szövegkritika

A szövegkritika szellemi háttere

Medveczky László Bibliai témák,Hitélet ,,,

Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, és hazugság atyja. (Jn 8,44)

5 Majd felvitte Őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta neki a föld minden országait egy szempillantásban, 6 És mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert át van nekem adva, és annak adom akinek akarom; (Lk 4,5-6)

Ha a Biblia csak egy olyan írás, amely egy régmúlt emberi hagyományt, és kitalált hitvilágot ismertető írás, akkor csak kulturális szempontból lehet jelentősége, de más értéket nem képviselhet. Ebben az esetben azonban érthetetlen, hogy miért foglalkoznak vele olyan emberek, tudósok, akik nem hisznek sem Istenben, sem pedig abban, hogy a Biblia Istentől ihletett. Ebben az esetben ugyanis csak egy érdekesség lehet a zsidó nép szempontjából, hogy az ő hagyományaik milyen legendákat és mítoszokat őriztek meg. Nem is olyan régen láttam egy dokumentumfilmet arról, hogy valószínűleg megtalálták azt a helyet Izraelben, ahol Józsué a népet két részre osztotta az Ebál és a Garizim hegyek között, és oltárt épített Mózes utasítása szerint (Józs.8,30). Jó volt azt látni, hogy addig hitetlen izraeli tudósok, akik csak legendának tartották Józsué történetét, most rádöbbentek arra, hogy valós történeti eseményeket ír le a Biblia. Remélhetőleg ez a hitüket is felébreszti majd az egy élő Isten felé.

Sajnos ugyanez tapasztalható az Új Szövetség szövegkritikai tudományos köreiben is. Sokan nem hisznek sem Jézus istenségében, sem az Új Szövetség ihletettségében. Egyáltalán a 18.századi racionalista irányzat megjelenése óta a szellemi világ részvétele az emberiség történetéből kimarad. Mindent csak emberi hibának, tévedésnek, stb. tulajdonítanak, nem is gondolva arra, hogy van egy, az emberi, földi létre igen komoly hatással rendelkező szellemi világ is, amely sohasem szűnt meg aktívnak lenni, és befolyásolni az eseményeket.

Ennek okáért, ha valaki úgy fog neki a bibliai szövegek kritikai elemzéséhez, hogy nem vesz tudomást a szellemi világ hatásáról, akkor csak és kizárólag hibás következtetésekre juthat. Miért mondom ezt? Azért, mert Jézus maga mondja:

13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13)

23 Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol. (Lk 11,23)

A földi életben nem lehet semlegesnek maradni! Ha nem adtam oda az életemet tudatosan Jézusnak, akkor csak egy lehetőség marad, mégpedig az, hogy a Sátánnak szolgálok. Nyilvánvalóan vagy burkoltan, de neki szolgálok. Lásd a bevezető igét, ahol a Sátán elmondja, hogy neki lett átadva a minden hatalom a földön. Erről tesz bizonyságot más helyeken is az Ige:

1 Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,1-2)

25 Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket, ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére, 26 És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,25-26)

19 Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonoszságban vesztegel. (1Jn 5,19)

13 Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

Akiket Jézus nem szabadított ki a Sátán hatalma alól, azok a Sátán által fogva vannak tartva az ő akaratának teljesítésére. Talán nem ide illő, de a Mátrix film jut eszembe, ahol mindenki, aki nem lett felszabadítva a mátrixból, az bármikor ügynökké válhatott. Hát így van ez a világi emberek között is, hogy aki nem Jézusé, hanem a maga akarata szerint él, az bármikor a Sátán ügynöke lehet, az ő akaratának a végrehajtására. Így mindjárt megértjük az újjászületés fontosságát, és hogy miért fontos annak a meghatározása, hogy kik az Isten fiai.

Ez hogyan vetül a szövegkritikára? Úgy, hogy a Sátán az emberiség történetének a kezdete óta megpróbálja Isten beszédét meghamisítani.

