úgy vannak nálad is a Nikolaiták tudományát tartói.

Gal.3,1

Káldi

Oh esztelen Galátziaiak, ki igézett meg titaket, hogy ne engednétek az igazságnak, kinek szemük eleibe irattatott a Jézus Krisztus, közöttetek megfeszítvén.

Róm.1,16

Káldi

Mert nem szégyenlem az Evangéliumot. Mert Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére, a zisdóknak először, és a görögnek.

1Kor.9,18

Káldi

Micsoda azért az én jutalmam? Hogy az Evangéliomot prédikálván, fizetés nélkül munkálkodjam az Evangéliomban, hogy mód kívül ne éljek az én hatalmammal az Evangéliomban.

1Tim.6,5

Káldi

megveszett elméjű embereknek vetekedései, és akik az igazságtól megfosztattak, az Isteni szolgálatot kereskedésnek állítván.

Mk.3,29

Káldi

aki pedig a Szent Lélek ellen káromkodik, örökké nem lészen bocsánatja, hanem köteles lészen örök vétekre.

Mk.9,44,46

Káldi

ahol az ő férgük meg nem hal és tüzük meg nem oltatik.

2Pét.2,17

Káldi

Ezek víz nélkül való kutak, és a forgószéltől hányattatott ködök, akiknek a sötétségnek homálya tartatik.

1Jn.3,5

Káldi

És tudjátok meg, hogy ő megjelent, hogy a mi bűneinket elvenné: és bűn benne nincsen.

Zsid.1,3

Káldi

ki mivelhogy az ő dicsőségének fényessége és állatjának (testének) ábrázatja, és mindeneket visel az ő erejének igéjével, megtisztítván a bűnökből, úl a felségnek jobbján a magasságban:

Kol.3,6

Káldi

amelyekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira

Jel.21,24

Káldi

És a nemzetségek annak világosságánál járnak: és a földnek királyai, az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.

Ef.3,14

Káldi

E dolog kedvéért hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt

Jel.22,21

Káldi

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájtokkal. Ámen.

Mt.1,25 (Mt.13,55-56)

Káldi

És nem ismeri vala őtet míg az ő elsőszülött fiát szülé: és hív

 annak nevét JÉZUSnak.

ApCsel.8,37

Lk.2,33

Káldi

És az ő atyja és anyja csodálkoztak vala azokon, melyek mondatnak vala őfelőle.

Jn.12,47

Káldi

És ha ki az én igémet hallja, és meg nem tartja: én meg nem itélem őtet. mert nem jöttem hogy megiltéjem e világot, hanem hogy üdvözítsem e világot.

Az Ige ihletettsége

A teljes írás Istentől ihletett (2Tim 3,16)

De mit mond az Írás?(Gal 4,30)

Ő pedig felelt, és mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt 4,4)

Ebben az írásban ismét az Ige ihletettségével foglalkozom, mert olyan sok támadás éri ebben a tekintetben az igét, hogy úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem egy emberi alkotásról van szó, amikor a bibliát olvassuk. A témával már korábban foglalkoztam egy kicsit más szempontból, amikor azt néztük végig, hogy „szövegtechnikailag”, vagyis a szavak használata alapján lehet-e ihletett az írás. 2019. áprilisban írtam erről Az írás ihletett? cikkben. Szintén hasonló téma volt, amikor azt néztem végig, hogy egy fordítás lehet-e ihletett. Abban az írásban azt vizsgáltuk, hogy a kéziratok másolatai, illetve a fordítások lehetnek-e egyenértékűek az eredeti kéziratokkal, valamint létezik-e tökéletes fordítás. (A bibliafordításokról, 2020. április)

Sajnos ma már általános nézet teológus körökben, és emiatt az egyházakban is általában, hogy Isten a szerzők gondolatait ihlette, és ők a saját szavaikkal leírták mindazt, amire emlékeztek, vagy amire megvolt az ismeretük és a szókincsük. Legtöbbször a Bibliában található „hibákat” és ellentmondásokat hozzák fel erre érvként. Ennek a nézetnek maga a Biblia mond ellent, és ezt mindjárt meg is fogjuk látni.

De miért is fontos ez?

Azért, mert ha ez így lenne, akkor nem lehet tudni, hogy a Biblia melyik része az, ami valóban Isten kijelentése, és melyik rész az, ami emberi alkotás. Akkor ki tudná megmondani, hogy melyik részt kell komolyan venni, és melyik rész az, amit az írt oda, aki leírta a szöveget. Ha nem minden egyes szót Isten ihletett, és benne vannak az emberi tökéletlenségből származó hibák, akkor hitünk alapjai inognak meg. Akkor valóban szükség lenne a bibliakutatók verejtékes munkájára, hogy kihámozzák, hogy valóban mit is akart Isten mondani. De ha nincs így, – és remélem ez az írás elolvasásának a végére sokaknak nyilvánvaló lesz – akkor viszont nyugodtak lehetünk, mert az isteni gondviselés megőrizte számunkra Isten beszédét, és nem csak az üzenetét, ahogyan ezt az Egyszerű Fordítás borítóján olvashatjuk.

Az Írás bizonysága

De mit mond az Írás?(Gal 4,30)

Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,21)

Az apostolok által szóló Szent Szellem arról tesz bizonyságot, hogy úgy forgatták az Ószövetséget, mint Isten hiteles szavát. Az Újszövetség tele van ószövetségi idézetekkel, és egyszer sem bizonytalanok azok, akik az igéket idézik. Mindig teljes hitelt adnak az igének, és nem kérdőjelezik meg annak helyességét. Péternél arról tesz bizonyságot az Úr Szelleme, hogy egyetlen ige sem származott saját magyarázatból, hanem a Szent Szellem ihletéséből szóltak Isten prófétái. Azt írták le, amit Isten mondott nekik. Nem adtak hozzá személyes magyarázatot, még akkor sem, amikor nem értették, hogy mit is kaptak (Dán.12,8).

Azt mondja az ige, hogy két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1). Ebben az esetben is, Péter levelén kívül, Pál apostol Timótheushoz írt levele is arról tesz bizonyságot, hogy a teljes írás Istentől ihletett:

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos…, (2Tim 3,16) 

És nem is csak ihletett, hanem hasznos is. Hogyan másképp lehetne hasznos, ha nem úgy kezelnénk az egész írást, mint Isten beszédét. Ha nem tudnánk, hogy melyik rész az, ami Istentől van, és melyik rész az, ami nem, akkor nem lehetne hasznos az egész írás. Sajnos ma már megkérdőjelezik Mózes könyveit is, hogy egészében ő írta volna azokat. De annak, aki ezt állítja, két komoly kérdéssel kell szembenéznie, mert Jézus elismeri, hogy Mózes könyveit maga Mózes írta:

Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. (Mk 7,10)

Akkor ha mégsem Mózes írta Mózes könyveit, meg kell tudnunk válaszolni ezt a két kérdést:

1. Ha Jézus nem tudta, hogy nem Mózes írta ezeket, mert a közvélemény abban az időben Mózesnek tulajdonította, és ezért ő is úgy gondolta, akkor hogyan mondhatja magáról, hogy Isten Fia, és honnan tudott olyan dolgokat kijelenteni, amelyeket csak Isten tudhat? Akkor annyira emberinek kellett volna lennie, hogy ezt a fontos körülményt nem látta. De akkor hogyan lehetne elhinni neki, hogy a többi kijelentése pedig igaz? Hogyan mondhatta akkor, hogy én és az Atya egy vagyunk (Jn.10,30), ha ezt nem tudta?

2. Ha tudta, hogy nem Mózes írta a könyveit, és mégis úgy tett, mintha Mózes írta volna, akkor pedig nem lenne bűntelen. Akkor hogyan tudott minket megváltani, ha nem volt bűntelen? Ez a kérdés önmagában is káromlás, mert az Atya tett bizonyságot arról, hogy Jézus bűntelen volt (2Kor.5,21; Ézs.53,9; 1Pét.2,22; Jn.10,25; ApCsel.17,31; stb).

Szóval Jézus, amikor azt mondja, hogy „Mózes azt mondta”, akkor Mózesnek tulajdonítja Mózes öt könyvét, és ebben semmit sem kételkedik. Később külön is megnézzük, hogy Jézus milyen bizonyságot tesz az Igéről.

Ha pedig Isten maga tesz bizonyságot az Igéjéről, mind Jézus személyében, mind a Szent Szellem által, és azt mondja, hogy ez az ő beszéde, akkor az úgy van! Ha az emberek mást mondanak, akkor lelkük rajta.

 ... Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug,…. (Róm 3,4)

Az ihletés

Isten emberei megkapták azokat a szavakat, amiket szólniuk kellett. Nem homályos gondolatokat kaptak, hanem kifejezetten megkapták a szavakat, amiket mondaniuk kellett. Isten beszédét adták tovább. Isten az, aki igazán ismeri az embert, és egy teremtménye sem leplezett előtte (Zsid.4,13; Péld.15,11), ezért Ő könnyedén tud úgy szólni hozzánk, hogy azt „megkapjuk”, és pontosan tudjuk, hogy mit mondott. Itt most csokorba szedek néhány igeverset, amelyek mind arról tesznek bizonyságot, hogy az Úr beszédét adták tovább, és írták le azok, akiket a Bibliában olvasunk.

Az ÚR Szelleme szólt énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által. (2Sám 23,2)

Hiszen Dávid maga mondta a Szent Szellem által: (Mk 12,36)

És mondta nekem: Ember fia! eredj, menj el az Izrael házához, és az én szavaimmal szólj nekik. (Ezék 3,4)

Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az ÚR szól: … (Ézs 1,2)

, és valamiket parancsolok neked, megmondd. (Jer 1,7)

, és mondta nekem az ÚR: Íme, az én igéimet adom a te szádba! (Jer 1,9)

És szóld nekik az én beszédeimet, … (Ezék 2,7)

Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szól: (Mt 1,22)

És ott volt egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. (Mt 2,15)

Amint szólt az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, (Lk 1,70)

Ismét azt kell látnunk, hogy a próféták által leírtakat Istennek a Szent Szellemtől átitatott újszövetségi szolgái is teljesen úgy fogadták el, mint valósággal Isten beszédét, és bizonyságot tettek arról, hogy valóban Isten adta azokat a szavakat, amelyeket leírtak.

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. (ApCsel 1,16)

Krisztus bizonysága

Jézus beszédei között is sok olyan van, amely megerősít bennünket abban, hogy bizalommal olvashassuk az Igét, mert az valósággal Isten beszéde. Sőt, arról tesz bizonyságot, hogy még a legkisebb írásjelek is a helyükön vannak.

Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. (Mt 5,18)

 és az írás fel nem bontható (Jn 10,35)

Erős kijelentést ad arról, hogy minden, ami meg van írva, az be fog teljesedni úgy, ahogy meg van írva. Még a saját szolgálatában is úgy kellett meglennie mindennek, ahogyan meg volt róla írva (Lk.18,31; Lk.24,44).

És mondta nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: (Lk 24,46)

Amikor az idők végéről szól, akkor is az írások beteljesedéséről szól:

Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. (Lk 21,22)

A tanítványoknak pedig egyenesen felrója, hogy nem hiszik el mindazt, amit a próféták megírtak:

És ő mondta nekik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! (Lk 24,25)

Sokan állítják ma, hogy Jónás könyve nem igaz történet, hanem csak egy legenda. Jézus nem vonta kétségbe annak valóságát, és azt, hogy megtörtént:

39 Ő pedig felelve, mondta nekik: E gonosz és parázna nemzetség jelet kíván; és nem adatik neki jel, hanem csak a Jónás próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, úgy az ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Mt 12,39-40)

Azt is mondják, hogy Dániel könyvét nem Dániel írta. Erre általában azért hivatkoznak, mert annyira pontos leírását adja a történelmi eseményeknek, hogy azt feltételezik, hogy később írták. Egyenesen három szerzőt látnak bele Dániel könyvébe. Jézus azonban nem vonta kétségbe, hogy Dániel írta volna:

Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, ott állni, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; (Mk 13,14)

Ismét azt kell kijelentenünk, hogy ha ezekről a mai tudományos nézetet vallók állításait elfogadjuk, akkor meg kell válaszolnunk a fent már felvázolt két kérdést. Jézus egyáltalán nem kételkedett az Írások helyességében és hitelességében.

Még tovább vizsgálva az igét, azt a megnyugtató kijelentést találjuk Jézustól, hogy Ő is azt a protestáns ószövetségi kánont fogadta el, amit mi is olvasunk. Az apokrif írásokat nem sorolta a Szent Írások közé:

És mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. (Lk 24,44)

A zsidó szerkezete ugyanis az Ószövetségnek úgy áll össze, hogy első a törvények, utána a próféták, majd a költői könyvek, vagy írások, amelyeket zsoltárok néven is szoktak említeni. Innen van, hogy amikor Jézus az ártatlan életekről szól, akkor Ábeltől Zakariásig (Mt.23,35) sorolja fel, amely a teljes Ószövetséget jelenti, mert abban az első Mózes első könyve, és a Krónikák második könyve az utolsó.

A szavak ihletése

A Biblia megdönti azokat az érveket, amelyek azt mondják, hogy csak gondolatokat ihletett Isten, és nem a pontos szavakat. Amit ma olvasunk az Igében, azokat a szavakat mind Isten ihlette. sokszor nem is értették, hogy miért írják le azt, amit leírnak, de mégis azt kellett leírniuk, amit Isten mondott.

10 Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik a rátok következő kegyelem felől jövendöltek: 11 Nyomozódva, hogy mely vagy milyen időre jelentette azt ki a Krisztusnak ő bennük lévő Szelleme, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről. (1Pt 1,10-11)

Valószínű, hogy Dávid sem volt tisztában a 22-es zsoltár jelentésével, amikor leírta, hiszen egyesszám első személyben írja le Jézusnak a kereszten gondolt gondolatait. Ráadásul Dávid idejében még nem is volt ismert a keresztre feszítés, mint kivégzés.

De több más vers is bizonyságot tesz arról, hogy Isten konkrét szavakat adott a szolgái szájába:

Ezért most menj el, és én leszek a te száddal, és megtanítalak téged mit szólj. (2Móz 4,12)

Szólj neki, és add a szájába ezeket a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítalak titeket, hogy mit cselekedjetek. (2Móz 4,15)

Az Úr megígérte Mózesnek, hogy menjen el nyugodtan, mert Ő fogja betölteni a szájukat azzal, amit mondaniuk kell. De Dánielt már fentebb említettem, hogy ő sem mindig tudta, hogy mit kapott, hanem annak ellenére lejegyezte, hogy számára értelmetlen volt.

És én, Dániel, elájultam és beteg voltam néhány napig, de felkeltem és a király dolgát végeztem; és álmélkodtam ezen a látáson, és senki sem értette. (Dán 8,27)

Én pedig hallottam ezt, de nem értettem, és mondtam: Uram, mi lesz ezeknek a vége? (Dán 12,8)

Nekünk, akik Krisztusban vagyunk, ugyanaz az ígéretünk van az Úrtól, hogy amikor nehéz helyzetben leszünk, akkor ne aggódjunk, hogy mit kell mondanunk, mert Ő fogja megadni abban a pillanatban, hogy mit kell mondani.

Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem. (Mk 13,11)

Bálám is arról tett bizonyságot, hogy ő mást akart mondani Izraelről, mint ami a száján kijött, de Isten adta a szájába azokat a szavakat, amiket Izraelre kimondott:

Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az ÚR beszédét át nem hághatom, hogy akár jót, akár gonoszt cselekedjek az én szívemből: Amit az ÚR szól, azt szólom. (4Móz 24,13)

De még Pál esetében is, amikor magyarázza az írást, akkor kiemeli, hogy Ábrahám leszármazottainál nem többesszámban van az igéret, hanem egy magról kapta Ábrahám a kijelentést:

Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. (Gal 3,16)

Itt csak ismét a felszínt tudtuk érinteni, de remélem, hogy sikerült egy valamennyire átfogó képet adnom, és megerősíteni a bizalmunkat abban, hogy valóban a teljes írás Istentől ihletett. Nem kell attól tartanunk, hogy hibás, és vannak benne az emberi gyengeségből származó hibák. Lehet, hogy vannak nehezebben érthető részek, de az akkor a mi gyengeségünk, ha nem értjük azokat.

Ez pedig ismét a modern szövegkritika és a modern Bibliák kritikája, mert nem kell helyreállítani a Biblia szövegét, mert Isten megőrizte azt számunkra. Nem kell keresni benne az emberi hibákat, mert az egész fölött Isten őrködik, ahogyan mindig is tette. Ő adott minden szót, ami le van írva, és Ő jelentette ki, hogy melyik könyvek vannak Tőle. Kijelentem, hogy Isten igéjét a reformáció korának fordításai maradéktalanul őrzik, szemben a modern kiadásokkal, amelyek a Biblia Herbraica Stuttgartensián, és a Nestle-Aland féle Újszövetségen alapulnak, amelyek felülírják az évszázadok alatt megőrzött szöveget azon az alapon, hogy azt állítják, hogy tele vannak emberi hibákkal. Tudományosnak látszó kejelentéseket tesznek, de ezek mögött túl sok a feltételezés, szemben a tényekkel, amelyek mást mutatnak. Ismét arra bátorítanék mindenkit, hogy a régi Bibliákat forgassa, ha valóban Isten igéjét akarja olvasni.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

A bibliafordításokról

Előhívattak azért a király írnokai az első hónap tizenharmadik napján, és minden úgy íratott meg, ahogy Hámán parancsolt, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében íratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.

(Eszt 3,12 – kiemelés tőlem)

Hívattattak azért a király írnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és ahogyan Márdokeus parancsolt, úgy írták meg a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Etiópiáig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írásuk és az ő nyelvük szerint. (Eszt 8,9 – kiemelés tőlem)

Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen! (Dán 6,25 – kiemelés tőlem)

Így szól az ÚR: (1Sám 2,27)

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4 – kiemelés tőlem)

Mióta Bábelnél Isten összezavarta a népek nyelveit, azóta minden nép a saját nyelvén beszél. Ezért ha Isten szól valakihez, akkor az valamilyen nyelven fogja leírni, vagy elmondani mindazt, amit Isten mondott neki. Ha pedig más népek is tudni akarják, hogy Isten mit mondott, akkor ha nem beszélik a másik nép nyelvét, akkor le kell fordítaniuk a saját nyelvükre.

Ez a világi életben is így van. A nemzetközi kapcsolatokban is mindenütt jelen van a fordítás. Minden nemzetközi szerződést le szoktak fordítani a résztvevő országok nyelvére, hogy mindenki pontosan érthesse a megállapodás szövegét. Így értesülünk például az Európai Bíróság ítéleteiről is, amiket minden tagállam nyelvére lefordítanak, hogy minden tagország állampolgára a saját nyelvén olvashassa azt.

Ez pedig felveti a fordítások kérdését. Egy fordítás sem olyan fontos, mint Isten szavának a fordítása, mert mindenkinek pontosan kellene tudnia, hogy mit mondott Isten. Sokan az életünket tesszük arra, hogy mit mondott Isten, és aszerint élünk, amit mondott. Hogy úgy mondjam, ez élet halál kérdése, mert végül mindenkinek meg kell állnia Isten előtt, hogy megítélje az életét, és ennek következményeként dől el, hogy örök élet, vagy örök kárhozat lesz a sorsa (ApCsel.17,31; Jel.20,12).

A Biblia két, vagy inkább három nyelven íródott. Az Ószövetség héberül és arámi nyelven, az Újszövetség pedig görögül. Ezért ha valaki nem beszéli ezeket a nyelveket, akkor annak egy fordításra van szüksége, hogy a saját nyelvén is elolvashassa, hogy mit mondott Isten a Bibliában. Most nem kifejezetten a bibliafordítások történetével szeretnék foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy bizalommal olvashatjuk-e ezeket a fordításokat, vagy jobb lenne, ha az eredeti nyelveken olvasnánk.

Van-e jó fordítás? Vagy jobban mondva, lehet-e egy fordítás ihletett?

Ma sajnos több irányzat van a fordítások kérdéskörében, amelyek igencsak megosztják a mai fordítókat, és az általuk készített fordítások minőségét is. Egy biztos, hogy Isten évezredek alatt adta oda az embernek a kinyilatkoztatását (Mózestől Jánosig kb. 2000 év telt el), és miután ezt „lezárta”, azóta nem emelt egy ilyen üzenetet sem a Bibliában található írások szintjére.

Csak az autográf kéziratok az ihletettek?

Van egy olyan irányzat, amely azt mondja, hogy csak az eredeti kéziratok voltak ihletettek, és sem a másolatok, sem a fordítások nem ihletettek. Ezt idegen szóval úgy mondják, hogy csak az autográf kéziratok voltak ihletettek. A másolatok és a fordítások már nem. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon nagy bajban lenne az emberiség, mert akkor ma már tényleg nem tudhatnánk, hogy Isten valóban mit is mondott, és nem bízhatnánk meg egy írásban sem. De mit is mond az írás?

14 Mikor pedig kihozták azok a pénzt, amely az ÚR házában gyűlt össze: megtalálta Hilkia pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 15 Hilkia pedig szólt, és mondta Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkia a könyvet Sáfánnak adta. (2Kr 34,14-15)

Izrael annyira elhagyta az Úr követését, hogy senki sem gondolt már a mózesi törvényekre, ezért nem gondozták a törvénykönyvet sem. Jósiás idejében, amikor megtalálták a törvénykönyvet, akkor az a törvény leírása után 879 évvel történt. És egy példányt találtak belőle. Nagy valószínűséggel, ez már nem az eredeti kézirat volt, amelyet Mózes írt le, hanem annak egy másolata. Erről a másolatról készültek utána további másolatok, amelyek eljutottak hozzánk is. Érdemes megfigyelni, hogy Jósiás, és Izrael nem vonta kétségbe a másolat hitelességét, és elkezdtek aszerint élni, ami meg volt írva.

És lám, Isten velük volt, pedig „csak egy másolat” alapján kezdtek el úgy élni.

De a probléma ugyanúgy fennáll az Újszövetség idején is, hiszen Pál ezt mondja Timótheusnak:

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. (2Tim 3,15)

Pál bizonyosan tudta, hogy Timótheus nem az eredeti, Mózes által írt írásokat forgatta, és mégis, tudomást sem vesz a másolások tényéről, hanem teljes meggyőződéssel mondja Timótheusnak, hogy azok az írások, amiket gyermekségétől fogva olvasott, azok Isten beszédei, és azok bölccsé teszik őt.

Pálnak ehhez a kijelentéséhez még hozzá kell számítanunk, hogy a Szent Szellem ihlette azt, amit írt. Tehát a Szent Szellem is megerősítette Pál kijelentését az írásokról. Amik köztudottan másolatok voltak. Ráadásul Timótheus nem is Izrael földjén élt, és mégis megismerhette Istent a másolt írásokból. A Biblia maga mond ellent annak az elméletnek, hogy csak az eredeti kéziratok lehetnek ihletettek!

Lehetnek-e ihletettek a fordítások?

Hadd kezdjem egy idézettel, Nemeskürty Istvántól, amelyet kifejezetten a bibliafordítások kapcsán állít:

A fordítás tehát: változtatás. (Erősebb kifejezéssel: hamístás) De mindenképpen eltérés az eredetitől.” (12.oldal – Nemeskürty István: Magyar Bibliafordítások, Szépirodalmi könyvkiadó, 1990)

Nemeskürty nincs egyedül a véleményével, mármint azzal, hogy többen azt állítják, hogy nincs tökéletes fordítás. Hívjuk segítségül a Bibliát, hogy megláthassuk, hogy ezt az igen erős kijelentést valóban kimondhatjuk-e.

Dániel könyve két nyelven íródott. Arámi, és héber nyelven. Sőt, van benne egy fejezet, amit nem is Dániel írt, hanem maga Nabukodonozor.

Én Nabukodonozor békében voltam a házamban, és virágzó a palotámban. (Dán 4,1)

Szóval a 4. fejezetet Nabukodonozor írta, és arámi nyelven írta. Ezt fordították le később héber nyelvre. De a bevezető igéket pont azért hoztam fel, mert ott Ahasvérus perzsa király ír a birodalmában lévő minden nyelvnek és népnek a saját nyelvén, és lepecsételték a király pecsétjével, vagyis elfogadta hiteles fordításnak. De Ezsdrás könyvében is találunk fordítást, amely nem héberül írt levelek fordítása (Ezsd.4,11, Ezsd.5,6), de mégis úgy olvassuk, mint Isten igéjének szerves részét.

De ne maradjunk meg az Ószövetségnél, hanem nézzük meg, hogy van-e fordítás az Újszövetsgében.

Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltott Jézus, mondva: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem? (Mt 27,46)

Nem más, mint Jézus szavai vannak lefordítva görögre. Ha a mai bibiliakutatók, vagy Nemeskürty álláspontját követnénk, akkor ki kellene mondanunk, hogy a Szent Szellem nem tudta tökéletesen lefordítani azt, amit Jézus mondott, mivel nincs tökéletes fordítás.

De ugye már sejtjük, hogy az ő állápontjuk nem tartható. De ott van Pál beszéde is, amely szintén görögül lett leírva, de az írásból egyértelműen kiderül, hogy zsidóul mondta el (ApCsel.22,2). De Jézus főpapi imáját sem görögül mondta el, és mégis görögül lett leírva, ahogyan az összes ószövetségi igevers hivatkozás is görögül lett leírva, és nem a héber eredetiben.

Ha azt mondanánk ki, hogy nincs tökéletes fordítás, akkor azt mondanánk ki, hogy a tökéletes, mindenható és mindent tudó Isten sem képes lefordítani egy szöveget az egyik nyelvről egy másikra. Ez pedig egyenes megkérdőjelezése Isten istenségének.

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, (2Tim 3,16)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,20-21)

Egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy minden írás ihletett. Nem lehet azt mondani, hogy Dániel könyvének negyedik fejezete nem ihletett, mert fordítás, vagy ugyanígy nem ihletett Pál beszédének leírása, mert nem héberül lett leírva.

Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni (Zsid.11,6), de hinnük kell, hogy Ő őrizte meg számunkra a saját beszédét, hogy az emberek minden korban üdvösséget nyerhessenek belőle. Isten mindenkor tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért nem használ olyan módszereket, mint a gonosz erők, akik „csatornázással” adják át a mondanivalójukat. Isten Szent Szelleme ihletést ad (Jób.32,8), és sohasem veszi át az ember felett az irányítást – csúnyán mondva, nem szállja meg az embert. De attól még az üzenetét pontosan átadja.

Hadd mutassak be egy példát a Beszélgetések Istennel című könyvből:

1992 tavaszán – Húsvét táján – váratlan, döbbenetes jelenség következett be az életemben. Isten beszélgetni kezdett veletek. Rajtam keresztül.Hadd magyarázzam meg. Abban az időszakban emberileg, szakmailag, érzelmileg is mélyponton voltam, és minden szinten elhibázottnak éreztem az életem. Mivel évek óta szokásom volt el nem küldött levelek formájában rögzíteni a gondolataimat, nyomban felkaptam a jegyzetfüzetemet és papírra vetettem áradó érzelmeimet. […] Meglepetésemre, alighogy odafírkantottam utolsó keserű kérdésemet is, és már-már félrehajítottam a tollat, a kezem megállt a papír fölött, mintha láthatatlan erő tartaná ott. És váratlanul megmozdult a toll, nem azért, mert megmozdítottam, ellenkezőleg, valósággal magával ragadta a kezemet. Halvány fogalmam sem volt róla, mit kezdek írni, de lassanként kirajzolódott egy elképzelés, így elhatároztam, hogy hagyom magam sodortatni.

(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel, Édesvíz kiadó 2018)

Ezt automatikus írásnak mondják, és az igazi Istennel, vagyis a Biblia Istenével való kapcsolatban ez a módszer ismeretlen. Mert mit is mond Jeremiásnak?

Ezt mondja az Izrael URa Istene, ezt mondva: Mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked, írd meg magadnak könyvben; (Jer 30,2)

Az összes csatornázott és automatikus írással érkező üzenet mind tisztátalan szellemektől érkezik!

Szóval a mi Atyánk, az Úr Jézus Krisztus Atyja, és az Úr Jézus nem használ sem csatornázást, sem automatikus írást, mégis megőrizte a mondanivalóját számunkra, akik Krisztus után már több mint 2000 évvel élünk. Erről már a blogon több cikkben is írtam, hogy a többségi szövegek kéziratai megőrizték számunkra az Újszövetséget, és a maszoréta szövegek pedig az Ószövetséget. Maga az Írás mondja ki, hogy Isten megőrzi a beszédeit.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35)

Nem csak megőrizte, hanem tisztán őrizte meg.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

És most térjünk vissza a fordításokhoz. Ahogyan magából a Bibliából láttuk, Isten tud ihletet adni a fordításokhoz, és hogy úgy mondjam, ő is „több nyelven beszél”. Hiszen az arámi írást, vagy Pál héber beszédét is lefordította Isten Szent Szelleme, és egy másik nyelven adja tudtunkra. De hit nélkül ez sem megy, hogy elhiggyük neki, hogy ha odaadta a Fiát értünk, akkor megőrzi a beszédeit is, hogy eljuthassunk az igazság megismerésére, és átmenjünk a halálból az életre.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

Lukács leírja mindazt, aminek a végére járt, hogy Theofilus bizonyos lehessen mindazokban, amikre megtanították! Ezért lett megírva a Biblia, hogy bizonyosak lehessünk Isten felől. Gondolom senki sem kételkedne a hamisításban, ha a négy evangélium szóról-szóra megegyezne, mert akkor egyértelmű lenne mindenki számára, hogy másolták egymást. Egy „csatornázott” üzenet pedig ilyen lett volna. De évezredek alatt, aki Isten beszédével foglalkozott, az mind különös gonddal tette, mert tudta, hogy mi van a kezében. Ezért őrizték meg, mert fontos volt, hogy mit mondott az Úr. Sokszor még az életük árán is. Mindig voltak olyan irányzatok, amelyek megpróbálták az írásokat elferdíteni, ahogyan először a gnosztikusok a 3. században, vagy a 19. században a német racionalisták, vagy éppen Westcott és Hort. De a Biblia esetében egyértelműen látszik az írásoknak az a vonala, amelyet Isten megőrzött. Még akkor is, ha manapság éppen ez a legtámadottabb vonala a kéziratoknak.

Igen, az eredeti kéziratok elvesztek. Ezért hitből kell megközelítenünk a Bibliát is, hogy a mindenható Isten megőrizte azt úgy, ahogy eredetileg elmondta.  Sajnos ma már azok a bibliatudósok is, akik konzervatívnak tekinthetők, már egy igen liberális álláspontot képviselnek, és már nem beszélnek „eredeti” szövegről, hanem kiinduló szövegről. Már nem hiszik el, hogy Isten sok-sok másolatban megőrizte a beszédét az évezredek során. Bár állításaik túlnyomórészt feltételezéseken alapulnak.

De nem csak a másolatok, hanem a fordítások is lehetnek ihletettek, ha a fordítókat a Szent Szellem vezeti. Nekik azonban ma már arra is figyelniük kell, hogy milyen forrásból származó szöveget fordítanak, mert ha a forrás nem tiszta, akkor a végeredmény sem lehet tiszta. Ezért például hiába tartják szép fordításnak Káldi György Bibliáját, az nem lehet jó, mert nem jó alapokról indul. Ugyanígy, hiába lehetne mai nyelven jó az Egyszerű Fordítás, az nem a megfelelő szöveg fordítása, ezért nem lehet jó. De a fordítások összehasonlításával már szintén foglalkoztam a blogon.

Csak ismételni tudom magam, hogy nem mindegy, hogy melyik Bibliát olvassuk, mert nem egyformák, és nem csak nyelvi különbségek vannak. Hitből kell a fordítások felé is közelíteni, és igenis vannak olyan fordítások, amelyekben a Szent Szellem is részt vesz, és van olyan, amelyekben nem.

Az igazság előttünk van, csak meg kell találnunk. Nem szabad elhinnünk valamit azért, mert egy tudós mondja. Mindent meg kell próbálnunk, és ami jó, azt kell megtartanunk (1Th.5,21)

Végül legyen itt egy idézet 1550-ből Heltai Gáspártól, fordításának előszavából, amely elmondja a fordítók szempontjából a Szent Szellem vezetését:

Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, miképpen nékik vélik: hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni. Mert ha a Szentírásba valami együtt homályosan vagyon, másutt ugyanazon dolog nyilvánvalóbban vagyon megírván. Ezért kell az Írást nem annyira a grammatikából, mennyire az Írásból magyarázni, miképpen Szent Ágoston is mondja és vallja.”

Lucifer és a Strong szótár

Amikor valaki komolyan foglalkozik az igével, akkor könnyen előkerül a Strong szótár és konkordancia, hogy azon a helyen pontosan mit is ír az ige az eredeti nyelven. Ha nem szépen akarom kifejezni magam, akkor a Strong szótár a biblia 67.könyve. Sajnos kevesen tudjuk, hogy ez a forrás egyidős a Westcott-Hort féle revízióval, és James Strong tagja volt mind az angol, mind az amerikai revíziós bizottságnak. Együtt dolgozott Westcottal és Horttal azon az Új Szövetségen, amelyet ma Westcott-Hort illetve Nestle-Aland Új Szövetsgéként ismerünk. Ez gondolom önmagáért beszél James Strong nézeteit illetően a Bibliáról.

Munkája a Biblia történetének megint egy olyan területe, amelyről a nagy nyilvánosság előtt ma már nem esik szó, és kutatás nélkül nem is lepleződik le, hogy milyen is a Strong szótár, és mi a háttere.

Ézs.14,12 kapcsán nézzük meg, hogy kis vizsgálódás után mit találunk a Lucifer szó és a Strong szótár kapcsolatában. Erről a versről már írtunk a megvátoztatott versek kapcsán, hogy visszatettük a Lucifer szót a „fényes csillag” kifejezés helyett.

az 1908-as változat szerinti vers:

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

(Ézs 14,12 – KAR 1908)

és a Váradi-Károli szerinti változat:

Miként estél alá az égről, Lucifer, hajnal fia!? a földhöz verettél, aki népeket erőtlenné tettél!

(Ézs 14,12 – Váradi-Károli)

A Strong szótárban az 1966-os szám alatt találjuk a Lucifer szót. Ez a szó egyetlen egy helyen fordul elő a Bibliában, mégpedig pontosan itt, az Ézs.14,12-ben.

Strong szótár elektronikus változat – H1966:

– Original: הילל

– Transliteration: heylel

– Phonetic: hay-lale’

– Definition: Lucifer = “light-bearer”

1. shining one, morning star, Lucifer

a. of the king of Babylon and Satan (fig.)

2. (TWOT) ‘Helel’ describing the king of Babylon

magyarra fordítva:

– Eredeti: הילל

– Transliteráció: heylel

– Fonetikusan: hay-lale’

– Definíció: Lucifer = “fényhozó”

1. ragyogó, reggeli csillag (hajnalcsillag), Lucifer

a. Babilon királya és a Sátán (képletesen)

2. (TWOT) ‘Helel’ leírja Babilon királyát

Ma már szinte mindenki az elektronikus változatát használja a Strong szótárnak, aminek van egy nagyon nagy hátránya az eredeti nyomtatott változattal szemben. Mégpedig az, hogy abban olyan jelölések vannak, amelyek már nem jelennek meg az elektronikus változatban, ezért elvész sok kulcsfontosságú információ. Nézzük meg, hogy a Lucifer szó jelentésével kapcsolatban mit találunk.

Strong konkordanciájának és szótárának címlapja:

A konkordanciában ezt találjuk:

Könyve bevezető szövegének az alján, ahol az alkalmazott jelöléseket magyarázza,  van számunkra egy igen fontos kis szakasz:

Ez azt mondja, a jobb alsó sarokban, hogy ahol döltbetűs meghatározást látunk, ott a jelentés eltér a szokásos formától.

És most nézzük meg, hogy mit mond a „heylel” szóra, ami csak ezen az egy helyen fordul elő:

A fenti „kis” kiegésztítés tudatában azt látjuk, hogy a „morning-star” jelentés, az eltér a megszokott jelentéstől, és a megszokott jelentés lucifer.

És mit mond a szó gyökeréről, a H1984 szóról:

Ez a meghatározás is tele van dőltbetűs szavakkal, amelyek mint most már tudjuk, új jelentést hordoznak. De a megszokott jelentések között olyanokat találunk, mint: ünnepelni, felfuvalkodni, bolond, bolondozni, dicsőség, fényt adni, őrültnek lenni, megházasodni, dicsőíteni, harag, ismertség, ragyogás.

Sehol sem találunk csillagra utaló kifejezést! Egyet sem!

Hogy kiderítsük, hogy mi történt, ahhoz elő kell vennünk Gesensius (1786-1842) szótárát is, mert ahogyan korábban említettem, James Strong a munkájához nagyrészt a német Gesensius munkáját használta, aki már új jelentéseket adott bizonyos szavaknak.

Gesensius szótárának 140.oldalán ezt találjuk:

majd a 252.oldalon, a „heylel” szó jelentésénél:

és az 1052.oldalon:

Azt mondja, hogy költői kifejezéssel magyarázva a szó jelentését, nála már „hajnalcsillagot” is és lucifert is jelent. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, meg kell néznünk egy Gesensiustól független szótárt, amely még a Strong szótár előtt készült. Ilyen Joseph Samuel Frey szótára, 1842-ből.

Az előszó tanúsága szerint könyve első kiadása 1815-ben volt, és az általam megtalált második kiadás 1839-ben jelent meg, amelynek újranyomása az 1842-es kiadás. Nézzük meg, hogy nála mit jelent ez a szó

26.oldal

342.oldal

Ezek szerint, nála a „heylel” szó azt jelenti, hogy „amikor felragyog”., illetve luciferként jelöli ő is.

De menjünk vissza az időben. Nézzük meg a latin vulgata fordítást, hogy Jeromos hogyan fordította:

Quomodo cecidisti de cælo, Lucifer, qui mane oriebaris? corruisti in terram, qui vulnerabas gentes? (Ézs 14,12 – Vulgata)

Ő is Lucifernek, vagyis fényhozónak fordította.

latin szótár 1970:

Brown-Driver-Briggs lexicon:

A Hebrew & Chaldee lexicon to the Old Testament

by Fürst, Julius, 1805-1873; Davidson, Samuel, 1806-1898, tr

1370.oldal

De nézzük meg, hogy az 1660-as Váradi bibliában található szótár szerint mit jelent a lucifer szó (ez egyébként megtalálható a Váradi-Károli Biblia függelékében is):

lucifer, Világhozó, Naphozó

Egy Gesensiust és Strong-ot megelőző szótár sem említi a hajnalcsillag jelentést!

Sajnos James Strong munkája nyomán, ma már olyan Bibliák készülnek, ahol a lucifer szó jelentése összemosódik az egyedül és kizárólag Jézusra használt hajnalcsillag névvel.

Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa!  (Ézs 14,12 – EFO 2015)

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! (Ézs 14,12 – RÚF 2005)

Hogyan hullottál le az égből, ​te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? ​Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! (Ézs 14,12 – KNB 1997)

Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője.

(Ézs 14,12 – Kecskemethy 1935)

Ma már úgy tűnik, hogy szinte minden fordító beleesik abba a hibába, hogy a Strong szótár szerinti jelentést elfogadja hiteles jelentésnek, és ezért ez a káromlás, hogy Lucifert Jézussal egyforma néven említik meg, már egyre elterjedtebb a modern kiadásokban. Ezért helytelen az 1908-as kiadásban szereplő „fényes csillag” kifejezés is, mert itt csillagról szó nincs. A csillag szó héberül „kokab”, és semmilyen kapcsolatban nem áll a „heylel” szóval.

Ne fogadjuk el egy-egy szó jelentését csak azért, mert a Strong szótár ezt, vagy azt mondja. Strong nyomtatott konkordanciája még külön megjelöli azokat a szavakat, ahol a Westcott-Hort féle bizottság döntése alapján megváltoztatták a szavak jelentését!

Azt írja, hogy ahol *-ot látunk, ott a Revideált Új Szövetségben (Westcott-Hort Új Szövetség 1881)megváltoztatták a szó jelentését. Ahol †-et látunk, ott csak az angol revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését, és ahol ‡-et látunk, ott csak az amerikai revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését.

Ahogyan a Két Biblia cikkben is írtam, a mai Bibliák NEM EGYFORMÁK! Nem csak apró fordítási különbségek vannak, hanem igen fontos jelentésbeli, tartalmi különbségek is! Ha valakinek számít az igazság, és az hogy hol tölti el az örök életet, akkor jól  válassza meg, hogy melyik Bibliát olvassa. Istennek egy pontocska is számít az igéjében (Mt.5,18), akkor nekünk is számítania kell, hogy milyen könyvet olvasunk úgy, mint Isten igéjét!

Megszárad a fű, elhullik a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

(Ézs 40,8 – Váradi-Károli Biblia) Ezért dolgozunk egy olyan Biblián, amely kiszűri mindezeket a modern változatokat!

Szellem – lélek, test – hústest táblázatok

Már korábban írtunk róla, hogy a magyar Bibliákban igen kevés kivétellel tesznek különbséget szellem és a lélek szavak, illetve a test és a hústest szavak között. Mivel ezek igen jelentős jelentésbeli különbségeket hordoznak, ezért a készülő Váradi-Károli Bibliában megkülönböztetjük ezeket a fogalmakat.

Hogy miért tesszük ezt, arról már írtunk:

A szellem eltűnése a magyar Bibliákból

A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség

A munka alapját képező táblázatot szeretnénk most közkinccsé tenni, hogy mindenki aki tanulmányozza az igét, könnyen beazonosíthassa ezeket a saját Bibliájában is.

Károli Biblia lélek táblázat

Károli Biblia test táblázat

Még mindig az 1908-as Kálvin kiadó vagy Patmos által kiadott Károli Bibliát ajánljuk, és egy kis munkával az a Biblia is „mutatni” tudja a Szellem és a lélek, illetve a test és hústest közötti különbséget.

Hogy miért nem ajánlunk más bibliát? Két másik kiadás jöhetne szóba. Az egyik a Revideált Károli Biblia 2011-ből, de azt azért nem tudjuk ajánlani, mert az Új Szövetség már a Nestle-Aland szöveghez van igazítva. A másik a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, de ott olyan változtatások vannak, amelyek szintén nem jó irányba vitték el a szöveget, és a változtatások sehol sincsenek dokumentálva. Két példa, 1Móz.1,2 – amely a réselméletet igazolja, és Ef.5,1 – ahol ahelyett, hogy Jézus követőinek hívna el, azt mondja, hogy legyünk Jézus utánzói, és ez is már a Nestle-Aland szöveg szerinti változtatás. Szóval azt tanácsoljuk, hogy a Bibliában a táblázat alapján húzzák alá azokat az igéket, ahol a lélek valóban lelket jelent, illetve ahol a test valóban testet jelent. Azért ezeket, mert ebből van kevesebb. Kb. 1 órás munkával meg lehet csinálni, és akkor remekül lehet használni az így felkészített Bibliát.

Két Biblia – két vallás

Jn.9,35

Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában?

(Jn 9,35 – Váradi-Károli 2018)

Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

(Jn 9,35 – KAR 1908)

Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában?

(Jn 9,35 – Revideált Károli  2011)

Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: “Hiszel-e az Emberfiában?” (Jn 9,35 – EFO 2015)

Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában

(Jn 9,35 – Káldi Neovulgata 1997)

Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

(Jn 9,35 – Katolikus (Szent Iistván Társulat) 2003)

Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: „Hiszel az ember Fiában?”

(Jn 9,35 – Csia 2005)

Meghallotta Jézus, hogy kidobták őt és megtalálta őt, (ezt) mondta: te hiszel az Emberfiában?

(Jn 9,35 – Vida 1971)

Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: “Hiszel te az Emberfiában?” (Jn 9,35 – RÚF 2005)

35 Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában? 36 Felelt az és mondta: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? 37 Mondta pedig neki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. 38 Az pedig mondta: Hiszek, Uram. És imádta Őt. (Jn 9,35-38 – Váradi-Károli 2018)

Sokszor felvetik a kérdést, hogy Jézus mondta-e magáról, hogy Ő Isten. Igen, mondta. Az egyik példáját itt találjuk, a Jn.9,35-ben. Már amelyik Biblia még mondja. A legújabb tudományosan összeállított szövegeken alapuló Bibliák már nem mondják, ahogyan sok más dolgot sem mondanak. Ahogyan látjuk, a mai magyar nyelvű kiadások elenyésző része tartalmazza ezt a kijelentést. Egyedül a még kapható 1908-as Károli Biblia,  a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, és a Patmos kiadó kiadása, amely lényegében a változatlan 1908-as Károli kiadás, amely itt még megtartotta a Károli változatot.

Kevesen fogadják el, hogy valójában csak kétféle biblia forog a forgalomban. És ezek igazán alapjaikban különböznek egymástól. Mivel a téma hatalmas és igen szerteágazó, ezért itt most csak röviden, a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni. Sokat írtam már erről a témáról, de úgy tűnik, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem különböző fordítások között válogatunk igazán, hanem két teljesen más alapokon nyugvó csoport között választunk, amikor kiválasztjuk azt a Bibliát, amit olvasni szeretnénk.

A mai hitéleti tudományos világ elfogadta, hogy a Nestle-Aland -féle Új Szövetség, illetve a Rudolf Kittel által szerkesztett Ó Szövetség a Bibliák két, az eredetihez legközelebb álló forrásnyelvi szövege. Ez azonban sok olyan tényként kezelt feltételezésen alapszik, amelyeket a tudományos világnak nem lenne szabad elfogadnia. Például az egyik ilyen feltételezés, hogy a Vatikáni és a Sínai kódex az egyik legrégebbi és legjobb Újszövetséget tartalmazó görög nyelvű kézirat. Sajnos egyik eredete sem bizonyított, és a Sínai kódexet a mai napig nem vetették alá kémiai kormeghatározásnak. Addig pedig marad a kétes eredettörténete, illetve a paleográfia ránézésre történő kormeghatározása. Más szóval, nem tudhatjuk, hogy valóban a legrégebbiek, vagy csak „ráfogják”, és ennek senki sem mer ellent mondani, nehogy ostobának látsszon.

A tudományosan összeállított újszövetségi görög szöveg kialakításánál egy tollvonással kizárták azt a több mint 5000 kéziratot, amelyet szerte a világban sokszorosítottak, és egészen a modern korig használtak a görögül beszélő területeken. Kizárták az egyházatyák igehivatkozásait is, a kommentárjaikból, amelyek már olyan korai időponttól léteznek, mint Kr.u.150. Valamint kizárták az első fordításokat is, arra hivatkozva, hogy azok nem az eredeti nyelven íródtak. Hogy ez miért fontos, arra rögtön rátérünk. Egyedül a kéziratok korára alapozzák a szövegek hitelességének mértékét. Azt mondják, hogy minél régebbi, annál biztosabb, hogy jó. Ez a megközelítés azonban semmilyen garanciát nem ad arra, hogy a régi kézirat valóban egy hiteles másolata az eredetinek, vagy sem. Illetve azt sem zárja ki, hogy szándékosan más szöveget tartalmaz-e a kézirat. Arra hivatkoznak, hogy a később keletkezett másolatok pontatlanok, és tele vannak olyan betoldásokkal, amelyek nem voltak részei az eredeti írásoknak.

