Biblia – Váradi-Károli Biblia

Vulgata és a mai protestáns fordítások avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

admin Bibliai témák 2021.04.21.2023.08.07.Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,modern bibliák,Vatikán

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat – SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata – KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás – RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás – EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza, ezt mondja:

„Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”

Illetve a 14. kánon szerint:

„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”

Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan. A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez”

(Előszó – xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hornak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.”

(Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti.

Mideddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.”

(Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex – fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea”, CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

“Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is“

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd cél volt a görög és héber szövegek összhangba hozása is. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

Nestle-Aland és a United Bible Society

1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

„A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”

Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alpelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

– – – –

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;

– – – –

jegyzet

Erről kifejezetten ír H.C.Hoskier, az Újszövetség verzióinak keletkezéséről szóló könyvében (H.C.Hoskier – Concerning the genesis of the versions of New Testament, 1910).

A hazugságoknak ma már akkora fellege vesz körül minket, hogy az igazságért nem elég csak egy kicsit kutatni, mert akkor még bőven hazugságot talál az ember, amire azt hiheti, hogy az az igazság. Csak ha valaki az Úr segítségét kérve valóban addig kutat, amíg fel nem tár egy-egy területet, akkor mondhatja, hogy elment az igazságért. A felületes kutatások ma már nem vezetnek eredményre, mert a hazugságokat már túl régóta ismételgetik, és azt hihetjük, hogy az az igazság.

1981 book The Westcott and Hort Greek New Testament–Yesterday and Today, Metzger makes the following plain admission: “The International committee that produced the United Bible Societies’ Greek New Testament, NOT ONLY ADOPTED THE WESTCOTT AND HORT EDITION AS ITS BASIC TEXT, BUT FOLLOWED THEIR METHODOLOGY IN GIVING ATTENTION TO BOTH EXTERNAL AND INTERNAL CONSIDERATION” (Metzger, cited by James Brooks, Bible Interpreters of the 20th Century, p. 264)

“Thus THE TEXT, BUILT UP ON THE WORK OF THE 19TH CENTURY, HAS REMAINED AS A WHOLE UNCHANGED, particularly since the research of recent years has not yet led to the establishment of a generally acknowledged N.T. text” (Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62).

“THE DEAD HAND OF FENTON JOHN ANTHONY HORT LIES HEAVY UPON US. In the early years of this century Kirsopp Lake described Hort’s work as a failure, though a glorious one. But HORT DID NOT FAIL TO REACH HIS MAJOR GOAL. HE DETHRONED THE TEXTUS RECEPTUS. … Hort’s success in this task and the cogency of his tightly reasoned theory shaped—AND STILL SHAPES—the thinking of those who approach the textual criticism of the NT through the English language” (emphasis added) (Ernest Cadman Colwell, “Scribal Habits in Early Papyri: A Study in the Corruption of the Text,” The Bible in Modern Scholarship, ed. J.P. Hyatt, New York: Abingdon Press, 1965, p. 370).

Zsid.9,10

Káldi

és külömbféle mosakodásokban, és a testnek igazságaiban melyek a megjobbításnak idejéig voltak rendelve.

KNB

10 hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve. (Zsid 9,10)

SZIT

10 tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart. (Zsid 9,10)

1Tim 3,16

Káldi

És nyilván nagy az Isten kegyességének titka, mely kinyilatkoztatott a testben, megigazíttatott a lélekben, megjelent az Angyaloknak, prédikáltatott a Pogányoknak, mellyek elhittek a világon, mely felvitetett dicsőségbe.

KNB

16 Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely testben kinyilvánította magát, a Lélek által igazolást nyert, bemutatták az angyaloknak, a nemzetek között hirdették, világszerte hittek benne, s fölment a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

SZIT

16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Jn.3,13

Káldi

És senki fel nem ment mennybe, hanem csak az aki leszállott mennyből, az ember Fia, ki mennyben vagyon.

Jn.6,69

Káldi(6,70)

és mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy a Krisztus az Isten fia.

Jn.9,35

Káldi

Meghallá Jézus hogy kivetették őtet: és midőn találta volna őtet, monda neki: hisz-e te az Isten Fiában:

Jn.1,18

Káldi

Az Istent soha senki nem látta: az egyetlen-egy született fiú, aki az Atyának kebelében vagyon, ő beszéllette meg.

Jn.7,8

Káldi

Ti mennyetek fel ez ünnepnapra, és pedig fel nem megyek ez ünnepnapra: mert az én időm még be nem tellyesedett.

1Kor.12,3

Káldi

Azért tudtotokra adom, hogy senki az Isten Lelke által szólván, nem mond átkot a Jézusnak. És senki nem mondhattya, Úr Jézus, hanem csak a Szent Lélek által.

1Kor.15,47

Káldi

Az első ember a földből, földi: a második ember mennyből, mennyei.

ApCsel 2,30

Káldi

Holott azért Próféta volna, és tudná hogy esküvéssel eskütt volna meg néki az Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcsét ültetné az ő székére:

1Jn.4,3

Káldi

és valamely lélek megosztya Jézust, Istentől nincsen, és ez Antikrisztus,

kiről hallottátok hogy eljött, és már most e világon vagyon.

Ef.3,9

Káldi

és megvilágosítani mindeneket, mi légyen sáfárlása az öröktől fogva elrejtetett titoknak Istenben, aki mindeneket teremtett.

Fil.4,13

Káldi

mindeneket megcselekedhetem az által, aki engem megerősít

Gal 3,17

Káldi

Ezt mondom pedig, hogy az Istentől megerősíttetett testamentom: a Törvény, mely négyszáz és harminc esztendő után lött, nem teszi erőtlenné az igéretnek eltörlésére.

Róm.14,10

Káldi

Te pedig miért ítéled az atyádfiát? avagy te miért utálod meg atyádfiát? Mert minnyájan a Krisztus itélőszéke eleibe fogunk állani.

Jézus vagy Úr nem szerepel

Mt.13,51

Káldi

Értettétek-e mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Mk.9,24

Káldi

És midőn látná Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a fertelmes lelket, mondván néki: Siket és néma lélek, én parancsolom néked, menny ki belőle: és többé beléje ne menny.

Lk.23,42

Káldi

És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor országodba jutsz.

Jn.4,42

Káldi

És mongyák vala az asszonynak; Hogy már nem a te beszédedért hiszünk: mert mi magunk hallottuk, és tudgyuk, hogy ez bizonyára e világ Üdvözítője.

Jézus nem szerepel

Mt.8,29

Káldi

És ímé kiáltának, mondván: Mi közünk veled Jézus Istennek fia? idő előtt jöttél ide minket gyötörni?

Mt.13,51

Káldi

Értettétek mind ezeket? Mondanak néki: Értettük.

Lk.10,41

Káldi

És felevén néki az Úr: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokakban törődöl.

Jn.4,46

Káldi

Jöve azért ismét a Galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És egy királyi ember vala, kinek fia beteg vala Kafernaumban.

– – –

Lk.24,36

Káldi

Midőn ezeket beszélik, megálla Jézus közöttük, és mond nékik: Békesség néktek: én vagyok, ne féllyetek.

Lk.24,40

Káldi

És mikor ezt mondotta volna, megmutatá nékik kezeit, és lábait.

Lk.24,51

Káldi

És lőn, midőn őket áldaná, elválék tőlök, és menybe vitetik vala.

Mk.16,19

Káldi

Az Úr Jézus pedig minek utánna szóla nékik, felvéteték menybe, és ül Istennek jobjára.

Jn.16,16

Káldi

Egy kevéssé, és már nem láttok engem: és ismét egy kevéssé és nem láttok engem: mert az Atyához megyek.

Lk.9,56

Káldi

Az ember Fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más kastélyba menének.

Kol.1,14

Káldi

kiben váltságunk vagyon az ő vére által, a bűneinknek bocsánatyja.

Jn.6,47

Káldi

Bizony, bizony mondom néktek: Aki hiszen énbennem, örök élete vagyon.

Mk.10,24

Káldi

A tanítványok pedig álmélkodnak vala az ő igéin. Jézus pedig ismét felelvén monda nékik: Fiacskáim, vaj melly nehéz a pénzbe bízóknak Isten országába menni!

Róm.5,2

Káldi

ki által vagyon járulásunk is a hit által e kegyelemre, amelyben állunk, és dicsekedünk az Isten fiai dicsőségének reménységében

Mk.2,17

Káldi

Ezt halván Jézus monda nékik: Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem akik betegek: mert nem jötem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket.

Mk.10,21

Káldi

Jézus rá tekintvén szereté őtet, és mondá néki: Egy hijával vagy: menj el, valamid van add el, és add a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben, és jöjj el, és kövess engem

Mt.6,1

Káldi

Óvjátok magatokat, hogy igazságotokat ne cselekedjétek az emberek előtt, hogy láttassatok azoktól: mert egyéb képpen jutalmatok nem lészen a ti Atyátoknál, aki a mennyben vagyon

Zsid.10,34

Káldi

Mert a foglyokon szánakoztatok, és marhátoknak elragadozását örömmel vettétek, tudván hogy néktek jobb és megmaradandó jószágotok vagyon.

1Jn.4,19

Káldi

Mi azért szeressük az Istent, mert az Isten szeretett minket először.

Mt.6,13

Káldi

És ne vígy minket a kisértésbe. De szabadíts minket a gonosztól. Ámen.

Lk.11,2

Káldi

És monda nékik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod.

1Kor.11,24

Káldi

és hálákat adván megszegé, és monda: Vegyétek és egyétek; ez az én testem, mely tiértetek adatik: ezt az én emlékezetemre cselekedjétek.

1Kor.11,29

Káldi

Mert aki iszik méltatlanul, ítéletet eszik és iszik magának: meg nem választván az Úr testét.

Ef.5,30

Káldi

mert az ő testének tagjai vagyunk, az ő húsából ls csontjából.

Mk.9,29

Káldi (9,28)

És monda nékik: Ez a nem semmivel ki nem mehet, hanem csak imádsággal és böjttel.

1Kor.7,5

Káldi

Meg ne csaljátok egymást, hanem ha egyenlő akaratból ideig, hogy foglalatosak legyetek az imádságban: és ismét ugyanazokra térjetek. hogy ne kisértsen titeket a Sátán a ti megtartóztathatatlanságotokért.

ApCsel.10,30

Káldi

És monda Kornélius: Negyed napja ez óráiglan, imádkozom vala kilenc órakor az én házamban, és ímé egy férfiú előmbe álla fehér ruhában, és monda:

Jel.2,15

Káldi

Úgy vannak nálad is a Nikolaiták tudományát tartói.

Gal.3,1

Káldi

Oh esztelen Galátziaiak, ki igézett meg titaket, hogy ne engednétek az igazságnak, kinek szemük eleibe irattatott a Jézus Krisztus, közöttetek megfeszítvén.

Róm.1,16

Káldi

Mert nem szégyenlem az Evangéliumot. Mert Istennek ereje minden hívőnek üdvösségére, a zisdóknak először, és a görögnek.

1Kor.9,18

Káldi

Micsoda azért az én jutalmam? Hogy az Evangéliomot prédikálván, fizetés nélkül munkálkodjam az Evangéliomban, hogy mód kívül ne éljek az én hatalmammal az Evangéliomban.

1Tim.6,5

Káldi

megveszett elméjű embereknek vetekedései, és akik az igazságtól megfosztattak, az Isteni szolgálatot kereskedésnek állítván.

Mk.3,29

Káldi

aki pedig a Szent Lélek ellen káromkodik, örökké nem lészen bocsánatja, hanem köteles lészen örök vétekre.

Mk.9,44,46

Káldi

ahol az ő férgük meg nem hal és tüzük meg nem oltatik.

2Pét.2,17

Káldi

Ezek víz nélkül való kutak, és a forgószéltől hányattatott ködök, akiknek a sötétségnek homálya tartatik.

1Jn.3,5

Káldi

És tudjátok meg, hogy ő megjelent, hogy a mi bűneinket elvenné: és bűn benne nincsen.

Zsid.1,3

Káldi

ki mivelhogy az ő dicsőségének fényessége és állatjának (testének) ábrázatja, és mindeneket visel az ő erejének igéjével, megtisztítván a bűnökből, úl a felségnek jobbján a magasságban:

Kol.3,6

Káldi

amelyekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira

Jel.21,24

Káldi

És a nemzetségek annak világosságánál járnak: és a földnek királyai, az ő dicsőségüket és tiszteletüket abba viszik.

Ef.3,14

Káldi

E dolog kedvéért hajtom meg térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja előtt

Jel.22,21

Káldi

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájtokkal. Ámen.

Mt.1,25 (Mt.13,55-56)

Káldi

És nem ismeri vala őtet míg az ő elsőszülött fiát szülé: és hív

annak nevét JÉZUSnak.

ApCsel.8,37

Lk.2,33

Káldi

És az ő atyja és anyja csodálkoztak vala azokon, melyek mondatnak vala őfelőle.

Jn.12,47

Káldi

És ha ki az én igémet hallja, és meg nem tartja: én meg nem itélem őtet. mert nem jöttem hogy megiltéjem e világot, hanem hogy üdvözítsem e világot.

Az Ige ihletettsége

admin Bibliai témák 2020.05.14.2021.11.09.Biblia,bibliai fogalmak magyarázata,bibliai világkép,ihletés

A teljes írás Istentől ihletett … (2Tim 3,16)

De mit mond az Írás? …(Gal 4,30)

Ő pedig felelt, és mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt 4,4)

Ebben az írásban ismét az Ige ihletettségével foglalkozom, mert olyan sok támadás éri ebben a tekintetben az igét, hogy úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem egy emberi alkotásról van szó, amikor a bibliát olvassuk. A témával már korábban foglalkoztam egy kicsit más szempontból, amikor azt néztük végig, hogy „szövegtechnikailag”, vagyis a szavak használata alapján lehet-e ihletett az írás. 2019. áprilisban írtam erről Az írás ihletett? cikkben. Szintén hasonló téma volt, amikor azt néztem végig, hogy egy fordítás lehet-e ihletett. Abban az írásban azt vizsgáltuk, hogy a kéziratok másolatai, illetve a fordítások lehetnek-e egyenértékűek az eredeti kéziratokkal, valamint létezik-e tökéletes fordítás. (A bibliafordításokról, 2020. április)

Sajnos ma már általános nézet teológus körökben, és emiatt az egyházakban is általában, hogy Isten a szerzők gondolatait ihlette, és ők a saját szavaikkal leírták mindazt, amire emlékeztek, vagy amire megvolt az ismeretük és a szókincsük. Legtöbbször a Bibliában található „hibákat” és ellentmondásokat hozzák fel erre érvként. Ennek a nézetnek maga a Biblia mond ellent, és ezt mindjárt meg is fogjuk látni.

De miért is fontos ez?

Azért, mert ha ez így lenne, akkor nem lehet tudni, hogy a Biblia melyik része az, ami valóban Isten kijelentése, és melyik rész az, ami emberi alkotás. Akkor ki tudná megmondani, hogy melyik részt kell komolyan venni, és melyik rész az, amit az írt oda, aki leírta a szöveget. Ha nem minden egyes szót Isten ihletett, és benne vannak az emberi tökéletlenségből származó hibák, akkor hitünk alapjai inognak meg. Akkor valóban szükség lenne a bibliakutatók verejtékes munkájára, hogy kihámozzák, hogy valóban mit is akart Isten mondani. De ha nincs így, – és remélem ez az írás elolvasásának a végére sokaknak nyilvánvaló lesz – akkor viszont nyugodtak lehetünk, mert az isteni gondviselés megőrizte számunkra Isten beszédét, és nem csak az üzenetét, ahogyan ezt az Egyszerű Fordítás borítóján olvashatjuk.

Az Írás bizonysága

De mit mond az Írás? …(Gal 4,30)

Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,21)

Az apostolok által szóló Szent Szellem arról tesz bizonyságot, hogy úgy forgatták az Ószövetséget, mint Isten hiteles szavát. Az Újszövetség tele van ószövetségi idézetekkel, és egyszer sem bizonytalanok azok, akik az igéket idézik. Mindig teljes hitelt adnak az igének, és nem kérdőjelezik meg annak helyességét. Péternél arról tesz bizonyságot az Úr Szelleme, hogy egyetlen ige sem származott saját magyarázatból, hanem a Szent Szellem ihletéséből szóltak Isten prófétái. Azt írták le, amit Isten mondott nekik. Nem adtak hozzá személyes magyarázatot, még akkor sem, amikor nem értették, hogy mit is kaptak (Dán.12,8).

Azt mondja az ige, hogy két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1). Ebben az esetben is, Péter levelén kívül, Pál apostol Timótheushoz írt levele is arról tesz bizonyságot, hogy a teljes írás Istentől ihletett:

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos…, (2Tim 3,16)

És nem is csak ihletett, hanem hasznos is. Hogyan másképp lehetne hasznos, ha nem úgy kezelnénk az egész írást, mint Isten beszédét. Ha nem tudnánk, hogy melyik rész az, ami Istentől van, és melyik rész az, ami nem, akkor nem lehetne hasznos az egész írás. Sajnos ma már megkérdőjelezik Mózes könyveit is, hogy egészében ő írta volna azokat. De annak, aki ezt állítja, két komoly kérdéssel kell szembenéznie, mert Jézus elismeri, hogy Mózes könyveit maga Mózes írta:

Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. (Mk 7,10)

Akkor ha mégsem Mózes írta Mózes könyveit, meg kell tudnunk válaszolni ezt a két kérdést:

1. Ha Jézus nem tudta, hogy nem Mózes írta ezeket, mert a közvélemény abban az időben Mózesnek tulajdonította, és ezért ő is úgy gondolta, akkor hogyan mondhatja magáról, hogy Isten Fia, és honnan tudott olyan dolgokat kijelenteni, amelyeket csak Isten tudhat? Akkor annyira emberinek kellett volna lennie, hogy ezt a fontos körülményt nem látta. De akkor hogyan lehetne elhinni neki, hogy a többi kijelentése pedig igaz? Hogyan mondhatta akkor, hogy én és az Atya egy vagyunk (Jn.10,30), ha ezt nem tudta?

2. Ha tudta, hogy nem Mózes írta a könyveit, és mégis úgy tett, mintha Mózes írta volna, akkor pedig nem lenne bűntelen. Akkor hogyan tudott minket megváltani, ha nem volt bűntelen? Ez a kérdés önmagában is káromlás, mert az Atya tett bizonyságot arról, hogy Jézus bűntelen volt (2Kor.5,21; Ézs.53,9; 1Pét.2,22; Jn.10,25; ApCsel.17,31; stb).

Szóval Jézus, amikor azt mondja, hogy „Mózes azt mondta”, akkor Mózesnek tulajdonítja Mózes öt könyvét, és ebben semmit sem kételkedik. Később külön is megnézzük, hogy Jézus milyen bizonyságot tesz az Igéről.

Ha pedig Isten maga tesz bizonyságot az Igéjéről, mind Jézus személyében, mind a Szent Szellem által, és azt mondja, hogy ez az ő beszéde, akkor az úgy van! Ha az emberek mást mondanak, akkor lelkük rajta.

... Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug,…. (Róm 3,4)

Az ihletés

Isten emberei megkapták azokat a szavakat, amiket szólniuk kellett. Nem homályos gondolatokat kaptak, hanem kifejezetten megkapták a szavakat, amiket mondaniuk kellett. Isten beszédét adták tovább. Isten az, aki igazán ismeri az embert, és egy teremtménye sem leplezett előtte (Zsid.4,13; Péld.15,11), ezért Ő könnyedén tud úgy szólni hozzánk, hogy azt „megkapjuk”, és pontosan tudjuk, hogy mit mondott. Itt most csokorba szedek néhány igeverset, amelyek mind arról tesznek bizonyságot, hogy az Úr beszédét adták tovább, és írták le azok, akiket a Bibliában olvasunk.

Az ÚR Szelleme szólt énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által. (2Sám 23,2)

Hiszen Dávid maga mondta a Szent Szellem által: … (Mk 12,36)

És mondta nekem: Ember fia! eredj, menj el az Izrael házához, és az én szavaimmal szólj nekik. (Ezék 3,4)

Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az ÚR szól: … (Ézs 1,2)

…, és valamiket parancsolok neked, megmondd. (Jer 1,7)

…, és mondta nekem az ÚR: Íme, az én igéimet adom a te szádba! (Jer 1,9)

És szóld nekik az én beszédeimet, … (Ezék 2,7)

Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szól: (Mt 1,22)

És ott volt egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. (Mt 2,15)

Amint szólt az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, (Lk 1,70)

Ismét azt kell látnunk, hogy a próféták által leírtakat Istennek a Szent Szellemtől átitatott újszövetségi szolgái is teljesen úgy fogadták el, mint valósággal Isten beszédét, és bizonyságot tettek arról, hogy valóban Isten adta azokat a szavakat, amelyeket leírtak.

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. (ApCsel 1,16)

Krisztus bizonysága

Jézus beszédei között is sok olyan van, amely megerősít bennünket abban, hogy bizalommal olvashassuk az Igét, mert az valósággal Isten beszéde. Sőt, arról tesz bizonyságot, hogy még a legkisebb írásjelek is a helyükön vannak.

Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. (Mt 5,18)

…és az írás fel nem bontható (Jn 10,35)

Erős kijelentést ad arról, hogy minden, ami meg van írva, az be fog teljesedni úgy, ahogy meg van írva. Még a saját szolgálatában is úgy kellett meglennie mindennek, ahogyan meg volt róla írva (Lk.18,31; Lk.24,44).

És mondta nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: (Lk 24,46)

Amikor az idők végéről szól, akkor is az írások beteljesedéséről szól:

Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. (Lk 21,22)

A tanítványoknak pedig egyenesen felrója, hogy nem hiszik el mindazt, amit a próféták megírtak:

És ő mondta nekik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! (Lk 24,25)

Sokan állítják ma, hogy Jónás könyve nem igaz történet, hanem csak egy legenda. Jézus nem vonta kétségbe annak valóságát, és azt, hogy megtörtént:

39 Ő pedig felelve, mondta nekik: E gonosz és parázna nemzetség jelet kíván; és nem adatik neki jel, hanem csak a Jónás próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, úgy az ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Mt 12,39-40)

Azt is mondják, hogy Dániel könyvét nem Dániel írta. Erre általában azért hivatkoznak, mert annyira pontos leírását adja a történelmi eseményeknek, hogy azt feltételezik, hogy később írták. Egyenesen három szerzőt látnak bele Dániel könyvébe. Jézus azonban nem vonta kétségbe, hogy Dániel írta volna:

Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, ott állni, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; (Mk 13,14)

Ismét azt kell kijelentenünk, hogy ha ezekről a mai tudományos nézetet vallók állításait elfogadjuk, akkor meg kell válaszolnunk a fent már felvázolt két kérdést. Jézus egyáltalán nem kételkedett az Írások helyességében és hitelességében.

Még tovább vizsgálva az igét, azt a megnyugtató kijelentést találjuk Jézustól, hogy Ő is azt a protestáns ószövetségi kánont fogadta el, amit mi is olvasunk. Az apokrif írásokat nem sorolta a Szent Írások közé:

És mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. (Lk 24,44)

A zsidó szerkezete ugyanis az Ószövetségnek úgy áll össze, hogy első a törvények, utána a próféták, majd a költői könyvek, vagy írások, amelyeket zsoltárok néven is szoktak említeni. Innen van, hogy amikor Jézus az ártatlan életekről szól, akkor Ábeltől Zakariásig (Mt.23,35) sorolja fel, amely a teljes Ószövetséget jelenti, mert abban az első Mózes első könyve, és a Krónikák második könyve az utolsó.

A szavak ihletése

A Biblia megdönti azokat az érveket, amelyek azt mondják, hogy csak gondolatokat ihletett Isten, és nem a pontos szavakat. Amit ma olvasunk az Igében, azokat a szavakat mind Isten ihlette. sokszor nem is értették, hogy miért írják le azt, amit leírnak, de mégis azt kellett leírniuk, amit Isten mondott.

10 Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik a rátok következő kegyelem felől jövendöltek: 11 Nyomozódva, hogy mely vagy milyen időre jelentette azt ki a Krisztusnak ő bennük lévő Szelleme, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről. (1Pt 1,10-11)

Valószínű, hogy Dávid sem volt tisztában a 22-es zsoltár jelentésével, amikor leírta, hiszen egyesszám első személyben írja le Jézusnak a kereszten gondolt gondolatait. Ráadásul Dávid idejében még nem is volt ismert a keresztre feszítés, mint kivégzés.

De több más vers is bizonyságot tesz arról, hogy Isten konkrét szavakat adott a szolgái szájába:

Ezért most menj el, és én leszek a te száddal, és megtanítalak téged mit szólj. (2Móz 4,12)

Szólj neki, és add a szájába ezeket a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítalak titeket, hogy mit cselekedjetek. (2Móz 4,15)

Az Úr megígérte Mózesnek, hogy menjen el nyugodtan, mert Ő fogja betölteni a szájukat azzal, amit mondaniuk kell. De Dánielt már fentebb említettem, hogy ő sem mindig tudta, hogy mit kapott, hanem annak ellenére lejegyezte, hogy számára értelmetlen volt.

És én, Dániel, elájultam és beteg voltam néhány napig, de felkeltem és a király dolgát végeztem; és álmélkodtam ezen a látáson, és senki sem értette. (Dán 8,27)

Én pedig hallottam ezt, de nem értettem, és mondtam: Uram, mi lesz ezeknek a vége? (Dán 12,8)

Nekünk, akik Krisztusban vagyunk, ugyanaz az ígéretünk van az Úrtól, hogy amikor nehéz helyzetben leszünk, akkor ne aggódjunk, hogy mit kell mondanunk, mert Ő fogja megadni abban a pillanatban, hogy mit kell mondani.

Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem. (Mk 13,11)

Bálám is arról tett bizonyságot, hogy ő mást akart mondani Izraelről, mint ami a száján kijött, de Isten adta a szájába azokat a szavakat, amiket Izraelre kimondott:

Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az ÚR beszédét át nem hághatom, hogy akár jót, akár gonoszt cselekedjek az én szívemből: Amit az ÚR szól, azt szólom. (4Móz 24,13)

De még Pál esetében is, amikor magyarázza az írást, akkor kiemeli, hogy Ábrahám leszármazottainál nem többesszámban van az igéret, hanem egy magról kapta Ábrahám a kijelentést:

Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. (Gal 3,16)

Itt csak ismét a felszínt tudtuk érinteni, de remélem, hogy sikerült egy valamennyire átfogó képet adnom, és megerősíteni a bizalmunkat abban, hogy valóban a teljes írás Istentől ihletett. Nem kell attól tartanunk, hogy hibás, és vannak benne az emberi gyengeségből származó hibák. Lehet, hogy vannak nehezebben érthető részek, de az akkor a mi gyengeségünk, ha nem értjük azokat.

Ez pedig ismét a modern szövegkritika és a modern Bibliák kritikája, mert nem kell helyreállítani a Biblia szövegét, mert Isten megőrizte azt számunkra. Nem kell keresni benne az emberi hibákat, mert az egész fölött Isten őrködik, ahogyan mindig is tette. Ő adott minden szót, ami le van írva, és Ő jelentette ki, hogy melyik könyvek vannak Tőle. Kijelentem, hogy Isten igéjét a reformáció korának fordításai maradéktalanul őrzik, szemben a modern kiadásokkal, amelyek a Biblia Herbraica Stuttgartensián, és a Nestle-Aland féle Újszövetségen alapulnak, amelyek felülírják az évszázadok alatt megőrzött szöveget azon az alapon, hogy azt állítják, hogy tele vannak emberi hibákkal. Tudományosnak látszó kejelentéseket tesznek, de ezek mögött túl sok a feltételezés, szemben a tényekkel, amelyek mást mutatnak. Ismét arra bátorítanék mindenkit, hogy a régi Bibliákat forgassa, ha valóban Isten igéjét akarja olvasni.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

A bibliafordításokról

admin Bibliai témák 2020.04.05.2021.11.09.Biblia,különböző bibliafordítások,modern bibliák

Előhívattak azért a király írnokai az első hónap tizenharmadik napján, és minden úgy íratott meg, ahogy Hámán parancsolt, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében íratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.

(Eszt 3,12 – kiemelés tőlem)

Hívattattak azért a király írnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és ahogyan Márdokeus parancsolt, úgy írták meg a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Etiópiáig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írásuk és az ő nyelvük szerint. (Eszt 8,9 – kiemelés tőlem)

Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen! (Dán 6,25 – kiemelés tőlem)

Így szól az ÚR: (1Sám 2,27)

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4 – kiemelés tőlem)

Mióta Bábelnél Isten összezavarta a népek nyelveit, azóta minden nép a saját nyelvén beszél. Ezért ha Isten szól valakihez, akkor az valamilyen nyelven fogja leírni, vagy elmondani mindazt, amit Isten mondott neki. Ha pedig más népek is tudni akarják, hogy Isten mit mondott, akkor ha nem beszélik a másik nép nyelvét, akkor le kell fordítaniuk a saját nyelvükre.

Ez a világi életben is így van. A nemzetközi kapcsolatokban is mindenütt jelen van a fordítás. Minden nemzetközi szerződést le szoktak fordítani a résztvevő országok nyelvére, hogy mindenki pontosan érthesse a megállapodás szövegét. Így értesülünk például az Európai Bíróság ítéleteiről is, amiket minden tagállam nyelvére lefordítanak, hogy minden tagország állampolgára a saját nyelvén olvashassa azt.

Ez pedig felveti a fordítások kérdését. Egy fordítás sem olyan fontos, mint Isten szavának a fordítása, mert mindenkinek pontosan kellene tudnia, hogy mit mondott Isten. Sokan az életünket tesszük arra, hogy mit mondott Isten, és aszerint élünk, amit mondott. Hogy úgy mondjam, ez élet halál kérdése, mert végül mindenkinek meg kell állnia Isten előtt, hogy megítélje az életét, és ennek következményeként dől el, hogy örök élet, vagy örök kárhozat lesz a sorsa (ApCsel.17,31; Jel.20,12).

A Biblia két, vagy inkább három nyelven íródott. Az Ószövetség héberül és arámi nyelven, az Újszövetség pedig görögül. Ezért ha valaki nem beszéli ezeket a nyelveket, akkor annak egy fordításra van szüksége, hogy a saját nyelvén is elolvashassa, hogy mit mondott Isten a Bibliában. Most nem kifejezetten a bibliafordítások történetével szeretnék foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy bizalommal olvashatjuk-e ezeket a fordításokat, vagy jobb lenne, ha az eredeti nyelveken olvasnánk.

Van-e jó fordítás? Vagy jobban mondva, lehet-e egy fordítás ihletett?

Ma sajnos több irányzat van a fordítások kérdéskörében, amelyek igencsak megosztják a mai fordítókat, és az általuk készített fordítások minőségét is. Egy biztos, hogy Isten évezredek alatt adta oda az embernek a kinyilatkoztatását (Mózestől Jánosig kb. 2000 év telt el), és miután ezt „lezárta”, azóta nem emelt egy ilyen üzenetet sem a Bibliában található írások szintjére.

Csak az autográf kéziratok az ihletettek?

Van egy olyan irányzat, amely azt mondja, hogy csak az eredeti kéziratok voltak ihletettek, és sem a másolatok, sem a fordítások nem ihletettek. Ezt idegen szóval úgy mondják, hogy csak az autográf kéziratok voltak ihletettek. A másolatok és a fordítások már nem. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon nagy bajban lenne az emberiség, mert akkor ma már tényleg nem tudhatnánk, hogy Isten valóban mit is mondott, és nem bízhatnánk meg egy írásban sem. De mit is mond az írás?

14 Mikor pedig kihozták azok a pénzt, amely az ÚR házában gyűlt össze: megtalálta Hilkia pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 15 Hilkia pedig szólt, és mondta Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkia a könyvet Sáfánnak adta. (2Kr 34,14-15)

Izrael annyira elhagyta az Úr követését, hogy senki sem gondolt már a mózesi törvényekre, ezért nem gondozták a törvénykönyvet sem. Jósiás idejében, amikor megtalálták a törvénykönyvet, akkor az a törvény leírása után 879 évvel történt. És egy példányt találtak belőle. Nagy valószínűséggel, ez már nem az eredeti kézirat volt, amelyet Mózes írt le, hanem annak egy másolata. Erről a másolatról készültek utána további másolatok, amelyek eljutottak hozzánk is. Érdemes megfigyelni, hogy Jósiás, és Izrael nem vonta kétségbe a másolat hitelességét, és elkezdtek aszerint élni, ami meg volt írva.

És lám, Isten velük volt, pedig „csak egy másolat” alapján kezdtek el úgy élni.

De a probléma ugyanúgy fennáll az Újszövetség idején is, hiszen Pál ezt mondja Timótheusnak:

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. (2Tim 3,15)

Pál bizonyosan tudta, hogy Timótheus nem az eredeti, Mózes által írt írásokat forgatta, és mégis, tudomást sem vesz a másolások tényéről, hanem teljes meggyőződéssel mondja Timótheusnak, hogy azok az írások, amiket gyermekségétől fogva olvasott, azok Isten beszédei, és azok bölccsé teszik őt.

Pálnak ehhez a kijelentéséhez még hozzá kell számítanunk, hogy a Szent Szellem ihlette azt, amit írt. Tehát a Szent Szellem is megerősítette Pál kijelentését az írásokról. Amik köztudottan másolatok voltak. Ráadásul Timótheus nem is Izrael földjén élt, és mégis megismerhette Istent a másolt írásokból. A Biblia maga mond ellent annak az elméletnek, hogy csak az eredeti kéziratok lehetnek ihletettek!

Lehetnek-e ihletettek a fordítások?

Hadd kezdjem egy idézettel, Nemeskürty Istvántól, amelyet kifejezetten a bibliafordítások kapcsán állít:

„A fordítás tehát: változtatás. (Erősebb kifejezéssel: hamístás) De mindenképpen eltérés az eredetitől.” (12.oldal – Nemeskürty István: Magyar Bibliafordítások, Szépirodalmi könyvkiadó, 1990)

Nemeskürty nincs egyedül a véleményével, mármint azzal, hogy többen azt állítják, hogy nincs tökéletes fordítás. Hívjuk segítségül a Bibliát, hogy megláthassuk, hogy ezt az igen erős kijelentést valóban kimondhatjuk-e.

Dániel könyve két nyelven íródott. Arámi, és héber nyelven. Sőt, van benne egy fejezet, amit nem is Dániel írt, hanem maga Nabukodonozor.

Én Nabukodonozor békében voltam a házamban, és virágzó a palotámban. (Dán 4,1)

Szóval a 4. fejezetet Nabukodonozor írta, és arámi nyelven írta. Ezt fordították le később héber nyelvre. De a bevezető igéket pont azért hoztam fel, mert ott Ahasvérus perzsa király ír a birodalmában lévő minden nyelvnek és népnek a saját nyelvén, és lepecsételték a király pecsétjével, vagyis elfogadta hiteles fordításnak. De Ezsdrás könyvében is találunk fordítást, amely nem héberül írt levelek fordítása (Ezsd.4,11, Ezsd.5,6), de mégis úgy olvassuk, mint Isten igéjének szerves részét.

De ne maradjunk meg az Ószövetségnél, hanem nézzük meg, hogy van-e fordítás az Újszövetsgében.

Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltott Jézus, mondva: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem? (Mt 27,46)

Nem más, mint Jézus szavai vannak lefordítva görögre. Ha a mai bibiliakutatók, vagy Nemeskürty álláspontját követnénk, akkor ki kellene mondanunk, hogy a Szent Szellem nem tudta tökéletesen lefordítani azt, amit Jézus mondott, mivel nincs tökéletes fordítás.

De ugye már sejtjük, hogy az ő állápontjuk nem tartható. De ott van Pál beszéde is, amely szintén görögül lett leírva, de az írásból egyértelműen kiderül, hogy zsidóul mondta el (ApCsel.22,2). De Jézus főpapi imáját sem görögül mondta el, és mégis görögül lett leírva, ahogyan az összes ószövetségi igevers hivatkozás is görögül lett leírva, és nem a héber eredetiben.

Ha azt mondanánk ki, hogy nincs tökéletes fordítás, akkor azt mondanánk ki, hogy a tökéletes, mindenható és mindent tudó Isten sem képes lefordítani egy szöveget az egyik nyelvről egy másikra. Ez pedig egyenes megkérdőjelezése Isten istenségének.

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, (2Tim 3,16)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,20-21)

Egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy minden írás ihletett. Nem lehet azt mondani, hogy Dániel könyvének negyedik fejezete nem ihletett, mert fordítás, vagy ugyanígy nem ihletett Pál beszédének leírása, mert nem héberül lett leírva.

Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni (Zsid.11,6), de hinnük kell, hogy Ő őrizte meg számunkra a saját beszédét, hogy az emberek minden korban üdvösséget nyerhessenek belőle. Isten mindenkor tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért nem használ olyan módszereket, mint a gonosz erők, akik „csatornázással” adják át a mondanivalójukat. Isten Szent Szelleme ihletést ad (Jób.32,8), és sohasem veszi át az ember felett az irányítást – csúnyán mondva, nem szállja meg az embert. De attól még az üzenetét pontosan átadja.

Hadd mutassak be egy példát a Beszélgetések Istennel című könyvből:

„1992 tavaszán – Húsvét táján – váratlan, döbbenetes jelenség következett be az életemben. Isten beszélgetni kezdett veletek. Rajtam keresztül.Hadd magyarázzam meg. Abban az időszakban emberileg, szakmailag, érzelmileg is mélyponton voltam, és minden szinten elhibázottnak éreztem az életem. Mivel évek óta szokásom volt el nem küldött levelek formájában rögzíteni a gondolataimat, nyomban felkaptam a jegyzetfüzetemet és papírra vetettem áradó érzelmeimet. […] Meglepetésemre, alighogy odafírkantottam utolsó keserű kérdésemet is, és már-már félrehajítottam a tollat, a kezem megállt a papír fölött, mintha láthatatlan erő tartaná ott. És váratlanul megmozdult a toll, nem azért, mert megmozdítottam, ellenkezőleg, valósággal magával ragadta a kezemet. Halvány fogalmam sem volt róla, mit kezdek írni, de lassanként kirajzolódott egy elképzelés, így elhatároztam, hogy hagyom magam sodortatni.”

(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel, Édesvíz kiadó 2018)

Ezt automatikus írásnak mondják, és az igazi Istennel, vagyis a Biblia Istenével való kapcsolatban ez a módszer ismeretlen. Mert mit is mond Jeremiásnak?

Ezt mondja az Izrael URa Istene, ezt mondva: Mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked, írd meg magadnak könyvben; (Jer 30,2)

Az összes csatornázott és automatikus írással érkező üzenet mind tisztátalan szellemektől érkezik!

