“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erőseimet haragomnak véghezvitelére, akik én bennem büszkén örvendenek. (Ézs 13,3)

I order and I lead them; giants come to fill my rage, rejoicing together and insulting. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot)

Én parancsoltam és vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, akik együtt örvendenek és sértenek. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot fordítása)

Már töbször taglaltuk, hogy a Septuaginta fordítás miért jelentős a Bibliák történetében. Először azért, mert zsidó rabbik fordították a héber szöveget görögre. Másodszor azért, mert Krisztus előtt tették mindezt, és végül mert ez a változat volt akkoriban a pogányok körében „az ószövetség”. Itt meg kell említenem, hogy a keleti ortodox egyházban, sokáig, ha nem mind a mai napig (erről sajnos nincs információm) ez az ószövetség. Sok újszövetségi szakasz ebből idéz, és nem a héber szövegből. Sok eltérés van a kettő között, amelyekre most már nem térnék ki részletesen. A tárgyalt téma vonatkozásában azonban fontos, hogy a héber szöveg fordításaiból a mai ember számára nem jön elő az a jelentéstartalom, amely Jézus kortársainak még egyértelmű volt.

Az a szó, amelyet a Septuagintában óriásként fordítottak, az a héber gibbor.

– Original: גּבּר גּבּור- Transliteration: Gibbowr – Phonetic: ghib-bore’ – Definition: adj

1. erős, hatalmas

2. erős ember, bátor ember, hatalmas ember

– Strong’s: Intenzív ugyanabból a szóból, mint a H1397; erőteljes; hallgatólagosan harcos, hős: – bajnok főnök óriás hatalmas (ember) erős (ember) bátor ember.

Mivel ennyire árnyalt a jelentése, azért egy nem hébernek nehéz eldönteni, hogy mikor melyik jelentést kell alkalmazni. A Septuaginta ezért nagy segítség nekünk ebben az esetben, mert az írásokat ismerő héberek mondták meg, hogy melyik helyen melyik jelentéssel találkozunk. Ennek megfelelően, az alábbi helyeken jelent meg az óriás szó:

1Móz 6:4; 1Móz 10:8; 1Móz 10:9; 1Móz 14:5; 4Móz 13:33; 5Móz 1:28; Józs 12:4; Józs 13:12; 2Sám 21:18; 2Sám 21:22; 1Krón 1:10; 1Krón 11:15; 1Krón14:9; 1Krón 20:4; 1Krón 20:6; 1Krón 20:8; Jób 26:5; Zsolt 19:5; Zsolt 33:16; Péld 21:16; Ézs 3:2; Ézs 13:3; Ézs 14:9; Ézs 49:24; Ézs 49:25; Ezék 32:12; Ezék 32:21; Ezék 32:27; Ezék 39:18; Ezék 39:20;

Így már másképp vélekedhetünk Nimródról is, „aki kezdett óriássá lenni”(1Krón.1,10; 1Móz.10,8) Gilgamesről, aki Nimród is, azt mondják, hogy 1/3 ember volt, és 2/3 isteni. Ezzel mindjárt érthető lesz, hogy miért kezdett el fizikailag is nőni, óriássá válni. Ezért érdekes, hogy amikor az amerikai hadsereg bevonult irakba, akkor rögtön „lecsaptak” Gilgames sírjára, valószínűleg a DNS minták megszerzéséért. A Noé napjai napjainkban című sorozatban már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az eredete az óriásoknak, és mi a története, amelyet megérthetünk az írásokból. Érdemes felidéznünk, hogy nem véglegesen lettek elpusztítva.

15.11 És az óriások szellemei gonoszul cselekszenek, romlottak, támadnak, harcolnak a Földön, és bánatot okoznak. És ők nem esznek ételt, nem szomjaznak meg, és nem lesznek láthatóak.

15.12 És ezek a szellemek felemelkednek az emberek fiai ellen, és a nők ellen, mert belőlük jöttek ki a mészárlás és a pusztulás napjaiban.

