Most akkor angyalok jöttek le és párosodtak az emberekkel, vagy Séth fiai vettek feleséget Káin lányaiból?

Az 1Móz.6.fejezetben történtek tisztázása.

1 Mikor pedig az emberek szaporodni kezdtek a föld színén, és azok lányokat nemzettek: 2 Látták az Isten fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedveltek. 3 Ezért azt mondta az ÚR: Soha többé nem küzd az én szellemem az emberrel, merthogy ő hústest; és az ő napjai százhúsz esztendő lesz. 4 Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is, mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,1-4)

Korábban foglalkoztam már a témával a Noé napjai sorozatban. Akkor magyarázkodtam, hogy miért használtam olyan írásokat mint például Énokh első könyve, amelyek nem részei a Bibliának, vagyis nem számítanak Istentől ihletett szövegeknek. Most azért térek vissza a témához, mert azok nélkül az írások nélkül is egyértelműen megmagyarázható, hogy mi is történt akkor. Két fő magyarázat létezik erre az igeszakaszra. Az egyik az, hogy az itt szereplő Isten fiai kifejezés angyalokra utal; a másik pedig az, hogy Séth fiai vettek feleséget Káin lányai közül. A reformáció korában is elterjedt volt a Séth vonal magyarázata, ezért először nézzük meg röviden, hogy mit találunk ennek a magyarázatnak a kapcsán.

A Séth vonal magyarázat

1. A szöveg maga mit mond

Az Ószövetség sohasem használja emberekre az „Isten fiai” kifejezést. Ez a kifejezés mindig kimondottan Istentől közvetlenül teremtett lényekre, vagyis elsősorban angyalokra vonatkozik. A szöveg nem jelenti ki egyszer sem, hogy Séth isten lett volna, és Kainról sem mondja külön, hogy Ádám lett volna, vagy egyedül őt nevezte volna külön embernek. A szöveg nem említi „Elohim lányait” sehol sem. Ugyanis akkor ennek kellene valahogyan párban állnia az „Isten fiai” kifejezéssel. A Séth vonal elfogadásához a 82.zsoltár (Zsolt.82,1-7) magyarázatát is teljesen figyelmen kívül kell hagyni.

2. „Isten fiai” – Séth leszármazottainak vezető szerepe?

Az özönvíz idején az emberiség még nem volt több csoportra osztva, és ez a megosztás csak Izsák és Ismáel idején jelenik meg először, amikor az Úr kijelöli Izsákot, mint az ígéret szerinti örököst. Eddig a pontig azonban az emberek Isten szemében – legalábbis az ige alapján – nem voltak megosztva. Az özönvíz előtt azt mondja Isten, hogy az ember szívének minden gondolata és indulata szüntelen csak gonosz. Ez egy nagyon erős kifejezés, és azt jelenti, hogy semmi jó sem maradt az egész emberiségben. Már nem lehet különbséget tenni Séth és Kain családja között, mert mindannyian egyformán gonoszul éltek. Séth nemzetségéből is csak ketten bizonyultak igaznak, Énokh, akit elragadott az Úr, és Noé, akit megmentett az özönvízből. Egyébként pedig ha Séth fiai mások lettek volna, akkor Isten nem pusztította volna el őket a gonoszokkal együtt. Az özönvíz egy olyan globális probléma miatt kellett, amelyre más megoldás már nem maradt.

3. „Ádám lányai” – „Kain lányai”?

Isten fiai házasodtak az emberek lányaival. Csak ezt az egyirányú házasodást emeli ki az ige, és nem szól Ádám lányairól, sem arról, hogy Kain fiai Ádám lányaiból, vagy Séth lányaiból vettek volna feleséget maguknak. Arról sem ír az ige, hogy sokkal több férfi lett volna Séth vonalán, és emiatt kellett volna feleséget venniük a „bűnös” vonalból. Bár Kain nemzetségtábláját külön kezeli az ige, de azt nem mondja ki, hogy nem számít Ádám nemzetségéhez. A bűne miatt, vagyis hogy megölte Ábelt, Isten kivette őt Ádám nemzetségtáblájából (meg sem említi), de ez még nem jelenti azt, hogy „Isten fiai” lennének az Ádám nemzetségéből születettek, és a Kain vonalán születettek lennének csak az emberek. Bár az tény, hogy a Séth vonalán megnevezettek közül egyedül Noé és családja maradt életben az özönvíz idejére, de az ige azt mondja, hogy az özönvíz minden embert elpusztított. Vagyis akkor azt kellene feltételeznünk, hogy a Mózes első könyvének 5. fejezetében felsorolt neveken kívül, Séth vonalán is mindenki megfertőzte magát Kain lányaival, és már senki más nem maradt, csak Noé, aki megőrizte volna magát Kain lányaitól. Ha ez a gondolatmenet helyes lenne, akkor az özönvíz után már nem emberekről beszélne az ige, hanem Isten fiairól, és akkor nem emberölésről kellene Istennek közvetlen az özönvíz után rendelkeznie (1Móz.9,5-6), hanem arról, hogy Isten fiai ne keveredjenek újra az emberek fiaival. Ez azért értelmezhetetlen, mert akkor Istennek számítania kellett volna arra, hogy a „fiai”, újra el fognak tőle szakadni, és „emberek fiai és lányai” lesznek belőlük. Akkor meg kellett volna tiltania, hogy többé ne vegyenek az ő „fiai” feleségeket a bukott, bűnös emberek lányai közül, de nem ezt tette. Az özönvíz után Noénak csak emberekről beszél, és nincs külön „Isten fiai” kategória. Még Izrael népét sem nevezi sehol Isten fiainak. Emiatt el kell vetnünk ezt a lehetőséget, hogy kizárólag Kain lányai lettek volna az „emberek lányai”.

4. A házasodással kapcsolatos bűn kérdése

Amennyiben ennyire fontos volt, hogy ki kivel házasodik, akkor Séth fiainak, vagyis „Isten fiainak”, mindvégig meg kellett volna tartaniuk az elkülönült státuszukat Kain leszármazottjaitól, hogy tiszták maradhassanak. Akkor meg kell kérdeznünk, hogy nem voltak szépek az „Isten lányai”? Vagy valami más okból vonzódtak az „emberek lányaihoz”? Vagy nem volt elég nő Séth nemzetségében? Azt sem mondhatjuk, hogy Séth fiai bűntelenek lettek volna, mert a Rómabeliekhez írt levél erről így ír:

12 Azért ahogy egy ember által jött be e világra a bűn, és a bűn által a halál, és úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett; 13 Mert a törvényig volt a bűn e világon; a bűn azonban nincs beszámítva, ha nincs törvény. 14 De a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki annak az elkövetkezőnek előképe volt. (Róm 5,12-14)

Ezek szerint bűnös volt Séth nemzetsége is, hiszen ők is meghaltak. Ráadásul ez az igeszakasz azt mondja, hogy a törvény előtti időben nem számíttatott be a bűn, mivel nem volt törvény ami ellen vétkezhettek volna. Isten pedig Noénak mondja el először újra, hogy mi számít bűnnek a szemében.

5. A nefilimek és az óriások kérdése

Amennyiben ember emberrel házasodott, vagyis Séth fiai Kain lányait vették el, akkor az még nem magyarázná meg, hogy miért születtek óriások ebből a kapcsolatból. Az ide vonatkozó vers pontosan így hangzik:

Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is, mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak.(1Móz 6,4)

Annyit mond az ige, hogy az emberek lányai szültek nekik. Sok fordítás csak betoldja a szövegbe, hogy gyermekeket szültek nekik, mint például az 1908-as Revideált Károli Biblia is:

Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.(1Móz 6,4 – 1908-as Károli)

Két ember házassága Isten szerint való, mert Ő azt parancsolta, hogy sokasodjanak, és meghatározta azt is, hogy minden mag a maga nemében fog sokasodni, ahogyan a Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezetében is olvassuk. A földi, fizikai hústest, ugyanolyan hústestet fog nemzeni. Két ember egyesüléséből lehetetlen, hogy óriás szülessen. Ennek más okának kell lennie.

6. Az állatok elvesztése

Attól, hogy az emberek emberekkel keveredtek, még nem kellett volna Istennek minden hústestet kiirtania a földről. Azonban az ige úgy fogalmaz, hogy minden hústest megromlott.

Tekintett azért Isten a földre, és íme az fertőzött lett, mert minden hústest megfertőzte az ő útját a földön. (1Móz 6,12)

Itt valami nagyobb dologról kell, hogy szó legyen, mert az állatok önmagukban hogyan tudták megrontani magukat? Erről nem szól a Biblia, és nem lehet rá más magyarázat, mint hogy valaki tett valamit az állatokkal, hogy ők is megromlottak. Emberként egy okot lehetne találni, mégpedig azt, hogy közösültek az állatokkal. Mózes harmadik könyvében olvashatunk arról, hogy amelyik állat az emberrel közösült, azt is meg kellett ölni (3Móz.20,15-16). Akkor viszont erről kellene szólnia itt az igének, és nem arról, hogy emberek lányait vették el. Vagy kifejezetten arról kellene szólnia, hogy az ember megrontotta az állatokat is, de nem ezt mondja.

7. Az özönvíz előtti hatalmas épületek

Ha az Isten fiainak és az emberek lányainak leszármazottai csak emberek, akkor ki építette azokat a hatalmas ősi építményeket, amelyeket még a mai technológiával sem lenne lehetséges? Mint például

– Piramisok

– Stonhenge

– Puma Punku

– Heliopolisz alsó szintje

– Gilgal Refaim

– Baalbek

Mindenütt azt látni, hogy minél régebbi egy építmény, annál hatalmasabb kövekből épült, és olyan technológiával, amelyet még ma sem tud az ember megvalósítani.

A Séth vonal magyarázat eredete

Julius Africanus (Kr.u. 160-240) megírta a Világ története című művét, amely csak töredékekben és későbbi szerzők idézeteiben maradt fenn. Ebben egyik helyen így ír:

Amikor az emberek sokasodtak a földön, a menny angyalai összegyülekeztek az emberek lányaival. Néhány másolatban az „Isten fiait” találtam. Véleményem szerint a Szellem itt azt értette, hogy Séth leszármazottait nevezi Isten fiainak amiatt, hogy az igaz emberek és a pátriárkák származtak tőle, egészen magáig a Megváltóig; és Kain leszármazottait azért nevezi az ember magjának, mert semmi isteni nincs bennük…” (Forrás: The ancient exegesis of Genesis 6.1-2 and 4 by Robert C. Newman)

Mivel Julius Africanus munkájának nem ismerjük a körülményeit, arra gondolhatunk, hogy egyedül jutott erre a következtetésre. Később Ágoston (Kr.u. 354-430) felkarolta a „Séth vonal” elméletet. Az Isten városa művében beszél az 1Móz.6,1-4 versekről:

Ez volt az eredménye ennek a szeretetnek, hogy akkor ez a jótékonyság, vagy odaadás, amely megzavarta Isten fiait, amikor elhagyták Istent, és megszerették az emberek lányait. És ezzel a két névvel (Isten fiai és az emberek lányai) a két város (Isten városa és az emberek városa) megfelelően meg volt különböztetve. Mert bár az előbbiek természetüknél fogva emberek gyermekei voltak, de kegyelemből egy másik nevet kaptak.” (Forrás: The ancient exegesis of Genesis 6.1-2 and 4 by Robert C. Newman)

Ágoston befolyása elért egészen a középkorig, és a reformáció tanítói is átvették. Még ma is általánosan tanított magyarázat.

Összefoglalás

A Séth vonal magyarázat problémái:

– A szöveg maga nem támasztja alá

– Séth és Kain vonalának bizonyítatlan elkülönülése

– Séth egész nemzetségének bizonyítatlan istenfélelme

– Káin leszármazottjainak bizonyítatlan megkülönböztetése Ádámtól

– A természetellenes leszármazottak indokolatlan felbukkanása (nefilimek, óriások)

– Az Újszövetség nem erősíti meg egyértelműen

– Özönvíz utáni és prófétai problémák

Nem is szeretnék ezen a vonalon tovább gondolkodni, hanem nézzük meg, hogy milyen magyarázatot találunk az Igében arra, hogy valóban angyalok jöttek le a földre és párosodtak az emberek lányaival.


Az angyal nézet magyarázata

1. Mit mutat a szöveg maga

A szöveg egyértelműen Isten fiairól beszél, amelyek az egész Ószövetségben angyalokat jelent. Ugyanígy, amikor a szöveg emberekről, vagy Ádám leszármazottairól szól, akkor azok külön megkülönböztetés nélkül mind az egész emberiségre vonatkoznak.

Nézzük meg konkrétan az 1Móz.6,4 verset:

A szöveg egyértelműen „Bene ha-Elohim” kifejezést használ, amely nem jelenthet mást, mint Isten Fiait. Emiatt ezt a szöveget valóban csak belemagyarázva lehet úgy érteni, mint az embereknek azok a fiai, akik Istennel jártak, mert maga a szöveg egyértelműen fogalmaz.

Egy másik érdekesség, a Nefilim szó használata. Ezt az Ószövetség csak két helyen használja. Itt, és a 4Móz.13,34-ben (Ez a versszám Károli fordításokra igaz. Máshol ez a vers a 4Móz.13,33). Ugyanis az óriás szóra van egy héber szó, a refaim. A nefilim szó az egy átvett szó az arámi nyelvből, amely óriást jelent, de úgy tűnik, hogy az óriásoknak csak kifejezetten egy bizonyos „fajtájára” használták. Csak azokra az óriásokra használták, akiket ki kellett irtaniuk Kánaán földjéről. A későbbi óriások már a refaim, illetve a gibborim szóval vannak megemlítve.

Ez a szóhasználat is megmagyarázza, hogy miért vonta maga után ez a tisztátalan kapcsolat Istennek az ennyire súlyos ítéletét. A későbbi óriások miatt már nem volt Istennek ilyen súlyos ítélete a földön, bár azok az óriások is mindenképpen olyan kapcsolatból származhattak, amelyekben nem tiszta emberi gének működtek közre.

2. Flavius Josephus

Flavius Josephus tanult rabbi volt. Számunkra ez azt jelenti, hogy tisztában volt az Ige magyarázatával, korának rabbinikus nézetével. A Zsidók története című művében így ír:

Most Istennek sok angyala érintkezett a földi asszonyokkal, gőgös fiakat nemzettek, akik erejükben bizakodva minden jót megvetettek, és éppen úgy, mint ahogy a görögök gigászairól mondják, gonosztettekben jeleskedtek.” (A zsidók története, 7.oldal)

3. Igei megerősítés

Ettől a ponttól kedve szeretnék részletesebben foglalkozni azzal, hogy más igerészeken keresztül maga a Biblia hogyan utal erre az időszakra. Az igében angyalok különböző csoportjait találjuk. Vannak Isten szent angyalai, akik nem estek bűnbe, és megtartották eredeti helyüket a teremtésben. Azután vannak azok, akik fellázadtak Istennel szemben, és elhagyták az Istentől kijelölt helyüket. Ez a csoport több részre oszlik, és ez adja meg számunkra az igazi magyarázatot ehhez az igeszakaszhoz.

a) Léteznek azok, akik a Sátánnal együtt fellázadtak Isten ellen, de nincsenek megkötözve

7 És az égben viaskodás lett: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal, és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai, 8 De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. 9 És vettetett a nagy sárkány, az a régi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki elhiteti az egész föld kerekségét, vettetett a földre, és az ő angyalai is levettetnek vele. (Jel 12,7-9)

Csak akkor tudnak a Sátán oldalán részt venni ebben a harcban az őt szolgáló angyalok, ha nincsenek megkötözve, nincsenek rabságban. Ez nekünk azt mondja, hogy az Isten elleni lázadásnak nem volt egyenes következménye, hogy a lázadókat Isten úgy bünteti, hogy megkötözi őket az ítélet idejéig. Ezt bizonyítja a következő igeszakasz is:

4 És az első hónap huszonnegyedik napján, íme a nagy folyóvíz, azaz a Hiddekel partján voltam. 5 És felemeltem szemeimet és láttam: Íme egy férfi gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskő, és arca olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek; karjai és lába tájéka mint az izzó érc színe, és beszédének szava olyan mint a sokaság zúgása. 7 És egyedül én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak pedig akik velem voltak, nem látták a látomást, hanem nagy rettegés szállt rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek. 8 És egyedül hagytak, és láttam ezt a nagy látomást, és semmi erő nem maradt bennem, arcom eltorzult, és odalett minden erőm. 9 És hallottam beszédének szavát; és mikor hallottam a beszédének szavát, ájultan arcomra estem, és pedig arcommal a földre. 10 És íme egy kéz érintett engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; 11 És mondta nekem: Dániel, kedves férfi! Értsd meg a beszédeket amelyeket szólok neked, és állj helyedre, mert most hozzád küldtek! És mikor ezt a szót szólta velem, felálltam reszketve. 12 És mondta nekem: Ne félj Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet megértésre és sanyargatásra adtad Istened előtt, meghallgattattak a beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Perzsia fejedelme ellenem állt huszonegy napig, és íme Mihály, egyike a fő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ottmaradtam a perzsa királyoknál; (Dán 10,4-13)

20 És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10,20)

Egy angyal arról számol be, hogy más „szellemi lényekkel”, vagyis angyalokkal kellett megküzdenie, hogy elhozhassa az üzenetet Dánielnek. Ebből a szakaszból azt is kiolvashatjuk, hogy az egyes országok felett szellemi lények is uralkodnak, akiket fejedelmeknek nevez az angyal. Az Új Szövetség is megerősíti ezt a hierarchiát, amikor azt mondja, hogy:

Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, e világ sötét urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amik a magasságban vannak. (Ef 6,12)

Szellemi fejedelemségek segítik a Sátán uralkodását, akik területek felett uralkodnak. A szellemi világ felépítése az egy külön téma, amelyre most nem térek ki külön. Mostani témánk szempontjából azt fontos megállapítanunk, hogy mindezek a gonosz szellemi lények szabadon vannak, és egészen az utolsó ítélet idejéig kifejthetik ártó tevékenységüket.

Volt amikor maga az Úr használta azokat a gonosz angyalokat, akik szintén nincsenek megkötözve:

Rájuk bocsátotta az Ő haragjának tüzét, a felgerjedt haragot és szorongatást, és rájuk bocsátotta a gonosz angyalok seregét. (Zsolt 78,49)

Egyiptomban az elsőszülötteket a gonosz angyalok sokasága ölte meg. Nem tudjuk pontosan, hogy ez előtt meg voltak-e kötözve, vagy ez után a cselekedetük után meg lettek-e kötözve, de az bizonyos, hogy ezt a mészárlást ők hajtották végre, tehát nem voltak bilincsekben.

b) Léteznek azok, akik egy bizonyos ideig vannak megkötözve, de nem a végítélet idejéig

13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy szózatot az aranyoltár négy szarvától, amely az Isten előtt van, 14 Ezt mondva a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél vannak megkötve. 15 Eloldatott azért a négy angyal, aki el volt készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét. (Jel 9,13-15)

Ez a négy angyal is „bukott” angyal, akik elhagyták az Isten igaz szolgálatát, és ezért meg vannak kötözve egy bizonyos napra és órára. Ezeknek az angyaloknak súlyosabb az ítélete, mint az előbb említett angyaloknak, mert Isten őket már megkötözte.

c) Létezik a bukott angyaloknak az a csoportja, akik az örök ítélet idejéig meg vannak kötözve

És az angyalokat is, akik nem tartották meg az ő eredetüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja. (Júd 1,6)

Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítva, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; (2Pt 2,4)

Ezek az angyalok valami olyan szörnyű dolgot tettek, ami miatt igen súlyos ítéletet hoztak a saját fejükre. Isten teljesen megkötözte őket, hogy még véletlenül se tudják megismételni azt, amit tettek. Olyan gonoszságot tettek, amelyet Isten igen szigorúan büntetett meg. Júdás leveléből érthetjük meg pontosabban, hogy mit is tettek.

A lakóhely kifejezés a Júdás levél 6. versén kívül egyetlen más helyen fordul elő, mégpedig a 2Kor.5,2-ben:

1 Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. 2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtva felöltözni erre a mi mennyei házunkat; (2Kor 5,1-2)

Itt az ige a mi testünkről szól, mint a házunkról. Ebben a földi „házunkban” sóhajtozunk, és szeretnénk felöltözni a mennyei „házunkat”. Az itt lévő görög szó az „oiketerion”, amely lakóhelyet, lakást jelent, de ez a test is, mint a mi szellemi lényünk „lakása” is. Így válik érthetővé ez a vers, hogy Isten azokat az angyalokat büntette ilyen súlyosan, akik elhagyták az ő angyali testüket és fizikai testet öltöttek magukra, hogy az emberek lányaihoz bemehessenek, hogy azok utódokat szüljenek nekik.

Ezen a gondolatmeneten megy tovább Júdás levele is, amikor Szodoma és Gomora bűnéről ír:

Ahogy Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak és idegen hústest után jártak, például vannak előttünk, örök tűz büntetését szenvedve. (Júd 1,7)

Nem jelenthet mást az „idegen hústest után jártak” kifejezés, mint azt, hogy itt nem egyszerűen homoszexualitásról van szó. Azt addig sem, és azután sem büntette Isten ilyen súlyosan, mint ahogyan Szodomát és Gomorát büntette. Az ókori kultúrákban elterjedt volt a bűnnek ez a formája, és sehol nem látjuk azt, hogy Isten kiirtotta volna azokat a népeket, ahol ez felbukkant. Ezért az idegen test után való járásnak valami sokkal, de sokkal súlyosabb dolognak kell lennie.

4. Magyarázatot ad a természetellenes lények megjelenésére

Amikor Isten megteremtette az életet, akkor azt mondta, hogy minden a maga „neme” szerint szaporodjon (1Móz.1.fejezet). Amennyiben ez így maradt volna, akkor nem lett volna szabad megjelennie az óriásoknak a földön. Egyértelműen látszik, hogy az ember minden tekintetben alul marad az óriásokkal szemben, az emberi külsejük pedig arra enged következtetni, hogy az embernek van valami köze a származásukhoz. A teremtés történetében nem találkozunk egyetlen más olyan teremtménnyel, aki Isten képére és hasonlatosságára lett volna teremtve, kizárólag az ember ilyen. Az angyaloknak hasonló a külseje az emberéhez, ahogyan Dániel könyvében is úgy fogalmaz, hogy „És felemeltem szemeimet és láttam: Íme egy férfi gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve.” De ők Isten teremtményei. Ha pedig megjelent más olyan lény, aki hasonlít ránk, emberekre, de nem Isten teremtette, akkor az valamilyen más, illegális módon jött létre.

Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is, mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Annyit mond az Isten fiai és az emberek lányai közötti kapcsolatról, hogy az emberek lányai szültek nekik. Nem mondja ki, hogy mit szültek nekik! Vagyis „valakiket” szültek nekik. Nem emberi gyermeket, hanem valami mást. Mivel az angyalok kinézetre hasonlóak az emberekhez (Zsid.13,2; Dán.10,5), ezért lehetséges, hogy az angyalok és emberek házasságából olyan külsejű lények szülessenek, akik kinézetre emberszerűek, de igazából nem emberek.

Összefoglalva

Az Igéből azt látjuk, hogy Isten ilyen súlyosan csak a „magok” keveredését büntette. Az özönvíz után pedig csak azokat a népeket, ahol felbukkantak az óriások.

Pedig én irtottam ki előlük az emoreusokat, akik magasak voltak mint a cédrusok, erősek mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul. (Ámós 2,9)

Ezért kellett a Kánaán földjén lévő népeket olyan alapossággal kiirtani, ahogyan egy másik népet sem. A Kánaán földjén lévő népekre azt mondja az Úr, hogy mindenestől ki kell irtani, de később, amikor arról beszél, hogy hogyan viselkedjenek háborúban, ott kifejezetten eltiltja őket attól, hogy mindenkit kiirtsanak.

10 Mikor valamilyen város alá mész, hogy bevedd azt, először kínálj neki békét. 11 Ha békével felel neked és megnyitja neked a kaput, akkor az egész nép amely a városban van, adófizetők legyenek és szolgáljanak neked. 12 Ha pedig nem köt békét veled, hanem harcol veled, vedd körül azt: 13 És a te URad Istened kezedbe adja azt: akkor vágj le abban a városban minden férfit fegyver élével. 14 De az asszonyokat és a kicsinyeket, és az állatokat, és minden ami a városban lesz, minden vagyonát magadnak prédáld: és edd a te ellenségedtől zsákmányoltat, amit neked ad a te URad Istened. 15 Így cselekedj minden várossal, amik tőled igen messze vannak, amik nem ennek a népnek városai közül valók. 16 De ezeknek a népeknek városaiban, amiket a te URad Istened ad neked örökségül, ne hagyj élni egy lelket sem; 17 Hanem mindenestől veszítsd el őket: a hitteust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a hivveust és a jebuzeust, ahogy megparancsolta neked a te URad Istened. 18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amiket ők cselekszenek az ő isteneiknek, hogy ne vétkezzetek a ti URatok Istenetek ellen. (5Móz 20,10-18)

Még a Jordánon való átkelés előtt megvívtak Izrael gyermekei Szihonnal és Óggal, akik mindketten óriások voltak:

Mert csak Óg, a Básán királya maradt meg a többi óriás közül: Íme, az ő ágya vaságy, és nem itt Rabbátban az Ammon fiainál van? Aminek kilenc sing a hosszúsága és négy sing a szélessége, a férfi könyök mértéke szerint. (5Móz 3,11)

Óg ágya kilenc sing volt, vagyis kb. 4 és fél méter hosszú volt, és két méter széles. Az Úr meghagyta az Ammon fiainak földjét is, és Ézsau leszármazottainak földjét is a saját birtokukban, mert azok kiirtották azoknak a földeknek az óriásait, és úgy laktak ott.

19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket: mert nem adok neked az Ammon fiainak földjéből semmi örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 (Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régen, akiket az ammoniták zanzummimoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és magas mint az anákok, de kivesztette őket az ÚR előlük, és birtokukba vették őket, és az ő helyükben laknak; 22 Ahogy az Ézsau fiaival is cselekedett akik Szeir hegyén laknak, akik elől kivesztette a horeusokat, hogy birtokolják azok örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az aveusokat pedig akik Házerimben laktak egészen Gázáig, a káftoreusok akik kijöttek Káftorból, kivesztették és azok helyén laknak.) 24 Keljetek fel azért, induljatok és költözzetek át az Arnon patakján; Nézd: kezedbe adtam Szihont, Hesbon királyát, az emoreust és annak földjét; foglald el és harcolj ellene. (5Móz 2,19-24)

Azzal, hogy Izrael nem irtott ki minden népet Kánaán földjén, ahogyan az Úr parancsolta neki, „meghagyta” ezt a magot a földön, de Isten már nem büntette még egyszer a földet olyan súlyosan, mint az özönvíz idején. Ha a Séth vonal magyarázat lenne az igaz, akkor Istennek többször el kellett volna törölnie az emberiséget a földön, mert Isten népe újra és újra keveredett az „istentelen” népekkel. Ahogyan ezt Ezsdrás és Nehémiás könyvében is olvashatjuk. Ez igaz lehetne a gyülekezet korára is, amikor hívők házasodnak nem hívőkkel. De még csak fel sem merül az Igében, hogy egy ilyen globális méretű büntetést tervezne Isten ezekre az esetekre.

Az, hogy a bukott angyaloknak a büntetése többszintű, bizonyítja azt, hogy a Sátán lázadásában való részvétel még nem vonta maga után az ítéletükig tartó megkötözöttséget a mélységben. Ahhoz az így megbüntetett angyaloknak valami sokkal nagyobb gonoszságot kellett elkövetniük, hogy ilyen komoly ítéletet kapjanak Istentől.

Felekezetben vagy Krisztusban?

10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyformán szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 12 Azt értem pedig, hogy mindegyikőtök ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13 Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? (1Kor 1,10-13a)

A protestáns egyházak nagyon sok felekezetre oszlottak. Ha jól emlékszem, akkor a legutóbb azt hallottam, hogy több mint 30.000 felekezet van, akik úgymond mint külön-külön egyházat képviselnek. A római katolikus egyház is, bár egységesnek látszik, mégis részekre oszlik, mert másképp éli meg a hitét egy ferences, és másképp egy dominikánus, vagy éppen egy jezsuita. Csak ők mind elfogadják a pápa főségét, és alávetik magukat a rendeleteinek. Ez a fajta központi irányítás nincs meg a protestáns egyházakban, és ezért lehet ennyi felekezet és egyház a protestáns gyűjtőnév alatt. Félreértés ne essék, ez a mostani cikk nem az ökumenizmusról fog szólni, hanem arról, hogy mi is az igazán fontos a hitéletben.

Arról szeretnék beszélni, hogy ezeknek a felekezeteknek a kialakulása általában úgy történt, hogy jött egy Istentől felkent ember, aki kapott egy kijelentést az Úrtól, hogy mi a fontos az igében, vagy egy bizonyos részt hogyan is kell értelmezni, és akkor akik egyetértettek vele, azok köré gyűltek, majd külön csoportba szerveződtek, mert nekik ennek a tanítónak a meglátásai voltak a legfontosabbak, és emiatt nem tudtak immár olyanokkal együtt gyülekezni, akiknek ez nem volt annyira fontos, vagy éppen más volt fontosabb.

Hogy egy példával illusztráljam. Luther köré gyűltek azok, akiket ma evangélikusoknak nevezünk. Majd jött Kálvin, aki mást látott fontosabbnak az Igéből, ezért akik az ő tanait követték, már inkább köré gyűltek, és lettek belőlük a kálvinisták, vagyis a mai református egyház. De azután ott voltak azok, akiknek fontosabb volt a felnőtt keresztség, mert felismerték ennek igazságát az Igéből, de mivel ezt nem vallották sem az evangélikusok, sem a kálvinisták, ezért ők külön szerveződtek, és ők lettek a baptisták. Később jöttek azok, akiknek a Szent Szellem munkája még ezeknél is fontosabb lett, és ők lettek a pünkösdiek. De így láthatjuk a Testvér gyülekezetek kialakulását, akik az összejöveteleket és a szolgálatok módját látták másképp. Ezek mellett vannak azok a gyülekezetek, akiket egy-egy tanító indított el, és köréjük gyűltek azok, akik őket akarták követni. A mai napig is alakulnak így gyülekezetek.

Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy akkor melyik a helyes irány, és hol találom meg az Urat, ha a maga teljességében akarom vele megélni a közösséget, a hívő életemet. Azt kell mondanom, hogy mindenütt, és sehol. Mindegyik felekezetben, vagy gyülekezetben meg van a lehetőségem arra, hogy teljes hitéletet éljek az Úrral. És az is igaz, hogy mivel az adott felekezetek egy-egy tanításra helyezik a hangsúlyt, ezért ha a felekezet keretein belül maradok, akkor egyik sem adja meg a hitélet teljességét, mert kizárja a hitéletnek azon részeit, amelyeket nem fogadnak el a másik felekezet tanítása szerint. Sőt, adott esetben nem csak nem bátorítják azoknak a tanoknak a követését amellyel nem értenek egyet, hanem el is zárják azokat a hívők elől. Rosszabb esetben ki is zárják azokat, akik olyan tanokat is elfogadnak, amellyel a felekezet nem ért egyet.

Ezen gondolkodva, ki kell mondanunk néhány olyan alapigazságot, amely ennek az egész felekezetiségnek az alapjait rendíti meg. Egyik ilyen alapigazság, hogy nem mondhatom ki egyik felekezet tagjára sem, hogy nincs üdvössége, mert abba a felekezetbe tartozik. A másik, hogy nem mondhatom ki, hogy csak azok üdvözülnek, akik ebbe és ebbe a felekezetbe tartoznak. Ha pedig ezeket nem mondhatom ki, akkor ez azt jelenti, hogy bár mindegyik megadja az üdvösség lehetőségét, de a tanításaiban egyik sem ad teljességet. Egyik felekezet sem birtokolja a teljes igazságot, és egyiknek a tanai sem lehetnek kizárólagosak a többivel szemben.

Nem mondhatom ki, hogy Kálvin tanai annyira teljesek és tökéletesek, hogy ha valaki nem ezek szerint éli meg a hitéletét, akkor nem lesz üdvössége. Ugyanígy nem mondhatom, hogy ha valaki nem baptista, akkor nem lehet üdvössége. Ebben az esetben azonban akkor el kell gondolkodnunk, hogy mi is az igazán fontos Isten előtt.

Amikor Jézus arról beszél, hogy kik nem mennek be az Ő országába, akkor úgy fogalmaz, hogy akiket nem ismer:

11 Később pedig a többi szüzek is megjöttek, ezt mondva: Uram! Uram! nyisd meg nekünk. 12 Ő pedig felelve mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. (Mt 25,11-12)

21 Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. (Mt 7,21-23)

Viszont azokról, akik bemennek Hozzá, így szól:

14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, (Jn 10,14)

27 Az én juhaim hallják a szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28 És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket a kezemből. 29 Az én Atyám aki nekem adta azokat, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyám kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,27-30)

Vagyis azokat nem engedi be az Ő országába, akiket nem ismer, és azok mehetnek be, akiket ismer. Pál is megemlíti, hogy Isten ismeri az övéit, sőt, az övéi megismerték Őt:

19 Azonban megáll az Isten erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja. (2Tim 2,19)

9 De most, hogy megismertétek az Istent, sőt, inkább megismert titeket az Isten, hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek újra szolgálni akartok? (Gal 4,9)

Vagyis aki megtér az Istenhez az Úr Jézus Krisztusban, akkor azt megismeri az Isten, és az is megismerheti az Istent. Mert azt mondja, hogy minden nemzetben kedves előtte az aki Őt féli, és igazságot cselekszik (ApCsel.10.35).

Jézus elmondja, hogy csak Benne lehetnek cselekedeteink, nélküle semmit sem cselekedhetünk (Jn.15.5). A Krisztus nélküli cselekedeteink nem számítanak semmit sem, mert azok nem Belőle, a Szent Szellem által vannak. Ha pedig nem Belőle, akkor azok mind hústesti cselekedetek, amelyek nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Csak úgy tudunk örök életre való gyümölcsöket teremni, ha Benne maradunk, és az általa előkészített cselekedeteket cselekedjük. Az mondja Pálnál is az Ige, hogy

16 Vallják, hogy az Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és hitetlenek, és minden jó cselekedetre megvetettek. (Tit 1,16)

Ezért fontos a hitéletben a hitből való cselekedet. Ha ugyanis vallom, hogy ismerem Jézust, de az életem nem azt mutatja, akkor a hitem halott a hit cselekedetei nélkül. Ezért igen fontos része az Új Szövetségnek Jakab levele. Az ugyanis megmutatja, hogy ha csak szájjal hiszünk, akkor annak semmi gyümölcse nem lesz Jézus előtt. Ahogyan fentebb is idéztem, Jézust követik a juhai. Ezt a parancsot adja a tanítványainak is, hogy tagadják meg magukat, vegyék fel a keresztjüket, és kövessék Őt mindennap. Vagyis akik a Krisztuséi, azok megfeszítették a hústestet minden indulatával és kívánságával együtt (Gal.5,24) – ez az önmegtagadás része. A kereszt felvétele az, amikor nem a magunk akaratát cselekedjük, hanem azt, amit az Úr parancsol nekünk. Valamint követnünk kell Jézust mindennap.

Azt mondja Jézus, hogy aki szereti Őt, az megtartja a parancsolatait (Jn.15,9-10). Ezzel megerősíti azt, hogy akik vele akarnak járni és szeretik Őt, azok az Ő parancsolataiban járnak, és akkor ismerni fogják Őt, és Ő is ismerni fogja őket.

3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3)

20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. (1Jn 5,20)

És most ezt kapcsoljuk össze a felekezetekkel. Hogyan jön össze egy témába ez a két dolog? Mi köze van a felekezeteknek Krisztus ismeretéhez? Az, hogy minden gyülekezetben vannak olyanok, akik ismerik Őt, és Jézus is ismeri őket. Ezt bizonyítja a jelenések könyvében a gyülekezeteknek írt üzenetek. Minden gyülekezetben van olyan, akit ismer az Úr, és akik győzni fognak.

Efézusban az győz, aki visszatér az első szeretethez, és a korábbi cselekedeteit is folytatja. Szmirnában az, aki végig kitart az üldöztetésben. Pergámumban azok, akik megtérnek a paráznaságból és a nikolaiták tanításaiból. Thiatirában azok Jézuséi, akik nem ismerik a Sátán mélységeit, és megtartják azt amijük van. Szárdiszban vannak azok, akik nem fertőzték meg a ruhájukat, és fehérben járnak az Úrral. Filadelfiában azok, akik mindvégig megtartják a koronájukat. Laodiceában azok, akik tőle vesznek tűzben megpróbált aranyat, fehér ruhát és megkenik a szemeiket, hogy lássanak.

Minden gyülekezetben ott vannak az Úréi. Ezek azok, akik ismerik Őt, és Jézus is ismeri őket. Ezek azok, akik vele járnak. Akik valósággal megismerik Őt. Ezért lehet az, hogy egy evangélikus, egy református, egy baptista gyülekezetben is meg lehet ismerni az Istent, de ehhez minden helyen arra van szükség, hogy a hívő az Úrral járjon. Nem a tanok a legfontosabbak, hanem az Isten ismerete. Valóban ez az örök élet.

Ezért lehet kimondani, hogy bárhol is legyen valaki, ha szereti az Urat, és az Úr Szellemének cselekedeteit cselekszi, akkor bármelyik gyülekezetben van is, akkor is az Úré, mert ismeri Őt és Vele jár. De ha valaki túlságosan is a tanokra, az adott felekezet tanításaira összpontosít, akkor nagyon könnyen lehet, hogy elmulasztja az Úrral való együtt járást.

11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: 12 A szentek tökéletesítése céljából, a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: 13 Amíg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia ismeretének egységére, teljes férfiasságra, a Krisztussal beteljesedő kor mértékére: 14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide-oda dobál a hab és hajt a tudománynak akármi szele az emberek álnoksága által, a hitetés ravaszságának megtévesztése által; 15 Hanem az igazságot követve szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban aki a fej, a Krisztusban; 16 Akiből az egész test szép renddel egyberakatva és egybeszerkesztetve az Ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tag a mérték szerinti munkásságával teljesíti a test növekedését a maga fölépítésére szeretetben. (Ef 4,11-16)

Az Új Szövetségben szereplő gyülekezetek nem tanok köré csoportosultak, ezért olvashatja minden keresztyén az Új Szövetség írásait, mert azok a tartalmazzák a hitélet teljességéhez szükséges mindegyik tanítást. Ezért is tudja mindegyik felekezet kiolvasni a maga tanításait a Bibliából, mert abban mindegyik benne van. Viszont ha már kiragadunk valamit, akkor elveszítjük a teljességet. Mindent meg lehet élni abból ami meg van írva, viszont ha elhagyunk belőle valamit, akkor csorbítjuk a hitéletünket. Ezért a nekünk adott kegyelem mértéke szerint felül kell emelkednünk a felekezetek tanításain, és Krisztust kell keresnünk és megélnünk a Vele való közösséget. Nem szabad megállnunk egy-egy felekezet tanításainál, hanem Krisztust kell keresnünk, és ne idegenkedjünk semmitől sem ami meg van írva.

Watchmann Nee ismerte fel, hogy az Új Szövetség gyülekezetei kizárólag földrajzilag voltak megosztva. Helyi gyülekezetek voltak, amely teljesen logikus is. Nem a tanok osztották meg őket, hanem a távolság. Ha valaki figyelmesen olvassa az Új Szövetség írásait, különösen Pál leveleit, akkor megláthatja, hogy a gyülekezetek között igen nagy volt a forgalom, és a testvérek felkerestek több más helységben lévő gyülekezetet is. Ezért is lepleződtek le hamar a hamis tanítók és hazug szolgák, amelyekről már Júdás is ír.

Mindezekről azért írtam, hogy mindenki az Urat keresse, és ne elégedjen meg az adott gyülekezete vagy egyháza tanításaival. Egy élő Istenben, egy élő személyben hiszünk, és nem tanokban! Ez az élő személy, az Úr Jézus Krisztus! Ő szeretne velünk együtt élni, és akik szeretik, azok pedig nem kímélve a saját életüket szeretnének vele élni. Ne kötelezzük el magunkat a felekezetek mellett, hanem Krisztus mellett! Őt keressük! Őt kövessük!

Kell-e egy hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával?

7 Az ÚR beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megpróbált és hétszer megtisztított ezüst. 8 Te URam, tartsd meg őket; és őrizd meg őket ettől a nemzetségtől mindörökké. (Zsolt 12,7-8)

Alcímnek talán azt is adhatnám, hogy: „Vajon van-e hatása a szövegkritikának a hitéletre?” Sok hívő nincs is tisztában azzal, hogy mit is jelent a szövegkritika, vagy hogy egyáltalán létezik ilyesmi. De miért is kellene ezzel egy átlagos hívőnek foglalkoznia? Ez nem egy tudósoknak, teológusoknak való feladat? Ők teszik a dolgukat, és mi, az átlagos hívők pedig megtudhatjuk tőlük, hogy mit találtak, mi a munkájuk eredménye, és megmagyarázzák nekünk, hogy miért az a jó megoldás, amelyet ők adnak a kezünkbe.

Ez sajnos nincs így, és azt kell, hogy mondjam, minden hívőnek tudnia kellene arról, hogy mivel is foglalkozik a szövegkritika, az miért fontos, és milyen hatással van a hívő életre.

Írásaimban korábban már megpróbáltam több bizonyítékot is felmutatni, hogy a szövegkritika „tudományos” eredményei hová is vezettek mostanra. A Váradi-Károli Bibliával nem titkolt célunk az volt, hogy kiiktassuk a mai modern szövegkritika változtatásait a Károli Bibliából, és mai nyelven is érthető és olvasható olyan Károli Bibliát olvashassunk, amely mentes a modern liberális teológia és szövegkritika hatásától. Kikutatva Károli fordításának miértjeit, és helyre téve néhány olyan kifejezést, amelyet Károliék még nem tehettek meg.

Honnan is kezdjem a mondandóm. A bibliai szövegkritika alapvetően azzal a problémával foglalkozik, hogy a Biblia eredeti szövege elveszett, és azt amennyire lehet, a ma még fellelhető leletekből fáradságos munkával helyre kell helyreállítani. Bár mint már nyíltan kimondják, annak az esélye nélkül, hogy valaha is a kezünkben lesz az a szöveg, amelyet Isten Szent Szelleme eredetileg leíratott a prófétákkal és apostolokkal. Ez jól hangzik, de gondolkodjunk el együtt azon, hogy akkor emögött a kijelentés mögött mi is áll.

Tény, hogy egyetlen eredeti kézirat sem maradt ránk, amelyet valamelyik apostol írt volna. Ezzel szemben azonban olyan sok új szövetségi kézirat áll a rendelkezésünkre, több mint 5700 darab, amennyi egyetlen más ókori írás esetében sem.

Az is történelmi tény, amelyet senki sem vitat, hogy sohasem létezett központi irányítás a kéziratok másolását illetően. Azt mindenki szabadon másolhatta, és vihette a világ bármely pontjára. Ezt fontos volt leszögezni, mert ennek később még látni fogjuk a jelentőségét.

Az első és legfontosabb probléma a szövegkritikával, hogy feltételezi, hogy Isten nem őrizte meg az Igéjét számunkra. Azért van szükség a szövegkritikára, mert Isten nem volt hajlandó, vagy még durvábban mondva, nem tudta megőrizni azt. Ehhez a kijelentéshez kapcsolható sok egyház hitvallásában az a kitétel, hogy ők az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek. Vagyis, akkor a mai Biblia amit olvasnak, az már nem Istentől ihletett, mert ugye egyetlen eredeti kézirat sem maradt fenn. Akkor ők egy emberek által összeállított szöveggyűjteményt lapozgatnak, minden isteni ihletettség nélkül. Akik ilyen gyülekezetekben ülnek, ahol kimondják, hogy csak az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek, ott el kell gondolkodnia az egyszerű hívőnek is, hogy akkor ki az ő Istene, aki nem képes megőrizni a beszédét. Mennyire mindenható és menyire uralkodik mindenek felett? Annak ellenére, hogy többször is azt mondja, hogy megőrzi az igéjét.

A szövegkritikára akkor van szükség, amikor a kézirat bizonyítékok nem egyeznek meg adott helyen egymással, ezért valahogyan el kell dönteni, hogy melyik a helyes szöveg. A szövegkritika ma is használatos szempontjait egy Jakob Griesbach nevű német racionalista tudós fektette le, melynek fő pontjai a következők:

– a rövidebb olvasat a preferálandó, mert úgymond „a másolók előszeretettel írtak hozzá a szövegekhez”

– a nehezebb olvasat a preferálandó, mert „a másolók hajlamosak voltak a nehezebb szöveget átírni olyanra, amelyet könnyebben megértettek”

-az az olvasat a preferálandó, amelyik jobban kifejezi más kéziratok eredetét

– azt az olvasatot kell preferálni, amelyik ellentmondásos más idézetekkel vagy párhuzamos helyekkel

Figyeljük meg, hogy mesterségesen tesz bele a szövegbe ellentmondásokat, és nehéz érthetőséget. Amikor egy igehelynél variációk vannak és több lehetőség közül kell választani, hogy melyik lehet a helyes, akkor a legrövidebbet, a legnehezebbet, és a legellentmondásosabbat kell választani. Egyik ismert 20. századi szövegkritikus, Bruce Metzger is ugyanezeket a pontokat jelölte meg a szövegkritikai szempontjainál, ami azt jelenti, hogy ugyanezek a pontok, amiket egy hitetlen racionalista tudós állított össze, még ma is meghatározza a szövegkritika alapjait.

Alapjaiban határozza meg egy szövegkritikai munka sikerességét, hogy valaki hívőként, vagy hitetlenül végzi. A Bibliával nem lehet Istenre való tekintet nélkül, és a szellemi világra való tekintet nélkül foglalkozni. Ezt maga a Biblia mondja el. Csak néhány ige a sok közül:

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket: csak ha valaki istenfélő és az Ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. (Jn 9,31)

Csak azoknak jelenti ki a titkát, akik vele járnak:

Az ÚR titka azoké, akik Őt félik: és az Ő szövetségét megjelenti nekik. (Zsolt 25,14)

Isten távol van a hitetlenektől, ezért nem is kaphatnak tőle vezetést. A Biblia konkrétan beszél a Sátánról mint személyről, és Jézus még beszél is vele (Lk.4,1-13). Ő a világ fejedelme, és mindazok akik nem Krisztusban vannak, azok a Sátán uralma alatt vannak. Ezért akik istentelenül próbálják meg a Biblia szövegét rekonstruálni, azok a világ fejedelmének a szolgálatában állnak. Ezt nem lehet másképp mondani, mert

1Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Amelyekben forgolódtunk egykor mi is mindnyájan, a hústestünk kívánságaiban, cselekedve a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint harag fiai voltunk mint mások is: (Ef 2,1-3)

Akik nincsenek Krisztusban újjászületve, azok a világ fejedelmének a szolgái, és Isten szemében a harag fiai. Vagyis ha egy ilyen ember közelít a Biblia szövegéhez, akkor az eredmény nem is lehet kétséges. Csak rossz eredmény születhet, mivel a Sátán nem akarja, hogy jó és helyes Biblia kerüljön ki a kezük közül. Ma is, mint a történelem során mindig, Isten igéjének a megrontásán dolgozik, és azon fáradozik, hogy az emberek kételkedjenek Isten szavában (1Móz.3,1). Hol nyíltabban, hol burkoltabban, de a szolgái mindig ott voltak Isten igéje környékén, hogy megrontsák.

De mit mond maga Kurt Aland, aki a nevével fémjelzett Nestle-Aland kritikai Új Szövetség szöveggondozója, és a szövegkritikai munkák vezetője volt:

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg — feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak — akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, Dr Kurt Aland: A History of Christianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – kiemelés hozzáadva]”

Nem csak, hogy kétségbe vonja, hogy valóban azok az apostolok írták a leveleket, akiknek a nevét viseli, hanem még azt is állítja, hogy maga a Szent Szellem sugallta a hamis íróknak, hogy egy apostol nevét írják alá az írásuknak:

Amikor az Újszövetség pseudonymus irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak — de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – kiemelés hozzáadva]”

(megj.: pseudomymus írás az, amikor a szerző valójában ismeretlen, és nem az, akinek az írást tulajdonítják. Vagyis szerinte Péter levelét csak Péternek tulajdonítjuk, de valójában nem Péter írta.)

Szóval a mai szövegkritika atyja, Kurt Aland hitetlen és istenkáromló volt. Akkor ahogyan az Efézus levél második fejezetében olvastuk, nem lehetett Isten vezetése alatt, aminkor a munkáját végezte. Ha pedig nem Isten vezetése alatt volt, akkor csak a Sátán vezetése alatt lehetett, szintén az Efézus levél második fejezete alapján. Egyébként pedig miért érdekel egy hitetlen embert, hogy mi van a Bibliában? Miért foglalkozik olyasmivel, amiben amúgy sem hisz?

De most az egyházakat kérdezem, jobban mondva a hívő keresztényeket, hogy hogyan fogadhatják el egy ilyen ember munkáját hitelesnek? Amikor teljesen nyilvánvalóan nem Isten vezetése alatt cselekedett? Fentebb idéztem azt a verset, amely egyértelműen kimondja, hogy az Úr a titkát az őt félőknek jelenti ki (Zsolt 25,14). Egy hitetlen csak „valamit” csinál, de biztosan nem Isten vezetése alatt cselekszik.

Ez látszik a mai Bibliák által kiváltott hatásból is. Ma a gyülekezeteket elhagyó fiatalok nagy része nem hiszi, hogy a Biblia igaz, nem hiszi, hogy hibátlan, hanem azt hiszi, hogy ellentmondások vannak benne, hibák vannak benne és nem ihletett.

Ezért kell minden egyes hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával, mert egyértelműen aláássa a bibliai hitet.

Több szövegkritikai állítás pedig egyszerűen nem igaz, de ma is ugyanúgy hangoztatják, mint száz évvel ezelőtt. Az egyik ilyen, hogy az egyházatyák nem idéztek a többségi szövegekből a negyedik század előtt.(Erről korábban már írtam a blogon.) Ott vannak a bizonyítékok, és ma már nem néz utána senki, hanem csak szajkózzák Westcott és Hort állításait, amelyeknek nincs bizonyított alapja.

Egyébként az ő dokumentum eredet elméletük sincs bizonyítékokkal alátámasztva. A könyvükben csak leírják az elméletüket, de nem támasztják alá bizonyítékokkal. És itt térnék vissza a cikk elején említett fontos tényre, hogy sohasem volt a kéziratok felett egy központi irányítás. Ez azért fontos, mert a bizonyítékokból az látszik, hogy a negyedik századra lett egyértelmű az egyház számára, hogy melyek a helyes másolatok, és ekkor elhagyták a ma alexandriainak nevezett szövegtípust, és a ma bizánci néven ismert szövegeket kezdték el szerte a világban használni. Ezért is lettek ezek a többségi szövegek. Ha igaz lenne, amit Westcott és Hort mond, hogy az eredeti kéziratok szövegéhez közelebb állnak az alexandriai kéziratok, akkor hogyan lehet, hogy az összes területen elhagyták azok használatát, és a ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték másolni? Nem volt központi határozat, hogy melyiket kell használni. A gyülekezetek szabadon választották a bizánci szövegeket, és azokat sokszorosították.

De mivel a bizáncinak mondott szövegek már egészen korán felbukkannak az egyházatyák írásaiban, akkor azt kell mondanunk, hogy már akkor létezniük kellett. A ma hangoztatott elmélet szerint, a papiruszok sok új bizonyítékot tártak fel, és megerősítették az alexandriai szövegek elsőségét. De arról már nem beszélnek, hogy a papiruszok is több mint 80%-ban a bizánci szövegekkel egyező szövegeket tartalmaznak. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy Westcott és Hort állításával ellentétben az nem a kilencedik, tizedik században alakult ki, hanem már a kezdetektől jelen volt, hiszen akkor nem tudnák a régi papíruszok azt a szöveget tartalmazni.

De mindez miért fontos a mai hívő számára? Azért, mert ma a bibliatársaságok ilyen elméletek alapján, hitetlen emberek által összeállított szöveget adnak a kezünkbe, és most már szinte kizárólag ezekből a szövegekből készítenek bibliafordításokat. Ha egy ilyen Bibliát veszek a kezembe, akkor ne csodálkozzak, hogy abban ellentmondások, hibák vannak, és helyenként érthetetlen a szöveg. Már nem is beszélve arról, hogy elhalványítják Jézus Istenségét. Erről sokat írtam a Bibliák közötti eltérések kapcsán, de mindenki maga is megvizsgálhatja a Bibliákat, és összehasonlíthatja azokat. Az igazság kiállja a próbát, sőt, szereti ha meg van próbálva!

A szövegkritika a hitünkkel szembeni támadási felületeknek csak az egyik ága. Azzal szembe megy a geológia, a csillagászat, a történelem, az egész iskolai tananyag, a kultúra, a társadalom, és a bűnös emberek maguk is, akik talán nem is tudják, hogy mit tesznek.

Az Úr megőrizte a beszédeit, hogy minden korban elérhető legyen mindazok számára akik az igazságot keresik! Az nem veszett el, azt nem kell helyreállítani! Ezért is lett megírva, hogy bizonyosságunk legyen a hitünk felől, ahogy Lukács megerősíti Theofilust a hitében:

1 Mivelhogy sokan kezdték rendben megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek, 2 Ahogyan nekünk átadták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett nekem is, aki elejétől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendben írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

A szövegkritika állításával szemben Isten megőrizte az Igéjét, és azt nem kell helyreállítani. Magyarul a Károli Biblia őrzi immár 1590 óta.

A próféciai ídők táblázata

Most a Jelenések könyvének a tanulmányozásánál járunk a bibliaóráinkban, és ehhez egy nagyon jól áttekinthető táblázatot találtunk. G.H.Pember-nek, a Nagy Próféciák című könyvének a második kiadásában található ez a táblázat, amely a zsidók babiloni fogságától számítva tekinti át az időket az új ég és új föld megteremtéséig.

Mivel ez a könyve nem jelent meg magyar fordításban, ezért arra gondoltunk, hogy ezt a táblázatot közkinccsé tesszük.

Húsvét apropóján – Jézus születésének, halálának és feltámadásának idejéről

mert hiszen a mi páskhabárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. (1Kor 5,7b)

Húsvét közeledtével szeretném közelebbről is megvizsgálni, Jézus születésének, halálának és feltámadásának a körülményeit. Ezek az események több evangéliumban vannak leírva úgy, hogy azokat csak akkor érthetjük meg pontosan, ha a történetek leírásait összevetjük egymással. Gondolom azt ma már senkinek sem kell elmondani, hogy egyik fő keresztény ünnepnek sincs igazán köze ahhoz az időponthoz, amikor az események valójában megtörténtek, de ennek okaira és magyarázatára most nem is térek ki külön. Azt azonban nézzük meg, hogy vajon az Igéből megállapítható-e ezeknek az eseményeknek a valós ideje.

Jézus születése

Most csak Jézus születésének az idejéről szeretnék bővebben beszélni, és itt nem vállalkozom arra, hogy akár Jézus nemzetségtáblázatait Máté és Lukács evangéliumai szerint összehasonlítsam, vagy más, a születésével kapcsolatos körülményt vizsgáljak. József és Mária Názáretben éltek, de mielőtt Mária megszülte volna Jézust, el kellett menniük Bethlehembe, ahol az elrendelt összeírás volt. Józsefnek a saját nemzetségéhez kellett mennie, és nem a lakóhelyük szerint írták össze az embereket. Így teljesedhettek be a próféciák, amelyek előre elmondták, hogy hol kell megszületnie a megváltónak(Mik.5,2).

1 És azokban a napokban Augustus császár parancsot adott ki, hogy mind az egész földet összeírják. 2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Azért mindenki ment, hogy beírják, ki-ki a maga városába. 4 Felment pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek, mert a Dávid házából és háznépe közül való volt; 5 Hogy beírják Máriával, akit neki jegyeztek feleségül, és várandós volt. (Lk 2,1-5)

A zsidókon kívül volt egy másik csoport, aki tudta, hogy egy új király fog megszületni Izraelben. Ők a csillagokat figyelték, és látták, hogy a király csillaga megjelent Izrael fölött. A keleti bölcsek, mivel látták ezt a csillagot, ezért elindultak, hogy tiszteletüket tegyék az új király előtt. Nyilvánvaló okokból, először a királyi udvarban érdeklődtek, hogy hol találják az új királyt, akinek látták a csillagát. Meglepetésükre azonban ott nem találták meg az újszülött királyt, de megkérdezték Heródest, hogy hol találják Izrael most született királyát.

1 Amikor pedig Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondva: 2 Hol van a zsidók királya aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy imádjuk Őt. (Mt 2,1-2)

A kérdésüket hallva egész Jeruzsálem felkavarodott. Érthető módon Heródes is felkavarodott, hiszen ő volt az uralkodó abban az időben, és semmit sem tudott egy új király születéséről. Főleg nem egy olyan király születéséről, aki nem az ő nemzetségéből való volt. Mivel nem volt zsidó, hanem edomita, ezért meg kellett kérdeznie a bölcseket, hogy hol várható a király születése.

4 És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? 5 Azok pedig mondták neki: Júdeának Betlehemében; mert így van megírva a prófétánál: 6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izraelt. (Mt 2,4-6)

Érdekes, hogy nem egy egyszerű királyról kérdezte az írástudókat, hanem a messiás királyról. Sejthette, hogy itt többről lehet szó, és nem csak egy királyi gyermekről a sok közül, hiszen a keleti bölcsek látták az égi jelet is a gyermek megszületésével kapcsolatban, és azért állnak előtte, hogy elmenjenek hozzá a tiszteletüket tenni.

Heródes aljas szándékkal kifaggatta a bölcseket, és azt kérte tőlük, hogy jelentsék meg neki, hogy ki az új király, és hol van. A bölcsek viszont álomban meg lettek intve, hogy ne menjenek vissza hozzá, és így is tettek. Ezért szánta rá magát Heródes arra a kegyetlen cselekedetre, hogy Bethlehem környékén kiirtson minden gyermeket két éves kor alatt.

Az Úr azonban álomban figyelmeztette Józsefet, hogy vegye a gyermeket, és menjen el vele és Máriával Egyiptomba, mert Heródes halálra fogja kerestetni őket. Ekkor József fogta a családját, és Egyiptomba menekült. Amikor Nagy Heródes meghalt, akkor szólt Józsefnek az angyal, hogy most menjen vissza Izraelbe, mert meghaltak azok, akik halálra keresték az életüket (Mt.2,19-20). Ők azonban nem mertek Jeruzsálembe menni, hanem Galileába mentek, mert Arkhelaus, Heródes fia, éppen akkor kegyetlenkedett Jeruzsálemben a templomban (Mt.2,22), megöletve azokat, akik odamentek húsvétra. Lukács evangéliumából pedig megtudjuk, hogy amikor leteltek Mária tisztulásának a napjai, vagyis a szülést követő 40 nap után (3Móz.12,2-6), akkor elmentek Jeruzsálembe bemutatni a törvényben előírt áldozatot.

Heródes Kr.e. 74/73-ban született, és Kr.e. 4 márciusáig élt. Közvetlenül utána kezdett el uralkodni Arkhelaus Kr.e.4-től, Kr.u.6-ig. Arkhelaus, Heródes halálának az évében kerül uralomra, és még annak az évnek a húsvétján kegyetlenkedik a templomban, és megölet 3000 embert. Minderről Josephus Flavius ír, a Zsidók történetének 17 kötetében, a 9.3 fejezetben. Ez igazolja, hogy Jézus ugyanabban az évben született, amikor Heródes meghalt.

Így most már minden részletet ismerünk ahhoz, hogy megállapíthassuk Jézus születésének az idejét. Ha összeállítjuk az eseményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy Jézus kevéssel húsvét előtt születhetett. Akkor meglátogatták őket a bölcsek és a pásztorok, majd rögtön Egyiptomba menekült József Máriával és a kis Jézussal. Ott voltak amíg meghalt Heródes, és lezajlott a húsvéti vérengzés. Onnan Názáretbe utaztak, és mire letelt Máriának a szüléstől számított 40 nap tisztulási idő, akkor elmentek Jeruzsálembe, hogy bemutassák az áldozatot, amelyet a törvény előírt. Vagyis Jézus semmiképpen sem karácsonykor született, de nem is ősszel, ahogy többen mondják, a szolgálatának 3 és fél éves idejéből visszaszámolva, hanem páska előtt kevéssel. Ez a zsidó egyházi naptárnak az első hónapja, amely a mai időszámítás szerint március.

Jézus halálának az ideje

Az bizonyos az igéből, hogy Jézus halála páska ünnepen volt, de nem feltétlenül péteken, ahogyan a hagyományok mondják. Jézus kereszthalálát tekintve olyan erős a hagyomány, hogy ez még a bibliafordításokra is hatással van. Az 1908-as Károli Biblia is átveszi a katolikus nagypénteket a fordításba:

Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, (Mt 27,62)

53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. (Lk 23,53-54)

Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! (Jn 19,14)

Az 1908-as fordítást megelőzően a Károli kiadások mind úgy fordították ezt a napot, mint az ünnepre való készülődés napja. És valóban ez a helyes meghatározás, mert akkor ugyanis nem péntek volt.

A szinoptikus evangéliumokban, vagyis Máténál, Márknál, és Lukácsnál, mind hasonló leírást találunk az utolsó vacsora idejét tekintve:

És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a páskhabárányt vágták, mondták neki a tanítványai: Hol akarod, hogy elmenve elkészítsük ételedül a páskhabárányt? (Mk 14,12)

7 Eljött pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kellett ölni a páskhabárányt; 8 És elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: Elmenve készítsétek el nekünk a páskhabárányt, hogy megegyük. (Lk 22,7-8)

Amikor őket olvassuk, akkor az a meggyőződésünk, hogy a páska ünnepének első napján ették meg a páskabárányt. Viszont Jánosnál más leírást találunk, egy sokkal részletesebbet. Ráadásul az igében megtaláljuk az utolsó hét eseményeinek teljes időrendi leírását.

páska előtt 6 nappal

Jézus azért hat nappal a páskha előtt ment Bethániába, ahol a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott a halálból. (Jn 12,1)

Jézus elmegy vendégségbe Mártához, Máriához és Lázárhoz. Úgy tűnik, hogy az egész hetet ott töltötte, egészen az elfogatásáig. Erről a vacsoráról János úgy tudósít, hogy ott kente meg Mária Jézus lábait:

Mária azért elővéve egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábait és megtörölte annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelt a kenet illatával. (Jn 12,3)

páska előtt 5 nappal

Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe:

12 Másnap a nagy sokaság amely az ünnepre jött, hallva hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 Pálmaágakat vett és kiment elé, és kiáltott: Hozsanna: Áldott az Izrael királya, aki az Úr nevében jön! 14 Jézus pedig találva egy szamarat, felült arra ahogy meg van írva: (Jn 12,12-14)

páska előtt 2 nappal

Jézus megjelenti, hogy ezen az ünnepen fogják őt megfogni és megölni:

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte Jézus, mondta a tanítványainak: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva a páskha ünnepe lesz, és az ember Fiát elárulják, hogy megfeszítsék. (Mt 26,1-2)

páska előtt 1 nappal

Ekkor készítteti el Jézus a tanítványaival az utolsó vacsoráját. János evangéliumának 13. 14. 15. 16. 17. fejezete részletesen elmondja, hogy mi történt ezen a vacsorán.

A páskha ünnepe előtt pedig tudva Jézus, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)

Bár ez a vacsora az ünnep előtt egy nappal volt, mégis akkor ették meg együtt a páskabárányt:

És mondta nekik: Kívánva kívántam ezt a páskhabárányt megenni veletek, mielőtt szenvednék: (Lk 22,15)

A vacsorán szólt Jézus Júdásnak, hogy amit meg akar tenni, azt tegye meg. Erre a többi tanítvány úgy értette, hogy hátha elküldte őt Jézus valamiért, amire az ünnepen lesz szükségük:

Némelyek ugyanis állították, mivelhogy az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: Vedd meg amikre szükségünk van az ünnepre; vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. (Jn 13,29)

Több olyan konkrét vers is van, amely azt bizonyítja, hogy Jézust az ünnep előtt fogták el, és az ünnep előtti napon halt kereszthalált. Még a nép vezetői, a farizeusok sem akarták őt az ünnepen megfogni.

3 Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, 4 És tanácsot tartottak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5 De azt mondták: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. (Mt 26,3-5)

A nép nem akart megfertőződni azzal, hogy bemegy egy római házába, mert meg akarták enni a páskabárányt:

Vitték azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Reggel volt. És ők nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőződjenek, hanem megehessék a páskhabárányt. (Jn 18,28)

Pilátus maga is úgy beszél az ünnepről, mint ami előttük áll:

Szokás pedig nálatok, hogy elbocsássak nektek egyet a páskha ünnepen: akarjátok azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? (Jn 18,39)

13 Pilátus azért mikor hallotta e beszédet, kihozta Jézust és a törvénytevő székbe ült azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának. 14 A páskhára készülés napja volt, és mintegy hat óra. És mondta a zsidóknak: Íme a királyotok! (Jn 19,13-14)

Mindezek az igék teljes bizonyságot adnak arról, hogy Jézus az első hónap 13. napján, vagyis a páska előkészületének a napján halt kereszthalált.

A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, mivel ünnep estéje volt, (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt) kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárait és vegyék le őket.(Jn 19,31)

40 Vették azért Jézus testét és lepedőkbe göngyölték azt illatos szerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen pedig ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír amelybe még senkit sem helyeztek. 42 A zsidók készülődésének napja miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezte Jézust. (Jn 19,40-42)

Akkor most már csak azt kell bizonyítanunk, hogy ez nem péntek volt, ahogyan a katolikus hagyományok állítják.

A zsidó napok mindig este kezdődnek Tehát 13.-a, az este kezdődik, és „14.-én”, vagyis a következő nap nappali részén végződik. Az események leírása segít ennek a megértésében:

13. este Megeszi Jézus a tanítványokkal a páskabárányt, majd elfogják
nappal Reggel elviszik Pilátushoz, majd a kínzások után megfeszítik, még sötétedés előtt meghal a kereszten, és eltemetik

14. este Ez a páska ünnepe, amikor az egész nép vette a páskabárányt (3Móz.23,5)
nappal szent gyülekezés volt (3Móz.23,7)

15. este nyugodtak az ünnep miatt
nappal szent gyülekezés volt (4Móz.28,16-17)

16. este nyugodtak az ünnep miatt
nappal az Úr feltámadásának napja, a hét első napja, ezen a napon mentek a sírhoz, de az már üres volt

Ha így nézzük ezt az időszakot, akkor azt kell látnunk, hogy Jézus a Jónás próféta jele alapján, pontosan három nap és három éjjel volt a sírban. 13.-án, 14.-én és 15.-én nappal, 14.-én, 15.-én és 16.-án este. Ez pontosan három nap és három éjjel, mert 16.-án már napkeltekor feltámadt. De ha úgy értjük az Emmaus felé menő tanítványok beszédét, ahogyan mondják, hogy „ma van harmadnapja, hogy ezek lettek” (Lk.24,21), akkor a számításunk, és az írások is igazolják azt, hogy nem pénteken lett megfeszítve és támadt fel vasárnap Jézus. Ha ez vasárnap lett volna, és pénteken feszítették volna meg Jézust, akkor azt mondták volna, hogy tegnapelőtt vagy azt, hogy két napja.

Ha tovább gondolkodunk a feltámadás napján, akkor az ige a hét első napját említi, amikor az asszonyok a sírhoz mennek, de ez nem feltétlenül a naptári hét első napját jelenti, hanem arra is lehet gondolni, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepi hetének szombat utáni első napján, amely akkor nem feltétlen vasárnapra esik. Ugyanis a zsidó naptárban is változtak a napok, vagyis nem mindig ugyanarra a napra esett az első hónap 14. napja, mert a hold és a nap állását együtt vették figyelembe.

Jézus feltámadása utáni események

Először folyamatában nézzük az eseményeket:

Kora reggel, mikor még sötétes volt, akkor Jézus feltámadt, és elhagyta a sírt. Mária Magdaléna, Máriával, a Jakab anyjával és Saloméval együtt elmentek a sírhoz, hogy megkenjék Jézus testét. Útközben azon gondolkodtak, hogy ki fog nekik segíteni elgördíteni a nagy követ, ami a sír száján volt. Egy angyal elhengerítette a követ és ráült, majd szólt nekik, hogy menjenek be a sírba, és nézzék meg, hogy Jézus már nincs ott. Ekkor Mária Magdaléna elfutott, hogy értesítse Pétert és Jánost arról, hogy az Úr nincs már a sírban. Mária pedig, a Jakab anyja és Salomé, bementek a sírba, és ott látták az angyalokat, akik azt mondták nekik, hogy menjenek el, és értesítsék a tanítványokat és Pétert arról, hogy az Úr előttük megy Galileába. Kisvártatva megérkezett János, aki nem ment be a sírba, hanem megvárta amíg Péter is odaér. Akkor bementek, és látták, hogy a kendők ott vannak összegöngyölítve. Ezután ők elmentek, de Mária ott állt a sír előtt, és beszélt Jézussal. Majd az asszonyok mind elmentek a tanítványokhoz, és bizonyságot tettek arról, amit láttak, de azok nem hittek nekik. Este felé pedig közülük két tanítvány ment Emmaus felé, amikor megjelent nekik az Úr. Ők, miután elváltak Jézustól, visszamentek Jeruzsálembe, és szintén bizonyságot tettek a tanítványoknak.

Így összegezhetjük az eseményeket, és többek állításával ellentétben a leírásban nincs semmi ellentmondás, csak más-más részletek más-más helyen vannak leírva.

Az igék, amelyek elmondják ezeket az eseményeket, időrendbe állítva így következnek:

1 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásároltak, hogy elmenve megkenjék Őt. 2 És korán reggel, a hét első napján a sírbolthoz mentek napfelkeltekor. 3 És mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? 4 És odatekintve látták, hogy a kő el van hengerítve, mert igen nagy volt. (Mk 16,1-4)

2 És íme nagy földindulás lett, mert az Úr angyala leszállt a mennyből és odament, és elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra. 3 A tekintete pedig olyan volt mint a villámlás, és a ruhája fehér mint a hó. 4 Az őrzők pedig tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek mint a holtak. (Mt 28,2-4)

1 A hét első napján pedig jó reggel, amikor még sötét volt, odament Mária Magdaléna a sírhoz és látta, hogy elvették a követ a sírról. 2 Futott azért, és Simon Péterhez és a másik tanítványhoz ment akit Jézus szeretett, és mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk hová tették Őt. (Jn 20,1-2)

5 És bemenve a sírboltba, láttak egy ifjút jobb felől ülni, fehér ruhába öltözve; és megrémültek. 6 Az pedig mondta nekik: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek; feltámadt, nincs itt; Íme, a hely ahová helyezték Őt. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Őt, ahogy megmondta nektek. 8 És nagyon hamar kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek. (Mk 16,5-8)

3 Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz mentek. 4 Együtt futottak pedig mindketten: de az a másik tanítvány hamar megelőzte Pétert és előbb ért a sírhoz; 5 És lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők; de nem ment be. 6 Megjött azután Simon Péter is nyomban utána, és bement a sírba: és látta, hogy a lepedők ott vannak. 7 És a kendő amely a fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Jn 20,3-7)

11 Mária pedig kinn állt a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozott, behajolt a sírba; 12 És látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. 13 És mondták azok neki: Asszony mit sírsz? Mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették Őt. (Jn 20,11-13)

13 És íme, azok közül ketten mentek ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira volt, melynek Emmaus volt a neve. 14 És beszélgettek maguk közt mindazokról amik történtek. 15 És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk menve, velük együtt ment az úton. (Lk 24,13-15)

Reméljük, hogy ezzel a rövid kis összefoglalóval mindenki számára egyértelművé vált, hogy az ige mennyire egyértelmű és tiszta leírást ad ezekről az eseményekről. Hogy valaki megtartja-e ezeket az ünnepeket, mármint a húsvétot és a karácsonyt, azt mindenki a saját hite és lelkiismerete szerint döntse el, ebben szabadságot adott az Úr:

5 Némely az egyik napot különbnek tartja a másiknál: a másik pedig minden napot egyformának tart. Mindenki a maga értelme felől legyen meggyőződve. 6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: (Róm 14,5-7)

Azt viszont nehéz megmagyarázni, hogy miért kellett elszakítani ezeket az időket a valós naptári napoktól, és áttenni pogány ünnepek napjaira. Miért ne lehetne a zsidó páskával egy időben megtartani a húsvétot, ha már tudjuk, hogy akkor halt meg a Megváltónk? A húsvéti kereskedői készülődésből is tisztán látszik, hogy ez Istár termékenység ünnepe, és nincs köze a páska ünnepéhez. Vagy miért kellett Jézus születésének az idejét is áttenni Mithras (vagy Tammuz), vagy másképp mondva a napisten újjászületésének az idejére? De ma már szinte nincs olyan, aki emlékezzen arra, hogy a második világháború előtt Magyarországon a protestánsok nem állítottak karácsonyfát, hanem csak a katolikusok. Csupa-csupa pogány szokás, amire ma keresztény köntöst adtak, de a „szertartások” és az ünnepek körülményei megmaradtak az ősi pogány formában. Szomorú.

A keresztény világ két útja a végidőkig

4 De senki ne feddje és ne oktassa az embert; hiszen a te néped olyan mint azok akik a pappal civódnak. 5 De elveszel nappal, és elvész veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. 6 Elvész a népem, mert tudomány nélkül van. Mivel megvetetted az igaz tudományt, én is megvetlek téged, hogy ne legyél papom. És mert elfeledkeztél Istened törvényéről, én is elfeledkezem fiaidról. 7 Minél több jóval voltam hozzájuk, annál inkább vétkeztek ellenem, de gyalázatra fordítom dicsőségüket! 8 Népem bűnéből élősködnek, és bűneik után áhítozik lelkük. 9 De úgy jár a pap is mint a nép: megbüntetem őket az útjaikért, és megfizetek nekik a cselekedeteikért. 10 Esznek majd, de nem elégednek meg; paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elszakadtak az ÚR szolgálatától. 11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt! 12 Népem faistenétől kér tanácsot, hogy pálcája feleljen neki, mert a paráznaság szelleme megtévesztette őt, hogy Istenüktől elfordulva paráználkodjanak. 13 A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a hársfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért lesznek lányaitok paráznák, és menyeitek házasságtörők. (Hós 4,4-13)

Az új világ című írásban arról szóltam, hogy milyen is az a világ, ami előttünk áll. De most arról szeretnék szólni, hogy milyen lesz a kereszténység addig, amíg vissza nem jön az Úr. Két út áll a kereszténység előtt. Az egyik a romlás felé tart, és ezen sokan járnak. A másik pedig a győztesek útja, akik az Úr menyegzőjére tartanak, és ezen az úton igen kevesen vannak. Ezt a két utat szeretném leírni.

A hittől való távolodás útja

2 Hogy ne tántorítsanak el egyhamar az értelmetektől, se ne háborítsanak meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak az a napja. 3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen: mert nem jön az el addig, amíg be nem következik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelem fia, (2Th 2,2-3)

8 Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. De amikor az ember Fia eljön, vajon talál-e hitet e földön? (Lk 18,8b)

Nyíltan mondja az Ige, hogy olyan állapotban lesz az egyház, hogy vajon talál-e Jézus hitet amikor visszajön. Krisztus napja akkor jön el, amikor az egyház elszakad a hittől, és ezzel utat ad az Antikrisztusnak. Ez az elszakadás ebben a versben egy egyszeri cselekedetet ír le, amikor az egyház megtagadja Jézus Krisztust. Bár ez egy egyszeri esemény, de mindenképpen egy folyamat lezárása lesz. Ahogy olvassuk az Új Szövetséget, úgy látjuk, hogy a végidők felé közeledve egyre súlyosabb gyülekezeti problémákat tár elénk a Szent Szellem.

1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban kegyetlen idők állnak be. 2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, 3 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. 4 Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. 5 Akiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét; ezektől fordulj el. 6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, 7 Akik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha nem juthatnak el. 8 Ahogy pedig Jánnes és Jámbres ellenálltak Mózesnek, úgy ezek is ellenállnak az igazságnak; megromlott elméjű emberek, a hitre nézve megvetettek. (2Tim 3,1-8)

Arról ír, hogy a felsorolt embereknél megvan ugyan az istenfélelem látszata, de annak erejét megtagadják. Vagyis nem hisznek a hit erejében, nem hiszik, hogy úgy kellene élniük, ahogy meg van írva. Ha ma megnézzük a tanításokat a gyülekezetek nagy többségében, akkor az arról szól, hogy fogadd el magad, szeresd magad, ápold a lelked. Ettől az önmegvalósítástól hangos a világ is. A pénzsóvárgásról már nem is beszélve, amikor a bővölködés evangéliumát hirdetik sok helyen, különösen a szabad egyházakban. Ha eléggé hiszel, akkor egészséges leszel, sikeres az üzleti életben, és gazdag leszel, mert ez Isten akarata az életedre. Ezért adakozz is jó sokat, hogy mindezt megkapd, mert persze a jószívű adakozót szereti az Isten. Zsarolják az embereket úgy, hogy közben nekik nincs felelősségük, mert ha nem kapom meg amire vágyom, akkor persze én vagyok a hibás, mert nem volt elég hitem. Ma már nagyon nehéz megkülönböztetni a magukat hívőknek, keresztényeknek vallókat a világiaktól. Nem is csoda, mert az életük nem üt el a világi élettől.

Gyülekezeti szinten is erről szól az Ige. Amit Laodicea gyülekezetéről mond az Ige, az ma a legtöbb felekezetre igaz. Sok olyan kereszténnyel beszéltünk, aki már jól tudja a hittel kapcsolatos dolgokat, és nincs szüksége arra, hogy valaki oktassa, vagy megmondja neki, hogy mit kellene másképp csinálnia. Ha meg mer valaki kérdezni egy pásztort, hogy a tanítását hallgatva az igéből mást olvasok ki, és ezt a tanításával hogyan tudom összeegyeztetni, akkor mindjárt támadom a szolgálatát, és a gonosz ügynöke vagyok. Arra biztatnak, hogy szeretetben hordozzuk el egymást, de ezzel igazán azt támogatják, hogy mindenki maradjon meg a bűnében. Senki ne merjen szólni a másiknak, mert ő is ugyanolyan bűnös, és ezzel minden marad úgy, ahogy van. Ezt jelenti Laodicea. A gyülekezetben lévő hitetlenek és megtérni nem akarók mondják meg, hogy merre menjen a gyülekezet.

14 A laodiceabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: 15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem forró; bárcsak hideg volnál, vagy forró. 16 Ezért mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek téged az én számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te nyomorult és nyavalyás és szegény és vak és meztelen vagy. (Jel 3,14-17)

Laodicea szó azt jelenti, hogy népítélet. A nép dönti el, hogy merre menjen a gyülekezet, és nem Isten. Nem a Szent Szellem vezet. A pásztorok pedig nem szólnak a tagoknak, mert akkor elveszítik a gyülekezeti tagokat. Így marad az, hogy a hitetlen, bűnben járó többség irányítja a gyülekezeti életet, Jézus pedig már kinn van a gyülekezeten kívül.

De menjünk tovább, mert nagyon sok ige foglalkozik a hívők állapotával a végidőkben.

9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. 10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. 11 És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. 12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. (Mt 24,10-12)

Amikor üldözés támad a hitünk miatt, akkor nagyon sok addigi jó keresztényről ki fog derülni, hogy igazából mennyire féltik az életüket, és még a másikat is képesek odadobni azért, hogy megmentsék a bőrüket. Ezek a leírások mind egyértelműek. Nem feltételes módban vannak megírva, hogy talán ilyenek lesznek a keresztények, hanem konkrétan kimondja, hogy márpedig ezt fogják cselekedni. Ezért nincs és nem is lehet kétségünk afelől, hogy milyen lesz a kereszténység állapota az idők végén.

Nézzük meg röviden, hogy mit mondanak magukról ma a keresztények. Nézzük meg, hogy amit az Ige mond az utolsó idők keresztényeiről, az ma valóban így van-e. Egy kutatás eredményeit nézem végig, hogy 2018-ban Amerikában mit mondtak magukról a magukat keresztényeknek valló emberek.

A megkérdezettek 69%-a mondta magát kereszténynek, ebből 35% mondta magát újjászületettnek, 28% azoknak a száma, akik teológiailag is újjászületettnek számítanak, és 6% azoknak a száma, akik tanítványként élnek, vagyis a bibliai világnézetet beépítették a hétköznapi életükbe. Konkrét számokkal kifejezve, 176 millió ember számít kereszténynek, és ebből 15 millió számít tanítványnak.

Ezek a csoportok sok mindenben egyet értenek. Egyetértenek például abban, hogy Istennek mindennel célja van az ember életében, hogy mindannyian egy egyedi szolgálatot kaptunk Istentől, hogy nem akarnak szándékosan bűnt elkövetni, mert tudják, hogy az bántja Istent. Megegyeznek abban, hogy az univerzumot Isten teremtette, tervezte és Ő tartja fenn, és 61% hiszi, hogy Isten mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlévő, tökéletes és igaz, aki igazsággal uralkodik az univerzum fölött.

Ezek mind jól hangzanak, de mik azok a téves perspektívák, amikben hisznek.

72% azt mondja, hogy az ember alapjában véve jó.

71% az érzéseket, tapasztalatot vagy a barátok és a család véleményét veszi figyelembe mint a legmegbízhatóbb forrást az erkölcsi döntésekben.

66% azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy miben hiszel, hanem a hit maga.

64% azt mondja, hogy a vallásos hitek mind egyenértékűek.

58% hiszi, hogy ha valaki elég jó cselekedetet tesz, akkor bejut a mennybe.

58% hiszi, hogy a Szent Szellem nem egy valós személy, hanem inkább egy szimbóluma Isten erejének és tisztaságának.

57% hisz a karmában.

52% azt állítja, hogy az erkölcsi döntés az egyénen múlik, és nincs olyan abszolút erkölcsi mérce, ami mindenkire igaz lenne.

Vagyis erkölcsi kérdésekben már nem Isten dönt, hanem jobb megkérdezni, hogy a többiek mit gondolnak. Már nincs olyan kérdés, hogy „Mi van megírva?”.

A Biblia bemutatásával ellentétesen többségük azt gondolja, hogy az ember alapjában véve jó. Ez homlokegyenest ellentétes a Biblia állításával, amely azt mondja, hogy nincs egy jó sem, csak az Isten.

A többség szerint minden hit Istenhez vezethet, még akkor is, amikor Jézus azt mondja, hogy egyedül Ő a megváltás és az út az Atyához.

A magukat kereszténynek nevezőknek több mint a fele hisz a karmában, vagyis ez előző életből hozott cselekedetek jó vagy rossz hatásában a jelenlegi életre.

Ezek lesújtó téves hitek! Ezek nagy részének semmi köze már a Bibliához, és a Biblia kijelentéseihez. Ezek egyenként is, de ilyen nagy tömegeben együtt egy nagyon súlyos, bibliától eltérő világnézetet mutatnak. Nem is csoda hát, ha Jézus nem tudja, hogy talál-e igaz hitet, amikor visszajön.

Nem részletezem tovább az egyes csoportok által vallott téves perspektívákat, de azért nézzük meg azt a csoportot, amelyik tanítványnak számít, vagyis a bibliai világképet a leginkább integrálja az életébe. Ebből a csoportból még mindig

25% azt mondja, hogy nincs abszolút erkölcsi igazság,

33% hisz a karmában,

39% szerint a Szent Szellem nem egy valós személy,

42% szerint fontosabb a hit, mint az, hogy miben hiszek. És a Biblia állításával szemben, amely azt mondja, hogy nincs egy jó ember sem,

52% kiáll amellett, hogy az ember alapjában véve jó.

Sokkoló statisztika! A bibliai világkép már csak nyomokban található meg a magukat keresztényeknek vallók között. A tanulmány szerint az utóbbi 25 évben 50%-kal csökkent azoknak az amerikai felnőtteknek a száma, akiknek bibliai világképe van. A hanyatlás rohamos és drámai! A tendencia mind a Biblia kijelentéseit igazolja! A keresztények nagy tömege halad a hittől való szakadás felé.

Ennek a csoportnak a legszomorúbb a helyzete. Ugyanis ők azt hiszik, hogy sínen van az életük, és a mennybe mennek, mert hisznek az Úrban. De mit mond róluk Jézus:

Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. (Mk 8,38)

22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben? 23 És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők. (Mt 7,22-23)

Ők nem fognak bemenni Isten országába! A kereszténységnek ezt az irányvonalát lehet látni nyilvánosan a gyülekezetekben és a felekezetekben, a szervezett egyházban. Leginkább a történelmi egyházakra jellemzően.

Van egy példázat, amely segít a helyzet teljes megértésében, és még reményt adhat mindenkinek. Ez pedig a tíz szűz példázata:

1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. 2 Öt pedig eszes volt közülük, és öt bolond. 3 Akik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat; 4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek az edényeikben. 5 Késve pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadtak és aludtak. 6 Éjfélkor pedig kiáltás lett: Itt jön a vőlegény! Menjetek ki elé! 7 Akkor felkeltek azok a szüzek mind, és elkészítették a lámpásaikat. 8 A bolondok pedig mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a mi lámpásaink kialszanak. 9 Az eszesek pedig feleltek, ezt mondva: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 10 Mikor pedig venni jártak, megérkezett a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőbe, és bezárult az ajtó. 11 Később pedig a többi szüzek is megjöttek, ezt mondva: Uram! Uram! nyisd meg nekünk. 12 Ő pedig felelve mondta: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az ember Fia eljön. (Mt 25,1-13)

Amikor az Úr eljön a menyasszonyáért, vagyis amikor az elragadtatás megtörténik, akkor mindenki fel fog ébredni, bár a felébredtek közül nem lesz mindenki készen arra, hogy elmehessen az Úrral, de még számukra is lesz remény, amelyre később még visszatérünk.

De most nézzük meg azokat a „szüzeket”, akik a menyasszonyság felé tartanak.

A győztesek útja

De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. (Mt 24,13)

Egy komoly feltétel kell ahhoz, hogy valaki bemehessen az Isten országába. A földön mindvégig állhatatosan ki kell állnia a hite mellett, bármi történjen is a világban. Az előző csoportnál azt látjuk, hogy a világi értékrend már meghatározza a hitüket. A győztesek csoportjára azonban ez nem igaz, és nem is lehet igaz! Ha igaz lenne, akkor már nem ide tartoznának, hanem az előző csoporthoz.

Az egyháznak komoly ígéretet tett Jézus:

Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején: és semmi sem árthat nektek. (Lk 10,19)

Vagyis az egyháznak joga és hatalma van az ellenség minden seregén taposni. Ezt a jogot sohasem vette és veszi vissza az Úr. Ezért amikor az Antikrisztusnak hatalmat ad arra, hogy a szentek életét is elvehesse, akkor az igazi egyház, Krisztus teste, Krisztus menyasszonya már nem lehet itt a földön, mert különben az Antikrisztus nem tudná érvényesíteni rajtuk a hatalmát. Ebből következik, hogy ők el lesznek ragadtatva, mielőtt az Antikrisztus megkezdi az egyház üldözését, és a bélyegét felveteti az emberiséggel.

6 És most tudjátok mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az lelepleződni. 7 Mert működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. 8 És akkor fog lelepleződni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az Ő szájának Szellemével és megsemmisít az Ő dicsőséges eljövetelével; (2Th 2,6-8)

1 És látszott nagy jel az égben: egy asszony felöltözve a napba, és lábai alatt a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; 2 Aki terhes volt, és akarva szülni, kiáltott, és kínlódott a szülésben. 3 Látszott pedig más jel is az égben, és íme egy nagy vörös sárkány, hét fejjel és tíz szarvval, és az ő fejeiben hét korona; 4 Aki a farka után vonszolta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat; és állt az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. 5 És szült fiúmagzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és annak fia Istenhez és az Ő királyi székéhez ragadtatott. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,1-6)

40 Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik elragadtatik, a másik otthagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban: az egyik elragadtatik, a másik otthagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,40-42)

Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja, hogy a veszedelem elől veszik el az igazat; (Ésa 57,1)

Aki visszatartja a gonosz kiteljesedését, az az Úrral járó egyház, aki közbenjár, és akinek az imáit meghallgatja az Atya és Jézus. Ők nem engedik kiteljesedni a gonoszt, és őket kell elvinnie az Úrnak, mielőtt megkezdődik az keresztényüldözés. Több tanító is azt tanítja, hogy a Szent Szellemre vonatkozik az a rész, amikor azt mondja, hogy „aki még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia”, de ez több okból sem lehetséges magyarázat. Egyrészről akkor el kellene vennie a hívőktől a Szent Szellem erejét, és akkor mindannyian elvesznének, mert ma is csak a Szent Szellem segítségével állunk meg a világban, a gonosszal szemben. Másrészről pedig azt kell meglátnunk, hogy a nagy nyomorúságban is lesznek megtérők.

Azok a hívők, akik már akkor készen lesznek, amikor jön az Úr, azok bemennek a menyegzőre. Azok azonban, akik nem állnak készen, hanem még elmennek olajat vásárolni, azokról azt olvassuk, hogy vettek olajat, de a menyegzőre már nem tudnak bemenni. Azt tudjuk, hogy az olaj sok esetben a Szent Szellemet példázza, és akkor az elragadtatás után is itt kell lennie a Szent Szellemnek a földön. De ezt bizonyítja a pecsétek felbontásának sorrendje is.

4 És Jézus felelve mondta nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket, 5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. 6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De ez még nem a vég. 7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. 8 Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete. 9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. (Mt 24,4-9)

Az első pecsét felbontásával indul el a nagy hitetés, amelynek eredményeként az itt maradt kereszténységből nagy tömeg meg fogja tagadni Jézust, és követni kezdi az Antikrisztust. A negyedik pecsét felbontása után kezdődik a nagy nyomorúság, ami az Antikrisztus uralmát jelenti. Az ötödik pecsét pedig leleplezi, hogy még a nagy nyomorúságban is lesznek olyanok, akik az életüket adják a Jézus Krisztust megvalló hitükért.

9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkeit, akiket megöltek az Isten szaváért és a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És nagy szóval kiáltottak, ezt mondva: Uram, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz még és nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon akik a földön laknak? 11 Akkor azoknak egyenként fehér ruhákat adtak; és mondták nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjukfiainak száma, akiknek meg kell öletniük, ahogyan őket is megölték. (Jel 6,9-11)

A mártírok megnyugtatására azt mondták, hogy még be kell teljesedni a testvéreik és szolgatársaik számának. Vagyis ők is mártírhalált fognak szenvedni a hitükért, ahogyan azok akik már az oltár alatt voltak.

Isten dicsőségére legyen, hogy még a nagy nyomorúságban is sokan fogják Őt választani a Sátán helyett. Inkább meghalnak, mint hogy a Sátánt és az Antikrisztust imádják.

Sok olyan keresztény lesz, aki akkor fog felébredni, amikor megtörténik a menyasszony elragadtatása. Ők akkor fognak észbe kapni, hogy az addigi életük csak langyos kereszténység volt. De mivel hittek az Úrban, és felismerték, hogy akikről tudták, hogy igazán az Úrban vannak, azok elragadtattak, akkor átszakad a szívükben egy gát, és azután már készek lesznek akár az életüket is adni a hitükért. De számukra akkor már csak a mártíromság marad, hogy bemehessenek az Isten országába.

9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és a kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)

14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És mondta nekem: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták a ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. 15 Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az Ő templomában, és aki a királyi székben ül, velük lakik. (Jel 7,14-15)

Azt az igét nem lehet megkerülni, amely azt mondja, hogy megszámlálhatatlan sokaság meg be a mennybe a nagy nyomorúságból, és az ő mártíromságukhoz is kell a Szent Szellem ereje. Ezért nem lehetséges, hogy ne legyen itt velük a Szent Szellem. Ezért nem helyes az a magyarázat a 2Th.2,7-re, hogy a Szent Szellemnek kell az útból félretolatnia.

Viszont ez egy igazi örömhír mindenkinek, hogy még a nagy nyomorúság idején is lesz lehetőség a megtérésre, és az örök élet elnyerésére. Ez igazi vigaszt kell, hogy adjon nekünk. Azok a „szüzek”, akik nem álltak készen, amikor az Úr elragadta a menyasszonyt, még kapnak esélyt arra, hogy bemenjenek az Isten országába. Ha megtérnek, és az Urat választják, akkor ott lehetnek, bár ezért mártírhalált kell halniuk.

Ez a két út áll a mai kereszténység előtt. A világ jelei már nem lehetnének egyértelműbbek.

32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: 33 Így ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtó előtt. (Mt 24,32-33)

Még most kellene a nagy többségnek is megtérnie, hogy készen álljon Krisztus napjára, de maga az Ige mondja, hogy ez nem így fog történni. Valóban nagyon keskeny az út és kevesen járnak rajta. A végidők gyülekezete, Laodicea, pedig túl büszke arra, hogy megtérjen.

Egy új világ hajnalán – egy új normális

És mondta Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az ÚR kezébe, mert nagy az Ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe. (2Sám 24,14)

10 Megtisztítanak, megfehérítenek és megpróbálnak sokakat; az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik, (Dán 12,10)

Az elmúlt időben átestünk a Covid-on. A Delta elkapott minket, és ahogyan a háziorvos kezelt bennünket, ez a helyzet elgondolkodtatott azon, hogy milyen is lett a világ. Annyi ellentmondás vesz körbe minket, hogy valóban azt kell kimondanunk, hogy egy új világ hajnalán vagyunk. Ma már nem szabad az emberektől ugyanazt elvárni, helyesebben mondva, nem szabad ugyanarra számítani, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.

A világ rohamosan változik, és itt, a nyugati társadalmakban is olyan helyzet állt elő, amelyre már nagyon régen nem volt példa.

De mire is gondolok. A járványkezelés rámutatott arra, hogy a kormányok szinte egyöntetűen készek arra, hogy mindannyiunk szabadságát egy pillanat alatt lekorlátozzák, és a saját akaratuk szerint vezessenek minket. Erre felhasználva a kezük ügyébe kerülő minden lehetséges eszközt. Ki kell mondani, hogy egy nagyot lépett a világ a teljes kontroll bevezetése felé. Például több országban bevezették a kontakt megfigyelést mobiltelefon alkalmazásokon keresztül. Azokra pedig, akik bírálták a kormányok propagandáját, enyhébb esetben cenzúra várt, komolyabb esetben pedig fogság.

A tech-óriások egyértelműen beálltak a globális narratíva mögé, és úgy megszabdalták a szólásszabadságot, amire itt nyugaton az úgynevezett „fejlett demokráciákban” még nem volt példa. Ezeknél a cégeknél nyilvánvalóan látszik, hogy milyen világ felé terelik az emberiséget. A Youtube-on fenn lehet mindenféle mocsok, de a vírushelyzet kezelését azt nem lehetett bírálni.

Nekem is letöröltek egy videót a feltöltés után pár perccel, pedig az angol változat a mai napig fenn van.

Ezért át kellett tenni a Rumble-re.

Ebben Robert F Kennedy Jr elmondja, hogy korábban milyen tapasztalatuk volt a mostanihoz hasonló SARS típusú oltásokkal:

https://rumble.com/vlm8fk-robert-f-kennedy-jr-az-oltsokrl.html

Több keresztény csatornát törölt a Google, mert fel mertek szólalni a kormányok intézkedési ellen, és legalább kérdéseket tettek fel a járványkezeléssel kapcsolatban.

Üde színfolt egy-egy olyan műsor, ami a kormányzati hangok és média narratíva mellett meg mernek fogalmazni olyan kérdéseket, amelyek minden józanul gondolkodó ember fejében megfogalmazódhatnak. Amelyek nem azért születnek, mert az ember ellenséges, hanem azért, mert keresi a magyarázatot azokra az eseményekre, amelyek meghatározzák az életét:

Vita a koronavírus morális dilemmáiról (egyetem tv csatorna):

De a világ járványkezelése is megkérdőjelezhető, hogy miért kellett az egészségeseket is bezárni egy olyan vírus esetén, amely a föld népességéből, vagyis 7,9 milliárd emberből, 5 millió számára volt végzetes, vagyis 0,1% számára. És ez úgy, hogy minden olyan esetet covid halálnak írtak fel, amikor az elhunytnak pozitív volt a tesztje, tekintet nélkül a halál okára. Vagyis ha bevittek egy autó balesetest, és pozitív volt a tesztje, akkor ő covid halottnak számított, annak ellenére, hogy a gázolásba halt bele. Így lett 5 millió a covid halálozások száma! Mi lett volna, ha rendesen számolják az eseteket.

Miért ez a pánikszerű lezárás, amikor például a a TBC évente elvisz 1,4 millió embert, és a halálozási aránya 10%., de erről senki sem beszél. (forrás: https://www.tballiance.org/why-new-tb-drugs/global-pandemic)

Vagy olyan kérdések, hogy hogyan lehet, hogy egy olyan ország, mint mondjuk Nigéria, ahol az átoltottság 8,75%, az összes halálozás egy 200 milliós országban csak 3095, miközben nálunk több mint 40.000.

(forrás: https://graphics.reuters.com/world-coronavirus-tracker-and-maps/countries-and-territories/nigeria/ )

Tudva azt, hogy ott más az egészségügyi ellátás színvonala, és mások a higiéniai feltételek. Ma már nem mondhatom, hogy náluk rosszabb mint Magyarországon. Könnyen lehet, hogy itt már rosszabb az ellátás, mint ott.

De egy hozzánk közelebbi országban, Líbiában, ahol a népesség közel 7 millió, az átoltottság 18%, az összes halálozás 5828.

A fejlett orvosi ellátással rendelkező országokban miért lett ennyivel több halott?

De mindenki szabadon megnézheti, hogy hol mi történt:

https://www.worldometers.info/coronavirus/

Hogyan lehet az, hogy Nigériában nem oltották az embereket, és mégsem haltak meg tömegesen?

Az is egy érdekes narratíva, hogy mindenki azért oltassa be magát, hogy megvédje az embertársait. Ilyen sem volt még a világban. Aki Afrikába, vagy Ázsiába utazik, egy sem azért oltatja be magát malária ellen, hogy az ott élőket meg ne fertőzze. Vagy nem azért oltatjuk be magunkat Hepatitis ellen, hogy a családunk ne kapja el ezt a betegséget, hanem azért, hogy mi, akiket beoltanak, mi ne kapjuk el.

Hogyan mondhatja egy nyílt levélben valaki, hogy

arra gondolok, csak arra tudok gondolni, hogy a lányom ovijába és a fiam iskolájába együtt járó gyerekek szülei között ott vannak az igazi élet alanyai. Igazi oltástagadók, akik fel vannak háborodva, hogy őket korlátozzák. Ezek ugyanazok, akiket az előbb még analizáltam volna kínomban, de potenciális biológiai fegyverként ma is beküldik a mi közösségünkbe a gyerekeiket.”

(forrás: https://noivalto.hu/ezvan/meghal-covid-level-negyedik-hullam-oltas/ )

Amikor már rég köztudott, hogy az oltottak még inkább terjesztik a fertőzést, mint az oltatlanok, mert náluk sokkal magasabb a vírustelítettség, és mire észreveszik, hogy elkapták, már többszörösen megfertőzték a környezetüket, – és sokkal inkább fertőznek mint az oltatlanok, akiknél hamarabb jelentkeznek a tünetek és ezért hamarabb is reagálnak.

Végre a sok mellébeszélés után, az amerikai járványügyi hivatal elismerte, hogy a természetes védettség sokkal jobb, mint az oltással elért. (forrás: https://www.msn.com/en-us/health/medical/natural-immunity-superior-to-vaccines-against-delta-variant-cdc-study-finds/ar-AAT2Nxa )

Mi is, – a családunkban négyen,- egy egészen pontosan beazonosítható forrásból kaptuk meg a vírust, ahol mindenki kétszeresen volt beoltva. Az ő nézetük is megváltozott az oltással kapcsolatban; nem akarnak több oltást, mert nem védte meg őket a betegségtől.

És még nem is beszéltünk arról, hogy Európában, mindegyik oltás csak vészhelyzeti engedélyt kapott, ami azt jelenti, hogy mindenki a saját felelősségére vesz részt az oltás-kísérletben. Mert ez bizony egy kísérlet. Arról nem is beszélve, hogy ezért kell fenntartani a vészhelyzetet is, mert ha nincs vészhelyzet, akkor az oltásnak is fuccs. Akkor nem lehet az embereket rákényszeríteni arra, hogy oltassák be magukat. És a munkahelyek sem követelhetnék meg az oltás felvételét.

Az emberiség történetében még nem volt ekkora méretű egészségügyi kísérlet, amit ennyi emberen végeztek volna el egyszerre! Az oltások mellékhatásairól van egy magyar FB csoport, ahol az emberek őszintén leírják, hogy kivel mi történt az oltás után. Azonban hivatalosan egyetlen olyan esetről sem készül jelentés, amely az oltott emberen jelentkező tüneteket összekötné az oltásokkal.

Amerikában, a VAERS jelentés (Vaccine Adverse Event Reporting System) hivatott erre a feladatra. Magyarul is van ilyen, de ott egyetlen olyan jelentést sem találtam, amely a covid oltással összefüggésbe került volna. Szóval a VAERS számai így néznek ki:

A piros oszlop jelöli a 2021-es jelentéseket. 1990 óta, az oltásokkal kapcsolatos halálesetről szóló jelentések száma nem érte el a kétezret sem, egészen addig, amíg elkezdték tömegesen beadni a covid oltásokat. 2021-ben az oltásokkal kapcsolatosan jelentett halálozások száma meghaladta a tizennégyezret!

Ha jól tudom, akkor egy-egy oltást akkor vonnak be a forgalomból, amikor az oltással összefüggésbe hozható halálesetek száma eléri az 50-et. Emiatt lett majdnem vége a H1N1 oltás karrierjének is, mert abból 49 esetet jelentettek az orvosok a VAERS-be.

Ezeket az adatokat látva ismét azt kell mondanom, mint a címben, hogy egy új világ hajnalán vagyunk. Ilyen még nem volt, hogy egy ennyire veszélyes oltást forgalomban hagyjanak. SŐT, még arra beszélik rá az emberiséget, hogy ebből 3x – 4x oltassa be magát. Különös az a megszállottság, amivel mindenkit be akarnak oltatni. Az a cél, hogy minél több emberben benne legyen ez az oltóanyag. Erre nem lehet mást mondani. Különösen azután nem, hogy tudjuk, hogy nem véd meg a megbetegedéstől. Joe Biden az egész világot be akarja oltatni. (forrás: https://www.npr.org/2021/09/22/1039800001/biden-announces-a-new-goal-to-vaccinate-70-of-the-worlds-population-within-a-yea?t=1642928068720 )

Mire ez a nagy erőfeszítés egy olyan járvány esetén, ami normális országokban (nem Magyarországon) alig szed áldozatot?

Mi azt mondtuk, ami a bevezető igében is áll, hogy inkább essünk Isten kezébe, és ne az emberek kezébe.

Az új valóságra segített felébredni az is, ahogyan a háziorvos kezelt minket. Először is megjósolta, hogy ennek kórházba kerülés lesz a vége, mert nem vagyunk oltva. Azután annyit mondott, hogy C-vitamint kell szedni. Ebben merült ki egy fertőző beteg kezelése az orvosnál. Semmit nem tesz addig, amíg valaki kórházba nem kerül. Semmit. Ez globálisan is hatalmas probléma, hogy figyelmen kívül hagyják a megbetegedés korai kezelésének a lehetőségét. Mintha semmit sem lehetne tenni, csak várni, hogy mi lesz a beteggel.

Az orvos viselkedése számunkra egy új valóság volt Európa közepén. De ahogyan a hírekben szerepel, szinte minden országban ez az orvosi protokoll, hogy nem tesznek semmit a beteggel a karanténba záráson kívül, amíg kórházba nem kerül. Nem próbálják meg megakadályozni, hogy olyan súlyos legyen a betegség, hogy ne kelljen kórházba kerülnie, hanem ölbe tett kézzel várják, hogy hogyan sikerül az egyénnek megküzdenie ezzel a vírussal.

Olyan pedig nem szerepel a hírekben, hogy egy indiai tagállamban, ahol rohamosan nőtt a halálozási arány, ott a kormány kiosztott egy csomagot az embereknek, és pár napon belül 80%-kal esett ha halálozási arány.

Vagy hogy Spanyolországban egy komplett idősotthonban kezelték az ott lakókat is és a teljes személyzetet is, és senki sem halt meg, és nem is került kórházba. Ezek miért nincsenek benne a hírekben?

És most itt van a gyermekek kérdése is.

Itt van egy Brit kutatás, a gyermekekről, a covid esetében:

https://www.researchsquare.com/article/rs-689684/v1

Idézem az eredmények közül:

„99·995% of CYP with a positive SARS-CoV-2 test survived”

„99,995% gyermek és fiatal személy (CYP), pozitív SARS-COV-2 teszttel, túlélte”

Számomra érthetetlen, hogy miért kell akkor a gyermekeket beoltani egy olyan vírus ellen, amelynek a túlélési esélye számukra 99,995%. Csak olyan gyermek halt meg ettől, akinek volt már valami korábbi súlyosabb betegsége. Ezért érthetetlen számomra az olyan nyilatkozat, amelyet fentebb idéztem egy orvos férjétől: „potenciális biológiai fegyverként ma is beküldik a mi közösségünkbe a gyerekeiket”. Az oltások mellékhatásaitól azonban egyre több gyermek szenved, vagy hal meg.

Az is érthetetlen, hogy pedagógusok hogyan tudnak megalázni gyerekeket a társaik előtt, azzal, hogy nincsenek beoltva. Úgy érzem, hogy egy pedagógusnak jobban kellene a gyermek mentális egészségére vigyázni, és nem rátenni ilyen terheket, amellyel megalázza a társai előtt. Ez normális viselkedés?

Nem ettől kellene a pedagógusnak megvédenie a gyerekeket? Pontosan tudva, hogy egyrészről rájuk nézve ez a járvány nem veszélyes olyan mértékben mint a felnőttekre; másrészről pedig tudva azt, hogy nem a kiskorú dönti el, hogy beoltatja-e magát vagy sem.

De ha már szóba került az oltások hatékonysága, essen szó Gibraltárról. Gibraltárban 100% az átoltottság, és karácsony előtt már ebből is 40% háromszor volt beoltva, és ennek ellenére beszüntettek minden karácsonyi rendezvényt, mert annyian kapták el a vírust. Itthon erről úgy vélekedett egy újságíró, hogy a gyerekek miatt lehet ez, hogy ők nincsenek beoltva. (forrás: https://24.hu/tudomany/2021/11/19/koronavirus-gyerekek-negyedik-hullam-gibraltar/ )

Azonban elolvasva az eredeti gibraltári kormány nyilatkozatot, ott szót sem ejtenek a beoltatlan gyerekekről, hanem a munkahelyekről szólnak, hogy ott adják át egymásnak az emberek.

De ugyanígy nem ajánlják a vendégek és a személyzet 100% beoltottsága mellett sem a nyaralóhajók (Cruise Ships) látogatását.

Jogos akkor a kérdés, hogy mennyire védenek meg azok az oltások, amikből már lassan 4 kell, hogy a testemben legyen? De újra arra kell gondolni, hogy mennyire halálos ez a vírus, ha 7,9 milliárd emberből 5 millió hal meg? Vagy mennyire számít az oltás, amikor egy 25 milliós országban 286-an halnak meg a betegségben? Akkor nem inkább a helyzet kezelése a kérdés, hogy például Magyarországon hogyan halhattak meg ennyien?

Látva a jelentéseket, nagyobb az oltás kockázata, mint a covid kockázata. Egy frissen végzett orvos, aki Izraelben végzett, a covid első hulláma után hazatért az USA-ba, és jobb dolga nem lévén, kielemezte a teljes VAERS adatbázist. (forrás:https://live.childrenshealthdefense.org/shows/the-defender-show/aBUamhY3g3 )

Azt találta, hogy az ott szereplő adatokat meg kell szorozni legalább 30-cal, de bármilyen szám jó 30 és 100 között, hogy a valós adatokat kapjuk. Azt tudjuk, hogy alul jelentettek az oltásokkal kapcsolatos rendellenességek. Egy ápolónő nyilatkozott, hogy a kórházában nem is ismerik a VAERS rendszert, ezért senki sem jelentett semmit. És a környező kórházak is így vannak. Ha tehát megnézzük a fenti grafikonon, hogy a jelentett halálozások száma 14000+, akkor a valós szám 31*14000 (legalább), vagyis 434000, és ez csak a halálozások száma. Másképp fogalmazva, majdnem annyian halnak meg az oltástól, mint a vírustól.

Nem csoda, hogy Bill Gates már 2010-ben erre számított. Ő már akkor arról beszélt, hogy hogyan fogják szabályozni a népességet. Nézz bele ebbe a videóba 4 és 5 perc között. (van hivatalos magyar felirat hozzá): https://youtu.be/JaF-fq2Zn7I

De itt van amit mond:

Itt van a jobb oldalon a CO2, amit le akarunk nullázni, és ennek az alapja az emberek száma, az egy ember által felhasznált szolgáltatások, az egyes szolgáltatásokra eső átlagos energia, és az egységnyi energiához kellő CO2 lesz. Nézzük meg ezek mindegyikét, és meglátjuk, hogy tudjuk lenullázni. Valószínűleg ezen számok közül az egyiket megközelítőleg nulláig kell levinni. Ezt tudjuk a gimnáziumi algebrából, de vegyünk rá egy pillantást. Először vegyük a népességet. Ma a Földön 6,8 milliárd ember él. Ez 9 milliárd körül fog tetőzni. Ha igazán sikeresek lesznek új oltásaink, az egészségügyi ellátásunk, a népesedés-egészségügyi szolgálatunk, akkor ezt talán 10 – 15 százalékkal tudjuk csökkenteni, de 1,3 körüli növekedést fogunk látni.

Hadd emeljem ki a lényeget. Ha sikeresek lesznek az oltásaik, az egészségügyi ellátás, és a népesedés-egészségügyi szolgálata, akkor CSÖKKENTENI tudja a népességet!!

Szóval a sikeres egészségügyi ellátás olyan, amitől csökken a népesség! És ilyen a sikeres oltási program is!

A népesedés-egészségügy pedig nem jelent mást, mint az abortuszt és a fogamzásgátlást. Ettől várja azt a sikert, hogy csökken a világ népessége.

Ennek tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy a kormányok miért üldözik azokat, akik nem akarják beoltatni magukat. Macron pokollá akarja tenni az oltatlanok életét (forrás: https://index.hu/kulfold/2022/01/05/megkeseriti-pokolla-teszi-az-oltatlanok-eletet-macron/ )

Franciaországban majdnem 80% az oltottság. De a szomszédban, Ausztriában még rosszabb a helyzet, mert ott mindenki részére kötelezővé tették az oltást.

Ha józanul gondolkodunk, akkor mire gondolunk? Egy ennyire nem halálos vírus (emlékezzünk 5 millió halott a 7,9 milliárdból) mellett, egy ennyire veszélyes oltást kell magának beadatnia mindenkinek, ami ráadásul kísérleti stádiumban van. Ez valóban a nép érdekeit szolgálja?

De ha már szóba került Bill Gates. Kevesen hallottak két katasztrófahelyzet szimulációról, amelyben érdekes módon egy elszabadult koronavírus játssza a főszerepet.

Event 201 (forrás: https://www.centerforhealthsecurity.org/event201/ )

Ezt főszponzorként a Bill és Melinda Gates Alapítvány finanszírozta. Eljátszották, hogy mi történne egy világméretű koronavírus járvány kitörése esetén. Ki nem tudnánk találni, hogy mikor zajlott ez a kísérlet. 2019. október 18.-án.

Vagy a CLADEX szimuláció, 2018. május 18.-án, ami hasonló esetet dolgoz fel.

(forrás: https://www.centerforhealthsecurity.org/our-work/events/2018_clade_x_exercise/ )

Amit érdemes megemlíteni, az az, hogy a talált hiányosságokból egyet sem próbáltak meg megoldani az ezt követő időszakban. Egyszerűen felmérték, hogy hol lesz probléma egy járvány idején, mint például az egészségügyi ellátásban, de semmi nem történt, hogy ezt a problémát orvosolják.

A Rockefeller Alapítvány is készített 2010-ben egy kiadványt, amelyben egy segédanyagot ad a járványkezeléshez, melyben ezt írják:

Egy szigorúbb felülről lefelé történő kormányzati irányítás és még autoritáriusabb világ, korlátozott innovációval és erősödő polgári ellenállással

[…]

Kína kormánya nem az egyetlen volt, amelyik extrém intézkedéseket vezetett be, hogy védje a polgárait a kockázatoktól és a kitettségtől. A járvány alatt a világ nemzeti vezetői megerősítették hatalmukat, és bombabiztos szabályokat és korlátozásokat vezettek be, az előírt maszkviseléstől kezdve, a szupermarketek és vasútállomások bejáratainál végzett testhőmérséklet ellenőrzésekig. Még a járvány gyengülése után is, az állampolgárok cselekedeteinek ezek az autoriterebb kontrollja és felügyelete megmaradt, és még erősödött is.” (Scenarios for the Future of Technology and International Development 18-19. oldal)

(forrás: https://www.nommeraadio.ee/meedia/pdf/RRS/Rockefeller%20Foundation.pdf )

De most térjünk vissza a lezárásokhoz, mert abból is sok olyan dolog kiderül, amelyet mindegyikünknek mérlegelnie kellene. Az otthon maradás meghatározza, hogy kitől milyen információhoz jutok. Szinte csak a tömegtájékoztatás marad számomra, mint forrás. Amennyiben a nagy cégek, mint Google, Facebook, Instagram, Twitter, szűrik az információt, akkor az Internetes kereséseim már nem azt fogják mutatni, amit ténylegesen elérhetek, hanem azt, amit ők engedélyeznek. Mivel kimondták, hogy csak és kizárólag azt fogadják el, amit a WHO és az amerikai CDC (Amerikai járványügyi hivatal) mond, akkor otthon esélyem sincs arra, hogy más emberekkel találkozva megbeszélhessük, hogy hol, kivel mi történt. Arról már nem is beszélve, hogy Magyarországon a kórházakban teljes hírzárlat van, és nem mehet be egyetlen média sem.

A hivatalos szervek morognak amiatt, hogy van egy pesszimizmus a helyzet kezelésével, és az oltásokkal kapcsolatban, de pont a helyzet komolyságát tárná fel, hogy ha láthatnák az emberek, hogy milyen súlyos járványról van szó, és láthatnák, hogy mi a helyzet a kórházakban. De éppen a bizalmatlanságot növeli az, hogy hírzárlat van, manipulált statisztikákat kapunk, és megy a titkolózás.

Ezt hivatott elősegíteni a cenzúra, hogy csak az tudjuk, ahogyan központilag kommentálják az eseményeket. Magyarán szólva, visszatértünk a kommunista eszközökhöz, hogy csak egy irányított propagandát kapunk, mert a világon mindenütt elnémítják azokat, akik nem ugyanazt gondolják és mondják, amit a központi irányítás.

Fontos azonban észrevenni, hogy ennek ellenére olyan emberek is megszólalnak már, mint Geert Vanden Brossche, aki többek között a Bill és Melinda Gates Alapítványnál volt oltási program vezető, és a LinkedIn oldalán felszólalt az jelenlegi oltási stratégia ellen. Azt mondta, hogy azonnal be kell fejezni ezt az oltási programot. Ez az ember több tíz éve foglalkozik oltások fejlesztésével, és járványok kezelésével. De most már őt is kizárják, és támadják.

Ahogyan Schiffer András is megírta már az Indexen, már nem a politika irányít, hanem a cégek. Ha emlékszünk még, akkor a TTIP szerződést is úgy adták át az EU parlamenti képviselőknek, hogy ki voltak feketítve olyan részek, amiket nem láthattak, és úgy kellett szavazniuk róla. Most ugyanúgy kifeketített szerződéseket adtak nekik az oltóanyagokkal kapcsolatban. Akkor már nem a nép, a tömegek érdekeit képviselik, hanem a cégek érdekeinek megfelelően cselekszenek.

Nemrég az USA-ban egy biztosító cég kiadta az életbiztosítással kapcsolatos adatait, 2020-ról. Arról számoltak be, hogy 40%-kal nőtt az olyan halálozások és maradandó károsodások száma, amely olyan ügyfeleken történt, akiknek nem volt orvosi múltja.

Hogy tudjuk, hogy mit jelent a 40% növekedés: Ha egy természeti katasztrófa elpusztít 200 emberből 1-et, akkor az 10% növekedés lenne. Ilyen 40%-os növekedés egy év alatt még nem volt a biztosítók történetében!

Hasonló esetről írtak nálunk is, Homonnay Gergely ügyében. A cikkek szerint szív és keringési leállás okozta a halálát. Ilyen esetekről írnak a biztosítók is. Életerős emberek szív és keringési zavarban hirtelen meghalnak. Dr Robert Melone szerint, aki az egyik atyja az mRNA vakcinák szabadalmának, ilyen esetekben az első gyanúsított az oltás.

A bezártságból, a régi életbe való visszatérést pedig egy olyan termékhez kötik a kormányok, amelyre eddig még nem volt példa. Egy kereskedelmi termék (az oltás) használatától függ, hogy én elmehetek-e rendezvényekre, más csoportos összejövetelekre, és rosszabb esetben dolgozni. Ha használom a kormány által előírt terméket, akkor szabad utat kapok. Ha nem, akkor maradok bezárva, és ahogy fentebb hivatkoztam Macron nyilatkozatára, még arra is számíthatok, hogy mesterségesen tovább fogják rontani a helyzetem. Természetesen a termék használatát igazolnom kell. Ha nem tudom igazolni, akkor kiestem a hétköznapi életből, ráadásul még több orvosi vagy más az élethez szükséges ellátást sem kaphatok meg.

Az oltási kártya pedig egyenesen oda vezet, hogy két részre szakítja a társadalmat. Az oltottakra és az oltatlanokra. A média és a propaganda pedig gondoskodik arról, hogy az oltatlanokat mint lázadókat, közellenséget állítsa be, akik nincsenek tekintettel embertársaikra. Annak ellenére, hogy számos oka lehet annak, hogy valaki miért nincs beoltva. Az egyik leggyakoribb, hogy már átesett a betegségen, és kialakult a védettsége, amely erősebb az oltás által adott védettségnél. Akkor nem arra gondolunk, hogy az a fontos nekik, hogy az oltóanyag bármi áron bekerüljön a szervezetünkbe, hogy Bill Gates ezzel a népességet tudja szabályozni? És a még a vallási, lelkiismereti kifogást sem fogadják el, holott az oltóanyagban abortuszból származó részek vannak.

Egyébként pedig aki fél, az nyugodtan beoltathatja magát, akár már 4x is, hogy megnyugodjon, hogy védve van. De még ők is, félelmükben rászállnak az oltatlanokra, mert azt hiszik, hogy veszélyt jelentenek számukra. Pedig ez a harmadik és a negyedik hullám után kiderült, hogy ez épp ellenkező irányban igaz.

Szóval az oltási igazolvány egy nagyon aggályos dolog. Ez korlátozza az egyének szabadságát, és a kormány határozza meg, hogy ki, mikor, mit csinálhat. Ezt pedig később már akármihez hozzáköthetik, hogy csak ennek és ennek a feltételnek az együttes meglétével lehet majd ezt és ezt csinálni. Szóval aki „jó kisfiú” és azt teszi, amit mondanak neki, az megkapja a csokiadagját (Orwell 1984), aki nem, azt pedig kiszekáljuk a világból.

Emlékszünk? A korlátozások azért indultak, hogy az egészségügy ne legyen túlterhelt. Ma már ki emlékszik erre? Már rég nem erről van szó.

Az oltási kártya emlékeztet erre az igére:

16 Azt is teszi mindenkivel, kicsikkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma. (Jel 13,16-17)

Ha kötelező lesz az oltási igazolvány, akkor pár év, pár járvány, és megszokják az emberek, különösen a gyerekek. Ezt utána össze lehet kötni más kötelezően előírt dokumentummal, majd végül a testre kell tenni, hogy nehogy elveszítsük, vagy más ne tudjon a nevünkben eljárni.

Ez van ma már Kínában, a szociális pontrendszerrel. Ezt érdemes itt nyugaton is tanulmányozni, mert itt is erre mennek a dolgok. Aki ott nem a párt iránymutatása szerint él, akkor attól megvonnak szociális pontokat, és máris nem utazhat, nem vehet meg bizonyos dolgokat, nem kap hitelt, stb.

Elfogadjuk ezt itt is?

Egy új világ, egy új valóság hajnalán vagyunk. Ugyanis az emberek többsége világszerte nem tesz semmit, egyszerűen elfogadja amit mondanak neki. Ebben az új világban káprázatos a kormányok intézkedései közötti összhang. Mindenütt lezárások, az egészségesek bezárása, kijárási tilalom, oltási kényszer, stb.

Ez az ami a legaggasztóbb az egészben, hogy már nem maradt egy olyan hely sem, ahol mást csináltak volna, vagy másképp csinálnák. Akkor pedig ez egy új világ, egy új norma.

Egy korábbi írásomban foglalkoztam a Great Reset-tel (Nagy Újraindítás), és a Build Back Better (Jobban Építjük Újjá) jelenséggel. Csak megerősíteni tudom, hogy a World Economics Forum és támogatói, vagyis a világelit, valósággal arra használja a jelenlegi helyzetet, hogy a gazdaságot átformálja, és bevigye az új világrendbe, vagy legalábbis közelítsen hozzá. Nem titkos dolgokról van már szó, mert ezt nyíltan megírta egy könyvében Klaus Schwab, a World Economics Forum alapítója a COVIS-19: The Great Reset című könyvében (forrás: http://reparti.free.fr/schwab2020.pdf ). Nincs itt már titok, nyíltan végignézhetjük, hogy milyen törekvések mentén formálódik a világ, és kik vannak mellette és kik állnak szembe vele.

Mindebből egyetlen út maradt, amelyen biztosan tudjuk, hogy a javunkat akarják.

Isten már előbb kimutatta a szeretetét felénk, minthogy mi azt megtettük volna:

Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket! (1Jn 4,19)

Azzal, hogy a legdrágábbat, az Ő egyetlen Fiát adta értünk, hogy megmeneküljünk az örök szenvedéstől, már megmutatta, hogy mennyire szeret minket. Egyedül Isten Igéjében van meg az abszolút igazság. Egyedül az Ő kijelentéseire támaszkodhatunk úgy, hogy tudhatjuk, hogy azt kapjuk, amit előre megígért!

Ha odaadjuk Neki az életünket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy örök életre megőrizzük. Csak merjük elengedni ezt a rövid földi életet, hogy Tőle egy örök életet nyerhessünk.

Azt, hogy a Biblia igaz, ma már talán senkinek sem kell bizonygatni, mert a világ eseményei számtalanszor beigazolták azt, ami már rég le lett írva benne. Ez a mostani helyzet sem új a Bibliát ismerők számára, és az ez után következők is le vannak írva. Nincs más ilyen vallási írás, amely ilyen pontossággal előre kinyilatkoztatná az eseményeket. Egyedül Isten tudta, hogy hogyan fog lefolyni a világ történelme, és ezt le is írta nekünk. Az idők végezetéről pedig többet mond, mint bármelyik másik időszakról.

Mindenki, aki jót akar magának, térjen meg Istenhez, és adja át neki az életét!

24 Az Isten, aki teremtette e világot és mindazt ami abban van, mivelhogy Ő mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. 25 Sem emberek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködne, holott Ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; 26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a föld egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuk határait; 27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatják Őt és megtalálhatják, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: 28 Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; ahogyan a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az Ő nemzetsége is vagyunk. 29 Mivelhogy azért az Isten nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonló az Istenség. 30 E tudatlanság idejét azért elnézi az Isten, de most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy térjenek meg: 31 Mivelhogy rendelt egy napot, amelyen megítéli majd e föld kerekségét igazságban egy férfi által, akit arra rendelt; bizonyságot téve mindenkinek azáltal, hogy feltámasztotta Őt halottaiból. (ApCsel 17,24-31)

Új Világrend, Great Reset, Build Back Better, Agenda 2030, Agenda 21

Nagy Újraindítás – Jobban Építjük Vissza, ENSZ 2030 és ENSZ 21 program

A tíz szarv pedig amit láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak birodalmat, de hatalmat kapnak mint királyok egy órában a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk: erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány legyőzi őket, mert Ő uraknak Ura és királyoknak Királya; és a vele lévő hivatalosak és választottak és hívek. (Jel 17,12- 14)

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Így ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtó előtt. (Mt 24,32-33)

Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mk 13,37)

Jézus többször is figyelmeztetett minket, hogy figyeljük a körülöttünk lévő világot, és a Tőle kapott bölcsességgel ítéljük meg a világ helyzetét. Ne csak passzívan éljünk a világban, hanem az Istentől kapott világosság és bölcsesség szerint ítéljük meg azt, ami körbevesz minket.

Nem véletlen adott Isten annyi kijelentést az Igében. Azért kaptunk ennyi kijelentést az időkre nézve, hogy egyrészről tudjuk, hogy kicsoda Isten, mert más nem adhat biztos kijelentést a jövőről (pl. Ésa 41,22-23; Ésa 46,10); másrészről pedig tudjuk, hogy mi vár ránk, és ne legyünk bizonytalanságban. A mai világ ismét olyan jeleket mutat, amelyek itt vannak az orrunk előtt, de a Sátán jól bevált taktikája szerint, ezeket új és új nevekkel ruházza fel, hogy ne ismerje fel az ember, hogy éppen miről beszélnek körülötte.

Egyre nyomasztóbb látni, hogy a világ rohamos léptekkel halad a bibliai próféciák beteljesedése felé. Már valóban nem generációkat kell várni a változásokra, kb. 30 évet számítva egy-egy generáció eltelésére, hanem pár év alatt olyan változások állnak be, amelyeket előre nem lehetett látni. Egyre inkább felgyorsulnak az események, és azt látni, hogy rég lefektetett tervek hogyan valósulnak meg a szemünk láttára. Istennek legyen hála, hogy még nem engedte kiteljesedni a gonoszt, és még van idő arra, hogy a keresztény társadalom is felébredhessen a megtérésre (Jel.3,1; 1Pét 4,17), hogy a világ megláthassa Krisztus Testét, amely valós választási lehetőséget ad az embereknek a kimenekedésre abból a gonosz világból, amely egyre szorongatóbban körbevesz minket.

Ma sokszor sajnos hiába bizonygatjuk, hogy hívőként más az életünk, mint a világi embereknek, mert egy mozdulattal lesöprik minden érvünket azzal, hogy ők is (mármint a világiak) vannak olyan jó emberek mint a keresztények. Ezért nem látják szükségét, hogy megtérjenek az élő Istenhez. Ahogy azonban növekedik a sötétség, úgy fog meglátszani a valódi Istenhívő emberek életének világítása. Egy keresztény ufókutató mondta, hogy meglátszik, hogy ki az a hívő, aki valóban megéli a hitét, és ki az, aki csak beszél róla, ugyanis az ufók elmenekülnek azoktól, akik megélik a hitüket, de azok tehetetlenek ellenük, akik csak szájjal hisznek. (Erről szól a korábbi bejegyzés, amelyben az ufókkal foglalkoztunk: Egy új világ hajnalán – ufókkal és hibridekkel) A valódi Istenben vetett hit és a szentség ereje egyre inkább meg fog látszani a névleges kereszténységgel szemben.

Eljön az idő, amikor mindenki meg fogja látni, hogy különbség van aközött, aki szolgál az Istennek, és aki nem.

Akkor megtérve meglátjátok, hogy különbség van az igaz és az istentelen között, aközött aki szolgál Istennek és aki nem szolgál neki. (Mal 3,18)

Most egyre több globális program kezd egymáshoz konvergálni. Egyre nyomasztóbb látni, hogy az egyén szabadsága milyen tempóban fogy, és a globális kontroll mennyire rátelepszik az egyének életére.

Attól volt hangos a média, hogy kapcsolat lekövetéssel kell figyelni, hogy hogyan terjed a fertőzés. Egyre több helyen akarják bevezetni az ún. védettségi igazolványt, egyre több cenzúra van azok ellen a hangok ellen, akik más véleményen vannak mint a hivatalos álláspont. A szabad véleménynyilvánítás másodrendű lett a hivatalos közlemények elfogadtatása mellett. Ehhez pedig maguk mellé állítottak olyan globális cégeket, mint a Google és a Facebook, akik minden szó nélkül letörlik azokat a bejegyzéseket, amelyek véleményük szerint ellentétesek a „közösségi együttélés szabályaival”. Ebben is azt kell látnunk, hogy mennyire fogy a szabadságunk, mert csak azt mondhatom el nyilvánosan, amit engedélyeznek. Ha nem egyezik a véleményem a hivatalosan elfogadott hírekkel, akkor azt csak otthon mondhatom el, de a nyilvánosság előtt már nem. Sőt, van olyan ország, ahol már otthon sem. Skóciában már az is büntethető, ha otthon mondja el valaki ezeket a gondolatait, és egyik családtagja feljelenti.

Jézus szavainak kell eszünkbe jutnia, amikor a családon belüli ellenségeskedésről beszélt:

Gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem; mondom nektek: sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiú ellen, és a fiú az apa ellen; és az anya a lány ellen, és a lány az anya ellen; anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen. (Lk 12,51-53)

Ausztráliában, a rendőrség házról-házra jár, és kérdezi, hogy van-e otthon olyan, aki megszegte a „lockdown” (lezárás szabályait) Video (angol). Ott egyébként is elszálltak a valóságtól az intézkedések azzal, hogy emberek millióit zárták be egy pár megbetegedés miatt . Valóban csak egy pár megbetegedés miatt, mert a haláálos áldozatok száma 2 volt, amikor mindent lezártak.

De hogyan jön össze az Új Világrend, és a címben szereplő többi megnevezés a bibliai próféciák tükrében?

Még az 1960-as évek végén, a Római klubnak nevezett tudós társaság, akik a világ minden pontjáról jöttek össze, egy tervet készítettek, amelynek az egyik első kiadványa, a „The limits to growth”, amely leírja a ma körülöttünk lévő világban zajló események egyik mozgatórugóját. Nem kell hiú ábrándokat dédelgetnünk, hogy semlegesek azok a tudósok, akik részt vetek ebben a munkában. De mondandónk tekintetében ez nem is érdekes, hiszen a Biblia már több ezer éve erről beszél, hogy ez fog történni, és akkor ezt valaki, vagy valakik végre fogják hajtani.

Szóval 10 ellátási és közigazgatási körzetre osztották a világot, az alábbi kép szerint:

Ez az a 10 király, akiknek hatalma van a földön, de birodalmat nem fognak kapni, mert mindannyian csak felelősei lesznek az adott területnek, de egy világkormány vezetése alatt fogják ezt megtenni. Kevesen tudják, hogy már 2013 óta működik a World Government Summit, amely azon dolgozik, hogy „összehozza” a világ kormányait, ezzel is előkészítve az utat a közös világkormányra. Talán még emlékezünk Manuel Barroso kijelentéseire, akik többször is hangot adott annak az elégedetlenségének, hogy az EU-ban lassan megy az integráció. Egyre inkább azokat a trendeket fogjuk látni, amelyekben erősítik a nemzetek közötti összefogást.

Erre van ma már egy új szó is: „equity”. Vagyis méltányosság, jogosság, igazságosság, de egy új tartalommal. Ezzel azt mondják ki, hogy a gazdag államok lakosainak is ugyanannyi terhet kell vállalniuk a világ terheiből, mint a szegény országokban. Vagyis lejjebb kell adniuk a gazdagságukból, hogy a javak igazságosabb elosztása révén növeljük az egyenlőséget a világban. Erre példa a WHO indítványa is, hogy a gazdag országok adjanak oltóanyagot a szegényebb országoknak, hogy azok is beolthassák a lakosaikat. És itt jön be a képbe az ENSZ programja, jobban mondva, az ENSZ programjai.

Az ENSZ Agenda 21 és Agenda 2030 programjai

Az ENSZ összefogja azokat a programokat, amelyek végrehajtását egy-egy gazdasági és politikai irányból már láthatjuk. Ahogyan az előbb említettem, az „equity” elindításával, a mai világunkat egy olyan világ felé szeretnék megváltoztatni, ahol mindenki és minden egyenlő. Nem ismerős? Nekünk, akik még a szocializmusban nőttünk fel, ez volt az eszménykép, amit elénk tártak. Egy olyan világ, ahol mindenki egyenlő. Aki nem abban nőtt fel, annak ajánlom Orwell: Állatfarm regényét, amely tökéletesen leírja azt a világot, amelyben éltünk 1989 előtt. Szóval a kommunizmus felé fordítják a világot. De ez most sokkal félelmetesebb, mint a régi szocializmus, mert ezt most már egyrészről minden áron be akarják vezetni, másrészről pedig globálisan akarják bevezetni. Ez van az ENSZ programokba beleírva.

Ezt lehet szépíteni, de amikor központilag mondják meg, hogy egy adott kistérségben mit termeljenek és hogyan éljenek, akkor azt akárhogyan is nézem, az egy központi irányítás és tervgazdaság. Pont, mint a szocializmusban. Mielőtt belemegyünk a részletekbe, emlékezzünk meg róla, hogy a kommunizmusnak mindenhol, ahol eddig megpróbálták, volt két olyan jellemzője, amit eddig még sehogyan sem sikerült kiküszöbölni: 1. erőszak; 2. sohasem sikerült megvalósítani az egyenlőséget. Soha, sehol nem csinálták még jól, és mindenütt kudarcba fulladt. De úgy tűnik, hogy a Sátánnak, a világ fejedelmének ez a fő programja, és ezt fogja az idők legvégén ráerőltetni a világ népességére.

Szóval részlet az Agenda 21 helyi programjáról szóló tanulmányból:

„A Local Agenda 21 fontos nemzetközi kezdeményezés, amely mint egy jól algoritmizált
folyamat, a helyi sajátosságokra alkalmazva úgy szolgálhatja a lokális érdekek feltárását, programba foglalását és megvalósítását, hogy az kapcsolódni tud a nemzetközi szinthez is. A
Local Agenda 21 mint rendszer és mint fenntarthatósági filozófia működőképes lehet
Magyarországon is.” (Forrás: Szlávik János – A helyi-kisregionális szint szerepe a fenntarthatóságban)

Központilag lenne meghatározva, hogy kinek mi legyen a munkája, milyen szakmát tanuljon, stb. Láttam egy előadást, itt, amelyben a Amerikában élő román professzor asszony elmondja, hogy az ENSZ program hatására az USA-ban a barátnője már hiába vett nagy földet magának, hogy megművelje, a hatóságok nem engedik azt tenni amit akar, hanem csak olyan tevékenységet végezhet, amely összhangban van az Agenda 21 programmal.

De ez a program hatással van a népességre is, hiszen a fogamzásgátlást, és az abortuszt kell értenünk az alatt, amikor azt mondják, hogy:

3.7 2030-ig a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokhoz történő egyetemes hozzáférés biztosítása, beleértve a családtervezést, a tájékoztatást és az oktatást, valamint a reprodukciós egészség ügyének a nemzeti stratégiákba és programokba történő integrálását

A „reprodukciós szolgáltatások” és a „családtervezés” azok, amelyek más szóval a fogamzásgátlást, a születés szabályozását rejtik maguk mögött. Ma már a szexuális szolgáltatások alatt érthetjük a gyerekek nemi átoperálását is. Ha ezt nemzeti programokba integrálják, akkor jön a központi népességszabályozás, amelyben megmondják, hogy kinek lehet, és kinek nem gyereke, illetve milyen kötelezettségeket kell tenned ahhoz, hogy gyereked lehessen. Nem is beszélve azoknak az eseteknek a központi szabályozásáról, amikor elveszik a gyerekeket a szüleiktől. Született az idén egy olyan bírósági határozat, amikor elvették egy szülőtől a gyerekét, mert nem oltatta be magát. Az ilyen szabályozások csak a „beetetés” időszakában  tűnnek jónak, de a végüket előre lehet tudni.

Az Agenda 2030 program sem kisebb léptékű. Az egyén életének minden részét behálózza, előre megmondva, hogy ki, hol, mikor, mit csinálhat a fenntartható fejlődés fenntartása érdekében. Egy új világot épít körénk. Részlet a bevezetőből, amelyet a katolikus egyház adott ki:

„E „rendszerváltó” program jelentőségét, a cselekvésre való felhívás súlyát nem lehet túlbecsülni. „Áldás vagy átok vár e válaszért: határozz, és kimondtad sorsodat!” Valóban: „a kisdedeknek néma szája kér1” bennünket hogy az elmúlt öt emberöltő alatt az összeomlás szélére juttatott, rogyadozó társadalmi-természeti rendszereket világszerte szilárdítsuk meg, gyógyítsuk meg, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében szép és harmonikus világot hagyjunk a jövő generációkra. Ezt a munkát, ezt a „rendszerszintű változást” sürgeti egyre jobban az utóbbi évtizedek keresztény társadalmi tanítása is, legutóbb Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában.


Tisztelettel ajánljuk kötetünket a program végrehajtásáért felelős állami vezetőink, és a végrehajtásához hozzájárulni jogosult intézmények, tisztségviselők, közösségek, állampolgárok – túlzás és nagyzolás nélkül az egész társadalom, minden jóindulatú ember figyelmébe.” (Forrás: VILÁGUNK ÁTALAKÍTÁSA: FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI KERETRENDSZER 2030)

Itt elérhető az Agenda 2030 teljes programja. A katolikus egyház jelenlegi vezetője nyíltan támogatja az ENSZ programokat. Erről korábban már szóltunk: Megtörtént a hittől való szakadás. A pápa is kommunista értékeket vall, és egyik fiatalkori lelkésztársa nyíltan olyan erős kommunista nézeteket vallott, hogy ezzel befolyása volt egy titkos katolikus szerződés megkötésére is, amelyet a II Vatikáni zsinat ideje alatt kötöttek Rómában a katakombákban. Ez a szerződés kimondja, hogy az egyházat a szegények egyházává kell tenni, és erősíteni kell az egyenlőséget. Ennek a szerződésnek a részeit valósítja meg most Ferenc pápa, amely szerződés egyébként teljesen egybevág a mai ENSZ programokkal is, és a világelit céljaival is.

Emlékszünk még arra, amikor Magyarországon meghirdették, hogy majd a korona meg fogja mondani, hogy hol, mit kell csinálni, hogy felemelkedjen a nép? (Ezzel foglakozott Az Alaptörvény, a Szentkoronatan és a társadalom központi átformálása című cikk itt a blogon.) A hasonló esetek mutatják, hogy a világ fejedelme áll minden ilyen kezdeményezés mögött. Hogyan lehetne másként az, hogy például a szuverén magyar korona, aki a magyarok „felemelkedését” akarja, pontosan az Agenda 21 és az Agenda 2030 programját akarja megvalósítani, csak éppen hagyományos népi és vallási alapokon.

Akkor ez a korona, István koronája, valóban nem lehet más, mint egy olyan bálvány, amelyet a világ fejedelmének a szelleme vezet, és ki van zárva, hogy jót tegyen a magyar néppel! Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma, és a benne való hit az, amely minden embernek jót ad népre és nemzetre való tekintet nélkül.

Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3,28)

 Mindannyiunkat megtérésre kell biztatni, mert semmi más nem menthet meg minket ebben a világban, csak az Úr Jézus Krisztusban való hit. Az egész világ a végzete felé megy, amelyben az egyetlen megmenekülést a Krisztusban való hit adhatja meg. Nagyon nagyot téved az, aki ezekben a globális programokban a megmenekülést látja.

A klímakrízist a Római klub már úgy fogalmazta meg, hogy olyan eszköz lehet a kormányok kezében, amely összekovácsolhatja és hajlandóvá teheti az emberiséget arra, hogy egy nagyobb jó érdekében lemondjon a szabadságáról. Akkor nem egy globális program végrehajtását látjuk? Ez mind-mind mesterségesen van gerjesztve, hogy egy irányba fordítsa az emberek gondolkodását, hogy elfogadjanak egy olyan társadalmat, amely valójában ellenükre van. De menjünk tovább a globális programokkal, mert van még, ami ugyanennek a programnak a megvalósítását tűzte ki céljául.

Itt van a Nagy Újraindítás, eredeti nevén a Great Reset. Ez már begyűrűzött hozzánk is:

De nézzük meg, hogy ez miről is szól. Azt hangoztatják, hogy el kell felejtenünk a régi normákat, és mostantól fogva egyfajta új normális lesz. Erről beszél nekünk magyar szinkronnal Klaus Schwab, a World Economics Forum alapítója:
https://www.youtube.com/watch?v=1lUcNdZI7-E

Itt láthatók a részletei ennek a programnak, amelynek már mindannyian alanyai vagyunk:

Mindenkit figyelmeztetek, hogy ez már nem összeesküvés elmélet! Itt lehet ezt részletesen tanulmányozni.

Ez a program felöleli az élet minden területét. Csak azt nehéz megérteni, hogy mi köze van a világ fenntarthatóságához a vallásnak, amelyet szintén újra kell indítani. Ezzel a nagy újraindítással lehet minket, az egyszerű polgárokat rávenni arra, hogy mégiscsak azt tegyük amit az elit akar ránk erőltetni. De ez mind-mind az ENSZ program megvalósítása felé tereli a világot, amely nem más, mint egy új globális kommunizmus. „EQUITY”

Mivel egy politikus sem meri vállalni, hogy olyan népszerűtlen intézkedések tömegét hozza meg, amely kiváltja az emberek haragját, ezért olyan helyzetekre van szükség, mint a mostani járvány, amikor „rá lehet fogni” a vírusra, hogy miért kell elvenni a szabadságunkat, miért kell tönkretenni kisvállalkozásokat, miért kell újra elosztani a tőkét és a vagyont, miért kell központilag irányítani az életet, stb.

Ajánlom mindenkinek Schiffer András írását: Amikor a jogállamot kivakcinázzák Európából címmel.

A világ egyre több országában ébrednek fel az emberek, hogy milyen irányban is haladnak körülöttünk a dolgok. Nálunk minden zokszó nélkül be lett vezetve az igazolvány, ami rögtön két részre osztotta a társadalmat. Kíváncsi vagyok, hogy mi magyarok mikor fogunk felébredni ebből az alvásból, amikor azt tehetnek velünk, amit akarnak, és senki sem mozdul meg. A világ egyre hangosabb az ellenállásoktól, mert az embereknek elegük van abból, amit a saját kormányaik indokolatlanul tesznek velük. Ne értsen félre senki, nem fegyveres felkelésre buzdítok, sem erőszakos ellenállásra. Van más módja is annak, hogy a tömegek kifejezzék nemtetszésüket. De ha már nincs más lehetőség, akkor az emberek kimennek az utcára, ahogyan Olaszországban, Franciaországban, Ausztráliában, stb. Ahol a rendőrség a békés tüntetőket kisgyerekkel együtt elragadják, és letartóztatják.

Klaus Schwab, aki könyvet írt a negyedik ipari forradalomról, azt vetíti előre, hogy erőszakkal fogják ezt a digitális ipari forradalmat átvezetni a társadalmakon. Egyre nagyobb lesz azok között az emberek között a szakadék, akik elfogadják és „vele mennek”, valamint azok között, akik „kimaradnak” belőle. És ebben az átmenetben a fundamentalista vallási csoportokat látja az első számú akadálynak. Nem is csoda, hiszen ez minden keresztényi értékkel szembe megy.

Ezzel elérkeztünk a nagy Újraindítás következő szakaszához, ami nem más, mint az Új Világrend egy új szóval megnevezve: Build Back Better (Jobban Építjük Vissza). A járvány utáni világot „jobban” akarják visszaépíteni. Már úgy jobban, hogy az közelebb legyen az ENSZ célokhoz, amelyek megvalósításáért küzd az Újraindítás csoportja is, vagyis a World Economics Forum.

Build Back Better összeállítás.
https://www.youtube.com/watch?v=YkcaeaD45MY

Ebben benne van a vezető államok szinte minden miniszterelnöke, vagy államfője: Anglia, USA, Kanada, Új Zéland, stb. Harry herceg, és még sorolhatnám.

Egy új világot akarnak építeni a régi romjain. Már egyre több irányból hallatszanak ellátási problémák, amelyek tovább fognak súlyosbodni. Nem szabad elhinnünk, hogy nem tehetünk semmit. Az a legrosszabb, ha a gonosznak sikerül minket elhitetni arról, hogy úgysem tehetünk semmit. Igenis van mit tenni, és Istennel nincs semmi lehetetlen. Valóban ne azt várjuk, hogy minden világi kényelmet mindvégig meg fogunk tartani, bár Isten kegyelmes lehet arra, hogy az övéi ezt csak mérsékelten érezzék meg. Azért is írtam fel fentebb a Mal.3,18 verset. El fog következni az az idő, amikor Krisztus teste összefog, és ezt meg fogják látni a világiak is.

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva azokat, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: azután elosztották az egyesek közt, ahogy kinek-kinek szüksége volt. (ApCsel 4,32-35)

Biztosan lesznek áldozatok, ahogyan már most is volt Ausztráliában egy politikai fogoly, Ausztráliában az egyetlen, aki ráadásul keresztény volt. Az igazság mellett állt ki, de bebörtönözték, és végül a bíróság nem mert ellene dönteni, mert féltek a népharagtól. Egy kis fiatal családanyáról van szó, aki egyedül ki mert állni a rendszer, vagy más szóval a fenevad ellen, és Isten kegyelméből győzött.

Arra buzdítom magunkat, hogy járjunk az Úrral, keressük Őt és az Ő akaratát. Egyedül Ő tud megtartani minket abban a világban, ami jön. A változások tempója iszonyú gyors, és mi magunk nem készülhetünk fel egyedül arra, hogy mindebben megtaláljuk a boldogulásunkat. Egy olyan világban, ahol átrendeződnek körülöttünk a tulajdonviszonyok, a piaci viszonyok, az oktatás, a munkaerő piac, stb. Erre egyedül senki sem tud felkészülni. És még nem is beszéltünk a testünkbe beadott anyagok hosszú távú hatásáról, amely körül egyre több az aggodalomra okot adó körülmény. A cenzúra miatt erről itt többet nem szeretnék beszélni, mert szeretném, ha ez a cikk kinn maradhatna a blogon.

Egyedül Jézus Krisztus tud minket megtartani abban a világban, amelyben vagyunk, amely előttünk áll.

És nincs senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által nekünk meg kellene tartatnunk. (ApCsel 4,12)

Aki esetleg úgy olvasta ezt a cikket, hogy még nem ismeri Jézus Krisztust, mint megváltóját, azt csak bátorítani tudom, hogy mielőbb ismerje meg Őt, az evangéliumot, és döntsön az életéről, helyesebben mondva az örök életéről.

Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt. (Lk 9,24)

Aki vallásosként olvassa, azoknak pedig még inkább azt tudom ajánlani, hogy térjenek meg, és járjanak az Úrral, mert semmi más nem tarthat meg minket az elkövetkező haragtól, csak az Úr Jézus kegyelme. Mert azt mondja az Ige, hogy

Akinek a szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, ezt mondva: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek elvetését, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Azért a mozdíthatatlan országot felvéve, tartsuk meg a kegyelmet, amely által szolgáljunk az Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel, Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (Zsid 12,26-29)

Nehogy az legyen a nevünk, hogy élünk, de halottak vagyunk, ahogyan a szárdiszbeli gyülekezetnek. Valóban éljünk Krisztusban, mert egyedül Őbenne van meg az élet.

Mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, ha meghal is, él; (Jn 11,25)

És aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal. Hiszed ezt? (Jn 11,26)

Egy új világ hajnalán – ufókkal és hibridekkel

Hogy pedig vasat keveredve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. (Dán 2,43)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

A világ már jó ideje készül arra, hogy hivatalosan is elismerik, hogy vannak ufók. Amíg ez kormányszinten nem történik meg, addig ezt a jelenséget mindenki oda teszi, ahová gondolja. Van aki szerint ez igaz, van aki tudomást sem vesz róla, és van aki azt mondja, hogy csak összeesküvés elmélet ez is. Itt a blogon ugyan nem jelent meg, de a youtube csatornámon 2017-ben már megjelentettem egy 4 részes sorozatot a vallásokkal és az ufó hitetéssel kapcsolatban (linkek a cikk végén), mert hiszem, hogy az ufók lesznek az elkövetkező nagy hitetés főszereplői. Nincs még egy másik olyan dolog, ami akkora változást tudna hozni a társadalmakba, mint az, hogy megjelennek a földönkívüliek.

Amikor megtörténik, hogy hivatalos források szerint is beismerik végre, hogy ezek a jelenségek valóban megtörténnek, és valóban vannak olyan lények, akik nem részei az általunk földi életként ismert bioszférának, akkor a világ végérvényesen meg fog változni körülöttünk.

 És ez mindenkinek a hite szerint fog „lecsapódni” az életébe. Aki a New Age-ben van, az valószínűleg örül a megmentőknek, ahogyan a scientológusok is. Az ezoterikusok a nagy mindent átjáró isteni élet képviselőinek látják majd. A világ nagy vallásai is gyökeresen meg fognak változni. Az Antikrisztus színrelépésével mindenkinek át kell értékelnie, hogy a látottak és hallottak alapján minek hisz inkább: A Szentírásnak, vagy a szemének.

fölé emeli magát mindannak amit Istennek, vagy Istenként imádottnak mondanak, annyira hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Istenként mutogatva magát. (2Th 2,4)

Mivel az Antikrisztus minden „isten” fölé helyezi magát, ezért arra kell számítanunk, hogy nem lesz többé Allah, Buddha, Krishna, és a Biblia Istenét is maga alá helyezi. Mindezt olyan hamis jelekkel és csodákkal, amely képes arra, hogy ha lehetne, akkor még a választottakat is elhitesse. Ezek valódi csodák lesznek, valódi szellemi jelenségek, amelyeket csak és kizárólag a Szent Szellem fog tudni leleplezni. Úgyhogy akit nem a Szent Szellem vezet, azok ebbe könnyen belebukhatnak.

A nagy vallások, mint kereszténység, iszlám, júdaizmus, ősi kultúrák vallásai, de még az okkult és a New Age is vár egy égből jövő megváltót. (Ezt foglalom össze A nagy hitetés sorozatban – link lenn).

Ez a természetfeletti képességekkel is rendelkező Antikrisztus – mert ugye tudjuk, hogy ez a név azt is jelenti, hogy „krisztus helyett” – mint megváltó, mint segítő jelenik meg, és lenyűgöző lesz azoknak, akik nem hittek az igazságnak, vagyis a Jézus Krisztus evangéliumának. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mintha egy bizonyítottan ufó, vagy más világi képességekkel rendelkező, vagy a velük szoros kapcsolatban lévő személy adna új kinyilatkoztatásokat, hogy ki az Isten. Erre készül a vatikán is, hogy majd az idegenek kiteljesítik az istenképet.

Nekünk keresztényeknek kellene a legjobban tudnunk, hogy mik ezek az ufók, honnan jönnek és mi a céljuk. De nagyon sok keresztény körben kerülik a témát, pedig már sok ufókutató is olyan húrokat penget, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a középkorban feljegyzett démonikus jelenségrekre.

Ezek a lények nem barátságosak, hanem egy igen aljas szándékkal közelednek az emberek felé. Ha jószándékúak lennének, akkor nem rabolnának el kisgyermekeket a szüleik és a saját akaratuk ellenére. Akkor nem bénítanák meg az embereket, amikor elrabolják, hanem megkérnék őket az együttműködésre. Akkor nem végeznének olyan kísérleteket rajtuk, amibe nem egyeztek bele.

Ha ők jók, akkor miért csak és kizárólag okkult módszerekkel tartják a kapcsolatot az emberekkel? Például csatornázás, automatikus írás. Akkor miért van az, hogy azoknak az embereknek van többnyire ilyen élménye, akik benne vannak a New Age-ben és az okkultizmusban? És miért lehetséges az, hogy akik igaz hívők Jézus Krisztusban, azokat elkerülik? Sőt, azok megállíthatják ezeket az elrablásokat is!

Ha pedig Jézus nevére elmennek, akkor az két fontos dolgot jelent:

1. Valóban Jézusé minden hatalom mennyen és földön (Mt.28,18)

2. A Biblia igaz, és akkor Ő, Jézus Krisztus a megváltó, és akikkel találkozunk, azok felett is hatalma van.

Ha pedig ez így van, (és ez így van!) akkor pedig nyilvánvaló, hogy mit is kellene minden embernek cselekednie, és nyilvánvaló, hogy ki az igaz Isten!

Talán többen ismerik Aleister Crowley nevét, aki magát a fenevadnak kiáltotta ki. Ő is csatornázott egy „segítőt”, aki 1904-ben azt mondta neki, hogy most még úgy hívtok minket, hogy angyalok és démonok, de eljön majd az idő, amikor másképp fogtok minket nevezni.

Akit csatornázott, azt le is rajzolta. Nagyon hasonlít egy mai ufóra, egy szürkére.

De ha ők „csak” itt lennének, már az is sok lenne, hiszen szellemi, természetfeletti lényekkel van dolgunk, és nem egy távoli világból jött hozzánk hasonló fizikájú és biológiájú lényekkel. Emiatt tudnak az ufó „űrhajók” is, és a lények maguk is olyan dolgokat megtenni, amit mi nem. Átmennek a falon, úgy változtatnak irányt, ahogyan az számunkra lehetetlen, alakot váltanak, feltűnnek, eltűnnek, stb.