Szóval a mi Atyánk, az Úr Jézus Krisztus Atyja, és az Úr Jézus nem használ sem csatornázást, sem automatikus írást, mégis megőrizte a mondanivalóját számunkra, akik Krisztus után már több mint 2000 évvel élünk. Erről már a blogon több cikkben is írtam, hogy a többségi szövegek kéziratai megőrizték számunkra az Újszövetséget, és a maszoréta szövegek pedig az Ószövetséget. Maga az Írás mondja ki, hogy Isten megőrzi a beszédeit.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35)

Nem csak megőrizte, hanem tisztán őrizte meg.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

És most térjünk vissza a fordításokhoz. Ahogyan magából a Bibliából láttuk, Isten tud ihletet adni a fordításokhoz, és hogy úgy mondjam, ő is „több nyelven beszél”. Hiszen az arámi írást, vagy Pál héber beszédét is lefordította Isten Szent Szelleme, és egy másik nyelven adja tudtunkra. De hit nélkül ez sem megy, hogy elhiggyük neki, hogy ha odaadta a Fiát értünk, akkor megőrzi a beszédeit is, hogy eljuthassunk az igazság megismerésére, és átmenjünk a halálból az életre.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

Lukács leírja mindazt, aminek a végére járt, hogy Theofilus bizonyos lehessen mindazokban, amikre megtanították! Ezért lett megírva a Biblia, hogy bizonyosak lehessünk Isten felől. Gondolom senki sem kételkedne a hamisításban, ha a négy evangélium szóról-szóra megegyezne, mert akkor egyértelmű lenne mindenki számára, hogy másolták egymást. Egy „csatornázott” üzenet pedig ilyen lett volna. De évezredek alatt, aki Isten beszédével foglalkozott, az mind különös gonddal tette, mert tudta, hogy mi van a kezében. Ezért őrizték meg, mert fontos volt, hogy mit mondott az Úr. Sokszor még az életük árán is. Mindig voltak olyan irányzatok, amelyek megpróbálták az írásokat elferdíteni, ahogyan először a gnosztikusok a 3. században, vagy a 19. században a német racionalisták, vagy éppen Westcott és Hort. De a Biblia esetében egyértelműen látszik az írásoknak az a vonala, amelyet Isten megőrzött. Még akkor is, ha manapság éppen ez a legtámadottabb vonala a kéziratoknak.

Igen, az eredeti kéziratok elvesztek. Ezért hitből kell megközelítenünk a Bibliát is, hogy a mindenható Isten megőrizte azt úgy, ahogy eredetileg elmondta. Sajnos ma már azok a bibliatudósok is, akik konzervatívnak tekinthetők, már egy igen liberális álláspontot képviselnek, és már nem beszélnek „eredeti” szövegről, hanem kiinduló szövegről. Már nem hiszik el, hogy Isten sok-sok másolatban megőrizte a beszédét az évezredek során. Bár állításaik túlnyomórészt feltételezéseken alapulnak.

De nem csak a másolatok, hanem a fordítások is lehetnek ihletettek, ha a fordítókat a Szent Szellem vezeti. Nekik azonban ma már arra is figyelniük kell, hogy milyen forrásból származó szöveget fordítanak, mert ha a forrás nem tiszta, akkor a végeredmény sem lehet tiszta. Ezért például hiába tartják szép fordításnak Káldi György Bibliáját, az nem lehet jó, mert nem jó alapokról indul. Ugyanígy, hiába lehetne mai nyelven jó az Egyszerű Fordítás, az nem a megfelelő szöveg fordítása, ezért nem lehet jó. De a fordítások összehasonlításával már szintén foglalkoztam a blogon.

Csak ismételni tudom magam, hogy nem mindegy, hogy melyik Bibliát olvassuk, mert nem egyformák, és nem csak nyelvi különbségek vannak. Hitből kell a fordítások felé is közelíteni, és igenis vannak olyan fordítások, amelyekben a Szent Szellem is részt vesz, és van olyan, amelyekben nem.

Az igazság előttünk van, csak meg kell találnunk. Nem szabad elhinnünk valamit azért, mert egy tudós mondja. Mindent meg kell próbálnunk, és ami jó, azt kell megtartanunk (1Th.5,21)

Végül legyen itt egy idézet 1550-ből Heltai Gáspártól, fordításának előszavából, amely elmondja a fordítók szempontjából a Szent Szellem vezetését:

„Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, miképpen nékik vélik: hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni. Mert ha a Szentírásba valami együtt homályosan vagyon, másutt ugyanazon dolog nyilvánvalóbban vagyon megírván. Ezért kell az Írást nem annyira a grammatikából, mennyire az Írásból magyarázni, miképpen Szent Ágoston is mondja és vallja.”

Szellem – lélek, test – hústest táblázatok

admin Bibliai témák,Váradi-Károli Biblia 2020.02.11.2022.02.22.Biblia,bibliai fogalmak magyarázata,Károli Biblia,Váradi-Károli biblia

Már korábban írtunk róla, hogy a magyar Bibliákban igen kevés kivétellel tesznek különbséget szellem és a lélek szavak, illetve a test és a hústest szavak között. Mivel ezek igen jelentős jelentésbeli különbségeket hordoznak, ezért a készülő Váradi-Károli Bibliában megkülönböztetjük ezeket a fogalmakat.

Hogy miért tesszük ezt, arról már írtunk:

A szellem eltűnése a magyar Bibliákból

A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség

A munka alapját képező táblázatot szeretnénk most közkinccsé tenni, hogy mindenki aki tanulmányozza az igét, könnyen beazonosíthassa ezeket a saját Bibliájában is.

Károli Biblia lélek táblázat

Károli Biblia test táblázat

Még mindig az 1908-as Kálvin kiadó vagy Patmos által kiadott Károli Bibliát ajánljuk, és egy kis munkával az a Biblia is „mutatni” tudja a Szellem és a lélek, illetve a test és hústest közötti különbséget.

Hogy miért nem ajánlunk más bibliát? Két másik kiadás jöhetne szóba. Az egyik a Revideált Károli Biblia 2011-ből, de azt azért nem tudjuk ajánlani, mert az Új Szövetség már a Nestle-Aland szöveghez van igazítva. A másik a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, de ott olyan változtatások vannak, amelyek szintén nem jó irányba vitték el a szöveget, és a változtatások sehol sincsenek dokumentálva. Két példa, 1Móz.1,2 – amely a réselméletet igazolja, és Ef.5,1 – ahol ahelyett, hogy Jézus követőinek hívna el, azt mondja, hogy legyünk Jézus utánzói, és ez is már a Nestle-Aland szöveg szerinti változtatás. Szóval azt tanácsoljuk, hogy a Bibliában a táblázat alapján húzzák alá azokat az igéket, ahol a lélek valóban lelket jelent, illetve ahol a test valóban testet jelent. Azért ezeket, mert ebből van kevesebb. Kb. 1 órás munkával meg lehet csinálni, és akkor remekül lehet használni az így felkészített Bibliát.

Két Biblia – két vallás

admin Bibliai témák,Váradi-Károli Biblia 2020.01.02.2021.11.02.Biblia,bibliai fogalmak magyarázata,Károli Biblia,Krisztus személye,különböző bibliafordítások

Jn.9,35

Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában?

(Jn 9,35 – Váradi-Károli 2018)

Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

(Jn 9,35 – KAR 1908)

Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában?

(Jn 9,35 – Revideált Károli 2011)

Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: “Hiszel-e az Emberfiában?” (Jn 9,35 – EFO 2015)

Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában?«

(Jn 9,35 – Káldi Neovulgata 1997)

Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

(Jn 9,35 – Katolikus (Szent Iistván Társulat) 2003)

Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: „Hiszel az ember Fiában?”

(Jn 9,35 – Csia 2005)

Meghallotta Jézus, hogy kidobták őt és megtalálta őt, (ezt) mondta: te hiszel az Emberfiában?

(Jn 9,35 – Vida 1971)

Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: “Hiszel te az Emberfiában?” (Jn 9,35 – RÚF 2005)

35 Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában? 36 Felelt az és mondta: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? 37 Mondta pedig neki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. 38 Az pedig mondta: Hiszek, Uram. És imádta Őt. (Jn 9,35-38 – Váradi-Károli 2018)

Sokszor felvetik a kérdést, hogy Jézus mondta-e magáról, hogy Ő Isten. Igen, mondta. Az egyik példáját itt találjuk, a Jn.9,35-ben. Már amelyik Biblia még mondja. A legújabb tudományosan összeállított szövegeken alapuló Bibliák már nem mondják, ahogyan sok más dolgot sem mondanak. Ahogyan látjuk, a mai magyar nyelvű kiadások elenyésző része tartalmazza ezt a kijelentést. Egyedül a még kapható 1908-as Károli Biblia, a Krisztus Szeretete Egyház kiadása, és a Patmos kiadó kiadása, amely lényegében a változatlan 1908-as Károli kiadás, amely itt még megtartotta a Károli változatot.

Kevesen fogadják el, hogy valójában csak kétféle biblia forog a forgalomban. És ezek igazán alapjaikban különböznek egymástól. Mivel a téma hatalmas és igen szerteágazó, ezért itt most csak röviden, a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni. Sokat írtam már erről a témáról, de úgy tűnik, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem különböző fordítások között válogatunk igazán, hanem két teljesen más alapokon nyugvó csoport között választunk, amikor kiválasztjuk azt a Bibliát, amit olvasni szeretnénk.

A mai hitéleti tudományos világ elfogadta, hogy a Nestle-Aland -féle Új Szövetség, illetve a Rudolf Kittel által szerkesztett Ó Szövetség a Bibliák két, az eredetihez legközelebb álló forrásnyelvi szövege. Ez azonban sok olyan tényként kezelt feltételezésen alapszik, amelyeket a tudományos világnak nem lenne szabad elfogadnia. Például az egyik ilyen feltételezés, hogy a Vatikáni és a Sínai kódex az egyik legrégebbi és legjobb Újszövetséget tartalmazó görög nyelvű kézirat. Sajnos egyik eredete sem bizonyított, és a Sínai kódexet a mai napig nem vetették alá kémiai kormeghatározásnak. Addig pedig marad a kétes eredettörténete, illetve a paleográfia ránézésre történő kormeghatározása. Más szóval, nem tudhatjuk, hogy valóban a legrégebbiek, vagy csak „ráfogják”, és ennek senki sem mer ellent mondani, nehogy ostobának látsszon.

A tudományosan összeállított újszövetségi görög szöveg kialakításánál egy tollvonással kizárták azt a több mint 5000 kéziratot, amelyet szerte a világban sokszorosítottak, és egészen a modern korig használtak a görögül beszélő területeken. Kizárták az egyházatyák igehivatkozásait is, a kommentárjaikból, amelyek már olyan korai időponttól léteznek, mint Kr.u.150. Valamint kizárták az első fordításokat is, arra hivatkozva, hogy azok nem az eredeti nyelven íródtak. Hogy ez miért fontos, arra rögtön rátérünk. Egyedül a kéziratok korára alapozzák a szövegek hitelességének mértékét. Azt mondják, hogy minél régebbi, annál biztosabb, hogy jó. Ez a megközelítés azonban semmilyen garanciát nem ad arra, hogy a régi kézirat valóban egy hiteles másolata az eredetinek, vagy sem. Illetve azt sem zárja ki, hogy szándékosan más szöveget tartalmaz-e a kézirat. Arra hivatkoznak, hogy a később keletkezett másolatok pontatlanok, és tele vannak olyan betoldásokkal, amelyek nem voltak részei az eredeti írásoknak.

„Összehasonlítások megmutatják az egyiptomi kéziratok és a két kódex [Vatikáni és Sínai] összefüggését (úgynevezett hiba öröklés által). Emellett matematikai összehasonlítások azt mutatják, hogy amikor egyes szövegek távol vannak az eredetitől, egyre több olyan jellemzőt tartalmaznak, amelyek nem részei a konszenzusnak (mérhető például az egyedi olvasatok számában). Az eredetihez való közeliség viszont olyan kéziratok megegyezésben és konszenzusában látszik, amelyek függetlenül állnak egymástól és nem csak másolatoknak a másolatai. Egyéb állításokkal ellentétben soha nem létezett egy központi vezérlés az újszövetségi hagyományozásban, mivel az újszövetség egy szabadon kezelhető szöveg volt, amit mindenki tudott másolni és amely az eredeti dokumentumok helyétől csillagszerűen ment ki a világba, és sok különböző nyelvre is le lett fordítva. A kéziratok vizsgálatánál ez már abból is látszik, hogy azok olyan egyes másolóktól származó egyediségeket tartalmaznak, amelyek eltérnek egymástól, mutatva a függetlenségüket. Viszont vannak másolatoknak másolatai is, amelyeket arról lehet felismerni, hogy megtartják a elődjük ismertetőjeleit. Összefoglalva viszont a független konszenzust kell figyelni az olvasatok megítélésében. Azaz ha a másolóknak illetve a másolatoknak ugyanaz a szövege van, egyeztetés nélkül, akkor az az eredetihez való közelségre és hamisítatlanságra utal. Hogy jöhetne létre egy olyan szöveg, ha most gondolatban egy rövid szövegből, azaz a Vatikáni kódexből indulnánk ki, hogy az összes többi másoló ugyanazt a szöveget találta ki mellé? Figyelembe véve, hogy a Jelenések könyvének végén egy beható intés van az ellen, hogy valaki elvegyen vagy hozzátegyen a Bibliához, hívő és istenfélő másolók biztos nem gondoltak arra, hogy kieszeljenek, kitaláljanak, vagy kiegészítsék a bibliai szöveget (vagy vegyenek szavakat más részekből és csatolják más versek mellé, azaz harmonizálják). Az egy széles körű hamisítást, és az olvasók becsapását jelentette volna, Isten saját figyelmeztetése ellenére. Egy közös megegyezés ismét szóba sem jöhet, mert a legtöbben nem is ismerték egymást, mint például egyes kolostorokban élő másolók. Itt valós példaként legyen megemlítve egy kolostor Jeruzsálem környékén, és egy Görögországban, az Athos hegyen, illetve egy konstantinápolyi, mai Törökországban. Mindezeknek gyakorlatilag ugyanaz a szövegük van. A másolóknak az volt a feladta, és nagy munkát végeztek azzal, hogy Isten igéjét másolják, nem kihagyva és nem hozzáadva semmit. Ha a Westcott-Hort és a Nestle-Aland féle elmélet igaz lenne, akkor az újszövetségi hagyomány egy nagy katasztrófa lenne, mivel egy vagy két kézirat megtartaná az eredeti szöveget két másolatban, távol lévén az eredetiektől, és a mai liberális teológusokra lenne szükség a hamisítatlan olvasat érthető összeszerkesztésére. Mindemellett a többi másolók munkája (mondjuk a többi másolatoknak 99,99%-a, vagyis több ezer kézirat) csak feldolgozott hozzáadások lennének, vagyis Isten igéjének hamisítványai. Ez az irracionális jelenetsor, ami önmagában nem lenne történelmi, csak egy nagymértékű központosan rendezett hamisítás vagy összehangolás által lenne lehetséges, mivel szinte minden másolatnak ugyanaz a szövege. Ez a feltétel gyakorlatilag teljesen valószínűtlenné teszi ezt a jelenetsort.[…]

Az átöröklés elmélete ebben az esetben viszonylag egyszerű, sokszor túl egyszerű olyan embereknek, akik bonyolítani szeretnék. Isten Igéje, a Szent Szellemtől ihletve, szabadon lett másolva azokon a helyeken, ahol tárolták és világszerte elterjedt. Az eredeti felismerhető minden kéziratban és minden egyedi másolat tartalmazza az eredeti jellemzőit. Egyszerűen megfogalmazva, egy kiadónak az lenne a feladata, hogy kizárja a kéziratok egyedi és különleges hibáit (egyedi olvasatokat), azokat is, amelyek átöröklődtek, és azt a szöveget mutassa be egy kiadásban, ami minden kéziratban azonos (és ne ennek az ellenkezőjét tegye). Lehetetlen az, hogy csupán egy vagy két kéziratból lehetne felismerni az eredeti szöveget, mivelhogy mindegyikben ott rejlik a lehetőség, hogy hivatkozzon az eredetire. Ezért gyanús, ha romlottnak minősítik az Új Szövetség szinte teljes hagyományát, hogy minőségileg magasabbnak deklaráljanak egy bizonyos kéziratot, aminek tarthatatlansága már első látásra felismerhető pl. a Vatikáni kódex sok hibája miatt.

[…]

az Egyiptom területén lévő klíma miatt is lehetséges volt, hogy a régi kéziratok mind a mai napig megőrződtek, viszont ez semmiben nem utal a rajtuk lévő szövegek minőségére, mert – és ez fontos alapelv – nem az anyag koráról van szó, hanem a szöveg koráról és minőségéről, akkor is, ha sok következtetést le lehet vonni az előbbiből.

[…]

a szerkesztők nem tartották Isten szavának a szöveget, úgyhogy bizonyos okok miatt ezt a Nestle-Aland-féle műszöveget jobban szeretik a liberális keresztény, illetve egyetemi tudósok köreiben.

[…]

Fatális lenne az Új Szövetségnek átörökléséről való felfogás, mert így az egész hagyományt hamisnak, korruptnak, megbízhatatlannak és bizalomra méltatlannak deklarálják, ahogyan ezt Nestle-Aland követelik. Mind Holmes-nál és Nestle-Aland-nál is fennmarad az a kérdés, hogy a másolók, akik egymást általában nem ismerték (az idő és térbeli különbségek miatt), egy szabad és független szöveghez hogyan tudták volna „hozzáadni” ugyanazt a szöveget. Ezt a nemrég benyújtott „folyamatelmélettel” sem lehet megmagyarázni, sem a „következetességi módszert” amit Münsterben védenek, ahol a Nestle-Aland kiadást kiadják. Az utóbbi módszer még olyan messzire is elmegy, hogy olyan olvasatokat is belevesznek a szövegbe, amiknek egyetlen egy görög kézirata sincs bizonyítékként (ez végül is a „meg van írva” elv vége). Ez a módszer használhatatlan az eredeti szövegnek ábrázolásához, hiába hangzik nagyon tudományosnak a neve. A Nestle-Aland féle szöveg kiadóinak ez viszont már nem is igénye, hanem az a cél, hogy legyen egy „x-időponti” szöveg (ún. „kiindulási szöveg”), mert már rekonstruálhatatlannak és nem ábrázolhatónak tekintik az eredetit, és az így már nem központi.” (forrás: Peter Streitenberger M.A. (phil.), Ingolstadt, 2018.04.24.)

Ez a kis idézet remekül bemutatja, hogy hol hibás a tudományos elmélet a másolatokkal kapcsolatban. Hasonló „lyukak” vannak abban a gondolatmenetben is, hogy az egyházatyák idézeteit és a korai fordításokat is kizárják. Ugyanis, hogyan lehetne lefordítani a szöveget úgy, hogy pont azt fordítják bele a szövegbe, ami nem létezett, csak valaki valahol hozzáírta egyszer a szöveghez. Ha ez történt volna, akkor hogyan lehetséges, hogy egy pár évszázaddal későbbi kéziratban pedig nincs benne, de a világ más részein mindenhol egyformán ugyanazzal a „hibával” másolták tovább. Akkor az egyiptomi részen honnan vették azt a kéziratot, amelyben nem volt benne, ha sehol máshol nem létezett kézirat azok nélkül a változtatások nélkül?

Ugyanígy, hogyan idézhették az egyházatyák a szöveget a világ több pontján ugyanazokkal a betoldásokkal, már kr.u.150-ben? Például Justin Martyr, aki kr.u.151-ben már hivatkozik Márk evangéliumának a végére, az Úr mennybemenetelével kapcsolatban. Ez azért érdekes, mert a Márk evangéliumának utolsó szakaszát ma már a bibliakutatók megkérdőjelezik, hogy egyáltalán része volt-e az eredeti szövegnek. Vagy Iréniusz, aki kr.u.180 idézi Márk evangéliumának végét. De érdekes, hogy ezeket a bizonyítékokat nem veszik figyelembe a megállapításaiknál. És ez a hozzáállás jellemző az egész Újszövetséggel kapcsolatban.

És itt válik ketté a világ a Biblia szövegének megítélésében. Akik ma elfogadják a tudományos álláspontot, akkor azok jó esetben abban hisznek, hogy Isten egyszer megadta a beszédét, de azt az ember nem tudta megőrizni, és most szükségünk van a tudósokra, akik összeállítják nekünk a szerintük legvalószínűbb változatot. Akkor az Ő Istenképükbe nem fér bele a mindenható Isten, aki azt mondta, hogy megőrzi az igéjét (Mt.24,35). Akkor azt kell hinnünk, hogy majdnem kétezer évig senki sem olvasta rendesen az Újszövetséget, csak most, hála a tudósoknak, a 19.század végétől van rá lehetősége a modern embernek azt olvasni. De még most sem lehetünk benne biztosak, hogy pontosan olvashatjuk, mert ha előkerül egy újabb, régebbi lelet, akkor az hatással lehet az egész szövegre. El akarják hitetni velünk, hogy nem tudhatjuk, hogy Isten pontosan mit mondott.

El kellene hinnünk, hogy mindez idő alatt Istent nem érdekelte, hogy ki tud hozzá megtérni, egy összetoldozott szöveget olvasva. Egyáltalán a hitünk alapjaiban kellene kételkednünk, mert semmiben sem lehetünk akkor biztosak. Akkor mi a bizonyíték arra, hogy Jézus valóban az Isten Fia, és valóban meghalt és feltámadt az írásoknak megfelelően (1Kor.15,3-4)?

Ha nem a kéziratok többségén alapuló Bibliát olvasunk, mint például a Károli Biblia, akkor a korábbi állításokkal szembe kell néznünk, és úgy vehetjük kézbe a Bibliát, amelyet olyanok állítottak össze, akik nem hiszik, hogy az évezredeken keresztül másolt szövegek hitelesek. És ezt sajnos ki lehet olvasni a bibliájukból.

Már többször írtam, hogy tetten érhető több tendencia ezeknél a különbségeknél. Az egyik ilyen tendencia, hogy hangsúlyozzák Jézus emberi születését, és megpróbálják őt is teremtményként szerepeltetni. Ezt támasztja alá, a bevezető ige is, a Jn.9,35. Eltűnt már az, hogy Jézus azt mondja, hogy „hiszel-e az Isten fiában”, és ott is ember fia szerepel. De ez nem csak az Újszövetségben látható, hanem az Ószövetségben is előbukkan. Amikor Heródes megkérdezi, hogy hogyan szól a prófécia, a megszületendő Messiásról, akkor az az ige valósággal Isten Fiának a megszületését prófétálja meg. De nézzük csak meg, hogy ezt hogyan írják a mai Bibliák:

Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. (Mik 5,2 – RÚF 2005)

Ezt mondja az Örökkévaló: “Efráta Betlehemben! Bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei közül, mégis benned születik meg Izráel Fejedelme, kinek származása az idők kezdetére nyúlik vissza, az őskor napjaiba!” (Mik 5,2 – EFO 2015)

De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,2 – KNB 1997)

De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,2 – Katolikus (SztI) 2003)

De hogyan is van ez a vers egy reformáció korabeli szövegből fordítva:

De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek kijövetelei eleitől fogva, öröktől fogva vannak. (Mik 5,2 – Váradi-Károli 2018)

A mai Bibliákban, már összecseng az, hogy nem az egyszülött Fiú jelenti ki az Atyát (Jn.1,18), és Jézus nem öröktől fogva van, hanem az idők kezdetétől származtatják Jézust, mint egy teremtményt. De azért változott meg az 1Tim.3,16 is, hogy ne az legyen benne, hogy „Isten megjelent testben”, hanem az, hogy „aki megjelent testben”. Egyre halványul Jézus Istensége a mai Bibliákban.

Még mindig azt tudjuk mondani, hogy ugyanazt tanítják a mai bibliák? Ha Jézus valóban teremtmény volt, akkor nagy bajban vagyunk a hitünket illetően. De hogyan is nyertük el a megváltást a bűneinkből? Nézzük mit mondanak a mai Bibliák:

Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. (Kol 1,14 – Katolikus (SztI) 2003)

Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. (Kol 1,14 – KNB 1997)

Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata, (Kol 1,14 – REV 2011)

akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kol 1,14 – RÚF 2005)

Mert a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot., (Kol 1,14 – EFO 2015)

akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kol 1,14 – RÚF 2005)

Ezek szerint, nem volt szerepe Jézus kiontott vérének. De mit mond a kéziratok túlnyomó többsége?

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; (Kol 1,14 – Váradi-Károli 2018)

Hiszen erről beszél más helyen is az Ige, hogy Jézus kiontott vére szerzett nekünk megtisztulást (Zsid.9,14; 1Jn.1,7). Még mindig azt tudjuk mondani, hogy ugyanazt a vallást képviselik a mai Bibliák?

Újra sorolhatnám azokat a részeket, amelyek a kéziratok túlnyomó többségében benne vannak, és elég külső bizonyíték is van, hogy azok nem késői betoldások, ahogyan a mai tudósok állítják. Viszont az a vallás, amely felé visznek minket ezek az új Bibliák, azok már nem az öröktől fogva való, és Istentől született Jézust hirdetik, hanem egy teremtményt, aki meghalt. A feltámadását sem erősítik meg azok a Bibliák, és akkor bajban vagyunk, mert azt mondja az ige, hogy ha nem támadt fel, akkor mi még a bűneinkben vagyunk (1Kor.15,17).

De ha őket hallgatjuk, akkor egyébként sem tudhatjuk, hogy mit mondott pontosan Isten, mert sok tudós verejtékes munkájára van szükség, hogy legalább közelítsünk a tényleges szöveghez, mert Isten nem őrizte meg azt számunkra. És akkor még nem is beszéltünk a fordítások problémáiról.

Látjuk, hogy a mai Bibliák egy másik Jézust, egy másik Istent, és egy másik evangéliumot hirdetnek? Akkor pedig nem ugyanazt a vallást képviselik, amit mi kereszténységnek hívunk. Talán ezért is mondhatta ki a pápa, hogy a „kereszténység nem létezik többé”.

Az, hogy melyik Bibliát olvassuk, ma már nem csak „kényelmi” szempont, hanem igenis hitünk alapjait érintő kérdés. Ha elveszik tőlünk azt, hogy Isten ihlette az igét, és azt ma is ugyanúgy olvashatjuk, akkor a hitünk alapjait veszik el tőlünk.

Hadd álljon itt egy hosszabb idézet Spurgeon-től, akit talán nem kell bemutatni. Ő kortársa volt az első revideált Westcott-Hort -féle Új Szövetség megjelenésének, és pár hónapon belül elvetette, mert olyan igehelyek hiányoztak belőle, amelyeket nem tudott elfogadni. De hallgassuk meg, hogy élete végén hogyan beszél a Bibliákról, és a benne lévő igazságról.

„Az első, a fegyverzetünk, az ihletett Ige. Egyszóval, a harcunkban meg kell tartanunk a Szellem kardjának régi fegyverét. Csodáltuk is a régi evangélium szentséges eredményeit. Annyira hozzászoktunk már, hogy gyakran nem is látjuk, hogy sohasem veszti el a vonzerejét. Az új rend könyveit olvasva, bár kézzelfogható hamisság nem tűnik fel, észreveszed, hogy egy csavart adtak neked, és a szellem hangja is halkabb lett; ezért légy óvatos. Olyan emberekkel harcolunk, akik feladták az engesztelő áldozatot, elutasítják az Ige ihletettségét, és szégyenfoltokat dobnak a hitből való megigazulásra…….Isten igazsága szemben az emberek kitalációjával. […]

Majdnem teljes fejezeteket vágtak ki a Bibliából; azt mondták, hogy néhány könyvet meg sem kellett volna írni. A Szóbeli ihletés a legnagyobb butaság volt, és sohasem szabad tolerálni. A legnagyobb fájdalommal említjük ezeket az eseteket, de még vannak néhányan, akik határozottan elutasítják, hogy páran eltértek a hittől, vagy csak olyan kevesen vannak, hogy az említésre sem méltó. […] De az elhagyásaik a legszomorúbb eredményt produkálják. Nem hagyhatod el az igazságnak csak a legsötétebb és legkomolyabb részét anélkül, hogy minden más igazság erejét meg ne gyengítenéd. Testvérek, ne hagyjatok ki semmit. A gonoszság, amivel hozzáadunk, vagy elveszünk az Úr Igéjéből, talán fel sem tűnik a mi időnkben, de ha eljön és aratni kezd egy másik generációban, akkor mi is ugyanolyan bűnösök leszünk. […] Nincs kétségem, hogy bizonyos igazságok elhagyásai komoly hibákhoz vezettek. Emlékezz, hogy egyszer számot kell adnod, és az a számadás nem lesz örömteli, ha Isten igazságaival hamis játékot játszottál. Hogyan fogsz elszámolni „azon a napon”, ha hozzátettél, vagy elvettél Isten Igéjéből?

[…]

Aki hibát lát az Írásokban, azt gondolhatja magáról, hogy megváltoztathatja a Seregek Urának beszédét; de mi, akik hiszünk Istenben, és elfogadunk minden szót amit mond, és nem teszünk ilyen merész kísérletet. A saját szavaink olyanok, mint a papírgalacsin, ha összehasonlítjuk az Ige puskagolyójával. Minden dolog végkövetkeztetése az Ige. Nincs több érv azután, amikor azt találjuk, hogy „meg van írva”. Az, hogy „Így szól az Úr”, véget vet a vitatkozásnak. […] Ennek az „igazságnak, az egész igazságnak, és semmi másnak, mint az igazságnak” kell lennie, vagy egyáltalán semminek. Sohasem fogjuk megkísérelni megmenteni az igazság felét azzal, hogy bármelyik részét elvessük. Kiállunk mindegyik mellett, vagy egyik mellett sem. Teljes Bibliánk lesz, vagy nem lesz Bibliánk. A Szellem kardjával meg kell tartanunk az egész igazságot úgy, mint a sajátunkat, és nem szabad elfogadnunk egy kis részét, mint Isten ellenségeinek a felajánlását. Isten igazságát úgy tartjuk meg, mint Isten igazságát. Isten velünk van, és nem szűnünk meg azt dicsőíteni, hanem a végsőkig ragaszkodni fogunk a teljes kinyilatkoztatott igazsághoz.” (mindhárom idézet részlet: C.H.Spurgeon – „Final Manifesto”-jából, amelyet tanítványainak tartott 1891 áprilisában.)

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.

(Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Miért kell új Biblia? (2019)

admin Bibliai témák,Váradi-Károli Biblia 2019.11.01.2022.04.19.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.

(Jel 22,18-19 – Váradi-Károli 2018)

12 És mondta nekem az ÚR: Jól láttad, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt. (Jer 1,12 – Váradi-Károli 2018)

35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35 – Váradi-Károli 2018)

Szent Bibliád van?

RÚF, EFO, stb.*		Károli
emberek	2Pét.1,21	szent emberei
angyalok	Mt.25,31	szent angyalok
testvérnek	1Thessz.5,27	szent atyafi
próféták	Jel.22,6	szent próféták
Lélek, Szellem	Jn.7,39	Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem	1Kor.2,13	Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem	Mt.12,31	Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem	Csel.6,3	Szent Lélek; Szent Szellem
Lélek, Szellem	Csel.8,18	Szent Lélek; Szent Szellem

*nincs felsoroltva tételesen minden mai kiadás, mint SZIT, KNB, REV, CSIA, VIDA, RÚF, EFO. Előfordulhat, hogy egyikben-másikban benne van a Károli -féle változat, de a táblázat egyszerűségéért a variációk nincsenek külön megnevezve

Nemrég újra elolvastam a blog első bejegyzését 2016-ból, és úgy éreztem, hogy bonyolultan fogalmaztam meg a mondandóm. Mióta elkezdtük a blogot, azóta sok minden letisztult, és sok olyan bizonyíték is a kezünkbe került, amelyek igazolják, hogy igenis kell egy új magyar biblia. Egészen pontosan nem egy új biblia kell, hanem a régi Károli verziót kell újra életre kelteni, mert jelenleg nincs nyomtatásban olyan biblia, amely helyes lenne.

Ennek igazolására itt már nem kell részletesen leírnom, hogy milyen bizonyítékok vezettek, mert azokat a blog cikkeiben részletesen kifejtettem. Mikor elkezdtük a munkát, akkor még azt hittük, hogy az 1908-as Károli Biblia jó, de akkor még nem voltunk tisztában az 1908-as revízió mélységével, és irányával sem. Kiderült, hogy az a revízió inkább rontott a Károli Biblián, és szinte már csak nevében Károli Biblia. Az Új Szövetségben már feltűnnek a Nestle-Aland-féle kritikus szöveg bizonyos elemei, és ezzel elkezdték az elszakadást a hagyományos Textus Receptus szövegtől. Mivel dokumentálatlan, hogy melyik versek vannak átírva, ezért aki csak úgy kézbe veszi, annak elsőre fel sem tűnik, hogy a korábbiakhoz képest ebben a Bibliában mi lett más.

A revíziót készítők között voltak például olyanok, akik nyíltan tagadták Jézus testi feltámadását. De ha belegondolunk, hogy milyen szellemiségű akkor az az egyház, akinek a soraiban lehetnek olyan lelkészek, akik tagadják Jézus testi feltámadását, akkor ki kell mondanunk, hogy az az egyház is tele volt már akkor az antikrisztusi szellemmel. Ezen nincs mit gondolkodni, az ige egyértelműen fogalmaz.

És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

(1Jn 4,3 – Váradi-Károli 2018)

Valószínű, hogy az egyének, akik a revízión dolgoztak nem is szándékosan tették amit tettek, de tudjuk, hogy minden emberi cselekedet mögött ott van valamilyen szellemi erő. Ha pedig ez a szellemi erő, az antikrisztusi szellem, akkor a revíziót is ebbe az irányba vitte el. Sajnos ezt valaki csak akkor láthatja meg, ha valóban versről-versre végignézi a különbségeket, az 1908-as és az 1908 előtti Károli kiadásokban. Ezért nem volt elegendő egyszerűen csak mai nyelvtanra átültetni az 1908-as kiadást.

Valaki megkérdezhetné, hogy miért ezt néztük, mikor van már annyi új fordítás is. A Magyar bibliatársulat készített saját fordítást, 1975-ben, melyet 1990-ben és 2015-ben revideáltak (RÚF). A katolikus Bibliák között is van új fordítás. Azóta megjelent az Egyszerű Fordítás (EFO) is, 2003-ban és 2015-ben. Van olyan is, mint a Revideált Károli kiadás (REV), a Veritas kiadótól, amely az utószóban szinte ugyanazt mondja el, mint a Váradi-Károli Biblia előszava, hogy visszanyúltak az Aranyas és Váradi Bibliákhoz, és azokhoz igazították a szöveget. Ez jól hangzik, de utána minden munkájukat semmivé teszik azzal, hogy azt mondják, hogy

„Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.”

(Revideált Károli Biblia utószó – Baranyi József)

Ezzel elszakították magukat a kézirat hagyományoktól, és a mai „tudományos” alapokra helyezték munkájukat. Így az a kijelentésük, hogy „nem akartunk elszakadni az évszázadok óta rögzült Károli-szövegtől”, semmivé lett.

A másik hasonló kezdeményezés, a Krisztus Szeretete egyház kiadása. Ők a nyelvi megújítást mellőzték ugyan, és javítani szerettek volna a szövegen, mégis meghagyták az 1908-as kiadásnak azokat a részeit, amelyek már a Westcott-Hort -féle görög szöveg alapján lettek átírva (pl. Jel.1,7, Jel.19,8). Emellett beletettek a szövegbe olyan változtatásokat, amelyek más tanokat – mint például a réselméletet – támogatnak (1Móz.1,2). Ezért sajnos ez a kiadás sem vihet el a jó szöveghez.

A „Mi a probléma a modern Bibliákkal” írásban, és az ehhez kapcsolódó videóban is részletesen bemutatjuk, hogy a ma használatos eredeti görög és héber kéziratok miért kifogásolhatóak, és mi minden szól a reformáció korának eredeti szövegei mellett. A görög szövegek variánsairól szóló írás pedig tételesen összehasonlít sok verset az itt említett kiadások között. A legelterjedtebb magyar nyelvű Biblia pedig, amely a helyes szövegek fordításából keletkezett, az a Károli Biblia.

Érdekes módon, mindig ezzel a Bibliával foglalkoznak a kritikusok, hogy mennyi fordítási hiba van benne. De a kritikusok nem cikkeznek a Revideált Új Fordítás, vagy a Szent István Társulat, vagy az Egyszerű Fordítás hibáiról, hanem mindig a Károli Biblia van terítéken. Vallom, hogy emögött is az a szellemi háttér van, mint a bibliafordítások hátterében. Ezek az erők el akarják fordítani az embereket attól, hogy Isten tiszta igéjét olvassák, és a Szent Szellem bizonyságot tehessen Isten Szava mellett.

Miért nincsenek cikkek arról, hogy például miért került bele a Káldi Neovulgáta fordításba ez a mondat:

Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. (Mt 26,30 – KNB 1997)

Jézus és a tanítványok elénekelték a himnuszt. Akkor megkérdezném, hogy melyik himnuszt?

De nézhetnénk, a RÚF szövegét is, hogy már nem arra int minket az ige, hogy óvakodjunk a körülmetélkedéstől, hanem egyenesen a körülmetéltektől:

Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!

(Fil 3,2 – RÚF 2005)

Minden reformáció korabeli fordításban, itt több nyelven is az szerepel, hogy a körülmetélkedéstől óvakodjanak, és nem a körülmetéltektől. Miért nincsenek leleplező kritikai cikkek ezekről a fordításokról? Mindig a Károli fordítás gyengeségei vannak kidomborítva.

A Vatikán és a teológiai iskolák által is támogatott úgynevezett magasabb szövegkritika célja az, hogy elhitesse velünk, hogy a Biblia szövege nem maradt fenn úgy, ahogyan azt megírták. Ezért készül a folyamatosan változtatott ún. Kritikus szöveg, a Nestle-Aland féle kiadás, és ezért változtatják a héber ószövetséget is, a Biblia Hebraica Stuttgartensiá-t is.

El akarják hitetni velünk, hogy tele van emberi hibákkal, amiket a másolók tovább másoltak, és igazán nem tudhatjuk, hogy Isten mit mondott, de egyre több forrásból bizonyosodik be, hogy a reformáció korában használt Textus Receptus igenis a legrégebbi hiteles görög szöveggyűjtemény. 2000-ben jelent meg egy könyv, Carsten Peter Thiede írásában, aki az oxfordi Magdalen papíruszt, kódnevén a P46 papíruszt, újra megvizsgálta. Ez a papírusz 1901-ben lett megvásárolva Luxorban, Egyiptomban, és került az oxfordi Magdalen College-ba. 1953-ban ennek a korát Kr.u. 180-200-ra tették. Tudományos vizsgálatok eredménye szerint, Dr. Thiede ezt a papíruszt átdátumozta Kr.u.66-ra. Ezzel ez lett az egyetlen első századból fennmaradt kézirat. Ennek a szövege egyébként a Mt.26,22 töredékét tartalmazza. Lézeres mikroszkópos vizsgálattal elolvasták a szöveget, amely a Textus Receptus változatot igazolja, a kisebbségi, vagy kritikus szöveggel ellentétben. Ugyanis „hekasotos auton” áll a papíruszon, „heis hakastos”-szal szemben. Ezzel a Textus Receptus-t egyértelműen belehelyezi az apostolok korába.

