Váradi-Károli Biblia – frissítés 2024

2022 februárjában hoztuk nyilvánosságra a Váradi-Károli Bibliát, de a háttérben azóta sem állt meg a munka. Sajnos legnagyobb igyekezetünk ellenére is maradtak benne hibák, amelyek hála az Úrnak leginkább tördelési és vesszőhibák voltak. Ezeket, és más kisebb nyelvtani javításokat végeztünk leggyakrabban a szövegen.

Ezek mellett azonban volt néhány olyan igehely, amelyek még pontosabban meg lettek fogalmazva.

Talán a két legfontosabb helyet említve:

Júdás apostol levele 4.vers:

2021-es verzió:

Mert belopóztak valami emberek, akik régen előre beírattak erre az ítéletre, akik istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat és Istent, és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják.

2024-es verzió:

Mert belopóztak valami emberek, akik régen előre beírattak erre az ítéletre, akik istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat és Istent, a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják.

Kikerült egy igen fontos “és” a versből, ugyanis a görög szövegben nincs ott. Ezzel egy igen fontos kijelentést olvashatunk Jézusról, mert a szöveg ebben a formában Jézus Krisztust eggyé teszi az Atyával!

Hasonlóan fontos változtatás, a feltámadás napjának a fordítása. Erről külön cikket is írtunk a blogon: “Most akkor valóban vasárnap a feltámadás napja, vagy ez csak hagyomány” című írásban.

A reformáció korában egyedül Luther volt az, aki “bevállalta”, hogy szombattal fordítja azokat az igehelyeket, ahol Jézus feltámadásának napjáról ír az ige, és nem a hét első napjának fordította. Bár ebben a formában a megértéssel neki is problémája volt, de nem akart eltérni a szövegtől, és inkább a szöveghez ragaszkodott, mint a hagyományokhoz.

Lukács 24,1 Luther fordításában:

Aber an der Sabbate einem sehr frühe kamen sie zum Grabe und trugen die Spezerei, die sie bereitet hatten, und etliche mit ihnen.

Váradi-Károli 2024:

Egyen pedig a szombatokon kora reggel a sírhoz mentek, vitték az elkészített drága keneteket és némely más asszonyok is velük.

Máté 28,1 Luther fordításában:

Am Abend aber des Sabbats, welcher anbricht am Morgen des ersten Feiertages der Sabbate, kam Maria Magdalena und die andere Maria, das Grab zu besehen.

Váradi-Károli 2024:

A szombatok estéjén pedig, egyen a szombatokra virradóan, kiment Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

És ez így helyes, hiszen a páska egész hete szombatnak számított, vagyis pihenőnapnak. A hét első napján kellett gyülekezniük, illetve a hét utolsó napján, de a közbenső napok is pihenőnapok voltak.

Bízunk benne, hogy akik eddig már megkedvelték a Váradi-Károli Bibliát, azok örömmel fogják a frissített változatot is olvasni.

A letöltések oldalról elérhető a legfrissebb verzió.

Imádkozunk, hogy az Úr elevenítse meg az Ő igéjét mindannyiunkban, hogy még közelebb kerülhessünk Hozzá!

Váradi-Károli Biblia – Ó Szövetség

Megjelent és letölthető PDF és Epub formátumban a végleges Váradi-Károli Biblia – Ó Szövetség.

Mindenkinek az Úr áldását kívánjuk az olvasáshoz, és reméljük, hogy igazzá válik minden olvasó életében amit Jézus mondott, hogy

“a beszédek amelyeket én szólok nektek, szellem és élet” (Jn.6,63)


PDF formátum:


ePub formátumban:

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 1 – Előszó, Mózes öt könyve.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 2 – Józsué, Bírák, Ruth.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 3 – Sámuel 1-2, Királyok 1-2.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 4 – 1Krónika – Jób.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 5 – Zsoltárok.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 6 – Példabeszédek – Énekek éneke.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 7 – Ésaiás – Ezékiel.epub

Váradi-Károli Biblia – Ószövetség 8 – Dániel – Malakiás.epub

Váradi-Károli Biblia – Új Szövetség

Megjelent és letölthető PDF és Epub formátumban a végleges Váradi-Károli Biblia – Új Szövetség.

Mindenkinek az Úr áldását kívánjuk az olvasáshoz, és reméljük, hogy igazzá válik minden olvasó életében amit Jézus mondott, hogy

“a beszédek amelyeket én szólok nektek, szellem és élet” (Jn.6,63)

A függelékben egy átdolgozott változat található

“Az Újszövetség görög szövegeinek variánsai, és az ebből adódó különbségek”

című írásból, amely máshol nem volt olvasható.


PDF formátum:



Epub formátumban (5 részletben):

Új Szövetség 1 – A négy evangélium:

Új Szövetség 2 – Apostolok Cselekedetei

Új Szövetség 3 – Pál apostol levelei

Új Szövetség 4 – A Zsidókhoz írt levéltől – Jelenések könyvéig

Új Szövetség 5 – Függelék

Boáz vagy Boóz – Máté 1,5

Naásson nemzé Sálmont. Sálmon nemzé Boózt Ráhábtól: Boóz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Jessét. (Mt 1,5 – Károli Bibliák 1873-ig)

Sálmón nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Jessét; (Mt 1,5 – Váradi Károli Biblia 2021)

Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; (Mt 1,5 – 1908-as Károli biblia)

Melyik a helyes változat, Boáz vagy Boóz?

A kérdés valójában nem az, hogy Boáz vagy Boóz áll-e itt helyesen, hanem az, hogy hozzá merek-e nyúlni az Igéhez úgy, hogy én azt gondolom, hogy itt valami rosszul lett leírva.

Veszem-e a bátorságot arra, hogy kijavítsam az Igét.

A hagyományos szövegek, mint a Textus Receptus és a Többségi szövegek, amelyeket ma Bizánci szövegcsaládnak neveznek, mind megtartotta ezen a helyen a Boóz kifejezést, mert a Boáz görögül helyesen Boóz, de a Nestle-Aland féle görög Újszövetségben azonban átírták βοες-ra. Gondolom azt nem kell senkinek sem ecsetelni, hogy mindenki tudta, hogy az Ószövetségben Ruth férjét Boáznak hívták.

Sálmón pedig nemzette Boázt, és Boáz nemzette Obedet; (Ruth 4,21)

És a neve megegyezett a templom egyik oszlopának a nevével:

És felállította az oszlopokat a templom tornácában; és felállította a jobb oszlopot, és annak nevét Jákinnak nevezte, és felállította a bal oszlopot, és annak nevét Boáznak nevezte. (1Kir 7,21)

A Ruth 2,1 után, ahol először előfordul Boáz neve, a King James Biblia is megjegyzi fordítói megjegyzésben, hogy görögül Boóznak nevezik.

και és Σαλμών Salmon εγέννησε nemzette τον Βοόζ Boózt, και és Βοόζ Boóz εγέννησε nemzette τον Ωβήδ Obedet, (Ruth 4,21 – Apostolic Bible Polyglot – saját fordítás)

Ahogyan látjuk, a Septuagintában is Boózt írnak, és nem Boázt.

Van egy irányzat a szövegkritika területén, amely nem tiszteli a ránk maradt szövegeket abban a formában, ahogyan megőrizték hittársaink, hanem hibákat vélve felfedezni benne, korrigálják. Más szóval, harmonizálják a szöveget. Amit az egyik helyen az egyik írásmóddal látnak leírva, akkor ahhoz igazítják a többi előfordulást is. Felülbírálják a szöveget, és saját döntéseik alapján egy új szöveget készítenek.

Ennek egyik nagy példája Tischendorf, aki miután megtalálta a Sinai kódexet, a saját Új Szövetség kiadásán, amely már addig hét kiadás élt meg, Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 8. kiadásra 3572 helyen változtatott a szövegen. Egyedül, saját elhatározásra, egyetlen „bizonyíték” hatására.

De még Máté első fejezeténél maradva, a kéziratok többsége „Mariam”-ot ír „Maria” helyett, ami a latin szövegekből származik. De hogyan kezelték ezt a görög kéziratok? „Maria”-val a kódexekben találkozunk, az Alexandriai (A), Vatikáni (B), Sinai (Aef), Ephraimi (C) és Beza (D).

Ellenőrizve ezt az igehelyet az Egyesült Bibliatársaság görög Új Szövetségének 5. verziójában (UBS 5), a Mt.1,20 versnél azt látjuk, hogy minden variáció nélkül a „Maria” változat szerepel.

Holott a „Mariam” változat lenne a helyes, hiszen Máriát ugyanúgy hívták, mint Mózes nővérét, aki mi Miriamként ismerünk, és ezt megőrizték a görög kéziratok is, kivéve a régi kódexeket, amelyet felsoroltam.

De nézzük tovább, ezeket a harmonizálásokat.

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, a mennyei angyalok sem, hanem csak az én Atyám egyedül. (Mt 24,36 – Váradi-Károli biblia 2021)

Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (Mt 24,36 – Revideált Új Fordítás)

Ezzel a betoldással összhangba akarták hozni Mt.24,36-ot a Mrk.13,32-vel.

Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem a mennyei angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. (Mk 13,32)

Az Egyesült Bibliatársaság fentebb is hivatkozott görög szövegében ez az igehely úgy szerepel, „hogy nem egészen biztosak benne, hogy ennek kell ott állnia” (Ezt a szövegben így jelölik: {B}. Ahol teljesen biztosak benne, hogy melyik variációnak kell lennie, ott „A” szerepel a kapcsos zárójelben.) Egyébként felsorolják a figyelembe vett kéziratokat, amelyekben benne van a szövegben ez a betoldás, és azokat is, amelyekben nincs benne. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbiak vannak többségben.

Újra és újra elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy azt kell látnunk, hogy a kéziratok bizonyságának a túlnyomó többségét figyelmen kívül hagyják a szöveggondozó bizottság tagjai, és néhány általuk preferált kézirat bizonyságát veszik tényként.

A 19. században élt racionalista szövegkritikus, Karl Lachmann, úgy kezelte a Biblia szövegét, mint bármely más ókori írást. Nézete szerint ugyanazt az elbánást kell alkalmazni a Biblia szövegét illetően is, mint mondjuk Homérosz Iliászával kapcsolatban. Ennek megfelelően készítette el saját Új Szövetségét, amelyben önkényes válogatás alapján vette figyelembe az egyes kéziratokat, és hagyott el más bizonyítékokat. Az ő módszerének megfelelően dolgozott Westcott és Hort is, de őt követi Kurt Aland is és sok más mai szövegkritikus is.

A Biblia szövegének vizsgálata nem alapulhat tisztán világi módszereken, mivel egy olyan könyvről van szó, amelyet maga Isten adott az embereknek. Emiatt a Bibliát olyan behatások és támadások érték és érik, amelyek más világi műveket nem. Hitetlenül és racionalistán nem lehet kezelni a Bibliát. Az újszövetségi írások keletkezését követő rövid időszakon belül, már olyan támadások érték az írásokat, amilyen más írások esetében nem fordult elő. Itt van mindjárt a Krisztus utáni első és második században élt Markión, akit ki is kiáltottak eretneknek. Ő elutasította a komplett Ószövetséget, és az Újszövetségből is csak Pál leveleit tartotta elfogadhatónak. Az evangéliumokból egyedül Lukács evangéliumát fogadta el, mivel ő pogányként írta. De még abból is húzott ki részeket, amelyeket oda nem illőnek talált.

Így lett ebből:

2 Mondta pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, akik nekünk adósok. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. (Lk 11,2-4 – Váradi-Károli Biblia 2021)

ez (a vastag betűs részek az új változatban el lettek hagyva):

2 Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.” (Lk 11,2-4 – Revideált Új Fordítás)

A Biblia szövegének a vizsgálata kizárólag bizonyítékokon alapulhat. Itt nincs helye feltételezéseknek, benyomásoknak. Annak a feltételezésnek semmi alapja nincs, hogy a Sinai és a Vatikáni kódexek, illetve a ma Alexandriainak nevezett szövegcsalád őrizte meg az eredeti szövegekhez legközelebb álló variációt. Sokszor csak egy bizonyíték alapján mondják ki, hogy egy-egy igehelyen mit kell látnunk. Ez pedig nem tudomány. Ha nem ismerem az eredetit, és csak egy bizonyítékom van, akkor honnan tudom, hogy az van az eredetihez legközelebb?

Ezért fontos bizonyítékok azok az elhagyások is, amelyek a Hagyományos szövegben (Textus Receptus, Bizánci-Többségi szövegekben) nem szerepelnek, de az Alexandriai kéziratokban szerepelnek. Hogyan lehet, hogy a világon mindenütt ugyanazt hagyták el a szövegből, ráadásul ugyanazon a helyen (Lásd fentebb Mt.24,36)? Minden másoló ugyanazt a hibát követte el, egymásról mit sem tudva?

Azt próbálják megmagyarázni, hogy a Többségi szövegek tele vannak betoldásokkal, bár ezt sem lehet bizonyítani, mert a világ elszigetelt pontjain lévő másolóknak pont ugyanazokat a részeket kellett volna hozzáadni a szöveghez. (Erről szóltam már a Két Biblia – két vallás írásban) Egy másolás során könnyebb elhagyni a szövegből, mint hozzáírni. Ezt bárki maga is kipróbálhatja.

De az már teljesen lehetetlen, hogy egymástól független másolók csak pont ugyanazt a részt hagyják ki a szövegből, és pont ugyanazon a helyen (Lásd fentebb a Mt.24,36-ot). Ez is mutatja, hogy az Igének két különálló vonaláról beszélünk. A Többségi szövegek bizonyítékai visszanyúlnak egészen a legkorábbi időkig.

Az Igéből valóban több változat forgott közkézen, de az elfogadott írások tiszta vonala maradt fenn egészen a 19. századig, amikor a szövegkritikusok visszanyúltak ahhoz a vonalhoz, amelyet az egyház a tisztátalansága miatt már a 4.-5. században elhagyott.

Egy korábban élt szövegkritikus mondta, hogy Isten Igéjének tiszta változata nem egy-két kéziratban maradt fenn, hanem mindegyikben. Ezért kell a bizonyítékok teljes skáláját kell figyelembe venni, és nem elég kiragadni egy-egy általunk preferált kéziratot, azt állítva, hogy azok a legjobb minőségűek. És mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy hogyan lehet a legjobb bizonyíték olyan, hogy alig van két-két igehely, ahol megegyeznek? Akkor melyiknek van igaza? Ha ennyire nem egyeznek egymással az Alexandriai vonal kéziratai, akkor hogyan döntjük el, hogy melyik a helyes? Akkor figyelembe kellene venni az Egyházatyák, a verziók (fordítások) és másolatok összességét, hogy megítélhessük kizárásos alapon, hogy melyik a helyes változat.

Sokszor felróják Erasmus szövegével kapcsolatban, hogy kevés kéziratból dolgozott, amikor összeállította a Textus Receptus első kiadásait. Ezen azonban akkor nem kell meglepődnünk, ha valaki olyan adta a kezébe ezeket a másolatokat, aki olyan háttérből érkezett, ahol nagyon jól tudták, hogy mely kéziratok őrzik a legtisztábban az Új Szövetség szövegét. Magyarul melyik másolatok a helyes másolatok. Keleten ugyanis töretlen volt a görög kéziratok megőrzésének vonala, ellentétben a Nyugattal, ahol a latin szövegek vették át a főszerepet.

Ezért állunk ki újra és újra a Károli Biblia vonala mellett, mert ő azokból a kéziratokból készült összeállítást fordította le (Textus Receptus), amely ebből a tiszta vonalból származik. Ez a vonal szakadt meg részben 1908-ban, majd később teljesen, és már nem készül mai magyar nyelvű fordítás a Hagyományos szövegeken alapulva. Ezért nyúltunk vissza az 1908 előtti Károli Bibliákhoz, és készítettük el a Váradi-Károli kiadást. Azért ez a legrégebbi új Károli Biblia, mert tartalmilag a szövege a legrégebbi Károli hagyományokat őrzi, de nyelvében a mai beszélt nyelven szólal meg.

Lucifer és a Strong szótár

Amikor valaki komolyan foglalkozik az igével, akkor könnyen előkerül a Strong szótár és konkordancia, hogy azon a helyen pontosan mit is ír az ige az eredeti nyelven. Ha nem szépen akarom kifejezni magam, akkor a Strong szótár a biblia 67.könyve. Sajnos kevesen tudjuk, hogy ez a forrás egyidős a Westcott-Hort féle revízióval, és James Strong tagja volt mind az angol, mind az amerikai revíziós bizottságnak. Együtt dolgozott Westcottal és Horttal azon az Új Szövetségen, amelyet ma Westcott-Hort illetve Nestle-Aland Új Szövetsgéként ismerünk. Ez gondolom önmagáért beszél James Strong nézeteit illetően a Bibliáról.

Munkája a Biblia történetének megint egy olyan területe, amelyről a nagy nyilvánosság előtt ma már nem esik szó, és kutatás nélkül nem is lepleződik le, hogy milyen is a Strong szótár, és mi a háttere.

Ézs.14,12 kapcsán nézzük meg, hogy kis vizsgálódás után mit találunk a Lucifer szó és a Strong szótár kapcsolatában. Erről a versről már írtunk a megvátoztatott versek kapcsán, hogy visszatettük a Lucifer szót a „fényes csillag” kifejezés helyett.

az 1908-as változat szerinti vers:

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

(Ézs 14,12 – KAR 1908)

és a Váradi-Károli szerinti változat:

Miként estél alá az égről, Lucifer, hajnal fia!? a földhöz verettél, aki népeket erőtlenné tettél!

(Ézs 14,12 – Váradi-Károli)

A Strong szótárban az 1966-os szám alatt találjuk a Lucifer szót. Ez a szó egyetlen egy helyen fordul elő a Bibliában, mégpedig pontosan itt, az Ézs.14,12-ben.

Strong szótár elektronikus változat – H1966:

– Original: הילל

– Transliteration: heylel

– Phonetic: hay-lale’

– Definition: Lucifer = “light-bearer”

1. shining one, morning star, Lucifer

a. of the king of Babylon and Satan (fig.)

2. (TWOT) ‘Helel’ describing the king of Babylon

magyarra fordítva:

– Eredeti: הילל

– Transliteráció: heylel

– Fonetikusan: hay-lale’

– Definíció: Lucifer = “fényhozó”

1. ragyogó, reggeli csillag (hajnalcsillag), Lucifer

a. Babilon királya és a Sátán (képletesen)

2. (TWOT) ‘Helel’ leírja Babilon királyát

Ma már szinte mindenki az elektronikus változatát használja a Strong szótárnak, aminek van egy nagyon nagy hátránya az eredeti nyomtatott változattal szemben. Mégpedig az, hogy abban olyan jelölések vannak, amelyek már nem jelennek meg az elektronikus változatban, ezért elvész sok kulcsfontosságú információ. Nézzük meg, hogy a Lucifer szó jelentésével kapcsolatban mit találunk.

Strong konkordanciájának és szótárának címlapja:

A konkordanciában ezt találjuk:

Könyve bevezető szövegének az alján, ahol az alkalmazott jelöléseket magyarázza,  van számunkra egy igen fontos kis szakasz:

Ez azt mondja, a jobb alsó sarokban, hogy ahol döltbetűs meghatározást látunk, ott a jelentés eltér a szokásos formától.

És most nézzük meg, hogy mit mond a „heylel” szóra, ami csak ezen az egy helyen fordul elő:

A fenti „kis” kiegésztítés tudatában azt látjuk, hogy a „morning-star” jelentés, az eltér a megszokott jelentéstől, és a megszokott jelentés lucifer.

És mit mond a szó gyökeréről, a H1984 szóról:

Ez a meghatározás is tele van dőltbetűs szavakkal, amelyek mint most már tudjuk, új jelentést hordoznak. De a megszokott jelentések között olyanokat találunk, mint: ünnepelni, felfuvalkodni, bolond, bolondozni, dicsőség, fényt adni, őrültnek lenni, megházasodni, dicsőíteni, harag, ismertség, ragyogás.

Sehol sem találunk csillagra utaló kifejezést! Egyet sem!

Hogy kiderítsük, hogy mi történt, ahhoz elő kell vennünk Gesensius (1786-1842) szótárát is, mert ahogyan korábban említettem, James Strong a munkájához nagyrészt a német Gesensius munkáját használta, aki már új jelentéseket adott bizonyos szavaknak.

Gesensius szótárának 140.oldalán ezt találjuk:

majd a 252.oldalon, a „heylel” szó jelentésénél:

és az 1052.oldalon:

Azt mondja, hogy költői kifejezéssel magyarázva a szó jelentését, nála már „hajnalcsillagot” is és lucifert is jelent. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, meg kell néznünk egy Gesensiustól független szótárt, amely még a Strong szótár előtt készült. Ilyen Joseph Samuel Frey szótára, 1842-ből.

Az előszó tanúsága szerint könyve első kiadása 1815-ben volt, és az általam megtalált második kiadás 1839-ben jelent meg, amelynek újranyomása az 1842-es kiadás. Nézzük meg, hogy nála mit jelent ez a szó

26.oldal

342.oldal

Ezek szerint, nála a „heylel” szó azt jelenti, hogy „amikor felragyog”., illetve luciferként jelöli ő is.

De menjünk vissza az időben. Nézzük meg a latin vulgata fordítást, hogy Jeromos hogyan fordította:

Quomodo cecidisti de cælo, Lucifer, qui mane oriebaris? corruisti in terram, qui vulnerabas gentes? (Ézs 14,12 – Vulgata)

Ő is Lucifernek, vagyis fényhozónak fordította.

latin szótár 1970:

Brown-Driver-Briggs lexicon:

A Hebrew & Chaldee lexicon to the Old Testament

by Fürst, Julius, 1805-1873; Davidson, Samuel, 1806-1898, tr

1370.oldal

De nézzük meg, hogy az 1660-as Váradi bibliában található szótár szerint mit jelent a lucifer szó (ez egyébként megtalálható a Váradi-Károli Biblia függelékében is):

lucifer, Világhozó, Naphozó

Egy Gesensiust és Strong-ot megelőző szótár sem említi a hajnalcsillag jelentést!

Sajnos James Strong munkája nyomán, ma már olyan Bibliák készülnek, ahol a lucifer szó jelentése összemosódik az egyedül és kizárólag Jézusra használt hajnalcsillag névvel.

Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa!  (Ézs 14,12 – EFO 2015)

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! (Ézs 14,12 – RÚF 2005)

Hogyan hullottál le az égből, ​te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? ​Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! (Ézs 14,12 – KNB 1997)

Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője.

(Ézs 14,12 – Kecskemethy 1935)

Ma már úgy tűnik, hogy szinte minden fordító beleesik abba a hibába, hogy a Strong szótár szerinti jelentést elfogadja hiteles jelentésnek, és ezért ez a káromlás, hogy Lucifert Jézussal egyforma néven említik meg, már egyre elterjedtebb a modern kiadásokban. Ezért helytelen az 1908-as kiadásban szereplő „fényes csillag” kifejezés is, mert itt csillagról szó nincs. A csillag szó héberül „kokab”, és semmilyen kapcsolatban nem áll a „heylel” szóval.

Ne fogadjuk el egy-egy szó jelentését csak azért, mert a Strong szótár ezt, vagy azt mondja. Strong nyomtatott konkordanciája még külön megjelöli azokat a szavakat, ahol a Westcott-Hort féle bizottság döntése alapján megváltoztatták a szavak jelentését!

Azt írja, hogy ahol *-ot látunk, ott a Revideált Új Szövetségben (Westcott-Hort Új Szövetség 1881)megváltoztatták a szó jelentését. Ahol †-et látunk, ott csak az angol revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését, és ahol ‡-et látunk, ott csak az amerikai revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését.

Ahogyan a Két Biblia cikkben is írtam, a mai Bibliák NEM EGYFORMÁK! Nem csak apró fordítási különbségek vannak, hanem igen fontos jelentésbeli, tartalmi különbségek is! Ha valakinek számít az igazság, és az hogy hol tölti el az örök életet, akkor jól  válassza meg, hogy melyik Bibliát olvassa. Istennek egy pontocska is számít az igéjében (Mt.5,18), akkor nekünk is számítania kell, hogy milyen könyvet olvasunk úgy, mint Isten igéjét!

Megszárad a fű, elhullik a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

(Ézs 40,8 – Váradi-Károli Biblia) Ezért dolgozunk egy olyan Biblián, amely kiszűri mindezeket a modern változatokat!

Szellem – lélek, test – hústest táblázatok

Már korábban írtunk róla, hogy a magyar Bibliákban igen kevés kivétellel tesznek különbséget szellem és a lélek szavak, illetve a test és a hústest szavak között. Mivel ezek igen jelentős jelentésbeli különbségeket hordoznak, ezért a készülő Váradi-Károli Bibliában megkülönböztetjük ezeket a fogalmakat.

Hogy miért tesszük ezt, arról már írtunk:

A szellem eltűnése a magyar Bibliákból

A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség

A munka alapját képező táblázatot szeretnénk most közkinccsé tenni, hogy mindenki aki tanulmányozza az igét, könnyen beazonosíthassa ezeket a saját Bibliájában is.

Károli Biblia lélek táblázat

Károli Biblia test táblázat

Még mindig az 1908-as Kálvin kiadó vagy Patmos által kiadott Károli Bibliát ajánljuk, és egy kis munkával az a Biblia is „mutatni” tudja a Szellem és a lélek, illetve a test és hústest közötti különbséget.

Hogy miért nem ajánlunk más bibliát? Két másik kiadás jöhetne szóba. Az egyik a Revideált Károli Biblia 2011-ből, de azt azért nem tudjuk ajánlani, mert az Új Szövetség már a Nestle-Aland szöveghez van igazítva. A másik a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, de ott olyan változtatások vannak, amelyek szintén nem jó irányba vitték el a szöveget, és a változtatások sehol sincsenek dokumentálva. Két példa, 1Móz.1,2 – amely a réselméletet igazolja, és Ef.5,1 – ahol ahelyett, hogy Jézus követőinek hívna el, azt mondja, hogy legyünk Jézus utánzói, és ez is már a Nestle-Aland szöveg szerinti változtatás. Szóval azt tanácsoljuk, hogy a Bibliában a táblázat alapján húzzák alá azokat az igéket, ahol a lélek valóban lelket jelent, illetve ahol a test valóban testet jelent. Azért ezeket, mert ebből van kevesebb. Kb. 1 órás munkával meg lehet csinálni, és akkor remekül lehet használni az így felkészített Bibliát.

Miért kell új Biblia? (2019)

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.

(Jel 22,18-19 – Váradi-Károli 2018)

12 És mondta nekem az ÚR: Jól láttad, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt. (Jer 1,12 – Váradi-Károli 2018)

35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Szent Bibliád van?

RÚF, EFO, stb.* Károli
emberek2Pét.1,21szent emberei
angyalokMt.25,31szent angyalok
testvérnek1Thessz.5,27szent atyafi
prófétákJel.22,6szent próféták
Lélek, SzellemJn.7,39Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem1Kor.2,13Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemMt.12,31Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemCsel.6,3Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemCsel.8,18Szent Lélek; Szent Szellem

*nincs  felsoroltva tételesen minden mai kiadás, mint SZIT, KNB, REV, CSIA, VIDA, RÚF, EFO. Előfordulhat, hogy egyikben-másikban benne van a Károli -féle változat, de a táblázat egyszerűségéért a variációk nincsenek külön megnevezve

Nemrég újra elolvastam a blog első bejegyzését 2016-ból, és úgy éreztem, hogy bonyolultan fogalmaztam meg a mondandóm. Mióta elkezdtük a blogot, azóta sok minden letisztult, és sok olyan bizonyíték is a kezünkbe került, amelyek igazolják, hogy igenis kell egy új magyar biblia. Egészen pontosan nem egy új biblia kell, hanem a régi Károli verziót kell újra életre kelteni, mert jelenleg nincs nyomtatásban olyan biblia, amely helyes lenne.

Ennek igazolására itt már nem kell részletesen leírnom, hogy milyen bizonyítékok vezettek, mert azokat a blog cikkeiben részletesen kifejtettem. Mikor elkezdtük a munkát, akkor még azt hittük, hogy az 1908-as Károli Biblia jó, de akkor még nem voltunk tisztában az 1908-as revízió mélységével, és irányával sem. Kiderült, hogy az a revízió inkább rontott a Károli Biblián, és szinte már csak nevében Károli Biblia. Az Új Szövetségben már feltűnnek a Nestle-Aland-féle kritikus szöveg bizonyos elemei, és ezzel elkezdték az elszakadást a hagyományos Textus Receptus szövegtől. Mivel dokumentálatlan, hogy melyik versek vannak átírva, ezért aki csak úgy kézbe veszi, annak elsőre fel sem tűnik, hogy a korábbiakhoz képest ebben a Bibliában mi lett más.

A revíziót készítők között voltak például olyanok, akik nyíltan tagadták Jézus testi feltámadását. De ha belegondolunk, hogy milyen szellemiségű akkor az az egyház, akinek a soraiban lehetnek olyan lelkészek, akik tagadják Jézus testi feltámadását, akkor ki kell mondanunk, hogy az az egyház is tele volt már akkor az antikrisztusi szellemmel. Ezen nincs mit gondolkodni, az ige egyértelműen fogalmaz.

És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

(1Jn 4,3 – Váradi-Károli 2018)

Valószínű, hogy az egyének, akik a revízión dolgoztak nem is szándékosan tették amit tettek, de tudjuk, hogy minden emberi cselekedet mögött ott van valamilyen szellemi erő. Ha pedig ez a szellemi erő, az antikrisztusi szellem, akkor a revíziót is ebbe az irányba vitte el. Sajnos ezt valaki csak akkor láthatja meg, ha valóban versről-versre végignézi a különbségeket, az 1908-as és az 1908 előtti Károli kiadásokban. Ezért nem volt elegendő egyszerűen csak mai nyelvtanra átültetni az 1908-as kiadást.

