Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3 – Váradi-Károli 2018)
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, csak ha én bennem maradtok.
(Jn 15,4 – Váradi-Károli 2018)
Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
(Jn 6,56 – Váradi-Károli 2018)
Már az úrvacsora kapcsán felmerült, hogy aki veszi az Úr testét és vérét, az benne lakozik, és ő is abban. De valóban kizárólag az úrvacsorán keresztül lehetne lehetséges az Úrban lakozni? Ahhoz, hogy ezt meglássuk, el kell indulnunk az újjászületéstől.
Bár a hitre jutás, az ige szerint a megtéréstől indul, nem az újjászületéstől, de a megtérés lépéseire most nem térek ki külön. Nagyon röviden, talán annyit mondhatunk róla, hogy amikor az ember felismeri, hogy bűnös, és az eddig élt élete a halálba és az örök kárhozatba viszi, és hallja az evangéliumot, akkor dönt arról, hogy mindenek ítélőbírája előtt leborul, és kegyelemért könyörög. Az igaz evangélium hirdetésének elengedhetetlen része a bűnök bocsánatának, a közelgő ítéletnek, és Jézus személyének, mint megváltónak a hirdetése (Lk.24,47; ApCsel.17,30-31). Nem az áll a központban, akinek hirdetik, hanem Jézus Krisztusnak kell a középpontban állnia. Az igében nem látunk sehol sem olyat, hogy befogadták volna a szívükbe Jézust. Erre még utalást sem találunk. A felhívás mindig a megtérésre vonatkozik, amit más szóval úgy tudnánk kifejezni, hogy „irányváltás”. Nem élem tovább azt az életet, amelyet a megtérés előtt éltem. Irányt vált az életem. De minderre most részletesen nem térek ki, mivel témánk nem erről szól. Tehát az ember, mikor megtér, akkor eldönti, hogy nem akarja tovább élni a korábbi bűnös életét, ezért újjá akar születni. Az újjászületés két lépcsőből áll. A vízkeresztségből, és a Szent Szellem keresztségből. Azt mondja az ige, hogy keresztelkedjünk meg víz által (Mt.28,19; ApCsel.22,16), és meg leszünk keresztelve Szent Szellemmel. Nagyon fontos a különbség, hogy mi magunk döntünk a vízkeresztségről, de Szent Szellemmel az Úr keresztel meg minket. Keresztelő János mondja Jézusról, hogy ő az, aki Szent Szellemmel és tűzzel keresztel (Mt.3,11; Jn.1,33). Tehát mi magunk nem tudjuk elvenni a Szent Szellem keresztséget, hanem Jézus az, aki ezt megadja nekünk.
Ez azt jelenti, hogy az újjászületés két fél közös akaratából jön létre. Amennyiben mi akarjuk az újjászületést, akkor mi ezt azzal fejezzük ki, hogy bemerítkezünk a vízsírba (Róm.6,3-4). Amennyiben az Úr hitelesnek tartja a megtérésünket és a szándékunkat, és elfogadja a vízkeresztséget, akkor ő „elpecsételi” a vízkeresztségünket a Szent Szellemmel (2Kor.1,22; 2Kor.5,5). Ezzel kijelenti számunkra, hogy megtörtént az újjászületés Krisztusban. Amíg Istentől meg nem történik a Szent Szellem keresztség, addig nem lehetünk biztosak a teljes újjászületésünkben. Azokra az egyedi esetekre most nem térek ki, amikor a Szent Szellem keresztség megelőzi a vízkeresztséget, mint Kornélius esetében (ApCsel.10.fej.), de tudjunk róla, hogy ilyen is van.
Ezért mondhatja az ige azt, hogy akiben nincs meg a Krisztus szelleme, az nem az övé (Róm.8,9). Azt, hogy meg lettünk keresztelve Szent Szellemmel, azt a Szent Szellem ajándékainak meglétéből (1Kor.12,8-10), illetve a Szellem gyümölcseiből (Gal.5,22) láthatjuk. Ezzel ért egyet Jézus beszéde Nikodémushoz (Jn.3.fej.), hogy aki nem születik újjá víztől és Szellemtől, az nem láthatja Isten országát. Nyilvánvaló, hogy a mi részünkről, ha hiányzik a vízkeresztség, akkor mi ezzel azt fejezzük ki, hogy nekünk nem volt fontos az újjászületés, és nekünk jó volt a hústesti lét ebben a világban. Ha pedig Isten nem pecsételt el minket a Szent Szellemmel, akkor az válik nyilvánvalóvá, hogy hiába keresztelkedtünk meg víztől, Ő a mi megtérésünket nem fogadta el, és nem nyilvánított minket a sajátjának (Ef.1,14).
