Új Világrend, Great Reset, Build Back Better, Agenda 2030, Agenda 21

Nagy Újraindítás – Jobban Építjük Vissza, ENSZ 2030 és ENSZ 21 program

A tíz szarv pedig amit láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak birodalmat, de hatalmat kapnak mint királyok egy órában a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk: erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány legyőzi őket, mert Ő uraknak Ura és királyoknak Királya; és a vele lévő hivatalosak és választottak és hívek. (Jel 17,12- 14)

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Így ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtó előtt. (Mt 24,32-33)

Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mk 13,37)

Jézus többször is figyelmeztetett minket, hogy figyeljük a körülöttünk lévő világot, és a Tőle kapott bölcsességgel ítéljük meg a világ helyzetét. Ne csak passzívan éljünk a világban, hanem az Istentől kapott világosság és bölcsesség szerint ítéljük meg azt, ami körbevesz minket.

Nem véletlen adott Isten annyi kijelentést az Igében. Azért kaptunk ennyi kijelentést az időkre nézve, hogy egyrészről tudjuk, hogy kicsoda Isten, mert más nem adhat biztos kijelentést a jövőről (pl. Ésa 41,22-23; Ésa 46,10); másrészről pedig tudjuk, hogy mi vár ránk, és ne legyünk bizonytalanságban. A mai világ ismét olyan jeleket mutat, amelyek itt vannak az orrunk előtt, de a Sátán jól bevált taktikája szerint, ezeket új és új nevekkel ruházza fel, hogy ne ismerje fel az ember, hogy éppen miről beszélnek körülötte.

Egyre nyomasztóbb látni, hogy a világ rohamos léptekkel halad a bibliai próféciák beteljesedése felé. Már valóban nem generációkat kell várni a változásokra, kb. 30 évet számítva egy-egy generáció eltelésére, hanem pár év alatt olyan változások állnak be, amelyeket előre nem lehetett látni. Egyre inkább felgyorsulnak az események, és azt látni, hogy rég lefektetett tervek hogyan valósulnak meg a szemünk láttára. Istennek legyen hála, hogy még nem engedte kiteljesedni a gonoszt, és még van idő arra, hogy a keresztény társadalom is felébredhessen a megtérésre (Jel.3,1; 1Pét 4,17), hogy a világ megláthassa Krisztus Testét, amely valós választási lehetőséget ad az embereknek a kimenekedésre abból a gonosz világból, amely egyre szorongatóbban körbevesz minket.

Ma sokszor sajnos hiába bizonygatjuk, hogy hívőként más az életünk, mint a világi embereknek, mert egy mozdulattal lesöprik minden érvünket azzal, hogy ők is (mármint a világiak) vannak olyan jó emberek mint a keresztények. Ezért nem látják szükségét, hogy megtérjenek az élő Istenhez. Ahogy azonban növekedik a sötétség, úgy fog meglátszani a valódi Istenhívő emberek életének világítása. Egy keresztény ufókutató mondta, hogy meglátszik, hogy ki az a hívő, aki valóban megéli a hitét, és ki az, aki csak beszél róla, ugyanis az ufók elmenekülnek azoktól, akik megélik a hitüket, de azok tehetetlenek ellenük, akik csak szájjal hisznek. (Erről szól a korábbi bejegyzés, amelyben az ufókkal foglalkoztunk: Egy új világ hajnalán – ufókkal és hibridekkel) A valódi Istenben vetett hit és a szentség ereje egyre inkább meg fog látszani a névleges kereszténységgel szemben.

Eljön az idő, amikor mindenki meg fogja látni, hogy különbség van aközött, aki szolgál az Istennek, és aki nem.

Akkor megtérve meglátjátok, hogy különbség van az igaz és az istentelen között, aközött aki szolgál Istennek és aki nem szolgál neki. (Mal 3,18)

Most egyre több globális program kezd egymáshoz konvergálni. Egyre nyomasztóbb látni, hogy az egyén szabadsága milyen tempóban fogy, és a globális kontroll mennyire rátelepszik az egyének életére.

Attól volt hangos a média, hogy kapcsolat lekövetéssel kell figyelni, hogy hogyan terjed a fertőzés. Egyre több helyen akarják bevezetni az ún. védettségi igazolványt, egyre több cenzúra van azok ellen a hangok ellen, akik más véleményen vannak mint a hivatalos álláspont. A szabad véleménynyilvánítás másodrendű lett a hivatalos közlemények elfogadtatása mellett. Ehhez pedig maguk mellé állítottak olyan globális cégeket, mint a Google és a Facebook, akik minden szó nélkül letörlik azokat a bejegyzéseket, amelyek véleményük szerint ellentétesek a „közösségi együttélés szabályaival”. Ebben is azt kell látnunk, hogy mennyire fogy a szabadságunk, mert csak azt mondhatom el nyilvánosan, amit engedélyeznek. Ha nem egyezik a véleményem a hivatalosan elfogadott hírekkel, akkor azt csak otthon mondhatom el, de a nyilvánosság előtt már nem. Sőt, van olyan ország, ahol már otthon sem. Skóciában már az is büntethető, ha otthon mondja el valaki ezeket a gondolatait, és egyik családtagja feljelenti.

Jézus szavainak kell eszünkbe jutnia, amikor a családon belüli ellenségeskedésről beszélt:

Gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem; mondom nektek: sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiú ellen, és a fiú az apa ellen; és az anya a lány ellen, és a lány az anya ellen; anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen. (Lk 12,51-53)

Ausztráliában, a rendőrség házról-házra jár, és kérdezi, hogy van-e otthon olyan, aki megszegte a „lockdown” (lezárás szabályait) Video (angol). Ott egyébként is elszálltak a valóságtól az intézkedések azzal, hogy emberek millióit zárták be egy pár megbetegedés miatt . Valóban csak egy pár megbetegedés miatt, mert a haláálos áldozatok száma 2 volt, amikor mindent lezártak.

De hogyan jön össze az Új Világrend, és a címben szereplő többi megnevezés a bibliai próféciák tükrében?

Még az 1960-as évek végén, a Római klubnak nevezett tudós társaság, akik a világ minden pontjáról jöttek össze, egy tervet készítettek, amelynek az egyik első kiadványa, a „The limits to growth”, amely leírja a ma körülöttünk lévő világban zajló események egyik mozgatórugóját. Nem kell hiú ábrándokat dédelgetnünk, hogy semlegesek azok a tudósok, akik részt vetek ebben a munkában. De mondandónk tekintetében ez nem is érdekes, hiszen a Biblia már több ezer éve erről beszél, hogy ez fog történni, és akkor ezt valaki, vagy valakik végre fogják hajtani.

Szóval 10 ellátási és közigazgatási körzetre osztották a világot, az alábbi kép szerint:

Ez az a 10 király, akiknek hatalma van a földön, de birodalmat nem fognak kapni, mert mindannyian csak felelősei lesznek az adott területnek, de egy világkormány vezetése alatt fogják ezt megtenni. Kevesen tudják, hogy már 2013 óta működik a World Government Summit, amely azon dolgozik, hogy „összehozza” a világ kormányait, ezzel is előkészítve az utat a közös világkormányra. Talán még emlékezünk Manuel Barroso kijelentéseire, akik többször is hangot adott annak az elégedetlenségének, hogy az EU-ban lassan megy az integráció. Egyre inkább azokat a trendeket fogjuk látni, amelyekben erősítik a nemzetek közötti összefogást.

Erre van ma már egy új szó is: „equity”. Vagyis méltányosság, jogosság, igazságosság, de egy új tartalommal. Ezzel azt mondják ki, hogy a gazdag államok lakosainak is ugyanannyi terhet kell vállalniuk a világ terheiből, mint a szegény országokban. Vagyis lejjebb kell adniuk a gazdagságukból, hogy a javak igazságosabb elosztása révén növeljük az egyenlőséget a világban. Erre példa a WHO indítványa is, hogy a gazdag országok adjanak oltóanyagot a szegényebb országoknak, hogy azok is beolthassák a lakosaikat. És itt jön be a képbe az ENSZ programja, jobban mondva, az ENSZ programjai.

Az ENSZ Agenda 21 és Agenda 2030 programjai

Az ENSZ összefogja azokat a programokat, amelyek végrehajtását egy-egy gazdasági és politikai irányból már láthatjuk. Ahogyan az előbb említettem, az „equity” elindításával, a mai világunkat egy olyan világ felé szeretnék megváltoztatni, ahol mindenki és minden egyenlő. Nem ismerős? Nekünk, akik még a szocializmusban nőttünk fel, ez volt az eszménykép, amit elénk tártak. Egy olyan világ, ahol mindenki egyenlő. Aki nem abban nőtt fel, annak ajánlom Orwell: Állatfarm regényét, amely tökéletesen leírja azt a világot, amelyben éltünk 1989 előtt. Szóval a kommunizmus felé fordítják a világot. De ez most sokkal félelmetesebb, mint a régi szocializmus, mert ezt most már egyrészről minden áron be akarják vezetni, másrészről pedig globálisan akarják bevezetni. Ez van az ENSZ programokba beleírva.

Ezt lehet szépíteni, de amikor központilag mondják meg, hogy egy adott kistérségben mit termeljenek és hogyan éljenek, akkor azt akárhogyan is nézem, az egy központi irányítás és tervgazdaság. Pont, mint a szocializmusban. Mielőtt belemegyünk a részletekbe, emlékezzünk meg róla, hogy a kommunizmusnak mindenhol, ahol eddig megpróbálták, volt két olyan jellemzője, amit eddig még sehogyan sem sikerült kiküszöbölni: 1. erőszak; 2. sohasem sikerült megvalósítani az egyenlőséget. Soha, sehol nem csinálták még jól, és mindenütt kudarcba fulladt. De úgy tűnik, hogy a Sátánnak, a világ fejedelmének ez a fő programja, és ezt fogja az idők legvégén ráerőltetni a világ népességére.

Szóval részlet az Agenda 21 helyi programjáról szóló tanulmányból:

„A Local Agenda 21 fontos nemzetközi kezdeményezés, amely mint egy jól algoritmizált
folyamat, a helyi sajátosságokra alkalmazva úgy szolgálhatja a lokális érdekek feltárását, programba foglalását és megvalósítását, hogy az kapcsolódni tud a nemzetközi szinthez is. A
Local Agenda 21 mint rendszer és mint fenntarthatósági filozófia működőképes lehet
Magyarországon is.” (Forrás: Szlávik János – A helyi-kisregionális szint szerepe a fenntarthatóságban)

Központilag lenne meghatározva, hogy kinek mi legyen a munkája, milyen szakmát tanuljon, stb. Láttam egy előadást, itt, amelyben a Amerikában élő román professzor asszony elmondja, hogy az ENSZ program hatására az USA-ban a barátnője már hiába vett nagy földet magának, hogy megművelje, a hatóságok nem engedik azt tenni amit akar, hanem csak olyan tevékenységet végezhet, amely összhangban van az Agenda 21 programmal.

De ez a program hatással van a népességre is, hiszen a fogamzásgátlást, és az abortuszt kell értenünk az alatt, amikor azt mondják, hogy:

3.7 2030-ig a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokhoz történő egyetemes hozzáférés biztosítása, beleértve a családtervezést, a tájékoztatást és az oktatást, valamint a reprodukciós egészség ügyének a nemzeti stratégiákba és programokba történő integrálását

A „reprodukciós szolgáltatások” és a „családtervezés” azok, amelyek más szóval a fogamzásgátlást, a születés szabályozását rejtik maguk mögött. Ma már a szexuális szolgáltatások alatt érthetjük a gyerekek nemi átoperálását is. Ha ezt nemzeti programokba integrálják, akkor jön a központi népességszabályozás, amelyben megmondják, hogy kinek lehet, és kinek nem gyereke, illetve milyen kötelezettségeket kell tenned ahhoz, hogy gyereked lehessen. Nem is beszélve azoknak az eseteknek a központi szabályozásáról, amikor elveszik a gyerekeket a szüleiktől. Született az idén egy olyan bírósági határozat, amikor elvették egy szülőtől a gyerekét, mert nem oltatta be magát. Az ilyen szabályozások csak a „beetetés” időszakában  tűnnek jónak, de a végüket előre lehet tudni.

Az Agenda 2030 program sem kisebb léptékű. Az egyén életének minden részét behálózza, előre megmondva, hogy ki, hol, mikor, mit csinálhat a fenntartható fejlődés fenntartása érdekében. Egy új világot épít körénk. Részlet a bevezetőből, amelyet a katolikus egyház adott ki:

„E „rendszerváltó” program jelentőségét, a cselekvésre való felhívás súlyát nem lehet túlbecsülni. „Áldás vagy átok vár e válaszért: határozz, és kimondtad sorsodat!” Valóban: „a kisdedeknek néma szája kér1” bennünket hogy az elmúlt öt emberöltő alatt az összeomlás szélére juttatott, rogyadozó társadalmi-természeti rendszereket világszerte szilárdítsuk meg, gyógyítsuk meg, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében szép és harmonikus világot hagyjunk a jövő generációkra. Ezt a munkát, ezt a „rendszerszintű változást” sürgeti egyre jobban az utóbbi évtizedek keresztény társadalmi tanítása is, legutóbb Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában.


Tisztelettel ajánljuk kötetünket a program végrehajtásáért felelős állami vezetőink, és a végrehajtásához hozzájárulni jogosult intézmények, tisztségviselők, közösségek, állampolgárok – túlzás és nagyzolás nélkül az egész társadalom, minden jóindulatú ember figyelmébe.” (Forrás: VILÁGUNK ÁTALAKÍTÁSA: FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI KERETRENDSZER 2030)

Itt elérhető az Agenda 2030 teljes programja. A katolikus egyház jelenlegi vezetője nyíltan támogatja az ENSZ programokat. Erről korábban már szóltunk: Megtörtént a hittől való szakadás. A pápa is kommunista értékeket vall, és egyik fiatalkori lelkésztársa nyíltan olyan erős kommunista nézeteket vallott, hogy ezzel befolyása volt egy titkos katolikus szerződés megkötésére is, amelyet a II Vatikáni zsinat ideje alatt kötöttek Rómában a katakombákban. Ez a szerződés kimondja, hogy az egyházat a szegények egyházává kell tenni, és erősíteni kell az egyenlőséget. Ennek a szerződésnek a részeit valósítja meg most Ferenc pápa, amely szerződés egyébként teljesen egybevág a mai ENSZ programokkal is, és a világelit céljaival is.

Emlékszünk még arra, amikor Magyarországon meghirdették, hogy majd a korona meg fogja mondani, hogy hol, mit kell csinálni, hogy felemelkedjen a nép? (Ezzel foglakozott Az Alaptörvény, a Szentkoronatan és a társadalom központi átformálása című cikk itt a blogon.) A hasonló esetek mutatják, hogy a világ fejedelme áll minden ilyen kezdeményezés mögött. Hogyan lehetne másként az, hogy például a szuverén magyar korona, aki a magyarok „felemelkedését” akarja, pontosan az Agenda 21 és az Agenda 2030 programját akarja megvalósítani, csak éppen hagyományos népi és vallási alapokon.

Akkor ez a korona, István koronája, valóban nem lehet más, mint egy olyan bálvány, amelyet a világ fejedelmének a szelleme vezet, és ki van zárva, hogy jót tegyen a magyar néppel! Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma, és a benne való hit az, amely minden embernek jót ad népre és nemzetre való tekintet nélkül.

Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3,28)

 Mindannyiunkat megtérésre kell biztatni, mert semmi más nem menthet meg minket ebben a világban, csak az Úr Jézus Krisztusban való hit. Az egész világ a végzete felé megy, amelyben az egyetlen megmenekülést a Krisztusban való hit adhatja meg. Nagyon nagyot téved az, aki ezekben a globális programokban a megmenekülést látja.

A klímakrízist a Római klub már úgy fogalmazta meg, hogy olyan eszköz lehet a kormányok kezében, amely összekovácsolhatja és hajlandóvá teheti az emberiséget arra, hogy egy nagyobb jó érdekében lemondjon a szabadságáról. Akkor nem egy globális program végrehajtását látjuk? Ez mind-mind mesterségesen van gerjesztve, hogy egy irányba fordítsa az emberek gondolkodását, hogy elfogadjanak egy olyan társadalmat, amely valójában ellenükre van. De menjünk tovább a globális programokkal, mert van még, ami ugyanennek a programnak a megvalósítását tűzte ki céljául.

Itt van a Nagy Újraindítás, eredeti nevén a Great Reset. Ez már begyűrűzött hozzánk is:

De nézzük meg, hogy ez miről is szól. Azt hangoztatják, hogy el kell felejtenünk a régi normákat, és mostantól fogva egyfajta új normális lesz. Erről beszél nekünk magyar szinkronnal Klaus Schwab, a World Economics Forum alapítója:
https://www.youtube.com/watch?v=1lUcNdZI7-E

Itt láthatók a részletei ennek a programnak, amelynek már mindannyian alanyai vagyunk:

Mindenkit figyelmeztetek, hogy ez már nem összeesküvés elmélet! Itt lehet ezt részletesen tanulmányozni.

Ez a program felöleli az élet minden területét. Csak azt nehéz megérteni, hogy mi köze van a világ fenntarthatóságához a vallásnak, amelyet szintén újra kell indítani. Ezzel a nagy újraindítással lehet minket, az egyszerű polgárokat rávenni arra, hogy mégiscsak azt tegyük amit az elit akar ránk erőltetni. De ez mind-mind az ENSZ program megvalósítása felé tereli a világot, amely nem más, mint egy új globális kommunizmus. „EQUITY”

Mivel egy politikus sem meri vállalni, hogy olyan népszerűtlen intézkedések tömegét hozza meg, amely kiváltja az emberek haragját, ezért olyan helyzetekre van szükség, mint a mostani járvány, amikor „rá lehet fogni” a vírusra, hogy miért kell elvenni a szabadságunkat, miért kell tönkretenni kisvállalkozásokat, miért kell újra elosztani a tőkét és a vagyont, miért kell központilag irányítani az életet, stb.

Ajánlom mindenkinek Schiffer András írását: Amikor a jogállamot kivakcinázzák Európából címmel.

A világ egyre több országában ébrednek fel az emberek, hogy milyen irányban is haladnak körülöttünk a dolgok. Nálunk minden zokszó nélkül be lett vezetve az igazolvány, ami rögtön két részre osztotta a társadalmat. Kíváncsi vagyok, hogy mi magyarok mikor fogunk felébredni ebből az alvásból, amikor azt tehetnek velünk, amit akarnak, és senki sem mozdul meg. A világ egyre hangosabb az ellenállásoktól, mert az embereknek elegük van abból, amit a saját kormányaik indokolatlanul tesznek velük. Ne értsen félre senki, nem fegyveres felkelésre buzdítok, sem erőszakos ellenállásra. Van más módja is annak, hogy a tömegek kifejezzék nemtetszésüket. De ha már nincs más lehetőség, akkor az emberek kimennek az utcára, ahogyan Olaszországban, Franciaországban, Ausztráliában, stb. Ahol a rendőrség a békés tüntetőket kisgyerekkel együtt elragadják, és letartóztatják.

Klaus Schwab, aki könyvet írt a negyedik ipari forradalomról, azt vetíti előre, hogy erőszakkal fogják ezt a digitális ipari forradalmat átvezetni a társadalmakon. Egyre nagyobb lesz azok között az emberek között a szakadék, akik elfogadják és „vele mennek”, valamint azok között, akik „kimaradnak” belőle. És ebben az átmenetben a fundamentalista vallási csoportokat látja az első számú akadálynak. Nem is csoda, hiszen ez minden keresztényi értékkel szembe megy.

Ezzel elérkeztünk a nagy Újraindítás következő szakaszához, ami nem más, mint az Új Világrend egy új szóval megnevezve: Build Back Better (Jobban Építjük Vissza). A járvány utáni világot „jobban” akarják visszaépíteni. Már úgy jobban, hogy az közelebb legyen az ENSZ célokhoz, amelyek megvalósításáért küzd az Újraindítás csoportja is, vagyis a World Economics Forum.

Build Back Better összeállítás.
https://www.youtube.com/watch?v=YkcaeaD45MY

Ebben benne van a vezető államok szinte minden miniszterelnöke, vagy államfője: Anglia, USA, Kanada, Új Zéland, stb. Harry herceg, és még sorolhatnám.

Egy új világot akarnak építeni a régi romjain. Már egyre több irányból hallatszanak ellátási problémák, amelyek tovább fognak súlyosbodni. Nem szabad elhinnünk, hogy nem tehetünk semmit. Az a legrosszabb, ha a gonosznak sikerül minket elhitetni arról, hogy úgysem tehetünk semmit. Igenis van mit tenni, és Istennel nincs semmi lehetetlen. Valóban ne azt várjuk, hogy minden világi kényelmet mindvégig meg fogunk tartani, bár Isten kegyelmes lehet arra, hogy az övéi ezt csak mérsékelten érezzék meg. Azért is írtam fel fentebb a Mal.3,18 verset. El fog következni az az idő, amikor Krisztus teste összefog, és ezt meg fogják látni a világiak is.

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva azokat, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: azután elosztották az egyesek közt, ahogy kinek-kinek szüksége volt. (ApCsel 4,32-35)

Biztosan lesznek áldozatok, ahogyan már most is volt Ausztráliában egy politikai fogoly, Ausztráliában az egyetlen, aki ráadásul keresztény volt. Az igazság mellett állt ki, de bebörtönözték, és végül a bíróság nem mert ellene dönteni, mert féltek a népharagtól. Egy kis fiatal családanyáról van szó, aki egyedül ki mert állni a rendszer, vagy más szóval a fenevad ellen, és Isten kegyelméből győzött.

Arra buzdítom magunkat, hogy járjunk az Úrral, keressük Őt és az Ő akaratát. Egyedül Ő tud megtartani minket abban a világban, ami jön. A változások tempója iszonyú gyors, és mi magunk nem készülhetünk fel egyedül arra, hogy mindebben megtaláljuk a boldogulásunkat. Egy olyan világban, ahol átrendeződnek körülöttünk a tulajdonviszonyok, a piaci viszonyok, az oktatás, a munkaerő piac, stb. Erre egyedül senki sem tud felkészülni. És még nem is beszéltünk a testünkbe beadott anyagok hosszú távú hatásáról, amely körül egyre több az aggodalomra okot adó körülmény. A cenzúra miatt erről itt többet nem szeretnék beszélni, mert szeretném, ha ez a cikk kinn maradhatna a blogon.

Egyedül Jézus Krisztus tud minket megtartani abban a világban, amelyben vagyunk, amely előttünk áll.

És nincs senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által nekünk meg kellene tartatnunk. (ApCsel 4,12)

Aki esetleg úgy olvasta ezt a cikket, hogy még nem ismeri Jézus Krisztust, mint megváltóját, azt csak bátorítani tudom, hogy mielőbb ismerje meg Őt, az evangéliumot, és döntsön az életéről, helyesebben mondva az örök életéről.

Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt. (Lk 9,24)

Aki vallásosként olvassa, azoknak pedig még inkább azt tudom ajánlani, hogy térjenek meg, és járjanak az Úrral, mert semmi más nem tarthat meg minket az elkövetkező haragtól, csak az Úr Jézus kegyelme. Mert azt mondja az Ige, hogy

Akinek a szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, ezt mondva: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek elvetését, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Azért a mozdíthatatlan országot felvéve, tartsuk meg a kegyelmet, amely által szolgáljunk az Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel, Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (Zsid 12,26-29)

Nehogy az legyen a nevünk, hogy élünk, de halottak vagyunk, ahogyan a szárdiszbeli gyülekezetnek. Valóban éljünk Krisztusban, mert egyedül Őbenne van meg az élet.

Mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, ha meghal is, él; (Jn 11,25)

És aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal. Hiszed ezt? (Jn 11,26)

Ismét a Septuagintáról

A blog írásának kezdetén magam is lelkesedtem a Biblia Septuaginta kiadásáért. Nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, a szó pozitív értelmében. (A cikk végén ott a link az előző íráshoz.) Magasztaltam a fordítás jelentőségét, és elfogadtam azt a nézőpontot, amelyet akkor ismer meg az ember, amikor még nem kutat utána egy adott témának. Nagyon örültem, hogy van egy olyan fordítása is a Septuagintának, mint az Apostolic Bible Polyglot (https://www.apostolicbible.com/), amelyben a fordítás mellett ott látszik a görög szöveg is, és még a Strong számok is ott vannak a szavak mellett. Ahogy a neve is elárulja, ennek a kiadásnak a fordítója is meg van győződve róla, hogy mint Ószövetséget, a Septuagintát használták az apostolok idejében.

Azóta sajnos ki kellett ábrándulnom a Septuaginta iránt érzett lelkesedésemből. De ez ugyanígy történt az 1908-as Károli Bibliával kapcsolatban is, amelyről kezdetben azt hittem, hogy egy szöveghű fordítás, és egy jó revíziója volt a Károli Bibliának. De miután utánanéztem, hogy kik és milyen körülmények között készítették, és milyen lett a revízió előtti kiadáshoz képest, csalódott lettem. Bár még mindig le kell szögeznem, hogy a ma rendszeres nyomtatásban lévő Károli Bibliák közül még mindig ez a legjobb. De reméljük, hogy nem sokára megjelenhet már a Váradi-Károli kiadás is.

Visszatérve a Septuagintához, tudományos körökben még mindig igen nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, sőt, egy izraeli egyetemi professzor, Emanuel Tov, odáig is elmerészkedik, hogy a Septuagintához kellene igazítani a héber Ószövetséget, a kumráni tekercsek között talált bizonyítékok alapján. Később még meglátjuk, hogy ez hová is vezethet.

Ahogyan sok más keresztény is, én is beleestem abba a hibába, hogy Flavius Josephus leírásának hitelt adtam. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ő is meg lett tévesztve az ún. Ariszteász levelével, amely alapján leírja, hogy hogyan keletkezett a Septuaginta Tóra része, vagyis Mózes öt könyvének a görög fordítása. Én is nagy súllyal kezeltem Josephust, mint forrást ebben a vonatkozásban, de bizalmam elhamarkodott volt. Mára többen is bebizonyították, hogy sok probléma van Ariszteász levelével.

Ariszteász levele

Ma már általánosan elfogadott tény, hogy ezt a levelet nem annak a személynek tulajdonítják aki aláírta, vagyis nem Ariszteásznak magának. Ezért is ma már inkább „pszeudo-Ariszteász” levelének mondják. Azért fontos ez az írás, mert ebből ered az összes mai Septuaginta hagyomány.

Ez a levél arról tudósít minket, hogy a tudós rabbik egymástól függetlenül olyan csodálatosan fordították le a Tóra szövegét, hogy az egyes rabbik által elszigetelten elkészített szöveg az szóról-szóra megegyezett. Bár itt hangsúlyoznom kell, hogy a fordítást nem az eredeti szöveggel vetették egybe, hanem a külön-külön elkészített fordításokat egymással.

A levéllel kapcsolatos problémák sora ott kezdődik, hogy már az alexandriai könyvtáros sincs helyesen megnevezve. Démétriosz valóban létezett, de ő nem könyvtáros volt Alexandriában, és nem II.Ptolemaios idejében, hanem I.Ptolemaios idejében élt, és a királynak volt tanácsadója. Menedémos is korábban élt, mint amikor a levél cselekménye zajlik. Szóval Ariszteász nem lehetett tanúja ezeknek az eseményeknek.

A levél arról is megpróbál minket meggyőzni, hogy a görög szöveg jobb mint a héber eredeti, mert a héber szöveget pontatlanul másolták.

Ezeket héber betűkkel, héber nyelven olvassák, s hanyagul és nem kellő pontossággal vannak lemásolva, miként a hozzáértők állítják” (fordítás 30.szakasz)

A zsidó források, amelyek megemlítik a Tóra görög fordítását, ők csak 5 fordítóról beszélnek, és nem 72-ről. Ha igazán szigorúan nézzük, akkor a levélből semmit sem tekinthetünk igaznak. Az egyetlen dolog, amit helyesen megállapít, hogy készült egy görög fordítás a Tóra 5 könyvéről.

A levél fordítása itt elérhető:

https://www.academia.edu/33516938/Aristeas_levele_Philokrat%C3%A9shez

Azt azonban meg kell vizsgálnunk, hogy kinek állt az érdekében, hogy akár egy ilyen fabrikált levél elkészítése árán is bizonygassa, hogy már régóta létezett a héber Tórának egy görög fordítása. Nagyon valószínű, hogy a Tóra görög fordítása Alexandriában készült.

Alexandriai Philónnak volt indoka is és a forrása is arra, hogy a héber törvényeket lefordíttassa görögre. Ő előszeretettel alkalmazta a görög filozófiát, és számos vitairatot is írt. El szerette volna mondani, hogy a mózesi törvények is vannak olyan szinten bölcseletben, mint a görög filozófia, és ehhez a munkájához szüksége volt a Tóra görög fordítására. Egyébként érvelt is a fordítás isteni sugallatáról. Talán fordítása igazolására készült a levél, hogy a fordítás isteni sugallatát és „régiségét” is igazolja. Ezzel a nevétől is megfelelő távolságra került a fordítás, hogy ne hozzák személyével kapcsolatba. Philón kb. Kr.e. 13-ban született, és Kr.u. 45/50-ben halt meg.

Részleteiben létezett ugyan görög fordítás Mózes könyveiből időszámításunk kezdete előttről, de egészében nincs régészetileg feltárt nyoma a Krisztus előtti korból. A kumráni tekercsek között is találtak görög fordítás töredékeket, amelyek Kr.e. 200 körülre datálhatók, de Philón volt az akinek érdekében állt és lehetősége is volt arra, hogy elkészíttesse a törvények görög fordítását.

A Septuaginta szövege

Az általános mai nézet szerint, Krisztus korában a Septuaginta volt a diaszpórában élő zsidóság Bibliája. Azonban több érv is ellene szól ennek a kijelentésnek. A zsinagógákban nem használtak fordításokat az ige felolvasásánál, hanem mindig eredeti héber nyelven olvasták fel azokat, ugyanis nem fogadták el a zsidók, hogy helyesen lehetne idézni az írásokat egy fordításból.

Többen azt mondják, hogy a kereszténnyé lett zsidók kezdeményezték a görög fordítást, és ők állnak mögötte a Krisztus utáni első és második században. Azonban a kumráni tekercsek között talált fordítások miatt azt állítják (többek között Vanyó László is), hogy a ma ismert Maszoréta szöveget megelőző héber szövegváltozat alapján készült, emiatt nem egyszerű fordításnak, hanem szövegtanúnak kell tekinteni a Septuagintát. Ezért azt hangoztatják, hogy nem lehet a Septuagintára azt mondani, hogy elvesz, hozzáad, változtat a szövegen, hanem azt kell látnunk, hogy más szöveg alapján készült ez a fordítás.

Pontosan erre hivatkozva jelenti ki a fentebb hivatkozott Emanuel Tov professor is, hogy az Ószövetség szövegét a Septuagintához kellene közelíteni. A szövegek történetében azonban van egy elég nagy szakadás, és a ma legrégebbinek tartott Septuaginta változat a Vatikáni kódex és a Sínai kódex, melyek keletkezését a Kr.u. 4. századra teszik. Ezzel a két kódex-szel itt részletesen nem foglalkozom, mivel történetükről már bővebben szóltam A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal? című írásban, illetve videóban. Tény azonban, hogy keletkezésük idejéről csak a szemlélődés alapján (ránézésre) megállapított kormeghatározással jelentették ki, hogy a 4. 5. század. Semmilyen kémiai, vagy más fizikai kormeghatározásnak nem vetették alá egyik kódexet sem.

A reformáció korának egyik elismert teológusa, William Whitaker (1548–1595) egyik könyvében, az Egy vita a Szentírásokról címűben (A disputation on Holy scriptures, 1588), részletesebben taglalja a Septuaginta szövegének problémáit. Ő is ismeri Ariszteasz levelét, de már akkor megállapítja, hogy Ludovicus Vives is kitalációnak tartja a történetet, de mindemellett elismeri, hogy létezett ókori fordítása az Ószövetségnek.

Megemlíti, hogy Epiphanius és Ágoston is arról beszél, hogy ez a Krisztus előtt készült fordítást egyenesen isteni eredetűnek tartják, és az egész egyházban igen nagy tiszteletnek örvendett. Jeromos azonban már mesének titulálja a fordítás körülményeit.

Whitaker azt mondja, hogy bármekkora tekintélye is legyen ennek a fordításnak, az nem lehet nagyobb, mint a mi héber Ószövetségünknek. Azt mondja, hogy ha létezett is egy olyan változata a görög fordításnak, amelyet a hetven tudós készített, akkor mára, vagyis már az ő korára teljesen elveszett, és ami maradt, az egy vegyes és szánalmasan megromlott szöveg.

Amennyiben Ariszteász állítása igaz is lenne, és a fordítás megegyezett a héber szöveggel, és azt elfogadták a legtekintélyesebb héber írástudók is, sőt, az egész zsidó közösség is, akkor is ez a mára ránk maradt változat elképesztően eltér a héber másolatoktól. A reformáció korában még katolikus körökben sem állították, hogy a görög fordítás jobb lenne mint a héber, ugyanis a Vulgata is közelebb állt a héber szöveghez, mint a Septuagintához.

A görög fordítás hibái akkorák, hogy arra nincs mentség. A legszembetűnőbb példa erre, hogy míg a héber Ószövetség szerint, Ádámtól a vízözönig 1656 és telik el, addig a Septuaginta szerint 2242 év, vagyis 586 évvel több. De a görög fordítás szerint Matuzsálem 14 évvel túléli a vízözönt is. Ő hol bújt el a vízözön idején, vagy hogyan menekült meg? Bizonyára nem volt Noéval a bárkában, mert maga az ige tesz bizonyságot, hogy csak nyolcan voltak benne.

Jeromos is többször megemlíti a kommentárjaiban, hogy a nála lévő görög fordítás mennyire hibás és romlott.

Az evangélium terjedésével kezdtek el terjedni az Ószövetség fordításai is. A gyülekezeti korban már több fordítással találkozunk. Aquila, Szümmakhosz, Theodotion készítettek fordításokat, de mindegyikük ellensége volt az igaz keresztény hitnek, és nem becsületesen fordították le az Igét. Az ő fordításaikból csak részletek maradtak fenn.

Ekkor érkezünk el Origenészhez. Ő nehéz munkával összeállította az akkori fordításokat az ún. Tetraplá-ba. Ez egy négy hasábos szöveg, amelyben ott volt  Aquila, Szümmakhosz, Theodotion és a Hetvenes fordítás egymás mellett. Később ezt bővítette ki a héber szöveggel, és annak görög betűs átiratával, amelyet ma Hexaplá-nak, vagyis hathasábosnak ismerünk. Egyik változat sem maradt fenn egészében.

Origenész személye megkerülhetetlen a mai Septuaginta történetében. Személye és filozófiája rányomta a bélyegét az általa készített munkákra is. A hexaplá-ban lévő általa Hetvenes fordításnak nevezett oszlop valószínűleg az ő saját fordítása. Mosheim Origenészről azt mondja, hogy „a kereszténység megrontója volt, akitől a Biblia sokat szenvedett”. Nem hitt az Ige ihletettségében és tévedhetetlenségében. Pogány nézetei miatt száműzték az egyházból, és így Alexandriába menekült. Munkássága főként arról szólt, hogy a kereszténységet a pogány filozófiával összhangba hozza. Szimbolikusan kezelte a Biblia szövegét, és azt tanította, hogy a szavak mögötti szimbolikus jelentést kell megtalálni, amit csak megvilágosodottak tudnak elérni. Ezzel a gnosztikus filozófiával akarta magyarázni az Igét is.

Többször korrigálta az Újszövetség szövegét is, a Septuaginta olvasásából feltételezett iránymutatásból. Néhány nehéz szövegrészt, amelyet nem tudott feloldani, a szöveg hitelességére hivatkozva megváltoztatott, akár el is hagyott. Cézáreában, a bibliaiskolában olyan tisztelettel övezték a munkáját, hogy a változtatásait kérdés nélkül elfogadták, ezért a szöveg romlása elkerülhetetlen lett. Valószínűleg sok mai tudós pedig az éppen általa megváltoztatott szöveget tekintik az eredeti szövegnek, de ha az igazság kiderülne, akkor éppen ő lenne a szöveg eredeti megrontója.

Mindezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy Kr.u. a 3. században készült el a ma ismert Septuaginta, amelynek „összeszerkesztője” és korrektora Origenész volt. Bár vannak papírusz leletek, amelyek megelőzik őt, de azok mind töredékesek. A Vatikáni és a Sínai kódexen kívül még az Alexandriai kódex őrzi a görög Ószövetséget. Nyomtatásban először a Complutensian poliglot Bibliában jelent meg.

Összegzésül azt tudom mondani a Bibliai Tudomány Keresztény kézikönyvével egyetértésben, hogy Origenész felbukkanásáig nem létezett a Septuaginta, hanem Origenész és három társa, Aquila, Szümmakosz és Theodotion írták. A magát kereszténynek valló Zondervan kiadó szerint is, a ma megjelenő Septuaginta kiadások mind rámutatnak, hogy a Septuaginta Krisztus előtti elkészülésére és létezésére utaló történetek mind csak mesék.

A Septuaginta, Jézus és az apostolok

Mivel nem rendelkezünk semmilyen bizonyossággal, hogy milyen minőségű és milyen kiterjedésű volt az Ószövetség görög fordítása Jézus idejében, de bizton állíthatjuk, hogy a Septuagintából nem idéztek, és nem használták. Amennyiben volt is az alexandriai zsidóság birtokában egy jó fordítás, Júdeában egyáltalán nem használták. Ott továbbra is a héber Ószövetséget és írásokat használták, nem a görög fordítást.

Amennyiben létezett is Mózes 5 könyvének jó fordítása Jézus idejében, akkor az nem a Kr.e. 3. században készült, hanem Jézus kortársa, Alexandriai Philón közreműködése révén jött létre. Emiatt tehát bizonyos, hogy Jézus és az apostolok nem idéztek a Septuagintából.

Az már azonban látszik, hogy mivel a görög fordítások a Kr.u. 3. századból származnak, a helyzet fordítottja az igaz. Az Újszövetségben lévő idézeteket tették bele a Septuaginta szövegébe. Amikor az apostolok nem pontosan idéztek a héber Ószövetségből, akkor a Septuaginta fordítói az Újszövetségből azt változatlanul átemelték a Septuagintába, mintha pontosan idéztek volna. Jézus és az apostolok pedig nem görögül beszéltek egymás közt, hanem héberül és arámi nyelven. Csak később, amikor már az evangéliumok és más újszövetségi írások terjedni kezdtek, akkor terjedt el az a görög szöveg, amit ma is mint Újszövetséget ismerünk.

Mivel a ma ránk maradt Septuaginta ilyen minőségű, ezért nem is csoda, hogy a reformáció korában a héber eredeti szövegekhez nyúltak vissza. Bár Károli és más fordítók is megemlítik, hogy bele-bele néztek az Ószövetség görög fordításába, de munkájuk alapja mégis a héber Ószövetség volt.

A Septuaginta jövője

Emanuel Tov, és a hozzá hasonló nézeteket valló teológus tudósok szerint, a héber Ószövetséget kell a Septuagintához igazítani, mert az egy régebbi szövegtanú, mint a maszoréta szövegek.

Sokat cikkeznek ma arról, hogy a Holt-tengeri tekercsek között mennyi szövegvariáció van, és ezek közül mennyi eltérés van a ma ismert maszoréta szövegekhez képest. Arról azonban nem cikkeznek, hogy olyan tekercseket is találtak, amelyek megegyeznek a mai maszoréta szövegekkel. A különbségeken van a hangsúly, és ezeknek a különbségeknek az igazolását a Septuagintában találják meg.

A ma létező Septuaginta verziók közül a Vatikáni kódex az esélyes arra, hogy módosítások alapjául szolgáljon, mivel a Sínai kódex csak hiányosan tartalmazza az Ószövetséget. Ezzel azonban a Vatikáni kódex egy olyan pozícióba kerül, amire korábban még nem volt példa, hogy egyetlen kézirat adja a világban a Bibliák alapját mind az Ószövetség, mind az Újszövetség tekintetében.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan, annyi bizonyos, hogy 1475-ban bukkant fel először a vatikáni könyvtárban. Hogy milyen szövegek alapján, és kik készítették, az a mai napig ismeretlen. Egy bizonyos, hogy az egyházban nem használták sohasem. Klasszikus görög nyelven íródott, és nem az Újszövetség által is használt koine görög nyelven, amely a hétköznapi görög nyelv volt. A kódex anyaga is arról tanúskodik, hogy nem egyházi használatra szánták, ugyanis igen drága bőrből készült. Vagyis amikor a kódex szövege bekerül az Ószövetség helyére, akkor ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint az Újszövetség esetében is. Egy olyan szövegváltozat kerül a ma használatos szöveg helyére, amelyet korábban soha nem használt senki. Nem ezt olvasták, olvassák a zsinagógákban.

Ez lenne az Úr által megőrzött Ige? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy Isten elrejtette volna a beszédét az ember elől, amikor azt mondja, hogy azt állandóan forgassuk és gondolkodjunk róla éjjel-nappal. Ráadásul nem olyan emberek fordításában, akiknek a hite is megkérdőjelezhető. Azt pedig tudjuk, hogy Isten nem jelenti ki magát azoknak, akik nem szeretik őt. Akkor pedig a fordításuk sem lehet helyes. A fordítás alapjául szolgáló szövegről is csak feltételezések vannak, semmi bizonyosat nem tudunk, azon kívül, hogy nem volt használatban. Ez pedig sajnos ma tipikus az ún. tudományos világra, hogy olyan állítások mentén mennek előre, amelyek inkább feltételezéseken alapulnak, mint tényeken. Ez pedig a tudományizmus, amikor hitből kell elfogadnunk azt, amit állítanak.

Kutatásaim a Septuagintáról oda vezettek, hogy a korábbi álláspontommal egyáltalán nem tudok egyet érteni, és elutasítom a Septuaginta jelentőségét. Korábban egyszerűen elfogadtam, amit a tudomány állított, de meg kellett látnom, hogy az igazság nem ott van.

Az előző írásom ebben a témában (még Septuaginta rajongóként):

A Septuaginta jelentősége a Bibliák történetében

néhány forrás a kutatáshoz:

Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története

Tarjányi Béla: A Vatikáni kódex

Dr Szalai András: Septuaginta, Deuterokanonikus iratok

Ariszteász levele

William Whitaker: A disputation on Holy Scripture, against the papists, especially Bellarmine and Stapleton

Les Garrett: Which Bible can we trust?

Encyclopedia Britannica – Septuagint; The Version of Aquila; The revision of Theodotion; The translation of Symmachus; Origen Hexapla;

Gail Riplinger: New Age Bible Version

Sidney Collett: The Scipture of Truth

Christian Handbook of Biblical Scholarship

Gleason Archer: Survey of the Old Testament

Kyle Dunham: When and where was the Septuagint written?

Tim Miller: Letter of Aristeas part 1 and 2

Egy új világ hajnalán – ufókkal és hibridekkel

Hogy pedig vasat keveredve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. (Dán 2,43)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

A világ már jó ideje készül arra, hogy hivatalosan is elismerik, hogy vannak ufók. Amíg ez kormányszinten nem történik meg, addig ezt a jelenséget mindenki oda teszi, ahová gondolja. Van aki szerint ez igaz, van aki tudomást sem vesz róla, és van aki azt mondja, hogy csak összeesküvés elmélet ez is. Itt a blogon ugyan nem jelent meg, de a youtube csatornámon 2017-ben már megjelentettem egy 4 részes sorozatot a vallásokkal és az ufó hitetéssel kapcsolatban (linkek a cikk végén), mert hiszem, hogy az ufók lesznek az elkövetkező nagy hitetés főszereplői. Nincs még egy másik olyan dolog, ami akkora változást tudna hozni a társadalmakba, mint az, hogy megjelennek a földönkívüliek.

Amikor megtörténik, hogy hivatalos források szerint is beismerik végre, hogy ezek a jelenségek valóban megtörténnek, és valóban vannak olyan lények, akik nem részei az általunk földi életként ismert bioszférának, akkor a világ végérvényesen meg fog változni körülöttünk.

 És ez mindenkinek a hite szerint fog „lecsapódni” az életébe. Aki a New Age-ben van, az valószínűleg örül a megmentőknek, ahogyan a scientológusok is. Az ezoterikusok a nagy mindent átjáró isteni élet képviselőinek látják majd. A világ nagy vallásai is gyökeresen meg fognak változni. Az Antikrisztus színrelépésével mindenkinek át kell értékelnie, hogy a látottak és hallottak alapján minek hisz inkább: A Szentírásnak, vagy a szemének.

fölé emeli magát mindannak amit Istennek, vagy Istenként imádottnak mondanak, annyira hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Istenként mutogatva magát. (2Th 2,4)

Mivel az Antikrisztus minden „isten” fölé helyezi magát, ezért arra kell számítanunk, hogy nem lesz többé Allah, Buddha, Krishna, és a Biblia Istenét is maga alá helyezi. Mindezt olyan hamis jelekkel és csodákkal, amely képes arra, hogy ha lehetne, akkor még a választottakat is elhitesse. Ezek valódi csodák lesznek, valódi szellemi jelenségek, amelyeket csak és kizárólag a Szent Szellem fog tudni leleplezni. Úgyhogy akit nem a Szent Szellem vezet, azok ebbe könnyen belebukhatnak.

A nagy vallások, mint kereszténység, iszlám, júdaizmus, ősi kultúrák vallásai, de még az okkult és a New Age is vár egy égből jövő megváltót. (Ezt foglalom össze A nagy hitetés sorozatban – link lenn).

Ez a természetfeletti képességekkel is rendelkező Antikrisztus – mert ugye tudjuk, hogy ez a név azt is jelenti, hogy „krisztus helyett” – mint megváltó, mint segítő jelenik meg, és lenyűgöző lesz azoknak, akik nem hittek az igazságnak, vagyis a Jézus Krisztus evangéliumának. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mintha egy bizonyítottan ufó, vagy más világi képességekkel rendelkező, vagy a velük szoros kapcsolatban lévő személy adna új kinyilatkoztatásokat, hogy ki az Isten. Erre készül a vatikán is, hogy majd az idegenek kiteljesítik az istenképet.

Nekünk keresztényeknek kellene a legjobban tudnunk, hogy mik ezek az ufók, honnan jönnek és mi a céljuk. De nagyon sok keresztény körben kerülik a témát, pedig már sok ufókutató is olyan húrokat penget, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a középkorban feljegyzett démonikus jelenségrekre.

Ezek a lények nem barátságosak, hanem egy igen aljas szándékkal közelednek az emberek felé. Ha jószándékúak lennének, akkor nem rabolnának el kisgyermekeket a szüleik és a saját akaratuk ellenére. Akkor nem bénítanák meg az embereket, amikor elrabolják, hanem megkérnék őket az együttműködésre. Akkor nem végeznének olyan kísérleteket rajtuk, amibe nem egyeztek bele.

Ha ők jók, akkor miért csak és kizárólag okkult módszerekkel tartják a kapcsolatot az emberekkel? Például csatornázás, automatikus írás. Akkor miért van az, hogy azoknak az embereknek van többnyire ilyen élménye, akik benne vannak a New Age-ben és az okkultizmusban? És miért lehetséges az, hogy akik igaz hívők Jézus Krisztusban, azokat elkerülik? Sőt, azok megállíthatják ezeket az elrablásokat is!

Ha pedig Jézus nevére elmennek, akkor az két fontos dolgot jelent:

1. Valóban Jézusé minden hatalom mennyen és földön (Mt.28,18)

2. A Biblia igaz, és akkor Ő, Jézus Krisztus a megváltó, és akikkel találkozunk, azok felett is hatalma van.

Ha pedig ez így van, (és ez így van!) akkor pedig nyilvánvaló, hogy mit is kellene minden embernek cselekednie, és nyilvánvaló, hogy ki az igaz Isten!

Talán többen ismerik Aleister Crowley nevét, aki magát a fenevadnak kiáltotta ki. Ő is csatornázott egy „segítőt”, aki 1904-ben azt mondta neki, hogy most még úgy hívtok minket, hogy angyalok és démonok, de eljön majd az idő, amikor másképp fogtok minket nevezni.

Akit csatornázott, azt le is rajzolta. Nagyon hasonlít egy mai ufóra, egy szürkére.

De ha ők „csak” itt lennének, már az is sok lenne, hiszen szellemi, természetfeletti lényekkel van dolgunk, és nem egy távoli világból jött hozzánk hasonló fizikájú és biológiájú lényekkel. Emiatt tudnak az ufó „űrhajók” is, és a lények maguk is olyan dolgokat megtenni, amit mi nem. Átmennek a falon, úgy változtatnak irányt, ahogyan az számunkra lehetetlen, alakot váltanak, feltűnnek, eltűnnek, stb.

Szóval ez sem kevés, de az igazi probléma az, hogy hibrideken dolgoznak. Az emberi faj keresztezésén a démonokkal. A Biblia szól erről már a Noé előtti időkből:

2 Látták az Isten fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedveltek. 3 Ezért azt mondta az ÚR: Soha többé nem küzd az én szellemem az emberrel, merthogy ő hústest; és az ő napjai százhúsz esztendő lesz. 4 Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,2-4)

Ebből lettek az óriások, a nefilimek. De ez az ige elmond egy másik fontos dolgot is. Mégpedig azt, hogy az özönvíz után is voltak ilyen lények. Most itt arra nem térek ki, hogy ez hogyan lehetséges, de a Biblia egyértelműen azt mondja, hogy az özönvíz után is visszatértek. Őket kellett Izrael népének Kánaán földjén kiírtani. Hogy az újbóli megjelentésük az özönvíz után mennyire megtörtént, arra álljon itt egy bizonyíték a sok közül 1874-ből. Akkor találtak egy női múmiát, amelyben benne volt még a magzat, és ezt lerajzolták (mivel akkor még nem volt fényképezés)

Ahogyan látjuk, ennek a magzatnak teljes fogsora van, és más a koponyája is. Egy ember sem születik fogakkal! Ez egyértelműen nem emberi magzat! Szóval az özönvíz után is voltak már olyan keresztezések, amelyek meg akarták rontani az emberi fajt. Ezt viszik most tovább az úgynevezett ufók is, de most úgy, hogy egy olyan hibrid fajt hozzanak létre, amely összetéveszthető az emberrel.

2019-ben itt a blogon már foglalkoztam a témával:

Az ufó elrablások és a következő nagy hitetés

Most azonban, ahogyan 2016-2017-ben is, újra annak közelébe kerültünk, hogy kormányszinten is elismerhetik az ufók létezését. 2021 június 25.-ére terveznek egy Pentagon jelentést ezekről a tényekről. Ma még nem tudni, hogy ez pontosan mit fog tartalmazni, de egyre több olyan felvételt és hírt tesznek közzé, amely felkészíti a lakosságot a bejelentésre. A magyar sajtóban is jelentek meg hasonló hírek.

Tud erről az egyház? Beszélnek erről a gyülekezetekben? Felkészültünk arra, hogy ez milyen változást fog hozni az életünkben?

Valóban egy olyan világ küszöbén vagyunk, amilyen még nem volt a mai időkben! Felkészültünk erre?

Most azokhoz szólnék, akiket már elraboltak ufók, vagy akiket gyötörnek:

Egy módon lehet véget vetni ezeknek a zaklatásoknak. Teljes szívből meg kell térni Jézushoz. A vallásosság nem elég. Nem elég a templomba járás! Valódi élő kapcsolat kell Jézussal!

Ne engedjétek tovább, hogy gyötörjenek titeket! Ezek nem azok, amiknek mondják magukat!

Nem a Plejádokról jöttek, nem az univerzum egy más pontjáról, hanem innen, a földről valók, csak éppen nem hús-vér lények, mint mi. A Biblia őket mondja bukott angyaloknak és démonoknak, vagyis tisztátalan szellemeknek.

Hála az Úrnak, egyre többen kezdenek el beszélni róla, hogy Jézusnak hatalma van ezek felett.

Egy ilyen forrást dolgoztam fel, és készítettem egy összeállítást velőle. Ez a film elmond több bizonyságot, és röviden elmondja, hogy mi a helyzet. Mindenki vegye komolyan azt, ami most a világban történik. Isten írgalmazzon az embernek.

Egy új világ hajnalán

A filmben bemutatott hüllőszemű orosz nőről készült video:

Heavenly View youtube csatonáján van még egy idevágó film:

Negyedik tipusú megtévesztések

A nagy hitetés sorozat (2017)

A nagy hitetés 1.rész

A nagy hitetés 2. rész

A nagy hitetés 3.rész

A nagy hitetés 4.rész

És a négy rész egyben:

A nagy hitetés – a film

Vulgata és a mai protestáns fordítások avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat – SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata – KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás – RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás – EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza,  ezt mondja:

„Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”

Illetve a 14. kánon szerint:

„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”

Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan.  A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez”

(Előszó – xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hornak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.”

(Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti.

Mideddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.”

(Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex – fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea”, CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

“Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd cél volt a görög és héber szövegek összhangba hozása is. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

Nestle-Aland és a United Bible Society

1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

„A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

Szöveg                                                                                                                                                Vatikáni Sínai

Mt 17,21 Ez a fajta pedig nem megy ki másképp, mint imádság és böjtölés által. nem        igen (2. kéz)

18,11 Mert az Emberfia üdvözíteni jött azt, ami elveszett.                                                        nem        nem

23,14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert megeszitek az

özvegyek házait, hosszú imádságokat mondván, ezért súlyosabb ítélet

alá estek.                                                                                                                                            nem        nem

Mk 9,44 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                                     nem        nem

9,46 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                                            nem        nem

11,26 Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, aki a mennyekben van, ő

sem bocsájtja meg nektek vétkeiteket.                                                                                        nem        nem

15,28 És beteljesedett az Írás, amely azt mondja: És a gonoszok közé számíttatott.             nem        nem

Lk 23,17 Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsájtani egyet                           nem        igen

Jn 5,4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóba és felkavarta a vizet. Aki a

viz felzavarása után először ment a tóba, meggyógyult, akármilyen

betegségben sínylődött is.                                                                                                              nem        nem

Csel 8,37 Fülöp erre azt mondta: Ha hiszel teljes szivedből, akkor szabad. Az

így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.                                                                     nem        nem

Csel 15,34 Szilás azonban jónak látta, hogy ott maradjon, ezért Júdás egyedül

meng el Jeruzsálembe.                                                                                                                    nem        nem

24,7 Ítélkezni akartunk felette a magunk törvénye szerint. 7.v. Liziás ezredes

azonban közbelépett, s nagy karhatalommal kiragadta őt a kezünkből.

Egyben megparancsolta, hogy hozzád jöjjenek, akik vádat

emelnek ellene.                                                                                                                                nem        nem

28,29 Ezeket mondta, mire a zsidók imentek tőle, s közben sokat vitatkoztak

egymás között.                                                                                                                                  nem        nem

A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”

Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alpelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

– – – –

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;

– – – –

jegyzet

Erről kifejezetten ír H.C.Hoskier, az Újszövetség verzióinak keletkezéséről szóló könyvében (H.C.Hoskier – Concerning the genesis of the versions of New Testament, 1910).

A hazugságoknak ma már akkora fellege vesz körül minket, hogy az igazságért nem elég csak egy kicsit kutatni, mert akkor még bőven hazugságot talál az ember, amire azt hiheti, hogy az az igazság. Csak ha valaki az Úr segítségét kérve valóban addig kutat, amíg fel nem tár egy-egy területet, akkor mondhatja, hogy elment az igazságért. A felületes kutatások ma már nem vezetnek eredményre, mert a hazugságokat már túl régóta ismételgetik, és azt hihetjük, hogy az az igazság.

1981 book The Westcott and Hort Greek New Testament–Yesterday and Today, Metzger makes the following plain admission: “The International committee that produced the United Bible Societies’ Greek New Testament, NOT ONLY ADOPTED THE WESTCOTT AND HORT EDITION AS ITS BASIC TEXT, BUT FOLLOWED THEIR METHODOLOGY IN GIVING ATTENTION TO BOTH EXTERNAL AND INTERNAL CONSIDERATION” (Metzger, cited by James Brooks, Bible Interpreters of the 20th Century, p. 264)

“Thus THE TEXT, BUILT UP ON THE WORK OF THE 19TH CENTURY, HAS REMAINED AS A WHOLE UNCHANGED, particularly since the research of recent years has not yet led to the establishment of a generally acknowledged N.T. text” (Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62).

“THE DEAD HAND OF FENTON JOHN ANTHONY HORT LIES HEAVY UPON US. In the early years of this century Kirsopp Lake described Hort’s work as a failure, though a glorious one. But HORT DID NOT FAIL TO REACH HIS MAJOR GOAL. HE DETHRONED THE TEXTUS RECEPTUS. … Hort’s success in this task and the cogency of his tightly reasoned theory shaped—AND STILL SHAPES—the thinking of those who approach the textual criticism of the NT through the English language” (emphasis added) (Ernest Cadman Colwell, “Scribal Habits in Early Papyri: A Study in the Corruption of the Text,” The Bible in Modern Scholarship, ed. J.P. Hyatt, New York: Abingdon Press, 1965, p. 370).

Zsid.9,10

Káldi

és külömbféle mosakodásokban, és a testnek igazságaiban melyek a megjobbításnak idejéig voltak rendelve.

KNB

10  hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve. (Zsid 9,10)

SZIT

10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart. (Zsid 9,10)

1Tim 3,16

Káldi

És nyilván nagy az Isten kegyességének titka, mely kinyilatkoztatott a testben, megigazíttatott a lélekben, megjelent az Angyaloknak, prédikáltatott a Pogányoknak, mellyek elhittek a világon, mely felvitetett dicsőségbe.

KNB

16  Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely ​testben kinyilvánította magát, ​a Lélek által igazolást nyert, ​bemutatták az angyaloknak, ​a nemzetek között hirdették, ​világszerte hittek benne, ​s fölment a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

SZIT

16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Jn.3,13

Káldi

És senki fel nem ment mennybe, hanem csak az aki leszállott mennyből, az ember Fia, ki mennyben vagyon.

Jn.6,69

Káldi(6,70)

és mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus az Isten fia.

Jn.9,35

Káldi

Meghallá Jézus hogy kivetették őtet: és midőn találta volna őtet, monda neki: hisz-e te az Isten Fiában:

Jn.1,18

Káldi

Az Istent soha senki nem látta: az egyetlen-egy született fiú, aki az Atyának kebelében vagyon, ő beszéllette meg.

Jn.7,8

Káldi

Ti mennyetek fel ez ünnepnapra, és pedig fel nem megyek ez ünnepnapra: mert az én időm még be nem tellyesedett.

1Kor.12,3

Káldi

Azért tudtotokra adom, hogy senki az Isten Lelke által szólván, nem mond átkot a Jézusnak. És senki nem mondhattya, Úr Jézus, hanem csak a Szent Lélek által.

1Kor.15,47

Káldi

Az első ember a földből, földi: a második ember mennyből, mennyei.

ApCsel 2,30

Káldi

Holott azért Próféta volna, és tudná hogy esküvéssel eskütt volna meg néki az Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcsét ültetné az ő székére:

1Jn.4,3

Káldi

és valamely lélek megosztya Jézust, Istentől nincsen, és ez Antikrisztus,

kiről hallottátok hogy eljött, és már most e világon vagyon.

Ef.3,9

Káldi

és megvilágosítani mindeneket, mi légyen sáfárlása az öröktől fogva elrejtetett titoknak Istenben, aki mindeneket teremtett.

Fil.4,13

Káldi

mindeneket megcselekedhetem az által, aki engem megerősít

Gal 3,17

Káldi

Ezt mondom pedig, hogy az Istentől megerősíttetett testamentom: a Törvény, mely négyszáz és harminc esztendő után lött, nem teszi erőtlenné az igéretnek eltörlésére.

Róm.14,10

Káldi

Te pedig miért ítéled az atyádfiát? avagy te miért utálod meg atyádfiát? Mert minnyájan a Krisztus itélőszéke eleibe fogunk állani.

Jézus vagy Úr nem szerepel

Mt.13,51

Káldi

Értettétek-e mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Mk.9,24

Káldi

És midőn látná Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a fertelmes lelket, mondván néki: Siket és néma lélek, én parancsolom néked, menny ki belőle: és többé beléje ne menny.

Lk.23,42

Káldi

És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor országodba jutsz.

Jn.4,42

Káldi

És mongyák vala az asszonynak; Hogy már nem a te beszédedért hiszünk: mert mi magunk hallottuk, és tudgyuk, hogy ez bizonyára e világ Üdvözítője.

Jézus nem szerepel

Mt.8,29

Káldi

És ímé kiáltának, mondván: Mi közünk veled Jézus Istennek fia? idő előtt jöttél ide minket gyötörni?

Mt.13,51

Káldi

Értettétek mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Lk.10,41

Káldi

És felevén néki az Úr: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokakban törődöl.

Jn.4,46

Káldi

Jöve azért ismét a Galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És egy királyi ember vala, kinek fia beteg vala Kafernaumban.

– – –

Lk.24,36

Káldi

Midőn ezeket beszélik, megálla Jézus közöttük, és mond nékik: Békesség néktek: én vagyok, ne féllyetek.

Lk.24,40

Káldi

És mikor ezt mondotta volna, megmutatá nékik kezeit, és lábait.

Lk.24,51

Káldi

És lőn, midőn őket áldaná, elválék tőlök, és menybe vitetik vala.

Mk.16,19

Káldi

Az Úr Jézus pedig minek utánna szóla nékik, felvéteték menybe, és ül Istennek jobjára.

Jn.16,16

Káldi

Egy kevéssé, és már nem láttok engem: és ismét egy kevéssé és nem láttok engem: mert az Atyához megyek.

Lk.9,56

Káldi

Az ember Fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más kastélyba menének.

Kol.1,14

Káldi

kiben váltságunk vagyon az ő vére által, a bűneinknek bocsánatyja.

Jn.6,47

Káldi

Bizony, bizony mondom néktek: Aki hiszen énbennem, örök élete vagyon.

Mk.10,24

Káldi

A tanítványok pedig álmélkodnak vala az ő igéin. Jézus pedig ismét felelvén monda nékik: Fiacskáim, vaj melly nehéz a pénzbe bízóknak Isten országába menni!

Róm.5,2

Káldi

ki által vagyon járulásunk is a hit által e kegyelemre, amelyben állunk, és dicsekedünk az Isten fiai dicsőségének reménységében

Mk.2,17

Káldi

Ezt halván Jézus monda nékik: Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem akik betegek: mert nem jötem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket.

Mk.10,21

Káldi

Jézus rá tekintvén szereté őtet, és mondá néki: Egy hijával vagy: menj el, valamid van add el, és add a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben, és jöjj el, és kövess engem

Mt.6,1

Káldi

Óvjátok magatokat, hogy igazságotokat ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok azoktól: mert egyéb képpen jutalmatok nem lészen a ti Atyátoknál, aki a mennyben vagyon

Zsid.10,34

Káldi

Mert a foglyokon szánakoztatok, és marhátoknak elragadozását örömmel vettétek, tudván hogy néktek jobb és megmaradandó jószágotok vagyon.

1Jn.4,19

Káldi

Mi azért szeressük az Istent, mert az Isten szeretett minket először.

Mt.6,13

Káldi

És ne vígy minket a kisértésbe. De szabadíts minket a gonosztól. Ámen.

Lk.11,2

Káldi

És monda nékik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod.

1Kor.11,24

Káldi

és hálákat adván megszegé, és monda: Vegyétek és egyétek; ez az én testem, mely tiértetek adatik: ezt az én emlékezetemre cselekedjétek.

1Kor.11,29

Káldi

Mert aki iszik méltatlanul, ítéletet eszik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét.

Ef.5,30

Káldi

mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából ls csontjából.

Mk.9,29

Káldi (9,28)

És monda nékik: Ez a nem semmivel ki nem mehet, hanem csak imádsággal és böjttel.

1Kor.7,5

Káldi

Meg ne csaljátok egymást, hanem ha egyenlő akaratból ideig, hogy foglalatosak legyetek az imádságban: és ismét ugyanazokra térjetek. hogy ne kisértsen titeket a Sátán a ti megtartóztathatatlanságotokért.

ApCsel.10,30

Káldi

És monda Kornélius: Negyed napja ez óráiglan, imádkozom vala kilenc órakor az én házamban, és ímé egy férfiú előmbe álla fehér ruhában, és monda:

Jel.2,15

Káldi

Úgy vannak nálad is a Nikolaiták tudományát tartói.

Gal.3,1

Káldi

Oh esztelen Galátziaiak, ki igézett meg titaket, hogy ne engednétek az igazságnak, kinek szemük eleibe irattatott a Jézus Krisztus, közöttetek megfeszítvén.

Róm.1,16

Káldi

Mert nem szégyenlem az Evangéliumot. Mert Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére, a zisdóknak először, és a görögnek.

1Kor.9,18

Káldi

Micsoda azért az én jutalmam? Hogy az Evangéliomot prédikálván, fizetés nélkül munkálkodjam az Evangéliomban, hogy mód kívül ne éljek az én hatalmammal az Evangéliomban.

1Tim.6,5

Káldi

megveszett elméjű embereknek vetekedései, és akik az igazságtól megfosztattak, az Isteni szolgálatot kereskedésnek állítván.

Mk.3,29

Káldi

aki pedig a Szent Lélek ellen káromkodik, örökké nem lészen bocsánatja, hanem köteles lészen örök vétekre.

Mk.9,44,46

Káldi

ahol az ő férgük meg nem hal és tüzük meg nem oltatik.

2Pét.2,17

Káldi

Ezek víz nélkül való kutak, és a forgószéltől hányattatott ködök, akiknek a sötétségnek homálya tartatik.

1Jn.3,5

Káldi

És tudjátok meg, hogy ő megjelent, hogy a mi bűneinket elvenné: és bűn benne nincsen.

Zsid.1,3

Káldi

ki mivelhogy az ő dicsőségének fényessége és állatjának (testének) ábrázatja, és mindeneket visel az ő erejének igéjével, megtisztítván a bűnökből, úl a felségnek jobbján a magasságban:

Kol.3,6

Káldi

amelyekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira

Jel.21,24

Káldi

És a nemzetségek annak világosságánál járnak: és a földnek királyai, az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.

Ef.3,14

Káldi

E dolog kedvéért hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt

Jel.22,21

Káldi

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájtokkal. Ámen.

Mt.1,25 (Mt.13,55-56)

Káldi

És nem ismeri vala őtet míg az ő elsőszülött fiát szülé: és hív

 annak nevét JÉZUSnak.

ApCsel.8,37

Lk.2,33

Káldi

És az ő atyja és anyja csodálkoztak vala azokon, melyek mondatnak vala őfelőle.

Jn.12,47

Káldi

És ha ki az én igémet hallja, és meg nem tartja: én meg nem itélem őtet. mert nem jöttem hogy megiltéjem e világot, hanem hogy üdvözítsem e világot.

Ismét a fenevad bélyegéről

9 És harmadik angyal is követte azokat, ezt mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely keveretlenül töltetett az Ő haragja poharába: és kínozzák tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuk füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

A jelenlegi járványhelyzet a világban újra alkalmat adott arra, hogy keresztény körökben előkerüljön a fenevad bélyegének kérdése. Sajnos megint azt kell mondanom, hogy a rémhírterjesztéssel azonos kategóriában zajlanak ezek a „bejelentések” és „kijelentések”, amelyek ezzel kapcsolatosak.

Igen, valóban aggályos a járvány és az oltások körül kialakult helyzet, nem is beszélve az egyes anyagok alkotóelemeiről. De itt különösen keresztényként meg kell állnunk, és az ige tükrében kell a kialakult helyzetet értékelnünk. A fenevad bélyegének vonatkozásában is olyan már a helyzet, mint az elragadtatással kapcsolatban is, hogy annyi tévtanítás forog már, hogy lassan elfordulnak tőle az emberek. Lassan egy legyintéssel elintézik, és könnyen úgy járhatunk, mint a farkast kiáltó fiú esetében, aki annyiszor kiáltott hamisan farkast, hogy amikor tényleg jött a farkas, akkor már mindenki csak legyintett, és már nem érdekelte őket.

A fenevad bélyegének kérdése valósággal élet-halál kérdés, mert azt mondja az ige, hogy aki felveszi, annak csak egy sorsa lehet, mégpedig az, hogy a tűzzel és kénkővel kínozzák, és kínlódásuk füstje örökkön-örökké fel fog szállni.

De kezdjük az elején.

Istennek minden ember élete fontos. Nem akarja, hogy egy ember is elvesszen (Mt.18,11-14), mert nem is az embernek teremtette a tűznek tavát, hanem a Sátánnak és az ő angyalainak (Mt.25,41). Mindent megtesz, hogy az emberek életet nyerhessenek, és ne kelljen meghalniuk. Ezért adta váltságul a saját Fiát, az Úr Jézus Krisztust is, hogy megtartsa azt, ami elveszett.

Jeremiás szolgálatának idején, már nagyon közel volt az idő, hogy Jeruzsálemet el fogja pusztítani a babiloni sereg, Isten mégis folyamatosan küldte a figyelmeztetést, hogy hátha megtérnek a népből, és nem kell elveszniük. A veszély közeledtével már küldte Isten a prófétáit, hogy ne kelljen a haragját rájuk bocsátania:

1 Az a beszéd amely Jeremiáshoz jött az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; aki fia volt Jósiásnak, Júda királyának, mely az első esztendeje Nabukodonozornak, a babiloni királynak; 2 Amelyet Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához szólt, ezt mondva: 3 Jósiás tizenharmadik esztendejétől fogva, aki Amonnak, a Júda királyának fia volt, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szólt az ÚR nekem, és én szóltam nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok. 4 És az ÚR elküldte hozzátok minden szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra. (Jer 25,1-4)

Fontos volt számára, hogy a népe ne kapjon a haragjából, és még mielőtt lecsapott volna az ítélet, mindent megtett, hogy időben figyelmeztesse őket a közelgő veszélyre. Jeremiásnak folyamatosan figyelmeztetnie kellett a népet, újra és újra, hátha megtér valaki:

2 Ezt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, akik imádkozni jönnek az ÚR házába, mindazokat az igéket amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el! 3 Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor én is megtérek a háborúságtól, amelyet okozni gondoltam nekik az ő cselekedeteik gonoszsága miatt. (Jer 26,2-3)

Újra és újra elküldte Jeremiást, hogy szóljon a néphez. Minden lehetséges módon és időben, hogy bárcsak megtérnének. De végül amikor Jeremiást bebörtönzik, és már nem tud nyilvánosan szólni a néphez, akkor az Úr parapcsára le kell írnia minden szót, amit addig az Úr parancsolt neki, és azt Báruknak kellett felolvasnia, hogy el ne vesszen csak egy ember is Jeruzsálemben:

2 Vegyél elő egy könyvet és mind írd bele a szavakat amiket szóltam neked Izrael és Júda ellen, és minden nemzet ellen, attól a naptól fogva, amelyen szóltam neked a Jósiás ideje óta mind e napig. 3 Hátha meghallja Júda háza mindazt a gonoszt, amelyeket velük cselekedni szándékozom, hogy mindenki megtérjen az ő gonosz útjáról, és megbocsássam az ő álnokságukat és bűnüket. 4 És előhívta Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírta Báruk a Jeremiás szájából a könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket az ÚR szólt neki. 5 És parancsolt Jeremiás Báruknak, ezt mondva: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ÚR házába. 6 Azért te menj be, és a könyvből amelyet az én számból írtál, olvasd el az ÚR szavait a nép hallatára az ÚR házában böjti napon, és az egész Júda hallatára, akik felgyűlnek az ő városaikból, olvasd el nekik. 7 Hátha könyörögnek az ÚRnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjáról, mert nagy az ÚR haragja és felháborodása, amellyel szólt az ÚR e nép ellen. 8 Báruk pedig, a Néria fia, egészen úgy cselekedett ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki, elolvasva a könyvből az ÚR szavát, az ÚR házában. (Jer 36,2-8)

Akkor egy népről volt szó, és nem az egész emberiségről. Az Úr mindent megtett, hogy bárcsak hallgatnának a szavára, és nem kellene elveszniük. Ma több ember él a földön, mint valaha, és csak egyre többen leszünk. Azt is tudjuk, hogy még a pogányok közül, vagyis azok közül, akik nem hisznek Jézusban, azok közül is lesznek az új földön (Jel 21,24). Isten valóban keresi a lehetőséget, hogy mindenkit megmentsen akit csak lehet.

Ebből a szemszögből kell a fenevad bélyege felé is közelítenünk. Ma, ha megfigyeljük a fenevad bélyegéről szóló találgatásokat (mert jobb szó nincs erre), akkor azt látjuk, hogy ezek nyilvánossága igen kicsi. Még a népszerűbb tanítók és szerzők könyvei vagy előadásai is csak pár millió, legjobb esetben is csak pár száz millió emberhez jutnak el, és leginkább csak a keresztény körökben forognak. Tapasztalataink szerint, a katolikus körökben pedig szinte ismeretlen mind a téma, mind ezek az írások, amely ugye még mindig a legnagyobb egyháznak minősül. Szóval a föld több milliárdos lakosságához képest, csak az emberek egy igen kis töredékéről beszélhetünk világszerte, akik ismerik ezt a témát.

Gondolkodjunk el, hogy a világi szomszédaink közül, hányan gondolkodnak azon, hogy lesz majd egyszer egy olyan jel, amit ha felvesznek, hogy tudjanak adni-venni, akkor örök kínszenvedés lesz a sorsuk, és nem lesz kegyelem a számukra. Én nem ismerek egyet sem.

Amikor esedékes lesz a fenevad bélyegének a felvétele, akkor az Úr olyan figyelmeztetést fog kiküldeni a világba, amelyet valóban minden embernek meg kell hallania! Azért, mert valóban nem akarja, hogy egy ember is feleslegesen elvesszen. Ezért fog az égen egy angyal repülni, aki hirdetni fogja minden embernek az erről szóló figyelmeztetést:

9 És harmadik angyal is követte azokat, ezt mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely keveretlenül töltetett az Ő haragja poharába: és kínozzák tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuk füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

Mert valóban, mindenkinek aki felveszi a fenevad bélyegét, annak egy sorsa lesz: az örök szenvedés. Itt kell megemlítenem azt a sajnálatos tanítást, hogy aki egyszer megtért, az már nem veszítheti el az üdvösségét. Ezt nagyon sok egyházban hírdetik, elég általánosan elterjedt tanítás. Ha ez így lenne, akkor semmit sem kellene a fenevad bélyegét felvevő keresztényeknek aggódniuk, mert akkor az üdvösségük mindenképpen megmaradna. Viszont ha ez így lenne, akkor Isten igéje ellentmondásban lenne önmagával. Mert hogyan mondhatja egyszer azt, hogy ha újjászülettél, akkor nem vesztheted el az üdvösséget, bármi történjen is veled, és máshol pedig azt mondania, hogy mindenki aki felveszi a fenevad bélyegét, az örökké szenvedni fog. Akkor az egyik nem lehetne igaz. Isten pedig egyrészről mindig igazat mond, másrészről pedig tévedhetetlen.

(Csak egy rövid megjegyzés az elveszíthetetlen üdvösségről. Ha ez valóban így lenne, akkor nem lenne a Bibliában annyi figyelmeztetés, hogy maradjunk meg a hitben, és igyekezzünk szent életet élni – ApCsel 14,22; Kol 1,23; Mt 24,13; Jak 1,12; Zsid 10,26-29; 1Pét 4,18; stb.)

Az elveszíthetetlen üdvösség miatt mondják olyan neves igehírdetők is, mint John F MacArthur is, hogy nem gond, ha valaki keresztényként felveszi a bélyeget. És ezért igen nagy probléma több apokrif írás is, mint a Hermász pásztor és az Illés apokalipszise, mert azok kifejezetten arra bíztatnak, hogy vegyük fel a bélyeget, mert Isten így tart meg minket a nehéz időkben. Ebből is látszik, hogy ellentétesek a Biblia tanításaival, és kerülnünk kell őket.

A mostani járványhelyzet valóban abba az irányba tereli az emberiséget, hogy megbarátkozzon egy olyan egységes jelöléssel, amely igazolja a viselőjét, hogy biztonságos a közösségre nézve. Ezt most még egy oltáskönyvvel intézik el, de már vannak hírek, hogy a repüléshez olyan hamisíthatatlan rendszer kell, amely vagy elektronikus, vag y más központilag tárolt adatokat tartalmaz, hogy senki se tudja hamisítani. Ez egyrészről már bevezet egy globális központi nyilvántartást a „biztonságos” emberekről, másrészt megszokottá teszi a rendszert a társadalomban. Ez mindenképpen aggályos. Nem beszélve a most felnövő korosztályról, akik belenőnek ebbe az „új normálisba”, és nekik már természetes lehet egy ilyen nyilvántartás és bizalmatlanság azok felé, akik nincsenek beoltva. De figyelnünk kell arra, hogy még nem jött a figyelmeztetés Istentől, hogy ebben ne vegyünk részt! Biztosan lesznek olyan igaz hívők, akiknek utazniuk kell, és bele kell kerülniük ebbe a rendszerbe. Akár az Úr munkásaiként, akár a világi munkahelyük miatt. De ez még nem a fenevad bélyege.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nyugodt vagyok az oltások miatt, mert sok olyan összetevőről hallani, amely valódi nyugtalanságra ad okot, mint például a DNS komponens, amelynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.)

Továbbá. Az ige azt mondja, hogy „aki felveszi” a bélyeget. Ez azt mondja számunkra, hogy az mindvégig önkéntes marad. Igen, aki nem veszi fel, azt üldözni fogják, kínozni, a társadalomból ki fogják vetni, nem vehet élelmet magának, de nem fogják lefogni és kényszerrel rátenni a bélyeget! Ezért bármi legyen is az elkövetkező bélyege a fenevadnak, azt csak és kizárólag önkéntesen fogják terjeszteni. Mint felvezetés, az oltások is önkéntesek maradnak, és minden ehhez hasonló dolog önkéntes marad. Ha nem az lenne a bélyeg, akkor megállhana az ember Isten előtt és mondhatná, hogy ő sohasem akarta ezt a bélyeget, de rátették, ezért neki ne kelljen az örök kínszenvedést kapnia. Itt valószínű, hogy a gyerekek közül is csak azokat fogja ez érinteni, akik már vásárlási jogokkal rendelkezhetnek, vagyis vannak annyira felnőttek, hogy maguk döntsék el, hogy inkább a bélyeget választják, vagy inkább az örök életet Istennel.

Azok a dolgok, amiket korábban már a fenevad bélyegének mondtak, azok több pontban sem egyeznek az igével, amely leírja a fenved bélyegének jellegét.

16 Azt is teszi mindenkivel, kicsikkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám az: és annak száma hatszázhatvanhat. (Jel 13,16-18)

Ennek megfelelően, a bélyegnek háromféle jellege van, és a három közül elég az egyik megvalósulása:

1. a fenevad bélyege – mint egy valóságos embléma, címer, vagy idegen szóval logó

2. a fenevad neve – konkrétan annak a fenevadnak a neve, akit imádni kell, vagy a birodalmának a neve

3. a fenevad nevének a száma – vagyis konkrétan a 666

Ahogyan látjuk, ezek között nincs úgynevezett egyéni azonosító, mint amelyet a chip, a vonalkód, a biológiai azonosítók, vagy személyi szám, vagy bármi ehhez hasonló, az egyéneket beazonosító jelzés lenne. A fenevadat konkrétan beazonosító egységes utalásnak kell szerepelnie a bélyegben! Enélkül nem lehet a fenevad bélyege.

Hiszem és vallom, hogy a fenevad bélyegének felvétele olyan horderejű az egyén életében, hogy arra Isten mindenkit figyelmeztetni fog olyan módon, hogy senki se mondhassa Isten előtt, hogy nem tudtam, hogy ez azzal jár, hogy örökké szenvedni fogok miatta. Ezért fog Isten akár természetfeletti módon is szólni az egész emberiségnek, hogy aki azt felveszi, annak nincs tőbbé kegyelem.

Nincs konkrét kijelentésem arról, hogy az igében szereplő angyal az valóban szó szerint repülni fog az égen, és ezt fogja mondani, ami le van írva, vagy ez másképpen fog lezajlani. Az azonban kiderül az igéből, hogy az angyal itt egyesszámban szerepel, ezért nem lehet azt mondani, hogy az Úr szolgái fogják ezt hírdetni. Ők nem is érnének el a világ összes emberéhez olyan rövid idő alatt, amely idő alatt ez be fog következni (ha belegondolunk a fenevad három és fél éves uralkodásába, és figyelembe vessszük Afrika, vagy Ázsia eldugott helyeit is a számításba, hogy oda is el kellene jutni az Úr munkásainak a félreérthetetlen figyelmeztetéssel – az emberi szó pedig mindig elég okot ad a kételkedésre azokban az emberekben, akiknek szólnak).

Azt is figyeljük meg, hogy ez az üzenet nincs a megtéréshez kötve. Nem beszél arról, hogy meg kellene térni annak, aki nem akar örökké szenvedni. Ugyanis a Máté 25-ben lévő ítélet leírása arra enged következtetni, hogy a pogányok közül lesznek olyanok, akiknek a cselekedetei között az Úr fog olyat találni, hogy bemehetnek az életre. Róluk ír a Jelenések könyve is, hogy „a pogányok akik megtartatnak”. Vagyis olyanok, akik nem adták oda magukat az Úrnak, de mégis kegyelmet nyertek arra, hogy életben maradjanak. Az ő gyógyításukról szól az élet fájának levele is (Jel 22,2). És ide tartoznak azok is, akik valamilyen meggyőződésből nem fogják felvenni a fenevad bélyegét, és inkább meghalnak, mint hogy felvegyék, de ettől függetlenül nem lesznek megtért és újjászületett keresztények.

Összegzésül azt tudom mondani, hogy bármilyen aggályos is a mostani helyzet, és bármennyire hasonló a fenevad bélyegének idejéhez, ez még mindig nem az. Aki ilyen rémhíreket terjeszt, az több kárt okoz, mint hasznot, és bizonyos, hogy nem az Úr üzenetét hordozza.

– – –

Más:

Hála az Úrnak, hogy a kijelentései nem apadtak el, hanem ugyanúgy megnyitja az ige kijelentéseit, ahogyan korábban, de most minden lehetséges időben (szó szerint éjjel és nappal) a Biblián dolgozunk, és ezért a blog kicsit a háttérbe szorult. Egyre közeledünk a szöveg végleges és kijavított formájához, a nyomdai előkészítéssel együtt. Bízunk benne, hogy hamarosan készen leszünk vele, és az ÚR sem fog sokáig várni, hogy kinyomtatva is kézbe vehessük.

Az Ige ihletettsége

A teljes írás Istentől ihletett (2Tim 3,16)

De mit mond az Írás?(Gal 4,30)

Ő pedig felelt, és mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt 4,4)

Ebben az írásban ismét az Ige ihletettségével foglalkozom, mert olyan sok támadás éri ebben a tekintetben az igét, hogy úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem egy emberi alkotásról van szó, amikor a bibliát olvassuk. A témával már korábban foglalkoztam egy kicsit más szempontból, amikor azt néztük végig, hogy „szövegtechnikailag”, vagyis a szavak használata alapján lehet-e ihletett az írás. 2019. áprilisban írtam erről Az írás ihletett? cikkben. Szintén hasonló téma volt, amikor azt néztem végig, hogy egy fordítás lehet-e ihletett. Abban az írásban azt vizsgáltuk, hogy a kéziratok másolatai, illetve a fordítások lehetnek-e egyenértékűek az eredeti kéziratokkal, valamint létezik-e tökéletes fordítás. (A bibliafordításokról, 2020. április)

Sajnos ma már általános nézet teológus körökben, és emiatt az egyházakban is általában, hogy Isten a szerzők gondolatait ihlette, és ők a saját szavaikkal leírták mindazt, amire emlékeztek, vagy amire megvolt az ismeretük és a szókincsük. Legtöbbször a Bibliában található „hibákat” és ellentmondásokat hozzák fel erre érvként. Ennek a nézetnek maga a Biblia mond ellent, és ezt mindjárt meg is fogjuk látni.

De miért is fontos ez?

Azért, mert ha ez így lenne, akkor nem lehet tudni, hogy a Biblia melyik része az, ami valóban Isten kijelentése, és melyik rész az, ami emberi alkotás. Akkor ki tudná megmondani, hogy melyik részt kell komolyan venni, és melyik rész az, amit az írt oda, aki leírta a szöveget. Ha nem minden egyes szót Isten ihletett, és benne vannak az emberi tökéletlenségből származó hibák, akkor hitünk alapjai inognak meg. Akkor valóban szükség lenne a bibliakutatók verejtékes munkájára, hogy kihámozzák, hogy valóban mit is akart Isten mondani. De ha nincs így, – és remélem ez az írás elolvasásának a végére sokaknak nyilvánvaló lesz – akkor viszont nyugodtak lehetünk, mert az isteni gondviselés megőrizte számunkra Isten beszédét, és nem csak az üzenetét, ahogyan ezt az Egyszerű Fordítás borítóján olvashatjuk.

