Armageddon

“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

admin Hitélet ,,,,,
“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erőseimet haragomnak véghezvitelére, akik én bennem büszkén örvendenek. (Ézs 13,3)

I order and I lead them; giants come to fill my rage, rejoicing together and insulting. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot)

Én parancsoltam és vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, akik együtt örvendenek és sértenek. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot fordítása)

Már töbször taglaltuk, hogy a Septuaginta fordítás miért jelentős a Bibliák történetében. Először azért, mert zsidó rabbik fordították a héber szöveget görögre. Másodszor azért, mert Krisztus előtt tették mindezt, és végül mert ez a változat volt akkoriban a pogányok körében „az ószövetség”. Itt meg kell említenem, hogy a keleti ortodox egyházban, sokáig, ha nem mind a mai napig (erről sajnos nincs információm) ez az ószövetség. Sok újszövetségi szakasz ebből idéz, és nem a héber szövegből. Sok eltérés van a kettő között, amelyekre most már nem térnék ki részletesen. A tárgyalt téma vonatkozásában azonban fontos, hogy a héber szöveg fordításaiból a mai ember számára nem jön elő az a jelentéstartalom, amely Jézus kortársainak még egyértelmű volt.

Az a szó, amelyet a Septuagintában óriásként fordítottak, az a héber gibbor.

– Original: גּבּר גּבּור- Transliteration: Gibbowr – Phonetic: ghib-bore’ – Definition: adj

1. erős, hatalmas

2. erős ember, bátor ember, hatalmas ember

– Strong’s: Intenzív ugyanabból a szóból, mint a H1397; erőteljes; hallgatólagosan harcos, hős: – bajnok főnök óriás hatalmas (ember) erős (ember) bátor ember.

Mivel ennyire árnyalt a jelentése, azért egy nem hébernek nehéz eldönteni, hogy mikor melyik jelentést kell alkalmazni. A Septuaginta ezért nagy segítség nekünk ebben az esetben, mert az írásokat ismerő héberek mondták meg, hogy melyik helyen melyik jelentéssel találkozunk. Ennek megfelelően, az alábbi helyeken jelent meg az óriás szó:

1Móz 6:4; 1Móz 10:8; 1Móz 10:9; 1Móz 14:5; 4Móz 13:33; 5Móz 1:28; Józs 12:4; Józs 13:12; 2Sám 21:18; 2Sám 21:22; 1Krón 1:10; 1Krón 11:15; 1Krón14:9; 1Krón 20:4; 1Krón 20:6; 1Krón 20:8; Jób 26:5; Zsolt 19:5; Zsolt 33:16; Péld 21:16; Ézs 3:2; Ézs 13:3; Ézs 14:9; Ézs 49:24; Ézs 49:25; Ezék 32:12; Ezék 32:21; Ezék 32:27; Ezék 39:18; Ezék 39:20;

Így már másképp vélekedhetünk Nimródról is, „aki kezdett óriássá lenni”(1Krón.1,10; 1Móz.10,8) Gilgamesről, aki Nimród is, azt mondják, hogy 1/3 ember volt, és 2/3 isteni. Ezzel mindjárt érthető lesz, hogy miért kezdett el fizikailag is nőni, óriássá válni. Ezért érdekes, hogy amikor az amerikai hadsereg bevonult irakba, akkor rögtön „lecsaptak” Gilgames sírjára, valószínűleg a DNS minták megszerzéséért. A Noé napjai napjainkban című sorozatban már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az eredete az óriásoknak, és mi a története, amelyet megérthetünk az írásokból. Érdemes felidéznünk, hogy nem véglegesen lettek elpusztítva.

15.11 És az óriások szellemei gonoszul cselekszenek, romlottak, támadnak, harcolnak a Földön, és bánatot okoznak. És ők nem esznek ételt, nem szomjaznak meg, és nem lesznek láthatóak.

15.12 És ezek a szellemek felemelkednek az emberek fiai ellen, és a nők ellen, mert belőlük jöttek ki a mészárlás és a pusztulás napjaiban.

