Hónap: április 2017

“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

admin Hitélet ,,,,,
“ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg”

Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erőseimet haragomnak véghezvitelére, akik én bennem büszkén örvendenek. (Ézs 13,3)

I order and I lead them; giants come to fill my rage, rejoicing together and insulting. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot)

Én parancsoltam és vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, akik együtt örvendenek és sértenek. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot fordítása)

Már töbször taglaltuk, hogy a Septuaginta fordítás miért jelentős a Bibliák történetében. Először azért, mert zsidó rabbik fordították a héber szöveget görögre. Másodszor azért, mert Krisztus előtt tették mindezt, és végül mert ez a változat volt akkoriban a pogányok körében „az ószövetség”. Itt meg kell említenem, hogy a keleti ortodox egyházban, sokáig, ha nem mind a mai napig (erről sajnos nincs információm) ez az ószövetség. Sok újszövetségi szakasz ebből idéz, és nem a héber szövegből. Sok eltérés van a kettő között, amelyekre most már nem térnék ki részletesen. A tárgyalt téma vonatkozásában azonban fontos, hogy a héber szöveg fordításaiból a mai ember számára nem jön elő az a jelentéstartalom, amely Jézus kortársainak még egyértelmű volt.

Az a szó, amelyet a Septuagintában óriásként fordítottak, az a héber gibbor.

– Original: גּבּר גּבּור- Transliteration: Gibbowr – Phonetic: ghib-bore’ – Definition: adj

1. erős, hatalmas

2. erős ember, bátor ember, hatalmas ember

– Strong’s: Intenzív ugyanabból a szóból, mint a H1397; erőteljes; hallgatólagosan harcos, hős: – bajnok főnök óriás hatalmas (ember) erős (ember) bátor ember.

Mivel ennyire árnyalt a jelentése, azért egy nem hébernek nehéz eldönteni, hogy mikor melyik jelentést kell alkalmazni. A Septuaginta ezért nagy segítség nekünk ebben az esetben, mert az írásokat ismerő héberek mondták meg, hogy melyik helyen melyik jelentéssel találkozunk. Ennek megfelelően, az alábbi helyeken jelent meg az óriás szó:

1Móz 6:4; 1Móz 10:8; 1Móz 10:9; 1Móz 14:5; 4Móz 13:33; 5Móz 1:28; Józs 12:4; Józs 13:12; 2Sám 21:18; 2Sám 21:22; 1Krón 1:10; 1Krón 11:15; 1Krón14:9; 1Krón 20:4; 1Krón 20:6; 1Krón 20:8; Jób 26:5; Zsolt 19:5; Zsolt 33:16; Péld 21:16; Ézs 3:2; Ézs 13:3; Ézs 14:9; Ézs 49:24; Ézs 49:25; Ezék 32:12; Ezék 32:21; Ezék 32:27; Ezék 39:18; Ezék 39:20;

Így már másképp vélekedhetünk Nimródról is, „aki kezdett óriássá lenni”(1Krón.1,10; 1Móz.10,8) Gilgamesről, aki Nimród is, azt mondják, hogy 1/3 ember volt, és 2/3 isteni. Ezzel mindjárt érthető lesz, hogy miért kezdett el fizikailag is nőni, óriássá válni. Ezért érdekes, hogy amikor az amerikai hadsereg bevonult irakba, akkor rögtön „lecsaptak” Gilgames sírjára, valószínűleg a DNS minták megszerzéséért. A Noé napjai napjainkban című sorozatban már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az eredete az óriásoknak, és mi a története, amelyet megérthetünk az írásokból. Érdemes felidéznünk, hogy nem véglegesen lettek elpusztítva.

15.11 És az óriások szellemei gonoszul cselekszenek, romlottak, támadnak, harcolnak a Földön, és bánatot okoznak. És ők nem esznek ételt, nem szomjaznak meg, és nem lesznek láthatóak.

15.12 És ezek a szellemek felemelkednek az emberek fiai ellen, és a nők ellen, mert belőlük jöttek ki a mészárlás és a pusztulás napjaiban.

16.1 És az óriások halála, amikor a szellemük elhagyja testüket, a hústest elpusztul, az ítélet végrehajtása előtt. Ezért így lesznek amíg a végrehajtás nagy napja el nem jön, a Nagy Korra, a Vigyázókra és az istentelenekre. (1Énokh 15,11-16,1)

Énokh könyve szerint az elpusztult óriások lettek a démonok, akiknek a szelleme a mai napig „él”. És innen kezd érdekes fordulatot venni a visszatérésük gondolata. Két oldalról közelítsük meg a témát. A világi médiában, különösen a szórakoztató iparban, egyre több az óriásokkal foglalkozó film, stb. Ezekben gyakran pozitív szereplő az óriás. Legjobb esetben is ledegradálják őket mesefigurává vagy legendává, hogy ne vegyük őket komolyan.

