1 Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején, Babilon tartományában. 2 És Nabukodonozor király egybegyűjtette a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jöjjenek az állóképnek felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 3 Akkor egybegyűltek a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott, és megálltak az állókép előtt, amelyet Nabukodonozor állíttatott. 4 És a hírnök hangosan kiáltott: Meghagyatik nektek, oh népek, nemzetek és nyelvek! 5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 6 Akárki pedig, aki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe. (Dán 3,1-6)
Ebben az írásban a teljesség igénye nélkül összegezni szeretném mindazt, amit az „alternatív”, vagyis a hivatalos magyar történelem mellett nemzetközileg is egyre inkább elfogadott „igazi” magyar történelemből megtudhatunk népnük eredetéről. Itt szeretnék köszönetet mondani életem párjának, aki több éves kutatómunkájával nélkülözhetetlen segítséget adott. Sajnos a forrásanyagok sokasága miatt itt nem áll módomban minden egyes információt a hiteles forrással együtt bemutatni, mert akkor elvinné a figyelmet a mondanivalótól. Aki azonban szeretne maga is utána járni, azt csak bátorítani tudom, hogy tegye meg, és nézen utána annak, amit mondok. Csak néhány nevet említek itt – Tóth Gyula, Baráth Tibor, Borbola János, Varga Géza, Bíró József, Bobula Ida, Dr Aradi Éva, Varga Csaba, akiknek a munkáiból merítettem.
A nyelv
A történetet ott kezdem, hogy nyelvünk igen régi gyökerekre nyúlik vissza. A finnugor történet egyre nehezebben tartható, különösen úgy, hogy tudjuk, hogy a Habsburg család nyomására kezdték el tanítani. Ennek következményeként terjedt el minden európai tananyagban a magyarok barbár népként való bemutatása, amely igen távol áll a valóságtól. Bár az MTA kitart mellette, de aki komolyan foglalkozik a témával, az mindenki elveti ezt az eredetet. Nemzetközi szinten is bizonyított, hogy a magyarok tudják olvasni az egyiptomi hieroglifákat, és a sumér ékírásos agyagtáblákat is. Ezt csak egy olyan nyelvű nép teheti meg, akinek a nyelvtanában még ma is ugyanazok a logikai elemek vannak, mint az írások készítőinek. Nagy valószínűséggel a magyar nyelv volt az, amelyet a bábeli „zűrzavar” előtt minden ember beszélt (1Móz.11,1). Nyelvünk sokat vesztett az eredeti teljességéből, de még így is megőrzött annyit, amennyivel fel lehet ismerni az ősi nyelvhez való hasonlóságát. Érdekességképpen itt még meg lehet említeni a Peru és Equador határán lévő Tayos barlangokat, amelyekkel Móricz János foglalkozott. Amikor ő odaért erre a területre, akkor csak azért vitték el az elzárt barlangba, mert a bensszülött indiánok azt mondták, hogy ő azoknak az isteneknek a nyelvén beszél, akik a barlangban laknak.
El kell mondanom, hogy a Mezopotámiában élt nép sohasem nevezte magát sumérnak, hanem ezt a mai tudományos társadalom ragasztotta rá erre a népcsoportra 1869 óta. Ők maguk su, subar (magyarosan kiejtve: szabir) neveket használtak magukra az írásaikban. (megjegyzés: akik nem járatosak ebben a témában, azoknak elmondom, hogy a mássalhangzó írás volt a jellemző még a magyar nyelvre is, és ezért a „behelyettesített” magánhangzók egy-egy szónál változhattak, de a szó mindenütt, az egész nyelvterületen ugyanazt jelentette. Egy egyszerű példával: művel – mível)
Mai népünk ősi neve a szabír-magyar név, amely később mint káld, saka (ezt a görög történetírók scytha néven írták le). Bár sok tudós számára egyértelmű a szabírok mezopotámiai ősiségének folytonossága, tudomásom szerint tárgyi bizonyítékokkal még nem tudták a folytonos a kapcsolatot tételesen bizonyítani. De a nyelv, illetve más népművészeti elemek elárulják ezt a folytonosságot.
