Hónap: december 2016

A hatodik pecsét idejét közvetlen megelőző időszak

admin Hitélet ,,,

A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen. És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. A hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jött ki a mennyei templomból a királyi széktől, amely ezt mondta: Meglett! És lettek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lett nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. És minden sziget elmúlt, és hegyek nem találtattak többé. És nagy jégeső, mint egy-egy talentum, szállt az égből az emberekre; és káromolták az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.

(Jel 16,12-21)

Az előző írásban a hatodik pecsét napjának főbb eseményeit foglaltuk össze. Most visszafelé haladva az időben, megnézzük, hogy közvetlenül milyen események előzik meg azt a napot. Ahogyan már abban az írásban is jeleztem, az Úr napja, az nem egy 24 órás nap, hanem egy időszak. A pecsétek és a haragpoharak ideje sem egy naptári nap, hanem egy hosszabb időszak, hogy pontosan mekkora, annak becslésére most nem vállalkozom.

A hatodik pecsét eseményei a legutolsók, a föld mai korszában, mert utána Krisztus ezer éves királysága jön el. De ahogyan a fenn idézett versekből látjuk, a hatodik haragpohár nem igazán csapás, hanem egy előkészítés az armageddoni csatára. Ebből is jól látszik, hogy egy időszakról van szó, és nem egy időpillanatról. De menjünk még egy picit vissza az időben, ezek elé az események elé.

Ahogyan Zakariásnál látjuk, az Armageddonnál összegyűlt sereg bemegy Jeruzsálembe, és ott még rabolni fognak.

Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,1-2)

Ez az ige teljesen összevág a Pétertől kapott kijelentéssel, hogy az ítélet először Isten házán kezdődik.

Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? (1Pét 4,17)

Ezzel kerül helyére Dániel könyvének a próféciája, hogy a pogányok fogják tapodni Jeruzsálemet (Dán.12,11). Mert a „pusztító utálatosság”, ahogyan Jézus is hivatkozott rá (Dán.11,31; Mt.24,15; Mrk.13,14), már ott lesz a templomban.

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. (Dán 11,36)

Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. (2Thessz 2,4)

Ebben az időben, már meg lesz a fenevad, vagyis az a világrend, amelynek a kialakításán ma nagy erőkkel dolgoznak. Ennek a fenevadnak a vezetője lesz az, aki beül majd a templomba, istenként mutogatva magát. Amikor azt mondjuk, hogy világrend a fenevad, akkor a dánieli próféciák ezt alátámasztják, mivel a birodalmak ott is egy-egy vadállat, illetve egy rettenetes állat képével vannak megjelenítve (Dán.7,3-8). Már látszanak a fenevadra jellemző tulajdonságok kezdetei, mint a Norvégiában a családtól elvett gyermekek esete, akiket a gyermekek érdekében vettek el a szüleiktől (http://mno.hu/hetvegimagazin/nagyon-kereszteny-a-norveg-gyamugy-tulkapasai-1334610). Hogy ez mennyire nem távoli esemény, arról az idén Magyarországon is benyújtott törvénymódosítási javaslat árulkodik, mely szerint az állam ezt itthon is meg szeretné tenni (http://www.hirarena.com/keszul-a-csaladzsarolo-torveny_1678). Már nem vagyunk messze ettől a korszaktól, amely a megfelelően idősek számára nem is olyan új, hogy az állam jobban tudja, hogy mi kell a gyereknek, mint a szülő.  Tehát ez a fenevad, egy államrend, amely be fogja tölteni a világot, és mindenkin hatalmat fog gyakorolni, az adás-vétel ellenőrzésével.

Visszatérve az igei háttérre, Jeruzsálemben három és fél év mózesi áldozat után annak újra vége szakad, és a „veszedelem fia” fog ott uralkodni a templomban. Erről az időszakról ír Ezékielnél az ige:

És íme hat férfi jött a felső kapu útjáról, amely északra nézett, mindegyiknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt derekán. És bementek és álltak az ércoltár mellé. És Izrael Istenének dicsősége elvonult a Kérubról, amely fölött volt, a ház küszöbéhez, és kiáltott a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz volt. És mondta az Úr neki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében. És amazoknak mondta az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vént, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy szálig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén férfiakon, akik a ház előtt voltak. És mondta nekik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölöttekkel. Menjetek ki. És kimentek és öldököltek a városban. És lett, hogy levágták őket, és én megmaradtam és estem az én orcámra és kiáltottam és mondtam: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-e irtani Izrael egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásod Jeruzsálemre? És mondta nekem: Izrael és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondták: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát. Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg nem szánom őket) útjukat fejükhöz verem! És íme a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz volt derekán, választ hozott, mondva: Úgy cselekedtem, amint parancsoltad. (Ezék 9,2-11)

Összegezve, a Zak.14,-ben látott pusztítás az, ahogyan lezajlik az ítélet amelyről Ezékielnél olvasunk. Izraelből a maradék tartatik meg, akik szeretnének az Úrral járni, de a sok utálatosság miatt ezt nem tudják többé Jeruzsálemben megtenni. Így teljesedik be a Péternél olvasott prófécia egyik olvasata, hogy az ítélet Isten házán kezdődik. Jeruzsálemben az igazakat elpecsételik, és ők megmaradnak, a hatodik pecsétben látott időig, amikor is az Úr lejön Jeruzsálembe:

Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,3-5)

Még egy kicsit visszafelé pörgetve az időt, a Jelenések könyvének 11. fejezetében szereplő két bizonyság halálával véget ér a második jaj (Jel.11,14), vagyis a hatodik trombitaszó. Ezt követi a hetedik trombitaszó, amely számunkra, Krisztus egyházának tagjai számára igen fontos esemény. Ekkor történik ugyanis az első feltámadás, és a második elragadtatás.

Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)

Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)

Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg, és akik még a Jel.12. fejezetének megfelelően itt a földön lesznek az asszony magvából valók közül, azok elragadtatnak. Később az Úrral együtt jönnek le, amikor minden szentjeivel eljön. Ezután térnek meg a zsidók is, akik ott lesznek Jeruzsálemben.

Máshol ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. (Jn 19,37)

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)

A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek szellemét, és rám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. (Zak 12,10)

Ahogyan elragadtatnak azok, akik az Úrban vannak, már nem lesz lenn az asszony magvából senki sem a földön. Az egyháznak természetesen részei azok a zsidók is, akik eddig az időig megtérnek (Gal.3,28). Tehát azok a zsidók, akik nem tértek meg, de igeileg hisznek az Istenben, és még itt vannak a földön, azok megtérnek, amikor meglátják Jézust eljönni. Erről tesz bizonyságot Pál is:

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy. (Róm 11,25)

Amikor a hetedik trombitaszó elhangzik, akkor a pogányok teljessége bement az üdvösségre, és vége a zsidók megkeményedésének. Akik akkor már itt maradnak pogányok, azok közül nem lesz megtérő, mert már a kegyelem is lezárul (Jel.15,8), hiszen a mennyei templomba nem lehet bemenni, vagyis a közbenjárás megszűnik.

Megpróbálom az eddigieket időrendben, egymást követő sorrendben összegezni. A pusztító utálatosság a dánieli hét év felén elveszi Jeruzsálemben a mózesi áldozást. Jeruzsálemben ezt röviddel megelőzi a két bizonyság szolgálatának kezdete (Jel.11.fej.). A két bizonyság ezerkétszázhavan napig tesz bizonyságot a földön. Az ő idejük nem esik egybe a dánieli hét évvel, mert ahogyan látjuk, az ő szolgálatuk előbb véget ér. Amikor felragadtatnak (Jel.11,12), akkor van vége a hatodik trombita idejének, vagyis a második jajnak. Eközben elpecsételik Jeruzsálemben azokat a zsidókat, akik „sóhajtanak és nyögnek” a sok utálatosság láttán. A hatodik harag pohár kiszárítja az Eufráteszt, hogy a seregek eljöhessenek az armageddoni csatára Jeruzsálem alá. A pogányok bemennek Jeruzsálembe, és megölik azokat, akiken nincs ott a pecsét, amelyről Ezékiel ír.

Majd megszólal a hetedik trombita, és feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg. Ezt követően elragadtatik az „asszony”, aki még itt van a földön, és ezzel bemegy a pogányok teljessége a mennybe. Ez bizonyítja, hogy a Jel.12.fejezetében leírt kétszer ezerkétszázhatvan napos periódus nem esik egybe a dánieli, vagyis a zsidó nép hét éves szövetségének idejével, hanem előbb kezdődik és előbb is fejeződik be. Ezt követően eltakarodik az ég, és a földről meglátják, hogy az Úr közeledik a föld felé minden szentjével és seregével. De ez már a hatodik pecsét időrendjéhez kapcsolódik, melyet az előző cikkben tárgyaltunk.

A hatodik pecsét idejének „napirendje”, avagy az Úr napja

admin Hitélet ,,,,

Úgy érzem, hogy Isten kegyelméből egy kis világosságot kaptam a hatodik pecsét időszakának megértéséhez, melyet szeretnék megosztani mindenkivel. Az Úr elmondja két prófétán keresztül is, hogy „az Úr napján” mi fog történni, és mint tudjuk, két vagy három tanú bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1).

Jelenések:

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; (Jel 6,12) És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; (Jel 6,15)És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: (Jel 6,16)Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)

Zakariás:

És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (Zak 14,6)De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején. (Zak 14,7)És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, fele részük a napkeleti tenger felé, fele részük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. (Zak 14,8)És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lesz, és a neve is egy. (Zak 14,9)Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. (Zak 14,10)És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban laknak Jeruzsálemben. (Zak 14,11)

A hatodik pecsét felnyitása olyan eseményeket ír le, amelyek után már nem igazán marad hely és idő a hetedik pecsét eseményeire. Ezért feltételezhetjük, hogy ez a pecsét lesz az utolsó, a végrehajtásban, és ez zárja le a végidők eseményeit, nem pedig a hetedik pecsét. De miért is merem ezt kimondani? Ahogyan a teremtés történetében, az 1Mózes 1. és 2. fejezetében leírtak sem követik a fizikai, emberileg logikus menetet, hanem amit az Úr szellemben megalkotott, az egy későbbi időpontban jelent meg (vagy jelenhetett meg). Ugyanezen az elven, Krisztus áldozata is a világ teremtése előtt el volt rendelve, de nem jelent meg az idők végezetéig (1Pét.1,20; Zsid.9,26), ahogyan az elpecsételés titka sem lett nyilvánvaló egészen Krisztus megdicsőüléséig (Ef.1,9; Ef.3,9-10), amelyet a gyülekezeten keresztül jelentett ki Isten (Kol.1,26). Ezt a titkot még a Sátán sem ismerte, hiszen akkor bármit megtett volna, hogy Jézus ne haljon meg. A tekercs pecséteinek titka sem lehetett nyilvánvaló, amíg nem lett a felnyitásukra méltó a mi Urunk Jézus Krisztus (Jel.5,4-7). A pecsétekben lévő „határozatok” már rég megvoltak és mindvégig igazak voltak – ahogyan Krisztus áldozatának igazsága is a teremtés elöttről már igazság volt, – de nem ismerhette meg senki Krisztus idejéig, hogy mit  tartalmaznak. A pecsétek felnyitásának sorrendje adott, de a végrahajásuk ideje, illetve az életbe lépésük közötti idő nincs leírva. A Jelenések könyvének 6. fejezetében csak a pecsétek tartalmát tudjuk meg, de nem tudjuk meg a bekövetkezésük idejét a világban.  Ezért a hatodik pecsét felnyitását akár azonnal is követheti a hetedik pecsét felnyitása, és a hetedik pecsétben leírt események elkezdődhetnek a hatodik pecsét eseményei előtt is. Más szempontból mondva, a mi Mindenható Urunk és Atyánk, a haragját a történelem legvégére visszatartotta, hogy valósággal, akinek csak lehet kegyelmezhessen. A harag nem az Ő legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a szeretet (1Jn.4,8). Ezért van fél óráig a mennyben is csend (Jel.8,1), mert Isten haragját még nem látták ilyen mértékben kiáradni, és ha megindul az Úr az ő haragjában, akkor az igen rettenetes (Ézs.64,1-3; Ámós.9,5; Náh.1,5; 2Pét.3,10-12; Jel.20,11).