Valaki megkérdezhetné, hogy miért ezt néztük, mikor van már annyi új fordítás is. A Magyar bibliatársulat készített saját fordítást, 1975-ben, melyet 1990-ben és 2015-ben revideáltak (RÚF). A katolikus Bibliák között is van új fordítás. Azóta megjelent az Egyszerű Fordítás (EFO) is, 2003-ban és 2015-ben. Van olyan is, mint a Revideált Károli kiadás (REV), a Veritas kiadótól, amely az utószóban szinte ugyanazt mondja el, mint a Váradi-Károli Biblia előszava, hogy visszanyúltak az Aranyas és Váradi Bibliákhoz, és azokhoz igazították a szöveget. Ez jól hangzik, de utána minden munkájukat semmivé teszik azzal, hogy azt mondják, hogy

Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.”

(Revideált Károli Biblia utószó – Baranyi József)

Ezzel elszakították magukat a kézirat hagyományoktól, és a mai „tudományos” alapokra helyezték munkájukat. Így az a kijelentésük, hogy „nem akartunk elszakadni az évszázadok óta rögzült Károli-szövegtől”, semmivé lett.

A másik hasonló kezdeményezés, a Krisztus Szeretete egyház kiadása. Ők a nyelvi megújítást mellőzték ugyan, és javítani szerettek volna a szövegen, mégis meghagyták az 1908-as kiadásnak azokat a részeit, amelyek már a Westcott-Hort -féle görög szöveg alapján lettek átírva (pl. Jel.1,7, Jel.19,8). Emellett beletettek a szövegbe olyan változtatásokat, amelyek más tanokat – mint például a réselméletet – támogatnak (1Móz.1,2). Ezért sajnos ez a kiadás sem vihet el a jó szöveghez.

A „Mi a probléma a modern Bibliákkal” írásban, és az ehhez kapcsolódó videóban is részletesen bemutatjuk, hogy a ma használatos eredeti görög és héber kéziratok miért kifogásolhatóak, és mi minden szól a reformáció korának eredeti szövegei mellett. A görög szövegek variánsairól szóló írás pedig tételesen összehasonlít sok verset az itt említett kiadások között. A legelterjedtebb magyar nyelvű Biblia pedig, amely a helyes szövegek fordításából keletkezett, az a Károli Biblia.

Érdekes módon, mindig ezzel a Bibliával foglalkoznak a kritikusok, hogy mennyi fordítási hiba van benne. De a kritikusok nem cikkeznek a Revideált Új Fordítás, vagy a Szent István Társulat, vagy az Egyszerű Fordítás hibáiról, hanem mindig a Károli Biblia van terítéken. Vallom, hogy emögött is az a szellemi háttér van, mint a bibliafordítások hátterében. Ezek az erők el akarják fordítani az embereket attól, hogy Isten tiszta igéjét olvassák, és a Szent Szellem bizonyságot tehessen Isten Szava mellett.

Miért nincsenek cikkek arról, hogy például miért került bele a Káldi Neovulgáta fordításba ez a mondat:

Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. (Mt 26,30 – KNB 1997)

Jézus és a tanítványok elénekelték a himnuszt. Akkor megkérdezném, hogy melyik himnuszt?

De nézhetnénk, a RÚF szövegét is, hogy már nem arra int minket az ige, hogy óvakodjunk a körülmetélkedéstől, hanem egyenesen a körülmetéltektől:

Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!

(Fil 3,2 – RÚF 2005)

Minden reformáció korabeli fordításban, itt több nyelven is az szerepel, hogy a körülmetélkedéstől óvakodjanak, és nem a körülmetéltektől. Miért nincsenek leleplező kritikai cikkek ezekről a fordításokról? Mindig a Károli fordítás gyengeségei vannak kidomborítva.

A Vatikán és a teológiai iskolák által is támogatott úgynevezett magasabb szövegkritika célja az, hogy elhitesse velünk, hogy a Biblia szövege nem maradt fenn úgy, ahogyan azt megírták. Ezért készül a folyamatosan változtatott ún. Kritikus szöveg, a Nestle-Aland féle kiadás, és ezért változtatják a héber ószövetséget is, a Biblia Hebraica Stuttgartensiá-t is.

El akarják hitetni velünk, hogy tele van emberi hibákkal, amiket a másolók tovább másoltak, és igazán nem tudhatjuk, hogy Isten mit mondott, de egyre több forrásból bizonyosodik be, hogy a reformáció korában használt Textus Receptus igenis a legrégebbi hiteles görög szöveggyűjtemény. 2000-ben jelent meg egy könyv, Carsten Peter Thiede írásában, aki az oxfordi Magdalen papíruszt, kódnevén a P46 papíruszt, újra megvizsgálta. Ez a papírusz 1901-ben lett megvásárolva Luxorban, Egyiptomban, és került az oxfordi Magdalen College-ba. 1953-ban ennek a korát Kr.u. 180-200-ra tették. Tudományos vizsgálatok eredménye szerint, Dr. Thiede ezt a papíruszt átdátumozta Kr.u.66-ra. Ezzel ez lett az egyetlen első századból fennmaradt kézirat. Ennek a szövege egyébként a Mt.26,22 töredékét tartalmazza. Lézeres mikroszkópos vizsgálattal elolvasták a szöveget, amely a Textus Receptus változatot igazolja, a kisebbségi, vagy kritikus szöveggel ellentétben. Ugyanis „hekasotos auton” áll a papíruszon, „heis hakastos”-szal szemben. Ezzel a Textus Receptus-t egyértelműen belehelyezi az apostolok korába.

Olyan korban élünk, amikor egyre életbevágóbb lesz, hogy mi van megírva. Magyarország kis ország, és ezért a Biblia is sokszor volt egyének kezébe letéve (Károli, Szenci Molnár Albert, Tótfalusi Kis Miklós, stb.). Így vágtunk bele most mi is ebbe a munkába. Egyszerűen azt szerettük volna, hogy legyen egy olyan Biblia a kezünkben, ami azt mondja el, amit el kell mondania, vagyis Isten szava. Isten megőrizte az igéjét, és ez magyarul, a neki tulajdonított gyengeségei ellenére is a Károli Biblia. De ma már ez is másképp olvasható, mint ahogyan elkészült. Ezt szeretnénk visszaállítani oda, ahol 300 évig volt a magyar történelemben, megújítva, de nem modernizálva, hogy Teofilussal együtt mi is bizonyosak lehessünk abban, amiben hiszünk.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4 – Váradi-Károli 2018)

1 Most pedig hallgass ó Izrael a rendelésekre és végzésekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, amelyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ad nektek. 2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3 Szemeitekkel láttátok, amit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, aki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. 4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. 5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nekem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. 6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? (5Móz 4,1-7 – Váradi-Károli 2018)

Átmenet a modernkori bibliákhoz – az 1908-as Károli Biblia

Mivel oldalunk elsősorban egy Bibliával foglalkozó oldal, ezért már többször írtunk ezen a blogon a Biblia történetéről, és többször írtunk már a különböző kiadások közötti eltérésekről. az 1908-as kiadású Károli bibliával is többször foglalkoztunk már, de az Istent kereső embernek nagyon fontos, hogy „mi van megírva”.

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4)

A mai világunkban egyre inkább csak a Biblia igazsága marad meg objektív igazságnak. A mai kort már úgy is nevezik, hogy poszt-igazság kora. Ez azt jelenti, hogy minden embernek megvan a maga igaza, ezért nincs EGY objektív igazság, hanem minden igazság relatív, hiszen amit mondunk az csak egy vagy több adott nézőpontból lehet igaz. Amikor Jézus azt mondta a Sátánnak, hogy „meg van írva”, akkor a Sátán nem kérdezett vissza, hogy hol van megírva, de azt sem mondta, hogy ez nála másképp van megírva. Ez azt jelenti, hogy Isten igéje létezik, és valóságos igazságot hordoz, amely megdönthetetlen! Ezért fontos, hogy mi van megírva. A Sátán folyamatosan dolgozik Isten Igéjének megrontásán. Ezért hitünk védelmének is egyik igen fontos pillére az Ige védelme. A gonosz az ige megrontásának munkáját már az apostolok idején elkezdte, hiszen erről ír Pál is:

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. (2Th 2,2)

Már az ő korában hamisították a leveleit, ezért figyelmeztet arra, hogy ne higgyenek olyan levélnek, amelyet neki tulajdonítanak. Óvintézkedésül minden levelét a saját kezével írta alá (1Kor.16,21; Kol.4,18)

A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek. Ezért írom ide is: (2Th 3,17)

A gnosztikusok kora után, az Ige elleni támadás a 19.században kezdődött el szervezetten újra. Ennek iránya lehet, hogy akkor még nem látszott olyan tisztán mint ma, de mára látszanak a „gyümölcsei”. A mai Bibliák olvasásánál mindig felmerül a kérdés, hogy valóban az volt odaírva? Hiszen több változatot is bemutatnak a szövegből, szavaknál több jelentést is odaírnak, valamint a lábjegyzetekből még azt is kiolvashatjuk, hogy adott szövegrészek sok kéziratban nem is szerepelnek. Ezeknek megfelelően úgy néz ki a helyzet, hogy ma már azt gondolhatjuk, hogy Isten Igéje nem lett tisztán megőrizve. De ez nincs így. A reformkor Bibliáinak a gyümölcse is tisztán látszik ma már, a reformáció után 500 évvel, még ha ez az évforduló már a reformáció végét is jelenti. Sokan fordultak oda Istenhez, javultak a közerkölcsök, visszaszorult a bűnözés, lelepleződött a katolikus egyház sok tévtanítása. Isten Igéje megcselekedte azt, amit mond:

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem. (Ézs 55,10-11)

Ezért foglalkozunk most újra a Biblia történetének ezzel a pontjával, mégpedig a Károli Biblia 1908-as revíziójával. Ennek a revíziónak az eredményeként ugyanis sok olyan „új” elmélet magja került bele az igébe, amelyek korábban nem voltak ott. Ezek a magok ma már sokkal erőteljesebben és nyilvánvalóbban látszanak a modern fordítású Bibliákban. Vágjunk is bele.

A 19.században erősödött meg az úgynevezett tudományos élet. A tudomány, mint egyfajta új vallás tört be a nyugati társadalmakba. Azért mondható egyfajta vallásnak, mert ma is szinte megkérdőjelezhetetlen, ha valamire kimondják, hogy tudományos alapokon nyugszik. Ez a 19. században nem volt másképp a Biblia, illetve a kereszténység környékén sem. 1881-ben adták ki az új Westcott-Hort Újszövetséget, amely túlnyomórészt az alexandriai szövegeken, azon belül a Vatikáni kódexen alapul, és természetesen „tudományosan” lett összeállítva. Állítása szerint kiküszöbölve a múltbeli hibákat.

Magyarországon a Károli Biblia volt az a Biblia, amely már évszázadok óta országszerte eltejredt volt. Mikorra az 1607-ben befejezett jezsuita Káldi György féle katolikus fordítást 1732-ben másodszor adják ki, addigra a Vizsolyi Biblia már tizenkétszer lett kiadva. Sok szólás is a Károli Bibliából került át a köznyelvbe. A Biblia ügyét a 19. században a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság vette gondjaiba. Az ő tevékenységüknek köszönhetően 1832-ben és 1835-ben Sárospatakon nyomtatták ki a Károli Bibliát, majd saját nyomdát nyitottak Kőszegen, ahol 1838 és 1848 között nyomtatták és onnan terjesztették a Károli Bibliát. Közel 60,000 teljes Bibliát, és 70,000 Újszövetséget. A bukott szabadságharc után 1851-ben bezératták ezt a nyomdát, és közel 58,000 kész Bibliát kiszállíttattak Berlinbe. A Bibliatársulat munkáját 1861-ben engedélyezték újra, és ettől fogva ismét terjesztették a Károli Bibliát. 1885 és 1895 között az évente eladott Bibliák száma a 60-70,000 között ingadozott. Ez a szám 1908-ban elérte a 100,000 eladott példányt.

A Károli Biblia revízióját a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság finanszírozásában 1885-ben kezdték el, mivel a Társaság kötelességei közé számította az általa kiadott Bibliák szövegének időnkénti javítását. A revízió szempontjai között meg is találjuk a tudományosság szempontját.

A revízió szempontjai:

1. Ne új fordítás kívántassék,

2. hanem a Károli szövegének pontos átnézése,

3. nyelvének a mai kor kívánalmaihoz alkalmazásával, de ódonszerűségének és bibliai zamatának megóvásával

4. a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével,

5. de minden, a protestáns egyházak hitelveivel és szimbolikus könyveinek tanaival ellenkező új tudományok mellőzésével,

6. a bevett s máig általános használatban levő fordításból csak a helyes és nyelvtani szabatosság követelte elétérések engedtetnek meg,

7. minden felesleges, megütközést, vagy éppen botrányt okozható újítások gondosan kerültessenek,

8. oly közmondásszerűvé vált mondások, amelyek bementek a köznyelvbe,hagyattassanak meg ott is, ahol az exegéta különben nem tudná elfogadni a Károli fordítást.

(forrás: Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai 105.oldal)

A 4. pontban az akkori korszellemnek megfelelően ott látjuk a revízió egyik fontos szempontját, mégpedig azt, hogy a revízió során figyelembe kell venni „a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményeit”. A tudományosság zászlóshajója abban az időben pedig  elsősorban a Westcott-Hort féle Újszövetség volt, melyet 1904-ben a Társaság is kiadott saját költségén. 

A felvilágosodás és spiritualizmus mozgalmai nem maradtak kivül az egyházak falain. A liberális nézetek is egyre nagyobb teret nyertek a protestáns egyházakban. Több olyan egyházi személy is részt vett a Károli Biblia revíziójában, akik liberális nézeteket vallottak. Ezek miatt az új irányzatok miatt lett más a Károli Biblia 1908 után. Az addigi javítások nem hoztak ekkora változást a Biblia életében, mint ez a revízió. Az 1590-es kiadást követően Szenczi Molnár Albert javította, majd adta ki 1608-ban, majd 1612-ben, majd 1661-ben komoly revíziót követően jelent meg a Váradi biblia. 1685-ben Tótfalusi-Kis Miklós egy újrafordított változatot adott ki, amely sajnos nem tudott elterjedni. A Váradi Biblia szövege maradt meg „Károli Biblia” név alatt, egészen 1873-ig, amíg el nem kezdődött a revízió.

Több csoportba olyan lehet gyűjteni a változtatások irányát, amelyek ma már nem csak „csírájukban” látszanak, hanem „kiteljesedtek”. Ezért mondjuk azt, hogy az 1908-as Károli Biblia egy átmeneti kiadás a reformkori Bibliák és a modernkori Bibliák között.

A változtatások irányai:

– Jézus egyidejű Istenségének és emberi mívoltának a szétválasztása

– A testi feltámadás elrejtése

– A cselekedetekből való megigazulás hírdetése

– A szenvedések általi megtisztulás

– A megvilágosodás és tudás magasztalása

Ezekről az irányokról már sokat írtunk, ezért itt csak egy-egy példát hozok fel. Részletesebben a korábbi írások foglalkoznak ezekkel a változtatásokkal.

Jézus egyszerre Isten és ember

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Az egyik ige, ahol Jézus Istenségét „visszavették”. Abból, hogy Jézus maga az Isten fényessége, a revízió után már csak annyi maradt, hogy „a dicsőségének visszatükröződése”. Hiszen amennyiben egylényegű az Atyával, és Ő maga tartalmazza az egész Istenséget testileg (Kol.2,9), akkor Ő maga nem csak visszatükrözi a dicsséget, hanem hordozza is!

A szenvedések áltai megigazulás

1Pt.4,1

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1) 1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

A buddhizmus egyik tanítása az, hogy a testi szenvedés megszabadít a bűnöktől, és az újjászületéskor ez már beszámít, valamint a buddhizmusban a szenvedés kulcsfontosságú szerepet játszik a megvilágosodás elérésében. (forrás: karuna.hu – A buddhista alaptanítások)

A Bibliában a megigazulás hitből, mégpedig az Úr Jézusba vetett hitből lehetséges. Ezt cselekedetekkel és szenvedéssel nem lehet kiváltani.

Panteizmus

Kol.1,17

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

17 És Ő mindenek előtt van, és mindenek Ő általa állnak fenn. (Kol 1,17)17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. (Kol 1,17)

A panteizmus keleti eredetű tanítás, és azt jelenti, hogy Isten része a teremtésének, és minden teremtményében benne van Isten egy része. Az összes virág, fa, állat, stb. mind-mind tartalmaz Istenből egy-egy részt. Ez még megfelel a yin-yang-nak is, hogy minden jóban van egy kicsi rossz is, illetve minden rosszban van egy kicsi jó is. Ezzel viszont azt mondanánk, hogy a Sátán benne él Istenben, ami maga is istenkáromlás lenne.

Ez teljesen ellentmond a Biblia tanításának! Isten nem része a teremtésének, ráadásul Istenben nincs semmi rossz, vagy gonoszság! (1Jn.1,5; Jak.1,13; 1Pt.1,16; Zsolt.47,9; Ézs.48,11) Isten Szent! Tehát ez az ige úgy helyes, hogy „mindenek Ő általa állnak fenn”, és nem úgy, hogy „őbenne”! Sajnos azonban a rossz változat végigkísér minket egészen a modern korig, mert ezt találjuk meg a Katolikus fordításokban, és a RÚF-ban is.

A tudás magasztalása

Ef.5,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9) 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A tudás megvilágosít. Ezt hírdette a felvilágosodás mozgalma is, az értelem diadalát. Itt helyesen azonban a Szellem szó áll, mert a Szellemtől nyerünk bölcsességet és világosságot, nem a világosság ad nekünk gyümölcsöt. Ez az irány könnyen továbbcsúszik a fény imádata felé.

Ismétlésként egy álljon itt egy témánkénti összefoglaló lista a modernkori Bibliák változtatásairól:

Jézus Istensége

Jn.3,13

1Tim.3,16

Jn.1,18

Jn.6,69

Jel.1,8

Jel.1,11

Jn.6,65

Ef.3,9

Ef.3,14

Isten megjelent testben

1Tim.3,16

1Kor.15,47

Csel.2,30

1Jn.4,3

Jézus a megváltó

1Kor.9,1

Lk.9,56

Mt.18,11 (EFO)

Jézus Isten Fia

Mt.8,29

Ef.3,14

Jn.6,69

Jn.9,35

Jn.12,41

Lk.4,41

Jézus hatalma

Jel.6,17

1Kor.5,5

Róm.14,10

Ef.3,9

Jel.19,1

Zsid.2,7

Zsid.3,6

1Kor.10,28

Ef.3,14

Hamis Tanok

Hamis kegyelem

Mk.2,17

Jn.12,47

Róm.8,1

1Jn.3,5

Zsid.1,3

Jel.21,24

Jel.22,21

Megigazulás cselekedetekkel

Mk.10,24

Mt.6,1 [Mt.5,16; Jn.3,21]

1Pt.2,2

Jel.19,8

Jel.22,14

Róm.11,6

Isten személyének elmosása

Jel.15,3

Jel.14,5

Jel.19,1

Jel.20,12

Jel.5,14

Ef.3,14

Fontos elhagyások

Róm.1,29 – paráznaság

Róm.13,9 – hamis tanú

Róm.14,6 – ünnepek

Róm.1,31 – összeférhetetlen

Gonoszságok kisebbítése

Mk.6,11

Lk.11,54

Lk.20,23

Lk.22,64

Jn.8,9

Lk.11,44

Jn.5,16

Csel.23,9

1Pt.4,14

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22

1Jn.4,19

Mk.9,29;1Kor.7,5; Csel.10,30 – böjt

Mk.10,21

Lk.4,4

Lk.11,2 és 4

Csel.4,24

Csel.9,6 !

Csel.15,24

1Tim.6,5

1Tim.5,16

Korábbi írások ebben a témában a 2018. június-augusztusi írások között találhatók, valamint konkrétan az 1908-as Károli Biblia változtatásairól:

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli bibliakiadásokban

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli Biblia kiadásokban

Mielőtt belekezdek a cikk igazi témájába, előre szeretném bocsátani, hogy a „régi” Károli Biblia volt az egyetlen Biblia, amit 20 éven keresztül rendszeresen olvastunk, és bátran ki merem jelenteni, hogy ebből kaptuk a kijelentéseket. Ebben a kiadásban még benne van sok olyan igazság, amit sajnos ma már más kiadású Bibliák nem tartalmaznak (lásd a Modern Bibliák eltérései sorozatot).

Korábban már foglalkoztunk a témával, hogy az 1908-as Biblia revízió mekkora változtatásokat is hozott a Károli Biblia életében. Sajnos ma már az 1908-as verzió előtti kiadások szinte teljesen feledésbe merültek, hiszen már a ma még kapható változta is több mint száz éve van köztünk. A korábbi kiadások pedig egyrészről igen drágák, másrészről igen ritkán bukkannak fel egy-egy antik könyvkereskedésben. Ezért egy átagos hívőnek igen nehéz utánajárni, hogy az 1908-as verzió, mennyiben más mint a korábbiak, illetve ezek a változtatások milyen jellegűek.

Korábban a blogon már foglalkoztunk néhány ilyen eltéréssel,

Változtatások az 1908-as Károli kiadáshoz képest 1.rész

Egy komplett cikkben foglalkoztunk a Jel.1,7 megváltoztatásával:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

de most a modern Bibliákkal kapcsolatos sorozat kapcsán további igehelyeket mutatunk be, amelyek jelentősen befolyásolták a Biblia tartalmát és ezáltal jelentését.

Ebben az írásban azok a versek sem szerepelnek, amelyek példaként megtalálhatók a Függelékben, a megváltoztatott versek listájában, mint például:

Megváltoztatott versek listája (bevezető)

Természetesen a mostani lista sem teljes, hiszen összesen 1736 verset kellett megváltoztatnunk.

Mt.28,19

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

19 Elmenve azért, tanítsatok minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, (Mt 28,19) 19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, (Mt 28,19)

Nem lehet senkit sem tanítvánnyá tenni, ahogyan hívővé sem. Senkit nem lehet kívülről rávenni, hogy higgyen az Úr Jézusban. Ugyanígy senkit sem lehet akarata ellenére tanítvánnyá tenni. Tanítani lehet, de tanítvánnyá tenni nem. 1908-ig ebben a versben a tanítsatok kifejezés állt, ezért került vissza a helyére.

A nevébe-nevében különbség talán ugyanilyen fontos:

„Mt 28,19 fordításánál Károli a „nevébe” formát használta abban az értelemben, hogy „tulajdonába”. Ez megfelelt mind a grammatikai leletnek, mind a bibliai teológiai összefüggésnek. Az új revízió munkásai azonban nem találták elég világosnak és helyette ezt írták: „nevében”. Ezt azonban úgy lehetett érteni, hogy „megbízásából”, és ez más mint amit a görög szöveg mond. Nem megfelelő a Komáromi Csipkés-féle fordítás megfelelő helye sem: „nevére” ” (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből)

Jel.19,8

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8) 8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. (Jel 19,8)

A Biblia végig azt hírdeti, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből (Róm.3,30; Róm.1,17, Hab.2,4, stb.). Embernek lehetetlen cselekedetekből megigazulnia. A megigazulást kegyelemből kapjuk. Most mondhatná valaki, hogy a cselekedeteink alapján fog minket megítélni Isten és Jézus. Ez igaz, de a bűnös mívoltunkból egyedül a Krisztusba vetett hit által igazulunk meg. Ha pedig nem megigazulva tesszük a hit cselekedeteit, akkor azok nem lehetnek tiszták. Ahogyan a Jer.13,23 mondja: „Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.” Tehát megigazulás nélkül a cselekedetek nem lehetnek igazak. A tiszta gyolcs ruhát pedig az Úr adja ránk, ahogyan Jósua főpap esetében is látjuk a Zak.3.fejezetében.

1Pt.2,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, melyet Isten sajátjának tart, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9) 9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9)

Olyan nép vagyunk, akit Isten a sajátjának tart. Nem csak megtartásva vagyunk méltók, hanem egyenesen Isten saját népe vagyunk. Egy kicsit szabadabban gondolkodva, ez az ige így összecseng az Ef.1,14-gyel: „A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.” – ahol szintén nagyon erős kifejezéssel – a dőlt betűs részeket kihagyva – teljes joggal tulajdonának nevez bennünket, mivel Jézus drága vérén vásárolt meg bennünket.

1Pt.4,1

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1) 1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

Sokakban téves gondolkodást indít el ez a vers, amikor az 1908-as változatot olvassa. Úgy tűnik, mintha a testi szenvedés (betegség, vezeklés) megszabadítana a bűntől. Ez ismét a cselekedetekből való megigazulás felé viszi el az igét. A mondat eredeti változata kifejezetten Jézusról szól, és nem rólunk, az olvasóról. Ráadásul kihagyták belőle azt az utalást is, hogy „értünk” szenvedett. Jézusra teljesen igaz ez a mondat, hogy miután magára vette a bűneinket, és meghalt miattuk, a halálban megszűnt a bűntől, és ismét bűntelenül él. De gondoljunk bele, hogy a betegségek és a szenvedések nem vezetnek egyértelműen a megtisztuláshoz, a megjobbuláshoz. A betegség és a testi szenvedés sokakat megkeményít, megkeserít, kegyetlenebbé tesz, és nem szűnnek meg a bűntől. De ezt olvasva az 1908-as verzió szerint, még az ilyen keserű emberek is azt gondolhatnák, hogy ezáltal megszűntek a bűntől, ami pedig nem igaz.

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Ebben a versben elvették Jézus Istenségének a méltóságát azzal, hogy elvették tőle a fényességet, és azt mondják, hogy csak visszatükrözi az Atya dicsőségét. De mivel Jézus egy az Atyával, ezért igenis van saját dicsősége, és ahogyan az Atya megdicsőítette őt, azáltal az Atya dicsőségét sugározza ki (pl: Lk.9,28-29; 2Pt.1,16-18; Jn.17,1, Jn.17,5).

A másik fontos eltérés, hogy Jézus az Atya személyének a „lenyomata”, bélyege. Itt eredetiben a karakter szó áll, ami valósággal azt jelenti, hogy egy bevésés, egy beégetett jegy. A képmás inkább egy külső megjelenésre utal, ami szintén elvesz ennek a kijelentésnek az erejéből.

Ef.5,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9) 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A modern Bibliákban történt változtatások egyik iránya az, hogy a cselekedetek mellett a tudást is emelik. A XIX. század végére már kezdett elterjedni az a „tudományos” nézet, hogy a Westcott-Hort féle Újszövetség jobb, mint a régi görög szövegek. A Károli Biblia revíziójának egyik pontja is azt mondta ki, hogy „a bibliai tudomány és kritika, már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével” készüljön a revízió. A Brit és Nemzetközi Bibliatársaság gondozta ezt az 1908-as revíziót, és ők 1904-ben kiadták Nestle Újszövetségét, amellyel elismerték azt, és elfogadták annak tartalmát. Ez lehetett hatással a revízióra is. Ez a vers megváltoztatva a tudásnak ad előnyt a Szent Szellemmel szemben.

1Jn.1,1-3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Aki kezdettől fogva volt, akit hallottunk, akit szemeinkkel láttunk, akire néztünk, és akit kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk;) 3 Akit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3) 1 A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) 3 A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3)

János végig Jézusról beszél, aki az életnek Igéje. Egyszerűen átfordították személyről tárgyra a verseket.

Jób.19,26

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

26 És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent. (Jób 19,26)  26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. (Jób 19,26)  

A revízió előtt pontosan az állt itt, hogy „ebben a testben”. Az 1908-as revízión dolgozott olyan személy is, aki nem hitte, hogy Jézus testben támadt fel. A revízión dolgozó egyik református lelkész, Pallagi Mór, 1862-ben egy cikkében nyiltan tagadta, hogy Jézus testben támadt fel. (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből) Ne csodálkozzunk, ha a feltámadásnak ezt az egyik igen erős ószövetségi bizonyságát kivették. Ez a vers a Dániel könyvében lévő (Dán.12,13) bizonysággal együtt megerősíti Isten ígéretét arra, hogy a testünk is fel fog támadni romolhatatlanságban (1Kor.15.fej.)

Mk.1,11

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

11 És szózat lett az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én megengeszteltettem. (Mk 1,11) 11 És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mk 1,11)

Ez a változtatás önmagában nem hibás, de kevésbé kifejező. Még maga Károli is, az 1590-es Vizsolyi Bibliában a sor mellett külön megjegyzi, hogy „vagy kiben kedvem tölt”. Tehát nem helytelen a gyönyörködöm szó itt, de kevésbé kifejező, mint a „megengeszteltettem”. De gyönyörködömre írták még át a Mt.3,17; Mt.17,5; 2Pt.1,17 igéket is, ahol mind más-más szó állt korábban.

Most ennyi példát hoztunk fel, de a sort nagyon sokáig lehetne folytatni. Ha valaki szeretné tovább kutatni ezeket az igehelyeket, vagy még megnézné, hogy az általunk megváltoztatott versek hogyan is néztek ki az 1908-as revízió előtt, azoknak ajánlom ezt az 1852-es Károli Biblia kiadást, amely még a revízió előtt lett kiadva.

https://drive.google.com/open?id=1jLmqVrOKYNo2zVWHZM9gEiooIs–A2_J

Úgy szerettük volna Isten Igéjét olvasni mai magyar nyelven, hogy az minél közelebb legyen Isten „igazi” szavához, ezért lett ilyen a Váradi-Károli Biblia. Sokan kifogásolják a Károli Biblia minőségét, de meg kellett látnunk, hogy 400 évig, többszöri revízió után is a szöveg döntő többsége kiállta az idők próbáját. A Váradi Biblia és Tótfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliája egyenesen újra fordította az egész Bibliát, de a szöveg mégis nagyon hasonló maradt a korábbihoz képest. Az 1908-as revízió változtatásai azonban már a kritikus szövegen alapuló Bibliák felé terelik a szöveget. Nem is beszélve a liberális szemléletű szerkesztők befolyásáról, ahogyan azt Jób könyvénél is láttuk.

Bár még mindig a legjobb ma kapható Bibliák egyike a „régi” Károli, és sokan ezt használjuk és ismerjük, mint „A BIBLIA”, nehéz kimondani, hogy az 1908-as Károli Biblia – elődeivel ellentétben – sajnos „nem az igazi”.

Jézus hatalmának és jelentőségének kisebbítése (Modern Bibliák eltérései 5.rész)

A sorozat első részében megnéztük, hogy Jézus Istenségét hogyan csorbítják a kisebbségi vagy kritikus szövegeken alapuló modern bibliafordítások. Most visszatérünk Jézus személyéhez, amely folyamatos céltáblája ezeknek a változtatásoknak, és megnézzük azokat a változtatásokat, amelyek Jézus hatalmát és jelentőségét csorbítják.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Jel.6,17

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy egyes szám harmadik személyből többes szám harmadik szeméybe rakja a verset ezen a helyen.