16.1 És az óriások halála, amikor a szellemük elhagyja testüket, a hústest elpusztul, az ítélet végrehajtása előtt. Ezért így lesznek amíg a végrehajtás nagy napja el nem jön, a Nagy Korra, a Vigyázókra és az istentelenekre. (1Énokh 15,11-16,1)

Énokh könyve szerint az elpusztult óriások lettek a démonok, akiknek a szelleme a mai napig „él”. És innen kezd érdekes fordulatot venni a visszatérésük gondolata. Két oldalról közelítsük meg a témát. A világi médiában, különösen a szórakoztató iparban, egyre több az óriásokkal foglalkozó film, stb. Ezekben gyakran pozitív szereplő az óriás. Legjobb esetben is ledegradálják őket mesefigurává vagy legendává, hogy ne vegyük őket komolyan.

Az írásokban egyértelműen gonoszok, akik egymást is és az embereket is írtották. Észre kell vennünk a tendenciát, hogy ezzel is kondicionálnak bennünket, hogy fogadjuk el őket, mint a földönkívülieket. A másik oldala a megközelítésnek a Biblia illetve a Septuaginta oldaláról. Egyértelműen kiolvashatjuk, hogy vissza fognak térni az óriások.

A világ mostani korszakának végét az Úr visszajövetele zárja le. Az ezt megelőző korszakot két fontos jellemző írja le a Bibliában. Az egyik, hogy akkora hitetés jön erre a világra, amilyen még nem volt.

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8) (saját kiemelés)

Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, minden hatalommal, és jelekkel és hazug csodákkal, És a hamisságnak minden álnokságával azokon, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Thessz 2,9-11)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

Ezt a hitetést az Atya engedi meg azokra, akik nem gyönyörködtek az igazságban, hanem inkább szerették az Isten és az isteni törvények nélküli életet. A másik jellemzője ennek a korszaknak, hogy olyan lesz, mint Noé napjaiban. És itt kell megvizsgálnunk az óriások visszajövetelét. Ézsaiás könyvének 13. fejezete ír Babilon pusztulásáról, amely az első 8 versben, kifejezetten Babilonról szól, és a 9. verstől kezdve pedig az Úr napját írja le. Ez egybevág a Jelenések könyvével, ahol Babilon pusztulását a 16.-18. fejezetig taglalja. A hetedik haragpohár kiöntetése után említtetik meg Babilon az Isten előtt:

És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. (Jel 16,19)

Babilon pusztulása közvetlen az Úr visszajövetele előtt lesz. És ezért érdekes, amit a Septuaginta szerint olvashatunk Ézsaiásnál.

Én parancsolok és én vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, egyszerre örvendeznek és sértegetnek. (Ézs 13,3 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Tehát az Úr napja előtt megjelennek az óriások, mint az Úr haragjának eszközei. Ezt erősíti meg, szintén a Septuaginta szerint, Ezékielnél az ige:

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondd a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izrael hegyein, és egyetek húst és igyatok vért! Óriások húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan; S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, amelyet szerzek nektek; És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, óriásokból és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék 39,17-20) (saját kiemelés)

És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)

Ahogyan látjuk, az Ezék. 39,17-20 egybevág a Jelenések könyvének azzal a szakaszával, ahol az armageddoni csatátánál az angyal felszólítja a madarakat a húsevésre.

A Septuaginta szerint egyértelműen látszik, hogy újra meg fognak jelenni az utolsó időkben az óriások.  A hegyek mélyéről fognak előjönni, hústestben. Az armageddoni csata a Jelenések 9. fejezete után következik időben, ahol azt látjuk, hogy a pokol kapui is megnyílnak. Jézus maga is említést tesz a pokol kapuiról.