Az írásokban egyértelműen gonoszok, akik egymást is és az embereket is írtották. Észre kell vennünk a tendenciát, hogy ezzel is kondicionálnak bennünket, hogy fogadjuk el őket, mint a földönkívülieket. A másik oldala a megközelítésnek a Biblia illetve a Septuaginta oldaláról. Egyértelműen kiolvashatjuk, hogy vissza fognak térni az óriások.

A világ mostani korszakának végét az Úr visszajövetele zárja le. Az ezt megelőző korszakot két fontos jellemző írja le a Bibliában. Az egyik, hogy akkora hitetés jön erre a világra, amilyen még nem volt.

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8) (saját kiemelés)

Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, minden hatalommal, és jelekkel és hazug csodákkal, És a hamisságnak minden álnokságával azokon, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Thessz 2,9-11)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

Ezt a hitetést az Atya engedi meg azokra, akik nem gyönyörködtek az igazságban, hanem inkább szerették az Isten és az isteni törvények nélküli életet. A másik jellemzője ennek a korszaknak, hogy olyan lesz, mint Noé napjaiban. És itt kell megvizsgálnunk az óriások visszajövetelét. Ézsaiás könyvének 13. fejezete ír Babilon pusztulásáról, amely az első 8 versben, kifejezetten Babilonról szól, és a 9. verstől kezdve pedig az Úr napját írja le. Ez egybevág a Jelenések könyvével, ahol Babilon pusztulását a 16.-18. fejezetig taglalja. A hetedik haragpohár kiöntetése után említtetik meg Babilon az Isten előtt:

És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. (Jel 16,19)

Babilon pusztulása közvetlen az Úr visszajövetele előtt lesz. És ezért érdekes, amit a Septuaginta szerint olvashatunk Ézsaiásnál.

Én parancsolok és én vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, egyszerre örvendeznek és sértegetnek. (Ézs 13,3 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Tehát az Úr napja előtt megjelennek az óriások, mint az Úr haragjának eszközei. Ezt erősíti meg, szintén a Septuaginta szerint, Ezékielnél az ige:

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondd a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izrael hegyein, és egyetek húst és igyatok vért! Óriások húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan; S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, amelyet szerzek nektek; És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, óriásokból és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék 39,17-20) (saját kiemelés)

És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)

Ahogyan látjuk, az Ezék. 39,17-20 egybevág a Jelenések könyvének azzal a szakaszával, ahol az armageddoni csatátánál az angyal felszólítja a madarakat a húsevésre.

A Septuaginta szerint egyértelműen látszik, hogy újra meg fognak jelenni az utolsó időkben az óriások.  A hegyek mélyéről fognak előjönni, hústestben. Az armageddoni csata a Jelenések 9. fejezete után következik időben, ahol azt látjuk, hogy a pokol kapui is megnyílnak. Jézus maga is említést tesz a pokol kapuiról.

De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. (Mt 16,18)

És az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel 1,18)

Egyértelmű, hogy az Úr fogja elengedni a pokol lakóit a földre, amikor eljön annak az ideje. Ma, ha valaki egy kicsit tájékozódik mondjuk CERN ügyben, hogy valójában dimenziók közötti átjárót próbálnak nyitni, vagy megnézi, hogy hogyan működnek a kvantum számítógépek, vagy elolvas régi pokoljárásról szóló könyveket (mint például a Magyar Ritkaságok sorozatból – Tar Lőrinc pokoljárása), akkor nem csak a Bibliából, hanem más forrásból is megbizonyosodhat arról, hogy a föld mélye rejti a halottak birodalmát.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. Az Izraeliták pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak azoknak kiáltására; mert azt mondták: netalán elnyel minket a föld! (4Móz 16,32-34)

Sok nép mondája ismer olyan helyeket, amelyeket ma átjárónak hívnánk. Ezek adott földrajzi helyek a seol, az alvilág felé. De a bibliai történetnél maradva, amikor Jézus mondja, hogy az egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt, akkor azt a Hermon hegynél mondja, amely a zsidó hagyományok szerint a pokol kapuja volt. Történet szerint ott szálltak le a bukott angyalok a 1Móz.6.fejezetben, amikor eljöttek az emberek lányai miatt.