Probléma: Itt egyértelműen a Bárány haragjáról van szó, és nem az Atya és a Fiú együttes haragjáról. Ezzel a változtatással ezt a verset összhangba hozzák a Jel.1,7 megváltoztatásával. Mindkét Ige így már arra utal, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel lesz, és nem ítélettel. Ezzel Jézus jelentőségét kisebbítik, mert a Jn.5,22-23 szerint, az Atya Jézusnak adta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan tisztelik az Atyát. De még Pál is erről a haragról és veszedelemről ír a 2Thessz.1,7-8-ban: „…amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

1Kor.5,5

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem megtartasson az Úr Jézusnak ama napján. (1Kor 5,5) átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (1Kor 5,5)

A RÚF, az EFO, a REV, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen. Vida Sándor Újszövetsége megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Ugyanaz a helyzet, mint az előző versnél. Jézus az Úr. Ezért az Úr napja is egyértelműen hozzá kötődik. Ha elveszik innen az ő nevét, akkor már könnyen megmagyarázható más úrral is ez a vers.

Róm.14,10

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm 14,10)  Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (Róm 14,10)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, és a katolikus SZIT is ugyanazt mondja ezen a helyen. A KNB  megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Akik a Krisztuséi, akik az Úrban halnak meg, azok Krisztus ítélőszéke elé fognak állni. A nem hívők, pedig a nagy ítéletkor az Atya trónja elé fognak állni (Jel.20,12). Ezzel a változtatással megint Jézus szerepét és jelentőségét csökkentik azzal, hogy az övéinek az ítéletét elveszik tőle, és Istennek adják.

Ef.3,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9) és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Az egész teremtés Krisztuson keresztül jött létre. Erről tesz bizonyságot a Kolossé levél első fejezete, és a Zsid.1,2 is. Krisztus nélkül nincs ez a teremtés, amelyben mi is élünk. Ismét afelé terelik a gondolkodásunkat, hogy egy Isten van, és a Fiú személyét próbálják az emberfia szintjére leszorítani. A világban több szellemi irányzat is jelen van, ahol valóban egy Istenben hisznek, de a Fiút már nem tudják hová tenni. Ezekkel a változtatásokkal megkönnyítik azoknak a szellemi irányzatoknak a Biblia elfogadását  egy kialakuló világvallás elősegítésére.

Jel.19,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, ezt mondva: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 19,1) Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: “Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, (Jel 19,1)

A RÚF, az EFO, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy kihagyja az Urat ebből a versből. A Revideált Károliban (REV) megtalálható az „Úr” kifejezés.

Probléma: Jézusnak kijár ugyanaz az isteni tisztelet, mint az Atyának. Minden szempontból! Itt a vers azt mondja, hogy az Úr (Jézus), a mi Istenünk! Ha azonban kihagyja az Úr kifejezést, akkor megint elveszi Jézustól az istenségét. Jézust az Atya valósággal úrrá tette mindenek felett (Mt.28,18).

Zsid.2,7

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsid 2,7) Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, (Zsid 2,7)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ahogyan az előző versnél is láttuk, el akarják venni Jézustól azt a hatalmat,  amelyet adott neki az Atya. Mindkét vers arról tesz bizonyságot, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. De a modern Bibliák ezt már elveszik Tőle.

1Kor.10,28

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1Kor 10,28) De ha valaki azt mondja nektek: “Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,28)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ez a vers is ékes példája a tendenciáknak. Ez már a harmadik vers ebben a sorban, ahol  elveszik azt a kijelentést Jézusról, hogy Ő mindenek ura.

Ef.3,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14) Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Elveszik Jézustól az Isten Fiúságot. Ez a vers sokadik bizonysága annak, hogy Jézus az Isten Fia. Más vallásoknak is kell egy „nagy” isten, de ahogyan írtam, az, hogy Istennek Fia legyen, az már nem fér bele azokba a vallásokba. Ezzel megint Jézus személyét és jelentőségét csökkentik.

Ebben a sorozatban témánként megpróbáltam érzékeltetni, hogy a modern Bibilák nem csak egyszerű fordításbeli különbségeket hordoznak, és ezek az eltérések igen komoly hatással vannak a kereszténység alaptanításaira. Még több téma és eltérés van a Fogadott szövegen alapuló, reformkori Bibliák és a modern görög szövegeken alapuló Bibliák között, amelyekre részletesen nem fogok kitérni. Ha valaki szeretne utánajárni, akkor itt van egy pár igehely:

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22; 1Jn.4,19; Mk.9,29; 1Kor.7,5; Csel.10,30; Mk.10,21; Lk.4,4; Lk.11,2 és 4; Csel.4,24; Csel.9,6; Csel.15,24; 1Tim.6,5; 1Tim.5,16;

Jézus Isten Fia

Mt.8,29; Ef.3,14; Jn.6,69; Jn.9,35; Jn.12,41; Lk.4,41;

Isten személyének elmosása

Jel.15,3; Jel.14,5; Jel.19,1; Jel.20,12; Jel.5,14; Ef.3,14

Csak megerősíteni tudom azt a kijelentésem, hogy a reformkor Bibliái erősen megalapozott héber és görög szövegeken alapulnak. Még Kálvin János is hivatkozik írásaiban arra, hogy tisztában van a kéziratok közötti eltérésekkel, de a Textus Receptus szerinti változatot fogadja el igaznak. Amikor ő a magyarázatait készítette a Biblia könyveihez, akkor már a Textus Receptus is úgy jelent meg, hogy a margón jelölték a változatokat a többségi szöveghez képest. Mégsem választotta senki sem azokat a változatokat a Bibliája fordításának alapjául. Egyébként még maga Erasmus is azt írta az 1Tim.3,16-hoz, hogy szerinte is ott annak kellene állnia, hogy „aki” és nem annak, hogy „Isten”, de a szövegben mégis azt hagyta meg, mert a kéziratok azt bizonyították. Ezek a kéziratok sohasem voltak egyediek, és mindegyiknek meg volt a maga előzménye, amelyből jól nyomonkövethető az eredete és a hitelessége. A számos idézet is, amelyek szövege megyegyik a kéziratok szövegével, bizonyságot tesznek a Textus Receptus hitelességéről.

Ki kell jelentenünk, hogy nem létezett olyan Biblia, amelynek a szövegére alapozzák a modern Bibliákat. A Kritikus szövegekből összeállított görög szöveg egyben sohasem létezett! A „nagy bizonyságok”, mint a Vatikáni és a Sínai kódexek is, több ezer eltérést tartalmaznak. A Sínai kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Mindent összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Vatikáni kódex hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. De ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól.

De a modern görög szöveg, a Nestle-Aland szöveg is több mint 8000 eltérést tartalmaz a Többségi szövegekkel szemben.

Ahhoz kell igazán hit, hogy valaki a mai Bibliákat fogadja el hitelesnek.

Elnézőbbek-e a gonoszsággal az új Bibliák? (Modern Bibliák eltérései 4. rész)

Az előző rész végén már említettem a humanizmus egyre erősődő hatását a kerszténységben. De nem csak az összejövetelek és a tanítások lettek átjárva a humanizmus eszméjével, hanem a Biblia is. Lágyítva lettek a gonoszságok kifejezésénél használt szavak. Például a Zsoltárok könyve, az 1908-as revízió előtt, számtalanszor említi a hitetleneket, de a revízió után, már leszűkíti ezt a gonoszokra.

Zsolt.1,1-6

                               Váradi-Károli                                                                    Károli 1908

Boldog ember az, aki nem jár hitetlenek tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz. Nem úgy a hitetlenek, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a hitetlenek az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a hitetlenek útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6) Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6)

Ezzel azt mondja ki, hogy nem minden hitetlen gonosz. De ugyanennél a szónál maradva, az 1975-ös Protestáns Új Fordítás, a szocializmus idején nem jelenhetett volna meg az istentelen szóval, mert akkor a materializmust hírdette az államhatalom. Ezért gyengítették Isten Igéjét, hogy beleférjen a szocialista világnézetbe. De ez a változtatás a mai napig megmaradt.

Ézs.57,21

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek! (Ézs 57,21) A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem. (Ézs 57,21)

De ugyanilyen az Ézs.48,22 is. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban Isten Igéjeként kezelik a Bibliát? Valóban úgy veszik kézbe, mint Isten szavát az emberiségnek?

De ne csodálkozzunk ezen, hiszen sokszor hitetlen emberek, szépen mondva racionalisták, kezelték a Biblia szövegét, ahogyan ezt már több írásomban bemutattam.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Kezdjük egy olyan Igével, amely állhatott volna a hamis kegyelem témakörében is, de itt épp olyan helytálló:

Jn.12,47

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot. (Jn 12,47) Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. (Jn 12,47)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma:  Ezt a két szót valóban többféleképpen fordítják. Igazán kicsi a különbség a „megítélem” és az „elítélem” között. Az elítélem közel áll a kárhoztatáshoz. A megítélés pedig inkább valaminek a megítéléséről szól (leegyszerűsítve a magyarázatot a helyszűke miatt). Viszont azzal, hogy a kárhoztatást lecserélték, igen lággyá lett ez az Ige, és olyan, mintha Jézus azt mondaná, hogy „nem baj, hogy nem hiszel, én megmenteni jöttelek, nem elveszíteni”. De ez közel sincs így. Egy hamis megnyugvást ad ezzel azoknak, akik nem hisznek. Szinte felmenti a hitetleneket a hitetlenségük felelőssége alól.

Mk.6,11

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnan kimenve, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (Mrk 6,11) Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” (Mrk 6,11)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja a vers második mondatát ezen a helyen.

Probléma:  A vers második mondatának elhagyásával elveszik annak súlyát. Ez a vers egy igen komoly ítéletet mond ki azokra, akik nem hisznek. Mert Jézus azt mondja, hogy ha valaki hallja az evangéliumot, és nemet mond arra, akkor annak rosszabb sora lesz, mint Szodomának és Gomorának. Ismét a hitetleneket mentegetik. Látjuk a tendenciát? Egyre kisebb súllyal van benne a Bibliában a hitetlenség, az istentelenség bűne.

Lk.11,54

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ólálkodva ő utána, és igyekezve valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt. (Lk 11,54) és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák. (Lk 11,54)

A RÚF, az EFO, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is közel ugyanazt mondja ezen a helyen. A REV és a Vida megtartotta a vádlást.

Probléma: Ha más szó van odaírva, akkor a farizeusok és írástudók cselekedetének motivációját gyengíti. A gonosz szándékukat gyengíti. Mert más valakit rajtakapni valamin, vagy lesni minden szavát, hogy utána azt ellene fordítsák. Ezt tették a farizeusok és az írástudók. Lesték Jézus minden szavát, hogy ellene fordíthassák. Aljas szándékból kérdezgették. Ezt a szándékot kisebbítik ezen a helyen.

Lk.22,64

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És szemeit betakarva, arcul csapdosták őt, és kérdezték őt, mondva: Prófétáld meg ki az, aki téged ver? (Lk 22,64) majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: “Prófétáld meg, ki ütött meg téged!” (Lk 22,64)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja az arcul csapdosás tényét ezen a helyen.

Probléma: Egy gonosz cselekedetet rejtenek el ebben az esetben. Mert nem csak betakarták a szemeit és kérdezgették, hanem betakarták a szemeit, majd ütötték, és utána gúnyosan kérdezték. Ezzel a változtatással kisebbé tették a gonosz cselekedetet.

Róm.1,29

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakva irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; (Róm 1,29) Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, (Róm 1,29)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a paráznaságot ezen a helyen.

Probléma: A modern Bibliák mind kihagyják a paráznaságot ebből a felsorolásból. Ha megnézzük a mai korszellemet, és az emberi kapcsolatokat, amikor sokan azt mondják, hogy a házasság az csak egy darab papír, és ezért nem kötnek házasságot, illetve már kora tinédzserkorban elkezdődik a nemi élet, akkor a paráznaság kivétele ebből a felsorolásból sok lelkiismeretet megnyugtathat. Különösen akkor, ha erről nem is tanítanak az egyházakban, hogy mi számít paráznaságnak. Már mondtam, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Egy felsorolásból kihagyott egy-egy szót azonban még ettől is nehezebb.

Róm.13,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint magadat. (Róm 13,9) Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Róm 13,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a hamis tanúzást ezen a helyen.

Probléma: Ugyanaz a probléma, mint az előző versnél.

Ezek az Igék ismét azt mutatják be, hogy egy jól kivehető tendencia mentén húzódnak meg ezek a változtatások. Próbálják a hitetlenség és istentelenség következményeinek súlyát kicsinyíteni, valamint több, egyértelműen gonosz cselekedet megítélését lágyítani. Ez mind-mind betudható a mai elfogadó, támogató, „ne bántsuk meg a másikat” korszellemnek, amelynek előfutára az egyre erősődő humanizmus volt. A humanizmusnak pedig nem lenne semmi keresnivalója a kereszténységben. Mit gondolunk, nincs ott emögött az, aki az ember elvesztésén dolgozik? Krisztus szellemének más jellemzői vannak, nem a világ normái szerint kellene megítélni Isten dolgait. Ha Szent Szellemtől újjá nem született emberek dolgoztak a Biblia szövegén, sok esetben még ráadásul hitetlenek is (itt most nem elsősorban a fordítókra gondolok, hanem azokra, akik az „eredeti” szövegeket előkészítették), akkor azok milyen szellemből cselekedték ezt meg? Ha valaki hitetlen, akkor az csak és kizárólag a világ fejedelmének szelleme szerint cselekedhet:

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

Nincs más lehetőség, hiszen akiben nincs meg a Szent Szellem, abban más szellemnek kell lennie. Több lehetőség nincs. Erre pedig Jézus azt mondja:

Aki velem nincsen, ellenem van; (Mt 12,30a)

Tehát akiben nem lakik benne az Úr, és nem Neki engedelmeskedve cselekszik (Mt.12,50), akkor az ellene van. Akkor az csak a világ fejedelme szerint cselekedhet. Ezért balgaság azt várni, hogy hitetlen tudós emberek majd egy jó Bibliát fognak a kezünkbe adni.

Meg lehet igazulni cselekedetekből? (Modern Bibliák eltérései 3. rész)

Megigazulva azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, (Róm 5,1)

Egyértelműen tanítja a Biblia, hogy egyedül hit által van a megigazulás, és nem cselekedetekből. Sőt még csak nem is a törvény cselekedeteiből. Az első részben idéztem egy verset, amely bizonyos Bibliákban benne van. „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.” Most elárulom, hogy ez Tóbit könyvében van benne, Tóbit.12,9, vagy Tóbiás 12,9. Szóval a katolikus Bibliákban benne van. Az apokrif könyvekben sok ilyen rész található, amely a cselekedeteket hangsúlyozza. De sajnos a cselekedetekből való megigazulás már „beszivárgott” a kanonizált könyvek közé is. Azok az Újszövetségek, amelyek a kritikus szövegeken alapulnak, azokban ez már benne van. Nézzük végig most ezeket az igéket, és a problémát, amit felvetnek.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Van-e cselekedetekből való megigazulás

Mk.10,24

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

A tanítványok pedig álmélkodtak az ő beszédén; de Jézus ismét felelve, mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Mrk 10,24) A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! (Mrk 10,24)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „azoknak, akik a gazdagsában bíznak” kifejezést. Csia Lajos Újszövetségében meg van ez a rész, valószínű, hogy ő még egy olyan Nestle-Aland verziót fordított, amelyben benne volt.

Probléma: Ha ki van hagyva ez a rész, akkor elbizonytalaníthat minket, hogy mindenkinek nehéz bemenni Isten országába. Holott, a hitből való megigazulás pont ennek mond ellent, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből és kegyelemből, amely Isten ajándéka (Ef.2,8-9). Így ez a vers pedig arra ösztönzi az olvasót, hogy igyekezzen jó cselekedeteket cselekedni, hogy bejusson az Isten országásba.

Mt.6,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. (Mt 6,1) “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (Mt 6,1)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Jézus egyértelműen az adakozásról beszél, de a többi Biblia ezt általánosítja a jó cselekedetekre. A különbség jelentése hatalmas, mert ebben a formában ez az ige ellentmond a Mt. 5,16-nak: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van. és a Jn.3,21-nek: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Mindkét igehely arra ösztönöz bennünket, hogy igenis lássa meg a világ, hogy Krisztus gyermekei másképp élnek, és nem e világ normái szerint. A modern változat annak leple alatt, hogy ne tűnjön dicsekedésnek a mi jó cselekedetünk, éppen arra buzdít, hogy rejtsük el a mi életünket a nyilvánosság elől. Jézus maga buzdít minket arra, hogy igenis legyen nyilvánvaló minden ember számára, hogy az övéi cselekedeteit isteni értékrend vezérli, és nem világi. Adományainkkal valóban ne dicsekedjünk, de az életvitelünk legyen nyilvános.

1Pt.2,2

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek; (1Pét 2,2) mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; (1Pét 2,2)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Különbség csak ott van köztük, hogy szellemi (lelki) tejet kívánjunk, vagy az Ige tejét.

Probléma: A modern változat azt mondja, hogy az Ige tanulmányozásával el lehet jutni az üdvösségre. Mintha az Ige ismerete üdvösséget szerezhetne. Vitathatatlan, hogy létfontosságú az Ige ismerete (ez a cikksoroszat is éppen erről szól), de üdvösséget nem tud szerezni. A tanulmányozása különösen nem. Ezzel kisebbítik Jézus áldozatának és a hitből való megigazulásnak a szerepét.

Azokban a Bibliákban pedig, ahol még az Igét is elhagyják, és csak egy szellemi (lelki) tejet írnak, ott még a szellemi élményeket is felnagyítják, mintha azoknak szintén lenne olyan szerepe, hogy megtarthassanak az üdvösségre. Itt ismét a cselekedetek értékének felnagyításával találkozunk.

Jel.19,8

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8) és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti“. (Jel 19,8)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Itt még az 1908-as „régi” Károli is ezt mondja, helytelenül. Többek között ezért kellett az 1908-as régi Károli Bibliának a revízióját visszaállítani, mert a modern Újszövetségek elemei kezdtek beszivárogni a szövegbe.

Probléma: Amennyiben itt nem a szentek megigazulása áll, amely ingyen (Róm.3,24; 5,1; 5,9) van, akkor azt mondja, hogy a menyasszony cselekedetek által lehet az, aki. De ez ellentmond a kegyelemnek. Hiszen a kegyelem azért kegyelem, mert nem lehet megdolgozni érte. „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.” (Róm.11,6) Egyrészről Isten valóban a cselekedeteink szerint ítél meg majd bennünket, de nem azok által igazulunk meg, és nem az tuljadoníttatik nekünk igazságul, hanem a hit (Róm.1,17; Róm.4,3; Jak.2,23;) Emiatt magyarázzák félre sokan Jakab levelét is, amikor a cselekedeteket a hit elé helyezik. A hitnek meg kell előznie a cselekedeteket, és a hitből kell a cselekedeteknek kiindulnia.

Jel.22,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,14) “Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. (Jel 22,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Ismét cselekedetekre szólít fel, hogy mossuk meg a saját ruháinkat. Mintha mi meg tudnánk magunkat mosni és igazzá tenni. Egyrészről elveszi az engedelmességet, amely más igehelyekkel összhangban az üdvösségre visz (Zsid.5,9; Jn.3,36). Másrészről ismét azt sugallja, hogy én magam tehetek valamit az üdvösségemért. Ez Jézus szerepét, és áldozatának jelentőségét kisebbíti. Biztos vagyok benne, ha lett volna más módja az embernek a megigazulásra, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. De nincs más mód! Csak az Ő kereszthalálában és áldozatában való hit menthet meg bennünket. Csak Ő tud minket megmosni. Mi nem tudjuk magunkat megmosni.

Róm.11,6

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Róm 11,6) ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Róm 11,6)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Az elhagyás csökkenti az erejét ennek a kijelentésnek. Az első részben már említettem az elhagyások nagy veszélyét. Ha nem azt olvasom amit kellene, akkor nagyon nehéz emlékezni arra, hogy ott minek kellene állnia. Itt éppen ezzel találkozunk. Pál nyomatékot ad a mondandójának azzal, hogy nem csak a kegyelem szempontjából írja le, hogy a kegyelem azért kegyelem, mert nem cselekedetek fizetségéért kapjuk, hanem a cselekedet szempontjából is. Ezzel pontosítja, hogy ha valaki cselekedetből akar valamit elérni, akkor annak a cselekedetei fizetségéül járna a megtartatás, és nem kegyelemből. De a kegyelem, vagyis az üdvösség Isten ajándéka. Azt megszolgálni nem lehet.

Ezekben az eltérésekben ismét jól kivehető egy adott tendencia, amely a cselekedetek fontosságát helyezi előtérbe. Ezzel közelít az iszlám, a katolicizmus, de még a szabadkőművesség felé is, ahol azt hírdetik, hogy jó cselekedetekkel ellensúlyozhatom a gonoszságaim, és a jó cselekedetek fizetségéül elérhetek Istennél valamit.

A blogon foglalkoztam már több olyan bibliai fogalommal, amelyek jelentésének az elváltoztatása is hasonló célt szolgál. Mégpedig azt a célt, hogy aki igazán keresi az Urat, az ne találhassa meg. A mai világ korszellemének legerősebb hatása a gyülekezetekben a humanizmussal köthető össze. A humanizmus elveszi a fókuszt Istenről. Arról, hogy Isten parancsai szerint éljünk, hogy neki engedelmeskedjünk elsősorban, stb. Két fő jellemzője van ennek a mai korszellemnek a tolerancia és az elfogadás. És itt kapcsolódik ez a mondandóm a mai témával, a cselekedetek fontosságával. Ezzel függ össze a „szeressünk mindenkit” felkiáltás is az egyházon belül, amelyre az Ige nem szólít fel. Jézus maga mondja, hogy az Őt követőket arról ismerik meg, hogy mennyire szeretik egymást (Jn.13,35). De János is erről tesz bizonyságot, hogy egymást – vagyis a testvérek szeressék egymást(!) (1Jn.4,11) és nem mindenkit. De ma a minden ember tekintet nélkül való elfogadására ösztönöz minket a világ, és ez kezd beszivárogni a Bibliába is.

1Jn.4,19

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

Mi szeretjük őt; mert ő előbb szeretett minket! (1Ján 4,19) Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. (1Ján 4,19)

Az EFO arra buzdít minket, hogy Isten szeretetével szeressünk másokat.  A modern Bibliák valósággal a hitélet alapjait akarják átformálni. Ha valaki végigolvassa ezeket a cikkeket, akkor remélem meglátja velem együtt, hogy nem csak jelentéktelen változtatások vannak a modern Bibliákban. A változtatásoknak csak a külső megjelenése jelnetéktelen – egy-egy szó itt-ott, egy-egy rag, egy-egy elhagyás, egy-két szó egy versen belül – , de a hatásuk jelentős.

Benne van-e a hamis kegyelem a Bibliában? (Modern Bibliák eltérései 2. rész)

Röviden a válasz igen. Hosszabban kifejtve azt lehet mondani, hogy a 19. századtól készült „eredeti” szövegeken alapuló Bibliákban igen, de a reformkortól egészen a 19. századig nem volt benne. Előző írásomban már taglaltam, hogy az eltérések nem csak apró különbségeket okoznak a Bibliák között, hanem ezeknek jelentős tanításbeli eltérései vannak. Korábbi írásokban, mint  „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” című írásban, már részletesebben is vizsgáltam, hogy az Újszövetség eredeti szövegeinek revíziója alatt olyan szempontok vezérelték a szövegkritikusokat, amelyek jórészt feltételezésen alapultak, ezért megalapozatlanok voltak.

A probléma, amellyel most foglalkozom, hasonló hatású, mint az előző részben tárgyalt, miszerint ha valaki nem ismeri szó szerint az Igét, és egy-egy állítás vagy egy tanítás alapját akarja valaki az Igéből alátámasztani, akkor ezt egy modern Bibliából könnyedén megteheti.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

A hamis kegyelem a modern Bibliákban

Mk.2,17

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És amikor ezt hallotta Jézus, mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre. (Mrk 2,17) Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mrk 2,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „hívjak megtérésre” kifejezést.

Probléma: Ha ez a kifejezés nem áll ott, akkor feltételezhető, hogy Jézus valóban úgy hív minket, ahogyan vagyunk, és nem kell megváltozni. Nincs miért elhagyni a bűnöket, mert Isten így fogad el, ahogyan vagyunk. De minden ilyen esetben megemlíti a Biblia a megtérés szükségességét, más szóval a bűnök elhagyását. (Jn.5,14; Jn.8,11; Róm.6,15; 1Kor.15,34)

Róm 8,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8,1) Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, (Róm 8,1)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a vers második felét.

Probléma: A második rész nélkül ez a vers azt mondja, hogy ha már egyszer hiszek, és ráadásul még újjá is születtem, akkor már nincs semmi kárhoztatásom, élhetek nyugodtan. Ennek megfelelően akármilyen világi, bűnös életet élek, akkor Isten nem fog engem kárhoztatni. De ez nincs így. Ezt csak a modern Bibliákból lehet kiolvasni, ahol el van hagyva a vers második fele.

1Jn.3,5

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn. (1Ján 3,5) Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1Ján 3,5)

A RÚF, az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT mind általánossá teszi a bűnök elvételét. A REV és a KNB megtartja a ragozást többesszám első személyben.

Probléma: Ez a vers a Krisztusban lévő hívőkre vonatkozik. Ha elvesszük a „mi bűneinket” kifejezést, akkor a világra vonatkozó általános kifejezéssé tesszük itt a bűnök elvételét. De ezt csak azok mondhatják el, akik bűnbánatot tartottak, és bűnbocsánatot kértek és nyertek az Úrban. Így általánosítva azonban már megnyílik az Ige a világvallás felé, mert akkor olyan ez a vers, mintha Jézus tekintet nélkül mindenkinek a bűnét elvette volna az útból. Azt sugallja, mintha valaki megtérés nélkül is szabad lehetne a bűneitől. Ez a kegyelem hamis bemutatása.

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3)

Az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a többesszám első személy ragozását, ahogyan az előző versben is. A RÚF és a REV megtartja a többesszám első személyt. De mindegyik mai Biblia elhagyja azt a kifejezést, hogy „önmaga által”.

Probléma: A személyrag nélkül ugyanaz a helyzet, mint fenntebb az 1Jn.3,5-ben. Ismét mindenkinek elérhetővé teszi a bűnök eltörlését, ami azonban több más igehellyel ellentétes. A másik probléma az, hogy Jézus engesztelő áldozatát kicsinyítik le azzal, hogy elhagyják az „önmaga által” kifejezést. Hiszen Ő önmagát áldozta fel a mi bűneink bocsánatáért (Zsid.7,27), az életével fizetett (Gal.2,20b) a mi életünk váltságáért.

Jel.21,24

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. (Jel 21,24) a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. (Jel 21,24)  

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja az „akik megtartatnak” kifejezést.

Probléma: Ezzel megint azt mutatják be, hogy Isten kegyelme az egész világra kiterjed. Együtt használva ezt az igét a fentiekkel, már egyértelművé válik, hogy egy általános kegyelemről van itt szó, amelyet eredetileg a Biblia nem tanít. A megtartatnak kifejezés egyébként ugyanaz, mint az 1Pt.4,18-ban a megtartatás, vagyis akik üdvösséget nyernek, vagy más szóval megmenekülnek az ítéletből. Nem pedig a földön élő embereket általában.

Jel.22,21

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen. (Jel 22,21)  Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. (22:22)fin (Jel 22,21)  

A modern fordítások mind elhagyják annak hangsúlyozását, hogy a hívőknek kívánja János a kegyelmet. Ez legjobban a KNB-ben látszik, ahol azt írja, „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!

Probléma: Isten kegylemét ismét kiterjeszti mindenkire. De csak azok békéltek meg Istennel, akik Krisztusban vannak  (Róm.5,11).

Jel.1,7

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7) Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind úgy írja le ezt a verset, mintha a föld lakossága szomorkodna amiatt, hogy Jézust megfeszítették. Mintha őt siratnák. Ezt sajnos már beleírták az 1908-as Károli Bibliába is, ezért a Krisztus Szeretete egyház és a Patmos kiadó Bibliája is helytelen.

Probléma: Ez a vers azért van az itteni listában, mert ezzel azt mondják ki, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel fog megtörténni. Ezzel meg akarják változtatni azt a tényt, hogy Jézus másodszor már ítélettel fog eljönni, és nem kegyelemmel. A Jelenések könyvének 1,7 versének megváltoztatása igen nehezen érhető tetten, mert a Westcott-Hort féle revízió kapcsán, 1881-ben került bele az Új Szövetségbe, minden megjegyzés nélkül. Ha nem írta volna meg maga Brooke Foss Westcott, a Néhány lecke az Új Szövetség felülvizsgált verziójához című könyvében, akkor ma nem is  tudnánk, hogy miért változott meg. De nézzük, hogy ő miként is ír erről:

„egy szakaszban nyilvánvalóan van jelezve, hogy az Úr visszajövetelét követni fogja a ’kegyelem és könyörgés szellemének kiáradása’. ’Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt átszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.’(Jel.1,7) A föld minden népe siratni fogja őt bűnbánattal, és nem úgy, ahogyan a Hivatalos verzió [megj. King James fordítás] írja – jajveszékel miatta – egy szörnyű bosszú várásában (összehasonlítva a Zak.12,10-zel).”

(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Kifejezetten ezzel a verssel bővebben már foglalkoztam a blogon:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

Ahogyan látjuk, a kegyelemnek az általánossá tétele a Bibliában ökumenikus célokat szolgál, amelyek már nem csak a keresztényeket „kvalifikálja” a kegyelemre, hanem minden népeket. Emellett pedig ad egy hamis megnyugvást, hogy a bűn már le van rendezve, és nekünk már nem kell semmit sem tenni. Ezzel összekötik azzal a szintén hamis tanítással, hogy nem lehet elveszteni az üdvösséget.