De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. (Mt 16,18)

És az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel 1,18)

Egyértelmű, hogy az Úr fogja elengedni a pokol lakóit a földre, amikor eljön annak az ideje. Ma, ha valaki egy kicsit tájékozódik mondjuk CERN ügyben, hogy valójában dimenziók közötti átjárót próbálnak nyitni, vagy megnézi, hogy hogyan működnek a kvantum számítógépek, vagy elolvas régi pokoljárásról szóló könyveket (mint például a Magyar Ritkaságok sorozatból – Tar Lőrinc pokoljárása), akkor nem csak a Bibliából, hanem más forrásból is megbizonyosodhat arról, hogy a föld mélye rejti a halottak birodalmát.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. Az Izraeliták pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak azoknak kiáltására; mert azt mondták: netalán elnyel minket a föld! (4Móz 16,32-34)

Sok nép mondája ismer olyan helyeket, amelyeket ma átjárónak hívnánk. Ezek adott földrajzi helyek a seol, az alvilág felé. De a bibliai történetnél maradva, amikor Jézus mondja, hogy az egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt, akkor azt a Hermon hegynél mondja, amely a zsidó hagyományok szerint a pokol kapuja volt. Történet szerint ott szálltak le a bukott angyalok a 1Móz.6.fejezetben, amikor eljöttek az emberek lányai miatt.

A Septuaginta szerint van még egy érdekesség az Ézsaiás könyvének 13. fejezetében:

Mert az ég csillagai, és Orion, és az ég minden seregei nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Nimród, (más néven Orion, Osiris, Apolló, Gilgames, Jupiter) eljövetelének is köze lehet ehhez a korszakhoz. Sok okkult forrás őt nevezi meg, mint akit visszavárnak, hogy elhozza az „aranykort” az emberiségnek. Mivel ő is óriás volt, ezért érdemes felfigyelni arra, hogy A Septuaginta szerinti fordításban külön megemlékeznek az Orion csillagképről. Most, 2017. szeptember 23.-án lesz az égen egy olyan jelenség, amely állítólag még nem volt, és a föld történetében nem is lesz (legalábbis bibliai időszámítás szerint). Meg fog születni a Jupiter, a Szűz csillagképből. Jupiter nem más, mint Apolló, római változatban. Ha megfigyeljük, akkor a csillagászatban nagyon sok a pogány istenség. Nem véletlenül. Az okkult asztrológiával is foglalkozó spiritualista körökben, ez a csillagászati esemény, az „ahogyan fenn, úgy lenn” alapelvéből kiindulva jelentőségteljes. Nem állítom, hogy ez a dátum fix Nimród megszületésére, mert az időket csak az Atya tudja. Az érdekesség csak az, hogy ez az együttállás Nimród, vagyis Apolló megszületését mondja el, aki valószínűleg, már a nevéből ítélve is, hatalommal fog rendelkezni a démoni seregek felett.

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Apollo, vagyis Nimród, vagy Osiris a vezetője a démoni seregeknek. A Jelenések könyve nem zárja ki, hogy ez az Apolló ne lehetne ugyanaz, mint a „veszedelem embere” (2Thessz.2,3), aki a hittől való szakadás után fog lelepleződni. Ez azt jelenti, hogy a személye már korábban ismert lehet, és a hittől való szakadás után fog lelepleződni, hogy kicsoda is ő valójában. Ez a személy is Armageddonnál fog meghalni, az Úr szájának lehelletétől (2Thessz.2,8). És itt vág az ő személye egybe az óriásokkal. Hiszen ha ő egy közülük, akkor érthető, hogy miért tudja az óriásokat is elvinni Armageddon mezejére, hogy az Úr ellen harcoljanak.

A Septuaginta többet mond el nekünk az óriásokról, mint a héber szövegekből készült fordítások. Az, hogy ott megjelentek az óriások, és végigvonulnak Isten kijelentésén, alátámasztja Énokh könyvének a leírását a történetükről, amely történet, mint minden más gonosznak a története ezen a földön, Armageddonnál ér véget. Az Úr visszajövetele után már csak a Sátán marad egyedül megkötözve, a többiek nem cselekedhetnek semmit az Úr uralkodása alatt.