Összehasonlítások megmutatják az egyiptomi kéziratok és a két kódex [Vatikáni és Sínai] összefüggését (úgynevezett hiba öröklés által). Emellett matematikai összehasonlítások azt mutatják, hogy amikor egyes szövegek távol vannak az eredetitől, egyre több olyan jellemzőt tartalmaznak, amelyek nem részei a konszenzusnak (mérhető például az egyedi olvasatok számában). Az eredetihez való közeliség viszont olyan kéziratok megegyezésben és konszenzusában látszik, amelyek függetlenül állnak egymástól és nem csak másolatoknak a másolatai. Egyéb állításokkal ellentétben soha nem létezett egy központi vezérlés az újszövetségi hagyományozásban, mivel az újszövetség egy szabadon kezelhető szöveg volt, amit mindenki tudott másolni és amely az eredeti dokumentumok helyétől csillagszerűen ment ki a világba, és sok különböző nyelvre is le lett fordítva. A kéziratok vizsgálatánál ez már abból is látszik, hogy azok olyan egyes másolóktól származó egyediségeket tartalmaznak, amelyek eltérnek egymástól,  mutatva a függetlenségüket. Viszont vannak másolatoknak másolatai is, amelyeket arról lehet felismerni, hogy megtartják a elődjük ismertetőjeleit. Összefoglalva viszont a független konszenzust kell figyelni az olvasatok megítélésében. Azaz ha a másolóknak illetve a másolatoknak ugyanaz a szövege van, egyeztetés nélkül, akkor az az eredetihez való közelségre és hamisítatlanságra utal. Hogy jöhetne létre egy olyan szöveg, ha most gondolatban egy rövid szövegből, azaz a Vatikáni kódexből indulnánk ki, hogy az összes többi másoló ugyanazt a szöveget találta ki mellé? Figyelembe véve, hogy a Jelenések könyvének végén egy beható intés van az ellen, hogy valaki elvegyen vagy hozzátegyen a Bibliához, hívő és istenfélő másolók biztos nem gondoltak arra, hogy kieszeljenek, kitaláljanak, vagy kiegészítsék a bibliai szöveget (vagy vegyenek szavakat más részekből és csatolják más versek mellé, azaz harmonizálják). Az egy széles körű hamisítást, és az olvasók becsapását jelentette volna, Isten saját figyelmeztetése ellenére. Egy közös megegyezés ismét szóba sem jöhet, mert a legtöbben nem is ismerték egymást, mint például egyes kolostorokban élő másolók. Itt valós példaként legyen megemlítve egy kolostor Jeruzsálem környékén, és egy Görögországban, az Athos hegyen, illetve egy konstantinápolyi, mai Törökországban. Mindezeknek gyakorlatilag ugyanaz a szövegük van. A másolóknak az volt a feladta, és nagy munkát végeztek azzal, hogy Isten igéjét másolják, nem kihagyva és nem hozzáadva semmit.  Ha a Westcott-Hort és a Nestle-Aland féle elmélet igaz lenne, akkor az újszövetségi hagyomány egy nagy katasztrófa lenne, mivel egy vagy két kézirat megtartaná az eredeti szöveget két másolatban, távol lévén az eredetiektől, és a mai liberális teológusokra lenne szükség a hamisítatlan olvasat érthető összeszerkesztésére. Mindemellett a többi másolók munkája (mondjuk a többi másolatoknak 99,99%-a, vagyis több ezer kézirat) csak feldolgozott hozzáadások lennének, vagyis Isten igéjének hamisítványai. Ez az irracionális jelenetsor, ami önmagában nem lenne történelmi, csak egy nagymértékű központosan rendezett hamisítás vagy összehangolás által lenne lehetséges, mivel szinte minden másolatnak ugyanaz a szövege. Ez a feltétel gyakorlatilag teljesen valószínűtlenné teszi ezt a jelenetsort.[…]

Az átöröklés elmélete ebben az esetben viszonylag egyszerű, sokszor túl egyszerű olyan embereknek, akik bonyolítani szeretnék. Isten Igéje, a Szent Szellemtől ihletve, szabadon lett másolva azokon a helyeken, ahol tárolták és világszerte elterjedt. Az eredeti felismerhető minden kéziratban és minden egyedi másolat tartalmazza az eredeti jellemzőit. Egyszerűen megfogalmazva, egy kiadónak az lenne a feladata, hogy kizárja a kéziratok egyedi és különleges hibáit (egyedi olvasatokat), azokat is, amelyek átöröklődtek, és azt a szöveget mutassa be egy kiadásban, ami minden kéziratban azonos (és ne ennek az ellenkezőjét tegye). Lehetetlen az, hogy csupán egy vagy két kéziratból lehetne felismerni az eredeti szöveget, mivelhogy mindegyikben ott rejlik a lehetőség, hogy hivatkozzon az eredetire. Ezért gyanús, ha romlottnak minősítik az Új Szövetség szinte teljes hagyományát, hogy minőségileg magasabbnak deklaráljanak egy bizonyos kéziratot, aminek tarthatatlansága már első látásra felismerhető pl. a Vatikáni kódex sok hibája miatt.

[…]

az Egyiptom területén lévő klíma miatt is lehetséges volt, hogy a régi kéziratok mind a mai napig megőrződtek, viszont ez semmiben nem utal a rajtuk lévő szövegek minőségére, mert – és ez fontos alapelv – nem az anyag koráról van szó, hanem a szöveg koráról és minőségéről, akkor is, ha sok következtetést le lehet vonni az előbbiből.

[…]

a szerkesztők nem tartották Isten szavának a szöveget, úgyhogy bizonyos okok miatt ezt a Nestle-Aland-féle műszöveget jobban szeretik a liberális keresztény, illetve egyetemi tudósok köreiben.

[…]

Fatális lenne az Új Szövetségnek átörökléséről való felfogás, mert így az egész hagyományt hamisnak, korruptnak, megbízhatatlannak és bizalomra méltatlannak deklarálják, ahogyan ezt Nestle-Aland követelik. Mind Holmes-nál és Nestle-Aland-nál is fennmarad az a kérdés, hogy a másolók, akik egymást általában nem ismerték (az idő és térbeli különbségek miatt), egy szabad és független szöveghez hogyan tudták volna „hozzáadni” ugyanazt a szöveget. Ezt a nemrég benyújtott „folyamatelmélettel” sem lehet megmagyarázni, sem a „következetességi módszert” amit Münsterben védenek, ahol a Nestle-Aland kiadást kiadják. Az utóbbi módszer még olyan messzire is elmegy, hogy olyan olvasatokat is belevesznek a szövegbe, amiknek egyetlen egy görög kézirata sincs bizonyítékként (ez végül is a „meg van írva” elv vége). Ez a módszer használhatatlan az eredeti szövegnek ábrázolásához, hiába hangzik nagyon tudományosnak a neve. A Nestle-Aland féle szöveg kiadóinak ez viszont már nem is igénye, hanem az a cél, hogy legyen egy „x-időponti” szöveg (ún. „kiindulási szöveg”), mert már rekonstruálhatatlannak és nem ábrázolhatónak tekintik az eredetit, és az így már nem központi.”  (forrás: Peter Streitenberger M.A. (phil.), Ingolstadt, 2018.04.24.)

Ez a kis idézet remekül bemutatja, hogy hol hibás a tudományos elmélet a másolatokkal kapcsolatban. Hasonló „lyukak” vannak abban a gondolatmenetben is, hogy az egyházatyák idézeteit és a korai fordításokat is kizárják. Ugyanis, hogyan lehetne lefordítani a szöveget úgy, hogy pont azt fordítják bele a szövegbe, ami nem létezett, csak valaki valahol hozzáírta egyszer a szöveghez. Ha ez történt volna, akkor hogyan lehetséges, hogy egy pár évszázaddal későbbi kéziratban pedig nincs benne, de a világ más részein mindenhol egyformán ugyanazzal a „hibával” másolták tovább. Akkor az egyiptomi részen honnan vették azt a kéziratot, amelyben nem volt benne, ha sehol máshol nem létezett kézirat azok nélkül a változtatások nélkül?

Ugyanígy, hogyan idézhették az egyházatyák a szöveget a világ több pontján ugyanazokkal a betoldásokkal, már kr.u.150-ben? Például Justin Martyr, aki kr.u.151-ben már hivatkozik Márk evangéliumának a végére, az Úr mennybemenetelével kapcsolatban. Ez azért érdekes, mert a Márk evangéliumának utolsó szakaszát ma már a bibliakutatók megkérdőjelezik, hogy egyáltalán része volt-e az eredeti szövegnek. Vagy Iréniusz, aki kr.u.180 idézi Márk evangéliumának végét. De érdekes, hogy ezeket a bizonyítékokat nem veszik figyelembe a megállapításaiknál. És ez a hozzáállás jellemző az egész Újszövetséggel kapcsolatban.

És itt válik ketté a világ a Biblia szövegének megítélésében. Akik ma elfogadják a tudományos álláspontot, akkor azok jó esetben abban hisznek, hogy Isten egyszer megadta a beszédét, de azt az ember nem tudta megőrizni, és most szükségünk van a tudósokra, akik összeállítják nekünk a szerintük legvalószínűbb változatot. Akkor az Ő Istenképükbe nem fér bele a mindenható Isten, aki azt mondta, hogy megőrzi az igéjét (Mt.24,35). Akkor azt kell hinnünk, hogy majdnem kétezer évig senki sem olvasta rendesen az Újszövetséget, csak most, hála a tudósoknak, a 19.század végétől van rá lehetősége a modern embernek azt olvasni. De még most sem lehetünk benne biztosak, hogy pontosan olvashatjuk, mert ha előkerül egy újabb, régebbi lelet, akkor az hatással lehet az egész szövegre. El akarják hitetni velünk, hogy nem tudhatjuk, hogy Isten pontosan mit mondott.

El kellene hinnünk, hogy mindez idő alatt Istent nem érdekelte, hogy ki tud hozzá megtérni, egy összetoldozott szöveget olvasva. Egyáltalán a hitünk alapjaiban kellene kételkednünk, mert semmiben sem lehetünk akkor biztosak. Akkor mi a bizonyíték arra, hogy Jézus valóban az Isten Fia, és valóban meghalt és feltámadt az írásoknak megfelelően (1Kor.15,3-4)?

Ha nem a kéziratok többségén alapuló Bibliát olvasunk, mint például a Károli Biblia, akkor a korábbi állításokkal szembe kell néznünk, és úgy vehetjük kézbe a Bibliát, amelyet olyanok állítottak össze, akik nem hiszik, hogy az évezredeken keresztül másolt szövegek hitelesek. És ezt sajnos ki lehet olvasni a bibliájukból.

Már többször írtam, hogy tetten érhető több tendencia ezeknél a különbségeknél. Az egyik ilyen tendencia, hogy hangsúlyozzák Jézus emberi születését, és megpróbálják őt is teremtményként szerepeltetni. Ezt támasztja alá, a bevezető ige is, a Jn.9,35. Eltűnt már az, hogy Jézus azt mondja, hogy „hiszel-e az Isten fiában”, és ott is ember fia szerepel. De ez nem csak az Újszövetségben látható, hanem az Ószövetségben is előbukkan. Amikor Heródes megkérdezi, hogy hogyan szól a prófécia, a megszületendő Messiásról, akkor az az ige valósággal Isten Fiának a megszületését prófétálja meg. De nézzük csak meg, hogy ezt hogyan írják a mai Bibliák:

Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. (Mik 5,2 – RÚF 2005)

Ezt mondja az Örökkévaló: “Efráta Betlehemben! Bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei közül, mégis benned születik meg Izráel Fejedelme, kinek származása az idők kezdetére nyúlik vissza, az őskor napjaiba! (Mik 5,2 – EFO 2015)

De te, Efrata Betlehemje ​kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; ​mégis belőled származik majd nekem ​Izraelnek jövendő uralkodója, ​származása az ősidőkre, ​a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,2 – KNB 1997)

De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,2 – Katolikus (SztI) 2003)

De hogyan is van ez a vers egy reformáció korabeli szövegből fordítva:

De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek kijövetelei eleitől fogva, öröktől fogva vannak. (Mik 5,2 – Váradi-Károli 2018)

A mai Bibliákban, már összecseng az, hogy nem az egyszülött Fiú jelenti ki az Atyát (Jn.1,18), és Jézus nem öröktől fogva van, hanem az idők kezdetétől származtatják Jézust, mint egy teremtményt. De azért változott meg az 1Tim.3,16 is, hogy ne az legyen benne, hogy „Isten megjelent testben”, hanem az, hogy „aki megjelent testben”. Egyre halványul Jézus Istensége a mai Bibliákban.

Még mindig azt tudjuk mondani, hogy ugyanazt tanítják a mai bibliák? Ha Jézus valóban teremtmény volt, akkor nagy bajban vagyunk a hitünket illetően. De hogyan is nyertük el a megváltást a bűneinkből? Nézzük mit mondanak a mai Bibliák:

Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. (Kol 1,14 – Katolikus (SztI) 2003)

Benne van a mi megváltásunk, ​a bűnök bocsánata. (Kol 1,14 – KNB 1997)

Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata, (Kol 1,14 – REV  2011)

akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kol 1,14 – RÚF 2005)

Mert a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot., (Kol 1,14 – EFO 2015)

akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kol 1,14 – RÚF 2005)

Ezek szerint, nem volt szerepe Jézus kiontott vérének. De mit mond a kéziratok túlnyomó többsége?

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; (Kol 1,14 – Váradi-Károli 2018)

Hiszen erről beszél más helyen is az Ige, hogy Jézus kiontott vére szerzett nekünk megtisztulást (Zsid.9,14; 1Jn.1,7). Még mindig azt tudjuk mondani, hogy ugyanazt a vallást képviselik a mai Bibliák?

Újra sorolhatnám azokat a részeket, amelyek a kéziratok túlnyomó többségében benne vannak, és elég külső bizonyíték is van, hogy azok nem késői betoldások, ahogyan a mai tudósok állítják. Viszont az a vallás, amely felé visznek minket ezek az új Bibliák, azok már nem az öröktől fogva való, és Istentől született Jézust hirdetik, hanem egy teremtményt, aki meghalt. A feltámadását sem erősítik meg azok a Bibliák, és akkor bajban vagyunk, mert azt mondja az ige, hogy ha nem támadt fel, akkor mi még a bűneinkben vagyunk (1Kor.15,17).

De ha őket hallgatjuk, akkor egyébként sem tudhatjuk, hogy mit mondott pontosan Isten, mert sok tudós verejtékes munkájára van szükség, hogy legalább közelítsünk a tényleges szöveghez, mert Isten nem őrizte meg azt számunkra. És akkor még nem is beszéltünk a fordítások problémáiról.

Látjuk, hogy a mai Bibliák egy másik Jézust, egy másik Istent, és egy másik evangéliumot hirdetnek? Akkor pedig nem ugyanazt a vallást képviselik, amit mi kereszténységnek hívunk. Talán ezért is mondhatta ki a pápa, hogy a „kereszténység nem létezik többé”.

Az, hogy melyik Bibliát olvassuk, ma már nem csak „kényelmi” szempont, hanem igenis hitünk alapjait érintő kérdés. Ha elveszik tőlünk azt, hogy Isten ihlette az igét, és azt ma is ugyanúgy olvashatjuk, akkor a hitünk alapjait veszik el tőlünk.

Hadd álljon itt egy hosszabb idézet Spurgeon-től, akit talán nem kell bemutatni. Ő kortársa volt az első revideált Westcott-Hort -féle Új Szövetség megjelenésének, és pár hónapon belül elvetette, mert olyan igehelyek hiányoztak belőle, amelyeket nem tudott elfogadni. De hallgassuk meg, hogy élete végén hogyan beszél a Bibliákról, és a benne lévő igazságról.

Az első, a fegyverzetünk, az ihletett Ige. Egyszóval, a harcunkban meg kell tartanunk a Szellem kardjának régi fegyverét. Csodáltuk is a régi evangélium szentséges eredményeit. Annyira hozzászoktunk már, hogy gyakran nem is látjuk, hogy sohasem veszti el a vonzerejét. Az új rend könyveit olvasva, bár kézzelfogható hamisság nem tűnik fel, észreveszed, hogy egy csavart adtak neked, és a szellem hangja is halkabb lett; ezért légy óvatos. Olyan emberekkel harcolunk, akik feladták az engesztelő áldozatot, elutasítják az Ige ihletettségét, és szégyenfoltokat dobnak a hitből való megigazulásra…….Isten igazsága szemben az emberek kitalációjával. […]

Majdnem teljes fejezeteket vágtak ki a Bibliából; azt mondták, hogy néhány könyvet meg sem kellett volna írni. A Szóbeli ihletés a legnagyobb butaság volt, és sohasem szabad tolerálni. A legnagyobb fájdalommal említjük ezeket az eseteket, de még vannak néhányan, akik határozottan elutasítják, hogy páran eltértek a hittől, vagy csak olyan kevesen vannak, hogy az említésre sem méltó. […] De az elhagyásaik a legszomorúbb eredményt produkálják. Nem hagyhatod el az igazságnak csak a legsötétebb és legkomolyabb részét anélkül, hogy minden más igazság erejét meg ne gyengítenéd. Testvérek, ne hagyjatok ki semmit. A gonoszság, amivel hozzáadunk, vagy elveszünk az Úr Igéjéből, talán fel sem tűnik a mi időnkben, de ha eljön és aratni kezd egy másik generációban, akkor mi is ugyanolyan bűnösök leszünk. […] Nincs kétségem, hogy bizonyos igazságok elhagyásai komoly hibákhoz vezettek. Emlékezz, hogy egyszer számot kell adnod, és az a számadás nem lesz örömteli, ha Isten igazságaival hamis játékot játszottál. Hogyan fogsz elszámolni „azon a napon”, ha hozzátettél, vagy elvettél Isten Igéjéből?

[…]

Aki hibát lát az Írásokban, azt gondolhatja magáról, hogy megváltoztathatja a Seregek Urának beszédét; de mi, akik hiszünk Istenben, és elfogadunk minden szót amit mond, és nem teszünk ilyen merész kísérletet. A saját szavaink olyanok, mint a papírgalacsin, ha összehasonlítjuk az Ige puskagolyójával. Minden dolog végkövetkeztetése az Ige. Nincs több érv azután, amikor azt találjuk, hogy „meg van írva”. Az, hogy „Így szól az Úr”, véget vet a vitatkozásnak. […] Ennek az „igazságnak, az egész igazságnak, és semmi másnak, mint az igazságnak” kell lennie, vagy egyáltalán semminek. Sohasem fogjuk megkísérelni megmenteni az igazság felét azzal, hogy bármelyik részét elvessük. Kiállunk mindegyik mellett, vagy egyik mellett sem. Teljes Bibliánk lesz, vagy nem lesz Bibliánk. A Szellem kardjával meg kell tartanunk az egész igazságot úgy, mint a sajátunkat, és nem szabad elfogadnunk egy kis részét, mint Isten ellenségeinek a felajánlását. Isten igazságát úgy tartjuk meg, mint Isten igazságát. Isten velünk van, és nem szűnünk meg azt dicsőíteni, hanem a végsőkig ragaszkodni fogunk a teljes kinyilatkoztatott igazsághoz.” (mindhárom idézet részlet: C.H.Spurgeon – „Final Manifesto”-jából, amelyet tanítványainak tartott 1891 áprilisában.)

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.

(Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Miért kell új Biblia? (2019)

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.

(Jel 22,18-19 – Váradi-Károli 2018)

12 És mondta nekem az ÚR: Jól láttad, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt. (Jer 1,12 – Váradi-Károli 2018)

35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Szent Bibliád van?

RÚF, EFO, stb.* Károli
emberek2Pét.1,21szent emberei
angyalokMt.25,31szent angyalok
testvérnek1Thessz.5,27szent atyafi
prófétákJel.22,6szent próféták
Lélek, SzellemJn.7,39Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem1Kor.2,13Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemMt.12,31Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemCsel.6,3Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemCsel.8,18Szent Lélek; Szent Szellem

*nincs  felsoroltva tételesen minden mai kiadás, mint SZIT, KNB, REV, CSIA, VIDA, RÚF, EFO. Előfordulhat, hogy egyikben-másikban benne van a Károli -féle változat, de a táblázat egyszerűségéért a variációk nincsenek külön megnevezve

Nemrég újra elolvastam a blog első bejegyzését 2016-ból, és úgy éreztem, hogy bonyolultan fogalmaztam meg a mondandóm. Mióta elkezdtük a blogot, azóta sok minden letisztult, és sok olyan bizonyíték is a kezünkbe került, amelyek igazolják, hogy igenis kell egy új magyar biblia. Egészen pontosan nem egy új biblia kell, hanem a régi Károli verziót kell újra életre kelteni, mert jelenleg nincs nyomtatásban olyan biblia, amely helyes lenne.

Ennek igazolására itt már nem kell részletesen leírnom, hogy milyen bizonyítékok vezettek, mert azokat a blog cikkeiben részletesen kifejtettem. Mikor elkezdtük a munkát, akkor még azt hittük, hogy az 1908-as Károli Biblia jó, de akkor még nem voltunk tisztában az 1908-as revízió mélységével, és irányával sem. Kiderült, hogy az a revízió inkább rontott a Károli Biblián, és szinte már csak nevében Károli Biblia. Az Új Szövetségben már feltűnnek a Nestle-Aland-féle kritikus szöveg bizonyos elemei, és ezzel elkezdték az elszakadást a hagyományos Textus Receptus szövegtől. Mivel dokumentálatlan, hogy melyik versek vannak átírva, ezért aki csak úgy kézbe veszi, annak elsőre fel sem tűnik, hogy a korábbiakhoz képest ebben a Bibliában mi lett más.

A revíziót készítők között voltak például olyanok, akik nyíltan tagadták Jézus testi feltámadását. De ha belegondolunk, hogy milyen szellemiségű akkor az az egyház, akinek a soraiban lehetnek olyan lelkészek, akik tagadják Jézus testi feltámadását, akkor ki kell mondanunk, hogy az az egyház is tele volt már akkor az antikrisztusi szellemmel. Ezen nincs mit gondolkodni, az ige egyértelműen fogalmaz.

És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

(1Jn 4,3 – Váradi-Károli 2018)

Valószínű, hogy az egyének, akik a revízión dolgoztak nem is szándékosan tették amit tettek, de tudjuk, hogy minden emberi cselekedet mögött ott van valamilyen szellemi erő. Ha pedig ez a szellemi erő, az antikrisztusi szellem, akkor a revíziót is ebbe az irányba vitte el. Sajnos ezt valaki csak akkor láthatja meg, ha valóban versről-versre végignézi a különbségeket, az 1908-as és az 1908 előtti Károli kiadásokban. Ezért nem volt elegendő egyszerűen csak mai nyelvtanra átültetni az 1908-as kiadást.

Valaki megkérdezhetné, hogy miért ezt néztük, mikor van már annyi új fordítás is. A Magyar bibliatársulat készített saját fordítást, 1975-ben, melyet 1990-ben és 2015-ben revideáltak (RÚF). A katolikus Bibliák között is van új fordítás. Azóta megjelent az Egyszerű Fordítás (EFO) is, 2003-ban és 2015-ben. Van olyan is, mint a Revideált Károli kiadás (REV), a Veritas kiadótól, amely az utószóban szinte ugyanazt mondja el, mint a Váradi-Károli Biblia előszava, hogy visszanyúltak az Aranyas és Váradi Bibliákhoz, és azokhoz igazították a szöveget. Ez jól hangzik, de utána minden munkájukat semmivé teszik azzal, hogy azt mondják, hogy

Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.”

(Revideált Károli Biblia utószó – Baranyi József)

Ezzel elszakították magukat a kézirat hagyományoktól, és a mai „tudományos” alapokra helyezték munkájukat. Így az a kijelentésük, hogy „nem akartunk elszakadni az évszázadok óta rögzült Károli-szövegtől”, semmivé lett.

A másik hasonló kezdeményezés, a Krisztus Szeretete egyház kiadása. Ők a nyelvi megújítást mellőzték ugyan, és javítani szerettek volna a szövegen, mégis meghagyták az 1908-as kiadásnak azokat a részeit, amelyek már a Westcott-Hort -féle görög szöveg alapján lettek átírva (pl. Jel.1,7, Jel.19,8). Emellett beletettek a szövegbe olyan változtatásokat, amelyek más tanokat – mint például a réselméletet – támogatnak (1Móz.1,2). Ezért sajnos ez a kiadás sem vihet el a jó szöveghez.

A „Mi a probléma a modern Bibliákkal” írásban, és az ehhez kapcsolódó videóban is részletesen bemutatjuk, hogy a ma használatos eredeti görög és héber kéziratok miért kifogásolhatóak, és mi minden szól a reformáció korának eredeti szövegei mellett. A görög szövegek variánsairól szóló írás pedig tételesen összehasonlít sok verset az itt említett kiadások között. A legelterjedtebb magyar nyelvű Biblia pedig, amely a helyes szövegek fordításából keletkezett, az a Károli Biblia.

Érdekes módon, mindig ezzel a Bibliával foglalkoznak a kritikusok, hogy mennyi fordítási hiba van benne. De a kritikusok nem cikkeznek a Revideált Új Fordítás, vagy a Szent István Társulat, vagy az Egyszerű Fordítás hibáiról, hanem mindig a Károli Biblia van terítéken. Vallom, hogy emögött is az a szellemi háttér van, mint a bibliafordítások hátterében. Ezek az erők el akarják fordítani az embereket attól, hogy Isten tiszta igéjét olvassák, és a Szent Szellem bizonyságot tehessen Isten Szava mellett.

Miért nincsenek cikkek arról, hogy például miért került bele a Káldi Neovulgáta fordításba ez a mondat:

Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. (Mt 26,30 – KNB 1997)

Jézus és a tanítványok elénekelték a himnuszt. Akkor megkérdezném, hogy melyik himnuszt?

De nézhetnénk, a RÚF szövegét is, hogy már nem arra int minket az ige, hogy óvakodjunk a körülmetélkedéstől, hanem egyenesen a körülmetéltektől:

Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!

(Fil 3,2 – RÚF 2005)

Minden reformáció korabeli fordításban, itt több nyelven is az szerepel, hogy a körülmetélkedéstől óvakodjanak, és nem a körülmetéltektől. Miért nincsenek leleplező kritikai cikkek ezekről a fordításokról? Mindig a Károli fordítás gyengeségei vannak kidomborítva.

A Vatikán és a teológiai iskolák által is támogatott úgynevezett magasabb szövegkritika célja az, hogy elhitesse velünk, hogy a Biblia szövege nem maradt fenn úgy, ahogyan azt megírták. Ezért készül a folyamatosan változtatott ún. Kritikus szöveg, a Nestle-Aland féle kiadás, és ezért változtatják a héber ószövetséget is, a Biblia Hebraica Stuttgartensiá-t is.

El akarják hitetni velünk, hogy tele van emberi hibákkal, amiket a másolók tovább másoltak, és igazán nem tudhatjuk, hogy Isten mit mondott, de egyre több forrásból bizonyosodik be, hogy a reformáció korában használt Textus Receptus igenis a legrégebbi hiteles görög szöveggyűjtemény. 2000-ben jelent meg egy könyv, Carsten Peter Thiede írásában, aki az oxfordi Magdalen papíruszt, kódnevén a P46 papíruszt, újra megvizsgálta. Ez a papírusz 1901-ben lett megvásárolva Luxorban, Egyiptomban, és került az oxfordi Magdalen College-ba. 1953-ban ennek a korát Kr.u. 180-200-ra tették. Tudományos vizsgálatok eredménye szerint, Dr. Thiede ezt a papíruszt átdátumozta Kr.u.66-ra. Ezzel ez lett az egyetlen első századból fennmaradt kézirat. Ennek a szövege egyébként a Mt.26,22 töredékét tartalmazza. Lézeres mikroszkópos vizsgálattal elolvasták a szöveget, amely a Textus Receptus változatot igazolja, a kisebbségi, vagy kritikus szöveggel ellentétben. Ugyanis „hekasotos auton” áll a papíruszon, „heis hakastos”-szal szemben. Ezzel a Textus Receptus-t egyértelműen belehelyezi az apostolok korába.

Olyan korban élünk, amikor egyre életbevágóbb lesz, hogy mi van megírva. Magyarország kis ország, és ezért a Biblia is sokszor volt egyének kezébe letéve (Károli, Szenci Molnár Albert, Tótfalusi Kis Miklós, stb.). Így vágtunk bele most mi is ebbe a munkába. Egyszerűen azt szerettük volna, hogy legyen egy olyan Biblia a kezünkben, ami azt mondja el, amit el kell mondania, vagyis Isten szava. Isten megőrizte az igéjét, és ez magyarul, a neki tulajdonított gyengeségei ellenére is a Károli Biblia. De ma már ez is másképp olvasható, mint ahogyan elkészült. Ezt szeretnénk visszaállítani oda, ahol 300 évig volt a magyar történelemben, megújítva, de nem modernizálva, hogy Teofilussal együtt mi is bizonyosak lehessünk abban, amiben hiszünk.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4 – Váradi-Károli 2018)

1 Most pedig hallgass ó Izrael a rendelésekre és végzésekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, amelyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ad nektek. 2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3 Szemeitekkel láttátok, amit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, aki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. 4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. 5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nekem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. 6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? (5Móz 4,1-7 – Váradi-Károli 2018)

Mi a közös a mai kereszténységben, az ezotériában, az okkultban, a titkos társaságokban, az unitáriusokban, a Jehova tanúiban és a mormonokban?

11 És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; 12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. 13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem megszentelésében és az igazság hitében; (2Th 2,11-13 – saját kiemelés)

A címben szereplő kérdésre a rövid válasz a modern Biblia. Pontosabban a modern fordítású és a mai „tudományos” eredeti szövegeken alapuló Biblia.

A hosszabb választ megpróbálom szintén rövidre fogni, hiszen erről itt már nagyon sokat írtam, de újabb és újabb bizonyítékokra lelek, amelyek egyre több oldalról erősítik meg a korábbi kijelentéseket, hogy a mai bibliakiadások, amelyek nem a reformkori eredeti (héber és görög) szövegeken alapulnak, azok nem megbízhatóak. Jézus azt mondja, hogy a gyümölcséről ismerjük meg a fát. Ma már több mint 100 évvel vagyunk az első újonnan összerakott „eredeti” (héber és görög) nyelvű szövegek kiadásain, és már látszanak a gyümölcsök is.

A következő néhány információ HATÁSSAL lesz a bibliaverziókkal kapcsolatos megértésedről. Ez a leírás segítséget szeretne nyújtani abban, hogy tisztábban láss, és megállapítsd, hogy melyek a helyes források.


A feladat azért nehéz, mert néhány, vagy akár sok olyan kiadása is van az Új Szövetségnek, amely nem pontos, nem megbízhatóan lett lefordítva, vagy megbízhatatlan. Akkor melyik Új Szövetség kiadások azok, amelyek pontosak és megbízhatók?

Melyik verziók 1.) pontosak; 2.) vannak használatban és 3.) elfogadottak a korai egyház által?

A pontosság mércéje a megbízhatóság szempontjából ugyanaz mindvégig és minden nyelven:

Azok a pontos kiadásai az Új Szövetségnek, amelyeket használt az egyház, amelyek vagy az Új Szövetség kéziratai, amelyeket koine görög nyelven írtak, vagy azok pontos fordításai, amelyeket azokról a kéziratokról készítettek más nyelveken.

Nem nehéz megérteni. Ma több olyan kézirata van az Új Szövetségnek, amelyeket 1900 után fedeztek fel, mint az összes ezt megelőző évszázadban összesen. De amit ezek a kéziratok mutatnak és elénk tárnak az az, hogy a régebbi fordítások, mint például (magyar nyelven) a Vizsolyi (1590), Váradi (1660); Aranyos (1685), a legszöveghűbb fordítások. Ezek a fordítások vannak a legközelebb a görög kéziratokhoz, amelyek a Római birodalom idejéből származnak.

Ahogyan az idő és a régészet előre halad, úgy mutatják meg a régebbi kiadások pontosságát, és a modern kiadások pontatlanságát. A régebbi kiadások az eredeti nyelvek több évtizedes komoly tanulmányozásán, előkészületen és mély ismeretén alapultak, valamint egy-egy hűséges odaszánáson, hogy a fordítás pontos és szöveghű legyen.


A korábbi fordítók, (különösen az 1200-as  és 1600-as évek közöttiek) egy pontos fordítást AKARTAK kiadni, mert számukra a megváltás függött ettől :

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. (Jel 22,18-19)

Munkájukat úgy készítették, hogy az bemutatta a személyes kapcsolatukat közöttük és Isten között Jézus Krisztus által. Mivel ennyi minden függött a pontosságon, ezért a fordítói munkájukat nagy komolysággal és odaszánással végezték (olvassa el valaki Károli életrajzát, vagy legalább a Vizsolyi Biblia előszavát).


A modern fordítások egy másik történetet mesélnek el. Nem látjuk az elköteleződést sem a kereszténység, sem Isten, és még csak az olvasók felé sem, akik egy-egy ilyen modern fordítást olvasnak. A mai kor legtöbb fordítójának elsődleges célja a saját anyagi biztonsága és a saját akadémiai karrierjének előmozdítása. Sok új fordítás keletkezik világszerte, szinte minden új szájíz szerint van egy újabb fordítás. Majdnem minden fordítás egy csoport munkája, gyakran szponzorált kiadók és cégek által, és nem egyházak és felekezetek által.


Gyakorlatilag a bibliafordítások világában nincs felügyelet és nincs számonkérés sem. A mai fordítók túlnyomó többsége sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek a régi nyelvekről, mint a korábbi verziók fordítói. A mai fordítók a munkájukat olyan kéziratokra alapozzák, amelyeket a korai fordítók elutasítottak. Ez tervszerű és szándékos:

A modern fordítókban nagyon kevés a közös a korai autentikus keresztényekkel vagy kereszténységgel. A kereszténység felé végzett szolgálat nevében a legtöbb fordító valójában a kereszténység ellen dolgozik. A fordítók, a kiadók, és a főiskolák és egyetemek értik ezt. Ők csak abban reménykednek, hogy ez az információ nem kerül nyilvánosságra, mert akkor ez kisebb eladásban nyilvánul meg, és elhomályosítja a képességüket, hogy embereket tereljenek el a történelmi kereszténységtől.


A modern fordítók gyakran olyan messzire mennek, hogy tagadják azt az Ó és Új Szövetséget, amelyet fordítanak. Nem hisznek a bibliai szöveg ihletettségében, és nem fogadják el az eredetiségére vonatkozó állításait. Erről tesz bizonyságot Csia Lajos is és id.Zimányi József is, amikor az önéletrajzukat mondják el. Már az ő korukban hitetlen professzorok tanították őket!

A legtöbb (úgynevezett) kutatót ma a fordításában a hírnév, a biztonság (kereset), és további esetleges karrier lehetőségek érdeklik. Nemzetközi szinten az egyetemek gyakran együttműködnek kiadókkal egy-egy jól fizető kiadói szerződés eléréséért. A pontosság a legutolsó követelmény a modern verziók felé, és a legtöbb fordító nem csak NEM keresztény, hanem nyiltan ellenséges az Ó és Új Szövetség felé, és azok felé, akik azokat követik. Mégis, az ő hamis fordításuk van még mindig nyomtatásban, és a pásztorok többsége szándékosan tudatlan, vagy tudatlanul is cinkos abban, hogy a gyülekezetüket félrevezesse az igazságtól, pontosságtól és tisztaságtól.

Ez különösen igaz a nagyobb gyülekezetekre és felekezetekre, akik boldogan elszakadtak a saját hitüktől. Boldogan csábítanak gyülekezeteket elalvásra és az örökkévaló következmények szándékos figyelmen kívül hagyására. Örülnek a pásztorok döntéseinek, akik hazugságba és hamis tanításokba visznek gyülekezeteket. Ennek az az eredménye, hogy nehéz, hacsak nem lehetetlen a legtöbb gyülekezetbe járó embernek, hogy az igazán tudja és megértse, hogy mi az örök élet, és megtanulja, hogy ezt hogyan érheti el. Ne csapd be magad, ma sok pásztort nem érdekel az örökkévaló lelked. …Ezt forgasd egy kicsit…. Próbáld megérteni, hogy ez számodra mit jelent.

Hogy ez mennyire volt igaz, nézzünk meg pár bizonyítékot. Filó Lajos írt Pallagi Mórról, aki egyike volt az 1908-as Károli Bibliát revideáló csoportnak:

„[Filó Lajos] Liberalizmusa azonban nem volt annyira negatív, mint a Ballagi Mór által szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap köré tömörült pesti, pataki és nagyenyedi tanárok nevével fémjelzett liberális teológusoké. […] A liberalizmus szélsőséges, a leglényegesebb keresztyén hittételt, a feltámadást támadó kritikai irányzata azonban Filót szembeállította a liberalizmus teológiájával. Amikor Ballagi Mór 1862-ben a Krisztus feltámadását tagadta egy cikkében, akkor tollat fogott Filó Lajos a liberális teológia ellen.”

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 132-133.oldal)

Egy idézet Kiss Ádám prédikációjából:

Nem létezett olyan Krisztus, ki mint Istennek Fia, mint a Szentháromság második személye, az égből a földre szállott alá, Mária méhében emberré lett, mint Isten-ember szenvedett, meghalt, föltámadott és ismét égbeszállt. Jézus istenségét a görög és római műveltség, a dogmaalkotó zsinatok idejében korszerű lehetett vallani. Az antik pogány világ, mely az emberek között élő istenekhez, félistenekhez volt szokva, jobban hitt Krisztusban, ha istenképpen magasztalták előtte. A mai világ viszont jobban megnyerhető Krisztusnak, ha ő mint ember állíttatik elébe, s ha a róla terjesztett túlcsigázott fogalmak által az Isten egységéről alkotott képzet meg nem zavartatik. Ha elveszett is a legendák Krisztusa, helyette a keresztyén nemzetek egész történelmében élő krisztusi szellemet nyertük meg.” – [kiemelés tőlem]

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 136.oldal)

Milyen az olyan egyház, ahol nyiltan lehet tagadni, hogy Isten megjelent testben, és feltámadott? Az Ige szerint ez az antikrisztus szelleme:

2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, az Istentől van; 3 És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Jn 4,2-3)

Ha egy egyház megtűr ilyen prédikációkat, akkor az az egyház nem Istent szolgálja már! Ha nyiltan szólhat benne az antikrisztus szelleme, akkor ott nagy baj van! Onnan mindenkinek el kell szaladnia, aki Istent igazán keresi!

És ha te egy vagy a gyülekezetben azok közül, akik pszichológiailag le vannak bénítva, reménytelenül össze vannak zavarva, aki nem érti, hogy az imája miért nem megy a plafontól feljebb, akkor ez azt jelenti, hogy egy vagy azok közül, akik nem tudják, hogy melyik kérdést tegyék fel; akik nem elég bátrak, hogy megtudják; és egy vagy azok közül a bárányok közül, akik egyszerűen ott ülnek a padsorokban, és egyre több zűrzavart „nyelnek be”, miközben nem tesznek semmit azért, hogy megállítsák a saját lecsúszásukat a reménytelenségbe!


Abban az esetben azonban, ha te keresed a TÉNYSZERŰ igazságot, és ismered Isten igazi igéjét, akkor talán úgy teszed magadnak a legnagyobb szivességet ebben az életben, ha elkezdesz olvasni és memorizálni és RÉGI fordítást (szerk: magyar nyelven egy 1908 előtti Károli kiadást). Miközben vitatkozhatsz, hogy vajon létezik-e más opció (és valójában létezik), a kérdés marad:

A saját örök végzetetből és örök célodból mennyit akarsz a szerencsére bízni?

Amennyiben most boldog vagy, akkor bocsánat, hogy megzavartam ezt a lassan-felforrósodó-vízben-megfő-a-gyanútlan-béka állapotot, mert vannak olyanok, akik csak jól akarják érezni magukat. Ők nem keresik az igazságot, és nem érdekeltek Istenben, vagy hogy ismerjék Őt. Ők csak jól akarják érezni magukat, és a vallást használják arra, hogy ebben megtartsa őket. Nem értik meg a lelkük állapotát, és nem is érdekli őket igazán. Az ötlet fel sem merül bennük, hogy ez az időszak, amelyben most létezel, az egy lehetőség arra, hogy felkészülj a túlvilágra, ahol igazából örökké létezni fogsz. Azoknak, akik nem veszik komolyan Istent, nem szabad csodálkozniuk, ha Isten sem veszi őket komolyan. Egy kapcsolat mindig kétirányú.

De ha egyszer úgy döntesz, hogy fel akarsz ébredni, és a komoly imán kívül még valamit tenni, akkor az első lépés az lehet, hogy elolvasol egy igazi Új Szövetséget, amit azok fordítottak, akik hűségesek voltak. A modern verziókkal ellentétben, amit politikailag korrektek fordítottak.

Ha ezek a tények igazak (márpedig igazak), akkor inkább azt szeretnéd, hogy ne mondják el neked, és légy inkább a hitedben megtévesztve? Nem lenne jobb esélyed arra, hogy kiengeszteld magad Istennel, ha tudnád, hogy mennyire rosszul bántak az emberiségre bízott könyvekkel, hála a hazug vezetőknek? Nem szeretnéd, hogy valaki elmondaná, hogy hol találhatsz pontos verziókat az Ó és Új Szövetségből, hogy kapcsolatba kezdhess kerülni Istennel, úgy, ahogyan Ő meghatározta? Az igazság itt van kinn azoknak, akiknek van bátorságuk és elszántságuk, hogy keressék.

Sokan mondták nekem, hogy a mai Bibliákban is benne van a lényeg. Tényleg? Nem lesz késő, megvárni azt, hogy az Úr előtt szembesülj ennek a kérdésnek a válaszával? A kérdést csak egy versről-versre való elemzés tudja megválaszolni, amelyet mindenkinek magának kell megtennie. Rám se hallgasson senki, hanem nézze meg magának, mert mindenkinek magának kell döntenie a maga sorsa felől. És abba is érdemes belegondolni, hogy az Igazság Szelleme az igazság mellett tesz bizonyságot. Ezért ha hamis a Biblia, akkor a Szent Szellem sem tesz mellette bizonyságot, és nem fogja magát kijelenteni belőle. Akkor a Biblia csak egy könyv marad, és nem lesz mögötte a Szent Szellem ereje, és életet sem fog adni az olvasójának.

Az emberek egyszerűen azt akarják hinni, hogy a bibliatársulatok a fordításokat becsületesen és hűséggel végezték, mind a kereszténység felé, mind az Úr Jézus Krisztus felé. Minannyian ezt szeretnénk hinni, de a tények egyszerűen nem támogatják ezt a következtetést. Ez a hitet az emberekbe veti, ahelyett, hogy Istenbe vetné. Az iskolákban és a bibliatársulatokban lévő legtöbb ember el van csábítva.

Nem szabad meglepődnünk. Ha Isten igéje segít az embereknek, bátorítja az embereket, válaszokat ad, és kapcsolatba hoz Istennel egy pontos fordításon keresztül, akkor nem szabad meglepődnünk, hogy bizonyos erők akadályozni akarják az emberiséget, hogy kapcsolódjon a Termető Úr Istenhez.

Meg lett mondva, hogy a kéziratok, amelyeket Westcott és Hort használt, azok NEM pontosak. Először is azok szándékos eltérések a történelmi görög kéziratoktól, amelyeket a keresztény egyházak használtak 2000 évig, gyakorlatilag 1882-ig.

EZ ÍGY VAN! Minden keresztény addig az ideig egy MÁSIK görög szöveget használt, amelynek más volt a tartalma. A történelmileg régebbi Bibliák a történelmi görög szövegen alapultak, mint a Luther Biblia (1545), Károli (1590), King James (1611). Az Új Szövetségben a 27 könyv ugyanaz a 27 könyv mint ma, de a modern verziók megváltoztatták azoknak a könyveknek a belső tartalmát. És igen, azok a változtatások SZÁMÍTANAK, és hatással vanak a TANOKRA és a TARTALOMRA.

————

Visszatérve a címben szereplő kérdésre, mi lehet közös a mai kereszténységben, az okkultizmusban, az ezotériában, a Jehova tanúiban és a mormonokban? Az, hogy a mai Bibliák, már annyi változtatást tartalmaznak a pontos szövegekhez képest, hogy az már nekik is jó! Ma már gond nélkül tudják használni,

– mert egyre inkább el van véve Jézus Istensége, és csak emberként akaják bemutatni

– mert egyre inkább szétválasztják Jézus személyét a krisztusi mívoljától, és a krisztusságot mint hivatalt állítják be

– mert hangsúlyozzák a cselekedetek fontosságát, mintha azokból lenne a megigazulás

(Bővebben ezekről az igehelyekről a Váradi-Károli Biblia Függelék részében lehet olvasni, illetve a kiemelt írások között több cikk foglalkozik a témával. Valamint a 2018 júniusi cikkek a változtatásokkal részletesen foglalkoznak.)

Több csoportnak ugyanis ugyanaz a világnézete:

  • Felvilágosodottak / racionalisták
  • Szabadkőművesek / titkos társaságok
  • Ezoterikusok / gnosztikusok
  • Okkult mozgalmak

Az ő világképükben az ember felemelkedik az istenségbe. Ehhez csatlakoznak a keresztényeknek és a szektáknak azoka az irányzatai, ahol a hit mellé még cselekedetek is kellenek az üdvösséghez, mint például a Jehova tanúinál.

Ezeknek a csoportoknak a reformkori Bibliák használhatatlanok, mert egyértelmű bizonyságot tettek arról, hogy

Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,11)

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,31)

Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. (1Jn 2,22)

Ezekből az új Bibliákból már többször idéznek az ezoterikusoknak szánt angyali vagy egyenesen az ő Jézusuk – aki nem egyenlő a bibliai Jézussal –, vagy más tanítók által csatornázott üzenetekben. A modern bibliák a „legújab tudományos eredmények” miatt már annyira el vannak változtatva, hogy minden irányzatnak „belefér” a tanaiba. Talán már csak egy végső változat lesz, szintén a legújabb tudományos eredményekre hivatkozva, amikor is már teljesen ki fogják venni Jézus Istenségét és a megváltást, hogy mindenki elfogadja majd az eljövő antikrisztust. Talán be is fogják tiltani a korábbi verziókat, mert azok nem lesznek politikailag korrektek, a gyűlöletbeszéd miatt, ami bennük van.

Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire fontos a saját életében!

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

  • Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.
  • Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.
  • Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.
  • El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.
  • Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.
  • Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Itt egy link egy 1873-as Károli verzióhoz, vagyis egy az 1908-as revízió előtti Károli Bibliához. Vigyázat a kattintással, mert 122MB, szóval nagy!

Ez adhat egy jó összehasonlítási alapot arról, amit mi csinálunk a Váradi-Károli Biblia kapcsán.

https://ia902502.us.archive.org/30/items/szentbibliaazazi00krol/szentbibliaazazi00krol.pdf

1908-ban megtört az Ige folytonossága, és ezt állítjuk vissza a Váradi-Károli Bibliával, amikor elkészül.

Ezért is tesszük bele még a munkaverziókba is a megváltoztatott verseket, hogy mindenki maga győződhessen meg arról, amit csinálunk! Nem újat csinálunk, hanem visszaállítjuk a régit a helyére!

Ma már nincs egy olyan könnyen elérhető, és mai magyar nyelvű Biblia, amely a pontos szövegeken alapulna. Ez a láncolat 1875-ben megszakadt.

Ahogyan Jézust is a írástudók és a farizeusok adták a halálba, úgy ma sincs ez másképp. A hivatásos bibliakutatók és professzorok változtatják meg az igét, és viszik el a hívő (és elhitetett) tömegeket az Isten ismeretétől, és fordítják el az Istenhez vezető úttól!