Remélem, hogy ezek a példák is jól mutatják, hogy a Bibliák közötti eltérések sokkal mélyebbek, mint azok elsőre látszanak. Westcott saját szavaival élve:

A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást.
(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 184.old.)

Ezért roppant veszélyesek ezek a változtatások. Mert kicsik, és szinte észrevehetetlenek, de az összkép már egy egészen más Biblia.

Jézus Istensége (A modern Bibliák eltérései 1. rész)

A blogon már többször foglalkoztunk a Bibliák közötti eltérésekkel. Tudnunk kell, hogy ezek nem csak fordításbeli különbségek, hanem a fordítások mögötti eredetinek mondott szövegek eltéréséből adódó különbségek. Ha valaki már belelapozott a Váradi-Károli Bibliába, akkor mind annak előszavában, mind a Függelékben olvashatott ezekről az eltérésekről és ezeknek okairól. Sokan, akikkel beszéltem erről, azt mondják, hogy mindezeknek a változtatásoknak ellenére nem tudták a Biblia lényegét megváltoztatni, és egyébként is egyforma a Bibliák nagy része. Én nem tudom ilyen könnyen venni ezt az állítást, a következő okok miatt.

1. Egy-egy igemagyarázathoz kiragadott igék olyan tanokat támaszthatnak alá, amelyek nem olvashatók ki egyébként a Bibliából. Ha valaki csak egy állítását akarja igazolni a Bibliából, akkor könnyen talál olyan verset, ami kiragadva igencsak félrevezető lehet. (Erre most példákat is fogok hozni.)

2. Ezek az eltérések sokszor ellentmondást generálnak a Biblia tanításaiban. Ha pedig ellentmondás van, akkor már nehéz eldönteni, hogy melyik állítás az igaz, és ez kételkedést szül Isten Igéjében. Vegyük például ezt az igét Jn.3,36: Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,36)

Ennek közvetlen ellentmond a következő vers (szándékosan nem írom le, hogy honnan idézem, de bizonyos mai magyar Bibliákban benne van.): „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.”

Mert vagy hitből van megmenekülés a haláltól, vagy az alamizsna ment meg a haláltól. Hitből, vagy cselekedetekből van a megmenekülés?

Ha pedig tele van a Biblia ilyen ellentmondásokkal, akkor ki mondja meg, hogy melyik a helyes? Egyáltalán hogyan mondhat Isten ellent önmagának? Ha pedig ez nem tőle van, akkor marad az emberi magyarázat, amelyről Jakab azt mondja: Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, lelki és démoni. (Jak 3,15)

3. A modern Bibliák azt hangsúlyozzák, hogy „nem lehet tudni”, hogy eredetileg mit írtak le az apostolok. Ezért szerepel sok lábjegyzetben a változatokra való utalás. Hangsúlyozzák a Biblia emberi eredetét, és ezáltal esendőségét. Itt a blogon sokszor foglalkoztam már a témával, hogy a modern szövegkritika állításai mind feltételezésen alapulnak. De aki nem jár ennek utána, és elhiszi, amit mondanak, akkor abban a személyben kétséget támaszt az iránt, hogy valóban Isten adta-e nekünk a Bibliát, ha az tele van emberi hibákkal. De ez közel sincs így.

Az Újszövetség kulcsfontosságú ebből a szempontból, mert az tesz bizonyságot a Megváltóról, Jézus Krisztusról. Ezért is kíséri ilyen nagy figyelem a szövegét. Ebből tudjuk meg, hogy minden prófécia, amely a megváltót előre jelezte, azok Jézus személyében beteljesedtek. Ezért elsősorban az újszövetségi eltéréseket fogom csoportba szedve bemutatni, hogy lássuk, hogy egész tanításokat és sok esetben tanokat lehet az eltérésekre alapozni. Az összehasonlításhoz a gyülekezetek közötti összefogással készült, a Kálvin Kiadó által kiadott, Revideált Új Fordítást (RÚF); és a 2003-as kiadású Egyszerű Fordítást (EFO) fogom elsősorban használni, mint a két legelterjedtebb protestáns Bibliát. Ezeket a „régi” Károli (1908) Biblián alapuló, mai nyelvezettel a reformkori szövegekhez legközelebb álló, most készülő Váradi-Károli Bibliában szereplő igékkel állítom párba. De mindenkit buzdítok arr,a hogy nézzen utána maga ezeknek. Annyiban könnyű a dolgom, hogy amit állítok, azt mindenki le tudja ellenőrizni, mert „meg van írva”.

Jézus Istensége

Több igehely egyértelmű kijelentést ad arról, hogy Jézus személyében maga Isten jött el, és Ő valósággal Isten. Ezt a mai Bibliákban sok igehely gyengíti és erősíti Jézus emberi mívoltát. Ezek közül az igék közül mutatok be néhányat.

Jn.3,13

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. (Jn 3,13) Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. (Jn 3,13)  

A RÚF, az EFO, a Revideált Károli (REV), a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség és a katolikus Káldi Nova Vulgata (KNB) sem tartalmazza az „aki a mennyben van” kifejezést.

Probléma: Ha ez nem áll ott, akkor azt hangsúlyozza, hogy Jézus ember, aki bár a mennyből érkezett, de most ember. Amennyiben ott áll a hiányzó rész, akkor egyértelművé teszi, hogy Jézus bár most itt emberi testben közöttünk jár, de Ő a mennyben van! Egyenlő Istennel, mivel egyszerre van jelen a földön és a mennyben. Erre csak Isten képes, senki más! Ennek a szakasznak az elhagyása rombolja Jézus Istenségét.

1Tim.3,16

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, prédikáltatott a pogányoknak, hittek benne e világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16) Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus Szent Isván Társulat (SZIT) Bibliája és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „aki megjelent testben”.

Probléma: A létező görög kéziratok 98,5%-ában ebben a versben „Isten” áll. Egyrészről, ha itt nem ez a szó áll, akkor miért olyan nagy titka az Istennek, hogy egy ember megszületik emberi testben. Másrészről ha nem az Isten szó áll itt, akkor elveszik Jézustól azt az igen erős kijelentést, hogy Őbenne Isten született meg erre a földre emberi testben.

Jn.1,18

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18) Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

A RÚF, a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség, a katolikus KNB mind ugynazt írja, hogy „egyszülött Isten”. Az EFO 2003-as Újszövetség azt írja „egyetlen Fiú”, de 2015-ben ez már „egyszülött Fiú” lett. Az Új Világ fordítása a Jehova Tanúinak még tovább megy, és ott az isten szó kisbetűvel van írva, a gnosztikus tanoknak megfelelően.

Probléma: Ez az Ige azért probléma, mert Isten nem születik meg. Sokan azt mondják, hogy ez éppen erősíti Jézus Istenségét, de akkor meg azzal az a baj, hogy Jézus a földre születés során kapta volna az Istenségét, ami az jelentené, hogy nem öröktől fogva Isten, tehát nem lehetne része az Atyának.

Jn.6,69

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Jn 6,69) És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,69)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „Istennek Szentje”.

Probléma: Ez egy dupla bizonyság Jézus személyéről. Először is kijelenti Péter, hogy Ő a Krisztus. Másodszor kijelenti, hogy Jézus az élő Isten Fia. A korábbi igékkel együtt, ezek erős bizonyságot adnak arról, hogy Jézus valósággal Isten. Viszont ha itt is elvesszük az Isten Fiáról való kijelentést, akkor Jézusban könnyen egy szent emberrel találjuk magunkat szemben, és nem Isten Fiával. A két állítás viszont együtt egy komoly megerősítése annak, hogy Jézus a Krisztus, a messiás, és valóban Isten Fia.

Jel.1,8

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8) Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel 1,8)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Kiveszik Jézus szájából, amit mond, és az Atyának a szájába adják. Az Újszövetségben végig mint Úr szerepel Jézus, és a két személy (Isten és Úr) külön van választva (pl.: 1Kor.8,6; Ef.4,5-6; 2Kor.13,14;). Ezzel ismét elveszik Jézustól azt, hogy Ő az Atyával egyenlő, de két külön személyről van szó, az Atyáról és a Fiúról.

Jn.6,65

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És mondta: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva neki. (Jn 6,65) És így folytatta: “Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (Jn 6,65)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja. Csia Lajosnál, azt látjuk, hogy „Atyám”, ami azt jelentheti, hogy ő egy másik Nestle-Aland verziót használt, mint a többiek.

Probléma: Ezzel elveszik Jézusnak azt a kijelentését, hogy a mi mennyei Atyánk, az Ő Atyja, és Ő tőle született. Amikor itt járt, akkor ezt egyedül AZ Isten Fia mondhatta el magáról, senki más. Ha ezt a kijelentését általánossá teszik, hogy „az Atya” adja meg ezt az embereknek, akkor elveszik Jézus Istenségét, és Jézus emberi mívoltát hangsúlyozzák.

Ef.3,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9) és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers arról tesz bizonyságot, hogy az egész teremtés Jézuson keresztül keletkezett, ezért Ő előbb volt minden teremtett dolognál. Így összhangban van a Kol.1,16 verssel, amely ugyanerről tesz bizonyságot. A „Jézus Krisztus által” kifejezés elvételével azonban, kiveszik Jézust a teremtésből. Ismét azzal találjuk szembe magunkat, hogy Jézus Istenségét csorbítja ennek a résznek a hiánya.

Ef.3,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14) Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers bizonyságot tesz egyrészről arról, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. Másrészről pedig, hogy a mennyei Atya, a mindenség Ura, az Jézus Atyja. Ezzel megint elvesz egy erős bizonyságot arról, hogy Jézus isteni származású, Istentől született, ezért Isten.

Ezek mellet az igék mellet, több olyan van, ahol „Jézus” vagy az „Úr” kifejezés le van hagyva. Ezek felsorolva (50 db):

Máté: 8,29; 13,36; 13,51; 17,20; 23,8; 24,2; 28,6; Márk: 5,13; 11,14; 14,22; Lukács: 4,41 (krisztus); 7,22; 7,31; 9,57; 10,39; 23,42; Ap.Csel: 3,26; 7,30; 9,6; 9,29; 19,4; 19,10, 22,16; Róm: 1,16; 6,11; 14,6; 16,18; 1Kor: 5,4; 5,5; 15,47; 16,22; 2Kor: 4,6; 4,10; 5,18; Gal: 6,15, 6,17; Ef:3,9; 3,14; Kol.1,2; 1Thessz.1,1; 1Tim.1,1; 2Tim.4,22; Tit.1,4; Zsid.10,30; 1Pt.5,10; 1Pt.5,14; 2Jn.3; 2Jn.9; Jel.16,5; Jel.19,1;

Nem említve azt, hogy az EFO-ból 18 vers hiányzik, amelyek a RÚF-ban még lábjegyzetes magyarázattal benne vannak.

Remélem, hogy ezek a példák mindenki számára jól érzékeltették, hogy ezek a változtatások valóban érintik a Biblia lényegét, mégpedig a bizonyságát Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról, és Istenről.

Amit személyes tapasztalaton keresztül megfigyeltünk, az az, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Ha egy-egy vers teljesen más, mint ahogyan azt valaki megszokta, akkor könnyű észrevenni az eltéréseket. Ha azonban csak egy-egy szó van elhagyva, akkor azt nagyon nehéz felismerni, különösen akkor, ha több verset olvasunk egyben.

Az idők végén élünk, és ezekre az időkre az egyedüli hiteles útmutatónk a Biblia, vagyis Isten szava. Ezért nagyon fontos, hogy mi áll benne, és mit tekintünk annak. Akik Istenben hisznek, azoknak nem marad más kapaszkodójuk, mert az egész világ mást fog hírdetni, mint ami valójában meg van írva. Ezért álljon itt ismét egy idézet Watchmann Nee-től:

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”

A világvallás Bibliái – videó

A korábbi blog bejegyzésből most videó készült.

Tudjuk, hogy nem csak fordítási különbségek vannak a Bibliák között?
Amikor kézbe veszünk egy Bibliát, akkor tudjuk, hogy annak mi a háttere?
Tudjuk, hogy ma már ugyan úgy nincs különbség a katolikus és a protestáns Bibliák között, mint a reformáció előtt?

Tudatosan választjuk ki, hogy melyik Bibliát olvassuk?

A készülő világvallás előkészítői nem bízzák a véletlenre, hogy mi legyen benne, és mi ne legyen benne a Bibliában, Isten Igéjében.
https://www.youtube.com/watch?v=3plCYhV_cbo&t=2368s

A videó szövege itt olvasható:

A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal?

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”
Watchman Nee

Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni a „törvényszegés titkos bűnének”[i] valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[ii],

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.

A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[iii]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is munkálkodik Isten igéje ellen[iv].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv.

Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[v] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[vi], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[vii] Ezzel elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.

A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[viii].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[ix] néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as  oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv, mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.

Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia előszavában, 1590-ben:

„[…] De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, […]De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: […]Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. […]Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. […]”

De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.

A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai, amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek. Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.

Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák szövege közel 400 évig.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[x]. Ez az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott.

És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[xi] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[xii].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[xiii]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[xiv]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[xv]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[xvi] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen a mai korig.

Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[xvii]

A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[xviii]

Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[xix]

Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.

Krisztus Istenségéről:

Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[xx]

Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.

A megváltásról:

Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[xxi]

Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[xxii])

A pokolról és kárhozatról:

Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[xxiii]

Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá[xxiv] (talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[xxv]

Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”[xxvi]

Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől kapott kijelentésnek.

De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az alapító tagok között voltak.

„Két másik társaság …lett elindítva…úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak” neveznek…A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[xxvii]

Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen. 

Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió során:

– Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért használhatatlanok

– A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen kizárták őket a revízióból

– A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget, ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre

– A régebbi szöveg a jobb

– A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a másolók betoldásának bélyegezték

De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak erről.

„(12) Az elsődleges unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti szöveget adják vissza.” (Előszó – lxiv.oldal)

A sínai kódexről (א – ’alef’)

„Nagy részeket tartalmaz a Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó – xx.oldal)

A Vatikáni kódexről (B)

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó – xxvi.oldal)

A szabályok alkalmazásáról

„Ezeknek a kritikus szabályoknak az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek azóta kerültek napvilágra.” (Előszó – lxiv.oldal)

Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben. A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi, vagy  sokat másolt szövegek eleve hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:

„Nem kevésbé igaz, mint amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről származnak:”[xxviii]

Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus (C) és  Bezae (D). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.

A Vatikáni kódex (Codex Vaticanus B)

A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle. Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.

A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban 1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.

„A legfrissebb értekezés, amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem publikálták.”[xxix]

Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.

A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.

A Sínai kódex (Codex Sinaiticus א)

A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből, és részeket az Ószövetségből is.

Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul meg van.

De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine Simonides, egy görög származású  paleografikus, azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában már akkor?

„Simonides kinyomtatott egy kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[xxx]

The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

„Simonides úgy tűnik, hogy beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library).[xxxi] Elliott p. 26

De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében, egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[xxxii]

Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás között is 3572 eltérés van.[xxxiii]

Egyik kódexnek sem ismert a pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:

„…Az egésznek az alapja egy csomó feltételezés; […] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles, ismert története […] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. […] Tischendorf maga sem volt képes kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. […] A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva…”[xxxiv] (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal)

És mégis hozzájuk, különösen a Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:

„Íme az oltár, amin durván feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: …ahol kiejtik kódex B nevét. […] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell adnia Kódex B-nek. (202.oldal) […azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán el is kell utasítani (202-5. oldal) – ha úgy találják, hogy ellentmondanak kódex B-nek! (171.odal).”[xxxv] – J.W. Burgon: The revision revised, 301.oldal

„Mindezt természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B abszolút kiválóságáról – amely” – Dr Hort saját szavaival elmondva (23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg semlegességében,  azzal, hogy valóban mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[xxxvi] – J.W.burgon – The revision revised, 396.oldal

Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.

Az Újszövetség görög revíziójának végeredményéről Westcott és Hort ezt mondta:

„… az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. […] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[xxxvii] [kiemelés hozzáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Ahogyan a Biblia mondja:

Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)

Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Ő volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz.[xxxviii] A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[xxxix]

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás, ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)

Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[xl]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót.

Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben…

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 – Váradi-Károli Biblia)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

vagy az 1Tim.3,16-ban

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 – Váradi-Károli Biblia)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:

És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4,3 – Váradi-Károli Biblia)

 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)

Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[xli] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[xlii]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[xliii] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[xliv] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[xlv]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[xlvi], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[xlvii]

Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[xlviii]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[xlix], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne vannak.

Amikor az Újszövetség pseudonymus[l] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[li]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[lii]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[liii]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ideadja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alapját.

Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28. kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies) görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.

A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II. vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az ökumenizmusra.

Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992 között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták, hogy megegyezzen a Novum Testamentum Graece-vel.

Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap” Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!

Nova-Vulgata

1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.

A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.

1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.

Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata, mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk, mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.

Bibliafordítások

A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:

„Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha — eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja — különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[liv]

A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a 2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.

32. […]„Mivel a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”

Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia olvasóját, nem Isten keresése felé.

38. […]Ha újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán; inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg puszta betűszerűségében.”

Ezzel utat nyit a betűtől elváló magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal, hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:

44. […] a fundamentalista olvasat által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit terjesztve. […]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták meg.

Nem a szellemi, vagyis értelmezett olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a fundamentalista olvasatnál.

46. […]II. János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.

A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.

De mi is ez a szövegkritika?

„A bibliakritika mint tudományág az újkor szülötte. […] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712) francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia – Biblikaritika)

A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy „helyes” szöveg helyreállításához.[lv]

Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott, és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a „dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a fordításokban.

„[a dinamikus megegyezés] a fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti fogadóké.”[lvi]

„Nida és Lawrence Venuti bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük, hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre – összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást, amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[lvii] (forrás:Wikipedia)

Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:

inkább túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont

Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének, hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés” fordítási elméletével összhangban ment végbe.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási irányelvekbe:

„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült Protestáns Bibliatársaságok között.


Megjegyzés:

1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.


2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”

                                                                           (forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)

A szövegről

„Új szövetség: A tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös erőfeszítésével jött létre.”

Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.

Az exegézis

„Egyes fordító bizottságok számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek, mert a különbségeket hangsúlyozza;”

Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség a katolikus és a protestáns értelmezések között.

A fordítók kiválasztásáról

„A fordítókat rendesen egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”

Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által képviselt szándéknak.

Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.

A világvallás mutatkozó jelei

A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.

De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)

Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)

Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.

Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény társadalomnak.

De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét lekicsinyítve.

1Jn.3,5

VKB — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Zsid.1,3

VKB — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

1Jn.4,3

VKB — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.

Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.

Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.

Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével

Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől

Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!

A magyarországi helyzet

A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[lviii], amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[lix] gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.

Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.

Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[lx].

Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek, és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.

A Váradi-Károli Biblia

Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes, és a sok változtatás, ­- ami többször volt hátrányára, mint előnyére, – indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.

Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[lxi], valamint a test és hús(test)[lxii] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

Jn.1,9

Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Váradi-Károli 2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.

Zsid.1,3

Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Váradi-Károli 2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz hittől való „szakadásig”[lxiii], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[lxiv], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek teljesen feledésbe.

Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)


[i] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne:

[ii] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[iii] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[iv] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[v] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[vi] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[vii] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[viii] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[ix] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[x] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[xi] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[xii] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[xiii] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[xiv] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[xv] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[xvi] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[xvii] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[xviii] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[xix] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[xx] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[xxi] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[xxii] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[xxiii] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[xxiv] Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. (Mrk 9,44)

[xxv] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[xxvi] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[xxvii] “Two other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.’ The object was to collect and classify authenticated instances of what are now called ‘psychical phenomena’…the ‘Bogie Club’ as scoffers called it, aroused a certain amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon.” 21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan & Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.

[xxviii] „Scrivener (Introduction, p. 453)) […] ‘ It is no least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317

[xxix] „The latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. – The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet

[xxx] “Simonides also printed an edition of the entire text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date is 1843, and the place of publication Smyrna.” – The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

[xxxi] Simonides seems to have spoken about the date of Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p. 26

[xxxii] Tischendorf levele: Alexandria, 17 January 1859 p. 281

The Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on to his goal.

[xxxiii] Nestle, Eberhard (1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New Testament. William Edie (trans). New York: G.P. Putnam’s Sons. p. 20.

According to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh edition in 3,572 places.

[xxxiv] „… the grand foundation of the whole is a bundle of conjenctures…” „None of these codices have a continuous, authentic, known history…” „This charge is eminently true concerning the age which they are pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most venerable…” „… the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No documentary external evidence exists as to the names of the copyists who transcribed them…” „… the date, or the place of their writing.” „Nobody knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been there…” „… Tischendorf himself was unable to trace the presence of his favourite codex, in the monastery of St. Catherine…” „… by external witnesses higher than the twelfth century…” „Their early date is confessedly assigned then by conjecture…” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal

[xxxv] „Behold then the altar at which Copies, Fathers, Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt, resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where the name has been pronounced of–codex B. One is reminded of an enigmatical epitaph on the floor of the Chapel of St. John’s College, ‘ Verbum non amplius-Fisher’ ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ‘ requires critical sifting ‘ (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be found to contradict Cod. B ! ‘B very far exceeds all other documents in neutrality of Text.’—(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.

[xxxvi] „All this is followed, of course, by the weak fable of the ‘Neutral’ Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is ” stated in Dr. Hort’s own words :”(pp.23-4) ‘-viz . ” B very far exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or nearly always, neutral.” (The fact being that codex B is demonstrably one of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision revised, p.396

[xxxvii] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[xxxviii] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte – Stuttgart, 1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.

[xxxix] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated 1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex, against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day. According to its colophon, the codex was copied in Cairo[3  – Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). “The Leningrad Codex”. Librarian’s Lobby. Retrieved 13 October 2014.

[xl] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[xli] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlii] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[xliii] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[xliv] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlv] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[xlvi] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[xlvii] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[xlviii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[xlix] Luther antilegomenája 1522-ből.

[l] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[li] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[lii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[liii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[liv] http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=11#DV22

[lv] Biblical criticism, defined as the treatment of biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their original or “correct” readings. – forrás: wikipedia- biblical criticism

[lvi] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation in which the message of the original text has been so transported into the receptor language that the response of the receptor is essentially like that of the original receptors”. – Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible Translating, 200. Leiden: Brill.

[lvii] Nida and Lawrence Venuti have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first appear, with the translator having to look beyond the text itself to deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what words mean in a given context, but also recreates the impact of the original text within the limits of the translator’s own language system (forrás: Wikipedia)

[lviii] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[lix] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[lx] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[lxi] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxii]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxiii] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[lxiv] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)

Bepillantás a Váradi-Károli Bibliába

A magyar nyelvű teljes Biblia kiadások története Magyarországon a Károli Biblia megjelenésével indult útjára. Azt megelőzően is készültek már nyelvünkön fordítások, de azok csak egy-egy részt tartalmaztak. Ezért volt és van ma is nagy jeletősége a Károli Bibliának, hiszen ez volt az első teljes magyar Biblia. Ezt követte a Hanau Biblia, amelyet Szenczi Molnár Albert neve fémjelez. Ennek a Bibliának sajátossága, hogy már javításokat tartalmaz a Károli kiadáshoz képest, és már megjelentek benne a kereszthivatkozások is. A sorban a harmadik jelentős kiadás a Váradi Biblia, amely még tovább megy, és Köleséri Sámuel által írott magyarázatokkal látta el az igét. Szerettük volna a Váradi Biblia szellemiségét tovább vinni, és bár egyenlőre a versek melletti magyarázatokat nem állt módunkban beszerkeszteni, azért több szempontból is a Váradi Biblia örökösének tekintjük ezt a kiadást. A Váradi Biblia magyarázatait pótolandó beírtuk a fejezetek és a könyvek előtti összefoglalókat, amelyek sok esteben segítenek a megértésben. Emellett több magyarázó függeléket csatoltunk, és az 1908-as Károli verzióhoz képest több kereszthivatkozást (20.000+) szerkesztettünk a szövegbe.

A szövegszerkesztés szempontjai

Követni szerettük volna a Váradi Biblia kiadóinak szellemiségét, ezért használtuk az 1908-as Károli Biblia szövegét, mint alapot, ahogyan a Váradi Biblia is a korábbi Károli fordítást használta alapul és javította ahol szükségét érezte. Valamint megtartottuk a Váradi Biblia könyvek és fejezetek előtti magyarázatait, és a Váradi Biblia végén megjelent nevek magyarázatait.

 A mai magyar nyelv azonban sok nyelvtani megoldást (például a több múlt idő formát) már nem használ és a beszélt nyelvben eltűntek.

A szöveg átdolgozásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a lehető legkisebb változtatással, a szöveg a lehető legközelebb kerüljön az 1908-as revízió előtti szöveghez, az Új Szövetség esetében tisztán a Fogadott szövegen (Textus Receptus) alapuló, többszörösen ellenőrzött és elfogadott Károli fordítású Bibliák szövegéhez.

Ezért talán azoknak, akik a régi változat verseit tanulták meg, nem lesz nehéz úgy megtalálni a régi „ízeket”, ahogyan azt ők ma mondanák, a mai beszélt nyelven. Legtöbbet a lőn, tőn, vőn igék formája fordul elő a régies múlt idő mellett. Ezeket az igéket a lett, tett, vett alakra írtuk át. Sok vers az 1908-as verzióban úgy kezdődik, hogy „lőn pedig”. Ez kicsit furcsán hangzik most a „lett pedig” alakban, de nem szerettünk volna a szórenden változtatni, és átírni még kevésbé, hiszen nem új fordításról van szó.

Változtatások a szövegben

Több olyan dolgot kellett érintenünk, amelyekről az idők folyamán már bebizonyosodott, hogy „lehetne másképpen” is.

Lélek – Szellem

Egyik ilyen sarkalatos pont, a szellem és lélek szó helyes alkalmazása. Ez ma Magyarországon vízválasztó a keresztyén társadalomban. Bár a téma nem új keletű. Az 1466-ban megjelent müncheni kódexben található négy evangélium, helyesen fordította a görög pneuma és psyche szavakat, azok akkori magyar megfelelőjével. Ez akkor nagy vihart kavart, és a hivatalos egyház a következő álláspontra helyezkedett- Szalkay Balázs krónikája szerint:

Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja… mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet

(A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old. – Európa Könyvkiadó 1985)

Hála a nyelvújítók munkájának, ma már van a szellet helyett egy teljesen szalonképes szavunk, a szellem, melyet nyugodtan lehetne használni. Ezt mégis kerülik a mai fordítások is. Egy európai nyelv sem keveri ezt a két szót. Sok félreértésre és félremagyarázásra ad okot, ha nem vagyunk tisztában e két szó eltérő jelentésével. De például az 1908-as Károli verzió is az 1Kor.15,45-ben „felvállalja” a szellem szót bár csak ezen az egy helyen: „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

Enélkül a szétválasztás nélkül például könnyen összezavarhat minket a világi pszichológia (lélektan) és a bibliai lélek fogalma, hiszen akkor mi különbözteti meg őket egymástól? Hol kezdődik az egyik és hol a másik? Van-e különbség, és ha van, akkor mi az? Szükségét éreztük, hogy ez a két fogalom el legyen egymástól választva, ha már az eredetiben is két külön fogalmat jelöl.

Csia Lajos mondta a következőket:

Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”  

(Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Ebben a témában, mivel ma már nincs ellenérzés a szellem szó tiszteletlensége miatt, ahol az eredeti nyelvben a megfelelője szerepel (héb. rúah, gör. pneuma), ott mi is ezt alkalmaztuk.

Test – Hústest

A másik hasonló szó, amit nem különböztetnek meg a magyar bibliafordítások, a test szó.

Csia Lajos írja:

A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.

(Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Mivel ez is két különböző jelentésű szó, két külön szóval jeleztük a szövegben. Hogy megmaradjon a testre utalás, ezért a hústest kifejezést alkalmaztuk a héber bászár és a görög sarx szó helyett.

Megváltoztatott versek

Több olyan versre bukkantunk, amelyek az 1908-as kiadásban már eltérnek az eredeti Károli szövegtől, és megváltozásuk befolyással van a keresztény hit tanaira is. Ahol olyan eltérést találtunk, amely hatással van a keresztény életre és nem csak a fordító szabadsága, hogy ezt vagy azt a kifejezést alkalmazza, az ott azt javítottuk. (a változtatásokat a függelékben listázzuk) Van, ahol bár volt eltérés, de azt nem javítottuk.

A vátoztatásokat összevetettük az 1590-es Károli kiadással, az 1661-es Váradi Bibliával, az 1685-ös Aranyos Bibliával, egy 1852-es Károli kiadással, a német nyelvű Schlachter és az angol King James verzióval, valamint a Vida Sándor és Csia Lajos fordításokkal is. Igyekeztünk olyan Bibliákat kiválasztani az összehasonlításhoz, amelyek a 19.században megjelent kisebbségi szöveg helyett még a Textus Receptust használták, illetve a Vida és Csia Biblia esetében értékeltük, hogy ők a szó szerinti fordításra törekedtek.

A Biblia könyvei – a kánon

A Biblia nem az anyagi világ leírására törekszik, hanem a teremtésnek a szellemi világhoz tartozó részéről közöl több információt. Ha az anyagi szinten akarjuk megragadni a lényegét, akkor nem fogjuk tudni Istent sem megragadni, hiszen „Isten szellem” (Jn.4,24), és velünk is szellemét közli (Róm.8,9). A szellemvilág uralkodik az anyagi világ felett. Bizonyítékként elég csak a bibliai csodákat végignéznünk.

Ezért sok olyan írás küzd az elismerésért, amelyek túlnyomórészt a szellemvilág leírásával foglalkoznak, hiszen azt a természeti ember szemével fel nem lehet fogni.  „Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.” (1Kor.2,14)

Ezért a Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk. És ezeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában.

A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon. Sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat. Amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például:  4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai – amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában –  Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

Ószövetség

Az Ószövetség írásainak kanonizációs folyamata három fő szakaszra tehető. Először a törvények, vagyis Mózes öt könyve lett kanonizálva, kb. kr.e. 400-ban. A második rész, a próféták, kb. kr.e. 200 körül, majd az írások kb. kr.u.90 körül. A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.) Ezek a könyvek alkotják a maszoréta szövegeket, amelyek ma is az Ószövetség könyveit képezik.