Az Írás bizonysága

De mit mond az Írás?(Gal 4,30)

Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,21)

Az apostolok által szóló Szent Szellem arról tesz bizonyságot, hogy úgy forgatták az Ószövetséget, mint Isten hiteles szavát. Az Újszövetség tele van ószövetségi idézetekkel, és egyszer sem bizonytalanok azok, akik az igéket idézik. Mindig teljes hitelt adnak az igének, és nem kérdőjelezik meg annak helyességét. Péternél arról tesz bizonyságot az Úr Szelleme, hogy egyetlen ige sem származott saját magyarázatból, hanem a Szent Szellem ihletéséből szóltak Isten prófétái. Azt írták le, amit Isten mondott nekik. Nem adtak hozzá személyes magyarázatot, még akkor sem, amikor nem értették, hogy mit is kaptak (Dán.12,8).

Azt mondja az ige, hogy két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1). Ebben az esetben is, Péter levelén kívül, Pál apostol Timótheushoz írt levele is arról tesz bizonyságot, hogy a teljes írás Istentől ihletett:

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos…, (2Tim 3,16) 

És nem is csak ihletett, hanem hasznos is. Hogyan másképp lehetne hasznos, ha nem úgy kezelnénk az egész írást, mint Isten beszédét. Ha nem tudnánk, hogy melyik rész az, ami Istentől van, és melyik rész az, ami nem, akkor nem lehetne hasznos az egész írás. Sajnos ma már megkérdőjelezik Mózes könyveit is, hogy egészében ő írta volna azokat. De annak, aki ezt állítja, két komoly kérdéssel kell szembenéznie, mert Jézus elismeri, hogy Mózes könyveit maga Mózes írta:

Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. (Mk 7,10)

Akkor ha mégsem Mózes írta Mózes könyveit, meg kell tudnunk válaszolni ezt a két kérdést:

1. Ha Jézus nem tudta, hogy nem Mózes írta ezeket, mert a közvélemény abban az időben Mózesnek tulajdonította, és ezért ő is úgy gondolta, akkor hogyan mondhatja magáról, hogy Isten Fia, és honnan tudott olyan dolgokat kijelenteni, amelyeket csak Isten tudhat? Akkor annyira emberinek kellett volna lennie, hogy ezt a fontos körülményt nem látta. De akkor hogyan lehetne elhinni neki, hogy a többi kijelentése pedig igaz? Hogyan mondhatta akkor, hogy én és az Atya egy vagyunk (Jn.10,30), ha ezt nem tudta?

2. Ha tudta, hogy nem Mózes írta a könyveit, és mégis úgy tett, mintha Mózes írta volna, akkor pedig nem lenne bűntelen. Akkor hogyan tudott minket megváltani, ha nem volt bűntelen? Ez a kérdés önmagában is káromlás, mert az Atya tett bizonyságot arról, hogy Jézus bűntelen volt (2Kor.5,21; Ézs.53,9; 1Pét.2,22; Jn.10,25; ApCsel.17,31; stb).

Szóval Jézus, amikor azt mondja, hogy „Mózes azt mondta”, akkor Mózesnek tulajdonítja Mózes öt könyvét, és ebben semmit sem kételkedik. Később külön is megnézzük, hogy Jézus milyen bizonyságot tesz az Igéről.

Ha pedig Isten maga tesz bizonyságot az Igéjéről, mind Jézus személyében, mind a Szent Szellem által, és azt mondja, hogy ez az ő beszéde, akkor az úgy van! Ha az emberek mást mondanak, akkor lelkük rajta.

 ... Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug,…. (Róm 3,4)

Az ihletés

Isten emberei megkapták azokat a szavakat, amiket szólniuk kellett. Nem homályos gondolatokat kaptak, hanem kifejezetten megkapták a szavakat, amiket mondaniuk kellett. Isten beszédét adták tovább. Isten az, aki igazán ismeri az embert, és egy teremtménye sem leplezett előtte (Zsid.4,13; Péld.15,11), ezért Ő könnyedén tud úgy szólni hozzánk, hogy azt „megkapjuk”, és pontosan tudjuk, hogy mit mondott. Itt most csokorba szedek néhány igeverset, amelyek mind arról tesznek bizonyságot, hogy az Úr beszédét adták tovább, és írták le azok, akiket a Bibliában olvasunk.

Az ÚR Szelleme szólt énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által. (2Sám 23,2)

Hiszen Dávid maga mondta a Szent Szellem által: (Mk 12,36)

És mondta nekem: Ember fia! eredj, menj el az Izrael házához, és az én szavaimmal szólj nekik. (Ezék 3,4)

Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az ÚR szól: … (Ézs 1,2)

, és valamiket parancsolok neked, megmondd. (Jer 1,7)

, és mondta nekem az ÚR: Íme, az én igéimet adom a te szádba! (Jer 1,9)

És szóld nekik az én beszédeimet, … (Ezék 2,7)

Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szól: (Mt 1,22)

És ott volt egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. (Mt 2,15)

Amint szólt az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, (Lk 1,70)

Ismét azt kell látnunk, hogy a próféták által leírtakat Istennek a Szent Szellemtől átitatott újszövetségi szolgái is teljesen úgy fogadták el, mint valósággal Isten beszédét, és bizonyságot tettek arról, hogy valóban Isten adta azokat a szavakat, amelyeket leírtak.

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. (ApCsel 1,16)

Krisztus bizonysága

Jézus beszédei között is sok olyan van, amely megerősít bennünket abban, hogy bizalommal olvashassuk az Igét, mert az valósággal Isten beszéde. Sőt, arról tesz bizonyságot, hogy még a legkisebb írásjelek is a helyükön vannak.

Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. (Mt 5,18)

 és az írás fel nem bontható (Jn 10,35)

Erős kijelentést ad arról, hogy minden, ami meg van írva, az be fog teljesedni úgy, ahogy meg van írva. Még a saját szolgálatában is úgy kellett meglennie mindennek, ahogyan meg volt róla írva (Lk.18,31; Lk.24,44).

És mondta nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: (Lk 24,46)

Amikor az idők végéről szól, akkor is az írások beteljesedéséről szól:

Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. (Lk 21,22)

A tanítványoknak pedig egyenesen felrója, hogy nem hiszik el mindazt, amit a próféták megírtak:

És ő mondta nekik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! (Lk 24,25)

Sokan állítják ma, hogy Jónás könyve nem igaz történet, hanem csak egy legenda. Jézus nem vonta kétségbe annak valóságát, és azt, hogy megtörtént:

39 Ő pedig felelve, mondta nekik: E gonosz és parázna nemzetség jelet kíván; és nem adatik neki jel, hanem csak a Jónás próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, úgy az ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Mt 12,39-40)

Azt is mondják, hogy Dániel könyvét nem Dániel írta. Erre általában azért hivatkoznak, mert annyira pontos leírását adja a történelmi eseményeknek, hogy azt feltételezik, hogy később írták. Egyenesen három szerzőt látnak bele Dániel könyvébe. Jézus azonban nem vonta kétségbe, hogy Dániel írta volna:

Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, ott állni, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; (Mk 13,14)

Ismét azt kell kijelentenünk, hogy ha ezekről a mai tudományos nézetet vallók állításait elfogadjuk, akkor meg kell válaszolnunk a fent már felvázolt két kérdést. Jézus egyáltalán nem kételkedett az Írások helyességében és hitelességében.

Még tovább vizsgálva az igét, azt a megnyugtató kijelentést találjuk Jézustól, hogy Ő is azt a protestáns ószövetségi kánont fogadta el, amit mi is olvasunk. Az apokrif írásokat nem sorolta a Szent Írások közé:

És mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. (Lk 24,44)

A zsidó szerkezete ugyanis az Ószövetségnek úgy áll össze, hogy első a törvények, utána a próféták, majd a költői könyvek, vagy írások, amelyeket zsoltárok néven is szoktak említeni. Innen van, hogy amikor Jézus az ártatlan életekről szól, akkor Ábeltől Zakariásig (Mt.23,35) sorolja fel, amely a teljes Ószövetséget jelenti, mert abban az első Mózes első könyve, és a Krónikák második könyve az utolsó.

A szavak ihletése

A Biblia megdönti azokat az érveket, amelyek azt mondják, hogy csak gondolatokat ihletett Isten, és nem a pontos szavakat. Amit ma olvasunk az Igében, azokat a szavakat mind Isten ihlette. sokszor nem is értették, hogy miért írják le azt, amit leírnak, de mégis azt kellett leírniuk, amit Isten mondott.

10 Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik a rátok következő kegyelem felől jövendöltek: 11 Nyomozódva, hogy mely vagy milyen időre jelentette azt ki a Krisztusnak ő bennük lévő Szelleme, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről. (1Pt 1,10-11)

Valószínű, hogy Dávid sem volt tisztában a 22-es zsoltár jelentésével, amikor leírta, hiszen egyesszám első személyben írja le Jézusnak a kereszten gondolt gondolatait. Ráadásul Dávid idejében még nem is volt ismert a keresztre feszítés, mint kivégzés.

De több más vers is bizonyságot tesz arról, hogy Isten konkrét szavakat adott a szolgái szájába:

Ezért most menj el, és én leszek a te száddal, és megtanítalak téged mit szólj. (2Móz 4,12)

Szólj neki, és add a szájába ezeket a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítalak titeket, hogy mit cselekedjetek. (2Móz 4,15)

Az Úr megígérte Mózesnek, hogy menjen el nyugodtan, mert Ő fogja betölteni a szájukat azzal, amit mondaniuk kell. De Dánielt már fentebb említettem, hogy ő sem mindig tudta, hogy mit kapott, hanem annak ellenére lejegyezte, hogy számára értelmetlen volt.

És én, Dániel, elájultam és beteg voltam néhány napig, de felkeltem és a király dolgát végeztem; és álmélkodtam ezen a látáson, és senki sem értette. (Dán 8,27)

Én pedig hallottam ezt, de nem értettem, és mondtam: Uram, mi lesz ezeknek a vége? (Dán 12,8)

Nekünk, akik Krisztusban vagyunk, ugyanaz az ígéretünk van az Úrtól, hogy amikor nehéz helyzetben leszünk, akkor ne aggódjunk, hogy mit kell mondanunk, mert Ő fogja megadni abban a pillanatban, hogy mit kell mondani.

Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem. (Mk 13,11)

Bálám is arról tett bizonyságot, hogy ő mást akart mondani Izraelről, mint ami a száján kijött, de Isten adta a szájába azokat a szavakat, amiket Izraelre kimondott:

Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az ÚR beszédét át nem hághatom, hogy akár jót, akár gonoszt cselekedjek az én szívemből: Amit az ÚR szól, azt szólom. (4Móz 24,13)

De még Pál esetében is, amikor magyarázza az írást, akkor kiemeli, hogy Ábrahám leszármazottainál nem többesszámban van az igéret, hanem egy magról kapta Ábrahám a kijelentést:

Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. (Gal 3,16)

Itt csak ismét a felszínt tudtuk érinteni, de remélem, hogy sikerült egy valamennyire átfogó képet adnom, és megerősíteni a bizalmunkat abban, hogy valóban a teljes írás Istentől ihletett. Nem kell attól tartanunk, hogy hibás, és vannak benne az emberi gyengeségből származó hibák. Lehet, hogy vannak nehezebben érthető részek, de az akkor a mi gyengeségünk, ha nem értjük azokat.

Ez pedig ismét a modern szövegkritika és a modern Bibliák kritikája, mert nem kell helyreállítani a Biblia szövegét, mert Isten megőrizte azt számunkra. Nem kell keresni benne az emberi hibákat, mert az egész fölött Isten őrködik, ahogyan mindig is tette. Ő adott minden szót, ami le van írva, és Ő jelentette ki, hogy melyik könyvek vannak Tőle. Kijelentem, hogy Isten igéjét a reformáció korának fordításai maradéktalanul őrzik, szemben a modern kiadásokkal, amelyek a Biblia Herbraica Stuttgartensián, és a Nestle-Aland féle Újszövetségen alapulnak, amelyek felülírják az évszázadok alatt megőrzött szöveget azon az alapon, hogy azt állítják, hogy tele vannak emberi hibákkal. Tudományosnak látszó kejelentéseket tesznek, de ezek mögött túl sok a feltételezés, szemben a tényekkel, amelyek mást mutatnak. Ismét arra bátorítanék mindenkit, hogy a régi Bibliákat forgassa, ha valóban Isten igéjét akarja olvasni.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

A betű megöl ?

Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. (2Kor 3,6)

A szellem az, aki megelevenít, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. (Jn 6,63)

Aki már régóta keresztény, az bizonyosan sokszor hallotta már azt, hogy a betű megöl, és a Szellem az, ami megelevenít. Ezt különösen olyan helyzetben mondják vissza az embernek, amikor az igével támasztja alá a mondandóját, és ez kínos arra nézve, akinek mondja. Ezzel az igével szoktak arra hivatkozni, hogy „ne olvassuk rá” az igét valakire, hanem szeretetben, megengedően kezeljük a másikat. Ilyen helyzetben csinálnak valakiből törvénykezőt és ítélkezőt.

De helyes ez így? Ez valóban így van?

Ilyen helyzetben mondhatná valaki, hogy Jézus is a parázna asszony történetében (Jn.8,3-11), elküldte azokat, akik a betű szerinti törvény alapján joggal akarták a paráznaságon kapott asszonyt megkövezni, de Jézus kegyelmet adott neki. Remélem, hogy mire az okfejtésem végére érek, addigra látni fogjuk, hogy ez a helyzet nem egyenlő azzal, amikor ma ki akarunk bújni az igével való szembesülés alól.

A fenti 2Kor.3,6 igét csak akkor lehet úgy használni, hogy valaki ne szembesüljön az írott igével, ha kiragadjuk a környezetéből. Ezért most nézzük meg, hogy a vers környezete mit mond.

3 Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten előtt a Krisztus által van. 5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk az Istentől van: 6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgy, hogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: 8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a szellemnek szolgálata? 9 Mert ha a kárhozat szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? (2Kor 3,3-9)

Azt mondja, hogy a Szellem szolgálata az az Új Szövetség szolgálata. És erre úgy tette őt Isten alkalmassá, hogy a szívébe írta ezt a szövetséget, és nem kívül, egy kőtáblán van megírva ennek a szövetségnek a betűje. Tehát nem betűkkel van írva ez az Új Szövetség a szívünkbe, hanem a Szent Szellem által. A betűvel írt szövetségről mondja azt, hogy az a „halálnak betűkkel kövekbe vésett” szövetsége, és az a „kárhozat szolgálata”.

Az ószövetségi törvény nem volt képes igazzá tenni az embert, aki részese volt ennek a szövetségnek.

Tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. (Gal 2,16)

Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. (Gal 3,11)

Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy hústest sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által van. (Róm 3,20)

Ezért nevezi Pál a kárhoztatás törvényének, mert ha egy ellen is vét valaki, akkor olyan, mintha az egészet megrontotta volna.

Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jak 2,10)

Igen, Isten azt mondja, hogy ha valaki megtartja, akkor él általa (pl. Ez.20,11; 3Móz.18,5), de nincs senki, aki mindegyik törvényt meg tudná tartani. Ezért mondja azt, hogy ez a törvény a kárhoztatás törvénye, mert a törvény szerint mindenki bűnös:

Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugasson, és ez az egész világ Isten ítélete alá essen. (Róm 3,19)

A törvénynek lehetetlen volt, hogy minket igazzá tegyen (Róm.8,3), mert az óember, vagyis a hústest, az mindig óember maradt, és nem volt képes az ember a szívét „kicserélni”, hogy valójában megváltozzon. Ezért mondja a Róm.8,3, hogy erőtlen volt a törvény.

És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. (ApCsel 13,39)

Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez. (Zsid 7,19)

A törvény semmiben sem szerzett tökéletességet. Maga a törvény az szent, igaz és jó (Róm.7,12), de éppen az a feladata, hogy nyilvánvalóvá tegye a bűnt (Róm.7,13), és ezzel „megölt”, hiszen bűnössé tett. Mert ha nincs törvény, akkor nincs törvény ellen való cselekedet sem, és akkor nincs bűn sem (Róm.4,15; Róm.5,13). Ebből láthatjuk, hogy a törvény az valósággal a kárhoztatás törvénye, és ezért mondja azt, hogy a betű megöl, mert az írott törvény leleplezi a bűnt, és a megigazulás nélkül pedig rögtön ki is mondja a halálos ítéletet a bűnösre.

De nézzük meg, hogy hol hivatkozik még az ige a betűre:

Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minek után meghaltunk arra nézve, aki által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a szellemnek újságában és nem a betű óságában. (Róm 7,6)

Itt is egyértelmű a kapcsolat a betűre való utalásnál, hogy az írott mózesi törvényekről van szó, és NEM ISTEN BESZÉDÉRŐL!

A második bevezető ige kimondja, hogy Isten beszédei szellem és élet. Ellentmondásban lenne önmagával az ige, ha egyszer azt mondaná, hogy az írás megöl, utána meg azt mondaná, hogy élet. Az Új Szövetség többször is úgy hivatkozik az igére, hogy azzal lehet tökéletessé tenni Isten embereit:

15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim 3,15-17)

Timótheusnak kifejezetten hasznára van, hogy gyermekségétől ismeri az írásokat, és ezek bölccsé tehetik. De pontosan az írások, az Istentől, a Szent Szellem által ihletett írásokból tudjuk az igazságot, és azok alapján tudunk „tájékozódni”, hogy mi van Istentől, és mi nincs. Abból tudjuk meg, hogy a Krisztusban élő hívőnek mi van hasznára és mi van kárára. Ezekből az írásokból ismerjük Krisztus titkát (Ef.3,3, Kol.1,26; Ef.6,19; Kol.4,3). Ezek alapján az írások alapján tudjuk megvizsgálni, hogy mi a jó, és mi nem (1Th.5,21). Az ige alapján tudjuk, hogy valaki más Krisztust, más evangéliumot, és más szellemet hirdet (2Kor.11,4), vagy olyan istent mutat be, amely nem a Biblia Istene, vagyis nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, és nem a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja.

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak, akik más tudományra tanítanának azon kívül amelyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. (Róm 16,17)

Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok. (2Th 2,15)

Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessen meg a szív, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak. (Zsid 13,9)

Számos helyen figyelmeztet minket az ige arra, hogy vigyázzunk azokkal, akik mást tanítanak nekünk, és nem az „egészséges tudományt”. Ezeket azonban csak úgy tudjuk leleplezni, ha az igét forgatjuk. Az igéből tudjuk például, hogy a paráznaság az Új Szövetség idején is bűn. Az képes minket megtartani, ha ismerjük az igét, és nem hagyjuk magunkat attól eltéríteni.

Sokan tanítják, hogy a béreaiak milyen jól cselekedtek, hogy Pál tanítását naponta összevetették az írásokkal, hogy vajon úgy van-e, ahogyan mondja.

Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevették az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek. (ApCsel 17,11)

Pál olyan dolgokat mutatott nekik, amiket még nem hallottak, ezért összevetették az írásokkal. Náluk ez erény volt? Nekünk pedig nem szabad az igére hivatkozni, mert az rögtön szeretet nélküli ítélkezés, és a betűvel való ölés? Figyeljük meg, hogy milyen sorrendben mondja Pál Timótheusnak, hogy miben maradjon meg:

De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. (1Tim 6,11)

Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. (2Tim 2,22)

Az első helyen az igazság áll! Azután a hit, és csak utána a szeretet. Mit mond ez nekünk? Azt, hogy ha nem az igazságban vagyunk együtt, akkor már nem Krisztusban vagyunk együtt. Ezért elfogadhatatlan a mai ökumenizmus, különösen a vallások közötti tolerancia. Mert nem az igazságban gyökerezik. A második helyen a hit van. Az igaz hit pedig egyedül Jézus Krisztusban lehetséges. A többi hit az hamis hit. És csak ha ez a kettő megvan, akkor szeressük azokat, akik hittársaink az igazságban!

Az ige többször szólít fel a feddésre és intésre, vagyis figyelmeztetésre, és nem arra, hogy toleráljuk a bűnt, valakinek az életében, különösen nem a gyülekezetben.

Prédikáld az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben: feddj, dorgálj, ints minden hosszútűréssel és tanítással. (2Tim 4,2)

Ezeket szóld, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. (Tit 2,15)

A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,13)

Csak Isten igéje lehet közöttünk az objektív mérce. Nincs más. Ha erre azt mondjuk, hogy a „betű megöl”, akkor elvesszük magunktól azt az egyetlen közös „nevezőt”, ami alapján mindannyian megítélhetjük mind saját cselekedeteinket, mind mások cselekedeteit. Enélkül nem tudjuk leleplezni a hamisságokat, és kiszolgáltatottak lennénk minden hamissággal szemben.

Egy esetben öl Isten igéje. Abban az esetben, ha ki van tekerve, és már nem azt olvashatjuk, amit Isten mondott. Más szóval, ha rossz Bibliát olvasunk. Akkor valóban megöl, mert nem találhatjuk meg benne az igazságot. Ebben az esetben tud megölni a Biblia, vagyis a betű. Amikor eltérít az igazságtól, vagy elrejti előlünk az igazságot. De minden más esetben az életnek beszéde:

14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; 15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei, e gonosz és elvetemedett nemzetség között, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 16 Életnek beszédét tartva eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem munkálkodtam hiába. (Fil 2,14-16)

UI: A paráznaságon kapott asszony példája azért nem egyenlő azzal, ha ma valakit az igével figyelmeztetünk, mert Jézusban Isten volt itt a földön, és ő nem azért jött, hogy kárhoztasson (Jn.12,47), hanem azért, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett (Lk.9,56, Lk.19,10). Éppen nem a törvényt jött hirdetni, hanem a hitből való kegyelmet. Azért mondta a bűnösöknek, hogy ne vétkezzenek többet (Jn.5,14, Jn.8,11). Bár a törvény ellen sohasem beszélt, sőt, amikor megkérdezte tőle a gazdag ifjú, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet, akkor a törvénnyel válaszolt neki (Mt.19,16-22). De igazán a hegyi beszédben (Mt.5-7. fejezet) mutatta be, hogy a törvény megsértése nem a cselekedettel kezdődik, hanem a szívben. Ezért volt lehetetlen a kőtáblára vésett törvénynek tökéletességre juttatni az embert, és ezért mondja az ige, hogy ez a törvény a kárhoztatás betűje, mert a szívét nem tudja megváltoztatni az ember. Ezért nem tudja a hústesti ember, vagyis az újjá nem született ember a törvényt sem betartani, sem betölteni. Jézus meghalt az első szövetségbeli bűnök váltságáért, hogy betöltse a törvényt, vagyis az ellenünk szóló írást (Kol.2,14), ezzel is igazolva, hogy a törvény mindannyiunkat bűnössé tett, amelyből csak a halál tud minket megszabadítani. Ezért kell nekünk Krisztusban meghalnunk és újjászületnünk.

8 Azt jelentve ki ezzel a Szent Szellem, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállva még az első sátor. 9 Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak olyan ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt, 10 Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal – melyek hústesti rendszabályok – a megjobbulás idejéig kötelezők. 11 Krisztus pedig megjelenve, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, 12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer a szentélybe, örök váltságot szerezve. 13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentelt a hústest tisztaságára: 14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. 15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalva az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsid 9,8-15)

A bibliafordításokról

Előhívattak azért a király írnokai az első hónap tizenharmadik napján, és minden úgy íratott meg, ahogy Hámán parancsolt, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében íratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.

(Eszt 3,12 – kiemelés tőlem)

Hívattattak azért a király írnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és ahogyan Márdokeus parancsolt, úgy írták meg a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Etiópiáig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írásuk és az ő nyelvük szerint. (Eszt 8,9 – kiemelés tőlem)

Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen! (Dán 6,25 – kiemelés tőlem)

Így szól az ÚR: (1Sám 2,27)

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4 – kiemelés tőlem)

Mióta Bábelnél Isten összezavarta a népek nyelveit, azóta minden nép a saját nyelvén beszél. Ezért ha Isten szól valakihez, akkor az valamilyen nyelven fogja leírni, vagy elmondani mindazt, amit Isten mondott neki. Ha pedig más népek is tudni akarják, hogy Isten mit mondott, akkor ha nem beszélik a másik nép nyelvét, akkor le kell fordítaniuk a saját nyelvükre.

Ez a világi életben is így van. A nemzetközi kapcsolatokban is mindenütt jelen van a fordítás. Minden nemzetközi szerződést le szoktak fordítani a résztvevő országok nyelvére, hogy mindenki pontosan érthesse a megállapodás szövegét. Így értesülünk például az Európai Bíróság ítéleteiről is, amiket minden tagállam nyelvére lefordítanak, hogy minden tagország állampolgára a saját nyelvén olvashassa azt.

Ez pedig felveti a fordítások kérdését. Egy fordítás sem olyan fontos, mint Isten szavának a fordítása, mert mindenkinek pontosan kellene tudnia, hogy mit mondott Isten. Sokan az életünket tesszük arra, hogy mit mondott Isten, és aszerint élünk, amit mondott. Hogy úgy mondjam, ez élet halál kérdése, mert végül mindenkinek meg kell állnia Isten előtt, hogy megítélje az életét, és ennek következményeként dől el, hogy örök élet, vagy örök kárhozat lesz a sorsa (ApCsel.17,31; Jel.20,12).

A Biblia két, vagy inkább három nyelven íródott. Az Ószövetség héberül és arámi nyelven, az Újszövetség pedig görögül. Ezért ha valaki nem beszéli ezeket a nyelveket, akkor annak egy fordításra van szüksége, hogy a saját nyelvén is elolvashassa, hogy mit mondott Isten a Bibliában. Most nem kifejezetten a bibliafordítások történetével szeretnék foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy bizalommal olvashatjuk-e ezeket a fordításokat, vagy jobb lenne, ha az eredeti nyelveken olvasnánk.

Van-e jó fordítás? Vagy jobban mondva, lehet-e egy fordítás ihletett?

Ma sajnos több irányzat van a fordítások kérdéskörében, amelyek igencsak megosztják a mai fordítókat, és az általuk készített fordítások minőségét is. Egy biztos, hogy Isten évezredek alatt adta oda az embernek a kinyilatkoztatását (Mózestől Jánosig kb. 2000 év telt el), és miután ezt „lezárta”, azóta nem emelt egy ilyen üzenetet sem a Bibliában található írások szintjére.

Csak az autográf kéziratok az ihletettek?

Van egy olyan irányzat, amely azt mondja, hogy csak az eredeti kéziratok voltak ihletettek, és sem a másolatok, sem a fordítások nem ihletettek. Ezt idegen szóval úgy mondják, hogy csak az autográf kéziratok voltak ihletettek. A másolatok és a fordítások már nem. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon nagy bajban lenne az emberiség, mert akkor ma már tényleg nem tudhatnánk, hogy Isten valóban mit is mondott, és nem bízhatnánk meg egy írásban sem. De mit is mond az írás?

14 Mikor pedig kihozták azok a pénzt, amely az ÚR házában gyűlt össze: megtalálta Hilkia pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 15 Hilkia pedig szólt, és mondta Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkia a könyvet Sáfánnak adta. (2Kr 34,14-15)

Izrael annyira elhagyta az Úr követését, hogy senki sem gondolt már a mózesi törvényekre, ezért nem gondozták a törvénykönyvet sem. Jósiás idejében, amikor megtalálták a törvénykönyvet, akkor az a törvény leírása után 879 évvel történt. És egy példányt találtak belőle. Nagy valószínűséggel, ez már nem az eredeti kézirat volt, amelyet Mózes írt le, hanem annak egy másolata. Erről a másolatról készültek utána további másolatok, amelyek eljutottak hozzánk is. Érdemes megfigyelni, hogy Jósiás, és Izrael nem vonta kétségbe a másolat hitelességét, és elkezdtek aszerint élni, ami meg volt írva.

És lám, Isten velük volt, pedig „csak egy másolat” alapján kezdtek el úgy élni.

De a probléma ugyanúgy fennáll az Újszövetség idején is, hiszen Pál ezt mondja Timótheusnak:

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. (2Tim 3,15)

Pál bizonyosan tudta, hogy Timótheus nem az eredeti, Mózes által írt írásokat forgatta, és mégis, tudomást sem vesz a másolások tényéről, hanem teljes meggyőződéssel mondja Timótheusnak, hogy azok az írások, amiket gyermekségétől fogva olvasott, azok Isten beszédei, és azok bölccsé teszik őt.

Pálnak ehhez a kijelentéséhez még hozzá kell számítanunk, hogy a Szent Szellem ihlette azt, amit írt. Tehát a Szent Szellem is megerősítette Pál kijelentését az írásokról. Amik köztudottan másolatok voltak. Ráadásul Timótheus nem is Izrael földjén élt, és mégis megismerhette Istent a másolt írásokból. A Biblia maga mond ellent annak az elméletnek, hogy csak az eredeti kéziratok lehetnek ihletettek!

Lehetnek-e ihletettek a fordítások?

Hadd kezdjem egy idézettel, Nemeskürty Istvántól, amelyet kifejezetten a bibliafordítások kapcsán állít:

A fordítás tehát: változtatás. (Erősebb kifejezéssel: hamístás) De mindenképpen eltérés az eredetitől.” (12.oldal – Nemeskürty István: Magyar Bibliafordítások, Szépirodalmi könyvkiadó, 1990)

Nemeskürty nincs egyedül a véleményével, mármint azzal, hogy többen azt állítják, hogy nincs tökéletes fordítás. Hívjuk segítségül a Bibliát, hogy megláthassuk, hogy ezt az igen erős kijelentést valóban kimondhatjuk-e.

Dániel könyve két nyelven íródott. Arámi, és héber nyelven. Sőt, van benne egy fejezet, amit nem is Dániel írt, hanem maga Nabukodonozor.

Én Nabukodonozor békében voltam a házamban, és virágzó a palotámban. (Dán 4,1)

Szóval a 4. fejezetet Nabukodonozor írta, és arámi nyelven írta. Ezt fordították le később héber nyelvre. De a bevezető igéket pont azért hoztam fel, mert ott Ahasvérus perzsa király ír a birodalmában lévő minden nyelvnek és népnek a saját nyelvén, és lepecsételték a király pecsétjével, vagyis elfogadta hiteles fordításnak. De Ezsdrás könyvében is találunk fordítást, amely nem héberül írt levelek fordítása (Ezsd.4,11, Ezsd.5,6), de mégis úgy olvassuk, mint Isten igéjének szerves részét.

De ne maradjunk meg az Ószövetségnél, hanem nézzük meg, hogy van-e fordítás az Újszövetsgében.

Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltott Jézus, mondva: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem? (Mt 27,46)

Nem más, mint Jézus szavai vannak lefordítva görögre. Ha a mai bibiliakutatók, vagy Nemeskürty álláspontját követnénk, akkor ki kellene mondanunk, hogy a Szent Szellem nem tudta tökéletesen lefordítani azt, amit Jézus mondott, mivel nincs tökéletes fordítás.

De ugye már sejtjük, hogy az ő állápontjuk nem tartható. De ott van Pál beszéde is, amely szintén görögül lett leírva, de az írásból egyértelműen kiderül, hogy zsidóul mondta el (ApCsel.22,2). De Jézus főpapi imáját sem görögül mondta el, és mégis görögül lett leírva, ahogyan az összes ószövetségi igevers hivatkozás is görögül lett leírva, és nem a héber eredetiben.

Ha azt mondanánk ki, hogy nincs tökéletes fordítás, akkor azt mondanánk ki, hogy a tökéletes, mindenható és mindent tudó Isten sem képes lefordítani egy szöveget az egyik nyelvről egy másikra. Ez pedig egyenes megkérdőjelezése Isten istenségének.

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, (2Tim 3,16)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,20-21)

Egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy minden írás ihletett. Nem lehet azt mondani, hogy Dániel könyvének negyedik fejezete nem ihletett, mert fordítás, vagy ugyanígy nem ihletett Pál beszédének leírása, mert nem héberül lett leírva.

Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni (Zsid.11,6), de hinnük kell, hogy Ő őrizte meg számunkra a saját beszédét, hogy az emberek minden korban üdvösséget nyerhessenek belőle. Isten mindenkor tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért nem használ olyan módszereket, mint a gonosz erők, akik „csatornázással” adják át a mondanivalójukat. Isten Szent Szelleme ihletést ad (Jób.32,8), és sohasem veszi át az ember felett az irányítást – csúnyán mondva, nem szállja meg az embert. De attól még az üzenetét pontosan átadja.

Hadd mutassak be egy példát a Beszélgetések Istennel című könyvből:

1992 tavaszán – Húsvét táján – váratlan, döbbenetes jelenség következett be az életemben. Isten beszélgetni kezdett veletek. Rajtam keresztül.Hadd magyarázzam meg. Abban az időszakban emberileg, szakmailag, érzelmileg is mélyponton voltam, és minden szinten elhibázottnak éreztem az életem. Mivel évek óta szokásom volt el nem küldött levelek formájában rögzíteni a gondolataimat, nyomban felkaptam a jegyzetfüzetemet és papírra vetettem áradó érzelmeimet. […] Meglepetésemre, alighogy odafírkantottam utolsó keserű kérdésemet is, és már-már félrehajítottam a tollat, a kezem megállt a papír fölött, mintha láthatatlan erő tartaná ott. És váratlanul megmozdult a toll, nem azért, mert megmozdítottam, ellenkezőleg, valósággal magával ragadta a kezemet. Halvány fogalmam sem volt róla, mit kezdek írni, de lassanként kirajzolódott egy elképzelés, így elhatároztam, hogy hagyom magam sodortatni.

(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel, Édesvíz kiadó 2018)

Ezt automatikus írásnak mondják, és az igazi Istennel, vagyis a Biblia Istenével való kapcsolatban ez a módszer ismeretlen. Mert mit is mond Jeremiásnak?

Ezt mondja az Izrael URa Istene, ezt mondva: Mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked, írd meg magadnak könyvben; (Jer 30,2)

Az összes csatornázott és automatikus írással érkező üzenet mind tisztátalan szellemektől érkezik!

Szóval a mi Atyánk, az Úr Jézus Krisztus Atyja, és az Úr Jézus nem használ sem csatornázást, sem automatikus írást, mégis megőrizte a mondanivalóját számunkra, akik Krisztus után már több mint 2000 évvel élünk. Erről már a blogon több cikkben is írtam, hogy a többségi szövegek kéziratai megőrizték számunkra az Újszövetséget, és a maszoréta szövegek pedig az Ószövetséget. Maga az Írás mondja ki, hogy Isten megőrzi a beszédeit.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35)

Nem csak megőrizte, hanem tisztán őrizte meg.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

És most térjünk vissza a fordításokhoz. Ahogyan magából a Bibliából láttuk, Isten tud ihletet adni a fordításokhoz, és hogy úgy mondjam, ő is „több nyelven beszél”. Hiszen az arámi írást, vagy Pál héber beszédét is lefordította Isten Szent Szelleme, és egy másik nyelven adja tudtunkra. De hit nélkül ez sem megy, hogy elhiggyük neki, hogy ha odaadta a Fiát értünk, akkor megőrzi a beszédeit is, hogy eljuthassunk az igazság megismerésére, és átmenjünk a halálból az életre.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

Lukács leírja mindazt, aminek a végére járt, hogy Theofilus bizonyos lehessen mindazokban, amikre megtanították! Ezért lett megírva a Biblia, hogy bizonyosak lehessünk Isten felől. Gondolom senki sem kételkedne a hamisításban, ha a négy evangélium szóról-szóra megegyezne, mert akkor egyértelmű lenne mindenki számára, hogy másolták egymást. Egy „csatornázott” üzenet pedig ilyen lett volna. De évezredek alatt, aki Isten beszédével foglalkozott, az mind különös gonddal tette, mert tudta, hogy mi van a kezében. Ezért őrizték meg, mert fontos volt, hogy mit mondott az Úr. Sokszor még az életük árán is. Mindig voltak olyan irányzatok, amelyek megpróbálták az írásokat elferdíteni, ahogyan először a gnosztikusok a 3. században, vagy a 19. században a német racionalisták, vagy éppen Westcott és Hort. De a Biblia esetében egyértelműen látszik az írásoknak az a vonala, amelyet Isten megőrzött. Még akkor is, ha manapság éppen ez a legtámadottabb vonala a kéziratoknak.

Igen, az eredeti kéziratok elvesztek. Ezért hitből kell megközelítenünk a Bibliát is, hogy a mindenható Isten megőrizte azt úgy, ahogy eredetileg elmondta.  Sajnos ma már azok a bibliatudósok is, akik konzervatívnak tekinthetők, már egy igen liberális álláspontot képviselnek, és már nem beszélnek „eredeti” szövegről, hanem kiinduló szövegről. Már nem hiszik el, hogy Isten sok-sok másolatban megőrizte a beszédét az évezredek során. Bár állításaik túlnyomórészt feltételezéseken alapulnak.

De nem csak a másolatok, hanem a fordítások is lehetnek ihletettek, ha a fordítókat a Szent Szellem vezeti. Nekik azonban ma már arra is figyelniük kell, hogy milyen forrásból származó szöveget fordítanak, mert ha a forrás nem tiszta, akkor a végeredmény sem lehet tiszta. Ezért például hiába tartják szép fordításnak Káldi György Bibliáját, az nem lehet jó, mert nem jó alapokról indul. Ugyanígy, hiába lehetne mai nyelven jó az Egyszerű Fordítás, az nem a megfelelő szöveg fordítása, ezért nem lehet jó. De a fordítások összehasonlításával már szintén foglalkoztam a blogon.

Csak ismételni tudom magam, hogy nem mindegy, hogy melyik Bibliát olvassuk, mert nem egyformák, és nem csak nyelvi különbségek vannak. Hitből kell a fordítások felé is közelíteni, és igenis vannak olyan fordítások, amelyekben a Szent Szellem is részt vesz, és van olyan, amelyekben nem.

Az igazság előttünk van, csak meg kell találnunk. Nem szabad elhinnünk valamit azért, mert egy tudós mondja. Mindent meg kell próbálnunk, és ami jó, azt kell megtartanunk (1Th.5,21)

Végül legyen itt egy idézet 1550-ből Heltai Gáspártól, fordításának előszavából, amely elmondja a fordítók szempontjából a Szent Szellem vezetését:

Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, miképpen nékik vélik: hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni. Mert ha a Szentírásba valami együtt homályosan vagyon, másutt ugyanazon dolog nyilvánvalóbban vagyon megírván. Ezért kell az Írást nem annyira a grammatikából, mennyire az Írásból magyarázni, miképpen Szent Ágoston is mondja és vallja.”

Lucifer és a Strong szótár

Amikor valaki komolyan foglalkozik az igével, akkor könnyen előkerül a Strong szótár és konkordancia, hogy azon a helyen pontosan mit is ír az ige az eredeti nyelven. Ha nem szépen akarom kifejezni magam, akkor a Strong szótár a biblia 67.könyve. Sajnos kevesen tudjuk, hogy ez a forrás egyidős a Westcott-Hort féle revízióval, és James Strong tagja volt mind az angol, mind az amerikai revíziós bizottságnak. Együtt dolgozott Westcottal és Horttal azon az Új Szövetségen, amelyet ma Westcott-Hort illetve Nestle-Aland Új Szövetsgéként ismerünk. Ez gondolom önmagáért beszél James Strong nézeteit illetően a Bibliáról.

Munkája a Biblia történetének megint egy olyan területe, amelyről a nagy nyilvánosság előtt ma már nem esik szó, és kutatás nélkül nem is lepleződik le, hogy milyen is a Strong szótár, és mi a háttere.

Ézs.14,12 kapcsán nézzük meg, hogy kis vizsgálódás után mit találunk a Lucifer szó és a Strong szótár kapcsolatában. Erről a versről már írtunk a megvátoztatott versek kapcsán, hogy visszatettük a Lucifer szót a „fényes csillag” kifejezés helyett.

az 1908-as változat szerinti vers:

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

(Ézs 14,12 – KAR 1908)

és a Váradi-Károli szerinti változat:

Miként estél alá az égről, Lucifer, hajnal fia!? a földhöz verettél, aki népeket erőtlenné tettél!

(Ézs 14,12 – Váradi-Károli)

A Strong szótárban az 1966-os szám alatt találjuk a Lucifer szót. Ez a szó egyetlen egy helyen fordul elő a Bibliában, mégpedig pontosan itt, az Ézs.14,12-ben.

Strong szótár elektronikus változat – H1966:

– Original: הילל

– Transliteration: heylel

– Phonetic: hay-lale’

– Definition: Lucifer = “light-bearer”

1. shining one, morning star, Lucifer

a. of the king of Babylon and Satan (fig.)

2. (TWOT) ‘Helel’ describing the king of Babylon

magyarra fordítva:

– Eredeti: הילל

– Transliteráció: heylel

– Fonetikusan: hay-lale’

– Definíció: Lucifer = “fényhozó”

1. ragyogó, reggeli csillag (hajnalcsillag), Lucifer

a. Babilon királya és a Sátán (képletesen)

2. (TWOT) ‘Helel’ leírja Babilon királyát

Ma már szinte mindenki az elektronikus változatát használja a Strong szótárnak, aminek van egy nagyon nagy hátránya az eredeti nyomtatott változattal szemben. Mégpedig az, hogy abban olyan jelölések vannak, amelyek már nem jelennek meg az elektronikus változatban, ezért elvész sok kulcsfontosságú információ. Nézzük meg, hogy a Lucifer szó jelentésével kapcsolatban mit találunk.

Strong konkordanciájának és szótárának címlapja:

A konkordanciában ezt találjuk:

Könyve bevezető szövegének az alján, ahol az alkalmazott jelöléseket magyarázza,  van számunkra egy igen fontos kis szakasz:

Ez azt mondja, a jobb alsó sarokban, hogy ahol döltbetűs meghatározást látunk, ott a jelentés eltér a szokásos formától.

És most nézzük meg, hogy mit mond a „heylel” szóra, ami csak ezen az egy helyen fordul elő:

A fenti „kis” kiegésztítés tudatában azt látjuk, hogy a „morning-star” jelentés, az eltér a megszokott jelentéstől, és a megszokott jelentés lucifer.

És mit mond a szó gyökeréről, a H1984 szóról:

Ez a meghatározás is tele van dőltbetűs szavakkal, amelyek mint most már tudjuk, új jelentést hordoznak. De a megszokott jelentések között olyanokat találunk, mint: ünnepelni, felfuvalkodni, bolond, bolondozni, dicsőség, fényt adni, őrültnek lenni, megházasodni, dicsőíteni, harag, ismertség, ragyogás.

Sehol sem találunk csillagra utaló kifejezést! Egyet sem!

Hogy kiderítsük, hogy mi történt, ahhoz elő kell vennünk Gesensius (1786-1842) szótárát is, mert ahogyan korábban említettem, James Strong a munkájához nagyrészt a német Gesensius munkáját használta, aki már új jelentéseket adott bizonyos szavaknak.

Gesensius szótárának 140.oldalán ezt találjuk:

majd a 252.oldalon, a „heylel” szó jelentésénél:

és az 1052.oldalon:

Azt mondja, hogy költői kifejezéssel magyarázva a szó jelentését, nála már „hajnalcsillagot” is és lucifert is jelent. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, meg kell néznünk egy Gesensiustól független szótárt, amely még a Strong szótár előtt készült. Ilyen Joseph Samuel Frey szótára, 1842-ből.

Az előszó tanúsága szerint könyve első kiadása 1815-ben volt, és az általam megtalált második kiadás 1839-ben jelent meg, amelynek újranyomása az 1842-es kiadás. Nézzük meg, hogy nála mit jelent ez a szó

26.oldal

342.oldal

Ezek szerint, nála a „heylel” szó azt jelenti, hogy „amikor felragyog”., illetve luciferként jelöli ő is.

De menjünk vissza az időben. Nézzük meg a latin vulgata fordítást, hogy Jeromos hogyan fordította:

Quomodo cecidisti de cælo, Lucifer, qui mane oriebaris? corruisti in terram, qui vulnerabas gentes? (Ézs 14,12 – Vulgata)

Ő is Lucifernek, vagyis fényhozónak fordította.

latin szótár 1970:

Brown-Driver-Briggs lexicon:

A Hebrew & Chaldee lexicon to the Old Testament

by Fürst, Julius, 1805-1873; Davidson, Samuel, 1806-1898, tr

1370.oldal

De nézzük meg, hogy az 1660-as Váradi bibliában található szótár szerint mit jelent a lucifer szó (ez egyébként megtalálható a Váradi-Károli Biblia függelékében is):

lucifer, Világhozó, Naphozó

Egy Gesensiust és Strong-ot megelőző szótár sem említi a hajnalcsillag jelentést!

Sajnos James Strong munkája nyomán, ma már olyan Bibliák készülnek, ahol a lucifer szó jelentése összemosódik az egyedül és kizárólag Jézusra használt hajnalcsillag névvel.

Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa!  (Ézs 14,12 – EFO 2015)

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! (Ézs 14,12 – RÚF 2005)

Hogyan hullottál le az égből, ​te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? ​Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! (Ézs 14,12 – KNB 1997)

Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője.

(Ézs 14,12 – Kecskemethy 1935)

Ma már úgy tűnik, hogy szinte minden fordító beleesik abba a hibába, hogy a Strong szótár szerinti jelentést elfogadja hiteles jelentésnek, és ezért ez a káromlás, hogy Lucifert Jézussal egyforma néven említik meg, már egyre elterjedtebb a modern kiadásokban. Ezért helytelen az 1908-as kiadásban szereplő „fényes csillag” kifejezés is, mert itt csillagról szó nincs. A csillag szó héberül „kokab”, és semmilyen kapcsolatban nem áll a „heylel” szóval.

Ne fogadjuk el egy-egy szó jelentését csak azért, mert a Strong szótár ezt, vagy azt mondja. Strong nyomtatott konkordanciája még külön megjelöli azokat a szavakat, ahol a Westcott-Hort féle bizottság döntése alapján megváltoztatták a szavak jelentését!

Azt írja, hogy ahol *-ot látunk, ott a Revideált Új Szövetségben (Westcott-Hort Új Szövetség 1881)megváltoztatták a szó jelentését. Ahol †-et látunk, ott csak az angol revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését, és ahol ‡-et látunk, ott csak az amerikai revíziós bizottság változtatta meg a szó jelentését.

Ahogyan a Két Biblia cikkben is írtam, a mai Bibliák NEM EGYFORMÁK! Nem csak apró fordítási különbségek vannak, hanem igen fontos jelentésbeli, tartalmi különbségek is! Ha valakinek számít az igazság, és az hogy hol tölti el az örök életet, akkor jól  válassza meg, hogy melyik Bibliát olvassa. Istennek egy pontocska is számít az igéjében (Mt.5,18), akkor nekünk is számítania kell, hogy milyen könyvet olvasunk úgy, mint Isten igéjét!

Megszárad a fű, elhullik a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

(Ézs 40,8 – Váradi-Károli Biblia) Ezért dolgozunk egy olyan Biblián, amely kiszűri mindezeket a modern változatokat!

Szellem – lélek, test – hústest táblázatok

Már korábban írtunk róla, hogy a magyar Bibliákban igen kevés kivétellel tesznek különbséget szellem és a lélek szavak, illetve a test és a hústest szavak között. Mivel ezek igen jelentős jelentésbeli különbségeket hordoznak, ezért a készülő Váradi-Károli Bibliában megkülönböztetjük ezeket a fogalmakat.

Hogy miért tesszük ezt, arról már írtunk:

A szellem eltűnése a magyar Bibliákból

A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség

A munka alapját képező táblázatot szeretnénk most közkinccsé tenni, hogy mindenki aki tanulmányozza az igét, könnyen beazonosíthassa ezeket a saját Bibliájában is.

Károli Biblia lélek táblázat

Károli Biblia test táblázat

Még mindig az 1908-as Kálvin kiadó vagy Patmos által kiadott Károli Bibliát ajánljuk, és egy kis munkával az a Biblia is „mutatni” tudja a Szellem és a lélek, illetve a test és hústest közötti különbséget.

Hogy miért nem ajánlunk más bibliát? Két másik kiadás jöhetne szóba. Az egyik a Revideált Károli Biblia 2011-ből, de azt azért nem tudjuk ajánlani, mert az Új Szövetség már a Nestle-Aland szöveghez van igazítva. A másik a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, de ott olyan változtatások vannak, amelyek szintén nem jó irányba vitték el a szöveget, és a változtatások sehol sincsenek dokumentálva. Két példa, 1Móz.1,2 – amely a réselméletet igazolja, és Ef.5,1 – ahol ahelyett, hogy Jézus követőinek hívna el, azt mondja, hogy legyünk Jézus utánzói, és ez is már a Nestle-Aland szöveg szerinti változtatás. Szóval azt tanácsoljuk, hogy a Bibliában a táblázat alapján húzzák alá azokat az igéket, ahol a lélek valóban lelket jelent, illetve ahol a test valóban testet jelent. Azért ezeket, mert ebből van kevesebb. Kb. 1 órás munkával meg lehet csinálni, és akkor remekül lehet használni az így felkészített Bibliát.

Két Biblia – két vallás

Jn.9,35

Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában?

(Jn 9,35 – Váradi-Károli 2018)

Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

(Jn 9,35 – KAR 1908)

Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában?

(Jn 9,35 – Revideált Károli  2011)

Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: “Hiszel-e az Emberfiában?” (Jn 9,35 – EFO 2015)

Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában

(Jn 9,35 – Káldi Neovulgata 1997)

Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

(Jn 9,35 – Katolikus (Szent Iistván Társulat) 2003)

Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: „Hiszel az ember Fiában?”

(Jn 9,35 – Csia 2005)

Meghallotta Jézus, hogy kidobták őt és megtalálta őt, (ezt) mondta: te hiszel az Emberfiában?

(Jn 9,35 – Vida 1971)

Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: “Hiszel te az Emberfiában?” (Jn 9,35 – RÚF 2005)

35 Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában? 36 Felelt az és mondta: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? 37 Mondta pedig neki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. 38 Az pedig mondta: Hiszek, Uram. És imádta Őt. (Jn 9,35-38 – Váradi-Károli 2018)

Sokszor felvetik a kérdést, hogy Jézus mondta-e magáról, hogy Ő Isten. Igen, mondta. Az egyik példáját itt találjuk, a Jn.9,35-ben. Már amelyik Biblia még mondja. A legújabb tudományosan összeállított szövegeken alapuló Bibliák már nem mondják, ahogyan sok más dolgot sem mondanak. Ahogyan látjuk, a mai magyar nyelvű kiadások elenyésző része tartalmazza ezt a kijelentést. Egyedül a még kapható 1908-as Károli Biblia,  a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, és a Patmos kiadó kiadása, amely lényegében a változatlan 1908-as Károli kiadás, amely itt még megtartotta a Károli változatot.

Kevesen fogadják el, hogy valójában csak kétféle biblia forog a forgalomban. És ezek igazán alapjaikban különböznek egymástól. Mivel a téma hatalmas és igen szerteágazó, ezért itt most csak röviden, a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni. Sokat írtam már erről a témáról, de úgy tűnik, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem különböző fordítások között válogatunk igazán, hanem két teljesen más alapokon nyugvó csoport között választunk, amikor kiválasztjuk azt a Bibliát, amit olvasni szeretnénk.

A mai hitéleti tudományos világ elfogadta, hogy a Nestle-Aland -féle Új Szövetség, illetve a Rudolf Kittel által szerkesztett Ó Szövetség a Bibliák két, az eredetihez legközelebb álló forrásnyelvi szövege. Ez azonban sok olyan tényként kezelt feltételezésen alapszik, amelyeket a tudományos világnak nem lenne szabad elfogadnia. Például az egyik ilyen feltételezés, hogy a Vatikáni és a Sínai kódex az egyik legrégebbi és legjobb Újszövetséget tartalmazó görög nyelvű kézirat. Sajnos egyik eredete sem bizonyított, és a Sínai kódexet a mai napig nem vetették alá kémiai kormeghatározásnak. Addig pedig marad a kétes eredettörténete, illetve a paleográfia ránézésre történő kormeghatározása. Más szóval, nem tudhatjuk, hogy valóban a legrégebbiek, vagy csak „ráfogják”, és ennek senki sem mer ellent mondani, nehogy ostobának látsszon.

A tudományosan összeállított újszövetségi görög szöveg kialakításánál egy tollvonással kizárták azt a több mint 5000 kéziratot, amelyet szerte a világban sokszorosítottak, és egészen a modern korig használtak a görögül beszélő területeken. Kizárták az egyházatyák igehivatkozásait is, a kommentárjaikból, amelyek már olyan korai időponttól léteznek, mint Kr.u.150. Valamint kizárták az első fordításokat is, arra hivatkozva, hogy azok nem az eredeti nyelven íródtak. Hogy ez miért fontos, arra rögtön rátérünk. Egyedül a kéziratok korára alapozzák a szövegek hitelességének mértékét. Azt mondják, hogy minél régebbi, annál biztosabb, hogy jó. Ez a megközelítés azonban semmilyen garanciát nem ad arra, hogy a régi kézirat valóban egy hiteles másolata az eredetinek, vagy sem. Illetve azt sem zárja ki, hogy szándékosan más szöveget tartalmaz-e a kézirat. Arra hivatkoznak, hogy a később keletkezett másolatok pontatlanok, és tele vannak olyan betoldásokkal, amelyek nem voltak részei az eredeti írásoknak.

Összehasonlítások megmutatják az egyiptomi kéziratok és a két kódex [Vatikáni és Sínai] összefüggését (úgynevezett hiba öröklés által). Emellett matematikai összehasonlítások azt mutatják, hogy amikor egyes szövegek távol vannak az eredetitől, egyre több olyan jellemzőt tartalmaznak, amelyek nem részei a konszenzusnak (mérhető például az egyedi olvasatok számában). Az eredetihez való közeliség viszont olyan kéziratok megegyezésben és konszenzusában látszik, amelyek függetlenül állnak egymástól és nem csak másolatoknak a másolatai. Egyéb állításokkal ellentétben soha nem létezett egy központi vezérlés az újszövetségi hagyományozásban, mivel az újszövetség egy szabadon kezelhető szöveg volt, amit mindenki tudott másolni és amely az eredeti dokumentumok helyétől csillagszerűen ment ki a világba, és sok különböző nyelvre is le lett fordítva. A kéziratok vizsgálatánál ez már abból is látszik, hogy azok olyan egyes másolóktól származó egyediségeket tartalmaznak, amelyek eltérnek egymástól,  mutatva a függetlenségüket. Viszont vannak másolatoknak másolatai is, amelyeket arról lehet felismerni, hogy megtartják a elődjük ismertetőjeleit. Összefoglalva viszont a független konszenzust kell figyelni az olvasatok megítélésében. Azaz ha a másolóknak illetve a másolatoknak ugyanaz a szövege van, egyeztetés nélkül, akkor az az eredetihez való közelségre és hamisítatlanságra utal. Hogy jöhetne létre egy olyan szöveg, ha most gondolatban egy rövid szövegből, azaz a Vatikáni kódexből indulnánk ki, hogy az összes többi másoló ugyanazt a szöveget találta ki mellé? Figyelembe véve, hogy a Jelenések könyvének végén egy beható intés van az ellen, hogy valaki elvegyen vagy hozzátegyen a Bibliához, hívő és istenfélő másolók biztos nem gondoltak arra, hogy kieszeljenek, kitaláljanak, vagy kiegészítsék a bibliai szöveget (vagy vegyenek szavakat más részekből és csatolják más versek mellé, azaz harmonizálják). Az egy széles körű hamisítást, és az olvasók becsapását jelentette volna, Isten saját figyelmeztetése ellenére. Egy közös megegyezés ismét szóba sem jöhet, mert a legtöbben nem is ismerték egymást, mint például egyes kolostorokban élő másolók. Itt valós példaként legyen megemlítve egy kolostor Jeruzsálem környékén, és egy Görögországban, az Athos hegyen, illetve egy konstantinápolyi, mai Törökországban. Mindezeknek gyakorlatilag ugyanaz a szövegük van. A másolóknak az volt a feladta, és nagy munkát végeztek azzal, hogy Isten igéjét másolják, nem kihagyva és nem hozzáadva semmit.  Ha a Westcott-Hort és a Nestle-Aland féle elmélet igaz lenne, akkor az újszövetségi hagyomány egy nagy katasztrófa lenne, mivel egy vagy két kézirat megtartaná az eredeti szöveget két másolatban, távol lévén az eredetiektől, és a mai liberális teológusokra lenne szükség a hamisítatlan olvasat érthető összeszerkesztésére. Mindemellett a többi másolók munkája (mondjuk a többi másolatoknak 99,99%-a, vagyis több ezer kézirat) csak feldolgozott hozzáadások lennének, vagyis Isten igéjének hamisítványai. Ez az irracionális jelenetsor, ami önmagában nem lenne történelmi, csak egy nagymértékű központosan rendezett hamisítás vagy összehangolás által lenne lehetséges, mivel szinte minden másolatnak ugyanaz a szövege. Ez a feltétel gyakorlatilag teljesen valószínűtlenné teszi ezt a jelenetsort.[…]

Az átöröklés elmélete ebben az esetben viszonylag egyszerű, sokszor túl egyszerű olyan embereknek, akik bonyolítani szeretnék. Isten Igéje, a Szent Szellemtől ihletve, szabadon lett másolva azokon a helyeken, ahol tárolták és világszerte elterjedt. Az eredeti felismerhető minden kéziratban és minden egyedi másolat tartalmazza az eredeti jellemzőit. Egyszerűen megfogalmazva, egy kiadónak az lenne a feladata, hogy kizárja a kéziratok egyedi és különleges hibáit (egyedi olvasatokat), azokat is, amelyek átöröklődtek, és azt a szöveget mutassa be egy kiadásban, ami minden kéziratban azonos (és ne ennek az ellenkezőjét tegye). Lehetetlen az, hogy csupán egy vagy két kéziratból lehetne felismerni az eredeti szöveget, mivelhogy mindegyikben ott rejlik a lehetőség, hogy hivatkozzon az eredetire. Ezért gyanús, ha romlottnak minősítik az Új Szövetség szinte teljes hagyományát, hogy minőségileg magasabbnak deklaráljanak egy bizonyos kéziratot, aminek tarthatatlansága már első látásra felismerhető pl. a Vatikáni kódex sok hibája miatt.

[…]

az Egyiptom területén lévő klíma miatt is lehetséges volt, hogy a régi kéziratok mind a mai napig megőrződtek, viszont ez semmiben nem utal a rajtuk lévő szövegek minőségére, mert – és ez fontos alapelv – nem az anyag koráról van szó, hanem a szöveg koráról és minőségéről, akkor is, ha sok következtetést le lehet vonni az előbbiből.

[…]

a szerkesztők nem tartották Isten szavának a szöveget, úgyhogy bizonyos okok miatt ezt a Nestle-Aland-féle műszöveget jobban szeretik a liberális keresztény, illetve egyetemi tudósok köreiben.

[…]

Fatális lenne az Új Szövetségnek átörökléséről való felfogás, mert így az egész hagyományt hamisnak, korruptnak, megbízhatatlannak és bizalomra méltatlannak deklarálják, ahogyan ezt Nestle-Aland követelik. Mind Holmes-nál és Nestle-Aland-nál is fennmarad az a kérdés, hogy a másolók, akik egymást általában nem ismerték (az idő és térbeli különbségek miatt), egy szabad és független szöveghez hogyan tudták volna „hozzáadni” ugyanazt a szöveget. Ezt a nemrég benyújtott „folyamatelmélettel” sem lehet megmagyarázni, sem a „következetességi módszert” amit Münsterben védenek, ahol a Nestle-Aland kiadást kiadják. Az utóbbi módszer még olyan messzire is elmegy, hogy olyan olvasatokat is belevesznek a szövegbe, amiknek egyetlen egy görög kézirata sincs bizonyítékként (ez végül is a „meg van írva” elv vége). Ez a módszer használhatatlan az eredeti szövegnek ábrázolásához, hiába hangzik nagyon tudományosnak a neve. A Nestle-Aland féle szöveg kiadóinak ez viszont már nem is igénye, hanem az a cél, hogy legyen egy „x-időponti” szöveg (ún. „kiindulási szöveg”), mert már rekonstruálhatatlannak és nem ábrázolhatónak tekintik az eredetit, és az így már nem központi.”  (forrás: Peter Streitenberger M.A. (phil.), Ingolstadt, 2018.04.24.)

Ez a kis idézet remekül bemutatja, hogy hol hibás a tudományos elmélet a másolatokkal kapcsolatban. Hasonló „lyukak” vannak abban a gondolatmenetben is, hogy az egyházatyák idézeteit és a korai fordításokat is kizárják. Ugyanis, hogyan lehetne lefordítani a szöveget úgy, hogy pont azt fordítják bele a szövegbe, ami nem létezett, csak valaki valahol hozzáírta egyszer a szöveghez. Ha ez történt volna, akkor hogyan lehetséges, hogy egy pár évszázaddal későbbi kéziratban pedig nincs benne, de a világ más részein mindenhol egyformán ugyanazzal a „hibával” másolták tovább. Akkor az egyiptomi részen honnan vették azt a kéziratot, amelyben nem volt benne, ha sehol máshol nem létezett kézirat azok nélkül a változtatások nélkül?

Ugyanígy, hogyan idézhették az egyházatyák a szöveget a világ több pontján ugyanazokkal a betoldásokkal, már kr.u.150-ben? Például Justin Martyr, aki kr.u.151-ben már hivatkozik Márk evangéliumának a végére, az Úr mennybemenetelével kapcsolatban. Ez azért érdekes, mert a Márk evangéliumának utolsó szakaszát ma már a bibliakutatók megkérdőjelezik, hogy egyáltalán része volt-e az eredeti szövegnek. Vagy Iréniusz, aki kr.u.180 idézi Márk evangéliumának végét. De érdekes, hogy ezeket a bizonyítékokat nem veszik figyelembe a megállapításaiknál. És ez a hozzáállás jellemző az egész Újszövetséggel kapcsolatban.

És itt válik ketté a világ a Biblia szövegének megítélésében. Akik ma elfogadják a tudományos álláspontot, akkor azok jó esetben abban hisznek, hogy Isten egyszer megadta a beszédét, de azt az ember nem tudta megőrizni, és most szükségünk van a tudósokra, akik összeállítják nekünk a szerintük legvalószínűbb változatot. Akkor az Ő Istenképükbe nem fér bele a mindenható Isten, aki azt mondta, hogy megőrzi az igéjét (Mt.24,35). Akkor azt kell hinnünk, hogy majdnem kétezer évig senki sem olvasta rendesen az Újszövetséget, csak most, hála a tudósoknak, a 19.század végétől van rá lehetősége a modern embernek azt olvasni. De még most sem lehetünk benne biztosak, hogy pontosan olvashatjuk, mert ha előkerül egy újabb, régebbi lelet, akkor az hatással lehet az egész szövegre. El akarják hitetni velünk, hogy nem tudhatjuk, hogy Isten pontosan mit mondott.

El kellene hinnünk, hogy mindez idő alatt Istent nem érdekelte, hogy ki tud hozzá megtérni, egy összetoldozott szöveget olvasva. Egyáltalán a hitünk alapjaiban kellene kételkednünk, mert semmiben sem lehetünk akkor biztosak. Akkor mi a bizonyíték arra, hogy Jézus valóban az Isten Fia, és valóban meghalt és feltámadt az írásoknak megfelelően (1Kor.15,3-4)?

Ha nem a kéziratok többségén alapuló Bibliát olvasunk, mint például a Károli Biblia, akkor a korábbi állításokkal szembe kell néznünk, és úgy vehetjük kézbe a Bibliát, amelyet olyanok állítottak össze, akik nem hiszik, hogy az évezredeken keresztül másolt szövegek hitelesek. És ezt sajnos ki lehet olvasni a bibliájukból.

Már többször írtam, hogy tetten érhető több tendencia ezeknél a különbségeknél. Az egyik ilyen tendencia, hogy hangsúlyozzák Jézus emberi születését, és megpróbálják őt is teremtményként szerepeltetni. Ezt támasztja alá, a bevezető ige is, a Jn.9,35. Eltűnt már az, hogy Jézus azt mondja, hogy „hiszel-e az Isten fiában”, és ott is ember fia szerepel. De ez nem csak az Újszövetségben látható, hanem az Ószövetségben is előbukkan. Amikor Heródes megkérdezi, hogy hogyan szól a prófécia, a megszületendő Messiásról, akkor az az ige valósággal Isten Fiának a megszületését prófétálja meg. De nézzük csak meg, hogy ezt hogyan írják a mai Bibliák:

Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. (Mik 5,2 – RÚF 2005)

Ezt mondja az Örökkévaló: “Efráta Betlehemben! Bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei közül, mégis benned születik meg Izráel Fejedelme, kinek származása az idők kezdetére nyúlik vissza, az őskor napjaiba! (Mik 5,2 – EFO 2015)

De te, Efrata Betlehemje ​kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; ​mégis belőled származik majd nekem ​Izraelnek jövendő uralkodója, ​származása az ősidőkre, ​a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,2 – KNB 1997)

De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,2 – Katolikus (SztI) 2003)

De hogyan is van ez a vers egy reformáció korabeli szövegből fordítva:

De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek kijövetelei eleitől fogva, öröktől fogva vannak. (Mik 5,2 – Váradi-Károli 2018)

A mai Bibliákban, már összecseng az, hogy nem az egyszülött Fiú jelenti ki az Atyát (Jn.1,18), és Jézus nem öröktől fogva van, hanem az idők kezdetétől származtatják Jézust, mint egy teremtményt. De azért változott meg az 1Tim.3,16 is, hogy ne az legyen benne, hogy „Isten megjelent testben”, hanem az, hogy „aki megjelent testben”. Egyre halványul Jézus Istensége a mai Bibliákban.

Még mindig azt tudjuk mondani, hogy ugyanazt tanítják a mai bibliák? Ha Jézus valóban teremtmény volt, akkor nagy bajban vagyunk a hitünket illetően. De hogyan is nyertük el a megváltást a bűneinkből? Nézzük mit mondanak a mai Bibliák:

Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. (Kol 1,14 – Katolikus (SztI) 2003)

Benne van a mi megváltásunk, ​a bűnök bocsánata. (Kol 1,14 – KNB 1997)

Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata, (Kol 1,14 – REV  2011)

akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kol 1,14 – RÚF 2005)

Mert a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot., (Kol 1,14 – EFO 2015)

akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kol 1,14 – RÚF 2005)

Ezek szerint, nem volt szerepe Jézus kiontott vérének. De mit mond a kéziratok túlnyomó többsége?

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; (Kol 1,14 – Váradi-Károli 2018)

Hiszen erről beszél más helyen is az Ige, hogy Jézus kiontott vére szerzett nekünk megtisztulást (Zsid.9,14; 1Jn.1,7). Még mindig azt tudjuk mondani, hogy ugyanazt a vallást képviselik a mai Bibliák?

Újra sorolhatnám azokat a részeket, amelyek a kéziratok túlnyomó többségében benne vannak, és elég külső bizonyíték is van, hogy azok nem késői betoldások, ahogyan a mai tudósok állítják. Viszont az a vallás, amely felé visznek minket ezek az új Bibliák, azok már nem az öröktől fogva való, és Istentől született Jézust hirdetik, hanem egy teremtményt, aki meghalt. A feltámadását sem erősítik meg azok a Bibliák, és akkor bajban vagyunk, mert azt mondja az ige, hogy ha nem támadt fel, akkor mi még a bűneinkben vagyunk (1Kor.15,17).

De ha őket hallgatjuk, akkor egyébként sem tudhatjuk, hogy mit mondott pontosan Isten, mert sok tudós verejtékes munkájára van szükség, hogy legalább közelítsünk a tényleges szöveghez, mert Isten nem őrizte meg azt számunkra. És akkor még nem is beszéltünk a fordítások problémáiról.

Látjuk, hogy a mai Bibliák egy másik Jézust, egy másik Istent, és egy másik evangéliumot hirdetnek? Akkor pedig nem ugyanazt a vallást képviselik, amit mi kereszténységnek hívunk. Talán ezért is mondhatta ki a pápa, hogy a „kereszténység nem létezik többé”.

Az, hogy melyik Bibliát olvassuk, ma már nem csak „kényelmi” szempont, hanem igenis hitünk alapjait érintő kérdés. Ha elveszik tőlünk azt, hogy Isten ihlette az igét, és azt ma is ugyanúgy olvashatjuk, akkor a hitünk alapjait veszik el tőlünk.

Hadd álljon itt egy hosszabb idézet Spurgeon-től, akit talán nem kell bemutatni. Ő kortársa volt az első revideált Westcott-Hort -féle Új Szövetség megjelenésének, és pár hónapon belül elvetette, mert olyan igehelyek hiányoztak belőle, amelyeket nem tudott elfogadni. De hallgassuk meg, hogy élete végén hogyan beszél a Bibliákról, és a benne lévő igazságról.

Az első, a fegyverzetünk, az ihletett Ige. Egyszóval, a harcunkban meg kell tartanunk a Szellem kardjának régi fegyverét. Csodáltuk is a régi evangélium szentséges eredményeit. Annyira hozzászoktunk már, hogy gyakran nem is látjuk, hogy sohasem veszti el a vonzerejét. Az új rend könyveit olvasva, bár kézzelfogható hamisság nem tűnik fel, észreveszed, hogy egy csavart adtak neked, és a szellem hangja is halkabb lett; ezért légy óvatos. Olyan emberekkel harcolunk, akik feladták az engesztelő áldozatot, elutasítják az Ige ihletettségét, és szégyenfoltokat dobnak a hitből való megigazulásra…….Isten igazsága szemben az emberek kitalációjával. […]

Majdnem teljes fejezeteket vágtak ki a Bibliából; azt mondták, hogy néhány könyvet meg sem kellett volna írni. A Szóbeli ihletés a legnagyobb butaság volt, és sohasem szabad tolerálni. A legnagyobb fájdalommal említjük ezeket az eseteket, de még vannak néhányan, akik határozottan elutasítják, hogy páran eltértek a hittől, vagy csak olyan kevesen vannak, hogy az említésre sem méltó. […] De az elhagyásaik a legszomorúbb eredményt produkálják. Nem hagyhatod el az igazságnak csak a legsötétebb és legkomolyabb részét anélkül, hogy minden más igazság erejét meg ne gyengítenéd. Testvérek, ne hagyjatok ki semmit. A gonoszság, amivel hozzáadunk, vagy elveszünk az Úr Igéjéből, talán fel sem tűnik a mi időnkben, de ha eljön és aratni kezd egy másik generációban, akkor mi is ugyanolyan bűnösök leszünk. […] Nincs kétségem, hogy bizonyos igazságok elhagyásai komoly hibákhoz vezettek. Emlékezz, hogy egyszer számot kell adnod, és az a számadás nem lesz örömteli, ha Isten igazságaival hamis játékot játszottál. Hogyan fogsz elszámolni „azon a napon”, ha hozzátettél, vagy elvettél Isten Igéjéből?

[…]

Aki hibát lát az Írásokban, azt gondolhatja magáról, hogy megváltoztathatja a Seregek Urának beszédét; de mi, akik hiszünk Istenben, és elfogadunk minden szót amit mond, és nem teszünk ilyen merész kísérletet. A saját szavaink olyanok, mint a papírgalacsin, ha összehasonlítjuk az Ige puskagolyójával. Minden dolog végkövetkeztetése az Ige. Nincs több érv azután, amikor azt találjuk, hogy „meg van írva”. Az, hogy „Így szól az Úr”, véget vet a vitatkozásnak. […] Ennek az „igazságnak, az egész igazságnak, és semmi másnak, mint az igazságnak” kell lennie, vagy egyáltalán semminek. Sohasem fogjuk megkísérelni megmenteni az igazság felét azzal, hogy bármelyik részét elvessük. Kiállunk mindegyik mellett, vagy egyik mellett sem. Teljes Bibliánk lesz, vagy nem lesz Bibliánk. A Szellem kardjával meg kell tartanunk az egész igazságot úgy, mint a sajátunkat, és nem szabad elfogadnunk egy kis részét, mint Isten ellenségeinek a felajánlását. Isten igazságát úgy tartjuk meg, mint Isten igazságát. Isten velünk van, és nem szűnünk meg azt dicsőíteni, hanem a végsőkig ragaszkodni fogunk a teljes kinyilatkoztatott igazsághoz.” (mindhárom idézet részlet: C.H.Spurgeon – „Final Manifesto”-jából, amelyet tanítványainak tartott 1891 áprilisában.)

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.

(Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Ferenc pápa: „a kereszténységnek vége”

A blog nem azért indult, hogy katolikus és más egyházak témájával foglalkozzon. A legutóbbi cikk is már túlnyomórészt a pápai megnyilvánulásokkal és Vatikánnal foglalkozott, de sajnos olyan dolgok történnek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, és ahogyan a magyar katolikus oldalakat néztem, ezek a hírek nem jelentek meg úgy, ahogyan azt a nemzetközi részen bemutatják. Ezért szükségét éreztem, hogy erről ismét tájékoztatást adjak. Két olyan hír indult el, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Először a kisebb súlyúval kezdem.

Ferenc pápa látogatást tett egy római középiskolában, ahol egy diák kérdésére, hogy mit mondjon egy ateistának, azt a választ kapta, hogy:

„Egy hitetlen előtt, az utolsó dolog, amit meg kell próbálnom az az, hogy megpróbáljam megtéríteni. Soha. Az utolsó dolog, amit tennem kell, az a beszéd.”

A pápa ugyan továbbmegy, és azt mondja, hogy az életünkkel kell bizonyságot tennünk. Ezt megemlíti már a hivatalos magyar nyelvű vatikáni hír is, de arról hallgat, hogy azt mondta Ferenc pápa, hogy egy szót sem szóljunk egy hitetlen előtt.

És még azt is hozzátette, hogy

„nem a kereszteshadjáratok korában élünk”.

Prozelitizmusnak nevezi azt, ha valaki szól egy másik embernek, hogy térjen meg. Ha pedig szól, akkor már nem Jézus tanítványa.

Ezzel nyíltan ellentmond Jézus nagy parancsolatának, hogy menjünk, és tanítsunk minden népeket (Mt.28.19). Nyíltabb már nem is lehetne. Az egész Apostolok Cselekedetei erről szól, hogy hogyan mentek ki a tanítványok, és hirdették az Úr Jézus Krisztus evangéliumát, és felszólítottak a megtérésre.

Azt már tudjuk, hogy Ferenc pápa minden embert Isten gyermekének tekint, ezért nem kell senkinek sem megtérnie. Ennek adta újabb bizonyítékát. Megtagadva ezzel a kereszténység lényegét, hogy mindannyiunknak szüksége van Jézus megváltására.

Forrás:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-12/ferenc-papa-latogatas-romai-gimnazium-albertelli.html

https://www.breitbart.com/faith/2019/12/22/pope-francis-tells-christians-not-to-try-to-convert-nonbelievers/

A másik hír ettől még durvább. 2019. december 21.-i hír. Ferenc pápa kijelentette:

„A kereszténység nem létezik többé”

Úgy írta körül a pápa ezt a mondatát, hogy ma már nem létezik egy olyan világ, mint az apostolok korában, hogy vannak a keresztények, és van a nem keresztény világ. Azt mondja, hogy a kultúrát már nem csak a keresztények készítik, és nem is az elsők, akiket meghallgatnak, és nem is ők azok, akiket a legtöbben meghallgatnak.

A fenti idézet az angolnyelvű hír szó szerinti fordítása (lásd lenn a linkeket). A magyar fordítás mást mond: „Nem vagyunk a kereszténységben, többé nem!” Ez ugye nagyon más.

Emlékezve azonban azokra a hírekre, amelyeket egy hónappal ezelőtt szedtem csokorba, már nem csoda, hogy azt mondja a pápa, hogy a kereszténység nem létezik többé. Ahogyan Kenneth Copeland kijelentette, hogy a protestálásnak vége, most a pápa kijelentette, hogy nincs többé kereszténység.

Hivatalos hír:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-12/papa-biboros-testulet-karacsony-reform-kuria-valtozas-megteres.html

https://www.vaticannews.va/en/church/news/2019-12/proclaiming-gospel-secularized-world.html

National Catholic Reporter:

https://www.ncronline.org/news/vatican/christendom-no-longer-exists-pope-says-explaining-need-revamp-curia

Tudomásom van róla, hogy nemzetközi szinten, a katolikus körökben egyre nagyobb ellenállással kezdik egyesíteni az erőiket Ferenc pápa és a hivatalos egyházi irányvonal ellen. Még nem látszik, hogy ennek mi lesz a következménye, és természetesen az sem, hogy mi lesz az eredménye.

Nem tudni, hogy Isten mikor és hogyan fog közbelépni, vagy már annyira a végén járunk az időknek, hogy nem fog közbelépni, és innen egyenesen belemegyünk az antikrisztusi világkormányba és világvallásba.

Ha van az időkhöz valóban valami köze annak, hogy 6000 év a földi történelem, és ezer évig fog uralkodni Jézus, akkor a 6000 év eléréséhez (saját számításaim szerint: Rövidesen itt az ítélet ideje cikkben), akkor még  2030 előtt elérjük a 6000 év végét. Ennek riasztónak és ébresztőnek kellene lennie mindannyiunk számára. De akárhonnan is nézzük, ebből a világból már nincs sok hátra.

Isten irgalmazzon mindannyiunknak.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16 )

Megtörtént a hittől való elszakadás (!?)

2 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. 3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, (2Th 2,2-3 – Váradi-Károli 2018)

Már többször foglalkoztunk itt a blogon a vatikáni eseményekkel, mint amelyek mostanság meghatározzák a kereszténység irányvonalát. Attól kezdve, hogy a protestáns egyházak egyezményeket írtak alá a katolikus egyházzal, mindegyik „betagozódott” a katolikus egyház alá, és elismerte a katolikus egyház vezető szerepét. Ezt még a kisebb, „független” pünkösdi egyházak is megtették, amikor vezetőik mind ellátogattak a Vatikánba. (lásd: Jön az “ébredés” cikket) És volt aki kimondta, hogy a protestálásnak vége (videó itt).

Nemrég írtam arról, hogy a világvallás elérése érdekében milyen lépések történtek (lásd: A fehér lovas, a Vatikán, a világvallás, Ábrahám hitének családja, Noé Fiainak Törvénye írást.)

Most ismét olyan események történtek, amelyek már egyértelművé teszik, hogy bekövetkezett a hittől való szakadás. Most már nem csak a „törvényszegés titkos bűnéről” beszélhetünk, hanem a hittől való nyílt szakadásról. És ezt már nem csak én, egy protestáns ember mondom, hanem maguk a katolikus egyház tagjai. Több püspök is felszólalt már az ellen, ami a Vatikánban zajlik. De nézzük meg, hogy mi is történt, ami miatt ezt az igen bátor kijelentést meg merem tenni.

Az egyik első lépés ebben a történetben, nem is a Vatikánból indul ki, de köze van Rómához. A Római Klub készített egy tanulmányt „Az első globális forradalom” címmel (The first global revolution, 1991). Ebben ezt olvashatjuk:

Egy új közös ellenség keresésében, aki ellen egyesülhetünk, azzal az ötlettel álltunk elő, hogy a környezetszennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhezés, és az ehhez hasonlók betöltenék ezt a szerepet. Összességükben és a hatásaikban ezek a jelenségek egy olyan közös fenyegetéssé állnak össze, amellyel mindenkinek együtt kell szembenéznie. De hogy ezeket a veszélyeket, mint ellenséget nevezzük meg, egy csapdába kerülünk, amelyről már figyelmeztettük az olvasókat, nevezetesen összekeverni a jelenségeket az okokkal. Mindezeket a veszélyeket az emberi tevékenységnek a természeti folyamatokba való beavatkozása okozza, és ezért ezeket csak megváltozott hozzáállással és magatartással lehet legyőzni. Az igazi ellenség akkor az emberiség maga.” (75.oldal)

Az ma már „köztudott”, hogy a Római klub a világ vezető elitjének az „agytrösztje”. Ez a szervezet a nagy gondolkodó, aki előre meghatározza a világ folyásának útját, amerre azt a titkos társaságok és a világ valóban vezető pár százas csoportjának az érdekei vezetni akarják. Az idézet felnyitja a szemünket arra, hogy ami most zajlik a nyilvános propaganda szintjén, Greta Thunberggel együtt, csak azt a célt szolgálja, hogy általános pánikot keltsen, és az emberek készen legyenek mindent megtenni annak érdekében, hogy a földet megmentsék, önként lemondjanak a szabadságukról, és a kormányok is „környezetvédelmi” törvényeket hozzanak, hogy megmentsük az otthonunkat. Erre a „veszélyre” válaszul dolgozta ki az ENSZ, az Agenda 21 programját.

De hová is tart ez a dolog, és mi köze ennek a hithez?

2015-ben Ferenc pápa kiadta a Laudato Si (ingyenesen letölthető: itt) enciklikáját, amely a pontosan a környezetvédelemmel foglalkozik. Ezzel a világ összefogására hív fel minket a pápa, hogy „mentsük meg közös otthonunkat”.

Néhány idézet:

12.oldal: „Közös otthonunk megvédésének sürgetô kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében

13.oldal: „Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek.”

Erre hivatkozott a pápa az idei felhívásában, amikor a világ vezetőit és befolyásos embereit szólította fel a globális összefogásra, hogy a jövő generációját ennek szellemében oktassák (lásd a fentebb hivatkozott korábbi írásban). Világszerte egy közös tananyagot készítenének elő, hogy mindenütt környezettudatos ifjúságot neveljenek.

És ennek kapcsán jutunk el a hittől való szakadás nyilvános megtételéhez. 2018 februárban a pápa már kimondta, hogy a sokféle vallás Istentől van, és mindannyian testvérek vagyunk itt a földön. Ezzel sárba tiporta a Bibliának azt a kijelentését, hogy az Úr Jézus Krisztus az egyetlen út az Atyához, és nincs üdvösség más névben.

 És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12 – Váradi-Károli 2018)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam. (Jn 14,6 – Váradi-Károli 2018)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Jn 2,23 – Váradi-Károli 2018)

Ha azt mondja ki a pápa, hogy a többi vallás is egyenértékű a kereszténységgel, akkor elutasítja hitünk egyik legalapvetőbb kijelentését! Kimondja, hogy más úton is el lehet jutni Istenhez, és más vallásból is üdvösséget lehet nyerni. De egy más vallás sem adja meg a bűnökből való szabadulást, csak az, aki Jézus Krisztusban hisz.

Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7 – Váradi-Károli 2018)

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatsz. (Róm 10,9 – Váradi-Károli 2018)

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, (1Tim 2,5 – Váradi-Károli 2018)

De ha ez még nem volna elég egyértelmű, akkor nézzük meg, hogy milyen események történtek még.

2019 szeptemberében Ferenc pápa egy sajtótájékoztatót adott egy repülőgépen, Dél-Amerikából való utazása közben. (Ennek hivatalos anyaga itt olvasható.) Ebben a pápa nyiltan kimondja, hogy engedelmeskednünk kell az ENSZ-nek, és a nemzetközi szervezeteknek:

Amikor elfogadjuk a nemzetközi szervezeteket és elismerjük a képességüket arra, hogy globális szinten ítéletet tehessenek – például a nemzetközi bíróság Hágában, vagy az ENSZ. Ha magunkat tekintjük az emberiségnek, akkor amikor ők bejelentéseket tesznek, az a dolgunk, hogy engedelmeskedjünk. Az igaz, hogy nem minden, ami helyesnek tűnik az emberiség egészére nézve, az a zsebünknek is jó lesz, de akkor is engedelmeskednünk kell a nemzetközi intézményeknek. Ezért hozták létre az ENSZ-t. Ezért hozták létre a nemzetközi bíróságokat.” [kiemelés tőlem]

Az a keresztény egyház, aki most már maga alatt tudja a protestáns egyházak nagy többségét is, egyszerűen kijelenti, hogy nem Istennek kell engedelmeskedni, hanem az ENSZ-nek. Ezzel nyíltan elszakad Istentől (immár sokadik esetben), és az egyházat emberek hatósága alá helyezi. Ezzel kijelenti, hogy az egyház számára nem Isten a legfőbb hatóság, hanem az ENSZ. És itt kapcsolódik a Laudato Si az ENSZ-hez, mert abban szinte ugyanazt találjuk, mint az ENSZ „Agenda 21” programját. Ez a program magába foglalja az emberi élet szinte minden területét annak érdekében, hogy egy „fenntartható fejlődést” tegyen lehetővé az emberiség számára. Erőforrások elosztását, népességszabályozást, környezetvédelmet, termelés szabályozást, stb.

De a történet még van tovább is. 2019 szeptemberében nagy vihart kavart, hogy egy bizonyos Dr Eugenio Scalfari nevezetű 95 éves újságíró azt írta, hogy a pápa azt mondta neki egyik privát beszélgetésük alkalmával, hogy „Krisztus, mint názáretbeli Jézus, egy ember, és nem testben megszületett Isten”. Ez az újságíró régóta és rendszeresen beszélget négyszemközt a pápával, de már az is érdekes, hogy a pápa ilyen témákról beszélget egy világi újságíróval a magánbeszélgetések alatt. Egyáltalán miért is vannak ezek a magánbeszélgetések egy világi emberrel? De maga a pápa nem cáfolta meg ezt a hírt, nem erősítette meg hitvallását, hogy ő hisz abban, hogy Jézus Krisztus Isten volt akkor is, amikor emberi testben megszületett. A vatikáni sajtóiroda kiadott egy magyarázatot, amelyben azt mondják, hogy ennek az újságírónak a szavai nem vehetők szó szerinti idézetnek. De csak ennyi volt a magyarázat, egy ilyen súlyos kérdésben.