  • Hermász pásztor könyvében Jézus tisztán adoptálva lett Isten fiaként a keresztségnél, ezért beleillik a fenti csoportok világnézetébe
  • A gnoszticizmus szintén arról szól, hogy az ember istenné lesz
  • A gnosztikus újszövetségi írások szintén emberré alacsonyították Jézust
  • Ha a Bibliát újraírják a gnosztikus szöveggel, akkor azt tanítaná, hogy az ember istenségbe emelkedhet, ahogyan a szabadkőműveseknél, a felvilágosultaknál és a forradalmi gondolkodóknál.
  • Ez készíti elő az antikrisztus elkövetkező elfogadását, birodalmát, valamint az új világvallást

———–

Ma körülbelül 25,000 régi másolata és töredéke van az Új Szövetségnek, amelyet megtaláltak és feltártak. Ezek koine görög nyleven íródtak, amelyet Jézus idejében beszéltek az első globális Római birodalom napjaiban. Az Új Szövetség a legtöbbet másolt könyv a világ történetében.

Westcott és Hort az 1800-as években élt, és egyházi pozíciójuk volt Angliában. ŐK megromlott Anglikán tudósok voltak, akik átadtak az Anglikán egyháznak új hamis módszerekkel összeállított görög szöveget, majd kiadták az új ROSSZ fordításukat az egész egyházban. Mindezt úgy beállítva, mintha a verziójuk egy javítás lett volna, de nem az volt. Ez a szövegek megrontása volt, de sokakat meg tudtak győzni, beleértve Tragelles-t (aki Nestle egyik társa volt) és a Biblia Társaságokat, hogy kezdjék el használni az ő Nestle-Westcott-Hort rossz görög Új Szövetségüket, és ezt használják a Biblia fordításához más nyelvekre. Végul a legtöbb felekezet hagyta magát elhitetni és „beszálltak”, a Luteránusoktól kezdve egészen a Baptistákig.



Az Amerikai Bibliatársulatnál a hivatalos változás 1904-ben történt, a Brit és Nemzetközi bibliatársulatnál is 1904-ben, ezért ezt használták már a Károli 1908-as revíziójához is. A Brit és Nemzetközi Bibliatársiulat a nemzeti nyelvekre való fordításoknál 1910 után kezdte el felgyorsítani az alkalmazását, azzal hogy 1905-ben kiadták és ezt adták oda mint „alap” görög szöveget a fordítóknak.

Ez ma már történelem. Ezek az események nem egyik napról a másikra történtek. Sok feljegyzés van ahogyan a Bibliatársulatok egymás között leveleztek, ahogyan egymásról írtak, azért, hogy a nyilvánosság elé tárják a tényeket és a részleteket.Voltak szerzők, mint például John Burgon, Ebenezer Henderson, akik bátran cselekedtek, és nyilvánosságra hozták – mint a francia verzió esetében is – a bibliatársulatokon belül lévők munkájának hamisságait. Tény, hogy ma a legtöbb fordítás, ha modern, akkor pontatlan és hiányzik belőle a szellemi erő. Ahogyan ennek nyomai már tettenérhetők az 1908-as Károli Biblia esetében is.

A Westcott és Hort által produkált verzió legalább két szempontból pontatlan:

a) a források, amelyeket kiválasztottak a fordításra

b) A megromlott és pontatlan fordítás, amelyet ők szándékosan készítettek

A kéziratok, amelyekből Westcott és Hort a fordítást készítette, önmagában is pontatlan és ellentmondásos. Ezek a kéziratok elsősorban a Vatikáni Kódex és a Sínai Kódex. Ez a két kódex ellenmond az Új Szövetség többi koine görög kézirata 99%-ának. Még egymásnak is ellentmondanak több mint 2000 helyen.


A mai olvasónak lehetetlen feladat, hogy egy lefordított szövegből (mint a magyar), meg tudja állapítani, hogy a versek melyik szakasza pontos, és melyik szakasza NEM pontos, még akkor sem, ha kizárólag a Vatikáni és Sínai kódexen alapul a szöveg. Csak ha egymás mellett szinkronban olvasnánk, akkor látszana közöttük az eltérés. Egy sorrol-sorra történő összevetést csinált Hoskier professzor, és John Burgon is.

Hoskier munkája ingyenesen elérhető itt: ( Hoskier Pt 1 (a)) ;  ( Hoskier Pt 2 (b)) ; ( Hoskier Pt 3 (c)) ;. ( Hoskier Pt 4) 


A legtöbb modern Új Szövetség verzió (a 20. században magyarul mindegyik!!, még részben az 1908-as Károli is!), a Westcott és Hort által összegyűjtött szövegen alapul. Ezt bizonyítja mindegyik kiadás előszava, ahol leírják, hogy a szöveget a Nestle-Aland görög szöveg alapján fordították. A Nestle-Aland görög szövegek kiadásaiban pedig ők maguk mondják el, hogy a Westcott/Hort/Tischendorf szövegeket vették alapul.

Sajnálom, ha ez túl technikai azoknak, akik még csak kezdők a témában. Egy egyszerűbb magyarázat talán:

1.) Vatikáni Kódex + Sínai Kódex = a hamis görög alapja a Westcott-Hort szövegnek

2.) Westcott-Hort + Tischendorf 8. kiadás (Sínai kódex) = a Nestle-Aland görög szöveg

3.) Nestle hamis görög szövege = hamis Nestle-Aland görög szöveg = majdnem minden modern Új Szövetség fordítás alapja

A Westcott és Hort hibái, hamisságai és félrefordításai már több munkában is ki lettek tárgyalva.

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy sokan találtak megelégedést a hamis Ó és Új Szövetségek számtalan verzióiban. Végül is ha megnézzük a részleteket, sokan, akik kiadják ezeket a Bibliákat, ők maguk nem Jézus Krisztus követői. Nekik nem szempont, hogy téged ne vezessenek félre. Nekik nem szempont a bibliai pontosság. Nemzetközi szinten a Biblia vezeti az eladási listákat, ezért minden kiadó hatalmas profitot termel egy-egy újabb verzióval.

Jehova tanúi és a kereszténység közeledése

JT – eredet

Charles Taze Russell által vezetett bibliatanulmányozó csoportként Pennsylvaniában indult útjára 1870-ben. 1931-től nevezik magukat Jehova Tanúinak

JT – miben hisznek (röviden) http://kalvinistaapologetika.hu/a-jehova-tanuinak-tanai-diohejban/

·  Egy Isten van, aki egy személy.

·  Nincs Szentháromság.

·  A Szentlélek egy erő, nem pedig élő személy.

·  A Szentlélek Isten személytelen, aktív ereje.

·  Jehova első teremtménye az Ő „egyszülött Fia”.

·  Jézus Mihály arkangyal volt, aki emberré lett.

·  Jézus csak egy tökéletes ember volt, nem emberré lett Isten.

·  Jézus nem fizikai valóságában/testében támadt fel a halálból.

·  Jézus pusztán lélekként támadt fel a halálból.

·  Jézus újjászületett (értsd: megtért).

·  Jézus nem kereszten, hanem egy karón halt meg.

·  Jézus, az Ő láthatatlan uralmát 1914-ben kezdte meg a Földön.

·  Jézus váltsághalála nem foglalta magában Ádámot.

·  Az ő egyházuk Isten önjelölt prófétája.

·  Azt állítják magukról, hogy ők az egyedüli csatornája Isten igazságának.

·  Csak az ő egyházuk tagjai üdvözülnek.

·  A jócselekedetek elengedhetetlenek az üdvösséghez.

·  A lélek megszűnik létezni a halál után.

·  Nincs örök kárhozat, ahol a gonoszok bűnhődnének.

·  Csak 144.000 jehova-tanú jut a mennybe.

·  Csak 144.000 jehova-tanú születhet újjá.

·  Csak a 144.000-nek van lelki közössége.

·  A vérátömlesztés bűn.

·  A kereszt egy pogány szimbólum, tilos használni.

·  Az üdvösség a hiten és a jócselekedeteken múlik.

·  Elvesztheted az üdvösséged.

·  Az univerzum milliárd éves.

·  Minden egyes teremtési nap a Genezis 1-ben 7000 évig tartott.

·  Megtagadják a szavazás jogát, a karácsony vagy a születésnap megünneplését. Nem szolgálhatnak katonaként

https://www.jw.org/hu/jehova-tanui/gyakori-kerdesek/jehova-tanui-hitnezetek/

Átmenet a modernkori bibliákhoz – az 1908-as Károli Biblia

Mivel oldalunk elsősorban egy Bibliával foglalkozó oldal, ezért már többször írtunk ezen a blogon a Biblia történetéről, és többször írtunk már a különböző kiadások közötti eltérésekről. az 1908-as kiadású Károli bibliával is többször foglalkoztunk már, de az Istent kereső embernek nagyon fontos, hogy „mi van megírva”.

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4)

A mai világunkban egyre inkább csak a Biblia igazsága marad meg objektív igazságnak. A mai kort már úgy is nevezik, hogy poszt-igazság kora. Ez azt jelenti, hogy minden embernek megvan a maga igaza, ezért nincs EGY objektív igazság, hanem minden igazság relatív, hiszen amit mondunk az csak egy vagy több adott nézőpontból lehet igaz. Amikor Jézus azt mondta a Sátánnak, hogy „meg van írva”, akkor a Sátán nem kérdezett vissza, hogy hol van megírva, de azt sem mondta, hogy ez nála másképp van megírva. Ez azt jelenti, hogy Isten igéje létezik, és valóságos igazságot hordoz, amely megdönthetetlen! Ezért fontos, hogy mi van megírva. A Sátán folyamatosan dolgozik Isten Igéjének megrontásán. Ezért hitünk védelmének is egyik igen fontos pillére az Ige védelme. A gonosz az ige megrontásának munkáját már az apostolok idején elkezdte, hiszen erről ír Pál is:

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. (2Th 2,2)

Már az ő korában hamisították a leveleit, ezért figyelmeztet arra, hogy ne higgyenek olyan levélnek, amelyet neki tulajdonítanak. Óvintézkedésül minden levelét a saját kezével írta alá (1Kor.16,21; Kol.4,18)

A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek. Ezért írom ide is: (2Th 3,17)

A gnosztikusok kora után, az Ige elleni támadás a 19.században kezdődött el szervezetten újra. Ennek iránya lehet, hogy akkor még nem látszott olyan tisztán mint ma, de mára látszanak a „gyümölcsei”. A mai Bibliák olvasásánál mindig felmerül a kérdés, hogy valóban az volt odaírva? Hiszen több változatot is bemutatnak a szövegből, szavaknál több jelentést is odaírnak, valamint a lábjegyzetekből még azt is kiolvashatjuk, hogy adott szövegrészek sok kéziratban nem is szerepelnek. Ezeknek megfelelően úgy néz ki a helyzet, hogy ma már azt gondolhatjuk, hogy Isten Igéje nem lett tisztán megőrizve. De ez nincs így. A reformkor Bibliáinak a gyümölcse is tisztán látszik ma már, a reformáció után 500 évvel, még ha ez az évforduló már a reformáció végét is jelenti. Sokan fordultak oda Istenhez, javultak a közerkölcsök, visszaszorult a bűnözés, lelepleződött a katolikus egyház sok tévtanítása. Isten Igéje megcselekedte azt, amit mond:

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem. (Ézs 55,10-11)

Ezért foglalkozunk most újra a Biblia történetének ezzel a pontjával, mégpedig a Károli Biblia 1908-as revíziójával. Ennek a revíziónak az eredményeként ugyanis sok olyan „új” elmélet magja került bele az igébe, amelyek korábban nem voltak ott. Ezek a magok ma már sokkal erőteljesebben és nyilvánvalóbban látszanak a modern fordítású Bibliákban. Vágjunk is bele.

A 19.században erősödött meg az úgynevezett tudományos élet. A tudomány, mint egyfajta új vallás tört be a nyugati társadalmakba. Azért mondható egyfajta vallásnak, mert ma is szinte megkérdőjelezhetetlen, ha valamire kimondják, hogy tudományos alapokon nyugszik. Ez a 19. században nem volt másképp a Biblia, illetve a kereszténység környékén sem. 1881-ben adták ki az új Westcott-Hort Újszövetséget, amely túlnyomórészt az alexandriai szövegeken, azon belül a Vatikáni kódexen alapul, és természetesen „tudományosan” lett összeállítva. Állítása szerint kiküszöbölve a múltbeli hibákat.

Magyarországon a Károli Biblia volt az a Biblia, amely már évszázadok óta országszerte eltejredt volt. Mikorra az 1607-ben befejezett jezsuita Káldi György féle katolikus fordítást 1732-ben másodszor adják ki, addigra a Vizsolyi Biblia már tizenkétszer lett kiadva. Sok szólás is a Károli Bibliából került át a köznyelvbe. A Biblia ügyét a 19. században a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság vette gondjaiba. Az ő tevékenységüknek köszönhetően 1832-ben és 1835-ben Sárospatakon nyomtatták ki a Károli Bibliát, majd saját nyomdát nyitottak Kőszegen, ahol 1838 és 1848 között nyomtatták és onnan terjesztették a Károli Bibliát. Közel 60,000 teljes Bibliát, és 70,000 Újszövetséget. A bukott szabadságharc után 1851-ben bezératták ezt a nyomdát, és közel 58,000 kész Bibliát kiszállíttattak Berlinbe. A Bibliatársulat munkáját 1861-ben engedélyezték újra, és ettől fogva ismét terjesztették a Károli Bibliát. 1885 és 1895 között az évente eladott Bibliák száma a 60-70,000 között ingadozott. Ez a szám 1908-ban elérte a 100,000 eladott példányt.

A Károli Biblia revízióját a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság finanszírozásában 1885-ben kezdték el, mivel a Társaság kötelességei közé számította az általa kiadott Bibliák szövegének időnkénti javítását. A revízió szempontjai között meg is találjuk a tudományosság szempontját.

A revízió szempontjai:

1. Ne új fordítás kívántassék,

2. hanem a Károli szövegének pontos átnézése,

3. nyelvének a mai kor kívánalmaihoz alkalmazásával, de ódonszerűségének és bibliai zamatának megóvásával

4. a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével,

5. de minden, a protestáns egyházak hitelveivel és szimbolikus könyveinek tanaival ellenkező új tudományok mellőzésével,

6. a bevett s máig általános használatban levő fordításból csak a helyes és nyelvtani szabatosság követelte elétérések engedtetnek meg,

7. minden felesleges, megütközést, vagy éppen botrányt okozható újítások gondosan kerültessenek,

8. oly közmondásszerűvé vált mondások, amelyek bementek a köznyelvbe,hagyattassanak meg ott is, ahol az exegéta különben nem tudná elfogadni a Károli fordítást.

(forrás: Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai 105.oldal)

A 4. pontban az akkori korszellemnek megfelelően ott látjuk a revízió egyik fontos szempontját, mégpedig azt, hogy a revízió során figyelembe kell venni „a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményeit”. A tudományosság zászlóshajója abban az időben pedig  elsősorban a Westcott-Hort féle Újszövetség volt, melyet 1904-ben a Társaság is kiadott saját költségén. 

A felvilágosodás és spiritualizmus mozgalmai nem maradtak kivül az egyházak falain. A liberális nézetek is egyre nagyobb teret nyertek a protestáns egyházakban. Több olyan egyházi személy is részt vett a Károli Biblia revíziójában, akik liberális nézeteket vallottak. Ezek miatt az új irányzatok miatt lett más a Károli Biblia 1908 után. Az addigi javítások nem hoztak ekkora változást a Biblia életében, mint ez a revízió. Az 1590-es kiadást követően Szenczi Molnár Albert javította, majd adta ki 1608-ban, majd 1612-ben, majd 1661-ben komoly revíziót követően jelent meg a Váradi biblia. 1685-ben Tótfalusi-Kis Miklós egy újrafordított változatot adott ki, amely sajnos nem tudott elterjedni. A Váradi Biblia szövege maradt meg „Károli Biblia” név alatt, egészen 1873-ig, amíg el nem kezdődött a revízió.

Több csoportba olyan lehet gyűjteni a változtatások irányát, amelyek ma már nem csak „csírájukban” látszanak, hanem „kiteljesedtek”. Ezért mondjuk azt, hogy az 1908-as Károli Biblia egy átmeneti kiadás a reformkori Bibliák és a modernkori Bibliák között.

A változtatások irányai:

– Jézus egyidejű Istenségének és emberi mívoltának a szétválasztása

– A testi feltámadás elrejtése

– A cselekedetekből való megigazulás hírdetése

– A szenvedések általi megtisztulás

– A megvilágosodás és tudás magasztalása

Ezekről az irányokról már sokat írtunk, ezért itt csak egy-egy példát hozok fel. Részletesebben a korábbi írások foglalkoznak ezekkel a változtatásokkal.

Jézus egyszerre Isten és ember

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Az egyik ige, ahol Jézus Istenségét „visszavették”. Abból, hogy Jézus maga az Isten fényessége, a revízió után már csak annyi maradt, hogy „a dicsőségének visszatükröződése”. Hiszen amennyiben egylényegű az Atyával, és Ő maga tartalmazza az egész Istenséget testileg (Kol.2,9), akkor Ő maga nem csak visszatükrözi a dicsséget, hanem hordozza is!

A szenvedések áltai megigazulás

1Pt.4,1

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1) 1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

A buddhizmus egyik tanítása az, hogy a testi szenvedés megszabadít a bűnöktől, és az újjászületéskor ez már beszámít, valamint a buddhizmusban a szenvedés kulcsfontosságú szerepet játszik a megvilágosodás elérésében. (forrás: karuna.hu – A buddhista alaptanítások)

A Bibliában a megigazulás hitből, mégpedig az Úr Jézusba vetett hitből lehetséges. Ezt cselekedetekkel és szenvedéssel nem lehet kiváltani.

Panteizmus

Kol.1,17

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

17 És Ő mindenek előtt van, és mindenek Ő általa állnak fenn. (Kol 1,17)17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. (Kol 1,17)

A panteizmus keleti eredetű tanítás, és azt jelenti, hogy Isten része a teremtésének, és minden teremtményében benne van Isten egy része. Az összes virág, fa, állat, stb. mind-mind tartalmaz Istenből egy-egy részt. Ez még megfelel a yin-yang-nak is, hogy minden jóban van egy kicsi rossz is, illetve minden rosszban van egy kicsi jó is. Ezzel viszont azt mondanánk, hogy a Sátán benne él Istenben, ami maga is istenkáromlás lenne.

Ez teljesen ellentmond a Biblia tanításának! Isten nem része a teremtésének, ráadásul Istenben nincs semmi rossz, vagy gonoszság! (1Jn.1,5; Jak.1,13; 1Pt.1,16; Zsolt.47,9; Ézs.48,11) Isten Szent! Tehát ez az ige úgy helyes, hogy „mindenek Ő általa állnak fenn”, és nem úgy, hogy „őbenne”! Sajnos azonban a rossz változat végigkísér minket egészen a modern korig, mert ezt találjuk meg a Katolikus fordításokban, és a RÚF-ban is.

A tudás magasztalása

Ef.5,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9) 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A tudás megvilágosít. Ezt hírdette a felvilágosodás mozgalma is, az értelem diadalát. Itt helyesen azonban a Szellem szó áll, mert a Szellemtől nyerünk bölcsességet és világosságot, nem a világosság ad nekünk gyümölcsöt. Ez az irány könnyen továbbcsúszik a fény imádata felé.

Ismétlésként egy álljon itt egy témánkénti összefoglaló lista a modernkori Bibliák változtatásairól:

Jézus Istensége

Jn.3,13

1Tim.3,16

Jn.1,18

Jn.6,69

Jel.1,8

Jel.1,11

Jn.6,65

Ef.3,9

Ef.3,14

Isten megjelent testben

1Tim.3,16

1Kor.15,47

Csel.2,30

1Jn.4,3

Jézus a megváltó

1Kor.9,1

Lk.9,56

Mt.18,11 (EFO)

Jézus Isten Fia

Mt.8,29

Ef.3,14

Jn.6,69

Jn.9,35

Jn.12,41

Lk.4,41

Jézus hatalma

Jel.6,17

1Kor.5,5

Róm.14,10

Ef.3,9

Jel.19,1

Zsid.2,7

Zsid.3,6

1Kor.10,28

Ef.3,14

Hamis Tanok

Hamis kegyelem

Mk.2,17

Jn.12,47

Róm.8,1

1Jn.3,5

Zsid.1,3

Jel.21,24

Jel.22,21

Megigazulás cselekedetekkel

Mk.10,24

Mt.6,1 [Mt.5,16; Jn.3,21]

1Pt.2,2

Jel.19,8

Jel.22,14

Róm.11,6

Isten személyének elmosása

Jel.15,3

Jel.14,5

Jel.19,1

Jel.20,12

Jel.5,14

Ef.3,14

Fontos elhagyások

Róm.1,29 – paráznaság

Róm.13,9 – hamis tanú

Róm.14,6 – ünnepek

Róm.1,31 – összeférhetetlen

Gonoszságok kisebbítése

Mk.6,11

Lk.11,54

Lk.20,23

Lk.22,64

Jn.8,9

Lk.11,44

Jn.5,16

Csel.23,9

1Pt.4,14

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22

1Jn.4,19

Mk.9,29;1Kor.7,5; Csel.10,30 – böjt

Mk.10,21

Lk.4,4

Lk.11,2 és 4

Csel.4,24

Csel.9,6 !

Csel.15,24

1Tim.6,5

1Tim.5,16

Korábbi írások ebben a témában a 2018. június-augusztusi írások között találhatók, valamint konkrétan az 1908-as Károli Biblia változtatásairól:

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli bibliakiadásokban

Az írás ihletett?*

1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. 2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob nemzette Júdát és testvéreit; 3 Júda nemzette Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzette Esromot; Esrom nemzette Arámot; 4 Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Naássont; Naásson nemzette Sálmónt; 5 Sálmón nemzette Boázt Ráhábtól; Boáz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Jessét; 6 Jesse nemzette Dávid királyt; Dávid király nemzette Salamont az Uriás feleségétől; 7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Abiját; Abija nemzette Asát; 8 Asa nemzette Josafátot; Josafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Hóziást; 9 Hóziás nemzette Jóathámot; Joathám nemzette Ákházt; Ákház nemzette Ezékiást; 10 Ezékiás nemzette Manassét; Manassé nemzette Ámont; Ámon nemzette Jósiást; 11 Jósiás nemzette Jákimot, Jákim nemzette Jékóniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. (Mt 1,1-11)

A teljes írás Istentől ihletett […] (2Tim 3,16)

A modern korban egyre inkább el akarják hitetni velünk, hogy az Írások nem adják vissza az Istentől való ihletettséget, sok emberi elemet és hibát tartalmaznak. Sajnos a modern teológia is ebbe az irányba halad. Bár ennek cáfolatára számtalan bizonyíték van, most szeretnék egy olyan racionális, objektív bizonyítékot bemutatni, amely azt bizonyítja, hogy az írások valóban teljesen a Szent Szellem vezetése alatt íródtak. Ehhez hívjuk segítségül Jézus nemzetségtábláját, amely a Máté evangélium elején olvasható. Ennek első 11 versét.

Egy játékra is felhívnám az olvasót, hogy próbálja meg utánozni a nemzetségtábla írását. Írjon össze egy hasonló nemzetségtáblát, amely 42 nevet tartalmaz, ahogyan Máté evangéliumában le van írva.

Eddig nem látszik nagyon nehéznek, amíg el nem kezdünk szabályokat felállítani, amelyek mind igazak a Máté evangéliumában leírt nemzetségtáblára. Természetesen a görögül megírt eredeti szöveg szerint végezzük el az elemzést.

Főszabályként vegyük a hetes számot. Tudjuk, hogy a 7-nek fontos szerepe van Istennél. Hogy mást ne mondjunk, hat nap alatt teremtette az eget, a földet és mindent ami abban van, és a hetedik napon megpihent. Azóta is hetekre osztja az ember a naptárat, de több példát most nem is hoznék fel. Térjünk vissza a nemzetségtáblára.

Ez a nemzetségtábla a 17.-es vers szerint három tizennégyes részre oszlik. 14 nemzetség Ábrahámtól Dávidig, tizennégy nemzetség Dávidtól a fogságra vitelig, majd megint tizennégy nemzetség a fogságra viteltől Jézusig. 3 x 14, vagy 3 x 2 x 7. Ezek a nemzetségek oszthatóak héttel.

– 49 szót használ a leírásra (7*7)

– 28 szó kezdődik magánhangzóval (4*7); a maradék 21 szó kezdődik mássalhangzóval (3*7)

– 7 szó végződik magánhangzóra (1*7); 42 végződik mássalhangzóra (6*7)

– a 49 szóban 266 betűből áll (38*7); a karakterek összege a 266-ból 6+6+2=14 (2*7)

– a 266 betűből 140 magánhangzó (20*7); 126 pedig mássalhangzó (18*7)

– A 49 szóból 7 fordul elő több formában (1*7); 42 egyetlen változatban (6*7)

– 14 szó egyszer fordul elő (2*7); 35 többször fordul elő, mint egyszer (5*7)

– 42 szó főnév (6*7), 7 nem főnév; a 42 főnévből 35 személynév (5*7), a másik 7 nem (1*7)

– Ez a maradék 7 főnév pontosan 49 betűből áll (7*7)

– A 35 személynévből 28 férfi előd neve (4*7), 7 nem

– A férfinevek mindösszesen 56-szor fordulnak elő (8*7)

– 3 női név szerepel ebben a részben, és a neveket alkotó görög betűk száma 14 (2*7)

– Egyetlen város neve szerepel a listában, Babilon, amely pontosan 7 betűből áll

Ha valaki ezekkel a szabályokkal akar írni egy ilyen névsort, akkor a véletlen esélye 600 milliárd az egyhez! 13 szabályt írtunk itt fel. Egy-egy újabb szabály, meghatványozza a variációk lehetőségét. 2 szabályteljesítéséhez a variációk száma 7*7, vagyis 49. 3 szabály teljesítéséhez a variációk száma már 7*7*7, vagyis 343. A 13 szabály teljesítéséhez ennyi variációs lehetőség van:

2             = 7*7                                    49

3             = 7*7*7                               343

4             = 7*7*7*7                          2.401

5                                                            16.807

6                                                            117.649

7                                                            823.543

8                                                            5.764.801

9                                                            40.353.607

10                                                          282.475.249

11                                                          1.977.326.743

12                                                          13.841.287.201

13                                                          96.859.010.047

És mindezt számítógép nélkül, hiszen az apostolok idejében ez a lehetőség még nem létezett. Több szabályszerűséget nem is említettünk meg, amelyek még további tanulmányozás után kerülnek napfényre. Máténak több hónapig kellett volna napi 8 órában dolgoznia, hogy egy ilyen névsort összeállítson, már ha ez lehetséges lenne, hiszen a nevek már azelőtt megvoltak, MIELŐTT MÁTÉ MEGSZÜLETETT VOLNA!

De ezek a minták természetesen nem korlátozódnak a nemzetségtáblákra. A Biblia összes könyve, fejezete szakasza hasonlóan csodás szerkezetet mutat, ami azt jelenti, hogy emberileg egy ilyen szöveg összeállítása legalább ezer éveket venne igénybe, ami teljességgel lehetetlen. Csak abba gondoljunk bele, hogy a szöveg írása közben, ahogyan egyre több szót írunk le, úgy nehezedik hatványozottan a feladat.

A mai Bibliák sokszor egy megjegyzést tesznek Márk evangéliumának utolsó szakasza elé, a Mk.16,9-20 versekhez, hogy ez nincs benne a legrégebbi kéziratokban. Ez kizárólag azt jelenti, hogy nincs benne a Vatikáni és Sínai kódexekben. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk, felér-e az Újszövetség szövegének mércéjéhez a számok alapján, akkor mit találunk?

– A felhasznált szavak száma – 175 (25*7)

– A szövegből adódó természetes tagozódás szerint, a 9-11 versek 35 szóból állnak (5*7), a 19-20 versek ugyanígy

– Formulák száma – 133 (19*7); melyek összege 1+3+3=7

– Ezekből a formulákból 112 egyszer fordul elő (16*7); 21 többször fordul elő (3*7)

– 98 szóból áll ez a rész (14*7)

– Krisztus 42 szót használ ezekből (6*7); 56 szó marad (8*7)

– Magánhangzók száma – 294 (42*7); mássalhangzók száma 259 (37*7)

és így tovább…

Máté második fejezete Jézus gyermekkoráról szól. Ez 161 szót tartalmaz, vagyis 23*7 szót. Ezek a szavak 896 betűből állnak, amely 128*7. Ez a fejezet négy logikai egységből áll, és mind a négy egyenként hasonló jelenségeket mutat, mint az egész fejezet. Az első hat vers 56 szót tartalmaz, amely 8*7. És itt ráadásul beszél Heródes, a bölcsek, és angyal is. Próbáljon meg valaki ilyen szabályokkal egy ennyire gördülékeny szöveget írni, ahogyan Máté ezt megtette. Máté evangéliumának minden része ugyanilyen!

Iván Panin 75 ilyen szabályszerűséget talált az Újszövetségben! Nevetséges a statisztikai esélye annak, hogy ez véletlenül történt. Márk, mivel a rómaiaknak írta, egy teljesen más szókészletet használt, mint Máté. Lukács és János is eltérő stílusban írtak, de az ő írásaikra is igaz ez a minta.

Egy másik, talán még fontosabb tény! Azok a szavak, amelyek csak Máté evangéliumában fordulnak elő, és sehol máshol az Újszövetségben, azok szintén megfelelnek ennek a hetes szabálynak. Az Újszövetség 7 másik szerzője nem használta ezeket a szavakat. Ez csak úgy lenne lehetséges, hogy összebeszéltek volna, hogy melyik szavakat ne használják a többiek. Vagy Máté írja meg utoljára az írását.

Márk egy másik csoda, mert azokat a szavakat, amelyeket senki más nem használt az Újszövetségben, hanem csak ő, ugyanezt a szabályszerűséget mutatja. Akkor Márknak kellett volna utolsónak írnia a maga könyvét. Így kölcsönösen azt bizonyítják, hogy a másik volt utolsónak írva. De ugyanez igaz Lukácsra és Jánosra is. Sőt! Jakabra, Pálra, Péterre és Júdásra is! Ezért már nem csak két matematikai zseniről van szó, hanem mindegyik újszövetségi íróról!

Milyen szoros együttműködés kellett a tanítványoknak ahhoz, hogy ilyen eredményre jussanak számítógép nélkül? Hogyan tudott egy adószedő, és halászemberek ilyen csodálatos struktúrában dolgozni? Egyetlen ember sem lett volna képes ilyen könyveket írni külső segítség nélkül! Az objektív bizonyíték elsöprő!

A héber Ószövetség is hasonlóan csodálatos jelenséget mutat. Például a Biblia legelső verse, amely szintén sok kritikát kap, hihetetlen mintákat rejt magában.

1Móz.1,1 – „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”

                – 7 szóból áll, amelyek összesen 28 betűt tartalmaznak (4*7)

                – 3 főnév van benne (Isten, ég, föld) melyek gematriája pontosan 777 (111*7)

                               (gematria: a betűk számértéke a héber Ábécében)

– Az első 3 szó tartalmazza az állítmányt, és pontosan 14 betűből állnak; a többi 4 szó

  tartalmazza a tárgyat, és szintén 14 betűből állnak

– A két tárgy (ég és föld)pontosan 7 betűből áll; és ezek első, középső és utolsó

  betűjének számértéke 133 (19*7)

– A vers első és utolsó szavának a számértéke 1393 (199*7)

– A vers első és utolsó betűje összegének a számértéke 497 (71*7)

– az összes szó első és utolsó betűe összegének értéke 896 (128*7)

– A héber „at” vagyis a tárgyrag kétszer szerepel, összértéke 406 (58*7)

– Az első és utolsó szó utolsó betűjeinek összértéke 490 (70*7)

Több mint 30 hasonló számtani szabályszerűséget lehet találni ebben az egy versben. Ha csak az első 16 feltétel véletlenszerűségét számítjuk, akkor az egy a 33 trillióhoz. Valaki próbálja meg a nyilvánvaló tényt másképp megmagyarázni, mint hogy – ISTEN írta azt a könyvet, amely a nevét viseli.

Ezek a szabályszerűségek csak a Biblia 66 könyvére igazak. Egy más emberi könyv, egy más nyelven sem hordozza ezt a fajta struktúrát, mint a Biblia. Azok, akik valaha megpróbáltak hasonló számrendszer szerint verseket vagy más irodalmi múveket írni, azok csak siralmas eredményeket produkáltak, amelyek az összehasonlításban egyértelműen szembetűnőek.

TOVÁBBRA IS TÉNY MARAD:  Csak egy végtelen személy tudta a Biblia könyveit kidolgozni. A Biblia minden kétséget kizáóan Istentől van! Ezért hallgassuk meg, hogy személyesen nekünk mit akar mondani!

Egy megjegyzés az olvasóhoz:

Ezek a számtani szabályok egy egyszerű oknál fogva nincsenek semmi kapcsolatban a számmisztikával. Ezek mechanikus számolások, és a számolásokból nincs semmilyen következtetés levonva a nyilvánvalót leszámítva, hogy ilyet ember egyedül nem tud írni. Ezeknek a számoknak nincs további jelentősége, ezekkel a számokkal nem magyarázunk semmmi mást! Ez tisztán statisztikai összegzés, ezeknek a számoknak nincs mögöttes jelentés adva, ezért nincs köze az okkult praktikákhoz!

– – – – – – – – * A mostani írás Ivan Panin (1855-1942) munkásságából vett elemeken alapul.

Rövidesen itt az ítélet ideje

25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. (Dán 7,25)

5 És adatott neki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adatott neki hatalom, hogy cselekedjen negyvenkét hónapig. (Jel 13,5)

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)

20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)

4 Mondta neki Jézus: Mi közöm nekem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Jn 2,4)

6 Mondta azért nekik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. (Jn 7,6)

1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudva Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)

29 És íme kiáltottak mondva: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Mt 8,29)

Az idők ismerete nagyon fontos. Ma már egyértelmű, hogy az igazi időszámítást csak a Bibliából lehet megállapítani, mint az egyetlen igaz forrásból. Sajnos a mai ember elhiszi, hogy a Biblia pontatlan az időszámítást illetően, mivel a holdhoz kötötték a hónapok számítását. De ez nincs így. A nap, a hold és a csillagok ma is úgy járnak, mint a teremtéskor. Az ő mozgásuk valóban arra szolgál, hogy az ember is tudja az időket. Ezért a naptárakat összekötve a csillagászati megfigyelésekkel, pontosan tudhatjuk, hogy melyik esemény mikor történt. Ezt már 1878-ban is bebizonyították, amikor készült egy könyv (J.B. Dimbleby: All past time, 1894), amely a napfogyatkozásokból és a hold mozgásából kiszámította a teremtéstől fogva az összes dátumot. Ezeknek az égitesteknek a mozgása teljesen hiteles számításhoz vezet, mivel a napfogyatkozásokra, holdfogyatkozásokra, a nap pályájára és a hold pályájára a Teremtő Istenen kívül senki másnak nincs befolyása. Sajnos ez az említett köny Nehémiás után átvált a világi történelem bejegyzéseire, és ezért veszít pontosságából. Számításaimhoz igyekeztem a bibliai kronológiánál maradni, és figyelmen kívül hagyni a világi forrásokat, melyek egyértelműen a levegőég urának befolyása alatt készülnek, aki nem akarja, hogy pontosan tudjuk az időket. Ha elhiteti a világot, hogy ő nem is létezik, elhiteti a világot a bibliaitól teljesen eltérő kozmológiájával, akkor naivság azt gondolni, hogy az időszámítást nem fogja megváltoztatni.

Rögtön a lényegre térek. Két fontos dologra szeretnék rámutatni. Az egyik, hogy a dánieli 70 évhétről szóló prófécia utolsó, hetvenedik évhete már nincs előttünk, ahogyan ezt eddig tanították nekünk. A másik pedig, hogy a Biblia alapján a jelenlegi időszámítás szerint a termetéstől számítva 5994-et írunk (plusz-minusz 10 év eltéréssel), ezért az Úr várva-várt visszatérése és ezer éves uralkodásának kezdete a kapuban van. Mert a teremtésnek 6000 év van kiszabva, és a termetés „szombatja” az lesz, amikor az Úr uralkodik 1000 évig a földön. Ezt fejtem ki részletesebben a továbbiakban.

Dániel könyvének próféciái szoros kapcsolatban vannak a végidőkkel. Dániel könyvében ötször találunk próféciát az utolsó időkre. Négyszer Dániel kapja ezeket közvetlenül, és egyszer Nabukodonozor álmában, amely az állóképről szól. Ezért ha igazán meg akarjuk érteni a végidők „időbeosztását”, akkor tanulmányoznunk kell Dániel könyvét. Először azt vizsgáljuk meg, hogy a Dániel könyvének 9. fejezetében lévő hetven évhét honnan kezdődik, és mikor lett vége.

A zsidó nép, és az emberiség legfontosabb szakaszának a pontos idejéről van szó! Mégpedig arról, hogy mikor fog eljönni a Felkent, a Messiás, a Krisztus, az Isten Fia, a Megmentő! Ettől fontosabb az emberiség szempontjából a megteremtésén kívül nincs!

Ahhoz, hogy az Ószövetségben keresve Jézus megjelenésének ideje egyértelmű legyen, pontosan tudnunk kell, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvében. Az uralkodók neveinek hasonlósága miatt könnyű eltévedni, de van néhány kulcs, amely segít az eligazodásban.

(megjegyzés: Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a hivatalos történelemben azuralkodók elnevezései nem egyeznek meg a bibliai nevekkel, ezért nehéz a Méd és Perzsa uralkodók beazonosítása. Különösen azért, mert sokszor az uralkodó a gyermekét vagy gyermekeit társuralkodónak nevezte ki egy-egy adott tartományban, ezért ők bár uralkodók voltak, de nem önállóan uralkodtak az egész birodalmon, de a krónikák úgy emlékeznek meg róluk, mintha önállóak lettek volna. A görög történetírók pedig saját neveket adtak nakik, és van olyan is, hogy „kitatlált” uralkodót neveztek meg, akinek nem találni a nyomát a történelemben.

Az általam felsorolt évszámok nem egyeznek a hivatalos évszámokkal, mert azok nem követik a bibliai kronológiát az előbb elmondott okokból. A Bibliában a termetéstől számított éveket alapulvéve, a teremtéstől eltelt évek évszámait írom, mert ez tartalmazza a legkisebb hibaszázalékot. Ennek a hivatalos jelölése a.m. – vagyis Anno Mundi)

II.Nabukodonozor a.m. 3406-ban foglalja el először Jeruzsálemet, majd a.m. 3409-ben, és akkor kerül Dániel is Jójákinnal és Ezékiellel együtt fogságba (Dán.1.1-4,22). Ezt követően a.m. 3419-ben pusztítja el teljesen Jeruzsálemet, és viszi rabságba a maradék népet, akik még ott voltak. A Dán.1,22 vers félrevezető lehet, ha csak magában vizsgáljuk. Igazán úgy kell érteni, hogy Dániel a babiloni udvarban volt Czírus (Kürosz) első évéig, mert akkor átkerült Czírus uralkodása alá, mert Czírus a.m. 3480-ban elfoglalta Babilont és későbbi apósa, a méd Dárius uralma alá hajtotta. Ettől fogva Dániel is a Perzsa-méd birodalomban szolgált. Ennek bizonyítékáról később még szólni fogok.

Dániel könyvének 9.fejezetében lévő próféciával kapcsolatosan két dolgot élesen ketté kell választanunk. Mégpedig a templom újjáépítését, és Jeruzsálem újjáépítését.

1 Czírus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedne az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Czírus perzsa király szellemét, és ő kihirdettette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondva: 2 Így szól Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; 3 Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izrael Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. (Ezsd 1,1-3)

14 És a zsidók vénei építettek és jó szerencsések voltak Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépíttetett és elvégezték Izrael Istenének akaratából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, perzsiai királyok parancsolatából. 15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,14-15)

Czírus a templom építésére ad parancsot, amelyet a parancs kihírdetése után el is kezdenek. Az Ezsdrás 6. fejezet tanúsága szerint három király uralkodás alatt lett meg a templom. Czírus, Dárius és Artaxerxes uralkodása alatt. A templom alapját a Jeruzsálembe való visszaérkezést követő második évben tették le (Ezsd.3,8), és Jn. 2,20 bizonysága alapján látjuk, hogy negyvenhat évig épült a templom.

6 És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádlást írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7 Artaxerxes napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak Artaxerxeshez a perzsiai királyhoz, s e levelet arám betűkkel írták, mely azután arám nyelvre fordíttatott át. (Ezsd 4,6-7)

24 Akkor megszűnt az Úr házának építése, mely Jeruzsálemben van, és szünetelt Dárius, Perzsia királya uralkodásának második esztendejéig. (Ezsd 4,24)

15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,15)

Az építés 10 évig fel volt függesztve. Czírusz halálától fogva egészen Dárius uralkodásának második évéig (Ezsd.4,24). Czírusz fia Cambyses volt, és őt követte Dárius a trónon. Mindkét királynak írtak a zsidók ellenségei, hogy függessze fel az építést. Dárius azonban utánanézett Czírusz parancsának (Ezsd.5,7-17), és uralkodásának második évében parancsot adott, hogy folytassák az építést (Ezsd.6.7,12). Az írások két különböző Dáriusról beszélnek, ami megnehezíti a beazonosítást. Van a méd Dárius (Dán.5,31 és Dán.9,1), és van a perzsa Dárius (Ezsd.4,5) – aki két különböző Dárius, ahogyan több uralkodót neveztek Artaxerxesnek is.

Itt nézzük meg, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvének 9. fejezetében

(ez a szakasz jelentősen eltér az 1908-as Károli verziótól, és egyértelműbben látszik, hogy a 9.24-27 versek végig a Messiásról szólnak és nem szerepel bennük a „pusztító”. Ennek a Jelenések könyve kapcsán lesz jelentősége):

24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessen a bűn, és hogy eltöröltessen a hamisság és elhozasson az örök igazság, és bepecsételtessen a látomás és a próféták, és felkenettessen a Szentek szentje. (Dán 9,24)

Isten 70 évhetet szabott ki a zsidó népnek, hogy vége legyen a próféták idejének, és végérvényesen elhozasson az örök igazság. Ezt a 70 hetet azonban két, azaz kettő (!) részre osztja. Nagyon fontos a mostani mondanivalónk szempontjából, hogy két részre osztja, és nem három részre, ahogyan a hagyományos egyházi magyarázatok! A három részre osztás csak látszólagos, mert a Messiás megjelenése és „munkásssága” része a hetvenedik évhétnek, amely a zsidó népre volt kiszabva.

25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A visszatérésről és Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. (Dán 9,25)

Ebben a versben három dolog válik külön. A Jeruzsálem újjáépíttetése felől való szózat ideje (Ezsd.1,1-3), melynek Czírusz király parancsának kell lennie, mert különben nem jön ki semmilyen időszámítás. A Messiás megjelenése, és a város megépítése. Bár Czírusz parancsa a templom építéséről és a visszatérésről szól, a hét hét a templom megépítésének ideje, és nem pedig Jeruzsálem megépítésének ideje. Az említett események és uralkodók uralkodási idejét figyelembe véve, a számítás csak úgy jön ki összhangban az írásokkal, ha a hét hét, vagyis a 49 év számításából kihagyjuk azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése. János 2,20 azt mondja, hogy 46 évig épült, ami akkor helyes, ha az építés szünetelése előtti 3 évet annak tudjuk be, hogy akkor az alapot rakták le (Ezsd.3,8), és a szünetelés utáni éveket számítjuk az építés éveinek, amelyek 46 évet tesznek ki. Mindösszesen 49 év, vagyis hétszer hét év, de ahogyan látjuk, ez nem egy folyamatos 49 éves időtartam. Ráadásul ez a 49 év nem egyenlő azzal az idővel, amíg Jeruzsálem teljesen megépül, vagyis Nehémiás könyvének idejéig.

26 A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás és neki semmi nem árt. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és a háború végéig elhatároztatott a pusztulás. 

(Dán 9,26)

A hatvankét hetet Jeruzsálem elkészülte utántól kell kezdeni számítani. Meg kell látnunk, hogy ez azért fontos, mert itt a prófécia folyamatosan a városról, Jeruzsálem újjáépüléséről szól, nem pedig a templom újjáépüléséről! A város újjáépítésének pontos dátumát nem lehet az írásokból kikövetkeztetni, csak megközelítőleg. Az utolsó konkrét hivatkozás, Neh.13,6-ban található. Ekkor Nehémiás Artaxerxes uralkodásának 32.évében visszamegy Jeruzsálemből a perzsa udvarba, hogy még szabadságot kérjen. Ezután, amikor onnan visszatér, akkor már nem ír építésről, ezért ezt a dátumot vettem Jeruzsálem elkészültének idejéül. Ettől az évtől kezdődik a 62 hét számítása a Messiás megjelenéséig. A templom a.m. 3546-ban készül el. Nehémiás könyvéből számolva, még kb. harminc évnek kell eltelnie, hogy a város maga megépüljön. Viszont ha a Lk.3,1-ből számolunk vissza, akkor Jeruzsálem elkészülte, vagyis a hatvankét hét kezdete a mai időszámításból számítva más időpontra jön ki. Még egy támpontot adhat a város újjáépítésének időtartamáról az a tény, hogy Neh.12.fejezetében le van írva a Léviták nemzetségtáblája attól kezdve, ahogy először eljöttek Babilonból Zorobábellel és Jósua főpappal, Czírusz első évében, és kik vannak felsorolva a város felszentelésénél. A 8. verstől felsorolja a Léviták nemzetségét, ami 6 generáció, vagyis legalább 100-120 év időtartama. Ez hosszabb, mint ha csak simán a templom építésénél látott hétszer hét évet is számíthatnánk. Ennek megfelelően, az építés szüneteit figyelembe véve, a 62 hét a teremtéstől számított a.m.4006. évben járt le. Ez bizonyosan nem teljesen pontos adat, mert a királyok „váltásánál” nem lehet pontosan tudni, hogy az előző uralkodó utolsó éve, és a következő uralkodó első éve ugyanaz az év, vagy már a következő év. De az bizonyos, hogy ezzel elérkezünk a mai időszámítás elejéhez. Ha nem számítjuk bele az első 49 évbe azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése, és a templom elkészültétől számítjuk tovább a 62 évhetet, akkor a.m. 3976-ra esik a 62 évhét vége. Ez illeszkedne Jézus születésére, de nem illeszkedik a próféciára, mert az azt mondja, hogy a Messiás rögtön a megjelenése után megkezdi a szolgálatát a hetvenedik évhétben. Ezt pedig a gyermek Jézus nem tette meg, hanem mintegy harminc évesen kezdett szolgálni (Lk 3,23). Fontos még azt is figyelnünk, hogy a 62 hét után írtatik ki a Messiás, vagyis a 62 hét letelte után, azaz a hetvenedik évhétben. Ez összeköti a 69. és 70. évhetet, és folytonossá teszi a próféciát.