A Septuaginta szerint van még egy érdekesség az Ézsaiás könyvének 13. fejezetében:

Mert az ég csillagai, és Orion, és az ég minden seregei nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10 – Septuaginta) (saját kiemelés)

Nimród, (más néven Orion, Osiris, Apolló, Gilgames, Jupiter) eljövetelének is köze lehet ehhez a korszakhoz. Sok okkult forrás őt nevezi meg, mint akit visszavárnak, hogy elhozza az „aranykort” az emberiségnek. Mivel ő is óriás volt, ezért érdemes felfigyelni arra, hogy A Septuaginta szerinti fordításban külön megemlékeznek az Orion csillagképről. Most, 2017. szeptember 23.-án lesz az égen egy olyan jelenség, amely állítólag még nem volt, és a föld történetében nem is lesz (legalábbis bibliai időszámítás szerint). Meg fog születni a Jupiter, a Szűz csillagképből. Jupiter nem más, mint Apolló, római változatban. Ha megfigyeljük, akkor a csillagászatban nagyon sok a pogány istenség. Nem véletlenül. Az okkult asztrológiával is foglalkozó spiritualista körökben, ez a csillagászati esemény, az „ahogyan fenn, úgy lenn” alapelvéből kiindulva jelentőségteljes. Nem állítom, hogy ez a dátum fix Nimród megszületésére, mert az időket csak az Atya tudja. Az érdekesség csak az, hogy ez az együttállás Nimród, vagyis Apolló megszületését mondja el, aki valószínűleg, már a nevéből ítélve is, hatalommal fog rendelkezni a démoni seregek felett.

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Apollo, vagyis Nimród, vagy Osiris a vezetője a démoni seregeknek. A Jelenések könyve nem zárja ki, hogy ez az Apolló ne lehetne ugyanaz, mint a „veszedelem embere” (2Thessz.2,3), aki a hittől való szakadás után fog lelepleződni. Ez azt jelenti, hogy a személye már korábban ismert lehet, és a hittől való szakadás után fog lelepleződni, hogy kicsoda is ő valójában. Ez a személy is Armageddonnál fog meghalni, az Úr szájának lehelletétől (2Thessz.2,8). És itt vág az ő személye egybe az óriásokkal. Hiszen ha ő egy közülük, akkor érthető, hogy miért tudja az óriásokat is elvinni Armageddon mezejére, hogy az Úr ellen harcoljanak.

A Septuaginta többet mond el nekünk az óriásokról, mint a héber szövegekből készült fordítások. Az, hogy ott megjelentek az óriások, és végigvonulnak Isten kijelentésén, alátámasztja Énokh könyvének a leírását a történetükről, amely történet, mint minden más gonosznak a története ezen a földön, Armageddonnál ér véget. Az Úr visszajövetele után már csak a Sátán marad egyedül megkötözve, a többiek nem cselekedhetnek semmit az Úr uralkodása alatt.

Visszatérve a médiából felénk sugárzott programozásra, hogy „barátkozzunk meg” az óriások gondolatával, ez már nem csak onnan jön felénk, hanem az utcáról is. Ha elfogadjuk, hogy ezeknek, mint a földön mindennek szellemi háttere van, akkor azt vehetjük észre, hogy az óriások készülnek a visszatérésre. Különben a szobrokat sem úgy neveznék el, mint „Ébredés”.

Mivel az óriások testben éltek ezen a földön, de egy olyan fajt képviseltek, akik nem szerepelnek Isten tervében. Úgy tűnik, hogy az ítéletükkel vár az Úr egészen Armageddonig. (lásd fenn – Énokh 16,1-verset) Az Úr napját követően már ők sem és a démonok sincsenek megemlítve.