Olyan korban élünk, amikor egyre életbevágóbb lesz, hogy mi van megírva. Magyarország kis ország, és ezért a Biblia is sokszor volt egyének kezébe letéve (Károli, Szenci Molnár Albert, Tótfalusi Kis Miklós, stb.). Így vágtunk bele most mi is ebbe a munkába. Egyszerűen azt szerettük volna, hogy legyen egy olyan Biblia a kezünkben, ami azt mondja el, amit el kell mondania, vagyis Isten szava. Isten megőrizte az igéjét, és ez magyarul, a neki tulajdonított gyengeségei ellenére is a Károli Biblia. De ma már ez is másképp olvasható, mint ahogyan elkészült. Ezt szeretnénk visszaállítani oda, ahol 300 évig volt a magyar történelemben, megújítva, de nem modernizálva, hogy Teofilussal együtt mi is bizonyosak lehessünk abban, amiben hiszünk.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4 – Váradi-Károli 2018)

1 Most pedig hallgass ó Izrael a rendelésekre és végzésekre, amelyekre én tanítalak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, amelyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ad nektek. 2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3 Szemeitekkel láttátok, amit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, aki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. 4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. 5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nekem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. 6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? (5Móz 4,1-7 – Váradi-Károli 2018)

Mi a közös a mai kereszténységben, az ezotériában, az okkultban, a titkos társaságokban, az unitáriusokban, a Jehova tanúiban és a mormonokban?

admin Bibliai témák,Hitélet 2019.07.27.2021.11.02.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,modern bibliák

11 És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; 12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. 13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti értetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem megszentelésében és az igazság hitében; (2Th 2,11-13 – saját kiemelés)

A címben szereplő kérdésre a rövid válasz a modern Biblia. Pontosabban a modern fordítású és a mai „tudományos” eredeti szövegeken alapuló Biblia.

A hosszabb választ megpróbálom szintén rövidre fogni, hiszen erről itt már nagyon sokat írtam, de újabb és újabb bizonyítékokra lelek, amelyek egyre több oldalról erősítik meg a korábbi kijelentéseket, hogy a mai bibliakiadások, amelyek nem a reformkori eredeti (héber és görög) szövegeken alapulnak, azok nem megbízhatóak. Jézus azt mondja, hogy a gyümölcséről ismerjük meg a fát. Ma már több mint 100 évvel vagyunk az első újonnan összerakott „eredeti” (héber és görög) nyelvű szövegek kiadásain, és már látszanak a gyümölcsök is.

A következő néhány információ HATÁSSAL lesz a bibliaverziókkal kapcsolatos megértésedről. Ez a leírás segítséget szeretne nyújtani abban, hogy tisztábban láss, és megállapítsd, hogy melyek a helyes források.

A feladat azért nehéz, mert néhány, vagy akár sok olyan kiadása is van az Új Szövetségnek, amely nem pontos, nem megbízhatóan lett lefordítva, vagy megbízhatatlan. Akkor melyik Új Szövetség kiadások azok, amelyek pontosak és megbízhatók?

Melyik verziók 1.) pontosak; 2.) vannak használatban és 3.) elfogadottak a korai egyház által?

A pontosság mércéje a megbízhatóság szempontjából ugyanaz mindvégig és minden nyelven:

Azok a pontos kiadásai az Új Szövetségnek, amelyeket használt az egyház, amelyek vagy az Új Szövetség kéziratai, amelyeket koine görög nyelven írtak, vagy azok pontos fordításai, amelyeket azokról a kéziratokról készítettek más nyelveken.

Nem nehéz megérteni. Ma több olyan kézirata van az Új Szövetségnek, amelyeket 1900 után fedeztek fel, mint az összes ezt megelőző évszázadban összesen. De amit ezek a kéziratok mutatnak és elénk tárnak az az, hogy a régebbi fordítások, mint például (magyar nyelven) a Vizsolyi (1590), Váradi (1660); Aranyos (1685), a legszöveghűbb fordítások. Ezek a fordítások vannak a legközelebb a görög kéziratokhoz, amelyek a Római birodalom idejéből származnak.

Ahogyan az idő és a régészet előre halad, úgy mutatják meg a régebbi kiadások pontosságát, és a modern kiadások pontatlanságát. A régebbi kiadások az eredeti nyelvek több évtizedes komoly tanulmányozásán, előkészületen és mély ismeretén alapultak, valamint egy-egy hűséges odaszánáson, hogy a fordítás pontos és szöveghű legyen.

A korábbi fordítók, (különösen az 1200-as és 1600-as évek közöttiek) egy pontos fordítást AKARTAK kiadni, mert számukra a megváltás függött ettől :

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. (Jel 22,18-19)

Munkájukat úgy készítették, hogy az bemutatta a személyes kapcsolatukat közöttük és Isten között Jézus Krisztus által. Mivel ennyi minden függött a pontosságon, ezért a fordítói munkájukat nagy komolysággal és odaszánással végezték (olvassa el valaki Károli életrajzát, vagy legalább a Vizsolyi Biblia előszavát).

A modern fordítások egy másik történetet mesélnek el. Nem látjuk az elköteleződést sem a kereszténység, sem Isten, és még csak az olvasók felé sem, akik egy-egy ilyen modern fordítást olvasnak. A mai kor legtöbb fordítójának elsődleges célja a saját anyagi biztonsága és a saját akadémiai karrierjének előmozdítása. Sok új fordítás keletkezik világszerte, szinte minden új szájíz szerint van egy újabb fordítás. Majdnem minden fordítás egy csoport munkája, gyakran szponzorált kiadók és cégek által, és nem egyházak és felekezetek által.

Gyakorlatilag a bibliafordítások világában nincs felügyelet és nincs számonkérés sem. A mai fordítók túlnyomó többsége sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek a régi nyelvekről, mint a korábbi verziók fordítói. A mai fordítók a munkájukat olyan kéziratokra alapozzák, amelyeket a korai fordítók elutasítottak. Ez tervszerű és szándékos:

A modern fordítókban nagyon kevés a közös a korai autentikus keresztényekkel vagy kereszténységgel. A kereszténység felé végzett szolgálat nevében a legtöbb fordító valójában a kereszténység ellen dolgozik. A fordítók, a kiadók, és a főiskolák és egyetemek értik ezt. Ők csak abban reménykednek, hogy ez az információ nem kerül nyilvánosságra, mert akkor ez kisebb eladásban nyilvánul meg, és elhomályosítja a képességüket, hogy embereket tereljenek el a történelmi kereszténységtől.

A modern fordítók gyakran olyan messzire mennek, hogy tagadják azt az Ó és Új Szövetséget, amelyet fordítanak. Nem hisznek a bibliai szöveg ihletettségében, és nem fogadják el az eredetiségére vonatkozó állításait. Erről tesz bizonyságot Csia Lajos is és id.Zimányi József is, amikor az önéletrajzukat mondják el. Már az ő korukban hitetlen professzorok tanították őket!

A legtöbb (úgynevezett) kutatót ma a fordításában a hírnév, a biztonság (kereset), és további esetleges karrier lehetőségek érdeklik. Nemzetközi szinten az egyetemek gyakran együttműködnek kiadókkal egy-egy jól fizető kiadói szerződés eléréséért. A pontosság a legutolsó követelmény a modern verziók felé, és a legtöbb fordító nem csak NEM keresztény, hanem nyiltan ellenséges az Ó és Új Szövetség felé, és azok felé, akik azokat követik. Mégis, az ő hamis fordításuk van még mindig nyomtatásban, és a pásztorok többsége szándékosan tudatlan, vagy tudatlanul is cinkos abban, hogy a gyülekezetüket félrevezesse az igazságtól, pontosságtól és tisztaságtól.

Ez különösen igaz a nagyobb gyülekezetekre és felekezetekre, akik boldogan elszakadtak a saját hitüktől. Boldogan csábítanak gyülekezeteket elalvásra és az örökkévaló következmények szándékos figyelmen kívül hagyására. Örülnek a pásztorok döntéseinek, akik hazugságba és hamis tanításokba visznek gyülekezeteket. Ennek az az eredménye, hogy nehéz, hacsak nem lehetetlen a legtöbb gyülekezetbe járó embernek, hogy az igazán tudja és megértse, hogy mi az örök élet, és megtanulja, hogy ezt hogyan érheti el. Ne csapd be magad, ma sok pásztort nem érdekel az örökkévaló lelked. …Ezt forgasd egy kicsit…. Próbáld megérteni, hogy ez számodra mit jelent.

Hogy ez mennyire volt igaz, nézzünk meg pár bizonyítékot. Filó Lajos írt Pallagi Mórról, aki egyike volt az 1908-as Károli Bibliát revideáló csoportnak:

„[Filó Lajos] Liberalizmusa azonban nem volt annyira negatív, mint a Ballagi Mór által szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap köré tömörült pesti, pataki és nagyenyedi tanárok nevével fémjelzett liberális teológusoké. […] A liberalizmus szélsőséges, a leglényegesebb keresztyén hittételt, a feltámadást támadó kritikai irányzata azonban Filót szembeállította a liberalizmus teológiájával. Amikor Ballagi Mór 1862-ben a Krisztus feltámadását tagadta egy cikkében, akkor tollat fogott Filó Lajos a liberális teológia ellen.”

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 132-133.oldal)

Egy idézet Kiss Ádám prédikációjából:

„Nem létezett olyan Krisztus, ki mint Istennek Fia, mint a Szentháromság második személye, az égből a földre szállott alá, Mária méhében emberré lett, mint Isten-ember szenvedett, meghalt, föltámadott és ismét égbeszállt. Jézus istenségét a görög és római műveltség, a dogmaalkotó zsinatok idejében korszerű lehetett vallani. Az antik pogány világ, mely az emberek között élő istenekhez, félistenekhez volt szokva, jobban hitt Krisztusban, ha istenképpen magasztalták előtte. A mai világ viszont jobban megnyerhető Krisztusnak, ha ő mint ember állíttatik elébe, s ha a róla terjesztett túlcsigázott fogalmak által az Isten egységéről alkotott képzet meg nem zavartatik. Ha elveszett is a legendák Krisztusa, helyette a keresztyén nemzetek egész történelmében élő krisztusi szellemet nyertük meg.” – [kiemelés tőlem]

(forrás: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867-1978 közötti történelméből 2.rész 136.oldal)

Milyen az olyan egyház, ahol nyiltan lehet tagadni, hogy Isten megjelent testben, és feltámadott? Az Ige szerint ez az antikrisztus szelleme:

2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, az Istentől van; 3 És valamely szellem nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a hústestben eljött, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Jn 4,2-3)

Ha egy egyház megtűr ilyen prédikációkat, akkor az az egyház nem Istent szolgálja már! Ha nyiltan szólhat benne az antikrisztus szelleme, akkor ott nagy baj van! Onnan mindenkinek el kell szaladnia, aki Istent igazán keresi!

És ha te egy vagy a gyülekezetben azok közül, akik pszichológiailag le vannak bénítva, reménytelenül össze vannak zavarva, aki nem érti, hogy az imája miért nem megy a plafontól feljebb, akkor ez azt jelenti, hogy egy vagy azok közül, akik nem tudják, hogy melyik kérdést tegyék fel; akik nem elég bátrak, hogy megtudják; és egy vagy azok közül a bárányok közül, akik egyszerűen ott ülnek a padsorokban, és egyre több zűrzavart „nyelnek be”, miközben nem tesznek semmit azért, hogy megállítsák a saját lecsúszásukat a reménytelenségbe!

Abban az esetben azonban, ha te keresed a TÉNYSZERŰ igazságot, és ismered Isten igazi igéjét, akkor talán úgy teszed magadnak a legnagyobb szivességet ebben az életben, ha elkezdesz olvasni és memorizálni és RÉGI fordítást (szerk: magyar nyelven egy 1908 előtti Károli kiadást). Miközben vitatkozhatsz, hogy vajon létezik-e más opció (és valójában létezik), a kérdés marad:

A saját örök végzetetből és örök célodból mennyit akarsz a szerencsére bízni?

Amennyiben most boldog vagy, akkor bocsánat, hogy megzavartam ezt a lassan-felforrósodó-vízben-megfő-a-gyanútlan-béka állapotot, mert vannak olyanok, akik csak jól akarják érezni magukat. Ők nem keresik az igazságot, és nem érdekeltek Istenben, vagy hogy ismerjék Őt. Ők csak jól akarják érezni magukat, és a vallást használják arra, hogy ebben megtartsa őket. Nem értik meg a lelkük állapotát, és nem is érdekli őket igazán. Az ötlet fel sem merül bennük, hogy ez az időszak, amelyben most létezel, az egy lehetőség arra, hogy felkészülj a túlvilágra, ahol igazából örökké létezni fogsz. Azoknak, akik nem veszik komolyan Istent, nem szabad csodálkozniuk, ha Isten sem veszi őket komolyan. Egy kapcsolat mindig kétirányú.

De ha egyszer úgy döntesz, hogy fel akarsz ébredni, és a komoly imán kívül még valamit tenni, akkor az első lépés az lehet, hogy elolvasol egy igazi Új Szövetséget, amit azok fordítottak, akik hűségesek voltak. A modern verziókkal ellentétben, amit politikailag korrektek fordítottak.

Ha ezek a tények igazak (márpedig igazak), akkor inkább azt szeretnéd, hogy ne mondják el neked, és légy inkább a hitedben megtévesztve? Nem lenne jobb esélyed arra, hogy kiengeszteld magad Istennel, ha tudnád, hogy mennyire rosszul bántak az emberiségre bízott könyvekkel, hála a hazug vezetőknek? Nem szeretnéd, hogy valaki elmondaná, hogy hol találhatsz pontos verziókat az Ó és Új Szövetségből, hogy kapcsolatba kezdhess kerülni Istennel, úgy, ahogyan Ő meghatározta? Az igazság itt van kinn azoknak, akiknek van bátorságuk és elszántságuk, hogy keressék.

Sokan mondták nekem, hogy a mai Bibliákban is benne van a lényeg. Tényleg? Nem lesz késő, megvárni azt, hogy az Úr előtt szembesülj ennek a kérdésnek a válaszával? A kérdést csak egy versről-versre való elemzés tudja megválaszolni, amelyet mindenkinek magának kell megtennie. Rám se hallgasson senki, hanem nézze meg magának, mert mindenkinek magának kell döntenie a maga sorsa felől. És abba is érdemes belegondolni, hogy az Igazság Szelleme az igazság mellett tesz bizonyságot. Ezért ha hamis a Biblia, akkor a Szent Szellem sem tesz mellette bizonyságot, és nem fogja magát kijelenteni belőle. Akkor a Biblia csak egy könyv marad, és nem lesz mögötte a Szent Szellem ereje, és életet sem fog adni az olvasójának.

Az emberek egyszerűen azt akarják hinni, hogy a bibliatársulatok a fordításokat becsületesen és hűséggel végezték, mind a kereszténység felé, mind az Úr Jézus Krisztus felé. Minannyian ezt szeretnénk hinni, de a tények egyszerűen nem támogatják ezt a következtetést. Ez a hitet az emberekbe veti, ahelyett, hogy Istenbe vetné. Az iskolákban és a bibliatársulatokban lévő legtöbb ember el van csábítva.

Nem szabad meglepődnünk. Ha Isten igéje segít az embereknek, bátorítja az embereket, válaszokat ad, és kapcsolatba hoz Istennel egy pontos fordításon keresztül, akkor nem szabad meglepődnünk, hogy bizonyos erők akadályozni akarják az emberiséget, hogy kapcsolódjon a Termető Úr Istenhez.

Meg lett mondva, hogy a kéziratok, amelyeket Westcott és Hort használt, azok NEM pontosak. Először is azok szándékos eltérések a történelmi görög kéziratoktól, amelyeket a keresztény egyházak használtak 2000 évig, gyakorlatilag 1882-ig.

EZ ÍGY VAN! Minden keresztény addig az ideig egy MÁSIK görög szöveget használt, amelynek más volt a tartalma. A történelmileg régebbi Bibliák a történelmi görög szövegen alapultak, mint a Luther Biblia (1545), Károli (1590), King James (1611). Az Új Szövetségben a 27 könyv ugyanaz a 27 könyv mint ma, de a modern verziók megváltoztatták azoknak a könyveknek a belső tartalmát. És igen, azok a változtatások SZÁMÍTANAK, és hatással vanak a TANOKRA és a TARTALOMRA.

————

Visszatérve a címben szereplő kérdésre, mi lehet közös a mai kereszténységben, az okkultizmusban, az ezotériában, a Jehova tanúiban és a mormonokban? Az, hogy a mai Bibliák, már annyi változtatást tartalmaznak a pontos szövegekhez képest, hogy az már nekik is jó! Ma már gond nélkül tudják használni,

– mert egyre inkább el van véve Jézus Istensége, és csak emberként akaják bemutatni

– mert egyre inkább szétválasztják Jézus személyét a krisztusi mívoljától, és a krisztusságot mint hivatalt állítják be

– mert hangsúlyozzák a cselekedetek fontosságát, mintha azokból lenne a megigazulás

(Bővebben ezekről az igehelyekről a Váradi-Károli Biblia Függelék részében lehet olvasni, illetve a kiemelt írások között több cikk foglalkozik a témával. Valamint a 2018 júniusi cikkek a változtatásokkal részletesen foglalkoznak.)

Több csoportnak ugyanis ugyanaz a világnézete:

Felvilágosodottak / racionalisták
Szabadkőművesek / titkos társaságok
Ezoterikusok / gnosztikusok
Okkult mozgalmak

Az ő világképükben az ember felemelkedik az istenségbe. Ehhez csatlakoznak a keresztényeknek és a szektáknak azoka az irányzatai, ahol a hit mellé még cselekedetek is kellenek az üdvösséghez, mint például a Jehova tanúinál.

Ezeknek a csoportoknak a reformkori Bibliák használhatatlanok, mert egyértelmű bizonyságot tettek arról, hogy

Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,11)

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt híve, életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,31)

Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. (1Jn 2,22)

Ezekből az új Bibliákból már többször idéznek az ezoterikusoknak szánt angyali vagy egyenesen az ő Jézusuk – aki nem egyenlő a bibliai Jézussal –, vagy más tanítók által csatornázott üzenetekben. A modern bibliák a „legújab tudományos eredmények” miatt már annyira el vannak változtatva, hogy minden irányzatnak „belefér” a tanaiba. Talán már csak egy végső változat lesz, szintén a legújabb tudományos eredményekre hivatkozva, amikor is már teljesen ki fogják venni Jézus Istenségét és a megváltást, hogy mindenki elfogadja majd az eljövő antikrisztust. Talán be is fogják tiltani a korábbi verziókat, mert azok nem lesznek politikailag korrektek, a gyűlöletbeszéd miatt, ami bennük van.

Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire fontos a saját életében!

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Itt egy link egy 1873-as Károli verzióhoz, vagyis egy az 1908-as revízió előtti Károli Bibliához. Vigyázat a kattintással, mert 122MB, szóval nagy!

Ez adhat egy jó összehasonlítási alapot arról, amit mi csinálunk a Váradi-Károli Biblia kapcsán.

https://ia902502.us.archive.org/30/items/szentbibliaazazi00krol/szentbibliaazazi00krol.pdf

1908-ban megtört az Ige folytonossága, és ezt állítjuk vissza a Váradi-Károli Bibliával, amikor elkészül.

Ezért is tesszük bele még a munkaverziókba is a megváltoztatott verseket, hogy mindenki maga győződhessen meg arról, amit csinálunk! Nem újat csinálunk, hanem visszaállítjuk a régit a helyére!

Ma már nincs egy olyan könnyen elérhető, és mai magyar nyelvű Biblia, amely a pontos szövegeken alapulna. Ez a láncolat 1875-ben megszakadt.

Ahogyan Jézust is a írástudók és a farizeusok adták a halálba, úgy ma sincs ez másképp. A hivatásos bibliakutatók és professzorok változtatják meg az igét, és viszik el a hívő (és elhitetett) tömegeket az Isten ismeretétől, és fordítják el az Istenhez vezető úttól!

Hermász pásztor könyvében Jézus tisztán adoptálva lett Isten fiaként a keresztségnél, ezért beleillik a fenti csoportok világnézetébe
A gnoszticizmus szintén arról szól, hogy az ember istenné lesz
A gnosztikus újszövetségi írások szintén emberré alacsonyították Jézust
Ha a Bibliát újraírják a gnosztikus szöveggel, akkor azt tanítaná, hogy az ember istenségbe emelkedhet, ahogyan a szabadkőműveseknél, a felvilágosultaknál és a forradalmi gondolkodóknál.
Ez készíti elő az antikrisztus elkövetkező elfogadását, birodalmát, valamint az új világvallást

———–

Ma körülbelül 25,000 régi másolata és töredéke van az Új Szövetségnek, amelyet megtaláltak és feltártak. Ezek koine görög nyleven íródtak, amelyet Jézus idejében beszéltek az első globális Római birodalom napjaiban. Az Új Szövetség a legtöbbet másolt könyv a világ történetében.

Westcott és Hort az 1800-as években élt, és egyházi pozíciójuk volt Angliában. ŐK megromlott Anglikán tudósok voltak, akik átadtak az Anglikán egyháznak új hamis módszerekkel összeállított görög szöveget, majd kiadták az új ROSSZ fordításukat az egész egyházban. Mindezt úgy beállítva, mintha a verziójuk egy javítás lett volna, de nem az volt. Ez a szövegek megrontása volt, de sokakat meg tudtak győzni, beleértve Tragelles-t (aki Nestle egyik társa volt) és a Biblia Társaságokat, hogy kezdjék el használni az ő Nestle-Westcott-Hort rossz görög Új Szövetségüket, és ezt használják a Biblia fordításához más nyelvekre. Végul a legtöbb felekezet hagyta magát elhitetni és „beszálltak”, a Luteránusoktól kezdve egészen a Baptistákig.

Az Amerikai Bibliatársulatnál a hivatalos változás 1904-ben történt, a Brit és Nemzetközi bibliatársulatnál is 1904-ben, ezért ezt használták már a Károli 1908-as revíziójához is. A Brit és Nemzetközi Bibliatársiulat a nemzeti nyelvekre való fordításoknál 1910 után kezdte el felgyorsítani az alkalmazását, azzal hogy 1905-ben kiadták és ezt adták oda mint „alap” görög szöveget a fordítóknak.

Ez ma már történelem. Ezek az események nem egyik napról a másikra történtek. Sok feljegyzés van ahogyan a Bibliatársulatok egymás között leveleztek, ahogyan egymásról írtak, azért, hogy a nyilvánosság elé tárják a tényeket és a részleteket.Voltak szerzők, mint például John Burgon, Ebenezer Henderson, akik bátran cselekedtek, és nyilvánosságra hozták – mint a francia verzió esetében is – a bibliatársulatokon belül lévők munkájának hamisságait. Tény, hogy ma a legtöbb fordítás, ha modern, akkor pontatlan és hiányzik belőle a szellemi erő. Ahogyan ennek nyomai már tettenérhetők az 1908-as Károli Biblia esetében is.

A Westcott és Hort által produkált verzió legalább két szempontból pontatlan:

a) a források, amelyeket kiválasztottak a fordításra

b) A megromlott és pontatlan fordítás, amelyet ők szándékosan készítettek

A kéziratok, amelyekből Westcott és Hort a fordítást készítette, önmagában is pontatlan és ellentmondásos. Ezek a kéziratok elsősorban a Vatikáni Kódex és a Sínai Kódex. Ez a két kódex ellenmond az Új Szövetség többi koine görög kézirata 99%-ának. Még egymásnak is ellentmondanak több mint 2000 helyen.

A mai olvasónak lehetetlen feladat, hogy egy lefordított szövegből (mint a magyar), meg tudja állapítani, hogy a versek melyik szakasza pontos, és melyik szakasza NEM pontos, még akkor sem, ha kizárólag a Vatikáni és Sínai kódexen alapul a szöveg. Csak ha egymás mellett szinkronban olvasnánk, akkor látszana közöttük az eltérés. Egy sorrol-sorra történő összevetést csinált Hoskier professzor, és John Burgon is.

Hoskier munkája ingyenesen elérhető itt: ( Hoskier Pt 1 (a)) ; ( Hoskier Pt 2 (b)) ; ( Hoskier Pt 3 (c)) ;. ( Hoskier Pt 4)

A legtöbb modern Új Szövetség verzió (a 20. században magyarul mindegyik!!, még részben az 1908-as Károli is!), a Westcott és Hort által összegyűjtött szövegen alapul. Ezt bizonyítja mindegyik kiadás előszava, ahol leírják, hogy a szöveget a Nestle-Aland görög szöveg alapján fordították. A Nestle-Aland görög szövegek kiadásaiban pedig ők maguk mondják el, hogy a Westcott/Hort/Tischendorf szövegeket vették alapul.

Sajnálom, ha ez túl technikai azoknak, akik még csak kezdők a témában. Egy egyszerűbb magyarázat talán:

1.) Vatikáni Kódex + Sínai Kódex = a hamis görög alapja a Westcott-Hort szövegnek

2.) Westcott-Hort + Tischendorf 8. kiadás (Sínai kódex) = a Nestle-Aland görög szöveg

3.) Nestle hamis görög szövege = hamis Nestle-Aland görög szöveg = majdnem minden modern Új Szövetség fordítás alapja

A Westcott és Hort hibái, hamisságai és félrefordításai már több munkában is ki lettek tárgyalva.

Nem szabad meglepődnünk azon, hogy sokan találtak megelégedést a hamis Ó és Új Szövetségek számtalan verzióiban. Végül is ha megnézzük a részleteket, sokan, akik kiadják ezeket a Bibliákat, ők maguk nem Jézus Krisztus követői. Nekik nem szempont, hogy téged ne vezessenek félre. Nekik nem szempont a bibliai pontosság. Nemzetközi szinten a Biblia vezeti az eladási listákat, ezért minden kiadó hatalmas profitot termel egy-egy újabb verzióval.

Jehova tanúi és a kereszténység közeledése

JT – eredet

Charles Taze Russell által vezetett bibliatanulmányozó csoportként Pennsylvaniában indult útjára 1870-ben. 1931-től nevezik magukat Jehova Tanúinak

JT – miben hisznek (röviden) http://kalvinistaapologetika.hu/a-jehova-tanuinak-tanai-diohejban/

· Egy Isten van, aki egy személy.

· Nincs Szentháromság.

· A Szentlélek egy erő, nem pedig élő személy.

· A Szentlélek Isten személytelen, aktív ereje.

· Jehova első teremtménye az Ő „egyszülött Fia”.

· Jézus Mihály arkangyal volt, aki emberré lett.

· Jézus csak egy tökéletes ember volt, nem emberré lett Isten.

· Jézus nem fizikai valóságában/testében támadt fel a halálból.

· Jézus pusztán lélekként támadt fel a halálból.

· Jézus újjászületett (értsd: megtért).

· Jézus nem kereszten, hanem egy karón halt meg.

· Jézus, az Ő láthatatlan uralmát 1914-ben kezdte meg a Földön.

· Jézus váltsághalála nem foglalta magában Ádámot.

· Az ő egyházuk Isten önjelölt prófétája.

· Azt állítják magukról, hogy ők az egyedüli csatornája Isten igazságának.

· Csak az ő egyházuk tagjai üdvözülnek.

· A jócselekedetek elengedhetetlenek az üdvösséghez.

· A lélek megszűnik létezni a halál után.

· Nincs örök kárhozat, ahol a gonoszok bűnhődnének.

· Csak 144.000 jehova-tanú jut a mennybe.

· Csak 144.000 jehova-tanú születhet újjá.

· Csak a 144.000-nek van lelki közössége.

· A vérátömlesztés bűn.

· A kereszt egy pogány szimbólum, tilos használni.

· Az üdvösség a hiten és a jócselekedeteken múlik.

· Elvesztheted az üdvösséged.

· Az univerzum milliárd éves.

· Minden egyes teremtési nap a Genezis 1-ben 7000 évig tartott.

· Megtagadják a szavazás jogát, a karácsony vagy a születésnap megünneplését. Nem szolgálhatnak katonaként

https://www.jw.org/hu/jehova-tanui/gyakori-kerdesek/jehova-tanui-hitnezetek/

Átmenet a modernkori bibliákhoz – az 1908-as Károli Biblia

admin Bibliai témák 2019.05.14.2021.11.09.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

Mivel oldalunk elsősorban egy Bibliával foglalkozó oldal, ezért már többször írtunk ezen a blogon a Biblia történetéről, és többször írtunk már a különböző kiadások közötti eltérésekről. az 1908-as kiadású Károli bibliával is többször foglalkoztunk már, de az Istent kereső embernek nagyon fontos, hogy „mi van megírva”.

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4)

A mai világunkban egyre inkább csak a Biblia igazsága marad meg objektív igazságnak. A mai kort már úgy is nevezik, hogy poszt-igazság kora. Ez azt jelenti, hogy minden embernek megvan a maga igaza, ezért nincs EGY objektív igazság, hanem minden igazság relatív, hiszen amit mondunk az csak egy vagy több adott nézőpontból lehet igaz. Amikor Jézus azt mondta a Sátánnak, hogy „meg van írva”, akkor a Sátán nem kérdezett vissza, hogy hol van megírva, de azt sem mondta, hogy ez nála másképp van megírva. Ez azt jelenti, hogy Isten igéje létezik, és valóságos igazságot hordoz, amely megdönthetetlen! Ezért fontos, hogy mi van megírva. A Sátán folyamatosan dolgozik Isten Igéjének megrontásán. Ezért hitünk védelmének is egyik igen fontos pillére az Ige védelme. A gonosz az ige megrontásának munkáját már az apostolok idején elkezdte, hiszen erről ír Pál is:

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. (2Th 2,2)

Már az ő korában hamisították a leveleit, ezért figyelmeztet arra, hogy ne higgyenek olyan levélnek, amelyet neki tulajdonítanak. Óvintézkedésül minden levelét a saját kezével írta alá (1Kor.16,21; Kol.4,18)

A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek. Ezért írom ide is: (2Th 3,17)

A gnosztikusok kora után, az Ige elleni támadás a 19.században kezdődött el szervezetten újra. Ennek iránya lehet, hogy akkor még nem látszott olyan tisztán mint ma, de mára látszanak a „gyümölcsei”. A mai Bibliák olvasásánál mindig felmerül a kérdés, hogy valóban az volt odaírva? Hiszen több változatot is bemutatnak a szövegből, szavaknál több jelentést is odaírnak, valamint a lábjegyzetekből még azt is kiolvashatjuk, hogy adott szövegrészek sok kéziratban nem is szerepelnek. Ezeknek megfelelően úgy néz ki a helyzet, hogy ma már azt gondolhatjuk, hogy Isten Igéje nem lett tisztán megőrizve. De ez nincs így. A reformkor Bibliáinak a gyümölcse is tisztán látszik ma már, a reformáció után 500 évvel, még ha ez az évforduló már a reformáció végét is jelenti. Sokan fordultak oda Istenhez, javultak a közerkölcsök, visszaszorult a bűnözés, lelepleződött a katolikus egyház sok tévtanítása. Isten Igéje megcselekedte azt, amit mond:

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldtem. (Ézs 55,10-11)

Ezért foglalkozunk most újra a Biblia történetének ezzel a pontjával, mégpedig a Károli Biblia 1908-as revíziójával. Ennek a revíziónak az eredményeként ugyanis sok olyan „új” elmélet magja került bele az igébe, amelyek korábban nem voltak ott. Ezek a magok ma már sokkal erőteljesebben és nyilvánvalóbban látszanak a modern fordítású Bibliákban. Vágjunk is bele.

A 19.században erősödött meg az úgynevezett tudományos élet. A tudomány, mint egyfajta új vallás tört be a nyugati társadalmakba. Azért mondható egyfajta vallásnak, mert ma is szinte megkérdőjelezhetetlen, ha valamire kimondják, hogy tudományos alapokon nyugszik. Ez a 19. században nem volt másképp a Biblia, illetve a kereszténység környékén sem. 1881-ben adták ki az új Westcott-Hort Újszövetséget, amely túlnyomórészt az alexandriai szövegeken, azon belül a Vatikáni kódexen alapul, és természetesen „tudományosan” lett összeállítva. Állítása szerint kiküszöbölve a múltbeli hibákat.

Magyarországon a Károli Biblia volt az a Biblia, amely már évszázadok óta országszerte eltejredt volt. Mikorra az 1607-ben befejezett jezsuita Káldi György féle katolikus fordítást 1732-ben másodszor adják ki, addigra a Vizsolyi Biblia már tizenkétszer lett kiadva. Sok szólás is a Károli Bibliából került át a köznyelvbe. A Biblia ügyét a 19. században a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság vette gondjaiba. Az ő tevékenységüknek köszönhetően 1832-ben és 1835-ben Sárospatakon nyomtatták ki a Károli Bibliát, majd saját nyomdát nyitottak Kőszegen, ahol 1838 és 1848 között nyomtatták és onnan terjesztették a Károli Bibliát. Közel 60,000 teljes Bibliát, és 70,000 Újszövetséget. A bukott szabadságharc után 1851-ben bezératták ezt a nyomdát, és közel 58,000 kész Bibliát kiszállíttattak Berlinbe. A Bibliatársulat munkáját 1861-ben engedélyezték újra, és ettől fogva ismét terjesztették a Károli Bibliát. 1885 és 1895 között az évente eladott Bibliák száma a 60-70,000 között ingadozott. Ez a szám 1908-ban elérte a 100,000 eladott példányt.

A Károli Biblia revízióját a Brit és Nemzetközi Bibliatársaság finanszírozásában 1885-ben kezdték el, mivel a Társaság kötelességei közé számította az általa kiadott Bibliák szövegének időnkénti javítását. A revízió szempontjai között meg is találjuk a tudományosság szempontját.

A revízió szempontjai:

1. Ne új fordítás kívántassék,

2. hanem a Károli szövegének pontos átnézése,

3. nyelvének a mai kor kívánalmaihoz alkalmazásával, de ódonszerűségének és bibliai zamatának megóvásával

4. a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével,

5. de minden, a protestáns egyházak hitelveivel és szimbolikus könyveinek tanaival ellenkező új tudományok mellőzésével,

6. a bevett s máig általános használatban levő fordításból csak a helyes és nyelvtani szabatosság követelte elétérések engedtetnek meg,

7. minden felesleges, megütközést, vagy éppen botrányt okozható újítások gondosan kerültessenek,

8. oly közmondásszerűvé vált mondások, amelyek bementek a köznyelvbe,hagyattassanak meg ott is, ahol az exegéta különben nem tudná elfogadni a Károli fordítást.

(forrás: Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai 105.oldal)

A 4. pontban az akkori korszellemnek megfelelően ott látjuk a revízió egyik fontos szempontját, mégpedig azt, hogy a revízió során figyelembe kell venni „a bibliai tudomány és kritika már megállapítottnak vehető eredményeit”. A tudományosság zászlóshajója abban az időben pedig elsősorban a Westcott-Hort féle Újszövetség volt, melyet 1904-ben a Társaság is kiadott saját költségén.

A felvilágosodás és spiritualizmus mozgalmai nem maradtak kivül az egyházak falain. A liberális nézetek is egyre nagyobb teret nyertek a protestáns egyházakban. Több olyan egyházi személy is részt vett a Károli Biblia revíziójában, akik liberális nézeteket vallottak. Ezek miatt az új irányzatok miatt lett más a Károli Biblia 1908 után. Az addigi javítások nem hoztak ekkora változást a Biblia életében, mint ez a revízió. Az 1590-es kiadást követően Szenczi Molnár Albert javította, majd adta ki 1608-ban, majd 1612-ben, majd 1661-ben komoly revíziót követően jelent meg a Váradi biblia. 1685-ben Tótfalusi-Kis Miklós egy újrafordított változatot adott ki, amely sajnos nem tudott elterjedni. A Váradi Biblia szövege maradt meg „Károli Biblia” név alatt, egészen 1873-ig, amíg el nem kezdődött a revízió.

Több csoportba olyan lehet gyűjteni a változtatások irányát, amelyek ma már nem csak „csírájukban” látszanak, hanem „kiteljesedtek”. Ezért mondjuk azt, hogy az 1908-as Károli Biblia egy átmeneti kiadás a reformkori Bibliák és a modernkori Bibliák között.

A változtatások irányai:

– Jézus egyidejű Istenségének és emberi mívoltának a szétválasztása

– A testi feltámadás elrejtése

– A cselekedetekből való megigazulás hírdetése

– A szenvedések általi megtisztulás

– A megvilágosodás és tudás magasztalása

Ezekről az irányokról már sokat írtunk, ezért itt csak egy-egy példát hozok fel. Részletesebben a korábbi írások foglalkoznak ezekkel a változtatásokkal.

Jézus egyszerre Isten és ember

Zsid.1,3

Váradi-Károli 1908-as Károli

3 Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

Az egyik ige, ahol Jézus Istenségét „visszavették”. Abból, hogy Jézus maga az Isten fényessége, a revízió után már csak annyi maradt, hogy „a dicsőségének visszatükröződése”. Hiszen amennyiben egylényegű az Atyával, és Ő maga tartalmazza az egész Istenséget testileg (Kol.2,9), akkor Ő maga nem csak visszatükrözi a dicsséget, hanem hordozza is!

A szenvedések áltai megigazulás

1Pt.4,1

Váradi-Károli 1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1)

1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

A buddhizmus egyik tanítása az, hogy a testi szenvedés megszabadít a bűnöktől, és az újjászületéskor ez már beszámít, valamint a buddhizmusban a szenvedés kulcsfontosságú szerepet játszik a megvilágosodás elérésében. (forrás: karuna.hu – A buddhista alaptanítások)

A Bibliában a megigazulás hitből, mégpedig az Úr Jézusba vetett hitből lehetséges. Ezt cselekedetekkel és szenvedéssel nem lehet kiváltani.

Panteizmus

Kol.1,17

Váradi-Károli 1908-as Károli

17 És Ő mindenek előtt van, és mindenek Ő általa állnak fenn. (Kol 1,17)

17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. (Kol 1,17)

A panteizmus keleti eredetű tanítás, és azt jelenti, hogy Isten része a teremtésének, és minden teremtményében benne van Isten egy része. Az összes virág, fa, állat, stb. mind-mind tartalmaz Istenből egy-egy részt. Ez még megfelel a yin-yang-nak is, hogy minden jóban van egy kicsi rossz is, illetve minden rosszban van egy kicsi jó is. Ezzel viszont azt mondanánk, hogy a Sátán benne él Istenben, ami maga is istenkáromlás lenne.