De még mindig nem vagyunk az események végén. Nem tudom, hogy hányan tudják, de volt a Vatikánban egy zsinat 2019 októberében, az Amazonas zsinat. Már a zsinat előtt több hithű katolikus felszólalt, és még Athanasius Schneider püspök és Raymond Burke bíboros is, hogy az Amazonas zsinat munkaanyaga istenkáromlást tartalmaz.

A zsinat munkaanyagának néhány pontja nem csak nincs összhangban az egyház hagyományos tanításával, hanem egyenesen ellentétes vele.”

az igazság, hogy Isten kinyilatkoztatta magát teljesen és tökéletesen a Megváltónak, az Isten FIának megszületésének titkán keresztül, el van homályosítva, ha meg nincs tagadva.”

zavaró ajánlások a munkadokumentumban előre vetítenek egy hitehagyást a katolikus hittől”. (mindhárom idézet: Burke bíroros, 2019.09.05. itt olvasható)

A munkaanyag egyébként azt mondja, hogy Isten minden élőben benne benne van, és minden élő kommunikál az egész kozmoszban. Ezzel elszakad a keresztény hittől, amely azt mondja, hogy Isten nem része a teremtésnek, és kívül áll a teremtésen. Ami itt le van írva, az a panteizmus jellemzője, hogy minden élő része a mindent átjáró istennek. Ez a keleti vallások és a természeti népek vallása, de nem a kereszténységé.

A munkadokumentum 86. pontja azt is kimondja, hogy az indiánok szertartásai elengedhetetlenek a belső egészség fenntartása érdekében, amelyek átjárják az élet és a természet körforgását, és ezek tartják távol a gonosz szellemeket és a betegségeket. Hol marad akkor az, hogy Isten a gyógyító, és Jézus Krisztus az Úr mindenek felett, és az Ő sebei által gyógyultunk meg? Amikor Jézus azt mondja, hogy tanítsunk minden népeket? Ugyanis ezzel azt mondja ki, hogy hagyni kell a pogány rituálékat, mert abban van az embereknek egészsége és az szabadít meg a gonosztól, nem a mi Urunk Jézus Krisztus és a mi Atyánk! Ez nyílt hitehagyás!

Fundamentalista katolikus körökben nagy felzúdulást keltett már az a tény is, hogy a zsinat megnyitója egy amazonasi indián pogány szertartás volt a Vatikánban. Letettek egy pogány szimbólumot is, amit „átkereszteltek” kereszténnyé.

Később, ezt a két Pachamama szobrocskát, munkásoknak öltözött hívők elvitték a templomból, ahol ki volt állítva, és a Tiberiszbe dobták (a szobrokról több magyar hírt is lehet olvasni). A zsinat munkaanyaga pedig többek között azt mondja, hogy meg kell kérdeznünk az indiánokat, hogy hogyan kell együtt élnünk a természettel. A hitüket is tiszteletben kell tartanunk, mert a hitüket átszövi a természettel való szoros kapcsolatuk. Már nem az a cél, hogy Jézus Krisztust prédikáljuk a pogány népeknek, hanem az, hogy mi, keresztények, tanuljunk a pogány népektől!

Ennek a zsinatnak volt több olyan pontja is, ami az egyház megreformálását célozza. Arról nem beszélve, hogy az ott élő indiánok, már ugyanúgy városokban laknak, mint mi itt Európában, és csak a zsinat kedvéért öltöztek jelmezbe. Ezzel akartak nagyobb nyomatékot adni, hogy szegény indiánoktól a gonosz kapitalisták elveszik az élőhelyüket. A másik fő hangsúly azon volt, hogy annyira kevés ott a férfi pap, hogy engedélyezni kell a női papokat és a házasságot a papoknak, mert annyira kevesen vannak arrafelé, hogy így lehetne orvosolni a paphiányt.

Összefoglalva

Ferenc pápa többször olyan kijelentéseket tett, amelyek már nem egyeztethetőek össze a keresztény hittel. Nyíltan a globalista eszmék mögé áll, és a világ megmentéséért képes olyan egyezményeket kötni, amik már nem egyeztethetőek össze a keresztény hittel. A többi vallást is ugyanolyan Istentől valónak tekinti, mint a kereszténységet. Ez sem egyeztethető össze a keresztény hittel.

Nyíltan támogatja az ENSZ emberiség ellenes Agenda 21 programját, amely egy globális kommunista rendszert akar bevezetni a föld megmentése érdekében, a fenntartható fejlődés szlogenje mögé bújtatva. Ugyanis annak érdekében, hogy a gyermekeinknek legyen jövője, az ENSZ központilag akarja meghatározni, hogy kinek lehet gyereke, és kinek nem. Kinek mit kell termelnie, és ki az, aki nem termelhet. Ők fogják megmondani, hogy hol kell élniük az embereknek, mert akkor fogják tudni biztosítani az ellátást. De láttuk, hogy a klímaváltozás az egy kitalált közös ellenség, amellyel szemben az egész emberiséget össze akarják terelni egy világkormány alá. Amikor ez megvalósul, akkor az lesz az emberi szabadság vége. Már nem vagyunk messze tőle. Ahogyan a bevezető ige is mondta, hogy az egyház hitehagyása után nem sokkal meg fog jelenni a bűn embere, a veszedelem fia. És ezzel elérkezünk a végidők legvégéhez.

Mert belopóztak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat és Istent, és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják. (Júd 4 – Váradi-Károli 2018)

Miért kell új Biblia? (2019)

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.

(Jel 22,18-19 – Váradi-Károli 2018)

12 És mondta nekem az ÚR: Jól láttad, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt. (Jer 1,12 – Váradi-Károli 2018)

35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Szent Bibliád van?

RÚF, EFO, stb.* Károli
emberek2Pét.1,21szent emberei
angyalokMt.25,31szent angyalok
testvérnek1Thessz.5,27szent atyafi
prófétákJel.22,6szent próféták
Lélek, SzellemJn.7,39Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem1Kor.2,13Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemMt.12,31Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemCsel.6,3Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, SzellemCsel.8,18Szent Lélek; Szent Szellem

*nincs  felsoroltva tételesen minden mai kiadás, mint SZIT, KNB, REV, CSIA, VIDA, RÚF, EFO. Előfordulhat, hogy egyikben-másikban benne van a Károli -féle változat, de a táblázat egyszerűségéért a variációk nincsenek külön megnevezve

Nemrég újra elolvastam a blog első bejegyzését 2016-ból, és úgy éreztem, hogy bonyolultan fogalmaztam meg a mondandóm. Mióta elkezdtük a blogot, azóta sok minden letisztult, és sok olyan bizonyíték is a kezünkbe került, amelyek igazolják, hogy igenis kell egy új magyar biblia. Egészen pontosan nem egy új biblia kell, hanem a régi Károli verziót kell újra életre kelteni, mert jelenleg nincs nyomtatásban olyan biblia, amely helyes lenne.

Ennek igazolására itt már nem kell részletesen leírnom, hogy milyen bizonyítékok vezettek, mert azokat a blog cikkeiben részletesen kifejtettem. Mikor elkezdtük a munkát, akkor még azt hittük, hogy az 1908-as Károli Biblia jó, de akkor még nem voltunk tisztában az 1908-as revízió mélységével, és irányával sem. Kiderült, hogy az a revízió inkább rontott a Károli Biblián, és szinte már csak nevében Károli Biblia. Az Új Szövetségben már feltűnnek a Nestle-Aland-féle kritikus szöveg bizonyos elemei, és ezzel elkezdték az elszakadást a hagyományos Textus Receptus szövegtől. Mivel dokumentálatlan, hogy melyik versek vannak átírva, ezért aki csak úgy kézbe veszi, annak elsőre fel sem tűnik, hogy a korábbiakhoz képest ebben a Bibliában mi lett más.

A revíziót készítők között voltak például olyanok, akik nyíltan tagadták Jézus testi feltámadását. De ha belegondolunk, hogy milyen szellemiségű akkor az az egyház, akinek a soraiban lehetnek olyan lelkészek, akik tagadják Jézus testi feltámadását, akkor ki kell mondanunk, hogy az az egyház is tele volt már akkor az antikrisztusi szellemmel. Ezen nincs mit gondolkodni, az ige egyértelműen fogalmaz.

És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

(1Jn 4,3 – Váradi-Károli 2018)

Valószínű, hogy az egyének, akik a revízión dolgoztak nem is szándékosan tették amit tettek, de tudjuk, hogy minden emberi cselekedet mögött ott van valamilyen szellemi erő. Ha pedig ez a szellemi erő, az antikrisztusi szellem, akkor a revíziót is ebbe az irányba vitte el. Sajnos ezt valaki csak akkor láthatja meg, ha valóban versről-versre végignézi a különbségeket, az 1908-as és az 1908 előtti Károli kiadásokban. Ezért nem volt elegendő egyszerűen csak mai nyelvtanra átültetni az 1908-as kiadást.

Valaki megkérdezhetné, hogy miért ezt néztük, mikor van már annyi új fordítás is. A Magyar bibliatársulat készített saját fordítást, 1975-ben, melyet 1990-ben és 2015-ben revideáltak (RÚF). A katolikus Bibliák között is van új fordítás. Azóta megjelent az Egyszerű Fordítás (EFO) is, 2003-ban és 2015-ben. Van olyan is, mint a Revideált Károli kiadás (REV), a Veritas kiadótól, amely az utószóban szinte ugyanazt mondja el, mint a Váradi-Károli Biblia előszava, hogy visszanyúltak az Aranyas és Váradi Bibliákhoz, és azokhoz igazították a szöveget. Ez jól hangzik, de utána minden munkájukat semmivé teszik azzal, hogy azt mondják, hogy

Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.”

(Revideált Károli Biblia utószó – Baranyi József)

Ezzel elszakították magukat a kézirat hagyományoktól, és a mai „tudományos” alapokra helyezték munkájukat. Így az a kijelentésük, hogy „nem akartunk elszakadni az évszázadok óta rögzült Károli-szövegtől”, semmivé lett.

A másik hasonló kezdeményezés, a Krisztus Szeretete egyház kiadása. Ők a nyelvi megújítást mellőzték ugyan, és javítani szerettek volna a szövegen, mégis meghagyták az 1908-as kiadásnak azokat a részeit, amelyek már a Westcott-Hort -féle görög szöveg alapján lettek átírva (pl. Jel.1,7, Jel.19,8). Emellett beletettek a szövegbe olyan változtatásokat, amelyek más tanokat – mint például a réselméletet – támogatnak (1Móz.1,2). Ezért sajnos ez a kiadás sem vihet el a jó szöveghez.

A „Mi a probléma a modern Bibliákkal” írásban, és az ehhez kapcsolódó videóban is részletesen bemutatjuk, hogy a ma használatos eredeti görög és héber kéziratok miért kifogásolhatóak, és mi minden szól a reformáció korának eredeti szövegei mellett. A görög szövegek variánsairól szóló írás pedig tételesen összehasonlít sok verset az itt említett kiadások között. A legelterjedtebb magyar nyelvű Biblia pedig, amely a helyes szövegek fordításából keletkezett, az a Károli Biblia.

Érdekes módon, mindig ezzel a Bibliával foglalkoznak a kritikusok, hogy mennyi fordítási hiba van benne. De a kritikusok nem cikkeznek a Revideált Új Fordítás, vagy a Szent István Társulat, vagy az Egyszerű Fordítás hibáiról, hanem mindig a Károli Biblia van terítéken. Vallom, hogy emögött is az a szellemi háttér van, mint a bibliafordítások hátterében. Ezek az erők el akarják fordítani az embereket attól, hogy Isten tiszta igéjét olvassák, és a Szent Szellem bizonyságot tehessen Isten Szava mellett.

Miért nincsenek cikkek arról, hogy például miért került bele a Káldi Neovulgáta fordításba ez a mondat:

Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. (Mt 26,30 – KNB 1997)

Jézus és a tanítványok elénekelték a himnuszt. Akkor megkérdezném, hogy melyik himnuszt?

De nézhetnénk, a RÚF szövegét is, hogy már nem arra int minket az ige, hogy óvakodjunk a körülmetélkedéstől, hanem egyenesen a körülmetéltektől:

Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!

(Fil 3,2 – RÚF 2005)

Minden reformáció korabeli fordításban, itt több nyelven is az szerepel, hogy a körülmetélkedéstől óvakodjanak, és nem a körülmetéltektől. Miért nincsenek leleplező kritikai cikkek ezekről a fordításokról? Mindig a Károli fordítás gyengeségei vannak kidomborítva.

A Vatikán és a teológiai iskolák által is támogatott úgynevezett magasabb szövegkritika célja az, hogy elhitesse velünk, hogy a Biblia szövege nem maradt fenn úgy, ahogyan azt megírták. Ezért készül a folyamatosan változtatott ún. Kritikus szöveg, a Nestle-Aland féle kiadás, és ezért változtatják a héber ószövetséget is, a Biblia Hebraica Stuttgartensiá-t is.

El akarják hitetni velünk, hogy tele van emberi hibákkal, amiket a másolók tovább másoltak, és igazán nem tudhatjuk, hogy Isten mit mondott, de egyre több forrásból bizonyosodik be, hogy a reformáció korában használt Textus Receptus igenis a legrégebbi hiteles görög szöveggyűjtemény. 2000-ben jelent meg egy könyv, Carsten Peter Thiede írásában, aki az oxfordi Magdalen papíruszt, kódnevén a P46 papíruszt, újra megvizsgálta. Ez a papírusz 1901-ben lett megvásárolva Luxorban, Egyiptomban, és került az oxfordi Magdalen College-ba. 1953-ban ennek a korát Kr.u. 180-200-ra tették. Tudományos vizsgálatok eredménye szerint, Dr. Thiede ezt a papíruszt átdátumozta Kr.u.66-ra. Ezzel ez lett az egyetlen első századból fennmaradt kézirat. Ennek a szövege egyébként a Mt.26,22 töredékét tartalmazza. Lézeres mikroszkópos vizsgálattal elolvasták a szöveget, amely a Textus Receptus változatot igazolja, a kisebbségi, vagy kritikus szöveggel ellentétben. Ugyanis „hekasotos auton” áll a papíruszon, „heis hakastos”-szal szemben. Ezzel a Textus Receptus-t egyértelműen belehelyezi az apostolok korába.

Olyan korban élünk, amikor egyre életbevágóbb lesz, hogy mi van megírva. Magyarország kis ország, és ezért a Biblia is sokszor volt egyének kezébe letéve (Károli, Szenci Molnár Albert, Tótfalusi Kis Miklós, stb.). Így vágtunk bele most mi is ebbe a munkába. Egyszerűen azt szerettük volna, hogy legyen egy olyan Biblia a kezünkben, ami azt mondja el, amit el kell mondania, vagyis Isten szava. Isten megőrizte az igéjét, és ez magyarul, a neki tulajdonított gyengeségei ellenére is a Károli Biblia. De ma már ez is másképp olvasható, mint ahogyan elkészült. Ezt szeretnénk visszaállítani oda, ahol 300 évig volt a magyar történelemben, megújítva, de nem modernizálva, hogy Teofilussal együtt mi is bizonyosak lehessünk abban, amiben hiszünk.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4 – Váradi-Károli 2018)

1 Most pedig hallgass ó Izrael a rendelésekre és végzésekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, amelyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ad nektek. 2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3 Szemeitekkel láttátok, amit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, aki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. 4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. 5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nekem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. 6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? (5Móz 4,1-7 – Váradi-Károli 2018)

Az Atyában és a Fiúban lakozás

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3 – Váradi-Károli 2018)

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, csak ha én bennem maradtok.

(Jn 15,4 – Váradi-Károli 2018)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

(Jn 6,56 – Váradi-Károli 2018)

Már az úrvacsora kapcsán felmerült, hogy aki veszi az Úr testét és vérét, az benne lakozik, és ő is abban. De valóban kizárólag az úrvacsorán keresztül lehetne lehetséges az Úrban lakozni? Ahhoz, hogy ezt meglássuk, el kell indulnunk az újjászületéstől.

Bár a hitre jutás, az ige szerint a megtéréstől indul, nem az újjászületéstől, de a megtérés lépéseire most nem térek ki külön. Nagyon röviden, talán annyit mondhatunk róla, hogy amikor az ember felismeri, hogy bűnös, és az eddig élt élete a halálba és az örök kárhozatba viszi, és hallja az evangéliumot, akkor dönt arról, hogy mindenek ítélőbírája előtt leborul, és kegyelemért könyörög. Az igaz evangélium hirdetésének elengedhetetlen része a bűnök bocsánatának, a közelgő ítéletnek, és Jézus személyének, mint megváltónak a hirdetése (Lk.24,47; ApCsel.17,30-31). Nem az áll a központban, akinek hirdetik, hanem Jézus Krisztusnak kell a középpontban állnia. Az igében nem látunk sehol sem olyat, hogy befogadták volna a szívükbe Jézust. Erre még utalást sem találunk. A felhívás mindig a megtérésre vonatkozik, amit más szóval úgy tudnánk kifejezni, hogy „irányváltás”. Nem élem tovább azt az életet, amelyet a megtérés előtt éltem. Irányt vált az életem. De minderre most részletesen nem térek ki, mivel témánk nem erről szól. Tehát az ember, mikor megtér, akkor eldönti, hogy nem akarja tovább élni a korábbi bűnös életét, ezért újjá akar születni. Az újjászületés két lépcsőből áll. A vízkeresztségből, és a Szent Szellem keresztségből. Azt mondja az ige, hogy keresztelkedjünk meg víz által (Mt.28,19; ApCsel.22,16), és meg leszünk keresztelve Szent Szellemmel. Nagyon fontos a különbség, hogy mi magunk döntünk a vízkeresztségről, de Szent Szellemmel az Úr keresztel meg minket. Keresztelő János mondja Jézusról, hogy ő az, aki Szent Szellemmel és tűzzel keresztel (Mt.3,11; Jn.1,33). Tehát mi magunk nem tudjuk elvenni a Szent Szellem keresztséget, hanem Jézus az, aki ezt megadja nekünk.

Ez azt jelenti, hogy az újjászületés két fél közös akaratából jön létre. Amennyiben mi akarjuk az újjászületést, akkor mi ezt azzal fejezzük ki, hogy bemerítkezünk a vízsírba (Róm.6,3-4). Amennyiben az Úr hitelesnek tartja a megtérésünket és a szándékunkat, és elfogadja a vízkeresztséget, akkor ő „elpecsételi” a vízkeresztségünket a Szent Szellemmel (2Kor.1,22; 2Kor.5,5). Ezzel kijelenti számunkra, hogy megtörtént az újjászületés Krisztusban. Amíg Istentől meg nem történik a Szent Szellem keresztség, addig nem lehetünk biztosak a teljes újjászületésünkben. Azokra az egyedi esetekre most nem térek ki, amikor a Szent Szellem keresztség megelőzi a vízkeresztséget, mint Kornélius esetében (ApCsel.10.fej.), de tudjunk róla, hogy ilyen is van.

Ezért mondhatja az ige azt, hogy akiben nincs meg a Krisztus szelleme, az nem az övé (Róm.8,9). Azt, hogy meg lettünk keresztelve Szent Szellemmel, azt a Szent Szellem ajándékainak meglétéből (1Kor.12,8-10), illetve a Szellem gyümölcseiből (Gal.5,22) láthatjuk. Ezzel ért egyet Jézus beszéde Nikodémushoz (Jn.3.fej.), hogy aki nem születik újjá víztől és Szellemtől, az nem láthatja Isten országát. Nyilvánvaló, hogy a mi részünkről, ha hiányzik a vízkeresztség, akkor mi ezzel azt fejezzük ki, hogy nekünk nem volt fontos az újjászületés, és nekünk jó volt a hústesti lét ebben a világban. Ha pedig Isten nem pecsételt el minket a Szent Szellemmel, akkor az válik nyilvánvalóvá, hogy hiába keresztelkedtünk meg víztől, Ő a mi megtérésünket nem fogadta el, és nem nyilvánított minket a sajátjának (Ef.1,14).

Tehát hitbeli életünk első szakaszán újjászületünk, de hangsúlyozom, hogy ezzel még csak a lehetőségét kapjuk meg annak, hogy Isten fiaivá váljunk. Ezzel az újjászületéssel kapjuk meg a lehetőséget, hogy Istennel járjunk. Elkerülhetetlen a Szellemben való járáshoz, hogy halljuk magunkban a Szent Szellem hangját, ismerjük a vezetését, és azt minden mástól jól el tudjuk különíteni. Csia Lajos írja a Bibliai lélektan könyvében, hogy a szellem olyan, mint egy sötét szoba. Ezért ami a szellem felől érkezik hozzánk, azt mind meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szellemtől kaptuk. Ezért fordulhat elő olyan, hogy valaki az Urat keresi, de mégis egy hitető szellem tanítására hallgat (1Tim.4,1). Mindent, ami a szellemvilág felől érkezik, meg kell vizsgálni, hogy kiderüljön, hogy milyen forrásból származik (1Th.5,21; 1Jn.4,1). Így tudjuk azt az életet élni, amelyre a Róma levél is hivatkozik, a 8. fejezetben.

13 Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. 14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,13-14 – Váradi-Károli 2018)

Ezek szerint, ha az újjászületés után továbbra is az óember kívánságai szerint élünk, akkor meghalunk. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a Szent Szellem hangját felismerjük, és megismerjük, hogy engedelmeskedni tudjunk neki. Akiben nincs meg a Szent Szellem hangja, vagy nem tudja megkülönböztetni a saját, vagy a démonok hangjától a Szent Szellem hangját, nem is tud Szellem szerint járni. De ennek mi köze ahhoz, hogy az Atyában és a Fiúban lakozzunk?

Az, hogy az Úrban lakozás, illetve az Úr bennünk lakozása, a hitből indul ki. Azt mondja az írás, hogy aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten lakozik (1Jn.4,15). Máshol ezt úgy mondja az Biblia, hogy csak a Szent Szellem által mondhatja valaki Úrnak Jézust (1Kor.12,3), illetve a Szent Szellem vallja, hogy Jézus a Krisztus. Fentebb azt írtam, hogy a Szent Szellem ajándékairól vagy gyümölcseiről ismerhetjük meg, hogy megkaptuk-e a Szent Szellem keresztséget. Erre főleg pünkösdi körökben a leggyakoribb példa a nyelveken szólás ajándéka, de természetesen lehet más ajándék is. És itt nagyon figyelnünk kell, hogy Isten az ajándékait nem vonja vissza (Róm.11,29). Ezért ha valaki el is megy az Úrtól, attól még az ajándékok működhetnek az életében. Ahogyan erről Jézus maga mond példázatot, amikor az ítélet idején azt mondják neki, hogy nem az ő nevében űztek-e démonokat, és nem az ő nevében cselekedtek-e hatalmas dolgokat (Mt.7,22). Ennek ellenére azt mondja nekik az Úr, hogy nem ismeri őket (Mt.7,23). A példázat a gyümölcsökről szól. Ezért is említettem korábban azt, hogy a Szent Szellem gyümölcseiről lehet megismerni, hogy milyen életet él valaki az Úrban (Mt.7,17-21). És itt kapcsolódunk vissza az Úrban lakozáshoz. János evangéliumában azt mondja Jézus, hogy az az örök élet, hogy megismerjék az Atyát és akit elküldött, a Jézus Krisztust (Jn.17,3). Akkor ismertük meg az Atyát, amikor az ő parancsolatait megtartjuk:

3 És arról tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs abban az igazság.

(1Jn 2,3-4 – Váradi-Károli 2018)

 Amikor Filep megkérdezi Jézust, hogy mutassa meg az Atyát, Jézus azt mondja, hogy aki őt megismerte, az megismerte az Atyát is (Jn.14,7-8). Jézus személye annyira egy az Atyáéval, hogy aki Jézust megismeri, az megismeri az Atyát is. Ezek szerint, aki megismeri Jézust, az megismeri az Atyát is. A fenti versek azt mondják, hogy ha már ismerjük Jézust, akkor megtartjuk a parancsolatait. Isten megismerésében az első és egyik legfontosabb tényező az Ő Igéje. A Bibliából ismerjük meg a cselekedeteit, az ítéleteit, a beszédét, a beszédstílusát, hogy mi a fontos számára, és mindezt úgy, hogy ráadásul Jézus szavai is rögzítve vannak. Isten megismerésében kulcsfontosságú az ige ismerete! Isten megismerésének második alappillére az, hogy ahogyan az évek során együtt járunk vele, megtapasztaljuk, hogy velünk hogyan bánik, és személyes ismeretségbe kerülünk vele.

Ha figyelmesebben megvizsgáljuk az igét, akkor azt találjuk, hogy a szeretet és az engedelmesség sok esetben össze van kapcsolva. Aki szereti az Urat, az engedelmes neki, vagyis megtartja a parancsolatait. Azt mondja Jézus, hogy ahogyan az Atya szereti Jézust, ő is úgy szeret bennünket (Jn.15,9). Jézus azért maradt meg az Atya szeretetében, mert megtartotta az Atya parancsolatait (Jn.15,10). És mi is úgy tudunk megmaradni az ő szeretetében, ha megtartjuk a parancsolatait (Jn.14,20). És aki szereti az Úr Jézust, akkor azt szereti az Atya is (Jn.14,21), és akkor ahhoz elmegy Jézus is és az Atya is, és annál lakoznak (Jn.14,23; 1Jn.3,24)

Ez a mostani üzenet kulcsa: Ha szeretem Istent, ha szeretem Jézust, akkor engedelmes vagyok neki, és akkor én őbenne lakozom, és bennem lakozik mind az Atya, mind a Fiú!

És mindezt abból ismerem meg, hogy a Szent Szellem bennem van, és kijelenti nekem! Emiatt olyan fontos a Szent Szellem keresztség! Viszont már itt a földön benne vagyunk az Atyában, és a Fiúban a Szent Szellem által! Jézus a főpapi imájában, a János evangélium 17. fejezetében kimondja, hogy már itt a földön annyira egyek lehetünk az Atyával és Vele, mint amennyire Jézus egy az Atyával.

Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye e világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21 – Váradi-Károli 2018)

Ebből a versből láthatjuk meg, hogy már itt a földön egyek lehetünk az Atyával és a Fiúval, mert azt mondja, hogy azért legyünk Vele egyek, hogy a világ higgye el, hogy Jézus az Atyától küldetett. Ha ez nem a földre vonatkozna, hanem a mennyre, vagy bármely más helyre, akkor a világnak ez nem lenne bizonyság. Mi csak itt a földön, ebben a világban lehetünk bizonyságok Jézusról. A mennyben és a pokolban már nem kell bizonyság, hogy Jézus az Isten Fia. Itt bízta Isten emberekre a Jézus Krisztusról szóló bizonyságot (Mt.28,19-20).

Jézus azt mondja, hogy akik cselekszik az Atya akaratát, azok az ő testvérei (Mt.12,50). Ezzel egyértelművé teszi, hogy ha bárki is hivatkozik az Úr nevére, de nem engedelmes neki, akkor akármennyire is szeretheti az Urat, olyan, mintha nem szeretné, mert nem engedelmeskedik Neki. Az engedetlenekről azt mondja az ige, hogy azokra eljön Isten haragja (Kol.3,6). Többször fel van sorolva, hogy kik nem mennek be Isten országába (1Kor.6,9-10; Ef.5,5; Gal.5,21; Jel.21,8; Jel.22,15), azokon kívül, akik nem születtek újjá.

A rómabeliekhez írt levél egyértelművé teszi, hogy úgy tudunk engedelmeskedni Istennek, ha Szellem szerint járunk, és nem visszük végbe a hústest kívánságait.

18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;  (Róm 7,18-22 – Váradi-Károli 2018)

Az újjá nem született ember csak engedetlen lehet Isten szemében. Mivel az óemberünkkel együtt beleszületünk a bűnös természetbe, ezért az óember szerint lehetetlen Istennek tetszeni, mert abban benne lakik a bűn. Ezért is mondhatja az ige, hogy mindenki(!!!) elhajolt, és nincs egy igaz sem (Róm.3,10; Róm.3,12). Ezért ha az óember, vagyis az újjá nem született énünk kívánságait cselekedjük, akkor ellenségesek vagyunk Istennel szemben, és ezért nem lehetünk kedvesek neki.

6 Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. 7 Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. 8 Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

(Róm 8,6-8 – Váradi-Károli 2018)

Az óember jól érzi magát ebben a bűnös világban, és nem akarja Istent, sem a szentséget. Az újjászületéssel kapunk lehetőséget arra, hogy a bűnnek hústeste megerőtlenüljön (Róm.6,6-8), és az újjászületett szellem által „leuraljuk” a hústest, vagyis az óember bűnös kívánságait. Így kapunk lehetőséget arra, hogy a Szellem vezetésében járhassunk.

2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésére, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pt 1,2 – Váradi-Károli 2018 – kiemelés tőlem)

Engedelmességre vagyunk kiválasztva. De most már látjuk is, hogy ez miért annyira fontos. Azt mondja Jézus, hogy az az örök élet, hogy megismerjük az Atyát (Jn.17,3).

7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. (Jn 14,7 – Váradi-Károli 2018)

9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt inkább mivelhogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?

(Gal 4,9 – Váradi-Károli 2018)

Azt mondja az írás, hogy akik megismerték Jézust, azok megismerték az Istent, vagyis az Atyát is. És itt kapcsolódik össze az összes szál, amiről eddig szó volt. Ha felismertjük, hogy kicsoda Jézus, és erről vallást teszünk, akkor Isten bennünk lakozik (1Jn.4,15). Ha tovább megyünk a megvallásunk útján, mert ugye ha ez csak egy szájjal történő megvallás, és nincs mögötte cselekedet, akkor halott hit marad (Jak.2,20; Jak.2,26), sőt, hogy ne mondjam hamis megvallássá válik, mert nem úgy cselekszem, ahogyan a számmal megvallom. Ezt teszik a démonok is (Jak.2,19), akik elismerik, hogy Isten az Úr, de nem engedelmesek neki. A pozitív vonalon maradva, tehát hitre jutunk, és akkor a hitünket és szeretetünket azzal fejezzük ki Isten és Jézus felé, hogy engedelmesek vagyunk neki. Ha pedig engedelmesek vagyunk neki, akkor Ő jön, és bennünk lakozik, mi pedig őbenne. Nagyon sok ige erősíti meg ezt a kijelentést számunkra:

17 És e világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

(1Jn 2,17 – Váradi-Károli 2018)

24 És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne lakozik és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk lakozik, abból a Szellemből, amelyet nekünk adott. (1Jn 3,24 – Váradi-Károli 2018)

13 Erről ismerjük meg, hogy benne lakozunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minekünk. (1Jn 4,13 – Váradi-Károli 2018)

15 Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten lakozik abban, és ő is az Istenben.

(1Jn 4,15 – Váradi-Károli 2018)

16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. (1Jn 4,16 – Váradi-Károli 2018)

2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. (1Jn 5,2 – Váradi-Károli 2018)

20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.

(1Jn 5,20 – Váradi-Károli 2018)

Mindezek bizonyságot tesznek arról, hogy már itt a földi életünkben Istenben lakozunk, és ő bennünk lakozik. Ezért mondja az írás, hogy a mi testünk a Szent Szellem temploma (1Kor.3,16; 1Kor.6,19), mert Isten valósággal bennünk lakozik. De mi lesz, amikor elköltözünk innen? Akkor is Istenben fogunk lakozni?

A Jelenések könyve ad választ erre a kérdésre. A 21. és 22. fejezet részletesen elmondja, hogy az új égen és új földön az Isten együtt fog lakozni az emberrel. Pontosan úgy, ahogyan már az Éden kertjében is alkonyatkor együtt sétált az emberrel (1Móz.3,8), ugyanúgy az új földön is.

3 És hallottam nagy szózatot a mennyből, ezt mondva: íme az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és ők az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. (Jel 21,3 – Váradi-Károli 2018)

Az Új Jeruzsálem lesz az otthona azoknak, akik itt a földön hűségesen kitartanak a hitükben, és Istent választják mindenek előtt. Ahogyan Filadelfia gyülekezetének mondja az Úr, hogy oszloppá teszi Isten templomában, és onnan többé ki nem jön (Jel.3,12). Ahogyan a látomásokban látták Jézust, hogy mennyire dicsőségesen ragyogó (Jel.1,14-15), úgy fognak fényleni azok, akik Hozzá kerülnek (Mt.13,43). Az Új Jeruzsálem lesz a lakása a győzteseknek, akiket megnevez az Úr az egyes gyülekezeti levelek végén. Ez az Új Jeruzsálem pedig az új földön lesz. Az örökkévalóságban az Atyában lakozás nem máshol, mint az Új Jeruzsálemben lesz. Isten annyira jó hozzánk, hogy ezt már itt a földön megtapasztalhatjuk. Ott pedig nyilvánvalóan ott lesz az Atya is és a Fiú is örökké:

3 És semmi elátkozott nem lesz többé; hanem az Istennek és a Báránynak királyi széke benne lesz; és az ő szolgái szolgálnak neki; 4 És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz. 5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön-örökké. (Jel 22,3-5 – Váradi-Károli 2018)

Ahogyan most a mennyben van az Atya trónja, és az Ő trónjának jobbján van Jézus (ApCsel.7,55), úgy az új földön is a trónszéken lesz mind az Atya, mind a Fiú, de ez a trónszék immár a földön lesz, az Új Jeruzsálemben, mert itt fog együtt lakozni az emberrel. De már ma együtt lakozunk vele fenn a mennyben:

5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kinek kegyelméből tartattatok meg! 6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: 7 Hogy megmutassa a következő időkben az Ő kegyelmének nagy gazdagságát, az Ő hozzánk való kegyelmességéből a Krisztus Jézusban. (Ef 2,5-7 – Váradi-Károli 2018)

Az élet, az örök élet, és az úrvacsora kapcsolata

És minek után a kenyeret vette, hálákat adva megszegte, és adta nekik, mondva: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22,19)

24 És hálákat adva, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 25 Hasonlóképpen a poharat is vette, minek után vacsorált volna, ezt mondva: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. (1Kor 11,25)

Szeretném körbejárni az élet, az örök élet, és az úrvacsora kapcsolatát, hogy meglássuk, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Jézus azt mondja, hogy mikor eljön a Szent Szellem, akkor megítéli a világot bűn tekintetében, és ez a bűn a hitetlenség (Jn.16,8-9). Szintén János apostolnál mondja az ige, hogy aki hisz, annak bizonysága van önmagában, és aki nem hisz, az hazuggá tette az Istent mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel az Atya bizonyságot tett a Fiú mellett (1Jn.5,10).

Aki nem hisz, arról egyértelműen azt mondja az ige, hogy halott (Ef.2,1; Kol.2,13). Az ember, amikor megszületik, akkor csak a halál lehet osztályrésze, ugyanis Ádámban, a bűn miatt mindnyájan meghalunk (1Kor.15,22). Ádám bűne miatt hat el a halál mindenkire, aki Ádám leszármazottja (Róm.5,12), miatta születik bűnösnek minden ember. Mert bár nem volt törvény Ádámtól Mózesig, a halál akkor is munkálkodott mindenkiben, aki embernek született, még akkor is, ha nem Ádám hasonlatossága szerint vétkezett (Róm.5,13). Azért, hogy ez ne így legyen, azért jött el Jézus a földre. Mert Benne, az ő igazsága által minden emberre elhat az életnek megigazulása (Róm.5,18). Az ő engedelmessége által sokan igazakká lesznek (Róm.5,19). Ez a megigazulás hit által vehető át mindannyiunk számára (Róm.5,1; Gal.2,16). Az ő áldozatában való hit által mos meg minket az ő vére (1Jn.2,2; 1Jn.1,7). Hit által nyerjük el azt, hogy az Atya minket igaznak tartson (1Móz.15,6; Róm.4,5; Hab.2,4).

Az igében nagyon sokszor le van írva, hogy aki hisz, annak örök élete van.

– Aki Jézusban hisz: (Jn.3,15; Jn.3,16; Jn.3,36; Jn.6,40; Jn.6,47; 1Tim.1,16; Tit.1,2; Tit.3,7; 1Jn.5,13;)

– Aki az Ő beszédének hisz: (Jn.4,14; Jn.5,24; Jn.12,49-50;)

Az embernek a hitéből fakadnak a cselekedetei. Ha valaki nem hisz Istennek, akkor a cselekedetei ezt fogják megmutatni, mert semmi olyan dologra nem fog törekedni, ami Isten szerint való lenne. Ahogyan a Jakab levél erről részletesen ír. Ha pedig valaki csak mondja, hogy hisz, de a hitét nem követik a hit cselekedetei, akkor az ő hite halott (Jak.2,17). De ha valaki hitre jut az Úrban, akkor azt rögtön cselekedetek követik:

– megtérés

– bemerítkezés

– imádkozás

– úrvacsora

– stb.

Az Atya von mindenkit Jézushoz (Jn.6,44), és Ő ad hitet is a szívünkbe, amely a Szent Szellem egyik ajándéka (1Ko.r12,9), és a Szent Szellem egyik gyümölcse is (Gal.5,22). Ebből az Istentől kapott hitből kezdünk el hinni az Úr Jézusban, és akarunk újjászületni. A megtérés lépésére most külön nem térek ki.

Amikor bemerítkezünk, akkor az Úr Jézus halálába és feltámadásába merítkezünk be (Róm.6,3-4). Ez a cselekedet már mindenképpen hit cselekedet, mert aki ezt megteszi, annak hinnie kell mindazt a bizonyságot, amit hallott az Úr Jézus földi cselekedeteiről, és mindarról, amit a Biblia kijelent róla. (Nem szeretnék itt most a színből megkeresztelkedőkre kitérni, mert a mártíromságon kívül minden cselekedetet meg lehet cselekedni képmutatásból is.) Akik pedig hisznek, azoknak egy és ugyanaz a reménységük van (Ef.4,4), mégpedig az örök élet (Tit.1,1-2). Egy ígéretünk van mindannyiunknak, mégpedig az örök élet a Jézus Krisztusban való hit által. Erről tesz bizonyságot számos helyen az ige, hogy aki hisz, annak örök élete van. Nem találunk másik kategóriát.

Nem tesz különbséget a Biblia a megígért reménység tekintetében, mert mindenkinek az örök élet van megígérve. Az örök élet pedig mindenkinek meg van ígérve, aki hisz. Nincs hozzáragasztva a hithez semmi más követelmény, hogy a hit, plusz ez és ez a cselekedet, amely együtt az örök életnél egy nagyobb ígéret reménységét adná. A Krisztusban való hit által átmentünk a halálból az életre (Jn.5,24; 1Jn.3,14). Ezért tudott a lator is már a halál estéjén a paradicsomban lenni az Úrral, mert hitt benne (Lk.23,42-43). Ő végképp nem tudott semmit sem cselekedni, mert oda volt szögezve egy fához. És ezért nagyon fontos az ő esete, mert a szívében elhitte, hogy kicsoda Jézus, és szájjal megvallotta azt, amit hitt (Róm.10,10). Ez a megvallás, ahogyan a Róma levélben is áll, az üdvösségre, más szóval a haláltól való megmenekülésre visz.

Természetesen a hit fogalmán belül mindig az élő hitre gondolunk, amelyet a hit cselekedetei mutatnak meg a nyilvánosság felé!

Ha pedig valaki megmenekül a haláltól, akkor annak örök élete van. Nincs megnevezve több kategóriájú élet, csak az örök élet. A földi halandó testi életből, egy halál nélküli szellemi testben lévő életbe megy át az, akit az Úr erre méltónak talál (1Kor.15.fejezet).

Minden teremtett élet származtatott élet, mert csak Istennek és a Fiúnak van élete önmagában (Jn.5,26). A teremtésben mindenkinek az Atya adott életet, ezért mindenkinek származtatott élete van. Egyedül az Isten az, akinek nincs kezdete és vége (2Móz.3,14; Zsolt.90.1-2; Hab.1,12; Róm.1,23; 1Tim.1,17), és mivel Jézus egy az Atyával (Jn.10,30), ő is elmondhatja, hogy ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég (Jel.1,8). Még a halhatatlan lények életének is van kezdete, mert a létezésük a teremtésükkel kezdődött. Bár nincs vége, de kezdete van, mint azoknak az embereknek, akik örök életet nyernek az Úrtól (Dán.12,2; Mt.25,46). Ezért a teremtett lények közül mindenkinek származtatott élete van, ezért a teremtmények élete sohasem egyenlő Isten életével. Ha azt mondjuk, hogy olyan örök életünk lesz, mint neki, akkor könnyen beleeshetünk a „kis istenek vagyunk” tanításba, amelyet a Jn.10.34 alapján tanítanak tévtanítók. Mi emberek vagyunk, és azok is maradunk. Nem leszünk Istennel egyenlőek semmilyen formában, és ez nagyon fontos, mert ezzel csalta meg az első emberpárt is a Sátán – „Olyanok lesztek mint Isten”.

Hitünk célja az üdvösség, amely megegyezik az örök élettel. Legalábbis az igéből ezt olvassuk ki:

Elérve hitetek célját, a lélek üdvösségét. (1Pt 1,9 – Váradi-Károli 2018)

A lélek őrzi a mi személyiségünket, tehát az örök életben is megmaradunk annak, akik itt a földön voltunk. Viszont ahogyan Jézus is egy volt az Atyával, és semmit nem cselekedett az Atya akaratán kívül, ezért az ő saját személyisége „el volt rejtve” az Atya személyisége mögött. Ezért mondhatta Jézus, hogy ha engem láttatok, akkor láttátok az Atyát (Jn.14,9). Hasonlóképpen lesz az is, aki Jézus Krisztusban az örök élet jutalmát elnyeri. Az életnek és az örök életnek a kérdése visz el minket az úrvacsorához.

Az úrvacsoránál azt mondja Jézus, hogy aki eszi az Ő testét, él örökké (Jn.6,51; Jn.6,54). Ez egyértelművé válik a hit cselekedetei megközelítésében. Ha hiszem, hogy kicsoda Jézus, és emiatt veszem az úrvacsorát, akkor már a hitem miatt örök életem van. (Ismét leszámítva a színből, vagy szertartásosan, vagyis hitetlenül úrvacsorázókat.) Ha jóhiszeműen vizsgáljuk az igét, akkor azt mondhatjuk, hogy aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia, a Megváltó, a Szabadító, aki feltámadt a halálból, az fog a hitéből következő cselekedeteket tenni. Az egyik ilyen cselekedet, az úrvacsora. Jézus úgy adta oda, hogy az ő emlékezetére cselekedjék (Lk.22,19). Nem azt mondta, hogy ha örök életet akarsz, akkor cselekedd, hanem azt mondta, hogy „az én emlékezetemre” cselekedjétek. Ez magában foglalja mindazt, ami őt Krisztussá teszi. A keresztáldozatát, azt, hogy megváltott minket, azt hogy belemerítkeztünk a halálába, azt hogy Ő most fenn van az Atya trónjának a jobbján, azt hogy benne megbocsáttattak a mi bűneink, stb.

Amikor vesszük az úrvacsorát, akkor megemlékezünk arról is, hogy amikor megkeresztelkedtünk, akkor meg akartunk halni mindannak, ami ebből a világból volt bennünk (a bűnnek – Róm.6,2; a törvénynek Róm.7,4; Gal.2,19; a világnak – Gal.6,14, és önmagunknak – Gal.2,20). Azt mondja az ige, hogy változzunk el a mi gondolkodásunk megújulása által (Róm.12,2). Ne a világ szerint gondolkodjunk az életünk további részében, hanem keressük az Isten akaratát (Róm.12,2). Ezek szerint megemlékezünk mindarról, amit Jézus értünk tett, és arról, hogy kik vagyunk Őbenne. Ahogyan Jézus mondja, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, az őbenne van, és Jézus is abban (Jn.6,56). Az úrvacsorával fejezzük ki itt a földön, hogy Krisztus testének a részei vagyunk. És mivel ezt hitből tesszük, aki ezt cselekszi, annak – a hite miatt – örök élete van. Amikor Jézus azt mondja, hogy aki nem eszi az ő testét, és nem issza az ő vérét, abban nincs élet (Jn.6,53), akkor nem azt mondja, hogy annak nincs örök élete, – más szóval üdvössége – hanem azt, hogy nincs élete. Fontos különbség.

Az úrvacsora pozitív oldalán kívül, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy önmagában sem az úrvacsora cselekedete, sem az újjászületés nem tart meg senkit sem az örök életre!

1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át; 2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3 És mindnyájan egy szellemi eledelt ettek; 4 És mindnyájan egy szellemi italt ittak, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. 5 De azoknak többségét nem kedvelte az Isten, mert elhullottak a pusztában. 6 Ezek pedig példáink lettek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. (1Kor 10,1-6 – Váradi-Károli 2018)

Ahogyan már fentebb is írtam, csak az élő hit cselekedetei visznek be minket az örök életre. Ha a hitem nem párosul az Úr felé való engedelmességgel (Zsid.5,9), akkor úgy járok, mint a zsidók, akik elvesztek a pusztában. Engedelmesség nélkül azt fejezem ki igazán, hogy nem hiszem, hogy kicsoda Isten igazából, és mit mond nekünk, az igéjén, vagy beszédén keresztül. Ha az életem nem tükrözi, hogy miben hiszek, akkor nem abban hiszek, amit megvallok hitemként. Erről szól a blogon a Hit, hívőség, vallás fogalmak tartalmának változása című írás. De menjünk tovább az úrvacsora lényegére.

Jézus egy nagy nyilvánosság előtt elmondta az úrvacsora lényegét, és jelentőségét. A János evangélium 6. fejezetében leírt, a tömegek előtt elmondott szakaszból érthettük meg, hogy mi annak a tartalma. Ott egy nagyon erős kifejezést használ a teste evésére.

51 Én vagyok az az élő kenyér, aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok e világ életéért. 52 Tusakodtak azért a zsidók egymás között, mondva: Mi módon adhatja ez nekünk a hústestét, hogy azt együk? 53 Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. (Jn 6,51-53 – Váradi-Károli 2018)

Ha konkrétabban megnézzük, akkor azt mondja a nyilvánosság előtt, hogy „ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek”. Ezért is döbbentek meg a hallgatók, hogy hogyan adhatja nekünk az ő húsát, hogy azt együk. Jézus szándékosan botránkoztatta meg a hallgatóságot. Ezt a komoly kijelentést a tanítványoknak oldotta fel először, hogy a teste helyett igazán a kenyeret kell vennünk, és a vére helyett igazán bort kell innunk. Tisztázta, hogy valósággal nem a saját húsáról beszélt, hogy azt egyék, hanem a kenyér jelenti az ő testét. Ezen kívül arra szólította fel őket, hogy az ő emlékezetére vegyék. Ezt adták tovább azután a tanítványok a hívők közösségének, ahogyan az Apostolok Cselekedetei elején látjuk, hogy házanként és naponta vették magukhoz.

Ha azt mondanánk, hogy az úrvacsora azért nem szól mindenkinek, mert nem a sokaság előtt adta oda először, hogy egyék, akkor például ki kellene zárnunk a végidőkről szóló beszédét is, a Máté 24.-ből, mert az egy még szűkebb körben mondta el. De ennek a sornak nem lenne vége, mert vannak olyan részek, amik csak egy-egy emberrel történtek meg. Az ige pedig azt mondja, hogy a teljes írás alkalmas az építésre (2Tim.3,16-17).

Az ige nagyon rövid, és csak ez az egy Bibliánk van. Isten Szent Szelleme gondosan válogatta a történeteket és üzeneteket, hogy minden benne legyen, amit az emberek tudomására akart hozni. Minden ember tudomására! Ezt csak így szabad látnunk. János evangéliuma azt mondja, hogy könyvek telnének meg azzal, amiket Jézus mind cselekedett és mondott, de ezek lettek kiválasztva arra, hogy olvassuk. Istennek lett volna módja arra, hogy többet adjon, vagy folyamatosan adjon hozzá az igéhez, de nem tette. Ezért nekünk is úgy kell látni, ahogyan Pál írja, hogy a teljes írás alkalmas a tanításra, feddésre, megjobbításra. Ha bizonyos részektől el akarunk távolítani embereket, akkor az egy nagyon ingoványos talaj. Ezért az úrvacsora minden igaz hitből való hívőnek szól, érettségre való tekintet nélkül. Ezt később, az úrvacsorának az élettel való kapcsolatából meg is fogjuk látni.

Az igében azt látjuk, hogy az Úrban való hitben, az Úr előtt mindannyian egyformák vagyunk, mert nála nincs személyválogatás (Róm.2,11; Ef.6,9). Krisztusban még a nemek is eltörlődnek, mert Benne nincs férfi vagy nő, szabad vagy szolga, hanem mindnyájan egyek vagyunk (Gal.3,28). Ezért is mondja Jézus, hogy ne hívassuk magunkat se mestereknek, se doktoroknak (Mt.23,8), mert ahogyan Ő mondja, mindnyájan testvérek vagyunk. Ebben nincs különbség, mert mindannyian Krisztus testének a tagjai vagyunk (Róm.12,5; 1Kor.12,27, Ef.5,30). Sőt, aki kevesebbet kapott Krisztus testében, annak nagyobb a tisztessége (1Kor.12,22-25). Az egyetlen különbség az, hogy aki többet kapott, attól az Isten is többet vár el (Lk.12,48). A test együtt munkálkodik aszerint, amint kinek-kinek adta az Úr (Róm.12,4; Ef.4,16).

Az való igaz, hogy vannak érettségbeli és vannak hűségbeli különbségek Krisztus Testében. De az Ef.5.29,30 és az Ef.4,4 egyértelműen azt mondja, hogy egy a test. De emiatt a különválasztás miatt szólal fel Pál a Korinthusiakkal szemben:

11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.  12 Azt értem pedig, hogy mindegyikőtök ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.  13 Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-e meg értetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-e meg? (1Kor 1,11-13 – Váradi-Károli 2018)

Ahogyan mondja, „Vajon részekre osztatott-e a Krisztus?” ezzel azt erősíti, hogy egy test vagyunk, és annak sok tagjai:

Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

(Róm 12,5 – Váradi-Károli 2018)

De ettől még mindenki testvér, és senki sem több a másiknál. Vagy ahogyan korábban leírtam, akinek több adatott, attól többet is vár el az Úr, ezért annak jobban kell félnie, hogy megálljon az Úrban. Az úrvacsorával is hasonló a helyzet. Ha úgy gondolkodnánk tovább, hogy az úrvacsora nem mindenkinek szól, hanem csak bizonyos személyek, vagy kategória vehetné az úrvacsorát, akkor ennek az útnak a végét látjuk a Jehova tanúinál, ahol csak bizonyos kör méltó az úrvacsorára, és az egyszerű gyülekezeti tagok nem vehetik.

Ezután csak röviden térnék ki a gyülekezetekben közösen vett úrvacsora kérdésére. Ez a kérdés több helyen egyházszakadáshoz vezetett. A gyülekezetnek magának kellene megvizsgálnia, hogy csak az arra méltók vehessék az úrvacsorát, mert ott valóban közösséget vállal abban mindenki a másikkal. Mert az úrvacsorával fejezzük ki, hogy mindannyian, akik együtt vesszük az úrvacsorát, Krisztus testének tagjai vagyunk, és Krisztusnak csak egy teste van. Ezért ott különös jelentőséggel bír az, hogy ki kivel vállal közösséget. Sajnos azonban ma már ezt a figyelmet nem szentelik oda a gyülekezetek az úrvacsorának, és azt bárki veheti, aki ott van. Többek között ezért is romlik a gyülekezetek állapota, mert tolerálják a bűnt. De ez már más téma.

Mivel az Úr Jézus a páskabárány újszövetségi szimbóluma, ezért az ő testének és vérének ilyen értelemben is jelentősége van. Ahogyan Izrael fiai vették a kivonulás előtti éjszakán a páskabárányt (2Móz.12,1-11), úgy vesszük mi is az ő testét, hogy közösségünk legyen az ő áldozatával. Az úrvacsorában közösségünk van Krisztus vérével és testével (1Kor.10,16). Ez egyik kifejezése annak, hogy részei vagyunk. Mintegy megerősítése a vízkeresztségnek, amellyel azt fejeztük ki, hogy meg akartunk halni mindennek ami a hústól és e világtól született, és újjá akartunk születni Jézus Krisztusban. Az úrvacsorával mintegy magunkat is emlékeztetjük a saját cselekedetünkre, de ezzel a cselekedettel azt is kijelentjük, hogy Krisztus testének a részei vagyunk. Ahogyan itt az ige szól az áldozatokkal és az oltárral való közösségről, a mózesi törvényekből értjük meg, hogy az úrvacsora ezáltal közösségbe hoz minket az Úr Jézus áldozatával. (A vérrel való közösség jelentőségére most nem térek ki külön, mert akkor nagyon terjedelmes lenne a magyarázat.) A páskabárány vételénél, és az oltári szolgálatnál is fontos volt, hogy aki részesedik belőle, az tiszta legyen (2Kr.30,3). Viszont aki tiszta volt, annak vennie kellett a páskát (4Mz.9,13), mert különben ha elmulasztotta, akkor halállal kellett lakolnia. Az Új Szövetség idején akik az Úrban vannak, és bűnbánatot tartottak, és megtértek a bűneikből az Úr előtt, akkor azok tiszták, és ezért vehetik az úrvacsorát. Erről ír Pál apostol akkor, amikor azt mondja, hogy meg kell próbálnia magát az embernek, hogy méltó-e arra, hogy vehesse Krisztus testét és vérét (1Kor.11,28). És ennek az önvizsgálatnak és saját magunk megítélésének az elmulasztása ítéletet von arra, aki így veszi az úrvacsorát. Emiatt sokan erőtlenek, betegek és alszanak (1Kor.11,30). Ezért mindenki, aki bűnbánatot tartott az Úr előtt, és megtért a számára ismert bűnökből, az veheti az úrvacsorát. Ismerve a Korinthusiakhoz írt első levél tartalmát, a gyülekezetben volt paráznaság, irigykedés, pártoskodás, részegeskedés, de ennek ellenére nem azt mondja nekik, hogy ne vegyék az úrvacsorát, hanem azt, hogy méltóképpen vegyék (1Kor.11,28). Nehéz elképzelni az úrvacsora vételére méltatlanabb közösséget, mint a korinthusi gyülekezet, de az apostol még sem tiltja el ettől a gyülekezetet, hanem csak arra szólítja fel őket, hogy magukat megvizsgálva és megtisztítva vegyék.

Azt, hogy az úrvacsorát már friss megtérők is vették, azt jól példázza az, hogy pünkösd után nem sokkal, már házanként naponta megtörték a kenyeret (ApCsel.2,42; ApCsel.2,46). Nem volt elvárás, hogy „előképzettsége” legyen a hívőnek, és nem kellett hozzá semmilyen külső bizonyíték sem. Ahogyan az előbb a Korinthusiak kapcsán ezt láthattuk is. Hasonlóképpen, ahogyan ezt a vízkeresztségnél is látjuk, amikor a pogány börtönőrnek hirdetik az evangéliumot, és még aznap este bemerítkezik az egész háza népével együtt (ApCsel.16,30-33). Az úrvacsorának sincs a gyülekezet által felállított előfeltétele. Aki megtért és megkeresztelkedett, az rögtön vehette, mert ahogyan korábban írtam, úgy látjuk, hogy az úrvacsora a Szent Szellemmel való közösséget erősíti és életet ad itt a földön annak, aki él vele. Sőt ajánlott is azonnal elkezdenie, hogy megerősítse magát az új életben.

Szeretnék még szólni arról, hogy hogyan látjuk azt, hogy az úrvacsora vajon megelevenít-e az elragadtatásra. Az igében ezt nem találjuk. Az a vers, amelyik azt mondja, hogy a „Szellem az aki megelevenít” (Jn.6,63), az általában az életre vonatkozik. A görög szó, amely itt a megelevenít mögött áll – zoopoeio – általában az életre vonatkozik. Ezzel jelölik azt is, hogy a mag kikel a földből, tehát valaki vagy valami életre kel. Az, hogy az úrvacsora életet ad, itt a földi élet vonatkozásában számít, ahogyan láttuk, hogy a Szellem megelevenítette a mi halandó testünket is (Róm.8,11). Mivel az úrvacsora kenyerében Jézus testének a szellemi jelentését vesszük magunkhoz Jézus testét és vérét – ellentétben a katolikusokkal, – a Szent Szellem az, aki a cselekedet kapcsán elhozza nekünk Krisztus életét, és ezáltal megelevenít bennünket. A Szent Szellem kijelenti bennünk Jézus Krisztus áldozatát és személyét, és bizonyságot tesz róla. Az úrvacsora életet ad, illetve aki nem veszi, abban Jézus szavai szerint nincs élet. Az úrvacsora megcselekvésének a körülményei (bűnmegvallás, megtérés, hálaadás, stb.), mind elősegítik azt, hogy aki veszi az úrvacsorát, az megítélje magát, megtisztuljon, megtérjen, és úgy vehesse Krisztus testét, ami utána a Szent Szellem által életet ad neki, mert a Szent Szellem bizonyságot fog tenni benne Jézusról, és elhozza neki az Úr életét.

Az itt szereplő görög szó – zoe – általában jelent életet. Amikor az örök életről szól az ige, akkor mellé teszi az „örök” kifejezést – aionos zoe – vagyis „örök élet”. János evangéliumának 6. fejezetét figyelve, Jézus azt mondja, hogy aki veszi az úrvacsorát, az él általa (Jn.6,57). Jézus életén keresztül kap életet, mert a Szellem az, aki megelevenít (Jn.6,63). Bár a testét eszi, és a vérét issza, mégis a Szellemen keresztül kap életet. Jézus a feltámadása után vált megelevenítő szellemmé (1Kor.15,45), vagyis Jézus egy a Szent Szellemmel, ugyanúgy, mint az Atyával (Jn.10,30). Azt mondja maga Jézus, hogy a Szent Szellem róla tesz bizonyságot (Jn.15,26), és nem csak Jézusból, hanem az Atyából is ad (Jn.16,14-15). Az egész Új Szövetség arról tesz bizonyságot, hogy ma Krisztus Testében a Szent Szellem az élet szelleme (Róm.8,2; Róm.8,10), mert nem csak a halottakat eleveníti meg, hanem minket is ebben a halandó testben (Róm.8,11; Ef.2,1; Ef.2,5; Kol.2,13). Sőt, a Szent Szellem elevenítette meg a feltámadás idején magát Jézust is (1Pt.3,18). Ezért ad életet az úrvacsora itt a földön.

A fehér lovas, a Vatikán, a világvallás, Ábrahám hitének családja, Noé Fiainak Törvénye

                1 És láttam, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallottam, hogy a négy élőlény közül egy mondja, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd. 2 És láttam, és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj volt; és adatott neki korona; és kijőve mint győztes, és hogy győzzön. (Jel 6,1-2 – Váradi-Károli 2018)

7 Az is adatott neki, hogy a szentek ellen hadakozzon, és őket legyőzze; és adatott neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. 8 Annak okáért imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva a Bárány életének könyvébe, aki megöletett e világ alapítása óta. (Jel 13,7-8 – Váradi-Károli 2018)

És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, akinek halálos sebe meggyógyult; (Jel 13,12 – Váradi-Károli 2018)

Az „apokalipszis lovasai” sokakat foglalkoztatnak, hogy kik azok, és mikor jönnek el. Azt láthatjuk a fent idézett versekből is, hogy az Atya kezében lévő tekercs megnyitására senki sem volt méltó Jézus megváltó munkájának beteljesedéséig senki. Azt mondja egy vén Jánosnak, hogy ne sírjon, mert a Júdeából való oroszlán méltó arra, hogy felbontsa a tekercs pecsétjeit. Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy Jézus hogyan mondja el a pecsétek felbontását a Máté 24.fejezetében. (Link: A hét pecsét időrendje Jézus elmondásában.) Ott nem véletlenül azzal kezdi a válaszát a tanítványoknak, hogy vigyázzanak, nehogy valaki elhitesse őket. A fehér lovast, aki az első pecsét felbontásakor előjön, korábban sokan a tiszta evangéliummal, és Jézussal azonosították. Ez azonban több ok miatt sem helyes. Egyrészt Jézus bontja fel a pecséteket, tehát nem ő lovagol ki. Másrészt a pecsétek felbontásánál egyszer sem jön ki semmi pozitív a földre, hanem egyre erősödő csapások érik az embereket és a földet, egészen addig, amíg az Úr visszajön, és véget vet a jelenlegi történelmi korszaknak. A fehér lovas ezért az antikrisztust jelenti. Vigyáznunk kell az antikrisztus szó jelentésére is, mivel itt nem azt jelenti, hogy Jézus ellen jön fel, hanem azt, hogy Krisztus- helyett. Ő lesz a hamis Krisztus, akit az okkult erők várnak.

A Sátán azt akarja, hogy Istenként imádtassa magát az emberrel. A hatalom nem elegendő számára, azt akarja, hogy istenként imádják. Ezért a vallásnak meg kell maradnia az emberiségben. Most már egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy nem akarják eltörölni a vallásokat, hanem össze akarják fogni egy világvallásba. A fehér lovas elfogadását előkészítő úton egyre nyíltabban és egyre határozottabban járnak a világ vallási és politikai vezetői.

Felálltak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

(ApCsel 4,26 – Váradi-Károli 2018)

Egy világméretű politikai és vallási összefogás bontakozik ki a szemünk előtt. Ezek az események bár benne vannak a hírekben, de nem adnak nekik túl nagy nyilvánosságot, ezért az emberek túlnyomó többsége nem is tud róluk. Megpróbálom összegezni azokat az eseményeket, amelyek az idén történtek, és mind azt mutatják, hogy hogyan készülnek a világ vezetői a világkormányra, és a világvallásra.

Trump elnök beszéde az ENSZ-ben – 2019.09.23.

Trump elnök beszédet tartott az ENSZ-ben a vallásszabadság okán. Az USA 25 millió dollárral fogja támogatni a vallásszabadság megvalósulását az egész világon. Mint politikai vezető, kimondja, hogy nem a kormányoktól vannak az emberek alapvető jogai, hanem Istentől kapták azokat. Idézet a beszédéből:

„Az Egyesült Államok arra az alapelvre lett megalapozva, hogy a jogaink nem a kormányoktól jönnek, hanem Istentől származnak. Ez a halhatatlan igazság van kijelentve a Függetlenségi Nyilatkozatban és átszövi az Alkotmányunk első kiegészítését. Alapítóink megértették, hogy egy jog sem olyan alapvető egy békés, prosperáló és élő társadalomhoz, mint az a jog, hogy valaki követhesse a vallásos meggyőződését. […] Mint elnöknek, ma is, mint mindig az egyik legfontosabb kiemelt feladatom az, hogy megvédjem a vallásszabadságot. […] Nemrég az egész világ tanúja volt azoknak a pusztító cselekedeteknek, amelyek az imádás szent helyei ellen történtek. […] Ezeknek a gonosz támadások sebek az egész emberiségen. Sürgetünk minden nemzetet, hogy erősítse az üldözését és megbüntetését a vallási közösségek elleni  bűncselekményeknek. […] Az Egyesült Államok egy koalíciót formál az USA-ban lévő cégekkel a vallásszabadság védelmére. […] Ma kérek minden nemzetet, hogy csatlakozzon hozzánk ebben a sürgető erkölcsi feladatban. Kérjük a világ kormányait, hogy tiszteljék minden személy örök jogát, hogy követhessék lelkiismeretüket, hitből élhessenek, és adjanak dicsőséget Istennek. Az USA-nak létfontosságú szerepe van ebben a kritikus küldetésben.” [kiemelés tőlem]

Az üzenet hivatalos és teljes szövege elérhető itt:

https://www.whitehouse.gov/briefings-statements/remarks-president-trump-united-nations-event-religious-freedom-new-york-ny/

A Testvériségi dokumentum a pápa és az imám között

Az ENSZ vallások és vallásszabadság körüli tevékenysége nem új keletű, de erre még visszatérünk. Nem tudom, hogy emlékszünk-e még arra, hogy 2019. február 4-én, az Egyesült Arab Emirátusokban, a pápa és az al-Azhar egyetem mecsetének főimámja aláírtak egy dokumentumot az emberi testvériségről, a világbéke és a békés együttélés érdekében. […] Isten nevében, aki minden embert egyenlő jogokkal, kötelességekkel és méltósággal teremtett, és aki meghívta őket, hogy testvérként éljenek együtt egymással, hogy benépesítsék a földet, és terjesszék benne a jónak, a szeretetnek és a békének az értékeit.”

„A hit arra készteti a hívőt, hogy a másikban testvért lásson, akit támogatnia és szeretnie kell. Hite Istenben, aki megteremtette a világmindenséget, a teremtményeket és az összes emberi lényt – kik egyenlők az ő irgalmassága számára –, arra szólítja fel a hívőt, hogy kifejezze ezt az emberi testvériséget, óvja a teremtést és az egész világot, és támogasson minden embert, különösen a leginkább rászorulókat és a legszegényebbeket. […] Mi – akik hiszünk Istenben, a vele való végső találkozásban és az ő ítéletében –, vallási és erkölcsi felelősségünknél fogva, és ezen dokumentumon keresztül, azt kérjük magunktól, a világ vezetőitől, a nemzetközi politika és a világgazdaság irányítóitól, hogy komolyan vállalják a tolerancia, az együttélés és a béke kultúrájának terjesztését; a lehető legkorábbi beavatkozást ártatlan vér ontásának megakadályozására, valamint azt, hogy véget vetnek a háborúknak, a konfliktusoknak, a környezet pusztulásának és a világ által jelenleg tapasztalt kulturális és erkölcsi hanyatlásnak.”

A teljes dokumentum itt elérhető:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/exkluziv-az-emberi-testverisegrol-szolo-abu-dzabiban-alairt-tortenelmi-jelentosegu-dokumentum

A világ két legnagyobb vallásának a vezetője – katolikus egyház 2,2 milliárd ember, iszlám 1,7 milliárd ember – megegyeztek a párbeszéd lehetséges alapjaiban, és ezek után felszólítva a világ politikai vezetőit is, erre az alapra építkezve mennek tovább, immár összefogásban. Ez mindjárt helyére teszi Trump elnök beszédét is, hogy miért szólalt fel szeptemberben az ENSZ-ben. Idén augusztusban már megalakult a Vatikánban egy bizottság, amely a testvériségi dokumentum gyakorlati megvalósításért dolgozik. Ennek vezetője egy katolikus püspök lett. Az Emírségek trónörököse azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretnék átültetni a gyakorlatba a dokumentumban foglaltakat. (https://www.magyarkurir.hu/hirek/bizottsag-alakult-papa-es-az-al-azhar-foimamja-altal-alairt-dokumentum-gyakorlati-megvalositasara) Szeptemberben pedig már Rómában ülésezett a dokumentum megvalósításáért létrehozott bizottság. (https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/romaban-ulesezett-az-abu-dzabiban-az-emberi-testverisegert-letrehozott-bizottsag)

A dokumentum megvalósítására létrehozott bizottság munkája mellett, már elkészültek a tervei, egy az úgynevezett „Ábrahám hitének családjába” tartozók házának. Ez három monumentális épületből áll majd, egy  keresztény templomból, egy zsinagógából és egy mecsetből áll majd. A Vatikán oldalán, már interjút is lehet olvasni az építésszel.

De még a Vatikánban maradva, nemrég Ferenc pápa felszólította a vatikáni evangelizálási akadémia végzőseit, hogy az élő Isten szeretetét hirdessék, ne dogmatikai igazságokat.

„Tegyünk tanúságot Isten végtelen és feltétlen jóságáról, ne pedig tanítsunk róla! Menjünk közel az emberekhez, személyesen szólítsuk meg őket! Hagyjunk fel a prozelitizmussal, ne bizonygassuk Isten létét, mert ezt az ördög is tudja! Egyetlen örömhírünk az, hogy Isten végtelen szeretet – hangsúlyozta lényeges mondanivalójaként Ferenc pápa”

(A teljes cikk itt olvasható: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-09/papa-evangelizalas-jezus-szeretet-vonzas.html )

Erősíteni kell az ökumenizmust, és hangsúlyozni kell a vallások közötti hasonlóságokat. Ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon a világvallás. Most már azért hihetőbb, hogy össze fog tudni szövetkezni az iszlám világ a katolicizmussal, egy közös cél érdekében.

De a Vatikánban nem álltak meg az események. 2019 szeptember 12-én, Ferenc pápa egy youtube üzenetet intézett a világ összes vezetőjéhez, és befolyásos személyéhez, egy globális összefogásra, amelyben a mai fiatalság oktatását egységes globális tűzte ki célul.

A pápa videóüzenetet tett közzé, amelyben felelősségvállalásra int az emberiség közös java iránt, egy testvéribb világért, amelynek előfeltétele a fiatalok nevelése. […] Az eseményt tematikus előadások és konferenciák előzik meg, amelyek az emberi jogok, a béketudományok, a vallások közötti párbeszéd témáit mélyítik el. Megvitatják a fiatalok és a felnőttek közötti nevelési megállapodást, a természettel és a környezettel való szerződést, a demokrácia, a közgazdaságtan, a nemzetközi együttműködés, a nem hivatalos nevelés kérdéseit, valamint a migránsok és a menekültek helyzetét. A májusi világtalálkozó előzménye a februárban, Abu-Dzabiban aláírt dokumentum, amelyben a pápa és az Al-Azhar főimámja aláhúzzák: Meg kell tisztítani a földet a diszkriminációtól és a testvéri ellenségeskedéstől.”

(A magyar üzenet itt olvasható: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-09/ferenc-papa-globalis-nevelesi-egyezmeny-videouzenet.html ; a teljes üzenet itt: http://w2.vatican.va/content/francesco/en/messages/pont-messages/2019/documents/papa-francesco_20190912_messaggio-patto-educativo.html ; a videó angol felirattal: https://youtu.be/aRww7R9BL9E)

Eddig csak az iszlámról, és a katolikus egyházról esett szó, de ahogyan fenti tervekből látjuk, beletartozik ebbe a párbeszéd körbe a zsidó hit is. Ábrahám hitének családjából őket sem lehet kihagyni. De hogyan lehetséges majd, hogy ez a három vallás összefonódjon? Ma már ennek is látszanak a körvonalai, a zsidóság körében is olyan lépések történnek, amelyek ezt a világvallást lehetővé teszik.

Mindeközben Izraelben

Izraelben, és az egész világon nagy a mozgolódás a 3. templom ügyében. Nézzük meg időrendben, hogy ott mi történt az amerikai követség Jeruzsálembe történő áthelyezése óta.

(Sajnos a híreket magyarul nem találtam meg, ezért csak angol nyelvű forrásokra tudok hivatkozni.)

2018. május

Netanjahu beszéde Jeruzsálemben az amerikai követség megnyitóján:

Amellett, hogy személyesen kiemeli Jared Kushnert és feleségét, nagyon sokat beszél a templomról. Onnan kezdve, hogy Dávid fővárossá tette Jeruzsálemet, Salamon megépítette a templomot, majd a fogságból visszatértek ismét felépítették a templomot, majd a makkabeusok ismét visszaállították a templom szentségét. Tisztán utal arra, hogy újra lesz templom Jeruzsálemben. ( https://youtu.be/q6F9jfjSwWs )

2018.december

2018 évi hanuka utolsó napján, amelyet “odaszentelésnek” hívnak, a Szanhedrin felszentelte a jeruzsálemi harmadik templom oltárát Jeruzsálemben, a salamoni templom romjai oldalában. Egy máshol leölt bárányt elégettek az oltáron. (Itt egy videó róla: https://youtu.be/H9c_l2s6Wk8)

Kevesen tudják ma, hogy újra van szanhedrin Izraelben. 70 fős szanhedrin, amelynek egyik vezetője a Templom Hegy Intézet elnöke is. Neki még később is lesz szerepe az eseményekben.

( Sajnos magyarul nem találtam meg, de angolul itt egy hír, hogy a Szanhedrin meghívott 70 nemzetet az oltár felszentelésére: https://www.charismanews.com/opinion/standing-with-israel/74307-sanhedrin-invites-70-nations-to-dedicate-altar-for-third-temple )

2019. húsvét

Idén húsvétkor a Szanhedrin megtartotta Jeruzsálemben a páskát, és megáldozták a páskabárányt. A terrorcselekményektől való félelem miatt, csak kis körben. De itt már a helyszínen ölték le a bárányt, nem úgy, mint az oltár felszentelésénél. ( Páska áldozat Jeruzsálemben: https://youtu.be/3wAqMdUx_Wg ; https://youtu.be/MT6x2nkKnAE )

2019. augusztus

Most augusztusban csináltak egy próba áldozatot Izraelben, hogy megnézzék, hogy mennyi hamu lesz egy elégetett üszőből. Azt akarták megtudni, hogy az elég lenne-e az egész nép meghintésére, illetve mennyi vörös üszőt kellene megégetni, hogy elég hamu legyen.

( https://www.breakingisraelnews.com/135387/exclusive-burning-red-heifer-takes-place-preparation-third-temple/ )

2019. Szeptember 25.

Most összehívták a 70 nemzet szövetségének állami vezetőit egy konferenciára Jeruzsálembe.

A sorban talán ez az egyik legfontosabb hír. Ez az esemény már arra mutat, hogy hogyan fogják összefogni a világ összes népét. Ugyanis ennek a találkozónak a keretében, feláldoztak egy bárányt, a pogány népek nevében, kimondva az ott lévőkön keresztül, hogy a pogány népek is vissza akarnak térni Istennek Noéval kötött szövetségébe. Az Olajfák hegyén áldoztak, és a zsidók számára ezt Noé Fiainak Törvényei alapján igazolták. (Noé Fiainak törvényeivel később részletesen foglalkozunk.)

Csatoltam a hivatalos programot. A programok címét lefordítottam. (https://drive.google.com/open?id=1mGB7cFn_t8swQipeJDF8vvX4YeuOsuDN )

Kettőt itt is kiemelnék:

– A világ nemzetei ellátogatnak a templomhegyre

– Az iszlám helyének elismerése a jeruzsálemi zsidó templomban

( A hír: https://www.breakingisraelnews.com/133127/sanhedrin-calls-conference-70-nations-take-place-anniversary-creation-world-nations-answer-call/ )

Ez már nem csak egy “zugolyában” zajló templomépítési kis akció. Itt már a világ vezetőivel és az iszlám országokból is meghívott vallási vezetőkkel együtt egy világvallási központ létrehozásán fáradoznak, igen nagy tempóban. A világvallás pedig elhozza az egy világkormányt is.

Dániel könyvén gondolkodtam, amikor azt írja, hogy

11 És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szent hajlékának helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.  13 És hallottam egy szentet szólni; és mondta egyik szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szenthely és a sereg meddig tapostatik?  14 És mondta nekem: Kétezer és háromszáz estig és reggelig, azután megtisztíttatik a szenthely. (Dán 8,11-14 – Váradi-Károli 2018)

És az estéről és reggelről való látomás, amely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. (Dán 8,26 – Váradi-Károli 2018)

Az ige szerint lesz még áldozat, ha nem is sokáig. Nagyon nagy a tempó a templom körül. De ez még nem jelentené azt, hogy ezek a vallások, akik nem összeegyeztethetőek, mégis meg fognak egyezni.

A kulcs – Noé fiainak törvényei

A három nagy világvallásnak, olyan írásai vannak, amelyek nem teszik lehetővé, hogy elfogadják egymás hitét. Ha csak a kereszténységet nézzük, akkor azt mondja, hogy aki tagadja a Fiút, abban nincs meg az Atya, és az az antikrisztus (1Jn.2,22-23). Ennek megfelelően, aki nem fogadja el Jézust, hogy ő a megígért megváltó, ő a messiás, az maga az antikrisztus szelleme, és abban nincs meg az Atya sem. Ha az eddig leírt események mögé nézünk, akkor azt kell kimondanunk, hogy ez a tervezett egység csak akkor jöhet létre, ha a keresztények megtagadják Jézus Krisztust. Amint a nagy világvallás létrejön, abban a pillanatban bekövetkezik a hittől való szakadás (2Thessz.2,3), mert az egységhez ez elengedhetetlen. A zsidóságban és az iszlámban nem fogadják el Jézust, mint Isten fiát, ezért bennük nincs meg az Atya sem. Ezért a hitető szellemek simán elvihetik őket ebbe az irányba. Sőt, még támogatják is ezt az irányt, mert ez elősegíti a fehér lovas elfogadását.

Ez még mindig kevés lenne ahhoz, hogy az egész világ „vallásos” legyen. Erre igazán nincs is szükség. Erre szolgálnak Noé törvényei, amelyek már jobban benne vannak a jogban, mint gondolnánk. Ferenc pápa, pár hónappal azelőtt, hogy megválasztották volna, több püspökkel együtt, tanulmányokat folytatott Izraelben Rhomo Riskin Chabad iskolájában, vagyis egy Noé Fiai Iskolában, hogy ismerkedjen ezekkel a törvényekkel.

Noéi fiainak törvényei és az ENSZ

Az ENSZ erős támogatásával folyik a Hét Noé Törvény (magyarul Noé Fiainak Törvénye néven is ismert) ismertté és elfogadottá tétele a világ országaiban. Ezt tekintik az egyik lehetséges alapjának a világbéke és a világvallás megvalósíthatóságának alapkövéül.

Állításuk szerint, nagy a szabadság az értelmezésben, a törvények egy-egy pontjában, ezért alkalmas arra, hogy minden társadalom igent mondhasson ezekre a törvényekre. Például a Teremtőt kell imádni, és nincs konkrétan meghatározva, hogy ki a Teremtő. De ez sajnos csak látszólag van így.

Egy erről készült hivatalos ENSZ dokumentum fordítása:

Egyesíteni az Egyesült Nemzeteket a Hét Noé Törvénnyel

Diplomaták, delegáltak és követek gyűltek össze az ENSZ székházában az „Egy nép, Egy világ” konferenciára

Egyesült Nemzetek, New York (2013. Június 10.) – Lubavitcher rebbe 19.századi nyomdokain, az ENSZ diplomáciai testületeinek tagjai, az ENSZ sajtótisztségviselői, és más hivatalnokok összegyűltek New Yorkban az ENSZ székházában, hogy megtudják, hogy a Hét Noé Törvény hogyan játszhat kulcsszerepet a világbéke eléréséért végzett nemzetközi erőfeszítésekben.

„Ezen a napon, Noé Törvényei nevében gyűltek össze az emberek a világ minden részéből.” – mondta Yakov D. Cohen rabbi, a Noé Törvénykönyv Intézetének vezetője (Institute of Noahide Code), amely ennek a konferenciának a szponzora. „Az ő megfigyeléseik szükségesek, hogy az Egyesült Nemzetek víziója – egy megállapodott és civilizált világról, megtöltve gazdasági igazságossággal és igazsággal – sikerre jusson.”

Az „Egy nép, Egy világ” című konferencia összehozott újságírókat, diplomatákat és delegáltakat a föld minden részének országaiból – beleértve Egyiptomot és Izraelt is. Tiszteletbeli vendégek az ENSZ Diplomáciai testületéből szintén aláírták a „Hét Noé Törvény Nyilatkozatát”, amely hangsúlyozza a Hét Noé Törvény fontosságát az emberek és a nemzetek közötti béke, igazság és harmónia fenntartásában.

Cohen rabbi a rendezvényen elhangzott megjegyzéseiben szólt arról, hogy a monoteizmus – egyesíteni a világot egy igaz Isten alatt – nélkülözhetetlen, hogy ledöntse a kultúrák közötti válaszfalakat. Körültekintve a teremben – tele olyan arcokkal, amelyek tükrözik az ENSZ sokféleségét – Cohen rabbi kitartott amellett, hogy együtt kell munkálkodnunk azon, hogy a spirituális megértés egy magasabb szintjén hozzuk össze a nemzetközi közösséget az ember helyéről az univerzumban.

A rendezvény más felszólalói, köztük Cartell Gore, a Booker T. Washington Business League elnöke, és Richard Dawson, a Dawson Associates International igazgatója, hangsúlyozta, hogy minden zsidónak kötelessége a Hét Noé Törvény tanítása.

A bálványimádás megtiltásán túlmenően, a Noé Törvények megtiltják az istenkáromlást, a tiltott szexuális kapcsolatokat, gyilkosságot, lopást, és az állatokkal szembeni kegyetlenséget. A követőit utasítja arra is, hogy alkossanak megfelelő igazságszolgáltatási eljárásokat.

A Noé Törvénykönyv Intézet (Institue of Noahide Code) az egy ENSZ akkreditált NGO (szerk. Non-Governmental Organization, vagyis Nem-kormány Szervezet), kijelölve arra, hogy terjessze a Hét Noé Törvény ismertségét, melyet a világ összes emberének kötelessége követni. Az irányelveit Lubavitcher rebbe inspiráló víziójából meríti, aki megértette ezeknek a törvényeknek az átöröklött erejét a világ nemzeteinek egyesítésére.

== fordítás vége ==

( A cikk eredetije elérhető a következő linkeken: http://noahide.org/united-world-in-united-nations/

https://www.un.org/ecosoc/sites/www.un.org.ecosoc/files/files/en/2016doc/list-oral-statment-institute-of-noahide-code.pdf )

További ENSZ kapcsolatok:

2018.09.14. A béke kultúrája rendezvény az ENSZ-ben

2018.10.08. ENSZ rendezvény muszlimokkal együtt

más rendezvény: http://noahide.org/institute-of-noahide-code-inc-in-un-and-dc-events-2018/

Évről-évre nagyon sok ENSZ rendezvény van, amelyen propagálják a Noé Fiai Törvényeit. De mik is ezek a törvények?

Noé fiainak hét törvénye

(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/No%C3%A9)

A tilalmak a következők:

a bálványimádás tilalma

az istenkáromlás tilalma

az ölés tilalma

a lopás tilalma

a tiltott nemi kapcsolatok tilalma (pl. közeli rokonok között)

élő állatból származó hús fogyasztásának a tilalma

bírósági rendszer felállításának a kötelezettsége

Ezek így listázva a Babiloni Talmud, Szanhedrin 56a5 cikk alatt vannak. Ott azt állítják, hogy ez minden nem-zsidóra kötelező.

FONTOS! Ezeknek a törvényeknek a betartatása zsidó bíróság dolga, illetve a Szanhedriné.

Ezek magyarázatát bővebben itt olvashatjuk:

A bálványimádás és istenkáromlás tilalmának értelmezésében ezt találjuk (részlet):

Az a noahita, aki hamis isteneket imád, vétkezik, abban az esetben ha az [adott kultuszban] előírt módon imádja őket. A noahita halállal lakol minden idegen isten tiszteletéért, ha azt a zsidó bíróság halálra méltó [véteknek] ítéli.

Az a noahita, aki Isten nevét káromolja, akár annak egyetlen szent nevét, akár valamelyik másik jelzőjét, bármilyen nyelven tegye is, vétkes.

Szeretném kiemelni, hogy a törvények megsértése esetén a kiszabott halálbüntetés a lefejezés.

Mivel zsidók tartatják be ezeket a törvényeket, és ők nem fogadták el Jézust, mint Messiást, ezért Jézus imádása bálványimádás, és ha Istennek mondjuk, akkor az még káromlás is, ahogyan ezt Jézus maga is megélte. Ha pedig valaki Jézust Istennek nevezi, akkor az halálbüntetést von maga után a Noé Törvények szerint.

A nemi kapcsolatok között például nincs tiltva sem a nők egymás közötti kapcsolata, sem az átoperálás, vagyis a nem váltás.

A bírósági rendszer egyik fontos eleme, hogy egy tanú vallomására is el lehet valakit ítélni, és az a tanú lehet rokon is.

A 613 zsidó törvény betartása lehetséges a nem-zsidóknak. Az egyetlen kivétel a szombatozás.

Rövidebb információk:

Noé törvényei a Kneszetben: https://youtu.be/P96H7ZQeU1w

Noé hét törvénye a politikában: https://www.youtube.com/watch?v=1qMt-qYvPsg

Noé hét törvénye: https://www.youtube.com/watch?v=0lgMPGoeJQ8

– – – – –

http://ujmagyarverszovetseg.network.hu/blog/uj_magyar_verszovetseg_klub_hirei/zsido-rabbik-egeszen-apro-goj-gyerekeket-is-meg-lehet-olni

A két izraeli rabbi részletesen kifejti azokat a törvényeket, amelyek értelmében igenis szabad, sőt, bizonyos esetekben egyenesen kötelesség gojokat ölni az úgynevezett Noé fiainak hét parancsa (שבע מצוות בני נח) isteni törvény értelmében: „Ha odamegyünk a Noé fiainak hét parancsa egyikét megszegő gojhoz, akkor a megölése megengedett”, olvasható A Király tanítása című útmutatóban.  

http://binjomin.hu/noe-fiainak-7-torvenye/

 Ha egy nem zsidó ember ennek igazságára ráérez, akkor vágyhat arra, hogy ő is részt vegyen ebben a fejlődési, önfejlesztési folyamatban. Ha elég erőt érez magában, akkor a zsidó nép teljes jogú tagjává válhat. Ha úgy méri fel, hogy még nem tart ezen a szinten, akkor követheti Noé fiainak hét parancsolatát, ami kijelöli ugyanezt az irányt. Ez kevesebb elkötelezettséget és energiát igényel mint a zsidóság, de természetesen ez azzal jár, hogy maga a végeredmény sem olyan hatásos. 

http://hagyomanyaink.blogspot.com/2014/09/a-noahita-torvenyek.html

– – – – –

2007-ben, a Jeruzsálemi Bnei Noah (Noé Fiai) Bíróság döntést hozott, hogy nem engedélyezi a fogadalomtételt olyan embereknek, akik keresztény háttérből érkeznek és hiszik, hogy Jézus volt a Messiás.