Szóval ez sem kevés, de az igazi probléma az, hogy hibrideken dolgoznak. Az emberi faj keresztezésén a démonokkal. A Biblia szól erről már a Noé előtti időkből:

2 Látták az Isten fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedveltek. 3 Ezért azt mondta az ÚR: Soha többé nem küzd az én szellemem az emberrel, merthogy ő hústest; és az ő napjai százhúsz esztendő lesz. 4 Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,2-4)

Ebből lettek az óriások, a nefilimek. De ez az ige elmond egy másik fontos dolgot is. Mégpedig azt, hogy az özönvíz után is voltak ilyen lények. Most itt arra nem térek ki, hogy ez hogyan lehetséges, de a Biblia egyértelműen azt mondja, hogy az özönvíz után is visszatértek. Őket kellett Izrael népének Kánaán földjén kiírtani. Hogy az újbóli megjelentésük az özönvíz után mennyire megtörtént, arra álljon itt egy bizonyíték a sok közül 1874-ből. Akkor találtak egy női múmiát, amelyben benne volt még a magzat, és ezt lerajzolták (mivel akkor még nem volt fényképezés)

Ahogyan látjuk, ennek a magzatnak teljes fogsora van, és más a koponyája is. Egy ember sem születik fogakkal! Ez egyértelműen nem emberi magzat! Szóval az özönvíz után is voltak már olyan keresztezések, amelyek meg akarták rontani az emberi fajt. Ezt viszik most tovább az úgynevezett ufók is, de most úgy, hogy egy olyan hibrid fajt hozzanak létre, amely összetéveszthető az emberrel.

2019-ben itt a blogon már foglalkoztam a témával:

Az ufó elrablások és a következő nagy hitetés

Most azonban, ahogyan 2016-2017-ben is, újra annak közelébe kerültünk, hogy kormányszinten is elismerhetik az ufók létezését. 2021 június 25.-ére terveznek egy Pentagon jelentést ezekről a tényekről. Ma még nem tudni, hogy ez pontosan mit fog tartalmazni, de egyre több olyan felvételt és hírt tesznek közzé, amely felkészíti a lakosságot a bejelentésre. A magyar sajtóban is jelentek meg hasonló hírek.

Tud erről az egyház? Beszélnek erről a gyülekezetekben? Felkészültünk arra, hogy ez milyen változást fog hozni az életünkben?

Valóban egy olyan világ küszöbén vagyunk, amilyen még nem volt a mai időkben! Felkészültünk erre?

Most azokhoz szólnék, akiket már elraboltak ufók, vagy akiket gyötörnek:

Egy módon lehet véget vetni ezeknek a zaklatásoknak. Teljes szívből meg kell térni Jézushoz. A vallásosság nem elég. Nem elég a templomba járás! Valódi élő kapcsolat kell Jézussal!

Ne engedjétek tovább, hogy gyötörjenek titeket! Ezek nem azok, amiknek mondják magukat!

Nem a Plejádokról jöttek, nem az univerzum egy más pontjáról, hanem innen, a földről valók, csak éppen nem hús-vér lények, mint mi. A Biblia őket mondja bukott angyaloknak és démonoknak, vagyis tisztátalan szellemeknek.

Hála az Úrnak, egyre többen kezdenek el beszélni róla, hogy Jézusnak hatalma van ezek felett.

Egy ilyen forrást dolgoztam fel, és készítettem egy összeállítást velőle. Ez a film elmond több bizonyságot, és röviden elmondja, hogy mi a helyzet. Mindenki vegye komolyan azt, ami most a világban történik. Isten írgalmazzon az embernek.

Egy új világ hajnalán

A filmben bemutatott hüllőszemű orosz nőről készült video:

Heavenly View youtube csatonáján van még egy idevágó film:

Negyedik tipusú megtévesztések

A nagy hitetés sorozat (2017)

A nagy hitetés 1.rész

A nagy hitetés 2. rész

A nagy hitetés 3.rész

A nagy hitetés 4.rész

És a négy rész egyben:

A nagy hitetés – a film

Ismét a fenevad bélyegéről

9 És harmadik angyal is követte azokat, ezt mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely keveretlenül töltetett az Ő haragja poharába: és kínozzák tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuk füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

A jelenlegi járványhelyzet a világban újra alkalmat adott arra, hogy keresztény körökben előkerüljön a fenevad bélyegének kérdése. Sajnos megint azt kell mondanom, hogy a rémhírterjesztéssel azonos kategóriában zajlanak ezek a „bejelentések” és „kijelentések”, amelyek ezzel kapcsolatosak.

Igen, valóban aggályos a járvány és az oltások körül kialakult helyzet, nem is beszélve az egyes anyagok alkotóelemeiről. De itt különösen keresztényként meg kell állnunk, és az ige tükrében kell a kialakult helyzetet értékelnünk. A fenevad bélyegének vonatkozásában is olyan már a helyzet, mint az elragadtatással kapcsolatban is, hogy annyi tévtanítás forog már, hogy lassan elfordulnak tőle az emberek. Lassan egy legyintéssel elintézik, és könnyen úgy járhatunk, mint a farkast kiáltó fiú esetében, aki annyiszor kiáltott hamisan farkast, hogy amikor tényleg jött a farkas, akkor már mindenki csak legyintett, és már nem érdekelte őket.

A fenevad bélyegének kérdése valósággal élet-halál kérdés, mert azt mondja az ige, hogy aki felveszi, annak csak egy sorsa lehet, mégpedig az, hogy a tűzzel és kénkővel kínozzák, és kínlódásuk füstje örökkön-örökké fel fog szállni.

De kezdjük az elején.

Istennek minden ember élete fontos. Nem akarja, hogy egy ember is elvesszen (Mt.18,11-14), mert nem is az embernek teremtette a tűznek tavát, hanem a Sátánnak és az ő angyalainak (Mt.25,41). Mindent megtesz, hogy az emberek életet nyerhessenek, és ne kelljen meghalniuk. Ezért adta váltságul a saját Fiát, az Úr Jézus Krisztust is, hogy megtartsa azt, ami elveszett.

Jeremiás szolgálatának idején, már nagyon közel volt az idő, hogy Jeruzsálemet el fogja pusztítani a babiloni sereg, Isten mégis folyamatosan küldte a figyelmeztetést, hogy hátha megtérnek a népből, és nem kell elveszniük. A veszély közeledtével már küldte Isten a prófétáit, hogy ne kelljen a haragját rájuk bocsátania:

1 Az a beszéd amely Jeremiáshoz jött az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; aki fia volt Jósiásnak, Júda királyának, mely az első esztendeje Nabukodonozornak, a babiloni királynak; 2 Amelyet Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához szólt, ezt mondva: 3 Jósiás tizenharmadik esztendejétől fogva, aki Amonnak, a Júda királyának fia volt, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szólt az ÚR nekem, és én szóltam nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok. 4 És az ÚR elküldte hozzátok minden szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra. (Jer 25,1-4)

Fontos volt számára, hogy a népe ne kapjon a haragjából, és még mielőtt lecsapott volna az ítélet, mindent megtett, hogy időben figyelmeztesse őket a közelgő veszélyre. Jeremiásnak folyamatosan figyelmeztetnie kellett a népet, újra és újra, hátha megtér valaki:

2 Ezt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, akik imádkozni jönnek az ÚR házába, mindazokat az igéket amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el! 3 Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor én is megtérek a háborúságtól, amelyet okozni gondoltam nekik az ő cselekedeteik gonoszsága miatt. (Jer 26,2-3)

Újra és újra elküldte Jeremiást, hogy szóljon a néphez. Minden lehetséges módon és időben, hogy bárcsak megtérnének. De végül amikor Jeremiást bebörtönzik, és már nem tud nyilvánosan szólni a néphez, akkor az Úr parapcsára le kell írnia minden szót, amit addig az Úr parancsolt neki, és azt Báruknak kellett felolvasnia, hogy el ne vesszen csak egy ember is Jeruzsálemben:

2 Vegyél elő egy könyvet és mind írd bele a szavakat amiket szóltam neked Izrael és Júda ellen, és minden nemzet ellen, attól a naptól fogva, amelyen szóltam neked a Jósiás ideje óta mind e napig. 3 Hátha meghallja Júda háza mindazt a gonoszt, amelyeket velük cselekedni szándékozom, hogy mindenki megtérjen az ő gonosz útjáról, és megbocsássam az ő álnokságukat és bűnüket. 4 És előhívta Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírta Báruk a Jeremiás szájából a könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket az ÚR szólt neki. 5 És parancsolt Jeremiás Báruknak, ezt mondva: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ÚR házába. 6 Azért te menj be, és a könyvből amelyet az én számból írtál, olvasd el az ÚR szavait a nép hallatára az ÚR házában böjti napon, és az egész Júda hallatára, akik felgyűlnek az ő városaikból, olvasd el nekik. 7 Hátha könyörögnek az ÚRnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjáról, mert nagy az ÚR haragja és felháborodása, amellyel szólt az ÚR e nép ellen. 8 Báruk pedig, a Néria fia, egészen úgy cselekedett ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki, elolvasva a könyvből az ÚR szavát, az ÚR házában. (Jer 36,2-8)

Akkor egy népről volt szó, és nem az egész emberiségről. Az Úr mindent megtett, hogy bárcsak hallgatnának a szavára, és nem kellene elveszniük. Ma több ember él a földön, mint valaha, és csak egyre többen leszünk. Azt is tudjuk, hogy még a pogányok közül, vagyis azok közül, akik nem hisznek Jézusban, azok közül is lesznek az új földön (Jel 21,24). Isten valóban keresi a lehetőséget, hogy mindenkit megmentsen akit csak lehet.

Ebből a szemszögből kell a fenevad bélyege felé is közelítenünk. Ma, ha megfigyeljük a fenevad bélyegéről szóló találgatásokat (mert jobb szó nincs erre), akkor azt látjuk, hogy ezek nyilvánossága igen kicsi. Még a népszerűbb tanítók és szerzők könyvei vagy előadásai is csak pár millió, legjobb esetben is csak pár száz millió emberhez jutnak el, és leginkább csak a keresztény körökben forognak. Tapasztalataink szerint, a katolikus körökben pedig szinte ismeretlen mind a téma, mind ezek az írások, amely ugye még mindig a legnagyobb egyháznak minősül. Szóval a föld több milliárdos lakosságához képest, csak az emberek egy igen kis töredékéről beszélhetünk világszerte, akik ismerik ezt a témát.

Gondolkodjunk el, hogy a világi szomszédaink közül, hányan gondolkodnak azon, hogy lesz majd egyszer egy olyan jel, amit ha felvesznek, hogy tudjanak adni-venni, akkor örök kínszenvedés lesz a sorsuk, és nem lesz kegyelem a számukra. Én nem ismerek egyet sem.

Amikor esedékes lesz a fenevad bélyegének a felvétele, akkor az Úr olyan figyelmeztetést fog kiküldeni a világba, amelyet valóban minden embernek meg kell hallania! Azért, mert valóban nem akarja, hogy egy ember is feleslegesen elvesszen. Ezért fog az égen egy angyal repülni, aki hirdetni fogja minden embernek az erről szóló figyelmeztetést:

9 És harmadik angyal is követte azokat, ezt mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely keveretlenül töltetett az Ő haragja poharába: és kínozzák tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuk füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

Mert valóban, mindenkinek aki felveszi a fenevad bélyegét, annak egy sorsa lesz: az örök szenvedés. Itt kell megemlítenem azt a sajnálatos tanítást, hogy aki egyszer megtért, az már nem veszítheti el az üdvösségét. Ezt nagyon sok egyházban hírdetik, elég általánosan elterjedt tanítás. Ha ez így lenne, akkor semmit sem kellene a fenevad bélyegét felvevő keresztényeknek aggódniuk, mert akkor az üdvösségük mindenképpen megmaradna. Viszont ha ez így lenne, akkor Isten igéje ellentmondásban lenne önmagával. Mert hogyan mondhatja egyszer azt, hogy ha újjászülettél, akkor nem vesztheted el az üdvösséget, bármi történjen is veled, és máshol pedig azt mondania, hogy mindenki aki felveszi a fenevad bélyegét, az örökké szenvedni fog. Akkor az egyik nem lehetne igaz. Isten pedig egyrészről mindig igazat mond, másrészről pedig tévedhetetlen.

(Csak egy rövid megjegyzés az elveszíthetetlen üdvösségről. Ha ez valóban így lenne, akkor nem lenne a Bibliában annyi figyelmeztetés, hogy maradjunk meg a hitben, és igyekezzünk szent életet élni – ApCsel 14,22; Kol 1,23; Mt 24,13; Jak 1,12; Zsid 10,26-29; 1Pét 4,18; stb.)

Az elveszíthetetlen üdvösség miatt mondják olyan neves igehírdetők is, mint John F MacArthur is, hogy nem gond, ha valaki keresztényként felveszi a bélyeget. És ezért igen nagy probléma több apokrif írás is, mint a Hermász pásztor és az Illés apokalipszise, mert azok kifejezetten arra bíztatnak, hogy vegyük fel a bélyeget, mert Isten így tart meg minket a nehéz időkben. Ebből is látszik, hogy ellentétesek a Biblia tanításaival, és kerülnünk kell őket.

A mostani járványhelyzet valóban abba az irányba tereli az emberiséget, hogy megbarátkozzon egy olyan egységes jelöléssel, amely igazolja a viselőjét, hogy biztonságos a közösségre nézve. Ezt most még egy oltáskönyvvel intézik el, de már vannak hírek, hogy a repüléshez olyan hamisíthatatlan rendszer kell, amely vagy elektronikus, vag y más központilag tárolt adatokat tartalmaz, hogy senki se tudja hamisítani. Ez egyrészről már bevezet egy globális központi nyilvántartást a „biztonságos” emberekről, másrészt megszokottá teszi a rendszert a társadalomban. Ez mindenképpen aggályos. Nem beszélve a most felnövő korosztályról, akik belenőnek ebbe az „új normálisba”, és nekik már természetes lehet egy ilyen nyilvántartás és bizalmatlanság azok felé, akik nincsenek beoltva. De figyelnünk kell arra, hogy még nem jött a figyelmeztetés Istentől, hogy ebben ne vegyünk részt! Biztosan lesznek olyan igaz hívők, akiknek utazniuk kell, és bele kell kerülniük ebbe a rendszerbe. Akár az Úr munkásaiként, akár a világi munkahelyük miatt. De ez még nem a fenevad bélyege.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nyugodt vagyok az oltások miatt, mert sok olyan összetevőről hallani, amely valódi nyugtalanságra ad okot, mint például a DNS komponens, amelynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.)

Továbbá. Az ige azt mondja, hogy „aki felveszi” a bélyeget. Ez azt mondja számunkra, hogy az mindvégig önkéntes marad. Igen, aki nem veszi fel, azt üldözni fogják, kínozni, a társadalomból ki fogják vetni, nem vehet élelmet magának, de nem fogják lefogni és kényszerrel rátenni a bélyeget! Ezért bármi legyen is az elkövetkező bélyege a fenevadnak, azt csak és kizárólag önkéntesen fogják terjeszteni. Mint felvezetés, az oltások is önkéntesek maradnak, és minden ehhez hasonló dolog önkéntes marad. Ha nem az lenne a bélyeg, akkor megállhana az ember Isten előtt és mondhatná, hogy ő sohasem akarta ezt a bélyeget, de rátették, ezért neki ne kelljen az örök kínszenvedést kapnia. Itt valószínű, hogy a gyerekek közül is csak azokat fogja ez érinteni, akik már vásárlási jogokkal rendelkezhetnek, vagyis vannak annyira felnőttek, hogy maguk döntsék el, hogy inkább a bélyeget választják, vagy inkább az örök életet Istennel.

Azok a dolgok, amiket korábban már a fenevad bélyegének mondtak, azok több pontban sem egyeznek az igével, amely leírja a fenved bélyegének jellegét.

16 Azt is teszi mindenkivel, kicsikkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám az: és annak száma hatszázhatvanhat. (Jel 13,16-18)

Ennek megfelelően, a bélyegnek háromféle jellege van, és a három közül elég az egyik megvalósulása:

1. a fenevad bélyege – mint egy valóságos embléma, címer, vagy idegen szóval logó

2. a fenevad neve – konkrétan annak a fenevadnak a neve, akit imádni kell, vagy a birodalmának a neve

3. a fenevad nevének a száma – vagyis konkrétan a 666

Ahogyan látjuk, ezek között nincs úgynevezett egyéni azonosító, mint amelyet a chip, a vonalkód, a biológiai azonosítók, vagy személyi szám, vagy bármi ehhez hasonló, az egyéneket beazonosító jelzés lenne. A fenevadat konkrétan beazonosító egységes utalásnak kell szerepelnie a bélyegben! Enélkül nem lehet a fenevad bélyege.

Hiszem és vallom, hogy a fenevad bélyegének felvétele olyan horderejű az egyén életében, hogy arra Isten mindenkit figyelmeztetni fog olyan módon, hogy senki se mondhassa Isten előtt, hogy nem tudtam, hogy ez azzal jár, hogy örökké szenvedni fogok miatta. Ezért fog Isten akár természetfeletti módon is szólni az egész emberiségnek, hogy aki azt felveszi, annak nincs tőbbé kegyelem.

Nincs konkrét kijelentésem arról, hogy az igében szereplő angyal az valóban szó szerint repülni fog az égen, és ezt fogja mondani, ami le van írva, vagy ez másképpen fog lezajlani. Az azonban kiderül az igéből, hogy az angyal itt egyesszámban szerepel, ezért nem lehet azt mondani, hogy az Úr szolgái fogják ezt hírdetni. Ők nem is érnének el a világ összes emberéhez olyan rövid idő alatt, amely idő alatt ez be fog következni (ha belegondolunk a fenevad három és fél éves uralkodásába, és figyelembe vessszük Afrika, vagy Ázsia eldugott helyeit is a számításba, hogy oda is el kellene jutni az Úr munkásainak a félreérthetetlen figyelmeztetéssel – az emberi szó pedig mindig elég okot ad a kételkedésre azokban az emberekben, akiknek szólnak).

Azt is figyeljük meg, hogy ez az üzenet nincs a megtéréshez kötve. Nem beszél arról, hogy meg kellene térni annak, aki nem akar örökké szenvedni. Ugyanis a Máté 25-ben lévő ítélet leírása arra enged következtetni, hogy a pogányok közül lesznek olyanok, akiknek a cselekedetei között az Úr fog olyat találni, hogy bemehetnek az életre. Róluk ír a Jelenések könyve is, hogy „a pogányok akik megtartatnak”. Vagyis olyanok, akik nem adták oda magukat az Úrnak, de mégis kegyelmet nyertek arra, hogy életben maradjanak. Az ő gyógyításukról szól az élet fájának levele is (Jel 22,2). És ide tartoznak azok is, akik valamilyen meggyőződésből nem fogják felvenni a fenevad bélyegét, és inkább meghalnak, mint hogy felvegyék, de ettől függetlenül nem lesznek megtért és újjászületett keresztények.

Összegzésül azt tudom mondani, hogy bármilyen aggályos is a mostani helyzet, és bármennyire hasonló a fenevad bélyegének idejéhez, ez még mindig nem az. Aki ilyen rémhíreket terjeszt, az több kárt okoz, mint hasznot, és bizonyos, hogy nem az Úr üzenetét hordozza.

– – –

Más:

Hála az Úrnak, hogy a kijelentései nem apadtak el, hanem ugyanúgy megnyitja az ige kijelentéseit, ahogyan korábban, de most minden lehetséges időben (szó szerint éjjel és nappal) a Biblián dolgozunk, és ezért a blog kicsit a háttérbe szorult. Egyre közeledünk a szöveg végleges és kijavított formájához, a nyomdai előkészítéssel együtt. Bízunk benne, hogy hamarosan készen leszünk vele, és az ÚR sem fog sokáig várni, hogy kinyomtatva is kézbe vehessük.

A betű megöl ?

Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. (2Kor 3,6)

A szellem az, aki megelevenít, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. (Jn 6,63)

Aki már régóta keresztény, az bizonyosan sokszor hallotta már azt, hogy a betű megöl, és a Szellem az, ami megelevenít. Ezt különösen olyan helyzetben mondják vissza az embernek, amikor az igével támasztja alá a mondandóját, és ez kínos arra nézve, akinek mondja. Ezzel az igével szoktak arra hivatkozni, hogy „ne olvassuk rá” az igét valakire, hanem szeretetben, megengedően kezeljük a másikat. Ilyen helyzetben csinálnak valakiből törvénykezőt és ítélkezőt.

De helyes ez így? Ez valóban így van?

Ilyen helyzetben mondhatná valaki, hogy Jézus is a parázna asszony történetében (Jn.8,3-11), elküldte azokat, akik a betű szerinti törvény alapján joggal akarták a paráznaságon kapott asszonyt megkövezni, de Jézus kegyelmet adott neki. Remélem, hogy mire az okfejtésem végére érek, addigra látni fogjuk, hogy ez a helyzet nem egyenlő azzal, amikor ma ki akarunk bújni az igével való szembesülés alól.

A fenti 2Kor.3,6 igét csak akkor lehet úgy használni, hogy valaki ne szembesüljön az írott igével, ha kiragadjuk a környezetéből. Ezért most nézzük meg, hogy a vers környezete mit mond.

3 Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten előtt a Krisztus által van. 5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk az Istentől van: 6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgy, hogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: 8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a szellemnek szolgálata? 9 Mert ha a kárhozat szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? (2Kor 3,3-9)

Azt mondja, hogy a Szellem szolgálata az az Új Szövetség szolgálata. És erre úgy tette őt Isten alkalmassá, hogy a szívébe írta ezt a szövetséget, és nem kívül, egy kőtáblán van megírva ennek a szövetségnek a betűje. Tehát nem betűkkel van írva ez az Új Szövetség a szívünkbe, hanem a Szent Szellem által. A betűvel írt szövetségről mondja azt, hogy az a „halálnak betűkkel kövekbe vésett” szövetsége, és az a „kárhozat szolgálata”.

Az ószövetségi törvény nem volt képes igazzá tenni az embert, aki részese volt ennek a szövetségnek.

Tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. (Gal 2,16)

Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. (Gal 3,11)

Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy hústest sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által van. (Róm 3,20)

Ezért nevezi Pál a kárhoztatás törvényének, mert ha egy ellen is vét valaki, akkor olyan, mintha az egészet megrontotta volna.

Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jak 2,10)

Igen, Isten azt mondja, hogy ha valaki megtartja, akkor él általa (pl. Ez.20,11; 3Móz.18,5), de nincs senki, aki mindegyik törvényt meg tudná tartani. Ezért mondja azt, hogy ez a törvény a kárhoztatás törvénye, mert a törvény szerint mindenki bűnös:

Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugasson, és ez az egész világ Isten ítélete alá essen. (Róm 3,19)

A törvénynek lehetetlen volt, hogy minket igazzá tegyen (Róm.8,3), mert az óember, vagyis a hústest, az mindig óember maradt, és nem volt képes az ember a szívét „kicserélni”, hogy valójában megváltozzon. Ezért mondja a Róm.8,3, hogy erőtlen volt a törvény.

És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. (ApCsel 13,39)

Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez. (Zsid 7,19)

A törvény semmiben sem szerzett tökéletességet. Maga a törvény az szent, igaz és jó (Róm.7,12), de éppen az a feladata, hogy nyilvánvalóvá tegye a bűnt (Róm.7,13), és ezzel „megölt”, hiszen bűnössé tett. Mert ha nincs törvény, akkor nincs törvény ellen való cselekedet sem, és akkor nincs bűn sem (Róm.4,15; Róm.5,13). Ebből láthatjuk, hogy a törvény az valósággal a kárhoztatás törvénye, és ezért mondja azt, hogy a betű megöl, mert az írott törvény leleplezi a bűnt, és a megigazulás nélkül pedig rögtön ki is mondja a halálos ítéletet a bűnösre.

De nézzük meg, hogy hol hivatkozik még az ige a betűre:

Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minek után meghaltunk arra nézve, aki által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a szellemnek újságában és nem a betű óságában. (Róm 7,6)

Itt is egyértelmű a kapcsolat a betűre való utalásnál, hogy az írott mózesi törvényekről van szó, és NEM ISTEN BESZÉDÉRŐL!

A második bevezető ige kimondja, hogy Isten beszédei szellem és élet. Ellentmondásban lenne önmagával az ige, ha egyszer azt mondaná, hogy az írás megöl, utána meg azt mondaná, hogy élet. Az Új Szövetség többször is úgy hivatkozik az igére, hogy azzal lehet tökéletessé tenni Isten embereit:

15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim 3,15-17)

Timótheusnak kifejezetten hasznára van, hogy gyermekségétől ismeri az írásokat, és ezek bölccsé tehetik. De pontosan az írások, az Istentől, a Szent Szellem által ihletett írásokból tudjuk az igazságot, és azok alapján tudunk „tájékozódni”, hogy mi van Istentől, és mi nincs. Abból tudjuk meg, hogy a Krisztusban élő hívőnek mi van hasznára és mi van kárára. Ezekből az írásokból ismerjük Krisztus titkát (Ef.3,3, Kol.1,26; Ef.6,19; Kol.4,3). Ezek alapján az írások alapján tudjuk megvizsgálni, hogy mi a jó, és mi nem (1Th.5,21). Az ige alapján tudjuk, hogy valaki más Krisztust, más evangéliumot, és más szellemet hirdet (2Kor.11,4), vagy olyan istent mutat be, amely nem a Biblia Istene, vagyis nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, és nem a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja.

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak, akik más tudományra tanítanának azon kívül amelyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. (Róm 16,17)

Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok. (2Th 2,15)

Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessen meg a szív, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak. (Zsid 13,9)

Számos helyen figyelmeztet minket az ige arra, hogy vigyázzunk azokkal, akik mást tanítanak nekünk, és nem az „egészséges tudományt”. Ezeket azonban csak úgy tudjuk leleplezni, ha az igét forgatjuk. Az igéből tudjuk például, hogy a paráznaság az Új Szövetség idején is bűn. Az képes minket megtartani, ha ismerjük az igét, és nem hagyjuk magunkat attól eltéríteni.

Sokan tanítják, hogy a béreaiak milyen jól cselekedtek, hogy Pál tanítását naponta összevetették az írásokkal, hogy vajon úgy van-e, ahogyan mondja.

Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevették az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek. (ApCsel 17,11)

Pál olyan dolgokat mutatott nekik, amiket még nem hallottak, ezért összevetették az írásokkal. Náluk ez erény volt? Nekünk pedig nem szabad az igére hivatkozni, mert az rögtön szeretet nélküli ítélkezés, és a betűvel való ölés? Figyeljük meg, hogy milyen sorrendben mondja Pál Timótheusnak, hogy miben maradjon meg:

De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. (1Tim 6,11)

Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. (2Tim 2,22)

Az első helyen az igazság áll! Azután a hit, és csak utána a szeretet. Mit mond ez nekünk? Azt, hogy ha nem az igazságban vagyunk együtt, akkor már nem Krisztusban vagyunk együtt. Ezért elfogadhatatlan a mai ökumenizmus, különösen a vallások közötti tolerancia. Mert nem az igazságban gyökerezik. A második helyen a hit van. Az igaz hit pedig egyedül Jézus Krisztusban lehetséges. A többi hit az hamis hit. És csak ha ez a kettő megvan, akkor szeressük azokat, akik hittársaink az igazságban!

Az ige többször szólít fel a feddésre és intésre, vagyis figyelmeztetésre, és nem arra, hogy toleráljuk a bűnt, valakinek az életében, különösen nem a gyülekezetben.

Prédikáld az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben: feddj, dorgálj, ints minden hosszútűréssel és tanítással. (2Tim 4,2)

Ezeket szóld, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. (Tit 2,15)

A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,13)

Csak Isten igéje lehet közöttünk az objektív mérce. Nincs más. Ha erre azt mondjuk, hogy a „betű megöl”, akkor elvesszük magunktól azt az egyetlen közös „nevezőt”, ami alapján mindannyian megítélhetjük mind saját cselekedeteinket, mind mások cselekedeteit. Enélkül nem tudjuk leleplezni a hamisságokat, és kiszolgáltatottak lennénk minden hamissággal szemben.

Egy esetben öl Isten igéje. Abban az esetben, ha ki van tekerve, és már nem azt olvashatjuk, amit Isten mondott. Más szóval, ha rossz Bibliát olvasunk. Akkor valóban megöl, mert nem találhatjuk meg benne az igazságot. Ebben az esetben tud megölni a Biblia, vagyis a betű. Amikor eltérít az igazságtól, vagy elrejti előlünk az igazságot. De minden más esetben az életnek beszéde:

14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; 15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei, e gonosz és elvetemedett nemzetség között, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 16 Életnek beszédét tartva eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem munkálkodtam hiába. (Fil 2,14-16)

UI: A paráznaságon kapott asszony példája azért nem egyenlő azzal, ha ma valakit az igével figyelmeztetünk, mert Jézusban Isten volt itt a földön, és ő nem azért jött, hogy kárhoztasson (Jn.12,47), hanem azért, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett (Lk.9,56, Lk.19,10). Éppen nem a törvényt jött hirdetni, hanem a hitből való kegyelmet. Azért mondta a bűnösöknek, hogy ne vétkezzenek többet (Jn.5,14, Jn.8,11). Bár a törvény ellen sohasem beszélt, sőt, amikor megkérdezte tőle a gazdag ifjú, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet, akkor a törvénnyel válaszolt neki (Mt.19,16-22). De igazán a hegyi beszédben (Mt.5-7. fejezet) mutatta be, hogy a törvény megsértése nem a cselekedettel kezdődik, hanem a szívben. Ezért volt lehetetlen a kőtáblára vésett törvénynek tökéletességre juttatni az embert, és ezért mondja az ige, hogy ez a törvény a kárhoztatás betűje, mert a szívét nem tudja megváltoztatni az ember. Ezért nem tudja a hústesti ember, vagyis az újjá nem született ember a törvényt sem betartani, sem betölteni. Jézus meghalt az első szövetségbeli bűnök váltságáért, hogy betöltse a törvényt, vagyis az ellenünk szóló írást (Kol.2,14), ezzel is igazolva, hogy a törvény mindannyiunkat bűnössé tett, amelyből csak a halál tud minket megszabadítani. Ezért kell nekünk Krisztusban meghalnunk és újjászületnünk.

8 Azt jelentve ki ezzel a Szent Szellem, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállva még az első sátor. 9 Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak olyan ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt, 10 Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal – melyek hústesti rendszabályok – a megjobbulás idejéig kötelezők. 11 Krisztus pedig megjelenve, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, 12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer a szentélybe, örök váltságot szerezve. 13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentelt a hústest tisztaságára: 14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. 15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalva az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsid 9,8-15)

Ferenc pápa: „a kereszténységnek vége”

A blog nem azért indult, hogy katolikus és más egyházak témájával foglalkozzon. A legutóbbi cikk is már túlnyomórészt a pápai megnyilvánulásokkal és Vatikánnal foglalkozott, de sajnos olyan dolgok történnek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és ahogyan a magyar katolikus oldalakat néztem, ezek a hírek nem jelentek meg úgy, ahogyan azt a nemzetközi részen bemutatják. Ezért szükségét éreztem, hogy erről ismét tájékoztatást adjak. Két olyan hír indult el, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Először a kisebb súlyúval kezdem.

Ferenc pápa látogatást tett egy római középiskolában, ahol egy diák kérdésére, hogy mit mondjon egy ateistának, azt a választ kapta, hogy:

„Egy hitetlen előtt, az utolsó dolog, amit meg kell próbálnom az az, hogy megpróbáljam megtéríteni. Soha. Az utolsó dolog, amit tennem kell, az a beszéd.”

A pápa ugyan továbbmegy, és azt mondja, hogy az életünkkel kell bizonyságot tennünk. Ezt megemlíti már a hivatalos magyar nyelvű vatikáni hír is, de arról hallgat, hogy azt mondta Ferenc pápa, hogy egy szót sem szóljunk egy hitetlen előtt.

És még azt is hozzátette, hogy

„nem a kereszteshadjáratok korában élünk”.

Prozelitizmusnak nevezi azt, ha valaki szól egy másik embernek, hogy térjen meg. Ha pedig szól, akkor már nem Jézus tanítványa.

Ezzel nyíltan ellentmond Jézus nagy parancsolatának, hogy menjünk, és tanítsunk minden népeket (Mt.28.19). Nyíltabb már nem is lehetne. Az egész Apostolok Cselekedetei erről szól, hogy hogyan mentek ki a tanítványok, és hirdették az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, és felszólítottak a megtérésre.

Azt már tudjuk, hogy Ferenc pápa minden embert Isten gyermekének tekint, ezért nem kell senkinek sem megtérnie. Ennek adta újabb bizonyítékát. Megtagadva ezzel a kereszténység lényegét, hogy mindannyiunknak szüksége van Jézus megváltására.

Forrás:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-12/ferenc-papa-latogatas-romai-gimnazium-albertelli.html

https://www.breitbart.com/faith/2019/12/22/pope-francis-tells-christians-not-to-try-to-convert-nonbelievers/

A másik hír ettől még durvább. 2019. december 21.-i hír. Ferenc pápa kijelentette:

„A kereszténység nem létezik többé”

Úgy írta körül a pápa ezt a mondatát, hogy ma már nem létezik egy olyan világ, mint az apostolok korában, hogy vannak a keresztények, és van a nem keresztény világ. Azt mondja, hogy a kultúrát már nem csak a keresztények készítik, és nem is az elsők, akiket meghallgatnak, és nem is ők azok, akiket a legtöbben meghallgatnak.

A fenti idézet az angolnyelvű hír szó szerinti fordítása (lásd lenn a linkeket). A magyar fordítás mást mond: „Nem vagyunk a kereszténységben, többé nem!” Ez ugye nagyon más.

Emlékezve azonban azokra a hírekre, amelyeket egy hónappal ezelőtt szedtem csokorba, már nem csoda, hogy azt mondja a pápa, hogy a kereszténység nem létezik többé. Ahogyan Kenneth Copeland kijelentette, hogy a protestálásnak vége, most a pápa kijelentette, hogy nincs többé kereszténység.

Hivatalos hír:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-12/papa-biboros-testulet-karacsony-reform-kuria-valtozas-megteres.html

https://www.vaticannews.va/en/church/news/2019-12/proclaiming-gospel-secularized-world.html

National Catholic Reporter:

https://www.ncronline.org/news/vatican/christendom-no-longer-exists-pope-says-explaining-need-revamp-curia

Tudomásom van róla, hogy nemzetközi szinten, a katolikus körökben egyre nagyobb ellenállással kezdik egyesíteni az erőiket Ferenc pápa és a hivatalos egyházi irányvonal ellen. Még nem látszik, hogy ennek mi lesz a következménye, és természetesen az sem, hogy mi lesz az eredménye.

Nem tudni, hogy Isten mikor és hogyan fog közbelépni, vagy már annyira a végén járunk az időknek, hogy nem fog közbelépni, és innen egyenesen belemegyünk az antikrisztusi világkormányba és világvallásba.

Ha van az időkhöz valóban valami köze annak, hogy 6000 év a földi történelem, és ezer évig fog uralkodni Jézus, akkor a 6000 év eléréséhez (saját számításaim szerint: Rövidesen itt az ítélet ideje cikkben), akkor még  2030 előtt elérjük a 6000 év végét. Ennek riasztónak és ébresztőnek kellene lennie mindannyiunk számára. De akárhonnan is nézzük, ebből a világból már nincs sok hátra.

Isten irgalmazzon mindannyiunknak.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16 )

Megtörtént a hittől való elszakadás (!?)

2 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. 3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, (2Th 2,2-3 – Váradi-Károli 2018)

Már többször foglalkoztunk itt a blogon a vatikáni eseményekkel, mint amelyek mostanság meghatározzák a kereszténység irányvonalát. Attól kezdve, hogy a protestáns egyházak egyezményeket írtak alá a katolikus egyházzal, mindegyik „betagozódott” a katolikus egyház alá, és elismerte a katolikus egyház vezető szerepét. Ezt még a kisebb, „független” pünkösdi egyházak is megtették, amikor vezetőik mind ellátogattak a Vatikánba. (lásd: Jön az “ébredés” cikket) És volt aki kimondta, hogy a protestálásnak vége (videó itt).

Nemrég írtam arról, hogy a világvallás elérése érdekében milyen lépések történtek (lásd: A fehér lovas, a Vatikán, a világvallás, Ábrahám hitének családja, Noé Fiainak Törvénye írást.)

Most ismét olyan események történtek, amelyek már egyértelművé teszik, hogy bekövetkezett a hittől való szakadás. Most már nem csak a „törvényszegés titkos bűnéről” beszélhetünk, hanem a hittől való nyílt szakadásról. És ezt már nem csak én, egy protestáns ember mondom, hanem maguk a katolikus egyház tagjai. Több püspök is felszólalt már az ellen, ami a Vatikánban zajlik. De nézzük meg, hogy mi is történt, ami miatt ezt az igen bátor kijelentést meg merem tenni.

Az egyik első lépés ebben a történetben, nem is a Vatikánból indul ki, de köze van Rómához. A Római Klub készített egy tanulmányt „Az első globális forradalom” címmel (The first global revolution, 1991). Ebben ezt olvashatjuk:

Egy új közös ellenség keresésében, aki ellen egyesülhetünk, azzal az ötlettel álltunk elő, hogy a környezetszennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhezés, és az ehhez hasonlók betöltenék ezt a szerepet. Összességükben és a hatásaikban ezek a jelenségek egy olyan közös fenyegetéssé állnak össze, amellyel mindenkinek együtt kell szembenéznie. De hogy ezeket a veszélyeket, mint ellenséget nevezzük meg, egy csapdába kerülünk, amelyről már figyelmeztettük az olvasókat, nevezetesen összekeverni a jelenségeket az okokkal. Mindezeket a veszélyeket az emberi tevékenységnek a természeti folyamatokba való beavatkozása okozza, és ezért ezeket csak megváltozott hozzáállással és magatartással lehet legyőzni. Az igazi ellenség akkor az emberiség maga.” (75.oldal)

Az ma már „köztudott”, hogy a Római klub a világ vezető elitjének az „agytrösztje”. Ez a szervezet a nagy gondolkodó, aki előre meghatározza a világ folyásának útját, amerre azt a titkos társaságok és a világ valóban vezető pár százas csoportjának az érdekei vezetni akarják. Az idézet felnyitja a szemünket arra, hogy ami most zajlik a nyilvános propaganda szintjén, Greta Thunberggel együtt, csak azt a célt szolgálja, hogy általános pánikot keltsen, és az emberek készen legyenek mindent megtenni annak érdekében, hogy a földet megmentsék, önként lemondjanak a szabadságukról, és a kormányok is „környezetvédelmi” törvényeket hozzanak, hogy megmentsük az otthonunkat. Erre a „veszélyre” válaszul dolgozta ki az ENSZ, az Agenda 21 programját.

De hová is tart ez a dolog, és mi köze ennek a hithez?

2015-ben Ferenc pápa kiadta a Laudato Si (ingyenesen letölthető: itt) enciklikáját, amely a pontosan a környezetvédelemmel foglalkozik. Ezzel a világ összefogására hív fel minket a pápa, hogy „mentsük meg közös otthonunkat”.

Néhány idézet:

12.oldal: „Közös otthonunk megvédésének sürgetô kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében

13.oldal: „Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek.”

Erre hivatkozott a pápa az idei felhívásában, amikor a világ vezetőit és befolyásos embereit szólította fel a globális összefogásra, hogy a jövő generációját ennek szellemében oktassák (lásd a fentebb hivatkozott korábbi írásban). Világszerte egy közös tananyagot készítenének elő, hogy mindenütt környezettudatos ifjúságot neveljenek.

És ennek kapcsán jutunk el a hittől való szakadás nyilvános megtételéhez. 2018 februárban a pápa már kimondta, hogy a sokféle vallás Istentől van, és mindannyian testvérek vagyunk itt a földön. Ezzel sárba tiporta a Bibliának azt a kijelentését, hogy az Úr Jézus Krisztus az egyetlen út az Atyához, és nincs üdvösség más névben.

 És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12 – Váradi-Károli 2018)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam. (Jn 14,6 – Váradi-Károli 2018)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Jn 2,23 – Váradi-Károli 2018)

Ha azt mondja ki a pápa, hogy a többi vallás is egyenértékű a kereszténységgel, akkor elutasítja hitünk egyik legalapvetőbb kijelentését! Kimondja, hogy más úton is el lehet jutni Istenhez, és más vallásból is üdvösséget lehet nyerni. De egy más vallás sem adja meg a bűnökből való szabadulást, csak az, aki Jézus Krisztusban hisz.

Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7 – Váradi-Károli 2018)

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatsz. (Róm 10,9 – Váradi-Károli 2018)

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, (1Tim 2,5 – Váradi-Károli 2018)

De ha ez még nem volna elég egyértelmű, akkor nézzük meg, hogy milyen események történtek még.

2019 szeptemberében Ferenc pápa egy sajtótájékoztatót adott egy repülőgépen, Dél-Amerikából való utazása közben. (Ennek hivatalos anyaga itt olvasható.) Ebben a pápa nyiltan kimondja, hogy engedelmeskednünk kell az ENSZ-nek, és a nemzetközi szervezeteknek:

Amikor elfogadjuk a nemzetközi szervezeteket és elismerjük a képességüket arra, hogy globális szinten ítéletet tehessenek – például a nemzetközi bíróság Hágában, vagy az ENSZ. Ha magunkat tekintjük az emberiségnek, akkor amikor ők bejelentéseket tesznek, az a dolgunk, hogy engedelmeskedjünk. Az igaz, hogy nem minden, ami helyesnek tűnik az emberiség egészére nézve, az a zsebünknek is jó lesz, de akkor is engedelmeskednünk kell a nemzetközi intézményeknek. Ezért hozták létre az ENSZ-t. Ezért hozták létre a nemzetközi bíróságokat.” [kiemelés tőlem]

Az a keresztény egyház, aki most már maga alatt tudja a protestáns egyházak nagy többségét is, egyszerűen kijelenti, hogy nem Istennek kell engedelmeskedni, hanem az ENSZ-nek. Ezzel nyíltan elszakad Istentől (immár sokadik esetben), és az egyházat emberek hatósága alá helyezi. Ezzel kijelenti, hogy az egyház számára nem Isten a legfőbb hatóság, hanem az ENSZ. És itt kapcsolódik a Laudato Si az ENSZ-hez, mert abban szinte ugyanazt találjuk, mint az ENSZ „Agenda 21” programját. Ez a program magába foglalja az emberi élet szinte minden területét annak érdekében, hogy egy „fenntartható fejlődést” tegyen lehetővé az emberiség számára. Erőforrások elosztását, népességszabályozást, környezetvédelmet, termelés szabályozást, stb.

De a történet még van tovább is. 2019 szeptemberében nagy vihart kavart, hogy egy bizonyos Dr Eugenio Scalfari nevezetű 95 éves újságíró azt írta, hogy a pápa azt mondta neki egyik privát beszélgetésük alkalmával, hogy „Krisztus, mint názáretbeli Jézus, egy ember, és nem testben megszületett Isten”. Ez az újságíró régóta és rendszeresen beszélget négyszemközt a pápával, de már az is érdekes, hogy a pápa ilyen témákról beszélget egy világi újságíróval a magánbeszélgetések alatt. Egyáltalán miért is vannak ezek a magánbeszélgetések egy világi emberrel? De maga a pápa nem cáfolta meg ezt a hírt, nem erősítette meg hitvallását, hogy ő hisz abban, hogy Jézus Krisztus Isten volt akkor is, amikor emberi testben megszületett. A vatikáni sajtóiroda kiadott egy magyarázatot, amelyben azt mondják, hogy ennek az újságírónak a szavai nem vehetők szó szerinti idézetnek. De csak ennyi volt a magyarázat, egy ilyen súlyos kérdésben.

De még mindig nem vagyunk az események végén. Nem tudom, hogy hányan tudják, de volt a Vatikánban egy zsinat 2019 októberében, az Amazonas zsinat. Már a zsinat előtt több hithű katolikus felszólalt, és még Athanasius Schneider püspök és Raymond Burke bíboros is, hogy az Amazonas zsinat munkaanyaga istenkáromlást tartalmaz.

A zsinat munkaanyagának néhány pontja nem csak nincs összhangban az egyház hagyományos tanításával, hanem egyenesen ellentétes vele.”

az igazság, hogy Isten kinyilatkoztatta magát teljesen és tökéletesen a Megváltónak, az Isten FIának megszületésének titkán keresztül, el van homályosítva, ha meg nincs tagadva.”

zavaró ajánlások a munkadokumentumban előre vetítenek egy hitehagyást a katolikus hittől”. (mindhárom idézet: Burke bíroros, 2019.09.05. itt olvasható)

A munkaanyag egyébként azt mondja, hogy Isten minden élőben benne benne van, és minden élő kommunikál az egész kozmoszban. Ezzel elszakad a keresztény hittől, amely azt mondja, hogy Isten nem része a teremtésnek, és kívül áll a teremtésen. Ami itt le van írva, az a panteizmus jellemzője, hogy minden élő része a mindent átjáró istennek. Ez a keleti vallások és a természeti népek vallása, de nem a kereszténységé.

A munkadokumentum 86. pontja azt is kimondja, hogy az indiánok szertartásai elengedhetetlenek a belső egészség fenntartása érdekében, amelyek átjárják az élet és a természet körforgását, és ezek tartják távol a gonosz szellemeket és a betegségeket. Hol marad akkor az, hogy Isten a gyógyító, és Jézus Krisztus az Úr mindenek felett, és az Ő sebei által gyógyultunk meg? Amikor Jézus azt mondja, hogy tanítsunk minden népeket? Ugyanis ezzel azt mondja ki, hogy hagyni kell a pogány rituálékat, mert abban van az embereknek egészsége és az szabadít meg a gonosztól, nem a mi Urunk Jézus Krisztus és a mi Atyánk! Ez nyílt hitehagyás!

Fundamentalista katolikus körökben nagy felzúdulást keltett már az a tény is, hogy a zsinat megnyitója egy amazonasi indián pogány szertartás volt a Vatikánban. Letettek egy pogány szimbólumot is, amit „átkereszteltek” kereszténnyé.

Később, ezt a két Pachamama szobrocskát, munkásoknak öltözött hívők elvitték a templomból, ahol ki volt állítva, és a Tiberiszbe dobták (a szobrokról több magyar hírt is lehet olvasni). A zsinat munkaanyaga pedig többek között azt mondja, hogy meg kell kérdeznünk az indiánokat, hogy hogyan kell együtt élnünk a természettel. A hitüket is tiszteletben kell tartanunk, mert a hitüket átszövi a természettel való szoros kapcsolatuk. Már nem az a cél, hogy Jézus Krisztust prédikáljuk a pogány népeknek, hanem az, hogy mi, keresztények, tanuljunk a pogány népektől!

Ennek a zsinatnak volt több olyan pontja is, ami az egyház megreformálását célozza. Arról nem beszélve, hogy az ott élő indiánok, már ugyanúgy városokban laknak, mint mi itt Európában, és csak a zsinat kedvéért öltöztek jelmezbe. Ezzel akartak nagyobb nyomatékot adni, hogy szegény indiánoktól a gonosz kapitalisták elveszik az élőhelyüket. A másik fő hangsúly azon volt, hogy annyira kevés ott a férfi pap, hogy engedélyezni kell a női papokat és a házasságot a papoknak, mert annyira kevesen vannak arrafelé, hogy így lehetne orvosolni a paphiányt.

Összefoglalva

Ferenc pápa többször olyan kijelentéseket tett, amelyek már nem egyeztethetőek össze a keresztény hittel. Nyíltan a globalista eszmék mögé áll, és a világ megmentéséért képes olyan egyezményeket kötni, amik már nem egyeztethetőek össze a keresztény hittel. A többi vallást is ugyanolyan Istentől valónak tekinti, mint a kereszténységet. Ez sem egyeztethető össze a keresztény hittel.

Nyíltan támogatja az ENSZ emberiség ellenes Agenda 21 programját, amely egy globális kommunista rendszert akar bevezetni a föld megmentése érdekében, a fenntartható fejlődés szlogenje mögé bújtatva. Ugyanis annak érdekében, hogy a gyermekeinknek legyen jövője, az ENSZ központilag akarja meghatározni, hogy kinek lehet gyereke, és kinek nem. Kinek mit kell termelnie, és ki az, aki nem termelhet. Ők fogják megmondani, hogy hol kell élniük az embereknek, mert akkor fogják tudni biztosítani az ellátást. De láttuk, hogy a klímaváltozás az egy kitalált közös ellenség, amellyel szemben az egész emberiséget össze akarják terelni egy világkormány alá. Amikor ez megvalósul, akkor az lesz az emberi szabadság vége. Már nem vagyunk messze tőle. Ahogyan a bevezető ige is mondta, hogy az egyház hitehagyása után nem sokkal meg fog jelenni a bűn embere, a veszedelem fia. És ezzel elérkezünk a végidők legvégéhez.

Mert belopóztak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat és Istent, és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják. (Júd 4 – Váradi-Károli 2018)

Az Atyában és a Fiúban lakozás

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3 – Váradi-Károli 2018)

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, csak ha én bennem maradtok.

(Jn 15,4 – Váradi-Károli 2018)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

(Jn 6,56 – Váradi-Károli 2018)

Már az úrvacsora kapcsán felmerült, hogy aki veszi az Úr testét és vérét, az benne lakozik, és ő is abban. De valóban kizárólag az úrvacsorán keresztül lehetne lehetséges az Úrban lakozni? Ahhoz, hogy ezt meglássuk, el kell indulnunk az újjászületéstől.

Bár a hitre jutás, az ige szerint a megtéréstől indul, nem az újjászületéstől, de a megtérés lépéseire most nem térek ki külön. Nagyon röviden, talán annyit mondhatunk róla, hogy amikor az ember felismeri, hogy bűnös, és az eddig élt élete a halálba és az örök kárhozatba viszi, és hallja az evangéliumot, akkor dönt arról, hogy mindenek ítélőbírája előtt leborul, és kegyelemért könyörög. Az igaz evangélium hirdetésének elengedhetetlen része a bűnök bocsánatának, a közelgő ítéletnek, és Jézus személyének, mint megváltónak a hirdetése (Lk.24,47; ApCsel.17,30-31). Nem az áll a központban, akinek hirdetik, hanem Jézus Krisztusnak kell a középpontban állnia. Az igében nem látunk sehol sem olyat, hogy befogadták volna a szívükbe Jézust. Erre még utalást sem találunk. A felhívás mindig a megtérésre vonatkozik, amit más szóval úgy tudnánk kifejezni, hogy „irányváltás”. Nem élem tovább azt az életet, amelyet a megtérés előtt éltem. Irányt vált az életem. De minderre most részletesen nem térek ki, mivel témánk nem erről szól. Tehát az ember, mikor megtér, akkor eldönti, hogy nem akarja tovább élni a korábbi bűnös életét, ezért újjá akar születni. Az újjászületés két lépcsőből áll. A vízkeresztségből, és a Szent Szellem keresztségből. Azt mondja az ige, hogy keresztelkedjünk meg víz által (Mt.28,19; ApCsel.22,16), és meg leszünk keresztelve Szent Szellemmel. Nagyon fontos a különbség, hogy mi magunk döntünk a vízkeresztségről, de Szent Szellemmel az Úr keresztel meg minket. Keresztelő János mondja Jézusról, hogy ő az, aki Szent Szellemmel és tűzzel keresztel (Mt.3,11; Jn.1,33). Tehát mi magunk nem tudjuk elvenni a Szent Szellem keresztséget, hanem Jézus az, aki ezt megadja nekünk.

Ez azt jelenti, hogy az újjászületés két fél közös akaratából jön létre. Amennyiben mi akarjuk az újjászületést, akkor mi ezt azzal fejezzük ki, hogy bemerítkezünk a vízsírba (Róm.6,3-4). Amennyiben az Úr hitelesnek tartja a megtérésünket és a szándékunkat, és elfogadja a vízkeresztséget, akkor ő „elpecsételi” a vízkeresztségünket a Szent Szellemmel (2Kor.1,22; 2Kor.5,5). Ezzel kijelenti számunkra, hogy megtörtént az újjászületés Krisztusban. Amíg Istentől meg nem történik a Szent Szellem keresztség, addig nem lehetünk biztosak a teljes újjászületésünkben. Azokra az egyedi esetekre most nem térek ki, amikor a Szent Szellem keresztség megelőzi a vízkeresztséget, mint Kornélius esetében (ApCsel.10.fej.), de tudjunk róla, hogy ilyen is van.

Ezért mondhatja az ige azt, hogy akiben nincs meg a Krisztus szelleme, az nem az övé (Róm.8,9). Azt, hogy meg lettünk keresztelve Szent Szellemmel, azt a Szent Szellem ajándékainak meglétéből (1Kor.12,8-10), illetve a Szellem gyümölcseiből (Gal.5,22) láthatjuk. Ezzel ért egyet Jézus beszéde Nikodémushoz (Jn.3.fej.), hogy aki nem születik újjá víztől és Szellemtől, az nem láthatja Isten országát. Nyilvánvaló, hogy a mi részünkről, ha hiányzik a vízkeresztség, akkor mi ezzel azt fejezzük ki, hogy nekünk nem volt fontos az újjászületés, és nekünk jó volt a hústesti lét ebben a világban. Ha pedig Isten nem pecsételt el minket a Szent Szellemmel, akkor az válik nyilvánvalóvá, hogy hiába keresztelkedtünk meg víztől, Ő a mi megtérésünket nem fogadta el, és nem nyilvánított minket a sajátjának (Ef.1,14).

Tehát hitbeli életünk első szakaszán újjászületünk, de hangsúlyozom, hogy ezzel még csak a lehetőségét kapjuk meg annak, hogy Isten fiaivá váljunk. Ezzel az újjászületéssel kapjuk meg a lehetőséget, hogy Istennel járjunk. Elkerülhetetlen a Szellemben való járáshoz, hogy halljuk magunkban a Szent Szellem hangját, ismerjük a vezetését, és azt minden mástól jól el tudjuk különíteni. Csia Lajos írja a Bibliai lélektan könyvében, hogy a szellem olyan, mint egy sötét szoba. Ezért ami a szellem felől érkezik hozzánk, azt mind meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szellemtől kaptuk. Ezért fordulhat elő olyan, hogy valaki az Urat keresi, de mégis egy hitető szellem tanítására hallgat (1Tim.4,1). Mindent, ami a szellemvilág felől érkezik, meg kell vizsgálni, hogy kiderüljön, hogy milyen forrásból származik (1Th.5,21; 1Jn.4,1). Így tudjuk azt az életet élni, amelyre a Róma levél is hivatkozik, a 8. fejezetben.

13 Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. 14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,13-14 – Váradi-Károli 2018)

Ezek szerint, ha az újjászületés után továbbra is az óember kívánságai szerint élünk, akkor meghalunk. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a Szent Szellem hangját felismerjük, és megismerjük, hogy engedelmeskedni tudjunk neki. Akiben nincs meg a Szent Szellem hangja, vagy nem tudja megkülönböztetni a saját, vagy a démonok hangjától a Szent Szellem hangját, nem is tud Szellem szerint járni. De ennek mi köze ahhoz, hogy az Atyában és a Fiúban lakozzunk?

Az, hogy az Úrban lakozás, illetve az Úr bennünk lakozása, a hitből indul ki. Azt mondja az írás, hogy aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten lakozik (1Jn.4,15). Máshol ezt úgy mondja az Biblia, hogy csak a Szent Szellem által mondhatja valaki Úrnak Jézust (1Kor.12,3), illetve a Szent Szellem vallja, hogy Jézus a Krisztus. Fentebb azt írtam, hogy a Szent Szellem ajándékairól vagy gyümölcseiről ismerhetjük meg, hogy megkaptuk-e a Szent Szellem keresztséget. Erre főleg pünkösdi körökben a leggyakoribb példa a nyelveken szólás ajándéka, de természetesen lehet más ajándék is. És itt nagyon figyelnünk kell, hogy Isten az ajándékait nem vonja vissza (Róm.11,29). Ezért ha valaki el is megy az Úrtól, attól még az ajándékok működhetnek az életében. Ahogyan erről Jézus maga mond példázatot, amikor az ítélet idején azt mondják neki, hogy nem az ő nevében űztek-e démonokat, és nem az ő nevében cselekedtek-e hatalmas dolgokat (Mt.7,22). Ennek ellenére azt mondja nekik az Úr, hogy nem ismeri őket (Mt.7,23). A példázat a gyümölcsökről szól. Ezért is említettem korábban azt, hogy a Szent Szellem gyümölcseiről lehet megismerni, hogy milyen életet él valaki az Úrban (Mt.7,17-21). És itt kapcsolódunk vissza az Úrban lakozáshoz. János evangéliumában azt mondja Jézus, hogy az az örök élet, hogy megismerjék az Atyát és akit elküldött, a Jézus Krisztust (Jn.17,3). Akkor ismertük meg az Atyát, amikor az ő parancsolatait megtartjuk:

3 És arról tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs abban az igazság.

(1Jn 2,3-4 – Váradi-Károli 2018)

 Amikor Filep megkérdezi Jézust, hogy mutassa meg az Atyát, Jézus azt mondja, hogy aki őt megismerte, az megismerte az Atyát is (Jn.14,7-8). Jézus személye annyira egy az Atyáéval, hogy aki Jézust megismeri, az megismeri az Atyát is. Ezek szerint, aki megismeri Jézust, az megismeri az Atyát is. A fenti versek azt mondják, hogy ha már ismerjük Jézust, akkor megtartjuk a parancsolatait. Isten megismerésében az első és egyik legfontosabb tényező az Ő Igéje. A Bibliából ismerjük meg a cselekedeteit, az ítéleteit, a beszédét, a beszédstílusát, hogy mi a fontos számára, és mindezt úgy, hogy ráadásul Jézus szavai is rögzítve vannak. Isten megismerésében kulcsfontosságú az ige ismerete! Isten megismerésének második alappillére az, hogy ahogyan az évek során együtt járunk vele, megtapasztaljuk, hogy velünk hogyan bánik, és személyes ismeretségbe kerülünk vele.

Ha figyelmesebben megvizsgáljuk az igét, akkor azt találjuk, hogy a szeretet és az engedelmesség sok esetben össze van kapcsolva. Aki szereti az Urat, az engedelmes neki, vagyis megtartja a parancsolatait. Azt mondja Jézus, hogy ahogyan az Atya szereti Jézust, ő is úgy szeret bennünket (Jn.15,9). Jézus azért maradt meg az Atya szeretetében, mert megtartotta az Atya parancsolatait (Jn.15,10). És mi is úgy tudunk megmaradni az ő szeretetében, ha megtartjuk a parancsolatait (Jn.14,20). És aki szereti az Úr Jézust, akkor azt szereti az Atya is (Jn.14,21), és akkor ahhoz elmegy Jézus is és az Atya is, és annál lakoznak (Jn.14,23; 1Jn.3,24)

Ez a mostani üzenet kulcsa: Ha szeretem Istent, ha szeretem Jézust, akkor engedelmes vagyok neki, és akkor én őbenne lakozom, és bennem lakozik mind az Atya, mind a Fiú!

És mindezt abból ismerem meg, hogy a Szent Szellem bennem van, és kijelenti nekem! Emiatt olyan fontos a Szent Szellem keresztség! Viszont már itt a földön benne vagyunk az Atyában, és a Fiúban a Szent Szellem által! Jézus a főpapi imájában, a János evangélium 17. fejezetében kimondja, hogy már itt a földön annyira egyek lehetünk az Atyával és Vele, mint amennyire Jézus egy az Atyával.

Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye e világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21 – Váradi-Károli 2018)

Ebből a versből láthatjuk meg, hogy már itt a földön egyek lehetünk az Atyával és a Fiúval, mert azt mondja, hogy azért legyünk Vele egyek, hogy a világ higgye el, hogy Jézus az Atyától küldetett. Ha ez nem a földre vonatkozna, hanem a mennyre, vagy bármely más helyre, akkor a világnak ez nem lenne bizonyság. Mi csak itt a földön, ebben a világban lehetünk bizonyságok Jézusról. A mennyben és a pokolban már nem kell bizonyság, hogy Jézus az Isten Fia. Itt bízta Isten emberekre a Jézus Krisztusról szóló bizonyságot (Mt.28,19-20).

Jézus azt mondja, hogy akik cselekszik az Atya akaratát, azok az ő testvérei (Mt.12,50). Ezzel egyértelművé teszi, hogy ha bárki is hivatkozik az Úr nevére, de nem engedelmes neki, akkor akármennyire is szeretheti az Urat, olyan, mintha nem szeretné, mert nem engedelmeskedik Neki. Az engedetlenekről azt mondja az ige, hogy azokra eljön Isten haragja (Kol.3,6). Többször fel van sorolva, hogy kik nem mennek be Isten országába (1Kor.6,9-10; Ef.5,5; Gal.5,21; Jel.21,8; Jel.22,15), azokon kívül, akik nem születtek újjá.

A rómabeliekhez írt levél egyértelművé teszi, hogy úgy tudunk engedelmeskedni Istennek, ha Szellem szerint járunk, és nem visszük végbe a hústest kívánságait.

18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;  (Róm 7,18-22 – Váradi-Károli 2018)

Az újjá nem született ember csak engedetlen lehet Isten szemében. Mivel az óemberünkkel együtt beleszületünk a bűnös természetbe, ezért az óember szerint lehetetlen Istennek tetszeni, mert abban benne lakik a bűn. Ezért is mondhatja az ige, hogy mindenki(!!!) elhajolt, és nincs egy igaz sem (Róm.3,10; Róm.3,12). Ezért ha az óember, vagyis az újjá nem született énünk kívánságait cselekedjük, akkor ellenségesek vagyunk Istennel szemben, és ezért nem lehetünk kedvesek neki.

6 Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. 7 Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. 8 Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

(Róm 8,6-8 – Váradi-Károli 2018)

Az óember jól érzi magát ebben a bűnös világban, és nem akarja Istent, sem a szentséget. Az újjászületéssel kapunk lehetőséget arra, hogy a bűnnek hústeste megerőtlenüljön (Róm.6,6-8), és az újjászületett szellem által „leuraljuk” a hústest, vagyis az óember bűnös kívánságait. Így kapunk lehetőséget arra, hogy a Szellem vezetésében járhassunk.

2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésére, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pt 1,2 – Váradi-Károli 2018 – kiemelés tőlem)

Engedelmességre vagyunk kiválasztva. De most már látjuk is, hogy ez miért annyira fontos. Azt mondja Jézus, hogy az az örök élet, hogy megismerjük az Atyát (Jn.17,3).

7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. (Jn 14,7 – Váradi-Károli 2018)

9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt inkább mivelhogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?

(Gal 4,9 – Váradi-Károli 2018)

Azt mondja az írás, hogy akik megismerték Jézust, azok megismerték az Istent, vagyis az Atyát is. És itt kapcsolódik össze az összes szál, amiről eddig szó volt. Ha felismertjük, hogy kicsoda Jézus, és erről vallást teszünk, akkor Isten bennünk lakozik (1Jn.4,15). Ha tovább megyünk a megvallásunk útján, mert ugye ha ez csak egy szájjal történő megvallás, és nincs mögötte cselekedet, akkor halott hit marad (Jak.2,20; Jak.2,26), sőt, hogy ne mondjam hamis megvallássá válik, mert nem úgy cselekszem, ahogyan a számmal megvallom. Ezt teszik a démonok is (Jak.2,19), akik elismerik, hogy Isten az Úr, de nem engedelmesek neki. A pozitív vonalon maradva, tehát hitre jutunk, és akkor a hitünket és szeretetünket azzal fejezzük ki Isten és Jézus felé, hogy engedelmesek vagyunk neki. Ha pedig engedelmesek vagyunk neki, akkor Ő jön, és bennünk lakozik, mi pedig őbenne. Nagyon sok ige erősíti meg ezt a kijelentést számunkra:

17 És e világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

(1Jn 2,17 – Váradi-Károli 2018)

24 És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne lakozik és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk lakozik, abból a Szellemből, amelyet nekünk adott. (1Jn 3,24 – Váradi-Károli 2018)

13 Erről ismerjük meg, hogy benne lakozunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minekünk. (1Jn 4,13 – Váradi-Károli 2018)

15 Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten lakozik abban, és ő is az Istenben.

(1Jn 4,15 – Váradi-Károli 2018)

16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. (1Jn 4,16 – Váradi-Károli 2018)

2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. (1Jn 5,2 – Váradi-Károli 2018)

20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.

(1Jn 5,20 – Váradi-Károli 2018)

Mindezek bizonyságot tesznek arról, hogy már itt a földi életünkben Istenben lakozunk, és ő bennünk lakozik. Ezért mondja az írás, hogy a mi testünk a Szent Szellem temploma (1Kor.3,16; 1Kor.6,19), mert Isten valósággal bennünk lakozik. De mi lesz, amikor elköltözünk innen? Akkor is Istenben fogunk lakozni?

A Jelenések könyve ad választ erre a kérdésre. A 21. és 22. fejezet részletesen elmondja, hogy az új égen és új földön az Isten együtt fog lakozni az emberrel. Pontosan úgy, ahogyan már az Éden kertjében is alkonyatkor együtt sétált az emberrel (1Móz.3,8), ugyanúgy az új földön is.

3 És hallottam nagy szózatot a mennyből, ezt mondva: íme az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és ők az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. (Jel 21,3 – Váradi-Károli 2018)

Az Új Jeruzsálem lesz az otthona azoknak, akik itt a földön hűségesen kitartanak a hitükben, és Istent választják mindenek előtt. Ahogyan Filadelfia gyülekezetének mondja az Úr, hogy oszloppá teszi Isten templomában, és onnan többé ki nem jön (Jel.3,12). Ahogyan a látomásokban látták Jézust, hogy mennyire dicsőségesen ragyogó (Jel.1,14-15), úgy fognak fényleni azok, akik Hozzá kerülnek (Mt.13,43). Az Új Jeruzsálem lesz a lakása a győzteseknek, akiket megnevez az Úr az egyes gyülekezeti levelek végén. Ez az Új Jeruzsálem pedig az új földön lesz. Az örökkévalóságban az Atyában lakozás nem máshol, mint az Új Jeruzsálemben lesz. Isten annyira jó hozzánk, hogy ezt már itt a földön megtapasztalhatjuk. Ott pedig nyilvánvalóan ott lesz az Atya is és a Fiú is örökké:

3 És semmi elátkozott nem lesz többé; hanem az Istennek és a Báránynak királyi széke benne lesz; és az ő szolgái szolgálnak neki; 4 És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz. 5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön-örökké. (Jel 22,3-5 – Váradi-Károli 2018)

Ahogyan most a mennyben van az Atya trónja, és az Ő trónjának jobbján van Jézus (ApCsel.7,55), úgy az új földön is a trónszéken lesz mind az Atya, mind a Fiú, de ez a trónszék immár a földön lesz, az Új Jeruzsálemben, mert itt fog együtt lakozni az emberrel. De már ma együtt lakozunk vele fenn a mennyben:

5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kinek kegyelméből tartattatok meg! 6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: 7 Hogy megmutassa a következő időkben az Ő kegyelmének nagy gazdagságát, az Ő hozzánk való kegyelmességéből a Krisztus Jézusban. (Ef 2,5-7 – Váradi-Károli 2018)

Az élet, az örök élet, és az úrvacsora kapcsolata

És minek után a kenyeret vette, hálákat adva megszegte, és adta nekik, mondva: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22,19)

24 És hálákat adva, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 25 Hasonlóképpen a poharat is vette, minek után vacsorált volna, ezt mondva: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. (1Kor 11,25)

Szeretném körbejárni az élet, az örök élet, és az úrvacsora kapcsolatát, hogy meglássuk, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Jézus azt mondja, hogy mikor eljön a Szent Szellem, akkor megítéli a világot bűn tekintetében, és ez a bűn a hitetlenség (Jn.16,8-9). Szintén János apostolnál mondja az ige, hogy aki hisz, annak bizonysága van önmagában, és aki nem hisz, az hazuggá tette az Istent mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel az Atya bizonyságot tett a Fiú mellett (1Jn.5,10).

Aki nem hisz, arról egyértelműen azt mondja az ige, hogy halott (Ef.2,1; Kol.2,13). Az ember, amikor megszületik, akkor csak a halál lehet osztályrésze, ugyanis Ádámban, a bűn miatt mindnyájan meghalunk (1Kor.15,22). Ádám bűne miatt hat el a halál mindenkire, aki Ádám leszármazottja (Róm.5,12), miatta születik bűnösnek minden ember. Mert bár nem volt törvény Ádámtól Mózesig, a halál akkor is munkálkodott mindenkiben, aki embernek született, még akkor is, ha nem Ádám hasonlatossága szerint vétkezett (Róm.5,13). Azért, hogy ez ne így legyen, azért jött el Jézus a földre. Mert Benne, az ő igazsága által minden emberre elhat az életnek megigazulása (Róm.5,18). Az ő engedelmessége által sokan igazakká lesznek (Róm.5,19). Ez a megigazulás hit által vehető át mindannyiunk számára (Róm.5,1; Gal.2,16). Az ő áldozatában való hit által mos meg minket az ő vére (1Jn.2,2; 1Jn.1,7). Hit által nyerjük el azt, hogy az Atya minket igaznak tartson (1Móz.15,6; Róm.4,5; Hab.2,4).

Az igében nagyon sokszor le van írva, hogy aki hisz, annak örök élete van.

– Aki Jézusban hisz: (Jn.3,15; Jn.3,16; Jn.3,36; Jn.6,40; Jn.6,47; 1Tim.1,16; Tit.1,2; Tit.3,7; 1Jn.5,13;)

– Aki az Ő beszédének hisz: (Jn.4,14; Jn.5,24; Jn.12,49-50;)

Az embernek a hitéből fakadnak a cselekedetei. Ha valaki nem hisz Istennek, akkor a cselekedetei ezt fogják megmutatni, mert semmi olyan dologra nem fog törekedni, ami Isten szerint való lenne. Ahogyan a Jakab levél erről részletesen ír. Ha pedig valaki csak mondja, hogy hisz, de a hitét nem követik a hit cselekedetei, akkor az ő hite halott (Jak.2,17). De ha valaki hitre jut az Úrban, akkor azt rögtön cselekedetek követik:

– megtérés

– bemerítkezés

– imádkozás

– úrvacsora

– stb.

Az Atya von mindenkit Jézushoz (Jn.6,44), és Ő ad hitet is a szívünkbe, amely a Szent Szellem egyik ajándéka (1Ko.r12,9), és a Szent Szellem egyik gyümölcse is (Gal.5,22). Ebből az Istentől kapott hitből kezdünk el hinni az Úr Jézusban, és akarunk újjászületni. A megtérés lépésére most külön nem térek ki.

Amikor bemerítkezünk, akkor az Úr Jézus halálába és feltámadásába merítkezünk be (Róm.6,3-4). Ez a cselekedet már mindenképpen hit cselekedet, mert aki ezt megteszi, annak hinnie kell mindazt a bizonyságot, amit hallott az Úr Jézus földi cselekedeteiről, és mindarról, amit a Biblia kijelent róla. (Nem szeretnék itt most a színből megkeresztelkedőkre kitérni, mert a mártíromságon kívül minden cselekedetet meg lehet cselekedni képmutatásból is.) Akik pedig hisznek, azoknak egy és ugyanaz a reménységük van (Ef.4,4), mégpedig az örök élet (Tit.1,1-2). Egy ígéretünk van mindannyiunknak, mégpedig az örök élet a Jézus Krisztusban való hit által. Erről tesz bizonyságot számos helyen az ige, hogy aki hisz, annak örök élete van. Nem találunk másik kategóriát.

Nem tesz különbséget a Biblia a megígért reménység tekintetében, mert mindenkinek az örök élet van megígérve. Az örök élet pedig mindenkinek meg van ígérve, aki hisz. Nincs hozzáragasztva a hithez semmi más követelmény, hogy a hit, plusz ez és ez a cselekedet, amely együtt az örök életnél egy nagyobb ígéret reménységét adná. A Krisztusban való hit által átmentünk a halálból az életre (Jn.5,24; 1Jn.3,14). Ezért tudott a lator is már a halál estéjén a paradicsomban lenni az Úrral, mert hitt benne (Lk.23,42-43). Ő végképp nem tudott semmit sem cselekedni, mert oda volt szögezve egy fához. És ezért nagyon fontos az ő esete, mert a szívében elhitte, hogy kicsoda Jézus, és szájjal megvallotta azt, amit hitt (Róm.10,10). Ez a megvallás, ahogyan a Róma levélben is áll, az üdvösségre, más szóval a haláltól való megmenekülésre visz.

Természetesen a hit fogalmán belül mindig az élő hitre gondolunk, amelyet a hit cselekedetei mutatnak meg a nyilvánosság felé!

Ha pedig valaki megmenekül a haláltól, akkor annak örök élete van. Nincs megnevezve több kategóriájú élet, csak az örök élet. A földi halandó testi életből, egy halál nélküli szellemi testben lévő életbe megy át az, akit az Úr erre méltónak talál (1Kor.15.fejezet).

Minden teremtett élet származtatott élet, mert csak Istennek és a Fiúnak van élete önmagában (Jn.5,26). A teremtésben mindenkinek az Atya adott életet, ezért mindenkinek származtatott élete van. Egyedül az Isten az, akinek nincs kezdete és vége (2Móz.3,14; Zsolt.90.1-2; Hab.1,12; Róm.1,23; 1Tim.1,17), és mivel Jézus egy az Atyával (Jn.10,30), ő is elmondhatja, hogy ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég (Jel.1,8). Még a halhatatlan lények életének is van kezdete, mert a létezésük a teremtésükkel kezdődött. Bár nincs vége, de kezdete van, mint azoknak az embereknek, akik örök életet nyernek az Úrtól (Dán.12,2; Mt.25,46). Ezért a teremtett lények közül mindenkinek származtatott élete van, ezért a teremtmények élete sohasem egyenlő Isten életével. Ha azt mondjuk, hogy olyan örök életünk lesz, mint neki, akkor könnyen beleeshetünk a „kis istenek vagyunk” tanításba, amelyet a Jn.10.34 alapján tanítanak tévtanítók. Mi emberek vagyunk, és azok is maradunk. Nem leszünk Istennel egyenlőek semmilyen formában, és ez nagyon fontos, mert ezzel csalta meg az első emberpárt is a Sátán – „Olyanok lesztek mint Isten”.

Hitünk célja az üdvösség, amely megegyezik az örök élettel. Legalábbis az igéből ezt olvassuk ki:

Elérve hitetek célját, a lélek üdvösségét. (1Pt 1,9 – Váradi-Károli 2018)

A lélek őrzi a mi személyiségünket, tehát az örök életben is megmaradunk annak, akik itt a földön voltunk. Viszont ahogyan Jézus is egy volt az Atyával, és semmit nem cselekedett az Atya akaratán kívül, ezért az ő saját személyisége „el volt rejtve” az Atya személyisége mögött. Ezért mondhatta Jézus, hogy ha engem láttatok, akkor láttátok az Atyát (Jn.14,9). Hasonlóképpen lesz az is, aki Jézus Krisztusban az örök élet jutalmát elnyeri. Az életnek és az örök életnek a kérdése visz el minket az úrvacsorához.

Az úrvacsoránál azt mondja Jézus, hogy aki eszi az Ő testét, él örökké (Jn.6,51; Jn.6,54). Ez egyértelművé válik a hit cselekedetei megközelítésében. Ha hiszem, hogy kicsoda Jézus, és emiatt veszem az úrvacsorát, akkor már a hitem miatt örök életem van. (Ismét leszámítva a színből, vagy szertartásosan, vagyis hitetlenül úrvacsorázókat.) Ha jóhiszeműen vizsgáljuk az igét, akkor azt mondhatjuk, hogy aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia, a Megváltó, a Szabadító, aki feltámadt a halálból, az fog a hitéből következő cselekedeteket tenni. Az egyik ilyen cselekedet, az úrvacsora. Jézus úgy adta oda, hogy az ő emlékezetére cselekedjék (Lk.22,19). Nem azt mondta, hogy ha örök életet akarsz, akkor cselekedd, hanem azt mondta, hogy „az én emlékezetemre” cselekedjétek. Ez magában foglalja mindazt, ami őt Krisztussá teszi. A keresztáldozatát, azt, hogy megváltott minket, azt hogy belemerítkeztünk a halálába, azt hogy Ő most fenn van az Atya trónjának a jobbján, azt hogy benne megbocsáttattak a mi bűneink, stb.

Amikor vesszük az úrvacsorát, akkor megemlékezünk arról is, hogy amikor megkeresztelkedtünk, akkor meg akartunk halni mindannak, ami ebből a világból volt bennünk (a bűnnek – Róm.6,2; a törvénynek Róm.7,4; Gal.2,19; a világnak – Gal.6,14, és önmagunknak – Gal.2,20). Azt mondja az ige, hogy változzunk el a mi gondolkodásunk megújulása által (Róm.12,2). Ne a világ szerint gondolkodjunk az életünk további részében, hanem keressük az Isten akaratát (Róm.12,2). Ezek szerint megemlékezünk mindarról, amit Jézus értünk tett, és arról, hogy kik vagyunk Őbenne. Ahogyan Jézus mondja, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, az őbenne van, és Jézus is abban (Jn.6,56). Az úrvacsorával fejezzük ki itt a földön, hogy Krisztus testének a részei vagyunk. És mivel ezt hitből tesszük, aki ezt cselekszi, annak – a hite miatt – örök élete van. Amikor Jézus azt mondja, hogy aki nem eszi az ő testét, és nem issza az ő vérét, abban nincs élet (Jn.6,53), akkor nem azt mondja, hogy annak nincs örök élete, – más szóval üdvössége – hanem azt, hogy nincs élete. Fontos különbség.

Az úrvacsora pozitív oldalán kívül, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy önmagában sem az úrvacsora cselekedete, sem az újjászületés nem tart meg senkit sem az örök életre!

1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át; 2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3 És mindnyájan egy szellemi eledelt ettek; 4 És mindnyájan egy szellemi italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. 5 De azoknak többségét nem kedvelte az Isten, mert elhullottak a pusztában. 6 Ezek pedig példáink lettek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. (1Kor 10,1-6 – Váradi-Károli 2018)

Ahogyan már fentebb is írtam, csak az élő hit cselekedetei visznek be minket az örök életre. Ha a hitem nem párosul az Úr felé való engedelmességgel (Zsid.5,9), akkor úgy járok, mint a zsidók, akik elvesztek a pusztában. Engedelmesség nélkül azt fejezem ki igazán, hogy nem hiszem, hogy kicsoda Isten igazából, és mit mond nekünk, az igéjén, vagy beszédén keresztül. Ha az életem nem tükrözi, hogy miben hiszek, akkor nem abban hiszek, amit megvallok hitemként. Erről szól a blogon a Hit, hívőség, vallás fogalmak tartalmának változása című írás. De menjünk tovább az úrvacsora lényegére.

Jézus egy nagy nyilvánosság előtt elmondta az úrvacsora lényegét, és jelentőségét. A János evangélium 6. fejezetében leírt, a tömegek előtt elmondott szakaszból érthettük meg, hogy mi annak a tartalma. Ott egy nagyon erős kifejezést használ a teste evésére.

51 Én vagyok az az élő kenyér, aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok e világ életéért. 52 Tusakodtak azért a zsidók egymás között, mondva: Mi módon adhatja ez nekünk a hústestét, hogy azt együk? 53 Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. (Jn 6,51-53 – Váradi-Károli 2018)

Ha konkrétabban megnézzük, akkor azt mondja a nyilvánosság előtt, hogy „ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek”. Ezért is döbbentek meg a hallgatók, hogy hogyan adhatja nekünk az ő húsát, hogy azt együk. Jézus szándékosan botránkoztatta meg a hallgatóságot. Ezt a komoly kijelentést a tanítványoknak oldotta fel először, hogy a teste helyett igazán a kenyeret kell vennünk, és a vére helyett igazán bort kell innunk. Tisztázta, hogy valósággal nem a saját húsáról beszélt, hogy azt egyék, hanem a kenyér jelenti az ő testét. Ezen kívül arra szólította fel őket, hogy az ő emlékezetére vegyék. Ezt adták tovább azután a tanítványok a hívők közösségének, ahogyan az Apostolok Cselekedetei elején látjuk, hogy házanként és naponta vették magukhoz.

Ha azt mondanánk, hogy az úrvacsora azért nem szól mindenkinek, mert nem a sokaság előtt adta oda először, hogy egyék, akkor például ki kellene zárnunk a végidőkről szóló beszédét is, a Máté 24.-ből, mert az egy még szűkebb körben mondta el. De ennek a sornak nem lenne vége, mert vannak olyan részek, amik csak egy-egy emberrel történtek meg. Az ige pedig azt mondja, hogy a teljes írás alkalmas az építésre (2Tim.3,16-17).

Az ige nagyon rövid, és csak ez az egy Bibliánk van. Isten Szent Szelleme gondosan válogatta a történeteket és üzeneteket, hogy minden benne legyen, amit az emberek tudomására akart hozni. Minden ember tudomására! Ezt csak így szabad látnunk. János evangéliuma azt mondja, hogy könyvek telnének meg azzal, amiket Jézus mind cselekedett és mondott, de ezek lettek kiválasztva arra, hogy olvassuk. Istennek lett volna módja arra, hogy többet adjon, vagy folyamatosan adjon hozzá az igéhez, de nem tette. Ezért nekünk is úgy kell látni, ahogyan Pál írja, hogy a teljes írás alkalmas a tanításra, feddésre, megjobbításra. Ha bizonyos részektől el akarunk távolítani embereket, akkor az egy nagyon ingoványos talaj. Ezért az úrvacsora minden igaz hitből való hívőnek szól, érettségre való tekintet nélkül. Ezt később, az úrvacsorának az élettel való kapcsolatából meg is fogjuk látni.

Az igében azt látjuk, hogy az Úrban való hitben, az Úr előtt mindannyian egyformák vagyunk, mert nála nincs személyválogatás (Róm.2,11; Ef.6,9). Krisztusban még a nemek is eltörlődnek, mert Benne nincs férfi vagy nő, szabad vagy szolga, hanem mindnyájan egyek vagyunk (Gal.3,28). Ezért is mondja Jézus, hogy ne hívassuk magunkat se mestereknek, se doktoroknak (Mt.23,8), mert ahogyan Ő mondja, mindnyájan testvérek vagyunk. Ebben nincs különbség, mert mindannyian Krisztus testének a tagjai vagyunk (Róm.12,5; 1Kor.12,27, Ef.5,30). Sőt, aki kevesebbet kapott Krisztus testében, annak nagyobb a tisztessége (1Kor.12,22-25). Az egyetlen különbség az, hogy aki többet kapott, attól az Isten is többet vár el (Lk.12,48). A test együtt munkálkodik aszerint, amint kinek-kinek adta az Úr (Róm.12,4; Ef.4,16).

Az való igaz, hogy vannak érettségbeli és vannak hűségbeli különbségek Krisztus Testében. De az Ef.5.29,30 és az Ef.4,4 egyértelműen azt mondja, hogy egy a test. De emiatt a különválasztás miatt szólal fel Pál a Korinthusiakkal szemben:

11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.  12 Azt értem pedig, hogy mindegyikőtök ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.  13 Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-e meg értetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-e meg? (1Kor 1,11-13 – Váradi-Károli 2018)

Ahogyan mondja, „Vajon részekre osztatott-e a Krisztus?” ezzel azt erősíti, hogy egy test vagyunk, és annak sok tagjai:

Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

(Róm 12,5 – Váradi-Károli 2018)

De ettől még mindenki testvér, és senki sem több a másiknál. Vagy ahogyan korábban leírtam, akinek több adatott, attól többet is vár el az Úr, ezért annak jobban kell félnie, hogy megálljon az Úrban. Az úrvacsorával is hasonló a helyzet. Ha úgy gondolkodnánk tovább, hogy az úrvacsora nem mindenkinek szól, hanem csak bizonyos személyek, vagy kategória vehetné az úrvacsorát, akkor ennek az útnak a végét látjuk a Jehova tanúinál, ahol csak bizonyos kör méltó az úrvacsorára, és az egyszerű gyülekezeti tagok nem vehetik.

Ezután csak röviden térnék ki a gyülekezetekben közösen vett úrvacsora kérdésére. Ez a kérdés több helyen egyházszakadáshoz vezetett. A gyülekezetnek magának kellene megvizsgálnia, hogy csak az arra méltók vehessék az úrvacsorát, mert ott valóban közösséget vállal abban mindenki a másikkal. Mert az úrvacsorával fejezzük ki, hogy mindannyian, akik együtt vesszük az úrvacsorát, Krisztus testének tagjai vagyunk, és Krisztusnak csak egy teste van. Ezért ott különös jelentőséggel bír az, hogy ki kivel vállal közösséget. Sajnos azonban ma már ezt a figyelmet nem szentelik oda a gyülekezetek az úrvacsorának, és azt bárki veheti, aki ott van. Többek között ezért is romlik a gyülekezetek állapota, mert tolerálják a bűnt. De ez már más téma.

Mivel az Úr Jézus a páskabárány újszövetségi szimbóluma, ezért az ő testének és vérének ilyen értelemben is jelentősége van. Ahogyan Izrael fiai vették a kivonulás előtti éjszakán a páskabárányt (2Móz.12,1-11), úgy vesszük mi is az ő testét, hogy közösségünk legyen az ő áldozatával. Az úrvacsorában közösségünk van Krisztus vérével és testével (1Kor.10,16). Ez egyik kifejezése annak, hogy részei vagyunk. Mintegy megerősítése a vízkeresztségnek, amellyel azt fejeztük ki, hogy meg akartunk halni mindennek ami a hústól és e világtól született, és újjá akartunk születni Jézus Krisztusban. Az úrvacsorával mintegy magunkat is emlékeztetjük a saját cselekedetünkre, de ezzel a cselekedettel azt is kijelentjük, hogy Krisztus testének a részei vagyunk. Ahogyan itt az ige szól az áldozatokkal és az oltárral való közösségről, a mózesi törvényekből értjük meg, hogy az úrvacsora ezáltal közösségbe hoz minket az Úr Jézus áldozatával. (A vérrel való közösség jelentőségére most nem térek ki külön, mert akkor nagyon terjedelmes lenne a magyarázat.) A páskabárány vételénél, és az oltári szolgálatnál is fontos volt, hogy aki részesedik belőle, az tiszta legyen (2Kr.30,3). Viszont aki tiszta volt, annak vennie kellett a páskát (4Mz.9,13), mert különben ha elmulasztotta, akkor halállal kellett lakolnia. Az Új Szövetség idején akik az Úrban vannak, és bűnbánatot tartottak, és megtértek a bűneikből az Úr előtt, akkor azok tiszták, és ezért vehetik az úrvacsorát. Erről ír Pál apostol akkor, amikor azt mondja, hogy meg kell próbálnia magát az embernek, hogy méltó-e arra, hogy vehesse Krisztus testét és vérét (1Kor.11,28). És ennek az önvizsgálatnak és saját magunk megítélésének az elmulasztása ítéletet von arra, aki így veszi az úrvacsorát. Emiatt sokan erőtlenek, betegek és alszanak (1Kor.11,30). Ezért mindenki, aki bűnbánatot tartott az Úr előtt, és megtért a számára ismert bűnökből, az veheti az úrvacsorát. Ismerve a Korinthusiakhoz írt első levél tartalmát, a gyülekezetben volt paráznaság, irigykedés, pártoskodás, részegeskedés, de ennek ellenére nem azt mondja nekik, hogy ne vegyék az úrvacsorát, hanem azt, hogy méltóképpen vegyék (1Kor.11,28). Nehéz elképzelni az úrvacsora vételére méltatlanabb közösséget, mint a korinthusi gyülekezet, de az apostol még sem tiltja el ettől a gyülekezetet, hanem csak arra szólítja fel őket, hogy magukat megvizsgálva és megtisztítva vegyék.

Azt, hogy az úrvacsorát már friss megtérők is vették, azt jól példázza az, hogy pünkösd után nem sokkal, már házanként naponta megtörték a kenyeret (ApCsel.2,42; ApCsel.2,46). Nem volt elvárás, hogy „előképzettsége” legyen a hívőnek, és nem kellett hozzá semmilyen külső bizonyíték sem. Ahogyan az előbb a Korinthusiak kapcsán ezt láthattuk is. Hasonlóképpen, ahogyan ezt a vízkeresztségnél is látjuk, amikor a pogány börtönőrnek hirdetik az evangéliumot, és még aznap este bemerítkezik az egész háza népével együtt (ApCsel.16,30-33). Az úrvacsorának sincs a gyülekezet által felállított előfeltétele. Aki megtért és megkeresztelkedett, az rögtön vehette, mert ahogyan korábban írtam, úgy látjuk, hogy az úrvacsora a Szent Szellemmel való közösséget erősíti és életet ad itt a földön annak, aki él vele. Sőt ajánlott is azonnal elkezdenie, hogy megerősítse magát az új életben.

Szeretnék még szólni arról, hogy hogyan látjuk azt, hogy az úrvacsora vajon megelevenít-e az elragadtatásra. Az igében ezt nem találjuk. Az a vers, amelyik azt mondja, hogy a „Szellem az aki megelevenít” (Jn.6,63), az általában az életre vonatkozik. A görög szó, amely itt a megelevenít mögött áll – zoopoeio – általában az életre vonatkozik. Ezzel jelölik azt is, hogy a mag kikel a földből, tehát valaki vagy valami életre kel. Az, hogy az úrvacsora életet ad, itt a földi élet vonatkozásában számít, ahogyan láttuk, hogy a Szellem megelevenítette a mi halandó testünket is (Róm.8,11). Mivel az úrvacsora kenyerében Jézus testének a szellemi jelentését vesszük magunkhoz Jézus testét és vérét – ellentétben a katolikusokkal, – a Szent Szellem az, aki a cselekedet kapcsán elhozza nekünk Krisztus életét, és ezáltal megelevenít bennünket. A Szent Szellem kijelenti bennünk Jézus Krisztus áldozatát és személyét, és bizonyságot tesz róla. Az úrvacsora életet ad, illetve aki nem veszi, abban Jézus szavai szerint nincs élet. Az úrvacsora megcselekvésének a körülményei (bűnmegvallás, megtérés, hálaadás, stb.), mind elősegítik azt, hogy aki veszi az úrvacsorát, az megítélje magát, megtisztuljon, megtérjen, és úgy vehesse Krisztus testét, ami utána a Szent Szellem által életet ad neki, mert a Szent Szellem bizonyságot fog tenni benne Jézusról, és elhozza neki az Úr életét.

Az itt szereplő görög szó – zoe – általában jelent életet. Amikor az örök életről szól az ige, akkor mellé teszi az „örök” kifejezést – aionos zoe – vagyis „örök élet”. János evangéliumának 6. fejezetét figyelve, Jézus azt mondja, hogy aki veszi az úrvacsorát, az él általa (Jn.6,57). Jézus életén keresztül kap életet, mert a Szellem az, aki megelevenít (Jn.6,63). Bár a testét eszi, és a vérét issza, mégis a Szellemen keresztül kap életet. Jézus a feltámadása után vált megelevenítő szellemmé (1Kor.15,45), vagyis Jézus egy a Szent Szellemmel, ugyanúgy, mint az Atyával (Jn.10,30). Azt mondja maga Jézus, hogy a Szent Szellem róla tesz bizonyságot (Jn.15,26), és nem csak Jézusból, hanem az Atyából is ad (Jn.16,14-15). Az egész Új Szövetség arról tesz bizonyságot, hogy ma Krisztus Testében a Szent Szellem az élet szelleme (Róm.8,2; Róm.8,10), mert nem csak a halottakat eleveníti meg, hanem minket is ebben a halandó testben (Róm.8,11; Ef.2,1; Ef.2,5; Kol.2,13). Sőt, a Szent Szellem elevenítette meg a feltámadás idején magát Jézust is (1Pt.3,18). Ezért ad életet az úrvacsora itt a földön.

A fehér lovas, a Vatikán, a világvallás, Ábrahám hitének családja, Noé Fiainak Törvénye

                1 És láttam, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallottam, hogy a négy élőlény közül egy mondja, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd. 2 És láttam, és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj volt; és adatott neki korona; és kijőve mint győztes, és hogy győzzön. (Jel 6,1-2 – Váradi-Károli 2018)

7 Az is adatott neki, hogy a szentek ellen hadakozzon, és őket legyőzze; és adatott neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. 8 Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva a Bárány életének könyvébe, aki megöletett e világ alapítása óta. (Jel 13,7-8 – Váradi-Károli 2018)

És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, akinek halálos sebe meggyógyult; (Jel 13,12 – Váradi-Károli 2018)

Az „apokalipszis lovasai” sokakat foglalkoztatnak, hogy kik azok, és mikor jönnek el. Azt láthatjuk a fent idézett versekből is, hogy az Atya kezében lévő tekercs megnyitására senki sem volt méltó Jézus megváltó munkájának beteljesedéséig senki. Azt mondja egy vén Jánosnak, hogy ne sírjon, mert a Júdeából való oroszlán méltó arra, hogy felbontsa a tekercs pecsétjeit. Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy Jézus hogyan mondja el a pecsétek felbontását a Máté 24.fejezetében. (Link: A hét pecsét időrendje Jézus elmondásában.) Ott nem véletlenül azzal kezdi a válaszát a tanítványoknak, hogy vigyázzanak, nehogy valaki elhitesse őket. A fehér lovast, aki az első pecsét felbontásakor előjön, korábban sokan a tiszta evangéliummal, és Jézussal azonosították. Ez azonban több ok miatt sem helyes. Egyrészt Jézus bontja fel a pecséteket, tehát nem ő lovagol ki. Másrészt a pecsétek felbontásánál egyszer sem jön ki semmi pozitív a földre, hanem egyre erősödő csapások érik az embereket és a földet, egészen addig, amíg az Úr visszajön, és véget vet a jelenlegi történelmi korszaknak. A fehér lovas ezért az antikrisztust jelenti. Vigyáznunk kell az antikrisztus szó jelentésére is, mivel itt nem azt jelenti, hogy Jézus ellen jön fel, hanem azt, hogy Krisztus- helyett. Ő lesz a hamis Krisztus, akit az okkult erők várnak.

A Sátán azt akarja, hogy Istenként imádtassa magát az emberrel. A hatalom nem elegendő számára, azt akarja, hogy istenként imádják. Ezért a vallásnak meg kell maradnia az emberiségben. Most már egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy nem akarják eltörölni a vallásokat, hanem össze akarják fogni egy világvallásba. A fehér lovas elfogadását előkészítő úton egyre nyíltabban és egyre határozottabban járnak a világ vallási és politikai vezetői.

Felálltak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

(ApCsel 4,26 – Váradi-Károli 2018)

Egy világméretű politikai és vallási összefogás bontakozik ki a szemünk előtt. Ezek az események bár benne vannak a hírekben, de nem adnak nekik túl nagy nyilvánosságot, ezért az emberek túlnyomó többsége nem is tud róluk. Megpróbálom összegezni azokat az eseményeket, amelyek az idén történtek, és mind azt mutatják, hogy hogyan készülnek a világ vezetői a világkormányra, és a világvallásra.

Trump elnök beszéde az ENSZ-ben – 2019.09.23.

Trump elnök beszédet tartott az ENSZ-ben a vallásszabadság okán. Az USA 25 millió dollárral fogja támogatni a vallásszabadság megvalósulását az egész világon. Mint politikai vezető, kimondja, hogy nem a kormányoktól vannak az emberek alapvető jogai, hanem Istentől kapták azokat. Idézet a beszédéből:

„Az Egyesült Államok arra az alapelvre lett megalapozva, hogy a jogaink nem a kormányoktól jönnek, hanem Istentől származnak. Ez a halhatatlan igazság van kijelentve a Függetlenségi Nyilatkozatban és átszövi az Alkotmányunk első kiegészítését. Alapítóink megértették, hogy egy jog sem olyan alapvető egy békés, prosperáló és élő társadalomhoz, mint az a jog, hogy valaki követhesse a vallásos meggyőződését. […] Mint elnöknek, ma is, mint mindig az egyik legfontosabb kiemelt feladatom az, hogy megvédjem a vallásszabadságot. […] Nemrég az egész világ tanúja volt azoknak a pusztító cselekedeteknek, amelyek az imádás szent helyei ellen történtek. […] Ezeknek a gonosz támadások sebek az egész emberiségen. Sürgetünk minden nemzetet, hogy erősítse az üldözését és megbüntetését a vallási közösségek elleni  bűncselekményeknek. […] Az Egyesült Államok egy koalíciót formál az USA-ban lévő cégekkel a vallásszabadság védelmére. […] Ma kérek minden nemzetet, hogy csatlakozzon hozzánk ebben a sürgető erkölcsi feladatban. Kérjük a világ kormányait, hogy tiszteljék minden személy örök jogát, hogy követhessék lelkiismeretüket, hitből élhessenek, és adjanak dicsőséget Istennek. Az USA-nak létfontosságú szerepe van ebben a kritikus küldetésben.” [kiemelés tőlem]

Az üzenet hivatalos és teljes szövege elérhető itt:

https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/remarks-president-trump-united-nations-event-religious-freedom-new-york-ny/

A Testvériségi dokumentum a pápa és az imám között

Az ENSZ vallások és vallásszabadság körüli tevékenysége nem új keletű, de erre még visszatérünk. Nem tudom, hogy emlékszünk-e még arra, hogy 2019. február 4-én, az Egyesült Arab Emirátusokban, a pápa és az al-Azhar egyetem mecsetének főimámja aláírtak egy dokumentumot az emberi testvériségről, a világbéke és a békés együttélés érdekében. […] Isten nevében, aki minden embert egyenlő jogokkal, kötelességekkel és méltósággal teremtett, és aki meghívta őket, hogy testvérként éljenek együtt egymással, hogy benépesítsék a földet, és terjesszék benne a jónak, a szeretetnek és a békének az értékeit.”

„A hit arra készteti a hívőt, hogy a másikban testvért lásson, akit támogatnia és szeretnie kell. Hite Istenben, aki megteremtette a világmindenséget, a teremtményeket és az összes emberi lényt – kik egyenlők az ő irgalmassága számára –, arra szólítja fel a hívőt, hogy kifejezze ezt az emberi testvériséget, óvja a teremtést és az egész világot, és támogasson minden embert, különösen a leginkább rászorulókat és a legszegényebbeket. […] Mi – akik hiszünk Istenben, a vele való végső találkozásban és az ő ítéletében –, vallási és erkölcsi felelősségünknél fogva, és ezen dokumentumon keresztül, azt kérjük magunktól, a világ vezetőitől, a nemzetközi politika és a világgazdaság irányítóitól, hogy komolyan vállalják a tolerancia, az együttélés és a béke kultúrájának terjesztését; a lehető legkorábbi beavatkozást ártatlan vér ontásának megakadályozására, valamint azt, hogy véget vetnek a háborúknak, a konfliktusoknak, a környezet pusztulásának és a világ által jelenleg tapasztalt kulturális és erkölcsi hanyatlásnak.”

A teljes dokumentum itt elérhető:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/exkluziv-az-emberi-testverisegrol-szolo-abu-dzabiban-alairt-tortenelmi-jelentosegu-dokumentum

A világ két legnagyobb vallásának a vezetője – katolikus egyház 2,2 milliárd ember, iszlám 1,7 milliárd ember – megegyeztek a párbeszéd lehetséges alapjaiban, és ezek után felszólítva a világ politikai vezetőit is, erre az alapra építkezve mennek tovább, immár összefogásban. Ez mindjárt helyére teszi Trump elnök beszédét is, hogy miért szólalt fel szeptemberben az ENSZ-ben. Idén augusztusban már megalakult a Vatikánban egy bizottság, amely a testvériségi dokumentum gyakorlati megvalósításért dolgozik. Ennek vezetője egy katolikus püspök lett. Az Emírségek trónörököse azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretnék átültetni a gyakorlatba a dokumentumban foglaltakat. (https://www.magyarkurir.hu/hirek/bizottsag-alakult-papa-es-az-al-azhar-foimamja-altal-alairt-dokumentum-gyakorlati-megvalositasara) Szeptemberben pedig már Rómában ülésezett a dokumentum megvalósításáért létrehozott bizottság. (https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/romaban-ulesezett-az-abu-dzabiban-az-emberi-testverisegert-letrehozott-bizottsag)

A dokumentum megvalósítására létrehozott bizottság munkája mellett, már elkészültek a tervei, egy az úgynevezett „Ábrahám hitének családjába” tartozók házának. Ez három monumentális épületből áll majd, egy  keresztény templomból, egy zsinagógából és egy mecsetből áll majd. A Vatikán oldalán, már interjút is lehet olvasni az építésszel.

De még a Vatikánban maradva, nemrég Ferenc pápa felszólította a vatikáni evangelizálási akadémia végzőseit, hogy az élő Isten szeretetét hirdessék, ne dogmatikai igazságokat.

„Tegyünk tanúságot Isten végtelen és feltétlen jóságáról, ne pedig tanítsunk róla! Menjünk közel az emberekhez, személyesen szólítsuk meg őket! Hagyjunk fel a prozelitizmussal, ne bizonygassuk Isten létét, mert ezt az ördög is tudja! Egyetlen örömhírünk az, hogy Isten végtelen szeretet – hangsúlyozta lényeges mondanivalójaként Ferenc pápa”

(A teljes cikk itt olvasható: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-09/papa-evangelizalas-jezus-szeretet-vonzas.html )

Erősíteni kell az ökumenizmust, és hangsúlyozni kell a vallások közötti hasonlóságokat. Ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon a világvallás. Most már azért hihetőbb, hogy össze fog tudni szövetkezni az iszlám világ a katolicizmussal, egy közös cél érdekében.

De a Vatikánban nem álltak meg az események. 2019 szeptember 12-én, Ferenc pápa egy youtube üzenetet intézett a világ összes vezetőjéhez, és befolyásos személyéhez, egy globális összefogásra, amelyben a mai fiatalság oktatását egységes globális tűzte ki célul.

A pápa videóüzenetet tett közzé, amelyben felelősségvállalásra int az emberiség közös java iránt, egy testvéribb világért, amelynek előfeltétele a fiatalok nevelése. […] Az eseményt tematikus előadások és konferenciák előzik meg, amelyek az emberi jogok, a béketudományok, a vallások közötti párbeszéd témáit mélyítik el. Megvitatják a fiatalok és a felnőttek közötti nevelési megállapodást, a természettel és a környezettel való szerződést, a demokrácia, a közgazdaságtan, a nemzetközi együttműködés, a nem hivatalos nevelés kérdéseit, valamint a migránsok és a menekültek helyzetét. A májusi világtalálkozó előzménye a februárban, Abu-Dzabiban aláírt dokumentum, amelyben a pápa és az Al-Azhar főimámja aláhúzzák: Meg kell tisztítani a földet a diszkriminációtól és a testvéri ellenségeskedéstől.”

(A magyar üzenet itt olvasható: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-09/ferenc-papa-globalis-nevelesi-egyezmeny-videouzenet.html ; a teljes üzenet itt: http://w2.vatican.va/content/francesco/en/messages/pont-messages/2019/documents/papa-francesco_20190912_messaggio-patto-educativo.html ; a videó angol felirattal: https://youtu.be/aRww7R9BL9E)

Eddig csak az iszlámról, és a katolikus egyházról esett szó, de ahogyan fenti tervekből látjuk, beletartozik ebbe a párbeszéd körbe a zsidó hit is. Ábrahám hitének családjából őket sem lehet kihagyni. De hogyan lehetséges majd, hogy ez a három vallás összefonódjon? Ma már ennek is látszanak a körvonalai, a zsidóság körében is olyan lépések történnek, amelyek ezt a világvallást lehetővé teszik.

Mindeközben Izraelben

Izraelben, és az egész világon nagy a mozgolódás a 3. templom ügyében. Nézzük meg időrendben, hogy ott mi történt az amerikai követség Jeruzsálembe történő áthelyezése óta.

(Sajnos a híreket magyarul nem találtam meg, ezért csak angol nyelvű forrásokra tudok hivatkozni.)

2018. május

Netanjahu beszéde Jeruzsálemben az amerikai követség megnyitóján:

Amellett, hogy személyesen kiemeli Jared Kushnert és feleségét, nagyon sokat beszél a templomról. Onnan kezdve, hogy Dávid fővárossá tette Jeruzsálemet, Salamon megépítette a templomot, majd a fogságból visszatértek ismét felépítették a templomot, majd a makkabeusok ismét visszaállították a templom szentségét. Tisztán utal arra, hogy újra lesz templom Jeruzsálemben. ( https://youtu.be/q6F9jfjSwWs )

2018.december

2018 évi hanuka utolsó napján, amelyet “odaszentelésnek” hívnak, a Szanhedrin felszentelte a jeruzsálemi harmadik templom oltárát Jeruzsálemben, a salamoni templom romjai oldalában. Egy máshol leölt bárányt elégettek az oltáron. (Itt egy videó róla: https://youtu.be/H9c_l2s6Wk8)

Kevesen tudják ma, hogy újra van szanhedrin Izraelben. 70 fős szanhedrin, amelynek egyik vezetője a Templom Hegy Intézet elnöke is. Neki még később is lesz szerepe az eseményekben.

( Sajnos magyarul nem találtam meg, de angolul itt egy hír, hogy a Szanhedrin meghívott 70 nemzetet az oltár felszentelésére: https://www.charismanews.com/opinion/standing-with-israel/74307-sanhedrin-invites-70-nations-to-dedicate-altar-for-third-temple )

2019. húsvét

Idén húsvétkor a Szanhedrin megtartotta Jeruzsálemben a páskát, és megáldozták a páskabárányt. A terrorcselekményektől való félelem miatt, csak kis körben. De itt már a helyszínen ölték le a bárányt, nem úgy, mint az oltár felszentelésénél. ( Páska áldozat Jeruzsálemben: https://youtu.be/3wAqMdUx_Wg ; https://youtu.be/MT6x2nkKnAE )

2019. augusztus

Most augusztusban csináltak egy próba áldozatot Izraelben, hogy megnézzék, hogy mennyi hamu lesz egy elégetett üszőből. Azt akarták megtudni, hogy az elég lenne-e az egész nép meghintésére, illetve mennyi vörös üszőt kellene megégetni, hogy elég hamu legyen.

( https://www.breakingisraelnews.com/135387/exclusive-burning-red-heifer-takes-place-preparation-third-temple/ )

2019. Szeptember 25.

Most összehívták a 70 nemzet szövetségének állami vezetőit egy konferenciára Jeruzsálembe.

A sorban talán ez az egyik legfontosabb hír. Ez az esemény már arra mutat, hogy hogyan fogják összefogni a világ összes népét. Ugyanis ennek a találkozónak a keretében, feláldoztak egy bárányt, a pogány népek nevében, kimondva az ott lévőkön keresztül, hogy a pogány népek is vissza akarnak térni Istennek Noéval kötött szövetségébe. Az Olajfák hegyén áldoztak, és a zsidók számára ezt Noé Fiainak Törvényei alapján igazolták. (Noé Fiainak törvényeivel később részletesen foglalkozunk.)

Csatoltam a hivatalos programot. A programok címét lefordítottam. (https://drive.google.com/open?id=1mGB7cFn_t8swQipeJDF8vvX4YeuOsuDN )

Kettőt itt is kiemelnék:

– A világ nemzetei ellátogatnak a templomhegyre

– Az iszlám helyének elismerése a jeruzsálemi zsidó templomban

( A hír: https://www.breakingisraelnews.com/133127/sanhedrin-calls-conference-70-nations-take-place-anniversary-creation-world-nations-answer-call/ )

Ez már nem csak egy “zugolyában” zajló templomépítési kis akció. Itt már a világ vezetőivel és az iszlám országokból is meghívott vallási vezetőkkel együtt egy világvallási központ létrehozásán fáradoznak, igen nagy tempóban. A világvallás pedig elhozza az egy világkormányt is.

Dániel könyvén gondolkodtam, amikor azt írja, hogy

11 És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szent hajlékának helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.  13 És hallottam egy szentet szólni; és mondta egyik szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szenthely és a sereg meddig tapostatik?  14 És mondta nekem: Kétezer és háromszáz estig és reggelig, azután megtisztíttatik a szenthely. (Dán 8,11-14 – Váradi-Károli 2018)

És az estéről és reggelről való látomás, amely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. (Dán 8,26 – Váradi-Károli 2018)

Az ige szerint lesz még áldozat, ha nem is sokáig. Nagyon nagy a tempó a templom körül. De ez még nem jelentené azt, hogy ezek a vallások, akik nem összeegyeztethetőek, mégis meg fognak egyezni.

A kulcs – Noé fiainak törvényei

A három nagy világvallásnak, olyan írásai vannak, amelyek nem teszik lehetővé, hogy elfogadják egymás hitét. Ha csak a kereszténységet nézzük, akkor azt mondja, hogy aki tagadja a Fiút, abban nincs meg az Atya, és az az antikrisztus (1Jn.2,22-23). Ennek megfelelően, aki nem fogadja el Jézust, hogy ő a megígért megváltó, ő a messiás, az maga az antikrisztus szelleme, és abban nincs meg az Atya sem. Ha az eddig leírt események mögé nézünk, akkor azt kell kimondanunk, hogy ez a tervezett egység csak akkor jöhet létre, ha a keresztények megtagadják Jézus Krisztust. Amint a nagy világvallás létrejön, abban a pillanatban bekövetkezik a hittől való szakadás (2Thessz.2,3), mert az egységhez ez elengedhetetlen. A zsidóságban és az iszlámban nem fogadják el Jézust, mint Isten fiát, ezért bennük nincs meg az Atya sem. Ezért a hitető szellemek simán elvihetik őket ebbe az irányba. Sőt, még támogatják is ezt az irányt, mert ez elősegíti a fehér lovas elfogadását.

Ez még mindig kevés lenne ahhoz, hogy az egész világ „vallásos” legyen. Erre igazán nincs is szükség. Erre szolgálnak Noé törvényei, amelyek már jobban benne vannak a jogban, mint gondolnánk. Ferenc pápa, pár hónappal azelőtt, hogy megválasztották volna, több püspökkel együtt, tanulmányokat folytatott Izraelben Rhomo Riskin Chabad iskolájában, vagyis egy Noé Fiai Iskolában, hogy ismerkedjen ezekkel a törvényekkel.

Noéi fiainak törvényei és az ENSZ

Az ENSZ erős támogatásával folyik a Hét Noé Törvény (magyarul Noé Fiainak Törvénye néven is ismert) ismertté és elfogadottá tétele a világ országaiban. Ezt tekintik az egyik lehetséges alapjának a világbéke és a világvallás megvalósíthatóságának alapkövéül.

Állításuk szerint, nagy a szabadság az értelmezésben, a törvények egy-egy pontjában, ezért alkalmas arra, hogy minden társadalom igent mondhasson ezekre a törvényekre. Például a Teremtőt kell imádni, és nincs konkrétan meghatározva, hogy ki a Teremtő. De ez sajnos csak látszólag van így.

Egy erről készült hivatalos ENSZ dokumentum fordítása:

Egyesíteni az Egyesült Nemzeteket a Hét Noé Törvénnyel

Diplomaták, delegáltak és követek gyűltek össze az ENSZ székházában az „Egy nép, Egy világ” konferenciára

Egyesült Nemzetek, New York (2013. Június 10.) – Lubavitcher rebbe 19.századi nyomdokain, az ENSZ diplomáciai testületeinek tagjai, az ENSZ sajtótisztségviselői, és más hivatalnokok összegyűltek New Yorkban az ENSZ székházában, hogy megtudják, hogy a Hét Noé Törvény hogyan játszhat kulcsszerepet a világbéke eléréséért végzett nemzetközi erőfeszítésekben.

„Ezen a napon, Noé Törvényei nevében gyűltek össze az emberek a világ minden részéből.” – mondta Yakov D. Cohen rabbi, a Noé Törvénykönyv Intézetének vezetője (Institute of Noahide Code), amely ennek a konferenciának a szponzora. „Az ő megfigyeléseik szükségesek, hogy az Egyesült Nemzetek víziója – egy megállapodott és civilizált világról, megtöltve gazdasági igazságossággal és igazsággal – sikerre jusson.”

Az „Egy nép, Egy világ” című konferencia összehozott újságírókat, diplomatákat és delegáltakat a föld minden részének országaiból – beleértve Egyiptomot és Izraelt is. Tiszteletbeli vendégek az ENSZ Diplomáciai testületéből szintén aláírták a „Hét Noé Törvény Nyilatkozatát”, amely hangsúlyozza a Hét Noé Törvény fontosságát az emberek és a nemzetek közötti béke, igazság és harmónia fenntartásában.

Cohen rabbi a rendezvényen elhangzott megjegyzéseiben szólt arról, hogy a monoteizmus – egyesíteni a világot egy igaz Isten alatt – nélkülözhetetlen, hogy ledöntse a kultúrák közötti válaszfalakat. Körültekintve a teremben – tele olyan arcokkal, amelyek tükrözik az ENSZ sokféleségét – Cohen rabbi kitartott amellett, hogy együtt kell munkálkodnunk azon, hogy a spirituális megértés egy magasabb szintjén hozzuk össze a nemzetközi közösséget az ember helyéről az univerzumban.

A rendezvény más felszólalói, köztük Cartell Gore, a Booker T. Washington Business League elnöke, és Richard Dawson, a Dawson Associates International igazgatója, hangsúlyozta, hogy minden zsidónak kötelessége a Hét Noé Törvény tanítása.

A bálványimádás megtiltásán túlmenően, a Noé Törvények megtiltják az istenkáromlást, a tiltott szexuális kapcsolatokat, gyilkosságot, lopást, és az állatokkal szembeni kegyetlenséget. A követőit utasítja arra is, hogy alkossanak megfelelő igazságszolgáltatási eljárásokat.

A Noé Törvénykönyv Intézet (Institue of Noahide Code) az egy ENSZ akkreditált NGO (szerk. Non-Governmental Organization, vagyis Nem-kormány Szervezet), kijelölve arra, hogy terjessze a Hét Noé Törvény ismertségét, melyet a világ összes emberének kötelessége követni. Az irányelveit Lubavitcher rebbe inspiráló víziójából meríti, aki megértette ezeknek a törvényeknek az átöröklött erejét a világ nemzeteinek egyesítésére.

== fordítás vége ==

( A cikk eredetije elérhető a következő linkeken: http://noahide.org/united-world-in-united-nations/

https://www.un.org/ecosoc/sites/www.un.org.ecosoc/files/files/en/2016doc/list-oral-statment-institute-of-noahide-code.pdf )

További ENSZ kapcsolatok:

2018.09.14. A béke kultúrája rendezvény az ENSZ-ben

2018.10.08. ENSZ rendezvény muszlimokkal együtt

más rendezvény: http://noahide.org/institute-of-noahide-code-inc-in-un-and-dc-events-2018/

Évről-évre nagyon sok ENSZ rendezvény van, amelyen propagálják a Noé Fiai Törvényeit. De mik is ezek a törvények?

Noé fiainak hét törvénye

(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/No%C3%A9)

A tilalmak a következők:

a bálványimádás tilalma

az istenkáromlás tilalma

az ölés tilalma

a lopás tilalma

a tiltott nemi kapcsolatok tilalma (pl. közeli rokonok között)

élő állatból származó hús fogyasztásának a tilalma

bírósági rendszer felállításának a kötelezettsége

Ezek így listázva a Babiloni Talmud, Szanhedrin 56a5 cikk alatt vannak. Ott azt állítják, hogy ez minden nem-zsidóra kötelező.

FONTOS! Ezeknek a törvényeknek a betartatása zsidó bíróság dolga, illetve a Szanhedriné.

Ezek magyarázatát bővebben itt olvashatjuk:

A bálványimádás és istenkáromlás tilalmának értelmezésében ezt találjuk (részlet):

Az a noahita, aki hamis isteneket imád, vétkezik, abban az esetben ha az [adott kultuszban] előírt módon imádja őket. A noahita halállal lakol minden idegen isten tiszteletéért, ha azt a zsidó bíróság halálra méltó [véteknek] ítéli.

Az a noahita, aki Isten nevét káromolja, akár annak egyetlen szent nevét, akár valamelyik másik jelzőjét, bármilyen nyelven tegye is, vétkes.

Szeretném kiemelni, hogy a törvények megsértése esetén a kiszabott halálbüntetés a lefejezés.

Mivel zsidók tartatják be ezeket a törvényeket, és ők nem fogadták el Jézust, mint Messiást, ezért Jézus imádása bálványimádás, és ha Istennek mondjuk, akkor az még káromlás is, ahogyan ezt Jézus maga is megélte. Ha pedig valaki Jézust Istennek nevezi, akkor az halálbüntetést von maga után a Noé Törvények szerint.

A nemi kapcsolatok között például nincs tiltva sem a nők egymás közötti kapcsolata, sem az átoperálás, vagyis a nem váltás.

A bírósági rendszer egyik fontos eleme, hogy egy tanú vallomására is el lehet valakit ítélni, és az a tanú lehet rokon is.

A 613 zsidó törvény betartása lehetséges a nem-zsidóknak. Az egyetlen kivétel a szombatozás.

Rövidebb információk:

Noé törvényei a Kneszetben: https://youtu.be/P96H7ZQeU1w

Noé hét törvénye a politikában: https://www.youtube.com/watch?v=1qMt-qYvPsg

Noé hét törvénye: https://www.youtube.com/watch?v=0lgMPGoeJQ8

– – – – –

http://ujmagyarverszovetseg.network.hu/blog/uj_magyar_verszovetseg_klub_hirei/zsido-rabbik-egeszen-apro-goj-gyerekeket-is-meg-lehet-olni

A két izraeli rabbi részletesen kifejti azokat a törvényeket, amelyek értelmében igenis szabad, sőt, bizonyos esetekben egyenesen kötelesség gojokat ölni az úgynevezett Noé fiainak hét parancsa (שבע מצוות בני נח) isteni törvény értelmében: „Ha odamegyünk a Noé fiainak hét parancsa egyikét megszegő gojhoz, akkor a megölése megengedett”, olvasható A Király tanítása című útmutatóban.  

http://binjomin.hu/noe-fiainak-7-torvenye/

 Ha egy nem zsidó ember ennek igazságára ráérez, akkor vágyhat arra, hogy ő is részt vegyen ebben a fejlődési, önfejlesztési folyamatban. Ha elég erőt érez magában, akkor a zsidó nép teljes jogú tagjává válhat. Ha úgy méri fel, hogy még nem tart ezen a szinten, akkor követheti Noé fiainak hét parancsolatát, ami kijelöli ugyanezt az irányt. Ez kevesebb elkötelezettséget és energiát igényel mint a zsidóság, de természetesen ez azzal jár, hogy maga a végeredmény sem olyan hatásos. 

http://hagyomanyaink.blogspot.com/2014/09/a-noahita-torvenyek.html

– – – – –

2007-ben, a Jeruzsálemi Bnei Noah (Noé Fiai) Bíróság döntést hozott, hogy nem engedélyezi a fogadalomtételt olyan embereknek, akik keresztény háttérből érkeznek és hiszik, hogy Jézus volt a Messiás.

– – – – –

2013. március 18.

Ferenc pápa, „kiválasztott papokat Sao Paolo, Buenos Aires és Bogota érsekjeivel közösen”, hogy elmenjenek Slomo Riskin chabad rabbi „Noahide Center”-ébe Izraelbe (szerk. ez a terület Brazíliában van) Buenos Aires érseke abban az időben Ferenc pápa volt.

http://mauricepinay.blogspot.com/2013/03/pope-francis-sent-his-priests-to-chabad.html

– – – – – –

Az USA kongresszus hivatalosan is elismerte a Noé Törvényeket a törvényhozásban, amelyet mindkét ház elfogadott. A kongresszus és az elnök, Goerge Bush, jelezte a Public Law 102-14 (Polgári Törvény), valamint a 102. Kongresszusi határozatában, hogy az USA a Hét Egyetemes Noé Törvényen lett megalapítva, és ezek a törvények voltak az alapkövei a közösségeknek a civilizáció hajnalán. Szintén elismerik, hogy a Hét Noé Törvény az az alap, amelyen a civilizáció áll, és ezeknek az irányelveknek a megingása fenyegeti a civilizált közösség összetartását, ezért szükségessé vált az USA polgárainak és a következő generációinak oktatása. Ebből a célból ez a Polgári törvény kijelölte 1991 március 26.-át mint Oktatási Napot.

– – – – – –

2017.01.26.

A Szanhedrin felszólítja Trump elnököt, hogy tartsa be a Noé Fiainak Törvényeit

https://www.breakingisraelnews.com/82693/sanhedrin-blesses-trump-calls-president-uphold-seven-noahide-laws/

„Egy ősi és tiszteletbeli zsidó szokás, hogy a Szanhedrin küld egy levelet az új amerikai elnöknek – donald Trump, áldva őt, és felszólítva, hogy vegye át a vezető szerepet Amerika és a világ helyreállítására. A Szanhedrin arra is felhívta az új elnököt, hogy ismerje el és erősítse meg a Hét Noé törvényt.”

– – – – –

Vatikán

A Szent szék delegációja, a Zsidókkal való vallásos együttműködésről.

2007 Márc. Jeruzsálem

http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/chrstuni/relations-jews-docs/rc_pc_chrstuni_doc_20070313_commissione-bilaterale_en.html

„Zsidó tradíció hangsúlyoza a Noéi Szövetséget (1Móz.9,9-12), mint amely tartalmazza az egyetemes erkölcsi kódexet, mint ami az egész emberiségre vonatkozik. Ez az eszme visszatükröződik a Keresztény Írásokban is, az Apostolok Cselekedeteiben 15,28-29.”

A Chabad iskolákban terjesztik a Noé Fiai törvényeket, amelyeket az összes nem-zsidó embernek be kellene tartania. A lényeges rész középen – Friends of Chabad (Vice President) – vagyis „A Chabad barátai (alelnök).

– – – –  – –

Jewish Institute for Global Awareness

http://www.jifga.org/government-leaders-and-the-seven-noahide-laws.html

Ez a cikk elmondja, hogy 1982-bn Ronald Reagan; 1989-ben George H.W. Bush, 1991-ben az USA kongresszus, 2014-ben Herman Van Rompuy (EU), 2008-ban Michael Jeffrey Ausztrália kormányzója mind kifejezte támogatását a Noé Fiai törvényeknek. Hangsúlyozták, hogy a civilizáció alapjául szolgálnak ezek a törvények.

http://www.jifga.org/mission.html

Ez az egész szervezet azért létezik, hogy a világon ismertté tegyék a Hét Noé törvényt, és minél több embert rávegyenek, hogy elismerje és betartsa ezeket.

De itt már ők is mondják, hogy nem csak az írott törvényeket (tóra – Biblia), hanem a szájjal terjesztett törvényeket is (talmud, misna) is!!

– – – – – –

2019.február.01. Jeruzsálem

https://gazetawarszawska.com/index.php/historia-2/3001-the-jerusalem-sanhedrin-prepares-to-enforce-the-noahide-laws-2

70 nemzet meghívottja voltak Jeruzsálemben, akiket a Szanhedrin meghívott egy „Világ Teremtés koncertre”. Azt mondják, hogy „A nem túl távoli jövőben, ezt a rendezvényt úgy fogják tekinteni, mint annak a pillanatát, amikor egy bibliailag helyes Egyesült Nemzetek lett megalapítva, potenciálisan a globális együttműködés egy új érájába vezetve.”

– – – – –

Szabadkőművesek – Noahidok

Idézet Albert G Mackey . A szabadkőművesség szimbolizmusa c. könyvből (The symbolism of Freemasonry) 10.oldal

A bölcselkedés, és ugyanígy a kijelentés is, ellenállhatatlanul a felé a következtetés felé vezet, hogy ez a két doktrina [kell lennie egy Teremtőnek és a lélek halhatatlan] győzedelmeskedett Noé leszármazottai között közvetlenül az özönvíz után. Hittek is benne, minden tisztaságukkal és becsületességükkel, mert ezek a legmagasabb és legtisztább forrásból származtak.

Ezek azok a tanok, amelyek ma is alkotják a Szabadkőművesség bölcsőjét; és ezért a legkorábbi időktől fogva az egyik név, amit a szabadkőművesekre használtak a „noahida” vagy „noahidák”, ami annyit tesz, mint Noé leszármazottjai, és a vallásos tanok átörökítői.”

– – – – — –

Jeruzsálem Legfelsőbb Bíróság épülete

Ehhez kapcsolódik, hogy a jeruzsálemi Legfelsőbb Bíróság épülete is egyrészről teljes az Illuminati/szabadkőműves szimbolikával, másrészről pedig a világ szinte minden vallásából ötvöz szimbólumokat magában.

Madártávlatból – jól látszik a piramis, lenn középen egy „kelta-kereszt”. Jobb szélen (ezen a képen kicsi, de lejjebb majd lesz még róla kép) egy naposzlop.A Rothschild család „ajándéka” Izrael államának. A saját tervezőik által terveztették, és a költségeket maguk fizették. Azóta sem tudja senki, hogy valójában mennyibe került.

Viszont megdöbbentő, hogy Jeruzsálemben ennyi bálványimádó jelképpel egyáltalán létezhet egy ilyen épület.

Olyan, mintha ide tervezték volna az antikrisztus birodalmának főhadiszállását, amely egyesíti a vallásokat is, és a jogot is.

Kelta kereszt alakú lépcső

Naposzlop a kertben

Hindu szentély

Lépcső a fény felé

Piramis az épületbe ágyazva

Rothschild család a tervezőkkel

Zárszó

Az események most már önmagukért beszélnek. Noé fiainak törvénye benne van az USA törvényeiben, és ahogyan már korábban említettem, az Univerzális Kereskedelmi Kódexben (UCC) is, ahol kimondják törvényi szinten mindazt, amit Trump elnök elmondott az ENSZ-ben. A pápa az élére állt, a Noé Fiai törvényen alapuló egység megszervezésének. Az iszlámmal kötött megállapodás megvalósításának az élén is a pápa áll.  Izraelben támogatják a pogányoknak a „visszacsatlakozását” az ábrahámi szövetségbe, és már a nevükben áldoztak idén szeptemberben. Izraelben semmi sem történhet „csak úgy”. Az, hogy a Szanhedrin egyre aktívabb nemzetközi szinten, az is azt mutatja, hogy ők is elfogadják azt az egységesedési irányt, amit mi is látunk. A katolikus egyház már mindenkit a szárnyai alá vett. Ezért a keresztény világ egységes alattuk. A pápa mostani felhívása az összes kormányhoz és befolyásos emberhez, hogy létrehozzon egy új globális oktatási paktumot, már azt célozza meg, hogy mindenkit központilag tanítsanak az új világ elfogadására. A  globális ökológiai problémák is azért vannak felfújva, hogy elmélyítsék bennünk azt az igényt, hogy együtt kell tennünk a föld megmentéséért, és össze kell fognunk. Ezért küldték előre Gréta Thunberget is, hogy érzelmileg megszólítsák azokat, akik a vallással mint olyannal nincsenek kapcsolatban. A pápa felszólítása, hogy az evangelizáció során már Isten feltétlen szeretetét hirdessék, az is a közelgő egység előszelének tudható be. A gazdasági helyzetet nézve, már csak idő kérdése egy újabb globális válság, amit még egy háborúval is meg toldhat a világ vezetése. Egy ilyen háború után könnyen elfogadják az emberek azt, hogy legyen egy világkormány, és egy világvallás, „hiszen mind ugyanazt az Istent imádjuk”. Amennyiben ez a következő háború a keresztények és az iszlám között lesz, akkor ezt rákenik a szélsőségesekre, és véget akarnak vetni ennek az ellenségeskedésnek nagyon hamar. Az átlagembernek pedig elege lesz a szenvedésekből. Eljön a békehozó, a fehér lovas, aki utána istenként fogja magát ünnepeltetni. Ő még akár a földön kívülről is érkezhet, még olyan helyzetben is, hogy megelőzze a kitörő háborút, hogy megmentse a földet az embertől, aki elpusztítaná.

a békességben elveszt sokakat; (Dán 8,25 – Váradi-Károli 2018)

Egyre kevesebbet kell találgatnunk, hogy mi fog következni.

Az UFÓ elrablások és a következő nagy hitetés. Itt vannak közöttünk a szellemi lények!

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37)

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. (Mt 24,22)

Úgy tűnik, hogy Noé idejével kapcsolatban egyre több olyan információ kerül napvilágra, amely megerősít minket abban a meggyőződésben, hogy nagyon közel járunk már az idők végéhez. Úgy is mondhatnám, hogy Noé napjainak egyre több aspektusa válik a mindennapok részévé.

Gyakran ezek a témák, amelyek leleplezik a körülöttünk lévő világot, az összeesküvés elmélet kategóriába esnek. Nem véletlenül, hiszen csak így lehet hiteltelenné tenni ezeket a valóságban megtörténő eseményeket. Már a Bibliával kapcsolatos kutatások is azt hozták felszínre, hogy attól, hogy a tudományos világ valamit állít, az nem feltétlen úgy van. A tudomány eltért az eredeti gyakorlatias céljától, és ma már inkább úgy működik, mint egy vallás. Több benne az elmélet, mint a gyakorlati megfigyeléseken alapuló állítás. Ehhez járul még a propaganda, amely igyekszik minden „ellenséges” nézetet megfojtani, és a kitűzött célok felé tereli az embereket. A propaganda a gonosz egyik legerősebb fegyvere, amit már a kommunizmus idejéből is megtapasztalhattuk. Elég pár évtized, és a propaganda teljesen átformálja a közvéleményt. Az igazság pedig „beszorul” az összeesküvés elmélet kategóriába.

Az UFÓ elrablások és hatásuk az emberiségre

Ez a téma annyira sokkoló, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjek hozzá.

Az ufó elrablások vizsgálata derített fényt arra, hogy az úgynevezett idegeneknek mi a programja, amit végrehajtanak. Azonban ezt a témát is csak a Biblia tükrében szabad vizsgálni, hiszen csak ott találjuk meg a teljes igazságot. Ezért a világi ufókutatók által közölt eredményeket megvizsgáljuk a Biblia szempontjából is.

Elsősorban nézzük meg a propaganda oldalát. Az ufókkal kapcsolatos korábbi tagadó taktikát már kezdik lassan feladni, és egyre több hivatalos beismerés lát napvilágot, hogy igenis vannak ufók.

Ezek a hírek 2019 május-júniusiak:

https://www.origo.hu/tudomany/20190523-a-pentagon-elismerte-hogy-volt-ufokutatasi-programja.html

https://24.hu/szorakozas/2019/05/28/ufo-eszleles-amerikai-vadaszpilota/

Mire azonban a nagy leleplezés megtörténne, mármint a mindenki által nyilvánvaló leplezetlen megjelenése ezeknek a lényeknek, addira már annyira át fogja járni az emberi társadalmat az egész jelenség, hogy a hitetés teljes lesz.

Az ő elfogadásukat támogatja az Ősi idegenek sorozat is a History csatornán. Nem is beszélve az ezoterikus körökről, akik kifejezetten más csillagokból jövő lényekkel beszélnek. De a szientológus körök is erre várnak, hogy elragadják őket egy másik bolygóra.

A Bibliából tudjuk, hogy akkora hitetés jön a világra, amekkora még nem volt, és ha valaki nem áll erősen hitben, és a hite nem Isten igéjén alapul, akkor könnyen elsodorhatja mindaz, amit nem csak ő fog látni, hanem mindenki más is.

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. (Mk 13,22)

De visszatérve az elrablások programjára. Az emberek akaratuk ellenére történő elrablása egyidős az ufó észlelésekkel. Sőt, a kutatók azt állítják, hogy egész bizonyossággal megállapították, hogy az 1880-1890-es években kezdődtek el ezek az elrablások. Ha visszaemlékezünk, akkor ez az az időszak, amikor a felvilágosodás mellett, a technikai fejlődés is robbanásszerűen megindult. Az ilyen elrablások során az embereket mindig leuralják az akaratukkal, és kényszer hatására viszik el őket. Az egész esemény alatt nem urai saját akaratuknak, hanem a lények irányítják őket.

Itt meg kell állnunk, mert ezt a jelenséget csak és kizárólag a Biblia tükrében lehet helyesen megítélni és látni. A Biblia maga beszél elragadásokról. Csak egy példát említek most, Ezékielt egy kéz forma vitte el szellemben:

És kinyújtott egy kézformát, és megragadott engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a szellem a föld és az ég között, és bevitt engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz, […] (Ezék 8,3)

De János Jelenések könyve is sok szellemben történő elragadást ír le. A szellemben elragadottak sokszor úgy élik meg, hogy nem tudnak különbséget tenni a fizikai és a szellemi események között. A szellemben elragadottak az esemény alatt esznek (Jel.10,9; Ezék.3,1), utaznak, és megitatják népek királyait (Jer.25,15-17), és még sok más példát is hozhatnék. Sokszor olyan erős ez a szellemi élmény, hogy nem tudnak különbséget tenni a fizikai valóság és a szellemi valóság között:

2 Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-e, nem tudom; ha testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-e, ha testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja), 4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie. (2Kor 12,2-4)

Emiatt az ufó elrablásokat is úgy kell látnunk, hogy a kutatók állításával ellentétben, ezeknek a túlnyomó többsége szellemi élmény, még ha olyan valóságosnak is élik meg az elrablottak. A szellemi lényeknek egy csoportja, az angyalok, bizonyosan meg tudnak jelenni az ember számára is látható módon (Lk.1,11; Lk.1,28; Lk.2,9; stb.). Erre a démonok nem képesek, nekik nincs testük. És ahogyan Ezékiel példájából is láthatjuk, hogy az a kézforma akarata ellenére vitte oda, ahová akarta.

Az elrablási jelenség önmagában talán még nem lenne hatalmas probléma, ha nem ismernénk a méreteit ezeknek az elrablásoknak. Ezek az elrablások szerte az egész világban zajlanak. A kutatások kiderítették, hogy akit elvisznek, azokat már gyerekkoruk óta rendszeresen elviszik. Évente legalább 10-20 esetben rabolnak el egy-egy személyt. Átlagosan 200-400 alkalommal visznek el egy személyt az élete során. Viszont, ha valakit már elvittek, akkor annak a gyerekét is viszik, sokszor a szülővel együtt. Vagy ha valakinek a házastársát már korábban elvitték, akkor a társát is elviszik attól fogva.

És ezek az elrablások lépést tartanak az emberiség populációjával. Vagyis minél többen vagyunk, annál több embert visznek el! Ez azonban nem lehet minden esetben fizikai elrablás! Ezt mindjárt be is bizonyítom.

Álljunk meg, és számoljunk utána az elrablásoknak. A kutatók 1992-ben egy speciálisan összeállított kérdőívet küldtek szét az Egyesült Államokban, hogy felmérjék, hogy a lakosság mekkora százaléka lehet érintett ebben a jelenségben. Olyan kutatók állították össze ezt a kérdőívet, akik már az 1960-as évek óta kutatják ezeket az elrablásos eseteket, és már több ezer ilyen emberrel beszéltek. Ezt a módszert használják a közvéleménykutató cégek, hogy a lakosságot adott minta alapján megkérdezzék, és a válaszokból meg lehet állapítani, hogy milyen a lakosság összetétele az adott kérdésben. Az USA területén kb. 2000 embert kérdeznek meg egy átlagos ügyben, természetesen pontosan meghatározott kiválasztás alapján. Ehhez az elrablásokhoz készített kutatáshoz több mint 12.000 kérdőívet küldtek szét, amelyből több mint 5900 érkezett vissza. Ennek alapján az USA lakosságának 5%-a érintett az elrablásokban. Azt mondják, hogy kb. 6 millió ember.

Ha ezt a 6 millió embert, évente csak 10-szer viszik el, akkor az 60 millió elrablás évente, csak az USA területén! Mivel egy évben 365 nap van, akkor ez minimum napi 164.383 elrablást jelent. Ezekhez az emberekhez akkor minden esetben ki kellene mennie egy ufónak, vagy valamilyen repülő járműnek, amelyben elviszik az elrablottat, mert minden egyes elrablásról azt állítják, hogy az illető személy fizikailag hiányzik a környezetéből. Ez azonban lehetetlen ilyen kis számú külső észlelés mellett!

Napi átlagosan kb.200 ezer elrablás, csak az USA területén, 1992-ben. És ahogyan a tapasztalatok mutatják, a népesség szaporulatával lépést tartva viszik el az embereket. Genenrációról-generációra. Hatalmas apparátussal dolgoznak! Ez csak szellemben lehetséges. Az, hogy ez az elrablásos jelenség egyre terjed, annak köze van az emberiség szellemi állapotához, pontosabban ahhoz, hogy a bűn mennyire elterjedt és általános. Jellemzően azokat viszik el, akik ezt elhiszik, elfogadják, akik vágynak ilyen élményre. Aki pedig közben nem tér meg Jézushoz, a bűneiből, azoknál a jelenség megmarad, és mivel tudjuk, hogy vannak generációs bűnök, ezzel a szülő kaput nyit a gyermeke felé, hogy őt is kitegye ennek az elrablásnak. Itt meg kell említenem a katolikus egyház szerepét is. Ők nyíltan keresik az idegenekkel a kapcsolatot, ahogyan ezt már a Nagy Hitetés videó sorozatban is tárgyaltam. Vatikánnak van a legtöbb csillagvizsgálója, és már a pápa is kijelentette, hogy megkeresztelne egy idegent. Emiatt a katolikus egyház tagjai is potenciálisan védtelenek ezzel a jelenséggel szemben, mivel részei az egyháznak, és elfogadják mindazt a pogányságot, ami ott van. Sőt, azok a protestáns egyházak is részeseivé válnak, akik az ökumenizmus nevében összefognak a katolikus egyházzal. Sokkal nagyobb a súlya ennek az ökumenizmusnak, mint azt sokan gondolják. Igen rossz hatással van a protestáns egyházakra, és azok tagjaira. Ahogy a tendencia mutatja, előbb-utóbb élet-halál kérdése lesz, hogy az egyén szintjén ki van benne az ökumenizmusban.

És megint csak a Bibliát segítségül hívva, tagadhatatlan, hogy vannak fizikai vonatkozású szellemi élmények is. Amikor Pétert kihozza az angyal a tömlöcből, ahol négy csapat őrzi, akkor őt a testében hozza ki (ApCsel.12,7-11). Még Péter sem tudta először, hogy látást lát, vagy valóság az, ami történik vele. A másik fontos ismérve ennek a történetnek, hogy csak Péter látta az angyalt, és a többiek nem. Ez ugye megint összecseng az ufó elrablásokkal, ahol csak az a személy éli meg a kapcsolatot, akit elvisznek. Az egész környezete ebből semmit sem észlel. Ezért van az, hogy még akik bekamerázzák is a szobájukat, hogy lefilmezzék azokat, akik őket elviszik, sikertelenek, és a filmen semmi nem látszik. Azért nem, mert bár teljesen fizikai élménynek éli meg az elrablott ember a vele történteket, a teste nem csinál közben semmit, hanem otthon van. Ahogyan a fenti számítás is igazolja, akkora fizikai apparátusnak kellene állandó mozgásban lennie az egész földön, hogy nem tudnák ezt ilyen láthatatlanul megtenni, ha valóban fizikai elrablásokról lenne szó!

Az elrablottak beszámolóiban van egy másik közös elem is. Az „idegeneknek” nincsenek a szaporodást szolgáló szerveik, ezért az embereket használják, mint gazdatestet a szaporodásra. A terhesség külső jeleinek megjelenése előtt azonban kiveszik az embriót, és tartályokban növesztik tovább. Sok elrablott számol be különböző életkorban lévő idegen-emberi hibridekről. Ezek a hibridek több formában léteznek. Vannak, akik jobban hasonlítanak a kis szürkékre, és vannak olyanok, amelyek már szinte teljesen embereknek látszanak. Az elrablottaktól akarnak érzelmeket tanulni, mert a beszámolók szerint igen csökevényes az idegenek érzelmi intelligenciája, illetve nincs is.

Ismét egy bizonyság arra, hogy bár az elrablottak úgy élik meg az eseményt, mintha fizikailag megtörtént volna, mielőtt külső látható jele lenne, ezt az ufók „visszacsinálják”. Természetesen vannak valóságos fizikai megtapasztalások is, de azok száma elenyésző a tisztán szellemiekhez képest. Az is a szellemi, sőt a gonosz szellemi lények tevékenységére utal, hogy nincsenek sem szaporodási szerveik, sem érzelmeik. Jézus maga mondja el, hogy az angyalok, de más szellemi lények sem szaporodnak, mivel nekik örök létezésük van:

Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. (Mk 12,25)

A hibridekről szóló beszámolók pedig a félelem elültetésében játszanak igen fontos szerepet. A hibridek témához még később visszatérek.

Az elrabló „idegenek” érzelemhiánya összefüggésben van az emberek között egyre jobban elterjedő autizmussal. Az autisták könnyen kapcsolatot találnak ezekhez a lényekhez, mert mindkét csoportnak visszamaradottak az érzelmei. A szellemi lényeknek könnyebb egy autistával kapcsolódni, sőt, talán azt is mondhatjuk, hogy a szellemi befolyásoltság külső jele az autizmus. Ez a tárgykör itt erősen kapcsolódik az oltásokkal előidézett autizmussal. Úgy tűnik, hogy egy olyan világot akarnak létrehozni, ahol az autizmus az általános „létforma”. Életünk egyre több területét bevonva egy olyan világ építésén dolgoznak, amely ezeknek a nem emberi lényeknek kedvez, és nem az embernek.Tapasztalatból tudjuk, hogy az autizmusból lehet szabadulni, vagyis ez egy démoni befolyás az autista ember életén.

Az elrablottakat iskolázottságra és korra való tekintet nélkül feladatokra tanítják.  Nem követeknek, nem tárgyalóknak, hanem többek között tömegirányítási feladatokra képezik ki őket. Megmondják nekik, hogy amikor pánik lesz, akkor melyik utcasarokra kell kiállniuk, és merre kell terelniük az embereket. Folyamatosan azt mondják az elrablottaknak, hogy már nemsokára együtt leszünk. Csupa gyakorlatias dolgot várnak el tőlük, senki sem mondta, hogy belőle valami fontos ember lesz. Egyre többen számolnak be arról, hogy egy nagy változás küszöbén állunk, és nekik ebben szerepük lesz.

Ez itt a hitetéssel összefüggő talán legjelentősebb kapcsolat. Az igéből tudjuk, hogy mi fog még erre a világra következni (pl: Mt.24.fej. Jelenések könyve). Ma már a közvéleménykutatásból kiolvasható, hogy az emberek 84%-a hiszi azt, hogy lehet más bolygókon élet, és 56%-a biztos abban, hogy van élet más bolygókon! Nem tudjuk, hogy ez meddig fog még elmenni, az Atya meddig fogja engedni, hogy az emberiséget mennyire fogják a gonosz szellemi lények előkészíteni az elkövetkező nagy elhitetésre, de lassan néhány kivétellel az egész emberiség el fogja fogadni, hogy ebben az univerzumban máshol is van élet. Az pedig egyenesen vezethet a hittől való szakadáshoz (2Th.2,3), amikor a keresztény egyházak is nyiltan megtagadják a bibliai Jézust, egy szemmel látható másik megváltó miatt. Egy intergalaktikus megváltó miatt.

Visszatérve a hibridekre. Az elrablások során látott hibridek is rendelkeznek olyan mentális képességekkel, amelyekkel le tudják uralni az emberek akaratát, vagy befolyásolják az érzelmeiket (tudnak szimpátiát, szeretetet, gyűlöletet ébreszteni az emberekben). Ezek mellett az ember alárendelt szerepet játszik, mert nem lehet a maga akaratának az ura. Másképp mondva ki van szolgáltatva ezeknek a lényeknek. A hibridek felnőtt generációiból már megkezdték a beépülést az emberi társadalmakba is. Páran összeállnak, és nagyobb városokban lakást bérelnek. A korábban elrablottakat használják a társadalmi kapcsolatok kialakításához. Ezekről a beépülésekről már 2003-ban kezdtek beszámolókat hallani az elrablottaktól!

Ahogyan már korábban láttuk, a szellemi lényeknek nincsenek szaporodási szerveik. Azt pedig a Bibliából tudjuk, hogy egyszer már volt olyan, hogy angyalok feleséget vettek az emberek közül (1Móz.6.1-4). Őket azonban Isten elzárta az ítéletük napjáig (2Pt.2,4; Júd.6), ezért ők nem tudnak fizikailag az emberrel egyesülni. Az ilyen hibridálási tevékenységnek az embertől kell kiindulnia. Az, hogy már lehetnének olyanok, akik beépültek, azok könnyen lehetnek „megszállott” emberek, illetve ezen a területen is összemosódhat a valóság és a szellemi megtapasztalás.

A világ vezetői valamilyen mértékben együttműködnek ezekkel a gonosz szellemi lényekkel. Akár a technológiáért, akár más előnyökért. Ma már ott tartunk, hogy számítani lehet egy emberek – jobban mondva kormányok – által generált ufó megjelenésre is. Ugyanis ez a külső fenyegetés nagyban segítené a világkormány kialakítását, és az emberek könnyebben beleegyeznének, egy ilyen kívülről jövő fenyegetés láttán az egyesülésbe.

Erre irányulnak az emberek hibrid törkvései is.

Miért rejtegetik az óriásokat, szuper katonák és emberi hibridek
https://www.youtube.com/watch?v=Ovynix1y9J0

Kapcsolódó videó Dr David M Jacobs-szal, aki elmondja kutatásai eredményét:

Ő tisztán világi módszerekkel kutat, és ki kell mondanom, hogy két okból is hazugnak kell minősítenem:

1. Elhallgatja, hogy az ufó elrablások Jézus nevére abbamaradnak. Aki ennyi emberrel beszél, annak találkoznia kellett olyan esetekkel, ahol ez megtörtént, és történik ma is! Akik megtérnek igazán Jézushoz, azok megszabadulnak ettől. Ez is mutatja, hogy ez elsősorban szellemi jelenség, és nem fizikai, ahogyan állítják.

2. Hagyja szenvedni ezeket az embereket annak tudatában, hogy van megoldás a problémájukra. Őket is becsapja, amikor elhallgatja előlük a Jézusban elérhető szabadulást.

És itt a link a viedóhoz (15 perc) – Vigyázat, hitetés!
https://youtu.be/M1KtIq1bUWw

Összegzés

A jelenségek egyik oldalán azt látni, hogy pánikot keltenek, hogy a föld hamarosan elpusztul, és ezt a világ tudósai által kiadott jelentésekkel is megtámogatja a propaganda.

Így szűnhet meg lakhatónak lenni a Föld 2050-re

https://infostart.hu/eletmod/2019/06/14/igy-szunhet-meg-lakhatonak-lenni-a-fold-2050-re

Igyekeznek egy általános aggodalmat elültetni, hogy mindenki azon gondolkodjon, hogy mi lenne vele, ha a föld élhetetlen lenne. Félelmet akarnak elültetni minden ember szívében, hogy aggódjon a jövője miatt. De ez a félelem nagyobb, mint az egyszerű megélhetés miatti félelem, mert itt az egész föld miatti félelmet akarják elültetni. A túlélésért akarják az embereket egymással szembefordítani, hogy versenyezzenek, hogy ki fog életben maradni, és tulajdonképpen egymást írtsuk ki. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a szabadkőműves ideális világkép szerint a földön 500 millió embert tartanak elfogadhatónak. Ezért már ők is dolgoznak a saját népességcsökkentő programjukon.)

A másik oldalon megpróbálják ezeket az ufó jelenségeket úgy bemutatni, hogy ők békés szándékkal jönnek közénk, és a föld megmaradásáért dolgoznak. Segíteni akarják az emberiséget. De ennek ellentmond az, hogy erőszakkal és titokban „viszik el” az embereket, akiket akaratuk ellenére használnak. Aki így cselekszik, az nem békés szándékkal jön!

Ide tartozik még az a rengeteg hír, hogy mennyi lakható bolygót találnak az univerzumban. Ezek száma mostanában nagyon megemelkedett. Sőt, ma már azt mondják, hogy legalább annyi bolygó van az univerzumban, mint csilag.

Kapcsolódó videó: Lakható bolygók – Trappist 1
https://www.youtube.com/watch?v=nNb3wtZLvEw&t=5s

Itt ismét csak a téma felszínét tudtam bemutatni. Egyre több bizonyíték mutat abba az irányba, hogy az ufó hitetés lesz a nagy hitetés, ami el fogja hozni a hittől való nagy szakadást is. Az egész idegenek és ufó téma mára már egy vallássá nőtte ki magát, mert a titokzatossága miatt sokan csak találgatnak. Az pedig, hogy az egész jelenség keresztény és bibliai vonatkozása el van hallgatva, csak ront a helyzeten, és sajnos a hitetésbe taszítja az embereket.

Megállapíthatjuk, hogy Noé napjainak szellemi lényei fognak itt megjelenni, legalábbis egy részük. Taktikát váltott a gonosz az emberrel szemben. Korábban leuralta, ahogyan a 19.századig a démoni megszállottság inkább őrült állapothoz volt hasonló, mára azonban „ráveszik” az embereket, hogy azt csinálják, amit akarnak. A nefilimek, vagy több bibliafordítás szerint az óriások, az özönvíz előtt erőszakkal uralták az emberiséget. Most azonban úgy néz ki, hogy előbb csellel beépülnek, és csak utána fogják az erőszakot alkalmazni.

Nagyon könnyű azt mondani, hogy ez nem is létezik, ilyen nincs is. A szálak azonban erre mutatnak. Nem csak a világiak, hanem a bibliaiak is.

A megoldás

Egyedül Jézus Krisztus. Az Ige azt mondja, hogy nagyobb aki bennünk él, mint bárki, aki ebben a világban van (1Jn.4,4). Azt is mondja az ige, hogy az ellenség minden seregén taposunk (Lk.10,19).

Ezért életbevágóan fontos a bibliai világkép, mert ott egyértelműen le van írva, hogy nincs világűr, és nincsenek más lakható bolygók. Ezért fontos tudnunk azt, hogy EGYEDÜL Jézus Krisztus a megváltó, az Isten Fia, és nincs más! Mert olyan lények állhatnak meg a maguk fizikai valójában előttünk, akiknek lesznek természetfeletti képességeik, de azok nem az Istentől lesznek! Ezért fontos a megszentelődés, mert csak a sajátjai mögé tud odaállni az Úr, és a Szent Szellem erejét adni az imájukhoz. Aki nem az övé, azt nem tudja támogatni, mert nincs hozzá joga.

Egyedül a Biblia tudja leleplezni mindazt, ami előttünk van, és ami még elkövetkezik. Olyan dolgokat fogunk látni, amiket még soha! Most még van időnk felkészülni, és Istent keresni. Nem tudjuk, hogy mikor fogja megengedni az Úr, hogy ezek a lények teljesen nyiltan itt járjanak közöttünk. Egyenlőre úgy tűnik, hogy ők még várnak, vagy jobban mondva még várniuk kell.

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

A bibliai kronológia szerint sincs már sok hátra, és a világ is ezt kezdte el hangoztatni. Talán ezért adta meg az Úr, hogy számoljam ki az időket is:

Rövidesen itt az ítélet ideje

Maximum egy-két évtizedünk lehet addig, amíg a Jelenések könyvében leírt csapások elérik a földet, bár számításaim szerint már csak egy évtized. Egyre nehezebb lesz az Úr segítsége nélkül megállni, mert a gonosz már nem csak a szellemvilágon keresztül támadja az embert.

Ismétlésül egy link:

Negyedik típusú megtévesztések — A földönkívüliek leleplezése (forrás: idokjelei.hu)
https://youtu.be/GGkSu3CEqt0

Jézus nevére elmenekülnek az UFÓk!

A tegnapi győzelem ma már nem elég

És mondta az ÚR Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg vitézeivel együtt. (Józs 6,2)

20 Kiáltott azért a nép, mihelyt kürtöltek a kürtökkel. Lett ugyanis, amint meghallotta a nép a kürtnek szavát, kiáltott a nép nagy kiáltással, és leszakadt a kőfal magától, és felment a nép a városba, ki-ki az előtte való helyen, és bevették a várost. 21 És teljesen kipusztítottak mindent, ami csak volt a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élével. (Józs 6,20-21)

4 Felment azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutottak Ai férfiai elől. 5 És megöltek közülük Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözték őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvadt a népnek szíve, és lett olyanná, mint a víz. (Józs 7,4-5)

Az Úr Izrael kezébe adta az örökségük földjét, és az Úr seregének fejedelme is előttük ment, és harcolt értük. Amikor Jerikó alá érkeztek, akkor azt kezükbe adta, és ahogyan olvashattuk a bevezető igében is, mindent kipusztítottak benne az Úr parancsa szerint. A következő városnál, Ainál, azonban verséget szenvedtek. Hiába győztek előtte Jerikónál, az a győzelem nem volt elég arra, hogy Ai városát is legyőzzék. Ez a történet egyenes párhuzamot mutat az Új Szövetség idején élő hívők életével. Sok olyan hívővel beszéltem már, akik egy régi történetre hivatkoznak, hogy akkor az Úr milyen csodásan jelen volt az életükben, és mennyire vezette őket. Ezzel próbálták igazolni magukat. Csodás gyógyulásokról is beszélnek, vagy erőteljes szolgálatokról. Ezekben az a közös, hogy mind régen történt velük. Életük mai szakaszában azonban azt látni, hogy nincs ott az Úr keze nyoma, sőt valójában egy erős visszaesés van a hivő életükben, csak ezt nem veszik észre. A múlt dicsőségéből élnek. Az életünkben az ellenség teljes legyőzéséhez azonban nem elég egyszer győzedelmeskedni, hanem naponta meg kell küzdenünk ellene.

de aki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mt 10,22)

Ezért mondja Jézus, hogy mindvégig meg kell állnia annak, aki azt akarja, hogy megtartsa az Úr. Ez egy folyamatos harc addig, amíg ebben a világban és ebben a hústestben lakunk. A földi életünk végéig harcban állunk az ellenséggel (a hústesttel, a bűnnel, a gonosz erőkkel). Ha tegnap megszabadított minket az Úr egy gonosz szellemtől, akkor ma meg kell tartanunk a szabadságunkat. Ha tegnap győztünk egy problémán, akkor ma meg kell tartanunk azt a győzelmet, és nem adhatjuk ki a kezünkből. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen győzelmek után a Sátán rögtön ellentámadásba kezt, és vissza akarja venni azt, amit elvesztett. Vagy a gonosz szellem akar visszajönni, vagy egy betegségnek lesznek olyan tünetei, mintha meg sem gyógyultam volna, vagy kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy mindent jól csináltam-e egy probléma megoldásával kapcsolatban. Ezért nem elég a tegnapi győzelem ma. Ma újra meg kell küzdeni a gonosszal, a bűnnel és meg kell tartanunk mindazt, amit már az Úr segítségével elértünk.