Visszatérve a médiából felénk sugárzott programozásra, hogy „barátkozzunk meg” az óriások gondolatával, ez már nem csak onnan jön felénk, hanem az utcáról is. Ha elfogadjuk, hogy ezeknek, mint a földön mindennek szellemi háttere van, akkor azt vehetjük észre, hogy az óriások készülnek a visszatérésre. Különben a szobrokat sem úgy neveznék el, mint „Ébredés”.

Mivel az óriások testben éltek ezen a földön, de egy olyan fajt képviseltek, akik nem szerepelnek Isten tervében. Úgy tűnik, hogy az ítéletükkel vár az Úr egészen Armageddonig. (lásd fenn – Énokh 16,1-verset) Az Úr napját követően már ők sem és a démonok sincsenek megemlítve.

Nem tudom, hogy mennyi időnk van addig, amíg az óriások megjelennek. Ha figyeljük a dátumokat, amikkel manapság globális szinten találkozunk, akkor két fontos dátum van. Az ENSZ új programja 2030-ig akar befejeződni. A transzhumanizmus pedig 2045-re mondja, hogy halhatatlan lesz az ember. A Szent Szellem is azt sugallja, hogy nincs sok idő hátra. Valóban olyan idők előtt állunk, amelyek még nem voltak a földön. (javaslom ezeknek az igéknek a folyamatos egybeolvasását)

És lett az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai; De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,7-9)

Ezért megerőtlenednek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; (Ézs 13,7)

Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

És az ember, aki megmarad, ritkább lesz a színaranynál, és a férfi ritkább lesz Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12 – Septuaginta)

És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,20)

Szörnyű képet fest elénk az Úr! Ha egybeolvassuk a fenti igéket, akkor igencsak meg kell döbbennünk, hogy le van írva az igében, hogy milyen idők lesznek itt a földön. Gondoljunk bele, hogy a levegőég minden gonosz fejedelme, hatalmassága, vilgábírója, gonosz szelleme, a pokol démonai, és még az óriások is itt lesznek, hogy pusztítsák az emberiséget. Ma még nem is tudjuk, hogy mindezek milyen formában, testben fognak megjelenni (manifesztálódni), de akit ez váratlanul ér, az le fog bénulni teljesen a félelemtől.

Ebben a helyzetben csak az Úr tud bárkit is megtartani. komolyan kell vennünk az Úrral való együttjárást, és kérnünk kell a kegyelmét arra, hogy elkerülhessük ezt az időt.

Noé napjai napjainkban 1/3 rész

Noé idejének jellemzői

Mielőtt a témába belekezdenénk, néhány dolgot tisztázni kell, mert a téma csak egy bizonyos szemszögből lesz érthető. Az írásom alapja a Biblia és annak kijelentései. A Bibliát, mint isten kijelentését fogadom el, és nem mint kultúrtörténeti szöveggyűjteményt. Péter és Pál apostol szavaival élve:

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, (2Tim 3,16)

Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pét 1,20-21)

A bibliai világkép is más, mint amit ma tanítanak az iskolában. Ez a világkép azonban az írások körén belül teljesen egységes. Onnan indul, hogy Isten teremtette ezt a földet, és mindent, amit magunk körül látunk. De nem csak ezeket, hanem az írásokban szereplő más helyszíneket is (pl. mennyet), és más lényeket is (pl. angyalokat). A teremtés leírása is egységes. Egyes részek szűkszavúbbak az egyik  írásban, míg más írásokban más részek a részletesebbek, úgy hogy kiegészítik egymást. Ha arra gondolunk, hogy Mózes írta a Jubileumok könyvét, és a Teremtés könyvét (1Mózes) is, akkor érthető, hogy miért nem írta le többször ugyanazt a történetet.