Ez teljesen ellentmond a Biblia tanításának! Isten nem része a teremtésének, ráadásul Istenben nincs semmi rossz, vagy gonoszság! (1Jn.1,5; Jak.1,13; 1Pt.1,16; Zsolt.47,9; Ézs.48,11) Isten Szent! Tehát ez az ige úgy helyes, hogy „mindenek Ő általa állnak fenn”, és nem úgy, hogy „őbenne”! Sajnos azonban a rossz változat végigkísér minket egészen a modern korig, mert ezt találjuk meg a Katolikus fordításokban, és a RÚF-ban is.

A tudás magasztalása

Ef.5,9

Váradi-Károli 1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A tudás megvilágosít. Ezt hírdette a felvilágosodás mozgalma is, az értelem diadalát. Itt helyesen azonban a Szellem szó áll, mert a Szellemtől nyerünk bölcsességet és világosságot, nem a világosság ad nekünk gyümölcsöt. Ez az irány könnyen továbbcsúszik a fény imádata felé.

Ismétlésként egy álljon itt egy témánkénti összefoglaló lista a modernkori Bibliák változtatásairól:

Jézus Istensége

Jn.3,13

1Tim.3,16

Jn.1,18

Jn.6,69

Jel.1,8

Jel.1,11

Jn.6,65

Ef.3,9

Ef.3,14

Isten megjelent testben

1Tim.3,16

1Kor.15,47

Csel.2,30

1Jn.4,3

Jézus a megváltó

1Kor.9,1

Lk.9,56

Mt.18,11 (EFO)

Jézus Isten Fia

Mt.8,29

Ef.3,14

Jn.6,69

Jn.9,35

Jn.12,41

Lk.4,41

Jézus hatalma

Jel.6,17

1Kor.5,5

Róm.14,10

Ef.3,9

Jel.19,1

Zsid.2,7

Zsid.3,6

1Kor.10,28

Ef.3,14

Hamis Tanok

Hamis kegyelem

Mk.2,17

Jn.12,47

Róm.8,1

1Jn.3,5

Zsid.1,3

Jel.21,24

Jel.22,21

Megigazulás cselekedetekkel

Mk.10,24

Mt.6,1 [Mt.5,16; Jn.3,21]

1Pt.2,2

Jel.19,8

Jel.22,14

Róm.11,6

Isten személyének elmosása

Jel.15,3

Jel.14,5

Jel.19,1

Jel.20,12

Jel.5,14

Ef.3,14

Fontos elhagyások

Róm.1,29 – paráznaság

Róm.13,9 – hamis tanú

Róm.14,6 – ünnepek

Róm.1,31 – összeférhetetlen

Gonoszságok kisebbítése

Mk.6,11

Lk.11,54

Lk.20,23

Lk.22,64

Jn.8,9

Lk.11,44

Jn.5,16

Csel.23,9

1Pt.4,14

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22

1Jn.4,19

Mk.9,29;1Kor.7,5; Csel.10,30 – böjt

Mk.10,21

Lk.4,4

Lk.11,2 és 4

Csel.4,24

Csel.9,6 !

Csel.15,24

1Tim.6,5

1Tim.5,16

Korábbi írások ebben a témában a 2018. június-augusztusi írások között találhatók, valamint konkrétan az 1908-as Károli Biblia változtatásairól:

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli bibliakiadásokban

Az írás ihletett?*

admin Bibliai témák 2019.04.17.2021.11.02.Biblia,bibliai világkép,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,modern bibliák

1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. 2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob nemzette Júdát és testvéreit; 3 Júda nemzette Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzette Esromot; Esrom nemzette Arámot; 4 Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Naássont; Naásson nemzette Sálmónt; 5 Sálmón nemzette Boázt Ráhábtól; Boáz nemzette Obedet Ruthtól; Obed nemzette Jessét; 6 Jesse nemzette Dávid királyt; Dávid király nemzette Salamont az Uriás feleségétől; 7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Abiját; Abija nemzette Asát; 8 Asa nemzette Josafátot; Josafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Hóziást; 9 Hóziás nemzette Jóathámot; Joathám nemzette Ákházt; Ákház nemzette Ezékiást; 10 Ezékiás nemzette Manassét; Manassé nemzette Ámont; Ámon nemzette Jósiást; 11 Jósiás nemzette Jákimot, Jákim nemzette Jékóniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. (Mt 1,1-11)

A teljes írás Istentől ihletett […] (2Tim 3,16)

A modern korban egyre inkább el akarják hitetni velünk, hogy az Írások nem adják vissza az Istentől való ihletettséget, sok emberi elemet és hibát tartalmaznak. Sajnos a modern teológia is ebbe az irányba halad. Bár ennek cáfolatára számtalan bizonyíték van, most szeretnék egy olyan racionális, objektív bizonyítékot bemutatni, amely azt bizonyítja, hogy az írások valóban teljesen a Szent Szellem vezetése alatt íródtak. Ehhez hívjuk segítségül Jézus nemzetségtábláját, amely a Máté evangélium elején olvasható. Ennek első 11 versét.

Egy játékra is felhívnám az olvasót, hogy próbálja meg utánozni a nemzetségtábla írását. Írjon össze egy hasonló nemzetségtáblát, amely 42 nevet tartalmaz, ahogyan Máté evangéliumában le van írva.

Eddig nem látszik nagyon nehéznek, amíg el nem kezdünk szabályokat felállítani, amelyek mind igazak a Máté evangéliumában leírt nemzetségtáblára. Természetesen a görögül megírt eredeti szöveg szerint végezzük el az elemzést.

Főszabályként vegyük a hetes számot. Tudjuk, hogy a 7-nek fontos szerepe van Istennél. Hogy mást ne mondjunk, hat nap alatt teremtette az eget, a földet és mindent ami abban van, és a hetedik napon megpihent. Azóta is hetekre osztja az ember a naptárat, de több példát most nem is hoznék fel. Térjünk vissza a nemzetségtáblára.

Ez a nemzetségtábla a 17.-es vers szerint három tizennégyes részre oszlik. 14 nemzetség Ábrahámtól Dávidig, tizennégy nemzetség Dávidtól a fogságra vitelig, majd megint tizennégy nemzetség a fogságra viteltől Jézusig. 3 x 14, vagy 3 x 2 x 7. Ezek a nemzetségek oszthatóak héttel.

– 49 szót használ a leírásra (7*7)

– 28 szó kezdődik magánhangzóval (4*7); a maradék 21 szó kezdődik mássalhangzóval (3*7)

– 7 szó végződik magánhangzóra (1*7); 42 végződik mássalhangzóra (6*7)

– a 49 szóban 266 betűből áll (38*7); a karakterek összege a 266-ból 6+6+2=14 (2*7)

– a 266 betűből 140 magánhangzó (20*7); 126 pedig mássalhangzó (18*7)

– A 49 szóból 7 fordul elő több formában (1*7); 42 egyetlen változatban (6*7)

– 14 szó egyszer fordul elő (2*7); 35 többször fordul elő, mint egyszer (5*7)

– 42 szó főnév (6*7), 7 nem főnév; a 42 főnévből 35 személynév (5*7), a másik 7 nem (1*7)

– Ez a maradék 7 főnév pontosan 49 betűből áll (7*7)

– A 35 személynévből 28 férfi előd neve (4*7), 7 nem

– A férfinevek mindösszesen 56-szor fordulnak elő (8*7)

– 3 női név szerepel ebben a részben, és a neveket alkotó görög betűk száma 14 (2*7)

– Egyetlen város neve szerepel a listában, Babilon, amely pontosan 7 betűből áll

Ha valaki ezekkel a szabályokkal akar írni egy ilyen névsort, akkor a véletlen esélye 600 milliárd az egyhez! 13 szabályt írtunk itt fel. Egy-egy újabb szabály, meghatványozza a variációk lehetőségét. 2 szabályteljesítéséhez a variációk száma 7*7, vagyis 49. 3 szabály teljesítéséhez a variációk száma már 7*7*7, vagyis 343. A 13 szabály teljesítéséhez ennyi variációs lehetőség van:

2 = 7*7 49

3 = 7*7*7 343

4 = 7*7*7*7 2.401

5 16.807

6 117.649

7 823.543

8 5.764.801

9 40.353.607

10 282.475.249

11 1.977.326.743

12 13.841.287.201

13 96.859.010.047

És mindezt számítógép nélkül, hiszen az apostolok idejében ez a lehetőség még nem létezett. Több szabályszerűséget nem is említettünk meg, amelyek még további tanulmányozás után kerülnek napfényre. Máténak több hónapig kellett volna napi 8 órában dolgoznia, hogy egy ilyen névsort összeállítson, már ha ez lehetséges lenne, hiszen a nevek már azelőtt megvoltak, MIELŐTT MÁTÉ MEGSZÜLETETT VOLNA!

De ezek a minták természetesen nem korlátozódnak a nemzetségtáblákra. A Biblia összes könyve, fejezete szakasza hasonlóan csodás szerkezetet mutat, ami azt jelenti, hogy emberileg egy ilyen szöveg összeállítása legalább ezer éveket venne igénybe, ami teljességgel lehetetlen. Csak abba gondoljunk bele, hogy a szöveg írása közben, ahogyan egyre több szót írunk le, úgy nehezedik hatványozottan a feladat.

A mai Bibliák sokszor egy megjegyzést tesznek Márk evangéliumának utolsó szakasza elé, a Mk.16,9-20 versekhez, hogy ez nincs benne a legrégebbi kéziratokban. Ez kizárólag azt jelenti, hogy nincs benne a Vatikáni és Sínai kódexekben. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk, felér-e az Újszövetség szövegének mércéjéhez a számok alapján, akkor mit találunk?

– A felhasznált szavak száma – 175 (25*7)

– A szövegből adódó természetes tagozódás szerint, a 9-11 versek 35 szóból állnak (5*7), a 19-20 versek ugyanígy

– Formulák száma – 133 (19*7); melyek összege 1+3+3=7

– Ezekből a formulákból 112 egyszer fordul elő (16*7); 21 többször fordul elő (3*7)

– 98 szóból áll ez a rész (14*7)

– Krisztus 42 szót használ ezekből (6*7); 56 szó marad (8*7)

– Magánhangzók száma – 294 (42*7); mássalhangzók száma 259 (37*7)

és így tovább…

Máté második fejezete Jézus gyermekkoráról szól. Ez 161 szót tartalmaz, vagyis 23*7 szót. Ezek a szavak 896 betűből állnak, amely 128*7. Ez a fejezet négy logikai egységből áll, és mind a négy egyenként hasonló jelenségeket mutat, mint az egész fejezet. Az első hat vers 56 szót tartalmaz, amely 8*7. És itt ráadásul beszél Heródes, a bölcsek, és angyal is. Próbáljon meg valaki ilyen szabályokkal egy ennyire gördülékeny szöveget írni, ahogyan Máté ezt megtette. Máté evangéliumának minden része ugyanilyen!

Iván Panin 75 ilyen szabályszerűséget talált az Újszövetségben! Nevetséges a statisztikai esélye annak, hogy ez véletlenül történt. Márk, mivel a rómaiaknak írta, egy teljesen más szókészletet használt, mint Máté. Lukács és János is eltérő stílusban írtak, de az ő írásaikra is igaz ez a minta.

Egy másik, talán még fontosabb tény! Azok a szavak, amelyek csak Máté evangéliumában fordulnak elő, és sehol máshol az Újszövetségben, azok szintén megfelelnek ennek a hetes szabálynak. Az Újszövetség 7 másik szerzője nem használta ezeket a szavakat. Ez csak úgy lenne lehetséges, hogy összebeszéltek volna, hogy melyik szavakat ne használják a többiek. Vagy Máté írja meg utoljára az írását.

Márk egy másik csoda, mert azokat a szavakat, amelyeket senki más nem használt az Újszövetségben, hanem csak ő, ugyanezt a szabályszerűséget mutatja. Akkor Márknak kellett volna utolsónak írnia a maga könyvét. Így kölcsönösen azt bizonyítják, hogy a másik volt utolsónak írva. De ugyanez igaz Lukácsra és Jánosra is. Sőt! Jakabra, Pálra, Péterre és Júdásra is! Ezért már nem csak két matematikai zseniről van szó, hanem mindegyik újszövetségi íróról!

Milyen szoros együttműködés kellett a tanítványoknak ahhoz, hogy ilyen eredményre jussanak számítógép nélkül? Hogyan tudott egy adószedő, és halászemberek ilyen csodálatos struktúrában dolgozni? Egyetlen ember sem lett volna képes ilyen könyveket írni külső segítség nélkül! Az objektív bizonyíték elsöprő!

A héber Ószövetség is hasonlóan csodálatos jelenséget mutat. Például a Biblia legelső verse, amely szintén sok kritikát kap, hihetetlen mintákat rejt magában.

1Móz.1,1 – „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”

– 7 szóból áll, amelyek összesen 28 betűt tartalmaznak (4*7)

– 3 főnév van benne (Isten, ég, föld) melyek gematriája pontosan 777 (111*7)

(gematria: a betűk számértéke a héber Ábécében)

– Az első 3 szó tartalmazza az állítmányt, és pontosan 14 betűből állnak; a többi 4 szó

tartalmazza a tárgyat, és szintén 14 betűből állnak

– A két tárgy (ég és föld)pontosan 7 betűből áll; és ezek első, középső és utolsó

betűjének számértéke 133 (19*7)

– A vers első és utolsó szavának a számértéke 1393 (199*7)

– A vers első és utolsó betűje összegének a számértéke 497 (71*7)

– az összes szó első és utolsó betűe összegének értéke 896 (128*7)

– A héber „at” vagyis a tárgyrag kétszer szerepel, összértéke 406 (58*7)

– Az első és utolsó szó utolsó betűjeinek összértéke 490 (70*7)

Több mint 30 hasonló számtani szabályszerűséget lehet találni ebben az egy versben. Ha csak az első 16 feltétel véletlenszerűségét számítjuk, akkor az egy a 33 trillióhoz. Valaki próbálja meg a nyilvánvaló tényt másképp megmagyarázni, mint hogy – ISTEN írta azt a könyvet, amely a nevét viseli.

Ezek a szabályszerűségek csak a Biblia 66 könyvére igazak. Egy más emberi könyv, egy más nyelven sem hordozza ezt a fajta struktúrát, mint a Biblia. Azok, akik valaha megpróbáltak hasonló számrendszer szerint verseket vagy más irodalmi múveket írni, azok csak siralmas eredményeket produkáltak, amelyek az összehasonlításban egyértelműen szembetűnőek.

TOVÁBBRA IS TÉNY MARAD: Csak egy végtelen személy tudta a Biblia könyveit kidolgozni. A Biblia minden kétséget kizáóan Istentől van! Ezért hallgassuk meg, hogy személyesen nekünk mit akar mondani!

Egy megjegyzés az olvasóhoz:

Ezek a számtani szabályok egy egyszerű oknál fogva nincsenek semmi kapcsolatban a számmisztikával. Ezek mechanikus számolások, és a számolásokból nincs semmilyen következtetés levonva a nyilvánvalót leszámítva, hogy ilyet ember egyedül nem tud írni. Ezeknek a számoknak nincs további jelentősége, ezekkel a számokkal nem magyarázunk semmmi mást! Ez tisztán statisztikai összegzés, ezeknek a számoknak nincs mögöttes jelentés adva, ezért nincs köze az okkult praktikákhoz!

– – – – – – – – * A mostani írás Ivan Panin (1855-1942) munkásságából vett elemeken alapul.

Énok könyve – miért foglalkozom vele?

admin Hitélet 2018.11.20.2021.11.02.apostoli kor gyülekezetei,Biblia,bibliai fogalmak magyarázata,bibliai világkép,kijelentések

24 És mivel Énókh Istennel járt; eltűnt, mert Isten magához vette. (1Móz 5,24)

14 Ezekről is prófétált pedig Énokh, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondva: íme eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, (Júd 1,14)

8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. 9 És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. 10 Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. (3Móz 16,8-10)

Egyre többen róják fel nekem, hogy miért használtam Énok könyvét referenciaként, amikor az nem része a Bibliának, sőt mi több, nem is hiteles. Ahogyan a Váradi-Károli Biblia előszavában is írom:

„Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, – ahogyan az 1660-as Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is (Júd.14.). Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.”

Tehát nem állítom, hogy egyenértékű a kanonizált könyvekkel, hanem azt állítom, hogy tartalmának ismerete hasznos a mai keresztény hívők számára. Nincs erősebb bizonyíték az ihletettségére, mint Jób könyvének, vagyis idézi a Szent Szellem.

Szeretném kifejteni, hogy ezt a témát én hogyan látom. Itt a blogon már több írás foglalkozott azzal, hogy milyen földet ír le a Biblia. (A föld ahol élünk; Kiterjesztett erősség; Mikor megnyílik az ég) Ezeknek megfelelően, a Biblia elejétől fogva más világképet tár elénk az „univerzumról”, mint amit ma az iskolában tanítanak. De akkor miért is hiszi el a keresztények túlnyomó többsége az iskolai, és az ún. tudományos világképet, ha az nem egyezik meg a bibliai világképpel? Vagy Biblián kívüli forrásokat használnak erre? A világ leírására elfogadható Biblián kívüli könyveket használni, a történetekre nem?

De itt van Dániel könyvében a következő prófécia:

1 Én is a méd Dárius első esztendejében mellette álltam, hogy őt támogassam és segítségére legyek. 2 És most igazságot jelentek neked: Íme, még három király támad Perzsiában, és a negyedik meggazdagszik nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékaira, és nem az ő hatalma szerint, amellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kívül. (Dán 11,1-4)

Honnan tudjuk, hogy ez igaz vagy sem, amikor Dániel idejében ennek még semmi nyoma nem volt, és a Biblia sem ír többet erről a próféciáról? Onnan, hogy a történelemkönyvek elmondják, hogy ez a Görög uralkodó Nagy Sándor volt, és amilyen fiatalon és gyorsan nagy hatalomra tett szert, olyan gyorsan bukott el, és a birodalma négy vezére között lett szétosztva. Ismét egy Biblián kívüli forrásból tudunk meg egy bibliai eseményről többet. Vagy inkább állnunk kellene bután, és azt mondani, hogy nem tudjuk, mert nincs benne a Bibliában?

Ezért most visszakérdezek mindazoktól, akik nem értenek egyet Énok könyvének a használatával. Ők is elutasítják a világi csillagászati könyveket és iskolai tananyagot a világképükkel kapcsolatban? Ők is elvetik a történelemkönyveket, amelyek leírják Nagy Sándor történetét, amely igazolja a Bibliát? Vagy nem vetik el?

Énok könyve pedig ha valaki szemében nem több ennél, akkor tekintheti úgy, mint egy történelmi leírást azokból az időkből. Se többnek, se kevesebbnek nem kell tartani. Egyébként pedig azt lehet vele tenni, amit minden Biblián kívüli könyvvel. Vagy elfogadom, vagy nem. Vagy olvasok egy könyvet, vagy nem. Így lehet kezelni a Biblián kívüli próféciákat is – vagy elfogadom, vagy nem. Azok nem szentírás. Bár lehet, hogy Istentől vannak, ahogyan lehet, hogy az Énok könyve is az, aminek mondja magát. Erről mindenkinek magának kell meggyőződnie, mint a próféciákról.

21 Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Th 5,21)

Hiszem, hogy jobb, ha az Úrnak többször kell szólnia, hogy valami Tőle van, mintha mindenre ráugrunk, és azonnal elfogadjuk. Különösen a mai időben, még a legtisztább tanítók tanításaiban is lehetnek tévedések, ezért különösen fontos, hogy mindent megpróbáljunk.

Visszatérve Énok könyvére. Sok látomást ír le, amiknek az elképzelésével mindenki megküzd, aki nem élte át azokat a látomásokat, vagy legalább hasonló kijelentést nem kapott. Ezek a szellemi leírások mindig is sok kételyt támasztottak a többségben. A Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk, melyeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában. A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon, és sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat, amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például: 4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai – amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában – Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.)

Már Jézus idejében is volt olyan zsidó közösség, a szadduceusok, akik tagadták az angyalokat és a szellemet is (Ap.Csel.23,8). Tehát ha csak a hivatalos körökre hagyatkozunk (1Tessz.5,21), akkor itt maradhatunk minden olyan kijelentés nélkül, amely a szellemvilágra vonatkozik. De az Úr nem akarta, hogy ezekről ne legyen tudomásunk. Két egyház például ma is a kánonja részének tekinti Énok első könyvét, és mindig is annak tekintette. Az Újszövetség írásának idején pedig nem volt olyan szigorúan összeállított ószövetségi kánon, mint ma. Szabadabban olvasták ezeket az írásokat, hiszen még sokszor az írányzatokon belül sem volt egység. (forrás: Michael Barber, Loose Canons: The development of the old testament -2006; Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Henok könyvei -15.old.)

Az Újszövetség is tartalmaz több olyan hivatkozást, amelyek ma apokrifnak számító írásokból származnak. Pl. Mt.27,9; Csel.7,38; 1Kor.2,9; Ef.5,14; 2Tim.3,8. De vannak olyanok is, amelyek ismeretlen forrásra mutatnak. Pl. Jn.7,38; Lk.11,49; Júd.1,9. (a felsorolt igehelyek hivatkozásai részben Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

A Holt-tengeri tekercsek között a Zsoltárok (39 másolat), és az 5.Mózes (33 másolat) után a harmadik

leggyakrabban megtalált tekercs az Énok könyve (25 másolat). Ezek mellet sok olyan írást is találtak, amelyek ma apokrifnak számítanak, mint például Sirák, Tóbiás (Tobit), Jubileumok. Az sem tisztázott, hogy a Zsoltárokban mely zsoltárok szerepeltek. De például Sirák könyve mint isteni ihletésű van idézve a Talmudban. Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták – Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (–Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited)

Krisztus után a zsidóság hozzáállása megváltozott Énok könyvéhez, mert egyértelműen beszél az ember Fiáról, vagyis Jézusról. A Krisztus utáni második századtól kezdték mellőzni Énok könyvét. Egyébként akkor erősödött fel a júdaizmusban az egy istenhit hangsúlyozása is, de ez egy más téma. Krisztus megjelenése felforgatta az akkori zsidóságot, és akik nem fogadták el Őt, mint Messiást, azok igyekeztek eltüntetni minden közvetett vagy közvetlen utalást arra, hogy Jézus lehetett a Messiás. Ez történt Énok könyvével is. Hasonló a helyzet István bizonysága kapcsán is:

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vett, hogy nekünk adja; (ApCsel 7,38)

Ha elolvassuk Mózes második könyvéből az ide vonatkozó részt, akkor azt látjuk, hogy végig Istennel beszélget Mózes, és nincs ott egy angyal sem. Akkor István miről beszélhetett?

István ismerte a Jubileumok könyvét, és azt a tanúbizonysága alapján igaznak hitte. A Jubileumok könyvét is Mózes írta. Abban azt találjuk, hogy a negyven nap alatt, amíg fenn volt a Sínai hegyen, a Jelenlét angyala elmondta neki dátumra pontosan, hogy mikor mi történt. Ezért a zsidók a Jubileumok könyvét kis Genesis-nek mondják. De gondolkodjunk el István bizonyságán. A hallgatóságból mindenki úgy ismerte ezt a történetet, ahogyan István. Mindenki ismerte a Jubileumok könyvét. Ha pedig – kijelentés nélkül – tovább gondolkodunk, akkor megérthetjük, hogy miért ilyen szűkszavú az 1Mózes. Hiszen mindenki elolvashatta a részletes leírást a Jubileumok könyvéből, ezért elég volt utalni azokra az eseményekre. De akkor még itt a Jásár könyve is, amelyik szintén más szemszögből mondja el ugyanazokat a történeteket. Szóval a történelmet meg lehet ismerni ezekből a Biblián kívüli könyvekből, amelyekre ráadásul még a Biblia is hivatkozik, mint Énok, és Jásár, ha azokat nem is olvasom el, ami a Bibliában nincs megemlítve. Például a Jásár könyvében le van írva, hogy hogyan lett az első fáraó, és hogy Osiris élő személy volt. Innentől az összes olyan bálványimádás lelepleződik, amelyik Osirist istenként imádja – beleértve a szabadkőműves hitvallást is. Nem érdekes? Az egész Orion, Apolló, Osiris, kultusztól hangos ma a világ, elég megnéznünk a naposzlopokat, és az űrporgramokban használt neveket. Ugyanígy lepleződik le Nimród is, akit különösen itthon figyelni kell. Róla is írtam már „az EGY” című írásomban. De az ő történetét igazán a Jásár könyvéből ismerhetjük meg. Onnan kiderül, hogy milyen birodalma is volt igazán. De kell, hogy ezek a könyvek a Bibliával egyenértékűek legyenek? Nem, viszont az ismeretük sok dolgot leleplez, ami ma fontos lehet.

Már többször foglalkoztam az óriások témával is, mert ma igenis látszik egy tendencia a világban, ami az óriásokat „jó fejeknek” akarja beállítani. De aki ismeri ezeket az írásokat, az tudja, hogy (1) a visszatérésük veszélye fennáll, (2) az emberek semmi jót ne várjanak tőlük. Az óriások szellemei, vagyis a démonok vissza akarnak jönni testben. Erről szól az egész világűrrel, az értelmes civilizációkkal, és a nem humanoid lényekkel kapcsolatos összes világi téma. Azért, hogy az emberek nyitottak legyenek arra, hogy más testben eljövő lények, azok a földön kívülről érkeznek. Viszont ha valaki erősen gyökerezik a bibliai világképben, akkor azt nem lehet elhitetni. A kiterjesztett erősség alatt, egy zárt világban nincs végtelen univerzum, hanem csak az, amit Isten beletett. Ezt könnyebb megérteni az Énok, Jubileumok és Jásár könyvének ismeretében. Jézus korában, ahogyan István történetéből is láttuk, ezeket az írásokat széles körben szabadon olvasták. A kereszténység eljövetelével azonban a Sátán el akarta tüntetni a „nyomokat”, hogy az emberek ne is tudjanak ezekről a dolgokról. Énok könyve leleplezi a nagy UFÓ hitetést is.

Itt a blogon sokat foglalkoztam a Biblia változtatásaival. Ha a gonosz képes belenyúlni az Igébe olyan szinten, hogy az már teljesen más evangéliumot hirdessen, akkor miért gondolnánk, hogy nem tünteti el azokat a nyomokat is, amelyek leleplezik őt. Ahogyan „beletesz az igébe”, ugyanúgy el is tüntet más írásokat.

6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. (Hós 4,6)

A tudatlanság mellett az emberiség legnagyobb ellensége a nem Istentől származó tudás.

8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, e világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)

A világi ismeretek nem az Úrtól vannak. A tudományról is egyre több területen derül ki, hogy olyan szinten van, mint egy vallás, vagyis bizonyítékok nélküli állítások halmaza. Ez különösen igaz a fizika, azon belül a csillagászat, és a lélektan területére. Ha elfogadjuk ezeket a Biblián kívüli forrásokat a történelemre, a fizikára, biológiára, stb., akkor miért nem tudjuk elfogadni az Írásokkal kapcsolatos „háttérinformációt”? Ehhez senkinek sem kell elfogadnia a Biblián kívüli írásokat, mint isteni ihletettségű, ahogyan a próféciákat, vagy más tanításokat sem, csak „adalékok” lehetnek az ige jobb megértéséhez.

Eltérések az 1908 előtti és utáni Károli Biblia kiadásokban

admin Bibliai témák 2018.08.03.2021.11.09.Biblia,Károli Biblia,Váradi-Károli biblia

Mielőtt belekezdek a cikk igazi témájába, előre szeretném bocsátani, hogy a „régi” Károli Biblia volt az egyetlen Biblia, amit 20 éven keresztül rendszeresen olvastunk, és bátran ki merem jelenteni, hogy ebből kaptuk a kijelentéseket. Ebben a kiadásban még benne van sok olyan igazság, amit sajnos ma már más kiadású Bibliák nem tartalmaznak (lásd a Modern Bibliák eltérései sorozatot).

Korábban már foglalkoztunk a témával, hogy az 1908-as Biblia revízió mekkora változtatásokat is hozott a Károli Biblia életében. Sajnos ma már az 1908-as verzió előtti kiadások szinte teljesen feledésbe merültek, hiszen már a ma még kapható változta is több mint száz éve van köztünk. A korábbi kiadások pedig egyrészről igen drágák, másrészről igen ritkán bukkannak fel egy-egy antik könyvkereskedésben. Ezért egy átagos hívőnek igen nehéz utánajárni, hogy az 1908-as verzió, mennyiben más mint a korábbiak, illetve ezek a változtatások milyen jellegűek.

Korábban a blogon már foglalkoztunk néhány ilyen eltéréssel,

Változtatások az 1908-as Károli kiadáshoz képest 1.rész

Egy komplett cikkben foglalkoztunk a Jel.1,7 megváltoztatásával:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

de most a modern Bibliákkal kapcsolatos sorozat kapcsán további igehelyeket mutatunk be, amelyek jelentősen befolyásolták a Biblia tartalmát és ezáltal jelentését.

Ebben az írásban azok a versek sem szerepelnek, amelyek példaként megtalálhatók a Függelékben, a megváltoztatott versek listájában, mint például:

Megváltoztatott versek listája (bevezető)

Természetesen a mostani lista sem teljes, hiszen összesen 1736 verset kellett megváltoztatnunk.

Mt.28,19

Váradi-Károli 1908-as Károli

19 Elmenve azért, tanítsatok minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, (Mt 28,19)

19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, (Mt 28,19)

Nem lehet senkit sem tanítvánnyá tenni, ahogyan hívővé sem. Senkit nem lehet kívülről rávenni, hogy higgyen az Úr Jézusban. Ugyanígy senkit sem lehet akarata ellenére tanítvánnyá tenni. Tanítani lehet, de tanítvánnyá tenni nem. 1908-ig ebben a versben a tanítsatok kifejezés állt, ezért került vissza a helyére.

A nevébe-nevében különbség talán ugyanilyen fontos:

„Mt 28,19 fordításánál Károli a „nevébe” formát használta abban az értelemben, hogy „tulajdonába”. Ez megfelelt mind a grammatikai leletnek, mind a bibliai teológiai összefüggésnek. Az új revízió munkásai azonban nem találták elég világosnak és helyette ezt írták: „nevében”. Ezt azonban úgy lehetett érteni, hogy „megbízásából”, és ez más mint amit a görög szöveg mond. Nem megfelelő a Komáromi Csipkés-féle fordítás megfelelő helye sem: „nevére” ” (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből)

Jel.19,8

Váradi-Károli 1908-as Károli

8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8)

8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. (Jel 19,8)

A Biblia végig azt hírdeti, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből (Róm.3,30; Róm.1,17, Hab.2,4, stb.). Embernek lehetetlen cselekedetekből megigazulnia. A megigazulást kegyelemből kapjuk. Most mondhatná valaki, hogy a cselekedeteink alapján fog minket megítélni Isten és Jézus. Ez igaz, de a bűnös mívoltunkból egyedül a Krisztusba vetett hit által igazulunk meg. Ha pedig nem megigazulva tesszük a hit cselekedeteit, akkor azok nem lehetnek tiszták. Ahogyan a Jer.13,23 mondja: „Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.” Tehát megigazulás nélkül a cselekedetek nem lehetnek igazak. A tiszta gyolcs ruhát pedig az Úr adja ránk, ahogyan Jósua főpap esetében is látjuk a Zak.3.fejezetében.

1Pt.2,9

Váradi-Károli 1908-as Károli

9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, melyet Isten sajátjának tart, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9)

9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pt 2,9)

Olyan nép vagyunk, akit Isten a sajátjának tart. Nem csak megtartásva vagyunk méltók, hanem egyenesen Isten saját népe vagyunk. Egy kicsit szabadabban gondolkodva, ez az ige így összecseng az Ef.1,14-gyel: „A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.” – ahol szintén nagyon erős kifejezéssel – a dőlt betűs részeket kihagyva – teljes joggal tulajdonának nevez bennünket, mivel Jézus drága vérén vásárolt meg bennünket.

1Pt.4,1

Váradi-Károli 1908-as Károli

1 Minthogy azért Krisztus hústestben szenvedett értünk, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki hústestben szenvedett, megszűnt a bűntől, (1Pt 4,1)

1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, (1Pt 4,1)

Sokakban téves gondolkodást indít el ez a vers, amikor az 1908-as változatot olvassa. Úgy tűnik, mintha a testi szenvedés (betegség, vezeklés) megszabadítana a bűntől. Ez ismét a cselekedetekből való megigazulás felé viszi el az igét. A mondat eredeti változata kifejezetten Jézusról szól, és nem rólunk, az olvasóról. Ráadásul kihagyták belőle azt az utalást is, hogy „értünk” szenvedett. Jézusra teljesen igaz ez a mondat, hogy miután magára vette a bűneinket, és meghalt miattuk, a halálban megszűnt a bűntől, és ismét bűntelenül él. De gondoljunk bele, hogy a betegségek és a szenvedések nem vezetnek egyértelműen a megtisztuláshoz, a megjobbuláshoz. A betegség és a testi szenvedés sokakat megkeményít, megkeserít, kegyetlenebbé tesz, és nem szűnnek meg a bűntől. De ezt olvasva az 1908-as verzió szerint, még az ilyen keserű emberek is azt gondolhatnák, hogy ezáltal megszűntek a bűntől, ami pedig nem igaz.

Zsid.1,3

Váradi-Károli 1908-as Károli

Ebben a versben elvették Jézus Istenségének a méltóságát azzal, hogy elvették tőle a fényességet, és azt mondják, hogy csak visszatükrözi az Atya dicsőségét. De mivel Jézus egy az Atyával, ezért igenis van saját dicsősége, és ahogyan az Atya megdicsőítette őt, azáltal az Atya dicsőségét sugározza ki (pl: Lk.9,28-29; 2Pt.1,16-18; Jn.17,1, Jn.17,5).

A másik fontos eltérés, hogy Jézus az Atya személyének a „lenyomata”, bélyege. Itt eredetiben a karakter szó áll, ami valósággal azt jelenti, hogy egy bevésés, egy beégetett jegy. A képmás inkább egy külső megjelenésre utal, ami szintén elvesz ennek a kijelentésnek az erejéből.

Ef.5,9

Váradi-Károli 1908-as Károli

9 (Mert a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,9)

A modern Bibliákban történt változtatások egyik iránya az, hogy a cselekedetek mellett a tudást is emelik. A XIX. század végére már kezdett elterjedni az a „tudományos” nézet, hogy a Westcott-Hort féle Újszövetség jobb, mint a régi görög szövegek. A Károli Biblia revíziójának egyik pontja is azt mondta ki, hogy „a bibliai tudomány és kritika, már megállapítottnak vehető eredményei figyelembevételével” készüljön a revízió. A Brit és Nemzetközi Bibliatársaság gondozta ezt az 1908-as revíziót, és ők 1904-ben kiadták Nestle Újszövetségét, amellyel elismerték azt, és elfogadták annak tartalmát. Ez lehetett hatással a revízióra is. Ez a vers megváltoztatva a tudásnak ad előnyt a Szent Szellemmel szemben.

1Jn.1,1-3

Váradi-Károli 1908-as Károli

1 Aki kezdettől fogva volt, akit hallottunk, akit szemeinkkel láttunk, akire néztünk, és akit kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk;) 3 Akit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3)

1 A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. 2 (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) 3 A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,1-3)

János végig Jézusról beszél, aki az életnek Igéje. Egyszerűen átfordították személyről tárgyra a verseket.

Jób.19,26

Váradi-Károli 1908-as Károli

26 És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent. (Jób 19,26)

26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. (Jób 19,26)

A revízió előtt pontosan az állt itt, hogy „ebben a testben”. Az 1908-as revízión dolgozott olyan személy is, aki nem hitte, hogy Jézus testben támadt fel. A revízión dolgozó egyik református lelkész, Pallagi Mór, 1862-ben egy cikkében nyiltan tagadta, hogy Jézus testben támadt fel. (forrás: Tanulmányok a magyarországi református egyház 1867 és 1971 közötti történelméből) Ne csodálkozzunk, ha a feltámadásnak ezt az egyik igen erős ószövetségi bizonyságát kivették. Ez a vers a Dániel könyvében lévő (Dán.12,13) bizonysággal együtt megerősíti Isten ígéretét arra, hogy a testünk is fel fog támadni romolhatatlanságban (1Kor.15.fej.)

Mk.1,11

Váradi-Károli 1908-as Károli

11 És szózat lett az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én megengeszteltettem. (Mk 1,11)

11 És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mk 1,11)

Ez a változtatás önmagában nem hibás, de kevésbé kifejező. Még maga Károli is, az 1590-es Vizsolyi Bibliában a sor mellett külön megjegyzi, hogy „vagy kiben kedvem tölt”. Tehát nem helytelen a gyönyörködöm szó itt, de kevésbé kifejező, mint a „megengeszteltettem”. De gyönyörködömre írták még át a Mt.3,17; Mt.17,5; 2Pt.1,17 igéket is, ahol mind más-más szó állt korábban.

Most ennyi példát hoztunk fel, de a sort nagyon sokáig lehetne folytatni. Ha valaki szeretné tovább kutatni ezeket az igehelyeket, vagy még megnézné, hogy az általunk megváltoztatott versek hogyan is néztek ki az 1908-as revízió előtt, azoknak ajánlom ezt az 1852-es Károli Biblia kiadást, amely még a revízió előtt lett kiadva.

https://drive.google.com/open?id=1jLmqVrOKYNo2zVWHZM9gEiooIs–A2_J

Úgy szerettük volna Isten Igéjét olvasni mai magyar nyelven, hogy az minél közelebb legyen Isten „igazi” szavához, ezért lett ilyen a Váradi-Károli Biblia. Sokan kifogásolják a Károli Biblia minőségét, de meg kellett látnunk, hogy 400 évig, többszöri revízió után is a szöveg döntő többsége kiállta az idők próbáját. A Váradi Biblia és Tótfalusi Kis Miklós Aranyos Bibliája egyenesen újra fordította az egész Bibliát, de a szöveg mégis nagyon hasonló maradt a korábbihoz képest. Az 1908-as revízió változtatásai azonban már a kritikus szövegen alapuló Bibliák felé terelik a szöveget. Nem is beszélve a liberális szemléletű szerkesztők befolyásáról, ahogyan azt Jób könyvénél is láttuk.

Bár még mindig a legjobb ma kapható Bibliák egyike a „régi” Károli, és sokan ezt használjuk és ismerjük, mint „A BIBLIA”, nehéz kimondani, hogy az 1908-as Károli Biblia – elődeivel ellentétben – sajnos „nem az igazi”.