Izrael népe is hiába győzőtt Jerikónál, Ai előtt mégis elbukott, mert vétkeztek, mert Ákán eltett magának az Úrnak szentelt dolgokból. A bűn rögtön elvágta az egész népet Isten oltalmától. Ákán szempontjából is nagyon érdekes ez a történet. Egy pillanat alatt hiábavaló lett a negyven éves vándorlása a pusztában. Hiába nézte végig a sok csodát, amellyel az Úr végigvezette őket egészen Jerikóig. Hiábavaló volt a sátorban lakás negyven éven keresztül, egy szempillantás alatt a múlt minden győzelme semmivé foszlott. Hiába adott időt is az Úr a megtérésre – hiszen volt egy teljes napja, hogy bevallja a bűnét és megtérjen, – mégsem tette. Amikor másnap Józsué felhívta a népet a bűnmegvallásra, akkor nem jelentkezett. Onnantól fogva viszont már nem volt menekvés Ákán számára, mert akkor már Isten leplezte le. Amikor ráesett a sors, akkor már hiába vallotta be, hogy mit tett, már csak az ítélet maradt számára. Nem tudjuk, hogy Ákán egy volt-e azok közül, aki kijött Egyiptomból, vagy ő a pusztában már született. De ha ő egy volt azok közül, aki kijött Egyiptomból, akkor több mint negyven éven keresztül járt a pusztában. Egyiptomban hiába látta a szabadulásuk előtt az Úr összes nagy csodáját, ez az Akor völgyében már nem segített rajta. Nem hivatkozhatott arra, hogy ő hűséggel és hittel végigjárta a pusztát. Nem is kérdezte tőle senki, hogy mennyit szenvedett, vagy milyen bizonyságai vannak a múltból, hogyan győzte le a bűnt pár évvel ezelőtt. Ez mind nem számított, azon a napon. Csak az számított, hogy most mi van!

Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. (Ezék 33,12)

Ezért nagyon nehéz az igaznak is megállnia a megmenekülésig. Láttunk már olyat is az életben, hogy az Úr valakit nagyon hirtelen elvitt a földről, csak azért, hogy az üdvössége még megmaradjon. Mivel ilyen könnyen elesünk az Úr mellöl, ezért mondja az ige azt, hogy az igaz is alig tartatik meg (1Pt.4,18). Nem azért, mintha az Úr keze gyengébb lenne, vagy idővel elfáradna (Ézs.50,2), hanem azért, mert itt a földön állandóan harcban kell lennünk a gonosszal szemben, és könnyű elmenni a helyes útról. Mivel mindannyiunknak szabad akarata van, ezért mi magunk döntünk naponta, hogy melyik utat választjuk. Azt, amit az Úr ad elénk, vagy magunkra, vagy a gonoszra hallgatunk-e.

Ha akkor vinne el minket az Úr, amikor elfordultunk az igazságtól, akkor nem lenne számunkra mentség (Ezék.33,12). Egyikünk sem tudja, hogy mikor viszi el az Úr a földről. Az számít, hogy akkor hol vagyunk: Krisztusban, vagy nem.

Itt folyamatos háború van, és ütközetből senkit el nem bocsátanak (Préd.8,8). Ha az Úr nem hátrál meg, és nem adja fel a harcot, és küzd az életünkért, akkor nekünk sem szabad megállnunk. Olyan van, hogy az ember belefárad a harcba, de akkor kérnünk kell az Úr segítségét, hogy adjon erőt a továbbmenetelre. Hiába álltam meg a harcban tegnap, az ma már nem elég. A szellemi lények nem fáradnak el, és a Sátán sem adja fel! Az életünkért folyik a harc, az emberi lelkekért!

Ha egy földi, emberi háborút veszünk is alapul, ott is úgy van, hogy egy csata még nem feltétlen dönti el a háború kimenetelét. Lehet, hogy egyik csatában győz az egyik fél, de ha a másik máshol megveri, és többször legyőzi, akkor hiába nyert csatát a háború elején, mégis vesztes lesz a végén. Így járt Napoleon is és a náci Németország is Oroszországgal szemben. Ugyanez igaz a mi egyéni életünkre is. Amikor megtértünk, akkor sokunkat már azonnal megszabadított az Úr gonosz szellemektől, vagy betegségből. Akkor megbocsátotta a megvallott bűneinket is. De ha erre nem vigyázunk, és nem küzdünk a megtartásáért, akkor könnyen elveszíthetjük amit kaptunk. Jézus erre azonban azt mondja, hogy ilyenkor az ember állapota rosszabb lesz, mint előtte.

43 Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: 44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnan kijöttem. És odamenve, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. 45 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és bemenve, ott laknak; és ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is. (Mt 12,43-45)

De menjünk tovább a győzelmek kérdésével. A Biblia csupa olyan élethelyzetet tár elénk, ahol azt látjuk, hogy aki az Úr felé fordult, és megáldotta az Úr – vagy akár fel is kente valamire, mint például Dávidot – azok életük egy későbbi szakaszában átmentek nehézségeken, és azokban is meg kellett állniuk. Ilyenkor az élet viharaiban csak azok tudnak megállni, akik a kősziklára építettek.

47 Valaki én hozzám jön és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom nektek, mihez hasonló. 48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. 49 Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközve a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása. (Lk 6,47-49)

Ha mi csak hallgatói vagyunk az Úr igéjének, akkor az élet viharai el fognak minket sodorni az Úr mellől. Erősen meg kell kapaszkodnunk az Úr beszédébe, az Úr igéjébe, az Úr igéreteibe, a korábbi bizonyságainkba és tapasztalatainkba az Úr valóságáról és erejéről, hogy meg tudjunk állni. Jézus itt azt mondja, hogy „aki hallgatja az én beszédeimet és megtartja azokat”, az fog megállni. Itt a földön a legerősebb kapaszkodónk az Isten beszéde. Akár a Bibliában, akár az életünkre kijelentett beszédei. Krisztus a kösziklánk. Az Ige róla tesz bizonyságot, és mindarról, hogy ő kicsoda. Ebbe kell belekapaszkodnunk, ha a viharokban és a csatákban meg akarunk állni. Olyan mélyre kell ásnunk az életünkben, hogy a sok korábbi ismeret, tapasztalat, emlék, amibe eddig kapaszkodtunk, az mind kitisztuljon az életünkből, és „elérjük” Krisztust. Hogy az maradjon számunkra a kapaszkodó, amit ő mondott, és ne az, amit az emberek mondanak, ne az emberi bölcsesség. El kell hinnünk, hogy azok vagyunk és ott vagyunk, amit az ige mond rólunk. Ha azt mondja az ige, hogy meghaltunk a vízsírban (Róm.6,2-4), akkor valósággal meghalt az óemberünk. Ha azt mondja, hogy új teremtés vagyunk (2Kor.5,17), akkor ténylegesen új teremtés vagyunk, és nem szabad elhinnünk, hogy ez nem így van. Ha azt mondja, hogy az ellenség minden seregén taposunk (Lk.10,19), akkor valóban taposunk. Ha azt mondja, hogy Benne vagyunk (Jn.6,56), akkor valóban benne vagyunk. Ezért kell beteljesednünk az Igével, mert akkor tudjuk az értelmünket elváltoztatni, és akkor tudunk megállni az ellenséggel szemben. Hogy ne mondjam ezért támadja a Sátán Isten igéjét, hogy ne tudjon az ember megállni ellene. Az ige mellé még oda kell tennünk Isten személyesen nekünk adott igéreteit, ahogyan Ábrahám is tette (Róm.4,20-21). De hozzá hasonló emberekről tesz bizonyságot a Zsidókhoz írt levél 11.fejezete. Amit nekik mondott az Úr, abba belekapaszkodtak, még ha az életük el is veszett közben. Ez mind kell a győzelemhez.

Ha így megerősítjük magunkat az igében és az igéretekben, akkor tudunk újra és újra felállni és továbbmenni, akármilyen pofonok, vagy fájdalmak érjenek is bennünket. Az Úr pedig azt mondta, hogy velünk lesz minden napon, amíg a világ világ (Mt.28,20). Ahhoz, hogy naponta megállhassunk mellette és benne, úgy kell cselekednünk, ahogyan az apostolok cselekedték:

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Ezzel legyünk foglalatosak mi is, mert csak a mindennapi közösség tud minket megtartani a harc idején. Ha él bennem Isten igéje és beszédei, akkor van fegyverem a gonosszal szemben. Ha naponta úrvacsorázom, akkor tudhatom, hogy ma is meg lettem mosva az Úr Jézus vérével, és ma is kaptam a bűneimre bocsánatot. Ma is itt van bennem Jézus, és én ma is őbenne vagyok. Az ő vére ad életet ma is, és az ő beszédei elevenítenek meg ma is (Jn.6,63). Ahogyan mondja, hogy az áll meg a vihar idején, aki megtartja a beszédeit. Az Úr beszédei körül forog az életünk, mert itt a földön csak abba kapaszkodhatunk bele! És ha egyszer már belekapaszkodtunk, akkor ő hatalmas és kegyelmes arra, hogy megtartson minket:

Jó az ÚR, erősség a szorongatás idején, és nem hagyja azokat, akik benne bíznak. (Náh 1,7)

Az életünkben többször volt olyan pont, amikor megálltunk, és végigvettük, hogy mi történt velünk, és hol láttuk az Úr kezének munkáját. Számba vettük, hogy mit mondott nekünk, és csak úgy tudtunk továbbmenni. Csak az így megerősített szívünkkel tudtuk azt mondani az Úrnak, hogy itt vagyunk, és követünk téged amerre viszel minket. A tegnap csatái és győzelmei segíthetnek abban, hogy meglássuk az Úr szabadítását az életünkben, és ezzel felövezve a szívünket legyen bátorságunk a mai nap harcainak is nekivágnunk. Ne hagyjuk veszni az eddig megtett utat. A múlt nem tud minket megtartani, de erőt adhat ahhoz, ami még ránk vár. Ne feledjük, hogy minden napnak meg van a maga terhe (Mt.6,34), és az Úr nem enged minket feljebb kísérteni, mint ahogy elbírjuk (1Kor.10,13).

Az Úr legyőzte minden ellenségét! Ő nem fog meghátrálni! A gonosz nem győzhet, mert már le van győzve! Ezért ne féljünk, hanem kapaszkodjunk bele a beszédébe, és kövessük az Urat!

Annak okáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondatott. (ApCsel 27,25)

Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jel 2,11)

Csak a győzteseknek van igérete…

Mi a közös a mai kereszténységben, az ezotériában, az okkultban, a titkos társaságokban, az unitáriusokban, a Jehova tanúiban és a mormonokban?

11 És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; 12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. 13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem megszentelésében és az igazság hitében; (2Th 2,11-13 – saját kiemelés)

A címben szereplő kérdésre a rövid válasz a modern Biblia. Pontosabban a modern fordítású és a mai „tudományos” eredeti szövegeken alapuló Biblia.

A hosszabb választ megpróbálom szintén rövidre fogni, hiszen erről itt már nagyon sokat írtam, de újabb és újabb bizonyítékokra lelek, amelyek egyre több oldalról erősítik meg a korábbi kijelentéseket, hogy a mai bibliakiadások, amelyek nem a reformkori eredeti (héber és görög) szövegeken alapulnak, azok nem megbízhatóak. Jézus azt mondja, hogy a gyümölcséről ismerjük meg a fát. Ma már több mint 100 évvel vagyunk az első újonnan összerakott „eredeti” (héber és görög) nyelvű szövegek kiadásain, és már látszanak a gyümölcsök is.

A következő néhány információ HATÁSSAL lesz a bibliaverziókkal kapcsolatos megértésedről. Ez a leírás segítséget szeretne nyújtani abban, hogy tisztábban láss, és megállapítsd, hogy melyek a helyes források.


A feladat azért nehéz, mert néhány, vagy akár sok olyan kiadása is van az Új Szövetségnek, amely nem pontos, nem megbízhatóan lett lefordítva, vagy megbízhatatlan. Akkor melyik Új Szövetség kiadások azok, amelyek pontosak és megbízhatók?

Melyik verziók 1.) pontosak; 2.) vannak használatban és 3.) elfogadottak a korai egyház által?

A pontosság mércéje a megbízhatóság szempontjából ugyanaz mindvégig és minden nyelven:

Azok a pontos kiadásai az Új Szövetségnek, amelyeket használt az egyház, amelyek vagy az Új Szövetség kéziratai, amelyeket koine görög nyelven írtak, vagy azok pontos fordításai, amelyeket azokról a kéziratokról készítettek más nyelveken.

Nem nehéz megérteni. Ma több olyan kézirata van az Új Szövetségnek, amelyeket 1900 után fedeztek fel, mint az összes ezt megelőző évszázadban összesen. De amit ezek a kéziratok mutatnak és elénk tárnak az az, hogy a régebbi fordítások, mint például (magyar nyelven) a Vizsolyi (1590), Váradi (1660); Aranyos (1685), a legszöveghűbb fordítások. Ezek a fordítások vannak a legközelebb a görög kéziratokhoz, amelyek a Római birodalom idejéből származnak.

Ahogyan az idő és a régészet előre halad, úgy mutatják meg a régebbi kiadások pontosságát, és a modern kiadások pontatlanságát. A régebbi kiadások az eredeti nyelvek több évtizedes komoly tanulmányozásán, előkészületen és mély ismeretén alapultak, valamint egy-egy hűséges odaszánáson, hogy a fordítás pontos és szöveghű legyen.


A korábbi fordítók, (különösen az 1200-as  és 1600-as évek közöttiek) egy pontos fordítást AKARTAK kiadni, mert számukra a megváltás függött ettől :

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. (Jel 22,18-19)

Munkájukat úgy készítették, hogy az bemutatta a személyes kapcsolatukat közöttük és Isten között Jézus Krisztus által. Mivel ennyi minden függött a pontosságon, ezért a fordítói munkájukat nagy komolysággal és odaszánással végezték (olvassa el valaki Károli életrajzát, vagy legalább a Vizsolyi Biblia előszavát).


A modern fordítások egy másik történetet mesélnek el. Nem látjuk az elköteleződést sem a kereszténység, sem Isten, és még csak az olvasók felé sem, akik egy-egy ilyen modern fordítást olvasnak. A mai kor legtöbb fordítójának elsődleges célja a saját anyagi biztonsága és a saját akadémiai karrierjének előmozdítása. Sok új fordítás keletkezik világszerte, szinte minden új szájíz szerint van egy újabb fordítás. Majdnem minden fordítás egy csoport munkája, gyakran szponzorált kiadók és cégek által, és nem egyházak és felekezetek által.


Gyakorlatilag a bibliafordítások világában nincs felügyelet és nincs számonkérés sem. A mai fordítók túlnyomó többsége sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek a régi nyelvekről, mint a korábbi verziók fordítói. A mai fordítók a munkájukat olyan kéziratokra alapozzák, amelyeket a korai fordítók elutasítottak. Ez tervszerű és szándékos:

A modern fordítókban nagyon kevés a közös a korai autentikus keresztényekkel vagy kereszténységgel. A kereszténység felé végzett szolgálat nevében a legtöbb fordító valójában a kereszténység ellen dolgozik. A fordítók, a kiadók, és a főiskolák és egyetemek értik ezt. Ők csak abban reménykednek, hogy ez az információ nem kerül nyilvánosságra, mert akkor ez kisebb eladásban nyilvánul meg, és elhomályosítja a képességüket, hogy embereket tereljenek el a történelmi kereszténységtől.


A modern fordítók gyakran olyan messzire mennek, hogy tagadják azt az Ó és Új Szövetséget, amelyet fordítanak. Nem hisznek a bibliai szöveg ihletettségében, és nem fogadják el az eredetiségére vonatkozó állításait. Erről tesz bizonyságot Csia Lajos is és id.Zimányi József is, amikor az önéletrajzukat mondják el. Már az ő korukban hitetlen professzorok tanították őket!

A legtöbb (úgynevezett) kutatót ma a fordításában a hírnév, a biztonság (kereset), és további esetleges karrier lehetőségek érdeklik. Nemzetközi szinten az egyetemek gyakran együttműködnek kiadókkal egy-egy jól fizető kiadói szerződés eléréséért. A pontosság a legutolsó követelmény a modern verziók felé, és a legtöbb fordító nem csak NEM keresztény, hanem nyiltan ellenséges az Ó és Új Szövetség felé, és azok felé, akik azokat követik. Mégis, az ő hamis fordításuk van még mindig nyomtatásban, és a pásztorok többsége szándékosan tudatlan, vagy tudatlanul is cinkos abban, hogy a gyülekezetüket félrevezesse az igazságtól, pontosságtól és tisztaságtól.

Ez különösen igaz a nagyobb gyülekezetekre és felekezetekre, akik boldogan elszakadtak a saját hitüktől. Boldogan csábítanak gyülekezeteket elalvásra és az örökkévaló következmények szándékos figyelmen kívül hagyására. Örülnek a pásztorok döntéseinek, akik hazugságba és hamis tanításokba visznek gyülekezeteket. Ennek az az eredménye, hogy nehéz, hacsak nem lehetetlen a legtöbb gyülekezetbe járó embernek, hogy az igazán tudja és megértse, hogy mi az örök élet, és megtanulja, hogy ezt hogyan érheti el. Ne csapd be magad, ma sok pásztort nem érdekel az örökkévaló lelked. …Ezt forgasd egy kicsit…. Próbáld megérteni, hogy ez számodra mit jelent.

Hogy ez mennyire volt igaz, nézzünk meg pár bizonyítékot. Filó Lajos írt Pallagi Mórról, aki egyike volt az 1908-as Károli Bibliát revideáló csoportnak:

„[Filó Lajos] Liberalizmusa azonban nem volt annyira negatív, mint a Ballagi Mór által szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap köré tömörült pesti, pataki és nagyenyedi tanárok nevével fémjelzett liberális teológusoké. […] A liberalizmus szélsőséges, a leglényegesebb keresztyén hittételt, a feltámadást támadó kritikai irányzata azonban Filót szembeállította a liberalizmus teológiájával. Amikor Ballagi Mór 1862-ben a Krisztus feltámadását tagadta egy cikkében, akkor tollat fogott Filó Lajos a liberális teológia ellen.”

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 132-133.oldal)

Egy idézet Kiss Ádám prédikációjából:

Nem létezett olyan Krisztus, ki mint Istennek Fia, mint a Szentháromság második személye, az égből a földre szállott alá, Mária méhében emberré lett, mint Isten-ember szenvedett, meghalt, föltámadott és ismét égbeszállt. Jézus istenségét a görög és római műveltség, a dogmaalkotó zsinatok idejében korszerű lehetett vallani. Az antik pogány világ, mely az emberek között élő istenekhez, félistenekhez volt szokva, jobban hitt Krisztusban, ha istenképpen magasztalták előtte. A mai világ viszont jobban megnyerhető Krisztusnak, ha ő mint ember állíttatik elébe, s ha a róla terjesztett túlcsigázott fogalmak által az Isten egységéről alkotott képzet meg nem zavartatik. Ha elveszett is a legendák Krisztusa, helyette a keresztyén nemzetek egész történelmében élő krisztusi szellemet nyertük meg.” – [kiemelés tőlem]

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 136.oldal)

Milyen az olyan egyház, ahol nyiltan lehet tagadni, hogy Isten megjelent testben, és feltámadott? Az Ige szerint ez az antikrisztus szelleme:

2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, az Istentől van; 3 És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Jn 4,2-3)

Ha egy egyház megtűr ilyen prédikációkat, akkor az az egyház nem Istent szolgálja már! Ha nyiltan szólhat benne az antikrisztus szelleme, akkor ott nagy baj van! Onnan mindenkinek el kell szaladnia, aki Istent igazán keresi!

És ha te egy vagy a gyülekezetben azok közül, akik pszichológiailag le vannak bénítva, reménytelenül össze vannak zavarva, aki nem érti, hogy az imája miért nem megy a plafontól feljebb, akkor ez azt jelenti, hogy egy vagy azok közül, akik nem tudják, hogy melyik kérdést tegyék fel; akik nem elég bátrak, hogy megtudják; és egy vagy azok közül a bárányok közül, akik egyszerűen ott ülnek a padsorokban, és egyre több zűrzavart „nyelnek be”, miközben nem tesznek semmit azért, hogy megállítsák a saját lecsúszásukat a reménytelenségbe!


Abban az esetben azonban, ha te keresed a TÉNYSZERŰ igazságot, és ismered Isten igazi igéjét, akkor talán úgy teszed magadnak a legnagyobb szivességet ebben az életben, ha elkezdesz olvasni és memorizálni és RÉGI fordítást (szerk: magyar nyelven egy 1908 előtti Károli kiadást). Miközben vitatkozhatsz, hogy vajon létezik-e más opció (és valójában létezik), a kérdés marad:

A saját örök végzetetből és örök célodból mennyit akarsz a szerencsére bízni?

Amennyiben most boldog vagy, akkor bocsánat, hogy megzavartam ezt a lassan-felforrósodó-vízben-megfő-a-gyanútlan-béka állapotot, mert vannak olyanok, akik csak jól akarják érezni magukat. Ők nem keresik az igazságot, és nem érdekeltek Istenben, vagy hogy ismerjék Őt. Ők csak jól akarják érezni magukat, és a vallást használják arra, hogy ebben megtartsa őket. Nem értik meg a lelkük állapotát, és nem is érdekli őket igazán. Az ötlet fel sem merül bennük, hogy ez az időszak, amelyben most létezel, az egy lehetőség arra, hogy felkészülj a túlvilágra, ahol igazából örökké létezni fogsz. Azoknak, akik nem veszik komolyan Istent, nem szabad csodálkozniuk, ha Isten sem veszi őket komolyan. Egy kapcsolat mindig kétirányú.

De ha egyszer úgy döntesz, hogy fel akarsz ébredni, és a komoly imán kívül még valamit tenni, akkor az első lépés az lehet, hogy elolvasol egy igazi Új Szövetséget, amit azok fordítottak, akik hűségesek voltak. A modern verziókkal ellentétben, amit politikailag korrektek fordítottak.

Ha ezek a tények igazak (márpedig igazak), akkor inkább azt szeretnéd, hogy ne mondják el neked, és légy inkább a hitedben megtévesztve? Nem lenne jobb esélyed arra, hogy kiengeszteld magad Istennel, ha tudnád, hogy mennyire rosszul bántak az emberiségre bízott könyvekkel, hála a hazug vezetőknek? Nem szeretnéd, hogy valaki elmondaná, hogy hol találhatsz pontos verziókat az Ó és Új Szövetségből, hogy kapcsolatba kezdhess kerülni Istennel, úgy, ahogyan Ő meghatározta? Az igazság itt van kinn azoknak, akiknek van bátorságuk és elszántságuk, hogy keressék.

Sokan mondták nekem, hogy a mai Bibliákban is benne van a lényeg. Tényleg? Nem lesz késő, megvárni azt, hogy az Úr előtt szembesülj ennek a kérdésnek a válaszával? A kérdést csak egy versről-versre való elemzés tudja megválaszolni, amelyet mindenkinek magának kell megtennie. Rám se hallgasson senki, hanem nézze meg magának, mert mindenkinek magának kell döntenie a maga sorsa felől. És abba is érdemes belegondolni, hogy az Igazság Szelleme az igazság mellett tesz bizonyságot. Ezért ha hamis a Biblia, akkor a Szent Szellem sem tesz mellette bizonyságot, és nem fogja magát kijelenteni belőle. Akkor a Biblia csak egy könyv marad, és nem lesz mögötte a Szent Szellem ereje, és életet sem fog adni az olvasójának.

Az emberek egyszerűen azt akarják hinni, hogy a bibliatársulatok a fordításokat becsületesen és hűséggel végezték, mind a kereszténység felé, mind az Úr Jézus Krisztus felé. Minannyian ezt szeretnénk hinni, de a tények egyszerűen nem támogatják ezt a következtetést. Ez a hitet az emberekbe veti, ahelyett, hogy Istenbe vetné. Az iskolákban és a bibliatársulatokban lévő legtöbb ember el van csábítva.

Nem szabad meglepődnünk. Ha Isten igéje segít az embereknek, bátorítja az embereket, válaszokat ad, és kapcsolatba hoz Istennel egy pontos fordításon keresztül, akkor nem szabad meglepődnünk, hogy bizonyos erők akadályozni akarják az emberiséget, hogy kapcsolódjon a Termető Úr Istenhez.

Meg lett mondva, hogy a kéziratok, amelyeket Westcott és Hort használt, azok NEM pontosak. Először is azok szándékos eltérések a történelmi görög kéziratoktól, amelyeket a keresztény egyházak használtak 2000 évig, gyakorlatilag 1882-ig.

EZ ÍGY VAN! Minden keresztény addig az ideig egy MÁSIK görög szöveget használt, amelynek más volt a tartalma. A történelmileg régebbi Bibliák a történelmi görög szövegen alapultak, mint a Luther Biblia (1545), Károli (1590), King James (1611). Az Új Szövetségben a 27 könyv ugyanaz a 27 könyv mint ma, de a modern verziók megváltoztatták azoknak a könyveknek a belső tartalmát. És igen, azok a változtatások SZÁMÍTANAK, és hatással vanak a TANOKRA és a TARTALOMRA.

————

Visszatérve a címben szereplő kérdésre, mi lehet közös a mai kereszténységben, az okkultizmusban, az ezotériában, a Jehova tanúiban és a mormonokban? Az, hogy a mai Bibliák, már annyi változtatást tartalmaznak a pontos szövegekhez képest, hogy az már nekik is jó! Ma már gond nélkül tudják használni,

– mert egyre inkább el van véve Jézus Istensége, és csak emberként akaják bemutatni

– mert egyre inkább szétválasztják Jézus személyét a krisztusi mívoljától, és a krisztusságot mint hivatalt állítják be

– mert hangsúlyozzák a cselekedetek fontosságát, mintha azokból lenne a megigazulás

(Bővebben ezekről az igehelyekről a Váradi-Károli Biblia Függelék részében lehet olvasni, illetve a kiemelt írások között több cikk foglalkozik a témával. Valamint a 2018 júniusi cikkek a változtatásokkal részletesen foglalkoznak.)

Több csoportnak ugyanis ugyanaz a világnézete:

  • Felvilágosodottak / racionalisták
  • Szabadkőművesek / titkos társaságok
  • Ezoterikusok / gnosztikusok
  • Okkult mozgalmak

Az ő világképükben az ember felemelkedik az istenségbe. Ehhez csatlakoznak a keresztényeknek és a szektáknak azoka az irányzatai, ahol a hit mellé még cselekedetek is kellenek az üdvösséghez, mint például a Jehova tanúinál.

Ezeknek a csoportoknak a reformkori Bibliák használhatatlanok, mert egyértelmű bizonyságot tettek arról, hogy

Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,11)

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,31)

Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. (1Jn 2,22)

Ezekből az új Bibliákból már többször idéznek az ezoterikusoknak szánt angyali vagy egyenesen az ő Jézusuk – aki nem egyenlő a bibliai Jézussal –, vagy más tanítók által csatornázott üzenetekben. A modern bibliák a „legújab tudományos eredmények” miatt már annyira el vannak változtatva, hogy minden irányzatnak „belefér” a tanaiba. Talán már csak egy végső változat lesz, szintén a legújabb tudományos eredményekre hivatkozva, amikor is már teljesen ki fogják venni Jézus Istenségét és a megváltást, hogy mindenki elfogadja majd az eljövő antikrisztust. Talán be is fogják tiltani a korábbi verziókat, mert azok nem lesznek politikailag korrektek, a gyűlöletbeszéd miatt, ami bennük van.

Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire fontos a saját életében!

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

  • Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.
  • Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.
  • Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.
  • El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.
  • Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.
  • Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Itt egy link egy 1873-as Károli verzióhoz, vagyis egy az 1908-as revízió előtti Károli Bibliához. Vigyázat a kattintással, mert 122MB, szóval nagy!

Ez adhat egy jó összehasonlítási alapot arról, amit mi csinálunk a Váradi-Károli Biblia kapcsán.

https://ia902502.us.archive.org/30/items/szentbibliaazazi00krol/szentbibliaazazi00krol.pdf

1908-ban megtört az Ige folytonossága, és ezt állítjuk vissza a Váradi-Károli Bibliával, amikor elkészül.

Ezért is tesszük bele még a munkaverziókba is a megváltoztatott verseket, hogy mindenki maga győződhessen meg arról, amit csinálunk! Nem újat csinálunk, hanem visszaállítjuk a régit a helyére!

Ma már nincs egy olyan könnyen elérhető, és mai magyar nyelvű Biblia, amely a pontos szövegeken alapulna. Ez a láncolat 1875-ben megszakadt.

Ahogyan Jézust is a írástudók és a farizeusok adták a halálba, úgy ma sincs ez másképp. A hivatásos bibliakutatók és professzorok változtatják meg az igét, és viszik el a hívő (és elhitetett) tömegeket az Isten ismeretétől, és fordítják el az Istenhez vezető úttól!

  • Hermász pásztor könyvében Jézus tisztán adoptálva lett Isten fiaként a keresztségnél, ezért beleillik a fenti csoportok világnézetébe
  • A gnoszticizmus szintén arról szól, hogy az ember istenné lesz
  • A gnosztikus újszövetségi írások szintén emberré alacsonyították Jézust
  • Ha a Bibliát újraírják a gnosztikus szöveggel, akkor azt tanítaná, hogy az ember istenségbe emelkedhet, ahogyan a szabadkőműveseknél, a felvilágosultaknál és a forradalmi gondolkodóknál.
  • Ez készíti elő az antikrisztus elkövetkező elfogadását, birodalmát, valamint az új világvallást

———–

Ma körülbelül 25,000 régi másolata és töredéke van az Új Szövetségnek, amelyet megtaláltak és feltártak. Ezek koine görög nyleven íródtak, amelyet Jézus idejében beszéltek az első globális Római birodalom napjaiban. Az Új Szövetség a legtöbbet másolt könyv a világ történetében.

Westcott és Hort az 1800-as években élt, és egyházi pozíciójuk volt Angliában. ŐK megromlott Anglikán tudósok voltak, akik átadtak az Anglikán egyháznak új hamis módszerekkel összeállított görög szöveget, majd kiadták az új ROSSZ fordításukat az egész egyházban. Mindezt úgy beállítva, mintha a verziójuk egy javítás lett volna, de nem az volt. Ez a szövegek megrontása volt, de sokakat meg tudtak győzni, beleértve Tragelles-t (aki Nestle egyik társa volt) és a Biblia Társaságokat, hogy kezdjék el használni az ő Nestle-Westcott-Hort rossz görög Új Szövetségüket, és ezt használják a Biblia fordításához más nyelvekre. Végul a legtöbb felekezet hagyta magát elhitetni és „beszálltak”, a Luteránusoktól kezdve egészen a Baptistákig.



Az Amerikai Bibliatársulatnál a hivatalos változás 1904-ben történt, a Brit és Nemzetközi bibliatársulatnál is 1904-ben, ezért ezt használták már a Károli 1908-as revíziójához is. A Brit és Nemzetközi Bibliatársiulat a nemzeti nyelvekre való fordításoknál 1910 után kezdte el felgyorsítani az alkalmazását, azzal hogy 1905-ben kiadták és ezt adták oda mint „alap” görög szöveget a fordítóknak.

Ez ma már történelem. Ezek az események nem egyik napról a másikra történtek. Sok feljegyzés van ahogyan a Bibliatársulatok egymás között leveleztek, ahogyan egymásról írtak, azért, hogy a nyilvánosság elé tárják a tényeket és a részleteket.Voltak szerzők, mint például John Burgon, Ebenezer Henderson, akik bátran cselekedtek, és nyilvánosságra hozták – mint a francia verzió esetében is – a bibliatársulatokon belül lévők munkájának hamisságait. Tény, hogy ma a legtöbb fordítás, ha modern, akkor pontatlan és hiányzik belőle a szellemi erő. Ahogyan ennek nyomai már tettenérhetők az 1908-as Károli Biblia esetében is.

A Westcott és Hort által produkált verzió legalább két szempontból pontatlan:

a) a források, amelyeket kiválasztottak a fordításra

b) A megromlott és pontatlan fordítás, amelyet ők szándékosan készítettek

A kéziratok, amelyekből Westcott és Hort a fordítást készítette, önmagában is pontatlan és ellentmondásos. Ezek a kéziratok elsősorban a Vatikáni Kódex és a Sínai Kódex. Ez a két kódex ellenmond az Új Szövetség többi koine görög kézirata 99%-ának. Még egymásnak is ellentmondanak több mint 2000 helyen.


A mai olvasónak lehetetlen feladat, hogy egy lefordított szövegből (mint a magyar), meg tudja állapítani, hogy a versek melyik szakasza pontos, és melyik szakasza NEM pontos, még akkor sem, ha kizárólag a Vatikáni és Sínai kódexen alapul a szöveg. Csak ha egymás mellett szinkronban olvasnánk, akkor látszana közöttük az eltérés. Egy sorrol-sorra történő összevetést csinált Hoskier professzor, és John Burgon is.

Hoskier munkája ingyenesen elérhető itt: ( Hoskier Pt 1 (a)) ;  ( Hoskier Pt 2 (b)) ; ( Hoskier Pt 3 (c)) ;. ( Hoskier Pt 4) 


A legtöbb modern Új Szövetség verzió (a 20. században magyarul mindegyik!!, még részben az 1908-as Károli is!), a Westcott és Hort által összegyűjtött szövegen alapul. Ezt bizonyítja mindegyik kiadás előszava, ahol leírják, hogy a szöveget a Nestle-Aland görög szöveg alapján fordították. A Nestle-Aland görög szövegek kiadásaiban pedig ők maguk mondják el, hogy a Westcott/Hort/Tischendorf szövegeket vették alapul.

Sajnálom, ha ez túl technikai azoknak, akik még csak kezdők a témában. Egy egyszerűbb magyarázat talán:

1.) Vatikáni Kódex + Sínai Kódex = a hamis görög alapja a Westcott-Hort szövegnek

2.) Westcott-Hort + Tischendorf 8. kiadás (Sínai kódex) = a Nestle-Aland görög szöveg

3.) Nestle hamis görög szövege = hamis Nestle-Aland görög szöveg = majdnem minden modern Új Szövetség fordítás alapja

A Westcott és Hort hibái, hamisságai és félrefordításai már több munkában is ki lettek tárgyalva.

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy sokan találtak megelégedést a hamis Ó és Új Szövetségek számtalan verzióiban. Végül is ha megnézzük a részleteket, sokan, akik kiadják ezeket a Bibliákat, ők maguk nem Jézus Krisztus követői. Nekik nem szempont, hogy téged ne vezessenek félre. Nekik nem szempont a bibliai pontosság. Nemzetközi szinten a Biblia vezeti az eladási listákat, ezért minden kiadó hatalmas profitot termel egy-egy újabb verzióval.

Jehova tanúi és a kereszténység közeledése

JT – eredet

Charles Taze Russell által vezetett bibliatanulmányozó csoportként Pennsylvaniában indult útjára 1870-ben. 1931-től nevezik magukat Jehova Tanúinak

JT – miben hisznek (röviden) http://kalvinistaapologetika.hu/a-jehova-tanuinak-tanai-diohejban/

·  Egy Isten van, aki egy személy.

·  Nincs Szentháromság.

·  A Szentlélek egy erő, nem pedig élő személy.

·  A Szentlélek Isten személytelen, aktív ereje.

·  Jehova első teremtménye az Ő „egyszülött Fia”.

·  Jézus Mihály arkangyal volt, aki emberré lett.

·  Jézus csak egy tökéletes ember volt, nem emberré lett Isten.

·  Jézus nem fizikai valóságában/testében támadt fel a halálból.

·  Jézus pusztán lélekként támadt fel a halálból.

·  Jézus újjászületett (értsd: megtért).

·  Jézus nem kereszten, hanem egy karón halt meg.

·  Jézus, az Ő láthatatlan uralmát 1914-ben kezdte meg a Földön.

·  Jézus váltsághalála nem foglalta magában Ádámot.

·  Az ő egyházuk Isten önjelölt prófétája.

·  Azt állítják magukról, hogy ők az egyedüli csatornája Isten igazságának.

·  Csak az ő egyházuk tagjai üdvözülnek.

·  A jócselekedetek elengedhetetlenek az üdvösséghez.

·  A lélek megszűnik létezni a halál után.

·  Nincs örök kárhozat, ahol a gonoszok bűnhődnének.

·  Csak 144.000 jehova-tanú jut a mennybe.

·  Csak 144.000 jehova-tanú születhet újjá.

·  Csak a 144.000-nek van lelki közössége.

·  A vérátömlesztés bűn.

·  A kereszt egy pogány szimbólum, tilos használni.

·  Az üdvösség a hiten és a jócselekedeteken múlik.

·  Elvesztheted az üdvösséged.

·  Az univerzum milliárd éves.

·  Minden egyes teremtési nap a Genezis 1-ben 7000 évig tartott.

·  Megtagadják a szavazás jogát, a karácsony vagy a születésnap megünneplését. Nem szolgálhatnak katonaként

https://www.jw.org/hu/jehova-tanui/gyakori-kerdesek/jehova-tanui-hitnezetek/

Noé napjai napjainkban 4.rész – az elkövetkező nagy hitetés

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37)

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. (Mt 24,22)

Noé napjaival már foglalkoztunk itt a blogon. De most újabb tények és események arra késztetnek, hogy ismét elővegyem a témát. Noé napjaival kapcsolatosan minden jel egyre erősödik, és érezhető, hogy a gonosz már nagyon szeretne megjelenni, de „aki még azt visszatartja”, az itt van a földön. Isten hatalma még nem engedi, mert még nem jött el az ideje. Szeretném újra átvenni mindazokat a jeleket, amelyek szinte „célegyenesbe” fordítják az Igében megírt földi történelmet.

1. A szellemvilág kapcsolódása az emberi társadalomhoz

Noé napjainak egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy a szellemvilág összekapcsolódott az emberi világgal. Erről már itt a blogon is sokat írtam, legutóbb az Asszony magvának és a kígyó magvának harcáról szóló írásban.

Ez a jellemző volt a legfontosabb Noé napjaira, hiszen ebből az összefonódásból jutott oda az emberiség, hogy a szívének minden gondolata gonosz volt (1Móz.6,5). Az Atya nem pusztította volna el az egész földet, ha lett volna még remény arra, hogy az embereket megváltoztassa. De hiába prédikált Noé is, senki sem tért meg a gonoszság útjáról.

A modernkori spiritualizmus szorosan kapcsolódik  Helen Blavatsky nevéhez, aki elhozta keletről, a keleti vallások eszméit, és megalapította a tTeozófiai társaságot 1875-ben. Ő csatornázáson keresztül egy szellemi lénytől kapott kijjelentéseket, amelyeket több könyvben meg is jelentetett (pl.: Izisz leleplezése; Titkos tanítások). A 19.században kezdtek egyre népszerűbbek lenni a szeánszok, és a spiritualista közösségek. Ilyen társaságot alapított még Westcott és Hort is, akik az új Újszövetséget kezünkbe adták. Ők is mélyen benne voltak a görög filozófiában és a spiritualizmusban. De a témánál maradva.

A spiritualizmus ma tömegesen elterjedt. Sokan nem is gondolják, hogy benne vanak, de tudtukon kívül mégis gyakorolják, például jóga gyakorlatokkal, vagy relaxációs, meditációs gyakorlatokkal. De ide lehet sorolni a zenehallgatást is, amely a gondolkodás átformálását célozza meg. Ezt a spiritualizmust segíti a kábítószerek fogyasztása is. Terence McKenna egyenesen azt tanítja, hogy a narkotikumokkal közvetlen kapcsolatba léphetünk a földönkívüliekkel. Egy populárisabb irányzat képviselője Graham Hancock, aki szintén azt mondja, hogy az amazonasi indiánok ayahuasca nevű sámán italával „utazott”, és több olyan „bölcsességet” kapott ezen az úton, amelyek megváltoztatták az életét, és másképp kezdte látni a világot maga körül.

Ha továbbmegyünk a vizsgálódással, akkor azt látjuk, hogy vannak úgynevezett „kristály gyerekek”.

Nézzük meg a jellemzőiket (forrás: fenyorveny.hu):

  1. Kifejezetten érzékenyek mindenre a környezetükben: hangokra, színekre, mások negatív érzelmeire, szagokra, ételre, vegyszerekre, szennyező anyagokra, a ruházat „érzésére”, az erőszakra, mások fájdalmaira, a csoport-tudatra, elektromágneses frekvenciákra, napkitörésekre.
  2. Mivel ennyire érzékenyek, nagyon sebezhetőek is, ugyanakkor nagyon erőteljesek.
  3. Szükségük van egyedüllétre. Nem jól működnek a hagyományos csoportokban, mivel kevesen értik meg a magányra, egyensúlyra, feltöltődésre és mély csendre való igényüket. Ettől még mások csodálják őket, és mágnesként vonzzák az embereket.
  4. Szükségük van arra, hogy napi kapcsolatban legyenek a természettel és az elemekkel. Ez segít nekik egyensúlyba hozni és kitisztítani azt a sok diszharmonikus energiát, ami éri őket és erős hatással van rájuk.
  5. Ha az élet túlságosan intenzív, vagy trauma éri őket, visszahúzódnak, és elszigetelik magukat a társadalomtól, hogy óvják magukat.
  6. Amikor a szemedbe néznek, úgy érzed, a lelkedig hatol a nézésük. Mintha a gondolataidat is látná – és valóban: annyira erős az empatikus készségük, hogy sokszor érzik mások gondolatait.
  7. Kevés hagyományos nevelésre van szükségük, mivel gyengédek, bölcsek, és készek elmondani, mire van szükségük, ahogy azt is, mi jó számukra és mi nem. Fontos komolyan venni az észrevételeiket, óhajaikat.
  8. Gyakran elkerülik a bevásárlóközpontokat vagy zsúfolt helyeket, tömeget, mivel ott túl sokféle energia van egyszerre jelen, amit nem tudnak kezelni.
  9. Mély szeretet táplálnak a gyerekek és az állatok irányába, és feltűnően jól kapcsolódnak bármilyen élő dologhoz.
  10. A vizet nagyon szeretik, és jó hatással van rájuk: tisztítja és nyugtatja a lelküket. Imádják a fürdést, a zuhanyt, a tengert, a vízesést, a szökőkutakat, vagy a vízben és a homokban játszani.
  11. Sok tiszta vizet kívánnak, és általában a friss, természetes ételeket részesítik előnyben, valamint a természetes anyagból készült ruhákat. Gyors az anyagcseréjük, és többnyire vegetáriánusok.
  12. Félnek az intimitástól, mert olyan gyakran érzik azt, hogy nem tisztelik őket. Inkább vannak egyedül, mint hogy valaki figyelmen kívül hagyja a személyes terüket. Sokszor a romantikus kapcsolatot is kerülik, mert annyira félnek attól, hogy fájdalmat okoznak a másiknak, ha vége van a kapcsolatnak.
  13. Ártatlanok, tiszták, naivak, szinte bűntelenek – ez az egó hiányának köszönhető.
  14. Sokszor magukra vállalják annak a felelősségét, ha valaki meghal, megsérül, vagy akár a két ember közötti veszekedését is.
  15. Okos lények, akik egyben látják a nagy képet, és ösztönösen értik a spirituális törvényszerűségeket, azok működését. Tisztán kapcsolódnak a felsőbb önmagukhoz, ismerik a szellemi Egy-ség igazságát.
  16. Természetes gyógyítók, békítők. Általában sokféle területen tehetségesek. Fontos a gyerekeknek segíteni, hogy leföldeljék az energiáikat harcművészetek, kertészkedés vagy tánc által.

A leírásuk alapján ezeket a hétköznapi társadalom autistának mondaná. Kiemelten fontos, hogy a leírások azt mondják, hogy minél autistább a gyerek, annál nagyobb valószínűséggel van egy vagy több „szellemi lény beszélgető partnere”.

Mit jelent ez ma?

Azt, hogy már a gyermekeink kepcsolatban állnak szellemi lényekkel, akik nem Istentől vannak! Sok gyerek elmondja, hogy a földi szülei nem is a szülei, hanem ő egy másik bolygóról származik. Őket már nem kell meggyőzni arról, hogy vannak a földön kívül más társadalmak és lakott bolygók! Őket pont arról lenne nehéz meggyőzni, hogy nincsenek. Az UFÓ hitetés ma már robbanás előtt van! Ha felnőnek ezek a gyerekek, akik nem tudnak normális emberi kapcsolatokat kialakítani, de a szellemvilággal már kora gyermekkoruk óta kapcsolatban állnak, akkor látnunk kell, hogy a hétköznapi ember a vesztes oldalon áll. A szellemvilág olyan erős valóság lesz ezeknek a gyerekeknek az életében, hogy ebből valóban csak Isten tudja őket kiszabadítani, ember nem.

Ez pedig azt jelenti, mint Noé napjaiban, hogy a szellemi lények együtt „laknak” az emberekkel. Sok ember már így sem tudja elválasztani a saját személyiségétől a testében lévő démonok tevékenységét. Sokan azt hiszik, hogy egyszerűen ők ilyenek, és nem tudnak a kényszeres cselekedeteikből megszabadulni.

A tudósok azt mondják, hogy 2030-ra minden gyerek autistának fog születni! Isten írgalmazzon az emberiségnek!

2. A tudomány és az ősi idegenek

Az UFÓ jelenség már nagyon régóta velünk van. Ha csak a modern kor észleléseit nézzük, akkor legalább 1948 óta, a híres Roswell eset óta, amikor lezuhant egy UFÓ a ma 51.-es körzetnek hívott területen. Ez a téma az űrutazások korával csak természetesebb lett. Azóta a sci-fi műfaj is megtette a maga hatását az emberek gondolkodásán, és az emberiség nagy többsége úgy gondolja, hogy bizonyosan van élet a földön kívül.

Bizonyos lények valóságos létezését nem lehet vitatni. Még régi magyar vadászpilóták is találkoztak velük az 50-es évek óta (Knoll Gyula – Az UFÓ-k köztünk járnak – video elérhető a youtube-on). Sorozatban filmezik őket, és az úgynevezett elrablások is egyre gyakoribbak. Ami azonban teljesen új, az az a tény, hogy a géntechnológia fejlődésével, ma már a hivatalos, vagy más néven a jelenlegi egyetemi és más világilag elismert tudományág, mint például a régészet is kénytelen beismerni, hogy a leletek alapján azt látják, hogy itt volt egy nagyon fejlett civilizáció.

A géntechnika feljődése bizonyította például, hogy az amerikai kontinenst nem a Bering-szoroson át népesítette be az ember, az utolsó jégkorszak után, hanem több mint százezer éves, és külön génállománya van, amely nem található meg Ázsiában. Ezzel kénytelen beismerni a régészet a régi elmélet valótlanságát, és kénytelen egy új magyarázattal előállni.

Ma sok olyan afrikai építményt találnak, amely a mai törzsi civilizációk előtt keletkezett, és összhangban vannak a sumér agyagtáblákon megírt történetekkel, amelyeket Zacharia Sichin fordított le. Az ő leírása alapján az Anunakik „hozták létre” az emert, hogy bányásszon nekik aranyat. Ennek nyomait látják ma régészek felfedezni Dél-Afrikában.

Mindez azt eredményezi, hogy ott állunk annak a bejelentésnek a kapujában, hogy az ősi idegenek termékenyítették meg itt az életet, és ezt tudományosan bizonyítva látják. Az elszigetelt UFÓ közösség tapasztalatai bekerülnek az iskolai tananyagba, és a tudományos életbe! Mindenkinek el kell fogadnia majd, hogy így alakult ki az élet a földön.

Ami még ezen a vonalon nagyon veszélyes az az, hogy ebben az elméletben megfér egy isten által teremtett első életforma, valamelyik bolygón. Eric von Däniken, aki egyik úttörője ennek az irányzatnak, maga is azt mondja, hogy ő minden nap imádkozik istenhez, és hisz abban, hogy az élet maga istentől van. De mivel csalódott a Biblia Istenében, mert más istenkép kell a földönkívüliekkel teli univerzumhoz, ezért elutasítja a Bibliát, és más istenképpel rendelkezik. Szintén ő mondja, hogy a Biblia úgy lenne jó, ha kicserélnénk pár szót, mint például az angyalt a földönkívülire, akkor a Biblia is teljesen helyes lenne.

3. Az UFÓ hitetés

Szeretnék itt újra leírni egy már korábban megjelent gondolatmenetet, amelyben összekapcsoltam az új Bibliákat, az elkövetkező UFÓ hitetéssel. Itt jelent meg korábban:

Helyi gyülekezetek, házi gyülekezetek és az elkövetkező hitetés

– idézet kezdete –

Ha valaki figyeli a tudományos világ híreit, akkor három fő irányt vehet észre. A génmanipuláció, DNS térképészet, fajok keresztezése, stb. az egyik fő irány. A másik, a mesterséges intelligencia. Ebbe is hatalmas propagandát, tőkét és energiát fektetnek. A harmadik irányvonal pedig az űrkutatás. Szinte hetente vannak újabb fontos bejelentések, egyre közelebb viszik a közvéleményt ahhoz, hogy egy földön kívüli életformát fogadjon el. Ha valaki olvasta a blogon a Noé napjai napjainkban 1. rész; Noé napjai napjainkban 2. rész ; Noé napjai napjainkban 3. rész írásokat, akkor elmékezhet rá, hogy milyen jellemzői voltak akkor ennek az időszaknak, és azok a jellemzők kezdenek ma is ugyanúgy felbukkanni. Hogy csak egy rövid kitérőt tegyek. A 3. részben megemlítetem az emberek feláldozását. A mai művészvilágban már megjelent a „spirit cooking”, vagyis a „szellem főzés”. Ha erre valaki rákeres, akkor felkavaró  képeket találhat. Egy blogon most megjelent erről egy tudósítás is, hogy már 2011-ben ezt nyilvánosan is megtették, és ahogyan a „művész” maga elmondja, az alkotásoknak „több szintű jelentésének kell lennie”. Az összeállítás itt látható is Végidőfigyelő – hajszálra a kannibalizmustól. (Vigyázat, felkavaró!) Ebből mindenki vonja le maga a következtetést.

Ugyanígy meg van a szerepe a mesterséges intelligenciának is a következő egyre egységesedő világtársadalomban, mégpedig az emberek „lelketlen” ellenőrzése. Hiszen egy gép nem fog mérlegelni, hanem végrehajtja a programját. De ha a DNS és gén programozásba gondolunk bele, akkor felismerhetjük, hogy a Noé előtti kor test nélkül maradt lényei próbálnak meg kétségbeesetten újra fizikai testet kapni. De a hitvilághoz legszorosabban mégis az űrkutatás kapcsolódik, méghozzá több szállal. Ha megfigyeljük a Vatikán kommunikációit az idegenekkel kapcsolatban, akkor egy hatalmas változást fogunk látni. Míg évtizedekkel ezelőtt azt mondták, hogy megkeresztelnének egy földönkívülit, addigra ez ma már oda jutott, hogy ők nem buktak el, mint mi, ezért nekik nincs szükségük a megváltásra. Tanulhatunk majd tőlük hit dolgában. És ezt ráadásul ki is olvassák a Bibliából. Tegyünk próbát. Itt most végigvezetek egy gondolatmenetet, amely ezen megy végig, és egy mai Bibliát használok az idézetekhez. (Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs ellenérzésem ennek a Bibliának a készítőivel szemben.) (Figyelem, ez nem az én véleményem, csak példa!)

Szóval a hit és az UFÓk

A katolikus egyház azt mondja, hogy lekorlátozzuk Isten teremtő erejét, ha azt mondjuk, hogy csak a földön van élet. Ezért is aktív ez az egyház abban, hogy UFÓ konferenciákat tartson, és mélyen beleássa magát a földönkívüli életformák tanulmányozásába. Sajnos az eredeti nyilatkozatokat nem sikerült megtalálnom, csak egy könyvben idézett változatukat:

„Ez magába foglalja Dr Christopher Corbally-t is, aki 2012-ig a Vatikán Obszervatórium Kutató Csoportjának alelnöke volt a Graham hegyen, aki hiszi, hogy az istenképünk meg fog változni, ha a tudósok hamarosan nyilvánosságra hozzák az idegen életet (beleértve a szükségét egy emberszerű Istenről egy „tágabb lénnyé”). A jelenlegi igazgató, Jose Funes, ugyanilyen messzire ment, sugallva, hogy az idegen élet nem csak létezik az univerzumban, hanem „testvéreink”. Amikor megjelennek, jóváhaggyák a kereszténység „igaz” hitét és Róma uralmát. Amikor a L’Osservatore Romano újságban, amely nem közöl semmi olyat, amelyet a Vatikán nem engedélyez, megkérdezte, hogy ez alatt mit ért, akkor így válaszolt: „Hogyan zárhatjuk ki, hogy máshol nem fejlődött élet? Ahogyan a földi teremtményeket „testvéreinknek” tekintjük, miért nem beszélünk „földönkívüli testvérekről”? Ez még mindig a teremtés része lenne” és hinni a létezésében nem ellentmondásos a katolikus tanoknak.”

(Tom Horn – Chris Putman: Exo-Vaticana, 2.fejezet)

Tehát, létezik más bolygón élet, amelyről tudomásunk is van, és ez teljesen alá is támasztható a Bibliából:

De vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egy nyáj, egyetlen pásztorral. (Jn 10,16 – Egyszerű fordítás)

Jézus így folytatta: „Ti lentről származtok, én fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok. de én nem. (Jn 8,23 – Egyszerű fordítás)

Jézus maga mondja, hogy más bolygókon is van élet, és ők majd hallgatnak a szavára, nem úgy, mint az emberek. Ráadásul még azt is mondja, hogy Ő fentről származik, az űrből, az univerzumból. Azt tudjuk, hogy akiket mi láttunk mint angyalok, azok UFÓK valójában, és Énokot is UFÓK vitték el más bolygóra, magukhoz.

Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? (Jób 38,2-7 – Katolikus Biblia) (saját kiemelés)

Jól láthatjuk, hogy amikor Isten a földet megteremtette, akkor a más világokon lévő gyermekei már bőven megvoltak, és újjongtak a mi földünk megalkotásán. Ugyanők azok, akik az 1Móz.6. fejezetében már itt jártak, és próbáltak velünk nem csak kapcsolatot tartani, hanem tanítottak is minket mindarra az isteni bölcsességre, amelyet ők már ismertek. Ugyanígy, rajtuk keresztül született meg Jézus is. Máriát ugyanis elvitték az UFÓk, és úgy termékenyítették meg, ahogyan az ige is mondja, hogy nem férfitól született:

Mária erre így szólt: „Hogyan történhet meg mindez? Hiszen én még soha nem voltam férfival.” Az angyal így válaszolt neki: „Eljön hozzád a Szent Szellem, és a Mindenható Isten hatalma takar be. Ezért a szent gyermeket is, amely születni fog, Isten Fiának nevezik majd. (Lk 1,34-35 – Egyszerű fordítás)

Jézus, Isten fia lett, ahogyan a hajnalcsillagok, vagy ahogyan az 1Mózes 6.-ban lévő Isten fiak. Ezt támasztja alá az ige másutt is, hogy csak a formája volt emberi Jézusnak:

Kétségtelenül nagy a titka az istenfélő életnek, amelyet Isten kijelentett nekünk: Jézus Krisztus emberi formában jelent meg közöttünk, a Szent Szellem bizonyította, hogy igaz volt, és látták őt az angyalok. Hirdették a népeknek, szerte a világon hittek benne, és felment dicsőségben a Mennybe. (1Tim 3,16 – Egyszerű fordítás) (saját kiemelés)

Egészen bizonyos, hogy csak külsőre volt emberi a formája, hiszen vízen is járt, amit élő ember nem tud megtenni. Péter is csak úgy tudta megtenni, hogy Jézus adott az ő isteni erejéből. De minden más csodája is, azt bizonyítja, hogy egy másik világból kellett jönnie, mert e világ fölött teljes uralomról tett bizonyságot. A földi szolgálata végeztével elment, felemelkedett az égbe.

Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett az égbe, majd egy felhő eltakarta. (ApCsel 1,9 – Egyszerű fordítás)

Nekünk, akik itt vagyunk, elég ha hisszük, hogy ő itt járt, és máris tárt karokkal vár bennünket. Akik pedig még itt lesznek a földön, amikor visszatér, azok örömkönnyeket fognak ontani, hogy vége a szenvedésüknek.

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen! (Jel 1,7 – Egyszerű fordítás)

Ki vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! (Róm 8,33 – Egyszerű fordítás)

Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn. (1Ján 3,5 – Egyszerű fordítás)

A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3 – Egyszerű fordítás)

Ez maga az örömhír! Jézus eltörölte a bűnöket, és senki sem vádolhatja az embereket, akiket Isten kiválasztott, mert felmentette őket minden vád alól! Jézus félretett minden bűnt, és megtisztította az embereket a bűntől. És ahogyan az utolsó idézetből is látjuk, Ő tartja össze a világmindenséget. Tehát a Biblia szerint nem egyedül vagyunk. Így még a multiverzumokra is nagy az esély, és mindez a Bibliából.

– Eddig tart a gondolatmenet a vatikáni közlemények alapján. (Újra hangsúlyozom, hogy ez nem az én saját meggyőződésem!)

– idézet vége –

Az idézett cikket 2017 márciusában írtam, és a helyzet azóta csak egyértelműbb lett. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a világot a sátán ebbe az irányba tolja. Szintén egyre gyakoribb a sürgetés azokon keresztül, akik rendszeres kapcsolatban vannak az UFÓkkal, hogy a nyilvánosság elé léphessenek. Volt, akit halálosan megfenyegettek, hogy írja meg könyvben 2018 március végéig, hogy hogyan kell velük kapcsolatot létesíteni. Az író nem mert ellenkezni velük, és megírta a könyvet. (Szándékosan nem idézem ide, hogy nehogy valakit kísértésnek tegyek ki.)

Ezért életbevágó, hogy Isten Igéje gazdagon éljen bennünk, mert csak azzal tudunk megállni a gonosszal szemben! Mert akkor tudunk csak az igazságban megmaradni, ami meg tud minket tartani hit álat! Mert amikor valamelyik város fölött megáll egy ufó, akkor ott nehéz bármit is mondani az embereknek, és ha nincs sziklaszilárd hitünk Isten Igéjében, akkor nagyon könnyen elhitethetnek minket! Hiszen mindenki a saját szemével fogja ezeket látni.

Akkor ezekről minden elmélet beigazolódottnak fog látszani! De éppen ez a hitetés lényege. A gonosz ezen már több mint 500 éve dolgozik. Egészen akkortól, mióta új, a Biblia világképétől eltérő kozmoszt és univerzumot tanít az emberekkel. Ma már szinte senki sem kérdőjelezi meg az iskolai világképet, és megpróbálja ehhez igazítani a Bibliát – és nem fordítva. Azok, akik a bibliai világkép mellett állnak ki, azokat olyan erőszakos és állandó támadásoknak teszi ki a gonosz, hogy eszükbe se jusson a témát mégegyszer felhozni. De mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a hazudni nem tudó Istennek hisz, vagy ennek a hazug világnak.

Korábbi részletes írások a bibliai világképről ezen a blogon:

A föld, ahol élünk

Kiterjesztett erősség

További írások a témában:

A föld alakja

https://drive.google.com/file/d/0B6DmKQsRQhfJOTE1anBwZmxIUzg/view?usp=sharing

A föld alapja és mozgása

https://drive.google.com/file/d/0B6DmKQsRQhfJaEk5eGJOVGE1dlU/view?usp=sharing

A fény és a csillagok

https://drive.google.com/file/d/0B6DmKQsRQhfJR0l3dkhGQ2wwN0E/view?usp=sharing

További videók az UFÓ hitetés témában:

A nagy hitetés sorozat 1.-4.

1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=8U1fab6q-oY

2.rész
https://www.youtube.com/watch?v=nBYbSyjhba8

3.rész
https://www.youtube.com/watch?v=koBkyhHLag0

4.rész
https://www.youtube.com/watch?v=f4pqK3kpiZk

Negyedik típusú megtévesztések — A földönkívüliek leleplezése (forrás: idokjelei.hu)
https://youtu.be/GGkSu3CEqt0

Jézus nevére elmenekülnek az UFÓk!

– Hogyan lehet olyat látni, hogy felhők vannak a nap és a hold mögött, amikor azoknak kívül kellene esnie a légkörünkön? Vagy mégis a bibliai világkép az igaz?

Felhők a nap és a hold mögött

A nap mögött
https://youtu.be/XbiO2oOitdE

A hold mögött (a felvétel második része)
https://www.youtube.com/watch?v=AcUI-OxjGDE

Ráadásul ezek a „földönkívüliek” önkéntes alapon még a géntérképeket is gyűjtik, hogy az idők végén valóban olyan erős lehessen a hitetés, amit a Biblia leír.

myheritage.hu/dna – DNS minta gyűjtés önkéntes alapon!!

Isten fiai – 2.rész Új Szövetség

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. (Gal 3,26)

12 Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; 13 Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,12-13)

Ahogyan az Ószövetségben is, az Új Szövetség idején is azokat nevezi az Ige Isten fiainak, akik Istentől születtek. Ahogyan láttuk, az Ószövetség idején az Ige nem embereket nevez Isten fiainak, úgy az Új Szövetségben pedig csak embereket nevez Isten fiainak. Az Újszövetség az angyalokat már kizárólag angyaloknak nevezi, és nem nevezi többé Isten fiainak.

Az emberek közül azok lehetnek Isten fiaivá, akik az Úr Jézus Krisztus nevében hisznek, és nem a hústesttől születtek, hanem Istentől. Az Istentől való születés pedig nem más, mint amit a kereszténységben újjászületésnek nevezünk.

5 Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. (Jn 3,5-6)

Mivel a keresztségekben meghal bennünk mindaz, ami ebből a világból született, a hitnek ebben a cselekedetében Isten fiaivá válhatunk. Hiszen ez a cselekedet hit nélkül lehetetlen. Mert ha nem az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből, nem abból a szándékból keresztelkedünk meg (merítkezünk be), hogy meghaljunk mindannak ami bűnös és bűntől született bennünk (Róm.6,1-3; Róm.6,11; Róm.7,4; Gal.6,14; Gal.2,20), akkor ez csak egy „fürdő”. Ez által a keresztség által leszünk új teremtménnyé Krisztusban (2Kor.5,17; Ef.4,24). Ez az új teremtmény pedig nem más, mint akit az Ige Isten fiainak mond.

Az újjászületéssel azonban „csak” elindulunk ennek a fiúságnak az útján. Ahhoz, hogy ez teljessé legyen, ahhoz végig kell menni ezen az úton.

14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,14)

Ebben a földi életben akkor vagyunk Isten fiai, ha a Szent Szellem vezetésében élünk. Akik hústest szerint élnek, azok nem lehetnek kedvesek Istennek (Róm.8,8), és ha továbbra is a hústesti kívánságok kielégítésére élnénk, akkor nem az üdvösség várna ránk, hanem a halál (Róm.8,13).

Ezért is írja meg egészen pontosan az Ige több helyen is, hogy mik a hústest cselekedetei, hogy ne kelljen találgatnunk, hogy mely cselekedetek azok, amelyeket ne cselekedjünk (Gal.5,19-21; 1Kor.3,3; Jak.3,14; 1Kor.6,10; Ef.5,5; Jel.21,8; Jel.22,15). Ugyanígy a Szellem gyümölcsei is nyilvánvalók (Gal.5,22).

Akkor tudunk csak Isten igaz fiai maradni, ha engedelmesek vagyunk neki, úgy ahogyan az Istenhez hűséges angyalok is. Akkor lehetünk csak Jézus testvérei, ha az Atya akaratát megcselekedjük (Mt.12,50). Akkor tudja meghallgatni a könyörgéseinket is, ha az Ő akaratában könyörgünk (1Jn.5,14), mert különben nem kapjuk meg azt, amit kérünk (Jak.4,3).

A fiúság azonban nem lehet teljes ennek a földi életnek a végéig. A szabad akaratunk miatt, ebben a földi életben még bárki bármikor hátat fordíthat ennek az útnak, és az engedelmességnek.

20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél. 21 Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismerve, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. (2Pt 2,20-22)

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerése után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. (Zsid 10,26-27)

A kísértésekben mindvégig meg kell állnia annak, aki Isten fia akar maradni (Mt.10,22; Mt.24,13; Zsid.12,4). Isten megostoroz és megfenyít mindenkit, akit fiává fogad (Zsid.12,6). Csak kipróbált hittel mehetünk be az Isten országába. Hogy úgy mondjam, az Úr megelőlegezi az Isten fiai megszólítást, amíg végül el nem megyünk innen a földről, és oda nem érünk Hozzá.

23 Nemcsak ez pedig, hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várva a fiúságot, a mi testünknek megváltását. (Róm 8,23)

A fiúság szelleme már bennünk van (Róm.8,15), de a fiúság csak akkor válik teljessé, amikor a testünk is meg lesz váltva ebből a romlandó testből, és megkapjuk a halhatatlan, romolhatatlan új testet. Az Új Szövetség szerint csak ekkor teljesedik be a fiúság számunkra! Ezért is figyelmeztet az Ige, hogy félelemmel és rettegéssel vigyük végbe a mi üdvösségünket (Fil.2,12). Akik részesednek az első feltámadásban, azokon már nem lesz hatalma a második halálnak (Jel.20,6), hanem teljességgel Isten fiaivá válnak.

36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. (Lk 20,36)

Ha már elindultunk a fiúság útján, akkor csak bátorítani tudok mindenkit, hogy maradjon meg benne, mert nincs ehhez semmi hasonló! Nincs olyan dolog itt a földön, amiért ezt érdemes lenne elcserélni!

Területi szellemek

Az asszony magvának és a kígyó magvának harcáról szóló írásban már megemlítettem a szellemek területi felosztását, más szóval a területi szellemek létezését. Ott ezt a térképet is megmutattam, amely megmutatja, hogy a mai Izrael pontosan azokért a területekért harcol, amelyeket Józsué idejében nem foglaltak el. Ez egy elég nyilvánvaló példája a területi szellemeknek.

De mi alapján merem azt mondani, hogy ilyen területi szellemek léteznek? Nos, az Ige tele van a szellemi hatalmasságok területi felosztásával. A legnyilvánvalóbb Igehely ebben a témában Dániel könyvében van.

12 És mondta nekem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Perzsiának fejedelme ellenem állt huszonegy napig, és íme Mihály, egyike a fő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ott maradtam a perzsa királyoknál; (Dán 10,12-13)

20 És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10,20)

Az angyal arról beszél, hogy azon az úton, amelyen jött Dánielhez az üzenettel, akkor útközben meg kellett küzdenie Perzsia fejedelmével, és a visszafelé vivő úton pedig Görögország fejedelme fog elémenni. Ezzel egyértelművé teszi az Ige, hogy az országok fölött szellemi hatalmasságok vannak. Amikor az angyal ezt mondta Dánielnek, akkor még Perzsia önálló hatalom volt, de mivel később Nagy Sándor által Görögország leigázta, ezért joga lehetett már Görögország fejedelmének ellene harcolnia.

Látható-e az igében, hogy mi az eredete ezeknek a szellemi hatalmaknak? Igen, látható. Elsősorban a 82.-es zsoltárban olvashatunk erről.

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! 4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5 Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 6 Én mondtam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7 Mindamellett meghaltok, mint egy közönséges ember, és mint akárki, ti fejedelmek elhullotok. 8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82,1-8)

Ez a zsoltár isteneknek nevezi azokat a fejedelemségeket, akik a népeket ítélik. Ha itt azonban már azt látjuk, hogy őket ítéli meg az Isten, akkor már a zsoltár megírása előtt a pozíciójukban kellett lenniük. Pálnál is azt mondja az Ige, hogy sok isten van a pogányok fölött.

5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; (1Kor 8,5)

Ez azt igazolja, hogy a népek fölött egy-egy szellemi hatalmasság van, aki alá van rendelve egy-egy adott terület. Ezek a területek lehetnek nagyobbak is és kisebbek is, mint egy ország. Az eredetükre egy újabb nyomot szolgáltat Dániel könyve, ahol Vigyázóknak nevezi őket.

10 Láttam fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és egy Szent szállt alá az égből; (Dán 4,10)

14 A Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. (Dán 4,14)

A Vigyázók egy csoportja lett megbízva azzal, hogy őrizze a népeket. Mivel ők népekre vannak felosztva, ezért nézzük meg, hogy honnan is erednek a népek.

6 És mondta az Úr: Íme e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 És elszélesztette őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűntek építeni a várost. 9 Ezért nevezték annak nevét Bábelnek; mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az Úr az egész földnek színére. (1Móz 11,6-9)

Egészen Bábel tornyáig egy volt a nép, és egy nyelvet beszéltek. Ezt tudta kihasználni Nimród is, hogy összefogja az embereket egy – az akkori világ szerinti – szuperhatalomba. A Biblia nem írja le részletesen azt, hogy milyen magasra építettek, de Isten azt mondta, hogy véghezviszik, amit elkezdtek, ezért megállította őket. Ez az építkezés az egész akkori világot Isten elleni bűnbe sodorta, és az egész világ Isten elleni lázadását eredményezte. Ezért az Úr, miután összezavarta a nyelvüket, rábízta őket népenként egy-egy Vigyázóra. Később azonban sajnos ezek a vigyázók nem Istenről tettek igaz bizonyságot, hanem elkezdték magukat istenként imádtatni. Erről tesz bizonyságot fentebb az 1Kor.8,5 is. Az özönvíz után minden ember tisztában volt vele, hogy egy Isten van, mert csak Noé és családja menekült meg az előző világból. Az akkori egész emberiség tudta, hogy egy Isten teremtette az egész földet és mindent ami abban van. Hogyan lett akkor ebből egy olyan világ, amely több istent imádtat az emberekkel? Erre ad magyarázatot a 82.-es zsoltár, a Vigyázók léte, valamint a Dániel 10. fejezetéből idézett szakasz. De még számos helyen látunk a területi megoszlásra példákat. Nézzünk meg egy párat.

4 (Az egyiptombeliek pedig temették azokat akiket megölt az Úr ő közöttük, minden elsőszülöttjüket; az isteneiken is ítéletet tartott az Úr.) (4Móz 33,4)

Az egyiptomiaknak is valóságos szellemi hatalommal rendelkező isteneik voltak. A varázslók kígyóvá tudták változtatni a botjukat, ahogyan Mózes. Vérré tudták változtatni a vizet, ahogyan Mózes. Békákat is fel tudtak hozni, hasonlóan Mózeshez, de tetveket már nem tudtak felhozni, ahogyan Mózes. Ekkor beismerték, hogy ez bizony Isten ujja (2Móz.8,19). Az Egyiptom felett lévő szellemi hatalmasságnak „eddig tartott az ereje”. Az összes többi csapást már nem tudta leutánozni. Azokban Isten megmutatta, hogy Ő az egyedüli Isten, és minden olyan szellemiség fölött Ő uralkodik, akik magukat Egyiptomban isteneknek mondják.

De ott van Naámán példája is, aki Szíriában főember volt. Egy Izraelből fogságba vitt kislány mondta neki, hogy a Samáriában lévő próféta meg tudná gyógyítani a bélpoklosságból, vagyis a leprából. Ekkor engedélyt kért a királyától, és elment Elizeushoz. Mivel a Jordánban csodásan meggyógyult, felismerte, hogy Izrel Istene az igaz Isten.

15 Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenve megállt előtte, és mondta: Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! […] 17 És mondta Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. (2Kir 5,15 és 17)

Naámán nagyon is tisztában volt vele, hogy az istenek hatalma adott területekhez kapcsolódik. Mivel meglátta, hogy Izrael Istene az igaz Isten, ezért számára teljesen természetes volt, hogy azon a földön akarja Istent imádni, amely annak az igaz Istennek a hatalma alatt van. Ezért vitt földet Izraelből. Az igaz Isten földjén akarta imádni az igaz Istent! De hasonlóan jártak azok az emberek is, akiket betelepítettek Samária földjére. Ők nem tudták, hogy hogyan kell tisztelni Izrael Istenét, ezért sok csapás zúdult rájuk.

24 És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállította őket Samária városaiba az Izrael fiai helyett, akik birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak. 25 És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk, amelyek többet megöltek közülük. 26 Mondták azért Asszíria királyának: A pogányok, akiket ide hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját. 27 Parancsolt azért Asszíria királya, mondva: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnan elhoztatok, aki menjen el és lakjon ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára. 28 És elment egy a papok közül, akiket Samáriából elvittek, és lakott Béthelben, és megtanította őket, hogy miképp tiszteljék az Urat. (2Kir 17,24-28)

Isten keze rájuk nehezedett, mert nem tudták, hogy azon a földön Őt kell tisztelni. Ekkor elkezdték Őt tisztelni, de mellette még a saját isteneiket is tisztelték. Izrael földjén egyértelműen a mi Urunk, az egy élő Isten az Úr. Az az Ő területe. Ez a valóság még Jézus idejében is, amikor testben itt járt a földön. Izrael felett az Isten az Úr, és ezt még a tisztátalan szellemek is tudták. Nézzük meg, hogy szólítja meg Jézust az egyik Júdeában lévő tisztátalan szellem:

23 Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiáltott, 24 És mondta: Ah! mi dolgunk van nekünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. (Mk 1,23-24)

Egyértelműen az „Isten Szentjének” nevezte Jézust. Mivel Izrael ott az Istent imádta, ezért a területe fölött is Isten volt az Isten. Nem így szólítják meg Jézust a pogány területen élő démonok.

7 És fennhangon kiáltva mondta: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mk 5,7)

Ez a démon Jézust a „magasságos Isten Fiának” nevezi. Tudta, hogy az ő területe fölött lévő istenség fölött még van más hatalom, ezért úgy nevezte meg, hogy az „én istenem fölött lévő magasságos Isten Fia”. Tudta, hogy a területe fölött lévő istenség nem a legmagasabb szellemi hatalom.

Egy-egy város fölött is vannak szellemi hatalmasságok. ilyennel küzdött meg Pál is Efézusban:

32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? […](1Kor 15,32)

Efézusban nem vadállatokkal küzdött. Szellemi hatalmasságokkal, amelyeket fenevadaknak nevez. Ez a hatalmasság indította fel az egész várost, hogy órákon át kántálják a nevét (ApCsel.19,34).

Ezek a szellemi hatalmasságok azok, akik rosszat tesznek az emberekkel, ha nem imádják őket. Ebből jön a sok babona is, hogy ezt és ezt kell tenni, nehogy baj történjen. Ezek mind-mind az adott területek szellemi hatalmasságainak a követlményei. Az ő hatalmuknak azonban Jézus a kereszthalálával véget vetett. Már csak arra várunk, hogy Jézus teljesen magához vegye a népeket, és teljesen átvegye tőlük a hatalmat.

8 Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. (Zsolt 2,8)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. (Jel 12,5)

Végül minden uralom Jézus alá fog vettetni, és Ő fog uralkodni minden nép és nemzet fölött (Ézs.9,7; Ef.1,21-22;). Ő az a kő, amely ledönti a Nabukodonozor álmában bemutatott állóképet, amely az emberi birodalmakat mutatja be.

34 Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat. 35 Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lettek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak. Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. (Dán 2,34-35)

24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. (1Kor 15,24-28)

Ő a mi Királyunk, az Uraknak Ura! Legyen most is és mindörökké minden dicsőség a mi Atyánké és az Ő szerelmes fiáé!

——–

Egy nagyon jó könyv a területi szellemekkel kapcsolatosan

Peter Wagner: Területi Szellemek

Alfa és Omega, a kezdet és a vég – Krisztus személye

Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. (Jel 22,13)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Ha Krisztus személyét kutatjuk, akkor szinte véget nem érő utazásra indulunk, hiszen annyira gazdag a személyigése, hogy ahogyan János csak a földi cselekedeteiről azt mondja, hogy ha mind megirattak volna, akkor nem fogadhatnák be a könyvek (Jn.21,25). És ezek csak a földi itt tartózkodásának a cselekedetei.

Jézus többször is egyértelműen kijelentette magáról, hogy ő egy az Atyával, és ő az Atya egyszülött Fia. Sőt ezt még maga az Atya is kijelentette többször, hogy nekünk, embereknek ne legyen efelől semmi kétségünk (a vízkeresztégénél – Mk.1,11 és a megdicsőülés hegyén – Mt.17,5).

Maga az Atya is kijelentette magáról már az Ószövetségben, hogy Ő a kezdet és a vég.

Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincs Isten. (Ézs 44,6)

Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok, én vagyok az első és én az utolsó. (Ézs 48,12)

Ha Ő a kezdet, akkor mindenek előtt már léteznie kellett, hiszen vele kezdődött minden. Ezért is mondjuk, hogy Ő örökkévaló (Zsolt.90,2). Mózes első könyve a teremtéssel kezdődik. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a teremtés, lennie kell egy személynek, aki által elkezdődhet. És a teremtés kezdetével kezdődött el az idő is. Mindannyian szinte kívülről tudjuk ezt a verset, hogy „ Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”(1Móz.1,1)

Az az Isten, aki a kezdetekben mindet alkotott, az Jézus személyében kimondja, hogy Ő megegyezik azzal, mert Ő az Alfa és Omega. Képzeljük el, hogy mit érezhetett János, mikor Jézus ezt mondta neki. Akkor már nem a mestere volt, hanem a mindenség Ura! Ahogyan megjelent Jézus Jánosnak, az is mind azt mutatta, hogy Ő (Jézus) a hatalommal és dicsőséggel teljes Isten. Ezért János pontosan tudhatta, hogy Jézus miről beszél. De hogyan is mondhatja ezt Jézus magáról? Úgy, hogy Ő és az Atya egyek.

Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (Kol 1,15)

Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő rá nézve teremtettek; (Kol 1,16)

Jézus mindenek előtt született, és minden Őbenne teremtetett. Ha Őbenne lakozik az Istenség teljessége testileg (Kol.2,9), akkor az azt jelenti számunkra, hogy minden anyagi (akár szellemi akár fizikai) megnyilvánulás Krisztusban van. Ezzel bizonyságát adja annak, hogy valóban Ő a kezdet.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni, mert úgy érzem, mintha az arianizmus újra kezdené bontogatni a szárnyait. (megjegyzés: Az arianizmus lényege, hogy a Fiú nem örkötől való.) Egyre több helyről hallani, hogy a „szentháromság” az egy tan, mert Isten csak egy van. Ezt hordozza az Unitárius egyház is, hogy Jézus csak egy jó ember volt. Bár Jézus többször maga mondja el, hogy milyen a viszonya az Atyához. Ha egy személy, esetünkben Jézus, csak és kizárólag azt mondja, amit az Atya mond, és kizárólag azt teszi, amit az Atya tesz, akkor az a két személy, bár különállók, de mégis egyek. Hiszen a Fiú személye nem különül el az Atyáétól, hiszen a maga akarata szerint semmit, de valósággal semmit nem cselekszik. Másképp mondva, ha a Fiúval kapcsolatba kerülünk, akkor nem Őt találjuk, hanem az Atyát, hiszen minden amit mond és tesz, az nem Ő, hanem az Atya rajta keresztül. Nem tudjuk Jézus személyét különválasztani az Atyáétól. Nincs olyan, hogy Jézus ilyen vagy olyan, mert minden tulajdonsága megegyezik az Atyáéval. És a Szent Szellem is ugyanezt képviseli. Ő sem szól és tesz mást, mint az Atya (Jn.8,28). Nincs olyan, hogy Ő magától tenne vagy szólna bármit is.

A Szent Szellem megértéséhez hadd hozzak egy példát. Az egész Istenség olyan hatalmas, hogy mi, kis emberek nem tudnánk Őt befogadni. Jézusban testesül meg az Isten (Kol.1,17; Kol.2,9). A Szent Szellemen kereszül pedig munkálkodik a szellemvilág szintjén (Mt.12,28; Róm.15,19). Ezért – csak a példa kedvéért, képzeljünk el egy nagy görögdinnyét. Ezt a dinnyét egyikünk sem tudja egyben megenni, mert túl nagy ahhoz. Ha azonban felvágjuk kis darabokra, akkor bárki lenyelheti. Pontosan így működik irányunkban a Szent Szellem. Az Atya olyan hatalmas, hogy nem fogadhatja be egy ilyen kis teremtmény, mint az ember. Egyáltalán egy teremtmény sem. Ezért a Szent Szellemén keeresztül, magát „felaprózva”, mindannyiunkban lakozást vehet. És mértéke velünk együtt növekedhet. Ahogyan képesek vagyunk többet befogadni Belőle, úgy lehet bennünk egyre több az Istenből. És még egy fontos dolog. Ezzel mindannyiunkban ugyanaz az egy Isten lesz, ha egy Szellemet veszünk. Ezért Isten bármelyik személyével kerülünk kapcsolatba, akkor magával, az EGY Istennel, a mi Atyánkkal kerülünk kapcsolatba, a Biblia Istenével, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, aki a Vagyok.

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8)

Most, hogy már tisztáztuk, hogy Jézus egy az Atyával, és Ő a kezdet és a vég, a Mindenható. Nézzük meg, hogy ez milyen „új” érdekességet tár még elénk.

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, (Zsid 1,2)

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Jn 1,3)

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Jn 1,10)

Pálon, és Jánoson keresztül is bizonyságot tesz a Szent Szellem, hogy Krisztuson keresztül lett minden megalkotva az egész teremtésben. (megjegyzés: ahogyan a Szent Szellem szellemben képviseli az Atyát a teremtésben, úgy Jézus a „megtestesülés” – legyen az fizikai vagy szellemi megtestesülés szintjén – képviseli.)

Itt még egy fogalmat tisztáznunk kell. Mégpedig mit jelent az, hogy „által”. A legegyszerűbben talán egy népdallal tudnám elmondani. Biztosan sokan megtanultuk az iskolában az „Által mennék én a Tiszán ladikon” dalt. Ebben tisztán látszik, hogy át szeretnék menni a Tisza túlsó partjára. Keresztül szeretnék menni rajta. Szóval az által kifejezés azt mondja, hogy valamin, vagy valakin keresztül. Tahát ha mindeneket Jézus által teremtett, akkor Jézuson keresztül teremtette az Atya.

A teremtés elején azt olvassuk, hogy az Atya szólt, és lett. Egészen addig, amíg az embert nem alkotta.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Az embert nem csak a szavával teremtette, hanem itt azt olvassuk, hogy formálta. Amennyiben Jézuson keresztül teremtett mindent, akkor itt azt kell látnunk, hogy Jézus formálta meg az első embert, és Jézus volt az, aki belelehellte az életnek lehelletét az orrába. És ennek egyenes következménye, hogy Ádám először Jézust pillantotta meg.

Innen ugorjunk pár ezer évet. Egészen Krisztus feltámadásának idejéig. Az Isten, aki teremtett mindent, eljött, hogy megmentse az Ő teremtményét, akit a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Azért, hogy végre eggyé válhasson vele. Önmagát adta váltságul a bűnökért, hogy megmenekülhessünk a haláltól. Ha visszaemlékezünk, akkor az éden kertjében nem volt tilos az embernek az élet fája, csak a jó és gonosz tudásának fájától tiltotta el Isten az embert. És ma nekünk Jézus Krisztus, a messiás áldozatán keresztül ugyanaz az örök élet van megígérve, mint amire szánt bennünket a mi Istenünk és alkotónk. És mit tett a mi teremtőnk, miután eljött, odaadta magát a bűneinkért váltságul, elszenvedte a kínhalált és a mi ítéletünket:

Ismét mondta azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet: (Jn 20,21-22)

Már nem az orrába lehellt, hanem rájuk lehellt, de most már a Szent Szellemet lehellte az emberbe. Ugyanaz, aki az első emberbe lehellt, mindezek után újra lehellt az emberre, hogy immár vegye azt a Szellemet, amellyel egyesülni tud Vele egy örök életre. Milyen csodálatos! És milyen csodálatos lehetett ez Jézusnak, aki ezt mindkét alkalommal megtette!

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Jézus által lett az ember számára elérhető az örök élet, és a megelevenített kapcsolat Istennel. Ezért lett Ő a megelevenítő szellem, mert a Benne való hit és engedelmesség nélkül nem kaphatjuk meg a megelevenítő szellemet. Megint azt a szót kell használnunk, hogy általa.

Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. (Ef 2,18)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. (Jn 14,6)

Az Atyánkkal csak a Krisztus Jézuson keresztül (Jézus Krisztus által) lehet kapcsolatunk. Nincs más út. Egyedül a megtérésen, bemerítkezésen és az engedelmességen át mehetünk be végül az Isten országába. Jézus az út, és Ő az ajtó is (Jn.10,9). Kizárólag rajta keresztül lehet igazi életünk, immár Istennel együtt. Ő megtette mindenkiért azt, amit megtehetett. Innen már mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy mit választ.

És mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. (Jel 21,6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54) Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55) Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. (Jn 6,56) Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57) Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,58)

És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)

Az asszony magvának és a kígyó magvának harca a végidőkben

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1Móz 3,15)

Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzon egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele; (Jel 12,17)

Több dolog is van, amikkel először a Teremtés könyvében, vagyis Mózes első könyvében találkozunk, és utána újra látjuk őket a Jelenések könyvében. Ilyen például az élet fája, de ilye a fenti két igehely is. Az asszony magva és a kígyó magva közötti harc végigkíséri az emberiséget. A harcnak két csúcspontja van. Az egyik már beteljesedett Jézus eljövetelével, ahogyan a kereszten legyőzte az Ő összes ellenségét (Kol.2,14-15), a kígyó fejére taposott. A prófécia azonban itt nem csak az Úrról szól, hanem az asszony magja és a kígyó magja közötti harcról is.

Ezt a két „magot” nem szabad egyesszámban értelmeznünk, mert akkor az azt jelentené, hogy az asszony egy magjáról és a kígyó egy magjáról volna szó. Akkor az egész emberiség csak csendesen figyelhetné, hogy a kettőjük harcának mi lesz a kimenetele. Akkor úgy is mondhatnánk, hogy Jézus küzd az antikrisztussal, de végignézve az emberi történelmet, ez nem így van. Ebben a harcban minden ember benne van, és mivel még a Jelenések könyve is szól erről a harcról, ezért közelebbről is meg kell vizsgálnunk, hogy kikről szól ez az ige. Először azt nézzük meg, hogy Jézuson kívül kik még az asszony magva.

Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, (Gal 4,4)

Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála. (Lk 7,28)

Az emberek asszonytól születnek. Ahogyan Mózes első könyvében látjuk, minden teremtmény a maga neme szerint szaporodik a földön. Az ember is ember utódokat tud nemzeni. Ha belenézünk Ádám nemzetségtáblájába, akkor azt látjuk, hogy „férfiúvá és asszonnyá teremtette őket” (1Móz.5,2), és minden egyes generációnál azt olvassuk, hogy élt ennyi és ennyi évet, és nemzette az első fiát, majd még élt ennyi és ennyi évet, és nemzett még fiakat és lányokat (1Móz.5,3-32). Mindegyik ember Ádámtól örökli a mulandó hústestét (1Kor.15,47-50), és minden embernek férfi az atyja és asszonytól születik (1Kor.11,11). Minden ember az asszony magvaként kezdi az életét.

Könnyű lenne egyszerűen kimondani, hogy a gonosz emberek vannak a kígyó magvából, de ez közel sem ilyen egyszerű. Jézus is és Keresztelő János is csak a farizeusokra mondta ki, hogy a kígyó magvából valók (Mt.3,7; 12,34; 23,33). Hogy miért, arra még később visszatérünk. Az Ige szerint mindannyian gonoszok vagyunk, és senki sem jó (Mk.10,18),  és mindenki egyformán vétkes és bűn alatt van (Róm.3,9; 3,12; 3,23). Amikor az Úr az ellenségeskedésről szól Évának, akkor még nem volt egyetlen gyermekük sem. Logikusan akkor ennek azt kellene jelentenie, hogy mindannyian, akik bűnben születtünk (Zsolt.51,7) a kígyó magvának kellene lennünk, de az Ige nem ezt mondja, ahogyan a fenti két igevers is másról tesz bizonyságot (Gal.4,4; Lk.7,28). Az emberek, bár bűnösen születnek, attól még az asszony magvához tartoznak, még azok is, akik nem keresik Istent.

1 Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a vétkek és bűnök miatt, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Amikben forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi hústestünk kívánságaiban, cselekedve a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: (Ef 2,1-3)

Akik ma hívők, és újjászületettek Krisztusban, azok is holtak voltak a bűnök miatt, és azok is a világ fejedelmét szolgálták a megtérésük előtt. Ezért ki kell mondanunk, hogy a kígyó magvának mást kell jelentenie, nem a bűnös embert.

De akkor kik a kígyó magvai?

Erre két oldalról kell keresnünk a választ. Egyrészt az emberek között, másrészt a szellemi lények között. Először a szellemi lények oldaláról kell közelítenünk, mert hozzájuk hasonlítva fogjuk felismerni az emberek között a kígyó magvát.

Ehhez be kell határolnunk, hogy kik az ember ellenségei. Ezt a Szent Szellem egyértelműen elmondja:

Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, e világ sötét urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,12)

És előszólítva tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget. (Mt 10,1)

Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lk 10,19)

Mivel az Ige azt mondja, hogy az asszony magva fog harcolni a kígyó magvával, ezért a harcnak a földön kell zajlania, mert az ember ide van kötve a földre. Ha itt zajlik a harc, akkor az ellenségnek is a földön kell lennie. Az írás egyértelművé teszi, hogy nem ember-ember elleni harcról van szó, mert nem hús és vér ellen harcolunk, hanem szellemi fejedelemségek, hatalmasságok, a gonoszság szellemei és e világ sötét urai ellen, ezért a fegyvereink sem hústestiek, hanem szellemiek (2Kor.10,4). Ez az ellenség két oldalról támad minket. Az egyik a hústest felől – a gonoszság szellemei – amelyek más szóval a démonok. Másrészről pedig a nemzetek fölött lévő szellemi fejedelemségek (Dán.10,13; Dán.10,20; Zsolt.82,1-8)

Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. (1Kor 8,4)

Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; (1Kor 8,5)

Fontos különbséget kell tennünk a bálványok és az istenek között. Bálványok nem léteznek, azokat az emberek alkotják úgy, hogy bizonyos lényekhez (akár emberekhez) vagy tárgyakhoz hozzáragasztanak isteni tulajdonságokat, és azokat elkezdik imádni. Ezek önmagukban nem rendelkeznek természetfeletti hatalommal, maximum a mögöttük lévő szellemi erőnek van hatalma. Így értjük meg, hogy önmagában a magyar koronának sincs hatalma, hanem annak a szellemi fejedelemségnek van, aki imádatja az itteni emberekkel a koronát.

Az Ige viszont egyértelműen mondja, hogy van sok isten. Ha ebbe jól belegondolunk, akkor nem véletlen, hogy az özönvíz utáni egy Istenben hívő embercsoport – Noé és családja – később hogyan válhatott több istenben hívővé (2Móz.34,15; 4Móz.33,4; 2Kir.18,33-35; 1Móz.6,4). Itt most nincs mód a részletes magyarázatra, de Bábel után az Úr az országokat szellemi lények irányítására bízta, ahogyan a 82.-es zsoltárban is olvashatjuk. Ők azonban ezt a hatalmat a maguk imádtatására használták. Ők abba a kategóriába tartoznak, akik a népek közgondolkodásást befolyásolják. A legjobb példa erre talán az az esemény, ami Efézusban történt Pálékkal (ApCsel.19,27-34). Sokan nem is tudták, hogy miért támadt a zavargás, de mégis két óra hosszán át képesek voltak az kántálni, hogy „nagy az efézusi Diána”. Ezt jelenti a népek feletti fejedelemség befolyása. Ezek a hatalmasságok nem az egyes emberek életébe avaktoznak bele, hanem a területükön élők összességére vannak hatással. Egy másik bizonyság a területi szellemekre Izrael térképe.

Tisztán látszik, hogy azok a területek, amelyeket nem foglaltak el Józsué idejében, azok pontosan azok a területek, amelyek ma is palesztín kézen vannak (pl. Gáza övezet). Azt gondolom tudjuk, hogy a palesztín név a filiszteus név római változata, mert a filiszteusok után nevezték el ezt a területet a rómaiak (magyarul) Palesztínának.

De vissztérve témánkhoz, ezek a szellemi fejedelemségek az egyik csoportja a kígyó magvának. A másik csoport a démonok, akik a hústest felől, közvetlenül a földön harcolnak az ember ellen. Az eredetüket most részletesen nem taglalom, mert ez egy nagy lélegzetű munka lenne. De annyit mindannyian megállapíthatunk, hogy a démonok elleni harc valósággal testközelben zajlik (Mk.1,23; Mt.12,43; Mk.3,11; Lk.6,18; stb). A lényegen kívül, hogy ők a kígyónak az a másik magva, akik az ember ellen harcolnak, a démonokról most nem szükség többet mondanom.

De itt térjünk vissza azokhoz az emberekhez, akik szintén lehetnek a kígyó magva. Fentebb említettem a farizeusokat, akikre Jézus is és Keresztelő János is azt mondta, hogy mérges kígyónak fajzatai. Az Ige azokat nevezi a kígyó magvának, akik tudatosan végzik az egyik vagy mindegyik tevékenységet az alábbiak közül:

– megváltoztatják Isten parancsait

– nem engedik az embereket Istenhez

– tévtanításokat terjesztenek

– pusztítják az embereket (nem az egyes emberölésről van szó)

– nyiltan Isten ellenségei

– nyiltan üldözik az Isten népét (akár a zsidókat, akár az igaz keresztényeket)

A farizeusok közül sokan értették Jézus példázatait, hogy ellenük mondja (Mt.21,45), de mégsem volt bennük szándék a megtérésre. Elvégezték a szívükben, hogy inkább Jézus vesszen el, mint ők. Ezek azok az emberek, akiknek már nincs hely a megtérésre, hanem a Gyehenna vár rájuk.

Miután röviden, valóban csak egészen röviden tárgyaltuk, hogy hogyan harcol a kígyó magva az asszony magvával, most nézzük meg, hogy a Jelenések könyvében mi van leírva erről a harcról.

És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,9)

Annak okáért örüljetek egek és akik laktok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzon egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele; (Jel 12,17)

Iszonyú világ lesz a földön az első elragadtatás után. Ahogyan fentebb írtam, nem szabad egyesszámban értelmezni sem az asszony magvát, sem a kígyó magvát. Itt is azt látjuk, hogy az atyánkfiai (többesszámban) legyőzték a sárkányt a Bárány vére által, a bizonyságtételükkel és azzal, hogy nem kímélték az életüket mindhalálig (Jel.12,10-11).

A Sátán, ama régi kígyó (Jel.12,9) minden gonosz angyalával együtt levettetik a földre. Ehhez még csatlakoznak mindazok a lények, akik a föld mélyén vannak, amikor az ötödik angyal trombitál, és megnyílnak a mélység kútjai, és feljön mindenféle pokolfajzat. Olyan mértékű lesz a gonosz jelentléte a földön, amilyen korábban még sohasem volt!! Olyan világ lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta (Dán.12,1; Mt.24,1). Olyan dolgok fognak történni, amik miatt az emberek „elhalnak a félelem miatt” (Lk.21,26)!

Ennek a végső harcnak érezzük és látjuk az előkészületeit. Sokan azt mondják, hogy a permetezés (chem-trail – kémiai csíkok) is azért van, hogy a nefilimeknek (bukottaknak) előkészítsék a légkört. Ezért vannak olyan törvények már, hogy például Kanadában elveszik azoktól a családoktól a gyermeket, akik nem hajlandóak a gyermekükkel a nemiségváltásban résztvenni (https://www.dailysignal.com/2017/06/27/new-law-canada-remove-kids-parents-reject-transgender-ideology/)

Már egy oxfordi professzor is elmondja, hogy léteznek UFÓ-emberi hibridek

 (https://www.thesun.co.uk/news/8950579/oxford-university-professor-aliens-breeding-hybrid-humans-earth/)

Mikor már „mindennapos”, hogy emberi-állati hibrideket tenyésztenek

(https://www.technologyreview.com/s/545106/human-animal-chimeras-are-gestating-on-us-research-farms/)

Az USÁ-ban már több államban engedélyezik az abortuszt egészen a 9. hónapig

(https://www.bbc.com/news/world-us-canada-46994583)

Amikor kórházakban gyermekvérrel vératömlesztést lehet kérni az öregedés ellen

(www.thedailysheeple.com/a-company-that-will-fill-your-veins-with-the-blood-of-young-people-has-opened-5-clinics-in-the-united-states_012019)

Amikor egyre több film szól a zombikról, vámpírokról, emberevőkről, óriásokról, más bolygón lévő életről, akkor ki kell mondanunk, hogy a közgondolkodás formálása gőzerővel folyik.

Nem is beszélve arról, hogy a démonok tanításaira egyre többen odafigyelnek (1Tim.4,1), és az úgynevezett kereszténység is egyre inkább elszakad az igaz hittől. A világ valóban afelé halad, amilyen Noé napjaiban volt, amikor eljött Isten ítélete és elvesztett mindenkit, aki nem akart megtérni. Az akkori világ jellemzői mai is igazak:

  1. Egy „teremtő” tisztelete a maguk módján ahelyett, hogy azt imádnák, aki teremtette a mennyet és a földet, úgy, ahogyan Ő akarja
  2. A női nem (prominence) szerepének erősödése, és a törvényes házasság elutasítása
  3. A mechanikus művészetek gyors fejlődése. Technikai fejlődés. Képzőművészet „fejlődése”
  4. A világ és az egyház szövetségkötése, amely a teljes leromláshoz vezet
  5. A népesség hatalmas növekedése
  6. Az igaz prédikáció elutasítása, amely az ember visszafordíthatatlan megkeményedéséhez vezet
  7. A Levegőég birodalmának lényei megjelennek a földön, és törvénytelen közösséget folytatnak az emberekkel

Mindegyik jel gyorsan és erőteljesen erősödik. A vég közelebb van, mint gondolnánk. Mindenkit arra bátorítok, hogy térjen meg és keresse az Istent amíg még van kegyelem! Egyedül Jézus Krisztusban van esély a megmenekülésre!

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12)

Megjegyzés:

Itt ki kell emelnem egy fontos elvet a Biblia olvasásánál. A Biblia sem nem szórakoztatásra, sem nem regényként íródott (2Pt.1,20; 2tim.3,16). Ezért amikor valami furcsát vagy nagyon meghökkentőt olvasunk, akkor arra nagyon oda kell figyelnünk, mert amikor a Biblia könyveit írták, akkor nem az járt az írók fejében, hogy „Ide most tegyünk valami durvát, hogy a figyelmet magunkra vonjuk!”. Ezekből a részekből érthetjük meg alaposabban, hogy a teljes világkép hogyan áll össze a láthatóból és a láthatatlanból. Más szóval így érthetjük meg az Ige helyes és teljes világképét, így fog megnyílni számunkra az igazság is. Ahogyan Jézus is mondta, hogy boldog az, aki Őbenne nem botránkozik meg (Mt.11,6), ugyanígy ne botránkozzunk meg az Igén sem, mert minden a mi épülésünkre lett megírva (1Kor.10,11, Róm.15,4).Ezért ha furcsa lényekről ír, szilárd égboltról vagy bármi más „furcsaságról”, akkor azokon komolyan gondolkodjunk el.

Kapcsolódó írások:

A 82.-es zsoltár, a háttere és a következményei

82-es zsoltár és Septuaginta folytatás – 96.zsoltár

valamint a Noé napjai napjainkban sorozat.

Rövidesen itt az ítélet ideje

25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. (Dán 7,25)

5 És adatott neki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adatott neki hatalom, hogy cselekedjen negyvenkét hónapig. (Jel 13,5)

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)

20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)

4 Mondta neki Jézus: Mi közöm nekem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Jn 2,4)

6 Mondta azért nekik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. (Jn 7,6)

1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudva Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)

29 És íme kiáltottak mondva: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Mt 8,29)

Az idők ismerete nagyon fontos. Ma már egyértelmű, hogy az igazi időszámítást csak a Bibliából lehet megállapítani, mint az egyetlen igaz forrásból. Sajnos a mai ember elhiszi, hogy a Biblia pontatlan az időszámítást illetően, mivel a holdhoz kötötték a hónapok számítását. De ez nincs így. A nap, a hold és a csillagok ma is úgy járnak, mint a teremtéskor. Az ő mozgásuk valóban arra szolgál, hogy az ember is tudja az időket. Ezért a naptárakat összekötve a csillagászati megfigyelésekkel, pontosan tudhatjuk, hogy melyik esemény mikor történt. Ezt már 1878-ban is bebizonyították, amikor készült egy könyv (J.B. Dimbleby: All past time, 1894), amely a napfogyatkozásokból és a hold mozgásából kiszámította a teremtéstől fogva az összes dátumot. Ezeknek az égitesteknek a mozgása teljesen hiteles számításhoz vezet, mivel a napfogyatkozásokra, holdfogyatkozásokra, a nap pályájára és a hold pályájára a Teremtő Istenen kívül senki másnak nincs befolyása. Sajnos ez az említett köny Nehémiás után átvált a világi történelem bejegyzéseire, és ezért veszít pontosságából. Számításaimhoz igyekeztem a bibliai kronológiánál maradni, és figyelmen kívül hagyni a világi forrásokat, melyek egyértelműen a levegőég urának befolyása alatt készülnek, aki nem akarja, hogy pontosan tudjuk az időket. Ha elhiteti a világot, hogy ő nem is létezik, elhiteti a világot a bibliaitól teljesen eltérő kozmológiájával, akkor naivság azt gondolni, hogy az időszámítást nem fogja megváltoztatni.

Rögtön a lényegre térek. Két fontos dologra szeretnék rámutatni. Az egyik, hogy a dánieli 70 évhétről szóló prófécia utolsó, hetvenedik évhete már nincs előttünk, ahogyan ezt eddig tanították nekünk. A másik pedig, hogy a Biblia alapján a jelenlegi időszámítás szerint a termetéstől számítva 5994-et írunk (plusz-minusz 10 év eltéréssel), ezért az Úr várva-várt visszatérése és ezer éves uralkodásának kezdete a kapuban van. Mert a teremtésnek 6000 év van kiszabva, és a termetés „szombatja” az lesz, amikor az Úr uralkodik 1000 évig a földön. Ezt fejtem ki részletesebben a továbbiakban.

Dániel könyvének próféciái szoros kapcsolatban vannak a végidőkkel. Dániel könyvében ötször találunk próféciát az utolsó időkre. Négyszer Dániel kapja ezeket közvetlenül, és egyszer Nabukodonozor álmában, amely az állóképről szól. Ezért ha igazán meg akarjuk érteni a végidők „időbeosztását”, akkor tanulmányoznunk kell Dániel könyvét. Először azt vizsgáljuk meg, hogy a Dániel könyvének 9. fejezetében lévő hetven évhét honnan kezdődik, és mikor lett vége.

A zsidó nép, és az emberiség legfontosabb szakaszának a pontos idejéről van szó! Mégpedig arról, hogy mikor fog eljönni a Felkent, a Messiás, a Krisztus, az Isten Fia, a Megmentő! Ettől fontosabb az emberiség szempontjából a megteremtésén kívül nincs!

Ahhoz, hogy az Ószövetségben keresve Jézus megjelenésének ideje egyértelmű legyen, pontosan tudnunk kell, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvében. Az uralkodók neveinek hasonlósága miatt könnyű eltévedni, de van néhány kulcs, amely segít az eligazodásban.

(megjegyzés: Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a hivatalos történelemben azuralkodók elnevezései nem egyeznek meg a bibliai nevekkel, ezért nehéz a Méd és Perzsa uralkodók beazonosítása. Különösen azért, mert sokszor az uralkodó a gyermekét vagy gyermekeit társuralkodónak nevezte ki egy-egy adott tartományban, ezért ők bár uralkodók voltak, de nem önállóan uralkodtak az egész birodalmon, de a krónikák úgy emlékeznek meg róluk, mintha önállóak lettek volna. A görög történetírók pedig saját neveket adtak nakik, és van olyan is, hogy „kitatlált” uralkodót neveztek meg, akinek nem találni a nyomát a történelemben.

Az általam felsorolt évszámok nem egyeznek a hivatalos évszámokkal, mert azok nem követik a bibliai kronológiát az előbb elmondott okokból. A Bibliában a termetéstől számított éveket alapulvéve, a teremtéstől eltelt évek évszámait írom, mert ez tartalmazza a legkisebb hibaszázalékot. Ennek a hivatalos jelölése a.m. – vagyis Anno Mundi)

II.Nabukodonozor a.m. 3406-ban foglalja el először Jeruzsálemet, majd a.m. 3409-ben, és akkor kerül Dániel is Jójákinnal és Ezékiellel együtt fogságba (Dán.1.1-4,22). Ezt követően a.m. 3419-ben pusztítja el teljesen Jeruzsálemet, és viszi rabságba a maradék népet, akik még ott voltak. A Dán.1,22 vers félrevezető lehet, ha csak magában vizsgáljuk. Igazán úgy kell érteni, hogy Dániel a babiloni udvarban volt Czírus (Kürosz) első évéig, mert akkor átkerült Czírus uralkodása alá, mert Czírus a.m. 3480-ban elfoglalta Babilont és későbbi apósa, a méd Dárius uralma alá hajtotta. Ettől fogva Dániel is a Perzsa-méd birodalomban szolgált. Ennek bizonyítékáról később még szólni fogok.

Dániel könyvének 9.fejezetében lévő próféciával kapcsolatosan két dolgot élesen ketté kell választanunk. Mégpedig a templom újjáépítését, és Jeruzsálem újjáépítését.

1 Czírus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedne az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Czírus perzsa király szellemét, és ő kihirdettette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondva: 2 Így szól Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; 3 Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izrael Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. (Ezsd 1,1-3)

14 És a zsidók vénei építettek és jó szerencsések voltak Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépíttetett és elvégezték Izrael Istenének akaratából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, perzsiai királyok parancsolatából. 15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,14-15)

Czírus a templom építésére ad parancsot, amelyet a parancs kihírdetése után el is kezdenek. Az Ezsdrás 6. fejezet tanúsága szerint három király uralkodás alatt lett meg a templom. Czírus, Dárius és Artaxerxes uralkodása alatt. A templom alapját a Jeruzsálembe való visszaérkezést követő második évben tették le (Ezsd.3,8), és Jn. 2,20 bizonysága alapján látjuk, hogy negyvenhat évig épült a templom.

6 És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádlást írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7 Artaxerxes napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak Artaxerxeshez a perzsiai királyhoz, s e levelet arám betűkkel írták, mely azután arám nyelvre fordíttatott át. (Ezsd 4,6-7)

24 Akkor megszűnt az Úr házának építése, mely Jeruzsálemben van, és szünetelt Dárius, Perzsia királya uralkodásának második esztendejéig. (Ezsd 4,24)

15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,15)

Az építés 10 évig fel volt függesztve. Czírusz halálától fogva egészen Dárius uralkodásának második évéig (Ezsd.4,24). Czírusz fia Cambyses volt, és őt követte Dárius a trónon. Mindkét királynak írtak a zsidók ellenségei, hogy függessze fel az építést. Dárius azonban utánanézett Czírusz parancsának (Ezsd.5,7-17), és uralkodásának második évében parancsot adott, hogy folytassák az építést (Ezsd.6.7,12). Az írások két különböző Dáriusról beszélnek, ami megnehezíti a beazonosítást. Van a méd Dárius (Dán.5,31 és Dán.9,1), és van a perzsa Dárius (Ezsd.4,5) – aki két különböző Dárius, ahogyan több uralkodót neveztek Artaxerxesnek is.

Itt nézzük meg, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvének 9. fejezetében

(ez a szakasz jelentősen eltér az 1908-as Károli verziótól, és egyértelműbben látszik, hogy a 9.24-27 versek végig a Messiásról szólnak és nem szerepel bennük a „pusztító”. Ennek a Jelenések könyve kapcsán lesz jelentősége):

24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessen a bűn, és hogy eltöröltessen a hamisság és elhozasson az örök igazság, és bepecsételtessen a látomás és a próféták, és felkenettessen a Szentek szentje. (Dán 9,24)

Isten 70 évhetet szabott ki a zsidó népnek, hogy vége legyen a próféták idejének, és végérvényesen elhozasson az örök igazság. Ezt a 70 hetet azonban két, azaz kettő (!) részre osztja. Nagyon fontos a mostani mondanivalónk szempontjából, hogy két részre osztja, és nem három részre, ahogyan a hagyományos egyházi magyarázatok! A három részre osztás csak látszólagos, mert a Messiás megjelenése és „munkásssága” része a hetvenedik évhétnek, amely a zsidó népre volt kiszabva.

25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A visszatérésről és Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. (Dán 9,25)

Ebben a versben három dolog válik külön. A Jeruzsálem újjáépíttetése felől való szózat ideje (Ezsd.1,1-3), melynek Czírusz király parancsának kell lennie, mert különben nem jön ki semmilyen időszámítás. A Messiás megjelenése, és a város megépítése. Bár Czírusz parancsa a templom építéséről és a visszatérésről szól, a hét hét a templom megépítésének ideje, és nem pedig Jeruzsálem megépítésének ideje. Az említett események és uralkodók uralkodási idejét figyelembe véve, a számítás csak úgy jön ki összhangban az írásokkal, ha a hét hét, vagyis a 49 év számításából kihagyjuk azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése. János 2,20 azt mondja, hogy 46 évig épült, ami akkor helyes, ha az építés szünetelése előtti 3 évet annak tudjuk be, hogy akkor az alapot rakták le (Ezsd.3,8), és a szünetelés utáni éveket számítjuk az építés éveinek, amelyek 46 évet tesznek ki. Mindösszesen 49 év, vagyis hétszer hét év, de ahogyan látjuk, ez nem egy folyamatos 49 éves időtartam. Ráadásul ez a 49 év nem egyenlő azzal az idővel, amíg Jeruzsálem teljesen megépül, vagyis Nehémiás könyvének idejéig.

26 A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás és neki semmi nem árt. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és a háború végéig elhatároztatott a pusztulás. 

(Dán 9,26)

A hatvankét hetet Jeruzsálem elkészülte utántól kell kezdeni számítani. Meg kell látnunk, hogy ez azért fontos, mert itt a prófécia folyamatosan a városról, Jeruzsálem újjáépüléséről szól, nem pedig a templom újjáépüléséről! A város újjáépítésének pontos dátumát nem lehet az írásokból kikövetkeztetni, csak megközelítőleg. Az utolsó konkrét hivatkozás, Neh.13,6-ban található. Ekkor Nehémiás Artaxerxes uralkodásának 32.évében visszamegy Jeruzsálemből a perzsa udvarba, hogy még szabadságot kérjen. Ezután, amikor onnan visszatér, akkor már nem ír építésről, ezért ezt a dátumot vettem Jeruzsálem elkészültének idejéül. Ettől az évtől kezdődik a 62 hét számítása a Messiás megjelenéséig. A templom a.m. 3546-ban készül el. Nehémiás könyvéből számolva, még kb. harminc évnek kell eltelnie, hogy a város maga megépüljön. Viszont ha a Lk.3,1-ből számolunk vissza, akkor Jeruzsálem elkészülte, vagyis a hatvankét hét kezdete a mai időszámításból számítva más időpontra jön ki. Még egy támpontot adhat a város újjáépítésének időtartamáról az a tény, hogy Neh.12.fejezetében le van írva a Léviták nemzetségtáblája attól kezdve, ahogy először eljöttek Babilonból Zorobábellel és Jósua főpappal, Czírusz első évében, és kik vannak felsorolva a város felszentelésénél. A 8. verstől felsorolja a Léviták nemzetségét, ami 6 generáció, vagyis legalább 100-120 év időtartama. Ez hosszabb, mint ha csak simán a templom építésénél látott hétszer hét évet is számíthatnánk. Ennek megfelelően, az építés szüneteit figyelembe véve, a 62 hét a teremtéstől számított a.m.4006. évben járt le. Ez bizonyosan nem teljesen pontos adat, mert a királyok „váltásánál” nem lehet pontosan tudni, hogy az előző uralkodó utolsó éve, és a következő uralkodó első éve ugyanaz az év, vagy már a következő év. De az bizonyos, hogy ezzel elérkezünk a mai időszámítás elejéhez. Ha nem számítjuk bele az első 49 évbe azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése, és a templom elkészültétől számítjuk tovább a 62 évhetet, akkor a.m. 3976-ra esik a 62 évhét vége. Ez illeszkedne Jézus születésére, de nem illeszkedik a próféciára, mert az azt mondja, hogy a Messiás rögtön a megjelenése után megkezdi a szolgálatát a hetvenedik évhétben. Ezt pedig a gyermek Jézus nem tette meg, hanem mintegy harminc évesen kezdett szolgálni (Lk 3,23). Fontos még azt is figyelnünk, hogy a 62 hét után írtatik ki a Messiás, vagyis a 62 hét letelte után, azaz a hetvenedik évhétben. Ez összeköti a 69. és 70. évhetet, és folytonossá teszi a próféciát.

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az utálatosságok elterjedése miatt elhatároztatott a teljes pusztulás az elveszőkre. (Dán 9,27)

A Messiás a „hatvankét hét után” jelenik meg és írtatik ki, de a hetvenedik hétben még sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándékoknak (vagyis hálaáldozatoknak). János evangéliumából látjuk, hogy szolgálata alatt három húsvét volt (Jn.2,23; Jn.6,4; Jn.11,55), tehát a három és fél éves szolgálata betöltötte a próféciát. De arra nagyon kell figyelnünk, hogy Jézus szolgálata, ekkor nem fejeződött be. Ha nagyon szigorúan nézzük is, akkor a feltámadása után bele leheli a Szent Szellemet a tanítványokba (Jn.20.22), megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az Igét (Lk.24,45), megjelent sokaknak (1Kor.5,18), majd felment a mennybe és elküldte a Szent Szellemet pünkösdkor. A hetvenedik évhét felénél betöltötte a 24. és 27. verseket, de a szolgálata nem ért véget! A zsidó nép ideje viszont eszerint a prófécia szerint letelt, mivel elutasították a Messiást.

A régi, 1908-as Károliban a vers második szakasza már nem a Messiásról szól, viszont az 1908-as revízió előtt, 1873-ban még más ez a vers, ami megegyezik a King James verzióval, és nagyon hasonló az 1685-ös Aranyos Bibliához és az 1660-as Váradi Bibliához, és Kecskeméthy fordítása is inkább ehhez áll közelebb:

27. És megerősíti azoknak a szövetséget egy heten, és fél heten véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az utálatosságoknak elterjedések miatt lészen pusztulás, és mindenestől fogva való és eltökéllett pusztulás száll a népre.

Ez a vers nagyon fontos az üdvtörténet szempontjából. Hogy lássuk, hogy az 1590-es fordításánál Károli mennyire körültekintő volt, ő maga idéz a margón ehhez a szakaszhoz más fordítókat:

Tremellius: Azután az utálatos pusztító népnek serege által, mindenfelől elvégzett pusztítás száll a népre.

Jeromos: És lesz a templomban pusztulásnak utálatossága, és míg nem megemlékeztetnek, és mindvégig lesz pusztítás.

Pagninus:  Az utálatosságoknak elterjedéséért pusztulás lesz, míg nem mindenfelől elvégzett megemésztés következik a megkeményedett népre.

Calvin: És az utálatosságoknak elterjedésén elálmélkodik (az ember) és mindvégig és a végzet veszedelemig száll a megkeményedettre (a pusztulás).

Oecolampadius: És a szárnyon pusztulásoknak utálatosságai, és mind az emésztésig és teljes veszedelemig száll (a pusztaság) az elvesző népre.

Munsterus: És az utálatosságoknak elterjedéséért lesz pusztulás, és mind a megemésztésig ez elvégzett pusztulás száll a népre, mely méltó a pusztulásra.

Károli verzióját tartotta meg az újrafordítás után is a Váradi (1660) és az Aranyos (1685) Biblia is. Ami azért nagyon fontos, mert mindkettő újrafordítás volt, és mégis az akkori héber szövegek szerint megtartották Károli szavait. Ez azt mutatja, hogy a reformáció korától 1514-től fogva, még 1685-ben sem azzal az értelmezéssel nem találkozunk, hogy a hetvenedik évhetet külön kell választani, sem azzal, hogy a vers második szakasza az antikrisztusról szólna. (Ennek a négy versnek a magyarázatát a Vizsolyi illetve Váradi Bibliából a Váradi-Károli Bibliába is beletettük Dániel könyve elé.)

Ehhez képest az 1908-as verzióban a 27. vers így szerepel:

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad. (Dán 9,27)

Ebben a formában arra lehet gondolni, hogy ez a prófécia két külön időszakról, és két külön személyről beszél. Valójában a Messiás szolgálata a 70 évhétben történik, és a hét felén önmaga feláldozásával vet véget a véres áldozatnak. Ezekben a versekben nincs szó az antikrisztusról, vagy a „pusztító utálatosságról”! De azt elmondja, hogy az utálatosságok folyatódása miatt elhatároztatott a pusztulás, melynek pontos idejét nem mondja meg. Flavious Josephustól tudjuk, hogy Jeruzsálem 70-es elpusztítása idején, a zsidók már egymást ölték a Szentek Szentjében. Titus nem akarta lerombolni Jeruzsálemet, de a zelóták miatt nem volt más választása. Egészen eddig tartott az utálatosságok terjedése, ami végül pusztulást hozott a zsidó népre, ahogyan a Dán.9,27-ben meg van írva.

Kálvin János, Dániel könyvéhez írt magyarázata szerint ez azért került bele a próféciába, hogy akik megölik a messiást, azok ne lehessenek nyugodtan, hanem tudják, hogy a Messiás megölése Isten előtt utálatos, ezért a meg nem tért gyilkosokra el fog következni a vég.

Emiatt fontos ennek a szakasznak a kapcsolata a Jelenések könyvével! Ezért kellett az időket is ennyire megvizsgálni, hogy pontosan miről szól ez a prófécia. A zsidó népre kiszabott 70 évhét, István mártírhalála idején, Jézus halála után 3 és fél évvel lejárt! Nem kell várni egy utolsó 7 éves periódust! Sőt, azt mondom, hogy nem szabad várni egy utolsó hét éves periódust ez alapján a prófécia alapján. Biztosan sokaknak feltűnt, hogy miért mondja a Szent Szellem több apostoli levélben is, hogy az „idők végén” jelent meg Jézus.

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)

20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)

15 És mondva: Betelt az idő, és közel van az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)

4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. (Gal 4,4-5)

Az idők végén jelent meg Jézus, de azóta eltelt kétezer év. Ezért ezeken a helyeken az ige mindig a dánieli 70 évhétről beszél. Ezt tudták az apostolok is, hogy az ott megprófétált idők beteltek. Azért gondolták, hogy már az ő idejükben itt az idők vége. A Dán.9,24 versben azt mondja, hogy bepecsételtetnek a látomások és a próféták, ami alatt az ószövetségi prófétákat és kijelentéseket kell értenünk. Vagyis joggal gondolták azt, hogy valóban az idők végén vannak. Viszont ez az idő, csak a zsidó népnek szólt! Jézus többször mondja, hogy a zsidó néphez küldetett (Mt.15,24), és először a tanítványokat is csak a zsidó városokba küldi ki. A zsidó nép kapta azt a kiváltságot, hogy akik eddig őrizték Isten igéjét, azok kapják először a megváltást (ApCsel.3,26). Mivel azonban elutasították, és Isten ezt előre tudta, „lejárt” az idejük, és Isten odafordult immár minden nép felé. És az idejük nem is „indul újra”, amíg el nem fogadják Jézust Messiásnak, és meg nem térnek (Zak.12,10). DE ez már csak a mostani világ legvégén lesz, közvetlen azelőtt, hogy Jézus lejön a földre.

Fontos megjegyeznem, hogy ezzel nem azt mondom, hogy Isten elvetette a zsidó népet! Nem, mert több próféta is szól arról, hogy Jézus második eljövetelénél mi fog történni a zsidó néppel. A maradék meg fog térni, és elismeri Jézust, mint Messiást (Róm.11,25). Megkérdezhetnénk, hogy „De mégis mi a kapcsolata ennek a próféciának akkor a Jelenések könyvével?”

Azért fontos,hogy ez a prófécia beteljesedett-e vagy sem, mert ha igen, akkor az itt megemlített 70 évhét már mögöttünk van, és nem kell várnunk még egy 7 éves periódust. Nem kell várnunk azt, hogy Isten még a jeruzsálemi templommal valamit szeretne kezdeni. Ahogyan itt is látjuk, nem a templom újjáépítéséről szól a prófécia, hanem Jeruzsálem megépítéséről! Istennek a város a fontos most már, és nem a templom. A fizikai templomnak már nincs szerepe Isten tervében! Ha pedig Nála nincs szerepe, akkor a templomra valóban csak az antikrisztusnak van szüksége. (Ezzel többet foglalkozom a youtube csatornámon „A nagy hitetés” 1.-4. részben. Abban részletesen ki van fejtve, hogy a gonosznak van valami fogalma az időkről, és azt szeretné elérni, hogy az emberek ne tudják az időket. https://www.youtube.com/watch?v=8U1fab6q-oY ) Ahogyan az írás elején lévő legelső idézet is mondja, hogy a gonosz „véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt”. A gonosz tudja, hogy mennyi ideje van. Ez egyértelmű a Gadarénusban lévő démonok beszédéből, hogy van valami fogalmuk az időkről – „Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket ?”(Mt.8,29)

De nekünk már nem kell azt várni, hogy három és fél évig áldozni fognak mielőtt valaki beül a templomba magát istennek kikiáltva (2Th.2,3)! Itt szeretném megemlíteni a Dán.8,14 verset, a kétezer háromszáz estével és reggellel. Az angyal kérdése arról szól, hogy „Meddig tart a látomás a mindennapi áldozatról?” – más szavakkal, „Mennyi napi áldozat lesz?” – Az angyal az áldozatokra kérdez rá, és ez fele annyi napot jelent, vagyis 1150 napot, mert ez valósággal annyi. 2300 áldozatról szól, ami egy napon, egy esti és egy reggeli áldozást jelent, ami 1150 nap (3 év és 55 nap). Erre az időre az angyal külön is azt mondja, hogy igaz (Dán.8,26). Ez már egyszer beteljesedett (Antiochus Epiphanes idején), de mégegyszer be fog teljesedni (2Th.2,4). 2018 decemberében már felszentelték a következő templom oltárát, és már most olyan polgármestert akarnak választani, aki egy éven belül felépíti a templomot.

Miért kell ennyit foglalkoznunk az időkkel?

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Noé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindeneket elvesztett. (Lk 17,26-27)

Mert ha nem tudjuk, hogy időben hol járunk az Úr „dolgaiban”, akkor könnyen elaltat minket az a gondolat, hogy még van időnk! Akkor könnyen megkövéredhet a szívünk, hogy ráérünk még megváltozni, ráérünk még az Urat keresni, ráérünk még….

De már nem kell várnunk az utolsó 7 éves periódust! Több próféciából, és a Jelenések könyvéből is kiolvashatunk 1260 napra vonatkozó időtartamokat. Hogy úgy mondjam, ezek egyszercsak „elkezdődnek”. Nem lesz előtte 7 éves békeszerződés, nem lesz meg már feltétlenül egy világbirodalom, amiben élünk, még a bélyeg felvétele előtt, hanem egyszercsak azt vesszük észre, hogy lelepleződött a „bűn embere” (2Th.2,3), és már nyakig benne vagyunk a legrosszabb korban.

Akkor ez azt is jelenti, hogy azok az időtartamok, amelyek a Jelenések könyvében szerepelnek, azok mind „magukban állnak”, és nem az úgynevezett utolsó 7 évben lesznek elosztva, hanem az utolsó 3 és fél évben! A Jel.12. fejezete is 1260 napról szól. Egyre inkább úgy tűnik ki az igéből, hogy ennek a világkorszaknak a vége nagyon hirtelen fog eljönni, és valósággal úgy, mint Noé napjaiban. Egyik évben még semmi sem látszik, utána azonban tak-tak-tak, sorra bekövetkeznek az események. A hittől való szakadás is már nyilvánvaló, csak még éppen nincs nyiltan kimondva az egyházakban. Nyilvános talán már csak akkor lesz, amikor az antikrisztust kezdik el imádtatni az igaz Isten helyett. Ezért már a hittől való szakadást sem kell várni, mert már beteljesedett.

Milyen közel járhatunk, ha belegondolunk például abba, hogy Benedek pápát „lemondatták”, hogy most már végre jezsuita pápa lehessen, aki „bevégzi” az idők végén szükséges tennivalókat, hogy végül átadhassa a trónját az antikrisztusnak. Ezt még maga Ferenc pápa is elismerte, hogy nem lesz sokáig pápa, és úgy érzi, hogy át kell adnia a helyét másnak – erről is szó van a nagy hitetés filmben.

Vagy nézzük azt, hogy az Egységes Kereskedelmi Kódexben (UCC – Uniform Commercial Code) is benne van, hogy senkinek nincs hatalma egy másik emberen, csak a teremtőjének van hatalma fölötte.

Ez 2012 óta benne van abban a kereskedelmi törvényben, amit minden ország használ a nemzetközi kereskedelemben. Egyébként az USA törvényeinek része, de oda mint cég, minden ország be van jegyezve – Magyarország is, és ezért minden országra vonatkozik ez a törvény! Kézeljük el, hogy megjelenik valaki, akit a kormányok istennek kiáltanak ki. Akkor az a személy azonnal és közvetlenül teljes jogot formál a földkerekség minden lakosára, az egyén szintjén! Akkor ennek a személynek tartozom odaadni az életem, a vagyonom, mindenem! Az antikrisztusnak már elő van készítve a jogi környezet is!

De visszatérve Dániel könyvének próféciáihoz. Vitán felül áll, hogy ezek a próféciák több időszakra vonatkoznak. Legalább részben egyszer már mind beteljesedett, de még várjuk, hogy több ezekből újra beteljesedjen. Ehhez azonban az kell, hogy az Úr megnyissa előttünk, hogy hogyan kell a verseket „forgatnunk”.

23 És ezek országai után, mikor elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)

3 Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Th 5,3)

A Dán.8,23 egyértelművé teszi, hogy a görög és perzsa birodalmakról szóló prófécia itt átvált egy olyan országra, amely nincs velük kapcsolatban, hanem jóval utánuk lesz. Egy prófécián belül „átvált” az ige egy végidőkre szóló próféciára. És ahogyan látjuk, hogy a „békességben elveszt sokakat”, összhangban van a Thesszalonika levéllel, ahol azt mondja az ige, hogy amikor azt hiszik, hogy béke és biztonság van, akkor tör rájuk a nagy veszedelem.

14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, ami a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. (Dán 10,14)

27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad. 28 Azért visszatér az ő földjére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földjére. 29 Bizonyos időben megjön, és délre megy: de nem úgy lesz mint először, vagy mint legutóbb. 30 Mert kitteus hajók jönnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatérve egyetért azokkal, akik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik az erős Isten szenthelyét, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot. (Dán 11,27-31)

Azt látni, hogy valóban lesz egy békeszerződés, amely igen törékeny lesz. A zsidók szövetségese (vagy szövetségesei – ha államszövetséggel kötik a békét) mindvégig azon lesz, hogy ellenük forduljon. Ezt idővel meg is teszi, és elfoglalja Jeruzsálemet, és felteszi a „pusztító utálatosságot”. Összemosódik Dániel könyvének több próféciája a végidőkről, ezért most újra meg kell néznünk figyelmesebben, hogy mit mond erről az időszakról a 8. fejezet.

9 És azok közül egyből egy kis szarv támadt, és nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10 És megnőtt mind az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta. 11 És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szent hajlékának helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. 13 És hallottam egy szentet szólni; és mondta egyik szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szenthely és a sereg meddig tapostatik? 14 És mondta nekem: Kétezer és háromszáz estig és reggelig, azután megtisztíttatik a szenthely. (Dán 8,9-14)

Aki békét köt Izraellel, azok közül támad egy „király”, aki megnövekedik, egészen az ég seregéig, vagyis isteni magasságba emeli magát. Viszont ahogyan a Dán.8,12-ben olvassuk, ez a sereg a vétek miatt adatik. Mi ez a vétek? Az a vétek, hogy Jézus után, az igaz Messiás után, már nem lehet a mózesi törvények szerint tisztán áldozni Isten előtt. Minden ilyen dolog utálatos Isten előtt, mert elutasítja Jézus személyét, aki a maga vérét mutatta be igazi áldozatként (Zsid.9,11-14.). Tehát amikor újra elkezdik Jeruzsálemben az áldozást, akkor ezt az Isten el fogja törölni. Fentebb írtam, hogy a 2300 este és reggel szerintem feleannyi napot jelent. Egyre inkább úgy tűnik, hogy bárhonnan közelítünk efelé a régi egyházi hagyomány felé, hogy még a hetvenedik évhét hátra van a zsidók történetéből, ezt nem tudjuk megtalálni az igéből. Ezek szerint az áldozás megkezdésétől addig, amíg az Antikrisztus beül a templomba, nincs 3 és fél év sem.

36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is csodásan szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kívánságával, és egy istennel sem; hanem mindenek fölé magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli a Maozim istent annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erődített városokban így tesz az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nekik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. (Dán 11,36-39)

43 És ura lesz Egyiptom arany- és ezüstkincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. 44 De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszítsen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és megy annak tetejére, és senki sem segít rajta. (Dán 11,43-45)

23 És ezek országai után, mikor elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)

Ezek az igék azt támasztják alá, hogy aki Izraellel békét köt, az több népet egyesít a saját hatalma alatt. Ezért is jelenik meg a fenevad a Jelenések könyvében úgy, hogy van benne párduc, oroszlán és medve is (Jel.13,2, Dán.7,4-8). Ez államszövetséget szimbolizál, csak az nem egyértelmű, hogy már egy meglévő világállam alatt, vagy a különálló államok közös szövetségének keretében. De az már  egyértelmű, hogy itt olyan uralkodóról, vagy vezetőről szól az Ige, aki nem a saját erejéből cselekszik, hanem a gonosz szellemi erők segítségével (Dán.8,23; Jel.13,4), illetve a sárkány erejével.

1 És abban az időben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. (Dán 12,1)

7 […] amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. 8 Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, […] (2Th 1,7-8)

Akárhogyan is, de az áldozások megkezdése után nyomorúságos idők jönnek a zsidó népre. És úgy tisztíttatik meg a Szenthely, hogy Jézus visszajön az ő angyalaival, és megsemmisít minden ellenséges sereget, akik Armageddonnál összegyűltek.

Hirtelen fognak elkezdődni a végidők eseményei. Valóban úgy jön el az az idő, mint a tolvaj éjjel. A hitetlenek ebből semmit sem fognak észrevenni egészen addig, amíg már benne lesznek – „az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik(Dán 12,10).

Visszatérve az időszámítása. Jelenleg kétfajta zsidó időszámítás létezik. Van egy nyilvános, amely szerint most 5779 van, és van egy belső, amely a korrekt teremtéstől számított éveket számolja – ez nem nyilvános. Ez azért van, mert történt egy „átszámítás”, hogy a dánieli 70 évhét ne jöjjön ki Jézusra. Ahogyan fentebb már írtam, ha a Bibliában az utolsó történelem szerinti hivatkozást vesszük Jeruzsálem elkészültének (Neh.13,6), és onnan számítjuk a 62 évhetet, akkor Jézus szolgálatának kezdete (a dánieli 70. évhét eleje) a teremtéstől számított 4006-ra esik. És ehhez viszonyítva az időszámításunkat, akkor most a.m. 5994-et írunk (Meg kell jegyeznem, hogy plusz/minusz 10 éven belüli eltérés lehetséges – de ezt mindenki leellenőrizheti a Bibliából, ha utánaszámol az én számításaimnak). Vagyis Krisztus születésétől számított 1995. évben vagyunk és nem 2019-ben. A mai hivatalos időszámításra átszámolva, a teremtéstől eltelt hatezredik év k.b. 2026 és 2034 között fog letelni. Emellett pedig nem szabad várnunk egy pontosan definiált „utolsó hét éves periódust”, mert olyan nincs, csak 1260 nap, amikor a hatalom az antikrisztusnak adatik minden nemzet fölött, amíg az Úr az Ő megjelenésével eltörli őt minden hívével együtt, és véget vet ennek a világnak és megkezdi ezer éves uralkodását az Ő szentjeivel.

Az Úr ítéletének eljövetelét még az 1660-as Váradi Biblia magyarázatai szerint is ki lehet számítani az Igéből, ezért írják az 1Móz.11,26-hoz a következő magyarázatot.

Tévelyegnek azért akik azt mondják, hogy az […] esztendőt Isten eltitkolta, hogy az ítélet napjáról semmi bizonyost ne tudnánk.”

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

J E G Y Z E T

Rövid magyarázat az időszámításhoz

Jelenleg a naphoz kötjük az évek számítását, és a hold fázisait csak követjük, de az időszámításban nincs szerepük. minden négy évben be van iktatva egy szökőnap, vagyis ahogyan a köznyelvben mondjuk, négyévente szökőév van, ezért minden huszonnyolcadik évben, a dátumoknak a hétnek ugyanarra a napjára kell esnie. Például. Május 1. hétfő, akkor ez huszonnyolc év múlva esik újra hétfőre. 4*7 évenként, vagyis 28 évenként. Ez egy napciklus. Ezért ha a dátumot a 28 év többszöröseivel változtatjuk meg, 28 – 56 – 84 évekkel, akkor a naptárból „nem vesszük észre”, hogy el van csúsztatva az időszámítás.

Az írásban kifejtett gondolatok miatt, ha a jelenlegi időszámítást nézzük, hogy Jézus születésével indult, és Jézust kb.26-ban feszítették meg, akkor az könnyen lehetne 28 is. De már több forrás is azt mondja, hogy nem jól számolták ki Jézus születését, és az kb. i.e.2 és 4 körül volt. Ez könnyen kiadhatja a 28 évet. Ahogyan azonban az Igéből számoltam, a teremtéstől számítva a.m. 4006-ra jött ki Jézus megfeszítése, és akkor innen kellene számolnunk a kétezer évet, hogy leteljen a teremtés6000 éve, mielőtt eljön az Úr 1000 éves uralkodása.  Ez az idő közelebb van, mint gondolnánk. Hogy most éppen 2019-et írunk, ez azt sejtetné, hogy Jézus „késik” a visszajövetelével. Erről az Ige úgy ír, hogy ezt a csúfolódók mondják (2Pét.3,4). Jézus viszont azt mondja, hogy megrövidíttetnek a napok a választottakért (Mt.24,22). Ezek szerint Jézus inkább előbb fog visszajönni, mint később. De ha jézus megfeszítése esett a.m.4000-re, akkor még éppen az idők végén vagyunk, és Jézus „nincs késésben”. Ahogyan a cikkben is írtam, a mai időszámítás szerint, kb. 2026 és 2034 közé eshet a 6000 év eltelése.

Figyelnünk kellene, hogy a Sátán milyen írásokat akar velünk olvastatni, és melyik írásokat nem. Akarja, hogy olvassuk Tóbit könyvét, Judit könyvét, Hermász pásztorát, Barnabás levelét, és mindazokat, amik a katolikus Bibliában benne vannak, és egyértelműen nem ihletett könyvek. De például nem akarja, hogy olvassuk Énok könyvét, vagy Jásár könyvét, vagy a Jubileumok könyvét, melyekről az ihletett könyvek is bizonyságot tesznek. Például István, aki vitathatatlanul telve volt Szent Szellemmel, többször is mondja, hogy Mózes angyaltól vette a törvényt (ApCsel.7,38; 7,53), amit a 2Mózes könyvből nem látunk, csak a Jubileumok könyévből. De ugyanígy, ihletett apostolok, Júdás és Péter is hivatkozik olyan információra (Júd.1,6; 2Pt.2,4), ami Énok első könyvében benne van. Ha ők a Szent Szellemtől közvetlenül kapták is a kijelentést, akkor is ezzel bizonyságot tesznek arról, hogy ami ott van, az igaz. Egyébként pedig Énok könyvében pontosan le van írva, hogy hogyan kell az időt számítani, hogyan néz ki a napév, és hogyan néz ki egy holdév. Én még mindig nem mondom, hogy ihletett könyvnek kellene vennünk Énok könyvét, de meg kell látnunk, hogy mennyi bibliai igazság van benne. A kozmológiai könyv például nem lehet okkult, mert nem az égitestek imádatára szólít fel, hanem a pontos időszámítást írja le. Nem is beszélve arról, hogy elmondja, hogy a hold nem a nap fényét veri vissza, hanem saját fénye van, ahogyan 1Móz.1,14-18 versekben le van írva. Ez sokat segít annak eldöntésében, hogy a bibliai időszámítást mennyire vegyük komolyan a mai „tudományos” mellett, és Isten Igéje mennyire megbízható és igaz!

Jön az ébredés

Szeretném kifejteni egy nagyobb lélegzetvételű történet hátterét, ami el fogja borítani a világot, de legalábbis a keresztény világot. Megpróbálom összefoglalni. Egy olyan hullámról van szó, amelyet a már régóta várt ébredéssel azonosítanak. Erről a várva várt ébredésről bizonyos körökben az elmúlt években nagyon sok próféciát is hallottunk. Ez készül elindulni az egész világra. Ennek a hátterének próbáltam utánajárni.

– A videók sajnos csak angolul vannak, de remélem a lényeget látni. –

Lou Engle neve ismerős lehet, mert ő volt az, aki 2016-ban letérdelt egy katolikus pap előtt egy stadionban pünkösdi karizmatikus rendezvényen – a kölcsönös megbocsátás jeleként, ahol felfedezhető volt Cindy Jacobs is meg a Todd White is. Itt a cikk, emlékeztetőnek.

https://christiannews.net/2016/04/10/lou-engle-of-the-call-prostrates-himself-kisses-foot-of-catholic-leader-as-act-of-reconciliation/

Ez egy nagy ökumenikus összejövetel volt, amit az Azuza utcai „Szent Szellem” kiáradás évfordulójára szerveztek. Ennek a kölcsönös bocsánatkérésnek egyik nagyon fontos eleme, hogy amikor Lou Engle letérdelt, akkor a katolikus pap mondta el helyette, hogy miért bocsát meg. Ez pedig nem más volt, mint a szakadás, mármint az, hogy a protestánsok kiszakadtak a katolikus egyházból.

Akkor úgy hívták Lou engle szervezetét, hogy “The Call”, vagyis “Az elhívás”. Lou Engle kapott egy újabb kijelentést, és most megalakult a “The send”, vagyis “A kiküldés” mozgalom. Idén februárban indulnak el. Itt vannak a fellépők:

https://thesend.org/details/#line-up

Aki itt ezen a listán van, attól mind óvakodnunk kell. Azt mondja Lou Engle, hogy felveszik Billy Graham köpenyét, és újra stadionokat fognak megtölteni. Elindul Jézus, mint az evangélista, és jelekkel és csodákkal fog előre menni. Az egész világra elmennek. Az első rendezvény most februárban lesz.

Most tudtam meg, hogy Bill Johnson (Bethel church), Lou Engle, és Benny Hinn között nagyon erős kapcsolati szálak vannak.

Ha kinyitottad az előző linket, és ott láttad a fellépőket, akkor feltűnhetett, hogy a listán az első a Francis Chan. Ő volt az a pásztor, aki otthagyta az 5000 fős gyülekezetét, és házi gyülekezetet csinált belőle. 2013-ban azonban találkozott a listán szereplő egyik tanítóval, Mike Bickle-lel, és elment az ő egyik rendezvényére. Ott nyilvánosan bocsánatot kért azért, hogy ő ez ellen az ember ellen beszélt korábban, mert ő, mármint Mike Bickle, telve van az Úr szellemével. Francis Chan elmondta, hogy szereti ezt az embert. Ezután 2015-ben újra szerepelt a Mike Bickle konferenciáján, és ott azt mondta, hogy felbuzdul a szelleme, amikor Mike közelében van. 2018-ban pedig már úgy prédikált, hogy nem szabad senkire sem rosszat mondani, nem szabad felülni a pletykáknak ezek ellen az emberek ellen. Nem szabad a pápára sem semmi rosszat mondani, mert természetfeletti szellemmel van betöltve, sem a Rick Warrenre nem szabad semmi rosszat mondani.

Védelmébe vette mindazokat, akik ma a New Apostolic Reformation (Új Apostoli Reformáció) köré csoportosulnak. Őket még máshol is láthattuk, amikor a konstantini címer volt a nevük mellett, mint a Cindy Jacobs-nak is. Ő is benne van ebben a hálózatban.

Ők mind kapcsolódnak egymáshoz, és egy szellem lehet bennük. Sokan rángatóznak, és kundalini megnyilvánulások vannak az összejöveteleiken. Ők “felkenték” azt a prédikátort, aki így keresztel:

Egyszer sem mondja ki, hogy Jézus nevébe, hanem azt hajtogatja, hogy „BAM”. „Megkeresztellek a shika-bum-bah nevébe”. Ha megfigyeljük, ő is rángatja a fejét. Róla még több durvaságot tudtam meg, de azt nem írom ide. Sokan, akik megkeresztelkednek, azok sem említik meg Jézus nevét, hanem olyan indokokkal keresztelkednek meg, hogy meggyógyuljanak, hogy mélyebb utazást tegyenek, hogy erősebben prófétáljanak, stb. Megtérésnek, bűnbánatnak nyoma sincs, Jézus neve is csak elvétve „kerül elő”. És ezek tömeg rendezvények!!

Röviden összegezve az eddigieket:

Francis Chan csatlakozása azért megdöbbentő, mert ő korábban ez ellen a kör ellen beszélt, és most már teljesen “beszippantotta” ez a szellem, és felnéz az új társaira. Az ő nevére azonban még odafigyelnek azok, akik az igaz tanításokat hallgatták – így kerültem el ehhez az információhoz én is. Engem megdöbbentett, hogy milyen erős szellemmel jönnek ezek az emberek felénk, ha olyanokat is, mint Francis Chan, simán maguk közé tudnak állítani.

Ez a csoport, a New Apostolic Reformation (Új Apostoli Reformáció), bár nem ezen a néven, de idén el fog indulni a világba, hogy stadionokat töltsön meg. Ez az az ébredés, amiről már évek óta beszélnek. Látványos lesz, de mind a hamis evangéliumból, hamis jelekkel és csodákkal, hamis Jézust prédikálva, és legfőképpen a hamis szeretetről prédikálva. Mindenkit befogadnak, aki Jézust megemlíti. Mindegy, hogy milyen istenkép van mögötte. Természetesen a katolikus egyház is benne van.

Itthon is, azok, akik már körülöttük vannak, mint a prófétasuli, stb. még meg fognak ezen a vonalon erősödni, mert hatalmas erejű ez a szellem, ami velük jön.

Kiváncsiak vagyunk, hogy mi lesz ebben a Felház szerepe, aki az idén megújulva fog ismét a nyilvánosság elé lépni. Ők pontosan ebben az irányzatban vannak.

Azután tovább kutattam a feltárt személyek és szervezetek után, és egy kicsit sikerült feltérképeznem ezt a hálózatot. Ezt találtam. Fontosak a szervezetek és a személyek nevei!

1.

“Revival Harvest” – “Ébredés aratás”- Todd Bentley

Korábbi neve ennek, “Lakeland revival”

A linkelt videón Todd Bentley rugdos egy embert, a sérült lábán, hogy meggyógyuljon.

És közben rázza a kezét és a fejét is. Olyan mintha egy varázsigét mondana, amire a benne lévő szellem működik. Semmi köze Jézushoz, és a Szent Szellemhez.

– 6 perces összeállítás –

A magukat Apostoloknak nevezők, felkenik a szolgálatra Todd Bentley-t.

Bill Johnson, Rick Joyner, Che Ahn, John Arnott, Peter Wagner, Bob Jones, stb. (több nevet nem tudtam öszeszedni)

Azt mondják róla, hogy az Ézs.22,22 szerinti felkenetést kap, egy ébredésre az egész világ körül.

Az a generáció, aki imádkozott Todd Bentley-ért, azok közül sokan a Benny Hinn „tanítványai”.

2.

“Jesus Culture”- “Jézus kultúra”

Ahogyan előbb láttuk, Bill Johnson is felkente Todd Bentley-t. Az ő egyházától, a Bethel Church-től indult ki a “Jesus Culture” mozgalom.

A Bethel Church-ben fekszenek sírokon és tárgyakat használnak, hogy a korábbi szolgálók kenete rájuk is átmenjen. Főleg fiatalokat céloznak meg,  de behoznak olyanokat is a mozgalomba, mint Bill Johnson, Lou Engle, Cindy Jacobs.

A következő videóban Bill Johnson elmeséli, hogy 14-15 évvel ezelőtt kezdődött, hogy tollak estek le otthon, azután aranypor, azután ezek már nem csak otthon estek, hanem étteremben is, és azt mondja, hogy a gyülekezetben is a mostani dicsőítés alatt.

De ezeket csak “szellemben” lehet látni, csak a szellemiek látják. Azt mondja, hogy ezek olyan kulcsfontosságú pillanatokban történnek, hogy megkérdőjelezhetetlen, hogy ez az Úr.

A Jesus Culture mögött ott van a Hillsong is. Egy kis kitérő a Hillsonghoz.

– Az egyik ifjúsági pásztoruk felöltözött a “Naked Cowboy” (meztelen cowboy) jelmezbe, és úgy jelent meg az úgynevezett dicsőítésen egy női konferencián.

cikk és video

A videó nagyon zavaró lehet!! Ez ment egy női konferencián, dicsőítés címén!

http://www.piratechristian.com/museum-of-idolatry/2016/5/the-naked-cowboy-appears-at-hillsong-womens-conference

Ezek mögött ott van még a “Vineyard” – “Szőlős” dicsőítés csoport és mozgalom. “Global Celebration” – “Globális Ünneplés” mozgalom.

Reinhard Bonnke 2013-ban egy Jesus Culture konferencián azt prófétálta, hogy Amerika meg fog térni, és mindenki meg fogja látni, aki elmegy és részt vesz a rendezvényükön.

3.

“International House Of Prayer” – “Az Ima Nemzetközi Háza” – Mike Bickle, akinek a korábbi szervezete a “Kansas City Fellowship” – “Kansas City Közösség”

– Ez a Kansas City Közösség csoport a 80-as évek végén és a 90-es évek elején, működött.

Mike Bickle, Bob Jones, Rick Joyner, Michael Kane, is tagjai voltak.

Ernie Gruen írt róluk egy 230 oldalas értekezést, hogy ott milyen furcsaságok vannak. Ott is az a szellem munkálkodik, mint a Bethel gyülekezetben, vagy Todd Bentley-nél.

Ők is barátok Bill Johnsonnal. Ennek a viedónak az elején nagy barátokként viselkednek.

Ilyen bizonyságtételek vannak a Mike Bickle gyülekezetében:

(2:30-nél megjelenik Miki Bickle is személyesen egy ilyen bizonyságtevő mögött)

3:08-nál ott látni együtt Lou Engle-ével a szinpadon, ahogy meghívja Bill Johnson-t és a Torontói Áldás fő vezetőit a szervezetével az együttműködésre.

Itt egy program, ahol együtt van Benny Hinn, Lou Engle, Bill Johnson

A jobb oldalon ülő negyedik emberről, Michael Koulianos-ról még később lesz szó. De ott ül Todd White is a nézők között…

aki azt mondja, hogy Kenneth Copeland a mentora.

Mike Bickle IHOP mozgalma 5millió dollár támogatást kér az emberektől, hogy elérjék a világot.

Egyébként Mike Bickle is járt a pápánál.

Felsorakozott mögöttük a “Christ For All Nations – CfAN” – “Krisztus minden nemzetnek”

Ide tartozik Reinhard Bonnke, és Daniel Kolenda, aki a Bethel Gyülekezet által szervezett „Jesus Center” oktatóközpontban tanult, és most a CfAN szervezet egyik vezető arca.

Hozzájuk kapcsolódik még a

“Jesus Revolution” – “Jézus Forradalom” – Fülöp Szigetek

“Cornerstone Community Church” – “Sarokkő Közösségi Gyülekezet” – Szingapúr

4.

“The Send” – “A kiküldés”

Lou Engle és a többiek, a korábbi listán:

https://thesend.org/details/#line-up

Lou Engle reklámozza Todd Bentley Harvest Revival megmozdulását, ami egyértelművé teszi, hogy ő is elfogadja mindazt, amit Todd Bentley képvisel.

Nick Hall (Pulse, Together)

Together 2016 Ökumenikus összejövetel Washington DC.

Ebben a körben mindenki kapcsolódik mindenkihez. Kivéve a Francis Chan-t, aki relatív új.

Ami érdekes a fentebb említett Benny Hinn-Lou Engle-Bill Johnson felvételből, hogy azt hangsúlyozzák, hogy az Úr az álom nyelvén fog szólni ebben a korszakban. Ezért az álomért ebben a programban is imádkoznak. Majd egy másik felvételt is láttam, ahol Lou Engle ezekről az álmokról beszél, hogy mennyit, és milyen fontosakat kapott az Úrtól.

A szolgálataik történetében nem szerepel az ige, hanem mind ilyen megnyilvánulásokról, álmokról, hangokról, és természetfeletti jelekről szólnak.

Ezt úgy állítják be, hogy a mostani korban az Úr jelekkel és csodákkal fog bizonyságot tenni. De ahogyan a linkelt videókból láthatjuk, ezek igen terhelt bizonyságok. Todd Bentley pedig semmilyen mértékben nem áll meg, mert még az Úr nevét sem használja, vagy helytelenül használja.

Az a műsor, ahol szerepeltek, egyébként is erősen támogatja az ökumenizmust. Itt egy kép egy másik programból, ahol a Kenneth Kopeland mellett egy apáca is feltűnik.

A magyar kapcsolatokról nem tudok sokat, de a tavaly őszi tűz konferencia ebből a csapatból állt. És most újra nekifutnak a világnak…

Nem gondoltuk, hogy ilyen erős a kapcsolat Reinhard Bonnke és Benny Hinn között.

De az. Reinhard Bonnke adta össze Benny Hinn-t a feleségével.

Még két újabb szervezet:

“Jesus Image” – “Jézus kép” – Michael Koulianos (Bethel Church)

“Iris Global” – Heidi Baker

Ennek a Michael Koulianos-nak a felesége a Benny Hinn lánya. Többet erről nem is kell mondanom. Ő is a Bethel Gyülekezetből való, ez lehet ennek a szellemnek a „nevelő” helye. Nagyon sokan jönnek ebből a háttérből.

A Jesus Image youtube csatornán ott van szinte az összes olyan személy, akiről eddig beszéltünk.

https://www.youtube.com/user/JesusImageTV/videos

Azt látni, hogy akik ezzel a szellemmel jönnek, azok kivétel nélkül valóban mind elkezdik támogatni és képviselni az ökumenizmust.

Eddig még nem fejtettem ki pontosan az Together 2016 rendezvényt, Washingtonban. Az egy olyan MEGA ökumenikus rendezvény volt, ahol mindegy volt, hogy ki milyen háttérből jön, csak mondja ki, hogy „Jézus az Úr”. A pápa is üdvözölte videón.

Az Úr azt mondta, hogy ez a Joel 2 serege. Ez a szellem egyszer már végigment a világon, és most újra. De a különbség az, hogy most a 2Thessz.2,11-12. szerint, az Úr megengedi a hitetést és a tévelygést. Ezért nem lesz igazán védelem ellenük.

És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Th 2,11) Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. (2Th 2,12)

Úgy érezzük, hogy Francis Chan (ejtsd: Frenszisz Csen) azért bukhatott el, mert bár az Úr szólt neki, hogy csináljon házi gyülekezeteket, és oszlassa fel az ötezer fős gyülekezetét, de ő nem bírt kicsi maradni. Mindig is azt mondta, hogy szeret sok ember előtt beszélni. Most újra megteheti, de ma már azt mondja, hogy a pápa is Szent Szellemmel betöltekezett ember, és neki nincs joga senkire sem azt mondani, hogy nincs rá szükség. Szóval ahogyan bekebelezte ez a szellem, úgy lett az ökumenizmus támogatója.

5.

Rick Warren

és a

„purpose driven life” – „Céltudatos élet”

A munkájának a hátterében álló személyek:

Robert H Schuller – Donald McGavran – Peter Wagner – Norman Vincent Peale

Norman Vincent Peale

Ő keverte a pszichológiát a kereszténységgel, a pozitív gondolkodás módszerével. Ezzel egy önsegélyező programot indított el a gyülekezetekben, és ez volt a gyülekezetek növekedését célzó módszerek egyik alapeleme. Ez a fajta gondolkodás ismerős a világiaknak, ezért könnyebben „bemennek a gyülekezetekbe”.

Robert H Schuller

Az 50-es években ezt a pozitív gondolkodást keverte marketinggel, hogy a gyülekezet létszámát növelje. Ennek eredménye lett a „Kristály Katedrális”, amely egy monumentális üveg épitmény. (megjegyzés: Itt volt Benny Hinn lányának az esküvője – fentebb) Két legsikeresebb tanítványa, Rick Warren (Saddleback) és Bill Hybels (Willow Creek). A nagylétszámú gyülekezetekért munkálkodó pásztorok sorában Schuller és Peale után következő generáció éllovasa a 90-es években Rick Warren volt.

Úgy érték el a növekedést, hogy az összejöveteleket kifejezetten a nem-hívőknek állították össze, hogy elsősorban számukra legyen vonzó. Ehhez a mércéhez állítják be a zenét és az egész „programot”. Ez szembe megy az igével, mely szerint a gyülekezet azért van, hogy felvértezze a szenteket (Ef.4,12) Az igében nincs olyan, hogy gyülekezet a hitetleneknek. Ahelyett, hogy ezek a gyülekezetek átformálnák a világot, ők formálódnak át a világ képére.

Ezek a gyülekezetek „vezették be” a sztár pásztorokat is. Rick Warren azt mondta, hogy a pásztorokat át kell alakítani vezetőkké. Itt már a pásztor nem szolgál, hanem vezet, ami szintén nem biblikus (Mt.20,25-27).

Ők indították el a gyülekezeti vezetők körében az ún. „vision casting” – „vízió átadás” vagy „látás átadás”. Ezzel a módszerrel azt szeretnék elérni, hogy a vezető által kapott jövőkép legyen a gyülekezet többi tagjában is. Ez egyáltalán nem igei, és ha valaki elolvassa a „Céltudaots egyház” című kis írást (elérhető az Interneten), akkor abból is láthatja, hogy ebben Istennek nem jut szerep. Arról szól, hogy a vezetőnek – (már nem is szolgáló, vagy vén, hanem egyenesen elöljárók) – mit kell tennie, hogy növekedjen a gyülekezet. Ebben már nem jut szerep az Úrnak és a Szent Szellemnek, hogy egyébként Ők válasszanak és hívjanak el a szolgálatra (ApCsel.13,2).

Ugyanígy közvetve ajánl olyan spirituális módszereket, amelyeket követve közvetlen szellemi kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Ez kifejezetten spiritualizmus, amikor bizonyos technikákat és módszereket követve mi magunk irányítva az eseményeket elérhetjük az általunk kivánt eredményt. Ezeknek a módszereknek is sok gyülekezeti követője van ma. Ezt csinálja a Bethel gyülekezet is, és mindenki más, ahol az egyén kezdeményezi a szellemi élményeket.