Ezért érthető okokból az özönvíz történetét, a Teremtés könyve (1Mózes) nem taglalja olyan részletességgel, mint más írások —Jubileumok, Jásár és Énokh könyvei —, hiszen ott részletesen le vannak írva. Sőt, Énokh könyve tartalmaz egy szakaszt, mint Noé könyvét is.

A mai kanonizált bibliai könyvek idéznek több olyan könyvből, amelyek nem részei a kanonizált könyveknek, de hivatkoznak rá. A kanonizálás folyamata előtt, nem voltak ilyen szigorú szabályok, hogy mely írásokat lehet kijelentésként olvasni és melyeket nem. Ezért az írások sokkal szélesebb körben ismertek voltak. Például hivatkozik Péter is és Júdás is Énokh könyvére. Jézus idejében ezek a könyvek mind szabadon olvasottak voltak. De ha a fenti hivatkozások mintáját követve megnézzük, hogy Isten Szelleme bizonyságot tesz Jób történetének igazságáról, hiszen a Jak.5,11 és Ezékiel könyvének 14. fejezete is hivatkozik rá, akkor ez alapján Énokh könyvének is meg kell állnia. De van hivatkozás Jásár könyvére is. Ahol azonban a nem kanonizált írások ellent mondanak egymásnak vagy a Bibliának, ott természetesen a Biblia könyveit tekintjük mértékadónak.

A Bibliából kiindulva Noé idejének jellemző vonásait, más forrásokkal összevetve, elég részletesen megérthetjük, hogy mi is történt akkoriban. De miért is szeretnénk ezzel foglalkozni? Jézus mondja, hogy az Ő visszajövetele idején olyan lesz a világ, mint Noé napjaiban. De ennek a kijelentésnek két oldala van. Az egyik, hogy akik nem az Úrral járnak, azok nem vesznek észre semmit, ahogyan ezt Jézus is kifejti, hogy adnak-vesznek, házasodnak, élik a mindennapi életüket, és az Úr napja számukra úgy jön el, mint a tolvaj (Mt.24,39; 1Thessz.5,2; 2Pét.3,10). De a másik oldalról, a föld Noé napjaiban teljesen — hangsúlyozom teljesen — megtelt erőszakossággal és gonoszsággal.

És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (1Móz 6:5) [saját  kiemelés]

Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön. (1Móz 6:12) [saját kiemelés]

Nem csak egyszerűen létezett gonoszság is a földön, mint ma, hanem minden és mindenki megromlott. Sokan felróják Istennek, hogy a fajtalankodás, és egyéb bűnök miatt kiírtotta az egész földön az életet, kivéve Noét, és a bárkában lévő embereket és állatokat. De ez így nem fedi a valóságot. Isten nem írtja ki a teremtményeit csak úgy. Szereti őket, és mivel igazságosságban és jogosságban uralkodik, ezért minden teremtményének megvan előtte az esélye egy teljes életre. Ezért szeretnénk jobban megvizsgálni, hogy mi is történt akkoriban valójában.

Hogyan kezdődött?

A teremtéstől számítva, a Mózes első könyve alapján előrehaladva az időben, Járed idejéig, folyt az élet a maga rendjében a földön. Akkor, amikor elkezdtek sokasodni az emberek, akkor a  felügyeletükkel megbízott angyalok, akiknek jóra kellett volna tanítani az embereket, elkezdtek „gyönyörködni” az emberek lányaiban,  és elkezdtek vágyakozni utánuk, majd eljöttek hozzájuk. Nem simán történt meg ez közöttük, mert előre féltek az Úr büntetésétől, ezért a vezetőjük megeskette a többieket is, hogy együtt fognak ezért a bűnért felelősséget vállalni. Ez valamikor a teremtéstől számítva kb. 600-800 között kezdődhetett. Az időszámítástól visszaszámolva, kr.e. 3400-3200 között, bibliai kronlógiát követve.