Ahogyan a bevezető igéből látjuk, a pecsétek felbontásával kezdődik el az események sorozata. Erről a napról, amely nem naptári napot jelent, azért beszél úgy, mint egy nap, mert az időszak kezdetét jelőli meg.

Zakariás könyvének 12. 13. 14. fejezete tárja fel az Úr napjának eseményeit a földről nézve, míg a Jelenések könyvében a mennyből látjuk ugyanezt. Zakariás leírásából is látszik, hogy nem egy nap eseményeiről van szó, hiszen az is időbe telik, míg minden pogányok felsorakoznak Jeruzsálem előtt (Zak.12,3). Ez a csata az armageddoni csata. A Jelenések könyvében két csata van megemlítve, az első az armageddoni csata, amely Jézus ezer éves uralkodása előtt lesz, amely a hatodik pecsét eseményei közé tartozik, és a Góg és Magóg csatája, amely az ezer éves királyság után lesz. Mindkét csatának más és más jellemzői vannak, ezért jól elkülöníthetőek egymástól. Az Úr napjának csatája az armageddoni csata, amellyel Zakariásnál is találkozunk.

Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott: (Zak 12,1)Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júda is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. (Zak 12,2)És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya. (Zak 12,3)Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. (Zak 12,4)

És itt kezd az idővonal érdekessé válni, mert ezt a sereggyűjtést, a Jelenések könyvében, a harag poharainak kitöltésénél találjuk.

A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen.(Jel 16,12) És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat;(Jel 16,13) Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.(Jel 16,14) (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)(Jel 16,15) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.(Jel 16,16)

Az események összetartozását a történtek „méretéből” lehet felismerni, mert ilyen csak egyszer lesz a föld történetében. A nap és hold elsötétedése, az Eufrátesz kiszáradása, hogy „minden pogány népek” jönnek össze, nem csak a szomszédos népek.

A Jelenések könyvének 19. fejezetében, már fenn látjuk a mennyben a menyegzőre hivatalos menyasszonyt, akik az Úr szentjeiként vannak megnevezve, amikor visszajön a második, dicsőséges eljövetelével. A kulcsot az adja meg, hogy az Úr seregében lévők tiszta gyolcsba vannak öltözve, amely emberekre vonatkozik, – És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.(Jel 19,8) Velük együtt indul le a földre az Úr:

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 19,11)És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Jel 19,12)És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. (Jel 19,13)És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel 19,14)És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 19,15)És az ő ruháján és tomporán oda volt írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel 19,16)És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. (Jel 19,18)És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült és az ő serege ellen. (Jel 19,19)

Ezt a mennyből látott leírást egészíti ki Zakariás a földi események leírásával, hogy mi történik, amikor Jézus leér a földre:

Íme, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. (Zak 14,1)Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,2)Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. (Zak 14,3)És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (Zak 14,4)És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,5)

Az 5. versből látjuk, hogy eljön az Úr, és minden szent vele. Ezért egyezik a leírás a Jelenések könyvében talált mennyei jelenettel, majd a „csata” leírása következik.

És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is megsenyved szájukban. (Zak 14,12)És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. (Zak 14,13)Sőt még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. (Zak 14,14)És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, amelyek e táborban lesznek, amilyen ez a csapás. (Zak 14,15)

A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jött ki; és a madarak mind megelégedtek azoknak húsával. (Jel 19,21)

Látható, hogy a seregek tagjai egymást fogják megölni, és a madarak fogják megenni a maradványokat. Góg és Magóg csatájánál nem lesznek tetemek, hanem mindent tűz emészt meg, ebből látható a különbség a két csata között. Ezzel a „harci cselekmények” végére is értünk, de ezt a napot természeti jelenségek is kísérik.

Íme az Úrnak napja jön kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszítse arról. (Ézs 13,9)Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10)És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. (Ézs 13,11)Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12)Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedt haragjának napján, (Ézs 13,13)És mint az űzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, ki-ki népéhez tér meg, és ki-ki az ő földjére fut; (Ézs 13,14)Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el, (Ézs 13,15)

Ézsaiás földrengésről szól, és azt is megemlíti, hogy aki még időben elmenekül Armageddonból, azok haza jutnak, de aki ott marad az mind meghal.

Zakariás leírása még tovább összefonódik a Jelenések könyvével, ezért érdemes folytatni az események összefésülését a csata utáni történésekkel.

És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. (Jel 20,1)És megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte azt ezer esztendőre, (Jel 20,2)És vetette őt a mélységbe, és bezárta azt és bepecsételte ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell neki oldoztatni egy kevés időre. (Jel 20,3)És láttam királyi székeket, és leülnek azokra, és adatott nekik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. (Jel 20,4)A többi halottak pedig meg nem elevenednek, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. (Jel 20,5)Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. (Jel 20,6)

Armageddon után kezdődik Jézus ezer éves földi uralkodása, amelyet Zakariásnál így olvashatunk.