1 A kígyó pedig minden mezei vadnál ravaszabb volt, melyet az ÚR Isten teremtett, és ez mondta az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten, hogy e kert fáinak egyik gyümölcséből se egyetek? (1Móz 3,1)

A bevezető igéből is azt olvassuk, hogy a Sátán kezdetektől emberölő volt, és nincs benne semmi igazság. Istenről ellenben azt olvassuk, hogy nem tud hazudni (Tit.1,2). Erről a pontról kell kiindulni, amikor valaki elkezd Isten Igéjével foglalkozni. Ha nem egy Krisztusban újjászületett, igaz hívő teszi azt, akkor szinte bizonyos, hogy a Sátán eszközévé válhat a saját akarata ellenére is, és a szövegek megrontásán fog dolgozni. Azt nem szükséges külön taglalni, hogy minden hitetés és hazugság úgy hat a legjobban, ha sok igazság közé becsempészünk egy kis hazugságot. Akkor a hallgatók a sok igazság láttán azt gondolják, hogy az a hamis rész is igaz kell, hogy legyen, mert a többi rész is igaz. De erre is figyelmeztet a Szent Szellem, hogy

9 Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti. (Gal 5,9)

Ha egy kicsit is romlott, az a munka ami kikerül a hitetlen szövegkritikus kezéből, akkor az az egész munkát romlottá teszi, és leginkább a hallgatóságban okoz károkat, akik nem jártasak a szövegkritikában, és nem lepleződik le előttük rögtön a gonoszság.

Sajnos ma már sok egyházban is hajlanak arra, hogy elutasítsák a szellemi erők létezését, egyenesen azt vallják, hogy a Sátán mint személy nem létezik. Sok egyház tagadja a démonok létét is. A szellemi világ figyelmen kívül hagyásához hozzájárult még a materialista világnézet is, itt Európa keletibb felén pedig a kommunizmus, a maga istentelen filozófiájával. Az összes „izmus” ebbe az irányba mutat, a humanizmussal az élen.

Ha a szövegkritika fő elmélete egy hazugságon alapszik, mint Westcott és Hort munkájának az alapja, akkor az egész ráépülő munka csak hazugság lehet, és nem adhat jó eredményt. A blogon már idéztem Kurt Alandot is, aki miután követője a Westcott-Hort irányzatnak, már egyenesen káromlást szól Isten Szent Szelleméről, és becsmérli Isten Igéjét. Kiveszi Isten kezéből az Igéjét, és azt mondja, hogy majd mi tudósok fogjuk nektek megmutatni, hogy Isten mit is akart pontosan mondani. Ezzel szemben az Igében a hazudni nem tudó Isten azt mondta, hogy Ő őrzi meg az ő igéjét. Akkor kinek is fogunk hinni? Kurt Alandnak és társainak, vagy Istennek?

Az, hogy Európa nyugati felén a katolikus egyház miatt elveszett a tiszta Ige, az nem jelentette azt, hogy teljesen elveszett a hiteles Ige. Ugyanis éppen az történt, hogy Bizáncból az iszlám megszállás elől menekülők magukkal hozták a rajtuk keresztül megőrzött Igét, és akkor látták meg itt nyugaton, hogy mennyire nem az van már náluk, mint ami eredetileg a Biblia volt. Ezt a momentumot ragadta meg a reformáció is, elfordulva a katolikus bibliától, odafordult az eredeti nyelveken íródott szövegekhez, hogy azokból készítsenek immár helyes és tiszta Bibliát.