16.1 És az óriások halála, amikor a szellemük elhagyja testüket, a hústest elpusztul, az ítélet végrehajtása előtt. Ezért így lesznek amíg a végrehajtás nagy napja el nem jön, a Nagy Korra, a Vigyázókra és az istentelenekre. (1Énokh 15,11-16,1)

Énokh könyve szerint az elpusztult óriások lettek a démonok, akiknek a szelleme a mai napig „él”. És innen kezd érdekes fordulatot venni a visszatérésük gondolata. Két oldalról közelítsük meg a témát. A világi médiában, különösen a szórakoztató iparban, egyre több az óriásokkal foglalkozó film, stb. Ezekben gyakran pozitív szereplő az óriás. Legjobb esetben is ledegradálják őket mesefigurává vagy legendává, hogy ne vegyük őket komolyan.

Az írásokban egyértelműen gonoszok, akik egymást is és az embereket is írtották. Észre kell vennünk a tendenciát, hogy ezzel is kondicionálnak bennünket, hogy fogadjuk el őket, mint a földönkívülieket. A másik oldala a megközelítésnek a Biblia illetve a Septuaginta oldaláról. Egyértelműen kiolvashatjuk, hogy vissza fognak térni az óriások.

A világ mostani korszakának végét az Úr visszajövetele zárja le. Az ezt megelőző korszakot két fontos jellemző írja le a Bibliában. Az egyik, hogy akkora hitetés jön erre a világra, amilyen még nem volt.

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8) (saját kiemelés)

Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, minden hatalommal, és jelekkel és hazug csodákkal, És a hamisságnak minden álnokságával azokon, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Thessz 2,9-11)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

Ezt a hitetést az Atya engedi meg azokra, akik nem gyönyörködtek az igazságban, hanem inkább szerették az Isten és az isteni törvények nélküli életet. A másik jellemzője ennek a korszaknak, hogy olyan lesz, mint Noé napjaiban. És itt kell megvizsgálnunk az óriások visszajövetelét. Ézsaiás könyvének 13. fejezete ír Babilon pusztulásáról, amely az első 8 versben, kifejezetten Babilonról szól, és a 9. verstől kezdve pedig az Úr napját írja le. Ez egybevág a Jelenések könyvével, ahol Babilon pusztulását a 16.-18. fejezetig taglalja. A hetedik haragpohár kiöntetése után említtetik meg Babilon az Isten előtt:

És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. (Jel 16,19)

Babilon pusztulása közvetlen az Úr visszajövetele előtt lesz. És ezért érdekes, amit a Septuaginta szerint olvashatunk Ézsaiásnál.

Én parancsolok és én vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, egyszerre örvendeznek és sértegetnek. (Ézs 13,3 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Tehát az Úr napja előtt megjelennek az óriások, mint az Úr haragjának eszközei. Ezt erősíti meg, szintén a Septuaginta szerint, Ezékielnél az ige:

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondd a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izrael hegyein, és egyetek húst és igyatok vért! Óriások húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan; S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, amelyet szerzek nektek; És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, óriásokból és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék 39,17-20) (saját kiemelés)

És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)

Ahogyan látjuk, az Ezék. 39,17-20 egybevág a Jelenések könyvének azzal a szakaszával, ahol az armageddoni csatátánál az angyal felszólítja a madarakat a húsevésre.

A Septuaginta szerint egyértelműen látszik, hogy újra meg fognak jelenni az utolsó időkben az óriások.  A hegyek mélyéről fognak előjönni, hústestben. Az armageddoni csata a Jelenések 9. fejezete után következik időben, ahol azt látjuk, hogy a pokol kapui is megnyílnak. Jézus maga is említést tesz a pokol kapuiról.

De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. (Mt 16,18)

És az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel 1,18)

Egyértelmű, hogy az Úr fogja elengedni a pokol lakóit a földre, amikor eljön annak az ideje. Ma, ha valaki egy kicsit tájékozódik mondjuk CERN ügyben, hogy valójában dimenziók közötti átjárót próbálnak nyitni, vagy megnézi, hogy hogyan működnek a kvantum számítógépek, vagy elolvas régi pokoljárásról szóló könyveket (mint például a Magyar Ritkaságok sorozatból – Tar Lőrinc pokoljárása), akkor nem csak a Bibliából, hanem más forrásból is megbizonyosodhat arról, hogy a föld mélye rejti a halottak birodalmát.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. Az Izraeliták pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak azoknak kiáltására; mert azt mondták: netalán elnyel minket a föld! (4Móz 16,32-34)

Sok nép mondája ismer olyan helyeket, amelyeket ma átjárónak hívnánk. Ezek adott földrajzi helyek a seol, az alvilág felé. De a bibliai történetnél maradva, amikor Jézus mondja, hogy az egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt, akkor azt a Hermon hegynél mondja, amely a zsidó hagyományok szerint a pokol kapuja volt. Történet szerint ott szálltak le a bukott angyalok a 1Móz.6.fejezetben, amikor eljöttek az emberek lányai miatt.