Az őrségben sok olyan tárgy van, amelyek őrzik az ősi motívumokat, amelyek jelentése mára már megkopott, de egyértelmű kapcsolatot állítanak fel az ősi mezopotámiai, illetve későbbi babiloni vallással és világnézettel.
„A veleméri Sindümúzeum egyik büszkesége a székely írás tprus (tapar us “szabír ős”) jelének népi megfelelőjével” (Varga Géza: Az őrségi szójelek – sindű = mintás tetőcserép)
„A 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett kutatóexpedíciók során került elő a fent látható változata ennek a székely jelnek. Nem véletlen egyezésről van szó, mert a veleméri rajzos sindükön és az őrségi cserépedényeken a székely írással rokonítható jelek sora bukkant elő. Bizonyítva azt, hogy a székely írás a magyar ősvallás jelképeiből alakult ki s hogy a magyar népművészet napjainkig használja ezeket az ősvallási eredetű jeleket. A népi jelek több esetben el is olvashatók, azonban csak szójelekként. Azaz ezek a népi jelek egy magyar hieroglifikus írás jelei, amely a székely írás előképe volt valamikor.” (Varga Géza: Az őrségi szójelek)
Ezekkel a jelképekkel foglalkoztam már Az EGY című bejegyzésben. A világon a ma is megtalálható népművészet szintjén szinte egyedülállóan a csak Magyarországon nyúlik vissza ezeknek a jeleknek az eredete az ősi babiloni „kultúrkörbe”.
A történelem
Valódi történelmünk felkutatására az elmúlt évszázadokban sokan vállalkoztak. Több ázsiai és keleti állomáson keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe azok a népcsoportok, akikkel a ma itt élő magyar nép is rokon. Mára az látszik kirajzolódni, hogy Attila azért érkezett ide, hogy a római megszállás alól felszabadítsa az itt élő rokon népeket. Olyan harcmodort és harci erőt képviseltek, amellyel még Nagy Sándor sem tudott mit kezdeni, ezért hódításaiból kimaradt őseink kaukázusi földje, és ezért fordult el India felé. Ez a nép indult el Attila vezetésével, hogy a rómaiakat elkergesse a rabságba vetett testvérekről. Annyira nem talált ellenfélre, hogy hadjáratával végigsöpört egész Európán, és csapatait több részre osztva a mai Spanyolország területén áthaladva a Gibraltári-szororoson átkelve még Észak-Afrikát is, és a Brit szigeteket is meghódították. (Erról Tóth Gyula ír kimerítően a blogján.) Róma nem heverte ki ezt a szégyent, és a pápai állam ezért újraírta az európai történelmet, hogy eltörölje csúfos vereségének emlékét. Attila halála után a birodalma felbomlott, és a terület visszafoglalásra érkezett ide Árpád. Attila személye azért érdekes, mert vele érkezett meg Európába a babiloni vallás és kultúra. Ahogyan szokták mondani, hogy egy ősi mag van itt Magyarországon. Annyira ősi, hogy ez a nimródi, ősi babiloni mag. Ezért van szervesen jelen kultúránkban Nimród is, bár aki bibliai nemzetségtáblája szerint nem tartozott a mezopotámiai (sémita) népekhez, de az első világbirodalom vezetőjeként Attila is kapcsolódni akart hozzá. Ezt a történelmi eredetet bizonyítja a már tárgyalt népművészet, amely tele van babiloni és nimródi vonatkozású elemekkel.
A vallás
Nagyboldogasszony még a 19. században is elevenen élt a magyar hitéletben. Korábban Szűz Mária volt a kisboldogasszony, mert a nép megkülönböztette Nagyboldogasszonytól. Ez a nagyboldogasszony nem más, mint Istár, vagy Inana, vagy Baba – a legrégibb nevén. Ő egyértelműen a babiloni területen volt a fő istennő. Közismert, hogy Mária és boldogasszony összemosása Gellért püspök „öltele” volt, hogy a katolicizmust könnyebben elfogadhatóvá tegye a népben. Nem meglepő, hogy a katolikusoknak nem volt gondja egy pogány istenség katolicizálásával, hiszen ezt a gyakorlatot folytatták az egész világon. Számtalan pogány ünnepség és istenség lett keresztény köntösbe öltöztetve, csak azért, hogy hívőket szerezzenek. Így jöhetett létre nálunk még Babba Mária is, a két „istennő” összemosásával.