És lesz, hogy akik megmaradnak mind ama népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. (Zak 14,16)És lesz, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lesz azokra eső. (Zak 14,17)És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az egyiptomi nemzetség, ő rájuk sem lesz; de lesz az a csapás, amellyel megcsapkodja az Úr a népeket, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,18)Ez lesz Egyiptomnak büntetése, és mind ama népek büntetése, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. (Zak 14,19)Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medencék. (Zak 14,20)És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljönnek mind, akik áldozni akarnak, és választanak közülük és főznek azokban; és nem lesz többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon. (Zak 14,21)

Érdekes, hogy Krisztus uralkodása idején is lesznek engedetlenek. Lesznek olyan népek, akik nem mennek fel Jeruzsálembe a sátorok ünnepére, különben nem említené meg az ige ezt a lehetőséget. Jézus még a földi uralkodása idején sem kényszerít senkit, hogy elfogadja, hanem hív és mi szabad akaratból eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk vagy sem. A királysága után azonban elengedi a Sátánt, hogy újra megpróbálja az embereket.

És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. (Jel 20,7)És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. (Jel 20,8)És feljönnek a föld szélességére, és körülveszik a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és megemészti azokat. (Jel 20,9)

Szomorú, de lesznek, akik elmennek Jézus ellen, hogy megtörjék az uralmát. Szomorú látni, hogy a szelíd és igazságos Jézus uralkodása sem elég jó mindenkinek. Ezer év uralkodás után még lesz olyan ember, akinek ez nem elég bizonyíték arra, hogy kicsoda a mi Istenünk, és képes lesz lázadni ellene. A hitetlenségnek és lázadásnak ez a mértéke végképp felgerjeszti az Úr haragját, és akkor már a mennyből jön le a csapás. Ez Góg és Magóg csatája, ahonnan már senki sem menekül meg, de még a föld sem éli túl ilyen formában, ahogyan ma ismerjük.

Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. (Zof 1,18)

Ezzel hirtelen vége minden földi életnek, és elkezdődik a nagy ítélet.

És láttam egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem találtatik. (Jel 20,11)És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,12)És a tenger kiadta a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. (Jel 20,13)

A ítélet után megláthatjuk az új eget és földet (Jel.21.fej.) Ezzel ér véget ennek a földnek a jelenlegi korszaka és megszűnik az idő.   Az események több részletére most nem tértem ki, mint a Jeruzsálemben elpecsételtek (Ezék.9.fej.), a menyasszony elragadtatása, a világkormány kialakulása, ki vezényli a népeket Jeruzsálemhez, stb. Nagyon nagy a téma, amely feldolgozására egy könyv lenne alkalmas.

Ne légy részes más bűneiben

admin Hitélet ,,

A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; önmagad tisztán tartsd. (1Tim 5,22)

A bűnök terjedéséről igen szegényes ismeretekkel rendelkezünk, pedig a Szentírás ezzel kapcsolatban sem hagy minket sötétségben. Azt hisszük, hogy ha egy bűnt nem követek el aktívan, akkor az már nem is érint engem, és szabad vagyok attól a bűntől. A bűnök azonban nem csak így terjednek, hanem szellemi úton is. Hiszen minden bűn először a szívben kezdődik (Mt.15,8-19). Ahogyan a  tisztátalan kívánság is elkezdődik a hústestben, és ha nem kezeljük Szellem szerint, akkor cselekedetté válik, amely bűnné lesz az életünkön. De miért is írhatta Pál ezt a figyelmeztetést Timóteusnak, egy mondatban a kézrátétellel? Feltételezhetjük, hogy ha Timótheus bűnbe is esett, bizonyosan nem élt életvitelszerűen bűnben. De ennek ellenére mégis részese lehet az ember más bűnének. Az aktív részvételt most nem tárgyaljuk, mert az elég egyértelmű. Azt nézzük meg, hogy részvétel nélkül hogyan eshetek bűnbe mégis.

És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: (Jel 18,4)

Az bűnrészesség jöhet a közösséggel, amelynek a tagjai vagyunk. A fenti ige a Babilon bűneivel való bűnrészességre figyelmeztet. Ha egy babiloni egyházban vagyok, akkor hiába nem osztom az egyház véleményét, ameddig tagja vagyok annak a szervezetnek, addig egyetértek a nézeteivel, amelyet képvisel. Az nem elég a mentességemhez, hogy én magam nem teszek semmi olyat, amely Isten előtt nem kedves. Egyházi vonalon, a Jelenések könyvének gyülekezeti leveleiből (Jel.2,24; 3,4;) láthatjuk azonban, hogy ez alól lehetnek kivételek, de az Úr erős vezetése kell ahhoz, hogy egy ilyen helyen bizonyosan az Úrban tudjon maradni valaki. Világi helyen, elsősorban egy munkahelyen, ott van a határ, ahol kifejezetten bűnre (pl. hazugság, csalás, lopás, stb.), bálványimádásra, vagy okkult cselekedetre buzdítanak. Munkavállalóként nem minket terhel a felelősség a cég működéséért, hanem az anyagi és törvényi felelősséget a vezetőség viseli. Ezért tartom külön kategóriának a szándékos bűnre csábítást, a bálványimádást és az okkult gyakorlatot, mert ahhoz szükséges a személyes beleegyezés. Dániel is szolgált a pogány birodalomban és hűséggel tette a dolgát, de a bálványimádásban és más bűnökben nem volt részes. Hasonlóan József is szolgálta a Fáraót Egyiptomban, és mégsem volt részes a bűneikben. Mindketten távol maradtak ettől a három kategóriától, amelyet itt említettem. Emellett a rendszert nem akarták megváltoztatni, és Isten is bizonyságot tett mellettük, hogy az Ő hűséges szolgái voltak. A nagy egyházak szellemisége is mindig a kis csoportokon keresztül működik. Ott van meg a hétköznapokban a személyes kapcsolat a gyülekezeti tagok között, és ott dől el, hogy a nagy egyház szellemi irányvonalát „kicsiben” hogyan élik meg az egyház tagjai. Ezért most térjünk át a helyi gyülekezeti közösségek vizsgálatára.

Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessen ti közöttetek, amint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jön az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annak okáért ne legyetek részesei ezeknek; Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolva, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert amelyeket azok titokban cselekszenek, éktelen dolog csak mondani is. (Ef 5,3-12)

Pál igen részletesen felsorolja, hogy milyen cselekedetek ne legyenek benn a gyülekezetben. Ebben a levelében is felszólít, hogy ne legyünk részesei ezeknek a bűnöknek, hanem járjunk Krisztushoz méltó tisztaságban. A gyülekezetnek törekednie kellene a tiszta és szent életre, hiszen szentség nélkül senki sem kerülhet az Úrhoz (Zsid.12,14). Itt megint hangsúlyoznunk kell egy fontos szempontot. Nem azokról van szó, akik akarják a megszentelődést, és amint felismerik a bűnüket azonnal megbánják és megtérnek belőle, mert ez így helyes. Csak így tudunk mindannyian fejldőni az Úrban, ahogyan Ő előhozza az életünkben a számára nem kívánatos dolgainkat, és megítéli bennünk. Azokról van szó, akik nem hajlandók megtérni a bűneikből és életvitelszerűen azokban élnek. Az ilyen emberek azok, „Kiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Tim 3,5) Látszólag hívő életet élnek, de nem hiszik el, hogy az Úr meg tudja őket változtatni, illetve nem akarnak változni. Ezeket a gyülekezeti tagokat kerülnünk kell. Szándékosan nem írtam testvéreket, mert ők nem az a kategória, mert nem az Isten akaratát cselekszik, hanem a maguk kedvére élnek. És itt kezdődik a gyülekezet felelőssége, hogy a bűnös életükön változtatni nem akaró tagokat hogyan kezeli.

Azt írtam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,9-13)

Egyértelműen felszólít minket az ige, hogy az olyan embert, aki nem él Krisztushoz méltó életet, azt vesse ki a gyülekezet magából. És itt bukkan fel a kollektív bűnrészesség. Ha egy vagy több tagról lehet tudni, hogy milyen bűnökben él, és nem kezeli a gyülekezet a helyzetet, akkor ott mindenki elfogadja annak a bűnnek a jelenlétét, és mivel nem ítélik meg, ezért bűnrészesek lesznek. Felszólít minket az ige, hogy ítéljük meg a belül lévőket. Részesei leszünk mások bűnének azzal, hogy elfogadjuk azt a szellemiséget (szellemet), amelyet a másik képvisel. Legyen az a paráznaság, vagy a kapzsiság, stb. utat engedünk magunk felé ezeknek a szellemiségeknek (szellemeknek). De az erkölcsi bűnök mellett igen sokat foglalkozik a Biblia a hamis tanítások terjesztőivel is, akiket ugyanúgy, ha nem szigorúbban kell kezelni, mint az erkölcsi bűnökben élőket.

Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. (2Ján 1,9-11)

Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudva, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatva magát. (Tit 3,10-11)

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. (Róm 16,17)

Ha lehet mondani, akkor a tévtanítások terjesztőit messzebbre kerüljük el, mint az erkölcsi bűnökben lévőket. János egy nagyon erős kijelentést mond, hogy aki köszönti az olyat, az már részes az ő bűnében. Ezzel egyértelművé teszi, hogy hogyan is válunk bűnrészessé aktív cselekedet nélkül. A passzívitásnak (vagy udvariaskodásnak) sokkal nagyobb a veszélye, mint gondolnánk. Ha egyértelműen nem határolódunk el egy adott bűntől, akkor már bűnrészessé válunk. Ezt torpedózza meg a Sátán a mai gyülekezetekben, a hamis szeretet és a hamis kegyelem álcájával, valamint az „egyikünk sem különb a másiknál, mindenki egyformán bűnös” kijelentéssel. Itt könnyen félreérthetővé válik Jézus és a parázna nő története, amikor Jézus azt mondja a megkövezéshez készülődőknek, hogy aki nem bűnös, az hajtsa végre az ítéletet (Jn.8,7-11). Ezzel nem azt mondta, hogy ne hozzák felszínre a bűnös cselekedetet, hanem az ítélet végrehajtását vette ki a kezükből. Nem támogatta a bűnös régi életvitelét, hanem azt akarta, hogy hagyjon fel azzal, ezért a bűnösnek azt mondta, hogy ne vétkezzen többé. Ezzel esélyt adott neki a megtérésre. Ez a kegyelem lényege, hogy az ítélet nincs azonnal végrehajtva, hogy legyen a bűnösnek ideje megtérni és elhagyni a bűnöket. Ahogyan Pál is mondja, a Róma levél 6. fejezetében – vétkezzünk, mert nem vagyunk törvény alatt? Távol legyen! Emlékezzünk Péter történetére, amikor Kornéliusznál járt (ApCsel.10-11. fejezet), és utána Jeruzsálembe érve rögtön felelősségre vonták, és amint megfelelő magyarázatot adott, megbékéltek vele. De még Jézus maga is említ olyan helyzetet, amikor zárjanak ki valakit a gyülekezetből:

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem közt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessen minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (Mt 18,15-17)

A korábbi részekben a kollektív, azaz gyülekezeti szintű helyzeteket néztük meg, most menjünk át a gyülekezeten belüli személyes helyzetekre. Azért mondja Jézus, hogy ha valaki nem hajlandó megtérni a bűnéből, akkor végső soron vessék ki maguk közül, hogy ne legyen benn a bűn a közösségben, mert ezzel hatással van az egész gyülekezetre.