Nem tudom, hogy mennyi időnk van addig, amíg az óriások megjelennek. Ha figyeljük a dátumokat, amikkel manapság globális szinten találkozunk, akkor két fontos dátum van. Az ENSZ új programja 2030-ig akar befejeződni. A transzhumanizmus pedig 2045-re mondja, hogy halhatatlan lesz az ember. A Szent Szellem is azt sugallja, hogy nincs sok idő hátra. Valóban olyan idők előtt állunk, amelyek még nem voltak a földön. (javaslom ezeknek az igéknek a folyamatos egybeolvasását)

És lett az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai; De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,7-9)

Ezért megerőtlenednek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; (Ézs 13,7)

Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

És az ember, aki megmarad, ritkább lesz a színaranynál, és a férfi ritkább lesz Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12 – Septuaginta)

És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,20)

Szörnyű képet fest elénk az Úr! Ha egybeolvassuk a fenti igéket, akkor igencsak meg kell döbbennünk, hogy le van írva az igében, hogy milyen idők lesznek itt a földön. Gondoljunk bele, hogy a levegőég minden gonosz fejedelme, hatalmassága, vilgábírója, gonosz szelleme, a pokol démonai, és még az óriások is itt lesznek, hogy pusztítsák az emberiséget. Ma még nem is tudjuk, hogy mindezek milyen formában, testben fognak megjelenni (manifesztálódni), de akit ez váratlanul ér, az le fog bénulni teljesen a félelemtől.

Ebben a helyzetben csak az Úr tud bárkit is megtartani. komolyan kell vennünk az Úrral való együttjárást, és kérnünk kell a kegyelmét arra, hogy elkerülhessük ezt az időt.

Milyen evangélium? – Az evangélium emberi bölcsesség nélkül

admin Hitélet ,,

De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomorra. (Jer 23,14)

Jézus megbízta a tanítványait, hogy hírdessék szerte a világban az evangéliumot minden teremtésnek (Mk.16,15). Hírdessék a hit általi üdvösséget Jézus nevében, valamint kereszteljenek, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében (Mt.28,19). Ma, mindannnyian akik hiszünk Jézus nevében, azért tehetjük meg, mert az első apostolok óta mindig voltak Istennek olyan emberei, akik hírdették ezt az evangéliumot, a Krisztus evangéliumát. Sokat panaszkodunk az egyház állapotáról, de az bizonyos, hogy ez a lánc még sohasem szakadt meg – mi vagyunk rá a bizonyíték. Mi arra is bizonyíték vagyunk, hogy Isten nem hagyta magára az embert, hanem a Szent Szellem ma is ugyanúgy kijelenti nekünk Jézus Krisztust, mint korábban. Az idők folyamán azonban sokszor és sokféleképpen megpróbálta a Sátán elnémítani vagy kiforgatni ezt az evangéliumot. Ez mindig is így volt, ne higgyük, hogy korábban nem voltak tévtanítások és „más evangéliumok”.

Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. (Gal 1,6-7)

A ma elterjedt „hamis kegyelem” evangéliuma sem új, már a 19. században kezdődött, csak mostanra teljesedett ki. Ezeknek a más evangéliumoknak, mint a Sátán oly sok megtévesztésének, mindig van egy pozitív gondolata, amivel az embereket rá tudja venni arra, hogy befogadják és hírdessék. De mivel a mi Urunk nem változik (Jak.1,17), ezért az Ő evangéliuma sem változik.

Mikor valaki megtér az Úrhoz, akkor egy természetes vágy lesz a szívében arra, hogy azt a jót, amit ő már megtapasztalt, tovább adja másoknak. Ezért kezd el beszélni Jézusról, és önkéntelenül is hírdetni kezdi az evangéliumot. Ez teljesen rendben is van. A probléma ott kezdődik, amikor akár egyéni, akár egyházi szinten, a sok elutasítás után azt gondolja az ember, hogy benne van a hiba, és elkezd saját bölcsességéből gondolkodni, hogy hogyan is kellene „tálalni” az evangéliumot, hogy mások meghallják. Ezzel megszületik a jó értelemben vett más evangélium, hogy megnyerjen másokat az Úrnak. De milyen is a tiszta evangélium?

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek, melyben álltok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadt a harmadik napon az írások szerint; (1Kor 15,1-4)

Ennyire egyszerű. Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint, eltemettetett és feltámadt a harmadik napon az írsok szerint. Ez a tiszta evangélium. Vagy ahogyan az apostolok először hírdették Jeruzsálemben (ApCsel.2,22-40). Péter szinte csak az írásokból idéz, és röviden elmondja, hogy miért Jézus az, akiben hinni kell, mint megváltóban. De az írásokhoz nem tesz hozzá semmit. Csak annyit, hogy érthető legyen a kapcsolat Jézus és a megígért megváltó között. Nem tett hozzá semmilyen emberi gondolatot, hogy észérvekkel támassza alá az evangéliumot.