Ebből jön az „Emerging Church”- „Feltörekvő Egyház” mozgalom, ami keveri a vallási irányzatok spirituális megközelítését. Ez az irányzat a 20. század végétől a 21.század elejéig volt kialakulóban. Dan Kimball írt erről egy könyvet, amelyről Rick Warren azt mondja, hogy ez a könyv elmondja, hogyan kell megcsinálni a céltudatos egyházat.

Rick Warren legfontosabb mentora Peter F. Drucker, aki a modern vezetéselmélet egyik legfontosabb alakja. Több mint 20 évig mentorálta Rick Warrent. Az ő nézetei szerint a mega-gyülekezet az a hely, amely az embereket társadalmi szinten megelégedetté és kiegyensúlyozottá tudja tenni azzal, hogy megadja nekik amit az egyén megkíván. Innen erednek azok az evangelizációk, ahol azt hírdetik, hogy gyere, mert az Úr ezt meg ezt teszi érted. Meggyógyít, vígasztal, szeret, betölti a szükségeid, stb. Ez már nem a bibliai evangélium, hanem a fogyasztói társadalom evangéliuma, ami marketing elemeken nyugszik.

Peter Drucker maga mondja el, hogy a Willow Creek egyház stratégiája olyan marketinget használ, amely még ráadásul nem is újkeletű, hanem már legalább 30 éve ismertek. Bill Hybels (Willow Creek) a saját könyvében elismeri, hogy Peter Drucker volt az egyik legjelentősebb mentora, aki formálta a gondolkodását. Drucker módszerének köszönhetően a kétezres években több amerikai gyülekezet nőtt a tízszeresére.

Ezekkel a módszerekkel kötik össze manapság a vezetőket egy ún. Leadership Network-be – „vezetői hálózatba”.

Ebből a módszerből nő ki a „Purpose driven nation” – „Céltudatos nemzet”.

Az irányzat képviselői:

Saddleback Church – Rick Warren, Lee Strobel

Willow Creek Church – Bill Hybels

Elevation Church – Steven Furtick pásztor

The Crossing Church

Code Orange Revival

Harvest Bible Chapel – James MacDonald

Granger Community Church – Mark Beeson

Newspring Church – Perry Noble

Church on the Move

Woodlands Church – Kerry Shook

Mars Hill Church – Mark Driscoll

Magyarországon is nagyon népszerűek ezek a „céltudatos” szemináriumok, és „vezetői hálózatok”. A katolikusoktól, a refomrátusokon át, baptisták és több szabad egyház tagjai is elvégzik ezt a szemináriumot, amely igazán egyéni szinten egy személyiség fejlesztő tanfolyam, illetve gyülekezeti szinten egy vezetőképző. Az Úrnak itt nem sok beleszólása van, mert ezek ugyanazok a módszerek, amiket a világi szervezetek is használnak.

Rick Warren szerint ilyen egy ima, hogy Krisztusé legyen az életem:

 „Bárhol olvasod ezt, meghívlak, hogy hajtsd le a fejed és csendben suttogd el azt az imát, ami meg fogja változtatni az örökkévalóságod: „Jézus, hiszek benned és befogadlak téged.” Lépj tovább. Ha komolyan gondoltad ezt az imát, gratulálok! Üdvözöllek Isten családjában!” (Céltudatos élet – angol kiadás 58.-59.old.)

Ez már semmit sem tartalmaz abból, amit a Biblia mond a megtérésről. Ilyen imával nem csoda, hogy annyian vannak a „gyülekezetébe”. De erősen megkérdőjelezhető az is, hogy ők mennyire keresztények.

Számunkra az derült ki, hogy akár a Rick Warren féle irányzat felől közelítünk, akár a Bethel gyülekezet szellemi irányából, ma már az látszik, hogy a szabad egyházak függetlensége is egy illúzió volt, de ha eddig nem is volt az, mostanra már illúzióvá vált.

A hitehagyás és a hittől való szakadás már megtörtént az egyházakban, csak még éppen nincs hivatalosan kimondva, de lehet, hogy hivatalosan sohasem lesz kimondva, fenntartva ezzel azt a látszatot, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ez egy olyan erős hitetés lesz, ami elől nincs menekvés. Ezért figyelmeztet az ige arra, hogy a hamis tanítóknak még csak ne is köszönjünk (Róm.16,17; 2Tim.3,5; Tit.3,10; 2Jn.1,10). A hitetés ugyanis nem teljesen nyilvánvaló, és első körben elfogadóvá tesz ez a szellem a hamisságra, és utána már nagyon nehéz ebből szabadulni. Ha pedig az Úr megengedi ezt a hitetést, akkor senki sem tudja megvédeni azokat, akik ebbe belekerülnek.

Nekünk ez az egyik tanulsága ennek az egész történetnek.

A menyasszony és a vőlegény

(A mostani íráshoz minden szó suta. Olyan mély érzelmi és gondolkodásbeli dolgokat kellene kívülről leírni, amihez a szavak kevesek. A szív legmélyebb dolgait kellene külső megfigyelésből és az írásokból leírni, ami lehetetlen. Maga az ember is olyan sokféle érzelmi hangulatra képes, és olyan árnyaltan, amit nagyon nehéz szavakba önteni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Isten mennyivel gazdagabb, akkor ez a feladat lehetetlenné válik. Ennek a kapcsolatnak a mélységeit csak Isten tudja mindenkinek megmutatni. Úgyhogy itt most csak igazán útmutatásra lehet vállalkozni, de többre nem.)

Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondva: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; (Ézs 46,10)

És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra; és uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (1Móz 1,26)

Egyedül Isten az, aki mindent tud, és egyedül Ő képes a kezdeteknél megjelenteni a véget. Senki más. Amikor a Teremtés könyvéhez (1Mózes) fordulunk, akkor sok esetben azt kell látnunk, hogy ami ott le van írva, az újra megjelenik a Jelenések könyvében. Sok dolognak a „magja” ott van Mózes első könyvében, amelyekről a Jelenések könyvében kapunk újra leírást, de immár végleges és beteljesedett állapotában.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára formálta. A kép a külsőt jelenti, a hasonlatosság a belsőre utal. Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus már akkor létezett, és olyan formában, mint az ember! Hiszen Ő a képe a láthatatlan Istennek, és minden teremtmény előtt született (Kol.1,15). Erre még egy bizonyságot látunk azelőtt, mielőtt megjelent volna húsban, vagyis emberi testben. Dániel látásban látja a mennyei trónt, és az ember Fiát (Dán.7,13-14). De hogy egészen bizonyosak legyünk felőle, álljon itt még egy vers:

Mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. (Jn 8,58)

Jézus maga mondja, hogy mielőtt Ábrahám lett, Ő már „van”. Az írásokból viszont az derül ki, hogy az angyalok kinézetre is mások, mint az emberek. Ember „formában” Ádám, vagyis az ember megteremtése előtt Jézus egyedül volt. És ahogyan látta az egész teremtést, Ő ugyanúgy elmondhatta, mint Ádám, hogy egyedül van, mert hozzá hasonló senki sem volt. Ezért ez a mondat nem csak Ádámra illik, hanem Jézusra is:

És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. (1Móz 2,18)

Így lett az ember, Ádám, Isten képére és hasonlatosságára megalkotva. Arra most itt nem térek ki, hogy milyen mélységig hasonló az ember az Úrhoz, hanem menjünk az emberi vontakozáson tovább.

21 Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét. 22 És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez. 23 És mondta az ember: Ez már csontomból való csont, és hústestemből való hústest: ez asszonyembernek neveztessen, mert emberből vétetett. 24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté. (1Móz 2,21-24)

Fontos eleme ennek a résznek, hogy az ember testéből vett ki az Úr, hogy egy másik embert megalkosson. Nagyon fontos mondata Ádámnak, hogy ez már csontomból való csont, és húsomból való hús. Más nem illett az emberhez, csak az, ami „belőle” származott. A férj és a feleség pedig lesznek egy hússá (hústestté). Két ember a házasságban eggyé lesz. A szövetség köti össze őket, és ezért nem esnek a paráznaság bűnébe, mert egynek számítanak az Úr előtt.

Mindjárt meglátjuk, hogy ennek miért van jelentősége. Tehát a férfi és a nő válnak ketten egy hússá, és úgy kell tekinteniük a másikban egymásra mint a saját testükre.

29 Mert soha senki az ő tulajdon hústestét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; 30 Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók. 31 Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy hústestté. 32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Ef 5,29-32)

Egy hatalmas kijelentést kapunk Istentől, hogy Ő hogyan látja Krisztus testét. Egyébként sem véletlen a megfogalmazás, hogy Krisztus teste, hiszen ahogyan ez az igevers mondja, „az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő húsából és csontjaiból valók”. Teljesen egybecseng ez a mondat Ádám szavával, aki majdnem ugyanezt mondta ki Éváról. Ugyanakkor le is szűkíti azt a kört, hogy ki lehet Krisztus testének a tagja. Az, aki az Ő húsából és csontjából való. A Zsidókhoz írt levélben ugyanez szebben van megfolgamazva:

És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Itt vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, […] (Zsid 2,13-14)

Azok az övéi, akik az Ő húsából és véréből valók. Ez rögtön rámutat az Úrvacsorára. Akik eszik az Úr testét és isszák az ő vérét, azok vannak belőle.

53 Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. 55 Mert az én hústestem valódi étel és az én vérem valódi ital. 56 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. 57 Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. 58 Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,53-58)

Ez két dolgot árul el. Egyrészről csak abban van élet, aki eszi az Úr „húsát” és issza az ő vérét. Ez túlmutat az víztől és Szellemtől való újjászületésen. Az újjászületés elengedhetetlen az üdvösséghez, de a Krisztussal való eggyé váláshoz azonban – többek között – az úrvacsorára is szükség van. Ez a következő lépés ahhoz, hogy valaki az Úrral tudjon egyesülni. Ő a mindennapi kenyér azok számára, akik vele akarnak élni. Ahogyan naponta vesszük az Ő testét és vérét, úgy növekedhet bennünk az Ő élete. Ahogyan a testünknek is szüksége van naponta táplálékra, úgy a szellemünknek is szüksége van táplálékra. Újra és újra fel kell keresnünk az élet forrását, hogy ne szomjazzunk meg, és élő víznek folyamai ömölhessenek belőlünk (Jn.7,38).

Másrészről az úrvacsora által válhatunk egyre inkább Krisztus „húsából” való hússá és véréből való vérré, vagyis lehetünk a testvérei. Csak azok lesznek a Krisztus menyasszonya, akik Belőle vannak! Csak a menyasszony tudja elmondani majd, hogy vele eggyé vált a vőlegény. Ezt a mély közösséget csak házastársak között ismeri el a Biblia. Senki másnak nincs ilyen mély közössége, mint a férjnek és a feleségnek, hogy ketten lesznek egy hústestté. Ezt a hatalmas titkot mondja el az Efézusbeliekhez írt levél! Sokan fognak üdvözülni, de Krisztus menyasszonyának kiváltságos helye van. Nem mindenki fog eggyé válni az Úrral, aki üdvözül, csak a menyasszony.

15 És mondta nekik Jézus: Vajon szomorkodhat-e a násznép amíg velük van a vőlegény? de eljönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. (Mt 9,15)

Jézus itt több dolgot is megerősít. Ő az ember Fia, és Ő a vőlegény is, és a tanítványai a násznép. Ez mennyire összecseng most már Ádám szavaival? Valóban Krisztusnak lettünk teremtetve! Ezen felül a tanítványainak egy igen erős igéretet is tett. Mégpedig azt, hogy amikor Ő beül a dicsőségének királyi székébe itt a földön, akkor ők is itélni fogják Izrael tizenkét törzsét (Mt.19,28). Keresztelő János is bizonyságot tesz arról, hogy Jézus a vőlegény:

29 Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. (Jn 3,29)

Magát a vőlegény barátjának mondja, aki örvendezik a vőlegény szavának. Milyen sok oldalról megerősíti az Úr, hogy az övéi közül kerül ki a menyasszony.

2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor 11,2)

Az egész gyülekezetnek áll a meghívás a menyasszonyságra, de sajnos nem mindenki készül el (Mt.25,1-12). Ahogyan fentebb írtam, az úrvacsora is egy lépcső ezen az úton. Ahogyan a férjnek kötelessége életét adnia a feleségéért (Ef.5,25), úgy adta oda Krisztus is a maga életét a menyasszonyáért, vagyis a feleségéért. Elhagyta mindazt, aki a mennyben volt, és még emberként is letett mindent és szolga lett, a legvégén pedig még a maga lelkét is letette miértünk (Fil.2,6-8). Semmi olyat nem kíván az Úr az embertől, amit Ő maga meg ne tett volna, és példát ne hagyott volna nekünk. Mivel Krisztus letette már az ő életét a feleségéért, ezért a feleségnek engedelmeskednie kell, és hűségesnek kell maradnia Hozzá. A szeretetből való teljes engedelmesség pedig csak úgy lehetséges, ha az ember leteszi a saját életét.

A tízparancsolatot sokan negatívan értelmezik, mert sok benne a tiltás. Volt azonban olyan, aki azt mondta, hogy ezt meg lehet látni igen pozitívan is. Ha abból a szempontból nézzük, hogy mit várna el egy vőlegény, vagy férj, a menyasszonytól, vagy a feleségétől. Ne legyen más Isten előttem – ne szeress mást jobban, mint engem. Ne csinálj képet rólam, és ne imádd azokat – ne nézegesd másnak a képét, és mást ne szeress úgy, mint engem. Ne vedd a nevem hiába a szádra – ne emlegess engem mással együtt, hanem legyen az én nevem különleges számodra. Emlékezz a szombatról – légy velem. Ugye mi is ezt várnánk attól, akivel össze akarjuk kötni az életünket. A mi Urunk egy féltőn szerető Isten (2Móz.34,14), de ez így is van rendjén, hiszen olyan dicsőséget tartogat a menyasszonya számára, ami földi mértékkel felfoghatatlan. Isten eggyé akar válni az emberrel, ahogyan a férj és a feleség is eggyé válik.

A menyasszonyság felé vezető úton azonban még mindig van mit tenni.

26 Ha valaki én hozzám jön, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Lk 14,26)

Aki menyasszony szeretne lenni, annak nem szabad, hogy az Úron kívül bármi és bárki más legyen a szívében. El kell minden földi dologtól és személytől szakadnia, még a maga lelkét is meg kell gyűlölnie. Az üdvösséghez ezt nem kell megtenni. Ahhoz elég, ha hisz valaki, és engedelmeskedik az Úrnak. A menyasszony karakteréhez segítséget nyújt, ha összeállítjuk a győztesek karakterét a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írt levelekből. Csak egy példát említve, az Efézusban lévő gyülekezetben azok, akik megtartják az első szeretetet és cselekszik azokat, amelyeket az Úr helyesnek mond, azok győztesek lesznek.

7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. 9 És mondta nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És mondta nekem: Az Istennek ezek a beszédei igazak. (Jel 19,7-9)

Boldogok azok, akik ma hallják az Úr hívó szavát, hogy legyenek menyasszonyok! Az emberi történelem során mindig voltak olyanok, akiknek Isten többet jelentett minden más földi dolognál. Az Ige szerint ők a legboldogabbak, mert olyan örökségük van, amely a teremtésben senki másnak nincs, s nem is lehet, hiszen csak az ember teremtetett Isten képére és hasonlatosságára. A menyasszonyságban minden másnál több van. Ember nagyobb tisztességet nem kaphat. Gondoljunk bele, hogy a Szellem ajándékai, azok mind Istentől, az Atyától és a Fiútól vannak, de nem Benne.

Azokat mind úgy kapjuk, ahogyan mi is tudunk ajándékokat adni másoknak. Ezek mind rajtunk kívül álló dolgok. A menyasszonynak azonban azt mondja, hogy többet nem tudok adni, mint hogy magamba zárlak, eggyé válsz velem! Ezt jelenti az élet az Új Jeruzsálemben is, egy állandó közösséget Istennel. Önmagánál többet nem adhat nekünk! Valósággal olyan dicsőséget készített el az Úr a menyasszonynak, amilyet el sem tudunk képzelni! Emellett minden eltörpül!

10 Királyok lányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak lány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el néped és az atyád házát. 12 Szépséged a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát neki! 13 Tyrus lánya is és a nép gazdagjai, ajándékkal hízelegnek neked. 14 Csupa ékesség a király lánya belül, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői; neked hozzák őket. 16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. (Zsolt 45,10-17)

A hús, a lélek és a szellem harca

7 És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)
Isten eredetileg az ember élő lélekké teremtette. Ez azt jelenti, hogy a lelkünk volt a lényünk „vezére”, a lelkünk volt a legerősebb. Ezért mondja az ige élő léleknek az embert, mert a lelke határozta meg. Az ige is, amikor megszámlálták az embereket, akkor azt mondja, hogy hány lélek lett megszámlálva (pl. 1Móz.46,27), a lélek tulajdonságai különböztetnek meg minket egymástól, az tesz minket egyénekké, egyéniségekké. Ez volt a bűnbeesés előtti állapot, amikor az ember lelke volt az életének meghatározója. Sajnos a bűnbeesés miatt a lélek elvesztette vezető szerepét, és az embernek része lett a bűn.
3 És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)
Azután, hogy az angyalok lejöttek, és ember feleséget vettek maguknak, és az ember nem tudott megállni a bűnnel szemben, és hússá, vagyis a szöveg szerint hústestté lett. Ha megnézzük az özönvízzel kapcsolatos igéket (1Móz.6,17, 1Móz.7,15; 1Móz.9,17; stb.), ott sokszor elhangzik, hogy Noé vigyen be a bárkába minden olyan hústetet (vagy húst),  akiben élő szellem van. Ebből láthatjuk, hogy az ember „lecsúszott” ugyanabba a kategóriába, mint az állatok, vagyis ő is hústest lett. Ez azt jelenti, hogy az ember élete, ahogyan az állatoké is, a test szükségleteinek a kielégítésére irányul, és a lélek a testet, pontosabban a húst szolgálja ki. Ezért lett a hús a vezető szereplő a lényünkben, és nem a lélek. Ez az állatoknál nem probléma, mert nekik ez adatott, hogy a létfenntartásukért éljenek. Viszont az embernek Isten nem ezt szánta. A léleknek kellett volna, vagyis még mindig a léleknek kellene tudnia választani az isteni, szellemi dolgok és a testi lét dolgai között. Ahogyan Jézus is azt mondja, hogy az az Ő eledele, hogy annak az akaratát cselekedje, aki őt elküldte (Jn.4,34), és nem elsősorban a testi éhség kielégítése. A testi szükségletek vágyainak legyőzésére a lélek azonban önmagában már képtelen, mert a hús a bűn miatt erősebb lett a léleknél.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. (Róm 7,18-23)
A hústest hatalma az ember lelkén olyan erős lett, hogy Isten azt mondja, hogy ez már törvény. Pál ezt az „élményt” írja le. A lelke gyönyörködik az Isten törvényében, de a hústeste nem engedelmeskedik, és végül legyőzi a lelket, és az ember azt teszi, amit nem szeretne. Az elmém törvénye erkölcsös lenne, de a bűn törvénye a tagjaimban legyőzi az elmém törvényét. Ezért a nem újjászületett embernek reménytelen a helyzete, mert a lelke sohasem fog tudni győzni a hústestben lakó bűn felett. Ideig-óráig elfojthatja, de legyőzni nem tudja.
Ezért kell szétválasztani az igében is a test és a hús, vagyis a hústest fogalmakat, hogy érthető legyen az ember helyzete, mert a test önmagában nem tartalmazza a bűnt.
18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)
26 Mert amiképpen holt a test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül. (Jak 2,26)
Ha nem különböztetjük meg a test szót a hústest szótól, és összevetjük Pál Rómabeliekhez írt levelét a Korinthusbeliekhez írt levelével, akkor azt látjuk, hogy ellentmond önmagának, mert sok fordításban mind a hústestet, mind a testet egyszerűen testnek fordítják. És akkor egyszer Pál azt írja, hogy a bűn a testében lakozik (Róm.7.), majd azt mondja, hogy minden bűn a testen kívül van (1Kor.6,18). Jakab viszont megerősíti, hogy a test önmagában csak egy „edény”, ezért a bűn nem lakhat a sejtjeinkben, hanem az valósággal a bukott lelkünkben van, amelyet a Biblia húsnak, itt hústestnek mond. Ezért elengedhetetlen az újjászületés, mert önmagában a lelkünk nem képes legyőzni a hústestet. Pontosabban, a hústest kívánságainak kiszolgálására figyelő lélek, nem képes ezt a törekvését legyőzni, és a harcban mindig alul marad. Erről szól a Róma levél 7. fejezete.
7 Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)
Én hiába olvasom Isten törvényét, és gyönyörködöm benne, a végrehajtás nem megy saját erőből. A hústest, ahogyan az állatoknál, mindig önző, parázna, irigykedő, stb (Gal.5,19-21), más szóval az önző érdekeket képviseli, mert szépen mondva túl akar élni másokat. Ezért bukik bele a lélekelemzésbe az Isten nélküli pszichológia, és ezért keverhetik bele az ember jellemébe a „fajfenntartás” és az „életbenmaradás versenyének” látszata alapján azt, hogy az ember az állati sorból emelkedett ki. De ez nincs így! Ez a bűn következménye, és ez része lett a születésünkkel „kapott” jellemünknek.
24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? (Róm 7,24)
2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm 8,2)
A bűn a törvény erejével van bennünk. Ha itt megállunk egy kicsit, és elgondolkodunk a keleti vallások ma oly felmagasztalt meditációs technikáin, és türelmességet tanító tanain, akkor meg kell látnunk, hogy azok csak az elfojtás módszerét tudják érvényesíteni. Ez pedig két dolgot jelent. Az egyik, hogy ez addig tud érvényben lenni, amíg én kontrollálom a helyzetet, és nem veszítem el az önuralmam. Ha pedig egyszer „kihoznak a sodromból”, akkor reménytelenül visszaesek. A másik, hogy ezek az elfojtott érzelmek, kívánságok és indulatok máshol, más formában törnek elő. Ha pedig nem elégíttetnek ki, akkor depresszióba sodorják az egyént. Ezért kell még ma is oly sok ilyen technikát követőnek „én időt” félretenni, hogy tudjon magával foglalkozni, és a hústestének kedvezni, hogy a hústest elfojtott indulatai és kívánságai, vagyis az ego kapjon „valamit” és újra elcsendesedjen. Ahogyan látjuk, a hústestben lévő törvényt csak egy erősebb törvény tudja legyőzni. A bűn törvényét csak Isten életének törvénye tudja legyőzni. Ez az egyetlen olyan törvény, amely erősebb a bennünk lakozó bűn törvényétől. Isten életének törvénye nélkül minden harcunk hiábavaló. Isten életének törvényszerűsége, hogy nem cselekedhet bűnt, és mivel Isten maga az élet, ezért a Tőle származó élet törvénye a legerősebb törvénnyel rendelkező élet. Ez az egyetlen élet, amely legyőzheti a mi bűnös hústetünkben lévő törvényt. Ezért kell újjászületnünk víztől és Szellemtől.
6 Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)
11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 6,11)
A víztől való újjászületés során megerőtlenül a bűnnek hústeste, és a szellem újjászületésével pedig részünkké válik az az isteni erő, amellyel a továbbiakban a hústest kívánságait meg tudjuk öldökölni.
13 Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)
A hústest cselekedeteinek egy útja lehet, ha az ember valósággal Isten felé törekszik. Ez az út pedig a halál. Nem az elfojtás, hanem a halál. A kettő között az a különbség, hogy ha valami meghalt bennem, akkor az már nem követel semmit sem magának. Vagyis egyszerűen nincs jelen, nem nyomja a lelkem, mint az elfojtásnál. Az elfojtással a felgyülemlett indulatokat valahová el kell vezetnem, de a halál esetében nem kell ilyet tennem, mert „meg sem érint” az a bizonyos dolog. De ahogyan láttuk, mi önmagunkban képtelenek vagyunk megölni a hústestet. A hústest mindig legyőzné a lelkünket. Ezt csak és kizárólag Isten Szellemének ereje tudja bennünk megtenni.
2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róm 12,2)
10 Ezért ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem. (Zsid 8,10)
11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; (1Pt 2,11)
Az Úr segít azzal, hogy beírja az ő törvényét a mi elménkbe és szívünkbe. Ezzel képesek leszünk arra, hogy a jót felismerjük, amikor odafordulunk az Úr felé. És ezért kell a Szent Szellem az életünkbe, hogy legyen erőnk a hústesttel szemben megcselekedni azt, amiről látjuk, hogy jó. Csak a Szent Szellemtől átitatott szellemünkkel összefogásban képes a lelkünk a hústesttel szemben eredményes harcra.
Most sokan kérdezhetik, hogy jó-jó, ez így szép, de hogyan néz ki ez a gyakorlatban. A valóság az, hogy mi nem látjuk magunkat tisztán. Mindenki sokkal engedékenyebb önmagával szemben, mint másokkal.
3 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? 4 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? 5 Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! (Mt 7,3-5)
Másoknál rögtön látjuk, hogy mi a probléma. A saját életünkben azonban igencsak elnézőek, és sokszor vakok vagyunk. Ezért mondhatja Jézus, hogy a szemünkben lévő gerendát nem látjuk, de a másik életében a szálkát is észrevesszük. Az Úr sok dolgot megmutat az életünkben, hogy mik azok, amik nem tetszenek neki. Ilyenkor „kezeli” a hústesti életünk, más szóval az óemberi életünk egy adott részét. Ettől a ponttól van reményünk a változásra is, mert ha az Úr rámutat valamire, akkor megadja hozzá az erőt is, hogy azt elhagyjuk az életünkből. Csak így lehetséges. Arra is figyelnünk kell, hogy az Úr nem fog egyikünk életében sem mindent egyszerre „lerombolni” és egyik napról a másikra új életet kezdeni velünk. Ő nem akarja, hogy lelkileg összeomoljunk. A lelkünkön végzett igen precíz munkájából is látszik, hogy Ő az Isten, mert ezt más nem tudná így megcsinálni. Miközben éljük az életünket, Ő úgy hozza elénk azokat a dolgokat, amiket el kell hagynunk, és közben dolgozunk, tanulunk, családunk van. Akkor mutat rá egy-egy dologra, mikor azt képesek vagyunk elhordozni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb dolgokkal kezdi az Úr, és a legsúlyosabbak maradnak a legvégére. Ennek az az oka, hogy azokat a dolgokat a legnehezebb letenni, amelyek a lényünk meghatározó elemei. Ezekhez kell a legerősebben az Úrban lennünk, és ehhez kell számunkra a legtöbb erő, mert ezekhez kötődünk a legerősebben. Ha ezekkel kezdené az Úr, akkor hirtelen nem tudnánk, hogy kik vagyunk.
7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. (1Kor 12,7)
10 Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; (1Kor 12,10)
A Szellem kijelenti, hogy az Úr szerint merre kell tovább haladnunk az életünkkel. Ez mindenkinek haszonra adatik, nem „csak úgy”. Ha valamit kijelent az Úr, akkor azzal célja van. A Szent Szellem ajándékai között ott van a „csodatévő erők”, amely a görög „dunamis” szó. Ennek egyik jelentése valóban a csodatévő erő, de az egyik legfontosabb jelentését keveset forgatják.  Ez pedig az erkölcsi erő, és a lélek kiválósága. Tehát a Szent Szellem adja meg azt az erkölcsi és szellemi erőt, amellyel a hústest cselekedeteivel, indulataival és kívánságaival szemben megállhatunk, és legyőzhetjük.
Ahogyan az 1Pt.2,11-ben látjuk, a hústest a lélek ellen harcol. Vagyis az elménkben meg vagyunk győződve az isteni törvények helyességéről, és azokat akarjuk követni, de az óemberünk, a hústest ezeknek nem engedelmeskedik.
11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve a hústesti bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; (Kol 2,11)
Amikor a szívünk körül van metélve, akkor jön el a lelkünkben az a fajta szabadság, hogy ne legyen kényszer bennünk a hústest cselekedeteinek megcselekvésére. A szív a döntéshozó „szervünk”, és ez a Bibliában nem esik egybe a fizikai szívvel, de funkcióját tekintve ugyanaz. A szívben mérlegeljük adott helyzetben a körülményeket, és vetjük egybe a korábbi véleményekkel, tapasztalatokkal, hittel, meggyőződéssel. Akkor van a szívünk körülmetélve, ha már tud a hústest „kényszerítésétől” függetlenül, a hústest ellenére is döntést hozni. Ehhez adja meg utána a Szent Szellem az erőt, hogy legyőzzünk a cselekedet szintjén is a hústestet, más szóval megöldököljük a hústest cselekedeteit.
Ez a hústest, a lélek és a szellem harca az emberben. A hústestben lakó bűn törvényét csak és kizárólag Isten Szellemének törvénye képes maga alá gyűrni. Ezért lehetnek azok az Isten Fiai, akik a hústest cselekedeteit képesek megöldökölni Szellem által, mert csak így van esélyük Isten parancsolatait betölteniük, és Szellem szerint élni. Erre az ember önmagában képtelen.

Házasság, válás, újraházasodás

24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté. (1Móz 2,24)

5 És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. 6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. (Mt 19,5-6)

Ahhoz kétség sem fér, hogy Isten eredetileg a házasságot egy férfi és egy nő között „tervezte”. Két embert tervezett „egynek”. De nézzük meg, hogy ezt Isten mégis hogyan kezeli végig az Igén, vagyis az emberi történelmen. Sok vitát kavar, hogy a keresztényeknek el lehet-e válni, sőt, válás után lehet-e újra házasodni, sőt, komoly kérdés, hogy olyan hívők, akik nem az első házasságukban élnek szolgálhatnak-e a gyüllekezetekben. A téma nagyon nagy, ezért a teljesség igénye nélkül, a legfontosabb igékre szorítkozva a vezérfonalat követem.

A törvények előtti időkben, Ábrahámnak nem számította be Isten, hogy Sára mellett még a szolgálójától is lett gyermeke, sőt, még meg is áldotta Ismáelt (1Móz.17,20). Ráadásul Sára halála után Ábrahám még újra megházasodott, ahonnan lettek még gyermekei is. Tehát a hitnek atyja mai értelemben házasságot tört, és többször is házasodott, vagyis nem volt egyfeleségű. Jákobnak is igazából két felesége volt, és a két szolgálóhoz a feleségei küldték be őt. A gyermekei pedig Istennél mind egyenértékűek voltak. Ők maguk is úgy tekintettek egymásra, mint akik egyformán testvérek. Úgy tűnik, hogy az 1Móz.2,24 nem számított Istennél annyira erősen, hogy mindenkit halállal büntessen, aki nem aszerint élt, mert a gyilkos Káint viszont megbüntette. Bár amíg nem volt törvény, addig a bűn sem számíttatik be (Róm.5,13).

Dávid királynak azt mondta az Úr, hogy mindent jól cselekedett egész életében, kivéve az Uriás feleségével való bűnét (1Kir.15,5). Dávidnak több felesége és sok ágyasa is volt. Pedig ő már a törvény idején élt, és mégsem rótta fel neki ezt Isten mint bűnt. Sőt, a Saul lányát, Mikált, már odaadták más embernek feleségül (1Sám.25,44), akit később Dávid visszavitt magához (2Sám.3,13-16). Dávid sohasem vált el Mikáltól, ennek ellenére adta oda Saul másnak. Úgy tűnik, hogy azért, mert nem váltak el, azért kérhette vissza, bár Mikál és a második férje házasságtörést követtek el. Lehet, hogy amiatt nem számított bűnnek, mert sem Dávid, sem Mikál nem önszántából került bele ebbe a helyzetbe? És az is érdekes, – bár erre konkrét hivatkozás nincs -, hogy úgy tűnik Mikállal még Dávid együtt volt, mert a halála napjáig a gonosz szíve miatt nem lett gyermeke (2Sám.6,23).

Ennek az oda-vissza házasodásnak törvényellenesnek kellett volna lennie, de Isten nem rótta fel Dávidnak mint bűnt! Nem küldte egy prófétáját sem Dávidhoz, hogy figyelmeztesse, hogy bűnt követ el, mint Besthsabé esetében (2Sám.11,27-2Sám.12,1). De ez még a nép szemében sem volt bűn. De mit mond a törvény az elvált asszonyról?

1 Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír neki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától; 2 És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz; (5Móz 24,2) 3 És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír neki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, aki elvette azt magának feleségül; (5Móz 24,3) 4 Az első férje, aki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertőztetett; mert utálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül. (5Móz 24,1-4)

Nem vétkezett sem az asszony, sem a férfi, ha újra házasodott. Az volt a vétek, ha a már másodszor is házasodott asszonyt vissza akarta volna fogadni. Bár amint Dávidnál láttuk, ezt nem rótta fel neki az Isten. Több tanítást is olvastam, ahol azt mondják, hogy az újraházasodás miatt feddte meg Keresztelő János Heródest.

17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette feleségül. 18 Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned. (Mk 6,17-18)

De itt nem az újraházasodásról van szó, hanem arról, ahogyan a törvény mondja a 3Móz.18,16 mondja, hogy a fiútestvér szemérmét ne fedje fel senki. A közeli rokonok közötti kapcsolat az útálatos Isten előtt, és nem az újraházasodás. Ha az újraházasodás Isten szemében bűn lenne, akkor a törvény ezt egyértelműen kimondaná.

Egyébként Isten szemében nem a törvénytisztelők, és a törvények betartói voltak az igaz emberek, hanem akiknek a szívük olyan volt. Noét, Dánielt és Jóbot is igaznak mondja az Úr (Ez.14,14; Ez.14,20), bár egyikük sem tartotta be a mózesi törvényeket. Mert Noé és Jób idejében még nem volt törvény, Dániel pedig a fogságban nem tudott áldozatot vinni az Úrnak. Még az igaz böjtről is azt mondja az írás, hogy a bűnbánattal és írgalommal teljes cselekedetek az igazi böjt (Ézs.58,3-6). Dávid is több évig élt bujdosásban, és nem tartotta meg a törvény által előírt áldozatokat Silóban, Isten mégsem számította ezt neki be. Már az Ószövetség idején is élesen látszik Istennek a viszonya a bűnbánó emberhez, és azt látjuk, hogy Neki nem a törvény betűjének szigorú betartása a legfontosabb, hanem az ember szíve.

Ha átmegyünk az Újszövetség elejére, akkor azt olvassuk Józsefről, Mária férjéről, hogy igaz ember volt. És mit is tett ez az igaz ember?

18 A Jézus Krisztus születése pedig így volt: Mária, az ő anyja, eljegyeztetve Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtatott a Szent Szellemtől. 19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember volt és nem akarta őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. (Mt 1,18-19)

20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta: íme az Úrnak angyala álomban megjelent neki, mondva: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az. (Mt 1,20)

Márián egyértelműen látszott már, hogy várandós, és József tudta, hogy nem ő volt Máriával. De mivel igaz ember volt, ezért irgalmas volt Máriával, és titkon akarta elbocsátani. Ha a törvényt nézte volna, akkor meg kellett volna köveztetnie Máriát. Figyeljük meg, hogy az Úr angyala akkor szólt neki, mikor elvégezte magában, hogy elbocsátja Máriát. Előbb hozta meg a döntését, és Isten akkor szólt neki!

Eddig azokat az eseteket néztük, ahol nem volt paráznaság. De most nézzük meg, hogy mit mond az ige azokról a házasságokról, ahol házasságtörés van. Sokan nem számítják bele a házasságtörésbe a szellemi házasságtörést, pedig az is egy formája a szövetségrontásnak. Hiszen a házasság is egyfajta szövetség.

6 Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy lányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondva: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid. 7 Ama népek istenei közül, akik körülöttetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik végétől a másik végéig: 8 Ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne nézz rá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt; 9 Hanem megölve megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, azután pedig az egész népnek keze. 10 Kövekkel kövezd meg őt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptomnak földjéből, a szolgaságnak házából; (5Móz 13,6-10)

2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegve az ő szövetségét; 3 És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; 4 És megjelentik neked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izraelben: 5 Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. (5Móz 17,2-5)

Ezek az igék az Újszövetségben összhangban vannak a hitetlen házastárs jellemzőivel. Ez különösen igaz olyan esetekben, amikor a már házas felek közül az egyikük megtér, a másikuk pedig nem is érti, hogy most miért kellene másképp élnie. Ilyen esetekben a fent leírt hivogatás a bálványimádásra egyértelműen fenn áll.

12 Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 13 És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. 15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljon el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. (1Kor 7,12-15)

14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? (2Kor 6,14)

Arra buzdít, hogy ha van rá mód, akkor ne rúgja fel a hívő a hitetlennel a házasságát, de ha ez sérti az Úrral való kapcsolatát, akkor nem kell kínoznia magát, hanem ha úgy vezeti a Szent Szellem (Róm.8.fej.), akkor nyugodtan váljon el. Itt is látnunk kell, hogy az Úr írgalmat akar, és nem ítéletet. Az Ószövetségben meg kellett volna kövezni az olyan házastársat, aki más istent akar imádni, de az Újszövetségben már „elég” elválni a hitetlentől, ha más isten imádására bíztat.

A testi paráznaságot már könnyebb felismerni és kezelni. Erről az Ószövetség is egyértelműen nyilatkozik, bár ahogyan láttuk, a törvény és a gyakorlat „nem feltétlen fedik egymást”.

22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. 23 Ha szűz lány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: 24 Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A lányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. (5Móz 22,22-24)

Ahogyan József példájából is láttuk, már az Ószövetség idején is fontosabb volt az irgalom az Úrnak, mint a törvény betű szerinti betartása. Ezt támasztja alá egyértelműen a parázna nő és Jézus története.

3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítva azt, 4 Mondták neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. 5 A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? 6 Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre. 7 De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve mondta nekik: Aki közületek bűn nélkül való, az vesse rá először a követ. 8 És újra lehajolva, írt a földre. 9 Azok pedig ezt hallva és a lelkiismeret által vádoltatva, egymásután kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen állva. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged? 11 Az pedig mondta: Senki, Uram! Jézus pedig mondta neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezz! (Jn 8,3-11)

A törvény szerint egyértelmű volt a helyzet, mert a paráznaságon rajtakapott nőt meg kellett kövezni. Jézus mégis azt mondta, hogy az vesse az első követ a nőre, akinek nincs bűne. Jézus még csak nem is említette az asszony bűnét! A homokba írás is nagyon fontos részlete ennek a történetnek. Jeremiásnál írja az Ószövetség, hogy azoknak a nevei vannak a porba írva, akik elvesznek (Jer.17,13). Amikor a parázna nő vádlói látták a nevüket felírva a homokba, akkor tudták, hogy Jézus mit csinál. Isten szemében nincs egy igaz sem, mindannyian egyformán vétkeztünk ellene (Róm.3,11-12). Csak a hitünk menthet meg minket, és az Isten felé bűnbánó, alázatos szív.

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. (Ezék 33,12)

Ha pedig a törvényből egyetlen törvény ellen is vétünk, akkor az egész törvényt megrontottuk.

10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jak 2,10)

10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. (Gal 3,10)

Ez itt most azért érdekes, mert a paráznaság is és a házasságtörés is „csak az egyik bűn” Isten ellen. Ha nem voltam parázna, de loptam, akkor is az egész törvény megrontásában vagyok bűnös. Ha nem öltem, de hamis tanú voltam, akkor is az egész törvényt megsértettem. Emiatt szükség, hogy az Úrhoz könyörögjek a bűneim bocsánatáért.

31 Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Mt 12,31)

39 És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. (ApCsel 13,39)

Ezeknek az igéknek alapján azt mondhatjuk, hogy a bűnöket megbocsátja az Isten. Egy kivétel van, a Szent Szellem káromlás, amelyre nincs bocsánat. De még aki a Fiú ellen szól, annak is megbocsáttatik. És itt kanyarodhatunk vissza a házasságokhoz közvetlenül. Az Úr valóban azt szeretné, hogy a házasságok egy életre szóljanak. Ezért ha a vétkes házastárs, aki a paráznaságot elkövette, bocsánatot kér, és tiszta szívéből megtér, akkor a másik félnek meg kell bocsátania, de emellett minden joga megvan, hogy magát a házasságot felbontsa, hiszen a vétkes fél azt már felbontotta, ezért a szövetség is fel lett bontva. De Krisztusban éppen a megbocsátás miatt megteheti, hogy megmaradnak a házasságban. Még az Úr imájában is benne van, hogy bocsássunk meg egymásnak, ahogyan az Úr is megbocsát nekünk (Mt.6,12, vagy Mk.11,25-26). Erre enged következtetni Jézus története a paráznaságot elkövetett nővel kapcsoltaban is (Jn.8,3-11 – fentebb), akinek annyit mondott, hogy ne vétkezzen többé.

A szövetség szempontjából nagyon fontos ez, mert az Úrral is szövetséget kötünk. Az Úr hű a szövetségekhez, amelyeket kötött az emberrel. Ezért várja viszonzásul, hogy az ember is legyen hűséges a szövetségekhez, amelyeket megköt. Viszont ahogyan az Úr szövetségei is feltételhez vannak kötve, úgy az emberek közötti szövetségek is feltételekhez vannak kötve. Ezért ha a szövetség megkötésekor „megállapodott” feltételek már nem igazak, akkor a szövetség alól felmentést nyer a vétlen fél. Ott tévesztik el sokan emiatt az újraházasodást, mert a házasságtörő fél ma már nem lesz megkövezve, hanem elbocsátva. De attól még a házasság szövetsége olyan, mintha a vétkes fél halála miatt felbomlott volna.

10 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljon. 11 Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. (1Kor 7,10-11)

15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljon el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. (1Kor 7,15)

27 Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. 28 De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik ; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a hústestben. Én pedig kedveznék nektek. (1Kor 7,27-28)

Az Újszövetségben már a Szent Szellem erejénél fogva meg kellene lennie bennünk az erőnek, hogy Isten parancsai szerint éljünk. De az 1Kor.7,11-ben mégis azt olvassuk, hogy ha megesik az, hogy elválnak, akkor inkább maradjanak úgy. Nem csinál belőle nagy ügyet. Ha már felszabadult a feleség kötelékéből, akkor ne keressen másikat, mert jobb az Urat egyedül követni, mint a házasságra figyelni. De nem vétkezik az, aki más feleséget vesz. Hogyan lehet ez? Ha ez az Úrnak az Ószövetségben sem jelentett élet-halál kérdést, akkor az Újszövetség, a kegyelem idején még kevésbé kell problémát jelentenie. Hogyan mondhatunk ki ilyet?

9 Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se fiú megrontók, se férfiakkal tisztátalankodók, 10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.  11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által. (1Kor 6,9-11)

A bűnbocsánat miatt! Akármi legyen is a bűnünk, ha őszintén megbánjuk, akkor az Úr jó, és megbocsát, vagyis eltörli a bűnünket. Legyen az akár házasságtörés , vagy paráznaság is.

5 És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. 6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. 7 Mondták neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? 8 Mondta nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanem ha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. (Mt 19,5-9)

Jézus a válás okait leszűkíti a paráznaságra, vagyis a szövetségrontásra, a házasságtörésre, mert az akkori gyakorlat már túl szabadon kezelte ezt az elbocsátást. De ahogyan fentebb láttuk, a hitetlenség az már szellemi paráznaság, ha a hitetlen házastárs bálványimádásra buzdít. Akkor pedig – mivel az Újszövetség idején élünk – nem kell megkövezni a hitetlent, hanem „elég” elválni tőle. Aki pedig bűntelen, az szabad, mert felszabadult a házasság kötelékéből. De ez nem feltétlen jelenti azt, hogy aki elvált, az mindjárt megkapja a cölibátust is. Ha pedig a testében még érzi a vonzódást a másik nem felé, akkor igenis házasodjon meg.

1 Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. 2 De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. (1Kor 7,1-2)

9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. (1Kor 7,9)

Egy elvált embertől nem várja el az Úr, hogy belül eméssze a vágy, és égjen, és folyamatosan ebben a kínban éljen. Inkább házasodjon meg újra. Még ha vétkeztek is, vagy vétkezett is a válással, azt megbocsátja az Úr, és az élet megy tovább.

És akkor mi van a szolgálatokkal? Szolgálhat elvált és újraházasodott ember?

2 Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas; (1Tim 3,2)

12 A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. (1Tim 3,12)

Az egyfeleségű itt arra vonatkozik, hogy egyszerre ne legyen több felesége. Bár tudom, hogy ezt az állításom nehéz igazolni, de az igék és az eddigi gondolatmenet egyértelműen ehhez a kijelentéshez vezetnek. A társadalmi környezet is olyan volt, hogy gyakori volt a többnejűség. Az egynejűség a kereszténységgel terjedt el igazán, pont amiatt, mert ez Isten eredeti szándéka. Hogy pedig a diakónusokról azt írja, hogy egy feleségűek legyenek, ez itt egy fordítási kérdést vet fel, mert Fébé a Kenkréabeli gyülekezet szolgálója, vagyis diakónusa volt (Róm.16,1). Róla egyébként is csupa jót mond Pál, és ha itt azt mondaná, hogy egy nő nem lehet diakónus, hanem csak olyan férfi, akinek egész életében egy felesége volt, akkor önmagával kerül ellentmondásba. De ha az is feltétel lenne, hogy csak olyan férfi szolgálhat, aki nős, akkor szintén önmagának mond ellent Pál, mert Timótheus sem és Titusz sem volt házas, de még maga Pál sem.

Ha pedig kimondjuk, hogy nem lehet szolgáló olyan, aki már újraházasodott, akkor az Úr kegyelmét vonjuk meg az ilyen embertől, mert kijelentjük, hogy aki már egyszer elvált, az élete végéig viselje ennek a cselekedetének a következményeit. Egy gyilkos lehet szolgáló, de egy újraházasodott már nem? Egy rablógyilkos lehetne szolgáló, de egy elvált nem? Egy sikkasztó, csaló, hazudozó lehet szolgáló, de egy újraházasodott már nem? Nem érezzük ennek a súlyát?

12 Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. 13 Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekszik az irgalmasság az ítélet ellen. (Jak 2,12-13)

13 Elszenvedve egymást és megbocsátva kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is; (Kol 3,13)

Az igében végig Isten irgalmát találjuk. Ha mi kimondanánk, hogy valaki nem szolgálhat, mert elvált, akkor ítéletet mondunk ki az életére, és nem az irgalmat gyakoroljuk. Nem az Úr dönti el, hogy kit választ szolgálatra (ApCsel.13,2)? Nem a gyümölcsök döntik el, hogy kivel van ott az Úr (Mt.12,33; Lk.6,44)? Ne siessünk az ítélettel.

7 Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5,7)

13 Elmenve pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Mt 9,13)

7 Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. (Mt 12,7)

Énok könyve – miért foglalkozom vele?

24 És mivel Énókh Istennel járt; eltűnt, mert Isten magához vette. (1Móz 5,24)

14 Ezekről is prófétált pedig Énokh, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondva: íme eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, (Júd 1,14)

8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. 9 És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. 10 Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. (3Móz 16,8-10)

Egyre többen róják fel nekem, hogy miért használtam Énok könyvét referenciaként, amikor az nem része a Bibliának, sőt mi több, nem is hiteles. Ahogyan a Váradi-Károli Biblia előszavában is írom:

„Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, – ahogyan az 1660-as Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is (Júd.14.). Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.”

Tehát nem állítom, hogy egyenértékű a kanonizált könyvekkel, hanem azt állítom, hogy tartalmának ismerete hasznos a mai keresztény hívők számára. Nincs erősebb bizonyíték az ihletettségére, mint Jób könyvének, vagyis idézi a Szent Szellem.

Szeretném kifejteni, hogy ezt a témát én hogyan látom. Itt a blogon már több írás foglalkozott azzal, hogy milyen földet ír le a Biblia. (A föld ahol élünk; Kiterjesztett erősség; Mikor megnyílik az ég) Ezeknek megfelelően, a Biblia elejétől fogva más világképet tár elénk az „univerzumról”, mint amit ma az iskolában tanítanak. De akkor miért is hiszi el a keresztények túlnyomó többsége az iskolai, és az ún. tudományos világképet, ha az nem egyezik meg a bibliai világképpel? Vagy Biblián kívüli forrásokat használnak erre? A világ leírására elfogadható Biblián kívüli könyveket használni, a történetekre nem?

De itt van Dániel könyvében a következő prófécia:

1 Én is a méd Dárius első esztendejében mellette álltam, hogy őt támogassam és segítségére legyek. 2 És most igazságot jelentek neked: Íme, még három király támad Perzsiában, és a negyedik meggazdagszik nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékaira, és nem az ő hatalma szerint, amellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kívül. (Dán 11,1-4)

Honnan tudjuk, hogy ez igaz vagy sem, amikor Dániel idejében ennek még semmi nyoma nem volt, és a Biblia sem ír többet erről a próféciáról? Onnan, hogy a történelemkönyvek elmondják, hogy ez a Görög uralkodó Nagy Sándor volt, és amilyen fiatalon és gyorsan nagy hatalomra tett szert, olyan gyorsan bukott el, és a birodalma négy vezére között lett szétosztva. Ismét egy Biblián kívüli forrásból tudunk meg egy bibliai eseményről többet. Vagy inkább állnunk kellene bután, és azt mondani, hogy nem tudjuk, mert nincs benne a Bibliában?

Ezért most visszakérdezek mindazoktól, akik nem értenek egyet Énok könyvének a használatával. Ők is elutasítják a világi csillagászati könyveket és iskolai tananyagot a világképükkel kapcsolatban? Ők is elvetik a történelemkönyveket, amelyek leírják Nagy Sándor történetét, amely igazolja a Bibliát? Vagy nem vetik el?

Énok könyve pedig ha valaki szemében nem több ennél, akkor tekintheti úgy, mint egy történelmi leírást azokból az időkből. Se többnek, se kevesebbnek nem kell tartani. Egyébként pedig azt lehet vele tenni, amit minden Biblián kívüli könyvvel. Vagy elfogadom, vagy nem. Vagy olvasok egy könyvet, vagy nem. Így lehet kezelni a Biblián kívüli próféciákat is – vagy elfogadom, vagy nem. Azok nem szentírás. Bár lehet, hogy Istentől vannak, ahogyan lehet, hogy az Énok könyve is az, aminek mondja magát. Erről mindenkinek magának kell meggyőződnie, mint a próféciákról.

21 Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Th 5,21)

Hiszem, hogy jobb, ha az Úrnak többször kell szólnia, hogy valami Tőle van, mintha mindenre ráugrunk, és azonnal elfogadjuk. Különösen a mai időben, még a legtisztább tanítók tanításaiban is lehetnek tévedések, ezért különösen fontos, hogy mindent megpróbáljunk.

Visszatérve Énok könyvére. Sok látomást ír le, amiknek az elképzelésével mindenki megküzd, aki nem élte át azokat a látomásokat, vagy legalább hasonló kijelentést nem kapott. Ezek a szellemi leírások mindig is sok kételyt támasztottak a többségben. A Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk, melyeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában. A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon, és sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat, amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például: 4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.)

Már Jézus idejében is volt olyan zsidó közösség, a szadduceusok, akik tagadták az angyalokat és a szellemet is (Ap.Csel.23,8). Tehát ha csak a hivatalos körökre hagyatkozunk (1Tessz.5,21), akkor itt maradhatunk minden olyan kijelentés nélkül, amely a szellemvilágra vonatkozik. De az Úr nem akarta, hogy ezekről ne legyen tudomásunk. Két egyház például ma is a kánonja részének tekinti Énok első könyvét, és mindig is annak tekintette. Az Újszövetség írásának idején pedig nem volt olyan szigorúan összeállított ószövetségi kánon, mint ma. Szabadabban olvasták ezeket az írásokat, hiszen még sokszor az írányzatokon belül sem volt egység. (forrás: Michael Barber, Loose Canons: The development of the old testament -2006; Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Henok könyvei -15.old.)

Az Újszövetség is tartalmaz több olyan hivatkozást, amelyek ma apokrifnak számító írásokból származnak. Pl. Mt.27,9; Csel.7,38; 1Kor.2,9; Ef.5,14; 2Tim.3,8. De vannak olyanok is, amelyek ismeretlen forrásra mutatnak. Pl. Jn.7,38; Lk.11,49; Júd.1,9. (a felsorolt igehelyek hivatkozásai részben Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A Holt-tengeri tekercsek között a Zsoltárok (39 másolat), és az 5.Mózes (33 másolat) után a harmadik

leggyakrabban megtalált tekercs az Énok könyve (25 másolat). Ezek mellet sok olyan írást is találtak, amelyek ma apokrifnak számítanak, mint például Sirák, Tóbiás (Tobit), Jubileumok. Az sem tisztázott, hogy a Zsoltárokban mely zsoltárok szerepeltek. De például Sirák könyve mint isteni ihletésű van idézve a Talmudban. Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited)

Krisztus után a zsidóság hozzáállása megváltozott Énok könyvéhez, mert egyértelműen beszél az ember Fiáról, vagyis Jézusról. A Krisztus utáni második századtól kezdték mellőzni Énok könyvét. Egyébként akkor erősödött fel a júdaizmusban az egy istenhit hangsúlyozása is, de ez egy más téma. Krisztus megjelenése felforgatta az akkori zsidóságot, és akik nem fogadták el Őt, mint Messiást, azok igyekeztek eltüntetni minden közvetett vagy közvetlen utalást arra, hogy Jézus lehetett a Messiás. Ez történt Énok könyvével is. Hasonló a helyzet István bizonysága kapcsán is:

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vett, hogy nekünk adja; (ApCsel 7,38)

Ha elolvassuk Mózes második könyvéből az ide vonatkozó részt, akkor azt látjuk, hogy végig Istennel beszélget Mózes, és nincs ott egy angyal sem. Akkor István miről beszélhetett?

István ismerte a Jubileumok könyvét, és azt a tanúbizonysága alapján igaznak hitte. A Jubileumok könyvét is Mózes írta. Abban azt találjuk, hogy a negyven nap alatt, amíg fenn volt a Sínai hegyen, a Jelenlét angyala elmondta neki dátumra pontosan, hogy mikor mi történt. Ezért a zsidók a Jubileumok könyvét kis Genesis-nek mondják. De gondolkodjunk el István bizonyságán. A hallgatóságból mindenki úgy ismerte ezt a történetet, ahogyan István. Mindenki ismerte a Jubileumok könyvét. Ha pedig – kijelentés nélkül – tovább gondolkodunk, akkor megérthetjük, hogy miért ilyen szűkszavú az 1Mózes. Hiszen mindenki elolvashatta a részletes leírást a Jubileumok könyvéből, ezért elég volt utalni azokra az eseményekre. De akkor még itt a Jásár könyve is, amelyik szintén más szemszögből mondja el ugyanazokat a történeteket. Szóval a történelmet meg lehet ismerni ezekből a Biblián kívüli könyvekből, amelyekre ráadásul még a Biblia is hivatkozik, mint Énok, és Jásár, ha azokat nem is olvasom el, ami a Bibliában nincs megemlítve. Például a Jásár könyvében le van írva, hogy hogyan lett az első fáraó, és hogy Osiris élő személy volt. Innentől az összes olyan bálványimádás lelepleződik, amelyik Osirist istenként imádja – beleértve a szabadkőműves hitvallást is. Nem érdekes? Az egész Orion, Apolló, Osiris, kultusztól hangos ma a világ, elég megnéznünk a naposzlopokat, és az űrporgramokban használt neveket. Ugyanígy lepleződik le Nimród is, akit különösen itthon figyelni kell. Róla is írtam már „az EGY” című írásomban. De az ő történetét igazán a Jásár könyvéből ismerhetjük meg. Onnan kiderül, hogy milyen birodalma is volt igazán. De kell, hogy ezek a könyvek a Bibliával egyenértékűek legyenek? Nem, viszont  az ismeretük sok dolgot leleplez, ami ma fontos lehet.

Már többször foglalkoztam az óriások témával is, mert ma igenis látszik egy tendencia a világban, ami az óriásokat „jó fejeknek” akarja beállítani. De aki ismeri ezeket az írásokat, az tudja, hogy (1) a visszatérésük veszélye fennáll, (2) az emberek semmi jót ne várjanak tőlük. Az óriások szellemei, vagyis a démonok vissza akarnak jönni testben. Erről szól az egész világűrrel, az értelmes civilizációkkal, és a nem humanoid lényekkel kapcsolatos összes világi téma. Azért, hogy az emberek nyitottak legyenek arra, hogy más testben eljövő lények, azok a földön kívülről érkeznek. Viszont ha valaki erősen gyökerezik a bibliai világképben, akkor azt nem lehet elhitetni. A kiterjesztett erősség alatt, egy zárt világban nincs végtelen univerzum, hanem csak az, amit Isten beletett. Ezt könnyebb megérteni az Énok, Jubileumok és Jásár könyvének ismeretében. Jézus korában, ahogyan István történetéből is láttuk, ezeket az írásokat széles körben szabadon olvasták. A kereszténység eljövetelével azonban a Sátán el akarta tüntetni a „nyomokat”, hogy az emberek ne is tudjanak ezekről a dolgokról. Énok könyve leleplezi a nagy UFÓ hitetést is.

Itt a blogon sokat foglalkoztam a Biblia változtatásaival. Ha a gonosz képes belenyúlni az Igébe olyan szinten, hogy az már teljesen más evangéliumot hirdessen, akkor miért gondolnánk, hogy nem tünteti el azokat a nyomokat is, amelyek leleplezik őt. Ahogyan „beletesz az igébe”, ugyanúgy el is tüntet más írásokat.

6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. (Hós 4,6)

A tudatlanság mellett az emberiség legnagyobb ellensége a nem Istentől származó tudás.

8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, e világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)

A világi ismeretek nem az Úrtól vannak. A tudományról is egyre több területen derül ki, hogy olyan szinten van, mint egy vallás, vagyis bizonyítékok nélküli állítások halmaza. Ez különösen igaz a fizika, azon belül a csillagászat, és a lélektan területére. Ha elfogadjuk ezeket a Biblián kívüli forrásokat a történelemre, a fizikára, biológiára, stb., akkor miért nem tudjuk elfogadni az Írásokkal kapcsolatos „háttérinformációt”? Ehhez senkinek sem kell elfogadnia a Biblián kívüli írásokat, mint isteni ihletettségű, ahogyan a próféciákat, vagy más tanításokat sem, csak „adalékok” lehetnek az ige jobb megértéséhez.

Az elragadtatás(ok) – a nagy nyomorúság előtt, alatt, vagy után lesz(nek)?

„A királyságról adott kiejelentés mellett, az Úr adott Watchmann Nee-nek kijelentést az elragadtatással kapcsolatban is. Az aktuális fundamentalista teológia szerint, a keresztényeknek azt mondják, hogy amíg meg vannak mentve [üdvösségük van], az Úr visszajövetelekor ők is mindannyian részesei lesznek egy általános elragadtatásnak az egész egyházzal együtt, a  nyomorúság előtt. De Watchmann Nee meglátta, hogy nem egy időben lesz elragadtatva minden hívő. Néhány hívő érett győztes lesz a nyomorúság előtt; ezért elsőként lesznek elragadtatva. A hívők többsége viszont később válik éretté, ezért később lesz elragadtatva. A királyság az egy jutalom, de az elragadtatás érettség kérdése. Az elragadtatást az aratáshoz hasonlíthatjuk. A termést nem aratják le és takarítják be, amíg még éretlen. Először meg kell érnie. Minden kereszténynek érettnek kell lennie az életben. Amikor mind érettek, akkor az Úr learatja őket és beviszi a mennyei csűrbe. Ennek a két pontnak tisztának kell lennie az elménkben: 1.) A királyság az egy jutalom a győztes hívőknek, és 2.) az elragadtatás megkívánja a győztesek érettségét.”

(Witness Lee – Watchmann Nee-ről)

Szokatlan, hogy egy idézettel kezdem az írásom, és nem egy igével. Az elragadtatás kérdése sokakat foglalkoztat a hívő körökben, és az álláspontok kezdenek „megmerevedni”. Mint tudjuk, az elragadtatás idejének több „elmélete” létezik. Van, aki azt mondja, hogy a nyomorúság előtt ragadtatik el az egyház; van aki azt mondja, hogy az utolsó hét év közepén, vagyis a nyomorúság és a nagy nyomorúság „határán”; és vannak akik azt mondják, hogy a nagy nyomorúság végén, közvetlen az Úr visszajövetele előtt. Mindezek a megállapítások kiolvashatók a Bibliából, ezért most nem is ezzel fogunk foglalkozni, hogy melyik a helyes, hanem a részleges elragadtatással fogunk foglalkozni.

Hogyan is kerülhet szóba a részleges elragadtatás? Az Ige azt mutatja, hogy csak a nagy nyomorúság végén lesz teljes elragadtatás. A többi esetben mindig lesz „maradék” a földön.

39 És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,39-42)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,5-6)

Az elragadtatásról írt korábbi írásomban már foglalkoztam azzal, hogy ki a fiú és ki az asszony, úgyhogy erre most nem térek ki külön. Máténál látjuk, hogy nem mindenki vétetik fel, hanem csak „egyesek”. A Jel.12-ben látható asszony is megszül egy fiú magzatot, és csak a fiú ragadtatik fel Isten királyi székéhez, de az asszony – vagyis az egyház nagyobb része – itt marad. Ma sok nézet van az egyházakban, hogy ki számít bele Krisztus testébe, vagyis kik alkotják az egyházat. Azokban az egyházakban, ahol nem hírdetik az újjászületést, ott azok, akik elhiszik, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Ott nincs más megkötés. Azután vannak azok az egyházak, akik a Jn.3.fejezete alapján, ezt már az újjászületéshez kötik. De a valóság az még egy ennél is szűkebb kör. Ezt maga Jézus mondja el:

35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. (Mk 3,35)

21 Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Mt 7,21-22)

Ennek megfelelően, van a hívőknek egy külön csoportja, akiket nevezhetünk a menyasszonynak, vagy a győzteseknek. Nekik nagyobb igéretük van az Úrtól, mint a hívők nagyobb csoportjának. A teljes egyháznak, ahogyan Pál is írja, egy reménysége van (Ef.4,4), ez pedig az örök élet. Ez van megígérve azoknak, akik hisznek az Úr megváltásában (Mk.16,16). Viszont azoknak, akik győznek az életükben, azoknak egy jutalom van megígérve.

7 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. (Jel 2,7)

11 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jel 2,11)

17 Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak aki azt elveszi. (Jel 2,17)

26 És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; 27 És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: 28 És adom annak a hajnalcsillagot. (Jel 2,26-28)

5 Aki győz, az fehér ruhákba öltöztetik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. (Jel 3,5)

10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, ezért én is megszabadítalak téged a megpróbáltatás idejéből, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. 11 Íme eljövök hamar: tartsd meg azt ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jön; és felírom ő rá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. (Jel 3,10-12)

21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. (Jel 3,21)

A győztes kifejezés mindig egyéneket jelöl, és ha így gondolkodunk tovább, akkor megállapíthatjuk, hogy Filadelfia azért lehet győztes, mert győztesekből áll. Ahogyan látjuk, az egyes hívőkön kívül csak egyetlen győztes egyháznak van megígérve, hogy nem lesz része a „megpróbáltatás idejéből”, ami az egész világra eljön. Ez a megpróbáltatás egyértelműen a végidők nyomorúságára vonatkozik, mert a történelem során az összes eddigi nyomorúság – az özönvizet kivéve – nem súlytotta az egész földet. Ez a jutalom volt a reménysége már néhány ószövetségi szentnek is:

35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. (Zsid 11,35)

a szabadulás (G629) szó jelentése – megváltás, kiváltás, felszabadulás

26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. (Zsid 11,26)

Az ige szerint van egy ”becsesebb feltámadás” is. Dániel könyvének végén olvassuk még a feltámadást konkrétan, de ott nem látható, hogy lenne különbség a feltámadások között. Bár 1Korinthus levél 15. fejezete sem ír különbséget a feltámadások között, de van különbség a feltámadások között. Mózes is a megjutalmazásra tekintett, és nem egyszerűen a feltámadásra. Az ő személye azért érdekes még, mert ő a törvények és a próféták előtt élt, ezért kellett lennie valami ismeretnek benne, amiért egy megjutalmazásra tudott tekinteni. Ezek az igék is azt mutatják, hogy a szentek feltámadása eltér az ítéletre való feltámadástól (Dán.7,10; Jel.20,12). A győzteseknek más a jutalma, mint a nem győzteseknek. De az igazat megvallva, az Úrhoz csak győztesek kerülhetnek, mert ha valaki nem győz az életében, akkor az azt jelenti, hogy elbukott a hit harcában. Ahogyan Derek Prince is tanítja, hogy nincs igéret azoknak, akik nem győznek.

14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. (1Kor 3,14)

17 Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. (1Kor 9,17)

18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára. (1Tim 5,18)

8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. (2Jn 1,8)

24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9,24-27)

Azoké a jutalom, akik önként munkálkodnak, ahogyan Pál is írja az 1Kor.9,17-ben. Akik az akaratukat odaállítják az Úr akarata mellé, leteszik a saját akaratukat és azt cselekszik, amit az Úr akar az életükben. Akik megsanyargatják magukat, hogy elnyerjék az Urat.

A győzteseknek adott ígéret még kiegészül Jézusnak azzal a végidők próféciájának elmondása után tett kijelentésével, amikor arra buzdít, hogy kérjük a mennyei Atyánkat, hogy tegyen méltóvá arra, hogy elkerüljük mindazt, ami erre a földre következik.

36 Vigyázzatok azért minden időben, kérve, hogy méltókká tettessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (Lk 21,36)

Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik méltókká lesznek arra, hogy elkerüljék a nyomorúságot, és lesznek, akik nem. Lesznek olyanok, akik már nem lesznek itt a földön, amikor bekövetkezik a nyomorúság, és lesznek olyanok, akik átmennek a nyomorúságon. És az igéből valóban ki lehet olvasni mindezeket az eseteket, ahogyan már a bevezetőben is írtam, hogy megtalálható mind a nyomorúság előtti, alatti és végén lévő elragadtatás. Ezért is okozott ez zavart az egyházban. A nyomorúság előtt elragadtatott hívők az a fiúmagzat, akit megszül a asszony. Péter leveléből tudhatjuk, hogy az asszony gyengébb, mint a férfi (1Pt.3,7). Tehát a fiú magzat erősebb, mint az asszony, aki megszüli, és ez a magzat valami olyat tud tenni, amit az asszony nem tud megtenni.

11 És ők legyőzték azt a Bárány vére által, és az ő bizonyságtételük beszéde által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. (Jel 12,11)

Ez a fiú nem kímélte az életét mindhalálig. Ez a különbség. Ők már legyőzték a fenevadat, amikor az asszony még nem. Ez azt jelenti, hogy ők már elkészültek a földi életük során, azzal, hogy nem kímélték az életüket mindhalálig. Teljesen odaadták magukat az Úrnak. Erről a szülésről ír Pál is:

19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek Krisztus. (Gal 4,19)

Olyanoknak kell megszületnie az egyházban, akikben kiábrázolódik a Krisztus. Ők, és csak ők fognak elragadtatni a nyomorúság elől, vagyis az utolsó hét év elől, amikor az Antikrisztus uralma alatt lesz a föld. Őket példázza a tíz szűz példázatában is (Mt.25,1-13) az okos szűzek csoportja. Öt szűz okos volt, és ők készen álltak a vőlegény megérkezésekor, és bemehettek vele a menyegzőre. A másik öt azonban kívül maradt. A menyegzőről lemaradtak, de attól még szűzek voltak és később elkészültek, mert az olajuk is meglett.

Ők az a csoport, akik a nyomorúság alatt készülnek el. A Jelenések könyvének hetedik fejezete ír róluk.

9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)

14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És mondta nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)

Ennek a leírásnak a helye nagyon fontos. Már szintén korábban foglalkoztam a pecsétek időrendjével Jézus elmondása alapján (Mt.24.; Lk.21; Mk.13). A pecsétek sorrendjében a hetedik pecsét eseményei megelőzik a hatodik pecsét eseményeit. Ez a jelenet pedig az ötödik pecsét után, és a hetedik pecsét előtt történik. Ez azt jelenti, hogy azok, akik addig elkészülnek, elragadtatnak az Úrhoz, és nem érik meg a földön a nagy nyomorúság idejét, amely a haragpoharak kitöltésének ideje. Az utolsó elragadtatás pedig Jézus közvetlen visszajövetele előtt lesz, amikor magához vesz mindenkit, aki az övé (Jel.16,15). Ez közvetlen az armageddoni csata előtt lesz.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra támadnak fel az asszony magvából valók közül azok, akik az Úrban haltak meg, és azok, akik még itt a földön élnek és az eddigi elragadtatásokban nem részelülhettek.

Most nézzük meg, hogy mindez hogyan kapcsolódik az ünnepekhez, és az aratásokhoz, a Bibliában. A bevezető idézet is ír az aratásról. Sokat elmond nekünk a három fő ünnep, amelyet az Úr a zsidó népnek adott.

14 Háromszor szentelj nekem ünnepet esztendőnként. 15 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Egyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjen meg színem előtt. 16 És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, amelyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítod a mezőről. (2Móz 23,14-16)

A három ünnep, és a hozzájuk tartozó aratás (betakarítás):

Páska (Húsvét)

3Móz.23,5-8

március/április

kovásztalan kenyerek ünnepe

árpa

Hetek ünnepe, az első zsenge ünnepe és Pünkösd

3Móz.23,9-14; 15-22;

augusztus/szeptember

búza

kovászos kenyér

Engesztelés és Sátoros ünnep

3Móz.23,27-32; 34-44

szeptember/október

szőlő szüret ideje

A világ vége is az aratáshoz van hasonlítva:

38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. 39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. (Mt 13,38-40)

A páska ünnepén volt a tavaszi árpa aratása. Az első zsenge ünnepe, a pünkösd, az ószövetség idején nem akkor volt mint ma, hanem amikor elkezdődtek az aratások, főként a búza aratása. A sátoros ünnep pedig ezután, a szőlő érésének idején volt.

Az árpát nem szabad erősen csépelni. Fa eszközökkel hántolják, és finoman bánnak vele. Ez az első ünnep példázza azokat a győzteseket, akik önként odaadják az életüket az Úrnak, és nem kell kényszeríteni őket az Úrnak arra, hogy a tanítványai legyenek.

24 Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Mt 16,24)

Őket nem kell az Úrnak erősen megszorítania, hogy Vele járjanak. Ők azok, akikben nincs kovász. Igyekeznek megszentelni az életüket, azt cselekedni, ami kedves az Úrnak. Ők az Urat keresik és Őt akarják, nincs más vágy a szívükben, ezért „kovásztalanok”. Belőlük lesz a menyasszony – ahogyan Pál is azt írja, hogy megsanyargatta a testét (1Kor.9,27). Ők az első elragadtatás részesei, más néven ők a győztesek, akik együtt fognak uralkodni az Úrral.

A hetek ünnepe a fő betakarításra a búza aratásának idejére esik. A búzát már keményebben kell kezelni, mint az árpát. Azt nagy hengerekkel csépelték, és hajtották rajta az állatokat. Ezek azok, akik keményebbek, és ezért nehezebben adják fel magukat az Úrért. Ők is szeretik az Urat, de nekik nagyobb nyomás kell, hogy le tudják tenni az életüket. Ennek az ünnepnek a végén pedig a pap kovászos kenyeret vitt az Úr elé. Ez azt jelenti, hogy ők már nem tudtak teljesen tiszták lenni, de a kegyelmük megmarad, és ők is ugyanúgy az Úréi. Mivel ez a fő aratás ideje, ebbe a csoportba fognak a legtöbben tartozni, itt ragadtatnak el a legtöbben majd.

A harmadik ünnep ideje a szőlő betakarításának idejére esik. Ez a két aratás közel esik egymáshoz. A szőlőt kezelik a legkeményebben. Azt darálják, majd préselik. Akinek még nagyobb nyomás kell, hogy oda tudják adni magukat az Úrnak, azok a földön maradnak egészen a legvégső időkig.

(megjegyzés: az Igében azok az események, amikor az Úr begyűjti az övéit, mind az aratás szóval vannak jelölve, és az igazakkal kapcsolatban egyszer sem említi a szüretet. A leírás a Jel.14,15-ben azt mondja „eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni valója megszáradt”, és a Mt.13,39-ben is „az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok”. Csak a gonoszokkal kapcsolatban említi a Jel.14,18-ban a szüretet. A szőlőérés csak azt példázza, hogy az Úr gyermekei közül lesznek, akiknek nagy nyomás kell, hogy odaadják magukat az Úrnak „darálás”, „préselés”, ezért át kell menniük a nagy nyomorúságon.)

 Erre az időre esik az engesztelés és a sátoros ünnep. Ne feledjük el, hogy az Úr mindent azért tesz, hogy az ember üdvösségre jusson. Ő nem gyönyörködik a mi szenvedéseinkben. De ha valakinek szenvedés kell, hogy feladja az életét, és az Úrnak tudja adni magát, akkor az Úr ezt fogja tenni az életében. Csak megmeneküljön a haláltól és az örök szenvedéstől.

Ahogyan látjuk, a fő ünnepek és az aratások is egybecsengenek az elragadtatásokkal, és azok szellemi jelentésével. Az Úr napja úgy jön el, mint tolvaj (1Th.5,2; 2Pt.3,10; Jel.3,3 Jel.16,15). Ez a jellemző köti össze az elragadtatásokat, és ezért lehet azt több helyen kiolvasni. A Jelenések könyvében is, a mennyben felűnő sokaság, vagyis a megváltottak, nem úgy vannak leírva, hogy folyamatosan érkeznek a mennybe, hanem egyszer csak sokan vannak. A Jel.7,9-ben, a hetedik pecsét ideje előtt látjuk a nagy sokaságot. Ebből látszik, hogy a „második” elragadtatás lesz a legnépesebb. Az első elragadtatáshoz kapcsolódóan, a Jel.12-ben szereplő fiúmagzat születéséről pedig csak hárman tudnak: Az Úr, az asszony, és a sárkány; ez a világ előtt rejtve marad. De mivel az asszony, vagyis a keresztény közösség erről tudni fog, hiszen a vajúdás már elkezdődött (más néven a rostálás), ezért az első elragadtatás után nagyon sokan meg fognak térni. Ahogyan a tíz szűz példájából látjuk, az öt bolond szűz is aktív lesz, és keresi az olajat, hogy méltó lehessen a menyegzőre.

Még tisztáznunk kell, hogy az elragadtatás kapcsán nem külön kiváltságról van szó. Az Úr minden egyes ilyen alkalommal elviszi mindazokat, akik készen állnak az Ő érkezésének idején. Ezt csak úgy tudjuk megérteni, ha nem szervezett egyházakban és azok tagságában gondolkodunk, hanem a szenteket egyen-egyenként tekintjük az Úr gyermekeinek, ahogyan ezt látjuk a győztesek ismérveinek felsorolásánál is. Ott is több egyházból csak azok az „egyének” lesznek győztesek, akik engedelmeskednek az Úr figyelmeztetésének, és aszerint élik az életüket. Még azokban az egyházakban sem automatikusan mindenki az Úré, ahol az újjászületést prédikálják, mert ezekről az egyházakról Jézus maga mondja: „az a neved, hogy élsz, mégis halott vagy” (Jel.3,1). Tehát az egész egyházra nem igaz az, hogy mindannyian élnének. Be kell látnunk, hogy igazán csak az Úr tudja, hogy kik az övéi, és ők szét vannak szórva az egyházakban, gyülekezetekben, otthonokban.

Ismét azt kell meglátnunk, hogy amit mi a mai korban „felfedezünk”, vagyis jobban mondva az Úrnak újra ki kell jelentenie, az a 19.században már az egyházban megvolt. A „részleges elragadtatás” a testvér gyülekezetekben jelent meg, akiknek sok és mély kijelentésük volt az Úrtól. Sajnos Darby miatt a nevük ma már nem cseng olyan jól, de az tkevesen tudják, hogy őt kizárták maguk közül, mert annyira eltávolodott attól, aminek a kezdetében jelentős szerepe volt. A részleges elragadtatásokat képviselte többek között: Robert Govett (1813-1901); Gordon Lindsay (1903-1973); Watchmann Nee (1903-1972); Witness Lee (1905-1997). Közülük Magyarországon talán Watchmann Nee neve ismertebb szélesebb körben, és őt senki sem tartja tévtanítónak. A Sátán „agyonhallgatta” ezt a kijelentést, ahogyan több más kijelentést is, ami nem egyezik az ő programjával. Ennek az lett a vége, hogy a mai keresztény közösség, már emiatt tévtanítóknak nevez sokakat, akik az igéből ezt meglátják. Természetesen az egyház fogalmának és a tanítványság folgamának az elferdítése is kellett ahhoz, hogy ezek az elragadtatás körüli tanok megosszák a kereszténységet. Csak remélni tudom, hogy ez az írásom legalább a téma kutatására buzdítja az olvasót.

A részleges elragadtatás témája egy könyvet igényelne, nem egy ilyen kis cikket. De buzdítok mindenkit, hogy kutasson utána.

12 És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. 14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,12-14)

Júdás és a tévelygők

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. […] melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő saját helyére jusson. (ApCsel 1,16-17,25)

[…] mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. (2Th 2,10-12)

Az igét tanulmányozva fel lehet ismerni, hogy az Úr mennyire tiszteletben tartja a szabad akaratot. Az emberre magára nézve talán a saját szabad akarata jelenti a legnagyobb kockázatot. Akik egy kicsit érettebbek az Úrban, azoktól gyakran lehet hallani, hogy saját maguktól félnek a legjobban, mert ők saját maguk legnagyobb ellenségei, és ebben a mondásban nagyon sok igazság van. Isten messzemenően tiszteletben tartja a szabad akaratot, ezért olyan nagy mindenkinek a felelőssége a saját élete felől. Amikor megállunk az Úr ítélőszéke előtt (Róm.14,10; 2Kor.5,10), akkor nem hivatkozhatunk másokra, hogy miattuk lett olyan az életem, amilyen. Mindig választhatunk. Még aki olyan helyzetben van, hogy nincs lehetősége a saját akarata szerint élni – példának álljon itt Dániel és József, akik rabszolgának lettek elhurcolva – még ők is választhatnak, hogy milyen szívvel élik le azt a rájuk kényszerített életet (Ef.6,5-7; Kol.3,22).

Mindezek a cselekedetek a szívből indulnak ki. Ezért kell a szívünkre mindennél jobban vigyázni (Péld.4,23; Mt.15,18). A szív a döntések központja az életünkben. A tudatunk által felhamozott emlékek, együtt a hozzájuk csatolt pillanatnyi érzelmi töltéssel, és az általunk fontosnak tartott személyek véleményével együtt, kialakítanak bennünk egy véleményt minden dologról és emberről. Amikor döntéshelyzetben vagyunk, akkkor ezeket mérlegeljük szinte öntudatlanul, és ezt a belső véleményt összevetve a pillanatnyi külső körülményekkel, hozzuk meg a döntésünket. Így éljük meg a szabad akaratunkat, amelyet Isten mindenkor tiszteletben tart. Ezért „nehezebb” az Úrnak szolgálni, mint egy embernek, mert magamnak kell magamat kényszerítenem az engedelmességre. (Ezt kifejtettem a Szabadság illúziója című korábbi írásomban.) Ezután a bevezető után nézzük meg, hogy Jézus hogyan viselkedik Júdással.

Felelt nekik Jézus: Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. (Jn 6,70)

Jézus maga választotta ki a tizenkét tanítványát. Már az elején tudta, hogy egy közülük nem igaz szívvel követi őt. Jézus, a Szent Szellem kijelentései alapján tudta, hogy mi van az emberek szívében (Lk.9,47), ezért nyilvánvaló volt előtte Júdás személye is. Ennek ellenére nem küldte el őt magától, hanem végig bevonta a munkába, sőt, még az erszényt is rábízta (Jn.12,6; Jn.13,29). Júdás is kiment a tanítványokkal, amikor kettesével elküldte őket. Júdás is megkapta ugyanazt a kenetet, mint a többiek, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön, és hírdesse az Isten országának eljövetelét. Jézus bizalmat adott neki mindvégig. Nyilvánosan senki előtt nem leplezte le a szívét és a gondolatait. Mindvégig részese volt Jézus szűkebb kíséretének (Mt.26,20; Mk.4,10; Mk.11,11; Mk.14,17). Élő, közvetlen bizonysága lehetett arról, hogy Jézus valóban az Isten Fia, és ő a megváltó, akit Izraelben mindannyian vártak. Ettől több bizonyságot ember nem kaphat Istenről.

De volt a szívében valami, ami miatt nem tudta teljesen elfogadni azt, hogy Isten így cselekszik. Egy másik istenkép volt benne, ami nem egyezett azzal, ahogyan Jézus megélte a messiás életét. Hiába hallotta és látta Jézust a szolgálatában három és fél évig, ez a kép nem tudott benne megváltozni. Bibliai fogalommal élve, kemény maradt a szíve. A szív akkor marad kemény, amikor az ember az óemberi, világi mércével méri Isten dolgait. Ahogyan a tanítványoknak mondja Jézus:

Azután, mikor asztalnál ültek megjelent magának a tizenegynek, és szemükre hányta az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek, (Mk 16,14)

Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg volt keményedve. (Mk 6,52)

Akkor kemény az ember szíve, amikor nem hajlandó elváltoztatni a gondolkodását Isten szerinti gondolkodásra, hanem kitart a régi, berögzült hústesti gondolkodása mellett. Ilyenkor lesz hitetlen az ember, mert nem tudja a maga értelmével elhinni, hogy másként is lehetnek a dolgok, mint azt korábban megtapasztalta. Röviden mondva, hitetlen lesz az ember Isten dolgai iránt.

Ez mehetett végbe Júdásban is. Nem tudta Izrael szabadítóját úgy elképzelni, ahogyan Jézus ezt megélte. Mindvégig megmaradt a maga régi elképzelésében. A többiek, bár nem értették, de mégis megpróbálták követni Jézust, és elfogadták a cselekedeteit. Jézus mennybemenetele előtt látjuk, hogy ők is várták Izrael megszabadítását (ApCsel.1,6), de el tudták engedni a saját elképzeléseiket, és bíztak Istenben. Megmaradt a hitük Jézus személyében, és bár több esetben más cselekedetet vártak volna Jézustól, személyét sohasem vonták kétségbe. Ezért tudtak megmaradni hitben. Ezt mondja el Jézus is abban az igében, amikor azt mondja, hogy „boldog aki énbennem meg nem botránkozik” (Mt.11,6). Isten felé mindig lágynak kell lennie a szívünknek. Formálhatónak kell maradnunk, mert különben elveszünk.

Ha bármi benne marad a szívünkben, ami a régi életünk mértéke szerint való, akkor könnyen megbotránkozhatunk Isten akaratán, mert az nem egyezik azzal, amit mi el tudunk képzelni. Ez pedig könnyen a vesztünket okozhatja, mert a legkisebb ilyen dolog is utunkat állhatja abban, hogy az Úrral együtt tudjunk járni. Ezért kell az életünket nem kímélve követnünk az Urat, ahogyan a Jelenések könyvében a győztesek csak úgy tudják legyőzni a fenevadat, hogy nem kímélik az életüket mindhalálig (Jel.12,11). Bármire is mutasson rá az Úr az életünkben, azt el kell tudnunk engedni. Bármi legyen is a véleményünk valamiről, ha az Úr azt megváltoztatja, akkor nekünk is meg kell változtatnunk a véleményünket.  Nem ragaszkodhatunk semmihez a régi életünkből. A világi mérték, az emberi bölcsesség és szokások mind-mind ellenkeznek Istennel. A megtéretlen életünk gondolkodása és a világ, mind a „levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint” való, ezért abban nincs semmi jó. Valósággal nincs semmi jó a világban, maximum emberileg jónak látszó dolgok, amikre megpróbáljuk ráfogni, hogy Isten szerint is jó, de ez nincs így és nem is lehet így (1Jn.2,15-17; Jak.4,4).

El kell kerülnünk az olyan gondolatokat, hogy „Isten ezt nem akarhatja”, „Ha szeret az Isten, akkor ezt nem engedheti meg”, „én ezt csak így tudom elképzelni”, „Miért, mi van abban?”, „Nincs abban semmi rossz!”. Ezek mind azt mutatják, hogy megtartottam a régi gondolkodásdomat, és az adott területen nem engedek meg mást, és csak az én véleményemmel megegyezően tudok továbbmenni. Ez pedig azt jelenti, hogy megtartok a régi életemből olyan dolgokat, amiket nem tudok elengedni. Ezek pedig egy hamis világképhez, és egy hamis istenképhez vezetnek. Ha pedig egy hamis istenképem van, akkor nem fogok eljutni az Úrhoz, mert ő igenis tehet olyat az életemben, ami az én istenképembe nem fér bele. Ezzel pedig nem csak Őt korlátozom le az életemben, hanem magamat is kizárom az Istennel való szorosabb kapcsolatból. Ha pedig ezekhez hosszabb távon is ragaszkodok, ahogyan Júdás is tette, akkor Isten bármilyen bizonyságot is ad magáról, azok hiábavalók lesznek, mert azokat mind el fogom utasítani azzal az indokkal, hogy „Isten nem ilyen”.

Júdás történetéből nagyon fontos meglátnunk azt, hogy az Úr mindvégig „megtűrte” őt a közelében, és nyiltan nem szólt ellene semmit. Hogy úgy mondjam, ráhagyta Júdásra, hogy ő magában rendezze a saját szívének gondolatait Isten felé. Jézus ezt teszi ma is mindenkivel. Mindenkinek mindvégig megmarad a szabad akarata. Én dönthetem el, hogy amikor az Úr nekem mond valamit, akkor azt hová teszem a szívemben. Elfogadom és megcselekszem, vagy elutasítom. Ha elsőre nem is tudok engedelmeskedni, de ha akarok engedelmeskedni, akkor az Úr segíteni fog abban, hogy ezt meg is tudjam tenni. Ha megkeményítem a szívem, akkor lehet, hogy még párszor szól, hogy mit kellene tennem, de egy idő után már nem fog szólni. Lehet, hogy mi azt várnánk, hogy Júdásnak nyíltan és egyértelműen szólnia kellett volna az Úrnak, hogy vigyázzon, mert rossz úton jár, de mégsem ezt tette. Ehelyett az Úr mindent megmutatott magából, hiszen együtt élt vele, és engedte, hogy az élete tegyen bizonyságot róla. Még az elfogatása előtt is azt kérdezte Júdástól, hogy „Barátom miért jöttél?” (Mt.26,50) Még akkor is lehetett volna esélye Júdásnak a megtérésre, a visszakozásra, de nem tette. A tanítványok közül Júdás volt az egyetlen, aki elveszett (Jn.17,12), neki sem lehet Istennel szemben semmi követelnivalója, mert a legutolsó pillanatig nyitva állt a kegyelem ajtaja, és a megtérés lehetősége.

Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidből ismertetsz igaznak, és a te beszédeidből ismertetsz hamisnak. (Mt 12,34b-37)

A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. (Lk 19,22)

Mivel  a gondolkodásunk alapján szólunk, ezért amikor valamiről véleményt nyilvánítunk, akkor kiderül, hogy mi van a szívünkben. Itt kapcsolódik Júdás története a tévelygőkével. Ahogyan Júdást, úgy a tévelygőket is engedni fogja Isten, hogy menjenek a maguk útján. Ha kegyelmes hozzájuk az Úr, akkor szól nekik, hogy mit cselekedjenek, és figyelmezteti őket arra, hogy hová ne menjenek, kit ne hallgassanak, de megállítani nem fogja őket, mert a szabad akaratunkat nem fogja sérteni. Ha egy hamis istenképet dédelgetnek, ahogyan Júdás is, akkor könnyen elfogadják a hamis tanításokat, mert az meg fog egyezni a bennük lévő istenképpel. Fájhat a szívünk azokért, akik hamis egyházakban vannak, és hamis tanításokat hallgatnak, de be kell látnunk, hogy ők nem az igazságot keresik, hanem azt az istent, aki bennük él. Addig mennek, amíg olyan helyet nem találnak, ahol azt az istent prédikálják nekik, akit el tudnak fogadni. Nem az igaz Istent és az igazságot keresik, hanem a külső megjelenését annak a képnek, ami bennük él. Sokat idézzük ezt a verset:

Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. (Hós 4,6)

Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a bennük lévő tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van; (Ef 4,18)

Akiknek kemény marad a szíve, vagyis nem hajlandó elszakadni az emberi, világi gondolkodástól, az elidegenül az isteni élettől, és tudatlan marad Isten dolgai felől. A tudomány nélküli nép pedig azért vész el, mert megveti az igaz tudományt, az isteni életből fakadó igazságot. Ha pedig megveti az igazságot, akkor Isten is megveti őket. Ha a mi istenünk csak bizonyos formában szólhat, csak bizonyos dolgokat mondhat, ha csak bizonyos helyzetekbe vihet bele, ha csak bizonyos dolgokat engedhet meg az életünkben, akkor nekünk egy saját istenképünk van. Az igazi Isten pedig olyan, aki szuverén hatalommal rendelkezik minden teremtménye fölött:

Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? (Róm 9,20)

Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-e az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei? Jaj annak, aki atyjának mondja: Miért nemzel? és az asszonynak: Miért szülsz? Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám! (Ézs 45,9-11)

Ez jelenti azt, hogy megbotránkozok Istenben. Amikor az agyag azt mondja az alkotójának, hogy „Mit csinálsz?” Ha az Úr rámutat valamire az életemben, hogy meg kellene változtatni, vagy olyan helyzetbe hoz, amit nem szeretnék, és nem hajtom meg magam az Ő akaratának, akkor megkeményítem a szívem felé, és elvágom magam attól az úttól, ami Hozzá és az üdvösséghez vinne közelebb. Ezért nem tudok bemenni az örök életre, mert ez lázadás Istennel szemben. Ha ezt a bűnömet még tetézem azzal, hogy egy saját istenképet alkotok magamban – más szóval egy bálványt, akkor már az életem ennek a bálványnak a szolgálatába fogom állítani, aki úgy szól, ahogyan én akarom, azt kéri tőlem amit én gondolok, azt adja amit én kívánok, stb. Tehát a saját magam alkotta bálvány fog engem vezetni, ami pedig más Jézus, más szellem és más evangélium (2Kor.11,4). Ez nem az az evangélium és Jézus, ami a Bibliában le van írva. Ha pedig nem az, és ebben hiszek, akkor tévelyegni fogok és nem az üdvösségre megyek.

Ez volt a gazdag ifjú problémája is. Mindent megtett, ami nem a vagyona elvesztéséhez kapcsolódott. Meg volt kötözve a szíve a vagyonnal. Ma sokan a munkájukhoz, vagy a lakásukhoz, vagy a gyermekeikhez kötődnek ilyen módon. Ezekből a kötődésekből jönnek azok a mondatok, hogy „Isten nem akarhatja, hogy elveszítsem…”. De miért nem akarhatja? Ahogyan Ábrahám is mondhatta volna, hogy „Mivel Izsák az egyetlen gyermekem, ha őt feláldozom, akkor nem marad örökösöm. Isten ezt nem akarhatja.” De akarhatta! Az egy másik dolog, hogy amíg a kést fel nem emelte, addig nem tudhatta, hogy Isten ezt valóban nem akarja. Hinnie kellett Istenben, az Ő jóságában és nagyságában! Ezért nagy dolog a hit. Ha a körülményekre való tekintet nélkül azt tudjuk mondani Istennek, hogy „Hiszem, hogy te jó vagy és jót akarsz nekem. Hiszem, hogy nem elveszíteni akarsz engem, hanem ott akarsz látni magadnál egy örökkévalóságra. Ezért megteszem amit kérsz tőlem.”

Hasonló a példája azoknak, akik nem akarnak a világi élettel szakítani, és nem hajlandók magukat megfeszíteni. Nekik igen kellemes a kegyelem hamis tanítása, hogy nem kell tenniük semmit, mert már így is minden rendben van, és üdvösségre jutnak. Ők ezt szeretnék hallani. Ez a mai fogyasztói társadalom kultúrája. Még olyan igehírdetőt is hallottam, aki azt mondta, hogy az evangéliumban az a lényeg, hogy mit tett értem az Isten, és nem az, hogy nekem mit kellene tennem. Ez részben igaz, de elveszi a felelősségem, amiről korábban írtam. Ez egy hamis megnyugvást ad, hogy amilyen vagyok, Isten úgy szerete, és nem kell tennem már semmit, mert Ő mindent megtett. Akik így gondolkodnak, azok nem fognak az igaz útra térni, mert ott le kellene tenniük az életüket. Az Ő istenképük olyan istent tartalmaz, aki nekik mindent elnéz, és nem kér tőlük számon semmit. Ők akkor olyan helyre fognak menni, ahol ezt hírdetik nekik.

Már többször hivatkoztam id. Zimányi József tanításaira. Ő úgy tanította, hogy amikor az Úr mond valamit, hogy tegyem meg, akkor ne nézzem, hogy az nekem mibe kerül, se azt, hogy másoknak mibe kerül, csak engedelmeskedjek! Ha az igazságot szomjazom, és megalázom magam Isten előtt, akkor bízhatok a kegyelmében, hogy mindvégig meg fog tartani maga mellett. Ha azonban ellenállunk az akaratának, akkor könnyen úgy találhatjuk magunkat, mint Júdás, aki elveszett.

Júdás nem az igazságot kereste. A tévelygők sem az igazságot keresik. Csak ha ragaszkodunk Úrhoz az igazsághoz, ha letesszük az életünket az Úr kezébe, és minden földi dolgunkat elengedjük, akkor van esélyünk arra, hogy megmaradjunk az Úr mellett és bemehessünk az örök életre.

Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt. (Lk 9,24)

Valaki igyekszik az ő lelkét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. (Lk 17,33)

Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig. (Zsid 6,11)

Magyarország Babilon

1 Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején, Babilon tartományában. 2 És Nabukodonozor király egybegyűjtette a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jöjjenek az állóképnek felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 3 Akkor egybegyűltek a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott, és megálltak az állókép előtt, amelyet Nabukodonozor állíttatott. 4 És a hírnök hangosan kiáltott: Meghagyatik nektek, oh népek, nemzetek és nyelvek! 5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 6 Akárki pedig, aki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. (Dán 3,1-6)

Ebben az írásban a teljesség igénye nélkül összegezni szeretném mindazt, amit az „alternatív”, vagyis a hivatalos magyar történelem mellett nemzetközileg is egyre inkább elfogadott „igazi” magyar történelemből megtudhatunk népnük eredetéről. Itt szeretnék köszönetet mondani életem párjának, aki több éves kutatómunkájával nélkülözhetetlen segítséget adott. Sajnos a forrásanyagok sokasága miatt itt nem áll módomban minden egyes információt a hiteles forrással együtt bemutatni, mert akkor elvinné a figyelmet a mondanivalótól. Aki azonban szeretne maga is utána járni, azt csak bátorítani tudom, hogy tegye meg, és nézen utána annak, amit mondok. Csak néhány nevet említek itt – Tóth Gyula, Baráth Tibor, Borbola János, Varga Géza, Bíró József, Bobula Ida, Dr Aradi Éva, Varga Csaba, akiknek a munkáiból merítettem.

A nyelv

A történetet ott kezdem, hogy nyelvünk igen régi gyökerekre nyúlik vissza. A finnugor történet egyre nehezebben tartható, különösen úgy, hogy tudjuk, hogy a Habsburg család nyomására kezdték el tanítani. Ennek következményeként terjedt el minden európai tananyagban a magyarok barbár népként való bemutatása, amely igen távol áll a valóságtól. Bár az MTA kitart mellette, de aki komolyan foglalkozik a témával, az mindenki elveti ezt az eredetet. Nemzetközi szinten is bizonyított, hogy a magyarok tudják olvasni az egyiptomi hieroglifákat, és a sumér ékírásos agyagtáblákat is. Ezt csak egy olyan nyelvű nép teheti meg, akinek a nyelvtanában még ma is ugyanazok a logikai elemek vannak, mint az írások készítőinek. Nagy valószínűséggel a magyar nyelv volt az, amelyet a bábeli „zűrzavar” előtt minden ember beszélt (1Móz.11,1). Nyelvünk sokat vesztett az eredeti teljességéből, de még így is megőrzött annyit, amennyivel fel lehet ismerni az ősi nyelvhez való hasonlóságát. Érdekességképpen itt még meg lehet említeni a Peru és Equador határán lévő Tayos barlangokat, amelyekkel Móricz János foglalkozott. Amikor ő odaért erre a területre, akkor csak azért vitték el az elzárt barlangba, mert a bensszülött indiánok azt mondták, hogy ő azoknak az isteneknek a nyelvén beszél, akik a barlangban laknak.

El kell mondanom, hogy a Mezopotámiában élt nép sohasem nevezte magát sumérnak, hanem ezt a mai tudományos társadalom ragasztotta rá erre a népcsoportra 1869 óta. Ők maguk su, subar (magyarosan kiejtve: szabir) neveket használtak magukra az írásaikban. (megjegyzés: akik nem járatosak ebben a témában, azoknak elmondom, hogy a mássalhangzó írás volt a jellemző még a magyar nyelvre is, és ezért a „behelyettesített” magánhangzók egy-egy szónál változhattak, de a szó mindenütt, az egész nyelvterületen ugyanazt jelentette. Egy egyszerű példával: művel – mível)

Mai népünk ősi neve a szabír-magyar név, amely később mint káld, saka (ezt a görög történetírók scytha néven írták le). Bár sok tudós számára egyértelmű a szabírok mezopotámiai ősiségének folytonossága, tudomásom szerint tárgyi bizonyítékokkal még nem tudták a folytonos a kapcsolatot tételesen bizonyítani.  De a nyelv, illetve más népművészeti elemek elárulják ezt a folytonosságot.

Az őrségben sok olyan tárgy van, amelyek őrzik az ősi motívumokat, amelyek jelentése mára már megkopott, de egyértelmű kapcsolatot állítanak fel az ősi mezopotámiai, illetve későbbi babiloni vallással és világnézettel.

 „A veleméri Sindümúzeum egyik büszkesége a székely írás tprus (tapar us “szabír ős”) jelének népi megfelelőjével” (Varga Géza: Az őrségi szójelek – sindű = mintás tetőcserép)

A 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett kutatóexpedíciók során került elő a fent látható változata ennek a székely jelnek. Nem véletlen egyezésről van szó, mert a veleméri rajzos sindükön és az őrségi cserépedényeken a székely írással rokonítható jelek sora bukkant elő. Bizonyítva azt, hogy a székely írás a magyar ősvallás jelképeiből alakult ki s hogy a magyar népművészet napjainkig használja ezeket az ősvallási eredetű jeleket. A népi jelek több esetben el is olvashatók, azonban csak szójelekként. Azaz ezek a népi jelek egy magyar hieroglifikus írás jelei, amely a székely írás előképe volt valamikor.” (Varga Géza: Az őrségi szójelek)

Ezekkel a jelképekkel foglalkoztam már Az EGY című bejegyzésben. A világon a ma is megtalálható népművészet szintjén szinte egyedülállóan a csak Magyarországon nyúlik vissza ezeknek a jeleknek az eredete az ősi babiloni „kultúrkörbe”.

A történelem

Valódi történelmünk felkutatására az elmúlt évszázadokban sokan vállalkoztak. Több ázsiai és keleti állomáson keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe azok a népcsoportok, akikkel a ma itt élő magyar nép is rokon. Mára az látszik kirajzolódni, hogy Attila azért érkezett ide, hogy  a római megszállás alól felszabadítsa az itt élő rokon népeket. Olyan harcmodort és harci erőt képviseltek, amellyel még Nagy Sándor sem tudott mit kezdeni, ezért hódításaiból kimaradt őseink kaukázusi földje, és ezért fordult el India felé. Ez a nép indult el Attila vezetésével, hogy a rómaiakat elkergesse a rabságba vetett testvérekről. Annyira nem talált ellenfélre, hogy hadjáratával végigsöpört egész Európán, és csapatait több részre osztva a mai Spanyolország területén áthaladva a Gibraltári-szororoson átkelve még Észak-Afrikát is, és a Brit szigeteket is meghódították. (Erról Tóth Gyula ír kimerítően a blogján.) Róma nem heverte ki ezt a szégyent, és a pápai állam ezért újraírta az európai történelmet, hogy eltörölje csúfos vereségének emlékét. Attila halála után a birodalma felbomlott, és a terület visszafoglalásra érkezett ide Árpád. Attila személye azért érdekes, mert vele érkezett meg Európába a babiloni vallás és kultúra. Ahogyan szokták mondani, hogy egy ősi mag van itt Magyarországon. Annyira ősi, hogy ez a nimródi, ősi babiloni mag. Ezért van szervesen jelen kultúránkban Nimród is, bár aki bibliai nemzetségtáblája szerint nem tartozott a mezopotámiai (sémita) népekhez, de az első világbirodalom vezetőjeként Attila is kapcsolódni akart hozzá. Ezt a történelmi eredetet bizonyítja a már tárgyalt népművészet, amely tele van babiloni és nimródi vonatkozású elemekkel.

A vallás

Nagyboldogasszony még a 19. században is elevenen élt a magyar hitéletben. Korábban Szűz Mária volt a kisboldogasszony, mert a nép megkülönböztette Nagyboldogasszonytól. Ez a nagyboldogasszony nem más, mint Istár, vagy Inana, vagy Baba – a legrégibb nevén. Ő egyértelműen a babiloni területen volt a fő istennő. Közismert, hogy Mária és boldogasszony összemosása Gellért püspök „öltele” volt, hogy a katolicizmust könnyebben elfogadhatóvá tegye a népben. Nem meglepő, hogy a katolikusoknak nem volt gondja egy pogány istenség katolicizálásával, hiszen ezt a gyakorlatot folytatták az egész világon. Számtalan pogány ünnepség és istenség lett keresztény köntösbe öltöztetve, csak azért, hogy hívőket szerezzenek. Így jöhetett létre nálunk még Babba Mária is, a két „istennő” összemosásával.

Kevesen tudják, hogy a Duna neve még egészen a 12.századig Istár volt. Akkor kezdték el átnevezni II. András francia felesége miatt Dona vagy Dana névre, amely szinte ugyanazt jelenti. Ezért is tudta felajánlani I. István az országot Máriának, mert az ő fejében Mária már a boldogasszonnyal volt egy. A fentebb említett „Az EGY” c. írásomban az „egy” vallási hátterével is foglalkozom, mely szerint ez az „egy” Nimród. Nimród lett később Osiris-szel összemosva, bár Osiris az első egyiptomi fáraóként létező személy volt. A Gonosz azonban istenséget akart belőle csinálni, és ez viszi magával a mai napig a szabadkőműves hálózatokat is ebbe a bálványimádásba. A világon talán egy nép sincs, aki ennyire ragaszkodik Nimródhoz, mint őséhez, és várja annak feltámadását – ahogyan ezt Dobogókő hegyünk neve is mutatja. Ezzel vallási szinten egyenesen kapcsolódunk az okkult világhoz, Orionnal, mint Nimróddal. A baliloni asztológusok hagyományait hozzuk magunkkal, amikor a csillagösvénnyel, vagyis a tejúttal összekötve magyarázzák nemzetünk múltját és jövőjét. A 19. században nemzetközileg is volt egy olyan vélekedés, hogy az asztrológiát a tudományok közé emeljék, aminek még ma is akadnak szószólói, de a Biblia egyértelműen az okkult praktikák és varázslások körébe sorolja (lásd Dániel könyvét a 19. előtti Károli fordításokban, és immár helyreállítva a Váradi-Károli Bibliában).

Akik ma népszerű előadásokat tartanak nemzetünk történetéről, és Nimródról, sok esetben belekeverik az asztrológiát, mint olyan tényt, hogy a nemzet sorsa „meg van írva a csillagokban”. Sajnos a horoszkópok népszerűsége miatt sokan elfogadják ezeket a magyarázatokat, amelyek az országot még mélyebbre lökik az istentelen vallások mélységeibe.

Az ősi magyar népet sokszor kereszténynek is beállítják, ami maximum annyit jelenthet, hogy ismert volt a gnosztikus Manikeizmus, amelynek atyja Mani babiloni püspök volt. Népünk azonban nem volt keresztény, hanem napimádó, tűzimádó, ősöket tisztelő, sámánista, totemizmusban hívő. Népmeséink is a babiloni vallás elemeit hozzák magukkal, az életfával, a világfával, stb.

A lényeg

Ősi vallásunk, nyelvünk, történelmünk és kultúránk mind azt bizonyítják, hogy a magyarsággal babilon költözött fel ide Európába. A Magyar Királyság erősen állt itt egészen a középkor második feléig, megőrizve mind nyelvét, mind kultúráját. Vallása a katolicizmus színfalai mögött élt tovább a babonákban, népszokásokban, népművészetben.

A Bibliában olvashatjuk, hogy Isten Ábrahámot Úr városából hívta ki, és később Ábrahám is, a szolgáját Mezopotámiába küldi, hogy onnan hozzon feleséget Izsáknak. Ennek akkor azt kell jelentenie, hogy a magyarral rokon, vagy éppen a szabír-magyar népből vett feleséget – ahonnan maga is származott. Ábrahám Sém leszármazottja, és akkor a magyar nép is Sém leszármazottai közül került ki, mivel az a terület eredetileg Sém nemzetségéé volt. Ha pedig ez így van, akkor a magyar nép rokon a sémita népekkel. Amikor az asszírok kitelepítették Izrael 10 törzsét, akkor pont a kaukázusnak arra a tájékára telepítették, ahol őseink éltek, ezért együtt jöhettek később velünk fel ide Európába.

A babiloni vallás elemeit akarja most a kormány a nemzeti hitvallásban megemlített „történelmi alkotmányunk”-ra való hivatkozással feleleveníteni. Ahogyan előző bejegyzésemben írtam, az alaptörvény nem tartalmazza a keresztény hitélet értékeinek megőrzését, hanem a történelmi önazonosságot akarja az állami szervekkel immár az törvény erejével támogattatni.

A legújabb Népmesepontok hálózat is azt a célt szolgálja, hogy a babiloni hitvilágon alapuló magyar népmeséket terjessze a gyermekeknek. Kultúrálisan tagadhatatlan, hogy jobb a népmesét adni a gyerekenek, mint a mai rajzfilmeket és ifjúsági filmeket. De látnunk kell, hogy ezek a mesék hová nyúlnak vissza. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy erősen kötődik az ősi magyar kultúrához, akkor könnyebben befogadja az erre a kultúrára épülő ősi magyar vallást és értékrendet, nem is beszélve a korona imádatáról. Könnyen kialakul a nemzeti büszkeségen túlnyúló felsőbbrendűségi gondolkodás, amely a magyar népet különbnek tarthatja olyan más népeknél, akik nem tudnak ilyen ősi kultúrát felmutatni.

Itt meg kell említenem, hogy az ősmagyar kultúrát és vallást támogatók és hívek között sokkal elterjedtebben találkoztunk antiszemitizmussal, mint más csoportoknál. Még a Bibliával szemben is van egyfajta elutasítás, mivel azt egy népcsoporthoz kötik, és a világuralmi rend képviselőihez. Ebben témában azonban a legnépszerűbb előadók (pl. Pap Gábor, Szántai Lajos) is többszörösen ellentmondásban vannak a saját állításaikkal.

Csak egy példa: Azt hírdetik, hogy Jézus nem lehetett zsidó, mert nem József az apja, hanem a Termető Isten. Ezért ők azt mondják, hogy pártus volt, mert azok éltek Galilea vidékén. Viszont ha a testi származás miatt nem lehetett zsidó, akkor ugyanez okból nem lehetett pártus sem, mert nem pártus volt az apja. Mária pedig, mivel rokon volt Erzsébettel, Keresztelő János anyjával, zsidó származású volt. De ugyanígy, ha Jézus maga mondja magáról, hogy zsidó (Jn.4,22), akkor már neki sem hisznek.

Ha maga Jézus tesz bizonyságot a mózesi törvényekről és az ószövetségről, akkor azt hogyan utasíthatjuk el? Ezzel foglalkoztam a „Kell-e nekünk az ószövetség” c. írásban.

Összegezve azt mondhatjuk el, hogy a mai kormánytörekvés az ősi babiloni hitvilágot és kultúrát akarja most már állami eszközökkel feléleszteni. Erre volt kezdő kísérlet az Öcsényben megrendezett tudatos társadalom rendezvény, és ezért jelentek meg már idén (2018) augusztus 20.-án szokatlan zászlók az ünnepségeken. Az alaptörvény első kiadásában még nem volt ilyen erősen támogatott a „történelmi alkotmány”, de az alaptörvény 7. módosításával ez már nyilvánvaló lett. Az előttünk álló időszakban várható, hogy még nyiltabban és még erősebben fogják ezt a babiloni irányvonalat képviselni. Ez elmehet akár a korona képe előtti kötelező állampolgári tiszteletadásokig is, ahogyan Dániel próféta könyvében leírt történet szerint is le kellett borulni az állókép előtt (lásd az idézetet fenn). Érdemes lesz figyelni, hogy a kereszténység milyen tempóban és mennyire lesz háttérbe szorítva. Ma még a retorikában ott van a kereszténység, de ismerve a Sátánnak azt a módszerét, hogy fokozatosan csempészi be az emberek életébe az ő valódi akaratát, akkor ez inkább előbb fog bekövetkezni, mint utóbb.

Ez az alaptörvény sérti a szabad vallásgyakorlást, és más alapvető emberi jogokat is. Gond, hogy nincs definiálva, hogy pontosan mit jelent, és meddig terjed az állam kötelessége az ősi alkotmányunkban gyökerező önazonosság védelmezésében. Eddig kevesen emelték az Alaptörvény ellen a szavukat, de most már legalább a keresztényeknek, és a keresztény egyházaknak meg kellene mozdulniuk!

Az Alaptörvény, a Szentkoronatan és a társadalom központi átformálása

A korábbi Alkotmány, amely 2012-ig volt érvényben, nem tartalmazott a humanizmus elemein kívül más filozófiára vagy vallásra utaló elemet. A jelenlegi Alaptörvény azonban már az első hivatalos verziójától fogva tartalmaz egy nemzeti hitvallást, amelyet minden magyar nevében tettek közzé azok a parlamenti képviselők (pártok), akik ennek megírásában közreműködtek és végül megszavazták. Ezzel az egész nép nevében egy adott filozófiai és vallási irányt adtak az országnak. Ez pontosan olyan, mint azokban az országokban, akik magukat iszlám országnak mondják, csak nálunk éppen más vallást neveztek meg.

Részletek az Alaptörvényből, illetve a nemzeti hitvallásból:

„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:”

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”

„Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között. Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

„Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”

A 7.módosítással a hitvallásba bekerült rész:

„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”

Ez a történeti alkotmány a szentkoronatan, és annak képviselője, a magyar korona, amelyet a hitvallás szerint minden magyar tisztel, kivéve azokat, akik ennek határozottan és nyiltan ellenmondanak. Bár a szentkorontan és a kereszténység összekötése lehetetlen, de mégis megteszik, kitekerve a kereszténység alapjait, hogy beilleszkedjen az általuk ősibbnek mondott koronatanba.

Két ok miatt aktuális most ez a téma. Az egyik az Alaptörvény 7. módosítása, amely immár kötelezi az állami szerveket, ennek a védelmezésére. A másik ok pedig egy igen erősen megtámogatott országos kampány, amely a települések és egyének szintjén akarja a társadalmat újjászervezni a koronatan alapján.

Az ország vezetése az alaptörvény módosításával nyiltan is kifejezte, hogy az egész országot ebbe a vallási irányzatba akarja terelni, és az ezzel ellentétes megnyilvánulásokat az állami szerveknek immár kötelessége elfolytani. Mivel ez vallási alapon nyugszik, ezért immár kimondhatjuk, hogy ez korlátozza a szabad vallásgyakorlást és a szólásszabadságot is, hiszen aki ellene mond ennek az ősi koronatannak, akkor az sérti azt a nemzeti önazonosságot, amit az állami szerveknek meg kell védelmezniük.

A Tudatos Társadalom mozgalom a Civil MultiMédia társasággal összefogva egy nemzeti programot hírdetett meg, amely a koronatan eszméjén és vallásán alapul. De miért probléma ez? Mert aki résztvesz ezekben a programokban, az akaratlanul is egy vallási tevékenységet végez, amelynek elkerülhetetlenül szellemi (itt nem az értelemre utalva használom ezt a szót, hanem a szellemvilággal kapcsolatosan, hagyományos vallási szókincsben itt a lelki kifejezés állna) vonzata is van. Nézzük meg először a Tudatos Társadalom alapszabályát:

„Hisszük, hogy aki a szellemet irányítja, az uralja az anyagot, tehát az utódokra testálandó valóságot is. Hisszük, hogy aki elméleti szinten rendet és tisztaságot teremt, az a Föld kibillent tengelyét is képes a helyére tolni, és megálljt tud parancsolni az öngyilkos láncreakcióknak. Új törvények helyett a természettel szembeni alázatra, holisztikus világszemléletre, szellemi tisztaságra, az univerzális rend helyreállítására törekszünk. Ez alapelv és feladat is egyben.”

                (forrás:tudatostarsadalom.hu)

Már ebből is látszik, hogy nem egyszerűen „okosan” akarják megszervezni az új társadalmat, hanem holisztikusan, vagyis az egész emberre vonatkozóan, más szóval szellemileg is. A vallásokkal és a szellemi tevékenységekkel óvatosnak kell lennie mindenkinek, mert nem csak tiszta szellemi erők vannak, hanem gonosz szellemi erők is.

És itt meg kell néznünk, hogy a Tudatos Társadalom milyen szellemi úton akarja az „univerzális rendet” helyreállítani.

„Dicső őseink iránti tiszteletből és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve, őseink reánk bízott hagyatékát, nemzetünk gazdag élő műveltségét kötelességként megőrizzük, és tovább adjuk. A Tudatos Társadalom közössége a boldog, együttműködő, szellemi úton járó embert, és a belőle felépülő szeretet alapú társadalmat, mint elérhető világot kívánja megvalósítani”

                (forrás:tudatostarsadalom.hu)

Az ősök hagyatékából akarják mindezt felépíteni, „szellemi úton járó” emberekből. Az ősök hagyatéka itt már kezd közelíteni a koronatanhoz, illetve az Alaptörvényben megfogalmazott „történeti alkotmányhoz”. A társadalom újraszervezésének, és a koronatan összekötésének nemzetszintű programját látjuk. 2018 augusztusában Öcsényben volt ennek a rendezvénysorozatnak a kezdő állomása, amellyel ezt a programot elindították. Itt Dr. Halász József településre lebontva a korona által felállított értékrend szerint megadta, hogy az adott helyen mit kell tenniük az embereknek, hogy beilleszkedjenek a nagy nemzeti „összképbe”.

„… konkrét lépéseket lehet megbeszélni Dr. Halász József és a települések azon képviselői között, akik megkeresik őt, hogy a saját településükön (kerületükben) elindítsák a tényleges rendszerváltást. A beszélgetés alapját az a helyszínen nyomtatott anyag adja, amely a Szent Korona Értékrend néhány-százmillió elemes adatbázisából a településre vonatkozik, kijelölve azok természetes kapcsolatait. Megbeszéljük, hogy a település földrajzi adottságai milyen lehetőségeket adnak a településen élők igényeinek kielégítésére a Szent Korona Értékrend iránymutatása és irányelvei szerint. Kialakul a település jövőbeli működésének irányvonala, vagyis egy Települési Törvény kerete, amely tartalmazza az egyes életfeltétel-csoportok igény – lehetőség viszonyát. Ez lesz az önellátás település- járás-, és megye- szintű összehangolásának alapja. A Települési Törvénykeret alapján lehet elkezdeni a településeken az egyes szakterületek (ember jellemzői, hivatás és szakma) részfeladatainak kidolgozását,”

(forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=489161551516589&id=100012682446748)

Konkrétan össze van kötve a megszemélyesített korona, a gazdasági élettel és az emberek életével. Igazi keresztény szemmel ez nyílt bálványimádás, amikor egy tárgy meg van személyesítve.  De nem csak vallási szempontból aggályos ez az egész törénet, hanem a társadalmi szinten is, hiszen a korona mondja meg, hogy adott településen egy-egy személy, vagy család milyen szakmákat űzhet, vagy milyen munkát kell végeznie, ha boldogulni szeretne! Ezzel vége lehet az egyén szabadságának! Mert ha valaki nem engedelmeskedik ennek a kiírásnak, akkor ellenáll a koronának, és ezzel rögtön abban a helyzetben találja magát, hogy nem része a „történeti alkotmánynak”, mivel nem fogadja el a korona által diktált parancsokat.

Amikor egy tárgyat megszemélyesítenek, akkor az a tárgy azokat a tulajdonságokat hordozza, amelyeket egy adott személy, vagy egy adott embercsoport ruház rá. A koronával sincs ez másképp. Azt „tudja”, amit rámondanak és neki tulajdonítanak! Ha éppen egy bögrének adunk ilyen megszemélyesítést, akkor az a bögre fogja megmondani, hogy mit kell az embereknek cselekednie, de csak annyi „hatalma” és „bölcsessége” lesz, amennyit az emberek neki tulajdonítanak. A korona sincs másképp. A bálványokhoz szellemi erők kapcsolódnak, pontosan a megszemélyesítés miatt. Viszont ezek a szellemek, mindig a bálványhoz kapcsolódó embereken (a bálványok papjain) keresztül szólnak. Vagyis a tárgy maga sohasem képes életjeleket adni, hiszen nem is teheti. Ez a nagy különbség a bálványok és az Igaz Isten – a Biblia Istene, a Teremtő Isten között. A Biblia Istene maga mondja el, hogy neki milyen tulajdonságai és milyen hatalma van. Nem az ember mondta meg, hogy Ő milyen hatalmas!

Hogy a korona meg van személyesítve, azt ma már számtalan forrásból megismerhetjük. Halász József, aki Öcsényben a Települési Törvényeket kiosztotta, írja egyik írásában:

„Az első feladatot azok a történészek, alkotmányjogászok, Szent Korona kutatók végezték el, akik – felvállalva azt is, hogy őket „pogánynak” nevezzék – szembeszálltak a dogmatizmussal és feltárták a Szent Korona valódi értékét, azt az Isteni eredetű Értékrendet, amely Szakrális Személlyé teszi azt a tárgyat, ami Őt jelképezi.”

                (forrás: Halász József – Új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona, 2.old.)

Kásler Miklósnak, az EMMI miniszterének kijelentése:

“A Szent  Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális  viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével.”

Vagy Kásler Árpádtól, aki aktív harcosa a devizásoknak, és a Haza pártjának alapítója, ezt írta a Hágai Nemzetközi bíróságnak:

„4./ A Szent Korona 1978-as hazaszállítása felveti a magyar történelmi közjog újraértékelésének, a nyugat-európai jogi formákkal és értékekkel együttes, méltó kezelésének nemcsak lehetőségét de kötelességét is! Elemi igényű követelmény azt, hogy Magyarország Szent Koronája – a főhatalom teljességét jelentő és jelképező, a társadalmi béke és egyensúly létrehozására és megtartására alkalmas különleges államszemélyiségként – megkapja soha meg nem szűnt jogalanyiságának elismerését!”

(forrás: http://ahazapartja.hu/baesz/)

Kijelenthetjük, hogy mindenki, aki a koronatant elfogadja, az elfogadja azt is, hogy a korona egy személy, más szóval bálvány. Ettől fogva pedig nem lehet Magyarországon keresztény államot építeni, mert ellentmondásban van a kettő egymással! Ha valaki a „történelmi alkotmányt” elfogadja, az már nem lehet keresztény.

Aki kapcsolatba akar kerülni a Tudatos társadalom mozgalommal, annak fel kell készülnie, hogy először szellemi befolyás alá kell magát helyeznie:

„Szeretettel kérem mindazokat a magyarságismeretet közvetítő szervezeteket, iskolákat, hogy egymással és a Szent Korona Értékrend Akadémiával együttműködve szervezzenek kétszer két hétvégi Szereket a Szent Korona Első Fokozata ismereteinek elsajátítására, és ez alapján vegyenek részt a települési munka megkezdéséhez szükséges Általános Második Fokozat-Szer, illetve ezt követően a tényleges alulról építkezést megvalósító Szakmánkénti Második Fokozat Szerek szervezésében.”

(forrás: http://szkszhu.szksz.com/111112.html)

A „szer” szó a pogány istentiszteletet jelenti. Innen származik a szertartás szavunk is. Amikor az ember a természetfelettivel akar kapcsolatba lépni, akkor szert-kell-tartani. Ha a település szeretne a számára kidolgozott szakmai és emberi ajánlásokhoz hozzáférni, akkor részt kell vennie a szer-en, ahol először megkapja a szükséges szellemi ráhatást. Ez a manipuláció és a varázslás egyértelmű példája!! A szer befolyása után pedig nem csoda, ha valaki elfogadó lesz a rendszerrel és a koronatannal kapcsolatban, és nem látja meg ennek a bálványimádásnak a legnyilvánvalóbb jeleit!

De ha tovább kutatunk, a koronával kapcsolatban, akkor ezt találjuk:

A “szent” jelző a Sumír-magyar Bibliában egyedül és kizárólag a Koronára vonatkozik: […]

Így jutunk el Krisztusig, aki a gesztákkal és apokriffokkal kiegészített Újszövetség alapján megállapíthatóan nyilvánvalóan a Szent Koronában megjelenülő Ősi Szövetséget tekintette evidenciának és a tudatlanságot váltotta fel a Tudás Fényének erejével, aminek élethelyzet-bizonyságokon keresztül történő átadásával kegyelmezett meg bennünket. (Ezt akarta XXIII. János a II. Vatikáni zsinat összehívásakor: új bibliát alkotni, a Sumír Bibliát tekintve Ős Szövetségnek.)

Itt az összefüggés a Szent Korona és Jézus között. Ahogyan Jézus Igazság-Tanítását meghamisította az ósdi judaizmus, úgy hamisította meg a Szent Korona szakrális jelképét, az ősiségre visszautaló elemek kicserélésével, azok ellentéteit sugalló zománcokra.”

(forrás: http://www.magtudin.org/Halasz%203.htm )

Ennek a „magyar-bibliának” az állítása szerint, egyedül a korona szent, és nem Isten! Mekkora istenkáromlás!! Itt ősiségről, tudásról, a tudás fényéről van szó! Ha megnézzük az öcsényi rendezvény programját, akkor ott is kitűnik, hogy a Tudatos Társadalom mennyire spirituális. Hiszen szó van Nimródról, Szabadkőművességről, égi jelzésekről, közös teremtésről, szakrális életről, felemelkedésről, az aranykorról, ősök üzenetéről, stb. Itt mindenki végignézheti a programok listáját: https://ocseny.tudatostarsadalom.hu/ebredj-magyar-eljott-az-ido/

De a Tudatos Társadalom honlapján ott van Varga Éva Lélekhonfoglalás című írása is, amely egyértelműen ezoterikus.

De hogyan kapcsolódik az Alaptörvény a Tudatos Társadalomhoz és a koronához?

Ha jól megnézzük, akkor a kereszténységet, mint vallást, vagy hitrendszert, az Alaptörvény nem védi! A keresztény kultúra van megemlítve, de a kereszténység hitelvei nincsenek! De ahogyan a kereszténységnek, úgy más vallásnak sincs helye ebben a rendszerben! Ezzel szemben, a „történelmi alkotmány” védelme minden állami szerv kötelessége!!! A törvények betartatása pedig igen szubjektív lehet. Volt már rá példa, hogy a törvényeket nem egyenlően kérték számon a népen, ahogyan manapság a devizaadósokat kezelik ilyen törvényi megkülönböztetéssel.

A történelmi alkotmány pedig megegyezik a koronatannal, amely a megszemélyesített koronán alapul. Ez a megszemélyesített korona pedig a bálványimádás minden elemét tartalmazza. Ezt a bálványimádást húzzák most rá a nemzetünkre, a tudatos társadalom álcája alatt. Látszólag gazdasági fejlesztésről van szó, de ahogyan láttuk, a részvételt meg kell előznie egy vallási beavatásnak, amikor a résztvevők megkapják az általuk kívánt szellemi erők befolyását.

Nincs új a nap alatt!! Minden az emberi lelkekről szól! Ezzel a kormányunk nyíltan kifejezte, hogy a bálványimádásba tereli a népet, ha az akarja, ha nem. Aki nem hisz Istenben, még annak is a szájába adják, hogy „tiszteli a koronát”. A tisztelet szót ne becsüljük le, mert ebből származik az istentisztelet szó is, amely az Isten imádására szolgáló összejövetelt jelenti. Nem kell ennek kifejezetten a meghajlást jelentenie – bár véleményem szerint már attól az időtől sem vagyunk messze, amikor ezt törvény fogja előírni. De az is „rendszerellenes” lehet, aki nem lesz hajlandó a „korona által” meghatározott munkát végezni azon a településen, amit a korona határoz meg. Ahhoz már nem kell Alaptörvény módosítás, hogy a koronát ábrázoló képek előtt esetleg meg kell majd hajolni, vagy más formában kell kifejezni a tiszteletet. Mert az állami szerveknek már előírták, hogy kötelesek lesznek védelmezni az önazonosságot. Azt az önazonosságot, amit ŐK a koronához kötnek.

Ha már a törvény erejével ennyire nyiltan távolodunk a zsidó-keresztény hagyományoktól, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor eljöhet azoknak a keresztényeknek és zsidóknak az üldözése, akik nem hajolnak meg a koronának.

Az ősmagyar vallás hírdetői antiszemita eszméket hordoznak, és nyiltan Biblia ellenesek. Erről írtam már érintőlegesen a Kell-e nekünk az Ószövetség című bejegyzésben.

Elérkezett az idők vége

Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez e világ idejének a vége elérkezett. (1Kor 10,11)

Megkaptuk azokat a kijelentéseket az Úrtól, amelyek most már egyértelműen mutatják, hogy valósággal elérkezett hozzánk az idők vége. Nem kell többé hitetlenkednünk, hogy valóban a végidőkben élünk-e, mert az Úr most már egyértelműen elmondta. Nem kell elrejtett kódokat és titkokat fejtenünk, nem kell eltűrnünk, hogy fejünköz vágják, hogy úgysem tudjuk, hogy mikor lesz meg, mert most már egyértelmű, hogy rövid időn belül ez a világ belép a Jelenések könyve eseményeinek a sűrűjébe.

De miért merem ezt kijelenteni? Mert az Úr szól. Nem csak itt nekünk, hanem mindenhol mindenkinek, aki az övé, aki figyel, keresi és kutatja az igazságot. Csak a sok hazugság és hitetlenség között az Ő egyértelmű kijelentése és vezetése kell, hogy az ember a valóságot lássa meg, és ne egy újabb hazugságot, vagy hitetést. Ezeknek az információknak két fő iránya van. Van az egyházon belül, és van egy irány az egyházon kívül. Az egyházon belüli kijelentéseket a Sátán megpróbálja hazugságként bemutatni, hogy azt senki se higgye el. Az egyházon kívülieket pedig arra használja, hogy a jövendőmondás legfőbb eszközeként, az embereket beleterelje egy számára meghatározott jövőbe, amelyet ha elhisznek, akkor az be is teljesedik rajtuk. A Jelenések könyvében meg van írva, hogy milyen lesz e világ vége. A mai magyar helyzetről is, és a világ végéről is sok ezoterikus, vagy okkult körben tudnak, mert a Sátán is ismeri valamilyen szinten a jövőt. Természetesen nem úgy, ahogyan az Úr. Az utóbbi időszakban komolyan az Úr elé álltam, és megkérdeztem, hogy hogyan lehetséges az, hogy amiről mi, az övéi, csak most kapunk konkrét kijelentést, az okkult körökben már kb. tíz éve ismert (a közvetlen előttünk álló magyarországi eseményekről). Azt a választ adta, hogy Ő a jövőt csak akkor mondja meg, amikor figyelmeztetni akar. Egyébként Ő konkrét időpontot sohasem mond, hogy az emberek ne tegyék fel a kezüket, és ne mondjanak le az életükről azzal a felkiáltással, hogy az már akkor úgyis meg fog történni. Az a Sátán eszköze, hogy reménytelennek mutassa a helyzetet, és akiknek a jövendőt mondják, azok azt higgyék, hogy az megváltozhatatlan. Ezért nem mondja meg az Úr az övéinek előre, hogy pontosan mi és mikor fog történni.

A legutóbbi kijelentések, amelyekről itt a blogon is írtam, viszont most már olyan kijelentések az Úrtól, amelyről bizonyosak lehetünk, hogy valóban az Úr mondta, és teljes összhangban van a Bibliával, és az ellenség kijelentéseivel is. DE! De az Úr még mindig adott esélyt mindenkinek a megtérésre, ezáltal – csúnyán mondva – „a változtatás jogát fenntartva”.  Ezalatt nem azt értem, hogy nem ezek az események fognak bekövetkezni, mert azok megegyeznek a Bibliával, tehát azok már eleve meg voltak határozva. Hanem a bekövetkezés módja és ideje még függ a cselekedeteinktől. Ezt nagyon jól példázza az a helyzet, amikor Jézus elmondja, hogy Jeruzsálemben kő-kövön nem marad, de imádkozzanak, hogy a futásuk ne szombaton és ne télen legyen (Mt.24,20). Persze az Atya mindig is tudta, hogy mi, emberek mikor mit fogunk tenni, és ezért is jelentette ki mindezeket az apostolain keresztül. De nekünk, akik benne élünk, pontosan az határozza meg a cselekedeteinket, hogy még reménységgel kell ezeket a kijelentéseket kezelnünk, hogy lássuk, hogy még lehet és kell is valamit tenni az Úr kegyelméből.

Ne legyünk olyanok, mint Éli pap, aki egyszerűen megadta magát a kijelentésnek, és nem tért meg, nem könyörgött kegyelemért és nem tartott bűnbánatot (1Sám.3,18). Ezt akarja pontosan a Sátán is elérni azokkal a kijelentésekkel, amelyeket ő ad. Hogy az emberek azokat már elvégzett tényként kezeljék, és elhiggyék, hogy az úgy lesz. Mert ilyenkor az ember már „megadja magát a sorsnak”, és nem küzd az ellen. Azzal azonban, hogy elhiszi, a bekövetkezését is eléri. Az Úr kijelentései természetesen igazak, de ahogyan Éli pap is könyöröghetett volna az Úrnak, úgy nekünk is van még „szavunk” az Úr előtt. Ismét hangsúlyozom, hogy ezzel nem azt mondom, hogy ezek az események nem fognak bekövetkezni, hanem azt, hogy ne adjuk fel, és ne adjuk meg magunkat a helyzetnek. Keressük az Urat, alázatos és megtérő szívvel, és akkor meg fogja mondani, hogy még mit lehet tenni.

Már több olyan prófécia is van, amely azt mutatja, hogy elérkezett az idő, és valóban „nincs sok hátra”. Nézzünk meg most néhányat.

1. Júda ben Samuel rabbi 10 jubileumról szóló próféciája

Júda ben Samuel, az 1200-as években kapta ezt a próféciát Regensburgban. Elmondása szerint Illés próféta, jelent meg neki, és mutatott meg még sok más dolgot. Ezt a próféciát 1217 körül kaphatta (amennyire utána tudtam nézni). A prófécia szövege:

„Amikor az ottomán törökök elfoglalják Jeruzsálemet, akkor 8 jubileumon keresztül fognak majd uralkodni afölött. Ezek után a senki földjévé válik Jeruzsálem egy jubileumon keresztül. Ezután a 9. jubileumkor újra visszatér a zsidó nemzet tulajdonába. Ezután fog beköszönteni az utolsó idők messiási korszaka.”

(magyar fordítás: negyedik-dimenzió.eoldal.hu)

Ennek megfelelően:

1217-től 1517-ig, az első jubileumi periódus megkezdéséig 300 év telt el.

1517-től 1917-ig 8 jubileum, 400 év telt el.

1917-től 1967-ig egy jubileum, a senki földje.

1967-től 2017-kor a 9. jubileumkor visszatért a zsidó nemzet tulajdonába Jeruzsálem.

2017-től a messiási korszak veszi kezdetét.

A prófécia eddig pontosan beteljesedett. Ennek megfelelően, már nem lesz több jubileumi év, mielőtt az Úr visszajönne. Figyeljük meg, hogy eszerint a prófécia szerint sem tudhajuk meg a pontos idejét az Úr eljövetelének. Ahogyan a bevezetőben írtam, ezt nem fogja pontosan megmondani.

2. Malakiás próféciája a pápákról

Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak. Malakiás szerint a 112. pápa egyházfejedelemsége alatt jön el a világvége. Ebben a sorrendben a jelenleg regnáló és 2013. március 13-án megválasztott Ferenc a legutolsó pápa.

A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter, a szerk.) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja terelni nyáját. Ezután a hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli a népét.

E körül a prófécia körül van még egy nagyon érdekes tény. Az 1950-es években, Rene Thibault szerzetes, komolyan foglalkozott ezzel a próféciával, és ő számításokat végzett, hogy mikor kell az utolsó pápának hivatalba lépnie. És ő 2012-őt határozott meg. Ez nem esne egybe Ferenc pápa 2013-as megválasztásával, ha nem tudnánk, hogy Benedek pápa 2012-ben lemondott, de ezt nem hozták nyilvánosságra 2013-ig. És ő fogja átadni a helyét az Utolsó Római Császárnak, aki a Jelenések könyvében megírt hamis próféta lesz (Jel.13.fej.) Ajánlom a Nagy hitetés sorozat 4.részét, (https://www.youtube.com/watch?v=f4pqK3kpiZk), ahol ezt bővebben kifejtem.

3. Assisi szent Ferenc próféciája

Malakiás próféciájának végéhez kapcsolódik Assisi szent Ferenc próféciája 1225 környékéről, amelyet a halálos ágyán mondott el:


„Valaki, akit azon szorongattatás csúcspontján nem az egyházjog szerint választottak pápának, azon fog igyekezni, hogy eszességgel sokakba a tévedés halálos mérgét csöpögtesse. … Abban az időben néhány prédikátor az igazságot hallgatással betakarja, mások eltapossák és letagadják. Azok életvitelének szentsége, akik csak külsőleg vallják meg, nevetségessé válik, ami miatt az Úr Jézus Krisztus nekik nem méltó pásztorokat, hanem pusztítót fog küldeni.”

Ezek szerint az utolsó pápa át fogja adni a hatalmát, egy olyan uralkodónak, akit nem az egyházjog alapján választanak. Azért mondom, hogy át fogja adni a hatalmát, mert ha természetes módon mondana le, vagy bármilyen nem rendkívüli helyzetben, akkor az egyháznak volna rá ideje és módja, hogy rendes egyházjog szerint válasszon utódot. De ez a prófécia már előre vetíti a rendkívüli körülményeket.

4. A 90 éves norvég testvérnő próféciája

Ebből a próféciából csak egy elemet említek, amely az idők végével leginkább kapcsolatos:

„A szegény országokból az emberek Európába fognak majd áramlani. Skandináviába is sokan jönnek majd, és Norvégiába is. Annyira sokan, hogy az ott élő emberek már nem szeretik majd őket, és keményen fognak velük bánni. Majdnem úgy, mint ahogy a zsidókkal bántak a második világháború előtt. Aztán betelik a bűneink teljes mértéke.”

Könnyek gördültek le az idős hölgy arcán. „Én már nem látom meg ezeket, de te meg fogod látni. Aztán hirtelen Jézus visszajön,”

Ez a prófécia egybevág azzal, amit Sólyom Albert testvérünk kapott. A negyedik pontja sok olyan elemet tartalmaz, amit most már mi is tudunk. Mégpedig azt, hogy a föld nem lesz megművelhető, és a levegő is mérgező lesz. Ennek két oka is lesz, az egyik a nukleáris szennyeződés, amely a földrengések következtében is szennyezni fogja a környezetet, valamint a kitörő vulkáni gázok és hamu miatt is.

De ebben a próféciában is itt a figyelmeztetés, hogy amikor sok menekült özönlik Európába, akkor közel az Úr visszajövetele. Egy szakaszt kiemelnék még ebből a próféciából:

„A keresztényeknek az lesz a fontos, hogy sikeresek legyenek, hogy „valakik” legyenek, hogy anyagi javaik legyenek, olyan dolgaik, amelyeket Isten ily módon soha nem ígért meg nekünk. A templomok és imaházak egyre üresebbek lesznek. A prédikálás helyett ─ amihez pedig generációk óta hozzá vagyunk szokva, mint pl. ‘Vedd fel a keresztedet és kövesd Jézust’ ─ a szórakozás, művészet és kultúra fog egyre nagyobb mértékben bejönni a gyülekezetekbe, ahol pedig megtérésre és ébredésre kellene összegyülekezni. Mindez egyre nagyon mértékben fog majd jelentkezni közvetlenül Jézus visszajövetele előtt.”

Nem ezt látjuk magunk körül?

5. A „másik oldal” próféciái

Itt nem térek ki ezekre tételesen, mert nem akarom a környezetet rontani az azokban elhangzott szavakkal. Két dolgot azonban ezek kapcsán mindenkinek meg kell látnia:

1. Csak a Teremtő Isten tudta előre, hogy mi fog történni. Senki más nem látta előre az eseményeket. Ezért is írja az Ige, hogy a világ teremtetése előtt elpecsételte Jézust, és elrendeltetett az Ő áldozata (1Pét.1,20). Ezért minden a jövőre vonatkozó IGAZ kijelentés, csak Istentől származhat.

2. Csak Tőle tudhatja a sátáni sereg is az időket, és az eseményeket. Valamint azokból a kijelentésekből, amelyeket az Úr ad az övéinek. Ezeket Isten akarata ellenére nem tudhatta meg. Csak az Atya engedélyével tudhatta meg mindazt, amit tud. És már nagyon régóta tudja, hogy körülbelül mikor jön el az idők vége.

Ezt szükségesnek tartottam elmondani, mielőtt néhány ilyen kijelentést megemlítek.

Szóval, már az ókorból van sok népnek olyan próféciája, amely nagyon sok a Bibliához hasonló végidő kijelentést tartalmaz, csak éppen az antikrisztus eljövetelével kapcsolatban. Nem csoda, hiszen azok sugalmazója éppen a maga útját készíti elő velük. Egyik ilyen prófécia, a Küméi Szibilla jóslata, amely „beszivárgott” a katolikus egyházba is, és annak mentén még ma is várják az isteni eredetű gyermeket, akit megtesznek majd uralkodónak. De ugyanígy, a zsidók is várják még a messiást, hiszen ők sem fogadták el Jézust messiásnak.

Ahogyan ezt a témát több oldalról kifejtettem a Youtube csatornámon megtekinthető Nagy Hitetés filmben illetve az 1-4. részekben, ezek a nem keresztény körök is „mostanság” várják az isteneik visszajövetelét, és az időt 2012-re „lőtték be”.

És itt az Úr megint adott nekünk egy fontos információt:

az első rengés után fog lelepleződni, megjelenni a fenevad (video – 14:16 percnél;)

A Magyarországot sújtó ítélet első földrengése után fog lelepleződni a fenevad, aki a világ megmentőjének szerepében fog tetszelegni. Az ő megjelenését még Pál apostol is a thesszalonikaiakhoz írt levelében a végső időkre teszi, ahogyan a Jelenések könyvének 13. fejezete is. Pál apostolnak meg volt a Jelenések könyvének kijelentéseinek nagy része, ezért a leveleiben elszórva nagyon sok a Jelenések könyvével egybehangzó állítást tesz.

Ezzel Isten visszaigazolta, hogy ezek az információk az idők végéről, csakis Tőle származhattak.

A nemzedékek kérdése

Ha szeretnénk a nemzedékek kérdését körbejárni, akkor az egyik nagyon jó kiindulópont a zsidó nép kivonulásának története.

E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. (4Móz 14,29-30)

E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; (5Móz 1,35)

Ezekből az igékből azt látjuk, hogy a húsz év felettieket számlálták meg Izrael népéből, és ők nem mehettek be engedetlenség miatt. Ahhoz, hogy elmúljon az ő nemzetségük, ahhoz negyven év kellett a pusztában.

De amikor Jézus az utolsó idők jeleiről beszél, és Jeruzsálem pusztulásáról, akkor is azt mondja, hogy nem múlik el az a nemzetség, amíg mindazok meglesznek (Mt.24,34). Krisztus megfeszítése kb. 30-33 között volt, és Titus Jeruzsálemet 70-ben pusztította el. Ismét ezzel a negyven évvel találkozunk.

A mostani prófétai üzenet ezzel teljesen összhangban van Júda ben Sámuel 1217-ből származó próféciájával, és a vizsgált többi „nagy” próféciával, amelyek azt mondják, hogy itt az idők vége. Amennyiben nem lesz már több jubileum, és az a nemzedék nem múlik el, amelyik a mostani próféciát hallotta, akkor maximum – hangsúlyozom maximum – 2068 előtt megtörténik az Úr második visszajövetele, amely a hatodik pecsét idejében lesz. A prófécia szerint, az első Magyarországot sújtó földrengés előtt el fogja vinni az övéit, vagyis meg fog történni az első elragadtatás. Onnantól pedig igen fel fognak gyorsulni az események, ha legkésőbb 2068-ra a Jelenések könyvének nagy része be fog teljesedni.

Valósággal olyan idők kapujában állunk, amilyenek a világ teremtése óta nem voltak. Ezekre az időkre csak Isten Igéjéből lehet felkészülni, a Szent Szellem támogatásával. Minden úgy fog történni, ahogyan Noé idejében történt. Akkor Noé százhúsz évig hírdette a világ végét, és a megmenekülők számából látjuk, hogy hányan tértek meg: nulla. Noé és családja egyedül ment be a bárkába, senki sem hallgatott a szavukra. Reméljük, hogy most nem így lesz.

A világon a két legijesztőbb hazugságra figyelmeztet minket ez a pásztor is:

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába ment. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37-39)

Csak azt tudom most már mondani, amit Jézus is, és az apostolok is:

És ezt mondta: Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa. (Mt 3,2)

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. (ApCsel 2,38)

Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jel 21,7-8) Ha valaki még kételkedik, hogy az idők végén élünk, akkor megkérdezem, hogy milyen figyelmeztetés kell még?

Isten fiai – 1.rész Ószövetség

Az asszony magvának és a kígyó magvának harcát tárgyalva, már tisztáztuk, hogy kik az emberek, és az emberek fiai. Röviden, akik férfiú indulatából, és asszonytól születnek, azok az emberek, másként mondva, az asszony magva.

Isten fiai pedig azok, akik közvetlen Isten által lettek megalkotva, vagyis Istentől születtek. Ezért lehetett Jézus egyszerre ember Fia és Isten Fia, mert Ő Istentől fogant, és asszonytól született (Jn.1,18; Gal.4,4; 1Tim.2,5).

13 [Isten fiai azok,] Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,13)

Ahogyan korábban láttuk, ha mindkét szülő ember, akkor ember lesz az utód. Ha az egyik szülő Isten, és a másik ember, mint Jézusnál, akkor az utód egyszerre lesz ember Fia és Isten Fia. Ezért azok, akiket Isten közvetlenül megteremtett, azok az Isten fiai. Így lehetnek az Isten fiaivá azok, akik újjászületnek Szellemtől és víztől, mert egyrészről meghal a vízsírban mindaz, ami a hústesttől született, másrészről  pedig újjászületnek Istentől, és lesznek új teremtményekké (Gal.6,15). Az Ószövetség és az Újszövetség éles különbséget tesz az Isten fiai meghatározásban.

Lett pedig egy napon, hogy eljöttek az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljött a Sátán is közöttük. (Jób 1,6)

Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak? (Jób 38,7)

Az Ószövetségben egyetlen embert sem nevez a Biblia Isten fiának. Jób könyvének verséből látjuk, hogy az Isten előtti tanácsba bemehetett a Sátán is, de ott ember nem járhatott, különösen nem Jézus megdicsőülése és feltámadása előtt nem. De a föld megteremtésénél sem lehetett jelen az ember, mert őt utoljára teremtette meg Isten. Még Dániel is, amikor bepillantást nyer a mennybe, akkor egyetlen Ember Fiát (Dán.7,13) lát. Egyértelműen látja a különbséget az angyalok és az ember között. Mikor látja az angyalokat is, akkor is egyértelműen tisztában van azzal, hogy nem embereket lát. Amikor pedig Gábriel az egyik látomását magyarázza el Dánielnek, akkor ember fiának szólítja őt (Dán.8,17). De Ezékielnek is azt mondja az Úr, hogy embernek fia (Ezék.7,2). Még a zsidó népet sem nevezi az Ószövetség Isten fiainak.

Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok eloldozva járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé. (Dán 3,25)

Ebben a versben úgy is fordítják az „Isten fiáé” kifejezést, hogy „istenek fiáé”, „egy isten fiáé”, „egy az istenek közül”, „egy isten”. A reformkori héber szövegekből fordítók (nemzetközi fordításokat is figyelembe véve) pedig határozott névelővel fordítják „az Isten fiáé” és nem úgy, mint „egy” az Isten vagy istenek fiai közül, valamint egyesszámban nevezik meg az Istent, és nem isteneket írnak. A történetből is azt olvassuk ki, hogy Dánielék ekkor már többször bizonyságot tettek arról, hogy Izrael Istene AZ Isten. Ezért Nabukodonozor helyesen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „az Isten fiáé”. Ebben a helyzetben is egyértelmű, hogy az Isten fia kifejezés egy angyalra vonatkozik, hiszen három embert dobtak a tűzbe, és négyen voltak benn. A negyedik pedig szemre is különbözött az emberektől. Ez a megnevezés Jézus eljövetelével változik meg.

És felelve az angyal, mondta neki: A Szent Szellem száll te rád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Lk 1,35)

Máriának azt mondja az angyal, hogy aki benne megfogan, az lesz az Isten Fia. Több helyen is mondja az Ige, hogy ami testtől született, test az (Jn.3,6; Róm.8,5; Gal.4,29; Jn.1,13). Emberi magból nem születhet Isten fia, csak ember születhet. Ezért jól behatárolható, hogy az Ószövetségben senki sem lehetett Isten fia. Jézusról még a gonosz szellemek is bizonyságot tettek(Mt.8,29), hogy Ő, az első olyan ember, aki Isten Fiaként lehet megnevezve.

Ezért amikor azt olvassuk, hogy az Isten fiai feleséget vettek maguknak az emberek lányaiból, akkor nem lehet szó Séth fiairól, hanem angyalokról kell beszélnünk. Ezt mindjárt részletesen meg is vizsgáljuk.

Isten fiai, akik elbuktak

A teremtéstől számítva, Mózes első könyve alapján előrehaladva az időben, Járed idejéig, folyt az élet a maga rendjében a földön. Akkor, amikor elkezdtek sokasodni az emberek, akkor a felügyeletükkel megbízott angyalok, akiknek jóra kellett volna tanítani az embereket, elkezdtek „gyönyörködni” az emberek lányaiban, és elkezdtek vágyakozni utánuk, majd eljöttek hozzájuk. Ez valamikor a teremtéstől számítva kb. 600-800 között kezdődhetett. Az időszámítástól visszaszámolva, kr.e. 3400-3200 között, a bibliai kronológiát követve.

És látták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek. (1Móz 6,2)

A Nefilimek, óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Ezek azok az angyalok, akikről Júdás így ír: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket,”(Júd 1,6) A lakóhely kifejezést közelebbről is meg kell vizsgálnunk, hogy pontosan értsük, hogy mit mond az Írás. Ez a lakóhely szó – Oiketerion – ugyanis csak kétszer fordul elő az egész Újszövetségben. A másik igehely az, ahol Pál arról ír, hogy mi  is sóhajtozunk, hogy végre felvehessük a mennyei hajlékunkat, vagyis a romolhatatlan testet (2Kor.5,1-2). Tehát amikor azt írja, hogy az angyalok elhagyták lakóhelyüket, akkor az azt is jelenti, hogy elhagyták a tisztán szellemi testüket, és olyan testet vettek magukra, amelyben képesek voltak az emberek lányaival házasodni, és azok szültek nekik. A Júd.7-ben azt olvassuk, hogy Szodoma és Gomorra ezekhez az angyalokhoz hasonlóan „idegen hústest után jártak”. Ez azt jelenti, hogy az angyalitól idegen hústest után vágyakoztak. Ez igazolja a 6. vers magyarázatát, hogy elhagyták eredeti lakóhelyüket, vagyis testüket, csak azért, hogy az emberek lányaival együtt lehessenek.

A Mózes első könyvében lévő igeszakaszt sokáig úgy magyarázták, hogy Séth fiai vettek feleséget maguknak Káin lányai közül.

Ez az elmélet azonban több okból sem állja meg a helyét, arról nem is beszélve, hogy a héber magyarázatok szerint sem az történt itt, hanem valósággal angyalok jöttek le. Vizsgáljuk meg, hogy a „Séth vonal” elmélete mennyire állja meg a helyét.

A „Séth vonal” nézet

1. „Isten fiai” – Séth leszármazottainak vezető szerepe?

Az Ige sehol sem mondja, hogy Séth gyermekei valamilyen szempontból másképp számítottak volna, mint Káin leszármazottai. Ha végigolvassuk az 1Mózes.5.fejezetében lévő nemzetségtáblát, akkor azt látjuk, hogy „egy vonalat” emel ki az Úr, de a többi leszármazott meg sincs külön említve. Sem előtte, sem utána nincs egy olyan rész sem az igében, amely hangsúlyozná Káin leszármazottainak bűneit, vagy Séth vonalának tisztaságát. Sem később nem említi meg az ige azt, hogy Séth itt meg nem említett gyermekei valamilyen formában kimagaslottak volna a többi ember közül. És ahogyan már fentebb kifejtettem, embereket sehol sem nevez az Ószövetség Isten Fiainak.

2. „Ádám lányai” – Káin lányai?

Az igében sehol sem szerepel olyan kifejezés, hogy „Ádám lányai”. Amennyiben Séth fiai az Isten fiai lennének, akkor valahol találkoznunk kellene azzal a kifejezéssel, hogy Ádám lányai. De kifejezetten emberek lányairól van szó, akik mind egy vérből valók, ahogyan erről még az Újszövetség is bizonyságot tesz – És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; (ApCsel 17,26)

Egyébként pedig ez olyan, mintha nem lettek volna lányai Séth nemzetségének, akikkel házasodhattak volna. Egyébként Káin leszármazottainál is a nevek sok esetben összecsengenek Séth leszármazottainak neveivel, tehát nem mindenki volt istentelen közülük sem.

3. A bűn – nem tudták magukat elkülönítve tartani?

Ez akkor azt jelentené, hogy nem tudta Séth nemzetsége magát a bűntől elkülönítve tartani. Pedig éppen ennek az ellenkezője látszik Énokh személyében, aki annyira együtt járt az Úrral, hogy még életében magához vette az Úr. De Noé is erről tesz bizonyságot, aki méltó lett arra, hogy átmenjen az új világkorszakba. Ebben a korszakban már  „minden hústest megrontotta az ő útját” – 1Móz.6,12.

4. Nefilim?

Az ember-ember házasságából születettek nem lennének „nefilimeknek”, magyarul óriásoknak, bukottaknak, zaklatóknak, zsarnokoknak nevezve. Az ember ember magot tud vetni, és abból ember lesz. Ezt részletesebben tárgyaltuk az asszony magvának és a kígyó magvának a harcánál. Egy más szakaszban sem említi az ige, hogy az igaz ember és a gonosz ember házasságából óriások születtek volna. A Séth vonal magyarázata erre nem ad kielégítő választ. Nincs ami indokolná a természetfeletti leszármazottakat. Illetve akkor mi tenné Noé származását olyan különlegessé?

A Séth vonal magyarázata az 5.sz-ból ered. Celsus és Julianus az”Apostata” használta a hagyományos hiedelmet, hogy támadja a kereszténységet. Julius Africanus visszahátrált a „Seth vonal” elméletbe, mint egy kényelmesebb területre. Alexandriai Cyril használta, hogy elutasítsa az ortodox álláspontot. Ágoston felkarolta a „Seth vonal” elméletet, mely eljutott a középkorig, de még ma is általánosan tanított nézet. Ahogyan a fenti képen látjuk, még a mai Bibliákban is sokszor ezt találjuk magyarázatként.

A szöveg maga

Az„Isten fiai” kifejezés sohasem használt az Ószövetségben a hívőkre. Séth nem volt Isten, és Káin nem volt Ádám. A szöveg sehol sem említi „Elohim lányait”. Az 1Móz.6,4 vers pedig kifejezetten nem azt írja, hogy születtek fiaik és lányaik, ahogyan ezt az 5. fejezetben olvashatjuk, hanem csak annyit ír, hogy „és szültek nekik”. A „gyermekeket” szó már fordítói beszúrás. Ezek szerint az Ige nem mondja el, hogy mik születtek ezekből a házasságokból, de akárki is született, azok nem fiak és leányok voltak.

Az elkülönülés bizonysága

A vérvonalak az 1Móz.11-ben különülnek el, amikor megkezdődik az elválasztás Izsákkal. Izsák elfogadott Istennél, Ismáel nem. Ahogyan Ábrahám Keturáhtól született gyermekeit sem fogadta el Isten.

Összefoglalva

Mi cáfolja a Séth vonal elméletet?

– A szöveg maga

– A bizonyítatlan elkülönülés

– Séth vonalának bizonyítatlan istenfélelme

– Káin leszármazottainak bizonyítatlan megkülönböztetése Ádámtól

– Nincs indok a természetellenes leszármazottakra

– Az újszövetségi megerősítés is ez ellen szól

– Más özönvíz utáni és prófétai problémák

Az angyal nézet

 1. Tradicionális rabbinikus irodalom

Még a Targumok, vagyis Mózes öt könyvének arámi fordítású magyarázatos könyvei, is erről tesznek bizonyságot.

2. Flavius Josephus

Flavius Josephus tanult rabbi volt, és úgy lett később hadvezér, majd történetíró. Ő azt írta le, amit az Igéből megtanult, és amiben hitt. A Zsidók történetében egyértelműen leírja, hogy angyalok párosodtak az emberek lányaival.

„Most Istennek sok angyala érintkezett a földi asszonyokkal, gőgös fiakat nemzettek, akik erejükben bizakodva minden jót megvetettek, és éppen úgy, mint ahogy a görögök gigászairól mondják, gonosz tettekben jeleskedtek.” (Flavius Josephus – A zsidók története, 7.oldal)

3. Énok könyve

Énokh könyve részletes leírást ad ezekről az eseményekről, amelyet úgy tűnik, hogy a rabbinikus irodalom igazolása szerint is elfogadott nézet volt még a második templom – vagyis Jézus – idejében is.