A kanonizáció folyamatáról keveset tudunk, mivel igen kevés információ áll rendelkezésre ezekből az időkből. Talán az első konkrét példa a törvények ilyen jellegű meglétére Ezsdrás könyvében található, amikor Artaxerxes elbocsátja Ezsdrást Jeruzsálembe (Ezsd.7,7-16), valamint amikor felolvasták a törvényt a nép előtt (Neh.8.-10.fejezet).

A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim szerkesztésében. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelyet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Daniel Bomberg volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagyis Ószövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz. A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

A Septuaginta (LXX), melynek fordítása Aristeas levelének bizonysága szerint Kr.e. 3.században készült. Sir Lancelot C.L. Brenton állítása szerint, aki angolra fordította a Septuagintát, jelentős minőségi különbségek vannak az egyes könyvek görög szövegeiben. Úgy tűnik, hogy a legjobb minőségben Mózes öt könyvét fordították. Alexandriai Philón lehetett az, akinek anyagi forrása és érdeke is fűződhetett a mózesi törvények görögre fordításához, de más könyveket nem fordíttatott le. Történet szerint az ószövetség görög fordítása elterjedt volt a szétszórt zsidóság körében, mégsem találkozunk számos kézirat maradvánnyal. Ez éppen ellentmond az általános nézetnek, hogy Jézus idejében a görög fordítást olvasták volna szerte a világban.

Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták ­– Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (-Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited) Flavius Josephus Apión ellen című könyvében 22 könyvet nevez meg, mint az írások részei. Ezek pontosan megegyeznek a mai protestáns Ószövetség kanonizált könyveivel.

„Mindössze 22 kötet az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekintünk hitelesnek. A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történeti hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az ő haláláig. Ez az idő csaknem 3000 évet foglal magába. Mózes halálától Artaxerxésznek, Xerxész utódának, a perzsák idejéig Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korunkban történt eseményeket 13 könyvben. A további négy könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjára vonatkozó intelmeket tartalmaz. Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek – ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata.” (Flavius Josephus Apión ellen 5.oldal)

A Károli biblia első kiadása, mivel követte a latin Vulgata szerkezetét, tartalmaz sok olyan könyvet, amelyek az apokrif iratok közé tartoznak, úgymint Ezsdrás 3.-4., Tóbiás (Tobit), Judit, Bölcsességek, Sirák, Báruk, Makkabeusok 1.-3. könyvét, Manasse imáját, valamint Dániel könyvének 13.-14. fejezetét, melyek részei a Septuagintának, de nem részei a héber kánonnak. Ezek közül maga Károli is több könyv mellé jegyzetben odaírja az aggályait, hogy sok olyan ellentmondást tartalmaznak, amelyeket a kanonizált könyvek nem. Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) szerkezetében már külön szedte az apokrif írásokat, és a következő megjegyzést fűzte hozzájuk az intő beszédben:

„Ez apokríphus könyvek minden időben el voltanak választván azoktól a könyvektől, az mellyek minden ellentmondás nélkül Szent Írásnak tartatnak. […] Ez könyvek között és az Szentlélektől származott Szentírás között oly külömbség vagyon, mint az nyilván való közönséges tanubizonyságlevél között, amelyet bizonyos, választott és esküdt nótárius szerzett és megpecsétlett, és az oly cédula és levél között, az melyet valamely köz és esmeretlen ember szerzett. […] De igaz és méltó dolog az, hogy az mi az Istennek lelkétől adatott, feljebb és nagyobbra becsültessék, hogy nem az mi emberektől szereztetik.”

Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, – ahogyan a Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is. Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.

Jézus maga figyelmeztet bennünket, hogy az ő napja úgy lesz „miként a Noé napjaiban” (Lk.17,26-30). Noé napjai sok egyedi vonást hordoznak.

Újszövetség

A reformkor Bibliái mind az ún. Textus Receptus görög szövegén alapultak. Konstantinápoly 1453-as eleste előtt sok bizánci tudós menekült át Európába, magával hozva a saját bibliai írásait. A nyugati világ akkor szinte kizárólag a katolikus latin Bibliát használhatta, még egyházi berkeken belül is. Ezért volt nagy horderejű olyan kéziratok olvasása, amelyek mást mondtak, mint a korabeli latin „hivatalos” Biblia. Ez lett azért az alapja Luther fordításának, a King James verziónak, vagy a Károli Bibliának is. Károli maga is említést tesz a latin Ige másságáról az 1590-es kiadás előszavában. Jóval később elterjedt, a 19. század második felétől az ún. Kritikus Szöveg, amely más forrásokra támaszkodik (más néven először a Westcott-Hort verzió 1881-ből, majd a Nestlé-Aland verzió 1898-tól). Sokan ma ezt használják, mint alapot az Újszövetség fordításához. A Textus Receptus és a Nestle-Aland verziók közötti eltérésekről bővebben a függelékben foglalkozunk.

Mi szerettük volna megtartani a Károli fordítás alapjául szolgáló Textus Receptus vers-szerkezetét, ezért nem hagytunk ki verseket a Nestlé-Aland verziónak megfelelően. Az Újszövetség mai fordításaival már sokszor nem is csak az a gond, hogy melyik görög szöveget használják, hanem a szavak fordítása tér el a régitől, hivatkozva arra, hogy egyes szavak ma mást jelentenek. Vagy ami még rosszabb, új teológiai eredményekre hivatkozva változtatnak a szövegen. De ezzel elvész sok olyan jelentés, amire a mai korszakban talán még nagyobb szükségünk van, mint korábban.

Komoly hitetés jön a világra. Olyan, hogy ha lehet még Isten választottait is elhitesse (Mt.24,24). Ezen a hitetésen sokan dolgoznak, és fel kell ismernünk, hogy ezen a hitetésen, embereken kívül mások, szellemi lények, is dolgoznak. Ezért fel kell vérteznünk magunkat mind Isten ismeretével (Jn.17,3), mind ismerettel (Hós.4,6), mind Isten Igéjének kijelentéseivel, hogy megfeleljünk Jézus figyelmeztetésének: „Amiket nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk.13,37)

Károli eredeti munkája vitathatatlan érdemeket szerzett, lévén az első teljes Biblia amit magyarul lehetett olvasni. Azonban a készítés körülményei illetve más kűlső indokok miatt, nem lett teljesen olyan, mint amilyen lehetett volna.  Ezért lett kicsit más a Hanau Biblia és a Váradi Biblia is vagy az 1908-as kiadás, és ezért más ez is kicsit. Reményeink szerint a Váradi Biblia méltó utódra lel ebben a kiadásban.

Az Úr mindent megadott ahhoz, hogy jól sikerüljön ez a munka, ezért övé minden dicsőség. Ami fogyatékosság van benne, az tőlünk van.„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak az Atyja”.

Hogyan kerül a Lucifer szó a Bibliába – Ésa.14,12

Ésa 14,12

Károli 1908:

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

Váradi-Károli 2016:

Miként estél alá az égről, Lucifer, fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

Bár a Lucifer név latin, és nincs keresnivalója a héber szövegből készült fordításban, kiadványunk jellegét tekintve indokolt a beszúrása, hogy sok kérdést eloszlasson. Mivel a Sátánnak ez a neve latinul terjedt el, ezért ezzel egyértelművé tesszük, hogy itt kiről van szó.

Az 1590-es Vizsolyi Biblia tartalmazza Lucifer nevét ebben a versben. Ez később kikerült onnan, mert valóban, a héber szövegben nem lehet benne ez a latin szó. Károli Gáspár azonban úgy érezte, hogy itt bele kell tennie, mert tisztázni kell, hogy ez a vers, pontosabban ez az igeszakasz kiről is szól valójában. Ha nincs ott egyértelműen, hogy kiről szól, akkor könnyen összemosódhat Jézussal:

Én, Jézus küldtem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jel 22,16)

Ezt újra egyértelművé kellett tenni. Károli korában a latin kifejezés teljesen ismert volt, mint a Sátán másik neve. A szó jelentése egyébként fényhozó. Ennek a kifejezésnek ma, a XXI. században újra aktualitása van.

A korábbi magyar fordítások megoszlanak ebben a kérdésben. A katolikus kiadásoknál, például Káldi György Bibliája, 1626-ból, mindkét megnevezést tartalmazza itt (​te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia), de a Szent István társulat által kiadottban, már a hajnalcsillag helyett fényes csillag szerepel. Az Egyszerű Fordítás és a Protestáns Új Fordítás hajnalcsillagot ír, elhagyja a hajnal fia kifejezést. A Kecskeméthy Biblia szintén mindkét megnevezést odaírta (hajnalcsillag, hajnal fia). Akik szorosabban követik a Károli féle fordítást, azoknál megmaradt a fent idézett (1908-as) verzió, mégpedig a Krisztus Szeretete Egyház kiadásában és a 2011-es Revideált Károli kiadásban is. Ezekben nem szerepel a hajnalcsillag kifejezés. A Tanakh szerint (Ez a Leningrádi kódex, amely ma alapja Biblia Hebraicának), szintén mindkét kifejezés megtalálható, és a Septuaginta angol fordításában is benne van, sőt ott még a Lucifer név is megtalálható (1851 Brenton’s English Septuagint – How has Lucifer, that rose in the morning, fallen from heaven!). Nehéz ma már eligazodni, hogy melyik ma használatos kiadás, melyik „eredeti” szöveget vette alapul. Megdöbbentő, hogy mennyire nincs egység.

De miért kell ezzel ennyit foglalkozni? A fényhozó misztikuma kezd elterjedni a társadalomban. Lucifer, egyre inkább pozitívan van beállítva, mint aki „odaáldozta” magát az emberiségért, hogy ide adhassa nekünk a tudást. A XIX. század nagy szellemi forrongásában indult el egy mozgalom, amely ma egyre erősebb, és az ökumenizmus mögött is erősen jelen van. Temészetesen csak dióhéjban, nézzük meg, hogy milyen háttérből jön mindez.

Ez az újkori történet Helena Blavatsky-val indult útjára. Ő csatornaként (médiumként) vett kijelentéseket egy csoport „felemelkedett mestertől” (megj.: hivatkozást lásd a jegyzetben). Ezek a tanítások sok keleti és gnosztikus vonást tartalmaztak, amelyek akkoriban ismeretlenek voltak a nyugati kultúrában. A spiritualizmus igen erőteljes támogatásra talált az akkori értelmiségi körökben, és divatos lett ilyen helyekre járni. Ő alapította a Teozófiai Társaságot, amely ma is létezik. Az ő nyomdokaiba lépett később Alice Bailey, aki szintén csatornaként kapta az információkat. Ő alapította művei kiadására a Lucifer Publishing Company nevezetű céget (mai nevén Lucis Trust), 1922-ben. A Teozófiai Társaságon belül pedig az ezoterikus szekciót. A Lucis Trust társaság internetes oldalán az áll, hogy azért változtattak nevet, mert bizonyos keresztény körök tévesen a Sátánnal azonosítják Lucifert. Ez a társaság egyébként már igen régóta tanácsadója az ENSZ-nek. Lucifer, mint isten, személyével való kapcsolat ennek a társaságnak a befolyása alapján terjedt el újra a titkos társaságokban, de tudósok, művészek és politikusok körében is nagy hatást váltott ki. Nagy tudósok és művészek kerültek a hatása alá, és egész irányzatok működnek ma is ebben a teozófiai és New Age szellemiségben. Ez a hitelmélet várja vissza azt a Jézust, aki nem ugyanaz a Jézus, mint aki a Bibliában van, hanem egy ma asztráltestben lévő személyt (lásd A hústest és test közötti egyre fontosabb különbség c. bejegyzést), aki elhozza az aranykort. Ezt várják az ezoterikus körök is. Ez áll az ökumenizmus mögött is, hogy a szeretet az alapja minden vallásnak, és mindegy melyik utat (vallást) választod, akkor is ugyanoda jutsz. Ezért fontos tudni, hogy ki is volt Lucifer.

A Luciferiánus szemléletnek van egy másik igen fontos jellemzője, amely egybe esik a gnosztikus irányzattal. Mégpedig az, hogy én tehetek valamit a saját megváltásomért, hogy elérjem a megvilágosodást, és a saját magam megváltását. Ez teljesen szembe megy a bibliai hittel, ahol ki van mondva, hogy mi, emberek ezért semmit sem tehetünk, hanem ez egyedül Isten munkája és ajándéka a Jézus Krisztusba vetett hitnek.

A tanítványok pedig ezeket hallva, felettébb álmélkodtak, mondva: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintve, mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. (Mt 19,25-26)

Minden olyan mozgalom mögött a luciferiánus filozófia áll, ahol az egyén tehet valamit a saját tökéletesítése érdekében, vagy a saját megváltása érdekében. Ilyen például a történeti magyarsággal foglalkozó körökben ismert Manikeizmus is. Emiatt jelentenek problémát azok a Bibliák, ahol az Új Szövetséget már a kritikus szöveg szerint fordítják, mert azokban már tompítják Jézus szerepét a megváltásban, felnagyítják a saját szerepünket, mintha tehetnénk valamit a jó cselekedetekkel, és ezzel elveszik Jézus hústestben való áldozatának súlyát.

Néhány példa:

A listában szereplő, Biblia kiadásokra vonatkozó rövidítések: REV – Revideált Károli Biblia 2011; RÚF – Protestáns Új Fordítás 2005; KAT – Katolikus Biblia; EFO – Egyszerű Fordítás 2003; CSIA – Csia Lajos Újszövetség; VAR – a Váradi-Károli kiadás 2016;

Változtatások, amelyek minden ember megváltását és Isten atyai mivoltát mindenki számára elérhetővé teszik (a Világvallás felé visz)

Mk.3,29

VAR — De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

REV — de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.

EFO — Aki viszont a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem kap bűnbocsánatot, mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani.”

KAT — De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

RÚF — de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.”

Megjegyzés: Eltűnik az örök büntetés terhe. Csak a bűntudat marad meg, de a következményeket nyitva hagyja, nincs egyértelmű lezárás.

1Jn.3,5

VAR — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Kol.3,6

VAR — Melyek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira;

REV — Ezek miatt jön el az Isten haragja.

RÚF — mert ezek miatt haragszik Isten.

Megjegyzés: Isten haragja nem sújt mindenkit. Végig, a Bibliában le van írva, hogy kikre jön el a haragja, és soha nem általánosan haragszik az Atya, legfőképpen nem igazságtalanul.

(a témánkénti versek listáját lásd Az Új Szövetség görög szövegeinek variánsai című bejegyzésben)

Ez a luciferiánus szemlélet jelen van a mai fő-sodrású médiában teljesen nyilvánvalóan. Ha megnézzük, hogy Alice Bailey milyen programot állított össze (lásd lentebb), akkor lássuk meg, hogy ez a szemünk előtt valósul meg. És a keresztény közösségek túlnyomó többsége még mindig sötétben tapogatózik, és világi javakat keres, ahelyett, hogy odaszánná az életét teljesen az Úrnak. Ma ezért nem működik sok keresztény életében a Szent Szellem ereje, és ezért nem tud az Úr megválaszolni sok imát (Jak.4,3), mert az életünk nincs az Úr kezében. Még mindig testi vágyakat szeretnénk kielégíteni, ahelyett, hogy az odafelvalókat keresnénk, hogy megjelenhessen Isten országa erőben és hatalomban! Szakadjunk el ettől a világtól, és mindentől, ami ebben a világban van!

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. (1Ján 2,15)

Ébredjünk fel! Még pár év, vagy egy évtized — ki tudja mennyi időnk van — és nem lesz olyan Biblia, amely alátámasztaná azt, amiben ma hiszünk! Csak egy, a New Age és ökumenista jelszavakkal egyező könyv lesz, amelyből már nem lehet oda jutni, ahová reformátor elődeink is juthattak. Az örök életre.

Alice Bailey 10 pontban leírt programja

  1. Távolítsuk el Istent és az imát az oktatási rendszerből.
  2. Csökkentsük a szülői tekintélyt a gyermekek felett.
  3. Romboljuk le a zsidó-keresztény illetve a tradicionális családi struktúrát.
  4. Ha már szabaddá válik a szex, tegyük legálissá és egyszerűvé az abortuszt.
  5. Tegyük egyszerűvé és legálissá a válást, hogy felszabadítsuk az embereket az életre szóló házasság koncepciója alól.
  6. Tegyük alternatív életformává a homoszexualitást.
  7. Alacsonyítsuk le a művészetet, hadd váljon elszabadult vaddá
  8. Használjuk a médiát az emberi gondolkodás befolyásolására és megváltoztatására.
  9. Hozzunk létre egy (globális) hitközi mozgalmat.
10. Vegyük rá a kormányzatokat, hogy mindezeket az elveket törvényekbe foglalják, és győzzük meg az egyházakat, hogy ők is támogassák ezeket a változásokat.

(HETEK 2014/08, Morvay Péter: Lucifer misszionáriusa c. írásából – de máshol is ugyanígy megtalálható)

—-

Jegyzet

A New Age website (thenewagewebsite.com) Helena Blavatsky-ról:

„Az iránymutatásai egy csoport felemelkedett mestertől jöttek, olyan lényektől, akik azt állították magukról, hogy a karmikus evolúciónak egy extrém magas szintjén állnak, és meg tudnak jelenni egy alacsonyabb szellemi létezés szintjén, a föld szintjén. Számosan, a földön ma élő emberek közül,  állítják, hogy kapcsolatban állnak ezekkel a felemelkedett mesterekkel, vagy olyan lényekkel, akiknek hasonló a leírásuk Helena Blavatsky tanáraihoz. Ez időtől fogva született meg ez a mozgalom”

„Her instructions came from a group of Ascended Masters, beings that she claimed were extremely advanced in their karmic evolution that they could manifest from the more subtle spiritual realms of existence, down on to the earth plane. There are numerous people on Earth today, claiming contact with these Ascended Masters, or beings with a similar description to Helena Blavatsky’s teachers. Its is from this time then, this  movement was born.”

idézetek a HETEK 2014/08 számában megjelent, Morvay Péter: Lucifer misszionáriusa c. írásából

A Lucis Trust honlapja így méltatja az alapítókat és a névadót: „Alice és Foster Bailey a teozófia elkötelezett tanítványai és tanítói voltak. Arra törekedtek – a nagy tanítóval, Helena P. Blavatskyval összhangban –, hogy mélyebb megismerést nyerjenek a Lucifer által hozott áldozatról. Ez a szellemi tradíció Lucifert az egyik »szoláris angyalnak« tekinti, olyan felsőbbrendű lények egyikének, akik a Vénuszról szálltak alá (emiatt nevezik egyesek őket úgy, mint »aláhullottak«) a bolygónkra több korszakkal (aeonnal) ezelőtt, azért, hogy az akkor élő »állatember« számára értelmet és tudást hozzanak. A teozófia nem a bűnbe vagy szégyenbe történő bukásnak látja ezen angyalok leszállását, hanem egy nagy áldozat kifejezésének, amint azt a ‘Lucifer‘ (Fényhozó) név is jelöli.”

Alice Bailey „Lucifer áldozatát” az emberiség történetének legnagyszerűbb pillanatának látta, amelyet a későbbi korok – különösen a judaizmus és a kereszténység – igyekezett „besározni”. Ahogy Blavatsky tagadta a jó és rossz elválaszthatóságát, úgy Bailey is azt hirdette, hogy bár Lucifer lázadása Isten ellen irányult, célja az emberiség megsegítése volt. Szerinte Lucifer azzal emelkedett ki a többi mennyei lény („Isten fiai”) közül, hogy kész volt vállalni a konfliktust a mennyben és áldozatot hozni, így lett az emberiség fejedelme. Jézust is ebben az összefüggésben látja, mint aki „nem valamiféle jelképes halállal, hanem a tanításaival szolgálta az emberiséget”. Megváltásra szerinte amúgy sincs szükség, mert „nincs büntetés, nincs pokol, és ezért nem is kell semmiféle erőszakos engesztelés sem”

Hol lakik bennem a bűn?

Már foglalkoztunk a témával, hogy miért is fontos különbséget tenni a test és a hústest között. Most azonban egy másik szemszögből nézzük meg, hogy magamon belül, vagyis egy élő személyen belül miért is fontos tudni, hogy hol van a bűn. Ha nem tudom, hogy én hogyan épülök fel, akkor nem is tudom helyesen kezelni az életem, és akkor rossz fronton harcolok a gonosszal, persze akkor eredménytelenül.

A régi, 1908-as Károli fordítás szerint idézve:

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Róm 7,18)

Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)

Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:            (Róm 6,12)

Ezek szerint az igehelyek szerint, a testemben lakik a bűn, illetve mégsem, hiszen Pál ellentmond saját magának a Róma levél és a Korinthusi levél alapján, mert egyszer azt mondja, hogy a testében van a bűn, utána meg azt, hogy nincs bűn a testben, kivéve a paráznaságot. Majd megint azt írja, hogy a teste a bűnnek teste, és a bűn a testünkben uralkodik. Így valami nagyon zavaros, ezért szükséges, hogy szétválasszunk dolgokat.

A magyar bibliák, két kivétellel, a Csia Lajos féle és a Vida Sándor féle fordításoktól eltekintve, nem tettek különbséget két-két testre használt fogalom között. Ez a két fogalom a test és a hús. Minkét fogalmat testtel fordították. Ez két két fogalom, ahogyan a hétköznapi életben is, két teljesen más dolgot jelöl. De ezzel tisztában volt Károli is, mert például az Ézs.31,3-ban, de több más helyen is a húst, húsnak fordítja helyesen, nem tudni, hogy miért használta más helyen a test szót, a hús helyett. A Váradi-Károli kiadásban, a hústest szót használjuk, mert így könnyebb megtalálni azokat a helyeket, ahol régebben csak a test szó állt. Ezért itt is most ezt a kifejezést használom, és nem a hús szót, amely igazából helyes lenne.

Az ember eredetileg nem volt hústest, hanem azzá lett.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Eredetileg tahát élő lélekké lett az ember, ahogyan Isten megteremtette, és nem hústest volt. Hústestté a bűnbeesés után lett.

És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)

De ez igaz az állatok egy csoportjára is, akik először élő lélek voltak — „A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett.”(1Móz 1,30) — De a bűnbeesés után, az állakot is, akik korábban élő lelkek voltak, hústestté lettek, és ők is megromlottak. — „Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön.”(1Móz 6,12) Tehát a bűn, részévé lett az embernek. Ha megfigyeljük, a Bibliában a halott test, az többé nem hústestnek van írva, hanem testnek. Tehát a test szó jelentése, ha sarkítjuk a jobb megérthetőség kedvéért, akkor alakot jelent. Formát, amelyről megismerjük az adott élőlények csoportját. Ahogyan Ezékielnél olvasunk a kérubokról, akiknek testük van, és nem hústestük. De ugyanígy Jézus halála után, a testét viszik el és nem a húsát, holott a hús lenne a logikus. Tehát a hústest, az valami élőt jelent, a test pedig az alakot (formát), amelyben vagyunk. Nagyon röviden és nagyon tömören azt mondhatjuk, hogy a hústest, a testkívánságaira figyelő és a test kívánságait kielégíteni vágyó lélek.

Ha innen közelítjük a következő igét, akkor mindjárt kézenfekvő lesz a magyarázat is:

Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a hústest miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátva bűn hústestének hasonlóságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a hústestben.

(Róm 8,3)

Tehát a törvény, mint minden az emberen kívül lévő dolog, erőtlen, mert nem hoz el belső változást az ember szívében, jellemében, karakterében. És innen érthető meg, hogy Jézus, a bűn hústestének hasonlatosságában jött el. Mert egyébként ember volt, mint mi, tehát az alak emberi volt. Viszont a bűn hústestének hasonlatossága volt csak benne, nem olyan, mint a mi hústestünk, mivel bűntelen volt. Tehát a személyisége nem a test kívánságainak kielégítését tartotta szem előtt, hanem az Isten dolgait cselekedte. Gondoljunk itt a Jn.4.-ben a samáriai asszonnyal való beszélgetésére, amikor is éppen arra várt, hogy hozzanak neki valamit enni, de nem azzal törődött, hogy éhes. De ugyanezt figyelhetjük meg akkor, amikor nem pihent, hanem a sokaság igényeit elégítette ki, vagy amikor Péter azt mondja neki, hogy nem szenvedhet, és ezért Pétert kárhoztatja, hogy ő csak az emberi dolgokat tartja szem előtt. Ezért tudott bűntelenül élni. Ha megfigyeljük, egy szavát sem vonta vissza, nem kért elnézést senkitől azért amit tett vagy mondott, mert az Atyából cselekedett mintent. Az egyenes és tiszta beszéd pedig isteni tulajdonság (Zsolt 89,35).

Innen már értjük, hogy miért nem lakik bennünk, a hústestünkben jó. Azért, mert az csak a testi kívánságokat és indulatokat akarja kielégíteni. Ezért nehéz a mai jóléti társadalomban a világi embereknek, akiknek a hústeste teljes erejében munkál, hogy elszakadjanak a világ által kínált örömöktől, mert a lelkük azon dolgozik, hogy a kívánságokat mielőbb kielégítse.

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.(Róm 7,18)

Megállapíthatjuk, hogy minden bűn a lélekben — a testre figyelő hústestben — van, kivéve a paráznaságot.

Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.(1Kor 6,18)

A paráznaságba az ember egész testét bele beleadja, ezért azzal az egész lelket és testet bűnbe viszi. Ha megnézzük, hogy a szexualitás szabadossága milyen méreteket ölt, és ezzel arányosan növekednek a társadalmon belül a bűnök is (nem feltétlenül csak a köztörvényes bűnök), akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy amikor az angyalok estek ilyen bűnbe az emberekkel, akkor az a bűnt milyen gyorsan és milyen mértékben terjesztette el. Paráznaság, bor és must elveszi az észt!(Hós 4,11) A minimum, amit megállapíthatunk, hogy a paráznaság rögtön a teljes embert lerántja a testiségbe, a bűn mélységeibe és megvakít más bűnökre, és „felkorbácsolja” a testi vágyakat, ami által még nehezebb ellenállni a hústest kívánságainak.

A hústest uralma alól egyedül nem is lehet megszabadulni. Erre csak Jézus Szellemének erejével van esély, de akkor is napi küzdelmet jelent (az elején mindenképp). Ezért elengedhetetlenül fontos a szív körülmetélése, amely igen gyakran előforduló kifejezés a Bibliában.

És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket,(Kol 2,13)

Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az lelki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;(Kol 2,11)

Először azt írja, hogy akiknek a hústeste nincs körülmetélve, azok halottak. Ez igaz is, mert a hústest a maga erejének teljében uralkodik az emberen, a bűnnel („Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek.(Róm 8,13)), és ha engedünk neki, akkor az halálra visz. Akkor mit is jelent szív körülmetélése? A szívben vannak az ember lelkének indulatai, tehát ott jön fel először amit cselekedni szeretnénk, és azokból lesz a végrehajtott tevékenység. Ha szívem körül van metélve, akkor az azt jelenti, hogy a lelkem szabad arra, hogy ne a test vágyait akarja kielégíteni, mert le lett választva a test kívánságairól, és immár hatalmam van azokon uralkodni és Isten akaratát cselekedni. Ez pedig csak a Krisztusban való újjászületéssel lehetséges.

Ez egy küzdelmet fog bennem eredményezni, mert a hústestem továbbra is a régi reflexeknek megfelelően, küldeni fogja a testi vágyak kielégítésére vonatkozó ingereit, de immár, ha szellemben járok, akkor lesz erőm azoknak leuralására, és Isten akaratát cselekedni. Erről Péter így ír:

Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt.(1Pét 4,1-2)

Emiatt hibás minden olyan Biblia, amelyik itt testi szenvedésről ír. Mert nem fizikailag kell gyötörni magam, nem kínozni kell a testem, hanem az óemberem fog szenvedni, mert nem elégítheti ki a régi kívánságaimat. (de itt ne csak kifejezetten testi kívánságokra gondoljunk, mint evés, ivás, kényelem, pihenés, hanem a lelkiekre is, mint önzés, csalás, szórakozás, stb.) Ezért gyötri a lelkét az ember a böjttel, mert a lelke szeretné kielégíteni a test éhségét, de nem teheti.

A címben szereplő kérdésre tahát a válasz az, hogy az újjá nem született lelkemben van a bűn, amit a Biblia hústestnek nevez. Ezért van sok olyan felsorolás (pl. 1Kor.3,3; Róm.1,29-31; 1Kor.6,9-10; Gal.5,19-21;), hogy melyek a hústest cselekedetei. És ez mind lelki dolog. Óriási fegyelmeztetésnek kell lennie minden magát kereszténynek valló embernek, ha nincs küzdelme a hústestben (a régi lélekben), mert akkor az azt jelenti, hogy test szerint él! Fontos észrevennünk, hogy vannak olyan testi cselekedetek is, amelyek nem bűnök, példaul egy finomat enni, de ha azok körül forog az életem, akkor már bűnné lehetnek. Minden emberi cselekedetnek alá kell vetnie magát a Szent Szellem vezetésének (Róm.8,13). Csak akkor van esély az isteni életre és a szabadságra Krisztusban. Különben az Úr nem mondaná, hogy:

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.(Lk 9,23)

Az Új Szövetség görög szövegeinek variánsai, és az ebből adódó különbségek

A téma hatalmas irodalommal rendelkezik, és sok vita alapját képezi. Nem szeretném itt teljesen kibontani a témát, viszont szeretnék egy rövid, átfogó és remélhetőleg könnyen érthető áttekintést adni a kérdésről. De miért is kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel? Ahogyan az előszóban is említettük, egy igen sajátságos kor felé halad a világ, amelyet nem csak az emberek alakítanak. Amennyiben egy bibliaforgató ember hisz Istenben, akkor az Bibliában szereplő többi lényben is hinnünk kell.

Ahogyan már az előszóban is jeleztük, több „eredeti” görög Újszövetség létezik. Az Újszövetség görög nyelvű írásai két régióban terjedtek el. Az alexandriai régióban, és a bizánci régióban.

Első csoport a Többségi Szövegek (Majority Text) – ide tartoznak azok az írások, amelyeket a bizánci és a közel-keleti régióban mindvégig használtak, és mivel ott görögül beszéltek, ezért az eredeti nyelven sokszorosították őket. A használat és az éghajlat miatt ezeket gyakran másolták, aminek eredményeként nem maradt fenn sok száz éves másolat belőlük.

