Visszatérve pedig készítettek fűszereket és keneteket. 57 És szombaton nyugodtak a parancsolat szerint. (Lk 23,56-57)
A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vitték az elkészített drága keneteket és némely más asszonyok is velük. (Lk 24,1)
Ismét egy fordítási kérdést szeretnék megvizsgálni. Egy görög jövevényszó fordítását szeretném egy kicsit körbejárni. Ez a szó szinte minden nyelvben vitathatatlanul jövevényszó a héberből. A szombatról, vagyis a shabbatról, görögül a szabbaton (σάββατον – Strong: G4521) szóról van szó.
A fordításokat átvizsgálva úgy tűnik, hogy ennek a szónak két egymással egyenértékű fordítása létezett. Szombatként, illetve (naptári) hétként is fordították.
Ha logikusan gondolkodunk, akkor a mai nyelvhasználatban is ugyanazzal a jelentéstartalommal bír, ha egy keddi napon azt mondom, hogy valami jövő hét kedden lesz, vagy azt, hogy egy hét múlva. A két kedd közötti idő az egy hét. Ugyanezzel az analógiával, a szombattól szombatig tartó időtartam is pont egy hét. Ha azt mondom, hogy szombathoz egy hétre, az ugyanazt jelenti, mintha azt mondanám, hogy a következő szombaton.
Most nézzük meg, hogy a görög „szabbaton” szónak milyen jelentése van:
A Thayer -féle görög szótár szerint:
– Definíció:
1. minden hét hetedik napja, szent nyugalmi nap, amelyen az egész világtól elvárt, hogy tartsa magát távol minden világi munkától
a. a szabbat intézménye, a törvény, hogy tartsák szentnek a hetek napjai közül minden hetedik napot
b. egy (darab) szombat, szombatnap
2. hét nap, egy hét
– Eredete: héber eredetű H7676 (szabbat)
A Strong szótár szerint:
Héber eredetű szó, a szabbat – vagy a heti pihenőnap napja, amelyen távol tartják magukat a világi tevékenységektől (szintén jelenti ennek a napnak a megfigyelését, vagy magát a szombat intézményét is); kiterjedtebben két szabbat közötti időszak; és ehhez hasonlóan mindezeknek a jelentéseknek a többszörösét is jelenti: szabbat (nap) hét
Egyértelműen összefügg a jelentése a szombattal, a szombatnappal. Még amikor hetet jelent is a szó, akkor is a szombatok közötti hétről van szó. A fenti analógiát használva, ha a szombat szóval fejezem ki, hogy egy hét időtartamra utalok, és azt mondom, hogy két szombat múlva, akkor a a mostani szombathoz képest a második szombatra vonatkozik. Tehát ha még időtartam jelentéssel használom is a kifejezést, akkor is kötődik a hét egy adott napjához, és nem helyettesíthetem be oda a hét egy másik napját.
Nézzük meg, hogy héber nyelven van-e más szavuk a naptári hétre, vagy kizárólag a szabbat kifejezést használják.
Töltsd ki ennek a hetét, azután neked adjuk ezt is a szolgálatodért, amellyel szolgálsz nálam még hét esztendeig. (1Móz 29,27)
Itt az első hét a „shabua” (H7620), amely egy „hetes” periódust jelent, hét évet vagy egy naptári hetet.
Tudd meg azért és értsd meg: A visszatérésről és Jeruzsálem újjáépítéséről való beszéd keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van, és újra megépülnek az utcák és a kerítések, mégpedig viszontagságos időkben. (Dán 9,25)
Ebben a versben is ugyanazt a héber szót találjuk, és hetet jelent. Angol fordításban a naptári hétnapos hét szavával fordították (week) a hetet. A Váradi-Károli Bibliában megtalálható Károli Gáspárnak ehhez a szakaszhoz írt magyarázata, mely szerint:
„Mivel azt mondja, hogy Isten mindezeknek hetven hetet rendelt, meg kell látnunk mennyi időt tesz az ki. A Szentírásban kétféle hét van. Az első rendbeli hét, a napi szám szerint való hét, amelyek hét napból állnak, mint az 5Móz.6,9.-ben, mikor azt mondja Mózes, hogy a húsvét után pünkösdig hét hetet számoljanak. Másodrendbeli hetek, az év szám szerinti való hét, amely hetek, hét évből állnak, mint a 3Móz.25,8., ahol megmondja Isten Mózesnek, hogy hét évi hetet számoljon, amelyek hét-hét évet foglalnak egybe.”