– – – – –

2013. március 18.

Ferenc pápa, „kiválasztott papokat Sao Paolo, Buenos Aires és Bogota érsekjeivel közösen”, hogy elmenjenek Slomo Riskin chabad rabbi „Noahide Center”-ébe Izraelbe (szerk. ez a terület Brazíliában van) Buenos Aires érseke abban az időben Ferenc pápa volt.

http://mauricepinay.blogspot.com/2013/03/pope-francis-sent-his-priests-to-chabad.html

– – – – – –

Az USA kongresszus hivatalosan is elismerte a Noé Törvényeket a törvényhozásban, amelyet mindkét ház elfogadott. A kongresszus és az elnök, Goerge Bush, jelezte a Public Law 102-14 (Polgári Törvény), valamint a 102. Kongresszusi határozatában, hogy az USA a Hét Egyetemes Noé Törvényen lett megalapítva, és ezek a törvények voltak az alapkövei a közösségeknek a civilizáció hajnalán. Szintén elismerik, hogy a Hét Noé Törvény az az alap, amelyen a civilizáció áll, és ezeknek az irányelveknek a megingása fenyegeti a civilizált közösség összetartását, ezért szükségessé vált az USA polgárainak és a következő generációinak oktatása. Ebből a célból ez a Polgári törvény kijelölte 1991 március 26.-át mint Oktatási Napot.

– – – – – –

2017.01.26.

A Szanhedrin felszólítja Trump elnököt, hogy tartsa be a Noé Fiainak Törvényeit

https://www.breakingisraelnews.com/82693/sanhedrin-blesses-trump-calls-president-uphold-seven-noahide-laws/

„Egy ősi és tiszteletbeli zsidó szokás, hogy a Szanhedrin küld egy levelet az új amerikai elnöknek – donald Trump, áldva őt, és felszólítva, hogy vegye át a vezető szerepet Amerika és a világ helyreállítására. A Szanhedrin arra is felhívta az új elnököt, hogy ismerje el és erősítse meg a Hét Noé törvényt.”

– – – – –

Vatikán

A Szent szék delegációja, a Zsidókkal való vallásos együttműködésről.

2007 Márc. Jeruzsálem

http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/chrstuni/relations-jews-docs/rc_pc_chrstuni_doc_20070313_commissione-bilaterale_en.html

„Zsidó tradíció hangsúlyoza a Noéi Szövetséget (1Móz.9,9-12), mint amely tartalmazza az egyetemes erkölcsi kódexet, mint ami az egész emberiségre vonatkozik. Ez az eszme visszatükröződik a Keresztény Írásokban is, az Apostolok Cselekedeteiben 15,28-29.”

A Chabad iskolákban terjesztik a Noé Fiai törvényeket, amelyeket az összes nem-zsidó embernek be kellene tartania. A lényeges rész középen – Friends of Chabad (Vice President) – vagyis „A Chabad barátai (alelnök).

– – – –  – –

Jewish Institute for Global Awareness

http://www.jifga.org/government-leaders-and-the-seven-noahide-laws.html

Ez a cikk elmondja, hogy 1982-bn Ronald Reagan; 1989-ben George H.W. Bush, 1991-ben az USA kongresszus, 2014-ben Herman Van Rompuy (EU), 2008-ban Michael Jeffrey Ausztrália kormányzója mind kifejezte támogatását a Noé Fiai törvényeknek. Hangsúlyozták, hogy a civilizáció alapjául szolgálnak ezek a törvények.

http://www.jifga.org/mission.html

Ez az egész szervezet azért létezik, hogy a világon ismertté tegyék a Hét Noé törvényt, és minél több embert rávegyenek, hogy elismerje és betartsa ezeket.

De itt már ők is mondják, hogy nem csak az írott törvényeket (tóra – Biblia), hanem a szájjal terjesztett törvényeket is (talmud, misna) is!!

– – – – – –

2019.február.01. Jeruzsálem

https://gazetawarszawska.com/index.php/historia-2/3001-the-jerusalem-sanhedrin-prepares-to-enforce-the-noahide-laws-2

70 nemzet meghívottja voltak Jeruzsálemben, akiket a Szanhedrin meghívott egy „Világ Teremtés koncertre”. Azt mondják, hogy „A nem túl távoli jövőben, ezt a rendezvényt úgy fogják tekinteni, mint annak a pillanatát, amikor egy bibliailag helyes Egyesült Nemzetek lett megalapítva, potenciálisan a globális együttműködés egy új érájába vezetve.”

– – – – –

Szabadkőművesek – Noahidok

Idézet Albert G Mackey . A szabadkőművesség szimbolizmusa c. könyvből (The symbolism of Freemasonry) 10.oldal

A bölcselkedés, és ugyanígy a kijelentés is, ellenállhatatlanul a felé a következtetés felé vezet, hogy ez a két doktrina [kell lennie egy Teremtőnek és a lélek halhatatlan] győzedelmeskedett Noé leszármazottai között közvetlenül az özönvíz után. Hittek is benne, minden tisztaságukkal és becsületességükkel, mert ezek a legmagasabb és legtisztább forrásból származtak.

Ezek azok a tanok, amelyek ma is alkotják a Szabadkőművesség bölcsőjét; és ezért a legkorábbi időktől fogva az egyik név, amit a szabadkőművesekre használtak a „noahida” vagy „noahidák”, ami annyit tesz, mint Noé leszármazottjai, és a vallásos tanok átörökítői.”

– – – – — –

Jeruzsálem Legfelsőbb Bíróság épülete

Ehhez kapcsolódik, hogy a jeruzsálemi Legfelsőbb Bíróság épülete is egyrészről teljes az Illuminati/szabadkőműves szimbolikával, másrészről pedig a világ szinte minden vallásából ötvöz szimbólumokat magában.

Madártávlatból – jól látszik a piramis, lenn középen egy „kelta-kereszt”. Jobb szélen (ezen a képen kicsi, de lejjebb majd lesz még róla kép) egy naposzlop.A Rothschild család „ajándéka” Izrael államának. A saját tervezőik által terveztették, és a költségeket maguk fizették. Azóta sem tudja senki, hogy valójában mennyibe került.

Viszont megdöbbentő, hogy Jeruzsálemben ennyi bálványimádó jelképpel egyáltalán létezhet egy ilyen épület.

Olyan, mintha ide tervezték volna az antikrisztus birodalmának főhadiszállását, amely egyesíti a vallásokat is, és a jogot is.

Kelta kereszt alakú lépcső

Naposzlop a kertben

Hindu szentély

Lépcső a fény felé

Piramis az épületbe ágyazva

Rothschild család a tervezőkkel

Zárszó

Az események most már önmagukért beszélnek. Noé fiainak törvénye benne van az USA törvényeiben, és ahogyan már korábban említettem, az Univerzális Kereskedelmi Kódexben (UCC) is, ahol kimondják törvényi szinten mindazt, amit Trump elnök elmondott az ENSZ-ben. A pápa az élére állt, a Noé Fiai törvényen alapuló egység megszervezésének. Az iszlámmal kötött megállapodás megvalósításának az élén is a pápa áll.  Izraelben támogatják a pogányoknak a „visszacsatlakozását” az ábrahámi szövetségbe, és már a nevükben áldoztak idén szeptemberben. Izraelben semmi sem történhet „csak úgy”. Az, hogy a Szanhedrin egyre aktívabb nemzetközi szinten, az is azt mutatja, hogy ők is elfogadják azt az egységesedési irányt, amit mi is látunk. A katolikus egyház már mindenkit a szárnyai alá vett. Ezért a keresztény világ egységes alattuk. A pápa mostani felhívása az összes kormányhoz és befolyásos emberhez, hogy létrehozzon egy új globális oktatási paktumot, már azt célozza meg, hogy mindenkit központilag tanítsanak az új világ elfogadására. A  globális ökológiai problémák is azért vannak felfújva, hogy elmélyítsék bennünk azt az igényt, hogy együtt kell tennünk a föld megmentéséért, és össze kell fognunk. Ezért küldték előre Gréta Thunberget is, hogy érzelmileg megszólítsák azokat, akik a vallással mint olyannal nincsenek kapcsolatban. A pápa felszólítása, hogy az evangelizáció során már Isten feltétlen szeretetét hirdessék, az is a közelgő egység előszelének tudható be. A gazdasági helyzetet nézve, már csak idő kérdése egy újabb globális válság, amit még egy háborúval is meg toldhat a világ vezetése. Egy ilyen háború után könnyen elfogadják az emberek azt, hogy legyen egy világkormány, és egy világvallás, „hiszen mind ugyanazt az Istent imádjuk”. Amennyiben ez a következő háború a keresztények és az iszlám között lesz, akkor ezt rákenik a szélsőségesekre, és véget akarnak vetni ennek az ellenségeskedésnek nagyon hamar. Az átlagembernek pedig elege lesz a szenvedésekből. Eljön a békehozó, a fehér lovas, aki utána istenként fogja magát ünnepeltetni. Ő még akár a földön kívülről is érkezhet, még olyan helyzetben is, hogy megelőzze a kitörő háborút, hogy megmentse a földet az embertől, aki elpusztítaná.

a békességben elveszt sokakat; (Dán 8,25 – Váradi-Károli 2018)

Egyre kevesebbet kell találgatnunk, hogy mi fog következni.

Az UFÓ elrablások és a következő nagy hitetés. Itt vannak közöttünk a szellemi lények!

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37)

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. (Mt 24,22)

Úgy tűnik, hogy Noé idejével kapcsolatban egyre több olyan információ kerül napvilágra, amely megerősít minket abban a meggyőződésben, hogy nagyon közel járunk már az idők végéhez. Úgy is mondhatnám, hogy Noé napjainak egyre több aspektusa válik a mindennapok részévé.

Gyakran ezek a témák, amelyek leleplezik a körülöttünk lévő világot, az összeesküvés elmélet kategóriába esnek. Nem véletlenül, hiszen csak így lehet hiteltelenné tenni ezeket a valóságban megtörténő eseményeket. Már a Bibliával kapcsolatos kutatások is azt hozták felszínre, hogy attól, hogy a tudományos világ valamit állít, az nem feltétlen úgy van. A tudomány eltért az eredeti gyakorlatias céljától, és ma már inkább úgy működik, mint egy vallás. Több benne az elmélet, mint a gyakorlati megfigyeléseken alapuló állítás. Ehhez járul még a propaganda, amely igyekszik minden „ellenséges” nézetet megfojtani, és a kitűzött célok felé tereli az embereket. A propaganda a gonosz egyik legerősebb fegyvere, amit már a kommunizmus idejéből is megtapasztalhattuk. Elég pár évtized, és a propaganda teljesen átformálja a közvéleményt. Az igazság pedig „beszorul” az összeesküvés elmélet kategóriába.

Az UFÓ elrablások és hatásuk az emberiségre

Ez a téma annyira sokkoló, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjek hozzá.

Az ufó elrablások vizsgálata derített fényt arra, hogy az úgynevezett idegeneknek mi a programja, amit végrehajtanak. Azonban ezt a témát is csak a Biblia tükrében szabad vizsgálni, hiszen csak ott találjuk meg a teljes igazságot. Ezért a világi ufókutatók által közölt eredményeket megvizsgáljuk a Biblia szempontjából is.

Elsősorban nézzük meg a propaganda oldalát. Az ufókkal kapcsolatos korábbi tagadó taktikát már kezdik lassan feladni, és egyre több hivatalos beismerés lát napvilágot, hogy igenis vannak ufók.

Ezek a hírek 2019 május-júniusiak:

https://www.origo.hu/tudomany/20190523-a-pentagon-elismerte-hogy-volt-ufokutatasi-programja.html

https://24.hu/szorakozas/2019/05/28/ufo-eszleles-amerikai-vadaszpilota/

Mire azonban a nagy leleplezés megtörténne, mármint a mindenki által nyilvánvaló leplezetlen megjelenése ezeknek a lényeknek, addira már annyira át fogja járni az emberi társadalmat az egész jelenség, hogy a hitetés teljes lesz.

Az ő elfogadásukat támogatja az Ősi idegenek sorozat is a History csatornán. Nem is beszélve az ezoterikus körökről, akik kifejezetten más csillagokból jövő lényekkel beszélnek. De a szientológus körök is erre várnak, hogy elragadják őket egy másik bolygóra.

A Bibliából tudjuk, hogy akkora hitetés jön a világra, amekkora még nem volt, és ha valaki nem áll erősen hitben, és a hite nem Isten igéjén alapul, akkor könnyen elsodorhatja mindaz, amit nem csak ő fog látni, hanem mindenki más is.

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. (Mk 13,22)

De visszatérve az elrablások programjára. Az emberek akaratuk ellenére történő elrablása egyidős az ufó észlelésekkel. Sőt, a kutatók azt állítják, hogy egész bizonyossággal megállapították, hogy az 1880-1890-es években kezdődtek el ezek az elrablások. Ha visszaemlékezünk, akkor ez az az időszak, amikor a felvilágosodás mellett, a technikai fejlődés is robbanásszerűen megindult. Az ilyen elrablások során az embereket mindig leuralják az akaratukkal, és kényszer hatására viszik el őket. Az egész esemény alatt nem urai saját akaratuknak, hanem a lények irányítják őket.

Itt meg kell állnunk, mert ezt a jelenséget csak és kizárólag a Biblia tükrében lehet helyesen megítélni és látni. A Biblia maga beszél elragadásokról. Csak egy példát említek most, Ezékielt egy kéz forma vitte el szellemben:

És kinyújtott egy kézformát, és megragadott engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a szellem a föld és az ég között, és bevitt engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz, […] (Ezék 8,3)

De János Jelenések könyve is sok szellemben történő elragadást ír le. A szellemben elragadottak sokszor úgy élik meg, hogy nem tudnak különbséget tenni a fizikai és a szellemi események között. A szellemben elragadottak az esemény alatt esznek (Jel.10,9; Ezék.3,1), utaznak, és megitatják népek királyait (Jer.25,15-17), és még sok más példát is hozhatnék. Sokszor olyan erős ez a szellemi élmény, hogy nem tudnak különbséget tenni a fizikai valóság és a szellemi valóság között:

2 Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-e, nem tudom; ha testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-e, ha testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja), 4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie. (2Kor 12,2-4)

Emiatt az ufó elrablásokat is úgy kell látnunk, hogy a kutatók állításával ellentétben, ezeknek a túlnyomó többsége szellemi élmény, még ha olyan valóságosnak is élik meg az elrablottak. A szellemi lényeknek egy csoportja, az angyalok, bizonyosan meg tudnak jelenni az ember számára is látható módon (Lk.1,11; Lk.1,28; Lk.2,9; stb.). Erre a démonok nem képesek, nekik nincs testük. És ahogyan Ezékiel példájából is láthatjuk, hogy az a kézforma akarata ellenére vitte oda, ahová akarta.

Az elrablási jelenség önmagában talán még nem lenne hatalmas probléma, ha nem ismernénk a méreteit ezeknek az elrablásoknak. Ezek az elrablások szerte az egész világban zajlanak. A kutatások kiderítették, hogy akit elvisznek, azokat már gyerekkoruk óta rendszeresen elviszik. Évente legalább 10-20 esetben rabolnak el egy-egy személyt. Átlagosan 200-400 alkalommal visznek el egy személyt az élete során. Viszont, ha valakit már elvittek, akkor annak a gyerekét is viszik, sokszor a szülővel együtt. Vagy ha valakinek a házastársát már korábban elvitték, akkor a társát is elviszik attól fogva.

És ezek az elrablások lépést tartanak az emberiség populációjával. Vagyis minél többen vagyunk, annál több embert visznek el! Ez azonban nem lehet minden esetben fizikai elrablás! Ezt mindjárt be is bizonyítom.

Álljunk meg, és számoljunk utána az elrablásoknak. A kutatók 1992-ben egy speciálisan összeállított kérdőívet küldtek szét az Egyesült Államokban, hogy felmérjék, hogy a lakosság mekkora százaléka lehet érintett ebben a jelenségben. Olyan kutatók állították össze ezt a kérdőívet, akik már az 1960-as évek óta kutatják ezeket az elrablásos eseteket, és már több ezer ilyen emberrel beszéltek. Ezt a módszert használják a közvéleménykutató cégek, hogy a lakosságot adott minta alapján megkérdezzék, és a válaszokból meg lehet állapítani, hogy milyen a lakosság összetétele az adott kérdésben. Az USA területén kb. 2000 embert kérdeznek meg egy átlagos ügyben, természetesen pontosan meghatározott kiválasztás alapján. Ehhez az elrablásokhoz készített kutatáshoz több mint 12.000 kérdőívet küldtek szét, amelyből több mint 5900 érkezett vissza. Ennek alapján az USA lakosságának 5%-a érintett az elrablásokban. Azt mondják, hogy kb. 6 millió ember.

Ha ezt a 6 millió embert, évente csak 10-szer viszik el, akkor az 60 millió elrablás évente, csak az USA területén! Mivel egy évben 365 nap van, akkor ez minimum napi 164.383 elrablást jelent. Ezekhez az emberekhez akkor minden esetben ki kellene mennie egy ufónak, vagy valamilyen repülő járműnek, amelyben elviszik az elrablottat, mert minden egyes elrablásról azt állítják, hogy az illető személy fizikailag hiányzik a környezetéből. Ez azonban lehetetlen ilyen kis számú külső észlelés mellett!

Napi átlagosan kb.200 ezer elrablás, csak az USA területén, 1992-ben. És ahogyan a tapasztalatok mutatják, a népesség szaporulatával lépést tartva viszik el az embereket. Genenrációról-generációra. Hatalmas apparátussal dolgoznak! Ez csak szellemben lehetséges. Az, hogy ez az elrablásos jelenség egyre terjed, annak köze van az emberiség szellemi állapotához, pontosabban ahhoz, hogy a bűn mennyire elterjedt és általános. Jellemzően azokat viszik el, akik ezt elhiszik, elfogadják, akik vágynak ilyen élményre. Aki pedig közben nem tér meg Jézushoz, a bűneiből, azoknál a jelenség megmarad, és mivel tudjuk, hogy vannak generációs bűnök, ezzel a szülő kaput nyit a gyermeke felé, hogy őt is kitegye ennek az elrablásnak. Itt meg kell említenem a katolikus egyház szerepét is. Ők nyíltan keresik az idegenekkel a kapcsolatot, ahogyan ezt már a Nagy Hitetés videó sorozatban is tárgyaltam. Vatikánnak van a legtöbb csillagvizsgálója, és már a pápa is kijelentette, hogy megkeresztelne egy idegent. Emiatt a katolikus egyház tagjai is potenciálisan védtelenek ezzel a jelenséggel szemben, mivel részei az egyháznak, és elfogadják mindazt a pogányságot, ami ott van. Sőt, azok a protestáns egyházak is részeseivé válnak, akik az ökumenizmus nevében összefognak a katolikus egyházzal. Sokkal nagyobb a súlya ennek az ökumenizmusnak, mint azt sokan gondolják. Igen rossz hatással van a protestáns egyházakra, és azok tagjaira. Ahogy a tendencia mutatja, előbb-utóbb élet-halál kérdése lesz, hogy az egyén szintjén ki van benne az ökumenizmusban.

És megint csak a Bibliát segítségül hívva, tagadhatatlan, hogy vannak fizikai vonatkozású szellemi élmények is. Amikor Pétert kihozza az angyal a tömlöcből, ahol négy csapat őrzi, akkor őt a testében hozza ki (ApCsel.12,7-11). Még Péter sem tudta először, hogy látást lát, vagy valóság az, ami történik vele. A másik fontos ismérve ennek a történetnek, hogy csak Péter látta az angyalt, és a többiek nem. Ez ugye megint összecseng az ufó elrablásokkal, ahol csak az a személy éli meg a kapcsolatot, akit elvisznek. Az egész környezete ebből semmit sem észlel. Ezért van az, hogy még akik bekamerázzák is a szobájukat, hogy lefilmezzék azokat, akik őket elviszik, sikertelenek, és a filmen semmi nem látszik. Azért nem, mert bár teljesen fizikai élménynek éli meg az elrablott ember a vele történteket, a teste nem csinál közben semmit, hanem otthon van. Ahogyan a fenti számítás is igazolja, akkora fizikai apparátusnak kellene állandó mozgásban lennie az egész földön, hogy nem tudnák ezt ilyen láthatatlanul megtenni, ha valóban fizikai elrablásokról lenne szó!

Az elrablottak beszámolóiban van egy másik közös elem is. Az „idegeneknek” nincsenek a szaporodást szolgáló szerveik, ezért az embereket használják, mint gazdatestet a szaporodásra. A terhesség külső jeleinek megjelenése előtt azonban kiveszik az embriót, és tartályokban növesztik tovább. Sok elrablott számol be különböző életkorban lévő idegen-emberi hibridekről. Ezek a hibridek több formában léteznek. Vannak, akik jobban hasonlítanak a kis szürkékre, és vannak olyanok, amelyek már szinte teljesen embereknek látszanak. Az elrablottaktól akarnak érzelmeket tanulni, mert a beszámolók szerint igen csökevényes az idegenek érzelmi intelligenciája, illetve nincs is.

Ismét egy bizonyság arra, hogy bár az elrablottak úgy élik meg az eseményt, mintha fizikailag megtörtént volna, mielőtt külső látható jele lenne, ezt az ufók „visszacsinálják”. Természetesen vannak valóságos fizikai megtapasztalások is, de azok száma elenyésző a tisztán szellemiekhez képest. Az is a szellemi, sőt a gonosz szellemi lények tevékenységére utal, hogy nincsenek sem szaporodási szerveik, sem érzelmeik. Jézus maga mondja el, hogy az angyalok, de más szellemi lények sem szaporodnak, mivel nekik örök létezésük van:

Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. (Mk 12,25)

A hibridekről szóló beszámolók pedig a félelem elültetésében játszanak igen fontos szerepet. A hibridek témához még később visszatérek.

Az elrabló „idegenek” érzelemhiánya összefüggésben van az emberek között egyre jobban elterjedő autizmussal. Az autisták könnyen kapcsolatot találnak ezekhez a lényekhez, mert mindkét csoportnak visszamaradottak az érzelmei. A szellemi lényeknek könnyebb egy autistával kapcsolódni, sőt, talán azt is mondhatjuk, hogy a szellemi befolyásoltság külső jele az autizmus. Ez a tárgykör itt erősen kapcsolódik az oltásokkal előidézett autizmussal. Úgy tűnik, hogy egy olyan világot akarnak létrehozni, ahol az autizmus az általános „létforma”. Életünk egyre több területét bevonva egy olyan világ építésén dolgoznak, amely ezeknek a nem emberi lényeknek kedvez, és nem az embernek.Tapasztalatból tudjuk, hogy az autizmusból lehet szabadulni, vagyis ez egy démoni befolyás az autista ember életén.

Az elrablottakat iskolázottságra és korra való tekintet nélkül feladatokra tanítják.  Nem követeknek, nem tárgyalóknak, hanem többek között tömegirányítási feladatokra képezik ki őket. Megmondják nekik, hogy amikor pánik lesz, akkor melyik utcasarokra kell kiállniuk, és merre kell terelniük az embereket. Folyamatosan azt mondják az elrablottaknak, hogy már nemsokára együtt leszünk. Csupa gyakorlatias dolgot várnak el tőlük, senki sem mondta, hogy belőle valami fontos ember lesz. Egyre többen számolnak be arról, hogy egy nagy változás küszöbén állunk, és nekik ebben szerepük lesz.

Ez itt a hitetéssel összefüggő talán legjelentősebb kapcsolat. Az igéből tudjuk, hogy mi fog még erre a világra következni (pl: Mt.24.fej. Jelenések könyve). Ma már a közvéleménykutatásból kiolvasható, hogy az emberek 84%-a hiszi azt, hogy lehet más bolygókon élet, és 56%-a biztos abban, hogy van élet más bolygókon! Nem tudjuk, hogy ez meddig fog még elmenni, az Atya meddig fogja engedni, hogy az emberiséget mennyire fogják a gonosz szellemi lények előkészíteni az elkövetkező nagy elhitetésre, de lassan néhány kivétellel az egész emberiség el fogja fogadni, hogy ebben az univerzumban máshol is van élet. Az pedig egyenesen vezethet a hittől való szakadáshoz (2Th.2,3), amikor a keresztény egyházak is nyiltan megtagadják a bibliai Jézust, egy szemmel látható másik megváltó miatt. Egy intergalaktikus megváltó miatt.

Visszatérve a hibridekre. Az elrablások során látott hibridek is rendelkeznek olyan mentális képességekkel, amelyekkel le tudják uralni az emberek akaratát, vagy befolyásolják az érzelmeiket (tudnak szimpátiát, szeretetet, gyűlöletet ébreszteni az emberekben). Ezek mellett az ember alárendelt szerepet játszik, mert nem lehet a maga akaratának az ura. Másképp mondva ki van szolgáltatva ezeknek a lényeknek. A hibridek felnőtt generációiból már megkezdték a beépülést az emberi társadalmakba is. Páran összeállnak, és nagyobb városokban lakást bérelnek. A korábban elrablottakat használják a társadalmi kapcsolatok kialakításához. Ezekről a beépülésekről már 2003-ban kezdtek beszámolókat hallani az elrablottaktól!

Ahogyan már korábban láttuk, a szellemi lényeknek nincsenek szaporodási szerveik. Azt pedig a Bibliából tudjuk, hogy egyszer már volt olyan, hogy angyalok feleséget vettek az emberek közül (1Móz.6.1-4). Őket azonban Isten elzárta az ítéletük napjáig (2Pt.2,4; Júd.6), ezért ők nem tudnak fizikailag az emberrel egyesülni. Az ilyen hibridálási tevékenységnek az embertől kell kiindulnia. Az, hogy már lehetnének olyanok, akik beépültek, azok könnyen lehetnek „megszállott” emberek, illetve ezen a területen is összemosódhat a valóság és a szellemi megtapasztalás.

A világ vezetői valamilyen mértékben együttműködnek ezekkel a gonosz szellemi lényekkel. Akár a technológiáért, akár más előnyökért. Ma már ott tartunk, hogy számítani lehet egy emberek – jobban mondva kormányok – által generált ufó megjelenésre is. Ugyanis ez a külső fenyegetés nagyban segítené a világkormány kialakítását, és az emberek könnyebben beleegyeznének, egy ilyen kívülről jövő fenyegetés láttán az egyesülésbe.

Erre irányulnak az emberek hibrid törkvései is.

Miért rejtegetik az óriásokat, szuper katonák és emberi hibridek
https://www.youtube.com/watch?v=Ovynix1y9J0

Kapcsolódó videó Dr David M Jacobs-szal, aki elmondja kutatásai eredményét:

Ő tisztán világi módszerekkel kutat, és ki kell mondanom, hogy két okból is hazugnak kell minősítenem:

1. Elhallgatja, hogy az ufó elrablások Jézus nevére abbamaradnak. Aki ennyi emberrel beszél, annak találkoznia kellett olyan esetekkel, ahol ez megtörtént, és történik ma is! Akik megtérnek igazán Jézushoz, azok megszabadulnak ettől. Ez is mutatja, hogy ez elsősorban szellemi jelenség, és nem fizikai, ahogyan állítják.

2. Hagyja szenvedni ezeket az embereket annak tudatában, hogy van megoldás a problémájukra. Őket is becsapja, amikor elhallgatja előlük a Jézusban elérhető szabadulást.

És itt a link a viedóhoz (15 perc) – Vigyázat, hitetés!
https://youtu.be/M1KtIq1bUWw

Összegzés

A jelenségek egyik oldalán azt látni, hogy pánikot keltenek, hogy a föld hamarosan elpusztul, és ezt a világ tudósai által kiadott jelentésekkel is megtámogatja a propaganda.

Így szűnhet meg lakhatónak lenni a Föld 2050-re

https://infostart.hu/eletmod/2019/06/14/igy-szunhet-meg-lakhatonak-lenni-a-fold-2050-re

Igyekeznek egy általános aggodalmat elültetni, hogy mindenki azon gondolkodjon, hogy mi lenne vele, ha a föld élhetetlen lenne. Félelmet akarnak elültetni minden ember szívében, hogy aggódjon a jövője miatt. De ez a félelem nagyobb, mint az egyszerű megélhetés miatti félelem, mert itt az egész föld miatti félelmet akarják elültetni. A túlélésért akarják az embereket egymással szembefordítani, hogy versenyezzenek, hogy ki fog életben maradni, és tulajdonképpen egymást írtsuk ki. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a szabadkőműves ideális világkép szerint a földön 500 millió embert tartanak elfogadhatónak. Ezért már ők is dolgoznak a saját népességcsökkentő programjukon.)

A másik oldalon megpróbálják ezeket az ufó jelenségeket úgy bemutatni, hogy ők békés szándékkal jönnek közénk, és a föld megmaradásáért dolgoznak. Segíteni akarják az emberiséget. De ennek ellentmond az, hogy erőszakkal és titokban „viszik el” az embereket, akiket akaratuk ellenére használnak. Aki így cselekszik, az nem békés szándékkal jön!

Ide tartozik még az a rengeteg hír, hogy mennyi lakható bolygót találnak az univerzumban. Ezek száma mostanában nagyon megemelkedett. Sőt, ma már azt mondják, hogy legalább annyi bolygó van az univerzumban, mint csilag.

Kapcsolódó videó: Lakható bolygók – Trappist 1
https://www.youtube.com/watch?v=nNb3wtZLvEw&t=5s

Itt ismét csak a téma felszínét tudtam bemutatni. Egyre több bizonyíték mutat abba az irányba, hogy az ufó hitetés lesz a nagy hitetés, ami el fogja hozni a hittől való nagy szakadást is. Az egész idegenek és ufó téma mára már egy vallássá nőtte ki magát, mert a titokzatossága miatt sokan csak találgatnak. Az pedig, hogy az egész jelenség keresztény és bibliai vonatkozása el van hallgatva, csak ront a helyzeten, és sajnos a hitetésbe taszítja az embereket.

Megállapíthatjuk, hogy Noé napjainak szellemi lényei fognak itt megjelenni, legalábbis egy részük. Taktikát váltott a gonosz az emberrel szemben. Korábban leuralta, ahogyan a 19.századig a démoni megszállottság inkább őrült állapothoz volt hasonló, mára azonban „ráveszik” az embereket, hogy azt csinálják, amit akarnak. A nefilimek, vagy több bibliafordítás szerint az óriások, az özönvíz előtt erőszakkal uralták az emberiséget. Most azonban úgy néz ki, hogy előbb csellel beépülnek, és csak utána fogják az erőszakot alkalmazni.

Nagyon könnyű azt mondani, hogy ez nem is létezik, ilyen nincs is. A szálak azonban erre mutatnak. Nem csak a világiak, hanem a bibliaiak is.

A megoldás

Egyedül Jézus Krisztus. Az Ige azt mondja, hogy nagyobb aki bennünk él, mint bárki, aki ebben a világban van (1Jn.4,4). Azt is mondja az ige, hogy az ellenség minden seregén taposunk (Lk.10,19).

Ezért életbevágóan fontos a bibliai világkép, mert ott egyértelműen le van írva, hogy nincs világűr, és nincsenek más lakható bolygók. Ezért fontos tudnunk azt, hogy EGYEDÜL Jézus Krisztus a megváltó, az Isten Fia, és nincs más! Mert olyan lények állhatnak meg a maguk fizikai valójában előttünk, akiknek lesznek természetfeletti képességeik, de azok nem az Istentől lesznek! Ezért fontos a megszentelődés, mert csak a sajátjai mögé tud odaállni az Úr, és a Szent Szellem erejét adni az imájukhoz. Aki nem az övé, azt nem tudja támogatni, mert nincs hozzá joga.

Egyedül a Biblia tudja leleplezni mindazt, ami előttünk van, és ami még elkövetkezik. Olyan dolgokat fogunk látni, amiket még soha! Most még van időnk felkészülni, és Istent keresni. Nem tudjuk, hogy mikor fogja megengedni az Úr, hogy ezek a lények teljesen nyiltan itt járjanak közöttünk. Egyenlőre úgy tűnik, hogy ők még várnak, vagy jobban mondva még várniuk kell.

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

A bibliai kronológia szerint sincs már sok hátra, és a világ is ezt kezdte el hangoztatni. Talán ezért adta meg az Úr, hogy számoljam ki az időket is:

Rövidesen itt az ítélet ideje

Maximum egy-két évtizedünk lehet addig, amíg a Jelenések könyvében leírt csapások elérik a földet, bár számításaim szerint már csak egy évtized. Egyre nehezebb lesz az Úr segítsége nélkül megállni, mert a gonosz már nem csak a szellemvilágon keresztül támadja az embert.

Ismétlésül egy link:

Negyedik típusú megtévesztések — A földönkívüliek leleplezése (forrás: idokjelei.hu)
https://youtu.be/GGkSu3CEqt0

Jézus nevére elmenekülnek az UFÓk!

A tegnapi győzelem ma már nem elég

És mondta az ÚR Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg vitézeivel együtt. (Józs 6,2)

20 Kiáltott azért a nép, mihelyt kürtöltek a kürtökkel. Lett ugyanis, amint meghallotta a nép a kürtnek szavát, kiáltott a nép nagy kiáltással, és leszakadt a kőfal magától, és felment a nép a városba, ki-ki az előtte való helyen, és bevették a várost. 21 És teljesen kipusztítottak mindent, ami csak volt a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élével. (Józs 6,20-21)

4 Felment azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutottak Ai férfiai elől. 5 És megöltek közülük Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözték őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvadt a népnek szíve, és lett olyanná, mint a víz. (Józs 7,4-5)

Az Úr Izrael kezébe adta az örökségük földjét, és az Úr seregének fejedelme is előttük ment, és harcolt értük. Amikor Jerikó alá érkeztek, akkor azt kezükbe adta, és ahogyan olvashattuk a bevezető igében is, mindent kipusztítottak benne az Úr parancsa szerint. A következő városnál, Ainál, azonban verséget szenvedtek. Hiába győztek előtte Jerikónál, az a győzelem nem volt elég arra, hogy Ai városát is legyőzzék. Ez a történet egyenes párhuzamot mutat az Új Szövetség idején élő hívők életével. Sok olyan hívővel beszéltem már, akik egy régi történetre hivatkoznak, hogy akkor az Úr milyen csodásan jelen volt az életükben, és mennyire vezette őket. Ezzel próbálták igazolni magukat. Csodás gyógyulásokról is beszélnek, vagy erőteljes szolgálatokról. Ezekben az a közös, hogy mind régen történt velük. Életük mai szakaszában azonban azt látni, hogy nincs ott az Úr keze nyoma, sőt valójában egy erős visszaesés van a hivő életükben, csak ezt nem veszik észre. A múlt dicsőségéből élnek. Az életünkben az ellenség teljes legyőzéséhez azonban nem elég egyszer győzedelmeskedni, hanem naponta meg kell küzdenünk ellene.

de aki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mt 10,22)

Ezért mondja Jézus, hogy mindvégig meg kell állnia annak, aki azt akarja, hogy megtartsa az Úr. Ez egy folyamatos harc addig, amíg ebben a világban és ebben a hústestben lakunk. A földi életünk végéig harcban állunk az ellenséggel (a hústesttel, a bűnnel, a gonosz erőkkel). Ha tegnap megszabadított minket az Úr egy gonosz szellemtől, akkor ma meg kell tartanunk a szabadságunkat. Ha tegnap győztünk egy problémán, akkor ma meg kell tartanunk azt a győzelmet, és nem adhatjuk ki a kezünkből. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen győzelmek után a Sátán rögtön ellentámadásba kezt, és vissza akarja venni azt, amit elvesztett. Vagy a gonosz szellem akar visszajönni, vagy egy betegségnek lesznek olyan tünetei, mintha meg sem gyógyultam volna, vagy kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy mindent jól csináltam-e egy probléma megoldásával kapcsolatban. Ezért nem elég a tegnapi győzelem ma. Ma újra meg kell küzdeni a gonosszal, a bűnnel és meg kell tartanunk mindazt, amit már az Úr segítségével elértünk.

Izrael népe is hiába győzőtt Jerikónál, Ai előtt mégis elbukott, mert vétkeztek, mert Ákán eltett magának az Úrnak szentelt dolgokból. A bűn rögtön elvágta az egész népet Isten oltalmától. Ákán szempontjából is nagyon érdekes ez a történet. Egy pillanat alatt hiábavaló lett a negyven éves vándorlása a pusztában. Hiába nézte végig a sok csodát, amellyel az Úr végigvezette őket egészen Jerikóig. Hiábavaló volt a sátorban lakás negyven éven keresztül, egy szempillantás alatt a múlt minden győzelme semmivé foszlott. Hiába adott időt is az Úr a megtérésre – hiszen volt egy teljes napja, hogy bevallja a bűnét és megtérjen, – mégsem tette. Amikor másnap Józsué felhívta a népet a bűnmegvallásra, akkor nem jelentkezett. Onnantól fogva viszont már nem volt menekvés Ákán számára, mert akkor már Isten leplezte le. Amikor ráesett a sors, akkor már hiába vallotta be, hogy mit tett, már csak az ítélet maradt számára. Nem tudjuk, hogy Ákán egy volt-e azok közül, aki kijött Egyiptomból, vagy ő a pusztában már született. De ha ő egy volt azok közül, aki kijött Egyiptomból, akkor több mint negyven éven keresztül járt a pusztában. Egyiptomban hiába látta a szabadulásuk előtt az Úr összes nagy csodáját, ez az Akor völgyében már nem segített rajta. Nem hivatkozhatott arra, hogy ő hűséggel és hittel végigjárta a pusztát. Nem is kérdezte tőle senki, hogy mennyit szenvedett, vagy milyen bizonyságai vannak a múltból, hogyan győzte le a bűnt pár évvel ezelőtt. Ez mind nem számított, azon a napon. Csak az számított, hogy most mi van!

Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. (Ezék 33,12)

Ezért nagyon nehéz az igaznak is megállnia a megmenekülésig. Láttunk már olyat is az életben, hogy az Úr valakit nagyon hirtelen elvitt a földről, csak azért, hogy az üdvössége még megmaradjon. Mivel ilyen könnyen elesünk az Úr mellöl, ezért mondja az ige azt, hogy az igaz is alig tartatik meg (1Pt.4,18). Nem azért, mintha az Úr keze gyengébb lenne, vagy idővel elfáradna (Ézs.50,2), hanem azért, mert itt a földön állandóan harcban kell lennünk a gonosszal szemben, és könnyű elmenni a helyes útról. Mivel mindannyiunknak szabad akarata van, ezért mi magunk döntünk naponta, hogy melyik utat választjuk. Azt, amit az Úr ad elénk, vagy magunkra, vagy a gonoszra hallgatunk-e.

Ha akkor vinne el minket az Úr, amikor elfordultunk az igazságtól, akkor nem lenne számunkra mentség (Ezék.33,12). Egyikünk sem tudja, hogy mikor viszi el az Úr a földről. Az számít, hogy akkor hol vagyunk: Krisztusban, vagy nem.

Itt folyamatos háború van, és ütközetből senkit el nem bocsátanak (Préd.8,8). Ha az Úr nem hátrál meg, és nem adja fel a harcot, és küzd az életünkért, akkor nekünk sem szabad megállnunk. Olyan van, hogy az ember belefárad a harcba, de akkor kérnünk kell az Úr segítségét, hogy adjon erőt a továbbmenetelre. Hiába álltam meg a harcban tegnap, az ma már nem elég. A szellemi lények nem fáradnak el, és a Sátán sem adja fel! Az életünkért folyik a harc, az emberi lelkekért!

Ha egy földi, emberi háborút veszünk is alapul, ott is úgy van, hogy egy csata még nem feltétlen dönti el a háború kimenetelét. Lehet, hogy egyik csatában győz az egyik fél, de ha a másik máshol megveri, és többször legyőzi, akkor hiába nyert csatát a háború elején, mégis vesztes lesz a végén. Így járt Napoleon is és a náci Németország is Oroszországgal szemben. Ugyanez igaz a mi egyéni életünkre is. Amikor megtértünk, akkor sokunkat már azonnal megszabadított az Úr gonosz szellemektől, vagy betegségből. Akkor megbocsátotta a megvallott bűneinket is. De ha erre nem vigyázunk, és nem küzdünk a megtartásáért, akkor könnyen elveszíthetjük amit kaptunk. Jézus erre azonban azt mondja, hogy ilyenkor az ember állapota rosszabb lesz, mint előtte.

43 Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: 44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnan kijöttem. És odamenve, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. 45 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és bemenve, ott laknak; és ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is. (Mt 12,43-45)

De menjünk tovább a győzelmek kérdésével. A Biblia csupa olyan élethelyzetet tár elénk, ahol azt látjuk, hogy aki az Úr felé fordult, és megáldotta az Úr – vagy akár fel is kente valamire, mint például Dávidot – azok életük egy későbbi szakaszában átmentek nehézségeken, és azokban is meg kellett állniuk. Ilyenkor az élet viharaiban csak azok tudnak megállni, akik a kősziklára építettek.

47 Valaki én hozzám jön és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom nektek, mihez hasonló. 48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. 49 Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközve a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása. (Lk 6,47-49)

Ha mi csak hallgatói vagyunk az Úr igéjének, akkor az élet viharai el fognak minket sodorni az Úr mellől. Erősen meg kell kapaszkodnunk az Úr beszédébe, az Úr igéjébe, az Úr igéreteibe, a korábbi bizonyságainkba és tapasztalatainkba az Úr valóságáról és erejéről, hogy meg tudjunk állni. Jézus itt azt mondja, hogy „aki hallgatja az én beszédeimet és megtartja azokat”, az fog megállni. Itt a földön a legerősebb kapaszkodónk az Isten beszéde. Akár a Bibliában, akár az életünkre kijelentett beszédei. Krisztus a kösziklánk. Az Ige róla tesz bizonyságot, és mindarról, hogy ő kicsoda. Ebbe kell belekapaszkodnunk, ha a viharokban és a csatákban meg akarunk állni. Olyan mélyre kell ásnunk az életünkben, hogy a sok korábbi ismeret, tapasztalat, emlék, amibe eddig kapaszkodtunk, az mind kitisztuljon az életünkből, és „elérjük” Krisztust. Hogy az maradjon számunkra a kapaszkodó, amit ő mondott, és ne az, amit az emberek mondanak, ne az emberi bölcsesség. El kell hinnünk, hogy azok vagyunk és ott vagyunk, amit az ige mond rólunk. Ha azt mondja az ige, hogy meghaltunk a vízsírban (Róm.6,2-4), akkor valósággal meghalt az óemberünk. Ha azt mondja, hogy új teremtés vagyunk (2Kor.5,17), akkor ténylegesen új teremtés vagyunk, és nem szabad elhinnünk, hogy ez nem így van. Ha azt mondja, hogy az ellenség minden seregén taposunk (Lk.10,19), akkor valóban taposunk. Ha azt mondja, hogy Benne vagyunk (Jn.6,56), akkor valóban benne vagyunk. Ezért kell beteljesednünk az Igével, mert akkor tudjuk az értelmünket elváltoztatni, és akkor tudunk megállni az ellenséggel szemben. Hogy ne mondjam ezért támadja a Sátán Isten igéjét, hogy ne tudjon az ember megállni ellene. Az ige mellé még oda kell tennünk Isten személyesen nekünk adott igéreteit, ahogyan Ábrahám is tette (Róm.4,20-21). De hozzá hasonló emberekről tesz bizonyságot a Zsidókhoz írt levél 11.fejezete. Amit nekik mondott az Úr, abba belekapaszkodtak, még ha az életük el is veszett közben. Ez mind kell a győzelemhez.

Ha így megerősítjük magunkat az igében és az igéretekben, akkor tudunk újra és újra felállni és továbbmenni, akármilyen pofonok, vagy fájdalmak érjenek is bennünket. Az Úr pedig azt mondta, hogy velünk lesz minden napon, amíg a világ világ (Mt.28,20). Ahhoz, hogy naponta megállhassunk mellette és benne, úgy kell cselekednünk, ahogyan az apostolok cselekedték:

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Ezzel legyünk foglalatosak mi is, mert csak a mindennapi közösség tud minket megtartani a harc idején. Ha él bennem Isten igéje és beszédei, akkor van fegyverem a gonosszal szemben. Ha naponta úrvacsorázom, akkor tudhatom, hogy ma is meg lettem mosva az Úr Jézus vérével, és ma is kaptam a bűneimre bocsánatot. Ma is itt van bennem Jézus, és én ma is őbenne vagyok. Az ő vére ad életet ma is, és az ő beszédei elevenítenek meg ma is (Jn.6,63). Ahogyan mondja, hogy az áll meg a vihar idején, aki megtartja a beszédeit. Az Úr beszédei körül forog az életünk, mert itt a földön csak abba kapaszkodhatunk bele! És ha egyszer már belekapaszkodtunk, akkor ő hatalmas és kegyelmes arra, hogy megtartson minket:

Jó az ÚR, erősség a szorongatás idején, és nem hagyja azokat, akik benne bíznak. (Náh 1,7)

Az életünkben többször volt olyan pont, amikor megálltunk, és végigvettük, hogy mi történt velünk, és hol láttuk az Úr kezének munkáját. Számba vettük, hogy mit mondott nekünk, és csak úgy tudtunk továbbmenni. Csak az így megerősített szívünkkel tudtuk azt mondani az Úrnak, hogy itt vagyunk, és követünk téged amerre viszel minket. A tegnap csatái és győzelmei segíthetnek abban, hogy meglássuk az Úr szabadítását az életünkben, és ezzel felövezve a szívünket legyen bátorságunk a mai nap harcainak is nekivágnunk. Ne hagyjuk veszni az eddig megtett utat. A múlt nem tud minket megtartani, de erőt adhat ahhoz, ami még ránk vár. Ne feledjük, hogy minden napnak meg van a maga terhe (Mt.6,34), és az Úr nem enged minket feljebb kísérteni, mint ahogy elbírjuk (1Kor.10,13).

Az Úr legyőzte minden ellenségét! Ő nem fog meghátrálni! A gonosz nem győzhet, mert már le van győzve! Ezért ne féljünk, hanem kapaszkodjunk bele a beszédébe, és kövessük az Urat!

Annak okáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondatott. (ApCsel 27,25)

Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jel 2,11)

Csak a győzteseknek van igérete…

Mi a közös a mai kereszténységben, az ezotériában, az okkultban, a titkos társaságokban, az unitáriusokban, a Jehova tanúiban és a mormonokban?

11 És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; 12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. 13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem megszentelésében és az igazság hitében; (2Th 2,11-13 – saját kiemelés)

A címben szereplő kérdésre a rövid válasz a modern Biblia. Pontosabban a modern fordítású és a mai „tudományos” eredeti szövegeken alapuló Biblia.

A hosszabb választ megpróbálom szintén rövidre fogni, hiszen erről itt már nagyon sokat írtam, de újabb és újabb bizonyítékokra lelek, amelyek egyre több oldalról erősítik meg a korábbi kijelentéseket, hogy a mai bibliakiadások, amelyek nem a reformkori eredeti (héber és görög) szövegeken alapulnak, azok nem megbízhatóak. Jézus azt mondja, hogy a gyümölcséről ismerjük meg a fát. Ma már több mint 100 évvel vagyunk az első újonnan összerakott „eredeti” (héber és görög) nyelvű szövegek kiadásain, és már látszanak a gyümölcsök is.

A következő néhány információ HATÁSSAL lesz a bibliaverziókkal kapcsolatos megértésedről. Ez a leírás segítséget szeretne nyújtani abban, hogy tisztábban láss, és megállapítsd, hogy melyek a helyes források.


A feladat azért nehéz, mert néhány, vagy akár sok olyan kiadása is van az Új Szövetségnek, amely nem pontos, nem megbízhatóan lett lefordítva, vagy megbízhatatlan. Akkor melyik Új Szövetség kiadások azok, amelyek pontosak és megbízhatók?

Melyik verziók 1.) pontosak; 2.) vannak használatban és 3.) elfogadottak a korai egyház által?

A pontosság mércéje a megbízhatóság szempontjából ugyanaz mindvégig és minden nyelven:

Azok a pontos kiadásai az Új Szövetségnek, amelyeket használt az egyház, amelyek vagy az Új Szövetség kéziratai, amelyeket koine görög nyelven írtak, vagy azok pontos fordításai, amelyeket azokról a kéziratokról készítettek más nyelveken.

Nem nehéz megérteni. Ma több olyan kézirata van az Új Szövetségnek, amelyeket 1900 után fedeztek fel, mint az összes ezt megelőző évszázadban összesen. De amit ezek a kéziratok mutatnak és elénk tárnak az az, hogy a régebbi fordítások, mint például (magyar nyelven) a Vizsolyi (1590), Váradi (1660); Aranyos (1685), a legszöveghűbb fordítások. Ezek a fordítások vannak a legközelebb a görög kéziratokhoz, amelyek a Római birodalom idejéből származnak.

Ahogyan az idő és a régészet előre halad, úgy mutatják meg a régebbi kiadások pontosságát, és a modern kiadások pontatlanságát. A régebbi kiadások az eredeti nyelvek több évtizedes komoly tanulmányozásán, előkészületen és mély ismeretén alapultak, valamint egy-egy hűséges odaszánáson, hogy a fordítás pontos és szöveghű legyen.


A korábbi fordítók, (különösen az 1200-as  és 1600-as évek közöttiek) egy pontos fordítást AKARTAK kiadni, mert számukra a megváltás függött ettől :

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. (Jel 22,18-19)

Munkájukat úgy készítették, hogy az bemutatta a személyes kapcsolatukat közöttük és Isten között Jézus Krisztus által. Mivel ennyi minden függött a pontosságon, ezért a fordítói munkájukat nagy komolysággal és odaszánással végezték (olvassa el valaki Károli életrajzát, vagy legalább a Vizsolyi Biblia előszavát).


A modern fordítások egy másik történetet mesélnek el. Nem látjuk az elköteleződést sem a kereszténység, sem Isten, és még csak az olvasók felé sem, akik egy-egy ilyen modern fordítást olvasnak. A mai kor legtöbb fordítójának elsődleges célja a saját anyagi biztonsága és a saját akadémiai karrierjének előmozdítása. Sok új fordítás keletkezik világszerte, szinte minden új szájíz szerint van egy újabb fordítás. Majdnem minden fordítás egy csoport munkája, gyakran szponzorált kiadók és cégek által, és nem egyházak és felekezetek által.


Gyakorlatilag a bibliafordítások világában nincs felügyelet és nincs számonkérés sem. A mai fordítók túlnyomó többsége sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek a régi nyelvekről, mint a korábbi verziók fordítói. A mai fordítók a munkájukat olyan kéziratokra alapozzák, amelyeket a korai fordítók elutasítottak. Ez tervszerű és szándékos:

A modern fordítókban nagyon kevés a közös a korai autentikus keresztényekkel vagy kereszténységgel. A kereszténység felé végzett szolgálat nevében a legtöbb fordító valójában a kereszténység ellen dolgozik. A fordítók, a kiadók, és a főiskolák és egyetemek értik ezt. Ők csak abban reménykednek, hogy ez az információ nem kerül nyilvánosságra, mert akkor ez kisebb eladásban nyilvánul meg, és elhomályosítja a képességüket, hogy embereket tereljenek el a történelmi kereszténységtől.


A modern fordítók gyakran olyan messzire mennek, hogy tagadják azt az Ó és Új Szövetséget, amelyet fordítanak. Nem hisznek a bibliai szöveg ihletettségében, és nem fogadják el az eredetiségére vonatkozó állításait. Erről tesz bizonyságot Csia Lajos is és id.Zimányi József is, amikor az önéletrajzukat mondják el. Már az ő korukban hitetlen professzorok tanították őket!

A legtöbb (úgynevezett) kutatót ma a fordításában a hírnév, a biztonság (kereset), és további esetleges karrier lehetőségek érdeklik. Nemzetközi szinten az egyetemek gyakran együttműködnek kiadókkal egy-egy jól fizető kiadói szerződés eléréséért. A pontosság a legutolsó követelmény a modern verziók felé, és a legtöbb fordító nem csak NEM keresztény, hanem nyiltan ellenséges az Ó és Új Szövetség felé, és azok felé, akik azokat követik. Mégis, az ő hamis fordításuk van még mindig nyomtatásban, és a pásztorok többsége szándékosan tudatlan, vagy tudatlanul is cinkos abban, hogy a gyülekezetüket félrevezesse az igazságtól, pontosságtól és tisztaságtól.

Ez különösen igaz a nagyobb gyülekezetekre és felekezetekre, akik boldogan elszakadtak a saját hitüktől. Boldogan csábítanak gyülekezeteket elalvásra és az örökkévaló következmények szándékos figyelmen kívül hagyására. Örülnek a pásztorok döntéseinek, akik hazugságba és hamis tanításokba visznek gyülekezeteket. Ennek az az eredménye, hogy nehéz, hacsak nem lehetetlen a legtöbb gyülekezetbe járó embernek, hogy az igazán tudja és megértse, hogy mi az örök élet, és megtanulja, hogy ezt hogyan érheti el. Ne csapd be magad, ma sok pásztort nem érdekel az örökkévaló lelked. …Ezt forgasd egy kicsit…. Próbáld megérteni, hogy ez számodra mit jelent.

Hogy ez mennyire volt igaz, nézzünk meg pár bizonyítékot. Filó Lajos írt Pallagi Mórról, aki egyike volt az 1908-as Károli Bibliát revideáló csoportnak:

„[Filó Lajos] Liberalizmusa azonban nem volt annyira negatív, mint a Ballagi Mór által szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap köré tömörült pesti, pataki és nagyenyedi tanárok nevével fémjelzett liberális teológusoké. […] A liberalizmus szélsőséges, a leglényegesebb keresztyén hittételt, a feltámadást támadó kritikai irányzata azonban Filót szembeállította a liberalizmus teológiájával. Amikor Ballagi Mór 1862-ben a Krisztus feltámadását tagadta egy cikkében, akkor tollat fogott Filó Lajos a liberális teológia ellen.”

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 132-133.oldal)

Egy idézet Kiss Ádám prédikációjából:

Nem létezett olyan Krisztus, ki mint Istennek Fia, mint a Szentháromság második személye, az égből a földre szállott alá, Mária méhében emberré lett, mint Isten-ember szenvedett, meghalt, föltámadott és ismét égbeszállt. Jézus istenségét a görög és római műveltség, a dogmaalkotó zsinatok idejében korszerű lehetett vallani. Az antik pogány világ, mely az emberek között élő istenekhez, félistenekhez volt szokva, jobban hitt Krisztusban, ha istenképpen magasztalták előtte. A mai világ viszont jobban megnyerhető Krisztusnak, ha ő mint ember állíttatik elébe, s ha a róla terjesztett túlcsigázott fogalmak által az Isten egységéről alkotott képzet meg nem zavartatik. Ha elveszett is a legendák Krisztusa, helyette a keresztyén nemzetek egész történelmében élő krisztusi szellemet nyertük meg.” – [kiemelés tőlem]

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 136.oldal)

Milyen az olyan egyház, ahol nyiltan lehet tagadni, hogy Isten megjelent testben, és feltámadott? Az Ige szerint ez az antikrisztus szelleme:

2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, az Istentől van; 3 És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Jn 4,2-3)

Ha egy egyház megtűr ilyen prédikációkat, akkor az az egyház nem Istent szolgálja már! Ha nyiltan szólhat benne az antikrisztus szelleme, akkor ott nagy baj van! Onnan mindenkinek el kell szaladnia, aki Istent igazán keresi!

És ha te egy vagy a gyülekezetben azok közül, akik pszichológiailag le vannak bénítva, reménytelenül össze vannak zavarva, aki nem érti, hogy az imája miért nem megy a plafontól feljebb, akkor ez azt jelenti, hogy egy vagy azok közül, akik nem tudják, hogy melyik kérdést tegyék fel; akik nem elég bátrak, hogy megtudják; és egy vagy azok közül a bárányok közül, akik egyszerűen ott ülnek a padsorokban, és egyre több zűrzavart „nyelnek be”, miközben nem tesznek semmit azért, hogy megállítsák a saját lecsúszásukat a reménytelenségbe!


Abban az esetben azonban, ha te keresed a TÉNYSZERŰ igazságot, és ismered Isten igazi igéjét, akkor talán úgy teszed magadnak a legnagyobb szivességet ebben az életben, ha elkezdesz olvasni és memorizálni és RÉGI fordítást (szerk: magyar nyelven egy 1908 előtti Károli kiadást). Miközben vitatkozhatsz, hogy vajon létezik-e más opció (és valójában létezik), a kérdés marad:

A saját örök végzetetből és örök célodból mennyit akarsz a szerencsére bízni?

Amennyiben most boldog vagy, akkor bocsánat, hogy megzavartam ezt a lassan-felforrósodó-vízben-megfő-a-gyanútlan-béka állapotot, mert vannak olyanok, akik csak jól akarják érezni magukat. Ők nem keresik az igazságot, és nem érdekeltek Istenben, vagy hogy ismerjék Őt. Ők csak jól akarják érezni magukat, és a vallást használják arra, hogy ebben megtartsa őket. Nem értik meg a lelkük állapotát, és nem is érdekli őket igazán. Az ötlet fel sem merül bennük, hogy ez az időszak, amelyben most létezel, az egy lehetőség arra, hogy felkészülj a túlvilágra, ahol igazából örökké létezni fogsz. Azoknak, akik nem veszik komolyan Istent, nem szabad csodálkozniuk, ha Isten sem veszi őket komolyan. Egy kapcsolat mindig kétirányú.

De ha egyszer úgy döntesz, hogy fel akarsz ébredni, és a komoly imán kívül még valamit tenni, akkor az első lépés az lehet, hogy elolvasol egy igazi Új Szövetséget, amit azok fordítottak, akik hűségesek voltak. A modern verziókkal ellentétben, amit politikailag korrektek fordítottak.

Ha ezek a tények igazak (márpedig igazak), akkor inkább azt szeretnéd, hogy ne mondják el neked, és légy inkább a hitedben megtévesztve? Nem lenne jobb esélyed arra, hogy kiengeszteld magad Istennel, ha tudnád, hogy mennyire rosszul bántak az emberiségre bízott könyvekkel, hála a hazug vezetőknek? Nem szeretnéd, hogy valaki elmondaná, hogy hol találhatsz pontos verziókat az Ó és Új Szövetségből, hogy kapcsolatba kezdhess kerülni Istennel, úgy, ahogyan Ő meghatározta? Az igazság itt van kinn azoknak, akiknek van bátorságuk és elszántságuk, hogy keressék.

Sokan mondták nekem, hogy a mai Bibliákban is benne van a lényeg. Tényleg? Nem lesz késő, megvárni azt, hogy az Úr előtt szembesülj ennek a kérdésnek a válaszával? A kérdést csak egy versről-versre való elemzés tudja megválaszolni, amelyet mindenkinek magának kell megtennie. Rám se hallgasson senki, hanem nézze meg magának, mert mindenkinek magának kell döntenie a maga sorsa felől. És abba is érdemes belegondolni, hogy az Igazság Szelleme az igazság mellett tesz bizonyságot. Ezért ha hamis a Biblia, akkor a Szent Szellem sem tesz mellette bizonyságot, és nem fogja magát kijelenteni belőle. Akkor a Biblia csak egy könyv marad, és nem lesz mögötte a Szent Szellem ereje, és életet sem fog adni az olvasójának.

Az emberek egyszerűen azt akarják hinni, hogy a bibliatársulatok a fordításokat becsületesen és hűséggel végezték, mind a kereszténység felé, mind az Úr Jézus Krisztus felé. Minannyian ezt szeretnénk hinni, de a tények egyszerűen nem támogatják ezt a következtetést. Ez a hitet az emberekbe veti, ahelyett, hogy Istenbe vetné. Az iskolákban és a bibliatársulatokban lévő legtöbb ember el van csábítva.

Nem szabad meglepődnünk. Ha Isten igéje segít az embereknek, bátorítja az embereket, válaszokat ad, és kapcsolatba hoz Istennel egy pontos fordításon keresztül, akkor nem szabad meglepődnünk, hogy bizonyos erők akadályozni akarják az emberiséget, hogy kapcsolódjon a Termető Úr Istenhez.

Meg lett mondva, hogy a kéziratok, amelyeket Westcott és Hort használt, azok NEM pontosak. Először is azok szándékos eltérések a történelmi görög kéziratoktól, amelyeket a keresztény egyházak használtak 2000 évig, gyakorlatilag 1882-ig.

EZ ÍGY VAN! Minden keresztény addig az ideig egy MÁSIK görög szöveget használt, amelynek más volt a tartalma. A történelmileg régebbi Bibliák a történelmi görög szövegen alapultak, mint a Luther Biblia (1545), Károli (1590), King James (1611). Az Új Szövetségben a 27 könyv ugyanaz a 27 könyv mint ma, de a modern verziók megváltoztatták azoknak a könyveknek a belső tartalmát. És igen, azok a változtatások SZÁMÍTANAK, és hatással vanak a TANOKRA és a TARTALOMRA.

————

Visszatérve a címben szereplő kérdésre, mi lehet közös a mai kereszténységben, az okkultizmusban, az ezotériában, a Jehova tanúiban és a mormonokban? Az, hogy a mai Bibliák, már annyi változtatást tartalmaznak a pontos szövegekhez képest, hogy az már nekik is jó! Ma már gond nélkül tudják használni,

– mert egyre inkább el van véve Jézus Istensége, és csak emberként akaják bemutatni

– mert egyre inkább szétválasztják Jézus személyét a krisztusi mívoljától, és a krisztusságot mint hivatalt állítják be

– mert hangsúlyozzák a cselekedetek fontosságát, mintha azokból lenne a megigazulás

(Bővebben ezekről az igehelyekről a Váradi-Károli Biblia Függelék részében lehet olvasni, illetve a kiemelt írások között több cikk foglalkozik a témával. Valamint a 2018 júniusi cikkek a változtatásokkal részletesen foglalkoznak.)

Több csoportnak ugyanis ugyanaz a világnézete:

  • Felvilágosodottak / racionalisták
  • Szabadkőművesek / titkos társaságok
  • Ezoterikusok / gnosztikusok
  • Okkult mozgalmak

Az ő világképükben az ember felemelkedik az istenségbe. Ehhez csatlakoznak a keresztényeknek és a szektáknak azoka az irányzatai, ahol a hit mellé még cselekedetek is kellenek az üdvösséghez, mint például a Jehova tanúinál.

Ezeknek a csoportoknak a reformkori Bibliák használhatatlanok, mert egyértelmű bizonyságot tettek arról, hogy

Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,11)

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,31)

Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. (1Jn 2,22)

Ezekből az új Bibliákból már többször idéznek az ezoterikusoknak szánt angyali vagy egyenesen az ő Jézusuk – aki nem egyenlő a bibliai Jézussal –, vagy más tanítók által csatornázott üzenetekben. A modern bibliák a „legújab tudományos eredmények” miatt már annyira el vannak változtatva, hogy minden irányzatnak „belefér” a tanaiba. Talán már csak egy végső változat lesz, szintén a legújabb tudományos eredményekre hivatkozva, amikor is már teljesen ki fogják venni Jézus Istenségét és a megváltást, hogy mindenki elfogadja majd az eljövő antikrisztust. Talán be is fogják tiltani a korábbi verziókat, mert azok nem lesznek politikailag korrektek, a gyűlöletbeszéd miatt, ami bennük van.

Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire fontos a saját életében!

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

  • Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.
  • Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.
  • Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.
  • El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.
  • Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.
  • Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Itt egy link egy 1873-as Károli verzióhoz, vagyis egy az 1908-as revízió előtti Károli Bibliához. Vigyázat a kattintással, mert 122MB, szóval nagy!

Ez adhat egy jó összehasonlítási alapot arról, amit mi csinálunk a Váradi-Károli Biblia kapcsán.

https://ia902502.us.archive.org/30/items/szentbibliaazazi00krol/szentbibliaazazi00krol.pdf

1908-ban megtört az Ige folytonossága, és ezt állítjuk vissza a Váradi-Károli Bibliával, amikor elkészül.

Ezért is tesszük bele még a munkaverziókba is a megváltoztatott verseket, hogy mindenki maga győződhessen meg arról, amit csinálunk! Nem újat csinálunk, hanem visszaállítjuk a régit a helyére!

Ma már nincs egy olyan könnyen elérhető, és mai magyar nyelvű Biblia, amely a pontos szövegeken alapulna. Ez a láncolat 1875-ben megszakadt.

Ahogyan Jézust is a írástudók és a farizeusok adták a halálba, úgy ma sincs ez másképp. A hivatásos bibliakutatók és professzorok változtatják meg az igét, és viszik el a hívő (és elhitetett) tömegeket az Isten ismeretétől, és fordítják el az Istenhez vezető úttól!

  • Hermász pásztor könyvében Jézus tisztán adoptálva lett Isten fiaként a keresztségnél, ezért beleillik a fenti csoportok világnézetébe
  • A gnoszticizmus szintén arról szól, hogy az ember istenné lesz
  • A gnosztikus újszövetségi írások szintén emberré alacsonyították Jézust
  • Ha a Bibliát újraírják a gnosztikus szöveggel, akkor azt tanítaná, hogy az ember istenségbe emelkedhet, ahogyan a szabadkőműveseknél, a felvilágosultaknál és a forradalmi gondolkodóknál.
  • Ez készíti elő az antikrisztus elkövetkező elfogadását, birodalmát, valamint az új világvallást

———–

Ma körülbelül 25,000 régi másolata és töredéke van az Új Szövetségnek, amelyet megtaláltak és feltártak. Ezek koine görög nyleven íródtak, amelyet Jézus idejében beszéltek az első globális Római birodalom napjaiban. Az Új Szövetség a legtöbbet másolt könyv a világ történetében.

Westcott és Hort az 1800-as években élt, és egyházi pozíciójuk volt Angliában. ŐK megromlott Anglikán tudósok voltak, akik átadtak az Anglikán egyháznak új hamis módszerekkel összeállított görög szöveget, majd kiadták az új ROSSZ fordításukat az egész egyházban. Mindezt úgy beállítva, mintha a verziójuk egy javítás lett volna, de nem az volt. Ez a szövegek megrontása volt, de sokakat meg tudtak győzni, beleértve Tragelles-t (aki Nestle egyik társa volt) és a Biblia Társaságokat, hogy kezdjék el használni az ő Nestle-Westcott-Hort rossz görög Új Szövetségüket, és ezt használják a Biblia fordításához más nyelvekre. Végul a legtöbb felekezet hagyta magát elhitetni és „beszálltak”, a Luteránusoktól kezdve egészen a Baptistákig.



Az Amerikai Bibliatársulatnál a hivatalos változás 1904-ben történt, a Brit és Nemzetközi bibliatársulatnál is 1904-ben, ezért ezt használták már a Károli 1908-as revíziójához is. A Brit és Nemzetközi Bibliatársiulat a nemzeti nyelvekre való fordításoknál 1910 után kezdte el felgyorsítani az alkalmazását, azzal hogy 1905-ben kiadták és ezt adták oda mint „alap” görög szöveget a fordítóknak.

Ez ma már történelem. Ezek az események nem egyik napról a másikra történtek. Sok feljegyzés van ahogyan a Bibliatársulatok egymás között leveleztek, ahogyan egymásról írtak, azért, hogy a nyilvánosság elé tárják a tényeket és a részleteket.Voltak szerzők, mint például John Burgon, Ebenezer Henderson, akik bátran cselekedtek, és nyilvánosságra hozták – mint a francia verzió esetében is – a bibliatársulatokon belül lévők munkájának hamisságait. Tény, hogy ma a legtöbb fordítás, ha modern, akkor pontatlan és hiányzik belőle a szellemi erő. Ahogyan ennek nyomai már tettenérhetők az 1908-as Károli Biblia esetében is.

A Westcott és Hort által produkált verzió legalább két szempontból pontatlan:

a) a források, amelyeket kiválasztottak a fordításra

b) A megromlott és pontatlan fordítás, amelyet ők szándékosan készítettek

A kéziratok, amelyekből Westcott és Hort a fordítást készítette, önmagában is pontatlan és ellentmondásos. Ezek a kéziratok elsősorban a Vatikáni Kódex és a Sínai Kódex. Ez a két kódex ellenmond az Új Szövetség többi koine görög kézirata 99%-ának. Még egymásnak is ellentmondanak több mint 2000 helyen.


A mai olvasónak lehetetlen feladat, hogy egy lefordított szövegből (mint a magyar), meg tudja állapítani, hogy a versek melyik szakasza pontos, és melyik szakasza NEM pontos, még akkor sem, ha kizárólag a Vatikáni és Sínai kódexen alapul a szöveg. Csak ha egymás mellett szinkronban olvasnánk, akkor látszana közöttük az eltérés. Egy sorrol-sorra történő összevetést csinált Hoskier professzor, és John Burgon is.

Hoskier munkája ingyenesen elérhető itt: ( Hoskier Pt 1 (a)) ;  ( Hoskier Pt 2 (b)) ; ( Hoskier Pt 3 (c)) ;. ( Hoskier Pt 4) 


A legtöbb modern Új Szövetség verzió (a 20. században magyarul mindegyik!!, még részben az 1908-as Károli is!), a Westcott és Hort által összegyűjtött szövegen alapul. Ezt bizonyítja mindegyik kiadás előszava, ahol leírják, hogy a szöveget a Nestle-Aland görög szöveg alapján fordították. A Nestle-Aland görög szövegek kiadásaiban pedig ők maguk mondják el, hogy a Westcott/Hort/Tischendorf szövegeket vették alapul.

Sajnálom, ha ez túl technikai azoknak, akik még csak kezdők a témában. Egy egyszerűbb magyarázat talán:

1.) Vatikáni Kódex + Sínai Kódex = a hamis görög alapja a Westcott-Hort szövegnek

2.) Westcott-Hort + Tischendorf 8. kiadás (Sínai kódex) = a Nestle-Aland görög szöveg

3.) Nestle hamis görög szövege = hamis Nestle-Aland görög szöveg = majdnem minden modern Új Szövetség fordítás alapja

A Westcott és Hort hibái, hamisságai és félrefordításai már több munkában is ki lettek tárgyalva.

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy sokan találtak megelégedést a hamis Ó és Új Szövetségek számtalan verzióiban. Végül is ha megnézzük a részleteket, sokan, akik kiadják ezeket a Bibliákat, ők maguk nem Jézus Krisztus követői. Nekik nem szempont, hogy téged ne vezessenek félre. Nekik nem szempont a bibliai pontosság. Nemzetközi szinten a Biblia vezeti az eladási listákat, ezért minden kiadó hatalmas profitot termel egy-egy újabb verzióval.

Jehova tanúi és a kereszténység közeledése

JT – eredet

Charles Taze Russell által vezetett bibliatanulmányozó csoportként Pennsylvaniában indult útjára 1870-ben. 1931-től nevezik magukat Jehova Tanúinak

JT – miben hisznek (röviden) http://kalvinistaapologetika.hu/a-jehova-tanuinak-tanai-diohejban/

·  Egy Isten van, aki egy személy.

·  Nincs Szentháromság.

·  A Szentlélek egy erő, nem pedig élő személy.

·  A Szentlélek Isten személytelen, aktív ereje.

·  Jehova első teremtménye az Ő „egyszülött Fia”.

·  Jézus Mihály arkangyal volt, aki emberré lett.

·  Jézus csak egy tökéletes ember volt, nem emberré lett Isten.

·  Jézus nem fizikai valóságában/testében támadt fel a halálból.

·  Jézus pusztán lélekként támadt fel a halálból.

·  Jézus újjászületett (értsd: megtért).

·  Jézus nem kereszten, hanem egy karón halt meg.

·  Jézus, az Ő láthatatlan uralmát 1914-ben kezdte meg a Földön.

·  Jézus váltsághalála nem foglalta magában Ádámot.

·  Az ő egyházuk Isten önjelölt prófétája.

·  Azt állítják magukról, hogy ők az egyedüli csatornája Isten igazságának.

·  Csak az ő egyházuk tagjai üdvözülnek.

·  A jócselekedetek elengedhetetlenek az üdvösséghez.

·  A lélek megszűnik létezni a halál után.

·  Nincs örök kárhozat, ahol a gonoszok bűnhődnének.

·  Csak 144.000 jehova-tanú jut a mennybe.

·  Csak 144.000 jehova-tanú születhet újjá.

·  Csak a 144.000-nek van lelki közössége.

·  A vérátömlesztés bűn.

·  A kereszt egy pogány szimbólum, tilos használni.

·  Az üdvösség a hiten és a jócselekedeteken múlik.

·  Elvesztheted az üdvösséged.

·  Az univerzum milliárd éves.

·  Minden egyes teremtési nap a Genezis 1-ben 7000 évig tartott.

·  Megtagadják a szavazás jogát, a karácsony vagy a születésnap megünneplését. Nem szolgálhatnak katonaként

https://www.jw.org/hu/jehova-tanui/gyakori-kerdesek/jehova-tanui-hitnezetek/

Noé napjai napjainkban 4.rész – az elkövetkező nagy hitetés

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37)

És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. (Mt 24,22)

Noé napjaival már foglalkoztunk itt a blogon. De most újabb tények és események arra késztetnek, hogy ismét elővegyem a témát. Noé napjaival kapcsolatosan minden jel egyre erősödik, és érezhető, hogy a gonosz már nagyon szeretne megjelenni, de „aki még azt visszatartja”, az itt van a földön. Isten hatalma még nem engedi, mert még nem jött el az ideje. Szeretném újra átvenni mindazokat a jeleket, amelyek szinte „célegyenesbe” fordítják az Igében megírt földi történelmet.

1. A szellemvilág kapcsolódása az emberi társadalomhoz

Noé napjainak egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy a szellemvilág összekapcsolódott az emberi világgal. Erről már itt a blogon is sokat írtam, legutóbb az Asszony magvának és a kígyó magvának harcáról szóló írásban.

Ez a jellemző volt a legfontosabb Noé napjaira, hiszen ebből az összefonódásból jutott oda az emberiség, hogy a szívének minden gondolata gonosz volt (1Móz.6,5). Az Atya nem pusztította volna el az egész földet, ha lett volna még remény arra, hogy az embereket megváltoztassa. De hiába prédikált Noé is, senki sem tért meg a gonoszság útjáról.

A modernkori spiritualizmus szorosan kapcsolódik  Helen Blavatsky nevéhez, aki elhozta keletről, a keleti vallások eszméit, és megalapította a tTeozófiai társaságot 1875-ben. Ő csatornázáson keresztül egy szellemi lénytől kapott kijjelentéseket, amelyeket több könyvben meg is jelentetett (pl.: Izisz leleplezése; Titkos tanítások). A 19.században kezdtek egyre népszerűbbek lenni a szeánszok, és a spiritualista közösségek. Ilyen társaságot alapított még Westcott és Hort is, akik az új Újszövetséget kezünkbe adták. Ők is mélyen benne voltak a görög filozófiában és a spiritualizmusban. De a témánál maradva.

A spiritualizmus ma tömegesen elterjedt. Sokan nem is gondolják, hogy benne vanak, de tudtukon kívül mégis gyakorolják, például jóga gyakorlatokkal, vagy relaxációs, meditációs gyakorlatokkal. De ide lehet sorolni a zenehallgatást is, amely a gondolkodás átformálását célozza meg. Ezt a spiritualizmust segíti a kábítószerek fogyasztása is. Terence McKenna egyenesen azt tanítja, hogy a narkotikumokkal közvetlen kapcsolatba léphetünk a földönkívüliekkel. Egy populárisabb irányzat képviselője Graham Hancock, aki szintén azt mondja, hogy az amazonasi indiánok ayahuasca nevű sámán italával „utazott”, és több olyan „bölcsességet” kapott ezen az úton, amelyek megváltoztatták az életét, és másképp kezdte látni a világot maga körül.

Ha továbbmegyünk a vizsgálódással, akkor azt látjuk, hogy vannak úgynevezett „kristály gyerekek”.

Nézzük meg a jellemzőiket (forrás: fenyorveny.hu):

  1. Kifejezetten érzékenyek mindenre a környezetükben: hangokra, színekre, mások negatív érzelmeire, szagokra, ételre, vegyszerekre, szennyező anyagokra, a ruházat „érzésére”, az erőszakra, mások fájdalmaira, a csoport-tudatra, elektromágneses frekvenciákra, napkitörésekre.
  2. Mivel ennyire érzékenyek, nagyon sebezhetőek is, ugyanakkor nagyon erőteljesek.
  3. Szükségük van egyedüllétre. Nem jól működnek a hagyományos csoportokban, mivel kevesen értik meg a magányra, egyensúlyra, feltöltődésre és mély csendre való igényüket. Ettől még mások csodálják őket, és mágnesként vonzzák az embereket.
  4. Szükségük van arra, hogy napi kapcsolatban legyenek a természettel és az elemekkel. Ez segít nekik egyensúlyba hozni és kitisztítani azt a sok diszharmonikus energiát, ami éri őket és erős hatással van rájuk.
  5. Ha az élet túlságosan intenzív, vagy trauma éri őket, visszahúzódnak, és elszigetelik magukat a társadalomtól, hogy óvják magukat.
  6. Amikor a szemedbe néznek, úgy érzed, a lelkedig hatol a nézésük. Mintha a gondolataidat is látná – és valóban: annyira erős az empatikus készségük, hogy sokszor érzik mások gondolatait.
  7. Kevés hagyományos nevelésre van szükségük, mivel gyengédek, bölcsek, és készek elmondani, mire van szükségük, ahogy azt is, mi jó számukra és mi nem. Fontos komolyan venni az észrevételeiket, óhajaikat.
  8. Gyakran elkerülik a bevásárlóközpontokat vagy zsúfolt helyeket, tömeget, mivel ott túl sokféle energia van egyszerre jelen, amit nem tudnak kezelni.
  9. Mély szeretet táplálnak a gyerekek és az állatok irányába, és feltűnően jól kapcsolódnak bármilyen élő dologhoz.
  10. A vizet nagyon szeretik, és jó hatással van rájuk: tisztítja és nyugtatja a lelküket. Imádják a fürdést, a zuhanyt, a tengert, a vízesést, a szökőkutakat, vagy a vízben és a homokban játszani.
  11. Sok tiszta vizet kívánnak, és általában a friss, természetes ételeket részesítik előnyben, valamint a természetes anyagból készült ruhákat. Gyors az anyagcseréjük, és többnyire vegetáriánusok.
  12. Félnek az intimitástól, mert olyan gyakran érzik azt, hogy nem tisztelik őket. Inkább vannak egyedül, mint hogy valaki figyelmen kívül hagyja a személyes terüket. Sokszor a romantikus kapcsolatot is kerülik, mert annyira félnek attól, hogy fájdalmat okoznak a másiknak, ha vége van a kapcsolatnak.
  13. Ártatlanok, tiszták, naivak, szinte bűntelenek – ez az egó hiányának köszönhető.
  14. Sokszor magukra vállalják annak a felelősségét, ha valaki meghal, megsérül, vagy akár a két ember közötti veszekedését is.
  15. Okos lények, akik egyben látják a nagy képet, és ösztönösen értik a spirituális törvényszerűségeket, azok működését. Tisztán kapcsolódnak a felsőbb önmagukhoz, ismerik a szellemi Egy-ség igazságát.
  16. Természetes gyógyítók, békítők. Általában sokféle területen tehetségesek. Fontos a gyerekeknek segíteni, hogy leföldeljék az energiáikat harcművészetek, kertészkedés vagy tánc által.

A leírásuk alapján ezeket a hétköznapi társadalom autistának mondaná. Kiemelten fontos, hogy a leírások azt mondják, hogy minél autistább a gyerek, annál nagyobb valószínűséggel van egy vagy több „szellemi lény beszélgető partnere”.

Mit jelent ez ma?

Azt, hogy már a gyermekeink kepcsolatban állnak szellemi lényekkel, akik nem Istentől vannak! Sok gyerek elmondja, hogy a földi szülei nem is a szülei, hanem ő egy másik bolygóról származik. Őket már nem kell meggyőzni arról, hogy vannak a földön kívül más társadalmak és lakott bolygók! Őket pont arról lenne nehéz meggyőzni, hogy nincsenek. Az UFÓ hitetés ma már robbanás előtt van! Ha felnőnek ezek a gyerekek, akik nem tudnak normális emberi kapcsolatokat kialakítani, de a szellemvilággal már kora gyermekkoruk óta kapcsolatban állnak, akkor látnunk kell, hogy a hétköznapi ember a vesztes oldalon áll. A szellemvilág olyan erős valóság lesz ezeknek a gyerekeknek az életében, hogy ebből valóban csak Isten tudja őket kiszabadítani, ember nem.

Ez pedig azt jelenti, mint Noé napjaiban, hogy a szellemi lények együtt „laknak” az emberekkel. Sok ember már így sem tudja elválasztani a saját személyiségétől a testében lévő démonok tevékenységét. Sokan azt hiszik, hogy egyszerűen ők ilyenek, és nem tudnak a kényszeres cselekedeteikből megszabadulni.

A tudósok azt mondják, hogy 2030-ra minden gyerek autistának fog születni! Isten írgalmazzon az emberiségnek!

2. A tudomány és az ősi idegenek

Az UFÓ jelenség már nagyon régóta velünk van. Ha csak a modern kor észleléseit nézzük, akkor legalább 1948 óta, a híres Roswell eset óta, amikor lezuhant egy UFÓ a ma 51.-es körzetnek hívott területen. Ez a téma az űrutazások korával csak természetesebb lett. Azóta a sci-fi műfaj is megtette a maga hatását az emberek gondolkodásán, és az emberiség nagy többsége úgy gondolja, hogy bizonyosan van élet a földön kívül.

Bizonyos lények valóságos létezését nem lehet vitatni. Még régi magyar vadászpilóták is találkoztak velük az 50-es évek óta (Knoll Gyula – Az UFÓ-k köztünk járnak – video elérhető a youtube-on). Sorozatban filmezik őket, és az úgynevezett elrablások is egyre gyakoribbak. Ami azonban teljesen új, az az a tény, hogy a géntechnológia fejlődésével, ma már a hivatalos, vagy más néven a jelenlegi egyetemi és más világilag elismert tudományág, mint például a régészet is kénytelen beismerni, hogy a leletek alapján azt látják, hogy itt volt egy nagyon fejlett civilizáció.

A géntechnika feljődése bizonyította például, hogy az amerikai kontinenst nem a Bering-szoroson át népesítette be az ember, az utolsó jégkorszak után, hanem több mint százezer éves, és külön génállománya van, amely nem található meg Ázsiában. Ezzel kénytelen beismerni a régészet a régi elmélet valótlanságát, és kénytelen egy új magyarázattal előállni.

Ma sok olyan afrikai építményt találnak, amely a mai törzsi civilizációk előtt keletkezett, és összhangban vannak a sumér agyagtáblákon megírt történetekkel, amelyeket Zacharia Sichin fordított le. Az ő leírása alapján az Anunakik „hozták létre” az emert, hogy bányásszon nekik aranyat. Ennek nyomait látják ma régészek felfedezni Dél-Afrikában.

Mindez azt eredményezi, hogy ott állunk annak a bejelentésnek a kapujában, hogy az ősi idegenek termékenyítették meg itt az életet, és ezt tudományosan bizonyítva látják. Az elszigetelt UFÓ közösség tapasztalatai bekerülnek az iskolai tananyagba, és a tudományos életbe! Mindenkinek el kell fogadnia majd, hogy így alakult ki az élet a földön.

Ami még ezen a vonalon nagyon veszélyes az az, hogy ebben az elméletben megfér egy isten által teremtett első életforma, valamelyik bolygón. Eric von Däniken, aki egyik úttörője ennek az irányzatnak, maga is azt mondja, hogy ő minden nap imádkozik istenhez, és hisz abban, hogy az élet maga istentől van. De mivel csalódott a Biblia Istenében, mert más istenkép kell a földönkívüliekkel teli univerzumhoz, ezért elutasítja a Bibliát, és más istenképpel rendelkezik. Szintén ő mondja, hogy a Biblia úgy lenne jó, ha kicserélnénk pár szót, mint például az angyalt a földönkívülire, akkor a Biblia is teljesen helyes lenne.

3. Az UFÓ hitetés

Szeretnék itt újra leírni egy már korábban megjelent gondolatmenetet, amelyben összekapcsoltam az új Bibliákat, az elkövetkező UFÓ hitetéssel. Itt jelent meg korábban:

Helyi gyülekezetek, házi gyülekezetek és az elkövetkező hitetés

– idézet kezdete –

Ha valaki figyeli a tudományos világ híreit, akkor három fő irányt vehet észre. A génmanipuláció, DNS térképészet, fajok keresztezése, stb. az egyik fő irány. A másik, a mesterséges intelligencia. Ebbe is hatalmas propagandát, tőkét és energiát fektetnek. A harmadik irányvonal pedig az űrkutatás. Szinte hetente vannak újabb fontos bejelentések, egyre közelebb viszik a közvéleményt ahhoz, hogy egy földön kívüli életformát fogadjon el. Ha valaki olvasta a blogon a Noé napjai napjainkban 1. rész; Noé napjai napjainkban 2. rész ; Noé napjai napjainkban 3. rész írásokat, akkor elmékezhet rá, hogy milyen jellemzői voltak akkor ennek az időszaknak, és azok a jellemzők kezdenek ma is ugyanúgy felbukkanni. Hogy csak egy rövid kitérőt tegyek. A 3. részben megemlítetem az emberek feláldozását. A mai művészvilágban már megjelent a „spirit cooking”, vagyis a „szellem főzés”. Ha erre valaki rákeres, akkor felkavaró  képeket találhat. Egy blogon most megjelent erről egy tudósítás is, hogy már 2011-ben ezt nyilvánosan is megtették, és ahogyan a „művész” maga elmondja, az alkotásoknak „több szintű jelentésének kell lennie”. Az összeállítás itt látható is Végidőfigyelő – hajszálra a kannibalizmustól. (Vigyázat, felkavaró!) Ebből mindenki vonja le maga a következtetést.