A Septuaginta szerint van még egy érdekesség az Ézsaiás könyvének 13. fejezetében:

Mert az ég csillagai, és Orion, és az ég minden seregei nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Nimród, (más néven Orion, Osiris, Apolló, Gilgames, Jupiter) eljövetelének is köze lehet ehhez a korszakhoz. Sok okkult forrás őt nevezi meg, mint akit visszavárnak, hogy elhozza az „aranykort” az emberiségnek. Mivel ő is óriás volt, ezért érdemes felfigyelni arra, hogy A Septuaginta szerinti fordításban külön megemlékeznek az Orion csillagképről. Most, 2017. szeptember 23.-án lesz az égen egy olyan jelenség, amely állítólag még nem volt, és a föld történetében nem is lesz (legalábbis bibliai időszámítás szerint). Meg fog születni a Jupiter, a Szűz csillagképből. Jupiter nem más, mint Apolló, római változatban. Ha megfigyeljük, akkor a csillagászatban nagyon sok a pogány istenség. Nem véletlenül. Az okkult asztrológiával is foglalkozó spiritualista körökben, ez a csillagászati esemény, az „ahogyan fenn, úgy lenn” alapelvéből kiindulva jelentőségteljes. Nem állítom, hogy ez a dátum fix Nimród megszületésére, mert az időket csak az Atya tudja. Az érdekesség csak az, hogy ez az együttállás Nimród, vagyis Apolló megszületését mondja el, aki valószínűleg, már a nevéből ítélve is, hatalommal fog rendelkezni a démoni seregek felett.

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Apollo, vagyis Nimród, vagy Osiris a vezetője a démoni seregeknek. A Jelenések könyve nem zárja ki, hogy ez az Apolló ne lehetne ugyanaz, mint a „veszedelem embere” (2Thessz.2,3), aki a hittől való szakadás után fog lelepleződni. Ez azt jelenti, hogy a személye már korábban ismert lehet, és a hittől való szakadás után fog lelepleződni, hogy kicsoda is ő valójában. Ez a személy is Armageddonnál fog meghalni, az Úr szájának lehelletétől (2Thessz.2,8). És itt vág az ő személye egybe az óriásokkal. Hiszen ha ő egy közülük, akkor érthető, hogy miért tudja az óriásokat is elvinni Armageddon mezejére, hogy az Úr ellen harcoljanak.

A Septuaginta többet mond el nekünk az óriásokról, mint a héber szövegekből készült fordítások. Az, hogy ott megjelentek az óriások, és végigvonulnak Isten kijelentésén, alátámasztja Énokh könyvének a leírását a történetükről, amely történet, mint minden más gonosznak a története ezen a földön, Armageddonnál ér véget. Az Úr visszajövetele után már csak a Sátán marad egyedül megkötözve, a többiek nem cselekedhetnek semmit az Úr uralkodása alatt.

Visszatérve a médiából felénk sugárzott programozásra, hogy „barátkozzunk meg” az óriások gondolatával, ez már nem csak onnan jön felénk, hanem az utcáról is. Ha elfogadjuk, hogy ezeknek, mint a földön mindennek szellemi háttere van, akkor azt vehetjük észre, hogy az óriások készülnek a visszatérésre. Különben a szobrokat sem úgy neveznék el, mint „Ébredés”.

Mivel az óriások testben éltek ezen a földön, de egy olyan fajt képviseltek, akik nem szerepelnek Isten tervében. Úgy tűnik, hogy az ítéletükkel vár az Úr egészen Armageddonig. (lásd fenn – Énokh 16,1-verset) Az Úr napját követően már ők sem és a démonok sincsenek megemlítve.