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az utálatosságok elterjedése miatt elhatároztatott a teljes pusztulás az elveszőkre. (Dán 9,27)

A Messiás a „hatvankét hét után” jelenik meg és írtatik ki, de a hetvenedik hétben még sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándékoknak (vagyis hálaáldozatoknak). János evangéliumából látjuk, hogy szolgálata alatt három húsvét volt (Jn.2,23; Jn.6,4; Jn.11,55), tehát a három és fél éves szolgálata betöltötte a próféciát. De arra nagyon kell figyelnünk, hogy Jézus szolgálata, ekkor nem fejeződött be. Ha nagyon szigorúan nézzük is, akkor a feltámadása után bele leheli a Szent Szellemet a tanítványokba (Jn.20.22), megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az Igét (Lk.24,45), megjelent sokaknak (1Kor.5,18), majd felment a mennybe és elküldte a Szent Szellemet pünkösdkor. A hetvenedik évhét felénél betöltötte a 24. és 27. verseket, de a szolgálata nem ért véget! A zsidó nép ideje viszont eszerint a prófécia szerint letelt, mivel elutasították a Messiást.

A régi, 1908-as Károliban a vers második szakasza már nem a Messiásról szól, viszont az 1908-as revízió előtt, 1873-ban még más ez a vers, ami megegyezik a King James verzióval, és nagyon hasonló az 1685-ös Aranyos Bibliához és az 1660-as Váradi Bibliához, és Kecskeméthy fordítása is inkább ehhez áll közelebb:

27. És megerősíti azoknak a szövetséget egy heten, és fél heten véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az utálatosságoknak elterjedések miatt lészen pusztulás, és mindenestől fogva való és eltökéllett pusztulás száll a népre.

Ez a vers nagyon fontos az üdvtörténet szempontjából. Hogy lássuk, hogy az 1590-es fordításánál Károli mennyire körültekintő volt, ő maga idéz a margón ehhez a szakaszhoz más fordítókat:

Tremellius: Azután az utálatos pusztító népnek serege által, mindenfelől elvégzett pusztítás száll a népre.

Jeromos: És lesz a templomban pusztulásnak utálatossága, és míg nem megemlékeztetnek, és mindvégig lesz pusztítás.

Pagninus:  Az utálatosságoknak elterjedéséért pusztulás lesz, míg nem mindenfelől elvégzett megemésztés következik a megkeményedett népre.

Calvin: És az utálatosságoknak elterjedésén elálmélkodik (az ember) és mindvégig és a végzet veszedelemig száll a megkeményedettre (a pusztulás).

Oecolampadius: És a szárnyon pusztulásoknak utálatosságai, és mind az emésztésig és teljes veszedelemig száll (a pusztaság) az elvesző népre.

Munsterus: És az utálatosságoknak elterjedéséért lesz pusztulás, és mind a megemésztésig ez elvégzett pusztulás száll a népre, mely méltó a pusztulásra.

Károli verzióját tartotta meg az újrafordítás után is a Váradi (1660) és az Aranyos (1685) Biblia is. Ami azért nagyon fontos, mert mindkettő újrafordítás volt, és mégis az akkori héber szövegek szerint megtartották Károli szavait. Ez azt mutatja, hogy a reformáció korától 1514-től fogva, még 1685-ben sem azzal az értelmezéssel nem találkozunk, hogy a hetvenedik évhetet külön kell választani, sem azzal, hogy a vers második szakasza az antikrisztusról szólna. (Ennek a négy versnek a magyarázatát a Vizsolyi illetve Váradi Bibliából a Váradi-Károli Bibliába is beletettük Dániel könyve elé.)

Ehhez képest az 1908-as verzióban a 27. vers így szerepel:

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad. (Dán 9,27)

Ebben a formában arra lehet gondolni, hogy ez a prófécia két külön időszakról, és két külön személyről beszél. Valójában a Messiás szolgálata a 70 évhétben történik, és a hét felén önmaga feláldozásával vet véget a véres áldozatnak. Ezekben a versekben nincs szó az antikrisztusról, vagy a „pusztító utálatosságról”! De azt elmondja, hogy az utálatosságok folyatódása miatt elhatároztatott a pusztulás, melynek pontos idejét nem mondja meg. Flavious Josephustól tudjuk, hogy Jeruzsálem 70-es elpusztítása idején, a zsidók már egymást ölték a Szentek Szentjében. Titus nem akarta lerombolni Jeruzsálemet, de a zelóták miatt nem volt más választása. Egészen eddig tartott az utálatosságok terjedése, ami végül pusztulást hozott a zsidó népre, ahogyan a Dán.9,27-ben meg van írva.

Kálvin János, Dániel könyvéhez írt magyarázata szerint ez azért került bele a próféciába, hogy akik megölik a messiást, azok ne lehessenek nyugodtan, hanem tudják, hogy a Messiás megölése Isten előtt utálatos, ezért a meg nem tért gyilkosokra el fog következni a vég.

Emiatt fontos ennek a szakasznak a kapcsolata a Jelenések könyvével! Ezért kellett az időket is ennyire megvizsgálni, hogy pontosan miről szól ez a prófécia. A zsidó népre kiszabott 70 évhét, István mártírhalála idején, Jézus halála után 3 és fél évvel lejárt! Nem kell várni egy utolsó 7 éves periódust! Sőt, azt mondom, hogy nem szabad várni egy utolsó hét éves periódust ez alapján a prófécia alapján. Biztosan sokaknak feltűnt, hogy miért mondja a Szent Szellem több apostoli levélben is, hogy az „idők végén” jelent meg Jézus.

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)

20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)

15 És mondva: Betelt az idő, és közel van az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)

4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. (Gal 4,4-5)

Az idők végén jelent meg Jézus, de azóta eltelt kétezer év. Ezért ezeken a helyeken az ige mindig a dánieli 70 évhétről beszél. Ezt tudták az apostolok is, hogy az ott megprófétált idők beteltek. Azért gondolták, hogy már az ő idejükben itt az idők vége. A Dán.9,24 versben azt mondja, hogy bepecsételtetnek a látomások és a próféták, ami alatt az ószövetségi prófétákat és kijelentéseket kell értenünk. Vagyis joggal gondolták azt, hogy valóban az idők végén vannak. Viszont ez az idő, csak a zsidó népnek szólt! Jézus többször mondja, hogy a zsidó néphez küldetett (Mt.15,24), és először a tanítványokat is csak a zsidó városokba küldi ki. A zsidó nép kapta azt a kiváltságot, hogy akik eddig őrizték Isten igéjét, azok kapják először a megváltást (ApCsel.3,26). Mivel azonban elutasították, és Isten ezt előre tudta, „lejárt” az idejük, és Isten odafordult immár minden nép felé. És az idejük nem is „indul újra”, amíg el nem fogadják Jézust Messiásnak, és meg nem térnek (Zak.12,10). DE ez már csak a mostani világ legvégén lesz, közvetlen azelőtt, hogy Jézus lejön a földre.

Fontos megjegyeznem, hogy ezzel nem azt mondom, hogy Isten elvetette a zsidó népet! Nem, mert több próféta is szól arról, hogy Jézus második eljövetelénél mi fog történni a zsidó néppel. A maradék meg fog térni, és elismeri Jézust, mint Messiást (Róm.11,25). Megkérdezhetnénk, hogy „De mégis mi a kapcsolata ennek a próféciának akkor a Jelenések könyvével?”

Azért fontos,hogy ez a prófécia beteljesedett-e vagy sem, mert ha igen, akkor az itt megemlített 70 évhét már mögöttünk van, és nem kell várnunk még egy 7 éves periódust. Nem kell várnunk azt, hogy Isten még a jeruzsálemi templommal valamit szeretne kezdeni. Ahogyan itt is látjuk, nem a templom újjáépítéséről szól a prófécia, hanem Jeruzsálem megépítéséről! Istennek a város a fontos most már, és nem a templom. A fizikai templomnak már nincs szerepe Isten tervében! Ha pedig Nála nincs szerepe, akkor a templomra valóban csak az antikrisztusnak van szüksége. (Ezzel többet foglalkozom a youtube csatornámon „A nagy hitetés” 1.-4. részben. Abban részletesen ki van fejtve, hogy a gonosznak van valami fogalma az időkről, és azt szeretné elérni, hogy az emberek ne tudják az időket. https://www.youtube.com/watch?v=8U1fab6q-oY ) Ahogyan az írás elején lévő legelső idézet is mondja, hogy a gonosz „véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt”. A gonosz tudja, hogy mennyi ideje van. Ez egyértelmű a Gadarénusban lévő démonok beszédéből, hogy van valami fogalmuk az időkről – „Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket ?”(Mt.8,29)

De nekünk már nem kell azt várni, hogy három és fél évig áldozni fognak mielőtt valaki beül a templomba magát istennek kikiáltva (2Th.2,3)! Itt szeretném megemlíteni a Dán.8,14 verset, a kétezer háromszáz estével és reggellel. Az angyal kérdése arról szól, hogy „Meddig tart a látomás a mindennapi áldozatról?” – más szavakkal, „Mennyi napi áldozat lesz?” – Az angyal az áldozatokra kérdez rá, és ez fele annyi napot jelent, vagyis 1150 napot, mert ez valósággal annyi. 2300 áldozatról szól, ami egy napon, egy esti és egy reggeli áldozást jelent, ami 1150 nap (3 év és 55 nap). Erre az időre az angyal külön is azt mondja, hogy igaz (Dán.8,26). Ez már egyszer beteljesedett (Antiochus Epiphanes idején), de mégegyszer be fog teljesedni (2Th.2,4). 2018 decemberében már felszentelték a következő templom oltárát, és már most olyan polgármestert akarnak választani, aki egy éven belül felépíti a templomot.

Miért kell ennyit foglalkoznunk az időkkel?

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Noé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindeneket elvesztett. (Lk 17,26-27)

Mert ha nem tudjuk, hogy időben hol járunk az Úr „dolgaiban”, akkor könnyen elaltat minket az a gondolat, hogy még van időnk! Akkor könnyen megkövéredhet a szívünk, hogy ráérünk még megváltozni, ráérünk még az Urat keresni, ráérünk még….

De már nem kell várnunk az utolsó 7 éves periódust! Több próféciából, és a Jelenések könyvéből is kiolvashatunk 1260 napra vonatkozó időtartamokat. Hogy úgy mondjam, ezek egyszercsak „elkezdődnek”. Nem lesz előtte 7 éves békeszerződés, nem lesz meg már feltétlenül egy világbirodalom, amiben élünk, még a bélyeg felvétele előtt, hanem egyszercsak azt vesszük észre, hogy lelepleződött a „bűn embere” (2Th.2,3), és már nyakig benne vagyunk a legrosszabb korban.

Akkor ez azt is jelenti, hogy azok az időtartamok, amelyek a Jelenések könyvében szerepelnek, azok mind „magukban állnak”, és nem az úgynevezett utolsó 7 évben lesznek elosztva, hanem az utolsó 3 és fél évben! A Jel.12. fejezete is 1260 napról szól. Egyre inkább úgy tűnik ki az igéből, hogy ennek a világkorszaknak a vége nagyon hirtelen fog eljönni, és valósággal úgy, mint Noé napjaiban. Egyik évben még semmi sem látszik, utána azonban tak-tak-tak, sorra bekövetkeznek az események. A hittől való szakadás is már nyilvánvaló, csak még éppen nincs nyiltan kimondva az egyházakban. Nyilvános talán már csak akkor lesz, amikor az antikrisztust kezdik el imádtatni az igaz Isten helyett. Ezért már a hittől való szakadást sem kell várni, mert már beteljesedett.

Milyen közel járhatunk, ha belegondolunk például abba, hogy Benedek pápát „lemondatták”, hogy most már végre jezsuita pápa lehessen, aki „bevégzi” az idők végén szükséges tennivalókat, hogy végül átadhassa a trónját az antikrisztusnak. Ezt még maga Ferenc pápa is elismerte, hogy nem lesz sokáig pápa, és úgy érzi, hogy át kell adnia a helyét másnak – erről is szó van a nagy hitetés filmben.

Vagy nézzük azt, hogy az Egységes Kereskedelmi Kódexben (UCC – Uniform Commercial Code) is benne van, hogy senkinek nincs hatalma egy másik emberen, csak a teremtőjének van hatalma fölötte.

Ez 2012 óta benne van abban a kereskedelmi törvényben, amit minden ország használ a nemzetközi kereskedelemben. Egyébként az USA törvényeinek része, de oda mint cég, minden ország be van jegyezve – Magyarország is, és ezért minden országra vonatkozik ez a törvény! Kézeljük el, hogy megjelenik valaki, akit a kormányok istennek kiáltanak ki. Akkor az a személy azonnal és közvetlenül teljes jogot formál a földkerekség minden lakosára, az egyén szintjén! Akkor ennek a személynek tartozom odaadni az életem, a vagyonom, mindenem! Az antikrisztusnak már elő van készítve a jogi környezet is!

De visszatérve Dániel könyvének próféciáihoz. Vitán felül áll, hogy ezek a próféciák több időszakra vonatkoznak. Legalább részben egyszer már mind beteljesedett, de még várjuk, hogy több ezekből újra beteljesedjen. Ehhez azonban az kell, hogy az Úr megnyissa előttünk, hogy hogyan kell a verseket „forgatnunk”.

23 És ezek országai után, mikor elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)

3 Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Th 5,3)

A Dán.8,23 egyértelművé teszi, hogy a görög és perzsa birodalmakról szóló prófécia itt átvált egy olyan országra, amely nincs velük kapcsolatban, hanem jóval utánuk lesz. Egy prófécián belül „átvált” az ige egy végidőkre szóló próféciára. És ahogyan látjuk, hogy a „békességben elveszt sokakat”, összhangban van a Thesszalonika levéllel, ahol azt mondja az ige, hogy amikor azt hiszik, hogy béke és biztonság van, akkor tör rájuk a nagy veszedelem.

14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, ami a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. (Dán 10,14)

27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad. 28 Azért visszatér az ő földjére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földjére. 29 Bizonyos időben megjön, és délre megy: de nem úgy lesz mint először, vagy mint legutóbb. 30 Mert kitteus hajók jönnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatérve egyetért azokkal, akik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik az erős Isten szenthelyét, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot. (Dán 11,27-31)

Azt látni, hogy valóban lesz egy békeszerződés, amely igen törékeny lesz. A zsidók szövetségese (vagy szövetségesei – ha államszövetséggel kötik a békét) mindvégig azon lesz, hogy ellenük forduljon. Ezt idővel meg is teszi, és elfoglalja Jeruzsálemet, és felteszi a „pusztító utálatosságot”. Összemosódik Dániel könyvének több próféciája a végidőkről, ezért most újra meg kell néznünk figyelmesebben, hogy mit mond erről az időszakról a 8. fejezet.

9 És azok közül egyből egy kis szarv támadt, és nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10 És megnőtt mind az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta. 11 És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szent hajlékának helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. 13 És hallottam egy szentet szólni; és mondta egyik szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szenthely és a sereg meddig tapostatik? 14 És mondta nekem: Kétezer és háromszáz estig és reggelig, azután megtisztíttatik a szenthely. (Dán 8,9-14)

Aki békét köt Izraellel, azok közül támad egy „király”, aki megnövekedik, egészen az ég seregéig, vagyis isteni magasságba emeli magát. Viszont ahogyan a Dán.8,12-ben olvassuk, ez a sereg a vétek miatt adatik. Mi ez a vétek? Az a vétek, hogy Jézus után, az igaz Messiás után, már nem lehet a mózesi törvények szerint tisztán áldozni Isten előtt. Minden ilyen dolog utálatos Isten előtt, mert elutasítja Jézus személyét, aki a maga vérét mutatta be igazi áldozatként (Zsid.9,11-14.). Tehát amikor újra elkezdik Jeruzsálemben az áldozást, akkor ezt az Isten el fogja törölni. Fentebb írtam, hogy a 2300 este és reggel szerintem feleannyi napot jelent. Egyre inkább úgy tűnik, hogy bárhonnan közelítünk efelé a régi egyházi hagyomány felé, hogy még a hetvenedik évhét hátra van a zsidók történetéből, ezt nem tudjuk megtalálni az igéből. Ezek szerint az áldozás megkezdésétől addig, amíg az Antikrisztus beül a templomba, nincs 3 és fél év sem.

36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is csodásan szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kívánságával, és egy istennel sem; hanem mindenek fölé magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli a Maozim istent annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erődített városokban így tesz az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nekik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. (Dán 11,36-39)

43 És ura lesz Egyiptom arany- és ezüstkincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. 44 De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszítsen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és megy annak tetejére, és senki sem segít rajta. (Dán 11,43-45)

23 És ezek országai után, mikor elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)

Ezek az igék azt támasztják alá, hogy aki Izraellel békét köt, az több népet egyesít a saját hatalma alatt. Ezért is jelenik meg a fenevad a Jelenések könyvében úgy, hogy van benne párduc, oroszlán és medve is (Jel.13,2, Dán.7,4-8). Ez államszövetséget szimbolizál, csak az nem egyértelmű, hogy már egy meglévő világállam alatt, vagy a különálló államok közös szövetségének keretében. De az már  egyértelmű, hogy itt olyan uralkodóról, vagy vezetőről szól az Ige, aki nem a saját erejéből cselekszik, hanem a gonosz szellemi erők segítségével (Dán.8,23; Jel.13,4), illetve a sárkány erejével.

1 És abban az időben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. (Dán 12,1)

7 […] amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. 8 Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, […] (2Th 1,7-8)

Akárhogyan is, de az áldozások megkezdése után nyomorúságos idők jönnek a zsidó népre. És úgy tisztíttatik meg a Szenthely, hogy Jézus visszajön az ő angyalaival, és megsemmisít minden ellenséges sereget, akik Armageddonnál összegyűltek.

Hirtelen fognak elkezdődni a végidők eseményei. Valóban úgy jön el az az idő, mint a tolvaj éjjel. A hitetlenek ebből semmit sem fognak észrevenni egészen addig, amíg már benne lesznek – „az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik(Dán 12,10).

Visszatérve az időszámítása. Jelenleg kétfajta zsidó időszámítás létezik. Van egy nyilvános, amely szerint most 5779 van, és van egy belső, amely a korrekt teremtéstől számított éveket számolja – ez nem nyilvános. Ez azért van, mert történt egy „átszámítás”, hogy a dánieli 70 évhét ne jöjjön ki Jézusra. Ahogyan fentebb már írtam, ha a Bibliában az utolsó történelem szerinti hivatkozást vesszük Jeruzsálem elkészültének (Neh.13,6), és onnan számítjuk a 62 évhetet, akkor Jézus szolgálatának kezdete (a dánieli 70. évhét eleje) a teremtéstől számított 4006-ra esik. És ehhez viszonyítva az időszámításunkat, akkor most a.m. 5994-et írunk (Meg kell jegyeznem, hogy plusz/minusz 10 éven belüli eltérés lehetséges – de ezt mindenki leellenőrizheti a Bibliából, ha utánaszámol az én számításaimnak). Vagyis Krisztus születésétől számított 1995. évben vagyunk és nem 2019-ben. A mai hivatalos időszámításra átszámolva, a teremtéstől eltelt hatezredik év k.b. 2026 és 2034 között fog letelni. Emellett pedig nem szabad várnunk egy pontosan definiált „utolsó hét éves periódust”, mert olyan nincs, csak 1260 nap, amikor a hatalom az antikrisztusnak adatik minden nemzet fölött, amíg az Úr az Ő megjelenésével eltörli őt minden hívével együtt, és véget vet ennek a világnak és megkezdi ezer éves uralkodását az Ő szentjeivel.

Az Úr ítéletének eljövetelét még az 1660-as Váradi Biblia magyarázatai szerint is ki lehet számítani az Igéből, ezért írják az 1Móz.11,26-hoz a következő magyarázatot.

Tévelyegnek azért akik azt mondják, hogy az […] esztendőt Isten eltitkolta, hogy az ítélet napjáról semmi bizonyost ne tudnánk.”

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

J E G Y Z E T

Rövid magyarázat az időszámításhoz

Jelenleg a naphoz kötjük az évek számítását, és a hold fázisait csak követjük, de az időszámításban nincs szerepük. minden négy évben be van iktatva egy szökőnap, vagyis ahogyan a köznyelvben mondjuk, négyévente szökőév van, ezért minden huszonnyolcadik évben, a dátumoknak a hétnek ugyanarra a napjára kell esnie. Például. Május 1. hétfő, akkor ez huszonnyolc év múlva esik újra hétfőre. 4*7 évenként, vagyis 28 évenként. Ez egy napciklus. Ezért ha a dátumot a 28 év többszöröseivel változtatjuk meg, 28 – 56 – 84 évekkel, akkor a naptárból „nem vesszük észre”, hogy el van csúsztatva az időszámítás.

Az írásban kifejtett gondolatok miatt, ha a jelenlegi időszámítást nézzük, hogy Jézus születésével indult, és Jézust kb.26-ban feszítették meg, akkor az könnyen lehetne 28 is. De már több forrás is azt mondja, hogy nem jól számolták ki Jézus születését, és az kb. i.e.2 és 4 körül volt. Ez könnyen kiadhatja a 28 évet. Ahogyan azonban az Igéből számoltam, a teremtéstől számítva a.m. 4006-ra jött ki Jézus megfeszítése, és akkor innen kellene számolnunk a kétezer évet, hogy leteljen a teremtés6000 éve, mielőtt eljön az Úr 1000 éves uralkodása.  Ez az idő közelebb van, mint gondolnánk. Hogy most éppen 2019-et írunk, ez azt sejtetné, hogy Jézus „késik” a visszajövetelével. Erről az Ige úgy ír, hogy ezt a csúfolódók mondják (2Pét.3,4). Jézus viszont azt mondja, hogy megrövidíttetnek a napok a választottakért (Mt.24,22). Ezek szerint Jézus inkább előbb fog visszajönni, mint később. De ha jézus megfeszítése esett a.m.4000-re, akkor még éppen az idők végén vagyunk, és Jézus „nincs késésben”. Ahogyan a cikkben is írtam, a mai időszámítás szerint, kb. 2026 és 2034 közé eshet a 6000 év eltelése.

Figyelnünk kellene, hogy a Sátán milyen írásokat akar velünk olvastatni, és melyik írásokat nem. Akarja, hogy olvassuk Tóbit könyvét, Judit könyvét, Hermász pásztorát, Barnabás levelét, és mindazokat, amik a katolikus Bibliában benne vannak, és egyértelműen nem ihletett könyvek. De például nem akarja, hogy olvassuk Énok könyvét, vagy Jásár könyvét, vagy a Jubileumok könyvét, melyekről az ihletett könyvek is bizonyságot tesznek. Például István, aki vitathatatlanul telve volt Szent Szellemmel, többször is mondja, hogy Mózes angyaltól vette a törvényt (ApCsel.7,38; 7,53), amit a 2Mózes könyvből nem látunk, csak a Jubileumok könyévből. De ugyanígy, ihletett apostolok, Júdás és Péter is hivatkozik olyan információra (Júd.1,6; 2Pt.2,4), ami Énok első könyvében benne van. Ha ők a Szent Szellemtől közvetlenül kapták is a kijelentést, akkor is ezzel bizonyságot tesznek arról, hogy ami ott van, az igaz. Egyébként pedig Énok könyvében pontosan le van írva, hogy hogyan kell az időt számítani, hogyan néz ki a napév, és hogyan néz ki egy holdév. Én még mindig nem mondom, hogy ihletett könyvnek kellene vennünk Énok könyvét, de meg kell látnunk, hogy mennyi bibliai igazság van benne. A kozmológiai könyv például nem lehet okkult, mert nem az égitestek imádatára szólít fel, hanem a pontos időszámítást írja le. Nem is beszélve arról, hogy elmondja, hogy a hold nem a nap fényét veri vissza, hanem saját fénye van, ahogyan 1Móz.1,14-18 versekben le van írva. Ez sokat segít annak eldöntésében, hogy a bibliai időszámítást mennyire vegyük komolyan a mai „tudományos” mellett, és Isten Igéje mennyire megbízható és igaz!

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli Biblia kiadásokban

Mielőtt belekezdek a cikk igazi témájába, előre szeretném bocsátani, hogy a „régi” Károli Biblia volt az egyetlen Biblia, amit 20 éven keresztül rendszeresen olvastunk, és bátran ki merem jelenteni, hogy ebből kaptuk a kijelentéseket. Ebben a kiadásban még benne van sok olyan igazság, amit sajnos ma már más kiadású Bibliák nem tartalmaznak (lásd a Modern Bibliák eltérései sorozatot).

Korábban már foglalkoztunk a témával, hogy az 1908-as Biblia revízió mekkora változtatásokat is hozott a Károli Biblia életében. Sajnos ma már az 1908-as verzió előtti kiadások szinte teljesen feledésbe merültek, hiszen már a ma még kapható változta is több mint száz éve van köztünk. A korábbi kiadások pedig egyrészről igen drágák, másrészről igen ritkán bukkannak fel egy-egy antik könyvkereskedésben. Ezért egy átagos hívőnek igen nehéz utánajárni, hogy az 1908-as verzió, mennyiben más mint a korábbiak, illetve ezek a változtatások milyen jellegűek.

Korábban a blogon már foglalkoztunk néhány ilyen eltéréssel,

Változtatások az 1908-as Károli kiadáshoz képest 1.rész

Egy komplett cikkben foglalkoztunk a Jel.1,7 megváltoztatásával:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

de most a modern Bibliákkal kapcsolatos sorozat kapcsán további igehelyeket mutatunk be, amelyek jelentősen befolyásolták a Biblia tartalmát és ezáltal jelentését.

Ebben az írásban azok a versek sem szerepelnek, amelyek példaként megtalálhatók a Függelékben, a megváltoztatott versek listájában, mint például:

Megváltoztatott versek listája (bevezető)

Természetesen a mostani lista sem teljes, hiszen összesen 1736 verset kellett megváltoztatnunk.

Mt.28,19

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

19 Elmenve azért, tanítsatok minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, (Mt 28,19) 19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, (Mt 28,19)

Nem lehet senkit sem tanítvánnyá tenni, ahogyan hívővé sem. Senkit nem lehet kívülről rávenni, hogy higgyen az Úr Jézusban. Ugyanígy senkit sem lehet akarata ellenére tanítvánnyá tenni. Tanítani lehet, de tanítvánnyá tenni nem. 1908-ig ebben a versben a tanítsatok kifejezés állt, ezért került vissza a helyére.

A nevébe-nevében különbség talán ugyanilyen fontos:

„Mt 28,19 fordításánál Károli a „nevébe” formát használta abban az értelemben, hogy „tulajdonába”. Ez megfelelt mind a grammatikai leletnek, mind a bibliai teológiai összefüggésnek. Az új revízió munkásai azonban nem találták elég világosnak és helyette ezt írták: „nevében”. Ezt azonban úgy lehetett érteni, hogy „megbízásából”, és ez más mint amit a görög szöveg mond. Nem megfelelő a Komáromi Csipkés-féle fordítás megfelelő helye sem: „nevére” ” (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből)

Jel.19,8

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8) 8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. (Jel 19,8)

A Biblia végig azt hírdeti, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből (Róm.3,30; Róm.1,17, Hab.2,4, stb.). Embernek lehetetlen cselekedetekből megigazulnia. A megigazulást kegyelemből kapjuk. Most mondhatná valaki, hogy a cselekedeteink alapján fog minket megítélni Isten és Jézus. Ez igaz, de a bűnös mívoltunkból egyedül a Krisztusba vetett hit által igazulunk meg. Ha pedig nem megigazulva tesszük a hit cselekedeteit, akkor azok nem lehetnek tiszták. Ahogyan a Jer.13,23 mondja: „Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.” Tehát megigazulás nélkül a cselekedetek nem lehetnek igazak. A tiszta gyolcs ruhát pedig az Úr adja ránk, ahogyan Jósua főpap esetében is látjuk a Zak.3.fejezetében.

1Pt.2,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, melyet Isten sajátjának tart, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9) 9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9)

Olyan nép vagyunk, akit Isten a sajátjának tart. Nem csak megtartásva vagyunk méltók, hanem egyenesen Isten saját népe vagyunk. Egy kicsit szabadabban gondolkodva, ez az ige így összecseng az Ef.1,14-gyel: „A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.” – ahol szintén nagyon erős kifejezéssel – a dőlt betűs részeket kihagyva – teljes joggal tulajdonának nevez bennünket, mivel Jézus drága vérén vásárolt meg bennünket.

1Pt.4,1

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1) 1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

Sokakban téves gondolkodást indít el ez a vers, amikor az 1908-as változatot olvassa. Úgy tűnik, mintha a testi szenvedés (betegség, vezeklés) megszabadítana a bűntől. Ez ismét a cselekedetekből való megigazulás felé viszi el az igét. A mondat eredeti változata kifejezetten Jézusról szól, és nem rólunk, az olvasóról. Ráadásul kihagyták belőle azt az utalást is, hogy „értünk” szenvedett. Jézusra teljesen igaz ez a mondat, hogy miután magára vette a bűneinket, és meghalt miattuk, a halálban megszűnt a bűntől, és ismét bűntelenül él. De gondoljunk bele, hogy a betegségek és a szenvedések nem vezetnek egyértelműen a megtisztuláshoz, a megjobbuláshoz. A betegség és a testi szenvedés sokakat megkeményít, megkeserít, kegyetlenebbé tesz, és nem szűnnek meg a bűntől. De ezt olvasva az 1908-as verzió szerint, még az ilyen keserű emberek is azt gondolhatnák, hogy ezáltal megszűntek a bűntől, ami pedig nem igaz.

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Ebben a versben elvették Jézus Istenségének a méltóságát azzal, hogy elvették tőle a fényességet, és azt mondják, hogy csak visszatükrözi az Atya dicsőségét. De mivel Jézus egy az Atyával, ezért igenis van saját dicsősége, és ahogyan az Atya megdicsőítette őt, azáltal az Atya dicsőségét sugározza ki (pl: Lk.9,28-29; 2Pt.1,16-18; Jn.17,1, Jn.17,5).

A másik fontos eltérés, hogy Jézus az Atya személyének a „lenyomata”, bélyege. Itt eredetiben a karakter szó áll, ami valósággal azt jelenti, hogy egy bevésés, egy beégetett jegy. A képmás inkább egy külső megjelenésre utal, ami szintén elvesz ennek a kijelentésnek az erejéből.

Ef.5,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9) 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A modern Bibliákban történt változtatások egyik iránya az, hogy a cselekedetek mellett a tudást is emelik. A XIX. század végére már kezdett elterjedni az a „tudományos” nézet, hogy a Westcott-Hort féle Újszövetség jobb, mint a régi görög szövegek. A Károli Biblia revíziójának egyik pontja is azt mondta ki, hogy „a bibliai tudomány és kritika, már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével” készüljön a revízió. A Brit és Nemzetközi Bibliatársaság gondozta ezt az 1908-as revíziót, és ők 1904-ben kiadták Nestle Újszövetségét, amellyel elismerték azt, és elfogadták annak tartalmát. Ez lehetett hatással a revízióra is. Ez a vers megváltoztatva a tudásnak ad előnyt a Szent Szellemmel szemben.

1Jn.1,1-3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Aki kezdettől fogva volt, akit hallottunk, akit szemeinkkel láttunk, akire néztünk, és akit kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk;) 3 Akit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3) 1 A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) 3 A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3)

János végig Jézusról beszél, aki az életnek Igéje. Egyszerűen átfordították személyről tárgyra a verseket.

Jób.19,26

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

26 És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent. (Jób 19,26)  26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. (Jób 19,26)  

A revízió előtt pontosan az állt itt, hogy „ebben a testben”. Az 1908-as revízión dolgozott olyan személy is, aki nem hitte, hogy Jézus testben támadt fel. A revízión dolgozó egyik református lelkész, Pallagi Mór, 1862-ben egy cikkében nyiltan tagadta, hogy Jézus testben támadt fel. (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből) Ne csodálkozzunk, ha a feltámadásnak ezt az egyik igen erős ószövetségi bizonyságát kivették. Ez a vers a Dániel könyvében lévő (Dán.12,13) bizonysággal együtt megerősíti Isten ígéretét arra, hogy a testünk is fel fog támadni romolhatatlanságban (1Kor.15.fej.)

Mk.1,11

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

11 És szózat lett az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én megengeszteltettem. (Mk 1,11) 11 És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mk 1,11)

Ez a változtatás önmagában nem hibás, de kevésbé kifejező. Még maga Károli is, az 1590-es Vizsolyi Bibliában a sor mellett külön megjegyzi, hogy „vagy kiben kedvem tölt”. Tehát nem helytelen a gyönyörködöm szó itt, de kevésbé kifejező, mint a „megengeszteltettem”. De gyönyörködömre írták még át a Mt.3,17; Mt.17,5; 2Pt.1,17 igéket is, ahol mind más-más szó állt korábban.

Most ennyi példát hoztunk fel, de a sort nagyon sokáig lehetne folytatni. Ha valaki szeretné tovább kutatni ezeket az igehelyeket, vagy még megnézné, hogy az általunk megváltoztatott versek hogyan is néztek ki az 1908-as revízió előtt, azoknak ajánlom ezt az 1852-es Károli Biblia kiadást, amely még a revízió előtt lett kiadva.

https://drive.google.com/open?id=1jLmqVrOKYNo2zVWHZM9gEiooIs–A2_J

Úgy szerettük volna Isten Igéjét olvasni mai magyar nyelven, hogy az minél közelebb legyen Isten „igazi” szavához, ezért lett ilyen a Váradi-Károli Biblia. Sokan kifogásolják a Károli Biblia minőségét, de meg kellett látnunk, hogy 400 évig, többszöri revízió után is a szöveg döntő többsége kiállta az idők próbáját. A Váradi Biblia és Tótfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliája egyenesen újra fordította az egész Bibliát, de a szöveg mégis nagyon hasonló maradt a korábbihoz képest. Az 1908-as revízió változtatásai azonban már a kritikus szövegen alapuló Bibliák felé terelik a szöveget. Nem is beszélve a liberális szemléletű szerkesztők befolyásáról, ahogyan azt Jób könyvénél is láttuk.

Bár még mindig a legjobb ma kapható Bibliák egyike a „régi” Károli, és sokan ezt használjuk és ismerjük, mint „A BIBLIA”, nehéz kimondani, hogy az 1908-as Károli Biblia – elődeivel ellentétben – sajnos „nem az igazi”.

Jézus hatalmának és jelentőségének kisebbítése (Modern Bibliák eltérései 5.rész)

A sorozat első részében megnéztük, hogy Jézus Istenségét hogyan csorbítják a kisebbségi vagy kritikus szövegeken alapuló modern bibliafordítások. Most visszatérünk Jézus személyéhez, amely folyamatos céltáblája ezeknek a változtatásoknak, és megnézzük azokat a változtatásokat, amelyek Jézus hatalmát és jelentőségét csorbítják.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Jel.6,17

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy egyes szám harmadik személyből többes szám harmadik szeméybe rakja a verset ezen a helyen.

Probléma: Itt egyértelműen a Bárány haragjáról van szó, és nem az Atya és a Fiú együttes haragjáról. Ezzel a változtatással ezt a verset összhangba hozzák a Jel.1,7 megváltoztatásával. Mindkét Ige így már arra utal, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel lesz, és nem ítélettel. Ezzel Jézus jelentőségét kisebbítik, mert a Jn.5,22-23 szerint, az Atya Jézusnak adta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan tisztelik az Atyát. De még Pál is erről a haragról és veszedelemről ír a 2Thessz.1,7-8-ban: „…amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

1Kor.5,5

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem megtartasson az Úr Jézusnak ama napján. (1Kor 5,5) átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (1Kor 5,5)

A RÚF, az EFO, a REV, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen. Vida Sándor Újszövetsége megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Ugyanaz a helyzet, mint az előző versnél. Jézus az Úr. Ezért az Úr napja is egyértelműen hozzá kötődik. Ha elveszik innen az ő nevét, akkor már könnyen megmagyarázható más úrral is ez a vers.

Róm.14,10

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm 14,10)  Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (Róm 14,10)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, és a katolikus SZIT is ugyanazt mondja ezen a helyen. A KNB  megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Akik a Krisztuséi, akik az Úrban halnak meg, azok Krisztus ítélőszéke elé fognak állni. A nem hívők, pedig a nagy ítéletkor az Atya trónja elé fognak állni (Jel.20,12). Ezzel a változtatással megint Jézus szerepét és jelentőségét csökkentik azzal, hogy az övéinek az ítéletét elveszik tőle, és Istennek adják.

Ef.3,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9) és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Az egész teremtés Krisztuson keresztül jött létre. Erről tesz bizonyságot a Kolossé levél első fejezete, és a Zsid.1,2 is. Krisztus nélkül nincs ez a teremtés, amelyben mi is élünk. Ismét afelé terelik a gondolkodásunkat, hogy egy Isten van, és a Fiú személyét próbálják az emberfia szintjére leszorítani. A világban több szellemi irányzat is jelen van, ahol valóban egy Istenben hisznek, de a Fiút már nem tudják hová tenni. Ezekkel a változtatásokkal megkönnyítik azoknak a szellemi irányzatoknak a Biblia elfogadását  egy kialakuló világvallás elősegítésére.

Jel.19,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, ezt mondva: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 19,1) Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: “Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, (Jel 19,1)

A RÚF, az EFO, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy kihagyja az Urat ebből a versből. A Revideált Károliban (REV) megtalálható az „Úr” kifejezés.

Probléma: Jézusnak kijár ugyanaz az isteni tisztelet, mint az Atyának. Minden szempontból! Itt a vers azt mondja, hogy az Úr (Jézus), a mi Istenünk! Ha azonban kihagyja az Úr kifejezést, akkor megint elveszi Jézustól az istenségét. Jézust az Atya valósággal úrrá tette mindenek felett (Mt.28,18).

Zsid.2,7

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsid 2,7) Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, (Zsid 2,7)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ahogyan az előző versnél is láttuk, el akarják venni Jézustól azt a hatalmat,  amelyet adott neki az Atya. Mindkét vers arról tesz bizonyságot, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. De a modern Bibliák ezt már elveszik Tőle.

1Kor.10,28

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1Kor 10,28) De ha valaki azt mondja nektek: “Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,28)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ez a vers is ékes példája a tendenciáknak. Ez már a harmadik vers ebben a sorban, ahol  elveszik azt a kijelentést Jézusról, hogy Ő mindenek ura.

Ef.3,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14) Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Elveszik Jézustól az Isten Fiúságot. Ez a vers sokadik bizonysága annak, hogy Jézus az Isten Fia. Más vallásoknak is kell egy „nagy” isten, de ahogyan írtam, az, hogy Istennek Fia legyen, az már nem fér bele azokba a vallásokba. Ezzel megint Jézus személyét és jelentőségét csökkentik.

Ebben a sorozatban témánként megpróbáltam érzékeltetni, hogy a modern Bibilák nem csak egyszerű fordításbeli különbségeket hordoznak, és ezek az eltérések igen komoly hatással vannak a kereszténység alaptanításaira. Még több téma és eltérés van a Fogadott szövegen alapuló, reformkori Bibliák és a modern görög szövegeken alapuló Bibliák között, amelyekre részletesen nem fogok kitérni. Ha valaki szeretne utánajárni, akkor itt van egy pár igehely:

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22; 1Jn.4,19; Mk.9,29; 1Kor.7,5; Csel.10,30; Mk.10,21; Lk.4,4; Lk.11,2 és 4; Csel.4,24; Csel.9,6; Csel.15,24; 1Tim.6,5; 1Tim.5,16;

Jézus Isten Fia

Mt.8,29; Ef.3,14; Jn.6,69; Jn.9,35; Jn.12,41; Lk.4,41;

Isten személyének elmosása

Jel.15,3; Jel.14,5; Jel.19,1; Jel.20,12; Jel.5,14; Ef.3,14

Csak megerősíteni tudom azt a kijelentésem, hogy a reformkor Bibliái erősen megalapozott héber és görög szövegeken alapulnak. Még Kálvin János is hivatkozik írásaiban arra, hogy tisztában van a kéziratok közötti eltérésekkel, de a Textus Receptus szerinti változatot fogadja el igaznak. Amikor ő a magyarázatait készítette a Biblia könyveihez, akkor már a Textus Receptus is úgy jelent meg, hogy a margón jelölték a változatokat a többségi szöveghez képest. Mégsem választotta senki sem azokat a változatokat a Bibliája fordításának alapjául. Egyébként még maga Erasmus is azt írta az 1Tim.3,16-hoz, hogy szerinte is ott annak kellene állnia, hogy „aki” és nem annak, hogy „Isten”, de a szövegben mégis azt hagyta meg, mert a kéziratok azt bizonyították. Ezek a kéziratok sohasem voltak egyediek, és mindegyiknek meg volt a maga előzménye, amelyből jól nyomonkövethető az eredete és a hitelessége. A számos idézet is, amelyek szövege megyegyik a kéziratok szövegével, bizonyságot tesznek a Textus Receptus hitelességéről.

Ki kell jelentenünk, hogy nem létezett olyan Biblia, amelynek a szövegére alapozzák a modern Bibliákat. A Kritikus szövegekből összeállított görög szöveg egyben sohasem létezett! A „nagy bizonyságok”, mint a Vatikáni és a Sínai kódexek is, több ezer eltérést tartalmaznak. A Sínai kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Mindent összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Vatikáni kódex hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. De ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól.

De a modern görög szöveg, a Nestle-Aland szöveg is több mint 8000 eltérést tartalmaz a Többségi szövegekkel szemben.

Ahhoz kell igazán hit, hogy valaki a mai Bibliákat fogadja el hitelesnek.

Elnézőbbek-e a gonoszsággal az új Bibliák? (Modern Bibliák eltérései 4. rész)

Az előző rész végén már említettem a humanizmus egyre erősődő hatását a kerszténységben. De nem csak az összejövetelek és a tanítások lettek átjárva a humanizmus eszméjével, hanem a Biblia is. Lágyítva lettek a gonoszságok kifejezésénél használt szavak. Például a Zsoltárok könyve, az 1908-as revízió előtt, számtalanszor említi a hitetleneket, de a revízió után, már leszűkíti ezt a gonoszokra.

Zsolt.1,1-6

                               Váradi-Károli                                                                    Károli 1908

Boldog ember az, aki nem jár hitetlenek tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz. Nem úgy a hitetlenek, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a hitetlenek az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a hitetlenek útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6) Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6)

Ezzel azt mondja ki, hogy nem minden hitetlen gonosz. De ugyanennél a szónál maradva, az 1975-ös Protestáns Új Fordítás, a szocializmus idején nem jelenhetett volna meg az istentelen szóval, mert akkor a materializmust hírdette az államhatalom. Ezért gyengítették Isten Igéjét, hogy beleférjen a szocialista világnézetbe. De ez a változtatás a mai napig megmaradt.

Ézs.57,21

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek! (Ézs 57,21) A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem. (Ézs 57,21)

De ugyanilyen az Ézs.48,22 is. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban Isten Igéjeként kezelik a Bibliát? Valóban úgy veszik kézbe, mint Isten szavát az emberiségnek?

De ne csodálkozzunk ezen, hiszen sokszor hitetlen emberek, szépen mondva racionalisták, kezelték a Biblia szövegét, ahogyan ezt már több írásomban bemutattam.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Kezdjük egy olyan Igével, amely állhatott volna a hamis kegyelem témakörében is, de itt épp olyan helytálló:

Jn.12,47

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot. (Jn 12,47) Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. (Jn 12,47)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma:  Ezt a két szót valóban többféleképpen fordítják. Igazán kicsi a különbség a „megítélem” és az „elítélem” között. Az elítélem közel áll a kárhoztatáshoz. A megítélés pedig inkább valaminek a megítéléséről szól (leegyszerűsítve a magyarázatot a helyszűke miatt). Viszont azzal, hogy a kárhoztatást lecserélték, igen lággyá lett ez az Ige, és olyan, mintha Jézus azt mondaná, hogy „nem baj, hogy nem hiszel, én megmenteni jöttelek, nem elveszíteni”. De ez közel sincs így. Egy hamis megnyugvást ad ezzel azoknak, akik nem hisznek. Szinte felmenti a hitetleneket a hitetlenségük felelőssége alól.

Mk.6,11

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnan kimenve, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (Mrk 6,11) Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” (Mrk 6,11)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja a vers második mondatát ezen a helyen.

Probléma:  A vers második mondatának elhagyásával elveszik annak súlyát. Ez a vers egy igen komoly ítéletet mond ki azokra, akik nem hisznek. Mert Jézus azt mondja, hogy ha valaki hallja az evangéliumot, és nemet mond arra, akkor annak rosszabb sora lesz, mint Szodomának és Gomorának. Ismét a hitetleneket mentegetik. Látjuk a tendenciát? Egyre kisebb súllyal van benne a Bibliában a hitetlenség, az istentelenség bűne.

Lk.11,54

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ólálkodva ő utána, és igyekezve valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt. (Lk 11,54) és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák. (Lk 11,54)

A RÚF, az EFO, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is közel ugyanazt mondja ezen a helyen. A REV és a Vida megtartotta a vádlást.

Probléma: Ha más szó van odaírva, akkor a farizeusok és írástudók cselekedetének motivációját gyengíti. A gonosz szándékukat gyengíti. Mert más valakit rajtakapni valamin, vagy lesni minden szavát, hogy utána azt ellene fordítsák. Ezt tették a farizeusok és az írástudók. Lesték Jézus minden szavát, hogy ellene fordíthassák. Aljas szándékból kérdezgették. Ezt a szándékot kisebbítik ezen a helyen.

Lk.22,64

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És szemeit betakarva, arcul csapdosták őt, és kérdezték őt, mondva: Prófétáld meg ki az, aki téged ver? (Lk 22,64) majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: “Prófétáld meg, ki ütött meg téged!” (Lk 22,64)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja az arcul csapdosás tényét ezen a helyen.

Probléma: Egy gonosz cselekedetet rejtenek el ebben az esetben. Mert nem csak betakarták a szemeit és kérdezgették, hanem betakarták a szemeit, majd ütötték, és utána gúnyosan kérdezték. Ezzel a változtatással kisebbé tették a gonosz cselekedetet.

Róm.1,29

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakva irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; (Róm 1,29) Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, (Róm 1,29)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a paráznaságot ezen a helyen.

Probléma: A modern Bibliák mind kihagyják a paráznaságot ebből a felsorolásból. Ha megnézzük a mai korszellemet, és az emberi kapcsolatokat, amikor sokan azt mondják, hogy a házasság az csak egy darab papír, és ezért nem kötnek házasságot, illetve már kora tinédzserkorban elkezdődik a nemi élet, akkor a paráznaság kivétele ebből a felsorolásból sok lelkiismeretet megnyugtathat. Különösen akkor, ha erről nem is tanítanak az egyházakban, hogy mi számít paráznaságnak. Már mondtam, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Egy felsorolásból kihagyott egy-egy szót azonban még ettől is nehezebb.

Róm.13,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint magadat. (Róm 13,9) Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Róm 13,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a hamis tanúzást ezen a helyen.

Probléma: Ugyanaz a probléma, mint az előző versnél.

