Váradi-Károli biblia

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”
Watchman Nee

Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni a „törvényszegés titkos bűnének”[i] valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[ii],

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.

A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[iii]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is munkálkodik Isten igéje ellen[iv].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv.

Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[v] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[vi], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[vii] Ezzel elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.

A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[viii].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[ix] néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as  oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv, mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.

Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia előszavában, 1590-ben:

„[…] De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, […]De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: […]Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. […]Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. […]”

De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.

A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai, amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek. Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.

Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák szövege közel 400 évig.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[x]. Ez az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott.

És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[xi] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[xii].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[xiii]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[xiv]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[xv]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[xvi] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen a mai korig.

Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[xvii]

„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[xviii]

„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[xix]

Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.

Krisztus Istenségéről:

„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[xx]

Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.

A megváltásról:

„Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[xxi]

Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[xxii])

A pokolról és kárhozatról:

„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[xxiii]

Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá[xxiv] (talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

„De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[xxv]

„Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”[xxvi]

Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől kapott kijelentésnek.

De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az alapító tagok között voltak.

„Két másik társaság …lett elindítva…úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak” neveznek…A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[xxvii]

Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen. 

Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió során:

– Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért használhatatlanok

– A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen kizárták őket a revízióból

– A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget, ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre

– A régebbi szöveg a jobb

– A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a másolók betoldásának bélyegezték

De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak erről.

„(12) Az elsődleges unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti szöveget adják vissza.” (Előszó – lxiv.oldal)

A sínai kódexről (א – ’alef’)

„Nagy részeket tartalmaz a Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó – xx.oldal)

A Vatikáni kódexről (B)

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó – xxvi.oldal)

A szabályok alkalmazásáról

„Ezeknek a kritikus szabályoknak az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek azóta kerültek napvilágra.” (Előszó – lxiv.oldal)

Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben. A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi, vagy  sokat másolt szövegek eleve hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:

„Nem kevésbé igaz, mint amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről származnak:”[xxviii]

Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus (C) és  Bezae (D). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.

A Vatikáni kódex (Codex Vaticanus B)

A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle. Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.

A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban 1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.

„A legfrissebb értekezés, amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem publikálták.”[xxix]

Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.

A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.

A Sínai kódex (Codex Sinaiticus א)

A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből, és részeket az Ószövetségből is.

Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul meg van.

De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine Simonides, egy görög származású  paleografikus, azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában már akkor?

„Simonides kinyomtatott egy kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[xxx]

The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

„Simonides úgy tűnik, hogy beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library).[xxxi] Elliott p. 26

De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében, egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[xxxii]

Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás között is 3572 eltérés van.[xxxiii]

Egyik kódexnek sem ismert a pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:

„…Az egésznek az alapja egy csomó feltételezés; […] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles, ismert története […] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. […] Tischendorf maga sem volt képes kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. […] A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva…”[xxxiv] (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal)

És mégis hozzájuk, különösen a Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:

„Íme az oltár, amin durván feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: …ahol kiejtik kódex B nevét. […] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell adnia Kódex B-nek. (202.oldal) […azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán el is kell utasítani (202-5. oldal) – ha úgy találják, hogy ellentmondanak kódex B-nek! (171.odal).”[xxxv] – J.W. Burgon: The revision revised, 301.oldal

„Mindezt természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B abszolút kiválóságáról – amely” – Dr Hort saját szavaival elmondva (23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg semlegességében,  azzal, hogy valóban mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[xxxvi] – J.W.burgon – The revision revised, 396.oldal

Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.

Az Újszövetség görög revíziójának végeredményéről Westcott és Hort ezt mondta:

„… az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. […] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[xxxvii] [kiemelés hozzáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Ahogyan a Biblia mondja:

Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)

Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Ő volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz.[xxxviii] A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[xxxix]

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás, ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)

Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[xl]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót.

Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben…

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 – Váradi-Károli Biblia)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

vagy az 1Tim.3,16-ban

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 – Váradi-Károli Biblia)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:

És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4,3 – Váradi-Károli Biblia)

 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)

Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[xli] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[xlii]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[xliii] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[xliv] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[xlv]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[xlvi], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[xlvii]

Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

„Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[xlviii]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[xlix], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne vannak.

„Amikor az Újszövetség pseudonymus[l] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[li]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

„Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[lii]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

„az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal…[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[liii]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ideadja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alapját.

Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28. kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies) görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.

A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II. vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az ökumenizmusra.

Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992 között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták, hogy megegyezzen a Novum Testamentum Graece-vel.

Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap” Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!

Nova-Vulgata

1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.

A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.

1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.

Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata, mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk, mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.

Bibliafordítások

A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:

„Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha — eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja — különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[liv]

A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a 2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.

32. […]„Mivel a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”

Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia olvasóját, nem Isten keresése felé.

38. […]Ha újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán; inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg puszta betűszerűségében.”

Ezzel utat nyit a betűtől elváló magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal, hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:

44. […] a fundamentalista olvasat által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit terjesztve. […]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták meg.

Nem a szellemi, vagyis értelmezett olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a fundamentalista olvasatnál.

46. […]II. János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.

A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.

De mi is ez a szövegkritika?

„A bibliakritika mint tudományág az újkor szülötte. […] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712) francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia – Biblikaritika)

A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy „helyes” szöveg helyreállításához.[lv]

Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott, és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a „dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a fordításokban.