Nem tudom, hogy mennyi időnk van addig, amíg az óriások megjelennek. Ha figyeljük a dátumokat, amikkel manapság globális szinten találkozunk, akkor két fontos dátum van. Az ENSZ új programja 2030-ig akar befejeződni. A transzhumanizmus pedig 2045-re mondja, hogy halhatatlan lesz az ember. A Szent Szellem is azt sugallja, hogy nincs sok idő hátra. Valóban olyan idők előtt állunk, amelyek még nem voltak a földön. (javaslom ezeknek az igéknek a folyamatos egybeolvasását)

És lett az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai; De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,7-9)

Ezért megerőtlenednek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; (Ézs 13,7)

Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

És az ember, aki megmarad, ritkább lesz a színaranynál, és a férfi ritkább lesz Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12 – Septuaginta)

És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,20)

Szörnyű képet fest elénk az Úr! Ha egybeolvassuk a fenti igéket, akkor igencsak meg kell döbbennünk, hogy le van írva az igében, hogy milyen idők lesznek itt a földön. Gondoljunk bele, hogy a levegőég minden gonosz fejedelme, hatalmassága, vilgábírója, gonosz szelleme, a pokol démonai, és még az óriások is itt lesznek, hogy pusztítsák az emberiséget. Ma még nem is tudjuk, hogy mindezek milyen formában, testben fognak megjelenni (manifesztálódni), de akit ez váratlanul ér, az le fog bénulni teljesen a félelemtől.

Ebben a helyzetben csak az Úr tud bárkit is megtartani. komolyan kell vennünk az Úrral való együttjárást, és kérnünk kell a kegyelmét arra, hogy elkerülhessük ezt az időt.

A hatodik pecsét idejét közvetlen megelőző időszak

admin Hitélet ,,,

A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen. És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. A hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jött ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondta: Meglett! És lettek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lett nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. És minden sziget elmúlt, és hegyek nem találtattak többé. És nagy jégeső, mint egy-egy talentum, szállt az égből az emberekre; és káromolták az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.

(Jel 16,12-21)

Az előző írásban a hatodik pecsét napjának főbb eseményeit foglaltuk össze. Most visszafelé haladva az időben, megnézzük, hogy közvetlenül milyen események előzik meg azt a napot. Ahogyan már abban az írásban is jeleztem, az Úr napja, az nem egy 24 órás nap, hanem egy időszak. A pecsétek és a haragpoharak ideje sem egy naptári nap, hanem egy hosszabb időszak, hogy pontosan mekkora, annak becslésére most nem vállalkozom.

A hatodik pecsét eseményei a legutolsók, a föld mai korszában, mert utána Krisztus ezer éves királysága jön el. De ahogyan a fenn idézett versekből látjuk, a hatodik haragpohár nem igazán csapás, hanem egy előkészítés az armageddoni csatára. Ebből is jól látszik, hogy egy időszakról van szó, és nem egy időpillanatról. De menjünk még egy picit vissza az időben, ezek elé az események elé.

Ahogyan Zakariásnál látjuk, az Armageddonnál összegyűlt sereg bemegy Jeruzsálembe, és ott még rabolni fognak.

Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,1-2)

Ez az ige teljesen összevág a Pétertől kapott kijelentéssel, hogy az ítélet először Isten házán kezdődik.

Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? (1Pét 4,17)

Ezzel kerül helyére Dániel könyvének a próféciája, hogy a pogányok fogják tapodni Jeruzsálemet (Dán.12,11). Mert a „pusztító utálatosság”, ahogyan Jézus is hivatkozott rá (Dán.11,31; Mt.24,15; Mrk.13,14), már ott lesz a templomban.

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. (Dán 11,36)

Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. (2Thessz 2,4)