Ezek az Igék ismét azt mutatják be, hogy egy jól kivehető tendencia mentén húzódnak meg ezek a változtatások. Próbálják a hitetlenség és istentelenség következményeinek súlyát kicsinyíteni, valamint több, egyértelműen gonosz cselekedet megítélését lágyítani. Ez mind-mind betudható a mai elfogadó, támogató, „ne bántsuk meg a másikat” korszellemnek, amelynek előfutára az egyre erősődő humanizmus volt. A humanizmusnak pedig nem lenne semmi keresnivalója a kereszténységben. Mit gondolunk, nincs ott emögött az, aki az ember elvesztésén dolgozik? Krisztus szellemének más jellemzői vannak, nem a világ normái szerint kellene megítélni Isten dolgait. Ha Szent Szellemtől újjá nem született emberek dolgoztak a Biblia szövegén, sok esetben még ráadásul hitetlenek is (itt most nem elsősorban a fordítókra gondolok, hanem azokra, akik az „eredeti” szövegeket előkészítették), akkor azok milyen szellemből cselekedték ezt meg? Ha valaki hitetlen, akkor az csak és kizárólag a világ fejedelmének szelleme szerint cselekedhet:

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

Nincs más lehetőség, hiszen akiben nincs meg a Szent Szellem, abban más szellemnek kell lennie. Több lehetőség nincs. Erre pedig Jézus azt mondja:

Aki velem nincsen, ellenem van; (Mt 12,30a)

Tehát akiben nem lakik benne az Úr, és nem Neki engedelmeskedve cselekszik (Mt.12,50), akkor az ellene van. Akkor az csak a világ fejedelme szerint cselekedhet. Ezért balgaság azt várni, hogy hitetlen tudós emberek majd egy jó Bibliát fognak a kezünkbe adni.

Meg lehet igazulni cselekedetekből? (Modern Bibliák eltérései 3. rész)

Megigazulva azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, (Róm 5,1)

Egyértelműen tanítja a Biblia, hogy egyedül hit által van a megigazulás, és nem cselekedetekből. Sőt még csak nem is a törvény cselekedeteiből. Az első részben idéztem egy verset, amely bizonyos Bibliákban benne van. „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.” Most elárulom, hogy ez Tóbit könyvében van benne, Tóbit.12,9, vagy Tóbiás 12,9. Szóval a katolikus Bibliákban benne van. Az apokrif könyvekben sok ilyen rész található, amely a cselekedeteket hangsúlyozza. De sajnos a cselekedetekből való megigazulás már „beszivárgott” a kanonizált könyvek közé is. Azok az Újszövetségek, amelyek a kritikus szövegeken alapulnak, azokban ez már benne van. Nézzük végig most ezeket az igéket, és a problémát, amit felvetnek.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Van-e cselekedetekből való megigazulás

Mk.10,24

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

A tanítványok pedig álmélkodtak az ő beszédén; de Jézus ismét felelve, mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Mrk 10,24) A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! (Mrk 10,24)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „azoknak, akik a gazdagsában bíznak” kifejezést. Csia Lajos Újszövetségében meg van ez a rész, valószínű, hogy ő még egy olyan Nestle-Aland verziót fordított, amelyben benne volt.

Probléma: Ha ki van hagyva ez a rész, akkor elbizonytalaníthat minket, hogy mindenkinek nehéz bemenni Isten országába. Holott, a hitből való megigazulás pont ennek mond ellent, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből és kegyelemből, amely Isten ajándéka (Ef.2,8-9). Így ez a vers pedig arra ösztönzi az olvasót, hogy igyekezzen jó cselekedeteket cselekedni, hogy bejusson az Isten országásba.

Mt.6,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. (Mt 6,1) “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (Mt 6,1)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Jézus egyértelműen az adakozásról beszél, de a többi Biblia ezt általánosítja a jó cselekedetekre. A különbség jelentése hatalmas, mert ebben a formában ez az ige ellentmond a Mt. 5,16-nak: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van. és a Jn.3,21-nek: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Mindkét igehely arra ösztönöz bennünket, hogy igenis lássa meg a világ, hogy Krisztus gyermekei másképp élnek, és nem e világ normái szerint. A modern változat annak leple alatt, hogy ne tűnjön dicsekedésnek a mi jó cselekedetünk, éppen arra buzdít, hogy rejtsük el a mi életünket a nyilvánosság elől. Jézus maga buzdít minket arra, hogy igenis legyen nyilvánvaló minden ember számára, hogy az övéi cselekedeteit isteni értékrend vezérli, és nem világi. Adományainkkal valóban ne dicsekedjünk, de az életvitelünk legyen nyilvános.

1Pt.2,2

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek; (1Pét 2,2) mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; (1Pét 2,2)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Különbség csak ott van köztük, hogy szellemi (lelki) tejet kívánjunk, vagy az Ige tejét.

Probléma: A modern változat azt mondja, hogy az Ige tanulmányozásával el lehet jutni az üdvösségre. Mintha az Ige ismerete üdvösséget szerezhetne. Vitathatatlan, hogy létfontosságú az Ige ismerete (ez a cikksoroszat is éppen erről szól), de üdvösséget nem tud szerezni. A tanulmányozása különösen nem. Ezzel kisebbítik Jézus áldozatának és a hitből való megigazulásnak a szerepét.

Azokban a Bibliákban pedig, ahol még az Igét is elhagyják, és csak egy szellemi (lelki) tejet írnak, ott még a szellemi élményeket is felnagyítják, mintha azoknak szintén lenne olyan szerepe, hogy megtarthassanak az üdvösségre. Itt ismét a cselekedetek értékének felnagyításával találkozunk.

Jel.19,8

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8) és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti“. (Jel 19,8)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Itt még az 1908-as „régi” Károli is ezt mondja, helytelenül. Többek között ezért kellett az 1908-as régi Károli Bibliának a revízióját visszaállítani, mert a modern Újszövetségek elemei kezdtek beszivárogni a szövegbe.

Probléma: Amennyiben itt nem a szentek megigazulása áll, amely ingyen (Róm.3,24; 5,1; 5,9) van, akkor azt mondja, hogy a menyasszony cselekedetek által lehet az, aki. De ez ellentmond a kegyelemnek. Hiszen a kegyelem azért kegyelem, mert nem lehet megdolgozni érte. „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.” (Róm.11,6) Egyrészről Isten valóban a cselekedeteink szerint ítél meg majd bennünket, de nem azok által igazulunk meg, és nem az tuljadoníttatik nekünk igazságul, hanem a hit (Róm.1,17; Róm.4,3; Jak.2,23;) Emiatt magyarázzák félre sokan Jakab levelét is, amikor a cselekedeteket a hit elé helyezik. A hitnek meg kell előznie a cselekedeteket, és a hitből kell a cselekedeteknek kiindulnia.

Jel.22,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,14) “Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. (Jel 22,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Ismét cselekedetekre szólít fel, hogy mossuk meg a saját ruháinkat. Mintha mi meg tudnánk magunkat mosni és igazzá tenni. Egyrészről elveszi az engedelmességet, amely más igehelyekkel összhangban az üdvösségre visz (Zsid.5,9; Jn.3,36). Másrészről ismét azt sugallja, hogy én magam tehetek valamit az üdvösségemért. Ez Jézus szerepét, és áldozatának jelentőségét kisebbíti. Biztos vagyok benne, ha lett volna más módja az embernek a megigazulásra, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. De nincs más mód! Csak az Ő kereszthalálában és áldozatában való hit menthet meg bennünket. Csak Ő tud minket megmosni. Mi nem tudjuk magunkat megmosni.

Róm.11,6

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Róm 11,6) ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Róm 11,6)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Az elhagyás csökkenti az erejét ennek a kijelentésnek. Az első részben már említettem az elhagyások nagy veszélyét. Ha nem azt olvasom amit kellene, akkor nagyon nehéz emlékezni arra, hogy ott minek kellene állnia. Itt éppen ezzel találkozunk. Pál nyomatékot ad a mondandójának azzal, hogy nem csak a kegyelem szempontjából írja le, hogy a kegyelem azért kegyelem, mert nem cselekedetek fizetségéért kapjuk, hanem a cselekedet szempontjából is. Ezzel pontosítja, hogy ha valaki cselekedetből akar valamit elérni, akkor annak a cselekedetei fizetségéül járna a megtartatás, és nem kegyelemből. De a kegyelem, vagyis az üdvösség Isten ajándéka. Azt megszolgálni nem lehet.

Ezekben az eltérésekben ismét jól kivehető egy adott tendencia, amely a cselekedetek fontosságát helyezi előtérbe. Ezzel közelít az iszlám, a katolicizmus, de még a szabadkőművesség felé is, ahol azt hírdetik, hogy jó cselekedetekkel ellensúlyozhatom a gonoszságaim, és a jó cselekedetek fizetségéül elérhetek Istennél valamit.

A blogon foglalkoztam már több olyan bibliai fogalommal, amelyek jelentésének az elváltoztatása is hasonló célt szolgál. Mégpedig azt a célt, hogy aki igazán keresi az Urat, az ne találhassa meg. A mai világ korszellemének legerősebb hatása a gyülekezetekben a humanizmussal köthető össze. A humanizmus elveszi a fókuszt Istenről. Arról, hogy Isten parancsai szerint éljünk, hogy neki engedelmeskedjünk elsősorban, stb. Két fő jellemzője van ennek a mai korszellemnek a tolerancia és az elfogadás. És itt kapcsolódik ez a mondandóm a mai témával, a cselekedetek fontosságával. Ezzel függ össze a „szeressünk mindenkit” felkiáltás is az egyházon belül, amelyre az Ige nem szólít fel. Jézus maga mondja, hogy az Őt követőket arról ismerik meg, hogy mennyire szeretik egymást (Jn.13,35). De János is erről tesz bizonyságot, hogy egymást – vagyis a testvérek szeressék egymást(!) (1Jn.4,11) és nem mindenkit. De ma a minden ember tekintet nélkül való elfogadására ösztönöz minket a világ, és ez kezd beszivárogni a Bibliába is.

1Jn.4,19

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

Mi szeretjük őt; mert ő előbb szeretett minket! (1Ján 4,19) Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. (1Ján 4,19)

Az EFO arra buzdít minket, hogy Isten szeretetével szeressünk másokat.  A modern Bibliák valósággal a hitélet alapjait akarják átformálni. Ha valaki végigolvassa ezeket a cikkeket, akkor remélem meglátja velem együtt, hogy nem csak jelentéktelen változtatások vannak a modern Bibliákban. A változtatásoknak csak a külső megjelenése jelnetéktelen – egy-egy szó itt-ott, egy-egy rag, egy-egy elhagyás, egy-két szó egy versen belül – , de a hatásuk jelentős.

Benne van-e a hamis kegyelem a Bibliában? (Modern Bibliák eltérései 2. rész)

Röviden a válasz igen. Hosszabban kifejtve azt lehet mondani, hogy a 19. századtól készült „eredeti” szövegeken alapuló Bibliákban igen, de a reformkortól egészen a 19. századig nem volt benne. Előző írásomban már taglaltam, hogy az eltérések nem csak apró különbségeket okoznak a Bibliák között, hanem ezeknek jelentős tanításbeli eltérései vannak. Korábbi írásokban, mint  „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” című írásban, már részletesebben is vizsgáltam, hogy az Újszövetség eredeti szövegeinek revíziója alatt olyan szempontok vezérelték a szövegkritikusokat, amelyek jórészt feltételezésen alapultak, ezért megalapozatlanok voltak.

A probléma, amellyel most foglalkozom, hasonló hatású, mint az előző részben tárgyalt, miszerint ha valaki nem ismeri szó szerint az Igét, és egy-egy állítás vagy egy tanítás alapját akarja valaki az Igéből alátámasztani, akkor ezt egy modern Bibliából könnyedén megteheti.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

A hamis kegyelem a modern Bibliákban

Mk.2,17

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És amikor ezt hallotta Jézus, mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre. (Mrk 2,17) Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mrk 2,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „hívjak megtérésre” kifejezést.

Probléma: Ha ez a kifejezés nem áll ott, akkor feltételezhető, hogy Jézus valóban úgy hív minket, ahogyan vagyunk, és nem kell megváltozni. Nincs miért elhagyni a bűnöket, mert Isten így fogad el, ahogyan vagyunk. De minden ilyen esetben megemlíti a Biblia a megtérés szükségességét, más szóval a bűnök elhagyását. (Jn.5,14; Jn.8,11; Róm.6,15; 1Kor.15,34)

Róm 8,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8,1) Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, (Róm 8,1)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a vers második felét.

Probléma: A második rész nélkül ez a vers azt mondja, hogy ha már egyszer hiszek, és ráadásul még újjá is születtem, akkor már nincs semmi kárhoztatásom, élhetek nyugodtan. Ennek megfelelően akármilyen világi, bűnös életet élek, akkor Isten nem fog engem kárhoztatni. De ez nincs így. Ezt csak a modern Bibliákból lehet kiolvasni, ahol el van hagyva a vers második fele.

1Jn.3,5

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn. (1Ján 3,5) Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1Ján 3,5)

A RÚF, az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT mind általánossá teszi a bűnök elvételét. A REV és a KNB megtartja a ragozást többesszám első személyben.

Probléma: Ez a vers a Krisztusban lévő hívőkre vonatkozik. Ha elvesszük a „mi bűneinket” kifejezést, akkor a világra vonatkozó általános kifejezéssé tesszük itt a bűnök elvételét. De ezt csak azok mondhatják el, akik bűnbánatot tartottak, és bűnbocsánatot kértek és nyertek az Úrban. Így általánosítva azonban már megnyílik az Ige a világvallás felé, mert akkor olyan ez a vers, mintha Jézus tekintet nélkül mindenkinek a bűnét elvette volna az útból. Azt sugallja, mintha valaki megtérés nélkül is szabad lehetne a bűneitől. Ez a kegyelem hamis bemutatása.

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3)

Az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a többesszám első személy ragozását, ahogyan az előző versben is. A RÚF és a REV megtartja a többesszám első személyt. De mindegyik mai Biblia elhagyja azt a kifejezést, hogy „önmaga által”.

Probléma: A személyrag nélkül ugyanaz a helyzet, mint fenntebb az 1Jn.3,5-ben. Ismét mindenkinek elérhetővé teszi a bűnök eltörlését, ami azonban több más igehellyel ellentétes. A másik probléma az, hogy Jézus engesztelő áldozatát kicsinyítik le azzal, hogy elhagyják az „önmaga által” kifejezést. Hiszen Ő önmagát áldozta fel a mi bűneink bocsánatáért (Zsid.7,27), az életével fizetett (Gal.2,20b) a mi életünk váltságáért.

Jel.21,24

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. (Jel 21,24) a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. (Jel 21,24)  

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja az „akik megtartatnak” kifejezést.

Probléma: Ezzel megint azt mutatják be, hogy Isten kegyelme az egész világra kiterjed. Együtt használva ezt az igét a fentiekkel, már egyértelművé válik, hogy egy általános kegyelemről van itt szó, amelyet eredetileg a Biblia nem tanít. A megtartatnak kifejezés egyébként ugyanaz, mint az 1Pt.4,18-ban a megtartatás, vagyis akik üdvösséget nyernek, vagy más szóval megmenekülnek az ítéletből. Nem pedig a földön élő embereket általában.

Jel.22,21

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen. (Jel 22,21)  Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. (22:22)fin (Jel 22,21)  

A modern fordítások mind elhagyják annak hangsúlyozását, hogy a hívőknek kívánja János a kegyelmet. Ez legjobban a KNB-ben látszik, ahol azt írja, „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!

Probléma: Isten kegylemét ismét kiterjeszti mindenkire. De csak azok békéltek meg Istennel, akik Krisztusban vannak  (Róm.5,11).

Jel.1,7

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7) Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind úgy írja le ezt a verset, mintha a föld lakossága szomorkodna amiatt, hogy Jézust megfeszítették. Mintha őt siratnák. Ezt sajnos már beleírták az 1908-as Károli Bibliába is, ezért a Krisztus Szeretete egyház és a Patmos kiadó Bibliája is helytelen.

Probléma: Ez a vers azért van az itteni listában, mert ezzel azt mondják ki, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel fog megtörténni. Ezzel meg akarják változtatni azt a tényt, hogy Jézus másodszor már ítélettel fog eljönni, és nem kegyelemmel. A Jelenések könyvének 1,7 versének megváltoztatása igen nehezen érhető tetten, mert a Westcott-Hort féle revízió kapcsán, 1881-ben került bele az Új Szövetségbe, minden megjegyzés nélkül. Ha nem írta volna meg maga Brooke Foss Westcott, a Néhány lecke az Új Szövetség felülvizsgált verziójához című könyvében, akkor ma nem is  tudnánk, hogy miért változott meg. De nézzük, hogy ő miként is ír erről:

„egy szakaszban nyilvánvalóan van jelezve, hogy az Úr visszajövetelét követni fogja a ’kegyelem és könyörgés szellemének kiáradása’. ’Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt átszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.’(Jel.1,7) A föld minden népe siratni fogja őt bűnbánattal, és nem úgy, ahogyan a Hivatalos verzió [megj. King James fordítás] írja – jajveszékel miatta – egy szörnyű bosszú várásában (összehasonlítva a Zak.12,10-zel).”

(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Kifejezetten ezzel a verssel bővebben már foglalkoztam a blogon:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

Ahogyan látjuk, a kegyelemnek az általánossá tétele a Bibliában ökumenikus célokat szolgál, amelyek már nem csak a keresztényeket „kvalifikálja” a kegyelemre, hanem minden népeket. Emellett pedig ad egy hamis megnyugvást, hogy a bűn már le van rendezve, és nekünk már nem kell semmit sem tenni. Ezzel összekötik azzal a szintén hamis tanítással, hogy nem lehet elveszteni az üdvösséget.

Remélem, hogy ezek a példák is jól mutatják, hogy a Bibliák közötti eltérések sokkal mélyebbek, mint azok elsőre látszanak. Westcott saját szavaival élve:

A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást.
(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 184.old.)

Ezért roppant veszélyesek ezek a változtatások. Mert kicsik, és szinte észrevehetetlenek, de az összkép már egy egészen más Biblia.

Jézus Istensége (A modern Bibliák eltérései 1. rész)

A blogon már többször foglalkoztunk a Bibliák közötti eltérésekkel. Tudnunk kell, hogy ezek nem csak fordításbeli különbségek, hanem a fordítások mögötti eredetinek mondott szövegek eltéréséből adódó különbségek. Ha valaki már belelapozott a Váradi-Károli Bibliába, akkor mind annak előszavában, mind a Függelékben olvashatott ezekről az eltérésekről és ezeknek okairól. Sokan, akikkel beszéltem erről, azt mondják, hogy mindezeknek a változtatásoknak ellenére nem tudták a Biblia lényegét megváltoztatni, és egyébként is egyforma a Bibliák nagy része. Én nem tudom ilyen könnyen venni ezt az állítást, a következő okok miatt.

1. Egy-egy igemagyarázathoz kiragadott igék olyan tanokat támaszthatnak alá, amelyek nem olvashatók ki egyébként a Bibliából. Ha valaki csak egy állítását akarja igazolni a Bibliából, akkor könnyen talál olyan verset, ami kiragadva igencsak félrevezető lehet. (Erre most példákat is fogok hozni.)

2. Ezek az eltérések sokszor ellentmondást generálnak a Biblia tanításaiban. Ha pedig ellentmondás van, akkor már nehéz eldönteni, hogy melyik állítás az igaz, és ez kételkedést szül Isten Igéjében. Vegyük például ezt az igét Jn.3,36: Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,36)

Ennek közvetlen ellentmond a következő vers (szándékosan nem írom le, hogy honnan idézem, de bizonyos mai magyar Bibliákban benne van.): „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.”

Mert vagy hitből van megmenekülés a haláltól, vagy az alamizsna ment meg a haláltól. Hitből, vagy cselekedetekből van a megmenekülés?

Ha pedig tele van a Biblia ilyen ellentmondásokkal, akkor ki mondja meg, hogy melyik a helyes? Egyáltalán hogyan mondhat Isten ellent önmagának? Ha pedig ez nem tőle van, akkor marad az emberi magyarázat, amelyről Jakab azt mondja: Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, lelki és démoni. (Jak 3,15)

3. A modern Bibliák azt hangsúlyozzák, hogy „nem lehet tudni”, hogy eredetileg mit írtak le az apostolok. Ezért szerepel sok lábjegyzetben a változatokra való utalás. Hangsúlyozzák a Biblia emberi eredetét, és ezáltal esendőségét. Itt a blogon sokszor foglalkoztam már a témával, hogy a modern szövegkritika állításai mind feltételezésen alapulnak. De aki nem jár ennek utána, és elhiszi, amit mondanak, akkor abban a személyben kétséget támaszt az iránt, hogy valóban Isten adta-e nekünk a Bibliát, ha az tele van emberi hibákkal. De ez közel sincs így.

Az Újszövetség kulcsfontosságú ebből a szempontból, mert az tesz bizonyságot a Megváltóról, Jézus Krisztusról. Ezért is kíséri ilyen nagy figyelem a szövegét. Ebből tudjuk meg, hogy minden prófécia, amely a megváltót előre jelezte, azok Jézus személyében beteljesedtek. Ezért elsősorban az újszövetségi eltéréseket fogom csoportba szedve bemutatni, hogy lássuk, hogy egész tanításokat és sok esetben tanokat lehet az eltérésekre alapozni. Az összehasonlításhoz a gyülekezetek közötti összefogással készült, a Kálvin Kiadó által kiadott, Revideált Új Fordítást (RÚF); és a 2003-as kiadású Egyszerű Fordítást (EFO) fogom elsősorban használni, mint a két legelterjedtebb protestáns Bibliát. Ezeket a „régi” Károli (1908) Biblián alapuló, mai nyelvezettel a reformkori szövegekhez legközelebb álló, most készülő Váradi-Károli Bibliában szereplő igékkel állítom párba. De mindenkit buzdítok arr,a hogy nézzen utána maga ezeknek. Annyiban könnyű a dolgom, hogy amit állítok, azt mindenki le tudja ellenőrizni, mert „meg van írva”.

Jézus Istensége

Több igehely egyértelmű kijelentést ad arról, hogy Jézus személyében maga Isten jött el, és Ő valósággal Isten. Ezt a mai Bibliákban sok igehely gyengíti és erősíti Jézus emberi mívoltát. Ezek közül az igék közül mutatok be néhányat.

Jn.3,13

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. (Jn 3,13) Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. (Jn 3,13)  

A RÚF, az EFO, a Revideált Károli (REV), a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség és a katolikus Káldi Nova Vulgata (KNB) sem tartalmazza az „aki a mennyben van” kifejezést.

Probléma: Ha ez nem áll ott, akkor azt hangsúlyozza, hogy Jézus ember, aki bár a mennyből érkezett, de most ember. Amennyiben ott áll a hiányzó rész, akkor egyértelművé teszi, hogy Jézus bár most itt emberi testben közöttünk jár, de Ő a mennyben van! Egyenlő Istennel, mivel egyszerre van jelen a földön és a mennyben. Erre csak Isten képes, senki más! Ennek a szakasznak az elhagyása rombolja Jézus Istenségét.

1Tim.3,16

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, prédikáltatott a pogányoknak, hittek benne e világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16) Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus Szent Isván Társulat (SZIT) Bibliája és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „aki megjelent testben”.

Probléma: A létező görög kéziratok 98,5%-ában ebben a versben „Isten” áll. Egyrészről, ha itt nem ez a szó áll, akkor miért olyan nagy titka az Istennek, hogy egy ember megszületik emberi testben. Másrészről ha nem az Isten szó áll itt, akkor elveszik Jézustól azt az igen erős kijelentést, hogy Őbenne Isten született meg erre a földre emberi testben.

Jn.1,18

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18) Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

A RÚF, a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség, a katolikus KNB mind ugynazt írja, hogy „egyszülött Isten”. Az EFO 2003-as Újszövetség azt írja „egyetlen Fiú”, de 2015-ben ez már „egyszülött Fiú” lett. Az Új Világ fordítása a Jehova Tanúinak még tovább megy, és ott az isten szó kisbetűvel van írva, a gnosztikus tanoknak megfelelően.

Probléma: Ez az Ige azért probléma, mert Isten nem születik meg. Sokan azt mondják, hogy ez éppen erősíti Jézus Istenségét, de akkor meg azzal az a baj, hogy Jézus a földre születés során kapta volna az Istenségét, ami az jelentené, hogy nem öröktől fogva Isten, tehát nem lehetne része az Atyának.

Jn.6,69

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Jn 6,69) És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,69)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „Istennek Szentje”.

Probléma: Ez egy dupla bizonyság Jézus személyéről. Először is kijelenti Péter, hogy Ő a Krisztus. Másodszor kijelenti, hogy Jézus az élő Isten Fia. A korábbi igékkel együtt, ezek erős bizonyságot adnak arról, hogy Jézus valósággal Isten. Viszont ha itt is elvesszük az Isten Fiáról való kijelentést, akkor Jézusban könnyen egy szent emberrel találjuk magunkat szemben, és nem Isten Fiával. A két állítás viszont együtt egy komoly megerősítése annak, hogy Jézus a Krisztus, a messiás, és valóban Isten Fia.

Jel.1,8

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8) Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel 1,8)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Kiveszik Jézus szájából, amit mond, és az Atyának a szájába adják. Az Újszövetségben végig mint Úr szerepel Jézus, és a két személy (Isten és Úr) külön van választva (pl.: 1Kor.8,6; Ef.4,5-6; 2Kor.13,14;). Ezzel ismét elveszik Jézustól azt, hogy Ő az Atyával egyenlő, de két külön személyről van szó, az Atyáról és a Fiúról.

Jn.6,65

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És mondta: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva neki. (Jn 6,65) És így folytatta: “Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (Jn 6,65)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja. Csia Lajosnál, azt látjuk, hogy „Atyám”, ami azt jelentheti, hogy ő egy másik Nestle-Aland verziót használt, mint a többiek.

Probléma: Ezzel elveszik Jézusnak azt a kijelentését, hogy a mi mennyei Atyánk, az Ő Atyja, és Ő tőle született. Amikor itt járt, akkor ezt egyedül AZ Isten Fia mondhatta el magáról, senki más. Ha ezt a kijelentését általánossá teszik, hogy „az Atya” adja meg ezt az embereknek, akkor elveszik Jézus Istenségét, és Jézus emberi mívoltát hangsúlyozzák.

Ef.3,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9) és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers arról tesz bizonyságot, hogy az egész teremtés Jézuson keresztül keletkezett, ezért Ő előbb volt minden teremtett dolognál. Így összhangban van a Kol.1,16 verssel, amely ugyanerről tesz bizonyságot. A „Jézus Krisztus által” kifejezés elvételével azonban, kiveszik Jézust a teremtésből. Ismét azzal találjuk szembe magunkat, hogy Jézus Istenségét csorbítja ennek a résznek a hiánya.

Ef.3,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14) Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers bizonyságot tesz egyrészről arról, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. Másrészről pedig, hogy a mennyei Atya, a mindenség Ura, az Jézus Atyja. Ezzel megint elvesz egy erős bizonyságot arról, hogy Jézus isteni származású, Istentől született, ezért Isten.

Ezek mellet az igék mellet, több olyan van, ahol „Jézus” vagy az „Úr” kifejezés le van hagyva. Ezek felsorolva (50 db):

Máté: 8,29; 13,36; 13,51; 17,20; 23,8; 24,2; 28,6; Márk: 5,13; 11,14; 14,22; Lukács: 4,41 (krisztus); 7,22; 7,31; 9,57; 10,39; 23,42; Ap.Csel: 3,26; 7,30; 9,6; 9,29; 19,4; 19,10, 22,16; Róm: 1,16; 6,11; 14,6; 16,18; 1Kor: 5,4; 5,5; 15,47; 16,22; 2Kor: 4,6; 4,10; 5,18; Gal: 6,15, 6,17; Ef:3,9; 3,14; Kol.1,2; 1Thessz.1,1; 1Tim.1,1; 2Tim.4,22; Tit.1,4; Zsid.10,30; 1Pt.5,10; 1Pt.5,14; 2Jn.3; 2Jn.9; Jel.16,5; Jel.19,1;

Nem említve azt, hogy az EFO-ból 18 vers hiányzik, amelyek a RÚF-ban még lábjegyzetes magyarázattal benne vannak.

Remélem, hogy ezek a példák mindenki számára jól érzékeltették, hogy ezek a változtatások valóban érintik a Biblia lényegét, mégpedig a bizonyságát Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról, és Istenről.

Amit személyes tapasztalaton keresztül megfigyeltünk, az az, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Ha egy-egy vers teljesen más, mint ahogyan azt valaki megszokta, akkor könnyű észrevenni az eltéréseket. Ha azonban csak egy-egy szó van elhagyva, akkor azt nagyon nehéz felismerni, különösen akkor, ha több verset olvasunk egyben.

Az idők végén élünk, és ezekre az időkre az egyedüli hiteles útmutatónk a Biblia, vagyis Isten szava. Ezért nagyon fontos, hogy mi áll benne, és mit tekintünk annak. Akik Istenben hisznek, azoknak nem marad más kapaszkodójuk, mert az egész világ mást fog hírdetni, mint ami valójában meg van írva. Ezért álljon itt ismét egy idézet Watchmann Nee-től:

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”

Elérkezett az idők vége

Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez e világ idejének a vége elérkezett. (1Kor 10,11)

Megkaptuk azokat a kijelentéseket az Úrtól, amelyek most már egyértelműen mutatják, hogy valósággal elérkezett hozzánk az idők vége. Nem kell többé hitetlenkednünk, hogy valóban a végidőkben élünk-e, mert az Úr most már egyértelműen elmondta. Nem kell elrejtett kódokat és titkokat fejtenünk, nem kell eltűrnünk, hogy fejünköz vágják, hogy úgysem tudjuk, hogy mikor lesz meg, mert most már egyértelmű, hogy rövid időn belül ez a világ belép a Jelenések könyve eseményeinek a sűrűjébe.

De miért merem ezt kijelenteni? Mert az Úr szól. Nem csak itt nekünk, hanem mindenhol mindenkinek, aki az övé, aki figyel, keresi és kutatja az igazságot. Csak a sok hazugság és hitetlenség között az Ő egyértelmű kijelentése és vezetése kell, hogy az ember a valóságot lássa meg, és ne egy újabb hazugságot, vagy hitetést. Ezeknek az információknak két fő iránya van. Van az egyházon belül, és van egy irány az egyházon kívül. Az egyházon belüli kijelentéseket a Sátán megpróbálja hazugságként bemutatni, hogy azt senki se higgye el. Az egyházon kívülieket pedig arra használja, hogy a jövendőmondás legfőbb eszközeként, az embereket beleterelje egy számára meghatározott jövőbe, amelyet ha elhisznek, akkor az be is teljesedik rajtuk. A Jelenések könyvében meg van írva, hogy milyen lesz e világ vége. A mai magyar helyzetről is, és a világ végéről is sok ezoterikus, vagy okkult körben tudnak, mert a Sátán is ismeri valamilyen szinten a jövőt. Természetesen nem úgy, ahogyan az Úr. Az utóbbi időszakban komolyan az Úr elé álltam, és megkérdeztem, hogy hogyan lehetséges az, hogy amiről mi, az övéi, csak most kapunk konkrét kijelentést, az okkult körökben már kb. tíz éve ismert (a közvetlen előttünk álló magyarországi eseményekről). Azt a választ adta, hogy Ő a jövőt csak akkor mondja meg, amikor figyelmeztetni akar. Egyébként Ő konkrét időpontot sohasem mond, hogy az emberek ne tegyék fel a kezüket, és ne mondjanak le az életükről azzal a felkiáltással, hogy az már akkor úgyis meg fog történni. Az a Sátán eszköze, hogy reménytelennek mutassa a helyzetet, és akiknek a jövendőt mondják, azok azt higgyék, hogy az megváltozhatatlan. Ezért nem mondja meg az Úr az övéinek előre, hogy pontosan mi és mikor fog történni.

A legutóbbi kijelentések, amelyekről itt a blogon is írtam, viszont most már olyan kijelentések az Úrtól, amelyről bizonyosak lehetünk, hogy valóban az Úr mondta, és teljes összhangban van a Bibliával, és az ellenség kijelentéseivel is. DE! De az Úr még mindig adott esélyt mindenkinek a megtérésre, ezáltal – csúnyán mondva – „a változtatás jogát fenntartva”.  Ezalatt nem azt értem, hogy nem ezek az események fognak bekövetkezni, mert azok megegyeznek a Bibliával, tehát azok már eleve meg voltak határozva. Hanem a bekövetkezés módja és ideje még függ a cselekedeteinktől. Ezt nagyon jól példázza az a helyzet, amikor Jézus elmondja, hogy Jeruzsálemben kő-kövön nem marad, de imádkozzanak, hogy a futásuk ne szombaton és ne télen legyen (Mt.24,20). Persze az Atya mindig is tudta, hogy mi, emberek mikor mit fogunk tenni, és ezért is jelentette ki mindezeket az apostolain keresztül. De nekünk, akik benne élünk, pontosan az határozza meg a cselekedeteinket, hogy még reménységgel kell ezeket a kijelentéseket kezelnünk, hogy lássuk, hogy még lehet és kell is valamit tenni az Úr kegyelméből.

Ne legyünk olyanok, mint Éli pap, aki egyszerűen megadta magát a kijelentésnek, és nem tért meg, nem könyörgött kegyelemért és nem tartott bűnbánatot (1Sám.3,18). Ezt akarja pontosan a Sátán is elérni azokkal a kijelentésekkel, amelyeket ő ad. Hogy az emberek azokat már elvégzett tényként kezeljék, és elhiggyék, hogy az úgy lesz. Mert ilyenkor az ember már „megadja magát a sorsnak”, és nem küzd az ellen. Azzal azonban, hogy elhiszi, a bekövetkezését is eléri. Az Úr kijelentései természetesen igazak, de ahogyan Éli pap is könyöröghetett volna az Úrnak, úgy nekünk is van még „szavunk” az Úr előtt. Ismét hangsúlyozom, hogy ezzel nem azt mondom, hogy ezek az események nem fognak bekövetkezni, hanem azt, hogy ne adjuk fel, és ne adjuk meg magunkat a helyzetnek. Keressük az Urat, alázatos és megtérő szívvel, és akkor meg fogja mondani, hogy még mit lehet tenni.

Már több olyan prófécia is van, amely azt mutatja, hogy elérkezett az idő, és valóban „nincs sok hátra”. Nézzünk meg most néhányat.

1. Júda ben Samuel rabbi 10 jubileumról szóló próféciája

Júda ben Samuel, az 1200-as években kapta ezt a próféciát Regensburgban. Elmondása szerint Illés próféta, jelent meg neki, és mutatott meg még sok más dolgot. Ezt a próféciát 1217 körül kaphatta (amennyire utána tudtam nézni). A prófécia szövege:

„Amikor az ottomán törökök elfoglalják Jeruzsálemet, akkor 8 jubileumon keresztül fognak majd uralkodni afölött. Ezek után a senki földjévé válik Jeruzsálem egy jubileumon keresztül. Ezután a 9. jubileumkor újra visszatér a zsidó nemzet tulajdonába. Ezután fog beköszönteni az utolsó idők messiási korszaka.”

(magyar fordítás: negyedik-dimenzió.eoldal.hu)

Ennek megfelelően:

1217-től 1517-ig, az első jubileumi periódus megkezdéséig 300 év telt el.

1517-től 1917-ig 8 jubileum, 400 év telt el.

1917-től 1967-ig egy jubileum, a senki földje.

1967-től 2017-kor a 9. jubileumkor visszatért a zsidó nemzet tulajdonába Jeruzsálem.

2017-től a messiási korszak veszi kezdetét.

A prófécia eddig pontosan beteljesedett. Ennek megfelelően, már nem lesz több jubileumi év, mielőtt az Úr visszajönne. Figyeljük meg, hogy eszerint a prófécia szerint sem tudhajuk meg a pontos idejét az Úr eljövetelének. Ahogyan a bevezetőben írtam, ezt nem fogja pontosan megmondani.

2. Malakiás próféciája a pápákról

Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak. Malakiás szerint a 112. pápa egyházfejedelemsége alatt jön el a világvége. Ebben a sorrendben a jelenleg regnáló és 2013. március 13-án megválasztott Ferenc a legutolsó pápa.

A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter, a szerk.) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja terelni nyáját. Ezután a hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli a népét.

E körül a prófécia körül van még egy nagyon érdekes tény. Az 1950-es években, Rene Thibault szerzetes, komolyan foglalkozott ezzel a próféciával, és ő számításokat végzett, hogy mikor kell az utolsó pápának hivatalba lépnie. És ő 2012-őt határozott meg. Ez nem esne egybe Ferenc pápa 2013-as megválasztásával, ha nem tudnánk, hogy Benedek pápa 2012-ben lemondott, de ezt nem hozták nyilvánosságra 2013-ig. És ő fogja átadni a helyét az Utolsó Római Császárnak, aki a Jelenések könyvében megírt hamis próféta lesz (Jel.13.fej.) Ajánlom a Nagy hitetés sorozat 4.részét, (https://www.youtube.com/watch?v=f4pqK3kpiZk), ahol ezt bővebben kifejtem.

3. Assisi szent Ferenc próféciája

Malakiás próféciájának végéhez kapcsolódik Assisi szent Ferenc próféciája 1225 környékéről, amelyet a halálos ágyán mondott el:


„Valaki, akit azon szorongattatás csúcspontján nem az egyházjog szerint választottak pápának, azon fog igyekezni, hogy eszességgel sokakba a tévedés halálos mérgét csöpögtesse. … Abban az időben néhány prédikátor az igazságot hallgatással betakarja, mások eltapossák és letagadják. Azok életvitelének szentsége, akik csak külsőleg vallják meg, nevetségessé válik, ami miatt az Úr Jézus Krisztus nekik nem méltó pásztorokat, hanem pusztítót fog küldeni.”

Ezek szerint az utolsó pápa át fogja adni a hatalmát, egy olyan uralkodónak, akit nem az egyházjog alapján választanak. Azért mondom, hogy át fogja adni a hatalmát, mert ha természetes módon mondana le, vagy bármilyen nem rendkívüli helyzetben, akkor az egyháznak volna rá ideje és módja, hogy rendes egyházjog szerint válasszon utódot. De ez a prófécia már előre vetíti a rendkívüli körülményeket.

4. A 90 éves norvég testvérnő próféciája

Ebből a próféciából csak egy elemet említek, amely az idők végével leginkább kapcsolatos:

„A szegény országokból az emberek Európába fognak majd áramlani. Skandináviába is sokan jönnek majd, és Norvégiába is. Annyira sokan, hogy az ott élő emberek már nem szeretik majd őket, és keményen fognak velük bánni. Majdnem úgy, mint ahogy a zsidókkal bántak a második világháború előtt. Aztán betelik a bűneink teljes mértéke.”

Könnyek gördültek le az idős hölgy arcán. „Én már nem látom meg ezeket, de te meg fogod látni. Aztán hirtelen Jézus visszajön,”

Ez a prófécia egybevág azzal, amit Sólyom Albert testvérünk kapott. A negyedik pontja sok olyan elemet tartalmaz, amit most már mi is tudunk. Mégpedig azt, hogy a föld nem lesz megművelhető, és a levegő is mérgező lesz. Ennek két oka is lesz, az egyik a nukleáris szennyeződés, amely a földrengések következtében is szennyezni fogja a környezetet, valamint a kitörő vulkáni gázok és hamu miatt is.

De ebben a próféciában is itt a figyelmeztetés, hogy amikor sok menekült özönlik Európába, akkor közel az Úr visszajövetele. Egy szakaszt kiemelnék még ebből a próféciából:

„A keresztényeknek az lesz a fontos, hogy sikeresek legyenek, hogy „valakik” legyenek, hogy anyagi javaik legyenek, olyan dolgaik, amelyeket Isten ily módon soha nem ígért meg nekünk. A templomok és imaházak egyre üresebbek lesznek. A prédikálás helyett ─ amihez pedig generációk óta hozzá vagyunk szokva, mint pl. ‘Vedd fel a keresztedet és kövesd Jézust’ ─ a szórakozás, művészet és kultúra fog egyre nagyobb mértékben bejönni a gyülekezetekbe, ahol pedig megtérésre és ébredésre kellene összegyülekezni. Mindez egyre nagyon mértékben fog majd jelentkezni közvetlenül Jézus visszajövetele előtt.”

Nem ezt látjuk magunk körül?

5. A „másik oldal” próféciái

Itt nem térek ki ezekre tételesen, mert nem akarom a környezetet rontani az azokban elhangzott szavakkal. Két dolgot azonban ezek kapcsán mindenkinek meg kell látnia:

1. Csak a Teremtő Isten tudta előre, hogy mi fog történni. Senki más nem látta előre az eseményeket. Ezért is írja az Ige, hogy a világ teremtetése előtt elpecsételte Jézust, és elrendeltetett az Ő áldozata (1Pét.1,20). Ezért minden a jövőre vonatkozó IGAZ kijelentés, csak Istentől származhat.

2. Csak Tőle tudhatja a sátáni sereg is az időket, és az eseményeket. Valamint azokból a kijelentésekből, amelyeket az Úr ad az övéinek. Ezeket Isten akarata ellenére nem tudhatta meg. Csak az Atya engedélyével tudhatta meg mindazt, amit tud. És már nagyon régóta tudja, hogy körülbelül mikor jön el az idők vége.

Ezt szükségesnek tartottam elmondani, mielőtt néhány ilyen kijelentést megemlítek.

Szóval, már az ókorból van sok népnek olyan próféciája, amely nagyon sok a Bibliához hasonló végidő kijelentést tartalmaz, csak éppen az antikrisztus eljövetelével kapcsolatban. Nem csoda, hiszen azok sugalmazója éppen a maga útját készíti elő velük. Egyik ilyen prófécia, a Küméi Szibilla jóslata, amely „beszivárgott” a katolikus egyházba is, és annak mentén még ma is várják az isteni eredetű gyermeket, akit megtesznek majd uralkodónak. De ugyanígy, a zsidók is várják még a messiást, hiszen ők sem fogadták el Jézust messiásnak.

Ahogyan ezt a témát több oldalról kifejtettem a Youtube csatornámon megtekinthető Nagy Hitetés filmben illetve az 1-4. részekben, ezek a nem keresztény körök is „mostanság” várják az isteneik visszajövetelét, és az időt 2012-re „lőtték be”.

És itt az Úr megint adott nekünk egy fontos információt:

az első rengés után fog lelepleződni, megjelenni a fenevad (video – 14:16 percnél;)

A Magyarországot sújtó ítélet első földrengése után fog lelepleződni a fenevad, aki a világ megmentőjének szerepében fog tetszelegni. Az ő megjelenését még Pál apostol is a thesszalonikaiakhoz írt levelében a végső időkre teszi, ahogyan a Jelenések könyvének 13. fejezete is. Pál apostolnak meg volt a Jelenések könyvének kijelentéseinek nagy része, ezért a leveleiben elszórva nagyon sok a Jelenések könyvével egybehangzó állítást tesz.

Ezzel Isten visszaigazolta, hogy ezek az információk az idők végéről, csakis Tőle származhattak.

A nemzedékek kérdése

Ha szeretnénk a nemzedékek kérdését körbejárni, akkor az egyik nagyon jó kiindulópont a zsidó nép kivonulásának története.

E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. (4Móz 14,29-30)

E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; (5Móz 1,35)

Ezekből az igékből azt látjuk, hogy a húsz év felettieket számlálták meg Izrael népéből, és ők nem mehettek be engedetlenség miatt. Ahhoz, hogy elmúljon az ő nemzetségük, ahhoz negyven év kellett a pusztában.

De amikor Jézus az utolsó idők jeleiről beszél, és Jeruzsálem pusztulásáról, akkor is azt mondja, hogy nem múlik el az a nemzetség, amíg mindazok meglesznek (Mt.24,34). Krisztus megfeszítése kb. 30-33 között volt, és Titus Jeruzsálemet 70-ben pusztította el. Ismét ezzel a negyven évvel találkozunk.

A mostani prófétai üzenet ezzel teljesen összhangban van Júda ben Sámuel 1217-ből származó próféciájával, és a vizsgált többi „nagy” próféciával, amelyek azt mondják, hogy itt az idők vége. Amennyiben nem lesz már több jubileum, és az a nemzedék nem múlik el, amelyik a mostani próféciát hallotta, akkor maximum – hangsúlyozom maximum – 2068 előtt megtörténik az Úr második visszajövetele, amely a hatodik pecsét idejében lesz. A prófécia szerint, az első Magyarországot sújtó földrengés előtt el fogja vinni az övéit, vagyis meg fog történni az első elragadtatás. Onnantól pedig igen fel fognak gyorsulni az események, ha legkésőbb 2068-ra a Jelenések könyvének nagy része be fog teljesedni.

Valósággal olyan idők kapujában állunk, amilyenek a világ teremtése óta nem voltak. Ezekre az időkre csak Isten Igéjéből lehet felkészülni, a Szent Szellem támogatásával. Minden úgy fog történni, ahogyan Noé idejében történt. Akkor Noé százhúsz évig hírdette a világ végét, és a megmenekülők számából látjuk, hogy hányan tértek meg: nulla. Noé és családja egyedül ment be a bárkába, senki sem hallgatott a szavukra. Reméljük, hogy most nem így lesz.

A világon a két legijesztőbb hazugságra figyelmeztet minket ez a pásztor is:

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába ment. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37-39)

Csak azt tudom most már mondani, amit Jézus is, és az apostolok is:

És ezt mondta: Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa. (Mt 3,2)

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. (ApCsel 2,38)

Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jel 21,7-8) Ha valaki még kételkedik, hogy az idők végén élünk, akkor megkérdezem, hogy milyen figyelmeztetés kell még?

A világvallás Bibliái – videó

A korábbi blog bejegyzésből most videó készült.

Tudjuk, hogy nem csak fordítási különbségek vannak a Bibliák között?
Amikor kézbe veszünk egy Bibliát, akkor tudjuk, hogy annak mi a háttere?
Tudjuk, hogy ma már ugyan úgy nincs különbség a katolikus és a protestáns Bibliák között, mint a reformáció előtt?

Tudatosan választjuk ki, hogy melyik Bibliát olvassuk?

A készülő világvallás előkészítői nem bízzák a véletlenre, hogy mi legyen benne, és mi ne legyen benne a Bibliában, Isten Igéjében.
https://www.youtube.com/watch?v=3plCYhV_cbo&t=2368s

A videó szövege itt olvasható:

A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal?

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”
Watchman Nee

Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni a „törvényszegés titkos bűnének”[i] valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[ii],

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.

A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[iii]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is munkálkodik Isten igéje ellen[iv].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv.

Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[v] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[vi], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[vii] Ezzel elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.

A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[viii].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[ix] néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as  oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv, mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.

Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia előszavában, 1590-ben:

„[…] De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, […]De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: […]Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. […]Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. […]”

De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.

A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai, amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek. Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.

Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák szövege közel 400 évig.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[x]. Ez az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott.

És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[xi] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[xii].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[xiii]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[xiv]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[xv]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[xvi] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen a mai korig.

Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[xvii]

A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[xviii]

Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[xix]

Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.

Krisztus Istenségéről:

Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[xx]

Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.

A megváltásról:

Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[xxi]

Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[xxii])

A pokolról és kárhozatról:

Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[xxiii]

Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá[xxiv] (talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[xxv]

Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”[xxvi]

Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől kapott kijelentésnek.

De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az alapító tagok között voltak.

„Két másik társaság …lett elindítva…úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak” neveznek…A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[xxvii]

Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen. 

Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió során:

– Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért használhatatlanok

– A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen kizárták őket a revízióból

– A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget, ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre

– A régebbi szöveg a jobb

– A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a másolók betoldásának bélyegezték

De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak erről.

„(12) Az elsődleges unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti szöveget adják vissza.” (Előszó – lxiv.oldal)

A sínai kódexről (א – ’alef’)

„Nagy részeket tartalmaz a Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó – xx.oldal)

A Vatikáni kódexről (B)

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó – xxvi.oldal)

A szabályok alkalmazásáról

„Ezeknek a kritikus szabályoknak az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek azóta kerültek napvilágra.” (Előszó – lxiv.oldal)

Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben. A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi, vagy  sokat másolt szövegek eleve hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:

„Nem kevésbé igaz, mint amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről származnak:”[xxviii]

Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus (C) és  Bezae (D). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.