Egyértelművé teszi számunkra, hogy amikor a szombattól független hét napos, vagy hét éves periódusról beszél az ige, akkor ezt a szót használja, és nem a szabbat szót.
A görög nyelvben hasonló elvet találunk. Az Új Szövetségben nem találjuk meg a hét napos hétre vonatkozó görög szót, ezért a Septuagintához fordulunk.
Dániel könyvénél maradva, a Septuaginta a héber „shabua” kifejezést nem „szabbaton”-nal fordítja, hanem a görög „evdomáda” (εβδομάδα) kifejezéssel, amely egy hetes periódust jelent. Vagyis a görög nyelvnek is meg van a maga szava a naptári hétre, melyet nem a héber szabbat jövevényszóval fejez ki.
A szombat utáni naptól, amelyen bemutattátok az áldozati kévéket, számoljatok hét teljes hetet. (3Móz 23,15)
Emellett a Septuaginta a fentebb idézett Dán.9,24-27 szakaszban sem a szabbaton szót használja, hanem az evdomáda kifejezést. Ezzel is megerősítve, hogy ott nem a szombatnaphoz kötött jelentés a fontos, hanem az egy hetes periódus a lényeges.
(A blog jellege nem alkalmas arra, hogy egy teljesen kimerítő elemzést írjak, ezért nem foglalkozom minden egyes előfordulással, hanem igyekszem az idézett igék körét leszűkíteni a szükséges minimumra, hogy az olvasó türelmét ne tegyem próbára.)
Ezek után nézzük meg a szabbat szó előfordulását (Strong száma: H7676). Ezt a szót mindenki szombatként fordítja, akár egyes- akár többesszámban fordul elő. Vagyis magyarul a szombat, szombatnap, szombatok szavakkal. Csak egy példa:
Ezenfelül számlálj hét szombat esztendőt, hétszer hét esztendőt úgy, hogy a hét szombat esztendő ideje negyvenkilenc esztendő legyen. (3Móz 25,8)
Nem fordítják naptári hétnek egyszer sem, arra ott van a másik héber szó, amelyet fentebb vizsgáltunk. Ennek a logikának kellene átjönnie az Új Szövetség fordításához is. A hét napos periódusnak más megfelelőjének kellene lennie, mint a „szabbaton” fordításának. Ennek ellenére azonban itt már feltűnik a „nap”, „hét” értelmezés is, a „szombat” mellett. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem a fordítóra lenne rábízva, hogy mikor melyik jelentést használja.
A fordításokat megfigyelve azt látni, hogy amíg a reformáció idején két egyenrangú fordításként volt jelen a „hét” és a „szombat”, addig ma adott helyeken szinte csak a „hét” szóval fordítják a „szabbaton” görög kifejezést. Hogy ezt miért látom problémának, arra mindjárt kitérek.
Nézzünk meg egy pár fordítást, ahol a „szabbaton” görög kifejezés előfordul.
1Kor.16,2
A’ hétnek minden elsö napján magánál mindenitek tegye el, a’mit az Istennek ajándékából el akar tenni, hogy ne légyen akkor annak kiszedése mikor oda mégyek. (1Kor 16,2 – Aranyas 1685)
A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek. (1Kor 16,2 – Károli 1908)
Heltai (1561): A hétnek első napján…
Vizsolyi (1590): A hétnek minden első napján…
Komáromi Csipkés György: A Szombatoknak egyikén, ki-ki közületek magánál tegye el kincsül letévén azt, amit jó szándékából akar, hogy amikor oda megyek, ne legyenek akkor kiszedések.