Ebben az időben, már meg lesz a fenevad, vagyis az a világrend, amelynek a kialakításán ma nagy erőkkel dolgoznak. Ennek a fenevadnak a vezetője lesz az, aki beül majd a templomba, istenként mutogatva magát. Amikor azt mondjuk, hogy világrend a fenevad, akkor a dánieli próféciák ezt alátámasztják, mivel a birodalmak ott is egy-egy vadállat, illetve egy rettenetes állat képével vannak megjelenítve (Dán.7,3-8). Már látszanak a fenevadra jellemző tulajdonságok kezdetei, mint a Norvégiában a családtól elvett gyermekek esete, akiket a gyermekek érdekében vettek el a szüleiktől (http://mno.hu/hetvegimagazin/nagyon-kereszteny-a-norveg-gyamugy-tulkapasai-1334610). Hogy ez mennyire nem távoli esemény, arról az idén Magyarországon is benyújtott törvénymódosítási javaslat árulkodik, mely szerint az állam ezt itthon is meg szeretné tenni (http://www.hirarena.com/keszul-a-csaladzsarolo-torveny_1678). Már nem vagyunk messze ettől a korszaktól, amely a megfelelően idősek számára nem is olyan új, hogy az állam jobban tudja, hogy mi kell a gyereknek, mint a szülő.  Tehát ez a fenevad, egy államrend, amely be fogja tölteni a világot, és mindenkin hatalmat fog gyakorolni, az adás-vétel ellenőrzésével.

Visszatérve az igei háttérre, Jeruzsálemben három és fél év mózesi áldozat után annak újra vége szakad, és a „veszedelem fia” fog ott uralkodni a templomban. Erről az időszakról ír Ezékielnél az ige:

És íme hat férfi jött a felső kapu útjáról, amely északra nézett, mindegyiknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt derekán. És bementek és álltak az ércoltár mellé. És Izrael Istenének dicsősége elvonult a Kérubról, amely fölött volt, a ház küszöbéhez, és kiáltott a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz volt. És mondta az Úr neki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében. És amazoknak mondta az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vént, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy szálig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén férfiakon, akik a ház előtt voltak. És mondta nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölöttekkel. Menjetek ki. És kimentek és öldököltek a városban. És lett, hogy levágták őket, és én megmaradtam és estem az én orcámra és kiáltottam és mondtam: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-e irtani Izrael egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásod Jeruzsálemre? És mondta nekem: Izrael és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondták: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát. Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg nem szánom őket) útjukat fejükhöz verem! És íme a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz volt derekán, választ hozott, mondva: Úgy cselekedtem, amint parancsoltad. (Ezék 9,2-11)

Összegezve, a Zak.14,-ben látott pusztítás az, ahogyan lezajlik az ítélet amelyről Ezékielnél olvasunk. Izraelből a maradék tartatik meg, akik szeretnének az Úrral járni, de a sok utálatosság miatt ezt nem tudják többé Jeruzsálemben megtenni. Így teljesedik be a Péternél olvasott prófécia egyik olvasata, hogy az ítélet Isten házán kezdődik. Jeruzsálemben az igazakat elpecsételik, és ők megmaradnak, a hatodik pecsétben látott időig, amikor is az Úr lejön Jeruzsálembe:

Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,3-5)

Még egy kicsit visszafelé pörgetve az időt, a Jelenések könyvének 11. fejezetében szereplő két bizonyság halálával véget ér a második jaj (Jel.11,14), vagyis a hatodik trombitaszó. Ezt követi a hetedik trombitaszó, amely számunkra, Krisztus egyházának tagjai számára igen fontos esemény. Ekkor történik ugyanis az első feltámadás, és a második elragadtatás.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg, és akik még a Jel.12. fejezetének megfelelően itt a földön lesznek az asszony magvából valók közül, azok elragadtatnak. Később az Úrral együtt jönnek le, amikor minden szentjeivel eljön. Ezután térnek meg a zsidók is, akik ott lesznek Jeruzsálemben.

Máshol ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. (Jn 19,37)

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek szellemét, és rám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. (Zak 12,10)

Ahogyan elragadtatnak azok, akik az Úrban vannak, már nem lesz lenn az asszony magvából senki sem a földön. Az egyháznak természetesen részei azok a zsidók is, akik eddig az időig megtérnek (Gal.3,28). Tehát azok a zsidók, akik nem tértek meg, de igeileg hisznek az Istenben, és még itt vannak a földön, azok megtérnek, amikor meglátják Jézust eljönni. Erről tesz bizonyságot Pál is:

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy. (Róm 11,25)

Amikor a hetedik trombitaszó elhangzik, akkor a pogányok teljessége bement az üdvösségre, és vége a zsidók megkeményedésének. Akik akkor már itt maradnak pogányok, azok közül nem lesz megtérő, mert már a kegyelem is lezárul (Jel.15,8), hiszen a mennyei templomba nem lehet bemenni, vagyis a közbenjárás megszűnik.