A Vatikáni kódex (Codex Vaticanus B)

A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle. Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.

A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban 1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.

„A legfrissebb értekezés, amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem publikálták.”[xxix]

Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.

A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.

A Sínai kódex (Codex Sinaiticus א)

A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből, és részeket az Ószövetségből is.

Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul meg van.

De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine Simonides, egy görög származású  paleografikus, azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában már akkor?

„Simonides kinyomtatott egy kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[xxx]

The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

„Simonides úgy tűnik, hogy beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library).[xxxi] Elliott p. 26

De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében, egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[xxxii]

Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás között is 3572 eltérés van.[xxxiii]

Egyik kódexnek sem ismert a pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:

„…Az egésznek az alapja egy csomó feltételezés; […] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles, ismert története […] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. […] Tischendorf maga sem volt képes kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. […] A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva…”[xxxiv] (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal)

És mégis hozzájuk, különösen a Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:

„Íme az oltár, amin durván feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: …ahol kiejtik kódex B nevét. […] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell adnia Kódex B-nek. (202.oldal) […azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán el is kell utasítani (202-5. oldal) – ha úgy találják, hogy ellentmondanak kódex B-nek! (171.odal).”[xxxv] – J.W. Burgon: The revision revised, 301.oldal

„Mindezt természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B abszolút kiválóságáról – amely” – Dr Hort saját szavaival elmondva (23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg semlegességében,  azzal, hogy valóban mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[xxxvi] – J.W.burgon – The revision revised, 396.oldal

Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.

Az Újszövetség görög revíziójának végeredményéről Westcott és Hort ezt mondta:

„… az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. […] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[xxxvii] [kiemelés hozzáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Ahogyan a Biblia mondja:

Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)

Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Ő volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz.[xxxviii] A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[xxxix]

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás, ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)

Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[xl]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót.

Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben…

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 – Váradi-Károli Biblia)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

vagy az 1Tim.3,16-ban

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 – Váradi-Károli Biblia)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:

És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4,3 – Váradi-Károli Biblia)

 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)

Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[xli] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[xlii]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[xliii] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[xliv] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[xlv]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[xlvi], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[xlvii]

Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[xlviii]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[xlix], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne vannak.

Amikor az Újszövetség pseudonymus[l] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[li]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[lii]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[liii]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ideadja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alapját.

Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28. kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies) görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.

A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II. vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az ökumenizmusra.

Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992 között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták, hogy megegyezzen a Novum Testamentum Graece-vel.

Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap” Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!

Nova-Vulgata

1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.

A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.

1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.

Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata, mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk, mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.

Bibliafordítások

A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:

„Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha — eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja — különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[liv]

A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a 2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.

32. […]„Mivel a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”

Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia olvasóját, nem Isten keresése felé.

38. […]Ha újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán; inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg puszta betűszerűségében.”

Ezzel utat nyit a betűtől elváló magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal, hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:

44. […] a fundamentalista olvasat által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit terjesztve. […]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták meg.

Nem a szellemi, vagyis értelmezett olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a fundamentalista olvasatnál.

46. […]II. János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.

A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.

De mi is ez a szövegkritika?

„A bibliakritika mint tudományág az újkor szülötte. […] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712) francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia – Biblikaritika)

A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy „helyes” szöveg helyreállításához.[lv]

Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott, és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a „dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a fordításokban.

„[a dinamikus megegyezés] a fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti fogadóké.”[lvi]

„Nida és Lawrence Venuti bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük, hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre – összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást, amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[lvii] (forrás:Wikipedia)

Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:

inkább túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont

Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének, hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés” fordítási elméletével összhangban ment végbe.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási irányelvekbe:

„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült Protestáns Bibliatársaságok között.


Megjegyzés:

1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.


2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”

                                                                           (forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)

A szövegről

„Új szövetség: A tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös erőfeszítésével jött létre.”

Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.

Az exegézis

„Egyes fordító bizottságok számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek, mert a különbségeket hangsúlyozza;”

Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség a katolikus és a protestáns értelmezések között.

A fordítók kiválasztásáról

„A fordítókat rendesen egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”

Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által képviselt szándéknak.

Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.

A világvallás mutatkozó jelei

A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.

De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)

Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)

Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.

Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény társadalomnak.

De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét lekicsinyítve.

1Jn.3,5

VKB — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Zsid.1,3

VKB — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

1Jn.4,3

VKB — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.

Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.

Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.

Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével

Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől

Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!

A magyarországi helyzet

A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[lviii], amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[lix] gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.

Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.

Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[lx].

Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek, és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.

A Váradi-Károli Biblia

Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes, és a sok változtatás, ­- ami többször volt hátrányára, mint előnyére, – indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.

Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[lxi], valamint a test és hús(test)[lxii] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

Jn.1,9

Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Váradi-Károli 2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.

Zsid.1,3

Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Váradi-Károli 2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz hittől való „szakadásig”[lxiii], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[lxiv], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek teljesen feledésbe.

Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)


[i] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne:

[ii] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[iii] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[iv] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[v] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[vi] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[vii] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[viii] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[ix] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[x] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[xi] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[xii] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[xiii] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[xiv] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[xv] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[xvi] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[xvii] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[xviii] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[xix] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[xx] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[xxi] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[xxii] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[xxiii] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[xxiv] Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. (Mrk 9,44)

[xxv] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[xxvi] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[xxvii] “Two other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.’ The object was to collect and classify authenticated instances of what are now called ‘psychical phenomena’…the ‘Bogie Club’ as scoffers called it, aroused a certain amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon.” 21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan & Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.

[xxviii] „Scrivener (Introduction, p. 453)) […] ‘ It is no least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317

[xxix] „The latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. – The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet

[xxx] “Simonides also printed an edition of the entire text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date is 1843, and the place of publication Smyrna.” – The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

[xxxi] Simonides seems to have spoken about the date of Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p. 26

[xxxii] Tischendorf levele: Alexandria, 17 January 1859 p. 281

The Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on to his goal.

[xxxiii] Nestle, Eberhard (1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New Testament. William Edie (trans). New York: G.P. Putnam’s Sons. p. 20.

According to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh edition in 3,572 places.

[xxxiv] „… the grand foundation of the whole is a bundle of conjenctures…” „None of these codices have a continuous, authentic, known history…” „This charge is eminently true concerning the age which they are pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most venerable…” „… the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No documentary external evidence exists as to the names of the copyists who transcribed them…” „… the date, or the place of their writing.” „Nobody knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been there…” „… Tischendorf himself was unable to trace the presence of his favourite codex, in the monastery of St. Catherine…” „… by external witnesses higher than the twelfth century…” „Their early date is confessedly assigned then by conjecture…” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal

[xxxv] „Behold then the altar at which Copies, Fathers, Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt, resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where the name has been pronounced of–codex B. One is reminded of an enigmatical epitaph on the floor of the Chapel of St. John’s College, ‘ Verbum non amplius-Fisher’ ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ‘ requires critical sifting ‘ (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be found to contradict Cod. B ! ‘B very far exceeds all other documents in neutrality of Text.’—(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.

[xxxvi] „All this is followed, of course, by the weak fable of the ‘Neutral’ Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is ” stated in Dr. Hort’s own words :”(pp.23-4) ‘-viz . ” B very far exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or nearly always, neutral.” (The fact being that codex B is demonstrably one of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision revised, p.396

[xxxvii] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[xxxviii] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte – Stuttgart, 1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.

[xxxix] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated 1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex, against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day. According to its colophon, the codex was copied in Cairo[3  – Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). “The Leningrad Codex”. Librarian’s Lobby. Retrieved 13 October 2014.

[xl] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[xli] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlii] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[xliii] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[xliv] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlv] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[xlvi] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[xlvii] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[xlviii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[xlix] Luther antilegomenája 1522-ből.

[l] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[li] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[lii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[liii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[liv] http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=11#DV22

[lv] Biblical criticism, defined as the treatment of biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their original or “correct” readings. – forrás: wikipedia- biblical criticism

[lvi] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation in which the message of the original text has been so transported into the receptor language that the response of the receptor is essentially like that of the original receptors”. – Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible Translating, 200. Leiden: Brill.

[lvii] Nida and Lawrence Venuti have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first appear, with the translator having to look beyond the text itself to deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what words mean in a given context, but also recreates the impact of the original text within the limits of the translator’s own language system (forrás: Wikipedia)

[lviii] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[lix] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[lx] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[lxi] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxii]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxiii] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[lxiv] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)

A hústest fogalmának magyarázata

A hústest szó alkalmazása a Váradi-Károli Bibliában nem az első a Bibliák között. Vida Sándor fordításában, és Csia Lajosnál is megjelenik, bár ő teljesen helyesen a hús szót használja. Lényeges különbség van az egyszerű test szó és a hús, vagyis a hústest szó jelentése között, ezért fontos megértenünk a jelentését. A szó igazi jelentése hús, de a Váradi-Károli Bibliában a hústest kifejezést alkalmaztuk, hogy felismerhetőek legyenek azok az igehelyek, ahol korábban az egyszerű test szó állt. Ez a fajta megkülönböztetés jelen van a német és angol Bibliákban, a body és flesh, valamint a Leib és Fleisch szavakkal.

A magyar Bibliákban két-két szót fordítanak testként, melyek jelentése jelentősen eltér.

TEST

görög Soma (G4983), héber Govijja (H1472) jelentése:

1. Emberek és állatok teste
– halott test, vagy holttest
– az állatok élő teste

2. Égitestek

3. Emberek kis vagy nagyszámú testületbe való tömörülése, mintha egy család lennének; társadalmi, etikai, misztikus test, mint az Újszövetségben a gyülekezet

4. Valami, ami árnyékot vet, de maga tisztán elkülöníthető az árnyéktól

HÚS/HÚSTEST

görög Sarx (G4561), héber Bászár (H1320) jelentése:

1. Hús (az élő test lágy részei), mind az embernél, mind az állatnál

2. A test

– ember teste
– természetes vagy fizikai származásra használt, generáció vagy kapcsolat, egy természetes generációból született
– az ember érzéki természete, az „állati természet”
                – minden negatív szinezet nélkül
                – az állati természet vágyakozásai, amelyek bűnre visznek
                – az ember fizikai természete, amely ki van téve a szenvedésnek

3. Élő teremtmény (akinek húsból való teste van), legyen az ember vagy állat

4. A hús jelöli az ember földi természetét, amely nélkülözi az isteni befolyást, ezért elmerül a bűnben és ellenáll Istennek

Jól látható, hogy a test szó, az inkább az alakra, formára, megjelenésre vonatkozik, mint a megtestesülő dolog természetére. A hús, viszont inkább a fizikai megjelenés természetére utal.

Remek példa a test jelentésére a kérubok leírása Ezékielnél:

És ezek az ő orcáik. És szárnyaik felül kiterjesztve voltak, mindegyiknél két szárny összeért, kettő pedig fedezte testüket. (Ezék 1,11)

A kéruboknak szellemi testük van, mert ők szellemi lények. Ezért a testüket nem a hússal nevezi meg a Biblia, hanem a test szóval. De a test szót találjuk Jézus halála után is, amikor az Arimathiából való József elkérte Jézus halott testét:

Ez odamenve Pilátushoz, elkérte a Jézus testét. (Lk 23,52)

A lélek nélkül a test „csak” az emberi forma, alak, ezért ezzel fejezi ki a Biblia holttestet is.

Az ember kezdetben élő lélekként lett megalkotva (1Móz.2,7), és csak később lett a testi vágyait beteljesíteni akaró lélekké, vagyis hústestté, másként mondva hússá (1Móz.6,3). Kezdetben a bűnbe esett ember nem élt ilyen életet, ez csak Noé idejére teljesedett ki, amikor azt mondja az ige, hogy az ember szívének minden gondolata  kizárólag gonosz (1Móz.6,5).

Sajnos csak a szövegkörnyezetből látszik, hogy a hústestnek éppen melyik jelentését kell értenünk, ezért nézzük meg konkrét példákon keresztül, hogy mikor melyik jelentésével találkozunk.

1. Hús, a test lágy részei

Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van: (Róm 2,28)

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16)

És az Ige hústestté lett és lakott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14)

A felavatási kost pedig vedd, és főzd meg annak húsát szent helyen. (2Móz 29,31)

A körülmetélés egyértelműen a húson van végrehajtva külsőképpen. Krisztus is húsban született meg, nem más anyagban, és ebben a jelentésben elsősorban az anyag megjelenése a fontos, ahogyan a 2Móz 29,31-ben látjuk, ott szintén húsnak van fordítva.

Ma már fontos megjegyezni, hogy Jézus egy teljesen emberi testben (hús-vér testben) jött el. Az ige hússá lett, vagyis teljesen emberivé, anyagivá. Ezt támadja a gnosztikus és New Age irányzat. Ezért ez ma kulcsfontosságú az igazság szempontjából. (Erről szól egy korábbi irás: A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség)

2. Az egész test

Én vagyok az az élő kenyér, aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ életéért. (Jn 6,51)

Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55)

Minkét héber (bászár-govijja) és görög (sarx-soma) szó jelentheti a teljes emberi testet is, csak annyi a különbség, hogy a hús elsődleges jelentése nem az egész testre vonatkozik, hanem az anyagra. Jézus a tömegek előtt a hús (vagy hústest, ahogyan a Váradi-Károli Bibliában szerepel) kifejezést használja, de egyértelműen az Ő egész testére utal, mert amikor a tanítványokkal van együtt (Mt.26,26; Mrk 14,22; Lk.22,19), akkor a test szóval fejezi ki a mondanivalóját, és ott érthetjük meg, hogy Ő az egész testét odaadta váltságul miértünk. Ebben az esetben tehát a sarx  (hústest, a megjelenési forma anyaga) és a  soma (test, a megjelenési forma) jelentése megegyezik.  A tömegből akik ezt nem így értették, azok sokan mondták, hogy ez már kemény beszéd, és többen nem is követték tovább.

3. Az egész ember, mint élő teremtmény, a lélekkel együtt

Mert soha senki az ő tulajdon hústestét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók. Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy hústestté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Ef 5,29-32)

Ahogyan látjuk, az Ő testének vagyunk a tagjai, amely a test szó 3. jelentése, vagyis nem a hústestének, mert itt a test jelentése az emberek tömörülésére, társulására (egyház, házasság) vonatkozik. De az Ő húsából és csontjából valók vagyunk, mert a testvérei vagyunk Krisztusnak az újjászületés és az úrvacsora révén.

Mind a házasság példájában, mind Krisztus és az egyház példájában a teljes ember, vagyis az emberek testi-lelki egyesülése látható. Krisztus testében is, és a házasságban is fontos a lelki egyezőség, fontos, hogy ugyanazok legyenek a testi szövetséget alkotók lelki vágyai is, mert enélkül nem járhatnak egy úton (Ámós 3,3). Krisztus testében ez azt jelenti, hogy Krisztusnak, mint a fej vágyainak kell átjárnia az egész testét, vagyis a földi egyházát. Egyesülve vele az Ő vágyaiban, látásában, érzéseiben, céljaiban, munkájában, ítéleteiben, stb.

Hasonlóan a házastársaknál meglévő testi-lelki egyesüléshez, a parázna testi kapcsolat sem marad meg testi szinten, hanem a lélek is részt vesz benne.

Avagy nem tudjátok-e, hogy aki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy hústestté. (1Kor 6,16)

A paráznaság bűne ezért más, mint a többi bűn, mert abban az ember az egész lényével vesz részt, és emiatt egy kis része sem marad bűntelen.

4. A bűntől megrontott gyenge, ferde ember, elmerülve a bűnben

A hústest jelentései közül a bűntől megrontott gyenge ember a leggyakoribb előfordulás a Bibliában, abban az értelemben, hogy a lélek nem a szellemi dolgok felé fordul, hanem az anyagi világ felé, és a testnek (a földi tagjainknak) kívánságait akarja kielégíteni. Ebben a jelentésében mondhatjuk, hogy a hústest, a test (földi tagjaink) felé forduló lelket jelenti, és semmilyen anyagi tartalma nincs ebben a jelentésében. Csak a test és a hústest fogalmának a különválasztásával lehet megérteni helyesen a Róma levél üzenetét.

Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve. (Róm 7,14)

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Róm 7,18)

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de hústestemmel a bűn törvényének szolgálok. (Róm 7,25)

Hogy testben (soma, govijjá, body, Leib)  vagyunk, azzal szemben nem tehetünk semmit, mert ebbe az anyagi világba testben érkezünk és az anyagi létezésünkhöz szükségszerű, hogy anyagi testünk legyen. De ettől még nem kellene hústestinek lennünk, vagyis a lelkemnek nem kellene a testi kívánságokat kielégíteni. A hústestiség fő jellemzője, hogy a bűn szolgálata alatt van, ezért nincs a hústestben semmi jó, mert az nem az Isten dolgaira figyel, hanem az anyagiakra. Ha pedig azokra figyel, és azoknak szolgál, akkor a világ fejedelmének uralma alatt van és a bűnös test kívánságainak szolgál, semmiképpen sem Istennek. Ezért volt lehetetlen a törvénynek lelkiismeret szerint megváltoztatnia az embert, mert nem érinthette meg a belsőnket, a lelkünket, és nem tudta kezelni a hústest problémáját.

Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a hústest miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátva bűn hústestének hasonlóságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a hústestben. (Róm 8,3)

Mivel Jézus Istentől született, és nem volt meg benne a bukott természet, ezért jelenti ki a Szent Szellem, hogy „a bűn hústestének hasonlatosságában” jött el. Teljesen emberi lelke volt (1Tim.2,5), de bűntelen, vagyis Ő nem élt hústestben, ezért tudta megtenni, hogy nem a test kívánságait szolgálta ki, hanem az Atyának szolgált. Így tudta megtenni, hogy nem zavarta ha éppen nem evett (Jn.4.fej.), vagy éppen nem volt otthona (Lk.9,58, Mt.8,20). De még a tanítványok hústesti kívánságait sem volt hajlandó kielégíteni, mert a bűn a kívánságban van (Mrk 10,37). Ezért forog a Róma levél a kívánságok körül, és nem szükségletek körül. Éles különbség van a test szükségletei és kívánságai között. Az Úr ígéretet tesz azoknak, akik őt követik, hogy betölti a szükségleteiket (Mt.6,25-26; Lk.12,29-31; Zsolt.37,25). A kívánságban van a romlottság (2Pét.1,4; 2Pét.2,10) ebben a világban, ráadásul a világ kívánságai (hatalom, hírnév, gazdagság, stb.) és a földi tagjaink kívánságai (lustálkodás, tobzódás, kényelem keresés, stb.) tudják eltéríteni az embert az Úr követésétől.

Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)

Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk:

(Róm 8,12)

Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)

Ha a test (földi tagjaink) kívánságainak élünk, akkor az a halálra vezet, mert a hústest (a testi kívánságokra figyelő lélek) csak a test kívánságaira figyel, és nem törődik az isteni, szellemi dolgokkal. Ezért ha a testi kívánságoknak élünk, akkor meghalunk (Róm.8,13), mert annak vége bűn, és a bűn zsoldja halál. A Róm.8,13-ban látszik tisztán, hogy a test cselekedeteit kell megölnünk szellemmel, és nem a hústestet kell megölnünk, mert a test halott a bűn miatt. Ebből az igéből is látható, hogy a hústest jelentése nem az anyagra vonatkozik, hanem a test kivánságait kielégíteni vágyó lélekre, más szóval az óember.

Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)

Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjon tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban: (Róm 6,11-12)

Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. (Róm 2,29)

Elérve hitetek célját, a lélek üdvösségét. (1Pét 1,9)

A keresztségben nem a lélek hal meg, hanem az óember, vagyis a hústest. A test (soma, govijja, Body, Leib) már amúgy is halott a bűn miatt, mert akik igazak voltak, azok is meghaltak ebben a testben, hiába nem vétkeztek (Róm.5,14). A lelkünk mindvégig élő, és a hitünk célja is a lelkünk, vagyis a személyiségünk üdvössége (1Pét.1,9). Ezért metéli körül Isten a mi szívünket, hogy az többé ne legyen a test (földi tagjaink) kívánságainak rabságában, hanem szabad legyen arra, hogy ismét a Szellem vezetése felé forduljon, és a szellemen keresztül valósággal uralkodhassunk a test kívánságain. Nekünk magunknak kell elfordulnunk a test (földi tagjaink) kívánságaitól, ezért figyelmeztet bennünket az írás, hogy ne éljünk hústest szerint, mert azt továbbra is megtehetjük.

Sajnos sok mai Biblia levágja a Róm.8,1 vers végét, hogy kiknek nincs kárhoztatásuk Isten előtt. Ez ismét a világvallás felé vezető antikrisztusi propaganda egyik építőköve, hogy levegye az emberek válláról a bűntudatot, és meghagyja őket a bűnükben. De el kell fordulnunk a testi élettől, mert az nem lehet kedves Isten előtt (Mal.1,3).

Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8,1)

Pogányok az új ég és földön

És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé. (Jel 21,23-27)

És megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jött ki az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája volt, mely tizenkét gyümölcsöt termett, minden hónapban meghozva gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. (Jel 22,1-2)

Biztosan többen elgondolkodtunk már, hogy kik is lehetnek azok a pogányok, akik az új ég és föld alatt itt lesznek. Bizonyos, hogy nem az Új Jeruzsálem lakói lesznek, hanem kívül élnek majd a földön, de ott fognak élni. Az idézett versekből látszik, hogy az életük más lesz, mint azoknak, akik az Új Jeruzsálemben fognak élni Isten dicsőségében. De kik is lehetnek ők valójában, és hogyan lehet, hogy pogányok túlélik az ítéletet.

A kereszténységben több olyan felekezet létezik, ahol azt állítják, hogy nincs pokol. Ehhez még társul sok olyan vallás, ahol a szeretet istenéről nem tudják elképzelni, hogy bárkinek is szenvedést okozon, ezért nem egyeztethető össze a hitükkel egy olyan hely, ahol az emberek szenvednek a halál után. Sőt, az örök szenvedést is lehetetlennek tartják. Nézzük meg, hogy a Biblia mit mond erről. Kezdjük azzal, hogy mi történik a halál után a Biblia szerint, mert utána abból érthetjük meg az isteni ítéletet és az ítélet utáni helyzetet.

Az alvilág meztelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Jób 26,6)

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Jób 21,13)

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül. (Zsolt 30,4)

Az életnek útja felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzon a pokoltól, mely alá felé van. (Péld 15,24)

Az Ószövetségben a héber Seol, és az Újszövetségben a görög Hádész szó a halottak birodalmát jelenti, amelyet a Seol, sír, alvilág, pokol szavakkal ad vissza a Károli Biblia. A holtak birodalma kapcsán azért beszélünk alvilágról, mert a föld mélyén van.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat. És lett, amint elvégezte mind e beszédeket, meghasadt a föld alattuk. És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. (4Móz 16,30-33)

Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Fil 2,10)

A fordítási különbségekből is láthatjuk, hogy egy összetettebb helyről van szó, ahol egy részen szenvednek a halottak, ez a pokol, de más részen nyugalomban vannak. A mai kanonizált ószövetségi könyvekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy pontosan honnan lehet levezetni ezeket az elkülönült részeket, de ahogyan beszélnek róla, abból kikövetkeztethető a felosztás, illetve később Jézus példázatai egyértelművé teszik ezeket a határokat.

Miért is nem haltam meg fogantatásomkor; miért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem? Miért vettek fel engem térdre, és miért az emlőkre, hogy szopjam?! Mert most feküdnék és nyugodnék, aludnék és akkor nyugton pihenhetnék (Jób 3,11-13)

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén. (Dán 12,13)

Sámuel pedig mondta Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engem? És felelt Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel már nekem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondd nekem, mit kelljen cselekednem? (1Sám 28,15)

Mindhárom esetben egy igaz emberről szól az ige. Jób mindvégig küzdött az ő igazáért, és remélte, hogy a Seolban véget érnek a szenvedései, ott nyugalomban kivárhatja, amíg újra feljöhet onnan. Dánielről és Sámuelről is tudjuk, hogy igaz emberek voltak, ezért nekik a Seolban nem a szenvedés volt előkészítve, hanem a nyugalom. Mindannyian megmaradtak öntudatuknál, és nem tudattalanul élték meg az ott töltött időt, de ennek magyarázatával várjunk még.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, akik vétkeznek. (Jób 24,19)

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről. (Zsolt 9,18)

Kóré fentebb idézett története (4Móz 16,30-33) is, és ezek az igehelyek is azt mutatják, hogy a gonoszok jutnak a pokolba, ahol nem nyugalom van, hanem szenvedés. De mire is alapozzuk ezt a kijelentést, hiszen az idézett versekből ez nem látszik egyértelműen. Ennél a pontnál el kell hagynunk az Ószövetséget, és az Újszövetség segítségével kell tovább nyomoznunk.  Jézus egyik történetével, amely nem példázat, hanem egy történet!

Volt pedig egy gazdag ember, és öltözött bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozva: És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullottak a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljőve, nyalták az ő sebeit. Lett pedig, hogy meghalt a koldus, és vitetett az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemettetett. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban lévén, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltva, mondta: Atyám, Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Mondta pedig Ábrahám: Fiam, emlékezz meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötörtetsz. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innen ti hozzátok átmenni, nem mehetnek, sem azok onnan hozzánk át nem jöhetnek. Mondta pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Mondta neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. Amaz pedig mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. (Lk 16,19-31)

A történet nem úgy kezdődik, hogy az alvilág „hasonlatos” vagy „olyan mint”, hanem azzal a kijelentéssel, hogy „volt egy gazdag ember”. Jézus nem hazudott, ezért ennek megfelelően ez egy olyan történet, amely a valóságban is megtörtént. Ebből a történetből tudjuk meg, hogy az alvilágnak legalább két része van, a pokol és Ábrahám keble. Ez a két rész bár egymástól el van választva, de nincs átjárás és látják egymást. A pokolban láthatatlan lángokkal gyötrődnek, a másik részen pedig vígasztaltatnak. Mindannyian tudatuknál vannak, és emlékeznek a földi életükre, semmiképpen sem tudattalanok. Onnan egyedül senki nem jöhetett ki, de Isten kihozhat onnan bárkit.

Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Zsolt 68,19)

Ezért mondja az Írás: Fölmenve a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállt a föld alsóbb részeire? Aki leszállt, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) (Ef 4,8-10)

Jézus áldozata előtt nem volt lehetséges a mennybe kerülni, hanem csak az alvilágba lehetett jutni. Mert még nem volt valóságos váltsága az elkövetett bűnöknek, hanem csak elnézte az Úr azokat (Róm 3,25), mert lehetetlen, hogy az áldozati állatok eltöröljék a bűnt (Zsid 10,4), ezért az ószövetségi korban meghalt igazaknak is meg kellett várniuk Jézus áldozatát, hogy valóságos megbocsátást nyerjenek (Zsid.9,15). Az alatt a három nap alatt, amíg Jézus a sírban volt, lement a Seolba, de nem a pokolba, és kihozta onnan az igazakat, akik ott várakoztak. Jézus mennybemenetelét követően pedig már tudjuk, hogy akik Őbenne halnak meg, azok hozzá kerülnek a mennybe, (Fil 1,23). Szintén Jézustól tudjuk bizonyosan, hogy nem tudattalanul voltak a Seolban az igazak, hanem öntudattal, mert…

Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. (Jn 8,56)

Jézus pedig felelve, mondta nekik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, így szólva: Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákob Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (Mt 22,29-32)

Ábrahám örült, hogy Jézus megszületik erre a földre, de Izsákot és Jákobot is élőnek mondja, mivel Istennek mindenek élnek. De a Seol, vagy Hádész, még mindig befogadja azokat, akik Krisztuson kívül halnak meg, vagyis újjászületés nélkül. Ők az utolsó ítéletre fognak onnan „felkelni”.

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban laktok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! (Ézs 26,19)

És sokan azok közül, akik alszanak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. (Dán 12,2)

És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetik. (Jel 20,12-15)

Egyszer a halottak előjönnek majd az ítéletre, hogy számot adjanak a földi életük során véghezvitt cselekedeteikről. Ha megfigyeljük, akkor három helyről jönnek elő a halottak. Valószínű, hogy más helyen vannak azok, akik a halál fogságában vannak, mint akik a pokol markában vannak. A tengerben lévő halottak pedig a démonok, akikről Énok könyvéből értesülhetünk, hiszen ha az csupán helymeghatározás lenne, akkor a földnek, a tűznek, és minden másnak is ki kellene adnia a halottakat, ahol az emberek meghalhatnak. A halottak ítélete az, amely végül eldönti, hogy kinek mi lesz az örök sorsa.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd neki az igazak, mondva: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy meztelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelve a király, azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Mt 25,32-40)

Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg, (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincs, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, együtt bizonyságot téve arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.) Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. (Róm 2,12-16)

Jézus elmondja, hogy milyen cselekedetek engedik meg, hogy valaki benn maradjon az élet könyvében, és Pálon keresztül pedig elmondja a Szent Szellem, hogy miért számítanak be azok a jó cselekedetek az ítéletnél. Ismét megmutatkozik Isten hatalmas szerelme az ember iránt, mert szinte keresi az okot, hogy minél többen megmenekülhessenek a haláltól. Még ha Isten törvénye nélkül is élnek, de legalább az Úr gyermekei közül jót tesznek valakivel, akkor már beszámíttatik nekik. Bár nincs meg bennük az isteni élet, de mégis életet nyernek. Akik ebben az ítéleben meg tudnak állni, azok lesznek a pogányok az új földön. Nem lesz meg bennük az isteni élet, de lesz helyük a földön. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan éljük az életünket itt a földön, hiszen Jézusnak itt van joga megbocsátani a bűnöket (Mk 2,10), és nem a hitünk szerint fog megítélni, hanem a cselekedeteink szerint. Erre nagyon kell vigyáznunk, mert a hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2,20; Jak 2,26), és a halott hit nem fog senkit sem bevinni az Úr birodalmába, mert a halál után már nem munkálkodhatuk az üdvösségünkön.

Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedd; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy. (Préd 9,12)

Kell-e nekünk az Ószövetség?

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2Tim 3,16-17)

Gyakran kérdés, hogy a Biblia az egy kultúrtöténeti írás vagy valóban Isten szava. A hitetlenek körében ez csak egy nép vallásos irata, amely nem különbözik más népek hasonló irataitól. De nekünk, akik hiszünk Istenben és hisszük, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a mi megváltónk, nekünk valóban Isten szava. De akkor mint keresztények, akik elfogadjuk Jézus Istenségét, kell-e foglalkoznunk az Ószövetséggel, amely a zsidó népnek adatott. Sok művelődéstörténész, akik kereszténynek is vallják magukat, arra bíztatnak, hogy ne olvassuk az Ószövetséget, mert az teljesen más istenképet ad elénk, mint az Új Szövetség kegyelmes Istene. Hogyan lehet, hogy ez a két szövetség ilyen különböző istenképet fest elénk? Lehet, hogy mégis ugyanaz az Isten szerepel mindkét szövetségben?

Ha valaki azt állítja, hogy megismerte Istent Jézusban, mint megváltó és szerető Istent, akkor el kell hinnie, hogy Ő az, akinek mondja magát. Mindenek előtt azt kell elhinnie, hogy Ő valóban bűntelen életet élt, és emiatt adhatta magát váltságul sokak bűnéért, mert különben a saját bűneiért kellett volna meghalnia. Ha pedig bűntelen életet élt, akkor nem is hazudhatott. De honnan tudhatjuk, hogy amit leírtak róla, az úgy is volt?

Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. Ama vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek. (Jn 14,25-26)

Jézus maga mondja, hogy a beszédeket, amiket Ő mondott, azokat a Szent Szellem eszünkbe fogja juttatni. Ezért amit az apostolok írtak, az a Szent Szellem vezetése alatt íródott, és Ő mondta el Jézus szavait. Még azokat is, amelyeket egyedül, a tanítványok jelenléte nélkül szólt. Ennek megfelelően hitelesnek kell elfogadnunk, amit az Új Szövetségben olvasunk. Ráadásul nem csak Jézus tesz bizonyságot erről, hanem Pál is, ahogyan látjuk a bevezető igében. Két vagy három tanú vallomására pedig minden megáll (2Kor 13,1). Mit is mond Jézus az írásokról?

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; (Jn 5,39)

Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek? (Jn 5,46-47)

A farizeusok szemére veti, hogy olvassák ugyan az ószövetségi írásokat, de nem ismerik fel, hogy azok róla tesznek bizonyságot. Ezzel Jézus elismeri, hogy a Messiásra vonatkozó részek mind róla szólnak, és már Mózestől kezdődően szerepel a kijelentés az írásokban. Ezzel nem csak azt árulja el számunkra, hogy megtalálható az Ószövetségben, hanem azt is igazolja, hogy azok az írások Istentől ihletettek, mert Ő valóban betölti a róla szóló próféciákat. De Jézus még konkrétabban állást foglal az Ószövetség írásai mellett.

Naponta nálatok voltam, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. (Mrk 14,49)

Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. (Lk 21,22)

Jézus ismerte az írásokat, és tudta, hogy az élete be fogja teljesíteni az írásokat. Máté evangéliuma, amely a zsidóknak tett bizonyságot Jézusról, sokszor a történetekhez odateszi a próféciát is, amely azzal az eseménnyel beteljesedett. Csak néhány példa:

És ott volt egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. (Mt 2,15)

Hogy beteljesedjen, amit Ésaiás próféta mondott, így szólva: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Mt 8,17)

Hogy beteljesedjen amit a próféta szólt, mondva: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve voltak. (Mt 13,35)

Ezek az igehelyek nem csak azt bizonyítják, hogy az Ószövetség ígéretei Jézussal beteljesedtek, hanem az isteni ihletettségről is, hiszen ha valaki azt állítja magáról, hogy Ő az Isten fia, és az élete bizonyság erről, akkor akik korábban róla prófétáltak, azoknak is Istenből kellett szólniuk. Jézus halála után már „könnyű” meglátni az istenségét, de ezek az írások még mind a feltámadása előtti cselekedeteiről szólnak, amikor még mindez kérdéses lehetett volna. Ma már ismerjük a nevének és szavainak erejét, de a születése előtt írt próféciák csak kijelentés útján tudhatták meg mindezeket a Szent Szellemtől.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor 2,10)

Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az előbb megírtam röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: (Ef 3,3-5)

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; Azért, hogy megismertettessen most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, (Ef 3,9-10)

Még a mennyei fejedelemségek sem tudhatták meg közvetlenül Istentől, hogy kicsoda Jézus, és mi az Atya közös terve Jézussal, hanem csak embereknek jelentetett ki a Szent Szellem által. Ebből is láthatjuk, hogy az ember mennyire különleges helyen van Istennél. Egyedül az ember képes az Istennel eggyé válni, és a szellemen keresztül bensőséges kapcsolatban lenni az Atyával. Ez egészen csodálatos!

De Jézus még messzebbre megy az Ószövetség hitelességét tekintve. Nem csak a róla szóló próféciákat akarta teljesíteni azáltal, hogy megélte azokat, hanem konkrétan állást foglal az írásokról.

Felelt nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde lett (és az írás fel nem bontható), (Jn 10,34-35)

Idézi a 82. zsoltárt, és meg sem kérdőjelezi azt, ami ott van megírva. Ma már ugye próbálják lágyítani ezt a részt, azzal, hogy ott nem kifejezetten istenek szerepelnek, hanem bírák és vének. De Jézus maga mondja el nekünk, hogy ott bizony istenek szerepelnek. Ezzel megerősít egy másik igen fontos tényt is, mégpedig azt, hogy a népek felett igenis szellemi fejedelemségek és hatalmasságok állnak, akik Isten fiai, vagyis angyalok. És még egy fontos kijelentést tesz: „az írás fel nem bontható”. Ezzel elmondja, hogy ami meg van írva, az úgy ahogy van Istentől van, és meg sem kérdőjelezi az írások hitelességét. Még azt sem kérdőjelezi meg, hogy amikor Isten szavát idézi a zsoltár, akkor azt hitelesen teszi. Egyébként is úgy tanított, hogy az írások mély ismeretéről tett bizonyságot, de mivel Ő Szent Szellemtől teljesen átitatva értelmezte, ezért magyarázhatta azokat hatalommal (Mk 1,22; Mt 7,29). Máshol pedig az egész ma Ószövetségnek ismert gyűjteményről tesz bizonyságot:

Hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. (Mt 23,35)

Zakariás a 2Krónika 24. fejezetében szerepel. A zsidó Ószövetség ugyanazokból az írásokból áll, mint a keresztény, csak a sorrend más. Ott a Krónikák könyvei állnak a végén, nem úgy mint a mi keresztény Bibliánkban Malakiás. Ezzel a kijelentésével Jézus az összes, ma Ószövetségként ismert írásról bizonyságot tesz, kivétel nélkül.

De ha ennyi bizonyság valakinek nem lenne elég, akkor nézzünk meg egy másik személyt, aki bizonyságot tesz az Ószövetség írásainak isteni eredetéről. Jézus párbeszédbe elegyedik valakivel, aki először neki idézi az írást, majd erre Jézus is idézettel válaszol:

Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; (Lk 4,10)

Mondta neki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. (Mt 4,7)

Felelve pedig Jézus, mondta neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. (Lk 4,8)

A Sátán maga idézi az írásokat, és Jézus is az írásokkal válaszol neki. Amit ebből meg kell látnunk az az, hogy még a Sátán sem vonja kétségbe az írások hitelességét, forrását és erejét! Amikor Jézus az írásokból válaszol neki, akkor arra nem tud mit mondani. Isten igéje elnémítja az Sátánt! Ezzel bizonyságot tesz róla a Sátán, hogy az 5Mózes isteni ihletettségű. Nem csak Jézus neve készteti visszavonulásra, hanem a teljes írás. Mivel Istentől származik, ezért hiteles és erő árad ki belőle amikor a szánkra vesszük. Ezért kell mindannyiunknak forgatni Isten igéjét, mert ez az egyetlen támadófegyverünk a Sátán minden erőivel szemben, amikor idézzük az írásokat.

a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: (Ef 6,17)

Isten beszéde megáll minden körülmények között. hisszük, hogy ezért is kellett a Váradi-Károli Bibliának elkészülnie, hogy az egyetlen „mérőzsinórunk” hiteles maradhasson, minden modern lágyítás nélküli, a korszellemtől mentes legyen.

Mindezek fényében van még egy dolog, amelyet az írások tisztáznak. Ez pedig Jézus származása. Magyarországon kedvelt eljátszani a gondolattal, hogy Jézus magyar, jobban mondva párthus lehetett. De a Biblia mást mond. Itt most nem is Jézus családfájára hivatkoznék, bár mivel azok is részei az írásoknak, ezért mindenképpen igazak, hanem Jézus szavaira, Akit ez a mozgalom is igaznak és Isten Fiának mond.

Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. (Jn 4,22) [saját kiemelés]

Jézus ezzel kimondja, hogy Ő mint a mi megváltónk, zsidó. Ezt nem tudom, hogy hogyan lehet másképp magyarázni. Ahogyan láttuk, az igazmondó Isten Fia, maga tesz bizonyságot az Ószövetség hitelességéről is. Ezért nagy kárt okoz az, aki az Ószövetség olvasásától távol tartja az embereket. Ha már Lukács (Filem.24; Kol 4,4; 2Tim 4,11) kivételével, aki egy zsidó ember közelében ismerkedett meg az evangéliummal, más népen keresztül Isten nem tudósít Jézusról, és Jézus bizonyságot tesz az Ószövetségről — hangsúlyoznám, hogy más, idegen írásról nem tesz bizonyságot — akkor jobban tesszük, ha mi is elfogadjuk, mint Isten szavának hiteles gyűjteményét.

Az Úr adjon mindnyájunknak kijelentéseket belőle gazdagon!

Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pét 1,20-21)

Az egész törvény szellemi

Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a bűn alá rekesztve. (Róm 7,14)

Amikor olvassuk az ószövetségi törvényeket, akkor sokszor elgondolkodunk, hogy miért is vannak ennyire precízen leírva az eljárások. Miért vannak egyes állatok a tiszták, és mások a tisztátalanok közé sorolva. A kulcsot a Róma levélben találjuk, ahol a Szent Szellem elárulja, hogy a törvény szellemi, vagyis amit a törvény testi betegségekkel és állatokkal ír le, az nekünk az Új Szövetségben már szellemi jelentéssel bír.

Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; (Zsid 10,1)

Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. (Kol 2,17)

A törvényben leírt szertartások és áldozatok szimbolikus jelentéssel bírnak, és nem önmagukban a tényleges cselekmények számítanak. Ezért kell mögé néznünk az ott leírtaknak, mert Krisztusban is ugyanolyan jelentőséggel bírnak. A törvényben nem maga a szövetség, vagy annak szimbóluma van meg, hanem a szövetség megtartásának feltételei. Egy szövetségbe mindkét fél beviszi mindenét fenntartás nélkül, ezért az Úr úgy tekint erre, mint egy halálig tartó házassági szövetségre. Ezt Ő nyiltan ki is mondja, hogy „férjük maradtam”(Jer.31,32). Ahogyan olvasunk az igében a házastársak viszonyáról, úgy képzeljük el az Úrral való életünk szövetségét is. Ő a legdrágábbat adta azokért, akik szövetségre lépnek Vele, ezért semmit nem tart vissza tőlük (Róm.8,32), és ezt várja el a szövetségesétől is.

Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; (Ef 5,22-25)

Az Úr szempontjából a szövetség mindig ugyanazt jelentette, mindegy hogy Krisztus előtt vagy után keletkezik a szövetségi viszony. Mi, pogányok, ugyanúgy az Úr népének részei vagyunk, mint a zsidó nép az Ószövetség idején. Úgy várja el az Úr az engedelmességet, hogy Ő közben az életét adja értünk. Egyszer megáldozta magát a Golgota keresztjén, és azóta naponta közbenjár és harcol értünk, hogy valamiképpen el ne vesszünk. Mit jelentene ez mást, mint hogy folyamatosan odaáldozza magát, más szóval szolgál értünk. A törvények az ószövetség idején nem magyarázták el a szellemi világ jellemzőit és működését, mert Krisztus előtt a Szent Szellem még nem tudta az embereket belülről átváltoztatni és tanítani (Jn.14,26; 1Jn.2,27). Ezért csak annyit tehetett, hogy aki betartotta, az élt általa (3Móz.18,5).

Mivel mi emberek nem ismerjük teljeskörűen a szellemvilág működését, ezért hogy minket védjen, a törvényekben az Úr lefektette a biztonságos és tiszta élethez vezető út szabályait. Emiatt ne csak a testi szabályokat lássuk benne, hanem a szellemi részét is próbáljuk meg megérteni.

Például az emberölés sem csak egy cselekedetben elkövetett bűn, hanem igen jelentős szellemi háttere van az elkövetőre nézve, amelyet Jézus mutatott meg. Nem magasabb szintre emelte a törvényt, hanem felfedte annak teljes szellemi mélységét és hátterét (Mt.5,21-22), megmutatva, hogy a lélek károsodása nélkül nem lehet bűnt elkövetni. Mielőtt eljutunk a cselekedetig, a szívünkben már meg van a döntés (Mt.12,34-35; 15,18-19), amelyből tisztán látszik, hogy milyen indulattal rendelkezünk. Mindennek szellemi következményei vannak, ezért nem lehet „csak úgy” megtenni semmit. El kell felejteni azokat a mondatokat, hogy „csináljuk, mert nincs abban semmi” vagy „mi bajunk lehet belőle”. Ezután a kis bevezető után nézzük meg a törvényeket közelebbről.

A vétekért való áldozatoknál egyértelműen látszik a vér bemutatásának helyéből, és az áldozati állatból, hogy kinek mekkora súlyú a vétke.

Ha a felkent pap vétkezik, a népnek romlására: hozzon az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy tulkot, fiatal ép marhát az Úrnak bűnáldozatul. (3Móz 4,3) [saját kiemelés]

Hogyha pedig az Izrael fiainak egész közönsége megtéved, és a gyülekezet előtt rejtve marad e dolog; és valami olyat cselekszenek az Úrnak valamelyik parancsolata ellen, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnösökké lesznek: Mikor kitudódik a bűn, amelyet elkövettek: akkor áldozzon a gyülekezet egy tulkot, fiatal marhát a bűnért, és vigye azt a gyülekezetnek sátra elé. (3Móz 4,13-14) [saját kiemelés]

Ha fejedelem vétkezik, és cselekszik valamit az Úrnak, az ő Istenének parancsolata ellen, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz tévedésből: Ha tudtára esik neki a bűne, amelyet elkövetett, akkor vigyen áldozatul egy ép kecskebakot, (3Móz 4,22-23) [saját kiemelés]

Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolata ellen olyat cselekszik, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz; Ha tudtára esik neki az ő bűne, amelyet elkövetett: vigyen áldozatul az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy ép nőstény kecskét. (3Móz 4,27-28) [saját kiemelés]

A pap vétke a legsúlyosabb, mert akkor ő már nem tud közbenjárni Istennél. Nélküle megszűnik a közbenjárás a bűnösökért, és az Úr nem tud kegyelmet gyakorolni. Ezért volt Mózes vétke a versengés vizénél súlyosabb Áron vétkénél, mert bár ő nem volt pap, de ő vezette a népet, és még a papságot is rajta keresztül „helyezte hivatalába” az Úr. Sokszor ő járt közben a népért, és ért el kegyelmet az Úrnál. A pap vétke után az egész népé következik, majd a fejedelmeké és végül az „egyszerű” halandóké. Az áldozati állatok értékéből is látjuk, hogy mekkora „jóvátétel” kell egy-egy vétek elsimítására. Szellemileg ez azt mondja nekünk, hogy ha az Úr embere vétkezik, akkor elválasztja  az egész népet az Úrral való közösségtől, mivel nem tud az Úr elé járulni és közbenjárni.  Ma mindnyájan Krisztusban vagyunk, és Ő mindenkit papnak hívott el (1Pét.2,9). Ezért ha ma valaki a vétkei miatt el van választva az Úrtól és úgy tanít, akkor olyan lesz, mint a farizeusok vagy egy bűnös pap, aki nem élte meg azt, amit tanított. Ezért annak súlyosabb ítélete lesz, mint annak, akit rosszra tanítantak és emiatt nem képes úgy élni, ahogyan kellene (Mt.23,3). Ezért feddte meg Jézus is, és Keresztelő János is kíméletlenül a farizeusokat és az írástudókat, mivel ők maguk nem tudtak az Úr elé járulni, a népnek sem tudtak az Úrtól jövő tiszta tanítást adni.

De jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. (Mt 23,13)

Mondta nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad. (Jn 9,41)

Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lesz. (Jak 3,1)

Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)

A vér bemutatásának helye is a vétek súlyát mutatja. Míg a pap, vagy az egész nép vétkéért való áldozat véréből be kellett vinni a szentélybe, és ott a szentek szentje előtti függönyre kellett hinteni, addig a többiek áldozatának vérét az oltárra kellett kenni. Minden vétkünk nagy súllyal nehezedik ránk, és csak az Úr áldozatán keresztül, közvetlenül  elé járulva tudjuk annak bocsánatát kérni. Az ilyen bűnbánati imákkal és könyörgéssel el kell jutnunk a „szentek szentjébe”, az Atya elé, amelyet Jézus véréből beszélve tudunk megtenni tiszta szívvel.