Az első szombaton mindegyitek tegye félre magának és rakja össze, amit sikerül, nehogy akkor legyenek gyűjtések, amikor (oda)megyek, (1Kor 16,2 – Vida)
Mai fordítások kivétel nélkül: a hét első napjának fordítják a „szabbaton” kifejezést (EFO, RÚF, Rev.Károli, Katolikus fordítások, stb.)
Efogadom, hogy többségben van a hét első napjaként való fordítás, de elgondolkodtató, hogy ha egy szombat szóval fordított verset olvasunk, hogy miről is szól ez az ige.
Jn.20,1
A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Jn 20,1 – Károli 1908)
Vizsolyi (1590): Az hétnek első napján
Komáromi Csipkés György: A Szombatnak pedig egyik napján… (Jn.20,1)
Huszita 4 evangélium (1466): A szombatnak pedig elő napján jövő …
Sylvester János (1541): Az ünnepnek első napján…
Káldi: A Szombatnak első napján pedig Mária…
1 A szombatoknak (a hét) első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária a sírbolthoz ment és látta, hogy a kő el van véve a sírboltról. (Jn 20,1 – Vida)
A mai fordítások kivétel nélkül a hét első napjával fordítják ezt a verset.
A görög nyelvnek a naptári napra van külön szava, amely a „hemera”. Ezekben a versekben, amelyeket itt idéztem, kivétel nélkül a „szabbaton” kifejezés áll. Tehát valami olyasmi áll itt, hogy a „szombatok közül az elsőn”. Ez meg is állja a helyét, hiszen a páskha hete az egy „szombathét” volt, vagyis egész héten nyugalomban voltak. Mivel a zsidó nép is naptári napokkal jelölte meg az ünnepeket, ahogyan ma mi is, pl. aug.20, márc.15., stb. ezért náluk is egy-egy ünnep a hétnek más és más napjára esett. Az ünnepnap miatt lett egy-egy nap szombat.
Szólj Izrael fiainak, ezt mondva: A hetedik hónapban, a hónap első napján szombat ünnepetek legyen nektek, a kürtök zengése emlékezetére szent gyülekezés. (3Móz 23,24)
De e hetedik hónap tizenötödik napján, amikor a föld gyümölcsét betakarítjátok, az ÚRnak ünnepét ünnepeljétek hét napon, az első napon a nyugalom szombatja legyen, a nyolcadik napon is a nyugalom szombatja legyen. (3Móz 23,39)
A hetedik hónap első és 15. napja munka nélküli ünnepnap legyen, essen a hét bármely napjára, és az a nap szombattá lett nyilvánítva az Úr által.
Egy-egy szombat napja pedig mindig estétől estig tartott.
Nyugalom szombatja legyen ez nektek, ezért sanyargassátok meg lelketeket: annak a hónapnak kilencedik napja estéjén, a kilencedik nap estéjétől fogva a másik estéig szenteljétek a ti szombatotokat. (3Móz 23,32)
Ezt a logikát követve, a szövegkörnyezetnek kell meghatároznia, hogy éppen melyik kifejezéssel fordítsuk a görög „szabbaton” szót.
A zsidók kivonulása Egyiptomból a teremtést követő 2513. esztendőben volt. Akkor változtatta meg az Úr a naptárat, és jelölte meg a hetedik hónapot, mint első hónapot az évből. Ekkortól számítják a zsidók a naptárukban a holdév/napév kombinációját. Mivel a holdév rövidebb 11 nappal, mint a napév, ezért minden harmadik évben hozzáadnak plusz egy hónapot az évhez, hogy összhangba kerüljön a holdév a napévvel. Minden hónapjuk újholddal kezdődik, a hónap közepén van telihold, és a hónap végére fogy el a hold.
Ezek miatt a korrekciók miatt, 15 évenként kerülnek a hét napjai ugyanarra a naptári napra. Vagyis 15 évenként lesz az első hónap első napja vasárnap, és első szombatja 7.-e.
Számításaim szerint Jézus megfeszítése a teremtéstől számított 3997. esztendőben történt. Ez a 15 éves ciklus 11. éve. Ennek megfelelően, Jézus megfeszítése az első hónap 13.napja, vagyis szerda.