Második a Fogadott Szöveg (Textus Receptus) – amelyet először Erasmus gyűjtött össze és adott ki együtt a latin szöveggel, 1516-ban. Eredetileg a saját latin fordítását szerette volna a görög szöveggel alátámasztani, de a görög szöveg sikere elsöpörte a latin fordítást. Ez a görög szöveg lett sok reformáció korabeli bibliafordítás alapja.

Harmadik csoport a Kritikus Szöveg (Critical Text) – Ebbe a csoportba tartoznak a régészetileg értékelt kéziratok, és elsősorban a legrégebbinek datált szövegeken alapul. A legnagyobb hangsúlyt a Codex Vaticanus és a Codex Sinaiticus kapta, mint a két legrégebben íródott Újszövetség (kb. kr.u.4.sz.). Más néven ezt a csoportot Kisebbségi Szövegnek (Minority Text) is hívják, mivel kevés forrásra támaszkodik. Ahogyan a többségi szöveg a bizánci jelzőt kapta, ez a csoport az alexandriai szövegek jelzőt kapta. Ezeken a szövegeken érződik a gnosztikus hatás, amely az alexandriai régióra volt jellemző a 3. században, amikor sok más gnosztikus írás is keletkezett.

 A bizánci szövegek értékelésére most nem térünk ki. A nyugati kereszténységben azonban két irányzat indult meg. Az egyik a reformáció idején, amelyik a Textus Receptust használta, és egy későbbi, a 19. században, amely a Kritikus szöveget helyezte előtérbe. Ma, a Textus Receptus szövegét használó új bibliafordítások egyre kisebb számban jelennek meg. Már szinte csak hímondójuk maradt. Még a Luther Biblia is 1912 után a Kritikus szöveggel jelent meg. A Kritikus szöveg történetével egy picit foglalkoznunk kell, hogy jobban megértsük a hátterét. A régészet elterjedésével indult meg a népszerűsége, ami a 19. században kezdte bontogatni a szárnyait. Különösen a 19. század második felében, amikor a mai értelemben vett tudományos világ formálódott. Bár az első kritikus szövegen alapuló görög Újszövetséget nem ők adták ki, de a Westcott és Hort 1881-es kiadása volt a standard egy pár generáción keresztül, melynek mai folytatása a Nestle-Aland verzió 1898-tól. Eberhard Nestle a saját kiadását egyenes következményének tartja a Tischendorf, Westcott-Hort és a Weymouth görög Újszövetségeknek.  És ma már a Nestle-Aland verzió a tudományosan elfogadott, melynek a 28. kiadásánál járunk. A Kritikus szöveg pártolóinak legkomolyabb érve a Textus Receptus-szal szemben, hogy az Erasmus által összeállított kéziratok a középkorból származtak. A Földközi-tenger klímája miatt, az itt használatos tekercseket gyakrabban kellett pótolni, mint a száraz afrikai levegőjű Alexandriai tekercseket. Ezzel a gyakori másolással kérdőjelezik meg az eredetiségét, holott a másolatok igen nagy pontosságról tesznek tanúbizonyságot. Az Alexandriai régió viszont a gnosztikus irányzattól sok behatást kapott, és ez igencsak megkérdőjelezi a Codex Sinaiticus „tisztaságát”. Nem is beszélve arról, hogy ez a kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Minden eltérést összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Codex Vaticanus hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. Ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól, tehát még önmagukkal sem mutatnak nagy egyezőséget. A szövegkritikusok nyíltan kijelentették, hogy minden szöveg elfogadott, amely több dokumentumban is fennmaradt, és ezért más szempontra az Új Szövetség szövegének elbírálásánál nincs szükség. Ez a szempont vezethet el olyan szöveg eltérésekhez, amelyek már teljesen különböznek a korábbiaktól, megkérdőjelezve ezzel az isteni ihletettséget is. Csak például álljon itt egy rész, a Márk evangélium első verse. A Nestle-Aland 25. kiadásában az „Isten Fia” kifejezés nincs benne, de a 26. kiadásban újra benne van.

Egy bizonyos tendencia látszik formálódni az eltérések irányából. Sajnos ezek a szövegek még csak a bibliafordítások alapjai, amelyeket a mai bibliakritika még egy más szempont szerint is megváltoztat, hivatkozva a legújabb teológiai felismerésekre. Ha valaki olvasott Csia Lajostól, vagy hallgatott igehirdetést id. Zimányi Józseftől, akkor már kaphatott egy képet az akkori teológia állapotáról, és az ő viszonyukról a Bibliához.

A magyar bibliafordítások ráadásul ezen felül is egy egészen érdekes irányba indultak el. Néhány fordítástól eltekintve, mint például a Vida Sándor vagy a Csia Lajos féle Újszövetség (akiknek a munkáját egyébként igen nagyra tartom, és igen értékes és jó fordítás mind a kettő), amely egyértelműen a Nestle-Aland verziót fordítja,  több egy keveréket tár elénk a Textus Receptusból és a Nestle-Aland verzióból, annak ellenére hogy még el is mondják, hogy ők a Nestle-Aland kiadást használták. Ezzel kimondva, hogy mindkét forrás számukra elfogadhatatlan.

Logikusnak tűnhetne, hogy a legrégebbi lenne a legpontosabb kézirat, de ez sajnos nincs így. A Nestle-Aland verzió jelzője is mutatja, hogy mivel ez a kisebbségi szöveg, ezért nem ez terjedt a keresztyén világban, hanem a többségi szöveg (a bizánci). Ebből a többségi szövegből kapott azután Erasmus, a bizánciaktól, és rendezte egy kiadásba. Szembe megy az emberi logikával is, hogy nem azt fogadjuk el, amit megőriztek és használtak az egyházban, hanem a szétszórt egy-egy példányban fennmaradt régészeti leleteket. Az is szokatlan, hogy a többségi szövegen alapuló Textus Receptushoz képest, a kritikus szöveg kihúz verseket, és a „Néhány görög kézirat hozzáteszi” jegyzettel lát el, amikor tudjuk, hogy ha elvesz a többségi szövegből, akkor éppen fordítva igaz az állítás, hogy néhány kézirat nem tartalmazza ezt a verset, de a többség igen! És talán ami a legmegdöbbentőbb, hogy nem abban vannak az eltérések, hogy hány kenyeret sokasított meg Jézus, vagy az, hogy nem reggel történt valami hanem este, vagy hogy hányan voltak jelen, hanem Jézus személyét, isteniségét, és a gonosz birodalmával való harcot, a hívő életet meghatározó cselekedeteket „tévesztették el” a másolók. A bizánci szöveg és a Textus Receptus között is vannak eltérések, de azok nem ilyen horderejűek.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

  • Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.
  • Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.
  • Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.
  • Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével
  • Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől
  • Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a fegyverzetünket, egyetlen támadó fegyverünk van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá! 2Thessz.2,7 – „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne:”; Mk.13,37 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

A következő szakaszban szeretnénk egy pár olyan eltérést bemutatni, amelyek több fontos kérdés helyes (isteni) megítélését nehezítik. (kiválasztott példák, nem a teljes különbözőségi lista)

A listában szereplő rövidítések: REV – Revideált Károli Biblia 2011; RÚF – Protestáns Új Fordítás 2005; KAT – Katolikus Biblia; EFO – Egyszerű Fordítás 2003; CSIA – Csia Lajos Újszövetség; VAR – a Váradi-Károli kiadás 2016;

Egy új világrend felé…

Zsid.9,10

(VAR)”… melyek hústesti rendszabályok – a megjobbulás idejéig kötelezők.”

(EFO)”… A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend

Megjegyzés: Ez azért probléma, mert nem egyértelmű, hogy milyen új rend jön el. Ahogyan ma már természetesen beszélünk az Új Világrendről, ez könnyű asszociációt enged afelé, de Isten itt az istentiszteleti rendtartásokról szól, és nem másról.

Egyébként az Egyszerű fordításból hiányoznak a következő versek (csak lábjegyzetként szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy néhány görög kézirat tartalmazza): Mt.17,21; Mt.18,11; Mt.23,14; Mk.7,16; Mk.9,44; Mk.9,46; Mk.11,26; Mk.15,28; Lk.17,36; Lk.23,17; Jn.5,4; Csel.8,37; Csel.15,34; Csel.24,7; Csel.28,29; Róm.16,24

Jézus Istensége – Ő egylényegű az Atyával

1Tim.3,16

VAR – És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

REV – Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

KAT –  Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.

RÚF –  Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

Megjegyzés: Nem mindegy, hogy milyen testben jelent meg, mert fontos, hogy húsban, hozzánk hasonlatosan és nem mindegy, hogy ki jelent meg hústestben, vagyis Jézusban valóban Isten jelent-e meg.

Jn.3,13

VAR – És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyben van.

REV – Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.

EFO – Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből jött le: az Emberfia.

KAT – Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).

RÚF — Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.

Megjegyzés: Nem mindegy, hogy Jézus hol van most. Ő a mennyben van, az Atya jobbján. Nem az égben, mert ott ma már sok más isteni jelzővel felruházott lény van.

Jn.6,69

VAR — És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

REV — és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.

EFO — Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

KAT — Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

RÚF — És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”

Megjegyzés: Hogy valakiről azt mondjuk, hogy szent, az még nem emeli isteni magasságba, megint csak Jézus isteni mivoltát rombolja ennek a résznek a hiánya

Jn.9,35

VAR — Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában?

REV — Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában?

EFO — Jézus megtudta, hogy a zsidó vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

KAT — Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

RÚF — Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: “Hiszel te az Emberfiában?”

Megjegyzés: Jézus többször említi magát, hogy mit tesznek az ember fiával, de itt a benne való hitről kérdez, és itt már fontos, hogy Istenben higgyen az az ember, és ne egy emberben. Ezzel a mondattal a helyes istentiszteletre hív fel, míg a megváltoztatott emberfia kifejezéssel ez már magyarázható.

Jn.1,18

VAR — Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

REV — Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

EFO — Istent soha senki nem látta. Az egyetlen Fiú ismertette meg velünk milyen az Isten. Ő maga Isten és nagyon közel van az Atyához.”

KAT — Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

RÚF — Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Megjegyzés: A Fiú tesz bizonyságot az Atyáról. Ezzel Jézus fiúságának jelentőségét kicsinyíti. És itt az EFO elveszi a születettségről (Kol.1,15) adott kijelentését.

Jn.7,8

VAR — Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem telt be.

KAT — Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az időm.”

Megjegyzés: Amennyiben kihagyjuk a még szócskát, akkor Jézus könnyen hazuggá válhat, hiszen a történet szerint később mégis felmegy az ünnepre. Isten pedig nem hazudik.

1Kor.12,3

VAR — Azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által.

EFO — Ezért, tudjátok meg, hogy aki Isten Szelleme által szól, az soha nem mondja, hogy „Jézus legyen átkozott”. Ugyanakkor, senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szent Szellem segítségével.

KAT — Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által.

RÚF — Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: “Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: “Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.

Megjegyzés: Amennyiben idézőjelbe tesszük ezt a két mondatot, akkor leszűkítjük ezt a verset kifejezetten erre a két mondatra. Holott a vers a mondanivaló lényegét ragadja meg, és nem a formáját.

Isten fiának hús-vér emberré válásának tanúsága

1Kor.15,47

VAR — Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

REV — Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.

KAT — Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való.

RÚF — Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.

Megjegyzés: A megváltónk, Jézus, valósággal emberré lett. A maga hústesti valójában. És nem más, hanem Jézus Krisztus, az Úr lett a második ember, hogy mi, mint emberek, elváltozzunk az Ő hasonlatosságára.

ApCsel.2,30

VAR — Próféta lévén azért, és tudva, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust hústest szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székébe,

REV — De mivel ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvéssel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára,

EFO — Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígért neki valamit. Azt ígérte, sőt meg is esküdött rá, hogy Dávid egyik utódját teszi királlyá Dávid trónján.

KAT — Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,

RÚF — De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;

Megjegyzés: A húsban, vagyis az emberi testben megjelent Krisztust mossa el a gnosztikus irányba ezt az elhagyást. Fontos, hogy hozzánk hasonló hústestben jelent meg Krisztus, és nem más testben.

1Jn.4,3

VAR — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Bizonyság Jézus nagyságáról és dicsőségéről

Ef.3,9

VAR — És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;

REV — és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi a rendje annak a titoknak, amely el volt rejtve örök időktől fogva Istenben, aki mindeneket teremtett

EFO — Isten azt is rám bízta, hogy mindenkinek mondjam el ezt a titkos tervét. Isten, aki a mindenséget teremtette, örök idők óta mindeddig titokban tartotta ezt.

KAT — és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében,

RÚF — és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében;

Megjegyzés: Elhagyják a „Jézus Krisztus által” részt a versből. Elveszik Jézus személyének nagyságát és dicsőségét, amelyet a teremtésen keresztül megmutat.

Fil.4,13

VAR — Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

REV — Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.

KAT — Mindent elviselek abban, aki erőt ad.

Megjegyzés: elhagyják „a Krisztusban” kifejezést, amely által elveszik Tőle azt a dicsőséget, hogy egyedül őbenne van erőnk, és nem magunkban, vagy másban. Csak és kizárólag Krisztusban.

Gal.3,17

VAR — Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő múltán keletkezett törvény nem teszi erőtlenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.

REV — Azt mondom pedig, hogy azt a szövetséget, amelyet Isten korábban megerősített, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.

EFO — Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget – amely már korábban is érvényes volt – a négyszázharminc évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így azután az Ábrahámnak tett ígéret érvényben maradt.

KAT — Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát.

RÚF — Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet.

Megjegyzés: Elhagyják az „a Krisztusra nézve” kifejezést, mellyel Jézus szerepét csorbítják, az ember és Isten kapcsolatában. Csak a Krisztus eleve elvégzett áldozatára nézve erősítette meg az Atya a szövetséget.

Róm.14,10

VAR — Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.

REV — Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé.

EFO — Te viszont hogy mered elítélni vagy megvetni a testvéredet? Hiszen mindannyian oda fogunk állni az ítélő Isten elé!

KAT — Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.

RÚF — Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.

Megjegyzés: Isten az ítéletet teljesen a Fiúnak adta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát (Jn.5,23). Ezzel, hogy Jézust lecserélik az Istenre, elveszik Krisztus jelentőségét.

A kritikus szöveget használó Bibliákban a

Mt 13,51; Mk 9,24; Lk 23,42; Jn 4,42 – Úr vagy Jézus nem szerepel

Mt 8,29; 13,51; Lk 10,41; Jn 4,46 – Jézus nem szerepel

Bizonyság Jézus testi feltámadásáról és mennybe meneteléről

Lk.24,36

VAR — És mikor ezeket beszélték, megállt maga Jézus ő közöttük, és mondta nekik: Békesség nektek!

CSIA — Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.

KAT — Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

Megjegyzés: Elhagyják Jézus nevét.

Lk.24,40

VAR — És ezeket mondva, megmutatta nekik kezeit és lábait.

CSIA — mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”

Megjegyzés: Kimarad az, hogy megmutatta a maga testi mivoltát, hogy Ő valóságos testben támadt fel.

Lk.24,51

VAR — És lett, hogy míg áldotta őket, tőlük elszakadva, felvitetett a mennybe.

CSIA — Azalatt, amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.

KAT — Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.

Megjegyzés: Lemarad, hogy a mennybe vitetett fel. Ma már sajnos nem elég azt mondanunk, hogy az égbe ment fel. Onnan ma az Ufók korában sok minden jöhet.

Mk.16,19

VAR — Az Úr azért, minekutána szólt nekik, felvitetett a mennybe, és ült az Istennek jobbjára.

CSIA — Az Urat, Jézust meg azután, hogy beszélt velük, felvették az égbe, hol Isten jobbján ült le.

KAT — Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján,

Lásd az előző megjegyzést.

Jn.16,16

VAR — Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

EFO — „Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután hamarosan megláttok majd.”

KAT — Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.”

RÚF — “Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.”

Megjegyzés: Fontos, hogy Jézus az Atyához ment, és nem máshová.

Kijelentések, melyek gyengítik a Jézus Krisztusban való hiten keresztüli megváltást és szabadítást

Lk.9,56

VAR — Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmentek azért más faluba.

EFO — Ezután egy másik faluba mentek.

KAT — Ezután más faluba mentek.

RÚF —  mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba.

Megjegyzés: A Mt.18,11-ben áll még ez a kifejezés. Fontos, hogy miért jött el Jézus. a RÚF-ban pedig a Mt.18,11 is és ez az állítás is zárójelesen van meg. Csökkentve ezzel a komolyságát. Jézus Krisztus jött el értünk, nem más.

Kol.1,14

VAR — Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;

REV — Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata,

EFO — Ő általa, a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot.

KAT — Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát.

RÚF — akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

Megjegyzés: Elhagyják az „az Ő vére által” kifejezést. Mint máshol írja az Ige, hogy vérontás nélkül nincs bocsánat (Zsid.9,22) és a vérével szerezte az egyházát is (Csel.20,28). Az Ő vére mossa le a mi bűneinket.

Jn.6,47

VAR — Bizony, bizony mondom nektek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

REV — Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.

EFO — Igazán, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.

KAT — Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.

RÚF — Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.

Megjegyzés: Hitünk alapeleméről van itt szó. Mi keresztények vagyunk, mert Jézusban hiszünk. Ha kivesszük ebből a mondatból, és marad egy általános hit, akkor egy-egy kiragadott bibliai idézet igencsak félrevezető lehet.

Mk.10,24

VAR — A tanítványok pedig álmélkodtak az ő beszédén; de Jézus ismét felelve, mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

REV — A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába!

EFO — A tanítványok nagyon elcsodálkoztak Jézus szavain. Ő erre megismételte: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten királyságába?

KAT — A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!

RÚF — A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

Megjegyzés: Ha lemarad a gazdagságban való bizalom megnevezése ebből a versből, akkor az marad, hogy mindenkinek nehéz oda bejutni. Ez ellentétes az egész bibliai tanítással. Hiszen Jézus Krisztus végzett el mindent, és nekünk már nem maradt más „tennivalónk”, mint hinni.

Róm.5,2

VAR — Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.

CSIA — aki által szabadon járulhatunk ahhoz a kegyelemhez, melynek révén állunk, és az Isten dicsőségének reménységével is dicsekedhetünk.

Megjegyzés: Kimaradt a hit ebből a szakaszból.

Változtatások, amelyek csorbítják a bibliai hitéletet

Mk.2,17

VAR — És amikor ezt hallotta Jézus, mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.

REV — Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

EFO — Jézus meghallotta ezt, és így szólt az törvénytanítókhoz: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igaz embereket hívjak el, hanem hogy bűnösöket.”

KAT — Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

RÚF — Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Megjegyzés: Jézus megtérésre hív! Nem maradhatunk úgy, ahogyan elhívott és hitre jutottunk. Ha nem térünk meg, akkor hiábavaló a hitre jutás is.

Mk.10,21

VAR — Jézus pedig rátekintve, megkedvelte őt, és mondta neki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és gyere, kövess engem, felvéve a keresztet.

REV — Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!

EFO — Jézus rátekintett. Szeretetet érzett iránta, és így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik belőled: Menj, add el mindenedet, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután gyere, és kövess engem!”

KAT — Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”

RÚF — Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: “Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

Megjegyzés: Lemarad a „felvéve a keresztet” rész. Ezzel megint ott járunk, mint az előző versnél. Ha marad a régi élet, akkor nincs haszna a hitre jutásnak.

Mt.6,1

VAR — Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.

REV — Vigyázzatok, kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert akkor nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál!

EFO — „Figyeljetek arra, hogy ne az emberek előtt tegyetek jót, hogy lássanak titeket, mert akkor nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól!

KAT — Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál.

RÚF — “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.

Megjegyzés: Az alamizsna lecserélése cselekedetekre, ellentétes más igeszakaszokra, ahol pont arra szólít fel, hogy cselekedjünk jót, illetve a gonoszok rejtik el az ő cselekedeteiket. (pl.: Jn.3,20-21; Mt.6,31)

Zsid.10,34

VAR — Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

REV — Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van.

EFO — Igen, segítettétek azokat, akiket börtönbe zártak, és együtt szenvedtetek velük. Még azt is jókedvvel viseltétek, amikor a vagyonotokat erőszakkal elvették tőletek. Hiszen tudtátok, hogy sokkal értékesebb és örökkévaló kincsetek van.

KAT — Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviselték, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.

RÚF — A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.

Megjegyzés: Nem határozza meg pontosan, hogy hol van a mi kincsünk. A kincsünk a mennyekben van.

1Jn.4,19

VAR — Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

EFO — Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével.

RÚF — Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

Megjegyzés: Őt, vagyis Istent szeressük! Erre szólít fel. Máshol szólít fel az Ige arra, hogy az EFO által használt kifejezéssel élve, másokat is szeressünk. (pl.: Mt.5,43; Róm.13,9)

Mt.6,13

VAR — És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!

CSIA — Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!

EFO — Ne engedd, hogy kísértésbe essünk, hanem szabadíts meg minket a gonosztól!« (Néhány görög kézirat hozzáteszi: „Mert tiéd az uralom, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”)

KAT — És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.

Megjegyzés: Isten az úr, és övé a dicsőség. Az EFO ezt még zárójelben azért beleteszi, más fordításokban már ez nem szerepel.

Lk.11,2

VAR — Mondta pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.

REV — Ő pedig így szólt: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

EFO — Ekkor Jézus így szólt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, legyen szent a te neved! Jöjjön el a királyságod!

KAT — Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.

RÚF — Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

Megjegyzés: Itt két dolgot is kivettek. A mi Atyánk akihez imádkozunk, a mennyekben lakik. És ahogyan ott a mennyben meg van az ő akarata, úgy legyen meg itt is. Enélkül eltereli a figyelmünket arról, hogy nekünk igazán itt a földön az Ő akaratát kell véghezvinnünk.

1Kor.11,24

VAR — És hálákat adva, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

CSIA — hálaadás után azt megtörte, és így szólt: „Ez az én értetek odaadott testem, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!”

EFO — áldást mondott, szétosztotta, majd ezt mondta: „Ez a testem, amelyet értetek adok. Ti is ugyanezt tegyétek, és így emlékezzetek rám!”

Megjegyzés: „Vegyétek, egyétek!” – Az Úrvacsora lényege!

1Kor.11,29

VAR — Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

CSIA — mert aki csak eszik-iszik, ítéletet eszik és iszik magának azzal, hogy nem különbözteti meg a testet.

REV — mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik magának.

EFO — Mert aki úgy eszi és issza, hogy nem becsüli meg az Úr testét és annak jelentőségét, az ítéletet hoz magára.

KAT — mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.

RÚF — Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

Megjegyzés: „Méltatlanul”, nem akárhogyan. Erre lehet méltatlan is az ember. Önvizsgálatra szólít fel, és nem a tisztelet megadására! Annak természetesnek kellene lennie.

Ef.5,30

VAR — Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók.

REV — mert az ő testének tagjai vagyunk.

EFO — Hiszen mi a Krisztus „Testének” részei vagyunk.

KAT — Mert tagjai vagyunk testének.

RÚF — minthogy tagjai vagyunk testének.

Megjegyzés: Megint Krisztus hústesti mivolta a fontos momentum, ahogyan Éva (1Móz.2,23) teremtésénél is, (ahogyan Ádám csontjából vett ki az Úr és töltötte meg hústesttel, úgy az egyház azaz Krisztus teste is Jézus Krisztus hústestéből való. Úr vacsora jeletősége), itt is ez a lényegi elem, hogy mi egyek leszünk vele.

Mk.9,29

VAR — Õ pedig mondta nekik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.

REV — Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.

EFO — Jézus így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással.”

KAT — „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

RÚF — Ő pedig ezt mondta nekik: “Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”

Megjegyzés: Lemarad a böjtölés. Ez több helyen is megfigyelhető. Mintha ma nem lenne támogatott ez a cselekedet, pedig a szellemi ereje és jelentősége vitathatatlan.

1Kor.7,5

VAR — Ne fosszátok meg egymást, hanem ha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

REV — Ne fosszátok meg magatoktól egymást, hacsak nem közös megegyezéssel bizonyos ideig, hogy az imádkozásra jusson időtök, de azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat nem tudjátok megtartóztatni.

EFO — Ne tagadjátok meg a másiktól, hogy a testetekkel szolgáljatok neki! Kivéve, ha ebben előre megegyeztek, és akkor is csak egy ideig, hogy teljesen az imádkozással foglalkozzatok. Azután ismét legyetek együtt. Ezt azért tanácsolom, hogy a Sátán ne tudjon benneteket szexuális kívánságokkal kísérteni.

KAT — Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.

RÚF — Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.

Megjegyzés: lásd az előző megjegyzést.

ApCsel.10,30

VAR — És Kornélius mondta: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkoztam az én házamban; és íme egy férfiú állt meg előttem fényes ruhában,

REV — Kornéliusz pedig így válaszolt: Négy nappal ezelőtt, ebben az időben, úgy kilenc óra tájban imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fényes ruhában,

EFO — Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,

KAT — Kornéliusz válaszolt: „Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában.

RÚF — Ekkor Kornéliusz így szólt: “Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;

Megjegyzés: lásd a kettővel ez előtti megjegyzést, fenn.

Fontos tanok elhagyása, amelyek hamis tanokhoz vezethetnek

1Jn.4,3

VAR — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Jézus a hústestben megjelent Krisztus. Minden más megvallás csorba, ezért tévtanokhoz vezethet. Az EFO verzió már Jézus nevét sem említi.

Jel.2,15

VAR — Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök.

REV — Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

EFO — Így nálad is vannak, akik a nikolaiták tanítását követik.

KAT — Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak.

RÚF — Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

Megjegyzés: Isten, Jézus, gyűlöli a nikolaiták tanítását. Enélkül csak egy megállapítás marad a vers, hogy vannak olyan helyek, ahol azt követik, de semleges marad az isteni megítélés nélkül.

Gal.3,1

VAR — Óh balgatag Galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?

REV — Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha közöttetek feszítették volna meg?

EFO — Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire becsapni titeket?! Hiszen úgy írtuk le Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt!

RÚF — Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!

Megjegyzés: Eltérítették a galatákat, hogy ne engedelmeskedjenek az igazságnak. Azzal, amit nekik mondtak, nem a helyes úton járatták őket. Tévtanításokra visz ez az út.

Róm.1,16

VAR — Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

REV — Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is.

EFO — Nem szégyellem az örömhírt, mert az az Istennek hatalma, amellyel megmenti mindazokat, akik őbenne hisznek. Ezt az örömhírt Isten először a zsidóknak, azután a nem zsidó népeknek ajánlotta fel.

KAT — Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.

RÚF — Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,

Megjegyzés: A „Krisztus” evangéliumát. Nem a másról mondott vagy általános örömhírt, hanem a Krisztusról bizonyságot tevő örömhír az igazi örömhír az Igében.

1Kor.9,18

VAR — Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyen valóvá tegyem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangélium hirdetésénél.

REV — Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásomban ingyenessé teszem az evangéliumot, és nem élek vissza az evangéliumhoz kapcsolódó jogommal.

EFO — Így tehát, mi az én jutalmam? Az, hogy mindezt ingyen teszem! Nem élek azzal a jogommal, hogy fizetést kérhetnék érte. Pedig erre jogom lenne az örömhír szerint!

KAT — Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal.

Megjegyzés: lásd az előző bejegyzést.

1Tim.6,5

VAR — Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozz.

REV  — Ezek megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik.

EFO — Ezek az emberek állandóan viszálykodnak, megromlott a gondolkozásuk, és nem ismerik az igazságot. Úgy gondolják, Isten szolgálata arra való, hogy ezzel sok pénzt szerezzenek.

KAT — és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

RÚF — Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.

Megjegyzés: Ez a mondat ebben a versben felszólít, hogy tartsunk távolságot azoktól, akik nem helyesen élik meg a hitüket. Ez egy igen erős felszólítás.

Változtatások, amelyek minden ember megváltását és Isten atyai mivoltát mindenki számára elérhetővé teszik (a Világvallás felé visz)

Mk.3,29

VAR — De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

REV — de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.

EFO — Aki viszont a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem kap bűnbocsánatot, mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani.”

KAT — De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

RÚF — de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.”

Megjegyzés: Eltűnik az örök büntetés terhe. Csak a bűntudat marad meg, de a következményeket nyitva hagyja, nincs egyértelmű lezárás.

Mk.9,44 és 46

VAR —  Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

KAT – ez a vers nem szerepel

RÚF — (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)

Megjegyzés: Ha ez a vers nem szerepel, akkor nincs örök kárhozat, hanem van esély a „tisztítótűzre”, ami nem biblikus.

2Pét.2,17

VAR — Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

REV — Ezek víztelen források, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.

EFO — Ezek a hamis tanítók olyanok, mint a kiszáradt források, és mint a felhők, amiket a vihar kerget. A legsűrűbb sötétség vár rájuk.

KAT — Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár.

RÚF — Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.

Megjegyzés: Ha hiányzik az örökre szó, akkor van más lehetőség az ez utáni életben, hogy megváltoztassam a sorsom. A Biblia nem erről tanít, hiszen Jézusnak itt a földön van joga megbocsátani a bűnöket (Mt.9,6).

1Jn.3,5

VAR — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, akinek a bűneit Jézus nem mosta le.

Zsid.1,3

VAR — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

Kol.3,6

VAR — Melyek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira;

REV — Ezek miatt jön el az Isten haragja.

RÚF — mert ezek miatt haragszik Isten.

Megjegyzés: Isten haragja nem sújt mindenkit. Végig, a Bibliában le van írva, hogy kikre jön el a haragja, és soha nem általánosan haragszik az Atya, legfőképpen nem igazságtalanul.

Jel.21,24

VAR — És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik.

REV — A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.

EFO — Az ő fényénél járnak a világ népei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be dicsőségüket.

KAT — Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.

RÚF — a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.

Megjegyzés: Csak azok a népek lesznek jelen, akik megtartatnak. Enélkül a szűkítés nélkül, láthatjuk, hogy eljön a világbéke, és az isteni békesség a földre minden emberre. De ezt a Biblia sohasem állítja.

Ef.3,14

VAR — Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,

REV — Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,

EFO — Mindezeket látva, letérdelek az Atya-Isten előtt, és imádom őt,

KAT — Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt;

RÚF — Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,

Megjegyzés: Ma már igenis különbséget kell tenni, hogy melyik Istenben hiszünk. Sokan hisznek valamilyen istenben. Ha elvesszük ezt a pontosítást, akkor egy mindenki által tisztelt istenhez jutunk, és máris nincs különbség a vallások között.