A két vesét is, és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, és a májon lévő hártyát a vesékkel együtt vegye el, (3Móz 4,9) [saját kiemelés]

Le kellett szedni a májon lévő hártyát. Ez azt jelképezi, hogy semmivel ne takarjuk el az indulatainkat, hanem őszinte szívvel járuljunk az Úr elé. Ne szépítsük a viselt dolgainkat, és ne akarjuk takargatni előtte azt, ami igazán a szívünkben van! Ha nem vagyunk őszinték, akkor hazudunk Neki.

Hasonlóan szellemiek a fekéllyel, poklossággal kapcsolatos szabályok (3Móz.13.-14.fejezetek). Az egyes testrészek az élet egy-egy területét szimbolizálják, bemutatva, hogy az életünk minden területére érvényesek ezek a szabályok. Szellemi értelemben, amikor bűn (fekély) van az életemben, és az már nem terjed tovább, vagyis megszűntem azt tovább cselekedni, akkor mehetek és kérhetem a bűnömért a megbocsátást. Amíg azonban jelen van az életemben, addig az Úr nem fog tudni megtisztítani, hiszen folyamatosan visszaesek, és újra „megfertőzöm” magam. Ennek megfelelően, a ház példázatán át ugyanez igaz az egész családomra is. Ahogyan a törvény mondja, hogy a poklos téglákat vegyék ki és vigyék el a városon kívülre, úgy nekünk is, a bűnben élő családtagot, ha nem hajlandó változtatni az életvitelén, akkor legvégső esetben el kell távolítani a családból, mielőtt az egész családot megfertőzi és romlásba dönti.

A tiszta és tisztátalan állatok körét is sokan fizikailag magyarázzák, de itt is szellemi jelentést kell keresnünk, és nem az állatok testének részleteivel kell foglalkoznunk.

Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által. (1Tim 4,4-5)

Ha meghalva a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga választotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a hústest hizlalására valók. (Kol 2,20-23)

Mindazt, aminek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző a barmok közt, megehetitek. (3Móz 11,3)

Ahogyan a Szent Szellem mondja, minden állat jó, és megszentelődik könyörgés és hálaadás által. Ezért nem kell a testük minőségével foglalkoznunk, hanem ismét a szellemi jelentés után kell kutatnunk. Mit jelent a hasadt köröm, a kérődzés, a puha talpak és a pata szellemben? A kemény köröm azt jelenti, hogy az ember minden elé kerülő dolgot keményen megítél. Legyen szó az élet bármely területéről, a „patájával keményen rálép”, hogy annak lényegét meglássa és megítélje. Azért kell teljesen kettéhasadt körmének lennie, hogy különbséget tudjon tenni az isteni és az istentelen között. Akinek csak egy körme van (mint például a ló patája), az lecsap mindenre, de nincs meg benne az isteni ítélőképesség, hogy helyesen szétválassza az elékerülő dolgokat. Ha pedig egyszer már megítéltem azt, ami elém került, akkor meg kell rágnom, vagyis „kérődznöm” kell rajta és nem egyből lenyelnem. Vigyem az Úr elé, szellemben forgassam meg az Úr előtt, és csak ami jó, azt nyeljem le (1Thessz 5,21). Aki nem kérődzik, az rögtön „benyel” mindent, és nem tudja, hogy mi arról az Úr véleménye. Lehet, hogy elsőre jónak látszik, de könnyen a halálba vihet, ha tévesen ítéltem meg (Péld.16,25).

Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, amelynek lábain felül szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig utálatos legyen nektek. (3Móz 11,21-23)

Hasonló a jelentése az ugrólábakkal bíró rovaroknak is. Azért tiszta az ilyen állat, mert minden helyzetből „egy ugrással” kiszabadul. Ilyeneknek kell lennünk nekünk is. Azokat a helyeket és helyzeteket „egy ugrással” ott kell hagynunk, ahol bűnre csábítanak, vagy szellemileg veszélyeztetve érezzük magunkat. Legyen ez akár egy vendégtanító hamis tanítása, vagy egy rendezvény, amit meglátogatunk, vagy egy másik „testvéri” közösség, ahol nem az Úrral találkozunk. Ott kell hagynunk. Mindezek a hamissággal való keveredés elkerülésére utalnak.

És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, aki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estig. Mindaz pedig, aki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estig. (3Móz 11,24-25)

És minden, amire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bőr, vagy zsák; akármely eszköz, amivel dolgozni szoktak, vízbe tetessen, és tisztátalan legyen estig, ezután tiszta legyen. Akármely cserépedény pedig, amelybe beleesik valami azokból, mindazzal együtt, ami benne van, tisztátalan legyen, és az edényt törjétek el. Minden megehető eledel, amelyhez az ilyen edényből víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden ilyen edényben tisztátalan legyen. És minden, amire azoknak holttestéből esik valami, tisztátalan; kemence és tűzhely lerontasson; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek nektek. (3Móz 11,32-35)

Ha tisztátalant érintek, akkor magam is tiszátalan leszek, és a tisztátalan dolgok még a haláluk után is tisztátalanná tesznek. Miután már nem „működnek”, akkor is ami hozzájuk ér, az tisztátalanná válik. Ha olyan szokásokat, tanításokat, közösségeket veszünk elő, amelyeket már egyszer tisztátalannak ítélt az Úr és elhagytunk, akkor azok ismét meg fognak minket fertőzni. Ha csak elgondolkodunk arról, hogy milyen jó is lenne újra elővenni valamit azok közül, akkor már „megfertőzzük” vele magunkat. Ilyen alapanyagból nem lehet tisztát „főzni”. Felejtsük el, hogy megváltoztatjuk vagy átértékeljük ezeket. Ha már egyszer elhagytuk, akkor maradjon is „halott” számunkra.

Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön. Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, amely megehető, és az olyan állat között, amely meg nem ehető. (3Móz 11,46-47) [saját kiemelés]

Mindezek ma is arra tanítanak bennünket, hogy ne keveredjen újra bűn az életünkbe, hanem egyre megszenteltebb életet tudjunk élni. Valósággal az visz az életre, ha Isten igéjén gondolkodunk mindenkor (Józs.1,8).

A fenevad és a nagy parázna

A fenevad és a nagy parázna

A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látva a fenevadat, amely volt és nincs, noha van. (Jel 17,8)

És szellemben elvitt engem egy pusztába és láttam egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes volt káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva volt. Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. (Jel 17,3-5)

Már több korábbi írásomban (Noé napjai napjainkban, 96.zsoltár) foglalkoztam azzal a témával, hogy ma sincs másképp, mint régen. Ahogyan a Prédikátor mondja, semmi új nincs a nap alatt (Préd.1,9). A fenevad, egyidős az emberi történelemmel, de ma nagyon sokan azt vallják, hogy nem is létezik, sőt ördög sincs, csak így fogalmazza meg az ember a gonoszt. Ez a Sátán egyik legnagyobb hazugsága, hogy elhiteti az emberrel, hogy ő nem is létezik. Őt lovagolja meg, a nagy parázna. Ha a szellemi hátterére gondolunk, akkor „a hazugság atyját” (Jn.8,44) lovagolja meg az, és szellemi paráználkodik mindenkivel, hogy magát tegye minden népek bálványává. Ezért is az a neve, hogy titok, amelyet más szóval okkultnak is mondhatunk. Ezzel az okkult szóval, mint a titkos tudományok összefoglaló nevével, már rögtön tisztábban beazonosíthatjuk a nagy paráznát. Titokban tevékenykedik, de folyamatosan ugyanazt a motívumot „dobja be” korszakról-korszakra. Hazugság mögé rejti magát.

Van egy istennő, aki végigkíséri az egész emberi kultúrtörténetet, csak mindig más a neve. Mindig más néven követeli meg az emberektől, hogy imádják. Ő a Suméroknál – Innin, vagy Inanna; Babilonban – Istár, Semiramis; Egyiptomban – Isis; görögöknél – Aphrodité; rómaiaknál – Vénusz; ma nyugaton – Mária; (Nagyon sok forrásban meg lehet találni ezeket az összefüggéseket, itt most nem részletezem őket, csak egyre hívom fel a figyelmet: Mitológiai ABC, Gondolat kiadó, 1970)

Sok mai keleti vallásnak is mind megvan az istennője, aki mind nagyon hasonló, ha nem ugyanazokat a tulajdonságokat ötvözi magában. A tulajdonságai elárulják, hogy ugyanarról a személyről van szó. Egy család van jelen az emberiség történetében, aki folyamatosan változtatja a nevét, elrejtve ezzel a későbbi korok embere számára a kilétét. Itt a nyugati civilizációban a reneszánsz korában kezdett el egyre népszerűbb lenni, és újra teret hódítani magának.

Nézzük meg jobban Michelangelo teremtés képét. A Bibliában másképp van leírva az ember teremtése, de ezt még romantikus, vagy esztétikai változtatásnak el lehetne ismerni. Van azonban egy nagyon zavaró eleme a képnek. Az Atya, meztelen nő karjaiban van. Ha van ismeretünk a Bibliából, hogy hogyan is néz ki az Atya jelenléte és trónja (Dán.7.fej.; Jel.4.fej.), akkor ott semmi ehhez hasonlót nem látunk.

Ez rögtön elárulja nekünk, hogy ez a kép nem a mi hitünkből táplálkozik. Ez a kép Nimródot, Semiramist és Tammúzt ábrázolja. Vagy Osirist, Isist és Hórust. De semmiképpen sem a bibliai alapokon nyugvó emberi teremtést. Ahogyan a Noé napjai napjainkban című bejegyzésben említettem, a bukottak megkötözésének ideje kb. akkor járt le, amikor indult a reneszánsz. Akkor terjedt el a sok meztelenség a művészetekben, és akkor kezdődött a technika is nagyobb ütemben fejlődni. „Aki volt, és nincs, noha van”, az megint elhitette az embert.

A keresztény hitben nincs női szereplő, akinek az Istenség jelző kijárna! Még utalás sincs rá. Van egy internetes oldal, ahol ennek az összemosásnak (mármint az ősi babiloni és mai keresztény hitvilágnak az összemosásával találkozunk). A cikk alapja egy előadás, Mária Magdolnáról, amely előadásról megjelent egy DVD, aminek a borítóján pedig Isis áll. http://www.szellemvilag.hu/hirek/szent-maria-magdolna-napja-julius-22. A cikk leírja, hogy Mária, az Inanna. Eggyé teszi a kettőt.

De miért is őt emelem ki, amikor Sananda és „Asthar parancsnok” is itt vannak (http://sirius-plejad.blogspot.hu/2013/11/lord-sananda-mi-is-pontosan-az-esemeny.html)? Mert Mária nevében tud a legmélyebben belemenni a nagy parázna a kereszténységbe. Egy egyszerű kijelentéssel, hogy ő Isten, vagyis Jézus anyja. Ezzel már logikailag meg is fogott sok embert. Ezért lett megint Istár megkoronázva, mint az ég királynője.

Ezért roppant veszélyes ma a New Age, mert összemossa ezeket a korábban volt dolgokat, és még űrhajóra is ülteti őket, hogy aki nem hisz a régi „mesékben”, és legendákban, annak is meg legyen a kapaszkodója. UFÓknak nevezi őket, akik más bolygókról érkeztek ide, és ősi fejlett civilizációnak állítja be őket. Csak egy bökkenő van, hogy ezek az idegenek Jézus nevétől félnek! Ajánlom mindenkinek a Negyedik tipusú megtévesztések – A földönkívüliek leleplezése filmet (https://www.youtube.com/watch?v=GGkSu3CEqt0 – sajnos csak feliratos) Ezért lenne fontos tudnunk, hogy hol is élnünk. Mert ha nincs világűr, és nincsenek lakható bolygók, akkor csak mi vagyunk, és minden igaz, ami a Bibliában van. Van egy másik film, amely még nem megy el ilyen messzire, de űrkísérletek eredményeit hozza elő, amelyek azt bizonyítják, hogy minden űrben lévő sugárzásnak, a világegyetem bármely pontján mérve, a föld a központja. (a film címe: The principle) Ezért kellett egy új elmélet is, amely ezt az új tényt hivatott más irányba terelni. Ezért kimondták, hogy nem egy univerzum van, hanem multiverzum, azaz több univerzum egymás mellett. A mi univerzumunk közepén pedig a föld van, a másik univerzumnak pedig más van a közepén. Érdekes, hogy fel sem tűnik nekik, hogy akkor megdőlnek a lakható bolygókról is az elméletek, mert ha ez a kis bolygó a központja ennek az univerzumnak, és nem a galaxis központjában van, akkor logikusan nem lehet máshol élet, mert akkor miért épp mi vagyunk a központ?

Ha kimegyünk a vallásos körből, akkor is lépten-nyomon ezzel a családdal találkozunk a mai világban. Tele vagyunk bagoly ábrázolással, amely Inanna szimbólumához tartozik, és átvette a szabadkőművesség is. A fáklyát tartó alak, mint a fényhozó (Lucifer) jelképe. A legismertebb ezek közül az amerikai szabadságszobor, amely hatalmas szabadkőműves emlékmű. De itt van az egy szem is, Hórus egy szeme. Ez leginkább a médiában látható. A legújabb magyar állami TV szignálok is mind az egy szemet szimbolizálják.

Vagy az ördögvilla?

Nem hinném, hogy az iráni miniszterelnök rocker lenne.

Ha valaki végignézi, Az emberi faj titkolt történelme című filmet, akkor abból is értesülhet, hogy az özönvíz előtt volt egy globális kígyóimádó kultúra.(https://www.youtube.com/watch?v=y47sh_iXpik) Ez a globális kiterjedés kezd egyre láthatóbban előtűnni. De erről árulkodnak a népek eredet történetei, mint például a maja „tollas-kígyó”. Lucifer, mint az emberek jótevője akar előttünk megjelenni. De mi tudjuk, hogy ő kicsoda valójában. Ma sem akar másként feltűnni, hanem úgy, hogy elhiteti az embereket arról, hogy ő értünk hoz áldozatot.

Véleményem szerint, ez fogja elhozni a hittől való szakadást is (2Thessz. 2,3). Lelepleződik a nagy parázna, azzal, hogy más krisztushoz vitte a népeket. Ezzel a maradék hívők és a világiak is csalódni fognak az egyházban, leomlik Babilon, és megtagadják az Urat is. Egészen addig a törvényszegés titkos bűne alatt mennek a dolgok.

Ezért nagy parázna, a nagy parázna. Neki mindegy, hogy milyen néven és milyen tisztelettel, de azt akarja, hogy őt imádják. Ezért váltott nevet is többször, mert nem az számít, hogy hogyan hívják, mert ő áll mindezek mögött. Azzal pedig, hogy meglovagolja a fenevadat, vagyis a világrendszert, a világ fejedelmének rendszerét, a korszellemet, része a világnak, és mindennek ami a világból jön. Ezt addig teheti meg, amíg a fenevad magának akarja majd az imádatot, az antikrisztusban, és akkor eljön az ő ítélete is.

Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondva: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! (Jel 18,10)

Kiterjesztett erősség – 1Móz 1,6-8

Bibliai kozmológia

És mondta Isten: Legyen erősség a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől. Teremtette tehát Isten a kiterjesztett erősséget, és elválasztotta a kiterjesztett erősség alatt való vizeket, a kiterjesztett erősség felett való vizektől. És úgy lett. És nevezte Isten a kiterjesztett erősséget égnek: és lett este, és lett reggel, második nap. (1Móz 1,6-8)

Az 1908-as Károli verzióhoz képest lecseréltük a mennyezet szót, a korábbi verzióra, amely azt mondja, hogy kiterjesztett erősség. Mára a mennyezet szó jelentése is kezd homályba veszni, és inkább a belső helyiségek felső részére gondolunk, mint az égre. Pedig az 1862-es Magyar Nyelv szótára szerint, a mennyezet elsőszámú jelentése: „Az ég boltozata, mely a föld fölé emelkedni, s azt ívded alakban körülvenni látszik”. Ezzel a változtatással összhangba került a mennyezet olyan igehellyel, mint például a Jób 37,17:

Vele együtt terjesztetted-e ki az eget, amely szilárd, mint az acéltükör? (Jób 37,17)

Mózes első könyvéhez képest, még a 104.zsoltár ad új információt az egész föld felépítésére. Az egeknél maradva, láthatjuk, hogy azt mint egy kárpitot feszítette ki az Úr.

Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (Zsolt 104,2)

Ezt a kárpitot láthatjuk viszont végig az igében.

Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Ézs 40,22)

És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)

A szellemi lények kapcsán már említettem, hogy ők „belénk” látnak, látják, hogy mi van a testünkben (Mt 12,44), és olyan formában jelennek meg számunkra, amilyenben szeretnének, és csak annak, akinek szeretnének. Például amikor az angyal kihozza Pétert a tömlöcből, akkor Péternek megmutatja magát, de az őrök elől, még Pétert is eltakarja (ApCsel.12,6-11). A mennyből is látható minden, ami itt a földön történik, ahogyan a fenti Ézsaiás idézet is mutatja, látja az Úr a mennyből a földieket.

Ha ennél a gondolatmenetnél maradunk, akkor az égbolt olyan mint egy tükör, lentről, a földről nézve nem átlátszó, de a mennyből nézve átlátszó. Hasonló a kihallgató szobákban lévő tükörhöz, amelynek a másik oldalán állnak a megfigyelők, akik látják, hogy ott benn mi történik, de őket nem látja az, aki a szobában van.

Egyébként is, ahogyan már a Noé napjai napjainkban írásban is említettem, a Biblia világképe sajátos, de az írásokon belül teljes egységet mutatnak. Mivel minden írás Istentől ihletett (2Tim 3,16), ez így is van rendjén. Már több írásomban is foglalkoztam azzal, hogy mennyi támadás éri a Bibliát, az írások valódiságát és megbízhatóságát tekintve. A korábban felhozott bizonyítékokat, melyek viszont a valódiságuk mellett szólnak, most itt nem tárgyalom újra, de megtalálhatók a korábbi bejegyzésekben.

Szeretnék azonban elidőzni azoknál az igéknél, amelyek arra buzdítanak, hogy ne kövessük a világ elemi tanításait, hanem az isteni bölcsességben teljesedjünk be.

Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)

Hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetve a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, Amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. (Kol 2,2-3)

Ezek az igék két dolgot állapítanak meg. Van egy emberi bölcsesség, amelyet a „világ elemi tanításai”-nak nevezhetünk, és van egy teljes bölcsesség, az Istennél, aki alkotott mindeneket, senkitől nem kérve tanácsot (Róm.11,34; Ézs.40,13). Ezt meg is beszéli Jóbbal, Jób könyvének végén (Jób.40-42.fejezetek).

Újra kijelentem, hogy én abban hiszek, amit a Biblia mond. Ha hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, és én Benne újjászülettem; hogy amikor imádkozom egyedül, akkor nem magamban beszélek, hanem a Mindenség Ura hall engem; hogy Jézus mindazt megcselekedte, amit az evangéliumokban olvasok;  hogy Jézus nevére elfutnak a démonok; akkor hinnem kell, hogy másról is, amit a Biblia mond, az igaz. Nem is tudom, hogy milyen Istenben hihetnék, ha nem bízhatnék benne, hogy Ő csak az igazat mondja. Erről erősít meg minket a Zsidókhoz írt levél is:

Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minekünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk lévő reménységet, (Zsid 6,18)

Egyrészről Isten mindig igazat szól, másrészről, ha meg is esküszik valamiről, akkor az végképp mozdíthatatlan. Ennek megfelelően, Isten igéje igazság!

Ezután a kis kitérő után térjünk vissza az egekhez, és a világ elemi tanításaihoz. Az iskolában nem azt tanítják, amit a Biblia, hanem azt, hogy egy bolygón élünk az univerzumban (vagy multiverzumban).

Elgondolkodtunk-e már olyan kérdéseken, hogy ha a hold okozza az ár/apály jelenséget, és megmozgat több millió tonna vizet, ahogyan magához vonzza, akkor hogyan tud egy kis szúnyog a földközelben repülni este, amikor fölötte van a hold?

De ugyanez a szúnyog, hogyan tud felrepülni a bérház sokadik emeletéig, ha a föld gravitációja tart minket itt?

Vagy hogyan tudja egy kis mágnes legyőzni a föld vonzását, amikor felveszi a szögeket a földről?

Ha a föld nap körüli pályáját nézzük, akkor a föld egy adott pontján az adott napon déli 12 óra van, akkor 6 hónappal később, miért nem éjfél van, hanem déli 12 óra, amikor pont háttal kell lennie a nap felé?

Az északi féltekén nyáron a sark körül pár napig nem megy le a nap, de ez a déli féltekén miért nem történik?

És a kérdéseknek nincs vége.

Ma a mai hobby technikával is sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amely korábban nem volt lehetséges a civil lakosságnak. Ennek következtében érdekes felvételek kerülnek ki, amelyek különleges módon megegyeznek a bibliai világképpel.

Föld közeli nap és hold

Rakéta belefúródik a „kiterjesztett erősségbe”

Miért látnak a fényképezőgéppel olyan messzire, ahol már a föld görbülete miatt nem lehetne látni az ott lévő területet?

Le is filmezték folyamatos videoval, hogy több mint 30 mérföldről még látszanak Chicago házai. Hogyan lehet, amikor el kellett volna tűnniük a látóhatár alatt, a föld görbülete miatt?

Gondolkodjunk el együtt ezeken! Ha hisszük, hogy a Biblia Isten szava, akkor nem hazudhat arról sem, hogy a föld, ahol ma élünk, az nem úgy néz ki, mint ahogyan tanítják. Még Szántai Lajos is, aki nem keresztény, legalábbis nem abban az értelemben, hogy élő hitű újjászületett hívő lenne, még ő is gyakran elmíti előadásaiban, hogy amikor egy szövegbe odateszik, hogy „tudományosan bebizonyított”, vagy „mint azt mindannyian tudjuk”, akkor már kikapcsolják a mi gondolkodásunkat, és elhisszük azt, amit mondanak.

A bibliai világkép így néz ki: (forrás – atv.hu)

Ha már a nyilvános médiában arról van szó, hogy ember-állat hibrideket csinálnak, az afrikai védőoltásoktól betegek lesznek, (Kent Hovind szavaival élve) mi kőből lettünk „véletlenül”, akkor még mire várunk, hogy elhiggyük az Úrnak, hogy csak Nála van az igazság?

Ebben a mai világban csak három dolog látszik egyértelműnek:

1. Egyre gyorsabban épül a világkormány

2016.június 30. – Kína bejelentette, hogy kizárólag a világkormány megalapítását támogatja és a globális biztonsági előírásokat (hiradó részlet – angol) https://youtu.be/UX9X3NIw-84

2. A világvallás felé terelik az egyházakat

3. Feljesztik a gén és fizikai technológiát, hogy a dánieli cserép és vas birodalom létrejöhessen

Az összes válság ezeket a célokat igyekszik megvalósítani, hogy a káoszból, a nyomorból eljöhessen az, aki elhozza a „békét és biztonságot”.

Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Thessz 5,3) Vegyük komolyan a hitünket, és kezdjünk el az Úr szerint élni, amíg megtehetjük! A kegyelem időszakának is egyszer vége lesz!

82-es Zsoltár és Septuaginta folytatás – 96.Zsoltár

Váradi-Károli Biblia 2016:

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. (Zsolt 96,4-5) [saját kiemelés]

Septuaginta (lenn):

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. Mert a nemzeteknek minden istene démon, az Úr pedig egeket alkotott. (Zsolt 96,4-5) [saját kiemelés]

Váradi-Károli Biblia 2016:

Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. (1Kor 10,20) [saját kiemelés]

Vida Sándor Új Szövetség, 1971:

dehogy! amiket áldoznak, démonoknak és nem Istennek áldozzák, nem akarom pedig, hogy ti a démonokkal közösségben legyetek, (1Kor 10,20) [saját kiemelés]

A mostani írás tekinthető egyfajta a folyatásának is a 82-es zsoltárról szóló és a Septuagintáról szóló bejegyzéseknek, mivel az ott tett megállapítások erős alapot adnak a mostani gondolatoknak. A 82-es zsoltár kapcsán megállapítottuk, hogy az „istenek gyülekezete” uralmat kapott  a népek felett, amely csak Jézus kereszthalálának győzelmével tört meg (Kol 2,14-15), és azóta is Jézus az Úr mindenek felett (Mt 28,18). A héber Ószövetségből nem derül ki, hogy a népek fölött álló istenek azok démonok, csak a Septuagintából. Itt utalok vissza a Septuaginta jelentőségére, mert azt zsidó írástudók készítették a zsidó nép legnagyobb megelégedésére, és Krisztus idején is az volt az elterjedt olvasat szerte a zsidóságban, mivel sokan a diaszpórában már nem is beszéltek héberül, hanem görögül, amely akkor az elterjedt „világnyelv” volt.

Az óriások történetét ismerve tudjuk, hogy a tanításaik nem sokkal az özönvíz után újra felbukkantak. Megfigyelhető egy tendencia az istenekkel kapcsolatban, amely világméretű. Több istenség felbukkan időről időre a népek között, csak mindig más a nevük. A blog természetéből adódóan itt most csak azokkal foglalkozom röviden, akikről a Biblia is említést tesz.

A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek. (Jer 7,18) [saját kiemelés]

Van valaki, aki szinte az egész emberi történelmet végigkíséri, és más-más neveken folyamatosan imádatot követel magának. A zsidó nép megtapasztalta azt, amit bárki megtapasztal, ha egy ilyen bálványt (megmaradva a Septuaginta szóhasználatánál – démont) imád. Minden jónak látszik, hiszen a démon nem zaklatja azokat, akik amúgy is elvesznek. Csak itt az volt a baj, hogy ez a nép Isten népe volt, és Ő nem hagyta, hogy más Istent imádjanak helyette (Ézs 42,8). A nép, viszont azt hitte, hogy azért ment nekik jól, mert az ég királynőjének áldoztak.

Hanem csak azt cselekedjük, amit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és neki italáldozattal áldozunk, miképpen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utcáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk. (Jer 44,17)

Az ég királynőjének nagyon régi az eredete. Ő Istár, Astarte, Astarot, Inanna, Semiramis, Aphrodité, Vénusz, stb. (fotó: Istár – Wikipedia) Ha valaki azt hiszi, hogy ma ővele nem találkozunk, akkor be kell látnia, hogy tele van vele a világ. Ha csak azt nézzük meg, hogy a német Oster és az angol Easter, mind Istár ünnepei, — elég megnéznünk ma egy húsvéti kirakatot, amely tele van a termékenység szimbólumaival — csak rá vannak húzva a keresztény köntösre. De őt ismerhetjük fel, mint Isis, aki Osiris felesége. Az ő családjuk az, amelyik mindvégig itt van az egyetemes világkultúrában. Ők Nimród, Semiramis és Tammúz. Ők Osiris, Isis és Hórus. Magyarul nem, de a latinból származó nyelveknél, a hét napjainak nevei is körülöttük forognak. Hiszen Osiris a nap, mint Sunday (nálunk vasárnap). Ezért is került át a szertartások napja vasárnapra, a napisten napjára. És világszerte az obeliszkek állítása még a mai napig is Osiris imádatáról tesz bizonyságot, mert ezek a régi naposzolopok.

És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok előtt. (Ezék 6,4)

Nimród gyermeke Tammúz. Úgy ahogyan Osiris újjászületett Hórusban, úgy született Nimród is újjá Tammúzban, és lett Istár szeretője.

És vitt engem az Úr háza kapujának bejáratához, amely északra van, és íme ott asszonyok ültek, siratva a Tammúzt. (Ezék 8,14)

De más szertartások mögött is démoni erőket kell látnunk. A Biblia elismeri a szellemi lényyek, a gonosz szellemi lények létezését és tevékenységét. Az Ószövetség idejben történt áldozatokat is a démonoknak szánt áldozatként kezeli.

És feláldozták fiaikat és lányaikat az ördögöknek, (Zsolt 106,37) [Septuaginta szerint démonoknak]

A Biblia a démonok jelenlétét egyáltalán nem tagadja, sőt Énokh könyve ismeretében az eredetüket is elmondja. (lásd a Noé napjai napjainkban írásokat). Nem véletlen, hogy ezek az írások nagyon elszigeteltek, mert az eredetüket és szándékaikat egyértelműen ismerteti. Jézus szavaival egybecseng amit Ézsaiásnál olvashatunk (Mt 12,43). A pusztaságot teszi Isten a démonok lakóhelyévé.

hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. (Ézs 13,21) [Protestáns Új Fordítás]

Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet. (Ézs 34,14) [Protestáns Új Fordítás]

A szellemi hatalmasságok hierarchiájában több szint van. Ezekből a szintekből lehet látni, hogy milyen „magasan” álltak azok az angyalok is, akik csatlakoztak a Sátán lázadásához. Mint tudjuk, a mennyei seregek harmada csatlakozott a Sátánhoz (Jel 12,4). Őket elhitette valahogyan (Ezék 28,16; Ezék 28,18)  kereskedéssel, hiszen az ottaniak tisztában voltak az Atya személyével és számukra nem volt titok, hogy kicsoda az Úr mindenek felett. Ez legyen nekünk is figyelmeztetés, hogy mekkora hitetővel állnuk szemben! Aki még azokat is el tudta csábítani, akik színről-színre ismerték Istent. Szóval nagyon sokan vannak a Sátán táborában.

Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; (1Kor 8,4-5) [saját kiemelés]

Érdemes megnézni a szellemi birodalom hatalmi szintjeit. Két fő részre lehet bontani. Az isteni birodalom hatalmi szintjeit, mindazokkal, akik nem vettek részt a Sátán lázadásában. Valamint a gonosz birodalmának hatalmi szintjeit, akik a lázadással elhagyták helyüket.

Isteni birodalom (Jel 4,2-5; Kol 1,16; Kol 2,10; Ef 1,21; 1Pét 3,22)

trón (egyes szám!!) Atya trónja
királyi székek (thrones, G2362 – Thronos) 24 vén
fejedelemségek (principality, G746 – Arche) angyalok
hatalmasságok (fennhatóságok, power, G1849 – Exousia)
erők (might, G1411 – Dunamis)
uraságok (dominion, G2963 – kuriotes)

Gonosz birodalma (Júd.1,6; Kol.2,14-15; Ef 1,21; Ef 2,2; Ef 6,12; Lk 8,29; Róm 8,38; Jel 12,9)

fejedelemségek (principality, G746 – Arche) angyalok
hatalmasságok (power, G1849 – Exousia)
erők (might, G1411 – Dunamis)
uraságon (dominion, G2963 – kuriotes)
világbírók (ruler, G2888 – kosmokrator)
gonoszság szellemei (ördögök, G1140-Daimonion, G1142 – Daimon) démonok

Látható, hogy a királyi székeken ülők már nem vettek részt a lázadásban. Ahogyan már tárgaltuk a 82-es zsoltár kapcsán is, de ott csak a népek fölötti hatalommal találkoztunk, ezeken a hatalmi szinteken van elosztva a hatalom a gonosz birodalmában. Mindkét „birodalom” delegálja a hatalmat a fennhatóságán belül. Ezért mondhatja az 1Kor 8,5, hogy van sok isten. Ezeket a démonokat szolgálja mindenki, aki nem az igaz istentiszteletet gyakorolja. Egyértelmű példáját látjuk ennek, amikor Tirusz fejedelmének szól a próféta, majd külön szól Tirusz királyához. Tirusz fejedelménél látjuk, hogy egy emberről van szó:

Embernek fia! mondd Tírusz fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szíved, mint az Isten szíve, (Ezék 28,2)

Amikor azonban átvált Tirusz királyára, akkor teljesen ms leírást találunk, amely nem illik az emberre, hanem valaki hatalmasabbra. Egy oltalmazó kérubról szól. A leírás alapján látható, hogy ő legalább egy ország felett uralkodott, ezért vagy a 82-es zsoltárban szereplő istenek kategóriába tartozott, vagy azok felett állt:

Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva voltál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafírral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél. Voltál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állítottalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkeztél; azért levetettelek téged az Isten hegyéről, és elveszítettelek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességed fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. (Ezék 28,12-17)

Amiért azt mondhatjuk, hogy esetleg az országok felett álló szellemi hatalmasságok felett állhatott, azt a kereskedés árulja el. A végidőkben, a fenevad bélyege az adás-vétellel lesz összekapcsolva. A kereskedelem lesz az egyetlen meghatározó tényező.

És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. (Jel 13,17)

Ha megnézzük a mai társadalmakat, és nem csak nyugaton, hanem még Afrikában is, akkor látjuk, hogy a házi termelés folyamatosan szorul vissza a fogyasztás javára. Egyre többen felejtik el a régi ismereteket, hogy mit hogyan lehet otthon megtermelni, vagy megcsinálni. Egyszerűbb mindent megvenni. De ennek az a hátulütője, hogy ki vagyunk szolgáltatva a kereskedőknek, akik ma már nagyobb haszonnal dolgoznak, mint azok, akik valójában előállítják a termékeket. Nyiltan felismerhető a sátáni rend, ahogyan Ezékielnél olvashatjuk, a kereskedésben. Tökéletesen igazolja a világ fejedelmének (Mt 4,8; Ef 2,2) jellemét, amellyel bebizonyosodik ismét, hogy a népek fejedelmei, istenei, démonok.

Ahogyan az elragadtatás során tárgyaltuk a fiú kilétét, meg kell látnunk, hogy Krisztus testében is megvannak a jogosultságok, a szellemi érettség alapján. A gyülekezet tagjain keresztül gyakorolja Isten ma a hatalmát a földön. Ezért várja az egész teremtés az Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19). A törvényeknek és jogosultságoknak is megvannak a szintjei, amelyek a hatalom gyakorlásával vannak szorosan összefüggésben. Itt most csak vázlatszerűen említem meg őket.

A legalsó szinten az emberi törvények állnak, ezeket szinte bárki, bármikor áthághatja, és gyakran változnak is. Ezt követik a természeti törvények, vagy fizikai törvények, melyek állandók, de nem áthághatatlanok. Ezeket csak egy erősebb hatalommal lehet átlépni, ilyenek a szellemi erők, amelyek működése során tapasztaljuk a csodákat, hogy a legegyszerűbbet nézük, ahogyan Jézus a vízből bort csinált. A legfelső szint a szellemi törvények szintje, ezek állandóak. Ezt senki sem hághatja át, még Isten is korlátozza magát velük. Ezért kellett Jézus életében mindennek úgy történnie, ahogyan meg van írva (Mt 26,56).

A hatalommal járnak jogosultságok, amelyek szintén az előbb említett szinteken oszlanak meg. Van emberi, fizikai vagy természeti és szellemi. Ezek a jogosultságok szabják meg egy-egy élőlény mozgásterét a teremtésben. Ezért fontos nekünk, pici embereknek, cserépedényeknek, hogy Krisztusban legyünk, mert csak Őbenne és Őáltala tudunk hatással lenni a környezetünkre (Jn.15.fej.). Nélküle igen kicsi a mozgásterünk, és csak látszólagos hatalmunk van, mivel a gonosz erők uralják a világot. Amíg a világgal élünk, addig mindenképpen a hatalmuk alatt vagyunk és nem szabadulhatunk tőlük. Ezért démoni minden hamis istentisztelet, és minden bálványimádás ugyanebbe a kategóriába esik, mert valamilyen szellemi erő befolyása alá helyezi magát az, aki imádja azt a bizonyos személyt, vagy dolgot.

Ma már ezek nem feltétlen úgy jönnek elénk, mint a régi istenségek tisztelete és imádása. Ha én a pénzemben bízok, akkor az az én bálványom. Ha a saját fizikai erőmben, akkor az a bálványom. Ha a barátok kötelékében, akkor az. Ha egy eszközben, vagy a tudásomban, vagy bármiben, amiért képes vagyok áldozatot hozni, és nem egyértelműen azonosítható a tiszta Istentisztelettel, és a Bibliában említett tiszta áldozatokkal, — mint például a szeretetből meghozott áldozat, — akkor az bálványimádás.

Az igaz istentiszteleten kívül, minden démoni kapcsolatot eredményez. Ezért nagyon fontos azt tisztán tartani. Bármilyen bálvány, a démonokkal hoz minket kapcsolatba, és azonnal elvisz az igaz Istentől. Nagyon jól összefoglalja az igaz Istentisztelet témáját Csia Lajos: Beteg vallásosság egészséges kereszténység című könyve. Itt most csak a jól felismerhető jelenségekkel foglalkoztunk, de sajnos a nagyobb veszély a rejtett megtévesztések mögött vannak. Óvakodjunk attól, hogy démonoknak szolgáljunk.

Ezért mondd Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden utálatosságotoktól fordítsátok el orcátokat. (Ezék 14,6)

Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek! (1Thessz 5,22)

Szókincsek szándékos keverése (keresztény – New Age)

„Ahogy fenn, úgy lenn”

Károli Biblia, 1908:

Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. (Dán 2,10) [saját  kiemelés]

Váradi Biblia 1660:

És hagyá a’Király, hogy hivnának természet tudó böltseket, ég-forgás tudókat, varáslókat, és Káldéusokat hogy a’Királynak megjelentenék az ö álmait: és bémenének, és állának a’Király eleibe. (Dán 2,2) [saját  kiemelés]

Váradi-Károli Biblia, 2016:

Feleltek a Káldeusok a királynak, és mondták: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól, asztrológustól és Káldeustól sem ilyen dolgot. (Dán 2,10) [saját  kiemelés]

Ahogyan már korábbi írásomban említettem („Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának” címmel), ha csak az lett volna a baj, hogy lélek áll a szellem szó helyett, vagy az, hogy az Új Szövetség nem a Textus Receptus (Befogadott szöveg) alapján íródott, akkor nem kellett volna egy új Bibliát készíteni. De az Ószövetségben is sok olyan hely van, ahol más volt korábban a szövegben, mint amit az 1908-as verzió óta látunk. Például a Dániel könyvében szereplő asztrológus szó tűnt el akkor, és maradt eltűnve azóta is.

Ma már sok mindent természetesnek veszünk, amelyek nem is olyan régen, mondjuk 100 évvel ezelőtt, még nem is léteztek, vagy ha léteztek is, nem volt természetes a jelenlétük a társadalomban. Ahogyan az 1881-es Westcott-Hort féle Új Szövetség revízióig, a ma Befogadott Szövegként (Textus Receptus) ismert Új Szövetség volt „AZ Új Szövetség”. Az asztrológia is sokáig majnem teljesen elfeledve volt a jelen nyugati civilizációban. A keleti spiritualizmus gyors terjedésével azonban az asztrológia egyre erősebb jelenlétre tett szert, és jövendőmondásait, még ha nem is voltak igaziak, elfogadták, és beteljesedni látták. Hívjunk segítségül egy keresztény szemtanút, aki testközelből látta mindennek a beáramlását.

„Az utolsó megjegyzés különleges módon ráillik a napilapokban az Asztrológiára használt gyakori megjegyzésekre. Moore és Zadkiel évkönyvét felemelték az alacsony színvonaláról, egy tisztelt és hírneves szintre; és folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az Asztrológia az egy tudomány, és nem babona. A kijelentés talán igaz; de ha tudomány is, akkor legalábbis tiltott, bár furcsa kimondani, hogy néhány elvét mostanában alkalmazták még a próféciák magyarázatára is. Védőinek igénye és bizalma legjobban egy londoni újság tudósítójának írásából látható:

St James’ Gazette, April 28th, 1885. A következő kivonat bemutatja az Asztrológia közeli kapcsolatát a Buddhizmussal és a Teozófiával : „mi úgy tartjuk, hogy az Asztrológia tudománya kizárólag a következmények természetét határozza meg, a bolygók kölcsönhatásának és mágneses vonzásának ismerete által, de az egyén saját karmája az, ami belehelyezi  őt egy kifejezett mágneses kapcsolatba” — The Theosophist, 1885 február

(G.H. Pember – Earth’s Earliest Ages, 1889; viii-xix.oldal) [saját  kiemelés]

Az asztrológia valóban nem újkeletű dolog. De csak a 19. század spiritualizmusa révén terjedt el újra, és lett a New Age egyik alapköve. A teozófia terjesztette el. De ez hogyan is kerül keveredésbe a keresztény szókinccsel? Az asztrológia fő jelszava ez: „Ahogyan fenn, úgy lenn.” És ezt a kereszténységgel ott kapcsolják össze, ahol Jézus tanít minket imádkozni, és mondja: „Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6,10) Szerintük az égiek irányítják a sorsunkat. De ez nekünk mást jelent, mint nekik. Ez igazán azt jelenti, hogy az Atya akarata legyen itt meg, ahogyan a mennyben. id. Zimányi József tanította ezt nagyon világosan, aki úgy fogalmazta meg, nem szó szerint idézem: Isten akarata a mennyben azonnal, tökéletesen és örömmel van végrehajtva. Így legyen meg a földön is.

„Én újjászülettem”

Szintén a keleti vallások elterjesztésével lett ismertté a reinkarnáció folgama is. Ha megkérdezünk egy New Age hívőt, akkor ő már teljesen tisztában van vele, hogy ez neki a sokadik élete, és törekszik a tökéletessé válásra. A korábbi életek tapasztalatai könnyen jöhetnek gonosz szellemi lényektől, akik az özönvíz óta itt élenek. De megint tetten érjük a luciferiánus gondolkodást és az ősi megtévesztést, az „olyanok lesztek mint Isten” kijelentésben is. Ezzel szemben, Jézusban valóságos az újjászületés, és amire a New Age vár, azt a Jézusban újjászületettek már megkapták.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.

(2Kor 5,17)

De a keresztény újjászületésnek sok feltétele van. Az első, hogy elismerjük, hogy bűnösök vagyunk. Ezért nem tud az Úr mit kezdeni azokkal, akik igaznak mondják magukat (Mt 9,13; Mrk 2,17). Aki megtér, és Krisztusban újjászületik, az kaphatja meg az örök életet. Ajánlom Soós Péternek, az  „ÚJSZÖVETSÉG CÉLJA : ÚJJÁTEREMTÉS KRISZTUSBAN” c. tanítását az újjászületéssel kapcsolatban (https://youtu.be/ks-RYDPqZB8). A keresztény újjászületés nem engedi meg, hogy több életen át „próbálkozzak”, és éljek egy nekem tetsző életet.

Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt. (Mt 16,25)

Úgy nyerhetem meg az örök életet, ha leteszem a jelenlegi, e világi életet. De ehhez a témakörhöz tartozik még az élet a halál után is, mely összemosása az örök életnek és a reinkarnálódás előtti állapotnak.

„Beszélek az Úrral” (avagy szellemi tapasztalatok)

A New Age is ismeri a szellemekkel való társalgást, ahogyan egy hívő hallja az Urat és beszélhet vele. De van egy hatalmas különbség. Míg a New Age szellemi tapasztalatai csatorna jelleggel működnek. (Alister Crowley, Helena Blavatsky, Alice Baileys is médium volt, akik csatornaként kapták a felsőbb szellemi lénytől az információt.) Kapnak valamit egy szellemi lénytől, vagy rosszabb, használja a testüket, és azon keresztül szól. Nincs párbeszéd és értelmes gondolkodás. A Bibliában, még a próféták is megbeszélhették Istennel, ha valami gondjuk volt egy adott utasításával (például 2Móz 32,10-14; Ezék 4,12-15). És mindenkor meg van a saját hatalmam arra, hogy engedelmeskedek, vagy sem.

Mennyei, földön kívüli ill. testen kívüli élemények

A Bibliában a szellemi elragadás sohasem az egyén kívánságára történik, és nem lehet „mesterségesen” előidézni. Ezt az Úr adja azoknak, akiknek akarja, és akik ezt el tudják hordozni (Ezék 8,3; Dán 8,2; Jel.4,2). Ha én kezdeményezem ezt a szellemi élményt, akkor teljesen biztos lehetek benne, hogy a gonosz erőkkel kerülök kapcsolatba. Szintén New Age fogás, hogy a bibliai kifejezéseket és élményeket használja, még azzal is, hogy „kijelentést” vesz valaki ilyen formában, mert a szó bár ugyanaz, de a tartalma és a háttere már teljesen eltér a bibliai jelentéstől. Vigyázat, aki vágyik ilyen tapasztalatra, az könnyen meg is kaphatja a gonosz erőktől, ahogyan ez az UFÓ élményeket átélők meg is tapasztalják. Ha nyitottak vagyunk erre, akkor ezzel kiválthatjuk a szellemvilág figyelmét. A szellemi lények látják, hogy mi zajlik bennünk (Mt 12,44), és mi van a testünkben. Feléjük nyitott könyvként létezünk, de mi csak akkor láthatjuk őket, ha ők meg akarnak nekünk nyilvánulni. Lásd erre Bálám szamarának a példáját, aki látta többször is az angyalt, de maga Bálám nem látta, mert az angyal neki nem akarta felfedni magát. Nagyon vigyázzunk ezzel!

Bűntelenség

A New Age szerint nincs gonosz, mindenkiben van jó is és rossz is, de attól még maga az ember nem gonosz. De ezt propagálja sok film is, hogy higgyük el (például Csillagok háborúja). A Biblia ezt másképp tanítja. Jézus maga mondja:

Jézus pedig mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

(Mrk 10,18)

Ez ellen a New Age befolyás ellen kellett megváltoztatnunk például olyan igehelyeket, amelyek eltörlik a bűnös felelősségét:

1Jn.3,5

VAR — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Zsid.1,3

VAR — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Jel.21,24

VAR — És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik.

REV — A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.

EFO — Az ő fényénél járnak a világ népei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be dicsőségüket.

KAT — Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.

RÚF — a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.

Nem fogadható el, ha általánosságban jelentjük ki azt, hogy „az embereket megtisztította a bűneiktől”, mert akkor ezzel azt mondanánk, amit a New Age, hogy mindenki jó, mert egyszer Jézus elvette mindenki bűnét, ezért ma már nem kell tenni semmit a bűnnel szemben. De a hit, engedelmesség, a hústesti kívánságok megtagadása, az én megtagadása nélkül ma sem lehet eljutni a megváltáshoz, és az üdvösségre. Ahogyan Soós Péter sokszor tanít a hamis kegyelem tanáról, az pontosan ezt a tárgykört öleli fel.

Ezek a legfőbb keresztény kifejezések, amelyeket a Sátán elkezdett használni egy új világvallás alapjaként, de más tartalommal töltötte meg. Ezért kell tisztázni, hogy melyik fogalom mit jelent, ezért kellett megmagyarázni, hogy a hívő, hit, vallás is mást jelentett korábban, mert a mai szavak már az Új Világrend és világvallás fogalomkörét tudatosítják, és a médián keresztüli szakadatlan ismétlés által vésik bele a fejünkbe az új jelentést. A New Age szerint minden vallás ugyanoda visz, csak más úton. A pápa is a világvallás felé tereli egyre nyiltabban a világot. A “hit a szeretetben” jelszavával. (https://www.youtube.com/watch?v=07dPzM5q43c)

Észre kell vennünk, hogy lassan nem marad semmink, ami miatt keresztényeknek mondhatjuk magunkat. Ha tovább hátrálunk, és engedjük elvenni amink van, akkor még egy kevés idő és nem is fogjuk már tudni, hogy miért nevezzük magunkat annak, aminek. Nem fogjuk tudni megvédeni a hitünket! A mai Bibliák Magyrországon vagy a halott egyházakat támogatják, a szöveg világi közelítésével, vagy az ökumenizmus szekerét tolják, amelynek látjuk az eredményeit. Ha nem készítettük volna el a Váradi-Károli kiadást, akkor csak a régi kiadású és nyelvezetű Bibliák maradtak volna a 19. század előtti időkből, amelyek még szöveghűek. Azokat azonban már elérni sem nagyon lehet, olvasni pedig még nehezebb.