(Jézus megfeszítésének és születésének idejével részletesebben egy másik cikkben foglalkozom:
Húsvét apropóján – Jézus születésének, halálának és feltámadásának idejéről )
Az első hónap 14. napjának estéjén ették meg a páskhabárányt, ez csütörtök. Hahn István: Naptári rendszerek könyve szerint (43.oldal) Pészah csak vasárnap, kedd, csütörtök és szombat napra eshetnek. Ez éppen egybevág a mi számításainkkal. Megették 14.-én este a páskhabárányt, másnap ismét szombatnap volt, amikor gyülekezés napja volt, 15.-e péntek. Ezt követően mentek ki az asszonyok, 16.-án kora reggel a sírhoz, vagyis szombatnapon, amely ekkor a nyugalom napja volt, de már nem volt ünnepnap, hanem az ünnepi hét első nem ünneppel töltött napja. Nézzük meg, hogy a bevezető igeszakaszt hogyan fordították:
Lk.23,56-57, 24,1
Heltai Gáspár: És megtévén drága fűszereket és keneteket szerzének, és szombaton ugyan veszteg lőnek a törvény szerint. A hétnek első napján pedig, jó reggel menének a koporsóhoz.
Huszita négy evangélium: És megfordolván készejtének aromatákat és keneteket és bizony az parancsolat szerént veszteglének az szombaton. A szombatnak előnapján igen holval jövének a koporsóhoz…
Sylvester János: Megtérnek pediglen és drága szereket és kenetet szerzének és azon szombaton veszteg lőnek az parancsolat szerint. Egy szombat napon pediglen sötit hajnalban az koporsóhoz meninek…
Megtérvén pedig, készítének drága árómákat és keneteket; és Szombaton nyugovának a’ parantsolat szerint.A’ hétnek pedig elsö napján, igen jó reggel menének a’koporsóhoz, vivén a’drága keneteket, mellyeket készítettek vala és némelly egyéb aszszonyi-állatokis valának ö vélek. (Aranyas 1685)
visszatérőben pedig illatszereket és keneteket készítettek elő, és a szombaton pihentek a parancsolat szerint, de a szombatok első napján (a hét első napján) kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is, (Vida)
A mai korra teljesen eltűnt ennek a szövegnek a szombattal való „összekötése”, és már csak a hét első napjaként fordítják, amely ma a keresztény körökben vasárnap. Erre a napra teszik Jézus feltámadását is. A hagyomány olyan erős – hogy ne mondjam a katolikus hagyomány, – hogy az 1908-as revízió során már „pénteket” írnak a megfeszítés napjául.
A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket. (Jn 19,31 – 1908-as Károli)
Pedig az a nap helyesen az ünnepre való előkészület napja:
31 A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, mivel ünnep estéje volt, (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt) kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárait és vegyék le őket. (Jn 19,31 – Váradi-Károli Biblia – a hagyományos fordítást követve)
Manapság a fordítók természetesnek veszik ezt a hagyományt, hogy Jézus a hét első napján támadt fel, vagyis vasárnap. Ez annyira erős hagyomány, hogy már a reformáció korában is sokaknak „egyértelmű volt”, hogy Jézus feltámadásának napja a hét első napja. Aki nem vizsgálja meg tüzetesebben, hogy mit is mond pontosan az ige, és messzemenő következtetéseket von le a vasárnap szerepéből, akkor az igen könnyen tévútra tévedhet. Sajnálatos, hogy a mai fordítások Jézus feltámadásának körülményeit már csak a hagyományos nézetnek megfelelően fordítják.
Pedig úgy tűnik, hogy Jézus vasárnapra eső feltámadása nem annyira biztos, hogy vasárnapra esett, mint ahogyan a keresztény hagyomány tartja. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy hogyan lett a szombatból vasárnap, mint az istentisztelet napja, és kinek az érdeke, hogy a vasárnapot (idegen nyelveken a napistenre utaló névvel – Sonntag, Sunday) tegye az istentisztelet napjává.