4. Septuaginta

A Septuaginta fordítások is ezt a nézetet adják vissza a szóhasználatukban.

5. Özönvíz utáni Nefilimek

„…sőt még azután is…” – 1Móz.6,4 szerint, ezek az óriások, még az özönvíz után is felbukkantak, sőt egész népekké szaporodtak.  Refaim, Zuzeus, Emeus, Zanzum; Arba, Anák és 7 fia; Óg, Básán királya;  Góliáth és 4 testvére.

34 És láttunk ott nefilimeket, óriásokat is, a nefilim óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk.  (4Móz 13,34)

Angyal nézet képviselői az egyházatyáknál

– Alexandriai Philo

– Justin Martyr

– Irenaeus

– Athenagoras

– Tertullian

– Lactantius

– Amrose

– Julian

Ahogyan látjuk több bizonyíték szól amellett, hogy Isten fiai az angyalok, akik lejöttek és az emberek lányaival házasodtak. Ők azok, akik fogságban vannak egészen az ítélet napjáig.

4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítva, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; (2Pt 2,4)

A Isten fiai közül a bukottak és az ő leszármazottaik azok, akik ma gyötrik az embereket. Őket nevezi az Írás az Ördög angyalainak (Mt.25,41), akiknek a tűznek tava van fenntartva.

Ahogyan látjuk, Isten Fiai az Ószövetségben egyszer sem emberek, hanem angyalok, mivel Isten közvetlenül teremtette őket. A bukott angyalok számára pedig nincs kegyelem, hiszen ők színről-színre láthatták Istent és a Sátán bukását is, és előttük nem volt elrejtve, hogy kicsoda Isten valójában, és hogy Isten teremtett mindent. Ezért számukra nincs kegyelem.

A többi angyal, aki megtartotta a helyét és a szolgálatát, azok még mindig Isten igaz fiai, akiknek az élén Jézus vissza fog jönni az Ő dicsőséges eljövetelével.

7 Nektek pedig, akik nyomorgattok, nyugalommal velünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. (2Th 1,7)

Jézus vére – 1.rész (a kulcs a keresztény élethez)

Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?! Ez az, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (1Ján 5,5-6)

Az Újszövetség valósággal egy új szövetség Isten és az ember között, Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. Ami korábban lehetetlen volt, mert Isten nem tudott ennyire közel jönni az emberhez a bűnök miatt, az Krisztusban lehetségessé vált. Valósággal Benne lett teljessé az ember megváltása, és visszatérése Isten jelenlétébe. Minden tanítás és bizonyságtétel, ami nem így tesz bizonyságot Krisztusról, az hamis, de legalább hiányos. Ezért nem lehet elfogadni azokat a tanításokat, amelyek arra mutatnak, hogy igazából egy az ó és az új szövetség. Ma sok irányzat van, amelyek a törvények, vagy az Ószövetség iránti lelkesedésből visszafordulnak az ószövetség felé. Erősítve a törvények, az ünnepek és más szokások betartását. Újra fontosságot adnak ezeknek a szokásoknak, holott az Új Szövetség ezekről már másképp tanít. Van olyan is, aki azt mondta, hogy a Bibliájából kitépte azokat a lapokat, amik az Ó és Új Szövetség között voltak, mert a kettő tulajdonképpen egy. De egyre erősödik a „zsidó gyökerek” mozgalom is, amely szintén az Ószövetség felé tereli a keresztényeket. Ezeket semmi sem támasztja alá az Új Szövetség írásaiban. Krisztusban valósággal egy új szövetséget kötött Isten, az Atya, az emberrel. De ezt az új szövetségkötést maga az ószövetség is kijelenti több helyen (Jer.31,31-34; Jer.24,7;).

Az új szövetségnek Jézus Krisztus, az egy élő Istennek a Fia a kulcsa. Egyedül az Ő személye az, akiben ez az új szövetség megköttetett. Nélküle minden bizonyság egy más evangéliumhoz, egy más hithez, és végső soron egy más szellemhez vezet (2Kor.11,4).

Ezek után nézzük meg, hogy ebben az ÚJ szövetségben milyen kulcsfontosságú Jézus vére, és általában a vér (minden hústest vére) milyen tartalmat hordoz itt a földön.

Jézus vére az élet:

Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,12-13)

Azt minden gyakorló keresztény tudja, hogy a mi testi életünket a Biblia nem tartja igazi életnek. Ahogyan megszületünk, már bűnben születünk meg, és ezért a meg nem tért és újjá nem született embernek csak egy sorsa lehet, mégpedig a biztos halál (Zsolt.51,7; Préd.3,19). Az ószövetség idején azok is a Seolba szálltak alá, akik igazak voltak az Úr szemében. Még Jób is arra vágyott, hogy ott lehessen, hogy megnyugodjon a földi szenvedésektől (Jób.3,16-22). Az ószövetségi igazak is csak Jézus halála után kerülhettek fel a mennybe.

Tehát akik befogadták Jézus Krisztust, azoknak van egyáltalán lehetősége arra, hogy Isten fiaivá legyenek. Ők azok az emberek, akiknek immár nem a hústesti szüleiktől való származását tekinti Isten a származásuknak, hanem Krisztus életét tulajdonítja nekik. Hiszen Krisztusban van az élet.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága; (Jn 1,1-4)

Ezt maga Jézus erősíti meg, amikor az úrvacsoráról tanít. Ő maga az élet!

Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. (Jn 6,53)

Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57)

Aki eszi Jézus testét és issza Jézus vérét, abban van igazán az élet. Ezért kulcsfontosságú az úrvacsora. Az újjászületéssel a Szent Szellem valósággal megelevenít bennünket, ahogyan ezt az Ige is mondja:

A szellem az, ami megelevenít, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. (Jn 6,63)

De a Szellemtől való újjászületés „csak” a kezdetet adja meg az új élethez. Ezt az új életet, vagy szebben mondva ezt az újjászületett életet csak az úrvacsorával együtt tudjuk igazán táplálni. Így tud Jézuson keresztül az isteni élet a részünkké válni, és életet adni.

Valószínűnek tartom, hogy ezért is vette ki a Sátán a katolikus úrvacsorából a bort, vagyis a vért, mert ezzel egészen legyengítette az úrvacsorát, és ha egyáltalán maradt benne valami élet, akkor az is csak csonkán. De eddig akárhány bizonyságot hallottunk az úrvacsoráról, annak a valósága mindig csak akkor nyilvánult meg, ha valaki azt szívében teljes hittel úgy vette magához, mintha valósággal Jézus testét és vérét venné magához. (Vigyázat! Nem azt mondom, hogy a kenyér átalakul Jézus húsává, és a bor vérré, ahogyan a katolikus egyházban. Az mindig kenyér és bor marad, de tudjuk, hogy sok szimbólumnak valóságos szellemi jelentése van. Úgy ennek is!)

Jézus vére megmos és megtisztít:

Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van Vele, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Ján 1,7)

A bűneinkből való megtisztulás egyik fontos kelléke a vér, hiszen vérontás nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid.9,22). Ahogyan megvalljuk a bűneinket, és kérjük az Atyától a bűnbocsánatot, úgy kérjük, hogy Jézus vérével mossa le a mi bűneinket rólunk, és tisztítson meg bennünket a bűneinktől:

[…] Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)

Ez szintén az úrvacsora keretein belül történik. Mielőtt vesszük a kenyeret és a bort, bűnmegvallást tartunk, és kérjük, hogy ahogyan isszuk a bort, mint Jézus vérét, úgy mosson meg minket Jézus vére az Atya előtt. (megj.: ezzel részletesebben foglalkozom a Harcosok, papok, harcos papok – a végidők szolgálata c. írásban: https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2017/07/harcosok-papok-harcos-papok-vegidok.html)

Ma már nincs szükség az állatáldozatokra, mert Jézus vére az, ami megtisztít. A törvényt ugyanúgy be kell töltenünk (nem betartanunk!!), mint az ószövetség idején, de most már Krisztusban töltjük be.

[…] Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, (Jel 1,5)

Jézus vére megszentel:

Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentel a hústest tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. (Zsid 9,13-14)

Jézus vére a megszentelődés vére. Sok újszövetségi levél kezdődik a szentek megszólításával (Róm.1,7; 1Kor.1,2), és általában is a testvérek közösségének egy másik általános megszólítása a szentek megnevezés (ApCsel.9,32; 9,41; 26,10). Szintén az úrvacsorához köthető a megszentelődés is, hiszen csak az mondhatja el, hogy rajta van a megszentelődés vére, aki veszi Jézus vérét az úrvacsorával.

Látnunk kell a sorrendet Jézus vérének a munkájában! Először életet ad, majd megmos, majd megszentel. De itt ismét figyelmeztetni kell magunkat, hogy csak akkor, ha minden egyes úrvacsora részét képezi a bűnvallás, bűnbocsánat kérése, és az őszinte megtérés. Mert akkor Jézus vére először is lemossa a mi bűneinket, majd rajtunk marad, mint a megszentelődés vére.

Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. (Zsid 13,11-12)

Ebből a lelkületből, és csak ebből a lelkületből mondhatja ránk, hívőkre az Ige, hogy Istennek szentjei vagyunk, ha és amennyiben Jézus vére rajtunk van. Ha már lelkiismeret szerint megtisztítottuk magunkat a bűneinktől az Úr előtt, akkor Jézus vére megszentel minket.

Jézus vére a szövetség vére:

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? (Zsid 10,29)

Ha Jézus vérének az első három aspektusa már jelen van az életünkben, akkor egy újabb jelentését nyerjük el. Mégpedig ez lesz rajtunk a szövetség vére. Isten a szövetségek kötéséhez is vért használt. Még Czippora is a vérre hivatkozott, mikor maga az Úr állt elé, és akarta őket megölni. Akkor gyorsan körülmetélte a fiait, és a vérjegyességre hivatkozott (2Móz.4,25). Ábrahámmal is a vérét adta a szövetség jeléül közte, és Isten között.

Egy kis kitérőt tennék itt a szövetségekről. A szövetségkötéshez a férfinak kellett a vérét adnia (1Móz.17,9-14), a nőknek nem. Ez mutatja az Istennél lévő hierarchiát is. A férfi feje a Krisztus, és az asszony feje a férje (Ef.5,23). Tehát ha a család „feje” szövetségben van Istennel, akkor az ő háza népe is szövetségben van Istennel. Egy hajadon az apja házánál az apja tekintélye alatt részese mindazoknak a szövetségeknek, amelyet az apja kötött. Ha férjhez megy, akkor a férje által kötött szövetségek részese lesz. Ahogyan ezt a papok családjánál is leírja az Ige, a pap lányával kapcsolatban (3Móz.22,12-13).

Ugyanígy, Krisztus is a vérét adta ezért a szövetségért az Atyával. Mi, férfiak és nők egyaránt, akik Nála lakozunk, és az Ő uralma alatt vagyunk, meg vagyunk hintve a szövetségnek ezzel a vérével, ahogyan az ószövetségben a nép (2Móz.26,6-8).

A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, (Zsid 13,20)

És megint itt vagyunk az úrvacsoránál. Aki veszi Jézus vérét, azon rajta van a szövetség vére. Aki nem, azon nincs rajta. Látjuk, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy a katolikus egyházban nincs ott Jézus vére?

Jézus vére Krisztus részévé teszi a fiakat:

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. (Zsid 3,14)

Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, Mondva: Hirdetem a te neved az én atyámfiainak, az egyháznak közepette dicséretet mondok neked. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Itt vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, (Zsid 2,11-14)

Tovább menve a vér útján, azt látjuk, hogy a megszenteltek lesznek Krisztus atyjafiaivá, vagyis testvéreivé. Ahogyan a hústesti (földi) atyáinknak a gyermekei voltunk, mert az ő vérükből születtünk, ugyanúgy, Krisztus vérén keresztül az Isten fiaivá leszünk.

Az úrvacsorával magunkhoz vett kenyérrel és borral leszünk Kriszus részeivé. Nincs más út!

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,56-58)

Az úrvacsorával leszünk a húsából való hús, és a véréből való vér. Ezzel szakadunk el a mi földi atyáinktól, és leszünk Isten gyermekeivé! Ezzel teljesedik be a földön a testünk megújulásása előtt az újjászületésünk (1Kor.15,39-54). Ez azért kulcsfontosságú, mert csak a fiak mehetnek be az Atyához.

Csak azok lehetnek fiak, akik az ígéret gyermekei. Akik elutasítják az ígéretet, amely Jézus Krisztusban lett valósággá (pl.iszlám, júdaizmus, hitetlenek, más vallások hívői), azok nem az ígéret gyermekei, és ezért nem is kapnak semmi örökséget a krisztusi örökségből.

Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. […] De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi. (Gal 4,28-31)

A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. (Jn 8,35)

Egyedül Jézus vére és élete vihet be minket az örökségbe.

Mert nem kaptátok a szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (Róm 8,15-17)

Ha megvalljuk hústesti atyáink korábbi bűneit, mint a saját bűneinket, akkor Jézus vérével az úrvacsorában el tudunk szakadni ezektől a bűnöktől. Ha nem szakadunk el azoktól, akkor jogosan lehet rajtunk az ítélet az ő bűneikért (2Móz.20,5-6). Ahogyan ez a farizeusokra is igaz volt:

És ezt mondjátok: Ha a mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. (Mt 23,30-31)

Ők nem vallották meg atyáik bűnét, és nem tértek meg azokból. Ezért azok a bűnök rajtuk maradtak. Így maradhat sok generációs átok és családi démon még a hívők életében is jelen, mert nem szakítják el magukat azoktól. Erre az elszakadásra ad lehetőséget Jézus vére az úrvacsorában.

Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk hústest szerint; sőt ha ismertük is Krisztust hústest szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (2Kor 5,16-17)

Így akkor valóban eltűnik már minden nemzetség, mert mindenki Krisztus részévé válik. Új vér, Jézus vére ad nekünk új származást.

És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázata szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetéletlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. (Kol 3,10-11)

Minden és mindenekben Krisztus! Ámen!

Jézus vére a páskabárány vére:

Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. (1Kor 5,7)

Eddig azon az úton haladtunk, amely bevitt minket Krisztusba az úrvacsorán keresztül. Láttuk, hogy csak Jézus vérén keresztül kapunk meg nagyon sok jogosultságot Isten királyságában. Jézus vére azonban kifelé, a szellemvilág felé is hordoz üzenetet, mint a páskabárány vére.

Ahogyan az első páskát látjuk, a bárány vére nem az emberek megtisztulására volt szánva, hanem a pusztító távol tartására.

És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. (2Móz 12,7)

És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földjét. (2Móz 12,13)

Mikor átmegy az Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. (2Móz 12,23)

Krisztus vére az, ami az Atya számára is megmutatja, hogy mi az ővéi vagyunk, ahogyan a páskabárány vére is védelmet adott azoknak, akik „mögötte” voltak. De ez egyben felszólítás is számunkra, ahogyan az 1Kor.5,7-ben olvassuk, hogy tisztítsuk ki a régi kovászt az életünkből. Vagyis a korábbi bűnös életünk, az óember és a világ dolgait tisztítsuk ki magunkból, és legyünk kovász nélküliek, vagyis tisztán krisztusi jelleműek. Csak akkor lehet joga Istennek, hogy Jézus vére megvédjen a gonosztól, ha a gonosznak nincs bennünk semmije. Ha vannak meg nem bánt bűneink, vagy életvitelszerűen bűnben élünk, akkor nem tud megvédeni minket a vér. De még arra is figyeljünk, hogy az örömünk, ünnepünk se a régi, óemberi szokások szerint történjen, hanem az Úrban, tisztán (1kor.5,8).

A mindennapi úrvacsora az, ami megadhatja nekünk mindazt, ami Jézus vérében el van rejtve. Nem hiába vették az apostolok idején is naponta (ApCsel.2,46). Így tudunk csatlakozni azokhoz, akik be vannak írva az élet könyvébe, az elsőszülöttek egyházához.

Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak szellemeihez, És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből van, (Zsid 12,22-25)

Aki megmarad ebben hűséggel és alázattal, az méltán remélheti, hogy mindvégig megtartja az Úr. Ő hűséges marad mindvégig az igéreteihez és az Igéjéhez, de legfőképpen soha nem fog elszakadni a Fiútól, és akik a Fiúban vannak!

Jézus vére – 2.rész (a vér szerepe a földön)

És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Szellem, a víz és a vér; és ez a három is egy. (1Ján 5,8)

Nagyon fontos vers az 1Jn.5,8. Fontosabb, mint elsőre gondolnánk. A vérről szóló első részben végig vettük, hogy Krisztus vérének milyen bizonyságai vannak itt a földön a hívők életében. Most pedig egy lépéssel továbbmenve megnézzük, hogy a vérnek magának milyen fontos szerepe van a földön. Ezt megismerve megváltozhat a gondolkodásunk az úrvacsorával kapcsolatban. Fel fogjuk ismerni, hogy nem csak szimbólumokat hordoz a vér, hanem megismerhetjük, hogy mi a vér valódi jelentése és tartalma. Azt is meg kell látnunk, hogy a szimbólumoknak is valóságos szellemi jelentése van. Ahogyan a bemerítkezésnek (vízkeresztségnek) is minden jelentése szellemi valóság, és a fizikai világban is csak az jelképes benne, hogy aki bemerítkezik, az nem hal meg ténylegesen, hanem kijön a vízből. Úgyanígy a vér is nem csak szimbolikusan, hanem valóságosan is nagyon sok dolgot hordoz. Az úrvacsorának valóságos jeletősége van.

A földön a testi lét életét a vér hordozza:

Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, amelyben van a ti életetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. (1Móz 9,4-5)

Mert minden hústestnek élete az ő vére a benne lévő élettel. Azért mondom Izrael fiainak: Semmiféle hústestnek a vérét meg ne egyétek, mert minden hústestnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtasson ki. (3Móz 17,14)

A hústest élete a vérben van. Ezt minden ember tudja, ehhez nem kell ismerni a Bibliát. Ha valaki balesetben, vagy valamilyen más módon  elvérzik, akkor annak a földi élete véget ér. A test nem képes vér nélkül élni. Azt azonban már csak az Igéből lehet megtudni, hogy a vér valósággal hordozza a test tulajdonosának életét. A vér tartalmazza személyiségének jegyeit, és a személy szellemi karakterét is. Ezt mindjárt be is bizonyítjuk az igén keresztül.

Mert a hústestnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést. (3Móz 17,11)

Egyértelműen kimondja az Ige, hogy a vérben benne van az élet. A mózesi törvényekben az egyik ember életéért élettel kellett fizetni (2Móz.21,23). És a vér csak a benne lévő élet által tud engesztelést szerezni. Ebből érthetjük meg a tiszta és a tisztátalan állatok közötti különbséget is.

Minden tiszta baromból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. (1Móz 7,2)

És oltárt épített Noé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozott égőáldozattal az oltáron. (1Móz 8,20)

Már Noé különbséget tett tiszta és tisztátalan állatok között. Az özönvíz előtt nem ehette meg az állatokat, de a tisztákból mégis hetet-hetet kellett magával vinnie a bárkába. A fajok fenntartásához elég lett volna kettőt-kettőt magával vinnie, ahogyan a tisztátalan állatokból ennyi is elegendő volt. Ezekből a tiszta állatokból tudott utána áldozatot bemutatni Istennek. Ha egy állat nem tiszta, akkor azzal nem lehet elvégezni a megszentelést és a megtisztítást sem. Minden istentiszteleti eszközt vérrel kellett megtisztítani, de erre a megtisztításra kizárólag a tiszta állatok vére volt alkalmas.

Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő ujjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izrael fiainak tisztátalanságaitól. (3Móz 16,18-19)

A tiszta állatokra jellemző, hogy erőszakmentesek, illetve nem táplálkoznak sem hulladékkal, sem dögökkel.

Minden barom, amelynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérődzik, tisztátalan legyen nektek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen. Minden állat, amely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen nektek; mindaz, aki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estig. (3Móz 11,26-27)

Ezért volt fontos, hogy az ószövetségi szertartásokhoz, olyan állatokat használjanak, akik nem hordoznak magukban – akár a táplálkozásuk, akár a viselkedésük miatt – tisztátalanságot a lelkükben. Az ószövetség idején még nem hivatkozhattak Jézus áldozatára, ezért kellett kizárniuk az életükből és az igaz Istentiszteletükből minden olyan dolgot, amely tisztátalan volt. De ahogyan az állatok vére rákerülve az emberre és az istentiszteleti eszközökre, megtisztították azokat a vérben lévő élet miatt, úgy Krisztus vére is megtisztítja azokat, akikre „rákerül”.

És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentel a hústest tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. (Zsid 9,12-14)

A vér valósággal beszél (1Móz.4,10; Zsid.12,24; 4Móz.35,33; Zsolt.9,13), ezért tud engesztelést szerezni az Atyánál, illetve ugyanígy kárhoztatja az ártatlan vér azokat, akik azt kiontották.

A földi léthez elengedhetetlen a vér. A mennyei léthez már nincs szükség a vérre, és ezért fontos, hogy Jézus vére itt a földön tesz bizonyságot. Itt, az anyagi világban kell a vérnek hírdetnie a tulajdonosának a lelki állapotát. Mivel a vér hordozza a tulajdonosa karakterét, ezért meg kell vizsgálnunk, hogy ez a jellemző hogyan megy tovább a vérrel.

A tisztátalan állatok is azért tudnak az új szövetségben megtisztulni hálaadás és könyörgés által (1Tim.4,4-5), mert Jézus áldozata meg tudja azokat tisztítani. Erre az ószövetség idején még nem volt lehetőség, hiszen Jézus még nem áldoztatott meg. Ezért nem kell ma már csak tiszta állatokat ennünk, mert Krisztus áldozata által megtisztulhat mindaz, amit magunkhoz veszünk.

A vér átörökíti annak a tuljadonságait, akitől származik:

Szólj Áronnak és az ő fiainak, mondva: Ez a bűnért való áldozat törvénye: amely helyen meg szokták ölni az egészen égőáldozatot, azon a helyen öljék meg a bűnért való áldozatot az Úr előtt; igen szentséges az. Amely pap megáldozza azt a bűnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátrának pitvarában. Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak véréből valami a ruhájára esik valakinek, azt, amire a vér esett, mosd meg szenthelyen. (3Móz 6,25-27)

A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az. Valamely bűnért való áldozat véréből bevisznek a gyülekezet sátrába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehető: tűzzel égettessen meg. (3Móz 6,29-30)

Szent helyen öltek meg tiszta állatot, és ezért a tiszta állat átvette a szent hely szentségét. A tiszta állat azért tiszta, mert nem hordoz magában semmi tisztátalanságot (ezért mondta ki rájuk Isten is, hogy tiszták, mert nincs bennük bűn, útálatosság, tisztátalanság). Ezért a vére, hordozhat más jellemzőket. Mint ebben az esetben a szentséget. Ahogyan az oltárral érintkezett az áldozati állat vére, úgy megszentelődött, és immár a vér hordozta ezt a szentséget. És ráadásul nem csak a vér, hanem az állat húsa is. Viszont a bűnért való áldozat meg nem ehető, mert előtte kézrátétellel ráhelyezték a bűnöket.

Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátra elé, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a tulok fejére. (2Móz 29,10)

A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül. (4Móz 8,12)

A kézrátétellel az ember lelkének tulajdonságai a bűnök megvallásával, vagy a hálaáldozat bemutatásánál a hála kifejezéseként áthelyeződött a tiszta állatra, és az onnantól hordozta azt. Minden állattal kapcsolatos áldozatnál láthatjuk a kézrátételt:

3Móz.1,4; 3,2; 3,8; 4,4; 4,7; 4,15; 4,18; 4,24; 4,29; 4,33; 16,21,

Ezért fontos az új szövetség idején is, hogy a kézrátételt ne hamarkodjuk el (1Tim.5,22), mert a kézrátétellel átadhatunk más szellemi erőket is (ApCsel.8,18; 1Tim.4,14). Ez a szellemvilágban törvényszerű. Vigyázzunk arra is, hogy ki imádkozik értünk kézrátétellel, hogy ne kapjunk ezáltal valamilyen tisztátalan szellemet. A kézrátétel után a földön a vér hordozni fogja mindezeket a szellemi tulajdonságokat. De nézzünk meg egy egyértelmű helyzetet, amikor ez tisztán látszik.

Vedd a másik kost is, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a kos fejére. Azután vágd le a kost, és vegyél annak véréből, és hintsd meg azzal Áron füle cimpáját és az ő fiai jobb fülének cimpáját, és az ő jobb kezük hüvelykét és jobb lábuk hüvelykét; a többi vért pedig hintsd az oltárra köröskörül. Azután vegyél a vérből, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az ő ruháira, s vele együtt az ő fiaira és az ő fiainak ruháira, hogy szent legyen ő és az ő ruhái, s vele együtt az ő fiai és az ő fiainak ruhái. (2Móz 29,19-21)

Áron és fiai rátették a kezüket a kosra. Ezzel átadták a személyük lényegét az állatra. Azután levágták a kost, és a vérével megkenték Áronékat. Vagyis a kos vére, ami már hordozta Áronék életének szellemi jellemzőit, most visszakerült Áronékra. Ez olyan, mintha a kos és Áronék élete egyesült volna egy vérszerződésben. Azután ebből a vérből megkenték az oltárt, ezért az megszentelődött. De úgy, mintha Áron és a fiai lettek volna feláldozva, hiszen a vér hordozta az életük jellmezőit. Majd ebből a szent oltárt érintett vérből kentek vissza Áronékra. Ezzel tulajdonképpen Áronék vére lett megszentelve úgy, mintha maguk mentek volna végig ezen a szertartáson a saját vérükkel. Egyedül a vér képes erre itt a földön. A víz hordozhat szellemeket és szellemiséget, de életet nem tud hordozni. Ezt csak a vér tudja megtenni.

Ez mutatja meg az okkult véráldozatok hatalmas problémáját. Egyrészről az ott alkalmazott véráldozatok valóságosan jelentést hordoznak, de minden tisztátalan állattal, vagy akár emberrel elkövetett véráldozat csak még több bűnt tesz arra, aki azt megáldozza. A magyar táltos áldozat fehér lova sem tiszta állat, ezért ha valaki azt utána magára veszi, akkor annak az embernek még nagyobb tisztátalansága lesz. Az ártatlan vér kiontása is ítéletet hoz arra, aki azt megteszi. Ezzel a Sátán fogságban és egyre nagyobb bűnökben tartja azokat, akik ezeket megteszik. Egyedül Jézus vére az, ami el tudja fordítani a bűnök és a tisztátalanságok ítéletét az emberekről! Nem adatott más!

Jézus vére – a kulcs

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? (Zsid 10,29)

Ez az, aki víz és vér által jött, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (1Ján 5,6)

Az első részben végignéztük, hogy Jézus vére mi mindent hordoz magában, és mi mindent jelent azok számára, akik megtérve, hitből veszik azt magukhoz. Az előbbi szakaszból most már megérthetjük, hogy mennyire valóságos itt a földön Jézus vérének az ereje azokon, akik azt az úrvacsorában magukhoz veszik. Ezért fontos, hogy Ő nem csak vízzel, vagyis Szent Szellemmel, hanem vérrel is eljött. Az Ő vére hordozza az Ő áldozatát és megszentelődését itt a földön.  Akiken rajta van Jézus vére, és akikben benne van Jézus vére, azok valósággal hordozzák az Ő életének a karakterét, és az Ő életének a szentségét. Így tudják legyőzni a Sátánt is Jézus vérével:

És ők legyőzték azt a Bárány vérével, és az ő bizonyságtételüknek beszédével; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. (Jel 12,11)

Ezért próbálta meg a Sátán kivenni a keresztény életből az úrvacsorát, mert Jézus vérének az erejével nem tud megbírkózni. A mi oldalunkról pedig hatalmas a felelősség, hogy méltatlanul ne vegyük az úrvacsorát:

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyen abból a kenyérből, és úgy igyon abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alszanak sokan. (1Kor 11,27-30)

Az úrvacsora valóság! Kristus életének a valósága itt a földön! Most már teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy akiben nincs meg a Fiú, élet sincs abban (1Jn.5,12). Az életét pedig nem csak a Szellem hordozza, hanem Jézus vére is. Csak a vérével együtt lehet teljes az életünk Benne.

Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pét 1,2)

Prófécia – értelmezéssel

Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Thessz 5,21)

Egy nagy vihart kavaró prófécia jár körbe az interneten. Többen mondanak ellene, mint mellette. Amikor megláttuk, mi is (a mi gyülekezetünk) megdöbbentünk és azt tettük, amit a fenti ige is mond. Összeültünk, és az Úr elé vittük, hogy Ő tegyen bizonyságot erről. Mivel a prófécia egy videóval egy ütt jelent meg, amely már egy magyarázatot is tartalmazott, ezért úgy döntöttünk, hogy kifejezetten a prófécia szövegét vesszük elő, és azt nézzük végig tételesen, hogy mi áll benne pontosan. Mert végsősoron, minden más már egy-egy ember interpretációja, vagyis értelmezése, amely a saját, Istennel és a Szent Szellemmel való kapcsolatán múlik. A sokféle nézőpontból is látszik, hogy ma megint a Bírák könyvének korát éljük, ahol „mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt” (Bír.21,25).

Vizsgálatunk eredményét szeretném közzétenni, hátha segít másoknak is, hogy milyen eredményre jutottunk.

A legelső jel a prófécia valóságát illetően az lehet, amit már az Ószövetségben is olvashatunk, amikor Akháb király a szíriaiak ellen készül, és megkérdezi a prófétákat, hogy milyen lesz a csata kimenetele. Akkor minden próféta győzelmet prófétál, kivéve egyet, Mikeást, akit éppen ezért nem kedvel Akháb, mert sohasem prófétál neki jót (1Kir.22.fejezet). De ismerve Akháb történetét, ez nem is meglepő, hogy az Úrtól nem kapott jó próféciákat. Egy másik eset, amikor Jeremiás áll szemben a hamis prófétával (Jer.28.fejezet), illetve az egész néppel – ahogyan ezt Jeremiás könyvében végigkísérhetjük. Senki sem hitt Jeremiásnak.

De még az Újszövetségben maga Pál is panaszkodott, hogy egyedül maradt, amikor a törvény előtt állt:

Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttasson be nekik. (2Tim 4,16)

Ebből két dolgot kell tisztán látnunk:

1. Nem mindig a többség képviseli az igazságot, és sokszor a próféciában szereplő igazság elsőre nem is tűnik valóságosnak.

2. A hamis próféciák nem keltenek ekkora vihart, mert azok általában kedvezően prófétálnak azoknak, akiknek szól – lásd Akháb példáját.

De lássuk most ezt a próféciát:

ISTEN ÜZENETE A MAGYAR NEMZET ÉS A MAGYAR EGYHÁZAK SZÁMÁRA

Kapta :  Sólyom Albert   (2018. január  18.-án)

Az Úr az egyházakat és a magyar népet együtt szólítja meg. Még az Újszövetségben is amikor Péter először kezdi hírdetni az evangéliumot, akkor az egész néphez szól, és azt mondja, hogy

Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadva, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek: (ApCsel 2,23)

Ezt kifejezetten a népnek mondja, nem a farizeusoknak, akik mint a törvényes hatalom képviselői, végsősoron átadták Jézus Pilátus kezébe, és követelték a megfeszítését. A nép tagjainak mondja, hogy ti a gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve öltétek meg Jézust. Az ítéletet pedig a rómaiak hajtották végre, és nem a zsidó nép, mégis ezt mondja nekik. És ez az Újszövetség kora. Az Ószövetségben sok prófécia szól Izrael egész népéhez (pl. Ésaiás próféta könyvének első fejezetei).

Ezzel ez a prófécia nem kivétel a többi közül, mert ahogyan láttuk, nem egyedi, hogy az Úr egy egész nemzetet szólít meg. És az sem egyedi, hogy az egyházat szólítja meg. A Jelenések könyvének 2. és 3. fejezete erről szól, hogy az Úr figyelmezteti az egyházait. De még Péter első levelében is ezt olvashatjuk:

Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? (1Pét 4,17)

Mindenek előtt Isten az övéihez szól, hiszen nekik „hivatalból” hallaniuk kell az Urat. Ha az egyház nem tiszta, akkor hová viheti az Úr a megtérő bűnösöket? Ezért őrködik az Úr az egyháza tisztaságán. Ha pedig az egyház nem vette észre, hogy bűnben van, akkor az Úr az ő kegyelméből, előre figyelmeztet, ahogyan ezt az Ószövetség idején is már megmondta:

Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak. (Ámósz 3,7)

”Én vagyok az Úr a ti Istenetek Ábrahám, Izsák, Jákob Istene. Én teremtettem a földet, a vizeket, az eget mindent ami ezekben benne van.1

1. Isten elmondja magáról, hogy Ő az egyetlen Isten, aki teremtette a földet, az eget, és mindazt, ami azokban van. „Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette; Ő az Isten, aki alkotta a földet és teremtette azt és megerősítette; nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta: Én vagyok az Úr és több nincs!” (Ézs. 45,8)

A korona nem teremtette a földet. Sőt, a korona azt sem tudta megakadályozni, hogy rajta képeket kicseréljenek. Ezért nem számít istennek és vallásos tiszteletre méltónak. A szent jelző miatt azonban itt nem beszélhetünk egyszerű emberi tiszteletről – mint ahogyan például az időseket kell tisztelnünk, hanem vallásos tiszteletről kell beszélnünk. Az ilyenekről az élő Isten azt mondja:

„Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!” (Jer.10,11)

„Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: […] és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.”  (Jel. 14,7)

Az igaz Isten imádatán és tiszteletén kívül minden más ilyen jellegű imádás és tisztelet bálványimádás.

Halld Magyar Nemzet szavam2: Európában elsőként Magyarországon foglalták Alaptörvénybe3 a Bálvány4 tiszteletét (imádását), jogalapot adva a gonosznak5, hogy elpecsételje maga számára az egész magyar nemzetet.   Ott világít homlokotokon a 666-os6 pecsét, csak néhány kivétel7 van, akik szembeszálltak a törvény megjelenésével és elutasították.

2. Az egész magyar néphez szól. Nem csak a keresztényekhez, hanem minden magát magyarnak valló emberhez.

3.Idézet az alaptörvényből: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között. Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

„Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”

4. Minden olyan dolog bálvány, amelyet az ember vallásos tisztelettel imád. Pl.: van akinek a pénz a bálványa, mert életének minden területét a pénz szeretetének veti alá. Ezért minden ilyen imádat, amely nem az élő és igaz Istent imádja, bálványimádás. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy csak az számít bálványimádásnak, ha leborulunk előtte, ahogyan például Sidrák, Miksák és Abednegónak le kellett volna borulnia az állókép előtt (Dániel könyve 3. fejezete). Mert a Biblia szerint még a fösvénység is bálványimádás (Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3.rész 5.vers szerint.) „Szent Korona”= bálvány; a bálvány szakrális tisztelete, a Tízparancsolat II. parancsolatának durva megsértése, ami jogot ad sátánnak a nemzet ellen. Átkot-, romlást-, pusztulást hoz. Kiváltja Isten ítéletét is. Ezért probléma a Nemzeti Hitvallásban szereplő mondat: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát,”

5. Azzal, hogy a nemzet nem állt ellen a bálványimádás törvénybe iktatásának, jogalapot adott a  gonosznak, hogy az egész nemzetet a magáénak pecsételje el. Ezzel ez a nemzet önként kimondta magáról, hogy az igaz Isten helyett egy bálványt imád.

6. János Jelenések könyve 13:8, 14:9-10 vers, az Antikrisztus=Fenevad (=pusztító) bélyegének száma 666.

A Jelenések könyvében lévő pecsétről még ma senki sem tudja megmondani, hogy pontosan mi is lesz az, és hogyan fog az kinézni. Viszont szellemiségében a korona imádatának pécsétje megegyezik a Jelenések könyvének pecsétjével, mert az is egy törvényes bálványimádás elfogadásának a pecsétje, amelyet az egyik fenevad, az államszervezet rak a polgáraira, a másik fenevad, az antikrisztus imádásának jeleként. Ebből a szempontból a korona imádásának pecsétje valósággal megegyezik a fenevad bélyegének szellemi jelentésével.

7. Csak azok kivételek ez alól az elpecsételés alól, akik aktívan ellenálltak és ellenállnak ennek a törvénynek, ahogyan a Jelenések könyvében is.

Halld hát Magyar Nemzet parancsom: Eljött az idő, hogy olyan politikai vezetőket válasszatok magatoknak8, akik betartják, megcselekszik és végrehajtják parancsomat.  Az Alaptörvényt vissza kell vonni, meg kell semmisíteni minden betűjét számítógépről, internetről, és minden olyan helyről ahol elérhető és vele együtt a hozzá tartozó összes törvénnyel!9

Vissza kell állítani az alkotmányos jogrendet a Magyar Nemzet számára!

8. Isten parancsolja a népnek, hogy olyan politikusokat válasszon, akik megcselekszik az Ő akaratát. És az a parancsa, hogy ezt az alaptörvénybe foglalt bálványimádást törölje el! A bálványimádásnak még a nyomát is töröljék el. Nem Isten fog nekünk valakit kijelölni, hanem nekünk magunknak kell olyan vezetőket választani, akik nem szándékoznak minket törvénybe iktatott bálványimádásra.A korábbi korszakokban a népnek nem volt akkora beleszólása a törvények megalkotásába és a vezetők megválasztásába, mint ma itt Európában nekünk is van. Ha ezért én a választójogommal élve kifejezem az akaratom, hogy ne olyan legyen a vezetőm, aki bálványimádásba visz, akkor eleget tettem az Úr felszólításának. Ha passzív maradok, akkor azzal nem maradok semleges, hanem elfogadom a bálványimádást, és a személyes felelősségem megmarad.

9. Apostolok csel. 19:19, – Efézusban a sátán emberei lelepleződtek, a könyveiket nyilvánosan elégették.

Politikai vezetők10 most hozzátok szólok:  Ha betartjátok, cselekszitek, végrehajtjátok (fenti) parancsomat, akkor én megáldalak, megtartalak titeket a végig.  Ha csak azért fogadjátok üzenetem, hogy hatalomra jussatok és nem cselekszitek parancsom11, akkor nem éritek el a ciklusotok végét12, mert meghaltok.

10. A mindenkori politikai vezetőkhöz szól. Minden jelenlegi és ezután hatalomra kerülő politikushoz szól. Az ószövetségben is szólt sok királyhoz az Úr. Ettől, hogy ma is a vezetőkhöz szól, nem lesz hiteltelen a prófécia.

11. Ez a mondat elsősorban azoknak a parlamenti politikusoknak szól, akik Isten előtt vállalják, hogy eltörlik ezt az alaptörvényt, de hatalomra kerülésük után ezt mégsem teszik meg.

12. Itt azokhoz szól, akit Isten a Neki tett fogadalma miatt hatalomba helyez, de nem cselekszi meg Istennek tett fogadalmát. Az a politikus azt a ciklusát, amelyikben hatalomra került, nem fogja élve kitölteni. (a vére a fején).

Halld parancsom Magyar Nemzet13:  Ha cselekszitek, betartjátok és végrehajtjátok parancsomat, akkor kegyelmet találtok nálam és én eltörlöm a pecsétet a homlokaitokról.

Ha nem cselekszitek13, elutasítjátok, megtagadjátok, nem tartjátok be parancsom, akkor kinyújtom karom ítéletre, és nem marad ott meg a Magyar Nemzetben kő kövön, beton betonon, vas vason és még a virág sem marad meg a cserepében! Emlékezzetek Magyar Nemzet, emlékezzetek Magyar Nemzet, emlékezzetek Magyar Nemzet, nem is olyan régen, Ceausescu fénykorának kezdetén kinyújtottam karom ítéletre és megráztam fővárosát Bukarestet. Emlékezzetek a pusztulásra, emlékezzetek a pusztulásra, emlékezzetek a pusztulásra!

Ez az ítélet hétszerte nagyobb lesz annál,  képzeld el a pusztulást.14

13. Ettől a résztől a prófécia ismét az egész magyar nemzethez szól, nem csak a politikusokhoz. A parancsa pedig az alaptörvény eltörlése.

14. Egy egész nemzetre kiterjedő pusztulást említ. Nem a Richter skála szerint kell mérni, mert nem az erősségéről beszél, hanem a pusztulás mértékéről. Az ítélet lesz hétszeres, ahogyan a 3Móz.26,18-as versben – „Ha pedig ezek után sem hallgattok rám, hétszerte keményebben megostorozlak titeket a ti bűneitekért;” (ill. 3Móz.26,21 és 24-es versekben ugyanígy.) A hétszeres ítélethez képest lesz a pusztulás is nagyobb.

Íme közel van már az a nap, az ajtó előtt, amely napon vissza küldöm Fiamat és megítéli ezt a nemzetet, a világ összes nemzetével együtt.15

15. Az Úr a visszajövetelekor a magyar nemzetet egyszerre ítéli meg a többi nemzettel.Nem arról szól, hogy a többi nemzet előtt fog elpusztulni a magyar nemzet, hanem a többivel együtt. Csak ha a nemzet nem teszi meg amit Isten parancsol, akkor már addigra meg lesz az ítélet. Ettől az igazak még igazak maradnak, de egy olyan helyen lenni, ahol lesújt Isten ítélete, még az igazaknak is nehéz. Erre is számtalan példa van az Ószövetségben – hogy más példát ne említsek, mint Samária ostromát (2Kir.6.fejezet). De mielőtt az Úr végképp elragadja az egyházát, a hatodik pecsét felbontása idején, akkor a földön lévő hívőknek sem lesz könnyű dolga. De még Jézus is figyelmezteti a tanítványokat, hogy könyörögjenek azért, hogy elkerülhessék azt az időt (Mt.24,15-22; Lk.21,36).

Most hozzátok szólok országhatáron kívül élő magyarok: nehogy azt higgyétek, hogy ti megmenekültök az ítélet alól, mert az Alaptörvény16 minden olyan emberre kiterjed, aki magát magyarnak vallja17, vagy rendelkezik magyar állampolgársággal.

16. Nemzeti Hitvallás:MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:[…] Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát”  (szakrális tisztelet).

17. A nemzeti hitvallást az egész nemzet nevében tették, ezért annak a nevében is, aki annak megírásában nem vett részt. Ezért a bálványimádás bűnének szellemi terhe minden magát magyarnak valló embert érint. Azzal, hogy Isten mindenkinek szól, akinek magyar állampolgársága van, azt fejezi ki, hogy akinek szavazati joga van, az tud ez ellen az alaptörvény ellen tenni. A választásával befolyásolhatja az eseményeket. Egy nép nevében Istennél van bűnbocsánat is, ahogyan Dániel egymaga vitte a nép bűneit Isten elé, és könyörgött bűnbocsánatért (Dán. 9,3-11). Ez ma sincs másként. Ma is közben lehet járni Istennél egy egész népért.

Halljátok szavaimat Magyar Nemzet: Az ítélet elrendeltetett18. A ti szabad akaratotokon, megtéréseteken19, hiteteken, engedelmességeteken múlik az ítélet beteljesedésének kezdete.  Akkor lesz az, amikor azt hiszitek, hogy már megmenekültetek20.  Akkor jön el az ítélet a pusztulás, és akkor sírni és gyászolni fogtok, mert a magyar nemzet számára már nem lesz kegyelem21, csak a gyehennával sújtó ítélet.

18. A próféciában szereplő ítélet a magyar nemzet felett elrendeltetett. DE! Istennek való engedelmességgel kegyelmet nyer a nép. Illetve a megtérés és az engedelmesség mértékéhez képest késlelteti az ítélet végrehajtásának kezdetét. Mert az Úr eljövetelével a Bibliában leírt ítélet mindenképpen eljön minden nemzetre. Máté evangéliuma 25.rész 31-32.vers – „Mikor pedig eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” Láttam már olyan véleményt, amely azt mondta, hogy nem lehetséges, hogy már most meg legyen a nép ítélete. Ellenben ha a bálványimádás törvénybe iktatva továbbra is a népen marad, akkor ez ugyanazt az ítéletet hozza a népre, mint a később eljövő fenevad bélyege. Ma már az is kirajzolódni látszik, hogy a fenevad bélyegét nem egyszerre fogják felvenni a nemzetek, hanem fokozatosan lesz bevezetve a világban. Az azonban egy nemzetnek sem mindegy, hogy az elsők között, vagy az utolsók között fogják az országukban bevezetni. Az alaptörvénnyel már az első helyre léptünk, de engedelmeskedve ennek a próféciának, ezt még levehetjük magunkról.

19. Aki még hitetlen, keresse, kutassa a Teremtő Istent, térjen saját útjáról Isten útjára, ezáltal megmenekülve a kárhozat ítéletétől. Így szól Izrael Istene : „Engem keressetek és éltek!” (Ámos próféta könyve 5.rész 4. vers)

20. „Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek.” (Pál apostol Thesszalonikabeliekhez írt első levele 5.rész 3.vers) Amikor elhozza az antikrisztus a világbékét, akkor fog eljönni az Úr ítéletének ideje. Ezzel a mondattal ez a prófécia nem mond ellent az igének, sőt, megegyezik azzal.

21. Lásd a 17.pontban az idézetet: Mt.25,31-32

Albert a te feladatod, hogy eljuttasd üzenetemet a létező legtöbb felekezethez, gyülekezethez, házi gyülekezetekhez.

Az ő feladatuk22,23, hogy hirdessék templomokban,  gyülekezetekben, házi gyülekezetekben, és  továbbítsák  testvér-felekezeteknek, testvér-gyülekezeteknek, házi gyülekezeteknek, valamint eljuttassák minden ismerős felekezetekhez, gyülekezetekhez, házi gyülekezetekhez, mert az üzenetem el kell jusson a politikai vezetőkhöz is, és a létező legtöbb emberhez, aki a magyar nemzethez tartozik, országhatáron belül és kívül, hogy a döntéseit mindenki szabad akaratából tehesse meg24!”

22. Az egyházak nemcsak passzivitásukkal járultak hozzá ehhez a helyzethez, hanem aktívan elfogaták és alávetették magukat ennek a bálványimádást törvényre emelő alaptörvénynek. Mivel csak úgy lehet egy szervezet egyház, ha elfogadja az alaptörvényben foglaltakat.

Azért kell ennek a próféciának a keresztény közösségekbe eljutni, hogy minden közösségben (felekezetre való tekintet nélkül) megtérjenek a nemzet nevében ebből a bűnből, tagadják meg a korona imádatát és jelententsék ki (közös imában hangosan kimondva), hogy ez az ország az Úr Jézus Krisztusé (Zsoltárok 2,7-8)! Mivel a nép nevében csak kevesen ajánlották fel az országot a koronának és Máriának, ezért ha ugyanígy a hívők csoportjai hittel kijelentik, hogy ez az ország nem Máriáé és nem a koronáé, hanem az Úré, akkor úgyanúgy számít a szellemvilágban és legfőképpen Isten előtt! És ezzel elfordítjuk az ítéletet az országról.

23. Minden keresztény egyházvezető–  és hívő  Isten előtti felelőssége  –  a saját- és embertársai üdvössége érdekében  –  ennek az üzenetnek az elfogadása –  és sürgős terjesztése!

24. Mindenki maga viseli a döntéseinek és cselekedeteinek súlyát Isten előtt.

Lejegyezve:    2018.  március hónap 9. napján.

Solyom Albert 

E-mail: albertsolyomgb@gmail.com

(kamion-sofőr  EU-ban, –  2018. márciusban érkeztem haza szabadságra)

Megjegyzés Ámos próféta azt vallotta magáról  (Ámos 7:14-15), hogy ő barom- pásztor, nem hivatásos próféta, de mivel Isten szólt hozzá és felelősséget helyezett rá, ezért prófétált, nem tehetett mást.   Rám is ezt a felelősséget helyezte Isten,  ezért  teszem közzé, hogy eljusson a címzettekhez. Nem kívánok „Jónás prófétához” hasonlóan Isten elől menekülni. Isten a semmiket is ki szokta választani,( ld. Pál levele 1.Kor.1:27-29. versben.)

(a prófécia vége)

Az igével összevetve ezt a próféciát, nem találtunk benne olyan pontot, amitől ez a prófécia hamis lehetne. Bízva abban, hogy a próféciát kapó testvért hitelesnek tartják azok, akik őt több évtizede ismerik, az ő személyének hitelességét az Úr előtt is elfogadjuk.

Ez a prófécia több hasonlóságot mutat a Szent Irásban található más próféciákkal és történetekkel. Mi ebből Isten kegyelmét és jóságát láttuk meg, hogy még akkor szól a nemzethez, amikor még van esély a megtérésre. És igazán mit is kér tőlünk, azt hogy vállaljunk felelősséget az életünkért, mint választópolgárok, és amennyire a törvény adta lehetőségeink engedik, álljunk ellen a törvényes bálványimádás kényszerének. Ha pedig már elkövettük ezt a bűnt, akkor abból térjünk meg, még akár a nép nevében is. Ezért írtunk ide egy minta imát a megtéréshez.

megtérő ima minta:

Uram, Istenem! Bocsáss meg, hogy mint a magyar nép egyik tagja, hagytam, hogy az alaptörvényt meghozzák a nevemben. Bocsáss meg nekem, hogy nem tettem ellene semmit, hanem hagytam, hogy törvényessé tegyék a bálványimádást. Bocsáss meg nekem az Úr Jézus nevében, és kérlek Jézus vérével tisztíts meg engem ettől a bűntől! Ezennel elhatárolódok a korona imádatától, és elutasítom az alaptörvénybe leírt bálványimádást az én életemben. Azt magamra (és családomra) vonatkozva megtagadom. Visszavonom az ország felajánlását Máriának, és kijelentem, hogy ez az ország nem Máriáé, hanem a Teremtő Istené és az Ő Fiáé, az Úr Jézus Krisztusé, aki az Ő vére árán vásárolta meg a nemzeteket!

Kijelentem, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki teremtette a mennyet és a földet az egyetlen Isten, és Őt illet minden imádat! Az Ő Fia a Názáreti Jézus, akiről az Atya bizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a harmadik napon, és felvitte Őt a mennybe és ültette az Atya trónjának jobbjára. Övé minden hatalom mennyen és földön. Ő az, aki eljött, és magára vette a mi bűneinket, és meghalt a mi váltságunkért a golgota keresztjén! Az Ő nevébe vetett hitem, és az Ő áldozata megszabadított engem az én bűneimből. Uram, köszönöm a szabadításod! Minden dicsőség a Tiéd! Ámen.

„Szövétnekeitek meggyújtva” – a 10 szűz példája, azaz élet a Róma 8.

Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; (Lk 12,35)

Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az embernek Fia. (Mt 24,42-44)

Jézus többször figyelmeztet bennünket, hogy folyamatosan legyünk készen az Ő visszajövetelére, mert nem fogjuk tudni a pontos idejét. Ezek a példázatok azoknak szólnak, akik szeretnének készen állni az Ő eljövetelekor. Hogy az övéi közül ki hová tartozik (okos vagy bolond szűz, hű vagy hűtlen szolga), azt mindenkinek magának kell megkérdeznie az Úrtól. Ezt csak és kizárólag Ő tudja megmondani, és el is fogom mondani, hogy miért.

Ha valóban az Úrhoz készülünk, akkor Lk.12,35 két nagyon fontos dolgot árul el arról, hogy hogyan kellene nekünk itt a földön élnünk. „Legyenek derekaitok felövezve,” – vagyis ne rendezkedjünk be ebben a világban. Számos ige foglalkozik azzal, hogy ne szeressük ezt a világot (pl. 1Jn.2,15; Jak.4,4). Ha valóban várjuk Isten országát, hogy elköltözhessünk Hozzá, akkor legyünk állandóan útra készek. Ahogyan Ábrahám is sátorokban lakott, mert valami jobbra várt (Zsid.11,9-10). De ettől fontosabb, hogy mit jelent az, hogy „szövétnekeitek meggyújtva”. Ehhez meg kell néznünk, hogy mit jelent a szövétnek.

Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. (Péld 20,27)

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító-feddések. (Péld 6,23)

Ezzel be is lépünk az újszövetség lényegébe. Az Úrtól való szövétnek, vagyis lámpás, az ember szelleme. Amikor újjászületünk, akkor Isten megeleveníti az ember szellemét, és onnan kezdve a szellemén keresztül újra közösségben lehet Vele.  Az értelmünket a szellemünk világosítja meg, amikor Istentől kap kijelentést, és bölcsességet (fentebb: Péld.20,27). Az újjászületett szellemünkben Isten Szent Szelleme lakozást vesz (2Kor.1,22; Ef.4,30), kicseréli a szívünket (hogy ez mit jelent, arról kicsit később), és megtölt minket a Tőle jövő világossággal. A tíz szűz példájában (Mt.25.) a szűzeknek mindvégig megmarad a lámpásuk, mert az újjászületett szellemet az Úr többé már nem veszi el. Viszont a lámpás fénye ki tud aludni, és erre figyelmeztet a bevezető igében Jézus, hogy legyenek a lámpásaink meggyújtva. A lámpásba, vagyis a szellemünkbe bekerülő isteni világosság két fő részből áll.

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. (Zsolt 119,105)

Ismét szólt azért hozzájuk Jézus, mondva: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. (Jn 8,12)

Jézus maga Isten világossága (Jn.1,1-5; Jn.1,9-10), aki teljes az Atyával, és akivel teljes a Szent Szellem is (Jn.16,14-15). Egyrészről Isten írott igéje ad az értelmünknek világosságot, amikor a Szent Szellem megértést ad egy-egy szakaszról. Másrészről az Úr követése ad világosságot, azaz a Szent Szellem egy-egy élethelyzetre adott kijelentése. A szellemünkön keresztül a Szent Szellem világosságot hoz az értelmünkbe (Zsolt.18,29), és csak ez a közösség hozhat fényt az életünkbe. Csak akkor tudjuk a lámpásunkat meggyújtva tartani, ha az Úrral való közösségen keresztül folyamatosan vesszük a Szent Szellem kijelentéseit, és engedelmeskedünk neki. Ezt úgy tudjuk megtenni, ahogyan az apostolok is megtették a kezdeti időkben:

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Tehát az ige tanulmányozásával, az úrvacsorával, az imádkozással, és a szentekkel való közösséggel tudjuk a szellemünket, vagyis a lámpásunkat meggyújtva tartani. Ha az ember hármas felépítését, összevetjük a szent sátor felépítésével (test-udvar; szentély-lélek; szentek szentje-szellem), akkor látjuk, hogy a szentek szentje sötétben volt. Vagyis a mi szellemünk sem tudja elsőre eldönteni, hogy amit kapott, az az Isten Szent Szellemétől jött, vagy más szellemi befolyásra érkezett hozzánk. Ezt meg kell vizsgálnunk a lelkünkben, vagyis a tudatos gondolkodásunkkal. Ezt példázza a szentélyben álló, világosságot adó gyertyatartó. Az értelmünk ad világosságot a szellemi dolgokra. A szellemi kijelentéseket össze kell vetnünk az írott igével, és el kell bírálnunk, hogy az Úrtól kaptunk-e kijelentést, vagy más szellemtől (2kor.11,4; 1Kor.14,30; 1Th.5,21). Az ige mellett még figyelnünk kell egy belső „érzetre”, amely két részből tevődik össze. Az egyik a lelkiismeret, amely mint egy erkölcsi bíró, rögtön szól, ha valami Isten törvényével ellenkezik (Ef.4,18-19). A másik pedig a szellemi békesség (Róm.8,6). Ha az, amit a szellemtől kaptunk ezt a két próbát is kiállja, akkor az szinte bizonyosan az Úrtól kaptuk. Ez az újszövetség egyik alappillére, hogy „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek” (Jn.6,45, Jer.31,34; Ézs.54,13). Ezt nem tudja senki senkinek átadni, mert a lelkünk legmélyén mindannyian másképpen érezzük a szellemi kijelentéseket. Másképp gondolkodunk, másképp működik a lelkünk. Mindenkihez egyénileg szól az Úr, és ezt mindenki másképp „hallja” a saját szellemében. Ezért hibás minden módszer, ami ezt általánosan át akarja adni! Ezt mindenkinek magának kell befelé figyeléssel megtanulnia. De ahogyan az ember elkezd járni az Úrral, és Isten Szelleme folyamatosan szól benne, akkor a tapasztalatok útján egyre határozottabban fel fogja ismerni az Úr hangját a szellemében, és egyre könnyebben megérti az Úr akaratát. Így folyamatosan tanít minket az Úr az Ő útjaira, és ezzel együtt a mi saját bölcsességünk is gyarapodni fog. Egyre inkább meg tud telni a lényünk Isten világosságával és ismeretével (Kol.1,9). A tíz szűz példájában ezért nem tudnak az okos szűzek olajat adni a bolond szűzeknek, mert az egyéni vezetést nem lehet átadni. Hogy kinek mikor mit mond az Úr, milyen cselekedeteket készített elő, azt mindenkinek magának kell az Úrtól elkérnie. De ez még csak az első lépés, mert még csak ott tartunk, hogy megértettük, hogy mit mondott az Úr. Amiről eddig írtam, az a belső folyamata annak, ahogyan a lámpásunkat megvilágítja az Úr. És ha már világít a lámpásunk, akkor annak kifelé is látszania kell.

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen építtetett város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,14-16)

Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtettünk a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. (Ef 2,10)

Kifelé az Úr által előkészített cselekedetekben kell ennek a belső világosságnak megnyilvánulnia. Ezzel hozzuk el a világosságot a világba. A Lk.12,35 után Jézus rögtön azoknak a szolgáknak a példáját meséli el, akiket megbíz az uruk a tennivalókkal, és azok hűségesen megmaradnak abban még akkor is, amikor késik az ő uruk (Lk.12,36-44). Ezzel azt üzeni Jézus, hogy azoknak fog égni a lámpásuk, akik folyamatosan az Úr elé járulnak, kérik a Szelleme vezetését, és megmaradnak azokban a cselekedetekben, amiket nekik parancsol. Azok lesznek a boldog szolgák (Mt.24,45-47), akik bemennek az ő uruk örömébe (Mt.25,21). A hűtlen szolgák pedig azok, akik megfáradnak az Úr keresésében, és más cselekedeteket keresnek. Ezzel kialszik a lámpásuk, és ők lesznek a bolond szűzek, akik végül nem tudnak bemenni a menyegzőre.

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,4-6)

Az Úrban kell maradnunk, hogy Ő is bennünk maradjon. Ha nem tudunk benne megmaradni, akkor nem lesznek olyan „világító” cselekedeteink, amelyek a lámpásunkat meggyújtva tartják, és használhatatlanok leszünk az Úr számára. Ahogyan fentebb említettem, itt beszélnünk kell az új szív jelentéséről.

És hintek rátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítalak titeket. És adok nektek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet hústestetekből, és adok nektek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. (Ezék 36,25-27)

Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondva: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. (Jer 31,33-34)

Ez a két igeszakasz leírja az új szövetségben végbemenő eseményeket. A megtérés megtisztít minket, és az újjászületéssel új szívet és új szellemet kapunk. Majd az új szívbe beírja az Úr az Ő törvényeit, és mindenkit személyesen tanít (ahogyan ezt fentebb leírtam). A szívünkkel két fontos dolog történik. Kapunk egy új, hússzívet, és abba beleíródik Isten törvénye. De mi ez a szív bennünk? A megtérés adja meg ehhez az egyik kulcsot. A megtérés előtt egy Isten nélküli világképpel rendelkezünk, emberi mérték szerint éljük az életünk (Ef.2,1-2), ez határozza meg a gondolkodásunkat is. Amikor az Atya elkezd vonni minket, és hitre juttatt, akkor felismerjük, hogy Ő létezik, és szükségünk van a bűneink bocsánatára. Ez a világnézeti változás a szívünkben megy végbe (Róm.10,10). A szív, a lelkünk, vagy helyesebben mondva a lényünk legmélye, ahol a meggyőződésünk van. Az összes korábbi tapasztalatunkat a szívünkben raktározzuk, és helyzetről-helyzetre hozzuk elő a meggyőződésünk szerinti döntéseket. A szívben bíráljuk el a hozzánk érkező ingereket, és a szívben döntjük el, hogy hogyan „kezeljük” azokat. Ahogyan gondolkodunk az életünkben elénk kerülő dolgokról, úgy fog a szívünkben ez elraktározódni. Ezért nagyon fontos, hogy miről, és hogyan gondolkodunk (Fil.4,8). Emiatt olyan nagy horderejű a megtérés és a hitre jutás – (már ha nem csak elméleti hitről beszélünk, amikor csak elhiszi valaki, hogy Jézus az Isten fia), mert a világ megítélése onnantól kezdve más alapokon nyugszik, mégpedig egy Isten által írt új szabály szerint.

Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsd azt. (5Móz 30,14)

Ezért van hozzánk olyan közel Isten igéje. Mindkettő, az írott és a kijelentett (logosz és rhéma) ige is a szívünkbe tud íródni, és azt immár benn hordozzuk magunkban. Így ismerhetjük fel a kemény szív jelentését is:

Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük; (Ef 4,18)

Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg volt keményedve. (Mrk 6,52)

Jézus pedig észrevéve ezt, mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-e be és nem értitek-e? Mégis kemény-e a szívetek? Szemeitek lévén, nem láttok-e? és füleitek lévén, nem hallotok-e? és nem emlékeztek-e? (Mrk 8,17-18)

Azok tudnak elidegenülni az isteni élettől, akiknek kemény a szívük. Jézus is a tanítványok szemére veti, hogy kemény a szívük. Látták és hallották Isten csodáit Jézuson keresztül, és mégsem értik. Akkor keményedik meg a szívünk, ha nem az új, Istentől kapott „normák” és „törvények” szerint élünk, hanem a régi emberi normák szerint hozzuk meg a döntéseinket, vagy azok szerint cselekszünk. Ahogyan Jézus mondja, hogy „nem emlékeztek-e?”. A tanítványok szívében már benne volt a sok bizonyság Jézusról, és a mennyek országáról, de még olykor a régi, Isten nélküli gondolkodásmóddal ítéltek meg egy-egy helyzetet. Amikor visszatérünk az újjászületés előtti gondolkodásmódunkhoz, akkor keményítjük meg a szívünket. Mert akkor hiába ad az új szívünkbe Isten bármilyen cselekedetet, vagy kijelentést, mert olyankor azt elvetjük, és a régi „mérték” szerint ítéljük meg. Ugyanez a viselkedés a hitetlenség alapja is, amikor a régi ítélőképességünk szerint próbálunk meg egy helyzetet kezelni, és nem az új szívünk szerint. Ezért lehet éles különbséget tenni a régi és az új szívből kijövő dolgok között:

Amik pedig a szájból jönnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Mt 15,18-20)

És itt érjük tetten a régi, kőszív dolgait, amelyek szinte teljesen ugyanazok, mint a hústest cselekedetei (Gal.5,19-21). Ezek az óember cselekedetei. Az óember, vagyis másik bibliai kifejezéssel a hústest, az újjászületett és immár szabad lélek ellen törekszik.

Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az lelki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; (Kol 2,11)

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; (1Pét 2,11)

Ahogyan a Péter leveléből vett idézetből láthatjuk, bennünk van az óemberi (hústesti) bukott lelkünk is, amelyik az újjászületett lelkünk ellen törekszik. Az újjászületett lelkem az, amely immár szabad a hústesti bűnök erejétől (Róm.6,6). Rajtam áll – mivel szabad akaratom van – hogy mit cselekszem. A lelkemben hozom meg a döntést, hogy engedek-e a régi óembernek, vagyis kemény szívvel élek, vagy a Szent Szellemtől kapott új világosság által előkészített cselekedeteket cselekszem.

Ez jelenti igazán az új szövetség megélését. Amikor benn, az újjászületett szellemünkben Isten megadja az Ő vezetését, és azt megértve megcselekedjük. Ez a Róma 8. szerinti élet, amikor nem a hústest szerint (vagyis nem az óember normái és gondolkodásmódja szerint), hanem a szellemtől kapott új meggyőződésből végrehajtott cselekedeteket tesszük. Ha ebben életünk végéig megállunk, akkor okos szűzek leszünk, akiknek a lámpása mindvégig meggyújtva marad.

Ahogyan fentebb írtam, a lámpásunk, az újjászületett szellemünk, melyet már nem veszi vissza az Úr. Viszont ezt a lámpást, nekünk kell olajjal „megtöltenünk”, a Vele való közösségen keresztül. Minél többet és gyakrabban vagyunk az Úrral, illetve maradunk Őbenne, annál több olajunk lesz, amely kitarthat arra az időre is, amikor késik a vőlegény. Így tudunk olajat „raktározni”. Mivel figyelmeztet minket az Úr, hogy nem tudjuk mikor jön el, ezért nem szabad felhagynunk az Ő keresésével, és az általa adott cselekedetek megcselekvésével. Csak akkor tudunk elég olajjal rendelkezni a visszajövetelekor. (Sok tanítás az olajra figyel, de a lényeg nem igazán az olaj, hanem az, hogy a lámpásunk életünk végéig égjen.) Akkor alszik ki a lámpásunk, ha az Úr keresését és az engedelmességet elhanyagoljuk, és újra a hústest cselekedeteit kezdjük el megcselekedni. Ha nem keressük az Urat, akkor automatikusan a hústestből, vagyis az óemberből élünk. Mivel elfordulunk az istenitől, ezért onnan nem is kapunk új életet. Ilyenkor felerősödik az óemberünk, és visszaesünk a szellemi fejlődésben.

Ha ebben a szellemi világosságban járunk, akkor általa változunk el belülről egyre inkább Krisztus hasonlatosságára, és jön el az Isten országa a mi szívünkbe. Mindvégig keressük az Úr akaratát az életünkben, és annak engedelmeskedve járjunk, hogy legyen elég olajunk a lámpásunkba. Ehhez a szívünkben szükség van az Isten iránti szeretetre, és egy élő reménységre, hogy mindaz, amit Ő mondott, az igaz. Csak ez a hit tud minket végigvinni egy ilyen életen, mert közben még meg is fog próbálni minket az Úr, hogy valóban tiszta szívből követjük-e Őt.

És emlékezz meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-e az ő parancsolatait vagy nem? (5Móz 8,2)

Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtasson a Jézus Krisztus megjelenésekor; (1Pét 1,7)

Hatalmas örökség vár azokra, akik végül az Úr menyasszonyai lehetnek. Ne gondolja senki, hogy ez olcsó lesz. Aki inkább választja a földi élet a gyönyöreit és kényelmét, és él a hústest kívánságai szerint, az ne várja, hogy megkapja a teljes örökséget, amit csak a menyasszony fog megkapni. Balgaság elcserélni 70-80 év jólétére egy örökkévalóság csalódását, mert az örökkévaló jót dobja el az, aki nem az Isten Szent Szelleme szerinti életet választja. Attól nincs semmi csodálatosabb, mint amit az Úr megígért az Őt félőknek.

Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. (Jel 21,7)

Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)

Az EGY

Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. (Ef 4,6)

És mondta: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig elrejtette az ő orcáját, mert félt az Istenre tekinteni. (2Móz 3,6)

Ismét egy olyan témát kell közelebbről megvizsgálnunk, amely egyre erősődő tendenciát mutat ma újra a keresztény körökben. A kereszténységen kívül mindig is jelen volt, de amiért ma erről beszélnünk kell az az a jelenség, hogy ma a kereszténységben sokan Isten hármasságát már hamisságnak bélyegzik, és túlhangsúlyozák azt, hogy egy Isten van.

Az ige valóban azt mondja, hogy bár van sok isten és sok úr (1Kor.8,5), nekünk egy Istenünk van, aki teremtette a világot, és mindent, ami azokban van.

Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette; Ő az Isten, aki alkotta a földet és teremtette azt és megerősítette; nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta: Én vagyok az Úr és több nincs! (Ézs 45,18)

Mondjátok meg hát nekik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól! (Jer 10,11)

Az elmúlt századokban itt, Európában kényelmes életünk volt istenek dolgában. A több évszázados kereszténység rányomta a bélyegét a gondolkodásunkra, és teljesen természetes dolog volt az egyistenhit. Sőt, az Istenünket még be is azonosítottuk a Biblia Istenével, vagyis Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével. Ez a tendencia mintha kezdene megváltozni mostanság. Új és új istenségek törnek be a kultúráinkba, és vetik meg a lábukat. De még a keresztény körök sem mentesek ezektől, sőt sok hamis istenség azonosítani kívánja magát a Biblia Istenével.

De miért is kezdünk el az „egy”-gyel foglalkozni? Mert az egynek a jelentése az évezredek során nem változott. Ezoterikus és más okkult körökben az EGY jelentése az ő istenükre vonatkozik, és sohasem jelentette a Biblia Istenét, vagyis Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. Az EGY uralmának visszaállításáért munkálkodók élén jár a Teozófiai társaság, akik nem is titkoltan Lucifer uralmának a visszaállításán dolgoznak. Ehhez felhasználják a mai egyházakat is. Csak egy idézet állljon itt, amely erről számol be:

Nem kérdés, hogy a munka amit el kell végezni az, hogy ebben a fontos időszakban a népesség számára ismerős legyen a Misztériumok természete. Ezek a rejtélyek újra megjelennek a nyilvánosságra az egyházon [hamis egyház] és a Szabadkőműves papságon keresztül…Amikor a NAGY EGY [antikrisztus] visszatér a tanítványaival, és elkezdi helyreállítani a misztériumokat és azok exoterikus [külső, nyilvános] bemutatását,[kiemelés hozzáadva]

forrás: “President Clinton Will Continue The New World Order”; Dennis L. Cuddy, RESEARCH MANUAL: AMERICA 2000/GOALS 2000, MOVING THE NATION EDUCATIONALLY TO A “NEW WORLD ORDER” Editor: James R. Patrick Citizens for Academic Excellence, 1994, 28-48.

A blogon már sokat foglalkoztunk Nimród személyével, aki az első világbirodalmat alakította ki, és magát óriássá tudta változtatni (Nimród, a fenevad és a fenevad bélyege).

Ő az, akit ma olyan nevek alatt is ismerhetünk, mint Osiris, Orion, Apolló, Zeus vagy Gilgames. A Nagy hitetés című filmben is foglalkoztam azzal, hogy Nimród készül visszatérni a földre. Nimród, vagy az ő szellemével betöltött ember lesz majd a fenevad, akit az egész világ imádni fog. Ő lesz az, akit a Jelenések könyvében megnevezett hamis próféta imádatni fog (Jel.13,11-15). Ezért érdekes, hogy kicsoda az EGY, akit azok várnak, akik nem fogadják el Jézus Krisztust, mint Isten fiát, és a mi Atyánkat, aki Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene. Ezért nem szabad egy kereszténynek sem elhinni azokat az Isten nevében elmondott tanításokat és cselekedeteket elfogadni, ahol nem vagyunk tisztában egészen pontosan azzal, hogy ki is ez az EGY Isten, akire hivatkoznak.

Ennek az EGY istennek a nyoma végigkísérhető az egész emberi történelmen. Ennek a mai hullámnak az eredetét ott találjuk a kereszténység elterjedésének hajnalán, illetve a pogányok „elkeresztényesítési” törekvései nyomán. Nagy kegyelmünk van Istentől, hogy a magyar nyelv az egyik legősibb, vagy talán a legősibb nyelv a világon, mert nálunk megvan a mai nyelvek gyökere, egészen a régmúltig.

A rovásírás több kultúrában is megvan, de a jelkészletük kevesebb jelet tartalmaz, mint a székely rovásírás. A székely rovásírásban szinte mindegyik más kultúra jele megtalálható úgy, hogy azok közül egyikben sincs meg az a jelkészlet, mint ami a székely rovásírásban. A jelek jelentéstartalma is megegyezik, hiába választják el ezeket a kultúrákat hatalmas távolságok, vagy akár évezredek.

Témánk szempontjából az egyik legfontosabb jel a „kettős kereszt”. Ennek jelentése „egy”.

forrás: Varga Géza – Bevezetés: Őrségi jelkincs

Ma már természetesen ehhez is újabb és újabb jelentések ragadtak, de az ősi jelentése az „egy”. Ha így olvassuk a templomok tetején lévő kettős kereszteket, akkor már mindjárt mást jelentenek. Más értelmet nyer az EGY-ház szavunk is.

Ezen a kapun is az a felirat látszik, hogy „EGY az Isten”.

Vagyis, „Az EGY az isten”. Az ősi magyar tárgyi leletek tele vannak a ma mitológiának nevezett témakör jeleivel. Ilyenek, mint Bél, Óg, Életfa, Ten (mint Is-Ten), Ősi. Egyik sem kapcsolatos a kereszténységgel, hanem az emberi történelem legkorábbi korszakainak neveivel.

Például Óg, aki az utolsó óriás volt (5Móz.3,11), több helyen megjelenik az Óg-Úr jelkapcsolattal. De itt elgondolkodhatunk az –ogur népeken, ahová minket, magyarokat is be akartak sorolni, mint finn-ogur népet. Az ogur-ok olyan népek, akiknek Óg az Ura.

Még egy jelet szeretnék itt megmutatni. Ez az ország jele. A hármas halom, országot jelent.

forrás: Varga Géza: Bevezetés: Őrségi jelkincs

De mit is jelent ez a két jel, ha összekombináljuk:

forrás: Varga Géza: Bevezetés: Őrségi jelkincs

Az EGY országa. De ezt találjuk a magyar címeren is:

A jobb oldalon azt „olvassuk ki a jelekből, hogy „az EGY országa”. A hármas halom jelenti az országot, és a kettős-kereszt jelenti az EGY-et. Most már láthatjuk, hogy ennek nem sok köze van a kereszténységhez, és a Biblia Istenéhez. De gondolom ez nem is csoda, hiszen Nimródot sokan a magyarok ősatyjának tekinti.

De nézzünk meg egy másik jelet, amely Jézust hivatott ábrázolni. Nagy Konstantin kezdte el használni a következő szimbólumot.

És most nézzük meg, hogy ez mit jelent a székely rovásírás jelei között.

forrás: Varga Géza: A székely rovásírás eredete 37.oldal

forrás: Varga Géza: A székely rovásírás eredete 46.oldal

Tehát az Atya jele, vagyis Nimród jele, az Orion csillgaképből ered, aki Nimródot szimbolizálja. Az ő jele van belekombinálva ebbe a ma Jézusénak mondott szimbólumba.

De hogy teljes legyen a kép, Nimród jeleiből van még egy, amit ma a Katolikus egyház használ.

Ez az IHS, jel, a jezsuiták jele, amelybe több más szimbólummal együtt, benne van Nimród jele is.

Kifejezetten két régi megjelenését kerestem meg, hogy jól lássuk a H betű és a kereszt szimbólum kapcsolatát. És most nézzük meg a Nimród jelet:

forrás: Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban 10.oldal

A jobb oldali felső képen jobban látszik a T formájú középső rész, amely az IHS emblémában egy kicsit feljebb csúszott, de attól még a hasonlóság – véleményem szerint – nem véletlen. Ilyen véletlenek nem szoktak történni. És ahogyan Varga Géza írja, ez a nimródi szimbólum volt a hun uralkodóház jele is. (Mintha nem lenne elég nemzeti átok rajtunk.)

Ezek a tárgyi bizonyítékok mind azt mutatják, hogy Nimród, ha rejtetten is, de jelen van. Amikor az EGY Istenről szól valaki, és nem mondja meg, hogy pontosan kiről, vagy akár tudatosan is az EGY Istent nevezi meg Istenének, akkor nem lehetünk benne biztosak, hogy éppen nem Nimródra gondol.

Ezért látom veszélyesnek, ha a keresztények is elkezdenek az EGY Istenről beszélni, és figyelnem kívül hagyják a Biblia nyilvánvaló tanítását Isten személyéről. Ahogyan az első idézetben is olvashattuk, pontosan ezt akarják elérni az okkult körök – illetve a mögöttük álló szellemi hatalmasságok, hogy egy Istenre gondoljunk, és ne másra. A Szentháromság valóban nincs így leírva a Bibliában, de Isten személyének három megnyilvánulása igencsak pontosan le van írva. Ha eröltetjük az egy Isten személyt, akkor könnyen belecsúszhatunk az előbb részletezett EGY Isten imádatába.

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (1Kor 1,3)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Ján 5,12)

Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. (Jn 4,24)

Ama vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek. (Jn 14,26)

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor 2,10)

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Ezekből az igékből is látszik, hogy van a mi Istenünk, a mi Atyánk. Van a Fiú, Jézus Krisztus, aki egy az Atyával. És mivel az Isten Szellem, ezért van a Szent Szellem, akivel egyesült Jézus, amikor megelevenítő szellemmé lett.

A Krisztus előtti időkben a zsidóság körében sem volt ennyire erős az egy Istenhez való ragaszkodás, és mindjárt példákkal meg is mutatom, hogy két erő hatalom van a Bibliában az ószövetségi időkben. Szerencsére a régi Károli fordításban az Úr angyala és az Isten Angyala kifejezés meg van különböztetve. Amikor az Úr Angyalával (Jahve angyala) találkozunk, akkor az az Angyal másképp viselkedik, mint az angyalok általában.

És megjelent neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látta, hogy íme a csipkebokor égett; de a csipkebokor meg nem emésztetett. (2Móz 3,2)

És mondta: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állsz, szent föld. És mondta: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig elrejtette az ő orcáját, mert félt az Istenre tekinteni. Az Úr pedig mondta: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Egyiptomban van és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. (2Móz 3,5-7)  [saját kiemelés]

Az Úr angyala szól, és azt mondja, hogy Én vagyok a te atyádnak Istene. De Jákob is többször megélte, hogy az Úrral egy angyal formájában találkozott. Erről tesz bizonyságot élete végén is:

Izrael pedig kinyújtotta az ő jobbkezét és rátette Efraim fejére, pedig ő a kisebb volt, az ő bal kezét pedig Manasse fejére. Tudva tette így kezeit, mert az elsőszülött Manasse volt. És megáldotta Józsefet s mondta: Az Isten, aki előtt jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. (1Móz 48,14-16) [saját kiemelés]

Az Angyalra hivatkozik, hogy az szabadította meg minden gonosztól, és az áldja meg a gyermekeket. De van ettől még érdekesebb hivatkozás is két Úrra:

És bocsátott az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. (1Móz 19,24) [saját kiemelés]

Az Úr bocsátott kőesőt az Úrtól Szodomára és Gomorrára. Dánielnél már sokkal tisztábban látható a két hatalmasság a mennyben:

Néztem, míg királyi székek tetettek, és az öreg korú leült, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; Tűzfolyam folyt és jött ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte; ítélők ültek le, és könyvek nyittattak meg. Néztem akkor a nagyzoló beszédek hangja miatt, amelyeket a szarv szólt; néztem, míg megöletett az az állat, és az ő teste elveszett, és tűzbe vettetett megégetésre. A többi állatoktól is elvetetett az ő hatalmuk; de ideig-óráig tartó élet adatott nekik. Láttam éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami emberfia jött; és ment az öreg korúhoz, és elé vitték őt. És adott neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgált; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. (Dán 7,9-14) [saját kiemelés]

A királyi székben is ül valaki, és az emberfiát elé viszik, akinek adatott minden hatalom. Egyértelműen két személyről van szó. Sokkal több példa is van ettől, de úgy érzem ennyi példa, hogy lássuk, hogy mindig is két személynek volt meg az isteni hatalma. Az Újszövetség is erről tesz bizonyságot Jézusban:

És hozzájuk menve Jézus, szólt nekik, mondva: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28,18)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Ján 2,23)

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

Ahogyan látjuk, a Fiú személye elkülönül az Atya személyétől. Ezért probléma, hogy a kritikus szövegen alapuló Bibliákban a Jn.1,18-ban átírták a fiút Istenre. Éppen Jézus Krisztus miatt hangsúlyozzák a zsidó vallásban is, hogy egy Isten van, hogy ne kelljen Jézust elfogadniuk. De akik hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus a megígért messiás, nekünk egyértelművé teszi az ige, hogy most Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. De még az ítélet is, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát (Jn.5,23).

Ezért minden olyan tanítás és törekvés, amely túlzottan hangsúlyozza, hogy egy Isten van, az afelé tereli a hívőket, hogy „az EGY” elfogadására készüljenek fel, aki mint láttuk nem más mint Nimród. A régi kultúrák mind megőrizték a nefilimeknek, mint félisteneknek vagy isteni származásúaknak az imádatát. Mind szimbólumaikban, mind neveikben. Ebben sajnos a magyar őstörténet is rendkívül gazdag. Ezért okozhat gondot a népművészet is, hiszen abban a nimródi motívumok erőteljesen jelen vannak. De a táltos vallás papjai is csak születés által lehetnek azok, és általában hat újjal születtek, amely ismét a nefilim (vagy óriás) ősökre mutat vissza. Ne gondoljuk, hogy annyira elszakadtunk az óriásoktól. Az ezoterikus körökben ezért van most a vaskorszak, mert igen kevés az óriás leszármazott napjainkban. Aranykornak nevezték azt az időszakot, amikor a bukottak uralkodtak a földön. Ezüstkorszak volt, amikor a gyermekeik, és bronzkorszak volt az, amikor az özönvíz után a szórvány óriások voltak jelen. Ezért várják újra az aranykort, amikor ismét eljönnek a bukottak, és uralkodnak majd a földön.

Ne engedjünk a csábításnak, hogy túlságosan elragadjanak minket az EGY Isten hite felé, mert a Biblia nem erről tesz bizonyságot! Nekünk, embereknek nem adatott más név, mint a mi Urunk Jézus Krisztusnak a neve. Ne engedjük elvenni!

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12)

Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,9-11)

Formulák, keresztségek, okkult beavatások, és az Úr nevének jelentősége

Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Fil 2,10)

Annak okáért elhagyva a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatva le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A keresztségeknek, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítélet tanításának. (Zsid 6,1-2)

Jézus nevének valóságos hatalma van. A nevének kimondása szellemi erőt képvisel, és ezzel nem csak Isten népe van tisztában, hanem az okkult erőkkel foglalkozók is. Mostanában azonban van egy új irányzat keresztény körökön belül, amely azzal foglalkozik, hogy pontosan mi Isten neve, és azt hogyan kell kiejteni. A cikk írása idején éppen ott tartunk, hogy az Atya Jahua, és Jézus pedig Jehosua. Ezzel több probléma is van. Az igaz, hogy a második ószövetségi törvény azt mondja, hogy ne vegyük hiába Isten nevét a szánkra (2Móz.20,7), és ezért a zsidó nép is kerülte Isten nevének használatát. Ezzel azt mutatja nekünk az Úr, hogy fontos az Ő neve, és az Ő nevének a megfelelő tisztelettel való használata. Az ige több helyen megmutatja, hogy az Úr az Ő nevét kivételesen kezeli.

De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztasson a pogányok szemei előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket. (Ezék 20,14)

Ámde azért tartottalak fenn téged, hogy megmutassam neked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. (2Móz 9,16)

Íme én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrizzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne. (2Móz 23,20-21)

És nem is ez ellen szeretnék most szólni, mert ez vitán felül áll. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha eddig nem is használta a keresztény társadalom Isten nevét egészen pontosan, akkor is megtörténtek az Ő nevében és az Ő akarata szerinti csodák, imameghallgatások, szabadulások, gyógyulások, stb. Ha ez nem így lenne, akkor az Újszövetségben is találkoznunk kellene két igen fontos leírással. Az egyik, hogy meg kellett volna tanítaniuk a zsidóknak Isten nevét és nevének kiejtését a pogány népeknek, hogy midaz, ami Isten nevéhez kötődik, azt pontosan és helyesen tudják megtenni. A másik pedig, hogy le kellett volna írniuk, hogy erre figyeljünk, és le kellett volna legalább egyszer írniuk Isten nevét. Ha valaki ismeri a Septuaginta eredetét, és már legalább egy ilyen fordításba bepillantott, akkor ott látnia kell, hogy az Úr neve nem szerepel héberül, hanem követi az újszövetségi formulákat. A Septuagintát pedig még a Szent Szellem sem vetette el, mert sok ószövetségi idézet az Újszövetségben a Septuaginta szerint szerepel. Ugyanez igaz természetesen Jézus nevére is. Több mint 20 éves keresztény életem során még nem volt olyan probléma, amelyet az okozott volna, hogy Jézus helyett Jehosuát kellett volna mondanom. Természetesen volt olyan, hogy nem hallgatta meg az Úr egyik vagy másik imám, de egyik sem amiatt, hogy Jézus nevét nem pontosan használtam. Egyébként a hitre jutásunk sem követelte meg ezt a feltételt. De gondoljunk bele a történelembe, hogy mekkora kiáradásai voltak Isten erejének, és a Szent Szellemnek anélkül, hogy a ma divatos neveket használták volna. A reformáció idejéből sincs egyetlen tanító sem, aki ezt a mai felismerést osztotta volna. És lám, mégis mekkora erővel és friss élettel söpört végig a földön a reformáció, majd a többi újabb és újabb megújulási mozgalom. Ezen el kellene gondolkodnia mindenkinek, akik a nevek formai fontossága mellett érvelnek. De maga Jézus sem úgy tanít minket imádkozni, hogy Isten ószövetségi nevét említi, hanem mintegy új nevet ad a kezünkbe – Atya.

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; (Mt 6,9)

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (1Kor 1,3)

Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! (Ef 6,23)

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! (Gal 4,6)

 Sokan Isten nevének pontos ismerete nélkül jutottunk hitre, és tapasztaltuk meg a Szent Szellem keresztségét is. És itt Isten nevével kapcsolatban beszélnünk kell a beavatásokról. Csúnya szóval, a keresztény hitnek is vannak „beavatásai”. Ilyen a megtérés, vagy hitre jutás, vagy „Jézus meghívása a szívünkbe”, és a keresztség.

Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. (Róm 10,10)

Mikor pedig mentek az úton, jutottak egy vízhez; és mondta a komornyik: Itt a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelve, mondta: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállította a szekeret; és leszálltak mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelte őt. (ApCsel 8,36-38)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Ján 2,23)

Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, (Mt 28,19)

A hitre jutás, a történelmi egyházak kivételével, jó részben felnőttkorban történik. Még ha gyermekként is, akkor is öntudatánál lévő gyermek mondja ki önként, hogy ő hisz az Úr Jézusban, mint megváltójában. Ezzel a megvallással lépünk kapcsolatba az Úrral, vagyis Jézussal és az Atyával.

Ezzel adunk jogosultságot Istennek, hogy a megváltásával „elérje” a mi életünket is. A bűneink és bukott állapotunk felismerésével látjuk meg, hogy szükségünk van Jézus Krisztus megváltó áldozatára, és a hit az, ami ezt valósággá teszi az életünkben. Mivel Isten mindent a szabad akaratunk maximális tiszteletben tartása mellett tesz, ezért addig nem avatkozik bele az életünkbe, amíg mi erre fel nem kérjük.

Az újjászületést is ki kell fejeznünk abban, hogy bemerítkezünk, vagy más néven megkeresztelkedünk vízzel. Ezzel nyilvánítjuk ki, hogy a halálba akarjuk adni a bűnös óemberünket, és meg akarunk halni a bűnnek (Róm.6,11), a világnak (Gal.6,14), a törvénynek (Róm.7,4) és önmagunknak (Gal.2,20) is. Ekkor lehet belőlünk új teremtés, amely újjászületett víztől és Szellemtől.

Ez a két fontos külső szertartás vezet be minket Isten népe közé, és nyitja meg a kaput az üdvösség felé. Ennek mintájára láthatók az okkult beavatások is. Ott is általában egy fogadalmat, vagy esküt kell mondani, majd különböző beavatási szinteken különböző egyéb ceremóniákat (rituálékat) kell elvégeznie annak, aki tovább akar menni azon az úton. Amiért itt kitérünk erre a jelenségre, az az, hogy felismerjük, hogy Istennek nincs szüksége a sok formaságra. Ő valóban ura mindennek, és valósággal uralkodik mindenek fölött.

Az igében van példa arra, hogy még a vízkeresztség előtt, Kornéliusz házában beteltek Szent Szellemmel annak ellenére, hogy előbb szokott megtörténni a vízkeresztség, és utána a Szent Szellem keresztsége. A megtérés, vagy megvallás szavai sincsenek pontosan leírva, mert a szív állapota a fontos, és nem egy előre megfogalmazott szöveget kell felmondani.

Az okkult, vagy ezoterikus világ démonai és gonosz szellemei, azonban korlátozott hatalommal rendelkeznek. Ezért nekik csak bizonyos szavak és cselekedetek (vagy akár még helyszíneknek) pontos megléte esetén van joguk a tevékenységüket kifejteni. Emiatt problémásak az előre megírt és csak elismételt imák is. A „kántálások”, mantrázásokként elhangzó imák elimádkozása nem egyezik meg a Szent Szellem működésének szabályaival. A vezeklésként elmondatott 5 „üdvözlégy” sem használ semmit az Úrnál. Jézusnak sem voltak különleges formulái a csodák elvégzésénél:

Akkor mondta a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig mondta: Szabad-e szombat napon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgattak. Ő pedig elnézve őket haraggal, bánkódva szívük keménysége miatt, mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtotta, és meggyógyult a keze és éppé lett, mint a másik. (Mrk 3,3-5)

Mi könnyebb, azt mondanom-e a gutaütöttnek: Megbocsáttattak neked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? (Mrk 2,9)

Még csak ki sem mondta Isten nevét, vagy hivatkozott volna az Atyára. Egyszerűen felszólította a beteget, hogy tegyen meg valamit, amire addig nem volt képes. De vannak olyan helyzetek, amikor még beszélnie sem kellett, mint a vérfolyásos asszony története a Márk 5.-ben. Illetve a római százados, akinek a szolgájáról nem is mondott igazán semmit, és az mégis meggyógyult. Ebből látnunk kell, hogy Istennek nincs szüksége „körülményekre”, vagy bizonyos feltételekre, hanem Ő valósággal ura és parancsolója mindeneknek.

Ezért minden olyan helyzet, ahol azt mondják, hogy nem jól imádkoztunk, mert ilyen és ilyen szavakkal kellett volna, vagy amikor helyszínekhez vagy más körülményekhez kötik Isten munkáját, az már a varázsláshoz közelít. Nem attól gyógyul meg egy beteg, ha erősen, vagy bizonyos szavak kimondásával imádkozunk. Ahogyan Péter és János is csak említette az Úr nevét a sántának, és a felállt. Vagy amikor Péternek csak az árnyéka ért hozzá valakihez, és az meggyógyult. Ha Isten akarja, akkor meghallgatja az imát, ha az az akaratával megegyezik, és meggyógyul a beteg, vagy megszabadul az, akiért imádkoznak. Ha az imáink azonban nincsenek az Ő akaratával összhangban, akkor tehetünk bármit, csak üres emberi erőfeszítés lesz. Volt egy testvérünk, aki rákos volt, és egy egész teológiai főiskola eljött egymásnak adva a kilincset, hogy imádkozzanak a gyógyulásáért. Még T.B. Joshua szenteltvízéből is kentek rá. De mindenezek ellenére röviddel később elment közülünk. Csak hálásak lehetünk az Úrnak, hogy nem számította be a mi imáinkat bűnnek, hogy az Ő akarata ellen imádkozunk. Ebben a helyzetben mindegy volt, hogy ki és milyen szavakkal imádkozott. Az Úr azokat nem hallgatta meg. Őt nem lehet kényszeríteni az akaratával ellentétes dolgok megcselekvésére. Ha viszont azokkal egyezik az imánk, akkor szinte nem is kell beszélnünk, és már meg is van.

Ha már itt tartunk, akkor megemlítem a Feng Shui módszerrel berendezett lakásokat. Vagy azokat a bútorokat, ahol vesszővel kimérik, hogy mi hol legyen. Rosszabb esetben ingával nézik meg, hogy hol milyen erők működnek. Ezek is mind „beavatások”. Hiszen ezzel azt mondom ki a szellemvilágban, hogy ahol jelez a varázsvessző, és oda teszem az ágyam, akkor annak a szellemnek engedek, aki megmozgatta a vesszőt. Biztosan jól fogok aludni, mert azon a helyen ajtót nyitottam neki a házamba, tehát azt a helyet nem fogja támadni a gonosz, mert akkor elvesztené a bejáratot az életembe. De ezen keresztül minden másra ráteheti a „kezét” ami, vagy aki a házban megfordul. Elfogadom a szabályait, és aszerint rendezem be az életem, hogy ő abban mozoghasson.

Ezért veszélyesek a beavatásokon kimondott fogadalmak és eskütételek is, mert ahogyan mi Jézust kérjük, hogy legyen az életünk ura, és ezt a kérésünkre megteszi, ugyanígy a démonok is jönnek, ha felhatalmazást kapnak. Súlya van a szavainknak!

És itt kapcsolódunk vissza Isten nevéhez. Ha azt mondja valaki, hogy Isten nevét csak bizonyos formában használhatjuk, akkor ez elsősorban elbizonytalaníthat minket, hogy meghallgatja-e az Úr az imánkat, ha nem jól mondjuk ki a nevét. Vagy arra késztet, hogy arra figyeljek, ahogyan kimondom, és a formaságokkal, külsőségekkel elviszi a szellemi erőt és tartalmat az imából. Arról nem is beszélve, hogy ha a külsőségek követése gyakorlattá válik, akkor már elvihet valósággal az okkult felé, azzal, hogy ezeknek a külsőségeknek hiszek, és nem Isten erejében. Ilyenek a kabalák is, vagy bizonyos tárgyak használata. Mert akkor azt hiszem, hogy emiatt hallgat meg az Úr. Ez később komoly problémákhoz vezethet, ha ezekben hisz valaki, és nem Istenben. Ezért az a tanácsom, hogy amennyire lehet, kerüljük a külsőségeken alapuló szabályokat az életünkben.

A Szent Szellemnek kell vezetnie az imáinkat. Elsősorban arra, hogy miért imádkozzunk, és utána megadja a szavakat is, hogy hogyan imádkozzunk. Belülről kell ennek jönnie, és nem múlhat külsőségeken és formaságokon. Természetesen vannak speciális esetek, amikor a helyszín számít. Jézusnak is Jeruzsálemben kellett megáldoztatnia. Vagy el kellett mennie a tanítványokkal egy bizonyos hegyre, ahol a megdicsőülése történt. De a keresztény élet nagy átlagára ez nem szabad, hogy vonatkozzon.

Hasonlóképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)

Ezért használjuk Jézus nevét bátran magyarul:

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen. (Róm 16,24)

A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal?

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”
Watchman Nee

Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni a „törvényszegés titkos bűnének”[i] valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[ii],

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.

A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[iii]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is munkálkodik Isten igéje ellen[iv].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv.

Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[v] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[vi], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[vii] Ezzel elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.

A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[viii].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[ix] néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as  oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv, mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.

Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia előszavában, 1590-ben:

„[…] De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, […]De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: […]Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. […]Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. […]”

De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.

A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai, amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek. Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.

Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák szövege közel 400 évig.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[x]. Ez az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott.

És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[xi] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[xii].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[xiii]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[xiv]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[xv]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[xvi] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen a mai korig.

Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[xvii]

A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[xviii]

Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[xix]

Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.

Krisztus Istenségéről:

Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[xx]

Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.

A megváltásról:

Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[xxi]

Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[xxii])

A pokolról és kárhozatról:

Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[xxiii]

Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá[xxiv] (talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[xxv]

Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”[xxvi]

Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől kapott kijelentésnek.

De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az alapító tagok között voltak.

„Két másik társaság …lett elindítva…úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak” neveznek…A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[xxvii]

Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen. 

Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió során:

– Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért használhatatlanok

– A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen kizárták őket a revízióból

– A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget, ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre

– A régebbi szöveg a jobb

– A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a másolók betoldásának bélyegezték

De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak erről.

„(12) Az elsődleges unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti szöveget adják vissza.” (Előszó – lxiv.oldal)

A sínai kódexről (א – ’alef’)

„Nagy részeket tartalmaz a Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó – xx.oldal)

A Vatikáni kódexről (B)

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó – xxvi.oldal)

A szabályok alkalmazásáról

„Ezeknek a kritikus szabályoknak az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek azóta kerültek napvilágra.” (Előszó – lxiv.oldal)

Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben. A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi, vagy  sokat másolt szövegek eleve hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:

„Nem kevésbé igaz, mint amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről származnak:”[xxviii]

Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus (C) és  Bezae (D). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.

A Vatikáni kódex (Codex Vaticanus B)

A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle. Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.

A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban 1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.

„A legfrissebb értekezés, amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem publikálták.”[xxix]

Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.

A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.

A Sínai kódex (Codex Sinaiticus א)

A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből, és részeket az Ószövetségből is.

Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul meg van.

De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine Simonides, egy görög származású  paleografikus, azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában már akkor?

„Simonides kinyomtatott egy kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[xxx]

The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

„Simonides úgy tűnik, hogy beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library).[xxxi] Elliott p. 26

De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében, egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[xxxii]

Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás között is 3572 eltérés van.[xxxiii]

Egyik kódexnek sem ismert a pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:

„…Az egésznek az alapja egy csomó feltételezés; […] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles, ismert története […] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. […] Tischendorf maga sem volt képes kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. […] A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva…”[xxxiv] (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal)

És mégis hozzájuk, különösen a Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:

„Íme az oltár, amin durván feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: …ahol kiejtik kódex B nevét. […] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell adnia Kódex B-nek. (202.oldal) […azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán el is kell utasítani (202-5. oldal) – ha úgy találják, hogy ellentmondanak kódex B-nek! (171.odal).”[xxxv] – J.W. Burgon: The revision revised, 301.oldal

„Mindezt természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B abszolút kiválóságáról – amely” – Dr Hort saját szavaival elmondva (23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg semlegességében,  azzal, hogy valóban mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[xxxvi] – J.W.burgon – The revision revised, 396.oldal

Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.

Az Újszövetség görög revíziójának végeredményéről Westcott és Hort ezt mondta:

„… az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. […] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[xxxvii] [kiemelés hozzáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Ahogyan a Biblia mondja:

Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)

Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Ő volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz.[xxxviii] A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[xxxix]

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás, ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)

Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[xl]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót.

Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben…

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 – Váradi-Károli Biblia)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

vagy az 1Tim.3,16-ban

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 – Váradi-Károli Biblia)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:

És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4,3 – Váradi-Károli Biblia)

 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)

Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[xli] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[xlii]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[xliii] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[xliv] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[xlv]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[xlvi], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[xlvii]

Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[xlviii]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[xlix], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne vannak.

Amikor az Újszövetség pseudonymus[l] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[li]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[lii]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[liii]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ideadja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alapját.

Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28. kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies) görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.

A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II. vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az ökumenizmusra.

Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992 között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták, hogy megegyezzen a Novum Testamentum Graece-vel.

Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap” Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!

Nova-Vulgata

1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.

A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.

1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.

Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata, mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk, mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.

Bibliafordítások

A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:

„Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha — eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja — különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[liv]

A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a 2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.

32. […]„Mivel a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”

Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia olvasóját, nem Isten keresése felé.

38. […]Ha újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán; inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg puszta betűszerűségében.”

Ezzel utat nyit a betűtől elváló magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal, hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:

44. […] a fundamentalista olvasat által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit terjesztve. […]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták meg.

Nem a szellemi, vagyis értelmezett olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a fundamentalista olvasatnál.

46. […]II. János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.

A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.

De mi is ez a szövegkritika?

„A bibliakritika mint tudományág az újkor szülötte. […] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712) francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia – Biblikaritika)

A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy „helyes” szöveg helyreállításához.[lv]

Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott, és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a „dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a fordításokban.

„[a dinamikus megegyezés] a fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti fogadóké.”[lvi]

„Nida és Lawrence Venuti bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük, hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre – összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást, amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[lvii] (forrás:Wikipedia)

Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:

inkább túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont

Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének, hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés” fordítási elméletével összhangban ment végbe.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási irányelvekbe:

„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült Protestáns Bibliatársaságok között.


Megjegyzés:

1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.


2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”

                                                                           (forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)

A szövegről

„Új szövetség: A tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös erőfeszítésével jött létre.”

Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.

Az exegézis

„Egyes fordító bizottságok számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek, mert a különbségeket hangsúlyozza;”

Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség a katolikus és a protestáns értelmezések között.

A fordítók kiválasztásáról

„A fordítókat rendesen egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”

Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által képviselt szándéknak.

Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.

A világvallás mutatkozó jelei

A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.

De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)

Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)

Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.

Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény társadalomnak.

De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét lekicsinyítve.

1Jn.3,5

VKB — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Zsid.1,3

VKB — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

1Jn.4,3

VKB — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.

Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.

Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.

Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével

Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől

Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!

A magyarországi helyzet

A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[lviii], amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[lix] gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.

Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.

Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[lx].

Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek, és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.

A Váradi-Károli Biblia

Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes, és a sok változtatás, ­- ami többször volt hátrányára, mint előnyére, – indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.

Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[lxi], valamint a test és hús(test)[lxii] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

Jn.1,9

Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Váradi-Károli 2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.

Zsid.1,3

Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Váradi-Károli 2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz hittől való „szakadásig”[lxiii], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[lxiv], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek teljesen feledésbe.

Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)


[i] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne:

[ii] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[iii] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[iv] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[v] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[vi] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[vii] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[viii] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[ix] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[x] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[xi] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[xii] Margit István: Magyar Bibliafordítások  – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[xiii] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[xiv] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[xv] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[xvi] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[xvii] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[xviii] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[xix] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[xx] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[xxi] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[xxii] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[xxiii] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[xxiv] Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. (Mrk 9,44)

[xxv] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[xxvi] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[xxvii] “Two other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.’ The object was to collect and classify authenticated instances of what are now called ‘psychical phenomena’…the ‘Bogie Club’ as scoffers called it, aroused a certain amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon.” 21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan & Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.

[xxviii] „Scrivener (Introduction, p. 453)) […] ‘ It is no least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317

[xxix] „The latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. – The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet

[xxx] “Simonides also printed an edition of the entire text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date is 1843, and the place of publication Smyrna.” – The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

[xxxi] Simonides seems to have spoken about the date of Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p. 26

[xxxii] Tischendorf levele: Alexandria, 17 January 1859 p. 281

The Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on to his goal.

[xxxiii] Nestle, Eberhard (1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New Testament. William Edie (trans). New York: G.P. Putnam’s Sons. p. 20.

According to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh edition in 3,572 places.

[xxxiv] „… the grand foundation of the whole is a bundle of conjenctures…” „None of these codices have a continuous, authentic, known history…” „This charge is eminently true concerning the age which they are pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most venerable…” „… the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No documentary external evidence exists as to the names of the copyists who transcribed them…” „… the date, or the place of their writing.” „Nobody knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been there…” „… Tischendorf himself was unable to trace the presence of his favourite codex, in the monastery of St. Catherine…” „… by external witnesses higher than the twelfth century…” „Their early date is confessedly assigned then by conjecture…” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal

[xxxv] „Behold then the altar at which Copies, Fathers, Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt, resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where the name has been pronounced of–codex B. One is reminded of an enigmatical epitaph on the floor of the Chapel of St. John’s College, ‘ Verbum non amplius-Fisher’ ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ‘ requires critical sifting ‘ (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be found to contradict Cod. B ! ‘B very far exceeds all other documents in neutrality of Text.’—(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.

[xxxvi] „All this is followed, of course, by the weak fable of the ‘Neutral’ Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is ” stated in Dr. Hort’s own words :”(pp.23-4) ‘-viz . ” B very far exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or nearly always, neutral.” (The fact being that codex B is demonstrably one of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision revised, p.396

[xxxvii] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[xxxviii] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte – Stuttgart, 1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.

[xxxix] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated 1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex, against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day. According to its colophon, the codex was copied in Cairo[3  – Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). “The Leningrad Codex”. Librarian’s Lobby. Retrieved 13 October 2014.

[xl] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[xli] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlii] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[xliii] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[xliv] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlv] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[xlvi] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[xlvii] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[xlviii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[xlix] Luther antilegomenája 1522-ből.

[l] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[li] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[lii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[liii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[liv] http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=11#DV22

[lv] Biblical criticism, defined as the treatment of biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their original or “correct” readings. – forrás: wikipedia- biblical criticism

[lvi] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation in which the message of the original text has been so transported into the receptor language that the response of the receptor is essentially like that of the original receptors”. – Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible Translating, 200. Leiden: Brill.

[lvii] Nida and Lawrence Venuti have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first appear, with the translator having to look beyond the text itself to deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what words mean in a given context, but also recreates the impact of the original text within the limits of the translator’s own language system (forrás: Wikipedia)

[lviii] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[lix] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[lx] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[lxi] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxii]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxiii] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[lxiv] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)

Az apostoli kor gyülekezetei – a mai kor gyülekezetei 2.rész

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Az előző részben már elkezdtük megvizsgálni, hogy milyen volt a gyülekezeti élet az apostolok korában. Szeretnénk ebből a gyakorlatias szempontból tovább tárgyalni ennek az életnek további apsektusait.

A gyülekezeti érettség (ifjak és vének)

Az apostolok idejében más volt a gyülekezeti hierarchia, mint ma. Az idők múlásával a gyülekezeti életnek ez a része is megváltozott, ahogyan sok minden más. Sok ilyen változás hátterében az intézményesülés áll, amelyről szó sincs az Apostolok Cselekedeteiben. De nézzük meg, hogy a „korosztályok” hogyan lettek felosztva.

Az ifjak pedig felkelve, begöngyölték őt, és kivíve eltemették. (ApCsel 5,6)

Miután pedig választottak nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva böjtölésekkel együtt, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. (ApCsel 14,23)

A jeruzsálemi gyülekezetben az ifjak kifejezés nem feltétlenül korban fiatalt jelent. A szó, ami itt áll, a Neos, amely ma egyikünknek sem ismeretlen, a neo, vagyis új kifejezés. Tehát Ananiás és Zafira testét a gyülekezetben a „frissek” vitték ki. Ez teljesen helytálló is, hiszen az ő ismeretük még kicsi az Úrról, ezért olyan feladatokat láthatnak el, amelyhez nem kell igei és szellemi tapasztalat. Ahogyan például az adományok elosztása igenis nagyfokú szellemi érettséghez volt kötve:

Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak, támadt a görög zsidók közt panaszkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban. Annak okáért a tizenkettő egybegyűjtve a tanítványok sokaságát, mondták: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. (ApCsel 6,1-3)

Az adományok nem megfelelő elosztása igen nagy vihart tud kavarni az emberek között, ezért ahhoz a szolgálathoz nagy tapasztalat és a Szent Szellem erős vezetése szükséges. A gyülekezetben az ifjak mellett, látjuk a véneket, akik a gyülekezet dolgaiban döntöttek.

Miután pedig választottak nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva böjtölésekkel együtt, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. (ApCsel 14,23)

Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadták őket, és ők elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük. (ApCsel 15,4)

Egybegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. (ApCsel 15,6)

A vének, akik szellemi érettség szerint. és nem életkor szerint számítottak véneknek, hozták meg a döntéseket. Azt is látjuk, hogy az apostolokat külön nevezi meg az ige. Ezzel is mutatva, hogy ahogyan már az előző cikkben is tárgyaltuk, annak a kornak az egyik egyedi sajátossága az volt, hogy a testben megjelent Jézussal ők együtt éltek a földi szolgálata alatt. Ezért nekik különleges státuszuk volt, de ők is a vének közé sorolták magukat:

A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek. (3Ján 1,1)

A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; (1Pét 5,1)

A presbiter vént jelent, a presbitérium pedig a vének csoportját. A helyi gyülekezetekben is azt a szempontot kell követnünk, hogy azok legyenek a vének, akiknek a legnagyobb a tapasztalatuk az Úrral való együtt járásban. Nem az életkornak kell ebben az esetben számítania, hanem az Úr ismeretének a mértékének. Az éretteknek kell segítenie a többieket, akik már az Úr szerint tudnak döntéseket hozni (Zsid.5,14; Ef.4,13).

A gyülekezeti szolgálatok

Ma sok helyen úgy megy a szolgálók kiválasztása, hogy a friss megtérőt máris hagyják szolgálni. Sokszor a világi szakmáját használja a gyülekezetben, természetesen világi szemlélettel, mert aki frissen  tér meg (a megtérésről később részletesen szólok), annak nincs semmi tapasztalata az Úrral való együtt járásról, ezért nem is tud másként szolgálni, mint világi, emberi felfogással. De a friss emberek szolgálatának nincs sok gyümölcse.

És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben: És nagy bátorsággal tanítva az Úr Jézusnak nevében, beszélt, sőt vetekedett a görög zsidókkal; azok pedig igyekeztek őt megölni. Megtudva azonban az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték őt Tárzusba. (ApCsel 9,28-30)

Pál, mint tudjuk, járatos volt az igében és a törvényekben (ApCsel.22,3), de amikor friss megtérése után elkezdte hírdetni az evangéliumot, akkor többfelé is meg akarták őt ölni. Ezért inkább hazaküldte őt a gyülekezet. És most jól figyeljük meg, hogy ki hogyan kezdte el a szolgálatát. Nem önkéntesek mentek és futottak szolgálni, hanem azok, akiket az Úr kiválaszott, és ezek a vének Szent Szellem áltai döntését követve kezdtek el szolgálni.

Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendezett; és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. Mert jámbor és Szent Szellemmel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Elment pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálva, elvitte őt Antiókhiába. És lett, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. (ApCsel 11,22-26)

A gyülekezet által kiválasztott és kiküldött Barnabás, elment, és szolgálatra hívta Pált. Pál nem önként döntött úgy, hogy most már elég érett vagyok, és elkezdem a szolgálatom. Ez nagyon fontos. De miután Antiókhiában szolgáltak, a missziós útjaikra sem maguktól mentek el, hanem a Szent Szellem választotta ki őket, és adott erről a kiválasztásról bizonyságot a gyülekezet véneinek, akik kiküldték őket megfelelő szellemi támogatással.

Voltak pedig Antiókhiában az ott lévő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatott Nigernek, és a Cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett, és Saulus. Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket rájuk vetették, elbocsátották őket. Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szent Szellemtől, lementek Szeleuciába; és onnan eleveztek Ciprusba. (ApCsel 13,1-4)

A Szent Szellem által vezetett gyülekezetekben ezért történnek látszólag lassan a dolgok, mert meg kell várni az Úr vezetését, és még ki is kell próbálni a testvéreket, hogy kinek mi a szolgálati ajándéka. Ezeknek ki kell derülnie, hogy jó bizonysággal lehessen valakit szolgálatba állítani. Egy emberi módon végzett gyülekezet vezetés a külsőségekre nézve ezt gyorsan meg tudja tenni, akár önkéntesekkel is. De lássuk meg, hogy Krisztus teste nem így működik.

És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. (Zsid 5,4-5)

Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. (2Kor 10,18)

Még meg kell jegyeznem, hogy a püspökség és a diakónia nem tartoznak a gyülekezet szellemi vezetéséhez. A püspökség az összejövetelek rendezett levezetésést volt hivatott írányítani, a diakónia pedig a nem szellemi szolgálatokat végezte, mint például Fébé, aki elvitte Pál levelét Rómába (Róm.16,1). De a Timótheushoz írt levelekből láthatjuk, hogy mennyire fontos volt ezekben a pozíciókban is a megbízhatóság és tisztaság!

Az apostoli korban hírdetett evangélium

Most arra kérnék mindenkit, hogy gondolkodjon el, hogy hogyan hallotta az evangéliumot. Biztosan megemlítették, hogy Jézus szereti. Talán még azt is, hogy meg fog gyógyulni, jobban lesz, rendeződni fog az élete, stb. Igyekeztem csokorba szedni az apostolok által hírdetett evangéliumokat. Ezek két fő részre oszthatóak. A zsidók felé, akiket mi ma úgy kezelhetünk, mint olyanokat, akik már tudják, hogy kicsoda Jézus és még talán Istenben hívőknek is mondják magukat. A másik csoport, a pogányok, akik még nem ismerik az Istent. Nézzük először, hogy mit hírdettek a zsidőság felé.

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte és intette őket, mondva: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! (ApCsel 2,38-40)

De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki nektek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míg újjá teremtetnek mindenek, amikről szólt az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szól nektek. Lesz pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban nektek támasztva, elküldte őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből. (ApCsel 3,17-26)

Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essen, amit a próféták megmondtak: Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én olyan dolgot cselekszem a ti időtökben, olyan dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek. (ApCsel 13,38-41)

Ők már tudták, hogy mi van megírva, ezért hivatkozhatott mind Péter, mind Pál arra, ami az igében áll. Az ige alapján mutatták be, hogy kicsoda volt Jézus, és mit jelent az Ő személye illetve a halálán keresztüli váltsága. De látunk itt valamilyen utalást arra, hogy Isten szeret? Hogy minden jó lesz ha hiszek? Én nem találtam. A pogányoknak másképp kellett hírdetni az evangéliumot, hiszen ők nem ismerték a mi Atyánkat.

Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködne, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondták némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonló az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézve az Isten, most parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot téve mindenkinek, az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból. (ApCsel 17,24-31)

Mit is mond Pál a pogányoknak? Hogy Isten szeret és tárt karokkal vár? Nem, hanem azt, hogy parancsolja az embereknek, hogy térjenek meg! Akkor mi is az örömhír? Mi az evangélium? Az, hogy ha megtérünk, megbánjuk a bűneinket, hiszünk Jézusban és engedelmeskedünk neki, akkor nem kell meghalnunk a bűneink következményeként. Hogy Isten annyira szerette az embert, hogy valóban odaáldozta önmagát a bűneink váltságáért, hogy egyáltalán lehetőségünk legyen az igazi életre. Ez az örömhír! Mivel az embernek lehetetlen üdvözülni (Mt.19,26), ezért Isten ezt lehetővé tette. De a megtérés után igenis Isten „szabályai” szerint kell élni, hogy lehetséges legyen az élet. A megtéréssel és a hitre jutással csak elindulunk egy úton, amelynek a vége az örök élet lehet, ha szabályosan megyünk végig ezen az úton (2Tim.2,5). Csak a győztesek kapják meg az örökséget.

Isten a cselekedeteink szerint fog megítélni minket, és nem a hitünk szerint. Nem elég azt mondani majd az Úr előtt, hogy én hittem benned. A hit cselekedeteit fogja számonkérni az Úr! Mert a hit cselekedetek nélkül halott.

Ezt az evangéliumot kellene ma is hallanunk és hírdetnünk, hogy ne hamis alapokon és elvárásokon alapuljon a hitünk.

Az apostoli kor gyülekezetei – a mai kor gyülekezetei 1.rész

És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,46)

Ezen a blogon keresztül is érezhető, hogy az az Úr üzenete Krisztus testéhez a mostani időszakban, hogy térjenek vissza az apostoli kor gyülekezési formáihoz. Számtalan módon nyilvánvalóvá kellett már válnia, hogy a mai egyházi és gyülekezeti formák már nem azt a célt szolgálják, mint amire egykor az Úr életre hívta. Viszont az eredeti modell sokakban nem elképzelhető, és mivel ma igen kevés példa van rá, ezért nem tűnik járható útnak. Erről szeretnék az Úr segítségével most írni, mint aki jómagam is családommal ebben a modellben élünk, igen szoros kapcsolatban az Úrral.

Az összejövetelek

A bevezető ige azt mutatja, hogy nem csak házanként jöttek össze, hanem a templomban is. Minkét gyülekezést naponta végezték. A templomi összejövetel akkor egy különleges időszakban történt. Jézus bizonyságai még igen kevés számban voltak jelen akkoriban. Az apostolokon kívül másnál nem volt meg a teljes kijelentés az Úrról. Ők voltak a „belső kör” tanítványai, bár mindvégig sokkal többen követték az Urat:

Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, (ApCsel 1,21)

Még Náthánáel is (Jn.1,46; Jn.21,2) mindvégig velük volt, sőt, egyike volt azoknak, akik a kezdeteknél csatlakoztak Jézushoz. De ennek a nagyobb körnek nem volt meg mindaz a bizonysága, mint a 11 apostolnak. Ezért kellett naponta összejönni a templomban, hogy őket hallgatva épüljenek. Ezt ma úgy lehet elképzelni, hogy egy-egy régió házi gyülekezetei összegyülekeznek egy tanító meghallgatására, amikor az meglátogatja őket, hiszen egy-egy család otthona kicsi olyan sok ember vendégül látására.

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (ApCsel 20,20)

Ezért tanított Pál is akár zsinagógákban, színházban, de otthonokban is. Mára az otthoni összejövetelek elsorvadtak teljesen, és maradt a templomi összejövetel. A családfőknek kellene otthon az összejöveteleket vezetniük, és együtt úrvacsorát venni az egész családnak. Ha tanításról van szó, akkor pedig a településen, vagy a szűkebb környezetben összejönni egy-egy olyan háznál, amelyet az Úr megnyit az ilyen alkalmakra.

Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt. (1Kor 16,19)

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál lévő gyülekezetnek: (Filem. 1,2)

Köszönt titeket Gájus, aki nekem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi. (Róm 16,23)

Csak azok felé lehet igazán szolgálni, akiket ismerünk, mert akkor tudjuk, hogy milyen szükségeik vannak. Amikor megismerjük egymást, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy kinek milyen szolgálati ajándékot adott az Úr. A mai gyülekezeti életben van egy pár szolgáló, a többiek pedig „fogyasztók”, akik ezeknek a szolgálóknak az ajándékait „használják”, holott az ige szerint mindannyiunknak megvannak a magunk ajándékai a test építésére.

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: (Ef 4,11-12)

Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmassággal; a könyörülő vidámsággal művelje. (Róm 12,4-8)

Vissza kellene térnünk az apostoli kor gyülekezési formájához, hogy az Úr Szelleme valósággal épülésére legyen az egész testnek, és minden tag „beleadja” a maga ajándékait a test építésébe. Ez egyébként mindenkinek sokkal nagyobb öröm, mert akkor senki sem áll úgy, hogy: „Én nem kaptam semmit az Úrtól, mert én nem vagyok olyan nagy pásztor.” Hanem valósággal mindenki megélheti a maga ajándékainak kiteljesedését az összejöveteleken, de a mindennapi életben is. Hiszen a kis helyi közösségekben az összejárás is sokkal könnyebb.

A vagyoni közösség

A történelem során sok próbálkozás volt, hogy olyan életközösségeket alakítsanak ki, ahol nincs magántulajdon, hanem minden közös. Ez nem a bibliai közösség mintája.

Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt; És jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,44-46)

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. (ApCsel 4,32)

Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. (ApCsel 4,34-35)

Általában ezek azok az igék, amelyek a félreértéseket okozák. Az előző szakaszban láttuk, hogy házanként is összejöttek. Ez azt jelenti, hogy a saját házukat, amiben éltek, azt nem adták el. Nem költöztek össze! A vagyonukból adtak el. Abból, ami az életszükségre nem volt feltétlen szükséges. Tehát a telkeket, a több házat, stb. Vegyük észre a többesszámot – földek, házak, jószágok, marháik (vagyonuk). De nem csak a házankénti összejövetelek bizonyítják ugyanezt, hanem a szolgálók kiválasztásának szempontjai is:

Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?) (1Tim 3,4-5)

A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. (1Tim 3,12)

Ha kommunában laktak volna, akkor nem lehetne ilyen feltételt támasztani a szolgálók felé, hogy a saját házukat jól igazgassák. De van még más példa is:

Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél. (1Tim 5,8)

Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessen meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. (1Tim 5,16)

Felszólít, hogy a saját házunk népéről és a rokonságunkról is gondot viseljünk. De akkor hogyan lehet mindenük közös? Úgy hogy ha a testvéremnek szüksége van télikabátra, és nekem van olyan, ami felesleges, akkor azt adjam oda neki. Ha nekem bőségem van ételből, és a testvérem szükségben van, akkor adjam oda neki. De legyen szó bármiről, ha nekem valamiben bőségem van, akkor azt adjam oda annak, aki szükségben van. Ne vonjam meg azt a testvéremtől. Legyen olyan, mintha mindannyiunké volna.

Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.  Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,12-15)

Ennek megfelelően, a bőségéből adjon mindenki. De természetesen a Szent Szellem vezetése ezt bármikor felülírhatja. Ha az Úr elkéri tőlem az utolsót is, akkor oda kell adnom. Ő az ura mindenemnek. Ezért (is) nagyon fontos tudnom, hogy ki a testvérem. Ezért kell a szeretetünknek is értelmesnek lennie:

a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben; (Fil 1,9)

Más kategória a testvérem, mint bárki más. Ezért nagyon fontos a szoros kapcsolat a testvérek között. Ez ismét egy olyan terület, amit nem lehet a nagy gyülekezetekben úgy megélni, ahogyan annak Krisztus testében műkönie kellene. Sokkal kisebb a hatásfoka, hiszen még a szervezetet is fenn kell tartani, illetve az igazán szükségben lévők nem kapják meg azt, amit a többiek a segítségére adni tudnának. Nem is beszélve a hamis külső diakóniai szolálgatokról, amikor a világiak felé tesznek jót a gyülekezet vagyonából, és a gyülekezet meg tele van rászorulókkal. Nem kellene ennek így lennie.

A gyülekezetek kapcsolatai

Ez egy másik olyan tévedés, amely nem állja meg a helyét. Ma azt hisszük, hogy a szervezet (apparátus) nélkül nem találjuk meg Krisztus testének többi tagját. Az apostoli gyülekezetek között igen aktív kapcsolat zajlott. Nem csak az apostolok és tanítók járták a gyülekezeteket.

Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. (1Kor 16,17)

Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója: Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt, nekem magamnak is. (Róm 16,1-2)

Minden én dolgaimat megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hű szolga és szolgatárs az Úrban; Akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvigasztalja a ti szíveteket, Onézimussal együtt, a hű és szeretett atyafival, ki ti közületek való; minden itt való dolgot megismertetnek ők veletek. (Kol 4,7-9)

Igyekezz hozzám jönni hamar. Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodva, és elment Thessalonikába: Krescens Galáciába, Titusz Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz véve, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra. Tikhikust pedig Efézusba küldtem. A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat. (2Tim 4,9-13)

De szükségesnek tartottam, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; (Fil 2,25)

Ezekből az igehelyekből láthatjuk, hogy mekkora „forgalom” volt a gyülekezetek között. De egymást is megtalálták, amikor egy-egy olyan helyre értek, ahol még nem jártak (ApCsel.18,2; ApCsel.19,1; ApCsel.21,4; ApCsel.28,14). A hálózatok korában ma már tudjuk, hogy az ismeretségeken keresztül nagyon gyorsan terjednek a kapcsolatok és a hírek. Ezért ne engedjük, hogy az elszigetelődés veszélye megállítson minket abban, hogy merjünk kijönni a hamis egyházakból, és ha az Úr felindít, akkor inkább maradjunk „egyedül”, amíg a testvérek igazi közösségébe el nem visz az Úr.

Az Úr áldjon meg minden otthont, ahol összegyűlnek az övéi, hogy Őt igazán keressék és imádják!

Jézus a feltámadás ura

Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: (Jn 5,26)

Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. (Jn 6,39)

Úgy tűnhet, hogy messziről kezdem el a téma tárgyalását, de mindezek szükségesek ahhoz, hogy teljesen megértsük, hogy hogyan lett Jézus a feltámadás jogos ura. Jézus egyszerre Isten és egyszerre ember (1Tim.3,16). Ezt le kell szögeznünk a mondandóm legelején, mert különben nem fogjuk tudni helyesen végigvinni a gondolatmenetünket. Jézus olyat is megtehetett az életében, amit egy egyszerű embernek nem áll módjában. Az Úr tőlünk elkéri a lelkünket (Lk.12,20; Jób.27,8), nincs hatalmunkban eldönteni, hogy mikor haljunk meg. Jézusnak azonban mindez hatalmában állt amíg itt járt a földön emberi testben (1Jn.4,2-3).

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. (Jn 10,18)

De az életét nem önmagának élte, hanem mindent úgy cselekedett, ahogyan az Atya akarata megmutatta neki (Jn.5,19; Jn.5,30; Jn.8,28). Egy bizonyos céllal jött el közénk, és mindent ennek a célnak a megvalósításáért tett. Amíg ezt el nem érte, addig is mindent úgy kellett cselekednie, ahogyan meg van írva (Lk.24,44). Ez a cél pedig a kereszthalál volt, hogy magára vegye a teremtett világ bűneit, és meghaljon váltságul, mint Isten szeplőtlen és tiszta báránya (1Pét.1,19-21). Mindezek az események azonban az Atya akarata szerint és időzítésében történtek meg, hiszen Jézus folyamatosan és teljesen az Atya akaratának engedelmeskedett. Egészen haláláig tisztában volt a saját személyével, hogy ő kicsoda valójában (Jn.19,11; illetve a fentebb idézett Jn.10,18). Ezért mikor már látta, hogy az mind beteljesedett amiért eljött a földre, akkor az mondhatta:

Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett! És lehajtva fejét, kibocsátotta szellemét. (Jn 19,30)

És kiáltva Jézus nagy szóval, mondta: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondva, meghalt. (Lk 23,46)

Ő döntötte el, hogy mikor teszi le az életét, és nem lett elvéve tőle az élet. Amikor látta, hogy minden amiért eljött elvégeztetett, akkor letette az életét. Pontosan az általa kimondott igazságnak megfelelően cselekedett, mert nem tudta elvenni tőle az életet senki, hanem ő tette azt le valósággal, amikor ő gondolta. Eldönthette, hogy meddig szenved. Ezt egyikünk sem teheti meg! Már csak Jézus szenvedéseinek mértékét látva sem tudnánk úgy dönteni, hogy ezt mi a magunk képességeiből, vagy akaratából, addig „csináljuk” amíg akarjuk. Erre csak ő volt képes, hiszen mi mindannyian előbb kileheltük volna a szellemünket. Ő azonban addig tartott ki, amíg kellett, amíg minden elvégeztetett, aminek meg kellett történnie. Mivel ez azonban Isten egyik legféltettebb titka volt (1Pét.1,20; Róm.16,25; Ef.1,9; Ef.3,9; Kol.1,26; 2Tim.1,9), a gonosz erők erről mit sem tudtak.  Ezért mondhatja az ige, hogy:

Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: (1Kor 2,7-8) [saját kiemelés]

Itt valósággal mind a zsidó, mind a pogány hatóságok megfeszítették Jézust, de nem csak ők. Az emberi, látható résznél több is történt a keresztnél. Azt tudjuk a 82-es zsoltárból, és az Ef.2,2-ből és az Ef.6,12-ből, hogy gonosz szellemi hatalmasságok uralják ma a földet. Még a Sátán is azt mondta Jézusnak, hogy övé a világ minden kincse, és annak adja, aki őt imádja (Lk.4,6-7). Tehát a világnak ezek a szellemi fejedelmei sem sejtették, hogy mi fog történni akkor, amikor Jézus meghal. De azt a Szent Szellem már jóval korábban kijelentette Dávidon keresztül, hogy a kereszt előtt ott fognak állni ezek a fejedelmek is. A 22-es zsoltár leírja, hogy mit érzett Jézus a kereszten, és mit élt meg. Onnan azt látta, hogy:

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. (Zsolt 22,13-14)

És ha Jézusnak a hatalomhoz való jogáról akarunk beszélni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szellemi világ erőinek a hatalmi rendszerét sem. Ezért nem mondhatjuk, hogy itt csak költői hasonlatról van szó. Ennek a ténynek ugyanis kulcsszerepe van abban, hogy Jézus végül minden hatalmat megkapott mennyen és földön. De ne szaladjunk az események elé. Azon kell elgondolkodni, hogy miért éppen Básán bikái álltak a keresztnél, és nem más. A zsidó nép sok más nép szemében tüske lehetett, és sok más fejedelemség szemében utálatos lehetett, de miért pont Básán bikái álltak a keresztnél? Ezért meg kell vizsgálnunk, hogy kik voltak Básánban. Izrael, mielőtt átment volna a Jordánon, megütközött Básán királyával. Később ezt a területet kapta meg Gád, Rúben és Manassé félt törzse. De mi is történt akkor pontosan?

És kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden ő népét, és úgy megvertük őt, hogy menekülni való sem maradt belőle. És abban az időben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, amelyet el nem vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básenbeli Ógnak országát. Ezek a városok mind meg voltak erősítve magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal, kivéve igen sok kerítetlen várost. És fegyverre hánytuk azokat, amint cselekedtünk Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányva az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is. (5Móz 3,3-6) [saját kiemelés]

Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Íme az ő ágya vaságy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-e? Kilenc sing a hosszúsága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint. (5Móz 3,11) [saját kiemelés]

Az egész népet kiírtották a zsidók, még a csecsemőket is. És egy nagyon fontos mondat van itt – Óg volt az utolsó „igazi” óriás. Amikor később találkozunk még óriásokkal, mint az Anák fiak, vagy Góliát, akkor ezek szerint ők már nem „tisztavérű” óriások voltak. Viszont az ige szerint az egész básáni nép keveredett, azaz Nefilim vérvonal lehetett, ha a királyuk még egyértelműen óriásnak számított. Óg nagyobb is volt, amint azok, akikről utána olvashatunk, kb. 4 és fél, és 6 és fél méter közötti magasságú lehetett. Ha visszagondolunk Nimródra, aki „kezdett óriássá lenni” (1Kr.1,10), akkor valószínű, hogy ő is azért lázadt fel Isten ellen, mert a bukottakat (1Móz.6,2) tarthatta a maga őseinek, és ebből következően Óg is ebbe a vérvonalba tartozott. Ezért voltak ők ott a keresztnél, hiszen akkor velük ért véget az óriások története. Mennyire gyűlölhették Isten népét, és Istent magát, a kiírtásuk miatt. Mivel az óriásokból lettek a démonok, akik az embereket gyötörni és megszállni is képesek, ezért Jézus keresztjénél a 22.-es zsoltár szerint ők álltak, a világ emberi fejedelmeinek testében. Az óriások szellemei egészen a teljes pusztulásukig Isten és az övéi ellen fognak menni. Teljesen elhatalmasodott rajtuk a gonoszság, és vakon vezeti őket a gyűlölet a pusztításra. Minden isteninek a pusztítására. De a keresztnél ők még nem tudták, hogy mit tesznek.

Jézus, amikor letette az életét, akkor lekerült a Seolba. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a Seolba, és nem a pokolba. Egy korábbi írásomban már foglalkoztam azzal, hogy ez a két fogalom nem fedi egymást. A pokol, ha már így nevezzük, része a Seolnak.

Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint hústestben, de éljenek Isten szerint szellemben. (1Pét 4,6)

Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezve azt a keresztfára; Lefegyverezve a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt véve rajtuk abban. (Kol 2,14-15)

Ebből a két szakaszból láthatjuk, hogy a Seolban Jézus bemutatta az ottani fejedelmeknek, a holtakat a hatalmukból „felszabadító” váltságot, és ezért hozhatta el őket magával. Bizonyosan nagyot néztek a pokol és a halál, amikor számukra kiderült, hogy nem csak hogy Jézust nem tudják ott tartani, hanem Ábrahám kebelét is kiüríti, és még a hatalmukat is elveszi. Ekkor szembesültek vele, hogy elvesztették a hatalmukat, és az ítéletük is meglett.

Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Jn 16,11)

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Mt 12,29)

De mikor a nálánál erősebb rá jőve legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja. (Lk 11,22)

Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, (Zsid 2,14)

Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldva; mivelhogy lehetetlen volt neki attól fogva tartatnia. (ApCsel 2,24)

Jézus a kereszthalálával kötözte meg az „erős fegyverest”, és rabolta ki annak birodalmát. Mivel ő az egyetlen ember, aki bűntelen életet élt, ezért nem volt joga őt a halálnak fogva tartania,  és mert az áldozatát mindannyiunkért mutatta be, ezért váltságot szerzett nekünk, Ábrahám magvának (Zsid.2,16). Ebből is meg kell látnunk mennyire fontos, hogy Jézus emberként jött el, és nem más lényként (Róm.8,3)! Ezért fontos, hogy ő valóban meghalt a kereszten, az ő emberi hústestében! A halála által semmisítette meg azt, akinek hatalma volt a halálon. Amikor úgy látszott, hogy a leggyengébb, akkor volt a legerősebb! Ezzel a halállal szerzett hatalmat a halálon.

Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által, (2Tim 1,10)

És mivel feltámadt a halálból, ezért meg tudta jelenteni a tanítványainak, hogy immár övé minden hatalom mennyen és földön (Mt.28,18). Így tudta elvenni a Sátántól és minden gonosz erőtől a hatalmat, és szerezte meg magának igazságosan és jogszerűen. Ezért volt fontos, hogy akkor tegye le az életét, amikor akarja, hogy ne tudják elvenni tőle azelőtt, hogy mindent elvégzett volna. És ezért fontos, hogy visszavehesse, hogy jogtalanul ne tudják őt ott tartani. De az Atya ítélete mondta ki, felette a végső ítéletet az ártatlanságáról, és ennek az ítéletnek a következménye, hogy feltámadhatott (ApCsel.2,24 – fentebb). Azzal, hogy a Seolban bemutatta a váltságot az ottaniak lelkéért, jogot nyert arra, hogy onnan magával hozza azokat, akiket akart.

És kijőve a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. (Mt 27,53)

Ezért mondja az Írás: Fölmenve a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Ef 4,8)

Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Zsolt 68,19)

Így vihette fel a mennybe azokat, akik Ábrahám kebelében nyugodtak. Ezzel szerezte meg a hatalmat a halál és a pokol felett. És azóta nála vannak a pokol és a halál kulcsai, és azokat akkor nyitja meg, amikor akarja:

Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. (Jn 6,40)

Mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; (Jn 11,25)

És az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel 1,18)

Ezért ő maga a feltámadás, mert az ő akaratában van, hogy ki támad fel, és ki nem. Számunkra, és minden ember számára, aki hisz őbenne, és őbenne van, és engedelmes neki (Zsid.5,9; Jn.3,36), ő az örök élet záloga, és ő a feltámadás ura.

Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. (Jn 6,40)

Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,44)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,54-58)

Ezek valóságos kulcsok az élethez! Ahogyan a megtérés, a keresztségek, az úrvacsora, a mindennapos papi szolgálat. Remélem egyre tisztábban látszik már, hogy amikről a szentírás szól, azok nem elszellemiesített szimbólumok, amiket „ma már jobban tudunk”, hanem valóságos cselekedetek és tények! A vízkeresztségben is az óemberünk valósággal meghal, a bűnök teste is megerőtlenül, és valósággal meghalunk a bűnnek (Róm.6,2), a világnak (Gal.6,14), a törvénynek (Róm.7,4) és önmagunknak (Gal.2,20). Csak azoké lehet a feltámadás, akik Benne vannak, akik általa élnek.

Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd nektek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. (Jn 6,27)

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,31)

Égi jel – Mit mond az Ige a 2017.szeptember 23.-i jelekről

Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! (Jer 10,2)

Elsőre lehet, hogy úgy tűnik, hogy ennek a témának nem sok köze van egy bibliai bloghoz. Ami indokolja, hogy mégis foglalkozom ezzel a témával az az, hogy egyfajta tévedést vélek felfedezni abban, hogy a világból próbáljuk megmagyarázni a Bibliát, és nem fordítva. Isten igéje számtalanszor mondja, hogy Benne és az Ő igéjében bízzunk, és azon keresztül ítéljük meg a világot, nem fordítva.

A mai keresztény társadalom igen felbuzdult egy égi jel kapcsán, amit már továbbvittek, és még több égi jelet magyaráznak bele a Bibliába. Isten igéje másra tanít bennünket. Valóság lett, hogy csak úgy maradhat meg Isten népe, ha ragaszkodik Isten igéjéhez, a Bibliához. Sokáig azt hihettük, hogy ami meg van írva, az már idejét múlt, vagy a tudomány megcáfolt bizonyos dolgokat, és ezért nem kell mindent szó szerint venni. De újabban az élet egyre több területéről kiderül, hogy a Szentírást bizony szó szerint kell venni, és ami ott meg van írva, az úgy van.

2017. szeptember 23.-áról mostanában sajnos sok olyan tanítás került a nyilvánosságra, amelyek szembemennek a Biblia tanításaival, és jobb esetben a világ elemi tanításait követik, rosszabb esetben pedig az okkultizmust. Isten szemében mindkettő útálatos.

Az 1908-as Károli kiadás előtt megjelent Károli Bibliákban szerepelnek az asztrológusok, mint „ég-forgás-nézők”. De a Revideált Új Fordításban is szerepelnek, mint „csillagászok”, az 1935-ös Kecskeméthy Bibliában is szerepelnek mint „csillagnézők”, és ezért került vissza a Váradi-Károli kiadásba is. Az asztrológiát a 19.században kezdték kiemelni az okkultizmus köréből, mint egy tudományt, és ezért kerülhetett ki a Biblia szövegéből, mint egy terület, ami nem a varázsláshoz tartozik. De igazán csak a Bibliából láthatjuk, hogy együtt szerepelnek a varázslókkal, jövendőmondókkal.

Felelt Dániel a király előtt, és mondta: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, asztrológusok, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; (Dán 2,27)

De van Isten a mennyben, aki a titkokat megjelenti; (Dán 2,28)

Isten a népét arra szólítja fel, hogy Őt keresse és tőle tudakozódjon, ne a tisztátalan szellemvilágtól és ne az anyagi világ jeleitől. Ő jelenti ki a titkokat. Az égi jelek kutatása pontosan ezt az asztrológiát jelenti. Amikor jelnek vesszük az égitestek mozgásának valamilyen különlegességét (például: együttállások, egymáshoz való helyzet, stb.), akkor az asztrológia. Ha a Szűz és a Jupiter együttállását jelnek vesszük, akkor az asztrológia, akármilyen bibliai verset is ragasztunk mellé.

Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodj, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteld azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közölt, az egész ég alatt. (5Móz 4,19)

Az Úr egyértelműen felszólít, hogy ne emeljük fel a szemeinket az égre, hogy meg ne tántorodjunk. A vers második részét hadd magyarázzam meg egy kicsit – „amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közölt, az egész ég alatt” – A föld egész lakossága tudhatja az időket, ha megfigyeli a nap és hold járását. Ezért tudtak vetni és aratni azok a népek is, akik nem az Úrral jártak együtt. A csillagképek pedig segítik a tájékozódást. De többet nem tulajdonított nekik az Úr. Amikor megalkotta az égitesteket, akkor megtudjuk, hogy miért alkotta meg őket: „hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.” (1Móz.1,14) Egyértelművé teszi, hogy az időt mutassák, tehát az évszakokat, a hónapokat, az éveket, és nem eseményeket jelölnek. Ezt erősíti meg más helyen is az ige:

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugvását tudja. (Zsolt 104,19)

Most bárki mondhatja, hogy Jézus születését is kiolvasták a csillagokból a keleti bölcsek (Mt.2,1-2; 9-10). Heródes azonban a csillagról mit sem tudott, sem az egész zsidó nép, hiszen ők nem vizsgálták az égitesteket. De mit tett az Úr a népének, hogy megtudja, hogy megszületett a megváltó?

Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszaka az ő nyájuk mellett. (Lk 2,8) És íme az Úrnak angyala hozzájuk jött, és az Úrnak dicsősége körülvette őket: és nagy félelemmel megrettentek. (Lk 2,9) És mondta az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz: (Lk 2,10) Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Lk 2,11) Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. (Lk 2,12) És hirtelenséggel megjelent az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondták: (Lk 2,13) Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! (Lk 2,14) És lett, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondták a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nekünk. (Lk 2,15)

Angyalt küldött, hogy megjelentse a pásztoroknak, hogy megszületett az Úr Krisztus. Nem kellett vizsgálniuk az eget és értelmezniük a csillagokat. Így jelentette ki Simeonnak is a megváltót (Lk.2,25-35), de Istentől kapott kijelentést Erzsébet és Zakariás is, Keresztelő János és mindenki más. Isten gondoskodik a népéről, különösen akkor, ha az a neki való engedelmességből nem vizsgálja a csillagokat.

Ne találtasson te közötted, aki az ő fiát vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; (5Móz 18,10)

Ne legyen köztünk jegymagyarázó, vagyis ne értelmezzük az Úr nélkül a jeleket! Nem lehet a földön olyan esemény, amelyről az Úr ne tudna (Mt.10,29), ezért ne máshol kutassuk a jeleket. Amikor olyan égi jelekről beszél, amelyeket látnunk kell, akkor azok nem fogják senki figyelmét elkerülni:

És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. (Jóel 2,30)

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja. (Jóel 2,31)

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; (Jóel 3,15)

Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. (Ézs 34,4)

Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,27) Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. (Mt 24,28) Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. (Mt 24,29) És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,30)

Más összefüggésben nem beszél égi jelekről, amiket figyelnünk kellene. Azt a jelet, amelyet az Úr az égben meg akar mutatni, azt mindenki látni fogja, minden kétséget kizáróan. A nap elsötétedik, a hold vérré válik, az ég eltűnik, és az összes csillag leesik a földre. Ez csak a bibliai világmodellel lehetséges, amelyet már korábban is taglaltam, a Föld ahol élünk című írásban.

Bibliai kozmológia

Ha igaz lenne a ma tanított világkép, akkor a csillagok nem tudnának leesni a földre, mert a mai hitetlen világkép szerint a legkisebb csillag is sokszor nagyobb, mint a föld. De ha igaz lenne a heliocentrikus világkép, akkor az ellentmondana a Szentírásnak, és nem lehetne helyes a következő esemény leírása:

És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg bosszút állt a nép az ő ellenségein. Avagy nincs-e ez megírva a Jásár könyvében? És megállt a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. (Józs 10,13)

Azt mondja, hogy megállt a nap, és nem a föld állt meg. Ha elkezdi az ember ezeket az igéket felülbírálni, akkor alapjaiban rendíti meg Isten igéjének a hitelességét, aminek Istenkáromlás a vége, mert akkor hazugnak állítom be az Urat (2Tim.3,16, 2Pét.1,20). Hiszen akkor mi nem igaz még, ha ez sem igaz? Miért igazak más csodák, és éppen ez nem igaz?

Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8) [saját kiemelés]

Kinek hiszünk, a tankönyveknek, vagy Istennek, aki mindeneket megalkotott? Ha ebben a tankönyveknek hiszünk, akkor hogyan hihetjük el, hogy mindent Isten teremtett? Csak éppen nem tudta elmondani amit szeretett volna, hogy megértse az, aki leírta!? De álljon itt még egy igehely, ami az égitestekkel és az éggel foglalkozik:

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti a kiterjesztett erősség. Nap napnak mond beszédet; éj az éjt tanítja bölcsességre. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetne hevétől. (Zsolt 19,2-7) [saját kiemelés]

Ezek szerint a nap az égen belül van, és az ég szélein belül mozog, vagyis minden olyan magyarázat, amely univerzumot feltételez, az rossz alapokon nyugszik. Ezért ha az asztrológusok univerzumban gondolkodnak, akkor nem bibliai alapokon. Ha ez az egész nem bibliai alapokon nyugszik, akkor miért akarják a keresztények ezeket mégis bibliaivá tenni? Nem érezzük az ellentmondást?

De nézzük meg, hogy miről is beszélünk, amikor a 2017.szeptember 23.-i égi jelről beszélünk. A Biblia asszonyról beszél, és nem szűzről. Van amikor szűzről beszél, mint Jézus születésénél (Ézs.7,14; Mt.1,23), de itt asszony áll. Egyébként pedig a fiú, miután megszületik, ragadtatik a királyi székhez. Ezt hogyan lehet megmagyarázni ebből a csillagmozgásból? Akkor a Jupiter el fog tűnni? Hová tűnik el? És az ige azt is mondja, hogy az asszony elfut a pusztába. Elmozdul a szűz csillagkép? Hol a puszta az égen? Mit jelent, hogy a sárkány vízet bocsát az asszony után? Köd lesz az égen? Akik ezt Isten jelének akarják bemutatni, nem érzik ezeket a problémás kérédeket?

Általában szólva is, nem vesszük észre, hogy az egész űrkutatás és csillagászat tele van bálványistenekkel? Már ennek a puszta ténynek is figyelmeztetőnek kellene lennie.

A Szűz csillagkép nevének eredete:

A Szűz eredete bizonytalan. A babiloni időkben a termékenységet szimbolizálta, kalászként értelmezték, legfényesebb csillagának, a Spicának a neve annyit tesz: búzaszem. Istárral is kapcsolatba hozható, hiszen ő volt a termékenység istennője a mezopotámiai mitológiában. (forrás: wikipedia)

Tehát ez az égi jel azt mondja, hogy Istár megszüli Jupitert, az ég istenét, ami ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy Isis megszüli Osirist. Ezt nekem nagyon nehéz úgy felfognom, mint egy isteni jelet, és nem úgy látnom, mint az okkult egy fontos jelét. Teljesen úgy néz ki, mintha az ég ura jönne el, akinek a fia Apollo. A nagy hitetés sorozat épp ezzel a szibilla jóslattal foglalkozik, hogy a nagy Jupiter fia, Apollo megszületik a földre. Ezt várja az okkult világ. Tudjuk, hogy Apollo hol szerepel a Bibliában?

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Ez a szó, hogy „apollion” azt jelenti, hogy pusztító, ahogyan a veszedelem fia is az „apoleia” fia, vagyis a pusztító fia.

Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, (2Thessz 2,3)

Nem zavarja azokat, akik ezzel keresztényként foglalkoznak, hogy a „Planet X” bolygót vörös sárkánynak nevezték el? Nem zavarja őket, hogy a Vatikán a LUCIFER távcsővel nézi ezeket? Nem akadunk fenn ilyeneken? Hanem ezt még keresztény köntösbe is öltöztetjük? A Vatikán is azért fürkészi az eget, mert a szibilla jóslatokban hisznek még mindig. Az ókor óta az égből várják az isteni megváltót, aki nem a Biblia Istene. Még a középkori Esztergomban is csillagvizsgáló volt, és a csillagokból jósoltak. Az ókorban minden uralkodónak isteni származás kellett, ezért kell az égi kapcsolat. Minden a levegőég uráról szól ekörül, és belekeverjük Isten szent igéjébe? A Nibiru bolygó nevének jelentése sem zavar? Hogy már nem csak Jupiter, hanem Marduk is jön?

A Nibiru sumer eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Marduk főisten, miután megölte az Anunnakikat (a legenda szerint ők az égből érkezett megszállók voltak), felköltözött égi otthonába, a Nibirura.(forrás: Wikipedia)

Miért nem várjuk meg, amíg az Úr kijelenti nekünk a Jelenések könyvének 12. fejezetében lévő jelnek az igaz jelentését? Nem a Szent Szellemet kellene megkérdeznünk erről? A világi tudományokhoz fordulunk, és azt fogadjuk el igaznak, Isten igéje helyett? Ha már mást nem is nézünk, csak a világegyetem képét, már az is ellentmond a Bibliának!

Csak kérni tudok mindenkit, aki eddig ezzel az égi jellel komolyan foglalkozott, hogy imádkozzon az Úrhoz, és kérjen tőle világosságot, ne lehessen igaz egyikünkre sem ez az ige:

Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jön rád. (Ézs 47,13)

Harcosok, papok, harcos papok – a végidők szolgálata

És minden pap naponként szolgálatban áll (Zsid 10,11)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pét 2,9)

Az ószövetségi papság nem tűnt el Krisztusban, hanem átalakult. Ahogyan a főpap személye is megváltozott, és örökkévaló főpapunk lett (Zsid.7,21-24). A testi rendszabályokat felváltották a szellemi értelemben vett istentiszteleti cselekedetek. Ahogyan ezt több helyen olvashatjuk:

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (1Pét 2,5) [saját kiemelés]

Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. (Zsid 13,15) [saját kiemelés]

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. (Jn 4,23-24) [saját kiemelés]

Ennek megfelelően egyértelműen megfeleltethető az ószövetségi papság tennivalóinak a leírása, a mai tanítványok papi szolgálatával. Hangsúlyoznunk kell, hogy tanítványokat keres az Úr és nem csak hívőket. Nem az a parancsolatunk, hogy tegyünk hívőkké másokat, hanem tanítványokká (Mt.28,19). A tanítványság már magában feltételezi, hogy aki tanítvány, az aktívan tanulni akar, és el akarja sajátítani a mestere ismeretét, hogy utána önállóan is tudja ugyanazt cselekedni.

A szent sátor körül tevékenykedő papi szolgálat részletesen le van írva. A főpap személye számunkra állandó, ezért az ő kötelességét nem nekünk kell beteljesíteni. Jézusnak kell lennie mindannyiunk életében a főpapnak, hiszen ő mutatta be mindannyiunkért az áldozatot azáltal, hogy önmagát megáldozta.

Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozva. (Zsid 7,27)

Ezért mindaz a szolgálat, amelyet a szentek szentjében kell elvégeznie a főpapnak, azt Ő megtette. Ennek megfelelően mi papságra vagyunk elhívva. De miért is kell ezt hangsúlyoznunk? Azért, mert mindannyiunk hívő élete zátonyra fut, ha nem úgy tekintünk magunkra, mint akiknek papokká kell válnunk. (Itt szeretnék utalni Soós Péter kiváló tanítására, Növekedés krisztusi érettségrehttp://soospeter.blogspot.hu/2013/11/novekedes-krisztusi-erettsegre.html) Mert törekednünk kell a fejlődésre az Úrban. Az Atya és Jézus mindenét odaadta értünk, hogy mi beteljesedhessünk Isten ismeretével, és örökül kaphassuk a teljes ígéretet. Ehhez fel kell ismernünk, hogy meg kell harcolnunk a hit harcát és el kell végeznünk a hit munkáját, valamint le kell tennünk az életünket, hiszen Jézus megvásárolta azt – ezért nem lehetünk tovább a magunk urai. Egyébként is hogyan nevezhetjük Úrnak, ha nem engedelmeskedünk neki.

De visszatérve a papságra, nézzük meg a papi szolgálaton keresztül, hogy azt a szolgálatot ma hogyan töltjük be. A bevezető igében az áll, hogy „minden pap naponként szolgálatban áll”, ami egy folyamatos, mindennapi tevékenységet jelent. Ez egy nagyon komoly mondat. Ez azt jelenti, hogy amint megismertük az Urat, attól fogva naponként szolgálnunk, keresnünk kell őt. De hogyan is néz ez ki a gyakorlatban?

Ószövetség:

És csinálj rézmedencét, lábát is rézből, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátra közé és az oltár közé, és tölts bele vizet; Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat. Amikor a gyülekezet sátrába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak. Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nekik, neki és az ő magvának nemzetségről nemzetségre. (2Móz 30,18-21)

Új szövetség:

Mondta neki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felelt neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. (Jn 13,8)

A réz, a szent sátor elemei között az ítéletet szimbolizálja. Meg kell ítélnem a cselekedeteim az Úr előtt, és meg kell térnem a bűneimből. Meg kell aláznom magam előtte, és igaz megbánással és alázattal bocsánatot kell kérnem tőle. Ahogyan az Ószövetségben látjuk, enélkül meghalt volna a pap, ha be akart volna menni a szentélybe. Ma a kegyelem időszaka van még, ezért ha ezt nem is tesszük meg, és úgy is mehetünk az Úr elé, csak akkor ne csodálkozzunk, ha nem hallgatja meg az imáinkat.  Örüljünk, hogy nem halunk meg azonnal. Csak tisztán, Jézus kereszt áldozatával azonosulva lehet bemenni a szentélybe. János evangéliumában látjuk, hogy Jézus maga mosta meg a tanítványok lábát, mielőtt megosztotta velük az úrvacsorát, és hangsúlyozta, hogy ők már egyébként tiszták, a beszédek által, amiket ő mondott nekik. Ezzel betöltötte az ószövetségi követelményt, hogy mosakodjanak meg, mielőtt a közösségbe belépnek. Azt is meg kell látnunk, hogy egyedül ő jogosult erre a „megmosdatásra”, ő tud feloldozni a bűneink terhe alól.

Ha már itt tartunk, hiszem, hogy azoknak nagyon kicsi az esélyük az Úrral való közösségre, akik nem keresztelkedtek meg saját akaratukból (másképp mondva- felnőttként), hiszen az az első lépcsője annak, hogy közösségbe kerüljünk Jézus halálával és feltámadásával (Róm.6,3). Utána viszont elég „megmosakodnunk”, mert egyébként már tiszták vagyunk (Jn.13,10).

Ezek után léphetünk be Isten közelségébe. A szentély berendezése megmutatja a mai papi szolgálat területeit. Három dolog volt a szentélyben. Az füstölő oltár, a kenyerek asztala és a mécses. A mai papi szolgálatnak is ez a három területe van.

Ószövetség:

És a rudakat csináld sittim-fából, és borítsd be azokat arannyal. És tedd azt a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, ahol megjelenek neked. Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölő szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt. És amikor Áron este felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt nemzetségről nemzetségre. Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek rá. (2Móz 30,5-9)

Új szövetség:

És mikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. (Jel 5,8) [saját kiemelés]

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, (1Tim 2,1)

Minden reggel jó illattal kellett a papnak füstölögtetni a szentélyben lévő oltáron. De vigyáznia kellett, hogy azon se idegen fülstölő, se más fajta áldozat ne legyen. Ma ez az illat az imaéletünk. Ezért kell „kinn” letennünk a bűneinket, és Kristusba „belépnünk”, hogy az Úr előtt már csak a Szent Szellemtől átitatott könyörgésünk legyen. Igazán itt már minden cselekedetnek a Szent Szellemtől átitatottnak kell lennie, mert ha nem az, akkor „idegen áldozattal” vagy „idegen tűzzel” megyünk az Úr elé, ami útálatos előtte. Ahogyan látjuk, reggelente kellett a füstölő oltáron a papnak füstölögtetni, amely arra utal, hogy minden zsenge az Úré (2Móz.23,16; 2Móz.23,19), ezért a napunk „zsengéje” is az Úré legyen.

Ószövetség:

Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak. A bizonyság függönyén kívül, a gyülekezet sátrában úgy helyeztesse el azokat Áron, hogy estétől fogva reggelig az Úr előtt legyenek. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél. A tiszta arany gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr előtt legyenek szüntelen. (3Móz 24,2-4)

Új szövetség:

Amíg oda megyek, legyen gondod az olvasásra, az intésre és a tanításra. (1Tim 4,13) [saját kiemelés]

Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. (2Tim 4,2) [saját kiemelés]

Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindegyikőtöknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. (1Kor 14,26) [saját kiemelés]

A mécses, mint akár a Szent Szellem képe is, példázza az Ige világosságát (Jn.1,1-5). Mélyedjünk el Isten igéjében, hogy megvilágosítsa az életünket és az elménket. A Zsoltárokban benne van, hogy tanulmányozzuk és elmélkedjünk az igén, mert akkor lesz jó dolgunk (Zsolt.1,2-3). Az Úr az igéjén keresztül tanít minket, és az igéje tartalmazza mindazt a bölcsességet, amelyre az élethez szükségünk van. Mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével (5Móz.8,3; Mt.4,4; Lk.4,4),  az Ő igéje szellem és élet (Jn.6,63). Isten igéjéből tud épülni a belsőnk. Ez segít, hogy megismerjük az Atyánkat, ez segít abban, hogy az elménk megújuljon teljesen. Más szóval, megváltozzon az értékítéletünk, és isteni természet részeseivé legyünk (2Pét.1,4). De ez ad eligazítást arra vonatkozóan is, hogy Isten előtt mi a bűn és mi kedves neki (Róm.7,7).