Tehát hitbeli életünk első szakaszán újjászületünk, de hangsúlyozom, hogy ezzel még csak a lehetőségét kapjuk meg annak, hogy Isten fiaivá váljunk. Ezzel az újjászületéssel kapjuk meg a lehetőséget, hogy Istennel járjunk. Elkerülhetetlen a Szellemben való járáshoz, hogy halljuk magunkban a Szent Szellem hangját, ismerjük a vezetését, és azt minden mástól jól el tudjuk különíteni. Csia Lajos írja a Bibliai lélektan könyvében, hogy a szellem olyan, mint egy sötét szoba. Ezért ami a szellem felől érkezik hozzánk, azt mind meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szellemtől kaptuk. Ezért fordulhat elő olyan, hogy valaki az Urat keresi, de mégis egy hitető szellem tanítására hallgat (1Tim.4,1). Mindent, ami a szellemvilág felől érkezik, meg kell vizsgálni, hogy kiderüljön, hogy milyen forrásból származik (1Th.5,21; 1Jn.4,1). Így tudjuk azt az életet élni, amelyre a Róma levél is hivatkozik, a 8. fejezetben.
13 Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. 14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,13-14 – Váradi-Károli 2018)
Ezek szerint, ha az újjászületés után továbbra is az óember kívánságai szerint élünk, akkor meghalunk. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a Szent Szellem hangját felismerjük, és megismerjük, hogy engedelmeskedni tudjunk neki. Akiben nincs meg a Szent Szellem hangja, vagy nem tudja megkülönböztetni a saját, vagy a démonok hangjától a Szent Szellem hangját, nem is tud Szellem szerint járni. De ennek mi köze ahhoz, hogy az Atyában és a Fiúban lakozzunk?
Az, hogy az Úrban lakozás, illetve az Úr bennünk lakozása, a hitből indul ki. Azt mondja az írás, hogy aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten lakozik (1Jn.4,15). Máshol ezt úgy mondja az Biblia, hogy csak a Szent Szellem által mondhatja valaki Úrnak Jézust (1Kor.12,3), illetve a Szent Szellem vallja, hogy Jézus a Krisztus. Fentebb azt írtam, hogy a Szent Szellem ajándékairól vagy gyümölcseiről ismerhetjük meg, hogy megkaptuk-e a Szent Szellem keresztséget. Erre főleg pünkösdi körökben a leggyakoribb példa a nyelveken szólás ajándéka, de természetesen lehet más ajándék is. És itt nagyon figyelnünk kell, hogy Isten az ajándékait nem vonja vissza (Róm.11,29). Ezért ha valaki el is megy az Úrtól, attól még az ajándékok működhetnek az életében. Ahogyan erről Jézus maga mond példázatot, amikor az ítélet idején azt mondják neki, hogy nem az ő nevében űztek-e démonokat, és nem az ő nevében cselekedtek-e hatalmas dolgokat (Mt.7,22). Ennek ellenére azt mondja nekik az Úr, hogy nem ismeri őket (Mt.7,23). A példázat a gyümölcsökről szól. Ezért is említettem korábban azt, hogy a Szent Szellem gyümölcseiről lehet megismerni, hogy milyen életet él valaki az Úrban (Mt.7,17-21). És itt kapcsolódunk vissza az Úrban lakozáshoz. János evangéliumában azt mondja Jézus, hogy az az örök élet, hogy megismerjék az Atyát és akit elküldött, a Jézus Krisztust (Jn.17,3). Akkor ismertük meg az Atyát, amikor az ő parancsolatait megtartjuk:
3 És arról tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs abban az igazság.
(1Jn 2,3-4 – Váradi-Károli 2018)
Amikor Filep megkérdezi Jézust, hogy mutassa meg az Atyát, Jézus azt mondja, hogy aki őt megismerte, az megismerte az Atyát is (Jn.14,7-8). Jézus személye annyira egy az Atyáéval, hogy aki Jézust megismeri, az megismeri az Atyát is. Ezek szerint, aki megismeri Jézust, az megismeri az Atyát is. A fenti versek azt mondják, hogy ha már ismerjük Jézust, akkor megtartjuk a parancsolatait. Isten megismerésében az első és egyik legfontosabb tényező az Ő Igéje. A Bibliából ismerjük meg a cselekedeteit, az ítéleteit, a beszédét, a beszédstílusát, hogy mi a fontos számára, és mindezt úgy, hogy ráadásul Jézus szavai is rögzítve vannak. Isten megismerésében kulcsfontosságú az ige ismerete! Isten megismerésének második alappillére az, hogy ahogyan az évek során együtt járunk vele, megtapasztaljuk, hogy velünk hogyan bánik, és személyes ismeretségbe kerülünk vele.