Jel.22,21

VAR — A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.

REV — Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

EFO — Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!

KAT — Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.

RÚF — Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Megjegyzés: Jézus a Krisztus (Jn.20,31). Ha ezt nem szögezzük le, akkor nyitva hagyjuk másoknak ezt a pozíciót.

Változtatások, amelyek a katolikus egyház gyakorlatát támogatják

Mt.1,25 (Mt.13,55-56)

VAR — És nem ismerte őt, míg meg nem szülte az ő elsőszülött fiát; és nevezte annak nevét Jézusnak.

EFO — de nem volt közöttük testi kapcsolat mindaddig, amíg Mária meg nem szülte a fiát, akit Jézusnak nevezett el.

KAT — de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

RÚF — de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Megjegyzés: Máriának több gyermeke is volt, Jézus volt az elsőszülött. A bálványimádó szűz Mária kultuszhoz azonban az „ egyszülöttséget” preferálják.

ApCsel.8,37

VAR — Filep pedig mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelve, mondta: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

KAT – ez a vers hiányzik

Megjegyzés: Ha nem kell megvallanom, hogy kiben hiszek, akkor elfogadható a gyermek keresztség.

Lk.2,33

VAR — József pedig és az ő anyja csodálkoztak azokon, amiket ő felőle mondtak.

REV — Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.

EFO — Jézus apja és anyja csodálkozott azon, amit Simeon mondott róla.

KAT — Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott.

RÚF — Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

Megjegyzés: József nem apja Jézusnak, hanem az Atya. Így azonban megvan a katolikus szent család.

Jn.12,47

VAR — És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

REV  — Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.

EFO — Én nem ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek. Nem azért jöttem, hogy elítéljem az embereket, hanem azért, hogy megmentsem őket.

KAT — Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.

RÚF — Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.

Megjegyzés: A megváltoztatott verzió felértékeli a cselekedeteket. A vallásosság felé visz el, hogy valamit teszek Istennek, de a szívem távol maradhat Tőle. Ha pedig nem csinálom, amit az Úr tanít, akkor Ő békén hagy. A többi verzió szerint nem fontos a hit, mert még csak meg sem említik.

Róm.11,6

VAR — Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.

REV — Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.

KAT — S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

RÚF — ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem.

Megjegyzés: Enélkül a szakasz nélkül az a benyomása is lehet az olvasónak, hogy azért a cselekedetek is számítanak. Ez beleillik abba a képbe, hogy nem múlnak el érdemtelenül a jó cselekedetek – de sajnos tévútra visz, mert pusztán a jó cselekedetek meg nem tarthatnak.

1Pt.2,2

VAR — Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek;

REV – mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,

EFO — Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők. Tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, amely segít, hogy felnőjetek, és elérjétek a teljes megmenekülést.

KAT — Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre,

RÚF — mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;

Megjegyzés: Itt éppen hozzátesznek az Igéhez. Azt sugallja, hogy az igével való táplálkozás útján juthatunk el az üdvösségre,  mintha az Ige tartana meg, és nem a Jézus Krisztus megváltásába vetett hit. De az üdvösség, illetve megmenekülés, az egyedül a Jézusban való hitből lehetséges.

És egy igen problémás Ószövetségi vers

A Sátán megnevezését egyenlővé teszi Jézus jelzőjével

Ézs.14,12

Ézs.14,12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? – ez a Sátán, Lucifer

Jel.22,14 Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag – ez Jézus

(Károli) Ézs.14,12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?

(EFO) Ézs.14,12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!

Az EFO már Jézus nevét (hajnalcsillag) a Sátánnak adja.

————————————————————————————————–

Felhasznált irodalom:

Rudolf Ebertshäuser: Der überlieferte Text des Neuen Testaments und die heutigen Bibelübersetzungen

Douglas Kutilek: Westcott & Hort vs. Textus Receptus: Which is Superior?

Wikipedia – ide vonatkozó bejegyzései

theWord szoftver magyar verziója, készítette: Baranyi László Zsolt

Változtatások az 1908-as Károli kiadáshoz képest 1.rész

Az 1908-as Károli Biblia egy átdolgozott kiadás, melyre az első nyomtatások még felhívták a figyelmet, de ahogyan egyre többször lett kiadva, úgy ez a megjegyzés elmaradt a kiadványról. Sokáig mi is úgy olvastuk, hogy ez „csak” egy frissített nyelvtannal kiadott Biblia, de amikor szembesültünk a változtatások mértékével, akkor meg kellett látnunk, hogy rengeteg helyen történt változtatás. Ha valaki veszi a fáradságot, és versről-versre összehasonlítja egy korábbi Károli Bibliával, mint mi mondjuk a Váradi Bibliával, vagy például Tótfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliájával, akkor nem csak a változtatások tömegét látja, hanem azt is, hogy ezek adott helyeken csoportosulnak és adott mintát követnek. Megfigyelhető, hogy már ekkor (1908-ban) lágyították az igét, hogy ne legyen annyira bántó. A hitetlen szót nagyon sokszor felcserélték a gonosz szóval. Ez ugye éles különbség. Hiszen ahogyan régen, úgy ma is kevés a magát gonosznak valló ember. Hitetlen azonban egyre több van, még a magukat kereszténynek vallók között is. Jézus eljövetele óta, a benne nem hívőknek már meg van az ítélete, hiszen ha nem hiszik, hogy ő ki volt, akkor Istent hazuggá teszik. Ha pedig hallottak Jézusról, és mégis hitetlenek maradnak, akkor menthetetlenek.

Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról. (1Ján 5,10)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Ján 2,23)

Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. (Jn 3,33)

Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? (Zsid 10,28-29)

Most nézzünk meg néhány olyan helyet, ahol változtatást találtunk, és a változtatás a mondat értelmét is befolyásolta. Ebben az írásban a  Zsoltárok könyvéből vettünk ki pár verset.

Zsolt.41,2-3

KAR 1908 – Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Var-Kar 2016 – Boldog, aki könyörül a nyomorulton; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adja oda ellenségei kívánságának.

Nem kell mondani, hogy más dolog valakire gondolni, vagy valakin könyörülni. Míg az egyik csak egy passzív cselekedet, addig a másik egy aktív. A 3. versben lévő feltételes mód pedig értelmezhetetlen, ha Istentől való cselekedetként várjuk, hogy ne adjon oda minket az ellenségeinknek. Sőt, még tiszteletlen is Istennel szemben, mert azt mondja, hogy ha én gondoltam a nyomorultra, akkor hogyan adhatnál oda az ellenségeimnek? Akkor nem adhatsz oda nekik.

Zsolt.45,3

KAR 1908 – Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

Var-Kar 2016 – Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajkaidon, mert megáldott az Isten örökké.

A gondoltamenet irányát változtatták meg ezzel a módosítással. Tehát a régi verzió szerint, azért áldott meg Isten, mert szép vagy. Nem pedig azért vagy szép, mert megáldott az Isten. Az áldása miatt szép, mert látszik rajta az áldás. Lényeges különbség!

Zsolt.45,6

KAR 1908 – Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

Var-Kar 2016 – Nyilaid élesek a király ellenségeinek szívében; népek hullanak le előtted.

Szétszedték a mondatot három részre, aminek így, különösen a szövegkörnyezetben nincs értelme.

A változtatással helyreállt az érthetőség, és a folytonosság.

Zsolt.49,16

KAR 1908 – Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.

Var-Kar 2016 – Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, magához vesz engem. Szela.

Ismét időrendet cseréltek a változtatással. A régi verzió szerint előbb elmegyek a Seolba a halálom után, és onnan ragad ki Isten. A visszaváltoztatott verzió pedig arra vonatkozik, hogy nem jutok el a Seolba, mert Isten magához vesz. 

Zsolt.50,8

KAR 1908 – Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Var-Kar 2016 – Nem feddlek én téged áldozataidért, mert égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Erős jelentésbeli különbség van a két változat között. Az 1908-as szerint, Isten nem fedd meg azért, mert áldozom, és hogy az áldozataim szüntelen előtte vannak. Tehát olyan, mintha azt mondaná, hogy nem baj, hogy szüntelen áldozom. Helyesen azonban azt mondja, hogy az áldozataimra való tekintettel nem fedd meg engem, mert az áldozataim szüntelen ott vannak előtte. Egy ilyen pici változtatás mekkora jelentésbeli különbséget eredményez.

Zsolt.77,4

KAR 1908 – Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Var-Kar 2016 – Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, mikor elepedt az én szellemem. Szela.

Ismét egy pici szócska, és a világ a két jelentés között. Mikor, helyett de. A régi változat szerint, hiába gondolkodom, emlékezem Istenről, a lelkem eleped, és nem talál megnyugvást. Ezt korrigáltuk vissza arra, hogy mikor eleped a szellemem, akkor Róla gondolkodom és vígaszt keresek Nála.

Zsolt.89,15

KAR 1908 – Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.

Var-Kar 2016 – Igazság és ítélet a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt.

Ahogyan a bevezetőben említettem, vannak minták a változtatásokban. Az egyik volt ugye, a hitetlen szó kiváltása, a másik ilyen tipikus változtatás az ítélet kivétele a szövegből. Itt is enek vagyunk a tanúi. Isten sokszor felszólít minket arra, hogy figyeljük meg az Ő ítéleteit, és aszerint éljünk, cselekedjünk és ítéljünk mi magunk is. Életünk során elvárja, hogy mindent ítéljünk és vizsgáljunk meg.  Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el. (1Kor 11,31)

Zsolt.89,20

KAR 1908 – Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;

Var-Kar 2016 – Akkor látásban szóltál a te szentednek, és mondtad: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;

Hatalmas különbség van Isten kegyeltje és szentje között. Nabukodonozor is kegyeltje volt Istennek sokáig. Úgy mutatta meg magát neki, mint kevés más embernek. Az Ószövetségben kegyeltje volt a zsidó nép is, hiszen hányszor nyertek kegyelmet az ítélete elől, de nem volt szent előtte. Sok ígérete van Isten szentjeinek, de nem a kegyeltjeinek.  Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel együtt. (1Thessz 3,13)

Zsolt.89,34

KAR 1908 – De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.

Var-Kar 2016 – De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűségemet nem hazudtolom meg.

Ismét két külön értelmet találunk. Az 1908-as verzió szerint, Isten nem hazudik, mert hűséges. A mostani szerint azonban a hűségét nem hazudtolja meg, vagyis mindenkor hűséges marad.

Elgondolkodtató, hogy ha csak azt a periódust nézem, mióta Károli első teljes Bibliáját kiadta, 1590-ben, és 1908-ig azóta hányan nézték át a szöveget, hogy ne legyen benne hiba, akkor ezt ott mégis meg kellett változtatni. Ha más írásos nyomra nem is bukkannánk, de Tótfalusi Kis Miklós kiadta 1697-ben a Biblia védelmezése című írását, amelyben elmondja, hogy ők (ő és a külföldön teológiát tanuló magyar diákok) átnézték versről-versre a Károli Bibliát, és ráadásul más, elsősorban holland Bibliával is összehasonlították. De ők, ahogyan előttük mások sem, többek között ezt a részt sem változtatták meg. De valamilyen oknál fogva, sok más igehellyel együtt, ezek 1908-ban már nem állták meg a helyüket.

Sokszor felróják a Bibliáknak, hogy nehezen érthetőek. Nem is csoda, ha ezen többen még dolgoznak is, hogy ne legyen könnyen érthető. Ha azonban valaki egy 1908 előtti Bibliát forgat, akkor észre kell vennie, hogy sokkal kifejezőbb, magyarosabb, és nem a tömörségre törekedett, hanem a közérthetőségre. Ezért dolgozott Szenci Molnár Albert, Tótfalusi Kis Miklós, Csia Lajos és Vida Sándor is, és most mi is. Egy érthetőbb, de nem „laposabb”, „lágyabb”, felhígított igét előhozni.

Megváltoztatott versek listája (bevezető)

Bibliakiadásokat figyelve, egy hagyományokkal rendelkező kiadásban sem láttunk olyat, ahol leírták volna, hogy az előző verzióhoz képest melyik verseket változtattak meg. Különösen nem úgy, hogy meg is lenne indokolva, hogy azokat miért változtatták meg. (Például a Magyar Bibliatársulat 1975-ös verziójához képest, a 2015-ös kiadás eltér, de csak végigböngészve lehet megtudni, hogy hol és miért. De ez igaz minden több kiadást megért más Bibliára is, mint például a Revideált Károli, mint a Károli Biblia kimondott utódja, a Katolikus Biblia, a Krisztus Szeretete egyház kiadása, de nemzetközi viszonylatban is például a Luther Biblia, vagy az Elberfeldi Biblia, stb.)

Mivel a jelenlegi kiadással nem tagadott célunk az volt, hogy ellenőrizhető és követhető legyen minden változtatás, amit tettünk, ezért itt versről-versre felsoroljuk azokat. Az Biblia előszavában ismertetett változtatások itt (szellem-lélek, test-hústest és a mai nyelvtanra átültetés) nem szerepelnek, csak az ettől eltérőek. Ahogyan már a Biblia előszavában is említettük, az eredeti Károlihoz képest nem az összes eltérést javítottuk!

Szeretnénk azonban kiemelni néhányat, hogy érzékeltethessük a változtatások okát.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

1Kr.28,12

Károli 1908: És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): És mindennek formáját, amelyeket a Szellem adott neki, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamrák felől.

Filem.1,6

Károli 1908: Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Hogy a te vagyonodnak hitböl való közlése nyilvánvaló legyen, hogy megismertessen ami jó Krisztus Jézus által ti bennetek van.

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Van két olyan vers, ahol a változtatás nincs benne a fordításban, viszont olyan súlyú jelentést hordoz, amelyet ma tudnunk kell. Mindkettő úgy lett beillesztve, mint fordítói szó, amely nem szerepel az eredeti szövegben. Ezzel is jelölve, hogy külön lett hozzáadva.

5Móz 32,8

Károli 1908: Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait: megszabta a népek határait, (Isten) Izrael fiainak száma szerint,

A Septuaginta szerint itt „Isten fiainak száma szerint” áll. De a kumráni tekercsek között és az Aquilai kódexben is ez az olvasat található.

Ézs 14,12

Károli 1908: Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

Megváltoztatott(Váradi-Károli): Miként estél alá az égről, Lucifer, fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

Bár a Lucifer név latin, és nincs keresnivalója a héber szövegből készült fordításban, de kiadványunk jellegét tekintve indokolható a beszúrása, hogy sok kérdést eloszlasson. Mivel a Sátánnak ez a neve latinul terjedt el, ezért ezzel egyértelművé tesszük, hogy itt kiről van szó, és az eredeti Károli fordításban is benne van.

A kegyesség szó eltűnése a Váradi-Károli Bibliából

A kegyesség szó az 1908-as átdolgozott Károli Bibliában jelent meg először olyan mértékben, mint ahogyan találkozunk vele. Előtte ez a szó csak ott szerepelt, ahol a szó valóságos jelentését is tükrözte, tehát valaki kegyes volt valakihez, kegyet gyakorolt. Az 1908-as revízió során azonban egy szócsoportot szerettek volna vele kiváltani. Míg például a Káldi féle 1626-os Bibliában az Új Szövetségben elő sem fordul, az 1685-ös Aranyos Bibliában 6-szor szerepel a kegyes szó, addig az 1908-as kiadásban 36-szor. És onnan terjedt el az azt követő kiadásokban.

A probléma érzékeltetésére itt most csak néhány újszövetségi helyet, tehát csak a görög előfordulást, tárgyalok. Szóval az 1908-as átdolgozás során, a görög eusebia, eusebes,eulabes szavakat szándékoztak kiváltani egy magyar szóval. Valószínű, hogy a korábbi Bibliákban ez a szó azért nem jelent meg így, mert félrevezető lehet.

Nézzünk néhány konkrét példát:

1Tim 4,7

KAR 1908 – A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre:

Váradi 1661 – Az alkalmatlan beszédeket pedig és a hijába-valókat eltávoztasd: hanem gyakoroljad magadat az Isteni szolgálatban.

Var-Kar 2016 – A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magad az isteni szolgálatban:

A kegyesség szó nem értelmezhető itt és hasonló szövegkörnyezetben sem igazán, mert a kegyesség egy tulajdonságot fejez ki. Mégpedig azt, hogy mások iránt jószívű, jóindulatú, jóakaró, irgalmas. (lásd a teljes szótári szócikket az írás végén) Az ujszov.hu oldalon található szótár szerint is itt ez a görög szó istenfélelemmel van fordítva. De a Vida Sándor és a Csia Lajos féle Újszövetségben is istenfélelemmel van fordítva, ezért került ki a Váradi-Károli Bibliából is a kegyesség. Mivel a Váradi-Károli kiadással nem titkolt szándékunk a Váradi Biblia felé közelíteni újra a szöveget, ezért meghagytuk az ott szereplő kifejezést. Amennyiben megmaradnánk a kegyesség szó eredeti jelentésénél, és úgy szeretnénk értelmezni ezt a mondatot, akkor Pál „csak” a jóindulatra szólítaná fel  Timótheust, de a Biblia nem „jóembereket” akar, hanem ettől sokkal többet vár az embertől.

1Tim 3,16

KAR 1908 – És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

Váradi 1661 – És minden versengés nélkül a’mi hitünknek nagy titka ez; Az Isten megjelent a’ testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, prédikáltatott a’ pogányoknak, hittek ö benne e’ világon, felvitetett a’ ditsöségbe.

Var-Kar 2016 – És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

Ismét abban a helyzetben vagyunk, mint az előző igehelynél. A kegyesség magyarázata nem lehet a mondat második felében leírt eseménysor. Az Váradi Biblia sokkal érthetőbbé teszi, mivel elmondja, hogy a hitünknek mi a titka. Mégpedig az, hogy Isten megjelent húsban, és ezért hiszünk az Ő bizonyságaiban.

2Tim 3,5

KAR 1908 – Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Váradi 1661 – Kik az Isteni szolgálatnak képét mutatják, de annak erejét megtagadják; ezeket  eltávoztassad.

Var-Kar 2016 – Kiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Ez egy kényes és nehezen érthető igehely. Mert kik is a kegyes emberek? Ha a szó eredeti jelentését nézzük, akkor ezek a kegyes emberek lehetnek nem hívő emberek is, mert ők is lehetnek kegyesek. Ez vitán felül áll. Amit azonban Pál itt mond, az leszűkíti a kört a hívőkre. Tehát a vers előtti felsorolás, ami csupa rosszat mond, az a keresztényekre (is) vonatkozik; vagy talán csak rájuk? Hiszen Pál mondja:

Azt írtam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,9-13)

Tehát nem a kívülvalókat (az egyházon kívüli embereket) sorolja fel a Timótheushoz írt levélben, hiszen azokról tudni lehet, hogy ilyenek. Sok hasonló lista van, de ott egyértelmű, hogy a meg nem tért emberekről mondja a Biblia ezeket a cselekedeteket vagy tulajdonságokat. A Timótheushoz írt levélben szereplő lista, véleményem szerint csak az egyház tagjaira vonatkozik. Bár úgy kezdődik a felsorolás, hogy az emberek lesznek ilyenek, de ez az Isten nélkül élő embereknél ez semmi újat nem jelentene.  Így viszont egy igen erős figyelmeztetést olvasunk ki belőle, hogy az egyház berkein belül lesznek ilyenek az emberek, és ez nem mond mást, mint hogy a képmutatás fog igencsak megerősödni. A névleges keresztények fognak elszaporodni az egyházban, hiszen az istenfélelem látszata meg van náluk, de nem adják oda arra az életüket, mert annak erejében nem hisznek.

2Pét 1,3

KAR 1908 – Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

Váradi 1661 – Miképpen hogy az ö Isteni ereje nékünk mindeneket ajándékozott, mellyek az életre és a kegyességre valók, annak isméreti által ki minket hivott a’ditsöségre és a’jóságos cselekedetre.

Var-Kar 2016 – Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami életre és isteni szolgálatra való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

Ez az igehely összecseng az 1Tim 4,7-tel. Bár a Váradi Bibliában itt a kegyesség szó áll, de a Vizsolyiban, a Hanauban, az Aranyosban, isteni szolgálat áll, ezért lecseréltük arra. A Biblia nem jó embereket akar, hanem Istenfélő, Istenben hívő, Isten „normái” szerint élő, Istent szerető és az ebből az isteni szeretetből másokat őszintén szerető, de legfőképpen Isten Szelleme által vezetett embereket szeretne. Itt ismét nem a kegyes tulajdonságon van a hangsúly, hanem azon, hogy Isten mindent megadott számunkra, hogy Őt szolgálni tudjuk. Ez egy sokkal tágabb kör, mint a kegyesség. Emiatt egyik gyermeke sem mondhatja, hogy neki nincs meg valami, ami a szolgálatához kell. Az Úr tudja, hogy kinek mit adott, és ha minden gyermeke az Ő vezetése alatt él, akkor amit tennie kell, ahhoz már megkapta a szükségeset.

A példákból látszik, hogy a változtatások által egyértelműbb lett sok igehely. Van, ahol csak annyi változott, hogy a kegyesség helyett kegyelmesség lett. A Váradi-Károli kiadásban 7 helyen szerepel a kegyes szó, amelyből az Új Szövetségben csak egy található. Az Új Szövetség utáni Függelékben található megváltoztatott versek listájában természetesen mindegyik igehely fel van sorolva. (A lista része az elektronikus változatnak is nem csak a PDF-nek. Mindkét változat letölthető a blogról.)

Jegyzet

A Magyar nyelv szótára (1862) szerint:

(kegy-es-ség) fn. tt. kegyesség-et, harm. szr. ~e. 1) Tulajdonság, melylyel az bir, ki mások iránt jószivü, jóindulatú, jóakaró, szelíd, irgalmas, kegyes. V. ö. KeGYES. 2) Vallási ajtatosság, buzgóság, jámborság.

(kegy-es) mn. tt. kegyes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyöngéd, finom, nemes érzelemből jóakaró, jótevő. A mi urunk igen kegyes. 2) Kegyet jelentő. Kegyes tekintet, pillantás. Kegyes arc, mosoly. 3) Erkölcsi, és vallási tekintetben jámbor, ájtatos, vallási kötelességeit hiven és buzgón gyakorló. Kegyes nők. Kegyes szerzet, kegyes oskolák. Kegyes alapítványok, melyeknek célja a vallást és erkölcsiséget előmozdítani. 4) Törvényes ért. kegyes biró, ki a vádlottban az emberi gyarlóságot, valamint jó tulajdonságait tekintetbe veszi, s nem fölötte szigorú. Kiki kegyes biró magának. (Km.). 5) A nyájas társalgási nyelvben am. jó, szives, valamit más kedveért tenni hajlandó. Kérem, legyen oly kedves. Ön igen kegyes. 6) Molnár Albert szerént hajdan jelentett hőst is; kegyes személy am. heros, heroina. Vajjon nem-e a pius Aeneas lebegett előtte, midőn a kegyes szónak ezen értelmét is adá?

Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának? (2016)

A 2016-os Váradi-Károli Biblia[1] egy hosszú út végállomása az életünkben. Szeretném ezt az utat bemutatni, hogy hogyan is hozott ezen az úton végig minket az Úr, és miért.

Az egész ott kezdődött, amikor az Úr kezdte feltárni előttünk a világ rejtett dolgait, különös tekintettel a keresztény hitvilágunk és egyházi életünk elemeinek eredetére és mai állapotára. Ezek sok embernek nem új dolgok, hiszen mindezek a tények nyiltak és jól lekövethetőek, de ahogyan mások is kevesen járnak utána dolgoknak, mi sem tettük korábban ilyen alapossággal. Megláttuk a valóságát a „törvényszegés titkos bűnének”[2] és szomorúan láttuk, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[3], mert amiket már kiskorunk óta mondanak és tanítanak nekünk szüleink és tanáraink, valamint hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor az ember hajlamos arra, hogy azt egyszerűen elfogadja.

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az mindig jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs így, de ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken nincs így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik ez a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni. A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

Véleményem szerint Istenhit nélkül nem érdemes a Bibliával, annak tanításaival, annak jelentőségével foglalkozni, mert akkor legjobb esetben is csak egy nép (a zsidó nép) történeti írásai, amelyhez hasonlóval más népek is büszkélkednek[4], valamint történetek egy Jézus nevű emberről, és az ő tanításainak a továbbmagyarázásai állhatnak benne, amely nem egyedülálló az egyetemes emberi történelemben. Tehát mostani értekezésem azon alapul, hogy Isten létezik, Jézus valósággal Isten és ember egyszerre, aki meghalt a kereszten a mi bűneink váltságáért, majd feltámadt testben a harmadik napon és ült az Atya jobbjára, valamint a Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[5]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy az emberek mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy nem csak emberek foglalkoznak a Bibliával, hanem a gonosz erői is. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk[6].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv. Ebben az írásban nem térek ki külön arra, hogy ezek a fő részek milyen további részekből állnak, és ezek a részek hogyan alakultak ki abba a formába, ahogyan ma használatosak, más szóval, a kanonizáció folyamatát most nem tekintem át. Tehát megszülettek az eredeti írások, amelyeket először Isten emberei őriztek[7], amíg nem beszélhetünk népről, majd később a zsidó nép kialakulásával, ez a nép gondozott. Az Újszövetség írásait pedig a gyülekezet kezdte el másolni nagy számban. Mivel a magyar nép egyik bibliai nyelvet sem anyanyelvén beszéli és szükséges a magyar nyelvre való átültetése, ezért érdekes számunkra, hogy más népek fordításai is hogyan alakultak.

Az Ószövetség első fordítása a Septuaginta (LXX – „Hetvenes”), mely kb. Kr.e. 350-325 körül, II. Ptolemaiosz megrendelésére Alexandriában készült. Mivel az akkori időben a görög volt az általánosan beszélt nyelv, és sok zsidó nem is héberül beszélt, hanem görögül, ezért gyorsan terjedt a szórvány zsidóság körében, és a prozelitusok (a zsidó hitre tért pogányok között) is. Valójában hetvenkét rabbi dolgozott a fordításon, és a fordítás — Flavius Josephus tanúsága szerint is[8]— jól sikerült, ezért ez lett a hellenista zsidóság elfogadott Ószövetsége, amelyet elterjedten használtak a zsinagógákban. Tehát a kor sajátosságai miatt, a görög nyelvnek volt kimelten fontos szerepe. De ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[9] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el a legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[10], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[11] Ezzel megindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Kutatásunkban most ugrunk egy nagyot két fontos időszakhoz. Ez a két időszak pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora. Mivel a múltban talán a reformáció és a felvilágosodás hatott a Bibliák tartalmára olyan nagy erővel, amellyel csak a mai kor vetekedik, a maga szabadosságával és toleranciájával.

A reformáció Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Erasmus[12].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan a görög eredeti szöveg is. Igazából a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a kiadvány teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[13] néven terjedt el. A szövegek a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[14]. Az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott. Ennek kapcsán új tudományok is létrejöttek. És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[15] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[16].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[17]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[18]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[19]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[20] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározta az irányvonalát az Újszövetségnek egészen a mai korig. Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[21]

A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[22]

Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[23]

Ezek alapján a kijelentéseik alapján, nem hitték, hogy Isten kijelentése lenne a Biblia (— és úgy is kezelték), hanem látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba. Ez történt a Textus Receptus kiadásánál is, csak épp az ellenkező előjellel. Akkor mindenki szembesülhetett a latin Biblia hibáival, és olvashatta a megőrzött igét.

Krisztus Istenségéről:

Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[24]

Úgy tűnik, hogy amikor Jézus mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak. Ez a megállapítás vezethetett oda, hogy hangsúlyozták Jézus emberi mívoltát és elhomályosították Istenségét.

A megváltásról:

Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[25]

Tehát nem az Atyának mutatta be Jézus az áldozatát (Jn 20,17; Zsid 9,24[26]), és akkor ezzel nem is az Atyánál van szükségünk az engesztelésre, hanem véleményük szerint valami másról van itt szó.

A pokolról:

Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[27]

A katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá ezzel. Ha azonban lett volna, vagy lenne más mód a mi megváltásunkra, akkor Jézusnak nem kellett volna ezt a szörnyű ítéletet elhordoznia a mi vétkeinkért, hanem akkor egyszerűen egy bizonyos időszak után, ki-ki a bűne súlyának megfelelő idő után, levezekelve a bűneit mehetne az Atyához. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá (talán csak néhány újabb fordítás, amely ezeken a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[28]

Feltételezem, hogy ma már senki sem tartja, például,Mózes első könyvének első három fejezetét szó szerinti történelemnek.”[29]

Teológia professzorok, akik közül az egyik ráadásul egyházi szolgálatot is ellát, nem hiszi el az Isten teremtéséről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszi Istentől kapott kijelentésnek. Nem utasítja el Darwint, azzal a felkiáltással, hogy „Isten teremtette a földet és minden rajta lévő dolgot”, hanem lelkesedik Darwin elméletéért.

Amint látható, mint teológia professzorok, hitüket nem teljesen igei alapokra helyezték. Ebből kiindulva tették meg a módosításokat is az átdolgozott Újszövetségben. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amlyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen.  Három fő részt szeretnék kiemelni.

  • A megváltás egyszeri, a múltban lezajlott és bevégeztetett, teljes és tökéletes voltának áltültetése egy állandóan ismétlődő folyamattá
  • Krisztus személyének emberibbé tétele és Istenségének elhomályosítása
  • A lábjegyzet jelentősége

A további idézetek tőlük, az átdolgozást magyarázó könyvükből származnak.[30]

„Más helyeken a (Become) „valamivé válni” értelmezése (használata) őrzi meg az Isteni tanács hatalmas alapelvének a kifejezését. Egy „törvény” teljesedik be a dolgok folyamata során, amely homályos marad a Hivatalos Verzió túlságosan is speciális fordításában, az „azzá tette” (is made) kifejezésben. Az Úr kijelenti, hogy „ő eljött a világba”, hogy akik látnak azok vakká váljanak (nem vakká tétetnek) (Jn.9,39), azok által az erők által, amelyek már bennük munkálnak. És a hit központi tényének a kijelentésénél érezzük a jelenlétét annak a célnak, amely kimunkálódott Benne, amikor olvassuk, hogy az Ige testté lett (nem testté lett téve) (Jn.1,12); és újra, Az első ember Ádám élő lélekké lett: az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett (1Kor.15,45) A gondolat fontossága látszik egy másik kapcsolatban is, a 2Kor.5,21-ben, ahol „valamivé tett” és a „valamivé vált” lett kontrasztba állítva, bár a különbség a Hivatalos Verzióban elveszett: Őt, aki bűnt nem ismert bűnné vált értünk; hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. A hívő átalakulása a Krisztusban az Istennel való élő egységéből következik.”[31]

Magyarban nehéz visszaadni az angol „egyszerű” vagy „befejezett” múlt idő, és az úgynevezett „perfect” múlt idő közötti eltérést. Jelen helyzetben talán „perfect” igeidőnek az a használata fontos, amikor egy múltbeli cselekedet még a jelenben is tart illetve annak eredménye ma is látszik.  Későbbi idézetekből látni fogjuk, hogy pontosan ebbe az irányba vitték el az egész üdvtörténetet. Jézus áldozata egyszeri, teljes és tökéletes volt a Golgota keresztjénél (Zsid 9,24-28; Jn 19,30[32]).