Ószövetség:

És vegyél lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából legyen egy lepény. És helyeztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé. És tégy mindegyik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, tűzáldozatul az Úrnak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izrael fiaival. Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból, örök rendelés szerint. (3Móz 24,5-9)

Új szövetség:

Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,53-57)

Ma az úrvacsorán keresztül tudunk az Úrral eggyé válni. Ahogyan látjuk, a papok is megették a szent kenyereket, ahogyan mi ma megesszük a kenyeret, amely Jézus testét szimbolizálja. Ezzel a cselekedettel tudunk Jézusban maradni. Ha valaki tanulmányozza Isten igéjét, akkor fel kell ismernie egy mintát arra vonatkozóan, hogy Isten dolgai egyszerűek. Azért egyszerűek, mert ő valósággal minden ember számára elérhető szeretne lenni. Nem kell nagy szertartásokat elképzelnünk, nem kell bizonyos nehezen teljeseíthető körülményeket kialakítanunk, ahhoz, hogy vele lehessünk. Egyszerűen vennünk kell a kenyeret és a bort, mint Jézus testét és vérét, ha közösségben akarunk vele lenni. Nem a külső körülmények számítanak, hanem a szív állapota. Ezért bárhol, bárki veheti az úrvacsorát, ha nincs közössége, akkor még egyedül is, mert nem kell hozzá se végzettség, se külön procedúra.

Erra a papi közösségre nekünk kell készen állnunk! Ha megbánjuk a bűneinket, és elé járulunk, hogy könyörögjünk, és vesszük az úrvacsorát, hogy benne lehessünk, akkor máris közösségben lehetünk Vele: A MINDENSÉG URÁVAL.

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, Meggyökerezve és tovább épülve Ő benne, és megerősödve a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködve abban hálaadással. (Kol 2,6-7)

Csak ezen keresztül, a rendszeres, napi papi szolgálaton keresztül tudunk meggyökerezni Krisztusban, hogy utána megállhassunk Őbenne! Mert a vihar és a megpróbáltatás eljön minden ember életében (Mt.7,24-27), de nem mindenki áll meg a viharral szemben. Csak az tud megállni, aki meggyökerezett az Úrban!

Az Újszövetség pontosan bemutatja az újszövetségi papi szolgálatot a kezdeti gyülekezetekben. Sajnos ez mára kiveszett az istentiszteletekről, és egyébként is az apostoli idők keresztény életéthez kellene visszatérnünk, hogy amikor összejövünk, akkor mindenki a maga ajándékát „be tudja hozni a közösbe”. Ne az legyen, mint az átlagos istentiszteleteken, hogy van egy pár szolgáló, a többiek pedig „fogyasztók”, mintha nekik nem adott volna az Úr semmit. A pásztorok és egyéb szolgálók szolgálnak, a „test” többi tagja pedig rájuk néz, hogy kapjon valamit. Nem kellene ennek így lennie. Az Úr ezért hívja ismét az övéit, hogy házi gyülekezetekben legyenek együtt, Őt keresve. Mert akkor tud beteljesedni a test mindegyik tagja a maga Istentől kapott ajándékaival a test épülésére. Ezt tették az apostolok idejében a gyülekezetek. Az összejövetelek a 3 papi szolgálati részből álltak. Imádkoztak, tanítással foglalkoztak és megtörték a kenyeret. Ez a mi mai MINDENNAPI papi szolgálatunk.

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42) [saját kiemelés]

Most azonban szólnunk kell még egy fontos területről. Ez a harcos karaktere, az Úr harcosa. Általános probléma, különösen azok között, akik pünkösdi gyülekezetben kezdik a hívő életüket, hogy sokszor már közvetlen a megtérés után elkezdenek „szellemi harcolni”. Ez azonban sok problémát vet fel. Ahhoz, hogy valaki igazán szellemi harcot tudjon vívni, annak felhatalmazást kell kapnia az Úrtól.

Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tetsszen annak, aki őt harcossá avatta. (2Tim 2,4)

Ezért ha én a magam akaratából, és önös céljaim érdekében kezdek el szellemi harcot vívni, akkor pont azt teszem, amit Pál említ Timótheusnak. Olyan harcot kezdek, ami nem az Úrtól van, ezért nem is várhatom el, hogy Ő támogasson ebben a harcban. Csak az Úrnak odaszánt élethez adhat az Úr szellemi jogosultságot és hatalmat. Csak amikor bizonyos felőle, hogy nem használják ezt a hatalmat rosszul, nem élnek vissza vele. Ehhez azonban az emberben Krisztus jellemének kell lennie. Ezt pedig csak a napi papi szolgálattal tudjuk magunkban megerősíteni. Jézus a fej, ő a seregei vezére, és neki kell megmondania, hogy ki mikor és hogyan harcoljon, legfőképpen neki kell megmutatnia az ellenséget. Ezért ki merem jelenteni, hogy először pappá kell(ene) válnunk, és amikor már erősen meggyökereztünk az Úrban, akkor lehetük a harcosai.

Észrevehették sokan, hogy itt a blogon az írások egy nagy része arról szól, hogy a végidőkben milyen szörnyűségek várnak erre a földre. Ezen a blogon, a G+ és Youtube csatornán is sok olyan témát hozott fel az Úr, ami sokakat megzavarhat, hogy milyen rémisztő dolgokat festettem le. Ebből készült a kis sorozat is, A nagy hitetés címmel:

A nagy hitetés 1.rész

A nagy hitetés 2.rész

A nagy hitetés 3.rész

A nagy hitetés 4.rész

Valóban félelmetes idők előtt állnuk. Egyikünk sem tudja az elragadtatás idejét, és nem tudjuk, hogy abból, ami már ma körvonalazódik, mennyit kell itt a földön még azoknak is megélni, akiket az Úr el fog ragadni. Egy dolog azonban biztos. Abban, ami következik, csak azok fognak tudni megállni és harcolni ellene, akik az Úr papjai, és meggyökereztek Őbenne. Valóban olyan idők jönnek, amilyenek a világ teremtése óta nem voltak.

Az Úr azért figyelmeztet mindenkit az elkövetkező dolgokra, hogy az övéi közül ez ne érjen senkit felkészületlenül. Igen, hitetnek minket a világképpel, az idegenekkel, a tévtanításokkal, és még az óriások is és a démonok is jönni fognak. Minezek mellett olyan technológiai fejlődés előtt állunk, ami lehetővé teszi az utolsó fenevadnak a teljes kontrollt az életünkön. Csak egy módon állhatunk meg ezekben az időkben, ha erősen az Úrban vagyunk. Napi közösséggel, odaszánt élettel. Különben a legjobb, ami történhet velünk, hogy a nyomorúság elején „learatnak” minket, és mártírhalált halunk, mert harcolni nem fogunk tudni. Mert ha én magam nem engedelmeskedek Isten parancsainak, és nem aszerint élek, akkor hogyan is várhatnám el, hogy a gonosz nekem engedelmeskedjen. Nem lesz a szavamnak súlya, mert csak egy képmutató élet van mögötte, amelyet még az Úr sem tud támogatni.

Csak arra tudok mindenkit buzdítani, hogy keresse az Urat amennyire csak tőle telik. Ez egyébként nem egy új felhívása az Úrnak (Ézs.55,6; Ámós 5,4, Ámós 5,14; Sof.2,3; Mt.6,33; Kol.3,1). A győztesek nyernek örökségül mindent (Jel.21,7). Az Úron nem fog múlni semmi, csak rajtunk.

Ezen a blogon lehet, hogy kevesebb szó esik a krisztusi karakterhez vezető útról, és inkább az elkövetkező idők részleteit tárta fel nekem az Úr. De a végidőkben még nagyobb szükség van a krisztusi karakterre, és nem lesz elég a langyos kereszténység.

Aki komolyan gondolja, hogy nem ezen a világon akar boldogulni, hanem az Úrhoz készül, annak nincs több vesztegeti való ideje. Keresse a Úrral való közösséget, mert semmi más nem tart meg!

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! (Jn 5,39-40)

Nimród, a fenevad, és a fenevad bélyege

Khús nemzette Nimródot is; ez kezdett óriássá lenni a földön. Ez óriás vadász volt az Úr előtt, azért mondják: Óriás vadász az Úr előtt, mint Nimród. (1Móz 10,8-9)

Khús nemzette Nimródot is; ez kezdett óriássá lenni a földön. (1Krón 1,10)

Most azt nézzük végig, hogy Nimród milyen szerepet játszik az előttünk álló „végidőkben”. Nimród két fontos dolgot tett, amiért ma foglalkoznunk kell a személyével. Ő volt az első világbirodalom feje, és ő alapította meg azt a vallási rendszert, amely teljesen Isten ellenes volt és később az igében, mint Babilon vonul végig (1Móz.10,10-12; 1Móz.11,1-9). A bibliakutatók megegyeznek abban, hogy ahogyan Egyiptom a világot szimbolizálja a Bibliában, úgy Babilon a bálványimádó vallási rendszert.

Ahhoz, hogy teljesen megértsük annak a kifejezésnek a hátterét, hogy „kezdett óriássá lenni a földön”, ahhoz meg kell néznünk, hogy mi a tartalma annak, hogy valaki óriás. Az óriások sok szempontból fontos szereplői a Bibliának. A származásukat, történetüket és jövőjüket megértve sok kérdésre választ kaphatunk. Az óriások az angyalok és emberek kereszteződéséből jöttek létre.

Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Az emberek lányai szülték őket az angyali apjuknak. A történetüket főleg Énokh könyvében találjuk, és ebből a történetből számunkra most egy momentum fontos, mégpedig az, hogy keresztezték a fajokat. Mai nyelven a géntechnológiát olyan szintre vitték, hogy megrontottak minden embert és állatot.

A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelt a föld erőszakoskodással. Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön. Mondta azért Isten Noénak: Minden hústestnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel együtt. (1Móz 6,11-13)

Már nem az eredeti isteni rendet képviselték, hanem olyanná váltak, amelyek nem szerepeltek eredetileg Isten teremtésében. Minden állat és növény, még az ember is a „maga neme” szerint lett megalkotva, és arra mind azt mondta az Úr, hogy jó. Itt pedig azt látjuk, hogy minden megromlott, és ezt nem csak erkölcsileg kell értenünk. Amikor azt mondja az ige, hogy Noé tökéletes volt, akkor azt a szót használja ennek kifejezésére, amelyet az áladozati állatokra is használ a Biblia (héberül tamim) – hiba nélkül való, ép. Az özönvíz előtt meghalt mindenki aki az Urat követte, és már csak megromlott emberek maradtak a földön az óriásokkal együtt. Az özönvíz azonban véget vetett ennek a romlott genetikai állománynak. Ennek igen fontos jelentősége van, hogy megértsük Istennek a kánaáni népekkel szembeni eljárását, de erről majd később.

Az özönvíz után először Nimród kapcsán kerül elő az óriás kifejezés – és ez is igazán a Septuaginta fordítás szerint, mert a héber szöveget használó fordítások hatalmasként, adják vissza ezt a szót. De ha nem volt már óriás, akkor hogyan lehetett Nimród óriássá? Itt nem csak a termetét kell figyelembe vennünk. Az óriások fő jellemzője nem az, hogy hatalmasak, hanem az, hogy angyal és ember keveredéséből jöttek létre, és ezért valószínű, hogy emberfeletti képességeik is voltak. Nem véletlen, hogy a mai korban a kormányerők erősen dolgoznak a szuper-katonák létrehozásán, akikbe ilyen óriásgéneket oltanak, hogy a nyilvánvaló előnyök mellett, mint magasság, erő, más képességeket is kamatoztassanak. Az a szó, amit az 1Móz.10,8-ban kezdett szóval fordítanak, bír több másik igen érdekes jelentéssel. Ez a héber szó a „khalal”.

Strong szótár (H2490)

– Original: חלל
– Transliteration: Chalal
– Phonetic: khaw-lal’
– Definition:
1. szentségtelen, szennyezett, fertőzött, megszentségtelenített, kezdet
…..a. (Niphal)
……….1. megszentségteleníteni magát, beszenyezni magát, megfertőzni magát
…..b. rituálisan
…..c. szexuálisan
……….1. szennyezett, fertőzött
…..d. (Piel)
……….1. közönségessé, hétköznapivá tenni, megrontani, beszennyezni
……….2. megbecsteleníteni, becsületet sérteni
……….3. megszegni (szövetséget)
……….4. közönségesként kezelni
…..e. (Pual) megszentségteleníteni (Isten nevét)
…..f. (Hiphil)
……….1. engedni a megszentségtelenítést
……….2. kezdeni
…..g. (Hophal) elkezdődni

2. megsebesülni (halálosan), átfúrt, felszúrt,
…..a. (Qal) felszúrni
…..b. (Pual) leölve lenni
…..c. (Poel) megsebezni, átszúrni
…..d. (Poal) sebesült

3. (Piel) furulyán vagy sípon játszani

Nincs egyértelműen leírva a Bibliában, hogy mi történt Nimróddal, de úgy tűnik, hogy történt vele valami, ami miatt megromlott, beszennyeződött, megfertőződött, és olyanná kezdett válni, mint az óriások. Ismét mondom, hogy nem elsősorban termetre, hanem mai szóval genetikailag. Ezért is történhetett meg, hogy ő szembeszállt az Atyával, és fel akart menni a mennybe, hogy megölje Istent. Úgy tekintett önmagára, mint egy istenre.

Bábel tornya után, az Úr összezavarta a népek nyelveit, viszont a hitük ugyanaz maradt. Ezért tudott ugyanaz a hitvilág elterjedni szerte a világon. Ha valaki végigolvassa mondjuk a Mitológiai ABC című könyvet, akkor egyértelművé válik, hogy a népek mind ugyanabban hittek, csak más néven nevezték a szereplőket. Ha közelebbre, Európára nézünk, akkor ott is felfedezhetjük, hogy a görögök, a főníciai vagyis babiloni pantheont vették át, tőlük pedig a rómaiak, a szokásos átnevezésekkel. De miért érdekes ez ma nekünk? Azért, mert valójában mindenki Nimród visszatérését várja, csak más név alatt. Ő Osiris is. Jásár könyvéből láthatjuk, hogy Osiris valós személy volt, aki az első királya volt Egyiptomnak. De meghalt, mint minden más halandó, de mégis fel lett ruházva ugyanazokkal az isteni jellemzőkkel, amellyel Nimród a babiloni vallásban, vagy Gilgames a suméroknál. Baráth Tibornak, a Népek őstörténete című írása régészeti alapokon is megerősíti, ezt a gondolatmenetet, nem is beszélve arról, hogy 2015-ben megtalálták Osiris sírját. A szabadkőműves mozgalomnak is Osiris az istene, aki nem más, mint Nimród, de ebből látjuk, hogy ők is be vannak csapva, és elhiszik ezt a legendát. Ők ma azok, akik tudatosan dolgoznak azon, hogy Nimród visszajöhessen és újra testet alkothasson.

„A világ élenjáró hatóságai szerint – beleértve Robert hieronimust, az USA hivatalos feljegyzéseit, és még a Szabadkőműves kutatókat is – Washington DC úgy lett tervezve, mint a Rózsakeresztes álom szimbóluma, amelyet a város építői is vallottak: hogy Amerika legyen az Új Atlantisz és végül vezesse bele a világot Osiris helyreállított Aranykorába.”

       forrás: Newswithviews.com, 2010.01.12, Thomas Horn

Nem szeretnék további spekulációba bocsátkozni, ezért nem állítok fel elméletet, hogy hogyan jutott bele ez az óriás gén a kánaánita népekbe, de azt már a Biblia egyértelművé teszi, hogy köztük voltak az óriások. Sokan nem értik, hogy a bevonuló zsidóknak miért kellett ilyen kegyetlenséggel kírtani az ottani népeket.

De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened; (5Móz 20,16-17)

Minden lelket ki kellett írtaniuk, de csak ezek között a népek között. Az ő bálványimádásuk, ahogyan láttuk, hatással volt az egész emberiségre. Bár más népek is bálványimádók voltak, az Úr mégsem engedte meg a népének, hogy azokat teljesen kiírtsák. Ezért bizonyosan lennie kellett egy olyan elemnek ezekben a népekben, amelyek még megkülönböztették őket a többitől. Ez az elem pedig az óriásság volt. Mert a többi bálványimádó néppel szembeni hadviselésről ezt a szabályt adja az Úr:

Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fiúneműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáld; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked az Úr, a te Istened. Így cselekedj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. (5Móz 20,10-15)

Amennyiben Nimród óriássá lett, akkor osztja az óriások sorsát is, tehát együtt bolyong azokkal, akik ma a világunk démonai. Valóban nem az emberekkel együtt került le a Seolba, és ezáltal képes arra, hogy mint egy démon megszálljon egy embert. Ennek nagy jelentősége van, mert nem feltétlen kell neki magának testben megszületnie erre a világra, hanem ha valaki átadja magát neki, akkor azon a „gazdatesten” keresztül ő ki tudja élni a maga személyiségét.

Innen egy nagy ugrást kell tennünk a Jelenések könyvébe, ahol a fenevad megjelenését látjuk, aki a tengerből jön fel.

És láttam egy fenevadat feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve. És e fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adta az ő erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat. És láttam, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttatott; és csodálva, az egész föld követte a fenevadat. És imádták a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádták a fenevadat, ezt mondva: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhat ő vele? (Jel 13,1-4)

A fenevad egyik feje kap egy halálos sebet, amely csodálatos módon meg fog gyógyulni, és mint isteni hatalmú, vagy isteni eredetű személyt fogja imádni az egész föld. Feltűnik a hasonlóság Nimróddal?  Mivel a fenevad bélygéről nem tudunk semmi konkrétat, ezért a bibliakutatók, és mindenki más, csak találgat, hogy mi is lesz majd a fenevad bélyege. Ezért innentől fogva csak egy gondolatmenetet tudok leírni, abban a hitben, hogy az Úrtól kapott világosság vezet.

A fenevad halálos sebének a gyógyítása során, kaphat az óriás génekből, amely csodálatos módon meg fogja gyógyítani. Ma már kitűzött dátuma van az ember halhatatlanságának a transzhumanizmus zászlaján. Ez a dátum 2045. Két irányból haladnak a fejlesztések, az egyik a technológia, a másik a génsebészet. Azt bizonyosan merem állítani, hogy a mai hírekben olvasott sikerek és eredmények, csak a jéghegy csúcsa ebben a témában. Az igazi eredmények a haditechnikában vannak, teljes titokban. Még a témában dolgozó tudósok sem tudják, hogy pontosan hol tartanak, csak a világot irányító körök tudják. Amint azonban sikeres lesz a fenevad gyógyítása ezzel az óriás technológiával, ezért ezt felajánlják mindazoknak, akik hajlandóak elhagyni a hitüket és őt imádni fogják. Ehhez kapcsolódik pontosan egy prófécia.

Soós Péternek a Hitélet blogján olvasható egy prófécia, Izsák-Bács Jeremiás próféciája, amely teljesen beleillik az eddigi gondolatmenetbe. Idézet a próféciából:

„A hegyről láttuk meg elsőre a Nagy Babilon városát, a Világ Fővarosát. Ott  fog uralkodni az Antikrisztus, a Fenevad, az Utálatos! Beléptünk a Világ Parlamentjébe, ahol az Utálatos trónolt. A bejáratnál, az ajtó fölött az volt felírva,  hogy  “The God House”,  mivel az Új Világrend   THEOKRATIKUSNAK  nevezi magát. Még azt is le lehetett olvasni a feliratból, hogy – 666 az Uralkodó Ház számjele. Bent a nagy teremben, amelynek hexagonális formája volt, vagyis 6 szögletű, ott voltak bíbor ruhába felöltözve a világ vallási vezetői, mindannyian egyforma ruhában és mindannyian hódoltak az Utálatosnak.”

„A Fenevad úgy Rómában, mint Jeruzsálemben uralkodott, és az építendő templomot is az ő nevéről nevezték el.

A világ polgárai Istenként imádták, és a kezükön meg a homlokukon viselték a Fenevad bélyegét. Ők voltak a világpolgárok.

Voltak másodrendű polgárok is, akiknek csak a kezükön volt a bélyeg, és akik jogosultak voltak ugyan a vásárlásra, és arra, hogy dolgozzanak, de estére a városon kívül, úgymond Gettóban laktak.  Ezeket a másodrendű polgárokat még a ruhájuk is megkülönböztette a világpolgároktól, mivel a hátukon egy furcsa jel, betű volt felírva. A Világpolgároknak az öltözete egyetemes volt, úgy a nőké, mint a férfiaké, mint a gyerekeké. Úgy viselkedtek mint akik meg vannak igézve, robotokként, semmilyen emberi vonás, vagy személyiség nem látszott rajtuk.

A másodrendű polgárok várólistán volta azért, hogy megkaphassák a homlokukra a bélyeget, hogy ezáltal ők is világpolgárok lehessenek.

Volt egy harmadik embercsoport, akik kevesen voltak ugyan, de nem voltak megbélyegezve. Ezeknek az embereknek megmaradtak az emberi vonásaik, és személyiségük. Ők  az erdőkben, elhagyott helyeken, városokon kívül laktak.”

http://soospeter.blogspot.hu/2012/04/surgos-felkeszules-jezus-jovetelere.html

Mostani témánkat illetően ebben a próféciában van egy igen fontos mondat: (a világpolgárok) „úgy viselkedtek, mint akik meg vannak igézve, robotokként, semmilyen emberi vonás, vagy személyiség nem látszott rajtuk.” Akik kijelentik, hogy imádják a fenevadat, csak azért, hogy megkapják a bélyeget, azok elveszítik emberi mívoltukat. Ez a bélyeg ezért nem csak egy fizikai külső jel lesz, hanem valami olyan technológia – akár biológiai akár ipari – amely az embert átváltoztatja valami nem emberivé, legkézenfekvőbben óriássá (ismételten hangsúlyozom, hogy nem a külső a lényeg). Ha pedig olyanná válik, akkor az óriások sorsára jut, akiknek nincs megváltás. Ezért hangsúlyoz az ige két fontos szempontot a megváltással és a bélyeggel kapcsolatban. A megváltás az embernek szól, és akin a fenevad bélyege rajta van, annak nincs megváltás!

Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annak okáért mindenestől fogva hasonlónak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. (Zsid 2,16-17)

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, (1Tim 2,5)

És harmadik angyal is követte azokat, mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

Ezért életbevágóan fontos tudnunk azt, hogy Isten húsban és vérben jelent meg, mint ember! Jézus megváltása az embernek szól, és nem angyaloknak, sem semmi olyan lénynek, aki nem szerepelt eredetileg Isten teremtésében. A másik fontos dolog, tudnunk azt, hogy a bélyeg az embert visszafordíthatatlanul megváltoztatja, és elveszti minden esélyét a megváltásra.

Itt kell tennünk egy kis kitérőt. Korábbi írásokban már foglalkoztam a zsidó nép megmaradásával az Úr napjának eseményeit taglalva. Van egy érdekes mondat az ószövetségben:

De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre. És kitisztítom vérüket, amelyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye! (Jóel 3,20-21)

Mivel a zsidók csak a történelem végén fognak megtérni, ezért az újjászületés számukra nem úgy jön el, mint ma azoknak, akik újjászületnek a Krisztus Jézusban. Ha nem veszik fel a bélyeget, akkor őket is meg tudja menteni az Úr, de érdekes, hogy azt mondja róluk, hogy „kitisztítom vérüket”. Mindenki maga döntse el, hogy ha ezt szó szerint vesszük, akkor mit is jelenthet az előbbi gondolatmenet ismeretében. Egy azonban bizonyos. Ahogyan haladunk előre az időben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy az igét úgy kell értenünk, ahogyan le van írva, és nem kell elméleteket gyártanunk a megértéséhez. Ez is jelzi, hogy mennyire fontos, hogy milyen Bibliát olvasunk.

A fenevad bélyege nagyon csábító lesz, és sok embert lépre csal egy ősi ígérettel, amely az emberiség történetét végigkíséri:

olyanok lesztek mint az Isten: (1Móz 3,5)

Ezzel csap be minket a Sátán a mai napig, hogy keressük a tudást és az örök életet. A halhatatlanság ígéretével, amely ebben a bukott állapotban akarja az embert konzerválni. De Isten maga jött el értünk, az örök élet ígéretével, ráadásul úgy, hogy megtisztít minket minden bűntől, minden romlottságtól, és megajándékoz minket egy romolhatatlan testtel is. Ne adjuk oda magunkat másra! Ha Isten ekkora áldozatot hozott értünk, akkor nekünk is számítson a saját életünk!

És láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, láttam állni az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az Istennek hárfái. (Jel 15,2)

Az örök élet reménységére, melyet megígért a hazudni nem tudó Isten örök időknek előtte, (Tit 1,2)

A törvények betartása keresztényként

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. (Mt 5,17)

Jézus valóban nem azért jött, hogy Isten törvényeit eltörölje. Azok mind a mai napig érvényesek. Mindenkire egyformán vonatkoznak. Sőt, a Krisztus eljövetele előtti időkhöz képest, a pogány népek új reménységet kaptak, mert Krisztus megjelenéséig nem is tudhatták, hogy mik Isten törvényei, és ezért nem is tarthatták be, hacsak nem olyan helyen éltek, ahol prozelitává lehettek.

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távol valók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon; (Ef 2,12)

Krisztus óta azonban az új szövetségben élünk (már aki benne él). Az Atya szemszögéből nézve, két csoportja van az embereknek. Az egyik csoport az, aki nem Krisztusban van – rájuk vonatkoznak a törvények; és akik Krisztusban vannak – rájuk nem vonatkoznak az ószövetségi törvények, mert kegyelem alatt vannak. Vigyázat, nem azt mondom, hogy törvénytelenül élhetnek! Csak nem az ószövetségben lefektetett törvényi eljárások szerint kell élniük. De erre a cikk során magyarázatot fogunk kapni. Hogyan lehet Krisztusban lenni? És miért fontos, hogy Krisztusban legyünk?

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,4-6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,54-57)

Itt figyelnünk kell arra, hogy nem a keresztséget említi Jézus, hogy akik megkeresztelkedtek, azok vannak őbenne, hanem akik eszik az ő testét és isszák az ő vérét. Az egyház, az újjászületettek, Krisztus teste, akik Krisztusban vannak, ezek mind mind más és más embercsoportokra igazak, de van átfedés a csoportok között. De egy bizonyos, aki meggyőződéssel rendszeresen úrvacsorázik, az betölti a János 6-ból idézett szakaszt, mely szerint az az Úrban van. Nem a szertartás a fontos, hanem mint minden Istennel kapcsolatos dolognál, itt is a szív állapota számít. Hittel, és meggyőződéssel kell vennie az Úrvacsorát, mint aki valóban egyesülni akar Krisztussal. Ahhoz, hogy Őbenne lehessünk, követnünk kell az utat, amelyet már az apostolok is hírdettek:

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. (ApCsel 2,38)

Először a megtérés, majd a keresztségek. A keresztségeknél fontos kiemelnünk, hogy mindenki szabad akaratból tette meg. Vagyis személyes döntést hozott. Ezt nem helyettesítheti a gyermek keresztség, mert az ige sorrendet állít fel:

Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. (Mrk 16,16)

És kifejezetten azt mondja, hogy aki hisz, nem aki helyett hisznek – a keresztszülei – és megkeresztelik, hanem megkeresztelkedik – a saját akaratából. És a keresztséggel egy nagyon fontos dolgot végzünk el. Mégpedig belekeresztelkedünk Jézus halálába.

Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? (Róm 6,3)

Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. (Róm 7,4)

A keresztségben az egyik elvégzett dolog, hogy meghalunk a törvénynek. Ahogyan a bevezető igében mondja Jézus, hogy Ő nem törölte el a törvényt, de azokat, akik belekeresztelkedtek az Ő halálába, azokat „kimenti” a törvény hatálya alól azzal, hogy meghalnak Vele együtt. Ha tehát már elszenvedtem a halálos ítéletet azért, mert nem tudtam a törvényt megtartani, akkor már mégegyszer nem tudok meghalni. Más szavakkal – mivel nem tudok áldozatot vinni, nem tudok nem ölni, nem tudok nem hazudni, ezért meg kellett halnom. És meg is haltam a kereszten Jézussal. Ha pedig meghaltam a törvény kívánalmainak megfelelően, akkor a törvény már nem követelhet rajtam semmit (Róm.7,4). Hogy ma is áthágtam egyet, szinte majdnem biztos, de már halott vagyok. Végre lett hajtva rajtam, vagyis az óemberemen az ítélet. A keresztség után elkövetett bűneimet folyamatosan meg kell bánnom az Úr előtt, bocsánatot és kegyelmet kell kérve értük, különben újra ítéletet vonok magamra.

Így lesz a szívembe írva a törvény az újjászületés után. Az újjászületett lelkiismeretem fog ítéletet tenni a cselekedeteim felett, és annak megfelelően kell eljárnom (Zsid.9,9-15).

Jézus megváltása után következő korban már nem a törvény betartása számít, hanem a törvény betöltése.

A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. (Lk 16,16)

Erről pedig vallást teszek neked, hogy én aszerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. (ApCsel 24,14)

Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; (Róm 3,21)

Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint magadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet. (Róm 13,8-10)

Ebből a négy igehelyből szépen látszik az átmenet az újszövetségi korba. Pál maga is mondta, hogy hisz a törvényben és a prófétákban. De Krisztus Jézusban megjelent az Isten igazsága, ezért a törvény betöltése a szeretet. Jézus maga is azt mondta, hogy új parancsolatot ad:

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13,34)

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem, amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást! (2Ján 1,5)

Tehát mindazoknak, akik Őbenne vannak, egy új parancsolatuk van Jézustól. Mégpedig az, hogy szeressék egymást. Az eddig taglalt igehelyekből láthatjuk, hogy akik Krisztusban vannak, azoknak más törvényt adott Jézus, a szeretet betöltésének törvényét. Jézus a hegyi beszédben (Mt.5,21-48) áthelyezi a bűn elkövetésének helyét a cselekedetekről a szívbe. Már nem az számít, hogy valóban megöltem-e valakit, vagy valóban elkövettem-e a paráznaságot, hanem az, hogy ha már a szívemben „készen álltam” rá, akkor már elkövettem a bűnt. Ezért az ószövetségi törvények „gyengébbek”, mint amiket Jézus adott, mert a cselekedetekre koncentrálnak, és a szívnek indulatát nem vizsgálják.

Mindezek ellenére, még ma is sokan úgy gondolják, hogy néhány ószövetségi törvényt meg kell tartani. De rögtön önmagunknak mondunk ellent, mert mindegyikünkre igaz, hogy úgy jutottunk hitre, hogy nem a törvények szerint éltünk.

Annak okáért, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-e? (Gal 3,5)

Mivel mi nem zsidókból lettünk keresztényekké, ezért egyikünk sem tudja elmondani, hogy kora gyermekkorától megtartotta a törvényeket, és így tiszta lelkiismerettel vette és kapta a Szent Szellemet és a kegyelmet. Nekünk először az Úr megmutatta a bűneinket, majd felismertük, hogy szükségünk van az Úr megváltására, és utána ebből a hitből keresztelkedtünk meg, és kaptuk a Szent Szellem ajándékát. Bátran merem állítani, hogy hitre jutásunk előtt még a Bibliát is kevesen vettük kézbe, nem hogy Isten törvényei szerint éltünk volna. És lám, a hitünkre válaszolt az Úr, és pecsételt el minket az Ő Szent Szellemével.

Most akkor melyik törvénnyel kell nekem foglalkoznom? Melyiket kell megtartanom? Manapság két törvény kezd „divatossá válni” keresztény körökben. Az egyik az eledelektől való tartózkodás (1Tim.4,3), a másik pedig a szombat megtartása. Mindkettőre számtalan indokot hoznak fel, hogy ezek miért kivételek a többi törvény alól. De a Biblia többször is elmondja, hogy a törvények egységet képeznek, és ha az egyiket megszegem, akkor olyan, mintha mind megszegtem volna (Jak.2,10; 5Móz.27,26; Mt.5,19; Gal.3,10). Egyszóval nem lehet válogatni közöttük.

De mégis mi van a tisztátalan állatokkal? Ha megnézzük, hogy amikor adta az Úr az embernek az állatok evését, akkor hogyan adta:

Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.  Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. (1Móz 9,3-4)

Ezek szerint, amikor az egész emberiséghez szólt az Úr, akkor minden mozgó állatot eledelül adott. Egy kikötése volt, hogy a vérrel együtt ne együk. Ahogyan a cikk elején is említettem, a pogány népeknek nem volt ismerete arról, hogy melyik állat tiszta és melyik tisztátalan. Ezért nem is engedelmeskedhettek a zsidó népnek majdnem 800 évvel később adott törvénynek. De sokan kihagynak egy másik igehelyet is ezzel kapcsolatban:

Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódva a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,25)

Pál felszólítja a pogány tanítványokat, hogy ne aggódjanak a lelkiismeret miatt, hanem egyenek meg mindenféle húst. Ez teljesen egybecseng a Noénak adott isteni parancsolattal, illetve azzal, amit Jézus mond a Lk.16,16-ban (fentebb). De ha ez még nem volna elég bizonyság arra, hogy megehetjük például a sertéshúst, akkor álljon itt még egy igehely:

Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által. (1Tim 4,4-5)

És most nézzük meg a szombatot. A szombat is visszanyúlik a mózesi törvények kora elé. Sokan emiatt tartják indokoltnak a megtartását. Nézzük meg az első helyet, ahol a szombat feltűnik:

Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten. (1Móz 2,2-3)

Nem említ semmit azzal kapcsolatban, hogy mi emberek mit kezdjünk a szombattal. Ha tovább olvassuk ezt a fejezetet (1Móz.2,16-24), akkor több dolog történik az Isten és az ember kapcsolatában, de szó sem esik arról, hogy az Úrnak bármilyen szándéka is lett volna, hogy az ember tegyen valamit a szombattal. Amikor Noéval új kezdete volt az embernek, akkor szintén nem említi a szombatot, sőt, még az áldozást sem. Ábrahámnak sem említ semmit a szombatról. A szombat ismét a zsidóknak adott törvényekben bukkan fel újra, és mit mond?

Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott. (2Móz 31,17)

Az Úr és Izrael fiai között legyen ez örök jel. A pogányokról nincs szó. De ha ez kevés lenne, akkor álljon itt az újszövetségi gyülekezetek egy hivatalos álláspontja, melyet a jeruzsálemi gyülekezet adott ki a pogányokból lett tanítványoknak:

Akkor tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek voltak. Megírva azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének és az atyafiak, az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában lévő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenve, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondva, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: Tetszett nekünk, miután egy értelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Olyan emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldtük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessen ti rátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva-holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! (ApCsel 15,22-29)

Az akkori hitélet nagyjai mind emellett a levél mellett álltak, és még azt is leírják, hogy „tetszett a Szent Szellemnek” ez a határozat. De miért is fontos ez? Mert ök nem említenek semmit a szombatról és a húsevésről. Ha ök ott mind a Szent Szellem vezetése alatt ezt a négy dolgot adták nekünk, pogányokból lett tanítványoknak, akkor mi miért akarunk más törvényeket magunkra venni? Ha az Úrnak elegendő ez a négy külső dolog, akkor nekünk miért nem? A szív a fontos, ahogyan ezt fentebb említettem (Mt.5,21-48). De egyébként pedig azt mondja az írás, hogy meg van a szombatja az Isten népének:

Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essen. (Zsid 4,9-11)

Ha megnyugszunk a magunk cselekedeteiből, akkor benne vagyunk az Isten nyugodalmában. És attól fogva már csak Krisztusban cselekedhetünk (Jn.15.fej.). Bármely törvény kiemelése, és a törekvés, hogy azok szerint éljünk, rögtön kivisz minket a kegyelemből, és a törvény átka alá helyez bennünket, mert abban a pillanatban az összes törvényt be kellene tartanunk:

Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Szellem által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitetés nem attól van, aki titeket hív. (Gal 5,2-8)

Ráadásul a törvény megtartására való buzdítást még hitetésnek is nevezi Pál. És a törvények betartásának a legkisebb része is úgy működik az életünkben, mint a kovász, elkezd a hitéletben terjedni, és megrontja azt.

Az a véleményem, hogy ahogyan a kegyelem hamis értelmezésével épp egy másik irányba téríti el a Sátán az Úr népét, úgy ezekkel a helyesnek látszó törvényekkel pedig átok alá akar terelni. Észre kell vennünk, hogy az emberiségben egyedül azok képesek a Sátán ellen valósággal az Úr oldalán harcolni, akik igei (és teljes igei) hitéletet élnek Krisztusban. Az Úr is csak a győzteseknek tud ígéretet tenni. Igen, bizonyosan sokunknak meg van az üdvössége, de kevesek azok, akik győzni tudnak az életükben. A törvények betartásával kapcsolatban a jeruzsálemi gyülekezet levele döntő kellene, hogy legyen, hiszen törvénytudó, Krisztusban újjászületett, Szent Szellemtől vezetett tanítványok egész gyülekezete írta egyetértésben a pogányokból lett tanítványoknak. Mert Jézus maga is új törvényt adott mindannyiunknak:

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13,34-35)

Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mt 7,12) Erről a szeretetről ismerjenek meg minket, ne a szombatról és a hús nem evésről.

Aki azt visszatartja…

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: (Jak 5,17)

Krisztus testének, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Isten népének, fontos szerepe van az emberiség történetében. Amikor Jézus itt járt, akkor bizonyságot tett arról, hogy eljött az Isten országa (Mt.9,35; Mt.12,28). Nem csak beszéddel, hanem bemutatva az Isten országának erejét és hatalmát.

Bár az írások nem sokat árulnak el a mindennapi keresztény élet gyakorlatáról, hanem inkább az útmutatásról, hogy hogyan éljük meg a hitünket, az Új Szövetség írásai mégis kifejezetten erős támaszt adhatnak nekünk, hogy hogyan éljük meg a hitünket. Nem szó szerint idézve, Gerhard Eberling írta, hogy a keresztény egyház története virtuálisan szinomímája a Biblia értelmezés történetének. Ez azt jelenti, hogy a korszakok egyházi élete tükrözte a Biblia értelmezésének állapotát. Ez a megállapítás teljesen helytálló. Ma, amellett, hogy már sokan nem tartják tévedhetetlennek Isten igéjét, már abban sem biztosak, hogy van-e abszolút igazság. Ha nem tudjuk elfogadni, hogy az igazmondó Isten ihlette a Bibliában lévő írásokat, és az mind igaz, ami meg van írva, akkor sohasem fogjuk tudni az életünk „horgonyát” Istenbe vetni. Nem lesz szilárd alapja az életünknek. Mit is mond Jézus,

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mrk 13,31)

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Mt 7,24-27)

Azt mondja, hogy még ha a körülöttünk lévő világ elmúlik is, amit mond, az örökké megáll. Azért alapozhatjuk rá az életünk, mert az Isten semmilyen körülmények között nem vonja vissza a szavát. Ahogyan Jézus mondja, hogy az a bölcs ember, aki nem csak hallgatja, hanem meg is tartja az Ő beszédeit. De mit is jelent ez? Azt, hogy aszerint él. Alkalmazza az életében. Az vezeti az élete döntéseit. Az Isten igéjébe vetett hit alapján áll az élete, és elenged minden mást maga körül.

Ne ijedjünk meg, nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra mindent megváltoztat az életében. Nem erről van szó. Erre nincs konkrét szabály, csak egy. Az a szabály, hogy az Úr vezetését kell követnünk ebben is. Ha valakit hív, és többet akar neki adni, akkor a legbölcsebb dolog, hogy megyünk vele, és az Ő kijelentéseire alapozzuk az életünket.

Ezután a kis kitérő után, térjünk vissza az egyházhoz. Már sokan nem is tudják, hogy az egyház, azt jelenti eredetileg, hogy a „kihívottak”, vagyis a világból kihívottak. Ennek sok oldala, területe van. Például, hogy ne a világ normái szerint éljen a gyülekezet, vagy ne a világ erkölcsei szerint éljen, vagy gyűlölje a gonoszt, stb. Emberként Jézusnak is meg kellett tanulnia gyűlölni a gonoszt (Ézs.7,15).

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; (Péld 8,13)

Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! (Zsolt 97,10)

Ha megnézzük, hogy a szolgálata idején Jézus milyen példát adott a tanítványainak, és milyen utasításokkal küldte ki őket, akkor megláthatjuk, hogy a tanítványoknak mi a dolga.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Mt 10,8)

Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mt 28,19-20)

Nem olyan példát ad elénk, amelyben csak tétlenül nézzük, hogy mi zajlik a világban. A gonosz tevékenységét kell egyértelműen visszaszorítani, azzal, hogy kiszabadítsuk az embereket a gonosz hatalma és befolyása alól. És ami talán még fontosabb, arra szólítja fel a tanítványokat, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt nekik. Itt persze most könnyen mondhatja valaki, hogy ezt teszi, hogy hírdeti az evangéliumot, és arra nincs hatása, hogy valaki azt elfogadja vagy sem. A probléma ezzel azonban az, hogy legtöbb esetben nem tanítványokká tesszük az újakat, hanem csak hívőkké. Elhitetjük őket, hitetők vagyunk (1Thessz.2,3-4). Hiszen ha valaki maga nem gyakorolja a halottak feltámasztását, a betegek gyógyítását, és a démonok kiűzését, akkor az nem tudja erre megtanítani a másikat. Ahogyan egy mesterember is csak arra tudja megtanítani a tanítványát, amit maga is tud és csinál. Ha nincs tapasztalatom a szellemi világban, akkor nem tudok arra másokat megtanítani. Ha nem ismerem az Urat, akkor nem tudok másokat az Úr ismeretére megtanítani.

valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)

Az Úr azt értékeli, ha valaki nem csak hallgatója az igének és a parancsolatoknak (Jak.1,23), hanem cselekvője is. Ezért nagy a felelőssége a tanítóknak (Jak.3,1). Csak beszél Isten országáról, vagy jó példát mutat (1Pét.5,3). Ha konkrétabban akarunk a nyitó igéről beszélni, akkor azt kell észrevennünk, hogy Krisztus teste az, aki vissza tudja tartani a gonoszságot a földön. Krisztus menyasszonya az, akin keresztül az Úr uralkodik a gonosz fölött. Ezzel át is térhetünk arra, hogy mit mond az írás a hívő harcáról.

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,10-12)

Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, (2Kor 10,3-5)

Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. (Zsid 12,4)

A Szent Szellem ajándékai között ott szerepel a szellemek megítélése. Ez nagyobb kincs, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az Efézus levélből a fenti idézet azt mondja, hogy nem hús és vér ellen küzdünk, hanem szellemi hatalmasságok ellen. Ezért nagyon fontos, mondhatnám elengedhetetlen, hogy egy adott helyzetben felismerjük, hogy milyen szellemi erők állnak velünk szemben. Ismét Jézus példájával élve, amikor Péter kijelenti az Atyától, hogy Jézus az Isten fia, akkor azt a Szent Szellemtől kapja (Mt.16,17), de pár perccel később, amikor Péter szól, akkor a Sátánt dorgálja meg Péterben (Mt.16,23). Ilyen gyorsan változhat egy emberben a szellem, aki szól rajta keresztül. Ez még akár egy mondaton belül is megtörténhet. Ha ennyire gyorsan változik a szellemvilág, akkor nem teheti meg egyikünk sem, hogy kivonja magát a szellemi harcból, mert azzal rögtön áldozattá teszi magát. Ezért nem lehet feltenni a szemellenzőt, és azt mondani, hogy én szeretem az Urat, békében élem a magam kis életét, és nem veszek tudomást a világ szörnyűségeiről, illetve nem akarok tudni a szellemi dolgokról.

Ha nem akarom meglátni, hogy a világban milyen erők, mit tesznek, akkor ezzel szabad utat adok a gonosz terjedésének.  Az Úrral erősebbek vagyunk a gonosz erőknél. Ezért lett a második ige a cikk elején Illés példája, aki imádkozott, és nem esett eső három és fél évig. Igenis egy ember imája is jelentős erőt képvisel Isten országában.

És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. (3Móz 26,8)

Az Apostolok cselekedeteinek leírásában is észre kell vennünk, hogy egész tájegységeket, egész régiókat tudott egy ember szellemileg befolyásolni. De az evangélium hírdetésének egyenes következménye, hogy a hitre jutással, az ember már tudatosan is belép ebbe a szellemi harcba, és szükséges, hogy Isten országának erejét megtapasztalja, hogy megszabadulhasson a gonosz erők befolyása alól.

Hát ezt, az Ábrahám lányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombat napon? (Lk 13,16)

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Mt 12,29)

És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,26)

És Filep lemenve Samária városába, prédikálta nekik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallva és látva a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. (ApCsel 8,5-7)

A magvető példája is remekül bemutatja ezt a szellemi harcot (Mk.4,14-20). Két fő területe van ennek a harcnak. Magunkban, a bukott önmagunk ellen, önmagunkért, illetve kifelé, másokért és a teremtett világért. A belső harc egyfajta befelé fordulással, az Úr Szellemének vezetése alatt zajlik, ahol először meg kell tanulnunk megismerni a különböző szellemi hangokat. Különbséget kell tudnunk tenni a saját, a démonok vagy gonosz erők, és az Úr hangja között. Ha ez megvan, akkor lehet utána már harcról beszélni. Amíg ez nincs meg, addig az ember nem tudja, hogy miért is gondolt vagy tett bizonyos dolgokat. De a Szent Szellem egyik ajándéka, a szellemek megítélése (1Kor.12,10), amely segít ennek elsajátításában és kezelésében.

Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. (Gal 5,24)

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9,23)

Az óember (Ef.4,22; Kol.3,9) mindig a Szent Szellem munkája ellen törekszik, ezért küzdenünk kell ellene, hogy ne tudja a cselekedeteit véghezvinni. Ez egy belső harc, a hívő életének végéig. A külső harcok kicsit mások. Ott kijelentés nélkül egy tapodtat sem tehetünk, mert különben nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Szeretném leszögezni, hogy itt nem a közbenjáró imákról van szó. Annak természetesen van helye, még akkor is, ha az Úr nem adott külön kijelentést a másik személyről (1Jn.5,16; Jak.5,13-15).

A másik személyén túlmenően, lehet bizonyos helyekért vagy területekért is imádkozni. Helyért imádkozva gondolhatunk itt Salamonra, amikor a templomszentelési imát mondja a Királyok Első könyvének 8. fejezetében. Azt a 82.-es és a 96-os zsoltárokból tudjuk, hogy Isten a népeket szellemi lényekre bízta. De a világ ura, a Sátán maga is szellemi lény. Ahogyan korábban olvashattuk az efézusbeliekhez írt levélből „nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen. Ennek megfelelően a világ eseményeit is csak kétféle erő irányíthatja. Vagy az Úr áll a dolgok mögött, vagy a gonosz. Ahogyan Jézus is mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni (Lk.16,13). Nincs több, csak kettő. Minden olyan esetben, amikor nem az Úrnak szolgálunk, akkor közvetve, vagy közvetlenül a gonoszt szolgáljuk. Ha befolyással szeretnénk lenni a körülöttünk lévő világ eseményeire, akkor imádkoznunk kell.

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érte az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. (Jer 29,7)

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban lévőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 2,1-2)

Az imáinkkal tudunk befolyást gyakorolni a világ történelmére. Az imáinkat, könyörgéseinket még nyomatékosabbá tehetjük böjtöléssel. Akár egy démon kiűzése érdekében (Mt.17,21), vagy bármely más könyörgésünk megerősítéséért az Atya felé, ahogyan a niniveiek is könyörögtek a bűnbocsánatért (Jón.3,5). Igenis lassíthatjuk a gonosz terjedését, de még az Úr által elvégzett dolgok bekövetkezésének idejét is befolyásolhatjuk, mint például itt:

Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallottad az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Íme én téged a te atyáid közé takarítalak, és tetetsz a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak. (2Krón 34,27-28)

Egy egész nép életére, hogy ne mondjam egy egész generáció életére hatással volt a király cselekedete, mert nem az ő életében jött el a veszedelem, hanem csak utána. Ugyanígy, amikor a világ gonoszságának erői ellen imádkozunk és könyörgünk, akkor a világ sorsára vagyunk hatással. Ne higgyük, hogy ha nem veszünk tudomást a gonosz erők munkájáról, akkor elkerülnek minket a gonosz tevékenységének hatásai. De akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem is értjük miért történhet meg velünk a rossz. Akkor nem irányítóivá, hanem elszenvedőivé válunk a környezetünknek. A bevető ige, a 2Thessz.2,7-ben szereplő erő, aki visszatartja a veszedelem fiát, az nem más, mint Krisztus teste, aki igenis imában és böjtben ellene megy a világi erőknek, és ezzel késlelteti a gonosz kiteljesedését. Ha a menyasszony, vagy más néven a győztesek, ahogyan a Jelenések könyve nevezi őket, elragadtatnak a földről, akkor már nem lesz itt az az erő, amely visszatartja a gonosz kiteljesedését, és el tud jönni a veszedelem (máshol: a kárhozat) embere.

Ha valaki hívőként mégis felteszi ezt a szemellenzőt, és nem hajlandó harcba bocsátkozni a világban lévő gonoszság ellen, akkor azzal kiszolgáltatja nemcsak a saját, hanem mások életét is a gonosznak. Ne várja senki, hogy ha nem harcol, akkor őt sem éri támadás. Ha a Sátán a Bibliát is támadja, akkor az élő embereket méginkább. Már csak abból is észre kellen vennünk, hogy harc van, hogy a gonosz támadásai nem állnak le. Sőt, ha valaki felveszi a harcot, akkor még nyilvánvalóbbá válnak ezek a támadások. Lássuk meg, hogy Pál mi mindent kapott egy-egy városban, azért, mert a gonosz szellemi erők felindították a lakosságot, hogy megakadályozza az evangélium hírdetését. Az Úr nem jólétet ígér a földi életre, és nem a világ szerinti békességet ígéri.

Jézus pedig felelve, mondta: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én értem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mrk 10,29-30)

Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, se ne féljen! (Jn 14,27)

Meg kell döbbennünk, hogy amint a menyasszony elragadtatik a földről, eltűnik az az erő, amely képes a gonosz kiteljesedését megakadályozni, pedig maradnak még itt vallásos emberek, hívő keresztények.

Hogy mennyire nem szereti a Sátán, ha a végidőkre való felkészülést prédikálják, álljon itt példának id.Zimányi József prédikációjának egy részlete (12 perc). Amikor a fenevad bélyegének felvételénél arról tanít, hogy a hívők milyen szívvel adják oda az életüket. Lélekben igenis fel kell készülnünk arra, hogy az Úrért oda merjük adni az életünket! De ez a Sátánnak sohasem fog tetszeni, mert azt akarja, hogy felkészületlenül érjen minket az az idő.

https://drive.google.com/open?id=0B6DmKQsRQhfJODF3ZWl4a0JSa2c

“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erőseimet haragomnak véghezvitelére, akik én bennem büszkén örvendenek. (Ézs 13,3)

I order and I lead them; giants come to fill my rage, rejoicing together and insulting. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot)

Én parancsoltam és vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, akik együtt örvendenek és sértenek. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot fordítása)

Már töbször taglaltuk, hogy a Septuaginta fordítás miért jelentős a Bibliák történetében. Először azért, mert zsidó rabbik fordították a héber szöveget görögre. Másodszor azért, mert Krisztus előtt tették mindezt, és végül mert ez a változat volt akkoriban a pogányok körében „az ószövetség”. Itt meg kell említenem, hogy a keleti ortodox egyházban, sokáig, ha nem mind a mai napig (erről sajnos nincs információm) ez az ószövetség. Sok újszövetségi szakasz ebből idéz, és nem a héber szövegből. Sok eltérés van a kettő között, amelyekre most már nem térnék ki részletesen. A tárgyalt téma vonatkozásában azonban fontos, hogy a héber szöveg fordításaiból a mai ember számára nem jön elő az a jelentéstartalom, amely Jézus kortársainak még egyértelmű volt.

Az a szó, amelyet a Septuagintában óriásként fordítottak, az a héber gibbor.

– Original: גּבּר גּבּור- Transliteration: Gibbowr – Phonetic: ghib-bore’ – Definition: adj

1. erős, hatalmas

2. erős ember, bátor ember, hatalmas ember

– Strong’s: Intenzív ugyanabból a szóból, mint a H1397; erőteljes; hallgatólagosan harcos, hős: – bajnok főnök óriás hatalmas (ember) erős (ember) bátor ember.

Mivel ennyire árnyalt a jelentése, azért egy nem hébernek nehéz eldönteni, hogy mikor melyik jelentést kell alkalmazni. A Septuaginta ezért nagy segítség nekünk ebben az esetben, mert az írásokat ismerő héberek mondták meg, hogy melyik helyen melyik jelentéssel találkozunk. Ennek megfelelően, az alábbi helyeken jelent meg az óriás szó:

1Móz 6:4; 1Móz 10:8; 1Móz 10:9; 1Móz 14:5; 4Móz 13:33; 5Móz 1:28; Józs 12:4; Józs 13:12; 2Sám 21:18; 2Sám 21:22; 1Krón 1:10; 1Krón 11:15; 1Krón14:9; 1Krón 20:4; 1Krón 20:6; 1Krón 20:8; Jób 26:5; Zsolt 19:5; Zsolt 33:16; Péld 21:16; Ézs 3:2; Ézs 13:3; Ézs 14:9; Ézs 49:24; Ézs 49:25; Ezék 32:12; Ezék 32:21; Ezék 32:27; Ezék 39:18; Ezék 39:20;

Így már másképp vélekedhetünk Nimródról is, „aki kezdett óriássá lenni”(1Krón.1,10; 1Móz.10,8) Gilgamesről, aki Nimród is, azt mondják, hogy 1/3 ember volt, és 2/3 isteni. Ezzel mindjárt érthető lesz, hogy miért kezdett el fizikailag is nőni, óriássá válni. Ezért érdekes, hogy amikor az amerikai hadsereg bevonult irakba, akkor rögtön „lecsaptak” Gilgames sírjára, valószínűleg a DNS minták megszerzéséért. A Noé napjai napjainkban című sorozatban már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az eredete az óriásoknak, és mi a története, amelyet megérthetünk az írásokból. Érdemes felidéznünk, hogy nem véglegesen lettek elpusztítva.

15.11 És az óriások szellemei gonoszul cselekszenek, romlottak, támadnak, harcolnak a Földön, és bánatot okoznak. És ők nem esznek ételt, nem szomjaznak meg, és nem lesznek láthatóak.

15.12 És ezek a szellemek felemelkednek az emberek fiai ellen, és a nők ellen, mert belőlük jöttek ki a mészárlás és a pusztulás napjaiban.

16.1 És az óriások halála, amikor a szellemük elhagyja testüket, a hústest elpusztul, az ítélet végrehajtása előtt. Ezért így lesznek amíg a végrehajtás nagy napja el nem jön, a Nagy Korra, a Vigyázókra és az istentelenekre. (1Énokh 15,11-16,1)

Énokh könyve szerint az elpusztult óriások lettek a démonok, akiknek a szelleme a mai napig „él”. És innen kezd érdekes fordulatot venni a visszatérésük gondolata. Két oldalról közelítsük meg a témát. A világi médiában, különösen a szórakoztató iparban, egyre több az óriásokkal foglalkozó film, stb. Ezekben gyakran pozitív szereplő az óriás. Legjobb esetben is ledegradálják őket mesefigurává vagy legendává, hogy ne vegyük őket komolyan.

Az írásokban egyértelműen gonoszok, akik egymást is és az embereket is írtották. Észre kell vennünk a tendenciát, hogy ezzel is kondicionálnak bennünket, hogy fogadjuk el őket, mint a földönkívülieket. A másik oldala a megközelítésnek a Biblia illetve a Septuaginta oldaláról. Egyértelműen kiolvashatjuk, hogy vissza fognak térni az óriások.

A világ mostani korszakának végét az Úr visszajövetele zárja le. Az ezt megelőző korszakot két fontos jellemző írja le a Bibliában. Az egyik, hogy akkora hitetés jön erre a világra, amilyen még nem volt.

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8) (saját kiemelés)

Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, minden hatalommal, és jelekkel és hazug csodákkal, És a hamisságnak minden álnokságával azokon, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Thessz 2,9-11)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

Ezt a hitetést az Atya engedi meg azokra, akik nem gyönyörködtek az igazságban, hanem inkább szerették az Isten és az isteni törvények nélküli életet. A másik jellemzője ennek a korszaknak, hogy olyan lesz, mint Noé napjaiban. És itt kell megvizsgálnunk az óriások visszajövetelét. Ézsaiás könyvének 13. fejezete ír Babilon pusztulásáról, amely az első 8 versben, kifejezetten Babilonról szól, és a 9. verstől kezdve pedig az Úr napját írja le. Ez egybevág a Jelenések könyvével, ahol Babilon pusztulását a 16.-18. fejezetig taglalja. A hetedik haragpohár kiöntetése után említtetik meg Babilon az Isten előtt:

És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. (Jel 16,19)

Babilon pusztulása közvetlen az Úr visszajövetele előtt lesz. És ezért érdekes, amit a Septuaginta szerint olvashatunk Ézsaiásnál.

Én parancsolok és én vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, egyszerre örvendeznek és sértegetnek. (Ézs 13,3 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Tehát az Úr napja előtt megjelennek az óriások, mint az Úr haragjának eszközei. Ezt erősíti meg, szintén a Septuaginta szerint, Ezékielnél az ige:

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondd a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izrael hegyein, és egyetek húst és igyatok vért! Óriások húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan; S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, amelyet szerzek nektek; És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, óriásokból és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék 39,17-20) (saját kiemelés)

És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)

Ahogyan látjuk, az Ezék. 39,17-20 egybevág a Jelenések könyvének azzal a szakaszával, ahol az armageddoni csatátánál az angyal felszólítja a madarakat a húsevésre.

A Septuaginta szerint egyértelműen látszik, hogy újra meg fognak jelenni az utolsó időkben az óriások.  A hegyek mélyéről fognak előjönni, hústestben. Az armageddoni csata a Jelenések 9. fejezete után következik időben, ahol azt látjuk, hogy a pokol kapui is megnyílnak. Jézus maga is említést tesz a pokol kapuiról.

De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. (Mt 16,18)

És az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel 1,18)

Egyértelmű, hogy az Úr fogja elengedni a pokol lakóit a földre, amikor eljön annak az ideje. Ma, ha valaki egy kicsit tájékozódik mondjuk CERN ügyben, hogy valójában dimenziók közötti átjárót próbálnak nyitni, vagy megnézi, hogy hogyan működnek a kvantum számítógépek, vagy elolvas régi pokoljárásról szóló könyveket (mint például a Magyar Ritkaságok sorozatból – Tar Lőrinc pokoljárása), akkor nem csak a Bibliából, hanem más forrásból is megbizonyosodhat arról, hogy a föld mélye rejti a halottak birodalmát.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. Az Izraeliták pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak azoknak kiáltására; mert azt mondták: netalán elnyel minket a föld! (4Móz 16,32-34)

Sok nép mondája ismer olyan helyeket, amelyeket ma átjárónak hívnánk. Ezek adott földrajzi helyek a seol, az alvilág felé. De a bibliai történetnél maradva, amikor Jézus mondja, hogy az egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt, akkor azt a Hermon hegynél mondja, amely a zsidó hagyományok szerint a pokol kapuja volt. Történet szerint ott szálltak le a bukott angyalok a 1Móz.6.fejezetben, amikor eljöttek az emberek lányai miatt.

A Septuaginta szerint van még egy érdekesség az Ézsaiás könyvének 13. fejezetében:

Mert az ég csillagai, és Orion, és az ég minden seregei nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Nimród, (más néven Orion, Osiris, Apolló, Gilgames, Jupiter) eljövetelének is köze lehet ehhez a korszakhoz. Sok okkult forrás őt nevezi meg, mint akit visszavárnak, hogy elhozza az „aranykort” az emberiségnek. Mivel ő is óriás volt, ezért érdemes felfigyelni arra, hogy A Septuaginta szerinti fordításban külön megemlékeznek az Orion csillagképről. Most, 2017. szeptember 23.-án lesz az égen egy olyan jelenség, amely állítólag még nem volt, és a föld történetében nem is lesz (legalábbis bibliai időszámítás szerint). Meg fog születni a Jupiter, a Szűz csillagképből. Jupiter nem más, mint Apolló, római változatban. Ha megfigyeljük, akkor a csillagászatban nagyon sok a pogány istenség. Nem véletlenül. Az okkult asztrológiával is foglalkozó spiritualista körökben, ez a csillagászati esemény, az „ahogyan fenn, úgy lenn” alapelvéből kiindulva jelentőségteljes. Nem állítom, hogy ez a dátum fix Nimród megszületésére, mert az időket csak az Atya tudja. Az érdekesség csak az, hogy ez az együttállás Nimród, vagyis Apolló megszületését mondja el, aki valószínűleg, már a nevéből ítélve is, hatalommal fog rendelkezni a démoni seregek felett.

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Apollo, vagyis Nimród, vagy Osiris a vezetője a démoni seregeknek. A Jelenések könyve nem zárja ki, hogy ez az Apolló ne lehetne ugyanaz, mint a „veszedelem embere” (2Thessz.2,3), aki a hittől való szakadás után fog lelepleződni. Ez azt jelenti, hogy a személye már korábban ismert lehet, és a hittől való szakadás után fog lelepleződni, hogy kicsoda is ő valójában. Ez a személy is Armageddonnál fog meghalni, az Úr szájának lehelletétől (2Thessz.2,8). És itt vág az ő személye egybe az óriásokkal. Hiszen ha ő egy közülük, akkor érthető, hogy miért tudja az óriásokat is elvinni Armageddon mezejére, hogy az Úr ellen harcoljanak.

A Septuaginta többet mond el nekünk az óriásokról, mint a héber szövegekből készült fordítások. Az, hogy ott megjelentek az óriások, és végigvonulnak Isten kijelentésén, alátámasztja Énokh könyvének a leírását a történetükről, amely történet, mint minden más gonosznak a története ezen a földön, Armageddonnál ér véget. Az Úr visszajövetele után már csak a Sátán marad egyedül megkötözve, a többiek nem cselekedhetnek semmit az Úr uralkodása alatt.

Visszatérve a médiából felénk sugárzott programozásra, hogy „barátkozzunk meg” az óriások gondolatával, ez már nem csak onnan jön felénk, hanem az utcáról is. Ha elfogadjuk, hogy ezeknek, mint a földön mindennek szellemi háttere van, akkor azt vehetjük észre, hogy az óriások készülnek a visszatérésre. Különben a szobrokat sem úgy neveznék el, mint „Ébredés”.

Mivel az óriások testben éltek ezen a földön, de egy olyan fajt képviseltek, akik nem szerepelnek Isten tervében. Úgy tűnik, hogy az ítéletükkel vár az Úr egészen Armageddonig. (lásd fenn – Énokh 16,1-verset) Az Úr napját követően már ők sem és a démonok sincsenek megemlítve.

Nem tudom, hogy mennyi időnk van addig, amíg az óriások megjelennek. Ha figyeljük a dátumokat, amikkel manapság globális szinten találkozunk, akkor két fontos dátum van. Az ENSZ új programja 2030-ig akar befejeződni. A transzhumanizmus pedig 2045-re mondja, hogy halhatatlan lesz az ember. A Szent Szellem is azt sugallja, hogy nincs sok idő hátra. Valóban olyan idők előtt állunk, amelyek még nem voltak a földön. (javaslom ezeknek az igéknek a folyamatos egybeolvasását)

És lett az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai; De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,7-9)

Ezért megerőtlenednek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; (Ézs 13,7)

Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

És az ember, aki megmarad, ritkább lesz a színaranynál, és a férfi ritkább lesz Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12 – Septuaginta)

És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,20)

Szörnyű képet fest elénk az Úr! Ha egybeolvassuk a fenti igéket, akkor igencsak meg kell döbbennünk, hogy le van írva az igében, hogy milyen idők lesznek itt a földön. Gondoljunk bele, hogy a levegőég minden gonosz fejedelme, hatalmassága, vilgábírója, gonosz szelleme, a pokol démonai, és még az óriások is itt lesznek, hogy pusztítsák az emberiséget. Ma még nem is tudjuk, hogy mindezek milyen formában, testben fognak megjelenni (manifesztálódni), de akit ez váratlanul ér, az le fog bénulni teljesen a félelemtől.

Ebben a helyzetben csak az Úr tud bárkit is megtartani. komolyan kell vennünk az Úrral való együttjárást, és kérnünk kell a kegyelmét arra, hogy elkerülhessük ezt az időt.

Milyen evangélium? – Az evangélium emberi bölcsesség nélkül

De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomorra. (Jer 23,14)

Jézus megbízta a tanítványait, hogy hírdessék szerte a világban az evangéliumot minden teremtésnek (Mk.16,15). Hírdessék a hit általi üdvösséget Jézus nevében, valamint kereszteljenek, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében (Mt.28,19). Ma, mindannnyian akik hiszünk Jézus nevében, azért tehetjük meg, mert az első apostolok óta mindig voltak Istennek olyan emberei, akik hírdették ezt az evangéliumot, a Krisztus evangéliumát. Sokat panaszkodunk az egyház állapotáról, de az bizonyos, hogy ez a lánc még sohasem szakadt meg – mi vagyunk rá a bizonyíték. Mi arra is bizonyíték vagyunk, hogy Isten nem hagyta magára az embert, hanem a Szent Szellem ma is ugyanúgy kijelenti nekünk Jézus Krisztust, mint korábban. Az idők folyamán azonban sokszor és sokféleképpen megpróbálta a Sátán elnémítani vagy kiforgatni ezt az evangéliumot. Ez mindig is így volt, ne higgyük, hogy korábban nem voltak tévtanítások és „más evangéliumok”.

Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. (Gal 1,6-7)

A ma elterjedt „hamis kegyelem” evangéliuma sem új, már a 19. században kezdődött, csak mostanra teljesedett ki. Ezeknek a más evangéliumoknak, mint a Sátán oly sok megtévesztésének, mindig van egy pozitív gondolata, amivel az embereket rá tudja venni arra, hogy befogadják és hírdessék. De mivel a mi Urunk nem változik (Jak.1,17), ezért az Ő evangéliuma sem változik.

Mikor valaki megtér az Úrhoz, akkor egy természetes vágy lesz a szívében arra, hogy azt a jót, amit ő már megtapasztalt, tovább adja másoknak. Ezért kezd el beszélni Jézusról, és önkéntelenül is hírdetni kezdi az evangéliumot. Ez teljesen rendben is van. A probléma ott kezdődik, amikor akár egyéni, akár egyházi szinten, a sok elutasítás után azt gondolja az ember, hogy benne van a hiba, és elkezd saját bölcsességéből gondolkodni, hogy hogyan is kellene „tálalni” az evangéliumot, hogy mások meghallják. Ezzel megszületik a jó értelemben vett más evangélium, hogy megnyerjen másokat az Úrnak. De milyen is a tiszta evangélium?

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek, melyben álltok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadt a harmadik napon az írások szerint; (1Kor 15,1-4)

Ennyire egyszerű. Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint, eltemettetett és feltámadt a harmadik napon az írsok szerint. Ez a tiszta evangélium. Vagy ahogyan az apostolok először hírdették Jeruzsálemben (ApCsel.2,22-40). Péter szinte csak az írásokból idéz, és röviden elmondja, hogy miért Jézus az, akiben hinni kell, mint megváltóban. De az írásokhoz nem tesz hozzá semmit. Csak annyit, hogy érthető legyen a kapcsolat Jézus és a megígért megváltó között. Nem tett hozzá semmilyen emberi gondolatot, hogy észérvekkel támassza alá az evangéliumot.

Abban az időben szólva Jézus, mondta: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. (Mt 11,25)

Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. (Ézs 29,14)

Isten egyik alapelve, hogy mindent egyszerűen szeretne elmondani az embereknek, hogy mindenki megértse. Ezért az evangélium is teljesen egyszerű és közérthető. Ahogyan a fenti idézetben is olvassuk, a pogányok bölcsességet kerestek, de Istennek nincs szüksége az emberi bölcsességre, hogy elérje a szíveket. Egyszerű hittel kell az evangélium felé fordulni, nem kell belegondolni vagy belemagyarázni semmit. Megáll önmagában, nem kell „javítani” rajta a mi okoskodásunkkal.

Megdöbbentő látni a mai világban is, hogy mennyire a tudás fájának hatása alatt vagyunk. Ez a hatás pedig egyre romlani fog, ahogyan közeledünk Krisztus visszajövetele felé. Még Dániel kapta meg azt a kijelentést, hogy „nagyobbá lesz a tudás”(Dán.12,4). A tudás ma az egyik bálvány. De mivel ez jobb esetben emberi, rosszabb esetben a bukott angyaloktól való, ezért az Úr elutasítja.

Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minek után az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. (1Kor 1,18-25)

Amint valaki nem a tiszta, egyszerű evangéliumot hírdeti, akkor már szigorúan véve emberi hitetést ad tovább. Ahogyan korábban említettem, ennek a pozitív háttere az, hogy szeretnénk átadni mindazt a jót amit az Úrtól kaptunk, de ez könnyen „más evangéliumba” vagy hitetésbe csap át. Ha valakit így elhitetnek, és nem azt kapja, amit ígértek neki, akkor el fog fordulni az Úrtól is, mert csalódott lesz. Ezért veszélyes a hamis kegyelem evangéliuma, mert annak az eredménye már csak a halál után fog kiderülni. Ezzel hoznak be sok hitetlen embert különösen a nagy egyházakba, még a modernekbe is, hogy az úgynevezett „botrányköveket” kivették az útból. Csak higgy, és ezek vagy azok a dolgok nem számítanak. Nem követelmény a hívő életére, hogy elhagyja a világot, a régi életét, a bűneit, megszentelődjön, hanem érezze jól magát, mert Isten szereti. De ha nem hírdetik neki a megtérést, a bűnök elhagyását, a megszentelődést, akkor nem is fog tudni róla.

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állt, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjon. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ elvesző fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: (1Kor 2,4-8)

Pál is bátran kijelenti, hogy nem elhitetni akart, hanem Isten erejét megmutatva beszélt. Biztosan sokan gondolkodtunk már azon, hogy mégis miért nem történnek meg ugyanazok a jelek és csodák, amik akkoriban kísérték az evangélium hírdetését. Véleményem szerint az egyik ok éppen az, hogy nem tiszta evangéliumot hírdetünk. Már megtapasztaltam, hogy mekkora a kísértés, hogy formáljam az evangéliumot, amikor az „süket fülekre” talál. Nagy a késztetés, hogy addig okoskodjak, amíg a másik elhiszi amit mondok. De ennek ellent kell állnunk. Pál azt írja, hogy kifelé, az egyházon kívülre megmutatta a Szellemet és az erőt, ami az Úrban van. A bölcsességet pedig benn, az egyházban hírdette – a „tökéletesek között”. Mert Isten kijelentéseit csak a Szent Szellem tudja megértetni, és akiben nincs benne az Úrnak Szelleme, az nem értheti meg.

Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemiekhez szellemieket szabva. Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. A szellemi ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor 2,13-16)

Az Úr a bölcsességének, titkainak és kijelentéseinek „gyöngyeit” nem dobja oda azoknak, akik megtapossák (Mt.7,6). Isten mélységeit Isten Szelleme vizsgálja és jelenti ki, ahogyan az emberét is a saját szelleme (1Kor.2,11). Ezért ezek a kijelentések Szellemből szellembe történnek. Akik hallgatják az evangéiumot, azokat az Atya vonja magához, de az újjászületés előtt még nincs bennük a Szent Szellem pecsétje. A hit magját azonban már elvetheti az Úr, ahogyan a magvető példájából is olvashatjuk (Mt.13,18-23).

Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. (Róm 1,16-17)

Az evangéliumra adott igenlő válasszal fejezi ki mindenki, hogy hisz Istennek, mert feltámasztotta Jézust a halálból. Ehhez semmi mást nem tehetünk hozzá, mert akkor könnyen a hitetés kategóriájába esünk, hiszen nincs hatalmunk és kijelentésünk a másik ember életéről. Nem tudhatjuk, hogy a másiknak milyen úton kell végigmennie, hogy ott lehessen végül az Úrnál. Ezért nem ígérgethetünk. Ebben még egy másik probléma is benne van. Mégpedig az, hogy a másik ember lesz az evangélium középpontjában, nem pedig az Úr. Sok esetben azzal próbálkoznak, hogy ha hiszel, akkor ez és ez megoldódik az életedben, meggyógyulsz, stb. Ezt úgy is nevezik, mint a bővölködés evangéliuma. Más szavakkal, ha hiszel, akkor meggyógyulsz, eltűnnek az anyagi gondjaid, rendbejön az életed, stb. Ami lehet, hogy bekövetkezik, de erre mi semmilyen garanciát nem adhatunk, mert nincs hatalmunkban ezt beteljesíteni.

Van egy érdekes rész Pál levelei között, amikor ő örül, hogy nem szívből hírdetik az evangéliumot.

És többen az Úrban való atyafiak közül bízva az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólni az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.  Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt híve, hogy fogságom nyomorúságait így megnövelik; De mások szeretetből, tudva, hogy én az evangéliumnak oltalmazására rendeltettem. Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. (Fil 1,14-18)

Hogyan lehetséges, hogy ő örül annak, hogy még akár színből is hírdetik az evangéliumot. Erre csak egy magyarázat lehetséges. Csak úgy lehet, hogy az igaz evangéliumot hírdették. Amíg az igazságot hírdeti valaki, addig az Úr is örül, hogy az igazság egyre több emberhez eljut. Akkor ahogyan a magvető példájából látjuk, ha tiszta magot vet valaki, abból tiszta „gyümölcs” terem.

Ezért mondja több tanító is, hogy mi, keresztények nem filozófiában, nem elméletekben hiszünk, hanem egy történelmi tényben. Mégpedig abban, hogy Jézus meghalt a mi bűneink váltságáért, eltemettetett és harmadnapon feltámadt (1Kor.15,3-4). Ezek tények, ebben nincs semmi elmélet.

Szeretnék visszautalni a bevezető igékre. Fontos, hogy Jézus a tanítványoknak mondta, hogy menjenek el és tegyenek tanítvánnyá másokat. Ezt egyre jobban elfelejtjük, de fontos, hogy ki tesz bizonyságot. Sajnos a saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen az, amikor én magam akarok bizonyságot tenni, vagy hírdetni az evangéliumot, de az Úr nincs velem. Ezekben az esetekben, mintha egy falba ütköztem volna, volt olyan, hogy meg sem hallották, hogy mit mondok, mintha nem is szóltam volna. Egy emberi erőlködés lett az egész. Az evangéliumot is a Szellem vezetésében kell megtenni, mert csak Isten Szent Szelleme tudja, hogy kinek, mikor, hogyan és mit kell mondani, hogy elérje a szívét. Ahogyan Pál is mondja, hogy ő mindeneknek (1Kor.9,22) mindenné lett, csak megtarson mindenkit. Ezt a Szellem vezetése alatt tudjuk megtenni. Viszont az életünknek is mellette kell lennie, hogy az Úr is bizonyságot tehessen a személyünk mellett. Ahogyan fentebb idéztem Pált, hogy (1Kor.2,4) nem emberi bölcsességben, hanem isteni erőből szóljon az evangélium. Ha valaki csak beszél, és nincs mellette az életének a bizonysága, akkor azok csak emberi szavak maradnak.

Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. (1Kor 4,20)

Nem feltétlen csodákra kell gondolnunk, hanem azokra a bizonyságokra, amelyek az életünkből megmutatják a bennünk végbement változásokból Krisztus keresztjének, az új életnek az erejét. Még fiatal hívőként próbáltam, hogy az Úr nélkül tegyek bizonyságot az életem változásairól. Ezért úgy jártam, hogy megtaposták a bizonyságaim, értéktelenné tették, és szinte megszégyenítettek, hogy az mind semmi. Sok olyan kereszténnyel találkoztam, akik hasonló élményeken mentek át. De élhetünk úgy, hogy már a puszta cselekedeteink is evangelizálnak, és akkor akár „ige nélkül is megnyeressenek” (1Pét.1,3).

Ha Jézus nem támadt volna fel, akkor nagy bajban lennénk, de nem csak mi, hanem az egész emberiség. De feltámadt, és azóta sokaknak megjelent. Ő az, aki harcol értünk napról-napra. Ne vegyük el a dicsőségét!

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadt fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15,16-20)

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

Helyi gyülekezetek, házi gyülekezetek és az elkövetkezendő hitetés

A Kolosséban lévő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (Kol 1,2)

Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt. (1Kor 16,19)

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál lévő gyülekezetnek: (Fil 1,2)

Talán még nem írtam olyan fontos cikket, mint a mostani. A körülöttünk lévő világ olyan tempóban változik, amit nagyon nehéz követni, ép ésszel feldolgozni pedig még nehezebb. A cikkekből korábban is kiderülhetett, hogy a házi gyülekezetek felé orientálódunk, ahogyan Soós Péter tanításaiban is ezt az irányt mutatja az Úr. De miért is olyan fontos ez? A világ változásaiból nem lehet előre megmondani, hogy hol milyen változások fognak egyik napról a másikra bekövetkezni. Még maga a pápa is azt mondja, hogy a legkiszámíthatatlanabb időkben élünk. És ez így igaz.

Különösen a nagyvárosokban igaz ez a két fontos dolog:

1. A nagy gyülekezetekben sok az ismeretlen arc, és gyakran ezek az arcok még változnak is. Egy-egy Istentiszteleten ott vannak, másikon más arcokkal találkozunk. El lehet menni egy Istentiszteletre, hogy senkivel sem beszél az ember. Csak bemegy, és utána kijön, úgy, hogy egy szót is szólt volna hozzá bárki. Kisebb településeken, vagy kis létszámú, hogy úgy mondjam családias gyülekezetekben ezt nem lehet megtenni. Ahogyan egy kis faluba sem mehet be úgy egy idegen, hogy ne tudná a falu, hogy ott járt.

2. A nagy városokban egy pillanat alatt lekorlátozhatják a szabad mozgást. Budapesten egy-egy rendezvény, film forgatás, külföldi delegáció fogadása vagy sportesemény miatt egyik napról a másikra az ember helyhez kötötten marad és csak gyalogosan közlekedhet. Ez akkor érdekes, ha otthon épp csak aznapra való élelem van, és a „zónámon belül” nincs nyitva bolt, vagy ha van is, akkor nem ér el oda az áruszállító a „blokád” miatt.

Ebből a két tényből kiindulva, láthatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra ott maradhatok, hogy nem ismerem a közelben lakó testvéreim, és nincs semmi készletem sem, hogy napokat, vagy akár hosszabb időt kihúzzak. Ez még természetesen nincs így, és nem akarok senkit azzal riogatni, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Csak gondolkodjunk el a helyzeten, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva.

És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,46)

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (ApCsel 20,20)

És betelt az egész város háborúsággal; és egy akarattal a színházba rohantak, megfogva Gájust és Aristárkhust, kik Macedóniából valók és Pálnak útitársai voltak. (ApCsel 19,29)

Köszöntsétek az atyafiakat, akik Laodiceában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van. (Kol 4,15)

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Az apostolok idején két fő gyülekezése volt a hívőknek. Házanként megtörték a kenyeret, közösségben voltak és imádkoztak. Ezen felül, összejöttek tanításokat hallgatni, de ott nincs utalás, hogy olyan Istentisztelet lett volna, mint amelyet ma gyakorlunk a gyülekezetekben. A televízió előtti időkben a templomok voltak azok a helyek, ahol meghatározták a közösség gondolkodását, és irányt mutattak a világi dolgok értelmezésében is. Ezért volt sokáig a katolikus egyházban halálos bűn a misétől való távolmaradás, mert ez az ellenőrzésnek és a véleményformálásnak egyfajta eszköze lehet.

A sok üldözés miatt, a korai egyház életében szó szerint életbevágó volt ismerni a testvéreket. Nem is beszélve a mára újra kialakult hivatali rendszerre, amely akkor nem létezett. Nem kellett a gyülekezetnek eltartania a szervezetet, hanem valósággal a testvérek szükségeire adakozhattak. Ennek meg volt az az előnye is, hogy a szolgálatokra a Szent Szellem által kijelölteket meg tudták próbálni és ítélni, ahogyan erre Pál is felszólítja Timótheust (1Tim.3,10), hogy próbálja meg a szolgálókat. Ilyen gyülekezeti struktúrában két dolgot könnyebb megtenni, mint a maiban:

1. Tudom, hogy melyik testvérem miben szűkölködik, és ezért célirányos lehet a segítség egymás szükségeire. Közvetlen ahhoz jut el az adomány, akinek szüksége van rá.

Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,12-15)

Ma sokszor az „átlagos” gyülekezeti tag erőn felül ad, és akik kapják, azok pedig bővölködnek. De nem kellene ennek így lennie. (ApCsel.4,32-35)

2. Helyben, utazás nélkül is kapcsolatban lenni a testvérekkel, és részesülni Krisztus testének minden áldásában. Mivel mindannyiunknak szüksége van a test többi tagjára, ezért a helyi közösség szinte bármikor össze tud jönni, hogy szolgáljon egymás felé. De ezt csak helyben lehet megtenni, ahol ismerem minden testvérem. Ha pedig az üldözések miatt nem lehet utazni, akkor is könnyebb összejönni, mert ismerem az enyéim, és tudom, hogy kit engedek be a házamba. Ehhez viszont idő kell, hogy a szükséges bizalom és ismeretség kialakuljon. (Ajánlom Soós Péter blogjáról a Fussatok ki én népem és a Hová fussak Babilonból cikkeket.) Ahogyan ezekben a cikkekben is le van írva, akik elkezdik gyakorolni a házi gyülekezetek keretein belül az úrvacsorát és az Istentiszteletet, azoknak az Úr vezetésével maguknak kell megtalálniuk a formát és a tartalmat. De tanúsíthatom, mint egy házi gyülekezet tagja, hogy ebben nagyon segít az Úr. Röviden összegezve, még nincs itt a pánik ideje, de az Úr már hívja az övéit Babilonból.

És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. (Jn 10,4-5)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. (Mrk 13,22)

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8)

Életbevágó minden Krisztusban hívő embernek, hogy közvetlen kapcsolata legyen az Úrral, vagyis ismerje az Ő hangját és határozottan tudja, hogy mit és mikor mondott az Úr. Nem szabad, hogy külső forrásokra szoruljon rá. Mindenkor tudnia kell a Szent Szellem vezetését követni. Az előttünk álló időszakban ez valósággal életbevágó lesz. Nem szabad, hogy emberi bölcsesség vezessen minket, hanem az Úr vezetésére van szükségünk. Ha rászorulunk a külső magyarázatokra, és nem tudjuk mi magunk megkérdezni a Szent Szellemen keresztül az Urat, akkor nagyon könnyen elveszünk, mert semmi védelmünk nem lesz az eljövendő hitetéssel szemben.

Ha valaki figyeli a tudományos világ híreit, akkor három fő irányt vehet észre. A génmanipuláció, DNS térképészet, fajok keresztezése, stb. az egyik fő irány. A másik, a mesterséges intelligencia. Ebbe is hatalmas propagandát, tőkét és energiát fektetnek. A harmadik irányvonal pedig az űrkutatás. Szinte hetente vannak újabb fontos bejelentések, egyre közelebb viszik a közvéleményt ahhoz, hogy egy földön kívüli életformát fogadjon el. Ha valaki olvasta a blogon a Noé napjai napjainkban 1. rész; Noé napjai napjainkban 2. rész ; Noé napjai napjainkban 3. rész írásokat, akkor elmékezhet rá, hogy milyen jellemzői voltak akkor ennek az időszaknak, és azok a jellemzők kezdenek ma is ugyanúgy felbukkanni. Hogy csak egy rövid kitérőt tegyek. A 3. részben megemlítetem az emberek feláldozását. A mai művészvilágban már megjelent a „spirit cooking”, vagyis a „szellem főzés”. Ha erre valaki rákeres, akkor felkavaró  képeket találhat. Egy blogon most megjelent erről egy tudósítás is, hogy már 2011-ben ezt nyilvánosan is megtették, és ahogyan a „művész” maga elmondja, az alkotásoknak „több szintű jelentésének kell lennie”. Az összeállítás itt látható is Végidőfigyelő – hajszálra a kannibalizmustól. (Vigyázat, felkavaró!) Ebből mindenki vonja le maga a következtetést.

Ugyanígy meg van a szerepe a mesterséges intelligenciának is a következő egyre egységesedő világtársadalomban, mégpedig az emberek „lelketlen” ellenőrzése. Hiszen egy gép nem fog mérlegelni, hanem végrehajtja a programját. De ha a DNS és gén programozásba gondolunk bele, akkor felismerhetjük, hogy a Noé előtti kor test nélkül maradt lényei próbálnak meg kétségbeesetten újra fizikai testet kapni. De a hitvilághoz legszorosabban mégis az űrkutatás kapcsolódik, méghozzá több szállal. Ha megfigyeljük a Vatikán kommunikációit az idegenekkel kapcsolatban, akkor egy hatalmas változást fogunk látni. Míg évtizedekkel ezelőtt azt mondták, hogy megkeresztelnének egy földönkívülit, addigra ez ma már oda jutott, hogy ők nem buktak el, mint mi, ezért nekik nincs szükségük a megváltásra. Tanulhatunk majd tőlük hit dolgában. És ezt ráadásul ki is olvassák a Bibliából. Tegyünk próbát. Itt most végigvezetek egy gondolatmenetet, amely ezen megy végig, és egy mai Bibliát használok az idézetekhez. (Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs ellenérzésem ennek a Bibliának a készítőivel szemben.) (Figyelem, ez nem az én véleményem, csak példa!)

Szóval a hit és az UFÓk

A katolikus egyház azt mondja, hogy lekorlátozzuk Isten teremtő erejét, ha azt mondjuk, hogy csak a földön van élet. Ezért is aktív ez az egyház abban, hogy UFÓ konferenciákat tartson, és mélyen beleássa magát a földönkívüli életformák tanulmányozásába. Sajnos az eredeti nyilatkozatokat nem sikerült megtalálnom, csak egy könyvben idézett változatukat:

„Ez magába foglalja Dr Christopher Corbally-t is, aki 2012-ig a Vatikán Obszervatórium Kutató Csoportjának alelnöke volt a Graham hegyen, aki hiszi, hogy az istenképünk meg fog változni, ha a tudósok hamarosan nyilvánosságra hozzák az idegen életet (beleértve a szükségét egy emberszerű Istenről egy „tágabb lénnyé”). A jelenlegi igazgató, Jose Funes, ugyanilyen messzire ment, sugallva, hogy az idegen élet nem csak létezik az univerzumban, hanem „testvéreink”. Amikor megjelennek, jóváhaggyák a kereszténység „igaz” hitét és Róma uralmát. Amikor a L’Osservatore Romano újságban, amely nem közöl semmi olyat, amelyet a Vatikán nem engedélyez, megkérdezte, hogy ez alatt mit ért, akkor így válaszolt: „Hogyan zárhatjuk ki, hogy máshol nem fejlődött élet? Ahogyan a földi teremtményeket „testvéreinknek” tekintjük, miért nem beszélünk „földönkívüli testvérekről”? Ez még mindig a teremtés része lenne” és hinni a létezésében nem ellentmondásos a katolikus tanoknak.”

(Tom Horn – Chris Putman: Exo-Vaticana, 2.fejezet)

Tehát, létezik más bolygón élet, amelyről tudomásunk is van, és ez teljesen alá is támasztható a Bibliából:

De vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egy nyáj, egyetlen pásztorral. (Jn 10,16 – Egyszerű fordítás)

Jézus így folytatta: „Ti lentről származtok, én fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok. de én nem. (Jn 8,23 – Egyszerű fordítás)

Jézus maga mondja, hogy más bolygókon is van élet, és ők majd hallgatnak a szavára, nem úgy, mint az emberek. Ráadásul még azt is mondja, hogy Ő fentről származik, az űrből, az univerzumból. Azt tudjuk, hogy akiket mi láttunk mint angyalok, azok UFÓK valójában, és Énokot is UFÓK vitték el más bolygóra, magukhoz.

Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? (Jób 38,2-7 – Katolikus Biblia) (saját kiemelés)

Jól láthatjuk, hogy amikor Isten a földet megteremtette, akkor a más világokon lévő gyermekei már bőven megvoltak, és újjongtak a mi földünk megalkotásán. Ugyanők azok, akik az 1Móz.6. fejezetében már itt jártak, és próbáltak velünk nem csak kapcsolatot tartani, hanem tanítottak is minket mindarra az isteni bölcsességre, amelyet ők már ismertek. Ugyanígy, rajtuk keresztül született meg Jézus is. Máriát ugyanis elvitték az UFÓk, és úgy termékenyítették meg, ahogyan az ige is mondja, hogy nem férfitól született:

Mária erre így szólt: „Hogyan történhet meg mindez? Hiszen én még soha nem voltam férfival.” Az angyal így válaszolt neki: „Eljön hozzád a Szent Szellem, és a Mindenható Isten hatalma takar be. Ezért a szent gyermeket is, amely születni fog, Isten Fiának nevezik majd. (Lk 1,34-35 – Egyszerű fordítás)

Jézus, Isten fia lett, ahogyan a hajnalcsillagok, vagy ahogyan az 1Mózes 6.-ban lévő Isten fiak. Ezt támasztja alá az ige másutt is, hogy csak a formája volt emberi Jézusnak:

Kétségtelenül nagy a titka az istenfélő életnek, amelyet Isten kijelentett nekünk: Jézus Krisztus emberi formában jelent meg közöttünk, a Szent Szellem bizonyította, hogy igaz volt, és látták őt az angyalok. Hirdették a népeknek, szerte a világon hittek benne, és felment dicsőségben a Mennybe. (1Tim 3,16 – Egyszerű fordítás) (saját kiemelés)

Egészen bizonyos, hogy csak külsőre volt emberi a formája, hiszen vízen is járt, amit élő ember nem tud megtenni. Péter is csak úgy tudta megtenni, hogy Jézus adott az ő isteni erejéből. De minden más csodája is, azt bizonyítja, hogy egy másik világból kellett jönnie, mert e világ fölött teljes uralomról tett bizonyságot. A földi szolgálata végeztével elment, felemelkedett az égbe.

Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett az égbe, majd egy felhő eltakarta. (ApCsel 1,9 – Egyszerű fordítás)

Nekünk, akik itt vagyunk, elég ha hisszük, hogy ő itt járt, és máris tárt karokkal vár bennünket. Akik pedig még itt lesznek a földön, amikor visszatér, azok örömkönnyeket fognak ontani, hogy vége a szenvedésüknek.

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen! (Jel 1,7 – Egyszerű fordítás)

Ki vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! (Róm 8,33 – Egyszerű fordítás)

Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn. (1Ján 3,5 – Egyszerű fordítás)

A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3 – Egyszerű fordítás)

Ez maga az örömhír! Jézus eltörölte a bűnöket, és senki sem vádolhatja az embereket, akiket Isten kiválasztott, mert felmentette őket minden vád alól! Jézus félretett minden bűnt, és megtisztította az embereket a bűntől. És ahogyan az utolsó idézetből is látjuk, Ő tartja össze a világmindenséget. Tehát a Biblia szerint nem egyedül vagyunk. Így még a multiverzumokra is nagy az esély, és mindez a Bibliából.

– Eddig tart a gondolatmenet a vatikáni közlemények alapján. (Újra hangsúlyozom, hogy ez nem az én saját meggyőződésem!)

Látjuk, hogy milyen messze el lehet menni a következtetésekkel? Csak a megfelelő Bibliát kell elővenni. A régi Bibliák ezt a fajta világnézetet, és Istenképet nem támasztják alá! Jézus nem véletlen tett olyan nagy hangsúlyt a figyelmeztetésre, hogy vigyázzunk, mert szinte mindenkit el fognak hitetni. Mondhatnám, hogy ilyet még nem látott a világ. Az modern Bibliák már készen állnak erre a hitetésre. Idézet Dr. Drábik János Uzsoracivilizáció című könyvéből:

„Dr.Richard Day előadásából, 1969.márc.20. …

… Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmû a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idő múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kis árnyalattal eltérő jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme.”

Ezért foglalkozom sokat a körülöttünk lévő világgal is, mert ha az arról alkotott képünk hamis, akkor minden más hamis lesz, ami arra épül. Igenis fontos, hogy a föld csak egy a sok lakható bolygó közül, vagy nincs világűr, nincsenek bolygók, nincs univerzum, hanem egyedül mi, és az egek (mennyek). Hitre, vallásra, felekezetre való tekintet nélkül minden ember jól felfogott érdeke, hogy tudja az igazságot erről is. Ezért kell ezzel foglalkozni. Nagyon nagy az esélye a hitetésben a földönkívüliek szerepének. Nagyon sok űr és csillagászati bejelentés kerül napvilágra mostanában. Nagyon nagy a tempó. Valószínűleg, a fajok keresztezése is a célegyenesben jár, amikor ezek a lények megjelenhetnek testben is. És akkor fog elkezdődni…

Ezért minden igaz Krisztusban hívő életbevágó érdeke, hogy megtalálja az „övéit” a lakókörnyezetében, és igazi, élő kapcsolata legyen az Úrral. Ehhez újjá kell születni víztől és vértől, valamint rendszeresen, naponta úrvacsorát kell venni, hogy Jézus élete és a Szent Szellem vezetése valóság lehessen az életünkben!

A kijelentések fontossága

A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük. (5Móz 29,29)

Az Istennel való együttjárás csak úgy képzelhető el, ha létezik egy párbeszéd az Úrral. Minden más emberi okoskodás, és mint ilyen nincs köze az isteni dolgokhoz. Az természetesen más, ha valaki kér megértést Istentől egy bizonyos dologra, vagy helyzetre, és azt megkapja. De az isteni dolgokkal kapcsolatban, különösen Isten személyével kapcsolatban, csak és kizárólag kijelentések útján lehet haladni. Emlékszem, mikor középiskolás voltam, akkor mondták, hogy az általános műveltséghez hozzátartozik a Biblia ismerete. Ezért elkezdtem azt olvasni Mózes első könyvétől. Nagyon keservesen haladtam, majd Mózes ötödik könyvénél leraktam. Egy kínlódás volt az egész, és akkor még semmi gyümölcsét nem tapasztaltam, azon kívül, hogy elmondhattam büszkén, hogy már Mózes öt könyvét elolvastam. Szinte semmire sem emlékeztem pár évvel később. Mondanom sem kell, hogy nem az Úr indított erre az olvasásra. De maga az ige is sok helyen, és sokféleképpen megerősíti, hogy Isten jelenti ki magát, és arra „válaszolhatunk” mi. Bár mi is kereshetjük az értelmünkkel az isteni dolgokat, de azok tartalmát csak a Szent Szellem adja meg. Nézzünk ezekre konkrét példákat.

Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad meglátszik. (Ézs 60,2)

És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: (ApCsel 17,26-27)

Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. (Róm 3,11)

A földet szellemi sötétség borítja, és mindannyian ide születünk, minden Istentől és Istenről való világosság nélkül. Ez szándékosan van így az Úrtól, ahogyan Pál apostolnál mondja, hogy mindenki keresse az Urat. Ezzel Isten már hatalmas bölcsességéről tesz bizonyságot. Mivel mindannyian Tőle elzárva kezdjük az életünk, ezért akinek ez így jó, az már maga is kimondja magáról, hogy neki ez a földi élet úgy jó, ahogyan van. Ha valakinek ennél több nem is kell, akkor Isten is hagyni fogja, mert akkor az az ember ebben érzi jól magát. Aki viszont elkezd keresni, hogy miért is vagyunk itt, mi az élet értelme, akkor Isten is elkezdi vonni maga felé. Az angyalokat ért ítéletekből látjuk, hogy mivel ők színről-színre láthatják az Urat, ezért nekik nincs bűnbocsánat, ha elhagyják a helyüket (2Pét.2,4; Júd.1,6). De minket embereket, ha elkezdjük Őt keresni, akkor megajándékoz a kijelentéseivel és a kegyelmével. Tőlünk, mivel ilyen sötétségben kezdjük el a Vele való kapcsolatunkat, nem várja el a tökéletességet, csak a keresést. Ha pedig keresünk, akkor már Ő adja meg a növekedéshez és az ismerethez szükséges kijelentéseket. A kijelentései tárháza a Biblia, vagy jobb lenne úgy mondani, hogy az írások. Ezekben benne vannak mindazok a kinyilatkoztatások, amelyek nekünk, embereknek adattak. Ebben a világ végéig bezárólag benne van mindaz, amelyet Isten a korszakokon át kijelentett. Sok esetben azonban csak és kizárólag Ő tudja az értelmünket ezeknek a megértésére felnyitni. Nézzünk is egy példát arra, hogy milyen az, amikor Jézus „hasogatja az igét”.

És adták neki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárva, arra a helyre nyitotta, ahol ez volt írva: Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. (Lk 4,17-19)

Jézus, mikor felolvassa Ézsaiás prófétánál a rá vonatkozó részt, akkor nem olvassa végig az ottani verset, hanem megáll a vesszőnél (amelyet mi ma vesszővel választunk el), és nem olvassa végig a verset, hanem az „és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót (Ézs 61,2) szakaszt már nem olvasta hozzá. Pontosan tudta, hogy mire szól az ő földi szolgálata, és nem tette hozzá azt a részt az igéből, amely már a szolgálatának egy másik idejére szólt. Pontos kijelentése volt arról, hogy mit mondhat, és mit nem. De nézzünk más példát is:

A tanítványok pedig hozzámenve, mondták neki: Miért szólsz nekik példázatokban? Ő pedig felelve, mondta nekik: Mert nektek megadatott, hogy érthessétek a mennyeknek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. (Mt 13,10-11)

Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott. (Mrk 4,34)

Jézus a nagy sokaság előtt példázatokban beszélt, mert azt mondta, hogy nekik nem adatott meg a kijelentés, csak a tanítványoknak. Ebből is látjuk, hogy nem mindenkinek szól az Isten országába való meghívás. Sokszor kísértették Jézust, hogy tegyen csodát, de nem tette meg, mert az Isten országa hatalmának gyakorlása nem emberek látványosságára van, hanem aki őszinte szívvel keresi az Urat, annak Isten megnyilvánulhat a hatalmán keresztül is. Ráadásul olyan helyzet is van, amikor az Úr szándékosan rejtve mondja el az üzenetét, és csak kijelentés útján érthetjük meg az igazi jelentést. Például amikor Jézus a nyilvánosság előtt beszél az úrvacsoráról, akkor a hús kifejezést használja (a Váradi-Károli Bibliában hústestet írtunk, hogy a régi Károliban lévő testre utalás megmaradjon, de eredetileg itt hús áll), nem kis megbotránkozására az őt hallgatóknak. (itt most az idézetben a jobb érthetőség érdekében átírtam húsra a hústest kifejezést)

Én vagyok az az élő kenyér, aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én húsom, amelyet én adok a világ életéért. Tusakodtak azért a zsidók egymás között, mondva: Mi módon adhatja ez nekünk a húsát, hogy azt együk? Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én húsomat és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústom bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én húsomat és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,51-57)

Mivel további kijelentést nem adott erről a tömegnek, a tanítványok is csak az utolsó vacsorán kapták meg erről a kijelentést, amikor már nem a hús szót használja Jézus, hanem a test szót:

Mikor pedig ettek, vette Jézus a kenyeret és hálákat adva, megtörte és adta a tanítványoknak, és mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (Mt 26,26)

És mikor ők ettek, véve Jézus a kenyeret, és hálákat adva, megtörte és adta nekik, mondva: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (Mrk 14,22)

És minek után a kenyeret vette, hálákat adva megszegte, és adta nekik, mondva: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22,19)

Ezzel tette egyértelművé számukra, hogy nem a húsát kell megenni, hanem a kenyér Jézus teste, amely test szó jelentésében eltér a hústól, hiszen most mi is Krisztus testének a részei vagyunk. De ennek bővebb magyarázatára itt most nem térek ki, mert a taglalt téma szempontjából nem fontos.

Az Úr a megértést nem büszkélkedésre és emberi felfuvalkodásra adja, hanem az Istent keresőknek azért, hogy Őt közelebbről megismerhessék. A tanítványoknak a feltámadása után külön megnyitotta az írásokat, hogy megértsék azt, ami történt, mert önmaguktól ezt nem tudták volna.

És mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyitotta az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat. (Lk 24,44-45)

De ugyanígy, mindenki más, aki követi Őt, kijelentés útján került hozzá közelebb. Pál története teljesen képszerűen mutatja meg, hogy mi történik az emberben. Pál először üldözte mindazokat, akik Jézus bizonyságtevői voltak. Bár többször hallott bizonyságot Jézusról, mégis nyugodtan végignézte, ahogyan Istvánt megkövezik, mert nem ért el a szívéhez az evangélium, mert még nem kapott róla kijelentést, hogy az az igazság. De ezt követően megjelent neki Jézus, és onnan kezdve már nem volt kérdés számára, hogy az evangélium az igazság.

Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. (Gal 1,11-12)

Jézus kijelentette magát Pálnak, és akkor már el tudta fogadni, mi több, az életét is feltette az evangélium hírdetésére. De még az utazásait is csak az Úrtól kapott kijelentésből tette.

Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvíve Tituszt is. Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam volna. (Gal 2,1-2)

Ezért életbevágó, hogy mindannyian újjászülessünk Szent Szellem által, mert különben Isten nem tud minket vezetni. Sem ismeretben, sem cselekedetekben. Az ismeret azért fontos, mert ahogyan Jézus is mondja, abban van az örök élet, hogy megismerjük az Atyát (Jn.17,3). És csak úgy tudunk Isten engedelmes gyermekei lenni, ha a szelleme vezet (Róm.8,14). Csak a Szent Szellem kijelentése vezethet minket az igazságban az Atya és Krisztus felé. Még ha valaki bizonyságot tesz, vagy egy tanítást hallunk, akkor is kell bennünk a Szent Szellem vezetése, hogy bizonyságot tegyen a másik ember szavairól, hogy azok Tőle vannak vagy sem.

De mikor eljön amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és megjelenti nektek. (Jn 16,13-15)

A Szent Szellem vezetése nélkül könnyen csapdába, hitetésbe eshetünk. Sok minden van, ami az Úrtól valónak látszik, de mégsem az. Ahogyan sok olyan út van az ember előtt, amely tisztának látszik ,de mégis a halálba visz (Péld.14,12). Ezért kell a kijelentés az élet minden részére, hogy tudhassuk, hogy mi az isteni és mi nem. És kijelentéseken keresztül kezd el vonni az Atya is magához:

Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,44)

Ha pedig az Atya elkezd minket vonni, válaszolunk a hívására, és elkezdjük szeretni is (1Jn.4,19), akkor a kapcsolatunkban megjelennek a kijelentések.

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. (Jn 14,21)

Kijelentések nélkül csak okoskodni, rosszabb esetben tévelyegni tudunk. Az emberi ismereten alapuló hitvilág, vagy vallás, csak a tévelygéshez vezethet, mert ha hallok egy jobb érvet, vagy magyarázatot, akkor „átpártolok” ahhoz, és otthagyom a régit, mert meggyőzték az elmém. Ha azonban a kijelentés útján növekedik bennem az ismeret, akkor az mindannyiunkat csak egy irányba vihet, mégpedig az egy élő Isten megismeréséhez. Akkor viszont nem fogunk „ide s tova”, csoportról-csoportra, vagy rosszabb esetben vallásról-vallásra járni. Ezért elengedhetetlenül fontosak a kijelentések az életünkben.

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; (Ef 4,13-14)

Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. (1Kor 12,7)

A föld, ahol élünk

A föld, ahol élünk

Nehéz egy ilyen nagy horderejű témáról beszélni, mert a természet-tudományok területén mindenki a „szakemberek” és a tudósok munkáját tartja hitelesnek. Ezért annak, aki egyszerű civilként keresi az igazságot, egy ilyen „apparátussal” szemben kell megvédenie az álláspontját. A téma első hallásra mindenkit tagadásba visz, aki szembesül vele. Először én is azt mondtam, hogy ilyen nem lehet, mert kisiskolás korunk óta tudjuk, hogy milyen a föld, és a minket körülvevő univerzum. Az erre vonatkozó bizonyítékokat már meg sem kérdőjelezzük, mert azok olyan régiek, és annyira elfogadottak, hogy fel sem merül azoknak valótlansága. Ezért nekem is az első reakcióm az volt, hogy ez butaság, és ilyen hiábavaló dologgal nem is érdemes foglalkozni. De ahogyan az ember elkezd a tények után nyomozni – hangsúlyozom, hogy a tények után nyomozni! – akkor egyre több olyan területe lesz megkérdőjelezhető a körülöttünk lévő világnak, amelyet eddig teljesen magától értetődőnek gondoltunk, mert kiskorunk óta “betanították” nekünk, hogy az úgy van és nem is lehet másként. Aki túl van az első sokkon, annak azt javasolom, hogy próbálja meg megdönteni azokat az állításokat, amelyek a bibliai világképet támasztják alá, és keressen ellenük bizonyítékot. Valódi bizonyítékot, nem olyat, amelyet hivatalosan elénk tárnak, hanem saját, civil bizonyítékot. A dolog egy bizonyos fokig roppant egyszerű, mert amennyiben a bibliai világkép igaz, akkor azt kell látnunk magunk körül is. Arról nem is beszélve, hogy ha a mindenség Teremtője, a mi Atyánk bizonyságot tesz Jézusról, mint Fiáról, azzal, hogy feltámasztotta a halálból, és mi ezt elhisszük Neki, akkor azt miért nem tudjuk elfogadni, azt, ahogyan elmondja, hogy milyen a teremtés.

A téma természetesen nem üdvösség kérdése. Egészen 2015 augusztusáig jómagam is azt gondoltam, hogy olyan a világ, amilyennek hivatalosan bemutatják, és ez nem gátolt meg a hitemben. De a téma kritikus abból a szempontból, hogy a Biblia szavahihetőségét támasztja alá, vagy éppen annak mond ellent. Ez pedig hatalmas felismerés lehet olyan embereknek, akik eddig másik „valóságban” éltek.

Miért kell ezzel a témával foglalkozni? Mert mindannyian itt élünk a földön, és nem tudjuk függetleníteni magunkat a körülöttünk lévő világtól. Vagy igaz a Biblia minden szava, és akkor ez az egyetlen ember által lakott terület a teremtésben, amelyet valóban Isten teremtett meg minden létező részével együtt. De ha nem igaz, csak részeiben, akkor hitelt adhatunk olyan elméleteknek, hogy UFÓK által máshonnan ideszármaztatott életet kaptunk, vagy ami még rosszabb, akár véletlen is alakulhatott így a dolog. Amennyiben a Biblia igaz ebben a tekintetben is (amely számomra nem kérdés, mert Aki erről tesz bizonyságot, ugyanaz tesz bizonyságot Jézusról is – Zsid.6,18; illetve Jézus is bizonyságot tesz az igéről), akkor nagyon sok embernek el kell gondolkodnia, hogy a vallás az nem csak egy kultúrtörténeti jelenség és egyszer számot kell adnia az életéről az Istennek.

Az-e a valóság, amelyet mindannyian megtapasztalunk magunk körül, vagy valami egészen más, amelyet nem érzünk, nem látunk? Amit érzékelünk, az csak optikai csalódások sokasága, és kell valaki, aki meg tudja mutatni nekünk, hogy mi is igazán a valóság? De ennek az igazságát nekünk, civileknek kell kikaparni, mert a hivatalos források ezt nem fogják támogatni. És még egy darabig biztosan nem áll érdekükben támogatni, ha már 500 éve azon dolgoznak, hogy az iskolai legyen a világképünk, és ne a bibliai.

Próbáljuk meg úgy olvasni ezeket a verseket, mintha nem ismernénk a körülöttünk lévő világot, hanem engedjük meg az igének, hogy leírja mindezt.

A föld alakja

Mikor készítette az eget, ott voltam; mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget; (Péld 8,27 – Váradi-Károli Biblia)

בַּהֲכִינ֣וֹ ba·ha·chi·No When he prepared שָׁ֭מַיִם ma·yim the heavens שָׁ֣ם sham was there אָ֑נִי ‘A·ni; he בְּח֥וּקוֹ be·Chu·kov I [was] there when he set ח֝֗וּג Chug, a compass עַל־ ‘al- on פְּנֵ֥י pe·Nei upon the face תְהֽוֹם׃ te·Hom. of the depth  of the (Péld 8,27 – Héber/Angol interlinear Biblia)

When He established the heavens, I was there; When He set a circle upon the face of the deep, (Péld 8,27 – Tanakh, 1917, Leningrádi Kódex)

 amikor az eget felállította, már ott voltam, ​amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. (Péld 8,27 – Káldi, Vulgáta alapján 1626)

Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, (Péld 8,27 – Katolikus Biblia, Szent István Társulat)

Ott voltam, mikor az Örökkévaló a Mennyet teremtette, mikor kimérte az óceán partjait. (Péld 8,27 – Egyszerű Fordítás 2015)

Az EFO kivételével, mindegyik fordítás körről beszél. Sajnos az EFO készítői már megfeleltetik az írást a mai ismereteknek. Az idézett Leningrádi kódexben is kör szerepel, és a Héber/Angol verzióban is. Az itt szereplő szó, az a Strong szótár szerint a H2329:

H2329 – Original: חוּג – Transliteration: Chuwg – Phonetic: khoog – Definition: 1. circle, circuit, compass 2. (BDB) vault (of the heavens)

Magyarul: Kug,                
1. kör, körbezárt vonal, körbefog, körülkerít;
2. boltív, boltozat (az égbolt boltozata)

Nézzük meg, hogy hol fordul még elő ez a szó a Péld.8,27 mellett:

Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Ézs 40,22)

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég kerületén jár. (Jób 22,14)

Ézsaiásnál egyértelmű, hogy a föld kereksége fölött ül az Úr, és nem a föld gömbje fölött. A Jób.22,14-ben a kerület szó is egy körívre vonatkozik, és nem egy gömbre. A Biblia különbséget tesz a kör és a gömb között. A Septuaginta is, amely Krisztus előtt 300-200 között készült, körrel adja vissza az ég kerületét.

Job 22.14

Latin betűkkel írva, a gyros szó jelenti a kört, körívet, ahogyan a szótárból is láthatjuk.







De ugyanez a vers a héber eredetiben is kört jelent:




Ésaiás nem véletlen írt a 40,22-ben kört, mert ismerte a különbséget a kör és a gömb között.

Hempelygetve hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! (Ézs 22,18)

Ahogyan itt látjuk, a labdát lehet hempelygetni, vagyis görgetni. A kört nem, mivel a kör az egy síkidom. Itt az eredetiben a Strong szótár szerint a H1754 szó áll, amelynek jelentése labda.

H1754 – Original: דּוּר – Transliteration: Duwr – Phonetic: dure – Definition: 1. ball, circle

Magyarul: dúr; 1. labda

De a magyar nyelvű Bibliákban sok helyen egyértelmű különbség van a kerek és a gömbölyű között:

Tudniillik a két oszlopot és a kerek gömböket, amelyek a két oszlop tetejére tetettek, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, amelyek az oszlopok tetejére tetettek. (1Kir 7,41)

És csinált egy öntött tengert, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing volt, köröskörül kerek, és öt sing magas, és a kerületeit harminc sing zsinór érte körül. (1Kir 7,23)

Ezek alapján a föld a Bibliában nem gömbként szerepel, hanem kerek, vagyis lapos. Egy kerek világot ugyanúgy körbe lehet utazni, mint egy gömbölyűt, gondoljunk csak egy lemezjátszóra, amely a korongon körbe-körbe megy. Ha valaki ugyanazon a szélességi fokon hajózik, vagy repül, akkor potosan oda érkezik vissza, ahonnan elindult. Tehát a kerek földet is ugyanúgy körbejárhatjuk. De ha ennyi nem gyűzött meg minket, akkor nézzük tovább, hogy hogyan alkotta meg az Úr a föld alapjait.

A föld alapjai

Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. (Zsolt 24,1-2)

Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 136,6)

Mikor felvetette a tengernek határait, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatát, mikor megállapította e földnek fundamentumait: (Péld 8,29)

Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy az egek régtől fogva az Isten beszéde által vannak, és a föld is, mely vízből és vízben áll; (2Pét 3,5)

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek álltak. Egy kiáltásodtól eloszlottak, és mennydörgésednek szavától szétriadtak. Hegyek emelkedtek fel és völgyek szálltak alá arra a helyre, amelyet fundáltál nekik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. (Zsolt 104,5-9)

Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. (Jób 9,6)

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét; (Jób 38,6)

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a földkerekség fundamentumai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fúvásától. (Zsolt 18,16)

Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsőségnek székét adja nekik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezte a föld kerekségét. (1Sám 2,8)

Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzon. (1Krón 16,30)

Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. (Zsolt 82,5)

Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon. (Zsolt 93,1)

Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal. (Zsolt 96,10)

Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzon. (1Krón 16,30)

Ezekből a versekből láthatjuk, hogy a szárazföldet Isten vízekre alapozta meg, és oszlopokon megerősítette, hogy az soha meg ne mozduljon. Ahogyan 2Pét.3,5-ben olvassuk, a szárazföld vízben áll. De nem csak a körülvevő tengerek között, hanem a mélységben is vízek vannak, mert Noé idejében is a mélyben lévő források fakadtak fel, helyesebben mondva törtek fel.

Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadtak ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyíltak. (1Móz 7,11)

H1234 – Original: בּקע – Transliteration: Baqa` – Phonetic: baw-kah’ – Definition: 1. to split, cleave, break open, divide, break through, rip up, break up, tear

Magyarul: baka; 1. hasítani, repeszteni, áttörni, feltörni, tépni

A 82. zsoltárból láthatjuk, hogy a gonoszság miatt ingadozik meg a föld fundamentuma, vagy ahogyan a Jób.9,6-ban látjuk, hogy Isten maga rengeti meg úgy, hogy oszlopai megrepednek. Egyértelmű, hogy a föld nem mozog. Amikor földmozgásról beszél a Biblia, akkor azt egészen egyértelműen rengésnek, remegésnek mondja, és nem olvasható ki belőle sem a saját tengely körüli mozgás, sem a nap körüli mozgás. A földmozgások sokkal kisebb jelentőségűek, hogynem megmozdítanák a földet. És ezek az igehelyek egyértelművé teszik, hogy földrengésről beszél a Biblia.

És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. (1Kir 19,12)

H7494 – Original: רעשׁ – Transliteration: Ra`ash – Phonetic: rah’-ash – Definition: 1. quaking, rattling, shaking a. earthquake b. quaking, trembling (of person) c. shaking, quivering (of dart)

Magyarul: rahas; 1. rázkódni, remegni, reszketni; a. földrengés, b. (személy) reszketése, remegése, c. rázkódni, (nyílvessző) remegése

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlettek; a mélységek is megrázkódtak. (Zsolt 77,17)

H7264 – Transliteration: Ragaz – Phonetic: raw-gaz’ – Definition: 1. tremble, quake, rage, quiver, be agitated, be excited, be perturbed a. (Qal) to quake, be disquieted, be excited, be perturbed b. (Hiphil) to cause to quake, disquiet, enrage, disturb c. (Hithpael) to excite oneself

Magyarul: ragaz; 1. remeg, rázkódik, reszket,

Összegezve, a föld alapjai vízben állnak, és oszlopokon nyugszik a teljes föld. Stabilan áll, és nem mozdul.

A föld határai

Mert ő ellát a föld határaira, ő lát mindent az ég alatt. (Jób 28,24)

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. (Jób 37,2)

Hogy belefogózzon a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. (Jób 38,13)

És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izrael elszéledt fiait, és Júdának szétszórt lányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. (Ézs 11,12)

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (Mt 24,31)

Ezek után láttam négy angyalt állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szelét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. (Jel 7,1)

És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. (Jel 20,8)

Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Láttam, hogy íme, egy fa állt a föld közepette, és annak magassága rendkívüli volt. Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható. (Dán 4,7-8)

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (Mt 24,31)

Mert ő ellát a föld határaira, ő lát mindent az ég alatt. (Jób 28,24)

Mikor készítette az eget, ott voltam; mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősítette a felhőket ott fenn, mikor erősekké lettek a mélységeknek forrásai; (Péld 8,27-28)

A Biblia szerint egyértelműen meghatározható szélei vannak a földnek. Még Jézus is teljesen egyértelműen kezeli a föld határait, amikor az övéinek egybegyűjtéséről beszél. De a Nabukodonozor álmában szereplő fa is a föld széléig látszott el. Ez mind azt erősíti meg, hogy mindenki egy véges, kerek, lapos földben gondolkodott. A Péld.8,27 egyértelműen beszél a kerekség „kijelöléséről”, amely határt szab mind a vízeknek, mind a föld teljességének.

Az ég

És mondta Isten: Legyen erősség a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől. Teremtette tehát Isten a kiterjesztett erősséget, és elválasztotta a kiterjesztett erősség alatt való vizeket, a kiterjesztett erősség felett való vizektől. És úgy lett. És nevezte Isten a kiterjesztett erősséget égnek: és lett este, és lett reggel, második nap. (1Móz 1,6-8)

Aki fenn az égben építette az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapította; aki előhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve. (Ámósz 9,6)

Vele együtt terjesztetted-e ki az eget, amely szilárd, mint az acéltükör? (Jób 37,17)

Reszket előttük a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényüket. (Jóel 2,10)

Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. (Jób 9,8)

Ő terjeszti ki az égnek kerekségét az üregen, és a földet mint a semmin úgy függesztette fel. (Jób 26,7)

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendültek, mert haragudott Ő. (2Sám 22,8)

Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Ézs 40,22)

Mikor készítette az eget, ott voltam; mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősítette a felhőket ott fenn, mikor erősekké lettek a mélységeknek forrásai; (Péld 8,27-28)

Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (Zsolt 104,2)

Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; (Ézs 44,24)

Az ég a Bibliában kerek, ívelt alakban a föld szélére letéve van megalapítva (Ámós.9,6), és szilárd halmazállapotú, ahogyan a Jób.37,17 is állítja. A héber szó olyasmire vezet vissza, mint valami szilárd anyagból kikovácsolt felület.

Teremtette tehát Isten a kiterjesztett erősséget, és elválasztotta a kiterjesztett erősség alatt való vizeket, a kiterjesztett erősség felett való vizektől. És úgy lett. (1Móz 1,7)

H7549 – Original: רקיע – Transliteration: Raqiya`– Phonetic: raw-kee’-ah – Definition: 1. extended surface (solid), expanse, firmament a. expanse (flat as base, support) b. firmament (of vault of heaven supporting waters above) 1. considered by hebrews as solid and supporting ‘waters’ above

Magyarul: rakia; 1. kiterjesztett felület (tömör), kiterjesztés, megerősítés; a. kiterjedés (lapos mint egy alap, támasz) b. erősség (boltív, az egek boltíve, amely megtámasztja a felette lévő vízeket) 1. a héberek tömörnek tekintették és ez támasztja a fölötte lévő vízeket

Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok! (Zsolt 148,4)

Dávid is így mutatja be nekünk, hogy vannak az ég felett vízek. Ha pedig vannak, akkor egy szilárd felületnek kell lennie, amelyek azokat ott tartják. Ezen a szilárd felületen nyíltak meg a csatornák az özönvíz idején, hogy onnan felülről is még jöjjön le víz, hogy el tudja borítani a teljes szárazföldet. Az özönvíz idején nem csak hétköznapi eső esett a felhőkből. De ebben a témában is határozottan megkülönböztethető az eső az ég megnyílt csatornáitól. Az egek csatornái mindig jól különválaszthatóan jelennek meg az igében, és nem az esővel kapcsolatban (Mal.3,10; Ézs.60,8; 2Kir.7,19; 2Kir.7,2; 1Móz.8,2).

Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadtak ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyíltak. (1Móz 7,11)

H699 – Original: ארבּה – Transliteration: ‘arubbah – Phonetic: ar-oob-baw’ – Definition: 1. lattice, window, sluice 2. (CLBL) chimney (lattice opening where smoke escapes)

Magyarul: aruba; 1. rács, rostély, ablak, csatorna, zsilip, 2. kémény

És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és aki kijön a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai. Recsegve ropog a föld, darabokra összetörik a föld, mindenestől megrendül a föld; Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kalyiba, és rá nehezedik bűne és elesik; és nem kel fel többé! (Ézs 24,18-20)

Az ég sátor formában veszi körül a földet, mint egy kupola, ahogyan a boltozat szóból is megérthetjük. De nézzük meg, hogy mit mond erről a szóról, illetve ezekről a szavakról a magyar nyelv szótára:

BOLTOZAT (bol-t-oz-at) fn. tt. boltozat-ot. 1) Boltalakú födözet, ívded kömives- vagy ácsmű. Pince, szoba boltozata. Erős, magas, kúpidomú boltozat. 2) Az egész bolt terjedelme; vagy 3) bolthoz hasonló alakzat. Menny boltozata.

BÓLT, (bol-t vagy ból-t) fn. tt. bolt-ot. Némely tájak kiejtése szerint: bót. 1) Hajlást képező ívezet az építésben, mely különféle szögű és alakú lehet. Félkörű bolt. Hegyes szögű bolt, stb. Magas, széles, keskeny bolt. Boltra építeni a pincéket, szobákat. V. ö. ÍV. 2) Terem, szoba, melyben a kereskedők, kalmárok áruikat vásárra kiteszik, mennyiben eredetileg és jobbára biztosság végett boltos tetejüek. Fűszeres, posztós bolt. Boltot nyitni. Jár föl-alá, mint görög az üres boltban. Km. Gyöke azon bol vagy ból, melyből hajlásra vonatkozó szók származnak, és így alapfogalomban a hajlék szóval rokon.

MENNYEZET (menny-ez-et) fn. tt. mennyezet-et, harm. szr. ~e. 1) Az ég boltozata, mely a föld fölé emelkedni, s azt ívded alakban körülvenni látszik. 2) Szövetből készült födél az ágyon, széken, stb. Ágy mennyezete, királyi szék mennyezete. 3) Ilyetén födél, mely alatt bizonyos egyházi vagy polgári innepélyeken a főszemélyt vezetik. Templomi, püspöki mennyezet. A fejedelem fényes mennyezet alatt tartotta a bemenetet. 4) A teremnek, szobának belső födele, bevakolva, festve, vagy holmi szövetekkel diszesitve.

Az ige alapján teljesen érthetővé válik a föld jelen korszakának végén bekövetkező jelenség, amikor mint egy tekercs, az ég nagy robajjal feltekeredik.

Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. (Ézs 34,4)

És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)

Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! (2Pét 3,12)

Az Úr napja pedig úgy jön majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. (2Pét 3,10)

G4500 – Original: ῥοιζηδόν – Transliteration: Rhoizedon – Phonetic: hroyd-zay-don’ – Definition: 1. with a loud noise

Magyarul: Roizedon; 1. nagy zajjal

Ez a nagy zaj nem keverendő össze a mennydörgéssel, ahogyan azt egy légnemű égbolt esetében gondolnánk, mert azokat a Biblia egyrételműen megkülönbözteti, mint mennydörgéseket.

És megnyilatkozott az Isten temploma a mennyben, és megláttatott az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lettek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy kőeső. (Jel 11,19)

G1027 – Original: βροντή – Transliteration: Bronte – Phonetic: bron-tay’ – Definition: 1. thunder

Magyarul: bronte; 1. mennydörgés

Ézsaiásnál egy versben mindkettőt megtaláljuk, és nála is egyértelmű a különbség a nagy zaj, és a mennydörgés között.

A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzű lánggal; (Ézs 29,6)

H6963 – Original: קל קול – Transliteration: Qowl – Phonetic: kole – Definition: 1. voice, sound, noise a. voice b. sound (of instrument) 2. lightness, frivolity

Magyarul: kol; 1. hang, zaj; a. hang, b. (hangszer) hangja, 2. fényesség

H7482 – Original: רעם – Transliteration: Ra`am – Phonetic: rah’am – Definition: 1. thunder

Magyarul: ram; 1. mennydörgés

Az ige szerint tehát amikor a mostani ég „eltakarodik”, akkor azt nagy zajjal fogja megtenni, de nem mennydörgéssel.

Az égi testek

– A nap és a hold

Teremtette tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjjel; és a csillagokat. És helyeztette Isten azokat az ég kiterjesztésére, hogy világítsanak a földre; (1Móz 1,16-17)

H1419 – Original: גּדל גּדול – Transliteration: Gadowl – Phonetic: gaw-dole’ – Definition: adj 1. great a. large (in magnitude and extent) b. in number c. in intensity d. loud (in sound) e. older (in age) f. in importance g. great things h. haughty things i. greatness n pr m

Magyarul: gadol; melléknév; 1. nagy, a. hatalmas (terjedelemre és kiterjedésre) b. számban, c. erősségre, d. hangos, e. öregebb, f. fontosságra, g. dolgokban

H6996 – Original: קטן קטן – Transliteration: Qatan – Phonetic: kaw-tawn’ – Definition: 1. young, small, insignificant, unimportant a. small b. insignificant c. young d. unimportant

Magyarul: katan; 1. fiatal, kicsi, jelentéktelen, nem fontos

A Biblia szerint mind a napnak, mind a holdnak saját fénye van, és a hold nem a nap fényét tükrözi vissza. Az itt szereplő „kisebbik” szó jelentése inkább arra utal, hogy jelentőségében kisebb a hold, mint a nap, és nem méretében. Ha bibliai világképpel szemléljük a napot és a holdat, akkor azt láthatjuk, hogy a hold azért tud napfogyatkozást okozni, mert ugyanakkora méretű, mint a nap, és mindkettő az ég boltozatán belül kering a föld fölött.

A magyar Bibliák úgy fogalmaznak, hogy „rá” helyezte az égboltra a napot és a holdat. Az angol nyelvűek inkább azt mondják, hogy „bele” helyezte a kiterjesztésbe. Sajnos a hébert nem tudtam kinyomozni, de a Septuagintában lévő görög elöljáró szó (görög: en) mindezeket magában foglalja (Strong G1722), sőt még sokkal több variációt is. De az ég bemutatása után, már könnyebb elképzelnünk, hogy arra a szilárd erősségre helyezte a csillagokat, valamint a napot és a holdat pedig bele helyezte a kiterjedésbe.

Visszatérve a hold és a nap fényére, a Biblia mindkettő fényét külön kezeli.

És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhőbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével. (Ezék 32,7)

Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: (Jer 31,35)

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; (Jóel 3,15)

De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, (Mrk 13,24)

A negyedik angyal is trombitált, és megveretett a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjon azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképpen. (Jel 8,12)

És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. (Jel 21,23)

De nem csak a fényüket kezeli külön, hanem a mozgásukat is, hiszen a föld maga, a tengerekkel és a szárazfölddel nem mozog.

Akkor szólt Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izrael fiai elé; ezt mondta pedig Izrael szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg bosszút állt a nép az ő ellenségein. Avagy nincs-e ez megírva a Jásár könyvében? És megállt a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. (Józs 10,12-13)

A nap és hold megállnak helyükön cikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. (Hab 3,11)

Íme, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, amelyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már átvonult. (Ézs 38,8)

A tudósok szerint, nagyobb kárt okozna a föld forgásának megállása, mint egy atombomba. Józsué történetének tanúsága szerint azonban csak annyit vettek észre, hogy az a nap hosszabb volt. Ézsaiás történeténél pedig még ennyit sem, hanem csak az a nap egy picit hosszabb lehetett a föld más tájain is.

– A csillagok

És kivitte őt, és mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és mondta neki: Így lesz a te magod. (1Móz 15,5)

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. (Zsolt 147,4)

A csillagok két nagy csoportra oszthatók a Bibliában. Az egyik csoport egyértelműen angyalokat jelöl, míg a másik csoport az égen lévő fényességeket. Sajnos a Bibliából nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a fényességek is angyalok-e, vagy ők „testek”, ahogyan a nap és a hold is. Mindenesetre a számuk igen jelentős, mindkét vonatkozásban.

Csillagok, mint angyalok:

Az égből harcoltak, A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával! (Bír 5,20)

Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak? (Jób 38,7)

Miként estél alá az égről, Lucifer, fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! (Ézs 14,12)

És megnőtt mind az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta. (Dán 8,10)

Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adatott annak a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta azért a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, mint egy nagy kemencének füstje; és meghomályosodott a nap és a levegőég a kút füstje miatt. (Jel 9,1-2)

És a farka után vonszolta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat; és állt az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. (Jel 12,4)

Néhány hely, ahol nem egyértelmű, hogy melyik csoportra vonatkozik a csillag megnevezés:

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. (1Kor 15,41)

És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)

Csillagok, mint az égen világítók:

Aki teremtette a göncölszekeret, a Kaszás-csillagot és a Fiastyúkot és a délnek titkos tárait. (Jób 9,9)

Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! (Jób 22,12)

A hajnalcsillagot előhozhatod-e az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-e fiával együtt? (Jób 38,32)

Ők pedig a király beszédét meghallva, elindultak. És íme a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mind addig, amíg odaérve, megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt. (Mt 2,9)

A csillagokkal kapcsolatban is láthatunk egy igen érdekes dolgot. Mégpedig azt, hogy ők mozognak, és megint csak nem a föld. Ez azt jelenti, hogy vagy az éggel együtt, amennyiben az égen vannak, vagy magukban mozognak egy Isten által megszabott törvény szerint.

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken! Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege! Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok! Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előálltak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól. (Zsolt 148,1-6)

Ebből a zsoltárból látjuk, hogy az Úr törvényt szabott minden „elemnek”, amelyről most a föld kapcsán szóltunk (Jób.38,33; Jer.33,25; 1Móz.8,22). Ezek a törvények a végső időkig fenn fognak maradni, amikor a föld tűz által elpusztul (Jel.20,11). Azt mondja az Úr, hogy sem a föld alapjait, sem az egeket nem fogja tudni az ember bejárni, megmérni, és az ég és a föld előbb elmúlik, mint az Ő beszédei. Ez azt jelenti, hogy amit a Bibliában olvasunk, az igaz, és megáll a föld idejének végéig. Itt most nem minden igét soroltam fel, amelyek alátámasztják a földdel kapcsolatos világképet, de úgy érzem, hogy a felsorolt igék is elegendő bizonyítékot adnak arra, hogy milyen világot ír le a Biblia. Amit mindnyájunknak észre kell vennünk, hogy a Biblia az elejétől a végéig következetes ebben a dologban is, mint minden más témában. Az első könyvtől az utolsóig ugyanazokat a leírásokat találjuk, amely több ezer év távlatában is bizonyságot adhat, hogy valóban isteni ihletésű az ige.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35)

Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: én is megutálom Izraelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr! (Jer 31,37)

A szellem érzései

Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7,10)

Mostani témánkkal is szeretnénk bemutatni, hogy miért is fontos a szellem és a lélek közötti különbségtétel. Ha nem tudunk mi magunk különbséget tenni e két részünk között, akkor jelentősen csorbul a Krisztussal való együtt járásunk, mert nem tudjuk, hogy hol és mit tapasztalunk magunkban az írásoknak megfelelően. Nem szeretnék külön kitérni azokra a bibliai helyekre, ahol a magyar fordítások túlnyomó többsége a lélek szót használja a szellem helyett, hanem inkább példákon keresztül fogjuk érezni, hogy a két fogalom különbözőségének a megértése mekkora hatással van a hívő életünkre.

Akkor mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én szellemem az én megtartó Istenemben. (Lk 1,46-47)

Mai fogalmaink szerint Mária egy átlagos hívő ember volt. Mivel nő volt, ezért nem járhatott hittudományi iskolába, hanem ismereteit azokból az igehírdetésekből szerezte, amelyek a szombati istentiszteleteken elhangzottak. Mégis, számára két külön dolog volt a lelke és a szelleme, sőt mi több, még különbséget is tudott tenni a két „szerve” között jelentkező érzések között. Ezek szerint abban az időben egy hétköznapi asszonynak teljesen természetes volt tudni, hogy hol milyen érzése támadt.

Elcsügged bennem a szellemem, felháborodik bennem a szívem! Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én szellemem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. Korán hallasd velem kegyelmed, mert bízom benned! Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó szellemed vezéreljen engem az egyenes úton. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkem a nyomorúságból a te igazságodért! (Zsolt 143,4-11)

Tudjuk, hogy Máriához képest Dávid sokkal több kijelentést kapott Isten Szent Szellemétől, ezért nála nem is meglepő, hogy különbséget tesz a saját lelke és szelleme között. Elcsügged a szelleme, és eleped a lelke. Elfogyatkozik a szelleme, de az Úrhoz emeli a lelkét. Ebben a zsoltárban végig „váltogatja” a szelleme és a lelke dolgait az Úr előtt. Tudja, hogy nem a lelkében csüggedt el, hanem a szellemében, és az Úr Szelleme vezeti, nem a lelke. Viszont azt kéri, hogy az Úr a lelkét vigye ki a nyomorúságból, ne a szellemét.

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én szellememnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. (Jób 7,11)

Jób szenvedéseit olvasva gondolhatjuk, hogy ő mind testében, mind lelkében szenvedett. Testében az őt borító fekélyek miatt, lelkében pedig a vígasztalására érkezett barátai miatt. De itt szelleme fájdalmában szól. Jób könyvét tartják a legrégebben írott könyvnek a Biblia könyvei közül. Nincs megemlítve, hogy a könyvben szereplő emberek honnan szereztek ilyen mély ismeretet mind magukról, mind Istenről, mind a teremtésről, de a beszélgetésből látjuk, hogy mindezekről igen mély ismerettel rendelkeztek. Jób külön említi a szívét (más fordításban lelkét) és a szellemét, ahogyan ezt a 143.zsoltár idézetből Dávidnál is látjuk.

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. (Jób 7,15)

Jób lelke is el van keseredve, mert a lelkében inkább a halált választaná. A lelke jobban átéli a teste szenvedéseit, mert közelebb állt a testhez a lélek, mint a szellem. Ezek szerint a példák szerint, már az Ószövetség idején is tisztában voltak a szellem és a lélek különbözőségével, de nézzünk néhány újszövetségi példát is.

Athénben pedig, mikor azokat várta Pál, szelleme háborgott ő benne, látva, hogy a város bálványokkal van tele. (ApCsel 17,16)

Pál apostol szelleme háborgott a sok bálvány láttán, és nem a lelke. Mivel neki már az Úr Szellemétől újjászületett szelleme volt, amely egybe volt kötve a Szent Szellemmel, ezért ahogyan a Szent Szellem felháborodott a sok bálvány láttán, úgy az ő szelleme is átvette ezt az érzést. Egyértelműen kivehető a Szent Szellem jelzése az ember felé, amelynek kapcsán „megindul” az ember szelleme is.

Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangéliuma ügyében és kapu nyittatott nekem az Úrban, nem volt szellememnek nyugalma, mivelhogy nem találtam Tituszt, az én atyámfiát; (2Kor 2,12)

Pál szellemének nem volt nyugodalma amiatt, hogy nem találja Tituszt, és nem a lelke nyugtalankodott. Ismét egy érzés, amely a szellemben keletkezik, és nem a lélekben. És most nézzük végig Jézus esetében hogyan jelent meg a szellem és a lélek érzésének különbsége:

Jézus azért, amint látta, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsult szellemében és igen megrendült. (Jn 11,33)

Mikor ezeket mondta Jézus, igen nyugtalankodott szellemében, s bizonyságot tett, és mondta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy ti közületek elárul engem. (Jn 13,21)

Ebben a két esetben azt látjuk, hogy Jézus a szellemében búsult, illetve a szellemében nyugtalankodott. A szellem állapota azonban „átjött” a lelkére is, amikor Mártát és a többieket látta sírni, akkor ő is könnyekre fakadt. De a helyzetben végig megőrizte a határozottságát, és csak az együttérzése csalta elő a könnyeit. Amikor Júdás miatt nyugtalankodott szellemében, akkor is mindvégig megőrizte a lelke nyugalmát, vagy másképpen mondva a lélekjelenlétét. Amikor azonban a lelkében háborog, akkor nézzük meg mi is történik:

Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. (Jn 12,27)

És mondta nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Mrk 14,34)

Végigolvasva az evangéliumokat, csak egy helyen találkozunk olyan helyzettel, amikor Jézus a lelkében háborog, és ez az egyetlen eset az elfogatása előtti időszak a Gecsemáné kertben. Minden más esetben a szellemében „keletkeznek” az érzései. Amikor a lelkében háborog, akkor látjuk, hogy az egész személye megroppan. És ez a legfontosabb különbség a lélekben és a szellemben való érzelmek hatásának az emberre. Ahogyan Pál is hiába nyugtalankodott szellemében Titusz miatt, azért a cselekvőképességét, a lelke nyugalmát tudta őrizni. Amikor a szelleme háborgott a bálványok miatt, akkor is mindvégig ura maradt a helyzetnek, és lelkében természetesen tudott viselkedni a külvilág felé. Jézus is, amikor a szellemében érezte az érzéseket, akkor a külvilág felé mindvégig megőrizte a határozott cselekvőképességét. Amikor azonban a lelkében „tört össze”, akkor elkeseredett, és az egész ember megtört. Ahogyan Jób példájából is láttuk, hogy a lelke inkább már a halált választaná, de a szellemének fájdalmában még szól. De Dávid is, amikor a lelke nyomorúságáról beszél, akkor el van keseredve, de az elcsüggedt szelleme mellett a szíve még meg tud bátorodni. Ez az alapvető különbség a szellemben és a lélekben támadó érzések hatása között. Amikor a lelkünk kavarodik fel, akkor az egész ember viselkedése, hozzáállása, hangulata, életszemlélete változik meg. Ezt lehet a Szent Szellemtől újjá nem született embereken jól megfigyelni, hogy szinte minden érzelmi állapotuk közvetlen hatással van a külső viselkedésükre is, hiszen a szellemük a lelkük hatása alá van rekesztve. Aki azonban újjászületett és tapasztaltabb szellemben, az meg tudja különböztetni a szellemétől jövő érzelmeket, és a lelke cselekvőképessége megőrzése mellett tudja „felszínre hozni” azokat. Mivel a szellemünk van a lényünk legmélyén, ezért az ott megjelenő érzelmek és gondolatok, ahhoz, hogy cselekvéssé vagy más kifejeződéssé lehessenek, át kell jönniük a lélek szintjére, hogy a külvilág felé ki tudjuk fejezni.

A bevezető ige is erről szól, hiszen a világ szerinti megszomorodás, az a lelki megszomorodás, amely a kétségbeesébe visz, és a halál felé vezet. Az Isten szerint való megszomorodás azonban a Szent Szellemtől jön a szellemünkbe, és az megtérésre indít. Közelebb visz az élethez, nem pedig elcsüggeszt.

A férfiú szelleme elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört szellemet ki viseli el? (Péld 18,14)

Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő szellemén! (Péld 25,28)

Mikor megnyílik az ég

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

Lesz az emberi történelemnek egy olyan pontja, amikor minden élő embert hatalmába fog keríteni a rettegés. Ezt ma nehéz elképzelni, mert a jelen és a múlt egyes katasztrófái vagy háborúi esetében, még világháborúk esetében is, voltak olyan részei a világnak ahol békésen élték mindennapjaikat. De az Úr visszajövetele előtt az események a földön élő minden emberre kihatással lesznek, és ezek közül az események közül lesz olyan, amely rettegésre késztet majd mindenkit. A mai társadalomban arra vagyunk „programozva”, hogy ezeket a katasztrófákat egyre közönyösebben fogadjuk, és megszokjuk. Ezért amikor az Úr haragjának poharai kiömlenek a földre (Jel.16.fejezet), azokat még egy ma élő áltagos ember is a környezetszennyezésnek tulajdonítja, vagy más emberi tevékenység által okozott természeti katasztrófának. Sajnos még keresztény körökben is van olyan tanítás, amely ennek az időszaknak az eseményeit „lehozza” a természeti szintre, és elveszi belőle Isten természetfeletti beavatkozását. Úgy állítva be mindezt, mintha csak az emberi tevékenység eredményei lennének. Ezért ne is csodálkozzunk azon, ha ezt azok is így látják, akik tagadják Isten létezését.

De nézzük meg közelebbről, hogy milyen események is lesznek azok, amelyek ilyen félelemre késztetik az embereket. János, amikor a Jelenések könyvének látomásait megkapta, akkor több helyszínen volt jelen. Volt a mennyei trónteremben (Jel.4,1-2), az égből nézett le a földre (Jel.7,1-2), a földön (Jel.10,1-10), és amikor a földről nézte az eget (Jel.12,1-2). Azt is a földről látja, amikor az ég megnyílik.

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 19,11)

Mielőtt azonban az ég megnyílna, olyan jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, amelyeket már nem lehet betudni az emberi tevékenységnek. Hasonló ez a helyzet ahhoz, amikor Isten csapásai Egyiptomban elértek egy olyan szintre, amelyet a varázslók már nem tudtak utánozni (2Móz.8,18-19). Ezeket  a jeleket sem lehet már egyszerűen elsöpörni valamilyen „természet-tudományos” magyarázattal.

És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a tanácstalanság miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. (Lk 21,25-27)

A harag poharainak természeti katasztrófái után indul el a hatodik pecsét eseménysorozata, amely egy olyan ember számára, aki nem ismeri az igét, egyszerű folytatása lehet a korábbi eseményeknek. Ezért is mondhatja Jézus, hogy meglepetésként éri őket, mint Noé idejében, mert nem gondolnak bele, hogy ez mind Isten ítéletének a következménye (Mt.24,39; Lk.21,35). A világméretű járványok már ma is részei a világnak (Jel.16,2), már a tenger pusztulása is mindennapos (Jel.16,3), már az ivóvízeket is csak tisztítva tudjuk meginni (Jel.16,4), már a nap is egyre hevesebben melegít nyaranta (Jel.16,8). De ezeket az eseményeket olyanok követik, amelyek az emberi tevékenység hatáskörén kívül esnek.

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; (Jóel 3,15)

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. (Mt 24,29)

És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)

Az ötödik angyal is kitöltötte az ő poharát a fenevad királyi székére; és lett az ő országa sötét; és rágták az ő nyelvüket a kín miatt, (Jel 16,10)

Ekkor már a Sátán és az ő angyalai le lesznek vettetve a földre (Jel.12,7-9). Ennek következtében olyan mértékűre növekedik majd a gonoszság és a kegyetlenség, amilyen még Noé idejében sem volt látható, pedig akkor az emberek minden gondolata csak gonosz volt (1Móz.6,5). Ez azért lesz más, mert az összes gonosz erő itt lesz a föld légkörében, és valósággal tudni fogják, hogy igen kevés idejük maradt (Mt.8,29; 1Pét.5,8; Jel.12,12), és minden haragjukat kiöntik majd az akkori élővilágra. Ezért mondja Jézus, hogy ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, akkor egy hústest sem maradna életben (Mrk 13,20), a hústest kifejezés itt nem csak az emberekre vonatkozik, hanem a teremtett állatok nagy részére is (1Móz.6,17). Jézus egy igen fontos figyelmeztetést ad arra az időre, amikor  ezek a jelek lesznek, és elsötétül a nap és a hold.

Ha valaki ezt mondja akkor nektek: íme, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. Íme eleve megmondtam nektek. Azért ha azt mondják majd nektek: íme a pusztában van; ne menjetek ki. Íme a belső szobákban; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,23-27)

Nem szabad hinni azoknak a híreknek, hogy el kell mennünk egy bizonyos helyre, hogy Jézussal találkozzunk, mert az Ő jele és eljövetele mindenhol látszani fog. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert ezt igazán egyszerűen és világosan a bibliai világképpel együtt lehet megérteni. Mégpedig a lapos földdel együtt, amellyel már egy korábbi cikkben foglalkoztunk (Kiterjesztett erősség). Mert a földgolyón lehetne olyan pont, amely éppen „háttal” van az eseményeknek, de egy korong alakú földön, ahol mindenki felett egyformán ott van az ég, ott az Úr jelének feltűnése az égen mindenhol egyszerre és egyformán látható. Ezért beszél a Biblia végig a föld kerekségéről, és nem gömbölyűségéről. (Sajnos a lapos föld témában is, mint majdnem minden más témában, ma már nagyon sok a hamis és hiteltelen információ, de egy kis kutatással rá lehet találni azokra a forrásokra, ahol érdemben foglalkoznak ezzel a témával, különösen az angol nyelvterületen. Aki azonban hisz Isten igéjében, annak ez nem szabad, hogy meglepetés legyen, mert az ige többször is int bennünket, hogy vigyázzunk a világ elemi tanításaival (Kol.2,8; Kol.2,20), mert ha nem az lenne az igazság ami meg van írva, akkor mást sem lehetne az írások szerint értelmezni, hanem elveszhetnénk a szimbólumok magyarázatának ingoványos területén, amelybe ma sokan bele is esnek.)

Egy elsötétített földön, egy „meteorzápor” után fogja várni mindenki, hogy mi fog történni. És ebben a pillanatban fog az ég eltűnni.

És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,14-17)

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 19,11)

És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel 19,14)

, amikor eljön a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel együtt. (1Thessz 3,13)

Az elsötétedés és a csillaghullás után egyszer csak el fog tűnni az ég, és beláthat mindenki abba a világba, amely most el van rejtve előlünk, tudniillik a második és talán a harmadik égbe. Ilyen még nem volt, és nem is lesz a föld történetében. A fenevad birodalmának katonái ott lesznek felsorakozva Jeruzsálem körül, amikor mindez bekövetkezik. Annyi katasztrófa és földi szenvedés után az embereknek rá kell döbbenniük, hogy nem az az isten, akit ők imádnak, aki a világbirodalom feje, hanem Jézus Krisztus az Úr, és a Biblia Istene az egy élő Isten. A zsidó nép, akik akkor még élnek Jeruzsálemben, természetfeletti segítséget kapnak közvetlenül az Úrtól. A leírásból látható, hogy miután az ég eltűnik, nem azonnal fog Jézus ideérni a földre a mennyei seregekkel, hanem lesz annyi ideje az embereknek, hogy meneküljenek és megpróbáljanak elrejtőzni. Ilyen helyzetben valósággal megolvad majd az emberek szíve annak várásában, hogy mi következik rájuk (Lk.21,26).

Még egy gondolat erejéig szeretnék kitérni az új fordítású Bibliákra, amelyekben a Jel.1,7 nem úgy szerepel, mint a régi Károliban, vagy a Váradi-Károliban.

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7 – Váradi-Károli)

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7 – Protestáns Új Fordítás)

Ebben a helyzetben nem a kegyelem kiáradásával jön vissza az Úr, ahogyan magyarázzák, hanem harcolni!

A hét pecsét időrendje Jézus elmondásában

Én azért igen sírtam, hogy senki nem találtatott méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: És egy a Vének közül mondta nekem: Ne sírj: íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét. És láttam a királyi szék és a négy élőlény között és a Vének között egy Bárányt állni, mint egy megöltet, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét Szelleme, amely elküldetett az egész földre. És eljött és elvette a könyvet a királyi székben ülőnek jobbkezéből. (Jel 5,4-7)

Volt egy könyvtekercs, amelyet senki sem volt méltó felnyitni, csak az Úr Jézus, mint Isten báránya. Ebben a tekercsben nagy titkok vannak, és ebben a tekercsben van megírva a mai világkorszakot záró események sorozata. Ezt Jézus áldozata előtt senki sem volt méltó elvenni az Atyától, sőt, még a ránézésére sem. De Jézus, mikor itt járt közöttünk, már akkor bizonyságot tett róla, hogy Ő valóban egy az Atyával, mert Ő már akkor ismerte ennek a tekercsnek a tartalmát és a tanítványainak elmondta mi fog történni. Ezt kapta meg később János elragadtatásban, a Jelenések könyvének tanúsága szerint. A blog előző két cikkében már utaltam rá, hogy a pecsétek felbontásának a Jelenések könyvében található sorrendje nem tükrözi  feltétlenül azok bekövetkezésének idejét. A bekövetkezés sorrendjét azonban Jézus maga mondja el nekünk. Ezt fogjuk ma egy kicsit közelebbről megvizsgálni.

Mikor pedig az olajfák hegyén ült, hozzá mentek a tanítványok magukban mondva: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (Mt 24,3)

Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek? (Mrk 13,4)

Megkérdezték pedig őt, mondva: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? (Lk 21,7)

Az evangéliumok rögzítették Jézus szavait, amikor válaszolt a tanítványok kérdésére a világ végét és az Ő eljövetelét illetően. Ha ezeket a szakaszokat összevetjük, akkor meg fogjuk kapni a Jelenések könyvében szereplő pecsétek felnyitásának sorrendjét. Az evangéliumokat fogjuk vezetőként használni, és azokhoz fogjuk a Jelenések könyvének eseményeit igazítani.

És Jézus felelve, mondta nekik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. (Mt 24,4-5)

Jézus pedig felelve nekik, kezdte mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek. (Mrk 13,5-6)

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8)

Amennyiben Jézus ismerte teljesen a világ történetét, akkor el kell fogadnunk, hogy a hitetés az első pecsét felnyitásával indult el a világban. Persze itt is, mint sok más prófétikus képnél, több jelentéssel is számolnunk kell, de itt most megmaradunk Jézus elbeszélésénél. Úgy kezdi az eseményeket a világ végéről, hogy sok hitető fog jönni, akik Jézus nevében jönnek. Ez az első pecsét tartalmával egyezik meg a Jelenések könyvéből:

És láttam, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallottam, hogy a négy élőlény közül egy mondta, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd. És láttam, és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj volt; és adatott neki korona; és kijöjjön győzve, és hogy győzzön. (Jel 6,1-2)

Sajnos az idők folyamán többen ezt a lovast az igaz evangéliummal azonosították, de amikor Jézust látjuk hasonló helyzetben, akkor sohasem íj van nála, hanem kard.

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 19,11-15)

Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. (Jel 1,16)

A szellem kardja az ige (Ef.6,17), és a hit pajzsa véd minket a gonosz tűzes nyilai (Ef.6,16) ellen. Jézus tehát a hitetés lovasáról beszél, aki nagyon hasonló hozzá és az igaz evangéliumhoz, de mégiscsak a hitetést hozza. Ezt támasztja alá a Jelenések könyvének több pontja is, amely a hamis prófétáról szól, aki a fenevadat fogja istenként bemutatni (Jel.13,12-14) és elhitetni a föld lakóit, hogy imádják a fenevadat (Jel.13,7-8). A hamis próféta leírásánál van egy fontos jelző, mégpedig az, hogy hasonló szarva van a bárányéhoz. Ezzel igencsak leszűkíti a hamis próféta hátterét, mely szerint keresztény körből fog származni. De ezt támasztja alá az a tény is, hogy a földből jön fel, mert a jó föld Krisztust (ebben az esetben Krisztus testét) szimbolizálja több helyen is az igében (Jel.12,15-16; 1Móz.1,10-13).

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. (Mt 24,6)

Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniük; de ez még nem a vég. (Mrk 13,7)

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jön mindjárt a vég. Akkor mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; (Lk 21,9-10)

A hitetést követően háborúkról beszél Jézus, amely a második pecsét felnyitásának a jellemzője:

És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: Jöjj és lásd. És előjött egy másik, vörös ló, és aki azon ült, megadatott annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adatott annak egy nagy kard. (Jel 6,3-4)

A háborúkat általában országok vívták országok ellen. De Jézus következő szavai már nem országokról szólnak, hanem nemzetekről, vagyis nem feltétlenül országhatárokon túl nyúlnak ezek a háborúk, hanem országokon belüli háborúkról szól, ahol különböző népcsoportok támadnak egymásra. Ezt ma a világban nagyobb kiterjedésben éljük meg, mint a történelemben bármikor. Hiszen nem bizonyos meghódított területek elnyomott népei harcolnak a szabadságukért egy polgárháborúban, hanem sok helyen az országon belüli kisebbség harcol a többség ellen, vagy ami még rosszabb, elnyomott népcsoportok harcolnak más népcsoportok ellen országhatárokra való tekintet nélkül. Erről szól az afrikai történelem legutóbbi időszaka, de a terrorcselekmények és vallásháborúk is ezt mutatják. Erről Jézus így szól:

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. (Mt 24,7)

Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok. (Mrk 13,8)

Akkor mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. (Lk 21,10-11)

Jézus nagyon tömören fogalmaz, csak egy szóval utal a harmadik lovasra, aki a harmadik pecsét felbontásakor indul el, és gazdasági válságot, éhezést hoz a világra.

És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény mondta: Jöjj és lásd. Láttam azért, és íme egy fekete ló; és annak, aki azon ült, egy mérleg volt kezében. És hallottam a négy élőlény közt szózatot, amely ezt mondta: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajat ne bántsd. (Jel 6,5-6)

Ennek a lovasnak a hatása ma már egyértelműen látszik, amikor a zöldségek ára a hús árával vetekedik. Akik meg tudják fizetni a luxus cikkeket, azokat nem fogja érinteni ennek a lovasnak a hatása, de a tömegeket igen. Ettől kezdve már nem lehet egy-egy verset az evangéliumokból teljesen megfeleltetni a Jelenések könyvével, mert csak egy-egy szóval mondja el, hogy mi következik. A „döghalálok” kifejezés a negyedik pecsét lovasára utal:

És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amely ezt mondta: Jöjj és lásd. És láttam, és íme egy fakó színű ló; és aki rajta ült, annak a neve halál, és a pokol követte azt; és adatott azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. (Jel 6,7-8)

De még egy pillanatra itt meg kell állnunk, mert a „földindulásokról” is szólt már Jézus, amely a hetedik pecsét felnyitásának első eseménye, a hét angyal trombitálása előtt (Jel.8,5). Ezek után a mennyei szózatok és földindulások után fújják meg csak a trombitáikat az angyalok. Ez az, amelyre a Lk.21,11 utal. Vagyis Jézus elbeszéléséből már látszik, hogy a pecsétek tartalmának bekövetkezése nem követi a felbontásuk leírásának sorrendjét a Jelenések könyvéből.

A járványokkal közel egyidőben kezdődnek azok az üldözések, amelyek Jézus igaz követőit fogják sújtani:

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. (Mt 24,9-10)

Ezt fejti ki a Mrk.13,9-13 és a Lk.21,12-19 igeszakasz is, amely az ötödik pecsét idejét fedi le, amikor is a mártírokat látjuk a mennyben (Jel.6,9-11). Ez az időszak az a hét éves időszak, amelynek az első felét nyomorúságnak, a második felét pedig nagy nyomorúságnak is nevezzük.