Jézus hatalmának és jelentőségének kisebbítése (Modern Bibliák eltérései 5.rész)

admin Bibliai témák 2018.06.18.2021.11.02.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

A sorozat első részében megnéztük, hogy Jézus Istenségét hogyan csorbítják a kisebbségi vagy kritikus szövegeken alapuló modern bibliafordítások. Most visszatérünk Jézus személyéhez, amely folyamatos céltáblája ezeknek a változtatásoknak, és megnézzük azokat a változtatásokat, amelyek Jézus hatalmát és jelentőségét csorbítják.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Jel.6,17

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)

mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy egyes szám harmadik személyből többes szám harmadik szeméybe rakja a verset ezen a helyen.

Probléma: Itt egyértelműen a Bárány haragjáról van szó, és nem az Atya és a Fiú együttes haragjáról. Ezzel a változtatással ezt a verset összhangba hozzák a Jel.1,7 megváltoztatásával. Mindkét Ige így már arra utal, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel lesz, és nem ítélettel. Ezzel Jézus jelentőségét kisebbítik, mert a Jn.5,22-23 szerint, az Atya Jézusnak adta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan tisztelik az Atyát. De még Pál is erről a haragról és veszedelemről ír a 2Thessz.1,7-8-ban: „…amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

1Kor.5,5

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem megtartasson az Úr Jézusnak ama napján. (1Kor 5,5)

átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (1Kor 5,5)

A RÚF, az EFO, a REV, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen. Vida Sándor Újszövetsége megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Ugyanaz a helyzet, mint az előző versnél. Jézus az Úr. Ezért az Úr napja is egyértelműen hozzá kötődik. Ha elveszik innen az ő nevét, akkor már könnyen megmagyarázható más úrral is ez a vers.

Róm.14,10

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm 14,10)

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (Róm 14,10)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, és a katolikus SZIT is ugyanazt mondja ezen a helyen. A KNB megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Akik a Krisztuséi, akik az Úrban halnak meg, azok Krisztus ítélőszéke elé fognak állni. A nem hívők, pedig a nagy ítéletkor az Atya trónja elé fognak állni (Jel.20,12). Ezzel a változtatással megint Jézus szerepét és jelentőségét csökkentik azzal, hogy az övéinek az ítéletét elveszik tőle, és Istennek adják.

Ef.3,9

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Az egész teremtés Krisztuson keresztül jött létre. Erről tesz bizonyságot a Kolossé levél első fejezete, és a Zsid.1,2 is. Krisztus nélkül nincs ez a teremtés, amelyben mi is élünk. Ismét afelé terelik a gondolkodásunkat, hogy egy Isten van, és a Fiú személyét próbálják az emberfia szintjére leszorítani. A világban több szellemi irányzat is jelen van, ahol valóban egy Istenben hisznek, de a Fiút már nem tudják hová tenni. Ezekkel a változtatásokkal megkönnyítik azoknak a szellemi irányzatoknak a Biblia elfogadását egy kialakuló világvallás elősegítésére.

Jel.19,1

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, ezt mondva: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 19,1)

Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: “Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, (Jel 19,1)

A RÚF, az EFO, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy kihagyja az Urat ebből a versből. A Revideált Károliban (REV) megtalálható az „Úr” kifejezés.

Probléma: Jézusnak kijár ugyanaz az isteni tisztelet, mint az Atyának. Minden szempontból! Itt a vers azt mondja, hogy az Úr (Jézus), a mi Istenünk! Ha azonban kihagyja az Úr kifejezést, akkor megint elveszi Jézustól az istenségét. Jézust az Atya valósággal úrrá tette mindenek felett (Mt.28,18).

Zsid.2,7

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsid 2,7)

Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, (Zsid 2,7)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ahogyan az előző versnél is láttuk, el akarják venni Jézustól azt a hatalmat, amelyet adott neki az Atya. Mindkét vers arról tesz bizonyságot, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. De a modern Bibliák ezt már elveszik Tőle.

1Kor.10,28

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1Kor 10,28)

De ha valaki azt mondja nektek: “Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,28)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ez a vers is ékes példája a tendenciáknak. Ez már a harmadik vers ebben a sorban, ahol elveszik azt a kijelentést Jézusról, hogy Ő mindenek ura.

Ef.3,14

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14)

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Elveszik Jézustól az Isten Fiúságot. Ez a vers sokadik bizonysága annak, hogy Jézus az Isten Fia. Más vallásoknak is kell egy „nagy” isten, de ahogyan írtam, az, hogy Istennek Fia legyen, az már nem fér bele azokba a vallásokba. Ezzel megint Jézus személyét és jelentőségét csökkentik.

Ebben a sorozatban témánként megpróbáltam érzékeltetni, hogy a modern Bibilák nem csak egyszerű fordításbeli különbségeket hordoznak, és ezek az eltérések igen komoly hatással vannak a kereszténység alaptanításaira. Még több téma és eltérés van a Fogadott szövegen alapuló, reformkori Bibliák és a modern görög szövegeken alapuló Bibliák között, amelyekre részletesen nem fogok kitérni. Ha valaki szeretne utánajárni, akkor itt van egy pár igehely:

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22; 1Jn.4,19; Mk.9,29; 1Kor.7,5; Csel.10,30; Mk.10,21; Lk.4,4; Lk.11,2 és 4; Csel.4,24; Csel.9,6; Csel.15,24; 1Tim.6,5; 1Tim.5,16;

Jézus Isten Fia

Mt.8,29; Ef.3,14; Jn.6,69; Jn.9,35; Jn.12,41; Lk.4,41;

Isten személyének elmosása

Jel.15,3; Jel.14,5; Jel.19,1; Jel.20,12; Jel.5,14; Ef.3,14

Csak megerősíteni tudom azt a kijelentésem, hogy a reformkor Bibliái erősen megalapozott héber és görög szövegeken alapulnak. Még Kálvin János is hivatkozik írásaiban arra, hogy tisztában van a kéziratok közötti eltérésekkel, de a Textus Receptus szerinti változatot fogadja el igaznak. Amikor ő a magyarázatait készítette a Biblia könyveihez, akkor már a Textus Receptus is úgy jelent meg, hogy a margón jelölték a változatokat a többségi szöveghez képest. Mégsem választotta senki sem azokat a változatokat a Bibliája fordításának alapjául. Egyébként még maga Erasmus is azt írta az 1Tim.3,16-hoz, hogy szerinte is ott annak kellene állnia, hogy „aki” és nem annak, hogy „Isten”, de a szövegben mégis azt hagyta meg, mert a kéziratok azt bizonyították. Ezek a kéziratok sohasem voltak egyediek, és mindegyiknek meg volt a maga előzménye, amelyből jól nyomonkövethető az eredete és a hitelessége. A számos idézet is, amelyek szövege megyegyik a kéziratok szövegével, bizonyságot tesznek a Textus Receptus hitelességéről.

Ki kell jelentenünk, hogy nem létezett olyan Biblia, amelynek a szövegére alapozzák a modern Bibliákat. A Kritikus szövegekből összeállított görög szöveg egyben sohasem létezett! A „nagy bizonyságok”, mint a Vatikáni és a Sínai kódexek is, több ezer eltérést tartalmaznak. A Sínai kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Mindent összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Vatikáni kódex hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. De ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól.

De a modern görög szöveg, a Nestle-Aland szöveg is több mint 8000 eltérést tartalmaz a Többségi szövegekkel szemben.

Ahhoz kell igazán hit, hogy valaki a mai Bibliákat fogadja el hitelesnek.

Elnézőbbek-e a gonoszsággal az új Bibliák? (Modern Bibliák eltérései 4. rész)

admin Bibliai témák 2018.06.15.2021.11.02.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

Az előző rész végén már említettem a humanizmus egyre erősődő hatását a kerszténységben. De nem csak az összejövetelek és a tanítások lettek átjárva a humanizmus eszméjével, hanem a Biblia is. Lágyítva lettek a gonoszságok kifejezésénél használt szavak. Például a Zsoltárok könyve, az 1908-as revízió előtt, számtalanszor említi a hitetleneket, de a revízió után, már leszűkíti ezt a gonoszokra.

Zsolt.1,1-6

Váradi-Károli Károli 1908

Boldog ember az, aki nem jár hitetlenek tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz. Nem úgy a hitetlenek, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a hitetlenek az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a hitetlenek útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6)

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. (Zsolt 1,1-6)

Ezzel azt mondja ki, hogy nem minden hitetlen gonosz. De ugyanennél a szónál maradva, az 1975-ös Protestáns Új Fordítás, a szocializmus idején nem jelenhetett volna meg az istentelen szóval, mert akkor a materializmust hírdette az államhatalom. Ezért gyengítették Isten Igéjét, hogy beleférjen a szocialista világnézetbe. De ez a változtatás a mai napig megmaradt.

Ézs.57,21

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek! (Ézs 57,21)

A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem. (Ézs 57,21)

De ugyanilyen az Ézs.48,22 is. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban Isten Igéjeként kezelik a Bibliát? Valóban úgy veszik kézbe, mint Isten szavát az emberiségnek?

De ne csodálkozzunk ezen, hiszen sokszor hitetlen emberek, szépen mondva racionalisták, kezelték a Biblia szövegét, ahogyan ezt már több írásomban bemutattam.

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Kezdjük egy olyan Igével, amely állhatott volna a hamis kegyelem témakörében is, de itt épp olyan helytálló:

Jn.12,47

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot. (Jn 12,47)

Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. (Jn 12,47)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Ezt a két szót valóban többféleképpen fordítják. Igazán kicsi a különbség a „megítélem” és az „elítélem” között. Az elítélem közel áll a kárhoztatáshoz. A megítélés pedig inkább valaminek a megítéléséről szól (leegyszerűsítve a magyarázatot a helyszűke miatt). Viszont azzal, hogy a kárhoztatást lecserélték, igen lággyá lett ez az Ige, és olyan, mintha Jézus azt mondaná, hogy „nem baj, hogy nem hiszel, én megmenteni jöttelek, nem elveszíteni”. De ez közel sincs így. Egy hamis megnyugvást ad ezzel azoknak, akik nem hisznek. Szinte felmenti a hitetleneket a hitetlenségük felelőssége alól.

Mk.6,11

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnan kimenve, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. (Mrk 6,11)

Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” (Mrk 6,11)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja a vers második mondatát ezen a helyen.

Probléma: A vers második mondatának elhagyásával elveszik annak súlyát. Ez a vers egy igen komoly ítéletet mond ki azokra, akik nem hisznek. Mert Jézus azt mondja, hogy ha valaki hallja az evangéliumot, és nemet mond arra, akkor annak rosszabb sora lesz, mint Szodomának és Gomorának. Ismét a hitetleneket mentegetik. Látjuk a tendenciát? Egyre kisebb súllyal van benne a Bibliában a hitetlenség, az istentelenség bűne.

Lk.11,54

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Ólálkodva ő utána, és igyekezve valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt. (Lk 11,54)

és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák. (Lk 11,54)

A RÚF, az EFO, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is közel ugyanazt mondja ezen a helyen. A REV és a Vida megtartotta a vádlást.

Probléma: Ha más szó van odaírva, akkor a farizeusok és írástudók cselekedetének motivációját gyengíti. A gonosz szándékukat gyengíti. Mert más valakit rajtakapni valamin, vagy lesni minden szavát, hogy utána azt ellene fordítsák. Ezt tették a farizeusok és az írástudók. Lesték Jézus minden szavát, hogy ellene fordíthassák. Aljas szándékból kérdezgették. Ezt a szándékot kisebbítik ezen a helyen.

Lk.22,64

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És szemeit betakarva, arcul csapdosták őt, és kérdezték őt, mondva: Prófétáld meg ki az, aki téged ver? (Lk 22,64)

majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: “Prófétáld meg, ki ütött meg téged!” (Lk 22,64)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy elhagyja az arcul csapdosás tényét ezen a helyen.

Probléma: Egy gonosz cselekedetet rejtenek el ebben az esetben. Mert nem csak betakarták a szemeit és kérdezgették, hanem betakarták a szemeit, majd ütötték, és utána gúnyosan kérdezték. Ezzel a változtatással kisebbé tették a gonosz cselekedetet.

Róm.1,29

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakva irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; (Róm 1,29)

Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, (Róm 1,29)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a paráznaságot ezen a helyen.

Probléma: A modern Bibliák mind kihagyják a paráznaságot ebből a felsorolásból. Ha megnézzük a mai korszellemet, és az emberi kapcsolatokat, amikor sokan azt mondják, hogy a házasság az csak egy darab papír, és ezért nem kötnek házasságot, illetve már kora tinédzserkorban elkezdődik a nemi élet, akkor a paráznaság kivétele ebből a felsorolásból sok lelkiismeretet megnyugtathat. Különösen akkor, ha erről nem is tanítanak az egyházakban, hogy mi számít paráznaságnak. Már mondtam, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Egy felsorolásból kihagyott egy-egy szót azonban még ettől is nehezebb.

Róm.13,9

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint magadat. (Róm 13,9)

Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Róm 13,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is elhagyja a hamis tanúzást ezen a helyen.

Probléma: Ugyanaz a probléma, mint az előző versnél.

Ezek az Igék ismét azt mutatják be, hogy egy jól kivehető tendencia mentén húzódnak meg ezek a változtatások. Próbálják a hitetlenség és istentelenség következményeinek súlyát kicsinyíteni, valamint több, egyértelműen gonosz cselekedet megítélését lágyítani. Ez mind-mind betudható a mai elfogadó, támogató, „ne bántsuk meg a másikat” korszellemnek, amelynek előfutára az egyre erősődő humanizmus volt. A humanizmusnak pedig nem lenne semmi keresnivalója a kereszténységben. Mit gondolunk, nincs ott emögött az, aki az ember elvesztésén dolgozik? Krisztus szellemének más jellemzői vannak, nem a világ normái szerint kellene megítélni Isten dolgait. Ha Szent Szellemtől újjá nem született emberek dolgoztak a Biblia szövegén, sok esetben még ráadásul hitetlenek is (itt most nem elsősorban a fordítókra gondolok, hanem azokra, akik az „eredeti” szövegeket előkészítették), akkor azok milyen szellemből cselekedték ezt meg? Ha valaki hitetlen, akkor az csak és kizárólag a világ fejedelmének szelleme szerint cselekedhet:

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

Nincs más lehetőség, hiszen akiben nincs meg a Szent Szellem, abban más szellemnek kell lennie. Több lehetőség nincs. Erre pedig Jézus azt mondja:

Aki velem nincsen, ellenem van; (Mt 12,30a)

Tehát akiben nem lakik benne az Úr, és nem Neki engedelmeskedve cselekszik (Mt.12,50), akkor az ellene van. Akkor az csak a világ fejedelme szerint cselekedhet. Ezért balgaság azt várni, hogy hitetlen tudós emberek majd egy jó Bibliát fognak a kezünkbe adni.

Meg lehet igazulni cselekedetekből? (Modern Bibliák eltérései 3. rész)

admin Bibliai témák 2018.06.13.2021.11.02.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

Megigazulva azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, (Róm 5,1)

Egyértelműen tanítja a Biblia, hogy egyedül hit által van a megigazulás, és nem cselekedetekből. Sőt még csak nem is a törvény cselekedeteiből. Az első részben idéztem egy verset, amely bizonyos Bibliákban benne van. „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.” Most elárulom, hogy ez Tóbit könyvében van benne, Tóbit.12,9, vagy Tóbiás 12,9. Szóval a katolikus Bibliákban benne van. Az apokrif könyvekben sok ilyen rész található, amely a cselekedeteket hangsúlyozza. De sajnos a cselekedetekből való megigazulás már „beszivárgott” a kanonizált könyvek közé is. Azok az Újszövetségek, amelyek a kritikus szövegeken alapulnak, azokban ez már benne van. Nézzük végig most ezeket az igéket, és a problémát, amit felvetnek.

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Van-e cselekedetekből való megigazulás

Mk.10,24

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

A tanítványok pedig álmélkodtak az ő beszédén; de Jézus ismét felelve, mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! (Mrk 10,24)

A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! (Mrk 10,24)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „azoknak, akik a gazdagsában bíznak” kifejezést. Csia Lajos Újszövetségében meg van ez a rész, valószínű, hogy ő még egy olyan Nestle-Aland verziót fordított, amelyben benne volt.

Probléma: Ha ki van hagyva ez a rész, akkor elbizonytalaníthat minket, hogy mindenkinek nehéz bemenni Isten országába. Holott, a hitből való megigazulás pont ennek mond ellent, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hitből és kegyelemből, amely Isten ajándéka (Ef.2,8-9). Így ez a vers pedig arra ösztönzi az olvasót, hogy igyekezzen jó cselekedeteket cselekedni, hogy bejusson az Isten országásba.

Mt.6,1

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. (Mt 6,1)

“Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (Mt 6,1)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Jézus egyértelműen az adakozásról beszél, de a többi Biblia ezt általánosítja a jó cselekedetekre. A különbség jelentése hatalmas, mert ebben a formában ez az ige ellentmond a Mt. 5,16-nak: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van.” és a Jn.3,21-nek: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Mindkét igehely arra ösztönöz bennünket, hogy igenis lássa meg a világ, hogy Krisztus gyermekei másképp élnek, és nem e világ normái szerint. A modern változat annak leple alatt, hogy ne tűnjön dicsekedésnek a mi jó cselekedetünk, éppen arra buzdít, hogy rejtsük el a mi életünket a nyilvánosság elől. Jézus maga buzdít minket arra, hogy igenis legyen nyilvánvaló minden ember számára, hogy az övéi cselekedeteit isteni értékrend vezérli, és nem világi. Adományainkkal valóban ne dicsekedjünk, de az életvitelünk legyen nyilvános.

1Pt.2,2

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek; (1Pét 2,2)

mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; (1Pét 2,2)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Különbség csak ott van köztük, hogy szellemi (lelki) tejet kívánjunk, vagy az Ige tejét.

Probléma: A modern változat azt mondja, hogy az Ige tanulmányozásával el lehet jutni az üdvösségre. Mintha az Ige ismerete üdvösséget szerezhetne. Vitathatatlan, hogy létfontosságú az Ige ismerete (ez a cikksoroszat is éppen erről szól), de üdvösséget nem tud szerezni. A tanulmányozása különösen nem. Ezzel kisebbítik Jézus áldozatának és a hitből való megigazulásnak a szerepét.

Azokban a Bibliákban pedig, ahol még az Igét is elhagyják, és csak egy szellemi (lelki) tejet írnak, ott még a szellemi élményeket is felnagyítják, mintha azoknak szintén lenne olyan szerepe, hogy megtarthassanak az üdvösségre. Itt ismét a cselekedetek értékének felnagyításával találkozunk.

Jel.19,8

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. (Jel 19,8)

és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti“. (Jel 19,8)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is kis eltéréssel ugyanazt mondja ezen a helyen. Itt még az 1908-as „régi” Károli is ezt mondja, helytelenül. Többek között ezért kellett az 1908-as régi Károli Bibliának a revízióját visszaállítani, mert a modern Újszövetségek elemei kezdtek beszivárogni a szövegbe.

Probléma: Amennyiben itt nem a szentek megigazulása áll, amely ingyen (Róm.3,24; 5,1; 5,9) van, akkor azt mondja, hogy a menyasszony cselekedetek által lehet az, aki. De ez ellentmond a kegyelemnek. Hiszen a kegyelem azért kegyelem, mert nem lehet megdolgozni érte. „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.” (Róm.11,6) Egyrészről Isten valóban a cselekedeteink szerint ítél meg majd bennünket, de nem azok által igazulunk meg, és nem az tuljadoníttatik nekünk igazságul, hanem a hit (Róm.1,17; Róm.4,3; Jak.2,23;) Emiatt magyarázzák félre sokan Jakab levelét is, amikor a cselekedeteket a hit elé helyezik. A hitnek meg kell előznie a cselekedeteket, és a hitből kell a cselekedeteknek kiindulnia.

Jel.22,14

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel 22,14)

“Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. (Jel 22,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Ismét cselekedetekre szólít fel, hogy mossuk meg a saját ruháinkat. Mintha mi meg tudnánk magunkat mosni és igazzá tenni. Egyrészről elveszi az engedelmességet, amely más igehelyekkel összhangban az üdvösségre visz (Zsid.5,9; Jn.3,36). Másrészről ismét azt sugallja, hogy én magam tehetek valamit az üdvösségemért. Ez Jézus szerepét, és áldozatának jelentőségét kisebbíti. Biztos vagyok benne, ha lett volna más módja az embernek a megigazulásra, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. De nincs más mód! Csak az Ő kereszthalálában és áldozatában való hit menthet meg bennünket. Csak Ő tud minket megmosni. Mi nem tudjuk magunkat megmosni.

Róm.11,6

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Róm 11,6)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen.

Probléma: Az elhagyás csökkenti az erejét ennek a kijelentésnek. Az első részben már említettem az elhagyások nagy veszélyét. Ha nem azt olvasom amit kellene, akkor nagyon nehéz emlékezni arra, hogy ott minek kellene állnia. Itt éppen ezzel találkozunk. Pál nyomatékot ad a mondandójának azzal, hogy nem csak a kegyelem szempontjából írja le, hogy a kegyelem azért kegyelem, mert nem cselekedetek fizetségéért kapjuk, hanem a cselekedet szempontjából is. Ezzel pontosítja, hogy ha valaki cselekedetből akar valamit elérni, akkor annak a cselekedetei fizetségéül járna a megtartatás, és nem kegyelemből. De a kegyelem, vagyis az üdvösség Isten ajándéka. Azt megszolgálni nem lehet.

Ezekben az eltérésekben ismét jól kivehető egy adott tendencia, amely a cselekedetek fontosságát helyezi előtérbe. Ezzel közelít az iszlám, a katolicizmus, de még a szabadkőművesség felé is, ahol azt hírdetik, hogy jó cselekedetekkel ellensúlyozhatom a gonoszságaim, és a jó cselekedetek fizetségéül elérhetek Istennél valamit.

A blogon foglalkoztam már több olyan bibliai fogalommal, amelyek jelentésének az elváltoztatása is hasonló célt szolgál. Mégpedig azt a célt, hogy aki igazán keresi az Urat, az ne találhassa meg. A mai világ korszellemének legerősebb hatása a gyülekezetekben a humanizmussal köthető össze. A humanizmus elveszi a fókuszt Istenről. Arról, hogy Isten parancsai szerint éljünk, hogy neki engedelmeskedjünk elsősorban, stb. Két fő jellemzője van ennek a mai korszellemnek a tolerancia és az elfogadás. És itt kapcsolódik ez a mondandóm a mai témával, a cselekedetek fontosságával. Ezzel függ össze a „szeressünk mindenkit” felkiáltás is az egyházon belül, amelyre az Ige nem szólít fel. Jézus maga mondja, hogy az Őt követőket arról ismerik meg, hogy mennyire szeretik egymást (Jn.13,35). De János is erről tesz bizonyságot, hogy egymást – vagyis a testvérek szeressék egymást(!) (1Jn.4,11) és nem mindenkit. De ma a minden ember tekintet nélkül való elfogadására ösztönöz minket a világ, és ez kezd beszivárogni a Bibliába is.

1Jn.4,19

Váradi-Károli Egyszerű Fordítás

Mi szeretjük őt; mert ő előbb szeretett minket! (1Ján 4,19)

Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. (1Ján 4,19)

Az EFO arra buzdít minket, hogy Isten szeretetével szeressünk másokat. A modern Bibliák valósággal a hitélet alapjait akarják átformálni. Ha valaki végigolvassa ezeket a cikkeket, akkor remélem meglátja velem együtt, hogy nem csak jelentéktelen változtatások vannak a modern Bibliákban. A változtatásoknak csak a külső megjelenése jelnetéktelen – egy-egy szó itt-ott, egy-egy rag, egy-egy elhagyás, egy-két szó egy versen belül – , de a hatásuk jelentős.

Benne van-e a hamis kegyelem a Bibliában? (Modern Bibliák eltérései 2. rész)

admin Bibliai témák 2018.06.11.2021.11.09.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

Röviden a válasz igen. Hosszabban kifejtve azt lehet mondani, hogy a 19. századtól készült „eredeti” szövegeken alapuló Bibliákban igen, de a reformkortól egészen a 19. századig nem volt benne. Előző írásomban már taglaltam, hogy az eltérések nem csak apró különbségeket okoznak a Bibliák között, hanem ezeknek jelentős tanításbeli eltérései vannak. Korábbi írásokban, mint „A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal” című írásban, már részletesebben is vizsgáltam, hogy az Újszövetség eredeti szövegeinek revíziója alatt olyan szempontok vezérelték a szövegkritikusokat, amelyek jórészt feltételezésen alapultak, ezért megalapozatlanok voltak.

A probléma, amellyel most foglalkozom, hasonló hatású, mint az előző részben tárgyalt, miszerint ha valaki nem ismeri szó szerint az Igét, és egy-egy állítás vagy egy tanítás alapját akarja valaki az Igéből alátámasztani, akkor ezt egy modern Bibliából könnyedén megteheti.

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

A hamis kegyelem a modern Bibliákban

Mk.2,17

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És amikor ezt hallotta Jézus, mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre. (Mrk 2,17)

Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mrk 2,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB sem tartalmazza az „hívjak megtérésre” kifejezést.

Probléma: Ha ez a kifejezés nem áll ott, akkor feltételezhető, hogy Jézus valóban úgy hív minket, ahogyan vagyunk, és nem kell megváltozni. Nincs miért elhagyni a bűnöket, mert Isten így fogad el, ahogyan vagyunk. De minden ilyen esetben megemlíti a Biblia a megtérés szükségességét, más szóval a bűnök elhagyását. (Jn.5,14; Jn.8,11; Róm.6,15; 1Kor.15,34)

Róm 8,1

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Nincs azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8,1)

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, (Róm 8,1)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a vers második felét.

Probléma: A második rész nélkül ez a vers azt mondja, hogy ha már egyszer hiszek, és ráadásul még újjá is születtem, akkor már nincs semmi kárhoztatásom, élhetek nyugodtan. Ennek megfelelően akármilyen világi, bűnös életet élek, akkor Isten nem fog engem kárhoztatni. De ez nincs így. Ezt csak a modern Bibliákból lehet kiolvasni, ahol el van hagyva a vers második fele.

1Jn.3,5

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn. (1Ján 3,5)

Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1Ján 3,5)

A RÚF, az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT mind általánossá teszi a bűnök elvételét. A REV és a KNB megtartja a ragozást többesszám első személyben.

Probléma: Ez a vers a Krisztusban lévő hívőkre vonatkozik. Ha elvesszük a „mi bűneinket” kifejezést, akkor a világra vonatkozó általános kifejezéssé tesszük itt a bűnök elvételét. De ezt csak azok mondhatják el, akik bűnbánatot tartottak, és bűnbocsánatot kértek és nyertek az Úrban. Így általánosítva azonban már megnyílik az Ige a világvallás felé, mert akkor olyan ez a vers, mintha Jézus tekintet nélkül mindenkinek a bűnét elvette volna az útból. Azt sugallja, mintha valaki megtérés nélkül is szabad lehetne a bűneitől. Ez a kegyelem hamis bemutatása.

Zsid.1,3

Váradi-Károli Egyszerű Fordítás

Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban, (Zsid 1,3)

A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3)

Az EFO, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja a többesszám első személy ragozását, ahogyan az előző versben is. A RÚF és a REV megtartja a többesszám első személyt. De mindegyik mai Biblia elhagyja azt a kifejezést, hogy „önmaga által”.

Probléma: A személyrag nélkül ugyanaz a helyzet, mint fenntebb az 1Jn.3,5-ben. Ismét mindenkinek elérhetővé teszi a bűnök eltörlését, ami azonban több más igehellyel ellentétes. A másik probléma az, hogy Jézus engesztelő áldozatát kicsinyítik le azzal, hogy elhagyják az „önmaga által” kifejezést. Hiszen Ő önmagát áldozta fel a mi bűneink bocsánatáért (Zsid.7,27), az életével fizetett (Gal.2,20b) a mi életünk váltságáért.

Jel.21,24

Váradi-Károli Egyszerű Fordítás

És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. (Jel 21,24)

a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. (Jel 21,24)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind elhagyja az „akik megtartatnak” kifejezést.

Probléma: Ezzel megint azt mutatják be, hogy Isten kegyelme az egész világra kiterjed. Együtt használva ezt az igét a fentiekkel, már egyértelművé válik, hogy egy általános kegyelemről van itt szó, amelyet eredetileg a Biblia nem tanít. A megtartatnak kifejezés egyébként ugyanaz, mint az 1Pt.4,18-ban a megtartatás, vagyis akik üdvösséget nyernek, vagy más szóval megmenekülnek az ítéletből. Nem pedig a földön élő embereket általában.

Jel.22,21

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen. (Jel 22,21)

Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen. (22:22)fin (Jel 22,21)

A modern fordítások mind elhagyják annak hangsúlyozását, hogy a hívőknek kívánja János a kegyelmet. Ez legjobban a KNB-ben látszik, ahol azt írja, „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!”

Probléma: Isten kegylemét ismét kiterjeszti mindenkire. De csak azok békéltek meg Istennel, akik Krisztusban vannak (Róm.5,11).

Jel.1,7

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB mind úgy írja le ezt a verset, mintha a föld lakossága szomorkodna amiatt, hogy Jézust megfeszítették. Mintha őt siratnák. Ezt sajnos már beleírták az 1908-as Károli Bibliába is, ezért a Krisztus Szeretete egyház és a Patmos kiadó Bibliája is helytelen.

Probléma: Ez a vers azért van az itteni listában, mert ezzel azt mondják ki, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel fog megtörténni. Ezzel meg akarják változtatni azt a tényt, hogy Jézus másodszor már ítélettel fog eljönni, és nem kegyelemmel. A Jelenések könyvének 1,7 versének megváltoztatása igen nehezen érhető tetten, mert a Westcott-Hort féle revízió kapcsán, 1881-ben került bele az Új Szövetségbe, minden megjegyzés nélkül. Ha nem írta volna meg maga Brooke Foss Westcott, a Néhány lecke az Új Szövetség felülvizsgált verziójához című könyvében, akkor ma nem is tudnánk, hogy miért változott meg. De nézzük, hogy ő miként is ír erről:

„egy szakaszban nyilvánvalóan van jelezve, hogy az Úr visszajövetelét követni fogja a ’kegyelem és könyörgés szellemének kiáradása’. ’Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt átszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.’(Jel.1,7) A föld minden népe siratni fogja őt bűnbánattal, és nem úgy, ahogyan a Hivatalos verzió [megj. King James fordítás] írja – jajveszékel miatta – egy szörnyű bosszú várásában (összehasonlítva a Zak.12,10-zel).”

(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Kifejezetten ezzel a verssel bővebben már foglalkoztam a blogon:

Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

Ahogyan látjuk, a kegyelemnek az általánossá tétele a Bibliában ökumenikus célokat szolgál, amelyek már nem csak a keresztényeket „kvalifikálja” a kegyelemre, hanem minden népeket. Emellett pedig ad egy hamis megnyugvást, hogy a bűn már le van rendezve, és nekünk már nem kell semmit sem tenni. Ezzel összekötik azzal a szintén hamis tanítással, hogy nem lehet elveszteni az üdvösséget.

Remélem, hogy ezek a példák is jól mutatják, hogy a Bibliák közötti eltérések sokkal mélyebbek, mint azok elsőre látszanak. Westcott saját szavaival élve:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást.”
(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 184.old.)

Ezért roppant veszélyesek ezek a változtatások. Mert kicsik, és szinte észrevehetetlenek, de az összkép már egy egészen más Biblia.

Jézus Istensége (A modern Bibliák eltérései 1. rész)

admin Bibliai témák 2018.06.09.2021.11.02.Biblia,Károli Biblia,különböző bibliafordítások,megváltoztatott igehelyek,Váradi-Károli biblia

A blogon már többször foglalkoztunk a Bibliák közötti eltérésekkel. Tudnunk kell, hogy ezek nem csak fordításbeli különbségek, hanem a fordítások mögötti eredetinek mondott szövegek eltéréséből adódó különbségek. Ha valaki már belelapozott a Váradi-Károli Bibliába, akkor mind annak előszavában, mind a Függelékben olvashatott ezekről az eltérésekről és ezeknek okairól. Sokan, akikkel beszéltem erről, azt mondják, hogy mindezeknek a változtatásoknak ellenére nem tudták a Biblia lényegét megváltoztatni, és egyébként is egyforma a Bibliák nagy része. Én nem tudom ilyen könnyen venni ezt az állítást, a következő okok miatt.

1. Egy-egy igemagyarázathoz kiragadott igék olyan tanokat támaszthatnak alá, amelyek nem olvashatók ki egyébként a Bibliából. Ha valaki csak egy állítását akarja igazolni a Bibliából, akkor könnyen talál olyan verset, ami kiragadva igencsak félrevezető lehet. (Erre most példákat is fogok hozni.)

2. Ezek az eltérések sokszor ellentmondást generálnak a Biblia tanításaiban. Ha pedig ellentmondás van, akkor már nehéz eldönteni, hogy melyik állítás az igaz, és ez kételkedést szül Isten Igéjében. Vegyük például ezt az igét Jn.3,36: Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,36)

Ennek közvetlen ellentmond a következő vers (szándékosan nem írom le, hogy honnan idézem, de bizonyos mai magyar Bibliákban benne van.): „Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.”

Mert vagy hitből van megmenekülés a haláltól, vagy az alamizsna ment meg a haláltól. Hitből, vagy cselekedetekből van a megmenekülés?

Ha pedig tele van a Biblia ilyen ellentmondásokkal, akkor ki mondja meg, hogy melyik a helyes? Egyáltalán hogyan mondhat Isten ellent önmagának? Ha pedig ez nem tőle van, akkor marad az emberi magyarázat, amelyről Jakab azt mondja: Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, lelki és démoni. (Jak 3,15)

3. A modern Bibliák azt hangsúlyozzák, hogy „nem lehet tudni”, hogy eredetileg mit írtak le az apostolok. Ezért szerepel sok lábjegyzetben a változatokra való utalás. Hangsúlyozzák a Biblia emberi eredetét, és ezáltal esendőségét. Itt a blogon sokszor foglalkoztam már a témával, hogy a modern szövegkritika állításai mind feltételezésen alapulnak. De aki nem jár ennek utána, és elhiszi, amit mondanak, akkor abban a személyben kétséget támaszt az iránt, hogy valóban Isten adta-e nekünk a Bibliát, ha az tele van emberi hibákkal. De ez közel sincs így.

Az Újszövetség kulcsfontosságú ebből a szempontból, mert az tesz bizonyságot a Megváltóról, Jézus Krisztusról. Ezért is kíséri ilyen nagy figyelem a szövegét. Ebből tudjuk meg, hogy minden prófécia, amely a megváltót előre jelezte, azok Jézus személyében beteljesedtek. Ezért elsősorban az újszövetségi eltéréseket fogom csoportba szedve bemutatni, hogy lássuk, hogy egész tanításokat és sok esetben tanokat lehet az eltérésekre alapozni. Az összehasonlításhoz a gyülekezetek közötti összefogással készült, a Kálvin Kiadó által kiadott, Revideált Új Fordítást (RÚF); és a 2003-as kiadású Egyszerű Fordítást (EFO) fogom elsősorban használni, mint a két legelterjedtebb protestáns Bibliát. Ezeket a „régi” Károli (1908) Biblián alapuló, mai nyelvezettel a reformkori szövegekhez legközelebb álló, most készülő Váradi-Károli Bibliában szereplő igékkel állítom párba. De mindenkit buzdítok arr,a hogy nézzen utána maga ezeknek. Annyiban könnyű a dolgom, hogy amit állítok, azt mindenki le tudja ellenőrizni, mert „meg van írva”.

Jézus Istensége

Több igehely egyértelmű kijelentést ad arról, hogy Jézus személyében maga Isten jött el, és Ő valósággal Isten. Ezt a mai Bibliákban sok igehely gyengíti és erősíti Jézus emberi mívoltát. Ezek közül az igék közül mutatok be néhányat.

Jn.3,13

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. (Jn 3,13)

Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. (Jn 3,13)

A RÚF, az EFO, a Revideált Károli (REV), a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség és a katolikus Káldi Nova Vulgata (KNB) sem tartalmazza az „aki a mennyben van” kifejezést.

Probléma: Ha ez nem áll ott, akkor azt hangsúlyozza, hogy Jézus ember, aki bár a mennyből érkezett, de most ember. Amennyiben ott áll a hiányzó rész, akkor egyértelművé teszi, hogy Jézus bár most itt emberi testben közöttünk jár, de Ő a mennyben van! Egyenlő Istennel, mivel egyszerre van jelen a földön és a mennyben. Erre csak Isten képes, senki más! Ennek a szakasznak az elhagyása rombolja Jézus Istenségét.

1Tim.3,16

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, prédikáltatott a pogányoknak, hittek benne e világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus Szent Isván Társulat (SZIT) Bibliája és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „aki megjelent testben”.

Probléma: A létező görög kéziratok 98,5%-ában ebben a versben „Isten” áll. Egyrészről, ha itt nem ez a szó áll, akkor miért olyan nagy titka az Istennek, hogy egy ember megszületik emberi testben. Másrészről ha nem az Isten szó áll itt, akkor elveszik Jézustól azt az igen erős kijelentést, hogy Őbenne Isten született meg erre a földre emberi testben.

Jn.1,18

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

A RÚF, a Vida Sándor Újszövetség, a Csia Lajos Újszövetség, a katolikus KNB mind ugynazt írja, hogy „egyszülött Isten”. Az EFO 2003-as Újszövetség azt írja „egyetlen Fiú”, de 2015-ben ez már „egyszülött Fiú” lett. Az Új Világ fordítása a Jehova Tanúinak még tovább megy, és ott az isten szó kisbetűvel van írva, a gnosztikus tanoknak megfelelően.

Probléma: Ez az Ige azért probléma, mert Isten nem születik meg. Sokan azt mondják, hogy ez éppen erősíti Jézus Istenségét, de akkor meg azzal az a baj, hogy Jézus a földre születés során kapta volna az Istenségét, ami az jelentené, hogy nem öröktől fogva Isten, tehát nem lehetne része az Atyának.

Jn.6,69

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Jn 6,69)

És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,69)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja, hogy „Istennek Szentje”.

Probléma: Ez egy dupla bizonyság Jézus személyéről. Először is kijelenti Péter, hogy Ő a Krisztus. Másodszor kijelenti, hogy Jézus az élő Isten Fia. A korábbi igékkel együtt, ezek erős bizonyságot adnak arról, hogy Jézus valósággal Isten. Viszont ha itt is elvesszük az Isten Fiáról való kijelentést, akkor Jézusban könnyen egy szent emberrel találjuk magunkat szemben, és nem Isten Fiával. A két állítás viszont együtt egy komoly megerősítése annak, hogy Jézus a Krisztus, a messiás, és valóban Isten Fia.