Összegezve. Az ember a földi élete során nem maradhat semleges a szellemi világ tekintetében. Vagy lázadó lesz Isten ellen, vagy megtér a Teremtőjéhez, aki Jézus Krisztus megváltásán keresztül utána magához fogadja. Ha azonban nem ezt az utat választja, akkor Isten szemében lázadó lesz, aki azon a kegyelmen kívül, hogy őt is hívja a Krisztusban való megtéréshez, más jót nem várhat, hiszen Isten nem erőszakolja rá magát senkire sem. Ha pedig Istennek nemet mond, akkor a Sátán királyságában marad a sötétségben (Ésa.60,2). Ne is várjunk jó gyümölcsöket az ilyen forrásból. Így, több mint száz év elteltével, már láthatók a Westcott-Hort féle bibliai szövegkritika gyümölcsei. Egyre nő a hitetlenség, egyre kevesebben tartják hibátlannak a Bibliát, egyre kevesebben hiszik el, hogy azt Isten ihlette, egyre kevesebben hiszik el, hogy azt Isten az ígéretéhez híven megőrizte. A gyülekezetek erkölcsi tisztasága egyre mélyebben van, egyre több báránybőrbe bújt farkas szolgál a gyülekezetekben, és egyre több a hústesti keresztény.

Ez a szellemi háttér igaz a fordítókra is, ezért lehet olyan hatalmas különbség a fordítások között. Ha valaki egy olyan nézetet vall, amely önmagában is hazugság, akkor az erre a hazugságra épülő munka sem lehet tiszta, hiszen ezen a hazugságon keresztül egy hatalmas kapu van nyitva a gonosz erőinek, amelyen keresztül szabadon járnak ki és be, olyan ihletést adva, amely elviszi az embert az igazságtól, és a munkája tele lesz hamissággal. Megint mondom, hogy szellemileg nem lehet semlegesnek maradni!

A világban a sötétség pedig egyre nő, és előttünk áll az az idő, amikor olyan sötétség fog a földre jönni, hogy már senki sem tehet semmit:

4 Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem, amíg nappal van; eljön az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat. (Jn 9,4)

Hiszen ha azokban is sötétség van, akikben világosságnak kellene lenni, akkor mekkora a sötétség?

Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! (Mt 6,23)

Kell-e egy hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával?

Medveczky László Bibliai témák,Hitélet ,

7 Az ÚR beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megpróbált és hétszer megtisztított ezüst. 8 Te URam, tartsd meg őket; és őrizd meg őket ettől a nemzetségtől mindörökké. (Zsolt 12,7-8)

Alcímnek talán azt is adhatnám, hogy: „Vajon van-e hatása a szövegkritikának a hitéletre?” Sok hívő nincs is tisztában azzal, hogy mit is jelent a szövegkritika, vagy hogy egyáltalán létezik ilyesmi. De miért is kellene ezzel egy átlagos hívőnek foglalkoznia? Ez nem egy tudósoknak, teológusoknak való feladat? Ők teszik a dolgukat, és mi, az átlagos hívők pedig megtudhatjuk tőlük, hogy mit találtak, mi a munkájuk eredménye, és megmagyarázzák nekünk, hogy miért az a jó megoldás, amelyet ők adnak a kezünkbe.

Ez sajnos nincs így, és azt kell, hogy mondjam, minden hívőnek tudnia kellene arról, hogy mivel is foglalkozik a szövegkritika, az miért fontos, és milyen hatással van a hívő életre.

Írásaimban korábban már megpróbáltam több bizonyítékot is felmutatni, hogy a szövegkritika „tudományos” eredményei hová is vezettek mostanra. A Váradi-Károli Bibliával nem titkolt célunk az volt, hogy kiiktassuk a mai modern szövegkritika változtatásait a Károli Bibliából, és mai nyelven is érthető és olvasható olyan Károli Bibliát olvashassunk, amely mentes a modern liberális teológia és szövegkritika hatásától. Kikutatva Károli fordításának miértjeit, és helyre téve néhány olyan kifejezést, amelyet Károliék még nem tehettek meg.

Honnan is kezdjem a mondandóm. A bibliai szövegkritika alapvetően azzal a problémával foglalkozik, hogy a Biblia eredeti szövege elveszett, és azt amennyire lehet, a ma még fellelhető leletekből fáradságos munkával helyre kell helyreállítani. Bár mint már nyíltan kimondják, annak az esélye nélkül, hogy valaha is a kezünkben lesz az a szöveg, amelyet Isten Szent Szelleme eredetileg leíratott a prófétákkal és apostolokkal. Ez jól hangzik, de gondolkodjunk el együtt azon, hogy akkor emögött a kijelentés mögött mi is áll.