Nem jó a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. (1Kor 5,6)

Amenyiben személyes ismeretem van egy adott bűnről, akkor beszéljem meg a testvéremmel, hogy tisztázhassa magát. Ha továbbra is fenn áll a bűn, akkor több tanúval beszéljék meg, ha ez sem segít, akkor vigyék az egész gyülekezet elé, de még mindig esélyt adva a megtérésre. Ha akkor sem hajlandó változni, akkor zárják ki. Ez egybecseng a 2Tim.3,5 verssel, hogy aki nem akar megváltozni, annak nincs helye a gyülekezetben. A legjobb, ha személyes probléma esetén az érintettek egymás közt oldják fel a nézeteltérést, vagy intsék meg egymást diszkréten, hiszen Isten sem a nyilvános megszégyenítést akraja.

Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessen meg a bűnnek csalárdsága által: (Zsid 3,13)

Sokszor szerepel az intés az igében (Fil.2,1), mert igenis helye van közöttünk, hogy ne vesszen el senki. Gyakran a bűnös nem is látja a saját helyzetét, és akkor igenis segítség, ha valaki szól neki, hogy bűnben van, mert meg tud belőle térni, és megszabadulhat annak terhétől.

Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. (Jak 5,19-20)

Az intésnek, vagy figyelmeztetésnek igenis pozitív dolognak kellene lennie a gyülekezetben, mert egymás segítésére van. Ehelyett ma senki sem szólhat senkinek, mert a „te sem vagy különb” felkiáltással elnémítják. De ha valaki tud a másik bűnéről, és nem határolja el magát, akkor részes lesz annak bűnében. Ha négyszemközt tudja meg a másik bűnét, akkor négyszemközt határolódjon el, és figyelmeztesse a másikat. Ha azt látja, hogy az nem tér meg, akkor vigye tovább az ügyet. De emiatt ne gyűlölje meg a másikat:

Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseld az ő bűnének terhét. (3Móz 19,17)

A gyülekezeti helyzeteknél van egy sokkal bensőségesebb terület, ahol a bűnrészesség sokkal észrevétlenebbül lopakodik be. Ez pedig a házastársak viszonya. Ha az egyik fél tolerál egy bűnt, és bűnrészes lesz, akkor a másik házastársat akár tudtukon kívül is bűnrészessé teszik, mert ők ketten egynek számítanak.

Ő pedig felelve, mondta: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. (Mt 19,4-6)

Az a fél, aki nem tud a másik bűnpártolásáról, jóhiszeműen elfogadja a házastársát, aki már bűnrészes valaki másnak a bűnében, és ezzel ő is bűnössé válik. Észre kell vennünk, hogy a bűnrészességgel együtt a bűn is terjed. Ahogyan nagyban, Babilon bűnének részesei lehetünk, ugyanazon az elven leszünk a gyülekezetben és a házasságban vagy barátságban is bűnössé a bűnrészességen keresztül.

A mai korszellem az elfogadást tűzte a zászlajára. Mindenféle kisebbséget nem csak tolerálni kell, hanem elfogadni, tisztelni a másságát és még ünnepelni is kell a másságát, legyen az akármilyen bűnös is Isten törvényei szempontjából. Ez a korszellem már benn van a gyülekezetekben is, ezért észrevétlenül bűnrészesek leszünk egymás bűneiben és csodálkozunk, hogy az Úr rajtunk keresztül alig tud tenni valamit. Meg van a lehetősége a szeretetben való megintésnek és a szeretetből jövő aggodalom kimutatásának, ha valakiről azt gondoljuk, hogy bűne van. Szeretetből el is kellene tudni fogadni az ilyen intést, meglátva a jó szándékot, és értékelve a törődést, azért, hogy mind a magunk élete, mind a gyülekezet tiszta lehessen. Felfedve a bűnöket, de helyet hagyva a kegyelemnek tisztítsuk ki a gonoszt magunk közül, hogy ne legyünk részesei a mások bűnének, mert ha bűnrészes vagyok, akkor bűnös vagyok és a bűnökkel járó minden terhet és problémát is viselnem kell.

Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegve az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; És megjelentik neked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izraelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessen, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt. (5Móz 17,2-7)

A szabadság illúziója

admin Hitélet ,,,

A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földjében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt. (Mt 4,16)

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. (Jn 12,46)

Akár tisztában vagyunk vele, akár nem, aki a világban van, az sötétségben van. Ebbe a sötétségbe születünk bele mindannyian, és mivel az egész emberi életünk a sötétségben kezdődik, ezért nem is tudunk róla, hogy miben vagyunk (Ef.2,2-3). A sötétség alatti lét nem ugyanaz, mint a vakság, ami számunkra jó hír. Aki sötétben van, és kap egy kis fényt, az megláthatja, hogy miben van, és honnan jön a fény. Aki azonban vak, annak hiába jön a fény, az már a fényt sem látja. Ezért nagy kegyelem Istentől, hogy ebbe a sötétségbe világosságot ad az embereknek, hogy kijöhessenek belőle.

Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad meglátszik. (Ézs 60,2)

Ha már gyermekként sötétben kezdem az életem, és azt hiszem, hogy ez az Isten nélküli lét a normális emberi élet, akkor szükségem van valakire, hogy felvilágosítson a valóságról. Ha azonban olyan környezetben növök fel, ahol nincs Isten ismeret, akkor akár az egész életem ebben a sötétségben élhetem le. Ebből a létből csak a kegyelmes Isten tud kihozni azáltal, hogy bizonyságot tesz magáról. De miért is kezdjük a szabadság témáját a sötétséggel? Azért, mert ha valaki csak abból tud tájékozódni, amit mások mondanak neki, mert egyébként teljes sötétségben van, akkor könnyen elhitetik vele, hogy szabad, holott teljes rabságban él. Meg kell figyelnünk, hogy a Sátán első hazugságai mennyire aktuálisak még ma is. Elszomorító, hogy még csak nem is kell fáradoznia azon, hogy újabbakat találjon ki, mert ezek a régiek még mindig be tudnak minket csapni.

Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. (1Móz 3,5) [saját kiemelés]

Ennek következménye az Istentől elszakadt élet a sötétben, azt gondolva, hogy tudjuk mit csinálunk és mi a jó nekünk. Ebben a közegben azt hirdeti a világ, legalábbis a nyugati civilizáció, hogy te a magad ura vagy. A humanizmus hamis jelszavát hírdetve: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. Nem beszélve arról, hogy a szellemi hatalmasságokat megtagadja, és az embert állítja a teremtés cúcsára – „olyanok lesztek mint Isten” ­– amellyel teljes sötétségbe borítja az emberiséget, kizárva még a köztudatból is a teremtés nagyobb részét. Akik ma meghatározzák az oktatás és közművelődés irányát, azok teljesen tisztában vannak a szellemvilág létezésével és működésével. A világ legbefolyásosabb emberei, akik valójában a kormányok fölött a hatalmat gyakorolják, jól ismerik ezt az igét:

Ismét vitte őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, És mondta neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. (Mt 4,8-9)

A világi gazdagság azoknak jut, akik imádják annak gazdáját. Ezért a világi életben való örömök, ha mást nem is eredményeznek, de bálványimádásba viszik az azt keresőket. Visszatérve a szabadság illúziójához, ha én magam nem látom, hogy miben vagyok, és egy nekem rosszat akaró mondja meg nekem, hogy én ki vagyok és mim van, akkor készüljek fel arra, hogy be leszek csapva. A demokrácia az egyik legnagyobb becsapás a szabadság illúziójával. Hiszen csak azokat választhatom meg, akiket oda engednek a választások közelébe, de még az ígéreteiket be nem tartó kormányokat sem lehet visszahívni a hatalomból, bármennyire is nyilvánvaló, hogy nem teljesítik azt, amiért megválasztották őket. Ennyit a nép szabad akaratáról. A társadalmi szintről most térjünk vissza az egyén szintjére. Az első számú arrogancia az egyénnél, hogy azt hiszi, hogy ő bármilyen okból is büszke lehet arra, amit elér. Sokan azt hisszük, hogy szabadon választottuk meg életünk pályáját, és ennek élvezhetjük a gyümölcseit.

Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7)

Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; (1Tim 6,7)

Szóval semmink nincs, amit ne kaptunk volna, és semmit sem hoztunk erre a világra. Ha testben épek vagyunk, akkor az nem a mi érdemünk, sem a jó logika vagy erő, vagy bármely más emberi tulajdonság. Ha most mi ezt a cikket olvassuk, akkor amin keresztül hozzáférünk, vagy egyáltalán az, hogy olvasni tudunk, már olyan dolgok, amelyeket nem mi hoztunk erre a világra. A születésünkkor mindannyian nincstelenül érkezünk. Vagy a családunktól kapjuk a szükséges dolgokat, vagy megszolgálunk értük a világban a világ rendszerében. Ha már a világot szolgáljuk, akkor alá kell vetnünk magunkat a világ szabályainak és nem vagyunk szabadok. Egyébként a mai világban ez az egyik legnagyobb hitetés a szabadsággal kapcsolatban. Elhitetik velünk, hogy szabadok vagyunk, de folytonosan ellenőrzések és korlátok közé vagyunk szorítva. Elég ha egy repülőútra gondolunk, ott a beszállási engedélyért is igen lekorlátoznak a szabadságunkban. Igazából annyi szabadságunk van, hogy a világ szolgálatának béréül kapott pénzt mire költhetjük. Egyébként mindenki a világ szolgálatával kezdi az életét, még Jézus is, aki ácsmesterként dolgozott:

Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoztak ő benne. (Mrk 6,3)

Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként: (Gal 4,1-3)

Amíg valaki kiskorú, hiába örökös, nem tud mit kezdeni a neki adott vagyonnal, hatalommal, ezért mások viselik gondját, illetve nem kapja meg azt a mértékű szabadságot, amelyre joga lenne. Ezért aki újjászületik az Úrban, az is amíg kiskorú a világ rendszerének szolgálata alatt van. Itt mindenkit óvatosságra intenék, mert egyedül az Úr dönti el, hogy kit mikor akar kivenni ez alól a szolgaság alól! De mint ezt mindannyian tudjuk, nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni.

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és e világi gazdagságnak. (Mt 6,24)

Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Lk 16,13)

Itt Jézus szolgálatról beszél. Amikor a világ gazdagságát keresem, és akkor nem lehetek Isten szolgája, mert a kettő kizárja egymást. Jézus, amikor elkezdte a nyilvános szolgálatát, akkor rögtön elhagyta a korábbi életét, ahogyan az apostolok is mind, de ehhez Jézus maga adta meg nekik a felhatalmazást (Lk.10,7; Mt.10,10). Tehát kilépett a mammon szolgálata alól és Istennek szolgált. Láthatjuk, hogy ha csak egy olyan nyugodt életet akarunk, amelyben megvan az anyagi biztonságunk, akkor már oda van a szabadságunk és rögtön szolgálatba állunk. Sokaknak pedig még az a szabadságuk sem marad meg, hogy megválaszthassák, hogy hol és milyen munkával akarnak megszolgálni ezért a kis bérért.