Jel.1,8

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8)

Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel 1,8)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Kiveszik Jézus szájából, amit mond, és az Atyának a szájába adják. Az Újszövetségben végig mint Úr szerepel Jézus, és a két személy (Isten és Úr) külön van választva (pl.: 1Kor.8,6; Ef.4,5-6; 2Kor.13,14;). Ezzel ismét elveszik Jézustól azt, hogy Ő az Atyával egyenlő, de két külön személyről van szó, az Atyáról és a Fiúról.

Jn.6,65

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És mondta: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva neki. (Jn 6,65)

És így folytatta: “Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (Jn 6,65)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, a katolikus SZIT és a KNB mind ugyanazt írja. Csia Lajosnál, azt látjuk, hogy „Atyám”, ami azt jelentheti, hogy ő egy másik Nestle-Aland verziót használt, mint a többiek.

Probléma: Ezzel elveszik Jézusnak azt a kijelentését, hogy a mi mennyei Atyánk, az Ő Atyja, és Ő tőle született. Amikor itt járt, akkor ezt egyedül AZ Isten Fia mondhatta el magáról, senki más. Ha ezt a kijelentését általánossá teszik, hogy „az Atya” adja meg ezt az embereknek, akkor elveszik Jézus Istenségét, és Jézus emberi mívoltát hangsúlyozzák.

Ef.3,9

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers arról tesz bizonyságot, hogy az egész teremtés Jézuson keresztül keletkezett, ezért Ő előbb volt minden teremtett dolognál. Így összhangban van a Kol.1,16 verssel, amely ugyanerről tesz bizonyságot. A „Jézus Krisztus által” kifejezés elvételével azonban, kiveszik Jézust a teremtésből. Ismét azzal találjuk szembe magunkat, hogy Jézus Istenségét csorbítja ennek a résznek a hiánya.

Ef.3,14

Váradi-Károli Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14)

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, Vida, Csia, katolikus SZIT és a KNB kis eltéréssel mind ugyanazt írja.

Probléma: Ez a vers bizonyságot tesz egyrészről arról, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. Másrészről pedig, hogy a mennyei Atya, a mindenség Ura, az Jézus Atyja. Ezzel megint elvesz egy erős bizonyságot arról, hogy Jézus isteni származású, Istentől született, ezért Isten.

Ezek mellet az igék mellet, több olyan van, ahol „Jézus” vagy az „Úr” kifejezés le van hagyva. Ezek felsorolva (50 db):

Máté: 8,29; 13,36; 13,51; 17,20; 23,8; 24,2; 28,6; Márk: 5,13; 11,14; 14,22; Lukács: 4,41 (krisztus); 7,22; 7,31; 9,57; 10,39; 23,42; Ap.Csel: 3,26; 7,30; 9,6; 9,29; 19,4; 19,10, 22,16; Róm: 1,16; 6,11; 14,6; 16,18; 1Kor: 5,4; 5,5; 15,47; 16,22; 2Kor: 4,6; 4,10; 5,18; Gal: 6,15, 6,17; Ef:3,9; 3,14; Kol.1,2; 1Thessz.1,1; 1Tim.1,1; 2Tim.4,22; Tit.1,4; Zsid.10,30; 1Pt.5,10; 1Pt.5,14; 2Jn.3; 2Jn.9; Jel.16,5; Jel.19,1;

Nem említve azt, hogy az EFO-ból 18 vers hiányzik, amelyek a RÚF-ban még lábjegyzetes magyarázattal benne vannak.

Remélem, hogy ezek a példák mindenki számára jól érzékeltették, hogy ezek a változtatások valóban érintik a Biblia lényegét, mégpedig a bizonyságát Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról, és Istenről.

Amit személyes tapasztalaton keresztül megfigyeltünk, az az, hogy az elhagyásokat nagyon nehéz észrevenni. Ha egy-egy vers teljesen más, mint ahogyan azt valaki megszokta, akkor könnyű észrevenni az eltéréseket. Ha azonban csak egy-egy szó van elhagyva, akkor azt nagyon nehéz felismerni, különösen akkor, ha több verset olvasunk egyben.

Az idők végén élünk, és ezekre az időkre az egyedüli hiteles útmutatónk a Biblia, vagyis Isten szava. Ezért nagyon fontos, hogy mi áll benne, és mit tekintünk annak. Akik Istenben hisznek, azoknak nem marad más kapaszkodójuk, mert az egész világ mást fog hírdetni, mint ami valójában meg van írva. Ezért álljon itt ismét egy idézet Watchmann Nee-től:

“Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll.”

A világvallás Bibliái – videó

admin Bibliai témák,Váradi-Károli Biblia 2018.03.07.2021.11.09.Biblia,különböző bibliafordítások,Váradi-Károli biblia,világvallás

A korábbi blog bejegyzésből most videó készült.

Tudjuk, hogy nem csak fordítási különbségek vannak a Bibliák között?
Amikor kézbe veszünk egy Bibliát, akkor tudjuk, hogy annak mi a háttere?
Tudjuk, hogy ma már ugyan úgy nincs különbség a katolikus és a protestáns Bibliák között, mint a reformáció előtt?

Tudatosan választjuk ki, hogy melyik Bibliát olvassuk?

A készülő világvallás előkészítői nem bízzák a véletlenre, hogy mi legyen benne, és mi ne legyen benne a Bibliában, Isten Igéjében.
https://www.youtube.com/watch?v=3plCYhV_cbo&t=2368s

A videó szövege itt olvasható:

A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal?

A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal?

admin Bibliai témák,Hitélet 2017.12.03.2021.10.11.Biblia,új biblia,Váradi-Károli biblia,világvallás

Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni a „törvényszegés titkos bűnének”[i] valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[ii],

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.

A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[iii]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is munkálkodik Isten igéje ellen[iv].

Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[v] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[vi], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[vii] Ezzel elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.

A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[viii]. Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[ix] néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv, mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.

Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia előszavában, 1590-ben:

„[…] De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, […]De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: […]Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. […]Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. […]”

De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.

A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai, amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek. Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.

Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák szövege közel 400 évig.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[x]. Ez az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott.

És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[xi] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[xii].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[xiii]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[xiv]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[xv]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[xvi] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen a mai korig.

Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[xvii]

„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[xviii]

„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[xix]

Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.

Krisztus Istenségéről:

„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[xx]

Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.

A megváltásról:

„Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[xxi]

Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[xxii])

A pokolról és kárhozatról:

„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[xxiii]

Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá[xxiv] (talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

„De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek…Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[xxv]

„Feltételezem, hogy például Mózes első könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti történelemnek.”[xxvi]

Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől kapott kijelentésnek.

De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az alapító tagok között voltak.

„Két másik társaság …lett elindítva…úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak” neveznek…A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[xxvii]

Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen.

Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió során:

– Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért használhatatlanok

– A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen kizárták őket a revízióból

– A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget, ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre

– A régebbi szöveg a jobb

– A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a másolók betoldásának bélyegezték

De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak erről.

„(12) Az elsődleges unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti szöveget adják vissza.” (Előszó – lxiv.oldal)

A sínai kódexről (א – ’alef’)

„Nagy részeket tartalmaz a Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó – xx.oldal)

A Vatikáni kódexről (B)

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó – xxvi.oldal)

A szabályok alkalmazásáról

„Ezeknek a kritikus szabályoknak az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek azóta kerültek napvilágra.” (Előszó – lxiv.oldal)

Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben. A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi, vagy sokat másolt szövegek eleve hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:

„Nem kevésbé igaz, mint amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről származnak:”[xxviii]

Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus (C) és Bezae (D). De nézzük meg egy kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.

A Vatikáni kódex (Codex Vaticanus B)

A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle. Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.

A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban 1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.

„A legfrissebb értekezés, amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem publikálták.”[xxix]

Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.

A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.

A Sínai kódex (Codex Sinaiticus א)

A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből, és részeket az Ószövetségből is.

Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul meg van.

De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine Simonides, egy görög származású paleografikus, azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában már akkor?

„Simonides kinyomtatott egy kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[xxx]

The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

„Simonides úgy tűnik, hogy beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library).[xxxi] Elliott p. 26

De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében, egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[xxxii]

Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás között is 3572 eltérés van.[xxxiii]

Egyik kódexnek sem ismert a pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:

„…Az egésznek az alapja egy csomó feltételezés; […] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles, ismert története […] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. […] Tischendorf maga sem volt képes kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. […] A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva…”[xxxiv] (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal)

És mégis hozzájuk, különösen a Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:

„Íme az oltár, amin durván feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: …ahol kiejtik kódex B nevét. […] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell adnia Kódex B-nek. (202.oldal) […azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán el is kell utasítani (202-5. oldal) – ha úgy találják, hogy ellentmondanak kódex B-nek! (171.odal).”[xxxv] – J.W. Burgon: The revision revised, 301.oldal

„Mindezt természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B abszolút kiválóságáról – amely” – Dr Hort saját szavaival elmondva (23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg semlegességében, azzal, hogy valóban mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[xxxvi] – J.W.burgon – The revision revised, 396.oldal

Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.

Az Újszövetség görög revíziójának végeredményéről Westcott és Hort ezt mondta:

„… az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. […] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[xxxvii] [kiemelés hozzáadva]

Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)

Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Ő volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz.[xxxviii] A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[xxxix]

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás, ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:

Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)

Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[xl]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót.

Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben…

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 – Váradi-Károli Biblia)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

vagy az 1Tim.3,16-ban

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 – Váradi-Károli Biblia)

Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 – Revideált Új Fordítás – Bibliatársulat)

A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:

És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már. (1Ján 4,3 – Váradi-Károli Biblia)

És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. (1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)

Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[xli] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[xlii]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[xliii] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[xliv] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[xlv] féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük ki gondozta a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

„Az alábbi minusculák[xlvi], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[xlvii]

Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

„Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott….[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját…[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[xlviii]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[xlix], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne vannak.

„Amikor az Újszövetség pseudonymus[l] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[li]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

„Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja – kiemelés hozzáadva]”[lii]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

„az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott…Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be…[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi…Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal…[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[liii]

Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28. kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies) görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.

A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II. vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az ökumenizmusra.

Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992 között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták, hogy megegyezzen a Novum Testamentum Graece-vel.

Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap” Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!

Nova-Vulgata

1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.

A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.

1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.

Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata, mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk, mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.

Bibliafordítások

A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:

„Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha — eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja — különvált testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[liv]

A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a 2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.

32. […]„Mivel a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”

Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia olvasóját, nem Isten keresése felé.

38. […]Ha újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán; inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg puszta betűszerűségében.”

Ezzel utat nyit a betűtől elváló magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal, hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:

44. […] a fundamentalista olvasat által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit terjesztve. […]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták meg.

Nem a szellemi, vagyis értelmezett olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a fundamentalista olvasatnál.

46. […]II. János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.

A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.

De mi is ez a szövegkritika?

„A bibliakritika mint tudományág az újkor szülötte. […] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712) francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia – Biblikaritika)

A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy „helyes” szöveg helyreállításához.[lv]

Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott, és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a „dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a fordításokban.

„[a dinamikus megegyezés] a fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti fogadóké.”[lvi]

„Nida és Lawrence Venuti bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy, mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük, hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre – összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást, amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[lvii] (forrás:Wikipedia)

Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:

„inkább túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont

Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének, hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés” fordítási elméletével összhangban ment végbe.

Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási irányelvekbe:

„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült Protestáns Bibliatársaságok között.

Megjegyzés:

1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.

2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”

(forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)

A szövegről

„Új szövetség: A tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös erőfeszítésével jött létre.”

Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.

Az exegézis

„Egyes fordító bizottságok számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek, mert a különbségeket hangsúlyozza;”

Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség a katolikus és a protestáns értelmezések között.

A fordítók kiválasztásáról

„A fordítókat rendesen egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”

Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által képviselt szándéknak.

Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.

A világvallás mutatkozó jelei

A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.

De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)

Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)

Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.

Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény társadalomnak.

De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét lekicsinyítve.

1Jn.3,5

VKB — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.

Zsid.1,3

VKB — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Megjegyzés: Ezt megint csak egy Jézusban hívő mondhatja el, hogy a „bűneinktől megtisztítva”. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie, hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.

1Jn.4,3

VKB — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.

Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie kell a következőket:

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a Biblia kéziratait.

Hinned kell, hogy nem lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az evangéliumot a világnak.

El kell hinned, hogy a gyilkosaik megbízhatók.

Hinned kell, hogy a kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta Bibliát.

Hinned kell, hogy a római katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.

Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.

Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.

Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével

Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől

Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!

A magyarországi helyzet

A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[lviii], amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[lix] gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.

Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.

Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[lx].

Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek, és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.

A Váradi-Károli Biblia

Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes, és a sok változtatás, - ami többször volt hátrányára, mint előnyére, – indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.

Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[lxi], valamint a test és hús(test)[lxii] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908: Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

Jn.1,9

Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

Váradi-Károli 2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.

Zsid.1,3

Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Váradi-Károli 2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz hittől való „szakadásig”[lxiii], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak a korszellemtől[lxiv], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

„Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek teljesen feledésbe.

„Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)

[i] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: …

[ii] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[iii] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[iv] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[v] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[vi] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[vii] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[viii] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[ix] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[x] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[xi] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[xii] Margit István: Magyar Bibliafordítások – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[xiii] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[xiv] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[xv] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[xvi] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[xvii] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[xviii] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[xix] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, 400. oldal)

[xx] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[xxi] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[xxii] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[xxiii] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[xxiv] Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik. (Mrk 9,44)

[xxv] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[xxvi] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[xxvii] “Two other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.’ The object was to collect and classify authenticated instances of what are now called ‘psychical phenomena’…the ‘Bogie Club’ as scoffers called it, aroused a certain amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon.” 21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan & Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.

[xxviii] „Scrivener (Introduction, p. 453)) […] ‘ It is no least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317

[xxix] „The latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. – The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet

[xxx] “Simonides also printed an edition of the entire text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date is 1843, and the place of publication Smyrna.” – The Apostolical Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James Donaldson p. 315,

[xxxi] Simonides seems to have spoken about the date of Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p. 26

[xxxii] Tischendorf levele: Alexandria, 17 January 1859 p. 281

The Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on to his goal.

[xxxiii] Nestle, Eberhard (1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New Testament. William Edie (trans). New York: G.P. Putnam’s Sons. p. 20.

According to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh edition in 3,572 places.

[xxxiv] „… the grand foundation of the whole is a bundle of conjenctures…” „None of these codices have a continuous, authentic, known history…” „This charge is eminently true concerning the age which they are pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most venerable…” „… the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No documentary external evidence exists as to the names of the copyists who transcribed them…” „… the date, or the place of their writing.” „Nobody knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been there…” „… Tischendorf himself was unable to trace the presence of his favourite codex, in the monastery of St. Catherine…” „… by external witnesses higher than the twelfth century…” „Their early date is confessedly assigned then by conjecture…” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal

[xxxv] „Behold then the altar at which Copies, Fathers, Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt, resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where the name has been pronounced of–codex B. One is reminded of an enigmatical epitaph on the floor of the Chapel of St. John’s College, ‘ Verbum non amplius-Fisher’ ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ‘ requires critical sifting ‘ (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be found to contradict Cod. B ! ‘B very far exceeds all other documents in neutrality of Text.’—(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.

[xxxvi] „All this is followed, of course, by the weak fable of the ‘Neutral’ Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is ” stated in Dr. Hort’s own words :”(pp.23-4) ‘-viz . ” B very far exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or nearly always, neutral.” (The fact being that codex B is demonstrably one of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision revised, p.396

[xxxvii] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[xxxviii] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte – Stuttgart, 1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.

[xxxix] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated 1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex, against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day. According to its colophon, the codex was copied in Cairo [3 – Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). “The Leningrad Codex”. Librarian’s Lobby. Retrieved 13 October 2014.

[xl] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[xli] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlii] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[xliii] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[xliv] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[xlv] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[xlvi] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[xlvii] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[xlviii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14, emphasis added]

[xlix] Luther antilegomenája 1522-ből.

[l] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[li] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[lii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[liii] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[liv] http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=11#DV22

[lv] Biblical criticism, defined as the treatment of biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their original or “correct” readings. – forrás: wikipedia- biblical criticism

[lvi] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation in which the message of the original text has been so transported into the receptor language that the response of the receptor is essentially like that of the original receptors”. – Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible Translating, 200. Leiden: Brill.

[lvii] Nida and Lawrence Venuti have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first appear, with the translator having to look beyond the text itself to deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what words mean in a given context, but also recreates the impact of the original text within the limits of the translator’s own language system (forrás: Wikipedia)

[lviii] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[lix] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[lx] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[lxi] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxii]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[lxiii] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[lxiv] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)

Márk 16,9-20 kérdése

admin Bibliai témák 2016.08.15.2021.11.09.Biblia,Károli Biblia,Márk 16

Isten igéjének megváltoztatása, a gonosz erők által, nem újkeletű dolog. Egyidős az egyházzal (Isten népével), azóta, mióta nem egy-egy ember kezeli az írásokat, mint Énokh, Noé, Mózes, stb., hanem többen. Pál idejében sem volt ez másként, ahogyan írja is:

Ezért nem más a mai helyzet sem. Ahogyan korábban, úgy ma is Isten Szent Szellemének a vezetése kell ahhoz, hogy az ember le tudja választani az igazat, a hamistól. Hiszen a Szellem ajándékai között szerepel három igazán fontos, amit nem becsülünk meg eléggé, mert sokan a csodatévő erőket és a gyógyítást szeretnénk. De van egy pár olyan, amely nélkül egy lépést sem tudnánk tenni a világban:

Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint;(1Kor 12,8)

Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;(1Kor 12,10)

A szellemek megítélésével kezdődik minden, mert minden tárgy, hordozza az alkotójának szellemiségét, hiszen bármit alkot valaki, azt valamilyen indulattal teszi, és szeretné, ha azt az indulatot az alkotása is kifejezné. Erről az alapról kiindulva olvassuk az alábbi írást, és kérjük Isten Szellemét, hogy mutassa meg, hogy mi is az igazság ebből.

Mind a Protestáns új fordítású (Magyar Bibliatársulat 2015), mind az Egyszerű Fordítású Biblia megjegyzést tesz a Márk 16,8. vers után, hogy „9-20 Ezek a versek egyes kéziratokban nem találhatók”, valamint „Egyes görög kéziratokban ez a könyv [Mk] itt fejeződik be. Másokban ez a befejezés található: ’De hamarosan átadták Péternek és a vele lévőknek az üzenetet. Ezután maga Jézus küldte ki őket kelettől nyugatig mindenhová a szent üzenettel, amely sohasem változik — hogy az emberek örök üdvösséget kaphatnak.’”

A blog első bejegyzésében, a Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának című bejegyzésben, taglalom, hogy az új görög Újszövetségek miért is problémásak. Ez a lábjegyzet ezekben a Bibliákban egy újabb bizonyítéka annak, hogy a revíziók során valami „elcsúszik”. Már korábban hivatkoztam John William Burgon – The revision revised című könyvére, amely foglalkozik a Westcott-hort féle revízióval konkrétan, és ezen belül többek között ezzel az igeszakasszal, és a hozzá fűzött megjegyzésekkel.

Pillantsunk bele az Újszövetség 19.századi revíziójának folyamatába, egy a bizottság tagja által írott beszámoló alapján. A beszámolót Dr Newth, Bristol és Gloucester püspöke, mint a tanácskozás levezető elnöke, írta. Itt most nem idézem szó szerint, de a megjelölt forrásban megtalálható. (John William Burgon – The revision revised, 37.old.) A folyamat leírását még megerősíti Ellicot püspök is, mint korrekt leírást, valamint Sir Edmund Beckett is állást foglal mellette, hogy az itt leírt folyamat teljesen elegendő az Új Szövetség revíziójához. (megj. bár az említett nevek ma nem sokat mondanak nekünk, de a revízió résztvevőiként mondandójuknak súlya van.)

A bizottság ülésén kérdés volt, hogy egyáltalán szükséges-e itt változtatás a szövegen. Röviden kihírdették a bizonyítékokat a változtatás ellen és mellett. Majd a téma két „gazdája” következett, akik ezt a szövegrészt előzetesen vizsgálták. Dr Scrivener bemutatja tanulmányaik eredményét, és elmondja saját álláspontját. Majd Dr Hort hozzáfűzi a saját véleményét, és megjegyzi a különbségeket az ő és Dr Scrivener véleménye között, hogy a bizonyítékoknak milyen más hangsúlyt ad. Majd megbeszélés után a társaság szavaz, hogy a javasolt olvasatot elfogadja, vagy elutasítja. Ezzel a szöveg itt le van zárva, az elnök javaslatokat kér a szöveg megfogalmazására.

A folyamat leírása mellett, még két tagja a bizottságnak megjegyzi, hogy ezek a versek nem is Márktól származnak. Ezzel az eljárással került bele a Bibliákba a fenti megjegyzés, és vonták meg az isteni ihletettséget, sőt még a szerzőséget is Márktól. Egyébként a megjegyzések a laikusoknak nem sokat mondanak, mert aki nem kutatja a bibliai kéziratok történetét, az nincs tisztában ennek a kijelentésnek a hátterével. Aki pedig bibliakutató, vagy teológus, annak pedig kevés ez a megjegyzés. De nézzünk mögé, hogy mit is takar ez a megjegyzés, hogy „ezek a versek egyes kéziratokban nem találhatók”.

A B és az ’alef’ kódexek nem tartalmazzák ezeket a verseket, vagyis a Vatikáni és a Sínai kódexek (Codex Vaticanus és Codex Sinaiticus). A bizottság tagjainak állítása szerint el kellene fogadnunk, hogy a korai egyházatyák nem említenek egy sort sem a fent megjegyzett versekről, sem azok valódiságáról.

Ezzel szemben, Jeromos, aki latinra fordította az Újszövetséget, még le is fordította. Eusebius, aki megírta az egyháztörténelmet is, még idézi is ezeket a verseket. Ezeken felül, tartalmazzák a latin és a szír, a gót és a két egyiptomi verziók — mindösszesen négy, a 2.századból; — ugyanennyi a 3.századból; — öt az 5.századból; — négy a 6.sz.-ból; —ugyanennyi a 7.sz.-ból; —együtt legalább tíz a 4.sz.-ból [amelyek kortársai a B és ’alef’ kódexeknek]. Mindezek a források elismerik ezeket a verseket, amelyek itt meg vannak kérdőjelezve. És ha minden (a forráskönyv írásáig) ismert kézirat, kettő kivételével – amelyekben ott hibás a betű, a korai egyházatyák legalább harmada, összesen 18 egyéb forrás elismeri ezeket a verseket, akkor elég külső bizonyítéknak kell lennie ahhoz, hogy elismerjük, hogy ezek a versek Márktól származnak, és részei az örök evangéliumnak, és bizonyítja a Textus Receptus minőségét.

Ezzel fény is derült volna a Westcott-Hort féle új görög Újszövetség állapotára. Mivel ez 1881-ben történt, lett volna idő, hogy ennek a csorbáját kiküszöböljék, de mégsem történt ilyesmi, és úgy tűnik, hogy törekvés sincs. És ez a szellemiség végigkísér minden olyan bibliakiadást, akik odateszik ezt a megjegyzést. A külső bizonyítékok még mindig ott állnak, és tanusítják, hogy Márk evangéliuma velük, és csak velük teljes, mert így adta Isten Szent Szelleme.

Álljon itt végül a vitatott igeszakasz:

Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadt, megjelent először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött ki. Ez elmenve, megjelentette azoknak, akik vele voltak és keseregtek és sírtak. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta, nem hitték. Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mentek. Ezek is elmenve, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek. Azután, mikor asztalnál ültek megjelent magának a tizenegynek, és szemükre hányta az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek, És mondta nekik: Elmenve e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálosat isznak, meg nem árt nekik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólt nekik, felvitetett a mennybe, és ült az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenve, prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkált velük, és megerősítette az igét a jelek által, amelyek követték. Ámen!

(Mrk 16,9-20)

Az Új Szövetség görög szövegeinek variánsai, és az ebből adódó különbségek

admin Bibliai témák,Váradi-Károli Biblia 2016.08.12.2021.10.04.Biblia,bibliai fogalmak magyarázata,Károli Biblia,Új Szövetség,Váradi-Károli biblia

A téma hatalmas irodalommal rendelkezik, és sok vita alapját képezi. Nem szeretném itt teljesen kibontani a témát, viszont szeretnék egy rövid, átfogó és remélhetőleg könnyen érthető áttekintést adni a kérdésről. De miért is kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel? Ahogyan az előszóban is említettük, egy igen sajátságos kor felé halad a világ, amelyet nem csak az emberek alakítanak. Amennyiben egy bibliaforgató ember hisz Istenben, akkor az Bibliában szereplő többi lényben is hinnünk kell.

Ahogyan már az előszóban is jeleztük, több „eredeti” görög Újszövetség létezik. Az Újszövetség görög nyelvű írásai két régióban terjedtek el. Az alexandriai régióban, és a bizánci régióban.

Első csoport a Többségi Szövegek (Majority Text) – ide tartoznak azok az írások, amelyeket a bizánci és a közel-keleti régióban mindvégig használtak, és mivel ott görögül beszéltek, ezért az eredeti nyelven sokszorosították őket. A használat és az éghajlat miatt ezeket gyakran másolták, aminek eredményeként nem maradt fenn sok száz éves másolat belőlük.

Második a Fogadott Szöveg (Textus Receptus) – amelyet először Erasmus gyűjtött össze és adott ki együtt a latin szöveggel, 1516-ban. Eredetileg a saját latin fordítását szerette volna a görög szöveggel alátámasztani, de a görög szöveg sikere elsöpörte a latin fordítást. Ez a görög szöveg lett sok reformáció korabeli bibliafordítás alapja.

Harmadik csoport a Kritikus Szöveg (Critical Text) – Ebbe a csoportba tartoznak a régészetileg értékelt kéziratok, és elsősorban a legrégebbinek datált szövegeken alapul. A legnagyobb hangsúlyt a Codex Vaticanus és a Codex Sinaiticus kapta, mint a két legrégebben íródott Újszövetség (kb. kr.u.4.sz.). Más néven ezt a csoportot Kisebbségi Szövegnek (Minority Text) is hívják, mivel kevés forrásra támaszkodik. Ahogyan a többségi szöveg a bizánci jelzőt kapta, ez a csoport az alexandriai szövegek jelzőt kapta. Ezeken a szövegeken érződik a gnosztikus hatás, amely az alexandriai régióra volt jellemző a 3. században, amikor sok más gnosztikus írás is keletkezett.

A bizánci szövegek értékelésére most nem térünk ki. A nyugati kereszténységben azonban két irányzat indult meg. Az egyik a reformáció idején, amelyik a Textus Receptust használta, és egy későbbi, a 19. században, amely a Kritikus szöveget helyezte előtérbe. Ma, a Textus Receptus szövegét használó új bibliafordítások egyre kisebb számban jelennek meg. Már szinte csak hímondójuk maradt. Még a Luther Biblia is 1912 után a Kritikus szöveggel jelent meg. A Kritikus szöveg történetével egy picit foglalkoznunk kell, hogy jobban megértsük a hátterét. A régészet elterjedésével indult meg a népszerűsége, ami a 19. században kezdte bontogatni a szárnyait. Különösen a 19. század második felében, amikor a mai értelemben vett tudományos világ formálódott. Bár az első kritikus szövegen alapuló görög Újszövetséget nem ők adták ki, de a Westcott és Hort 1881-es kiadása volt a standard egy pár generáción keresztül, melynek mai folytatása a Nestle-Aland verzió 1898-tól. Eberhard Nestle a saját kiadását egyenes következményének tartja a Tischendorf, Westcott-Hort és a Weymouth görög Újszövetségeknek. És ma már a Nestle-Aland verzió a tudományosan elfogadott, melynek a 28. kiadásánál járunk. A Kritikus szöveg pártolóinak legkomolyabb érve a Textus Receptus-szal szemben, hogy az Erasmus által összeállított kéziratok a középkorból származtak. A Földközi-tenger klímája miatt, az itt használatos tekercseket gyakrabban kellett pótolni, mint a száraz afrikai levegőjű Alexandriai tekercseket. Ezzel a gyakori másolással kérdőjelezik meg az eredetiségét, holott a másolatok igen nagy pontosságról tesznek tanúbizonyságot. Az Alexandriai régió viszont a gnosztikus irányzattól sok behatást kapott, és ez igencsak megkérdőjelezi a Codex Sinaiticus „tisztaságát”. Nem is beszélve arról, hogy ez a kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Minden eltérést összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Codex Vaticanus hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. Ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól, tehát még önmagukkal sem mutatnak nagy egyezőséget. A szövegkritikusok nyíltan kijelentették, hogy minden szöveg elfogadott, amely több dokumentumban is fennmaradt, és ezért más szempontra az Új Szövetség szövegének elbírálásánál nincs szükség. Ez a szempont vezethet el olyan szöveg eltérésekhez, amelyek már teljesen különböznek a korábbiaktól, megkérdőjelezve ezzel az isteni ihletettséget is. Csak például álljon itt egy rész, a Márk evangélium első verse. A Nestle-Aland 25. kiadásában az „Isten Fia” kifejezés nincs benne, de a 26. kiadásban újra benne van.

Egy bizonyos tendencia látszik formálódni az eltérések irányából. Sajnos ezek a szövegek még csak a bibliafordítások alapjai, amelyeket a mai bibliakritika még egy más szempont szerint is megváltoztat, hivatkozva a legújabb teológiai felismerésekre. Ha valaki olvasott Csia Lajostól, vagy hallgatott igehirdetést id. Zimányi Józseftől, akkor már kaphatott egy képet az akkori teológia állapotáról, és az ő viszonyukról a Bibliához.

A magyar bibliafordítások ráadásul ezen felül is egy egészen érdekes irányba indultak el. Néhány fordítástól eltekintve, mint például a Vida Sándor vagy a Csia Lajos féle Újszövetség (akiknek a munkáját egyébként igen nagyra tartom, és igen értékes és jó fordítás mind a kettő), amely egyértelműen a Nestle-Aland verziót fordítja, több egy keveréket tár elénk a Textus Receptusból és a Nestle-Aland verzióból, annak ellenére hogy még el is mondják, hogy ők a Nestle-Aland kiadást használták. Ezzel kimondva, hogy mindkét forrás számukra elfogadhatatlan.

Logikusnak tűnhetne, hogy a legrégebbi lenne a legpontosabb kézirat, de ez sajnos nincs így. A Nestle-Aland verzió jelzője is mutatja, hogy mivel ez a kisebbségi szöveg, ezért nem ez terjedt a keresztyén világban, hanem a többségi szöveg (a bizánci). Ebből a többségi szövegből kapott azután Erasmus, a bizánciaktól, és rendezte egy kiadásba. Szembe megy az emberi logikával is, hogy nem azt fogadjuk el, amit megőriztek és használtak az egyházban, hanem a szétszórt egy-egy példányban fennmaradt régészeti leleteket. Az is szokatlan, hogy a többségi szövegen alapuló Textus Receptushoz képest, a kritikus szöveg kihúz verseket, és a „Néhány görög kézirat hozzáteszi” jegyzettel lát el, amikor tudjuk, hogy ha elvesz a többségi szövegből, akkor éppen fordítva igaz az állítás, hogy néhány kézirat nem tartalmazza ezt a verset, de a többség igen! És talán ami a legmegdöbbentőbb, hogy nem abban vannak az eltérések, hogy hány kenyeret sokasított meg Jézus, vagy az, hogy nem reggel történt valami hanem este, vagy hogy hányan voltak jelen, hanem Jézus személyét, isteniségét, és a gonosz birodalmával való harcot, a hívő életet meghatározó cselekedeteket „tévesztették el” a másolók. A bizánci szöveg és a Textus Receptus között is vannak eltérések, de azok nem ilyen horderejűek.

Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?

A következők miatt:

Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén (5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.
Textus Receptus nem változott törlésekkel, hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.
Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia (kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma preferálnak.
Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+ bibliai idézetének a túlnyomó többségével
Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és hitetlenségtől
Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét, a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos visszatérését és a vérének a tisztító erejét

Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő világvallásnak!

Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a fegyverzetünket, egyetlen támadó fegyverünk van a gonosszal szemben, és ez Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene. Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá! 2Thessz.2,7 – „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne:”; Mk.13,37 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

A következő szakaszban szeretnénk egy pár olyan eltérést bemutatni, amelyek több fontos kérdés helyes (isteni) megítélését nehezítik. (kiválasztott példák, nem a teljes különbözőségi lista)

A listában szereplő rövidítések: REV – Revideált Károli Biblia 2011; RÚF – Protestáns Új Fordítás 2005; KAT – Katolikus Biblia; EFO – Egyszerű Fordítás 2003; CSIA – Csia Lajos Újszövetség; VAR – a Váradi-Károli kiadás 2016;

Egy új világrend felé…

Zsid.9,10

(VAR)”… melyek hústesti rendszabályok – a megjobbulás idejéig kötelezők.”

(EFO)”… A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend”

Megjegyzés: Ez azért probléma, mert nem egyértelmű, hogy milyen új rend jön el. Ahogyan ma már természetesen beszélünk az Új Világrendről, ez könnyű asszociációt enged afelé, de Isten itt az istentiszteleti rendtartásokról szól, és nem másról.

Egyébként az Egyszerű fordításból hiányoznak a következő versek (csak lábjegyzetként szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy néhány görög kézirat tartalmazza): Mt.17,21; Mt.18,11; Mt.23,14; Mk.7,16; Mk.9,44; Mk.9,46; Mk.11,26; Mk.15,28; Lk.17,36; Lk.23,17; Jn.5,4; Csel.8,37; Csel.15,34; Csel.24,7; Csel.28,29; Róm.16,24

Jézus Istensége – Ő egylényegű az Atyával

1Tim.3,16

VAR – És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

REV – Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

KAT – Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.

RÚF – Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

Megjegyzés: Nem mindegy, hogy milyen testben jelent meg, mert fontos, hogy húsban, hozzánk hasonlatosan és nem mindegy, hogy ki jelent meg hústestben, vagyis Jézusban valóban Isten jelent-e meg.

Jn.3,13

VAR – És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyben van.

REV – Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.

EFO – Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből jött le: az Emberfia.

KAT – Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).

RÚF — Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.

Megjegyzés: Nem mindegy, hogy Jézus hol van most. Ő a mennyben van, az Atya jobbján. Nem az égben, mert ott ma már sok más isteni jelzővel felruházott lény van.

Jn.6,69

VAR — És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

REV — és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.

EFO — Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

KAT — Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

RÚF — És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”

Megjegyzés: Hogy valakiről azt mondjuk, hogy szent, az még nem emeli isteni magasságba, megint csak Jézus isteni mivoltát rombolja ennek a résznek a hiánya

Jn.9,35

VAR — Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt; és találkozva vele, mondta neki: Hiszel-e te az Isten Fiában?

REV — Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában?

EFO — Jézus megtudta, hogy a zsidó vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

KAT — Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?”

RÚF — Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: “Hiszel te az Emberfiában?”

Megjegyzés: Jézus többször említi magát, hogy mit tesznek az ember fiával, de itt a benne való hitről kérdez, és itt már fontos, hogy Istenben higgyen az az ember, és ne egy emberben. Ezzel a mondattal a helyes istentiszteletre hív fel, míg a megváltoztatott emberfia kifejezéssel ez már magyarázható.

Jn.1,18

VAR — Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

REV — Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

EFO — Istent soha senki nem látta. Az egyetlen Fiú ismertette meg velünk milyen az Isten. Ő maga Isten és nagyon közel van az Atyához.”

KAT — Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

RÚF — Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Megjegyzés: A Fiú tesz bizonyságot az Atyáról. Ezzel Jézus fiúságának jelentőségét kicsinyíti. És itt az EFO elveszi a születettségről (Kol.1,15) adott kijelentését.

Jn.7,8

VAR — Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem telt be.

KAT — Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az időm.”

Megjegyzés: Amennyiben kihagyjuk a még szócskát, akkor Jézus könnyen hazuggá válhat, hiszen a történet szerint később mégis felmegy az ünnepre. Isten pedig nem hazudik.

1Kor.12,3

VAR — Azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által.

EFO — Ezért, tudjátok meg, hogy aki Isten Szelleme által szól, az soha nem mondja, hogy „Jézus legyen átkozott”. Ugyanakkor, senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szent Szellem segítségével.

KAT — Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által.

RÚF — Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: “Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: “Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.

Megjegyzés: Amennyiben idézőjelbe tesszük ezt a két mondatot, akkor leszűkítjük ezt a verset kifejezetten erre a két mondatra. Holott a vers a mondanivaló lényegét ragadja meg, és nem a formáját.

Isten fiának hús-vér emberré válásának tanúsága

1Kor.15,47

VAR — Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

REV — Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.

KAT — Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való.

RÚF — Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.

Megjegyzés: A megváltónk, Jézus, valósággal emberré lett. A maga hústesti valójában. És nem más, hanem Jézus Krisztus, az Úr lett a második ember, hogy mi, mint emberek, elváltozzunk az Ő hasonlatosságára.

ApCsel.2,30

VAR — Próféta lévén azért, és tudva, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust hústest szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székébe,

REV — De mivel ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvéssel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára,

EFO — Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígért neki valamit. Azt ígérte, sőt meg is esküdött rá, hogy Dávid egyik utódját teszi királlyá Dávid trónján.

KAT — Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,

RÚF — De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;

Megjegyzés: A húsban, vagyis az emberi testben megjelent Krisztust mossa el a gnosztikus irányba ezt az elhagyást. Fontos, hogy hozzánk hasonló hústestben jelent meg Krisztus, és nem más testben.

1Jn.4,3

VAR — És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Bizonyság Jézus nagyságáról és dicsőségéről

Ef.3,9

VAR — És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;

REV — és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi a rendje annak a titoknak, amely el volt rejtve örök időktől fogva Istenben, aki mindeneket teremtett

EFO — Isten azt is rám bízta, hogy mindenkinek mondjam el ezt a titkos tervét. Isten, aki a mindenséget teremtette, örök idők óta mindeddig titokban tartotta ezt.

KAT — és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében,

RÚF — és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében;

Megjegyzés: Elhagyják a „Jézus Krisztus által” részt a versből. Elveszik Jézus személyének nagyságát és dicsőségét, amelyet a teremtésen keresztül megmutat.

Fil.4,13

VAR — Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

REV — Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.

KAT — Mindent elviselek abban, aki erőt ad.

Megjegyzés: elhagyják „a Krisztusban” kifejezést, amely által elveszik Tőle azt a dicsőséget, hogy egyedül őbenne van erőnk, és nem magunkban, vagy másban. Csak és kizárólag Krisztusban.

Gal.3,17

VAR — Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő múltán keletkezett törvény nem teszi erőtlenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.