Kevesen tudják, hogy a Duna neve még egészen a 12.századig Istár volt. Akkor kezdték el átnevezni II. András francia felesége miatt Dona vagy Dana névre, amely szinte ugyanazt jelenti. Ezért is tudta felajánlani I. István az országot Máriának, mert az ő fejében Mária már a boldogasszonnyal volt egy. A fentebb említett „Az EGY” c. írásomban az „egy” vallási hátterével is foglalkozom, mely szerint ez az „egy” Nimród. Nimród lett később Osiris-szel összemosva, bár Osiris az első egyiptomi fáraóként létező személy volt. A Gonosz azonban istenséget akart belőle csinálni, és ez viszi magával a mai napig a szabadkőműves hálózatokat is ebbe a bálványimádásba. A világon talán egy nép sincs, aki ennyire ragaszkodik Nimródhoz, mint őséhez, és várja annak feltámadását – ahogyan ezt Dobogókő hegyünk neve is mutatja. Ezzel vallási szinten egyenesen kapcsolódunk az okkult világhoz, Orionnal, mint Nimróddal. A baliloni asztológusok hagyományait hozzuk magunkkal, amikor a csillagösvénnyel, vagyis a tejúttal összekötve magyarázzák nemzetünk múltját és jövőjét. A 19. században nemzetközileg is volt egy olyan vélekedés, hogy az asztrológiát a tudományok közé emeljék, aminek még ma is akadnak szószólói, de a Biblia egyértelműen az okkult praktikák és varázslások körébe sorolja (lásd Dániel könyvét a 19. előtti Károli fordításokban, és immár helyreállítva a Váradi-Károli Bibliában).
Akik ma népszerű előadásokat tartanak nemzetünk történetéről, és Nimródról, sok esetben belekeverik az asztrológiát, mint olyan tényt, hogy a nemzet sorsa „meg van írva a csillagokban”. Sajnos a horoszkópok népszerűsége miatt sokan elfogadják ezeket a magyarázatokat, amelyek az országot még mélyebbre lökik az istentelen vallások mélységeibe.
Az ősi magyar népet sokszor kereszténynek is beállítják, ami maximum annyit jelenthet, hogy ismert volt a gnosztikus Manikeizmus, amelynek atyja Mani babiloni püspök volt. Népünk azonban nem volt keresztény, hanem napimádó, tűzimádó, ősöket tisztelő, sámánista, totemizmusban hívő. Népmeséink is a babiloni vallás elemeit hozzák magukkal, az életfával, a világfával, stb.
A lényeg
Ősi vallásunk, nyelvünk, történelmünk és kultúránk mind azt bizonyítják, hogy a magyarsággal babilon költözött fel ide Európába. A Magyar Királyság erősen állt itt egészen a középkor második feléig, megőrizve mind nyelvét, mind kultúráját. Vallása a katolicizmus színfalai mögött élt tovább a babonákban, népszokásokban, népművészetben.
A Bibliában olvashatjuk, hogy Isten Ábrahámot Úr városából hívta ki, és később Ábrahám is, a szolgáját Mezopotámiába küldi, hogy onnan hozzon feleséget Izsáknak. Ennek akkor azt kell jelentenie, hogy a magyarral rokon, vagy éppen a szabír-magyar népből vett feleséget – ahonnan maga is származott. Ábrahám Sém leszármazottja, és akkor a magyar nép is Sém leszármazottai közül került ki, mivel az a terület eredetileg Sém nemzetségéé volt. Ha pedig ez így van, akkor a magyar nép rokon a sémita népekkel. Amikor az asszírok kitelepítették Izrael 10 törzsét, akkor pont a kaukázusnak arra a tájékára telepítették, ahol őseink éltek, ezért együtt jöhettek később velünk fel ide Európába.
A babiloni vallás elemeit akarja most a kormány a nemzeti hitvallásban megemlített „történelmi alkotmányunk”-ra való hivatkozással feleleveníteni. Ahogyan előző bejegyzésemben írtam, az alaptörvény nem tartalmazza a keresztény hitélet értékeinek megőrzését, hanem a történelmi önazonosságot akarja az állami szervekkel immár az törvény erejével támogattatni.