Ugyanígy meg van a szerepe a mesterséges intelligenciának is a következő egyre egységesedő világtársadalomban, mégpedig az emberek „lelketlen” ellenőrzése. Hiszen egy gép nem fog mérlegelni, hanem végrehajtja a programját. De ha a DNS és gén programozásba gondolunk bele, akkor felismerhetjük, hogy a Noé előtti kor test nélkül maradt lényei próbálnak meg kétségbeesetten újra fizikai testet kapni. De a hitvilághoz legszorosabban mégis az űrkutatás kapcsolódik, méghozzá több szállal. Ha megfigyeljük a Vatikán kommunikációit az idegenekkel kapcsolatban, akkor egy hatalmas változást fogunk látni. Míg évtizedekkel ezelőtt azt mondták, hogy megkeresztelnének egy földönkívülit, addigra ez ma már oda jutott, hogy ők nem buktak el, mint mi, ezért nekik nincs szükségük a megváltásra. Tanulhatunk majd tőlük hit dolgában. És ezt ráadásul ki is olvassák a Bibliából. Tegyünk próbát. Itt most végigvezetek egy gondolatmenetet, amely ezen megy végig, és egy mai Bibliát használok az idézetekhez. (Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs ellenérzésem ennek a Bibliának a készítőivel szemben.) (Figyelem, ez nem az én véleményem, csak példa!)

Szóval a hit és az UFÓk

A katolikus egyház azt mondja, hogy lekorlátozzuk Isten teremtő erejét, ha azt mondjuk, hogy csak a földön van élet. Ezért is aktív ez az egyház abban, hogy UFÓ konferenciákat tartson, és mélyen beleássa magát a földönkívüli életformák tanulmányozásába. Sajnos az eredeti nyilatkozatokat nem sikerült megtalálnom, csak egy könyvben idézett változatukat:

„Ez magába foglalja Dr Christopher Corbally-t is, aki 2012-ig a Vatikán Obszervatórium Kutató Csoportjának alelnöke volt a Graham hegyen, aki hiszi, hogy az istenképünk meg fog változni, ha a tudósok hamarosan nyilvánosságra hozzák az idegen életet (beleértve a szükségét egy emberszerű Istenről egy „tágabb lénnyé”). A jelenlegi igazgató, Jose Funes, ugyanilyen messzire ment, sugallva, hogy az idegen élet nem csak létezik az univerzumban, hanem „testvéreink”. Amikor megjelennek, jóváhaggyák a kereszténység „igaz” hitét és Róma uralmát. Amikor a L’Osservatore Romano újságban, amely nem közöl semmi olyat, amelyet a Vatikán nem engedélyez, megkérdezte, hogy ez alatt mit ért, akkor így válaszolt: „Hogyan zárhatjuk ki, hogy máshol nem fejlődött élet? Ahogyan a földi teremtményeket „testvéreinknek” tekintjük, miért nem beszélünk „földönkívüli testvérekről”? Ez még mindig a teremtés része lenne” és hinni a létezésében nem ellentmondásos a katolikus tanoknak.”

(Tom Horn – Chris Putman: Exo-Vaticana, 2.fejezet)

Tehát, létezik más bolygón élet, amelyről tudomásunk is van, és ez teljesen alá is támasztható a Bibliából:

De vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egy nyáj, egyetlen pásztorral. (Jn 10,16 – Egyszerű fordítás)

Jézus így folytatta: „Ti lentről származtok, én fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok. de én nem. (Jn 8,23 – Egyszerű fordítás)

Jézus maga mondja, hogy más bolygókon is van élet, és ők majd hallgatnak a szavára, nem úgy, mint az emberek. Ráadásul még azt is mondja, hogy Ő fentről származik, az űrből, az univerzumból. Azt tudjuk, hogy akiket mi láttunk mint angyalok, azok UFÓK valójában, és Énokot is UFÓK vitték el más bolygóra, magukhoz.

Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? (Jób 38,2-7 – Katolikus Biblia) (saját kiemelés)

Jól láthatjuk, hogy amikor Isten a földet megteremtette, akkor a más világokon lévő gyermekei már bőven megvoltak, és újjongtak a mi földünk megalkotásán. Ugyanők azok, akik az 1Móz.6. fejezetében már itt jártak, és próbáltak velünk nem csak kapcsolatot tartani, hanem tanítottak is minket mindarra az isteni bölcsességre, amelyet ők már ismertek. Ugyanígy, rajtuk keresztül született meg Jézus is. Máriát ugyanis elvitték az UFÓk, és úgy termékenyítették meg, ahogyan az ige is mondja, hogy nem férfitól született:

Mária erre így szólt: „Hogyan történhet meg mindez? Hiszen én még soha nem voltam férfival.” Az angyal így válaszolt neki: „Eljön hozzád a Szent Szellem, és a Mindenható Isten hatalma takar be. Ezért a szent gyermeket is, amely születni fog, Isten Fiának nevezik majd. (Lk 1,34-35 – Egyszerű fordítás)

Jézus, Isten fia lett, ahogyan a hajnalcsillagok, vagy ahogyan az 1Mózes 6.-ban lévő Isten fiak. Ezt támasztja alá az ige másutt is, hogy csak a formája volt emberi Jézusnak:

Kétségtelenül nagy a titka az istenfélő életnek, amelyet Isten kijelentett nekünk: Jézus Krisztus emberi formában jelent meg közöttünk, a Szent Szellem bizonyította, hogy igaz volt, és látták őt az angyalok. Hirdették a népeknek, szerte a világon hittek benne, és felment dicsőségben a Mennybe. (1Tim 3,16 – Egyszerű fordítás) (saját kiemelés)

Egészen bizonyos, hogy csak külsőre volt emberi a formája, hiszen vízen is járt, amit élő ember nem tud megtenni. Péter is csak úgy tudta megtenni, hogy Jézus adott az ő isteni erejéből. De minden más csodája is, azt bizonyítja, hogy egy másik világból kellett jönnie, mert e világ fölött teljes uralomról tett bizonyságot. A földi szolgálata végeztével elment, felemelkedett az égbe.

Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett az égbe, majd egy felhő eltakarta. (ApCsel 1,9 – Egyszerű fordítás)

Nekünk, akik itt vagyunk, elég ha hisszük, hogy ő itt járt, és máris tárt karokkal vár bennünket. Akik pedig még itt lesznek a földön, amikor visszatér, azok örömkönnyeket fognak ontani, hogy vége a szenvedésüknek.

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen! (Jel 1,7 – Egyszerű fordítás)

Ki vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! (Róm 8,33 – Egyszerű fordítás)

Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn. (1Ján 3,5 – Egyszerű fordítás)

A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3 – Egyszerű fordítás)

Ez maga az örömhír! Jézus eltörölte a bűnöket, és senki sem vádolhatja az embereket, akiket Isten kiválasztott, mert felmentette őket minden vád alól! Jézus félretett minden bűnt, és megtisztította az embereket a bűntől. És ahogyan az utolsó idézetből is látjuk, Ő tartja össze a világmindenséget. Tehát a Biblia szerint nem egyedül vagyunk. Így még a multiverzumokra is nagy az esély, és mindez a Bibliából.

– Eddig tart a gondolatmenet a vatikáni közlemények alapján. (Újra hangsúlyozom, hogy ez nem az én saját meggyőződésem!)

– idézet vége –

Az idézett cikket 2017 márciusában írtam, és a helyzet azóta csak egyértelműbb lett. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a világot a sátán ebbe az irányba tolja. Szintén egyre gyakoribb a sürgetés azokon keresztül, akik rendszeres kapcsolatban vannak az UFÓkkal, hogy a nyilvánosság elé léphessenek. Volt, akit halálosan megfenyegettek, hogy írja meg könyvben 2018 március végéig, hogy hogyan kell velük kapcsolatot létesíteni. Az író nem mert ellenkezni velük, és megírta a könyvet. (Szándékosan nem idézem ide, hogy nehogy valakit kísértésnek tegyek ki.)

Ezért életbevágó, hogy Isten Igéje gazdagon éljen bennünk, mert csak azzal tudunk megállni a gonosszal szemben! Mert akkor tudunk csak az igazságban megmaradni, ami meg tud minket tartani hit álat! Mert amikor valamelyik város fölött megáll egy ufó, akkor ott nehéz bármit is mondani az embereknek, és ha nincs sziklaszilárd hitünk Isten Igéjében, akkor nagyon könnyen elhitethetnek minket! Hiszen mindenki a saját szemével fogja ezeket látni.

Akkor ezekről minden elmélet beigazolódottnak fog látszani! De éppen ez a hitetés lényege. A gonosz ezen már több mint 500 éve dolgozik. Egészen akkortól, mióta új, a Biblia világképétől eltérő kozmoszt és univerzumot tanít az emberekkel. Ma már szinte senki sem kérdőjelezi meg az iskolai világképet, és megpróbálja ehhez igazítani a Bibliát – és nem fordítva. Azok, akik a bibliai világkép mellett állnak ki, azokat olyan erőszakos és állandó támadásoknak teszi ki a gonosz, hogy eszükbe se jusson a témát mégegyszer felhozni. De mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a hazudni nem tudó Istennek hisz, vagy ennek a hazug világnak.

Korábbi részletes írások a bibliai világképről ezen a blogon:

A föld, ahol élünk

Kiterjesztett erősség

További írások a témában:

A föld alakja

https://drive.google.com/file/d/0B6DmKQsRQhfJOTE1anBwZmxIUzg/view?usp=sharing

A föld alapja és mozgása

https://drive.google.com/file/d/0B6DmKQsRQhfJaEk5eGJOVGE1dlU/view?usp=sharing

A fény és a csillagok

https://drive.google.com/file/d/0B6DmKQsRQhfJR0l3dkhGQ2wwN0E/view?usp=sharing

További videók az UFÓ hitetés témában:

A nagy hitetés sorozat 1.-4.

1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=8U1fab6q-oY

2.rész
https://www.youtube.com/watch?v=nBYbSyjhba8

3.rész
https://www.youtube.com/watch?v=koBkyhHLag0

4.rész
https://www.youtube.com/watch?v=f4pqK3kpiZk

Negyedik típusú megtévesztések — A földönkívüliek leleplezése (forrás: idokjelei.hu)
https://youtu.be/GGkSu3CEqt0

Jézus nevére elmenekülnek az UFÓk!

– Hogyan lehet olyat látni, hogy felhők vannak a nap és a hold mögött, amikor azoknak kívül kellene esnie a légkörünkön? Vagy mégis a bibliai világkép az igaz?

Felhők a nap és a hold mögött

A nap mögött
https://youtu.be/XbiO2oOitdE

A hold mögött (a felvétel második része)
https://www.youtube.com/watch?v=AcUI-OxjGDE

Ráadásul ezek a „földönkívüliek” önkéntes alapon még a géntérképeket is gyűjtik, hogy az idők végén valóban olyan erős lehessen a hitetés, amit a Biblia leír.

myheritage.hu/dna – DNS minta gyűjtés önkéntes alapon!!

Isten fiai – 2.rész Új Szövetség

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. (Gal 3,26)

12 Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; 13 Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,12-13)

Ahogyan az Ószövetségben is, az Új Szövetség idején is azokat nevezi az Ige Isten fiainak, akik Istentől születtek. Ahogyan láttuk, az Ószövetség idején az Ige nem embereket nevez Isten fiainak, úgy az Új Szövetségben pedig csak embereket nevez Isten fiainak. Az Újszövetség az angyalokat már kizárólag angyaloknak nevezi, és nem nevezi többé Isten fiainak.

Az emberek közül azok lehetnek Isten fiaivá, akik az Úr Jézus Krisztus nevében hisznek, és nem a hústesttől születtek, hanem Istentől. Az Istentől való születés pedig nem más, mint amit a kereszténységben újjászületésnek nevezünk.

5 Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. (Jn 3,5-6)

Mivel a keresztségekben meghal bennünk mindaz, ami ebből a világból született, a hitnek ebben a cselekedetében Isten fiaivá válhatunk. Hiszen ez a cselekedet hit nélkül lehetetlen. Mert ha nem az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből, nem abból a szándékból keresztelkedünk meg (merítkezünk be), hogy meghaljunk mindannak ami bűnös és bűntől született bennünk (Róm.6,1-3; Róm.6,11; Róm.7,4; Gal.6,14; Gal.2,20), akkor ez csak egy „fürdő”. Ez által a keresztség által leszünk új teremtménnyé Krisztusban (2Kor.5,17; Ef.4,24). Ez az új teremtmény pedig nem más, mint akit az Ige Isten fiainak mond.

Az újjászületéssel azonban „csak” elindulunk ennek a fiúságnak az útján. Ahhoz, hogy ez teljessé legyen, ahhoz végig kell menni ezen az úton.

14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,14)

Ebben a földi életben akkor vagyunk Isten fiai, ha a Szent Szellem vezetésében élünk. Akik hústest szerint élnek, azok nem lehetnek kedvesek Istennek (Róm.8,8), és ha továbbra is a hústesti kívánságok kielégítésére élnénk, akkor nem az üdvösség várna ránk, hanem a halál (Róm.8,13).

Ezért is írja meg egészen pontosan az Ige több helyen is, hogy mik a hústest cselekedetei, hogy ne kelljen találgatnunk, hogy mely cselekedetek azok, amelyeket ne cselekedjünk (Gal.5,19-21; 1Kor.3,3; Jak.3,14; 1Kor.6,10; Ef.5,5; Jel.21,8; Jel.22,15). Ugyanígy a Szellem gyümölcsei is nyilvánvalók (Gal.5,22).

Akkor tudunk csak Isten igaz fiai maradni, ha engedelmesek vagyunk neki, úgy ahogyan az Istenhez hűséges angyalok is. Akkor lehetünk csak Jézus testvérei, ha az Atya akaratát megcselekedjük (Mt.12,50). Akkor tudja meghallgatni a könyörgéseinket is, ha az Ő akaratában könyörgünk (1Jn.5,14), mert különben nem kapjuk meg azt, amit kérünk (Jak.4,3).

A fiúság azonban nem lehet teljes ennek a földi életnek a végéig. A szabad akaratunk miatt, ebben a földi életben még bárki bármikor hátat fordíthat ennek az útnak, és az engedelmességnek.

20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél. 21 Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismerve, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. (2Pt 2,20-22)

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerése után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, 27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. (Zsid 10,26-27)

A kísértésekben mindvégig meg kell állnia annak, aki Isten fia akar maradni (Mt.10,22; Mt.24,13; Zsid.12,4). Isten megostoroz és megfenyít mindenkit, akit fiává fogad (Zsid.12,6). Csak kipróbált hittel mehetünk be az Isten országába. Hogy úgy mondjam, az Úr megelőlegezi az Isten fiai megszólítást, amíg végül el nem megyünk innen a földről, és oda nem érünk Hozzá.

23 Nemcsak ez pedig, hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várva a fiúságot, a mi testünknek megváltását. (Róm 8,23)

A fiúság szelleme már bennünk van (Róm.8,15), de a fiúság csak akkor válik teljessé, amikor a testünk is meg lesz váltva ebből a romlandó testből, és megkapjuk a halhatatlan, romolhatatlan új testet. Az Új Szövetség szerint csak ekkor teljesedik be a fiúság számunkra! Ezért is figyelmeztet az Ige, hogy félelemmel és rettegéssel vigyük végbe a mi üdvösségünket (Fil.2,12). Akik részesednek az első feltámadásban, azokon már nem lesz hatalma a második halálnak (Jel.20,6), hanem teljességgel Isten fiaivá válnak.

36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. (Lk 20,36)

Ha már elindultunk a fiúság útján, akkor csak bátorítani tudok mindenkit, hogy maradjon meg benne, mert nincs ehhez semmi hasonló! Nincs olyan dolog itt a földön, amiért ezt érdemes lenne elcserélni!

Területi szellemek

Az asszony magvának és a kígyó magvának harcáról szóló írásban már megemlítettem a szellemek területi felosztását, más szóval a területi szellemek létezését. Ott ezt a térképet is megmutattam, amely megmutatja, hogy a mai Izrael pontosan azokért a területekért harcol, amelyeket Józsué idejében nem foglaltak el. Ez egy elég nyilvánvaló példája a területi szellemeknek.

De mi alapján merem azt mondani, hogy ilyen területi szellemek léteznek? Nos, az Ige tele van a szellemi hatalmasságok területi felosztásával. A legnyilvánvalóbb Igehely ebben a témában Dániel könyvében van.

12 És mondta nekem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Perzsiának fejedelme ellenem állt huszonegy napig, és íme Mihály, egyike a fő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ott maradtam a perzsa királyoknál; (Dán 10,12-13)

20 És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10,20)

Az angyal arról beszél, hogy azon az úton, amelyen jött Dánielhez az üzenettel, akkor útközben meg kellett küzdenie Perzsia fejedelmével, és a visszafelé vivő úton pedig Görögország fejedelme fog elémenni. Ezzel egyértelművé teszi az Ige, hogy az országok fölött szellemi hatalmasságok vannak. Amikor az angyal ezt mondta Dánielnek, akkor még Perzsia önálló hatalom volt, de mivel később Nagy Sándor által Görögország leigázta, ezért joga lehetett már Görögország fejedelmének ellene harcolnia.

Látható-e az igében, hogy mi az eredete ezeknek a szellemi hatalmaknak? Igen, látható. Elsősorban a 82.-es zsoltárban olvashatunk erről.

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! 4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5 Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 6 Én mondtam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7 Mindamellett meghaltok, mint egy közönséges ember, és mint akárki, ti fejedelmek elhullotok. 8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82,1-8)

Ez a zsoltár isteneknek nevezi azokat a fejedelemségeket, akik a népeket ítélik. Ha itt azonban már azt látjuk, hogy őket ítéli meg az Isten, akkor már a zsoltár megírása előtt a pozíciójukban kellett lenniük. Pálnál is azt mondja az Ige, hogy sok isten van a pogányok fölött.

5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; (1Kor 8,5)

Ez azt igazolja, hogy a népek fölött egy-egy szellemi hatalmasság van, aki alá van rendelve egy-egy adott terület. Ezek a területek lehetnek nagyobbak is és kisebbek is, mint egy ország. Az eredetükre egy újabb nyomot szolgáltat Dániel könyve, ahol Vigyázóknak nevezi őket.

10 Láttam fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és egy Szent szállt alá az égből; (Dán 4,10)

14 A Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. (Dán 4,14)

A Vigyázók egy csoportja lett megbízva azzal, hogy őrizze a népeket. Mivel ők népekre vannak felosztva, ezért nézzük meg, hogy honnan is erednek a népek.

6 És mondta az Úr: Íme e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 És elszélesztette őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűntek építeni a várost. 9 Ezért nevezték annak nevét Bábelnek; mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az Úr az egész földnek színére. (1Móz 11,6-9)

Egészen Bábel tornyáig egy volt a nép, és egy nyelvet beszéltek. Ezt tudta kihasználni Nimród is, hogy összefogja az embereket egy – az akkori világ szerinti – szuperhatalomba. A Biblia nem írja le részletesen azt, hogy milyen magasra építettek, de Isten azt mondta, hogy véghezviszik, amit elkezdtek, ezért megállította őket. Ez az építkezés az egész akkori világot Isten elleni bűnbe sodorta, és az egész világ Isten elleni lázadását eredményezte. Ezért az Úr, miután összezavarta a nyelvüket, rábízta őket népenként egy-egy Vigyázóra. Később azonban sajnos ezek a vigyázók nem Istenről tettek igaz bizonyságot, hanem elkezdték magukat istenként imádtatni. Erről tesz bizonyságot fentebb az 1Kor.8,5 is. Az özönvíz után minden ember tisztában volt vele, hogy egy Isten van, mert csak Noé és családja menekült meg az előző világból. Az akkori egész emberiség tudta, hogy egy Isten teremtette az egész földet és mindent ami abban van. Hogyan lett akkor ebből egy olyan világ, amely több istent imádtat az emberekkel? Erre ad magyarázatot a 82.-es zsoltár, a Vigyázók léte, valamint a Dániel 10. fejezetéből idézett szakasz. De még számos helyen látunk a területi megoszlásra példákat. Nézzünk meg egy párat.

4 (Az egyiptombeliek pedig temették azokat akiket megölt az Úr ő közöttük, minden elsőszülöttjüket; az isteneiken is ítéletet tartott az Úr.) (4Móz 33,4)

Az egyiptomiaknak is valóságos szellemi hatalommal rendelkező isteneik voltak. A varázslók kígyóvá tudták változtatni a botjukat, ahogyan Mózes. Vérré tudták változtatni a vizet, ahogyan Mózes. Békákat is fel tudtak hozni, hasonlóan Mózeshez, de tetveket már nem tudtak felhozni, ahogyan Mózes. Ekkor beismerték, hogy ez bizony Isten ujja (2Móz.8,19). Az Egyiptom felett lévő szellemi hatalmasságnak „eddig tartott az ereje”. Az összes többi csapást már nem tudta leutánozni. Azokban Isten megmutatta, hogy Ő az egyedüli Isten, és minden olyan szellemiség fölött Ő uralkodik, akik magukat Egyiptomban isteneknek mondják.

De ott van Naámán példája is, aki Szíriában főember volt. Egy Izraelből fogságba vitt kislány mondta neki, hogy a Samáriában lévő próféta meg tudná gyógyítani a bélpoklosságból, vagyis a leprából. Ekkor engedélyt kért a királyától, és elment Elizeushoz. Mivel a Jordánban csodásan meggyógyult, felismerte, hogy Izrel Istene az igaz Isten.

15 Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenve megállt előtte, és mondta: Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! […] 17 És mondta Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. (2Kir 5,15 és 17)

Naámán nagyon is tisztában volt vele, hogy az istenek hatalma adott területekhez kapcsolódik. Mivel meglátta, hogy Izrael Istene az igaz Isten, ezért számára teljesen természetes volt, hogy azon a földön akarja Istent imádni, amely annak az igaz Istennek a hatalma alatt van. Ezért vitt földet Izraelből. Az igaz Isten földjén akarta imádni az igaz Istent! De hasonlóan jártak azok az emberek is, akiket betelepítettek Samária földjére. Ők nem tudták, hogy hogyan kell tisztelni Izrael Istenét, ezért sok csapás zúdult rájuk.

24 És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállította őket Samária városaiba az Izrael fiai helyett, akik birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak. 25 És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk, amelyek többet megöltek közülük. 26 Mondták azért Asszíria királyának: A pogányok, akiket ide hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját. 27 Parancsolt azért Asszíria királya, mondva: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnan elhoztatok, aki menjen el és lakjon ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára. 28 És elment egy a papok közül, akiket Samáriából elvittek, és lakott Béthelben, és megtanította őket, hogy miképp tiszteljék az Urat. (2Kir 17,24-28)

Isten keze rájuk nehezedett, mert nem tudták, hogy azon a földön Őt kell tisztelni. Ekkor elkezdték Őt tisztelni, de mellette még a saját isteneiket is tisztelték. Izrael földjén egyértelműen a mi Urunk, az egy élő Isten az Úr. Az az Ő területe. Ez a valóság még Jézus idejében is, amikor testben itt járt a földön. Izrael felett az Isten az Úr, és ezt még a tisztátalan szellemek is tudták. Nézzük meg, hogy szólítja meg Jézust az egyik Júdeában lévő tisztátalan szellem:

23 Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiáltott, 24 És mondta: Ah! mi dolgunk van nekünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. (Mk 1,23-24)

Egyértelműen az „Isten Szentjének” nevezte Jézust. Mivel Izrael ott az Istent imádta, ezért a területe fölött is Isten volt az Isten. Nem így szólítják meg Jézust a pogány területen élő démonok.

7 És fennhangon kiáltva mondta: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mk 5,7)

Ez a démon Jézust a „magasságos Isten Fiának” nevezi. Tudta, hogy az ő területe fölött lévő istenség fölött még van más hatalom, ezért úgy nevezte meg, hogy az „én istenem fölött lévő magasságos Isten Fia”. Tudta, hogy a területe fölött lévő istenség nem a legmagasabb szellemi hatalom.

Egy-egy város fölött is vannak szellemi hatalmasságok. ilyennel küzdött meg Pál is Efézusban:

32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? […](1Kor 15,32)

Efézusban nem vadállatokkal küzdött. Szellemi hatalmasságokkal, amelyeket fenevadaknak nevez. Ez a hatalmasság indította fel az egész várost, hogy órákon át kántálják a nevét (ApCsel.19,34).

Ezek a szellemi hatalmasságok azok, akik rosszat tesznek az emberekkel, ha nem imádják őket. Ebből jön a sok babona is, hogy ezt és ezt kell tenni, nehogy baj történjen. Ezek mind-mind az adott területek szellemi hatalmasságainak a követlményei. Az ő hatalmuknak azonban Jézus a kereszthalálával véget vetett. Már csak arra várunk, hogy Jézus teljesen magához vegye a népeket, és teljesen átvegye tőlük a hatalmat.

8 Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. (Zsolt 2,8)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. (Jel 12,5)

Végül minden uralom Jézus alá fog vettetni, és Ő fog uralkodni minden nép és nemzet fölött (Ézs.9,7; Ef.1,21-22;). Ő az a kő, amely ledönti a Nabukodonozor álmában bemutatott állóképet, amely az emberi birodalmakat mutatja be.

34 Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat. 35 Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lettek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak. Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. (Dán 2,34-35)

24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. (1Kor 15,24-28)

Ő a mi Királyunk, az Uraknak Ura! Legyen most is és mindörökké minden dicsőség a mi Atyánké és az Ő szerelmes fiáé!

——–

Egy nagyon jó könyv a területi szellemekkel kapcsolatosan

Peter Wagner: Területi Szellemek

Alfa és Omega, a kezdet és a vég – Krisztus személye

Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. (Jel 22,13)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Ha Krisztus személyét kutatjuk, akkor szinte véget nem érő utazásra indulunk, hiszen annyira gazdag a személyigése, hogy ahogyan János csak a földi cselekedeteiről azt mondja, hogy ha mind megirattak volna, akkor nem fogadhatnák be a könyvek (Jn.21,25). És ezek csak a földi itt tartózkodásának a cselekedetei.

Jézus többször is egyértelműen kijelentette magáról, hogy ő egy az Atyával, és ő az Atya egyszülött Fia. Sőt ezt még maga az Atya is kijelentette többször, hogy nekünk, embereknek ne legyen efelől semmi kétségünk (a vízkeresztégénél – Mk.1,11 és a megdicsőülés hegyén – Mt.17,5).

Maga az Atya is kijelentette magáról már az Ószövetségben, hogy Ő a kezdet és a vég.

Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincs Isten. (Ézs 44,6)

Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok, én vagyok az első és én az utolsó. (Ézs 48,12)

Ha Ő a kezdet, akkor mindenek előtt már léteznie kellett, hiszen vele kezdődött minden. Ezért is mondjuk, hogy Ő örökkévaló (Zsolt.90,2). Mózes első könyve a teremtéssel kezdődik. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a teremtés, lennie kell egy személynek, aki által elkezdődhet. És a teremtés kezdetével kezdődött el az idő is. Mindannyian szinte kívülről tudjuk ezt a verset, hogy „ Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”(1Móz.1,1)

Az az Isten, aki a kezdetekben mindet alkotott, az Jézus személyében kimondja, hogy Ő megegyezik azzal, mert Ő az Alfa és Omega. Képzeljük el, hogy mit érezhetett János, mikor Jézus ezt mondta neki. Akkor már nem a mestere volt, hanem a mindenség Ura! Ahogyan megjelent Jézus Jánosnak, az is mind azt mutatta, hogy Ő (Jézus) a hatalommal és dicsőséggel teljes Isten. Ezért János pontosan tudhatta, hogy Jézus miről beszél. De hogyan is mondhatja ezt Jézus magáról? Úgy, hogy Ő és az Atya egyek.

Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (Kol 1,15)

Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő rá nézve teremtettek; (Kol 1,16)

Jézus mindenek előtt született, és minden Őbenne teremtetett. Ha Őbenne lakozik az Istenség teljessége testileg (Kol.2,9), akkor az azt jelenti számunkra, hogy minden anyagi (akár szellemi akár fizikai) megnyilvánulás Krisztusban van. Ezzel bizonyságát adja annak, hogy valóban Ő a kezdet.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni, mert úgy érzem, mintha az arianizmus újra kezdené bontogatni a szárnyait. (megjegyzés: Az arianizmus lényege, hogy a Fiú nem örkötől való.) Egyre több helyről hallani, hogy a „szentháromság” az egy tan, mert Isten csak egy van. Ezt hordozza az Unitárius egyház is, hogy Jézus csak egy jó ember volt. Bár Jézus többször maga mondja el, hogy milyen a viszonya az Atyához. Ha egy személy, esetünkben Jézus, csak és kizárólag azt mondja, amit az Atya mond, és kizárólag azt teszi, amit az Atya tesz, akkor az a két személy, bár különállók, de mégis egyek. Hiszen a Fiú személye nem különül el az Atyáétól, hiszen a maga akarata szerint semmit, de valósággal semmit nem cselekszik. Másképp mondva, ha a Fiúval kapcsolatba kerülünk, akkor nem Őt találjuk, hanem az Atyát, hiszen minden amit mond és tesz, az nem Ő, hanem az Atya rajta keresztül. Nem tudjuk Jézus személyét különválasztani az Atyáétól. Nincs olyan, hogy Jézus ilyen vagy olyan, mert minden tulajdonsága megegyezik az Atyáéval. És a Szent Szellem is ugyanezt képviseli. Ő sem szól és tesz mást, mint az Atya (Jn.8,28). Nincs olyan, hogy Ő magától tenne vagy szólna bármit is.

A Szent Szellem megértéséhez hadd hozzak egy példát. Az egész Istenség olyan hatalmas, hogy mi, kis emberek nem tudnánk Őt befogadni. Jézusban testesül meg az Isten (Kol.1,17; Kol.2,9). A Szent Szellemen kereszül pedig munkálkodik a szellemvilág szintjén (Mt.12,28; Róm.15,19). Ezért – csak a példa kedvéért, képzeljünk el egy nagy görögdinnyét. Ezt a dinnyét egyikünk sem tudja egyben megenni, mert túl nagy ahhoz. Ha azonban felvágjuk kis darabokra, akkor bárki lenyelheti. Pontosan így működik irányunkban a Szent Szellem. Az Atya olyan hatalmas, hogy nem fogadhatja be egy ilyen kis teremtmény, mint az ember. Egyáltalán egy teremtmény sem. Ezért a Szent Szellemén keeresztül, magát „felaprózva”, mindannyiunkban lakozást vehet. És mértéke velünk együtt növekedhet. Ahogyan képesek vagyunk többet befogadni Belőle, úgy lehet bennünk egyre több az Istenből. És még egy fontos dolog. Ezzel mindannyiunkban ugyanaz az egy Isten lesz, ha egy Szellemet veszünk. Ezért Isten bármelyik személyével kerülünk kapcsolatba, akkor magával, az EGY Istennel, a mi Atyánkkal kerülünk kapcsolatba, a Biblia Istenével, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, aki a Vagyok.

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8)

Most, hogy már tisztáztuk, hogy Jézus egy az Atyával, és Ő a kezdet és a vég, a Mindenható. Nézzük meg, hogy ez milyen „új” érdekességet tár még elénk.

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, (Zsid 1,2)

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Jn 1,3)

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Jn 1,10)

Pálon, és Jánoson keresztül is bizonyságot tesz a Szent Szellem, hogy Krisztuson keresztül lett minden megalkotva az egész teremtésben. (megjegyzés: ahogyan a Szent Szellem szellemben képviseli az Atyát a teremtésben, úgy Jézus a „megtestesülés” – legyen az fizikai vagy szellemi megtestesülés szintjén – képviseli.)

Itt még egy fogalmat tisztáznunk kell. Mégpedig mit jelent az, hogy „által”. A legegyszerűbben talán egy népdallal tudnám elmondani. Biztosan sokan megtanultuk az iskolában az „Által mennék én a Tiszán ladikon” dalt. Ebben tisztán látszik, hogy át szeretnék menni a Tisza túlsó partjára. Keresztül szeretnék menni rajta. Szóval az által kifejezés azt mondja, hogy valamin, vagy valakin keresztül. Tahát ha mindeneket Jézus által teremtett, akkor Jézuson keresztül teremtette az Atya.

A teremtés elején azt olvassuk, hogy az Atya szólt, és lett. Egészen addig, amíg az embert nem alkotta.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Az embert nem csak a szavával teremtette, hanem itt azt olvassuk, hogy formálta. Amennyiben Jézuson keresztül teremtett mindent, akkor itt azt kell látnunk, hogy Jézus formálta meg az első embert, és Jézus volt az, aki belelehellte az életnek lehelletét az orrába. És ennek egyenes következménye, hogy Ádám először Jézust pillantotta meg.

Innen ugorjunk pár ezer évet. Egészen Krisztus feltámadásának idejéig. Az Isten, aki teremtett mindent, eljött, hogy megmentse az Ő teremtményét, akit a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Azért, hogy végre eggyé válhasson vele. Önmagát adta váltságul a bűnökért, hogy megmenekülhessünk a haláltól. Ha visszaemlékezünk, akkor az éden kertjében nem volt tilos az embernek az élet fája, csak a jó és gonosz tudásának fájától tiltotta el Isten az embert. És ma nekünk Jézus Krisztus, a messiás áldozatán keresztül ugyanaz az örök élet van megígérve, mint amire szánt bennünket a mi Istenünk és alkotónk. És mit tett a mi teremtőnk, miután eljött, odaadta magát a bűneinkért váltságul, elszenvedte a kínhalált és a mi ítéletünket:

Ismét mondta azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet: (Jn 20,21-22)

Már nem az orrába lehellt, hanem rájuk lehellt, de most már a Szent Szellemet lehellte az emberbe. Ugyanaz, aki az első emberbe lehellt, mindezek után újra lehellt az emberre, hogy immár vegye azt a Szellemet, amellyel egyesülni tud Vele egy örök életre. Milyen csodálatos! És milyen csodálatos lehetett ez Jézusnak, aki ezt mindkét alkalommal megtette!

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Jézus által lett az ember számára elérhető az örök élet, és a megelevenített kapcsolat Istennel. Ezért lett Ő a megelevenítő szellem, mert a Benne való hit és engedelmesség nélkül nem kaphatjuk meg a megelevenítő szellemet. Megint azt a szót kell használnunk, hogy általa.

Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. (Ef 2,18)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. (Jn 14,6)

Az Atyánkkal csak a Krisztus Jézuson keresztül (Jézus Krisztus által) lehet kapcsolatunk. Nincs más út. Egyedül a megtérésen, bemerítkezésen és az engedelmességen át mehetünk be végül az Isten országába. Jézus az út, és Ő az ajtó is (Jn.10,9). Kizárólag rajta keresztül lehet igazi életünk, immár Istennel együtt. Ő megtette mindenkiért azt, amit megtehetett. Innen már mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy mit választ.

És mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. (Jel 21,6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54) Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55) Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. (Jn 6,56) Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57) Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,58)

És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)

Átmenet a modernkori bibliákhoz – az 1908-as Károli Biblia

Mivel oldalunk elsősorban egy Bibliával foglalkozó oldal, ezért már többször írtunk ezen a blogon a Biblia történetéről, és többször írtunk már a különböző kiadások közötti eltérésekről. az 1908-as kiadású Károli bibliával is többször foglalkoztunk már, de az Istent kereső embernek nagyon fontos, hogy „mi van megírva”.

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4)

A mai világunkban egyre inkább csak a Biblia igazsága marad meg objektív igazságnak. A mai kort már úgy is nevezik, hogy poszt-igazság kora. Ez azt jelenti, hogy minden embernek megvan a maga igaza, ezért nincs EGY objektív igazság, hanem minden igazság relatív, hiszen amit mondunk az csak egy vagy több adott nézőpontból lehet igaz. Amikor Jézus azt mondta a Sátánnak, hogy „meg van írva”, akkor a Sátán nem kérdezett vissza, hogy hol van megírva, de azt sem mondta, hogy ez nála másképp van megírva. Ez azt jelenti, hogy Isten igéje létezik, és valóságos igazságot hordoz, amely megdönthetetlen! Ezért fontos, hogy mi van megírva. A Sátán folyamatosan dolgozik Isten Igéjének megrontásán. Ezért hitünk védelmének is egyik igen fontos pillére az Ige védelme. A gonosz az ige megrontásának munkáját már az apostolok idején elkezdte, hiszen erről ír Pál is:

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. (2Th 2,2)

Már az ő korában hamisították a leveleit, ezért figyelmeztet arra, hogy ne higgyenek olyan levélnek, amelyet neki tulajdonítanak. Óvintézkedésül minden levelét a saját kezével írta alá (1Kor.16,21; Kol.4,18)

A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek. Ezért írom ide is: (2Th 3,17)

A gnosztikusok kora után, az Ige elleni támadás a 19.században kezdődött el szervezetten újra. Ennek iránya lehet, hogy akkor még nem látszott olyan tisztán mint ma, de mára látszanak a „gyümölcsei”. A mai Bibliák olvasásánál mindig felmerül a kérdés, hogy valóban az volt odaírva? Hiszen több változatot is bemutatnak a szövegből, szavaknál több jelentést is odaírnak, valamint a lábjegyzetekből még azt is kiolvashatjuk, hogy adott szövegrészek sok kéziratban nem is szerepelnek. Ezeknek megfelelően úgy néz ki a helyzet, hogy ma már azt gondolhatjuk, hogy Isten Igéje nem lett tisztán megőrizve. De ez nincs így. A reformkor Bibliáinak a gyümölcse is tisztán látszik ma már, a reformáció után 500 évvel, még ha ez az évforduló már a reformáció végét is jelenti. Sokan fordultak oda Istenhez, javultak a közerkölcsök, visszaszorult a bűnözés, lelepleződött a katolikus egyház sok tévtanítása. Isten Igéje megcselekedte azt, amit mond:

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem. (Ézs 55,10-11)

Ezért foglalkozunk most újra a Biblia történetének ezzel a pontjával, mégpedig a Károli Biblia 1908-as revíziójával. Ennek a revíziónak az eredményeként ugyanis sok olyan „új” elmélet magja került bele az igébe, amelyek korábban nem voltak ott. Ezek a magok ma már sokkal erőteljesebben és nyilvánvalóbban látszanak a modern fordítású Bibliákban. Vágjunk is bele.

A 19.században erősödött meg az úgynevezett tudományos élet. A tudomány, mint egyfajta új vallás tört be a nyugati társadalmakba. Azért mondható egyfajta vallásnak, mert ma is szinte megkérdőjelezhetetlen, ha valamire kimondják, hogy tudományos alapokon nyugszik. Ez a 19. században nem volt másképp a Biblia, illetve a kereszténység környékén sem. 1881-ben adták ki az új Westcott-Hort Újszövetséget, amely túlnyomórészt az alexandriai szövegeken, azon belül a Vatikáni kódexen alapul, és természetesen „tudományosan” lett összeállítva. Állítása szerint kiküszöbölve a múltbeli hibákat.

Magyarországon a Károli Biblia volt az a Biblia, amely már évszázadok óta országszerte eltejredt volt. Mikorra az 1607-ben befejezett jezsuita Káldi György féle katolikus fordítást 1732-ben másodszor adják ki, addigra a Vizsolyi Biblia már tizenkétszer lett kiadva. Sok szólás is a Károli Bibliából került át a köznyelvbe. A Biblia ügyét a 19. században a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság vette gondjaiba. Az ő tevékenységüknek köszönhetően 1832-ben és 1835-ben Sárospatakon nyomtatták ki a Károli Bibliát, majd saját nyomdát nyitottak Kőszegen, ahol 1838 és 1848 között nyomtatták és onnan terjesztették a Károli Bibliát. Közel 60,000 teljes Bibliát, és 70,000 Újszövetséget. A bukott szabadságharc után 1851-ben bezératták ezt a nyomdát, és közel 58,000 kész Bibliát kiszállíttattak Berlinbe. A Bibliatársulat munkáját 1861-ben engedélyezték újra, és ettől fogva ismét terjesztették a Károli Bibliát. 1885 és 1895 között az évente eladott Bibliák száma a 60-70,000 között ingadozott. Ez a szám 1908-ban elérte a 100,000 eladott példányt.

A Károli Biblia revízióját a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság finanszírozásában 1885-ben kezdték el, mivel a Társaság kötelességei közé számította az általa kiadott Bibliák szövegének időnkénti javítását. A revízió szempontjai között meg is találjuk a tudományosság szempontját.

A revízió szempontjai:

1. Ne új fordítás kívántassék,

2. hanem a Károli szövegének pontos átnézése,

3. nyelvének a mai kor kívánalmaihoz alkalmazásával, de ódonszerűségének és bibliai zamatának megóvásával

4. a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével,

5. de minden, a protestáns egyházak hitelveivel és szimbolikus könyveinek tanaival ellenkező új tudományok mellőzésével,

6. a bevett s máig általános használatban levő fordításból csak a helyes és nyelvtani szabatosság követelte elétérések engedtetnek meg,

7. minden felesleges, megütközést, vagy éppen botrányt okozható újítások gondosan kerültessenek,

8. oly közmondásszerűvé vált mondások, amelyek bementek a köznyelvbe,hagyattassanak meg ott is, ahol az exegéta különben nem tudná elfogadni a Károli fordítást.

(forrás: Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai 105.oldal)

A 4. pontban az akkori korszellemnek megfelelően ott látjuk a revízió egyik fontos szempontját, mégpedig azt, hogy a revízió során figyelembe kell venni „a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményeit”. A tudományosság zászlóshajója abban az időben pedig  elsősorban a Westcott-Hort féle Újszövetség volt, melyet 1904-ben a Társaság is kiadott saját költségén. 

A felvilágosodás és spiritualizmus mozgalmai nem maradtak kivül az egyházak falain. A liberális nézetek is egyre nagyobb teret nyertek a protestáns egyházakban. Több olyan egyházi személy is részt vett a Károli Biblia revíziójában, akik liberális nézeteket vallottak. Ezek miatt az új irányzatok miatt lett más a Károli Biblia 1908 után. Az addigi javítások nem hoztak ekkora változást a Biblia életében, mint ez a revízió. Az 1590-es kiadást követően Szenczi Molnár Albert javította, majd adta ki 1608-ban, majd 1612-ben, majd 1661-ben komoly revíziót követően jelent meg a Váradi biblia. 1685-ben Tótfalusi-Kis Miklós egy újrafordított változatot adott ki, amely sajnos nem tudott elterjedni. A Váradi Biblia szövege maradt meg „Károli Biblia” név alatt, egészen 1873-ig, amíg el nem kezdődött a revízió.

Több csoportba olyan lehet gyűjteni a változtatások irányát, amelyek ma már nem csak „csírájukban” látszanak, hanem „kiteljesedtek”. Ezért mondjuk azt, hogy az 1908-as Károli Biblia egy átmeneti kiadás a reformkori Bibliák és a modernkori Bibliák között.

A változtatások irányai:

– Jézus egyidejű Istenségének és emberi mívoltának a szétválasztása

– A testi feltámadás elrejtése

– A cselekedetekből való megigazulás hírdetése

– A szenvedések általi megtisztulás

– A megvilágosodás és tudás magasztalása

Ezekről az irányokról már sokat írtunk, ezért itt csak egy-egy példát hozok fel. Részletesebben a korábbi írások foglalkoznak ezekkel a változtatásokkal.

Jézus egyszerre Isten és ember

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Az egyik ige, ahol Jézus Istenségét „visszavették”. Abból, hogy Jézus maga az Isten fényessége, a revízió után már csak annyi maradt, hogy „a dicsőségének visszatükröződése”. Hiszen amennyiben egylényegű az Atyával, és Ő maga tartalmazza az egész Istenséget testileg (Kol.2,9), akkor Ő maga nem csak visszatükrözi a dicsséget, hanem hordozza is!

A szenvedések áltai megigazulás

1Pt.4,1

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1) 1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

A buddhizmus egyik tanítása az, hogy a testi szenvedés megszabadít a bűnöktől, és az újjászületéskor ez már beszámít, valamint a buddhizmusban a szenvedés kulcsfontosságú szerepet játszik a megvilágosodás elérésében. (forrás: karuna.hu – A buddhista alaptanítások)

A Bibliában a megigazulás hitből, mégpedig az Úr Jézusba vetett hitből lehetséges. Ezt cselekedetekkel és szenvedéssel nem lehet kiváltani.

Panteizmus

Kol.1,17

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

17 És Ő mindenek előtt van, és mindenek Ő általa állnak fenn. (Kol 1,17)17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. (Kol 1,17)

A panteizmus keleti eredetű tanítás, és azt jelenti, hogy Isten része a teremtésének, és minden teremtményében benne van Isten egy része. Az összes virág, fa, állat, stb. mind-mind tartalmaz Istenből egy-egy részt. Ez még megfelel a yin-yang-nak is, hogy minden jóban van egy kicsi rossz is, illetve minden rosszban van egy kicsi jó is. Ezzel viszont azt mondanánk, hogy a Sátán benne él Istenben, ami maga is istenkáromlás lenne.

Ez teljesen ellentmond a Biblia tanításának! Isten nem része a teremtésének, ráadásul Istenben nincs semmi rossz, vagy gonoszság! (1Jn.1,5; Jak.1,13; 1Pt.1,16; Zsolt.47,9; Ézs.48,11) Isten Szent! Tehát ez az ige úgy helyes, hogy „mindenek Ő általa állnak fenn”, és nem úgy, hogy „őbenne”! Sajnos azonban a rossz változat végigkísér minket egészen a modern korig, mert ezt találjuk meg a Katolikus fordításokban, és a RÚF-ban is.

A tudás magasztalása

Ef.5,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9) 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A tudás megvilágosít. Ezt hírdette a felvilágosodás mozgalma is, az értelem diadalát. Itt helyesen azonban a Szellem szó áll, mert a Szellemtől nyerünk bölcsességet és világosságot, nem a világosság ad nekünk gyümölcsöt. Ez az irány könnyen továbbcsúszik a fény imádata felé.

Ismétlésként egy álljon itt egy témánkénti összefoglaló lista a modernkori Bibliák változtatásairól:

Jézus Istensége

Jn.3,13

1Tim.3,16

Jn.1,18

Jn.6,69

Jel.1,8

Jel.1,11

Jn.6,65

Ef.3,9

Ef.3,14

Isten megjelent testben

1Tim.3,16

1Kor.15,47

Csel.2,30

1Jn.4,3

Jézus a megváltó

1Kor.9,1

Lk.9,56

Mt.18,11 (EFO)

Jézus Isten Fia

Mt.8,29

Ef.3,14

Jn.6,69

Jn.9,35

Jn.12,41

Lk.4,41

Jézus hatalma

Jel.6,17

1Kor.5,5

Róm.14,10

Ef.3,9

Jel.19,1

Zsid.2,7

Zsid.3,6

1Kor.10,28

Ef.3,14

Hamis Tanok

Hamis kegyelem

Mk.2,17

Jn.12,47

Róm.8,1

1Jn.3,5

Zsid.1,3

Jel.21,24

Jel.22,21

Megigazulás cselekedetekkel

Mk.10,24

Mt.6,1 [Mt.5,16; Jn.3,21]

1Pt.2,2

Jel.19,8

Jel.22,14

Róm.11,6

Isten személyének elmosása

Jel.15,3

Jel.14,5

Jel.19,1

Jel.20,12

Jel.5,14

Ef.3,14

Fontos elhagyások

Róm.1,29 – paráznaság

Róm.13,9 – hamis tanú

Róm.14,6 – ünnepek

Róm.1,31 – összeférhetetlen

Gonoszságok kisebbítése

Mk.6,11

Lk.11,54

Lk.20,23

Lk.22,64

Jn.8,9

Lk.11,44

Jn.5,16

Csel.23,9

1Pt.4,14

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22

1Jn.4,19

Mk.9,29;1Kor.7,5; Csel.10,30 – böjt

Mk.10,21

Lk.4,4

Lk.11,2 és 4

Csel.4,24

Csel.9,6 !

Csel.15,24

1Tim.6,5

1Tim.5,16

Korábbi írások ebben a témában a 2018. június-augusztusi írások között találhatók, valamint konkrétan az 1908-as Károli Biblia változtatásairól:

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli bibliakiadásokban

Az asszony magvának és a kígyó magvának harca a végidőkben

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1Móz 3,15)

Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzon egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele; (Jel 12,17)

Több dolog is van, amikkel először a Teremtés könyvében, vagyis Mózes első könyvében találkozunk, és utána újra látjuk őket a Jelenések könyvében. Ilyen például az élet fája, de ilye a fenti két igehely is. Az asszony magva és a kígyó magva közötti harc végigkíséri az emberiséget. A harcnak két csúcspontja van. Az egyik már beteljesedett Jézus eljövetelével, ahogyan a kereszten legyőzte az Ő összes ellenségét (Kol.2,14-15), a kígyó fejére taposott. A prófécia azonban itt nem csak az Úrról szól, hanem az asszony magja és a kígyó magja közötti harcról is.

Ezt a két „magot” nem szabad egyesszámban értelmeznünk, mert akkor az azt jelentené, hogy az asszony egy magjáról és a kígyó egy magjáról volna szó. Akkor az egész emberiség csak csendesen figyelhetné, hogy a kettőjük harcának mi lesz a kimenetele. Akkor úgy is mondhatnánk, hogy Jézus küzd az antikrisztussal, de végignézve az emberi történelmet, ez nem így van. Ebben a harcban minden ember benne van, és mivel még a Jelenések könyve is szól erről a harcról, ezért közelebbről is meg kell vizsgálnunk, hogy kikről szól ez az ige. Először azt nézzük meg, hogy Jézuson kívül kik még az asszony magva.

Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, (Gal 4,4)

Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála. (Lk 7,28)

Az emberek asszonytól születnek. Ahogyan Mózes első könyvében látjuk, minden teremtmény a maga neme szerint szaporodik a földön. Az ember is ember utódokat tud nemzeni. Ha belenézünk Ádám nemzetségtáblájába, akkor azt látjuk, hogy „férfiúvá és asszonnyá teremtette őket” (1Móz.5,2), és minden egyes generációnál azt olvassuk, hogy élt ennyi és ennyi évet, és nemzette az első fiát, majd még élt ennyi és ennyi évet, és nemzett még fiakat és lányokat (1Móz.5,3-32). Mindegyik ember Ádámtól örökli a mulandó hústestét (1Kor.15,47-50), és minden embernek férfi az atyja és asszonytól születik (1Kor.11,11). Minden ember az asszony magvaként kezdi az életét.

Könnyű lenne egyszerűen kimondani, hogy a gonosz emberek vannak a kígyó magvából, de ez közel sem ilyen egyszerű. Jézus is és Keresztelő János is csak a farizeusokra mondta ki, hogy a kígyó magvából valók (Mt.3,7; 12,34; 23,33). Hogy miért, arra még később visszatérünk. Az Ige szerint mindannyian gonoszok vagyunk, és senki sem jó (Mk.10,18),  és mindenki egyformán vétkes és bűn alatt van (Róm.3,9; 3,12; 3,23). Amikor az Úr az ellenségeskedésről szól Évának, akkor még nem volt egyetlen gyermekük sem. Logikusan akkor ennek azt kellene jelentenie, hogy mindannyian, akik bűnben születtünk (Zsolt.51,7) a kígyó magvának kellene lennünk, de az Ige nem ezt mondja, ahogyan a fenti két igevers is másról tesz bizonyságot (Gal.4,4; Lk.7,28). Az emberek, bár bűnösen születnek, attól még az asszony magvához tartoznak, még azok is, akik nem keresik Istent.

1 Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a vétkek és bűnök miatt, 2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; 3 Amikben forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi hústestünk kívánságaiban, cselekedve a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: (Ef 2,1-3)

Akik ma hívők, és újjászületettek Krisztusban, azok is holtak voltak a bűnök miatt, és azok is a világ fejedelmét szolgálták a megtérésük előtt. Ezért ki kell mondanunk, hogy a kígyó magvának mást kell jelentenie, nem a bűnös embert.

De akkor kik a kígyó magvai?

Erre két oldalról kell keresnünk a választ. Egyrészt az emberek között, másrészt a szellemi lények között. Először a szellemi lények oldaláról kell közelítenünk, mert hozzájuk hasonlítva fogjuk felismerni az emberek között a kígyó magvát.

Ehhez be kell határolnunk, hogy kik az ember ellenségei. Ezt a Szent Szellem egyértelműen elmondja:

Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, e világ sötét urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,12)

És előszólítva tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget. (Mt 10,1)

Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat nektek. (Lk 10,19)

Mivel az Ige azt mondja, hogy az asszony magva fog harcolni a kígyó magvával, ezért a harcnak a földön kell zajlania, mert az ember ide van kötve a földre. Ha itt zajlik a harc, akkor az ellenségnek is a földön kell lennie. Az írás egyértelművé teszi, hogy nem ember-ember elleni harcról van szó, mert nem hús és vér ellen harcolunk, hanem szellemi fejedelemségek, hatalmasságok, a gonoszság szellemei és e világ sötét urai ellen, ezért a fegyvereink sem hústestiek, hanem szellemiek (2Kor.10,4). Ez az ellenség két oldalról támad minket. Az egyik a hústest felől – a gonoszság szellemei – amelyek más szóval a démonok. Másrészről pedig a nemzetek fölött lévő szellemi fejedelemségek (Dán.10,13; Dán.10,20; Zsolt.82,1-8)

Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. (1Kor 8,4)

Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; (1Kor 8,5)

Fontos különbséget kell tennünk a bálványok és az istenek között. Bálványok nem léteznek, azokat az emberek alkotják úgy, hogy bizonyos lényekhez (akár emberekhez) vagy tárgyakhoz hozzáragasztanak isteni tulajdonságokat, és azokat elkezdik imádni. Ezek önmagukban nem rendelkeznek természetfeletti hatalommal, maximum a mögöttük lévő szellemi erőnek van hatalma. Így értjük meg, hogy önmagában a magyar koronának sincs hatalma, hanem annak a szellemi fejedelemségnek van, aki imádatja az itteni emberekkel a koronát.

Az Ige viszont egyértelműen mondja, hogy van sok isten. Ha ebbe jól belegondolunk, akkor nem véletlen, hogy az özönvíz utáni egy Istenben hívő embercsoport – Noé és családja – később hogyan válhatott több istenben hívővé (2Móz.34,15; 4Móz.33,4; 2Kir.18,33-35; 1Móz.6,4). Itt most nincs mód a részletes magyarázatra, de Bábel után az Úr az országokat szellemi lények irányítására bízta, ahogyan a 82.-es zsoltárban is olvashatjuk. Ők azonban ezt a hatalmat a maguk imádtatására használták. Ők abba a kategóriába tartoznak, akik a népek közgondolkodásást befolyásolják. A legjobb példa erre talán az az esemény, ami Efézusban történt Pálékkal (ApCsel.19,27-34). Sokan nem is tudták, hogy miért támadt a zavargás, de mégis két óra hosszán át képesek voltak az kántálni, hogy „nagy az efézusi Diána”. Ezt jelenti a népek feletti fejedelemség befolyása. Ezek a hatalmasságok nem az egyes emberek életébe avaktoznak bele, hanem a területükön élők összességére vannak hatással. Egy másik bizonyság a területi szellemekre Izrael térképe.

Tisztán látszik, hogy azok a területek, amelyeket nem foglaltak el Józsué idejében, azok pontosan azok a területek, amelyek ma is palesztín kézen vannak (pl. Gáza övezet). Azt gondolom tudjuk, hogy a palesztín név a filiszteus név római változata, mert a filiszteusok után nevezték el ezt a területet a rómaiak (magyarul) Palesztínának.

De vissztérve témánkhoz, ezek a szellemi fejedelemségek az egyik csoportja a kígyó magvának. A másik csoport a démonok, akik a hústest felől, közvetlenül a földön harcolnak az ember ellen. Az eredetüket most részletesen nem taglalom, mert ez egy nagy lélegzetű munka lenne. De annyit mindannyian megállapíthatunk, hogy a démonok elleni harc valósággal testközelben zajlik (Mk.1,23; Mt.12,43; Mk.3,11; Lk.6,18; stb). A lényegen kívül, hogy ők a kígyónak az a másik magva, akik az ember ellen harcolnak, a démonokról most nem szükség többet mondanom.

De itt térjünk vissza azokhoz az emberekhez, akik szintén lehetnek a kígyó magva. Fentebb említettem a farizeusokat, akikre Jézus is és Keresztelő János is azt mondta, hogy mérges kígyónak fajzatai. Az Ige azokat nevezi a kígyó magvának, akik tudatosan végzik az egyik vagy mindegyik tevékenységet az alábbiak közül:

– megváltoztatják Isten parancsait

– nem engedik az embereket Istenhez

– tévtanításokat terjesztenek

– pusztítják az embereket (nem az egyes emberölésről van szó)

– nyiltan Isten ellenségei

– nyiltan üldözik az Isten népét (akár a zsidókat, akár az igaz keresztényeket)

A farizeusok közül sokan értették Jézus példázatait, hogy ellenük mondja (Mt.21,45), de mégsem volt bennük szándék a megtérésre. Elvégezték a szívükben, hogy inkább Jézus vesszen el, mint ők. Ezek azok az emberek, akiknek már nincs hely a megtérésre, hanem a Gyehenna vár rájuk.

Miután röviden, valóban csak egészen röviden tárgyaltuk, hogy hogyan harcol a kígyó magva az asszony magvával, most nézzük meg, hogy a Jelenések könyvében mi van leírva erről a harcról.

És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,9)

Annak okáért örüljetek egek és akik laktok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzon egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele; (Jel 12,17)

Iszonyú világ lesz a földön az első elragadtatás után. Ahogyan fentebb írtam, nem szabad egyesszámban értelmezni sem az asszony magvát, sem a kígyó magvát. Itt is azt látjuk, hogy az atyánkfiai (többesszámban) legyőzték a sárkányt a Bárány vére által, a bizonyságtételükkel és azzal, hogy nem kímélték az életüket mindhalálig (Jel.12,10-11).

A Sátán, ama régi kígyó (Jel.12,9) minden gonosz angyalával együtt levettetik a földre. Ehhez még csatlakoznak mindazok a lények, akik a föld mélyén vannak, amikor az ötödik angyal trombitál, és megnyílnak a mélység kútjai, és feljön mindenféle pokolfajzat. Olyan mértékű lesz a gonosz jelentléte a földön, amilyen korábban még sohasem volt!! Olyan világ lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta (Dán.12,1; Mt.24,1). Olyan dolgok fognak történni, amik miatt az emberek „elhalnak a félelem miatt” (Lk.21,26)!

Ennek a végső harcnak érezzük és látjuk az előkészületeit. Sokan azt mondják, hogy a permetezés (chem-trail – kémiai csíkok) is azért van, hogy a nefilimeknek (bukottaknak) előkészítsék a légkört. Ezért vannak olyan törvények már, hogy például Kanadában elveszik azoktól a családoktól a gyermeket, akik nem hajlandóak a gyermekükkel a nemiségváltásban résztvenni (https://www.dailysignal.com/2017/06/27/new-law-canada-remove-kids-parents-reject-transgender-ideology/)

Már egy oxfordi professzor is elmondja, hogy léteznek UFÓ-emberi hibridek

 (https://www.thesun.co.uk/news/8950579/oxford-university-professor-aliens-breeding-hybrid-humans-earth/)

Mikor már „mindennapos”, hogy emberi-állati hibrideket tenyésztenek

(https://www.technologyreview.com/s/545106/human-animal-chimeras-are-gestating-on-us-research-farms/)

Az USÁ-ban már több államban engedélyezik az abortuszt egészen a 9. hónapig

(https://www.bbc.com/news/world-us-canada-46994583)

Amikor kórházakban gyermekvérrel vératömlesztést lehet kérni az öregedés ellen

(www.thedailysheeple.com/a-company-that-will-fill-your-veins-with-the-blood-of-young-people-has-opened-5-clinics-in-the-united-states_012019)

Amikor egyre több film szól a zombikról, vámpírokról, emberevőkről, óriásokról, más bolygón lévő életről, akkor ki kell mondanunk, hogy a közgondolkodás formálása gőzerővel folyik.

Nem is beszélve arról, hogy a démonok tanításaira egyre többen odafigyelnek (1Tim.4,1), és az úgynevezett kereszténység is egyre inkább elszakad az igaz hittől. A világ valóban afelé halad, amilyen Noé napjaiban volt, amikor eljött Isten ítélete és elvesztett mindenkit, aki nem akart megtérni. Az akkori világ jellemzői mai is igazak:

  1. Egy „teremtő” tisztelete a maguk módján ahelyett, hogy azt imádnák, aki teremtette a mennyet és a földet, úgy, ahogyan Ő akarja
  2. A női nem (prominence) szerepének erősödése, és a törvényes házasság elutasítása
  3. A mechanikus művészetek gyors fejlődése. Technikai fejlődés. Képzőművészet „fejlődése”
  4. A világ és az egyház szövetségkötése, amely a teljes leromláshoz vezet
  5. A népesség hatalmas növekedése
  6. Az igaz prédikáció elutasítása, amely az ember visszafordíthatatlan megkeményedéséhez vezet
  7. A Levegőég birodalmának lényei megjelennek a földön, és törvénytelen közösséget folytatnak az emberekkel

Mindegyik jel gyorsan és erőteljesen erősödik. A vég közelebb van, mint gondolnánk. Mindenkit arra bátorítok, hogy térjen meg és keresse az Istent amíg még van kegyelem! Egyedül Jézus Krisztusban van esély a megmenekülésre!

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12)

Megjegyzés:

Itt ki kell emelnem egy fontos elvet a Biblia olvasásánál. A Biblia sem nem szórakoztatásra, sem nem regényként íródott (2Pt.1,20; 2tim.3,16). Ezért amikor valami furcsát vagy nagyon meghökkentőt olvasunk, akkor arra nagyon oda kell figyelnünk, mert amikor a Biblia könyveit írták, akkor nem az járt az írók fejében, hogy „Ide most tegyünk valami durvát, hogy a figyelmet magunkra vonjuk!”. Ezekből a részekből érthetjük meg alaposabban, hogy a teljes világkép hogyan áll össze a láthatóból és a láthatatlanból. Más szóval így érthetjük meg az Ige helyes és teljes világképét, így fog megnyílni számunkra az igazság is. Ahogyan Jézus is mondta, hogy boldog az, aki Őbenne nem botránkozik meg (Mt.11,6), ugyanígy ne botránkozzunk meg az Igén sem, mert minden a mi épülésünkre lett megírva (1Kor.10,11, Róm.15,4).Ezért ha furcsa lényekről ír, szilárd égboltról vagy bármi más „furcsaságról”, akkor azokon komolyan gondolkodjunk el.

Kapcsolódó írások:

A 82.-es zsoltár, a háttere és a következményei

82-es zsoltár és Septuaginta folytatás – 96.zsoltár

valamint a Noé napjai napjainkban sorozat.

Az írás ihletett?*

1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. 2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob nemzette Júdát és testvéreit; 3 Júda nemzette Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzette Esromot; Esrom nemzette Arámot; 4 Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Naássont; Naásson nemzette Sálmónt; 5 Sálmón nemzette Boázt Ráhábtól; Boáz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Jessét; 6 Jesse nemzette Dávid királyt; Dávid király nemzette Salamont az Uriás feleségétől; 7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Abiját; Abija nemzette Asát; 8 Asa nemzette Josafátot; Josafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Hóziást; 9 Hóziás nemzette Jóathámot; Joathám nemzette Ákházt; Ákház nemzette Ezékiást; 10 Ezékiás nemzette Manassét; Manassé nemzette Ámont; Ámon nemzette Jósiást; 11 Jósiás nemzette Jákimot, Jákim nemzette Jékóniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. (Mt 1,1-11)

A teljes írás Istentől ihletett […] (2Tim 3,16)

A modern korban egyre inkább el akarják hitetni velünk, hogy az Írások nem adják vissza az Istentől való ihletettséget, sok emberi elemet és hibát tartalmaznak. Sajnos a modern teológia is ebbe az irányba halad. Bár ennek cáfolatára számtalan bizonyíték van, most szeretnék egy olyan racionális, objektív bizonyítékot bemutatni, amely azt bizonyítja, hogy az írások valóban teljesen a Szent Szellem vezetése alatt íródtak. Ehhez hívjuk segítségül Jézus nemzetségtábláját, amely a Máté evangélium elején olvasható. Ennek első 11 versét.

Egy játékra is felhívnám az olvasót, hogy próbálja meg utánozni a nemzetségtábla írását. Írjon össze egy hasonló nemzetségtáblát, amely 42 nevet tartalmaz, ahogyan Máté evangéliumában le van írva.

Eddig nem látszik nagyon nehéznek, amíg el nem kezdünk szabályokat felállítani, amelyek mind igazak a Máté evangéliumában leírt nemzetségtáblára. Természetesen a görögül megírt eredeti szöveg szerint végezzük el az elemzést.

Főszabályként vegyük a hetes számot. Tudjuk, hogy a 7-nek fontos szerepe van Istennél. Hogy mást ne mondjunk, hat nap alatt teremtette az eget, a földet és mindent ami abban van, és a hetedik napon megpihent. Azóta is hetekre osztja az ember a naptárat, de több példát most nem is hoznék fel. Térjünk vissza a nemzetségtáblára.

Ez a nemzetségtábla a 17.-es vers szerint három tizennégyes részre oszlik. 14 nemzetség Ábrahámtól Dávidig, tizennégy nemzetség Dávidtól a fogságra vitelig, majd megint tizennégy nemzetség a fogságra viteltől Jézusig. 3 x 14, vagy 3 x 2 x 7. Ezek a nemzetségek oszthatóak héttel.

– 49 szót használ a leírásra (7*7)

– 28 szó kezdődik magánhangzóval (4*7); a maradék 21 szó kezdődik mássalhangzóval (3*7)

– 7 szó végződik magánhangzóra (1*7); 42 végződik mássalhangzóra (6*7)

– a 49 szóban 266 betűből áll (38*7); a karakterek összege a 266-ból 6+6+2=14 (2*7)

– a 266 betűből 140 magánhangzó (20*7); 126 pedig mássalhangzó (18*7)

– A 49 szóból 7 fordul elő több formában (1*7); 42 egyetlen változatban (6*7)

– 14 szó egyszer fordul elő (2*7); 35 többször fordul elő, mint egyszer (5*7)

– 42 szó főnév (6*7), 7 nem főnév; a 42 főnévből 35 személynév (5*7), a másik 7 nem (1*7)

– Ez a maradék 7 főnév pontosan 49 betűből áll (7*7)

– A 35 személynévből 28 férfi előd neve (4*7), 7 nem

– A férfinevek mindösszesen 56-szor fordulnak elő (8*7)

– 3 női név szerepel ebben a részben, és a neveket alkotó görög betűk száma 14 (2*7)

– Egyetlen város neve szerepel a listában, Babilon, amely pontosan 7 betűből áll

Ha valaki ezekkel a szabályokkal akar írni egy ilyen névsort, akkor a véletlen esélye 600 milliárd az egyhez! 13 szabályt írtunk itt fel. Egy-egy újabb szabály, meghatványozza a variációk lehetőségét. 2 szabályteljesítéséhez a variációk száma 7*7, vagyis 49. 3 szabály teljesítéséhez a variációk száma már 7*7*7, vagyis 343. A 13 szabály teljesítéséhez ennyi variációs lehetőség van:

2             = 7*7                                    49

3             = 7*7*7                               343

4             = 7*7*7*7                          2.401

5                                                            16.807

6                                                            117.649

7                                                            823.543

8                                                            5.764.801

9                                                            40.353.607

10                                                          282.475.249

11                                                          1.977.326.743

12                                                          13.841.287.201

13                                                          96.859.010.047

És mindezt számítógép nélkül, hiszen az apostolok idejében ez a lehetőség még nem létezett. Több szabályszerűséget nem is említettünk meg, amelyek még további tanulmányozás után kerülnek napfényre. Máténak több hónapig kellett volna napi 8 órában dolgoznia, hogy egy ilyen névsort összeállítson, már ha ez lehetséges lenne, hiszen a nevek már azelőtt megvoltak, MIELŐTT MÁTÉ MEGSZÜLETETT VOLNA!

De ezek a minták természetesen nem korlátozódnak a nemzetségtáblákra. A Biblia összes könyve, fejezete szakasza hasonlóan csodás szerkezetet mutat, ami azt jelenti, hogy emberileg egy ilyen szöveg összeállítása legalább ezer éveket venne igénybe, ami teljességgel lehetetlen. Csak abba gondoljunk bele, hogy a szöveg írása közben, ahogyan egyre több szót írunk le, úgy nehezedik hatványozottan a feladat.

A mai Bibliák sokszor egy megjegyzést tesznek Márk evangéliumának utolsó szakasza elé, a Mk.16,9-20 versekhez, hogy ez nincs benne a legrégebbi kéziratokban. Ez kizárólag azt jelenti, hogy nincs benne a Vatikáni és Sínai kódexekben. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk, felér-e az Újszövetség szövegének mércéjéhez a számok alapján, akkor mit találunk?

– A felhasznált szavak száma – 175 (25*7)

– A szövegből adódó természetes tagozódás szerint, a 9-11 versek 35 szóból állnak (5*7), a 19-20 versek ugyanígy

– Formulák száma – 133 (19*7); melyek összege 1+3+3=7

– Ezekből a formulákból 112 egyszer fordul elő (16*7); 21 többször fordul elő (3*7)

– 98 szóból áll ez a rész (14*7)

– Krisztus 42 szót használ ezekből (6*7); 56 szó marad (8*7)

– Magánhangzók száma – 294 (42*7); mássalhangzók száma 259 (37*7)

és így tovább…

Máté második fejezete Jézus gyermekkoráról szól. Ez 161 szót tartalmaz, vagyis 23*7 szót. Ezek a szavak 896 betűből állnak, amely 128*7. Ez a fejezet négy logikai egységből áll, és mind a négy egyenként hasonló jelenségeket mutat, mint az egész fejezet. Az első hat vers 56 szót tartalmaz, amely 8*7. És itt ráadásul beszél Heródes, a bölcsek, és angyal is. Próbáljon meg valaki ilyen szabályokkal egy ennyire gördülékeny szöveget írni, ahogyan Máté ezt megtette. Máté evangéliumának minden része ugyanilyen!

Iván Panin 75 ilyen szabályszerűséget talált az Újszövetségben! Nevetséges a statisztikai esélye annak, hogy ez véletlenül történt. Márk, mivel a rómaiaknak írta, egy teljesen más szókészletet használt, mint Máté. Lukács és János is eltérő stílusban írtak, de az ő írásaikra is igaz ez a minta.

Egy másik, talán még fontosabb tény! Azok a szavak, amelyek csak Máté evangéliumában fordulnak elő, és sehol máshol az Újszövetségben, azok szintén megfelelnek ennek a hetes szabálynak. Az Újszövetség 7 másik szerzője nem használta ezeket a szavakat. Ez csak úgy lenne lehetséges, hogy összebeszéltek volna, hogy melyik szavakat ne használják a többiek. Vagy Máté írja meg utoljára az írását.

Márk egy másik csoda, mert azokat a szavakat, amelyeket senki más nem használt az Újszövetségben, hanem csak ő, ugyanezt a szabályszerűséget mutatja. Akkor Márknak kellett volna utolsónak írnia a maga könyvét. Így kölcsönösen azt bizonyítják, hogy a másik volt utolsónak írva. De ugyanez igaz Lukácsra és Jánosra is. Sőt! Jakabra, Pálra, Péterre és Júdásra is! Ezért már nem csak két matematikai zseniről van szó, hanem mindegyik újszövetségi íróról!

Milyen szoros együttműködés kellett a tanítványoknak ahhoz, hogy ilyen eredményre jussanak számítógép nélkül? Hogyan tudott egy adószedő, és halászemberek ilyen csodálatos struktúrában dolgozni? Egyetlen ember sem lett volna képes ilyen könyveket írni külső segítség nélkül! Az objektív bizonyíték elsöprő!

A héber Ószövetség is hasonlóan csodálatos jelenséget mutat. Például a Biblia legelső verse, amely szintén sok kritikát kap, hihetetlen mintákat rejt magában.

1Móz.1,1 – „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”

                – 7 szóból áll, amelyek összesen 28 betűt tartalmaznak (4*7)

                – 3 főnév van benne (Isten, ég, föld) melyek gematriája pontosan 777 (111*7)

                               (gematria: a betűk számértéke a héber Ábécében)

– Az első 3 szó tartalmazza az állítmányt, és pontosan 14 betűből állnak; a többi 4 szó

  tartalmazza a tárgyat, és szintén 14 betűből állnak

– A két tárgy (ég és föld)pontosan 7 betűből áll; és ezek első, középső és utolsó

  betűjének számértéke 133 (19*7)

– A vers első és utolsó szavának a számértéke 1393 (199*7)

– A vers első és utolsó betűje összegének a számértéke 497 (71*7)

– az összes szó első és utolsó betűe összegének értéke 896 (128*7)

– A héber „at” vagyis a tárgyrag kétszer szerepel, összértéke 406 (58*7)

– Az első és utolsó szó utolsó betűjeinek összértéke 490 (70*7)

Több mint 30 hasonló számtani szabályszerűséget lehet találni ebben az egy versben. Ha csak az első 16 feltétel véletlenszerűségét számítjuk, akkor az egy a 33 trillióhoz. Valaki próbálja meg a nyilvánvaló tényt másképp megmagyarázni, mint hogy – ISTEN írta azt a könyvet, amely a nevét viseli.

Ezek a szabályszerűségek csak a Biblia 66 könyvére igazak. Egy más emberi könyv, egy más nyelven sem hordozza ezt a fajta struktúrát, mint a Biblia. Azok, akik valaha megpróbáltak hasonló számrendszer szerint verseket vagy más irodalmi múveket írni, azok csak siralmas eredményeket produkáltak, amelyek az összehasonlításban egyértelműen szembetűnőek.

TOVÁBBRA IS TÉNY MARAD:  Csak egy végtelen személy tudta a Biblia könyveit kidolgozni. A Biblia minden kétséget kizáóan Istentől van! Ezért hallgassuk meg, hogy személyesen nekünk mit akar mondani!

Egy megjegyzés az olvasóhoz:

Ezek a számtani szabályok egy egyszerű oknál fogva nincsenek semmi kapcsolatban a számmisztikával. Ezek mechanikus számolások, és a számolásokból nincs semmilyen következtetés levonva a nyilvánvalót leszámítva, hogy ilyet ember egyedül nem tud írni. Ezeknek a számoknak nincs további jelentősége, ezekkel a számokkal nem magyarázunk semmmi mást! Ez tisztán statisztikai összegzés, ezeknek a számoknak nincs mögöttes jelentés adva, ezért nincs köze az okkult praktikákhoz!

– – – – – – – – * A mostani írás Ivan Panin (1855-1942) munkásságából vett elemeken alapul.

Rövidesen itt az ítélet ideje

25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. (Dán 7,25)

5 És adatott neki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adatott neki hatalom, hogy cselekedjen negyvenkét hónapig. (Jel 13,5)

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)

20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)

4 Mondta neki Jézus: Mi közöm nekem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Jn 2,4)

6 Mondta azért nekik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. (Jn 7,6)

1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudva Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)

29 És íme kiáltottak mondva: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Mt 8,29)

Az idők ismerete nagyon fontos. Ma már egyértelmű, hogy az igazi időszámítást csak a Bibliából lehet megállapítani, mint az egyetlen igaz forrásból. Sajnos a mai ember elhiszi, hogy a Biblia pontatlan az időszámítást illetően, mivel a holdhoz kötötték a hónapok számítását. De ez nincs így. A nap, a hold és a csillagok ma is úgy járnak, mint a teremtéskor. Az ő mozgásuk valóban arra szolgál, hogy az ember is tudja az időket. Ezért a naptárakat összekötve a csillagászati megfigyelésekkel, pontosan tudhatjuk, hogy melyik esemény mikor történt. Ezt már 1878-ban is bebizonyították, amikor készült egy könyv (J.B. Dimbleby: All past time, 1894), amely a napfogyatkozásokból és a hold mozgásából kiszámította a teremtéstől fogva az összes dátumot. Ezeknek az égitesteknek a mozgása teljesen hiteles számításhoz vezet, mivel a napfogyatkozásokra, holdfogyatkozásokra, a nap pályájára és a hold pályájára a Teremtő Istenen kívül senki másnak nincs befolyása. Sajnos ez az említett köny Nehémiás után átvált a világi történelem bejegyzéseire, és ezért veszít pontosságából. Számításaimhoz igyekeztem a bibliai kronológiánál maradni, és figyelmen kívül hagyni a világi forrásokat, melyek egyértelműen a levegőég urának befolyása alatt készülnek, aki nem akarja, hogy pontosan tudjuk az időket. Ha elhiteti a világot, hogy ő nem is létezik, elhiteti a világot a bibliaitól teljesen eltérő kozmológiájával, akkor naivság azt gondolni, hogy az időszámítást nem fogja megváltoztatni.

Rögtön a lényegre térek. Két fontos dologra szeretnék rámutatni. Az egyik, hogy a dánieli 70 évhétről szóló prófécia utolsó, hetvenedik évhete már nincs előttünk, ahogyan ezt eddig tanították nekünk. A másik pedig, hogy a Biblia alapján a jelenlegi időszámítás szerint a termetéstől számítva 5994-et írunk (plusz-minusz 10 év eltéréssel), ezért az Úr várva-várt visszatérése és ezer éves uralkodásának kezdete a kapuban van. Mert a teremtésnek 6000 év van kiszabva, és a termetés „szombatja” az lesz, amikor az Úr uralkodik 1000 évig a földön. Ezt fejtem ki részletesebben a továbbiakban.

Dániel könyvének próféciái szoros kapcsolatban vannak a végidőkkel. Dániel könyvében ötször találunk próféciát az utolsó időkre. Négyszer Dániel kapja ezeket közvetlenül, és egyszer Nabukodonozor álmában, amely az állóképről szól. Ezért ha igazán meg akarjuk érteni a végidők „időbeosztását”, akkor tanulmányoznunk kell Dániel könyvét. Először azt vizsgáljuk meg, hogy a Dániel könyvének 9. fejezetében lévő hetven évhét honnan kezdődik, és mikor lett vége.

A zsidó nép, és az emberiség legfontosabb szakaszának a pontos idejéről van szó! Mégpedig arról, hogy mikor fog eljönni a Felkent, a Messiás, a Krisztus, az Isten Fia, a Megmentő! Ettől fontosabb az emberiség szempontjából a megteremtésén kívül nincs!

Ahhoz, hogy az Ószövetségben keresve Jézus megjelenésének ideje egyértelmű legyen, pontosan tudnunk kell, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvében. Az uralkodók neveinek hasonlósága miatt könnyű eltévedni, de van néhány kulcs, amely segít az eligazodásban.

(megjegyzés: Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a hivatalos történelemben azuralkodók elnevezései nem egyeznek meg a bibliai nevekkel, ezért nehéz a Méd és Perzsa uralkodók beazonosítása. Különösen azért, mert sokszor az uralkodó a gyermekét vagy gyermekeit társuralkodónak nevezte ki egy-egy adott tartományban, ezért ők bár uralkodók voltak, de nem önállóan uralkodtak az egész birodalmon, de a krónikák úgy emlékeznek meg róluk, mintha önállóak lettek volna. A görög történetírók pedig saját neveket adtak nakik, és van olyan is, hogy „kitatlált” uralkodót neveztek meg, akinek nem találni a nyomát a történelemben.

Az általam felsorolt évszámok nem egyeznek a hivatalos évszámokkal, mert azok nem követik a bibliai kronológiát az előbb elmondott okokból. A Bibliában a termetéstől számított éveket alapulvéve, a teremtéstől eltelt évek évszámait írom, mert ez tartalmazza a legkisebb hibaszázalékot. Ennek a hivatalos jelölése a.m. – vagyis Anno Mundi)

II.Nabukodonozor a.m. 3406-ban foglalja el először Jeruzsálemet, majd a.m. 3409-ben, és akkor kerül Dániel is Jójákinnal és Ezékiellel együtt fogságba (Dán.1.1-4,22). Ezt követően a.m. 3419-ben pusztítja el teljesen Jeruzsálemet, és viszi rabságba a maradék népet, akik még ott voltak. A Dán.1,22 vers félrevezető lehet, ha csak magában vizsgáljuk. Igazán úgy kell érteni, hogy Dániel a babiloni udvarban volt Czírus (Kürosz) első évéig, mert akkor átkerült Czírus uralkodása alá, mert Czírus a.m. 3480-ban elfoglalta Babilont és későbbi apósa, a méd Dárius uralma alá hajtotta. Ettől fogva Dániel is a Perzsa-méd birodalomban szolgált. Ennek bizonyítékáról később még szólni fogok.

Dániel könyvének 9.fejezetében lévő próféciával kapcsolatosan két dolgot élesen ketté kell választanunk. Mégpedig a templom újjáépítését, és Jeruzsálem újjáépítését.

1 Czírus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedne az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Czírus perzsa király szellemét, és ő kihirdettette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondva: 2 Így szól Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; 3 Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izrael Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. (Ezsd 1,1-3)

14 És a zsidók vénei építettek és jó szerencsések voltak Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépíttetett és elvégezték Izrael Istenének akaratából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, perzsiai királyok parancsolatából. 15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,14-15)

Czírus a templom építésére ad parancsot, amelyet a parancs kihírdetése után el is kezdenek. Az Ezsdrás 6. fejezet tanúsága szerint három király uralkodás alatt lett meg a templom. Czírus, Dárius és Artaxerxes uralkodása alatt. A templom alapját a Jeruzsálembe való visszaérkezést követő második évben tették le (Ezsd.3,8), és Jn. 2,20 bizonysága alapján látjuk, hogy negyvenhat évig épült a templom.

6 És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádlást írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7 Artaxerxes napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak Artaxerxeshez a perzsiai királyhoz, s e levelet arám betűkkel írták, mely azután arám nyelvre fordíttatott át. (Ezsd 4,6-7)

24 Akkor megszűnt az Úr házának építése, mely Jeruzsálemben van, és szünetelt Dárius, Perzsia királya uralkodásának második esztendejéig. (Ezsd 4,24)

15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,15)

Az építés 10 évig fel volt függesztve. Czírusz halálától fogva egészen Dárius uralkodásának második évéig (Ezsd.4,24). Czírusz fia Cambyses volt, és őt követte Dárius a trónon. Mindkét királynak írtak a zsidók ellenségei, hogy függessze fel az építést. Dárius azonban utánanézett Czírusz parancsának (Ezsd.5,7-17), és uralkodásának második évében parancsot adott, hogy folytassák az építést (Ezsd.6.7,12). Az írások két különböző Dáriusról beszélnek, ami megnehezíti a beazonosítást. Van a méd Dárius (Dán.5,31 és Dán.9,1), és van a perzsa Dárius (Ezsd.4,5) – aki két különböző Dárius, ahogyan több uralkodót neveztek Artaxerxesnek is.

Itt nézzük meg, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvének 9. fejezetében

(ez a szakasz jelentősen eltér az 1908-as Károli verziótól, és egyértelműbben látszik, hogy a 9.24-27 versek végig a Messiásról szólnak és nem szerepel bennük a „pusztító”. Ennek a Jelenések könyve kapcsán lesz jelentősége):

24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessen a bűn, és hogy eltöröltessen a hamisság és elhozasson az örök igazság, és bepecsételtessen a látomás és a próféták, és felkenettessen a Szentek szentje. (Dán 9,24)

Isten 70 évhetet szabott ki a zsidó népnek, hogy vége legyen a próféták idejének, és végérvényesen elhozasson az örök igazság. Ezt a 70 hetet azonban két, azaz kettő (!) részre osztja. Nagyon fontos a mostani mondanivalónk szempontjából, hogy két részre osztja, és nem három részre, ahogyan a hagyományos egyházi magyarázatok! A három részre osztás csak látszólagos, mert a Messiás megjelenése és „munkásssága” része a hetvenedik évhétnek, amely a zsidó népre volt kiszabva.