REV — Azt mondom pedig, hogy azt a szövetséget, amelyet Isten korábban megerősített, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.

EFO — Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget – amely már korábban is érvényes volt – a négyszázharminc évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így azután az Ábrahámnak tett ígéret érvényben maradt.

KAT — Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát.

RÚF — Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet.

Megjegyzés: Elhagyják az „a Krisztusra nézve” kifejezést, mellyel Jézus szerepét csorbítják, az ember és Isten kapcsolatában. Csak a Krisztus eleve elvégzett áldozatára nézve erősítette meg az Atya a szövetséget.

Róm.14,10

VAR — Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.

REV — Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé.

EFO — Te viszont hogy mered elítélni vagy megvetni a testvéredet? Hiszen mindannyian oda fogunk állni az ítélő Isten elé!

KAT — Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.

RÚF — Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.

Megjegyzés: Isten az ítéletet teljesen a Fiúnak adta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát (Jn.5,23). Ezzel, hogy Jézust lecserélik az Istenre, elveszik Krisztus jelentőségét.

A kritikus szöveget használó Bibliákban a

Mt 13,51; Mk 9,24; Lk 23,42; Jn 4,42 – Úr vagy Jézus nem szerepel

Mt 8,29; 13,51; Lk 10,41; Jn 4,46 – Jézus nem szerepel

Bizonyság Jézus testi feltámadásáról és mennybe meneteléről

Lk.24,36

VAR — És mikor ezeket beszélték, megállt maga Jézus ő közöttük, és mondta nekik: Békesség nektek!

CSIA — Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.

KAT — Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

Megjegyzés: Elhagyják Jézus nevét.

Lk.24,40

VAR — És ezeket mondva, megmutatta nekik kezeit és lábait.

CSIA — mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”

Megjegyzés: Kimarad az, hogy megmutatta a maga testi mivoltát, hogy Ő valóságos testben támadt fel.

Lk.24,51

VAR — És lett, hogy míg áldotta őket, tőlük elszakadva, felvitetett a mennybe.

CSIA — Azalatt, amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.

KAT — Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.

Megjegyzés: Lemarad, hogy a mennybe vitetett fel. Ma már sajnos nem elég azt mondanunk, hogy az égbe ment fel. Onnan ma az Ufók korában sok minden jöhet.

Mk.16,19

VAR — Az Úr azért, minekutána szólt nekik, felvitetett a mennybe, és ült az Istennek jobbjára.

CSIA — Az Urat, Jézust meg azután, hogy beszélt velük, felvették az égbe, hol Isten jobbján ült le.

KAT — Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján,

Lásd az előző megjegyzést.

Jn.16,16

VAR — Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

EFO — „Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután hamarosan megláttok majd.”

KAT — Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.”

RÚF — “Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.”

Megjegyzés: Fontos, hogy Jézus az Atyához ment, és nem máshová.

Kijelentések, melyek gyengítik a Jézus Krisztusban való hiten keresztüli megváltást és szabadítást

Lk.9,56

VAR — Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmentek azért más faluba.

EFO — Ezután egy másik faluba mentek.

KAT — Ezután más faluba mentek.

RÚF — mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba.

Megjegyzés: A Mt.18,11-ben áll még ez a kifejezés. Fontos, hogy miért jött el Jézus. a RÚF-ban pedig a Mt.18,11 is és ez az állítás is zárójelesen van meg. Csökkentve ezzel a komolyságát. Jézus Krisztus jött el értünk, nem más.

Kol.1,14

VAR — Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;

REV — Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata,

EFO — Ő általa, a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot.

KAT — Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát.

RÚF — akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

Megjegyzés: Elhagyják az „az Ő vére által” kifejezést. Mint máshol írja az Ige, hogy vérontás nélkül nincs bocsánat (Zsid.9,22) és a vérével szerezte az egyházát is (Csel.20,28). Az Ő vére mossa le a mi bűneinket.

Jn.6,47

VAR — Bizony, bizony mondom nektek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

REV — Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.

EFO — Igazán, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.

KAT — Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.

RÚF — Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.

Megjegyzés: Hitünk alapeleméről van itt szó. Mi keresztények vagyunk, mert Jézusban hiszünk. Ha kivesszük ebből a mondatból, és marad egy általános hit, akkor egy-egy kiragadott bibliai idézet igencsak félrevezető lehet.

Mk.10,24

VAR — A tanítványok pedig álmélkodtak az ő beszédén; de Jézus ismét felelve, mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

REV — A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába!

EFO — A tanítványok nagyon elcsodálkoztak Jézus szavain. Ő erre megismételte: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten királyságába?

KAT — A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!

RÚF — A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

Megjegyzés: Ha lemarad a gazdagságban való bizalom megnevezése ebből a versből, akkor az marad, hogy mindenkinek nehéz oda bejutni. Ez ellentétes az egész bibliai tanítással. Hiszen Jézus Krisztus végzett el mindent, és nekünk már nem maradt más „tennivalónk”, mint hinni.

Róm.5,2

VAR — Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.

CSIA — aki által szabadon járulhatunk ahhoz a kegyelemhez, melynek révén állunk, és az Isten dicsőségének reménységével is dicsekedhetünk.

Megjegyzés: Kimaradt a hit ebből a szakaszból.

Változtatások, amelyek csorbítják a bibliai hitéletet

Mk.2,17

VAR — És amikor ezt hallotta Jézus, mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.

REV — Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

EFO — Jézus meghallotta ezt, és így szólt az törvénytanítókhoz: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igaz embereket hívjak el, hanem hogy bűnösöket.”

KAT — Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

RÚF — Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Megjegyzés: Jézus megtérésre hív! Nem maradhatunk úgy, ahogyan elhívott és hitre jutottunk. Ha nem térünk meg, akkor hiábavaló a hitre jutás is.

Mk.10,21

VAR — Jézus pedig rátekintve, megkedvelte őt, és mondta neki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és gyere, kövess engem, felvéve a keresztet.

REV — Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!

EFO — Jézus rátekintett. Szeretetet érzett iránta, és így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik belőled: Menj, add el mindenedet, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután gyere, és kövess engem!”

KAT — Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”

RÚF — Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: “Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

Megjegyzés: Lemarad a „felvéve a keresztet” rész. Ezzel megint ott járunk, mint az előző versnél. Ha marad a régi élet, akkor nincs haszna a hitre jutásnak.

Mt.6,1

VAR — Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.

REV — Vigyázzatok, kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert akkor nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál!

EFO — „Figyeljetek arra, hogy ne az emberek előtt tegyetek jót, hogy lássanak titeket, mert akkor nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól!

KAT — Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál.

RÚF — “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.

Megjegyzés: Az alamizsna lecserélése cselekedetekre, ellentétes más igeszakaszokra, ahol pont arra szólít fel, hogy cselekedjünk jót, illetve a gonoszok rejtik el az ő cselekedeteiket. (pl.: Jn.3,20-21; Mt.6,31)

Zsid.10,34

VAR — Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

REV — Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van.

EFO — Igen, segítettétek azokat, akiket börtönbe zártak, és együtt szenvedtetek velük. Még azt is jókedvvel viseltétek, amikor a vagyonotokat erőszakkal elvették tőletek. Hiszen tudtátok, hogy sokkal értékesebb és örökkévaló kincsetek van.

KAT — Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviselték, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.

RÚF — A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.

Megjegyzés: Nem határozza meg pontosan, hogy hol van a mi kincsünk. A kincsünk a mennyekben van.

1Jn.4,19

VAR — Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

EFO — Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével.

RÚF — Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

Megjegyzés: Őt, vagyis Istent szeressük! Erre szólít fel. Máshol szólít fel az Ige arra, hogy az EFO által használt kifejezéssel élve, másokat is szeressünk. (pl.: Mt.5,43; Róm.13,9)

Mt.6,13

VAR — És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!

CSIA — Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!

EFO — Ne engedd, hogy kísértésbe essünk, hanem szabadíts meg minket a gonosztól!« (Néhány görög kézirat hozzáteszi: „Mert tiéd az uralom, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”)

KAT — És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.

Megjegyzés: Isten az úr, és övé a dicsőség. Az EFO ezt még zárójelben azért beleteszi, más fordításokban már ez nem szerepel.

Lk.11,2

VAR — Mondta pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.

REV — Ő pedig így szólt: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

EFO — Ekkor Jézus így szólt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, legyen szent a te neved! Jöjjön el a királyságod!

KAT — Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.

RÚF — Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

Megjegyzés: Itt két dolgot is kivettek. A mi Atyánk akihez imádkozunk, a mennyekben lakik. És ahogyan ott a mennyben meg van az ő akarata, úgy legyen meg itt is. Enélkül eltereli a figyelmünket arról, hogy nekünk igazán itt a földön az Ő akaratát kell véghezvinnünk.

1Kor.11,24

VAR — És hálákat adva, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

CSIA — hálaadás után azt megtörte, és így szólt: „Ez az én értetek odaadott testem, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!”

EFO — áldást mondott, szétosztotta, majd ezt mondta: „Ez a testem, amelyet értetek adok. Ti is ugyanezt tegyétek, és így emlékezzetek rám!”

Megjegyzés: „Vegyétek, egyétek!” – Az Úrvacsora lényege!

1Kor.11,29

VAR — Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

CSIA — mert aki csak eszik-iszik, ítéletet eszik és iszik magának azzal, hogy nem különbözteti meg a testet.

REV — mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik magának.

EFO — Mert aki úgy eszi és issza, hogy nem becsüli meg az Úr testét és annak jelentőségét, az ítéletet hoz magára.

KAT — mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.

RÚF — Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

Megjegyzés: „Méltatlanul”, nem akárhogyan. Erre lehet méltatlan is az ember. Önvizsgálatra szólít fel, és nem a tisztelet megadására! Annak természetesnek kellene lennie.

Ef.5,30

VAR — Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók.

REV — mert az ő testének tagjai vagyunk.

EFO — Hiszen mi a Krisztus „Testének” részei vagyunk.

KAT — Mert tagjai vagyunk testének.

RÚF — minthogy tagjai vagyunk testének.

Megjegyzés: Megint Krisztus hústesti mivolta a fontos momentum, ahogyan Éva (1Móz.2,23) teremtésénél is, (ahogyan Ádám csontjából vett ki az Úr és töltötte meg hústesttel, úgy az egyház azaz Krisztus teste is Jézus Krisztus hústestéből való. Úr vacsora jeletősége), itt is ez a lényegi elem, hogy mi egyek leszünk vele.

Mk.9,29

VAR — Õ pedig mondta nekik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.

REV — Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.

EFO — Jézus így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással.”

KAT — „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

RÚF — Ő pedig ezt mondta nekik: “Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”

Megjegyzés: Lemarad a böjtölés. Ez több helyen is megfigyelhető. Mintha ma nem lenne támogatott ez a cselekedet, pedig a szellemi ereje és jelentősége vitathatatlan.

1Kor.7,5

VAR — Ne fosszátok meg egymást, hanem ha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

REV — Ne fosszátok meg magatoktól egymást, hacsak nem közös megegyezéssel bizonyos ideig, hogy az imádkozásra jusson időtök, de azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat nem tudjátok megtartóztatni.

EFO — Ne tagadjátok meg a másiktól, hogy a testetekkel szolgáljatok neki! Kivéve, ha ebben előre megegyeztek, és akkor is csak egy ideig, hogy teljesen az imádkozással foglalkozzatok. Azután ismét legyetek együtt. Ezt azért tanácsolom, hogy a Sátán ne tudjon benneteket szexuális kívánságokkal kísérteni.

KAT — Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.

RÚF — Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.

Megjegyzés: lásd az előző megjegyzést.

ApCsel.10,30

VAR — És Kornélius mondta: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkoztam az én házamban; és íme egy férfiú állt meg előttem fényes ruhában,

REV — Kornéliusz pedig így válaszolt: Négy nappal ezelőtt, ebben az időben, úgy kilenc óra tájban imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fényes ruhában,

EFO — Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,

KAT — Kornéliusz válaszolt: „Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában.

RÚF — Ekkor Kornéliusz így szólt: “Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában;

Megjegyzés: lásd a kettővel ez előtti megjegyzést, fenn.

Fontos tanok elhagyása, amelyek hamis tanokhoz vezethetnek

1Jn.4,3

REV — és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.

EFO — De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.

KAT — S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

RÚF — Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

Megjegyzés: Jézus a hústestben megjelent Krisztus. Minden más megvallás csorba, ezért tévtanokhoz vezethet. Az EFO verzió már Jézus nevét sem említi.

Jel.2,15

VAR — Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök.

REV — Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

EFO — Így nálad is vannak, akik a nikolaiták tanítását követik.

KAT — Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak.

RÚF — Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

Megjegyzés: Isten, Jézus, gyűlöli a nikolaiták tanítását. Enélkül csak egy megállapítás marad a vers, hogy vannak olyan helyek, ahol azt követik, de semleges marad az isteni megítélés nélkül.

Gal.3,1

VAR — Óh balgatag Galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?

REV — Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mintha közöttetek feszítették volna meg?

EFO — Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire becsapni titeket?! Hiszen úgy írtuk le Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt!

RÚF — Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!

Megjegyzés: Eltérítették a galatákat, hogy ne engedelmeskedjenek az igazságnak. Azzal, amit nekik mondtak, nem a helyes úton járatták őket. Tévtanításokra visz ez az út.

Róm.1,16

VAR — Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

REV — Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is.

EFO — Nem szégyellem az örömhírt, mert az az Istennek hatalma, amellyel megmenti mindazokat, akik őbenne hisznek. Ezt az örömhírt Isten először a zsidóknak, azután a nem zsidó népeknek ajánlotta fel.

KAT — Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.

RÚF — Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,

Megjegyzés: A „Krisztus” evangéliumát. Nem a másról mondott vagy általános örömhírt, hanem a Krisztusról bizonyságot tevő örömhír az igazi örömhír az Igében.

1Kor.9,18

VAR — Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyen valóvá tegyem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangélium hirdetésénél.

REV — Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásomban ingyenessé teszem az evangéliumot, és nem élek vissza az evangéliumhoz kapcsolódó jogommal.

EFO — Így tehát, mi az én jutalmam? Az, hogy mindezt ingyen teszem! Nem élek azzal a jogommal, hogy fizetést kérhetnék érte. Pedig erre jogom lenne az örömhír szerint!

KAT — Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal.

Megjegyzés: lásd az előző bejegyzést.

1Tim.6,5

VAR — Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozz.

REV — Ezek megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik.

EFO — Ezek az emberek állandóan viszálykodnak, megromlott a gondolkozásuk, és nem ismerik az igazságot. Úgy gondolják, Isten szolgálata arra való, hogy ezzel sok pénzt szerezzenek.

KAT — és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

RÚF — Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.

Megjegyzés: Ez a mondat ebben a versben felszólít, hogy tartsunk távolságot azoktól, akik nem helyesen élik meg a hitüket. Ez egy igen erős felszólítás.

Változtatások, amelyek minden ember megváltását és Isten atyai mivoltát mindenki számára elérhetővé teszik (a Világvallás felé visz)

Mk.3,29

VAR — De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

REV — de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.

EFO — Aki viszont a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem kap bűnbocsánatot, mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani.”

KAT — De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

RÚF — de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.”

Megjegyzés: Eltűnik az örök büntetés terhe. Csak a bűntudat marad meg, de a következményeket nyitva hagyja, nincs egyértelmű lezárás.

Mk.9,44 és 46

VAR — Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

KAT – ez a vers nem szerepel

RÚF — (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)

Megjegyzés: Ha ez a vers nem szerepel, akkor nincs örök kárhozat, hanem van esély a „tisztítótűzre”, ami nem biblikus.

2Pét.2,17

VAR — Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

REV — Ezek víztelen források, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.

EFO — Ezek a hamis tanítók olyanok, mint a kiszáradt források, és mint a felhők, amiket a vihar kerget. A legsűrűbb sötétség vár rájuk.

KAT — Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár.

RÚF — Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.

Megjegyzés: Ha hiányzik az örökre szó, akkor van más lehetőség az ez utáni életben, hogy megváltoztassam a sorsom. A Biblia nem erről tanít, hiszen Jézusnak itt a földön van joga megbocsátani a bűnöket (Mt.9,6).

1Jn.3,5

VAR — És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.

EFO — Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

KAT — Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.

RÚF — Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.

Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, és nem általában a bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, akinek a bűneit Jézus nem mosta le.

Zsid.1,3

VAR — Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,

EFO — A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben.

KAT — Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

Kol.3,6

VAR — Melyek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira;

REV — Ezek miatt jön el az Isten haragja.

RÚF — mert ezek miatt haragszik Isten.

Megjegyzés: Isten haragja nem sújt mindenkit. Végig, a Bibliában le van írva, hogy kikre jön el a haragja, és soha nem általánosan haragszik az Atya, legfőképpen nem igazságtalanul.

Jel.21,24

VAR — És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik.

REV — A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.

EFO — Az ő fényénél járnak a világ népei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be dicsőségüket.

KAT — Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.

RÚF — a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.

Megjegyzés: Csak azok a népek lesznek jelen, akik megtartatnak. Enélkül a szűkítés nélkül, láthatjuk, hogy eljön a világbéke, és az isteni békesség a földre minden emberre. De ezt a Biblia sohasem állítja.

Ef.3,14

VAR — Ez okáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,

REV — Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,

EFO — Mindezeket látva, letérdelek az Atya-Isten előtt, és imádom őt,

KAT — Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt;

RÚF — Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt,

Megjegyzés: Ma már igenis különbséget kell tenni, hogy melyik Istenben hiszünk. Sokan hisznek valamilyen istenben. Ha elvesszük ezt a pontosítást, akkor egy mindenki által tisztelt istenhez jutunk, és máris nincs különbség a vallások között.

Jel.22,21

VAR — A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.

REV — Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

EFO — Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!

KAT — Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.

RÚF — Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Megjegyzés: Jézus a Krisztus (Jn.20,31). Ha ezt nem szögezzük le, akkor nyitva hagyjuk másoknak ezt a pozíciót.

Változtatások, amelyek a katolikus egyház gyakorlatát támogatják

Mt.1,25 (Mt.13,55-56)

VAR — És nem ismerte őt, míg meg nem szülte az ő elsőszülött fiát; és nevezte annak nevét Jézusnak.

EFO — de nem volt közöttük testi kapcsolat mindaddig, amíg Mária meg nem szülte a fiát, akit Jézusnak nevezett el.

KAT — de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

RÚF — de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Megjegyzés: Máriának több gyermeke is volt, Jézus volt az elsőszülött. A bálványimádó szűz Mária kultuszhoz azonban az „ egyszülöttséget” preferálják.

ApCsel.8,37

VAR — Filep pedig mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelve, mondta: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

KAT – ez a vers hiányzik

Megjegyzés: Ha nem kell megvallanom, hogy kiben hiszek, akkor elfogadható a gyermek keresztség.

Lk.2,33

VAR — József pedig és az ő anyja csodálkoztak azokon, amiket ő felőle mondtak.

REV — Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.

EFO — Jézus apja és anyja csodálkozott azon, amit Simeon mondott róla.

KAT — Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott.

RÚF — Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

Megjegyzés: József nem apja Jézusnak, hanem az Atya. Így azonban megvan a katolikus szent család.

Jn.12,47

VAR — És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

REV — Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.

EFO — Én nem ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek. Nem azért jöttem, hogy elítéljem az embereket, hanem azért, hogy megmentsem őket.

KAT — Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.

RÚF — Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.

Megjegyzés: A megváltoztatott verzió felértékeli a cselekedeteket. A vallásosság felé visz el, hogy valamit teszek Istennek, de a szívem távol maradhat Tőle. Ha pedig nem csinálom, amit az Úr tanít, akkor Ő békén hagy. A többi verzió szerint nem fontos a hit, mert még csak meg sem említik.

Róm.11,6

VAR — Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.

REV — Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.

KAT — S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

RÚF — ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem.

Megjegyzés: Enélkül a szakasz nélkül az a benyomása is lehet az olvasónak, hogy azért a cselekedetek is számítanak. Ez beleillik abba a képbe, hogy nem múlnak el érdemtelenül a jó cselekedetek – de sajnos tévútra visz, mert pusztán a jó cselekedetek meg nem tarthatnak.

1Pt.2,2

VAR — Mint most született csecsemők, az Isten beszédének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek;

REV – mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,

EFO — Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők. Tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, amely segít, hogy felnőjetek, és elérjétek a teljes megmenekülést.

KAT — Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre,

RÚF — mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;

Megjegyzés: Itt éppen hozzátesznek az Igéhez. Azt sugallja, hogy az igével való táplálkozás útján juthatunk el az üdvösségre, mintha az Ige tartana meg, és nem a Jézus Krisztus megváltásába vetett hit. De az üdvösség, illetve megmenekülés, az egyedül a Jézusban való hitből lehetséges.

És egy igen problémás Ószövetségi vers

A Sátán megnevezését egyenlővé teszi Jézus jelzőjével

Ézs.14,12

Ézs.14,12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? – ez a Sátán, Lucifer

Jel.22,14 Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag – ez Jézus

(Károli) Ézs.14,12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?

(EFO) Ézs.14,12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!

Az EFO már Jézus nevét (hajnalcsillag) a Sátánnak adja.

————————————————————————————————–

Felhasznált irodalom:

Rudolf Ebertshäuser: Der überlieferte Text des Neuen Testaments und die heutigen Bibelübersetzungen

Douglas Kutilek: Westcott & Hort vs. Textus Receptus: Which is Superior?

Wikipedia – ide vonatkozó bejegyzései

theWord szoftver magyar verziója, készítette: Baranyi László Zsolt

A kegyesség szó eltűnése a Váradi-Károli Bibliából

admin Váradi-Károli Biblia 2016.08.08.2021.10.04.Biblia,Károli Biblia,Váradi-Károli biblia

A kegyesség szó az 1908-as átdolgozott Károli Bibliában jelent meg először olyan mértékben, mint ahogyan találkozunk vele. Előtte ez a szó csak ott szerepelt, ahol a szó valóságos jelentését is tükrözte, tehát valaki kegyes volt valakihez, kegyet gyakorolt. Az 1908-as revízió során azonban egy szócsoportot szerettek volna vele kiváltani. Míg például a Káldi féle 1626-os Bibliában az Új Szövetségben elő sem fordul, az 1685-ös Aranyos Bibliában 6-szor szerepel a kegyes szó, addig az 1908-as kiadásban 36-szor. És onnan terjedt el az azt követő kiadásokban.

A probléma érzékeltetésére itt most csak néhány újszövetségi helyet, tehát csak a görög előfordulást, tárgyalok. Szóval az 1908-as átdolgozás során, a görög eusebia, eusebes,eulabes szavakat szándékoztak kiváltani egy magyar szóval. Valószínű, hogy a korábbi Bibliákban ez a szó azért nem jelent meg így, mert félrevezető lehet.

Nézzünk néhány konkrét példát:

1Tim 4,7

KAR 1908 – A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre:

Váradi 1661 – Az alkalmatlan beszédeket pedig és a hijába-valókat eltávoztasd: hanem gyakoroljad magadat az Isteni szolgálatban.

Var-Kar 2016 – A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magad az isteni szolgálatban:

A kegyesség szó nem értelmezhető itt és hasonló szövegkörnyezetben sem igazán, mert a kegyesség egy tulajdonságot fejez ki. Mégpedig azt, hogy mások iránt jószívű, jóindulatú, jóakaró, irgalmas. (lásd a teljes szótári szócikket az írás végén) Az ujszov.hu oldalon található szótár szerint is itt ez a görög szó istenfélelemmel van fordítva. De a Vida Sándor és a Csia Lajos féle Újszövetségben is istenfélelemmel van fordítva, ezért került ki a Váradi-Károli Bibliából is a kegyesség. Mivel a Váradi-Károli kiadással nem titkolt szándékunk a Váradi Biblia felé közelíteni újra a szöveget, ezért meghagytuk az ott szereplő kifejezést. Amennyiben megmaradnánk a kegyesség szó eredeti jelentésénél, és úgy szeretnénk értelmezni ezt a mondatot, akkor Pál „csak” a jóindulatra szólítaná fel Timótheust, de a Biblia nem „jóembereket” akar, hanem ettől sokkal többet vár az embertől.

1Tim 3,16

KAR 1908 – És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

Váradi 1661 – És minden versengés nélkül a’mi hitünknek nagy titka ez; Az Isten megjelent a’ testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, prédikáltatott a’ pogányoknak, hittek ö benne e’ világon, felvitetett a’ ditsöségbe.

Var-Kar 2016 – És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.

Ismét abban a helyzetben vagyunk, mint az előző igehelynél. A kegyesség magyarázata nem lehet a mondat második felében leírt eseménysor. Az Váradi Biblia sokkal érthetőbbé teszi, mivel elmondja, hogy a hitünknek mi a titka. Mégpedig az, hogy Isten megjelent húsban, és ezért hiszünk az Ő bizonyságaiban.

2Tim 3,5

KAR 1908 – Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Váradi 1661 – Kik az Isteni szolgálatnak képét mutatják, de annak erejét megtagadják; ezeket eltávoztassad.

Var-Kar 2016 – Kiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Ez egy kényes és nehezen érthető igehely. Mert kik is a kegyes emberek? Ha a szó eredeti jelentését nézzük, akkor ezek a kegyes emberek lehetnek nem hívő emberek is, mert ők is lehetnek kegyesek. Ez vitán felül áll. Amit azonban Pál itt mond, az leszűkíti a kört a hívőkre. Tehát a vers előtti felsorolás, ami csupa rosszat mond, az a keresztényekre (is) vonatkozik; vagy talán csak rájuk? Hiszen Pál mondja:

Azt írtam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,9-13)

Tehát nem a kívülvalókat (az egyházon kívüli embereket) sorolja fel a Timótheushoz írt levélben, hiszen azokról tudni lehet, hogy ilyenek. Sok hasonló lista van, de ott egyértelmű, hogy a meg nem tért emberekről mondja a Biblia ezeket a cselekedeteket vagy tulajdonságokat. A Timótheushoz írt levélben szereplő lista, véleményem szerint csak az egyház tagjaira vonatkozik. Bár úgy kezdődik a felsorolás, hogy az emberek lesznek ilyenek, de ez az Isten nélkül élő embereknél ez semmi újat nem jelentene. Így viszont egy igen erős figyelmeztetést olvasunk ki belőle, hogy az egyház berkein belül lesznek ilyenek az emberek, és ez nem mond mást, mint hogy a képmutatás fog igencsak megerősödni. A névleges keresztények fognak elszaporodni az egyházban, hiszen az istenfélelem látszata meg van náluk, de nem adják oda arra az életüket, mert annak erejében nem hisznek.

2Pét 1,3

KAR 1908 – Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

Váradi 1661 – Miképpen hogy az ö Isteni ereje nékünk mindeneket ajándékozott, mellyek az életre és a kegyességre valók, annak isméreti által ki minket hivott a’ditsöségre és a’jóságos cselekedetre.

Var-Kar 2016 – Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami életre és isteni szolgálatra való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

Ez az igehely összecseng az 1Tim 4,7-tel. Bár a Váradi Bibliában itt a kegyesség szó áll, de a Vizsolyiban, a Hanauban, az Aranyosban, isteni szolgálat áll, ezért lecseréltük arra. A Biblia nem jó embereket akar, hanem Istenfélő, Istenben hívő, Isten „normái” szerint élő, Istent szerető és az ebből az isteni szeretetből másokat őszintén szerető, de legfőképpen Isten Szelleme által vezetett embereket szeretne. Itt ismét nem a kegyes tulajdonságon van a hangsúly, hanem azon, hogy Isten mindent megadott számunkra, hogy Őt szolgálni tudjuk. Ez egy sokkal tágabb kör, mint a kegyesség. Emiatt egyik gyermeke sem mondhatja, hogy neki nincs meg valami, ami a szolgálatához kell. Az Úr tudja, hogy kinek mit adott, és ha minden gyermeke az Ő vezetése alatt él, akkor amit tennie kell, ahhoz már megkapta a szükségeset.

A példákból látszik, hogy a változtatások által egyértelműbb lett sok igehely. Van, ahol csak annyi változott, hogy a kegyesség helyett kegyelmesség lett. A Váradi-Károli kiadásban 7 helyen szerepel a kegyes szó, amelyből az Új Szövetségben csak egy található. Az Új Szövetség utáni Függelékben található megváltoztatott versek listájában természetesen mindegyik igehely fel van sorolva. (A lista része az elektronikus változatnak is nem csak a PDF-nek. Mindkét változat letölthető a blogról.)

Jegyzet

A Magyar nyelv szótára (1862) szerint:

(kegy-es-ség) fn. tt. kegyesség-et, harm. szr. ~e. 1) Tulajdonság, melylyel az bir, ki mások iránt jószivü, jóindulatú, jóakaró, szelíd, irgalmas, kegyes. V. ö. KeGYES. 2) Vallási ajtatosság, buzgóság, jámborság.

(kegy-es) mn. tt. kegyes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyöngéd, finom, nemes érzelemből jóakaró, jótevő. A mi urunk igen kegyes. 2) Kegyet jelentő. Kegyes tekintet, pillantás. Kegyes arc, mosoly. 3) Erkölcsi, és vallási tekintetben jámbor, ájtatos, vallási kötelességeit hiven és buzgón gyakorló. Kegyes nők. Kegyes szerzet, kegyes oskolák. Kegyes alapítványok, melyeknek célja a vallást és erkölcsiséget előmozdítani. 4) Törvényes ért. kegyes biró, ki a vádlottban az emberi gyarlóságot, valamint jó tulajdonságait tekintetbe veszi, s nem fölötte szigorú. Kiki kegyes biró magának. (Km.). 5) A nyájas társalgási nyelvben am. jó, szives, valamit más kedveért tenni hajlandó. Kérem, legyen oly kedves. Ön igen kegyes. 6) Molnár Albert szerént hajdan jelentett hőst is; kegyes személy am. heros, heroina. Vajjon nem-e a pius Aeneas lebegett előtte, midőn a kegyes szónak ezen értelmét is adá?

A Septuaginta jelentősége a Bibliák történetében

admin Bibliai témák 2016.08.04.2021.10.04.Biblia,Septuaginta,Szeptuaginta

Minden nyelvnek megvannak a sajátosságai, és ez nincs másképpen a héber nyelvvel sem. Sok szónak több jelentése van, vannak a jelentések között árnyalatnyi különbségek, hangulati különbségek, stb. Ezek között különbséget tenni azok tudnak igazán, akik művelik azt az adott nyelvet, de leginkább azok, akik anyanyelvüknek mondhatják az adott nyelvet. Mi, magyarok, ezt nagyon jól tudjuk a saját nyelvünk példájából. Ezért kiemelkedően fontos a Septuaginta[i], más néven a „Hetven” (LXX), mert héber írástudó emberek fordították le a más nyelvre az írásokat. Ezzel eldöntve sok olyan kérdéses esetet, ahol például egy szónak több jeletése van, de mikor épp melyiket kellene használni, azt ők tudták a legjobban. Hasonló jelentőséggel bír, mint a holt-tengeri tekercsek, mert egy adott időpontban „pillanatképet” ad, az írásokról. Tehát a készítésük idejét követő írásokban az eltéréseket könnyebben meg lehet találni. A Septuaginta terjedt el igazán az akkori birodalom területén, és sok prozelitus (zsidő hitre tért pogány) is ezt tudta olvasni, mivel héberül nem beszéltek. Ennek a fordításnak az idézetei szövik át túlnyomórészt az Újszövetség írásait is, ahol az Ószövetség egyes részeire hivatkoznak.

(megjegyzés: Jelen írásomban nem tárgyalom a szövegkritika, és egyéb szöveg elemzési metódusok módszereit, illetve az eltérések lehetséges okainak feltárását.Szimplán arra szeretnék koncentrálni, hogy a Septuaginta szövege mely jelentős helyeken tér el a héber Ószövetséghez képest. )

A Septuaginta története dióhéjban

Kb. Kr.e. 350-325 körül, II. Ptolemaiosz megrendelésére Alexandriában készült. Valójában hetvenkét rabbi dolgozott a fordításon, és a fordítás — Flavius Josephus tanúsága szerint is[ii] — jól sikerült, ezért ez lett a hellenista zsidóság elfogadott Ószövetsége, amelyet elterjedten használtak a zsinagógákban, mivel az akkori időben a görög volt az általánosan beszélt nyelv, és sok zsidó nem is héberül beszélt, hanem görögül.

Számunkra a jelentőségét emeli, hogy nagyon sok újszövetségi idézet a Septuagintának megfelelő, és nem a héber nyelvű Ószövetség szerinti. Ezekből szeretnék itt most néhányat áttekinteni, amelyek új világoságot adhatnak az ige, Isten üdvrendje és a valóság megértéséhez.

Új Szövetség igehely	Septuaginta Ó Szövetség – 1851 Brenton’s English Septuagint	Milyen próféciára vonatkozik	a héber Ó Szövetség szerint
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, (Zsid 10:5)	Sacrifice and offering thou wouldest not; but a body hast thou prepared me: whole-burnt-offering and sacrifice for sin thou didst not require. (Zsolt 40:6) – A vastag betűs rész fordítása: de testet alkottál nekem	Jézus megszületése	Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. (Zsolt 40:7)
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttjét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. (Zsid 1:6)	Rejoice, ye heavens, with him, and let all the angels of God worship him; rejoice ye Gentiles, with his people, and let all the sons of God strengthen themselves in him; for he will avenge the blood of his sons, and he will render vengeance, and recompense justice to his enemies, and will reward them that hate him; and the Lord shall purge the land of his people. (5Móz 32:43) Ujjongjatok ti mennyek Ővele, és Isten minden angyalai imádják Őt; ujjongjatok ti nemzetek az ő népével, és erősítse meg magát Benne Isten minden fia; mert ő megtorolja gyermekei vérét és bosszút áll az ő ellenségein, és megfizet az őt gyűlölőknek; és az Úr megtisztítja az övéinek földjét.	Krisztus istensége	Nem mond semmit az angyalok imádásáról –Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát! (5Móz 32:43)
Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, (Lk 4:18)	The Spirit of the Lord is upon me, because he has anointed me; he has sent me to preach glad tidings to the poor, to heal the broken in heart, to proclaim liberty to the captives, and recovery of sight to the blind; (Ézs 61:1) – A vastag betűs rész fordítása: visszaadjam a vakok látását	Jézus meggyógyítja a vakokat	Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; (Ézs 61:1) Nem mond semmit a vakok szemeinek megnyitásáról
Mondták azért neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondta nekik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (Jn 20:25)	For many dogs have compassed me: the assembly of the wicked doers has beset me round: they pierced my hands and my feet. (Zsolt 22:16) – A vastag betűs rész fordítása: átszúrták kezeimet és lábaimat.	A megfeszítésről	For dogs have encompassed me; A company of evil-doers have inclosed me; Like a lion, they are at my hands and my feet. (Zsolt 22:16 – Tanakh 1917 szerint) – a kezeimnél és lábaimnál vannak
És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. (Mt 12:21)	He shall shine out, and shall not be discouraged, until he have set judgement on the earth: and in his name shall the Gentiles trust. (Ézs 42:4) – A vastag betűs rész fordítása: és az ő nevében bíznak a pogányok	A pogányok Jézus nevében reménykednek	Nem gyengül el és nem törik meg, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ézs 42:4)

Mint a táblázatban[iii] megemlített eltérésekből is látszik, sok olyan hely van, ahol egyértelmű lesz a Jézus Krisztusról szóló prófécia és annak beteljesedése.

A táblázatban felsorolt újszövetségi hivatkozásokon kívül még egy eltérésre szeretném a figyelmet felhívni.

5Móz 32,8[iv]

Héber (Maszoréta) szöveg szerinti fordítás

Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint,

Septuaginta – Brenton´s English Septuagint fordítás után

Mikor a Felséges szétválasztotta a népeket, mikor szétválasztotta Ádám fiait, megszabta a népek határait Isten fiainak száma szerint.

Mózes búcsúéneke sok vita tárgyát képezi, pontosan abból az okból, hogy a Septuaginta mást ír, mint a héber Maszoréta szövegek. Az egyik legtöbbet a fenti verssel foglalkoznak a bibliakutatók, miszerint „Izrael fiainak száma szerint” vagy „Isten fiainak száma szerint” osztotta fel Isten a népeket. A Septuaginta szövegét két kumráni szöveg is alátámasztja. Amennyiben elfogadjuk a Septuaginta szövegét, akkor értelmet nyer a 82. zsoltár szövege, ahol is ez áll:

Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. (Zsolt 82:1)

Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. (Zsolt 82:2)

Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! (Zsolt 82:3)

Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. (Zsolt 82:4)

Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. (Zsolt 82:5)

Én mondtam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: (Zsolt 82:6)

Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. (Zsolt 82:7)

Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82:8)

Ebben a zsoltárban akkor jogosan kéri számon az Atya, hogy hogyan ítélik a fiai a népeket és bűnük miatt már inog a föld fundamentuma. A 82. zsoltárral külön, egy másik írásomban foglalkozom, ezért ennek magyarázatát itt most nem folytatom.

Ez a szakasz sok olyan hellyel függ össze, ahol Isten trónja körül egy tanács áll, mint ennek egyik legjobb példája, amikor Mikeás elmondja Izrael királyának, hogy mi is történt a prófétákkal:

És mondta Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Láttam az Urat az ő székében ülni,

és az egész mennyei sereget az ő jobb- és bal keze felől mellette állni. (1Kir 22:19) És mondta

az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet,

ki mást szólt hozzá. (1Kir 22:20) Akkor előjött egy szellem, aki az Úr elé állt, és mondta: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig mondta neki: Miképpen? (1Kir 22:21) És felelt: Kimegyek és hazug szellem

leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor mondta az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedj úgy. (1Kir 22:22) Íme az Úr a hazugságnak szellemét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólt veszedelmes dolgot ellened. (1Kir 22:23)

Isten trónjánál, az Atya trónjánál, ahogyan még Jób könyvének elején is látjuk, történnek események, és oda többen bejáratosak.

Lett pedig egy napon, hogy eljöttek az Istennek fiai, hogy

udvaroljanak az Úr előtt; és eljött a Sátán is közöttük. (Jób 1:6)

Továbbmenve ezen a nyomon, de még az Ószövetségben maradva, eljutunk Dániel könyvéhez, ahol maga az angyal mondja ki, hogy a népek fölött szellemi hatalmasságok állnak:

És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa

fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10:20) De

megjelentem neked, ami fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincs, aki én

velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek. (Dán 10:21)

Ezeknek a népek fölött álló szellemi hatalmasságoknak az Újszövetségben már konkrét hivatkozásait találjuk. Az egyik helyen írja Pál:

Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek

ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság

szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6:12)

A héber szöveg szerint, Mózes mondata csak az izraeli népre vonatkozik, hogy mi legyen a földjük határa (4Móz 34. fejezet).