És látták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedveltek. (1Móz 6,2)

Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami a Hermon hegyének csúcsa. Azt a hegyet azért Hermonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá(1Énokh. 6,6)

És Mahalalel feleségül vette Dinah-t a tizedik jubileum második (év)hetében, Barakiel lányát az apja fitestvérének a lányát, és szült neki fiút a harmadik hét hatodik évében, és Járednek nevezte, mert az ő napjaiban szálltak le az Úr angyalai a földre, azok akiket Vigyázóknak hívnak, akiknek az emberek gyermekeit kellett volna tanítani, és ítéletet és egyenességet gyakorolni a földön. (Jub. 4,15)

Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Ezek azok az angyalok, akikről Júdás így ír: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket,”(Júd 1,6) Júdás sem tudhatna ezekről a dolgokról, ha kizárólag a mai kanonizált könyveket olvasta volna. De szerencsénkre Júdás levelét a Szent Szellem „beválogattatta” az ihletett könyvek közé. Régebben az „Istennek fiai” kifejezést Seth leszármazottaira vonatkoztatták, de ez nem állja meg a helyét. Mert azt a kérdést nem tudja megválaszolni, hogy akkor honnan jöttek az óriások. És miért terjedt volna el a gonoszság olyan gyors ütemben és mértékben. Az óriások létezésére azonban a világszerte feltárt számtalan régészeti lelet a bizonyság. Ha Seth leszármazottai, mint Isten gyermekei, vettek volna feleséget Káin leszármazottai közül, akkor az még nem eredményezne óriásokat, mivel Isten a szabályokat a teremtéskor megszabta, hogy minden mag csak a maga fajtáját szaporítsa:

Azután mondta az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lett. Teremtette tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látta Isten, hogy jó. (1Móz 1,24-25)

Emellett a keveredés mellett, a leszállt angyalok, elkezdtek nekik mennyei titkokat feltárni, és mindenféle gonosz dologra buzdították az embereket.

És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes drágakövek (megmunkálását), és minden színeknek festéshez való keverését. És a világ megváltozott. (1Énokh. 8,1)

Erre nem kizárólag Énokh könyvéből találunk magyarázatot, hanem a Bibliában is. Ha megfigyeljük az 1Móz.4. és 5. fejezetében lévő két külön családfát, akkor látszik, hogy Káin ágán indulnak meg a világi cselekedetek, míg Ádám és Séth ágán semmi ilyen cselekedetre való utalás nincs.

És ismerte Kain az ő feleségét, az pedig fogadott méhében, és szülte Hánókhot. És épített várost, és nevezte azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzette Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzette Methusáelt, és Methusáel nemzette Lámekhet. Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. És szülte Háda Jábált. Ez volt atyjuk a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. Az ő atyjafiának pedig Jubál volt neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. Czilla pedig szülte Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain húgát, Nahamát. Akkor mondta Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szavamra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. (1Móz 4,17-23)

Úgy tűnik, hogy azoknak az embereknek, akik Isten nélkül képzelték el az életüket, volt szükségük  védelemre, szórakozásra, más munkákra is. Ezzel szemben Ádám családfájájánál csak anyi van, hogy élt ennyi és ennyi évet, majd nemzette ezt és ezt, utána még élt ennyi évet, majd meghalt. Ez két dologra engedhet következtetni. Az egyik, hogy Istennél a mi emberi tevékenységünk valóban semmit nem számít. A másik, hogy akik az Úrral járnak, azoknak Ő a teljesség, és minden más csak sokadrangú kérdés. Úgy látszik, hogy Istennél az élet maga a fontos, és annak kioltása ezért különlegesen nagy bűn.

Ebben a megváltozott világban azonban elindult az események egy visszafordíthatatlan folyamata.