A legújabb Népmesepontok hálózat is azt a célt szolgálja, hogy a babiloni hitvilágon alapuló magyar népmeséket terjessze a gyermekeknek. Kultúrálisan tagadhatatlan, hogy jobb a népmesét adni a gyerekenek, mint a mai rajzfilmeket és ifjúsági filmeket. De látnunk kell, hogy ezek a mesék hová nyúlnak vissza. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy erősen kötődik az ősi magyar kultúrához, akkor könnyebben befogadja az erre a kultúrára épülő ősi magyar vallást és értékrendet, nem is beszélve a korona imádatáról. Könnyen kialakul a nemzeti büszkeségen túlnyúló felsőbbrendűségi gondolkodás, amely a magyar népet különbnek tarthatja olyan más népeknél, akik nem tudnak ilyen ősi kultúrát felmutatni.
Itt meg kell említenem, hogy az ősmagyar kultúrát és vallást támogatók és hívek között sokkal elterjedtebben találkoztunk antiszemitizmussal, mint más csoportoknál. Még a Bibliával szemben is van egyfajta elutasítás, mivel azt egy népcsoporthoz kötik, és a világuralmi rend képviselőihez. Ebben témában azonban a legnépszerűbb előadók (pl. Pap Gábor, Szántai Lajos) is többszörösen ellentmondásban vannak a saját állításaikkal.
Csak egy példa: Azt hírdetik, hogy Jézus nem lehetett zsidó, mert nem József az apja, hanem a Termető Isten. Ezért ők azt mondják, hogy pártus volt, mert azok éltek Galilea vidékén. Viszont ha a testi származás miatt nem lehetett zsidó, akkor ugyanez okból nem lehetett pártus sem, mert nem pártus volt az apja. Mária pedig, mivel rokon volt Erzsébettel, Keresztelő János anyjával, zsidó származású volt. De ugyanígy, ha Jézus maga mondja magáról, hogy zsidó (Jn.4,22), akkor már neki sem hisznek.
Ha maga Jézus tesz bizonyságot a mózesi törvényekről és az ószövetségről, akkor azt hogyan utasíthatjuk el? Ezzel foglalkoztam a „Kell-e nekünk az ószövetség” c. írásban.
Összegezve azt mondhatjuk el, hogy a mai kormánytörekvés az ősi babiloni hitvilágot és kultúrát akarja most már állami eszközökkel feléleszteni. Erre volt kezdő kísérlet az Öcsényben megrendezett tudatos társadalom rendezvény, és ezért jelentek meg már idén (2018) augusztus 20.-án szokatlan zászlók az ünnepségeken. Az alaptörvény első kiadásában még nem volt ilyen erősen támogatott a „történelmi alkotmány”, de az alaptörvény 7. módosításával ez már nyilvánvaló lett. Az előttünk álló időszakban várható, hogy még nyiltabban és még erősebben fogják ezt a babiloni irányvonalat képviselni. Ez elmehet akár a korona képe előtti kötelező állampolgári tiszteletadásokig is, ahogyan Dániel próféta könyvében leírt történet szerint is le kellett borulni az állókép előtt (lásd az idézetet fenn). Érdemes lesz figyelni, hogy a kereszténység milyen tempóban és mennyire lesz háttérbe szorítva. Ma még a retorikában ott van a kereszténység, de ismerve a Sátánnak azt a módszerét, hogy fokozatosan csempészi be az emberek életébe az ő valódi akaratát, akkor ez inkább előbb fog bekövetkezni, mint utóbb.
Ez az alaptörvény sérti a szabad vallásgyakorlást, és más alapvető emberi jogokat is. Gond, hogy nincs definiálva, hogy pontosan mit jelent, és meddig terjed az állam kötelessége az ősi alkotmányunkban gyökerező önazonosság védelmezésében. Eddig kevesen emelték az Alaptörvény ellen a szavukat, de most már legalább a keresztényeknek, és a keresztény egyházaknak meg kellene mozdulniuk!