Tény, hogy egyetlen eredeti kézirat sem maradt ránk, amelyet valamelyik apostol írt volna. Ezzel szemben azonban olyan sok új szövetségi kézirat áll a rendelkezésünkre, több mint 5700 darab, amennyi egyetlen más ókori írás esetében sem.

Az is történelmi tény, amelyet senki sem vitat, hogy sohasem létezett központi irányítás a kéziratok másolását illetően. Azt mindenki szabadon másolhatta, és vihette a világ bármely pontjára. Ezt fontos volt leszögezni, mert ennek később még látni fogjuk a jelentőségét.

Az első és legfontosabb probléma a szövegkritikával, hogy feltételezi, hogy Isten nem őrizte meg az Igéjét számunkra. Azért van szükség a szövegkritikára, mert Isten nem volt hajlandó, vagy még durvábban mondva, nem tudta megőrizni azt. Ehhez a kijelentéshez kapcsolható sok egyház hitvallásában az a kitétel, hogy ők az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek. Vagyis, akkor a mai Biblia amit olvasnak, az már nem Istentől ihletett, mert ugye egyetlen eredeti kézirat sem maradt fenn. Akkor ők egy emberek által összeállított szöveggyűjteményt lapozgatnak, minden isteni ihletettség nélkül. Akik ilyen gyülekezetekben ülnek, ahol kimondják, hogy csak az eredeti kéziratok ihletettségében hisznek, ott el kell gondolkodnia az egyszerű hívőnek is, hogy akkor ki az ő Istene, aki nem képes megőrizni a beszédét. Mennyire mindenható és menyire uralkodik mindenek felett? Annak ellenére, hogy többször is azt mondja, hogy megőrzi az igéjét.

A szövegkritikára akkor van szükség, amikor a kézirat bizonyítékok nem egyeznek meg adott helyen egymással, ezért valahogyan el kell dönteni, hogy melyik a helyes szöveg. A szövegkritika ma is használatos szempontjait egy Jakob Griesbach nevű német racionalista tudós fektette le, melynek fő pontjai a következők:

– a rövidebb olvasat a preferálandó, mert úgymond „a másolók előszeretettel írtak hozzá a szövegekhez”

– a nehezebb olvasat a preferálandó, mert „a másolók hajlamosak voltak a nehezebb szöveget átírni olyanra, amelyet könnyebben megértettek”

-az az olvasat a preferálandó, amelyik jobban kifejezi más kéziratok eredetét

– azt az olvasatot kell preferálni, amelyik ellentmondásos más idézetekkel vagy párhuzamos helyekkel

Figyeljük meg, hogy mesterségesen tesz bele a szövegbe ellentmondásokat, és nehéz érthetőséget. Amikor egy igehelynél variációk vannak és több lehetőség közül kell választani, hogy melyik lehet a helyes, akkor a legrövidebbet, a legnehezebbet, és a legellentmondásosabbat kell választani. Egyik ismert 20. századi szövegkritikus, Bruce Metzger is ugyanezeket a pontokat jelölte meg a szövegkritikai szempontjainál, ami azt jelenti, hogy ugyanezek a pontok, amiket egy hitetlen racionalista tudós állított össze, még ma is meghatározza a szövegkritika alapjait.

Alapjaiban határozza meg egy szövegkritikai munka sikerességét, hogy valaki hívőként, vagy hitetlenül végzi. A Bibliával nem lehet Istenre való tekintet nélkül, és a szellemi világra való tekintet nélkül foglalkozni. Ezt maga a Biblia mondja el. Csak néhány ige a sok közül:

Messze van az ÚR az istentelenektől; az igazak könyörgését pedig meghallgatja. (Péld 15,29)

Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket: csak ha valaki istenfélő és az Ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. (Jn 9,31)

Csak azoknak jelenti ki a titkát, akik vele járnak:

Az ÚR titka azoké, akik Őt félik: és az Ő szövetségét megjelenti nekik. (Zsolt 25,14)