Megpróbálom az eddigieket időrendben, egymást követő sorrendben összegezni. A pusztító utálatosság a dánieli hét év felén elveszi Jeruzsálemben a mózesi áldozást. Jeruzsálemben ezt röviddel megelőzi a két bizonyság szolgálatának kezdete (Jel.11.fej.). A két bizonyság ezerkétszázhavan napig tesz bizonyságot a földön. Az ő idejük nem esik egybe a dánieli hét évvel, mert ahogyan látjuk, az ő szolgálatuk előbb véget ér. Amikor felragadtatnak (Jel.11,12), akkor van vége a hatodik trombita idejének, vagyis a második jajnak. Eközben elpecsételik Jeruzsálemben azokat a zsidókat, akik „sóhajtanak és nyögnek” a sok utálatosság láttán. A hatodik harag pohár kiszárítja az Eufráteszt, hogy a seregek eljöhessenek az armageddoni csatára Jeruzsálem alá. A pogányok bemennek Jeruzsálembe, és megölik azokat, akiken nincs ott a pecsét, amelyről Ezékiel ír.

Majd megszólal a hetedik trombita, és feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg. Ezt követően elragadtatik az „asszony”, aki még itt van a földön, és ezzel bemegy a pogányok teljessége a mennybe. Ez bizonyítja, hogy a Jel.12.fejezetében leírt kétszer ezerkétszázhatvan napos periódus nem esik egybe a dánieli, vagyis a zsidó nép hét éves szövetségének idejével, hanem előbb kezdődik és előbb is fejeződik be. Ezt követően eltakarodik az ég, és a földről meglátják, hogy az Úr közeledik a föld felé minden szentjével és seregével. De ez már a hatodik pecsét időrendjéhez kapcsolódik, melyet az előző cikkben tárgyaltunk.

A hatodik pecsét idejének „napirendje”, avagy az Úr napja

admin Hitélet ,,,,

Úgy érzem, hogy Isten kegyelméből egy kis világosságot kaptam a hatodik pecsét időszakának megértéséhez, melyet szeretnék megosztani mindenkivel. Az Úr elmondja két prófétán keresztül is, hogy „az Úr napján” mi fog történni, és mint tudjuk, két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1).

Jelenések:

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; (Jel 6,12) És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; (Jel 6,15)És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: (Jel 6,16)Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)

Zakariás:

És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (Zak 14,6)De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején. (Zak 14,7)És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, fele részük a napkeleti tenger felé, fele részük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. (Zak 14,8)És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lesz, és a neve is egy. (Zak 14,9)Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. (Zak 14,10)És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban laknak Jeruzsálemben. (Zak 14,11)

A hatodik pecsét felnyitása olyan eseményeket ír le, amelyek után már nem igazán marad hely és idő a hetedik pecsét eseményeire. Ezért feltételezhetjük, hogy ez a pecsét lesz az utolsó, a végrehajtásban, és ez zárja le a végidők eseményeit, nem pedig a hetedik pecsét. De miért is merem ezt kimondani? Ahogyan a teremtés történetében, az 1Mózes 1. és 2. fejezetében leírtak sem követik a fizikai, emberileg logikus menetet, hanem amit az Úr szellemben megalkotott, az egy későbbi időpontban jelent meg (vagy jelenhetett meg). Ugyanezen az elven, Krisztus áldozata is a világ teremtése előtt el volt rendelve, de nem jelent meg az idők végezetéig (1Pét.1,20; Zsid.9,26), ahogyan az elpecsételés titka sem lett nyilvánvaló egészen Krisztus megdicsőüléséig (Ef.1,9; Ef.3,9-10), amelyet a gyülekezeten keresztül jelentett ki Isten (Kol.1,26). Ezt a titkot még a Sátán sem ismerte, hiszen akkor bármit megtett volna, hogy Jézus ne haljon meg. A tekercs pecséteinek titka sem lehetett nyilvánvaló, amíg nem lett a felnyitásukra méltó a mi Urunk Jézus Krisztus (Jel.5,4-7). A pecsétekben lévő „határozatok” már rég megvoltak és mindvégig igazak voltak – ahogyan Krisztus áldozatának igazsága is a teremtés elöttről már igazság volt, – de nem ismerhette meg senki Krisztus idejéig, hogy mit  tartalmaznak. A pecsétek felnyitásának sorrendje adott, de a végrahajásuk ideje, illetve az életbe lépésük közötti idő nincs leírva. A Jelenések könyvének 6. fejezetében csak a pecsétek tartalmát tudjuk meg, de nem tudjuk meg a bekövetkezésük idejét a világban.  Ezért a hatodik pecsét felnyitását akár azonnal is követheti a hetedik pecsét felnyitása, és a hetedik pecsétben leírt események elkezdődhetnek a hatodik pecsét eseményei előtt is. Más szempontból mondva, a mi Mindenható Urunk és Atyánk, a haragját a történelem legvégére visszatartotta, hogy valósággal, akinek csak lehet kegyelmezhessen. A harag nem az Ő legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a szeretet (1Jn.4,8). Ezért van fél óráig a mennyben is csend (Jel.8,1), mert Isten haragját még nem látták ilyen mértékben kiáradni, és ha megindul az Úr az ő haragjában, akkor az igen rettenetes (Ézs.64,1-3; Ámós.9,5; Náh.1,5; 2Pét.3,10-12; Jel.20,11).