Mi is történt

A Káinnal és Lámekkel kezdődött emberölések egyre nagyobb méreteket öltöttek, és ehhez hozzájárult még az angyal-ember kereszteződésből születettek, a Nefilimek, elszaporodása és sajátságos életvitele. Isten eredeti tervében nem volt benne az ember és angyal kereszteződése. Ennek a kereszteződésnek az eredménye fokozódó erőszak lett, mely nemcsak az óriásokat és embereket érintette, hanem minden élőlényt.

És elhatalmasodott a törvénytelenség a földön, minden test megrontotta a maga útját, az emberek, és a háziállatok, és a vadállatok, és a madarak, és minden ami a földön jár elhagyta az adott rendjét s minden élő romlottá lett, és még egymást is enni kezdték, és igazságtalanság hatalmasodott el a földön, és az emberiség minden képzelete és minden cselekedete állandóan a gonoszság volt. És az Isten letekintett a földre és íme, az romlottá vált, és minden test megronotta a maga rendjét, és minden ami a földön volt gonoszságot cselekedett mindenben az Ő színe előtt.. És ezért azt mondta, hogy minden embert és minden testet elpusztít a föld színéről, amelyeket megteremtett. (Jub. 5,2-4) [saját  kiemelés]

És fiakat szültek, a Nefilimet, és azok mind különböztek egymástól, és felették egymást: az óriások ölték a Nefilt, és a Nefil ölte az Eljót, és az Eljó az embereket, és egyik ember a másikat. És mind odaadta magát a gonoszság munkájára, hogy sok vért ontson, és a föld bűnnel telt meg. Majd ezek után vétkeztek a vadállatok, a madarak és minden mozgó ellen a földön: és a sok vér betöltötte a földet, és az ember minden gondolata, képzelete és vágya folyton csak gonosz volt. (Jub. 7,22-24) [saját  kiemelés]

És azokban a napokban, miközben megsokasodtak a földön fiakkal és lányokkal, az emberek fiai mindannyian elhagyták az Úrnak az útjait és megtanították egymásnak a gonosz gyakorlataikat és tovább vétkeztek az Úr ellen. És minden ember készített magának istent és megrabolták és kifosztották az emberek a felebarátjaikat és a rokonaikat is és megrontották a földet, és megtelt a föld erőszakkal. És a bíráik és uradalmaik bementek az emberek leányaihoz és kedvük szerint feleségeket vettek magukhoz, elragadva azokat a férjeiktől, és azokban a napokban az emberek fiai vették a föld állatait, a mezők vadjait, az egek madarait, megtanulva annak módját, hogy miként keverhetik az állatok egyik faját a másikkal, hogy azáltal felingereljék az Urat; és Isten látta, hogy az egész föld romlottá lett, mert minden test romlottá vált a földön, minden ember és minden állat. (Jás. 4,16-18) [saját  kiemelés]

Ők, és a velük lévő többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit választott magának, elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak. És megtanították őket varázslatokra (mágiára), bűvöletekre és a gyökereket vágni (oltani), és megismertették velük a növényeket. Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és megitták a vért. A föld pedig vádat emelt a törvénytelenek ellen. (1Énokh. 7,1-6)

Látjuk, hogy az angyalok, semmi jót nem hoztak az akkori földi lakosságnak. Sok tudást átadtak, de mind istentelen volt. Büntetésük is kivételes volt, amelyre még a legerősebb angyal, Mikháel (Mihály) is megilletődve reagál:

És azon a napon Mikháel válaszolt Rafaelnek, mondván: „A szellem ereje hatalmába kerít és remegésre késztet engem a titkok büntetésének súlyossága miatt, az angyalok büntetése miatt. Ki tudja elviselni az ítélet szigorát, amit végrehajtottak, és amitől azok olvadoznak?” És ismét szólt Mikháel, és mondta Rafaelnek: Ki az, akinek szíve nem olvad meg ettől, és akinek bensője nem nyugtalankodik az ítéletnek e szavai miatt, (amely) kimondatott rájuk azok miatt, akik így kivitték őket? (1Énokh. 68,2-3)

Ez a büntetés pedig úgy kezdődött, hogy végig kellett nézniük, ahogyan a gyermekeik kiírtják egymást. Csak ezután lettek megkötözve hetven nemzedék idejéig (1Énokh.10,12), majd akkor el lettek engedve a végső ítéletig. Erre a hetven nemzedéknyi időre még később visszatérünk.