Isten távol van a hitetlenektől, ezért nem is kaphatnak tőle vezetést. A Biblia konkrétan beszél a Sátánról mint személyről, és Jézus még beszél is vele (Lk.4,1-13). Ő a világ fejedelme, és mindazok akik nem Krisztusban vannak, azok a Sátán uralma alatt vannak. Ezért akik istentelenül próbálják meg a Biblia szövegét rekonstruálni, azok a világ fejedelmének a szolgálatában állnak. Ezt nem lehet másképp mondani, mert

1Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok a vétkekben és bűnökben, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Amelyekben forgolódtunk egykor mi is mindnyájan, a hústestünk kívánságaiban, cselekedve a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint harag fiai voltunk mint mások is: (Ef 2,1-3)

Akik nincsenek Krisztusban újjászületve, azok a világ fejedelmének a szolgái, és Isten szemében a harag fiai. Vagyis ha egy ilyen ember közelít a Biblia szövegéhez, akkor az eredmény nem is lehet kétséges. Csak rossz eredmény születhet, mivel a Sátán nem akarja, hogy jó és helyes Biblia kerüljön ki a kezük közül. Ma is, mint a történelem során mindig, Isten igéjének a megrontásán dolgozik, és azon fáradozik, hogy az emberek kételkedjenek Isten szavában (1Móz.3,1). Hol nyíltabban, hol burkoltabban, de a szolgái mindig ott voltak Isten igéje környékén, hogy megrontsák.

De mit mond maga Kurt Aland, aki a nevével fémjelzett Nestle-Aland kritikai Új Szövetség szöveggondozója, és a szövegkritikai munkák vezetője volt:

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg — feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak — akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal…[106.oldal, Dr Kurt Aland: A History of Christianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – kiemelés hozzáadva]”

Nem csak, hogy kétségbe vonja, hogy valóban azok az apostolok írták a leveleket, akiknek a nevét viseli, hanem még azt is állítja, hogy maga a Szent Szellem sugallta a hamis íróknak, hogy egy apostol nevét írják alá az írásuknak:

„Amikor az Újszövetség pseudonymus irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak — de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – kiemelés hozzáadva]”

(megj.: pseudomymus írás az, amikor a szerző valójában ismeretlen, és nem az, akinek az írást tulajdonítják. Vagyis szerinte Péter levelét csak Péternek tulajdonítjuk, de valójában nem Péter írta.)

Szóval a mai szövegkritika atyja, Kurt Aland hitetlen és istenkáromló volt. Akkor ahogyan az Efézus levél második fejezetében olvastuk, nem lehetett Isten vezetése alatt, aminkor a munkáját végezte. Ha pedig nem Isten vezetése alatt volt, akkor csak a Sátán vezetése alatt lehetett, szintén az Efézus levél második fejezete alapján. Egyébként pedig miért érdekel egy hitetlen embert, hogy mi van a Bibliában? Miért foglalkozik olyasmivel, amiben amúgy sem hisz?

De most az egyházakat kérdezem, jobban mondva a hívő keresztényeket, hogy hogyan fogadhatják el egy ilyen ember munkáját hitelesnek? Amikor teljesen nyilvánvalóan nem Isten vezetése alatt cselekedett? Fentebb idéztem azt a verset, amely egyértelműen kimondja, hogy az Úr a titkát az őt félőknek jelenti ki (Zsolt 25,14). Egy hitetlen csak „valamit” csinál, de biztosan nem Isten vezetése alatt cselekszik.

Ez látszik a mai Bibliák által kiváltott hatásból is. Ma a gyülekezeteket elhagyó fiatalok nagy része nem hiszi, hogy a Biblia igaz, nem hiszi, hogy hibátlan, hanem azt hiszi, hogy ellentmondások vannak benne, hibák vannak benne és nem ihletett.

Ezért kell minden egyes hívőnek foglalkoznia a szövegkritikával, mert egyértelműen aláássa a bibliai hitet.