Ha figyelmesebben megvizsgáljuk az igét, akkor azt találjuk, hogy a szeretet és az engedelmesség sok esetben össze van kapcsolva. Aki szereti az Urat, az engedelmes neki, vagyis megtartja a parancsolatait. Azt mondja Jézus, hogy ahogyan az Atya szereti Jézust, ő is úgy szeret bennünket (Jn.15,9). Jézus azért maradt meg az Atya szeretetében, mert megtartotta az Atya parancsolatait (Jn.15,10). És mi is úgy tudunk megmaradni az ő szeretetében, ha megtartjuk a parancsolatait (Jn.14,20). És aki szereti az Úr Jézust, akkor azt szereti az Atya is (Jn.14,21), és akkor ahhoz elmegy Jézus is és az Atya is, és annál lakoznak (Jn.14,23; 1Jn.3,24)
Ez a mostani üzenet kulcsa: Ha szeretem Istent, ha szeretem Jézust, akkor engedelmes vagyok neki, és akkor én őbenne lakozom, és bennem lakozik mind az Atya, mind a Fiú!
És mindezt abból ismerem meg, hogy a Szent Szellem bennem van, és kijelenti nekem! Emiatt olyan fontos a Szent Szellem keresztség! Viszont már itt a földön benne vagyunk az Atyában, és a Fiúban a Szent Szellem által! Jézus a főpapi imájában, a János evangélium 17. fejezetében kimondja, hogy már itt a földön annyira egyek lehetünk az Atyával és Vele, mint amennyire Jézus egy az Atyával.
Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye e világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21 – Váradi-Károli 2018)
Ebből a versből láthatjuk meg, hogy már itt a földön egyek lehetünk az Atyával és a Fiúval, mert azt mondja, hogy azért legyünk Vele egyek, hogy a világ higgye el, hogy Jézus az Atyától küldetett. Ha ez nem a földre vonatkozna, hanem a mennyre, vagy bármely más helyre, akkor a világnak ez nem lenne bizonyság. Mi csak itt a földön, ebben a világban lehetünk bizonyságok Jézusról. A mennyben és a pokolban már nem kell bizonyság, hogy Jézus az Isten Fia. Itt bízta Isten emberekre a Jézus Krisztusról szóló bizonyságot (Mt.28,19-20).
Jézus azt mondja, hogy akik cselekszik az Atya akaratát, azok az ő testvérei (Mt.12,50). Ezzel egyértelművé teszi, hogy ha bárki is hivatkozik az Úr nevére, de nem engedelmes neki, akkor akármennyire is szeretheti az Urat, olyan, mintha nem szeretné, mert nem engedelmeskedik Neki. Az engedetlenekről azt mondja az ige, hogy azokra eljön Isten haragja (Kol.3,6). Többször fel van sorolva, hogy kik nem mennek be Isten országába (1Kor.6,9-10; Ef.5,5; Gal.5,21; Jel.21,8; Jel.22,15), azokon kívül, akik nem születtek újjá.
A rómabeliekhez írt levél egyértelművé teszi, hogy úgy tudunk engedelmeskedni Istennek, ha Szellem szerint járunk, és nem visszük végbe a hústest kívánságait.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; (Róm 7,18-22 – Váradi-Károli 2018)
Az újjá nem született ember csak engedetlen lehet Isten szemében. Mivel az óemberünkkel együtt beleszületünk a bűnös természetbe, ezért az óember szerint lehetetlen Istennek tetszeni, mert abban benne lakik a bűn. Ezért is mondhatja az ige, hogy mindenki(!!!) elhajolt, és nincs egy igaz sem (Róm.3,10; Róm.3,12). Ezért ha az óember, vagyis az újjá nem született énünk kívánságait cselekedjük, akkor ellenségesek vagyunk Istennel szemben, és ezért nem lehetünk kedvesek neki.
6 Mert a hústestnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. 7 Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. 8 Akik pedig hústestben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
(Róm 8,6-8 – Váradi-Károli 2018)
Az óember jól érzi magát ebben a bűnös világban, és nem akarja Istent, sem a szentséget. Az újjászületéssel kapunk lehetőséget arra, hogy a bűnnek hústeste megerőtlenüljön (Róm.6,6-8), és az újjászületett szellem által „leuraljuk” a hústest, vagyis az óember bűnös kívánságait. Így kapunk lehetőséget arra, hogy a Szellem vezetésében járhassunk.
2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésére, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen. (1Pt 1,2 – Váradi-Károli 2018 – kiemelés tőlem)
Engedelmességre vagyunk kiválasztva. De most már látjuk is, hogy ez miért annyira fontos. Azt mondja Jézus, hogy az az örök élet, hogy megismerjük az Atyát (Jn.17,3).
7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. (Jn 14,7 – Váradi-Károli 2018)
9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt inkább mivelhogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?