Abban az időben szólva Jézus, mondta: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. (Mt 11,25)

Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. (Ézs 29,14)

Isten egyik alapelve, hogy mindent egyszerűen szeretne elmondani az embereknek, hogy mindenki megértse. Ezért az evangélium is teljesen egyszerű és közérthető. Ahogyan a fenti idézetben is olvassuk, a pogányok bölcsességet kerestek, de Istennek nincs szüksége az emberi bölcsességre, hogy elérje a szíveket. Egyszerű hittel kell az evangélium felé fordulni, nem kell belegondolni vagy belemagyarázni semmit. Megáll önmagában, nem kell „javítani” rajta a mi okoskodásunkkal.

Megdöbbentő látni a mai világban is, hogy mennyire a tudás fájának hatása alatt vagyunk. Ez a hatás pedig egyre romlani fog, ahogyan közeledünk Krisztus visszajövetele felé. Még Dániel kapta meg azt a kijelentést, hogy „nagyobbá lesz a tudás”(Dán.12,4). A tudás ma az egyik bálvány. De mivel ez jobb esetben emberi, rosszabb esetben a bukott angyaloktól való, ezért az Úr elutasítja.

Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minek után az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. (1Kor 1,18-25)

Amint valaki nem a tiszta, egyszerű evangéliumot hírdeti, akkor már szigorúan véve emberi hitetést ad tovább. Ahogyan korábban említettem, ennek a pozitív háttere az, hogy szeretnénk átadni mindazt a jót amit az Úrtól kaptunk, de ez könnyen „más evangéliumba” vagy hitetésbe csap át. Ha valakit így elhitetnek, és nem azt kapja, amit ígértek neki, akkor el fog fordulni az Úrtól is, mert csalódott lesz. Ezért veszélyes a hamis kegyelem evangéliuma, mert annak az eredménye már csak a halál után fog kiderülni. Ezzel hoznak be sok hitetlen embert különösen a nagy egyházakba, még a modernekbe is, hogy az úgynevezett „botrányköveket” kivették az útból. Csak higgy, és ezek vagy azok a dolgok nem számítanak. Nem követelmény a hívő életére, hogy elhagyja a világot, a régi életét, a bűneit, megszentelődjön, hanem érezze jól magát, mert Isten szereti. De ha nem hírdetik neki a megtérést, a bűnök elhagyását, a megszentelődést, akkor nem is fog tudni róla.

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állt, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjon. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ elvesző fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: (1Kor 2,4-8)

Pál is bátran kijelenti, hogy nem elhitetni akart, hanem Isten erejét megmutatva beszélt. Biztosan sokan gondolkodtunk már azon, hogy mégis miért nem történnek meg ugyanazok a jelek és csodák, amik akkoriban kísérték az evangélium hírdetését. Véleményem szerint az egyik ok éppen az, hogy nem tiszta evangéliumot hírdetünk. Már megtapasztaltam, hogy mekkora a kísértés, hogy formáljam az evangéliumot, amikor az „süket fülekre” talál. Nagy a késztetés, hogy addig okoskodjak, amíg a másik elhiszi amit mondok. De ennek ellent kell állnunk. Pál azt írja, hogy kifelé, az egyházon kívülre megmutatta a Szellemet és az erőt, ami az Úrban van. A bölcsességet pedig benn, az egyházban hírdette – a „tökéletesek között”. Mert Isten kijelentéseit csak a Szent Szellem tudja megértetni, és akiben nincs benne az Úrnak Szelleme, az nem értheti meg.

Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemiekhez szellemieket szabva. Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. A szellemi ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor 2,13-16)

Az Úr a bölcsességének, titkainak és kijelentéseinek „gyöngyeit” nem dobja oda azoknak, akik megtapossák (Mt.7,6). Isten mélységeit Isten Szelleme vizsgálja és jelenti ki, ahogyan az emberét is a saját szelleme (1Kor.2,11). Ezért ezek a kijelentések Szellemből szellembe történnek. Akik hallgatják az evangéiumot, azokat az Atya vonja magához, de az újjászületés előtt még nincs bennük a Szent Szellem pecsétje. A hit magját azonban már elvetheti az Úr, ahogyan a magvető példájából is olvashatjuk (Mt.13,18-23).

Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. (Róm 1,16-17)

Az evangéliumra adott igenlő válasszal fejezi ki mindenki, hogy hisz Istennek, mert feltámasztotta Jézust a halálból. Ehhez semmi mást nem tehetünk hozzá, mert akkor könnyen a hitetés kategóriájába esünk, hiszen nincs hatalmunk és kijelentésünk a másik ember életéről. Nem tudhatjuk, hogy a másiknak milyen úton kell végigmennie, hogy ott lehessen végül az Úrnál. Ezért nem ígérgethetünk. Ebben még egy másik probléma is benne van. Mégpedig az, hogy a másik ember lesz az evangélium középpontjában, nem pedig az Úr. Sok esetben azzal próbálkoznak, hogy ha hiszel, akkor ez és ez megoldódik az életedben, meggyógyulsz, stb. Ezt úgy is nevezik, mint a bővölködés evangéliuma. Más szavakkal, ha hiszel, akkor meggyógyulsz, eltűnnek az anyagi gondjaid, rendbejön az életed, stb. Ami lehet, hogy bekövetkezik, de erre mi semmilyen garanciát nem adhatunk, mert nincs hatalmunkban ezt beteljesíteni.

Van egy érdekes rész Pál levelei között, amikor ő örül, hogy nem szívből hírdetik az evangéliumot.

És többen az Úrban való atyafiak közül bízva az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólni az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.  Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt híve, hogy fogságom nyomorúságait így megnövelik; De mások szeretetből, tudva, hogy én az evangéliumnak oltalmazására rendeltettem. Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. (Fil 1,14-18)

Hogyan lehetséges, hogy ő örül annak, hogy még akár színből is hírdetik az evangéliumot. Erre csak egy magyarázat lehetséges. Csak úgy lehet, hogy az igaz evangéliumot hírdették. Amíg az igazságot hírdeti valaki, addig az Úr is örül, hogy az igazság egyre több emberhez eljut. Akkor ahogyan a magvető példájából látjuk, ha tiszta magot vet valaki, abból tiszta „gyümölcs” terem.

Ezért mondja több tanító is, hogy mi, keresztények nem filozófiában, nem elméletekben hiszünk, hanem egy történelmi tényben. Mégpedig abban, hogy Jézus meghalt a mi bűneink váltságáért, eltemettetett és harmadnapon feltámadt (1Kor.15,3-4). Ezek tények, ebben nincs semmi elmélet.

Szeretnék visszautalni a bevezető igékre. Fontos, hogy Jézus a tanítványoknak mondta, hogy menjenek el és tegyenek tanítvánnyá másokat. Ezt egyre jobban elfelejtjük, de fontos, hogy ki tesz bizonyságot. Sajnos a saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen az, amikor én magam akarok bizonyságot tenni, vagy hírdetni az evangéliumot, de az Úr nincs velem. Ezekben az esetekben, mintha egy falba ütköztem volna, volt olyan, hogy meg sem hallották, hogy mit mondok, mintha nem is szóltam volna. Egy emberi erőlködés lett az egész. Az evangéliumot is a Szellem vezetésében kell megtenni, mert csak Isten Szent Szelleme tudja, hogy kinek, mikor, hogyan és mit kell mondani, hogy elérje a szívét. Ahogyan Pál is mondja, hogy ő mindeneknek (1Kor.9,22) mindenné lett, csak megtarson mindenkit. Ezt a Szellem vezetése alatt tudjuk megtenni. Viszont az életünknek is mellette kell lennie, hogy az Úr is bizonyságot tehessen a személyünk mellett. Ahogyan fentebb idéztem Pált, hogy (1Kor.2,4) nem emberi bölcsességben, hanem isteni erőből szóljon az evangélium. Ha valaki csak beszél, és nincs mellette az életének a bizonysága, akkor azok csak emberi szavak maradnak.

Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. (1Kor 4,20)

Nem feltétlen csodákra kell gondolnunk, hanem azokra a bizonyságokra, amelyek az életünkből megmutatják a bennünk végbement változásokból Krisztus keresztjének, az új életnek az erejét. Még fiatal hívőként próbáltam, hogy az Úr nélkül tegyek bizonyságot az életem változásairól. Ezért úgy jártam, hogy megtaposták a bizonyságaim, értéktelenné tették, és szinte megszégyenítettek, hogy az mind semmi. Sok olyan kereszténnyel találkoztam, akik hasonló élményeken mentek át. De élhetünk úgy, hogy már a puszta cselekedeteink is evangelizálnak, és akkor akár „ige nélkül is megnyeressenek” (1Pét.1,3).

Ha Jézus nem támadt volna fel, akkor nagy bajban lennénk, de nem csak mi, hanem az egész emberiség. De feltámadt, és azóta sokaknak megjelent. Ő az, aki harcol értünk napról-napra. Ne vegyük el a dicsőségét!

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadt fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15,16-20)

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8)