De az Úr még ekkor sem azonnal hozta el az ítéletet, hanem adott Noénak és Matuzsálemnek 120 évet, hogy hirdessék a megtérést az embereknek.

És miután sok év telt el, Noé életének négyszáznyolcvanadik évében, amikor mindazok az emberek, akik követték Istent meghaltak az emberek fiai közül, csak Matuzsálem volt az, aki maradt, Isten szólt Noénak és Matuzsálemnek, mondva: Szóljatok, és hirdessétek az emberek fiainak, mondva: Így szól az Úr, térjetek vissza gonosz útjaitokról és hagyjátok el műveiteket, és az Úr megbánja majd a veszedelmet, amelyet kijelentett, hogy megteszi veletek, így nem fog az megtörténni. Mert így szól az Úr: Íme, adok nektek időt, százhúsz évet; ha visszatértek hozzám és elhagyjátok gonosz útjaitokat, akkor én is elfordulok a veszedelemtől, amelyet mondtam, és akkor nem lesz az, mondja az Úr. És Noé és Matuzsálem elmondta az Úr minden szavát az emberek fiainak, nap nap után, folyamatosan mondták nekik. De az emberek fiai nem hallgattak rájuk, sem nem hajtották fülüket szavaikra, és keménnyakúak voltak. És az Úr adott nekik százhúsz évnyi időszakot, mondva: Ha visszatértek, akkor az Isten is megbánja a gonoszt, hogy így ne pusztuljon el a föld. (Jás. 5,6-11)

Ezután jött el az özönvíz, melynek történetét a Biblia is leírja. Az özönvíz után nem maradt életben egy óriás sem, egy keresztezett faj sem, és egy ember sem, aki nem volt a bárkában. Csak azok az állatok maradtak meg, amelyek eredetileg is Isten teremtésének a részét képezték. Az állatokkal rendben mentek tovább a dolgok, de az embereknél ez nem így történt.

Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé. (1Móz 6,9)

Az itt szereplő tökéletes szó, nem csak erkölcsi tökéletességre vonatkozik, hanem testi tökéletességre is. Az áldozati állatokat is ugyanezzel a szóval írja le a Biblia: A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; (2Móz 12,5) A versben szereplő ép szó, az ugyanaz, mint a tökéletes szó az 1Móz.6,9-ben. Mivel csak Noé családja volt tiszta, ezért a fiainak feleségei között lennie kellett olyannak, aki nem volt genetikailag tiszta. Ez a tisztátalanság külsőleg nem látszódhatott, mert emberként vették el feleségül azokat Noé fiai. Hordozói lehettek a rossz géneknek. Ezért lehetett az utódaik között óriás, de nem minden utódjuk lett óriás.

Összefoglalva. Angyalok elhagyták a helyüket, mert látták az emberek lányait, és közülük feleségeket vettek. Az ő angyal-ember leszármazottaik lettek az óriások, akik, mivel nem volt elég élelmük, ezért pusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Emellett, az emberek gátlástalanul ölték egymást, és mindent elvettek a másiktól, amit csak megkívántak. A bukottak leszármazottai megtanították az embereket a fajok keresztezésére, amely által nem maradt érintetlen az állatvilág sem, és még azok is egymást ölték. Mai nyelven szólva, a génmanipuláció is mindennapos volt. Ilyen állandó erőszak és éhinség közepette csak Noé és családja maradt tiszta az Úr előtt, ezért kapott kegyelmet, hogy átmenekülhessen az ép állatokkal az özönvízen. De mint később látni fogjuk, a fiai feleségei közül nem volt mindenki genetikailag tiszta.