25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A visszatérésről és Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. (Dán 9,25)

Ebben a versben három dolog válik külön. A Jeruzsálem újjáépíttetése felől való szózat ideje (Ezsd.1,1-3), melynek Czírusz király parancsának kell lennie, mert különben nem jön ki semmilyen időszámítás. A Messiás megjelenése, és a város megépítése. Bár Czírusz parancsa a templom építéséről és a visszatérésről szól, a hét hét a templom megépítésének ideje, és nem pedig Jeruzsálem megépítésének ideje. Az említett események és uralkodók uralkodási idejét figyelembe véve, a számítás csak úgy jön ki összhangban az írásokkal, ha a hét hét, vagyis a 49 év számításából kihagyjuk azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése. János 2,20 azt mondja, hogy 46 évig épült, ami akkor helyes, ha az építés szünetelése előtti 3 évet annak tudjuk be, hogy akkor az alapot rakták le (Ezsd.3,8), és a szünetelés utáni éveket számítjuk az építés éveinek, amelyek 46 évet tesznek ki. Mindösszesen 49 év, vagyis hétszer hét év, de ahogyan látjuk, ez nem egy folyamatos 49 éves időtartam. Ráadásul ez a 49 év nem egyenlő azzal az idővel, amíg Jeruzsálem teljesen megépül, vagyis Nehémiás könyvének idejéig.

26 A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás és neki semmi nem árt. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és a háború végéig elhatároztatott a pusztulás. 

(Dán 9,26)

A hatvankét hetet Jeruzsálem elkészülte utántól kell kezdeni számítani. Meg kell látnunk, hogy ez azért fontos, mert itt a prófécia folyamatosan a városról, Jeruzsálem újjáépüléséről szól, nem pedig a templom újjáépüléséről! A város újjáépítésének pontos dátumát nem lehet az írásokból kikövetkeztetni, csak megközelítőleg. Az utolsó konkrét hivatkozás, Neh.13,6-ban található. Ekkor Nehémiás Artaxerxes uralkodásának 32.évében visszamegy Jeruzsálemből a perzsa udvarba, hogy még szabadságot kérjen. Ezután, amikor onnan visszatér, akkor már nem ír építésről, ezért ezt a dátumot vettem Jeruzsálem elkészültének idejéül. Ettől az évtől kezdődik a 62 hét számítása a Messiás megjelenéséig. A templom a.m. 3546-ban készül el. Nehémiás könyvéből számolva, még kb. harminc évnek kell eltelnie, hogy a város maga megépüljön. Viszont ha a Lk.3,1-ből számolunk vissza, akkor Jeruzsálem elkészülte, vagyis a hatvankét hét kezdete a mai időszámításból számítva más időpontra jön ki. Még egy támpontot adhat a város újjáépítésének időtartamáról az a tény, hogy Neh.12.fejezetében le van írva a Léviták nemzetségtáblája attól kezdve, ahogy először eljöttek Babilonból Zorobábellel és Jósua főpappal, Czírusz első évében, és kik vannak felsorolva a város felszentelésénél. A 8. verstől felsorolja a Léviták nemzetségét, ami 6 generáció, vagyis legalább 100-120 év időtartama. Ez hosszabb, mint ha csak simán a templom építésénél látott hétszer hét évet is számíthatnánk. Ennek megfelelően, az építés szüneteit figyelembe véve, a 62 hét a teremtéstől számított a.m.4006. évben járt le. Ez bizonyosan nem teljesen pontos adat, mert a királyok „váltásánál” nem lehet pontosan tudni, hogy az előző uralkodó utolsó éve, és a következő uralkodó első éve ugyanaz az év, vagy már a következő év. De az bizonyos, hogy ezzel elérkezünk a mai időszámítás elejéhez. Ha nem számítjuk bele az első 49 évbe azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése, és a templom elkészültétől számítjuk tovább a 62 évhetet, akkor a.m. 3976-ra esik a 62 évhét vége. Ez illeszkedne Jézus születésére, de nem illeszkedik a próféciára, mert az azt mondja, hogy a Messiás rögtön a megjelenése után megkezdi a szolgálatát a hetvenedik évhétben. Ezt pedig a gyermek Jézus nem tette meg, hanem mintegy harminc évesen kezdett szolgálni (Lk 3,23). Fontos még azt is figyelnünk, hogy a 62 hét után írtatik ki a Messiás, vagyis a 62 hét letelte után, azaz a hetvenedik évhétben. Ez összeköti a 69. és 70. évhetet, és folytonossá teszi a próféciát.

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az utálatosságok elterjedése miatt elhatároztatott a teljes pusztulás az elveszőkre. (Dán 9,27)

A Messiás a „hatvankét hét után” jelenik meg és írtatik ki, de a hetvenedik hétben még sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándékoknak (vagyis hálaáldozatoknak). János evangéliumából látjuk, hogy szolgálata alatt három húsvét volt (Jn.2,23; Jn.6,4; Jn.11,55), tehát a három és fél éves szolgálata betöltötte a próféciát. De arra nagyon kell figyelnünk, hogy Jézus szolgálata, ekkor nem fejeződött be. Ha nagyon szigorúan nézzük is, akkor a feltámadása után bele leheli a Szent Szellemet a tanítványokba (Jn.20.22), megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az Igét (Lk.24,45), megjelent sokaknak (1Kor.5,18), majd felment a mennybe és elküldte a Szent Szellemet pünkösdkor. A hetvenedik évhét felénél betöltötte a 24. és 27. verseket, de a szolgálata nem ért véget! A zsidó nép ideje viszont eszerint a prófécia szerint letelt, mivel elutasították a Messiást.

A régi, 1908-as Károliban a vers második szakasza már nem a Messiásról szól, viszont az 1908-as revízió előtt, 1873-ban még más ez a vers, ami megegyezik a King James verzióval, és nagyon hasonló az 1685-ös Aranyos Bibliához és az 1660-as Váradi Bibliához, és Kecskeméthy fordítása is inkább ehhez áll közelebb:

27. És megerősíti azoknak a szövetséget egy heten, és fél heten véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az utálatosságoknak elterjedések miatt lészen pusztulás, és mindenestől fogva való és eltökéllett pusztulás száll a népre.

Ez a vers nagyon fontos az üdvtörténet szempontjából. Hogy lássuk, hogy az 1590-es fordításánál Károli mennyire körültekintő volt, ő maga idéz a margón ehhez a szakaszhoz más fordítókat:

Tremellius: Azután az utálatos pusztító népnek serege által, mindenfelől elvégzett pusztítás száll a népre.

Jeromos: És lesz a templomban pusztulásnak utálatossága, és míg nem megemlékeztetnek, és mindvégig lesz pusztítás.

Pagninus:  Az utálatosságoknak elterjedéséért pusztulás lesz, míg nem mindenfelől elvégzett megemésztés következik a megkeményedett népre.

Calvin: És az utálatosságoknak elterjedésén elálmélkodik (az ember) és mindvégig és a végzet veszedelemig száll a megkeményedettre (a pusztulás).

Oecolampadius: És a szárnyon pusztulásoknak utálatosságai, és mind az emésztésig és teljes veszedelemig száll (a pusztaság) az elvesző népre.

Munsterus: És az utálatosságoknak elterjedéséért lesz pusztulás, és mind a megemésztésig ez elvégzett pusztulás száll a népre, mely méltó a pusztulásra.

Károli verzióját tartotta meg az újrafordítás után is a Váradi (1660) és az Aranyos (1685) Biblia is. Ami azért nagyon fontos, mert mindkettő újrafordítás volt, és mégis az akkori héber szövegek szerint megtartották Károli szavait. Ez azt mutatja, hogy a reformáció korától 1514-től fogva, még 1685-ben sem azzal az értelmezéssel nem találkozunk, hogy a hetvenedik évhetet külön kell választani, sem azzal, hogy a vers második szakasza az antikrisztusról szólna. (Ennek a négy versnek a magyarázatát a Vizsolyi illetve Váradi Bibliából a Váradi-Károli Bibliába is beletettük Dániel könyve elé.)

Ehhez képest az 1908-as verzióban a 27. vers így szerepel:

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad. (Dán 9,27)

Ebben a formában arra lehet gondolni, hogy ez a prófécia két külön időszakról, és két külön személyről beszél. Valójában a Messiás szolgálata a 70 évhétben történik, és a hét felén önmaga feláldozásával vet véget a véres áldozatnak. Ezekben a versekben nincs szó az antikrisztusról, vagy a „pusztító utálatosságról”! De azt elmondja, hogy az utálatosságok folyatódása miatt elhatároztatott a pusztulás, melynek pontos idejét nem mondja meg. Flavious Josephustól tudjuk, hogy Jeruzsálem 70-es elpusztítása idején, a zsidók már egymást ölték a Szentek Szentjében. Titus nem akarta lerombolni Jeruzsálemet, de a zelóták miatt nem volt más választása. Egészen eddig tartott az utálatosságok terjedése, ami végül pusztulást hozott a zsidó népre, ahogyan a Dán.9,27-ben meg van írva.

Kálvin János, Dániel könyvéhez írt magyarázata szerint ez azért került bele a próféciába, hogy akik megölik a messiást, azok ne lehessenek nyugodtan, hanem tudják, hogy a Messiás megölése Isten előtt utálatos, ezért a meg nem tért gyilkosokra el fog következni a vég.

Emiatt fontos ennek a szakasznak a kapcsolata a Jelenések könyvével! Ezért kellett az időket is ennyire megvizsgálni, hogy pontosan miről szól ez a prófécia. A zsidó népre kiszabott 70 évhét, István mártírhalála idején, Jézus halála után 3 és fél évvel lejárt! Nem kell várni egy utolsó 7 éves periódust! Sőt, azt mondom, hogy nem szabad várni egy utolsó hét éves periódust ez alapján a prófécia alapján. Biztosan sokaknak feltűnt, hogy miért mondja a Szent Szellem több apostoli levélben is, hogy az „idők végén” jelent meg Jézus.

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)

20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)

15 És mondva: Betelt az idő, és közel van az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)

4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. (Gal 4,4-5)

Az idők végén jelent meg Jézus, de azóta eltelt kétezer év. Ezért ezeken a helyeken az ige mindig a dánieli 70 évhétről beszél. Ezt tudták az apostolok is, hogy az ott megprófétált idők beteltek. Azért gondolták, hogy már az ő idejükben itt az idők vége. A Dán.9,24 versben azt mondja, hogy bepecsételtetnek a látomások és a próféták, ami alatt az ószövetségi prófétákat és kijelentéseket kell értenünk. Vagyis joggal gondolták azt, hogy valóban az idők végén vannak. Viszont ez az idő, csak a zsidó népnek szólt! Jézus többször mondja, hogy a zsidó néphez küldetett (Mt.15,24), és először a tanítványokat is csak a zsidó városokba küldi ki. A zsidó nép kapta azt a kiváltságot, hogy akik eddig őrizték Isten igéjét, azok kapják először a megváltást (ApCsel.3,26). Mivel azonban elutasították, és Isten ezt előre tudta, „lejárt” az idejük, és Isten odafordult immár minden nép felé. És az idejük nem is „indul újra”, amíg el nem fogadják Jézust Messiásnak, és meg nem térnek (Zak.12,10). DE ez már csak a mostani világ legvégén lesz, közvetlen azelőtt, hogy Jézus lejön a földre.

Fontos megjegyeznem, hogy ezzel nem azt mondom, hogy Isten elvetette a zsidó népet! Nem, mert több próféta is szól arról, hogy Jézus második eljövetelénél mi fog történni a zsidó néppel. A maradék meg fog térni, és elismeri Jézust, mint Messiást (Róm.11,25). Megkérdezhetnénk, hogy „De mégis mi a kapcsolata ennek a próféciának akkor a Jelenések könyvével?”

Azért fontos,hogy ez a prófécia beteljesedett-e vagy sem, mert ha igen, akkor az itt megemlített 70 évhét már mögöttünk van, és nem kell várnunk még egy 7 éves periódust. Nem kell várnunk azt, hogy Isten még a jeruzsálemi templommal valamit szeretne kezdeni. Ahogyan itt is látjuk, nem a templom újjáépítéséről szól a prófécia, hanem Jeruzsálem megépítéséről! Istennek a város a fontos most már, és nem a templom. A fizikai templomnak már nincs szerepe Isten tervében! Ha pedig Nála nincs szerepe, akkor a templomra valóban csak az antikrisztusnak van szüksége. (Ezzel többet foglalkozom a youtube csatornámon „A nagy hitetés” 1.-4. részben. Abban részletesen ki van fejtve, hogy a gonosznak van valami fogalma az időkről, és azt szeretné elérni, hogy az emberek ne tudják az időket. https://www.youtube.com/watch?v=8U1fab6q-oY ) Ahogyan az írás elején lévő legelső idézet is mondja, hogy a gonosz „véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt”. A gonosz tudja, hogy mennyi ideje van. Ez egyértelmű a Gadarénusban lévő démonok beszédéből, hogy van valami fogalmuk az időkről – „Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket ?”(Mt.8,29)

De nekünk már nem kell azt várni, hogy három és fél évig áldozni fognak mielőtt valaki beül a templomba magát istennek kikiáltva (2Th.2,3)! Itt szeretném megemlíteni a Dán.8,14 verset, a kétezer háromszáz estével és reggellel. Az angyal kérdése arról szól, hogy „Meddig tart a látomás a mindennapi áldozatról?” – más szavakkal, „Mennyi napi áldozat lesz?” – Az angyal az áldozatokra kérdez rá, és ez fele annyi napot jelent, vagyis 1150 napot, mert ez valósággal annyi. 2300 áldozatról szól, ami egy napon, egy esti és egy reggeli áldozást jelent, ami 1150 nap (3 év és 55 nap). Erre az időre az angyal külön is azt mondja, hogy igaz (Dán.8,26). Ez már egyszer beteljesedett (Antiochus Epiphanes idején), de mégegyszer be fog teljesedni (2Th.2,4). 2018 decemberében már felszentelték a következő templom oltárát, és már most olyan polgármestert akarnak választani, aki egy éven belül felépíti a templomot.

Miért kell ennyit foglalkoznunk az időkkel?

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Noé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindeneket elvesztett. (Lk 17,26-27)

Mert ha nem tudjuk, hogy időben hol járunk az Úr „dolgaiban”, akkor könnyen elaltat minket az a gondolat, hogy még van időnk! Akkor könnyen megkövéredhet a szívünk, hogy ráérünk még megváltozni, ráérünk még az Urat keresni, ráérünk még….

De már nem kell várnunk az utolsó 7 éves periódust! Több próféciából, és a Jelenések könyvéből is kiolvashatunk 1260 napra vonatkozó időtartamokat. Hogy úgy mondjam, ezek egyszercsak „elkezdődnek”. Nem lesz előtte 7 éves békeszerződés, nem lesz meg már feltétlenül egy világbirodalom, amiben élünk, még a bélyeg felvétele előtt, hanem egyszercsak azt vesszük észre, hogy lelepleződött a „bűn embere” (2Th.2,3), és már nyakig benne vagyunk a legrosszabb korban.

Akkor ez azt is jelenti, hogy azok az időtartamok, amelyek a Jelenések könyvében szerepelnek, azok mind „magukban állnak”, és nem az úgynevezett utolsó 7 évben lesznek elosztva, hanem az utolsó 3 és fél évben! A Jel.12. fejezete is 1260 napról szól. Egyre inkább úgy tűnik ki az igéből, hogy ennek a világkorszaknak a vége nagyon hirtelen fog eljönni, és valósággal úgy, mint Noé napjaiban. Egyik évben még semmi sem látszik, utána azonban tak-tak-tak, sorra bekövetkeznek az események. A hittől való szakadás is már nyilvánvaló, csak még éppen nincs nyiltan kimondva az egyházakban. Nyilvános talán már csak akkor lesz, amikor az antikrisztust kezdik el imádtatni az igaz Isten helyett. Ezért már a hittől való szakadást sem kell várni, mert már beteljesedett.

Milyen közel járhatunk, ha belegondolunk például abba, hogy Benedek pápát „lemondatták”, hogy most már végre jezsuita pápa lehessen, aki „bevégzi” az idők végén szükséges tennivalókat, hogy végül átadhassa a trónját az antikrisztusnak. Ezt még maga Ferenc pápa is elismerte, hogy nem lesz sokáig pápa, és úgy érzi, hogy át kell adnia a helyét másnak – erről is szó van a nagy hitetés filmben.

Vagy nézzük azt, hogy az Egységes Kereskedelmi Kódexben (UCC – Uniform Commercial Code) is benne van, hogy senkinek nincs hatalma egy másik emberen, csak a teremtőjének van hatalma fölötte.

Ez 2012 óta benne van abban a kereskedelmi törvényben, amit minden ország használ a nemzetközi kereskedelemben. Egyébként az USA törvényeinek része, de oda mint cég, minden ország be van jegyezve – Magyarország is, és ezért minden országra vonatkozik ez a törvény! Kézeljük el, hogy megjelenik valaki, akit a kormányok istennek kiáltanak ki. Akkor az a személy azonnal és közvetlenül teljes jogot formál a földkerekség minden lakosára, az egyén szintjén! Akkor ennek a személynek tartozom odaadni az életem, a vagyonom, mindenem! Az antikrisztusnak már elő van készítve a jogi környezet is!

De visszatérve Dániel könyvének próféciáihoz. Vitán felül áll, hogy ezek a próféciák több időszakra vonatkoznak. Legalább részben egyszer már mind beteljesedett, de még várjuk, hogy több ezekből újra beteljesedjen. Ehhez azonban az kell, hogy az Úr megnyissa előttünk, hogy hogyan kell a verseket „forgatnunk”.

23 És ezek országai után, mikor elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)

3 Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Th 5,3)

A Dán.8,23 egyértelművé teszi, hogy a görög és perzsa birodalmakról szóló prófécia itt átvált egy olyan országra, amely nincs velük kapcsolatban, hanem jóval utánuk lesz. Egy prófécián belül „átvált” az ige egy végidőkre szóló próféciára. És ahogyan látjuk, hogy a „békességben elveszt sokakat”, összhangban van a Thesszalonika levéllel, ahol azt mondja az ige, hogy amikor azt hiszik, hogy béke és biztonság van, akkor tör rájuk a nagy veszedelem.

14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, ami a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. (Dán 10,14)

27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad. 28 Azért visszatér az ő földjére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földjére. 29 Bizonyos időben megjön, és délre megy: de nem úgy lesz mint először, vagy mint legutóbb. 30 Mert kitteus hajók jönnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatérve egyetért azokkal, akik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik az erős Isten szenthelyét, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot. (Dán 11,27-31)

Azt látni, hogy valóban lesz egy békeszerződés, amely igen törékeny lesz. A zsidók szövetségese (vagy szövetségesei – ha államszövetséggel kötik a békét) mindvégig azon lesz, hogy ellenük forduljon. Ezt idővel meg is teszi, és elfoglalja Jeruzsálemet, és felteszi a „pusztító utálatosságot”. Összemosódik Dániel könyvének több próféciája a végidőkről, ezért most újra meg kell néznünk figyelmesebben, hogy mit mond erről az időszakról a 8. fejezet.

9 És azok közül egyből egy kis szarv támadt, és nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10 És megnőtt mind az ég seregéig; és a földre vetett némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta. 11 És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szent hajlékának helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. 13 És hallottam egy szentet szólni; és mondta egyik szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szenthely és a sereg meddig tapostatik? 14 És mondta nekem: Kétezer és háromszáz estig és reggelig, azután megtisztíttatik a szenthely. (Dán 8,9-14)

Aki békét köt Izraellel, azok közül támad egy „király”, aki megnövekedik, egészen az ég seregéig, vagyis isteni magasságba emeli magát. Viszont ahogyan a Dán.8,12-ben olvassuk, ez a sereg a vétek miatt adatik. Mi ez a vétek? Az a vétek, hogy Jézus után, az igaz Messiás után, már nem lehet a mózesi törvények szerint tisztán áldozni Isten előtt. Minden ilyen dolog utálatos Isten előtt, mert elutasítja Jézus személyét, aki a maga vérét mutatta be igazi áldozatként (Zsid.9,11-14.). Tehát amikor újra elkezdik Jeruzsálemben az áldozást, akkor ezt az Isten el fogja törölni. Fentebb írtam, hogy a 2300 este és reggel szerintem feleannyi napot jelent. Egyre inkább úgy tűnik, hogy bárhonnan közelítünk efelé a régi egyházi hagyomány felé, hogy még a hetvenedik évhét hátra van a zsidók történetéből, ezt nem tudjuk megtalálni az igéből. Ezek szerint az áldozás megkezdésétől addig, amíg az Antikrisztus beül a templomba, nincs 3 és fél év sem.

36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is csodásan szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kívánságával, és egy istennel sem; hanem mindenek fölé magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli a Maozim istent annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erődített városokban így tesz az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nekik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. (Dán 11,36-39)

43 És ura lesz Egyiptom arany- és ezüstkincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. 44 De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszítsen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és megy annak tetejére, és senki sem segít rajta. (Dán 11,43-45)

23 És ezek országai után, mikor elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)

Ezek az igék azt támasztják alá, hogy aki Izraellel békét köt, az több népet egyesít a saját hatalma alatt. Ezért is jelenik meg a fenevad a Jelenések könyvében úgy, hogy van benne párduc, oroszlán és medve is (Jel.13,2, Dán.7,4-8). Ez államszövetséget szimbolizál, csak az nem egyértelmű, hogy már egy meglévő világállam alatt, vagy a különálló államok közös szövetségének keretében. De az már  egyértelmű, hogy itt olyan uralkodóról, vagy vezetőről szól az Ige, aki nem a saját erejéből cselekszik, hanem a gonosz szellemi erők segítségével (Dán.8,23; Jel.13,4), illetve a sárkány erejével.

1 És abban az időben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. (Dán 12,1)

7 […] amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. 8 Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, […] (2Th 1,7-8)

Akárhogyan is, de az áldozások megkezdése után nyomorúságos idők jönnek a zsidó népre. És úgy tisztíttatik meg a Szenthely, hogy Jézus visszajön az ő angyalaival, és megsemmisít minden ellenséges sereget, akik Armageddonnál összegyűltek.

Hirtelen fognak elkezdődni a végidők eseményei. Valóban úgy jön el az az idő, mint a tolvaj éjjel. A hitetlenek ebből semmit sem fognak észrevenni egészen addig, amíg már benne lesznek – „az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik(Dán 12,10).

Visszatérve az időszámítása. Jelenleg kétfajta zsidó időszámítás létezik. Van egy nyilvános, amely szerint most 5779 van, és van egy belső, amely a korrekt teremtéstől számított éveket számolja – ez nem nyilvános. Ez azért van, mert történt egy „átszámítás”, hogy a dánieli 70 évhét ne jöjjön ki Jézusra. Ahogyan fentebb már írtam, ha a Bibliában az utolsó történelem szerinti hivatkozást vesszük Jeruzsálem elkészültének (Neh.13,6), és onnan számítjuk a 62 évhetet, akkor Jézus szolgálatának kezdete (a dánieli 70. évhét eleje) a teremtéstől számított 4006-ra esik. És ehhez viszonyítva az időszámításunkat, akkor most a.m. 5994-et írunk (Meg kell jegyeznem, hogy plusz/minusz 10 éven belüli eltérés lehetséges – de ezt mindenki leellenőrizheti a Bibliából, ha utánaszámol az én számításaimnak). Vagyis Krisztus születésétől számított 1995. évben vagyunk és nem 2019-ben. A mai hivatalos időszámításra átszámolva, a teremtéstől eltelt hatezredik év k.b. 2026 és 2034 között fog letelni. Emellett pedig nem szabad várnunk egy pontosan definiált „utolsó hét éves periódust”, mert olyan nincs, csak 1260 nap, amikor a hatalom az antikrisztusnak adatik minden nemzet fölött, amíg az Úr az Ő megjelenésével eltörli őt minden hívével együtt, és véget vet ennek a világnak és megkezdi ezer éves uralkodását az Ő szentjeivel.

Az Úr ítéletének eljövetelét még az 1660-as Váradi Biblia magyarázatai szerint is ki lehet számítani az Igéből, ezért írják az 1Móz.11,26-hoz a következő magyarázatot.

Tévelyegnek azért akik azt mondják, hogy az […] esztendőt Isten eltitkolta, hogy az ítélet napjáról semmi bizonyost ne tudnánk.”

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

J E G Y Z E T

Rövid magyarázat az időszámításhoz

Jelenleg a naphoz kötjük az évek számítását, és a hold fázisait csak követjük, de az időszámításban nincs szerepük. minden négy évben be van iktatva egy szökőnap, vagyis ahogyan a köznyelvben mondjuk, négyévente szökőév van, ezért minden huszonnyolcadik évben, a dátumoknak a hétnek ugyanarra a napjára kell esnie. Például. Május 1. hétfő, akkor ez huszonnyolc év múlva esik újra hétfőre. 4*7 évenként, vagyis 28 évenként. Ez egy napciklus. Ezért ha a dátumot a 28 év többszöröseivel változtatjuk meg, 28 – 56 – 84 évekkel, akkor a naptárból „nem vesszük észre”, hogy el van csúsztatva az időszámítás.

Az írásban kifejtett gondolatok miatt, ha a jelenlegi időszámítást nézzük, hogy Jézus születésével indult, és Jézust kb.26-ban feszítették meg, akkor az könnyen lehetne 28 is. De már több forrás is azt mondja, hogy nem jól számolták ki Jézus születését, és az kb. i.e.2 és 4 körül volt. Ez könnyen kiadhatja a 28 évet. Ahogyan azonban az Igéből számoltam, a teremtéstől számítva a.m. 4006-ra jött ki Jézus megfeszítése, és akkor innen kellene számolnunk a kétezer évet, hogy leteljen a teremtés6000 éve, mielőtt eljön az Úr 1000 éves uralkodása.  Ez az idő közelebb van, mint gondolnánk. Hogy most éppen 2019-et írunk, ez azt sejtetné, hogy Jézus „késik” a visszajövetelével. Erről az Ige úgy ír, hogy ezt a csúfolódók mondják (2Pét.3,4). Jézus viszont azt mondja, hogy megrövidíttetnek a napok a választottakért (Mt.24,22). Ezek szerint Jézus inkább előbb fog visszajönni, mint később. De ha jézus megfeszítése esett a.m.4000-re, akkor még éppen az idők végén vagyunk, és Jézus „nincs késésben”. Ahogyan a cikkben is írtam, a mai időszámítás szerint, kb. 2026 és 2034 közé eshet a 6000 év eltelése.

Figyelnünk kellene, hogy a Sátán milyen írásokat akar velünk olvastatni, és melyik írásokat nem. Akarja, hogy olvassuk Tóbit könyvét, Judit könyvét, Hermász pásztorát, Barnabás levelét, és mindazokat, amik a katolikus Bibliában benne vannak, és egyértelműen nem ihletett könyvek. De például nem akarja, hogy olvassuk Énok könyvét, vagy Jásár könyvét, vagy a Jubileumok könyvét, melyekről az ihletett könyvek is bizonyságot tesznek. Például István, aki vitathatatlanul telve volt Szent Szellemmel, többször is mondja, hogy Mózes angyaltól vette a törvényt (ApCsel.7,38; 7,53), amit a 2Mózes könyvből nem látunk, csak a Jubileumok könyévből. De ugyanígy, ihletett apostolok, Júdás és Péter is hivatkozik olyan információra (Júd.1,6; 2Pt.2,4), ami Énok első könyvében benne van. Ha ők a Szent Szellemtől közvetlenül kapták is a kijelentést, akkor is ezzel bizonyságot tesznek arról, hogy ami ott van, az igaz. Egyébként pedig Énok könyvében pontosan le van írva, hogy hogyan kell az időt számítani, hogyan néz ki a napév, és hogyan néz ki egy holdév. Én még mindig nem mondom, hogy ihletett könyvnek kellene vennünk Énok könyvét, de meg kell látnunk, hogy mennyi bibliai igazság van benne. A kozmológiai könyv például nem lehet okkult, mert nem az égitestek imádatára szólít fel, hanem a pontos időszámítást írja le. Nem is beszélve arról, hogy elmondja, hogy a hold nem a nap fényét veri vissza, hanem saját fénye van, ahogyan 1Móz.1,14-18 versekben le van írva. Ez sokat segít annak eldöntésében, hogy a bibliai időszámítást mennyire vegyük komolyan a mai „tudományos” mellett, és Isten Igéje mennyire megbízható és igaz!

Jön az ébredés

Szeretném kifejteni egy nagyobb lélegzetvételű történet hátterét, ami el fogja borítani a világot, de legalábbis a keresztény világot. Megpróbálom összefoglalni. Egy olyan hullámról van szó, amelyet a már régóta várt ébredéssel azonosítanak. Erről a várva várt ébredésről bizonyos körökben az elmúlt években nagyon sok próféciát is hallottunk. Ez készül elindulni az egész világra. Ennek a hátterének próbáltam utánajárni.

– A videók sajnos csak angolul vannak, de remélem a lényeget látni. –

Lou Engle neve ismerős lehet, mert ő volt az, aki 2016-ban letérdelt egy katolikus pap előtt egy stadionban pünkösdi karizmatikus rendezvényen – a kölcsönös megbocsátás jeleként, ahol felfedezhető volt Cindy Jacobs is meg a Todd White is. Itt a cikk, emlékeztetőnek.

https://christiannews.net/2016/04/10/lou-engle-of-the-call-prostrates-himself-kisses-foot-of-catholic-leader-as-act-of-reconciliation/

Ez egy nagy ökumenikus összejövetel volt, amit az Azuza utcai „Szent Szellem” kiáradás évfordulójára szerveztek. Ennek a kölcsönös bocsánatkérésnek egyik nagyon fontos eleme, hogy amikor Lou Engle letérdelt, akkor a katolikus pap mondta el helyette, hogy miért bocsát meg. Ez pedig nem más volt, mint a szakadás, mármint az, hogy a protestánsok kiszakadtak a katolikus egyházból.

Akkor úgy hívták Lou engle szervezetét, hogy “The Call”, vagyis “Az elhívás”. Lou Engle kapott egy újabb kijelentést, és most megalakult a “The send”, vagyis “A kiküldés” mozgalom. Idén februárban indulnak el. Itt vannak a fellépők:

https://thesend.org/details/#line-up

Aki itt ezen a listán van, attól mind óvakodnunk kell. Azt mondja Lou Engle, hogy felveszik Billy Graham köpenyét, és újra stadionokat fognak megtölteni. Elindul Jézus, mint az evangélista, és jelekkel és csodákkal fog előre menni. Az egész világra elmennek. Az első rendezvény most februárban lesz.

Most tudtam meg, hogy Bill Johnson (Bethel church), Lou Engle, és Benny Hinn között nagyon erős kapcsolati szálak vannak.

Ha kinyitottad az előző linket, és ott láttad a fellépőket, akkor feltűnhetett, hogy a listán az első a Francis Chan. Ő volt az a pásztor, aki otthagyta az 5000 fős gyülekezetét, és házi gyülekezetet csinált belőle. 2013-ban azonban találkozott a listán szereplő egyik tanítóval, Mike Bickle-lel, és elment az ő egyik rendezvényére. Ott nyilvánosan bocsánatot kért azért, hogy ő ez ellen az ember ellen beszélt korábban, mert ő, mármint Mike Bickle, telve van az Úr szellemével. Francis Chan elmondta, hogy szereti ezt az embert. Ezután 2015-ben újra szerepelt a Mike Bickle konferenciáján, és ott azt mondta, hogy felbuzdul a szelleme, amikor Mike közelében van. 2018-ban pedig már úgy prédikált, hogy nem szabad senkire sem rosszat mondani, nem szabad felülni a pletykáknak ezek ellen az emberek ellen. Nem szabad a pápára sem semmi rosszat mondani, mert természetfeletti szellemmel van betöltve, sem a Rick Warrenre nem szabad semmi rosszat mondani.

Védelmébe vette mindazokat, akik ma a New Apostolic Reformation (Új Apostoli Reformáció) köré csoportosulnak. Őket még máshol is láthattuk, amikor a konstantini címer volt a nevük mellett, mint a Cindy Jacobs-nak is. Ő is benne van ebben a hálózatban.

Ők mind kapcsolódnak egymáshoz, és egy szellem lehet bennük. Sokan rángatóznak, és kundalini megnyilvánulások vannak az összejöveteleiken. Ők “felkenték” azt a prédikátort, aki így keresztel:

Egyszer sem mondja ki, hogy Jézus nevébe, hanem azt hajtogatja, hogy „BAM”. „Megkeresztellek a shika-bum-bah nevébe”. Ha megfigyeljük, ő is rángatja a fejét. Róla még több durvaságot tudtam meg, de azt nem írom ide. Sokan, akik megkeresztelkednek, azok sem említik meg Jézus nevét, hanem olyan indokokkal keresztelkednek meg, hogy meggyógyuljanak, hogy mélyebb utazást tegyenek, hogy erősebben prófétáljanak, stb. Megtérésnek, bűnbánatnak nyoma sincs, Jézus neve is csak elvétve „kerül elő”. És ezek tömeg rendezvények!!

Röviden összegezve az eddigieket:

Francis Chan csatlakozása azért megdöbbentő, mert ő korábban ez ellen a kör ellen beszélt, és most már teljesen “beszippantotta” ez a szellem, és felnéz az új társaira. Az ő nevére azonban még odafigyelnek azok, akik az igaz tanításokat hallgatták – így kerültem el ehhez az információhoz én is. Engem megdöbbentett, hogy milyen erős szellemmel jönnek ezek az emberek felénk, ha olyanokat is, mint Francis Chan, simán maguk közé tudnak állítani.

Ez a csoport, a New Apostolic Reformation (Új Apostoli Reformáció), bár nem ezen a néven, de idén el fog indulni a világba, hogy stadionokat töltsön meg. Ez az az ébredés, amiről már évek óta beszélnek. Látványos lesz, de mind a hamis evangéliumból, hamis jelekkel és csodákkal, hamis Jézust prédikálva, és legfőképpen a hamis szeretetről prédikálva. Mindenkit befogadnak, aki Jézust megemlíti. Mindegy, hogy milyen istenkép van mögötte. Természetesen a katolikus egyház is benne van.

Itthon is, azok, akik már körülöttük vannak, mint a prófétasuli, stb. még meg fognak ezen a vonalon erősödni, mert hatalmas erejű ez a szellem, ami velük jön.

Kiváncsiak vagyunk, hogy mi lesz ebben a Felház szerepe, aki az idén megújulva fog ismét a nyilvánosság elé lépni. Ők pontosan ebben az irányzatban vannak.

Azután tovább kutattam a feltárt személyek és szervezetek után, és egy kicsit sikerült feltérképeznem ezt a hálózatot. Ezt találtam. Fontosak a szervezetek és a személyek nevei!

1.

“Revival Harvest” – “Ébredés aratás”- Todd Bentley

Korábbi neve ennek, “Lakeland revival”

A linkelt videón Todd Bentley rugdos egy embert, a sérült lábán, hogy meggyógyuljon.

És közben rázza a kezét és a fejét is. Olyan mintha egy varázsigét mondana, amire a benne lévő szellem működik. Semmi köze Jézushoz, és a Szent Szellemhez.

– 6 perces összeállítás –

A magukat Apostoloknak nevezők, felkenik a szolgálatra Todd Bentley-t.

Bill Johnson, Rick Joyner, Che Ahn, John Arnott, Peter Wagner, Bob Jones, stb. (több nevet nem tudtam öszeszedni)

Azt mondják róla, hogy az Ézs.22,22 szerinti felkenetést kap, egy ébredésre az egész világ körül.

Az a generáció, aki imádkozott Todd Bentley-ért, azok közül sokan a Benny Hinn „tanítványai”.

2.

“Jesus Culture”- “Jézus kultúra”

Ahogyan előbb láttuk, Bill Johnson is felkente Todd Bentley-t. Az ő egyházától, a Bethel Church-től indult ki a “Jesus Culture” mozgalom.

A Bethel Church-ben fekszenek sírokon és tárgyakat használnak, hogy a korábbi szolgálók kenete rájuk is átmenjen. Főleg fiatalokat céloznak meg,  de behoznak olyanokat is a mozgalomba, mint Bill Johnson, Lou Engle, Cindy Jacobs.

A következő videóban Bill Johnson elmeséli, hogy 14-15 évvel ezelőtt kezdődött, hogy tollak estek le otthon, azután aranypor, azután ezek már nem csak otthon estek, hanem étteremben is, és azt mondja, hogy a gyülekezetben is a mostani dicsőítés alatt.

De ezeket csak “szellemben” lehet látni, csak a szellemiek látják. Azt mondja, hogy ezek olyan kulcsfontosságú pillanatokban történnek, hogy megkérdőjelezhetetlen, hogy ez az Úr.

A Jesus Culture mögött ott van a Hillsong is. Egy kis kitérő a Hillsonghoz.

– Az egyik ifjúsági pásztoruk felöltözött a “Naked Cowboy” (meztelen cowboy) jelmezbe, és úgy jelent meg az úgynevezett dicsőítésen egy női konferencián.

cikk és video

A videó nagyon zavaró lehet!! Ez ment egy női konferencián, dicsőítés címén!

http://www.piratechristian.com/museum-of-idolatry/2016/5/the-naked-cowboy-appears-at-hillsong-womens-conference

Ezek mögött ott van még a “Vineyard” – “Szőlős” dicsőítés csoport és mozgalom. “Global Celebration” – “Globális Ünneplés” mozgalom.

Reinhard Bonnke 2013-ban egy Jesus Culture konferencián azt prófétálta, hogy Amerika meg fog térni, és mindenki meg fogja látni, aki elmegy és részt vesz a rendezvényükön.

3.

“International House Of Prayer” – “Az Ima Nemzetközi Háza” – Mike Bickle, akinek a korábbi szervezete a “Kansas City Fellowship” – “Kansas City Közösség”

– Ez a Kansas City Közösség csoport a 80-as évek végén és a 90-es évek elején, működött.

Mike Bickle, Bob Jones, Rick Joyner, Michael Kane, is tagjai voltak.

Ernie Gruen írt róluk egy 230 oldalas értekezést, hogy ott milyen furcsaságok vannak. Ott is az a szellem munkálkodik, mint a Bethel gyülekezetben, vagy Todd Bentley-nél.

Ők is barátok Bill Johnsonnal. Ennek a viedónak az elején nagy barátokként viselkednek.

Ilyen bizonyságtételek vannak a Mike Bickle gyülekezetében:

(2:30-nél megjelenik Miki Bickle is személyesen egy ilyen bizonyságtevő mögött)

3:08-nál ott látni együtt Lou Engle-ével a szinpadon, ahogy meghívja Bill Johnson-t és a Torontói Áldás fő vezetőit a szervezetével az együttműködésre.

Itt egy program, ahol együtt van Benny Hinn, Lou Engle, Bill Johnson

A jobb oldalon ülő negyedik emberről, Michael Koulianos-ról még később lesz szó. De ott ül Todd White is a nézők között…

aki azt mondja, hogy Kenneth Copeland a mentora.

Mike Bickle IHOP mozgalma 5millió dollár támogatást kér az emberektől, hogy elérjék a világot.

Egyébként Mike Bickle is járt a pápánál.

Felsorakozott mögöttük a “Christ For All Nations – CfAN” – “Krisztus minden nemzetnek”

Ide tartozik Reinhard Bonnke, és Daniel Kolenda, aki a Bethel Gyülekezet által szervezett „Jesus Center” oktatóközpontban tanult, és most a CfAN szervezet egyik vezető arca.

Hozzájuk kapcsolódik még a

“Jesus Revolution” – “Jézus Forradalom” – Fülöp Szigetek

“Cornerstone Community Church” – “Sarokkő Közösségi Gyülekezet” – Szingapúr

4.

“The Send” – “A kiküldés”

Lou Engle és a többiek, a korábbi listán:

https://thesend.org/details/#line-up

Lou Engle reklámozza Todd Bentley Harvest Revival megmozdulását, ami egyértelművé teszi, hogy ő is elfogadja mindazt, amit Todd Bentley képvisel.

Nick Hall (Pulse, Together)

Together 2016 Ökumenikus összejövetel Washington DC.

Ebben a körben mindenki kapcsolódik mindenkihez. Kivéve a Francis Chan-t, aki relatív új.

Ami érdekes a fentebb említett Benny Hinn-Lou Engle-Bill Johnson felvételből, hogy azt hangsúlyozzák, hogy az Úr az álom nyelvén fog szólni ebben a korszakban. Ezért az álomért ebben a programban is imádkoznak. Majd egy másik felvételt is láttam, ahol Lou Engle ezekről az álmokról beszél, hogy mennyit, és milyen fontosakat kapott az Úrtól.

A szolgálataik történetében nem szerepel az ige, hanem mind ilyen megnyilvánulásokról, álmokról, hangokról, és természetfeletti jelekről szólnak.

Ezt úgy állítják be, hogy a mostani korban az Úr jelekkel és csodákkal fog bizonyságot tenni. De ahogyan a linkelt videókból láthatjuk, ezek igen terhelt bizonyságok. Todd Bentley pedig semmilyen mértékben nem áll meg, mert még az Úr nevét sem használja, vagy helytelenül használja.

Az a műsor, ahol szerepeltek, egyébként is erősen támogatja az ökumenizmust. Itt egy kép egy másik programból, ahol a Kenneth Kopeland mellett egy apáca is feltűnik.

A magyar kapcsolatokról nem tudok sokat, de a tavaly őszi tűz konferencia ebből a csapatból állt. És most újra nekifutnak a világnak…

Nem gondoltuk, hogy ilyen erős a kapcsolat Reinhard Bonnke és Benny Hinn között.

De az. Reinhard Bonnke adta össze Benny Hinn-t a feleségével.

Még két újabb szervezet:

“Jesus Image” – “Jézus kép” – Michael Koulianos (Bethel Church)

“Iris Global” – Heidi Baker

Ennek a Michael Koulianos-nak a felesége a Benny Hinn lánya. Többet erről nem is kell mondanom. Ő is a Bethel Gyülekezetből való, ez lehet ennek a szellemnek a „nevelő” helye. Nagyon sokan jönnek ebből a háttérből.

A Jesus Image youtube csatornán ott van szinte az összes olyan személy, akiről eddig beszéltünk.

https://www.youtube.com/user/JesusImageTV/videos

Azt látni, hogy akik ezzel a szellemmel jönnek, azok kivétel nélkül valóban mind elkezdik támogatni és képviselni az ökumenizmust.

Eddig még nem fejtettem ki pontosan az Together 2016 rendezvényt, Washingtonban. Az egy olyan MEGA ökumenikus rendezvény volt, ahol mindegy volt, hogy ki milyen háttérből jön, csak mondja ki, hogy „Jézus az Úr”. A pápa is üdvözölte videón.

Az Úr azt mondta, hogy ez a Joel 2 serege. Ez a szellem egyszer már végigment a világon, és most újra. De a különbség az, hogy most a 2Thessz.2,11-12. szerint, az Úr megengedi a hitetést és a tévelygést. Ezért nem lesz igazán védelem ellenük.

És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Th 2,11) Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. (2Th 2,12)

Úgy érezzük, hogy Francis Chan (ejtsd: Frenszisz Csen) azért bukhatott el, mert bár az Úr szólt neki, hogy csináljon házi gyülekezeteket, és oszlassa fel az ötezer fős gyülekezetét, de ő nem bírt kicsi maradni. Mindig is azt mondta, hogy szeret sok ember előtt beszélni. Most újra megteheti, de ma már azt mondja, hogy a pápa is Szent Szellemmel betöltekezett ember, és neki nincs joga senkire sem azt mondani, hogy nincs rá szükség. Szóval ahogyan bekebelezte ez a szellem, úgy lett az ökumenizmus támogatója.

5.

Rick Warren

és a

„purpose driven life” – „Céltudatos élet”

A munkájának a hátterében álló személyek:

Robert H Schuller – Donald McGavran – Peter Wagner – Norman Vincent Peale

Norman Vincent Peale

Ő keverte a pszichológiát a kereszténységgel, a pozitív gondolkodás módszerével. Ezzel egy önsegélyező programot indított el a gyülekezetekben, és ez volt a gyülekezetek növekedését célzó módszerek egyik alapeleme. Ez a fajta gondolkodás ismerős a világiaknak, ezért könnyebben „bemennek a gyülekezetekbe”.

Robert H Schuller

Az 50-es években ezt a pozitív gondolkodást keverte marketinggel, hogy a gyülekezet létszámát növelje. Ennek eredménye lett a „Kristály Katedrális”, amely egy monumentális üveg épitmény. (megjegyzés: Itt volt Benny Hinn lányának az esküvője – fentebb) Két legsikeresebb tanítványa, Rick Warren (Saddleback) és Bill Hybels (Willow Creek). A nagylétszámú gyülekezetekért munkálkodó pásztorok sorában Schuller és Peale után következő generáció éllovasa a 90-es években Rick Warren volt.

Úgy érték el a növekedést, hogy az összejöveteleket kifejezetten a nem-hívőknek állították össze, hogy elsősorban számukra legyen vonzó. Ehhez a mércéhez állítják be a zenét és az egész „programot”. Ez szembe megy az igével, mely szerint a gyülekezet azért van, hogy felvértezze a szenteket (Ef.4,12) Az igében nincs olyan, hogy gyülekezet a hitetleneknek. Ahelyett, hogy ezek a gyülekezetek átformálnák a világot, ők formálódnak át a világ képére.

Ezek a gyülekezetek „vezették be” a sztár pásztorokat is. Rick Warren azt mondta, hogy a pásztorokat át kell alakítani vezetőkké. Itt már a pásztor nem szolgál, hanem vezet, ami szintén nem biblikus (Mt.20,25-27).

Ők indították el a gyülekezeti vezetők körében az ún. „vision casting” – „vízió átadás” vagy „látás átadás”. Ezzel a módszerrel azt szeretnék elérni, hogy a vezető által kapott jövőkép legyen a gyülekezet többi tagjában is. Ez egyáltalán nem igei, és ha valaki elolvassa a „Céltudaots egyház” című kis írást (elérhető az Interneten), akkor abból is láthatja, hogy ebben Istennek nem jut szerep. Arról szól, hogy a vezetőnek – (már nem is szolgáló, vagy vén, hanem egyenesen elöljárók) – mit kell tennie, hogy növekedjen a gyülekezet. Ebben már nem jut szerep az Úrnak és a Szent Szellemnek, hogy egyébként Ők válasszanak és hívjanak el a szolgálatra (ApCsel.13,2).

Ugyanígy közvetve ajánl olyan spirituális módszereket, amelyeket követve közvetlen szellemi kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Ez kifejezetten spiritualizmus, amikor bizonyos technikákat és módszereket követve mi magunk irányítva az eseményeket elérhetjük az általunk kivánt eredményt. Ezeknek a módszereknek is sok gyülekezeti követője van ma. Ezt csinálja a Bethel gyülekezet is, és mindenki más, ahol az egyén kezdeményezi a szellemi élményeket.

Ebből jön az „Emerging Church”- „Feltörekvő Egyház” mozgalom, ami keveri a vallási irányzatok spirituális megközelítését. Ez az irányzat a 20. század végétől a 21.század elejéig volt kialakulóban. Dan Kimball írt erről egy könyvet, amelyről Rick Warren azt mondja, hogy ez a könyv elmondja, hogyan kell megcsinálni a céltudatos egyházat.

Rick Warren legfontosabb mentora Peter F. Drucker, aki a modern vezetéselmélet egyik legfontosabb alakja. Több mint 20 évig mentorálta Rick Warrent. Az ő nézetei szerint a mega-gyülekezet az a hely, amely az embereket társadalmi szinten megelégedetté és kiegyensúlyozottá tudja tenni azzal, hogy megadja nekik amit az egyén megkíván. Innen erednek azok az evangelizációk, ahol azt hírdetik, hogy gyere, mert az Úr ezt meg ezt teszi érted. Meggyógyít, vígasztal, szeret, betölti a szükségeid, stb. Ez már nem a bibliai evangélium, hanem a fogyasztói társadalom evangéliuma, ami marketing elemeken nyugszik.

Peter Drucker maga mondja el, hogy a Willow Creek egyház stratégiája olyan marketinget használ, amely még ráadásul nem is újkeletű, hanem már legalább 30 éve ismertek. Bill Hybels (Willow Creek) a saját könyvében elismeri, hogy Peter Drucker volt az egyik legjelentősebb mentora, aki formálta a gondolkodását. Drucker módszerének köszönhetően a kétezres években több amerikai gyülekezet nőtt a tízszeresére.

Ezekkel a módszerekkel kötik össze manapság a vezetőket egy ún. Leadership Network-be – „vezetői hálózatba”.

Ebből a módszerből nő ki a „Purpose driven nation” – „Céltudatos nemzet”.

Az irányzat képviselői:

Saddleback Church – Rick Warren, Lee Strobel

Willow Creek Church – Bill Hybels

Elevation Church – Steven Furtick pásztor

The Crossing Church

Code Orange Revival

Harvest Bible Chapel – James MacDonald

Granger Community Church – Mark Beeson

Newspring Church – Perry Noble

Church on the Move

Woodlands Church – Kerry Shook

Mars Hill Church – Mark Driscoll

Magyarországon is nagyon népszerűek ezek a „céltudatos” szemináriumok, és „vezetői hálózatok”. A katolikusoktól, a refomrátusokon át, baptisták és több szabad egyház tagjai is elvégzik ezt a szemináriumot, amely igazán egyéni szinten egy személyiség fejlesztő tanfolyam, illetve gyülekezeti szinten egy vezetőképző. Az Úrnak itt nem sok beleszólása van, mert ezek ugyanazok a módszerek, amiket a világi szervezetek is használnak.

Rick Warren szerint ilyen egy ima, hogy Krisztusé legyen az életem:

 „Bárhol olvasod ezt, meghívlak, hogy hajtsd le a fejed és csendben suttogd el azt az imát, ami meg fogja változtatni az örökkévalóságod: „Jézus, hiszek benned és befogadlak téged.” Lépj tovább. Ha komolyan gondoltad ezt az imát, gratulálok! Üdvözöllek Isten családjában!” (Céltudatos élet – angol kiadás 58.-59.old.)

Ez már semmit sem tartalmaz abból, amit a Biblia mond a megtérésről. Ilyen imával nem csoda, hogy annyian vannak a „gyülekezetébe”. De erősen megkérdőjelezhető az is, hogy ők mennyire keresztények.

Számunkra az derült ki, hogy akár a Rick Warren féle irányzat felől közelítünk, akár a Bethel gyülekezet szellemi irányából, ma már az látszik, hogy a szabad egyházak függetlensége is egy illúzió volt, de ha eddig nem is volt az, mostanra már illúzióvá vált.

A hitehagyás és a hittől való szakadás már megtörtént az egyházakban, csak még éppen nincs hivatalosan kimondva, de lehet, hogy hivatalosan sohasem lesz kimondva, fenntartva ezzel azt a látszatot, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ez egy olyan erős hitetés lesz, ami elől nincs menekvés. Ezért figyelmeztet az ige arra, hogy a hamis tanítóknak még csak ne is köszönjünk (Róm.16,17; 2Tim.3,5; Tit.3,10; 2Jn.1,10). A hitetés ugyanis nem teljesen nyilvánvaló, és első körben elfogadóvá tesz ez a szellem a hamisságra, és utána már nagyon nehéz ebből szabadulni. Ha pedig az Úr megengedi ezt a hitetést, akkor senki sem tudja megvédeni azokat, akik ebbe belekerülnek.

Nekünk ez az egyik tanulsága ennek az egész történetnek.

A menyasszony és a vőlegény

(A mostani íráshoz minden szó suta. Olyan mély érzelmi és gondolkodásbeli dolgokat kellene kívülről leírni, amihez a szavak kevesek. A szív legmélyebb dolgait kellene külső megfigyelésből és az írásokból leírni, ami lehetetlen. Maga az ember is olyan sokféle érzelmi hangulatra képes, és olyan árnyaltan, amit nagyon nehéz szavakba önteni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Isten mennyivel gazdagabb, akkor ez a feladat lehetetlenné válik. Ennek a kapcsolatnak a mélységeit csak Isten tudja mindenkinek megmutatni. Úgyhogy itt most csak igazán útmutatásra lehet vállalkozni, de többre nem.)

Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondva: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; (Ézs 46,10)

És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra; és uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (1Móz 1,26)

Egyedül Isten az, aki mindent tud, és egyedül Ő képes a kezdeteknél megjelenteni a véget. Senki más. Amikor a Teremtés könyvéhez (1Mózes) fordulunk, akkor sok esetben azt kell látnunk, hogy ami ott le van írva, az újra megjelenik a Jelenések könyvében. Sok dolognak a „magja” ott van Mózes első könyvében, amelyekről a Jelenések könyvében kapunk újra leírást, de immár végleges és beteljesedett állapotában.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára formálta. A kép a külsőt jelenti, a hasonlatosság a belsőre utal. Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus már akkor létezett, és olyan formában, mint az ember! Hiszen Ő a képe a láthatatlan Istennek, és minden teremtmény előtt született (Kol.1,15). Erre még egy bizonyságot látunk azelőtt, mielőtt megjelent volna húsban, vagyis emberi testben. Dániel látásban látja a mennyei trónt, és az ember Fiát (Dán.7,13-14). De hogy egészen bizonyosak legyünk felőle, álljon itt még egy vers:

Mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. (Jn 8,58)

Jézus maga mondja, hogy mielőtt Ábrahám lett, Ő már „van”. Az írásokból viszont az derül ki, hogy az angyalok kinézetre is mások, mint az emberek. Ember „formában” Ádám, vagyis az ember megteremtése előtt Jézus egyedül volt. És ahogyan látta az egész teremtést, Ő ugyanúgy elmondhatta, mint Ádám, hogy egyedül van, mert hozzá hasonló senki sem volt. Ezért ez a mondat nem csak Ádámra illik, hanem Jézusra is:

És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. (1Móz 2,18)

Így lett az ember, Ádám, Isten képére és hasonlatosságára megalkotva. Arra most itt nem térek ki, hogy milyen mélységig hasonló az ember az Úrhoz, hanem menjünk az emberi vontakozáson tovább.

21 Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét. 22 És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez. 23 És mondta az ember: Ez már csontomból való csont, és hústestemből való hústest: ez asszonyembernek neveztessen, mert emberből vétetett. 24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté. (1Móz 2,21-24)

Fontos eleme ennek a résznek, hogy az ember testéből vett ki az Úr, hogy egy másik embert megalkosson. Nagyon fontos mondata Ádámnak, hogy ez már csontomból való csont, és húsomból való hús. Más nem illett az emberhez, csak az, ami „belőle” származott. A férj és a feleség pedig lesznek egy hússá (hústestté). Két ember a házasságban eggyé lesz. A szövetség köti össze őket, és ezért nem esnek a paráznaság bűnébe, mert egynek számítanak az Úr előtt.

Mindjárt meglátjuk, hogy ennek miért van jelentősége. Tehát a férfi és a nő válnak ketten egy hússá, és úgy kell tekinteniük a másikban egymásra mint a saját testükre.

29 Mert soha senki az ő tulajdon hústestét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; 30 Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók. 31 Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy hústestté. 32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Ef 5,29-32)

Egy hatalmas kijelentést kapunk Istentől, hogy Ő hogyan látja Krisztus testét. Egyébként sem véletlen a megfogalmazás, hogy Krisztus teste, hiszen ahogyan ez az igevers mondja, „az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő húsából és csontjaiból valók”. Teljesen egybecseng ez a mondat Ádám szavával, aki majdnem ugyanezt mondta ki Éváról. Ugyanakkor le is szűkíti azt a kört, hogy ki lehet Krisztus testének a tagja. Az, aki az Ő húsából és csontjából való. A Zsidókhoz írt levélben ugyanez szebben van megfolgamazva:

És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Itt vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, […] (Zsid 2,13-14)

Azok az övéi, akik az Ő húsából és véréből valók. Ez rögtön rámutat az Úrvacsorára. Akik eszik az Úr testét és isszák az ő vérét, azok vannak belőle.

53 Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. 55 Mert az én hústestem valódi étel és az én vérem valódi ital. 56 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. 57 Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. 58 Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,53-58)

Ez két dolgot árul el. Egyrészről csak abban van élet, aki eszi az Úr „húsát” és issza az ő vérét. Ez túlmutat az víztől és Szellemtől való újjászületésen. Az újjászületés elengedhetetlen az üdvösséghez, de a Krisztussal való eggyé váláshoz azonban – többek között – az úrvacsorára is szükség van. Ez a következő lépés ahhoz, hogy valaki az Úrral tudjon egyesülni. Ő a mindennapi kenyér azok számára, akik vele akarnak élni. Ahogyan naponta vesszük az Ő testét és vérét, úgy növekedhet bennünk az Ő élete. Ahogyan a testünknek is szüksége van naponta táplálékra, úgy a szellemünknek is szüksége van táplálékra. Újra és újra fel kell keresnünk az élet forrását, hogy ne szomjazzunk meg, és élő víznek folyamai ömölhessenek belőlünk (Jn.7,38).

Másrészről az úrvacsora által válhatunk egyre inkább Krisztus „húsából” való hússá és véréből való vérré, vagyis lehetünk a testvérei. Csak azok lesznek a Krisztus menyasszonya, akik Belőle vannak! Csak a menyasszony tudja elmondani majd, hogy vele eggyé vált a vőlegény. Ezt a mély közösséget csak házastársak között ismeri el a Biblia. Senki másnak nincs ilyen mély közössége, mint a férjnek és a feleségnek, hogy ketten lesznek egy hústestté. Ezt a hatalmas titkot mondja el az Efézusbeliekhez írt levél! Sokan fognak üdvözülni, de Krisztus menyasszonyának kiváltságos helye van. Nem mindenki fog eggyé válni az Úrral, aki üdvözül, csak a menyasszony.

15 És mondta nekik Jézus: Vajon szomorkodhat-e a násznép amíg velük van a vőlegény? de eljönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. (Mt 9,15)

Jézus itt több dolgot is megerősít. Ő az ember Fia, és Ő a vőlegény is, és a tanítványai a násznép. Ez mennyire összecseng most már Ádám szavaival? Valóban Krisztusnak lettünk teremtetve! Ezen felül a tanítványainak egy igen erős igéretet is tett. Mégpedig azt, hogy amikor Ő beül a dicsőségének királyi székébe itt a földön, akkor ők is itélni fogják Izrael tizenkét törzsét (Mt.19,28). Keresztelő János is bizonyságot tesz arról, hogy Jézus a vőlegény:

29 Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. (Jn 3,29)

Magát a vőlegény barátjának mondja, aki örvendezik a vőlegény szavának. Milyen sok oldalról megerősíti az Úr, hogy az övéi közül kerül ki a menyasszony.

2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor 11,2)

Az egész gyülekezetnek áll a meghívás a menyasszonyságra, de sajnos nem mindenki készül el (Mt.25,1-12). Ahogyan fentebb írtam, az úrvacsora is egy lépcső ezen az úton. Ahogyan a férjnek kötelessége életét adnia a feleségéért (Ef.5,25), úgy adta oda Krisztus is a maga életét a menyasszonyáért, vagyis a feleségéért. Elhagyta mindazt, aki a mennyben volt, és még emberként is letett mindent és szolga lett, a legvégén pedig még a maga lelkét is letette miértünk (Fil.2,6-8). Semmi olyat nem kíván az Úr az embertől, amit Ő maga meg ne tett volna, és példát ne hagyott volna nekünk. Mivel Krisztus letette már az ő életét a feleségéért, ezért a feleségnek engedelmeskednie kell, és hűségesnek kell maradnia Hozzá. A szeretetből való teljes engedelmesség pedig csak úgy lehetséges, ha az ember leteszi a saját életét.

A tízparancsolatot sokan negatívan értelmezik, mert sok benne a tiltás. Volt azonban olyan, aki azt mondta, hogy ezt meg lehet látni igen pozitívan is. Ha abból a szempontból nézzük, hogy mit várna el egy vőlegény, vagy férj, a menyasszonytól, vagy a feleségétől. Ne legyen más Isten előttem – ne szeress mást jobban, mint engem. Ne csinálj képet rólam, és ne imádd azokat – ne nézegesd másnak a képét, és mást ne szeress úgy, mint engem. Ne vedd a nevem hiába a szádra – ne emlegess engem mással együtt, hanem legyen az én nevem különleges számodra. Emlékezz a szombatról – légy velem. Ugye mi is ezt várnánk attól, akivel össze akarjuk kötni az életünket. A mi Urunk egy féltőn szerető Isten (2Móz.34,14), de ez így is van rendjén, hiszen olyan dicsőséget tartogat a menyasszonya számára, ami földi mértékkel felfoghatatlan. Isten eggyé akar válni az emberrel, ahogyan a férj és a feleség is eggyé válik.

A menyasszonyság felé vezető úton azonban még mindig van mit tenni.

26 Ha valaki én hozzám jön, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Lk 14,26)

Aki menyasszony szeretne lenni, annak nem szabad, hogy az Úron kívül bármi és bárki más legyen a szívében. El kell minden földi dologtól és személytől szakadnia, még a maga lelkét is meg kell gyűlölnie. Az üdvösséghez ezt nem kell megtenni. Ahhoz elég, ha hisz valaki, és engedelmeskedik az Úrnak. A menyasszony karakteréhez segítséget nyújt, ha összeállítjuk a győztesek karakterét a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írt levelekből. Csak egy példát említve, az Efézusban lévő gyülekezetben azok, akik megtartják az első szeretetet és cselekszik azokat, amelyeket az Úr helyesnek mond, azok győztesek lesznek.

7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. 9 És mondta nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És mondta nekem: Az Istennek ezek a beszédei igazak. (Jel 19,7-9)

Boldogok azok, akik ma hallják az Úr hívó szavát, hogy legyenek menyasszonyok! Az emberi történelem során mindig voltak olyanok, akiknek Isten többet jelentett minden más földi dolognál. Az Ige szerint ők a legboldogabbak, mert olyan örökségük van, amely a teremtésben senki másnak nincs, s nem is lehet, hiszen csak az ember teremtetett Isten képére és hasonlatosságára. A menyasszonyságban minden másnál több van. Ember nagyobb tisztességet nem kaphat. Gondoljunk bele, hogy a Szellem ajándékai, azok mind Istentől, az Atyától és a Fiútól vannak, de nem Benne.

Azokat mind úgy kapjuk, ahogyan mi is tudunk ajándékokat adni másoknak. Ezek mind rajtunk kívül álló dolgok. A menyasszonynak azonban azt mondja, hogy többet nem tudok adni, mint hogy magamba zárlak, eggyé válsz velem! Ezt jelenti az élet az Új Jeruzsálemben is, egy állandó közösséget Istennel. Önmagánál többet nem adhat nekünk! Valósággal olyan dicsőséget készített el az Úr a menyasszonynak, amilyet el sem tudunk képzelni! Emellett minden eltörpül!

10 Királyok lányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak lány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el néped és az atyád házát. 12 Szépséged a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát neki! 13 Tyrus lánya is és a nép gazdagjai, ajándékkal hízelegnek neked. 14 Csupa ékesség a király lánya belül, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői; neked hozzák őket. 16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. (Zsolt 45,10-17)

A hús, a lélek és a szellem harca

7 És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)
Isten eredetileg az ember élő lélekké teremtette. Ez azt jelenti, hogy a lelkünk volt a lényünk „vezére”, a lelkünk volt a legerősebb. Ezért mondja az ige élő léleknek az embert, mert a lelke határozta meg. Az ige is, amikor megszámlálták az embereket, akkor azt mondja, hogy hány lélek lett megszámlálva (pl. 1Móz.46,27), a lélek tulajdonságai különböztetnek meg minket egymástól, az tesz minket egyénekké, egyéniségekké. Ez volt a bűnbeesés előtti állapot, amikor az ember lelke volt az életének meghatározója. Sajnos a bűnbeesés miatt a lélek elvesztette vezető szerepét, és az embernek része lett a bűn.
3 És mondta az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő hústest; legyen életének ideje száz húsz esztendő. (1Móz 6,3)
Azután, hogy az angyalok lejöttek, és ember feleséget vettek maguknak, és az ember nem tudott megállni a bűnnel szemben, és hússá, vagyis a szöveg szerint hústestté lett. Ha megnézzük az özönvízzel kapcsolatos igéket (1Móz.6,17, 1Móz.7,15; 1Móz.9,17; stb.), ott sokszor elhangzik, hogy Noé vigyen be a bárkába minden olyan hústetet (vagy húst),  akiben élő szellem van. Ebből láthatjuk, hogy az ember „lecsúszott” ugyanabba a kategóriába, mint az állatok, vagyis ő is hústest lett. Ez azt jelenti, hogy az ember élete, ahogyan az állatoké is, a test szükségleteinek a kielégítésére irányul, és a lélek a testet, pontosabban a húst szolgálja ki. Ezért lett a hús a vezető szereplő a lényünkben, és nem a lélek. Ez az állatoknál nem probléma, mert nekik ez adatott, hogy a létfenntartásukért éljenek. Viszont az embernek Isten nem ezt szánta. A léleknek kellett volna, vagyis még mindig a léleknek kellene tudnia választani az isteni, szellemi dolgok és a testi lét dolgai között. Ahogyan Jézus is azt mondja, hogy az az Ő eledele, hogy annak az akaratát cselekedje, aki őt elküldte (Jn.4,34), és nem elsősorban a testi éhség kielégítése. A testi szükségletek vágyainak legyőzésére a lélek azonban önmagában már képtelen, mert a hús a bűn miatt erősebb lett a léleknél.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. (Róm 7,18-23)
A hústest hatalma az ember lelkén olyan erős lett, hogy Isten azt mondja, hogy ez már törvény. Pál ezt az „élményt” írja le. A lelke gyönyörködik az Isten törvényében, de a hústeste nem engedelmeskedik, és végül legyőzi a lelket, és az ember azt teszi, amit nem szeretne. Az elmém törvénye erkölcsös lenne, de a bűn törvénye a tagjaimban legyőzi az elmém törvényét. Ezért a nem újjászületett embernek reménytelen a helyzete, mert a lelke sohasem fog tudni győzni a hústestben lakó bűn felett. Ideig-óráig elfojthatja, de legyőzni nem tudja.
Ezért kell szétválasztani az igében is a test és a hús, vagyis a hústest fogalmakat, hogy érthető legyen az ember helyzete, mert a test önmagában nem tartalmazza a bűnt.
18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. (1Kor 6,18)
26 Mert amiképpen holt a test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül. (Jak 2,26)
Ha nem különböztetjük meg a test szót a hústest szótól, és összevetjük Pál Rómabeliekhez írt levelét a Korinthusbeliekhez írt levelével, akkor azt látjuk, hogy ellentmond önmagának, mert sok fordításban mind a hústestet, mind a testet egyszerűen testnek fordítják. És akkor egyszer Pál azt írja, hogy a bűn a testében lakozik (Róm.7.), majd azt mondja, hogy minden bűn a testen kívül van (1Kor.6,18). Jakab viszont megerősíti, hogy a test önmagában csak egy „edény”, ezért a bűn nem lakhat a sejtjeinkben, hanem az valósággal a bukott lelkünkben van, amelyet a Biblia húsnak, itt hústestnek mond. Ezért elengedhetetlen az újjászületés, mert önmagában a lelkünk nem képes legyőzni a hústestet. Pontosabban, a hústest kívánságainak kiszolgálására figyelő lélek, nem képes ezt a törekvését legyőzni, és a harcban mindig alul marad. Erről szól a Róma levél 7. fejezete.
7 Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róm 8,7)
Én hiába olvasom Isten törvényét, és gyönyörködöm benne, a végrehajtás nem megy saját erőből. A hústest, ahogyan az állatoknál, mindig önző, parázna, irigykedő, stb (Gal.5,19-21), más szóval az önző érdekeket képviseli, mert szépen mondva túl akar élni másokat. Ezért bukik bele a lélekelemzésbe az Isten nélküli pszichológia, és ezért keverhetik bele az ember jellemébe a „fajfenntartás” és az „életbenmaradás versenyének” látszata alapján azt, hogy az ember az állati sorból emelkedett ki. De ez nincs így! Ez a bűn következménye, és ez része lett a születésünkkel „kapott” jellemünknek.
24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? (Róm 7,24)
2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm 8,2)
A bűn a törvény erejével van bennünk. Ha itt megállunk egy kicsit, és elgondolkodunk a keleti vallások ma oly felmagasztalt meditációs technikáin, és türelmességet tanító tanain, akkor meg kell látnunk, hogy azok csak az elfojtás módszerét tudják érvényesíteni. Ez pedig két dolgot jelent. Az egyik, hogy ez addig tud érvényben lenni, amíg én kontrollálom a helyzetet, és nem veszítem el az önuralmam. Ha pedig egyszer „kihoznak a sodromból”, akkor reménytelenül visszaesek. A másik, hogy ezek az elfojtott érzelmek, kívánságok és indulatok máshol, más formában törnek elő. Ha pedig nem elégíttetnek ki, akkor depresszióba sodorják az egyént. Ezért kell még ma is oly sok ilyen technikát követőnek „én időt” félretenni, hogy tudjon magával foglalkozni, és a hústestének kedvezni, hogy a hústest elfojtott indulatai és kívánságai, vagyis az ego kapjon „valamit” és újra elcsendesedjen. Ahogyan látjuk, a hústestben lévő törvényt csak egy erősebb törvény tudja legyőzni. A bűn törvényét csak Isten életének törvénye tudja legyőzni. Ez az egyetlen olyan törvény, amely erősebb a bennünk lakozó bűn törvényétől. Isten életének törvénye nélkül minden harcunk hiábavaló. Isten életének törvényszerűsége, hogy nem cselekedhet bűnt, és mivel Isten maga az élet, ezért a Tőle származó élet törvénye a legerősebb törvénnyel rendelkező élet. Ez az egyetlen élet, amely legyőzheti a mi bűnös hústetünkben lévő törvényt. Ezért kell újjászületnünk víztől és Szellemtől.
6 Tudva azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: (Róm 6,6)
11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 6,11)
A víztől való újjászületés során megerőtlenül a bűnnek hústeste, és a szellem újjászületésével pedig részünkké válik az az isteni erő, amellyel a továbbiakban a hústest kívánságait meg tudjuk öldökölni.
13 Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. (Róm 8,13)
A hústest cselekedeteinek egy útja lehet, ha az ember valósággal Isten felé törekszik. Ez az út pedig a halál. Nem az elfojtás, hanem a halál. A kettő között az a különbség, hogy ha valami meghalt bennem, akkor az már nem követel semmit sem magának. Vagyis egyszerűen nincs jelen, nem nyomja a lelkem, mint az elfojtásnál. Az elfojtással a felgyülemlett indulatokat valahová el kell vezetnem, de a halál esetében nem kell ilyet tennem, mert „meg sem érint” az a bizonyos dolog. De ahogyan láttuk, mi önmagunkban képtelenek vagyunk megölni a hústestet. A hústest mindig legyőzné a lelkünket. Ezt csak és kizárólag Isten Szellemének ereje tudja bennünk megtenni.
2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róm 12,2)
10 Ezért ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem. (Zsid 8,10)
11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; (1Pt 2,11)
Az Úr segít azzal, hogy beírja az ő törvényét a mi elménkbe és szívünkbe. Ezzel képesek leszünk arra, hogy a jót felismerjük, amikor odafordulunk az Úr felé. És ezért kell a Szent Szellem az életünkbe, hogy legyen erőnk a hústesttel szemben megcselekedni azt, amiről látjuk, hogy jó. Csak a Szent Szellemtől átitatott szellemünkkel összefogásban képes a lelkünk a hústesttel szemben eredményes harcra.
Most sokan kérdezhetik, hogy jó-jó, ez így szép, de hogyan néz ki ez a gyakorlatban. A valóság az, hogy mi nem látjuk magunkat tisztán. Mindenki sokkal engedékenyebb önmagával szemben, mint másokkal.
3 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? 4 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott íme, a te szemedben gerenda van? 5 Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! (Mt 7,3-5)
Másoknál rögtön látjuk, hogy mi a probléma. A saját életünkben azonban igencsak elnézőek, és sokszor vakok vagyunk. Ezért mondhatja Jézus, hogy a szemünkben lévő gerendát nem látjuk, de a másik életében a szálkát is észrevesszük. Az Úr sok dolgot megmutat az életünkben, hogy mik azok, amik nem tetszenek neki. Ilyenkor „kezeli” a hústesti életünk, más szóval az óemberi életünk egy adott részét. Ettől a ponttól van reményünk a változásra is, mert ha az Úr rámutat valamire, akkor megadja hozzá az erőt is, hogy azt elhagyjuk az életünkből. Csak így lehetséges. Arra is figyelnünk kell, hogy az Úr nem fog egyikünk életében sem mindent egyszerre „lerombolni” és egyik napról a másikra új életet kezdeni velünk. Ő nem akarja, hogy lelkileg összeomoljunk. A lelkünkön végzett igen precíz munkájából is látszik, hogy Ő az Isten, mert ezt más nem tudná így megcsinálni. Miközben éljük az életünket, Ő úgy hozza elénk azokat a dolgokat, amiket el kell hagynunk, és közben dolgozunk, tanulunk, családunk van. Akkor mutat rá egy-egy dologra, mikor azt képesek vagyunk elhordozni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb dolgokkal kezdi az Úr, és a legsúlyosabbak maradnak a legvégére. Ennek az az oka, hogy azokat a dolgokat a legnehezebb letenni, amelyek a lényünk meghatározó elemei. Ezekhez kell a legerősebben az Úrban lennünk, és ehhez kell számunkra a legtöbb erő, mert ezekhez kötődünk a legerősebben. Ha ezekkel kezdené az Úr, akkor hirtelen nem tudnánk, hogy kik vagyunk.
7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. (1Kor 12,7)
10 Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; (1Kor 12,10)
A Szellem kijelenti, hogy az Úr szerint merre kell tovább haladnunk az életünkkel. Ez mindenkinek haszonra adatik, nem „csak úgy”. Ha valamit kijelent az Úr, akkor azzal célja van. A Szent Szellem ajándékai között ott van a „csodatévő erők”, amely a görög „dunamis” szó. Ennek egyik jelentése valóban a csodatévő erő, de az egyik legfontosabb jelentését keveset forgatják.  Ez pedig az erkölcsi erő, és a lélek kiválósága. Tehát a Szent Szellem adja meg azt az erkölcsi és szellemi erőt, amellyel a hústest cselekedeteivel, indulataival és kívánságaival szemben megállhatunk, és legyőzhetjük.
Ahogyan az 1Pt.2,11-ben látjuk, a hústest a lélek ellen harcol. Vagyis az elménkben meg vagyunk győződve az isteni törvények helyességéről, és azokat akarjuk követni, de az óemberünk, a hústest ezeknek nem engedelmeskedik.
11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkőzve a hústesti bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; (Kol 2,11)
Amikor a szívünk körül van metélve, akkor jön el a lelkünkben az a fajta szabadság, hogy ne legyen kényszer bennünk a hústest cselekedeteinek megcselekvésére. A szív a döntéshozó „szervünk”, és ez a Bibliában nem esik egybe a fizikai szívvel, de funkcióját tekintve ugyanaz. A szívben mérlegeljük adott helyzetben a körülményeket, és vetjük egybe a korábbi véleményekkel, tapasztalatokkal, hittel, meggyőződéssel. Akkor van a szívünk körülmetélve, ha már tud a hústest „kényszerítésétől” függetlenül, a hústest ellenére is döntést hozni. Ehhez adja meg utána a Szent Szellem az erőt, hogy legyőzzünk a cselekedet szintjén is a hústestet, más szóval megöldököljük a hústest cselekedeteit.
Ez a hústest, a lélek és a szellem harca az emberben. A hústestben lakó bűn törvényét csak és kizárólag Isten Szellemének törvénye képes maga alá gyűrni. Ezért lehetnek azok az Isten Fiai, akik a hústest cselekedeteit képesek megöldökölni Szellem által, mert csak így van esélyük Isten parancsolatait betölteniük, és Szellem szerint élni. Erre az ember önmagában képtelen.

Házasság, válás, újraházasodás

24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté. (1Móz 2,24)

5 És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. 6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. (Mt 19,5-6)

Ahhoz kétség sem fér, hogy Isten eredetileg a házasságot egy férfi és egy nő között „tervezte”. Két embert tervezett „egynek”. De nézzük meg, hogy ezt Isten mégis hogyan kezeli végig az Igén, vagyis az emberi történelmen. Sok vitát kavar, hogy a keresztényeknek el lehet-e válni, sőt, válás után lehet-e újra házasodni, sőt, komoly kérdés, hogy olyan hívők, akik nem az első házasságukban élnek szolgálhatnak-e a gyüllekezetekben. A téma nagyon nagy, ezért a teljesség igénye nélkül, a legfontosabb igékre szorítkozva a vezérfonalat követem.

A törvények előtti időkben, Ábrahámnak nem számította be Isten, hogy Sára mellett még a szolgálójától is lett gyermeke, sőt, még meg is áldotta Ismáelt (1Móz.17,20). Ráadásul Sára halála után Ábrahám még újra megházasodott, ahonnan lettek még gyermekei is. Tehát a hitnek atyja mai értelemben házasságot tört, és többször is házasodott, vagyis nem volt egyfeleségű. Jákobnak is igazából két felesége volt, és a két szolgálóhoz a feleségei küldték be őt. A gyermekei pedig Istennél mind egyenértékűek voltak. Ők maguk is úgy tekintettek egymásra, mint akik egyformán testvérek. Úgy tűnik, hogy az 1Móz.2,24 nem számított Istennél annyira erősen, hogy mindenkit halállal büntessen, aki nem aszerint élt, mert a gyilkos Káint viszont megbüntette. Bár amíg nem volt törvény, addig a bűn sem számíttatik be (Róm.5,13).

Dávid királynak azt mondta az Úr, hogy mindent jól cselekedett egész életében, kivéve az Uriás feleségével való bűnét (1Kir.15,5). Dávidnak több felesége és sok ágyasa is volt. Pedig ő már a törvény idején élt, és mégsem rótta fel neki ezt Isten mint bűnt. Sőt, a Saul lányát, Mikált, már odaadták más embernek feleségül (1Sám.25,44), akit később Dávid visszavitt magához (2Sám.3,13-16). Dávid sohasem vált el Mikáltól, ennek ellenére adta oda Saul másnak. Úgy tűnik, hogy azért, mert nem váltak el, azért kérhette vissza, bár Mikál és a második férje házasságtörést követtek el. Lehet, hogy amiatt nem számított bűnnek, mert sem Dávid, sem Mikál nem önszántából került bele ebbe a helyzetbe? És az is érdekes, – bár erre konkrét hivatkozás nincs -, hogy úgy tűnik Mikállal még Dávid együtt volt, mert a halála napjáig a gonosz szíve miatt nem lett gyermeke (2Sám.6,23).

Ennek az oda-vissza házasodásnak törvényellenesnek kellett volna lennie, de Isten nem rótta fel Dávidnak mint bűnt! Nem küldte egy prófétáját sem Dávidhoz, hogy figyelmeztesse, hogy bűnt követ el, mint Besthsabé esetében (2Sám.11,27-2Sám.12,1). De ez még a nép szemében sem volt bűn. De mit mond a törvény az elvált asszonyról?

1 Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír neki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától; 2 És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz; (5Móz 24,2) 3 És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír neki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, aki elvette azt magának feleségül; (5Móz 24,3) 4 Az első férje, aki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertőztetett; mert utálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd bűnössé a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül. (5Móz 24,1-4)

Nem vétkezett sem az asszony, sem a férfi, ha újra házasodott. Az volt a vétek, ha a már másodszor is házasodott asszonyt vissza akarta volna fogadni. Bár amint Dávidnál láttuk, ezt nem rótta fel neki az Isten. Több tanítást is olvastam, ahol azt mondják, hogy az újraházasodás miatt feddte meg Keresztelő János Heródest.

17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette feleségül. 18 Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned. (Mk 6,17-18)

De itt nem az újraházasodásról van szó, hanem arról, ahogyan a törvény mondja a 3Móz.18,16 mondja, hogy a fiútestvér szemérmét ne fedje fel senki. A közeli rokonok közötti kapcsolat az útálatos Isten előtt, és nem az újraházasodás. Ha az újraházasodás Isten szemében bűn lenne, akkor a törvény ezt egyértelműen kimondaná.

Egyébként Isten szemében nem a törvénytisztelők, és a törvények betartói voltak az igaz emberek, hanem akiknek a szívük olyan volt. Noét, Dánielt és Jóbot is igaznak mondja az Úr (Ez.14,14; Ez.14,20), bár egyikük sem tartotta be a mózesi törvényeket. Mert Noé és Jób idejében még nem volt törvény, Dániel pedig a fogságban nem tudott áldozatot vinni az Úrnak. Még az igaz böjtről is azt mondja az írás, hogy a bűnbánattal és írgalommal teljes cselekedetek az igazi böjt (Ézs.58,3-6). Dávid is több évig élt bujdosásban, és nem tartotta meg a törvény által előírt áldozatokat Silóban, Isten mégsem számította ezt neki be. Már az Ószövetség idején is élesen látszik Istennek a viszonya a bűnbánó emberhez, és azt látjuk, hogy Neki nem a törvény betűjének szigorú betartása a legfontosabb, hanem az ember szíve.

Ha átmegyünk az Újszövetség elejére, akkor azt olvassuk Józsefről, Mária férjéről, hogy igaz ember volt. És mit is tett ez az igaz ember?

18 A Jézus Krisztus születése pedig így volt: Mária, az ő anyja, eljegyeztetve Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtatott a Szent Szellemtől. 19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember volt és nem akarta őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. (Mt 1,18-19)

20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta: íme az Úrnak angyala álomban megjelent neki, mondva: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az. (Mt 1,20)

Márián egyértelműen látszott már, hogy várandós, és József tudta, hogy nem ő volt Máriával. De mivel igaz ember volt, ezért irgalmas volt Máriával, és titkon akarta elbocsátani. Ha a törvényt nézte volna, akkor meg kellett volna köveztetnie Máriát. Figyeljük meg, hogy az Úr angyala akkor szólt neki, mikor elvégezte magában, hogy elbocsátja Máriát. Előbb hozta meg a döntését, és Isten akkor szólt neki!

Eddig azokat az eseteket néztük, ahol nem volt paráznaság. De most nézzük meg, hogy mit mond az ige azokról a házasságokról, ahol házasságtörés van. Sokan nem számítják bele a házasságtörésbe a szellemi házasságtörést, pedig az is egy formája a szövetségrontásnak. Hiszen a házasság is egyfajta szövetség.

6 Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy lányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondva: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid. 7 Ama népek istenei közül, akik körülöttetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik végétől a másik végéig: 8 Ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne nézz rá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt; 9 Hanem megölve megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, azután pedig az egész népnek keze. 10 Kövekkel kövezd meg őt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptomnak földjéből, a szolgaságnak házából; (5Móz 13,6-10)

2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegve az ő szövetségét; 3 És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; 4 És megjelentik neked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izraelben: 5 Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. (5Móz 17,2-5)

Ezek az igék az Újszövetségben összhangban vannak a hitetlen házastárs jellemzőivel. Ez különösen igaz olyan esetekben, amikor a már házas felek közül az egyikük megtér, a másikuk pedig nem is érti, hogy most miért kellene másképp élnie. Ilyen esetekben a fent leírt hivogatás a bálványimádásra egyértelműen fenn áll.

12 Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 13 És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. 15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljon el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. (1Kor 7,12-15)

14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? (2Kor 6,14)

Arra buzdít, hogy ha van rá mód, akkor ne rúgja fel a hívő a hitetlennel a házasságát, de ha ez sérti az Úrral való kapcsolatát, akkor nem kell kínoznia magát, hanem ha úgy vezeti a Szent Szellem (Róm.8.fej.), akkor nyugodtan váljon el. Itt is látnunk kell, hogy az Úr írgalmat akar, és nem ítéletet. Az Ószövetségben meg kellett volna kövezni az olyan házastársat, aki más istent akar imádni, de az Újszövetségben már „elég” elválni a hitetlentől, ha más isten imádására bíztat.

A testi paráznaságot már könnyebb felismerni és kezelni. Erről az Ószövetség is egyértelműen nyilatkozik, bár ahogyan láttuk, a törvény és a gyakorlat „nem feltétlen fedik egymást”.

22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. 23 Ha szűz lány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: 24 Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A lányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből. (5Móz 22,22-24)

Ahogyan József példájából is láttuk, már az Ószövetség idején is fontosabb volt az irgalom az Úrnak, mint a törvény betű szerinti betartása. Ezt támasztja alá egyértelműen a parázna nő és Jézus története.

3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítva azt, 4 Mondták neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. 5 A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? 6 Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre. 7 De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve mondta nekik: Aki közületek bűn nélkül való, az vesse rá először a követ. 8 És újra lehajolva, írt a földre. 9 Azok pedig ezt hallva és a lelkiismeret által vádoltatva, egymásután kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen állva. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged? 11 Az pedig mondta: Senki, Uram! Jézus pedig mondta neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezz! (Jn 8,3-11)

A törvény szerint egyértelmű volt a helyzet, mert a paráznaságon rajtakapott nőt meg kellett kövezni. Jézus mégis azt mondta, hogy az vesse az első követ a nőre, akinek nincs bűne. Jézus még csak nem is említette az asszony bűnét! A homokba írás is nagyon fontos részlete ennek a történetnek. Jeremiásnál írja az Ószövetség, hogy azoknak a nevei vannak a porba írva, akik elvesznek (Jer.17,13). Amikor a parázna nő vádlói látták a nevüket felírva a homokba, akkor tudták, hogy Jézus mit csinál. Isten szemében nincs egy igaz sem, mindannyian egyformán vétkeztünk ellene (Róm.3,11-12). Csak a hitünk menthet meg minket, és az Isten felé bűnbánó, alázatos szív.