Az üldözések közepette is hírdetni fogják az evangéliumot azok, akik itt maradnak a nyomorúság idején (Mt.24,14; Mrk.13,10). Az akkori világállam (más néven a fenevad), amelynek a vezetője fog beülni az Isten templomába, világszerte üldözni fogja azokat, akik nem hajtanak neki fejet, és nem imádják őt (Jel.13.fejezet). Így teljesedik be az evangéliumokban leírt helyzet, hogy minden pogányok között hírdetni fogják Krisztus evangéliumát mindazok, akiket a hitükért elfognak és törvényszékek elé állítanak. Ez valóban a nagy nyomorúság kezdete lesz már. Ezt az időt sokan Jeruzsálem 70-es pusztulásával azonosítják, de ahogyan bizonyos próféciák akár többször is beteljesedhetnek, úgy ez is többször teljesedett be. Mert már Jézus kora előtt egyszer beteljesedett, a Makkabeusok könyvének tanúsága szerint, melyet a világi történelem is igazol. Ezért nem meglepő, hogy Jézus élete után 70-ben újra beteljesedett, de még várhatjuk a beteljesedését mégegyszer, egy következő templom idejében.

Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, ott állni, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A háztetőn lévő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn lévő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futásotok ne télen legyen. Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,14-20)

Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. (Lk 21,20-24)

Csak Lukácsnál találjuk azt a kifejezést, hogy amikor látják seregektől körülvéve Jeruzsálemet, akkor tudják meg, hogy itt a vége Jeruzsálemnek. Ez már az armageddoni csata előképe, amely megegyezik a hatodik haragpohár eseményével, amikor kiszárad az Eufrátesz, hogy a seregek oda tudjanak gyűlni Jeruzsálem alá. Ezzel együtt elmondja azt is, hogy bemennek Jeruzsálembe a pogányok és ott végrehajtják Isten ítéletét, ahogyan Zakariásnál láttuk a Zak.14,2-ben. Ezzel az eseménnyel, már a hetedik pecsét, a hetedik haragpohár és a hatodik trombita után vagyunk, de a hatodik pecsét és a hetedik trombita eseményei még csak ezután következnek.

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,29-30)

De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben lévő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mrk 13,24-26)

És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a tanácstalanság miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. (Lk 21,25-27)

A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt mondták: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyi székeiben, esett az ő orcájára és imádta az Istent, Ezt mondva: Hálát adunk neked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdted. (Jel 11,15-17)

Ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy a hatodik pecsét eseményei az utolsók a pecsétek között, mert Jézus  ebben a sorrendben mondja el a történéseket. A hetedik trombita idejéből csak a választottak összegyűjtését emeli ki külön, amelyet a Jelenések könyve aratásnak nevez.

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (Mt 24,31)

És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. (Mrk 13,27)

És láttam, és íme volt egy fehér felhő; és a felhőn ült valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jött ki a templomból, nagy szóval kiáltva annak, aki a felhőn ült: Indítsd a sarlódat és arass; mert eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni valója megszáradt. Bocsátotta azért, aki a felhőn ült az ő sarlóját a földre; és learattatott a föld. (Jel 14,14-16)

Jézus elbeszélésének és a Jelenések könyvének egybevetése után már sokkal tisztábban lehet látni e korszak záró eseményeinek sorrendjét. Valóság az, amit az Úr mondott Jánosnak, hogy ne pecsételje be a Jelenések könyvét, hogy azt megérthessük, mert az idő közel van. Azzal, hogy Jézus már  a tekercs felbontása előtt elmondta, hogy abban mi található, egyértelműen tudtunkra adta, hogy Ő valóban egy az Atyával. Dicsőség és hála az Úrnak örökkön-örökké!

Azután mondta nekem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. (Jel 22,10)

A hatodik pecsét idejét közvetlen megelőző időszak

A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen. És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. A hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jött ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondta: Meglett! És lettek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lett nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. És minden sziget elmúlt, és hegyek nem találtattak többé. És nagy jégeső, mint egy-egy talentum, szállt az égből az emberekre; és káromolták az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.

(Jel 16,12-21)

Az előző írásban a hatodik pecsét napjának főbb eseményeit foglaltuk össze. Most visszafelé haladva az időben, megnézzük, hogy közvetlenül milyen események előzik meg azt a napot. Ahogyan már abban az írásban is jeleztem, az Úr napja, az nem egy 24 órás nap, hanem egy időszak. A pecsétek és a haragpoharak ideje sem egy naptári nap, hanem egy hosszabb időszak, hogy pontosan mekkora, annak becslésére most nem vállalkozom.

A hatodik pecsét eseményei a legutolsók, a föld mai korszában, mert utána Krisztus ezer éves királysága jön el. De ahogyan a fenn idézett versekből látjuk, a hatodik haragpohár nem igazán csapás, hanem egy előkészítés az armageddoni csatára. Ebből is jól látszik, hogy egy időszakról van szó, és nem egy időpillanatról. De menjünk még egy picit vissza az időben, ezek elé az események elé.

Ahogyan Zakariásnál látjuk, az Armageddonnál összegyűlt sereg bemegy Jeruzsálembe, és ott még rabolni fognak.

Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,1-2)

Ez az ige teljesen összevág a Pétertől kapott kijelentéssel, hogy az ítélet először Isten házán kezdődik.

Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? (1Pét 4,17)

Ezzel kerül helyére Dániel könyvének a próféciája, hogy a pogányok fogják tapodni Jeruzsálemet (Dán.12,11). Mert a „pusztító utálatosság”, ahogyan Jézus is hivatkozott rá (Dán.11,31; Mt.24,15; Mrk.13,14), már ott lesz a templomban.

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. (Dán 11,36)

Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. (2Thessz 2,4)

Ebben az időben, már meg lesz a fenevad, vagyis az a világrend, amelynek a kialakításán ma nagy erőkkel dolgoznak. Ennek a fenevadnak a vezetője lesz az, aki beül majd a templomba, istenként mutogatva magát. Amikor azt mondjuk, hogy világrend a fenevad, akkor a dánieli próféciák ezt alátámasztják, mivel a birodalmak ott is egy-egy vadállat, illetve egy rettenetes állat képével vannak megjelenítve (Dán.7,3-8). Már látszanak a fenevadra jellemző tulajdonságok kezdetei, mint a Norvégiában a családtól elvett gyermekek esete, akiket a gyermekek érdekében vettek el a szüleiktől (http://mno.hu/hetvegimagazin/nagyon-kereszteny-a-norveg-gyamugy-tulkapasai-1334610). Hogy ez mennyire nem távoli esemény, arról az idén Magyarországon is benyújtott törvénymódosítási javaslat árulkodik, mely szerint az állam ezt itthon is meg szeretné tenni (http://www.hirarena.com/keszul-a-csaladzsarolo-torveny_1678). Már nem vagyunk messze ettől a korszaktól, amely a megfelelően idősek számára nem is olyan új, hogy az állam jobban tudja, hogy mi kell a gyereknek, mint a szülő.  Tehát ez a fenevad, egy államrend, amely be fogja tölteni a világot, és mindenkin hatalmat fog gyakorolni, az adás-vétel ellenőrzésével.

Visszatérve az igei háttérre, Jeruzsálemben három és fél év mózesi áldozat után annak újra vége szakad, és a „veszedelem fia” fog ott uralkodni a templomban. Erről az időszakról ír Ezékielnél az ige:

És íme hat férfi jött a felső kapu útjáról, amely északra nézett, mindegyiknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt derekán. És bementek és álltak az ércoltár mellé. És Izrael Istenének dicsősége elvonult a Kérubról, amely fölött volt, a ház küszöbéhez, és kiáltott a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz volt. És mondta az Úr neki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében. És amazoknak mondta az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vént, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy szálig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén férfiakon, akik a ház előtt voltak. És mondta nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölöttekkel. Menjetek ki. És kimentek és öldököltek a városban. És lett, hogy levágták őket, és én megmaradtam és estem az én orcámra és kiáltottam és mondtam: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-e irtani Izrael egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásod Jeruzsálemre? És mondta nekem: Izrael és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondták: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát. Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg nem szánom őket) útjukat fejükhöz verem! És íme a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz volt derekán, választ hozott, mondva: Úgy cselekedtem, amint parancsoltad. (Ezék 9,2-11)

Összegezve, a Zak.14,-ben látott pusztítás az, ahogyan lezajlik az ítélet amelyről Ezékielnél olvasunk. Izraelből a maradék tartatik meg, akik szeretnének az Úrral járni, de a sok utálatosság miatt ezt nem tudják többé Jeruzsálemben megtenni. Így teljesedik be a Péternél olvasott prófécia egyik olvasata, hogy az ítélet Isten házán kezdődik. Jeruzsálemben az igazakat elpecsételik, és ők megmaradnak, a hatodik pecsétben látott időig, amikor is az Úr lejön Jeruzsálembe:

Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,3-5)

Még egy kicsit visszafelé pörgetve az időt, a Jelenések könyvének 11. fejezetében szereplő két bizonyság halálával véget ér a második jaj (Jel.11,14), vagyis a hatodik trombitaszó. Ezt követi a hetedik trombitaszó, amely számunkra, Krisztus egyházának tagjai számára igen fontos esemény. Ekkor történik ugyanis az első feltámadás, és a második elragadtatás.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg, és akik még a Jel.12. fejezetének megfelelően itt a földön lesznek az asszony magvából valók közül, azok elragadtatnak. Később az Úrral együtt jönnek le, amikor minden szentjeivel eljön. Ezután térnek meg a zsidók is, akik ott lesznek Jeruzsálemben.

Máshol ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. (Jn 19,37)

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek szellemét, és rám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. (Zak 12,10)

Ahogyan elragadtatnak azok, akik az Úrban vannak, már nem lesz lenn az asszony magvából senki sem a földön. Az egyháznak természetesen részei azok a zsidók is, akik eddig az időig megtérnek (Gal.3,28). Tehát azok a zsidók, akik nem tértek meg, de igeileg hisznek az Istenben, és még itt vannak a földön, azok megtérnek, amikor meglátják Jézust eljönni. Erről tesz bizonyságot Pál is:

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy. (Róm 11,25)

Amikor a hetedik trombitaszó elhangzik, akkor a pogányok teljessége bement az üdvösségre, és vége a zsidók megkeményedésének. Akik akkor már itt maradnak pogányok, azok közül nem lesz megtérő, mert már a kegyelem is lezárul (Jel.15,8), hiszen a mennyei templomba nem lehet bemenni, vagyis a közbenjárás megszűnik.

Megpróbálom az eddigieket időrendben, egymást követő sorrendben összegezni. A pusztító utálatosság a dánieli hét év felén elveszi Jeruzsálemben a mózesi áldozást. Jeruzsálemben ezt röviddel megelőzi a két bizonyság szolgálatának kezdete (Jel.11.fej.). A két bizonyság ezerkétszázhavan napig tesz bizonyságot a földön. Az ő idejük nem esik egybe a dánieli hét évvel, mert ahogyan látjuk, az ő szolgálatuk előbb véget ér. Amikor felragadtatnak (Jel.11,12), akkor van vége a hatodik trombita idejének, vagyis a második jajnak. Eközben elpecsételik Jeruzsálemben azokat a zsidókat, akik „sóhajtanak és nyögnek” a sok utálatosság láttán. A hatodik harag pohár kiszárítja az Eufráteszt, hogy a seregek eljöhessenek az armageddoni csatára Jeruzsálem alá. A pogányok bemennek Jeruzsálembe, és megölik azokat, akiken nincs ott a pecsét, amelyről Ezékiel ír.

Majd megszólal a hetedik trombita, és feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg. Ezt követően elragadtatik az „asszony”, aki még itt van a földön, és ezzel bemegy a pogányok teljessége a mennybe. Ez bizonyítja, hogy a Jel.12.fejezetében leírt kétszer ezerkétszázhatvan napos periódus nem esik egybe a dánieli, vagyis a zsidó nép hét éves szövetségének idejével, hanem előbb kezdődik és előbb is fejeződik be. Ezt követően eltakarodik az ég, és a földről meglátják, hogy az Úr közeledik a föld felé minden szentjével és seregével. De ez már a hatodik pecsét időrendjéhez kapcsolódik, melyet az előző cikkben tárgyaltunk.

A hatodik pecsét idejének „napirendje”, avagy az Úr napja

Úgy érzem, hogy Isten kegyelméből egy kis világosságot kaptam a hatodik pecsét időszakának megértéséhez, melyet szeretnék megosztani mindenkivel. Az Úr elmondja két prófétán keresztül is, hogy „az Úr napján” mi fog történni, és mint tudjuk, két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1).

Jelenések:

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; (Jel 6,12) És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; (Jel 6,15)És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: (Jel 6,16)Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)

Zakariás:

És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (Zak 14,6)De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején. (Zak 14,7)És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, fele részük a napkeleti tenger felé, fele részük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. (Zak 14,8)És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lesz, és a neve is egy. (Zak 14,9)Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. (Zak 14,10)És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban laknak Jeruzsálemben. (Zak 14,11)

A hatodik pecsét felnyitása olyan eseményeket ír le, amelyek után már nem igazán marad hely és idő a hetedik pecsét eseményeire. Ezért feltételezhetjük, hogy ez a pecsét lesz az utolsó, a végrehajtásban, és ez zárja le a végidők eseményeit, nem pedig a hetedik pecsét. De miért is merem ezt kimondani? Ahogyan a teremtés történetében, az 1Mózes 1. és 2. fejezetében leírtak sem követik a fizikai, emberileg logikus menetet, hanem amit az Úr szellemben megalkotott, az egy későbbi időpontban jelent meg (vagy jelenhetett meg). Ugyanezen az elven, Krisztus áldozata is a világ teremtése előtt el volt rendelve, de nem jelent meg az idők végezetéig (1Pét.1,20; Zsid.9,26), ahogyan az elpecsételés titka sem lett nyilvánvaló egészen Krisztus megdicsőüléséig (Ef.1,9; Ef.3,9-10), amelyet a gyülekezeten keresztül jelentett ki Isten (Kol.1,26). Ezt a titkot még a Sátán sem ismerte, hiszen akkor bármit megtett volna, hogy Jézus ne haljon meg. A tekercs pecséteinek titka sem lehetett nyilvánvaló, amíg nem lett a felnyitásukra méltó a mi Urunk Jézus Krisztus (Jel.5,4-7). A pecsétekben lévő „határozatok” már rég megvoltak és mindvégig igazak voltak – ahogyan Krisztus áldozatának igazsága is a teremtés elöttről már igazság volt, – de nem ismerhette meg senki Krisztus idejéig, hogy mit  tartalmaznak. A pecsétek felnyitásának sorrendje adott, de a végrahajásuk ideje, illetve az életbe lépésük közötti idő nincs leírva. A Jelenések könyvének 6. fejezetében csak a pecsétek tartalmát tudjuk meg, de nem tudjuk meg a bekövetkezésük idejét a világban.  Ezért a hatodik pecsét felnyitását akár azonnal is követheti a hetedik pecsét felnyitása, és a hetedik pecsétben leírt események elkezdődhetnek a hatodik pecsét eseményei előtt is. Más szempontból mondva, a mi Mindenható Urunk és Atyánk, a haragját a történelem legvégére visszatartotta, hogy valósággal, akinek csak lehet kegyelmezhessen. A harag nem az Ő legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a szeretet (1Jn.4,8). Ezért van fél óráig a mennyben is csend (Jel.8,1), mert Isten haragját még nem látták ilyen mértékben kiáradni, és ha megindul az Úr az ő haragjában, akkor az igen rettenetes (Ézs.64,1-3; Ámós.9,5; Náh.1,5; 2Pét.3,10-12; Jel.20,11).

Ahogyan a bevezető igéből látjuk, a pecsétek felbontásával kezdődik el az események sorozata. Erről a napról, amely nem naptári napot jelent, azért beszél úgy, mint egy nap, mert az időszak kezdetét jelőli meg.

Zakariás könyvének 12. 13. 14. fejezete tárja fel az Úr napjának eseményeit a földről nézve, míg a Jelenések könyvében a mennyből látjuk ugyanezt. Zakariás leírásából is látszik, hogy nem egy nap eseményeiről van szó, hiszen az is időbe telik, míg minden pogányok felsorakoznak Jeruzsálem előtt (Zak.12,3). Ez a csata az armageddoni csata. A Jelenések könyvében két csata van megemlítve, az első az armageddoni csata, amely Jézus ezer éves uralkodása előtt lesz, amely a hatodik pecsét eseményei közé tartozik, és a Góg és Magóg csatája, amely az ezer éves királyság után lesz. Mindkét csatának más és más jellemzői vannak, ezért jól elkülöníthetőek egymástól. Az Úr napjának csatája az armageddoni csata, amellyel Zakariásnál is találkozunk.

Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott: (Zak 12,1)Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júda is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. (Zak 12,2)És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya. (Zak 12,3)Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. (Zak 12,4)

És itt kezd az idővonal érdekessé válni, mert ezt a sereggyűjtést, a Jelenések könyvében, a harag poharainak kitöltésénél találjuk.

A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen.(Jel 16,12) És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat;(Jel 16,13) Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.(Jel 16,14) (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)(Jel 16,15) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.(Jel 16,16)

Az események összetartozását a történtek „méretéből” lehet felismerni, mert ilyen csak egyszer lesz a föld történetében. A nap és hold elsötétedése, az Eufrátesz kiszáradása, hogy „minden pogány népek” jönnek össze, nem csak a szomszédos népek.

A Jelenések könyvének 19. fejezetében, már fenn látjuk a mennyben a menyegzőre hivatalos menyasszonyt, akik az Úr szentjeiként vannak megnevezve, amikor visszajön a második, dicsőséges eljövetelével. A kulcsot az adja meg, hogy az Úr seregében lévők tiszta gyolcsba vannak öltözve, amely emberekre vonatkozik, – És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.(Jel 19,8) Velük együtt indul le a földre az Úr:

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 19,11)És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Jel 19,12)És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. (Jel 19,13)És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel 19,14)És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 19,15)És az ő ruháján és tomporán oda volt írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel 19,16)És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. (Jel 19,18)És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült és az ő serege ellen. (Jel 19,19)

Ezt a mennyből látott leírást egészíti ki Zakariás a földi események leírásával, hogy mi történik, amikor Jézus leér a földre:

Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. (Zak 14,1)Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,2)Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. (Zak 14,3)És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (Zak 14,4)És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,5)

Az 5. versből látjuk, hogy eljön az Úr, és minden szent vele. Ezért egyezik a leírás a Jelenések könyvében talált mennyei jelenettel, majd a „csata” leírása következik.

És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. (Zak 14,12)És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. (Zak 14,13)Sőt még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. (Zak 14,14)És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, amelyek e táborban lesznek, amilyen ez a csapás. (Zak 14,15)

A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jött ki; és a madarak mind megelégedtek azoknak húsával. (Jel 19,21)

Látható, hogy a seregek tagjai egymást fogják megölni, és a madarak fogják megenni a maradványokat. Góg és Magóg csatájánál nem lesznek tetemek, hanem mindent tűz emészt meg, ebből látható a különbség a két csata között. Ezzel a „harci cselekmények” végére is értünk, de ezt a napot természeti jelenségek is kísérik.

Íme az Úrnak napja jön kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszítse arról. (Ézs 13,9)Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10)És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. (Ézs 13,11)Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12)Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedt haragjának napján, (Ézs 13,13)És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, ki-ki népéhez tér meg, és ki-ki az ő földjére fut; (Ézs 13,14)Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el, (Ézs 13,15)

Ézsaiás földrengésről szól, és azt is megemlíti, hogy aki még időben elmenekül Armageddonból, azok haza jutnak, de aki ott marad az mind meghal.

Zakariás leírása még tovább összefonódik a Jelenések könyvével, ezért érdemes folytatni az események összefésülését a csata utáni történésekkel.

És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. (Jel 20,1)És megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte azt ezer esztendőre, (Jel 20,2)És vetette őt a mélységbe, és bezárta azt és bepecsételte ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell neki oldoztatni egy kevés időre. (Jel 20,3)És láttam királyi székeket, és leülnek azokra, és adatott nekik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. (Jel 20,4)A többi halottak pedig meg nem elevenednek, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. (Jel 20,5)Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. (Jel 20,6)

Armageddon után kezdődik Jézus ezer éves földi uralkodása, amelyet Zakariásnál így olvashatunk.

És lesz, hogy akik megmaradnak mind ama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. (Zak 14,16)És lesz, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lesz azokra eső. (Zak 14,17)És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az egyiptomi nemzetség, ő rájuk sem lesz; de lesz az a csapás, amellyel megcsapkodja az Úr a népeket, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,18)Ez lesz Egyiptomnak büntetése, és mind ama népek büntetése, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,19)Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medencék. (Zak 14,20)És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljönnek mind, akik áldozni akarnak, és választanak közülük és főznek azokban; és nem lesz többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon. (Zak 14,21)

Érdekes, hogy Krisztus uralkodása idején is lesznek engedetlenek. Lesznek olyan népek, akik nem mennek fel Jeruzsálembe a sátorok ünnepére, különben nem említené meg az ige ezt a lehetőséget. Jézus még a földi uralkodása idején sem kényszerít senkit, hogy elfogadja, hanem hív és mi szabad akaratból eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk vagy sem. A királysága után azonban elengedi a Sátánt, hogy újra megpróbálja az embereket.

És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. (Jel 20,7)És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. (Jel 20,8)És feljönnek a föld szélességére, és körülveszik a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és megemészti azokat. (Jel 20,9)

Szomorú, de lesznek, akik elmennek Jézus ellen, hogy megtörjék az uralmát. Szomorú látni, hogy a szelíd és igazságos Jézus uralkodása sem elég jó mindenkinek. Ezer év uralkodás után még lesz olyan ember, akinek ez nem elég bizonyíték arra, hogy kicsoda a mi Istenünk, és képes lesz lázadni ellene. A hitetlenségnek és lázadásnak ez a mértéke végképp felgerjeszti az Úr haragját, és akkor már a mennyből jön le a csapás. Ez Góg és Magóg csatája, ahonnan már senki sem menekül meg, de még a föld sem éli túl ilyen formában, ahogyan ma ismerjük.

Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. (Zof 1,18)

Ezzel hirtelen vége minden földi életnek, és elkezdődik a nagy ítélet.

És láttam egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem találtatik. (Jel 20,11)És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,12)És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)

A ítélet után megláthatjuk az új eget és földet (Jel.21.fej.) Ezzel ér véget ennek a földnek a jelenlegi korszaka és megszűnik az idő.   Az események több részletére most nem tértem ki, mint a Jeruzsálemben elpecsételtek (Ezék.9.fej.), a menyasszony elragadtatása, a világkormány kialakulása, ki vezényli a népeket Jeruzsálemhez, stb. Nagyon nagy a téma, amely feldolgozására egy könyv lenne alkalmas.

Ne légy részes más bűneiben

A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; önmagad tisztán tartsd. (1Tim 5,22)

A bűnök terjedéséről igen szegényes ismeretekkel rendelkezünk, pedig a Szentírás ezzel kapcsolatban sem hagy minket sötétségben. Azt hisszük, hogy ha egy bűnt nem követek el aktívan, akkor az már nem is érint engem, és szabad vagyok attól a bűntől. A bűnök azonban nem csak így terjednek, hanem szellemi úton is. Hiszen minden bűn először a szívben kezdődik (Mt.15,8-19). Ahogyan a  tisztátalan kívánság is elkezdődik a hústestben, és ha nem kezeljük Szellem szerint, akkor cselekedetté válik, amely bűnné lesz az életünkön. De miért is írhatta Pál ezt a figyelmeztetést Timóteusnak, egy mondatban a kézrátétellel? Feltételezhetjük, hogy ha Timótheus bűnbe is esett, bizonyosan nem élt életvitelszerűen bűnben. De ennek ellenére mégis részese lehet az ember más bűnének. Az aktív részvételt most nem tárgyaljuk, mert az elég egyértelmű. Azt nézzük meg, hogy részvétel nélkül hogyan eshetek bűnbe mégis.

És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: (Jel 18,4)

Az bűnrészesség jöhet a közösséggel, amelynek a tagjai vagyunk. A fenti ige a Babilon bűneivel való bűnrészességre figyelmeztet. Ha egy babiloni egyházban vagyok, akkor hiába nem osztom az egyház véleményét, ameddig tagja vagyok annak a szervezetnek, addig egyetértek a nézeteivel, amelyet képvisel. Az nem elég a mentességemhez, hogy én magam nem teszek semmi olyat, amely Isten előtt nem kedves. Egyházi vonalon, a Jelenések könyvének gyülekezeti leveleiből (Jel.2,24; 3,4;) láthatjuk azonban, hogy ez alól lehetnek kivételek, de az Úr erős vezetése kell ahhoz, hogy egy ilyen helyen bizonyosan az Úrban tudjon maradni valaki. Világi helyen, elsősorban egy munkahelyen, ott van a határ, ahol kifejezetten bűnre (pl. hazugság, csalás, lopás, stb.), bálványimádásra, vagy okkult cselekedetre buzdítanak. Munkavállalóként nem minket terhel a felelősség a cég működéséért, hanem az anyagi és törvényi felelősséget a vezetőség viseli. Ezért tartom külön kategóriának a szándékos bűnre csábítást, a bálványimádást és az okkult gyakorlatot, mert ahhoz szükséges a személyes beleegyezés. Dániel is szolgált a pogány birodalomban és hűséggel tette a dolgát, de a bálványimádásban és más bűnökben nem volt részes. Hasonlóan József is szolgálta a Fáraót Egyiptomban, és mégsem volt részes a bűneikben. Mindketten távol maradtak ettől a három kategóriától, amelyet itt említettem. Emellett a rendszert nem akarták megváltoztatni, és Isten is bizonyságot tett mellettük, hogy az Ő hűséges szolgái voltak. A nagy egyházak szellemisége is mindig a kis csoportokon keresztül működik. Ott van meg a hétköznapokban a személyes kapcsolat a gyülekezeti tagok között, és ott dől el, hogy a nagy egyház szellemi irányvonalát „kicsiben” hogyan élik meg az egyház tagjai. Ezért most térjünk át a helyi gyülekezeti közösségek vizsgálatára.

Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessen ti közöttetek, amint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jön az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annak okáért ne legyetek részesei ezeknek; Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolva, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert amelyeket azok titokban cselekszenek, éktelen dolog csak mondani is. (Ef 5,3-12)

Pál igen részletesen felsorolja, hogy milyen cselekedetek ne legyenek benn a gyülekezetben. Ebben a levelében is felszólít, hogy ne legyünk részesei ezeknek a bűnöknek, hanem járjunk Krisztushoz méltó tisztaságban. A gyülekezetnek törekednie kellene a tiszta és szent életre, hiszen szentség nélkül senki sem kerülhet az Úrhoz (Zsid.12,14). Itt megint hangsúlyoznunk kell egy fontos szempontot. Nem azokról van szó, akik akarják a megszentelődést, és amint felismerik a bűnüket azonnal megbánják és megtérnek belőle, mert ez így helyes. Csak így tudunk mindannyian fejldőni az Úrban, ahogyan Ő előhozza az életünkben a számára nem kívánatos dolgainkat, és megítéli bennünk. Azokról van szó, akik nem hajlandók megtérni a bűneikből és életvitelszerűen azokban élnek. Az ilyen emberek azok, „Kiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. (2Tim 3,5) Látszólag hívő életet élnek, de nem hiszik el, hogy az Úr meg tudja őket változtatni, illetve nem akarnak változni. Ezeket a gyülekezeti tagokat kerülnünk kell. Szándékosan nem írtam testvéreket, mert ők nem az a kategória, mert nem az Isten akaratát cselekszik, hanem a maguk kedvére élnek. És itt kezdődik a gyülekezet felelőssége, hogy a bűnös életükön változtatni nem akaró tagokat hogyan kezeli.

Azt írtam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,9-13)

Egyértelműen felszólít minket az ige, hogy az olyan embert, aki nem él Krisztushoz méltó életet, azt vesse ki a gyülekezet magából. És itt bukkan fel a kollektív bűnrészesség. Ha egy vagy több tagról lehet tudni, hogy milyen bűnökben él, és nem kezeli a gyülekezet a helyzetet, akkor ott mindenki elfogadja annak a bűnnek a jelenlétét, és mivel nem ítélik meg, ezért bűnrészesek lesznek. Felszólít minket az ige, hogy ítéljük meg a belül lévőket. Részesei leszünk mások bűnének azzal, hogy elfogadjuk azt a szellemiséget (szellemet), amelyet a másik képvisel. Legyen az a paráznaság, vagy a kapzsiság, stb. utat engedünk magunk felé ezeknek a szellemiségeknek (szellemeknek). De az erkölcsi bűnök mellett igen sokat foglalkozik a Biblia a hamis tanítások terjesztőivel is, akiket ugyanúgy, ha nem szigorúbban kell kezelni, mint az erkölcsi bűnökben élőket.

Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. (2Ján 1,9-11)

Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudva, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatva magát. (Tit 3,10-11)

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. (Róm 16,17)

Ha lehet mondani, akkor a tévtanítások terjesztőit messzebbre kerüljük el, mint az erkölcsi bűnökben lévőket. János egy nagyon erős kijelentést mond, hogy aki köszönti az olyat, az már részes az ő bűnében. Ezzel egyértelművé teszi, hogy hogyan is válunk bűnrészessé aktív cselekedet nélkül. A passzívitásnak (vagy udvariaskodásnak) sokkal nagyobb a veszélye, mint gondolnánk. Ha egyértelműen nem határolódunk el egy adott bűntől, akkor már bűnrészessé válunk. Ezt torpedózza meg a Sátán a mai gyülekezetekben, a hamis szeretet és a hamis kegyelem álcájával, valamint az „egyikünk sem különb a másiknál, mindenki egyformán bűnös” kijelentéssel. Itt könnyen félreérthetővé válik Jézus és a parázna nő története, amikor Jézus azt mondja a megkövezéshez készülődőknek, hogy aki nem bűnös, az hajtsa végre az ítéletet (Jn.8,7-11). Ezzel nem azt mondta, hogy ne hozzák felszínre a bűnös cselekedetet, hanem az ítélet végrehajtását vette ki a kezükből. Nem támogatta a bűnös régi életvitelét, hanem azt akarta, hogy hagyjon fel azzal, ezért a bűnösnek azt mondta, hogy ne vétkezzen többé. Ezzel esélyt adott neki a megtérésre. Ez a kegyelem lényege, hogy az ítélet nincs azonnal végrehajtva, hogy legyen a bűnösnek ideje megtérni és elhagyni a bűnöket. Ahogyan Pál is mondja, a Róma levél 6. fejezetében – vétkezzünk, mert nem vagyunk törvény alatt? Távol legyen! Emlékezzünk Péter történetére, amikor Kornéliusznál járt (ApCsel.10-11. fejezet), és utána Jeruzsálembe érve rögtön felelősségre vonták, és amint megfelelő magyarázatot adott, megbékéltek vele. De még Jézus maga is említ olyan helyzetet, amikor zárjanak ki valakit a gyülekezetből:

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem közt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessen minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (Mt 18,15-17)

A korábbi részekben a kollektív, azaz gyülekezeti szintű helyzeteket néztük meg, most menjünk át a gyülekezeten belüli személyes helyzetekre. Azért mondja Jézus, hogy ha valaki nem hajlandó megtérni a bűnéből, akkor végső soron vessék ki maguk közül, hogy ne legyen benn a bűn a közösségben, mert ezzel hatással van az egész gyülekezetre.

Nem jó a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. (1Kor 5,6)

Amenyiben személyes ismeretem van egy adott bűnről, akkor beszéljem meg a testvéremmel, hogy tisztázhassa magát. Ha továbbra is fenn áll a bűn, akkor több tanúval beszéljék meg, ha ez sem segít, akkor vigyék az egész gyülekezet elé, de még mindig esélyt adva a megtérésre. Ha akkor sem hajlandó változni, akkor zárják ki. Ez egybecseng a 2Tim.3,5 verssel, hogy aki nem akar megváltozni, annak nincs helye a gyülekezetben. A legjobb, ha személyes probléma esetén az érintettek egymás közt oldják fel a nézeteltérést, vagy intsék meg egymást diszkréten, hiszen Isten sem a nyilvános megszégyenítést akraja.

Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessen meg a bűnnek csalárdsága által: (Zsid 3,13)

Sokszor szerepel az intés az igében (Fil.2,1), mert igenis helye van közöttünk, hogy ne vesszen el senki. Gyakran a bűnös nem is látja a saját helyzetét, és akkor igenis segítség, ha valaki szól neki, hogy bűnben van, mert meg tud belőle térni, és megszabadulhat annak terhétől.

Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. (Jak 5,19-20)

Az intésnek, vagy figyelmeztetésnek igenis pozitív dolognak kellene lennie a gyülekezetben, mert egymás segítésére van. Ehelyett ma senki sem szólhat senkinek, mert a „te sem vagy különb” felkiáltással elnémítják. De ha valaki tud a másik bűnéről, és nem határolja el magát, akkor részes lesz annak bűnében. Ha négyszemközt tudja meg a másik bűnét, akkor négyszemközt határolódjon el, és figyelmeztesse a másikat. Ha azt látja, hogy az nem tér meg, akkor vigye tovább az ügyet. De emiatt ne gyűlölje meg a másikat:

Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseld az ő bűnének terhét. (3Móz 19,17)

A gyülekezeti helyzeteknél van egy sokkal bensőségesebb terület, ahol a bűnrészesség sokkal észrevétlenebbül lopakodik be. Ez pedig a házastársak viszonya. Ha az egyik fél tolerál egy bűnt, és bűnrészes lesz, akkor a másik házastársat akár tudtukon kívül is bűnrészessé teszik, mert ők ketten egynek számítanak.

Ő pedig felelve, mondta: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. (Mt 19,4-6)

Az a fél, aki nem tud a másik bűnpártolásáról, jóhiszeműen elfogadja a házastársát, aki már bűnrészes valaki másnak a bűnében, és ezzel ő is bűnössé válik. Észre kell vennünk, hogy a bűnrészességgel együtt a bűn is terjed. Ahogyan nagyban, Babilon bűnének részesei lehetünk, ugyanazon az elven leszünk a gyülekezetben és a házasságban vagy barátságban is bűnössé a bűnrészességen keresztül.

A mai korszellem az elfogadást tűzte a zászlajára. Mindenféle kisebbséget nem csak tolerálni kell, hanem elfogadni, tisztelni a másságát és még ünnepelni is kell a másságát, legyen az akármilyen bűnös is Isten törvényei szempontjából. Ez a korszellem már benn van a gyülekezetekben is, ezért észrevétlenül bűnrészesek leszünk egymás bűneiben és csodálkozunk, hogy az Úr rajtunk keresztül alig tud tenni valamit. Meg van a lehetősége a szeretetben való megintésnek és a szeretetből jövő aggodalom kimutatásának, ha valakiről azt gondoljuk, hogy bűne van. Szeretetből el is kellene tudni fogadni az ilyen intést, meglátva a jó szándékot, és értékelve a törődést, azért, hogy mind a magunk élete, mind a gyülekezet tiszta lehessen. Felfedve a bűnöket, de helyet hagyva a kegyelemnek tisztítsuk ki a gonoszt magunk közül, hogy ne legyünk részesei a mások bűnének, mert ha bűnrészes vagyok, akkor bűnös vagyok és a bűnökkel járó minden terhet és problémát is viselnem kell.

Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegve az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; És megjelentik neked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izraelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessen, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt. (5Móz 17,2-7)

A szabadság illúziója

A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földjében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt. (Mt 4,16)

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. (Jn 12,46)

Akár tisztában vagyunk vele, akár nem, aki a világban van, az sötétségben van. Ebbe a sötétségbe születünk bele mindannyian, és mivel az egész emberi életünk a sötétségben kezdődik, ezért nem is tudunk róla, hogy miben vagyunk (Ef.2,2-3). A sötétség alatti lét nem ugyanaz, mint a vakság, ami számunkra jó hír. Aki sötétben van, és kap egy kis fényt, az megláthatja, hogy miben van, és honnan jön a fény. Aki azonban vak, annak hiába jön a fény, az már a fényt sem látja. Ezért nagy kegyelem Istentől, hogy ebbe a sötétségbe világosságot ad az embereknek, hogy kijöhessenek belőle.

Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad meglátszik. (Ézs 60,2)

Ha már gyermekként sötétben kezdem az életem, és azt hiszem, hogy ez az Isten nélküli lét a normális emberi élet, akkor szükségem van valakire, hogy felvilágosítson a valóságról. Ha azonban olyan környezetben növök fel, ahol nincs Isten ismeret, akkor akár az egész életem ebben a sötétségben élhetem le. Ebből a létből csak a kegyelmes Isten tud kihozni azáltal, hogy bizonyságot tesz magáról. De miért is kezdjük a szabadság témáját a sötétséggel? Azért, mert ha valaki csak abból tud tájékozódni, amit mások mondanak neki, mert egyébként teljes sötétségben van, akkor könnyen elhitetik vele, hogy szabad, holott teljes rabságban él. Meg kell figyelnünk, hogy a Sátán első hazugságai mennyire aktuálisak még ma is. Elszomorító, hogy még csak nem is kell fáradoznia azon, hogy újabbakat találjon ki, mert ezek a régiek még mindig be tudnak minket csapni.

Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. (1Móz 3,5) [saját kiemelés]

Ennek következménye az Istentől elszakadt élet a sötétben, azt gondolva, hogy tudjuk mit csinálunk és mi a jó nekünk. Ebben a közegben azt hirdeti a világ, legalábbis a nyugati civilizáció, hogy te a magad ura vagy. A humanizmus hamis jelszavát hírdetve: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. Nem beszélve arról, hogy a szellemi hatalmasságokat megtagadja, és az embert állítja a teremtés cúcsára – „olyanok lesztek mint Isten” ­– amellyel teljes sötétségbe borítja az emberiséget, kizárva még a köztudatból is a teremtés nagyobb részét. Akik ma meghatározzák az oktatás és közművelődés irányát, azok teljesen tisztában vannak a szellemvilág létezésével és működésével. A világ legbefolyásosabb emberei, akik valójában a kormányok fölött a hatalmat gyakorolják, jól ismerik ezt az igét:

Ismét vitte őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, És mondta neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. (Mt 4,8-9)

A világi gazdagság azoknak jut, akik imádják annak gazdáját. Ezért a világi életben való örömök, ha mást nem is eredményeznek, de bálványimádásba viszik az azt keresőket. Visszatérve a szabadság illúziójához, ha én magam nem látom, hogy miben vagyok, és egy nekem rosszat akaró mondja meg nekem, hogy én ki vagyok és mim van, akkor készüljek fel arra, hogy be leszek csapva. A demokrácia az egyik legnagyobb becsapás a szabadság illúziójával. Hiszen csak azokat választhatom meg, akiket oda engednek a választások közelébe, de még az ígéreteiket be nem tartó kormányokat sem lehet visszahívni a hatalomból, bármennyire is nyilvánvaló, hogy nem teljesítik azt, amiért megválasztották őket. Ennyit a nép szabad akaratáról. A társadalmi szintről most térjünk vissza az egyén szintjére. Az első számú arrogancia az egyénnél, hogy azt hiszi, hogy ő bármilyen okból is büszke lehet arra, amit elér. Sokan azt hisszük, hogy szabadon választottuk meg életünk pályáját, és ennek élvezhetjük a gyümölcseit.

Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7)

Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; (1Tim 6,7)

Szóval semmink nincs, amit ne kaptunk volna, és semmit sem hoztunk erre a világra. Ha testben épek vagyunk, akkor az nem a mi érdemünk, sem a jó logika vagy erő, vagy bármely más emberi tulajdonság. Ha most mi ezt a cikket olvassuk, akkor amin keresztül hozzáférünk, vagy egyáltalán az, hogy olvasni tudunk, már olyan dolgok, amelyeket nem mi hoztunk erre a világra. A születésünkkor mindannyian nincstelenül érkezünk. Vagy a családunktól kapjuk a szükséges dolgokat, vagy megszolgálunk értük a világban a világ rendszerében. Ha már a világot szolgáljuk, akkor alá kell vetnünk magunkat a világ szabályainak és nem vagyunk szabadok. Egyébként a mai világban ez az egyik legnagyobb hitetés a szabadsággal kapcsolatban. Elhitetik velünk, hogy szabadok vagyunk, de folytonosan ellenőrzések és korlátok közé vagyunk szorítva. Elég ha egy repülőútra gondolunk, ott a beszállási engedélyért is igen lekorlátoznak a szabadságunkban. Igazából annyi szabadságunk van, hogy a világ szolgálatának béréül kapott pénzt mire költhetjük. Egyébként mindenki a világ szolgálatával kezdi az életét, még Jézus is, aki ácsmesterként dolgozott:

Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoztak ő benne. (Mrk 6,3)

Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként: (Gal 4,1-3)

Amíg valaki kiskorú, hiába örökös, nem tud mit kezdeni a neki adott vagyonnal, hatalommal, ezért mások viselik gondját, illetve nem kapja meg azt a mértékű szabadságot, amelyre joga lenne. Ezért aki újjászületik az Úrban, az is amíg kiskorú a világ rendszerének szolgálata alatt van. Itt mindenkit óvatosságra intenék, mert egyedül az Úr dönti el, hogy kit mikor akar kivenni ez alól a szolgaság alól! De mint ezt mindannyian tudjuk, nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni.

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és e világi gazdagságnak. (Mt 6,24)

Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13)

Itt Jézus szolgálatról beszél. Amikor a világ gazdagságát keresem, és akkor nem lehetek Isten szolgája, mert a kettő kizárja egymást. Jézus, amikor elkezdte a nyilvános szolgálatát, akkor rögtön elhagyta a korábbi életét, ahogyan az apostolok is mind, de ehhez Jézus maga adta meg nekik a felhatalmazást (Lk.10,7; Mt.10,10). Tehát kilépett a mammon szolgálata alól és Istennek szolgált. Láthatjuk, hogy ha csak egy olyan nyugodt életet akarunk, amelyben megvan az anyagi biztonságunk, akkor már oda van a szabadságunk és rögtön szolgálatba állunk. Sokaknak pedig még az a szabadságuk sem marad meg, hogy megválaszthassák, hogy hol és milyen munkával akarnak megszolgálni ezért a kis bérért.

De a világ sötétségének ezzel még nem tártuk fel az összes területét. Eddig az anyagi szolgálatról esett szó. Van azonban még egy hatalmas terület, amely alól senki sem vonhatja ki magát.

Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (Jn 8,34)

A bűn szolgálata alól még a hívők sokasága sem szabad, illetve sokszor csak ideig-óráig. Ez talán az egyik legnagyobb becsapása a mai világnak, amikor azt mondja, hogy „Élj a pillanatnak!”, „Éld ki a kívánságaid!” Ezekkel mind-mind a bűnre csábítanak. Természetesen látnunk kell, hogy minden ember mögött ott van egy bizonyos szellemi háttér. Ez lehet isteni vagy gonosz, de szellemileg nem lehet semlegesnek lenni. És itt van a szabadság illúziójának másik nagy csapdája. Amikor Isten nélkül élem az életem, akkor azt hiszem, hogy a magam ura vagyok, pedig folyamatosan a hústestben lévő bűnt szolgálom. A bűnök mértéke és jellege mondandónk szempontjából most érdektelen, hiszen a legkisebb bűnnel is már szolgává tesz, és hatással lesz az egész életemre. De mivel Isten nélkül sötétségben vagyok, ezért csak hiszem, hogy szabadon élek, miközben a bűnt szolgálom. Ez az élet pedig amellett, hogy hátat fordít annak az Istennek, akitől az életet is kaptam, egy állandó hazugság, amelynek vége halál.

Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? (Róm 6,16)

Mert a bűn zsoldja halál; (Róm 6,23)

kikerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. (2Pét 1,4)

A romlottság a kívánságokban van ebben a világban. Ha engedek a testem, vagy a világ felszólításának, hogy éljem ki a bennem lévő kívánságokat, akkor egyenes úton vagyok a bűn szolgálatában és ennek vége csak halál lehet. A szabad akaratunk miatt eshetünk bele a szabadságnak ebbe az illúziójába. Azt hisszük, hogy mi döntünk bizonyos helyzetekben, de a nem újjászületett ember mindig valamilyen szellemi befolyás alatt hozza meg a döntéseit. Igaz, hogy az akaratunkkal szabadon hozzuk meg a döntést, de a döntés előkészítése erősen befolyásolt, ezért merem azt mondani, hogy nem teljesen szabad akaratból születnek ezek a döntések, hanem a bűnt szolgálják. Ha pedig már valamilyen kényszeres cselekedetem van, akkor az egyenesen egy gonosz szellem befolyása is lehet az életemben, amely a szabadság illúzióját is elveszi. Ez azonban el van takarva előlünk mindaddig, amíg az isteni világosság rá nem mutat a helyzetünkre.

Mondta azért nekik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. (Jn 12,35)

Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. (ApCsel 26,18)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pét 2,9)

Amikor Isten hív minket, akkor felragyog a világosság és megláthatjuk magunkat a magunk valójában. Ez ad esélyt arra, hogy elhagyjuk a sötétség hazugságait, a hamis szabadságot és átmenjünk az igazi szabadságba, ahol nincs megkötözöttség, hanem valódi szabadság van. Ebben a világosságban láthatjuk meg, hogy mindenünket az Atyának köszönhetjük, hiszen Ő adta az életünket; Ő teremtett körülöttünk mindent, amiből naponta táplálkozunk; a helyet, ahol élünk; a föld tájait, ahová el szeretnénk jutni; a másik embert, akit szeretünk; stb. Semmi sincs, amin ne lenne rajta a keze nyoma. Ez a világosság ad erőt arra, hogy kiszakadhassunk a sötétség és a bűn szolgálata alól. Az alól a szolgálat alól, amely csak kizsákmányolt bennünket és folyamatosan a halálunkat akarta. Ha igent tudunk mondani az Úrnak, akkor felszabadít minket ebből a sötétségből és hamis szabadságból az igazi szabadságra.

Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. (2Kor 3,17)

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

Az Úr szolgálatában a szabad akaratunk valóban szabad. Az Úr nem kényszerít semmilyen cselekedetre. Mindig megvárja amíg mi együttműködve az Ő akaratával meg akarjuk cselekedni a kérését. Akik már hosszabb ideje járnak az Úrral, azok ismerik ezt a szabadságot és érzést. Az engedetlenség következményeinek kezelésére itt most nem térek ki, a lényeg a szabad akaratból való engedelmességen van. Amikor szeretetből szolgálunk felé, mert hálásak vagyunk mindazért, amit eddig is Tőle kaptunk.

Most pedig, minek után felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (Róm 6,23)

A szabad akaratból való isteni szolgálatban eltelt életnek már az ígérete is csodás, hiszen egy örök életre hív el. A hű szolga pedig az ő ura örömébe hivatalos (Mt.25,21). Az Úrnak szeretetből szolgálunk, ahogyan a testvérek vagy a család felé. A szeretetben pedig nincs kényszer, hacsak nem a szeretet kényszere. Ez az igazi szabadság, amikor önmagam dönthetem el, hogy mennyit adok magamból a szolgálatba. De arra fel kell készülnöm, hogy az odaszánásom mértékének megfelelő lesz a jutalmam is. Akár elfogadjuk, akár nem, az életünk egyszer meg lesz ítélve és az ítélet kimenetele a saját kezünkben van.

Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a hústestnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. (Gal 5,13)

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Aki az Úr nélkül él, az csak azt hiszi, hogy szabad és azt tesz amit akar, de valójában folyamatosan szolgál és ki van szolgáltatva. Aki pedig azt mondja, hogy az Úrnak szolgál, az igazán szabad, és szabad akaratából engedelmeskedik az Úrnak, melyért nagy jutalom várja. A szabadság illúziója helyett ragadjuk meg a valódi szabadságot az Úr szolgálatában!

Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,8-9)

Az áldozat vére az, ami megtisztít

Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, (Jel 1,5)

Az Úrral kötött szövetségeknek egy igen fontos eleme a vér. Ahogyan a fenti igéből is látjuk, ez a bizonyságtétel az egyik legfontosabb számunkra, hogy Jézus a vére által megmosott minket a mi bűneinkből. Jézus azok számára menedék az ítélet elől, akiket megmosott a vérével a bűneiktől. Hogy pontosabban értsük, hogy mit is jelent a szövetség vére, nézzük meg az ószövetségi példákat.

És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentel a hústest tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalva az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsid 9,12-15)

Az áldozatok vérének minősége különböző erővel bír. Egy állat vére nem képes megváltani egy embert a bűneiből, mert alacsonyabb rendű élet, mint az emberé. Ahogyan tudjuk, egy ember sem halhat meg egy másikért váltságul (Zsolt.49,8), tehát az egyes emberek élete olyan drága, hogy az én áldozatom nem elég kettőért. A bűneim miatt elsősorban magamért kellene az életem odaadnom, ezért az „értékéből” már nem maradna  a másik ember hasonlóan drága életének a megmentésére.

Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. (Zsid 10,1-4)

Lehetetlen, hogy az állatok vére eltörölje a bűnt. Az áldozatokra tekintve Isten csak elnézte a korábbi bűnöket (Róm.3,25), de azok nem voltak képesek a bűnök bocsánatát is megadni. Ráadásul a lelkiismeretet sem tudták megtisztítani a bűntudattól. A Zsid.9,13 kimondja, hogy a bakok és bikák vére a tisztátalanokra hintve megszentel a hústest tisztaságára. Mondandónk szempontjából a fő hangsúly most a „tisztátalanokra hintve” kifejezésen van. Vizsgáljuk meg ennek az ószövetségi párját.

Mózes pedig vette a vért, és ráhintette a népre, és mondta: Íme a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mind ama beszédek szerint. (2Móz 24,8)

Ha végigolvassuk ezt az ószövetségi történetet, akkor láthatjuk, hogy a nép, akit meghintettek a szövetség vérével, nem ment át egy megtisztulási folyamaton. Ők kijelentették, hogy az Úr törvényei szerint akarnak élni, és készek a szövetség megkötésére. Ezek után hintette meg őket Mózes a szövetség vérével, amely állatok vére volt. Ettől fogva Isten a szövetségeseinek tekintette a népet. Tehát nem a nép cselekedetei voltak azok, amelyek feljogosították őket erre a szövetségre, hanem a vér. Ugyanez vonatkozik ma ránk, Krisztus vére által.

Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7)

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; (Kol 1,14)

Jézus vére által van váltságunk és a bűneink bocsánata. Ennyivel kiválóbb Jézus vére, mint akármely más teremtmény vére. Ha a mi áldozatunk nem elég két embernek, akkor mennyivel drágább Jézus vére és áldozata, ha az egész teremtést megválthatta! Az Atya eleve ismerte azokat, akik fiaivá lesznek (Róm.8,29; Ef.1,5), és előre tudta, hogy mekkora áldozatra lesz szükség, hogy mindeneket megválthasson a halálból. Ahogyan a zsidó népet is Ő választotta magának, úgy ma sincs másképp az Újszövetség idején.

Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pét 1,2)

Az övéi ki vannak választva a Jézus vérével való meghintésre. De jól figyeljünk, nem csak a meghintésre, hanem az engedelmességre is! Amikor kijelentjük, hogy szövetségre akarunk lépni Istennel, akkor úgy jöhetünk az Úrhoz ahogy vagyunk, és nem kell előtte semmilyen megtisztuláson átmennünk. Ahogyan az ószövetségi példából is láttuk, a vérrel való meghintéssel nyerjük meg a szövetséget és megtisztulást, nem a mi cselekedeteinkkel.

Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. (Róm 5,8-10)

Ismét azt látjuk, hogy Isten megelőlegezte mindezt Krisztusban. Krisztus vére tart meg minket ebben a szövetségben, s nem a magunk erőfeszítései. Ez a vér hoz nekünk megbékélést az Atyával és megigazulást előtte. Ez a vér pedig egy örökké tartó szövetségnek az erejét hordozza. Az áldozat vérének a bemutatásával kell az áldozatot „hitelesíteni”, ezért Jézus közbenjár értünk folyamatosan.

De ez esküvéssel, az által, aki azt mondta neki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint: Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak: De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert minden ha él, hogy esedezzen értük. (Zsid 7,21-25)

Mindezek bizonyítékai annak, hogy Jézus áldozata mennyivel kiválóbb bármi másnál a teremtett világban, és ezért volt elegendő egyszer bemutatnia a vérét a mennyei szentélyben (Zsid.9,24). Hogy tisztában legyünk azzal, hogy kik vagyunk az Úrban és milyen alapon állunk meg az Ő szövetségében, kulcsfontosságú, hogy lássuk a vérrel való meghintés fontosságát. Újra szeretném hangsúlyozni, hogy Jézus vére által vagyunk szentek:

Annak okáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. (Zsid 13,12)

Ezért nagyon fontos, hogy megfelelően tiszteljük Jézus vérét:

Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. (Zsid 10,28-31)

Ha komolyan megtértem az Úrhoz, és komolyan kértem a bűneim bocsánatát és komolyan akartam, hogy Jézus vére tisztítson meg és legyek az Ővé, akkor nagyon nagy ára van annak, ha utána én mégis meggondolom magam. Ahogyan láttuk Jézus vérével meghintve lenni az egyik legnagyobb megtiszteltetés a teremtésben, és ha én ezt a szövetséget megtaposom azok után hogy megtapasztaltam annak ajándékait, akkor valami rettenetestől kell félnem (Zsid.6,4-6).

A kegyelem és a váltság nem úgy adatik, hogy a szövetség megkötése után folytassuk a korábbi bűnös életünket (Róm.6,19-23), hanem kezdjünk új életet Istennel. Ez a megtérés lényege. Isten azoknak ad kegyelmet, akik nem élnek vissza azzal. Ha a kegyelmet arra használom, hogy a bűnös életem kívánságait elégítsem ki a továbbiakban is, akkor elvesztem ezt a kegyelmet. Ha nincs bennem a törekvés a megszentelődés és az isteni élet után, akkor elvesztem ezt a kegyelmet, és még ítéletet is hozok magamra. Csak akkor maradok meg ebben a szövetségben, ha a szövetség megkötése után az Úr parancsolatainak engedelmességében járok.

És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)

Az engedelemsek kapják meg az örök üdvösséget. Mivel ez a vér biztosítja számomra a szövetség elérhetőségét, ezért ahogyan az Ószövetség idején vitték a napi égőáldozatot, amelynek része volt egy bárány, olajjal kevert liszt és bor (2Móz.29,38-42). Naponta meg kellett emlékezni a szövetségről. Ahogyan látjuk, a mai úrvacsorában is mindezek az „elemek” megvannak. A bárány, a feláldozott Jézus; liszt és olaj a Szent Szellemtől kijelentett Isten igéje (5Móz.8,3); valamint a bor, amely a szövetség vérének jelképe, ahogyan Jézus az úrvacsorát szerezte nekünk (Mt.26,26-28). Tudjuk, hogy az Ószövetségben, a szellemi dolgoknak csak az árnyékai vannak meg (Zsid.10,1), de a valóság mindig Krisztusban és szellemben van. Azért, hogy a szövetség vére rajtunk legyen, nekünk is naponta magunkhoz kell vennünk az úrvacsorát!

Mivel Jézus áldozata hozta el nekünk ezt a szövetséget és láttuk, hogy szenvedés nélkül sem áldozatot hozni, sem szeretni nem lehet, ezért készüljünk fel mi is, hogy ezen az úton szenvednünk kell majd.

Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,8-9)

Jézus is a szenvedésekből tanulta meg az engedelmességet. Tapasztalatból mondhatom, hogy a szenvedés sohasem öröm, viszont az engedelmesség igen nagy öröm, mert kiváltja az Úr és a Szent Szellem örömét is bennünk, mert az Atya akarata kerül végrehajtásra általa. Jézus is, és az apostolok is az engedelmességük révén tudtak olyan sok csodát és a Szent Szellem erejét megtapasztalni. Ez engedetlenséggel lehetetlen.

Az ígéretek hatalmasak azoknak, akik mindvégig kitartanak ebben a szövetségben. Azért szólít fel oly sok helyen az ige, hogy meg kell őriznünk a hitet és a bizalmat mindvégig (Zsid.3,6; 3,14; 10,35).

Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki, Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi lelkünk üdvösségére. (Zsid 10,32-39)

Tiszteljük Jézus értünk ontott  vérét, amely minket is megszentel. Tartsunk ki ebben a szövetségben, mert ha meghátrálunk, akkor elveszünk. Amint feladjuk az új életünket ebben a szövetségben, abban a pillanatban lemondunk a hitünkről is, és megtapossuk ezt a szent vért. Maradjunk meg ebben a szövetségben, amelynek nagy jutalma van!

Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert miután megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. (Jak 1,12)

A szeretet szenvedése

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. (Gal 5,6)

Sajnos a mai világban, mint oly sok más dologgal is megtörténik, a szeretet szó tartalma is egyre sekélyesebb lesz. A szimpátia kezdeti jeleit már szeretetnek nyilvánítják, és amikor ez a szeretet próbának van kitéve, akkor gyakran az első nehézségre elszakad a kötelék. Szokatlan lehet ehhez a témához a bevezető ige, de meg van ennek is a magyarázata. A mi Istenünk nem a külsőségeket figyeli, hanem a szíveket vizsgálja (Zsolt.7,10), nem számít neki, hogy milyen külsőségekkel dicsekszünk, hogy mi mindent tudunk a külsőségekben felmutatni, hanem a szívünk indulatait vizsgálja, hogy milyen motivációból teszünk valamit. Ő, mint a szeretet Istene (1Jn.4,8), szeretetből cselekszik és tőlünk is azt várja el, hogy a cselekedeteink motivációja a szeretet legyen.

Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! (1Ján 4,19)

Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. (Róm 5,8)

Mint sok minden másban, az Úr a szeretetben is példát mutat nekünk. Szeretetének bizonyítékaként, mielőtt mi bármit is cselekedhettünk volna, Ő már odaáldozta értünk váltságul szerelmes Fiát (Jel.13,8). Nagy kegyelmük van azoknak akik ma élnek, mert Krisztus már nem csak ígéret, hanem valóság. Bizonyosak lehetünk Isten szeretete felől, mert bizonyságot tett szeretetének zálogáról. Ahogyan Jézus mondja, nincs nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja a barátaiért.

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. (Jn 15,12-13)

A Jn.3,16-ból mindannyian tudjuk, hogy Isten mennyire szerette a világot, amelyért odaadta a legdrágább áldozatát, hogy kimutassa szeretetét. Nagy terveket szőtt az emberrel, és vágyva vágyik utána, hogy egy örökkévaló közösségben legyen vele. Az embert választotta menyasszonyának, és az Éneke Énekéből látjuk, hogy milyen is ez a szerelem az Ő részéről. Ezek után mennyire fájhatott neki, mikor az ember, akivel egyesülni akart, bűnbe esett. Akivel együtt járt naponta az Éden kertjében, aki az Ő kifejeződése volt. Azután tovább fokozta az ember az Úr fájdalmát, amikor az özönvíz előtti időkben már minden ember csak gonoszságot akart cselekedni, és elfordult teremtőjétől teljesen. Mennyire fájhatott neki, hogy mindenkit elpusztítson, mert Ő ezt nem így akarta, hanem úgy, hogy mindannyian örökké együtt járunk Vele szeretetben. Az ember azonban egyre távolabb kerül Tőle, de Ő még mindig kitartóan szeret. Csalódást csalódásra szenved el miattunk. Krisztust is sokszor megtapossuk. Az emberek többsége nem hiszi, hogy Ő odaadta magát értünk, hanem elutasítja, sőt, sokszor a hitetlenek sokasága még gúnyolja is. Mennyire fájhat ez Neki, amikor Ő csak jót akar nekünk, meg akar minket menteni a halálból, és még mindig kitárva tartja szerető karjait, várva hogy megbocsáthasson. De mi, akik a nevéről neveztetünk, mi is sokszor csak az ajándékait keressük és nem Őt magát. Mennyire fájhat Neki, hogy nem vagyunk rá kiváncsiak, hanem a földi életünket akarjuk kényelmesebbé tenni (Jak.4,2-3). Amikor mindenki csak a maga hasznát keresi, és nem az Úrét (Fil.2,21). Folyamatosan szenved az Úr miattunk emberek miatt, de ha elé megyünk, akkor nem kárhoztat, hanem örül, hogy adunk magunkból valamit! Azért a kis szeretetért és figyelemért amivel megajándékozzuk, mennyi fájdalmat és szenvedést tűr el! Amikor káromlásokkal és káromkodásokkal a bennünk lévő Szent Szellemet megszomorítjuk (Ef.4,30). Amikor jól tudjuk, hogy az Ő csodája segített minket át egy nehéz helyzeten, vagy betegségen, de mi hálátlanul mégsem neki adjuk a dicsőséget, hanem elvesszük magunknak vagy egy masik embernek adjuk. Amikor oly sok bizonyság után, mégis hitetlenül cselekszünk, mintha nem is ismernénk Őt. Ilyenkor Ő szelíden visszahúzódik tűrve (Lk.14,10), hogy újra és újra megtapossuk a szeretetét. Vár, hogy hátha megnyer minket a kitartó szelíd hívásával. Lenyeli a bántásainkat és újra csak ad a szeretetéből. Ennyi fájdalommal és szenvedéssel szeret minket nap mint nap.

Bátran kimondhatjuk, hogy az igazi szeretethez szorosan kapcsolódik az áldozat és a szenvedés. Az áldozattal együtt jár valaminek az elvesztése, letétele vagy odaadása. Az a mi áldozatunk, hogy szeretetből odaadjuk magunkat (Róm.12,1). Emiatt a szeretetből meghozott áldozat miatt van a Bibliában a szenvedés ígérete.

Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni. (ApCsel 9,16)

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mt 10,22)

Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedve. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyva, hogy az ő nyomdokait kövessétek: (1Pét 2,19-21)

Jézus, Pálnak is elmondja, hogy az Ő nevéért sokat kell majd szenvednie. Elmondja, hogy mindannyiunknak, akik az Ő nevéről neveztetünk, sokat kell szenvednünk. Péternél egyértelműen kimondja a Szent Szellem, hogy szenvedésre hivattunk el. De hogyan is kapcsolódik a szeretet és a szenvedés? Nézzük meg mit mond Jézus, hogy hogyan éljünk:

Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is. És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-e? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekszetek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekszenek-e? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Mt 5,38-48)

Egyenesen felszólít minket arra, hogy ne fizessünk gonosszal a gonoszért (Róm.12,17), sőt, szeressük azokat, akik minket gyűlölnek. Ez a fajta szeretet nem arról szól, hogy ketten kölcsönösen kedvelik egymást; hanem arról, hogy az Úr gyermekei úgy szeressenek, hogy nem várnak viszonzásul semmit. Már kezd látszani a szeretetből hozott áldozat körvonala, ezért itt az ideje, hogy megnézzük mi Isten szerint a szeretet fogalma:

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (1Kor 13,4-7)

„Nem keresi a maga hasznát” – Mondanom sem kell, hogy Isten így szeret bennünket. Szóról-szóra, ahogyan az ige mondja – „mindent remél, mindent eltűr”. Ha én igazán szeretek, akkor nem keresem a magam hasznát, hanem azt keresem, ami Istennek és a másik embernek van kedvére. Más szóval feláldozom a magam kívánságait, hogy másnak kedvezzek. Ezzel ki is mondtuk, hogy hogyan kötődik a szenvedés a szeretethez, úgy hogy lemondok a magam „hasznáról”, vagyis mindarról, amit én szeretnék. Ha így kezdek el szeretni, akkor elkezd gyötrődni a lelkem. De ugyanezt eredményezi, ha lemondok a magam igazáról, a magam vagyonáról, az elismerésről, a köszönetről, vagy minden olyan dologról, amely nekem kedvezne elsősorban. Az apostolok is erről tesznek bizonyságot:

Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; (Fil 3,10)

Én János, aki nektek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten voltam, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. (Jel 1,9)

Pál és János társunk a szenvedésben, mi több, részes Krisztus szenvedésében. De hogyan is vagyunk mi részesei Krisztus szenvedésének? Aki olyan akar lenni mint Jézus, vagy a tanítványa akar lenni, az készüljön fel, hogy ugyanúgy kell szenvednie, mint Istennek. Krisztus folyamatosan szenved, mindaddig, amíg a gonosz végképp el nem töröltetik. Lássuk meg, hogy Ő még mindig naponta leteszi az életét értünk, és minket is ilyen szeretetre hívott el. Ehhez azonban Tőle kell vennünk az erőt, és Jézusnak kell segítenie, hogy valósággal meg tudjunk halni önmagunknak.

Ha szeretetből a másiknak kedvezek, ahelyett, hogy azt csinálnám, amit én szeretnék. Amikor a régen vágyott nyaralásra gyűjtött pénzt, odaadom egy szűkölködő testvéremnek. Amikor éppen pihenhetnék, és a kedvenc időtöltésem űzhetném, de inkább elbeszélgetek a családdal, vagy segítek valakinek, hogy könnyítsek a terhein, akkor mindvégig meg kell tagadnom magam. Amikor valaki rajtam tölti ki a mérgét, de én megpróbálom megvígasztalni, és nem arra nézek, hogy bánt. Ha látom, hogy szomorú, akkor nem hagyom ott, hogy majd lesz vele valami, hanem mellé állok vígasztalni. Nem emlegetem fel a régi sérelmeket, hanem elfedezem azokat, és úgy teszek, mintha meg sem történtek volna. Megbocsátok (Mt.18,21-22), lemondok a magam javáról a másik előnyére, sőt, figyelem, hogy hol lehetnék segítségére. Ezért elválaszthatatlan az igaz szeretettől a szenvedés, mert nem a magam öröméről szól. De a szeretet miatti szenvedés ne legyen rossz hír számunkra.

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; (2Kor 4,17)

Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. (1Pét 4,13)

Ez a földi élet igen rövid, de az Úrtól való ígéreteink egy örökkévalóságra szólnak. Ha oda tudjuk áldozni ezt a földi életet az Úrnak, akkor minden ígéretet birtokba vehetünk (Mt.16,25). Ha nem, akkor sajnos az ígéretek is távol maradnak tőlünk. A szeretet miatti szenvedéseinkkel leszünk a Krisztus szenvedéseinek részesei.  Azt a szeretetet hagyta hátra parancsolatként, amelyben Ő is folyamatosan szenved, csak azért mert szeret:

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13,35)

Önfeláldozó szeretettel szeressük egymást. Ennek a szeretetnek a hiánya miatt nem ismeri fel a világ, hogy mi Krisztus tanítványai vagyunk. De a nagy gyülekezetekben nem is lehet szó ilyen mértékű szeretetről, hiszen sokszor nem is ismerjük azokat, akik egy héten egyszer mellénk ülnek az összejövetelen. De ha kisebb közösségekben átéljük a szenvedéseket a szeretet miatt, akkor azzal Krisztus teste is nyer, hiszen másokat tudunk vígasztalni, amikor ők mennek át hasonló helyzeten:

De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. Tudva, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is. (2Kor 1,6-7)

Ha vállaljuk a szenvedéseket, és megéljük a valódi szeretetet szenvedésekkel együtt, akkor a szívünk is elfog változni Krisztuséhoz hasonlóvá. Akkor fogjuk tudni megtagadni az ó ember kívánságait, és tudunk új emberré lenni. Akkor tud megváltozni a látásmódunk, hogy ne magunk körül forogjanak a gondolataink, ahogyan ezt Jézus is megtapasztalta:

Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. (Ézs 53,11)

Jézus is „lelke szenvedése folytán” látott másképpen, és ez igaz minden olyan emberre, aki átmegy a szenvedéseken. Ha az Úrral megyünk át ezeken a szenvedéseken, akkor Hozzá fogunk közelebb kerülni, mert átérezzük azt a szenvedést, amit mi okoztunk (okozunk) Neki. A szeretetnek ezeket a terheit segít hordozni (Zsolt.55,23), és megtölt folyamatosan új élettel a Szent Szellemen keresztül.

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. (Jn 14,15)

Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (Jn 15,9-10)

Sok helyen említi Jézus, hogy úgy tudjuk kifejezni a szeretetünket felé, ha megtartjuk a parancsolatait. Ha pedig engedelmességben járunk, akkor bizonyosan kerülünk olyan helyzetbe, hogy ki kell fejeznünk a szeretetünket egy olyan ember felé, akit nehéz szeretni. De ha az ilyen engedelmességben gyakoroljuk magunkat, akkor leszünk Jézus valódi tanítványai, és amint az ige is mondja, akkor megmaradunk az Ő szeretetében. Ezért az ilyen szeretetben járás még két másik fontos dolgot is betölt az életünkben:

Jézus pedig mondta neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22,37-39)

Az egyik fontos dolog, hogy betöltjük a törvényt azáltal, hogy kimutatjuk vele Isten felé a szeretetünket, amely az első és a második parancsolat. Ahogyan Pálnál is egy igében összegezve látjuk a törvényt, hogy a szeretet az egész törvényt betölti (Gal.5,14; Róm.13,9). A másik fontos dolog, hogy ezzel a szeretettel Jézus tanítványaivá válunk:

Mondta pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9,23)

Lehetetlen valóságos szeretettel úgy szeretni, hogy közben nem tagadom meg magam és vele együtt minden kívánságom (1Kor.13,4-7). Csak úgy lehet ezt megtenni, ha magamat a halálba adom, és vállalom mindazt a szenvedést, amelyet az okoz, hogy megtagadom a saját érdekeim és jóval fizetek még a rosszért is. Ez pedig egy mindennapos élmény, mert lehetetlen, hogy  egy héten csak három napon szeressek, a többin nem. Ezért teljesíti be a szenvedéseket is vállaló szeretet Jézus követelményét a tanítványságra. A szeretet miatti szenvedés ráadásul megtisztít minket a bűntől.

Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt. (1Pét 4,1-2)

Az által tisztít meg minket a szeretet miatti szenvedés, hogy halálba adom magam, vagyis a hústesti életet, minden bűnös indulatával együtt. Ha valaki Istent szereti, akkor nem akarja a parancsolatait áthágni, hanem igyekszik azokon belül maradni, tehát kerülni fogja a bűnt. Valamint leteszi az önzését, a kívánságait, és szabályosan megöldökli a saját lelkét, hogy szeretni tudjon. Amikor nem viszonozzák a szeretetünket, amikor nem értékelik az áldozatunkat, amikor igaztalanul bántanak, akkor mindig egy kicsit meghalunk, mert ez igenis fáj a mi önző lelkünknek, de nem figyelhetünk erre, hanem mindezek ellenére tovább kell szeretnünk. Ha pedig szeretjük az Urat, akkor miatta tesszük meg azt, hogy mások felé szolgálunk szeretettel és hordozunk másokat az ő gyengeségeikben, vagy akár még gonoszságaikban is.

Ahogyan láttuk, Isten is folyamatosan szenved, és az igazi szeretetbe bele van kódolva a szenvedés. Vértezzük fel magunkat a szenvedésre, mert ez a szenvedés valóban új emberré, krisztusivá tesz bennünket, ha az Ő hasonlatossága szerint éljük meg a szeretetünket. Váljunk Krisztus valódi követőivé, úgy, hogy valósággal szeretjük egymást, minden képmutatás nélkül, mert annak van igazi jutalma már itt a földön is.

Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. (1Ján 3,18)

A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. (Róm 12,9)

Pogányok az új ég és földön

És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé. (Jel 21,23-27)

És megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jött ki az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája volt, mely tizenkét gyümölcsöt termett, minden hónapban meghozva gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. (Jel 22,1-2)

Biztosan többen elgondolkodtunk már, hogy kik is lehetnek azok a pogányok, akik az új ég és föld alatt itt lesznek. Bizonyos, hogy nem az Új Jeruzsálem lakói lesznek, hanem kívül élnek majd a földön, de ott fognak élni. Az idézett versekből látszik, hogy az életük más lesz, mint azoknak, akik az Új Jeruzsálemben fognak élni Isten dicsőségében. De kik is lehetnek ők valójában, és hogyan lehet, hogy pogányok túlélik az ítéletet.

A kereszténységben több olyan felekezet létezik, ahol azt állítják, hogy nincs pokol. Ehhez még társul sok olyan vallás, ahol a szeretet istenéről nem tudják elképzelni, hogy bárkinek is szenvedést okozon, ezért nem egyeztethető össze a hitükkel egy olyan hely, ahol az emberek szenvednek a halál után. Sőt, az örök szenvedést is lehetetlennek tartják. Nézzük meg, hogy a Biblia mit mond erről. Kezdjük azzal, hogy mi történik a halál után a Biblia szerint, mert utána abból érthetjük meg az isteni ítéletet és az ítélet utáni helyzetet.

Az alvilág meztelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Jób 26,6)

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Jób 21,13)

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírba szállók közül. (Zsolt 30,4)

Az életnek útja felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzon a pokoltól, mely alá felé van. (Péld 15,24)

Az Ószövetségben a héber Seol, és az Újszövetségben a görög Hádész szó a halottak birodalmát jelenti, amelyet a Seol, sír, alvilág, pokol szavakkal ad vissza a Károli Biblia. A holtak birodalma kapcsán azért beszélünk alvilágról, mert a föld mélyén van.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat. És lett, amint elvégezte mind e beszédeket, meghasadt a föld alattuk. És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. (4Móz 16,30-33)

Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Fil 2,10)

A fordítási különbségekből is láthatjuk, hogy egy összetettebb helyről van szó, ahol egy részen szenvednek a halottak, ez a pokol, de más részen nyugalomban vannak. A mai kanonizált ószövetségi könyvekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy pontosan honnan lehet levezetni ezeket az elkülönült részeket, de ahogyan beszélnek róla, abból kikövetkeztethető a felosztás, illetve később Jézus példázatai egyértelművé teszik ezeket a határokat.

Miért is nem haltam meg fogantatásomkor; miért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem? Miért vettek fel engem térdre, és miért az emlőkre, hogy szopjam?! Mert most feküdnék és nyugodnék, aludnék és akkor nyugton pihenhetnék (Jób 3,11-13)

Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén. (Dán 12,13)

Sámuel pedig mondta Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engem? És felelt Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel már nekem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondd nekem, mit kelljen cselekednem? (1Sám 28,15)

Mindhárom esetben egy igaz emberről szól az ige. Jób mindvégig küzdött az ő igazáért, és remélte, hogy a Seolban véget érnek a szenvedései, ott nyugalomban kivárhatja, amíg újra feljöhet onnan. Dánielről és Sámuelről is tudjuk, hogy igaz emberek voltak, ezért nekik a Seolban nem a szenvedés volt előkészítve, hanem a nyugalom. Mindannyian megmaradtak öntudatuknál, és nem tudattalanul élték meg az ott töltött időt, de ennek magyarázatával várjunk még.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, akik vétkeznek. (Jób 24,19)

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről. (Zsolt 9,18)

Kóré fentebb idézett története (4Móz 16,30-33) is, és ezek az igehelyek is azt mutatják, hogy a gonoszok jutnak a pokolba, ahol nem nyugalom van, hanem szenvedés. De mire is alapozzuk ezt a kijelentést, hiszen az idézett versekből ez nem látszik egyértelműen. Ennél a pontnál el kell hagynunk az Ószövetséget, és az Újszövetség segítségével kell tovább nyomoznunk.  Jézus egyik történetével, amely nem példázat, hanem egy történet!

Volt pedig egy gazdag ember, és öltözött bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozva: És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullottak a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljőve, nyalták az ő sebeit. Lett pedig, hogy meghalt a koldus, és vitetett az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemettetett. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban lévén, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltva, mondta: Atyám, Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Mondta pedig Ábrahám: Fiam, emlékezz meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötörtetsz. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innen ti hozzátok átmenni, nem mehetnek, sem azok onnan hozzánk át nem jöhetnek. Mondta pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Mondta neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. Amaz pedig mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. (Lk 16,19-31)

A történet nem úgy kezdődik, hogy az alvilág „hasonlatos” vagy „olyan mint”, hanem azzal a kijelentéssel, hogy „volt egy gazdag ember”. Jézus nem hazudott, ezért ennek megfelelően ez egy olyan történet, amely a valóságban is megtörtént. Ebből a történetből tudjuk meg, hogy az alvilágnak legalább két része van, a pokol és Ábrahám keble. Ez a két rész bár egymástól el van választva, de nincs átjárás és látják egymást. A pokolban láthatatlan lángokkal gyötrődnek, a másik részen pedig vígasztaltatnak. Mindannyian tudatuknál vannak, és emlékeznek a földi életükre, semmiképpen sem tudattalanok. Onnan egyedül senki nem jöhetett ki, de Isten kihozhat onnan bárkit.

Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Zsolt 68,19)

Ezért mondja az Írás: Fölmenve a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállt a föld alsóbb részeire? Aki leszállt, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) (Ef 4,8-10)

Jézus áldozata előtt nem volt lehetséges a mennybe kerülni, hanem csak az alvilágba lehetett jutni. Mert még nem volt valóságos váltsága az elkövetett bűnöknek, hanem csak elnézte az Úr azokat (Róm 3,25), mert lehetetlen, hogy az áldozati állatok eltöröljék a bűnt (Zsid 10,4), ezért az ószövetségi korban meghalt igazaknak is meg kellett várniuk Jézus áldozatát, hogy valóságos megbocsátást nyerjenek (Zsid.9,15). Az alatt a három nap alatt, amíg Jézus a sírban volt, lement a Seolba, de nem a pokolba, és kihozta onnan az igazakat, akik ott várakoztak. Jézus mennybemenetelét követően pedig már tudjuk, hogy akik Őbenne halnak meg, azok hozzá kerülnek a mennybe, (Fil 1,23). Szintén Jézustól tudjuk bizonyosan, hogy nem tudattalanul voltak a Seolban az igazak, hanem öntudattal, mert…

Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. (Jn 8,56)

Jézus pedig felelve, mondta nekik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, így szólva: Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákob Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (Mt 22,29-32)

Ábrahám örült, hogy Jézus megszületik erre a földre, de Izsákot és Jákobot is élőnek mondja, mivel Istennek mindenek élnek. De a Seol, vagy Hádész, még mindig befogadja azokat, akik Krisztuson kívül halnak meg, vagyis újjászületés nélkül. Ők az utolsó ítéletre fognak onnan „felkelni”.

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban laktok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! (Ézs 26,19)

És sokan azok közül, akik alszanak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. (Dán 12,2)

És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetik. (Jel 20,12-15)

Egyszer a halottak előjönnek majd az ítéletre, hogy számot adjanak a földi életük során véghezvitt cselekedeteikről. Ha megfigyeljük, akkor három helyről jönnek elő a halottak. Valószínű, hogy más helyen vannak azok, akik a halál fogságában vannak, mint akik a pokol markában vannak. A tengerben lévő halottak pedig a démonok, akikről Énok könyvéből értesülhetünk, hiszen ha az csupán helymeghatározás lenne, akkor a földnek, a tűznek, és minden másnak is ki kellene adnia a halottakat, ahol az emberek meghalhatnak. A halottak ítélete az, amely végül eldönti, hogy kinek mi lesz az örök sorsa.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd neki az igazak, mondva: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy meztelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelve a király, azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Mt 25,32-40)

Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg, (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincs, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, együtt bizonyságot téve arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.) Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által. (Róm 2,12-16)

Jézus elmondja, hogy milyen cselekedetek engedik meg, hogy valaki benn maradjon az élet könyvében, és Pálon keresztül pedig elmondja a Szent Szellem, hogy miért számítanak be azok a jó cselekedetek az ítéletnél. Ismét megmutatkozik Isten hatalmas szerelme az ember iránt, mert szinte keresi az okot, hogy minél többen megmenekülhessenek a haláltól. Még ha Isten törvénye nélkül is élnek, de legalább az Úr gyermekei közül jót tesznek valakivel, akkor már beszámíttatik nekik. Bár nincs meg bennük az isteni élet, de mégis életet nyernek. Akik ebben az ítéleben meg tudnak állni, azok lesznek a pogányok az új földön. Nem lesz meg bennük az isteni élet, de lesz helyük a földön. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan éljük az életünket itt a földön, hiszen Jézusnak itt van joga megbocsátani a bűnöket (Mk 2,10), és nem a hitünk szerint fog megítélni, hanem a cselekedeteink szerint. Erre nagyon kell vigyáznunk, mert a hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2,20; Jak 2,26), és a halott hit nem fog senkit sem bevinni az Úr birodalmába, mert a halál után már nem munkálkodhatuk az üdvösségünkön.

Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedd; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy. (Préd 9,12)

A harc szellemben dől el

És mondta Mózes Józsuénak: Válassz nekünk férfiakat és menj el, ütközz meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálcája kezemben lesz. És úgy cselekedett Józsué amint mondta neki Mózes, megütközött Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére. És lett, mikor Mózes felemelte kezét, Izrael győzött; mikor pedig leeresztette kezét, Amálek győzött. Mikor azért Mózes kezei elnehezedtek, követ hoztak és alátették, hogy arra üljön; Áron pedig és Húr tartották az ő kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és felemelve maradtak kezei a nap lemenetéig. Józsué pedig leverte Amáleket és az ő népét fegyver élével. (2Móz 17,9-13)

Ha egy csata sorsa egy ember felemelt kezén múlik, akkor a győzelemnek nem sok köze van a ténylegesen harcolók tudásához és erejéhez, hanem valami szellemi erőnek kell a háttérben működnie, amely a látható világ eseményeit ilyen mértékben befolyásolja. Környező világunknak két fő része van, a látható anyagi világ és a láthatatlan szellemvilág (Kol 1,16). Mivel a láthatatlan rész a nagyobb és erősebb, hiszen ebből állt elő minden látható (Zsid.11,3), ezért ennek a befolyása alatt van minden fizikai dolog (lásd a bibliai csodákat). Mivel a Bibliát végigkíséri ez a törvényszerűség, ezért állíthatjuk, hogy minden szellemben dől el először, és az eredménye utána lesz látható számunkra. A szellemvilág szabályait az anyagi világ eszközeivel nem tudjuk befolyásolni, csak és kizárólag szellemi (de nem értelmi) eszközökkel.

Lett pedig, amikor Józsué Jerikónál volt, felemelte az ő szemeit, és látta, hogy íme egy férfiú állt előtte meztelen karddal kezében. És hozzá ment Józsué, és mondta neki: Közülünk való vagy-e te, vagy ellenségeink közül? Az pedig mondta: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborult Józsué a földre arccal, és meghajtotta magát, és mondta neki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának? (Józs 5,13-14)

És mondta az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg vitézeivel együtt. Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülve egyszer a várost. Így cselekedj hat napon át. És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel. És ha majd belefújnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kőfala magától, és felmegy arra a nép, ki-ki az előtte való helyen. (Józs 6,2-5)

Az Úr, előre megmondta Józsuénak, hogy mi lesz a csata kimenetele. Erről a Jerikóban élők mit sem tudtak, ezért berendezkedtek a védelemre és  elszánták magukat a harcra. De a sorsuk már meg volt pecsételve, azáltal hogy a fölöttük lévő szellemi erőket az Úr már legyőzte. Nem tudtak róla, hogy az őket „védelmező” démonok (Zsolt.106,37-38) már nincsenek a helyükön, ezért a zsidó nép elleni harcba szellemi segítség nélkül mentek bele. A sorsuk előre eldőlt, ezért mondhatnánk, hogy esélyt sem kaptak a túlélésre, de ez nem így van, mert hét napjuk volt rá, hogy megadják magukat. Hiszem, hogy attól a pillanattól fogva, amikor az Úr mondta Józsuénak, hogy a kezébe adta a várost, már nem volt erejük a gonosz szellemi erőknek a városban lévő emberek fölött, ezért ők szabad akaratból választhatták volna a megadást és az életet. Ráháb elmondja, hogy tudták, hogy az Úr a zsidóknak adta a földjüket, és tudták, hogy ki ez az Isten (Józs.2,9-11), de mégsem hódoltak be, hanem inkább a halált választották. Ebből a helyzetből is kiválóan látszik, hogy Isten kegyelméből kettéválik az ember és a gonosz szellemek sorsa. A gonosz szellemeknek nincs választási lehetőségük, bizonyosan haladnak a nekik kiszabott ítélet felé. Az embernek azonban Isten mindig megadja a választási lehetőséget az élet és a halál között, mert ennyire szeret bennünket (Jn.3,16).

És mondta neki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket. Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba. És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annak utána megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement ő és Púra, az ő szolgája a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak. És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai úgy feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van. Mikor pedig Gedeon oda ment, íme az egyik férfiú éppen álmát beszélte el a másiknak, és mondta: Íme álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengeredett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. A másik aztán felelt és mondta: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izraelből való férfiúnak fegyvere, az ő kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát. (Bír 7,9-14)

Gedeon példája annyiban különbözik a Józsuénál láttottaktól, hogy a Jerikóban élők szívéhez nem szólt közvetlen az Úr, míg itt a sereg katonáinak álmot adott, és azzal az álommal a félelem szellemét kapták. Ezzel az Úr, Gedeon számára szellemben előkészítette a helyzetet. De Gedeonnak sem engedte meg, hogy a saját erejében bízzon, hanem olyan kicsire apasztotta serege létszámát, hogy az önerőből már biztosan nem győzhetett volna. Ráadásul fegyvert nem is vittek magukkal a kezükben, hanem csak fáklyát és kürtöt. A kulcs tehát nem a két szemben álló sereg képességén múlt, hanem a szellemvilág befolyásán az anyagi világon, mert az Úr az egyik oldalon félelmet gerjesztett, a másik oldalon pedig a Benne való bizalmat (hitet) erősítette meg, amely azután önmagában is eldöntötte a csatát.

A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondták egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen? Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is ínség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; gyertek el azért, szökjünk el a Szíriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk. És felkeltek alkonyatkor, hogy a Szíriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Szíriabeliek táborának széléhez, íme már nem volt ott senki. Mert az Úr azt cselekedte, hogy a Szíriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondták egymásnak: Íme az Izrael királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyait és az Egyiptombeliek királyait, hogy ellenünk jöjjenek. És felkelve elfutottak alkonyatkor, és elhagyták mind sátraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutottak, csakhogy életüket megmenthessék. (2Kir 7,3-7)

Aki az Úrral jár, az bátran menjen előre, és cselekedje meg amit az Úr mond neki, mert nem tudhatja, hogy a szavai és a tettei a környezetében hogyan csapódnak le. A négy leprás járása a valóságban biztosan nem úgy hangzott, mint egy hadseregé, de a szíriaiak mégis úgy hallották, mintha egy egész hadsereg közeledne feléjük. Sokszor a szavaink is más és más értelmet nyernek a hallgatóban, mint amilyen szándékkal kimondjuk őket. Nem ismerjük a másik ember szívét, nem tudjuk, hogy milyen szellem lakik benne (Lk.9,55), ezért a reakcióit sem tudjuk kiszámítani. Emiatt csak a Szent Szellem tud minket pontosan vezetni, mert előtte nincs titok, hiszen az Isten mélységeit is kutatja (1Kor.2,10). Ne felejtsük el, hogy nem a bűnös embert kell gyűlölnünk, hanem a bűnt. Nem a gonosz embert kell gyűlölnünk, hanem a gonoszságot. Meg kell tanulnunk a láthatók mögé nézni, és mindennek a szellemi hátterét kutatni,

Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; (2Kor 10,3-4)

Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,12)

A szellemi háttér a fontos, és nem a látható, ezért az ima, az Ige és a Szent Szellem kijelentése a legerősebb fegyverünk ebben a harcban. Ebben a harcban nincs szünet (Mt.12,43-45), mert a szellemi lények nem fáradnak el. De ha mi Krisztusban vagyunk, akkor nem vagyunk egyedül ebben a harcban. Egyébként Krisztus testében tudunk egymásért is imádkozni, ezért emberként sem állunk egyedül. Jézus ideadta a nevét a Benne hívőknek, hogy az Ő nevében menjenek és kérjenek.

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessen az Atya a Fiúban. (Jn 14,13)

Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. (Mt 18,18)

A szellemi harcot ne csak a démonűzéssel párosítsuk, mert minden egyes ima egy szellemi harc. A könyörgés, a közbenjárás, a gonosz erők megkötözése, Istentől kérni valakinek a megtérését mind-mind egy-egy szellemi harc.

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban lévőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 2,1-2)

Ha hitetlen városi és országos vezetőkért imádkozhatunk, hogy jobb életet éljünk, akkor ez valóságos szellemi harc. Ha imában kérjük, hogy egy testvérünk le tudjon tenni egy szenvedélyt, akkor az harc a lelkéért. Csodálatos dolog az Úrtól, hogy nem vár el ehhez semmilyen külsőséget, hanem csak a szívünk tisztaságát. Mert amikor azt mondja, hogy

Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozz a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. (Mt 6,6-7)

Nem a szenzációs imákat hallgatja meg az Úr, hanem az őszinte, szívből jövőt, olyat mint Annáét, akinek a szája mozgott, de hang nem jött ki rajta (1Sám.1,9-16). Jézus is sokszor egyedül, félrevonulva imádkozott, nem is tudjuk, hogy pontosan mit. Az ima mellett egy másik igen fontos eszköz a szellemi harcban a böjt. Ezt sok mai Biblia már nem is írja (Mrk 9,29; 1Kor 7,5; ApCsel 10,30), mert azt állítják, hogy ez csak a vallásosság egyik cselekedete, de nem szerepelt az eredeti szövegekben, hanem később toldották be. Ez az ige alapján nem bizonyítható álláspont sőt, tapasztalati úton állíthatom, hogy igen erős szellemi fegyver.

És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végre megéhezett. (Mt 4,2)

Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván. (Mt 6,17-18)

Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanem ha könyörgés és böjtölés által. (Mt 17,21)

Mikor azért azok szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, mondta a Szent Szellem: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. (ApCsel 13,2)

Jézus a szolgálatát egy negyven napos böjttel kezdte. Ez csak egy sima vallásos cselekedet lett volna? Semmiképpen sem, mert amikor elmegy a pusztába, akkor azt írja az ige, hogy „vitetett a Szellemtől a pusztába”, majd pedig a böjt után „megtért a Szellemnek erejével”. A pusztában kapta meg böjtöléssel és imádkozással a szolgálatához szükséges szellemi erőt. De ugyanígy látjuk az apostoloknál is, hogy imádkozás mellett böjtöltek az Úr vezetéséért, és akkor szólt a Szent Szellem hozzájuk. De a gonosz szellemek kiűzésében is fontos eszköz a böjtölés, mert ahogyan Jézus mondja, van olyan, amelyik csak könyörgéssel és böjtöléssel hagyja el az embert.

Mivel az egész világrendszer egy szellemi fejedelem, a Sátán, uralma alatt van (Ef.2,2), ezért nem tehetjük meg, hogy ezt figyelmen kívül hagyva éljünk, Krisztusban hívőként még inkább nem. Hála az Úrnak, hogy Ő harcol velünk és értünk (de nem helyettünk!), mert a támogatása nélkül semmire sem jutnánk. Jézus már legyőzte (Mrk 3,27; Kol 2,15) a fejedelemségeket, ezért nekünk ebben a hitben kell megállnunk és eszerint kell a szellemi harcunkat megvívnunk.

Haragos indulatok

Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; (Ef 4,26)

Tudjuk, hogy a bűnök az egész emberre hatással vannak, és minden bűn valamilyen szellemiséggel együtt „hozzám van ragadva” (Róm.7,21), amíg az Úr Jézus elé nem viszem, meg nem bánom, nem kérem a bocsánatát és megtisztítását, és el nem hagyom azt a bűnt. Sokszor ártatlannak tűnő dolgokban is benne van a bűn, de az érzelmekkel, különösen a negatív indulatokkal könnyen bűnbe eshetünk.

A haragot meg lehet élni jól és rosszul. Az efézusi levélben a rossz haragról ír, hogy azt ne dédelgessük tovább, mint egy nap. Isten is lehet haragos, de Ő ezt helyesen kezeli, nem úgy, mint egy bűnös ember, akinek a lelke a bűn rabságában van. A harag állandósulása válik később gyűlöletté, amely kifejezetten kívánatos, ha a bűnről van szó.

Volt Úz földjén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt és bűngyűlölő. (Jób 1,1)

Gyűlölöm a gonoszok társaságát, és a hitetlenekkel együtt nem ülök. (Zsolt 26,5)

Az Úr az igazat megpróbálja, a hitetlent pedig, a gonoszság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. (Zsolt 11,5)

Az Úr gyűlöli a bűnt, sőt, Ő még a hitetlent is gyűlölheti. Nekünk ezt nem engedi meg, mert mi nem tudjuk annyira tökéletesen uralni az indulatainkat, mint Ő. De ahogyan Jób gyűlölte a bűnt, és Dávid gyűlölte a gonoszok társaságát, az már kedves az Úr előtt. Ezért kell minden indulatunkat az Úrban megvizsgálnunk és az Úr szerint megítélnünk. Már beszéltünk arról, hogy a mózesi törvények szellemi háttérrel rendelkeznek, és nem csak a fizikai cselekedeteket kell bennük látnunk (Róm.7,14), ezért forduljunk a törvények leírásához.

Azután áldozzon az Úrnak e hálaáldozatból tűzáldozatot: a kövérjét, a farkát egészen, amelyet a hátgerezdi végénél vágjon el, és a belét takaró kövérjét, és minden kövérjét, amely a belek közt van. És a két vesét is, és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, és a májon lévő hártyát a vesékkel együtt vegye el. És füstölögtesse el azt a pap az oltáron: tűzáldozati eledel ez az Úrnak. (3Móz 3,9-11)

A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögtette a bűnért való áldozatból az oltáron, amint az Úr parancsolta Mózesnek. (3Móz 9,10)

Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet. (Zsolt 26,2)

Ahogyan az áldozatok leírásából látjuk, az áladozati állat veséjét és kövérjét meg kellett égetni az oltáron. Amikor az Úr tűzzel megpróbál dolgokat, akkor azokból csak az marad meg, ami kiállja ezt a próbát. Vagyis a kövér rész egyrészről szimbolizálja a bőséget, másrészről pedig az eltakarást, elfedést. Amikor hálaáldozatot viszünk az Úr elé, akkor azt a bőségünkből tegyük (2Kor.8,13), hogy egyenlőség legyen. Amikor viszont a bűneinkkel megyünk az Úr elé, akkor bármivel is szeretnénk azokat előtte takargatni, az Úr tűzében azok megpróbáltatnak és semmi sem marad rejtve. A vese, mint kiválasztó szerv, szellemi értelemben szétválasztja az indulatokat bennünk. Ezért kell azt feltenni az oltárra, és megpróbálni az Úr előtt, ahogyan Dávid is kéri az Úrtól. Külön szerv ez a szívtől, mert a szív, a vese által kimondott ítélet szerint hoz döntést és cselekszik. Általában akkor kerülünk bajba, ha „elragad” minket az indulat, mert az gyakran hústesti, nem az Úr szerinti indulat.

Megharagították a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattuk, Mert megkeserítették az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. (Zsolt 106,32-33)

A nép hitetlensége és panaszkodása haragra ingerelte Mózest, aki ahelyett, hogy szólt volna a sziklához, megütötte azt, és még a népre is indulatosan szólt. Ezt pedig az Úr nem nézte jó szemmel, és emiatt nem mehetett be az igéret földjére. Emberi, más szóval hústesti volt a haragja, amelyet nem támogatott az Úr. Isten a szolgáinak nem engedi meg, hogy a népe felé ilyen indulatokkal közeledjenek. Pál is azt mondja Timótheusnak, hogy intsen és feddjen, de úgy, hogy az megtérésre indítson(1Tim.5,20; 2Tim.2,25). Mózes, a versengések vízénél komolyabb haragra is gerjedt, amikor meglátta az aranyborjút, de ebben az esetben a haragját Isten nem utasította el, mert teljesen jogosan háborodott fel.

És mikor közeledett volna a táborhoz, látta a borjút és a táncolást, és felgerjedt Mózesnek haragja, és elvetette kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy alatt. Azután fogta a borjút, amelyet csináltak, tűzben megégette, és apróra törte mígnem porrá lett, és a vízbe hintve, itatta azt az Izrael fiaival. És mondta Mózes Áronnak: Mit tett neked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? Felelt Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz. Mert azt mondták nekem: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Egyiptom földjéről kihozott, nem tudjuk mint lett dolga. Én pedig feleltem: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nekem ide adták, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formálódott. És látva Mózes, hogy a nép megvadult, mert Áron megvadította őket, ellenségeik csúfjára. Megállt Mózes a tábor kapujában, és mondta: Aki az Úré, ide hozzám! és gyűltek ő hozzá mind a Lévi fiai. És szólt nekik: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek át és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedtek, és elhullott azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. (2Móz 32,19-28)

Mózes összetörte a törvény tábláit, amelyeket Isten a saját kezével írt, megitatta népet az aranyborjú maradékával, és leölette mindazokat, akik nem akartak az Úrral járni. Sokkal messzebbre ment, mint a versengések sziklájánál. Emberi mértékkel ez a dühe sokkal inkább méltó lett volna az ítéletre, mint a másik eset, ahol botjával megütötte a sziklát és gondatlanul szólt a néphez. De erre a haragra Isten nem így reagált, ezt nem ítélte el Mózesnél. Az aranyborjú esetében az Úrért gerjedt fel a haragja, és a bálványimádást törölte el a nép közül. Isten szemszögéből kell megértenünk ezt az igét, és nem szabad a mi emberi normáinkhoz igazítani, jobban mondva lealacsonyítani. Ahogyan Isten népének keveredése ellen szól az Úr (2Móz.34,15-16), úgy nem szabad nekünk, mai keresztényeknek sem a bűnnel keverednünk.

Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. (1Kor 5,11) [saját kiemelés]

A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,13) [saját kiemelés]

Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. (2Ján 1,10-11) [saját kiemelés]

Ez első olvasatra lehet, hogy erősnek tűnik, de emlékezzünk Jézus történetére, amikor Péter meg akarta őt óvni a szenvedésektől (Mt.16,22-23), és Jézus rögtön megdorgálta a Péterben lévő gonoszt. Nem utólag, négyszemközt mondta el neki, hogy mi a baj, hanem azonnal elvágta a gonosz útját. Ma, ha valaki szóváteszi a bűnt, vagy csak rákérdez, ahogyan Pétert megkérdezték a Kornéliusz házánál történtekről (ApCsel.10.-11.fejezet), akkor már megkapja az ítélkező bélyeget. Holott ezzel a szeretetteljes odafigyeléssel tudnánk egymásnak a legtöbbet segíteni, hiszen sokszor aki benne van egy helyzetben, mint Áron az aranyborjú esetében, az gyakran nem látja tisztán magát. A bűn egyik első következménye, hogy vakká tesz. Ezért írja az Úr a laodiceai gyülekezetnek is, hogy vakok. Ők a büszkeség miatt lettek vakok, de más bűnök is vakká tesznek. És ezzel a Sátán fogja le a keresztény gyülekezeteket, hogy a hamis szeretettel közeledjenek egymás felé, amely tolerál minden bűnt. Ha valaki szereti a saját gyermekét, akkor azzal teszi érte a legtöbbet, hogy akár fenyítéssel is, de megtanítja arra, hogy mi a jó és mi a rossz (Péld.5,22-23; 10,17; 11,32; 13,24; 15,10), ahogyan az Úr is megdorgál mindenkit, akit fiává fogad (Zsid.12,6). Ahogy a pusztai vándorlás során a hitetlenek és gonoszok elpusztultak, úgy a mai gyülekezetekből is ki kellene zárni azokat, akik nem hajlandóak a megszentelődés útjára lépni. Mivel a bűn „kis kovásza” megrontja az egész gyülekezetet, ahogyan János írja, még a köszöntéssel is részesei leszünk a más bűnének. Ki kell jelentenünk, hogy nem ismerjük a bűnnel járó szellemi törvényeket, ezért jobb lenne, ha nem bírálnánk felül Isten igéjét, hanem aszerint élnénk. Meg kell értenünk a tisztaság fontosságát.

Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az ő vétségének terhét; (3Móz 5,1) [saját kiemelés]

Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak; (2Kor 10,5) [saját kiemelés]

Ha valaki csak hallotta a káromló beszédet, akkor már bűnbocsánatot kellett kérnie! Ha csak tudomásom van a másik bűnéről és elnézem neki, akkor már beszennyez engem is. Ezért ha egy bűnössel megosztom a társaságom, és nem mondom ki, hogy nem vállalok közösséget az életében lévő bűnnel, akkor már a köszöntésével is elfogadtam azt a bűnt, amelyet a másik elkövet. Ezért aki olyan gyülekezetben van, ahol látja, hogy mennyi bűn, világiasság és hamis szeretet van, és meg akarja tartani az örök életét, jöjjön el onnan és akár egyedül is keresse az Urat, várva, hogy elviszi őt azokhoz, akikkel együtt lehet igaz közösségben, vagy keressen egy ilyen közösséget. Sokan nem vesszük elég komolyan, hogy a földi élet minősége valóban élet-halál kérdés, mert mindnyájan egyedül fogunk megállni az Úr ítélőszéke előtt (2Kor.5,10), ahol nem fogunk tudni másokra mutogatni, mert a saját életünkért mi magunk vagyunk a felelősök!

Visszatérve témánkhoz, Mózes életében is látjuk, hogy volt helyzet, amikor „tiszta” harag volt benne, bár ezt nem sikerült neki minden helyzetben helyesen megélnie. Volt azonban egy ember (1Tim.2,5), Jézus Krisztus, aki ezt mindig helyesen kezelte. Mivel tudjuk, hogy Ő bűntelen volt (1Pét.2,22), ezért ha megnézzük azokat a helyzeteket, amikor dühös volt, akkor láthatjuk, hogy hogyan élte meg a haragját.

És ott találta a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ültek: És kötélből ostort csinálva, kiűzte mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitöltötte, az asztalokat pedig feldöntötte; És a galambárusoknak mondta: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékeztek pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. (Jn 2,14-17)

Az Úr házához fűződő féltő szeretete miatt gerjedt haragra, és űzte ki az árusokat. A részletekről nem sokat tudunk, de a benne lévő indulatot pontosan mutatja cselekedete. A haragja az árusok cselekedetére irányult, és nem kifejezetten az árusokra. Ahogyan feljebb taglaltuk, nem a bűnösöket gyűlölte, hanem a bűnt.

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani; (Ézs 7,14-15)

Amíg el nem kezdte a szolgálatát, addig neki is meg kellett tanulnia gyűlölni a gonoszt. Ahogyan minden ember a sötétség birodalmába születik, és nincs Isten ismerete, Jézusnak is meg kellett tanulnia a különbségtételt jó és gonosz között. Senkinek nem kedveskedett, csak azért, hogy kerülje a konfliktust.

Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését? Annak okáért íme prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. Hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. (Mt 23,31-35)

Nyilvánosan „nekiment” a farizeusoknak, nem gondolt semmilyen társadalmi viselkedésformára, hanem szabadon kiengedte a haragját ellenük, és megmondta nekik az igazat. A farizeusoknak ezért volt nagy a bűnük, mert tudták mit csinálnak és nem akartak abból megtérni (Jn.9,41). A megtérni vágyókkal azonban teljesen másképp viselkedett, mint ahogyan Jézus a parázna nő esetében látjuk, hogy nem a bűnöst ítélte el (Jn.8.fej.), hanem a bűnét —„eredj el és többé ne vétkezz!” — mondta neki, ahogyan más bűnösnek is (Jn.5,14). Mivel Isten semmilyen közösséget nem vállal a bűnnel, ezért az életünkben lévő legkisebb bűn is el fog minket választani Tőle. Amíg a bűnt nem rendezzük, és nem tisztulunk meg, addig nem lehet teljes közösségünk Istennel. Külön kegyelem, ha rámutat az életünkben lévő bűnre, mert akkor könnyebb attól megszabadulni.

Ha az Úrhoz akarunk kerülni, akkor csak úgy tudunk végigmenni ezen az életen, ha gyűlöljük a bűnt. Ezen az úton egyedül is nehéz megállni a tisztaságban, de egy közösség amennyire támogató tud lenni, ugyanannyira veszélyes is lehet, ha nem jó példát mutat a tagjainak. Egymásnak mutatunk példát az életünkkel, ha pedig rossz példát követünk, akkor a halál felé fogunk menni. Engedjük meg másoknak, hogy figyelmeztessenek a bűnre az életünkben. Az Úrnak fenyítését örömmel fogadjuk, hogy végül Nála lehessünk egy örök életre. Tanuljuk meg gyűlölni a bűnt, mert csak akkor leszünk olyan elszántak vele szemben, hogy sehol sem tűrjük meg.

Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. (Jak 5,19-20)

Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett. (Júd 1,23)

Az igaz is alig tartatik meg

És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? (1Pét 4,18)

Az előző két írásban sokszor szerepelt a puszta, mint kifejezés. Ennek a kifejezésnek egy keresztény életében sem szabad ismeretlennek lennie. Láttuk, hogy milyen nehéz a pusztán végigmenni olyanokkal, akik visszavágynak a korábbi élet után. Ők könnyen belebuknak a pusztába, és nem tudják elvenni az ígéretet. Majd láttuk azt, hogy egy nagy sokaságból, egy egész népből, csak ketten tudtak bemenni az ígéret földjére. De ők sem egyformán élték meg az út végét. Józsuénak sokszor mondta az Úr, hogy ne féljen, hanem legyen bátor és erős (Józs.1,6-9). Kálebnek azonban nem kellett már semmi más megerősítés. Szilárdan állt az Úr ígéretében, és nem lankadt el egy kicsit sem. Sőt, azt mondta, hogy adják oda neki azt a területet, ahol félelmetes Anák fiak vannak, azok közül is a legnagyobb óriás, és megerősített városok.

Most pedig, íme megtartott engem az Úr életben, amint szólt; most negyvenöt esztendeje, amióta szólt az Úr e dologról Mózesnek, ami alatt Izrael a pusztában bolyongott; és most íme, nyolcvanöt esztendős vagyok! Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre. Most azért add nekem ezt a hegyet, amelyről szólt az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondta az Úr. És megáldotta őt Józsué, és odaadta Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül. Azért lett Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, amiért hogy tökéletesen követte az Urat, Izraelnek Istenét. A Hebron neve pedig annak előtte Kirjáth-Arba volt; aki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harctól. (Józs 14,10-15)

Kettőjük sorsa azt példázza, hogy többféleképpen is át lehet menni az Úr pusztáján sikerrel. Mindkettőjüket megtartotta az Úr. Bár Józsuét bíztatnia kellett , de Józsué nagyobb felelősséget is kapott, mint Káleb. Józsuénak az egész nép örökségének terhét kellett továbbvinnie Mózes halála után. És ebben látszik körvonalazódni a bevezető igénk lényege. Mindenkinek külön-külön adja az Úr a feladatokat az életben, és Ő tudja, hogy kitől mit várhat el (Zsid.4,13), hiszen mindannyiunkat Ő alkotott. Akinek tíz talentumot ad, attól többet vár el, mint akinek egyet (Mt.25,14-30).

Mózes különleges kapcsolatban állt az Úrral. Sok könyörgését csak azért hallgatta meg, mert ő kérte. Személyesen beszélt vele. Meg is védte, ha kellett.

Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlóságát látja. Miért nem féltetek hát szólni az én szolgám ellen, Mózes ellen? (4Móz 12,8)

Azt mondta róla az Úr, hogy minden embernél szelídebb (4Móz.12,3). Most már ugye tudjuk, hogy milyen a szelíd ember. Olyan, aki nem keményíti meg magát az Úr előtt, hanem lágyan befogad mindent amit az Úr mond neki. Ez a szelídség vezet az igaz szív felé is. Lágy az Úr felé a tiszta szív.

Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessen meg a bűnnek csalárdsága által: (Zsid 3,12-13)

Ha az Úr rámutat valami bűnre az életemben, és én nem fogadom el, hogy az bűn volt, hanem védem az igazam az Úrral szemben, akkor rögtön megkeményedik a szívem. Ez pedig azonnal engedetlenségbe visz engem, vagyis tovább szaporítom a bűneim. Ami még rosszabb, hogy egyiket sem tudja az Úr megbocsátani, mert még magamnak sem vallom be, hogy az bűn. Ezért annak terhe nyomni fogja az életem. Hasonló hatása van a keserűségnek is. Ha engedek a hústestem kívánságainak, és azokat nem tudom kielégíteni, mert az Úr éppen nem engedi, akkor könnyen megkeseredhetek.

Vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedve, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (Zsid 12,15)

A keserűség pedig megzavarhat, mert könnyen elégedetlenségbe visz, majd annak a vége engedetlenség, szeretetlenség lehet, mert önző módon már csak a ki nem elégített vágyamra gondolok, és azt akarom minden más előtt betölteni. Ahogyan a fenti vers is mondja, ez már elszakít a kegyelemtől, mert az ilyen szív már nem igaz.

De hogy jön mindez ide, az igaz ember megtartásához? Úgy, hogy ezekben az esetekben már nagyon könnyen el lehet menni az Úrtól. Ő biztosan szólni fog, ha nem jó úton járunk, de ha mi megkeményítjük magunkat, akkor már a kegyelemből is kieshetünk. Ennyire könnyű az igaz státuszból kiesni. Megint nem lehet erre szabályt felállítani, mert mint egyének, mindenkinek a Krisztus testében végzett szolgálatához mérten kell megállnia. Ahogyan a tálentumok példájából látjuk.

Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. (Lk 12,48)

Ha valaki tudatlanul vétkezik, de megtér, annak kevesebb a büntetése. De akinek többet ad, attól többet is vár az Úr. Ezért is istentelen a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszó. Egy állami vezetőnek sokkal nagyobb a felelőssége, mint egy egyszerű nyugdíjasnak. Ugyanígy, egy frissen megtért testvérnek kisebb a felelőssége, mint egy olyan testvérnek, akinek a szolgálatának a minőségén sok ember élete múlik. Neki kisebb szabadsága van arra, hogy mit tehet meg, mert példát kell mutatnia a többieknek (1Pét.5,3). És minél közelebb van valaki az Úrhoz, annál kisebb a mozgástere, hogy a saját akarata szerint éljen. Ezt tapasztalta meg az Úrnak sok prófétája, akik szenvedtek a népért, hogy az Úr üzenete csorbát ne szenvedjen.

És lett az Úr beszéde hozzám, mondva: Embernek fia! íme, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon. Fohászkodj csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességed kösd fel, és saruid vedd lábaidra, s ne fedezd be felső ajkad, és az emberek kenyerét ne egyed. És szóltam reggel a néphez, és estére meghalt feleségem, és úgy cselekedtem reggel, amint meg volt hagyva nekem. (Ezék 24,15-18)

Ezékieltől elvette az Úr a feleségét egyik napról a másikra, és még nem is gyászolhatta. Mert ebben volt az Úr üzenete a népéhez. Ma biztosan nem olvasnánk Ezékiel nevét, ha nem engedelmeskedett volna az Úrnak. Ahogyan egy nagy próféta engedetlenség miatt meghalt, és a nevét sem tudjuk. Pedig előtte hatalmasan prófétált Baál prófétái ellen, és megprófétálta Jósiás király cselekedeteit (1Kir.13,1-24). A prófétálás alatt meg is védte az Úr, mert még a király keze is elszáradt, amellyel ellene mutatott. De az engedetlenségében már nem tudta megvédeni az Úr. Ma a nevét sem tudjuk. Vele szemben van egy olyan próféta, akinek csak egy rövid epizód a története, de a neve meg van őrizve. Ahija prófétáról van szó (1Kir.11,29). Ő megprófétálta Jeroboámnak az uralkodását, és többet nem hallottunk felőle. De mivel ennyit bízott rá az Úr, és azt hűséggel teljesítette, ezért megmaradt az emlékezete.

Ugyanennek a felelősségnek a súlyát látjuk Mózes életén is. Ő sem mehetett be Kánaán földjére, a versengések vizénél történtek miatt (4Móz.20,12; 4Móz.27,14). Ez az egy hibája volt a százhúsz éves élete alatt. Neki ennyit sem engedett az Úr. De ezért kellett Jézusnak mindent pontosan úgy csinálnia, ahogyan az Atya mondta neki, vagy ahogyan meg volt írva. Ő nem hibázhatott, mert Ő maga volt az Isten.

Ezek a példák mind azt mutatják nekünk, hogy az igaz ember is hamar el tud bukni, és ha a bukásából nem tud megtérni, akkor könnyen elvész. Itt jelenik meg az Úr hatalmas kegyelme, hogy hív a megtérésre újra és újra. De ehhez magunkat is meg kell ítélni. Az igazakat pedig még a gonosz szellemi lények is erősebben támadják. Mert rajtuk vannak a szellemi hatalmi jelek. (Erről írtam bővebben a Krisztus ábrázatára elváltozunk írásban https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2016/09/krisztus-abrazatara-elvaltozunk.html)

Van egy nagyon érdekes szakasz Jeremiás könyvében, ahol a nép bűneit sorolja fel az Úr (Jer.5,20-31). végül ezt mondja:

Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekszenek majd utoljára?! (Jer 5,30-31)

De mit cselekszenek utoljára? Ezért hoztam fel a próféta történetét, akinek ma nem is tudjuk a nevét. Ezért hoztam fel Káleb, Mózes, Jézus történetét. De mit cselekszenek utoljára. Tudjuk, hogy az Úr nem gyönyörködik a gonosz elveszésében (Ezék.33,11). Ezért fontos a szív állapota, ezért veszélyes a keserűség a szívben, mert kiejt a kegyelemből. Mert az számít, hogy mit cselekszem utoljára. De miért is ez számít? Azért, mert a szívnek az állapota abban a pillanatban számít, amikor az Úr magához vesz. Ennek idejét pedig senki sem tudja előre.

Mondta pedig neki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? (Lk 12,20)

Ezért bolond az, aki a földi dolgokra készül, és nem a mennyei életre. Ezért kell mindenkor készen állnunk, mert egyikünk sem tudja, hogy mikor veszi magához az életét az Úr.

Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. (Ezék 33,12)

Ezt szeretném egy másik szempontból megvilágítani. Ha tisztában vagyok azzal, hogy mit tett értem Jézus. Ha tudom, hogy a kegyelme tart meg. Ha tudom, hogy mindent az Úrtól kaptam, ami ehhez az élethez kell. Ha tudom, hogy milyen drága árat fizetett értem. Ha tudom, hogy Ő elevenít meg a belém oltott Szent Szellemével. Elmondta, hogy milyen ígéretek várnak, és ezt meg tudom taposni azzal, hogy elfordulok Tőle, és mégis ennek a világnak a dolgai, vagy a hústest kívánságai felé fordulok, akkor minden addigi tettemet semmissé teszem. Azért, mert azzal azt mondom ki, hogy ami eddig történt, az mégsem elég jó ahhoz, hogy az egész életem oda tudjam érte áldozni. Nem érdekel, hogy merre akar tovább vinni, én itt megállok. Hatalmas súlya van az ilyen cselekedetnek. Ha bármikor visszafordulok a világi kívánságok felé, akkor abban a pillanatban azt mondom, hogy az többet ér, mint amit az Úr ígért nekem.

Ezért számít az, amit utoljára tettem. Mert ez igaz a bűnösre is. Amint megtér, akkor a szívében azt mondja ki, hogy nem kell a korábbi élete, hanem az Urat választotta. Ha ilyenkor veszi magához az Úr, ahogyan a latort is, akkor „jól jön ki” a helyzetből, és megmenekül. Ezért figyelmeztet minket lépten-nyomon az Új Szövetség, hogy ragaszkodjunk a hitünkhöz, és tartsunk ki mindvégig. Ez egy folyamatos harc egy háború kellős közepén.

Háború idején nem engednek szabadságra senkit, és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette. (Zsid 3,14 – RÚF)

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. (Zsid 3,14)

Az igaznak az ösvénye pedig igen keskeny, és ahogyan megy előre, úgy szűkül az út. Jézust kell követni. Az ösvény pedig egy lábnyom széles, az ő lábnyomának a szélessége.

Mondta pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Lk 9,23-25)

Át a pusztán

Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engem immár tízszer, és nem engedtek az én szavamnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más szellem volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva. (4Móz 14,22-24)

Az Úr mindenkinek megadta és megadja a lehetőséget az örök életre. Az ószövetségi idők pogány népei között is, akinek olyan volt a szíve, azok bizonyosan az Úrhoz kerültek (Róm.2,14-15). Hogy ki számít igaznak az Úr előtt, az önmagában is egy nagy téma, ezért ezt itt most nem tudom megtárgyalni. De az ószövetség idején is, ugyanúgy, ahogyan ma is, a szív és a hit igazságát számítja be Isten az embernek, és nem a törvények betartását. Mivel ez teljesen az egyén felelőssége, ezért mondhatjuk, hogy Jézus áldozatának van egy objektív és egy szubjektív oldala. Az objektív oldal az, hogy Ő az áldozatával valóban megváltott mindenkit a bűneiból, és az Ő áldozata valóban olyan súlyú, ahogyan meg van írva. Ez azonban nem válik szubjektív megtapasztalássá, amíg én magam oda nem megyek Hozzá, és kérem a saját bűneim bocsánatát. Akkor lesz az Ő áldozata számomra megmentéssé, vagy ahogyan magyarul mondjuk, üdvösségem lesz Általa. Az ószövetséghez képest van egy új feltétel. Aki nem fogadja el Jézus bizonyságát, az nem üdvözülhet.

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Mt 22,14)

Isten mindenkit meghívott az örök életre, de ezt a meghívást nem mindenki fogadja el. Ezért vannak sokan a hivatalosok. A választottak ellenben kevesen vannak, akikről azt mondja az Úr, hogy „választott edényem” (ApCsel.9,15), mint az apostolok is.

Így volt ez a zsidó néppel is, ahogyan ma a keresztény társadalommal is. Aki akkor ott élt Egyiptomban, az mindenki hivatalos volt az ígéret földjére. Egységesen mindenkinek szólt a szabadítás. Együtt is indultak el. Akkor még mindenki úgy gondolta, hogy végigmegy ezen az úton, egészen a célig. De nem így történt.

Voltak mindnyájan a megszámláltattak: hatszázháromezer és ötszáz ötven. (4Móz 1,46)

A léviták egyáltalán nem voltak megszámlálva, sem a nők, sem a gyermekek. Ehhez jöttek még a gyülvész népek, akik nem is zsidók voltak. Becslések szerint kb. 1-3 millió főt számláló csoportról beszélhetünk. Ahogyan a tegnapi bejegyzésben is taglaltam, sokféleképpen élték meg az emberek ezt az utat. Sokan vissza akartak fordulni. Az Úr azonban többször megkegyelmezett a zúgolódó népnek, de egyszer ennek a türelemnek vége lett.

Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szóltatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. (4Móz 14,28-30)

Istennek majdnem minden tulajdonságáról úgy tudjuk, hogy végtelen. Egyet kivéve. Ez pedig a türelem. A türelmének egyszer vége van (2pét 3,9). Különben nem lenne vége a világnak, mert végtelen ideig várna az ítélettel, végtelen türelemmel elnézve a hitetlenséget és engedetlenséget.

Pont emiatt, a kegyelem időszakának egyszer vége lesz. Többször figyelmeztet Jézus, hogy egyszer becsukják az ajtót (Mt.25,10-11; Lk.13,25). Jézusnak, a földön van hatalma megbocsátani a bűnöket (Mt9,6; Mrk 2,10; Lk.5,24). A halál után, amikor már mindent színről-színre lehet látni, akkor már csak az marad mindenkinek, amit itt a földön gyűjtött. A cselekedetei szerint fog mindenkit megítélni (Jel.20,12).

Pál apostol, akihez a mai hívő közösségben kevesen mérhetik magukat, azt merte csak mondani magáról, hogy:

Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: (Fil 3,11-13)

Ha valaki példaképet keres a mai keresztény világban, akkor nehezen fog olyat találni, akit példaképül választhat magának. Amiket olvasunk az Új Szövetségben, azokat csak hírből ismerjük. Itt most nem elsősorban a csodákra gondolok, hanem az odaszánt életekre. Hogyan lehetett olyan tiszta a gyülekezet, hogy a hazugnak meg kellett hania (ApCsel.5.fej.). Hogy az apostolok még egymást is megintették, ha nem az Úr szerint jártak (Gal.2,11). Ezekhez az életekhez, még az Úr is bizonyságát tudta adni, jelekkel, csodákkal és olyan kijelentésekkel, amelyekről ma csak álmodunk. Nagyon kevés az Úr tanítványa manapság, pedig erre kellene törekednünk mindannyiunknak, hogy utána újabb tanítványokat tudjunk nevelni (Mt.28,19). Ezért van kevés atya a gyülekezetekben (1Jn.2,13-14), mert csak az tud atyává lenni, aki megismerte az igazi Atyát, aki átment már a maga pusztáján! Az tud másoknak utat mutatni, az tudja az életét felmutatni. Ahogyan Pál is a sok szenvedését tárta a gyülekezetek elé, de mellé mindig azt mondta, hogy megéri végigcsinálni!

Folyamatosan úgy kell élnünk, hogy a hitünk és az Istenbe vetett bizalmunk vezérelje a cselekedeteinket. Ma is az a probléma, hogy attól félünk, akitől nem kellene, és attól nem félünk, akitől kellene (Lk.12,4-5).

Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre! (Ézs 51,7-8)

Az emberektől félünk, és nem az Istentől. Ezért fontos ismerni Isten bizonyságait, cselekedeteit és ígéreteit. Ha nem tudom, hogy Ő kicsoda, akkor nem is fogok tudni bízni benne. Ha viszont tudom, akkor pedig ne hagyjam magam megfélemlíteni emberektől. Istent, magunkat, testvéreinket és a családunkat megismerni a pusztában lehet legjobban.

Visszatérve a zsidó nép történetéhez. Ott álltak Kánaán bejáratánál, és megtapasztalták Isten hatalmas csodáit és tetteit, de mindezek után mégis megijedtek az emberektől és óriásoktól. Még mindig nem hitték el, hogy ki az ő Istenük. Ezzel elfogyott Isten türelme irántuk, és kimondta az ítéletét, hogy Józsuét és Kálebet kivéve, mindenkinek, aki húsz év feletti, a pusztában kell meghalnia. Egy több mint egymilliós népből, csak két ember mehetett be az ígéret földjére. Döbbenjünk meg! Az elveszőket nem tartotta meg az, hogy átélték a csodákat, hogy látták Isten munkáját, hogy elvitte őket egészen az ígéret földjéig. A szívük nem került Istenhez közelebb. Hiába vagyok jó gyülekezeti tag, és vagyok aktív a gyülekezeti munkában, ha a szívem közben nem telik meg Isten ismeretével, és nem ismerem meg Őt bensőségesen. Nem számít, hogy milyen tanítást hallok, hogy látom a gyógyulásokat és más csodákat a gyülekezetben, ha nekem nincs személyes megtapasztalásom az Úr hatalmáról és valóságáról a saját életemben! Semmi nem számít, csak az új teremtés (2kor.5,17; Gal.5,17), és az abban való növekedés.

Emiatt buzdít sokszor és sokféleképpen a Szent Szellem az Új Szövetségben is, hogy maradjunk meg a hitben. Más nem téphet ki minket Isten kezéből (Róm.8,38-39), de mi elengedhetjük (2Tim.3,13) a kezét.

Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává. (Kol 1,23)

Ha visszatérünk Józsué és Káleb példájára, akkor láthatjuk, hogy a negyven év pusztai vándorlás semmit nem vett el az erejükből. Mint mond Káleb:

Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre. (Józs 14,11)

Nemhogy belefáradt volna a pusztai életbe, hanem még talán meg is erősödött. Amikor ezt mondta, már nyolcvan éves volt. Azért adhatta meg nekik az Úr előre azt a bizonyságot, hogy ők bemennek az ígéret földjére, mert látta a szívüket, hogy mindvégig megállnak mellette. A Jelenések könyvének gyülekezeti levelei arról tesznek bizonyságot, hogy minden gyülekezetben lehetnek olyanok, akik győzedelmes életet tudnak élni. De ők mindig csak a kisebbség, ahogyan az Egyiptomból kijött zsidók közül is csak ketten mehettek be az ígéret földjére. Az Úr mindig számon tartja az övéit (1Kir.19,18; Róm.11,4), ezért nem kell félnie senkinek, hogy megfeledkezik róla az Úr, akárhol legyen is. De nekünk sem szabad egy percre sem lankadnunk, hogy elnyerjük az életnek koronáját (Jak.1,12).

Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdő tért. Nézve a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte lévő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélva. Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. És elfeledkeztetek-e az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. (Zsid 12,1-6)

Ne féljünk a pusztán átmenni, ha arra visz az Úr! Ott mindennek kiderül a maga valója, és ott ismerhetjük meg magunkat is igazán, illetve azt, hogy mi fontos az életünkben. Ott elfogy minden, amit Egyiptomból, vagyis a világból hoztunk magunkkal. Semmi nem maradhat abból mire bemegyünk az ígéret földjére. Csak az maradhat, amit az Úr ad. A nagy többség nem tud átmenni a pusztán sikerrel. Látjuk, hogy Mózes sem mehetett be az ígéret földjére. De aki átmegy, annak nagy ígérete van. Ma is, mint a zsidó nép vándorlása idején, a győztesek (ahogyan a Jelenések könyve is nevezi őket) viszik előbbre Isten országának ügyét, ők harcolják meg a nehéz harcokat az egész gyülekezetért. Merjük elengedni azokat, akik nem akarnak a pusztán átjönni velünk. Csak kövessük az Úr vezetését, és higgyük el, hogy Ő a legjobbat akarja nekünk. Ha bevisz a pusztába, akkor bízzunk Benne, hogy ki is hoz onnan. Ne adjuk fel!

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. (Róm 8,28)

Isten népének keveredése – legyen hatalmas tiltótábla!

Nem jó a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. (1Kor 5,6)

Van egy érdekes szabály, amely a jó és rossz között figyelhető meg. Egy kis rossz meg tudja rontani a sok jót. Egy rossz alma megrontja a korás jó almát. A kis jó pedig nem képes a sok rosszat átváltoztatni (1Kor.15,33). A példabeszédek is sokszor figyelmeztet, hogy ne járjunk rossz társasággal, mert előbb utóbb megrontanak.

Az ember társas lény, és szeret valahová tartozni. Ezért lehetett Jézusnak oly nagy emberi szenvedés, amikor élete végén egyedül maradt, mert még a tanítványai is elfordultak Tőle. Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy hová tartozunk. Kikkel vagyunk együtt. Ami kicsiben megtörténik egy baráti társaságban, az nagyban megtörténik egy egész néppel.

Az gondolom mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a zsidó nép ószövetségi története fizikailag, vagy másképp mondva testben mutatja be azt, amely velünk, újszövetségi hívőkkel szellemben történik meg. Ennek az analógiáján elindulva, tisztán látszik, hogy mit tudnak tenni azok, akik nem követik ugyanazt az elhívást, akik nem ugyanabban hisznek, akiknek nem ugyanaz az értékrendjük, mint mint azoknak, akik Isten akaratában járnak.

Amikor kijött Isten népe Egyiptomból, akkor nem csak magukban jöttek ki. Voltak közöttük olyanok, akik látva Isten hatalmas erejét és védelmét a saját népén, azt mondták, hogy velük tartanak, hogy őket is megvédje ez az Isten. Ráadásul még az ígéretekben is részesülhetnek.

Sok elegy nép is ment fel velük; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom. (2Móz 12,38)

Valahogyan úgy számíthattak erre, hogy amit a nép az ő Istenével kikapar magának, annak ők tisztán haszonélvezői lesznek. A számítás jónak tűnt, csak éppen arra nem számítottak, hogy az ígéret beteljesülésének mekkora ára lesz. Ezt még akkor maguk a zsidók sem tudták. Csak követték a hívó szót, mert már szabadulni szerettek volna a rabszolgasából. Ezt érezheti ma közülünk bárki, akit nyomaszt ez a világ, amiben élünk. (Utalok egy korábbi bejegyzésre: Kiszabadultunk a világból https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2016/08/kiszabadultunk-vilagbol_29.html )

Szintén általánosan elfogadott, hogy az ószövetségi Egyiptom példázza a világot számunkra. Ahogyan akkor kijött a zsidó nép Egyiptomból, úgy hoz ki minket is Isten a világból, ahol annak rabszolgái voltunk. Arra készüljünk fel, hogy amennyit a zsidó nép könyörgött Istenhez a szabadításért, nekünk is kérnünk kell az Urat, hogy szabadítsa meg a szívünket a világtól. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha felismerjük a helyzetünket a világban, és elkezdjük a világot teherként érezni. Mert amíg szeretjük, addig nem fogunk tudni „kijönni” belőle, és az Úr sem fog tudni minket kihozni, mert a szívünk mindig vissza fog oda vágyódni. Ha pedig mi elszántak is vagyunk, hogy otthagyjuk a világot, ha vannak köztünk olyanok, akik szeretik, és nem is akarják otthagyni, akkor könnyen megélhetjük azt, amit a zsidó nép.

De a gyülevész nép, amely köztük volt, kívánságba esett, és Izrael fiai is újra siránkozni kezdtek, és mondták: Kicsoda ad nekünk húst ennünk? (4Móz 11,4)

Akinek a szívében csak a jobb utáni vágy van, de nincs meg bene az, hogy bármi áron elhagyja a mostani rosszabb világot, akkor az előbb-utóbb elkezd a világ után sóhajtozni. Ezért nagy a bűne azoknak az egyházaknak, akik nem hirdetik a világtól való elszakadást, hanem még be is viszik a világi szokásokat az egyházba. Mert ezzel megvakítják a hozzájuk csatlakozókat a megszentelődés felé vezető útra. Az ilyen keresztény élet pedig eleve kudarcra van ítélve. Állandó csalódás lesz, mert nem lehet mindkét világból a legjobbat megkapni.

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és e világi gazdagságnak. (Mt 6,24)

Ezért akik nem elszántan keresik az Isten országát, azok sok olyan cselekedetet meg fognak kérdőjelezni, amely nekik „már nem fér bele” a normális életbe, amely nem más, mint a világgal keveredett, a világi „jókat” is megélni kívánó élet.

Ahogyan a zsidó népet is testi kívánságokkal tudták elfordítani az Istentől, úgy ma is a keresztény közösségekbe bekerül a világ szeretete. Amikor még keresztény bálok is vannak, akkor annak már vészjelzésnek kell lennie, hogy mennyire szeretjük a világot. Lehet, hogy nem iszunk a bálon alkoholt, de mulatni és táncolni, mint a világiak teszik, azt szeretnénk. És erre azt lehet mondani, hogy az nem bűn. Ez így is van, önmagában ez nem bűn. De fel kell ismerni benne a világhoz való kötődést, és a világ még meglévő szeretetét. Ha nem az Úr az én örömöm forrása, és még szüksége van a hústestemnek is örömforrásra, akkor tudhatom, hogy még az Úrhoz közelebb kell mennem, mert még van helye a világnak bennem. De Jakabtól tudjuk, hogy a világ szeretete nem lehet Istennek tetsző (Jak.4,4), mert ez a világrend nem Isten szerinti, ezért nem is tudja elfogadni.

A puszta, ahová először vitte Isten a népét, az egy kietlen hely. Ahogyan Mackintosh írja, az Elmélkedések Mózes 1-5 könyvéről című művében, a pusztában csak az van, amit odaviszünk. A puszta azért puszta, mert ott nincs semmi. Aki már megjárta Istennek a pusztáját az életében, az még ezen kívül egy másik tényt is felismer. A pusztában minden és mindenki megmutatja a maga valóját. Ott nincs képmutatás, nincs színlelés. Ott mindennek és mindenkinek felszínre kerül a lényege. Ott az ember minden haszontalan dolgot eldob magától, hogy ne kelljen tovább cipelnie. Ezt azonban csak egyféleképpen lehet megtenni. Úgy, hogy bízom Istenben, és megállok hittel az Ő ígéreteiben. Ha nem tudom elhinni, hogy nem ez a földi élet az ami számít, hanem egy másik, amelyet most nem látok, sőt az egész világ az ellen az élet ellen beszél, akkor nem fogok tudni végigmenni a pusztában. Ezért nem tudnak átmenni a pusztán azok, akik a régi életre vágynak. Ahogyan Lót felesége is visszavágyott a szodomai életre, és ez lett a végzete. Menthetetlen volt. Az ilyen ember még Isten számára is menthetetlen. De nem azért, mert Ő nem tudná megmenteni, hanem azért, mert Ő az akaratunk ellenére nem tesz semmit.

A mai gyülekezeti életben is természetes, hogy vannak olyanok, akik nem tudnak még átmenni a pusztán, nem tudnak elszakadni a világtól. Ez rendben is van, mert ez egy folyamat, és ennek sebessége teljesen egyéni. Talán egy példa utalhat ennek sebességére, Jézusnak, a bűnös asszony kapcsán mondott történetének tanulsága:

És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedte. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?Felelve pedig Simon, mondta: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus mondta neki: Igazán ítéltél. (Lk 7,42-43)

Akinek több bűnét bocsátja meg az Úr, az jobban szereti Őt, ezért képes nagyobb áldozatokat is meghozni, mint aki igaznak tartja magát, vagy kevébé bűnösnek. id. Zimányi József egyik tanításában mond egy példát, amikor egy igehírdetés után mondta valakinek, hogy jó lenne továbbmenni azon az úton, hogy leteszi a bűneit. Az pedig felháborodva válaszolta, hogy már letette az alkoholt, és neki nincs több bűne. Az az egy volt, de több nincs, és hagyja őt ezzel békén. Ilyen hozzáállással valóban nem lehet a megszentelődés felé menni. Ezért szenvednek sokan hajótörést a hitben (1Tim.1,19), mert azt gondolják, hogy „ennyi áldozat már elég a bűneimért, többet nem kívánhat az Úr”.

Ezért kell éles különbséget tenni a testvérek között, mert aki nem az Úr akaratát akarja, az nem tud egy idő után tovább jönni, és csak lázítani fog, és vissza akar fordulni. Az ilyenek miatti ítéletet látjuk a zsió nép történetéből, hogy mennyire felbosszantották Istent, és mi lett a vesztük (Júd.5; Zsid.3,15-19). Fel kell azonban ismernünk azokat, akik akarják, és csinálják is amit az Úr mond nekik, de még „többet nem bírnak”. Jönnek, ahogyan csak tudnak. Ezek a testvérek, akárhol is álljanak az útjukon, valódi testvérek, és nem érheti őket semmi kárhoztatás. Ők megteszik azt, amit az Úr kér tőlük, és az Úr tudja kitől mennyit követelhet meg. Ezért nem lehet emberi szabályt hozni a gyülekezeti életre, hanem egyedül a Szent Szellem vezetését szabad követni! Csak a Szent Szellem tudja megmondani valakiről, hogy ő valóban az Urat követi, vagy sem. Ezért nem szabad az ilyen testvért megítélni, mert ő mindent megtesz, és nem az ő felelőssége az, hogy éppen hol tart ezen az úton (Róm.14,4). Mert Isten senkit sem enged feljebb kísérteni, mint elbírja (1Kor.10,13). Aki már kicsit érettebb az Úr követésében, és sok tapasztalaton átment, az tudhatja, hogy mennyi türelemmel vezet végig valakit Isten ezen az úton. Folyamatosan figyelve arra, hogy lélekben „normális” emerek maradjunk, és ne omoljunk össze a változások súlya alatt.

Voltunk olyan gyülekezetnek a tagjai, ahol azt mondták, hogy lassítani kell, a leglassabb hívő tempójában menjen a gyülekezet, hogy ő is tudjon velünk jönni. Szinte nem is történt semmi abban a gyülekezetben, és akik fejlődhettek volna, azok meg „elunták”, hogy nem tudnak továbblépni az Úrban. A leglassúbbak meg nem kaptak motivációt, és nem láttak jó példát, hogy miért érdemes küzdeni. Állóvíz lett, ahol mindenki megmaradt a régi életénél. Ha Mózes és a többi vezetők nem álltak volna erősen a helyükön, akkor a zsidó nép is többször visszafordult volna az ígéret földjére vezető útról. Ezért nem lehet kicsinyíteni a vezetők felelősségét. De nem is lehet minden felelősséget rájuk hárítani, mert az Úr ítélőszéke előtt mindannyiunknak egyedül kell megállnunk (2Kor.5,10). Ott nem lehet majd mutogatni, hogy mások miatt kerültem ilyen helyzetbe. Ezért is mondom mindenkinek, hogy ha szomjazik és fejlődne, de olyan helyen van ahol nincs lehetőség, ahol inkább elkeserítik, mint építik, akkor jöjjön ki onnan. Egy életünk van, itt kell beteljesítenünk mindazt, amire az Úr egyenként mindannyiunkat elhívott. Ha távol tartanak az Úr megismerésétől, akkor az örök élettől tartanak távol (Jn.17,3).

Attól, hogy valaki gyülekezetbe, vagy istentiszteletre jár, attól még lehet hitetlen. Hiszen a hívő jelentése sem az, hogy elfogadja, elhiszi, amit a Biblia mond, hanem hűséges az Úrhoz. Azt mondja Jézus, hogy aki szereti Őt, az megtartja a parancsolatait (Jn.14,24). A hit szó görög jelentése az inkább bizalom. Ha hiszek valakinek, akkor bízom a szavában. Csak ezzel az Istenbe vetett bizalommal lehet igazi hívő életet élni. Akiben nincs meg ez a bizalom, az hitetlen. Mert aki hitben erőtlen, mert még az Úr útjának elején van, az rendben van. De ha valaki évtizedek óta „egyhelyben” topog, akkor ott már valami nincs rendben. A gazda egy darabig eltűri, hogy nincs gyümölcs, de nem sokáig.

És ezt a példázatot mondta: volt egy embernek egy fügefája szőlőjébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. És mondta a vincellérnek: íme három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelve, mondta neki: Uram, hagyj békét neki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt. (Lk 13,6-9)

Egy ideig Isten is vár mindenkire, hogy gyümölcsöt teremjen. De ha az illető nem akar továbbmenni az úton, akkor az Úr is otthagyja. Ezért ne legyünk együtt hitetlenekkel, mert hamis írgalommal, hamis szeretettel és hamis szelídséggel még azt is elveszíthetjük amink van.

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük, és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek nektek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és lányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. (2Kor 6,14-18)

A fenevad és a nagy parázna

A fenevad és a nagy parázna

A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látva a fenevadat, amely volt és nincs, noha van. (Jel 17,8)

És szellemben elvitt engem egy pusztába és láttam egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes volt káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva volt. Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. (Jel 17,3-5)

Már több korábbi írásomban (Noé napjai napjainkban, 96.zsoltár) foglalkoztam azzal a témával, hogy ma sincs másképp, mint régen. Ahogyan a Prédikátor mondja, semmi új nincs a nap alatt (Préd.1,9). A fenevad, egyidős az emberi történelemmel, de ma nagyon sokan azt vallják, hogy nem is létezik, sőt ördög sincs, csak így fogalmazza meg az ember a gonoszt. Ez a Sátán egyik legnagyobb hazugsága, hogy elhiteti az emberrel, hogy ő nem is létezik. Őt lovagolja meg, a nagy parázna. Ha a szellemi hátterére gondolunk, akkor „a hazugság atyját” (Jn.8,44) lovagolja meg az, és szellemi paráználkodik mindenkivel, hogy magát tegye minden népek bálványává. Ezért is az a neve, hogy titok, amelyet más szóval okkultnak is mondhatunk. Ezzel az okkult szóval, mint a titkos tudományok összefoglaló nevével, már rögtön tisztábban beazonosíthatjuk a nagy paráznát. Titokban tevékenykedik, de folyamatosan ugyanazt a motívumot „dobja be” korszakról-korszakra. Hazugság mögé rejti magát.

Van egy istennő, aki végigkíséri az egész emberi kultúrtörténetet, csak mindig más a neve. Mindig más néven követeli meg az emberektől, hogy imádják. Ő a Suméroknál – Innin, vagy Inanna; Babilonban – Istár, Semiramis; Egyiptomban – Isis; görögöknél – Aphrodité; rómaiaknál – Vénusz; ma nyugaton – Mária; (Nagyon sok forrásban meg lehet találni ezeket az összefüggéseket, itt most nem részletezem őket, csak egyre hívom fel a figyelmet: Mitológiai ABC, Gondolat kiadó, 1970)

Sok mai keleti vallásnak is mind megvan az istennője, aki mind nagyon hasonló, ha nem ugyanazokat a tulajdonságokat ötvözi magában. A tulajdonságai elárulják, hogy ugyanarról a személyről van szó. Egy család van jelen az emberiség történetében, aki folyamatosan változtatja a nevét, elrejtve ezzel a későbbi korok embere számára a kilétét. Itt a nyugati civilizációban a reneszánsz korában kezdett el egyre népszerűbb lenni, és újra teret hódítani magának.

Nézzük meg jobban Michelangelo teremtés képét. A Bibliában másképp van leírva az ember teremtése, de ezt még romantikus, vagy esztétikai változtatásnak el lehetne ismerni. Van azonban egy nagyon zavaró eleme a képnek. Az Atya, meztelen nő karjaiban van. Ha van ismeretünk a Bibliából, hogy hogyan is néz ki az Atya jelenléte és trónja (Dán.7.fej.; Jel.4.fej.), akkor ott semmi ehhez hasonlót nem látunk.

Ez rögtön elárulja nekünk, hogy ez a kép nem a mi hitünkből táplálkozik. Ez a kép Nimródot, Semiramist és Tammúzt ábrázolja. Vagy Osirist, Isist és Hórust. De semmiképpen sem a bibliai alapokon nyugvó emberi teremtést. Ahogyan a Noé napjai napjainkban című bejegyzésben említettem, a bukottak megkötözésének ideje kb. akkor járt le, amikor indult a reneszánsz. Akkor terjedt el a sok meztelenség a művészetekben, és akkor kezdődött a technika is nagyobb ütemben fejlődni. „Aki volt, és nincs, noha van”, az megint elhitette az embert.

A keresztény hitben nincs női szereplő, akinek az Istenség jelző kijárna! Még utalás sincs rá. Van egy internetes oldal, ahol ennek az összemosásnak (mármint az ősi babiloni és mai keresztény hitvilágnak az összemosásával találkozunk). A cikk alapja egy előadás, Mária Magdolnáról, amely előadásról megjelent egy DVD, aminek a borítóján pedig Isis áll. http://www.szellemvilag.hu/hirek/szent-maria-magdolna-napja-julius-22. A cikk leírja, hogy Mária, az Inanna. Eggyé teszi a kettőt.

De miért is őt emelem ki, amikor Sananda és „Asthar parancsnok” is itt vannak (http://sirius-plejad.blogspot.hu/2013/11/lord-sananda-mi-is-pontosan-az-esemeny.html)? Mert Mária nevében tud a legmélyebben belemenni a nagy parázna a kereszténységbe. Egy egyszerű kijelentéssel, hogy ő Isten, vagyis Jézus anyja. Ezzel már logikailag meg is fogott sok embert. Ezért lett megint Istár megkoronázva, mint az ég királynője.

Ezért roppant veszélyes ma a New Age, mert összemossa ezeket a korábban volt dolgokat, és még űrhajóra is ülteti őket, hogy aki nem hisz a régi „mesékben”, és legendákban, annak is meg legyen a kapaszkodója. UFÓknak nevezi őket, akik más bolygókról érkeztek ide, és ősi fejlett civilizációnak állítja be őket. Csak egy bökkenő van, hogy ezek az idegenek Jézus nevétől félnek! Ajánlom mindenkinek a Negyedik tipusú megtévesztések – A földönkívüliek leleplezése filmet (https://www.youtube.com/watch?v=GGkSu3CEqt0 – sajnos csak feliratos) Ezért lenne fontos tudnunk, hogy hol is élnünk. Mert ha nincs világűr, és nincsenek lakható bolygók, akkor csak mi vagyunk, és minden igaz, ami a Bibliában van. Van egy másik film, amely még nem megy el ilyen messzire, de űrkísérletek eredményeit hozza elő, amelyek azt bizonyítják, hogy minden űrben lévő sugárzásnak, a világegyetem bármely pontján mérve, a föld a központja. (a film címe: The principle) Ezért kellett egy új elmélet is, amely ezt az új tényt hivatott más irányba terelni. Ezért kimondták, hogy nem egy univerzum van, hanem multiverzum, azaz több univerzum egymás mellett. A mi univerzumunk közepén pedig a föld van, a másik univerzumnak pedig más van a közepén. Érdekes, hogy fel sem tűnik nekik, hogy akkor megdőlnek a lakható bolygókról is az elméletek, mert ha ez a kis bolygó a központja ennek az univerzumnak, és nem a galaxis központjában van, akkor logikusan nem lehet máshol élet, mert akkor miért épp mi vagyunk a központ?

Ha kimegyünk a vallásos körből, akkor is lépten-nyomon ezzel a családdal találkozunk a mai világban. Tele vagyunk bagoly ábrázolással, amely Inanna szimbólumához tartozik, és átvette a szabadkőművesség is. A fáklyát tartó alak, mint a fényhozó (Lucifer) jelképe. A legismertebb ezek közül az amerikai szabadságszobor, amely hatalmas szabadkőműves emlékmű. De itt van az egy szem is, Hórus egy szeme. Ez leginkább a médiában látható. A legújabb magyar állami TV szignálok is mind az egy szemet szimbolizálják.

Vagy az ördögvilla?

Nem hinném, hogy az iráni miniszterelnök rocker lenne.

Ha valaki végignézi, Az emberi faj titkolt történelme című filmet, akkor abból is értesülhet, hogy az özönvíz előtt volt egy globális kígyóimádó kultúra.(https://www.youtube.com/watch?v=y47sh_iXpik) Ez a globális kiterjedés kezd egyre láthatóbban előtűnni. De erről árulkodnak a népek eredet történetei, mint például a maja „tollas-kígyó”. Lucifer, mint az emberek jótevője akar előttünk megjelenni. De mi tudjuk, hogy ő kicsoda valójában. Ma sem akar másként feltűnni, hanem úgy, hogy elhiteti az embereket arról, hogy ő értünk hoz áldozatot.

Véleményem szerint, ez fogja elhozni a hittől való szakadást is (2Thessz. 2,3). Lelepleződik a nagy parázna, azzal, hogy más krisztushoz vitte a népeket. Ezzel a maradék hívők és a világiak is csalódni fognak az egyházban, leomlik Babilon, és megtagadják az Urat is. Egészen addig a törvényszegés titkos bűne alatt mennek a dolgok.

Ezért nagy parázna, a nagy parázna. Neki mindegy, hogy milyen néven és milyen tisztelettel, de azt akarja, hogy őt imádják. Ezért váltott nevet is többször, mert nem az számít, hogy hogyan hívják, mert ő áll mindezek mögött. Azzal pedig, hogy meglovagolja a fenevadat, vagyis a világrendszert, a világ fejedelmének rendszerét, a korszellemet, része a világnak, és mindennek ami a világból jön. Ezt addig teheti meg, amíg a fenevad magának akarja majd az imádatot, az antikrisztusban, és akkor eljön az ő ítélete is.

Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondva: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! (Jel 18,10)

Krisztus ábrázatára elváltozunk – fényemberek

Váradi-Károl Biblia:

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélve, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől. (2Kor 3,18)

Csia Lajos Új Szövetség:

Mi pedig mindannyian felfedett arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és így ugyanarra a képre egyik dicsőségből a másik dicsőségbe alakulunk át, ahogy az az Úrtól, a Szellemtől jön. (2Kor 3,18)

Az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. A kép a külsőre vonatkozik, a hasonlatosság pedig a belsőre. Most csak a külsővel fogunk foglalkozni. Az Úr szelleme, miután belénk költözik, akkor elkezd bennünk egy olyan munkát, amely során átváltozunk.

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. (1Ján 3,2)

Most egy romlandó testben élünk, amelynek nincs akkora dicsősége, mint a romlatlan testnek, amely a szellemi lényeknek is van. Többek között ezért is nem nevezi a Biblia a szellemi lények testét „hústestnek”, hanem az mindig megmarad testnek. Ez eredeti nyelven inkább alakot, formát jelent, mint testet.

De kezdjük az elején. Amikor az ember megszületik, akkor nincs semmi különbség az egyes egyedek között. Most tekintsünk el a születés előtt kapott démonoktól, és vegyük az embert magát. Ez még Jézussal is így volt. Ő sem volt más, mint bármelyik ember. Látjuk, hogy a születésének körülményei felkeltették a Sátán érdeklődését, de utána a szüleivel el tudott menekülni (Mt.2,13). Heródes mindent elkövetett, hogy megölesse, még a gyermekgyilkosságtól sem riadt vissza (Mt.2,16). Később Jézus, a családjával hétköznapi életet élt, bár erről az evangéliumok nem szólnak. (Itt nem szeretnék foglalkozni az apokrif evangéliumokkal, azokat szeretném teljesen figyelmen kívül hagyni több okból.) Ezek szerint a gononsztól rejtve tudott Jézus felnőni, amíg elérkezünk a vízkeresztség időpontjáig.

Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen ő általa. János azonban visszatartotta őt, mondva: nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám? Jézus pedig felelve, mondta neki: Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engedett neki. És Jézus megkeresztelkedve, azonnal kijött a vízből; és íme az egek megnyilatkoztak neki, és ő látta az Istennek Szellemét alájönni mintegy galambot és ő rá szállni. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Mt 3,13-17)

A vízkeresztségnél látjuk, hogy természetfölötti események zajlottak. Ezzel a szellemvilág számára is nyilvánvalóvá vált, hogy kicsoda Jézus. Valaminek történnie kell az emberrel, amikor elpecsételi az Úr, az Ő Szent Szellemével.

Aki el is pecsételt minket, és a Szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe. (2Kor 1,22)

Azt tudhatjuk, hogy a testünkbe belelátnak a szellemi lények. Nem tudunk előttük titkolózni. Ezért balgaság bármi olyan gondolattal játszani, hogy valamit titokban teszek, mert semmi nem marad észrevétlen a szellemvilág számára. Hogy ezt honnan tudom?

Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnan kijöttem. És odamenve, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. (Mt 12,43-44)

Egy szellemi lény, egyértelműen látja, hogy mi van a testemben. Egyedül vagyok-e, vagy vannak más démonok, vagy esetleg ott van már az Úr Szelleme. Ezért amikor elkövetünk valami bűnt, akkor az ahhoz kapcsolódó gonosz szellemnek megadjuk a jogosultságot, hogy lakozást vehessen bennünk. De térjünk vissza Jézusra. A szellemvilágban valaminek rá kellett kerülnie Jézusra, amely a földi szemek előtt ugyan rejtve volt, de a szellemvilág lényei számára egyértelmű volt. A vízkeresztség után kiment a pusztába, és ott a Sátán már mint Isten fiát tudta megkísérteni.

És mondta neki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábad a kőbe. (Mt 4,6) [saját kiemelés]

A kísértések is Jézus szellemi pozíciójának megfelelőek voltak, méltóak Isten fiához. Nem kis dolgokat ajánlott fel a Sátán, csak hogy őt imádja. De mivel Jézus valóban Isten fia volt, ezért megállt ezekben a kísértésekben. De maradjunk annál a jelnél, amelyet a szellemvilág felé viselt.

Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiáltott, És mondta: Ah! mi dolgunk van nekünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. (Mrk 1,23-24)

A tisztátalan szellem felismerte Jézust! Olyan jel volt rajta, amelyet tisztán látott. Ennek a jelnek pedig a vízkeresztségnél kellett Jézusra felkerülnie, mert mint gyermek is, ott volt egyedül Jeruzsálemben, és nem esett semmi bántódása. Még mondja valaki, hogy a vízkeresztség egy üres szertartás! Ezen a nyomon továbbmenve, láthatjuk, hogy a gonosz szellemek már hírből ismerték Pált is, ahogyan Jézust is.

Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz szellemek voltak, mondva: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Voltak pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt művelték. Felelve pedig a gonosz szellem, mondta: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? (ApCsel 19,13-15)

Egyértelmű, hogy Skévának fiain nem volt meg az a szellemi hatalmi jelzés, amely alapján megtehették volna amit akartak, mégpedig hogy kiűzzék a démont. Ezt nem lehet önkényesen felvenni, ezt csak kapni lehet. Ezen gondolkodva megállapíthatjuk, hogy minden ilyen jel felelősséggel jár. Jézus példájából kiindulva, amint megkapta ezeket a szellemi hatalmi jeleket, azoknak rögtön következményei voltak. Utána már nem tudott elbújni Jézus a szellemvilág elől. Ezen az allegórián továbbmenve, azt mondhatjuk, hogy az Atya, amikor valakinek megad egy szellemi jogosultságot, akkor azt kizárólag akkor teszi, ha az a valaki már el tudja annak a felelősségét hordozni. Természetesen ezeket el is lehet veszteni, ha valaki visszafordul ezen az úton.

De miért foglalkoztunk ezzel a láthatatlan jelzéssel? Mert ez bár most még számunkra rejtett, de egyszer külsőre is olyanok leszünk, mint az Isten fiai.

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlóak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. (Róm 8,29)

Most menjünk el egy picit a jelenlegi anyagi valónktól, és nézzük meg, hogy mit látunk Jézusnál. Olyan leírásokkal találkozunk, amelyek már nem ennek a földi testnek a megfelelői, hanem egy számunkra most még elképzelhetetlen testi megfelelőt mutatnak.

És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók voltak az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. (Jel 1,13-15)

„Szemei olyanok, mint a tűzláng”. Erről eszünkbe kell jutnia egy másik igeszakasznak, ahol Jézus azt mondja, hogy…

A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. (Lk 11,34)

Jézus teste annyira tiszta, hogy a szeme világít mint egy tűzláng! Annyira tiszta az isteni lét, hogy már vakító fényességgel tör elő a szemeiből is.

Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. (Jel 1,16) [saját kiemelés]

Kezdjük látni, hogy milyen is Jézus ábrázata, vagy mai szóval képe? Ezt tartogatja azoknak, akik az ővéi. Ennek az útnak az elején el kell kezdenünk felöltözni az új embert, amelynek megújulása van az Úr szerint.

És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázata szerint való ismeretre, aki teremtette azt: (Kol 3,10)

És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Ef 4,24)

Az új ember, a belső ember, folyamatosan megújul (2Kor.4,16), ha rendszeresen tápláljuk. Ahogyan a fizikai testünket, úgy a szellemünket, és vele a belső emberünket is naponta táplálnunk kell. Szellemi táplálékkal, és akkor az naponta megújul és egyre erősebb lesz.