„[a dinamikus megegyezés] a fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti fogadóké.”[lvi]

„Nida és Lawrence Venuti bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük, hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre – összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást, amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[lvii] (forrás:Wikipedia)

Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:

„inkább túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont

Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének, hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés” fordítási elméletével összhangban ment végbe.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási irányelvekbe:

„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült Protestáns Bibliatársaságok között.

Megjegyzés:

1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.

2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”

                                                                           (forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)

A szövegről

„Új szövetség: A tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös erőfeszítésével jött létre.”

Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.

Az exegézis

„Egyes fordító bizottságok számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek, mert a különbségeket hangsúlyozza;”

Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség a katolikus és a protestáns értelmezések között.

A fordítók kiválasztásáról

„A fordítókat rendesen egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”

Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által képviselt szándéknak.

Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.

A világvallás mutatkozó jelei

A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.

De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)

Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)

Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.

Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény társadalomnak.

De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét lekicsinyítve.

1Jn.3,5

VKB — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Zsid.1,3

VKB — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

1Jn.4,3

VKB — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.

Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.

Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.

Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével

Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől

Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!

A magyarországi helyzet

A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[lviii], amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[lix] gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.

Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.

Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[lx].

Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek, és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.

A Váradi-Károli Biblia

Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes, és a sok változtatás, ­- ami többször volt hátrányára, mint előnyére, – indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.

Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[lxi], valamint a test és hús(test)[lxii] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

Jn.1,9

Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Váradi-Károli 2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.

Zsid.1,3

Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Váradi-Károli 2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz hittől való „szakadásig”[lxiii], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[lxiv], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek teljesen feledésbe.

„Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)

[i] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: …

[ii] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[iii] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[iv] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[v] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[vi] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[vii] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[viii] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[ix] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[x] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[xi] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[xii] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[xiii] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[xiv] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[xv] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[xvi] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[xvii] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[xviii] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[xix] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[xx] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[xxi] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[xxii] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[xxiii] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[xxiv] Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. (Mrk 9,44)

[xxv] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[xxvi] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[xxvii] “Two other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.’ The object was to collect and classify authenticated instances of what are now called ‘psychical phenomena’…the ‘Bogie Club’ as scoffers called it, aroused a certain amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon.” 21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan & Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.

[xxviii] „Scrivener (Introduction, p. 453)) […] ‘ It is no least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317

[xxix] „The latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. – The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet

[xxx] “Simonides also printed an edition of the entire text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date is 1843, and the place of publication Smyrna.” – The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

[xxxi] Simonides seems to have spoken about the date of Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p. 26

[xxxii] Tischendorf levele: Alexandria, 17 January 1859 p. 281

The Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on to his goal.

[xxxiii] Nestle, Eberhard (1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New Testament. William Edie (trans). New York: G.P. Putnam’s Sons. p. 20.

According to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh edition in 3,572 places.

[xxxiv] „… the grand foundation of the whole is a bundle of conjenctures…” „None of these codices have a continuous, authentic, known history…” „This charge is eminently true concerning the age which they are pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most venerable…” „… the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No documentary external evidence exists as to the names of the copyists who transcribed them…” „… the date, or the place of their writing.” „Nobody knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been there…” „… Tischendorf himself was unable to trace the presence of his favourite codex, in the monastery of St. Catherine…” „… by external witnesses higher than the twelfth century…” „Their early date is confessedly assigned then by conjecture…” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal

[xxxv] „Behold then the altar at which Copies, Fathers, Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt, resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where the name has been pronounced of–codex B. One is reminded of an enigmatical epitaph on the floor of the Chapel of St. John’s College, ‘ Verbum non amplius-Fisher’ ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ‘ requires critical sifting ‘ (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be found to contradict Cod. B ! ‘B very far exceeds all other documents in neutrality of Text.’—(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.

[xxxvi] „All this is followed, of course, by the weak fable of the ‘Neutral’ Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is ” stated in Dr. Hort’s own words :”(pp.23-4) ‘-viz . ” B very far exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or nearly always, neutral.” (The fact being that codex B is demonstrably one of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision revised, p.396

[xxxvii] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[xxxviii] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte – Stuttgart, 1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.

[xxxix] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated 1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex, against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day. According to its colophon, the codex was copied in Cairo[3  – Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). “The Leningrad Codex”. Librarian’s Lobby. Retrieved 13 October 2014.

[xl] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[xli] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlii] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[xliii] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[xliv] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlv] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[xlvi] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[xlvii] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[xlviii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[xlix] Luther antilegomenája 1522-ből.

[l] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[li] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[lii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[liii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[liv] http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=11#DV22

[lv] Biblical criticism, defined as the treatment of biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their original or “correct” readings. – forrás: wikipedia- biblical criticism

[lvi] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation in which the message of the original text has been so transported into the receptor language that the response of the receptor is essentially like that of the original receptors”. – Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible Translating, 200. Leiden: Brill.

[lvii] Nida and Lawrence Venuti have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first appear, with the translator having to look beyond the text itself to deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what words mean in a given context, but also recreates the impact of the original text within the limits of the translator’s own language system (forrás: Wikipedia)

[lviii] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[lix] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[lx] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[lxi] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxii]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxiii] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[lxiv] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)