(Gal 4,9 – Váradi-Károli 2018)
Azt mondja az írás, hogy akik megismerték Jézust, azok megismerték az Istent, vagyis az Atyát is. És itt kapcsolódik össze az összes szál, amiről eddig szó volt. Ha felismertjük, hogy kicsoda Jézus, és erről vallást teszünk, akkor Isten bennünk lakozik (1Jn.4,15). Ha tovább megyünk a megvallásunk útján, mert ugye ha ez csak egy szájjal történő megvallás, és nincs mögötte cselekedet, akkor halott hit marad (Jak.2,20; Jak.2,26), sőt, hogy ne mondjam hamis megvallássá válik, mert nem úgy cselekszem, ahogyan a számmal megvallom. Ezt teszik a démonok is (Jak.2,19), akik elismerik, hogy Isten az Úr, de nem engedelmesek neki. A pozitív vonalon maradva, tehát hitre jutunk, és akkor a hitünket és szeretetünket azzal fejezzük ki Isten és Jézus felé, hogy engedelmesek vagyunk neki. Ha pedig engedelmesek vagyunk neki, akkor Ő jön, és bennünk lakozik, mi pedig őbenne. Nagyon sok ige erősíti meg ezt a kijelentést számunkra:
17 És e világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
(1Jn 2,17 – Váradi-Károli 2018)
24 És aki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne lakozik és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk lakozik, abból a Szellemből, amelyet nekünk adott. (1Jn 3,24 – Váradi-Károli 2018)
13 Erről ismerjük meg, hogy benne lakozunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minekünk. (1Jn 4,13 – Váradi-Károli 2018)
15 Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten lakozik abban, és ő is az Istenben.
(1Jn 4,15 – Váradi-Károli 2018)
16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. (1Jn 4,16 – Váradi-Károli 2018)
2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. (1Jn 5,2 – Váradi-Károli 2018)
20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
(1Jn 5,20 – Váradi-Károli 2018)
Mindezek bizonyságot tesznek arról, hogy már itt a földi életünkben Istenben lakozunk, és ő bennünk lakozik. Ezért mondja az írás, hogy a mi testünk a Szent Szellem temploma (1Kor.3,16; 1Kor.6,19), mert Isten valósággal bennünk lakozik. De mi lesz, amikor elköltözünk innen? Akkor is Istenben fogunk lakozni?
A Jelenések könyve ad választ erre a kérdésre. A 21. és 22. fejezet részletesen elmondja, hogy az új égen és új földön az Isten együtt fog lakozni az emberrel. Pontosan úgy, ahogyan már az Éden kertjében is alkonyatkor együtt sétált az emberrel (1Móz.3,8), ugyanúgy az új földön is.
3 És hallottam nagy szózatot a mennyből, ezt mondva: íme az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és ők az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. (Jel 21,3 – Váradi-Károli 2018)
Az Új Jeruzsálem lesz az otthona azoknak, akik itt a földön hűségesen kitartanak a hitükben, és Istent választják mindenek előtt. Ahogyan Filadelfia gyülekezetének mondja az Úr, hogy oszloppá teszi Isten templomában, és onnan többé ki nem jön (Jel.3,12). Ahogyan a látomásokban látták Jézust, hogy mennyire dicsőségesen ragyogó (Jel.1,14-15), úgy fognak fényleni azok, akik Hozzá kerülnek (Mt.13,43). Az Új Jeruzsálem lesz a lakása a győzteseknek, akiket megnevez az Úr az egyes gyülekezeti levelek végén. Ez az Új Jeruzsálem pedig az új földön lesz. Az örökkévalóságban az Atyában lakozás nem máshol, mint az Új Jeruzsálemben lesz. Isten annyira jó hozzánk, hogy ezt már itt a földön megtapasztalhatjuk. Ott pedig nyilvánvalóan ott lesz az Atya is és a Fiú is örökké:
3 És semmi elátkozott nem lesz többé; hanem az Istennek és a Báránynak királyi széke benne lesz; és az ő szolgái szolgálnak neki; 4 És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz. 5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön-örökké. (Jel 22,3-5 – Váradi-Károli 2018)
Ahogyan most a mennyben van az Atya trónja, és az Ő trónjának jobbján van Jézus (ApCsel.7,55), úgy az új földön is a trónszéken lesz mind az Atya, mind a Fiú, de ez a trónszék immár a földön lesz, az Új Jeruzsálemben, mert itt fog együtt lakozni az emberrel. De már ma együtt lakozunk vele fenn a mennyben:
5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kinek kegyelméből tartattatok meg! 6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: 7 Hogy megmutassa a következő időkben az Ő kegyelmének nagy gazdagságát, az Ő hozzánk való kegyelmességéből a Krisztus Jézusban. (Ef 2,5-7 – Váradi-Károli 2018)