Már korábban írtam róla, a hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség c. bejegyzésben is, hogyan próbálja az antikrisztus megtámadni Jézust, mint megtestesült Istent. Már a fogalmaink sem tartanak soká, mert könnyen ránk mondhatják, hogy ugyanarról beszélnek ők, mint mi, és nem fogják érteni, hogy miért is nem megyünk velük.

Jegyzet:

Az idézett szöveg eredeti nyelven:

„The last remark applies in an especial manner to the frequent comments on Astrology in the daily

newspapers. The almanacs of Moore and Zadkiel have been raised from their former low condition

to respectability and repute ; and we are continually reminded that Astrology is a science, and not a

superstition. The assertion may possibly be true; but the science is at least a forbidden one, though,

strange to say, some of its principles have been recently applied even to the elucidation of prophecy. The pretensions and confidence of its advocates will, however, be best set forth by an extract from the correspondence of a London newspaper*. …

*St James’ Gazette, April 28th, 1885. The close connection of Astrology with Buddhism and Theosophy is shown in the following extract. ” We hold that the science of Astrology only determines the nature of effects, by a knowledge of the law of magnetic affinities and attractions of the Planetary bodies, but that it is the Karma—see p. 409—of the individual himself which places him in that particular magnetic relation.” — The Theosophist February 1885. (G.H. Pember – Earth’s Earliest Ages, 1889; viii-xix.oldal)

Hogyan kerül a Lucifer szó a Bibliába – Ésa.14,12

Ésa 14,12

Károli 1908:

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

Váradi-Károli 2016:

Miként estél alá az égről, Lucifer, fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

Bár a Lucifer név latin, és nincs keresnivalója a héber szövegből készült fordításban, kiadványunk jellegét tekintve indokolt a beszúrása, hogy sok kérdést eloszlasson. Mivel a Sátánnak ez a neve latinul terjedt el, ezért ezzel egyértelművé tesszük, hogy itt kiről van szó.

Az 1590-es Vizsolyi Biblia tartalmazza Lucifer nevét ebben a versben. Ez később kikerült onnan, mert valóban, a héber szövegben nem lehet benne ez a latin szó. Károli Gáspár azonban úgy érezte, hogy itt bele kell tennie, mert tisztázni kell, hogy ez a vers, pontosabban ez az igeszakasz kiről is szól valójában. Ha nincs ott egyértelműen, hogy kiről szól, akkor könnyen összemosódhat Jézussal:

Én, Jézus küldtem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jel 22,16)

Ezt újra egyértelművé kellett tenni. Károli korában a latin kifejezés teljesen ismert volt, mint a Sátán másik neve. A szó jelentése egyébként fényhozó. Ennek a kifejezésnek ma, a XXI. században újra aktualitása van.

A korábbi magyar fordítások megoszlanak ebben a kérdésben. A katolikus kiadásoknál, például Káldi György Bibliája, 1626-ból, mindkét megnevezést tartalmazza itt (​te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia), de a Szent István társulat által kiadottban, már a hajnalcsillag helyett fényes csillag szerepel. Az Egyszerű Fordítás és a Protestáns Új Fordítás hajnalcsillagot ír, elhagyja a hajnal fia kifejezést. A Kecskeméthy Biblia szintén mindkét megnevezést odaírta (hajnalcsillag, hajnal fia). Akik szorosabban követik a Károli féle fordítást, azoknál megmaradt a fent idézett (1908-as) verzió, mégpedig a Krisztus Szeretete Egyház kiadásában és a 2011-es Revideált Károli kiadásban is. Ezekben nem szerepel a hajnalcsillag kifejezés. A Tanakh szerint (Ez a Leningrádi kódex, amely ma alapja Biblia Hebraicának), szintén mindkét kifejezés megtalálható, és a Septuaginta angol fordításában is benne van, sőt ott még a Lucifer név is megtalálható (1851 Brenton’s English Septuagint – How has Lucifer, that rose in the morning, fallen from heaven!). Nehéz ma már eligazodni, hogy melyik ma használatos kiadás, melyik „eredeti” szöveget vette alapul. Megdöbbentő, hogy mennyire nincs egység.

De miért kell ezzel ennyit foglalkozni? A fényhozó misztikuma kezd elterjedni a társadalomban. Lucifer, egyre inkább pozitívan van beállítva, mint aki „odaáldozta” magát az emberiségért, hogy ide adhassa nekünk a tudást. A XIX. század nagy szellemi forrongásában indult el egy mozgalom, amely ma egyre erősebb, és az ökumenizmus mögött is erősen jelen van. Temészetesen csak dióhéjban, nézzük meg, hogy milyen háttérből jön mindez.

Ez az újkori történet Helena Blavatsky-val indult útjára. Ő csatornaként (médiumként) vett kijelentéseket egy csoport „felemelkedett mestertől” (megj.: hivatkozást lásd a jegyzetben). Ezek a tanítások sok keleti és gnosztikus vonást tartalmaztak, amelyek akkoriban ismeretlenek voltak a nyugati kultúrában. A spiritualizmus igen erőteljes támogatásra talált az akkori értelmiségi körökben, és divatos lett ilyen helyekre járni. Ő alapította a Teozófiai Társaságot, amely ma is létezik. Az ő nyomdokaiba lépett később Alice Bailey, aki szintén csatornaként kapta az információkat. Ő alapította művei kiadására a Lucifer Publishing Company nevezetű céget (mai nevén Lucis Trust), 1922-ben. A Teozófiai Társaságon belül pedig az ezoterikus szekciót. A Lucis Trust társaság internetes oldalán az áll, hogy azért változtattak nevet, mert bizonyos keresztény körök tévesen a Sátánnal azonosítják Lucifert. Ez a társaság egyébként már igen régóta tanácsadója az ENSZ-nek. Lucifer, mint isten, személyével való kapcsolat ennek a társaságnak a befolyása alapján terjedt el újra a titkos társaságokban, de tudósok, művészek és politikusok körében is nagy hatást váltott ki. Nagy tudósok és művészek kerültek a hatása alá, és egész irányzatok működnek ma is ebben a teozófiai és New Age szellemiségben. Ez a hitelmélet várja vissza azt a Jézust, aki nem ugyanaz a Jézus, mint aki a Bibliában van, hanem egy ma asztráltestben lévő személyt (lásd A hústest és test közötti egyre fontosabb különbség c. bejegyzést), aki elhozza az aranykort. Ezt várják az ezoterikus körök is. Ez áll az ökumenizmus mögött is, hogy a szeretet az alapja minden vallásnak, és mindegy melyik utat (vallást) választod, akkor is ugyanoda jutsz. Ezért fontos tudni, hogy ki is volt Lucifer.

A Luciferiánus szemléletnek van egy másik igen fontos jellemzője, amely egybe esik a gnosztikus irányzattal. Mégpedig az, hogy én tehetek valamit a saját megváltásomért, hogy elérjem a megvilágosodást, és a saját magam megváltását. Ez teljesen szembe megy a bibliai hittel, ahol ki van mondva, hogy mi, emberek ezért semmit sem tehetünk, hanem ez egyedül Isten munkája és ajándéka a Jézus Krisztusba vetett hitnek.

A tanítványok pedig ezeket hallva, felettébb álmélkodtak, mondva: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintve, mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. (Mt 19,25-26)

Minden olyan mozgalom mögött a luciferiánus filozófia áll, ahol az egyén tehet valamit a saját tökéletesítése érdekében, vagy a saját megváltása érdekében. Ilyen például a történeti magyarsággal foglalkozó körökben ismert Manikeizmus is. Emiatt jelentenek problémát azok a Bibliák, ahol az Új Szövetséget már a kritikus szöveg szerint fordítják, mert azokban már tompítják Jézus szerepét a megváltásban, felnagyítják a saját szerepünket, mintha tehetnénk valamit a jó cselekedetekkel, és ezzel elveszik Jézus hústestben való áldozatának súlyát.

Néhány példa:

A listában szereplő, Biblia kiadásokra vonatkozó rövidítések: REV – Revideált Károli Biblia 2011; RÚF – Protestáns Új Fordítás 2005; KAT – Katolikus Biblia; EFO – Egyszerű Fordítás 2003; CSIA – Csia Lajos Újszövetség; VAR – a Váradi-Károli kiadás 2016;

Változtatások, amelyek minden ember megváltását és Isten atyai mivoltát mindenki számára elérhetővé teszik (a Világvallás felé visz)

Mk.3,29

VAR — De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

REV — de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.

EFO — Aki viszont a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem kap bűnbocsánatot, mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani.”

KAT — De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

RÚF — de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.”

Megjegyzés: Eltűnik az örök büntetés terhe. Csak a bűntudat marad meg, de a következményeket nyitva hagyja, nincs egyértelmű lezárás.

1Jn.3,5

VAR — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Kol.3,6

VAR — Melyek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira;

REV — Ezek miatt jön el az Isten haragja.

RÚF — mert ezek miatt haragszik Isten.

Megjegyzés: Isten haragja nem sújt mindenkit. Végig, a Bibliában le van írva, hogy kikre jön el a haragja, és soha nem általánosan haragszik az Atya, legfőképpen nem igazságtalanul.

(a témánkénti versek listáját lásd Az Új Szövetség görög szövegeinek variánsai című bejegyzésben)

Ez a luciferiánus szemlélet jelen van a mai fő-sodrású médiában teljesen nyilvánvalóan. Ha megnézzük, hogy Alice Bailey milyen programot állított össze (lásd lentebb), akkor lássuk meg, hogy ez a szemünk előtt valósul meg. És a keresztény közösségek túlnyomó többsége még mindig sötétben tapogatózik, és világi javakat keres, ahelyett, hogy odaszánná az életét teljesen az Úrnak. Ma ezért nem működik sok keresztény életében a Szent Szellem ereje, és ezért nem tud az Úr megválaszolni sok imát (Jak.4,3), mert az életünk nincs az Úr kezében. Még mindig testi vágyakat szeretnénk kielégíteni, ahelyett, hogy az odafelvalókat keresnénk, hogy megjelenhessen Isten országa erőben és hatalomban! Szakadjunk el ettől a világtól, és mindentől, ami ebben a világban van!

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. (1Ján 2,15)

Ébredjünk fel! Még pár év, vagy egy évtized — ki tudja mennyi időnk van — és nem lesz olyan Biblia, amely alátámasztaná azt, amiben ma hiszünk! Csak egy, a New Age és ökumenista jelszavakkal egyező könyv lesz, amelyből már nem lehet oda jutni, ahová reformátor elődeink is juthattak. Az örök életre.

Alice Bailey 10 pontban leírt programja

  1. Távolítsuk el Istent és az imát az oktatási rendszerből.
  2. Csökkentsük a szülői tekintélyt a gyermekek felett.
  3. Romboljuk le a zsidó-keresztény illetve a tradicionális családi struktúrát.
  4. Ha már szabaddá válik a szex, tegyük legálissá és egyszerűvé az abortuszt.
  5. Tegyük egyszerűvé és legálissá a válást, hogy felszabadítsuk az embereket az életre szóló házasság koncepciója alól.
  6. Tegyük alternatív életformává a homoszexualitást.
  7. Alacsonyítsuk le a művészetet, hadd váljon elszabadult vaddá
  8. Használjuk a médiát az emberi gondolkodás befolyásolására és megváltoztatására.
  9. Hozzunk létre egy (globális) hitközi mozgalmat.
10. Vegyük rá a kormányzatokat, hogy mindezeket az elveket törvényekbe foglalják, és győzzük meg az egyházakat, hogy ők is támogassák ezeket a változásokat.

(HETEK 2014/08, Morvay Péter: Lucifer misszionáriusa c. írásából – de máshol is ugyanígy megtalálható)

—-

Jegyzet

A New Age website (thenewagewebsite.com) Helena Blavatsky-ról:

„Az iránymutatásai egy csoport felemelkedett mestertől jöttek, olyan lényektől, akik azt állították magukról, hogy a karmikus evolúciónak egy extrém magas szintjén állnak, és meg tudnak jelenni egy alacsonyabb szellemi létezés szintjén, a föld szintjén. Számosan, a földön ma élő emberek közül,  állítják, hogy kapcsolatban állnak ezekkel a felemelkedett mesterekkel, vagy olyan lényekkel, akiknek hasonló a leírásuk Helena Blavatsky tanáraihoz. Ez időtől fogva született meg ez a mozgalom”

„Her instructions came from a group of Ascended Masters, beings that she claimed were extremely advanced in their karmic evolution that they could manifest from the more subtle spiritual realms of existence, down on to the earth plane. There are numerous people on Earth today, claiming contact with these Ascended Masters, or beings with a similar description to Helena Blavatsky’s teachers. Its is from this time then, this  movement was born.”

idézetek a HETEK 2014/08 számában megjelent, Morvay Péter: Lucifer misszionáriusa c. írásából

A Lucis Trust honlapja így méltatja az alapítókat és a névadót: „Alice és Foster Bailey a teozófia elkötelezett tanítványai és tanítói voltak. Arra törekedtek – a nagy tanítóval, Helena P. Blavatskyval összhangban –, hogy mélyebb megismerést nyerjenek a Lucifer által hozott áldozatról. Ez a szellemi tradíció Lucifert az egyik »szoláris angyalnak« tekinti, olyan felsőbbrendű lények egyikének, akik a Vénuszról szálltak alá (emiatt nevezik egyesek őket úgy, mint »aláhullottak«) a bolygónkra több korszakkal (aeonnal) ezelőtt, azért, hogy az akkor élő »állatember« számára értelmet és tudást hozzanak. A teozófia nem a bűnbe vagy szégyenbe történő bukásnak látja ezen angyalok leszállását, hanem egy nagy áldozat kifejezésének, amint azt a ‘Lucifer‘ (Fényhozó) név is jelöli.”

Alice Bailey „Lucifer áldozatát” az emberiség történetének legnagyszerűbb pillanatának látta, amelyet a későbbi korok – különösen a judaizmus és a kereszténység – igyekezett „besározni”. Ahogy Blavatsky tagadta a jó és rossz elválaszthatóságát, úgy Bailey is azt hirdette, hogy bár Lucifer lázadása Isten ellen irányult, célja az emberiség megsegítése volt. Szerinte Lucifer azzal emelkedett ki a többi mennyei lény („Isten fiai”) közül, hogy kész volt vállalni a konfliktust a mennyben és áldozatot hozni, így lett az emberiség fejedelme. Jézust is ebben az összefüggésben látja, mint aki „nem valamiféle jelképes halállal, hanem a tanításaival szolgálta az emberiséget”. Megváltásra szerinte amúgy sincs szükség, mert „nincs büntetés, nincs pokol, és ezért nem is kell semmiféle erőszakos engesztelés sem”

A szellem eltűnése a magyar Bibliákból

 „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”  

(Csia Lajos:  Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Egyik igen sarkalatos pont a Bibliákban, a szellem és lélek szó helyes alkalmazása. Ez ma Magyarországon vízválasztó a keresztyén társadalomban. Bár a téma nem új keletű. Szeretném végigkísérni a szellem szó fel- és eltűnésének lehetséges útját szerény kutatási lehetőségeimhez mérten. A dolog ugyanis jól indult. Az elején, a magyar bibliafordítások kezdetén még jól volt használva ez a két külön fogalom, de útközben elveszett, és ma nagyon nehezen talál vissza a helyére. Ennek lehetséges okait keresve indulunk most útnak, egy vággyal a szívünkben, hogy hátha egyszer meg lesz a maga becsülete ennek a szónak is, és nem csak kis példányszámú magánkiadásban megjelent Bibliákban éli majd életét.

Az előreformációnak tekintett huszita mozgalom hozta el Magyarországra az első, ma számontartott részleges bibliafordítást. Akkoriban a Ferences rend volt megbízva a mozgalom elleni küzdelemmel, ezért is találunk a korabeli rendfőnök krónikájában feljegyzést róla. 1436-ban kezdte el két szerzetes, Tamás és Bálint, lefordítani magyarra Isten igéjét. Munkájukat száműzetésben, a pápai üldözés elől menekülve, Moldvában fejezték be, 1439-ben. Munkájuk teljes egészében nincs meg, hanem három kódex örzi. Az evangéliumok a (mai helyéről elnevezett) müncheni kódexben találhatók.

 Az 1466-ban megjelent müncheni kódexben található négy evangélium, helyesen fordította a görög pneuma és psyche szavakat, azok akkori magyar megfelelőjével. Ez akkor nagy vihart kavart, és a hivatalos egyház a következő álláspontra helyezkedett- Szalkay Balázs, ferences rendfőnök krónikája szerint:

Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja… mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet

(A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old. – Európa Könyvkiadó 1985)

Az Apor kódex, amely a XV.sz. második felében keletkezhetett, több zsoltár töredéket tartalmaz, ahol szintén átvették a szellet szó használatát. A 139. zsoltár egy mondata így szól:

„Hová megyek te szelletedtől és hová fussak te orcádtól?”

                (forrás: Bottyán János—A magyar Biblia évszázadai, 1982)

Az idézett könyv 17.oldalán ezt olvashatjuk: „A Huszita Bibliát eretnek fordításnak bélyegezte a római katolikus egyház. Ez az oka annak, hogy a későbbi bibliafordítók féltek használni a szövegét, s a használat nyomait igyekeztek eltüntetni.”

Hazánkban sokáig küzdöttek a protestánsok, egyáltalán az életben maradásért, nem hogy a szabad vallásgyakorlásért. Mivel pedig a katolikus egyház sem a bibliafordításokat nem támogatta, sem azt, hogy bárki szabadon olvashassa Isten igéjét, ezért ne csodálkozzunk, hogy a korábban Szent Szelletként fordított Szent Szellem is, mint káromlás, nem vert gyökeret, hiszen rögtön csak elutasítást vont volna magával. Küzdelmes korszak után ismét megjelennek a jezsuiták Magyaroroszágon, hogy erősebben képviseljék az ellenreformációt.

Káldi György jezsuita szerzetes 1626-ban megjelent bibliafordításának Oktató intésében ezt írja:

„Tovább is el lehetett volna a mi nemzetünk a Magyar Biblia nélkül, megelégedvén az igaz tanítóknak magyarázásával. Elég, hogy ki-ki a tanítók magyarázattyából azt értse, ami az ő hivatallyához kívántatik” (forrás: Bottyán János—A magyar Biblia évszázadai, 1982)

Káldi György egyébként csak a hivatalos katolikus álláspontot képviselte, amelyet a tridenti zsinat hozott, 1545-1564 között. Ez a zsinat határozott úgy, hogy a Vulgata az egyetlen hiteles Biblia szöveg, és ezért nem lehetett tovább használni Erasmus latin fordítását sem az egyházon belül. Hála az Úrnak, hogy ez közben már elterjedt, és a katolikus egyházon kívüli személyek vették kezükbe a sorsát.  Tehát Károli Vizsolyi Bibliája után jóval, még mindig itt tartott a hazánkban erős állásokat kiépített katolikus egyház által felügyelt hitélet.

„Az 1604. évi pozsonyi országgyűlésen is hiába sürgetik a protestáns rendek a vallás ügyének rendezését. Rudolf hallani sem akar semmiféle engedményről s mikor az országgyűlés 21 törvénycikket felterjeszt hozzá szentesítés végett, ő egy 22-iket csatol azokhoz, melyben kimondja, hogy Magyarországot minden eretnekségtől meg akarja tisztítani, ezért megújítja a római katholikus vallás érdekében hozott korábbi törvényeket, s eltiltja a vallási ügyeknek az országgyűlésen való tárgyalását.” (forrás:  ifj. dr. Szabó Aladár – A magyar protestántizmus története című művéből, 1933)

De ezenközben a bibliafordítók nem csak ezzel, hanem még a magyar nyelvvel is küzdöttek, hiszen sok szót, amit ma is használunk, egy-egy bibliafordításban találunk meg először. (pl. kegyelem —Heltai Gáspár 1551; fukar —Sylvester János 1541) A bibliafordítások hoztak némi egységet a nyelvtanban is, mert míg a Huszita Bibliában csak próbálgatták kiegészíteni a magyar hangok megjelenítésére a latin ábécét, addig ekkorra már egységesedik valamelyest a nyelvtan.

Innen ugorjunk az időben a 19.századig. Ekkor fellendülnek ugyan a bibliafordítások ismét, ahogyan a reformáció korában is, de ezek a kísérletek ma szinte ismeretlenek. Érdekes, hogy sokszor még nevük sem maradt fenn a köztudatban. A kor szellemét belengte a nyelvújítás, de ennek ellenére a hagyományok erősebbnek bizonyultak:

„…a háromszáz éves Károli tradíciótól, amelyhez az azt revideáló protestáns teológusainkat a megszokás, a tisztelet és a hódolat annyira odakötötte, hogy nagyobb mérvű változtatást nem lehetett tőlük várni: a nagyközönség előtt pedig szinte ’szentnek’ látszott Károli szövege.” (forrás: Bottyán János—A magyar Biblia évszázadai, 1982)

Időrendben a következő fordítás, amely különbséget tesz a lélek és a szellem között, meglepő módon P. Soós István, karmelita szerzetes Új Szövetség fordítása 1911-ből. Ő azonban a Vulgata alapján készítette a fordítást, és maradt az „Isten lelke” kifejezés is. Sajnos nincs információm arról, hogy miért nem erre indult tovább a katolikus egyház a későbbi fordításaival, és miért maradtak meg a lélek kifejezésnél a szellem helyett. Érdekes, hogy hogyan nyilatkozik róla Bottyán János a Magyar biblia évszázadai könyvében: „a lelket olykor szellemnek fordítja, ezzel bekapcsolódik abba az újítókörbe, amely nem elégszik meg a hagyományos szóhasználattal” — nem csoda, ha a további fordítások, amelyek ezt megtették a „szakmai” körökben nem találtak elfogadásra.

Ezt követi Kecskeméthy István fordítása, 1935-ből. Ez a kiadás a Skót Bibliatársulat kiadásában jelent meg, és ő is a Textus Receptust használta az Újszövetséghez. Erről ő maga így ír: „Ez ellen nincs miért prüszkölni, mert igen sokszor nagyon megéri a fáradságot, ha szövegváltoztatás helyett a Textus Receptusnak próbáljuk igaz értelmét megnézni.” (forrás: Bottyán János—A magyar Biblia évszázadai, 1982)

Munkájával egy időre egyedül maradt, mert az egyházi támogatású kiadások között nem volt olyan, amely ezt a „drasztikus” lépést meg merte volna tenni.

Tehát a 20.században, Kecskeméthy Istvánt követően, jelenik meg Csia Lajos — sajnos csak — Új Szövetség fordítása, mely bár 1939-ben elkészült, 1978-ban kerül kiadásra. Igen kiváló fordítás, mely törekszik a szöveghez legközelebb álló megfogalmazások visszaadására. Aki ugyan református lelkész volt, de új fordítását nem adták ki, hanem Ausztriában jelent meg.  Törekedett a szöveghűségre. Így ír róla Bottyán János „A magyar Biblia évszázadai” című könyvében: „Legkirívóbb próbálkozása, hogy a lélek helyett szellemet ír, és szellem helyett lelket. Ezzel újból megkísérli, hogy meg lehet-é fordítani egy nyelv szóhasználatát évezredek után? Elérhető-e, hogy Szentlélek helyett azt mondjuk: Szent Szellem. Amint láttuk, ilyet próbáltak már a Huszita Biblia fordítói is. Nyelvünknek ezt a rendjét csak felborzolni lehet, de megváltoztatni nem.” Érdekes, hogy amire ő itt hivatkozik, az Csia Lajos szerint éppen ellenkezőleg van: „A héber, görög és magyar szavak eredete és alkata tehát pontosan megfelel egymásnak. Éppen ez a körülmény még sülyosabb vádat emel azok ellen a teológusok ellen, akik nem „tudják” megtalálni a psükhének és pneumának megfelelő magyar szavakat.” (Csia Lajos – Bibliai Lélektan, 183.oldal)

Vida Sándor munkájáról az 1985-ös Bottyán János által írt „A magyar Biblia évszázadai” című, egyébként igen alapos és körültekintően összeállított, könyve nem tesz említést. Érdekes, hogy könyvében más korábban magánkiadásban megjelent műveket felemlít, de Vida Sándor fordítását elhallgatja. Sajnos, ahogyan Csia Lajos fordítását, úgy Vida Sándor fordításának kiadását sem támogatta a Bibliatanács, ezért az csak magánkiadásban jelenhetett meg, könyv alakjában egyszer.

A legújabbkori kiadások közül pedig az Egyszerű Fordítás használja a szellem szót, valamint még várjuk a Hit Gyúlekezetének új fordítását, amelyből eddig részleteket közöltek. (megjegyzés: A Patmos kiadó által kiadott Biblia, 2012-ben, még termékdíjat is kapott, bár gyülekezetük szóhasználatával ellentétesen ebben a Bibliában nem használták a szellem szót.) Az Újvilág fordítás és a Krisztus Szeretete egyház kiadása szintén használja a szellem szót. Érdekes, hogy nagy egyházainknál még mindig erősebb a hagyomány tisztelet, és ezért ma is elmondtató, amit fentebb idéztem, csak most már nem 300 év tradíciója áll itt, hanem 500 év hagyományé. A 2011-es Revideált Károli kiadás sem nyúl bele ebbe a dologba, sőt, ők még a Textus Receptustól is elfordultak. Bár felteszem, hogy a teológusok, akik itt Magyarországon erősen ragaszkodnak a „Szentlélek” kifejezéshez, és az egyházi fordításokban nem engedik a szellem szó megjelenését, azok, ha idegen nyelven publikálnak (vagy csak társalognak egy külföldi kollégájukkal), akkor nem „Heilige Seele” vagy „Holy Soul” kifejezéseket használják, lejáratva magukat, hanem a helyes kifejezést alkalmazzák. Csak a magyar népnek szánják ezt a kiváltságot.

Hála a nyelvújítók munkájának, ma már van a szellet helyett egy teljesen szalonképes szavunk, a szellem, melyet nyugodtan lehetne használni. Ezt mégis kerüli sok mai fordítás is. Egy európai nyelv sem keveri ezt a két szót. Sok félreértésre és félremagyarázásra ad okot, ha nem vagyunk tisztában e két szó eltérő jelentésével. De például az 1908-as Károli verzió is az 1Kor.15,45-ben „felvállalja” a szellem szót bár csak ezen az egy helyen:

 „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

Enélkül a szétválasztás nélkül, könnyen összezavarhat minket a világi pszichológia (lélektan) és a bibliai lélek fogalma, hiszen akkor mi különbözteti meg őket egymástól? Hol kezdődik az egyik és hol a másik? Van-e különbség, és ha van, akkor mi az? Szükségét éreztük, hogy ez a két fogalom el legyen egymástól választva, ha már az eredetiben is két külön fogalmat jelöl, ezért a Váradi—Károli kiadásban így szerepel. Ez a Biblia is egyházi támogatás és felekezeti befolyás nélkül készül.

Hogy miért is éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának, azt részletesen kifejtjük a blog első cikkében. A blog további cikkei segítséget próbálnak nyújtani a Bibliában szereplő régi és „új” fogalmak megértéséhez és helyes használatához, illetve magyarázatot adni az eszközölt változtatások indokaira. Legyen mindenkinek épülésére Isten tiszta igéje! Legyen erős fegyverünk a gonosszal szemben, vegyük fel „…a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde:” (Ef 6,17)

Ki az én testvérem?

Mivel többször felszólít Isten igéje arra, hogy szeressük a testvéreinket (régiesen atyafiakat), akkor ez egy kulcs fogalom, hogy kik az én testvéreim. Az ok, amiért ezzel foglalkozunk az az, hogy egyes források szerint, ma több mint harmincezer keresztény felekezet, irányzat van. Az ökumenizmus ugyan kezd erősödni, de ez újabb aggályokat vet fel. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy hány hittársunk adta az életét azért, hogy ne csak a katolikus egyház működhessen egyházként, szabadon lehessen Bibliát olvasni az anyanyelvünkön, más formában jöhessünk össze, más szertartást követhessünk, ne kelljen gyónni járni, és még sorolhatnám, hogy mi minden miatt, ami miatt ma létezik a protestantizmus, amely azóta is több „újjászületésen” ment keresztül. Egy dolog azonban  az idők folyamán nem változott, és ez a katolikus egyház lényege. Persze ott is voltak változások, de a lényeg megmaradt, és a mostani ökumenizmus a pápa vezetésével megy előre úgy, hogy nem csak a keresztényeket, hanem más vallásokat is befogad, tekintet nélkül arra, hogy Jézus istenségét tagadják. A protestantizmusnak hivatalosan vége. (A Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház Közös Közleménye, Augsburg 1999. október 31. – megjelent a Credo Evangélikus műhely 1999/3-4 számában, de a katolikus újságban is.) A közös nyiltakozatban azt olvashatjuk, hogy az egyezmény elfogadása után is folytatják a párbeszédet, „hogy elérjék a teljes egyházi közösséget, egységet a különbözőségekben, amelyben a megmaradt különbségek „kiengesztelődnek” és nem jelentenek többé elválasztó tényezőket”. Nem tudom, hogy ezt tudja-e itthon minden protestáns, hogy szinte eggyé akarják tenni a két egyházat.

Olyan idők kapujában állunk, amelyekről Jézus ezt mondja:

Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. (Mt 24,21)

Ez azt jelenti, hogy Noé idejének nyomorúsága sem mérhető ahhoz, ami ránk vár. Ennek sajnos számtalan jelét egyre nyilvánvalóbban lehet látni. Ebben az elkövetkező időben…

Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Mrk 13,12-13) (Mt 10,21-22) (Lk 21,16-17)

Tehát valóságos családon belüli árulásokra is gondolni kell. Ez már egyszer végigment a történelmen, a keresztény üldözésekkel, de újra közeledünk hozzá. Orwell ír egy utópisztikus társadalomról, ahol bemutatja, hogy a gyerek elárulja az apját, mert az álmában hangosan beszélt, és olyat mondott, amit a rendszer tilt — mivel a gyereket már az állam nevelte fel a maga ideológiájának megfelelően. Ha a gyerekeket kiskoruktól fogva nem a család neveli, hanem az állami alkalmazottak, államilag előírt tantervnek megfelelően, akkor ne ábrándozzon senki, hogy nem jön el ez a világ. Norvégiában egy hívő családtól elvették az öt gyerekét, mert túlságosan keresztényi módon nevelték őket, és ezzel „fogyatékossá teszik őket”. Ezért a gyerekeknek jobb, ha állami intézetben nevelik fel őket. A gyerekek tanárnőjének bejelentésére az ifjúságvédelmi hivatal emberei elvitték őket.

(http://www.churchmilitant.com/news/article/norwegian-govt.-seizes-5-children-from-parents-for-alleged-christian-indoct)

A világ törvényei ebbe az irányba mutatnak, hogy egyre több helyen gyűlöletbeszédnek számít a bibliai keresztény hitvallás. A szervezett egyházak pedig a különböző világi értékek és normák elfogadási szintjén, több dologban egyre nagyobb összhangban vannak.  Az összhang erősödni fog az elfogadás irányába azokban az egyházakban, akik aktív résztvevői az ökumenizmusnak. Egyébként általában pedig igaz lesz, hogy az állam egyre több vallásgyakorlási törvényt fog hozni a „kisebbségek védelmében”, beleszólva a szabad vallásgyakorlásba. El fog veszni a nyilvános közösségek beleszólási joga abba, hogy maguk döntsék el, hogy ki látogathatja összejöveteleiket.

Ma, Amerikában már jogszabály mondja ki, hogy bármely nyilvános összejövetelen, ahol nyilvánosan imádkoznak, ott bármely vallás képviselőjének meg kell adni a lehetőséget, hogy imádkozhasson. Egy városi tanács ülésén nyilvános sátánista ima volt, ennek a szabad vallásgyakorlási toleranciának a jegyében. (http://www.churchmilitant.com/news/article/christians-interrupt-satanic-prayer-in-city-council-meeting)

Innen már csak egy lépés, hogy a gyülekezeti házakba is benyúljon a törvény, mert ugye jogállamban élünk. A Sátán pedig tudni fogja, hogy hogyan rombolja az igazi istentiszteleteket, a példában mutatottal, vagy más módon. Észre kell vennünk, hogy ezek az események tőlünk karnyújtásnyira vannak, és már nem kell összeesküvés elméletként kezelnünk, hanem ez maga a valóság.

Marx tévedett, amikor azt mondta, hogy az emberi önzés a legmélyebb és legőszintébb tulajdonság, és ez mozgatja az emberi cselekedeteket. Ez majdnem így van, de a hitbéli meggyőződés ezt is legyőzi. Ezért fordulhat elő olyan, amelyről Jézus ír, hogy a családon belül is elárulják majd egymást, mert más lesz a szülő, és más a gyerek hite. Aki pedig a világot szolgálja, az ki fogja szolgáltatni a rendszer ellenségét. Már volt példa erre is, sok diktatúra idején. Gondoljunk Kínára, Oroszországra, Németországra, stb. Világvallás márpedig lesz. Meg van írva:

És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult; És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adattak neki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondva a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett, de megelevenedett. És adatott neki, hogy a fenevad képébe szellemet adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.(Jel 13,12-17)

Aki nem fogja imádni a fenevadat, és felvenni a bélyegét, az nem fog tudni életben maradni. Ebben a helyzetben, a családi, baráti kötelékek nagy próbának lesznek kitéve. Nem fog számítani a vérrokonság, hanem a szellemi hovatartozás. Életbevágó lesz tudni, hogy ki az én testvérem, ki az, akiben megbízhatok. Szintén Amerikában, már van egy város, ahol mindenki chippel éli a mindennapjait, és boldogok, hogy egyszerű az élet. Ott 2017-re tervezik, hogy mindneki kapjon egyet. Magyarországon, a minap az állatorvosnál voltunk, és a váróban hárman voltunk. Rajtam kívül a két másik férfi elmondta, hogy alig várják a chipet, mert „túl sok számot kell megjegyezni”, és a chippel csak odatartja majd a kezét. Nem érdekelte őket, hogy azt egy megfelelő eszközzel bárki, bárhol leolvashatja majd, és ellophatja a személyazonosságukat, ahogyan ez minden más elektronikai dologgal megesik. Illetve onnan kezdve megszűnt a szabad mozgás illúziója is, hiszen nem lehet elbújni az olvasóktól. Ez megint nem utópia, hanem a valóság, az egyre kifinomultabb arcfelismerő rendszerekkel, az egyre elterjedtebb biometrikus azonosítással, és mindezeket pozitív propagandával bemutató médiával együtt. Egy ilyen világban létkérdés lesz, hogy kivel osztom meg a hitem, az életem, legféltettebb titkait. Ezért nem mindegy, hogy kit nevezek testvéremnek.

Szóval ki is az én testvérem? Korábban azt vallottam, hogy aki újjászületett, és az Urat keresi, az bármely egyházban is van, a testvérem. De az ige mást mond erről.

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. (Mt 12,50)

Ezt maga Jézus mondja, amikor tanított, és közben megjelent a családja, és kinn várták őt, jelezve, hogy beszélni szeretnének vele. Ennek megfelelően nem lehet testvérem, aki legyen bár újjászületett, vagy az urat kereső, aktív egyháztag, de nem követi Isten akaratát. Figyeljük meg a megfogalmazást. Nem Isten rendeleteit, határozatait, parancsolatait, hanem az Atya akaratát követő a testvérem. Nem a külső jeleket kell nézni, hanem a szívet, azt pedig kétféleképpen ismerhetem meg. Vagy akkor, ha valóban közelről látom a másik életét, vagy Isten Szent Szelleme mutatja meg az adott pillanatban. A külső jelek veszteni fognak a megítélés hangsúlyából, mert nem az fog számítani, hanem a szív ismerete. Tudom kell, hogy valaki szívből, vagy színből cselekszik-e. Gondoljunk bele a reformáció korába, amikor a Jezsuiták vezették az inkvizíciót. Sokan ma sem tudják, hogy ők kizárólag a Római egyház és a pápai hatalom védelmére, mint ellenreformátor csoport jöttek létre. Erről olvashatunk számtalan egyháztörténeti írásban. Amit azonban kevesebben tudnak, hogy az esküjükben benne van, hogy ha kell, akkor még beépüléssel és színlelt testvériséggel is mindent elkövetnek a protestánsok rombolásáért. (Milyen más hangsúlya van akkor a mai ökumenizmusnak egy jezsuita pápa alatt?) De Konstantin megtérésének és ebből következő egyházvezetőségének tisztasága is megkérdőjelezhető, hiszen ő mellette megmaradt  pogány főpapnak is.

Éles a határ a külső szabályokat követők között, és a belső vezetést követők között. Ez azonban nem jön elő, amíg minden a szabályok adta keretek között mozog. Csak akkor, amikor a Szellem vezetése túlmutat a szabályon. A vallásos ember, és a Szellem által vezetett hívő közötti legnagyobb különbség ott van, hogy a vallásos ember úgy érzi, hogy ő odaáldoz valamit Istennek. Áldozatot hoz az életéből. Ezért háborodott fel Káin is, amikor Isten nem tekintett az ajándékára. Nem szívből vitte, hanem mert erre tanította Ádám és Éva. Odatette a legjavát a termésének, és felháborodott, hogy Istennek nem volt jó ez az áldozat. Mondhatta volna: „Odaadtam a legjavát, hát ez sem elég, mi kell még?!” És összehasonlítva saját áldozatát az Ábel áldozatával, az Ábelét nem találta különbnek a magáénál. Ezért viselkedtek a farizeusok is ellenségesen Jézussal, amikor az őseiktől örökölt szabályokat áthágta, a Szellem vezetésének megfelelően.

Felelve pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat napon gyógyított Jézus, mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombat napon. (Lk 13,14)

Jézus a farizeusok szemére veti, hogy bár kutatják az írásokat, azokat mégsem értik meg, mert nem Isten felé forduló szeretettel teszik mindezt, hanem emberi erőfeszítéssel. Úgy pedig nem lehet a hitéletet megélni, mert ez a vége:

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! Dicsőséget emberektől nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok. Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?(Jn 5,39-44)

Csak külső cselekedetek maradtak, és az emberek visszajelzései számítottak, nem az, amit Isten mond.

És igyekeztek őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondta. Azért elhagyva őt, tovább mentek.(Mrk 12,12)

Tudták, hogy ellenük szól, és igaz amit mond, de annyira megszállottan vágyták az emberek tiszteletét, hogy még ilyen helyzetben sem mertek olyat tenni, ami a jó hírnevüknek árthatna. Nagyon sok gyülekezetben megfordultunk, és azt tapasztaltuk, hogy ahol a Szent Szellem munkája kezd elhalványulni, ott jönnek be a szabályok. Minél halványabb az Isten vezetése, annál több a szabály, annál több a világi módszer, a világias gondolkodás, a világtól átvett módszer. Pedig az Úr mindent megad, hogy a hívők közössége Krisztus által tökéletes legyen, mert egy a test (Ef.4,4), ahol…

kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.(1Kor 7,7)

Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatva, növekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által.(Ef 2,20-22)

Ahol Isten vezetése megvan, ott kevés a szervezett munka, és lassabban formálódnak a „tisztségek” és szolgálatok, mert előbb látni kell a Szellem bizonyságát, hogy kinek mit adott, és akkor lehet elkezdeni azt gyakorolni.

Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.(ApCsel 6,3)

Aki teljes Szent Szellemmel, és a Szellem vezetése szerint él, aki ismeri az Atyát, és az Atya is ismeri őt, azoknak tudja Isten megadni a szükséges vezetést, ahogyan Jézusnak is. Ez pedig csak folyamatos Istennel járás útján lehetséges, hogy megéljük azt, amit Jézus is megélt.

És Jézus, látva az ő gondolataikat, mondta: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?(Mt 9,4)

Még kijelentést kapott mások gondolatairól is. Ennek a szellemi vezetésnek a titka az Istennel való napi közösségben van, amelyet elsősorban a napi imádó úrvacsorával lehet gyakorolni, és végre szószerint kell érteni a Bibliában leírtakat. De nem csak Jézusnak, hanem Péternek is kijelentést adott a Szent Szellem, mikor Ananiás és Safira hazudtak a gyülekezetben:

És félre tett az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvitte, az apostoloknak lábai elé letette. Mondta pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet, és a mezőnek árából félretegyél?(ApCsel 5,2-3)

Titokban tették, Péter mégis tudta, hogy hazudnak. Ez a fajta tisztaság, már régen kikopott az egyházból. De a világ rá fogja kényszeríteni Isten népére újra ezt a tisztaságot, mert másképpen nem lehet majd megállni, mert enélkül a tisztaság nélkül nem fog tudni Isten sem bizonyságot tenni az övéiről.

Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket;

(ApCsel 5,13)

Az idő próbálja meg a szellemi ajándékokat és szolgálatokat. Ezért lesz a kis csoportoknak a jövőben létjogosultsága, ahol mindenki ismerni fog mindenkit. Aki ismerni fogja az Atyát, az igét és teljes lesz a Szent Szellem vezetésével, az meg fogja ismerni a testvérét is. Ezért fontos a jó Biblia is. (Lásd a korábbi bejegyzéseket az Újszövetség görög szövegeinek variánsai és a Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának címmel.)

Nem tudom, hogy valaki elgondolkodott-e, hogy az Új Szövetségben, minden gyülekezet település szerint volt megszólítva (Korintus, Laodicea, Efézus, stb). Az Apostolok Cselekedeteiben pedig azt látjuk, hogy Jeruzsálemen kívül (ahol a templomban is összejöttek), házanként jöttek össze a tanítványok (Filem 1,2; Kol 4,15). Pált is féltek beengedni, mert másként ismerték.

Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem híve, hogy ő tanítvány. (ApCsel 9,26)

Akik egyházba, vagy gyülekezetekbe járnak, azokat csak buzdítani tudom, hogy járjanak házicsoportokba is, lehetőleg olyanokkal, akik a lakókörzetükben élnek, mert ott lehet igazán egymást megismerni. Akik pedig már házi gyülekezeteket szerveznek, azok maradjanak állhatatosak, mert el fog jönni az ő idejük. Hamarabb, mint szeretnénk.

Buzdítok mindenkit, hogy járjon az Úrral teljes szívvel, és törekedjen a Szent Szellem közösségére, mert más nem tud megtartani. Ne ebbe az életbe kapaszkodjunk, hanem az örök életbe, mert az utolsó időkben a fenevad hatalmat kap arra is, hogy Isten szentjeit megölje, és akkor semmi sem fog tudni megtartani, csak az Úr.

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.(ApCsel 4,12)

Márk 16,9-20 kérdése

Isten igéjének megváltoztatása, a gonosz erők által, nem újkeletű dolog. Egyidős az egyházzal (Isten népével), azóta, mióta nem egy-egy ember kezeli az írásokat, mint Énokh, Noé, Mózes, stb., hanem többen. Pál idejében sem volt ez másként, ahogyan írja is:

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja.(2Thessz 2,2)

Ezért nem más a mai helyzet sem. Ahogyan korábban, úgy ma is Isten Szent Szellemének a vezetése kell ahhoz, hogy az ember le tudja választani az igazat, a hamistól. Hiszen a Szellem ajándékai között szerepel három igazán fontos, amit nem becsülünk meg eléggé, mert sokan a csodatévő erőket és a gyógyítást szeretnénk. De van egy pár olyan, amely nélkül egy lépést sem tudnánk tenni a világban:

Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint;(1Kor 12,8)

Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;(1Kor 12,10)

A szellemek megítélésével kezdődik minden, mert minden tárgy, hordozza az alkotójának szellemiségét, hiszen bármit alkot valaki, azt valamilyen indulattal teszi, és szeretné, ha azt az indulatot az alkotása is kifejezné. Erről az alapról kiindulva olvassuk az alábbi írást, és kérjük Isten Szellemét, hogy mutassa meg, hogy mi is az igazság ebből.

Mind a Protestáns új fordítású (Magyar Bibliatársulat 2015), mind az Egyszerű Fordítású Biblia megjegyzést tesz a Márk 16,8. vers után, hogy „9-20 Ezek a versek egyes kéziratokban nem találhatók”, valamint „Egyes görög kéziratokban ez a könyv [Mk] itt fejeződik be. Másokban ez a befejezés található: ’De hamarosan átadták Péternek és a vele lévőknek az üzenetet. Ezután maga Jézus küldte ki őket kelettől nyugatig mindenhová a szent üzenettel, amely sohasem változik — hogy az emberek örök üdvösséget kaphatnak.’”

A blog első bejegyzésében, a Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának című bejegyzésben, taglalom, hogy az új görög Újszövetségek miért is problémásak. Ez a lábjegyzet ezekben a Bibliákban egy újabb bizonyítéka annak, hogy a revíziók során valami „elcsúszik”. Már korábban hivatkoztam John William Burgon – The revision revised című könyvére, amely foglalkozik a Westcott-hort féle revízióval konkrétan, és ezen belül többek között ezzel az igeszakasszal, és a hozzá fűzött megjegyzésekkel.

Pillantsunk bele az Újszövetség 19.századi revíziójának folyamatába, egy a bizottság tagja által írott beszámoló alapján. A beszámolót Dr Newth, Bristol és Gloucester püspöke, mint a tanácskozás levezető elnöke, írta. Itt most nem idézem szó szerint, de a megjelölt forrásban megtalálható. (John William Burgon – The revision revised, 37.old.) A folyamat leírását még megerősíti Ellicot püspök is, mint korrekt leírást, valamint Sir Edmund Beckett is állást foglal mellette, hogy az itt leírt folyamat  teljesen elegendő az Új Szövetség revíziójához. (megj. bár az említett nevek ma nem sokat mondanak nekünk, de a revízió résztvevőiként mondandójuknak súlya van.)

A bizottság ülésén kérdés volt, hogy egyáltalán szükséges-e itt változtatás a szövegen. Röviden kihírdették a bizonyítékokat a változtatás ellen és mellett. Majd a téma két „gazdája” következett, akik ezt a szövegrészt előzetesen vizsgálták. Dr Scrivener bemutatja tanulmányaik eredményét, és elmondja saját álláspontját. Majd Dr Hort hozzáfűzi a saját véleményét, és megjegyzi a különbségeket az ő és Dr Scrivener véleménye között, hogy a bizonyítékoknak milyen más hangsúlyt ad. Majd megbeszélés után a társaság szavaz, hogy a javasolt olvasatot elfogadja, vagy elutasítja. Ezzel a szöveg itt le van zárva, az elnök javaslatokat kér a szöveg megfogalmazására.

A folyamat leírása mellett, még két tagja a bizottságnak megjegyzi, hogy ezek a versek nem is Márktól származnak. Ezzel az eljárással került bele a Bibliákba a fenti megjegyzés, és vonták meg az isteni ihletettséget, sőt még a szerzőséget is Márktól. Egyébként a megjegyzések a laikusoknak nem sokat mondanak, mert aki nem kutatja a bibliai kéziratok történetét, az nincs tisztában ennek a kijelentésnek a hátterével. Aki pedig bibliakutató, vagy teológus, annak pedig kevés ez a megjegyzés. De nézzünk mögé, hogy mit is takar ez a megjegyzés, hogy „ezek a versek egyes kéziratokban nem találhatók”.

A B és az ’alef’ kódexek nem tartalmazzák ezeket a verseket, vagyis a Vatikáni és a Sínai kódexek (Codex Vaticanus és Codex Sinaiticus). A bizottság tagjainak állítása szerint el kellene fogadnunk, hogy a korai egyházatyák nem említenek egy sort sem a fent megjegyzett versekr