„Semmi sem lehet természetesebb, minthogy egy kritikus kárhoztatja a szellem leírását, amelyet Isten adott nekünk, és amely az „erőnek és szeretetnek és önfegyelemnek” (2Tim.1,7, Hivatalos Verzió szerint, és józanságnak), amíg felismeri, hogy az a sajátos szó, amit Pál használ, az nem egy eredményt ír le, hanem egy folyamatot.”[33]

Pontosan alátámasztják, amit korábban kifejtettem. A megigazulás nem egy egyszeri, hit általi esemény, amely a megtérés és újjászületés idején megtörténik, hanem egy folyamat, amely igényli az ember aktív cselekedeteit. Ezzel elveszi Jézustól, amit tett értünk. Ide mutat a józanság szó lecserélése is önfegyelemre, mivel ez egy emberi erőfeszítést fejez ki.

„Amikor olvassuk a Hivatalos Verzióban: a keresztről való beszéd…nekünk, kik megtartatunk…Istennek ereje(1Kor.1,18), szinte lehetetlen, hogy ne tekintsük a megváltást teljesnek; de az apostol fő célja az, hogy megértesse az olvasóival a gondolatát egy fejlődési munkának, amely az evangélium élő erejével van kimunkálva: A kereszt beszéde az elveszőknek bolondság; de nekünk, megmenekülőknek Istennek hatalma. És ismét, a 2Kor.2,15, Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind a megmenekülők, mind az elveszők között. Ugyanez az értelmezés az ApCsel.2,47-nél, Az Úr pedig minden napon adott a gyülekezethez megmenekülőket, nem kétséges, hogy ebből hiányzik a kecsesség, de elkerüli a Hivatalos Verzió hamis javaslatát, mint a megmentettekkel, és egy szokványos kifejezés értelmezését harmóniába hozza a többi hely értelmezésével.”[34]

Ezt az új gondolatot igyekeznek azután tovább magyarázni, és újabb változtatásokkal alátámasztani a saját magunk megváltását. Aki meg van mentve, az egy külső segítséggel éri el azt. Aki azonban megmenekül, az saját erőből is megteheti ugyanazt. Ezzel azt sugallják, mintha lenne esélyünk arra, hogy mi magunk is megmenthetnénk magunkat.

„Már foglalkoztunk a hívő életével „Krisztusban”, akivel rejtélyesen egyesült. Krisztus távoli  képének legfőbb embersége tisztázza az Ő ellenségének a személyét is. Mint hívők, mi „Krisztusban” vagyunk, tehát az egész világ a rossz személyében nyugszik (1Jn.5,19, Hivatalos verzió, gonoszságban). „A rosszban” – megj.: magyarul hangsúlyosabb: a rossz személyében – (1Jn.2,13-14; Mt.13,19,38; Hivatalos verzió „a gonoszban”) „e világ fejedelme” valóban legyőzetett, de Krisztus győzelmének gyümölcseit még mindig be kell gyűjteni. Ezért látjuk teljes erejében az Úr imájában a közbenjárást, amiben kérjük a szabadulást a „gonosztól” (Mt.6,13) Könyöröghetünk teljes bizalommal az Atya szeretetéhez (ne vígy minket a kísértésbe), de van egy ellenség, az Ő ellensége a mi ellenségünk is, akinek a csapdáitól Ő képes minket egyedül megvédeni. A mi konfliktusunk nem elvont dolgokra irányul, hanem személyes ellenfeleink vannak. (Ef.6,12)”[35]

Elveszi a gonoszság felelősségét az emberről, azzal, hogy nincs bennünk gonosz, hanem a világ vesztegel a gonosz személye alatt. Ismét az ember felelősségét és bűnösségét csökkenti. Szépíti az állapotát az embernek, mintha nem is lenne szüksége a megváltásra a gonosz mívoltából, hanem csak a világ befolyásától kellene magát távol tartania.

„A hangsúly, amit itt Jézus emberi nevére fektettünk, rögzíti a figyelmet az Úr emberi mívoltának tényére, magával vont sok más szakaszt is, ahol a másolók figyelmetlensége az egyszerű név megváltozásához vezetett. Például, az 1Jn 1,7: Jézusnak, az ő Fiának vére (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztusnak,); 1Jn 4,3: minden szellem aki nem vallja meg Jézust (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztust); Zsid 3,1: figyeljetek a mi vallásunk Apostolára és Főpapjára, Jézusra (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusra); Lk 23,42: És mondta, Jézus (Hivatalos Verzió: És mondta Jézusnak, Uram) emlékezz meg rólam, mikor eljössz a királyságodban. ApCsel 16,31: Higgy az Úr Jézusban (Hivatalos Verzió hozzáteszi Krisztusban). ApCsel.19,4: abban higgyenek, aki utána jön el, a Jézusban (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusban).”[36]

Jézusnak, mint megváltónknak és Isten egyszülött fiának lekicsinyítését érjük tetten. Az írásokban az sem mindegy, hogy Jézus Krisztus áll egy helyen, vagy Krisztus Jézus; de ők elhagyják a Krisztust, hogy emberibbé tegyék. Ezzel le lehetne húzni Jézus személyét a többi vallásalapító szintjére, akik valósággal csak emberek voltak, és így a kereszténység sem lehetne különb a többi vallástól. Egy nagy, mindenki számára elfogadható világvallás előhirnöke ez a változtatás.

„Timótheushoz szóló írásában Szt. Pál mondja: Ellentmondás nélküli az istenfélelem titka; Aki (Hivatalos Verzió: Isten) megjelent testben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdették a nemzeteknek (Hivatalos Verzió: a pogányoknak), hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben (Hivatalos Verzió: dicsőségbe)(1Tim.3,16). Az olvasó könnyen elvétheti az igazi jellegét ennek a mély tanulságos változtatásnak. A szakasz most már az evangélium lényegi karakterének leíró részévé válik, és nem csak történelmi események egyszerű sorozatának megállapítása.”[37]

Az evangélium valóban csak történeti események leírása kell, hogy legyen, mert már minden „elvégeztetett”. És itt ismét elveszik Jézustól az isteniségét, valamint megkérdőjelezik azt a helyet, ahol most van (Róm 8,34; Kol 3,1; 1Pét 3,22), mert nem hová? – dicsőségbe – ragadtatott el, hanem hogyan? – dicsőségben – ragadtatott el.

„De további megvilágítás meg fogja mutatni, hogy mekkorát nyerünk a kijelentés feljegyzésének tényéből, mert még a kijelentés maga is, egy emberi élet útján jön felénk, minden emberi erő kihasználásával, és az egész természet szolgálatának megszentelésével. A ténye, amikor szembesülünk vele, akkor a vallásos fegyelmünk részének látszik. És az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. Mikor Othman kalifa rögzítette a Korán szövegét és elpusztította az összes régi másolatot, amelyek különböztek az ő szabványától, ő gondoskodott az egységességről és a tolmácsolásáról a következő kéziratoknak, azok történelmi alapjának hiánya miatt. Egy klasszikus szöveg, amely végül csak egyetlen ős példányon nyugszik, a legnyitottabb a komoly gyanakvásra. Egy könyv, amely mentes a kétértelműségektől, nehezen tudja kezelni a emberi tapasztalat végső problémáit, vagy nehezen tud természetes magyarázatot adni az emberi érzésekre és benyomásokra. Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Vesion (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[38] [kiemelés hozáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Más fordítások sem nélkülözték az értelmezésbeli vitákat, de ha ott van a Szent Szellem vezetése, akkor egy megoldás a jó megoldás, és nem a „mindenki döntse el maga” hozzáállás a követendő. Pontosan erről szól John William Burgon is a lentebb ídézett írásában.

„Az elhagyások, amelyeket felsorolunk, általában jól ismertek. Mt.1,25: elsőszülött; 5,22: ok nélkül; 6,13: tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen; Jn.5,3: várva a víznek megmozdulását; 5,4: betegségben szenvedett; 7,53: és mentek…; 8,11: ne vétkezz többé; 1Jn.5,7: hárnam vannak…és ez a három egy; együtt a 8. versben: és … a földön; És néhány kevésbé ismert változtatás – Mrk.9,25: könnyhullatással; 9,29: és böjtöléssel (hasonlítsd össze ApCsel.10,30); Lk.9,55: és mondta nem tudjátok minémű.. van bennetek; Lk.11,2: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.; ApCsel.8,37: És Fülöp mondta…Isten Fia.; Róm.16,24: kegyelme…Ámen; 1Kor.6,20: és szellemetekben, amelyek az Istenéi; Ef.5,30: az ő húsából és csontjából valók; Jel.21,24: akik megtartatnak;

Ezek az elhagyások különféle bizonyítékokkal vannak alátámasztva, de mindegyik döntő a maga esetében; És a változtatás „Isten”-ről, „Aki”-re az 1Tim.3,16-ban sem kevésbé bizonyos. Más kifejezések és szakaszok, amelyek mint kétségesek vannak megjelölve (Mrk.16,9-20; Lk.22,19-20; 22,43; 23,17; 23,34; 24,12; 24,36; 24,40; 24,51-52) talán töredékei az apostoli hagyományoknak, ezért nem részei az evangéliumi szövegnek.”[39]

Ahogyan a Krisztus szó elvétele, más elvéltelek a szövegből ugyanúgy csorbítják Isten kijelentésének a teljességét, és rontják a megérthetőséget, elvesznek a bizonyságokból.

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[40]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más evangéliumot olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót. Tetten érhető még annak a folyamatnak az elültetése (ha a teljes könyvüket elolvassuk), hogy tenni kell valamit azért, hogy megigazuljunk. Igazán nem mi és ez a világ vagyunk a rosszak, hanem a gonosz személye a rossz, és mi csak jót vagy rosszat teszünk.  A lábjegyzetek használatának is van két veszélye. Az egyik, hogy egy idő után, ahogyan erre van már példa is, a lábjegyzet eltűnik, és nem jelzi többé, hogy ott változtatva lett a szöveg. Másodsorban a lábjegyzetek intenzív használata pedig elülteti az olvasóban a gondolatot, hogy a szöveg maga megbízhatatlan, és „nem lehet tudni”, hogy mit is írtak eredetileg. Bizalmatlanságot szül. Példának okáért álljon itt egy idézet egy munkából, amely tételesen minden változtatást, és a változtatások mögött álltó elméletet is megcáfolta a Westcott-Hort féle átdolgozott Újszövetségből.

„A szemem megáll a „Bethesda” szón (a Jn. 5,2-ben); amelyhez ott áll a lábjegyzetben — „Néhány antik forrás Bethsaida-ként olvassa, mások Bethzatha-ként.” Akkor ezt úgy kell értelmeznem, hogy a felülvizsgálók megítélése szerint nem biztos, hogy a három közül melyik olvasat a helyes? … Nem túl professzionális, akinél áthallani a moralizálást az eset jelenségét illetően ’egy nem túl ünnepélyes módon’. — „Bethsaida” Igen, a régi Latin és a Vulgata, egy kézirattal alátámasztva, ahol rossz az a betű, ezért „Bethzatha” áll ott! Igen, a hiba két kéziratban van, mindkettőben hibás ott a betű. Miért nem jön, és mondja el nekünk, hogy egy másik kéziratban „Belzetha” áll? – egy másikban (amelyet Eusebius és [egy helyen] Cyrill támogat), „Bezatha”? Nem, és miért nem mondja el nyiltan, hogy több mint harminc példányát lehet megtalálni ugyanennek a szónak; de hogy „Bethesda” – (az olvasata tizenhat ’unciális’ kéziratban és az összes ’curzív’ kéziratban[41], a Peschitta és Cureton szíriaiban, az Örmény, Grúz, Szláv verziókban, Didymusnál, Krisostomnál és Cyrillnél),- az egyetlen ésszerű módja az olvasatának?”[42]

Amikor John William Burgon átnézte tételesen az átdolgozott Új Szövetséget,[43] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[44]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[45] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie, de nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[46] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[47]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat, fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet Dr Kurt Alandtól magától is, hogy kicsit megismerjük, hogy ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[48], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[49]

Ezzel elismeri, hogy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[50]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a kanonizáció során a korai egyházban a mai Új Szövetség írásai. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[51], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Új Szövetségben, de mégis benne vannak. Szerencsére eddig még nem vették ki őket.

Az bizonyos, hogy sok közösségben szintén használatban volt a négyből egy vagy több evangélium mellett,  több apokrif evangélium is, néha hét is a hivatalos használatban. Ezért a kiindulópont általában egy evangélium, amelyik AZ evangélium; néhány evangélium együttes használata (csak most lettek egymástól megkülönböztetve a szerzők nevei által, stb.) egy későbbi szakaszt reprezentál…[19.oldal, kiemelés hozzáadva]”[52]

Véleménye szerint az evangéliumokat sem azok írták, akiknek a nevén ma ismerjük őket, hanem volt EGY evangélium, amit jóval később kezdtek el rámondott szerzőknek tulajdonítani.

Amikor az Újszövetség pseudonymus[53] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[54]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

Sokkal nehezebb megválaszolni néhány más kérdést, amelyeket a pásztori és a 2Péter levelek illusztrálnak. Emlékezzünk a feltevésre, amelyet fenn mutattunk be: egy író, önmaga semmi, hanem csak egy eszköze a Szent Szellemnek, ezen az alapon állítja egy apostol szerzőségét a saját írásaira. Elképzelhető, hogy egy ilyen író annyira kiterjeszti a személyazonosságát, hogy még adatokat is szolgáltat egy adott helyzetről, ahogyan ezt tették a pásztori leveleknél, vagy mint a 2Péter írója, ő csak hivatkozik az 1Péter-re?…De az információ a munkatársak tartózkodási helyéről a 2Timótheus negyedik fejezetében, Pál első tárgyalásánál, a megcímzési utasításoknál, ugyanúgy mint a Titusz levél befejezésénél, bizonyíték egy ilyen mély ismeretre, micsoda gerjesztett nézőpont, és egy olyan rekonstrukciója Pál ügyeinek, hogy nem kerülhetjük ki a szándékos hamisítás feltételezését[9.oldalon írja – kiemelés hozzáadva]”[55]

A „hamisítókat” azzal is megvádolja, hogy képzelt adatokat írtak bele az írásaikba, hogy azok hihetőbbek legyenek.

Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[56]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

Csak meg kell figyelnünk az egyháztörténelem menetét a legutóbbi századokban, és tisztán látni fogjuk a pusztító következményeit az elégtelen [kiválasztási] feltételek használatának. [105.oldal]

Az elégtelen feltételrendszer az orthodoxia idején kezdődött, majd megismételte magát a 19. században, és folytatódik napjainkban: az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[57]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ide adja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alap iratát. Érezzük ennek a morbid fonákságát? Valaki, akinek ez hamisított iratok összessége, minden isteni tekintély nélkül, az adja oda nekünk, hogy olvassuk, mint Isten ígéjét! És a keresztény társadalom ezt teszi ma! Olvassa, mint a legjobb „tudományos” eredményekkel elért legjobb szöveggyűjteményt, olyan emberek kezétől, akik ezt egészen máshová rakják a saját világnézetükben. De mindezek mellett is ki kellett mondania, hogy a jelenlegi újszövetségi írások más szinvonalon vannak, mint bármely más keresztény írás.

Minden elvtelenség és önkényesség ellenére, minden hiba ellenére — amit az egyház az Új Szövetségben kapott, az egy összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, mint minden más a korai keresztény irodalomban— Az apostoli atyák egyetlen írása sem jöhet még távolról sem a közelébe azoknak, amelyek az Új Szövetségben vannak…[113.-114.odal, kiemelés hozzáadva]”[58]

Tehát a mai bibliafordítások, amelyek nem a Textus Receptus görög szövegét használják fel kiindulási alapként, hanem vagy a Westcott-Hort, vagy a Nestle-Aland szöveget, akkor ilyen emberek munkájának adnak hitelt, akik ilyen szellemiséggel készítették el azt. Mára sajnos csak egy-egy olyan kiadás maradt, amely a Textus Receptus szövegét tartalmazza. Még a Luther Biblia is, 1912 óta az úgynevezett kritikus szöveget[59] használja és nem a Textus Receptust.

Ezeken a műveken keresztül eljutottunk a mai korhoz, amikor Magyarországon is a Biblia már sok kiadást megért. A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[60] is, amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagában már visszatükrözi a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[61] gondozásában egy Károli kiadás, de az nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben, például a szellem szót sem említi, pedig a saját fordításukban így használják.

De ez a tény maga még nem is indolkolná egy új kiadás szükségességét. Az igazi meglepetés akkor éri az embert, amikor összehasonlítja az 1590-es vizsolyi Biblia szövegét az 1908-as átdolgozott[62] Károli Biblia szövegével. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[63]. Az 1590-es kiadást már javította Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) kiadásában. Minőségét tovább emelte a Váradi Biblia (1661), mely még több új magyarázatot[64] tartalmazott a nehezebben érthető részekhez. Ezért is választottuk a Váradi Bibliát  kiadványunk „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeit könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket. Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás függelékében található lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

1Kr.28,12

Károli 1908: És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.

Váradi-Károli 2016: És mindennek formáját, amelyeket a Szellem adott neki, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamrák felől.

Filem.1,6

Károli 1908: Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Váradi-Károli 2016: Hogy a te vagyonodnak hitböl való közlése nyilvánvaló legyen, hogy ami jó Krisztus Jézus által ti bennetek van, megismertessen.

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[65], valamint a test és hús(test)[66] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen az írásom elején idézett versben szereplő „törvényszegés titkos bűne” elmegy az igaz hittől való „szakadásig”[67], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[68], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek feledésbe.

Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)

Medveczky László

Vonyarcvashegy, 2016. június


[1] Váradi-Károli Biblia kiadás, 2016. Ha másként nincs jelezve, akkor az írásban idézett bibliai versek ebből a kiadásból származnak.

[2] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne:

[3] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[4] mint például a babilóni Gilgames eposz, vagy a maja Popol Wuh

[5] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[6] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[7] Jubileumok könyve 4,17 És ő volt a földön született emberek közül az első, aki megtanulta az írást, a tudományt és a bölcsességet és aki leírta az ég jeleit a hónapjaik rendje szerint egy könyvbe, hogy az emberek megismerhessék az évszakokat a hónapjaik rendje szerint.; 8,20 „És a huszonnyolcadik jubileumban Noé felírta a fiai fiainak a rendeléseket és parancsolatokat, és minden ítéletet, amit megismert…”; (forrás: churchofgod.hu oldalról, a Könyvtár részből lett felhasználva.)

Énokh könyve 82,1 Most, fiam, Matuzsálem, mindezeket elbeszélem és felírom neked. Igen, mindent feltártam előtted, és könyveket adtam neked mindezekre vonatkozólag. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem, az atyád kezéből származó könyveket, hogy átadhasd őket a világ (többi) nemzedékének (Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Hénok könyvei – PPKE 2009.)

[8] „A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták, hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe, vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó 1980 – 121.old.

[9] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[10] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[11] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[12] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[13] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[14] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberi s felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[15] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[16] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[17] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[18] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[19] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[20] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[21] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[22] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[23] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[24] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[25] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[26] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[27] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[28] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[29] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[30] Brooke Foss Westcott : Some lessons of the revised version of the new testament, 1897, London

[31] „In other passages the same form of rendering (‘ become ‘) guards the expression of the great principle of a Divine counsel, a ‘ law,’ fulfilled in the course of things, which had been obscured by the too specific translation (‘ is made’) of the Authorised Version. Thus the Lord declares that He ‘came into the world’ that they which see may become (not be made) blind (John ix. 39) by the action of forces already at work within them. And in the announcement of the central fact of the faith, we feel the presence of an eternal purpose wrought out in Him when we read the Word became flesh (for was made flesh) (John i. 12); and again, the first man Adam became a living soul: the last Adam became a life-giving spirit. (I Cor. XV. 45).i The importance of the thought thus indicated is seen in another connection in 2 Cor, V. 21, where ‘ being made’ and ‘ becoming ‘ are set in contrast, though the difference was lost in the Authorised Version : Him who knew no sin He made to be sin on our behalf; that we might become (not be made) the righteousness of God in Him. The transformation of the believer follows from his vital union with God in Christ.” 99-100. oldal

[32] Zsid 9:24-28 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatva sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.; Jn 19:30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett! És lehajtva fejét, kibocsátotta szellemét.

[33] „Nothing could be more natural than that a critic should condemn the change in the description of the spirit which God has given us as being ‘of power and love and discipline ‘ (2 Tim. i. 7 ; Authorised Version, and of a sound mind), till he realised that the peculiar word used by St. Paul describes not a result, but a process” 141.oldal

[34] „When we read in the Authorised Version the preaching of the cross . . . (is) unto us which are saved . . . the power of God (i Cor. i. i8), it is almost impossible not to regard salvation as complete ; but the very aim of the Apostle is to press home upon his readers the thought of a progressive work wrought out under the living power of the gospel: The word of the cross is to them that are perishing foolishness; but unto us which are being saved it is the power of God. And so again in 2 Cor. ii. 15, We are a sweet savour of Christ unto God, in them that are being saved, and in them that are perishing. . . . The same rendering in Acts ii. 47, ‘ The Lord added to them day by day those that were being saved, ‘ no doubt lacks neatness, but it avoids the false suggestion of the Authorised Version, such as should be saved, and brings the rendering of an unusual phrase into harmony with the rendering in other places.” 162.oldal

[35] „We have already dwelt on the life of the believer  ‘in Christ,’ with whom he is mystically united (ch. v. § 5). The distinct image of Christ’s sovereign humanity gives clearness to the personality of His adversary. As believers are ‘ in Christ,’ so the whole world lieth in the evil one (i John v. 19, Authorised Version, in wickedness). ‘The evil one’ (i John ii. 13, 14; Matt. xiii. 19, 38, Authorised Version, ‘the wicked one’; iii. 12; v. 18, Authorised Version, that wicked one ; John xvii. 15, Authorised Version, the evil; Eph. vi. 16, Authorised Version, the wicked ; 2 Thess. ii. 3, Authorised Version, evil), ‘the prince of this world ‘ has, indeed, been finally defeated, but the fruits of Christ’s victory have still to be gathered. Hence we can see the full force of the petition in the Lord’s Prayer in which we pray for deliverance from ‘the evil one’ (Matt. vi. 13, Authorised Version, evil). We can appeal with confidence to the Father’s love (bring us not into temptation), but there is an enemy, His enemy and ours, from whose snares He alone can preserve us. Our conflict is not with abstractions but with personal foes (comp. Eph. vi. 12 ff).” 205-206.oldal

[36] „The emphasis which is here laid on the human name Jesus, which fixes attention on the fact of the true humanity of the Lord, is implied in many other passages where the inattention of scribes has led to the alteration of the simple name. For example, we read — I John i. 7 : the blood of Jesus (Authorised Version, Jesus Christ) his Son cleanseth us from all sin. I John iv. 3 : every spirit which confesseth not Jesus (Authorised Version, Jesus Christ ; comp. marg.). Heb. iii. i : consider the Apostle and High Priest of our confession, even Jesus (Authorised Version, Christ Jesus). Luke xxiii. 42 : he said, Jesus (Authorised Version, said unto Jesus, Lord) remember me when thou comest in thy kingdom. Acts xvi. 31 : believe on the Lord Jesus (Authorised Version adds Christ). Acts xix. 4 : that they should believe on him which should come after him, that is, on Jesus (Authorised Version, Christ Jesus).” 204-205. oldal

[37] „Writing to Timothy St. Paul says : Without controversy great is the mystery of godliness ; He who was (Authorised Version, God was) manifested in the fleshy justified in the spirit, seen of angels, preached among the nations (Authorised Version, unto the Gentiles), believed on in the world, received up in (Authorised Version, into) glory (i Tim. iii. 16). The reader may easily miss the real character of this deeply instructive change. The passage now becomes a description of the essential character of the gospel, and not simply a series of historical statements.” 198.oldal

[38] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[39] „The omissions to which reference has been made are generally well known. Matt. i. 25 : firstborn ; v. 22 : without a cause ; vi. 13: For thine is the kingdom and the power and the glory, for ever. Amen. John V. 3 : waitingfor the moving ofthe water ; verse 4: for . . . disease he had. John vii. 53 : and they went . . . ; viii. 11…sin no more. I John V. 7 : there are three . . . these  three are one ; with and . . . in earth in verse 8), and some others less familiar  — Mark ix. 25 : with tears. Mark ix. 29 : and fasting (comp. Acts x. 30). Luke ix. 55 : and said ye know . . . are of. Luke xi. 2 : Our, which art in heaven, Thy will be done, as in heaven, so in earth. Acts viii. 37 : And Philip said . . . Son of God. Rom. xvi. 24: The grace . . . Amen. I Cor. vi. 20 : and in your spirit which are Gods. Eph. V. 30 : of his flesh and of his bones. Apoc. xxi. 24 : of them which are saved. These omissions are justified by evidence different in kind, but absolutely decisive in each case ; and the change of God into He who, in I Tim. iii. 16, is not less certain. Other phrases and passages which are marked as doubtful (Mark xvi. 9-20 ; Luke xxii. 19, 20 ; 43/; xxiii. 17, 34; xxiv. 12, 36,40; 51, 52) are probably fragments of apostolic tradition, though not parts of the evangelic text.” 210-211. oldal

[40] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[41] Az unciális és a kurzív megjelőlések a kéziratoknak különféle csoportjait jelöli. Az unciális iratok, amelyek pergamenre vannak írva, a kurzív irások pedig a mai kézírásnak megfelelő írásmóddal írt könyvek, amelyek felváltották a korábbi unciális írásokat.

[42] „My eye happens to alight on “Bethesda” (in S. John v. 2) ; against which I find in the margin,-„ Some ancient authorities read Belhsaida, others Bethzatha.” Am I then to understand that in the judgment of the Revisionists it is uncertain which of those three names is right ? ‘ . . Not so the expert, who is overheard to moralize concerning the phenomena of the case ‘ after a less ceremonious fashion :-‘ ” Bethsaida ” Yea, the old Latin and the Vulgate, countenanced by one manuscript of bad character, so reads. ” Bethzatha ” ! Yes, the blunder is found in two manuscripts, both of bad character. Why do ,you not go on to tell us that another manuscript exhibits ” Belzetha ” ?-another (supported by Eusebius and [in one place] by Cyril), ” Bezatha ” ? Nay, why not say plainly that there are found to exist upwards of thirty blundering representations of this same word; but that ” Bethesda”-(the reading of sixteen uncials and the whole body of the cursives, besides the Peschito and Cureton’s Syriac, the Armenian, Georgian and Slavonic Versions,-Didymus,Chrysostom, and Cyril),-is the only reasonable way of exhibiting it?” – John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London 5.oldal

[43] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[44] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[45] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[46] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[47] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[48] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[49] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[50] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[51] Luther antilegomenája 1522-ből.

[52] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testamen canon, 1962 – It is certain that in many communities there were, besides one or more of the four Gospels, also apocryphal gospels in use, sometimes even in official use. The starting point must, however, generally have lain with one Gospel, which was the Gospel; the use of several Gospels together (only now are they distinguished from each other by the names of authors, etc.) represents a later stage…[p. 19, emphasis added]

[53] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyen név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[54] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[55] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – So, he says on page 9: It is much more difficult to answer some other questions which may be illustrated by the Pastorals and 2 Peter. Let us remember the hypothesis we proposed above: viz. a writer, being nothing but the tool of the Holy Spirit, on this account claims the authorship of an apostle for his writings. Is it conceivable that such a writer extends the identification so far that he even furnishes data on the concrete situation as is done in the Pastorals, or that, like the writer of 2 Peter, he can casually use references from 1 Peter?… But the information about the sojourn of the various coworkers in the fourth chapter of 2 Timothy, the first trial of Paul, the instructions for the addresses, as well as the end of the epistle to Titus to evince such a thorough knowledge, such a stimulated perspective, and such a reconstruction of Paul’s affairs, that we cannot avoid assuming an intended forgery [sic][emphasis added]

[56] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[57] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[58] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – Despite all the lack of principles, despite all the arbitrariness, despite all the errors—what the church has received in the New Testament stands on an incomparably higher level than all the other early Christian literature. None of the writings of the Apostolic Fathers can even remotely compare with those of the New Testament…’ [pp. 113–114, emphasis added]

[59] A kritikus szöveg elsősorban az Alexandriai szövegekre épít, amelyet más néven kisebbségi szövegeknek is neveznek, mert a fennmaradt kéziratoknak csak kb. 20%-a származik innen. A többségi szövegek, a bizánci szövegek, amelyek ugyan későbbre datálódnak, de a kéziratok kb. 80%-a ebből a forrásból maradt fenn. A szövegkritika elutasítóbb a bizánci szövegekkel szemben, mert nem olyan régiek, mint az alexandriaiak, de ez érthető, ahogyan korábban az írásomban is említettem, a bizánci egyház ezeket folyamatosan használta, ezért gyorsabban elhasználódtak, ami indokolta a gyakoribb másolást.

[60] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[61] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[62] A Magyar Bibliatársulat és az Angol (Brit) Bibliatársulat kiadványa 1908-ból, ahol az első kiadásokon még szerepel: „Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás” jelölés, mely a későbbi kiadásokról eltűnik.

[63] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[64] Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből – 1500–1955, 22.oldal

[65] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[66]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[67] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[68] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)