De a világ sötétségének ezzel még nem tártuk fel az összes területét. Eddig az anyagi szolgálatról esett szó. Van azonban még egy hatalmas terület, amely alól senki sem vonhatja ki magát.

Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (Jn 8,34)

A bűn szolgálata alól még a hívők sokasága sem szabad, illetve sokszor csak ideig-óráig. Ez talán az egyik legnagyobb becsapása a mai világnak, amikor azt mondja, hogy „Élj a pillanatnak!”, „Éld ki a kívánságaid!” Ezekkel mind-mind a bűnre csábítanak. Természetesen látnunk kell, hogy minden ember mögött ott van egy bizonyos szellemi háttér. Ez lehet isteni vagy gonosz, de szellemileg nem lehet semlegesnek lenni. És itt van a szabadság illúziójának másik nagy csapdája. Amikor Isten nélkül élem az életem, akkor azt hiszem, hogy a magam ura vagyok, pedig folyamatosan a hústestben lévő bűnt szolgálom. A bűnök mértéke és jellege mondandónk szempontjából most érdektelen, hiszen a legkisebb bűnnel is már szolgává tesz, és hatással lesz az egész életemre. De mivel Isten nélkül sötétségben vagyok, ezért csak hiszem, hogy szabadon élek, miközben a bűnt szolgálom. Ez az élet pedig amellett, hogy hátat fordít annak az Istennek, akitől az életet is kaptam, egy állandó hazugság, amelynek vége halál.

Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? (Róm 6,16)

Mert a bűn zsoldja halál; … (Róm 6,23)

… kikerülve a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. (2Pét 1,4)

A romlottság a kívánságokban van ebben a világban. Ha engedek a testem, vagy a világ felszólításának, hogy éljem ki a bennem lévő kívánságokat, akkor egyenes úton vagyok a bűn szolgálatában és ennek vége csak halál lehet. A szabad akaratunk miatt eshetünk bele a szabadságnak ebbe az illúziójába. Azt hisszük, hogy mi döntünk bizonyos helyzetekben, de a nem újjászületett ember mindig valamilyen szellemi befolyás alatt hozza meg a döntéseit. Igaz, hogy az akaratunkkal szabadon hozzuk meg a döntést, de a döntés előkészítése erősen befolyásolt, ezért merem azt mondani, hogy nem teljesen szabad akaratból születnek ezek a döntések, hanem a bűnt szolgálják. Ha pedig már valamilyen kényszeres cselekedetem van, akkor az egyenesen egy gonosz szellem befolyása is lehet az életemben, amely a szabadság illúzióját is elveszi. Ez azonban el van takarva előlünk mindaddig, amíg az isteni világosság rá nem mutat a helyzetünkre.

Mondta azért nekik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. (Jn 12,35)

Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. (ApCsel 26,18)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pét 2,9)

Amikor Isten hív minket, akkor felragyog a világosság és megláthatjuk magunkat a magunk valójában. Ez ad esélyt arra, hogy elhagyjuk a sötétség hazugságait, a hamis szabadságot és átmenjünk az igazi szabadságba, ahol nincs megkötözöttség, hanem valódi szabadság van. Ebben a világosságban láthatjuk meg, hogy mindenünket az Atyának köszönhetjük, hiszen Ő adta az életünket; Ő teremtett körülöttünk mindent, amiből naponta táplálkozunk; a helyet, ahol élünk; a föld tájait, ahová el szeretnénk jutni; a másik embert, akit szeretünk; stb. Semmi sincs, amin ne lenne rajta a keze nyoma. Ez a világosság ad erőt arra, hogy kiszakadhassunk a sötétség és a bűn szolgálata alól. Az alól a szolgálat alól, amely csak kizsákmányolt bennünket és folyamatosan a halálunkat akarta. Ha igent tudunk mondani az Úrnak, akkor felszabadít minket ebből a sötétségből és hamis szabadságból az igazi szabadságra.

Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. (2Kor 3,17)

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

Az Úr szolgálatában a szabad akaratunk valóban szabad. Az Úr nem kényszerít semmilyen cselekedetre. Mindig megvárja amíg mi együttműködve az Ő akaratával meg akarjuk cselekedni a kérését. Akik már hosszabb ideje járnak az Úrral, azok ismerik ezt a szabadságot és érzést. Az engedetlenség következményeinek kezelésére itt most nem térek ki, a lényeg a szabad akaratból való engedelmességen van. Amikor szeretetből szolgálunk felé, mert hálásak vagyunk mindazért, amit eddig is Tőle kaptunk.

Most pedig, minek után felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (Róm 6,23)

A szabad akaratból való isteni szolgálatban eltelt életnek már az ígérete is csodás, hiszen egy örök életre hív el. A hű szolga pedig az ő ura örömébe hivatalos (Mt.25,21). Az Úrnak szeretetből szolgálunk, ahogyan a testvérek vagy a család felé. A szeretetben pedig nincs kényszer, hacsak nem a szeretet kényszere. Ez az igazi szabadság, amikor önmagam dönthetem el, hogy mennyit adok magamból a szolgálatba. De arra fel kell készülnöm, hogy az odaszánásom mértékének megfelelő lesz a jutalmam is. Akár elfogadjuk, akár nem, az életünk egyszer meg lesz ítélve és az ítélet kimenetele a saját kezünkben van.

Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a hústestnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. (Gal 5,13)

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (Jn 8,36)

Aki az Úr nélkül él, az csak azt hiszi, hogy szabad és azt tesz amit akar, de valójában folyamatosan szolgál és ki van szolgáltatva. Aki pedig azt mondja, hogy az Úrnak szolgál, az igazán szabad, és szabad akaratából engedelmeskedik az Úrnak, melyért nagy jutalom várja. A szabadság illúziója helyett ragadjuk meg a valódi szabadságot az Úr szolgálatában!

Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), (Ef 5,8-9)