Jézus képe a láthatatlan Istennek (Kol.1,15). Mindenek ő rá nézve, és őbenne teremtettek. Ezért Neki másnak kell lennie, mint az összes többi szellemi lénynek (Kol.1,16). Ádámtól megkaptuk a földi testet. Amikor Jézus a földön járt, akkor Ő is ugyanezt a földi testet kapta, ezért nem is láttak a szellemi lények különbséget addig, amíg a szellemi jeleket is meg nem kapta. Amikor azonban feltámadt, akkor egy új, romolhatatlan testet kapott, amely már más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a mi anyagi testünk. Ha csak arra gondolunk, hogy zárt ajtón keresztül ment be a tanítványokhoz (Jn.20,19). De bizonyos vagyok afelől, hogy az új földön, akik az Új Jeruzsálem lakói lesznek, és az Úrral élnek, azokról mindenki látni fogja a külsejükről, hogy kicsodák, hogy Isten lakik bennük.

Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatát, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is. (1Kor 15,48-49)

Ha Jézus ilyen fényesség, akkor ők is (jobban mondva: mi is) ilyen fényesek leszünk.

Sajnos ezt is, mint szinte mindent, a gonosz elvette, és elferdítette a maga céljaira. Ezért léteznek ma a New Age és ezoterikus körökben a fényemberek. Ahogyan a Sátán elvette a Szent Szellem pecsétjét, és a fenevad bélyegével akarja azt szimulálni, úgy ezt a fényes létezést is elvette és asztrál testeknek, fényembereknek nevezi a szerintük elkövetkező aranykorban.

Ne fényemberek akarjunk lenni, hanem Krisztushoz akarjunk hasonlítani!

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja. (Mt 13,43)

A test szenvedései

Károli Biblia 1908:

Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pét 4,1) [saját kiemelés]

Váradi-Károli Biblia 2016:

Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pét 4,1) [saját kiemelés]

Ez a vers az egyik igen fontos példája annak, hogy miért kellett a test és hústest közötti különbséget jelezni a Biblia szövegében. Ugyanis nem mindegy, hogy én fizikailag szenvedek a testemben, vagy a hústestem szenved. Elevenítsük fel, hogy mit jelent a hústest. Röviden: A test kívánságait kielégíteni vágyó lélek, amelyet több helyen óembernek nevez a Biblia.

Ezért kellett rendet tenni a test és hústest között, és ezért nagy a felelőssége mindazoknak a Biblia kiadóknak, akik ezt eddig nem tették meg, mert enélkül könnyen félreérthetőek ezek a helyek.

(A mostani írás kapcsolódik Soós Péternek a Szenvedés mennyei értéke c. tanításához, amely a következő linken érhető el. https://plus.google.com/100049993115518529563/posts/gPjbaAL85aw)

Mielőtt továbbmegyünk, nézzük meg, hogyan folytatódik Péter levele:

Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt. Mert elég nekünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járva feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, tobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. (1Pét 4,1-3)

Egyértelműen látszik, hogy nem a fizikai testről beszél a továbbiakban, hanem a lélek cselekedeteiről. Ne azokat a cselekedeteket cselekedjük tovább, amelyeket megtérésünk előtt tettünk az újjá nem született hústestben, vagyis ó ember szerint, hanem valósággal új, krisztusi életet éljünk. Ha most már tisztában vagyunk azzal, hogy mi a hústest, akkor meg fogunk sok más igét is érteni, amelyek eddig homályosak lehettek.

Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. (Mt 5,4)

Miért boldogok azok, akik sírnak? Mert a hústest szenved. Mikor szenved a hústest? Amikor nem tudja kielégíteni a testi kívánságokat. Sok felsorolás van, amelyek az óember cselekedeteit mutatják be (pl. Róm.13,13; 2Kor 12,20; Gal.5,19-21). Amikor ezeket cselekedjük, akkor a hústestünk nyugodt, sőt boldog, hiszen a testi kívánságokat maradéktalanul kielégítjük. Ilyenkor kell megijednünk, mert akkor a hústest kívánságaiban élünk. Ez pedig Isten akarata ellen cselekszik.

Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)

Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)

Ennek megfelelően az ilyen élet csak elvihet Istentől, és nem élhetek az Úrnak kedves életet. Ezért gyötröm a lelkem a böjttel is, mert a lelkem szeretné kielégíteni a test kívánságát, hogy egyen mert éhes, de nem teheti. A hústest ilyen viselkedése nem csak újszövetségi felismerés, hanem már az ószövetségben is figyelmeztette az Úr azokat, akik így éltek.

Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: És citera, lant, dob, síp és bor van lakodalmukban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét. (Ézs 5,11-12)

Jaj annak, aki már kora reggel azon gondolkodik, hogy hogyan szerezzen örömet a testének, hogyan érezze jól magát ebben a világban. Az ilyenekre mondja az ige, hogy „a hasuk az istenük” (Fil 3,19). Bármi, amit imádok, még ha nem is vallom be ezzel a szóval, hogy imádom, de a cselekedeteim ezt mutatják, az bálványimádás. Bálványt imádni pedig nem lehet önmagában, szellemi következmények nélkül. Minden ilyen cselekedetnek szellemi háttere van. Meg kell figyelnünk, hogy ma már ritkábbak a megszállottságot mutató démoni befolyásos esetek. Ez régebben, mondjuk a 19. század előtt gyakoribb volt, de ma már nem igen látható. Ennek az az oka, hogy a démonok ma már inkább az ember együttműködésére játszanak, és nem az „erőszakos” megszállásra. Olyan irányba terelgetik az emberek kívánságait, hogy a maguk „örömét” kiélhessék. Ezért problémás  mai világ, ahol azt súlykolják bele az emberbe, hogy tedd meg, mert „megérdemled”. Például a 2015-ös karácsonyi áruházi szórólapok között volt már olyan, amelyik úgy hirdette a termékeket, hogy melyikkel tudod MAGADAT meglepni! Ezért lett divat a „szelfi” (mobiltelefon kép magamról) is, mert a világ fejedelmének szelleme (Ef 2,1-3) ezt folyamatos ismétlésekkel bevési az emberek fejébe! Észre kell vennünk, hogy mindennek szellemi háttere van! Egyrészről ezért nehéz ma megszentelődni az Úrban, másrészről, ezért nehéz felismerni a világi dolgokról a maguk igazi lényegét, mert ebben növünk fel.

Az Úr nem szeretné, hogy egy ember is elvesszen (Ezék 33,11). Ezért az, hogy hogyan élem az életem, az mindig az egyén döntése! Vagy jól akarok itt élni, vagy megsanyargatom a testem, hogy valami mást elérjek. Egyszer hallottam valakitől, hogy az Úrral való élet, és a megszentelődés, az már „természetellenes” élet. És ez így is van, hiszen a hústestem csak a világi kívánságokban érzi jól magát. Ezért jár ez az élet oly sok gyötrelemmel és szenvedéssel, mert a saját lelkemet kell naponta megölnöm (Kol 3,5).

Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert íme a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. De jaj nektek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalásotokat. Jaj nektek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. (Lk 6,21-25)

Ezért boldog az, aki most sír, mert a lelke ugyan gyötrődik, de tudja, hogy valami nagyobb ígéret és örökség várja. Ha nem lennének benne a Bibliában az ígéretek és az örökségek, akkor nem is lehetne megmagyarázni az olyan életet, amely szakít ezzel a világgal, és nem itt keresi a boldogságát. De mit mond Jézus: a mennyben gyűjtsünk kincseket (Mt 6,19-20). Ezért kellett leírnia Pálnak is, hogy…

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. (1Kor 15,19)

Esztelen dolognak látszik az ilyen élet, hogy szándékosan szenvedtetem a lelkem. Ha nem lenne ott egy nagy bizonyság, Krisztusról, hogy feltámadt a halálból, és ezért minden más is igaz, amit a Bibliában olvasunk. Ezért forduljunk el a világtól, és vele együtt a világ fejedelmétől is, hogy valami módon el ne veszítsük az ígéretünket.

Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. (1Ján 2,15-16)

Ahogyan Jakab is megfogalmazza, a világ szeretete ellenségeskedés Istennel (Jak 4,4). Ahogyan már korábban írtam, Krisztus kiszabadított minket a világból (Gal 1,4), ezért hatalmunkban áll a világ uralma alól kijönnünk. A bűnös hústestnek pedig nem vagyunk adósok, mert ha az ő cselekdeteit cselekdjük, akkor bizonyosan meghalunk.

Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,12-13)

Ezért jó dolog a hústesti szenvedés, mert egy nagyobb ígéret betöltésének ígérete van benne. Ezért már képes vagyok arra, hogy megsanyargassam a testem, és ne töltsem be a kívánságait.

Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9:27)

Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)

Ezt jelenti az 1Pét 4,1-ben lévő hústesti szenvedés. Ezért szűnik meg a bűntől az, aki hústestben szenved, mert nem a test bűnös kívánságai szerint él, hanem a Szent Szellem vezetése alatt, ami a hústestnek szenvedés.

Ha már azonban a testi szevedésekről is szó esett, röviden nézzük át, hogy milyen okokból lehetnek testi szenvedések. De tényleg, csak távirati stílusban. Ha beteg vagyok, vagy fizikai, testi szenvedésen megyek át, akkor annak 3 oka lehet:

1. bűn következménye (2Kró 21,12-19)

2. Isten eszköze, hogy tanítson, megpróbáljon, figyelmeztessen (Jób)

3. Valamilyen fizikai baleset (pl. ha tűzbe teszem a kezem, akkor megég) – bár ezek háttere is sok esetben szellemi

A testi szenvedéseknek két kimenetele is lehet. Az egyik, hogy megalázom magam az Úr előtt, és megszabadulok belőle. Vagy megkeseredek az Úr felé, hogy hogyan történhetett ez meg velem, és elfordulok az Úrtól. Ezért volt ez a próbája Jóbnak, és mondta neki a felesége, hogy átkozza meg Istent és haljon meg(Jób 2,9). De nem ezt tette, és a hite így megpróbálva még drágább lett. Ezért legyen előttünk sok hívő társunk mártírhalála is megerősítő példa, hogy valami jobbra és nagyobbra vágyunk, mint e világi élet. És aki mindvégig megáll, az megtartatik (Mt 10,22).

Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. 

(Zsid 11,33-35)

Kiterjesztett erősség – 1Móz 1,6-8

Bibliai kozmológia

És mondta Isten: Legyen erősség a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől. Teremtette tehát Isten a kiterjesztett erősséget, és elválasztotta a kiterjesztett erősség alatt való vizeket, a kiterjesztett erősség felett való vizektől. És úgy lett. És nevezte Isten a kiterjesztett erősséget égnek: és lett este, és lett reggel, második nap. (1Móz 1,6-8)

Az 1908-as Károli verzióhoz képest lecseréltük a mennyezet szót, a korábbi verzióra, amely azt mondja, hogy kiterjesztett erősség. Mára a mennyezet szó jelentése is kezd homályba veszni, és inkább a belső helyiségek felső részére gondolunk, mint az égre. Pedig az 1862-es Magyar Nyelv szótára szerint, a mennyezet elsőszámú jelentése: „Az ég boltozata, mely a föld fölé emelkedni, s azt ívded alakban körülvenni látszik”. Ezzel a változtatással összhangba került a mennyezet olyan igehellyel, mint például a Jób 37,17:

Vele együtt terjesztetted-e ki az eget, amely szilárd, mint az acéltükör? (Jób 37,17)

Mózes első könyvéhez képest, még a 104.zsoltár ad új információt az egész föld felépítésére. Az egeknél maradva, láthatjuk, hogy azt mint egy kárpitot feszítette ki az Úr.

Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (Zsolt 104,2)

Ezt a kárpitot láthatjuk viszont végig az igében.

Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Ézs 40,22)

És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)

A szellemi lények kapcsán már említettem, hogy ők „belénk” látnak, látják, hogy mi van a testünkben (Mt 12,44), és olyan formában jelennek meg számunkra, amilyenben szeretnének, és csak annak, akinek szeretnének. Például amikor az angyal kihozza Pétert a tömlöcből, akkor Péternek megmutatja magát, de az őrök elől, még Pétert is eltakarja (ApCsel.12,6-11). A mennyből is látható minden, ami itt a földön történik, ahogyan a fenti Ézsaiás idézet is mutatja, látja az Úr a mennyből a földieket.

Ha ennél a gondolatmenetnél maradunk, akkor az égbolt olyan mint egy tükör, lentről, a földről nézve nem átlátszó, de a mennyből nézve átlátszó. Hasonló a kihallgató szobákban lévő tükörhöz, amelynek a másik oldalán állnak a megfigyelők, akik látják, hogy ott benn mi történik, de őket nem látja az, aki a szobában van.

Egyébként is, ahogyan már a Noé napjai napjainkban írásban is említettem, a Biblia világképe sajátos, de az írásokon belül teljes egységet mutatnak. Mivel minden írás Istentől ihletett (2Tim 3,16), ez így is van rendjén. Már több írásomban is foglalkoztam azzal, hogy mennyi támadás éri a Bibliát, az írások valódiságát és megbízhatóságát tekintve. A korábban felhozott bizonyítékokat, melyek viszont a valódiságuk mellett szólnak, most itt nem tárgyalom újra, de megtalálhatók a korábbi bejegyzésekben.

Szeretnék azonban elidőzni azoknál az igéknél, amelyek arra buzdítanak, hogy ne kövessük a világ elemi tanításait, hanem az isteni bölcsességben teljesedjünk be.

Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)

Hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetve a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, Amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. (Kol 2,2-3)

Ezek az igék két dolgot állapítanak meg. Van egy emberi bölcsesség, amelyet a „világ elemi tanításai”-nak nevezhetünk, és van egy teljes bölcsesség, az Istennél, aki alkotott mindeneket, senkitől nem kérve tanácsot (Róm.11,34; Ézs.40,13). Ezt meg is beszéli Jóbbal, Jób könyvének végén (Jób.40-42.fejezetek).

Újra kijelentem, hogy én abban hiszek, amit a Biblia mond. Ha hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, és én Benne újjászülettem; hogy amikor imádkozom egyedül, akkor nem magamban beszélek, hanem a Mindenség Ura hall engem; hogy Jézus mindazt megcselekedte, amit az evangéliumokban olvasok;  hogy Jézus nevére elfutnak a démonok; akkor hinnem kell, hogy másról is, amit a Biblia mond, az igaz. Nem is tudom, hogy milyen Istenben hihetnék, ha nem bízhatnék benne, hogy Ő csak az igazat mondja. Erről erősít meg minket a Zsidókhoz írt levél is:

Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minekünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk lévő reménységet, (Zsid 6,18)

Egyrészről Isten mindig igazat szól, másrészről, ha meg is esküszik valamiről, akkor az végképp mozdíthatatlan. Ennek megfelelően, Isten igéje igazság!

Ezután a kis kitérő után térjünk vissza az egekhez, és a világ elemi tanításaihoz. Az iskolában nem azt tanítják, amit a Biblia, hanem azt, hogy egy bolygón élünk az univerzumban (vagy multiverzumban).

Elgondolkodtunk-e már olyan kérdéseken, hogy ha a hold okozza az ár/apály jelenséget, és megmozgat több millió tonna vizet, ahogyan magához vonzza, akkor hogyan tud egy kis szúnyog a földközelben repülni este, amikor fölötte van a hold?

De ugyanez a szúnyog, hogyan tud felrepülni a bérház sokadik emeletéig, ha a föld gravitációja tart minket itt?

Vagy hogyan tudja egy kis mágnes legyőzni a föld vonzását, amikor felveszi a szögeket a földről?

Ha a föld nap körüli pályáját nézzük, akkor a föld egy adott pontján az adott napon déli 12 óra van, akkor 6 hónappal később, miért nem éjfél van, hanem déli 12 óra, amikor pont háttal kell lennie a nap felé?

Az északi féltekén nyáron a sark körül pár napig nem megy le a nap, de ez a déli féltekén miért nem történik?

És a kérdéseknek nincs vége.

Ma a mai hobby technikával is sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amely korábban nem volt lehetséges a civil lakosságnak. Ennek következtében érdekes felvételek kerülnek ki, amelyek különleges módon megegyeznek a bibliai világképpel.

Föld közeli nap és hold

Rakéta belefúródik a „kiterjesztett erősségbe”

Miért látnak a fényképezőgéppel olyan messzire, ahol már a föld görbülete miatt nem lehetne látni az ott lévő területet?

Le is filmezték folyamatos videoval, hogy több mint 30 mérföldről még látszanak Chicago házai. Hogyan lehet, amikor el kellett volna tűnniük a látóhatár alatt, a föld görbülete miatt?

Gondolkodjunk el együtt ezeken! Ha hisszük, hogy a Biblia Isten szava, akkor nem hazudhat arról sem, hogy a föld, ahol ma élünk, az nem úgy néz ki, mint ahogyan tanítják. Még Szántai Lajos is, aki nem keresztény, legalábbis nem abban az értelemben, hogy élő hitű újjászületett hívő lenne, még ő is gyakran elmíti előadásaiban, hogy amikor egy szövegbe odateszik, hogy „tudományosan bebizonyított”, vagy „mint azt mindannyian tudjuk”, akkor már kikapcsolják a mi gondolkodásunkat, és elhisszük azt, amit mondanak.

A bibliai világkép így néz ki: (forrás – atv.hu)

Ha már a nyilvános médiában arról van szó, hogy ember-állat hibrideket csinálnak, az afrikai védőoltásoktól betegek lesznek, (Kent Hovind szavaival élve) mi kőből lettünk „véletlenül”, akkor még mire várunk, hogy elhiggyük az Úrnak, hogy csak Nála van az igazság?

Ebben a mai világban csak három dolog látszik egyértelműnek:

1. Egyre gyorsabban épül a világkormány

2016.június 30. – Kína bejelentette, hogy kizárólag a világkormány megalapítását támogatja és a globális biztonsági előírásokat (hiradó részlet – angol) https://youtu.be/UX9X3NIw-84

2. A világvallás felé terelik az egyházakat

3. Feljesztik a gén és fizikai technológiát, hogy a dánieli cserép és vas birodalom létrejöhessen

Az összes válság ezeket a célokat igyekszik megvalósítani, hogy a káoszból, a nyomorból eljöhessen az, aki elhozza a „békét és biztonságot”.

Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Thessz 5,3) Vegyük komolyan a hitünket, és kezdjünk el az Úr szerint élni, amíg megtehetjük! A kegyelem időszakának is egyszer vége lesz!

82-es Zsoltár és Septuaginta folytatás – 96.Zsoltár

Váradi-Károli Biblia 2016:

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. (Zsolt 96,4-5) [saját kiemelés]

Septuaginta (lenn):

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett. Mert a nemzeteknek minden istene démon, az Úr pedig egeket alkotott. (Zsolt 96,4-5) [saját kiemelés]

Váradi-Károli Biblia 2016:

Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. (1Kor 10,20) [saját kiemelés]

Vida Sándor Új Szövetség, 1971:

dehogy! amiket áldoznak, démonoknak és nem Istennek áldozzák, nem akarom pedig, hogy ti a démonokkal közösségben legyetek, (1Kor 10,20) [saját kiemelés]

A mostani írás tekinthető egyfajta a folyatásának is a 82-es zsoltárról szóló és a Septuagintáról szóló bejegyzéseknek, mivel az ott tett megállapítások erős alapot adnak a mostani gondolatoknak. A 82-es zsoltár kapcsán megállapítottuk, hogy az „istenek gyülekezete” uralmat kapott  a népek felett, amely csak Jézus kereszthalálának győzelmével tört meg (Kol 2,14-15), és azóta is Jézus az Úr mindenek felett (Mt 28,18). A héber Ószövetségből nem derül ki, hogy a népek fölött álló istenek azok démonok, csak a Septuagintából. Itt utalok vissza a Septuaginta jelentőségére, mert azt zsidó írástudók készítették a zsidó nép legnagyobb megelégedésére, és Krisztus idején is az volt az elterjedt olvasat szerte a zsidóságban, mivel sokan a diaszpórában már nem is beszéltek héberül, hanem görögül, amely akkor az elterjedt „világnyelv” volt.

Az óriások történetét ismerve tudjuk, hogy a tanításaik nem sokkal az özönvíz után újra felbukkantak. Megfigyelhető egy tendencia az istenekkel kapcsolatban, amely világméretű. Több istenség felbukkan időről időre a népek között, csak mindig más a nevük. A blog természetéből adódóan itt most csak azokkal foglalkozom röviden, akikről a Biblia is említést tesz.

A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek. (Jer 7,18) [saját kiemelés]

Van valaki, aki szinte az egész emberi történelmet végigkíséri, és más-más neveken folyamatosan imádatot követel magának. A zsidó nép megtapasztalta azt, amit bárki megtapasztal, ha egy ilyen bálványt (megmaradva a Septuaginta szóhasználatánál – démont) imád. Minden jónak látszik, hiszen a démon nem zaklatja azokat, akik amúgy is elvesznek. Csak itt az volt a baj, hogy ez a nép Isten népe volt, és Ő nem hagyta, hogy más Istent imádjanak helyette (Ézs 42,8). A nép, viszont azt hitte, hogy azért ment nekik jól, mert az ég királynőjének áldoztak.

Hanem csak azt cselekedjük, amit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és neki italáldozattal áldozunk, miképpen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utcáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk. (Jer 44,17)

Az ég királynőjének nagyon régi az eredete. Ő Istár, Astarte, Astarot, Inanna, Semiramis, Aphrodité, Vénusz, stb. (fotó: Istár – Wikipedia) Ha valaki azt hiszi, hogy ma ővele nem találkozunk, akkor be kell látnia, hogy tele van vele a világ. Ha csak azt nézzük meg, hogy a német Oster és az angol Easter, mind Istár ünnepei, — elég megnéznünk ma egy húsvéti kirakatot, amely tele van a termékenység szimbólumaival — csak rá vannak húzva a keresztény köntösre. De őt ismerhetjük fel, mint Isis, aki Osiris felesége. Az ő családjuk az, amelyik mindvégig itt van az egyetemes világkultúrában. Ők Nimród, Semiramis és Tammúz. Ők Osiris, Isis és Hórus. Magyarul nem, de a latinból származó nyelveknél, a hét napjainak nevei is körülöttük forognak. Hiszen Osiris a nap, mint Sunday (nálunk vasárnap). Ezért is került át a szertartások napja vasárnapra, a napisten napjára. És világszerte az obeliszkek állítása még a mai napig is Osiris imádatáról tesz bizonyságot, mert ezek a régi naposzolopok.

És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok előtt. (Ezék 6,4)

Nimród gyermeke Tammúz. Úgy ahogyan Osiris újjászületett Hórusban, úgy született Nimród is újjá Tammúzban, és lett Istár szeretője.

És vitt engem az Úr háza kapujának bejáratához, amely északra van, és íme ott asszonyok ültek, siratva a Tammúzt. (Ezék 8,14)

De más szertartások mögött is démoni erőket kell látnunk. A Biblia elismeri a szellemi lényyek, a gonosz szellemi lények létezését és tevékenységét. Az Ószövetség idejben történt áldozatokat is a démonoknak szánt áldozatként kezeli.

És feláldozták fiaikat és lányaikat az ördögöknek, (Zsolt 106,37) [Septuaginta szerint démonoknak]

A Biblia a démonok jelenlétét egyáltalán nem tagadja, sőt Énokh könyve ismeretében az eredetüket is elmondja. (lásd a Noé napjai napjainkban írásokat). Nem véletlen, hogy ezek az írások nagyon elszigeteltek, mert az eredetüket és szándékaikat egyértelműen ismerteti. Jézus szavaival egybecseng amit Ézsaiásnál olvashatunk (Mt 12,43). A pusztaságot teszi Isten a démonok lakóhelyévé.

hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. (Ézs 13,21) [Protestáns Új Fordítás]

Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet. (Ézs 34,14) [Protestáns Új Fordítás]

A szellemi hatalmasságok hierarchiájában több szint van. Ezekből a szintekből lehet látni, hogy milyen „magasan” álltak azok az angyalok is, akik csatlakoztak a Sátán lázadásához. Mint tudjuk, a mennyei seregek harmada csatlakozott a Sátánhoz (Jel 12,4). Őket elhitette valahogyan (Ezék 28,16; Ezék 28,18)  kereskedéssel, hiszen az ottaniak tisztában voltak az Atya személyével és számukra nem volt titok, hogy kicsoda az Úr mindenek felett. Ez legyen nekünk is figyelmeztetés, hogy mekkora hitetővel állnuk szemben! Aki még azokat is el tudta csábítani, akik színről-színre ismerték Istent. Szóval nagyon sokan vannak a Sátán táborában.

Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; (1Kor 8,4-5) [saját kiemelés]

Érdemes megnézni a szellemi birodalom hatalmi szintjeit. Két fő részre lehet bontani. Az isteni birodalom hatalmi szintjeit, mindazokkal, akik nem vettek részt a Sátán lázadásában. Valamint a gonosz birodalmának hatalmi szintjeit, akik a lázadással elhagyták helyüket.

Isteni birodalom (Jel 4,2-5; Kol 1,16; Kol 2,10; Ef 1,21; 1Pét 3,22)

trón (egyes szám!!) Atya trónja
királyi székek (thrones, G2362 – Thronos) 24 vén
fejedelemségek (principality, G746 – Arche) angyalok
hatalmasságok (fennhatóságok, power, G1849 – Exousia)
erők (might, G1411 – Dunamis)
uraságok (dominion, G2963 – kuriotes)

Gonosz birodalma (Júd.1,6; Kol.2,14-15; Ef 1,21; Ef 2,2; Ef 6,12; Lk 8,29; Róm 8,38; Jel 12,9)

fejedelemségek (principality, G746 – Arche) angyalok
hatalmasságok (power, G1849 – Exousia)
erők (might, G1411 – Dunamis)
uraságon (dominion, G2963 – kuriotes)
világbírók (ruler, G2888 – kosmokrator)
gonoszság szellemei (ördögök, G1140-Daimonion, G1142 – Daimon) démonok

Látható, hogy a királyi székeken ülők már nem vettek részt a lázadásban. Ahogyan már tárgaltuk a 82-es zsoltár kapcsán is, de ott csak a népek fölötti hatalommal találkoztunk, ezeken a hatalmi szinteken van elosztva a hatalom a gonosz birodalmában. Mindkét „birodalom” delegálja a hatalmat a fennhatóságán belül. Ezért mondhatja az 1Kor 8,5, hogy van sok isten. Ezeket a démonokat szolgálja mindenki, aki nem az igaz istentiszteletet gyakorolja. Egyértelmű példáját látjuk ennek, amikor Tirusz fejedelmének szól a próféta, majd külön szól Tirusz királyához. Tirusz fejedelménél látjuk, hogy egy emberről van szó:

Embernek fia! mondd Tírusz fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szíved, mint az Isten szíve, (Ezék 28,2)

Amikor azonban átvált Tirusz királyára, akkor teljesen ms leírást találunk, amely nem illik az emberre, hanem valaki hatalmasabbra. Egy oltalmazó kérubról szól. A leírás alapján látható, hogy ő legalább egy ország felett uralkodott, ezért vagy a 82-es zsoltárban szereplő istenek kategóriába tartozott, vagy azok felett állt:

Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva voltál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafírral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtettél. Voltál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állítottalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkeztél; azért levetettelek téged az Isten hegyéről, és elveszítettelek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességed fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. (Ezék 28,12-17)

Amiért azt mondhatjuk, hogy esetleg az országok felett álló szellemi hatalmasságok felett állhatott, azt a kereskedés árulja el. A végidőkben, a fenevad bélyege az adás-vétellel lesz összekapcsolva. A kereskedelem lesz az egyetlen meghatározó tényező.

És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. (Jel 13,17)

Ha megnézzük a mai társadalmakat, és nem csak nyugaton, hanem még Afrikában is, akkor látjuk, hogy a házi termelés folyamatosan szorul vissza a fogyasztás javára. Egyre többen felejtik el a régi ismereteket, hogy mit hogyan lehet otthon megtermelni, vagy megcsinálni. Egyszerűbb mindent megvenni. De ennek az a hátulütője, hogy ki vagyunk szolgáltatva a kereskedőknek, akik ma már nagyobb haszonnal dolgoznak, mint azok, akik valójában előállítják a termékeket. Nyiltan felismerhető a sátáni rend, ahogyan Ezékielnél olvashatjuk, a kereskedésben. Tökéletesen igazolja a világ fejedelmének (Mt 4,8; Ef 2,2) jellemét, amellyel bebizonyosodik ismét, hogy a népek fejedelmei, istenei, démonok.

Ahogyan az elragadtatás során tárgyaltuk a fiú kilétét, meg kell látnunk, hogy Krisztus testében is megvannak a jogosultságok, a szellemi érettség alapján. A gyülekezet tagjain keresztül gyakorolja Isten ma a hatalmát a földön. Ezért várja az egész teremtés az Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19). A törvényeknek és jogosultságoknak is megvannak a szintjei, amelyek a hatalom gyakorlásával vannak szorosan összefüggésben. Itt most csak vázlatszerűen említem meg őket.

A legalsó szinten az emberi törvények állnak, ezeket szinte bárki, bármikor áthághatja, és gyakran változnak is. Ezt követik a természeti törvények, vagy fizikai törvények, melyek állandók, de nem áthághatatlanok. Ezeket csak egy erősebb hatalommal lehet átlépni, ilyenek a szellemi erők, amelyek működése során tapasztaljuk a csodákat, hogy a legegyszerűbbet nézük, ahogyan Jézus a vízből bort csinált. A legfelső szint a szellemi törvények szintje, ezek állandóak. Ezt senki sem hághatja át, még Isten is korlátozza magát velük. Ezért kellett Jézus életében mindennek úgy történnie, ahogyan meg van írva (Mt 26,56).

A hatalommal járnak jogosultságok, amelyek szintén az előbb említett szinteken oszlanak meg. Van emberi, fizikai vagy természeti és szellemi. Ezek a jogosultságok szabják meg egy-egy élőlény mozgásterét a teremtésben. Ezért fontos nekünk, pici embereknek, cserépedényeknek, hogy Krisztusban legyünk, mert csak Őbenne és Őáltala tudunk hatással lenni a környezetünkre (Jn.15.fej.). Nélküle igen kicsi a mozgásterünk, és csak látszólagos hatalmunk van, mivel a gonosz erők uralják a világot. Amíg a világgal élünk, addig mindenképpen a hatalmuk alatt vagyunk és nem szabadulhatunk tőlük. Ezért démoni minden hamis istentisztelet, és minden bálványimádás ugyanebbe a kategóriába esik, mert valamilyen szellemi erő befolyása alá helyezi magát az, aki imádja azt a bizonyos személyt, vagy dolgot.

Ma már ezek nem feltétlen úgy jönnek elénk, mint a régi istenségek tisztelete és imádása. Ha én a pénzemben bízok, akkor az az én bálványom. Ha a saját fizikai erőmben, akkor az a bálványom. Ha a barátok kötelékében, akkor az. Ha egy eszközben, vagy a tudásomban, vagy bármiben, amiért képes vagyok áldozatot hozni, és nem egyértelműen azonosítható a tiszta Istentisztelettel, és a Bibliában említett tiszta áldozatokkal, — mint például a szeretetből meghozott áldozat, — akkor az bálványimádás.

Az igaz istentiszteleten kívül, minden démoni kapcsolatot eredményez. Ezért nagyon fontos azt tisztán tartani. Bármilyen bálvány, a démonokkal hoz minket kapcsolatba, és azonnal elvisz az igaz Istentől. Nagyon jól összefoglalja az igaz Istentisztelet témáját Csia Lajos: Beteg vallásosság egészséges kereszténység című könyve. Itt most csak a jól felismerhető jelenségekkel foglalkoztunk, de sajnos a nagyobb veszély a rejtett megtévesztések mögött vannak. Óvakodjunk attól, hogy démonoknak szolgáljunk.

Ezért mondd Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden utálatosságotoktól fordítsátok el orcátokat. (Ezék 14,6)

Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek! (1Thessz 5,22)

Szókincsek szándékos keverése (keresztény – New Age)

„Ahogy fenn, úgy lenn”

Károli Biblia, 1908:

Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. (Dán 2,10) [saját  kiemelés]

Váradi Biblia 1660:

És hagyá a’Király, hogy hivnának természet tudó böltseket, ég-forgás tudókat, varáslókat, és Káldéusokat hogy a’Királynak megjelentenék az ö álmait: és bémenének, és állának a’Király eleibe. (Dán 2,2) [saját  kiemelés]

Váradi-Károli Biblia, 2016:

Feleltek a Káldeusok a királynak, és mondták: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól, asztrológustól és Káldeustól sem ilyen dolgot. (Dán 2,10) [saját  kiemelés]

Ahogyan már korábbi írásomban említettem („Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának” címmel), ha csak az lett volna a baj, hogy lélek áll a szellem szó helyett, vagy az, hogy az Új Szövetség nem a Textus Receptus (Befogadott szöveg) alapján íródott, akkor nem kellett volna egy új Bibliát készíteni. De az Ószövetségben is sok olyan hely van, ahol más volt korábban a szövegben, mint amit az 1908-as verzió óta látunk. Például a Dániel könyvében szereplő asztrológus szó tűnt el akkor, és maradt eltűnve azóta is.

Ma már sok mindent természetesnek veszünk, amelyek nem is olyan régen, mondjuk 100 évvel ezelőtt, még nem is léteztek, vagy ha léteztek is, nem volt természetes a jelenlétük a társadalomban. Ahogyan az 1881-es Westcott-Hort féle Új Szövetség revízióig, a ma Befogadott Szövegként (Textus Receptus) ismert Új Szövetség volt „AZ Új Szövetség”. Az asztrológia is sokáig majnem teljesen elfeledve volt a jelen nyugati civilizációban. A keleti spiritualizmus gyors terjedésével azonban az asztrológia egyre erősebb jelenlétre tett szert, és jövendőmondásait, még ha nem is voltak igaziak, elfogadták, és beteljesedni látták. Hívjunk segítségül egy keresztény szemtanút, aki testközelből látta mindennek a beáramlását.

„Az utolsó megjegyzés különleges módon ráillik a napilapokban az Asztrológiára használt gyakori megjegyzésekre. Moore és Zadkiel évkönyvét felemelték az alacsony színvonaláról, egy tisztelt és hírneves szintre; és folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az Asztrológia az egy tudomány, és nem babona. A kijelentés talán igaz; de ha tudomány is, akkor legalábbis tiltott, bár furcsa kimondani, hogy néhány elvét mostanában alkalmazták még a próféciák magyarázatára is. Védőinek igénye és bizalma legjobban egy londoni újság tudósítójának írásából látható:

St James’ Gazette, April 28th, 1885. A következő kivonat bemutatja az Asztrológia közeli kapcsolatát a Buddhizmussal és a Teozófiával : „mi úgy tartjuk, hogy az Asztrológia tudománya kizárólag a következmények természetét határozza meg, a bolygók kölcsönhatásának és mágneses vonzásának ismerete által, de az egyén saját karmája az, ami belehelyezi  őt egy kifejezett mágneses kapcsolatba” — The Theosophist, 1885 február

(G.H. Pember – Earth’s Earliest Ages, 1889; viii-xix.oldal) [saját  kiemelés]

Az asztrológia valóban nem újkeletű dolog. De csak a 19. század spiritualizmusa révén terjedt el újra, és lett a New Age egyik alapköve. A teozófia terjesztette el. De ez hogyan is kerül keveredésbe a keresztény szókinccsel? Az asztrológia fő jelszava ez: „Ahogyan fenn, úgy lenn.” És ezt a kereszténységgel ott kapcsolják össze, ahol Jézus tanít minket imádkozni, és mondja: „Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6,10) Szerintük az égiek irányítják a sorsunkat. De ez nekünk mást jelent, mint nekik. Ez igazán azt jelenti, hogy az Atya akarata legyen itt meg, ahogyan a mennyben. id. Zimányi József tanította ezt nagyon világosan, aki úgy fogalmazta meg, nem szó szerint idézem: Isten akarata a mennyben azonnal, tökéletesen és örömmel van végrehajtva. Így legyen meg a földön is.

„Én újjászülettem”

Szintén a keleti vallások elterjesztésével lett ismertté a reinkarnáció folgama is. Ha megkérdezünk egy New Age hívőt, akkor ő már teljesen tisztában van vele, hogy ez neki a sokadik élete, és törekszik a tökéletessé válásra. A korábbi életek tapasztalatai könnyen jöhetnek gonosz szellemi lényektől, akik az özönvíz óta itt élenek. De megint tetten érjük a luciferiánus gondolkodást és az ősi megtévesztést, az „olyanok lesztek mint Isten” kijelentésben is. Ezzel szemben, Jézusban valóságos az újjászületés, és amire a New Age vár, azt a Jézusban újjászületettek már megkapták.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.

(2Kor 5,17)

De a keresztény újjászületésnek sok feltétele van. Az első, hogy elismerjük, hogy bűnösök vagyunk. Ezért nem tud az Úr mit kezdeni azokkal, akik igaznak mondják magukat (Mt 9,13; Mrk 2,17). Aki megtér, és Krisztusban újjászületik, az kaphatja meg az örök életet. Ajánlom Soós Péternek, az  „ÚJSZÖVETSÉG CÉLJA : ÚJJÁTEREMTÉS KRISZTUSBAN” c. tanítását az újjászületéssel kapcsolatban (https://youtu.be/ks-RYDPqZB8). A keresztény újjászületés nem engedi meg, hogy több életen át „próbálkozzak”, és éljek egy nekem tetsző életet.

Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt. (Mt 16,25)

Úgy nyerhetem meg az örök életet, ha leteszem a jelenlegi, e világi életet. De ehhez a témakörhöz tartozik még az élet a halál után is, mely összemosása az örök életnek és a reinkarnálódás előtti állapotnak.

„Beszélek az Úrral” (avagy szellemi tapasztalatok)

A New Age is ismeri a szellemekkel való társalgást, ahogyan egy hívő hallja az Urat és beszélhet vele. De van egy hatalmas különbség. Míg a New Age szellemi tapasztalatai csatorna jelleggel működnek. (Alister Crowley, Helena Blavatsky, Alice Baileys is médium volt, akik csatornaként kapták a felsőbb szellemi lénytől az információt.) Kapnak valamit egy szellemi lénytől, vagy rosszabb, használja a testüket, és azon keresztül szól. Nincs párbeszéd és értelmes gondolkodás. A Bibliában, még a próféták is megbeszélhették Istennel, ha valami gondjuk volt egy adott utasításával (például 2Móz 32,10-14; Ezék 4,12-15). És mindenkor meg van a saját hatalmam arra, hogy engedelmeskedek, vagy sem.

Mennyei, földön kívüli ill. testen kívüli élemények

A Bibliában a szellemi elragadás sohasem az egyén kívánságára történik, és nem lehet „mesterségesen” előidézni. Ezt az Úr adja azoknak, akiknek akarja, és akik ezt el tudják hordozni (Ezék 8,3; Dán 8,2; Jel.4,2). Ha én kezdeményezem ezt a szellemi élményt, akkor teljesen biztos lehetek benne, hogy a gonosz erőkkel kerülök kapcsolatba. Szintén New Age fogás, hogy a bibliai kifejezéseket és élményeket használja, még azzal is, hogy „kijelentést” vesz valaki ilyen formában, mert a szó bár ugyanaz, de a tartalma és a háttere már teljesen eltér a bibliai jelentéstől. Vigyázat, aki vágyik ilyen tapasztalatra, az könnyen meg is kaphatja a gonosz erőktől, ahogyan ez az UFÓ élményeket átélők meg is tapasztalják. Ha nyitottak vagyunk erre, akkor ezzel kiválthatjuk a szellemvilág figyelmét. A szellemi lények látják, hogy mi zajlik bennünk (Mt 12,44), és mi van a testünkben. Feléjük nyitott könyvként létezünk, de mi csak akkor láthatjuk őket, ha ők meg akarnak nekünk nyilvánulni. Lásd erre Bálám szamarának a példáját, aki látta többször is az angyalt, de maga Bálám nem látta, mert az angyal neki nem akarta felfedni magát. Nagyon vigyázzunk ezzel!

Bűntelenség

A New Age szerint nincs gonosz, mindenkiben van jó is és rossz is, de attól még maga az ember nem gonosz. De ezt propagálja sok film is, hogy higgyük el (például Csillagok háborúja). A Biblia ezt másképp tanítja. Jézus maga mondja:

Jézus pedig mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

(Mrk 10,18)

Ez ellen a New Age befolyás ellen kellett megváltoztatnunk például olyan igehelyeket, amelyek eltörlik a bűnös felelősségét:

1Jn.3,5

VAR — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Zsid.1,3

VAR — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Jel.21,24

VAR — És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik.

REV — A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.

EFO — Az ő fényénél járnak a világ népei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be dicsőségüket.

KAT — Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.

RÚF — a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.

Nem fogadható el, ha általánosságban jelentjük ki azt, hogy „az embereket megtisztította a bűneiktől”, mert akkor ezzel azt mondanánk, amit a New Age, hogy mindenki jó, mert egyszer Jézus elvette mindenki bűnét, ezért ma már nem kell tenni semmit a bűnnel szemben. De a hit, engedelmesség, a hústesti kívánságok megtagadása, az én megtagadása nélkül ma sem lehet eljutni a megváltáshoz, és az üdvösségre. Ahogyan Soós Péter sokszor tanít a hamis kegyelem tanáról, az pontosan ezt a tárgykört öleli fel.

Ezek a legfőbb keresztény kifejezések, amelyeket a Sátán elkezdett használni egy új világvallás alapjaként, de más tartalommal töltötte meg. Ezért kell tisztázni, hogy melyik fogalom mit jelent, ezért kellett megmagyarázni, hogy a hívő, hit, vallás is mást jelentett korábban, mert a mai szavak már az Új Világrend és világvallás fogalomkörét tudatosítják, és a médián keresztüli szakadatlan ismétlés által vésik bele a fejünkbe az új jelentést. A New Age szerint minden vallás ugyanoda visz, csak más úton. A pápa is a világvallás felé tereli egyre nyiltabban a világot. A “hit a szeretetben” jelszavával. (https://www.youtube.com/watch?v=07dPzM5q43c)

Észre kell vennünk, hogy lassan nem marad semmink, ami miatt keresztényeknek mondhatjuk magunkat. Ha tovább hátrálunk, és engedjük elvenni amink van, akkor még egy kevés idő és nem is fogjuk már tudni, hogy miért nevezzük magunkat annak, aminek. Nem fogjuk tudni megvédeni a hitünket! A mai Bibliák Magyrországon vagy a halott egyházakat támogatják, a szöveg világi közelítésével, vagy az ökumenizmus szekerét tolják, amelynek látjuk az eredményeit. Ha nem készítettük volna el a Váradi-Károli kiadást, akkor csak a régi kiadású és nyelvezetű Bibliák maradtak volna a 19. század előtti időkből, amelyek még szöveghűek. Azokat azonban már elérni sem nagyon lehet, olvasni pedig még nehezebb.

Már korábban írtam róla, a hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség c. bejegyzésben is, hogyan próbálja az antikrisztus megtámadni Jézust, mint megtestesült Istent. Már a fogalmaink sem tartanak soká, mert könnyen ránk mondhatják, hogy ugyanarról beszélnek ők, mint mi, és nem fogják érteni, hogy miért is nem megyünk velük.

Jegyzet:

Az idézett szöveg eredeti nyelven:

„The last remark applies in an especial manner to the frequent comments on Astrology in the daily

newspapers. The almanacs of Moore and Zadkiel have been raised from their former low condition

to respectability and repute ; and we are continually reminded that Astrology is a science, and not a

superstition. The assertion may possibly be true; but the science is at least a forbidden one, though,

strange to say, some of its principles have been recently applied even to the elucidation of prophecy. The pretensions and confidence of its advocates will, however, be best set forth by an extract from the correspondence of a London newspaper*. …

*St James’ Gazette, April 28th, 1885. The close connection of Astrology with Buddhism and Theosophy is shown in the following extract. ” We hold that the science of Astrology only determines the nature of effects, by a knowledge of the law of magnetic affinities and attractions of the Planetary bodies, but that it is the Karma—see p. 409—of the individual himself which places him in that particular magnetic relation.” — The Theosophist February 1885. (G.H. Pember – Earth’s Earliest Ages, 1889; viii-xix.oldal)

Az elragadtatásról

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Az elragadtatás mindig is nagy téma volt az egyházakban. A Péter tanítása nagyon jól körbehatárolja az időt. Ahogyan mondja is, a napot és az órát nem tudhatjuk, de az időszakot, azt igen. Ehhez szeretnék egy kis adalékot adni.

És láttatott nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba volt felöltözve, és lábai alatt volt a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; (Jel 12,1)

És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. (Jel 12,5)

Az asszony leírása ezen kívül még egy helyen van meg a Bibliában, mégpedig ahogyan József álmodik, és a leírás a családját jelképezi. Meg is botránkoznak rajta, még Jákob is, hogy hogyan mondhat ilyet, hogy ők majd leborulnak a lábai elé (1Móz.37,9-10). Izrael népe a mai gyülekezet. Akik beleolvastak a Váradi-Károli Biblia Ószövetség részébe, ott a fejezetek előtti magyarázatokban sokszor találkoznak ezzel a kijelentéssel, hogy a zsidó néppel történt események példázzák az egyház mai történetét. De ha arra is gondolunk, hogy Jézus menyasszonya az egyház, akkor látjuk, hogy  női szerepben van. De akivel az Úr szövetséget köt, azzal ő férj-feleség viszonyban van.

Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéből, de akik megrontották az én szövetségem, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. (Jer 31,32) [saját kiemelés]

Megállapíthatjuk, hogy az egyház az asszony, aki szüli a fiút. Korábban a kérdésre, hogy ki ez a fiú, Jézust adták meg válaszul. De ez sántít, mert a 12. és 13. fejezet egybe tartoznak, és olyan rövid időszakokat ír le, amelyeknek már vége kellett volna, hogy legyen. Bár ezt az adventista tanítás más időszámítással számítja, mert tanításuk szerint, a leírásban szereplő egy nap, egy-egy évnek megfelelő. Ha el is fogadnám az ő megközelítésüket, akkor sem tudom beleilleszteni a gondolatmenetbe a következő verseket:

Az is adatott neki, hogy a szentek ellen hadakozzon, és őket legyőzze; és adatott neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta. (Jel 13,7-8) [saját kiemelés]

Akkor már lennie kellett volna egy olyan birodalomnak, amely ma is tartana, és a föld minden lakosa a fenevadat imádná. Ez még ma nem teljesedett be. Még ma is több vallás van, és nem mindenki hisz ugyanabban. Ezek szerint, az itt leírt napok, azok valóban 24 órás napok. Ezért az asszony, nem az Izrael, hanem a gyülekezet, és akkor a gyülekezetből fog megszületni egy fiú. Hányszor is írja az ige, hogy fiak vagyunk:

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. (Gal 4,6-7)

És elfeledkeztetek-e az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. (Zsid 12,5-8)

Ezek szerint, mi, akik Krisztusban élünk, fiak vagyunk. Eddig úgy tűnik, hogy jó nyomon járunk. Az asszony az egyház, és a fiak azok, akik az Úrban élnek. De itt a Jel.12,5 szerint, ennek a fiúnak van egy ismérve, amely megegyezik Jézus ismérvével — „vasvesszővel legeltet”. Jézusról mondja konkrétan a Zsolt.2,9, hogy összetöri a népeket vasvesszővel. De a gyülekezeti fiakról, így szól:

És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: (Jel 2,26-27)

A győztesek magyarázata most a témánk, az elragadtatás, szempontjából nem lényeges, ezért arra nem térek ki. De látjuk, hogy a gyülekezeten belül, a győzteseknek adja meg az Úr, hogy uralkodjanak a népeken vasvesszővel.

Eddig tisztáztuk, hogy ki az asszony, és ki a fiú, aki vasvesszővel uralkodik. Most nézzük meg, hogy ez a végidők eseményeiben hol fontos. Az Úr napjának megjelenése eseményekhez van kötve.

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. Nem emlékeztek-e, hogy megmondtam nektek ezeket, amikor még ti nálatok voltam? És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az lelepleződni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog lelepleződni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; (2Thessz 2,2-8)

Krisztus napja nem jön el addig, amíg be nem következik a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, aki istenként imádatja magát. De ő csak akkor tud megjelenni, ha előbb félre lesz tolva az útjából az, ami őt visszatartja. Gondolkodjunk el együtt, hogy ki képes ezt visszatartani. Az Atya, és Jézus a mennyben vannak, onnan gyakorolják a hatalmat (Zsolt.103,19). Jézus teste, az egyház van itt a földön, aki befolyással lehet és van is a világ eseményeire, az imáival.

Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. (Mt 18,18)

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessen az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. (Jn 14,13-14)

Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lk 10,19)

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen. (Jn 16,23-24)

Krisztus teste az egyedüli hatalom a földön, amely Isten szerint, emberként a világ egészének menetére hatással lehet. Nagyon fontos ma már ez a kitétel, hogy Krisztus teste. Nem valamilyen egyház vagy gyülekezet, nem hívők vagy vallásosak, nem újjászületettek és megkeresztelkedettek, hanem Krisztus teste. Ma már bárki bárhol ennek része lehet, ha az Úrban van. De nem része a testnek attól, hogy valamelyik egyház vagy gyülekezet tagja. Mivel az Úr tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért azt tudja megtenni, amire őt imában kérjük. Minden más a gonosz erőinek és más embereknek a döntései alapján történik meg. Azt már azonban láttuk, hogy akik nem az Úréi, azok nem szabadok, hanem a világ szolgái, tehát vésgő soron a gonosz erők akarata teljesedik be az emberi társadalmon. Kivéve, ha a vasvesszővel uralkodó fiú, másképp nem tereli az imáival az eseményeket.

Ennek a vasvesszős fiúnak kell az útból félretolatnia, hogy meg tudjon jelenni a „veszedelemnek fia”. Mert amíg a fiú uralkodik a földön, addig a lelepleződött gonosz munkáját megkötözi, és az nem tud teljes egészében kibontakozni.

Emiatt szükségszerű, hogy két elragadtatás legyen. Egyszer a fiú, és egyszer az asszony. Amikor Pál arról ír, hogy …

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Ez a hetedik, azaz az utolsó trombitaszó, amely már közvetlen a harag poharainak kitöltése előtt van. Ekkor jelenik meg az Úr, és lesz látható a jele az égen. Olyan események előzik meg, amelyek egyértelművé teszik az Ő eljövetelének közeledtét. Ekkor már a fenevad birodalma, világbirodalomként lesz jelen a földön, ekkor már túl vagyunk azon, hogy beül Isten templomába (Mt 24,15; 2Thessz 2,4). Láthatjuk, hogy aki a megjelenését visszatartotta, az már félre van tolva az útból.

De a fiú felvételének körülményei sincsenek teljesen rejtve előttünk. Amikor Jézus erről beszél, akkor látható, hogy az élet még a maga — ki merem mondani — talán mainak megfelelő rendjében zajlik.

Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Lk 17,34-36)

Ez nem mondható el arról az időről, amikor Jézus jele megjelenik az égen, és az ég eltakarodik:

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,12-14)

Ezért kell lennie egy titkos elragadtatásnak, amelyben elragadtatik a fiú. A tíz szűz példázata ezt mondja el (Mt. 25.1-12). A szűzek egyértelműen a hívők közössége. Mindannyian elmennek várni a vőlegényt, de a vőlegény késik. Ezért mindenki bealszik. Még az okos szűzek is bealszanak a várakozás közepette. Egyszer azonban kiáltás szól, hogy jön a vőlegény, de azok, akiknek a lámpásával nincs plusz olaj, azoknak nem gyullad meg újra a lámpása, és el kell menniük szerezni, mert az okosok nem tudnak nekik adni. Közben megjön a vőlegény, és akik készen vannak, azokat beengedi a menyegzőre. A többiek kinn maradnak. Akik kinn maradnak, azok az asszony a Jelenések könyvében. Ők itt kell, hogy maradjanak a nyomorúság idején, mert nem álltak készen amikor eljött a vőlegény. Figyeljük meg, hogy amíg olajért vannak, addig nem tudnak ott lenni, ahol megérkezik a vőlegény. Csak akik abban a pillanatban, amikor megérkezik a vőlegény, készen állnak, azok mehetnek be. Ez pedig csak azoknak lehetséges, akik állandó és szoros kapcsolatban vannak az Úrral, és a szellemben élnek, a Szellem vezetése alatt, más szóval, a győzteseknek, akik legyőzték a hústestüket, a bűnt, a világot. Aki ma nem hall az Úrtól, és nem tudja, hogy milyen az Úr vezetése az életében, az igyekezzen, hogy eljuthasson a Szellem vezetésére, mert enélkül nem tud az Úrral járni, és nem tud fiú lenni. Ha olyan helyen van most, ahol eddig nem tanították ezt, vagy nem is tudják, hogy ez mit jelent, akkor keressen egy olyan helyet, ahol ezt megkapja, mert ez életbevágó! Soós Péter tanításai is megadják ezt a fajta segítséget, hogy hogyan kell ilyen életet élni.

Tisztában vagyok vele, hogy a Jezsuiták is elterjesztettek egy titkos elragadtatás elméletet, melyet később Darby és Scofield terjesztett el a Scofield féle magyarázatos Bibliával, amelyet Rockefellerék támogattak. De ez megint csak arra mutat, hogy zavar legyen a téma körül, mert akkor nem tudunk készülni rá, ha nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Ez is része a hitetésnek, illetve a tudatlanságban tartásnak. Ahogyan Pál idejében már hirdették, hogy megtörtént a feltámadás (2Tim.2,18). Tudatlanság miatt vész el a nép (Hós.4,6). Ez a taktika egybevág a Biblia szövege körül keltett mesterséges bizonytalansággal. Arra megy ki, hogy ne legyünk biztosak az igazságban. De ebben az a hamis, hogy az egész egyházról beszél a titkos elragadtatás kapcsán.

Sokat beszéltem már a világban ma zajló eseményekről és azok hátteréről. Ha körülnézünk, akkor számos olyan média megjelenés van, amely az elragadtatásról szól (pl.”Left Behind” Nicolas Cage főszereplésével, 2014; „The remaining” – filmek; „Everybody’s gone to the rapture” – játék; „Blue Beam rapture”). Tudnunk kell, hogy minden, ami megjelenhet a fő sodrású médiában, az ma már csak a titkos társaságok engedélyével lehetséges, akiknek Lucifer az istene, ezért nyilvávaló, hogy melyik szellemiség vezérli őket. Ennek megfelelően a Sátán a titkos elragadtatást is fel akarja használni a végső nagy hitetésében, hogy mindenkit az elközelgő Antikrisztus mellé állítson. De az is könnyen lehet, hogy erőszakkal fognak embereket elragadni, csinálva egy hamis elragadtatást, azt állítva, hogy az elragadtatás már megtörtént, és ezzel félelmet és kétségbeesést keltsenek azokban, akik itt maradtak. Ezért erre is lehet készülni, hogy egy olyan „elragadtatás” lesz, amely megtévesztésig hasonló lehet az igazihoz, de a halálba vezet, és nem Jézushoz. Ezt támogatná az a sok média megjelenés a téma körül, előre beprogramozva az embereket, hogy ha látom a fényt, akkor menjek felé. De ez hamis fény is lehet.

Ezeket az időket valóban csak azok élhetik túl, akik az Úrral járnak. Mert olyan hitetés előtt állunk, amelyre még nem volt példa. Összegezve, hogy mikor lesz az elragadtatás, azt mondom, hogy két elragadtatás lesz. A fiú, az még a veszedelem fiának megjelenése előtt, még a keresztény egyházaknak a hittől való szakadása előtt fog elragadtatni. Közelebbit nem lehet mondani. Addigra lesz-e már egységes világkormány, vagy sem, azt nem tudom. De nem lesz egyértelmű, az sem, hogy ki a veszedelem fia. Az asszonynak, a nyomorúság idején itt maradt Krisztus testének, elragadtatása pedig az utolsó trombitaszóra fog megtörténni.

A törvényszegés titkos bűne

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Ahogyan ma a világ működik, egyre több területen észrevehető a kettősség. Van egy nyilvános üzenet, amely igyekszik pozitív lenni, de ezek mögött az esetek nagy többségében van egy rejtett szándék is. Van egy pozitív „fedő” történet, de mögötte van egy alattomos második cél is. Ennek kapcsán a világi dolgokkal most nem fogok foglalkozni, mert azt szerintem mindenki megtapasztalta már a saját bőrén, hogy hitt egy reklámnak, és nem azt kapta, amit a reklám hirdetett, és csak utólag vette észre, hogy a hirdetés és a valóság eltér egymástól. Én most a keszeténységben működő titkos törvényszegéssel fogok foglalkozni, hiszen az ige is erre vonatkozik.

Jézus az volt, akinek mondta magát. Az Atya maga tett róla bizonyságot számtalan alkalommal. Szólt a mennyből; rá szállt a Szent Szellem, mint egy galamb; a megdicsőülés hegyén is kijelentette; Jézus cselekedetein keresztül is bizonyította, majd végül…

A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megöltetek. (ApCsel 5,30)

Ebből, és nem másból tudhatjuk, hogy kiben és miért hiszünk. Ezért mások a többi vallásnak az alapítói vagy tanítói, mert ők nem jöttek vissza testben a haláluk után. De miért is ezzel kezdem a törvényszegésről a mondandóm? Azért, mert a gonosz ezt a bizonyságot támadja leginkább, hogy ne tudjunk átmenni a halálból az életre.

Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Ján 2,22-23)

Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (Jn 8,44)

Az írások szerint, a Sátán embergyűlölő volt kezdettől fogva. Ma sem más, és ma is csak az ember pusztulását akarja, mint korábban mindig, hiszen mi Isten képére vagyunk teremtve, és a puszta jelenlétünk is mindig az élő Istenre emlékezteti, aki ellen fellázadt. Ezért gyűlöli az embert, ezért nem akarja, hogy Jézus megváltásán keresztül eljussunk valamiképpen az örök életre. Ez az egyik célja az emberrel. A másik, hogy imádja őt, mint istent. Mindegy neki, hogy színből, vagy szívből (Dán.3.fej.), de egyik célját sem érné el nyíltan.

Amikor a Sátán eléri, hogy egységes világuralom jöjjön létre, akkor imádtatni fogja magát az emberrel, és aki ezt nem teszi meg, azoknak meg kell halniuk (Jel.13,15). Ide kívánkozik az első világi példa a titkos törvényszegésről. Ma a világ a golbalizáció felé halad rohamléptekkel, és a mesterségesen előidézett pénzügyi és egyéb válságokkal egyre jobban sürgetik a világkormány és az egységes pénzügyi világgazdaság megalakítását. Ez azért titkos, mert ma mindenki azt hiszi, hogy ezt a nagytőkések akarják így. Talán még ők is így gondolják, hogy ők akarják így, de ők is csak eszközei a világ fejedelmének, aki a háttérből mozgatja ezt titkosan, és a saját imádatát és birodalmát készíti ezzel elő.

Egy korábbi írásomban már említettem, hogy az egyes ember életében, az egyéni önzésnél erősebb a hit. Ezért kell a hitéletet is befolyásolni, hogy az emberek hitét egy mederbe tereljék, hogy végül egységesen mindenkit fel lehessen szólítani a fenevad imádatára. Ezért látjuk az ökumenizmus felerősődését (pl. az új felház mozgalom). Az ökumenizmussal, egy igen mély emberi, de merem állítani természeti igényt akarnak betölteni, mégpedig a békét. Minden élőlény törekszik a békességre, a nyugalomra maga körül. Nem lehet sokáig folyamatos stresszhelyzetben élni. Ezért az embernek is természetes vágya a béke a többi emberrel. Nem is beszélve a „hittársainkkal”. Azért tettem idézőjelbe, mert az ökumenizmuson belül nem feltétlen a hittársaimmal kerülök közösségbe. (Lásd: Kik az én testvéreim c. bejegyzést) Így a felszínen pozitív üzenetével, a megbékéléssel, az ökumenizmus jónak mutatja magát, de a felszín alatt, már körvonalazódik az egységbe terelés, egy új istenség imádatának előkészítésére.

Az emberek cselekedetei mögött mindig van egy adott szellemiség. Erről szól a Szellem egyik fő jellemzője írásom. Adott szellemek tevékenységei befolyásolják az életünket. A szellemek tevékenységéből látható, hogy minden emberi cselekedet mögött ott van annak az indulatnak a szellemisége, amelyből megcselekszem azt. Ha szeretetből teszem, akkor az, ha önzésből, akkor az, ha nyereségvágyból, akkor az, stb. Ezek a szellemiségek, amikor a gonosztól jönnek, akkor álcát használnak. Ahogyan a magyar mondás is mondja, hogy „a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”. Kevés ember tenne nyilvánvalóan gonosz dolgot egy másikkal.

Ebben a gondolatmenetben megmaradva, nézzük meg, hogy a Biblia szövegeinek a változtatása merre vitte el Isten igéjét. Ezzel foglalkozik a blog több írása is, mint például a „Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának”, vagy az „Új Szövetség görög szövegeinek variánsai” című írások. De miért mondjuk, hogy ez a törvényszegés titkos bűne? Megint megfigyelhető a kétszintű üzenet, amelyre felhívtam a figyelmet. A hivatalos üzenet az, hogy kritikus vizsgálatnak vetették alá a szövegeket, és a lehető legjobbnak ítélt szöveget tarthatjuk ma a kezünkben. De olvassuk el a következő idézetet Dr Kurt Alandtól, aki a mai Új Szövetség görög szövegét elbíráló bizottság elnöke volt sokáig:

Csak meg kell figyelnünk az egyháztörténelem menetét a legutóbbi századokban, és tisztán látni fogjuk a pusztító következményeit az elégtelen [kiválasztási] feltételek használatának. [105.oldal]

Az elégtelen feltételrendszer az orthodoxia idején kezdődött, majd megismételte magát a 19. században, és folytatódik napjainkban: az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, saját kiemelés]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyret az egyház valódiként mutatott be…[saját kiemelés]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal[106.oldal, saját kiemelés]”

(Dr Kurt Aland: A History of Christianity)

Egy olyan keserű ember adja ide nekünk az Új Szövetséget, aki elgondolkodik, hogy vajon valóban élt-e Jézus. Hogyan tudjuk akkor ezt mi, hívők, akik hisszük az Ő istenségét, úgy olvasni, mint a kijelentett igét? De, ha jó indulattal vagyunk felé, és azt mondjuk, hogy ő megtévesztve, és jó szándékkal tette is, amit tett, akkor is, az eredményből mást lehet kiolvasni. Elég, ha csak azokat a változtatásokat nézzük meg, amelyeket én is kigyűjtöttem (a lista az Új Szövetség görög szövegeinek variánsai írás végén látható). Az egyház rombolásán dolgozó szellemek egyidősek az egyházzal.

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. (2Thessz 2,2)

Pál apostol idejében is működött már a hamisítás. Már az ő idejében is írtak hamis leveleket a nevében. De ő aláírta a leveleit, hogy bizonyság legyen, hogy tőle származnak. (Ezért nem tud a leveleibe belekötni Kurt Aland sem.) Ezért kell minden gondolatot is megfogni az Úrban, mert Pál is hivatkozik arra, hogy szellemre se hallgassunk. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy kapott az Úrtól egy új látást, egy olyat, amit még senki más nem kapott meg az igéből. De ha azt az ige maga nem támasztja alá, akkor el kell vetni.

Ezt tudva, fontos figyelnünk, hogy a Bibliát érintő változtatások milyen irányba mennek. A „tudomány” legutolsó eredményeit figyelembe vett változtatások nem feltétlenül Istentől vannak. És ha a tendencia azt mutatja, hogy a világvallás útjából veszik ki az akadályokat, akkor veszélyben van minden jóhiszemű hívő, aki kézbe vesz egy mai Bibliát, mert a mi Krisztusunkat észrevétlenül lecserélik egy másik krisztusra. És ez még csak a Bibliát érintő „titkos” törvényszegés.

A tanítások szintje a második nagy tárgykör, ahol titkosan megy a törvényszegés. Ez is egyidős a gyülekezetekkel.

Tudniillik a belopózott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: (Gal 2,4)

Belopóznak a hamis atyafiak. Megint csak nem elsődleges a szándékos rosszidnulat, hanem a megtévesztettség, és az Úrnak át nem adott élet. Ahogyan fenn említettem, szellemek dolgoznak a háttérben, és nekik hisznek. Ez ellen csak egy gyógyszer van, mégpedig az Úr Szellemével és igéjével való teljes betöltekezés, mert akkor Ő fogja megmondani, hogy amit látunk és hallunk, az tiszta vagy sem.

Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is nektek valamit azon kívül, amit nektek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondtuk, most is ismét mondom: Ha valaki nektek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. (Gal 1,6-10)

A más evangéliumoknak igen nagy a veszélye. (Erről Soós Péter tanított igen kiválóan, az” Igaz és Hami evangélium” c. tanításában.) De az angyali kijelentések sem kevésbé veszélyesek, mert az iszlám is ebből keletkezett és a mormon egyház is ilyen alapon, angyali kijelentésből indult ki. Gábriel, aki azt mondja magáról, hogy ott áll Isten trónja mellett (Lk.1,19), ő hoz hírt a Megváltónk megszületéséről. Majd pár száz évvel később, Mohamednek is ő szól, és az új üzenetével „felülbírálja” azt a korábbi kijelentését, amit Jézusról, mint a Megváltóról szólt. Amennyiben valóban ő lett volna mindkét esetben, és ő még mindig az, akinek mondta magát, akkor az Atya gondolta volna meg magát, és Jézus helyett másra mutatna? Ez lehetetlen (Zsid.6,18). Akkor itt nem Gábriel szól, hanem valaki kiadja magát Gábrielnek.

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. (2Kor 11,14)

Ha a Sátán is át tudja magát változtatni a világosság angyalává, akkor a szolgái, a bukott angyalok is meg tudják ezt tenni. De a tanításoknál maradva, nagyobb országokban, ahol a lakosság nagy számú, ott létrejöttek úgynevezett mega-gyülekezetek. Ez elsősorban az USA-ban jellemző, de már egy világmozgalommá kezdi magát kinőni. Az egyik ma élő éllovasa, Rick Warren, aki könyvben is kiadta tanítását, Purpose driven life (kb. céltudatos élet) címmel. Ízelítőnek álljon itt egy rövid szakasz:

„Amikor ezt olvasod, akkor hívlak, hogy hajtsd le a fejed és csendben suttogd el ezt az imát, amely meg fogja változtatni az örökkévalóságod: ’Jézus, hiszek benned és befogadlak.’ Menj tovább. Ha komolyan gondoltad ezt az imát, akkor gratulálok! Üdvözöllek Isten családjában!”

(Rick Warren, The purpose driven life, 2002. 58-59.old.)

Látjuk, hogy mennyire könnyűvé teszi a bejutást a mennybe? Teljesen lealacsonyítja a megváltást, és igen olcsóvá teszi. Aki így lesz hívővé (megj. de aki olvassa rendszeresen a blogot, az tudja, hogy ez a hívő szó ma már mást jelent, mint jelentenie kellene) az sajnos még nagyon távol áll attól, hogy üdvössége legyen. De erről ő, aki ezt az „imát” elmondta, sajnos mit sem tud. Hiszen friss megtérőként az embernek még nincs igei ismerete, ezért könnyen lépre megy. Észrevesszük a sátáni kettősséget? Egy pozitív üzenet, egy új hívő „lehalászása”, de az isteni megváltáshoz semmi köze, és tévtanítást hírdet, amely nem az Úrhoz visz. Így alakultak, és alakulnak ma is a nagy gyülekezetek, ahol könnyűvé teszik a „bejutást”, de igazából meghagyják világinak az embereket a maguk bűneiben. Ezért lehetnek ott sokan. Elveszik azokat a botrányköveket, amelyek távol tartják az embereket. A törvényszegés titkos bűne, mivel nem igei amivel „toboroznak”, sem ahogyan „tanítvánnyá” teszik az embereket, de ezt eltakarják.

Mindezek a cselekedetek titokban fognak maradni, egészen addig, amíg „aki ezt visszatartja” eltolatik az útból, és akkor lesz nyilvánvaló. Akkor azonban már nem csak ez lesz nyilvánvaló, hanem a hittől való szakadás is.

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog lelepleződni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; (2Thessz 2,7-8)

Amikor nyilvánvaló lesz a törvénytaposás, akkor már nagyon közel lesz az Úr napja. De addig minden mögé be kell néznünk, hogy mi van mögötte, és kérnünk kell az Urat, hogy leplezze le számunkra a hamisságokat. Csak Ő képes megtartani minket!

Kiszabadultunk a világból

Kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, (Gal 1,3)

Aki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. (Gal 1,4)

Jézusban nem csak az örök élet ígérete van meg, hanem az Ő halála az emberi élet sok más területére is hatással van. Isten igéje többször felhívja a figyelmet arra, hogy jöjjünk ki a világból. A világ egy különleges helyen van az életünkben, mert benne élünk. A saját személyünk után ez az, amivel naponta találkozunk. A Világ pedig megy a maga útján, a saját szabályai szerint, amely bár teljesen Isten hatalma alatt van, de nem Isten szerint van megszerveződve.

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

A legevőég hatalmassága szerint működik, ahogyan láthatjuk abból is, hogy még Jézusnak is fel tudta ajánlani a világ minden kicsét, ha neki szolgál (Mt.4,9). Amikor megszületünk, akkor Isten tudat nélkül születünk meg, a bűnös természetünkkel. Istenről fogalmunk sincs. Ezért mondja az ige, hogy…

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

A sötétség egyik fő ismérve, hogy aki benne van, az nem tudja, hogy hol van. Nem lát maga körül semmit. Amíg az Úr meg nem mutatja magát valakinek, addig az sötétségben van. Ne essünk tévedésbe, ez nem azt jelenti, hogy van, akit nem hív. Mindenkit hív, de erre a hívásra nem mindenki felel. (pl. Mt.20,16 – sokan vannak a hivatalosok; Róm.1,18-25; Ezék.18,32) Mivel a világ nem Isten szerint működik, ezért hívja ki abból sajátjait. De a kezdő igénkből láthatjuk, hogy nem csak kihív, hanem meg is szabadít a világból. Saját erőnkből ez nem sikerülhetne. Az egész világ gonoszságban vesztegel (1Jn.5,19), és aki része annak, a világban lévő bűnnek a szolgája. Ezt Jézus szavaiból érthetjük meg, amikor azt mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni:

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és e világi gazdagságnak. (Mt 6,24)

Ha pedig szolgálom a világi gazdagságot, akkor szolgálom azt, aki megszabja annak feltételeit, hogy hogyan szerezhetem meg. Érdekes belegondolni, hogy Jézus, a maga idejében nem más, istenként tisztelt bálványt nevezett meg, hanem e világ gazdagságát. Nem Baált, nem Molokot, nem az ég királynőjét, stb. hanem a gazdagságot. Mára azokban az országokban, ahol régóta a kereszténység a fő vallás, a megszemélyesített bálványok el is tűntek, de a gazdagság szeretete és a pénz szeretete törtelenül megmaradt. Ebből érhetjük meg, hogy aki a világi dolgokért lelkesedik, az szolgálni köteles a világ fejedelmét, hogy hozzájusson ezekhez a javakhoz. Ezért nem lehet Istennek egy embere sem igaz az Úr előtt, ha a világ dolgai után vágyakozik.

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. (Jak 4,4)

Ha egy kicsit is a világ örömei, kincsei, javai, szórakozása felé kacsintok, akkor már alá kell vetnem magam a világ fejedelmének. Ezért kellett minket Jézusnak abból a szolgaságból kiszabadítania. Ebből a szabadságból pedig a Sátán szeretne minket minden áron visszacsábítani a saját uralma alá, hogy újra neki szolgáljunk.

Tudniillik a belopózott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: (Gal 2,4)

Ez az újjászületéssel kezdődő szabadság, azonban még nem elérhető addig, amíg valaki kiskorú az Úrban.

Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként: (Gal 4,1-3)

Amíg az Úr nem kősziklaként van jelen az életemben, és amíg le nem rontom az életemben a világi kívánságokat, amíg nem tanulok meg az Úrral élni, amíg nem tudom forgatni az Úrtól kapott tálentumokat, amíg nem ismerem a magam helyét Krisztus testében, amíg nem csak az odafelvalókat keresem, addig kiskorú maradok, és szolgálnom kell a világ elemeit, hogy életben tudjon tartani az Úr. Hiszen Ő tudja, hogy a testünknek mire van szüksége. De amíg nem tudjuk elengedni a világot, mert az jár a fejünkben, hogy mit kell tennem, hogy életben maradhassak, addig nem vehet ki engem az Úr a világ rendszeréből, mert nincs annyi hitem, hogy Rá tudjak támaszkodni. Az újjászületés pillanatában, amikor megtérek, és megkeresztelkedem vízzel és Szent Szellemmel, akkor Isten Szent Szelleme belénk költözik, és elkezd munkálni. Ezért már a fiúság magja igazán bennünk van,…

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?  (Gal 4,6-9)

Az Úr, a szabad akaratunkat halálunkig tiszteletben tartja. Ezért ha mi lassan megyünk felé — más szóval — lassan növünk fel, akkor lassabban fog tudni kiszabadítani a világból. Bár a szabadítás ténye valóság az újjászületés első pillanatától fogva, csak annyit tudunk magunknak elvenni, amennyit elhiszünk ebből. Az újjászületéskor egy új teremtés jön létre bennem, amely a Bibliában mint új ember is meg van nevezve (2Kor.5,17; Kol.3,10). Ez az új teremtés az, amely eggyé válik Isten Szent Szellemével, és készen áll az Úrral való járásra. Meg van bennünk a „régi” is, de van egy új is.

Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. (Jn 3,6)

Az élet, amellyel a világra jöttünk, az a hústesti élet, amikor pedig az Úrban újjászületek, akkor az a szellemtől született élet. A hústesti a szolgaságra született, két okból is. Az egyik, hogy a bűnt szolgálja, ahogyan ezt Pál Rómabeliekhez írt levele fejti ki részletesen. A másik, hogy a világot kell szolgálnia a test életben maradásáért. A Szellemtől újjászületett pedig szabad mindkettőtől.

Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való hústest szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár, Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonló pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, (Gal 4,22-26)

A szolgaságra született, az nem tehet mást, mint szolgál. A szabadságra született, pedig megteheti, hogy nem szolgál. A bennünk lévő új ember nem vettetett a világ szolgasága alá! Szabadon választhatja az Istennel való járást, anélkül, hogy ezért a világot kelljen szolgálnia.

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek. (Lk 12,29-31)

Ígéretünk van Jézustól, hogy ha az Isten országát keressük, akkor a világi szükségleteket Ő betölti, mert Ő tudja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Jézus buzdít arra, hogy ne szolgáljuk a világ urát. Tehát a bennünk lévő hústest, aki a világ szerint él(ne), állandóan a szolgálatának a helyét keresi, hogy hogyan tudná a világot szolgálni, azért hogy az ő „tudása” szerint kielégítse a testi szükségleteket. Ezzel azonban folyamatosan Isten Szellemének vezetése ellen törekszik.

Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,16-17)

De valamint akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi. (Gal 4,29-31)

Ehhez kell az „örökösnek” felnőnie. Ki kell tudni űzni a szolgálótól születettet, vagyis a hústestet (Gal.5,24; Lk.9,23). Ezért kell megtanulnuk, hogy a Szellem vezetése szerint éljünk. Ezért meghatározó tudnunk, hogy Jézus halálával és feltámadásával való közösségünk mi mindent tartalmaz, és mi mindenre jogosít fel minket, Őbenne. Ezért kell engedelmeskednünk Jézusnak, és maradnunk Őbenne (Jn.15.fej.). Mindez csak Őbenne és általa (rajta keresztül) lehet számunkra elérhető és valóságos. Ezért kell Őt felöltöznünk és maradnunk a Szellem vezetésében, mert bármi más irány a szolgaság felé vezet és megoltja a Szellemet.

Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (Gal 5,1)

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. (Gal 3,26-27)

Ha pedig Vele járunk, akkor az azt jelenti, hogy a szolgálni vágyó hústestünket megfeszítettük, és a kívánságait és vágyait nem éljük ki. De ahogyan Jézus felszólít, hogy aki tanítvány akar lenni, az naponta tegye ezt meg, úgy ez a cselekedet a halálunkig elkísér minket. Ha ezt sikerül megélni, akkor hatalmas ígéretünk van:

Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. (Gal 6,8)

A szellemben való járás pedig felszabadít az emberi, vagy hústesti cselekedetektől. Ezért inti meg Jézus Pétert, amikor a szenvedéseiről beszél (Mrk.8,32-33; Mt.16,22-23), mert Péter csak az emberi dolgokkal foglalkozik. Jézus életének számtalan pontja ellenkezett a „józan” emberi gondolkodással,  még a testvérei is buzdították, hogy mutassa meg magát a világ szerint (Jn.7,3-4), hogy tudjanak róla. De ugyanígy ellentmond az emberi gondolkodásnak az, hogy nem beszélt Heródeshez, aki várta, hogy valami csodát tegyen (Lk.23.fej.). Ott bebizonyíthatta volna, hogy kicsoda Ő, de megint csak nem e világ normái szerint cselekedett, hanem az Atya akarata szerint. És ezzel a különbséggel, hogy szellem szerint járt, tudta beteljesíteni mindazt, amelyért eljött a földre.

Ezért mondom magamnak és mindannyiunknak:

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk. (Gal 5,24-25)

Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. (Gal 6,14)

Noé napjai napjainkban 3/3. rész

Az özönvíz előtti istentelenségek felbukkanása az özönvíz után

Ha az özönvízben minden bukott angyaltól származó istentelenség elveszett, mert Noén és családján kívül senki nem élte túl a katasztrófát, hogyan lehetséges, hogy újra megjelentek ezek a cselekedetek és hogyan került felszínre újra ez az elveszettnek hitt ismeret. A Jubileumok könyve adja meg erre a választ:

És a huszonkilencedik jubileum idején, annak kezdetén, az első évhétben, Arpaksád feleséget vett maga mellé, akinek neve Raszú’eja volt, Szúszánnak, Elám fiának a lánya, és ő fiút szült neki ennek az évhétnek a harmadik évében, akit Káinam-nak nevezett el. És a fiú felnövekedett, és apja megtanította őt az írásra, és ez elindult, hogy keressen magának egy olyan területet, ahol várost alapíthat magának. És egy írást talált, amely még a régiek véstek kőbe, és elolvasta a leírottakat, és lemásolta magának, amivel vétket követett el; mert abban az Őrangyalok tanításai voltak, arról, hogy miként figyelték a nap és a hold és a csillagok állásait, hogy azok jeleiből jósoljonak. És leírta ezeket, de nem árult el semmit mindebből, mert félt Noénak erről beszélni, nehogy az haragra gerjedjen rá miatta. (Jub. 8,1-4)

Arpaksád egyik fia találta meg egy kőtáblára írva, és tette el magának a Vigyázók tanításait. Ehhez számoljuk még hozzá, hogy a megölt óriások szellemei is jelen voltak, akik már akkor kezdték gyötörni az embereket.

És ennek a jubileumnak a harmadik (év)hetében kezdték a tisztátalan szellemek félrevezetni Noé fiainak gyermekeit, hogy bűnbe vigyék, és pusztítsák őket. És Noé fiai apjukhoz, Noéhoz mentek, és beszámoltak neki a démonokról, amelyek félrevezették és elvakították és pusztították fiainak fiait. És imádkozott az ő Ura és Istene előtt, eképpen: ‘Minden szellem és test Istene, aki könyörülettel voltál irántam, és megmentettél engemet és fiaimat az özönvíz vizeitől, és nem hagytad, hogy elpusztuljak, ahogyan azt tetted a kárhozat gyermekeivel; mert kegyelmed nagy volt irántam, és könyörületed nagy volt a lelkem iránt; legyen hát kegyelmed a fiaimon, és ne uralkodjanak felettük gonosz szellemek, nehogy elpusztitsák őket a föld színéről. Hanem áldj meg engem és fiaimat, hogy növekedjünk és sokasodjunk és betölthessük a földet. És Te tudod, hogy a Te Vigyázóid, ezen szellemek atyái mit tettek az én napjaimban: és ami ezeket a szellemeket illeti, amik most élnek: Óh Istenem, börtönözd be és tartsd őket elzárva a kárhoztatás helyén, és ne engedd, hogy romlást okozzanak a te szolgád fiain; mert ezek megátalkodottan ellenségesek és pusztításra rendeltettek. (Jub. 10,1-5)

Tovább olvasva ezt a fejezetet, megtudjuk, hogy az angyalok adtak az embereknek eszközöket arra, hogy meg tudjanak szabadulni ezeknek a gonosz szellemeknek a befolyásától. Ezek szerint, amikor olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy voltak lézengő ördögűzők (ApCsel19,13), akkor megérthetjük, hogy hogyan tudták ezt csinálni Jézus nevének hatalma nélkül.

Az első részben említetttem, hogy vissza fogunk térni arra, hogy az angyalok, akik lejöttek az emberek lányaihoz, azok hetven generációra lettek megkötözve, majd lettek elengedve. A Zsoltárok könyvéből tudhatjuk, hogy az Úrnál mennyi idő lehet egy generáció:

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10)

Ennek megfelelően kb. 70 év egy generáció. A történelemből látható is, hogy körülbelül mikorra lett vége, és lettek elengedve az angyalok. Véleményem szerint a reneszánsz kezdete már az ő tevékenységükre utal. Felismerhető az ősi hitetés — „olyanok lesztek mint az Isten(1Móz 3,5) Akkor terjed el az idealista emberábrázolás, kerül az ember a művészetek középpontjába, és ezzel egyidejűleg kerül ki Isten onnan. Kicsivel később megjelenik a felvilágosodás is, amely kimondja, hogy nincs Isten és az ember a legfőbb forrása a tudásnak. A morbid ebben az, hogy éppen egy olyan háttérből jön ez a sugallat, aki nem ember, csak elhiteti az emberrel, hogy ő mindennek a csúcsa.

Az ember nehezen veszi be a változásokat, ezért a nagy változásokat kis lépésekben és hosszabb idő alatt lehet megtenni. Különösen igaz ez, ha az egész emberiséget érinti a változás. A szellemi forradalmat követte az ipari forradalom, majd a technológiai, és ma már újra a biológiai forradalmat éljük. Ezzel elérkeztünk oda, ahonnan indultunk. Noé napjaihoz napjainkban.

Noé napjainak jellemzői napjainkban

Jézus szavait hallva, békésnek tűnhet az az időszak, amikorra az Ő visszajövetelét várhatjuk. Két példát is említ. Noé napjait, és Lót napjait.

Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába ment. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37-39)

Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. (Lk 17,28-30)

Most, az előzményeket ismerve gondolkodjunk el egy picit. Az óriások időszaka megközelítőleg 1000 év. Ebből Noé ideje 600 év. Noé nevének jelentése egyébként a Váradi-Károli Biblia függelékében található nevek jelentéseinek magyarázatában, mint szünet, megnyugvás szerepel. Noé szülei már várták a megnyugvást. Igen viharosak voltak a mindennapok akkoriban. A sokadik generációs óriások zaklatták folyamatosan az embereket. Nem lehetett tudni, hogy mikor bukkan fel egy olyan lény, amit azelőtt még sohasem láttak. Valamilyen ember-óriás, vagy ember-állat hibrid. Az arra jövő idegentől is félni kellett, mert mindenre képesek voltak az emberek is, és egyszerűen elvették a másiktól azt, ami nekik kellett. De ahogyan Noé szülei is házasodtak, úgy más emberek is házasodtak. Az a szörnyűség, amit elképzelni is nehéz, az volt akkor már pár száz éve a mindennapok „természetes” rendje. Akik akkor születtek, azok nem ismertek más világot. Ezért ki merem mondani, hogy most sem a mainak megfelelő világot várjunk az Úr eljövetelének közeledtével. De mire is alapozom én ezt a kijelentést? Nézzük meg az élet néhány területét, de kezdjük Jézus szavaival:

Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. (Mt 24,21)

Jézus állítása szerint olyan nagy lesz a nyomorúság, amilyenhez még Noé napjainak keserves emberi élete sem lesz fogható. Már most kezdenek kirajzolódni Noé napjainak jellegzetességei, ahogyan újra meg fognak történni. Vegük sorra az emberi civilizáció területeit Noé idejének jellemzói szerint.

Génmanipuláció

Ma, 2016-ban, kimondták, hogy még kb. 20 év kell, és akkor már elő tudnak állítani genetikailag megtervezett embereket. (Állításuk szerint) elkészültek az ember géntérképével, és már tudják „kapcsolgatni” a DNS-ben a kódokat annak megfelelően, hogy mit szeretnének a végeredményben.

Ez még a történet szebb része, de már mindennaposak az ember állat hibridek is. Néhány cím:

2016 május 18.

Gyógymódok keresése, Tudósok olyan embriókat állítottak elő, amelyek egyszerre állatok és emberek

http://www.npr.org/sections/health-shots/2016/05/18/478212837/in-search-for-cures-scientists-create-embryos-that-are-both-animal-and-human

2013 augusztus 13.

Genetikai hibridek: ember-állat kísérletek

2012 május 7.

Félig birka, félig emberi embrió

http://www.borsonline.hu/20120507_felig_ember_felig_barany_csecsemo_szuletett

                2013 február 12.

                Az új emberi géntérkép

http://napielemozsia.hu/cikkek/az-uj-emberi-genterkep#.V7dS-aIpmMQ

Itt most igyekeztem magyar nyelven is elérhető forrásokat találni, de a nemzetközi sajtó tele van ehhez hasonló hírekkel. És ez még csak nem is a klónozás. Felismerjük Noé napjainak jellemzőjét? Az akkor test nélkül maradt óriások ma is, mint eddig az özönvíz óta mindig, test után vágyakoznak, hogy kiélhessék vágyaikat.

Gondolkodjunk el, hogy ma mekkora divatját éljük a szuperemberekről készült filmeknek. Ezek ma már nem sci-fi kategóriát jelentenek, mert a génmanipulációval már dolgoznak olyan szuper katonákon, akiknek emberfeletti (pontosabban állati) képességeik vannak. Újra benne járunk a Noé idejében lévő gyakorlatban, a fajok keresztezésében, amelyet Isten elítélt.

És még nem is beszéltünk a növények manipulációjáról,  Mert már növényekkel is keresztezik az emberi géneket.

Technológia

A Bibliából tudjuk, hogy a fenevad államában nem lehet adni venni (Jel.13,17), csak annak, akin a fenevad bélyege rajta lesz. Itt szerintem már nem is kell részletezni, hogy milyen technológiai felkészültségen áll ez a mai világ. Természetesen már ma adott minden szükséges technológia ennek bevezetésére. De ha szigorúan a Noé idejével összhangba hozható jelenségekre koncentrálunk, akkor is elmondhatjuk, hogy az ember-gép keresztezés is itt áll a küszöbön. Ezt ma transzhumanizmusnak hívják. 2045-re halhatatlanná akarják tenni az embert. (2045.com) De már vannak olyan nyilatkozatok is, hogy egy átlagos polgár 5 évnyi internetes forgalma le van tárolva. Ebben benne vannak az úgynevezett közösségi oldalakon megosztott képeink, élményeink, egy szóval az életünk, hogy kivel, mikor, hol jártunk, mit csináltunk, stb. Ezeknek már megvannak a digitális nyomai.

A technológia negatív oldalán pedig ott van a sok ipari szemét, és az olyan tevékenységek, mint a mesterséges légszennyezés, a termőföld mérgezése (lásd kémiai csíkok az égen – chemtrail).

2015 Január 1.

Microsoft élő sejtekben tárol digitális adatokat

https://www.microsoft.com/en-us/research/project/dna-storage/

Vallás

Szintén a Jelenések könyvéből tudjuk, hogy lesz egy világvallás, és mindenkinek le kellene borulnia a fenevad előtt (Jel. 13,15). Ahogyan már többször elmítettük ebben a blogban is, hogy már a Bibliák is ott tartanak, hogy illeszkedjenek az ökumenizmusba. A fő vallások, ahogyan a kereszténység is, várnak még egy megváltó eljövetelére. Ezt a megváltót mossák egybe a vallások között, és még a New Age filozófiát is mellé gyúrják. De a földönkívülieknek is nagy szerepet szánnak, ennek az új vallásnak a keretein belül. (Csak ne az élő Istenhez menjen az ember.) Nem csak a nyugati civilizációból vannak UFÓ élmények, hanem muszlimokat is visznek, és azok iszlám prófétákkal találkoznak. Még ateistákat is visznek az UFÓk, akik ettől nem a mi Istenünkben, de más istenben hisznek már. De hogy jön ez Noé napjaihoz? Akkor sem volt emlékezet az igaz Istenről. Nem tudom, hogy kit imádhattak, de mivel Istentelenül cselekedtek, ezért bizonyosan nem imádták a mi Istenünket, Jézusnak Atyját.

Általános anarchia

Elég a napi híreket megnéznünk. Az öntörvényűség egyre elharapózik, különösen Amerikában már egyre hamarabb nyúlnak a fegyverekhez, mint megoldáshoz. Növekszik a rendőrség beavatkozásainak száma, amikor már rohamruhában jelennek meg a tüntető emberek előtt. Az állam egyre joban beleavatkozik a magánemberek életébe. Ne kábítsanak el a biztonság ígéretével minket, mert Pál írja: Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Thessz 5,3)

A biztonságért sokan odaadják a szabadságukat. Ezért van ma oly sok mesterséges káosz, hogy utána a megmentő elhozhassa a világbékét. De ez nem Istentől lesz. A mi hitünk kizáró hit. Aki nem hiszi, hogy Jézus az Isten fia, aki hústestben megjelent, az hitünk szerint hazuggá tette az Istent, és ezért el fog veszni.

A bűn toleranciája

Egyre több olyan dolgot szentesít olyan emberi törvény, amelyre Isten azt mondta, hogy utálatos a szemei előtt. A kisebbségeknek kihirdetett tolerancia jegyében egyre több keresztényietlen törvény születik. Világszerte visszaszorul a szabad vallásgyakorlás a kereszténység hátrányára. Ma már az írott szerződésekben sem lehet bízni. Ha csak a bankok szerződéseire gondolunk, akkor ott intézményesített formában ment a törvénytelenség. Nem csak a köztörvényes bűnök terjednek, hanem az erkölcsi bűnök is, mint az önzés, önimádat. Ezeket még  média fel is korbácsolja. Egyre több erkölcstelenséget magyaráznak azzal, hogy ez benne van a génekben. Már az is felvetődött, hogy a pedofília is „normális”.

2014 Július 5.

A pedofilia természetes és normális a férfiaknak (angol nyelvű)

http://www.telegraph.co.uk/comment/10948796/Paedophilia-is-natural-and-normal-for-males.html

Amikor egyre több oszágban a családmodell már nem csak férfi/nő, hanem férfi/férfi vagy nő/nő is lehet, akkor az ilyen családból jövő gyerekeknek már teljesen természetes lesz az ilyen életforma. Ezzel a probléma többek között ott van, ahogyan egy bizonyságban hallottam, hogy egy ilyen kisfiú már nem tudta eldönteni, hogy ő igazán melyik nemhez vonzódik, vagy mindkét nemhez egyformán vonzódik.

Emberek életének feláldozása

Ha csak az egyre növekvő szegénységre és egyre gazdagabb gazdagokra gondolunk, akkor is láthatjuk, hogy egyre több olyan élet van, amelyik senkinek sem számít. A szegények egyre kevésbé tudják az igazukat megvédeni.  Egyre kevésbé tudják megvenni a jogi képviseletet, ezért a jogállamban a gazdagok le tudják uralni a szegényebbeket. Sok olyan gyógykészítmény van, amely nincs rendesen kitesztelve, és a mellékhatások miatt egyre többen szenvednek. Magyarországon is utána lehet keresni ezeknek a háttér információknak. Szándékosan nem írok konkrét forrásokat, hogy ne adjak senkinek nyílt támadási felületet.

A tőkének szabadon kell áramlania! Ezért folynak szinte teljes titokban a TTIP (amerikai-európai kereskedelmi és szabályozási egyezmény) tárgyalások is, amelynek az anyagába még európai parlamenti képviselők sem tekinthetnek bele. Nem számít, hogy ez az embereknek milyen károkat okoz. Ezzel a magánállamokat akarják a nemzetek fölötti hatalommal felruházni, és onnan akkor már szabad kezet kapnak a cégtulajdonosok, hogy az államok szintjén is bármit megtehessenek.

Az élet nem minden területét érintettem most, mert a lista nagyon hosszú lenne. A mesterségesen keltett gyűlölet hullámokkal, a szándékosan kirobbantott háborúkkal, az előre megtervezett  gazdasági válságokkal, a mesterségesen gyenge egészségüggyel, a folyamatosan gyengített oktatással, az egyre leplezetlenebb Luciferiánus és illuminati propagandával és szimbolikával, átjárók nyitásával más dimenziókba, és még sorolhatnám.

Összefoglalva. Ahogyan az özönvízet közvetlen megelőző életet láttuk, a mai világ rohamléptekben közeledik a felé a világ felé, amely Noé idejében volt. Annyival lesz nyomorúságosabb, hogy a fenevad bélyege miatt, már nem lehet élelemhez sem jutni, hanem az uralkodó réteg fog elosztani minden, az élethez szükséges dolgot. Ne legyünk naívak. Amit ma magunk körül látunk, annak igenis meg van a szellemi háttere, és ez a szellemi háttér egyre leplezetlenebbül tolakszik a nyilvánosság felé. A Sátán egyre türelmetlenebb. Egyre több film és relkámfilm készül olyan koncepcióban, amely új időszámítás kezdetét mutatja. Az Antikrisztus már nagyon meg akar születni, ha még nem született meg. A filmekben, és általában a szórakoztató ipar termékeiben, mint a propaganda élvonalában, egyre több az óriásokat pozitívan bemutató anyag (lásd Shrek). Az óriások el akarnak újra jönni, és saját testet akarnak maguknak. Ezért készítik elő az emberek szívét, hogy ők igazából jók.

Még nem említettem Dániel próféciáját, amikor elmondja Nabukodonozornak, hogy mit jelent az állókép, és a birodalmak hogyan jönnek sorban. A legutolsó birodalom, amelyet ledönt az Úr, a visszajövetelével, az egy cserép és vas keveréke(Dán.2,40-43). A cserép az egyértelműen az emberi alkotóelemet szimbolizálja. De a vas, az véleményem szerint, ma még megfejthetetlen. Lehet ember-gép, ember-szellemi lény, vagy ember és bármi más keveréke. Mivel az angyalok már nem vállalkoznak arra, hogy újra személyesen párosodjanak az emberekkel (az ezt korábban megtett angyalok büntetésének szörnyűsége miatt), ezért a gonosz erőknek, az embereket kell felbuzdítaniuk arra, hogy magukat keresztezzék más fajokkal. Egy klón teste, ha belegondolunk, akkor olyan, mint  bármely játékbaba műanyag teste, csak épp nem műanyagból van, hanem szerves. De azt senki sem tudja, hogy milyen lélek költözik bele. Tudva, hogy a démonok teljesen irányítani tudják az emberi testet, — és nem gondolnám, hogy Isten megáld élettel egy ilyen mű testet — akár egy démon is beköltözhet abba a születés előtt. Ezt a helyzetet, mármint a vas és cserép keveredését magyarázhatja meg nekünk két vers:

Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. (Dán 2,43)

Annak okáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük. (Jel 9,6)

Emberi rész mindenképp lesz az akkor élő lényekben, de valamiért hiába szeretnének meghalni, azt már nem tudnak. Valami ebben meg fogja akadályozni őket. Ez összefüggésben lehet az ember halhatatlanságát kereső projektekkel. Lehet, hogy ekkorra már a halhatatlanság lesz az, amellyel „megbélyegezik” magukat azok, akik elfogadják a fenevad bélyegét. Valószínűleg, ezt csak a legutolsó pillanatban fogjuk megérteni. Egy biztos, hiszen az Úr mondja, hogy rosszabb lesz, mint Noé idejében.

Noé napjai napjainkban 2/3. rész

Az óriások ( özönvíz előtt)

Az óriások első megjelenése az özönvíz elöttre tehető. Az első generáció, az Úr büntetésének megfelelően kiírtotta egymást. Az ő leszármazottaik azonban még megmaradtak, és azok az özönvízben pusztultak el. Az özönvíz előtti óriások hatalmasak voltak.

Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek*, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. (1Énokh. 7,3)

Egy könyök, az kb. fél méter. Énokh leírása alapján egy óriás lehetett akár másfél kilométer magas is. Ez ma hihetetlennek tűnik. Ajánlom mindenkinek Kent Hovind és Walter Veith előadásait a youtube-on (magyar felirattal), akik kifejtik, hogy teljesen más volt a légkör a földön az özönvíz előtti időben. Egy Brachiosaurus, — amely több mint 30 tonnát nyomhatott, napi 180kg zölddel táplálkozott, és olyan orrlyukai lehettek, mint egy mai lónak — a föld mai viszonyai mellett nem maradhatott volna életben. De a nagy szén-, és köolaj mezök is mind egy sokkal gazdagabb bioszféráról árulkodnak, mint amit ma láthatunk. Ennek megfelelően, az óriásoknak is megvolt a megfelelő élettér. Noé idejére magasságuk csökkenhetett, mivel a víz a hegyek fölé 7,5m-rel emelkedett, s ez elegendő volt arra, hogy senki se meneküljön meg.

Tizenöt singgel növekedtek a vizek feljebb, minek után a hegyek elboríttattak. (1Móz 7,20)

Ebből feltételezhetjük, hogy az özönvíz idejére (a teremtéstől számítva kb.1600 évvel), már kisebbek lettek. Elszaporodásuk következtében így is kevésnek bizonyult a föld eltartó ereje, ezért elvették az emberektől a termésüket, illetve az embereket is enni kezdték.

Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. (1Énokh. 7,4-5)

Ádám teremtésétől számítva az időt Járed napjaiig (1Énokh 6,6), amikor az angyalok lejöttek az emberek lányaihoz,  kb. 500 körül járhattunk. Mivel az angyalok, akik először lejöttek,  végignézték az első generációs óriások, azaz a gyermekeik halálát, mielőtt megkötözték volna őket (1Énokh 10,12), akkor az első generációs óriások legkésőbb kb. 1000-re kiírtották egymást (1Énokh 10,10), és innentől, már az ő utódaik, és a keresztezett fajok pusztítottak a földön az özönvízig.

Az hivatkozott írásokból látjuk, hogy az első generáció pusztulásától az özönvízig tartó kb. 500-600 év elegendő volt arra, hogy az egész föld élővilágát megrontsák. Mivel azonban olyan lényekről van szó, akik nem szerepeltek Isten teremtésében, ezért nincs is helyük az üdvtörténetben. Az özönvízben elveszett a testük, de a szellemük még meg van.

És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek nevezve a földön, és a föld lesz lakhelyük. Gonosz szellemek hagyták el testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. És az óriások szellemei gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. És ezek a szellemek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert maguk is azoktól származnak. (1Énokh. 15,8-12)

Mivel a testük elveszett, akik pedig még életk az özönvíz idején, azok vízbe fúltak, mai lakhelyük is a vízben van. Ezzel helyére kerül amit Jézus mond róluk, hogy…

Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: (Mt 12,43)

A tudatos részük még megvan, és munkálkodik a mai világban is. Őket nevezzük ma démonoknak. Ma is sokan foglalkoznak olyan szellemek „hazajuttatásával”, akik itt rekedtek a mi világunkban, és kísértenek. Igazán nem tudom őket halott emberek szellemeinek tekinteni, hanem azoknak, akik itt az ítéleben elvesztették a testüket. De nem csoda, ha egy adott földrajzi helyen lévő démon oly sokat tud az ott élők életéből, hiszen az özönvíz óta azon a helyen van, és tud mindent, ami ott történt.

Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó ártószellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik a Virrasztók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.” (1Énokh. 16,1)

Ezt tudva kerülnek olyan versek a helyükre, ahol a kiűzés előtt lévő gonosz szellem kéri Jézust, hogy ne veszítse el őket idő előtt.

És íme kiáltottak mondva: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Mt 8,29)

Ajánlom Peter Wagner – Területi Szellemek című könyvét mindenkinek. Ebben történetek vannak a világ minden tájáról, hogy adott helyeken, adott szellemi hatalmasságok gyakorolják az uralmat, amíg Jézus nevében ezt meg nem törik. Sok egyház és felekezet tagja mesélte el a történetét, ezért nem mondanám, hogy pünkösdi benyomása van. Ez sajnos a mai valóság! Ahogyan Dánielnél is le van írva (Dán.10,13; Dán.10,20) vagy ahogyan Pál is felsorolja a hatalmi szinteket (Ef.6,12; Kol.2,15).

De még egy hely van, ahol e nélkül az ismeret nélkül, csak Isten kijelentéséből tudhatnánk meg, hogy miért mondja ez a vers, hogy…

És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)

Nem logikus, hogy akik a vízben halnak meg, azok más helyre kerüljenek, mint akik a szárazföldön halnak meg. Ha ez a vers kizárólag átlagos emberi halállal meghaltakról szólna, akkor a felsorolásnak még nem szabadna véget érnie, mert akkor például a tűznek is, és a földnek is ki kellene adnia a halottait, de nem ezt látjuk.

Összefoglalva. Az özönvíz előtti óriások hatalmasak voltak, és számban messze meghaladták az özönvíz utáni óriások számát. Az első generáció utániak már méretben kisebbek voltak, de számban sokkal többen lehettek. Amíg az özönvíz el nem pusztította őket, addig folyamatosan pusztították mind az embereket, mind az emberek élelmét. Ezen kívül még keresztezték is a fajokat, amellyel megrontottak minden testet a földön. A görög mitológiában felismerhetjük őket, mint a titánokat. Ezért is van olyan sok „emberi” vonásuk. Ez egyébként általában is jellemző az eredet történetekre, hogy néhány fő istenség, egy vagy kettő, megalkotja a földet, majd jön több kisebb, akiknek generációról-generációra rosszabb az erkölcse, és egymással harcolnak a hatalomért, miközben igazságtalanul bánnak az emberekkel.

Az óriások ( özönvíz után)

Van egy olyan nézet a kutatók körében, hogy az angyalok többször is lejöttek a földre, és ezért voltak újra óriások a földön. De ahogyan Énokh könyvéből láttuk, az ítélet súlyossága miatt, ezt egy angyal sem próbálja meg mégegyszer. Az ige sem támasztja alá. Azt azonban igen, hogy Kánaán utódai között voltak óriások. Khám családfája visz el minket a kánaáni népekhez.

Khámnak pedig fiai: Khús, Micráim, Pút és Kánaán. (1Móz 10,6)

Kánaán pedig nemzette Szidont, az ő elsőszülöttjét, és Khétet. Jebuzeust, Emoreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineust. Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledtek a Kananeusok nemzetségei. (1Móz 10,15-18)

Óriásokkal pedig már Ábrahám idejében találkozunk, amikor a környék királyai összefogtak, és végigrabolták a vidéket, Szodomából még Lótot is elvitték.

A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Khédorlaomer, és a királyok, akik ő vele voltak, és megverték az Óriásokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-Kirjáthajimban. (1Móz 14,5)

Később az ammoniták írtottak óriásokat azon a földön.

(Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régen, akiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;

(5Móz 2,20-21)

Az Úr a saját népét használta arra, hogy az óriásokat kiírtsa a földről, miután újra megjelentek. Egy olyan faj földjét adta oda a saját népének, amelynek a létezése nem Tőle származik. Az özönvíz előtti hibás génállományból származó népeket kellett a zsidóknak elpusztítani.

De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened; Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekszenek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.

(5Móz 20,16-18)

Isten ítélete csak ezeket a népeket sújtotta, teljes pusztulással, hogy az embert védje a földön egy újabb óriás uralomtól. A következő versek egyértelműen mutatják, hogy ez a „különös kegyetlenség” csak ezeknek a népeknek szólt, de a többi néppel kapcsolatban a zsidóknak már nem engedte meg a hasonló elbánást. Csak a harcoló férfiakat ölhették meg, senki mást.

Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fiúneműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáld; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked az Úr, a te Istened. Így cselekedj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. (5Móz 20,10-15) Az özönvíz utáni óriások még Dávid idejében is feltűnnek, de utána már nem. Ezzel az özönvíz utáni óriások története megszelidült azokra az esetekre, amelyekről azóta olvashattunk. Érdemes elgondolkodni, hogy a mondákban szereplő óriások, valóban azok is voltak.

Noé napjai napjainkban 1/3 rész

Noé idejének jellemzői

Mielőtt a témába belekezdenénk, néhány dolgot tisztázni kell, mert a téma csak egy bizonyos szemszögből lesz érthető. Az írásom alapja a Biblia és annak kijelentései. A Bibliát, mint isten kijelentését fogadom el, és nem mint kultúrtörténeti szöveggyűjteményt. Péter és Pál apostol szavaival élve:

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, (2Tim 3,16)

Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pét 1,20-21)

A bibliai világkép is más, mint amit ma tanítanak az iskolában. Ez a világkép azonban az írások körén belül teljesen egységes. Onnan indul, hogy Isten teremtette ezt a földet, és mindent, amit magunk körül látunk. De nem csak ezeket, hanem az írásokban szereplő más helyszíneket is (pl. mennyet), és más lényeket is (pl. angyalokat). A teremtés leírása is egységes. Egyes részek szűkszavúbbak az egyik  írásban, míg más írásokban más részek a részletesebbek, úgy hogy kiegészítik egymást. Ha arra gondolunk, hogy Mózes írta a Jubileumok könyvét, és a Teremtés könyvét (1Mózes) is, akkor érthető, hogy miért nem írta le többször ugyanazt a történetet.

Ezért érthető okokból az özönvíz történetét, a Teremtés könyve (1Mózes) nem taglalja olyan részletességgel, mint más írások —Jubileumok, Jásár és Énokh könyvei —, hiszen ott részletesen le vannak írva. Sőt, Énokh könyve tartalmaz egy szakaszt, mint Noé könyvét is.

A mai kanonizált bibliai könyvek idéznek több olyan könyvből, amelyek nem részei a kanonizált könyveknek, de hivatkoznak rá. A kanonizálás folyamata előtt, nem voltak ilyen szigorú szabályok, hogy mely írásokat lehet kijelentésként olvasni és melyeket nem. Ezért az írások sokkal szélesebb körben ismertek voltak. Például hivatkozik Péter is és Júdás is Énokh könyvére. Jézus idejében ezek a könyvek mind szabadon olvasottak voltak. De ha a fenti hivatkozások mintáját követve megnézzük, hogy Isten Szelleme bizonyságot tesz Jób történetének igazságáról, hiszen a Jak.5,11 és Ezékiel könyvének 14. fejezete is hivatkozik rá, akkor ez alapján Énokh könyvének is meg kell állnia. De van hivatkozás Jásár könyvére is. Ahol azonban a nem kanonizált írások ellent mondanak egymásnak vagy a Bibliának, ott természetesen a Biblia könyveit tekintjük mértékadónak.

A Bibliából kiindulva Noé idejének jellemző vonásait, más forrásokkal összevetve, elég részletesen megérthetjük, hogy mi is történt akkoriban. De miért is szeretnénk ezzel foglalkozni? Jézus mondja, hogy az Ő visszajövetele idején olyan lesz a világ, mint Noé napjaiban. De ennek a kijelentésnek két oldala van. Az egyik, hogy akik nem az Úrral járnak, azok nem vesznek észre semmit, ahogyan ezt Jézus is kifejti, hogy adnak-vesznek, házasodnak, élik a mindennapi életüket, és az Úr napja számukra úgy jön el, mint a tolvaj (Mt.24,39; 1Thessz.5,2; 2Pét.3,10). De a másik oldalról, a föld Noé napjaiban teljesen — hangsúlyozom teljesen — megtelt erőszakossággal és gonoszsággal.

És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (1Móz 6:5) [saját  kiemelés]

Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön. (1Móz 6:12) [saját kiemelés]

Nem csak egyszerűen létezett gonoszság is a földön, mint ma, hanem minden és mindenki megromlott. Sokan felróják Istennek, hogy a fajtalankodás, és egyéb bűnök miatt kiírtotta az egész földön az életet, kivéve Noét, és a bárkában lévő embereket és állatokat. De ez így nem fedi a valóságot. Isten nem írtja ki a teremtményeit csak úgy. Szereti őket, és mivel igazságosságban és jogosságban uralkodik, ezért minden teremtményének megvan előtte az esélye egy teljes életre. Ezért szeretnénk jobban megvizsgálni, hogy mi is történt akkoriban valójában.

Hogyan kezdődött?

A teremtéstől számítva, a Mózes első könyve alapján előrehaladva az időben, Járed idejéig, folyt az élet a maga rendjében a földön. Akkor, amikor elkezdtek sokasodni az emberek, akkor a  felügyeletükkel megbízott angyalok, akiknek jóra kellett volna tanítani az embereket, elkezdtek „gyönyörködni” az emberek lányaiban,  és elkezdtek vágyakozni utánuk, majd eljöttek hozzájuk. Nem simán történt meg ez közöttük, mert előre féltek az Úr büntetésétől, ezért a vezetőjük megeskette a többieket is, hogy együtt fognak ezért a bűnért felelősséget vállalni. Ez valamikor a teremtéstől számítva kb. 600-800 között kezdődhetett. Az időszámítástól visszaszámolva, kr.e. 3400-3200 között, bibliai kronlógiát követve.

És látták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek. (1Móz 6,2)

Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami a Hermon hegyének csúcsa. Azt a hegyet azért Hermonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá(1Énokh. 6,6)

És Mahalalel feleségül vette Dinah-t a tizedik jubileum második (év)hetében, Barakiel lányát az apja fitestvérének a lányát, és szült neki fiút a harmadik hét hatodik évében, és Járednek nevezte, mert az ő napjaiban szálltak le az Úr angyalai a földre, azok akiket Vigyázóknak hívnak, akiknek az emberek gyermekeit kellett volna tanítani, és ítéletet és egyenességet gyakorolni a földön. (Jub. 4,15)

Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Ezek azok az angyalok, akikről Júdás így ír: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket,”(Júd 1,6) Júdás sem tudhatna ezekről a dolgokról, ha kizárólag a mai kanonizált könyveket olvasta volna. De szerencsénkre Júdás levelét a Szent Szellem „beválogattatta” az ihletett könyvek közé. Régebben az „Istennek fiai” kifejezést Seth leszármazottaira vonatkoztatták, de ez nem állja meg a helyét. Mert azt a kérdést nem tudja megválaszolni, hogy akkor honnan jöttek az óriások. És miért terjedt volna el a gonoszság olyan gyors ütemben és mértékben. Az óriások létezésére azonban a világszerte feltárt számtalan régészeti lelet a bizonyság. Ha Seth leszármazottai, mint Isten gyermekei, vettek volna feleséget Káin leszármazottai közül, akkor az még nem eredményezne óriásokat, mivel Isten a szabályokat a teremtéskor megszabta, hogy minden mag csak a maga fajtáját szaporítsa:

Azután mondta az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lett. Teremtette tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látta Isten, hogy jó. (1Móz 1,24-25)

Emellett a keveredés mellett, a leszállt angyalok, elkezdtek nekik mennyei titkokat feltárni, és mindenféle gonosz dologra buzdították az embereket.

És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes drágakövek (megmunkálását), és minden színeknek festéshez való keverését. És a világ megváltozott. (1Énokh. 8,1)

Erre nem kizárólag Énokh könyvéből találunk magyarázatot, hanem a Bibliában is. Ha megfigyeljük az 1Móz.4. és 5. fejezetében lévő két külön családfát, akkor látszik, hogy Káin ágán indulnak meg a világi cselekedetek, míg Ádám és Séth ágán semmi ilyen cselekedetre való utalás nincs.

És ismerte Kain az ő feleségét, az pedig fogadott méhében, és szülte Hánókhot. És épített várost, és nevezte azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzette Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzette Methusáelt, és Methusáel nemzette Lámekhet. Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. És szülte Háda Jábált. Ez volt atyjuk a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. Az ő atyjafiának pedig Jubál volt neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. Czilla pedig szülte Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain húgát, Nahamát. Akkor mondta Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szavamra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. (1Móz 4,17-23)

Úgy tűnik, hogy azoknak az embereknek, akik Isten nélkül képzelték el az életüket, volt szükségük  védelemre, szórakozásra, más munkákra is. Ezzel szemben Ádám családfájájánál csak anyi van, hogy élt ennyi és ennyi évet, majd nemzette ezt és ezt, utána még élt ennyi évet, majd meghalt. Ez két dologra engedhet következtetni. Az egyik, hogy Istennél a mi emberi tevékenységünk valóban semmit nem számít. A másik, hogy akik az Úrral járnak, azoknak Ő a teljesség, és minden más csak sokadrangú kérdés. Úgy látszik, hogy Istennél az élet maga a fontos, és annak kioltása ezért különlegesen nagy bűn.

Ebben a megváltozott világban azonban elindult az események egy visszafordíthatatlan folyamata.

Mi is történt

A Káinnal és Lámekkel kezdődött emberölések egyre nagyobb méreteket öltöttek, és ehhez hozzájárult még az angyal-ember kereszteződésből születettek, a Nefilimek, elszaporodása és sajátságos életvitele. Isten eredeti tervében nem volt benne az ember és angyal kereszteződése. Ennek a kereszteződésnek az eredménye fokozódó erőszak lett, mely nemcsak az óriásokat és embereket érintette, hanem minden élőlényt.

És elhatalmasodott a törvénytelenség a földön, minden test megrontotta a maga útját, az emberek, és a háziállatok, és a vadállatok, és a madarak, és minden ami a földön jár elhagyta az adott rendjét s minden élő romlottá lett, és még egymást is enni kezdték, és igazságtalanság hatalmasodott el a földön, és az emberiség minden képzelete és minden cselekedete állandóan a gonoszság volt. És az Isten letekintett a földre és íme, az romlottá vált, és minden test megronotta a maga rendjét, és minden ami a földön volt gonoszságot cselekedett mindenben az Ő színe előtt.. És ezért azt mondta, hogy minden embert és minden testet elpusztít a föld színéről, amelyeket megteremtett. (Jub. 5,2-4) [saját  kiemelés]

És fiakat szültek, a Nefilimet, és azok mind különböztek egymástól, és felették egymást: az óriások ölték a Nefilt, és a Nefil ölte az Eljót, és az Eljó az embereket, és egyik ember a másikat. És mind odaadta magát a gonoszság munkájára, hogy sok vért ontson, és a föld bűnnel telt meg. Majd ezek után vétkeztek a vadállatok, a madarak és minden mozgó ellen a földön: és a sok vér betöltötte a földet, és az ember minden gondolata, képzelete és vágya folyton csak gonosz volt. (Jub. 7,22-24) [saját  kiemelés]

És azokban a napokban, miközben megsokasodtak a földön fiakkal és lányokkal, az emberek fiai mindannyian elhagyták az Úrnak az útjait és megtanították egymásnak a gonosz gyakorlataikat és tovább vétkeztek az Úr ellen. És minden ember készített magának istent és megrabolták és kifosztották az emberek a felebarátjaikat és a rokonaikat is és megrontották a földet, és megtelt a föld erőszakkal. És a bíráik és uradalmaik bementek az emberek leányaihoz és kedvük szerint feleségeket vettek magukhoz, elragadva azokat a férjeiktől, és azokban a napokban az emberek fiai vették a föld állatait, a mezők vadjait, az egek madarait, megtanulva annak módját, hogy miként keverhetik az állatok egyik faját a másikkal, hogy azáltal felingereljék az Urat; és Isten látta, hogy az egész föld romlottá lett, mert minden test romlottá vált a földön, minden ember és minden állat. (Jás. 4,16-18) [saját  kiemelés]

Ők, és a velük lévő többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit választott magának, elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak. És megtanították őket varázslatokra (mágiára), bűvöletekre és a gyökereket vágni (oltani), és megismertették velük a növényeket. Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és megitták a vért. A föld pedig vádat emelt a törvénytelenek ellen. (1Énokh. 7,1-6)

Látjuk, hogy az angyalok, semmi jót nem hoztak az akkori földi lakosságnak. Sok tudást átadtak, de mind istentelen volt. Büntetésük is kivételes volt, amelyre még a legerősebb angyal, Mikháel (Mihály) is megilletődve reagál:

És azon a napon Mikháel válaszolt Rafaelnek, mondván: „A szellem ereje hatalmába kerít és remegésre késztet engem a titkok büntetésének súlyossága miatt, az angyalok büntetése miatt. Ki tudja elviselni az ítélet szigorát, amit végrehajtottak, és amitől azok olvadoznak?” És ismét szólt Mikháel, és mondta Rafaelnek: Ki az, akinek szíve nem olvad meg ettől, és akinek bensője nem nyugtalankodik az ítéletnek e szavai miatt, (amely) kimondatott rájuk azok miatt, akik így kivitték őket? (1Énokh. 68,2-3)

Ez a büntetés pedig úgy kezdődött, hogy végig kellett nézniük, ahogyan a gyermekeik kiírtják egymást. Csak ezután lettek megkötözve hetven nemzedék idejéig (1Énokh.10,12), majd akkor el lettek engedve a végső ítéletig. Erre a hetven nemzedéknyi időre még később visszatérünk.

De az Úr még ekkor sem azonnal hozta el az ítéletet, hanem adott Noénak és Matuzsálemnek 120 évet, hogy hirdessék a megtérést az embereknek.

És miután sok év telt el, Noé életének négyszáznyolcvanadik évében, amikor mindazok az emberek, akik követték Istent meghaltak az emberek fiai közül, csak Matuzsálem volt az, aki maradt, Isten szólt Noénak és Matuzsálemnek, mondva: Szóljatok, és hirdessétek az emberek fiainak, mondva: Így szól az Úr, térjetek vissza gonosz útjaitokról és hagyjátok el műveiteket, és az Úr megbánja majd a veszedelmet, amelyet kijelentett, hogy megteszi veletek, így nem fog az megtörténni. Mert így szól az Úr: Íme, adok nektek időt, százhúsz évet; ha visszatértek hozzám és elhagyjátok gonosz útjaitokat, akkor én is elfordulok a veszedelemtől, amelyet mondtam, és akkor nem lesz az, mondja az Úr. És Noé és Matuzsálem elmondta az Úr minden szavát az emberek fiainak, nap nap után, folyamatosan mondták nekik. De az emberek fiai nem hallgattak rájuk, sem nem hajtották fülüket szavaikra, és keménnyakúak voltak. És az Úr adott nekik százhúsz évnyi időszakot, mondva: Ha visszatértek, akkor az Isten is megbánja a gonoszt, hogy így ne pusztuljon el a föld. (Jás. 5,6-11)

Ezután jött el az özönvíz, melynek történetét a Biblia is leírja. Az özönvíz után nem maradt életben egy óriás sem, egy keresztezett faj sem, és egy ember sem, aki nem volt a bárkában. Csak azok az állatok maradtak meg, amelyek eredetileg is Isten teremtésének a részét képezték. Az állatokkal rendben mentek tovább a dolgok, de az embereknél ez nem így történt.

Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé. (1Móz 6,9)

Az itt szereplő tökéletes szó, nem csak erkölcsi tökéletességre vonatkozik, hanem testi tökéletességre is. Az áldozati állatokat is ugyanezzel a szóval írja le a Biblia: A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; (2Móz 12,5) A versben szereplő ép szó, az ugyanaz, mint a tökéletes szó az 1Móz.6,9-ben. Mivel csak Noé családja volt tiszta, ezért a fiainak feleségei között lennie kellett olyannak, aki nem volt genetikailag tiszta. Ez a tisztátalanság külsőleg nem látszódhatott, mert emberként vették el feleségül azokat Noé fiai. Hordozói lehettek a rossz géneknek. Ezért lehetett az utódaik között óriás, de nem minden utódjuk lett óriás.

Összefoglalva. Angyalok elhagyták a helyüket, mert látták az emberek lányait, és közülük feleségeket vettek. Az ő angyal-ember leszármazottaik lettek az óriások, akik, mivel nem volt elég élelmük, ezért pusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Emellett, az emberek gátlástalanul ölték egymást, és mindent elvettek a másiktól, amit csak megkívántak. A bukottak leszármazottai megtanították az embereket a fajok keresztezésére, amely által nem maradt érintetlen az állatvilág sem, és még azok is egymást ölték. Mai nyelven szólva, a génmanipuláció is mindennapos volt. Ilyen állandó erőszak és éhinség közepette csak Noé és családja maradt tiszta az Úr előtt, ezért kapott kegyelmet, hogy átmenekülhessen az ép állatokkal az özönvízen. De mint később látni fogjuk, a fiai feleségei közül nem volt mindenki genetikailag tiszta.

A szellem egyik fő jellemzője

Váradi-Károli Biblia:

A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született. (Jn 3,8)

Csia Lajos Új Szövetség fordítás:

A Szellem oda fúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenkivel, aki Szellemtől született. (Jn 3,8)

A világban már régen helyreállt a szellem és a lélek közötti különbségtétel, csak a keresztény körök küzdenek még ezzel. Amikor már nem lélekjárásról beszélünk, hanem szellemjárásról, vagy több évtizeddel ezelőtt már létezett a Vidámparkban a Szellemvasút, amit a Bergendy zenekar meg is énekelt, hogy „szellemeket látni én ingyen sem akarok”, akkor a lélek és a szellem szó közötti jelentésbeli különbség már régen a helyére került. Fel kellene hagyni az álságos viselkedéssel és a túlzott hagyománytisztelettel, mert ma ez már inkább káros, és hátrányára van a keresztény közösségeknek, mint előnyére. Az ember nem két, hanem három részből áll, úgymint test, lélek és szellem. Ebben az írásban a szellem egyik fő jellemzőjével fogunk foglalkozni. Megpróbálom röviden, tömören és közérthetően.

Megjegyzés: A fent idézett versben, a szellem szó, görögül pneuma, Károli fordításában két magyar szóval van visszaadva, de Csia Lajos szintén helyesen, ugyanazzal a szóval adja vissza. Egyszer úgy mint szél, egyszer pedig úgy, mint szellem. Ha visszaemlékezünk a legelső bibliafordításokra, akkor a szellet szót használták, ami teljesen pontosan jellemzi a szellem jellegét. Ezek szerint Károli teljesen tisztában volt a szó jelentésével, de ahogyan már korábbi írásomban taglaltam, valószínűleg a katolikus nyomás miatt a Lélek szót használta a szellet helyett.

Az ember, amíg meg nem tér a bűneiből, és újjá nem születik, vagyis amikor gyermekként megszületik, akkor a szellem a lélek elnyomása alatt van, és nem tudja betölteni azt a szerepét, amelyre Isten először megalkotta. A lélek, pedig a test kívánságaira figyel, és ezért is nevezi a Biblia ezt a fajta lelket hústestnek. A szellem pedig szinte észrevétlenül van jelen. Amikor újjászületik valaki Szent Szellemtől, akkor elevenedik meg a szelleme, és kerül kapcsolatba Isten Szent Szellemével, és akkor kapja meg az esélyt arra, hogy szellem szerint éljen. Ha ez nem történik meg, akkor marad valaki lelki keresztény, és akkor nem tud a Szent Szellem vezetése szerint élni. Ezért kell tisztában lennünk a szellem jellemzőivel, hogy felismerhessük, hogy a bennünk keletkező gondolatok, indulatok, érzelmek milyen forrásból érkeznek.

A szellemek jönnek és mennek

Jézus szavaiból is egyértelműen látszik, hogy a szellem (vagy mondhatnánk többesszámban is — szellemek), jönnek és mennek. Az Új Szövetségben számtalan példát találunk démonoktól (gonosz szellemektől) való szabadulásra. Ebből is látszik, hogy azok ki- és bejárhatnak az emberi testbe úgy, hogy az ember lelke és szelleme is ugyanabban a testben van. De nézzünk először ószövetségi példákat.

És mikor elmentek ama hegyre, íme a prófétáknak serege vele szembe jött, és az Istennek Szelleme ő rá szállt, és prófétált ő közöttük. És lett, hogy mind azok, kik ismerték őt annak előtte, mikor látták, hogy íme a prófétákkal együtt prófétál, mondta a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van? (1Sám 10,10-11)

Saul nem volt igazi próféta, de amikor rá szállt Isten Szent Szelleme, és amíg „rajta volt”, az által tudott prófétálni. Mikor befejezte a prófétálást, akkor elhagyta őt a Szellem, és újra csak maga maradt. Saul jelleme nem változott meg ettől az eseménytől. A Szellem által kapott valamit, amely a feladat teljesítése után elhagyta őt, és akkor benne minden visszaállt az eredeti állapotba.

És mondta nekik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az asszíriai király szolgái. Íme, én olyan szellemet adok bele, hogy hírt hallva, térjen vissza földjére, és elejtem őt fegyver által az ő földjében! (Ézs 37,6-7)

Az asszíriai királyra küldött Isten egy olyan szellemet, amely azt idézte elő, hogy ő ne akarja tovább Jeruzsálemet ostromolni, hanem térjen vissza. Ez a szellem indulatot adott a szívébe, hogy eltérjen a szándékától. Itt azonban hangsúlyozni kell valamit.

A szellem(ek) tevékenysége(i)

A szellem, legyen az bármilyen, Istentől jövő, vagy gonosz szellem, csak indulatot, érzést vagy „sugallatot” ad, de a döntés megmarad az embernek. Ez az állítás igaz addig, amíg a Szent Szellemről beszélünk. A Szent Szellem bármekkora mértékben is legyen jelen az emberben, az ember személyiségét mindig tiszteletben fogja tartani. Ezért mondja az ige, hogy a „prófétaszellemek engednek a prófétáknak (1Kor 14,32). Ha egy olyan Bibliánk van, amely különbséget tesz a szellem és a lélek szavak között, akkor megláthatjuk, hogy Jézus szelleme milyen aktív volt.

Ő pedig szellemében felfohászkodva, (Mrk 8,12)

Azon órában örvendezett Jézus szellemében, (Lk 10,21)

elbúsult szellemében és igen megrendült. (Jn 11,33)

igen nyugtalankodott szellemében, (Jn 13,21)

Láthatjuk, hogy a szelleme érzelmeket, indulatokat közölt vele, de ő ettől függetlenül erősen állt az adott helyzetben, és nem befolyásolta cselekvőképességét a szellem jelzése. Lelkileg stabil maradt. Ha valakinek már van ilyen tapasztalata, az tudja, hogy ha a szellemtől jön egy indulat, akkor nem igazán lehet mindig tudni, hogy miért is érezzük azt, amit érzünk. A lelkünk nyugodt, de valami mégis táplálja ezeket az indulatokat. Az ószövetségi példákkal együtt láthatjuk, hogy vagy érzelmeket, vagy akár Istentől jövő kijelentéseket is vehetünk a szellemünkkel. Mária, dícsérte az Urat, ezt tette az akaratával, vagyis a lelkével. De volt benne egy öröm, amelyet a szellemében érzett.

Akkor mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én szellemem az én megtartó Istenemben. (Lk 1,46-47)

Isten szellemével ellentétben, a gonosz szellemek az ember testében lévő telítettség egy bizonyos mértéke után, már átveszik az ember lelkétől az irányítást, és maguk használják a testet.

És amint a hajóból kiment, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan szellem volt, Akinek lakása a sírboltokban volt; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni. Mert sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futott, és elé borult, És fennhangon kiáltva mondta: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mrk 5,2-7)

Látszik, hogy „emberfeletti” ereje volt, és már nem is ő szólt, hanem használva a testét, a démonok szóltak belőle. Hasonlót figyelhetünk meg, amikor a gonosz szellem beszél az emberekhez, majd megveri azokat, akik őt el akarják űzni (ApCsel.19,14-16). Amint ezek a szellemek elhagyják a testet, akkor az ember lelke visszaveheti az irányítást a test felett, és élhet normálisan tovább. Ahogyan a gadarénus is miután megszabadult és kitisztult az elméje, elment és bizonyságot tett Jézusról. Olyan sikerrel, hogy már várták Jézus visszajövetelét, hogy találkozhassanak vele. A gonosz szellemek is adnak gondolatokat, érzelmeket, felindítanak cselekedetre, de nem visznek közelebb az Úrhoz, nem adnak kijelentést Istenből. A gonosz szellemektől mielőbb meg kell szabadulni. Sajnos ma tévtanítás az, hogy aki megtér és újjászületik, abban már nem lehet démon. Sajnos ez nem így van. Attól, hogy az én edényembe, testembe, belekerül valami új — a Szent Szellem — attól még a régi nem fog automatikusan eltűnni. Van rá példa, hogy azonnal megszabadul az ember bizonyos démonoktól az újjászületéskor, de ez kizárólag Isten kegyelmén múlik, hogy megtörténik-e vagy sem.

A lélek szerepe a szellemmel kapcsolatban

A szellemünk a léleknek továbbítja jelzéseit, egyedül nem képes cselekedni, mert a lélek része az akarat és az elme is. Mindig a lélek van a középpontban. A testünk, az anyagi világ felé adja meg a kapcsolatot, a szellemünk pedig a szellemvilág felé. A lélek pedig eldönti, hogy „merre megy”, melyik ingernek engedelmeskedik, mert ott van az akaratunk. A testi ingert választja, vagy a szellemtől jövőt. Mindenki volt már úgy, hogy éhes volt, de nem tudott rögtön enni, nem tudta ezt az ingert azonnal kielégíteni, de ettől még ment tovább, és élte az életét, amíg egy alkalmas pillanatban kielégíthette a test kívánságát és ehetett. A szellemi inger ugyanígy működik. A „nem tudtam uralkodni magamon” kifejezés takarja legjobban azt a helyzetet, amikor a gonosz szellemi befolyásnak enged valaki, és az leuralja a személyiségét.

Amikor Jézus a lelkében háborgott, akkor látható, hogy mekkora a különbség a szellemi háborgás és a lelki háborgás között.

És maga mellé vette Pétert és Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni; És mondta nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Mrk 14,33-34)

Ebben az egy esetben van megemlítve, hogy Jézus a lelkében szomorúságot érez. A többi esetben mind a szellemében, vagy a szívében zajlottak az érzelmi megnyilvánulások. A Gecsemáné kertben igen szenvedett Jézus, mert akkor már a lelkében szenvedett. Lukács egészen részletesen leírja a szenvedését. Ha összehasonlítjuk a korábban idézett helyzetekkel, akkor látjuk, hogy mekkora a különbség a lelki és a szellemi háborgás között. A szellemi háborgások idején Jézus cselekvő képessége mindvégig megmaradt. Amikor azonban a lelke szenvedett, akkor még neki is erőt kellett vennie magán, hogy tovább tudja csinálni azt, amiért eljött.

A Szent Szellem munkája

Amikor újjászületünk, akkor Isten Szelleme összeragad a mi szellemünkkel, és életre kelti. Attól fogva tudunk rajta keresztül, az Úrral közösségben lenni, és „kijelentéseket” venni Tőle. Az egyik legfontosabb kijelentése az, hogy lesz egy belső meggyőződésünk arról, hogy most már Isten gyermekei vagyunk:

Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

(Róm 8,16)

Amikor Isten Szent Szelleme, vezet bennünket, akkor az Úr felé, Isten igéje felé, az Úrral kapcsolatos dolgok felé leszünk „fogékonyabbak”. Pál összefoglalva leírja, hogy a Szent Szellem milyen ajándékokkal ruházhat fel bennünket. Fontos a feltételes mód, mert ezeket nem lehet kierőszakolni Istentől, hanem ő adja a saját elbírálása alapján. Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem. (1Kor 7,17)

Azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatva mindenkinek külön, amint akarja. (1Kor 12,3-11)

Ezért kell Szent Szellemtől is újjászületnünk, hogy a mi szellemünk megelevenedjen Isten Szent Szelleme által, és összekapcsolódjon Vele. Ezzel az újjászületéssel fog a lelkiismeretünk is újra feléledni, és jelezni, ha Isten (nem csak a törvényben megírt) törvényei, vagy akarata ellenére cselekszünk valamit. De ebből az élő szellemünkből kapjuk az intuitív „megérzéseket”, hogy az Úr akarata szerint mit cselekedjünk. Így vezet minket, a szellemünkön keresztül.

A gonosz szellemek munkája

A gonosz szellemek esetében a helyzet annyiban más, hogy ők kérdezés nélkül le akarják uralni a személyiségünket, és a testünket maguk akarják használni, hogy kiéljék a saját indulataikat, saját akaratukat. Isten Szent Szellemével ellentétben, őket a mi beleeggyezésünkkel behívhatjuk magunkba, de legtöbbször akaratunk ellenére jönnek, álcázva magukat, mint akik a segítségünkre érkeznek.  A közvetlen és tudatos behívás mellett, a bűnök elkövetésével jönnek. Amire odaadjuk magunkat azoknak vagy annak leszünk a szolgái (Róm.6.fej.). Ha akarjuk, akkor megkapjuk azt a bizonyos szellemiséget, amelyet akartunk, de uralni sohasem fogjuk tudni magunkban.

Ezért létfontosságú tudni, hogy a szellemünkben mi zajlik, és ezt csakis és kizárólag a Szent Szellem tudja megvilágosítani, tehát a Szent Szellemtől való függés létfontosságú). Tudatában kell lennünk, hogy ami itt a szellemben zajlik, az nem a mi személyiségünk. Ahogyan a világ szerint is a pszichológia foglalkozik a lélektannal. Az írások is azt mondják, hogy a lélek üdvössége a célunk (1Pét.1,9), mert én magam, aki most a személyem tudatában vagyok, szeretnék ott lenni az Úrral egy örökkévalóságig. Ebben az esetben a szellem inkább mint az életerő hordozója van jelen, ezért adja vissza Jézus a szellemét az Atyának (Lk.23,46).

Ha azt veszem észre, hogy „nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.” (Róm 7,15). Akkor meg kell vizsgálni, hogy ez az én újjá nem született lelkemből jön, vagy egy gonosz szellem akarja bennem véghezvinni az akaratát, de legyünk tisztában vele, hogy ehhez a gonosz szellemnek is van valamilyen jogalapja, hogy jelen lehet az életemben! Amennyiben bebizonyosodik a Szent Szellem kijelentése útján, hogy egy gonosz szellem, akkor attól meg kell szabadulni. Ehhez a Szent Szellem által kijelentett bűnt fel kell ismerni magamban, meg kell az Úr előtt vallani, kérni kell a bocsánatát, meg kell tagadnom és nem szabad többször újra elkövetnem. Ezután kérhetem az Urat, hogy szabadítson meg. (Erre vannak szolgálatok is a gyülekezetekben.) Ha pedig a lelkemből cselekszem, akkor azt jellemformálással, az Úr segítségével tudjuk leküzdeni.

Az Úr Szent Szelleme lakozást vesz az újjászületett emberben, de munkáját kezdetben nem folyamatosan érezzük, hanem ahogyan Jézus is mondja, jönnek és mennek a szellem jelzései, sokszor nem is fogjuk fel, hogy a szellem szól. A szellemi életet is tanulnunk kell, mint minden mást. Ehhez azonban, ahogyan a testünket is tápláljuk, úgy a szellemünket is táplálni kell. folyamatos közösségben kell lennünk az Úrral. Rendszeresen úrvacsoráznunk kell, Isten igéjét kell forgatnunk, imádkoznunk kell, mert ezek mind táplálják a szellemet. Ebben segít egy olyan Biblia, mint a Váradi-Károli kiadás, ahol különbséget tettünk a lélek és szellem fogalmak között.

A megelevenedett szellem az, amely együtt tud az Úrral dolgozni, és akkor fogjuk tudni elmondani, hogy Isten fiai vagyunk,…

Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,14)

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

Váradi-Károli kiadás szerint:

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.(Jel 1,7)

Az 1908-as Károli kiadás szerint:

Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.(Jel 1,7)

Egyszerű Fordítás 2003-ból:

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen!(Jel 1,7)

Protestáns Új fordítás szerint:

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.(Jel 1,7)

Jézus második eljövetele egy igen fontos mérföldkő a föld történetében. Igen sok jelentős esemény csoportosul köré, és nem mindegy, hogy mit mond róla az Írás. Ezt a verset is vissza kellett változtatnunk az 1908-as Károli kiadáshoz képest, mert az eredeti nem ezt mondta. Egy nagyon fontos különbség van a kettő között. Nem mindegy, hogy Őt siratják, mert sajnálják, hogy mi történt vele, vagy pedig aggodalmukban sírnak, hogy mi lesz velük, mert Ő megjelent. Ne siessünk a válasszal.

Kezdjük azzal, hogy miért is mondjuk azt, hogy Isten ítélete már itt van a földön.

És mondta Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. (Jn 9,39)

Jézus, már mikor itt járt a földön, akkor azt mondta, hogy ítélet miatt jött el, és itt nem arról beszél, hogy betöltse a törvényt, hogy magára vegye a bűneinkért az ítéletet, hanem egy másik ítéletről. Mégpedig azokéról, akik őt látták és hallották.

De nekem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. (Jn 5:36)

Nagyobb volt a bizonysága Jánosénál, mert olyan csodákat tett, amelyre nem volt példa korábban. Születésétől fogva vak embert gyógyított, süket-némát gyógyított, halottat támaszott fel. Ezeket más nem tehette, csak az, akit az Atya küldött. Más ember ilyet soha előtte nem tett. És mégsem volt elég ennyi bizonyság. A tettei mellett pedig úgy tanított, hogy arra sem volt korábban példa, nem úgy mint aki csak az írásokat ismeri, hanem mint akinek hatalma is van (Mt.7,29).

Körülvették azért őt a zsidók, és mondták neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván! Felelt nekik Jézus: Megmondtam nektek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. (Jn 10,24-25)

Látható jelét adta annak, hogy ami benne van, az Isten erejének a cselekedete, és a bölcsesség, amit szól, az szintén Istentől való. Ezért volt nagy annak a bűne, aki mindezt látta, és nem hitt. Mert sokan, ettől kisebb súlyú bizonyságra is megtértek. Ezért akik Őt nem fogadták el, azokat előre figyelmezteti a várható ítéletre.

Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál. (Mt 12,41-42)

A cselekedetein és a tanításain túl, már nem kellet volna más bizonyság Róla, hogy Ő valósággal Isten Fia. De az Atya is bizonyságot tett felőle többször (Mrk.9,7; Lk.3,22; ApCsel.2,32; ApCsel.17,31). Ennyi bizonyság után, már nem marad mentsége annak, aki nem hisz benne. Ezért mondja Jézus, hogy…

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szóltam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. (Jn 12,46-48)

Mindaz, amit Ő elmondott és cselekedett itt a földön, az szól az ellen, aki nem fogadja el. De attól, hogy az ítélet nincs még végrehajtva, még nem jelenti azt, hogy nincs meg az ítélet. Manapság is gyakorlat, hogy a halálbüntetéseket nem azonnal hajtják végre. Istennél pedig az idők kezdete óta, csak nagyon speciális helyzetekben történik meg, hogy valakin azonnal végrehajtja az ítéletet. Még Akhábot sem ítélte el azonnal, pedig ő Jezabelnek, a feleségének, minden gonoszságát elnézte (1Kir.21,21-29). De ugyanezt a példát látjuk Manasse esetében is, aki megtöltötte bálványokkal Jeruzsálemet hosszú évtizedeken át, melynek következményeként elvitte őt az Úr fogságba. Ott azonban szívéből megtért, és az Úr visszafogadta (2Kr.33,9-13).

Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. (Jn 15,22-24)

Ezzel világosan kimondja, hogy aki nem fogadja el Őt, az bűnös, mert nem mondhatja többé, hogy nem tudott ezekről a dolgokról. Csak annak van némi esélye, aki sohasem hallott Jézusról, aki nem hallotta az evangéliumot. Mindenki más magára mond ki ítéletet, ha nem fogadja el Isten bizonyságtételét.

Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról. (1Ján 5,10)

Amint elutasítom Jézust, abban a pillanatban kimondom Istenről, hogy hazug, mert nem hiszem el mindazt, amit Jézusról mondott és amit Jézusért, Jézussal és Jézuson keresztül tett. Ezzel érkezett el az ítélet, amely folyamatosan itt van a világban, és azért éljük még a kegyelem időszakát, mert egyrészről még hirdetik az örömhírt Jézusról, másrészt pedig az Úr eljöveteléig még meg lehet térni a hitetlenségből. Ezért nagy probléma, ha az Úr második eljövetelekor a kegyelem kiáradását várjuk. A Jelenések könyvének 1,7 versének megváltoztatása igen nehezen érhető tetten, mert a Westcott-Hort féle revízió kapcsán, 1881-ben került bele az Új Szövetségbe, minden megjegyzés nélkül. Ha nem írta volna meg maga Brooke Foss Westcott, a Néhány lecke az Új Szövetség felülvizsgált verziójához című könyvében, akkor ma nem is  tudnánk, hogy miért változott meg. De nézzük, hogy ő miként is ír erről:

„egy szakaszban nyilvánvalóan van jelezve, hogy az Úr visszajövetelét követni fogja a ’kegyelem és könyörgés szellemének kiáradása’. ’Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt átszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.’(Jel.1,7) A föld minden népe siratni fogja őt bűnbánattal, és nem úgy, ahogyan a Hivatalos verzió [megj. King James fordítás] írja – jajveszékel miatta – egy szörnyű bosszú várásában (összehasonlítva a Zak.12,10-zel).”

(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Azt más forrásokból tudjuk, hogy akkoriban, az 1800-as évek végén, nagy szellemi változások indultak meg Európában. A teozófia is akkor kezdett itt tért hódítani, és ennek a hatását látjuk itt is. A teozófia, pedig talán a legbefolyásosabb alaptanítása a mai New Age mozgalomnak. Akik várják az aranykort, azoknál van ez a kegyelmes messiás várás, aki elhozza a világbékét is. Keresztény körökben is mindazok, akik azt hirdetik, hogy már nincs harc a bűnnel, minden ember jó, és nem nevezik nevén a gonosz cselekedeteket, azok ebbe a szellemi irányzatba állnak be, még ha tudatlanul is. (megj.: a  „A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség” című korábbi blogbejegyzés ezt a fontos messiási ismérvet tárgyalja)

A Biblia nem így szól Isten napjáról. Akik így várják Jézus második eljövetelét, azok nagyon vigyázzanak, mert ez nem igei. A nyomorúság napjai után hatalmas jelekkel megremeg a föld is, amikor az Úr visszajön. Ha békességgel jönne, akkor nem ilyen rémületes jelekkel jönne el, hanem kedvesen, mint mikor először elött. Nézzük meg, hogy hogyan szól erről a napról a Biblia maga:

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,29-30)

Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiált azon a hős is. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen! És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és hústestük, mint szemét. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. (Sof 1,14-18)

Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való nektek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. (Ámós 5,18)

Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izrael fiainak erőssége! (Jóel 3,14-16)

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja. (Jóel 2,31)

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,12-17)

Még sok példát idézhetnék, de egy sem erősíti meg Westcott állítását, hogy az Úr napja békességet hoz. Annál inkább az Antikrisztus megjelenése. Ő fog a káoszban feltűnni, és a béke embereként megjelenni, de akkor már a hitetleneknek késő lesz. Olyan jelekkel és csodákkal fog megjelenni, hogy aki nem az Úré, azoknak elegendő (hamis) bizonyságot fog adni a maga kilétéről. Csak Isten Szent Szelleme és Isten ismerete tud abban az időben megtartani! Pál ezt az időt így fogalmazza meg:

Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Thessz 5,3)

Aki akkor ezt a valakit — mert már nem merem mondani, hogy embert — elfogadja, mint a világ megmentőjét,  annak, ahogyan Pál is írja, már nem lesz menekülés. Mivel ez bele fog torkollni abba, hogy a fenevad bélyegét is fel fogja venni (legyen az bármi is), és akkor pedig az Atya fogja őt elutasítani (Jel.14,9-11). Sajnos a biztonságukért az emberek a mai napig képesek a szabadságukat is odaáldozni, pedig nem ettől a haláltól kellene félni, mert ezen mindenki átmegy (Zsid.9,27), hanem a második haláltól. Jézus is erre figyelmeztet, hogy ne attól féljünk, aki a testet öli meg, hanem attól, akinek hatalma van a lelket is megölni. Ez pedig egyedül az Isten! Őt féljük!

És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. (Mt 10,28)

Ezért igen problémás ennek a versnek a megváltozása. Munkánk során, ahogyan az 1908-as Károli Bibliát összehasonlítottuk a korábbiakkal, ez a tendencia volt megfigyelhető, ami a mai kiadásokat is végigkíséri. Mégpedig az, hogy lágyítani akarják Isten üzenetét, hogy befogadóbb, engedékenyebb legyen. De nem az, és nem is lehet az. Nagyon keskeny az az út, amely az örök életre vezet. Egy lábnyom széles, mégpedig Jézus előttünk járó lábának nyoma. Ha valaki nem követi őt szorosan, akkor már nem tud oda jutni, ahol Ő van. Csak aki Őbenne van és marad(!), annak van esélye!

Jegyzet

A szövegben szereplő idézet eredetiben:

„in one passage it is not obscurely indicated that the return of the Lord shall be followed by a great outpouring of ‘the spirit of grace and supplication.’ Behold he cometh with the clouds; and every eye shall see him and they which pierced him; and all the tribes of the earth shall mourn over him. Even so. Amen (Apoc.i. 7). All the tribes of the earth shall mourn over him in penitential sorrow, and not, as the Authorised Version, shall wail because of him in the present expectation of terrible vengeance (comp. Zech. xii. \o ff).” (Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Hol lakik bennem a bűn?

Már foglalkoztunk a témával, hogy miért is fontos különbséget tenni a test és a hústest között. Most azonban egy másik szemszögből nézzük meg, hogy magamon belül, vagyis egy élő személyen belül miért is fontos tudni, hogy hol van a bűn. Ha nem tudom, hogy én hogyan épülök fel, akkor nem is tudom helyesen kezelni az életem, és akkor rossz fronton harcolok a gonosszal, persze akkor eredménytelenül.

A régi, 1908-as Károli fordítás szerint idézve:

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (Róm 7,18)

Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)

Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:            (Róm 6,12)

Ezek szerint az igehelyek szerint, a testemben lakik a bűn, illetve mégsem, hiszen Pál ellentmond saját magának a Róma levél és a Korinthusi levél alapján, mert egyszer azt mondja, hogy a testében van a bűn, utána meg azt, hogy nincs bűn a testben, kivéve a paráznaságot. Majd megint azt írja, hogy a teste a bűnnek teste, és a bűn a testünkben uralkodik. Így valami nagyon zavaros, ezért szükséges, hogy szétválasszunk dolgokat.

A magyar bibliák, két kivétellel, a Csia Lajos féle és a Vida Sándor féle fordításoktól eltekintve, nem tettek különbséget két-két testre használt fogalom között. Ez a két fogalom a test és a hús. Minkét fogalmat testtel fordították. Ez két két fogalom, ahogyan a hétköznapi életben is, két teljesen más dolgot jelöl. De ezzel tisztában volt Károli is, mert például az Ézs.31,3-ban, de több más helyen is a húst, húsnak fordítja helyesen, nem tudni, hogy miért használta más helyen a test szót, a hús helyett. A Váradi-Károli kiadásban, a hústest szót használjuk, mert így könnyebb megtalálni azokat a helyeket, ahol régebben csak a test szó állt. Ezért itt is most ezt a kifejezést használom, és nem a hús szót, amely igazából helyes lenne.

Az ember eredetileg nem volt hústest, hanem azzá lett.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Eredetileg tahát élő lélekké lett az ember, ahogyan Isten megteremtette, és nem hústest volt. Hústestté a bűnbeesés után lett.

És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)

De ez igaz az állatok egy csoportjára is, akik először élő lélek voltak — „A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett.”(1Móz 1,30) — De a bűnbeesés után, az állakot is, akik korábban élő lelkek voltak, hústestté lettek, és ők is megromlottak. — „Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön.”(1Móz 6,12) Tehát a bűn, részévé lett az embernek. Ha megfigyeljük, a Bibliában a halott test, az többé nem hústestnek van írva, hanem testnek. Tehát a test szó jelentése, ha sarkítjuk a jobb megérthetőség kedvéért, akkor alakot jelent. Formát, amelyről megismerjük az adott élőlények csoportját. Ahogyan Ezékielnél olvasunk a kérubokról, akiknek testük van, és nem hústestük. De ugyanígy Jézus halála után, a testét viszik el és nem a húsát, holott a hús lenne a logikus. Tehát a hústest, az valami élőt jelent, a test pedig az alakot (formát), amelyben vagyunk. Nagyon röviden és nagyon tömören azt mondhatjuk, hogy a hústest, a testkívánságaira figyelő és a test kívánságait kielégíteni vágyó lélek.

Ha innen közelítjük a következő igét, akkor mindjárt kézenfekvő lesz a magyarázat is:

Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a hústest miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátva bűn hústestének hasonlóságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a hústestben.

(Róm 8,3)

Tehát a törvény, mint minden az emberen kívül lévő dolog, erőtlen, mert nem hoz el belső változást az ember szívében, jellemében, karakterében. És innen érthető meg, hogy Jézus, a bűn hústestének hasonlatosságában jött el. Mert egyébként ember volt, mint mi, tehát az alak emberi volt. Viszont a bűn hústestének hasonlatossága volt csak benne, nem olyan, mint a mi hústestünk, mivel bűntelen volt. Tehát a személyisége nem a test kívánságainak kielégítését tartotta szem előtt, hanem az Isten dolgait cselekedte. Gondoljunk itt a Jn.4.-ben a samáriai asszonnyal való beszélgetésére, amikor is éppen arra várt, hogy hozzanak neki valamit enni, de nem azzal törődött, hogy éhes. De ugyanezt figyelhetjük meg akkor, amikor nem pihent, hanem a sokaság igényeit elégítette ki, vagy amikor Péter azt mondja neki, hogy nem szenvedhet, és ezért Pétert kárhoztatja, hogy ő csak az emberi dolgokat tartja szem előtt. Ezért tudott bűntelenül élni. Ha megfigyeljük, egy szavát sem vonta vissza, nem kért elnézést senkitől azért amit tett vagy mondott, mert az Atyából cselekedett mintent. Az egyenes és tiszta beszéd pedig isteni tulajdonság (Zsolt 89,35).

Innen már értjük, hogy miért nem lakik bennünk, a hústestünkben jó. Azért, mert az csak a testi kívánságokat és indulatokat akarja kielégíteni. Ezért nehéz a mai jóléti társadalomban a világi embereknek, akiknek a hústeste teljes erejében munkál, hogy elszakadjanak a világ által kínált örömöktől, mert a lelkük azon dolgozik, hogy a kívánságokat mielőbb kielégítse.

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.(Róm 7,18)

Megállapíthatjuk, hogy minden bűn a lélekben — a testre figyelő hústestben — van, kivéve a paráznaságot.

Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.(1Kor 6,18)

A paráznaságba az ember egész testét bele beleadja, ezért azzal az egész lelket és testet bűnbe viszi. Ha megnézzük, hogy a szexualitás szabadossága milyen méreteket ölt, és ezzel arányosan növekednek a társadalmon belül a bűnök is (nem feltétlenül csak a köztörvényes bűnök), akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy amikor az angyalok estek ilyen bűnbe az emberekkel, akkor az a bűnt milyen gyorsan és milyen mértékben terjesztette el. Paráznaság, bor és must elveszi az észt!(Hós 4,11) A minimum, amit megállapíthatunk, hogy a paráznaság rögtön a teljes embert lerántja a testiségbe, a bűn mélységeibe és megvakít más bűnökre, és „felkorbácsolja” a testi vágyakat, ami által még nehezebb ellenállni a hústest kívánságainak.

A hústest uralma alól egyedül nem is lehet megszabadulni. Erre csak Jézus Szellemének erejével van esély, de akkor is napi küzdelmet jelent (az elején mindenképp). Ezért elengedhetetlenül fontos a szív körülmetélése, amely igen gyakran előforduló kifejezés a Bibliában.

És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátva minden bűnötöket,(Kol 2,13)

Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve az lelki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;(Kol 2,11)

Először azt írja, hogy akiknek a hústeste nincs körülmetélve, azok halottak. Ez igaz is, mert a hústest a maga erejének teljében uralkodik az emberen, a bűnnel („Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek.(Róm 8,13)), és ha engedünk neki, akkor az halálra visz. Akkor mit is jelent szív körülmetélése? A szívben vannak az ember lelkének indulatai, tehát ott jön fel először amit cselekedni szeretnénk, és azokból lesz a végrehajtott tevékenység. Ha szívem körül van metélve, akkor az azt jelenti, hogy a lelkem szabad arra, hogy ne a test vágyait akarja kielégíteni, mert le lett választva a test kívánságairól, és immár hatalmam van azokon uralkodni és Isten akaratát cselekedni. Ez pedig csak a Krisztusban való újjászületéssel lehetséges.

Ez egy küzdelmet fog bennem eredményezni, mert a hústestem továbbra is a régi reflexeknek megfelelően, küldeni fogja a testi vágyak kielégítésére vonatkozó ingereit, de immár, ha szellemben járok, akkor lesz erőm azoknak leuralására, és Isten akaratát cselekedni. Erről Péter így ír:

Minthogy azért Krisztus hústestileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestileg szenved, megszűnik a bűntől, hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralévő időt.(1Pét 4,1-2)

Emiatt hibás minden olyan Biblia, amelyik itt testi szenvedésről ír. Mert nem fizikailag kell gyötörni magam, nem kínozni kell a testem, hanem az óemberem fog szenvedni, mert nem elégítheti ki a régi kívánságaimat. (de itt ne csak kifejezetten testi kívánságokra gondoljunk, mint evés, ivás, kényelem, pihenés, hanem a lelkiekre is, mint önzés, csalás, szórakozás, stb.) Ezért gyötri a lelkét az ember a böjttel, mert a lelke szeretné kielégíteni a test éhségét, de nem teheti.

A címben szereplő kérdésre tahát a válasz az, hogy az újjá nem született lelkemben van a bűn, amit a Biblia hústestnek nevez. Ezért van sok olyan felsorolás (pl. 1Kor.3,3; Róm.1,29-31; 1Kor.6,9-10; Gal.5,19-21;), hogy melyek a hústest cselekedetei. És ez mind lelki dolog. Óriási fegyelmeztetésnek kell lennie minden magát kereszténynek valló embernek, ha nincs küzdelme a hústestben (a régi lélekben), mert akkor az azt jelenti, hogy test szerint él! Fontos észrevennünk, hogy vannak olyan testi cselekedetek is, amelyek nem bűnök, példaul egy finomat enni, de ha azok körül forog az életem, akkor már bűnné lehetnek. Minden emberi cselekedetnek alá kell vetnie magát a Szent Szellem vezetésének (Róm.8,13). Csak akkor van esély az isteni életre és a szabadságra Krisztusban. Különben az Úr nem mondaná, hogy:

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.(Lk 9,23)