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, amelyen vétkezik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtér hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezik. (Ezék 33,12)

Ha pedig a törvényből egyetlen törvény ellen is vétünk, akkor az egész törvényt megrontottuk.

10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jak 2,10)

10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. (Gal 3,10)

Ez itt most azért érdekes, mert a paráznaság is és a házasságtörés is „csak az egyik bűn” Isten ellen. Ha nem voltam parázna, de loptam, akkor is az egész törvény megrontásában vagyok bűnös. Ha nem öltem, de hamis tanú voltam, akkor is az egész törvényt megsértettem. Emiatt szükség, hogy az Úrhoz könyörögjek a bűneim bocsánatáért.

31 Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Mt 12,31)

39 És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. (ApCsel 13,39)

Ezeknek az igéknek alapján azt mondhatjuk, hogy a bűnöket megbocsátja az Isten. Egy kivétel van, a Szent Szellem káromlás, amelyre nincs bocsánat. De még aki a Fiú ellen szól, annak is megbocsáttatik. És itt kanyarodhatunk vissza a házasságokhoz közvetlenül. Az Úr valóban azt szeretné, hogy a házasságok egy életre szóljanak. Ezért ha a vétkes házastárs, aki a paráznaságot elkövette, bocsánatot kér, és tiszta szívéből megtér, akkor a másik félnek meg kell bocsátania, de emellett minden joga megvan, hogy magát a házasságot felbontsa, hiszen a vétkes fél azt már felbontotta, ezért a szövetség is fel lett bontva. De Krisztusban éppen a megbocsátás miatt megteheti, hogy megmaradnak a házasságban. Még az Úr imájában is benne van, hogy bocsássunk meg egymásnak, ahogyan az Úr is megbocsát nekünk (Mt.6,12, vagy Mk.11,25-26). Erre enged következtetni Jézus története a paráznaságot elkövetett nővel kapcsoltaban is (Jn.8,3-11 – fentebb), akinek annyit mondott, hogy ne vétkezzen többé.

A szövetség szempontjából nagyon fontos ez, mert az Úrral is szövetséget kötünk. Az Úr hű a szövetségekhez, amelyeket kötött az emberrel. Ezért várja viszonzásul, hogy az ember is legyen hűséges a szövetségekhez, amelyeket megköt. Viszont ahogyan az Úr szövetségei is feltételhez vannak kötve, úgy az emberek közötti szövetségek is feltételekhez vannak kötve. Ezért ha a szövetség megkötésekor „megállapodott” feltételek már nem igazak, akkor a szövetség alól felmentést nyer a vétlen fél. Ott tévesztik el sokan emiatt az újraházasodást, mert a házasságtörő fél ma már nem lesz megkövezve, hanem elbocsátva. De attól még a házasság szövetsége olyan, mintha a vétkes fél halála miatt felbomlott volna.

10 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljon. 11 Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. (1Kor 7,10-11)

15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljon el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. (1Kor 7,15)

27 Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. 28 De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik ; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a hústestben. Én pedig kedveznék nektek. (1Kor 7,27-28)

Az Újszövetségben már a Szent Szellem erejénél fogva meg kellene lennie bennünk az erőnek, hogy Isten parancsai szerint éljünk. De az 1Kor.7,11-ben mégis azt olvassuk, hogy ha megesik az, hogy elválnak, akkor inkább maradjanak úgy. Nem csinál belőle nagy ügyet. Ha már felszabadult a feleség kötelékéből, akkor ne keressen másikat, mert jobb az Urat egyedül követni, mint a házasságra figyelni. De nem vétkezik az, aki más feleséget vesz. Hogyan lehet ez? Ha ez az Úrnak az Ószövetségben sem jelentett élet-halál kérdést, akkor az Újszövetség, a kegyelem idején még kevésbé kell problémát jelentenie. Hogyan mondhatunk ki ilyet?

9 Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se fiú megrontók, se férfiakkal tisztátalankodók, 10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.  11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által. (1Kor 6,9-11)

A bűnbocsánat miatt! Akármi legyen is a bűnünk, ha őszintén megbánjuk, akkor az Úr jó, és megbocsát, vagyis eltörli a bűnünket. Legyen az akár házasságtörés , vagy paráznaság is.

5 És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. 6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. 7 Mondták neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? 8 Mondta nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanem ha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. (Mt 19,5-9)

Jézus a válás okait leszűkíti a paráznaságra, vagyis a szövetségrontásra, a házasságtörésre, mert az akkori gyakorlat már túl szabadon kezelte ezt az elbocsátást. De ahogyan fentebb láttuk, a hitetlenség az már szellemi paráznaság, ha a hitetlen házastárs bálványimádásra buzdít. Akkor pedig – mivel az Újszövetség idején élünk – nem kell megkövezni a hitetlent, hanem „elég” elválni tőle. Aki pedig bűntelen, az szabad, mert felszabadult a házasság kötelékéből. De ez nem feltétlen jelenti azt, hogy aki elvált, az mindjárt megkapja a cölibátust is. Ha pedig a testében még érzi a vonzódást a másik nem felé, akkor igenis házasodjon meg.

1 Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. 2 De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. (1Kor 7,1-2)

9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. (1Kor 7,9)

Egy elvált embertől nem várja el az Úr, hogy belül eméssze a vágy, és égjen, és folyamatosan ebben a kínban éljen. Inkább házasodjon meg újra. Még ha vétkeztek is, vagy vétkezett is a válással, azt megbocsátja az Úr, és az élet megy tovább.

És akkor mi van a szolgálatokkal? Szolgálhat elvált és újraházasodott ember?

2 Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas; (1Tim 3,2)

12 A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. (1Tim 3,12)

Az egyfeleségű itt arra vonatkozik, hogy egyszerre ne legyen több felesége. Bár tudom, hogy ezt az állításom nehéz igazolni, de az igék és az eddigi gondolatmenet egyértelműen ehhez a kijelentéshez vezetnek. A társadalmi környezet is olyan volt, hogy gyakori volt a többnejűség. Az egynejűség a kereszténységgel terjedt el igazán, pont amiatt, mert ez Isten eredeti szándéka. Hogy pedig a diakónusokról azt írja, hogy egy feleségűek legyenek, ez itt egy fordítási kérdést vet fel, mert Fébé a Kenkréabeli gyülekezet szolgálója, vagyis diakónusa volt (Róm.16,1). Róla egyébként is csupa jót mond Pál, és ha itt azt mondaná, hogy egy nő nem lehet diakónus, hanem csak olyan férfi, akinek egész életében egy felesége volt, akkor önmagával kerül ellentmondásba. De ha az is feltétel lenne, hogy csak olyan férfi szolgálhat, aki nős, akkor szintén önmagának mond ellent Pál, mert Timótheus sem és Titusz sem volt házas, de még maga Pál sem.

Ha pedig kimondjuk, hogy nem lehet szolgáló olyan, aki már újraházasodott, akkor az Úr kegyelmét vonjuk meg az ilyen embertől, mert kijelentjük, hogy aki már egyszer elvált, az élete végéig viselje ennek a cselekedetének a következményeit. Egy gyilkos lehet szolgáló, de egy újraházasodott már nem? Egy rablógyilkos lehetne szolgáló, de egy elvált nem? Egy sikkasztó, csaló, hazudozó lehet szolgáló, de egy újraházasodott már nem? Nem érezzük ennek a súlyát?

12 Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. 13 Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekszik az irgalmasság az ítélet ellen. (Jak 2,12-13)

13 Elszenvedve egymást és megbocsátva kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is; (Kol 3,13)

Az igében végig Isten irgalmát találjuk. Ha mi kimondanánk, hogy valaki nem szolgálhat, mert elvált, akkor ítéletet mondunk ki az életére, és nem az irgalmat gyakoroljuk. Nem az Úr dönti el, hogy kit választ szolgálatra (ApCsel.13,2)? Nem a gyümölcsök döntik el, hogy kivel van ott az Úr (Mt.12,33; Lk.6,44)? Ne siessünk az ítélettel.

7 Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5,7)

13 Elmenve pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Mt 9,13)

7 Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. (Mt 12,7)

Énok könyve – miért foglalkozom vele?

24 És mivel Énókh Istennel járt; eltűnt, mert Isten magához vette. (1Móz 5,24)

14 Ezekről is prófétált pedig Énokh, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondva: íme eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, (Júd 1,14)

8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. 9 És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. 10 Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. (3Móz 16,8-10)

Egyre többen róják fel nekem, hogy miért használtam Énok könyvét referenciaként, amikor az nem része a Bibliának, sőt mi több, nem is hiteles. Ahogyan a Váradi-Károli Biblia előszavában is írom:

„Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, – ahogyan az 1660-as Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is (Júd.14.). Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.”

Tehát nem állítom, hogy egyenértékű a kanonizált könyvekkel, hanem azt állítom, hogy tartalmának ismerete hasznos a mai keresztény hívők számára. Nincs erősebb bizonyíték az ihletettségére, mint Jób könyvének, vagyis idézi a Szent Szellem.

Szeretném kifejteni, hogy ezt a témát én hogyan látom. Itt a blogon már több írás foglalkozott azzal, hogy milyen földet ír le a Biblia. (A föld ahol élünk; Kiterjesztett erősség; Mikor megnyílik az ég) Ezeknek megfelelően, a Biblia elejétől fogva más világképet tár elénk az „univerzumról”, mint amit ma az iskolában tanítanak. De akkor miért is hiszi el a keresztények túlnyomó többsége az iskolai, és az ún. tudományos világképet, ha az nem egyezik meg a bibliai világképpel? Vagy Biblián kívüli forrásokat használnak erre? A világ leírására elfogadható Biblián kívüli könyveket használni, a történetekre nem?

De itt van Dániel könyvében a következő prófécia:

1 Én is a méd Dárius első esztendejében mellette álltam, hogy őt támogassam és segítségére legyek. 2 És most igazságot jelentek neked: Íme, még három király támad Perzsiában, és a negyedik meggazdagszik nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékaira, és nem az ő hatalma szerint, amellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kívül. (Dán 11,1-4)

Honnan tudjuk, hogy ez igaz vagy sem, amikor Dániel idejében ennek még semmi nyoma nem volt, és a Biblia sem ír többet erről a próféciáról? Onnan, hogy a történelemkönyvek elmondják, hogy ez a Görög uralkodó Nagy Sándor volt, és amilyen fiatalon és gyorsan nagy hatalomra tett szert, olyan gyorsan bukott el, és a birodalma négy vezére között lett szétosztva. Ismét egy Biblián kívüli forrásból tudunk meg egy bibliai eseményről többet. Vagy inkább állnunk kellene bután, és azt mondani, hogy nem tudjuk, mert nincs benne a Bibliában?

Ezért most visszakérdezek mindazoktól, akik nem értenek egyet Énok könyvének a használatával. Ők is elutasítják a világi csillagászati könyveket és iskolai tananyagot a világképükkel kapcsolatban? Ők is elvetik a történelemkönyveket, amelyek leírják Nagy Sándor történetét, amely igazolja a Bibliát? Vagy nem vetik el?

Énok könyve pedig ha valaki szemében nem több ennél, akkor tekintheti úgy, mint egy történelmi leírást azokból az időkből. Se többnek, se kevesebbnek nem kell tartani. Egyébként pedig azt lehet vele tenni, amit minden Biblián kívüli könyvvel. Vagy elfogadom, vagy nem. Vagy olvasok egy könyvet, vagy nem. Így lehet kezelni a Biblián kívüli próféciákat is – vagy elfogadom, vagy nem. Azok nem szentírás. Bár lehet, hogy Istentől vannak, ahogyan lehet, hogy az Énok könyve is az, aminek mondja magát. Erről mindenkinek magának kell meggyőződnie, mint a próféciákról.

21 Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Th 5,21)

Hiszem, hogy jobb, ha az Úrnak többször kell szólnia, hogy valami Tőle van, mintha mindenre ráugrunk, és azonnal elfogadjuk. Különösen a mai időben, még a legtisztább tanítók tanításaiban is lehetnek tévedések, ezért különösen fontos, hogy mindent megpróbáljunk.

Visszatérve Énok könyvére. Sok látomást ír le, amiknek az elképzelésével mindenki megküzd, aki nem élte át azokat a látomásokat, vagy legalább hasonló kijelentést nem kapott. Ezek a szellemi leírások mindig is sok kételyt támasztottak a többségben. A Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk, melyeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában. A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon, és sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat, amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például: 4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.)

Már Jézus idejében is volt olyan zsidó közösség, a szadduceusok, akik tagadták az angyalokat és a szellemet is (Ap.Csel.23,8). Tehát ha csak a hivatalos körökre hagyatkozunk (1Tessz.5,21), akkor itt maradhatunk minden olyan kijelentés nélkül, amely a szellemvilágra vonatkozik. De az Úr nem akarta, hogy ezekről ne legyen tudomásunk. Két egyház például ma is a kánonja részének tekinti Énok első könyvét, és mindig is annak tekintette. Az Újszövetség írásának idején pedig nem volt olyan szigorúan összeállított ószövetségi kánon, mint ma. Szabadabban olvasták ezeket az írásokat, hiszen még sokszor az írányzatokon belül sem volt egység. (forrás: Michael Barber, Loose Canons: The development of the old testament -2006; Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Henok könyvei -15.old.)

Az Újszövetség is tartalmaz több olyan hivatkozást, amelyek ma apokrifnak számító írásokból származnak. Pl. Mt.27,9; Csel.7,38; 1Kor.2,9; Ef.5,14; 2Tim.3,8. De vannak olyanok is, amelyek ismeretlen forrásra mutatnak. Pl. Jn.7,38; Lk.11,49; Júd.1,9. (a felsorolt igehelyek hivatkozásai részben Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A Holt-tengeri tekercsek között a Zsoltárok (39 másolat), és az 5.Mózes (33 másolat) után a harmadik

leggyakrabban megtalált tekercs az Énok könyve (25 másolat). Ezek mellet sok olyan írást is találtak, amelyek ma apokrifnak számítanak, mint például Sirák, Tóbiás (Tobit), Jubileumok. Az sem tisztázott, hogy a Zsoltárokban mely zsoltárok szerepeltek. De például Sirák könyve mint isteni ihletésű van idézve a Talmudban. Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited)

Krisztus után a zsidóság hozzáállása megváltozott Énok könyvéhez, mert egyértelműen beszél az ember Fiáról, vagyis Jézusról. A Krisztus utáni második századtól kezdték mellőzni Énok könyvét. Egyébként akkor erősödött fel a júdaizmusban az egy istenhit hangsúlyozása is, de ez egy más téma. Krisztus megjelenése felforgatta az akkori zsidóságot, és akik nem fogadták el Őt, mint Messiást, azok igyekeztek eltüntetni minden közvetett vagy közvetlen utalást arra, hogy Jézus lehetett a Messiás. Ez történt Énok könyvével is. Hasonló a helyzet István bizonysága kapcsán is:

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vett, hogy nekünk adja; (ApCsel 7,38)

Ha elolvassuk Mózes második könyvéből az ide vonatkozó részt, akkor azt látjuk, hogy végig Istennel beszélget Mózes, és nincs ott egy angyal sem. Akkor István miről beszélhetett?

István ismerte a Jubileumok könyvét, és azt a tanúbizonysága alapján igaznak hitte. A Jubileumok könyvét is Mózes írta. Abban azt találjuk, hogy a negyven nap alatt, amíg fenn volt a Sínai hegyen, a Jelenlét angyala elmondta neki dátumra pontosan, hogy mikor mi történt. Ezért a zsidók a Jubileumok könyvét kis Genesis-nek mondják. De gondolkodjunk el István bizonyságán. A hallgatóságból mindenki úgy ismerte ezt a történetet, ahogyan István. Mindenki ismerte a Jubileumok könyvét. Ha pedig – kijelentés nélkül – tovább gondolkodunk, akkor megérthetjük, hogy miért ilyen szűkszavú az 1Mózes. Hiszen mindenki elolvashatta a részletes leírást a Jubileumok könyvéből, ezért elég volt utalni azokra az eseményekre. De akkor még itt a Jásár könyve is, amelyik szintén más szemszögből mondja el ugyanazokat a történeteket. Szóval a történelmet meg lehet ismerni ezekből a Biblián kívüli könyvekből, amelyekre ráadásul még a Biblia is hivatkozik, mint Énok, és Jásár, ha azokat nem is olvasom el, ami a Bibliában nincs megemlítve. Például a Jásár könyvében le van írva, hogy hogyan lett az első fáraó, és hogy Osiris élő személy volt. Innentől az összes olyan bálványimádás lelepleződik, amelyik Osirist istenként imádja – beleértve a szabadkőműves hitvallást is. Nem érdekes? Az egész Orion, Apolló, Osiris, kultusztól hangos ma a világ, elég megnéznünk a naposzlopokat, és az űrporgramokban használt neveket. Ugyanígy lepleződik le Nimród is, akit különösen itthon figyelni kell. Róla is írtam már „az EGY” című írásomban. De az ő történetét igazán a Jásár könyvéből ismerhetjük meg. Onnan kiderül, hogy milyen birodalma is volt igazán. De kell, hogy ezek a könyvek a Bibliával egyenértékűek legyenek? Nem, viszont  az ismeretük sok dolgot leleplez, ami ma fontos lehet.

Már többször foglalkoztam az óriások témával is, mert ma igenis látszik egy tendencia a világban, ami az óriásokat „jó fejeknek” akarja beállítani. De aki ismeri ezeket az írásokat, az tudja, hogy (1) a visszatérésük veszélye fennáll, (2) az emberek semmi jót ne várjanak tőlük. Az óriások szellemei, vagyis a démonok vissza akarnak jönni testben. Erről szól az egész világűrrel, az értelmes civilizációkkal, és a nem humanoid lényekkel kapcsolatos összes világi téma. Azért, hogy az emberek nyitottak legyenek arra, hogy más testben eljövő lények, azok a földön kívülről érkeznek. Viszont ha valaki erősen gyökerezik a bibliai világképben, akkor azt nem lehet elhitetni. A kiterjesztett erősség alatt, egy zárt világban nincs végtelen univerzum, hanem csak az, amit Isten beletett. Ezt könnyebb megérteni az Énok, Jubileumok és Jásár könyvének ismeretében. Jézus korában, ahogyan István történetéből is láttuk, ezeket az írásokat széles körben szabadon olvasták. A kereszténység eljövetelével azonban a Sátán el akarta tüntetni a „nyomokat”, hogy az emberek ne is tudjanak ezekről a dolgokról. Énok könyve leleplezi a nagy UFÓ hitetést is.

Itt a blogon sokat foglalkoztam a Biblia változtatásaival. Ha a gonosz képes belenyúlni az Igébe olyan szinten, hogy az már teljesen más evangéliumot hirdessen, akkor miért gondolnánk, hogy nem tünteti el azokat a nyomokat is, amelyek leleplezik őt. Ahogyan „beletesz az igébe”, ugyanúgy el is tüntet más írásokat.

6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. (Hós 4,6)

A tudatlanság mellett az emberiség legnagyobb ellensége a nem Istentől származó tudás.

8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, e világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)

A világi ismeretek nem az Úrtól vannak. A tudományról is egyre több területen derül ki, hogy olyan szinten van, mint egy vallás, vagyis bizonyítékok nélküli állítások halmaza. Ez különösen igaz a fizika, azon belül a csillagászat, és a lélektan területére. Ha elfogadjuk ezeket a Biblián kívüli forrásokat a történelemre, a fizikára, biológiára, stb., akkor miért nem tudjuk elfogadni az Írásokkal kapcsolatos „háttérinformációt”? Ehhez senkinek sem kell elfogadnia a Biblián kívüli írásokat, mint isteni ihletettségű, ahogyan a próféciákat, vagy más tanításokat sem, csak „adalékok” lehetnek az ige jobb megértéséhez.

Az elragadtatás(ok) – a nagy nyomorúság előtt, alatt, vagy után lesz(nek)?

„A királyságról adott kiejelentés mellett, az Úr adott Watchmann Nee-nek kijelentést az elragadtatással kapcsolatban is. Az aktuális fundamentalista teológia szerint, a keresztényeknek azt mondják, hogy amíg meg vannak mentve [üdvösségük van], az Úr visszajövetelekor ők is mindannyian részesei lesznek egy általános elragadtatásnak az egész egyházzal együtt, a  nyomorúság előtt. De Watchmann Nee meglátta, hogy nem egy időben lesz elragadtatva minden hívő. Néhány hívő érett győztes lesz a nyomorúság előtt; ezért elsőként lesznek elragadtatva. A hívők többsége viszont később válik éretté, ezért később lesz elragadtatva. A királyság az egy jutalom, de az elragadtatás érettség kérdése. Az elragadtatást az aratáshoz hasonlíthatjuk. A termést nem aratják le és takarítják be, amíg még éretlen. Először meg kell érnie. Minden kereszténynek érettnek kell lennie az életben. Amikor mind érettek, akkor az Úr learatja őket és beviszi a mennyei csűrbe. Ennek a két pontnak tisztának kell lennie az elménkben: 1.) A királyság az egy jutalom a győztes hívőknek, és 2.) az elragadtatás megkívánja a győztesek érettségét.”

(Witness Lee – Watchmann Nee-ről)

Szokatlan, hogy egy idézettel kezdem az írásom, és nem egy igével. Az elragadtatás kérdése sokakat foglalkoztat a hívő körökben, és az álláspontok kezdenek „megmerevedni”. Mint tudjuk, az elragadtatás idejének több „elmélete” létezik. Van, aki azt mondja, hogy a nyomorúság előtt ragadtatik el az egyház; van aki azt mondja, hogy az utolsó hét év közepén, vagyis a nyomorúság és a nagy nyomorúság „határán”; és vannak akik azt mondják, hogy a nagy nyomorúság végén, közvetlen az Úr visszajövetele előtt. Mindezek a megállapítások kiolvashatók a Bibliából, ezért most nem is ezzel fogunk foglalkozni, hogy melyik a helyes, hanem a részleges elragadtatással fogunk foglalkozni.

Hogyan is kerülhet szóba a részleges elragadtatás? Az Ige azt mutatja, hogy csak a nagy nyomorúság végén lesz teljes elragadtatás. A többi esetben mindig lesz „maradék” a földön.

39 És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,39-42)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,5-6)

Az elragadtatásról írt korábbi írásomban már foglalkoztam azzal, hogy ki a fiú és ki az asszony, úgyhogy erre most nem térek ki külön. Máténál látjuk, hogy nem mindenki vétetik fel, hanem csak „egyesek”. A Jel.12-ben látható asszony is megszül egy fiú magzatot, és csak a fiú ragadtatik fel Isten királyi székéhez, de az asszony – vagyis az egyház nagyobb része – itt marad. Ma sok nézet van az egyházakban, hogy ki számít bele Krisztus testébe, vagyis kik alkotják az egyházat. Azokban az egyházakban, ahol nem hírdetik az újjászületést, ott azok, akik elhiszik, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Ott nincs más megkötés. Azután vannak azok az egyházak, akik a Jn.3.fejezete alapján, ezt már az újjászületéshez kötik. De a valóság az még egy ennél is szűkebb kör. Ezt maga Jézus mondja el:

35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. (Mk 3,35)

21 Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyben lévő Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Mt 7,21-22)

Ennek megfelelően, van a hívőknek egy külön csoportja, akiket nevezhetünk a menyasszonynak, vagy a győzteseknek. Nekik nagyobb igéretük van az Úrtól, mint a hívők nagyobb csoportjának. A teljes egyháznak, ahogyan Pál is írja, egy reménysége van (Ef.4,4), ez pedig az örök élet. Ez van megígérve azoknak, akik hisznek az Úr megváltásában (Mk.16,16). Viszont azoknak, akik győznek az életükben, azoknak egy jutalom van megígérve.

7 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. (Jel 2,7)

11 Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jel 2,11)

17 Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak aki azt elveszi. (Jel 2,17)

26 És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; 27 És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: 28 És adom annak a hajnalcsillagot. (Jel 2,26-28)

5 Aki győz, az fehér ruhákba öltöztetik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. (Jel 3,5)

10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, ezért én is megszabadítalak téged a megpróbáltatás idejéből, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. 11 Íme eljövök hamar: tartsd meg azt ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jön; és felírom ő rá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. (Jel 3,10-12)

21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. (Jel 3,21)

A győztes kifejezés mindig egyéneket jelöl, és ha így gondolkodunk tovább, akkor megállapíthatjuk, hogy Filadelfia azért lehet győztes, mert győztesekből áll. Ahogyan látjuk, az egyes hívőkön kívül csak egyetlen győztes egyháznak van megígérve, hogy nem lesz része a „megpróbáltatás idejéből”, ami az egész világra eljön. Ez a megpróbáltatás egyértelműen a végidők nyomorúságára vonatkozik, mert a történelem során az összes eddigi nyomorúság – az özönvizet kivéve – nem súlytotta az egész földet. Ez a jutalom volt a reménysége már néhány ószövetségi szentnek is:

35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. (Zsid 11,35)

a szabadulás (G629) szó jelentése – megváltás, kiváltás, felszabadulás

26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. (Zsid 11,26)

Az ige szerint van egy ”becsesebb feltámadás” is. Dániel könyvének végén olvassuk még a feltámadást konkrétan, de ott nem látható, hogy lenne különbség a feltámadások között. Bár 1Korinthus levél 15. fejezete sem ír különbséget a feltámadások között, de van különbség a feltámadások között. Mózes is a megjutalmazásra tekintett, és nem egyszerűen a feltámadásra. Az ő személye azért érdekes még, mert ő a törvények és a próféták előtt élt, ezért kellett lennie valami ismeretnek benne, amiért egy megjutalmazásra tudott tekinteni. Ezek az igék is azt mutatják, hogy a szentek feltámadása eltér az ítéletre való feltámadástól (Dán.7,10; Jel.20,12). A győzteseknek más a jutalma, mint a nem győzteseknek. De az igazat megvallva, az Úrhoz csak győztesek kerülhetnek, mert ha valaki nem győz az életében, akkor az azt jelenti, hogy elbukott a hit harcában. Ahogyan Derek Prince is tanítja, hogy nincs igéret azoknak, akik nem győznek.

14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. (1Kor 3,14)

17 Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. (1Kor 9,17)

18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára. (1Tim 5,18)

8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. (2Jn 1,8)

24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9,24-27)

Azoké a jutalom, akik önként munkálkodnak, ahogyan Pál is írja az 1Kor.9,17-ben. Akik az akaratukat odaállítják az Úr akarata mellé, leteszik a saját akaratukat és azt cselekszik, amit az Úr akar az életükben. Akik megsanyargatják magukat, hogy elnyerjék az Urat.

A győzteseknek adott ígéret még kiegészül Jézusnak azzal a végidők próféciájának elmondása után tett kijelentésével, amikor arra buzdít, hogy kérjük a mennyei Atyánkat, hogy tegyen méltóvá arra, hogy elkerüljük mindazt, ami erre a földre következik.

36 Vigyázzatok azért minden időben, kérve, hogy méltókká tettessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (Lk 21,36)

Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik méltókká lesznek arra, hogy elkerüljék a nyomorúságot, és lesznek, akik nem. Lesznek olyanok, akik már nem lesznek itt a földön, amikor bekövetkezik a nyomorúság, és lesznek olyanok, akik átmennek a nyomorúságon. És az igéből valóban ki lehet olvasni mindezeket az eseteket, ahogyan már a bevezetőben is írtam, hogy megtalálható mind a nyomorúság előtti, alatti és végén lévő elragadtatás. Ezért is okozott ez zavart az egyházban. A nyomorúság előtt elragadtatott hívők az a fiúmagzat, akit megszül a asszony. Péter leveléből tudhatjuk, hogy az asszony gyengébb, mint a férfi (1Pt.3,7). Tehát a fiú magzat erősebb, mint az asszony, aki megszüli, és ez a magzat valami olyat tud tenni, amit az asszony nem tud megtenni.

11 És ők legyőzték azt a Bárány vére által, és az ő bizonyságtételük beszéde által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. (Jel 12,11)

Ez a fiú nem kímélte az életét mindhalálig. Ez a különbség. Ők már legyőzték a fenevadat, amikor az asszony még nem. Ez azt jelenti, hogy ők már elkészültek a földi életük során, azzal, hogy nem kímélték az életüket mindhalálig. Teljesen odaadták magukat az Úrnak. Erről a szülésről ír Pál is:

19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek Krisztus. (Gal 4,19)

Olyanoknak kell megszületnie az egyházban, akikben kiábrázolódik a Krisztus. Ők, és csak ők fognak elragadtatni a nyomorúság elől, vagyis az utolsó hét év elől, amikor az Antikrisztus uralma alatt lesz a föld. Őket példázza a tíz szűz példázatában is (Mt.25,1-13) az okos szűzek csoportja. Öt szűz okos volt, és ők készen álltak a vőlegény megérkezésekor, és bemehettek vele a menyegzőre. A másik öt azonban kívül maradt. A menyegzőről lemaradtak, de attól még szűzek voltak és később elkészültek, mert az olajuk is meglett.

Ők az a csoport, akik a nyomorúság alatt készülnek el. A Jelenések könyvének hetedik fejezete ír róluk.

9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)

14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És mondta nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)

Ennek a leírásnak a helye nagyon fontos. Már szintén korábban foglalkoztam a pecsétek időrendjével Jézus elmondása alapján (Mt.24.; Lk.21; Mk.13). A pecsétek sorrendjében a hetedik pecsét eseményei megelőzik a hatodik pecsét eseményeit. Ez a jelenet pedig az ötödik pecsét után, és a hetedik pecsét előtt történik. Ez azt jelenti, hogy azok, akik addig elkészülnek, elragadtatnak az Úrhoz, és nem érik meg a földön a nagy nyomorúság idejét, amely a haragpoharak kitöltésének ideje. Az utolsó elragadtatás pedig Jézus közvetlen visszajövetele előtt lesz, amikor magához vesz mindenkit, aki az övé (Jel.16,15). Ez közvetlen az armageddoni csata előtt lesz.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra támadnak fel az asszony magvából valók közül azok, akik az Úrban haltak meg, és azok, akik még itt a földön élnek és az eddigi elragadtatásokban nem részelülhettek.

Most nézzük meg, hogy mindez hogyan kapcsolódik az ünnepekhez, és az aratásokhoz, a Bibliában. A bevezető idézet is ír az aratásról. Sokat elmond nekünk a három fő ünnep, amelyet az Úr a zsidó népnek adott.

14 Háromszor szentelj nekem ünnepet esztendőnként. 15 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Egyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjen meg színem előtt. 16 És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, amelyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítod a mezőről. (2Móz 23,14-16)

A három ünnep, és a hozzájuk tartozó aratás (betakarítás):

Páska (Húsvét)

3Móz.23,5-8

március/április

kovásztalan kenyerek ünnepe

árpa

Hetek ünnepe, az első zsenge ünnepe és Pünkösd

3Móz.23,9-14; 15-22;

augusztus/szeptember

búza

kovászos kenyér

Engesztelés és Sátoros ünnep

3Móz.23,27-32; 34-44

szeptember/október

szőlő szüret ideje

A világ vége is az aratáshoz van hasonlítva:

38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. 39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. (Mt 13,38-40)

A páska ünnepén volt a tavaszi árpa aratása. Az első zsenge ünnepe, a pünkösd, az ószövetség idején nem akkor volt mint ma, hanem amikor elkezdődtek az aratások, főként a búza aratása. A sátoros ünnep pedig ezután, a szőlő érésének idején volt.

Az árpát nem szabad erősen csépelni. Fa eszközökkel hántolják, és finoman bánnak vele. Ez az első ünnep példázza azokat a győzteseket, akik önként odaadják az életüket az Úrnak, és nem kell kényszeríteni őket az Úrnak arra, hogy a tanítványai legyenek.

24 Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Mt 16,24)

Őket nem kell az Úrnak erősen megszorítania, hogy Vele járjanak. Ők azok, akikben nincs kovász. Igyekeznek megszentelni az életüket, azt cselekedni, ami kedves az Úrnak. Ők az Urat keresik és Őt akarják, nincs más vágy a szívükben, ezért „kovásztalanok”. Belőlük lesz a menyasszony – ahogyan Pál is azt írja, hogy megsanyargatta a testét (1Kor.9,27). Ők az első elragadtatás részesei, más néven ők a győztesek, akik együtt fognak uralkodni az Úrral.

A hetek ünnepe a fő betakarításra a búza aratásának idejére esik. A búzát már keményebben kell kezelni, mint az árpát. Azt nagy hengerekkel csépelték, és hajtották rajta az állatokat. Ezek azok, akik keményebbek, és ezért nehezebben adják fel magukat az Úrért. Ők is szeretik az Urat, de nekik nagyobb nyomás kell, hogy le tudják tenni az életüket. Ennek az ünnepnek a végén pedig a pap kovászos kenyeret vitt az Úr elé. Ez azt jelenti, hogy ők már nem tudtak teljesen tiszták lenni, de a kegyelmük megmarad, és ők is ugyanúgy az Úréi. Mivel ez a fő aratás ideje, ebbe a csoportba fognak a legtöbben tartozni, itt ragadtatnak el a legtöbben majd.

A harmadik ünnep ideje a szőlő betakarításának idejére esik. Ez a két aratás közel esik egymáshoz. A szőlőt kezelik a legkeményebben. Azt darálják, majd préselik. Akinek még nagyobb nyomás kell, hogy oda tudják adni magukat az Úrnak, azok a földön maradnak egészen a legvégső időkig.

(megjegyzés: az Igében azok az események, amikor az Úr begyűjti az övéit, mind az aratás szóval vannak jelölve, és az igazakkal kapcsolatban egyszer sem említi a szüretet. A leírás a Jel.14,15-ben azt mondja „eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni valója megszáradt”, és a Mt.13,39-ben is „az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok”. Csak a gonoszokkal kapcsolatban említi a Jel.14,18-ban a szüretet. A szőlőérés csak azt példázza, hogy az Úr gyermekei közül lesznek, akiknek nagy nyomás kell, hogy odaadják magukat az Úrnak „darálás”, „préselés”, ezért át kell menniük a nagy nyomorúságon.)

 Erre az időre esik az engesztelés és a sátoros ünnep. Ne feledjük el, hogy az Úr mindent azért tesz, hogy az ember üdvösségre jusson. Ő nem gyönyörködik a mi szenvedéseinkben. De ha valakinek szenvedés kell, hogy feladja az életét, és az Úrnak tudja adni magát, akkor az Úr ezt fogja tenni az életében. Csak megmeneküljön a haláltól és az örök szenvedéstől.

Ahogyan látjuk, a fő ünnepek és az aratások is egybecsengenek az elragadtatásokkal, és azok szellemi jelentésével. Az Úr napja úgy jön el, mint tolvaj (1Th.5,2; 2Pt.3,10; Jel.3,3 Jel.16,15). Ez a jellemző köti össze az elragadtatásokat, és ezért lehet azt több helyen kiolvasni. A Jelenések könyvében is, a mennyben felűnő sokaság, vagyis a megváltottak, nem úgy vannak leírva, hogy folyamatosan érkeznek a mennybe, hanem egyszer csak sokan vannak. A Jel.7,9-ben, a hetedik pecsét ideje előtt látjuk a nagy sokaságot. Ebből látszik, hogy a „második” elragadtatás lesz a legnépesebb. Az első elragadtatáshoz kapcsolódóan, a Jel.12-ben szereplő fiúmagzat születéséről pedig csak hárman tudnak: Az Úr, az asszony, és a sárkány; ez a világ előtt rejtve marad. De mivel az asszony, vagyis a keresztény közösség erről tudni fog, hiszen a vajúdás már elkezdődött (más néven a rostálás), ezért az első elragadtatás után nagyon sokan meg fognak térni. Ahogyan a tíz szűz példájából látjuk, az öt bolond szűz is aktív lesz, és keresi az olajat, hogy méltó lehessen a menyegzőre.

Még tisztáznunk kell, hogy az elragadtatás kapcsán nem külön kiváltságról van szó. Az Úr minden egyes ilyen alkalommal elviszi mindazokat, akik készen állnak az Ő érkezésének idején. Ezt csak úgy tudjuk megérteni, ha nem szervezett egyházakban és azok tagságában gondolkodunk, hanem a szenteket egyen-egyenként tekintjük az Úr gyermekeinek, ahogyan ezt látjuk a győztesek ismérveinek felsorolásánál is. Ott is több egyházból csak azok az „egyének” lesznek győztesek, akik engedelmeskednek az Úr figyelmeztetésének, és aszerint élik az életüket. Még azokban az egyházakban sem automatikusan mindenki az Úré, ahol az újjászületést prédikálják, mert ezekről az egyházakról Jézus maga mondja: „az a neved, hogy élsz, mégis halott vagy” (Jel.3,1). Tehát az egész egyházra nem igaz az, hogy mindannyian élnének. Be kell látnunk, hogy igazán csak az Úr tudja, hogy kik az övéi, és ők szét vannak szórva az egyházakban, gyülekezetekben, otthonokban.

Ismét azt kell meglátnunk, hogy amit mi a mai korban „felfedezünk”, vagyis jobban mondva az Úrnak újra ki kell jelentenie, az a 19.században már az egyházban megvolt. A „részleges elragadtatás” a testvér gyülekezetekben jelent meg, akiknek sok és mély kijelentésük volt az Úrtól. Sajnos Darby miatt a nevük ma már nem cseng olyan jól, de az tkevesen tudják, hogy őt kizárták maguk közül, mert annyira eltávolodott attól, aminek a kezdetében jelentős szerepe volt. A részleges elragadtatásokat képviselte többek között: Robert Govett (1813-1901); Gordon Lindsay (1903-1973); Watchmann Nee (1903-1972); Witness Lee (1905-1997). Közülük Magyarországon talán Watchmann Nee neve ismertebb szélesebb körben, és őt senki sem tartja tévtanítónak. A Sátán „agyonhallgatta” ezt a kijelentést, ahogyan több más kijelentést is, ami nem egyezik az ő programjával. Ennek az lett a vége, hogy a mai keresztény közösség, már emiatt tévtanítóknak nevez sokakat, akik az igéből ezt meglátják. Természetesen az egyház fogalmának és a tanítványság folgamának az elferdítése is kellett ahhoz, hogy ezek az elragadtatás körüli tanok megosszák a kereszténységet. Csak remélni tudom, hogy ez az írásom legalább a téma kutatására buzdítja az olvasót.

A részleges elragadtatás témája egy könyvet igényelne, nem egy ilyen kis cikket. De buzdítok mindenkit, hogy kutasson utána.

12 És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. 14 Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,12-14)

Júdás és a tévelygők

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. […] melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő saját helyére jusson. (ApCsel 1,16-17,25)

[…] mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. (2Th 2,10-12)

Az igét tanulmányozva fel lehet ismerni, hogy az Úr mennyire tiszteletben tartja a szabad akaratot. Az emberre magára nézve talán a saját szabad akarata jelenti a legnagyobb kockázatot. Akik egy kicsit érettebbek az Úrban, azoktól gyakran lehet hallani, hogy saját maguktól félnek a legjobban, mert ők saját maguk legnagyobb ellenségei, és ebben a mondásban nagyon sok igazság van. Isten messzemenően tiszteletben tartja a szabad akaratot, ezért olyan nagy mindenkinek a felelőssége a saját élete felől. Amikor megállunk az Úr ítélőszéke előtt (Róm.14,10; 2Kor.5,10), akkor nem hivatkozhatunk másokra, hogy miattuk lett olyan az életem, amilyen. Mindig választhatunk. Még aki olyan helyzetben van, hogy nincs lehetősége a saját akarata szerint élni – példának álljon itt Dániel és József, akik rabszolgának lettek elhurcolva – még ők is választhatnak, hogy milyen szívvel élik le azt a rájuk kényszerített életet (Ef.6,5-7; Kol.3,22).

Mindezek a cselekedetek a szívből indulnak ki. Ezért kell a szívünkre mindennél jobban vigyázni (Péld.4,23; Mt.15,18). A szív a döntések központja az életünkben. A tudatunk által felhamozott emlékek, együtt a hozzájuk csatolt pillanatnyi érzelmi töltéssel, és az általunk fontosnak tartott személyek véleményével együtt, kialakítanak bennünk egy véleményt minden dologról és emberről. Amikor döntéshelyzetben vagyunk, akkkor ezeket mérlegeljük szinte öntudatlanul, és ezt a belső véleményt összevetve a pillanatnyi külső körülményekkel, hozzuk meg a döntésünket. Így éljük meg a szabad akaratunkat, amelyet Isten mindenkor tiszteletben tart. Ezért „nehezebb” az Úrnak szolgálni, mint egy embernek, mert magamnak kell magamat kényszerítenem az engedelmességre. (Ezt kifejtettem a Szabadság illúziója című korábbi írásomban.) Ezután a bevezető után nézzük meg, hogy Jézus hogyan viselkedik Júdással.

Felelt nekik Jézus: Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. (Jn 6,70)

Jézus maga választotta ki a tizenkét tanítványát. Már az elején tudta, hogy egy közülük nem igaz szívvel követi őt. Jézus, a Szent Szellem kijelentései alapján tudta, hogy mi van az emberek szívében (Lk.9,47), ezért nyilvánvaló volt előtte Júdás személye is. Ennek ellenére nem küldte el őt magától, hanem végig bevonta a munkába, sőt, még az erszényt is rábízta (Jn.12,6; Jn.13,29). Júdás is kiment a tanítványokkal, amikor kettesével elküldte őket. Júdás is megkapta ugyanazt a kenetet, mint a többiek, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön, és hírdesse az Isten országának eljövetelét. Jézus bizalmat adott neki mindvégig. Nyilvánosan senki előtt nem leplezte le a szívét és a gondolatait. Mindvégig részese volt Jézus szűkebb kíséretének (Mt.26,20; Mk.4,10; Mk.11,11; Mk.14,17). Élő, közvetlen bizonysága lehetett arról, hogy Jézus valóban az Isten Fia, és ő a megváltó, akit Izraelben mindannyian vártak. Ettől több bizonyságot ember nem kaphat Istenről.

De volt a szívében valami, ami miatt nem tudta teljesen elfogadni azt, hogy Isten így cselekszik. Egy másik istenkép volt benne, ami nem egyezett azzal, ahogyan Jézus megélte a messiás életét. Hiába hallotta és látta Jézust a szolgálatában három és fél évig, ez a kép nem tudott benne megváltozni. Bibliai fogalommal élve, kemény maradt a szíve. A szív akkor marad kemény, amikor az ember az óemberi, világi mércével méri Isten dolgait. Ahogyan a tanítványoknak mondja Jézus:

Azután, mikor asztalnál ültek megjelent magának a tizenegynek, és szemükre hányta az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek, (Mk 16,14)

Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg volt keményedve. (Mk 6,52)

Akkor kemény az ember szíve, amikor nem hajlandó elváltoztatni a gondolkodását Isten szerinti gondolkodásra, hanem kitart a régi, berögzült hústesti gondolkodása mellett. Ilyenkor lesz hitetlen az ember, mert nem tudja a maga értelmével elhinni, hogy másként is lehetnek a dolgok, mint azt korábban megtapasztalta. Röviden mondva, hitetlen lesz az ember Isten dolgai iránt.

Ez mehetett végbe Júdásban is. Nem tudta Izrael szabadítóját úgy elképzelni, ahogyan Jézus ezt megélte. Mindvégig megmaradt a maga régi elképzelésében. A többiek, bár nem értették, de mégis megpróbálták követni Jézust, és elfogadták a cselekedeteit. Jézus mennybemenetele előtt látjuk, hogy ők is várták Izrael megszabadítását (ApCsel.1,6), de el tudták engedni a saját elképzeléseiket, és bíztak Istenben. Megmaradt a hitük Jézus személyében, és bár több esetben más cselekedetet vártak volna Jézustól, személyét sohasem vonták kétségbe. Ezért tudtak megmaradni hitben. Ezt mondja el Jézus is abban az igében, amikor azt mondja, hogy „boldog aki énbennem meg nem botránkozik” (Mt.11,6). Isten felé mindig lágynak kell lennie a szívünknek. Formálhatónak kell maradnunk, mert különben elveszünk.

Ha bármi benne marad a szívünkben, ami a régi életünk mértéke szerint való, akkor könnyen megbotránkozhatunk Isten akaratán, mert az nem egyezik azzal, amit mi el tudunk képzelni. Ez pedig könnyen a vesztünket okozhatja, mert a legkisebb ilyen dolog is utunkat állhatja abban, hogy az Úrral együtt tudjunk járni. Ezért kell az életünket nem kímélve követnünk az Urat, ahogyan a Jelenések könyvében a győztesek csak úgy tudják legyőzni a fenevadat, hogy nem kímélik az életüket mindhalálig (Jel.12,11). Bármire is mutasson rá az Úr az életünkben, azt el kell tudnunk engedni. Bármi legyen is a véleményünk valamiről, ha az Úr azt megváltoztatja, akkor nekünk is meg kell változtatnunk a véleményünket.  Nem ragaszkodhatunk semmihez a régi életünkből. A világi mérték, az emberi bölcsesség és szokások mind-mind ellenkeznek Istennel. A megtéretlen életünk gondolkodása és a világ, mind a „levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint” való, ezért abban nincs semmi jó. Valósággal nincs semmi jó a világban, maximum emberileg jónak látszó dolgok, amikre megpróbáljuk ráfogni, hogy Isten szerint is jó, de ez nincs így és nem is lehet így (1Jn.2,15-17; Jak.4,4).

El kell kerülnünk az olyan gondolatokat, hogy „Isten ezt nem akarhatja”, „Ha szeret az Isten, akkor ezt nem engedheti meg”, „én ezt csak így tudom elképzelni”, „Miért, mi van abban?”, „Nincs abban semmi rossz!”. Ezek mind azt mutatják, hogy megtartottam a régi gondolkodásdomat, és az adott területen nem engedek meg mást, és csak az én véleményemmel megegyezően tudok továbbmenni. Ez pedig azt jelenti, hogy megtartok a régi életemből olyan dolgokat, amiket nem tudok elengedni. Ezek pedig egy hamis világképhez, és egy hamis istenképhez vezetnek. Ha pedig egy hamis istenképem van, akkor nem fogok eljutni az Úrhoz, mert ő igenis tehet olyat az életemben, ami az én istenképembe nem fér bele. Ezzel pedig nem csak Őt korlátozom le az életemben, hanem magamat is kizárom az Istennel való szorosabb kapcsolatból. Ha pedig ezekhez hosszabb távon is ragaszkodok, ahogyan Júdás is tette, akkor Isten bármilyen bizonyságot is ad magáról, azok hiábavalók lesznek, mert azokat mind el fogom utasítani azzal az indokkal, hogy „Isten nem ilyen”.

Júdás történetéből nagyon fontos meglátnunk azt, hogy az Úr mindvégig „megtűrte” őt a közelében, és nyiltan nem szólt ellene semmit. Hogy úgy mondjam, ráhagyta Júdásra, hogy ő magában rendezze a saját szívének gondolatait Isten felé. Jézus ezt teszi ma is mindenkivel. Mindenkinek mindvégig megmarad a szabad akarata. Én dönthetem el, hogy amikor az Úr nekem mond valamit, akkor azt hová teszem a szívemben. Elfogadom és megcselekszem, vagy elutasítom. Ha elsőre nem is tudok engedelmeskedni, de ha akarok engedelmeskedni, akkor az Úr segíteni fog abban, hogy ezt meg is tudjam tenni. Ha megkeményítem a szívem, akkor lehet, hogy még párszor szól, hogy mit kellene tennem, de egy idő után már nem fog szólni. Lehet, hogy mi azt várnánk, hogy Júdásnak nyíltan és egyértelműen szólnia kellett volna az Úrnak, hogy vigyázzon, mert rossz úton jár, de mégsem ezt tette. Ehelyett az Úr mindent megmutatott magából, hiszen együtt élt vele, és engedte, hogy az élete tegyen bizonyságot róla. Még az elfogatása előtt is azt kérdezte Júdástól, hogy „Barátom miért jöttél?” (Mt.26,50) Még akkor is lehetett volna esélye Júdásnak a megtérésre, a visszakozásra, de nem tette. A tanítványok közül Júdás volt az egyetlen, aki elveszett (Jn.17,12), neki sem lehet Istennel szemben semmi követelnivalója, mert a legutolsó pillanatig nyitva állt a kegyelem ajtaja, és a megtérés lehetősége.

Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidből ismertetsz igaznak, és a te beszédeidből ismertetsz hamisnak. (Mt 12,34b-37)

A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. (Lk 19,22)

Mivel  a gondolkodásunk alapján szólunk, ezért amikor valamiről véleményt nyilvánítunk, akkor kiderül, hogy mi van a szívünkben. Itt kapcsolódik Júdás története a tévelygőkével. Ahogyan Júdást, úgy a tévelygőket is engedni fogja Isten, hogy menjenek a maguk útján. Ha kegyelmes hozzájuk az Úr, akkor szól nekik, hogy mit cselekedjenek, és figyelmezteti őket arra, hogy hová ne menjenek, kit ne hallgassanak, de megállítani nem fogja őket, mert a szabad akaratunkat nem fogja sérteni. Ha egy hamis istenképet dédelgetnek, ahogyan Júdás is, akkor könnyen elfogadják a hamis tanításokat, mert az meg fog egyezni a bennük lévő istenképpel. Fájhat a szívünk azokért, akik hamis egyházakban vannak, és hamis tanításokat hallgatnak, de be kell látnunk, hogy ők nem az igazságot keresik, hanem azt az istent, aki bennük él. Addig mennek, amíg olyan helyet nem találnak, ahol azt az istent prédikálják nekik, akit el tudnak fogadni. Nem az igaz Istent és az igazságot keresik, hanem a külső megjelenését annak a képnek, ami bennük él. Sokat idézzük ezt a verset:

Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. (Hós 4,6)

Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a bennük lévő tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van; (Ef 4,18)

Akiknek kemény marad a szíve, vagyis nem hajlandó elszakadni az emberi, világi gondolkodástól, az elidegenül az isteni élettől, és tudatlan marad Isten dolgai felől. A tudomány nélküli nép pedig azért vész el, mert megveti az igaz tudományt, az isteni életből fakadó igazságot. Ha pedig megveti az igazságot, akkor Isten is megveti őket. Ha a mi istenünk csak bizonyos formában szólhat, csak bizonyos dolgokat mondhat, ha csak bizonyos helyzetekbe vihet bele, ha csak bizonyos dolgokat engedhet meg az életünkben, akkor nekünk egy saját istenképünk van. Az igazi Isten pedig olyan, aki szuverén hatalommal rendelkezik minden teremtménye fölött:

Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? (Róm 9,20)

Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-e az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei? Jaj annak, aki atyjának mondja: Miért nemzel? és az asszonynak: Miért szülsz? Így szól az Úr, Izraelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám! (Ézs 45,9-11)

Ez jelenti azt, hogy megbotránkozok Istenben. Amikor az agyag azt mondja az alkotójának, hogy „Mit csinálsz?” Ha az Úr rámutat valamire az életemben, hogy meg kellene változtatni, vagy olyan helyzetbe hoz, amit nem szeretnék, és nem hajtom meg magam az Ő akaratának, akkor megkeményítem a szívem felé, és elvágom magam attól az úttól, ami Hozzá és az üdvösséghez vinne közelebb. Ezért nem tudok bemenni az örök életre, mert ez lázadás Istennel szemben. Ha ezt a bűnömet még tetézem azzal, hogy egy saját istenképet alkotok magamban – más szóval egy bálványt, akkor már az életem ennek a bálványnak a szolgálatába fogom állítani, aki úgy szól, ahogyan én akarom, azt kéri tőlem amit én gondolok, azt adja amit én kívánok, stb. Tehát a saját magam alkotta bálvány fog engem vezetni, ami pedig más Jézus, más szellem és más evangélium (2Kor.11,4). Ez nem az az evangélium és Jézus, ami a Bibliában le van írva. Ha pedig nem az, és ebben hiszek, akkor tévelyegni fogok és nem az üdvösségre megyek.

Ez volt a gazdag ifjú problémája is. Mindent megtett, ami nem a vagyona elvesztéséhez kapcsolódott. Meg volt kötözve a szíve a vagyonnal. Ma sokan a munkájukhoz, vagy a lakásukhoz, vagy a gyermekeikhez kötődnek ilyen módon. Ezekből a kötődésekből jönnek azok a mondatok, hogy „Isten nem akarhatja, hogy elveszítsem…”. De miért nem akarhatja? Ahogyan Ábrahám is mondhatta volna, hogy „Mivel Izsák az egyetlen gyermekem, ha őt feláldozom, akkor nem marad örökösöm. Isten ezt nem akarhatja.” De akarhatta! Az egy másik dolog, hogy amíg a kést fel nem emelte, addig nem tudhatta, hogy Isten ezt valóban nem akarja. Hinnie kellett Istenben, az Ő jóságában és nagyságában! Ezért nagy dolog a hit. Ha a körülményekre való tekintet nélkül azt tudjuk mondani Istennek, hogy „Hiszem, hogy te jó vagy és jót akarsz nekem. Hiszem, hogy nem elveszíteni akarsz engem, hanem ott akarsz látni magadnál egy örökkévalóságra. Ezért megteszem amit kérsz tőlem.”

Hasonló a példája azoknak, akik nem akarnak a világi élettel szakítani, és nem hajlandók magukat megfeszíteni. Nekik igen kellemes a kegyelem hamis tanítása, hogy nem kell tenniük semmit, mert már így is minden rendben van, és üdvösségre jutnak. Ők ezt szeretnék hallani. Ez a mai fogyasztói társadalom kultúrája. Még olyan igehírdetőt is hallottam, aki azt mondta, hogy az evangéliumban az a lényeg, hogy mit tett értem az Isten, és nem az, hogy nekem mit kellene tennem. Ez részben igaz, de elveszi a felelősségem, amiről korábban írtam. Ez egy hamis megnyugvást ad, hogy amilyen vagyok, Isten úgy szerete, és nem kell tennem már semmit, mert Ő mindent megtett. Akik így gondolkodnak, azok nem fognak az igaz útra térni, mert ott le kellene tenniük az életüket. Az Ő istenképük olyan istent tartalmaz, aki nekik mindent elnéz, és nem kér tőlük számon semmit. Ők akkor olyan helyre fognak menni, ahol ezt hírdetik nekik.

Már többször hivatkoztam id. Zimányi József tanításaira. Ő úgy tanította, hogy amikor az Úr mond valamit, hogy tegyem meg, akkor ne nézzem, hogy az nekem mibe kerül, se azt, hogy másoknak mibe kerül, csak engedelmeskedjek! Ha az igazságot szomjazom, és megalázom magam Isten előtt, akkor bízhatok a kegyelmében, hogy mindvégig meg fog tartani maga mellett. Ha azonban ellenállunk az akaratának, akkor könnyen úgy találhatjuk magunkat, mint Júdás, aki elveszett.

Júdás nem az igazságot kereste. A tévelygők sem az igazságot keresik. Csak ha ragaszkodunk Úrhoz az igazsághoz, ha letesszük az életünket az Úr kezébe, és minden földi dolgunkat elengedjük, akkor van esélyünk arra, hogy megmaradjunk az Úr mellett és bemehessünk az örök életre.

Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt. (Lk 9,24)

Valaki igyekszik az ő lelkét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. (Lk 17,33)

Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig. (Zsid 6,11)

Magyarország Babilon

1 Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején, Babilon tartományában. 2 És Nabukodonozor király egybegyűjtette a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jöjjenek az állóképnek felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 3 Akkor egybegyűltek a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott, és megálltak az állókép előtt, amelyet Nabukodonozor állíttatott. 4 És a hírnök hangosan kiáltott: Meghagyatik nektek, oh népek, nemzetek és nyelvek! 5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 6 Akárki pedig, aki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. (Dán 3,1-6)

Ebben az írásban a teljesség igénye nélkül összegezni szeretném mindazt, amit az „alternatív”, vagyis a hivatalos magyar történelem mellett nemzetközileg is egyre inkább elfogadott „igazi” magyar történelemből megtudhatunk népnük eredetéről. Itt szeretnék köszönetet mondani életem párjának, aki több éves kutatómunkájával nélkülözhetetlen segítséget adott. Sajnos a forrásanyagok sokasága miatt itt nem áll módomban minden egyes információt a hiteles forrással együtt bemutatni, mert akkor elvinné a figyelmet a mondanivalótól. Aki azonban szeretne maga is utána járni, azt csak bátorítani tudom, hogy tegye meg, és nézen utána annak, amit mondok. Csak néhány nevet említek itt – Tóth Gyula, Baráth Tibor, Borbola János, Varga Géza, Bíró József, Bobula Ida, Dr Aradi Éva, Varga Csaba, akiknek a munkáiból merítettem.

A nyelv

A történetet ott kezdem, hogy nyelvünk igen régi gyökerekre nyúlik vissza. A finnugor történet egyre nehezebben tartható, különösen úgy, hogy tudjuk, hogy a Habsburg család nyomására kezdték el tanítani. Ennek következményeként terjedt el minden európai tananyagban a magyarok barbár népként való bemutatása, amely igen távol áll a valóságtól. Bár az MTA kitart mellette, de aki komolyan foglalkozik a témával, az mindenki elveti ezt az eredetet. Nemzetközi szinten is bizonyított, hogy a magyarok tudják olvasni az egyiptomi hieroglifákat, és a sumér ékírásos agyagtáblákat is. Ezt csak egy olyan nyelvű nép teheti meg, akinek a nyelvtanában még ma is ugyanazok a logikai elemek vannak, mint az írások készítőinek. Nagy valószínűséggel a magyar nyelv volt az, amelyet a bábeli „zűrzavar” előtt minden ember beszélt (1Móz.11,1). Nyelvünk sokat vesztett az eredeti teljességéből, de még így is megőrzött annyit, amennyivel fel lehet ismerni az ősi nyelvhez való hasonlóságát. Érdekességképpen itt még meg lehet említeni a Peru és Equador határán lévő Tayos barlangokat, amelyekkel Móricz János foglalkozott. Amikor ő odaért erre a területre, akkor csak azért vitték el az elzárt barlangba, mert a bensszülött indiánok azt mondták, hogy ő azoknak az isteneknek a nyelvén beszél, akik a barlangban laknak.

El kell mondanom, hogy a Mezopotámiában élt nép sohasem nevezte magát sumérnak, hanem ezt a mai tudományos társadalom ragasztotta rá erre a népcsoportra 1869 óta. Ők maguk su, subar (magyarosan kiejtve: szabir) neveket használtak magukra az írásaikban. (megjegyzés: akik nem járatosak ebben a témában, azoknak elmondom, hogy a mássalhangzó írás volt a jellemző még a magyar nyelvre is, és ezért a „behelyettesített” magánhangzók egy-egy szónál változhattak, de a szó mindenütt, az egész nyelvterületen ugyanazt jelentette. Egy egyszerű példával: művel – mível)

Mai népünk ősi neve a szabír-magyar név, amely később mint káld, saka (ezt a görög történetírók scytha néven írták le). Bár sok tudós számára egyértelmű a szabírok mezopotámiai ősiségének folytonossága, tudomásom szerint tárgyi bizonyítékokkal még nem tudták a folytonos a kapcsolatot tételesen bizonyítani.  De a nyelv, illetve más népművészeti elemek elárulják ezt a folytonosságot.

Az őrségben sok olyan tárgy van, amelyek őrzik az ősi motívumokat, amelyek jelentése mára már megkopott, de egyértelmű kapcsolatot állítanak fel az ősi mezopotámiai, illetve későbbi babiloni vallással és világnézettel.

 „A veleméri Sindümúzeum egyik büszkesége a székely írás tprus (tapar us “szabír ős”) jelének népi megfelelőjével” (Varga Géza: Az őrségi szójelek – sindű = mintás tetőcserép)

A 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett kutatóexpedíciók során került elő a fent látható változata ennek a székely jelnek. Nem véletlen egyezésről van szó, mert a veleméri rajzos sindükön és az őrségi cserépedényeken a székely írással rokonítható jelek sora bukkant elő. Bizonyítva azt, hogy a székely írás a magyar ősvallás jelképeiből alakult ki s hogy a magyar népművészet napjainkig használja ezeket az ősvallási eredetű jeleket. A népi jelek több esetben el is olvashatók, azonban csak szójelekként. Azaz ezek a népi jelek egy magyar hieroglifikus írás jelei, amely a székely írás előképe volt valamikor.” (Varga Géza: Az őrségi szójelek)

Ezekkel a jelképekkel foglalkoztam már Az EGY című bejegyzésben. A világon a ma is megtalálható népművészet szintjén szinte egyedülállóan a csak Magyarországon nyúlik vissza ezeknek a jeleknek az eredete az ősi babiloni „kultúrkörbe”.

A történelem

Valódi történelmünk felkutatására az elmúlt évszázadokban sokan vállalkoztak. Több ázsiai és keleti állomáson keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe azok a népcsoportok, akikkel a ma itt élő magyar nép is rokon. Mára az látszik kirajzolódni, hogy Attila azért érkezett ide, hogy  a római megszállás alól felszabadítsa az itt élő rokon népeket. Olyan harcmodort és harci erőt képviseltek, amellyel még Nagy Sándor sem tudott mit kezdeni, ezért hódításaiból kimaradt őseink kaukázusi földje, és ezért fordult el India felé. Ez a nép indult el Attila vezetésével, hogy a rómaiakat elkergesse a rabságba vetett testvérekről. Annyira nem talált ellenfélre, hogy hadjáratával végigsöpört egész Európán, és csapatait több részre osztva a mai Spanyolország területén áthaladva a Gibraltári-szororoson átkelve még Észak-Afrikát is, és a Brit szigeteket is meghódították. (Erról Tóth Gyula ír kimerítően a blogján.) Róma nem heverte ki ezt a szégyent, és a pápai állam ezért újraírta az európai történelmet, hogy eltörölje csúfos vereségének emlékét. Attila halála után a birodalma felbomlott, és a terület visszafoglalásra érkezett ide Árpád. Attila személye azért érdekes, mert vele érkezett meg Európába a babiloni vallás és kultúra. Ahogyan szokták mondani, hogy egy ősi mag van itt Magyarországon. Annyira ősi, hogy ez a nimródi, ősi babiloni mag. Ezért van szervesen jelen kultúránkban Nimród is, bár aki bibliai nemzetségtáblája szerint nem tartozott a mezopotámiai (sémita) népekhez, de az első világbirodalom vezetőjeként Attila is kapcsolódni akart hozzá. Ezt a történelmi eredetet bizonyítja a már tárgyalt népművészet, amely tele van babiloni és nimródi vonatkozású elemekkel.

A vallás

Nagyboldogasszony még a 19. században is elevenen élt a magyar hitéletben. Korábban Szűz Mária volt a kisboldogasszony, mert a nép megkülönböztette Nagyboldogasszonytól. Ez a nagyboldogasszony nem más, mint Istár, vagy Inana, vagy Baba – a legrégibb nevén. Ő egyértelműen a babiloni területen volt a fő istennő. Közismert, hogy Mária és boldogasszony összemosása Gellért püspök „öltele” volt, hogy a katolicizmust könnyebben elfogadhatóvá tegye a népben. Nem meglepő, hogy a katolikusoknak nem volt gondja egy pogány istenség katolicizálásával, hiszen ezt a gyakorlatot folytatták az egész világon. Számtalan pogány ünnepség és istenség lett keresztény köntösbe öltöztetve, csak azért, hogy hívőket szerezzenek. Így jöhetett létre nálunk még Babba Mária is, a két „istennő” összemosásával.

Kevesen tudják, hogy a Duna neve még egészen a 12.századig Istár volt. Akkor kezdték el átnevezni II. András francia felesége miatt Dona vagy Dana névre, amely szinte ugyanazt jelenti. Ezért is tudta felajánlani I. István az országot Máriának, mert az ő fejében Mária már a boldogasszonnyal volt egy. A fentebb említett „Az EGY” c. írásomban az „egy” vallási hátterével is foglalkozom, mely szerint ez az „egy” Nimród. Nimród lett később Osiris-szel összemosva, bár Osiris az első egyiptomi fáraóként létező személy volt. A Gonosz azonban istenséget akart belőle csinálni, és ez viszi magával a mai napig a szabadkőműves hálózatokat is ebbe a bálványimádásba. A világon talán egy nép sincs, aki ennyire ragaszkodik Nimródhoz, mint őséhez, és várja annak feltámadását – ahogyan ezt Dobogókő hegyünk neve is mutatja. Ezzel vallási szinten egyenesen kapcsolódunk az okkult világhoz, Orionnal, mint Nimróddal. A baliloni asztológusok hagyományait hozzuk magunkkal, amikor a csillagösvénnyel, vagyis a tejúttal összekötve magyarázzák nemzetünk múltját és jövőjét. A 19. században nemzetközileg is volt egy olyan vélekedés, hogy az asztrológiát a tudományok közé emeljék, aminek még ma is akadnak szószólói, de a Biblia egyértelműen az okkult praktikák és varázslások körébe sorolja (lásd Dániel könyvét a 19. előtti Károli fordításokban, és immár helyreállítva a Váradi-Károli Bibliában).

Akik ma népszerű előadásokat tartanak nemzetünk történetéről, és Nimródról, sok esetben belekeverik az asztrológiát, mint olyan tényt, hogy a nemzet sorsa „meg van írva a csillagokban”. Sajnos a horoszkópok népszerűsége miatt sokan elfogadják ezeket a magyarázatokat, amelyek az országot még mélyebbre lökik az istentelen vallások mélységeibe.

Az ősi magyar népet sokszor kereszténynek is beállítják, ami maximum annyit jelenthet, hogy ismert volt a gnosztikus Manikeizmus, amelynek atyja Mani babiloni püspök volt. Népünk azonban nem volt keresztény, hanem napimádó, tűzimádó, ősöket tisztelő, sámánista, totemizmusban hívő. Népmeséink is a babiloni vallás elemeit hozzák magukkal, az életfával, a világfával, stb.

A lényeg

Ősi vallásunk, nyelvünk, történelmünk és kultúránk mind azt bizonyítják, hogy a magyarsággal babilon költözött fel ide Európába. A Magyar Királyság erősen állt itt egészen a középkor második feléig, megőrizve mind nyelvét, mind kultúráját. Vallása a katolicizmus színfalai mögött élt tovább a babonákban, népszokásokban, népművészetben.

A Bibliában olvashatjuk, hogy Isten Ábrahámot Úr városából hívta ki, és később Ábrahám is, a szolgáját Mezopotámiába küldi, hogy onnan hozzon feleséget Izsáknak. Ennek akkor azt kell jelentenie, hogy a magyarral rokon, vagy éppen a szabír-magyar népből vett feleséget – ahonnan maga is származott. Ábrahám Sém leszármazottja, és akkor a magyar nép is Sém leszármazottai közül került ki, mivel az a terület eredetileg Sém nemzetségéé volt. Ha pedig ez így van, akkor a magyar nép rokon a sémita népekkel. Amikor az asszírok kitelepítették Izrael 10 törzsét, akkor pont a kaukázusnak arra a tájékára telepítették, ahol őseink éltek, ezért együtt jöhettek később velünk fel ide Európába.

A babiloni vallás elemeit akarja most a kormány a nemzeti hitvallásban megemlített „történelmi alkotmányunk”-ra való hivatkozással feleleveníteni. Ahogyan előző bejegyzésemben írtam, az alaptörvény nem tartalmazza a keresztény hitélet értékeinek megőrzését, hanem a történelmi önazonosságot akarja az állami szervekkel immár az törvény erejével támogattatni.

A legújabb Népmesepontok hálózat is azt a célt szolgálja, hogy a babiloni hitvilágon alapuló magyar népmeséket terjessze a gyermekeknek. Kultúrálisan tagadhatatlan, hogy jobb a népmesét adni a gyerekenek, mint a mai rajzfilmeket és ifjúsági filmeket. De látnunk kell, hogy ezek a mesék hová nyúlnak vissza. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy erősen kötődik az ősi magyar kultúrához, akkor könnyebben befogadja az erre a kultúrára épülő ősi magyar vallást és értékrendet, nem is beszélve a korona imádatáról. Könnyen kialakul a nemzeti büszkeségen túlnyúló felsőbbrendűségi gondolkodás, amely a magyar népet különbnek tarthatja olyan más népeknél, akik nem tudnak ilyen ősi kultúrát felmutatni.

Itt meg kell említenem, hogy az ősmagyar kultúrát és vallást támogatók és hívek között sokkal elterjedtebben találkoztunk antiszemitizmussal, mint más csoportoknál. Még a Bibliával szemben is van egyfajta elutasítás, mivel azt egy népcsoporthoz kötik, és a világuralmi rend képviselőihez. Ebben témában azonban a legnépszerűbb előadók (pl. Pap Gábor, Szántai Lajos) is többszörösen ellentmondásban vannak a saját állításaikkal.

Csak egy példa: Azt hírdetik, hogy Jézus nem lehetett zsidó, mert nem József az apja, hanem a Termető Isten. Ezért ők azt mondják, hogy pártus volt, mert azok éltek Galilea vidékén. Viszont ha a testi származás miatt nem lehetett zsidó, akkor ugyanez okból nem lehetett pártus sem, mert nem pártus volt az apja. Mária pedig, mivel rokon volt Erzsébettel, Keresztelő János anyjával, zsidó származású volt. De ugyanígy, ha Jézus maga mondja magáról, hogy zsidó (Jn.4,22), akkor már neki sem hisznek.

Ha maga Jézus tesz bizonyságot a mózesi törvényekről és az ószövetségről, akkor azt hogyan utasíthatjuk el? Ezzel foglalkoztam a „Kell-e nekünk az ószövetség” c. írásban.

Összegezve azt mondhatjuk el, hogy a mai kormánytörekvés az ősi babiloni hitvilágot és kultúrát akarja most már állami eszközökkel feléleszteni. Erre volt kezdő kísérlet az Öcsényben megrendezett tudatos társadalom rendezvény, és ezért jelentek meg már idén (2018) augusztus 20.-án szokatlan zászlók az ünnepségeken. Az alaptörvény első kiadásában még nem volt ilyen erősen támogatott a „történelmi alkotmány”, de az alaptörvény 7. módosításával ez már nyilvánvaló lett. Az előttünk álló időszakban várható, hogy még nyiltabban és még erősebben fogják ezt a babiloni irányvonalat képviselni. Ez elmehet akár a korona képe előtti kötelező állampolgári tiszteletadásokig is, ahogyan Dániel próféta könyvében leírt történet szerint is le kellett borulni az állókép előtt (lásd az idézetet fenn). Érdemes lesz figyelni, hogy a kereszténység milyen tempóban és mennyire lesz háttérbe szorítva. Ma még a retorikában ott van a kereszténység, de ismerve a Sátánnak azt a módszerét, hogy fokozatosan csempészi be az emberek életébe az ő valódi akaratát, akkor ez inkább előbb fog bekövetkezni, mint utóbb.

Ez az alaptörvény sérti a szabad vallásgyakorlást, és más alapvető emberi jogokat is. Gond, hogy nincs definiálva, hogy pontosan mit jelent, és meddig terjed az állam kötelessége az ősi alkotmányunkban gyökerező önazonosság védelmezésében. Eddig kevesen emelték az Alaptörvény ellen a szavukat, de most már legalább a keresztényeknek, és a keresztény egyházaknak meg kellene mozdulniuk!

Az Alaptörvény, a Szentkoronatan és a társadalom központi átformálása

A korábbi Alkotmány, amely 2012-ig volt érvényben, nem tartalmazott a humanizmus elemein kívül más filozófiára vagy vallásra utaló elemet. A jelenlegi Alaptörvény azonban már az első hivatalos verziójától fogva tartalmaz egy nemzeti hitvallást, amelyet minden magyar nevében tettek közzé azok a parlamenti képviselők (pártok), akik ennek megírásában közreműködtek és végül megszavazták. Ezzel az egész nép nevében egy adott filozófiai és vallási irányt adtak az országnak. Ez pontosan olyan, mint azokban az országokban, akik magukat iszlám országnak mondják, csak nálunk éppen más vallást neveztek meg.

Részletek az Alaptörvényből, illetve a nemzeti hitvallásból:

„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:”

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”

„Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között. Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

„Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”

A 7.módosítással a hitvallásba bekerült rész:

„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”

Ez a történeti alkotmány a szentkoronatan, és annak képviselője, a magyar korona, amelyet a hitvallás szerint minden magyar tisztel, kivéve azokat, akik ennek határozottan és nyiltan ellenmondanak. Bár a szentkorontan és a kereszténység összekötése lehetetlen, de mégis megteszik, kitekerve a kereszténység alapjait, hogy beilleszkedjen az általuk ősibbnek mondott koronatanba.

Két ok miatt aktuális most ez a téma. Az egyik az Alaptörvény 7. módosítása, amely immár kötelezi az állami szerveket, ennek a védelmezésére. A másik ok pedig egy igen erősen megtámogatott országos kampány, amely a települések és egyének szintjén akarja a társadalmat újjászervezni a koronatan alapján.

Az ország vezetése az alaptörvény módosításával nyiltan is kifejezte, hogy az egész országot ebbe a vallási irányzatba akarja terelni, és az ezzel ellentétes megnyilvánulásokat az állami szerveknek immár kötelessége elfolytani. Mivel ez vallási alapon nyugszik, ezért immár kimondhatjuk, hogy ez korlátozza a szabad vallásgyakorlást és a szólásszabadságot is, hiszen aki ellene mond ennek az ősi koronatannak, akkor az sérti azt a nemzeti önazonosságot, amit az állami szerveknek meg kell védelmezniük.

A Tudatos Társadalom mozgalom a Civil MultiMédia társasággal összefogva egy nemzeti programot hírdetett meg, amely a koronatan eszméjén és vallásán alapul. De miért probléma ez? Mert aki résztvesz ezekben a programokban, az akaratlanul is egy vallási tevékenységet végez, amelynek elkerülhetetlenül szellemi (itt nem az értelemre utalva használom ezt a szót, hanem a szellemvilággal kapcsolatosan, hagyományos vallási szókincsben itt a lelki kifejezés állna) vonzata is van. Nézzük meg először a Tudatos Társadalom alapszabályát:

„Hisszük, hogy aki a szellemet irányítja, az uralja az anyagot, tehát az utódokra testálandó valóságot is. Hisszük, hogy aki elméleti szinten rendet és tisztaságot teremt, az a Föld kibillent tengelyét is képes a helyére tolni, és megálljt tud parancsolni az öngyilkos láncreakcióknak. Új törvények helyett a természettel szembeni alázatra, holisztikus világszemléletre, szellemi tisztaságra, az univerzális rend helyreállítására törekszünk. Ez alapelv és feladat is egyben.”

                (forrás:tudatostarsadalom.hu)

Már ebből is látszik, hogy nem egyszerűen „okosan” akarják megszervezni az új társadalmat, hanem holisztikusan, vagyis az egész emberre vonatkozóan, más szóval szellemileg is. A vallásokkal és a szellemi tevékenységekkel óvatosnak kell lennie mindenkinek, mert nem csak tiszta szellemi erők vannak, hanem gonosz szellemi erők is.

És itt meg kell néznünk, hogy a Tudatos Társadalom milyen szellemi úton akarja az „univerzális rendet” helyreállítani.

„Dicső őseink iránti tiszteletből és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve, őseink reánk bízott hagyatékát, nemzetünk gazdag élő műveltségét kötelességként megőrizzük, és tovább adjuk. A Tudatos Társadalom közössége a boldog, együttműködő, szellemi úton járó embert, és a belőle felépülő szeretet alapú társadalmat, mint elérhető világot kívánja megvalósítani”

                (forrás:tudatostarsadalom.hu)

Az ősök hagyatékából akarják mindezt felépíteni, „szellemi úton járó” emberekből. Az ősök hagyatéka itt már kezd közelíteni a koronatanhoz, illetve az Alaptörvényben megfogalmazott „történeti alkotmányhoz”. A társadalom újraszervezésének, és a koronatan összekötésének nemzetszintű programját látjuk. 2018 augusztusában Öcsényben volt ennek a rendezvénysorozatnak a kezdő állomása, amellyel ezt a programot elindították. Itt Dr. Halász József településre lebontva a korona által felállított értékrend szerint megadta, hogy az adott helyen mit kell tenniük az embereknek, hogy beilleszkedjenek a nagy nemzeti „összképbe”.

„… konkrét lépéseket lehet megbeszélni Dr. Halász József és a települések azon képviselői között, akik megkeresik őt, hogy a saját településükön (kerületükben) elindítsák a tényleges rendszerváltást. A beszélgetés alapját az a helyszínen nyomtatott anyag adja, amely a Szent Korona Értékrend néhány-százmillió elemes adatbázisából a településre vonatkozik, kijelölve azok természetes kapcsolatait. Megbeszéljük, hogy a település földrajzi adottságai milyen lehetőségeket adnak a településen élők igényeinek kielégítésére a Szent Korona Értékrend iránymutatása és irányelvei szerint. Kialakul a település jövőbeli működésének irányvonala, vagyis egy Települési Törvény kerete, amely tartalmazza az egyes életfeltétel-csoportok igény – lehetőség viszonyát. Ez lesz az önellátás település- járás-, és megye- szintű összehangolásának alapja. A Települési Törvénykeret alapján lehet elkezdeni a településeken az egyes szakterületek (ember jellemzői, hivatás és szakma) részfeladatainak kidolgozását,”

(forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=489161551516589&id=100012682446748)

Konkrétan össze van kötve a megszemélyesített korona, a gazdasági élettel és az emberek életével. Igazi keresztény szemmel ez nyílt bálványimádás, amikor egy tárgy meg van személyesítve.  De nem csak vallási szempontból aggályos ez az egész törénet, hanem a társadalmi szinten is, hiszen a korona mondja meg, hogy adott településen egy-egy személy, vagy család milyen szakmákat űzhet, vagy milyen munkát kell végeznie, ha boldogulni szeretne! Ezzel vége lehet az egyén szabadságának! Mert ha valaki nem engedelmeskedik ennek a kiírásnak, akkor ellenáll a koronának, és ezzel rögtön abban a helyzetben találja magát, hogy nem része a „történeti alkotmánynak”, mivel nem fogadja el a korona által diktált parancsokat.

Amikor egy tárgyat megszemélyesítenek, akkor az a tárgy azokat a tulajdonságokat hordozza, amelyeket egy adott személy, vagy egy adott embercsoport ruház rá. A koronával sincs ez másképp. Azt „tudja”, amit rámondanak és neki tulajdonítanak! Ha éppen egy bögrének adunk ilyen megszemélyesítést, akkor az a bögre fogja megmondani, hogy mit kell az embereknek cselekednie, de csak annyi „hatalma” és „bölcsessége” lesz, amennyit az emberek neki tulajdonítanak. A korona sincs másképp. A bálványokhoz szellemi erők kapcsolódnak, pontosan a megszemélyesítés miatt. Viszont ezek a szellemek, mindig a bálványhoz kapcsolódó embereken (a bálványok papjain) keresztül szólnak. Vagyis a tárgy maga sohasem képes életjeleket adni, hiszen nem is teheti. Ez a nagy különbség a bálványok és az Igaz Isten – a Biblia Istene, a Teremtő Isten között. A Biblia Istene maga mondja el, hogy neki milyen tulajdonságai és milyen hatalma van. Nem az ember mondta meg, hogy Ő milyen hatalmas!

Hogy a korona meg van személyesítve, azt ma már számtalan forrásból megismerhetjük. Halász József, aki Öcsényben a Települési Törvényeket kiosztotta, írja egyik írásában:

„Az első feladatot azok a történészek, alkotmányjogászok, Szent Korona kutatók végezték el, akik – felvállalva azt is, hogy őket „pogánynak” nevezzék – szembeszálltak a dogmatizmussal és feltárták a Szent Korona valódi értékét, azt az Isteni eredetű Értékrendet, amely Szakrális Személlyé teszi azt a tárgyat, ami Őt jelképezi.”

                (forrás: Halász József – Új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona, 2.old.)

Kásler Miklósnak, az EMMI miniszterének kijelentése:

“A Szent  Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális  viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével.”

Vagy Kásler Árpádtól, aki aktív harcosa a devizásoknak, és a Haza pártjának alapítója, ezt írta a Hágai Nemzetközi bíróságnak:

„4./ A Szent Korona 1978-as hazaszállítása felveti a magyar történelmi közjog újraértékelésének, a nyugat-európai jogi formákkal és értékekkel együttes, méltó kezelésének nemcsak lehetőségét de kötelességét is! Elemi igényű követelmény azt, hogy Magyarország Szent Koronája – a főhatalom teljességét jelentő és jelképező, a társadalmi béke és egyensúly létrehozására és megtartására alkalmas különleges államszemélyiségként – megkapja soha meg nem szűnt jogalanyiságának elismerését!”

(forrás: http://ahazapartja.hu/baesz/)

Kijelenthetjük, hogy mindenki, aki a koronatant elfogadja, az elfogadja azt is, hogy a korona egy személy, más szóval bálvány. Ettől fogva pedig nem lehet Magyarországon keresztény államot építeni, mert ellentmondásban van a kettő egymással! Ha valaki a „történelmi alkotmányt” elfogadja, az már nem lehet keresztény.

Aki kapcsolatba akar kerülni a Tudatos társadalom mozgalommal, annak fel kell készülnie, hogy először szellemi befolyás alá kell magát helyeznie:

„Szeretettel kérem mindazokat a magyarságismeretet közvetítő szervezeteket, iskolákat, hogy egymással és a Szent Korona Értékrend Akadémiával együttműködve szervezzenek kétszer két hétvégi Szereket a Szent Korona Első Fokozata ismereteinek elsajátítására, és ez alapján vegyenek részt a települési munka megkezdéséhez szükséges Általános Második Fokozat-Szer, illetve ezt követően a tényleges alulról építkezést megvalósító Szakmánkénti Második Fokozat Szerek szervezésében.”

(forrás: http://szkszhu.szksz.com/111112.html)

A „szer” szó a pogány istentiszteletet jelenti. Innen származik a szertartás szavunk is. Amikor az ember a természetfelettivel akar kapcsolatba lépni, akkor szert-kell-tartani. Ha a település szeretne a számára kidolgozott szakmai és emberi ajánlásokhoz hozzáférni, akkor részt kell vennie a szer-en, ahol először megkapja a szükséges szellemi ráhatást. Ez a manipuláció és a varázslás egyértelmű példája!! A szer befolyása után pedig nem csoda, ha valaki elfogadó lesz a rendszerrel és a koronatannal kapcsolatban, és nem látja meg ennek a bálványimádásnak a legnyilvánvalóbb jeleit!

De ha tovább kutatunk, a koronával kapcsolatban, akkor ezt találjuk:

A “szent” jelző a Sumír-magyar Bibliában egyedül és kizárólag a Koronára vonatkozik: […]

Így jutunk el Krisztusig, aki a gesztákkal és apokriffokkal kiegészített Újszövetség alapján megállapíthatóan nyilvánvalóan a Szent Koronában megjelenülő Ősi Szövetséget tekintette evidenciának és a tudatlanságot váltotta fel a Tudás Fényének erejével, aminek élethelyzet-bizonyságokon keresztül történő átadásával kegyelmezett meg bennünket. (Ezt akarta XXIII. János a II. Vatikáni zsinat összehívásakor: új bibliát alkotni, a Sumír Bibliát tekintve Ős Szövetségnek.)

Itt az összefüggés a Szent Korona és Jézus között. Ahogyan Jézus Igazság-Tanítását meghamisította az ósdi judaizmus, úgy hamisította meg a Szent Korona szakrális jelképét, az ősiségre visszautaló elemek kicserélésével, azok ellentéteit sugalló zománcokra.”

(forrás: http://www.magtudin.org/Halasz%203.htm )

Ennek a „magyar-bibliának” az állítása szerint, egyedül a korona szent, és nem Isten! Mekkora istenkáromlás!! Itt ősiségről, tudásról, a tudás fényéről van szó! Ha megnézzük az öcsényi rendezvény programját, akkor ott is kitűnik, hogy a Tudatos Társadalom mennyire spirituális. Hiszen szó van Nimródról, Szabadkőművességről, égi jelzésekről, közös teremtésről, szakrális életről, felemelkedésről, az aranykorról, ősök üzenetéről, stb. Itt mindenki végignézheti a programok listáját: https://ocseny.tudatostarsadalom.hu/ebredj-magyar-eljott-az-ido/

De a Tudatos Társadalom honlapján ott van Varga Éva Lélekhonfoglalás című írása is, amely egyértelműen ezoterikus.

De hogyan kapcsolódik az Alaptörvény a Tudatos Társadalomhoz és a koronához?

Ha jól megnézzük, akkor a kereszténységet, mint vallást, vagy hitrendszert, az Alaptörvény nem védi! A keresztény kultúra van megemlítve, de a kereszténység hitelvei nincsenek! De ahogyan a kereszténységnek, úgy más vallásnak sincs helye ebben a rendszerben! Ezzel szemben, a „történelmi alkotmány” védelme minden állami szerv kötelessége!!! A törvények betartatása pedig igen szubjektív lehet. Volt már rá példa, hogy a törvényeket nem egyenlően kérték számon a népen, ahogyan manapság a devizaadósokat kezelik ilyen törvényi megkülönböztetéssel.