Az eltérésekből jól látható, hogy jelentős különbségek vannak a Septuaginta és a Maszoréta szövegek között. Az Új Szövetség írói ezt idézték többet, mert valószínű, hogy ez volt a pogányoknak is hozzáférhetőbb, és ezzel a Szent Szellem is bizonyságot tett róla, hogy jó ez a fordítás. Homályosabb részek magyarázatához érdemes egy pillantást vetni a Septuagintára is, mert ott megtalálhatjuk a választ.

[i] Felhasznált irodalom: Wikipedia – Septuagint; Septuaginta szócikkek

[ii] „A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták, hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe, vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó 1980 – 121.old.

[iii] theorthodoxlife.wordpress.com

[iv] Michael S. Heiser: Deuteronomy 32:8 and the Sons of God

Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának? (2016)

admin Váradi-Károli Biblia 2016.07.30.2021.10.04.Biblia,Károli Biblia,új biblia,Váradi-Károli biblia

A 2016-os Váradi-Károli Biblia[1 ] egy hosszú út végállomása az életünkben. Szeretném ezt az utat bemutatni, hogy hogyan is hozott ezen az úton végig minket az Úr, és miért.

Az egész ott kezdődött, amikor az Úr kezdte feltárni előttünk a világ rejtett dolgait, különös tekintettel a keresztény hitvilágunk és egyházi életünk elemeinek eredetére és mai állapotára. Ezek sok embernek nem új dolgok, hiszen mindezek a tények nyiltak és jól lekövethetőek, de ahogyan mások is kevesen járnak utána dolgoknak, mi sem tettük korábban ilyen alapossággal. Megláttuk a valóságát a „törvényszegés titkos bűnének”[2] és szomorúan láttuk, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[3 ], mert amiket már kiskorunk óta mondanak és tanítanak nekünk szüleink és tanáraink, valamint hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor az ember hajlamos arra, hogy azt egyszerűen elfogadja.

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az mindig jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs így, de ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken nincs így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik ez a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni. A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

Véleményem szerint Istenhit nélkül nem érdemes a Bibliával, annak tanításaival, annak jelentőségével foglalkozni, mert akkor legjobb esetben is csak egy nép (a zsidó nép) történeti írásai, amelyhez hasonlóval más népek is büszkélkednek[4], valamint történetek egy Jézus nevű emberről, és az ő tanításainak a továbbmagyarázásai állhatnak benne, amely nem egyedülálló az egyetemes emberi történelemben. Tehát mostani értekezésem azon alapul, hogy Isten létezik, Jézus valósággal Isten és ember egyszerre, aki meghalt a kereszten a mi bűneink váltságáért, majd feltámadt testben a harmadik napon és ült az Atya jobbjára, valamint a Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[5]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy az emberek mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy nem csak emberek foglalkoznak a Bibliával, hanem a gonosz erői is. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk[6].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv. Ebben az írásban nem térek ki külön arra, hogy ezek a fő részek milyen további részekből állnak, és ezek a részek hogyan alakultak ki abba a formába, ahogyan ma használatosak, más szóval, a kanonizáció folyamatát most nem tekintem át. Tehát megszülettek az eredeti írások, amelyeket először Isten emberei őriztek[7], amíg nem beszélhetünk népről, majd később a zsidó nép kialakulásával, ez a nép gondozott. Az Újszövetség írásait pedig a gyülekezet kezdte el másolni nagy számban. Mivel a magyar nép egyik bibliai nyelvet sem anyanyelvén beszéli és szükséges a magyar nyelvre való átültetése, ezért érdekes számunkra, hogy más népek fordításai is hogyan alakultak.

Az Ószövetség első fordítása a Septuaginta (LXX – „Hetvenes”), mely kb. Kr.e. 350-325 körül, II. Ptolemaiosz megrendelésére Alexandriában készült. Mivel az akkori időben a görög volt az általánosan beszélt nyelv, és sok zsidó nem is héberül beszélt, hanem görögül, ezért gyorsan terjedt a szórvány zsidóság körében, és a prozelitusok (a zsidó hitre tért pogányok között) is. Valójában hetvenkét rabbi dolgozott a fordításon, és a fordítás — Flavius Josephus tanúsága szerint is[8]— jól sikerült, ezért ez lett a hellenista zsidóság elfogadott Ószövetsége, amelyet elterjedten használtak a zsinagógákban. Tehát a kor sajátosságai miatt, a görög nyelvnek volt kimelten fontos szerepe. De ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[9] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el a legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[10], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[11] Ezzel megindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Kutatásunkban most ugrunk egy nagyot két fontos időszakhoz. Ez a két időszak pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora. Mivel a múltban talán a reformáció és a felvilágosodás hatott a Bibliák tartalmára olyan nagy erővel, amellyel csak a mai kor vetekedik, a maga szabadosságával és toleranciájával.

A reformáció Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Erasmus[12]. Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan a görög eredeti szöveg is. Igazából a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a kiadvány teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[13] néven terjedt el. A szövegek a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[14]. Az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott. Ennek kapcsán új tudományok is létrejöttek. És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[15] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[16].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[17]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[18]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[19]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[20] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározta az irányvonalát az Újszövetségnek egészen a mai korig. Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[21]

„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[22]

„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra…Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[23]

Ezek alapján a kijelentéseik alapján, nem hitték, hogy Isten kijelentése lenne a Biblia (— és úgy is kezelték), hanem látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba. Ez történt a Textus Receptus kiadásánál is, csak épp az ellenkező előjellel. Akkor mindenki szembesülhetett a latin Biblia hibáival, és olvashatta a megőrzött igét.

Krisztus Istenségéről:

„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[24]

Úgy tűnik, hogy amikor Jézus mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak. Ez a megállapítás vezethetett oda, hogy hangsúlyozták Jézus emberi mívoltát és elhomályosították Istenségét.

A megváltásról:

Tehát nem az Atyának mutatta be Jézus az áldozatát (Jn 20,17; Zsid 9,24[26]), és akkor ezzel nem is az Atyánál van szükségünk az engesztelésre, hanem véleményük szerint valami másról van itt szó.

A pokolról:

„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[27]

A katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá ezzel. Ha azonban lett volna, vagy lenne más mód a mi megváltásunkra, akkor Jézusnak nem kellett volna ezt a szörnyű ítéletet elhordoznia a mi vétkeinkért, hanem akkor egyszerűen egy bizonyos időszak után, ki-ki a bűne súlyának megfelelő idő után, levezekelve a bűneit mehetne az Atyához. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá (talán csak néhány újabb fordítás, amely ezeken a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

„Feltételezem, hogy ma már senki sem tartja, például,Mózes első könyvének első három fejezetét szó szerinti történelemnek.”[29]

Teológia professzorok, akik közül az egyik ráadásul egyházi szolgálatot is ellát, nem hiszi el az Isten teremtéséről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszi Istentől kapott kijelentésnek. Nem utasítja el Darwint, azzal a felkiáltással, hogy „Isten teremtette a földet és minden rajta lévő dolgot”, hanem lelkesedik Darwin elméletéért.

Amint látható, mint teológia professzorok, hitüket nem teljesen igei alapokra helyezték. Ebből kiindulva tették meg a módosításokat is az átdolgozott Újszövetségben. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amlyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen. Három fő részt szeretnék kiemelni.

A megváltás egyszeri, a múltban lezajlott és bevégeztetett, teljes és tökéletes voltának áltültetése egy állandóan ismétlődő folyamattá
Krisztus személyének emberibbé tétele és Istenségének elhomályosítása
A lábjegyzet jelentősége

A további idézetek tőlük, az átdolgozást magyarázó könyvükből származnak.[30]

„Más helyeken a (Become) „valamivé válni” értelmezése (használata) őrzi meg az Isteni tanács hatalmas alapelvének a kifejezését. Egy „törvény” teljesedik be a dolgok folyamata során, amely homályos marad a Hivatalos Verzió túlságosan is speciális fordításában, az „azzá tette” (is made) kifejezésben. Az Úr kijelenti, hogy „ő eljött a világba”, hogy akik látnak azok vakká váljanak (nem vakká tétetnek) (Jn.9,39), azok által az erők által, amelyek már bennük munkálnak. És a hit központi tényének a kijelentésénél érezzük a jelenlétét annak a célnak, amely kimunkálódott Benne, amikor olvassuk, hogy az Ige testté lett (nem testté lett téve) (Jn.1,12); és újra, Az első ember Ádám élő lélekké lett: az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett (1Kor.15,45) A gondolat fontossága látszik egy másik kapcsolatban is, a 2Kor.5,21-ben, ahol „valamivé tett” és a „valamivé vált” lett kontrasztba állítva, bár a különbség a Hivatalos Verzióban elveszett: Őt, aki bűnt nem ismert bűnné vált értünk; hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. A hívő átalakulása a Krisztusban az Istennel való élő egységéből következik.”[31]

Magyarban nehéz visszaadni az angol „egyszerű” vagy „befejezett” múlt idő, és az úgynevezett „perfect” múlt idő közötti eltérést. Jelen helyzetben talán „perfect” igeidőnek az a használata fontos, amikor egy múltbeli cselekedet még a jelenben is tart illetve annak eredménye ma is látszik. Későbbi idézetekből látni fogjuk, hogy pontosan ebbe az irányba vitték el az egész üdvtörténetet. Jézus áldozata egyszeri, teljes és tökéletes volt a Golgota keresztjénél (Zsid 9,24-28; Jn 19,30[32]).

„Semmi sem lehet természetesebb, minthogy egy kritikus kárhoztatja a szellem leírását, amelyet Isten adott nekünk, és amely az „erőnek és szeretetnek és önfegyelemnek” (2Tim.1,7, Hivatalos Verzió szerint, és józanságnak), amíg felismeri, hogy az a sajátos szó, amit Pál használ, az nem egy eredményt ír le, hanem egy folyamatot.”[33]

Pontosan alátámasztják, amit korábban kifejtettem. A megigazulás nem egy egyszeri, hit általi esemény, amely a megtérés és újjászületés idején megtörténik, hanem egy folyamat, amely igényli az ember aktív cselekedeteit. Ezzel elveszi Jézustól, amit tett értünk. Ide mutat a józanság szó lecserélése is önfegyelemre, mivel ez egy emberi erőfeszítést fejez ki.

„Amikor olvassuk a Hivatalos Verzióban: a keresztről való beszéd…nekünk, kik megtartatunk…Istennek ereje(1Kor.1,18), szinte lehetetlen, hogy ne tekintsük a megváltást teljesnek; de az apostol fő célja az, hogy megértesse az olvasóival a gondolatát egy fejlődési munkának, amely az evangélium élő erejével van kimunkálva: A kereszt beszéde az elveszőknek bolondság; de nekünk, megmenekülőknek Istennek hatalma. És ismét, a 2Kor.2,15, Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind a megmenekülők, mind az elveszők között. Ugyanez az értelmezés az ApCsel.2,47-nél, Az Úr pedig minden napon adott a gyülekezethez megmenekülőket, nem kétséges, hogy ebből hiányzik a kecsesség, de elkerüli a Hivatalos Verzió hamis javaslatát, mint a megmentettekkel, és egy szokványos kifejezés értelmezését harmóniába hozza a többi hely értelmezésével.”[34]

Ezt az új gondolatot igyekeznek azután tovább magyarázni, és újabb változtatásokkal alátámasztani a saját magunk megváltását. Aki meg van mentve, az egy külső segítséggel éri el azt. Aki azonban megmenekül, az saját erőből is megteheti ugyanazt. Ezzel azt sugallják, mintha lenne esélyünk arra, hogy mi magunk is megmenthetnénk magunkat.

„Már foglalkoztunk a hívő életével „Krisztusban”, akivel rejtélyesen egyesült. Krisztus távoli képének legfőbb embersége tisztázza az Ő ellenségének a személyét is. Mint hívők, mi „Krisztusban” vagyunk, tehát az egész világ a rossz személyében nyugszik (1Jn.5,19, Hivatalos verzió, gonoszságban). „A rosszban” – megj.: magyarul hangsúlyosabb: a rossz személyében – (1Jn.2,13-14; Mt.13,19,38; Hivatalos verzió „a gonoszban”) „e világ fejedelme” valóban legyőzetett, de Krisztus győzelmének gyümölcseit még mindig be kell gyűjteni. Ezért látjuk teljes erejében az Úr imájában a közbenjárást, amiben kérjük a szabadulást a „gonosztól” (Mt.6,13) Könyöröghetünk teljes bizalommal az Atya szeretetéhez (ne vígy minket a kísértésbe), de van egy ellenség, az Ő ellensége a mi ellenségünk is, akinek a csapdáitól Ő képes minket egyedül megvédeni. A mi konfliktusunk nem elvont dolgokra irányul, hanem személyes ellenfeleink vannak. (Ef.6,12)”[35]

Elveszi a gonoszság felelősségét az emberről, azzal, hogy nincs bennünk gonosz, hanem a világ vesztegel a gonosz személye alatt. Ismét az ember felelősségét és bűnösségét csökkenti. Szépíti az állapotát az embernek, mintha nem is lenne szüksége a megváltásra a gonosz mívoltából, hanem csak a világ befolyásától kellene magát távol tartania.

„A hangsúly, amit itt Jézus emberi nevére fektettünk, rögzíti a figyelmet az Úr emberi mívoltának tényére, magával vont sok más szakaszt is, ahol a másolók figyelmetlensége az egyszerű név megváltozásához vezetett. Például, az 1Jn 1,7: Jézusnak, az ő Fiának vére (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztusnak,); 1Jn 4,3: minden szellem aki nem vallja meg Jézust (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztust); Zsid 3,1: figyeljetek a mi vallásunk Apostolára és Főpapjára, Jézusra (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusra); Lk 23,42: És mondta, Jézus (Hivatalos Verzió: És mondta Jézusnak, Uram) emlékezz meg rólam, mikor eljössz a királyságodban. ApCsel 16,31: Higgy az Úr Jézusban (Hivatalos Verzió hozzáteszi Krisztusban). ApCsel.19,4: abban higgyenek, aki utána jön el, a Jézusban (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusban).”[36]

Jézusnak, mint megváltónknak és Isten egyszülött fiának lekicsinyítését érjük tetten. Az írásokban az sem mindegy, hogy Jézus Krisztus áll egy helyen, vagy Krisztus Jézus; de ők elhagyják a Krisztust, hogy emberibbé tegyék. Ezzel le lehetne húzni Jézus személyét a többi vallásalapító szintjére, akik valósággal csak emberek voltak, és így a kereszténység sem lehetne különb a többi vallástól. Egy nagy, mindenki számára elfogadható világvallás előhirnöke ez a változtatás.

„Timótheushoz szóló írásában Szt. Pál mondja: Ellentmondás nélküli az istenfélelem titka; Aki (Hivatalos Verzió: Isten) megjelent testben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdették a nemzeteknek (Hivatalos Verzió: a pogányoknak), hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben (Hivatalos Verzió: dicsőségbe)(1Tim.3,16). Az olvasó könnyen elvétheti az igazi jellegét ennek a mély tanulságos változtatásnak. A szakasz most már az evangélium lényegi karakterének leíró részévé válik, és nem csak történelmi események egyszerű sorozatának megállapítása.”[37]

Az evangélium valóban csak történeti események leírása kell, hogy legyen, mert már minden „elvégeztetett”. És itt ismét elveszik Jézustól az isteniségét, valamint megkérdőjelezik azt a helyet, ahol most van (Róm 8,34; Kol 3,1; 1Pét 3,22), mert nem hová? – dicsőségbe – ragadtatott el, hanem hogyan? – dicsőségben – ragadtatott el.

„De további megvilágítás meg fogja mutatni, hogy mekkorát nyerünk a kijelentés feljegyzésének tényéből, mert még a kijelentés maga is, egy emberi élet útján jön felénk, minden emberi erő kihasználásával, és az egész természet szolgálatának megszentelésével. A ténye, amikor szembesülünk vele, akkor a vallásos fegyelmünk részének látszik. És az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. Mikor Othman kalifa rögzítette a Korán szövegét és elpusztította az összes régi másolatot, amelyek különböztek az ő szabványától, ő gondoskodott az egységességről és a tolmácsolásáról a következő kéziratoknak, azok történelmi alapjának hiánya miatt. Egy klasszikus szöveg, amely végül csak egyetlen ős példányon nyugszik, a legnyitottabb a komoly gyanakvásra. Egy könyv, amely mentes a kétértelműségektől, nehezen tudja kezelni a emberi tapasztalat végső problémáit, vagy nehezen tud természetes magyarázatot adni az emberi érzésekre és benyomásokra. Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Vesion (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[38] [kiemelés hozáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Más fordítások sem nélkülözték az értelmezésbeli vitákat, de ha ott van a Szent Szellem vezetése, akkor egy megoldás a jó megoldás, és nem a „mindenki döntse el maga” hozzáállás a követendő. Pontosan erről szól John William Burgon is a lentebb ídézett írásában.

„Az elhagyások, amelyeket felsorolunk, általában jól ismertek. Mt.1,25: elsőszülött; 5,22: ok nélkül; 6,13: tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen; Jn.5,3: várva a víznek megmozdulását; 5,4: betegségben szenvedett; 7,53: és mentek…; 8,11: ne vétkezz többé; 1Jn.5,7: hárnam vannak…és ez a három egy; együtt a 8. versben: és … a földön; És néhány kevésbé ismert változtatás – Mrk.9,25: könnyhullatással; 9,29: és böjtöléssel (hasonlítsd össze ApCsel.10,30); Lk.9,55: és mondta nem tudjátok minémű.. van bennetek; Lk.11,2: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.; ApCsel.8,37: És Fülöp mondta…Isten Fia.; Róm.16,24: kegyelme…Ámen; 1Kor.6,20: és szellemetekben, amelyek az Istenéi; Ef.5,30: az ő húsából és csontjából valók; Jel.21,24: akik megtartatnak;

Ezek az elhagyások különféle bizonyítékokkal vannak alátámasztva, de mindegyik döntő a maga esetében; És a változtatás „Isten”-ről, „Aki”-re az 1Tim.3,16-ban sem kevésbé bizonyos. Más kifejezések és szakaszok, amelyek mint kétségesek vannak megjelölve (Mrk.16,9-20; Lk.22,19-20; 22,43; 23,17; 23,34; 24,12; 24,36; 24,40; 24,51-52) talán töredékei az apostoli hagyományoknak, ezért nem részei az evangéliumi szövegnek.”[39]

Ahogyan a Krisztus szó elvétele, más elvéltelek a szövegből ugyanúgy csorbítják Isten kijelentésének a teljességét, és rontják a megérthetőséget, elvesznek a bizonyságokból.

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[40]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más evangéliumot olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót. Tetten érhető még annak a folyamatnak az elültetése (ha a teljes könyvüket elolvassuk), hogy tenni kell valamit azért, hogy megigazuljunk. Igazán nem mi és ez a világ vagyunk a rosszak, hanem a gonosz személye a rossz, és mi csak jót vagy rosszat teszünk. A lábjegyzetek használatának is van két veszélye. Az egyik, hogy egy idő után, ahogyan erre van már példa is, a lábjegyzet eltűnik, és nem jelzi többé, hogy ott változtatva lett a szöveg. Másodsorban a lábjegyzetek intenzív használata pedig elülteti az olvasóban a gondolatot, hogy a szöveg maga megbízhatatlan, és „nem lehet tudni”, hogy mit is írtak eredetileg. Bizalmatlanságot szül. Példának okáért álljon itt egy idézet egy munkából, amely tételesen minden változtatást, és a változtatások mögött álltó elméletet is megcáfolta a Westcott-Hort féle átdolgozott Újszövetségből.

„A szemem megáll a „Bethesda” szón (a Jn. 5,2-ben); amelyhez ott áll a lábjegyzetben — „Néhány antik forrás Bethsaida-ként olvassa, mások Bethzatha-ként.” Akkor ezt úgy kell értelmeznem, hogy a felülvizsgálók megítélése szerint nem biztos, hogy a három közül melyik olvasat a helyes? … Nem túl professzionális, akinél áthallani a moralizálást az eset jelenségét illetően ’egy nem túl ünnepélyes módon’. — „Bethsaida” Igen, a régi Latin és a Vulgata, egy kézirattal alátámasztva, ahol rossz az a betű, ezért „Bethzatha” áll ott! Igen, a hiba két kéziratban van, mindkettőben hibás ott a betű. Miért nem jön, és mondja el nekünk, hogy egy másik kéziratban „Belzetha” áll? – egy másikban (amelyet Eusebius és [egy helyen] Cyrill támogat), „Bezatha”? Nem, és miért nem mondja el nyiltan, hogy több mint harminc példányát lehet megtalálni ugyanennek a szónak; de hogy „Bethesda” – (az olvasata tizenhat ’unciális’ kéziratban és az összes ’curzív’ kéziratban[41], a Peschitta és Cureton szíriaiban, az Örmény, Grúz, Szláv verziókban, Didymusnál, Krisostomnál és Cyrillnél),- az egyetlen ésszerű módja az olvasatának?”[42]

Amikor John William Burgon átnézte tételesen az átdolgozott Új Szövetséget,[43] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[44]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[45] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie, de nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[46] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[47] féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat, fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet Dr Kurt Alandtól magától is, hogy kicsit megismerjük, hogy ki gondozta a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

„Az alábbi minusculák[48], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[49]

Ezzel elismeri, hogy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a kanonizáció során a korai egyházban a mai Új Szövetség írásai. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[51], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Új Szövetségben, de mégis benne vannak. Szerencsére eddig még nem vették ki őket.

„Az bizonyos, hogy sok közösségben szintén használatban volt a négyből egy vagy több evangélium mellett, több apokrif evangélium is, néha hét is a hivatalos használatban. Ezért a kiindulópont általában egy evangélium, amelyik AZ evangélium; néhány evangélium együttes használata (csak most lettek egymástól megkülönböztetve a szerzők nevei által, stb.) egy későbbi szakaszt reprezentál…[19.oldal, kiemelés hozzáadva]”[52]

Véleménye szerint az evangéliumokat sem azok írták, akiknek a nevén ma ismerjük őket, hanem volt EGY evangélium, amit jóval később kezdtek el rámondott szerzőknek tulajdonítani.

„Amikor az Újszövetség pseudonymus[53] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: – kiemelés hozzáadva]”[54]

„Sokkal nehezebb megválaszolni néhány más kérdést, amelyeket a pásztori és a 2Péter levelek illusztrálnak. Emlékezzünk a feltevésre, amelyet fenn mutattunk be: egy író, önmaga semmi, hanem csak egy eszköze a Szent Szellemnek, ezen az alapon állítja egy apostol szerzőségét a saját írásaira. Elképzelhető, hogy egy ilyen író annyira kiterjeszti a személyazonosságát, hogy még adatokat is szolgáltat egy adott helyzetről, ahogyan ezt tették a pásztori leveleknél, vagy mint a 2Péter írója, ő csak hivatkozik az 1Péter-re?…De az információ a munkatársak tartózkodási helyéről a 2Timótheus negyedik fejezetében, Pál első tárgyalásánál, a megcímzési utasításoknál, ugyanúgy mint a Titusz levél befejezésénél, bizonyíték egy ilyen mély ismeretre, micsoda gerjesztett nézőpont, és egy olyan rekonstrukciója Pál ügyeinek, hogy nem kerülhetjük ki a szándékos hamisítás feltételezését…[9.oldalon írja – kiemelés hozzáadva]”[55]

A „hamisítókat” azzal is megvádolja, hogy képzelt adatokat írtak bele az írásaikba, hogy azok hihetőbbek legyenek.

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

„Csak meg kell figyelnünk az egyháztörténelem menetét a legutóbbi századokban, és tisztán látni fogjuk a pusztító következményeit az elégtelen [kiválasztási] feltételek használatának. [105.oldal]

Az elégtelen feltételrendszer az orthodoxia idején kezdődött, majd megismételte magát a 19. században, és folytatódik napjainkban: az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ide adja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alap iratát. Érezzük ennek a morbid fonákságát? Valaki, akinek ez hamisított iratok összessége, minden isteni tekintély nélkül, az adja oda nekünk, hogy olvassuk, mint Isten ígéjét! És a keresztény társadalom ezt teszi ma! Olvassa, mint a legjobb „tudományos” eredményekkel elért legjobb szöveggyűjteményt, olyan emberek kezétől, akik ezt egészen máshová rakják a saját világnézetükben. De mindezek mellett is ki kellett mondania, hogy a jelenlegi újszövetségi írások más szinvonalon vannak, mint bármely más keresztény írás.

„Minden elvtelenség és önkényesség ellenére, minden hiba ellenére — amit az egyház az Új Szövetségben kapott, az egy összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, mint minden más a korai keresztény irodalomban— Az apostoli atyák egyetlen írása sem jöhet még távolról sem a közelébe azoknak, amelyek az Új Szövetségben vannak…[113.-114.odal, kiemelés hozzáadva]”[58]

Tehát a mai bibliafordítások, amelyek nem a Textus Receptus görög szövegét használják fel kiindulási alapként, hanem vagy a Westcott-Hort, vagy a Nestle-Aland szöveget, akkor ilyen emberek munkájának adnak hitelt, akik ilyen szellemiséggel készítették el azt. Mára sajnos csak egy-egy olyan kiadás maradt, amely a Textus Receptus szövegét tartalmazza. Még a Luther Biblia is, 1912 óta az úgynevezett kritikus szöveget[59] használja és nem a Textus Receptust.

Ezeken a műveken keresztül eljutottunk a mai korhoz, amikor Magyarországon is a Biblia már sok kiadást megért. A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[60] is, amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagában már visszatükrözi a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[61] gondozásában egy Károli kiadás, de az nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben, például a szellem szót sem említi, pedig a saját fordításukban így használják.

De ez a tény maga még nem is indolkolná egy új kiadás szükségességét. Az igazi meglepetés akkor éri az embert, amikor összehasonlítja az 1590-es vizsolyi Biblia szövegét az 1908-as átdolgozott[62] Károli Biblia szövegével. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[63]. Az 1590-es kiadást már javította Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) kiadásában. Minőségét tovább emelte a Váradi Biblia (1661), mely még több új magyarázatot[64] tartalmazott a nehezebben érthető részekhez. Ezért is választottuk a Váradi Bibliát kiadványunk „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeit könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket. Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás függelékében található lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Dán.3,25

1Kr.28,12

Károli 1908: És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.

Váradi-Károli 2016: És mindennek formáját, amelyeket a Szellem adott neki, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamrák felől.

Filem.1,6

Károli 1908: Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Váradi-Károli 2016: Hogy a te vagyonodnak hitböl való közlése nyilvánvaló legyen, hogy ami jó Krisztus Jézus által ti bennetek van, megismertessen.

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[65], valamint a test és hús(test)[66] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen az írásom elején idézett versben szereplő „törvényszegés titkos bűne” elmegy az igaz hittől való „szakadásig”[67], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak a korszellemtől[68], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

„Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek feledésbe.

(Váradi Biblia előszó, 1660)

Medveczky László

Vonyarcvashegy, 2016. június

[1 ] Váradi-Károli Biblia kiadás, 2016. Ha másként nincs jelezve, akkor az írásban idézett bibliai versek ebből a kiadásból származnak.

[2 ] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: …

[3] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[4] mint például a babilóni Gilgames eposz, vagy a maja Popol Wuh

[5] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett…

[6] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[7] Jubileumok könyve 4,17 És ő volt a földön született emberek közül az első, aki megtanulta az írást, a tudományt és a bölcsességet és aki leírta az ég jeleit a hónapjaik rendje szerint egy könyvbe, hogy az emberek megismerhessék az évszakokat a hónapjaik rendje szerint.; 8,20 „És a huszonnyolcadik jubileumban Noé felírta a fiai fiainak a rendeléseket és parancsolatokat, és minden ítéletet, amit megismert…”; (forrás: churchofgod.hu oldalról, a Könyvtár részből lett felhasználva.)

Énokh könyve 82,1 Most, fiam, Matuzsálem, mindezeket elbeszélem és felírom neked. Igen, mindent feltártam előtted, és könyveket adtam neked mindezekre vonatkozólag. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem, az atyád kezéből származó könyveket, hogy átadhasd őket a világ (többi) nemzedékének (Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Hénok könyvei – PPKE 2009.)

[8] „A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták, hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe, vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó 1980 – 121.old.

[9] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[10] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[11] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: “The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called “deuterocanonical” books, or “Apocrypha” were all translated from Greek, with …”

[12] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[13] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[14] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberi s felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. …ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[15] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[16] Margit István: Magyar Bibliafordítások – Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[17] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[18] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[19] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[20] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[21] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[22] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[23] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, 400. oldal)

[24] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[25] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[26] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[27] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[28] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with….. My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[29] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[30] Brooke Foss Westcott : Some lessons of the revised version of the new testament, 1897, London

[31] „In other passages the same form of rendering (‘ become ‘) guards the expression of the great principle of a Divine counsel, a ‘ law,’ fulfilled in the course of things, which had been obscured by the too specific translation (‘ is made’) of the Authorised Version. Thus the Lord declares that He ‘came into the world’ that they which see may become (not be made) blind (John ix. 39) by the action of forces already at work within them. And in the announcement of the central fact of the faith, we feel the presence of an eternal purpose wrought out in Him when we read the Word became flesh (for was made flesh) (John i. 12); and again, the first man Adam became a living soul: the last Adam became a life-giving spirit. (I Cor. XV. 45).i The importance of the thought thus indicated is seen in another connection in 2 Cor, V. 21, where ‘ being made’ and ‘ becoming ‘ are set in contrast, though the difference was lost in the Authorised Version : Him who knew no sin He made to be sin on our behalf; that we might become (not be made) the righteousness of God in Him. The transformation of the believer follows from his vital union with God in Christ.” 99-100. oldal

[32] Zsid 9:24-28 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatva sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.; Jn 19:30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett! És lehajtva fejét, kibocsátotta szellemét.

[33] „Nothing could be more natural than that a critic should condemn the change in the description of the spirit which God has given us as being ‘of power and love and discipline ‘ (2 Tim. i. 7 ; Authorised Version, and of a sound mind), till he realised that the peculiar word used by St. Paul describes not a result, but a process” 141.oldal

[34] „When we read in the Authorised Version the preaching of the cross . . . (is) unto us which are saved . . . the power of God (i Cor. i. i8), it is almost impossible not to regard salvation as complete ; but the very aim of the Apostle is to press home upon his readers the thought of a progressive work wrought out under the living power of the gospel: The word of the cross is to them that are perishing foolishness; but unto us which are being saved it is the power of God. And so again in 2 Cor. ii. 15, We are a sweet savour of Christ unto God, in them that are being saved, and in them that are perishing. . . . The same rendering in Acts ii. 47, ‘ The Lord added to them day by day those that were being saved, ‘ no doubt lacks neatness, but it avoids the false suggestion of the Authorised Version, such as should be saved, and brings the rendering of an unusual phrase into harmony with the rendering in other places.” 162.oldal

[35] „We have already dwelt on the life of the believer ‘in Christ,’ with whom he is mystically united (ch. v. § 5). The distinct image of Christ’s sovereign humanity gives clearness to the personality of His adversary. As believers are ‘ in Christ,’ so the whole world lieth in the evil one (i John v. 19, Authorised Version, in wickedness). ‘The evil one’ (i John ii. 13, 14; Matt. xiii. 19, 38, Authorised Version, ‘the wicked one’; iii. 12; v. 18, Authorised Version, that wicked one ; John xvii. 15, Authorised Version, the evil; Eph. vi. 16, Authorised Version, the wicked ; 2 Thess. ii. 3, Authorised Version, evil), ‘the prince of this world ‘ has, indeed, been finally defeated, but the fruits of Christ’s victory have still to be gathered. Hence we can see the full force of the petition in the Lord’s Prayer in which we pray for deliverance from ‘the evil one’ (Matt. vi. 13, Authorised Version, evil). We can appeal with confidence to the Father’s love (bring us not into temptation), but there is an enemy, His enemy and ours, from whose snares He alone can preserve us. Our conflict is not with abstractions but with personal foes (comp. Eph. vi. 12 ff).” 205-206.oldal

[36] „The emphasis which is here laid on the human name Jesus, which fixes attention on the fact of the true humanity of the Lord, is implied in many other passages where the inattention of scribes has led to the alteration of the simple name. For example, we read — I John i. 7 : the blood of Jesus (Authorised Version, Jesus Christ) his Son cleanseth us from all sin. I John iv. 3 : every spirit which confesseth not Jesus (Authorised Version, Jesus Christ ; comp. marg.). Heb. iii. i : consider the Apostle and High Priest of our confession, even Jesus (Authorised Version, Christ Jesus). Luke xxiii. 42 : he said, Jesus (Authorised Version, said unto Jesus, Lord) remember me when thou comest in thy kingdom. Acts xvi. 31 : believe on the Lord Jesus (Authorised Version adds Christ). Acts xix. 4 : that they should believe on him which should come after him, that is, on Jesus (Authorised Version, Christ Jesus).” 204-205. oldal

[37] „Writing to Timothy St. Paul says : Without controversy great is the mystery of godliness ; He who was (Authorised Version, God was) manifested in the fleshy justified in the spirit, seen of angels, preached among the nations (Authorised Version, unto the Gentiles), believed on in the world, received up in (Authorised Version, into) glory (i Tim. iii. 16). The reader may easily miss the real character of this deeply instructive change. The passage now becomes a description of the essential character of the gospel, and not simply a series of historical statements.” 198.oldal

[38] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[39] „The omissions to which reference has been made are generally well known. Matt. i. 25 : firstborn ; v. 22 : without a cause ; vi. 13: For thine is the kingdom and the power and the glory, for ever. Amen. John V. 3 : waitingfor the moving ofthe water ; verse 4: for . . . disease he had. John vii. 53 : and they went . . . ; viii. 11…sin no more. I John V. 7 : there are three . . . these three are one ; with and . . . in earth in verse 8), and some others less familiar — Mark ix. 25 : with tears. Mark ix. 29 : and fasting (comp. Acts x. 30). Luke ix. 55 : and said ye know . . . are of. Luke xi. 2 : Our, which art in heaven, Thy will be done, as in heaven, so in earth. Acts viii. 37 : And Philip said . . . Son of God. Rom. xvi. 24: The grace . . . Amen. I Cor. vi. 20 : and in your spirit which are Gods. Eph. V. 30 : of his flesh and of his bones. Apoc. xxi. 24 : of them which are saved. These omissions are justified by evidence different in kind, but absolutely decisive in each case ; and the change of God into He who, in I Tim. iii. 16, is not less certain. Other phrases and passages which are marked as doubtful (Mark xvi. 9-20 ; Luke xxii. 19, 20 ; 43/; xxiii. 17, 34; xxiv. 12, 36,40; 51, 52) are probably fragments of apostolic tradition, though not parts of the evangelic text.” 210-211. oldal

[40] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[41] Az unciális és a kurzív megjelőlések a kéziratoknak különféle csoportjait jelöli. Az unciális iratok, amelyek pergamenre vannak írva, a kurzív irások pedig a mai kézírásnak megfelelő írásmóddal írt könyvek, amelyek felváltották a korábbi unciális írásokat.

[42] „My eye happens to alight on “Bethesda” (in S. John v. 2) ; against which I find in the margin,-„ Some ancient authorities read Belhsaida, others Bethzatha.” Am I then to understand that in the judgment of the Revisionists it is uncertain which of those three names is right ? ‘ . . Not so the expert, who is overheard to moralize concerning the phenomena of the case ‘ after a less ceremonious fashion :-‘ ” Bethsaida ” Yea, the old Latin and the Vulgate, countenanced by one manuscript of bad character, so reads. ” Bethzatha ” ! Yes, the blunder is found in two manuscripts, both of bad character. Why do ,you not go on to tell us that another manuscript exhibits ” Belzetha ” ?-another (supported by Eusebius and [in one place] by Cyril), ” Bezatha ” ? Nay, why not say plainly that there are found to exist upwards of thirty blundering representations of this same word; but that ” Bethesda”-(the reading of sixteen uncials and the whole body of the cursives, besides the Peschito and Cureton’s Syriac, the Armenian, Georgian and Slavonic Versions,-Didymus,Chrysostom, and Cyril),-is the only reasonable way of exhibiting it?” – John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London 5.oldal

[43] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[44] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[45] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[46] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[47] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[48] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[49] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS – QUARTERLY RECORD – Issue Number 579 – April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[50] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 – It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[51] Luther antilegomenája 1522-ből.

[52] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testamen canon, 1962 – It is certain that in many communities there were, besides one or more of the four Gospels, also apocryphal gospels in use, sometimes even in official use. The starting point must, however, generally have lain with one Gospel, which was the Gospel; the use of several Gospels together (only now are they distinguished from each other by the names of authors, etc.) represents a later stage…[p. 19, emphasis added]

[53] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyen név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[54] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[55] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – So, he says on page 9: It is much more difficult to answer some other questions which may be illustrated by the Pastorals and 2 Peter. Let us remember the hypothesis we proposed above: viz. a writer, being nothing but the tool of the Holy Spirit, on this account claims the authorship of an apostle for his writings. Is it conceivable that such a writer extends the identification so far that he even furnishes data on the concrete situation as is done in the Pastorals, or that, like the writer of 2 Peter, he can casually use references from 1 Peter?… But the information about the sojourn of the various coworkers in the fourth chapter of 2 Timothy, the first trial of Paul, the instructions for the addresses, as well as the end of the epistle to Titus to evince such a thorough knowledge, such a stimulated perspective, and such a reconstruction of Paul’s affairs, that we cannot avoid assuming an intended forgery [sic]…[emphasis added]

[56] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 – he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[57] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

[58] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben – Despite all the lack of principles, despite all the arbitrariness, despite all the errors—what the church has received in the New Testament stands on an incomparably higher level than all the other early Christian literature. None of the writings of the Apostolic Fathers can even remotely compare with those of the New Testament…’ [pp. 113–114, emphasis added]

[59] A kritikus szöveg elsősorban az Alexandriai szövegekre épít, amelyet más néven kisebbségi szövegeknek is neveznek, mert a fennmaradt kéziratoknak csak kb. 20%-a származik innen. A többségi szövegek, a bizánci szövegek, amelyek ugyan későbbre datálódnak, de a kéziratok kb. 80%-a ebből a forrásból maradt fenn. A szövegkritika elutasítóbb a bizánci szövegekkel szemben, mert nem olyan régiek, mint az alexandriaiak, de ez érthető, ahogyan korábban az írásomban is említettem, a bizánci egyház ezeket folyamatosan használta, ezért gyorsabban elhasználódtak, ami indokolta a gyakoribb másolást.

[60] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[61] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[62] A Magyar Bibliatársulat és az Angol (Brit) Bibliatársulat kiadványa 1908-ból, ahol az első kiadásokon még szerepel: „Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás” jelölés, mely a későbbi kiadásokról eltűnik.

[63] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

[64] Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből – 1500–1955, 22.oldal

[65] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[66]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[67] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[68] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)