Több szövegkritikai állítás pedig egyszerűen nem igaz, de ma is ugyanúgy hangoztatják, mint száz évvel ezelőtt. Az egyik ilyen, hogy az egyházatyák nem idéztek a többségi szövegekből a negyedik század előtt.(Erről korábban már írtam a blogon.) Ott vannak a bizonyítékok, és ma már nem néz utána senki, hanem csak szajkózzák Westcott és Hort állításait, amelyeknek nincs bizonyított alapja.

Egyébként az ő dokumentum eredet elméletük sincs bizonyítékokkal alátámasztva. A könyvükben csak leírják az elméletüket, de nem támasztják alá bizonyítékokkal. És itt térnék vissza a cikk elején említett fontos tényre, hogy sohasem volt a kéziratok felett egy központi irányítás. Ez azért fontos, mert a bizonyítékokból az látszik, hogy a negyedik századra lett egyértelmű az egyház számára, hogy melyek a helyes másolatok, és ekkor elhagyták a ma alexandriainak nevezett szövegtípust, és a ma bizánci néven ismert szövegeket kezdték el szerte a világban használni. Ezért is lettek ezek a többségi szövegek. Ha igaz lenne, amit Westcott és Hort mond, hogy az eredeti kéziratok szövegéhez közelebb állnak az alexandriai kéziratok, akkor hogyan lehet, hogy az összes területen elhagyták azok használatát, és a ma bizáncinak nevezett szövegeket kezdték másolni? Nem volt központi határozat, hogy melyiket kell használni. A gyülekezetek szabadon választották a bizánci szövegeket, és azokat sokszorosították.

De mivel a bizáncinak mondott szövegek már egészen korán felbukkannak az egyházatyák írásaiban, akkor azt kell mondanunk, hogy már akkor létezniük kellett. A ma hangoztatott elmélet szerint, a papiruszok sok új bizonyítékot tártak fel, és megerősítették az alexandriai szövegek elsőségét. De arról már nem beszélnek, hogy a papiruszok is több mint 80%-ban a bizánci szövegekkel egyező szövegeket tartalmaznak. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy Westcott és Hort állításával ellentétben az nem a kilencedik, tizedik században alakult ki, hanem már a kezdetektől jelen volt, hiszen akkor nem tudnák a régi papíruszok azt a szöveget tartalmazni.

De mindez miért fontos a mai hívő számára? Azért, mert ma a bibliatársaságok ilyen elméletek alapján, hitetlen emberek által összeállított szöveget adnak a kezünkbe, és most már szinte kizárólag ezekből a szövegekből készítenek bibliafordításokat. Ha egy ilyen Bibliát veszek a kezembe, akkor ne csodálkozzak, hogy abban ellentmondások, hibák vannak, és helyenként érthetetlen a szöveg. Már nem is beszélve arról, hogy elhalványítják Jézus Istenségét. Erről sokat írtam a Bibliák közötti eltérések kapcsán, de mindenki maga is megvizsgálhatja a Bibliákat, és összehasonlíthatja azokat. Az igazság kiállja a próbát, sőt, szereti ha meg van próbálva!

A szövegkritika a hitünkkel szembeni támadási felületeknek csak az egyik ága. Azzal szembe megy a geológia, a csillagászat, a történelem, az egész iskolai tananyag, a kultúra, a társadalom, és a bűnös emberek maguk is, akik talán nem is tudják, hogy mit tesznek.

Az Úr megőrizte a beszédeit, hogy minden korban elérhető legyen mindazok számára akik az igazságot keresik! Az nem veszett el, azt nem kell helyreállítani! Ezért is lett megírva, hogy bizonyosságunk legyen a hitünk felől, ahogy Lukács megerősíti Theofilust a hitében:

1 Mivelhogy sokan kezdték rendben megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek, 2 Ahogyan nekünk átadták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett nekem is, aki elejétől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendben írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

A szövegkritika állításával szemben Isten megőrizte az Igéjét, és azt nem kell helyreállítani. Magyarul a Károli Biblia őrzi immár 1590 óta.