A történelmi alkotmány pedig megegyezik a koronatannal, amely a megszemélyesített koronán alapul. Ez a megszemélyesített korona pedig a bálványimádás minden elemét tartalmazza. Ezt a bálványimádást húzzák most rá a nemzetünkre, a tudatos társadalom álcája alatt. Látszólag gazdasági fejlesztésről van szó, de ahogyan láttuk, a részvételt meg kell előznie egy vallási beavatásnak, amikor a résztvevők megkapják az általuk kívánt szellemi erők befolyását.

Nincs új a nap alatt!! Minden az emberi lelkekről szól! Ezzel a kormányunk nyíltan kifejezte, hogy a bálványimádásba tereli a népet, ha az akarja, ha nem. Aki nem hisz Istenben, még annak is a szájába adják, hogy „tiszteli a koronát”. A tisztelet szót ne becsüljük le, mert ebből származik az istentisztelet szó is, amely az Isten imádására szolgáló összejövetelt jelenti. Nem kell ennek kifejezetten a meghajlást jelentenie – bár véleményem szerint már attól az időtől sem vagyunk messze, amikor ezt törvény fogja előírni. De az is „rendszerellenes” lehet, aki nem lesz hajlandó a „korona által” meghatározott munkát végezni azon a településen, amit a korona határoz meg. Ahhoz már nem kell Alaptörvény módosítás, hogy a koronát ábrázoló képek előtt esetleg meg kell majd hajolni, vagy más formában kell kifejezni a tiszteletet. Mert az állami szerveknek már előírták, hogy kötelesek lesznek védelmezni az önazonosságot. Azt az önazonosságot, amit ŐK a koronához kötnek.

Ha már a törvény erejével ennyire nyiltan távolodunk a zsidó-keresztény hagyományoktól, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor eljöhet azoknak a keresztényeknek és zsidóknak az üldözése, akik nem hajolnak meg a koronának.

Az ősmagyar vallás hírdetői antiszemita eszméket hordoznak, és nyiltan Biblia ellenesek. Erről írtam már érintőlegesen a Kell-e nekünk az Ószövetség című bejegyzésben.

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli Biblia kiadásokban

Mielőtt belekezdek a cikk igazi témájába, előre szeretném bocsátani, hogy a „régi” Károli Biblia volt az egyetlen Biblia, amit 20 éven keresztül rendszeresen olvastunk, és bátran ki merem jelenteni, hogy ebből kaptuk a kijelentéseket. Ebben a kiadásban még benne van sok olyan igazság, amit sajnos ma már más kiadású Bibliák nem tartalmaznak (lásd a Modern Bibliák eltérései sorozatot).

Korábban már foglalkoztunk a témával, hogy az 1908-as Biblia revízió mekkora változtatásokat is hozott a Károli Biblia életében. Sajnos ma már az 1908-as verzió előtti kiadások szinte teljesen feledésbe merültek, hiszen már a ma még kapható változta is több mint száz éve van köztünk. A korábbi kiadások pedig egyrészről igen drágák, másrészről igen ritkán bukkannak fel egy-egy antik könyvkereskedésben. Ezért egy átagos hívőnek igen nehéz utánajárni, hogy az 1908-as verzió, mennyiben más mint a korábbiak, illetve ezek a változtatások milyen jellegűek.

Korábban a blogon már foglalkoztunk néhány ilyen eltéréssel,

Változtatások az 1908-as Károli kiadáshoz képest 1.rész

Egy komplett cikkben foglalkoztunk a Jel.1,7 megváltoztatásával:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

de most a modern Bibliákkal kapcsolatos sorozat kapcsán további igehelyeket mutatunk be, amelyek jelentősen befolyásolták a Biblia tartalmát és ezáltal jelentését.

Ebben az írásban azok a versek sem szerepelnek, amelyek példaként megtalálhatók a Függelékben, a megváltoztatott versek listájában, mint például:

Megváltoztatott versek listája (bevezető)

Természetesen a mostani lista sem teljes, hiszen összesen 1736 verset kellett megváltoztatnunk.

Mt.28,19

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

19 Elmenve azért, tanítsatok minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, (Mt 28,19) 19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, (Mt 28,19)

Nem lehet senkit sem tanítvánnyá tenni, ahogyan hívővé sem. Senkit nem lehet kívülről rávenni, hogy higgyen az Úr Jézusban. Ugyanígy senkit sem lehet akarata ellenére tanítvánnyá tenni. Tanítani lehet, de tanítvánnyá tenni nem. 1908-ig ebben a versben a tanítsatok kifejezés állt, ezért került vissza a helyére.

A nevébe-nevében különbség talán ugyanilyen fontos:

„Mt 28,19 fordításánál Károli a „nevébe” formát használta abban az értelemben, hogy „tulajdonába”. Ez megfelelt mind a grammatikai leletnek, mind a bibliai teológiai összefüggésnek. Az új revízió munkásai azonban nem találták elég világosnak és helyette ezt írták: „nevében”. Ezt azonban úgy lehetett érteni, hogy „megbízásából”, és ez más mint amit a görög szöveg mond. Nem megfelelő a Komáromi Csipkés-féle fordítás megfelelő helye sem: „nevére” ” (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből)

Jel.19,8

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8) 8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. (Jel 19,8)

A Biblia végig azt hírdeti, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből (Róm.3,30; Róm.1,17, Hab.2,4, stb.). Embernek lehetetlen cselekedetekből megigazulnia. A megigazulást kegyelemből kapjuk. Most mondhatná valaki, hogy a cselekedeteink alapján fog minket megítélni Isten és Jézus. Ez igaz, de a bűnös mívoltunkból egyedül a Krisztusba vetett hit által igazulunk meg. Ha pedig nem megigazulva tesszük a hit cselekedeteit, akkor azok nem lehetnek tiszták. Ahogyan a Jer.13,23 mondja: „Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.” Tehát megigazulás nélkül a cselekedetek nem lehetnek igazak. A tiszta gyolcs ruhát pedig az Úr adja ránk, ahogyan Jósua főpap esetében is látjuk a Zak.3.fejezetében.

1Pt.2,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, melyet Isten sajátjának tart, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9) 9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9)

Olyan nép vagyunk, akit Isten a sajátjának tart. Nem csak megtartásva vagyunk méltók, hanem egyenesen Isten saját népe vagyunk. Egy kicsit szabadabban gondolkodva, ez az ige így összecseng az Ef.1,14-gyel: „A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.” – ahol szintén nagyon erős kifejezéssel – a dőlt betűs részeket kihagyva – teljes joggal tulajdonának nevez bennünket, mivel Jézus drága vérén vásárolt meg bennünket.

1Pt.4,1

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1) 1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

Sokakban téves gondolkodást indít el ez a vers, amikor az 1908-as változatot olvassa. Úgy tűnik, mintha a testi szenvedés (betegség, vezeklés) megszabadítana a bűntől. Ez ismét a cselekedetekből való megigazulás felé viszi el az igét. A mondat eredeti változata kifejezetten Jézusról szól, és nem rólunk, az olvasóról. Ráadásul kihagyták belőle azt az utalást is, hogy „értünk” szenvedett. Jézusra teljesen igaz ez a mondat, hogy miután magára vette a bűneinket, és meghalt miattuk, a halálban megszűnt a bűntől, és ismét bűntelenül él. De gondoljunk bele, hogy a betegségek és a szenvedések nem vezetnek egyértelműen a megtisztuláshoz, a megjobbuláshoz. A betegség és a testi szenvedés sokakat megkeményít, megkeserít, kegyetlenebbé tesz, és nem szűnnek meg a bűntől. De ezt olvasva az 1908-as verzió szerint, még az ilyen keserű emberek is azt gondolhatnák, hogy ezáltal megszűntek a bűntől, ami pedig nem igaz.

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) 3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Ebben a versben elvették Jézus Istenségének a méltóságát azzal, hogy elvették tőle a fényességet, és azt mondják, hogy csak visszatükrözi az Atya dicsőségét. De mivel Jézus egy az Atyával, ezért igenis van saját dicsősége, és ahogyan az Atya megdicsőítette őt, azáltal az Atya dicsőségét sugározza ki (pl: Lk.9,28-29; 2Pt.1,16-18; Jn.17,1, Jn.17,5).

A másik fontos eltérés, hogy Jézus az Atya személyének a „lenyomata”, bélyege. Itt eredetiben a karakter szó áll, ami valósággal azt jelenti, hogy egy bevésés, egy beégetett jegy. A képmás inkább egy külső megjelenésre utal, ami szintén elvesz ennek a kijelentésnek az erejéből.

Ef.5,9

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9) 9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A modern Bibliákban történt változtatások egyik iránya az, hogy a cselekedetek mellett a tudást is emelik. A XIX. század végére már kezdett elterjedni az a „tudományos” nézet, hogy a Westcott-Hort féle Újszövetség jobb, mint a régi görög szövegek. A Károli Biblia revíziójának egyik pontja is azt mondta ki, hogy „a bibliai tudomány és kritika, már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével” készüljön a revízió. A Brit és Nemzetközi Bibliatársaság gondozta ezt az 1908-as revíziót, és ők 1904-ben kiadták Nestle Újszövetségét, amellyel elismerték azt, és elfogadták annak tartalmát. Ez lehetett hatással a revízióra is. Ez a vers megváltoztatva a tudásnak ad előnyt a Szent Szellemmel szemben.

1Jn.1,1-3

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

1 Aki kezdettől fogva volt, akit hallottunk, akit szemeinkkel láttunk, akire néztünk, és akit kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk;) 3 Akit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3) 1 A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) 3 A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3)

János végig Jézusról beszél, aki az életnek Igéje. Egyszerűen átfordították személyről tárgyra a verseket.

Jób.19,26

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

26 És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent. (Jób 19,26)  26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. (Jób 19,26)  

A revízió előtt pontosan az állt itt, hogy „ebben a testben”. Az 1908-as revízión dolgozott olyan személy is, aki nem hitte, hogy Jézus testben támadt fel. A revízión dolgozó egyik református lelkész, Pallagi Mór, 1862-ben egy cikkében nyiltan tagadta, hogy Jézus testben támadt fel. (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből) Ne csodálkozzunk, ha a feltámadásnak ezt az egyik igen erős ószövetségi bizonyságát kivették. Ez a vers a Dániel könyvében lévő (Dán.12,13) bizonysággal együtt megerősíti Isten ígéretét arra, hogy a testünk is fel fog támadni romolhatatlanságban (1Kor.15.fej.)

Mk.1,11

                               Váradi-Károli                                                                    1908-as Károli

11 És szózat lett az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én megengeszteltettem. (Mk 1,11) 11 És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mk 1,11)

Ez a változtatás önmagában nem hibás, de kevésbé kifejező. Még maga Károli is, az 1590-es Vizsolyi Bibliában a sor mellett külön megjegyzi, hogy „vagy kiben kedvem tölt”. Tehát nem helytelen a gyönyörködöm szó itt, de kevésbé kifejező, mint a „megengeszteltettem”. De gyönyörködömre írták még át a Mt.3,17; Mt.17,5; 2Pt.1,17 igéket is, ahol mind más-más szó állt korábban.

Most ennyi példát hoztunk fel, de a sort nagyon sokáig lehetne folytatni. Ha valaki szeretné tovább kutatni ezeket az igehelyeket, vagy még megnézné, hogy az általunk megváltoztatott versek hogyan is néztek ki az 1908-as revízió előtt, azoknak ajánlom ezt az 1852-es Károli Biblia kiadást, amely még a revízió előtt lett kiadva.

https://drive.google.com/open?id=1jLmqVrOKYNo2zVWHZM9gEiooIs–A2_J

Úgy szerettük volna Isten Igéjét olvasni mai magyar nyelven, hogy az minél közelebb legyen Isten „igazi” szavához, ezért lett ilyen a Váradi-Károli Biblia. Sokan kifogásolják a Károli Biblia minőségét, de meg kellett látnunk, hogy 400 évig, többszöri revízió után is a szöveg döntő többsége kiállta az idők próbáját. A Váradi Biblia és Tótfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliája egyenesen újra fordította az egész Bibliát, de a szöveg mégis nagyon hasonló maradt a korábbihoz képest. Az 1908-as revízió változtatásai azonban már a kritikus szövegen alapuló Bibliák felé terelik a szöveget. Nem is beszélve a liberális szemléletű szerkesztők befolyásáról, ahogyan azt Jób könyvénél is láttuk.

Bár még mindig a legjobb ma kapható Bibliák egyike a „régi” Károli, és sokan ezt használjuk és ismerjük, mint „A BIBLIA”, nehéz kimondani, hogy az 1908-as Károli Biblia – elődeivel ellentétben – sajnos „nem az igazi”.

Jézus hatalmának és jelentőségének kisebbítése (Modern Bibliák eltérései 5.rész)

A sorozat első részében megnéztük, hogy Jézus Istenségét hogyan csorbítják a kisebbségi vagy kritikus szövegeken alapuló modern bibliafordítások. Most visszatérünk Jézus személyéhez, amely folyamatos céltáblája ezeknek a változtatásoknak, és megnézzük azokat a változtatásokat, amelyek Jézus hatalmát és jelentőségét csorbítják.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Jel.6,17

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy egyes szám harmadik személyből többes szám harmadik szeméybe rakja a verset ezen a helyen.

Probléma: Itt egyértelműen a Bárány haragjáról van szó, és nem az Atya és a Fiú együttes haragjáról. Ezzel a változtatással ezt a verset összhangba hozzák a Jel.1,7 megváltoztatásával. Mindkét Ige így már arra utal, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel lesz, és nem ítélettel. Ezzel Jézus jelentőségét kisebbítik, mert a Jn.5,22-23 szerint, az Atya Jézusnak adta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan tisztelik az Atyát. De még Pál is erről a haragról és veszedelemről ír a 2Thessz.1,7-8-ban: „…amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

1Kor.5,5

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem megtartasson az Úr Jézusnak ama napján. (1Kor 5,5) átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (1Kor 5,5)

A RÚF, az EFO, a REV, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen. Vida Sándor Újszövetsége megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Ugyanaz a helyzet, mint az előző versnél. Jézus az Úr. Ezért az Úr napja is egyértelműen hozzá kötődik. Ha elveszik innen az ő nevét, akkor már könnyen megmagyarázható más úrral is ez a vers.

Róm.14,10

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm 14,10)  Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (Róm 14,10)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, és a katolikus SZIT is ugyanazt mondja ezen a helyen. A KNB  megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Akik a Krisztuséi, akik az Úrban halnak meg, azok Krisztus ítélőszéke elé fognak állni. A nem hívők, pedig a nagy ítéletkor az Atya trónja elé fognak állni (Jel.20,12). Ezzel a változtatással megint Jézus szerepét és jelentőségét csökkentik azzal, hogy az övéinek az ítéletét elveszik tőle, és Istennek adják.

Ef.3,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9) és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Az egész teremtés Krisztuson keresztül jött létre. Erről tesz bizonyságot a Kolossé levél első fejezete, és a Zsid.1,2 is. Krisztus nélkül nincs ez a teremtés, amelyben mi is élünk. Ismét afelé terelik a gondolkodásunkat, hogy egy Isten van, és a Fiú személyét próbálják az emberfia szintjére leszorítani. A világban több szellemi irányzat is jelen van, ahol valóban egy Istenben hisznek, de a Fiút már nem tudják hová tenni. Ezekkel a változtatásokkal megkönnyítik azoknak a szellemi irányzatoknak a Biblia elfogadását  egy kialakuló világvallás elősegítésére.

Jel.19,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, ezt mondva: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 19,1) Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: “Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, (Jel 19,1)

A RÚF, az EFO, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy kihagyja az Urat ebből a versből. A Revideált Károliban (REV) megtalálható az „Úr” kifejezés.

Probléma: Jézusnak kijár ugyanaz az isteni tisztelet, mint az Atyának. Minden szempontból! Itt a vers azt mondja, hogy az Úr (Jézus), a mi Istenünk! Ha azonban kihagyja az Úr kifejezést, akkor megint elveszi Jézustól az istenségét. Jézust az Atya valósággal úrrá tette mindenek felett (Mt.28,18).

Zsid.2,7

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsid 2,7) Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, (Zsid 2,7)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ahogyan az előző versnél is láttuk, el akarják venni Jézustól azt a hatalmat,  amelyet adott neki az Atya. Mindkét vers arról tesz bizonyságot, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. De a modern Bibliák ezt már elveszik Tőle.

1Kor.10,28

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1Kor 10,28) De ha valaki azt mondja nektek: “Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,28)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ez a vers is ékes példája a tendenciáknak. Ez már a harmadik vers ebben a sorban, ahol  elveszik azt a kijelentést Jézusról, hogy Ő mindenek ura.

Ef.3,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14) Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Elveszik Jézustól az Isten Fiúságot. Ez a vers sokadik bizonysága annak, hogy Jézus az Isten Fia. Más vallásoknak is kell egy „nagy” isten, de ahogyan írtam, az, hogy Istennek Fia legyen, az már nem fér bele azokba a vallásokba. Ezzel megint Jézus személyét és jelentőségét csökkentik.

Ebben a sorozatban témánként megpróbáltam érzékeltetni, hogy a modern Bibilák nem csak egyszerű fordításbeli különbségeket hordoznak, és ezek az eltérések igen komoly hatással vannak a kereszténység alaptanításaira. Még több téma és eltérés van a Fogadott szövegen alapuló, reformkori Bibliák és a modern görög szövegeken alapuló Bibliák között, amelyekre részletesen nem fogok kitérni. Ha valaki szeretne utánajárni, akkor itt van egy pár igehely:

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22; 1Jn.4,19; Mk.9,29; 1Kor.7,5; Csel.10,30; Mk.10,21; Lk.4,4; Lk.11,2 és 4; Csel.4,24; Csel.9,6; Csel.15,24; 1Tim.6,5; 1Tim.5,16;

Jézus Isten Fia

Mt.8,29; Ef.3,14; Jn.6,69; Jn.9,35; Jn.12,41; Lk.4,41;

Isten személyének elmosása

Jel.15,3; Jel.14,5; Jel.19,1; Jel.20,12; Jel.5,14; Ef.3,14

Csak megerősíteni tudom azt a kijelentésem, hogy a reformkor Bibliái erősen megalapozott héber és görög szövegeken alapulnak. Még Kálvin János is hivatkozik írásaiban arra, hogy tisztában van a kéziratok közötti eltérésekkel, de a Textus Receptus szerinti változatot fogadja el igaznak. Amikor ő a magyarázatait készítette a Biblia könyveihez, akkor már a Textus Receptus is úgy jelent meg, hogy a margón jelölték a változatokat a többségi szöveghez képest. Mégsem választotta senki sem azokat a változatokat a Bibliája fordításának alapjául. Egyébként még maga Erasmus is azt írta az 1Tim.3,16-hoz, hogy szerinte is ott annak kellene állnia, hogy „aki” és nem annak, hogy „Isten”, de a szövegben mégis azt hagyta meg, mert a kéziratok azt bizonyították. Ezek a kéziratok sohasem voltak egyediek, és mindegyiknek meg volt a maga előzménye, amelyből jól nyomonkövethető az eredete és a hitelessége. A számos idézet is, amelyek szövege megyegyik a kéziratok szövegével, bizonyságot tesznek a Textus Receptus hitelességéről.

Ki kell jelentenünk, hogy nem létezett olyan Biblia, amelynek a szövegére alapozzák a modern Bibliákat. A Kritikus szövegekből összeállított görög szöveg egyben sohasem létezett! A „nagy bizonyságok”, mint a Vatikáni és a Sínai kódexek is, több ezer eltérést tartalmaznak. A Sínai kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Mindent összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Vatikáni kódex hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. De ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól.

De a modern görög szöveg, a Nestle-Aland szöveg is több mint 8000 eltérést tartalmaz a Többségi szövegekkel szemben.

Ahhoz kell igazán hit, hogy valaki a mai Bibliákat fogadja el hitelesnek.

Elnézőbbek-e a gonoszsággal az új Bibliák? (Modern Bibliák eltérései 4. rész)

Az előző rész végén már említettem a humanizmus egyre erősődő hatását a kerszténységben. De nem csak az összejövetelek és a tanítások lettek átjárva a humanizmus eszméjével, hanem a Biblia is. Lágyítva lettek a gonoszságok kifejezésénél használt szavak. Például a Zsoltárok könyve, az 1908-as revízió előtt, számtalanszor említi a hitetleneket, de a revízió után, már leszűkíti ezt a gonoszokra.

Zsolt.1,1-6

                               Váradi-Károli                                                                    Károli 1908

Boldog ember az, aki nem jár hitetlenek tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz. Nem úgy a hitetlenek, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a hitetlenek az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a hitetlenek útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6) Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6)

Ezzel azt mondja ki, hogy nem minden hitetlen gonosz. De ugyanennél a szónál maradva, az 1975-ös Protestáns Új Fordítás, a szocializmus idején nem jelenhetett volna meg az istentelen szóval, mert akkor a materializmust hírdette az államhatalom. Ezért gyengítették Isten Igéjét, hogy beleférjen a szocialista világnézetbe. De ez a változtatás a mai napig megmaradt.

Ézs.57,21

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek! (Ézs 57,21) A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem. (Ézs 57,21)

De ugyanilyen az Ézs.48,22 is. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban Isten Igéjeként kezelik a Bibliát? Valóban úgy veszik kézbe, mint Isten szavát az emberiségnek?

De ne csodálkozzunk ezen, hiszen sokszor hitetlen emberek, szépen mondva racionalisták, kezelték a Biblia szövegét, ahogyan ezt már több írásomban bemutattam.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Kezdjük egy olyan Igével, amely állhatott volna a hamis kegyelem témakörében is, de itt épp olyan helytálló:

Jn.12,47

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot. (Jn 12,47) Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. (Jn 12,47)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma:  Ezt a két szót valóban többféleképpen fordítják. Igazán kicsi a különbség a „megítélem” és az „elítélem” között. Az elítélem közel áll a kárhoztatáshoz. A megítélés pedig inkább valaminek a megítéléséről szól (leegyszerűsítve a magyarázatot a helyszűke miatt). Viszont azzal, hogy a kárhoztatást lecserélték, igen lággyá lett ez az Ige, és olyan, mintha Jézus azt mondaná, hogy „nem baj, hogy nem hiszel, én megmenteni jöttelek, nem elveszíteni”. De ez közel sincs így. Egy hamis megnyugvást ad ezzel azoknak, akik nem hisznek. Szinte felmenti a hitetleneket a hitetlenségük felelőssége alól.

Mk.6,11

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnan kimenve, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (Mrk 6,11) Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” (Mrk 6,11)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja a vers második mondatát ezen a helyen.

Probléma:  A vers második mondatának elhagyásával elveszik annak súlyát. Ez a vers egy igen komoly ítéletet mond ki azokra, akik nem hisznek. Mert Jézus azt mondja, hogy ha valaki hallja az evangéliumot, és nemet mond arra, akkor annak rosszabb sora lesz, mint Szodomának és Gomorának. Ismét a hitetleneket mentegetik. Látjuk a tendenciát? Egyre kisebb súllyal van benne a Bibliában a hitetlenség, az istentelenség bűne.

Lk.11,54

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ólálkodva ő utána, és igyekezve valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt. (Lk 11,54) és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák. (Lk 11,54)

A RÚF, az EFO, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is közel ugyanazt mondja ezen a helyen. A REV és a Vida megtartotta a vádlást.

Probléma: Ha más szó van odaírva, akkor a farizeusok és írástudók cselekedetének motivációját gyengíti. A gonosz szándékukat gyengíti. Mert más valakit rajtakapni valamin, vagy lesni minden szavát, hogy utána azt ellene fordítsák. Ezt tették a farizeusok és az írástudók. Lesték Jézus minden szavát, hogy ellene fordíthassák. Aljas szándékból kérdezgették. Ezt a szándékot kisebbítik ezen a helyen.

Lk.22,64

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És szemeit betakarva, arcul csapdosták őt, és kérdezték őt, mondva: Prófétáld meg ki az, aki téged ver? (Lk 22,64) majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: “Prófétáld meg, ki ütött meg téged!” (Lk 22,64)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja az arcul csapdosás tényét ezen a helyen.

Probléma: Egy gonosz cselekedetet rejtenek el ebben az esetben. Mert nem csak betakarták a szemeit és kérdezgették, hanem betakarták a szemeit, majd ütötték, és utána gúnyosan kérdezték. Ezzel a változtatással kisebbé tették a gonosz cselekedetet.

Róm.1,29

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakva irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; (Róm 1,29) Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, (Róm 1,29)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a paráznaságot ezen a helyen.

Probléma: A modern Bibliák mind kihagyják a paráznaságot ebből a felsorolásból. Ha megnézzük a mai korszellemet, és az emberi kapcsolatokat, amikor sokan azt mondják, hogy a házasság az csak egy darab papír, és ezért nem kötnek házasságot, illetve már kora tinédzserkorban elkezdődik a nemi élet, akkor a paráznaság kivétele ebből a felsorolásból sok lelkiismeretet megnyugtathat. Különösen akkor, ha erről nem is tanítanak az egyházakban, hogy mi számít paráznaságnak. Már mondtam, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Egy felsorolásból kihagyott egy-egy szót azonban még ettől is nehezebb.

Róm.13,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint magadat. (Róm 13,9) Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Róm 13,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a hamis tanúzást ezen a helyen.

Probléma: Ugyanaz a probléma, mint az előző versnél.

Ezek az Igék ismét azt mutatják be, hogy egy jól kivehető tendencia mentén húzódnak meg ezek a változtatások. Próbálják a hitetlenség és istentelenség következményeinek súlyát kicsinyíteni, valamint több, egyértelműen gonosz cselekedet megítélését lágyítani. Ez mind-mind betudható a mai elfogadó, támogató, „ne bántsuk meg a másikat” korszellemnek, amelynek előfutára az egyre erősődő humanizmus volt. A humanizmusnak pedig nem lenne semmi keresnivalója a kereszténységben. Mit gondolunk, nincs ott emögött az, aki az ember elvesztésén dolgozik? Krisztus szellemének más jellemzői vannak, nem a világ normái szerint kellene megítélni Isten dolgait. Ha Szent Szellemtől újjá nem született emberek dolgoztak a Biblia szövegén, sok esetben még ráadásul hitetlenek is (itt most nem elsősorban a fordítókra gondolok, hanem azokra, akik az „eredeti” szövegeket előkészítették), akkor azok milyen szellemből cselekedték ezt meg? Ha valaki hitetlen, akkor az csak és kizárólag a világ fejedelmének szelleme szerint cselekedhet:

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

Nincs más lehetőség, hiszen akiben nincs meg a Szent Szellem, abban más szellemnek kell lennie. Több lehetőség nincs. Erre pedig Jézus azt mondja:

Aki velem nincsen, ellenem van; (Mt 12,30a)

Tehát akiben nem lakik benne az Úr, és nem Neki engedelmeskedve cselekszik (Mt.12,50), akkor az ellene van. Akkor az csak a világ fejedelme szerint cselekedhet. Ezért balgaság azt várni, hogy hitetlen tudós emberek majd egy jó Bibliát fognak a kezünkbe adni.

Meg lehet igazulni cselekedetekből? (Modern Bibliák eltérései 3. rész)

Megigazulva azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, (Róm 5,1)

Egyértelműen tanítja a Biblia, hogy egyedül hit által van a megigazulás, és nem cselekedetekből. Sőt még csak nem is a törvény cselekedeteiből. Az első részben idéztem egy verset, amely bizonyos Bibliákban benne van. „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.” Most elárulom, hogy ez Tóbit könyvében van benne, Tóbit.12,9, vagy Tóbiás 12,9. Szóval a katolikus Bibliákban benne van. Az apokrif könyvekben sok ilyen rész található, amely a cselekedeteket hangsúlyozza. De sajnos a cselekedetekből való megigazulás már „beszivárgott” a kanonizált könyvek közé is. Azok az Újszövetségek, amelyek a kritikus szövegeken alapulnak, azokban ez már benne van. Nézzük végig most ezeket az igéket, és a problémát, amit felvetnek.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Van-e cselekedetekből való megigazulás

Mk.10,24

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

A tanítványok pedig álmélkodtak az ő beszédén; de Jézus ismét felelve, mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Mrk 10,24) A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! (Mrk 10,24)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „azoknak, akik a gazdagsában bíznak” kifejezést. Csia Lajos Újszövetségében meg van ez a rész, valószínű, hogy ő még egy olyan Nestle-Aland verziót fordított, amelyben benne volt.

Probléma: Ha ki van hagyva ez a rész, akkor elbizonytalaníthat minket, hogy mindenkinek nehéz bemenni Isten országába. Holott, a hitből való megigazulás pont ennek mond ellent, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből és kegyelemből, amely Isten ajándéka (Ef.2,8-9). Így ez a vers pedig arra ösztönzi az olvasót, hogy igyekezzen jó cselekedeteket cselekedni, hogy bejusson az Isten országásba.

Mt.6,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. (Mt 6,1) “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (Mt 6,1)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Jézus egyértelműen az adakozásról beszél, de a többi Biblia ezt általánosítja a jó cselekedetekre. A különbség jelentése hatalmas, mert ebben a formában ez az ige ellentmond a Mt. 5,16-nak: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van. és a Jn.3,21-nek: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Mindkét igehely arra ösztönöz bennünket, hogy igenis lássa meg a világ, hogy Krisztus gyermekei másképp élnek, és nem e világ normái szerint. A modern változat annak leple alatt, hogy ne tűnjön dicsekedésnek a mi jó cselekedetünk, éppen arra buzdít, hogy rejtsük el a mi életünket a nyilvánosság elől. Jézus maga buzdít minket arra, hogy igenis legyen nyilvánvaló minden ember számára, hogy az övéi cselekedeteit isteni értékrend vezérli, és nem világi. Adományainkkal valóban ne dicsekedjünk, de az életvitelünk legyen nyilvános.

1Pt.2,2

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek; (1Pét 2,2) mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; (1Pét 2,2)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Különbség csak ott van köztük, hogy szellemi (lelki) tejet kívánjunk, vagy az Ige tejét.

Probléma: A modern változat azt mondja, hogy az Ige tanulmányozásával el lehet jutni az üdvösségre. Mintha az Ige ismerete üdvösséget szerezhetne. Vitathatatlan, hogy létfontosságú az Ige ismerete (ez a cikksoroszat is éppen erről szól), de üdvösséget nem tud szerezni. A tanulmányozása különösen nem. Ezzel kisebbítik Jézus áldozatának és a hitből való megigazulásnak a szerepét.

Azokban a Bibliákban pedig, ahol még az Igét is elhagyják, és csak egy szellemi (lelki) tejet írnak, ott még a szellemi élményeket is felnagyítják, mintha azoknak szintén lenne olyan szerepe, hogy megtarthassanak az üdvösségre. Itt ismét a cselekedetek értékének felnagyításával találkozunk.

Jel.19,8

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8) és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti“. (Jel 19,8)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Itt még az 1908-as „régi” Károli is ezt mondja, helytelenül. Többek között ezért kellett az 1908-as régi Károli Bibliának a revízióját visszaállítani, mert a modern Újszövetségek elemei kezdtek beszivárogni a szövegbe.

Probléma: Amennyiben itt nem a szentek megigazulása áll, amely ingyen (Róm.3,24; 5,1; 5,9) van, akkor azt mondja, hogy a menyasszony cselekedetek által lehet az, aki. De ez ellentmond a kegyelemnek. Hiszen a kegyelem azért kegyelem, mert nem lehet megdolgozni érte. „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.” (Róm.11,6) Egyrészről Isten valóban a cselekedeteink szerint ítél meg majd bennünket, de nem azok által igazulunk meg, és nem az tuljadoníttatik nekünk igazságul, hanem a hit (Róm.1,17; Róm.4,3; Jak.2,23;) Emiatt magyarázzák félre sokan Jakab levelét is, amikor a cselekedeteket a hit elé helyezik. A hitnek meg kell előznie a cselekedeteket, és a hitből kell a cselekedeteknek kiindulnia.

Jel.22,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,14) “Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. (Jel 22,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Ismét cselekedetekre szólít fel, hogy mossuk meg a saját ruháinkat. Mintha mi meg tudnánk magunkat mosni és igazzá tenni. Egyrészről elveszi az engedelmességet, amely más igehelyekkel összhangban az üdvösségre visz (Zsid.5,9; Jn.3,36). Másrészről ismét azt sugallja, hogy én magam tehetek valamit az üdvösségemért. Ez Jézus szerepét, és áldozatának jelentőségét kisebbíti. Biztos vagyok benne, ha lett volna más módja az embernek a megigazulásra, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. De nincs más mód! Csak az Ő kereszthalálában és áldozatában való hit menthet meg bennünket. Csak Ő tud minket megmosni. Mi nem tudjuk magunkat megmosni.

Róm.11,6

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Róm 11,6) ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Róm 11,6)  

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Az elhagyás csökkenti az erejét ennek a kijelentésnek. Az első részben már említettem az elhagyások nagy veszélyét. Ha nem azt olvasom amit kellene, akkor nagyon nehéz emlékezni arra, hogy ott minek kellene állnia. Itt éppen ezzel találkozunk. Pál nyomatékot ad a mondandójának azzal, hogy nem csak a kegyelem szempontjából írja le, hogy a kegyelem azért kegyelem, mert nem cselekedetek fizetségéért kapjuk, hanem a cselekedet szempontjából is. Ezzel pontosítja, hogy ha valaki cselekedetből akar valamit elérni, akkor annak a cselekedetei fizetségéül járna a megtartatás, és nem kegyelemből. De a kegyelem, vagyis az üdvösség Isten ajándéka. Azt megszolgálni nem lehet.

Ezekben az eltérésekben ismét jól kivehető egy adott tendencia, amely a cselekedetek fontosságát helyezi előtérbe. Ezzel közelít az iszlám, a katolicizmus, de még a szabadkőművesség felé is, ahol azt hírdetik, hogy jó cselekedetekkel ellensúlyozhatom a gonoszságaim, és a jó cselekedetek fizetségéül elérhetek Istennél valamit.

A blogon foglalkoztam már több olyan bibliai fogalommal, amelyek jelentésének az elváltoztatása is hasonló célt szolgál. Mégpedig azt a célt, hogy aki igazán keresi az Urat, az ne találhassa meg. A mai világ korszellemének legerősebb hatása a gyülekezetekben a humanizmussal köthető össze. A humanizmus elveszi a fókuszt Istenről. Arról, hogy Isten parancsai szerint éljünk, hogy neki engedelmeskedjünk elsősorban, stb. Két fő jellemzője van ennek a mai korszellemnek a tolerancia és az elfogadás. És itt kapcsolódik ez a mondandóm a mai témával, a cselekedetek fontosságával. Ezzel függ össze a „szeressünk mindenkit” felkiáltás is az egyházon belül, amelyre az Ige nem szólít fel. Jézus maga mondja, hogy az Őt követőket arról ismerik meg, hogy mennyire szeretik egymást (Jn.13,35). De János is erről tesz bizonyságot, hogy egymást – vagyis a testvérek szeressék egymást(!) (1Jn.4,11) és nem mindenkit. De ma a minden ember tekintet nélkül való elfogadására ösztönöz minket a világ, és ez kezd beszivárogni a Bibliába is.

1Jn.4,19

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

Mi szeretjük őt; mert ő előbb szeretett minket! (1Ján 4,19) Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. (1Ján 4,19)

Az EFO arra buzdít minket, hogy Isten szeretetével szeressünk másokat.  A modern Bibliák valósággal a hitélet alapjait akarják átformálni. Ha valaki végigolvassa ezeket a cikkeket, akkor remélem meglátja velem együtt, hogy nem csak jelentéktelen változtatások vannak a modern Bibliákban. A változtatásoknak csak a külső megjelenése jelnetéktelen – egy-egy szó itt-ott, egy-egy rag, egy-egy elhagyás, egy-két szó egy versen belül – , de a hatásuk jelentős.

Benne van-e a hamis kegyelem a Bibliában? (Modern Bibliák eltérései 2. rész)

Röviden a válasz igen. Hosszabban kifejtve azt lehet mondani, hogy a 19. századtól készült „eredeti” szövegeken alapuló Bibliákban igen, de a reformkortól egészen a 19. századig nem volt benne. Előző írásomban már taglaltam, hogy az eltérések nem csak apró különbségeket okoznak a Bibliák között, hanem ezeknek jelentős tanításbeli eltérései vannak. Korábbi írásokban, mint  „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” című írásban, már részletesebben is vizsgáltam, hogy az Újszövetség eredeti szövegeinek revíziója alatt olyan szempontok vezérelték a szövegkritikusokat, amelyek jórészt feltételezésen alapultak, ezért megalapozatlanok voltak.

A probléma, amellyel most foglalkozom, hasonló hatású, mint az előző részben tárgyalt, miszerint ha valaki nem ismeri szó szerint az Igét, és egy-egy állítás vagy egy tanítás alapját akarja valaki az Igéből alátámasztani, akkor ezt egy modern Bibliából könnyedén megteheti.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

A hamis kegyelem a modern Bibliákban

Mk.2,17

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És amikor ezt hallotta Jézus, mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre. (Mrk 2,17) Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mrk 2,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „hívjak megtérésre” kifejezést.

Probléma: Ha ez a kifejezés nem áll ott, akkor feltételezhető, hogy Jézus valóban úgy hív minket, ahogyan vagyunk, és nem kell megváltozni. Nincs miért elhagyni a bűnöket, mert Isten így fogad el, ahogyan vagyunk. De minden ilyen esetben megemlíti a Biblia a megtérés szükségességét, más szóval a bűnök elhagyását. (Jn.5,14; Jn.8,11; Róm.6,15; 1Kor.15,34)

Róm 8,1

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8,1) Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, (Róm 8,1)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a vers második felét.

Probléma: A második rész nélkül ez a vers azt mondja, hogy ha már egyszer hiszek, és ráadásul még újjá is születtem, akkor már nincs semmi kárhoztatásom, élhetek nyugodtan. Ennek megfelelően akármilyen világi, bűnös életet élek, akkor Isten nem fog engem kárhoztatni. De ez nincs így. Ezt csak a modern Bibliákból lehet kiolvasni, ahol el van hagyva a vers második fele.

1Jn.3,5

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn. (1Ján 3,5) Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1Ján 3,5)

A RÚF, az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT mind általánossá teszi a bűnök elvételét. A REV és a KNB megtartja a ragozást többesszám első személyben.

Probléma: Ez a vers a Krisztusban lévő hívőkre vonatkozik. Ha elvesszük a „mi bűneinket” kifejezést, akkor a világra vonatkozó általános kifejezéssé tesszük itt a bűnök elvételét. De ezt csak azok mondhatják el, akik bűnbánatot tartottak, és bűnbocsánatot kértek és nyertek az Úrban. Így általánosítva azonban már megnyílik az Ige a világvallás felé, mert akkor olyan ez a vers, mintha Jézus tekintet nélkül mindenkinek a bűnét elvette volna az útból. Azt sugallja, mintha valaki megtérés nélkül is szabad lehetne a bűneitől. Ez a kegyelem hamis bemutatása.

Zsid.1,3

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3) A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3)

Az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a többesszám első személy ragozását, ahogyan az előző versben is. A RÚF és a REV megtartja a többesszám első személyt. De mindegyik mai Biblia elhagyja azt a kifejezést, hogy „önmaga által”.

Probléma: A személyrag nélkül ugyanaz a helyzet, mint fenntebb az 1Jn.3,5-ben. Ismét mindenkinek elérhetővé teszi a bűnök eltörlését, ami azonban több más igehellyel ellentétes. A másik probléma az, hogy Jézus engesztelő áldozatát kicsinyítik le azzal, hogy elhagyják az „önmaga által” kifejezést. Hiszen Ő önmagát áldozta fel a mi bűneink bocsánatáért (Zsid.7,27), az életével fizetett (Gal.2,20b) a mi életünk váltságáért.

Jel.21,24

                               Váradi-Károli                                                                    Egyszerű Fordítás

És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. (Jel 21,24) a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. (Jel 21,24)  

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja az „akik megtartatnak” kifejezést.

Probléma: Ezzel megint azt mutatják be, hogy Isten kegyelme az egész világra kiterjed. Együtt használva ezt az igét a fentiekkel, már egyértelművé válik, hogy egy általános kegyelemről van itt szó, amelyet eredetileg a Biblia nem tanít. A megtartatnak kifejezés egyébként ugyanaz, mint az 1Pt.4,18-ban a megtartatás, vagyis akik üdvösséget nyernek, vagy más szóval megmenekülnek az ítéletből. Nem pedig a földön élő embereket általában.

Jel.22,21

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen. (Jel 22,21)  Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. (22:22)fin (Jel 22,21)  

A modern fordítások mind elhagyják annak hangsúlyozását, hogy a hívőknek kívánja János a kegyelmet. Ez legjobban a KNB-ben látszik, ahol azt írja, „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!

Probléma: Isten kegylemét ismét kiterjeszti mindenkire. De csak azok békéltek meg Istennel, akik Krisztusban vannak  (Róm.5,11).

Jel.1,7

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7) Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind úgy írja le ezt a verset, mintha a föld lakossága szomorkodna amiatt, hogy Jézust megfeszítették. Mintha őt siratnák. Ezt sajnos már beleírták az 1908-as Károli Bibliába is, ezért a Krisztus Szeretete egyház és a Patmos kiadó Bibliája is helytelen.

Probléma: Ez a vers azért van az itteni listában, mert ezzel azt mondják ki, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel fog megtörténni. Ezzel meg akarják változtatni azt a tényt, hogy Jézus másodszor már ítélettel fog eljönni, és nem kegyelemmel. A Jelenések könyvének 1,7 versének megváltoztatása igen nehezen érhető tetten, mert a Westcott-Hort féle revízió kapcsán, 1881-ben került bele az Új Szövetségbe, minden megjegyzés nélkül. Ha nem írta volna meg maga Brooke Foss Westcott, a Néhány lecke az Új Szövetség felülvizsgált verziójához című könyvében, akkor ma nem is  tudnánk, hogy miért változott meg. De nézzük, hogy ő miként is ír erről:

„egy szakaszban nyilvánvalóan van jelezve, hogy az Úr visszajövetelét követni fogja a ’kegyelem és könyörgés szellemének kiáradása’. ’Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt átszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.’(Jel.1,7) A föld minden népe siratni fogja őt bűnbánattal, és nem úgy, ahogyan a Hivatalos verzió [megj. King James fordítás] írja – jajveszékel miatta – egy szörnyű bosszú várásában (összehasonlítva a Zak.12,10-zel).”

(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Kifejezetten ezzel a verssel bővebben már foglalkoztam a blogon:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

Ahogyan látjuk, a kegyelemnek az általánossá tétele a Bibliában ökumenikus célokat szolgál, amelyek már nem csak a keresztényeket „kvalifikálja” a kegyelemre, hanem minden népeket. Emellett pedig ad egy hamis megnyugvást, hogy a bűn már le van rendezve, és nekünk már nem kell semmit sem tenni. Ezzel összekötik azzal a szintén hamis tanítással, hogy nem lehet elveszteni az üdvösséget.

Remélem, hogy ezek a példák is jól mutatják, hogy a Bibliák közötti eltérések sokkal mélyebbek, mint azok elsőre látszanak. Westcott saját szavaival élve:

A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást.
(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 184.old.)

Ezért roppant veszélyesek ezek a változtatások. Mert kicsik, és szinte észrevehetetlenek, de az összkép már egy egészen más Biblia.

Jézus Istensége (A modern Bibliák eltérései 1. rész)

A blogon már többször foglalkoztunk a Bibliák közötti eltérésekkel. Tudnunk kell, hogy ezek nem csak fordításbeli különbségek, hanem a fordítások mögötti eredetinek mondott szövegek eltéréséből adódó különbségek. Ha valaki már belelapozott a Váradi-Károli Bibliába, akkor mind annak előszavában, mind a Függelékben olvashatott ezekről az eltérésekről és ezeknek okairól. Sokan, akikkel beszéltem erről, azt mondják, hogy mindezeknek a változtatásoknak ellenére nem tudták a Biblia lényegét megváltoztatni, és egyébként is egyforma a Bibliák nagy része. Én nem tudom ilyen könnyen venni ezt az állítást, a következő okok miatt.

1. Egy-egy igemagyarázathoz kiragadott igék olyan tanokat támaszthatnak alá, amelyek nem olvashatók ki egyébként a Bibliából. Ha valaki csak egy állítását akarja igazolni a Bibliából, akkor könnyen talál olyan verset, ami kiragadva igencsak félrevezető lehet. (Erre most példákat is fogok hozni.)

2. Ezek az eltérések sokszor ellentmondást generálnak a Biblia tanításaiban. Ha pedig ellentmondás van, akkor már nehéz eldönteni, hogy melyik állítás az igaz, és ez kételkedést szül Isten Igéjében. Vegyük például ezt az igét Jn.3,36: Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,36)

Ennek közvetlen ellentmond a következő vers (szándékosan nem írom le, hogy honnan idézem, de bizonyos mai magyar Bibliákban benne van.): „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.”

Mert vagy hitből van megmenekülés a haláltól, vagy az alamizsna ment meg a haláltól. Hitből, vagy cselekedetekből van a megmenekülés?

Ha pedig tele van a Biblia ilyen ellentmondásokkal, akkor ki mondja meg, hogy melyik a helyes? Egyáltalán hogyan mondhat Isten ellent önmagának? Ha pedig ez nem tőle van, akkor marad az emberi magyarázat, amelyről Jakab azt mondja: Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, lelki és démoni. (Jak 3,15)

3. A modern Bibliák azt hangsúlyozzák, hogy „nem lehet tudni”, hogy eredetileg mit írtak le az apostolok. Ezért szerepel sok lábjegyzetben a változatokra való utalás. Hangsúlyozzák a Biblia emberi eredetét, és ezáltal esendőségét. Itt a blogon sokszor foglalkoztam már a témával, hogy a modern szövegkritika állításai mind feltételezésen alapulnak. De aki nem jár ennek utána, és elhiszi, amit mondanak, akkor abban a személyben kétséget támaszt az iránt, hogy valóban Isten adta-e nekünk a Bibliát, ha az tele van emberi hibákkal. De ez közel sincs így.

Az Újszövetség kulcsfontosságú ebből a szempontból, mert az tesz bizonyságot a Megváltóról, Jézus Krisztusról. Ezért is kíséri ilyen nagy figyelem a szövegét. Ebből tudjuk meg, hogy minden prófécia, amely a megváltót előre jelezte, azok Jézus személyében beteljesedtek. Ezért elsősorban az újszövetségi eltéréseket fogom csoportba szedve bemutatni, hogy lássuk, hogy egész tanításokat és sok esetben tanokat lehet az eltérésekre alapozni. Az összehasonlításhoz a gyülekezetek közötti összefogással készült, a Kálvin Kiadó által kiadott, Revideált Új Fordítást (RÚF); és a 2003-as kiadású Egyszerű Fordítást (EFO) fogom elsősorban használni, mint a két legelterjedtebb protestáns Bibliát. Ezeket a „régi” Károli (1908) Biblián alapuló, mai nyelvezettel a reformkori szövegekhez legközelebb álló, most készülő Váradi-Károli Bibliában szereplő igékkel állítom párba. De mindenkit buzdítok arr,a hogy nézzen utána maga ezeknek. Annyiban könnyű a dolgom, hogy amit állítok, azt mindenki le tudja ellenőrizni, mert „meg van írva”.

Jézus Istensége

Több igehely egyértelmű kijelentést ad arról, hogy Jézus személyében maga Isten jött el, és Ő valósággal Isten. Ezt a mai Bibliákban sok igehely gyengíti és erősíti Jézus emberi mívoltát. Ezek közül az igék közül mutatok be néhányat.

Jn.3,13

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. (Jn 3,13) Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. (Jn 3,13)  

A RÚF, az EFO, a Revideált Károli (REV), a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség és a katolikus Káldi Nova Vulgata (KNB) sem tartalmazza az „aki a mennyben van” kifejezést.

Probléma: Ha ez nem áll ott, akkor azt hangsúlyozza, hogy Jézus ember, aki bár a mennyből érkezett, de most ember. Amennyiben ott áll a hiányzó rész, akkor egyértelművé teszi, hogy Jézus bár most itt emberi testben közöttünk jár, de Ő a mennyben van! Egyenlő Istennel, mivel egyszerre van jelen a földön és a mennyben. Erre csak Isten képes, senki más! Ennek a szakasznak az elhagyása rombolja Jézus Istenségét.

1Tim.3,16

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, prédikáltatott a pogányoknak, hittek benne e világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16) Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus Szent Isván Társulat (SZIT) Bibliája és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „aki megjelent testben”.

Probléma: A létező görög kéziratok 98,5%-ában ebben a versben „Isten” áll. Egyrészről, ha itt nem ez a szó áll, akkor miért olyan nagy titka az Istennek, hogy egy ember megszületik emberi testben. Másrészről ha nem az Isten szó áll itt, akkor elveszik Jézustól azt az igen erős kijelentést, hogy Őbenne Isten született meg erre a földre emberi testben.

Jn.1,18

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18) Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

A RÚF, a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség, a katolikus KNB mind ugynazt írja, hogy „egyszülött Isten”. Az EFO 2003-as Újszövetség azt írja „egyetlen Fiú”, de 2015-ben ez már „egyszülött Fiú” lett. Az Új Világ fordítása a Jehova Tanúinak még tovább megy, és ott az isten szó kisbetűvel van írva, a gnosztikus tanoknak megfelelően.

Probléma: Ez az Ige azért probléma, mert Isten nem születik meg. Sokan azt mondják, hogy ez éppen erősíti Jézus Istenségét, de akkor meg azzal az a baj, hogy Jézus a földre születés során kapta volna az Istenségét, ami az jelentené, hogy nem öröktől fogva Isten, tehát nem lehetne része az Atyának.

Jn.6,69

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Jn 6,69) És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,69)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „Istennek Szentje”.

Probléma: Ez egy dupla bizonyság Jézus személyéről. Először is kijelenti Péter, hogy Ő a Krisztus. Másodszor kijelenti, hogy Jézus az élő Isten Fia. A korábbi igékkel együtt, ezek erős bizonyságot adnak arról, hogy Jézus valósággal Isten. Viszont ha itt is elvesszük az Isten Fiáról való kijelentést, akkor Jézusban könnyen egy szent emberrel találjuk magunkat szemben, és nem Isten Fiával. A két állítás viszont együtt egy komoly megerősítése annak, hogy Jézus a Krisztus, a messiás, és valóban Isten Fia.

Jel.1,8

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8) Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel 1,8)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Kiveszik Jézus szájából, amit mond, és az Atyának a szájába adják. Az Újszövetségben végig mint Úr szerepel Jézus, és a két személy (Isten és Úr) külön van választva (pl.: 1Kor.8,6; Ef.4,5-6; 2Kor.13,14;). Ezzel ismét elveszik Jézustól azt, hogy Ő az Atyával egyenlő, de két külön személyről van szó, az Atyáról és a Fiúról.

Jn.6,65

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És mondta: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva neki. (Jn 6,65) És így folytatta: “Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (Jn 6,65)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja. Csia Lajosnál, azt látjuk, hogy „Atyám”, ami azt jelentheti, hogy ő egy másik Nestle-Aland verziót használt, mint a többiek.

Probléma: Ezzel elveszik Jézusnak azt a kijelentését, hogy a mi mennyei Atyánk, az Ő Atyja, és Ő tőle született. Amikor itt járt, akkor ezt egyedül AZ Isten Fia mondhatta el magáról, senki más. Ha ezt a kijelentését általánossá teszik, hogy „az Atya” adja meg ezt az embereknek, akkor elveszik Jézus Istenségét, és Jézus emberi mívoltát hangsúlyozzák.

Ef.3,9

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9) és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers arról tesz bizonyságot, hogy az egész teremtés Jézuson keresztül keletkezett, ezért Ő előbb volt minden teremtett dolognál. Így összhangban van a Kol.1,16 verssel, amely ugyanerről tesz bizonyságot. A „Jézus Krisztus által” kifejezés elvételével azonban, kiveszik Jézust a teremtésből. Ismét azzal találjuk szembe magunkat, hogy Jézus Istenségét csorbítja ennek a résznek a hiánya.

Ef.3,14

                               Váradi-Károli                                                                    Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14) Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers bizonyságot tesz egyrészről arról, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. Másrészről pedig, hogy a mennyei Atya, a mindenség Ura, az Jézus Atyja. Ezzel megint elvesz egy erős bizonyságot arról, hogy Jézus isteni származású, Istentől született, ezért Isten.

Ezek mellet az igék mellet, több olyan van, ahol „Jézus” vagy az „Úr” kifejezés le van hagyva. Ezek felsorolva (50 db):

Máté: 8,29; 13,36; 13,51; 17,20; 23,8; 24,2; 28,6; Márk: 5,13; 11,14; 14,22; Lukács: 4,41 (krisztus); 7,22; 7,31; 9,57; 10,39; 23,42; Ap.Csel: 3,26; 7,30; 9,6; 9,29; 19,4; 19,10, 22,16; Róm: 1,16; 6,11; 14,6; 16,18; 1Kor: 5,4; 5,5; 15,47; 16,22; 2Kor: 4,6; 4,10; 5,18; Gal: 6,15, 6,17; Ef:3,9; 3,14; Kol.1,2; 1Thessz.1,1; 1Tim.1,1; 2Tim.4,22; Tit.1,4; Zsid.10,30; 1Pt.5,10; 1Pt.5,14; 2Jn.3; 2Jn.9; Jel.16,5; Jel.19,1;

Nem említve azt, hogy az EFO-ból 18 vers hiányzik, amelyek a RÚF-ban még lábjegyzetes magyarázattal benne vannak.

Remélem, hogy ezek a példák mindenki számára jól érzékeltették, hogy ezek a változtatások valóban érintik a Biblia lényegét, mégpedig a bizonyságát Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról, és Istenről.

Amit személyes tapasztalaton keresztül megfigyeltünk, az az, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Ha egy-egy vers teljesen más, mint ahogyan azt valaki megszokta, akkor könnyű észrevenni az eltéréseket. Ha azonban csak egy-egy szó van elhagyva, akkor azt nagyon nehéz felismerni, különösen akkor, ha több verset olvasunk egyben.

Az idők végén élünk, és ezekre az időkre az egyedüli hiteles útmutatónk a Biblia, vagyis Isten szava. Ezért nagyon fontos, hogy mi áll benne, és mit tekintünk annak. Akik Istenben hisznek, azoknak nem marad más kapaszkodójuk, mert az egész világ mást fog hírdetni, mint ami valójában meg van írva. Ezért álljon itt ismét egy idézet Watchmann Nee-től:

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”

Elérkezett az idők vége

Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez e világ idejének a vége elérkezett. (1Kor 10,11)

Megkaptuk azokat a kijelentéseket az Úrtól, amelyek most már egyértelműen mutatják, hogy valósággal elérkezett hozzánk az idők vége. Nem kell többé hitetlenkednünk, hogy valóban a végidőkben élünk-e, mert az Úr most már egyértelműen elmondta. Nem kell elrejtett kódokat és titkokat fejtenünk, nem kell eltűrnünk, hogy fejünköz vágják, hogy úgysem tudjuk, hogy mikor lesz meg, mert most már egyértelmű, hogy rövid időn belül ez a világ belép a Jelenések könyve eseményeinek a sűrűjébe.

De miért merem ezt kijelenteni? Mert az Úr szól. Nem csak itt nekünk, hanem mindenhol mindenkinek, aki az övé, aki figyel, keresi és kutatja az igazságot. Csak a sok hazugság és hitetlenség között az Ő egyértelmű kijelentése és vezetése kell, hogy az ember a valóságot lássa meg, és ne egy újabb hazugságot, vagy hitetést. Ezeknek az információknak két fő iránya van. Van az egyházon belül, és van egy irány az egyházon kívül. Az egyházon belüli kijelentéseket a Sátán megpróbálja hazugságként bemutatni, hogy azt senki se higgye el. Az egyházon kívülieket pedig arra használja, hogy a jövendőmondás legfőbb eszközeként, az embereket beleterelje egy számára meghatározott jövőbe, amelyet ha elhisznek, akkor az be is teljesedik rajtuk. A Jelenések könyvében meg van írva, hogy milyen lesz e világ vége. A mai magyar helyzetről is, és a világ végéről is sok ezoterikus, vagy okkult körben tudnak, mert a Sátán is ismeri valamilyen szinten a jövőt. Természetesen nem úgy, ahogyan az Úr. Az utóbbi időszakban komolyan az Úr elé álltam, és megkérdeztem, hogy hogyan lehetséges az, hogy amiről mi, az övéi, csak most kapunk konkrét kijelentést, az okkult körökben már kb. tíz éve ismert (a közvetlen előttünk álló magyarországi eseményekről). Azt a választ adta, hogy Ő a jövőt csak akkor mondja meg, amikor figyelmeztetni akar. Egyébként Ő konkrét időpontot sohasem mond, hogy az emberek ne tegyék fel a kezüket, és ne mondjanak le az életükről azzal a felkiáltással, hogy az már akkor úgyis meg fog történni. Az a Sátán eszköze, hogy reménytelennek mutassa a helyzetet, és akiknek a jövendőt mondják, azok azt higgyék, hogy az megváltozhatatlan. Ezért nem mondja meg az Úr az övéinek előre, hogy pontosan mi és mikor fog történni.

A legutóbbi kijelentések, amelyekről itt a blogon is írtam, viszont most már olyan kijelentések az Úrtól, amelyről bizonyosak lehetünk, hogy valóban az Úr mondta, és teljes összhangban van a Bibliával, és az ellenség kijelentéseivel is. DE! De az Úr még mindig adott esélyt mindenkinek a megtérésre, ezáltal – csúnyán mondva – „a változtatás jogát fenntartva”.  Ezalatt nem azt értem, hogy nem ezek az események fognak bekövetkezni, mert azok megegyeznek a Bibliával, tehát azok már eleve meg voltak határozva. Hanem a bekövetkezés módja és ideje még függ a cselekedeteinktől. Ezt nagyon jól példázza az a helyzet, amikor Jézus elmondja, hogy Jeruzsálemben kő-kövön nem marad, de imádkozzanak, hogy a futásuk ne szombaton és ne télen legyen (Mt.24,20). Persze az Atya mindig is tudta, hogy mi, emberek mikor mit fogunk tenni, és ezért is jelentette ki mindezeket az apostolain keresztül. De nekünk, akik benne élünk, pontosan az határozza meg a cselekedeteinket, hogy még reménységgel kell ezeket a kijelentéseket kezelnünk, hogy lássuk, hogy még lehet és kell is valamit tenni az Úr kegyelméből.

Ne legyünk olyanok, mint Éli pap, aki egyszerűen megadta magát a kijelentésnek, és nem tért meg, nem könyörgött kegyelemért és nem tartott bűnbánatot (1Sám.3,18). Ezt akarja pontosan a Sátán is elérni azokkal a kijelentésekkel, amelyeket ő ad. Hogy az emberek azokat már elvégzett tényként kezeljék, és elhiggyék, hogy az úgy lesz. Mert ilyenkor az ember már „megadja magát a sorsnak”, és nem küzd az ellen. Azzal azonban, hogy elhiszi, a bekövetkezését is eléri. Az Úr kijelentései természetesen igazak, de ahogyan Éli pap is könyöröghetett volna az Úrnak, úgy nekünk is van még „szavunk” az Úr előtt. Ismét hangsúlyozom, hogy ezzel nem azt mondom, hogy ezek az események nem fognak bekövetkezni, hanem azt, hogy ne adjuk fel, és ne adjuk meg magunkat a helyzetnek. Keressük az Urat, alázatos és megtérő szívvel, és akkor meg fogja mondani, hogy még mit lehet tenni.

Már több olyan prófécia is van, amely azt mutatja, hogy elérkezett az idő, és valóban „nincs sok hátra”. Nézzünk meg most néhányat.

1. Júda ben Samuel rabbi 10 jubileumról szóló próféciája

Júda ben Samuel, az 1200-as években kapta ezt a próféciát Regensburgban. Elmondása szerint Illés próféta, jelent meg neki, és mutatott meg még sok más dolgot. Ezt a próféciát 1217 körül kaphatta (amennyire utána tudtam nézni). A prófécia szövege:

„Amikor az ottomán törökök elfoglalják Jeruzsálemet, akkor 8 jubileumon keresztül fognak majd uralkodni afölött. Ezek után a senki földjévé válik Jeruzsálem egy jubileumon keresztül. Ezután a 9. jubileumkor újra visszatér a zsidó nemzet tulajdonába. Ezután fog beköszönteni az utolsó idők messiási korszaka.”

(magyar fordítás: negyedik-dimenzió.eoldal.hu)

Ennek megfelelően:

1217-től 1517-ig, az első jubileumi periódus megkezdéséig 300 év telt el.

1517-től 1917-ig 8 jubileum, 400 év telt el.

1917-től 1967-ig egy jubileum, a senki földje.

1967-től 2017-kor a 9. jubileumkor visszatért a zsidó nemzet tulajdonába Jeruzsálem.

2017-től a messiási korszak veszi kezdetét.

A prófécia eddig pontosan beteljesedett. Ennek megfelelően, már nem lesz több jubileumi év, mielőtt az Úr visszajönne. Figyeljük meg, hogy eszerint a prófécia szerint sem tudhajuk meg a pontos idejét az Úr eljövetelének. Ahogyan a bevezetőben írtam, ezt nem fogja pontosan megmondani.

2. Malakiás próféciája a pápákról

Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak. Malakiás szerint a 112. pápa egyházfejedelemsége alatt jön el a világvége. Ebben a sorrendben a jelenleg regnáló és 2013. március 13-án megválasztott Ferenc a legutolsó pápa.

A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter, a szerk.) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja terelni nyáját. Ezután a hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli a népét.

E körül a prófécia körül van még egy nagyon érdekes tény. Az 1950-es években, Rene Thibault szerzetes, komolyan foglalkozott ezzel a próféciával, és ő számításokat végzett, hogy mikor kell az utolsó pápának hivatalba lépnie. És ő 2012-őt határozott meg. Ez nem esne egybe Ferenc pápa 2013-as megválasztásával, ha nem tudnánk, hogy Benedek pápa 2012-ben lemondott, de ezt nem hozták nyilvánosságra 2013-ig. És ő fogja átadni a helyét az Utolsó Római Császárnak, aki a Jelenések könyvében megírt hamis próféta lesz (Jel.13.fej.) Ajánlom a Nagy hitetés sorozat 4.részét, (https://www.youtube.com/watch?v=f4pqK3kpiZk), ahol ezt bővebben kifejtem.

3. Assisi szent Ferenc próféciája

Malakiás próféciájának végéhez kapcsolódik Assisi szent Ferenc próféciája 1225 környékéről, amelyet a halálos ágyán mondott el:


„Valaki, akit azon szorongattatás csúcspontján nem az egyházjog szerint választottak pápának, azon fog igyekezni, hogy eszességgel sokakba a tévedés halálos mérgét csöpögtesse. … Abban az időben néhány prédikátor az igazságot hallgatással betakarja, mások eltapossák és letagadják. Azok életvitelének szentsége, akik csak külsőleg vallják meg, nevetségessé válik, ami miatt az Úr Jézus Krisztus nekik nem méltó pásztorokat, hanem pusztítót fog küldeni.”

Ezek szerint az utolsó pápa át fogja adni a hatalmát, egy olyan uralkodónak, akit nem az egyházjog alapján választanak. Azért mondom, hogy át fogja adni a hatalmát, mert ha természetes módon mondana le, vagy bármilyen nem rendkívüli helyzetben, akkor az egyháznak volna rá ideje és módja, hogy rendes egyházjog szerint válasszon utódot. De ez a prófécia már előre vetíti a rendkívüli körülményeket.

4. A 90 éves norvég testvérnő próféciája

Ebből a próféciából csak egy elemet említek, amely az idők végével leginkább kapcsolatos:

„A szegény országokból az emberek Európába fognak majd áramlani. Skandináviába is sokan jönnek majd, és Norvégiába is. Annyira sokan, hogy az ott élő emberek már nem szeretik majd őket, és keményen fognak velük bánni. Majdnem úgy, mint ahogy a zsidókkal bántak a második világháború előtt. Aztán betelik a bűneink teljes mértéke.”

Könnyek gördültek le az idős hölgy arcán. „Én már nem látom meg ezeket, de te meg fogod látni. Aztán hirtelen Jézus visszajön,”

Ez a prófécia egybevág azzal, amit Sólyom Albert testvérünk kapott. A negyedik pontja sok olyan elemet tartalmaz, amit most már mi is tudunk. Mégpedig azt, hogy a föld nem lesz megművelhető, és a levegő is mérgező lesz. Ennek két oka is lesz, az egyik a nukleáris szennyeződés, amely a földrengések következtében is szennyezni fogja a környezetet, valamint a kitörő vulkáni gázok és hamu miatt is.

De ebben a próféciában is itt a figyelmeztetés, hogy amikor sok menekült özönlik Európába, akkor közel az Úr visszajövetele. Egy szakaszt kiemelnék még ebből a próféciából:

„A keresztényeknek az lesz a fontos, hogy sikeresek legyenek, hogy „valakik” legyenek, hogy anyagi javaik legyenek, olyan dolgaik, amelyeket Isten ily módon soha nem ígért meg nekünk. A templomok és imaházak egyre üresebbek lesznek. A prédikálás helyett ─ amihez pedig generációk óta hozzá vagyunk szokva, mint pl. ‘Vedd fel a keresztedet és kövesd Jézust’ ─ a szórakozás, művészet és kultúra fog egyre nagyobb mértékben bejönni a gyülekezetekbe, ahol pedig megtérésre és ébredésre kellene összegyülekezni. Mindez egyre nagyon mértékben fog majd jelentkezni közvetlenül Jézus visszajövetele előtt.”

Nem ezt látjuk magunk körül?

5. A „másik oldal” próféciái

Itt nem térek ki ezekre tételesen, mert nem akarom a környezetet rontani az azokban elhangzott szavakkal. Két dolgot azonban ezek kapcsán mindenkinek meg kell látnia:

1. Csak a Teremtő Isten tudta előre, hogy mi fog történni. Senki más nem látta előre az eseményeket. Ezért is írja az Ige, hogy a világ teremtetése előtt elpecsételte Jézust, és elrendeltetett az Ő áldozata (1Pét.1,20). Ezért minden a jövőre vonatkozó IGAZ kijelentés, csak Istentől származhat.

2. Csak Tőle tudhatja a sátáni sereg is az időket, és az eseményeket. Valamint azokból a kijelentésekből, amelyeket az Úr ad az övéinek. Ezeket Isten akarata ellenére nem tudhatta meg. Csak az Atya engedélyével tudhatta meg mindazt, amit tud. És már nagyon régóta tudja, hogy körülbelül mikor jön el az idők vége.

Ezt szükségesnek tartottam elmondani, mielőtt néhány ilyen kijelentést megemlítek.

Szóval, már az ókorból van sok népnek olyan próféciája, amely nagyon sok a Bibliához hasonló végidő kijelentést tartalmaz, csak éppen az antikrisztus eljövetelével kapcsolatban. Nem csoda, hiszen azok sugalmazója éppen a maga útját készíti elő velük. Egyik ilyen prófécia, a Küméi Szibilla jóslata, amely „beszivárgott” a katolikus egyházba is, és annak mentén még ma is várják az isteni eredetű gyermeket, akit megtesznek majd uralkodónak. De ugyanígy, a zsidók is várják még a messiást, hiszen ők sem fogadták el Jézust messiásnak.

Ahogyan ezt a témát több oldalról kifejtettem a Youtube csatornámon megtekinthető Nagy Hitetés filmben illetve az 1-4. részekben, ezek a nem keresztény körök is „mostanság” várják az isteneik visszajövetelét, és az időt 2012-re „lőtték be”.

És itt az Úr megint adott nekünk egy fontos információt:

az első rengés után fog lelepleződni, megjelenni a fenevad (video – 14:16 percnél;)

A Magyarországot sújtó ítélet első földrengése után fog lelepleződni a fenevad, aki a világ megmentőjének szerepében fog tetszelegni. Az ő megjelenését még Pál apostol is a thesszalonikaiakhoz írt levelében a végső időkre teszi, ahogyan a Jelenések könyvének 13. fejezete is. Pál apostolnak meg volt a Jelenések könyvének kijelentéseinek nagy része, ezért a leveleiben elszórva nagyon sok a Jelenések könyvével egybehangzó állítást tesz.

Ezzel Isten visszaigazolta, hogy ezek az információk az idők végéről, csakis Tőle származhattak.

A nemzedékek kérdése

Ha szeretnénk a nemzedékek kérdését körbejárni, akkor az egyik nagyon jó kiindulópont a zsidó nép kivonulásának története.

E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. (4Móz 14,29-30)

E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; (5Móz 1,35)

Ezekből az igékből azt látjuk, hogy a húsz év felettieket számlálták meg Izrael népéből, és ők nem mehettek be engedetlenség miatt. Ahhoz, hogy elmúljon az ő nemzetségük, ahhoz negyven év kellett a pusztában.

De amikor Jézus az utolsó idők jeleiről beszél, és Jeruzsálem pusztulásáról, akkor is azt mondja, hogy nem múlik el az a nemzetség, amíg mindazok meglesznek (Mt.24,34). Krisztus megfeszítése kb. 30-33 között volt, és Titus Jeruzsálemet 70-ben pusztította el. Ismét ezzel a negyven évvel találkozunk.

A mostani prófétai üzenet ezzel teljesen összhangban van Júda ben Sámuel 1217-ből származó próféciájával, és a vizsgált többi „nagy” próféciával, amelyek azt mondják, hogy itt az idők vége. Amennyiben nem lesz már több jubileum, és az a nemzedék nem múlik el, amelyik a mostani próféciát hallotta, akkor maximum – hangsúlyozom maximum – 2068 előtt megtörténik az Úr második visszajövetele, amely a hatodik pecsét idejében lesz. A prófécia szerint, az első Magyarországot sújtó földrengés előtt el fogja vinni az övéit, vagyis meg fog történni az első elragadtatás. Onnantól pedig igen fel fognak gyorsulni az események, ha legkésőbb 2068-ra a Jelenések könyvének nagy része be fog teljesedni.

Valósággal olyan idők kapujában állunk, amilyenek a világ teremtése óta nem voltak. Ezekre az időkre csak Isten Igéjéből lehet felkészülni, a Szent Szellem támogatásával. Minden úgy fog történni, ahogyan Noé idejében történt. Akkor Noé százhúsz évig hírdette a világ végét, és a megmenekülők számából látjuk, hogy hányan tértek meg: nulla. Noé és családja egyedül ment be a bárkába, senki sem hallgatott a szavukra. Reméljük, hogy most nem így lesz.

A világon a két legijesztőbb hazugságra figyelmeztet minket ez a pásztor is:

De amiképpen a Noé napjaiban volt, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába ment. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,37-39)

Csak azt tudom most már mondani, amit Jézus is, és az apostolok is:

És ezt mondta: Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa. (Mt 3,2)

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. (ApCsel 2,38)

Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jel 21,7-8) Ha valaki még kételkedik, hogy az idők végén élünk, akkor megkérdezem, hogy milyen figyelmeztetés kell még?

Isten fiai – 1.rész Ószövetség

Az asszony magvának és a kígyó magvának harcát tárgyalva, már tisztáztuk, hogy kik az emberek, és az emberek fiai. Röviden, akik férfiú indulatából, és asszonytól születnek, azok az emberek, másként mondva, az asszony magva.

Isten fiai pedig azok, akik közvetlen Isten által lettek megalkotva, vagyis Istentől születtek. Ezért lehetett Jézus egyszerre ember Fia és Isten Fia, mert Ő Istentől fogant, és asszonytól született (Jn.1,18; Gal.4,4; 1Tim.2,5).

13 [Isten fiai azok,] Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek. (Jn 1,13)

Ahogyan korábban láttuk, ha mindkét szülő ember, akkor ember lesz az utód. Ha az egyik szülő Isten, és a másik ember, mint Jézusnál, akkor az utód egyszerre lesz ember Fia és Isten Fia. Ezért azok, akiket Isten közvetlenül megteremtett, azok az Isten fiai. Így lehetnek az Isten fiaivá azok, akik újjászületnek Szellemtől és víztől, mert egyrészről meghal a vízsírban mindaz, ami a hústesttől született, másrészről  pedig újjászületnek Istentől, és lesznek új teremtményekké (Gal.6,15). Az Ószövetség és az Újszövetség éles különbséget tesz az Isten fiai meghatározásban.

Lett pedig egy napon, hogy eljöttek az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljött a Sátán is közöttük. (Jób 1,6)

Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak? (Jób 38,7)

Az Ószövetségben egyetlen embert sem nevez a Biblia Isten fiának. Jób könyvének verséből látjuk, hogy az Isten előtti tanácsba bemehetett a Sátán is, de ott ember nem járhatott, különösen nem Jézus megdicsőülése és feltámadása előtt nem. De a föld megteremtésénél sem lehetett jelen az ember, mert őt utoljára teremtette meg Isten. Még Dániel is, amikor bepillantást nyer a mennybe, akkor egyetlen Ember Fiát (Dán.7,13) lát. Egyértelműen látja a különbséget az angyalok és az ember között. Mikor látja az angyalokat is, akkor is egyértelműen tisztában van azzal, hogy nem embereket lát. Amikor pedig Gábriel az egyik látomását magyarázza el Dánielnek, akkor ember fiának szólítja őt (Dán.8,17). De Ezékielnek is azt mondja az Úr, hogy embernek fia (Ezék.7,2). Még a zsidó népet sem nevezi az Ószövetség Isten fiainak.

Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok eloldozva járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé. (Dán 3,25)

Ebben a versben úgy is fordítják az „Isten fiáé” kifejezést, hogy „istenek fiáé”, „egy isten fiáé”, „egy az istenek közül”, „egy isten”. A reformkori héber szövegekből fordítók (nemzetközi fordításokat is figyelembe véve) pedig határozott névelővel fordítják „az Isten fiáé” és nem úgy, mint „egy” az Isten vagy istenek fiai közül, valamint egyesszámban nevezik meg az Istent, és nem isteneket írnak. A történetből is azt olvassuk ki, hogy Dánielék ekkor már többször bizonyságot tettek arról, hogy Izrael Istene AZ Isten. Ezért Nabukodonozor helyesen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy „az Isten fiáé”. Ebben a helyzetben is egyértelmű, hogy az Isten fia kifejezés egy angyalra vonatkozik, hiszen három embert dobtak a tűzbe, és négyen voltak benn. A negyedik pedig szemre is különbözött az emberektől. Ez a megnevezés Jézus eljövetelével változik meg.

És felelve az angyal, mondta neki: A Szent Szellem száll te rád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Lk 1,35)

Máriának azt mondja az angyal, hogy aki benne megfogan, az lesz az Isten Fia. Több helyen is mondja az Ige, hogy ami testtől született, test az (Jn.3,6; Róm.8,5; Gal.4,29; Jn.1,13). Emberi magból nem születhet Isten fia, csak ember születhet. Ezért jól behatárolható, hogy az Ószövetségben senki sem lehetett Isten fia. Jézusról még a gonosz szellemek is bizonyságot tettek(Mt.8,29), hogy Ő, az első olyan ember, aki Isten Fiaként lehet megnevezve.

Ezért amikor azt olvassuk, hogy az Isten fiai feleséget vettek maguknak az emberek lányaiból, akkor nem lehet szó Séth fiairól, hanem angyalokról kell beszélnünk. Ezt mindjárt részletesen meg is vizsgáljuk.

Isten fiai, akik elbuktak

A teremtéstől számítva, Mózes első könyve alapján előrehaladva az időben, Járed idejéig, folyt az élet a maga rendjében a földön. Akkor, amikor elkezdtek sokasodni az emberek, akkor a felügyeletükkel megbízott angyalok, akiknek jóra kellett volna tanítani az embereket, elkezdtek „gyönyörködni” az emberek lányaiban, és elkezdtek vágyakozni utánuk, majd eljöttek hozzájuk. Ez valamikor a teremtéstől számítva kb. 600-800 között kezdődhetett. Az időszámítástól visszaszámolva, kr.e. 3400-3200 között, a bibliai kronológiát követve.

És látták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek. (1Móz 6,2)

A Nefilimek, óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Ezek azok az angyalok, akikről Júdás így ír: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket,”(Júd 1,6) A lakóhely kifejezést közelebbről is meg kell vizsgálnunk, hogy pontosan értsük, hogy mit mond az Írás. Ez a lakóhely szó – Oiketerion – ugyanis csak kétszer fordul elő az egész Újszövetségben. A másik igehely az, ahol Pál arról ír, hogy mi  is sóhajtozunk, hogy végre felvehessük a mennyei hajlékunkat, vagyis a romolhatatlan testet (2Kor.5,1-2). Tehát amikor azt írja, hogy az angyalok elhagyták lakóhelyüket, akkor az azt is jelenti, hogy elhagyták a tisztán szellemi testüket, és olyan testet vettek magukra, amelyben képesek voltak az emberek lányaival házasodni, és azok szültek nekik. A Júd.7-ben azt olvassuk, hogy Szodoma és Gomorra ezekhez az angyalokhoz hasonlóan „idegen hústest után jártak”. Ez azt jelenti, hogy az angyalitól idegen hústest után vágyakoztak. Ez igazolja a 6. vers magyarázatát, hogy elhagyták eredeti lakóhelyüket, vagyis testüket, csak azért, hogy az emberek lányaival együtt lehessenek.

A Mózes első könyvében lévő igeszakaszt sokáig úgy magyarázták, hogy Séth fiai vettek feleséget maguknak Káin lányai közül.

Ez az elmélet azonban több okból sem állja meg a helyét, arról nem is beszélve, hogy a héber magyarázatok szerint sem az történt itt, hanem valósággal angyalok jöttek le. Vizsgáljuk meg, hogy a „Séth vonal” elmélete mennyire állja meg a helyét.

A „Séth vonal” nézet

1. „Isten fiai” – Séth leszármazottainak vezető szerepe?

Az Ige sehol sem mondja, hogy Séth gyermekei valamilyen szempontból másképp számítottak volna, mint Káin leszármazottai. Ha végigolvassuk az 1Mózes.5.fejezetében lévő nemzetségtáblát, akkor azt látjuk, hogy „egy vonalat” emel ki az Úr, de a többi leszármazott meg sincs külön említve. Sem előtte, sem utána nincs egy olyan rész sem az igében, amely hangsúlyozná Káin leszármazottainak bűneit, vagy Séth vonalának tisztaságát. Sem később nem említi meg az ige azt, hogy Séth itt meg nem említett gyermekei valamilyen formában kimagaslottak volna a többi ember közül. És ahogyan már fentebb kifejtettem, embereket sehol sem nevez az Ószövetség Isten Fiainak.

2. „Ádám lányai” – Káin lányai?

Az igében sehol sem szerepel olyan kifejezés, hogy „Ádám lányai”. Amennyiben Séth fiai az Isten fiai lennének, akkor valahol találkoznunk kellene azzal a kifejezéssel, hogy Ádám lányai. De kifejezetten emberek lányairól van szó, akik mind egy vérből valók, ahogyan erről még az Újszövetség is bizonyságot tesz – És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; (ApCsel 17,26)

Egyébként pedig ez olyan, mintha nem lettek volna lányai Séth nemzetségének, akikkel házasodhattak volna. Egyébként Káin leszármazottainál is a nevek sok esetben összecsengenek Séth leszármazottainak neveivel, tehát nem mindenki volt istentelen közülük sem.

3. A bűn – nem tudták magukat elkülönítve tartani?

Ez akkor azt jelentené, hogy nem tudta Séth nemzetsége magát a bűntől elkülönítve tartani. Pedig éppen ennek az ellenkezője látszik Énokh személyében, aki annyira együtt járt az Úrral, hogy még életében magához vette az Úr. De Noé is erről tesz bizonyságot, aki méltó lett arra, hogy átmenjen az új világkorszakba. Ebben a korszakban már  „minden hústest megrontotta az ő útját” – 1Móz.6,12.

4. Nefilim?

Az ember-ember házasságából születettek nem lennének „nefilimeknek”, magyarul óriásoknak, bukottaknak, zaklatóknak, zsarnokoknak nevezve. Az ember ember magot tud vetni, és abból ember lesz. Ezt részletesebben tárgyaltuk az asszony magvának és a kígyó magvának a harcánál. Egy más szakaszban sem említi az ige, hogy az igaz ember és a gonosz ember házasságából óriások születtek volna. A Séth vonal magyarázata erre nem ad kielégítő választ. Nincs ami indokolná a természetfeletti leszármazottakat. Illetve akkor mi tenné Noé származását olyan különlegessé?

A Séth vonal magyarázata az 5.sz-ból ered. Celsus és Julianus az”Apostata” használta a hagyományos hiedelmet, hogy támadja a kereszténységet. Julius Africanus visszahátrált a „Seth vonal” elméletbe, mint egy kényelmesebb területre. Alexandriai Cyril használta, hogy elutasítsa az ortodox álláspontot. Ágoston felkarolta a „Seth vonal” elméletet, mely eljutott a középkorig, de még ma is általánosan tanított nézet. Ahogyan a fenti képen látjuk, még a mai Bibliákban is sokszor ezt találjuk magyarázatként.

A szöveg maga

Az„Isten fiai” kifejezés sohasem használt az Ószövetségben a hívőkre. Séth nem volt Isten, és Káin nem volt Ádám. A szöveg sehol sem említi „Elohim lányait”. Az 1Móz.6,4 vers pedig kifejezetten nem azt írja, hogy születtek fiaik és lányaik, ahogyan ezt az 5. fejezetben olvashatjuk, hanem csak annyit ír, hogy „és szültek nekik”. A „gyermekeket” szó már fordítói beszúrás. Ezek szerint az Ige nem mondja el, hogy mik születtek ezekből a házasságokból, de akárki is született, azok nem fiak és leányok voltak.

Az elkülönülés bizonysága

A vérvonalak az 1Móz.11-ben különülnek el, amikor megkezdődik az elválasztás Izsákkal. Izsák elfogadott Istennél, Ismáel nem. Ahogyan Ábrahám Keturáhtól született gyermekeit sem fogadta el Isten.

Összefoglalva

Mi cáfolja a Séth vonal elméletet?

– A szöveg maga

– A bizonyítatlan elkülönülés

– Séth vonalának bizonyítatlan istenfélelme

– Káin leszármazottainak bizonyítatlan megkülönböztetése Ádámtól

– Nincs indok a természetellenes leszármazottakra

– Az újszövetségi megerősítés is ez ellen szól

– Más özönvíz utáni és prófétai problémák

Az angyal nézet

 1. Tradicionális rabbinikus irodalom

Még a Targumok, vagyis Mózes öt könyvének arámi fordítású magyarázatos könyvei, is erről tesznek bizonyságot.

2. Flavius Josephus

Flavius Josephus tanult rabbi volt, és úgy lett később hadvezér, majd történetíró. Ő azt írta le, amit az Igéből megtanult, és amiben hitt. A Zsidók történetében egyértelműen leírja, hogy angyalok párosodtak az emberek lányaival.

„Most Istennek sok angyala érintkezett a földi asszonyokkal, gőgös fiakat nemzettek, akik erejükben bizakodva minden jót megvetettek, és éppen úgy, mint ahogy a görögök gigászairól mondják, gonosz tettekben jeleskedtek.” (Flavius Josephus – A zsidók története, 7.oldal)

3. Énok könyve

Énokh könyve részletes leírást ad ezekről az eseményekről, amelyet úgy tűnik, hogy a rabbinikus irodalom igazolása szerint is elfogadott nézet volt még a második templom – vagyis Jézus – idejében is.

4. Septuaginta

A Septuaginta fordítások is ezt a nézetet adják vissza a szóhasználatukban.

5. Özönvíz utáni Nefilimek

„…sőt még azután is…” – 1Móz.6,4 szerint, ezek az óriások, még az özönvíz után is felbukkantak, sőt egész népekké szaporodtak.  Refaim, Zuzeus, Emeus, Zanzum; Arba, Anák és 7 fia; Óg, Básán királya;  Góliáth és 4 testvére.

34 És láttunk ott nefilimeket, óriásokat is, a nefilim óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk.  (4Móz 13,34)

Angyal nézet képviselői az egyházatyáknál

– Alexandriai Philo

– Justin Martyr

– Irenaeus

– Athenagoras

– Tertullian

– Lactantius

– Amrose

– Julian

Ahogyan látjuk több bizonyíték szól amellett, hogy Isten fiai az angyalok, akik lejöttek és az emberek lányaival házasodtak. Ők azok, akik fogságban vannak egészen az ítélet napjáig.

4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítva, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; (2Pt 2,4)

A Isten fiai közül a bukottak és az ő leszármazottaik azok, akik ma gyötrik az embereket. Őket nevezi az Írás az Ördög angyalainak (Mt.25,41), akiknek a tűznek tava van fenntartva.

Ahogyan látjuk, Isten Fiai az Ószövetségben egyszer sem emberek, hanem angyalok, mivel Isten közvetlenül teremtette őket. A bukott angyalok számára pedig nincs kegyelem, hiszen ők színről-színre láthatták Istent és a Sátán bukását is, és előttük nem volt elrejtve, hogy kicsoda Isten valójában, és hogy Isten teremtett mindent. Ezért számukra nincs kegyelem.

A többi angyal, aki megtartotta a helyét és a szolgálatát, azok még mindig Isten igaz fiai, akiknek az élén Jézus vissza fog jönni az Ő dicsőséges eljövetelével.

7 Nektek pedig, akik nyomorgattok, nyugalommal velünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. (2Th 1,7)