Ahogyan a bevezető igéből látjuk, a pecsétek felbontásával kezdődik el az események sorozata. Erről a napról, amely nem naptári napot jelent, azért beszél úgy, mint egy nap, mert az időszak kezdetét jelőli meg.

Zakariás könyvének 12. 13. 14. fejezete tárja fel az Úr napjának eseményeit a földről nézve, míg a Jelenések könyvében a mennyből látjuk ugyanezt. Zakariás leírásából is látszik, hogy nem egy nap eseményeiről van szó, hiszen az is időbe telik, míg minden pogányok felsorakoznak Jeruzsálem előtt (Zak.12,3). Ez a csata az armageddoni csata. A Jelenések könyvében két csata van megemlítve, az első az armageddoni csata, amely Jézus ezer éves uralkodása előtt lesz, amely a hatodik pecsét eseményei közé tartozik, és a Góg és Magóg csatája, amely az ezer éves királyság után lesz. Mindkét csatának más és más jellemzői vannak, ezért jól elkülöníthetőek egymástól. Az Úr napjának csatája az armageddoni csata, amellyel Zakariásnál is találkozunk.

Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott: (Zak 12,1)Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júda is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. (Zak 12,2)És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya. (Zak 12,3)Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. (Zak 12,4)

És itt kezd az idővonal érdekessé válni, mert ezt a sereggyűjtést, a Jelenések könyvében, a harag poharainak kitöltésénél találjuk.

A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen.(Jel 16,12) És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat;(Jel 16,13) Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.(Jel 16,14) (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)(Jel 16,15) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.(Jel 16,16)

Az események összetartozását a történtek „méretéből” lehet felismerni, mert ilyen csak egyszer lesz a föld történetében. A nap és hold elsötétedése, az Eufrátesz kiszáradása, hogy „minden pogány népek” jönnek össze, nem csak a szomszédos népek.

A Jelenések könyvének 19. fejezetében, már fenn látjuk a mennyben a menyegzőre hivatalos menyasszonyt, akik az Úr szentjeiként vannak megnevezve, amikor visszajön a második, dicsőséges eljövetelével. A kulcsot az adja meg, hogy az Úr seregében lévők tiszta gyolcsba vannak öltözve, amely emberekre vonatkozik, – És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.(Jel 19,8) Velük együtt indul le a földre az Úr:

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 19,11)És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Jel 19,12)És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. (Jel 19,13)És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel 19,14)És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 19,15)És az ő ruháján és tomporán oda volt írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel 19,16)És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. (Jel 19,18)És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült és az ő serege ellen. (Jel 19,19)

Ezt a mennyből látott leírást egészíti ki Zakariás a földi események leírásával, hogy mi történik, amikor Jézus leér a földre:

Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. (Zak 14,1)Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,2)Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. (Zak 14,3)És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (Zak 14,4)És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,5)

Az 5. versből látjuk, hogy eljön az Úr, és minden szent vele. Ezért egyezik a leírás a Jelenések könyvében talált mennyei jelenettel, majd a „csata” leírása következik.

És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. (Zak 14,12)És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. (Zak 14,13)Sőt még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. (Zak 14,14)És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, amelyek e táborban lesznek, amilyen ez a csapás. (Zak 14,15)

A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jött ki; és a madarak mind megelégedtek azoknak húsával. (Jel 19,21)

Látható, hogy a seregek tagjai egymást fogják megölni, és a madarak fogják megenni a maradványokat. Góg és Magóg csatájánál nem lesznek tetemek, hanem mindent tűz emészt meg, ebből látható a különbség a két csata között. Ezzel a „harci cselekmények” végére is értünk, de ezt a napot természeti jelenségek is kísérik.

Íme az Úrnak napja jön kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszítse arról. (Ézs 13,9)Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10)És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. (Ézs 13,11)Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12)Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedt haragjának napján, (Ézs 13,13)És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, ki-ki népéhez tér meg, és ki-ki az ő földjére fut; (Ézs 13,14)Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el, (Ézs 13,15)

Ézsaiás földrengésről szól, és azt is megemlíti, hogy aki még időben elmenekül Armageddonból, azok haza jutnak, de aki ott marad az mind meghal.

Zakariás leírása még tovább összefonódik a Jelenések könyvével, ezért érdemes folytatni az események összefésülését a csata utáni történésekkel.

És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. (Jel 20,1)És megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte azt ezer esztendőre, (Jel 20,2)És vetette őt a mélységbe, és bezárta azt és bepecsételte ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell neki oldoztatni egy kevés időre. (Jel 20,3)És láttam királyi székeket, és leülnek azokra, és adatott nekik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. (Jel 20,4)A többi halottak pedig meg nem elevenednek, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. (Jel 20,5)Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. (Jel 20,6)

Armageddon után kezdődik Jézus ezer éves földi uralkodása, amelyet Zakariásnál így olvashatunk.

És lesz, hogy akik megmaradnak mind ama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. (Zak 14,16)És lesz, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lesz azokra eső. (Zak 14,17)És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az egyiptomi nemzetség, ő rájuk sem lesz; de lesz az a csapás, amellyel megcsapkodja az Úr a népeket, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,18)Ez lesz Egyiptomnak büntetése, és mind ama népek büntetése, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,19)Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medencék. (Zak 14,20)És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljönnek mind, akik áldozni akarnak, és választanak közülük és főznek azokban; és nem lesz többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon. (Zak 14,21)

Érdekes, hogy Krisztus uralkodása idején is lesznek engedetlenek. Lesznek olyan népek, akik nem mennek fel Jeruzsálembe a sátorok ünnepére, különben nem említené meg az ige ezt a lehetőséget. Jézus még a földi uralkodása idején sem kényszerít senkit, hogy elfogadja, hanem hív és mi szabad akaratból eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk vagy sem. A királysága után azonban elengedi a Sátánt, hogy újra megpróbálja az embereket.

És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. (Jel 20,7)És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. (Jel 20,8)És feljönnek a föld szélességére, és körülveszik a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és megemészti azokat. (Jel 20,9)

Szomorú, de lesznek, akik elmennek Jézus ellen, hogy megtörjék az uralmát. Szomorú látni, hogy a szelíd és igazságos Jézus uralkodása sem elég jó mindenkinek. Ezer év uralkodás után még lesz olyan ember, akinek ez nem elég bizonyíték arra, hogy kicsoda a mi Istenünk, és képes lesz lázadni ellene. A hitetlenségnek és lázadásnak ez a mértéke végképp felgerjeszti az Úr haragját, és akkor már a mennyből jön le a csapás. Ez Góg és Magóg csatája, ahonnan már senki sem menekül meg, de még a föld sem éli túl ilyen formában, ahogyan ma ismerjük.

Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. (Zof 1,18)

Ezzel hirtelen vége minden földi életnek, és elkezdődik a nagy ítélet.

És láttam egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem találtatik. (Jel 20,11)És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,12)És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)

A ítélet után megláthatjuk az új eget és földet (Jel.21.fej.) Ezzel ér véget ennek a földnek a jelenlegi korszaka és megszűnik az idő.   Az események több részletére most nem tértem ki, mint a Jeruzsálemben elpecsételtek (Ezék.9.fej.), a menyasszony elragadtatása, a világkormány kialakulása, ki vezényli a népeket Jeruzsálemhez, stb. Nagyon nagy a téma, amely feldolgozására egy könyv lenne alkalmas.